Kultuszteremtő Főutca 2010 áprilisában, húsvéthétfőn a Főutca nem hivatalos megnyitó ünnepségén zuhogó esőben álldogáltunk az Egyetem téren. A műsor nem igazán kötötte le a figyelmünket, így aztán inkább egyik helyről a másikra vándoroltunk, alaposan szemügyre véve az utcabútorokat. A tócsákat kerülgettük és arra vártunk, hogy végre felszállhassunk az ünnepnap tiszteletére forgalomba állított „utcanéző” kisvonatra. A Főutcáról az első benyomásaink elég vegyesek voltak, aztán az ünnep múltával kezdtük az újjászületett közterületet birtokba venni, használni, belakni. Ez a folyamat több hónap elteltével sem zárult még le. Eközben a szakemberek már készülnek a további fejlesztésekre. A jövő terveiről a Főépítészi Iroda munkatársaival, Cselovszki Zoltán főépítésszel és Kalászi Hajnalka településfejlesztési csoportvezetővel beszélgettünk. Kincses Belváros: A Főutca program I. ütemének kiépítése, a Kálvin tér és Szabadság tér közötti szakasz megújítása április elején befejeződött. Nekünk, városlakóknak még meg kell tanulnunk használni az újjá varázsolt közterületet, de hogyan látja a kerület főépítésze, mennyire váltotta be a Főutca a hozzáfűzött reményeket? Cselovszki Zoltán: Nyugaton a Fast Food, a gyorséttermi kultúra ellensúlyozására kezd egyre nagyobb teret nyerni a Slow Food, a hagyományos, nyugodt étkezés. Ha ezt a szóhasználatot alkalmazzuk a városépítészetben, akkor mondhatjuk, hogy mi megteremtettük a Slow City-t, a nyugodt várost, ami egyúttal kreatív, s melynek az interakciók révén válunk részesévé. A Főutca elindított egy kultuszt, érezhetően lelassította a Belváros ritmusát, az emberek újra köszönnek egymásnak, szemlélődnek. Erre különösebben már nem kell rásegíteni, az uniós projektek megteszik nélkülünk is, amit kell. Ezt a Slow Cityt azonban ki is kell szolgálni, a szolgáltatásokban ezért finom, pici korrekciókat hajtunk végre. A gazdasági megoldásnak kikiáltott turizmus nem tud annyi felvevőerőt produkálni, ami eltarthatná a várost, a tömeges méretű fogyasztót tehát a városlakók jelentik. A közlekedésben még nem szokták meg a változást, azt, hogy az átmenő forgalom helyett célforgalom van. Ez még döcögni is fog egy ideig, lesznek dugók, de ez nem a Főutca, hanem a főváros átgondolatlan közlekedési rendszerének hibája. Remélem, a főváros felzárkózik a fejlesztésekkel és a kiemelt közlekedési folyosók (hidak, rakpartok és hídfőterek, sugárutak és körutak) ellátják a szükséges feladatokat. Kincses Belváros: Akkor nézzük most meg azokat a területeket, melyek egyelőre kimaradtak a fejlesztésből! Induljunk el a Szent István körút felől, a Lipótváros északi végétől haladva a Főutca irányába. Kalászi Hajnalka: Először fontos tisztázni, hogy a megvalósult és kimaradt fogalmak a mi fejünkben máshogy léteznek. 2007-ben adott volt egy helyzet, miszerint vagy Budapest Szíve Program keretében kapunk támogatást, vagy nem. Ez a döntés alapvetően meghatározta az elmúlt évek fejlesztéseit a kerületben. Ha akkor nem kapunk támogatást, akkor ma minden bizonnyal nem
beszélünk Főutcáról, beszélünk viszont más utcák rehabilitációjáról. Ha észak felől a térképre nézek, akkor a Budapest Szívével kapcsolatban az jut eszembe, hogy a főépítész úrral mindig azon gondolkodtunk, hogy hogyan tudnánk vérkeringésbe kapcsolni a Budapest Szíve lehatároláson kívüli területeket, illetve hogyan tudnánk jobban összevarrni a kerülethatárokat. 2007-ben „belekotnyeleskedtem” a Főutca koncepcióba. Ennek eredményeként - az eredetileg javasolt Falk Miksa utca helyett - a program III. üteme a Honvéd utca fejlesztése lesz, ezen a vonalon folytatódik majd a gyalogos preferenciájú Főutca-tengely a Szabadság tértől a Vígszínház felé. Az arculat nem tér majd el az Új Főutcáétól, mivel a Honvéd utcát is megterveztük az I. ütemmel egy időben, a kivitelezés megkezdése viszont az anyagi források előteremtésétől függ. A XIII. kerületben lakom, hazafelé menet nap, mint nap az Észak-Lipótvároson utazom át, és közben mindig újabb ötleteken jár az agyam. A 2007-ben átadott Zrínyi utca – Szent István tér mintájára így jelent meg előttem a Stollár Béla utca – Olimpia Park víziója. Vagyis a Nyugati pályaudvar és az egykori gyalogos preferenciáját reményeink szerint visszanyerő Nyugati tér felől a Duna-partra vezető tengely ötlete, az érintett területen átmenő gyalogosforgalommal. Régi adóssága a városnak az évekkel ezelőtt önkényesen lezárt Stollár Béla utca megnyitása, hisz a Honvédelmi Minisztérium tömbjének kerülgetése sem az autósok, sem a gyalogosok számára nem ésszerű. Cselovszki Zoltán: Az Olimpiai parkot korszerűsítjük, a lebontott Markó utcai benzinkút helyét pedig úgy parkosítjuk, hogy a Duna-parti két parkolósávból egyet a zöldterület megnagyobbításához használunk, a környékbeli mélygarázsok ugyanis biztosítják az innen elvett parkolási lehetőséget. A sűrű városi szövetet errefelé is brutális projektek szabdalják szét, ami nemcsak várostervezőként zavar, hanem esztétikailag is kifogásolható, ilyen a Pénzjegynyomda Markó utcai épülete. Ha ezt le lehetne bontani, akkor alatta mélygarázs épülhetne a környező intézmények kiszolgálásra, a telek beépítése helyett közparkot alakíthatnánk ki, így az Oktatási Minisztérium tömbje felértékelődne. Ez is lehetőséget teremtene arra, hogy az utcán érezzük végre a házak levegőjét - persze elvont, szellemi értelemben. Van, ahol a bontás helyett a helyreállítás a szerencsésebb, így lesz a Bajcsy-Zsilinszky út sarki volt nyomdából szálloda. Kincses Belváros: Nemrégiben a Falk Miksa utcai galériásokkal beszélgettünk. Ők amiatt aggódnak, hogy hiába szerveznek évek óta sikeres programokat, ha az utca évtizedekkel le van maradva, nincs korszerű infrastruktúra. A szomszédos XIII. kerület fénysebességgel húz el mellettük. Kalászi Hajnalka: Bár 2007-ben én kértem, hogy a Főutca ne a Falk Miksa, ha-nem a Honvéd utca tengelyén folytatódjon - szerintem ugyanis a Műkereskedők utcája önállóan is hatalmas vonzerőt képvisel -, de amint lehetőségünk nyílt, megterveztettük a Falk Miksa utcát, és akkor azt kértem, ez az utca különbözzön a többitől. Legyen egyedi, legyen olyan hangulatú, amilyen Budapesten még nincs. Kecskeméti lányként a szívemhez közelálló szecessziós terveket támogattam. Úgyhogy a Falk Miksa utcát a magam részéről igyekeztem kárpótolni. Más kérdés, hogy településfejlesztési megállapodás még nem született, így a kivitelezés egy-előre várat magára. Talán nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a főépítészi irodák tartják egymással a kapcsolatot. Nagyon örülünk annak, hogy ha eddig mi a Falk Miksa utcát és szűk környezetét illetően nem is tudtunk felmutatni megvalósult terveket, de a XIII. kerület igen. Mindenképpen szorgalmazzuk a Falk Miksa utca és a már sétáló utcává alakított Hollán Ernő utca, vagy a Honvéd utca és a Pannónia utca összesimítását, közös fejlesztését. A Pozsonyi útra a XIII. kerület főépítészével, Arató Györggyel egyetértésben visszaállítanánk a villamost, akár a panorámajáratként számon tartott kettes meghosszabbításaként, de egyéb elképzelések is összefonnák Lipótvárost és Újlipótvárost. Cselovszki Zoltán: A Falk Miksa utcai közterület rendezésére készített tervek ki-fejezetten a művészeti fesztiválokra figyelnek. Kávézónak, színpadnak alkalmas tereket alakítunk ki, rendezettebbé téve az utcaképet, de a tökéletes megoldás a Honvédelmi Minisztérium bontása lenne. Ennek helyén egykor gőzmalom működött, a gigantikus telket később nem osztották fel, nem is kell, hanem valami olyan kulturális intézményt lehetne ide építeni, mint Bilbaoban, ennek időtávja azonban ma még felbecsülhetetlen. Ami a XIII. kerületet illeti, az Újlipótváros nekem is a
kedvencem, egyfajta inkubátor-negyednek tartom, ahol naponta jelennek meg a fiatal, kreatív vállalkozások. Az épületállomány lényegesen modernebb, mint az V. kerületben, ott olyan várospotenciál alakult ki és őrződött meg, amihez nagyon szívesen kapcsolódnék. Kincses Belváros: Csak az utcaszintben, meg - a mélygarázsok miatt - a földfelszín alatt gondolkodnak, ha fejlesztésekről esik szó? Cselovszki Zoltán: Örülök a kérdésnek! Sokan maguk elé bámulva haladnak az utcákon, s alig-alig néznek fel. Esetleg építsünk kaput a negyedek bejáratához, mint a manhattani 37. utcában, vagy a londoni kínai negyedben? Bár ez sincs ellenemre, mégis inkább a minőségi tetőtér beépítésre voksolok. Valaha igazi dáma volt Pest, de leverték a kalapját, jó lenne ezt visszatenni, elsőként a hiteles régit állítva viszsza, s csak ha arra már nincs lehetőség, akkor legyen beépíthető a tetőtér. Persze, a két megoldás együtt lenne jó, de erre ma még kevés építész képes. De remélem, egy-egy ilyen kalapra a sétálók is felfigyelnek majd! Kincses Belváros: A Kossuth tér ugyan nem kerületi projekt, de ha már itt járunk, vessünk rá egy pillantást! Cselovszki Zoltán: Valóban nem a mi kompetenciánk. Véleményem szerint egy-fajta államiságot szimbolizáló „demokrácia” negyedet kellene itt kialakítani a Parlament, a régi szerepét visszanyerő Kúria és a Földművelési Minisztériumból ki-alakított Miniszterelnöki Hivatal háromszögében. Emellé csatlakozna a készülő turisztikai kiszolgáló egység csomagmegőrzővel, mellékhelyiségekkel, a tér alatti mélygarázs, valamint a városlakók és turisták által látogatható pihenőpark. Az ún. metróházat lebontanám, nem illik a környezetbe. Kincses Belváros: A környék tetszhalottja az Alkotmány utca. Forgalom nélküli főútvonal bezárt üzletekkel. Cselovszki Zoltán: Ez fővárosi terület, a kerékpárutat rendben megépítették, más tervről nem tudok, de bízunk abban, hogy a Bajcsy átértékelődésével ez az utca is feléled. Nem feltétlenül üzletekkel, hanem egyfajta reprezentációs céllal. Kalászi Hajnalka: Jómagam nem tartom elképzelhetetlennek a Kossuth térről a Néprajzi Múzeum és a Földművelésügyi Minisztérium elől a közúti forgalom elterelését a hátsó utcákba, mert így az Alkotmány utcával való kapcsolatának átformálásával a Kossuth tér státusza megemelkedne. Egyelőre a Kossuth tér úgy tér még a megtervezett dokumentációkban is, hogy a gyalogos kapcsolatokat a villamos sínnel párhuzamosan futó közlekedő felületek elvágják. Mennyivel élménytelibb lenne úgy megérkezni a térre, hogy nem kell arra figyelnem, hogy az Alkotmány utca irányából hol is vezet át zebra, de a buszos látja-e, hogy én itt állok, és a busz takarásában van-e száguldó autó. S így talán a Kossuth tér – Szabadság tér gyalogos áramlása is erősödhetne, mert az a tengely is érdekes és fontos, még ha mélygarázs fel- és lehajtókkal kicsit tönkre is tették. Kincses Belváros: Meg is érkeztünk a Szabadság térre, mely mai állapotában „be-fejezetlen mondat”. Kalászi Hajnalka: A Szabadság tér közel egy évtizede, hogy évről évre változtatja arcát. Radikálisan lecsökkent a felszíni parkolás, megépült a mélygarázs, egybe-függő parkfelület alakult ki. A különböző köztéri rendezvények messzire vitték annak hírét, hogy milyen jó itt lenni. A közterület-fejlesztések mellett javában zajlott még több épület rekonstrukciója, amikor átadtuk a Főutcát, de azért nem marad félbe a városkép finomítása. A volt MTV-székház és a bővülő Amerikai Nagykövetség környezetrendezésének köszönhetően hamarosan befejeződik a parkot körülvevő területrészek rendbetétele, s azután az összes épület ki lesz világítva. Végül keretbe foglaljuk ezt a misztikus – felülnézetben templomszerű - teret, felhasználva ehhez az egykori Újépület négy sarkát. A Vértanúk tere és a Batthyány-örökmécses mellett reményeink szerint idővel az egykori kaszárnya további két sarka is szoborral gazdagodik, és az örökmécses is méltó környezetbe kerül, a tervek már elkészültek. Kincses Belváros: Ez örvendetes, de mi lesz a környék-kel, a nem Szabadság tér, nem Főutca projekt területtel? Cselovszki Zoltán: Válasszuk területileg ketté ezt a kérdést. A Hold utca felé eső rész könnyebben újulhat meg. A vásárcsarnokra üzemeltetési pályázatot írunk ki. Én úgy képzelem, hogy a pinceszinten valódi delikát élelmiszer áruház nyílhat, a földszinten lenne a hagyományos termelői
piac nemzetközi választékkal, az emeleten pedig étkezdék, boltok, ám délután a felső szint átalakulna afféle Covent Gardenné, kulturális kínálattal, mutatványos okkal. A Hold utca egyébként a megújulás után ugyanolyan hangulatú lesz, mint a Bazilika környéke. A kerület jelenleg szolgáltatáshiányos, ezért a Vadász utcában, az Üvegház mellett mini szolgáltató udvart nyitnánk. A Szabadság tér és a Duna között vannak már izgalmas helyi kezdeményezés ek, az Arany János utcában egy olasz vendéglős, Gianni Annoni jóvoltából egy ideje valóságos Kis Itália formálódik. Azon a környéken a térfalak hiánya miatt az utcakép eléggé zaklatott, a volt Egészségügyi Minisztérium is megérett a bontásra. Kincses Belváros: Ezzel egyet értek, csak az baj, ha elbontják ezeket a valóban nem túl szép épületeket, akkor nem lakóház vagy közösségi tér lesz a helyükön, hanem üzlet, iroda, szálloda. Cselovszki Zoltán: Sajnos, az ingatlanfejlesztés manapság trendkövető, a szakemberek nem tudnak hosszú távban gondolkodni. A Tüköry utca sarkán évek óta üresen álló házból is szálloda lesz, a környéken az ikszedik, csak mert innen csodálatos a rálátás a Mátyás-templomra. Cizellált ingatlanfejlesztésre volna szükség, nem trendkövetésre! A tradicionális Tigris szállót viszont bármennyire szerettük volna, nem sikerült szállodává visszaalakítani, ez az akció a lakók ellenállásán vérzett el, akik meg akarják vásárolni lakásaikat. Kincses Belváros: A fejlesztéseket hogyan képzelik el a környék egyre kaotikusabb közlekedési viszonyai közepette? A Nádor utca csúcsidőben járhatatlan, a rakpartok bedugulnak. Kalászi Hajnalka: Társadalmunk jellemzője - többféle értelemben - a mobilitás, így életünkben mindennapi téma lett a közlekedés. Mindenki más és más szemmel nézi a közlekedési rendszert, sok függ attól, kit bíz meg a tervező a koncepció kialakításával. Mi a kerületi lakossági igényeket vesszük figyelembe, de tiszteletben kell tartanunk, hogy az V. kerület egyúttal Budapest belvárosa, egy világváros központja. A közlekedés terén az a célunk, hogy egy hídra történő felhajtás minden irányból és az onnan való lehajtás minden irányba megtörténhessen, hogy a tranzitforgalom a sugárutakon és a körutakon haladjon, viszont ezeken az utakon legyenek balra nagyívek (ezt nevezem a „balkanyarok csatájának”, amit még meg kell nyernünk), hogy a belső utcák csak a lakossági és egyéb célforgalmi igényeket elégítsék ki. Emellett odafigyelünk az egyre nagyobb méreteket öltő gyalogos és kerékpáros forgalom igényeire, de míg a gyalogos preferenciájú utcákat igen, addig a sétálóutcák további kialakítását nem tartjuk jó ötletnek. A városhoz régen hozzátartozott a korzózás, a Nádor utca forgalomcsillapítása miatt azonban a felső rakparton nem tartjuk már célszerűnek a Dunakorzó északi meghosszabbítását. Szívesebben látnánk viszont az alsó rakparton, a hajó-kikötők mentén egy kis hangulatos sétányt a Parlament és a Lánchíd között, ahonnan aztán a sínek alatt vezethetnénk fel a gyalogosforgalmat a felső rakpartra. A főváros által megtervezett Roosevelt téren nagy csaták várnak még ránk, mert az általuk elképzelt jövőbeni állapot szerint nem lenne alsórakparti kapcsolat a téren, ami többek között épp a Nádor utca forgalmát növelné tovább. Cselovszki Zoltán: A dugók feloldásában reméljük, hogy segíteni tud majd a Hídfőterek-projekt, de az alsó rakpartról való felhajtás tervezett megszüntetését én is ellenzem. A kerületben több csomópont, így sajnos a Roosevelt tér is fővárosi történet, ezért ebbe alig van beleszólásunk. Vegyük például a Podmaniczky teret. Jelenleg egy szlömösödött folt, ennek rendezése kulcskérdés, de mivel fővárosi tulajdon, szinte tehetetlenek vagyunk. Sajnos, kevés tér van, amihez hozzányúlhatunk, pedig mi is tudjuk, hogy ezeket újra kell alkotni, a megállókban megforduló utasok többet érdemelnek a vizeletszagú telefonfülkéknél. Kincses Belváros: A lakosság igényeivel mennyire harmonizálnak az Önök el-képzelései? Kalászi Hajnalka: Településfejlesztőként igyekszem a lakosság kérdéseire választ adni, a kéréseket megoldani minden tervezési folyamatban, vagy a beruházókkal való egyeztetéskor, hiszen a lakossági érdekeket ezekben az ügyekben a kerületi önkormányzat képviseli. Mint hivatalnoknak, kötelességem a lakossági visszacsatolást fogadni, de több olyan eseményt is szervezünk, ahol a Főépítészi Iroda közvetlenül, személyesen kérdez, információt gyűjt (akár kérdőívekkel), majd tájékoztatást ad, válaszol a kérdésekre. Ugyanakkor, mióta a kerületben dolgozom, tapasztalom, hogy a helyi lakosság összetétele változik. Lassú, szinte észrevétlen - a főépítész úr kifejezésével
élve – „dzsentrifikáció” zajlik, ami öt éven belül radikális változást hoz a kerület életében. Más réteg költözik be, más igényekkel. Olyan fiatalok, akik idegen nyelvű óvodát, szélesebb iskolai választékot igényelnek, jobb közbiztonságot, több parkot és parkolóhelyeket. Cselovszki Zoltán: Utóbbira hadd mondjak egy újszerű kezdeményezést. A Cukor utcában kilenc parkolóhelyet létesítettek megszűnt boltok portáljai mögött „gépi garázs” módszerrel, hármasával, a tetőtérben újonnan kialakított lakásoknak. A házat ennek a bevételéből igényesebben lehet felújítani. Kincses Belváros: Végre, hogy nem csak a turistákról szól a városfejlesztés, de azért az ő kiszolgálásuk továbbra is meghatározó tényező. Kalászi Hajnalka: Bár a turizmus bevétele nem kerületi szinten jelentkezik, még-is fontos és meghatározó, mert a kerület imázsa egyúttal az ország imázsa is. A pár órás városnézőtől a kerületben megszálló és itt akár több éjszakát eltöltő turistáig mindenki fontos. Aki Budapestre érkezik, szinte kivétel nélkül áthalad a kerületen, vagy hosszabb ideig itt tartózkodik. A kulcs az összhang megtalálása a lakosság és a turisták között, legyen szó a vendéglátóhelyek teraszáról vagy a városnéző buszok várakozópontjairól. Ugyanakkor a turizmusban is érdekes folyamat indult el. A kerületben több új, ún. tematikus szálló nyílik, például a Hercegprímás utcában a komolyzene kedvelőinek, egy József nádor téri klasszicista házban a meleg pároknak. Ha már itt tartunk, a József nádor tér is átalakul. A szobor zöldbe ágyazódik, nagyobb lesz a füvesített, kisebb a burkolt felület, s egy pici pavilon kerül a József Attila utca mellé nyilvános vécével. A felszínrendezést, vagyis a parkot a kerület csinálja meg, ezt megelőzően azonban meg kell építeni a mélygarázst, ez befektetőként az OTP Ingatlanfejlesztőre vár. Kincses Belváros: A Gödör környéke, az Erzsébet tér is kerületi kezdeményezésre újult meg, az új gördeszka pálya osztatlan sikert aratott, élvezte a lakosság támogatását. Cselovszki Zoltán: A gördeszkásokkal és a kerékpárosokkal közösen alakítottuk ki az elképzelést. Az új pálya három egységből áll, ezek betonból készültek, a felületén védőréteggel, tehát nem sérülékenyek, a burkolat is beton. Most még a buszpályaudvarral kellene valami értelmeset kezdeni az eddigi teszetoszaság helyett. Kalászi Hajnalka: Néhány éve készítettem egy tervezetet a Belgrád rakpart 27. számú ház földszinti, szuterén és félemeleti részének turisztikai látogatóközponttá alakítására. De ilyen létesítmény másutt is nyílhat, akár itt, az Erzsébet téren. Ez úgy nézne ki, hogy a -1. szinten lenne öltöző, zuhanyzó, WC, a földszinten komplex információs központ működne jegyirodával, akár repülőtéri checkin is lehetne a bőröndmegőrző mellett. A felső szintre tematikus (esetleg hungarikumokat árusító) boltok, étkezők kerülhetnének. Az épület elől indulhatnának a Hop on-Hopp off rendszerű városnéző járatok. Egyelőre még mi sem tudjuk, a turistabuszok hol fognak parkolni. Talán fővárosi ígéretek szerint a Város-háza mélygarázsában, vagy az alsó rakparton. Kincses Belváros: Látom, a Belgrád rakpart mostohagyerek mivolta megmarad. Kalászi Hajnalka: Hát remélem, hogy már nem sokáig! Gyerekkoromban Kecskemétről mindig itt érkeztünk a fővárosba, ma több barátom lakik ezen a rakparton, jómagam pedig hajózom, szóval, hozzám közel áll ez a terület. A lakosság egyelőre csak az elhanyagolt állapotot látja, ám szerencsére az íróasztalom már a rendezési előkészületekről árulkodik. Egyrészt a Belgrád rakpart közlekedését átterveztettem, másrészt, mint gyakorló hajóskapitány szeretném, ha a kikötési rendszer is rendezettebb lenne, legalább minimálisan közművesített. A legjobb az volna, ha a Duna szabályozási terve meghatározná a szállodahajók kikötőhelyét, vagy azt, hol lehet uszálystrand. Másrészt ma nem élmény a Duna-parti sétálás, magas sarkú cipőben, romantikus estén semmiképp sem. Gyalogátkelőhely alig van, parti sétaút sem visz végig a Duna mentén. Pedig vannak olyan szakaszok, melyek éppen ezek miatt a lehetőségek miatt kedveltek. Sajnos, a partfal állapota sem a leg-jobb, nem sokat segít rajta az UNESCO-védelem. Jó lenne egy rekonstrukció, igazán ráférne a rakpartra a korszerűsítés. Égető probléma a csatornarendszer elavultsága (ezt ketté kellene bontani külön szennyvízgyűjtő és esővízgyűjtő hálózatra), illetve az árvízvédelem. Szerencsére a Duna Régió program miatt kiemelten fontos a rakpartok helyzetének rendezése, főleg, hogy Budapest a Duna térség központja is lehet a távoli jövőben.
Cselovszki Zoltán: A szállodasor is megérett a változásra. A volt Intercontinental a város szégyene, hátulról börtönszerű érzést kelt, a folyó felől nézve megbontja a hajdan egységes látványt. Minimum át kell építeni. Vízió, de talán mégsem a rég-óta tervezett sétálóhíd. A turisztikai tengelyeket össze kell kötni, Pest és Buda még mindig nem igazán egy város. Hidat nem csak a Vigadó magasságában gondolok építeni, kellene a Margitszigetnél is kettő, meg a Haller utcánál, ezeket a városi tömegközlekedés igényli. Kincses Belváros: A Főutca elkészült, de a környéke sokak szerint nincs kitalálva. Cselovszki Zoltán: A Fontana üzletház helyett német befektető, a Müller Group új, XXI. századi áruházat épít. A Szervita téren meghiúsult a Zaha Hadid- féle projekt, de a tér ettől még nem lett rendezett. Rendes teret akarok! Merész álom, de ha a jelenlegi hivatalt eladnánk, ennek bevételéből a téren egy odaillő központi épületet húzhatnánk fel. Ezzel megszűnne a ma a munkát ellehetetlenítő széttagoltság, sőt a fővárosi önkormányzat, a megyeháza együttesével önkormányzati tengely képződne. Nekem a Városháza Fórum tervpályázatából Zoboki Gáboré tetszett, aki a Semmelweis utcánál új közterületet nyitva a városszövet ésszerű átjárhatóságát tenné lehetővé. Kedvelem ezeket a titkos belső tereket. Ezért vonzódom a passzázsokhoz is, ezeket szeretném visszacsempészni. A Pilvax és a Haris köz se hagyományos közterület, eredetileg épületközök, tehát lefedhetők. Kincses Belváros: Egyik kedvenc helyem a városban a Kamermayer tér és kör-nyéke. Parányi, egyedi árukészletű boltjaival, hűs fák alá helyezett teraszaival valóságos kis Párizs. Jól megfér egymás mellett a francia dizájn a magyaros áruval. Cselovszki Zoltán: A Kamermayer tér igazi városi örömhír, igen, ilyenekből kellene minél több. A parkolás rovására azonban a zöldfelületet nem lehetett tovább növelni. Ellenben ki kell majd használni a megyeházában és a környező kis utcákban, így a Vármegye utcában rejlő további lehetőségeket. Kalászi Hajnalka: A Kamermayer tér valószínűleg azért sokak kedvence, mert minden a helyén van. A rendrakás pillanatában nem elégedett senki, de megtapasztalva a rendet, az összkép már természetes és megnyugtató. Persze nem csak a közterületen jó, ha rend van, ha mindennek meg van a maga helye és tere. A töm-bökben is jó lenne, ha minden a helyére kerülne. Gondolok itt a megközelíthetőségre, a nyitottságra, a szolgáltatásokra, az átjárhatóságra, adottságok és hagyományok kiemelésére, identitás-kifejezésre. Kincses Belváros: A déli Belvárosra jellemző tömbtematizálás, azaz egy-egy tömb azonos funkcióval való megtöltése szándékos vagy csak ilyenek az adottságok? Cselovszki Zoltán: Is-is. Egyrészt történeti épületállományunk ezt teszi lehetővé. Másrészt a déli Belvárosban erre több lehetőség nyílik. A rehabilitáció az Angol-kisasszonyoknál és a klarissza tömbben is megkezdődött. Egyébként ez nem a déli Belváros sajátossága, a Lipótvárosban is van már ilyen, a CEU által kialakított, negyed. Ezek jót tesznek a városnak, egyfajta kísérletet jelentenek az építészeti hangsúlyképzésre. Kincses Belváros: Főépítész Úr! Az Ön által jegyzett Új Budapest-terv szlogenje az volt, hogy szeretnék újraegyesíteni Budapestet. Ma hol tartanak? Cselovszki Zoltán: A Budapest Szíve program, melynek első eleme a Főutca megújulása, a Belváros újraegyesítését szolgálja, a Károly körúton pedig három-szor annyi zebra fogja összekötni a kerületeket, mint eddig. A Fővám téren is változnak a közlekedési kapcsolatok, a csarnok és a megújuló tér miatt jelentős átmenő gyalogosforgalmat várunk, amit a metró tovább fokoz. Budapest újraegyesítése a gyalogosforgalom szempontjából tehát már elkezdődött, de még messze nem ért véget. Hisz nem elegendő az V. kerület gyalogos kapcsolatainak kialakítása a szomszédos kerületekkel, a többi kerületnek is szorosabban össze kellene kapcsolódnia egymással. Ehhez persze nemcsak a kerületek, hanem a főváros és a kerületek jó kapcsolatára is szükség van. Számomra az újraegyesítés lényege az, hogy bárki bármikor bárhonnan bárhova eljuthasson a városon belül akadályok nélkül, melynek napjainkban a legnagyobb akadálya épp az egyéni gépjármű forgalom hatalmas mérete. Nem tétlenkedünk és van még mit tennünk.
Holló Szilvia Andrea
