KULTÚRAKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ

Andok Mónika

KULTÚRAKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ (Oktatási segédanyag)

Összeállította: dr. Andok Mónika

Tartalom 1. Bevezetés – Mi is a kultúraközi kommunikáció? .............................................................. 3 1.1. A kultúraközi kommunikáció négy elméleti alapvetése: ................................................... 4 1.2. Kultúrameghatározások ................................................................................................................. 4 a) Kulturális antropológia: ............................................................................................................. 4 b) Általános megközelítések ......................................................................................................... 5 2. A kultúrakutatás történeti áttekintése. A kultúra fogalma (Elias, Márkus) ........... 5 2.1. A kultúra szó eredete ....................................................................................................................... 6 2.2. Személy ––––– társadalom............................................................................................................. 6 3. A kulturális jelentés fogalma. A kulturális reprezentációk kérdése ......................... 9 3.1. A kultúra értelmező elmélete Clifford Geertz szerint .......................................................... 9 3.2. Sperber és a kultúra magyarázatának naturalista megközelítése ............................... 10 4. Nyelv és kultúra kapcsolata. Etnográfia és etnometodológia. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben .......................................................................................................... 11 4.1. Nyelv és kultúra kapcsolata ........................................................................................................ 11 4.2. Miben különbözik ez a definíció az eddig ismertetettektől? ......................................... 12 4.2.1. A Whorf-hipotézis .............................................................................................................. 12 4.2.2. Prototípuselmélet ............................................................................................................... 12 4.2.3. Tabu és eufemizmus .......................................................................................................... 13 4.2.4. Etnográfia és etnometodológia ..................................................................................... 13 4.2.5. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben ...................................................................... 15 5. A nyelvváltozatok kérdése. Kódválasztás. Nyelv és hátrányos helyzet ................. 16 5.1. Szociális eltérések .......................................................................................................................... 16 Regionális eltérések ...................................................................................................................... 16 Foglalkozás szerinti eltérések ................................................................................................... 16 Nemi különbségek a nyelvhasználatban ............................................................................... 17 Lingva franca:................................................................................................................................... 17 Pidgin: ................................................................................................................................................. 17 Kreol: ................................................................................................................................................... 17 5.2. Nyelv és hátrányos helyzet ......................................................................................................... 17 6. Magaskultúra és tömegkultúra. A tömegkultúra-kritika iskolái ............................. 18 A polgári kultúra kérdései ................................................................................................................... 18

6.1. A tömeg „felfedezése” és kutatási irányai a XIX-XX. században.................................... 18 6.2. A tömegkultúra kritika iskolái ................................................................................................... 20 7. A kultúra pszichológiai dimenzióinak vizsgálata. Kultúra és személyiség: az identitás kérdése. ..................................................................................................................... 22 7.1. Wundt és a második pszichológia, Freud munkássága .................................................... 22 7.2. Kultúraközi kutatások a pszichológiában ............................................................................. 23 7.3. Az identitás ....................................................................................................................................... 25 8. Kultúra és etnicitás vizsgálata. A nemzeti karakter és a nemzeti kultúra korpusza. ..................................................................................................................................... 27 8.1. Nemzetkarakterológia .................................................................................................................. 27 8.2. Etnicitás .............................................................................................................................................. 27 8.3. A magyarság vizsgálatai ............................................................................................................... 28 9. Kulturális különbségek térben és időben. Kultúrák találkozása: Vadak és civilizáltak. Az idegen fogalma az antropológiában. .................................................... 33 9.1. A kulturális különbségek térben és időben. ......................................................................... 33 9.1.1. Időbeli különbségek .......................................................................................................... 33 9.1.2. Térbeli különbségek .......................................................................................................... 34 9.1.3. Geertz vélekedése a kulturális különbségekről ...................................................... 34 10. A civilizációk konfliktusai. Nacionalizmus, fundamentalizmus. Az iszlám világ ......................................................................................................................................................... 35 10.1. Civilizációk konfliktusai ............................................................................................................ 35 10.2. Az iszlám.......................................................................................................................................... 37 A vahabiták ....................................................................................................................................... 39 11. Szubkultúrák kérdése. Szabadidős szubkultúrák, nők............................................. 40 11.1. A szubkultúra meghatározása................................................................................................. 40 11.2. Kultúrák, szubkultúrák a fogyasztás tükrében................................................................. 40 11.3. A nők és a státuszkultúrák ....................................................................................................... 41

2

1. Bevezetés – Mi is a kultúraközi kommunikáció? A kultúra fogalma a modern társadalomtudományok egyik központi, s ugyanakkor rendkívül sokféle módon értelmezett kategóriája. Számos jelentése közül csak néhányat kiemelve: a) Valamely csoport vagy társadalom életstílusa. b) Kulturális örökség, melyet az előző generációktól átveszünk. c) A gondolkodásnak, a világ szemléletének egy meghatározott módja. d) Egy csoport vagy társadalom megfigyelhető viselkedési mintái. e) Egy csoport vagy társadalom közös tapasztalata. f) A társadalom szocializációs folyamataiban megtanult viselkedés. g) Egy csoport vagy társadalom konfliktuskezelő eljárásai és mechanizmusai. h) A normatív viselkedést szabályozó mechanizmusok. A kultúraközi kommunikáció kutatásának történeti aspektusát nézve azt mondhatjuk, hogy a különböző kultúrák közötti rendszeres vagy esetleges érintkezés az emberi társadalmakat ősidők óta jellemzik. De ezen a ponton nem az a kérdés, hogy mióta is létezik kultúraközi kommunikáció, hanem az, hogy milyen társadalmi környezetben és történeti helyzetben alakult ki a ma használatos „kultúraközi kommunikáció” kifejezés. Az ókor és a középkor vonatkozásában is lehet ugyan kultúraközi kommunikációról beszélni, de ez a kategória és szemléletmód teljesen idegen volt ezen korok gondolkodásától. Ezért tartja fontosnak Niedermüller Péter, hogy: „A kultúraközi kommunikáció nem egyszerűen egy dolog vagy egy elmélet, hanem a dolgok szemléletének egy módja, amely a modernizáció során fokozatosan és történelmileg alakult ki, s a legszorosabb összefüggésben áll a kulturális különbségekkel és azok társadalmi percepciójával és funkciójával.”1 Ez a felfogás abból indul ki, hogy más-más kultúrához tartozó ágensek viselkedésbeli eltérésekeit nem egyszerűen felszíni jelenségeknek tartja, hanem úgy véli, hogy mélyebben gyökerezik. A gondolkodásban, a kognitív tartományban, a mentalitásban meglévő mélyebb különbségek megnyilvánulása, prezentációja. Vagyis meg kell különböztetnünk a kulturális viselkedést és az ezek által prezentált mögöttes tartalmakat, nevezetesen a kultúra hordozóinak a saját életvilágukra vonatkozó gondolatait, elképzeléseiket, koncepciójukat. Vagyis ezzel elképzelés szerint a kultúra interszubjektíven létezik. A hangsúly ezzel a kulturális tudás közösen birtokolt voltára került. 1. A kulturális különbségeknek a fogalma az antropológián belül központi helyet foglal el. Magukat a kulturális különbségeket több dimenzió mentén lehet megragadni: Niedermüller Péter: A kultúraközi kommunikációról. In: Béres–Horányi: Társadalmi kommunikáció. Osiris Kiadó, Budapest. 97. 1

3

2. Az idő dimenziójában: primitív vagy premodern társadalmak, modern társadalmak, posztmodern társadalmak. 3. Térbeli dimenzió alapján: adott territóriumon belüli együttélés szükségszerű előfeltétele az adott kultúrának, illetve a közös kultúra jelenti az adott territóriumon belüli társadalmi együttélés alapját. A modern társadalmakon belüli kulturális különbségek: etnikai hovatartozás. Vagyis a kultúra fogalma a modernitás során többször átalakult, vele együtt alakult a kulturális különbségek koncepciója. S ezekhez a kulturális különbségekhez minden esetben valamilyen társadalmi funkció kapcsolódott.

1.1. A kultúraközi kommunikáció négy elméleti alapvetése: 1. A nemzetek, illetve az etnikai csoportok olyan kulturális rendszerek, amelyet nagyfokú homogenitás, koherencia és egy mindennél erősebb integratív funkció jellemez. 2. Minden nemzet, illetve etnikai csoport egy sajátos, másoktól eltérő kulturális rendszer, amelyek között lehetnek hasonlóságok, a meghatározó azonban a közöttük lévő különbség. 3. Az egyes individuumok nemzeti, etnikai hovatartozása alapvetően meghatározza az egyéni viselkedést, s ennek megfelelően minden egyes individuum saját nemzeti, etnikai kultúrájának a reprezentánsa. 4. A különböző nemzetekhez, etnikumokhoz tartozó individuumok közötti kommunikáció mindig és szükségszerűen kultúraközi kommunikáció.

1.2. Kultúrameghatározások a) Kulturális antropológia: Smith, Alfred (Smith, 1966, 6–7.)2: Meaning is a product of coding, and coding is a form of behaviour that is learned and shared by the members of a communicating group. … Any behaviour that is learned and shared is cultural … To look at the world around us is a form of behaviour. Each of us learns to look at it in the way that other members of communicating group have learned to look at it. … We look at it now through learned concepts, categories, and labels: animal, vegetable and mineral, eatable, drinkable, and desirable, good, bad and indifferent. Our perception is behaviour that is learned and shared and it is mediated by symbols. Culture is a code we learn and share and learning and sharing requires communication. And communication requires coding and symbols, which must be learned and shared. Communication and culture are inseparable. Geertz, Clifford (Geertz 1994,179-180.)3: A kultúra szimbolikus rendszer, jelentésháló. S a kulturális jelentés a társadalmi praxis folyamatában konstituálódik. A kultúra társadalmilag teremtett jelentésstruktúrák összessége Niedermüller Péter (Niedermüller 1989, 110.): 1. Kultúra és kommunikáció egymástól elválaszthatatlan jelenségek, kultúra nélkül nincs kommunikáció és kommunikáció nélkül nincs kultúra. 2 3

Smith, A. 1966. Communication and Culture: Readings in the Codes of Human Interaction. New York. Geertz, C.: 1994. Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Századvég, Budapest.

4

2. A kommunikáció adott formájában résztvevő aktorok mindig valamely kultúra reprezentánsai. 3. Valamely kultúra reprezentánsának lenni egyet jelent a kommunikáció egy sajátos módjával. 4. Az ugyanahhoz a kultúrához való tartozás megkönnyíti, a más kultúrához való tartozás pedig megnehezíti a kommunikációt. Habermas, Jürgen (é. n. 166.)4 Kultúrának nevezem azt a tudáskészletet, amelyből a kommunikációban résztvevők értelmezésekkel látják el magukat, amidőn a világban valamiről kicserélik a nézeteiket. Társadalomnak nevezem azokat a legitim szabályozókat, amelyek révén a kommunikációban résztvevők elrendezik társadalmi csoportokhoz fűződő hovatartozásaikat, s ezáltal biztosítják a szolidaritást. Személyiségen olyan kompetenciákat értek, amelyek az alanyokat beszéd- és cselekvőképessé avatják, tehát képessé teszik őket a kölcsönös megértés folyamataiban való részvételre, s egyben identitásuk megőrzésére. b) Általános megközelítések Pallasz Nagy Lexikona 1895: Kultúra – ld. Művelődés, kultuszminisztérium, vallás és oktatásügy. Révai Nagy Lexikona 1915: Kultúra: (cultura. lat.) mezőgazdasági művelés, termesztés, tenyésztés, művelődés, műveltség. Magyar Nagylexikon 2000: Azon képességek, (anyagi, viselkedésbeli, szellemi) teljesítmények, társadalmi intézmények összessége, amelyek megkülönböztetik az embert az állatvilágtól, és amelyek révén a történelem folyamán természeti állapotából kiemelkedett. A szó gyökere a latin colere művelni, ápolni, gondozni jelentésű ige. The New Encyclopaedia Britannica 1989: Culture, the integrated pattern of human knowledge, belief and behaviour. Culture thus defined consists of language, ideas, beliefs, customs, taboos, codes, institutions, tools, techniques, works of art, rituals, ceremonies, and other related components and the development of culture depends upon man’s capacity to learn and to transmit knowledge to succeeding generations. Brockhaus Enzyklopädie, 1970: Kultur, die Gesamtheit der typischen Lebensformen der Bevölkerung einschlieβlich der sie tragenden Geistesverfassung, bes. der Werteinstellungen. Im Unterschied zum Begriff des Sozialen, das kleine Raumstelle hat, sind kulturelle Erscheinungen raumgebunden, sie beziehen sich auf den typisch gestalteten Naturraum als Kulturlandschaft.

2. A kultúrakutatás történeti áttekintése. A kultúra fogalma (Elias, Márkus) György, Raymond Williams. A kultúra szociológiai tanulmányozásának területei.

4

Habermas, Jürgen: A kommunikatív cselekvés elmélete. é. n. ELTE Szociológiai Intézet. P. 166.

5

Mottó: „A kultúra fogalmáról folytatott viták kuszaságától megrettenve azt mondhatnánk: ezt a kifejezést felejtsük el úgy, ahogy van, és amit ki akarunk fejezni vele, annak adjunk új nevet. De hát le kell-e mondanunk egy kifejezésről, amely az európai életforma számára ilyen fontos, csak azért, mert néhány tudós, esztéta és politikai ideológus nyomán saját maga karikatúrájává változott?” (Wolfgang Kraus)5

2.1. A kultúra szó eredete A kultúra szó a latin colere igéből származik, eredeti jelentése a föld művelése, gondozása, ápolása volt. A művelés jelentést először Cicero használta metaforikusan, mint a lélek művelését a Tusculanumi Beszélgetések című művében: Cultura autem animi philosophia est. – Vagyis: A filozófia a lélek művelése. Ugyanebből a szóból származik: kolónia, kultúra, kultusz. A középkori nyelvhasználatban a cultus vitae egy-egy népcsoport sajátos életmódját, társadalmi rendjét jelölte. De a középkorban inkább a kultusz változata terjedt el, imádatot, tiszteletet jelentve, amit elsősorban Istennel kapcsolatban használtak. Szent Ágoston írj a cultura Dei, cultura Christi-ről. A XV. században az itáliai reneszánsz idején a humanizmus képviselői kezdik újra az egyéni szellemi művelésre használni a kifejezést. S innen veszik át a különböző nemzeti nyelvek. Azonban még két évszázadot várni kell arra, hogy Hobbes 1651-ben Leviatán című művében világosan elkülönítse egymástól a kultúra és a kultusz szavak jelentését. Mai jelentésében (művelődés, műveltség) a kultúra szót a XVIII. század végén kezdték használni. Ekkor állítják szembe a kulturált szó jelentését a faragatlannal, a közönségessel. S ez az az időpont, hogy már nemcsak személyeket, egyéneket jellemeznek, hanem egész társadalmakat is. 1750-ben két filozófiai kultúraelmélet is napvilágot lát, az egyik Rousseau, a másik Turgot tollából.

2.2. Személy ––––– társadalom Értelmezze az alábbi idézetet! „A kultúra ettől kezdve azt az általános társadalmi állapotot is jelenti, amely lehetővé teszi, hogy az emberek olyan szervezett társadalomban éljenek, mely előrehaladott az anyagi jólét biztosításának tekintetében, csiszolt és kifinomult erkölcsökkel rendelkezik, s gazdag szellemi teljesítményben: olyan kifinomult társadalmi létezésmódot jelent, mely egész népeknek vagy nemzeteknek tulajdonítható történelmük valamely korszakában. Ekkor a kulturált személyek és a közönséges népség korábbi társadalmon belüli elkülönülésére utaló dichotómiája kiegészül egy társadalmak közötti ellentétpárral: a kulturált emberek és a vadak vagy barbárok közötti megkülönböztetéssel.” (Márkus, 1992, 17-18.)6 Miért éppen a XVIII. század teremti meg ennek a jelentésbeli változásnak az alapjait?

5

Kraus, Wolfgang: 1993 Kultúra és hatalom. Európa Kiadó, Gyorsuló idő sorozat p. 226.

6 Márkus György: Kultúra: egy fogalom keletkezése és tartalma. In: Kultúra és modernitás. T-Twins Kiadó

1992. 9-45.

6

Tudna-e szépirodalmi példákat idézni, melyben felbukkan a vadember, a más kultúrák gondolata? Miért jelent változást a haladás fogalmának megjelenése ebben a korszakban? Németországban némileg másként alakult a kultúra szó jelentése, pontosabban mással állították szembe. A német felvilágosodás a XVIII. században a kultúrát a civilizációval állította szembe, s ennek társadalomtörténeti okai vannak. A téma legkiválóbb kutatója Norbert Elias volt. Már ő is felhívja a figyelmet, hogy a civilizáció szó német valamint angol és francia használata között különbség van.7 A kultúra nemzeti különbségeket jelent a civilizáció viszont folyamatot. „A civilizáció fogalma bizonyos fokig háttérbe szorítja a népeket nemzeti különbségeit, azt hangsúlyozza, ami mindenkiben közös, illetve amiről a civilizáció hordozói úgy érzik, közös kellene legyen. … Kultúra és civilizáció fogalmi ellentéte Németországban a középosztályi német értelmiségi rétegnek az uralkodó, udvari felső réteg erkölcsiségét támadó polémiájában született meg.”8 Értelmezze Elias elgondolását! Melyik szó felel meg a külső és melyik a belső értékeknek? Mi lehet az elkülönülés társadalmi háttere? Miben különbözött ettől a francia társadalom? S ugyancsak Németországban kezd kialakulni a kultúra szónak egy tárgyiasított jelentése. S a kultúra 1780-tól már nem csupán egy csoport fejlettebb létezésmódját jelenti, hanem művek összességét kezdik érteni rajta. Ez a fordulat már Herder írásaiban elkezdődik, bár nála még megvan az eredeti jelentés is. Ő bírálta azt az elgondolást, miszerint a népek fejlődése egyenes vonalú folyamat volna. Ragaszkodott hozzá, hogy egy bizonyos nép, egy bizonyos korra jellemző kultúrájáról beszéljenek.9 S ekkor, a XVIII. században erős értékdimenziója is van a kultúra szónak. Általában valamiféle egyetemes jellegű pozitív értékre vagy értékekre utaló terminusnak tekintették. Ezzel függ össze az a nyelvészeti érdekesség, hogy sokáig, a XX. század elejéig kizárólag egyes számban használták a fogalmat (kivéve Herdert), s csak az antropológusok, sőt az amerikai antropológusok kezdik Boas hatására 1910-től többes számban használni, s kezdenek kultúrákról beszélni. A fentiek alapján milyen egyéb jelentésbeli változásokat tudna említeni a XXI. század kultúrafogalma alapján? Raymond Williams a kultúra három jelentését emeli ki, s ragaszkodik ahhoz, hogy minden elemzésben szerepelnie kell mindhárom jelentésnek. „A kultúra meghatározásának három általános válfaja van. Az első az eszményi meghatározás, amely a kultúrát az emberi tökéletesedés állapotának vagy folyamatának tekinti. … A második a dokumentumként való meghatározás, amely szerint a kultúra az értelem Elias, N. A kultúra és a civilizáció ellentétének szociogenezise Németországban. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája. Osirisz 1998. P.: 41-52. 8 Elias, N. A kultúra és a civilizáció ellentétének szociogenezise Németországban. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája. Osirisz 1998. P.: 42, 46 9 Raymond Williams: Kultúra. A kultúra elemzése. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája. Osirisz 1998. P.: 28-41 7

7

vagy a képzelet mindazon műveinek összessége, amelyek részletesen rögzítik az emberi gondolatokat és tapasztalatokat. … a harmadik a társadalmi meghatározás értelmében sajátos életmód, amely bizonyos jelentéseket és értékeket fejez ki – nemcsak a művészetben és a tudományban, hanem az intézményekben és a mindennapi viselkedésben is. … A kultúra elméletét ezért úgy határoznám meg, mint az életmód egészét alkotó elemek közti viszonyok vizsgálatát. A kultúra elemzése pedig arra vállalkozik, hogy feltárja a viszonyok összességét alkotó szerveződés természetét. … Az elemzés egyik kulcsszava a mintázat.”(Williams, 2003, 33, 36) Williams a kultúra területét egy más aspektusból is három szeletre osztja: 1. Az átélt kultúra: az adott hely és kor kultúrája, amely csak az akkor és ott élőknek nyílik meg teljesen. 2. A megőrzött kultúra: a tárgyakban megőrzött kultúra, a művészettől a mindennapokig. 3. A szelektív tradíció kultúrája: az átélt kultúrát az elmúlt korok kultúrájával öszszeköti. (XIX. századi regény példája.) Az új kultúraszociológia az 1970-es években ölt formát, s sokat köszönhet a francia gondolkodóknak: Barthes, Foucault, Bourdieu. „ … Társadalomszervező tényezőként vizsgálja – a magyarázó változó rangjára emeli – az egyes társadalmi nagycsoportok kultúráját. Azokat a társadalmi diskurzusokat és tevékenységeket elemzi, amelyekkel az emberek – akár öntudatlanul is – elfogadják, igazolják és alakítják, vagy éppen kijátsszák és aláássák együttélésük gazdasági, hatalmi és érintkezési viszonyait.”(Wessely, 2003, 9)10 Mit jelent az, hogy kulturalizmus? Szembe tudná állítani a strukturalizmussal?11 Míg a francia kutatók a kulturalizmus kialakulásához járultak hozzá, addig az angolok hívták fel a figyelmet a szubkultúrákra, csoportkultúrákra az 1960-as-70-es években. De ezt történelmileg visszavetítették egészen a XIX. századra. „… Az ipari forradalom nyomán hirtelen felduzzadt angol kisvárosok régi polgárai például olyan irtózattal vegyes kíváncsisággal szemlélték az őket körülvevő embertömeget, mint a conquistador vagy a misszionárius a vadakat. Hogy nem pusztán jómód és szegénység ellentéteként, hanem kulturális idegenségként élték meg polgár és gyári munkás különbségét, azt jól érzékelteti a későbbi angol miniszterelnök Benjanim Disraeli regényhőse, akit heves kifakadásra késztet, hogy a szegények és a gazdagok két külön nemzetet alkotnak Angliában: Két nemzet, melyek közt nincs érintkezés és megértés, akik annyira nem ismerik egymás szokásait, gondolatait és érzelmeit, mintha más-más égöv alatt élnének, avagy különböző bolygók lakói volnának, akiket más-más nevelés formál, másmilyen étel táplál, akiket másféle erkölcs szabályoz, akikre nem azonos törvények vonatkoznak.”12

Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiai tanulmányozása 2003 P.: 9. Felfogásukban a kultúra értékrendszer és normakészlat. 12 Wessely, 2003, 10. 10 11

8

3. A kulturális jelentés fogalma. A kulturális reprezentációk kérdése 3.1. A kultúra értelmező elmélete Clifford Geertz szerint Clifford Geertz 1926-ban született az Egyesült Államokban San Franciscóban. Eredetileg angol volt a fő szakja, később fordult érdeklődése az antropológia felé egy Margaret Meaddel készített interjú hatására. Így aztán a Harvardon végez, majd azt követően a Chicagói Egyetemen tanít. Három területen végez terepmunkát: Jáván (1952–54, 1986), Balin (1957–58) és Marokkóban (1965–66, 1985–86). Geertz kultúrafogalma szemiotikai jellegű, úgy véli, hogy ezen a területen nagy hasonlóságot mutat Max Weber felfogásával. Elemezze az alábbi idézetet! „… az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat. A kultúrát tekintem ennek a hálónak, elemzését pedig éppen emiatt nem törvénykereső kísérleti tudománynak, hanem a jelentés nyomába szegődő értelmező tudománynak tartom. A kifejtést tartom célomnak, a felszínen rejtélyes társadalmi kifejezések magyarázatát.” (Geertz, 2001, 196) 13 A kultúra társadalmilag teremtett jelentésstruktúrák összessége. A kultúra nyilvános, mert a jelentés is az. Azt a fogalmat és módszert, amellyel Geerzt megpróbálja leírni a kultúrát Gilbert Ryletól veszi kölcsön, s ez nem más mint a sűrű leírás fogalma. Ryle példáján keresztül mutatja be, mi is az a sűrű leírás. A példa két fiúról szól, akik kacsintanak. A felületes (fenomenológiai alapú) megfigyelő ez esetben nem tud különbséget tenni, hogy az egyik fiú csak véletlenül pislogott (tikkelt) egyet, vagy valójában kacsintott. Ez utóbbi esetben szándékos kommunikációs aktusról van szó, míg az első ösztönszerű cselekvés. Ryle szerint, s Geertz is átveszi ezt öt dologban sajátos a kacsintás (a kommunikáció) a tikkeléshez képest. Mi lehet ez az öt dolog? 1. 2. 3. 4. 5. De Geertz tovább is viszi a példát, azt írja, ha valaki egy másik személy ügyetlen kacsintását parodizálja, azt is a tikkelés mozdulatával teszi, de ott már nemcsak a kacsintást fogja jelenteni, hanem azt: Nézzétek milyen ügyetlenül kacsintott, mert nemcsak én vettem észre, hanem azok is, akiknek nem kellett volna! Jelentheti a tikkelés mozdulat azt is: tegyünk úgy, hogy mindenki lássa, hadd higgyék, hogy valamilyen cselt szövünk ellenük, pedig nem is igaz! „A lényeg azonban az, hogy a kettő, a próbáló (parodista, kacsintó, tikkelő) cselekedetének – Ryle kifejezésével ritka leírása és ugyanennek sűrű leírása. (tréfásan utánozza egy barátját, aki kacsintást tett, hogy becsapjon egy ártatlan nézőt, aki így arra gondol, Geertz, Clifford, 2001, Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In: Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 13

9

hogy összeesküvést szőnek) között található a néprajz tárgya: értelemteli struktúrák tagolt hierarchiája, mely szerint tikkeléseket, kacsintásokat, álkacsintásokat, paródiákat e paródiák hibáit hozzuk létre, észleljük és értelmezzük, ami nélkül ezek voltaképpen nem is léteznének. … A néprajz: sűrű leírás.” (Geertz, 2001, 198, 201) Mutasson be néhány példát, ahol ugyanígy strukturáltan egymásra halmozódhatnak következtetések, implikációk a magyar kultúrában! Geertz kultúraelméletében az is fontos, hogy ez a fajta leírás, elemzés sosem tartalmazhat előrejelzést. Ugyanis a kultúra tanulmányozása során ezek az ún. jelentők (amiknek jelentésük van) nem tünetek, tünetegyüttesek, hanem szimbolikus cselekedetek, s a cél nem a terápia, hanem a társadalmi beszéd elemzése. S ennek az elemzésnek Geertz szerint lényegi eleme, hogy befejezetlen. Geertz legkifejtettebb elemzése a bali kakasviadal – a kakas tulajdonosa, férfi, nagyon mély a kapcsolata a kakasával, rengeteg időt töltenek velük, ápolják, etetik, becézgetik őket. Maga a kakasviadal menete gondosan, írásban szabályozott a küzdőtér méretétől az időtartamig (kilyukasztott kókuszdió elmerül egy vödör vízben). Közben mindenki fogadásokat köt. „A bali kakasviadal mélysége nem a pénznek, hanem a kakasviadal képében megjelenő helyi státuszhierarchiának köszönhető, ami természetesen a pénz függvénye (minél több van belőle, annál mélyebb a játék). Pszichológiai szempontból a kakasviadal az ideális, démoni, inkább narcisztikus férfiénnek, szociológiai szempontból pedig a felkészültségek komplex együttesének aiszoposzi reprezentációja.” (Geertz, 2001, 172)14 Geertz egyébként a társadalom további elemeit, a mindennapi élet további összetevőit tartja kulturális rendszernek: ideológia, vallás, a művészet és a józan ész területeit.

3.2. Sperber és a kultúra magyarázatának naturalista megközelítése Dan Sperber maga ugyancsak kulturális antropológus, de teljesen másfajta magyarázatát adja a kultúra létrejöttének és „működésének” mint Geertz. Sperber figyelme ugyanis korán a kognitív tudományok felé fordult (ennek ihletésében született Deirdre Wilsonnal írt könyve a Relevanciaelméletről, mely a Kommunikáció és kogníció alcímet viseli). Ahogy ő maga írja: „az általam képviselt kultúraértelmezés egyszerre epidemiológiai és kognitív”. (Sperber, 2001, 14)15 Igen ám, de mit jelenthet megközelítésében az epidemiológia? Elemezze az alábbi idézetet! „Bár az epidemiológia szó hosszú és ritka, az általa kifejezett gondolat egyszerű s általános érvényű. Tegyük fel, hogy van egy népesség (például egy emberi csoport) és valamilyen érdekes tulajdonság (például a cukorbetegség, a fehér haj, vagy a boszorkányokban való hit), ami vagy fennáll a populáció tagjainál vagy nem. Az epidemiológiai megközelítés abból áll, hogy leírjuk és megmagyarázzuk egy tulajdonság megoszlását ebben a népességben. Az epidemiológia nem korlátozódik a fertőző betegségekre.“ (Sperber, 2001, 12.)

Geertz, Clifford, 2001, Mély játék: jegyzetek a bali kakasviadalról. In: Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 15 Sperber, Dan: 2001, A kultúra magyarázata Budapest: Osiris Zsebkönyvtár 14

10

Ki népszerűsítette még azt az elméletet, miszerint a kultúra a génekhez hasonló egységekből áll, melyeket mémeknek nevezett, s melyekre a génekhez hasonlóan igaz az ismétlődés és a kiválasztódás? Sperber kétféle reprezentációs formát különbözetet meg, az egyik a mentális reprezentáció, a másik a nyilvános reprezentáció. A mentális reprezentációk a kommunikáció során nyilvánossá tehetők. Ezeknek a nyilvános reprezentációknak egy részét, a kisebbik részét újra és újra kommunikáljuk, s ezek lesznek a kulturális reprezentációk Sperber szerint. Más tudományterületek (elsősorban a szociológia) milyen reprezentációs formákról beszélnek? De fontosnak tart még egy területet a kulturális reprezentációk vizsgálatában. Olvassa el az alábbi idézetet, s válaszoljon a kérdésre: mi elengedhetetlen a kulturális reprezentációk vizsgálatában és miért? „Az értelmezés olyan megértési forma, mely nélkül nem vagyunk meg a mindennapi életben: a reprezentációk, mentális és nyilvános reprezentációk megértését, s ezáltal az emberek megértését eredményezi. A reprezentációk tudományos vizsgálatában az interpretáció ugyanannyira elengedhetetlen, mint a köznapi életben.” (Sperber, 2001, 60-61.) Magyarázatában elveti a strukturalista és a funkcionalista modelleket: ld Hamlet és Piroska – strukturalista vicc, funkcionalista – miért kell lakodalom az esküvőhöz. Csak az epidemiológiai magyarázat ad valódi oksági láncot Sperber szerint, semmi más. „… a kulturális hiedelmek magyarázata – legyenek azok intuitívek vagy reflektívek – két dolog vizsgálatát jelenti: hogyan ismerik meg őket az egyének és hogyan kommunikálódnak a csoportban, vagy jelmondattá téve: a kultúra egy emberi populációban a megismerés és a kommunikáció üledéke.” (Sperber, 2001, 136.)

4. Nyelv és kultúra kapcsolata. Etnográfia és etnometodológia. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben 4.1. Nyelv és kultúra kapcsolata Közhelyszerű megállapításnak tűnik már a nyelvészetben, ezen belül is a szociolingvisztikában, hogy egy nyelv rendszere, szókincse és használójának világképe között valamiféle összefüggés van. A vita inkább akörül zajlik, hogy mely pontokon és milyen mértékben befolyásolja a nyelvhasználat a világképet. Kiindulási pontként hozzá kell még fűzni, hogy a szociolingvisztika némileg másként közelít a kultúra fogalmához, mint az eddig tanult iskolák. Ennek oka, hogy az antropológiában nem Geertz, Sperber vagy Leach nyomán haladnak, hanem Goodenough definícióját veszik alapul: „Egy társadalom kultúrája abból áll, amit egy személynek tudnia vagy hinnie kell ahhoz, hogy a kultúra tagjai számára elfogadható módon cselekedjenek, méghozzá bármely szerepben, amelyet a kultúra tagjai bármelyikük számára elfogadhatónak tekintenek.” Maga Ronald Wardhaugh pedig így definiálja a kultúrát: „A kultúra tehát az a know-how, amelyet egy személynek birtokolnia kell ahhoz, hogy megoldja a mindennapi

11

élet feladatát, csak kevesektől kívánja meg a zene, az irodalom, a művészetek kisebb-nagyobb mértékű ismeretét.”16

4.2. Miben különbözik ez a definíció az eddig ismertetettektől? 4.2.1. A Whorf-hipotézis A nyelvészetben nem új keletű dolog annak hangoztatása, hogy a nyelv befolyásolja, meghatározza használójának világképét. Ezt a gondolatot először Wilhelm von Humboldt (1767-1935) német nyelvész, polihisztor vetette fel a XIX. század elején. Ahogy ő maga írta: „minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik”. (H. Tóth, 1996, 95)17 A XX. században amerikai nyelvészek fejlesztették tovább ezt az elképzelést, először Edward Sapir, aki A nyelvészet mint tudomány című könyvében a következőképpen foglal állást: „Naív dolog azt hinni, hogy az emberek a valósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy a nyelv csupán a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg. Nincs két olyan nyelv, mely ugyannak a társadalmi valóságnak a kifejezője volna.” (Sapir, 1971, 46)18 Az elméletet magát mégis Whorf-hipotézisnek hívják, s Sapir egyik tanítványáról, Benjamin Lee Whorfról kapta a nevét. Whorf eredetileg vegyészmérnök, s csak hobbiképpen foglalkozott nyelvészettel. Vizsgálódásai során különféle észak-amerikai indián nyelveket hasonlított össze. Miféle különbségeket talált?  Az egyik nyelv különbséget tesz ott, ahol egy másik nem, s így az első nyelv használói könnyebben észlelik környezetükben azokat a különbségeket, amelyekre az ilyen nyelvi megkülönböztetések felhívják a figyelműket. Tudna erre példákat mondani a magyar illetve idegen nyelvekből?  Természetes nem, nyelvtani nem használata, igeidők, egyes és többes számok használata.  Színtipológia: fekete-fehér, piros, sárga –zöld, kék-barna, szürke, rózsaszín, bíbor. Férfiak –nők színhasználata. Soroljon fel furcsa színneveket!  Rokonsági rendszerek. 4.2.2. Prototípuselmélet A szociolingvisztika kutatói úgy vélik, hogy egy fogalmat a legjobb prototípusnak tekinteni. Például: bútor, gyümölcs, ruházat esetében. Szerintük egy prototípus alapú fogalmat nagyon kevés minta alapján is meg lehet tanulni, akár egyetlen minta alapján. Bár elismerik, hogy lehetnek homályos minták. Nem ért egyet ezzel a megközelítéssel Umberto Eco, ő azt mondja a prototípusok helyett gondolkodjunk szemiotikai primekben. Eco amellett érvel, hogy a mielőtt az ember „belép a nyelvbe”már léteznek bizonyos prelingvisztikus jelentésalkotási tendenciák, azaz

Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris-Századvég, Budapest, 1995. H. Tóth Imre: A nyelvtudomány története. Szombathely, 1996. 18 Sapir, Edward: A nyelvészet mint tudomány. Gondolat, 1971 16 17

12

vannak bizonyos jelentésosztályok, amelyekre az ember veleszületett módon ráhangolódik. Ezek közé tartozik például az állati jelleg meglátása egy adott tárgyban. Nem tartja helyesnek ezekre a kategória elnevezést, mégpedig azért, mert ezek tovább már nem bontható, nem elemezhető prímek. Mint ilyenek hierarchizáltak, s összeállítható egy véges elemű leltáruk. Ám nem az érzéki tapasztalat, hanem mindenképpen a tartalom kontinuumának bizonyos alapfeltevések összehangolt rendszerét követő felosztása és megszervezése nyomán jönnek létre. A szemiotikai prímek ugyancsak osztályozás előttiek, de csupán annyit ragadnak meg, hogy élő vagy élettelen az a valami. Eco úgy véli, hogy Kognitív Típusa van például nemcsak a természetes és az ember alkotta tárgyaknak, de ide sorolhatjuk a forgatókönyveket (frame, sript) is: veszekedni, megszidni, vendéglőbe menni. Ezeket a primeket Eco mindig megkülönbözteti a prototípusoktól, katgóriáktól, nem azonosak velük. Példát is hoz ennek bemutatására. A kategóriákba rendezés a következőképpen folyik: Felettes kategória

Bútor Fa Gyümölcs

Alapkategória Szék Asztal Nyírfa Nyárfa Alma Szőlő

Alkategória Konyhai ülőke, karosszék Dohányzóasztal, konyhai asztal Fekete nyír, fehér nyír Ezüstnyár, Kanadai nyár Golden, Idared Muskotály, Othello

A kategóriákhoz kapcsolódó kutatásoknál mindig azt találják, hogy a felettes kategóriák mindig csak néhány szempontot, jellegzetességet tartalmaznak, míg al alkategóriák már jóval többet. Igen ám, de Eco úgy véli, ez a besorolás nem ad magyarázatot arra, hogy egy almát könnyebben megkülönböztetünk egy szőlőtől, mint a nyírfát, a nyárfától. Úgy véli, hogy ennek az az oka, hogy míg a fák esetében maga a fa a Kognitív Típus, addig a gyümölcsöknél nem a gyümölcs, hanem a szőlő, és az alma is rendelkezik külön Kognitív Típussal. 4.2.3. Tabu és eufemizmus A nyelvet nemcsak arra használják, hogy kimondjanak vele dolgokat, hanem arra is, hogy elkerüljék valaminek a kimondását. Kétféle tiltás létezik, egy teljes: semmilyen formában nem lehet beszélni róla, egy részleges: körülírással lehet csak beszélni róla. Az első a tabu, a második az eufemizmus. Milyen témák tartozhatnak a tabuk közé? Mit gondol, miért, mi ennek a társadalmi funkciója? 4.2.4. Etnográfia és etnometodológia A szociolingvisztikán belüli egyik irányzat a kommunikáció néprajza. Az irányzat elindítója Dell Hymes, aki a következőket írta: „Egy kommunikációs esemény etnográfiája mindazoknak a tényezőknek a leírása, amelyek nélkül nem érthetjük meg, hogyan éri el a 13

céljait egy meghatározott kommunikációs esemény.”19 Most ezekkel a tényezőkkel ismerkedünk meg. Hymes a SPEAKING betűszóval rövidíti az általa fontosnak tartott tényezőket. Vizsgáljuk meg ezeket egyenként: S – setting, a beszéd kerete és díszlete, valamint scene, ide érti a beszéd idejét, helyét, pszichológiai keretét és az adott alkalom kulturális definícióját is. P – participants a résztvevőket jelenti, E – ends a célokat, a személyes célokat és a kommunikatív aktus célját is, A – act sequence a cselekvések sorrendjére és tartalmára utal, K – key, az üzenet hangnemére utal, a hangnemet bizonyos gesztusok nem verbálisan is jelezhetik, I – Instrumentalities az eszközhasználatra utal, vagyis, hogy milyen csatornát, milyen nyelvet, milyen kódot választ a beszélő, N – norms of interaction and interpretation, az interakciós és értelmezési normákat jelenti a betűszóban, G - Genre, zsáner vagy műfaj, megnyilatkozástípusokra utal. Hymes szerint ahhoz, hogy sikeres legyen a kommunikáció, ahhoz a beszélőknek minderre tekintettel kell lenniük. Mert félresikerülhet a kommunikáció, ha valamit figyelmen kívül hagynak. A szociolingvisták szerint amikor ismerünk egy nyelvet, akkor nem csupán grammatikai szabályokat ismerünk és alkalmazunk a beszéd során, hanem egyéb normákat is, egyéb kódokat, kódrendszereket. Ezt õk ugy nevezik, hogy az ember kommunikatív kompetenciával rendelkezik, s a kommunikatív kompetenciának csak egy része a nyelvi kompetencia. Gumperz definíciója szerint: „A nyelvi kompetencia a beszélõnek a grammatikailag helyes mondatok létrehozására szolgáló képessége, a kommunikatív kompetencia viszont azt a képességet jellemzi, amelynek segítségével kiválasztja a számára hozzáférhetõ, grammatikailag helyes kifejezések összességébõl azokat a formákat, amelyek helyesen tükrözik azokat a társadalmi normákat, amelyek a speciális találkozások alkalmával szabályozzák a viselkedést.”20 A szociolingvisztikai kutatás fontos területe, hogy milyen kódok mûködnek az egyes csoportokban, hogyan zajlik a kódváltás, a kódok tanulása, stb. Hiszen nincs olyan beszélõ, aki egyetlen kódot használna. A szociológia tudománya két eltérõ „szinten” foglalkozik a kommunikációval. Az egyik a mindennapi élet során zajló társas interakciók szintje, a másik a tömegkommunikációé. Az elsõ szint kiindulási pontja a szociálpszichológiából már ismert definíció, miszerint a kommunikáció interakció. (Goffman példáját idézik, az udvarias figyelmetlenségét.) A társas interakciók ezen banális formái a szociológiában nagy jelentõséggel bírnak, egyáltalán nem érdektelenek. Ennek két okát adja Giddens21, az egyik, hogy életünk vázát a hasonló viselkedésminták napról napra, évrõl évre történõ ismétlése alkotja. A mások ok, hogy ezek a mindennapos társas interakciók a szélesebb társadalmi rendszerek és intézmények mûködését is megvilágítják. Wardhaugh, Roland: Szociolingvisztika, Osiris-Századvég 1995. P.: 221. Wardhaugh, Roland: Szociolingvisztika, Osiris-Századvég 1995. P.: 224. 21 Giddens, Anthony: Szociológia Osiris 1995. P.: 114-115. 19 20

14

A nem verbális kommunikációt szociológusok is vizsgálták, a mimikát például vagy a testtartást, s arra a következtetésre jutottak, hogy az emóciók mimikával való kifejezése az emberek veleszületett képessége (ld. új-guineai törzs), ellentétben a testtartás változó formáival, az már kultúrafüggõ. Vizsgálták például azt is, hogy az õszinte arckifejezések legfeljebb 4-5 másodpercig tartanak, tehát egy hosszabb ideig „kitartott” mosoly hamisságról árulkodik. A társadalmi szabályok, beszélgetések vizsgálatában Erving Goffman mellett Harold Garfinken neve jelentõs, az utóbbit tulajdonképpen az etnometodológia atyjának is nevezik. Az etnometodológia olyan népi, vagy laikus módszerek kutatása, amelyekkel az emberek mások szavait értelmezik. Kommunikáció csak akkor lehetséges, ha a közös háttér megvan. (Az etnometodológia célja az értelemadás.) Gyakran csak a kontextus ismeretében tudunk értelmezni egy beszélgetést. Például: – Van egy tizennégy éves fiam. – Az nem baj. – Van egy kutyám is. – Ó, sajnálom! Ennek a beszélgetésnek az értelmét csak akkor ismerjük, ha tudjuk, hogy egy háziúr és az esetleges albérlõ között zajlik. Mi vitte félre a következő párbeszédet és miért?       

Fáradt vagyok. Hogy vagy fáradt? Fizikailag, szellemileg vagy csak unatkozol? Nem is tudom, főleg fizikailag, azt hiszem. Úgy érted, hogy fájnak az izmaid vagy a csontjaid? Azt hiszem, de ne légy ilyen szakszerű. Szeretném, ha pontosan fogalmaznál! Mi van veled, hagyd már abba!

4.2.5. Szolidaritás és udvariasság a nyelvben A szociolinggvisztika ezen témakörön belül tárgyalja a tegeződés, magázódás kérdését. A megszólítási formákat az egyes nyelvekben, valamint az udvariasság kifejezésére alkalmas nyelvi formákat. Mit gondol, össze lehet-e hasonlítani a nyelveket az alapján, hogy csak a tegeződést ismerik, vagy a magázódást is? Van-e további lehetőség a magyar nyelvben? Szabályozott-e, s ha igen milyen módon az áttérés a magázódásról a tegeződésre? Mikor milyen megszólítást kell használni: vezetéknév, keresztnév, becenév, cím, rang, stb, ezek kombinációja?

15

5. A nyelvváltozatok kérdése. Kódválasztás. Nyelv és hátrányos helyzet Minden nyelv nagyfokú belső változatosságot mutat. Másképpen fogalmazva azt is szokták mondani, hogy minden nyelv változatok sokaságában létezik, sőt bizonyos értelemben ezen változatok összessége. S maga a változat pedig a következőképpen definiálható Ferguson alapján: „Az emberi beszédsémák bármely együttese, amely kellőképpen homogén ahhoz, hogy a szinkronikus leírás elérhető technikáival elemezni lehessen és amelynek kellően átfogó szemantikával elégséges elem, elrendezés vagy elrendezési eljárás van a repertoárjában ahhoz, hogy minden formális kommunikációs kontextusban funkcionálni tudjon.”22 (Wardhaugh, 1995, 25.) Ebben a megvilágításban már a kód definíciója is más, mint a kommunikációelméleti bevezetőben tanult meghatározás. Mi az, hogy kód? Alkalmazott kommunikációs rendszer. Lehet nyelv vagy egy nyelvváltozat. Személy szerint milyen nyelvváltozatot beszél? Ejt-e másként szavakat, használ-e a köznyelvitől eltérő szóalakokat? Mutassa be nyelvi kapcsolataid hálózatát! Milyen nyelvi megoszlásokról, nyelvváltozatokról beszélhetünk? Területi, regionális dialektus, társadalmi, foglalkozási, kor szerinti nyelvváltozat, nemek szerinti is.

5.1. Szociális eltérések Kapcsolódnak szociális mozzanatok az egyes ejtésváltozatokhoz illetve megnyilatkozásokhoz? Kik beszélnek így? a) Miért, miér, mért, mér, mé ... b) Maga is láthassa, hogy esni fog. c) Honnan tudhassuk ezt? d) A reggelit kisvillával fogyasztják. e) Magasabb mint nálamnál. f) Sosem láttam eztet. g) Nincs itten senki. h) Azt akarjuk, hogy olyan eszközöket alkalmazzon, amellyel kényszerítheti a kormányt. A tömegkommunikáció nyelvhasználatában érezhetők-e szociális eltérések? Abból a szempontból, hogy kiknek készül a műsor. Regionális eltérések Milyen az ízes magyar beszéd? Foglalkozás szerinti eltérések Vannak szakmák, foglalkozások, illetve szakemberek, akiknek hatalmát, tekintélyét abból származtatjuk, hogy hogyan használják a nyelvet mások feletti ellenőrzésre. 22

Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris-Századvég, Budapest, 1995

16

Tudnának ilyeneket mondani, nyelvi példákkal? Miben tér el, kiejtésben, szókincsben, szintaxisban? Regiszter: szótári egységekből álló kollekció, amelyet bizonyos foglalkozással, társadalmi csoporttal kapcsolnak össze. Hudson nevű szociolingvista mondta találóan: A dialektus megmutatja honnan jöttél, a regiszter pedig, hogy mi a foglalkozásod, mit csinálsz. Amikor nyelvváltozatok közül választunk, akkor, benne van-e, hogy beszélőtársak viszonyt is választanak? Meghatározzák a hatalom / szolidaritás mikéntjént, azt, hogy mi a tabu, ki és mit kérdezhet, kell-e válaszolni. Nemi különbségek a nyelvhasználatban Vajon férfi, vagy nő mondta az alábbi mondatokat? a) Óh, Édes, már megint betetted a mézet a jégre? b) A rohadt életbe, már megint betetted a mézet a jégre? c) Jó ötlet! d) Óriási, isteni ötlet! S a következő szavakat: cuki, baró, sikkes, fasza, menő, pá, csao, puszi, túró, le vagy ejtve, menj a fenébe, nyanya, büdös disznó, Szavak különbségén kívül még mi jellemzi a férfi illetve női beszélőt? Nevethet-e egy nő nagyon jót nagyon disznó viccen? A nők többet kérdeznek, több olyan kifejezést használnak, mely a tovább beszélésre serkent. A férfiak hajlamosak elmagyarázni a dolgot a nőknek. Félbeszakítják a nőket, de ez fordítva nem igaz. Milyen szinonímái vannak a nőnek, illetve a férfinak. Meg tudtuk-e ragadni valamilyen szemantikai különbséget? Vannak tipikus férfi illetve női témák, melyek ezek? A nyelvek, nyelvváltozatok kérdéséhez taroznak a lingva francák, a pidgin és a kreol nyelvek. Mit jelentenek ezek? Lingva franca: Pidgin: Kreol:

5.2. Nyelv és hátrányos helyzet A szociolingvisztikában előbb ismerték fel a diglosszia jelentőségét a kódválasztással, kódváltással kapcsolatos kutatásokban. A kódválasztás, kódváltás társalgási stratégia, a csoporthatárok kijelölésére, áthágására, lerombolására használhatjuk. Diglosszia: egy társadalomban két különböző, funkcionálisan jól elkülönülő kódot találunk. Az egyik kódot a helyzetek egyik, a másikat a helyzetek másik osztályában használják. Többnyire van egy emelkedett és egy közönséges változata a nyelvnek. Tudna erre példákat említeni?

17

Basil Bernsteinre hatott Whorf elgondolása, s továbbvitte nyelv és kultúra kapcsolatának gondolatát a következőképpen: miszerint a kommunikációból tanuljuk meg a társadalmi szerepünket, szerepeinket is. Két kódrendszer: Kidolgozott és a korlátozott. Kidolgozott, grammatikailag jó, szintaxisa gazdag. Korlátozott: grammatikailag egyszerű, szintaxisa hiányos, befejezetlen mondatai vannak. A kidolgozott kódhoz a társadalom nem minden csoportja fér hozzá. A korlátozott kódot minden beszélő elsajátítja. A tanítás kidolgozott kóddal megy, de ezt nem mindenki sajátítja el. A szülők a saját kódjukat örökítik tovább. Bernstein munkásosztálybeli és középosztálybeli gyerekeket vizsgált. Középosztály: személyre orientált nyelvhasználat, kevésbé kontextusfüggő, a kommunikáció explicitebb Munkásosztály: pozícióra orientált, implicit. Erős társadalmi identitásérzés a személyes autonómia rovására.

6. Magaskultúra és tömegkultúra. A tömegkultúra-kritika iskolái A polgári kultúra kérdései 6.1. A tömeg „felfedezése” és kutatási irányai a XIX-XX. században A tömeg szó sokaságot, számosságot jelent, s a csoporttal szemben a tömeg az arctalan, alaktalan massza, erőteljesen negatív felhanggal. A görög masszein – gyúrni, dagasztani, megnövelni igéből származik a legtöbb európai nyelvben. Bár már a XIX. században látszik az, amit tömegnek neveznek a későbbiekben, megragadhatók bizonyos jellegzetességei, főleg a XX. században, sőt az első világháború után fordul a tudományos és művészeti érdeklődés a tömeg felé, nem véletlenül nevezik el a XX. századot a tömegek évszázadának. De nézzük, mely területeken jelenik meg a tömeg fogalma? a) Az irodalomban: Kosztolányinál23, József Attilánál és Márainál. József Attila kivételével többnyire negatív jelentése van. A világirodalomban Thomas S. Eliot foglalkozott a tömeg kérdésével, s kritikusként is elítélte a tömegkultúra termékeit. b) Filozófiában, történetfilozófiában. Többnyire esszé formájában jelennek meg ezek az írások. Ortega y Gasset, Elias Canetti, Hamvas Béla. Közülük az első Ortega (1883-1955), aki az 1929-ben megjelent A tömegek lázadása című esszéjével egy csapásra világhírűvé vált, magyarra is gyorsan lefordították a Tanú című folyóiratban Németh László szinte azonnal ismertette. Könyvében erőteljesen, képszerűen Kosztolányi D.: Tömeg Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek / te ki törvényt látsz és ítélsz és életet ordítsz vagy halált / és erre mag arra rángat a kor zivatarja / májusi lombbal, dallal az ajkadon, ifjú virággal / míly rettenetes vagy./Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján, s látom / hatalmas bálvány arcodat, tétova – gyors mozdulataid / rémítve magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője csenget / és megtelek keserű, kiabáló kétségbeeséssel,/ mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a céltalan élet. 23

18

mutatja be a kor főszereplőjét, aki a kultúra válságának megtestesítője is egyben. Ortega szerint a XIX. században a népességnövekedés és a civilizációs fejlődés, valamint a liberális demokrácia erőteljesen kitágították az ember lehetőségeit, de program nélkül hagyták. Az értelmiség legnagyobb kihívás a XX. században Ortega szerint, hogy valamiféle programot adjon a tömegnek. Elias Canetti (1905-1994) életművéért, s benne a kritikus hangú Tömeg és hatalom című esszéjéért 1981-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. c) A politológiában, a XIX. század végén, XX. század elején megjelennek az ún. tömegpártok, amelyeknek tagsága nem egy-kétezer, hanem több százezer ember. Az ő politikai aktivitásuk vizsgálata külön kérdés a politológiában. Emellett az egyenlő, általános és titkos választójog elterjedésével a politológia azt kezdte vizsgálni, milyen módszerekkel tudja befolyásolni a tömeget. d) A pszichológiában a tömeglélektan foglalkozik a témával. Kiemelik a pszichológusok, hogy a tömeget általában átjárja a számosság és az egyöntetűség érzése, s emellett a védettség, a magabiztosság és a mindenhatóság érzése. Képes kielégíteni a valahová tartozás nagy erejű szükségletét. Ugyanakkor a névtelenség és az azonosíthatatlanság normasértő vagy heroikus cselekedetekre indíthat. Erőteljes az együttes élmény bepréselő hatása (terrorista kiképzés). A tömeg mindig felidézi maga mellett ellentétét az elitet is. Alapító atyái a tömeglélektannak: Gustave Le Bon – francia orvos – bár nem praktizál, hanem csak ír, ő ad nevet 1924-ben a jelenségnek, amikor megjelenteti A tömegek lélektana című könyvét. Ebben így ír: „A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenysége helyére.” A másikuk Gabriel de Tarde, francia jogász, ő inkább arról beszél, hogy a tömegek megjelenése miként alakítja majd át a társadalmakat és a politika területét. Esetenként Freud nevét is megemlítik (Rossz közérzet a kultúrában című esszéje kapcsán.) A második világháború után egyre inkább szociálpszichológiának kezdik nevezni ezt a területet, s több empirikus kutatás is zajlik. Tipologizálni is próbálták a tömegjelenségeket, melyet a következő ábrán láthatunk. Browntól származik az ábra, 1954-ből, s Pataki Ferenc ismerteti.24 Tömegek Csőcselék tömegek

Publikumok

Agresszív, Menekülő, Mohó, Expresszív

Alkalmi

Lincselések, Terrorizálások, Zavargások

Szándékolt

Szórakozó, Információkereső

Bourbon, Proletár, Pánik szervezetlen tömegben, Pánik szervezett tömegben 24

Pataki Ferenc: 1998. A tömegek évszázada. Ositisz Kiadó, Budapest, 109.

19

e) A szociológiában Robert Park illesztette be Tarde elképzeléseit a tömegről. Ő a kollektív viselkedést kutatta, ezt tartotta a szociológia fő feladatának. Vagyis azt, miként cselekszik a tömeg, s kifejti ezzel kapcsolatban a társadalmi nyugtalanság gondolatát, ebben látja a tömeg genezisének forrását. Ennek hatására a rendszerint racionális megfontolásokkal élő nyilvánosság kritikátlan, impulzív, anarchisztikus tömeggé alakul át. Ez aztán színtere és kerete lesz az érzelmi fertőzésnek, utánzásra késztet, egyneműsödnek az állapotok, s életre hívják a kollektív cselekvés különböző formáit. f) Kultúraelméletben ld. részletesebben a 2. pontban g) Kommunikáció-kutatásban megjelenik a tömegkommunikáció, mely nagyközönséghez jut el, s mely minőségében más, mint a személyközi vagy a csoportkommunikáció, s így hatása is nagyobb mint a másik kettőnek, arról nem is beszélve, hogy erre való hivatkozással jogi szabályozás alatt áll.

6.2. A tömegkultúra kritika iskolái A tömegkultúra elutasításában Európában két eltérő utat tudunk feltérképezni, melyek kialakulása már a XIX. században elkezdődött. a) A német hagyomány morális alapon utasította el az új kulturális javakat és szükségleteket. Aki a tömegesen termelt populáris művészetekhez fordult, az morálisan gyanús volt a német szerzők számára, mert reflexív gondolatok nélkül jutott valamiféle műélvezethez. Ez továbbél a XX. század elején is. b) Az angol szerzőknél a népszerű szövegek és a tömegesen termelt tárgyak esztétikai megítélése nem az egyén morális habitusának, hanem a modern társadalom kultúrájának kritikájába torkollott. Theodor W. Adorno, a későbbi Frankfurti Iskola egyik alapítója még az 1930-as években megjelentet egy tanulmányt25 a zene popularizálódásáról. Ekkoriban az Egyesült Államokban él, s lesújtó képet fest annak kulturális állapotáról. (Princeton Radio Research Project, Mann Doktor Faustus) „A magaskultúrából körülrajongható fétist csinálnak hívei, akik voltaképpen csak a kultúrára költött pénzüket imádják. A tömegkultúra hamis szükségleteket ébreszt, fogyasztói pedig kábítószerfüggők módjára habzsolják önön szellemi leépülésük szerét. … Egyik csoport sem hibáztatható: a valódi műélvezet lehetőségfeltétele – az autonóm individuum – esett áldozatul a modern kapitalizmusnak, az izgatott tömegtársadalomnak. ” Adorno bírálata később tovább élesedik, s az 1960-as években írt, a félműveltségről szóló könyvében csúcsosodik ki. Ebben azt állítja, hogy a félműveltség még a műveletlenségnél is roszszabb. Kiindulási pontja szerint a műveltség a kultúra szubjektív elsajátítása. A műveltség nem állandó, sem intézményei, sem tartalma, sem eszméje nem az, nem vihető át egyik korszakról a másikra. A műveltségnek Adorno szerint kettős szerepe volt a polgárság életében. Egyrészt emancipációjához kapcsolódik, hiszen műveltség híján a polgár aligha tudott volna vállalkozni, ügynökként, hivatalnokként dolgozni. Másrészt a műveltség az alacsonyabb rendű emberekkel szembeni kiváltsága is volt a polgárságnak. Hiszen a frissen alakuló 25

Adorno T. W.: 1938 Fétiskarakter a zenében és a zenei hallás regressziója.

20

proletár rétegeket megfosztották a művelődés lehetőségétől (iskolázottság, szabadidő). Ld.: Th. Mann: A Buddenbrook ház 152. A félműveltség idején a műveltség áruvá válik, elsikkad eleven kapcsolata egy eleven szubjektummal. A félműveltség a sikertelen azonosulás szelleme. „Eredendő fogalma szerint a műveltség annak az öntudatában megalapozott, szabad individuumnak a tisztán saját szelleme, aki a társadalomban is tevékeny, és aki ösztöneit szublimálja.”26 Mi jellemzi a művelt illetve a műveletlen embert Adorno szerint? Mi lehet ebből a kiút, mi lehet a műveltség túlélési lehetősége? Adorno gondolatait Hans Magnus Enzensberger viszi tovább, aki úgy vélekedik, hogy a XX. század kulcsiparága a tudattermelés. Szerinte e tömegkommunikációs technológiákra támaszkodó tudatipar már nem is kulturális árúkat termel, hanem csak véleményeket és ítéleteket. S egyedüli rendeltetése a fennálló uralmi rend védelme, az elgondolható alternatívák kiirtása. A tömegkultúra elméletek egyik cáfolata Herbert J. Ganstől27 származik. Szerinte a tömegkultúra-kritika lényege nem a médiáról és a fogyasztási javakról szól, hanem a jó élet természetéről, s arról, hogy a társadalmat milyen kultúra, kinek a kultúrája uralja? Felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegkultúra a városias ipari társadalom jellegzetessége, s mint ilyennel a XIX. századtól kezdve foglalkoztak a kritikusok. De az 1960-as években kissé alábbhagytak az ostorozásával, mert egy még félelmetesebb ellenséget láttak, az ifjúsági kultúrát. (Politikailag radikálisabb volt, hedonista, nihilizmus is jellemezte.) Könyvében sorra veszi a vádakat a népszerű kultúrával szemben, s tőle telhetően igyekszik cáfolni ezeket. 1. A népszerű kultúra alkotásai negatív jellegűek. Haszonszerzés motiválja őket. 2. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a magaskultúrára. A népszerű kultúra a magaskultúrától való kölcsönzéseivel lealacsonyítja a magaskultúrát. Alkotóit – a pénz miatt – magához csábítja. 3. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a közönségre, érzelmi károsodást okoz. 4. A népszerű kultúra negatív hatást gyakorol a társadalomra, mert a tömeg meggyőzését szolgáló technikák különösen fogékonnyá teszik őket a demagógiára. Lealacsonyítják az ízlésszintet. Gans a legfőbb különbséget abban látja tömegkultúra és magaskultúra között, hogy az utóbbinak kisebb és homogénebb a közönsége, míg az előzőé nagyobb és heterogén. A népszerű kultúra szemére vetik a szabványosítást és a sztereotipizálást. Gans érvelése ezzel szemben: „Lehet, hogy a westernfilmek jobban hasonlítanak egymáshoz, mint az azonos műfajba tartozó magaskulturális drámák, ám a western éppoly élesen különbözik a családi komédiától, mint a magaskultúrában a komédia és a tragédia. … A népszerű kultúrában is bőven akadnak formai és tartalmi különbségek, csakhogy kevésbé jól ismertek, mint a magas

26 27

Adorno T.W.: 1972 A félműveltség elmélete. Részleges fordítását közli Wessely, 2003, 99. Gans, H.J. 1974 Népszerű kultúra és magaskultúra. Részleges fordítását közli Wessely, 2003 114-149.

21

művészetben, amelynek változatait kritikusok elemzik és professzorok sorolják különböző iskolákban.” Egyetért Gans érvelésével? Tudna még bizonyítékokat hozni pro és kontra? Igaz-e, hogy a magaskultúrán kevésbé fog az idő? Gans úgy véli, hogy a magas és tömegkultúra alkotóinak indítékai, szerepei és módszerei között nincs akkora különbség, mint feltételezik. Tudna erre példákat mondani? Gans nagyon élesen szembefordul a tömegkultúra kritikusainak azon érvével, miszerint a tömegember, a tömegfogyasztó sosem igazi autonóm személyiség. „A népszerű kultúra hasznos szerepet játszott amikor hozzásegítette a közönséges embereket ahhoz, hogy személyiségek legyenek, kialakíthassák önazonosságukat, kifejleszszék kreativitásukat és rátaláljanak önkifejezésük formáira. Nem a népszerű kultúra váltotta ki e változásokat: véghezvitelükben mindössze példákkal és ötletekkel támogatta az erre kész embereket.”28 (bevándorlóból legyen amerikai középosztálybeli) Egyetért Gansszel?

7. A kultúra pszichológiai dimenzióinak vizsgálata. Kultúra és személyiség: az identitás kérdése. Az 1970-80-as években a pszichológia egy természettudományos program módszereit követte. Ily módon vizsgálták az emberi észlelést, a tanulást és a tudásszerveződés eltérő mintázatait. Ebből a szemléletből az következett, hogy univerzális eredményeket vártak, vagyis olyanokat, melyek minden emberre jellemzőek. Vagyis az egyes eltérő embercsoportok esetében a vizsgálatok csak mennyiségi, de ne minőségi különbségeket mutathatnak ki, kontextusfüggetlen kutatások ezek. A módszer mindenhatóságába vetett hit az 1980-as években már gyengülőfélben volt. Ennek oka, hogy néhány törzsi kultúrában élő közösségben amerikai iskolákat alapítottak és ott amerikai tankönyvekből, amerikai tanárokkal tanítottak kisgyerekeket (kpelle – új matematika program), de ezek a gyerekek a számonkérések alkalmával rendre rosszul teljesítettek. Rájöttek a kutatók, hogy nem alkalmazhatnak olyan vizsgálati modelleket, melyek a nyugati világban gyökereznek, ahol a gyerekek 6 éves koruktól iskolába járnak, a modern társadalom élete, nyelvezete és gondolkodása veszi körül őket. Ettől kezdve vált egyre erőteljesebbé azon pszichológusok hangja, akik a kontextusfüggő viselkedés fontosságát hangsúlyozták.

7.1. Wundt és a második pszichológia, Freud munkássága Wilhelm Wundt 1879-ben alapította meg laboratóriumát Lipcsében, s ehhez a dátumhoz szokták kötni a pszichológia tudományának születését. Wundt maga a pszichológiát két részre osztotta: a) Az emberi tudat különböző szintjeinek a vizsgálata. Mindegyik szint sajátos vizsgálati módszert követel. b) A második pszichológia feladata, hogy bemutassa a kultúrának a pszichológiai folyamatokban játszott szerepét. 28

Gans, H.J. 1974 Népszerű kultúra és magaskultúra. Részleges fordítását közli Wessely, 2003 146.

22

Wundt nevéhez a későbbiekben a néplélektan, a Völkerpsychologie kapcsolódott, de mellette többen felvetették a kultúra fontosságát a XX. század elején. Sigmund Freud egyik híres esszéjében, a Rossz közérzet a kultúrában így ír erről: „… a kultúrát semmi más jellegzetességével nem tudjuk jobban meghatározni, minthogy megbecsüli és gondozza a magasabb lelki tevékenységeket, az intellektuális, tudományos és művészi teljesítményeket, azt a vezető szerepet, melyet az emberek az eszméknek engednek át. Ezen ideák között első helyen állnak a vallási rendszerek… Végül a kultúrának utolsó, de biztos nem a legjelentéktelenebb vonását abban kell értékelnünk, hogy milyen módon szabályozottak az emberi kapcsolatok, a szociális kapcsolatok, melyek az embert mint szomszédot mint munkaerőt stb. érintik… Óvakodtunk, nehogy ahhoz az előítélethez csatlakozzunk, mintha a kultúra egyértelmű volna a tökéletesedéssel, az a tökéletességhez vezető út volna. A kultúra fejlődése olyan sajátos folyamatnak tűnik, amely az emberiségen végigfut …olyan módon szűnik meg, hogy a helyébe lép valami melyet mi az egyénnél mint karaktertulajdonságokat írunk le.”29 (Freud, 1982, 357-360) Milyen eddig megismert kultúrafelfogásokkal ért egyet Freud és melyeket utasít el a fenti idézet alapján? Mindebből Freud számára az következik, hogy a kultúra és az egyén fejlődése messzemenő hasonlóságot mutat, ugyanazokkal a módszerekkel vizsgálható, ez pedig oda vezet, hogy nemcsak egyének, de kultúrák, kulturális korszakok is lehetnek neurotikus állapotban. „Számomra az emberi faj létkérdésének tűnik, hogy vajon és milyen mértékben sikerül kulturális fejlődésének úrrá lenni az emberi agresszív és önpusztító ösztönöknek az együttesében okozott zavarán. … Az emberek a természeti erők feletti uralmukban odáig jutottak, hogy segítségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtaniuk. Innen származik jó része jelenlegi nyugtalanságuknak, boldogtalanságuknak, szorongó hangulatuknak.” (Freud, 1982, 405.)

7.2. Kultúraközi kutatások a pszichológiában A kultúrának az elme működésében betöltött szerepét három nagy területen vizsgálták a pszichológusok: 1. Az érzékelés és az észlelés kérdései. 2. Az intelligencia kérdése. 3. Az emlékezet formái, mibenléte. A kutatók úgy vélték, hogy a természeti népek a perceptuális és az emlékezeti képességekben jeleskednek, míg az intelligencia, a magasabb pszichológiai funkciók esszenciája Európában és az Egyesült Államokban élők esetében jobb. Az észlelés, érzékelés különbségeiről már a XIX. század végén születtek tanulmányok, melyek egy része a Nature-ben jelent meg. 1897-ből, Rivers tollából származott a következő antropológiai leírás:

29

Freud, Sigmund: 1982. Rossz közérzet a kultúrában. In: Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest, 327-407

23

„A Salamon-szigeteki San Cristobal férfi lakosainak hiúzszeme van, és ködös napokon is nagy távolságokból képesek felfedezni a faágak között rejtőző galambokat. … Új Írország lakosai olyan távolságról is meglátják a partokat, ahonnan mi jó távcsövekkel sem láttunk semmit, és rossz időben is6-7 mérföldről észreveszik a kis csónakokat, amelyeket mi távcsövekkel és teleszkópokkal sem láttunk.” (idézi Cole, 2005, 49)30 Mit gondol, mennyire voltak hitelesek ezek a XIX. századi leírások? Később, Titchener sorra megkritizálta ezeket a kutatásokat, pontról pontra. Így a XX. század közepétől a pszichológusok egybehangzóan állítják, hogy az észlelés pontosságában nem vagy csak minimális különbségek mutathatók ki. Ezen különbségek is inkább a komplex ingereknél, úgy mint a képek észlelésénél. Ide tartoznak például a vizuális illúziók is, a Müller-Lyer-féle vizsgálat. __________

__________

__________ │ │ │ │

Itt mindkét párra igaz, hogy a vonalak egyenlő hosszúságúak, de az ábrázolás módja miatt az egyik hosszabbnak látszik. Rivers vizsgálta ezt az esetet is, s kiderült – visszaigazolhatóan -, hogy az indiai falusi lakosság sokkal kevésbé esett áldozatul ennek az illúziónak mint az európai kontrollcsoport. Azok az embercsoportok, amelyek hozzászoktak a tág horizontokhoz, azok fogékonyabbak voltak erre az illúzióra mint az esőerdők és a városok lakói. Vagyis a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kultúra a bizonytalan helyzetekben az emberek perceptuális következtetéseinek befolyásolásával hat az észlelésre. Az intelligencia mérésének technikája Alfred Binet nevéhez köthető. A francia pszichológus a XX. század elején alkotta meg intelligenciatesztjét. Ennek története, hogy Franciaországban a tömeges oktatás elterjedésével felfigyeltek olyan gyerekekre, akik képtelenek lépést tartani a többiekkel. S a francia kormány arra kérte Binét, hogy dolgozzon ki egy olyan tesztet, melyekkel ezek a gyerekek még az iskolakezdés előttn kiszűrhetőek, s ők speciális iskolákba járnának. Megalkották hát az intelligencia teszteket, de ezekkel komoly problémák voltak a kultúraközi kutatásokban, ugyanis nem lehet olyan tesztet készíteni, mely kultúrafüggetlen lenne minden szempontból. Az emlékezettel kapcsolatos, mára újrafelfedezett kutatások Bartlett nevéhez köthetőek (1932-ben jelent meg Az emlékezet című tanulmánykötete.) maga Bartlett kérdezett ki még Szváziföldön egy pásztort, hogy egy-egy évvel ezelőtti vásáron ki milyen marhákat vett, s a pásztor hiánytalanul felsorolta az adásvételeket, melyeket Bartlett a majorság szerződéseiben nyomon tudott követni. Ebből később azt is leszűrték, hogy problémák megoldása esetén a természeti népek szívesebben hagyatkoznak a memóriájukra mint a

30

Cole, Michael: 2005 Kulturális pszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest.

24

kreativitásukra. Maga Michael Cole is végzett ilyen vizsgálatokat az 1960-as években Libériában a kpelle törzsnél. Amerikai tanárok próbáltak matematikát tanítani a kpelléknek, de merő kudarc volt az oktatás: nem ismerték fel, s nem is tudták megkülönböztetni az eltérő geometriai alakzatokat egymástól. Gondolkodás helyett mindig a mechanikus emlékezést választották, nekik a matematikaóra is a memoriterről szólt. Például a tanárok arra panaszkodtak, hogy az órán megoldották a : 5+3 feladványt, majd a dolgozatban a 6+2 kérdezték, mire a diákok úgy reagáltak, hogy ez igazságtalan, mert ezt nem vették az órákon. Igazán érdekessé az tette a kpelléket, hogy a hétköznapokban, zsúfolt piacaikon igenis jól tudtak számolni. Sőt, ahogy Cole írta, őt mindig lehagyták az alkudozásban, az alkuban mindig a kpellék győzedelmeskedtek. Ehhez kapcsolta Cole saját kutatásait: a kpellék legfontosabb élelmiszere a rizs, ezt adták-vették többnyire a piacokon. Olyan matematikai feladványt állított össze, mely arról szólt, hány mérőedénynyi rizs fér egy-egy nagyobb tartályba. A kpellék az ilyen feladványokat 1-2 hibaszázalékkal oldották meg, míg az európaiak 3 csészénél már 30, hat csészénél már 100 százalékban tévedtek. Mi következik ebből? Az emberek olyan területen fejlesztik ki kulturális eszközeiket és a hozzájuk kapcsolódó kognitív készségeket, melyek fontos szerepet játszanak az életükben. Vegyük sorra még egyszer a kulturális pszichológia főbb jellemzőit: 1. A kontextusban megjelenő, közvetített cselekvések fontosságát hangsúlyozza. 2. Elemzéseit a mindennapi életesemények alapján végzi. 3. Az egyént saját fejlődésének aktív részeseként képzeli el, aki viszont nem teljes mértékben a saját maga által kialakított helyzetekben vesz részt. 4. Elutasítja az oksági elven alapuló, inger-válasz elven alapuló magyarázatokat. Ehelyett olyan tudományt részesít előnyben, mely az elmét a cselekvés termékének tartja, és amely magyarázataiban fontos szerepet tulajdonít az értelmezésnek.

7.3. Az identitás Az identitás fogalmát először Erikson használta 1950-ben pszichológia könyvében, s maga a fogalom azóta nagy karriert futott be. Az identitást a definíciók egy része az individuális énnel rokonítja, míg mások inkább a társadalmi szerepek fogalmához kötik. Ezért találkozhatunk gyakran az identitás egyes részelemeinek vizsgálatával: nemzeti, nemi, foglalkozási identitáselméletekkel. De az identitás fogalma éppen szintézisteremtő ereje miatt fontos a pszichológia számára, tehát nem célszerű külön kezelni az egyénnek önmagára és a társas környezetére vonatkozó reflexióit. Ugyanakkor az identitásnak az erkölcsi szocializációban van rendkívül nagy szerepe, a morális döntések különösen fontosak az énidentitásban. (Augusto Blasi egyenesen morális identitásról beszél.) „Az egyéni identitás akkor válhat az önmeghatározás széles értelmezési keretet biztosító kategóriájává, ha úgy szemléljük, mint az egyéni és a társadalmi közös produktumát, pontosabban a társadalmi hatásoknak azt az együttesét, amelyek az egyéni interpretációkban már mint az egyéni identitás alkotórészei megjelennek.” 25

Az identitás kérdésében nagy változásokat hozott a posztmodern társadalom. Az értékválasztásban a 70-es évek végétől egyre fontosabb lett az azonnali szükségletek kielégítése a tartósabbakhoz képest. Mivel a gazdasági és a társadalmi biztonság nem adott okot aggodalomra a tartós létfeltételek esetében. Így az értékválasztásban egyre inkább előtérbe került az önkifejezés. Ezzel magyarázható az is, hogy a posztmodern alanyok szubjektíve elégedetlenebbek mint szüleik, nagyszüleik, pedig objektíve sokkal jobb körülmények között élnek.. Összehasonlító elemzés: Önismeret, önkép 1920-1995-ban 18-22 éves fiatalok körében. (Vajda Zsuzsanna) 1995 „Azt hiszem, elég sokat tudok már magamról, jól ismerem magam, de lehet, hogy ez egyáltalán nem fontos. Azt biztosan tudom, hogy néha csak úgy megjelenik egy másik énem is. Ez nem zavar, de teljesen úgy érzem, mintha nem én akarnám, hogy legyen, csak van. Ez a két én nem feltétlenül a jó és a rossz, inkább a figyelmes és a figyelmetlen, a rendes és a rendetlen. Persze akármilyen vagyok, az mindenképpen én vagyok.” (Vajda,1996, 14)31 1922 „Ha most önmagamat vizsgálom, sok szomorú tapasztalatra jutok. Hitemben teljesen meginogtam. A hazugság teljesen rendszeressé vált nálam. A tanulás-vágy alvóban van. Az erkölcstelenségen nem utálom úgy mint azelőtt… Az irigység és a gyűlölködés uralomra jutott. Mindamellett szívem szinte a kegyetlenkedésig kemény. Érzem, hogy ez így tovább nem mehet. Meg kell újhodnom. A pesszimizmus fertőjéből ki kell emelkednem.” (Vajda, 1995, 17) 20-as évek fő %

90-es évek fő %

Az önjellemzés konceptuális sajátosságai Bizonytalanság, hárítás az önismeretben Tudományos Neveltetés Egyéb Összesen

2 0 1 11 14

14 0 7 79 100

25 5 4 11 45

55 11 8 24 100

2 3 2 9

14 21 14 64

22 18 24 0

48 40 53 0

Az önminősítés fontosabb forrásai Konkrét másik, mint viszonyítás Az élet céljára, értelmére utalás Kedvelt időtöltés, közelebbi tervek Az önmagán való uralkodás képessége

Vajda Zsuzsanna: 1995: az identitás külső és belső forrásai. In: Erős Ferenc (szerk.): Azonosság és különbözőség. Scientia Humana. PP.. 8-24 31

26

8. Kultúra és etnicitás vizsgálata. A nemzeti karakter és a nemzeti kultúra korpusza. 8.1. Nemzetkarakterológia A kultúraközi kutatások hamar megérlelték a helyzetet ahhoz, hogy a nemzeti jellegek, nemzeti karakterek felé forduljon az érdeklődés. A hagyományos nemzetkarakterológiák arra törekedtek, hogy a történelemben helytől és időtől függetlenül feltárjanak valami esszenciát, mely a nemzeti lét „gerincét” alkotta volna. Két irányba folytak kutatások: a) Igyekeztek megragadni a nemzetkarakterológiák társadalomtörténeti funkcióját, mely lehetett politikai vagy ideológiai. b) Másrészt azt vizsgálták, hogy ezek a nemzetkarakterológiák valóban megállják-e a helyüket. Az egyes kutatók másféleképpen vélekedtek a nemzeti karakterről: Giddens, Anthony: számára legfeljebb a nemzeti érzésnek van relevanciája, a nemzeti karaktert nem tartja tudományos kategóriának. Hobsbawm, Eric: Nem foglalkozik vele, sőt nevetségesnek nevezi. Elias, Norbert: Ő is úgy véli, hogy a nemzeti karakter nem tudományos kategória. Helyette a társadalmi habitus fogalmát javasolja. Úgy véli, időtlen nemzeti karakter nem létezik, helyette társadalmi mentalitásokat lehet feltárni. Szűcs Jenő: Történészként igyekezett feltárni a magyar nemzeti karaktert.

8.2. Etnicitás A nemzetkarakterológiához képest sokkal nagyobb kutatási hagyománya van az etnicitásnak a néprajzban, kulturális antropológiában és az etnológiában. Ám itt is találunk eltéréseket. Az etnikum fogalmát az európai néprajz főként a falusi, paraszti társadalmon belül használta. S az egyes etnikai csoportok kulturális sajátosságaira koncentráltak. A klasszikus antropológusok elsősorban a gyarmatbirodalmak, a harmadik világ társadalmait vizsgálták. Ezek a kutatások abból az alaptézisből indultak ki, hogy az emberi viselkedés lokális kiformálódásainak kell tekintenünk a különböző kultúrákat. Ezek tehát homogén entitások, melyek különálló földrajzi, fizikai helyekhez kötődnek. Ebből következően az etnológia és az antropológia az etnicitást és a kulturális identitást olyan koncepciónak tekintette, mely a kulturális különbségek térbeli artikulációján alapszik. Mit gondol erről a tételről? Mennyiben tartható ez, s mennyiben cáfolható? Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy azok a szimbolikus konstrukciók, mint haza, anyaföld, szülőföld, nemzet, gyökér nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyének (individuumok) és a csoportok kategorizálják az őket körülvevő világot: otthon – idegen, mienk – másé. A nemzeti jelleg vizsgálatában Rákos Péter32 a következő sztereotípiákat bontotta ki: Rákos Péter: Nemzeti jelleg: a miénk és másoké. Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló tényezők 48-50. Kalligram, Pozsony, 2000, pp. 32

27

Mely nemzetekről állítjuk a következőket:                  

Babonás Beszédes Családszerető Dolgos Elmélkedő Furfangos Gondtalan Intelligens Kegyetlen Lusta Megbízhatatlan Nacionalista Piszkos Ravasz Szellemes Szenvedélyes Vallásos Zenekedvelő33

8.3. A magyarság vizsgálatai a) Gereben Ferenc 1998-ban végzett felmérést, melyhez a Teleki László Intézet jelentette a hátteret. Összehasonlította, hogy a környező országokban élő és az anyaországi magyarság identitástudata mennyiben tér el egymástól, illetve mennyiben hasonlít egymásra. Külön vizsgálta az identitás kapcsolatát a művelődéshez, kultúrához. Néhány érdekesség a kutatásból: A nemzeti identitást befolyásoló tényezők Anyanyelvi összetartozás Család, szülők, családi nevelés Hagyományok és szokások Származás: születés, ősök Szülőföld Kultúra, művészetek, tudományos ismeretek Iskolai tanulmányok, nevelés Vérségi kötelék A valahová tartozás igénye Sorsközösség Erkölcsi értékek Közös élményvilág Érzelmi hangoltság Vallásosság, felekezeti hovatartozás Nemzeti történelem, történelmi tudat Állampolgári, állami keretek Barátok

Az említők százalékos aránya 82% 81% 77% 77 % 75% 72 % 58% 50% 43% 42% 37% 30% 28% 27% 25 % 13% 13%

Az etnikai szereotípia olykor megtéveszt részrehajlásával, gyakran megtéveszt tudatlanságával, mindig megtéveszt merevségével, de sohasem a véletlen műve. 33

28

Nevelési elvek Egészséges életmód Emberismeret Politikai érdeklődés Érvényesülés Művészeti érdeklődés Tolerancia Lelkiismeretes munka Olvasás szeretete Takarékosság Beilleszkedni a rendbe Szerény, alkalmazkodó Vallásos, szilárd hit Technikai szakértelem Televíziózás mérséklése Tudásszomj Jó magaviselet, udvariasság

Szlovákia 74,5 34,8 6,7 42,1 13,4 40,8 78,6 33,5 31,5 9,5 13,8 15,3 6,1 3,2 39,3 55,5

Ukrajna 78,2 38,9 6,6 35,6 11,9 26,7 76,6 29,0 38,6 13,5 23,8 23,1 8,9 3,6 22,4 63,7

Romá- Kis Jugonia szlávia 74,4 66,2 40,5 31,6 4,5 7,8 41,8 48,4 14,0 14,4 28,4 45,9 75,0 72,5 36,2 32,5 28,7 44,7 22,9 22,2 11,4 13,1 22,8 17,2 8,4 10,0 1,3 5,0 36,6 32,5 51,9 38,1

Szlovénia 75,2 29,5 1,9 43,8 12,4 32,4 80,9 27,6 51,4 10,5 7,6 20,0 7,6 2,9 30,5 60,9

Auszt- Magyarria ország 70,3 69,8 48,4 40,3 23,4 7,1 6,2 37,5 15,6 11,2 53,1 33,8 70,3 79,1 21,9 31,0 15,6 45,5 10,9 19,2 14,1 11,6 39,1 7,5 10,6 10,9 5,2 56,2 39,9 51,9 50,2

b) 1997-ben az Osztrák –Magyar Akció Alapítvány támogatásával Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor felmérést készített a magyarságszimbólumokról. Az alábbiakban a kérdőívet mutatom be, majd ismertetem az eredményeiket: 1. Válasszon ki hármat az alábbi ételek közül, amelyeket a legjellemzőbben magyaros ételeknek tart:                

Halászlé Bableves Lebbencsleves Gulyás Paprikás krumpli Töltött paprika Paprikás csirke Rántott hús Disznótoros Töltött káposzta Rétes Lángos Palacsinta Szilvás gombóc Túrós csusza Egyik sem

Sorrend: gulyás, halászlé, töltött káposzta 2. Válasszon ki egyet az alábbi italok közül, amelyet a legjellemzőbben magyaros italnak tart:  Bor  Sör  Pálinka

Sorrend: bor, pálinka, sör 3. Ha magyaros viseletre gondol, mely öltözeti elemek jutnak leginkább az eszébe:  Atilla, vitézkötéses ruha  Cifraszűr  Suba, guba

29

          

Huszármenet Bőszárú (pásztor)gatya Székely harisnya, halinanadrág Hímzett ing, pruszlik, köntös Bocskai-sapka Árvalányhajas kalap Fejkendő Párta, főkötő Csizma Sarkantyú Egyik sem

Sorrend: bőszárú gatya, suba-guba, szűr 4. Melyik domborzati egység jut eszébe leginkább a magyarságról?          

Mátra – Fátra – Tátra (Hármashalom) Bakony Tokaj-hegyalja Badacsony (Balaton - felvidék) Kárpátok Hargita Dunakanyar Alföld Pannon dombvidék Hortobágy

Sorrend: Hortobágy, Tokaj, Alföld 5. Melyik folyó, tó jut eszébe a leginkább a magyarságról?       

Duna Tisza A négy folyó: Duna, Tisza, Dráva, Száva Maros, Körös Balaton Szent Anna tó egyik sem

Sorrend: Duna, Tisza, Balaton 6. Melyik fát tartja leginkább jellemző magyar fának?           

Akácfa Almafa Bükkfa Diófa Tölgyfa Eperfa Barackfa Nyárfa Szomorúfűzfa Szilvafa Egyik sem

Sorrend: Akác, tölgy, alma 7. Melyik virágot tartja leginkább jellemző magyar virágnak:       

Rózsa Tulipán Szegfű Nefelejcs Gyöngyvirág Pipacs Búzavirág

30

    

Margaréta Napraforgó Muskátli Rozmaring Egyik sem

Sorrend: rózsa, búzavirág, muskátli 8. Melyik haszonnövényt tartja a leginkább jellemzően magyar növénynek?          

Paprika Kukorica Hagyma Napraforgó Mák Búza Rozs, árpa Szőlő Lucerna Egyik sem

Sorrend: paprika, búza, hagyma 9. Melyik állatot tartja a leginkább jellemzően magyar állatnak?              

Ló Puli Kuvasz, komondor Magyar vizsla Rackajuh Magyar tarka, magyar szürke Gímszarvas Kerecsensólyom Turul Fecske Pacsirta Gólya Daru, kócsag Egyik sem

Sorrend: ló, magyar tarka, puli 10. Ön szerint hogy néz ki a tipikus magyar ember? (Nyitott kérdés) Testes, izmos, zömök, sötét hajú, bajuszos, sötét szemű Barátságos, rokonszenves, okos 11. A magyarság eredetére vonatkozó felfogások közül melyik áll legközelebb Önhöz?       

Hun rokonság Szittya rokonság Finnugor rokonság Török rokonság Sumer rokonság Kevert eredet Egyik sem

Sorrend: finnugor, hun, kevert 12. Melyik ünnep a legjellemzőbb a magyarság szempontjából?     

Március 15 Április 4. Augusztus 20. Október 23. Egyik sem

Sorrend: márc. 15., aug. 20., okt. 23.

31

13. Melyik zenefajtát tartja a leginkább jellemzően magyar zenének?           

Liszt Ferenc művei Erkel Ferenc művei Bartók Béla művei Kodály Zoltán művei Magyar nóta Magyar operett Népdal Táncházi muzsika Szörényi –Illés – Tolcsvay dalai Cseh Tamás dalai Egyik sem

Sorrend: magyar nóta, népdal, Kodály 14. Melyik sportágat tartja a leginkább jellemzően magyar sportágnak?           

Futball Öttusa Vívás Úszás, vízilabda Birkózás Ökölvívás Lovas íjászat Fogathajtás Kajak-kenu, evezés Sakk Egyik sem

Sorrend: futball, úszás vízilabda, fogathajtás 15. Kiket érez a magyar sport legjellegzetesebb képviselőinek? Soroljon fel hármat! Egerszegi, Puskás, Pap Laci 16. Melyek a legjellemzőbb magyar márkák az alábbiak közül?              

Ikarus Ganz Rába Tungsram Chinoin Videoton Pick Tokaji aszú Libamáj Őrölt paprika Herendi, Zsolnay-porcelán Rubik játékok Béres csepp Egyik sem

Sorrend: Tokaji, Pick, Ikarus 17. Melyek az Ön legkedvesebb ételei? Hármat választhat! Töltött káposzta, bécsi szelet, csirkepaprikás 18. És melyik a legkedvesebb itala? (Egy) Bor, sör, kólafélék, víz 19. Mely írókat, költőket érzi a magyar irodalom legjellegzetesebb képviselőinek? (Hármat választhat.) Petőfi, Arany, Ady

32

20. Kiket érez a magyar történelem legjellegzetesebb alakjainak? (Hármat választhat.) Kossuth, Széchenyi, Szent István 21. A mai politikai életben kik azok a szereplők, akiket a magyar történelem jellemző alakjai közé sorolna? (Hármat választhat.) 1995-ben: nincs ilyen, Göncz, Horn 22. Az alábbiak közül melyik címer áll a legközelebb Önhöz?     

Koronás címer Rákosi-címer Kossuth-címer Kádár-címer Egyik sem

Sorrend: Koronás, Kossuth, Kádár

9. Kulturális különbségek térben és időben. Kultúrák találkozása: Vadak és civilizáltak. Az idegen fogalma az antropológiában. 9.1. A kulturális különbségek térben és időben. A kulturális különbségek kategóriája központi helyet foglal el a kulturális antropológiában és a szociálantropológiában egyaránt. E diszciplínák a kultúrát eredendően történeti és társadalmi produktumnak tekintik, s ebből következően a kulturális különbségeket a társadalmi és a történeti fejlődés eltérő kontextusaiban értelmezik. 9.1.1. Időbeli különbségek Különösen nagy hagyományai vannak a kulturális különbségek időbeli vizsgálatának.. Az időbeli perspektíva mögött persze egy nyílt evolucionista szemlélet húzódik meg, mely primitív, premodern és modern társadalmakat különböztet meg. S ezek között lineáris fejlődési vonal húzható. Ez a megközelítés úgy véli, hogy a hagyományos és a modern társadalmak közötti kulturális különbség, mely megfigyelhető a gazdaságban, államszervezetben, társadalomban, politikai rendszerben, az mind-mind a kognitív, mentális, gondolkodásbeli különbségek felszíni megnyilvánulása. Ennek alapján beszéltek, írtak az antropológusok: prelogikus, logikus, mitikus, irracionális, racionális világképekről. Ebben az összefüggésben a kultúraközi kommunikáció a hagyományos és a modern gondolkodási rendszerek és világképek kommunikációját jelentik. Ide sorolódnak a földrajzi felfedezésekkel kapcsolatos leírások, a kolonializáció is. Claude Levi-Strauss Szomorú trópusok című könyvében ír Amerika felfedezéséről is, a következőképpen: Civilizálatlan – civilizált: Utal az 1517-es eseményekre, amikor a bennszülöttek és a hódítók még csak méregették egymást, a hódítók a bennszülötteket inkább az állatokhoz látták hasonlónak, míg a hódítókat az istenekhez hasonlították a bennszülöttek. Hogyan vizsgálták ezen hipotézisek igazságát? A hódítók kérdéseket tettek fel a bennszülöttekkel érintkező misszionáriusoknak: Képesek-e az indiánok úgy megállni a saját lábukon mint a kasztíliai parasztok? A válasz természetesen nemleges volt. S le is vonták a következtetést, jobb az indiánnak, ha rabszolgaember lesz belőle, mintha szabad állat marad. Ezzel 33

szemben a bennszülöttek úgy kísérleteztek, hogy vízbe fojtották a spanyolokat, s figyelték, hogy ők is elrothadnak-e, mint a többiek. Miként vélekedett erről Levi-Strauss: „A fehérek a társadalomtudományhoz folyamodtak, az indiánok pedig inkább a természettudományokban bíztak. A fehérek azt hangoztatták, hogy az indiánok állatok, az indiánok pedig legföljebb azt gyanították, hogy istenekkel van dolguk. Mindkét vélemény egyenlő tudatlanságot árul el, , de az utóbbi mégis emberhez méltóbb volt.”34 9.1.2. Térbeli különbségek A kulturális különbségek értelmezésének másik modellje a térbeli különbségekre koncentrál. Ez a szemlélet mind a premodern, mind a modern társadalmak esetében abból indul ki, hogy egy adott territóriumon belüli együttélés szükséges előfeltétele a közös kultúrának. Illetve a közös helyen, huzamosabb ideig való együttélés megteremti a közös kulturális mentalitást. Egyetért-e ezzel? Tudna-e példákat, esetleg ellenpéldákat említeni? A modernitásban ezt a szerveződést elkezdték nemzetnek nevezni, s a kulturális különbségeket pedig nemzeti hovatartozás szerint artikulálták. 9.1.3. Geertz vélekedése a kulturális különbségekről Malinowski naplója – vita. A vita, melyhez Geertz hozzászólt akörül bontakozott ki, hogy ismeretelméleti szempontból mit is lehet elvárni egy antropológiai leírástól. Korábban azt hirdették, hogy az antropológus különösen szenzitív alkat, aki képes pszichológiai szempontból rendkívül bensőséges kapcsolatot kialakítani azzal a kultúrával, amelyet leír. Geertz meglehetősen kételkedik ebben, szerinte a megismerés másféle módját kell választani, az eltérő jelentéseket kell feltárni a kultúrákban. Vagyis: a szavakat ismerhetjük, a tudatot nem. Példája, mit gondolnak a személyiségről azokon a területeken, ahol ő kutatott: Jáva, Bali, Marokkó. A nyugati felfogás: „Bármennyire is megkérdőjelezhetetlennek tűnik is a számunkra, a világ más kultúráinak kontextusában elég furcsának hat a személyiségről alkotott nyugati felfogás, amely szerint az én egy szilárd körvonalakkal rendelkező, egyedi és többékevésbé egységes motivációs és kognitív univerzum, a tudat, az érzés, az ítéletalkotás és a cselekvés dinamikus központja, amely különálló egészként szerveződik meg és kontrasztív módon szembehelyezkedik mind a többi ilyen egésszel, mint pedig társadalmi és egyéni környezetével.”35 Jáva: vallási tartalmakkal bíró ellentétpárra fűzi fel a személyiség fogalmát, képét: a belső és a külső (a batin és a lair), a finom és a vulgáris ellentétére. De a belső nem a testtől elválasztott szellemiséget jelentette, hanem az érzelmi életet. A külső sem a testet mint tárgyal jelentette, hanem a külsődleges cselekvések, magatartás, beszéd. A két területet teljesen függetlennek tartják egymástól. „A lecsendesített érzés belső világa úgy találkozik össze a kidolgozott viselkedés külső világával, mint két élesen elkülönült birodalom. … Látniuk kellett volna – mint ahogy én C. Levi-Strauss: Szomorú trópusok, 1973, Bp. Európa Kiadó, pp 74. Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In: Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 204. 34 35

34

láttam – azt a fiatalembert, akinek felesége – aki élete középpontját jelentette, mivel lényegében gyermekkora óta ő nevelte, hirtelen és megmagyarázhatatlan módon meghalt. A férfi mégis mindenkit mosolyogva köszöntött, udvariasan szabadkozott, amiért a felesége már nincs vele, s misztikus technikákkal igyekezett – saját szavaival élve – kisimítani a benne dúló érzelmi hullámokat.”36 Bali: a sziget mindvégig hindu maradt, míg a jávaiak áttértek a mohamedán vallásra, de a mélyben megőrizték hindu gyökereiket. S míg Jáván nagyon reflexívek voltak, sokat filozofáltak, addig Balin a színház jelentette mindezt. Színpadias volt az emberek viselkedése, minden helyzetben. Amikor balin egy ember önmagát vagy mást azonosít, akkor jól ismert szerepek rendszerében helyezi el – király, nagymama, harmadik gyermek stb., melyek a társadalmi dráma részei. Ez persze sohasem bohózat, mindig a státus színházáról van szó. „A lényeg az, hogy ez a terminológiai rendszer mind struktúráját mind működését illetően úgy tekint az egyes emberre, mint egy általános típus megfelelő megtestesítőjére, nem pedig egy önálló sorssal rendelkező egyedi lényre. … A lek szó… A lámpaláz, az attól való félelem, hogy a hozzáértés vagy az önuralom hiánya miatt, vagy csupán egy véletlen folytán az esztétikai illúziót nem sikerül fenntartani. … Balin abból fakad a félelem, hogy a nyilvános előadást valaki elrontja, s előbukkan a személyiség. Ha ilyesmi előfordul, kölcsönösen zavarba esnek.”37 Marokkó: Legfontosabb eszközük, amivel a személyiséget meghatározzák, a nisba. Ez egy morfológiai, grammatikai és szemantikai folyamat eredménye: főnevekből mellékneveket képeznek, de ennek eredménye egy újabb főnév lesz. Ezekkel jelölik az etnicitást, a vallást, a származási helyet (yahud – a zsidó nép, yahudi – zsidó ember). A nisbák melléknévi jelzőként beépülnek az emberek nevébe, s nyilvánosan jelölik az identitását: Muhammed al Susi (Sus vidékéről származó Mohamed) vagyis náluk az identitás egy olyan attribútum, mely az őket körülvevő környezetből származik.

10. A civilizációk konfliktusai. Nacionalizmus, fundamentalizmus. Az iszlám világ 10.1. Civilizációk konfliktusai Az utóbbi évtized legnagyobb visszhangot kiváltott kötete, mely civilizációs konfliktusokkal foglalkozott Samuel P. Huntington (1927–) tollából származott. Az amerikai filozófus, politológus 1996-ban jelentette meg A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című kötetét. Alaptézise szerint a az emberiség története nyolc civilizáció, mint súlypont köré rendeződik, ezek felemelkedései, hanyatlásai és konfliktusai képezik a fejlődést, a változást a történelemben.

Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In: Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 207. 37 Geertz, Clifford, 1994, „A bennszülöttek szemszögéből”Az antropológiai megértés természetéről. In: Az értelmezés hatalma (szerk. Niedermüller Péter), Budapest: Osiris–Századvég 208-210 36

35

„Az emberiség történelme a civilizációk története. … Másrészt a civilizáció kulturális entitás. A civilizáció és a kultúra egyaránt egy adott nép életmódjának egészére utal és a civilizáció ugyanaz nagyban, mint a kultúra.”38 A civilizációkról a következőket állítja Huntington.  A civilizációt meghatározó kulcsfontosságú elemek: vérség, nyelv, vallás, életmód. A civilizációt meghatározó összes objektív elem közül azonban a legfontosabb a vallás. Hol, kinél találkoztunk hasonló gondolattal?  A népek kulturális jellegzetességeik szerinti, különböző civilizációkba való besorolása és fizikai jellegzetességeik szerinti fajokba sorolása között lényeges egybeesés figyelhető meg. A civilizáció és a faj azonban nem azonos.  A civilizációk átfogóak, vagyis egyetlen alkotóelemük külön, kontextusból kiragadva nem érthető, mert a civilizáció egyfajta „totalitás”.  A civilizáció a legtágabb kulturális entitás. Nincsenek egyértelmű határaik sem térben, sem időben. De folyamatosan fejlődnek, alkalmazkodnak, változnak.  A civilizációk kulturális és nem politikai entitások. Ezért egyetlen civilizáció egy vagy több politikai egységet tartalmaz. Tudna erre példákat mondani? Ezek alapján Huntington szerint a jelen civilizációk a következők: 1. Kínai civilizáció. Legalább Kr. e. 1500-ig nyúlik vissza a története. Fő eleme a konfucionizmus. Nevét Konfuciusról kapta (Kr. e: 551-479) vannak akik vallásnak tekintik, mert előírja áldozat bemutatását az ősöknek, míg mások szerint nem vallás, mert főleg az emberek közötti viszonyokat szabályozza. Olyan viselkedési szabályokat ír elő mint például: szülőtisztelet, , testvéri szeretet, lojalitás, emberségesség, jóindulat, megbocsátás. Hozzá tartozik a kínai civilizációhoz Vietnam és Korea is. 2. Japán civilizáció: Igaz ugyan, hogy a kínai civilizációból sarjadt ki kb. Kr. u. 100-400 táján, de azóta teljesen sajátos formát öltött. Vallása a sintoizmus, mely a hősök, az őseik és a természet tiszteletén alapszik. Eredetileg 12 istent tiszteltek, később úgy alakult át, hogy két főisten: Izanagi és Izanami s az ő leszármazottaik a holdisten, viharisten, napisten. Sőt, a japán császári dinasztia is tőlük származik. A vallás később nacionalista színezetet kap, államvallás lesz 1868-tól. Az állam és az egyház szétválása 1946-ban történik meg. 3. Hindu civilizáció: Általános az egyetértés, hogy Kr. e: 1500-tól származtatható. Az indiai szubkontinenst jelenti földrajzilag. Az indiai civilizáció magját a hindu vallás jelenti. A többi vallással ellentétben nincs számon tartott alapítója. Mint vallás társadalmi oldalról az indiai feudalizmust fejezi ki a kasztrendszerével. Főbb istenségei: Brahma, Visnu, Siva. Szent nyelve a szanszkrit és szent könyve a Védák. Hisznek az újjászületésben, hogy minden tettnek következménye van (karma). Itt jelentkezett Kr. u. 1000 táján mint reformmozgalom a buddhizmus. 4. Iszlám civilizáció: A Kru. 7. században jött létre az Arab-félszigetem. Továbbterjedt Észak-Afrikában, egészen az Ibériai félszigetig. Több alcivilizációt lehet elkülöníteni benne: arab, török, perzsa, maláj, melyek mind különálló kultúrát jelentenek.

Huntington, Samuel P. 2004, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Budapest: Európa pp.48-50 38

36

5. Ortodox civilizáció: Meg lehet különböztetni egy Oroszország központú ortodox civilizációt. Kereszténységük bizánci eredetű. Befolyásolta a 200 éves tatár uralom, valamint kevésbé éreztette hatásét a reformáció, a humanizmus, a reneszánsz, a felvilágosodás és más nyugati irányzatok. 6. Nyugati civilizáció: Körülbelül Kr.u. 700 táján alakul ki. Megszilárdul a kereszténység. Van egy európai és egy észak-amerikai része. 7. Latin-amerikai civilizáció: Bár a nyugati civilizáció leszármazottja, eltérő módon fejlődött. S mára latin-Amerikának külön identitása van. A katolicizmusnak is egy sajátos változata él ebben a térségben. 8. Afrikai civilizáció: Ezt sok kutató vitatja. Mélyrehatóak és erősek a törzsi identitások. Földrajzilag a szub-szaharai övezetet értik rajta, hiszen Afrika északi része iszlám. Huntington kitér könyvében arra, hogy szerinte a nyugati civilizáció a hanyatlás korába lépett. S a következő érvekkel támasztja alá:  Elharapódzik az antiszociális viselkedés: nő a bűnözés, a kábítószer fogyasztás és az erőszak.  A család mint modell elveszti vonzerejét.  Csökken az önkéntes szervezetekben való tagság. Bomlásnak indul a társadalmi tőke.  Általánosan gyengül a munkamorál. Inkább az egyéni élvezetek kerülnek előtérbe.  Csökken a tanulás és a szellemi tevékenységek iránti vágy. S a Nyugat nemcsak hogy hanyatlik, de fenyegető konfliktusai vannak: iszlám, kínai, japán és az ortodox civilizációkkal. Mit gondol ezekről a civilizációs konfliktusokról?

10.2. Az iszlám Az iszlám szó arab nyelven a megadást, elfogadást jelenti Allah akaratának elfogadását. Mohamed a legfőbb prófétájuk. Mohamed 622-ben menekült Mekkából Medinába, s ez lesz a legfontosabb dátum a történelmükben. Az öröklési rendben tértek el először főbb irányzataik. Akik Mohamed (570-632), illetve Ali (meggyilkolták 661) leszármazottait tisztelik, s nem egyeznek bele a kalifák szabad választásába, ők a síiták. Emellett a Koránt nem szó szerint, inkább allegorikus formában fogadják el. A mási nagy irányzat ortodoxnak mondja magát, ők a szunniták. Minden irányzatnál több parancsot tartanak be. S elismerik a megölt Alit követő Abu Bakr kalifát is. Az iszlám mint vallás sok tekintetben közel áll a keresztény valláshoz, mindenesetre közelebb, mint a nagy keleti vallások: hindu, sinto, stb. Mindkét vallás, a keresztény és az iszlám egyaránt merít a zsidó próféciákból. De a hasonlóságok mellett fontos különbségeket is találunk:  A kereszténységben elválik a világi (politikai) és az egyházi rész. (Adjátok meg a császárnak ami a császáré, Istenek ami az Istené.) Ezzel ellentétben Mohamed életében a muszlimok egyszerre váltak vallási és politikai közösséggé. Mohamed nemcsak próféta volt, de uralkodó és katona is. Ez a kettősség mind a mai napig fennáll, sőt országok feletti szerveződést is jelent:1969-ben létrehozták az Iszlám Konferencia Szervezetét, mely 57 tagországot számlál. Sokuk az utóbbi évtizedekben nyerte el 37

függetlenségét, vagy a nyugati hatalmaktól vagy a Szovjetuniótól. Még arra is volt példa a közelmúltban, hogy teokrácia jöjjön létre, vagyis pap gyakorolja a legfőbb állami hatalmat. Pontosan ezt történt Iránban, 1979-ben, miután elüldözték a Nyugat-barát sahot, Reza Pahlavit, utána Khomeini ajatollah vette át Irán irányítását. S az iráni iszlám forradalom nemcsak saját népére hatott, hanem az egész iszlám világra.  Az iszlám vallásban a hívő egyik legfontosabb feladata a hadakozás, a dzsihad – a hitetlenek, a hitehagyottak (renegát – Anvar Szadat, Salman Rusdie), a lázadók és a banditák ellen jogszerű hadat viselni az iszlám jog, a saria szerint. A világot is ez alapján osztják két részre az Iszlám Házára (dar al-iszlam), mely az iszlám vallásúak világát jelenti, ahol ők uralkodnak és a Háború Háza (dar al-harb), a hitetlenek világa.  Mártiromság általában a dzsihad során érhető el egy mohamedán számára. DE a Korán szerint az öngyilkosság halálos vétek, tehát az öngyilkos merénylők vállalnak némi kockázatot. A kereszténység és az iszlám története folyamán égig szembeállt egymással: 1099 Jeruzsálemet elfoglalják a keresztesek, 1187 Szaladin visszafoglalja Jeruzsálemet. Ezt követően a középkori kalifák, majd a perzsa és török birodalom idején az iszlám volt a legfejlettebb kultúra, civilizáció. (Ne feledjük el, ekkor fedezik fel Amerikát, mely felfedezés hírére nemigen reagált a birodalom. De, érdekes módon Kolombusz térképe, melyet maga rajzolt, s mely az első Amerika térkép, máig a Topkapi Szeráj Múzeumában őrzik.) ez a dicsőséges korszak 1686-ban fordul meg, mikor hiába ostromolják Bécset. Onnantól kezdve kénytelen folyamatosan visszavonulni az iszlám. 1798-ban Napóleon partra száll Egyiptomban, s egy maroknyi sereggel legyőzi az arabokat. Akik Napóleont távozásra bírják, azok is nyugatiak, mégpedig az angolok. Ezt különösen nagy szégyenként élik meg a mohamedánok. Az iszlám forradalmi hullámnak Bernard Lewis szerint a következő fontos összetevői vannak: 39  A megalázottság érzése. A Nyugat hadügyi szempontból legyőzte őket.  Frusztráció. A Nyugat gyakran kiegyezett az iszlám államok vezetőivel az olajért cserébe. Izrael.  Magabiztosság: Az olajár-robbanás óta, az 1970-es évek óta. Valamikor a II. világháború után vált Amerika a legfőbb ellenséggé az iszlám világban. Lewis úgy véli, vannak ennek német gyökerei is: Rilke, Heidegger. Amerika a valódi kultúra nélküli, elkényelmesedett, gazdag ám lélektelen civilizáció. S ahogyan Amerika egyre inkább a világ vezető hatalmává vált, úgy lett egyre inkább a Sátán az iszlám szemében. Sajátosan vélekednek a Szovjetunió összeomlásáról Oszama bin Laden és az al –Kaida tagjai. Úgy gondolják, hogy az afganisztáni háború, pontosabban a szovjetek ottani veresége, mely egyben az ő győzelműk, vezetett a Szovjetunió felbomlásához. Van tehát értelme az Amerika elleni harcnak is, a másik birodalom is megdönthető szerintük. Többször nevezik papírtigrisnek az USA-t. 39

Lewis, Bernard: Az iszlám válsága.2004 Európa Kiadó, Budapest. 49-50.

38

Azt is a szemére vetik Amerikának, hogy az iszlám államok vezetőivel megegyezett az olajkitermelésben, s cserébe elnézik, hogy a monarchák miként viselkednek saját országaikban. Az iszlám világban nagy probléma, hogy a modernitás kudarcba fulladt, technológiai szempontból nemcsak a nyugathoz képest maradtak le, de a Távol –kelethez képest is. A bruttó hazai termék a 64 milliós Törökországban reálértéken annyi, mint az ötmilliós Dániában vagy mint a 212 milliós Indonéziában. Nagyon kicsi a könyvforgalom (egyházi cenzúra), a fordítás. Az arab világban Mammun próféta óta, vagyis a X. század óta 100.000 könyvet fordítottak le arabra, annyit, amennyit Spanyolországban egyetlenév alatt. A vahabiták Mohamed ibn Abd al-Vahab (1703-1792) követői. 1744-ben indít egy megtisztulási mozgalmat az iszlámon belül, követőit nevezik manapság fundamentalistának. Ők nemcsak a külső, de a belső ellenségre is figyelnek, a nem helyes úton járó mohamedánokra is. Vahab tanítását és ő magát a szaudi uralkodók karolták fel, azok, akik a XX. század elejére megszerzik az uralmat a Török birodalomtól az Arábiai félsziget nagyobb része felett. Az I. vh után Ibn Szaud sejk jól politizál, s 1925-27 táján az összes nyugati állammal elismerteti a Szaud Arábiai királyságát. Ennek persze ára van, 1933-ban kénytelen gazdasági megállapodást kötni a kaliforniai Standard Oil céggel olajkitermelésre. (1945 21,3 millió hordó, 1955 356,6 millió hordó, 1975 2582,5 millió hordó.) A Szaudi királyság hivatalosan is a vahabita irányzatot emelte államvallássá, vagyis a fundamentalista irányzatot. S ők, a vahabiták látják el oktatással a nem anyaországi területe élő mohamedánokat. Vagyis ők pénzelik a németországi, francia, amerikai iszlám iskolákat. Így elérik és képesek vallási fanatikussá formálni azt a generációt, mely már nem iszlám területen született. Iráni központtal Khomeini óta jelentek meg az öngyilkos merénylők. Követték őket Izraelben és Libanonban is a Hamasz és a Hezbollah tagjai. Célpontjaik nem csupán katonaiak, hanem polgáriak is. Megtámadnak szórakozóhelyeket, melyben ők a romlott Nyugat szimbólumait látják. 2002-ben megjelent egy írás, melyet Oszama bin Ladennek tulajdonítanak, Levél Amerikának: „Önök olyan nemzet, amely ahelyett, hogy alkotmányában és törvényeiben Allah sarijájára bízná magát, inkább maga alkotja meg a törvényeit a saját akarata és vágyai szerint. Különválasztják a vallást a politikától, szembehelyezkedve a tiszta természettel, mely Uruk és Teremtőjük abszolút hatalmának bizonyságául szolgál. . Az önöké a legrosszabb civilizáció, amely az emberiség története folyamán létrejött.”40 S míg George Bush folyton a terrorizmus elleni harcról beszél, addig Oszama bin Laden vallásháborúról. „Az Irakban elszabadult terrorista ellenállás, a madridi és londoni robbantás-sorozatok, és a számtalan, még idejében leleplezett merényletkísérlet világszerte arra utal, hogy

40

Lewis, Bernard: Az iszlám válsága.2004 Európa Kiadó, Budapest. 206

39

jelenleg olyan háború felé sodródunk, amelyben nem lehet győzni, nem lehet vereséget szenvedni, de nem lehet békét kötni sem.”41

11. Szubkultúrák kérdése. Szabadidős szubkultúrák, nők. 11.1. A szubkultúra meghatározása. A szubkultúra valamely elkülönülő, jellegzetes társadalmi csoportot jellemző életmód. 42  Értékek  Normák  Szimbólumok  Viselkedésmódok Együttese, amely egy meghatározott sajátosságokkal rendelkező társadalmi csoportra jellemző. S amely csak részben tér el a egy tágabban értelmezett összkultúrától. A részleges eltérés konfliktusokat és viselkedési problémákat vet fel. A XX. század pluralisztikus és differenciált társadalmaira jellemző elsősorban. A szubkultúra több azonosulási lehetőséget nyújt az egyénnek, mert több kapcsolódást mutat az egyéni életproblémákkal, mint a személytelen összkultúra. Mindez erősíti az adott csoport összetartását, ugyanakkor konfliktusok forrása is. Szubkultúrát alkothatnak például:  azonos nemű, korú, foglalkozású, származású egyének  bevándorlók  társadalomból valamilyen módon kirekesztettek, bűnözők Soroljon fel még néhány szubkultúrát!

11.2. Kultúrák, szubkultúrák a fogyasztás tükrében. Az 1970-es évek végén az antropológusok figyelme a fogyasztási javak felé fordult. A problémájuk az volt, hogy a „fogyasztást” oly módon kellett megragadniuk, hogy az tudományosan kutatható és releváns legyen olyan törzsi társadalmakban is, amelyek nemhogy a kapitalizmust, de a kereskedelmet is alig-alig ismerik. Két alaptételből indultak ki végül: 1. A fogyasztás nem kikényszeríthető. 2. A fogyasztás szabad választás. (Bár a döntés lehet irracionális, babonás, hagyományokhoz ragaszkodó vagy éppen kísérletező kedvű.)

Póczik Szilveszter: Az iszlám forradalma. In: Polgári Szemle, 2005 október, pp 29. Rosengren, Karl, E. 2004: „A kommunikáció olyan alapvető folyamat, mely mindig a társas viszonyok komplex hálózatában zajlik. … Ezek a viszonyok az individuumok cselekvési mintáiban nyilvánulnak meg, melyeket jelentős mértékben néhány olyan jellemző határoz meg, mint az életkor, nem, osztály, státusz.” Fontos különbséget tenni a társadalmi és a társas struktúra között, ez utóbbit a fenti négy elem határozza meg leginkább (életkor, nem, osztály, státusz). Mert ebből fakadóan eltérő cselekvésmintákat különböztethetünk meg: Életforma: elsődlegesen társadalmi struktúrák által meghatározott cselekvésminták Életmód: elsődlegesen a társas struktúrákban elfoglalt pozíció által meghatározott cselekvésminták Életstílus: elsődlegesen az individuális ágencia által meghatározott cselekvésminták. 41 42

40

Úgy vélik – Mary Douglas, Baron Isherwood –, hogy a fogyasztást érintő döntések a mindenkori kultúra forrásai. Pontosabban a kultúra fejlődésének, változásának forrásai. „… a fogyasztás az a terep, ahol a kultúráról vitáznak és megküzdenek egymással, ahol az elnyeri végső formáját. Amikor a háziasszony bevásárlókosarával hazaérkezik, a beszerzett javakból van, amit a háztartásnak szán, van, amit a férjének, van, amit a gyerekeknek és van, amit félretesz a vendégeknek. Hogy kiket hív meg és milyen gyakran, hogy otthonának milyen helyiségeit nyitja meg előttük, hogy milyen muzsikával vagy társalgással szórakoztatja, milyen étellel-itallal kínálja őket – ezekben a döntésekben fejeződik ki és teremtődik meg az általános értelemben vett kultúra. A férj döntései: mennyit ad haza a béréből, mennyit költ el a barátaival stb., erkölcsi ítéletek arról, hogy mi a férfi és mi a nő.”43 Értelmezze a fenti idézetet, egyetért megállapításaival? Milyen hasonló példákat tudna említeni? A világ ismert kultúráiban vannak dolgok, melyeket sem eladni, sem megvásárolni nem lehet. Éles a határvonal a készpénz és az ajándék között (New York-i nő esete.) Az etnográfia alapvető tényként kezeli, hogy minden anyagi birtoktárgy valamilyen jelentést hordoz. Ezek a tárgyak nem csak azt biztosítják, hogy be legyen burkolva a testünk, együnk valamit, hanem emellett fenntartják a társadalmi kapcsolatokat. A java a kultúra látható részét alkotják. A javakhoz Douglas-ék hozzáteszik, hogy a fogyasztás rituális tevékenység, fontos ennek tagolásában az idő és a tér. Idő: sorrend, szavatossági idő a fogyasztásban, reklamáció. (A magányos fogyasztó / étkező is betart ebből sok mindent. ) Tér: a fogyasztás helyszíne, de egyben reprezentatív funkciója is van. Ezek a reprezentatív funkciók nem csupán a fejlettebb nyugati világban figyelhetők meg, de példának hozzák a skagit indián törzset. Náluk a lakomákat télen a falu gazdag családjai tartották, akkor is, ha rossz volt a termés. Csak akkor nem étkeztek, hanem arról beszélgettek, milyen jó volt a tavalyi év. Akkor is ezt tették, ha a szomszéd faluból egy „újgazdag” valódi lakomára hívta meg őket. Lenézték ezeket a frissen jómódúvá vált családokat, nem fogadták el a meghívásokat legalább 2 generáción át.

11.3. A nők és a státuszkultúrák Randall Collins44 megvizsgálta a nők szerepét a munkavállalásban, a családi életben, családi munkamegosztásban, az amerikai társadalomban. A munkavállalás területe: Collins úgy véli, a nők a munkavállalásban többnyire fehérgalléros munkát végeznek. Irodákban dolgoznak. Sőt, ami ennél is fontosabb, az irodáknak a goffmani elnevezéssel „homlokzat”-i részében. Ott, ahol először alakul ki valamiféle kép, benyomás a cégről, irodáról. Vagyis a szervezet önmegjelenítésének élvonalá-

43 Mary Douglas, Baron Isherwood: A

javak használatának változatai. In: In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája. Osiris 1998. P.: 150-159. 44 Collins, Randall: A státuszkultúrák termelése és a nők. In: Wessely A. (szerk.) A kultúra szociológiája. Osiris 1998. P.: 160-173.

41

ban állnak. Ezek a nők igen lojálisak a céghez (ellenben a kékgalléros munkásférfiak gyakran cinikusan viszonyulnak munkaadóikhoz). Igyekeznek tiszteletreméltó benyomást kelteni. A családi élet terepe: Számszerű adatok vannak arról, hogy hány órát tölt házimunkával egy amerikai háziasszony: 35-55 órát hetente, egy brit: 77 órát. Azon nők, akik dolgoznak csak heti 28 órát. Ebből azt szűrték le, hogy kb. 26 óra szükséges, a többi többlet. De miért dolgozzák ezt a többletet a nők? Többnyire munkásosztálybeli nők.45 Azt találták, hogy a munkásosztálybeli nők számára státuszt a gondozott otthon jelenti, s ezért képesek emiatt jóval több házimunkát végezni, szinte megszállottjai a takarításnak. Úgy vélik, ebből is látszik, hogy a munkásosztály inkább a külsőségekre ad, a státuszjeleket szó szerint értelmezi. A felső és a középosztály elvontabb, reflektálóbb a fogyasztás és a státusztermelés terén. S mindenkori fölényüket egy pillanat alatt helyre tudják állítani olyan szimbólumokkal, amelyeket a munkásosztálybeli nem érzékel. A középosztálybeli nők nem otthon foglalkoznak státuszteremtéssel. Ők kevesebb házimunkát végeznek. De jóval több önkéntes munkát fog végezni klubokban, szervezetekbe, jótékonysági rendezvényeken, stb. Ezen klubok az elitnek fenntartottak, s emiatt emblematikusak. Ide tartozik az adományozás, jótékonykodás is. Ami nem viszonoznak, ellenben jelentős presztízsnövekedéssel jár. Vagyis a jótékonykodás a vagyont státusszá alakítja. A munkásosztályban szinte csak a nők foglalkoznak a státusztermeléssel a középosztályban a férfiak is. Ld.: Vendéglátás, lakberendezés, menü, borkínálat, stb. Társadalmi szinten azt lehet mondani, hogy a nők nagyon nagy arányban dolgoznak abban a szektorban, amely a kulturális javakat termeli: művész (gyakran inkább erkölcsi, kevésbé anyagi megbecsüléssel jár), tanár, Sőt a rózsaszíngallérosokat is ide sorolják, a fodrászokat, kozmetikusokat: hiszen a státuszhoz hozzá tartozik az ápolt megjelenés biztosítása is.

Hozzá kell tenni azt is, hogy a XX. Században megjelenő háztartási gépek nem csökkentették a házimunkával töltött órák számát, csak az igényszintet növelték. 45

42