Kutatástörténeti előzmények

Archaeologiai Értesítő 135 (2010) 161–182 © Akadémiai Kiadó, Budapest DOI: 10.1556/ArchErt. 135.2010.7

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK Hajdúböszörmény–pRÓDI-HALmon Raczky Pál–Fodor István–Mester Zsolt*

Polgár-Csőszhalom település tágabb mikroregionális kapcsolatainak vizsgálata a késői neolitikum gazdaságtörténeti viszonyainak rekonstrukciója szempontjából különösen érdekesnek ígérkezik. Ez a problémafelvetés vezetett a korábbi szakirodalomban már többször említett, az elterjedési térképeken ábrázolt Hajdúböszörmény közigazgatási területéhez tartozó Pródi-halom lelőhely behatóbb vizsgálatához. A halom légvonalban körülbelül 20 km-re délkeletre helyezkedik el PolgárCsőszhalomtól, egy korábbi ártéri sziget keleti végében. A közel 4 m magas domb környezetének felszínét sűrűn borítják egy feltehetően Árpád-kori templom szétszántott, a mezőgazdasági művelés által folyamatosan pusztított maradványai. A topográfiai megfigyelések eredményeinek ellenőrzésére 2007-ben a Pródi-halmon kis léptékű kutató ásatást végeztünk. A késő neolitikus leletek mellett bronzkori, római császárkori szarmata és Árpád-kori emlékek kerültek napvilágra. A körvonalazott régészeti előzmények után végzett magnetométer felmérés eredményeként a Pródihalom körül többszörös körárok-rendszer képe bontakozott ki. A 2008-as felmérés és a halom környékén végzett többszöri helyszíni szemle alapján rekonstruálhatóvá vált a kiemelkedéstől nyugati irányban, mintegy 550–600 m hosszan húzódó egykori újkőkori település. Ennek foltja lényegében követi a kelet–nyugati dombhát 92,5 m-es szintvonala által körülhatárolt területet, így közel 7–8 ha kiterjedésűre becsülhető. Ezen belül az egykori rondella területe nagyjából 3–3,5 ha területet foglalhatott el. Kulcsszavak: Felső-Tisza-vidék, késő neolitikum, tellek elterjedése, körárok-/paliszád-rendszer, magnetométer felmérés, Árpád-kor, templom körüli temető Kutatástörténeti előzmények A mai Pród település Hajdúböszörménytől 14,7 km-re délnyugatra található, a régi Debrecen– Polgár országút déli oldalán. A település nyugati szélén, az országúttól mintegy 500 méterre emelkedik a Pródi-halom (1. kép). Polgár-Csőszhalom lelőhely 1989–2007 között végzett feltárásai nyomán egyre világosabban rajzolódott ki egy nagy horizontális településből, valamint egy körárok- és paliszád-rendszerrel * Raczky Pál. ELTE BTK Régészettudományi Intézet, H-1088 Budapest, Múzeum körút 4/B. [email protected] Fodor István. Magyar Nemzeti Múzeum, H-1088 Budapest, Múzeum körút 14–16. [email protected]

07raczkFIMZS.indd 161

körülvett tellből álló komplex újkőkori települési együttes képe a Felső-Tisza-vidéken.1 Ez a település kiterjedésével – és magával a települési halommal – máig példa nélkülinek mondható az Alföld e kulturális összefüggésében. Különösen érdekesnek ígérkezett a település egykori tágabb környezeti viszonyainak, mikroregionális kapcsolatainak vizsgálata a késői neolitikum gazdaságtörténeti viszonyainak rekonstrukciója szempontjából. Ilyen módszertani megfontolásból terjesztettük ki kutatásainkat arra a földrajzi ténye

Mester Zsolt. ELTE BTK Régészettudományi Intézet, H-1088 Budapest, Múzeum körút 4/B. [email protected] 1 Összefoglalóan: Raczky–Domboróczki–Hajdú 2007; Anders– Nagy 2007; Raczky–Anders 2008.

10/24/2010 10:20:48 AM

162 raczky pál–fodor istván–mester zsolt

1. kép. Polgár-Csőszhalom (1) és Hajdúböszörmény-Pród (2) lelőhelyek földrajzi helyzete a Felső-Tisza-vidéken, a második katonai felmérés térképén (1806–1896) Fig. 1. The location of the sites in the Upper Tisza Region. Polgár-Csőszhalom (1) and Hajdúböszörmény-Pród (2) on the Second Military Survey map (1806–1896)

zők által körülhatárolt természetes egységre, amely „Polgár-sziget”-ként definiálható, és megközelítőleg 65–66 km2 nagyságú területet jelent.2 Ez a Tisza vízjárásaival körülhatárolt, szigetszerű, lösz maradványfelszín két településnek nyújtott életteret a késő neolitikumban (Kr. e. 5100 és 4500/4400 között): Polgár-Csőszhalom és PolgárBosnyákdomb népességének.3 Mindezek után újabb szempontként jelent meg Polgár-Csősz halom és Polgár-Bosnyákdomb még szélesebb kapcsolatrendszerében, a tiszai és herpályi kultúrák közép- és dél-alföldi települési tömbjéhez való kötődés lehetséges régészeti bizonyítékainak kérdése. Ez a problémafelvetés vezetett a korábbi szakirodalomban már többször említett, az elterjedési térképeken ábrázolt Hajdúböszörmény közigazgatási területéhez tartozó Pródi-halom lelőhely 2 3

Sümegi–Csökmei–Persaits 2005. Raczky–Anders 2009a; Raczky–Anders 2009b.


behatóbb vizsgálatához.4 A halom ugyanis légvonalban közelítőleg 20 km-re délkeletre helyezkedik el Polgár-Csőszhalomtól, egy korábbi ártéri sziget keleti végében. Ez a jelentős kiemelkedés már az első katonai felmérésen is szerepel mint „Brody halom”. Később, a második katonai felmérés térképén részletes vízrajzi környezetével együtt került ábrázolásra5 (1. kép). Makkay János 1957-ben elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a Pródi-halom valamiképpen a herpályi kultúra bihari, Berettyó-vidéki települési tömbjével állhatott kapcsolatban a késői neolitikumban.6 Ehhez kötődően kutatástörténeti áttekintésében felelevenítette azt a feledésbe merült tényt is, hogy a helyszínen Rómer Flóris és Hampel 4

Kalicz 1986, Abb. 1; Kalicz–Raczky 1987, 14; Kalicz 1989, Abb. 13; Makkay 1991, Abb. 1; Kalicz 1995, 70, Abb. 1; Raczky et al. 1994, Table III. 5 Első Katonai Felmérés 1763–1785 (Col. XXIII. Sec. 17); Második Katonai Felmérés 1806–1869 (Col. XLI. Sec. 47.) 6 Makkay 1957, 32–34.

10/24/2010 10:20:51 AM

régészeti kutatások hajdúböszörmény–pródi-halmon

József végzett kisebb ásatást 1882-ben,7 a várostól kapott negyven munkással.8 Erről az ásatásról sajnos alig tudunk valamit. Lényegében a Bihar című debreceni napilap 1882. augusztus elsejei és hatodikai számára vagyunk utalva, amelyre Makkay J. hivatkozott. A későbbi utalások szerzői mind megemlítik, hogy ennek a feltárásnak a leletanyagát a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték.9 A múzeum régészeti gyűjteményében és naplóiban sincs azonban nyoma a pródi leleteknek. Ráadásul Rómer Flórisnak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött hagyatékában sem találunk utalást a pródi ásatásokra.10 Valójában éppen Makkay J. idézett munkája nyomán soroltuk a lelőhelyet a herpályi kultúrához 1987-ben, a Tisza-vidéki késő neolitikus lelőhelyek kataszterében, noha a szorosabban vett herpályi települési tömbtől közel 45–50 km-re északra helyezkedik el. Ráadásul a halomról azt feltételeztük, hogy a tellszerű települések kategóriájába sorolható.11 Ilyen szakmai előzmények után a Pródi-halmot tipikus fiatalabb újkőkori lelőhelyként népszerűsítették a helytörténeti tanulmányok is.12 Makkay J. nyomán Bognár-Kutzián Ida és Kalicz Nándor is szoros összefüggést állapított meg a polgár-csőszhalmi és a herpályi típusú települések között.13 A két települési tömb között fekvő Pródi-halom régészeti jelentősége – a kutatástörténet e korai felismerései után – ma is kiemelkedő. Ennek ellenére a halom részletesebb vizsgálatára az első, 1882-es kutatást követően több mint száz évig nem került sor. Mindez csak részben magyarázható néhány zavaró topográ fiai körülménnyel. Így többek között a közel 4 m magas domb környezetének felszínét egy feltehetően Árpád-kori templom szétszántott, a mezőgazdasági művelés által folyamatosan pusztított maradványai borítják. A szántások után felszínre kerülő nagy mennyiségű embercsont tanúskodik a templom körüli egykori temető meglétéről. Valószínűleg ugyanezt támasztja alá az a tény, hogy a halom keleti lejtőjéről Árpád-kori hajkarikák kerültek elő.14 Ezek a körülmények már önmagukban is nehéz ásatási környezetet teremte 7 8 9 10 11 12 13 14

Makkay 1957, 32 és 55. lábjegyzet. M. Nepper–Sőregi–Zoltai 1980, 100. Lásd Mesterházy 1973, 19; M. Nepper–Sőregi–Zoltai 1980, 100. Prohászka Péternek köszönjük, hogy a hagyatékot ebből a szempontból is átnézte. Kalicz–Raczky 1987, 8: a herpályi kultúra 19. lelőhelye, a 9. oldal térképén 19. számmal. M. Nepper 1973a, 9–10; Nyakas 2000, 16. Bognár-Kutzián 1963, 506–508; Bognár-Kutzián 1966, 268–270; Kalicz 1965, 36–37. M. Nepper 1973b, 14.


163

nek egy esetleges, őskori rétegviszonyokat tisztázó ásatás megvalósításához. Ráadásul a halom keleti szélén, közvetlenül az út mellett ma is jól kivehető, nagyméretű újkori földkitermelés nyoma látszik, amelyet igyekeztek utóbb elegyengetni. A bolygatás profilja alkalmat adott arra, hogy megállapítsuk, a halom testét – valószínűleg az Árpád-korban – földfeltöltéssel magasították meg, és ennek eredménye a mai 97,5 m tengerszint feletti magasság. Ugyancsak mesterségesen összehordott halomra következtet Porcsalmy Gyula, egy helytörténeti tanulmány szerzője, bár ezt az említést nyilván csak korlátozott értékű régészeti forrásként használhatjuk. Ugyanő azonban arról is tud, hogy „a Pródon levő nagyhalmot Rómer Flóris történettudós 1882-ben megásatta. Kovakést, kővésőt, kőkalapács-darabokat talált ott és az oda nem messze eső kőudvaros és kövecses halmokon”.15 A topográfiai megfigyelések alapján körvonalazott középkori emlékek mellett a pródi domb körül megtalálhatók a bronzkori hatvani és fü zesabonyi kultúra jellegzetes kerámiatöredékei, valamint a császárkori szarmata időszak leletei is. Mindezek mellett Ecsedy István a gödörsíros kurgánok egyik lelőhelyeként, azaz egykori temetkezési halomként tartja számon Pródot, és általánosságban – a többi kurgánnal együtt – a késő Baden–Makó–Nyírség-kultúrák időszakára datálta keletkezésének korát.16 A Pródi-halom szélesebb körzetében nagy mennyiségben találhatók késő neolitikus edénytöredékek, égett paticsdarabok. M. Nepper Ibolya a lelőhelyről a Déri Múzeum gyűjteményébe került herpályi–csőszhalmi festett edénytöredékekre hívta fel a figyelmet.17 Mindezek alapján megalapozottan gondolhattuk, hogy a halom alapvetően egy intenzív késő neolitikus tell vagy tellszerű település lehetett, amelyet a későbbi korok tevékenysége pusztított el, illetve fedett le. Ezen túlmenően a halomtól nyugati irányban húzódó, kiemelkedő vízparti háton is megfigyelhetők voltak a késői neolitikum maradványai – tehát a feltételezett tellen túl egy valószínűleg egyidejű, nagyobb külső településsel is számolni kell a helyszínen. 2007-ig nagyjából ilyen összegző régészeti képet rajzolhattunk meg a Pródihalomról a topográfiai adatok elemzése alapján. Az 1989 és 2008 közötti többszöri helyszíni szemlék alapján egy további momentumot is kiemelésre méltónak ítéltünk a lelőhely leletanyagával kapcsolatban. A Pródon található felszíni edénytöredékek sokkal inkább a Polgár-Csősz 15

Porcsalmy 1963, 11–12. Ecsedy 1979, 127. oldalon No. 9 és 47–52. 17 M. Nepper 1973b, 14. 16

10/24/2010 10:20:51 AM

164 raczky pál–fodor istván–mester zsolt halmon, illetve annak külső településén feltárt kerámiával mutattak hasonlóságot, mint a Be rettyóújfalu-Herpályon előkerültekkel. Összes ségében az a benyomásunk alakult ki, hogy a Pródi-halom alapvetően Polgár-Csőszhalom településéhez a legközvetlenebbül kapcsolódó, vele egykorú késő neolitikus településnek tartható. Ebből következően természetes módon érde kessé vált a lelőhely és a csőszhalmi település háromszintű – lokális, regionális, szupra-regionális – összefüggésrendszerének vizsgálata. A Pródi-halmon már 1882-ben előkerülhettek középkori leletek is. Erre utal egy S végű hajkarika említése.18 A halom igazi „megpróbáltatásai” azonban 1925-ben kezdődtek. Erről Sőregi János a régiségek iránt érdeklődő Maghy Zoltán festőművész tájékoztatása alapján így írt: „A kincskeresés mániája egész családot tett szegénnyé Hajdúböszörményben. Id. Forgács Ferenc hortobágyi juhász két fiával, vejével és fogadott napszámosokkal, álomlátás alapján, 1925-ben kezdte ásni a Pródi-halom nevű őstelepet, melyet annak idején Rómer Flóris is vallatott. Kb. nyolc éven át minden aratás után karácsonyig, sőt télen is keresték a halomban Attila sírját. Az őstelep tetejétől számítva 12–14 m mélyre hatoltak. Id. Forgács 1932. márc. 15-én, 72 éves korában meghalt. Veje, Kovács Imre és a Forgács fiúk, Ferenc és József folytatják a kutatást, bár az eredménytelen munkálatok költségei az öreg juhásznak egy félnyilas szőlőjét és 300 darabból álló juhnyáját emésztették fel. A családot továbbra is az özvegyasszony álomlátásai fanatizálták. 1934-ben újabb három aknával 12 m mélyre hatoltak, s állítólag föld alatti folyosókat találtak a halom alatt. Természetes, hogy a kultúrrétegek áttörésekor számos őskori tárgy, állati csont, tűzhely stb. került felszínre, s velük együtt sok mendemonda.”19 Természetesen ezekből az „ásatásokból” is kerültek leletek a debreceni múzeumba. 1925-ben például tíz őskori edénytöredék és nyolc Árpádkori „hajgyűrű”.20 Ez utóbbiak között voltak sima és S végű hajkarikák is. A rombusz átmetszetű, szélesre kalapált, S végű hajkarikát Mesterházy Károly a XI. század második felére keltezte.21 1935-ben Maghy Zoltán hozott be ugyaninnen a Déri Múzeumba egy középkori fejesgyűrűt, a halom melletti településről pedig egy öntött, üreges, tüskés bronzbuzogányt, majd 1941-ben egy késő középkori edényfedőt.22 18 19 20 21 22

Mesterházy 1973, 19. Sőregi 1934, 143. Zoltai 1926a, 16; Mesterházy 1973, 20; Fehér–Éry– Kralovánszky 1962, 39. Mesterházy 1973, 20. Mesterházy 1973, 20; M. Nepper–Sőregi–Zoltai 1980, 100.


A múzeumba került leletek alapján Mesterházy K. joggal feltételezett a Pródi-halmon egy Árpádkori templomot és templom körüli temetőt, a közeli Telek nevű határrészen pedig a középkori falutelepülést.23 A telek nevű határrészek ugyanis az esetek többségében régebbi, elpusztult települések helyét jelölik.24 Az itteni Pród nevű település meglehetősen korán feltűnik okleveleinkben is. Szerepel az 1067-ben alapított százdi nemzetségi monostor alapítólevelében, amely megkapta Pród (Provod) prédiumot.25 A településnév puszta személynévből keletkezett magyar névadással, az alapul szolgáló személynév azonban szláv eredetű volt. (Jelentése „kísérő” lehetett.26) A prédium megjelölés arra utal, hogy a település kisméretű lehetett, talán birtok, tanyaszerű kis falu.27 A halmon lévő sírok leletei alapján joggal feltételezhetjük, hogy ekkor már ott állt az itteni közösség temploma.28 A XIV. század elején Pród a Balog-Semjén nembeli családok birtoka, akiknek a tatárjárás után került a kezére, vagy még korábban. 1325-ben e nemzetségbeliekhez tartozók osztoznak rajta, majd 1342-ben az országbíró utasítja őket osztozkodásra.29 A falu a szabolcsi főesperességhez tartozott Böszörménnyel együtt, amelynek filiája volt.30 Pród nem szerepel az 1332–1335-ös pápai tizedjegyzékben. Ennek alapján Módy György feltételezi, hogy a település prédium lehetett, tehát igen kis település, esetleg puszta. 1342 után már nem is említi több XIV. századi oklevél. A XIV–XV. század fordulója körül népessége erősen megfogyatkozhatott. 1405–1410 körül lekerült korábbi birtokosai kezéről, sorsa egyre szorosabban kötődött Böször ményhez és a debreceni uradalomhoz.31 (Böször mény is ehhez az uradalomhoz tartozott.) Minden bizonnyal ezzel a körülménnyel magyarázható, hogy Pródot hol Bihar, hol Szabolcs megyéhez sorolják.32 1485-ben, 1495-ben és 1496-ban Pród mint posessio szerepel, ami – ahogyan Módy Gy. is vélekedett – igazolni látszik, hogy a kis lélekszámú település mint falu folyamatosan lakott maradt.33 Ennek némileg ellentmond ugyan, 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33

Mesterházy 1973, 26; Mesterházy 1975, 223–224. Földes 1983, 332–333. Módy 1998, 167. Kiss 1978, 525. Szabó 1976, 96. Mesterházy 1975, 224. Módy 1973, 36, 41. Németh 1990, 18. Módy 1973, 44–46. Csánki 1890, 524; Módy 1973, 46. Csánki 1890, 524, Módy 1973, 49.

10/24/2010 10:20:51 AM


hogy 1476-ban Pródegyháza néven említik.34 Az -egyháza utótagú helynevek ugyanis általában elpusztult, egykor egyházas településeket jelölnek.35 (Igaz, ez a törvényszerűség nem minden területen érvényesült.36) Nem lehetetlen tehát, hogy egy időre Pród is elpusztásodott. 1493-ban a Parlagiak mint részbirtokosok – Vidmonosto rával együtt – Corvin Jánostól perlik.37 Később a Szapolyaiak birtokába került, 1517-ben már a tokaji uradalmukhoz tartozott. Ennek 1520. évi urbáriumában posessioként szerepel. 1540-től a birtok Báthory András tulajdona, aki átpártolt Habsburg Ferdinándhoz. Szabolcs vármegye 1543. évi dikális összeírása szerint Pródon 13 adózó porta volt. 1549-ben 24 portát írtak össze – Serédi Gáspár birtokaként. 1520-ban a 20 összeírt porta Serédi Benedek tulajdona. Módy György joggal mutat rá, hogy a XVI. század közepére „az amúgy is lassú XV. századi növekedés megtorpant”.38 A tokaji vár tartozékainak 1564. évi urbáriumában Pródon 37 egész telkes jobbágyot, 4 zsellért és 24 elhagyott telket tüntetnek fel. 1565-ben már 53 egész telket számlálnak, valamint 2 bírót és 3 elhagyott telket. Az 1566-os Szabolcs megyei jegyzék szerint azonban már csak 10 telek van a faluban. A tokaji uradalom urbáriumának 1570-es összeírásában Pród egész birtok 45 telkes jobbággyal, 2 bíróval és 8 elhagyott telekkel. 1555-ben a vidék behódolt a töröknek. A törökök 1572/ 1573-ban Pródon 18 házat írtak össze, 1573-ban 13 portát, 1576-ban ugyanennyit. 1573-ban és 1576-ban a Szabolcs megyei összeírók is ennyi portát vettek számba.39 Az adószedők tehát mindkét oldalon igen pontosak voltak, ez okozta a hódoltsági területek iszonyú mértékű pusztulását az egész országban. Nevezetesen: a kettős adóztatás rendszere. Salamon Ferenc XIX. századi – időközben feledésbe merült – felismerését Szakály Ferenc elevenítette fel és finomította tovább.40 A XVI. század második felében ez vezetett a mi vidékünk elnéptelenedéséhez is. Az adóterhek megnövekedése mellett szomorú nyomot hagytak a tizenöt éves háború hadjáratai, különösen a törökkel szövetséges krími tatár csapatok 1594-es nyári pusztításai. Nem véletlen, hogy az 1598-as dikajegyzék szerint Pródon már csak öt ház állt. Ez az adat a falu végső pusztulását jelzi, bár korábban a környék 34

Csánki 1890, 524; Zoltai 1926b, 108. 1961, 36. 36 Mező–Németh 1972, 13. 37 Módy 1973, 49. 38 Módy 1973, 50–53. 39 A felsorolt adatok forrásait lásd: Módy 1973, 54–55. 40 Szakály 1981. 35 Györffy


165

sok apró, kis népességű települése között Pród nagynak számíthatott.41 A dél-szabolcsi népesség erős fogyatkozása miatt esett Bocskai István választása erre a területre, amikor a hajdúságot megtelepítette. Pród azonban nem népesedett be újra, Böszörmény pusztája lett. Újabb régészeti kutatások a lelőhelyen Ásatások 1. A felső rétegek (császárkor és középkor) A topográfiai megfigyelések eredményeinek ellenőrzésére még 2007-ben úgy döntöttünk, hogy a Pródi-halmon kisebb léptékű szondázó ásatást végzünk.42 A halom történetének, a számos bolygatásnak az ismeretében a 12 × 2 méteres, kelet–nyugati irányú kutatóárkot nem annak tetején jelöltük ki, hanem a domb északnyugati lábánál (2. kép 1–2).43 A feltárás kezdetén megállapíthattuk, hogy a domb keleti részéből egy szeletet – nyilvánvalóan földnyerés céljából – korábban már elhordtak. A dombtetőn számos kiszántott emberi csont töredékét találtuk, amelyek nyilvánvalóan a templom körüli középkori temető elszántott sírjaiból származnak. Magának a templomnak a helyére utaló leletet azonban (követ vagy téglát) nem észleltünk a felszínen. A halom környékén – a terület mezőgazdasági művelése miatt – igen kevés felszíni leletet találtunk, csupán a dombtól észak–északkeletre lévő kukoricaföldön észleltünk szürke színű szarmata edénytöredékeket, illetve két pénzérme is előkerült: III. Béla (1172–1196) és I. Ferdinánd (1526–1564) verete. A kutatóárok keleti végében három sír került elő. 1. sír. Az árok délkeleti sarkában, rábontásban. A fejjel északnyugatra fekvő, hiányos váz 84 cm mélyen került elő (3. kép 1). A koponya arccal felfelé feküdt, a vázból csak a felső bordák, valamint a jobb felkar maradt meg, a többi csontot még a régiségben kidobálták. A mellen S végű hajkarikát találtunk (4. kép). A lábak helyén mintegy 45 cm hosszan koporsódeszka maradványait figyeltük meg. A farostok között koporsószeg volt, tőle nem mes�sze vas koporsókapocs töredéke. A koporsó maradványai feltehetően nem ehhez a vázhoz tartoznak, hanem 41

Módy 1973, 55. A feltárást Fodor István végezte 2007. július 15–26. között. Munkatársai voltak: Bocz Péter ásatási technikus, továbbá Bene Zsuzsa, Bognár Margit, Heipl Mónika, Miskolczi Melinda, Vári Anita, Fári Ádám, Sarkadi Gergely és Szilágyi Gábor szegedi régészhallgatók. 43 A lelőhelyen valamennyi geodéziai felmérést és utólagos feldolgozást az Archeodata 1998 Kft. végezte Márkus Gábor vezetésével, amiért itt fejezzük ki köszönetünket. 42

10/24/2010 10:20:51 AM


2. kép. Hajdúböszörmény-Pród. 1: A 2007-es feltárás szelvényének alaprajza a régészeti jelenségekkel; 2: a 2007-es feltárási szelvény északi metszetfala a késő neolitikus V keresztmetszetű árok geológiai fúrások alapján rekonstruált képével Fig. 2. Hajdúböszörmény-Pród. 1: Plan of the excavation trench with features from 2007; 2: the Northern section of the trench shows the reconstructed profile of a V-shaped ditch based on the excavation and geological boring

3. kép. Hajdúböszörmény-Pród. 1: 1. sír; 2: 2. sír; 3: 3. sír Fig. 3. Hajdúböszörmény-Pród. 1: grave 1; 2: grave 2; 3: grave 3


10/24/2010 10:20:54 AM


167

keleti végénél feltártunk egy ovális, 160 × 150 cm átmérőjű, 195 cm mély gödröt, amely minden bizonnyal szarmata kori szemétgödör lehetett. 2. A késő neolitikus árok

4. kép. Hajdúböszörmény-Pród – az 1. sírban talált S végű hajkarika Fig. 4. Hajdúböszörmény-Pród – hair ring with an S-shaped end from grave 1

ahhoz a későbbi temetkezéshez, amellyel a korábbi sírt megbolygatták. 2. sír. Az elsőtől mintegy 2 méterrel keletre került elő, 92 cm mélyen. A roncsolt koponya arccal felfelé feküdt, a felsőtest és a medence csontjai eredeti helyükön voltak, a karok a test mellett nyújtott helyzetben. A lábcsontok nagy részét még a régiségben kidobálták, csak a bal sípcsont és a két lábtőcsont maradt meg. Melléklete nem volt (3. kép 2). 3. sír. Az előzőtől szintén mintegy 2 méterrel keletre került elő, 85 cm mélyen, részben a kutatóárok déli falába nyúlt. Nyugati tájolású, bal oldalán zsugorított, hiányos váz. A feltámasztott koponya arccal észak felé fordítva feküdt, az erősen visszahajtott jobb kar kézcsontjai az áll alatt kerültek elő. Bizonyára ugyanilyen helyzetben feküdt a bal kar is, bár az alkarcsont hiányzik. A kézcsontokat itt is az áll alatt találtuk. A lábakat térdben erősen behajtották. A sírban melléklet nem volt (3. kép 3).

A három temetkezés közül az első kettő (1–2. sz.) kora aligha lehet kétséges. Az első sírban talált S végű hajkarika egyértelműen a tatárjárás előtti Árpád-korra keltezi ezt a temetkezést,44 a második mindenben megegyező rítusa szintén erre a korra utal. Joggal feltételezhetjük, hogy az Árpád-kori templom körüli temető szélső sírjaiból tártunk fel kettőt. A harmadik sír rítusa elüt az előző kettőtől. A csőszhalmi temetkezések alapján ítélve valószínűleg késő neolitikus női temetkezésként határozható meg.45 Igaz, zsugorított temetkezések Árpád-kori temetőinkben is előfordulnak, főként a temetők szélein. Ebben a kérdésben a döntő szót tehát az embertani vizsgálatok mondják majd ki. A halom felső rétegében előkerültek császárkori szarmata edénytöredékek is. Szelvényünk

44

Bóna 1978, 139, 149. 45 Anders–Nagy 2007, 88–93.


A véletlenszerűen kijelölt szelvény legörvendetesebb meglepetése az volt, hogy közepén egy V alakú, közel 10 m szélességben lefelé mélyülő árok széleit sikerült megfogni kb. 170–180 cm felszíntől mért mélységben (2. kép 2). Magát az árkot a felszíntől számított 250 cm mélységig tudtuk követni a szelvény északi részének 1 m széles sávjában. Ebben a szintben ugyanis megjelent a talajvíz, így az árkot a továbbiakban rétegtisztázó fúrások sorozatával igyekeztük rekonstruálni, amelyet Sümegi Pál és a SZTE Geo fizikai Tanszékének diákjai valósítottak meg.46 Ennek nyomán az árok legmélyebb részét 360–370 cm mélyen valószínűsíthetjük. A későbbi, 2008-as mágneses felmérés képére rávetítve az ásatási szelvényt láthatjuk, hogy a kutatóárokkal éppen a belső nagy körárok-rendszer északnyugati szakaszát vágtuk át. Mivel metszetünk nem volt merőleges az árok vonalára, a kapott közel 10 m hosszú profil valójában 5–6 m széles árkot jelenthet. Ez az eredmény jó egyezést mutat a 2008-as magnetométer felmérésekkel. A pródi kutatóárok leletanyaga igen egységes volt: meglehetősen nagy mennyiségű kerámiaés állatcsont-töredékből állt. Ez az erősen töredékes leletegyüttes az árok alsó részének egyetlen nagy eseményhez köthető, szerves anyagban gazdag feltöltési rétegéből származik. Valószínű tehát, hogy az árkok megszüntetése egy határozott, célirányos tevékenység keretében valósult meg, mint magán Csőszhalmon is.47 A kerámiaanyag töredékességével magyarázható, hogy az egykori teljes profilokat nehéz rekonstruálni. Mégis jellemzők az egyszerű tálak lapos, talpgyűrűs vagy csőtalpas aljjal (5. kép 6–10); a kettős kónikus edényváltozatok (5. kép 1, 2, 4, 5); az ívelt nyakú, öblös testű, amforaszerű típusok, hasasodásukon sokszor úgynevezett csőrös fülekkel (6. kép 1, 5, 7–9); továbbá a széles szájú fazekak (5. kép 3, 5; 6. kép 1–4). Jellemző, hogy minden edényforma állhatott csőtalpon (6. kép 10, 12–15), és a leggyakoribb díszítést a plasztikus bütykök, kis fülek alkotják (5. kép 1–3, 9; 6. kép 2–4, 6, 11). Ezek a kerámiatípusok, illetve a díszítések összességében jól megfeleltethetők a Polgár-Csőszhalmon és Berettyóújfalu-Herpályon feltárt késő neoliti46

Köszönjük Dr. Sümegi Pál és az általa vezetett csoport közreműködését. 47 Raczky–Domboróczki–Hajdú 2007, 64–65.

10/24/2010 10:20:54 AM


5. kép. Hajdúböszörmény-Pród. 1–10: Válogatás a késő neolitikus árok kerámiaanyagából (rajz: Nagy K.) Fig. 5. Hajdúböszörmény-Pród. 1–10: Selected ceramic forms from the late neolithic ditch (drawing: K. Nagy)


10/24/2010 10:20:55 AM


169

6. kép. Hajdúböszörmény-Pród. 1–15: Válogatás a késő neolitikus árok kerámiaanyagából (rajz: Nagy K.) Fig. 6. Hajdúböszörmény-Pród. 1–15: Selected ceramic forms from the late neolithic ditch (drawing: K. Nagy)


10/24/2010 10:20:56 AM


7. kép. Hajdúböszörmény-Pród, a késő neolitikus árok kőegyüttese. 1: szilánkvakaró; 2: sarlóbetét-penge; 3: pengevakaró; 4, 7, 8: magkőalakító szilánk; 5, 6: retusálatlan penge; 9: őrlőkő töredéke; 10: magkő; 11: csiszolt balta töredéke. – 1, 2, 3, 5, 6: volhíniai tűzkő; 4, 7, 8, 10: obszidián; 9: szürke kvarcit; 11: szürke szaruszirt (rajz: Nagy K.) Fig. 7. Hajdúböszörmény-Pród, lithic assemblage from the late neolithic ditch. 1: end-scraper on flake; 2: sickle insert blade; 3: end-scraper on blade; 4, 7, 8: core preparation flake; 5, 6: unretouched blade; 9: fragment of a grinding stone; 10: core; 11: fragment of a polished axe. – 1, 2, 3, 5, 6: Volhynian flint; 4, 7, 8, 10: obsidian; 9: grey quartzite; 11: grey hornfels (drawing: K. Nagy)


10/24/2010 10:20:56 AM


171

8. kép. A távolsági kova nyersanyagok geológiai forrásai – A: obszidián; B: volhíniai tűzkő; C: krakkói jura tűzkő. 1: Hajdúböszörmény-Pród; 2: Polgár-Csőszhalom és Polgár-Bosnyákdomb; 3: Berettyóújfalu-Herpály; 4: Čičarovce; 5: Veľké Raškovce Fig. 8. Geological sources of long distance silex imports – A: obsidian; B: Volhynian flint; C: Jurassic flint from the KrakówCzestochowa Upland. 1: Hajdúböszörmény-Pród; 2: Polgár-Csőszhalom and Polgár-Bosnyákdomb; 3: BerettyóújfaluHerpály; 4: Čičarovce; 5: Veľké Raškovce

kus forrásanyag stiláris sajátosságainak.48 A pró di kutatószelvény kerámiájából feltűnően hiányoznak a különböző festett díszítésű változatok, ez a hiány azonban a töredékesség mellett a helyi talajtani viszonyokkal is magyarázható. Pattintott és csiszolt kőegyüttes Pródi-halom lelőhelyen az őskori árokból előkerült leletanyag 9 pattintott és 2 csiszolt követ tartalmaz. A pattintott kőegyüttesben csupán kétféle nyersanyag van jelen: obszidián (4 db) és volhíniai tűzkő (5 db). A lelőhely földrajzi helyzetéből fakadóan a szó szoros értelmében vett helyi nyersanyag nem állt rendelkezésre. A legközelebbi geológiai források éppen a Tokajihegység déli részén találhatók, mintegy 50–60 km távolságra. Az ott előforduló számos, pattin48

Összefoglalóan: Kalicz–Racky 1984, 115–127, Fig. 36–40; Sebők 2007, 98–113, Fig. 1–4.


tásra alkalmas kő nyersanyag (hidro- és limno kvarcitok, opálféleségek, obszidiánok, kővelő stb.49) közül azonban csak a tömött, fekete, kárpáti 2 típusú obszidiánt képviseli egyetlen magkőmaradék. A másik három obszidiánszilánk az áttetsző, szürkés, helyenként sötétebb, felhőszerű mintázatot mutató, kárpáti 1 típusból készült, amelyet szlovákiai változatként tartanak számon.50 Geológiai forrása a Zempléni-szigethegy ségben ismert (Viničky/Szőlőske, Cejkov/ Céke51), a Pródi-halomtól 90–100 km-re (8. kép A). A volhíniai tűzkőből készült darabok ugyanahhoz a szürkésbarna, áttetsző nyersanyagváltozathoz tartoznak. A volhíniai tűzkő néven számon tartott jó minőségű kovák geológiai forrása Nyugat-Ukrajnában, a Dnyeszter és a Prut felső folyása mentén elnyúló hátság kréta kori rétegeiben található, a lelőhelytől légvonalban mintegy 350 km távolságra (8. kép B). 49

T. Biró–T. Dobosi 1991. T. Biró 1981. 51 T. Biró 1981, 201. 50

10/24/2010 10:20:57 AM

172 raczky pál–fodor istván–mester zsolt Az árokból feltárt darabok mindegyik nyersanyag esetében igazolják a telepen történt feldolgozást. A kárpáti 1 típusú obszidián szilánkjai a debitázs52 közbeni magkőalakítás termékei. Közülük kettő magán viseli a gumó eredeti, rücskös felületének kisebb-nagyobb foltját (7. kép 4, 8). Az árokban ebből a nyersanyagtípusból sem magkő, sem a debitázs célterméke nem került elő, de a neolit régészeti kontextus miatt megalapozottan feltételezhetjük, hogy pengedebitázzsal állunk szemben, amelyben a leütési felszínen is alkalmaztak preparációt. Ez utóbbit tanúsítja a harmadik szilánk (7. kép 7). A kárpáti 2 típusú obszidiánból való darab egy kimerített magkő maradéka (7. kép 10). Debitázsfelszínét egyetlen széles szilánk negatívja foglalja el. A magkő többi felületén a gumó eredeti, szabálytalanul soklapú, koptatott felszíne látható, eltekintve az utolsó szilánk leválasztását megelőzően a magkő peremén végzett preparáció apró nyomaitól. Ez a darab sem mutatja már a debitázs eredeti koncepcióját, de megengedi azt a következtetést, hogy a telep lakói a behozott nyersanyagot – valószínűleg gumókat – igyekeztek maximálisan felhasználni. Az obszidiánnal ellentétben a volhíniai tűzkőből való darabok egyike sem tekinthető hulladéknak. Egyetlen penge van köztük, amely sem retusálást, sem használati nyomot nem visel (7. kép 5), viszont egyértelműen a debitázs céltermékének tekinthető. A bázisán törött pengét ugyan nem retusálták, de bal élének egész hos�szában használati csorbulásokat visel a hátlapján (7. kép 6). A retusált darabok között egy sarlóbetét pengedarabot és két vakarót találunk. A betétpenge (7. kép 2) proximális vége törésfelületet, disztális vége csonkítást visel, bal élén kiterjedt sarlófény látható. A sarlófény ferde kifejlődése alapján kézenfekvőnek tűnne a következtetés, hogy ferdén volt beillesztve a foglalatba.53 Azonban ilyen ferde helyzetű sarlófény keletkezik a betéteszköz munkaélének két végén lévő pengéken, ahol a vágás elindul, illetve befejeződik. Jelen esetben a beillesztésnek ezt a rekonstrukcióját tartjuk valószínűbbnek. A szilánkvakaró (7. kép 1) előlapjának jobb szélén kéregfolt látható, ami arra utal, hogy a tűzkő gumó feldolgozása – részben vagy teljes egészében – a telepen történt. A pengedebitázs alkalmazását a magkő hiányában is bizonyítja a rövid pengevakaró (7. kép 3), amely egy újgerinc penge proximális töredékén készült. Az eszköz előlapjának bal szélén kéregfolt húzódik, amely szintén a tűzkő 52

A technológiai fogalmakról lásd: Holló–Lengyel–Mester 2002; Holló et al. 2004. 53 Vö. Bácskay–T. Biró 2002, 850.


gumó helyben való feldolgozását igazolja. Ugyanez a darab a kiváló minőségű távolsági nyersanyag megbecsüléséről is tanúskodik. Az újgerinc penge a debitázs mellékterméke, többszöri megújítással mégis eszközzé alakították. Először vésővé, amit a bal szél hátlapi felületére hajló vésőnegatív-részlet igazol. A vésőnegatívnak csak a disztális vége látszik. Morfológiája és szélessége alapján a penge eredetileg kétszer olyan hosszú (kb. 50 mm) lehetett. A használat során ez a véső eltört. A törésfelületnél fél meredek retussal vakaróvá alakították át. Utólag egyszer még ezt a vakarófrontot is újraélezték. Az árokban két csiszolt kőeszköz kis töredéke került elő. Az egyik egy lapos vésőbalta fokrészének oldaltöredéke (7. kép 11). Egyenetlen törésfelületei az eszköz lapítottsági síkjával párhuzamosan, illetve arra merőlegesen helyezkednek el, ami arra utalhat, hogy használat közben tört el. Csiszolt felülete gondosan megmunkált, fényesen polírozott, ami a nagyon finom szemcséjű kőanyagnak is köszönhető. A fok felületén ütéstől származó használati nyomok, sérülések láthatók. Ezek a nyomok mind baltaként, mind vésőként történő felhasználás esetén jól értelmezhetők. A másik csiszolt eszköz egy szögletes őrlőkő (esetleg csiszoló) peremtöredéke (7. kép 9). Kis mérete miatt eldönthetetlen, hogy a stabil alsó vagy a kézzel mozgatott felső rész darabja. Megmunkált felületei egyenletesek, az egyik jóval csiszoltabb – ez az eszköz aktív felületéhez tartozhat. Törésfelületei rendkívül egyenetlenek és ferdék. Törés utáni alakítás nyomát nem viseli. A csiszolt kőeszközök nyersanyaga csak makroszkópikusan lett meghatározva.54 A vésőbalta valószínűleg szürke szaruszirtből, az őrlőkő középszemcsés szürke homokkőből készült, amelyben vöröses színhatás is jelentkezik. Ezek a kőanyagok az Alföld késő neolitikumában általánosak, származási helyük azonban komplex műszeres vizsgálatok nélkül nehezen megállapítható. A gorzsai tellen feltárt kőeszközök kapcsán a szaruszirt nyersanyag legvalószínűbb származási helyéül az Erdélyi-középhegységet jelölték meg, amely a homokkövek forrásaként is szóba jöhet, bár azok eredete sokkal nehezebben meghatározható.55 A vizsgált kőegyüttes csekély mennyisége miatt nem tesz lehetővé messzemenő következtetéseket. Az objektum jellege miatt is hangsúlyosan felvetődik a kérdés, mennyire repre54

A csiszolt kőeszközök nyersanyagának meghatározásáért és az eredetükkel kapcsolatos információkért Szakmány Györgynek (ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet) tartozunk köszönettel. 55 Szakmány et al. 2008, 22–23.

10/24/2010 10:20:57 AM


zentatív, illetve hogy az együttes egésze a település azonos időszakához tartozik-e. Tafonómiai szempontból az összetartozás ellen szólhatna, hogy a volhíniai tűzkőből való darabok különböző mértékű patinát viselnek. Míg a szilánkvakaró és az egyik penge (7. kép 1, 5) szinte teljes felületét összefüggő, fehér patina fedi, a betétpengén és a rövid pengevakarón (7. kép 2) csak fátyolszerű, részleges, fehér patina látható, a pengetöredék (7. kép 6) pedig teljességgel mentes a patinától. Mivel azonban a patina kifejlődése azon fizikai-kémiai hatásokkal függ össze, amelyeknek a darab az életútja során – nem kizárólag a beágyazódás után – mikrokörnyezetében ki volt téve, az eltérések interpretálásakor fokozott óvatossággal kell eljárnunk. Magnetométer felmérés A körvonalazott régészeti előzmények után magnetométer felméréssel szerettünk volna képet kapni a Pródi-halom környezetének felszín alatti objektumairól. A kutatást 2008. június és augusztus folyamán végeztettük el egy Gemsys GSM 19 Overhauser típusú gradiométerrel, amelynek során a kutatást végző csoport az EOV hálózathoz tájolt 1 × 1 méteres méréssűrűséget használt.56 A munkálatok nyomán a Pródi-halom körüli 1,28 ha nagyságú összefüggő terület eltemetett régészeti jelenségeiről kaptunk áttekintő térképet (9. kép), amely igen meglepő eredményt hozott. A felmérés alapján a Pródi-halom körül többszörös körárok-rendszer képe bontakozott ki (10. kép). Megítélésünk szerint a koncentrikus árkok két nagyobb strukturális egységből tevődnek össze. 1. A mintegy 170–180 m átmérőjű kettős külső árok közelítőleg 2–3 m szélességűre becsülhető. E kettős árok déli részén – a különböző zavaró jelenségek ellenére is – több megújítás, korrekció figyelhető meg, például a kettős árok háromvonalúvá válik. Ezen a külső árokrendszeren nem állapítható meg egyértelmű „kapunyílás”. 2. A körárok-rendszer belső magját egy 90–100 m átmérőjű és 6–8 m szélességű árok, valamint ezen belül egy többszörös megszakításokkal rendelkező, 1–2 m szélességűre becsülhető másik árok alkotja. A külső, nagyobb árkon a fő égtájakkal megközelítőleg egyező irányban négy „kapunyílás” volt, amelyek közül három világosan kivehető a magnetométer felmérésen. A „be56

Itt köszönjük meg a Bertók Gábor által vezetett, valamint Gáti Csilla, Pécsi Péter és Szabó Tibor közreműködésével végzett terepi méréseket, illetve az általuk készített összegző jelentést.


173

járatok” szélessége szintén 6–8 méterre tehető. A belső, keskenyebb árok – minden valószínűség szerint – egy paliszád alapárkaként értelmezhető. Összességében a két jelenség tehát egy árokból és belső sáncból álló, egységes, „rotunda” jellegű építményhez tartozhatott. A magnetométer-mérések alapján rekonstruálható pródi körárok-paliszád-rendszernek a külső formai jegyek alapján két fő építési fázisa feltételezhető, tehát használatát viszonylag hosszabb időszakra tehetjük. 3. Az árokrendszer legbelső részén, annak is a keleti szélén négy kisebb és egy nagyobb homogén folt látszik, amelyek értelmezése problematikus (11. kép). A déli részen fekvő és igen szabályos, 9 × 7 m nagyságúra becsülhető foltot talán egy korábbi kutatószelvény nyomának tarthatjuk. Ez lehetett az egykori, a kutatástörténetben említett, Rómer Flóris és Hampel József által végzett 1882-es ásatások helyszíne. A mágneses méréseken jelentkező, „3” alakú egybefüggő ív esetleg egy templom vagy más épület alapozásának egyik része lehet. Amennyiben e mágneses anomália képét ÉK–DNY-i szimmetriatengelyére tükrözzük, egy megközelítőleg 28 × 18 m-es külső méretű épület körvonalait kapjuk. Nyilvánvaló, hogy ezt a kérdést csak további ásatási megfigyeléssel lehet tisztázni. Egyébként valószínű, hogy az egykori épület falainak legnagyobb részét kitermelték, és ezeknek olyan betöltése van, amelyet az adott 1 × 1 m-es felbontásban nem lehet kimutatni. A halom belső részének keleti szélén 30 × 8 m-es szelvényben elvégzett talajradar mérés semmiféle eredményt nem hozott. A maradék két, megközelítőleg É–D-i és K–NY-i folt további rablóásatások nyoma lehet. A lelőhelyen folytatott kutatások összegző értékelése 1. Nyilvánvaló, hogy a Pródi-halom körül kimutatott körárok- és paliszád-rendszer legtökéletesebb formai párhuzama a Polgár-Csőszhal mon megfigyelt és ásatással is hitelesített komplexum. Az ezen belüli tell területe a régészeti megfigyelések eredményei alapján a külső településhez képest szociális használatában megkülönböztetett térként értékelhető.57 Meglepő, hogy a csőszhalmi és pródi körárkok külső át mérője – a 180–190 m, illetve 170–180 m érté kekkel – közel azonos nagyságrendet képvisel. Ugyanakkor az árkokkal határolt legbelső terület nagysága a vonatkozó 70–75 m, valamint 90– 57

Összefoglalóan: Raczky–Anders 2008, 41–49; Raczky–Anders 2009c, 79–87.

10/24/2010 10:20:57 AM


9. kép. Hajdúböszörmény-Pród – a halom környezetének magnetométer felmérése Fig. 9. Hajdúböszörmény-Pród – magnetometric plan of the surroundings of the mound

10. kép. Hajdúböszörmény-Pród – a halom környezetének magnetométer felmérése és annak strukturális értelmezése, a 2007-es ásatás szelvényével Fig. 10. Hajdúböszörmény-Pród – magnetometric plan of the surroundings of the mound with the interpretation of the features and the place of excavation trench 2007


10/24/2010 10:20:58 AM


11. kép. Hajdúböszörmény-Pród – a halom központi részének magnetométer felmérése és annak strukturális értelmezése egy feltételezett épület alapjaival Fig. 11. Hajdúböszörmény-Pród – magnetometric plan of the central part of the mound with the interpretation of the features and the foundation of a hypothesized building

100 m átmérőadatok tanúsága szerint némiképp eltérő58 – azaz Pród közösségi befogadóképes sége jóval nagyobb volt. Összességében mégis az állapítható meg, hogy Pród és Csőszhalom koncentrikus árok- és paliszád-rendszere a dunán túli, közép-európai Lengyel típusú „földművekkel” (Rondel, Circular ditched enclosure, illetve Ein hegung, Kreisgrabenanlage stb.59) mutat szoros kapcsolatot.60 2. A Pródi-halom környékén lefolytatott többszöri helyszíni szemlék alapján – mint már említettük – világosan rekonstruálhatóvá vált a kiemelkedéstől nyugati irányban, mintegy 550–600 m hosszan húzódó egykori külső település. Ennek foltja lényegében követi a kelet–nyugati dombhát 92,5 m-es szintvonala által körülhatárolt területet, így közel 7–8 ha kiterjedésűre becsülhető (12. kép). Ezen belül az egykori rondella területe nagyjából 3–3,5 hektárt foglalhatott el. A polgár-csőszhalmi késő neolitikus telepü lési komplexum kettős rendszerének tehát pontosan megfeleltethető a pródi település halomból 58

Összefoglalóan: Raczky et al. 1994, 232; Raczky– Domboróczki–Hajdú 2007, 52. 59 Parkinson–Duffy 2007, Table 1 (a használt angol és német terminológiák összegzésével). 60 Összefoglalóan: Raczky et al. 1994, 233; Kalicz 1998, 57–62; Makkay 2001, 52–54; Trnka 2005; Meyer–Raetzel-Fabian 2006, 10–20; Podborský–Kovárník 2006; Pásztor–P. Barna– Roslund 2008; Raczky–Anders 2008, 39.


175

és külső településből álló struktúrája. A különbség csupán annyi, hogy míg Polgáron a horizontális telep nyugati végében állt a rondella, addig Pródon a keleti részén. A pródi körárok-rendszer közepén szintén állhatott egykor egy tell jellegű mesterséges domb, amely időközben nagyrészt megsemmisülhetett. Mindez azt is jelenti, hogy Polgár-Csőszhalom településének különleges volta, párhuzam nélkülisége megszűnik. Sőt azt jósolhatjuk, hogy további hasonló földépítmények nyoma, illetve ezek előkerülése várható több Felső-Tisza-vidéki csőszhalmi típusú településen. Ugyanakkor a csőszhalmi, pródi körárok-paliszád-rendszerek szimbolikus, szakrális jelentőségűek, hasonlóan a lengyeli típusú rondellákhoz. Ez arra utalhat, hogy a két kulturális egység kognitív sajátosságai bizonyos rokonságot mutatnak. A Pródon előkerült kerámiaanyag alapján önmagában nem lehetne egyértelműen eldönteni a leletegyüttes kulturális hovatartozását Herpály és Csőszhalom összefüggésében. Ebben a kérdésben mi a körárok- és paliszád-rendszert tartjuk perdöntőnek, azaz a Csőszhalomhoz való kapcsolódást ennek figyelembevételével tekintjük meghatározónak. 3. Az előforduló kő nyersanyagok, valamint a feldolgozásukra vonatkozó technológiai megfigyelések és következtetések alapján az együttes jól beleillik a késő neolitikum régészeti kontextusába. A kárpáti 1 típusú obszidián és a volhíniai tűzkő fontos szerepe és helyben történő feldolgozása ismert jelenség a régió telepein. E két nyersanyag jelentősebb arányú együttes előfordulását a késő neolitikumban Mezőberény-Bódishát, Berettyóújfalu-Herpály, Berettyóújfalu-Szilhalom és Ižkovce lelőhelyekről jelzi T. Biró Katalin.61 Polgár-Bosnyákdomb kőiparának igen széles nyersanyagspektrumában ennél a két kovatípusnál szintén a helyi feldolgozást mutatta ki Janusz K. Kozłowski és Małgorzata Kaczanowska.62 Ezeknek a nyersanyagoknak a pródi telepre kerülése a legvalószínűbben a Kárpátalja területével való kapcsolaton keresztül feltételezhető, hiszen a kárpáti 1 típusú obszidián forrása a Kár pátaljával szomszédos területen van, és a Dnyesz ter völgye felé az Északkeleti-Kárpátok hágóin keresztül vezet az út. A volhíniai tűzkő megjelenése a Kárpát-me dence belső területein, az Alföld keleti és északkeleti részén a Herpály-kultúra telljeihez és a Csőszhalom-csoport telepeihez köthető. Berettyó újfalu-Herpály kőanyagában 8,13%-ban van 61 62

T. Biró 1998, 116, 181, 184, 281. Kozłowski–Kaczanowska 2009.

10/24/2010 10:20:58 AM


12. kép. Hajdúböszörmény-Pród – a késő neolitikus, körárkokkal körülvett halomból és horizontális településből álló komplexum rekonstruált képe Fig. 12. Hajdúböszörmény-Pród – the reconstructed topography of the mound enclosed by a ditch system and the horizontal settlement area

jelen.63 A Polgár-Csőszhalom kőanyagából beazonosított nyersanyagok között ugyan nem szerepel,64 a publikált előzetes eredmények azonban a kőipar mindössze egytizedének feldolgozásán alapulnak (695 db az 5000-ből). Čičarovce kőanyagában 38,3%-kal dominál, miközben az obszidián is 36,9%-ot ér el.65 Mivel a középső neolitikum idején a Kárpátmedencében még a lengyelországi kovák (krakkói jura tűzkő: 7. kép C; csokoládé kova) a legfontosabb távolsági nyersanyagok, a nyugat-ukrajnai eredetű, kréta kori tűzkő felbukkanása az Alföldön a kapcsolatrendszerek késő neolitikumban bekövetkező átrendeződéséről tanúskodik.66 Az új, északkeleti kapcsolat a rézkor elejére olyannyira megerősödik, hogy a kelet-szlovákiai Veľké Raškovcén feltárt tiszapolgári temető 1., T. Biró 1998, 181, Table XIX. Bácskay–T. Biró 2002, 852, Table 1. 65 Kaczanowska 1985, 126, Abb. 61. 66 Kaczanowska–Kozłowski 1997, 225; T. Biró 1998, 36, 84.

31. és 37. számú sírjaiban a réztárgyakon és kőeszközökön kívül a volhíniai tűzkő nagyméretű, 25–30 cm átmérőjű gumóit is elhelyezték mellékletként a halott lábánál.67 4. Ez a rövid lélegzetű feltárás is igazolta azokat az okleveles adatokat, amelyek szerint az egykori Pród falunak a korai Árpád-kortól kezdve egyháza volt. A templom maradványait ugyan még nem ismerjük, de a templom körüli temető két feltárt sírja egyértelműen ezt valószínűsíti. A halom lakott volt a bronzkorban és a szarmata korban is. Nem találtuk régészeti bizonyítékait az Árpád-kori és a késő középkori falunak, amelynek nyomait a későbbi terepbejárásokkal és nagyobb felületű feltárásokkal lehet majd tisztázni.

63 64


67

Vízdal 1977, 11, 54, 63, Obr. 3, 4, 31, 35, 36, Tab. XLIII–XLIV.

10/24/2010 10:20:59 AM


177

Irodalom Anders, A.–Nagy, E. Gy. 2007 Late Neolithic burial rites at the site of Polgár-Csőszhalom-dűlő. In: J. K. Kozłowski–P. Raczky (eds): The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Kraków, 83–96. Bácskay, E.–T. Biró, K. 2002 Part IV: Preliminary results from the investigation of the Lithic material from the flat settlement. In: Raczky et al. 2002, 849–852. T. Biró K. 1981 A Kárpát-medencei obszidiánok vizsgálata. ArchÉrt 108, 196–205. 1998 Lithic implements and the circulation of raw materials in the Great Hungarian Plain during the Late Neolithic Period. Budapest. T. Biró, K.–T. Dobosi, V. 1991 Lithotheca. Comparative Raw Material Collection of the Hungarian National Museum. Budapest. Bognár-Kutzián, I. 1963 The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. ArchHung 42, Budapest. 1966 Das Neolithikum in Ungarn. ArchA 40, 249–280. Bóna, I. 1978 Arpadenzeitliche Kirche und Kirchhof im südlichen Stadtgebiet von Dunaújváros (Árpád-kori templom és temető Dunaújváros déli határában). ARegia 16, 99–157. Csánki D. 1890 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest. Ecsedy, I. 1979 The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary. FontesArchHung, Budapest. Fehér G.–Éry K.–Kralovánszky A. 1962 A Közép-Duna-medence honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. RégTan II, Budapest. Földes L. 1983 „Telek” és költözködő falvak a honfoglaló és Árpád-kori magyarság gazdálkodásában. In: Tőkei F. (szerk.): Nomád társadalmak és államalakulatok. Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 18. Budapest, 327–348. Györffy Gy. 1961 A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben. In: Györffy L. (szerk.): Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára. Túrkeve, 35–38. Holló Zs.–Lengyel Gy.–Mester Zs. 2002 Egy pattintott kőeszköz elkészítése: rendszer és technika. Magyar kifejezések a technológiai vizsgálatokhoz 2. Ősrégészeti Levelek 4, 98–104. Holló Zs.–Lengyel Gy.–Mester Zs.–Szolyák P. 2004 Egy pattintott kőeszköz vizsgálata. Magyar kifejezések a technológiai vizsgálatokhoz 3. Ősrégészeti Levelek 6, 62–80. Kaczanowska, M. 1985 Rohstoffe, Technik und Typologie der neolithischen Feuersteinindustrien im Nordteil des Flussgebietes der Mitteldonau. Warszawa. Kaczanowska, M.–Kozłowski, J. K. 1997 Neolithic vs Eneolithic lithic raw material procurement, technology and exchange in Eastern Europe. In: M. Lazić (ed.): ANTIΔΩPON. Dragoslavo Srejović completis LXV annis ab amicis collegis discipulis oblatum. Belgrade, 221–233. Kalicz, N. 1965 Siedlungsgeschichtliche Probleme der Körös- und der Theiß-Kultur. AASzeg 8, 27–40. 1986 Über das spätneolithische Siedlungswesen in Ungarn. BÁMÉ 13, 127–138. 1989 Chronologische und terminologische Probleme im Spätneolithikum des Theißgebietes. In: S. Bökönyi (ed.): Neolithic of Southeastern Europe and its Near Eastern Connections. VAH 2, Budapest, 103–122. 1995 Siedlungsstruktur der neolithischen Herpály-Kultur in Ostungarn. In: A. Aspes (ed.): Symposium “Settlement Patterns between the Alps and the Black Sea 5th to 2nd millennium B.C.”, Verona–Lazice 1992. Memorie del Museo Civico di Storia Naturale di Verona II/4. Verona, 67–75. 1998 Figürliche Darstellung und bemalte Keramik aus dem Neolithikum Westungarns. Archaeolingua, Series minor. Budapest. Kalicz, N.–Raczky, P. 1984 Preliminary Report on the 1977–82 excavations at the Neolithic and Bronze Age Tell Settlement at Berettyóújfalu-Herpály. Part I: Neolithic. ActaArchHung 36, 85–136.


10/24/2010 10:20:59 AM


1987

The Late Neolithic of the Tisza Region: A survey of recent archaeological research. In: L. Tálas–P. Raczky (eds): The Late Neolithic of the Tisza Region. A survey of recent excavations and their findings: Hódmezővásárhely-Gorzsa, Szegvár-Tűzköves, Öcsöd-Kováshalom, Vésztő-Mágor, BerettyóújfaluHerpály. Budapest–Szolnok, 11–30.

Kiss L. 1978 Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest. Kozłowski, J. K.–Kaczanowska, M. 2009 Polgár-Bosnyákdomb – lithic assemblages (Polgár-Bosnyákdomb település kőeszköz-anyaga). ArchÉrt 134, 23–30. Makkay J. 1957 A bihari Berettyóvölgy őskori leletei (Prehistoric finds of the Berettyó valley in Bihar). DMÉ 1948–1956, 21–46. 1991 Entstehung, Blüte und Ende der Theiß-Kultur. In: J. Lichardus (Hrsg.): Die Kupferzeit als historische Epoche. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 55. Bonn, 319–328. 2001 Die Grabenanlagen im indogermanischen Raum. Budapest. Mesterházy K. 1973 Hajdúböszörmény földjének története a népvándorlás és honfoglalás korában. In: Szendrey I. (szerk.): Hajdúböszörmény története. Debrecen, 14–28. 1975 Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye területének IX–XIII. századi településtörténetéhez II. (Archäo logische Angaben zur Siedlungsgeschichte des Komitates Hajdú-Bihar in den 9.–13. Jahrhunderten II). DMÉ 1974, 211–266. Meyer, M.–Raetzel-Fabian, D. 2006 Neolithische Erdwerke im Überblick. www.jungsteinsite.de, Artikel vom 15. 12. 2006. Mező A.–Németh P. 1972 Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza. Módy Gy. 1973 Hajdúböszörmény és környéke a XIII. századtól a hajdúk letelepedéséig. In: Szendrey I. (szerk.): Hajdúböszörmény története. Debrecen, 29–61. 1998 Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig (Die Siedlungen in West-Bihar und Süd-Szabolcs bis zum Ende des 13. Jahrhunderts). DMÉ 1995–1996, 165–190. Németh P. 1990 A szabolcsi főesperesség a középkorban. Szabolcs-Szatmár-Beregi Múzeumi Füzetek 7. Nyíregyháza. M. Nepper I. 1973a Hajdúböszörmény határának népei és kultúrája az őskortól az i. u. III. század végéig. In: Szendrey I. (szerk.): Hajdúböszörmény története. Debrecen, 9–13. 1973b Hajdúböszörmény határának régészeti lelőhelyei (Archäologische Funde in der Gegend von Hajdúböszörmény). HMÉ 1, 9–20. M. Nepper I.–Sőregi J.–Zoltai L. 1980 Hajdú-Bihar megye halomkatasztere II. (Das Hügelkataster des Komitates Hajdú-Bihar II). HMÉ 4, 91–129. Nyakas M. 2000 Hajdúböszörmény a múló időben. Hajdúböszörmény. Parkinson, W. A.–Duffy, P. R. 2007 Fortifications and Enclosures in European Prehistory: A Cross-Cultural Perspective. Journal of Archaeological Research 15, 97–141. Pásztor, E.–P. Barna, J.–Roslund, C. 2008 The orientation of rondels of the Neolithic Lengyel culture in Central Europe. Antiquity 82, 910–924. Podborský, V.–Kovárník, J. 2006 Neolithic and post-Neolithic enclosures in Moravia in their central European context. In: A. Harding– S. Sievers–N. Venclová (eds): Enclosing the Past: inside and outside in prehistory. Sheffield, 44–68. Porcsalmy Gy. 1963 Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen. Raczky, P.–Anders, A. 2008 Late Neolithic spatial differentiation at Polgár-Csőszhalom, eastern Hungary. In: D. W. Bailey– A. Whittle–D. Hofmann (eds): Living Well Together? Settlement and materiality in the Neolithic of south-east and central Europe. Oxford, 35–53. 2009a Settlement history of the Middle Neolithic in the Polgár micro-region (The development of the Alföld Linearband Pottery in the Upper Tisza Region, Hungary). In: J. K. Kozłowski (ed.): Interactions between different models of neolithisation north of the Central European agro-ecological barrier. Papers presented on the symposium organized by the EU project FEPRE. Prace Komisji Prehistorii Karpat PAU 5, Kraków, 31–50.


10/24/2010 10:20:59 AM


179

Régészeti kutatások egy késő neolitikus településen – Polgár-Bosnyákdomb. Előzetes jelentés (Archae ological research at a Late Neolithic settlement – Polgár-Bosnyákdomb. Preliminary report). ArchÉrt 134, 5–21. 2009c Tér- és időszemlélet az újkőkorban. Polgár-Csőszhalom ásatási megfigyelései. In: Anders A.– Szabó M.–Raczky P. (szerk.): Régészeti dimenziók. Tanulmányok az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének tudományos műhelyéből. A 2008. évi Magyar Tudomány ünnepe keretében elhangzott előadások. Budapest, 75–92. Raczky, P.–Domboróczki, L.–Hajdú, Zs. 2007 The site of Polgár-Csőszhalom and its cultural and chronological connections with the Lengyel culture. In: J. K. Kozłowski–P. Raczky (eds): The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Kraków, 49–70. Raczky, P.–Meier-Arendt, W.–Anders, A.–Hajdú, Zs.–Nagy, E.–Kurucz, K.–Domboróczki, L.–Sebők, K.–Sümegi, P.– Magyari, E.–Szántó, Zs.–Gulyás, S.–Dobó, K.–Bácskay, E.–T. Biró, K.–Schwartz, Ch. 2002 Polgár-Csőszhalom (1989–2000): Summary of the Hungarian-German Excavations on a Neolithic Settlement in Eastern Hungary. In: R. Aslan–S. Blum–G. Kastl–F. Schweizer–D. Thumm (Hrsg.): Mauerschau: Festschrift für Manfred Korfmann. Band 2. Remshalden-Grunbach, 833–860. Raczky, P.–Meier-Arendt, W.–Kurucz, K.–Hajdú, Zs.–Szikora, Á. 1994 Polgár-Csőszhalom. A Late Neolithic settlement in the Upper Tisza Region and its cultural connections. Preliminary report (Polgár-Csőszhalom. Egy késő neolitikus lelőhely kutatása a Felső-Tisza-vidéken és annak kulturális összefüggései). JAMÉ 36, 231–240. Sebők, K. 2007 Ceramic forms of Polgár-Csőszhalom – a case study. In: J. K. Kozłowski–P. Raczky (eds): The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Kraków, 97–116. Sőregi J. 1934 A Hortobágy-görbeházi középkori templom és temető. DMÉ 1934, 103–147. Sümegi, P.–Csökmei, B.–Persaits, G. 2005 The evolution of Polgár Island, a loess-covered lag surface and its influences on the subsistence of settling human cultural groups. In: S. Hum–S. Gulyás–P. Sümegi (eds): Environmental historical studies from the Late Tertiary and Quaternary of Hungary. Szeged, 141–164. Szabó I. 1976 Jobbágyok – parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Budapest. Szakály F. 1981 Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest. Szakmány Gy.–Starniní E.–Horváth F.–Bradák B. 2008 Gorzsa késő neolit tell településről előkerült kőeszközök archeometriai vizsgálatának előzetes ered ményei (Tisza-kultúra, DK-Magyarország). Archeometriai Műhely 2008/3, 13–25. Trnka, G. 2005 Kreise und Kulturen – Kreisgrabenanlagen in Mitteleuropa. In: F. Daim–W. Neubauer (Hrsg.): Zeitreise Heldenberg. Geheimnisvolle Kreisgräben. Horn–Wien, 10–18. Vízdal, J. 1977 Tiszapolgárske pohrebisko vo Veľkých Raškovciach. Východoslovenské Vydavateľstvo. Košice. Zoltai L. 1926a Jelentés… Debrecen múzeumának… 1925. évi működéséről. Debrecen. 1926b Eltűnt falvak és elfelejtett régi helynevek Hajdúvármegye mai területén. In: Képes Kalendárium az 1926-ik közönséges esztendőre 23. évf. Debrecen, 104–113.


2009b

10/24/2010 10:20:59 AM

180 raczky pál–fodor istván–mester zsolt ARCHAEOLOGICAL RESEARCH AT Hajdúböszörmény–pRÓDI-HALOm, HUNGARY Pál Raczky–István Fodor–Zsolt Mester Research history Following the 1989–2007 excavations at Polgár-Csősz halom it became increasingly clear that this late neolithic site in the Upper Tisza Region consisted of a horizontal settlement and an adjacent tell that was surrounded by a system of circular ditches and palisades. The sheer extent of the horizontal settlement, as well as its relation to the habitation mound may be considered unique within the prehistoric cultural context of the Great Hungarian Plain. Studying the broader environment of this site looked especially promising in reconstructing the micro-regional function and economic relations of this settlement during the Late Neolithic. This approach to the problem inspired focused research at the site of Pródi-halom in the outskirts of Hajdúböszörmény often mentioned in the literature and identified in site distribution maps. This settlement mound is located some 20 km southeast of PolgárCsőszhalom as the crow flies. It occupies the eastern end of what was an island within the Tisza floodplain (Fig. 1). It was János Makkay who first directed attention to Pródi-halom in 1957, due to its possible contacts with settlement blocks of the Herpály culture that may have had connections with settlements in the Berettyó-region during the Late Neolithic. Within the framework of a brief review of research history, he also directed attention to the forgotten fact that the renowned archaeologists Flóris Rómer and József Hampel had already carried out excavations at this spot in 1882. In the 1987 register of late neolithic settlements in the Upper Tisza Region, this site was classified as belonging to the Herpály culture on the basis of the aforementioned publication by J. Makkay although it is located some 45–50 km north of the settlement block of the Herpály culture itself. Moreover it has been hypothesized that this site may be classified within the category of tell-like settlements. In spite of these efforts, detailed studies of this mound began only more than a century after the 1882 excavations. This may in part be explained by some disturbing topographic phenomena. Among others, the surface around the almost 4 m tall mound was littered by rubble originating from a church tentatively dated to the 11th century, continuously destroyed by tillage. Quantities of human bone brought to light during plowing bear witness to the burials in the churchyard. Hair-rings dated to the Period of the Árpád Dynasty (11–13th century) recovered on the eastern slope of the mound may also be related to this medieval complex. These phenomena already indicate that under such circumstances excavations aimed at verifying prehistoric strata may run into difficulties.


Recent archaeological research at the site Excavations 1. Upper strata (Period of the Roman Empire and Middle Ages) Being aware of the history of this mound, including numerous disturbances by previous excavations the 12 × 2 m test trench oriented east-west was not opened on the top but near the northwestern foot of the mound (Fig. 2.1–2). Three graves came to light in the eastern end, while Grave 1 found in the southeastern corner reached beyond the test trench and had to be followed by the excavations. An incomplete skeleton oriented northwest was recovered at a depth of 84 cm (Fig. 3). An S-shaped hair-ring was found on the chest of the deceased (Fig. 4). Remains of a wooden coffin could be observed near the legs covering a surface of approximately 45 cm in length. Coffin nails and the fragment of a coffin clasp were recovered in the proximity of these finds. It may be hypothesized, however, that the remains of the coffin did not belong to this skeleton but to a later burial that disturbed the lower grave. Grave 2 was located some 2 m east of this spot at a depth of 92 cm. It contained no grave goods (Fig. 3.2). Grave 3 was found by yet another 2 m toward the east. It reached partially into the southern wall of the test trench. The deceased was oriented west lying on her left side in a contracted position (Fig. 3.3). The first two of these three burials (Graves 1–2) could be dated with great certainty. The S-shaped hair-ring found in Grave 1 is typical of the Period of the Árpád Dynasty, more exactly its phase that predated the mid 13th-century Mongol-Tartar invasion. The rite identified in the case of Grave 2 points toward the same period. It may be reasonable to hypothesize therefore that we encountered graves from the churchyard dated to the Period of the Árpád Dynasty. The rite observed in the third grave, however, differs from those of the two previously discussed burials. On the basis of analogous-looking burials observed at Csőszhalom it may be identified as the probable burial of a late neolithic woman. In addition, Sarmatian shards representing the Period of the Roman Empire were also found in the upper strata of the mound. An oval feature with diameters measuring 160 × 150 cm and of a depth of 195 cm must have served as a Sarmatian refuse pit. 2. Late neolithic trench While the test trench was opened randomly, without particular planning, it revealed a surprise of great archae ological importance. A “V”-shaped ditch of approximately

10/24/2010 10:20:59 AM


10 m width could be recognized at a depth of 170–180 cm below the original surface (Fig. 2.2). The ditch itself could be followed down to a depth of 250 cm in a 1 m wide band at the northern section of the test trench. On that level, however, ground water made excavations difficult, therefore the position of the ditch was clarified by a series of stratigraphic bore samples. A combination between the image obtained by a subsequent magnetic survey carried out in 2008 and the excavation profile superposed on it shows that the test trench intersected with the northwestern segment of a major circular ditch system. The find material brought to the surface from the test trench at Pródi-halom was quite homogeneous. It consisted of a relatively great quantity of pot shards and animal bones. This fragmentary artifactual assemblage may be associated with a single major event detectable at the bottom of the prehistoric ditch. It originates from a fill rich in organic material. It seems therefore that the ditch ceased to exist within the framework of some conscious activity as had also been observed in the case of the ditch system recovered at Polgár-Csőszhalom. Even the types of ceramics and their decorations correspond to the late neolithic stylistic realm identified at the tell sites of Csőszhalom and Berettyóújfalu-Herpály (Figs 5–6). On the other hand, a variety of painted ware is missing from the ceramic material of the test trench opened at Pród. To some extent, this paucity may be attributed to poor pre servation both in terms of high fragmentation and destructive soil conditions. Flaked and ground stone assemblages The artifactual assemblage brought to light from the prehistoric ditch at the site of Pródi-halom contained nine flaked and two ground stone artifacts (Fig. 7). Among the flaked tools only two types of raw material were repres ented: four were made from obsidian, while five were fashioned from Volhynian flint. Given the geographical location of the site, the use of local lithic sources would be out of the question. The nearest sources of such raw material are located in the southern reaches of the Tokaj foothill zone at a distance of some 50–60 km from the site under discussion here (Fig. 8). Magnetometric survey Following the aforementioned antecedents, a magnetometric survey carried out in 2008 revealed the image of a multiple circular ditch system (Figs 9–10). It is suggested here that the concentric ditches are formed by two major structural units. 1. The double external ditch formed an enclosure of some 170–180 m in diameter with estimated widths of 2–3 m. In spite of some disturbance, traces of several renovations and corrections may be observed in the southern section of this double ditch. For example at one point the double ditch is trebled. On the other hand no opening could be identified in this system that could have been interpreted as a “gate”.


181

2. The inner part of the enclosure was 90–100 m in diameter, surrounded by a 6–8 m ditch, and another inner ditch that measured only 1–2 m in width. The larger outer ditch of this system was interrupted by four “gates” that correspond to the main directions of the compass. Three of these were clearly recognizable in the magnetometric images. The width of these “entrances” may be estimated as 6–8 m. The narrower, inner ditch may be – with great likelihood – interpreted as the foundation ditch of a palisade system. These two phenomena seem to have formed part of a “rotunda”-like construction that consisted of a ditch and an inner fortification. 3. Four smaller and a large homogeneous spots were discovered at the eastern edge of the innermost area within this enclosure. The interpretation of these features has posed problems (Fig. 11). The very regular southernmost spot measuring 9 × 7 m may be considered the trace of a previously dug test square possibly opened by F. Rómer and J. Hampel in 1882. A number “3” shaped anomaly in the magnetic map may correspond to the foundations of a church or some other building. When mirrored around a northeast-southwest axis of sym metry, this shape forms the outline of a building measuring approximately 28 × 18 m. It is evident that this problem can be clarified only by additional excavations. It seems likely that the walls of this tentatively identified building were quarried that resulted in a new fill that cannot be sensed at a 1 × 1 m resolution grid system. Sonar measurements carried out on the eastern edge of the mound covered a square of 30 × 8 m. This method, however, yielded no results. The remaining two northsouth and east-west spots may possibly result from grave robbing. Summary of research carried out at the site 1. It is evident that the best formal parallel to the circular ditch/palisade system detected at Pródi-halom is known from Polgár-Csőszhalom. Detailed observations and veri fying excavations at that site complex delineated an inner tell and an external horizontal settlement whose social functions must have differed. This observation has been supported by archaeological observations. It is surprising that the external ditches at both Csőszhalom and Pródihalom form enclosures of nearly identical diameters, 180–190 m and 170–180 m respectively. Meanwhile, the enclosure surrounded by the inner ditch differed, measuring 70–75 m and 90–100 m. This means that the inner area of possible social function was significantly larger at Pródi-halom. In summary, however, it may be said that the concentric ditch and palisade system observed at Pródi-halom and Csőszhalom show close relations to “earthworks” (Rondel, Circular ditched enclosure, and Einhegung, Kreisgrabenanlage etc.) known from Trans danubia (Western Hungary) and similar features dated to the Lengyel culture in Central Europe. 2. As already mentioned, repeated field surveys in the environs of Pródi-halom revealed a 550–600 m long section of a late neolithic horizontal settlement located west of the mound. Remains of this settlement actually follow

10/24/2010 10:20:59 AM

182 raczky pál–fodor istván–mester zsolt an elevated bank whose height may be defined by following the 92.5 m contour line and whose area may be estimated as 7–8 hectares (Fig. 12). The rondella once must have covered approximately 3–3.5 hectares within this territory. The double settlement structure identified at Pród (consisting of an external, horizontal component and a mound) thus corresponds to the complex late neolithic settlement identified at Polgár-Csőszhalom. The only difference is that while the rondella stands at the western end of the settlement in the case of PolgárCsőszhalom, in the case of Pród it is located in the eastern section. It is also likely that a major tell-like artificial mound had once stood in the center of the Pródi-halom enclosure, but it may since have been destroyed. This means that the settlement of Polgár-Csőszhalom is no more without parallels. In fact, it may be predicted that the traces of additional such earthen structures will be discovered at Csőszhalom type settlements in the Upper Tisza Region. Meanwhile, similarly to Lengyel culture rondellas, the circular ditch and palisade systems discovered at Csőszhalom and Pródi-halom also carried symbolic and sacral meanings. This may mean that there is an underlying similarity in the cognitive characteristics of these two cultural units. The cultural affiliation of Pródi-halom between the sites of Berettyóújfalu-Herpály and Polgár-Csőszhalom would be impossible to identify on the basis of the ceramic assemblage alone. The circular ditch and palisade sys-


tem may be considered more diagnostic from this point of view, indicating a definite connection to Csőszhalom. 3. The lithic raw materials encountered as well as the technological observations place this assemblage clearly within the archaeological context of the Late Neolithic. The important roles played by type 1 Carpathian obsi dian and Volhynian flint, as well as their local manufacturing are well-known phenomena at settlements in the region. The occurrence of these raw materials at the settlement of Pródi-halom may be best explained by connections with the Carpathian foothill region where type 1 Carpathian obsidian may be found and roads lead towards the Dniester river valley across the passes of the North-eastern Carpathians. 4. Even this short field project has reconfirmed documentary sources that mention the church of Pród village that had dated back to the early Period of the Árpád Dynasty. Although the remains of the church itself remain unknown, the two contemporaneous graves found at the site make its existence very likely. The mound itself was inhabited during the Bronze Age and the Sarmatian Period as well. Meanwhile no trace of a village datable to the Period of the Árpád Dynasty and late Middle Ages was found. These will have to be localized during subsequent extensive field surveys and excavations of large scale. The name of the village Pród (provod) occurs first in the written sources in 1067 and existed till the end of the 16th century.

10/24/2010 10:20:59 AM

Kutatástörténeti előzmények

Recommend Documents