kulturális feltételei

A gazdasági növekedés társadalmi/kulturális feltételei

A Tárki kutatási terve

Készítette: Tóth István György

Budapest 2008. október 21.

Tartalomjegyzék

Elméleti vázlat ................................................................................................................. 3 Fogalmi tisztázások ......................................................................................................... 4 Hogy jön ez ide? (A kutatási kérdések relevanciája a mai magyar kontextusban) .......... 5 Újabb kitérı egy látszólagos tyúk-tojás problémáról: intézmények, humán tıke és kultúra ................................................................................................................................... 5 Néhány, a kulturális sajátosságok mérésével kapcsolatos módszertani probléma.......... 7 Javaslatok a kutatási stratégiára ..................................................................................... 8 Irodalmak......................................................................................................................... 9 1. Melléklet: egyes korábbi kutatások listája................................................................. 11 A Tárki egyes ebben a témában folytatott magyarországi kutatásai............................. 11 1. „Állam és polgárai” I-III. .......................................................................................................11 2. Kockázat, bizalom és részvétel a magyar gazdaságban és társadalomban.............................11 3. Tárki Háztartás Monitor 1998-2007 sorozat ..........................................................................11 4. TÁRKI-NFÜ értékvizsgálat ...................................................................................................12 Egyes, a témába vágó, a Tárki részvételével folytatott nemzetközi vizsgálatok ............ 12 1. A Tárki European Social Monitor sorozat .............................................................................12 2. Nemzetközi társadalomtudományi adatfelvételek..................................................................12 2. Melléklet „A piacgazdaság normatív keretei” kutatás keretében vizsgálni javasolt kérdések listája (elsı közelítésben) ......................................................................... 13

2

Elméleti vázlat Az a megközelítés, amely szerint a gazdasági növekedés (és hosszabb távon a gazdasági fejlettség országok közötti különbségei) meghatározódásában a hagyományos termelési tényezıkön (fizikai tıkeberuházások, munka illetve foglalkoztatottsági szint és ezek termelékenysége), valamint az egyes országok természeti erıforrásain kívül az intézményi rendszernek és a kulturális jellemzıknek is alapvetı jelentısége van, ma már általánosan elterjedtnek mondható a makrogazdasági irodalomban. Egyáltalán nincs azonban egyetértés abban, hogy az egyes tényezıknek mekkora súlya van a fejlettségi szintek kialakulásában, továbbá abban hogy melyik tényezınek milyen idıtávon van nagyobb szerepe. Ami a kulturális és intézményi tényezık szerepének elismerését illeti, nem volt mindig így. Az intézményi és kulturális tényezıknek hosszabb ideig nem tulajdonítottak különösebb jelentıséget a növekedéselméleti irodalomban. A klasszikus gazdaságelmélet (Solow) a hosszú távú növekedést elıször a termelési tényezık (tıke és munka) mennyiségi arányaiból (illetve ezek változásából) és termelékenységbıl (illetve ennek változásából) vezette le. Késıbb az un. endogén növekedés elméletek a technológiai változás endogenizálásával (vagyis azzal, hogy a technológiai változást a gazdaság szereplıinek döntéseibıl vezették le) középpontba helyezték az emberi tıke gazdasági növekedésben játszott szerepét. A kultúra és az intézmények (egymással egyébként összekapcsolódó) gazdasági szerepének felismerése több, az utóbbi évtizedekben bekövetkezett fejleménynek köszönhetı. Egyfelıl a gazdaságelméletben és a gazdaságtörténetben is teret (Douglas North révén pedig Nobel díjat is) nyert a modern institucionalista közgazdaságtan, amelynek a felfogásában a gazdasági szereplık allokációs döntéseinek alapvetı peremfeltételeit adják azok a normák, szokásrendszerek, viselkedési szabályok, amelyek a társadalom mőködése során kialakulnak. Másfelıl a világ kevésbé fejlett részein mőködı gazdaságok mozgástörvényeinek megértésére törekvı fejlıdésgazgaságtani és fejlesztéspolitikai irodalomnak számot kellett vetnie azzal, hogy a gazdasági felzárkózás sokszor intézményi adaptációt igényel, ami viszont számos alkalommal kulturális és társadalomszerkezeti korlátokba ütközik. Harmadrészt (mint azt például F. Fukuyama (2001) a kultúra és gazdaság kapcsolatáról szóló szócikkében kiemeli) a kulturális tényezık szerepének vizsgálatára sarkallt az átmeneti országok sikerességének vagy sikertelenségének elemzése is. Az történt ugyanis, hogy miközben a szocializmusból a kapitalizmusba történı átmenet végsı soron nagyon hasonló gazdaságszervezési elvek és intézmények implementációját jelentette, az átmenet gyorsasága, eredményessége, robusztussága tekintetében mégis óriási különbségek vannak még az egyes európai országok között is (v.ö. mondjuk Szlovénia, Bulgária, Szlovákia, Ukrajna és a Balti országok tapasztalatait), nem beszélve a volt Szovjetunió közép-ázsiai tagköztársaságainak vagy Mongóliának, esetleg Kínának az esetérıl. Mindez az átmenet elemzésének korai fázisaiban szükségesség tette az intézményi változások monitorozását is (lásd például az EBRD Transition report-jainak intézményi indikátor-listáját). Mindazonáltal, azt sem lenne fair mondani, hogy ez a fajta intézményi és kultúra elemzési reneszánsz elızmények nélküli lenne. Sıt. Az intézményi magyarázatok klasszikusa maga Adam Smith, akik a nemzetek gazdagságának eredetét a láthatatlan kéz mőködésére vezette vissza, aminek (mármint annak, hogy a láthatatlan kéz valóban kifejthesse áldásos hatását), intézményi feltételei vannak. Elengedhetetlenül szükséges hozzá például a tulajdonjogok széleskörő elfogadottsága és hatékony védelme. A kulturális magyarázatok klasszikus esete Max Weber (1982) gondolatmenete, aki a kapitalista rendszer kiépülésének sikerét összekötötte a protestáns etika térhódításával. Azzal ugyanis, hogy a puritanizmus a munkát önmagában is 3

értékké tette, a tartós növekedés és gyarapodás esélyeit teremtette meg. Késıbb Max Weber elemzései (valószínőleg azért, mert a késıbbi tudósok a magyarázatnak nem a gondolati sémáját, hanem a protestantizmus melletti érvelését látták benne...) elsikkadtak, pontosabban nem is kerültek a közgazdasági gondolkodás középpontjába. (Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy mégis Albert Hirschmannak (1998) van igaza: a kapitalizmussal egyszerően az érdekek vezérelte gazdaság hatékonyságfölénye gyızött.)

Fogalmi tisztázások Az irodalom ma is többféle dolgot ért „intézmények” alatt. A legszőkebb értelmezés szerint intézménynek a gazdaságpolitikai (illetve tágabb értelemben a fiskális és monetáris politika) formálásában aktívan részt vevı szervezeteket (kormányzati szervek, nemzeti bankok, a „fékek és ellensúlyok” különbözı közpolitikai szervezeteit) kell érteni. Ennél tágabb értelmezésben gazdasági „intézmény” alatt a gazdaság mőködéséhez szükséges alapvetı megállapodások vagy a tulajdonjogok kikényszerítésének eszközeit, a verseny szabályrendszerének garanciáit értik, függetlenül attól, hogy ezeket valójában milyen szervezeti keretek biztosítják. A legtágabb értelemben North (1990) definiálja a gazdasági intézményeket. İ azt mondja, hogy az intézmények a társadalom játékszabályai, amelyeket az emberek azért dolgoztak ki, hogy az együttmőködésüknek keretet adjanak. Világos, hogy ez utóbbi értelmezés nagyon közel áll ahhoz, amit egyébként a gazdasági kultúrának is szoktak nevezni. A kultúra definíciója egyébként szintén több rétegő a szakirodalomban. Biztosan nem egyenlı a szó szokványos értelmében vett és a magyar nyelvben „magas kultúrának” nevezett valamivel (különösképpen nem abban az értelemben, ahogy a magas kultúra mővelıi tekintenek a gazdasági tevékenységekre, a versenyre és a piac szerepére…). Közelebb kerülünk egy a gazdasági mőködés szempontjából releváns kultúra fogalomhoz, ha írásbeliséget, eszességet, okosságot, tényismereteket sorolunk a kultúra körébe. Tágabb értelemben azonban a gazdasági kultúrának nem csak a „mit” ismerete, de a „hogyan” technikáinak milyensége is részét képezi. Nem csak egyszerően a tájékozottság, hanem a problémamegoldás know-how-ja, viselkedési, megoldási technikája, morális háttere is a gazdasági sikerességet a sikertelenségtıl elválasztó kulturális jellemzık eleme lehet. Ennek egyik alesete a szervezetek belsı mőködésének szabályrendszere, a szervezetek mőködésének belsı kultúrája, másik alesete pedig a gazdaság szereplıi közötti érintkezés, együttmőködés szabályrendszere. A növekedéselméleti irodalom az utóbbi idıben „felfedezte” az értékek és attitődök országok közötti különbségeinek és idıbeni változásának összefüggéseit kutató World Value Survey vizsgálatsorozatot. Ebben a (sok országra kiterjedı nemzetközi összehasonlításokat lehetıvé tevı) vizsgálatban nagyon sok elemő kérdés alapján két dimenzióban osztályozzák az egyes országokban „uralkodó” attitődöket (ld. Inglehart 1997 és Inglehart – Baker 2000, Inglehart – Welzel, 2005). Egyfelıl a tradicionális és a szekularizált/modernizált értékek, másfelıl pedig a nyers materiális túlélés és az önkifejezıdés dimenzióiban helyezik el a válaszadókat. A kulturális különbségeket ilyeténképpen az egyéni attitődök premodern, modern és posztmodern értéktérre osztva keresnek összefüggéseket a kulturális jellegzetességek és a gazdasági viselkedés között. E tipológiák a gazdasági fejlettséggel párba állítva néha trivialitásokat eredményeznek (egy nemrégen közölt magyar összeállítás ez alapján fedezte fel, hogy Magyarország közel van a Balkánhoz…), más esetekben viszont a WVS bizalomra vagy állami szerepre vonatkozó kérdései nagyon jól teljesítenek ha növekedési regresszióba helyezik ıket (lásd például Knack – Keefer 1997)

4

Edmund Phelps (2006, 2007) szerint a gazdasági prosperitás titka a gazdaság szereplıiben meglevı dinamizmus, a dinamizmus hiányosságainak okait viszont a gazdasági intézmények mőködésében kell keresni. Európa bajait egyfelıl a merev munkaügyi szabályozás és részletes bürokratikus korlátozások, másfelıl a piactámogató intézmények gyengesége okozzák. A dinamizmus hiányának okait másfelıl a gazdasági kulturális háttérben kell keresni (problémamegoldás, stimuláció, invenció, munkakultúra, stb.). (A fentiekkel összhangban van egyébként mindaz, amit Alesina és Giavazzi (2008) ró fel az európaiaknak szemben az amerikai gazdasági dinamizmussal).

Hogy jön ez ide? (A kutatási kérdések relevanciája a mai magyar kontextusban) A jelenkori magyar gazdaságpolitikai vitákban is érlelıdıben van az a felismerés, hogy a gazdasági növekedés tartós növekedési pályáról történt letérése, amelyre ebben az évtizedben került sor, csak részben írható a fundamentumok vagy a nemzetközi konjunktúra alakulásának rovására. Maga a költségvetési ciklus, a hiány kialakulása és kezelési módja tünet, a gazdaság tág értelemben vett politikai gazdasági beágyazottságából következik, a húzd-meg ereszd meg politikája nem érthetı meg a tágabb értelemben vett intézményi-kulturális közeg vizsgálata nélkül. A szakirodalomban növekszik az a felismerés, hogy mindezt részben a gazdasági mőködés szervezeti összehangolásának gyengeségei magyarázzák. „Governance matters” (vagyis a szervezeti, intézményi összehangoltság igenis számít), ahogy azt a Világbank projektjének címe és tartalma is jelzi. (Mellesleg szólva a Világbank governance indikátorainak idısorai is jól mutatják, hogy Magyarországon intézményi minıségromlás (paralíizis vagy válság) húzódik meg a történések hátterében.) Ugyanígy fontos a közpolitikai döntéshozatal, általában pedig a demokrácia kialakult modelljének súlyos mőködési problémája: az, hogy a kialakult súlyos kétosztatúság nem ott húz határvonalat a politika szereplıi között, ahol az gazdasági szempontból fontos és a makrogazdaság növekedési perspektíváinak szempontjából hatékony lenne (például az adófizetık és az adókból részesedık között), hanem ebbıl a szempontból kevéssé érdekes szimbolikus metszetekben. Ez az anyag kutatási koncepció vázlatára tesz javaslatot. Leszögezve, hogy fontos lenne a gazdaság intézményi berendezkedésének alapos politikai gazdaságtani vizsgálata, ez a kutatási keret inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy melyek a kultúrának azok az elemei, amelyek lehetıvé teszik az adott intézményi szerkezet túlélését.

Újabb kitérı egy látszólagos tyúk-tojás problémáról: intézmények, humán tıke és kultúra A szakirodalomban, mint említettük, nincs egyetértés abban, hogy milyen oksági láncokkal írhatjuk le a kultúra és a gazdaság egymásra hatását. Max Webernél (1982) egyértelmőnek látszott a helyzet: a kulturális beállítottságok megváltozása (a protestáns etika térhódítása, az evilági érvényesülés, mint Istennek tetszı dolog elfogadása és a munka, a szorgalom mint önálló érték elfogadása) intézményi változásokhoz (a kapitalista gazdasági rend intézményi kereteinek kialakulásához) és gazdasági prosperitáshoz vezetett. Késıbb a marxista érvelésben lét és a tudat viszonyával kapcsolatos fordított („a feje tetejérıl a talpára állított”) gondolatmenet nyert teret. Legalábbis normatíven, az ajánlások és következtetések, valamint a predikciók 5

tekintetében. Az empirikus alapú, a gazdasági növekedés hosszú távú trendjeivel foglalkozó és ma már sok országra kiterjedı objektív és szubjektív elemeket egyaránt magában foglaló adathátteret mozgató irodalom vitát folytat az oksági láncolatok irányáról. Acemoglu, Johnson és Robinson (2004) például amellett érvel, hogy a gazdasági fejlıdés eltérı ütemét hosszú távon elsısorban az alapvetı gazdasági intézmények határozzák meg. A hatékony gazdasági intézmények kialakulása ugyanakkor az adott társadalmakban a gazdasági érdekcsoportok egyensúlyán múlik: azon, hogy az adott csoportok között gazdasági erı megoszlása módosítható-e azáltal, hogy a politikai döntéshozatal esetleg kiterjed olyan csoportokra, akik képesek kikényszeríteni olyan új gazdasági intézményeket, amelyek effektív korlátokat szabnak a hatalomgyakorlók járadékszerzési törekvéseinek. Egyik példájuk éppenséggel a két Korea eltérı gazdasági fejlıdését emeli ki: ezekben az országokban azonos kulturális és történeti hagyományok mellett teljesen más intézményi feltételek révén (egyfajta természetes kísérlet során) látványosan eltérı gazdasági növekedést produkáltak. Tegyük hozzá: a példát lehetett volna hozni a kettéosztott Németországból is. Mások, mint például Glaeser, La Porta, Lopez-de-Silanes és Schleifer (2004) kiemelik, hogy az emberi tıke ellátottság sokkal fontosabb az intézményeknél, hiszen sokszor a szegény országok nem a demokratikus intézmények révén, hanem esetleg felvilágosult diktátorok vezetésével törnek ki szegény helyzetükbıl, majd esetleg ezután reformálják meg az intézményrendszerüket. A kelet- és közép-európai átmeneti országok példái azonban éppenséggel a kultúra és a történeti hagyományok továbbélı hatása mellett is szólhatnának. Számos példa van ugyanis arra, hogy a „szocializmus” idején egységesíteni szándékozó intézményrendszer alatt évtizedeket túléltek és a szocializmus összeomlása után nagyon hamar „visszaálltak” korábbi, évszázados struktúrák. Egyszerő példákat kapunk Szlovénia és Szerbia, Csehország és Szlovákia összevetésével. Ilyen túlélı struktúrákra hoz számos érdekes adatot Frane, Makarovic, Roncevic és Tomsics (2006) a posztszocialista országok társadalmi tıkére és más társadalmi jellemzıkre vonatkozó hosszú távú adatsorainak összevetésével. Ugyanakkor az intézmények és a kulturális beállítottságok közötti hatások fordított irányára is találhatunk példákat. Alesina és Fuchs-Sündeln (2005) például Kelet- és Nyugat-Németország példáján mutatja be, hogy a kommunista idıszak indoktrinációja valóban okozott eltérést az emberek attitődjében és állammal kapcsolatos elvárásaiban. Ehhez hasonlóan számos más empirikus kutatás is bizonyította, hogy a kelet-európai országok lakosai mást gondolnak egyenlıtlenségekrıl, az állam szerepérıl és egyéni felelısségrıl, mint a nyugat európai országok lakosai, de azokban az esetekben, amikor az európai országok tágabb kontextusba kerültek, jól elkülöníthetıen más attitődöket mutattak, mint például az Egyesült Államok megkérdezettjei (Alesina, Di Tella és MacCulloch, 2004). Azt tehát, hogy az intézmények alakítják az értékeket és attitődöket, vagy éppen ellenkezıleg, a kulturális sajátosságok szabják meg, hogy milyen intézmények alakulnak ki és élnek tovább, elég nehéz eldönteni. Mindazonáltal, azt elég biztosan ki lehet jelenteni, hogy az intézmények és a kulturális sajátosságok lehetnek szinergiában egymással és éppenséggel lehetnek egymással ellentétesek is.

6

Néhány, a kulturális sajátosságok mérésével kapcsolatos módszertani probléma Az ismert vizsgálatok jelentıs része (mint például azok, amelyek a World Value Survey alapján készültek) országokra átlagolt adatokat ismertetnek illetve építenek be a modellekbe. Ezzel az eljárással több probléma is van, amelyek közül hármat mindenképpen érdemes kiemelni. Elıször is: a kulturális attribútumok általában nagyon lassan változnak. Semmiképpen sem vethetık össze a gazdasági fejlıdés változásának rövid távú mutatószámaival. Egy adott országban uralkodó attitődök, értékek, beállítottságok hosszabb távon magyarázhatják egyik vagy másik intézményi felállást (például jóléti berendezkedést), vagy esetleg befolyásolhatják azt, hogy egy-egy válsághelyzetre miképpen reagál az intézményi rendszer, de például a GDP év/év változásait nyilvánvalóan nem lehet ezekbıl levezetni. Fontos ezért, hogy bármilyen empirikus vizsgálatban különbséget tegyünk a kultúra lassabban változó jellegzetességei és annak esetleg valamilyen konjunkturális jelenségre jobban reagáló esetlegességei között. Másodszor: akkor, amikor országos átlagokat vetünk össze, majd ezek fényében nézzük meg, hogy milyen a gazdasági változók varianciája, fennáll a veszély, hogy olyan országokat „homogenizálunk” amelyekre ez éppenhogy nem jellemzı. Gondoljunk arra, hogy az „Izrael” adatpont arabok és zsidók, a „Belgium” adatpont flamandok és vallonok értékeinek átlagát mutatja, vagy éppenséggel az „Ukrajna” adatpont összemossa az ország sok szempontból egymástól eltérı keleti és nyugati részét, illetve a „Németország” nevő közösség adatai is a katolikus és a protestáns közösség véleményeinek átlagolásából jönnek létre. Mindez nem csak azért gond, mert nincsenek „belgák”, hanem azért, mert a szóban forgó eljárás éppenhogy elfedi egy esetlegesen a gazdasági növekedést nagyon is hátráltató tényezı (az etnikai megosztottság) jelenlétét (Lásd errıl Alesina és mások, 2003, Easterly és mások, 2006) Ugyanennek még a Magyarországon belüli eltérések vizsgálatakor is lehet jelentése (gondoljunk arra, hogy egy adott megye vagy éppen az országos adatok esetén éppenhogy összemossuk az értékek és attitődök esetében esetleg markánsan eltérı szlovák és német, esetleg roma és nem roma csoportokat. Bizonyos tanulmányok ezért (nagyon bölcsen) kisebb régiókat választanak ki és azoknak az adatait elemzik (így tett húsz olasz régióra vonatkozóan Putnam, Leonardi és Nanetti, 1993, és legújabban a mőfaj talán legalaposabb cikkében Tabellini, 2006) Ez utóbbi elemzés mindenképpen külön említést is érdemel: Tabellini a kulturális változók régiós elemzését hosszú történeti perspektívába ágyazottan mutatja be, Harmadszor: a kulturális változók nagyfokú nehézkedése zavaró is lehet mindazoknak, akik valamifajta általános szabályszerőségek szerint szeretnének gyorsan ható gazdaságpolitikai javaslatokat megfogalmazni. Igaz ugyan, hogy egy-egy sikertörténet mögött ott van valamilyen intézményi újítás, sokszor láthatjuk azonban, hogy egy adott ország/társadalom kulturális beállítottságai nem teszik lehetıvé, hogy egyik vagy másik intézményi megoldást egy másik ország gyakorlatába egyszerőem implantáljanak. Különösen értelmetlenek, néha pedig kifejezetten kontraproduktívak az attitődök és vélemények befolyásolására tervezett direkt kampányok.

7

Javaslatok a kutatási stratégiára Ez a szöveg néhány konkrét kutatásra tesz javaslatot. Elıtte azonban szükséges néhány általános, a kutatási stratégiát érintı kérdés elıbbiekbıl következı, tisztázó összefoglalása. Mindezeket pontokba foglalva tesszük meg úgy, hogy igyekezzünk egyben leszőrni néhány általánosabb tapasztalatot a nemzetközi kutatásokból. 1. A gazdasági növekedés kulturális korlátainak vizsgálatakor három tényezıre együttesen kell figyelni: ezek a gazdasági teljesítmény középtávú alakulása, az intézményi mőködés keretei és a gazdaság szereplıinek kulturális beállítottsága. 2. A kultúra fogalmát a kutatásban célzottan, a kutatási célhoz jól illeszkedıen kell értelmezni. Ez egyfelıl széles (a viselkedési szabályosságok normatív kereteiként meghatározó), értelmezést jelent, másfelıl viszont szőkítetten, a gazdasági viselkedést vezérlı preferenciákat közvetlenül is befolyásoló értékeket középpontba helyezı értelmezést jelent. 3. Komoly és robusztus következtetéseket csak úgy lehet remélni, ha a kutatás biztos viszonyítási alapokkal, szolid módszertannal rendelkezik. Biztos viszonyítási alapot az azonos módszertannak végzett nemzetközi kutatás, a részletes és hosszú távú történeti idısorok vizsgálata, vagy a többszintő (kistérségi-regiós-országos) adatok kontextuális elemzése tud adni. 4. Ahol lehetséges, támaszkodni kell a már meglévı eredményekre (ezt annál is inkább meg kell tenni, mert sem nemzetközi összevetést sem történeti idısor elemzést másképpen nem lehet csinálni. 5. A kutatás nemzetközi hatókörét gondosan kell megtervezni: elsısorban európai összehasonlítások érdekesek, de azon belül a régiós összevetések és a posztszocialista országokkal való összevetések különösen értékesek. Nem különösebben kell törekedni más világ-régiók bevonására. 6. A kutatás megtervezéséhez a gazdaságpolitika, a költségvetési és monetáris politika elemzésében jártas szakértık, valamint az értékek és attitődök elemzésében és értékelésében jártas szakértık együttmőködése szükséges (egészen konkrétan már a kutatás megtervezése során is).

8

Irodalmak Acemoglu, D, S. Johnson, J. Robinson 2004. Institutions as the fundamental cause of economic growth NBER Working Paper 10481, online: http://www.nber.org/papers/w10481 megjelent: Philippe Aghion & Steven Durlauf (ed. 2004), Acemoglu, D. 2007. A gazdasági fejlődés gyökerei. Válogatás Daron Acemoglu munkáiból. Budapest: Rajk László Szakkollégium – Ráday Könyvesház Aghion P. & S. Durlauf (ed. 2004), Handbook of Economic Growth, Elsevier.. Alesina A.- A. Devleeschauwer -.W. Easterly – S. Kurlat –R. Wacziarg 2003. Fractionalization Journal of Economic Growth vol. 8(2), pages 155-94, June. Alesina, A - R. Di Tella - R. MacCulloch, 2004. "Inequality and happiness: are Europeans and Americans different?," Journal of Public Economics, Elsevier, vol. 88(9-10), pages 2009-2042, August. Alesina, A. – F. Giavazzi. 2008. Európa jövője. Demos könyvek. Budapest: Gondolat Csontos L. – Kornai J. – Tóth I. Gy. 1996: Adótudatosság és fiskális illúziók. In: Andorka R. − Kolosi T. − Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi riport 1996. Budapest, TÁRKI, 1996, 238-271. p. Csontos, L. − J. Kornai − I. Gy. Tóth 1998: Tax awareness and the reform of the welfare state. Hungarian Survey Results. Economics of Transition, vol. 6 (1998) no. 2. pp. 287-312. Durlauf, Steven N. & Fafchamps, Marcel, 2005. "Social capital", in: Philippe Aghion & Steven Durlauf (ed. 2004), edition 1, volume 1, chapter 26, pages 1639-1699 Easterly, W. , J. Ritzen, M. Woolcock, 2006. "Social Cohesion, Institutions and Growth ., Economics and Politics, Blackwell Publishing, vol. 18(2), pages 103-120, 07., Frane, Makarovic, Roncevic és Tomsics 2006. The challenges of sustained development: The Role of Socio-Cultural Factors in East-Central Europe Fukuyama, F. Culture and economic development: cultural concerns. in N. J. Smelser and Paul B. Baltes, eds., International Encyclopedia of the Social and Behavioral Sciences (Oxford: Pergamon, 2001). Glaeser, E., - R. la Porta - F. López-de-Silanes - A. Shleifer, 2004. .Do Institutions Cause Growth?., NBER Working Paper no. 10568 (2004), Hirschman A. O. 1998. Az érdekek és a szenvedélyek. Politikai érvek a kapitalizmus mellett annak győzelme előtt.JóSzöveg Tankönyvek, Budapest Hirschman, A. O. 1973: ‚Changing Tolerance for Income Inequality in the Course of Economic Development.’ Quarterly Journal of Economics, 87 (November). pp. 544–66. IMF, 2003 World Economic Outlook. Growth and Institutions. April 2003, IMF, Washington D.C. Inglehart R. – W. E. Baker 2000. Modernization, cultural change and the pesistence of cultural values University of MichiganAmerican Sociological Review, 2000, Vol. 65 (February:19–51) Inglehart R. 1997. Modernization and Postmodernization: Cultural, Economic, and Political Change in 43 Societies Princeton University Press, 453 old. Inglehart, R, Ch. Welzel, 2005. Modernization, Cultural Change and Democracy New York and Cambridge: Cambridge University Press, 2005 New York and Cambridge: Cambridge University Press, 2005Knack, S..Keefer, P. (1997): Does Social Capital Have an Economic Payoff? A Cross-Country Investigation. The Quarterly Journal of Economics.

9

North, D. C. 1990. Institutions, institutional change and economic performance, Cambridge University Press, Cambridge Olson, M.: Nemzetek felemelkedése és hanyatlása. Budapest 1987. Phelps, E. S. 2006. Economic Culture and Economic Performance: What Light Is Shed on the Continent's Problem? "Perspectives on the Performance of the Continen'.s Economies" Conference of CESifo and Center on Capitalism and Society, Venice, 21-22 July 2006 http://www.columbia.edu/~esp2/Center3rdAnnualConf2006Sept27.pdf Phelps, E. S. 2007 The economic Performance of nations: Prosperity depends on dynamism, dynamism on institutions,. Conference on entrepreneurship,innovation and the Growth Mechanism of the freeMarket economies (nov.2003). Megj: Sheshinski, E. (ed)., The Growth Mechanism of Free Enterprise Economies, Princeton: Princeton University Press, 2007. Portes, A. "Social Capital: Its Origins and Applications in Modern Sociology," Annual Review of Sociology (24) 1998, pp 1-24., Putnam, R. – R. Leonardi – R. Nanetti 1993: Making Democracy Work: Civic Traditions in Modern Italy Princeton, Princeton University Press Putnam, Robert: Social Capital: Measurement and Consequences (OECD Paper, August 2001). Szivós Péter – Tóth István György (szerk.): Köz, teher, elosztás. Tárki Monitor Jelentések 2008. Budapest, TÁRKI, 2008, 249 p. Tabellini, G. 2006. Culture and Institutions: Economic development in the regions of Europe kézirat TÁRKI 2008: Magyarországi értéktérkép: normakövetés, egyéni teljesítmény, szolidaritás és öngondoskodás elfogadottsága a magyar társadalomban. Zárótanulmány, TÁRKI, Budapest. TÁRKI 1999. Adótudatosság, fiskális illúziók és az egészségbiztosítás reformjával kapcsolatos vélemények. Kutatási beszámoló ”Az állam és polgárai II” című kutatás adatfelvétele alapján. (Szerk.: Janky B. – Tóth I. Gy.) TÁRKI, Budapest. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a195.pdf TÁRKI 2005: Kockázat, bizalom és részvétel a magyar gazdaságban és társadalomban. TÁRKI Alapítvány, Budapest. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a719.pdf TÁRKI 2007. Adótudatosság, fiskális illúziók és az állami újraelosztással kapcsolatos preferenciák 2007ben Magyarországon. TÁRKI, Budapest. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b190.pdf Tóth I. Gy. 2008: Tolerance for inequalities and the demand for redistribution Paper presented at the 38th World Congress of the International Institute of Sociology Budapest, June 26-29 2008 Tóth István György (szerk. 2008): Tárki - UniCredit Európai Társadalmi Jelentés 2008. Budapest, TÁRKI . UniCredit Bank, 2008, 128 p. Weber, M. 1982. A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat, Budapest, 1982

10

1. Melléklet: egyes korábbi kutatások listája A Tárki egyes ebben a témában folytatott magyarországi kutatásai

A szóba jöhetı kérdések több Tárki vizsgálatban szerepeltek már korábban. Ezek közül a néhány legjelentısebb a következı:

1. „Állam és polgárai” I-III. A sorozat a kilencvenes évek közepén Csontos László, Kornai János és Tóth István György vezetésével indult. Célja: a lakosság adótudatosságának, fiskális illúzióinak és állami szerepvállalással kapcsolatos attitődjeinek feltárása. Megismétlıdött 1999-ben (az egészségügyi reformra fókuszáltan) és 2007-ben (az adómorálra és az állami felelısséggel kapcsolatos véleményekre fókuszáltan) Releváns, ebben a kutatásban újraértékelhetı témakörök: adómorál, állami felelısségvállalás, kockázatkerülés és kockázatkedvelés, Mintanagyság 2008-ban: 3000 fı Bıvebben: Csontos-Kornai-Tóth 1996, 1998, Tárki 1999, 2007, Tóth 2008

2. Kockázat, bizalom és részvétel a magyar gazdaságban és társadalomban A kutatás témája a kockázat, a bizalom és a különbözı gazdasági és társadalmi aktivitásokban való részvétel. A tanulmány részletesen elemzi a kapcsolati környezet és a bizalom összefüggését a pénzügyi intézményrendszer igénybe vételével, illetve a gazdasági és politikai attitődökkel. Mintanagyság: 1000 fı Bıvebben: Tárki 2005

3. Tárki Háztartás Monitor 1998-2007 sorozat A kutatás a magyar társadalom jövedelmi, vagyoni helyzetét és attitődjeit vizsgálja. A 2003-as és a 2007-es hullám részletesen kérdezett az egyenlıtlenségek értékelésével és az állam iránti kereslettel kapcsolatban. Lényeges kulcsszavak: jövedelem eloszlás, egyenlıtlenséggel kapcsolatos attitődök, a redisztribúció iránti kereslet, kockázatkerülés, kockázatkedvelés, hedonizmus és megtakarítási attitődök Mintanagyság 2007-ben 2000 háztartás Bıvebben: Szivós – Tóth (szerk.2006)

11

4. TÁRKI-NFÜ értékvizsgálat 2008 elején Magyarországi értéktérkép címmel lakossági érték- és attitőd szegmentációs vizsgálatot készítettünk. Kulcsszavak: öngondoskodás, normakövetés, normaszegés, egyéni érvényesüléssel kapcsolatos értékek. Mintanagyság: 2000 fı Bıvebben: Tárki, 2008

Egyes, a témába vágó, a Tárki részvételével folytatott nemzetközi vizsgálatok 1. A Tárki European Social Monitor sorozat A sorozat európai összehasonlításban közöl alapvetı összehasonlító adatokat az Európai Unió társadalmairól. Az elsı kötet a demográfia, jövedelem eloszlás, foglalkoztatás és lakáshelyzet témával foglalkozik. Bıvebben: Tóth (szerk, 2008)

2. Nemzetközi társadalomtudományi adatfelvételek Számos olyan attitődökkel kapcsolatos nemzetközi vizsgálat készült az utóbbi húsz évben, amelynek a magyarországi adatfelvételét a Tárki kivitelezte, vagy amelyekbıl a Tárki kutatói elemzéseket készítettek. Ilyen volt az ISSP összes hulláma 1985 óta, valamint az ESS elsı két hulláma, továbbá a New Europe Barometer két hulláma. Ezek a vizsgálatok (kiegészítve az Eurobarometer eredményeinek áttekintésével kellı alapot adhatnak a nemzetközi összehasonlításokhoz. Kulcsszavak és gyakran vizsgált, számunkra érdekes területek: egyenlıtlenségek értékelés, családi szerepek, munka-attitődök, a kormányzat szerepe, stb. Bıvebben: European Social Survey

http://www.europeansocialsurvey.org/

International Social Survey Programme

http://www.issp.org/homepage.htm

World Values Survey

http://www.worldvaluessurvey.org/

12

2. Melléklet „A piacgazdaság normatív keretei” kutatás keretében vizsgálni javasolt kérdések listája (elsı közelítésben)

Az alábbi kérdéskörök egyfelıl a tervezett magyarországi adatfelvétel körvonalait húzzák meg, illetve merítési alapot adnak arra, hogy a nemzetközi áttekintés milyen változókat figyeljen, a kialakuló európai összehasonlító elemzés milyen fejezeteket tartalmazzon. A lista nem teljes és nem kimerítı, valamint nem is eléggé részletes, csak illusztratív célokat szolgál. Társadalmi elırejutás megítélése • iskolázottság, kapcsolatok, ambíció relatív súlyai • normakövetés és normaszegés A munka értéke • munkavállalás versus szabadidı átváltás • család és munkavállalás

Felelısség és függıség •

az egyéni felelısség versus az állami újraelosztás iránti igények

•

egyéni, családi, helyi, országos és globális felelısségérzet

•

öngondoskodás és állami megoldások

Kockázatvállalás és kockázatkerülés •

munkavállalási stratégiák

•

kockázat, bizonytalanság-biztosítás

Bizalom, társadalmi tıke •

általánosított bizalom (mennyire lehet megbízni másokban)

•

gazdasági intézményekbe vetett bizalom szabályozó intézmények, versenyhivatal, stb.)

•

informális konfliktusmegoldás

(állami

Idı-preferencia •

Fogyasztás simítás versus hedonizmus

•

Megtakarítás, beruházás vagy fogyasztás – preferenciák

Kreativitás, innovatív hozzáállás •

Új megoldások vs „járt utak”

•

Rutinok vs probléma megoldás

Verseny és kooperáció •

A verseny funkciói, megítélése, elfogadottsága általában

•

Rivalizálás és kooperáció 13

hivatalok,

bankok,

Tudatos gazdasági tevékenység •

adótudatos viselkedés

•

fogyasztói tudatosság

•

pénzügyi tudatosság

•

karriertervezés

A szervezeti kultúra megítélése (elsısorban a közintézményeké) •

Mőködési elvárások

•

Teljesítménykritériumok

•

Átláthatósági elvárások

14