KRÓNIKA PÉTFÜRDŐI. Minden pétfürdőinek békés, meghitt karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk!

PÉTFÜRDŐI KRÓNIKA

A Pétfürdői Önkormányzat közéleti lapja

XII. évfolyam, 134-135. szám

2014. december 22.

A tányérfenyő Fotó: Nagy Ernő Norbert

Minden pétfürdőinek békés, meghitt karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk!

Pétfürdői Krónika XII. évfolyam

134-135. szám

HIRDETMÉNY Pétfürdő Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pétfürdő, Berhidai út 2/a. szám alatt megüresedett üzlethelyiséget – kiskereskedelmi egységként – bérbeadás útján kívánja hasznosítani. A bérbeadásnál a zöldséges boltkénti üzemeltetés előnyt élvez. A bérlemény megtekinthető, érdeklődni munkaidőben a Pétfürdői Polgármesteri Hivatalban (8105 Pétfürdő, Berhidai út 2. I. emelet, 6. sz. iroda) a környezetvédelmi ügyintézőnél lehet. Ajánlatok leadása: Pétfürdői Polgármesteri Hivatal (8105 Pétfürdő, Berhidai út 6. 2. sz. iroda. Ajánlatok beadási határideje: 2015. január 16. A bérleményt a terület rendezése miatt előreláthatólag 2015. II. félévétől adjuk bérbe.

FELHÍVÁS Tisztelt Ebtulajdonosok/Ebtartók/! Pétfürdő területén az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 42/B §-a alapján kerül sor az ebek összeírására a jogszabályban meghatározott adattartalommal. A települési önkormányzat az ebösszeírás alapján az ebtartók által szolgáltatott adatokról helyi elektronikus nyilvántartást köteles vezetni, az állat tulajdonosa, tartója és más személyek jogainak, személyes biztonságának és tulajdonának védelme, valamint ebrendészeti és állatvédelmi feladatainak hatékony ellátása céljából. Az eb tulajdonosa, vagy az eb tartója az ebösszeíráskor köteles az adatlapon feltüntetett adatokat a települési önkormányzat rendelkezésére bocsátani. (Az önkormányzat jelenleg nem tervezi az ebösszeírás adatai alapján az ebrendészeti hozzájárulás bevezetését.) Az adatszolgáltatáshoz felhasználható az e lapszámból kivágott ebösszeíró adatlap (szükség esetén fénymásolással sokszorosítható), illetve a szükséges számú ebösszeíró adatlap átvehető a Pétfürdői Polgármesteri Hivatal 4. számú irodájában, valamint letölthető a www.petfurdo.hu honlap Községháza – Nyomtatványok menüpontjából.

Az ebösszeíró adatlapot ebenként kell kitölteni és eljuttatni a Polgármesteri Hivatal részére az alábbi módokon: – levélben postai úton, – az 4. számú irodában leadva személyesen, – elektronikusan az [email protected] e-mail címre

Az ebösszeíró adatlapok leadásának határideje: 2015. január 30. Egyidejűleg felhívjuk valamennyi ebtartó figyelmét arra, hogy jogszabályi előírások alapján közterületen – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes. Az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen. Szájkosarat használni a – ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet a szájkosár használatát nem írja elő (pl. tömegközlekedési eszközön) – kizárólag az eb jellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell. Felhívjuk továbbá az ebtartók figyelmét arra, hogy az ebek által okozott szennyezés eltakarításáról az eb sétáltatója vagy gazdája köteles gondoskodni, valamint ebet a tiltó táblával megjelölt területekre bevinni tilos. Pétfürdői Polgármesteri Hivatal

2


134-135. szám

EBÖSSZEÍRÓ ADATLAP I. Tulajdonosra, ebtartóra vonatkozó adatok 1. az eb tulajdonosának neve:………………………………..………………………………………........... címe: …………………………………………………………………………......... 2. az ebtartó neve: ……………………………………………………………………………………......... lakcíme:…………………………………………………………………………………......... telefonszáma: ……………………………………………………………………………........ elektronikus levélcíme: ………………………………………………………………….......... II. A tartott ebre vonatkozó általános adatok: az eb fajtája: ……………………………………………………………………………………….......... neme:…………………………………………………………………………………………................. születési ideje:………………………………………………………………………………..................... színe:…………………………………………………………………………………………................... hívóneve:……………………………………………………………………………………................... az eb tartási helye: ……………………………………………………………………………................. III. A tartott ebre vonatkozó speciális adatok: 1. a beültetett transzponder (microchip) sorszáma: ………….…………………………………………… a beültetés időpontja: ……………………………………………………………………………………... a beültetést végző magánállatorvos neve: ………………………………………………………………...... kamarai bélyegzője száma: ………………………………………………………….…......... 2. ivartalanított eb esetén az ivartalanítás időpontja: ……………………………………………………………………………….... az ivartalanítást végző magánállatorvos neve: …………………………………………………………....... kamarai bélyegzője száma: ……………………………………………………………………………....... 3. kisállatútlevéllel rendelkező eb esetén az útlevél száma: ………………………………………………………………………………………..... az útlevél kiállításának időpontja: ……………………………………………………………………........ az útlevelet kiállító magánállatorvos neve: ……………………………………………………………........ kamarai bélyegzője száma: ……………………………………………………………....... IV. Az eb oltására vonatkozó adatok az eb oltási könyvének száma: ………………………………………………………………………….. az oltási könyvet kiállító magánállatorvos neve: ……………………………………………………….... kamarai bélyegzője száma: ………………………………………………………... V. Egyéb adatok a veszettség szempontjából aggályos eb megfigyelési státusza: …megfigyelt ……. nem megfigyelt* kezdő időpontja és időtartama: ………………………………………………………………………... az eb veszélyessé minősítése: ………………………….igen …………………nem *……………….. ha igen, akkor a veszélyessé minősítés időpontja: ………év ……..…………hónap ………nap…..… * a megfelelő válasz bekarikázandó

…………………………………………. az adatlapot benyújtó aláírása

Kitöltési útmutató az ebösszeíró laphoz Az I. pont esetében az eb tulajdonosa lehet ugyanaz, mint az ebtartó, de el is térhet a két személy. A II. pontnál az eb fajtája a törzskönyv alapján, vagy az eb külleme alapján azonosítható be, de meg nem határozható fajtajellegek hiányában „keverék” megjelölést kell beírni. A III. pontnál a transzponderes (mikrochip) jelölést végrehajtó állatorvos által kibocsátott okmányon feltüntetett mikrochip sorszámát kell beírni, ezen, illetve a pecsétlenyomaton szerepel a beültetést végző állatorvos neve és a kamarai bélyegzőjének száma is. Ugyanez vonatkozik az ivartalanításra és a kisállatútlevél kiállítására is. A IV. pont az állatorvos által az eboltási könyvben rögzített adatok alapján tölthető ki, amellyel már minden ebtartónak rendelkeznie kell. Az V. Egyéb adatok pontjában kell a helyes válasz bekarikázásával megjelölni a veszettség szempontjából aggályos eb megfigyelési státuszát, azaz, hogy az eb megfigyelés alatt áll, vagy sem, illetve az eb veszélyessé lett-e minősítve, vagy nem.

3


134-135. szám

Kopjafa az elhunyt tűzoltók emlékére

Pétfürdőn 1931 óta működik tűzoltóság. Nem pont olyan formában, mint jelenleg, de több mint 80 éve folyamatosan őrt állnak a tűzoltók a településen. Szükséges is ez a fajta gondos, szakképzett védelem, hiszen az, hogy ennyi veszélyes üzem működik itt, Pétfürdőn, szinte páratlan az országban. A Pétfürdői Hivatásos Tűzoltóság október 31-én kopjafát állított a laktanya bejárata előtt azok emlékére, akik hajdanán ezt a nemes feladatot látták el, de ma már nem lehetnek közöttünk. Az emlékműállítás gondolata, majd a megvalósítás, közös munka eredménye. Közadakozás útján főként az állományban lévő, illetve a már nyugállományú tűzoltók és azok családtagjai támogatták ezt a nemes gesztust. A kopjafát egyik nyugállományú társuk, Boros József faragta ki. Az ünnepélyes avatáson Fülöp Gyula tűzoltóparancsnok mondott beszédet, majd a Pétfürdői Hivatásos Tűzoltóság nevében Őri Marcell őrmester helyezte el az első koszorút, utána pedig a megjelentek virággal és egy-egy mécses meggyújtásával rótták le kegyeletüket. Sz. O.

Könyvtárhasználati vetélkedő a Horváth István Általános Iskolában

Október az iskolai könyvtárak nemzetközi hónapja, ennek keretében a mi iskolánk – már hagyományosan – könyvtárhasználati vetélkedőt tartott. A feladatok megoldásához fel kellett használnunk a könyvtári órákon tanultakat, a helyesírási tudásunkat és a logikánkat is. A feladatok közül legtöbbünknek a könyvek keresése tetszett. A végeredmény nagyon szoros lett, a helyezések között csak fél pont különbség volt.(Csak)! A legjobbak könyvjutalomban részesültek, ám akik nyeremény nélkül maradtak, azok sem szomorkodtak, hiszen egy nagyszerű versenyen vehettek részt. Eredmény: 1. Molnár Krisztián 8. a, 2. Kasza Klaudia 7.a, 3. Nagy Natália 8.b. Molnár Krisztián 8.a osztályos tanuló

Hang-szer-szám-ok

November 20-án, az Ifjú Zenebarátok Világnapján a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár vendége volt Kovács Gábor muzsikus, aki egy különleges hangszerbemutatóval örvendeztette meg településünk alsó tagozatos lurkóit. Az Ifjú Zenebarátok Világnapját az Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szövetsége 1968-ban hívta életre Lisszabonban tartott kongresszusának határozata alapján. Miért? Azért, hogy a fiatalok életében meghatározó szerepet töltsön be a zene, felébressze bennük a zene iránti fogékonyságot, és ezáltal hozzásegítse őket ahhoz, hogy testben és lélekben kiegyensúlyozott emberekké váljanak. Ugyanis a tapasztalatok alapján azok a gyermekek, akik a zene művelésével foglalkoznak, logikusabban gondolkodnak, és sokkal igényesebbek minden téren, mint nem zenélő társaik. Azért hívtuk meg hozzánk Kovács Gábor muzsikust, hogy a magunk eszközeivel mi is tápláljuk a zeneszeretet a pétfürdői gyerekekben. A találós kérdésekre sokan tudták a választ A majd két méter magas zenész egy szempillantás alatt elvarázsolta a gyerekeket a hétmérföldes tarisznyájáról szóló énekkel. Hozott nekik verseket, dalokat és találós kérdéseket is. Ám a legérdekesebbek a „házi” hangszerei voltak. Először előkerült egy fakanál, amire egy húr volt erősítve, és ha megpengette, szólt, ám halkabban, mint a gitár. Miután a fakanál aljára egy konzervdobozt helyezett, hangosabb lett. Már ez is lenyűgözte a gyerekeket. De ami ezután jött… Gábor bácsi megszólaltatott papírhengert, partvisnyelet, szívószálat, mankót, felmosónyelet, sőt még egy biciklipumpát is! Nemcsak megszólaltatta, ismert népdalokat is eljátszott rajtuk. A kisdiákok és a tanító nénik is csak ámultak-bámultak. A hatvan perc nagyon hamar elröppent, szinte észre sem vették. A gyerekek pedig a bemutató végén óriási lelkesedéssel mesélték, hogy ők melyik „házi hangszert” fogják otthon megszólaltatni. Lakatos-Ézsiás Anita

4


134-135. szám

Mozdulj ki, avagy „kulcs” az alagsori „sakktáblához”

spirituális hatalmak közötti összecsapást, és a létet, mint egymással szemben álló erők színhelyét szimbolizálja.” Szalai Vernon Béláról és képeiről a következő gondolatok hangzottak el a megnyitón: „Mozdulatlan képek a falon. Mozdulatlanok, mégis némelyik körül vibrál a levegő. Vibrál, és ha szembeálltok velük, ti is érezSzalai Vernon Béla és Kissné Mészáros Zsuzsa ni fogjátok. És ha Vernon Béla és Kissné Mészáros Zsuzsa fia- tovább álltok ott, az lesz a legszebb, amikor tal alkotók tárlata nyílt meg itt Amplitúdó rájöttök, hogy ez a vibrálás belőletek jön… címmel. Az alagsor elsőre kicsit furcsának tűnhetett a látogatóknak, de a művészek és a tárlatot szervezők szándéka szerint a kiállítás címével harmonizált, hiszen a választott helyA november 11-ei délután e mottó jegyében szín is egyfajta kilengésre, a megszokottól való zajlott le a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyveltérésre utalt. A megnyitó is rendhagyó volt, hiszen a tár emeletén. Bizony, idén már a harmadik művészek egymást bemutatva nyitották alkalommal került megrendezésre a Kisgazdmeg a kiállítást. Mindehhez improvi- asszony vetélkedő a kistérség általános iskolázatív gitárszólókkal járult hozzá Drótos sai számára. Nagyon nagy érdeklődés övezte a verGábor. Kissné Mészáros Zsuzsa képeinek senyt. Mivel idén 15 lelkes csapatot számleírását, illetve azt, hogy mi ihleti meg lálhattak a rendezők, s a verseny az egész a mindennapokban, a következőképpen emeleten folyt. Lendületes kisgazdas�szonyok és gazdák érkeztek a Bán Aladár fogalmazta meg: „Képeim inspirációját elsősorban a kör- Általános Iskolából, a Várkerti Általános nyezetemben alakuló viszonyrendszerek, Iskolából, valamint annak inotai és Vására társadalmi problémák és anomáliák, helyi András Tagiskolájából, a Nepomuki a kulturális és szociológiai kérdések jelentik. Szent János Katolikus Általános Iskolából, Ezeket a hatásokat alakítom át a magam Ösküről, a Tasner Antal Általános Iskoművészi eszközeivel. A körülöttem tapasz- lából és természetesen a Horváth István taltak olyan szélsőséges kilengést mutatnak, Általános Iskola Pétfürdőről is több csapaamely korántsem nevezhető nyugalmi álla- tattal képviselte magát. A feladatok főleg a háztartás vezetésépotnak. A nyugalmi helyzettől, az egyensúlytól, az átlagtól, ha tetszik, a harmóni- vel voltak kapcsolatosak. A csapatoknak ától mért legnagyobb eltérés az amplitúdó. például egy meghatározott menü szerint A kiállított Amplitúdó-sorozat darabjai kellett megteríteni az asztalt, egy perc ezen tapasztalataim reflexiói. A furcsa, alatt tojáshabot keverni kézi habverőgroteszk kis lények és a lebegő geometriai vel, tűt befűzni, különböző fűszereket formák a nézőre is hatnak, kizökkenthetik kóstolni és felismerni bekötött szemmel, a jól megszokott nyugalmi helyzetéből. A nyakkendőt kötni, de a szórakozás kednyugalmi helyzetből való kizökkentés foly- véért még a csukott szemmel történő tatódik a másik sorozatnál, amely a sakkot körömfestés is szerepelt a repertoárban. A feladatokat szakértő zsűri ellenőrizte hívja segítségül. A sakkjáték a világos és sötét Október 30-án a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár alagsori klubhelyisége megtelt színekkel, élettel, sürgéssel-forgással. Szalai

Belőletek, mert mindenkiben benne van a vibrálás, mélyen, legbelül, puha melegben, zárt ajtók mögött, csendes nyugalomban. Ott van és várja, hogy kirepülhessen... Képek a falon, mozdulatlanok. Némelyik körül vibrál a levegő... Nem is festményeket hoztam nektek, hanem egy kulcsot. Kulcsot adok a kezetekbe... Nyitogassatok!” A megnyitót követően egy-egy pohár bor és üdítő mellett időzhettek a látogatók. A kellemes baráti légkörben eltöltött idő alatt a vendégkönyvön kívül egy üres papíron is mindenki otthagyhatta a kézlenyomatát, így létrejött egy közös festmény, melybe minden látogató beleadott egy apró ecsetvonást. Szabó Orsolya

Sütés-főzés, háztartás

és értékelte, melynek elnöke Csikós Zoltán szakács, a Kolping iskola szakoktatója volt. Munkáját két másik zsűritag, Borbándi Ambrusné, a Péti Nyugdíjas Klub elnöke és Keresztes Pálné, a Nitrogénes Nyugdíjas Klub vezetője segítette. A verseny végén a csapatok szendvicsekkel és üdítővel töltekezhettek, míg a zsűri összeszámolta a pontokat. Minden csapattag egy fakanállal térhetett haza, a helyezettek pedig olyan ajándékot kaptak, melyet természetesen otthon, a konyhában tudnak hasznosítani. Harmadikként végzett a Tasner Antal Általános Iskola Almáspite csapata Ösküről, melynek tagjai: Beyreiss Dávid, Károlyi Eszter, Vaczula Dóra, Dufek Zsófia voltak. Ők süteménykinyomó formát kaptak. A második helyezett lett a Bán Aladár Általános Iskola Kiskukták csapata, Takács Anna, Sallai Zsanett, Sinkó Anna, Fellegi Fruzsina részvételével, jutalmuk muffinsütő volt. A vetélkedőt a Várkerti Általános Iskola és Szakiskola Vásárhelyi András Tagiskolájának csapata, a Csillám-pónik nyerték. Név szerint: Puklics Petra, Kincses Elizabett, Turi Nikolett és Borsos Klaudia, akik kötényeket és hozzá illő edényfogót nyertek. Gratulálunk a győzteseknek, jövőre találkozunk! Sz.O.

5


134-135. szám

Még egyszer az ünnepről…

2014 októberére nagy lelkesedéssel és büszkeséggel készült a Településvédő és Szépítő Egyesület, hiszen elérkezett a kamaszkor küszöbéhez – betöltötte 15. évét.

Ezt örömmel vállaltuk, az idő sürgetett, mert bár szeptember közepén kezdhettük el a munkálatokat, az októberi Feketedió-napra már az avatást terveztük…

A Malomemlékhely avatása

Ez alkalomra szerette volna meglepni magamagát és természetesen Pétfürdő egészét valami különleges ajándékkal. És már 2013 decemberében megszületett az ötlet, „építsünk malmot”! Igaz, hogy az inspirációt a Polgármester Asszonytól kapott malomkerék adta, ami nem kültéri kitételre készült, de mi akkor már tovább gondolkodtunk! 2014 elején kész tervekkel léptünk az önkormányzat elé, mivel nemcsak a háborúhoz szükségeltetik „pénz, pénz, pénz”, hanem olyan hétköznapi dolgokhoz is, mint egy malomkerék-építés… A helyi televízió adásait néző pétfürdői lakosok hónapról hónapra tanúi lehettek, hogy egyesületünk milyen módon harcolt a Malomemlékhely létrejöttéért. Végül 2014 szeptember közepén a már többször is megszavazott keréklétesítés teljes egyetértésben (a kompromisszumok után, mert egyesületünk is a megegyezésre törekedett) elindulhatott oly módon, hogy a település önkormányzata csak az anyagár térítését vállalta, a többi, a munkadíjra a pénz előteremtése, a lebonyolítás, a szervezés, kivitelezés és még sok minden, az egyesület feladata lett…

6

Köszönet illeti a Milán-Ép Kft. dolgozóit és tulajdonosát, akik szinte pár nap alatt megoldották, és nagyon igényesen kialakították az emlékhely alapját, és a munkadíjat felajánlották egyesületünk részére hozzájárulás címén, tehát ingyen dolgoztak. Köszönjük! A malomkerék és az információs tábla Vaczula István asztalosmester keze munkáját dicséri, az ismertető tábla szövegéhez, valamint a Pétfürdői barangolások sorozat első könyvecskéjének, a Pétfürdő patakmalmainak története tartalmához egyesületünk Tóth Sándor lelkes helytörténész gyűjteményét is felhasználta. Az emlékhely avatására 2014. október 11-én délelőtt került sor, ahol ideillő módon a Horváth István Általános Iskola alsós gyerekei által előadott A part alatt című dalocskát követően egyesületünk elnökének köszöntője, majd Tóth Sándor malomtörténeti összefoglalója után megkoszorúztuk kedvenc Szajna patakunkat. A szalag átvágása után befejezésül elhangzott a Szent László kórus és a megjelentek ajkáról A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár című ének. Október 11-én délután folytatódott

a feketedió-napi ünnepség ahol bemutatkozott egy igényes, szépen összeállított, gazdag anyaggal a Péti foltvarrók klubja Hujber Ottóné Jutka vezetésével. Az egybegyűltek csak ámultak, hogy a nem egészen egy éve működő klub asszonyai milyen sokrétű, fantáziadús ötletekkel, a megvalósításhoz pedig tagadhatatlanul ügyes kezekkel rendelkeznek… Ugyancsak nagy sikere volt a veszprémi bonszaj-kiállításnak, ahol szakszerű ismertetéssel kalauzolva sok éves fácskákat művészi elhelyezésben csodálhattak meg a látogatók. A sok-sok finomságtól roskadozó asztalok megrohamozása, a mézes finomságok kóstolgatása, az egyesület által készített naptárak megvásárlása, az egyre finomabb és hírnevesebb feketedió-pálinka felhörpintése után a balatonmáriafürdői Old Boys együttes szórakoztatta az egybegyűlt sokaságot, akik alig várták a különösen értékes tár-

Dr. Kovácsné dr. Haller Annamária

gyak tombolasorsolását. A különleges bokrok, növények, a foltvarró lányok készítette táska és terítőgarnitúra, a diótorta hamar gazdára talált. Egyesületünk köszönetet mond mindenkinek, aki ötleteivel, közreműködésével, megjelenésével hozzájárult e nap sikeréhez! Befejezésül kedvenc mondásom: Jövőre veletek, ugyanitt! dr. Kovácsné dr. Haller Annamária


134-135. szám

Rendkívüli projekt az iskolában

A Horváth István Általános Iskolában immár hatodik alkalommal került megrendezésre az ún. projekt, melynek témáját minden évben a tantestület dönti el. Ebben a tanévben a hungarikumok voltak terítéken. November 3-án reggel került sor a programok ismertetésére és a különböző versenyek kihirdetésére. Ezen a napon délután a Vadrózsa citerazenekar látogatott el iskolánkba. A Vadrózsa citerazenekar a Báthory család tagjaiból alakult, immár 10 éve. Repertoárjukban magyar népdalok és nótafeldolgozások szerepelnek. Szívesen vállalnak fellépéseket a környező településeken műsorukkal színesítve az ünnepeket. Iskolánkban nem először léptek fel, tanulóink mindig örömmel fogadják a citerazenét. Ezen a napon a zenekart kiegészítette a Gólyahír tánccsoport néhány táncosa is Ősiből, akik fergeteges operett-részleteket adtak elő, megalapozva ezzel a Hungarikumok projekt hangulatát. Műsorukat vastapssal honorálta a lelkes közönség. A tanulókra ezután rengeteg örömteli feladat várt, nem is beszélve a színesebbnél színesebb programokról. November 11-én Garainé Kisbej Ágnes csipkeverő látogatott el iskolánkba. Érdekes és tartalmas két órát tölthettünk el vele. Megismertette az érdeklődő tanulókkal a csipkeverés történetét, megtudtuk, hogy a vert csipke több szállal készülő, sajátos eszközigényű (verőpálca és verőpárna) csipkefajta. Bemutatta a csipkeverés fortélyait, segítségével a tanulók ki is próbálhatták az alapfogásokat. Néhány diák élt is a lehetőséggel. November 13-án délután egy lakóhelyünkhöz közeli, megyénkben található hungarikummal ismerkedhettek meg tanulóink, szó szerint első kézből. A világhírű Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.-ből és a helyi Fischer Mór Porcelánipari Szakiskolából érkeztek vendégeink. Különlegesség és meglepetés volt tanulóink számára, hogy iskolánk két volt diákja tartotta a gyakorlati bemutatót: Antal Szilvia és Bollók Vivien, akik ott szerezték porcelánfestő szakmájukat. Az iskola igazgatója, szakoktatója Szomi

Krisztina vezetésével előbb ismertették a porcelánkészítés és festés hagyományait, jelenlegi helyzetét Herenden. Egy kisfilm segítségével bemutatták, hogyan készülnek az egyedi, művészi termékek. Itt kizárólag kézzel formázzák és díszítik a termékeket. A szakiskolában gipszmodell-készítő, kerámia- és porcelánkészítő, valamint porcelánfestő szakmát szerezhetnek a diákok. A film megtekintése után lehetőségük volt tanulóinknak, hogy a gyakorlatban is kipróbálják a porcelánkészítés és -festés alapjait. Az ügyesebbek állatfigurákat, kiskutyát formázhattak gipszből, áttört bonboniereket készíthettek, valamint a porcelánfestést is kipróbálhatták kistányérokon. Sok szép figura és tányér festése készült el. A pályaválasztó tanulóknak akár egy lehetséges továbbtanulási irány is lehet a porcelánkészítő és porcelánfestő szakma, ezért is volt hasznos ezen hungarikummal való közvetlen ismerkedés. A Hungarikumok projekt keretében

tak: agár, vizsla, puli, szódavíz, gyufa, C-vitamin, Rubik-kocka, gulyásleves, íjászat, pálinka, Gundel-palacsinta. 11 pályamű érkezett. Előfordult, hogy egy verset többen építgettek, fogalmaztak. A Hepp Józseffel, Józsi bácsival kiegészült magyarszakos-zsűri elsősorban a szellemességet, a bravúros rímeket és a gördülékeny sorokat értékelte helyezésekkel. Nem volt könnyű dolguk, ezt bizonyítja, hogy különdíjat is ítéltek Vajda Szabolcs, 4.b osztályos tanulónak, aki frappáns sorait rajzokkal is díszítette. Az első helyezést Benedek Patrícia és Nagy Natália 8.b osztályos tanulók érték el humoros és néhol szókimondó alkotásukkal. A projektzáró ünnepségünkön minden pályázaton résztvevő tanulónk emléklappal gazdagodott. Próbáltuk őket bátorítani arra, hogy a továbbiakban is foglalják verses formába gondolataikat. Jó volt olvasni a verseket, hiszen a versolvasás manapság egyre kevésbé játszik fontos szerepet a magyar emberek min-

hirdettük meg 4–8. osztályos tanulóink körében a versíró pályázatot. A vállalkozó kedvű diákok önként jelentkezhettek versírásra. Hogyan kapcsolódott ez a feladat a hungarikumokhoz? Itt következik a turpisság. Szilvi néni és Ivett néni csavaros elméjéből kipattant 11 olyan szó, amelyek fontos magyar hungarikumokat jelölnek. Ezek felhasználásával kellett a lelkes rímfaragóknak megalkotni a költeményeket. A magyar jellegzetességek a következők vol-

dennapi életében. Reméljük, hogy a pályázat hozzájárult ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedéknek bebizonyítsuk, verset írni és olvasni igenis érdemes. November 20-án párhuzamosan az alsós versennyel, a felső tagozaton is megmérettették magukat mesélni szerető diákjaink. Ahogy Johann Wolfgang Goethe írja: „A mesének megvan az igazsága, és meg is kell lennie, különben nem lenne mese.”

»»»

7


»»» Ezen a délutánon a zsűritagok és

134-135. szám

a nézők többfajta igazsággal találkozhattak. Volt olyan, aki a pletykás asszonyok között, volt, aki a kifigurázott barátpapok, az állatmesék, a csalimesék vagy a 21. századi életről szóló mesék világában találta meg a maga igazát, és adta elő a jelenlévőknek tudása legjavát nyújtva. Lohonyainé Simon Anna, Anci néni és Jurácsikné Vékony Anna mellett volt diákunk, Krausz Gergő is a zsűri tagja volt, aki a színészi pályát választotta, és

amikor iskolánk tornatermében az összes tanuló előtt szerepeltünk és hallgattuk meg egymás népdalcsokrait. Az osztállyal való közös éneklés során minden tanuló szereplési lehetőséget kapott. Látható volt, hogy azok a tanulók is izgalommal és örömmel várták osztályuk fellépését, akik köztudottan nem a legjobb hangúak, de a közös éneklés élményt jelentett számukra. Az osztályok fegyelmezetten és érdeklődve hallgatták meg társaik fellépését, amelybe az osztályfőnökök, a

prezentációk nagy száma miatt előzsűrizésre is szükség volt. Ezt követően a kiválasztott 21 prezentációt értékelte a zsűri (tagjai: Szandi Kálmán, Wimmer Sára, Kujberné Bankó Beatrix, Tóth Ibolya). Az értékelés két korcsoportban történt, 4-5. osztály és 6-7-8. osztályosok között. A tanulók nagyon színvonalas összeállításokat készítettek, sok érdekességet mutattak be, saját rajzot, képeket mellékeltek, a bemutatott hungarikumnak megfelelő zenei aláfestést adtak (pl. a 100 Tagú Cigányzenekar zenéje szólt). Az elkészült prezentációk nem csak a projekt ideje alatt lesznek felhasználva, hanem a tanév során különböző tantárgyak óráin is. Az értékelés során az első három helyezett emléklapot és ajándékot (pendrive, egér, webkamera) kapott. A projektzárón az első helyezettek bemutatták és szóban kiegészítették prezentációjukat, amelyek az egész iskola tetszését elnyerték. A Puskás Ferenc Labdarúgó Tornán évfolyamonként, osztályok között folyt a ver-

a Nemzeti Színház művészeként áll ki a nagyérdemű elé. Ők elsősorban a pontos szövegtudást, a diákok beleélő és előadó képességét értékelték. Hiszen mit ér egy mese, ha az nem fogja meg a hallgatóságot. Akkor nincs, aki továbbadja őket, hogy a mesék továbbéljenek. A szoros mezőnyben Lakner Virág 5.b osztályos tanuló ért el első helyezést A szamárrá vált barát című meséjével, amelyet a projektzáró ünnepségen kicsik és nagyok is meghallgathattak tőle. A verseny végén úgy búcsúztunk el a résztvevőktől, hogy gyakrabban fogunk mesemondóversenyt szervezni, mert sok ügyes mesemondónk van, akiknek szeretnénk lehetőséget biztosítani arra, hogy ezt minél többeknek megmutathassák. Hiszen „a mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.” A Hungarikumok projekt másik érdekes és izgalmas színfoltja volt a népdaléneklési bemutató. Minden osztály három népdalból összeállított műsorát adhatta elő. Az osztályok a kiválasztott dalokat énekórán vagy órák után gyakorolták, tanulták meg. A népdaléneklési versenyre november 24-én délután került sor,

címzetes igazgató és több pedagógus is bekapcsolódott. Nyugodtan állíthatjuk, hogy minden osztály fellépése sikert aratott. A Hungarikumok projekt egyik feladata volt a tanulók számára, hogy prezentációt, bemutatót készítsenek az általuk legérdekesebbnek tartott hungarikumról. Nagy lelkesedéssel láttak neki a munkának, keresgéltek az interneten és jártak a könyvtárba. Az önként vállalt feladatot 51 tanuló, a felsősök negyede készítette el, és adta le az informatika tanárának. Az elkészült

sengés. Igazi csapatépítő, egész osztályközösségeket megmozgató nap volt ez. A projekt során rajzversenyt is hirdettünk, melyre kiemelkedően sok, színvonalas munka érkezett. A szakértő zsűrit igencsak nehéz döntés elé állították tanulóink csodálatos rajzaikkal. A Ki mit tud? vetélkedőre a 8. osztályos csapatkapitányok előzetes feladata volt saját csapatuk megszervezése, minden évfolyamból 1-1 embert választva maguk mellé. A vetélkedőn így tíz öttagú csapat versengett.

8

»»»


134-135. szám

»»» A feladatok rendkívül változato-

sak voltak: ételkóstolás, kirakó, keresztrejtvény, vaktérkép, népdalfelismerés és -éneklés. A vetélkedő végére kiderült, ki tud többet hazánkról. Az alsó tagozat kis diákjai nagy kíváncsisággal vetették bele magukat a november 3-ától 25-éig tartó projekt eseményeibe. Sokan voltak köztük, akik a hungarikum szó pontos értelmét sem ismerték eddig. A három héten át végzett tanórai és délutáni izgalmas, érdekes, szokatlan foglalkozásoknak, tevékenységeknek köszönhetően nemcsak a szó jelentése kapott értelmet, hanem a magyaroktól eredő, magyarságra, országunkra jellemző növényeket, állatokat, meséket, ételeket, italokat, hangszereket, híres embereket is megismerhettek. Jó kedvvel versenyeztek a Puskás Ferenc Focikupán, járták a táncot a táncházban, tanulták a dalcsokrokat az énekversenyre, színvonalas tablókat és rajzokat készítettek a projektzáró kiállításra. A konyhában is ügyeskedtek: a kicsik gyümölcssalátát, a nagyobbak mákos gubát, túrót készítettek a tanító nénik segítségével. Csodálatos mesékkel kápráztattak el mindenkit a mesemondó versenyen. A 2. és 3. osztályosok részt vettek az ünnepélyes projektzárón, az elsősök a tanító nénijükkel játékos mesedélelőttöt rendeztek. Minden osztály minden gyerkőce és a tanító nénik is nagy szerepet vállaltak abban, hogy a projekt végére tudásuk sok ismerettel bővüljön. A projekt zárására a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtárban került sor egy rendkívül színes gálaműsor keretében. Tanulóink ezen a gálán vehették át munkáik jutalmát, itt került sor a különböző programok értékelésére, valamint a hungarikumok megismerése közben szerzett tapasztalataik színpadi bemutatására. A közösségi ház emeleti nagytermében tabló- és rajzkiállítás várta az érdeklődő közönséget. A projektzáró napon, a három hetes program végén az egész iskola közösen énekelte el a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. A TÁMOP 3.1.4 pályázatunk 6. projektjét is sikeresen zártuk, mely nem jöhetett volna létre támogatóink segítsége nélkül. Köszönjük!

A versíró pályázatra érkezett, díjazott alkotásokból: Budai Patrícia-Nagy Natália Versíró pályázat Bent ültünk a suliban, Ivett néni szólt a hangosban. Annyit mondtak itt van tíz plusz egy, A gundel paliba nem kell meggy. Finom ez a gulyásleves, olyan helyes Puskás Ferenc. Agár, puli, vizsla, bioszból van vizsga? Jobb pitvar és bal kamra, Pálinkát az asztalra! Nem bírom már józan fejjel, Leöntöm hát szódavízzel. Tóni bá már dühös, Az osztály elég büdös. Immunrendszer növelő, C-vitamin a nyerő. Justin Bieber love van, íjászat a várban. Legyőztük a törököt, eszek egy pörköltöt. Rubik kocka eladó, a Teszkóban kapható! Ennyi volt mára, dőlj le az ágyra!

Vajda Szabolcs Viccesen a magyarságról A versem címe Hungarikum, de rögtön átugrom egy kapun. Úgy hiszem ez az ötlet precíz, szóval jól esne egy kis szódavíz! A pálinka jobban esne, habár attól gyorsabb lennék, mint egy agár! Így a testemnek a legjobb gyógyulás, nem más mint egy jó magyar gulyás! Ha nem működne, jól jön egy kis C-vitamin, majd gyógyultan valóra váltom az álmaim. Köztük van a lovagi íjászat, És, hogy anyukám a kertben orchideát csíráztat. Feltalálok valamit, mint Rubik a kockát, és ezért a versért kapok egy piros pontocskát. Kedvenc sütim a Gundel palacsinta, ezért vagyok én ennyire csalafinta. Kertünket nem más őrzi, mint egy puli, szóval jöhetne egy kicsi házibuli. És a jó öreg vizsláról se feledkezzünk, az iskolában mint egy jó fiú, mindig jelentkezünk. Amikor halottak napja volt, sok-sok gyertya gyúlt. Gyufával gyújtották meg az emberek, elhunyt szeretteinkre így emlékeztek.

9


134-135. szám

Nagy Dia Nap Pétfürdőn

November 6-án a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár egy országos rendezvényhez, a Nagy Dia Naphoz csatlakozva, diavetítésre hívta a település kicsijeit, nagyjait. A Diafilmgyártó Kft. idén ünnepli 60. jubileumát, ebből az alkalomból arra kérték a gyermekintézményeket (óvoda, iskola, könyvtár… stb.), hogy november 6-án tartsanak közös diavetítést azért, hogy minél több gyermek találkozzon ezzel az élménnyel. Felhívásukban az is szerepelt, hogy amennyiben lehetséges, a diafilmeket a település ismert, kedvelt szereplői olvassák fel. November 6-án a közösségi ház besötétített emeleti kistermében több mint hatvan gyermek izgatottan várta a vetítést. Rövid köszöntés után az első mesét településünk polgármestere, Horváth Éva olvasta fel, a mese címe A tücsök és a hangya volt. Őt követte a Kolping szakiskola magyar szakos tanára, Dömjén Zoltánné, Zsuzsa néni, aki Aladdin történetével ismertette meg a gyerekeket. Majd ezután következett a ravasz Szállást kérő róka meséje, amelyet dr. Kovácsné dr. Haller Annamária, a Településvé-

dő és Szépítő Egyesület elnöke olvasott föl. Végül a közösségi ház igazgatónője,

Horváth Éva polgármester mesét olvas

Angeli Katalin, Babszem Jankó versbe szedett kalandjait tolmácsolta a lelkes közönségnek. A rendezvény zárásaként valamennyi gyermek és felnőtt aláírt egy plakátot, a Nagy Dia Falat, valamint ajándékba mindenki kapott egy könyvjelzőt is. A közösségi ház könyvtárában nem ismeretlen dolog a diavetítés. Tavaly november óta, az őszi-téli időszakban heti rendszeres-

2014, a Holokauszt éve…

Kedves Péti Ismerőseim, netán Barátaim! Úgy gondoltam, megosztok veletek egy történetet, ami velem esett meg. 1962-ben TBC-s lettem, felkerültem a Korányi szanatóriumba. Ott egy csodálatos ember lett az orvosom, Levendel László (1920-1994). Ő a rendszerváltás előtti idők nagy szervezője volt, a lakásán találkoztak az akkori nagyok: Göncz Árpád, Pozsgay Imre, Csoóri Sándor stb. Lánya, Levendel Júlia író, lapszerkesztő, akinek gyermeke Horgas Eszter fuvolaművész. (Csak hogy képben legyetek.) Sok időt töltöttem el ebben az intézményben a betegségemnek köszönhetően, miközben jó néhány nagyon érdekes emberrel ismerkedhettem meg. Úgy kb. 1981-ben bekerült a szanatóriumba az orvosom nagynénje. 10 ágyas szobában feküdtem, és az első ismerkedésnél megkérdeztük egymástól, ki honnan jött. Mikor Mária néninek elmondtam, hogy pétfürdői vagyok, az első kérdése az volt, ismerem-e a Bóna bácsit.

10

séggel vetítenek diákat. A Nagy Dia Napi rendezvényhez való csatlakozással a könyv-

Bóna bácsi suszter volt Péten. Az ő műhelye ott volt, ahol most a Pétkomm Kft. van hátul, az alagsorban. A második világháború idején a murvabánya óvóhely volt. Az eredeti tervek szerint az olajfinomítót akarták a németek bevinni a hegy alá, ezért zsidó munkaszolgálatosokat hoztak Pétre, akik az alagutat kibányászták. Felügyelőjük egy Kocsis nevű úr és Bátor Lajos úr voltak, akik nem éppen kesztyűs kézzel bántak velük. Bóna bácsi suszterájában javították a bakancsokat a gyárnak, és ő is kapott két zsidót segítségül. Az egyik Fisher bácsi volt, Marika néni férje. Amikor jöttek a nyilas testvérek ellenőrizni, Bóna bácsi keményen leszidta őket előttük. Mármint a zsidó segítőket. Amikor elmentek, megjött Boriska néni, a felesége, hozta az ebédet, amivel jóllakatták a rabokat. Ennek köszönhették a jó kondíciót, hogy túlélhették Dachaut. Az 1960-as években Bóna bácsi a KTSZ vezetője lett, ahol sok más tevékenység

tárnak egy új, modern diavetítő készülék kedvezményes vásárlására nyílt lehetősége. A Nagy Dia Napon már ezzel az új készülékkel vetítették a meséket. Aki pedig lemaradt a rendezvényről, az se keseredjen el, mert minden hétfőn 16 órától a könyvtár dolgozói nagy szeretettel várnak mindenkit egy jós kis „diás” mesélésre! Seresné Zsidai Borbála

mellett cipőket javítottak és gyártottak, de az alapanyagot majdnem lehetetlen volt beszerezni. De ő elment Pestre, és mindig tudta biztosítani a munkához az anyagot. Mellesleg az édesanyám nővére is ebben a KTSZ-ben dolgozott. Akkor tudtam meg, hogy Fisher bácsi a bőr-nagyker vezetője lett, és így segített. Többször felajánlotta Bóna bácsinak a pesti állást, de ő nem fogadta el. Itt maradt a KTSZ felszámolásáig, és mindannyiunk örömére tovább javította cipőinket, és ezt a történetet senkinek sem mesélte el. Nekem 1981-ben jutott tudomásomra, Bóna bácsinak tolmácsoltam a család köszönetét, de ő továbbra sem akart ebből ügyet csinálni. Gyermekei itt élnek Péten, elnézést kérek tőlük, hogy a beleegyezésük nélkül írtam meg ezt a történetet, de úgy gondolom, csak büszkék lehetnek szüleikre, akik az embertelenségben is emberek tudtak maradni. Veiszhaupt Sándorné Morvai Gizella


134-135. szám

Itt van Advent...

... a készülődés időszaka. Már hetek óta érezhető az izgalom az üzletekben – csillognak-villognak, sok helyen már a boltajtó elé is kiköltöztek árucikkeikkel a tulajdonosok. Hamarosan kezdődnek a disznóölések, a sütemények hozzávalóinak bevásárlása. Tervezzük a fát: kicsi legyen, vagy nagy, milyen színbe öltöztessük az idén. Van, aki már az ajándékokon töri a fejét. A világ nagy része készül a karácsonyra. Adventi várakozása van mindenkinek. Hittanos gyermekeim már elmondták, hogy a listát is átadták szüleiknek, amit Jézuskától várnak az idén ajándékba. Természetesen más lesz ez a pár nap, mint a többi, és méltó arra, hogy külsőségekben is kifejezzük ezt. De ahogy Túrmezei Erzsébet évtizedekkel ezelőtt már rámutatott: „Jaj, a hajszás nagy robot/annyi szemnek Krisztusvágyó/tiszta lángját kioltotta. Sose csillog benne most a/csodavárás öröme… Istenem, harangozok./Ádventet harangozok. Fotó: Varga József Fáradtarcú embereknek/ádventet harangozok.” Ennyi lenne csak? A hívő ember tudja, hogy nem ezért van az a négy hét. Nem csak ezért. De sajnos a világ minket is be akar szippantani, és mintha napszemüveget viselnénk, csak a több száz wattos égőket vennénk észre. Pedig az advent ennél sokkal több. Mindenekelőtt várakozás. Mi nemcsak az ajándékokra várunk, a munkaszüneti napokra, arra, hogy a család együtt legyen a megterített asztal körül. Mi arra az ajándékra várunk, amit nem lehet pénzen megvenni, nem lehet elkészíteni. Isten legnagyobb ajándékára, akit nekünk adott: Jézus Krisztusra. Talán furcsa rá úgy gondolni, mint ajándékra, de ott a jászolban, aki az első karácsonykor feküdt tehetetlenül, kiszolgáltatottan, a mi legfőbb ajándékunk. Olyan, aki nem kopik el, nem megy tönkre, nem vész el, megmarad örökre. Az advent a készülődés időszaka is. Számunkra elsősorban nem a külsőkben való készülődésé. Azok is kellenek. De nemcsak a lakást kell kitakarítanunk, hanem a lelkünket is. Nemcsak a régi, rossz, megkopott dolgokat kell kidobni, a hűtőt feltölteni. Ézsaiással szólva: „Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává” (40,4.) Ahogy készülünk, annak elsősorban „Lélekben és igazságban” kell megtörténnie. Napról napra, hétről hétre belecsodálkozni Isten hatalmas szeretetébe. Mert az örömre is fel kell készülni! Hiába a külsőségek, ha a lélek nem készül fel, a karácsony nem válik valóságos, Isten szerinti örömünneppé. Marad az emberi, múlandó vidámság, ami pár nap múlva elillan. Mindehhez szükséges a vágyakozás is. Ha szívünkben nem ég a vágy, hogy a csillagot követve megálljunk Betlehemben, hogy megtegyük a magunk útját, akkor: „Valamikor, nem is régen…/csak húsz éve… negyven éve… mind ez a sok fáradt ember /hívő, boldog gyermekszemmel/tekintett a nagyvilágba. Csodákat várt! Szelíd szárnyon,/ha közelgett szent karácsony,/ tekintete csodavárón,/csodahívőn csillogott. Jaj, a hajszás nagy robot/szeme fényét kioltotta. Sose csillog benne most a/csodavárás öröme.” Várakozás, vágyakozás. Van, amikor nem vágyunk arra, ami bekövetkezik. De amikor tudom, hogy ki érkezik a vonattal, busszal, szívem vágyakozik is az érkező után. Jézus példázatában, az okos és balga szüzekről azt olvassuk, hogy szívükben ott volt a várakozás, vágyakozás is. (Mt. 25,1.-12) Várták a vőlegényt, szerették volna méltóképpen fogadni. De a tízből öt nem készülődött. Azt gondolták, elég, amijük van. Tévedtek. És miközben pótolni próbálták hiányzó olajukat, lemaradtak a menyegzőről. Kívánom, hogy mire megérkezik az ünnep napja, és felharsan a kiáltás: „Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!”, ne készületlenül maradjunk le Isten nagy Titkáról, nekünk küldött Ajándékáról! Lukátsné Orovicz Piroska református lelkész

11


134-135. szám

Szegfűszeg, fahéj, méz...

November elején lázasan csapom fel a naptárat, hogy kiszámoljam, mikor is kezdődik az advent. Ez a – karácsonyt megelőző – négy hét ugyanis különös jelentőséggel bír számomra. Ekkor köszönt be hivatalosan a karácsonyi ünnepkör (és ekkor nyeri értelmét a boltokban már hetekkel ezelőtt eluralkodott csokimikulás- és szaloncukordömping... ). Izgalommal teli várakozás ez nekem... várakozás, tele kedves „feladattal”; intézni-, vásárolni-, csomagolni- és sütnivalóval. Ezek pedig mind-mind apró lépések, melyekkel közelebb kerülök december 24-éhez. Ilyenkor sorra nyílnak az adventi vásárok, amelyek fényei és hangulata évről évre lenyűgöznek, és újra meg újra magukhoz vonzanak. Nem tehetek hát mást, nyakamba veszem a várost, és a gondosan megírt listám társaságában – vagy éppen teljes spontaneitással – beszerzem az ajándékokat, de nem azért, mert kell, hanem azért, mert adni jó. (És ez nem közhely csupán, adni valóban jó.) … aztán a napi teendőkből kiszakadva „éjjeli bagolyként” a késő esti órákban látok neki a csomagolásnak. Számomra ennek (is) szertartása van. Igen, valóban; karácsony-mániás vagyok... na, nem a szó cukormázas „szeretet ünnepe” szellemében, de jöhetnek a hógömbök, a csengettyűk, az aranyló szárnyú angyalkák, a rugólábú rénszarvas-díszek, az ezredjére lejátszott dalok, és azok a mennyei illatok; a szegfűszeg, a fahéj; a mézes sütik esszenciája. Már gyerekként is rajongtam ezért az ünnepért, a sürgésért-forgásért a konyhában; részese akartam lenni a „nagyok” előkészületeinek. Vettem hát a sodrófát és nyújtottam, majd szaggattam a mézeskalács tésztáját, aztán mikor kisültek az illatozó kis csodák, nekifogtam a díszítésnek. Olykor órákig elbíbelődtem a cukormázzal, szinte mint a pók a hálóját, olyan aprólékossággal készítettem el a változatos mintákat. Feliratos mézesek is kerültek ki a kezem alól; anya, apa, Dóri... néhány éve pedig egy új név bukkant fel köztük: LUCA. Azóta apró kezek nyúlnak elsőként a tél ízeit magába sűrítő fűszeres finomság után. Azóta ezeket az apró kezeket fogva járom a vásárokat; megmutatni, átadni neki az advent varázsát. És végre, amikor elérkezik a nagy nap, ezek az apró kezek bontják a gondosan becsomagolt meglepetéseket. Így nyer értelmet minden, ami ebben a négy hétben történt, mert vallom; nem lehet „csak úgy” ünnepelni. Ahogy Márai is írja: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen... Készülj föl reá, testben és lélekben.” Varázslatos adventet kívánok minden kedves olvasónknak. Stéger Ági

Adventi várakozás

Ebben az évben is köszöntöm Pétfürdő lakosait adventi várakozásunk idejében. A fontosabb események, ha készülten találnak minket, akkor fel tudjuk ismerni, hogyan fogadjuk el, hogyan oldjuk meg, és mi is történik igazából az életünkben. De akkor is a jövő újdonsága elkerülhetetlen, erről írt Túrmezei Erzsébet versében: Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap, Némák a titkok, nem válaszolnak. Munkában leljen, ne resten, tétlen! Némák a titkok, nem válaszolnak. Rejtő ködükbe szemünk nem láthat, Testvérek terhét vállalja vállunk, De a ma int, hogy híven szolgáljunk, De elültetjük kis almafáinkat. Mert tudjuk, Ki jön: Mert tudjuk, ki jön: Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem Krisztusra várunk. Krisztusra várunk. Titok a jövő, sürget a jelen. Idei adventünkön a katolikus egyházi Biblia olvasmányait Izajás prófétától vesszük, melyben azt az időt jövendöli meg, amikor az isteni dicsőségben eljövendő Messiás uralmának állapotait jellemzi. A nemzetek, a népek egy szívvel, egy lélekkel keresik majd az üdvösséget, nem támadnak egymásra, lándzsáikból, kardjaikból ekevasat és szőlőmetsző késeket kovácsolnak, és nem tanulnak többé hadviselést. Sőt még az állatok természete is megszelídül, azok sem ártanak sem egymásnak sem az embernek. Nem lesz ezek szerint a nemzetek között háború, kizsákmányolás és egymás elleni acsarkodás nemcsak szóban, de még gondolatban sem. Nem lesznek elnyomott és nyomorgó államok, elmaradott harmadik világ. Az egyes nemzetekben sem lesz belső nézeteltérés, vita, egymás gyalázása és elítélése, jobb- és baloldali pártok harcai. Az egyes családokban sem lesznek elváló szülők, elhanyagolt gyerekek, viták és veszekedések, egymást kihasználó és összeférhetetlen rokonok. Nem lesznek hétvégi házakat kirablók és utcai tolvajok, csalók és nyomorba juttató hitelek, köztereket rongáló csoportok, alkoholtól és drogoktól kábult emberek. Nem lesznek lezüllesztő szórakozó helyek, ártalmas előadások, könyvek és filmek, csoportok és klubok, sem egymást vízbefojtó focidrukkerek. Nem kell semmit sem lezárni és bezárni, lelakatolni és kóddal védeni, mindent nyugodtan kint lehet majd hagyni, és senki sem fog nyúlni azért, ami a másé, hanem csak azt fogja megkérdezni: „Mondd, kedves szomszéd, én mivel segíthetek, mert azt akarom, hogy jobb legyen neked.” Adja Isten, így legyen, és ebben a szellemben készüljünk ebben az adventben. Halmágyi Zoltán plébános

12


134-135. szám

Ünnep közeleg

A december egy igazán különleges hónap, egészen más, mint a többi. Tele van láthatatlan dolgokkal, apró csodákkal, és körbelengi valamiféle összehasonlíthatatlan hangulat. De aki azt gondolja, hogy ennek bármilyen mértékben is köze van a kivilágított közterekhez vagy a csillogó díszekkel teleaggatott kirakatokhoz, nagyot téved. Egészen másról van itt szó. E hónap nagy része, vagyis az adventi időszak, a lélek felkészítése. A hívő emberek ilyenkor misével, s az adventi koszorún elhelyezett liturgikus rózsaszín és lila gyertyák meggyújtásával készülnek az ünnep eljövetelére. Úgy vélem, hogy az utolsó hónap napjait csendes elmélyüléssel megélve méltóképp búcsúzhatunk a lassan mögöttünk álló évtől. Ezért szívesebben húzódom ilyenkor a szoba mélyére. Tudatosan zárom el magam attól a személytelen és fékezhetetlen csillogástól, mely évről évre önmagát túlszárnyalva jelenik meg már jóval az ünnep közeledte előtt. Fotó: Varga József Mert a karácsony egy érzésről szól, nem pedig tárgyak felmagasztalásáról vagy éppen a mértéktelenségről. A tárgyaknak nem is kéne ilyenkor szerepet játszaniuk. Egy fenyőágat épp úgy feldíszíthetünk az ünnep szellemében, mint egy több méteres fát. S egy tálca sütemény is tökéletes ajándék lehet egy szalaggal átkötött, fényes papírba csomagolt, nagy értéket hordozó doboz helyett. Persze vannak elmaradhatatlan kellékek. A lágy ünnepi zene, a konyhában sülő mézeskalács fűszeresen édes illata s egy-egy gyertya pislákoló Stéger László: fénye. Az ünnepi asztal mellett folytatott beszélgetések Várakozás - vágyakozás emléke, a fenyő illata... Szerencsések azok, akik kisebb, hagyománytisztelő /részlet/ közösségben nőnek fel, s így a karácsony számukra közösen megélt, valódi értékkel bíró pillanatokat is Az ősz színeit elmosta a pára, ködfátyol borul a tájra. hoz. Az erdőből előtűnnek a fák és elkezdődik a sziluettek Talán akik nem ebbe a rohanó, figyelmetlen és elnatánca. gyolt világba születtek még őriznek a szívük mélyén Lázban égek, testem-lelkem tűzben ég, forog vele felbecsülhetetlen karácsonyi emlékeket. De igazán föld és az ég. nehéz dolga van annak, aki a ma emberének próbálja a tudtára adni, mi is a karácsony valódi jelentése. Hiszem, hogy soha nem késő elkezdeni. Süketté és Közelít a hajnal, mikor új világra ébredünk. vakká lenni a külvilág tervszerű csábításaira, s a lélek Várakozással telve pergetjük életünk. mélyén megélni ezt a különleges ünnepet. Ígérünk és képzelünk egy új csodát! Monok Petra Pedig csak hinni kell, és szívünk kitárni Terád! Szeretetre vágyunk!? És hol van gyermeki álmunk? Mikor mindenben csak a jót láttuk. Jézus, hisz mindig is vártunk!... …Jöttöd vártuk, s mire a tél behinti álmunk. Beteljesül gyermeki álmunk! Ó, Uram, maradj velünk, hisz mindig várunk.

Eiterer Ferenc: A fenyő /részlet/ Karácsony a szívnek csodája, A zöld fenyő a szeretet fája. Szívünk és lelkünk várja a kis Jézust, Áldjuk az Istent s dicsérjük a Krisztust.

13


134-135. szám

Pétfürdő értékei (5.)

Bizony nem gondolná az ember, hogy 54-55 év után ilyeneket eszébe jut leírni. Amikor a mostani Polgármesteri Hivatalból – iskolásokként hazafelé mentünk, sokszor bennünk volt a kisördög, nézzük már meg a Hollós-kanyari barlangot. A Rozmann Feri ötletét elemlámpákkal, gyertyákkal felszerelt tett követte. Azt, amit kaptunk a felderítő utunkat megismert szülőktől, tanároktól, nemigen tettük zsebre! Jó 30 év elteltével, a bányabeli munkám során, irattári selejtezéskor – katonai műszóval – óleáta (pauszpapír) térkép került a kezembe. Rajta a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. pecsétje. Rögtön tudtam mi az, és én botor, átadtam az akkori városi polgári védelmi törzsparancsnoknak. Állítólag ma is megvan, csak nem találják.

Nem csigázom a Kedves Olvasót. Igen, a Hollós-kanyari, murvabányai óvóhely-rendszerről van szó. A gyári, újtelepi családi házak alapozásához innen bányászták ki a murvát. A háború kiteljesedésekor, mint hadiüzem, köteles volt a Nitrogénművek is óvóhelyeket létesíteni, ld. pl. a belsőtelepi óvóhely-rendszer. A cég szándéka az volt, hogy a jármű- és mobil-gépparkjának egy részét ebben a murvabányában kialakított három, nagyméretű, hátul átjárható védőüregben helyezi el. Az emberek védelmére pedig ettől jobbra, repeszvédő fallal ellátott óvóhely-rendszert építettek. A tág befogadó-elosztó térből nyíló alagút mentén parancsnoki, elsősegély, pihentető fülkék voltak acélkeretes ajtókkal.

Patakunkról, malmainkról

Örömünkre szolgál, hogy településünk végre, egy dicső múltunkat megtisztelő emlékhellyel gyarapodhat. Talán méltatlanul kevés szó esik a patakról, pedig az egykori reklámszöveg kis módosítással, átértelmezve: a péti malomipar nem jött volna létre, ha nincs a patak. Villantsunk föl néhány epizódot patakunk történetéből, mintegy adózva a múlt tiszteletének is. Első említés a Szent Lászlónak tulajdonított 1082. április 20-i vitatott oklevélben található: „In predio Peyt nomine habet ecclesia duo molendina bona” (A Peyt néven nevezett birtokán az egyháznak 2 jó malma van.) Szépséghiba, hogy az említett oklevél állítólag később íródott és visszadátumozták. Talán ettől kezdve vált divattá a napjainkban is szokásos visszakeltezés! Ami viszont egészen biztos: 1171-ben Benedek veszprémi ispán végrendeletében ingatlanait és népeit az egyházra hagyja: „… duobus molendinis super aquam Peyt” (2 jó malom a Peyt vízen). Több oklevél ír a Peytu vize malmairól. Köztük olyan is van, amelyik összevontan Peyt vize folyóról (!) szól. Ebből a Peyt vize-ből lett magyarítva a Péti víz, de pl. IV. Béla már a Péth folyón lévő malomról rendelkezik. Későbbiekben egy térkép magyarosan Péthi szőlőhegyet említ, patakunkat pe-

14

dig latinosan rivulus-nak jelöli. A rivulus patakocskát, zsegenyét (erecskét) jelent. Maradjunk leginkább a pataknál, melyről följegyezték, hogy „… sok malmokat forgat szüntelen folyamattyával”. Az sem lehetett véletlen, hogy a palotai ferences rendi szerzetesek – menekülve a török elől – kihúzódtak Péthre, a kristálytiszta víz, a jó levegő vonzotta ide őket. Mai szóhasználattal „kempingeztek egy jót”, aztán tovább mentek nyugatra. Emléküket csak a Barátlak területnév őrizte meg. Megőriztük viszont, hajdan volt királynőnk, Mária Terézia és II. (kalapos) József fiacskájának emlékét (jelképes köszönet utólag!), hogy ideküldték a bécsi születésű Bőhm Ferenc vízimérnököt a Sárrét lecsapolás-terveinek elkészítése és a kivitelezés érdekében. Ez a lecsapolás természetesen érintette patakunkat is, de a lényeg, hogy a Kikeritói dülőben 338, a Barátlaknál 3, Péth Ősi felőli határában 247 holddal nőtt a mezőgazdálkodásra alkalmas terület nagysága. Bőhm Ferenc nevét jogosan viseli településünk egyik utcája, még akkor is, ha a magyar nemessé lett mérnök úr fölvette a Cseh vezetéknevet! Ez a szabályozás szerencsére különösebben nem zavarta kallómalmaink műkö-

A murvabányai óvóhelyek Az említett rajz alapján emlékszem, hogy a vágat a Doktor-szikla melletti teraszra futott ki úgy, hogy kb. 2/3 részénél volt egy jobbra ágazása a Barátlak irányába. Úgy gondolom, szakmai-tudományos feltárása indokolatlan lenne: az előterület magántulajdonban van, így még legálisan sem látogatható! Ha az említett műtárgy nem is tartozik a látható, tapintható, olvasható kategóriájába az értéknek, mint fogalomnak, úgy gondolom, hogy eszközöket és emberek tömegét mentette meg a pusztítástól. Így, ha háborús is, de mindenképpen Pétfürdő értékét képezi, és tudnunk kell a létezéséről. (A magam részéről arra törekszem, hogy a dokumentumot megtaláljuk és helytörténetileg méltó helyre tegyük.) Gelencsér István

dését. Sok vízre volt szükségük, egyrészt a mozgatáshoz, másrészt a teknőben történő fahamu-lúgos áztatáshoz, öblítéshez. Egykori országgyűlési képviselőnk, Eötvös Károly (1842-1916) A Bakonyi szűr című művében írta rólunk: „A patak tele volt kallómalmokkal. Azokban mosták, szapulták, dagasztották a gyapjút és a posztót”. Legyünk büszkék arra, hogy Vörösmarty Mihály (1800-1855) a Szózat megírása, ill. megjelenése után Veszprémbe menet (miután egy vendégéjszakát Palotán töltött) a Római gátnál leszállt a kocsiról, és elcsodálkozott az építmény és a patak láttán. 1858-ban a Vasárnapi újság már részletekben közölte a szintén erre járó Jókai Mór: A Magyar Tempevölgy című útleírását, benne „… az út mellett látszik a kettős kőfal, melly közt most is egy kis malomhajtó patak foly alá.” Az újság révén országos ismertségre tettünk szert. A Veszprém című újság 1880. augusztus 22-ei száma írta, hogy az elszegényedett, aggastyán Táncsics Mihály gyalog jött Veszprémbe és megpihent a Római gátnál. Veszprémben sikertelenül házalt könyveivel, sikerélménye az volt, hogy még életében látta patakunkat és malmainkat.

»»»

Pétfürdői Krónika XII. évfolyam »»» Dornyai Béla Veszprém és környéke

című útikalauzában patakunkról így írt: „…kristálytiszta vize folyik le Pétfürdő felé, gépgyárat és malmokat hajtván.” Ez a gépgyár a hajdani Budai-féle malom volt. Elcsépelt szöveg lett mára a több lábon állás. Példa lehet a Veszprémi Takarékbank igazgatója, akinek mintagazdasága mellett cséplőgépe is volt, Budainál javíttatta! A gyár idetelepítésénél döntő szempont volt a víz is. „A patak kb. 10 km hosszú, 47 méter esése a Bántai forrásoktól, állandó vízjárása a legrosszabb esetben is 2 200 m3 vizet biztosít óránként, és a legnagyobb hidegben sem fagy be.” Nehogy eltitkoljuk, mert érdekes és fontos információ, hogy az 184849-es forradalom és szabadságharc idején az Álladalmi Fölszerelési Ruhabizottmány és a kallósaink (csapók) közötti szerződés alapján Aradra 3 hónap alatt 20 000 rőf halinaposztót szállítottunk! Rőfönként 1 pengőforint értékben, végenként 42 krajcár fuvardíj mellett! A péthi malmok elismertségét igazolja, hogy szekérszám hozták földolgozásra az Alföldről a gyapjút. Biztosan ott is olvashatták az 1833-ban Kassán megjelent könyvet, amelyik a péthi kallómalmokról egyenesen azt írta, hogy Tuchfabrik azaz posztógyár. Az 1800-as évek közepén akkora aszály sújtotta hazánkat, hogy még a Sió is kiszáradt. Onnan, a Sió mentéről is idejöttek őrletni a gazdák, mert biztosak lehettek benne, hogy olyan minőségű lisztet kapnak, amiért érdemes ideszekerezni. Sokan voltak tisztában azzal, hogy jó befektetés Péthen malmot venni, üzemeltetni. Szinte sorban álltak – ma várólistát említhetnénk. Tucatnyi veszprémi iparos mellett földbirtokos, főerdész, nyugdíjas főmozdonyvezető, csendőrből lett vendéglős, minisztériumi államtitkár után talán mégis a legnevezetesebb Zichy Terézia grófnő és férje, gróf Waldstein János volt. A gróf elemeztette meg forrásaink vizét az ország első gyógyszerész doktorával. Az ő megállapítása: „Javalva van máj és lép eldugulások és túltengéseknél valamint méhbántalmaknál.” A mai megállapítás ásványvíz-minőségűnek mondja. (Szakértőktől ered!) A grófék után egy báró következett: Witzleben-Altdöbern Henrik személyében, aki mellesleg porosz volt és ráadásul bankár, no meg péthi malomtulajdonos is!

134-135. szám Jelentős változást hozott patakunk életében az 1930-32 közötti gyárépítés. Többen biztosan elmosolyodnak a veszprémi alispán 50 évre érvényes okiratában megfogalmazott előírások okán. Pl.: „Vevő (Péti Nitrogénművek) megveszi a patak felett létesített vízikerék hajtású erőművet, az ahhoz tartozó vízjoggal együtt. Az alsó és felső medencében ülepítés céljából 6 200 m3 vizet jogosult tárolni. Joga van a patak medrének a törvényhatósági híd fölötti azon szakaszát, melyen a gulya eddig átjárt,- kerítéssel elzárhassa az állatok elől. A Péti Nitrogénművek köteles 400-500 marha itatására alkalmas itatóhelyet építeni.” Hollós Vilmos vendéglős és dr. Hajdú Imre minisztériumi államtitkár malomtulajdonos között még 80 négyszögöl terület cseréjére is sor került! „Az eladók kötelesek az eladott területen lévő épületeket, erőművet elbontani, és a bontási anyagokat teljes egészében legkésőbb 1938. évi május hó 1-ig elhordani.” A víztározó medence kialakítása miatt a híd átépítésre került, és innen már a múlté az 1765-ös följegyzés is: „… a Péti víz Palota és Péth határfolyója, a péthi hídhoz, a deszkametsző molnár lakása mellé feredőzés kedvéért nyáron mint Palotáról mint más vidékről sokan járnak.” Pedig ez a malom dolgozta föl a Bakony erdeinek fáját, a környékbeli malmok innen építkeztek. Így lett egy több száz éves malmunk áldozata a víztározó medence építésnek. Az 1950-es államosítás után a következő igen komoly beavatkozás 195455-ben történt. A gyár biztonságos vízellátása érdekében a patak vizét betoncsőbe terelték, és ipari tápvíz csatorna lett a neve. A MÉLYÉPTERV beruházás építésvezetője bizonyos Padányi Mihály ÁVH-s tiszt volt. Neve az 1944. október 6-i /zseniális időpont-választás!/ Gömbös-szobor fölrobbantása kapcsán „jegyzett”. Akkori „kollégája” Fehér Lajos MSZMP KB tag lett. Társuk Janikovszky Béla – Rajk és Kádár vallatójaként, barátnője Kucses Éva – később Janikovszky Éva meseíró néven íródott be történelmünkbe. Porosodó emlékeinkben fölsejlik, hogy író-olvasó találkozón járt településünkön is. A péti köznyelvbe a patak (folyó!!) és a híd is Kapossyék nevével összekapcsoltan vonult be. Nehogy a közelmúlt

elvetélt utcanév vagy köz elnevezése kimaradjon! Igazán távol álljon bárkitől, hogy a Kapossy-név nimbuszát akarja csorbítani, de a nekik kijáró maximális tisztelet mellett tegyük tisztába a történetet: Kapossy bácsi köztiszteletben álló úriszabó volt, a péti major fölszámolása után építette a házát éppen a híd mellé. Tehát sem a hídhoz „sem a folyóhoz, tóhoz” semmi köze nincs. Ezzel a fáradtsággal az elnevezésnél szóba jöhetett volna Horváth fűszeres, vagy a helyére építkező szépemlékű Rácz Zsiga bácsi, esetleg a túloldalról a boltos Sarusi Mari néni, netán az ő boltjában később működő Viola büfé is akár. A gyárindulás sok embernek megélhetést biztosított, a malmokban való lakhatás mellett. Az államosítás és a vízelvétel, majd a gyárbővítés eltüntette a Kettős-Kalló szigetét és újabb 3 malmot. Ezzel végérvényesen megpecsételte a hajdan virágzó, sok dicsőséget szerző péti malomipar sorsát. Kíváncsiak lehetünk, hogy a Gödöllői Egyetemen tanuló leendő agrárszakemberek közül valaki egyszer is megnézi-e, hogy honnan származik az az iker Bánki-turbina, ami előtt naponta eljárnak, és olvashatják Pétfürdő nevét a Kutor-malommal együtt. Talán nem tűnik eretnek gondolatnak, ha említést teszünk két, patakunkat ért tiszteletlenségről. Egy 1960-as rajzon (É.4277.sz.) a betoncső mellett még szerepel az 1938 óta nem létező metszőmalom és a régi patakmeder! A köztudatba Tímár-malomként rögzült hajdani (török időkből származó) városi malom itt vörösmalomként olvasható. Szerepel még rajta a vasúti átjáró mellett 194. sz. őrház, ami első állomásunk volt, ill. az 1932-ben megszüntetett Péti major – benzinkút – piros iskola (polgármesteri hivatal) között. Legalább ilyen melléfogás a 2002-es turistatérképen föltüntetett Péti-víz patakmeder a Római gát és a Doktor-szikla között. „Csak” félévszázada jön a víz a földalatti csőben! A nemrégiben lezajlott Mikulás-ünnep kapcsán illik megemlíteni még a névadó, ajándékozó Szent Miklós püspök nevét, hiszen ő a vízimolnárok, malmosok védőszentje is! Tóth Sándor

15

Pétfürdői Krónika

Házunk tája A hagyományos halottak napi szolgálataink során idén sem történt közlekedési baleset a temető környékén, köszönhetően a kulturált gyalogos- és járműforgalomnak. 2-án 15 óra tájban az Ifjúsági-tó partján három (komoly szerelékkel rendelkező) horgászt, a szákban három gyönyörű csukát találtunk. A halakat visszaengedtük a tóba, a horgászokat elküldtük a helyszínről. Gépkocsijuk rendszámát bejelentettük a jegyzőnek. Szintén bejelentést tettünk az utóbbi hetek kiskerti cselekményeiről (betöréses lopás, gyermekkorúak viselkedése) a település jegyzőjének. Immár második esetben kaptunk jelzést ún. vízminőség-ellenőrzésről szóló telefonértesítésekről a lakók felé. A rendőrség bűnügyi osztályának munkatársaival közös figyelőszolgálatot szerveztünk – eredmény nélkül. Azonban a telefonáló telefonszámát és egy gépkocsi-típust, annak rendszámtöredékét átadtuk a rendőrségnek. 19-én katasztrófavédelmi gyakorlat folyt Pétfürdőn, amelyen Pétfürdő és Várpalota polgárőrsége is részt vett az iskola, óvoda tűzriadó és elzárkózási gyakorlatán. A szokásos havi járási polgárőr-értekezleten egyebek mellett elhangzott, hogy Várpalotán igen gyakorivá vált a tömbházak földszinti lakásaiba történt betörés. Emiatt is, de a közelgő ünnepek miatt is kérjük a lakosságot: kiemelten ügyeljenek az értékeikre! Lakásokat, kapukat NE hagyjanak nyitva, még rövid időre sem! Igazolvány- és pénztárcát belső zsebben, a táska alján hordjanak, táskájukra mindig figyeljenek, ugyanúgy, mint a gépkocsijuk utasterére. Ott semmiféle értéket NE hagyjanak, még letakarva se! Tömeges helyeken óvakodjanak a zsebtolvajoktól (löködés, dörgölőzés, vitaprovokálás, stb.). Hosszabb távollét esetére kérjék a szomszéd(ok) segítségét a lakás(ok) figyelésére. Hagyjanak bekapcsolva (elemes) rádiót, esetleg alacsony fogyasztású izzót a lakás központi helyén. Közlekedjenek óvatosan, gyermekekre különös gonddal figyelve, nemcsak a télies időjárás miatt, hanem azért is, hogy békés, nyugodt ünnepekre készülhessenek. Polgárőrségünk novemberben 116 óra közterületi szolgálatot adott, ebből a rendőrséggel közösen 21 órát. Egyesületünk minden pétfürdői lakosnak áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván. Gelencsér István

Karácsonyi készülődés

•••

Advent van, a karácsonyra készülődés időszaka. Az utcákon megjelennek a fények, az otthonunkat is elkezdjük feldíszíteni. De ne feledjük el a legfontosabbat, a lelkünket felkészíteni az ünnepre. A karácsony minden ember életében egy fontos állomása az évnek. A családok összegyűlnek, együtt töltik a meghitt perceket. Azonban mindannyian tudjuk, hogy ez rengeteg előkészülettel jár. Fontos, hogy tervezzünk előre, és ne az utolsó pillanatra hagyjunk minden teendőt! A takarítás, az ajándékok beszerzése, az ünnepi ebéd hozzávalóinak megvásárlása sok feladat, ezért érdemes már most megvásárolni, amit lehet. Ne feledkezzünk meg a gyógyszerekről sem, amikre szükség lehet, hogy az ünnepek alatt ne kelljen ezen aggódni. A karácsonyi étkezések alkalmával jön össze a család. Mindenki arra törekszik, hogy a legfinomabb húsok és sütemények kerüljenek az asztalra. Hajlamosak vagyunk túlenni magunkat, hiszen a sok csábító ételnek nehéz ellenállni. Praktikus, ha kisebb tányérra szedünk, és nem nagykanállal eszünk, illetve ha többször eszünk kevesebbet. Fontos, hogy a diétázóknak ilyenkor sokkal jobban oda kell figyelni, hogy a bevitt szénhidrát és energia mennyisége ne haladja meg a megengedettet! A napközbeni csipegetés és a kellemes italok fogyasztása is beleszámít a bevitt mennyiségekbe! A túlterhelt gyomor és epe nehezen birkózik meg a nagyobb adagokkal, így ha tudjuk, hogy problémáink lehetnek, előzzük meg! Az emésztési folyamatban az enzimek játszanak szerepet. Ha a mennyiségük kevés, és a gyomorban sok a megemésztetlen táplálék, az fájdalomhoz, illetve kellemetlen felfúvódáshoz vezet. Lehetőség van olyan vény nélkül kapható gyógyszerek alkalmazására, amelyek enzimtartalmukkal elősegítik a folyamatot, így nem kell a kellemetlen tüneteket elviselnünk. A nagyon fűszeres ételek fogyasztásakor epebántalmak jelentkezhetnek, de ezek is kezelhetők epehajtók és görcsoldók használatával. Nagyon fontos, hogy a mozgásról se feledkezzünk meg! Az ünnep nem csak a lakáson belül van, hanem az utcákon is. Egy séta a szabadban a kivilágított házak között, talán egy hócsata és szánkózás a gyerekekkel, ugyanolyan kellemes perceket okozhatnak, mint a közösen elfogyasztott ebéd. A nagy játékban kimelegedve esetleg megfázhatunk, de egy forróital-por, egy lázcsillapító, vagy egy torokfertőtlenítő cukorka gyorsan segíthet, és élvezhetjük tovább az együtt töltött időt. Reméljük, ezzel a pár tanáccsal hozzájárulunk az ünnepi előkészületekhez! Kellemes, nyugodt készülődést, és békés boldog karácsonyt kívánunk! A Perfect Patika dolgozói Pétfürdői Krónika - Pétfürdő Önkormányzatának ingyenes közéleti lapja. Kiadja: Pétfürdő Önkormányzata megbízásából a Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár. Felelős szerkesztő: Angeli Katalin. Tördelő: Monok Petra. A szerkesztőség címe: 8105 Pétfürdő, Hősök tere 5. Telefon: 88/476-891. A leveleket a szerkesztőség címére küldjék. Névtelen, bérmentesítés nélküli leveleket nem fogadunk. Kéziratot nem adunk vissza. Lapzárta minden hónap 5-én.

KRÓNIKA PÉTFÜRDŐI. Minden pétfürdőinek békés, meghitt karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk!

Recommend Documents