Nietsche tévedéde
Max Liebermann: Fürdõzõ fiúk, 1898 122 x 151 cm, olaj, vászon B. S., Neue Pinakothek, München
Liebermann zsidó, e megjegyzésnek rasszista jellegét felborítva, éppen javára válik és csípheti is a csõrét a kemény magnak, hisz azzal hogy zsidó, ez segíti hozzá talán, hogy az impresszionizmusnak igazán kaput képes nyitni. Ennek kapcsán el kell mondjam, hogy amikor 1986-ban a szovjet csernobili atomerõmû felrobbanásakor éppen utaztam át Európán, a németek minden utazót tetõtõl talpig megvizsgáltak (sugároznak-e a delikvensek), Strassbourg után nyoma veszett a mûszereknek, a franciák nem reagáltak, Adolf von Menzel: I. Vilmos elindul csapataihoz, 1871 valamiben úgyis meg kell dögleni. Valószínû, a fritzeknek volt igazuk, de 63 x 78 cm, olaj, vászon ezzel az igazsággal remek autót igen, de impresszionizmust nem könnyen Nationalgalerie, Berlin lehet csinálni. Ez kérem francia zászló. Német impresszionizmus. Norvég napernyõ, skót kölcsön, holland lanovka, szerb internacionalista, amerikai középkor, román éden, magyar foci. Szibériai golfközvetítés. Der deutscher Impressionismus. Kétség kívül Adolf Menzel, Lovis Corinth , Max Slevogt Lovis Corinth: Fekvõ nõi akt, 1899 75 x 120 cm, olaj, vászon Kunsthalle Bremen
Max Slevogt: Az Alster Hamburgnál, 1905 59 x 76 cm, olaj, vászon Nationalgalerie, Berlin
68
és Hans Thoma vagy akár Fritz von Uhde világos, színes tájképei nem megkerülhetõek ebben a témakörben, de a közel negyedszázaddal késõbbi jelentkezésük is jelzi, nem létrehozói az új fetészetnek, csak elismerõi a gall géniuszoknak, és így is inkább Corot-nak mint Monet-éknak. Herr Menzel - az itt felsorolt honfitársaival ellentétben - idõsebb Manet-éknál, õ 1815-ben születik és 90 évet él meg, már az 55-ös párizsi kiállítás után fest igazán impresszionistának mondható képet, a Gymnase szinházat,
(melyen Daumier hatása nyilvánvaló), mégis a hosszúéletû törpének jellemzõen a történelmi tárgyú képei adják munkássága zömét. Hugo von Tschudi, a berlini Nemzeti Galéria igazgatója, 1899-ben mer csak kiállítást rendezni Manet, Monet, Degas, Renoir, Cézanne és Sisley képeibõl. Amikor II. Vilmos császár látogatási szándékát bejelenti, az „anarchista” Cézanne-t le is veszi az igazgató, mindamellett bátorságára vall, hogy továbbra is kiáll a francia festõk mellett. Liebermann-nal együtt komoly
Honoré Daumier: A mosónõ, 1863
Max Liebermann: Libafosztók, 1870-71 172 x 118 cm, olaj, vászon, Berlin
Fényes Adolf: Testvérek, 1906 120 x 101 cm, olaj, vászon Magyar Nemzeti Galéria
Fritz von Ude: Kertben (a festõ lányai), 1906 70 x 100 cm, olaj, vászon Kunsthalle Mannheim
*TESTVÉREK címmel van egy hasonlóan megindító, nagyszerû festménye a mi Fényes Adolfunknak is a 20. sz. elejérõl, melyen a Maneték teremtette iskola jegyei egyértelmûen felismerhetõk. *FÉNYES Adolf (1867-1945) magyar festõ, Székely Bertalannál* tanult a párizsi Julien Akadémián, 1903-tól Szolnokon dolgozott, a szolnoki mûvésztelep egyik meghatározó alakja. *SZÉKELY Bertalannak (1835-1910) a bécsi Képzõmûvészeti Akadémián, majd a müncheni Karl Pilotynál tanult nagy magyar mesternek is van a testvéri szeretet ábrázoló munkája Nõvérek címmel (valószínû, kiegyensúlyozott családi életének ihletébõl), de legismertebb vásznai talán a történelmi képei: Egri nõk, László és Czillei Ulrik, Zrínyi kirohanása.
Adolf von Menzel: Gymnasie színház, 1556
Székely Bertalan: II. Lajos holttestének feltalálása 1860, 140 x 181,5 cm, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria
Fritz von Ude: Nõvér, 1885 48,5 x 33 cm, olaj, vászon München, Lenbachhaus
70
71
Grant Wood: Amerikai Gótika 1930 76 x 63 cm, olaj, tábla Art Institute Chicago
a szerepe az impresszionizmus német területeken való elismertetésében. Az elõbbiekben említett Der deutscher Impressionismus – akarattal és szándékosan eltúlzott – képtelenségéhez hasonló felsorolásban szereplõ Amerikai Gótika viszont van, azt Wood festi meg a 20. század közepén.
Hangol a zenekar
E nagy utazás után a hatvanas évekbeli Párizs környékére visszatérve, Manet, Monet, Pissarro és Sisley is a Barbizon melletti fontainebleau-i erdõben fest. Renoir és Bazille szintén ellátogat ide, Chailly-ban megismerkednek Diaz-zal. A kötõdések már nyilvánvalóak. Daubigny Monetra és Sisley-re hat leginkább, fõleg Corot, de Millet is Pissarrora. Együtt készülnek a forradalomra, igaz Manet azt állítja, õ nem forradalmár, hanem csak egyszerû festõ, aki a mûvészetet így tudja csak gyakorolni. Monet is mond hasonlót: festeni úgy kell, ahogy a madár repül, de fogalmaz úgy is: ahogy a madár énekel. Az impresszionisták magja lesz ez az úgynevezett batignolles-i csoport. Henri Fantin-Latour festményén a Batignolles-i mûtermében, a festõállvány elõtt ülõ Manet-t körbevevõ
Henrie Fantin-Latour: Mûterem Batignolles-ban 1870 204 x 273,5 cm, Musée d’Orsay
Edgar Degas: Zenekar 122 x 151 cm, olaj, vászon
72
73
Frédéric Bazille: A mûvész mûterme, rue de la Condamine 1870, 98 x 128,5 cm, olaj, vászon Musée d’Orsay
társaság – talán inkább már csapat – tagjai õk, lényegében ugyanabból a kompániából, akik a Bazille-nál készült festményen is pózolnak (és amelyre maga Manet festi rá Frédéric Bazille alakját). Guerbois anyó kávéháza is a Batignolles-on várja õket esténként. A festõk közül Edouard Manet, Edgar Degas, Frédéric Bazille, Claude Monet, Auguste Renoir, Alfred Sisley, Camille Pissarro, Paul Cézanne, A. Guillemet, a rézmetszõ Bracquemond és a Manet-ért lelkesedõ költõszobrász Zacharie Astruc jár ide. Néhány író, Zola és Paul Alexis, Duranty és Théodore Duret, meg a
zenetudós Maitre és Nadar a fényképész. Megy a harc köztük is rendesen. Fantin Hódolat Delacroix-nak címû festményén mint Rembrandt Tulp doktor anatómiáján a medicinusok állnak sorban itt a mûvészek és irodalmárok, csak nem a felboncolt emberi kart, hanem minket néznek. Együtt éltetik egymást meg Delacroix-t és Courbet-t, de Manet és Degas megjegyzéseitõl tart a társaság minden tagja. Manet nehezen viseli az õt ért kritikákat, Duranty-t egyszer fel is pofozza, amibõl párbaj lesz, de mindketten boldogok, amikor a kritikus kissé megsebesül és ezért abbahagyhatják.
Henrie Fantin-Latour: Hódolat Delacroix-nak, 1870 204 x 273,5 cm, Musée d’Orsay
Rembrandt van Rijn: Tulp doktor anatómiája 1870, 98 x 128,5 cm, olaj, vászon Musée d’Orsay
Paul Cézanne: Paul Alexis felolvas Zolának 122 x 151 cm, olaj, vászon
74
75
Toulouse-Lautrec: Vincent van Gogh portréja 1870, 98 x 128,5 cm, pasztellkréta Musée d’Orsay
A hatvanas évek közepétõl isszák már együtt a kávéházban az abszintot, amit egyébként zöld méregnek becéznek. Fõleg miután kiderül róla, hogy valóban az. Végül hivatalosan be is tiltják. Sokan isszák kárát, jelesül Toulouse-Lautrec-en vagy Vincent van Gogh-on sem segít már a hivatal.
Jongkindnek szerencséje, hogy 40 évesen megismerkedik Madame Fesser-vel, aki kedvéért abbahagyja az ivást (ezzel meg is menekül a méregtõl), de élete utolsó éveiben alkoholizmusa kiújul, és Van Gogh halálát követõ év elején dührohama miatt a grenoble-i elmegyógyintézetbe kerül, és 1891 február 9-én – két hét múlva – meg is hal.
Johan Barthold Jongkind: Rouen látképe, 1865 41,9 x 56,2 cm olaj, vászon
Vincent van Gogh: Parasztházak olaj, vászon
76
77
Edouard Manet: Utcai énekesnõ, 1862 175,2 x 108 cm, olaj, vászon Museum of Fine Arts, Boston
Manet és Degas 62-ben a Louvre-ban haverkodnak össze, mindketten odajárnak másolni. Renoir is megszerzi az engedélyt erre, a két Morisot lány is itt koppint. Csak az évtized végére alakul ki az a masszív társaság a Café Guerbois-ban, akikkel szemben a batignolles-iak megjelölés aztán elterjed.
*MANET meglátott egy fiatal nõt kijönni a kávéházból gitárral és gyümölccsel a kezében, odament hozzá azzal, hogy álljon neki modellt, de a lány visszautasította. Felkérte ezért Victorine Meurent-t, a nemrég megismert meglehetõsen ifjú modellt, így aztán õt festette le utcai énekesnõként a mûtermében (késõbb ez a lány lett leghíresebb képeinek központi alakja).
Pierre-Auguste Renoir: A páholy, 1874 80 x 63 cm, olaj, vászon London (Courtauld)
Közel 10 évre rá, 1873-ban érkezik majd Írországból a fiatal George Moore Alexandre Cabanelhez festészetet tanulni, hamarosan átpártolva az irodalomhoz, a NouvelleAthenes kávéházban összejön az impreszszionistákkal (akik ekkorra már szintén áttették színhelyüket ide), az Emlékek-ben Manet finomvonású arcáról és megnyerõ õszinteségérõl (a festõkirály ehhez párosuló magassága, jó anyagi helyzete és divatos öltözködése nyilván hatással volt modelljeire és nõi tanítványaira, Berthe Morisot sem véletlenül féltékenykedik majd egy magasrangú katonatiszt lányára, Eva Gonzalesre, aki 1869-tõl szintén a flaneur* tanítványi köréhez tartozik.
Edouard Manet: Eva Gonzales portréja 1870, 191 x 133 cm, olaj, vászon National Gallery, London
*DEGAS vázlatfüzetébõl való ez a zseniális vízfestmény-részlet a lovagló párról, az ezt követõ években is a hasonló témájú olajképeivel némi sikert arat a Szalonon is..
Edgar Degas: Két lovas a tóparton részlet, 25,4 x 19,2 cm, 1869, aquarelle Bibliotheque Nationale Paris
Edouard Manet: George Moore portréja (részlet) 1879, 55,2 x 35 cm, pasztell Metropolitan Museum of Arts New York
78
79
Degas éles nyelve és szarkazmusa mögött megbújó szellemiségérõl és a dán állampolgárságú, közülük a legérettebben festõ Camille Pissarro* végtelen kedvességérõl ír. Zola és Manet (a fehér kesztyûjében) elnököl, de ahogy már említettük, többek között jön néha a *PISSARRO halálakor Cézanne letörten mondja: „apám volt apám helyett, tanácsot lehetett bármikor kérni tõle - volt benne valami a jóistenbõl” (a fotón õk ketten beszélgetnek).
csontos, bütykös kezû Paul Cézanne, akinek Aix-enProvence-ban kalaposból hitelezõvé, majd magát bankárrá felküzdõ szigorú apja ellene van fia mûvészi törekvéseinek, a szintén bankárfiú Degas, akinek az amerikai kontinensen lévõ (1803-ig még Franciaországhoz tartozó) New Orleansban élõ francia
Paul Cézanne: Önarckép sapkában 1873–74, 53 x 38 cm, olaj, vászon Ermitázs, Szentpétervár
Edgar Degas: Gyapotkereskedés New Orleansban, 1873 73 x 92 olaj, vászon Musée des Beaux-Arts, Pau
Edgar Degas: Abszint (Kávéházban) 1876, 92 x 68 cm Musée d’Orsay Paris 1870, 98 x 128,5 cm, olaj, vászon Musée d’Orsay
Camille Pissaro: A Szajna Bougivalnál 1870, olaj, vászon 81,9 x 107,9 cm Glasgow Art Gallery and Museum
80
81
Pierre-August Renoir: Cézanne portréja (részlet) 1880, pasztellkréta Camille Pissarro: Út Versaillesból Louveciennes-be 1870, 100 x 81 cm, olaj, vászon Zürich
családból származó szép kreol anyukája van, még nem utálja igazán a szakállas zsidó Pissarrot*. Idejár a vékony volt porcelánfestõ, Renoir és 1869-tõl az anyagi gondokkal küzdõ Monet is. Munka közben a Louvre mellett az Académie Suisse-ben is ismerkednek egymással. Többek között Pissarro *PISSARRO halálát követõen Degas antiszemitizmusa és a közös harc nosztalgikus emléke keveredik privát nekrológjában: „Elment hát a szegény bolygó zsidó. Nem fog már járkálni, pedig ha elõre figyelmeztettek volna, szívesen jártam volna egy kicsit a nyomában. Mit gondolhatott a piszkos ügy óta (1894-ben a hadbíróság koholt vádak alaján elitéli a zsidó származású Dreyfus kapitányt, kinek végülis 1899-es felmentéséért Zola sokat tesz – a szerzõ megjegyzése), mit gondolt vajon arról a zavarról, amit akaratom ellenére éreztem irányába? Vajon eszébe jutott-e az az idõ, amikor még úgyszólván nem vettünk tudomást szörnyû fajtájáról?”
és Guillaumin, de megszakításokkal Paul Cézanne is látogatja ezt a szabadiskolát. Manet, 18 évesen, a Dekadens Rómaiak címû nagyméretû vásznával hírnevet szerzett Thomas Couture mûtermébe kezd járni, aki néhány év után megelégeli, hogy nem hogy másképp fest mint kéri, de a többieket Thomas Couture: Dekadens Rómaiak Armand Guillaumin: A Lajos-Fülöp híd (részlet), 1875 45,8 x 60,5 cm, olaj, vászon National Gallery of Art, Washington D. C.
82
83
is ilyesmire biztatja, egy idõ után – 56-ban – el is tanácsolja. Manet-val tart egykori barátja Antonin Proust is, aki 1881-ben a Gambetta kormány Szépmûvészeti Minisztere lesz és Visszaemlékezéseiben leírja ezt a tanártanítvány ellentétet Couture és Manet között. 1862-ben a Szépmûvészeti Iskola, az École des Beaux-Arts tanára, a svájci származású Gleyre is nyit egy szabad mûtermet, Monet, Renoir, Sisley és Bazille itteni látogatásaikkal kerülnek közel egymáshoz. A következõ tavaszon Monet ráveszi a többieket a szabadban való festésre. Két év múlva a mûterem bezár, többek közt az idõs Gleyre hívására érkeznek meg a fontainebleau-i erdõbe és a négyes ekkor végleg elkötelezi magát a plain air módszerhez, a friss levegõn való festésre (en plain air).
Még 1849-ben a tengerészinasként Brazíliából éppen megérkezõ, világlátott, jól – mondhatjuk: már divatosan – öltözködõ tizenhét éves Manet szerelmi viszonyt kezd a 2 évvel idõsebb holland zongoraoktatójukkal, a Párizsban munkát keresõ Suzanne Leenhoff*-fal, aki várandósan hazautazik Hollandiába, hogy ott megszülje gyereküket.
Claude Monet: Argenteuil-i kikötõ, 1872 60 x 80,5 cm, olaj, vászon Musée d’Orsay
Suzanne Leenhoff (Madame Edouard Manet) korabeli fotója *„MANET most közölte velem a legdöbbenetesebb hírt – írja levelében ekkor Baudelaire, a költõ-barát – hogy ma este Hollandiába utazik, ahonnan feleséget akar hozni. Mentségére felhozza, hogy a hölgy csinos, jókedélyû és kitünõ muzsikus. Ennyi kincs egyetlen személyben, hát nem hajmeresztõ?” A fotó nem tanuskodik „hajmeresztõ” szépségrõl, sõt, amikor Degas lefesti a Manet házaspárt, Manet meg is haragszik rá, mert túl csunyának tartja rajta a feleségét, le is szakítja a vászonról az asszonyt ábrázoló részt. *LÉON, Manet és Suzanne Leenhoff házasságuk elõtt született gyereke látható kalapban a Reggeli a mûteremben címû képen is.
Edouard Manet: Reggeli a mûteremben, 1868 118 x153,9 cm, olaj, vászon B. S., Neue Pinakothek, München
84
85
Edouard Manet: A festõ anyja a bellevue-i kertben 1880, 82 x 65 cm, olaj, vászon Párizs, Magántulajdon
A kicsivel 52-ben visszatér, akit a festõ soha nem vesz a nevére, ez a komoly polgári családban lehetetlen lenne (az édesanya Madame Manet keresztapja például maga a svéd király). A gyereket Susanne unokaöcscseként és Manet keresztfiaként mutatják be a társaságban. Léon az örök
unokaöccs. Az örök tavasz gyümölcse. L'éternel printemps. Ez meg a zseni, de a néha megalkuvó Rodin mûve, õ meg ezt nem veszi szívesen a nevére. Ezt én megértem. Manet-ét nem annyira. Rodin német titkárának, a zseniális vándor Rilkének* is van ehhez szava. (A költõ szava).
*RILKE Rainer Maria (1875-1926), a prágai születésû osztrák költõ oroszországi utazása során találkozik Tolsztojjal, majd Rodin titkára lesz Párizsban. Kóborlásai során Svájcban köt ki végül. Fõbb mûvei: Képek könyve, Imádságos könyv, Malte Laurids Brigge feljegyzései, Duinói elégiák, Szonettek Orpheushoz.
Edouarde Manet: Manet feleségének felolvas Léon1870, cm,olaj, vászon
Rodin: L’ éternel printemps (Örök tavasz) 1870, márvány Szépmûvészeti Múzeum, Budapest
86
87
Camille Pissarro: Út Ponoisie felé
A felkészülés (hangolás) utolsó évtizede
Edouard Manet: Abszintivó, 1859 olaj, vászon
1863-at írunk. Az elmúlt években történik még egy és más velük. Pissarro tájképét kiteszik a Szalonban, Manet Abszintivóját – Delacroix hiába támogatja - elutasítják. Couture felháborodottan mondja Manetnak: Maga ez az abszintivó. Maga az, aki erkölcsét vesztette. Két évvel késõbb, 1861-ben viszont sikerrel jár, amikor Monet (tifusza miatt) épp
Cloude Monet: Pipacsos mezõ olaj, vászon
88
89
