ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.2
Környezetvédelem Türingiában Tárgyszavak: Türingia (NSZK); környezetvédelem; természetvédelem; éves jelentés.
A tartományi parlament 2000 júniusában tartott plenáris ülésén az illetékes miniszter a súlyos NDK-hagyaték felszámolásában elért nagy eredményekről számolt be − a levegő- és vízminőség, − az országosan érvényes műszaki előírásoknak (Technische Anleitungen, TA) meg nem felelő hulladéklerakók bezárása, − a hátrahagyott szennyezések ártalmatlanítása, valamint − a hazai és az európai természetvédelmi célok megvalósítása terén. A tartomány vezetése, azonosulva a korszerű szemlélettel, a javításon és helyreállításon túl, természeti értékeinek őrzése mellett nem kíván lemondani gazdaságának és infrastruktúrájának fejlesztéséről. Csatlakozik tehát a „fenntartható fejlődés” eszméjéhez és céljaihoz, amelyeket az 1992. évi Rio de Janeiró-i környezetvédelmi értekezlet „Agenda 21” című akcióprogramjában hirdetett meg és tett közzé 178 ország küldöttének aláírásával. A riói „Agenda 21” elveinek érvényesítése Türingiában A tartományi kormány 2000. évi „Leitlinien zur Umsetzung der Agenda 21 in Thüringen” című beszámolója ismerteti az Agenda 21-ben meghatározott környezeti indikátorok (1. táblázat) Türingiára érvényes értékeit, betartásuk módszereit. A dokumentum eligazításul és politikai támogatásul is szolgál a környezet ügyét cselekvő formában vállaló és hivatali minőségben is képviselő felső és középszintű vezetőknek. A helyi „Agenda 21”-ek folyamatindikátorai A szinergikus hatások kihasználása az Agenda 21 egyik alapelve lévén a fenntarthatósági mutatók meghatározásának munkájával párhuzamosan a tartományi fővárosban, Erfurtban működő szakfőiskola elkészítette a folyamat-
1. táblázat Az Agenda 21 legfontosabb, környezeti és környezeti vonatkozású szociálpolitikai indikátorai Indikátor
Mértékszám, fokmérő
Ökológia Hulladék Levegőszennyezés Nem megújuló erőforrás: talaj Megújuló erőforrás: víz Energia Közlekedés
települési hulladékmennyiség, kg/fő a zuzmóállomány változásai talajfelület-felhasználás, az összterület %-ában háztartási vízfogyasztás/fő.nap háztartási áramfogyasztás, kWh/fő személyautók száma/fő
Gazdaság Munkamegosztás Regionális önellátás Gazdasági szerkezet Árszintstabilitás A háztartások szerkezete Üzemi környezetvédelem
munkanélküliség (külön férfi és női) a túlnyomórészt regionális élelmiszereket kínálók aránya a heti vásáron a társadalombiztosításban részesülők száma gazdasági áganként a bérek árindexe (1995 = 100) kommunális adósságok egy főre, DEM (1995 = 100) az ökoaudittal rendelkező vállalatok száma
Társadalmi és szociális kérdések Bevételek és jövedelmek folyamatos megélhetési segélyben részesülők száma, megoszlása 1000 lakosra (nők, férfiak) Képzés, továbbképzés képzettség, 1000 társadalombiztosításban részesülő foglalkoztatottra számítva Lakossági és települési szerke- a be- és kiköltözők száma, 1000 lakosra, vándorlási zet egyenleg Kulturális ajánlat a három legnagyobb képzési és továbbképzési intézményben résztvevők száma, 1000 lakosra Közegészségügy a túlsúlyos gyerekek száma az iskolai beíratáskor végzett vizsgálat alapján Közbiztonság az ismertté vált bűntények száma, 1000 lakosra Részvétel közügyekben Magánelkötelezettség Demokratikus elkötelezettség A nemzetközi jogvédelem képviselete Nőügy Gyermek- és ifjúságvédelem Együttműködési felajánlások
az 1000 lakosra jutó egyesületek száma részvétel az önkormányzati választásokon fejlesztési együttműködésre fordított kiadások a községi költségvetésből, % a nők részaránya az önkormányzatban, % gyermekek és fiatalkorúak foglalkoztatására fordított öszszegek a községi költségvetésből, % a helyi Agenda 21 keretében társadalmi munkában teljesített órák száma, 1000 lakosra
indikátorok rendszerét is. Ugyanitt dolgozták ki a gyakorlati rendeltetésű „Helyi Agenda 21 Türingiában – fejlesztési lehetőségek a folyamatindikátorok alapján” című kutatási projektet, amely a községeknek megkönnyíti hatékony struktúrák kiépítését, a helyi Agenda 21 folyamat kezdetén állóknak pedig sajátos egyéni útjuk kiválasztását. A javasolt folyamatindikátorokat 2000 folyamán tartományi hivatalok, szövetségek, a helyi Agenda 21 képviselet, az evangélikus egyház és tudományos intézmények küldötteiből álló tanács részletesen tanulmányozta, és elvégezte a szükségesnek mutatkozó módosításokat. Ezt követte az indikátorok kipróbálása 10 türingiai településen. Az egy-egy község fenntartható (tartós) fejlődése és az Agenda 21 folyamat eredménye közötti összefüggés értékelése céljából a kipróbálásba bevonták helyi Agendák fenntarthatósági mutatóinak kutatási programjában szereplő négy kiválasztott próbaközséget is. A munka során kiválasztottak a helyi Agenda 21 szerinti értékelésre legalkalmasabb − hat célterületet (A-F) és mindegyikre, − három minőségi felosztást (a-c) folyamatindikátorok képzéséhez, ilyen módon egy-egy község jellemzésére, − 18 indikátorból álló egységet képeztek (1. ábra, 2. táblázat).
A-a F-c
5
A-b
4
F-b
A-c
3
F-a
B-a
2 1
E-c
B-b
0 E-b
A – strukturáltság B – célirányosság C – részvétel D – önfenntartó jelleg E – eredményközpontúság F – átláthatóság
B-c ideális külső sokszög
E-a
C-a D-c
x község + 1 év után x község
C-b D-b
C-c D-a
1. ábra Községminősítés az Agenda 21 kritériumai és a türingiai skálabeosztás alapján
2. táblázat A községek működését jellemző folyamatindikátor-képzés fogalmai Tulajdonság mint célterület
Minőség mint indikátorképző
A – Strukturáltság
a – tagolás hagyományos elemekre b – munka szerinti koordinálás c – dokumentálás folyamat és eredmény szerint
B – Célirányosság
a – vezérfonal és részcélok kijelölése b – eredmények ellenőrzése c – felülvizsgálat fenntarthatósági mutatókkal
C – Részvétel, egyetértés
a – széles politikai megalapozottság b – a községi tanácsban konszenzusképes javaslatok c – ágazatokat átfogó feldolgozás
D – Önfenntartó jelleg
a – tartalmi és időbeli folytonosság b – állandóság, kitartás c – törzstag
E – Eredményközpontúság
a – irányok, pályák kijelölése b – intézkedési és cselekvési programok c – konkrét tervek
F – Átláthatóság
a – helyi problémák prioritása b – tárgyszerű problémakezelés c – a tanácstagok széles ismertsége
Ezután elvégezték a községek indikátorok szerinti minősítését a helyi eredmények és tapasztalatok számbavétele, valamint a dokumentumok alapján. Egy − 1-től („nem érvényes”) − 5-ig („100%-osan érvényes”) terjedő skála segítségével kialakul a község erősségeit és gyenge pontjait a „tökéletesség körétől”, ill. az ideális állapottól való távolságokkal szemléltető, sajátos diagram. Az „Agenda 21” Hivatal A Türingiai Városok és Községek Szövetsége, valamint a tartományi Mezőgazdasági Környezetügyi és Természetvédelmi Minisztérium (TMLNU) – egyébként a német tartományok közt egyedül – az információ- és tapasztalatcsere bázisaként életre hívott egy, a helyi Agenda 21 átültetésének kérdéseivel foglalkozó, szervező és felvilágosító központot. Türingiában 2000-ig 300
település csatlakozott a központ munkájához és az Agenda 21 szelleméhez. Ekkor a tervezetthez képest további két hétre meghosszabbították a központ fennállását, programját kiterjesztették az Agenda-szellem és feladatok népszerűsítésével, „internetesítésével” és a társadalmi igény erősítésével azzal a céllal, hogy az Agenda 21 a kommunális politika szilárd részévé váljon. Az Agenda 21 Hivatal tevékenysége konkrét formában: − tapasztalatcsere-alkalmak különböző városokban, 1999-től kezdve évente többszöri megrendezése, − példaértékű megoldások írásbeli ismertetése és a beszámoló közreadása, − képző és továbbképző tanfolyamok saját megrendezése vagy megszervezési felajánlása, − a községek Agenda 21 programjairól brosúrák készítése és közreadása. Az „Agenda 21” és a türingiai vállalatok Az Európai Bizottság támogatásával, 1999 júliusában megkezdődött a türingiai települések számára meghirdetett „Verseny az Agenda 21 türingiai érvényesítéséért, kis- és közepes vállalatok részvételével”. A hároméves program, az erfurti Munkabiztonsági, Minőségirányítási- és Környezetügyi Társaság védnöksége alatt, az alábbi célokkal indult: − életképes munkahelyek fenntartása, ill. teremtése, − a környezetet tehermentesítő hatások elérése a településeken, − költségcsökkenés a vállalatoknál és − műszaki újítások támogatása a régiókban. Az indítás óta eltelt 18 hónap alatt a 32 helyi és regionális Agenda 21 folyamatban részt vevő kis- és középvállalatok száma 477-re emelkedett, a kezdetinek kétszeresére nőtt. A versenypályázatok közül a két tartományi minisztérium és két kamara képviselőiből álló bírálóbizottság négy kategóriában 1., 2. és 3. helyezéseket, állapított meg, és 5000, 3000, ill. 2000 DEM-mel díjazta őket. • A verseny kategóriái I. kategória: A részt vevő vállalatok legjobb intézkedései az Agenda 21 szellemében 1. helyezett – Greiz városa „Kéz-a-kézben-művesek” – vállalatok szövetsége innovációk, marketing, gyártás és beszerzés közös végzésére. 2. helyezett – Mühlhausen városa – Innovatív technológiák és zárt regionális/helyi anyagáramok létrehozása vállalati költségcsökkentés céljából.
3. helyezett – Zeulenroda városa – Vállalati állományfelvétel, fafeldolgozó üzemek és szakiskola összekapcsolása. 4. helyezett – Ilm járás – Napenergia bevezetése egy üzemben, kis energiájú építésmód szerinti eljárás. 5. helyezett – Eichsfeld körzete – Több közigazgatási egység összekapcsolása, az Agenda 21 folyamat az Ohm-hegységben és Leinefelde városban. II. kategória – Sikeresen megvalósított tervek az Agenda 21 szellemében 1. helyezett – Schmalkeldan városa – Kis- és középvállalatok környezeti témákat érintő intézkedései és programjai, társadalmi vonatkozású brosúrák, „Energiamegtakarítás az iskolákban” projekt, kerékpárút-tervek. III. Kategória – Innováció/kreativitás 1. helyezett – Greiz járás – Megújuló nyersanyag (kender) termesztése feldolgozása és eladása Greiz textiliparának feltámasztására. 2. helyezett – Gera városa – Virtuális ház: megjelenítés háromdimenziós környezetben, közös bemutatás külföldi partnervárosokkal. IV. Kategória – Vonzó bemutatás/sikeres rendezvények 1. helyezett – Erfurt városa – Virtuális ház: megjelenítés háromdimenziós környezetben, közös bemutatás külföldi partnervárosokkal. 2. helyezett – Hohnstein-Südharz közigazgatási egység – A Gipskarst forrásvidék és munkaterület helyreállítása. 3. helyezett – Gotha városa – Számos előadás a szerkezetváltás és a piacfeltárás témakörben, közös rendezvények egyesületekkel, iskolákban, beszámoló a helyi televízióban. 4. helyezett – Hohenleuben városa – Vályogépítés bemutatása, internet honlapon is, a „Nyitott műemléknap” alkalmából. Képzés, ismeretterjesztés Az Agenda 21 Hivatal 2000 tavaszán tanfolyamot rendezett hatósági dolgozók részére néhány gyakorlati témakörben: − az Agenda 21 tartalma, céljai és feladatai, − az alkalmazást szolgáló egyéni cselekvés lehetőségei hatósági szinten, helyi Agenda 21 folyamatok célválasztása és minősége. A nagy érdeklődésre való tekintettel 2001-ben megismételték a kurzust. Az Agenda 21 céljainak és elveinek érvényesítése érdekében gondot fordítanak az egyes lakossági csoportok felvilágosítására és motiválására is. A különféle ismeretterjesztőkről, tájékoztatási és képzési kínálatról – a Türingián kívüliekről is – kiadványokból, interneten is tudomást szerezhet az érdeklődő
közönség. 2000-ben 48 ilyen előadást, tanfolyamot, szemináriumot stb. tartottak 1539 résztvevővel. Nem marad el a környezetüggyel kapcsolatos ismeretterjesztő és -bővítő erőfeszítések hatékonyságának vizsgálata sem. Egyelőre a kiértékelés tájékoztató eredményei állnak rendelkezésre a kérdéskörre vonatkozó ismereteket és érzékenységet kutató kérdőíves lakossági felmérések alapján. A környezetügyi tájékoztatást és képzést szolgáló négy tartományi intézményt a Türingiai Környezetismereti Munkacsoport tömöríti (Arbeitskreis Umweltbildung Thüringen), − Észak-Türingiai Környezeti Akadémia (Umweltakademie Nordthüringen), − Környezeti Médiumközpont (Umwelt-Medien-Zentrum), Arnstadt, − Környezeti Információs Központ (Umweltinfozentrum), Meiningen, − A Városi Közigazgatás Környezetügyi Hivatala (Stadtverwaltung, Umweltbüro), Jena. Az intézményes oktatás és tanterven kívüli környezeti ismeretterjesztés keretében említést érdemel az iskolákban „A környezet iskolája Európában” címmel 2000-ben és 2001-ben meghirdetett verseny, amelynek eredményeképpen a tanintézetek elnyerhetik ezt a címet, és a legjobb pályázót jutalomban részesülnek. A környezet iránti elkötelezettség kifejezésének kedvelt formája főként fiatalok körében 1992 óta az „Önkéntes ökológiai év” (des Freiwillige Ökologische Jahr, FÖJ), amelynek céljai Türingiában − a környezetvédelem elveinek érvényesítése az iparban, a kis- és kézműiparban, a mezőgazdaságban és a közigazgatásban, − a gazdaság és az ökológia kapcsolódásainak kimutatása vállalatoknál, − a gazdaság, a környezet és a társadalom összefüggéseinek ismertetése környezetpolitikai témák kapcsán, − előkészítés a munka világára, − felelős és együttműködő magatartás közvetítése a fenntartható fejlődés vállalása és szellemének terjesztése érdekében. A FÖJ minőségének javítására a 2001-ben felállított Türingiai Tartományi Környezetügyi és Geológiai Intézet (Thüringer Landesanstalt für Umwelt und für Geologie, TLUG) az erfurti Pedagógiai Főiskolával közösen elkészített egy szemináriumi segédletet „Útmutató az önkéntes ökológiai év pedagógiai keretkoncepciójának megvalósításához Türingia Szabadállamban” címmel. Megjelent a pedagógus munkatársak tevékenységének minősítésére alkalmas „Környezeti képzés Türingiában 2000 – ajánlás a környezeti ismereteket közvetítő előadások, kurzusok, rendezvények hatékonyságának vizsgálatára” című kiadvány is, amelyet a Német Szövetségi Környezeti Alapítvány (Deutsche Bundesstiftung Umwelt, DBU) keretében dolgoztak ki. A FÖJ népszerűsítésére és az általa kínált egzisztenciális lehetőségek ismertetésére film is készült amely a tartományokkal, így Türingiával is külön foglalkozik.
Fenntartható gazdálkodás Az EK 1993. évben kelt 1836. számú, ún. ökoaudit rendelete (angol rövidítése EMAS) ipari vállalatoknak környezetkímélő termelésirányítási és üzemellenőrzési rendszerben való önkéntes részvételére vonatkozik. Ehhez a türingiai vállalatok is növekedő számban (1996-ban 12, 1998-ban 55, 2000ben már 100 cég) csatlakoztak és csatlakoznak, és vetik alá magukat az ökológiai megméretésnek. A rendelet előkészületben levő módosított változata (EMAS II.) „logo”ként meghirdeti azon vállalatok kitüntetését és listájuk közzétételét, amelyek kötelezik magukat üzemi környezetvédelmük folyamatos javítására, s ezt szigorú követelmények betartásával független auditáló előtt igazolják. A környezet érdekében végrehajtott intézkedések értékelésére nyolc türingiai vegyipari és fémfeldolgozó vállalat részvételével kipróbálták az ISO 14031. sz. szabvány alkalmazhatóságát, kidolgozták és tesztelték az alapanyagokra és a termékekre vonatkoztatott, vállalati környezetpolitika ágazatonkénti mutatóit. Ezek, alkalmazásukkal együtt útmutató formájában meg is jelentek. Nemzetközi kapcsolatok Az EU PHARE-programja keretében Türingia is támogatja a közösségbe való belépésre váró államok előkészületeit az ún. belépési partnerségek formájában. Így a tartomány környezeti kérdésekben (is) illetékes minisztériuma (Thüringer Ministerium für Landwirtschaft, Naturschutz und Umwelt, TMLNU) időszaki vagy tartós megbízású tanácsadót küld Szlovákiába a belépés környezetügyi feltételeinek teljesítését megkönnyítendő. Különösen szoros kapcsolatot ápol Türingia, már 1995 óta Magyarországgal, annak egyik összetartó ereje a két ország együttműködésen munkálkodó és illetékes minisztériumaik képviselőiből álló vegyes bizottság amely évente ülésezik váltott helyszíneken. A TMLNU szakemberei segítik Magyarországon az EU-irányelvek beillesztését a hazai joganyagba, pl. a növényvédő szerek talajban és vízben való kimutatása, továbbá a hátrahagyott talajszennyezések új módszerű kezelése terén. Természet- és tájvédelem A pótolhatatlan fajták és biotopok egyedi védelmét mint súlyponti programot Türingiában is felváltotta a biológiai sokféleség megőrzésének átfogó törekvése és korszerű szemlélete, amely a megóvást nem valamely fennálló állapot konzerválásának, hanem ember és környezet kölcsönhatásaival zajló, dinamikus folyamatként fogja el.
Németországban az 1999. és 2000. év folyamán vitatták meg a területek kijelölését a Flora-Fauna-Habitat- (FFH-) irányelvnek megfelelően. Türingia, elsőként és valamennyi szövetségi tartomány számára példamutatóan, minden felhasználó érdekképviselettel, az elismert természetvédő egyesületekkel és a községi csúcsszervekkel összehangolva bocsátotta ki rendeletét az irányelv szabályozott végrehajtására. Az eljárásban, amely az „FFH-kijelölés türingiai útjaként” vált ismertté, sikerült egyeztetni a természetvédelem, másfelől az úthálózat és az építési szektor kibékíthetetlennek látszó igényeit és jogviszonyait. Ezáltal Türingia nyújtja a német tartományok közül a legnagyobb tervezési biztonságot községek és magánvállalkozók számára. Az FFH-területek természetkímélő felhasználása üdülési, mező- vagy erdőgazdasági célokra, termelő és értékesítő struktúrák kiépítésére vagy megszilárdítására nincs ellentétben az irányelvvel, sőt hosszú távon óvja az ott honos fajok életterét. Türingia FFH-területei fontos részét képezhetik az európai „Natura 2000” természetvédelmi hálózatnak. Fajta- és biotopfelmérések A biotopok állapotát és a növény- és állatfajok állományát körzetenként vagy járásonként felmérő térképezési munkákat tartományi szinten a fajta- és élőhelyvédelmi program fogja össze, további célja pedig az adatok számítógépes feldolgozása, jól hozzáférhető és felhasználható formában. A térképészetileg és elektronikusan is rendezett, kimerítő gyűjtemény tájékoztat Türingia törvényesen védett területeiről, és kellő adatszolgáltatással megkönnyíti az FFH-területekkel kapcsolatos jogi eljárásokat. A természetvédelmi adatfelvétel − külön állat- és növényfajták, továbbá − biotopok szerinti, ezen belül − szabadtérségi, − erdei és − falusi térképészeti felmérést tartalmaz. A türingiai fajtafelmérések adatait a TLUG-nál elhelyezett THKART és FLOREIN adatbank tárolja. Ezek 2000-ben 291 400 adatot tartalmaztak, köztük 72 300-at és kb. 25 000-et egy-egy kisebb terület természetközelségét jelző, bioindikátor értékű kétéltűek madárfajtái előfordulásáról. A tárolt fajtaszám 6286, de a Türingiában élő összes növény- és állatfajták számát több mint 10 000-re becsülik. A központi adatbázisnak nagy jelentősége van − a környezeti összeférhetőség vizsgálatánál, − beavatkozási, tájalakítási terveknél, − fajták és élőhelyek védelmét szolgáló programok tervezésekor. Türingia összes növényfajtáinak feltérképezését a TLUG közösen koordinálja a Jenai Friedrich Schiller Egyetem botanikai intézetével („Herbarium
Haussknecht”). A cél a virágos és virágtalan növények teljes tartományi elterjedését bemutató atlasz elkészítése 2,5 km-es négyzetráccsal majd ennek alapján a figyelmeztető „Vörös lista” (Rote Liste) felállítása és védőprogramok kidolgozása. Ebben 2000-ben több mint 100 önkéntes segített, mintegy 1,38 M közlést a helyszínről, 215 000 egyedi közlést publikációkból dolgoztak fel. A szabad térségek értékesnek ítélt biotopjáról, infravörös légi felvételes részletes kiértékelésével készít térképeket 13 szakember, amelyek digitalizált formában is a természetvédelmi hatóságok rendelkezésére állnak. 2000 végéig Türingia területének kb. a felét dolgozták fel. Az erdei biotopok térképezése 1993 óta folyik, és 2000 végéig az ország erdőterületeinek 80%-áról készült el a természetvédelmi igényű felmérés. A falvak és környékük – ugyancsak a TLUG megbízásából és felügyelete alatt – 1995 óta elindított feldolgozásának fő rendeltetése az információgyűjtés az e térségekben található értékes élőhelyekről és azok veszélyeztetettségéről, az esetleg szükséges védelmi programok kidolgozásához. Természetvédő jogszabályok Türingiának a két Németország egyesülését követő erőteljes gazdasági fellendülése 1992 és 1996 között 8900 ha területet vont el a természettől, ami fokozott figyelmet igényel az illetékesektől ahhoz, hogy a tartomány megmaradjon „Németország zöld szívének”. Türingia természetvédelmi törvényének (Thüringer Naturschutzgesetz, Thür NatG) hét cikkelye szabályozza a természetbe való beavatkozást. Célja azonban nem a kíméletlen tiltás, rendelkezései inkább a helyszínválasztás és a tervezés környezetvédelmi irányultságú optimálást szolgálják. Ennek különösen jól példája az új autópályák nyomvonalának gondos kijelölése a szükségesnek felismert hálózatbővítés korlátozása nélkül. A jövőben is elkerülhetetlenül számítani kell olyan helyzetekre, amelyek a beavatkozást végzőnek nem teszik lehetővé a választást a megelőző és az utólagos kiegyenlítő vagy helyettesítő intézkedések között. Ez utóbbi esetben pl. lehetőleg egy patak vagy más értékes biotop fölött vezetett autópálya mellett, mintegy a biotop folytatólagos kibővítésével kell új medret, életteret kijelölni és feltételeit megteremteni („kiegyenlítés”), sokkal inkább mint az adott helyszíntől távolabbi telepítéssel („helyettesítés”, „pótlás”). Ha egyikre sincs mód, akkor a „beavatkozóra” a törvény fizetési kötelességet ró, amelynek összegét – a költségvetésbe való beolvasztás nélkül – nagyobb, a természettől elvont nagy értékű terület – újraélesztésére – „renaturálására” fordítják. A történelem figyelemre méltó „mellékhajtásaként” az egykori német/német országhatár mentén több hosszú időn át érintetlen és továbbra is megőrzésre érdemes folt maradt, pl. egy az európai „orchideák” (kosbor-félék, Orchideaceae) számos fajtájában gazdag félszáraz, meszes talajú, rövidfüves, cserjés rét mint jellegzetes élőhely.
Kiemelt gondoskodás illeti meg Türingiában a valaha írtandó, terméspusztító, majd prémállatként befogott, már szigorúan védett hörcsögöket. A fajt az erősen veszélyeztetettek közé sorlja mind a Berni Konvenció, mind az FFHirányelv. A TMLNU 1998-tól kezdve szerződést kötött nyolc gazdasággal kijelölt területeinek „hörcsögkímélő” használatára, az ebből származó jövedelemkiesés pótlásával. 2001-ben pedig elindította „A hörcsög megtelepedésének vizsgálata különböző megművelt földek mezsgyéin” című ötéves programot. Türingia „zöld szalagja” Az egykor csak életveszély árán megközelíthető gyepű ma az említett okokból „Türingia zöld szalagja”. Ez Németországban 737 km-es hosszával is egyedülálló sáv a legmagasabb szintű szövetségi környezetjogi védelemben részesül, és a szomszédságában is kímélő mezőgazdasági használatban való megegyezésre törekszenek a hatóságok a tulajdonosokkal és a bérlőkkel. Ez a kiemelt státus nemcsak a helyenként Európában is egyedülálló bioszféraszakaszokat illeti meg, hanem a német és az európai történelem egy sötét szakaszát idéző „zöld emlékművet” is. A védelem teljes és végleges kidolgozása most van folyamatban nem „a zöld asztalnál”, hanem a helyszíneken, terepen, az érintettekkel való egyeztetések mentén haladva. Már elkészült 17 részben további megvalósításra váró helyi, részletes legeltetési, sétányhálózati stb. projekt és 13 további, gyakran konfliktusmegoldó terv külső szakértők bevonásával. A használati ellentéteket és tulajdonjogi vitákat mintegy 18 800 ha területen kellett 19 tisztázó– kompenzáló eljárással és vásárlásokkal rendezni. Ehhez Bajorországgal, Szászországgal és Hessen tartománnyal való együttműködés szükséges. A Német Környezet- és Természetvédelmi Szövetség (Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, BUND) a Zöld Szalag mentén 30 ha birtokosává és nagyobb területek szakszerű gondozójává vált. A türingiai Zöld Szalag természeti és történeti értékeit iskolai és a TMLNU által megtervezett iskolán kívüli bemutató látogató- és kirándulóprogramok teszik közkinccsé. A türingiai lápok A lápok, azaz a 30 cm-nél vastagabb tőzegréteggel fedett kisebbnagyobb nedves földdarabok Türingia területének csak 0,5%-át foglalják el, de mint ökológiailag nagy jelentőségű és Európa-szerte fogyatkozó élőhelyek kivételes rangjuk van a tartomány környezetügyében. Az európai FFH-irányelv a lápokat „közösségi fontosságú”, a helyi és felföldi lápokat a „prioritások közt is első helyen megóvandó” élettereknek minősíti. A türingiai Karm hegyláncon levő lápvidéket, a természetvédelmi területnek járó kíméleten túl a Vörös lista „teljes pusztulással fenyegetett” biotopjai
közé sorolták. Mára a régi beavatkozásokat – tőzegtermelés, erdőtelepítés – helyreállító (zömében társadalmi) munkával remény van a lápos megmentésére, csaknem egykori kiterjedésében. A további munkát egyetemi és múzeumi szakemberek által készített programok segítik, és egészítik ki korszerű eljárások kidolgozásával, végrehajtásukat pedig 1999-ben magára vállalta az erfurti Tartományi Környezetügyi Hivatal. A két legjelentősebb türingiai hegyi lápos kívánt állapotának eléréséhez szükséges − legalább 1 m magas gátakkal épült duzzasztómű felépítésének, − 22 ha meglevő erdőállomány kivágásának és − az egyéb nem lágyszárú növényzet területe legalább felével való csökkentésének határidejét 2003 végében jelölték meg. Ökológiai erdőgazdaság Az erdők 30%-os felületarányukkal, Türingia legbecsesebb nagy kiterjedésű ökoszisztémái, amelyben rendszeres évi állományfelmérést végeznek. 2000-ben az erdőterület 342 pontján 8208 mintát vettek a fák „egészségvizsgálata” céljából. A fakoronák állapota eszerint 1993 óta folyamatosan javul, bár a legutóbbi években lassuló ütemben (2. ábra). Megjegyzendő, hogy a türingiai erdők károsodása a németországi átlaghoz képest mindig súlyos volt, és a mai „örvendetes” állapot még mindig a hibátlan fáknak csak 30%-os, az erősen sérültekének még mindig 28%-os arányát jelenti. 100% 19%
17%
17%
22%
24%
27%
24%
36%
38%
28%
29%
30%
41%
42%
42%
31%
29%
28%
1998
1999
2000
80% 31%
30%
33%
60%
33%
37%
40%
20%
50%
53%
50%
45%
39%
37%
38%
1996
1997
0% 1991
1992
1993
1994
károsodott
1995
gyengén károsodott
nem károsodott
2. ábra Az erdőkárosodás alakulása
Fajták szerinti megoszlásban viszont Türingia követi az országos trendet: a tűlevelűek és a tölgy „gyógyuló” irányzatával a bükkállomány romló állapota áll szemben. Az általános megfigyelés, hogy az öregebb fák koronája jobban és gyakrabban ritkul, mint a 60 évnél fiatalabbaké. A kétségtelenül pozitív eredményben kulcsszerepe van az egyre szigorúbb levegőtisztasági rendszabályoknak és betartásuknak. A káros mérgező ipari kibocsátások ugyanis nagy mértékben csökkentik a fák ellenállását − biotikus (rovarok, gombák, vadak) és − abiotikus (szárazság, fagy, vihar) ártalmakkal szemben. A mérgező hatások közül az erdők különösen a nagy nitrogénbevitelt nem viselik el tartósan, károsodás nélkül. A szúrópróbaszerű kárfelmérés mellett a tartományi Erdőgazdasági és a Természetvédelmi Felügyelet közös biotopfelmérést végez. Ennek a tartományi erdőfelület immár 80%-ára (kb. 430 000 ha) kiterjedő eredményei biotoptérképre és egy digitális rendszerbe („ökológiai erdőgazdasági információs rendszer” = Waldökologisches Forstliches Informationssystem, WÖFIS) kerültek. A széles adatbázis lehetővé teszi az erdővagyonnal való sokoldalú gazdálkodást, a korszerű kitermelés és különféle szabadidős, oktató, motivációs stb. hasznosítások mellett olyan kisebb területek, „természetes erdőparcellák” (Naturwaldparzellen) kijelölését, amelyeket nem érhet aktív emberi beavatkozás, amelyek tehát spontán dinamikájuk szerint fejlődnek, sajátos flórájukkal és faunájukkal együtt. A természetes erdőparcellák a leíró megfigyelés és a tudományos vizsgálódás értékes terepei, továbbá referenciatérségek a természeti állapot, ill. attól való eltérések minőségi és mennyiségi megítélésére. A jelenlegi négy természetes erdőparcella mellé 100 ha átlagos méretben további 17 kijelölését tervezik, amelyek hálózatot alkotva lefedik majd Türingia klimatikusan és természetrajzilag jellemző erdős vidékeit. Ezek közt lesznek már védett, esetleg régebben kisajátított területek, de másutt szintén meg kell oldani a felmerülő tulajdonjogi kérdéseket. A türingiai vadpopuláció A kisvadak közül a nyúl-, a fogoly- és a rókapopulációról készül 1994 óta rendszeres tartományi kataszter. Ennek tanúsága szerint a nyúlállomány a jelenlegi alacsony, 21/100 ha-os, a foglyok egyedszáma pedig 0,6/100 ha-os szinten állandósult. Állatorvosi vizsgálatok szerint ez nem betegségeknek vagy reprodukciós zavaroknak tulajdonítható, inkább a rókák elszaporodásával és a kilövéses ritkítás elégtelenségével függ össze. A javító intézkedések hatása az értékes kisvadállományra azonban csak néhány év elteltével mutatkozhat.
A fajdpopuláció nagy duzzasztóművek és völgyzáró víztározók építését szenvedte meg, s az elvesztett élettereket most a szomszédos erdőterületek felkínálásával, többek között megfelelően válogatott ritkítással a madár főtáplálékát képező bogyós termésű cserjék (pl. vörös- és feketeáfonya) telepítésével kívánják alkalmas fajdhabitattá átalakítani. Egyelőre Oroszországból importált 1:2 hím/tojó arányú példányokat is kibocsátottak. Mindez a legkorszerűbb beavatkozási technikákkal az említett kiegyenlítés szellemében, több, de maximálisan 20 év alatt zajlik majd le. Az importfajdok honfoglalásának, az új terepen való mozgásának megfigyelésére néhány példányon kipróbálták a műholdas távérzékelést is. Ezt a módszert rendszeresen alkalmazzák nagyvadak életterének, táplálkozási szokásainak (az etetők felkeresésének) és egyéb vándorlásának több éves tanulmányozására. Hím és nőstény gímszarvasok nyakába GPS-vevőt (global positioning system) szerelnek s a készülékeket az állat tartózkodási helyének napi háromszori regisztrálására programozzák. Többek közt nagy különbséget találtak a bikák és az üszők bejárt területe (átlagosan 1928, ill. 602 ha) és legnagyobb megtett távolsága (5, ill. 2 km), valamint az idős és fiatal állatok mozgása között. Környezet és mezőgazdaság Türingiában is intenzív érdeklődés, ill. szakmai gond tudományos és kísérleti tevékenység kíséri mind professzionális, mind laikus oldalról a mezőgazdaság gyakorlatát és fejlődését az eljárások (főként az állattartás) korszerűsége, környezeti hatások és a termékminőség szempontjából. Néhány ismertté vált takarmányozási hiba (és a kergekór állati liszttel való terjedésével felcsigázott aggodalmak) miatt és kellő felvilágosító munka hiányában a közvéleményben szinte általánossá vált a tömeges állattartás elítélése. Türingiában egyébként éppen a szarvasmarha esetében kedvezők a „fajtahű” tartás feltételei: 1 állatra 1,9 ha jut, és a legelők 90%-án extenzív gazdálkodás folyik. A szakszerű mezőgazdasági termelés szavatolja minőségi termékek környezetkímélő előállítását is. A módszerek környezet kompatibilitásának megítélésére Türingiában évek óta érvényben vannak − a környezetkímélő földhasználat kritériumai (Kriterien umweltverträglicher Landbewirtschaftung, KUL) és ezekhez kapcsolódva egy átfogó, − a környezetkímélő mezőgazdaságot, a kultúrtáj megőrzését, a természet védelmét és a tájgondozást támogató program (Programm für Förderung von umweltgerechter Landwirtschaft, Erhaltung der Kulturlandschaft, Naturschutz und Landschaftspflege, KULAP). 40 türingiai üzemben végzett vizsgálatok azt igazolják, hogy a környezettel összeegyeztethető gyakorlat és a nagy termékenység nem zárja ki egymást. A tűréshatárok nagy hozam mellett is betarthatók, ha a kockázatok
nem maradnak rejtve és modern eszközök, pl. integrált növényvédelem vannak használatban. Az élelmiszerkínálatból a „biotermékek” iránt nő az érdeklődés. A tartomány vezetése 2010-ig a megművelt földek 10%-ára kívánja növelni az ökológiai követelményeknek és a KULAP irányelveinek megfelelő gazdálkodás alá vont terület arányát. E célra 139 M DEM-et különítettek el. Mind a KULAP, mind az össznémet mezőgazdasági jogrend a „jó mezőgazdasági szakmai gyakorlaton” (gute fachliche Praxis in der Landwirtschaft – best agronomic practice) alapszik. Az agrárjogrend tartóoszlopai a trágyahasználatot, a növényvédelmet és a talaj művelését szabályozó szövetségi törvények, amelyek (jogállásuk szerint megkülönböztetve) szankciókkal támogatott előírásokat, valamint alapelveket és cselekvési ajánlásokat tartalmaznak, és a mezőgazdaságnak nemzetközi összehasonlításban magas környezetvédelmi szintet biztosítanak: − a trágyázási törvény a trágyahasználatot (ill. használati tilalmakat) a trágyaigény és a tápanyag be- és kivitel meghatározási módszereit, − a növényvédő szer törvény a szerek helyes, vagyis nemcsak a növények egészségét és a termények minőségét, hanem az emberi egészségvédelmet is szavatoló használatát, utasításait tartalmazza, − a talajvédelmi törvény a talaj káros megváltoztatásait ismerteti és igyekszik megelőzni. Biotermelés – ökológiai földművelés és állattartás Az ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzem, ember, állat, növény és talaj együttműködésén alapuló élő szervezetnek tekinthető, amelyet − a természetes közegek (levegő, víz, talaj) védelme, − zárt tápanyagláncok teremtése és fenntartása, − a talaj termelékenységének fenntartása, − ökoszisztémák önszabályozó erejének kihasználása, − kemizálás kiiktatása, − az állatfajtól nem idegen tartás, − genetikailag módosított szervezetek és származékaik mellőzése, valamint − aktív természet- és fajtavédelem jellemez és határoz meg. Türingiában az 1990 óta tartó folyamatos növekedés eredményeképpen 1999 végén, 164 üzem folytatott ökológiai gazdálkodást kb. 14 000 hektáron, azaz a mezőgazdasági használatban levő összterület 3,9 és a szántóföldek 1,9%-án (3. ábra). Termékeiket 201 vállalat dolgozta fel.
extenzív művelés, üzemátállítás
ökológiai művelés
mezőgazdasági földterület, ha
15 000 12 500 10 000 7 500 5 000 2 500 0 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
3. ábra Az ökológiai mezőgazdaság támogatása Bioenergia Türingiában a Gazdasági Munkaügyi és Infrastruktúra-fejlesztési Minisztérium (TMWAI) becslése szerint 2010-ig mintegy 14 000 TJ (1012 joule) megújuló energiát, ennek két harmadát bioenergiában lehetne termelni az alábbi, energiahordozónkénti megoszlásban, TJ: Szalmafölösleg 20 750 Tájgondozási széna 781 Városi zöldterületek hulladéka 69 Erdei hulladék 6 400 Fafeldolgozási hulladék 2 167 Építőipari fahulladék 658 Biogázgyártás 3 200 Energetikai repceolaj (40 000 ha) 1 520 Energetikai faültetvények (20 000 ha) 3 500 A bioenergia műszaki potenciálja megfelel a tartományi primerenergiaszükséglet 10–14%-ának, jelenlegi aránya kb. 1,5%. A legnagyobb mennyiségben erdei, építési és fűrésztelepi hulladékot, szalmát két nagyobb és három kisebb fűtőműben használnak fel. Az előbbiekben dolgozzák ki jelenleg a biogén szilárd fűtőanyagok európai érvényű szabályrendszerét, amely bekerül a német szövetségi törvényerejű „Műszaki Előírások” (Technische Anleitung, TA) sorozat TA Luft kötetébe. A megújuló energiákra vonatkozó szövetségi törvény szellemében fejlesztik a biomasszából kiinduló villamosenergia-termelést is. E téren vezet a
hígtrágyából nyert biogáz, azaz nagyrészt metán. A lehetséges hozam évi 90 M m3, ami kofermentumokkal növelhető. Türingiában jelenleg hat üzem termel napi 22 000 m3 biogázt, amelyet gázmotorhajtású erőműben hasznosítanak. A biogáztermelés sok gazdaság terveiben szerepel. Türingiában kb. 40 000 ha termelésből kivont területen vetettek nem élelmezési rendeltetésű („non-food”) repcét, biodízel és más műszaki olajok előállításához. A jövőben a lehetséges gazdasági és ökológiailag elfogadhatóan művelhető repceültetvények területét 63 000 ha-ra, hozamát 220 000 t-ra növelik. Hektáronként 1100 l repcedízel nyerhető, ami tartományi termelésként mintegy 75 M l/év-nek felel meg. A jelenleg működő öt olajosmag-feldolgozó üzem kapacitása 90 000 t repcemag, termékeik: − biodízel teherautókba és autóbuszokba, − fűtőanyag növényolajos fűtőműveknek, − fűrész- és építőipari olajok, − „ökológiai” lámpa- és gyújtóolajok. Integrált növényvédelem Az integrált növényvédelem olyan eljárások kombinálása, amelyek a biológiai, biotechnikai, növénynemesítési és termesztéstechnikai szempontok prioritása mellett, a szükséges minimumra csökkentik vegyi növényvédő szerek használatát. Ennek jegyében működik a Türingiai Mezőgazdasági Hivatal tanácsadó szolgálata is helyszíni útmutatással, és interneten vagy faxon közölt számítógépes prognosztikai modellekkel. A hivatal 2000-ben 256 üzemet látott el aktuális, 550-et írásbeli információkkal. Ezen kívül 1250 gazda és 490 kertész részesült oktatásban 38, ill. 25, a hivatal által szervezett előadáson. Részben mindennek köszönhető, hogy a szövetségi 2 kg/ha-os átlaggal szemben, a türingiai földművelők 2000-ben megelégedtek hatóanyagra számítva hektáronként 1,7 kg vegyi növényvédő szerrel, ugyanannyival, mint az előző évben. A „Környezetkímélő integrált növényvédelem” 1992-ben meghirdetett programja szerint központi keretből 6,6 M DEM-et fordítottak csökkentett elfolyású, számítógépes mennyiségszabályozással ellátott permetezőkre, modern gyomirtó technikára és segédeszközökre kártevő prognózisok készítéséhez. A Mezőgazdasági Hivatal 2000-ben − 406 alkalommal ellenőrizte a növényvédőszer-maradékot a talajban, a permetezés elfolyásait, a készülékvizsgálati címkék érvényességét és a méhészetek védelmét, − 812-szer veszélyes kártevők megjelenését, − 25-ször az integrált növényvédelemhez csatlakozott gyümölcs-, zöldség-, gyógy- és fűszernövény-termelők ültetvényeit.
Összesen 16 esetben találtak a növényvédelmi törvénnyel szemben kihágást, és 3-szor szabtak ki pénzbüntetést. A tanácsadó és ellenőrző tevékenység a talaj- és felszíni vízvizsgálati eredményekben is tükröződik: Türingia csupán szórványosan kimutatott növényvédőszer-maradékával, Németországban első helyen áll. Trágyázás és tápanyagciklus A trágyázás „jó szakmai gyakorlatát” a legfontosabb növényi tápanyagokra (N, P, K, Mg) a talajba való bevitel és az onnan a terménnyel történő kivitel egyenlegéből lehet megítélni (3. táblázat). 3. táblázat Tápanyagegyenleg Türingia 803162 ha megművelt (és művelhető, aktuálisan parlag) területének talajában, 2000-ben Tételek
Tiszta tápanyag, kg/ha N
P
K
Mg
Bevitel szerves trágya szalma az istállótrágyában műtrágya N-megkötés szimbiotikusan Összes bevitel
35 2 113 11 161
10,1 0,5 6,5 – 17,1
48 5 10 – 63
6,4 0,5 1,0 – 7,9
Kivitel betakarítással fő- és melléktermékek elszállítva a talajon maradt melléktermékek
146 130
27,5 23,9
116 78
15,2 12,1
Egyenleg: bevitel–kivitel fő- és melléktermékek elszállítva a talajon maradt 70%
+15 +31
–10,4 –6,8
–53 –15
–7,3 –4,2
A 2000. évi egyenleg az optimális nulla-szaldót kevéssé túllépő – nitrogénre hektáronként 31 kg-os pozitív, foszforra 6 kg-os negatív – értékekkel környezetkímélő agrártechnikára enged következtetni. A trágyázás hatékonyságát tekintve a pozitív érték a tápanyag teljes, a negatív nem kielégítő, valószínűleg a minőséget is befolyásoló hasznosítását jelzi. A rendszeresen végzett talajvizsgálatokból 1993 óta tartományi szinten felállított tápanyagegyenlegek irányzata a másodrendű jelentőségű káliumra és magnéziumra is kedvező, de a mindkét irányú, azaz hiányos ellátásról, ill. talajban maradt fölöslegről tanúskodó helyi kilengések arra figyelmeztetnek,
hogy a szakszerű talajerőpótlás érdekében változatlanul szükség van alkalmi és prognosztikai segítségre és tájékoztatásra. A KULAP részei: A) környezetkímélő, ezen belül – gyomirtó és műtrágyamentes földművelés – extenzív gyümölcs- és zöldségtermesztés, B) Extenzíven művelt rétek, legelők, – szántókból rét, legelő C) Az extenzív jelleg kiterjesztése – mezsgyékre, valamint – további területek „pihentetése” (parlagprogram). Az 1999/2000-es gazdasági évben Türingia 2440 gazdasága vett részt a KULAP-ban, mégpedig − az A részprogram kertében 240-nel, azaz 13 700 hektárra nőtt az ökológiai igények szerint megművelt terület, − a B részprogram szerint kb. 770 ha szántó vált rétté, legelővé, − a C szerinti teljesítések feltehetően átmeneti visszaesése – csupán 530 ha körüli, új parlag” – az ennek támogatására előirányzott ötéves keret kimerülésének tulajdonítható. Az általános vidékfejlesztés részeként a KULAP-ot is korszerűsítik, amennyiben többek közt az egyes nem kellő fogadtatásra talált részprogramoktól – pl. kémiai növényvédelem kiküszöbölése – elvont összegeket más, köztük új célokra, pl. vízparti erdősávok védelmére fordítják. Környezet- és vidékfejlesztés Türingia falvainak és vonzóerejüknek fejlesztését is az Agenda 21 szellemében, gazdaságilag vállalható, ökológiailag ésszerű és társadalmilag kiegyenlített módon tervezik, emellett jellegük, öntörvényű életvitelük megtartására törekedve, azaz több, olykor egymással ellentétes igények között az optimumot keresve. A falu egyben környezet- és tájalakító programjának legszembetűnőbb akciói: útburkolás a felszínt nem teljesen záró gránitkockázattal, a vidékre jellemző fásítás, üresen álló épületek hasznosítása (olykor „zöldmezős” beruházások elkerülésével), egykor termesztett növények újratelepítése. Mindez a lakosok motiválásával, szépítő ötleteikkel kiegészítve történik, jutalma pedig az „Aranyfalu” vagy az „Entente florale” (kb. virágos közösség) címmel járó érdemérem elnyerése lehet. Az „Agrárszerkezeti fejlesztéstervezés” (Agrarstrukturelle Entwicklungsplanung, AEP) feladatai: − területi konfliktushelyzetek és fejlesztési lehetőségek feltárása, − a vidékbe illeszkedő területfejlesztési koncepciók és irányelvek megfogalmazása,
− javaslattétel a fejlesztési koncepciók megvalósításának eszközeire, − az átalakítások területi és időbeli prioritási sorrendjének, valamint − finanszírozási modelljeinek kidolgozása. Az AEP-nek önállóan nincs kötelező jogérvénye, de olyan jogszabályokra támaszkodva, mint − a mezsgyék növényzetének eltüntetésére és a parcellák egyszerűsítésére, ill. mindezek szigorítására vonatkozó törvény (Flurbereinigungsgesetz) és − az „építési törvénykönyv” (Baugesetzbuch) újrarendezési döntésekhez és községi építkezésekhez hathatós segítséget nyújt. Levegőtisztaság, zaj- és klímavédelem A földi éghajlat változására utaló csalhatatlan jelek: − a középhőmérséklet emelkedése, − a gleccserek visszahúzódása világszerte, − a tengerszint emelkedése, − az élelmiszer-termelés csökkenése ugyancsak világviszonylatban és − szélsőséges időjárási jelenségek, ill. természeti katasztrófák mind gyakoribbá válása ellenére a nemzetközi erőfeszítések csak „steril” egyezményekig, jegyzőkönyvekig vagy még ezek megszövegezéséig és aláírásáig sem jutnak el. Németország vállalása a Kiotói klímakonferencián (1999) ti. a CO2-kibocsátások csökkentése 2005-ig az 1990-es szintre, szintén kétséges, tekintettel a 2001-ig 1998-hoz képest elért, mindössze 15,3%-ra. Türingia szövetségi viszonylatban is is élen jár, már 1996-ig 50%-kal csökkentek a tartomány CO2-emissziói. Ez azonban nem jelent megállást. A tartományi kormányzat 2000-ben előterjesztett klímavédelmi tervezete az alábbiakat tartalmazza: − 2010-ig a primerenergia-szükséglet legalább 5%-ának fedezése megújuló forrásokból, elsősorban biomasszából (a tartomány 1991 óta több mint 80 M DEM-et fektetett be megújuló energiahordozók felhasználásába), − energiatakarékos lakásépítés és megtakarítást célzó, felújítási programok, − a lomboserdő-területek mint CO2-tárolók, a fa energetikai és nyersanyagkénti felhasználásának bővítése, − a mezőgazdaságban a trágyázás és a takarmányozás minőségi és mennyiségi optimálása, biomassza, biogáz és növényi üzemanyagok fokozott használata,
− a tömegközlekedés, egyidejűleg a kis kibocsátású járművek gyártásának fejlesztése és országos gépjármű-állománybeli arányuk növelése, − a lakosság tudatosabb energiafelhasználását szolgáló felvilágosító és népszerűsítő kampányok támogatása. A lakossági munkának különösen fontos szerepe van a megújuló, köztük a növényi alapanyagokból termelt fűtő- és üzemanyagok piacának megteremtésében és stabilizálásában. Ez egyaránt vonatkozik az új felhasználási formákra és a hagyományos energiákkal fennálló, egyelőre korántsem kedvező árversenyre. Kivételt képez a biodízel, amely iránt az újabb felfutott keresletet a meglevő türingiai 4000 t/év-es kapacitás (Henningsleben) 2001-ben már nem tudta kielégíteni. Új kapacitások kiépítésével a tartományban évi 66 000 t biodízel kibocsátására, magán tankolásra pedig már jelenleg is 20 benzinkútnál van mód. Türingiában a politikai rendszer megváltozása nyomán a szén-dioxidon kívüli levegőszennyezés erőteljes csökkenése minden állampolgár számára látható és érezhető. Ebben oroszlánrésze van a méret- és profiltévesztéses ipari létesítmények leállításának, és a barnaszénről kevésbé környezetterhelő fűtőanyagokra való áttérésnek, de jelentős a termelési szerkezetben végrehajtott váltás, valamint számos nagy teljesítményű füstgáztisztító felszerelése is. Ezekbe a programokba a tartományi kormányzat 1991-től 1999-ig 49,4 M DEM-et ruházott be. Az eredmény többek közt: 2000 szeptemberében feloldották a türingiai szmogrendeletet (4. ábra).
0,4 0,35
mg/m3
0,3 0,25
Erfurt Gera Suhl
0,2 0,15 0,1 0,05 0 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
4. ábra A levegő kén-dioxid-koncentrációjának alakulása (éves átlag) három városban
Az ipari légszennyezés csökkentésével nőtt a közlekedési terhelés aránya, a legnagyobb mértékben természetesen a közúti közlekedésé. Ennek megfelelően megszüntették a szmogfelügyeletet szolgáló mérőállomásokat, egyidejűleg pedig felszereltek két újat nagyforgalmú pontokon, trendellenőrzés céljából. Ezzel és egy fejlett információs és jelzőrendszer felállításával Türingia immissziómonitoringja eleget tesz a WHO levegő-egészségügyi határérték-ajánlásaira és vizsgálati módszereire épülő legújabb európai irányelv követelményeinek, beleértve a lakosság kötelező, új rendszerű tájékoztatását is. A levegőminőség megítélésére és ellenőrzésére vonatkozó európai keretirányelv (1996) után 2001-ben beiktatták Németország joganyagába a levegő megengedett SO2-, NOx-, szilárdrészecske- és ólomkoncentrációját tartalmazókat is. A szilárdrészecske-irányelv nagyság szerint megkülönbözteti a tüdőig elhatoló finomfrakciót, amelybe a korom is tartozik. Az irányelv átültetéséhez előzetes adatok és becslések alapján kijelöl újabb mérőhelyeket, hogy meg lehessen tenni a határértékek betartásához szükséges intézkedéseket. Az ún. környezeti zaj meghatározására és leküzdésére az Európai Bizottság 2000. júliusban nyújtott be irányelvtervezetet. A különböző ipari tevékenységekből, közlekedésből és szórakozásból eredő, kellemetlen érzetet keltő környezeti zaj fogalmából eszerint ki kell zárni az állatoktól, a természettől és a szomszédságból jövő zajokat. Az irányelv nemzetközi érvényesítéséhez még számos vitát kell lefolytatni, szempontok sokaságát figyelembe venni. Vegyi anyagok természeti közegekben Türingia 1993 óta részt vesz egy több szövetségi tartományra, valamint az egészségre és a környezetre káros vegyi anyagokra kiterjedő mérőprogramban. A vizsgálatokat egy erfurti központ irányítja. A monitoring anyagai: dioxinok és furánok, poliklórozott bifenilek (PCB), benzolok, fenolok, többgyűrűs aromás szénhidrogének (PAH), korom, arzén, réz, kadmium, higany, ólom és a platinacsoport tagjai: platina, palládium, iridium, ródium, 2000 januárjától a nikkel és a cink is. A kiemelten kezelt dioxinok lerakódása levegőből 1997-ben érte el először a megcélzott 15 pg I-TEQ/m2d értéket (vagyis az egy napra és 1 m2-re jutó pikogram = 10-12 nemzetközi toxicitási egységet) (5. ábra). Ez is üzembezárásoknak, továbbá a háztartások és a kisipar földgázra való áttérésének köszönhető. Ugyanakkor a talajkoncentrációk változatlansága arról tanúskodik, hogy a dioxinok a talajban nem bomlanak le. A motorbenzinben kopásgátló és égésjavító adalékként használt metiltercierbutil-éter (MBTE) az USA-ban, új vizsgálati eredmények alapján „potenciális rákkeltő” besorolást kapott. Türingiában a vegyület koncentrációját rend
szeresen ellenőrzik töltőállomások, üzemanyagraktárak és autó-újrahasznosító telepek körüli talajban, felszíni vízben és levegőben. 25
pg I-TEQ/m2d
20
15
10
5
0 1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
5. ábra Dioxinok és furánok lerakódása Erfurtban Türingia részt vesz az európai vegyszerfelügyeleti programokban, így − a bejelentések ellenőrzését harmonizáló CLEEN-hálózatéban (Chemicals Legislation European Enforcement Activities), − az EK/91/338-as kadmium-irányelv betartását felügyelő EUROCADéban és − az EUROZOON munkájában, amely a fluor-klór-szénhidrogének (FCHC) gazdaságból való kiiktatásának folyamatát hivatott ellenőrizni. Vegyi anyagok egészségvédő és környezetkímélő ipari helyettesítésének példái Türingiában: − higany helyettesítése hőmérőben galliumötvözetekkel Gera hőmérőgyárában, − Cd-mentes szitanyomófestékek gyártása a jenai üvegek nyomtatásához, − Cd-tartalmú adalékok helyettesítése gumiabroncsban (Phoenix AG), − fluor-klór- és klór-szénhidrogén mentes habosítóanyagok gyártása (Bachel GmbH).
Környezet és közlekedés A levegőszennyező és a zajemissziók túlnyomó része Türingiában is a közlekedésből származik. A legfontosabbak közül az összes légszennyezésből szén-monoxidra 60, nitrogén-oxidokra 57, szén-dioxidra 27, szerves gázokra 22% jut. Kisebb-nagyobb mérséklésük eszközei: − már az EURO IV kipufogógáz-szabványban is szereplő, csekély kibocsátású gépjárművek, − csendesebb és üzemanyag-megtakarító gumiabroncsok, − gyakorlatilag kénmentes és csekély benzoltartalmú üzemanyagok, − dízelmotorokhoz biodízel használata. A tartományi szervek szolgálati gépjárműparkjának fokozatos „biodízelesítési” programjának keretében a TMLNU a példamutatás szándékával is hajtotta végre elsőként a műszakilag közvetlenül megoldható üzemanyagváltást. Az üzemanyag-minőség, -kéntartalom tekintetében a gerai Tartományi Környezetügyi Hivatal hatáskörében, néhány kiválasztott töltőállomáson végzett vizsgálatok alapján megfelel a 2000. évi hatállyal módosított követelménynek. A közlekedési levegőszennyezésre vonatkozó részletes adatokat, járműtípusok, üzemanyagok, természetesen emissziófajták szerint kémiailag differenciálva, valamint területi és tevékenységi megoszlásban a jénai Tartományi Környezetügyi és Geológiai Intézet jelentései tartalmaznak. Egy szövetségi és tartományi küldöttekből álló munkacsoport a TMLNU részvételével 2000-ben elkészített egy egész Németországra szóló közlekedési „Zajcsökkentési koncepciót”, ütemezésekkel, hatáskörfelosztással, az intézkedések költségszámításával, amely az elvégzendő rendszeres zajterhelésmérések alapján képezi majd a jogszabályalkotás alapját. Vízgazdálkodás Az ezredforduló körül Türingia élővizeinek minőségében is váltás következett be: 1990-ben még alig volt a tartományban erős terhelés nélküli felszíni víz, 1999 óta pedig a folyóvizek 91%-a jónak–kielégítőnek minősíthető (6. ábra). A 2000-ben hatályba lépett EK/60 jelű európai vízgazdálkodási keretirányelv a német bizottsági küldöttek meghatározó módosításaival és javaslataival nyerte el végleges formáját, így koherensen emelhető át a szövetségi és a tartományi joganyagokba. Ebben a munkában Türingiát az aktív részvétel jellemzi. Az új irányelv feloldja az egyes állami és a részterületekre – pl. élővíz, talajvíz, „nyersvíz”, halban gazdag víz – nitrátirányelvben – vonatkozó szabályozások ellentmondásait. Központi követelménye az Unió valamennyi élővizében a „jó ökológiai állapot” megvalósulása 15 éven belül.
100%
arány a számszerűsített folyamkilométerből
90% 80% 70%
GK IV GK III-IV GK III GK II-III GK II GK I-II GK I
60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1991
1993
1995
1997
1999
6. ábra Folyóvizek minőségi megoszlásának alakulása Az irányelv a vízgazdálkodás rendezésekor a tengerbe torkolló nagy folyók mellékfolyóival definiált területegységeiből indul ki. Németországban 10 ilyen egység van, amelyek közül három (Elba, Weser, Rajna) részben Türingiához tartozik. Ilyen esetekben a még érintett szomszédos országokkal, ill. tartományokkal, pl. Türingiának Ausztriával, Lengyelországgal és Csehországgal, törekednie kell egyeztetett vízgazdálkodási tervek kidolgozására. Ehhez 2006-ig el kell készíteni a szükséges állapotfelvételeket, 2009-ig pedig a nemzetközi terveket az intézkedési programcsomaggal. Türingia vízgazdálkodása és annak fejlődési iránya teljes összhangban van az új európai irányelvvel. Az átültetés tehát következetes haladást jelent, és további eredményeket ígér a megkezdett vagy inkább évek óta követett úton, ide értve a megjelölt értékek elérésének határidőit, és az irányelvben nyomatékkal megkívánt és a tartományban nagy hagyományú társadalmi–lakossági munkát is. A jó vízminőség azonban csak egy része az ökológiailag egészséges és fajtagazdag élővizek helyreállításának. Ennek feltétele a természetes parti sav megléte mellett a kisebb-nagyobb vízfolyások hálózatának átjárhatósága is. Mindez a sokirányú vízhasználat, áthidalás, duzzasztás csővezeték-fektetés stb. nagy mértékben akadályozza a vízi fauna, szaporodási és táplálkozási
szokásokkal szorosan összefüggő vándorlását. A TMLNU-nak a kérdéssel foglalkozó 2000-ben kiadott füzete a halak átkelését javító fenékküszöbök vagy más fenékkiképzések, gátak helyett „csúszdákat” javasol. Ennek megfelelően, vízgazdálkodási létesítmények javítási és korszerűsítési munkálatai kapcsán 1999-ig 41 fenékmagasítás, 12 „halfelvonó” készült el, 2005-ig pedig további 27 gát- és mederlépcsős rendszer átjárhatóvá tételét irányozták elő. A vízökológiai erőfeszítések egyik fő célpontja, egyben nagy összegeket emésztő programja a Werra alsó folyásának és a befogadó Wesernek megszabadítása volt a partja mentén működő káliművek okozta terhelés nagy részétől, valamint a maradék koncentrációk egyenletesebb elosztása a hét napjaira és az év hónapjaira. Az 1992-től 1997-ig tartó, 105,7 M DEM összköltséggel, szövetségi részvétellel végzett akció eredményeképpen a Werra sókoncentrációja az 1989-es szinthez képest 90%-kal csökkent. Az egyetlen unterbreizbachi kivételével minden Werra-parti kálisótermelő üzemet bezártak, így tartható a folyóvízben a 2500 mg Cl-/literes maximális koncentráció. Egyre több gerinctelen és halfajta jelenik meg a Werra alsó és a Weser felső szakaszának korábban halott vizében. Szennyvíztisztítás Az 1990 óta helyreállított vagy újonnan létesített 177 kommunális szennyvíztisztító művel Türingiában összesen 291-re nőtt a számuk, és kb. 2 M lakosegyenértéknyi új tisztítókapacitás épült ki. Eközben kibővült és vegyes (esővizet is befogadó) tisztítóállomásokkal is kiegészült a meglevő csatornahálózat, így a lakosság immár 62%-ának van csatlakozása szennyvíztisztítóhoz. A tartományi kormányzat 1992 óta több mint 2 Mrd DEM-et fordított a szennyvíztechnikai infrastruktúra fejlesztésére. A 10 000-nél nagyobb lélekszámú városokat a vidéki kiépítés követi, amelynek 950 M DEM költségéből a tartományi költségvetést 600 M DEM-mel terhelik meg. A terveket a TMLNU és az önkormányzatok közösen készítik, pályázatokra, megbízottakra, időtartamokra lebontva. A kis- és kézműipari, gyógyintézeti és vendéglátóipari szennyvizek egy része mint természetes befogadóba való közvetett bevezetés, szintén a kommunális rendszerbe kerül, s ennek aránya az építendő új tisztítóművek számával együtt még nőni fog. A háztartási szennyvízzel együtt pl. élelmiszer-, ital-, szeszesitalgyárak kibocsátásai olcsóbban kezelhetők, mint külön, de néhány más eredetű szennyvizet is ésszerűbb előkezelés után a közös tisztítóműbe vezetni. A 2000-ben hatályba lépett indirekt szennyvízbevezetési rendelet bizonyos termelési szférák szennyvizének a türingiai szennyvíztörvény által előírt engedélyeztetését, ásványolaj-tartalmú, fogászati, vegytisztítási és fényképészeti szennyvíz esetében, puszta bejelentési kötelességre enyhíti, amely nem
jár költséggel, csupán a berendezések szabályos használatának vállalásával, ill. ellenőrzésével. A nagyipari szennyvíztisztításban mindinkább előtérbe kerül a használható anyagok visszajutatása a termelésbe, lehetőleg a gyártástechnológiákba integrált módszerekkel. Talajvédelem, hátrahagyott szennyezések A talaj védelme magába foglalja − a talajfunkciókra ártalmas anyagok bevitelének korlátozását, veszélytelen mértékig és − a különféle lefedés miatti felületigénybevétel józan mérséklését. A szövetségi talajvédelmi törvény és annak végrehajtási utasítását tartalmazó talajvédelmi és a hátrahagyott szennyezések kezelését szabályozó rendelet (Bodenschutz und Altlastenverordnung) érvényesítésével kapcsolatban az első teendő az érintkező jogtartományoktól elválasztó határok pontos kijelölése, átfedések tisztázása. Ilyen határterületek: − a vízvédelmi , − a bányavédelmi és − az immisszióvédelmi jog, valamint − a szennyvíziszap-rendelet. A városok és a civilizációs infrastruktúra terjeszkedése, s ezzel a természetes felületek egyre nagyobb részének lefedése mára környezetpolitikai tényezővé vált. Ezt jelzi a német Szövetségi Környezetügyi Minisztériumnak az az 1998. évi követelménye, hogy a felületfelhasználási növekményt 2020-ig a jelenlegi rátának kb. 25%-ára(!) kell csökkenteni. Ennek az új környezetvédelmi és ökológiai felvetésnek a tanulmányozására konkréten a városi vagy más építkezések út, autópálya és tartozékai stb. által lefedett felületek meghatározására és ennek monitoringjára legalkalmasabbak a rendszeres műholdfelvételek, amelyek megengedik a feloldást parcellaszintig. Ezeket azonban ki kell egészíteni kiválasztott referenciaterületek bejárásával, mert csak így vonhatók le fontos következtetések a területhasználatra, a lehetséges feloldásokra és lazításokra, a rátelepítés és vízmentesítés módjára stb. vonatkozólag. Türingiában egy 1998-ban készült, a tartomány felületlefedésének folyamatát 1992-től kezdődően elemző tanulmány a felvételeket és megfigyeléseket kiértékelő és összesítő módszereket is ismerteti és összehasonlítja. A hátrahagyott környezet- (elsősorban talaj-) szennyezések legnagyobb gondjára, ti. a hatalmas költségtételek finanszírozására 1999-ben „általános szerződések” (Generalverträge) jöttek létre a szövetségi állam és a tartományok között, amelyek „beruházási akadályok elhárítására” is hivatottak. Türingiában 2000-ig 664 ilyen szennyezést számoltak fel, ugyanakkor 3161 újabb „szennyezésgyanús” helyet regisztráltak. A TMLNU ekkor 4,5 M DEM-et
hagyott jóvá, 80%-ban fejlesztési projektek részeként, önkormányzati teherviselés formájában. A felszámolás, a 2000-ben felállított prioritási lista szerint folyamatos, és egy e célra felállított csoport (Altlastenmanagement Generalvertrag) irányítása alatt áll, amely az érintettek konfliktusait is kezeli, esetleges jogi eljárásokat megelőzve. A bányászati „hagyaték” kezelése Türingiában több mint 3000 azoknak a mélyművelésű és külszíni fejtésű objektumoknak a száma, amelyek a távolabbi és közelebbi múlt bányászatának örökségeként, de jogutód nélkül maradtak hátra. Elsősorban az urán- és káliumércbányák érdemelnek figyelmet, amelyek közbiztonsági veszélyeket is rejtenek. A nagy kiterjedésű, elhagyott akna- és tárnarendszerek talajsüllyedést és szeizmikus jelenségeket idézhetnek elő. Ezek megelőző földmunkálatai, engedélyezett építési hulladék felhasználásával, 1999–2000-ben lendületesen folytak, és elhárították néhány leginkább érintett város „alól” a közvetlen veszélyt. A legnagyobb szanálási feladatok közé tartozik az 1990-ig a Kali und Salz GmbH kezelésében levő, a Werra folyó mentén elterülő káliumércbánya vidék állapotának helyreállítása. Ide már beépítettek 12,5 M t saját meddőt, de a geomechanikai stabilizálás mellett a hidrológiailag veszélyes pontokat is fel kell kutatni, majd biztosítani. Ezek a – nagyrészt föld alatt végzendő – munkálatok is erőltetett ütemben folynak, az elszennyezett talajtömegek eltávolításával együtt. Az egykori NDK barnaszénbányászati kártételeinek és tájpusztításainak felszámolása, prognosztizált 17 Mrd DEM körüli költséget tekintve, a világ legnagyobb környezeti projektuma és Európa legkiterjedtebb tájépítő munkaterülete. A munkálatokra és a majdani területhasznosításra szintén szerződések vannak érvényben a szövetségi állam és a tartományok között. Az elhagyott külszíni fejtések rekultiválásának súlypontja a lejtők geotechnika biztosításától és a régi lerakók eltávolításától fokozatosan eltolódik a kiegyenlített, önszabályzó vízháztartás érdekében végrehajtott, ill. még hátralevő vízépítő és vízgazdálkodási intézkedések felé. A barnaszénprogramból Türingia eddig kb. 50 M DEM-mel vette ki a részét. A legjelentősebb eredmények egy nagy területű elárasztás bányatóvá, továbbá három brikettgyár és két erőmű környezetének helyreállítása. Folyamatban van ugyanez még egy gyár és egy erőmű, valamint depóniának használt bányagödrök körül. A másodvonalbeli szanálási tevékenység (2b. Massnahmen) már teljesen tartományi szinten finanszírozott feladatai a talajvízszint-emelkedés veszélyeinek elhárítása, és az ún. utóhasználati színvonal emelése. Ez utóbbi jegyében csatlakoztatják egy elárasztott volt fejtési gödör vizét a természetes Haselbachi tóval, majd alakítják az egész egységet fürdőzésre alkalmassá.
A türingiai uránércbányászat következményeinek felszámolása és a mindent beborító szürkeség fokozatos átalakítása zöld tájjá, szintén tíz év óta folyik. A bányászat legszembetűnőbb „emlékeinek” eltüntetésére 2000 végéig, szövetségi költségvetésből több mint 3,7 Mrd DEM-et fordítottak. Ugyancsak szövetségi, de EU- és tartományi pénzen is halad a revitalizálás, pl. Ronneburg térségéből akár üdülésre is alkalmas vidéket kelt életre, a sokoldalú programra Türingia évi 3,3 M DEM-et szán. Ennek a legigényesebb német „újraélesztő” programnak az eredményeire épülhet majd az 2007-re tervezett „Szövetségi kertbemutató” (Bundesgartenschau) országos projekjének egyik keleti darabja. Az uránbányászati szanálás lépései: − 2000 végéig 53 M m3 meddőhányó elhordása és káros anyagai szerint differenciált elhelyezése, többek közt a felszíni fejtésből maradt legnagyobb gödör feltöltésére 240 m normálszintig; − a föld alatti bányák elárasztása, a talajvízszintet és változásait figyelembe véve, valamint a lassú szintváltozások és a talajvíz-szennyezettség folyamatos követése jó mérőhelyen, továbbá előirányozva: víztisztító mű létesítése; − az ipari lerakók ártalmatlanítása, az iszapos hulladék (kb. 20 hektárnyi felület) letakarásának engedélyeztetése, szivárgóvíz kezelése speciális tisztítóműben és a tisztított víz elvezetésének vízjogi rendezése; − nyolc engedély kiadása után 700 m×70 m területen vasúti sínek és 27 építmény elbontása, 7500 m3 radioaktív bontási anyag ártalmatlanítása, 2000 májusa óta új, napi 60 t kapacitású üzemben. Hulladékgazdálkodás, anyagciklusok Türingia is a hulladék kezelésétől a zárt anyaggazdálkodás felé vezető, a szövetségi jogalkotás által is kijelölt utat járja, amelyen segíti a haladást a termékfelelősség mint az okozóelv érvényesítésének és az erőforrások kímélésének fontos hulladékjogi eszköze. Hogy milyen rögös ez az út, arról többek közt a szövetségi csomagolási és az akkumulátorrendelet, vagy a használt autókra vonatkozó EG-irányelv hatályba lépését megelőző viták tanúskodnak. Türingiai viszonylatban is magas szintet ért el a szerves hulladéknak a gazdasági életbe való visszaforgatása: a zöld hulladékot 20, az ún. biohulladékot 18 járásban (körzetben) és járási jogú városban gyűjtik külön, komposztálás céljára. Az új szövetségi hulladéktörvénynek, amely a zárt ciklusú anyag- és hulladékgazdálkodásról is rendelkezik, tartományi szinten az analóg hulladéktörvény, a hátrahagyott szennyezésekről szóló törvény felel meg. Ezek a „különös felügyeletet igénylő hulladékra” és a települési hulladékra vonatkozó tartományi tervekre utalnak. Az utóbbi tartalmazza a korszerű kommunális hulladék gazdálkodáshoz szükséges berendezések, telepek és infrastruktúra létesítési programját. Még
nincs viszont, kidolgozott program annak a 2001-ben hatályba lépett szövetségi hulladéklerakási rendeletnek a gyakorlati átültetésére, amely 2005-től kezdve nem engedi meg nagy szerves részt tartalmazó hulladék (háztartási és hozzá hasonló kisipari hulladék, szennyvíziszap stb.) elhelyezését lerakóra, csak meghatározott térfogatcsökkentő termikus, esetleg mechanikai/biológiai előkezelés után. Türingiában a veszélyes hulladékok felügyeletére és kezelésére egy új rendelet értelmében 2000-ben központi szervet állítottak fel, és az egész területet a tartományi költségvetés fejezetei közé utalták. (Dr. Boros Tiborné) Umweltschutz in Thüringen 2001. – Umweltbericht 2001. Erfurt, 2001. jún. Thüringer Ministerium für Landwirtschaft, Naturschutz und Umwelt, 99 p. Schulte, W.; Lassen, P.: Naturschutz und Lokale Agenda 21. = Naturschutz und Landschaftsplanung, 33. k. 12. sz. 2001. p. 382–386. Rößling, H.: Zum Verhältnis von Landwirtschaft und Naturschutz. = Naturschutz und Landschaftsplanung, 33. k. 6. sz. 2001. p. 184–189.
EGYÉB IRODALOM Kerekes S.: Szembekötősdi. = Figyelő, 45. k. 11. sz. márc. 15–21. 2001. p. 24–26. Bárdossy Gy.: A globális energiafelhasználás és a klímaváltozások összefüggései. = Fizikai Szemle, 51. k. 4. sz. 2001. p. 113–114. Keresztényi I.: Környezetvédelmi kulcsparaméter az olajiparban: finomítói szennyvizek ökotoxikológiai jellemzése. = MOL – Szakmai Tudományos Közlemények, 2001. 1. sz. p. 64– 74. Hegedüsné R. J.: Bioetanol, láncszem a mezőgazdaság és kőolajipar között. = MOL – Szakmai Tudományos Közlemények, 2001. 1. sz. p. 48–53. Lendvainé K. Zs.: Az Ércdúsító Üzem környezetvédelmi kármentesítése. = Bányászat, 134. k. 4. sz. 2001. máj.–jún. p. 239–244. Kerék B.: Ökogeológiai vizsgálatok a Duna–Tisza-közi hátság nyugati peremén. = Földtani Közlöny, 130. k. 4. sz. 2000. p. 611–622. Mikor beszélünk ökotermékről? = Hűtőipar, 42. k. 2. sz. 2001. ápr.–jún. p. 13.
