környezeti információk iránti érdeklődést

A Debreceni Zöldhatóság hetedik éve készít az illetékességi területének környezeti állapotáról olyan kiadványt, melyet a leginkább érintett önkormányzatok mellett el kíván juttatni az oktatási intézményekhez, civil szervezetekhez és a társhatóságokhoz is, s emellett a honlapunkról történő közel ezer letöltés is igazolja a kiadvány, a környezeti információk iránti érdeklődést. Célunk, hogy a kiadvány adatai segítsék az adott szervezet környezetvédelmi, természet- és tájvédelmi, valamint vízvédelmi feladatainak ellátását, aktuális adatokat, információkat szolgáltassanak a társadalom széles rétege számára. A most elkészített kiadvány tartalma egy általános képet ad a felügyelőség illetékességi területének környezeti állapotáról, melyből ki-ki információt szerezhet a szűkebb térségének aktuális adataiból. A kiadvány terjedelméből következik, hogy valamennyi település összes környezeti adatát nem tartalmazhatja, de egy-egy térségről összegző információt tud biztosítani. A felügyelőség fejlett és kiterjedt monitoring rendszert üzemeltet, folyamatosan végez mérési feladatokat A légszennyezettséget, a felszíni és felszín alatti vizeink minőséget éves terv alapján, országos hálózati rendszerben vizsgáljuk, az adatok gyűjtése és értékelése hosszú évekre tekint vissza. A saját mérések mellett a környezethasználók által szolgáltatott adatok, bevallások képezik az állapotértékelés alapadatait. Az információs társadalom igényei szükségessé teszik, hogy az általunk kezelt adatokhoz egyre szélesebb rétegek férjenek hozzá, azok feldolgozottsága minél több szervezet és lakos számára legyen használható. A kiadvány szerkezete így évről-évre finomodott, tartalma egyre inkább letisztult. Reméljük kiadványunkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy az önkormányzatok jobban megismerjék településük környezeti állapotát, s arról hitelesebben tájékoztathassák lakosságukat, az oktatási intézmények, társszervek és a civil szervezetek pedig friss, hiteles adatokhoz juthassanak. 2012. október 30. Kelemen Béla igazgató

4

LEVEGŐMINŐSÉG VÉDELEM

A levegőkörnyezet használata szempontjából részben erőforrás, részben befogadó tárolótér. Elemei is tükrözik ezt a kettősséget. Az elemek közötti kapcsolat, folyamat, hierarchia, rendszerként nyilvánul meg. A rendszer reagálása valamilyen folyamatra, függ a rendszer belső állapotától is. Ebben a rendszerben egyensúlyi állapot csak elméletileg létezik: a rendszer állapota folyamatosanigazodik a külső tényezőkhöz. Egyszerűsítő értelmezésként az levegőkörnyezet állapot a tényezők értékével jellemezhető. Minden mérés és értékelés választott állapothoz, indikátorhoz történő viszonyítás. További egyszerűsítést jelent, hogy a környezeti elemeknél a két oldal közül valamelyik elsődlegességét kiválasztjuk. Például az éghajlat elsősorban erőforrás, a levegőkörnyezet elsősorban terhelhető közeg.

A TIKTVF illetékességi területén a szomszédos tájak éghajlati jellegzetességei találkoznak. Ezen a területen érintkezik egymással a Dél-Nyírség meleg, mérsékelten száraz, hideg telű éghajlati körzete, a Hortobágy száraz, mérsékelten forró nyarú, illetve a Körös-vidék meleg, mérsékelten száraz, forró nyarú éghajlati körzetével. A korábbi években a csapadék szempontjából a Felügyelőség illetékességi területe az Alföld egyik legszárazabb vidéke volt, a Hortobágy déli része pedig az ország egyik legszárazabb területe. Kivételt képezett a 2010-es esztendő, amely emlékezetes marad a lehullott jelentős mennyiségű csapadék miatt, mely komoly ár- és belvízi problémákat okozott.

Éghajlat

2011-ben kirívóan csapadékos volt a július hónap, átlag felettinek mondható a lehullott csapadék mennyisége: 163 mm. Többször hullott jelentős mennyiségű csapadék december hónapban (lehullott csapadék mennyisége 68 mm). A január és február hónapokban a lehullott csapadék mennyisége átlag alattinak mondható. Januárban és februárban néhány alkalommal ébredhettünk hideg hajnalokra, amikor a hőmérséklet -10 °C alá csökkent, azonban a derült, szélvédett, hóval borított tájakon -15 és -20 °C közötti hidegek is előfordultak.

Az éghajlat fogalma átalakulóban van: ma már nem csak légköri állapotnak és folyamatnak tekintjük. A gyors éghajlatváltozás veszélye miatt számos kapcsolat felmérése és kezelése megkezdődött. A légköri, meteorológiai tényezőkön kívül jelentős hatása van a táj jellegének.

A hidegrekord Debrecenben 2011. május 6-án dőlt meg, a hőmérő -6,6 fokot mutatott. A Debreceni Meteorológia Állomáson 1901-re visszamenőleg vannak meg a hőmérsékleti adatok. Talajközelben május 6-án még soha nem mértek ilyen alacsony hőmérsékletet.

Magyarország éghajlatát az izlandi minimum és az azori maximum öv szabályozza. E térségekben keletkező ciklonok és anticiklonok befolyásolják hazánk éghajlatát. Kontinentális hatás legerősebben a Tiszántúlon érvényesül, +10 0C évi középhőmérséklettel.

A 2011-es év legszárazabb hónapja november volt (a Debreceni Meteorológia Állomáson regisztráltak szerint a lehullott csapadék mennyisége 0 mm). Novembert követte szeptember és február, amikor is a lehullott csapadék mennyisége „csak” 11 mm illetve 12 mm volt.

A továbbiakban az éghajlat és a levegőkörnyezet illetékességi területünkre lokalizálható állapotjellemzőit tekintjük át.

5

Debrecenben, 2011-ben az éves átlaghőmérséklet 10,7 °C volt, mely érték átlag körülinek tekinthető. 2011 leghidegebb napjai februárban voltak.

2011. nyarán a globálsugárzás összege 185 kJ/cm2 volt. 2011. őszén a globálsugárzás összege 100-105 kJ/cm2 között alakult.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései szerint 2011. év szélsőségei közzé tartozik a február 17-én Hajdúsámsonban mért legvastagabb hótakaró(54 cm).

Globálsugárzásnak a Napból közvetlenül érkező (direkt) sugárzás és az égboltról érkező szórt (diffúz) sugárzás összegét nevezzük. Alakulása szoros összefüggést mutat a napfénytartammal, így nem csoda, hogy a 2011-es május, augusztus és szeptember a napsütéses órák számához hasonlóan itt is kimagasló értékkel jelenik meg. Különbség viszont a napfénytartamhoz képest, hogy a maximum nem augusztusban, hanem májusban volt. A globálsugárzás havi menete is eltért a szokásostól, a májusi és augusztusi kiemelkedő értékei között, a június-július hónapok szokatlan mélypontként jelentkeztek.

2011. évben a legnagyobb évi napfényösszeg (2504 óra) Békéscsabán volt regisztrálva (Gyulai kirendeltség területe). Az érték ezzel a mérések sorában a második helyre került, csupán a 2000-ben, Szarvason mért 2522 óra előzi meg. A meteorológiai paramétereket Felügyelőség illetékességi területe sokévi adataival jellemezzük. Ezek időjárási alapállapotnak tekinthetők. 2011. évi meteorológiai paraméterek (Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Debreceni megfigyelő állomás pont)

* nem rendelkezünk mért adattal téli félév: január, február, március, október, november, december nyári félév: április, május, június, július, augusztus, szeptember párolgási adatok: a TIVIZIG által DebrecenBánk, Apavára, Balmazújváros, Bakonszeg – hidrometeorológiai állomásain mért adatok (sokévi átlag: 756 mm) 2011. év telén a felügyelőség működési területén a 34-40 kJ/cm2-es globálsugárzás-összeg volt jellemző, mely jó összhangot mutat a télen szokásos 37,7 kJ/cm2-s sokéves téli országos átlaggal. 2011. év tavaszán az évszakos globálsugárzás összeg kelet-nyugat irányú elrendeződést követett, a legnagyobb értékek a Tiszántúlon jelentkeztek, itt a 190 kJ/cm2-t is meghaladták. Országos átlagban tavasszal általában 139 kJ/cm2 globálsugárzás jellemző, az elmúlt időszakban ennél országszerte nagyobb értékeket mért az Országos Meteorológiai Szolgálat.

Országos a szélsebesség évi átlaga 2-4 m/s között változik, ez alapján hazánk mérsékelten szeles területnek minősül. A havi átlagos szélsebesség éves menetében általában áprilisban jelentkezik a maximum, míg a legalacsonyabb értékeit augusztus és október között veszi fel. 2011-ben a sokévi átlagos menethez hasonlóan április hónap bizonyult a legszelesebbnek, másodikként a július emelkedett ki. A legnagyobb különbségek és egyben a legalacsonyabb átlagos szélsebességek januárban, illetve novemberben jelentkeztek A 2011-es év 1912 óta a napsütésben leggazdagabb év volt. Országos átlagban mintegy 2319 napsütéses órát élvezhettünk, ami a sokéves átlagnak 120%-a. Utoljára 2003-ban tapasztaltunk ilyen magas értéket, akkor 2282 órát regisztráltunk. A legtöbb napsütés általában júliusban jellemző, összesen 267 óra, az elmúlt évben azonban a maximumot az augusztus képviselte 325 órájával, de nem sokkal maradt el mögötte a május 315 órával – szokatlan másodmaximumot képezve ezzel. A júliusi sokéves átlagnál ezenkívül magasabb volt a június is, a szeptemberi napsütés pedig a júliusi átlaggal szinte azonos szintet ütött meg. Napsütés szempontjából tehát akár azt is mondhatjuk, hogy 2011-ben májustól-szeptemberig tartott a nyár. A lehullott csapadék mennyisége július hónap kivételével csökkent, így újból igaznak bizonyult korábbi megállapításunk, miszerint nagyfokú az úgynevezett aszályos időszakok kialakulásának lehetősége.

6

Meteorológiai paraméterek havi átlagai 2011. év

(Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Debreceni megfigyelő állomás)

2010. évhez viszonyítva az éves középhőmérséklet értéke (10,5 0C) hasonlónak mondható 2011. évben (10,7 0C). Ugyanakkor július hónapban tmax érték két fokkal magasabb a korábbi év hasonló időszakában mért értékénél (tmax= 35,5). 2011. évben mért éves csapadék összeg sokkal ala-

csonyabb volt a sokéves átlagnál (kivételt képez az 1997-es és 2000. év) Amíg november hónapban a felügyelőség működési területén nem volt csapadék, addig július hónapban az évi átlaghoz viszonyítva jelentős csapadék hullott (163 mm).

7

A levegőkörnyezet terhelését légszennyező anyagok antropogén jellegű kibocsátásával, emissziójával jellemezhetjük. A kibocsátás légszennyező forrásokon történik. Jelenleg a forrásokat általánosan értelmezzük: objektumok, tevékenységek, folyamatok. A légszennyezést a légszennyező telephelyek, a -források és az -anyagok adataival jellemezhetjük. A jelenlegi szabályozás alapján elsősorban a jelentéskötelezett üzemi pontforrások kibocsátási jellemzőit ismerjük, a közlekedés és a kommunális tüzeléstechnika, illetve a diffúz légszennyezés adatai számíthatók. Egyes tevékenységek (pl. benzinkezelés, HFC anyagok használata) légszennyezése szabályozott, de emissziós adatbázisuk nincs. 2011. évben a Felügyelőség Központjának illetékességi területén a jogerős pontforrás működési engedéllyel rendelkező légszennyező telephelyek száma 495 db, míg Debrecen városban 178 db. Az légszennyező technológiák száma 344 db, a pontforrások száma 1130 db volt. A kibocsátott anyag 107 típusú. Ugyanezen mutatók alakulása 2011. évben Debrecen városban: technológiák száma 149, a pontforrások száma 412 db, a kibocsátott anyag 80 féle.

Légszennyezés

A levegőkörnyezet állapotát is folyamatainak hatótényezőivel jellemezhetjük. A három paramétercsoport, a kibocsátás, az átalakulás, a légszennyezettség mérhető tényezői korlátozott állapotértékelést tesznek lehetővé: a statisztikai adatoknak célorientáltaknak kell lenni. Végső cél az életfeltételeket biztosító levegőminőség tartós fenntartása, javítása. Az levegőállapot jellemzésében és értékelésében meghatározó szerepe van a határértékeknek; ezek az értékek a mindenkori társadalmi-gazdasági elvárásokat is tükrözik.

A felületi források légszennyezése alapjában feltáratlan. Területünkön elsősorban a mezőgazdasági eredetű légszennyezés figyelemreméltó. A hatósági tevékenységet korlátozza a normatív szabályozás hiánya. A legjelentősebb problémák: állattartás/komposztálás bűzkibocsátása, növényvédőszer/trágya kijuttatás, betakarítás, terményszárítás és -tárolás. Speciális levegőkörnyezeti probléma az egyébként jogszabály ellenes szabadtéri avar- és hulladékégetés. 2010. évre jelentett légszennyezés főbb szennyező anyagfajtáinak kibocsátásai a Felügyelőség Központjának illetékességi területének vonatkozásában

8

Az illetékességi terület néhány településének légszennyezése szennyező anyagonként (t/év), a jelentéskötelezett források kibocsátása alapján 2010. évben

Légszennyezettség mérések Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat: OLM a manuális (szakaszos) mérőhálózatból és az automata működésű (on-line) mérőhálózatból áll. A légszennyezettség alakulása

a TIKTVF Mérőállomás Levegőtisztaság mérő egység mérései alapján (2011. évben) A levegőminőségének értékelése a manuális mérő­ hálózat adatai alapján

A szakaszos mintavételi pontok száma 2011. évben

A környezeti levegő kén­dioxid tartalmának folyamatos monitorozása a manuális hálózatban 2008. I. 01től az egész országban, így működési területünkön is megszűnt, ez időponttól csak az automata hálózatban, automata analizátorokkal történik folyamatosan kén­dioxid mérés. 2008. I. 01-től a mérőhálózat racionalizálása keretében az ülepedő por mennyiségének folyamatos monitorozása a manuális hálózatban szintén megszűnt. A nitrogén­dioxid mintavételi pontok száma Debrecen városban 6-ról 2-re csökkent, mivel a három automata mérőállomás reprezentativitása megfelelő Hajdúnánáson 2008. évben megszűnt mind a két mintavételi pont, mivel öt évre visszamenőleg a nitrogén­dioxid koncentrációja a környezeti levegőben nem haladta meg az alsó vizsgálati küszöbérték kritériumait, ezért vizsgálatára elegendő az eseti, időszakos ellenőrzés és a modellezés (a 17/2001. (VIII.3.) KöM és a módosító 7/2004. (VI.27) KvVM rendelet alapján). A szálló por PM10 frakciójának mintavétele 20052011. években, valamint a PM2.5 frakció mintavétele 2009-2011. évben az EU-s előírásoknak megfelelő 24 órás mintavétellel történt, negyedévente kéthetes mintavételi intervallumban (56 db minta/év), Kalotaszeg tér nemzetközi mérőállomáson. Hajdúböszörményben 2010. évtől van PM10 mintavétel.

9

Éves értékelés a 24 órás átlagos légszennyezettség alapján:

Megj: Hajdúnánáson 2008. évtől már nem történt mérés

Megj: PM2.5 mintavétel 2009. évtől (*2006. évben csak az utolsó két negyedévben történt mintavétel kísérleti jeleggel) **Hajdúböszörmény PM10 mintavétel 2010. évtől.

A nitrogén-dioxid szennyezettség éves átlag értékeit figyelembe véve valamennyi település jó minősítést kapott. Debrecenben 2010 - 2011. évben az éves átlagérték és az 50%-os percentilis érték alacsonyabb volt az előző évekhez képest, azonban ez valószínűleg nem jelent csökkenő tendenciát, mert a városközponti, közlekedési mintavételi pont (Debrecen, Dósa nádor tér) csak 2010. november 16-ig üzemelt. Debrecenben továbbra is a helyi közlekedés és az átmenő gépjármű forgalom által okozott légszennyezés a legjelentősebb nitrogén-dioxid kibocsátó forrás, azonban a téli időszakban hozzájárul a lakossági fűtés-tüzelés is. A nitrogén-dioxid szennyezettség számottevő javulása, csak a forgalom jelentős csökkentése, az elkerülő utak megépítése, közlekedésszervezési intézkedések foganatosítása, illetve a közlekedésben részt vevő járművek műszaki színvonalának javulása után várható. Hajdúszoboszlón a szennyezettség 2004. évben csökkent az előző évekhez képest, amiben a 4. sz. főút Hajdúszoboszlót elkerülő szakaszának a megépítése játszott döntő szerepet. A mérési adatok

alapján a nitrogén-dioxid szennyezettség 2004. óta kisebb ingadozásokat mutatott, de lényegében nem változott, és egy kiemelt turisztikai jelentőségű és forgalmú városhoz képest kedvező szinten stabilizálódott. Tiszavasváriban főleg a Polgár felé (M3 autópálya) történő átmenő teher és személygépkocsi forgalom okozott nagy problémát az utóbbi években. 2003-2007. években a városközpont levegőjének nitrogén-dioxid terheltsége -az átmenő forgalom hatására- Debrecenéhez volt hasonló. 2008 – 2011. évben az éves átlagok, a gyakorisági értékek és a határérték túllépések száma egyaránt a nitrogén-dioxid szennyezettségi helyzet nagymértékű javulását jelzik, ami az átmenő - főleg teher forgalom drasztikus csökkenésével magyarázható (a 2007. év végén átadott M3 autópálya Nyíregyházát elérő szakasz átadásának köszönhetően). A szálló por PM10 frakciójának mintavétele 2007. évben nem egyenletesen elosztva (a mérőállomáson folyó épület felújítási munkálatok, és a szálló por mérlegelés új előírásainak megfelelő feltételek kialakítása miatt), hanem március, november és december hónapokban voltak. Ennek ellenére az éves átlag, a maximum érték és a 99.9-98% percentilis értékek jóval alacsonyabbak voltak, mint 2005. évben, valószínűleg a sokkal kedvezőbb időjárási körülményeknek köszönhetően. Az 50%-os percentilis érték 2005-2006. évekhez képest azonban magasabb volt, amit nagy valószínűséggel a március- november - december hónapokban történt, az egész évre vonatkozóan nem egyenletesen elosztott mintavétel okozott.

10

2008 – 2010. évben az éves átlag, az 50%-os gyakorisági értékek, valamint a határérték túllépések száma egyaránt jelentősen alacsonyabbak voltak a 20052006. évekhez képest. Ebben valószínűleg jelentős szerepet játszott, hogy az M3 autópálya és az elkerülő részét képező M35 autóút (4, 33, 35. sz. főutak összekötése), 354. sz. főút, a kapcsolódó csomópontokkal építés alatt voltak 2005-ben, és 2006. évben fejeződtek be, és az építkezés feltehetőleg jelentősen kihatott a város PM10 háttérszennyezettségére. 2011. évben azonban a legszennyezettebb napokat jellemző 24 órás maximum érték, valamint a 99.9%os gyakorisági érték az előző évek mintavételei közül a legmagasabbak voltak. Az automata mérőállomások mérési eredményei alapján is 2011. évben jóval több egészségügyi határérték, valamint tájékoztatási és riasztási küszöbérték történt, mint a 2007 – 2010. éves időszakokban, amelyeknek elsősorban a 2011. évi kedvezőtlenebb meteorológiai körülmények az okai. Mivel a mintavétel nem az egész évet, csak a minimálisan előírt, és egyenletesen elosztott évi 8 hetet fedi le, ezért a kiugró 24 órás PM10 koncentrációk az éves átlagot nagyobb mértékben befolyásolják, és így az éves átlagkoncentráció, valamint a légszennyezettségi index kedvezőtlenebb az automata mérőállomásokon mért értékekhez képest. 2011. évben az automata mérőállomások éves átlagértékei is, magasabbak voltak az előző négy évhez képest, amit csak részben magyaráznak a városban folyó 2. sz. villamosvonal építése, és a hozzá kapcsolódó csatornázási és egyéb építkezési munkák. A hidegebb téli időszak, a gyakrabban előforduló és elhúzódó anticiklonális hatások, erős éjszakai lehűléssel és inverzióval egyrészt növelik a lakossági fűtés által okozott kibocsátást, másrészt a szennyező anyagok felhalmozódásához vezetnek az alsóbb légrétegekben. 2007. évben Debrecen város a PM10 szennyezettség tekintetében még szennyezett, míg 2008, 2010 2011. években megfelelő, 2009. évben jó minősítést kapott a manuális mérőhálózat mérései alapján. Hajdúböszörményben a mintavétel városi háttér területen történt. A mintavételi pont közvetlen környezetében a közlekedési jellegű kibocsátás nem

számottevő, azonban a téli időszakban a lakossági szilárd fűtés-tüzelés jelentős szennyező forrás. A mintavételi helytől kb. 200 m-re ideiglenes építési törmeléklerakó található, amelynek hatása (a nem fűtési időszakban, száraz időjárás esetén) szintén jelentős lehet a PM10 szennyezettségre. 2011. évben az éves átlagérték az egészségügyi határérték 132 %-a, jóval magasabb a 2010. évben mértnél (83%-a volt), valamint a nagyobb szennyezettségű napokat jellemző 99,9 és 98%-os, és az alap légszennyezettséget jelző 50%-os gyakorisági értékek is magasabbak voltak. A 24 órás egészségügyi határérték túllépések száma több mint kétszerese a 2010. évinek, és a túllépések (egy kivételével) a fűtési időszakban, döntően november és február hónapokban történtek. A legnagyobb szennyezettségű, riasztási küszöbértéket (100 µg/m3-t) meghaladó napok pedig kizárólag novemberben fordultak elő. 2011. november hónapot az előző évekhez képest jóval magasabb légszennyezettség jellemezte, a folyamatosan működő debreceni automata mérőállomások mérései alapján. Szinte az egész hónapban kedvezőtlenek voltak a meteorológiai körülmények a kibocsátott légszennyező anyagok felhígulásához, és egymást érték a PM10 tájékoztatási és riasztási küszöbértéket meghaladó, rendkívüli légszennyezettségi helyzetek. 2011. évben Hajdúböszörményben, a vizsgált időszakban 2010. évhez képest jóval magasabb szennyezettséget elsősorban a kedvezőtlenebb meteorológiai körülmények, valamint az eltérő mintavételi időpontok okozhatták (az első negyedévben 2010-ben a fűtési időszak legvégén történtek a mintavételek). 2010. évben Hajdúböszörmény város a PM10 szennyezettség tekintetében megfelelő, 2011. évben pedig szennyezett minősítést kapott a manuális mérőhálózat mérései alapján. A szálló por PM2.5 frakciójának mintavétele szintén Kalotaszeg tér mérőállomáson történt, a PM10 mintákkal párhuzamosan. Jelenleg még nincs érvényben egészségügyi határérték, és az EU tagállamok folyamatosan vizsgálják ezen frakció arányát a szálló por szennyezettségen belül.

11

A 2006. és 2009 - 2011. években elvégzett vizsgálatok alapján a Kalotaszeg tér környezetében a PM10 frakció tömegkoncentrációjának átlagosan 75%-át a PM2.5 frakció alkotja. Fűtési időszakban azonban a PM2.5 frakció tömegkoncentrációja a 90%-

ot is meghaladja, ami főleg a szilárd- és vegyes tüzelésű berendezések (lakossági fűtés-tüzelés) égéstermékeinek, valamint a szennyezők nagyobb távolságú transzportfolyamatainak jelentős hozzájárulását valószínűsíti a téli szálló por szennyezettséghez.

A levegőminőség értékelése az automata mérőhálózat mérési eredményeinek adatai alapján:

Automata mérőállomások: 1. Debrecen, Kalotaszeg tér 2. Debrecen, Klinikák 3. Debrecen, Dobozi utca -

* 2008. évben a mérőállomás áthelyezés miatt csak július 13­ig működött, így az adatrendelkezésre állása 50% alatt volt. Debrecen, Hajnal utca – áthelyezés után 2009.01.29­től működött üzemszerűen a mérőállomás, így átlagosan az adatrendelkezésre állás 87% körül alakult. A mérőállomás besorolása miatt (közlekedési) az ózon szennyező mérése megszűnt a Hajnal utcán.

12

13

2011. évben az egészségügyi határérték túllépések száma nitrogén –dioxid, és a szálló por PM10 frakció esetében mindhárom mérőállomáson, az ózon esetében Kalotaszeg tér mérőállomáson meghaladta a megengedett mértéket. 2011. évben Debrecen város levegője (a három mérőállomás átlaga alapján) a szálló por PM10 frak­ ciója tekintetében megfelelő, az ózon, nitrogén­ dioxid és nitrogén­oxidok tekintetében jó, szén­ monoxid és kén­dioxid tekintetében kiváló minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. Kén­dioxid

A városi éves átlagkoncentráció a 80-as évek óta csökkenő tendenciát mutatott, és az utóbbi pár évben 0-12 µg/m3 körül stabilizálódott. 2003-2011. évben az 1 és 24 órás átlagkoncentrációk egészségügyi határértékét tekintve nem volt határérték túllépés. 2003-2011. évben Debrecen város a kén-dioxid szennyezettség tekintetében kiváló minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. A gáz áremelések, és a gazdasági helyzet romlása várhatólag hatással lesz a különböző energiahordozók lakossági fűtésben való felhasználásának megoszlására, és a jelenlegi kedvező kén-dioxid szennyezettségi helyzetet valószínűleg kedvezőtlenül fogja befolyásolni a város egyes részein. Ózon

Az egészségügyi határérték átlépések éves száma 2006. évtől lassan növekvő tendenciát mutatott, de 2010. évben átmenetileg jelentősen csökkent és a megengedett mérték alatt maradt (összesen 2 db volt egész évben). 2011. évben azonban - az előző évekhez hasonlóan – a határérték átlépések száma ismét meghaladta a megengedett mértéket (25 db-ot, melyet 2010. évtől 3 naptári év átlagában teljesítenünk kell). Az ózonszennyezettség ilyen nagy mértékű ingadozása, a meteorológiai körülmények meghatározó szerepét igazolja egy terület légszenynyezettségének alakulásában. Az 1 órás és 8 órás mozgó átlagok maximum koncentrációi szerencsére nem növekedtek, így a mediterrán területekre jellemző extrém, tájékoztatási, vagy riasztási küszöbértéket meghaladó ózonterhelések egyelőre még nem fenyegetnek. Az 50 és 75 %-os gyakorisági értékek azonban 2010. év kivételével - az utóbbi 5 évben (2007 –

2011) magasabbak voltak, ami az ózonterhelés lassú növekedésére utal, mely összefüggésben áll az egyre intenzívebb UV sugárzású időszakok gyakoriságával, valamint a közlekedési jellegű légszennyezéssel. Különösen szembeötlő ez a Klinika mérőállomás környezetében. A 2010. évben tapasztalt átmeneti ózonszennyezettség csökkenésben szerepet játszott a csapadékos időjárás, ezért az utóbbi évekre jellemző lassú növekvő tendencia valószínűleg a következő évekre is jellemző lesz. A Klinikán az éves átlagok, az 50, 75, 98, 99.9%-os gyakorisági értékek, a határérték túllépések száma egyaránt az ózonszennyezettség fokozatos, lassú növekedésére utalnak ezen a területen a tavaszi – nyári hónapokban (kivéve 2010. évet), amit nagy valószínűséggel a megnövekedett gépjárműforgalom, és a fokozott beépítettség okoz. A reggeli órákban a gépjárművek behajtásakor kibocsátott prekurzorok a helyi adottságok (nem megfelelő átszellőzés a fás/erdős jelleg, és az egyre sűrűbb beépítettség miatt) hatására kevésbé tudnak eltávozni, felhígulni és a déli - kora délutáni időszakban az UV sugárzás intenzitás növekedésének hatására fokozottabb ózonképződéshez vezetnek. Bár jelenleg az ózonszennyezettség még nem kritikus mértékű, amennyiben a közlekedési jellegű légszennyezés a városban, a továbbiakban nem csökken, és a globális felmelegedés – az előrejelzéseknek megfelelően – tovább folytatódik az elkövetkező években főleg Debrecen külső területein, és a nagyvárosok környékén az ózonszennyezettség növekedése prognosztizálható, melynek hatására a nagyobb ózonterheléses időszakok számának, és ezen időszakokban a talajközeli ózon koncentrációjának a lassú növekedése várható. 2003 – 2011. évben Debrecen város levegője jó minősítést kapott az ózonszennyezettség tekintetében az automata mérőhálózat mérései alapján. Nitrogén­dioxid és nitrogén­oxidok

Az éves átlagkoncentráció, a gyakorisági értékek és az egészségügyi határérték átlépések száma a Kalotaszeg téren 2003, 2005, 2006, 2008, 2011. években magasabb volt. A többi évben az alacsonyabb szennyezettség elsősorban a – 2004, 2007. évekhez hasonlóan – 2009, 2010. évben tapasztalható kedvezőbb meteorológiai feltételeknek (kevésbé szélső-

14

séges, enyhébb téli és nyári időjárás, kevesebb és rövidebb időtartamú inverziós időszakokkal) és a 2010. év csapadékosabb időjárásának volt köszönhető. A Klinikán azonban az alapszennyezettség, az éves átlag, és a maximum értékek a nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok tekintetében közel 50%-kal nőtt az utolsó három évben (2009 – 2011) az előző évekhez képest, ennek ellenére az éves átlag alapján a levegőminőség jó minősítést kapott. Az 1 órás egészségügyi határérték túllépések száma drasztikusan megnövekedett és 2009 – 2011. évben többszörösen túllépte az éves szinten megengedett 18 db-ot (149, 107 és 170 db). A levegőminőség romlása a Klinikán belül megnövekedett gépjárműforgalommal, és a területen folyt építkezésekkel magyarázható. A szennyezettség nagymértékű növekedésében azonban feltehetőleg közrejátszott a mérőállomás közvetlen környezetében az átszellőzési viszonyok romlása (Gyermek Infektológia pavilonok közötti terület beépítése). A Hajnal utcán – közlekedési mérőállomás az útszegélytől 5 m-re – az alapszennyezettség, valamennyi átlag és gyakorisági paraméter a nitrogéndioxid és nitrogén-oxidok tekintetében közel 50%-kal magasabb a 4. sz. főúttól kb. 60 m-re lévő Dobozi utcához képest. Az 1 órás egészségügyi határérték túllépések száma pedig többszöröse a Dobozi utcán előző években (2003 – 2008) mért értékeknek, és jelentősen meghaladja a megengedett mértéket (nitrogén-dioxid: 105 db, nitrogén-oxidok: 330 db). Az eredmények a 4. sz. főút belvárosi szakaszának útszegélyétől 5 – 10 m-re, a kereszteződésektől 30 mre reprezentatívak. Az éves átlagérték alapján a nitrogén-dioxid esetében megfelelő, a nitrogénoxidok esetében pedig szennyezett minősítést kapott a levegőminőség a Hajnal utca környékén 2009 - 2011. évben. A közlekedési mérőállomás helyének kijelöléséhez 2008. évben méréseket végeztünk a 4-es, 35-ös, 47-es számú főutak városi szakaszai mentén a nitrogéndioxid szennyezettség felméréséhez. Az eredmények alapján a 4. sz. főút mellett volt a legnagyobb a légszennyezettség, az átmenő forgalom itt okozta a legnagyobb levegőterhelést. A nitrogén­dioxid és nitrogén­oxidok szennyezettség növekedésének megakadályozására, illetve lehetőség szerint csökkentésére továbbra is minden intézkedést

meg kell tenni – elsősorban az áthaladó forgalom csökkentésével, a tömegközlekedés korszerűsítésével, bicikli utak építésével – mivel ezek a vegyületek a talajközeli ózonképződés elsődleges prekurzorai. 2003 – 2011. évben Debrecen város levegője összességében jó minősítést kapott a nitrogén­dioxid és nitrogén­oxidok szennyezettség tekintetében az automata mérőhálózat mérési adatainak éves átlaga (városi átlagérték) alapján. Szén­monoxid

Az éves átlagkoncentráció 2003-2011. években kis mértékben ingadozott. 2006-2011. években az 1 órás átlagértékek és a 8 órás mozgó átlagok napi maximumainak egészségügyi határértékeit alapul véve nem volt határérték túllépés. A szén­monoxid szennyezettség - a többi európai nagyvároshoz hasonlóan – jelenleg nem okoz jelentős problémát, amihez hozzájárult a katalizátoros gépjárművek elterjedése. 2003 - 2011. években Debrecen város a szén­monoxid szennyezettség tekintetében kiváló minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. Szálló por PM10 frakció

A PM10 éves és 24 órás egészségügyi határértékekhez 2004-ig tűréshatár volt érvényben, de az összehasonlíthatóság érdekében a határérték túllépéseket erre az időszakra is a tűréshatár nélkül vettük figyelembe (24 órás határérték 50 µg/m3). Az adatokat a 24 órás átlagkoncentrációk statisztikai paraméterei alapján értékeljük. Az éves átlagkoncentrációk egyik évben sem haladták meg az éves egészségügyi határértéket, és 2003, 2005. évekhez képest 2010. évig kismértékű csökkenő tendenciát mutattak, azonban 2011. évben ismét növekedtek, és a vizsgált periódusban csak 2003, 2005. évben voltak ennél magasabb éves átlagkoncentrációk. A szennyezettség az éves átlagok, az alaplégszennyezettség, a jelentősebb légszennyezettségi helyzeteket jellemző 98 és 99,9%-os percentilis értékek, valamint a határérték túllépések száma alapján 2007-2010. években alacsonyabb volt az előző, 2003-2006. évekhez képest, azonban 2011. évben újból jelentősen növekedtek.

15

2011. évben - főleg a háttérszennyezettség újbóli növekedése alapján - a kedvezőtlen meteorológiai körülmények mellett valószínűleg a városban folyt nagyobb beruházások (pl. 2. sz. villamos vonal építése és a vele kapcsolatos csatorna felújítások – közmű áthelyezések, Mikepércsi úton TESCO építése stb.) is hatottak a PM10 szennyezettségre. 2011. évben Debrecen város a PM10 szennyezettség tekintetében megfelelő minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. Benzol

Az éves átlag és az alaplégszenyezettség csökkent, viszont a szennyezettebb időszakokat jellemző 98 és 99.9 %-os gyakorisági értékek, és a határérték átlépések száma növekedett 2011. évben. Ennek oka, hogy október végét és szinte egész november hónapot kedvezőtlen meteorológiai körülmények jellemezték, így ezt az időszakot az előző évekhez képest jóval magasabb légszennyezettség jellemezte. A PM10 szennyezettségben 2007 – 2010. között átmenetileg tapasztalt csökkenő tendenciát valószínűleg több tényező befolyásolta. Egyrészt az M3 autópálya, és az elkerülő részét képező M35 autóút (4, 33, 35. sz. főutak összekötése), 354. sz. főút, a kapcsolódó csomópontokkal építés alatt voltak 2005-ben, és 2006. évben fejeződtek be, és az építkezések valószínűleg jelentősen kihatottak a város PM10 háttérszenynyezettségére (a Klinika területén is folytak nagyberuházások). Másrészt a meteorológiai körülmények 2004, 2007 - 2010. években kedvezőbbek voltak a kibocsátott szennyező anyagok felhígulása szempontjából (kevésbé szélsőséges tél és nyár, kevesebb és rövidebb időtartamú inverziós időszakokkal). Ezt alátámasztja a 24 órás határérték túllépések számának alakulása, miszerint csak 2007. és 2009. években nem haladta meg egyik mérőállomáson sem az évi megengedett (35 db) mértéket. Az átmeneti csökkenő tendencia a Kalotaszeg téren volt a leglátványosabb, melyben a meteorológia körülményeken kívül, közrejátszott a mérőállomás környezetében a lakossági nyílt színi kerti hulladék égetés számának csökkenése. DMJV Önkormányzata 2008. év végén hatályon kívül helyezte a kerti hulladékok égetésére vonatkozó rendeletét, tilos ezen hulladékok nyílt színi égetése.

2011. évben Debrecen város a benzol szennyezettség tekintetében jó minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. Rendkívüli légszennyezettségi helyzetek, tájékoztatási és riasztási küszöbérték túllépések

A szálló por PM10 frakció 24 órás átlagértékére önálló tájékoztatási és riasztási küszöbértéket a 25/2008. (X.17.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelete állapított meg, mely csak 2008. novemberétől volt hatályos. Az elemzéshez azonban a fenti küszöbértékeket a megelőző időszakokra is alkalmaztuk. A tájékoztatási és riasztási eseteknél azok az időszakok lettek feltüntetve, amelyeknél egymást követő két nap meghaladta az átlagkoncentráció a küszöbértékeket, tekintet nélkül arra, hogy a következő nap a meteorológiai előrejelzés javulást prognosztizált-e, vagy tényleges javulás volt tapasztalható (a meteorológiai előrejelzések csak 2009. évtől álltak rendelkezésre, de az összehasonlíthatóság érdekében 20092011. évben sem vettük figyelembe). Az egymás utáni napokon, folyamatosan történt túllépéseket egy esetnek vettük - függetlenül attól, hogy hány napig tartottak – amennyiben javulás, vagy romlás nem történt.

16

2003. és 2005. évekhez képest 2006 - 2010. között a tájékoztatási, és főleg a riasztási esetek száma alacsonyabb volt, és az egy évben a küszöbértékeket meghaladó összes napok száma jelentősen csökkent. A legnagyobb szennyezettségű, riasztási küszöbértéket meghaladó napok száma pedig nagymértékben csökkent. 2011. évben azonban újból jelentősen növekedett, és a riasztási esetek száma a legmagasabb volt 2003 – 2011. között. 2011. október végén és szinte egész novemberben kedvezőtlenek voltak a meteorológiai körülmények a kibocsátott légszennyező anyagok felhígulásához, és az elhúzódó inverziós helyzetek hatására egymást érték a PM10 tájékoztatási és riasztási küszöbértéket meghaladó, rendkívüli légszennyezettségi helyzetek. A küszöbértékeket legalább két mérőállomáson meghaladó egybefüggő időszakok hossza az esetek többségében 2 – 3 napig tartott. Tartós hidegpárna (legalább 1 hétig elhúzódó inverziós helyzet), amikor a PM10 szennyezettség az egész városban tartósan magas 2005. (11.08 – 11.14. 7 nap), 2009. (01.09 – 01.14. 6 nap) és 2011. (10.29 – 11.07. 10 nap! és 11.13 – 11.18. 6 nap) években fordult elő. A rendkívüli légszennyezettségi helyzetek kialakulásában a meteorológiai körülmények meghatározó szerepet játszanak. Az elhúzódó inverziós helyzetek a légrétegek átkeveredésének akadályozásával, valamint a légmozgás (szél) szinte teljes leállásával a kibocsátott (primer) aeroszol részecskék felhalmozódása mellett, a szennyező gázok, szerves vegyületek feldúsulásával ideális körülményeket teremt a további, finom eloszlású (szekunder) aeroszol frakció képződéséhez.

2007 – 2010. években a téli időjárás enyhébb volt, és a fenti időjárási helyzetek is ritkábbak voltak, azonban 2011. év alapján ez a Kárpát-medence téli időjárásában feltehetőleg nem tendenciaszerű változás, csak átmeneti ingadozás, ezért előfordulhat, hogy a rendkívüli légszennyezettségi helyzetek az elkövetkező években ismét gyakoribbá válhatnak. Rendkívüli légszennyezettségi helyzetek Debrecenben 2003­2011. szálló por PM10 frakció 24 órás küszöbérték túllépések miatt (ha érvényben lett volna a 2008.10.25­től hatályos 25/2008. (X.17.) KvVM­EüM­FVM együttes rendelete)

17

A várható globális felmelegedés hatására, a meteorológiai körülmények megváltozásával a - mediterrán éghajlatú területekhez hasonlóan – nyári időszakokban is fokozottan számolni kell majd a légszennyező anyagok felhalmozódásából eredő légszennyezettségi problémákkal, különös tekintettel a szélsőséges időjárási viszonyokra.

ZAJ­ ÉS REZGÉSVÉDELEM

A zajszennyezés egyike a lakosságot legjobban érintő környezeti problémáknak. Kutatási adatok szerint Magyarországon több mint kétmillión élnek zajszennyezett területen. A nagyvárosokban a zaj elsődleges forrása a közlekedés, a zajterhelés nyolcvan százalékáért a közlekedés a felelős. A hazai autóállomány a nyugati országokban közlekedő járműveknél hangosabb. A nagyvárosokban az állandósult dugóknak köszönhetően a zajcsúcs már nem nő tovább, de sajnálatos módon a magas zajszint időtartama emelkedik. Ahol nehézgépjárművek járnak, ott nemcsak zaj-, hanem rezgésártalomról is beszélünk. Ebben az esetben hiábavaló a füldugó használata: a lármát – a hanggal együtt járó

Tekintve, hogy a városban a légszennyező anyagok kibocsátásában a közlekedés az egyik legjelentősebb tényező, mindenképpen törekedni kell a városon áthaladó forgalom csökkentésére, valamint a tömegközlekedés korszerűsítésére, kerékpárutak építésére Debrecen város levegőminőségének jelenlegi szinten való megőrzéséhez, illetve a várható romlás megelőzéséhez, a globális felmelegedés kedvezőtlen hatásainak kiküszöböléséhez. A gáz árának növekedése (az energiafüggőség csökkentése) miatt a lakossági szilárd tüzelés (biomassza, szén stb.) várható növekedése következtében, a szálló por PM10 frakció és kén-dioxid szennyezettség az utóbbi évtizedben tapasztalható csökkenő tendencia után, valószínűleg újra növekedni fog. Amennyiben a szilárd tüzelés újra elterjed, a téli időszakokban a PM10 tájékoztatási és riasztási küszöbérték túllépések, a rendkívüli légszennyezettségi helyzetek gyakoribbá válhatnak.

rezgések miatt – az egész szervezet megsínyli. A zajszennyezés káros hatásai sajnos nemcsak akkor jelentkeznek, ha erős hanghatásoknak vagyunk kitéve, de akkor is, ha tartósan olyan környezetben élünk, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. Ez a határérték nappal 55, éjjel pedig 45 decibel. A halláskárosodáson túlmenően a zajszennyezés pszichés problémákhoz, alvászavarhoz, megnövekedett stresszhez, idegrendszeri károsodásokhoz vezethet. Kutatások kimutatták, hogy zajos környezetben nő az infarktus veszélye is. Tartós zajártalom következtében idegrendszeri bántalmak, csökkent koncentrálóképesség, megnövekedett reakcióidő, állandó fáradtság, alvási zavarok, magas vérnyomás és emésztési zavarok alakulhatnak ki, továbbá a jelentős a zajterhelés akár nyolc-tíz évvel is megrövidítheti az ember életét. Jelentős zajterhelésről 65 decibeles szint felett beszélünk.

18

A zaj- és rezgésvédelem is a források szabályozásával történik. A hatósági feladatok szempontjából meghatározó a zajterhelő telephelyek ismerete. Erre jelenleg „csak” helyszíni ellenőrzéseken alapuló ZAJ adatbázis készül; a kataszter nem teljes. A Felügyelőség Központjának illetékességi területén több mint kettőezer zajterhelő telephely van nyilvántartva.

Több éve napirenden van a zajszabályozás reformja. Ma a településeken három különböző szerv (önkormányzat, Népegészségügyi SzSz., környezetvédelmi felügyelőség) felelős a zajvédelmi rendeletek betartásáért. Ez a rendszer nem kellően átlátható és alacsony hatékonyságú. Zajkibocsátás

Az illetékességi területen a hatósági feladatok ellátása megoszlik a Felügyelőség, illetve kistérség székhelye szerint illetékes jegyzők között. A környezeti zajkibocsátást a TIKTVF vizsgálja, méri. A zajkibocsátás szoros kapcsolatban van a zajterheltséggel (zajterheléssel). A zajkibocsátási határérték meghatározása a védendő objektumok környezetére előírt egészségügyi határértékek figyelembe vételével történik. A környezeti zajkibocsátás három forrása: közlekedés, működő telepek, építkezés. A zenés szórakozóhelyek, reklámtevékenységek is zajpanaszokat váltanak ki. Felügyelőség illetékességi területén a városokon áthaladó főközlekedési utak jelentős forgalma és a kedvezőtlen vonalvezetés miatt a közúti közlekedésből származó zajterhelés a domináns, több helyen határérték feletti. A lakosságot főként a közlekedési zaj zavarja: nappal 65 dB, éjjel 55 dB fölötti környezeti zaj potenciálisan egészségkárosító.

Bár a közlekedési zajkibocsátás és zajterhelés számítható, mérések szükségesek a tényleges terhelések és teendők meghatározásához. Az elmúlt 5 évben a felügyelőség illetékességi területén végzett, közúti közlekedés zajmérések adatai (a zajméréseket esetenként forgalomszámlálással egybekötötten végezték) ábra a 19. oldalon A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet értelmében, a közlekedési vonalas létesítmény létesítésre vonatkozó engedélyezési terv zaj- és rezgésvédelmi munkarészében igazolni kell, hogy a külön jogszabály szerinti zajterhelési határértékek a távlati forgalom nagysága mellett teljesülnek. Amennyiben a közlekedési zaj- és rezgésforrás által okozott zaj jelentős mértékben meghaladja a külön jogszabály szerinti közlekedési zajtól származó határértékeket, és a létesítményre nem készült külön jogszabály szerinti zajvédelmi intézkedési terv vagy zajvédelmi program, akkor a környezetvédelmi hatóság a közlekedési vonalas létesítmény mindenkori üzemeltetőjét zajvédelmi szempontú részleges környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezi. Továbbá a felügyelőség a közlekedési hatóságnál kezdeményezheti a közlekedési vonalas létesítmény mindenkori üzemeltetőjének kötelezését zaj- és rezgéscsökkentő intézkedések megtételére. Ezen a lehetőségekkel a felügyelőség egyre több alkalommal él annak érdekében, hogy a lakosságot minél kisebb zaj terhelje. A közlekedési zaj forgalomszervezéssel, burkolatjavítással csökkenthető. A települések közútfejlesztései közvetett módon a zajterhelést ugyancsak befolyásolják. A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a hatósági jogkört megosztott a felügyelőség és a kistérség székhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője között. Az üzemi zajforrások (ipar) hatásának megítélésekor csak a felügyelőség hatáskörébe tartozó tevékenységek zajkibocsátásának hatásairól vannak mérési adataink.

19

20

Zajimmisszió (zajterhelés)

Veszélyes mértékű az olyan környezeti zaj, amely meghaladja a külön jogszabályban megállapított zajszennyezettség (zajterhelés), illetve a zajkibocsátás megengedett határértékét A védendő homlokzat, a zajtól védendő épületnek az a homlokzata, amely zajtól védendő helyiséget határol. A zajimmissziót az adott környezet (lakás, közintézmény) védendő homlokzatainál mérjük. A felügyelőség illetékességi területén is, mint országszerte, a zajterhelés igen nagy arányú a főutak mentén. Megállapítható, hogy a közúti közlekedésből származó zajterhelés mindenhol határérték feletti mind nappal, mind éjszaka. A városok esetében a zajterhelési helyzet javulása sehol sem jellemző. A vidéki településeken szintén jelentős határérték túllépések tapasztalhatók, különösen a 4. számú főút, illetve a 47. sz., 48. sz. , 471. sz

utak mellett, főként az éjszakai órákban (lásd. közúti közlekedés zajmérések adatait tartalmazó táblázat 1520. sorszám közötti adatok). A forgalom növekedése és a közlekedési infrastruktúra csekély változása miatt ez a zajszenynyezettség (feltehetően) tovább romlott. A térség legfontosabb (100 és a 120/a jelű) vasúti fővonalai több város területén is áthaladnak. A vasutak által okozott zajterhelés különösen az éjszakai órákban zavarja az érintett lakosság nyugalmát. A zajimmissziós mérések eseti és lokális jellegűek. Átfogó stratégiai zajtérkép készítését a - 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről - 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési tervek készítésének részletes szabályairól jogszabályok ütemezik.

FELSZÍN ALATTI VÍZ, FÖLDTANI KÖZEG VÉDELME

kívül jelentős mértékűnek mondható a mezőgazdasági célú vízfelhasználás (öntözés), valamint az ipari (gazdasági) vízkivétel is.

A felszín alatti víz és a földtani közeg állapota szempontjából több fontos dolgot is meg kell vizsgálni, ha a ,,környezetvédelmi helyzet” változásáról szeretnénk képet alkotni. Az első a környezeti igénybevételek, a potenciális szennyezőforrások, tevékenységek jelene és jövője, a második a már bekövetkezett környezetszennyezések kezelése, a harmadik a megelőzés és az ellenőrzés elvének az érvényesítése.

Az elmondottakat jól támasztja alá a 2010-2011-es években - a megye területén - engedélyezett vízkivételek (csak hidegvíz) és a tényleges felhasználások adatait bemutató táblázat a 21. oldal tetején.

Környezeti igénybevétel Felszín alatti vizek használata

A jól számszerűsíthető közvetlen, azaz kutakból történő vízkivételek megoszlása alapján a megye területén az ivóvíz kivételek a legjelentősebbek, ezen

Az elmúlt évek mennyiségi adatait értékelve jól látszik, hogy a települési vízművek által szolgáltatott ivóvíz mennyisége többszöröse, a többi kategória összegzett mennyiségének. A megye teljes felszín alatti vízkitermelésének kb. 80 %-át a települési vízművek végzik, ez a szám is jól jelzi, hogy az oly fontos víztakarékossági elképzelések fő célterülete a települési, illetve lakossági vízfogyasztás lehetne. A mezőgazdaság, azaz az öntözés és az állattartás együttes vízfogyasztása hasonló mértékű, mint az ipar és a fürdők együttes vízfogyasztása.

21

Az előző évhez viszonyítva elmondható, hogy minden felhasználási cél kategóriában kisebb mértékű növekedés volt tapasztalható, a megye teljes felszín alatti vízkitermelése így 740em3 -rel nőt meg éves szinten, amely 2.5 %-os növekedésnek felel meg. A vízfelhasználási adatok egyébként egyre pontosabb képet adnak a területünkön valóban felhasznált felszín alatti víz mennyiségéről, hiszen a Felügyelőség egyik aktuális feladata napjainkban a kutak mérőórával történő ellátására való kötelezések kiadása az üzemeltetők részére. Ezen kötelezések hatására folyamatosan csökken a becsült adatokra alapozott vízfogyasztás bevallások száma. Természetesen a táblázat nem tartalmazza a nagy számban létező engedély nélküli kutak - szintén jelentős - vízkitermelését, hiszen mért adatok nem állnak rendelkezésre. A tanyák körül újjászületett gazdaságok, az illegális mezőgazdasági öntöző telepek, a kiskertek vízigényének biztosítására talajvízből becslések szerint közel annyi vizet termelnek ki, mint amennyi a régió teljes ipari vízigénye. A Vízgyűjtő- Gazdálkodási Terv eredményei alapján az sp.2.6.1 és p.2.6.1.jelű, Nyírség déli rész, Hajdúság megnevezésű, illetve az sp.2.6.2 és p. 2.6.2. jelű, Hortobágy, Nagykunság, Bihar északi rész megnevezésű sekély porózus és porózus víztestek gyenge minősítést kaptak. Ezen minősítést figyelembe véve meghatározásra kerültek ezekre az összefüggő víztestekre a jövőben még engedélyezhető vízkivételek mennyisége, azaz tulajdonképpen az igénybevételi határértékek. A most kimutatott, megyei szinten 2.5 %-os igénybevételi növekmény jelentéktelen mértékű ahhoz az igénybevétel csökkenéshez képest, ami a korábbi éveket jellemezte, így a víztestek mennyiségi állapotára lényegi hatást nem gyakorol.

Közüzemi vízellátás, vízminőség

A közüzemi ivóvízellátó rendszerek egy része a Felügyelőség működési területén olyan ivóvizet szolgáltat, amely az EU és a hazai szabályozás által meghatározott minőségi követelményeknek - pl. bór, arzén, nitrit, ammónium tekintetében - nem felel meg. Ennek megoldására jelenleg is zajlik az ÉszakAlföldi Régió Ivóvízminőség-javító Program I. és II. üteme. A tervezett műszaki megoldások nem csak a fenti, hanem egyéb szennyező komponensek - pl. vas, mangán, nitrát - határérték alá történő csökkentését is eredményezik. Az I. ütem keretében 8 vízműtelepen (melyek 12 települést érintenek) a víztisztítási technológia korszerűsítése befejeződött. Valamint két vízmű esetében a biztonságos ivóvízellátás érdekében új kút kivitelezésének vízjogi létesítési engedélyei is kiadásra kerültek. A víztisztítási technológiák próbaüzeme 2011-ben fejeződött be. Ezen települések esetében hálózatrekonstrukciós munkákat is elvégeztek. A felújított ivóvízvezeték hossza kb: 74 km, a megfelelő vízminőséggel ellátott lakosok száma kb: 43 ezer. A korszerűsített vízművek vízjogi üzemeltetési engedélye várhatóan 2012-ben kiadásra kerül. További 9 település (Konyár, Gáborján, Hajdúszovát, Hajdúsámson, Földes, Egyek-Telekháza, Hencida, Sáránd, Hajdúböszörmény-Pród) esetében az elmúlt években a vízmű üzemeltetője - a Ivóvízminőségjavító Programtól függetlenül - önálló beruházásban valósította meg a víztisztítási technológia fejlesztését, a határértékeknek megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása érdekében. Az Ivóvízminőség-javító Program II. ütem keretében 2009-ben további 4 vízmű esetében kiadásra került az elvi vízjogi engedély a víztisztítási technológia fejlesztésére, azonban ezen beruházások még nem valósultak meg.

22

Tudomásunk szerint 2012-ben benyújtásra kerülhetnek újabb vízjogi létesítési engedély iránti kérelmek az Észak-Alföldi Régió Ivóvízminőség-javító Program II. üteme keretében és folytatódik a vízművek önálló beruházásban vagy KEOP pályázat révén történő korszerűsítése is. Meg kell említeni, hogy 5 vízmű esetében (Bakonszeg, Zsáka-Furta, Hajdúbagos, Hosszúpályi, Körösszegapáti) a szolgáltatott ivóvíz minősége nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, ezért az ÁNTSZ csak korlátozásokkal („a víz ivóvíz célú fogyasztásra, valamint főzésre, ételkészítésre nem használható”) járult hozzá az üzemeltetési engedélyük meg hoszszabbításához. Vízbázis­védelem

A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997 (VII. 18.) Korm. rendelet az e körbe tartozó vízbázisok fokozott védelméről rendelkezik. A vízbázisok védelme érdekében e rendelet szerint védőidomot, védőterületet, illetve védősávot kell kijelölni. A védelem a védőidom, védőterület, vagy védősávon belül a biztonsági intézkedések végrehajtásával valósítható meg. A cél az, hogy a hatóságilag kijelölt védőövezeteken, védőterületeken belül csak olyan tevékenységek működjenek, amelyek hosszú távon sem veszélyeztetik a vízbázis használhatóságát. Hajdú-Bihar megyében 30 üzemelő közüzemi vízbázist sérülékenynek minősítettek az előzetes vizsgálatok alapján, melyeknél el kell/kellett végezni az úgynevezett diagnosztikai vizsgálatokat, s ezek alapján kijelölni a végleges védőterületeket, illetve védőidomot. Összegzésként elmondható, hogy 21 vízbázis esetén már befejeződött, 1 vízbázis esetében pedig folyamatban van a diagnosztikai vizsgálat. A 21 vízbázis közül már 14 üzemelő sérülékeny vízbázis esetében került eddig kiadásra a védőidom/ védőterület kijelölő határozat, további 7 vízmű esetében pedig folyamatban van a kijelölő határozat kiadása. Az előzetesen sérülékenynek minősített, de a diagnosztikai munkákat még el nem kezdett vízművek esetében kötelezés került kiadásra a diagnosztikai munkák elvégzésére, amelyeknél ezen munkákra

KEOP pályázat keretében esetleg anyagi forrás is biztosítható. A kötelezéseket 2013. augusztus 31-ig kell teljesíteni. INTERREG projekt keretében benyújtásra került további 8 olyan vízbázis védőidom kijelölési kérelme is, mely vízbázisok előzetesen nem minősültek sérülékenynek. A 2010. évben ezen vízbázisok védőidom kijelölő határozatai is kiadásra kerültek. A KEOP 2.2.3. „Üzemelő Vízbázisok diagnosztikai vizsgálata” pályázat keretén belül további 5 db vízmű esetében - mely vízbázisok előzetesen szintén nem minősültek sérülékenynek - elvégezték a diagnosztikai munkákat és kiadásra került a vízbázis védőterület (2 db), illetve védőidom (3 db) kijelölő határozat. Külön megemlítendő, hogy Debrecen vonatkozásában is kötelezés került kiadásra a korábbi diagnosztikai munkák felülvizsgálatára, aktualizálására, tekintettel arra, hogy azokat több, mint 10 éve végezték el. Továbbá a IV. sz. víztermelő telepen is el kell végezni a védőidom/védőterület meghatározást. A kötelezést 2013. augusztus 31-ig kell teljesíteni. Az illetékességi területen három távlati vízbázis is található, melyeknél már befejeződtek a diagnosztikai vizsgálatok. A diagnosztikai vizsgálatokat itt követte a hatósági kijelölés, s a korlátozások, biztonságba helyezések is életbe léptek. Továbbá található 4 olyan üzemi vízbázis a megyében, melyek diagnosztikai vizsgálatai már befejeződtek, egyikük esetében kiadásra került a védőidom kijelölő határozat. A települési vízművek vízbázisainak biztonságba helyezése tehát folyamatosan megtörténik illetékességi területünkön. Meg kell említeni azt is, hogy a Hajdúszoboszló és Püspökladány területén létesített (gyógyfürdők) hévízkutak által igénybe vett vízbázisok hidrogeológiai védőidomának kijelölése is megtörtént az üzemeltetők saját kérésére, hiszen jogszabály erre nem kötelezte őket, azonban a gyógyfürdők üzemeltetői célszerűnek látták az általuk használt vízbázis mennyiségi és minőségi biztonságba helyezését.

23

24

Termálfürdők A terület egyik speciális jellemzője, hogy Hajdú­ Bihar megyében 15 db termálfürdő is található,

Az elmúlt években Berettyóújfaluban, Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Balmazújvároson pályázati forrásból elvégezték a fürdők fejlesztését, a mai igényekhez történő kialakítását. A fejlesztés eredményeképpen a termálvíz kitermelt mennyisége általában növekedett, így megnőtt a környezeti igénybevétel, illetve a használt termálvíz kibocsátáskor a fürdő környezetterhelő hatása is nagyobb mértékű a befogadókra.

Az elmúlt években a részleges környezetvédelmi felülvizsgálatokat benyújtották, melyek alapján a környezetvédelmi működési engedélyek kiadásra kerültek ezen létesítményekre. A környezetvédelmi működési engedélyeztetéssel párhuzamosan, azzal összhangban zajlottak/zajlanak ezen fürdők vízjogi üzemeltetési engedélyezése is a 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet alapján. Az engedélyekben megfogalmazott főbb célok: - A pozitív jellegű termálkutak olyan kútfejjel való ellátása, amely lehetővé teszi, hogy csak a felhasználni kívánt mennyiségű termálvíz kerüljön kitermelésre. Ezáltal a hévízkinccsel való takarékosság és a sósvíztározó terhelések csökkentésének elősegítése (egyben a végső befogadó vízfolyás minőség védelme). - A sósvíztározók felszín alatti vizekre gyakorolt hatásának megfigyelésére alkalmas monitoring rendszer kiépítése a sósvíztározók környezetében.

Potenciális szennyezőforrások, tevékenységek

melyek közül Komádi fürdő 2007-től nem üzemel. 11 fürdő esetében a nagy mennyiségű használt termál/gyógyvizet hasznosítás után általában földmedrű tározóban (sósvíztározó) tárolják. A fürdők illetve sósvíztározók kockázata egyrészt a természeti erőforrásokkal való nem megfelelő gazdálkodás, másrészt a környezetszennyezés lehetősége.

Az állattartás, mint a környezethasználatok szempontjából meghatározó tevékenység megtartotta vezető szerepét illetékességi területünkön. A Felügyelőség 653 telepet tart nyilván a legkisebbtől a legnagyobbakig, a továbbiakban az állategészségügyi, valamint a környezetvédelmi szabályozás szerinti nagylétszámú telepek (434 db) helyzetéről szólunk bővebben, hiszen az összes termelés döntő hányada ezeken a telepeken történik. A környezeti probléma, azaz az igénybevétel és a terhelés nagyságát elsősorban az állomány mérete, a tartástechnológia és a kapcsolódó tevékenységek határozzák meg. A következő térképen, majd pedig a szöveges részben is a legnagyobb állattartó telepeket mutatjuk be.

25

26

Az állattartó telepeken az alábbi fő állatfajokat tartják jelenleg (előfordulásuk gyakorisága szerint): 128 szarvasmarha telep, 84 juhtelep, 83 sertéstelep, 68 libatelep, 46 db baromfitelep, 21 pulykatelep. A 27/2006. (II. 7.) Korm. rendeletben előírta fenti táblázatban bemutatásra kerülő - teljesítési határidők a telepeken folytatott tevékenység volumene és a terület érzékenysége alapján lettek meghatározva, amelyek teljesítéséhez az EMVA pályázók további 36 hónapot kaptak. Eddig összesen 80 db telepen alakítottak ki a jogszabályok által előírt szigetelt, 6 hónap tározásra méretezett trágyatárolót. Sajnos a 2010. évben esedékes beruházások egy jelentős része áthúzódott a 2011. évre az építkezésre alkalmatlan időjárási viszonyok következtében, amit a beruházás megfinanszírozásának akadályoztatása is késleltetett esetenként. Meg kell jegyeznünk, hogy a telepek egy részén, így pl. baromfi telepeknél a gombatermesztésre elszállított trágya, vagy más telepeken a mélyalom közvetlen kiszállítása miatt nem lesz szükség trágyatárolóra. Továbbá a vonatkozó jogszabályok értelmében a befogadott EMVA pályázattal rendelkező telepeknél 2014. december 31-ig is „elodázható” a megfelelő trágyatároló megépítése/használatba vétele. Megnyugtató, hogy az üzemelő legnagyobb sertéstelepeken - ahol a tevékenységet IPPC (egységes környezethasználati) engedély szabályozza - kivétel nélkül elkészültek az új, korszerű trágyatárolók.

A trágya kezelésére jellemzően a tárolást (érlelést), majd az azt követő mezőgazdasági kijuttatást választották a termelők, de említésre méltó azon telepek száma is (>10), ahonnan biogáz üzemekbe szállítva tervezik a trágya hasznosításának megoldását. Tapasztalataink szerint a 2010. évben felhagyott hígtrágya-tározók rekultivációja, mint jogszabályi kötelezettség erőn felüli elvárásokat támasztott a gazdálkodókkal szemben. Sok esetben több hektáron elterülő és több tíz év alatt keletkezett, hígtrágyával terhelt földmedrű tározók sorsáról kellett/kell dönteni minimális nemzetközi és hazai referencia birtokában, szakmai és jogszabályi útmutatás hiányában. Ez újszerű kihívást jelentett/jelent mind a szakértőknek, mind a hatóság munkatársainak. A jellemző rekultivációs megoldások: 1. A területileg jól körülhatárolható, mesterséges tározók területén teljes rekultivációval (műtárgyak elbontása, trágya kiszállítás, tereprendezés) visszaállítják az eredeti állapotot, és nagy tápanyag igénnyel rendelkező növények termesztésével, vagy erdő telepítésével gyorsítják fel a talaj, talajvíz regenerálódását. 2. Amely területeket eredetileg víz borította (pl. sekély tó, holtág) ott két alapvető megoldást hagyott eddig jóvá a felügyelőség a. Természetvédelmi szempontból kiemelt területeken a mesterséges beavatkozások minimalizálása céljából a természetes nádasodási folyamatokra építve a nád rendszeres téli aratásával vonják ki a szerves anyagokat.

27

b. Természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken a híg-és iszapfázis csökkentése mellett nádtelepítéssel a folyamatok meggyorsítása volt a cél. 3. Ahol a vízállás természetes megszűnésére (tározó kiszáradás) lehetett számítani, de a terület mérete a teljes helyreállítást nem tette költség-hatékonnyá, ott az energiafüzes, vagy energiafüves telepítés, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtése tűnt járható útnak. A megfelelő trágyatárolók alkalmazása miatt egyre kevésbé lehet számolni a párolgási és szikkasztási veszteséggel. A hígtrágya termőföldön történő elhelyezésére egyre több szakhatósági kérelem érkezik be minden évben a Felügyelőségre. A kérelmekben a talajtani szakértő meghatározza a növénytermesztés számára optimálisan kihelyezhető anyag mennyiségét, azonban a Felügyelőség a felszín alatti vizek minőségének védelme érdekében további feltételeket is meghatároz, például kihelyezésre nem alkalmas területek, a kihelyezési mód, illetve a kihelyezési időszak, valamint a talajvíz monitoring vonatkozásában. 2011-ben is folytatódott a legnagyobb létszámú állattartó telepek egységes környezethasználati engedélyeinek felülvizsgálata, illetve újraengedélyezése. A felügyelőség az ellenőrzési terv szerint, az egységes környezethasználati engedélyben előírtak teljesítését, illetve vízügyi felügyelet keretében a vízjogi engedélynek megfelelő működést ellenőrzi nagy számban. Emellett esetenként panaszbejelentés alapján, illetve a műszaki átadás-átvételi, vagy építési/használatbavételi eljárások alkalmával tart helyszíni ellenőrzéseket az állattartó telepeken. Kármentesítések

A felügyelőség működési területén (kivéve Békés megye) jelenleg 160 db kármentesítést tartunk nyilván. Ezek közül 64 db kármentesítés került teljes lezárásra, a többi tényfeltárási (10), műszaki beavatkozási (26) valamint monitoring (57) szakaszban van, illetve nénhány összetettebb szennyezés esetében (jelenleg 3 db) egyszerre folyik a műszaki beavatkozás illetve a további tényfeltárás. Ezek állandó ügyintézést és rendkívül sok munkát igényelnek, hiszen egy-egy ügy általában több évig (sőt évtizedig!) is eltart a tényfeltárástól az utómonitoring lezárásáig, mialatt számtalan engedélyezési eljárást és helyszíni

ellenőrzést kell lefolytatni. Az elmúlt évben összesen 19 db kármentesítés került teljes lezárásra (monitoring szakasz is lezárult). Valószínűsíthető, hogy a jelentősebb környezetszennyezések az elmúlt években már felszínre kerültek, az új ügyek főként tartályok felszámolása kapcsán jelentkeznek. A területünkön lévő szennyezések 2/3-ánál a szenynyezőanyag alifás és aromás szénhidrogén (TPH, BTEX). Ezek többnyire ún. ’tartályos’ szennyezések, azaz a földtani közeg és felszín alatti víz károsodása a főként szimplafalú, földalatti tartályok, hozzá kapcsolódó szerelvények illetve a nem megfelelő használat következtében jött létre. Ezek általában kis vertikális és horizontális kiterjedésű szennyezések. Néhány kármentesítés költsége viszont meghaladja a több 100 millió forintot, melyeknél a szennyezőanyagok nagy száma, a nagy horizontális kiterjedés és a mélyebb rétegek érintettsége is költségnövelő tényezők. Néhány esetben a szennyezést nehézfémek, ammónia, nitrát vagy növényvédő szerek okozták. A legnagyobb problémát okozó klórozott szénhidrogének 5 kármentesítés esetében számítanak jellemző szennyezőanyagnak területünkön. A klórozott szénhidrogének okozta szennyezések felszámolására jelenleg nemzetközi szinten sincs megfelelően hatékony technológiai megoldás, ezért ezek a károsodások valószínűsíthetően több évtizedig is megmaradnak, illetve a technológiakutatás párhuzamosan halad a kármentesítésekkel. A kármentesítések kb. 1/5-e vízbázisvédelmi területen található (219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet szerinti 1a, fokozottan érzékeny kategória), ezekre kiemelt figyelmet kell fordítani csakúgy, mint az OKKP keretében zajló kármentesítésre, melyek közül két esetben a műszaki beavatkozási szakasz, 3 esetben pedig kármentesítési monitoring zajlik. Berettyóújfalu Város Önkormányzatát (4100 Beretytyóújfalu, Dózsa György u. 17-19.) a Berettyóújfalu 0490/4. hrsz. alatt lévő volt szovjet katonai objektum és környezetében feltárt szénhidrogén szennyezés vonatkozásában a Felügyelőség kötelezte a műszaki beavatkozás elvégzésére. 2011. januárjában az Önkormányzat bejelentette a beavatkozási munkálatok megkezdését, melyet KEOP pályázati forrásból finanszíroznak. A műszaki beavatkozás I. üteme (talajvíz tisztítás) befejeződött, jelenleg a szennyezett talaj ex situ megtisztítása van folyamatban.

28

EU Víz Keretirányelv szerinti felszín alatti monitoring program

A felszín alatti vizek vonatkozásában 2007. évtől működik az Európai Unió 2000/60/EK Víz Keretirányelve (VKI) alapján kijelölt mennyiségi és minőségi monitoring hálózat. Az EU VKI monitoringon belül a Felügyelőség a KvVM által kijelölt kutak minőségi (kémiai) vizsgálatát végzi (mennyiségi adatokat a VIZIG-ek mérik illetve gyűjtik) az előre meghatározott gyakoriság, komponenskör szerint. A vízminőségi megfigyelő hálózat a korábbi években is vizsgált törzshálózati kutak, üzemelő (főként mezőgazdasági, öntöző) víztermelő kutak, az ún. „Phare” projekt keretében direkt az EU VKI monitoring részeként kialakított, több rétegre szűrőzött kútpárok-kúthármasok hálózatából, továbbá a nagyobb vízhasználók (főként vízművek) adatszolgáltatásaiból, üzemelő illetve távlati vízbázisok monitoring pontjaiból tevődik össze. A monitoring hálózat adatai az Országos, illetve az egyes részvízgyűjtőkre vonatkozó Vízgyűjtőgazdálkodási Terv*(VGT) készítésénél felhasználásra kerültek, sőt az egyes felszín alatti víztestek állapotfelmérésének, mennyiségi illetve minőségi értékelésének, illetve megfelelőségének alapjául szolgáltak. A vizsgálatok pontos, szakszerű elvégzése tehát fontos feladat , hiszen a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben megtestesülő EU Vízkeret Irányelv vala*Magyarország 2009. december 22.-én közzétett Vízgyűjtő-gazdálkodási tervét a közigazgatási egyeztetést követően a Magyar Kormány 2010. május 5.-én elfogadta. Információk elérhetők a www.vizeink.hu weblapon.

29

mennyi célkitűzése, a vizeink jó állapotba helyezése, az ehhez szükséges intézkedések megalapozása mind a monitoring hálózat működésén alapuló állapotértékelésen nyugszik. A monitoring hálózatba tartozó kutak adatait, elhelyezkedését, illetve 2011-es vizsgálati eredményeit a lenti táblázat, a 30. oldal táblázata illetve a 31. oldalon található térkép segítségével ábrázoljuk. Felszín alatti vizek ammónium, nitrát terhelése

A felszín alatti vizek legszennyezettebb területei általánosságban a belterületek alatt húzódnak, amely a kommunális szennyvíz elszikkadásával és egyéb belterületi szennyezőforrásokkal (ipar, belterületi állattartás, városi csapadékvíz, parkok és kertek, stb.) függ össze. A diffúz terhelés szempontjából a mezőgazdasági területek a legjelentősebbek, mivel az ország döntő többsége termőterület. Az intenzív mezőgazdasági művelés jelentős mennyiségű szerves és műtrágya használattal jár együtt. A magas talajvízállás, illetve a területekre jellemző lazább szerkezetű talajok (homok) a tápanyagok (azon belül is a nitrát) felszín alatti vízbe való bejutását segítik elő. A mezőgazdasági művelés nagy területeken való kiterjedése következtében a nitrát többlet felszín alatti vízbe való jutása diffúz eredetű szennyezésnek minősül. Az ammónium felszín alatti vizeinkben elsősorban természetes (földtani) eredetű. Az emberi tevékenységből (mezőgazdaság, műtrágyázás, szennyvízszikkasztás) származó megnövekedett ammónium tartalom a sekély és 50-60 m talpmélységű kutakban mutatható ki leginkább. Folytatás a 32.oldalon

30

31

32

A felszín alatti vizek nitrát szennyezettsége erősen függ a földhasználattól, ezért a sekély víztestek területén lévő kutakat/forrásokat a környezetükben történő földhasználat szerint négy csoportra célszerű osztani: (1) települések belterülete és üdülőövezetek, (2) mezőgazdasági területek (szántóföldek, szőlők, gyümölcsösök, vegyes mezőgazdasági területek), (3) erdő, rét, legelő, (4) ipari területek. A Vízgyűjtő- Gazdálkodási Terv eredményei alapján az ammónia, nitrát diffúz szennyezés alapján a sp.2.6.1 jelű, Nyírség déli rész, Hajdúság megnevezésű, illetve a sp.2.6.2 jelű, Hortobágy, Nagykunság, Bihar északi rész megnevezésű sekély porózus víztest gyenge minősítést kapott.

Adatok értékelése

Az EU VKI felszín alatti monitoring hálózat legfontosabb részét adó „Phare program” keretében létesült kútpárok – kúthármasok esetében a 2011-es évvel bezárólag, figyelembe véve a 2005-ös alapállapotvizsgálatot, illetve a 2007 óta működő EU VKI monitoring mintavételeit (évi 2, illetve 3 mintavétel volt az adott év programja szerint), 10-11 db vízkémiai eredmény áll rendelkezésünkre. A vizsgálati eredmények elemzése alapján - az ammónia, nitrát, szulfát terhelés vonatkozásában figyelembe véve fenti megállapításokat - fontos következtetések vonhatók le:

33

A főként nagyobb települések (Debrecen, Hajdúböszörmény) belterületén elhelyezkedő kútpárok, kúthármasok esetében a nitrát terhelése általában nem éri el a szennyezettségi határértéket, emelkedett nitrát koncentrációk mindössze néhány sekély (talpmélység: 6 -9 m) kútban detektálhatók. Helyenként magas, a vonatkozó szennyezettségi határértéket akár 1 nagyságrenddel meghaladó ammónium koncentrációk mutathatók ki (lásd: diagramok), főként a kúthármasok mélyebb kútjaiban (11-13 m illetve 1518 m). Ennek oka valószínűsíthetően abban keresendő, hogy ezen területek már hosszú ideje csatornázottak (továbbá az állattartás is visszaszorult) így a korábbi, felszínközeli szennyezések (szennyvíz szikkasztás, állattartás) nagy része már lebomlott.

A talajvíz mélyebb zónájában lévő magas ammónium koncentrációk kialakulásában szerepet játszhattak a területen lévő nagyszámú nem szabványos (egyrakatos) kismélységű kut, melyek figyelembe véve a helyi vertikális áramlási viszonyokat (leáramlási terület), elősegíthették a főként korábbi szennyezések vertikális migrációját. Ezen mélyebb talajvíztestekben pedig az ammónia már sokkal lassabban alakul át nitráttá, illetve bomlik le. A szulfát koncentráció a legtöbb, korábban határérték feletti szulfát koncentrációval jellemzett kútban a 2006-os évet követően határérték alá csökkent, s azóta tartósan határérték alatti értékeket mutat.

HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Adatszolgáltatás

A felügyelőség debreceni központi területéről beérkezett hulladékos bejelentések számát és a bejelentésben szereplő keletkezett hulladékok mennyiségi adatait mutatja a következő táblázat és diagram 2004-2010. évekre vonatkozóan:

Az adatszolgáltatást nyújtó telephelyek száma 20042007. között folyamatosan emelkedett, illetve a keletkezett hulladék mennyisége kisebb-nagyobb ingadozást mutatott. Mindez köszönhető a felügyelőség következetes ellenőrzéseinek, a jogkövető magatartás javulásának, illetve alapvetően befolyásolják a gadasági folyamatok (a gazdasági visszaeséssel a keletkezett hulladékmennyiség is csökken). A 2008-as visszaesés azzal magyarázható, hogy új uniós jogszabály lépett érvénybe, mely szerint az állati ürülék, trágya mellékterméknek minősül a továbbiakban (abban az esetben minősül hulladéknak, ha hulladékkezelő létesítménybe kerülnek, például égető, lerakó, biogáz üzem), így arról adatot sem kell szolgáltatni.

34

Az összes keletkezett hulladék mennyiségen belül a veszélyes hulladékok aránya nagyságrenddel kisebb, mint a nem veszélyes hulladékoké. A legnagyobb mennyiségben keletkező veszélyes hulladékok fajtáit tekintve egy részük speciális (mosófolyadékok, iszapok, fertőző hulladékok) és az illetékességi területen működő gyógyszergyárakhoz, egészségügyi intézményekhez kötődik, illetve a másik része általánosan keletkező, mint például az olajos hulladékok. A keletkező nem veszélyes hulladékok legnagyobb mennyiségben kettő fő tevékenységi körhöz kapcsolhatók, úgymint a települési szennyvíztisztítás (szennyvíziszap), valamint építési-bontási tevékenység (építésibontási hulladékok).

A 2010. évben a megelőző évek gazdasági válságának hatása enyhülni látszik a hulladékok mennyiségéből ítélve, mivel a keletkező hulladékok mennyisége a termelés volumenének függvénye és a keletkezett elsődleges hulladékok mennyisége az előző évhez viszonyítva kb. 10%-kal, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett telephelyek száma minimális mértékben nőtt.

A keletkező hulladékok további kezelését szolgáló létesítmények

Működő veszélyes hulladék lerakó nem található a felügyelőség illetékességi területén.

A Felügyelőség debreceni központú területén 1 db inert hulladék lerakó (A kategória; helye: Hajdúszoboszló), 3 db regionális hulladéklerakó (B3 kategória; helyei: Debrecen, Berettyóújfalu és Hajdúböszörmény) és 1 db települési szilárd hulladék lerakó (B3 kategória; helye: Nádudvar) működik. A regionális rendszerekhez lerakó, válogatómű, illetve komposztáló telep tartozik. A bezárt lerakóval rendelkező települések legnagyobb része ezekhez, kisebb része pedig a szomszédos megyékben alakult regionális rendszerekhez csatlakozott.

A regionális rendszerek kialakítása lehetővé tette, hogy a felügyelőség területén lévő valamennyi régi, műszaki védelemmel nem rendelkező települési szilárd hulladéklerakó rekultiválásra kerüljön és megoldódjon a jogszabályi előírásoknak megfelelő hulladékkezelés a térségben. A felügyelőség debreceni központú területén a bezárt települési szilárd hulladéklerakók közül eddig 9 db (Debrecen, Csökmő, Földes, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hortobágy, Mikepércs, és Nagyrábé lerakója) került részben, vagy teljesen rekultiválásra ISPA pályázati

A felügyelőség debreceni központjának illetékességi területén működő 20 legnagyobb hulladéktermelő gazdálkodó szervezet. (a 2010. évről szolgáltatott adatai alapján):

35

36

keretből, illetve 1 db (Ebesi lerakó) ÉAOP pályázati keretből. A fenti rekultivációs eljárások keretében egy lerakó került felszámolásra, míg a többi helyben, egy, vagy két ütemű rekultivációval lezárásra 2010. év végéig. A Felügyelőség rendelkezésére álló adatok szerint a többi bezárt lerakó rekultivációja KEOP pályázati rendszer keretében fog megvalósulni, várhatóan 2012-2013-ban. A települési folyékony hulladékok ártalmatlanítására szolgáló létesítmények elsősorban a szennyvíztisztító telepeken kialakított szippantott szennyvíz fogadó műtárgyak. Ezen kívül még környezetvédelmi működési engedéllyel rendelkezik 10 földmedrű leürítő hely, amelyek szintén a települési folyékony hulladékok fogadására szolgálnak. Az esetlegesen engedély nélkül működő földmedrű leürítő helyek felderítése folyamatosan történik.

2008. évben sem túl magas, ami az előzőekben vázolt okoknak megfelelően, az ide csatlakozott települések általában falusias jellegűek, az ipari létesítmények száma csekély. Az utóbbi két regionális rendszer által begyűjtött hulladékok mennyisége a stagnálás után kismértékű visszaesést mutat. A regionális rendszerek által a hulladékgyűjtő szigeteken szelektíven begyűjtött hulladékok mennyisége valószínűleg - a jelen körülmények között - tovább nem növelhető. A következő táblázatok az egyes regionális rendszerek által a 15-ös és 20-as főcsoportba tartozó papír, műanyag és üveg hulladékok begyűjtött mennyiségeit szemlélteti tonnában 2005-2011. években.

Szelektív hulladékgyűjtés

A regionális hulladékgyűjtő rendszerek által szelektíven begyűjtött hulladékok mennyisége az évek során egy ideig dinamikusan nőtt, majd kismértékű visszaesést mutatott. Legnagyobb mennyiségben a debreceni regionális rendszer gyűjt be hulladékot, ami magyarázható a nagyvárosi begyűjtés sokkal hatékonyabb körülményeivel, illetve a kiterjedt ipari környezettel, de az utóbbi években a begyűjtött hulladékok mennyisége nem növekszik. A hajdúböszörményi regionális rendszer által szelektíven begyűjtött hulladékok mennyisége már jóval kisebb, aminek az okai a következők: kis városias környezet, ahol a fogyasztói szokások már mások egy nagyvároshoz képest, ezen kívül a gazdálkodó szervezetek száma is alacsonyabb. A berettyóújfalui regionális rendszer csak 2007. év második felében kezdett el működni, de a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége még

Hulladéklerakó, Nádudvar

37

FELSZÍNI VÍZVÉDELEM A működési terület felszíni vízrendszerének sajá­ tosságai

A felügyelőség központjához tartozó működési területén kevés a természetes, jelentős vízhozammal rendelkező vízfolyás. Észak-észak-nyugaton a Tisza határolja, nyugaton a Hortobágy-Berettyó, délen pedig a Sebes-Körös. Belvízhelyzet

szempontjából a terület országosan is a leginkább veszélyeztetett régiók közé tartozik. Jelentős területek mértékadó belvízhelyzetben csak szivattyúzással mentesíthetők. A belvízcsatornák vízszállító képessége a karbantartás hiánya miatt jellemzően messze alulmúlja a kívánatos (mértékadó) kapacitást. A belvízelvezető rendszerek kiépítésére, fenntartására fordított források beszűkültek, ugyanakkor a belvízelöntésekkel szembeni érzékenység az utóbbi évtizedben fokozódott a településeken, de a művelt mezőgazdasági területeken is.

A 2010. évben kiugróan magas volt a lehullt csapadék mennyisége. Ezzel szemben 2011-ben nem csupán az előző évihez, hanem a sokéves átlaghoz viszonyítva is kevesebb csapadék hullt. Az év első hónapjaiban elsősorban az előző évi nagycsapadékok hatásai miatt volt belvízvédekezés. A havi csapadékmennyiségeket bemutató diagram szemléletesen mutatja a 2011. évi csapadék alakulását az előző évi és a sokéves csapadékkal együtt. 2011-ben összességében a 2010. évi csapadékmennyiségnek alig fele, míg a sokéves csapadék 82-83%-a hullt. Árvízvédelmi

szempontból említésre méltó, hogy illetékességi területünk majdnem fele veszélyeztetett. Az ármentesítésnek köszönhetően a folyóink menti területeken nagyobb biztonsággal folyhat a gazdálkodás, illetve a települések mindennapi élete. Az árvízvédekezést az utóbbi évtizedekben — egyebek mellett — nehezíti, hogy a vízgyűjtő területeken megváltozott (gyorsult) a csapadék összegyülekezése, valamint a szélsőséges hidrometeorológiai viszonyok is gyakoribbá váltak. Jelentősebb védvonal fejlesztésre, a felügyelőség az elmúlt években a Berettyóra és a Tisza egyes szakaszaira vonatkozóan adott ki engedélyt.

38

Vízgazdálkodási

szempontból számításba vehető felszíni vízkészletünk nagy része a Tiszából származik. A vízhasználók a Tisza vizét a Tiszalöki Öntözőrendszeren keresztül kapják, melynek két legfontosabb eleme a Keleti-főcsatorna és a Nyugati-főcsatorna. Bár a hazai legnagyobb öntözőrendszer — elnevezéséből fakadóan is — elsősorban öntözési igények kielégítésére létesült, egyéb, jelentős vízgazdálkodási feladatokat is ellát, úgymint: halastavi vízellátás, természetvédelmi célok (ökológiai vízigény, vizes élőhelyek vízigényének biztosítása), ivó- és iparivíz ellátás, belvizek befogadása, vízminőségvédelmi célok (szennyezett felszínivíz hígítás, vízfrissítés). Mindezek mellett önmagában is az élet elengedhetetlen feltételét jelenti a térségben, valamint fontos tájalkotó, tájformáló szerepe is van. Fentiek alapján elmondható, hogy a sajátos helyzetből fakadóan egy területen az év egy részében a víz kártételei ellen kell küzdeniük a vízügyi szakembereknek, másik szakában pedig a vízhiány ellen. A kiegyenlített vízellátást helyes vízgazdálkodással lehet a szélsőségek mellett is biztosítani, például megfelelő tározással, melyre a területünkön több helyen is adottak a vízgazdálkodási létesítmények.

letén kizárólag energiahasznosítás céljából történő termálvíz kitermelése esetén 2015. június 30-ig tartó átmeneti időszak került megállapításra. A Kormány az 1042/2012.(II.23.) Korm. határozatával közzétette Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási tervét. A terv a vizek jelenlegi állapotfelmérése mellett tartalmazza a célkitűzéseket, valamint a célok elérése érdekében szükséges intézkedéseket a Víz Keretirányelvvel és egyéb előírásokkal összefüggésben.

Karbantartott Tócó csatornaszakasz 2011. és 2012. tavaszán

A Keleti- és Nyugati-főcsatornák vízrendszerének kivételével felszíni vízfolyásaink a települési, mezőgazdasági és ipari használt-, illetve szennyvizek befogadóiként is szolgálnak. Vízminőségvédelmi szempontból vízfolyásaink nagyrészt az „általános védettségi kategóriába”, illetve az „időszakos vízfolyás kategóriába” esnek. Szennyezőanyag terhelés szempontjából az engedélyezés során a természetvédelmi szempontból érintett vízfolyások egyedi elbírálás alá esnek. Az EU Víz Keretirányelvének előírásai értelmében a vizek jó állapotát 2015-ig el kell érnünk. Fontos megjegyezni, hogy a korábban is meglévő, üzemelő szennyvízkibocsátók részére meghatározott általános türelmi idő 2010. december 31-én lejárt. Érzékeny területeken a 10 000 lakosegyenérték feletti települési szennyvizet kibocsátókra ennél szigorúbb 2008. december 31-i, a nem érzékeny területen 15 000 lakosegyenérték (leé) alatti települési szennyvizet kibocsátókra pedig enyhébb, 2015. december 31-i türelmi idő (volt) érvényes. Az energetikai célú termálvíz-hasznosítás esetén a türelmi idő 2014. december 22., illetve jogszabály módosítás következtében a mezőgazdasági termelés terü-

A szennyvízelvezetés és tisztítás helyzete

A közüzemi szennyvízcsatorna hálózat engedélyezett hossza a Felügyelőség központjához tartozó illetékességi területen az előző évhez képest Nyíracsádon változott. Több településen is épült szennyvízcsatorna hálózat, de azok többségükben csak 2012-ben kaptak, illetve kaphatnak vízjogi üzemeltetési engedélyt. A szennyvíztisztítási kapacitás 2011-ben több település esetében változott. Hajdúsámsonban megszűnt a település saját szennyvíztisztító telepe, a szennyvizet a debreceni szennyvíztisztító telep tisztítja. Újlétán, Nagyhegyesen és Álmosdon szennyvíztisztító telep épült, utóbbi még próbaüzem alatt áll.

39

Hajdúszoboszlón kapacitás bővítést hajtottak végre, Hortobágyon pedig a régi helyett új szennyvíztisztító telep épült. A települések jó részének vízhasználatából származó szennyvíznek továbbra is csak egy része kerül szennyvíztisztító telepen megtisztításra, majd a tisztítás után a befogadóba. A nagyobb (10.000 leé feletti) települések csatornázottak, szennyvíztisztító teleppel rendelkeznek. A 2.000 leé alatti települések nagy részén azonban a szennyvíz továbbra is jellemzően a rosszul megépített közműpótlókba (hézagosan falazott gyűjtőaknákba, szikkasztó aknákba) kerül, szennyezve ez által a környezetet. I. Települési szennyvíztisztító telepek

A 88 település közül 2011-ben 41 településen üzemelt engedélyezett közüzemi szennyvízcsatorna hálózat, 30 településen üzemelt engedélyezett szennyvíztisztító telep, melyek közül néhány értelemszerűen közös telepként is működött. Egy település (Tiszanagyfalu) csatornahálózaton összegyűjtött szennyvizét a felügyelőség illetékességi területén kívül üzemelő szennyvíztisztító telep (Rakamaz) fogadja és tisztítja. A felügyelőség illetékességi területén kívüli

Téglás település szennyvizét hajdúhadházi közös szennyvíztisztító telep fogadja és tisztítja. A szennyvíztisztító telepek kapacitása az előző évhez képest csökkent. Ennek oka a hajdúsámsoni szennyvíztisztító telep megszűnése, valamint az, hogy a 2010-2011. év során épült, illetve próbaüzem alatt lévő telepek 2011-ben még nem kaptak vízjogi üzemeltetési engedélyt (ezért nem szerepeltethetők a hivatalos adatok között). Az összes (engedélyezett) települési szennyvíztisztító kapacitás 2011-ben 96.752 m3/d volt.

40

A meglévő szennyvíztisztító telepek kapacitásának kihasználtsága nagyjából 10 és 160% között változik. Néhány tisztító telep évi átlagos hidraulikai (vízmennyiségi) kapacitásának kihasználtsága jóval 50% alatti, de a legjellemzőbb a 40-90%-os kihasználtság. Míg 2010-ben tíznél több szennyvíztisztító telep átlagos hidraulikai terhelése lépte túl kapacitását, addig ez 2011-ben csupán négy telep esetében mutatható ki. Az adatok igazolják, hogy a 2010. évi rendkívüli csapadékmennyiség több település csatornahálózatát terhelte fölöslegesen, növelve ezáltal a tisztítandó szennyvíz mennyiségét, azaz a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését. (Csak emlékeztetőül: 2009-ben a kapacitástúllépés csupán három telep esetében jelentkezett.) A vízkibocsátási adatokkal közös diagramon szemléltetjük a kibocsátott szennyvízmennyiségnek azt a hányadát is, amely valamely szennyezőanyag tekintetében határérték fölött szennyezett, és az alapján bírságot szabtunk ki. A bírságos vízmennyiség-hányad egyaránt tartalmaz csupán egy szennyezőanyag miatt, illetve azonos időszakban több szennyezőanyag miatt bírságolt vízmennyiséget is. (diagram a lap alján) A kibocsátott tisztított szennyvíz nem megfelelő minősége miatt — a jogszabályban meghatározott számú és nagyságú határérték túllépés esetében — a felügyelőség a szennyvíztisztító telep tulajdonosokat a korábbi években szennyezés-csökkentési ütemterv készítésére kötelezte. Az ütemtervek nagyrészt benyújtásra, jóváhagyásra és végrehajtásra kerültek. A kibocsátási eredmények értékelése viszont azt mutatja, hogy a kötelezettek nem terveztek, nem vé-

geztek olyan mélyreható intézkedéseket, melyek tartósan jó működést eredményeztek volna. Különösen azoknál a telepeknél szükséges rövid időn belül ismételten beavatkozni, amelyeknek lejárt a fentebb ismertetett türelmi ideje. A türelmi idő lejártát követően ugyanis megszűnik többek között az a kedvezmény, hogy a vízszennyezési bírságnak csupán töredékét kell kiszabni és megfizetni. Ha gondosan elemezzük a „Települési szennyvíztisztító telepek tisztított szennyvíz kibocsátása” című grafikont, akkor láthatjuk, hogy 2011. évben az előző évihez képest kb. fele volt a bírságolt szennyvízmennyiség. A kiszabott bírságösszeg viszont mintegy hatszorosa a 2010. évinek. Ennek oka egyrészt az, hogy több kibocsátó türelmi ideje lejárt, másrészt pedig néhány nagyobb kibocsátó igen szennyezett vizet bocsátott ki. Az ilyen kibocsátóknál minden bizonnyal újabb, hathatósabb intézkedések szükségesek a nagy öszszegű bírságok és az ezzel járó egyéb szankciók elkerülése, végső soron pedig felszíni vizeink tisztasága érdekében. Érdekes megfigyelni a települési szennyvíztisztító telepek átlagos hidraulikai leterheltségét szemléltető diagram alapján, hogy nem minden esetben a túlterhelt, illetve a kapacitási határ közelében terhelt szennyvíztisztító telepek bírságosak (a bírságos telepeket eltérő oszlopszínnel jelöltük). A 20-90%-os leterheltségű telepek között több is bírságos. Ennek több oka is lehetséges, melyek közül a leggyakoribbakat említjük meg: a nem megfelelően gondos üzemeltetést, az esetenként előforduló rendkívüli meghibásodást, illetve az elavult, nem kellően jó tisztítási technológiát.

II. Települési szennyvízelvezetés

41

Az AVE Ásványvízgyártó és Forgalmazó Kft. a technológiai szennyvizét a továbbiakban a debreceni A legnagyobb szennyvízcsatorna hálózati beruházás városi közcsatornára vezeti, így felszíni vizet közvet2011-ben is a Debrecen város és térsége ISPA lenül nem terhel. program keretében megvalósuló fejlesztés volt. A beruházás keretében megvalósult, de még vízjogi üzemeltetési engedéllyel 2011-ben nem rendelkező hálózatok nagy része megépült Hajdúsámsonban, Sárándon, Mikepércsen, Józsa és Kismacs településrészeken, továbbá Debrecen város egyes területein. Folytatódott az egyesített csatornarendszer egy részének szétválasztása és a csatornarekonstrukció. A szennyvízcsatorna hálózat fejlesztéssel együtt a tisztító telep korszerűsítése is befejeződött 2011-ben.

Komádi szennyvíztisztító telepének részlete

A debreceni csatornahálózat fejlesztés mellet Újlétán, Nagyhegyesen és Álmosdon épült új csatornahálózat a szennyvíztisztító teleppel, néhány településen (Hortobágy, Hajdúszoboszló, Nyíracsád) pedig említésre méltó hálózatfejlesztés volt, melyek üzemeltetési engedélyezése részben folyamatban van. Hajdúsámson település csatornahálózatán összegyűjtött szennyvíz a továbbiakban a Debrecen városi szennyvíztisztító telepre kerül. A hajdúsámsoni szennyvíztisztító telepet, mely a jelenlegi jogszabályi előírásoknak sem kialakításánál fogva (szigeteletlen földmedrű tavak), sem tisztítási hatásfoka miatt nem felelt meg, felhagyást követően 2010-ben rekultiválták. III. Ipari, intézményi szennyvíztisztítás

A Felügyelőség központjához tartozó illetékességi területen meglévő kevés számú — közvetlen felszíni vízbe bocsátó — ipari szennyvízkibocsátó tekintetében 2011-ben lényeges változás nem volt.

A nagyobb, technológiai szennyvizet közvetlenül felszíni vízbe bocsátó üzemek: - AGRANA-JUICE Magyarország Kft. Hajdúsámsoni Üzeme, - Evonik Agroferm Fermentációipari ZRt. Gyára Kaba, - Alkaloida Vegyészeti Gyár ZRt. Tiszavasvári, - MOL NyRt. Hajdúszoboszló Déli telep Nagyhegyes, - Nádudvari Élelmiszer Kft. Hús- és Tejüzem Nádudvar, - Szarvas-Fish Kft. Halnevelő Telep Tiszacsege.

42

43

Több jelentős ipari szennyvízkibocsátó — elsősorban húsüzem, konzervüzem, tejfeldolgozó — előkezelés után a települési szennyvízcsatorna hálózatba bocsátja a szennyvizet. A csatornára bocsátó üzemeknél végzett kedvező szennyvíztisztítási változtatások következtében az utóbbi években a csatornabírságok száma és összege drasztikusan csökkent.

vonatkozott, melynek lejártát követően a teljes bírságösszeget kell megállapítani és kiszabni. A bírságösszegek emelkedése az előző évihez képest a fürdők esetében is szembetűnő. A 2010-ben is bírságolt fürdők közül egy kivétellel mindegyik nagyobb összegű bírságot kapott az előző évinél (a legnagyobb emelkedés meghaladja a 17-szeres mértéket!).

IV. Fürdők, sósvíz kibocsátás

A használtvíz, szennyvíz kibocsátók között speciális csoportot képeznek a termálvizet használó és kibocsátó környezethasználók, melyek közül nagyobb számban fürdők fordulnak elő. A termálvíznek köztudottan magas a sótartalma, ezen belül pedig a nátrium aránya. A sótartalom mellett sok termálkút vize tartalmaz egyéb anyagokat is (bárium, szulfid), melyek a szennyvíz, használt víz kibocsátása szempontjából szennyezőanyagnak számítanak. Ugyanaz a jogszabályi környezet szabályozza a fürdőkből történő szennyvízkibocsátást is, mint az ipari üzemek, települési és egyéb szennyvizek kibocsátási követelményeit. Problémát okoz a fürdők esetében, hogy a joganyag a fürdők medencéinek használtvizét is szennyvízként értelmezi. Ez alapján szigorú kibocsátási határértékeknek kell megfelelniük. A kibocsátási határértékek megállapítása függ attól, hogy felszíni vízfolyásba vagy pedig közcsatornába történik-e a használtvíz-elvezetés; a vízfolyás időszakosságától; továbbá hogy gyógyászati célú termálvízfelhasználás történik-e. A fürdők használtvizét befogadó élővizek sok esetben mezőgazdasági területek öntözését biztosító csatornák, vízfolyások. A fürdőket üzemeltetők és a mezőgazdasági területeket öntözők között érdekellentét feszül, ugyanis az öntözővíz magas só koncentrációja és nátrium tartalma a termőföldek elszikesedését okozhatja. Ezért az érdekellentét feloldása érdekében öntözővíz-bázisként is használt felszíni vízfolyásba történő szennyvízbevezetés célszerűen öntözési idényen kívül, október 01. és április 14. között engedhető meg. A fürdők többsége e tekintetben megfelel az elvárásoknak. A fürdők esetében a közölt táblázat tanúsága szerint, az élővízbe közvetlenül használt vizet bocsátók közül 2011-ben hét fürdő kibocsátása bírságos. A vonatkozó jogi szabályozás értelmében a fürdőkre az általános, 2010. december 31-ig tartó türelmi idő

A jogszabályi határértékeknek történő megfelelés a fürdővizek esetében sem műszaki, sem gazdasági tekintetben nem egyszerű. A szennyezőanyag-tartalom csökkentésének egyik lehetséges (de kevésbé hatékony) módja a magas só és egyéb szennyező anyagokat tartalmazó termálvíz alacsony szennyezőanyag tartalmú hidegvízzel történő keverése a fürdőben (azaz megfelelő „üzemi vízgazdálkodás” bevezetése), továbbá lehetőség esetén nagyobb térfogatú sósvíztározó tavak kialakítása, növelve a további minőségi kiegyenlítődés esélyét. Hatékony és gazdaságosan üzemeltethető sósvíztisztítási technológia jelenleg nem ismert. A bepárlás, vagy a membránszűrés a fürdők jelenlegi pénzügyi helyzete mellett irreálisan magas költségeket jelentene az üzemeltetők számára. V. Célkitűzések

Sürgető feladat a korszerűtlen, szigetelés nélküli, nem megfelelő hatásfokú tavas települési szennyvíztisztító telepek (Kaba, Derecske, Vámospércs) kiváltása korszerű, a jelenlegi követelményeknek megfelelő szennyvíztisztítási technológiával (Hortobágy és Hajdúsámson települések ilyen jellegű szennyvíztisztító telepét már nem üzemeltetik). Az új telepek üzembe helyezését követően a tavas tisztítási rendszer elemeit rekultiválni kell, illetve további környezetszennyezést kizáró módon felhagyni.

44

A szennyvíztisztítással már rendelkező települések esetén változatlanul cél a gazdaságosan csatornázható területeken a hálózat bővítése, illetve a meglévő hálózatokra történő rákötések jelentős növelése. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program 2015. december 31-re történő teljesítését határozza meg az alábbi agglomerációkban is: - Bagamér, - Biharnagybajom-Sárrétudvari, - Derecske, - Hajdúszovát, - Hosszúpályi-Hajdúbagos-Monostorpályi, - Kaba-Báránd-Tetétlen, - Konyár, - Nagyrábé, - Pocsaj-Esztár, - Tiszadada-Tiszadob, - Tiszaeszlár (Tiszalök), - Vámospércs-Nyírmártonfalva. A 2000 lakosegyenérték alatti települések, a gazdaságosan nem csatornázható települések és településrészek szennyvízelhelyezését az egyedi szennyvízkezelésre vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően célszerű megoldani, a helyi adottságok és lehetőségek figyelembe vételével. Természetesen nem tiltott a kisebb településeken sem a szennyvízcsatornázás és a szennyvíztisztító telep építése, de ennek a megoldásnak a támogatottsága minden bizonnyal kisebb prioritást fog élvezni, az indokolt esetek (érzékeny területek) kivételével. A települési szennyvízcsatorna hálózatokat terhelő ipari szennyvízkibocsátók esetében fontos feladat a megfelelő hatásfokú szennyvíz előtisztítók létesítése, meglévőknél esetenként azok korszerűsítése, intenzifikálása, vagy a szennyvíz egyéb módon történő elhelyezése, a környezetvédelmi követelményeknek megfelelően. Az utóbbi évek hatósági tapasztalata, hogy a szennyvízkibocsátók létesítményeiben keletkezett üzemzavart, rendkívüli meghibásodásokat nem észlelik időben, így a gyors intézkedések elmaradása miatt hosszabb ideig folyik a felszíni vízfolyások szennyezése. Az üzemzavar miatti rendkívüli vízszennyezést gyakran vízhasználók, horgászok, magánszemélyek jelentik a hatóságok részére. A hatósági ellenőrzés

alkalmával több üzemben tapasztalható, hogy az üzemeltetők nem ismerik kellően a saját szennyvízrendszerüket, ami tovább növeli a rendkívüli szenynyezés esélyét, illetve súlyosságát. Fontos cél és feladat a kibocsátói, az üzemeltetői fegyelem javítása. A környezetért való felelősség elősegítésében a felügyelőség rendkívüli ellenőrzései remélhetőleg ösztönzően hatnak. Rendkívüli események

A felszíni vizek állapotával kapcsolatos, ismert rendkívüli események száma 2011-ben 11 volt. Ezek között néhány vélt, vagy valós, rövid idejű rendkívüli vízminőségi állapot is volt. Több esetben történt üzemi területről induló vízszennyezés. Ilyen esetekben a szükséges intézkedésekre történő kötelezés mellett a felügyelőség rendkívüli vízszennyezési bírságot is szabott ki. Két alkalommal is történt állati hulladék elhelyezés az Aranyosi bekötő csatorna partján Kaba térségében. Az elkövető ismeretlen volt, így a csatorna kezelőjét terhelte a hulladékeltávolítás feladata és költsége. A felügyelőség, illetve a vízügyi igazgatóság a jogszabályokban meghatározott esetekben rendelhet el készültséget. Különböző fokozatú készültség rendelhető el a kivizsgálás, a beavatkozásra való felkészülés és a beavatkozás idejére.

Halpusztulás

45

46

47

Visszatérő probléma a kisebb vízfolyásainkon (csatornákon) a belvizes, illetve a nagycsapadékos időszakokat követő hirtelen felmelegedés miatt előálló rendkívüli vízminőség. Ez általában a víz kedvezőtlen esztétikai hatásában, illetve hal- és kagylópusztulásban nyilvánul meg. Oka rendszerint nem pontszerű szennyezés, hanem a csapadék, és a belvíz által a településekről és a mezőgazdasági, közlekedési, esetleg ipari területekről bemosott szennyeződés, mely általában megemelkedett szervesanyag tartalmat és átmeneti oldott oxigén hiányt okoz a víztérben. A víztér felmelegedése, valamint a vízsebesség (vízhozam) hirtelen növekedése a laza iszapot felkavarva is okozhat kedvezőtlen vízminőségi állapotot, nagyobb szennyezőanyag terhelés nélkül is. Szintén jellemző gondnak nevezhető a Nyugatifőcsatorna felső és középső szankaszán a gyakran jelentkező belvíz beemelési igény, mely a vízminőségre érzékeny vízhasználatok miatt kiemelt vízminőségi kérdés. 2011-ben az év elején még elsősorban a 2010. évi nagycsapadékok hatása miatt volt belvízbeemelés. A szükséges vízminőség vizsgálatot a felügyelőség elvégezte, és az érdekeltek rendelkezésére bocsátotta. Felszíni vizeink minősége

Értékelés vízkémiai szempontból

Szervesanyag tartalom, oxigén háztartás

A szervesanyag terhelést elemezve a legnagyobb terhelést (V. osztály) a Hortobágy, a HortobágyBerettyó, a Tócó (Debrecen-alatt), és a Kösely szenvedi el. A kondoros, Kálló és a Berettyó minősége több szelvényben is szennyezett (IV. osztály) kategóriába tartozik. Létai-ér, a Nagy-ér, az Ér-csatorna, Kati –ér, Villongó Tócó-Debrecen fölött, NYFCS Újszentmargitánál közepesen szennyezett, III. vízminőségi osztályba tartozik. A jó és kiváló vízminőségi osztályba Tisza, Túr, a Keleti-főcsatorna, Körösök tartoznak. Tápanyagok

Az összes foszfor, és összes nitrogén tekintetében hasonlóan a szervesanyag tartalomhoz, a Tisza, Túr, Körösök, KFCS, NYFCS, Ér-csatorna, Berettyó határszelvénye, Erdőspusztai tavak tartoznak a jó és kiváló vízminőségi osztályba. Foszforral és nitrogénnel erősen terhelt vizeink a Kösely, Hortobágy, Kraszna, Tócó-Debrecen alatt, a többi vízfolyás közepesen szennyezett.

Mikroszennyezők A mikroszennyezők közül mintegy 25 különböző elemet, és kb. 60 féle szerves vegyületet monitorozunk rendszeresen. A makroelemek közül nátrium, kálium, kalcium, magnézium és vas, mangán, a mikroelemek közül: cink, réz, kadmium, higany, króm, nikkel, ólom, arzén meghatározását végezzük. a) szervetlen mikroszennyezők

Valamennyi vízfolyásunk a 2011. évi arzén, cink, higany, króm, nikkel, ólom vizsgálatainak alapján az I. (kiváló), a kadmium és a réz mérési eredményei alapján II. (jó), illetve III. (tűrhető) vízminőségi osztályba sorolhatók. b) szerves mikroszennyezők

A környezetvédelmi szempontból fontos szerves mikroszennyezők egy része (PCB-k, peszticidek) szinte teljes mértékben csak az ember által folytatott tevékenység során kerülnek a vizeinkbe. A kiemelten fontos szerves mikroszennyezők közül talán egyedül a PAH vegyületek képesek természetes körülmények között kialakulni égés, oxigén nélküli rothadás következtében. A mérőállomás a felszíni vizekből illékony aromás, illékony klórozott alifás, illékony klórozott aromás, PAH, klórozott peszticidek, egyéb peszticidek (triazinok, N, P-tartalmú növényvédőszerek) vizsgálatát végzi. A szerves mikroszennyezők közül mérhető mennyiségben csak a PAH vegyületek fordultak elő (Hortobágy-Berettyó, Püspökladányi szelvény), mivel a természetben képződhet, de a határértékeket nem haladják meg. I. Biológiai (ökológiai) értékelés

Hazánkban az Európai Unióhoz való csatlakozást követően hatályba lépett a Víz Keretirányelv (VKI), melynek célja a felszíni és felszín alatti vizek jó ökológiai állapotának elérése. Ezzel egyfajta szemléletváltás következett be a vizek állapotának értékelésében, minősítésében. A kémiai változók mellett, azokkal mintegy karöltve fontos szerepet kaptak a vizekben élő, annak anyagforgalmában döntő szerepet játszó élőlények is. A fizikai-, kémia-, és biológiai paraméterek együttes vizsgálata, az adatsorok együttes értékelése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy felszíni vizeinkről, azok ökológiai állapotáról mind teljesebb képet lehessen alkotni.

48

A TIKTVF által működtetett monitoring rendszer illetékességi területünkre eső része messze meghaladja Hajdú-Bihar megye területét (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Békés megye is hozzánk tartozik).

49

A felszíni vizek VKI szerinti monitoringja a következő 5 élőlénycsoportra (biological quality elements) terjed ki: - fitoplankton (vízben lebegő, mikroszkopikus méretű algák) szervezetek, - fitobentosz (kövek, vízinövények mikroszkopikus kovalga bevonata) szervezetek, - makrofita fajok (hínár és mocsári növényzet), - makroszkopikus vízi gerincetlenek (a mederfenéken és a vízi növényzet között élő, szabad szemmel is jól látható gerinctelen élőlények, csigák, kagylók, rovarlárvák, férgek stb.), - halak.

Felszíni vizeink jellegzetes fitoplankton közössége

A Didymosphenia geminata invazív, borealis bentikus kovaalga, mely egyre elterjedtebb a Tisza vízgyűjtő területén

Jellegzetes alföldi makrofiton vegetáció

Az amúri kagyló (Sinanodonta woodiana (Lea, 1834) invazív kagylófaj egyre elterjedtebb felszíni vizeinkben.

Küsz (Alburnus alburnus) felszíni vizeink gyakori őshonos hala

A 2011-es évben a TIKTVF Mérőállomása összesen 75 mintavételi helyen végzett fitoplankton, fitobentosz és makroszkopikus vízi gerinctelen (makrozoobenton) vizsgálatokat. A makrofita vegetáció és a halfauna monitorozására nem kerül évenként sor. Az egyes élőlénycsoportoknál, az előírtaknak megfelelően, a mintavétel gyakorisága különböző volt: míg a fotoszintetizáló planktonikus szervezetek (algák) esetében mintavételi helytől függően a vegetáció periódusban 4-6 alkalommal, vagy havonta (évi 12 alkalom) történt mintavétel (mintegy kiegészítő vizsgálatként minden alkalommal a-klorofill mérést is végeztünk), addig a bevonatalkotó kovaalgák és a makroszkopikus vízi gerinctelen állatok esetében tavaszi és őszi mintavételre került sor. A 2011-es év során 564 klorofill-a tartalom meghatározást, 307 minőségi ill. mennyiségi fitoplankton vizsgálatot, 116 makroszkopikus vízi gerinctelen és 121 bentikus kovaalga vizsgálatot végeztünk. Mivel az elmúlt években kidolgozták az ökológiai állapotértékelésben kiemelt szerepet kapott élőlénycsoportra (fitoplankton, fitobentosz, makroszkopikus

50

gerinctelenek) vonatkozó, hazai vizekre átdolgozott nemzetközi szabványokon alapuló, módszertani útmutatókat, és minősítési határértékeket, ezért felszíni vizeink ökológiai állapotáról már ezen módszereket alkalmazva tudtunk szakvéleményt mondani. A minősítési rendszer víztértipológiai besorolásuktól függően öt kategóriába (rossz, gyenge, közepes, jó, kiváló) sorolja vizeinket. II. Fitoplankton alapú ökológiai minősítés

A merített plankton-minták szaprobiológiai (a szerves terhelés mértékének kimutatására irányuló vizsgálat) elemzése évek óta erős terhelést jelez több vízfolyás (Gőgő-Szenke, Hortobágy, Kálói főfolyás, Kösely, Tócó alsó szakasza) esetében is. A TIKTVF illetékességi területére eső nagyobb folyók közül a Sebes-Körös kiváló, míg a Berettyó, Fehér- és Fekete-Körös, Szamos, Tisza Tiszabecsnél jó, a Kraszna, Tisza Aranyosapátinál és a Túr pedig közepes ökológiai vízminőséggel volt jellemezhető. A kisebb vízfolyások közül továbbra is a Folyáséri főcsatorna, és a Gőgő-Szenke csatorna ökológiai állapota kifejezetten rossz. Gyenge vagy közepes minőségű volt a Korhány-csatorna, Hortobágy főcsatorna, Élővíz csatorna, Nagytóti-Toprongyos csatorna. Míg jó vagy kiváló ökológiai állapotban a Pércsi-ér, a Létai-ér, a Tócó felső szakasza és a Penészleki-I. csatorna volt. Akadnak olyan vízfolyások is melyek esetén a fölhalmozódó növényi tömeg (Hortobágy-Berettyó Püspökladánynál, Csurgó-Alsóréhelyi főcsatorna, Belfő-csatorna, Rétközberencs) okozott problémát, mely inkább belső terhelés jelent. A 2011-es év során az állóvizek közül a Fancsika-I és Fancsika-II tározót vizsgálatuk. Ezeket az állóvizeket a vegetációperiódus második felében nagyobb algaprodukció jellemezte. Kékalga vízvirágzások alakultak ki (Aphanizomenon ssp., Cylindrospermopsis raciborskii, Planktolyngbya limnetica).

Gőgő­Szenke­csatorna

Létai­ér

III. Fitobentosz alapú ökológiai minősítés

A bentikus kovaalga-közösség összetételén, a taxon-, és egyedszámon alapuló éves ökológiai minősítés eredményei alapján a TIKTVF hatáskörébe tartozó vízfolyások több mint 50%-a (51%) közepes ökológiai állapotú volt a 2011-es évben. A Felügyelőség illetékességi területébe tartozó nagyobb folyók közül a Tisza Tiszabecsnél és Aranyos-

Tisza­folyó Tiszabecs

51

apátinál kiváló-jó, a Körösök, a Szamos és a Túr közepes ökológiai minőségű volt a fitobentosz alapú minősítés alapján. A síkvidéki kisebb vízfolyásaink közül míg a Szipafőcsatorna, a Tócó felső szakasza és a Pilis-Piricsei főfolyás jó állapotú, addig a Tócó mikepércsi (alsó) szakasza, a Gőgő-Szenke csatorna és a Kösely erősen terhelt (gyenge-rossz minőségű).

Azonban az éves minősítésen túlmenően figyelembe kell venni azt is, változik-e, és ha igen, milyen irányban a kovaalga közösségek összetétele egy évben. Általánosságban elmondható, hogy a tavaszi mintavételek alkalmával vett mintákban az algaközösség összetétele, az egyes taxonok jelenléte, valamint relatív gyakorisága alapján a kovaalga alapú ökológiai minősítés értéke magasabb, vagyis jobb szokott lenni. Ezzel szemben ősszel, főként a kisebb vízfolyások esetében, alacsonyabb értékek figyelhetők meg. Ennek okai igen összetettek, fontos szerepet játszanak benne mind meteorológiai (csapadékhiány), mind kémiai (tápanyagterhelés), mind pedig biológiai (predátor szervezetek jelenléte, plankton-bentosz interakció) paraméterek. IV. Vízi makroszkopikus gerinctelenek

Szipa­főcsatorna

Kis vízállás a Makócsa­csatornán

A 2011-ben vett és feldolgozott valamint értékelt makrogerinctelen (makrozoobenton) minták alapján a TIKTVF illetékességi területére eső nagyobb folyók közül a Túr kiváló, a Tisza jó, a Hortobágy jómérsékelt, a Berettyó jó, a Fehér- és Fekete-Körös inkább jó, míg a Sebes-Körös kiváló, a Kraszna pedig jó-mérsékelt ökológiai vízminőséggel volt jellemezhető. A kisebb, síkvidéki vízfolyások közül a Tócó felső szakasza jó minőségű, míg az alsó, mikepércsi szelvény erősen szennyezett, rossz és gyenge minőségű volt 2011-ben. A Kösely hajdúszováti szelvénye közepesen szennyezett, míg a Kondoros jó ökológiai állapotú volt. A kisebb erek közül a Villongó-ér jókiváló minőséget, a Nagy-ér felső szakasza jó, az alsó szakasza pedig kiváló állapotot mutatott. Az elmúlt évekhez képest minőségi romlást a gerinctelen fauna alapján nem tapasztaltunk, azonban – mint minden évben – valamelyest eltérések mutatkoztak a tavaszi és az őszi minták összetételében, ami leginkább a vízi rovarok fenológiájának köszönhető, azaz a csoport (pl. álkérészek, kérészek, tegzesek) egyes tagjai tavasszal kirepülnek, ezért az őszi mintákból többnyire hiányoznak. Ennek megfelelően a tavaszi minták többnyire teljesebb faunaképet mutatnak. Az ökológiai minősítés a két évszakos mintavétel adatai alapján történik. Meg kell említeni, hogy az utóbbi években számos invazív vízi gerinctelen faj terjeszkedése figyelhető meg, melyek közül a legszembetűnőbb a felszíni vizeinkben egyre gyakoribb amúri kagyló, Sinanodonta woodiana (Lea, 1834) fokozott jelenléte.

52

TERMÉSZET­ ÉS TÁJVÉDELEM A védett területek tájegységenként

Védett természeti területek és értékek A felügyelőség illetékességi területén a Magyar Alföld erősen eltérő adottságú négy középtája /Közép Tiszavidék, Nyírség, Hajdúság, Berettyó-Körös vidék/ és azok számos kistája találkozik, s ezek egyedi sajátosságai, adottságai változatos és megőrzendő természeti gazdagságot őriznek mind a mai napig. A terület ezen értékeit közel 90 000 ha védett természeti terület (ebből mintegy 2400 ha ex-lege védett) őrzi. Országos jelentőségű védett természeti területeink a következők: - Hortobágyi Nemzeti Park - Hajdúsági Tájvédelmi Körzet - Bihari-sík Tájvédelmi Körzet - Bihari Legelő Természetvédelmi Terület, - Tiszavasvári Fehér-szik Természetvédelmi Terület - Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum - Természetvédelmi Terület - Hencidai Csere-erdő Természetvédelmi Terület - Tiszadorogmai Göbe-erdő Természetvédelmi Terület (részben) - Továbbá 139 darab ex-lege védett terület. Megyénkben 2011. évben az országos jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt álló területek és a Natura 2000-es területek vonatkozásában változás nem történt.

Hortobágy-Nagykunság Természetvédelmi Tájegység Egyedileg kihirdetett országos védett területek

- A Hortobágyi Nemzeti Park területének (68.616,3 ha kb. 75 %-a Hajdú-Bihar megyébe esik mely 51.462.ha (Püspökladány, Nádudvar, Nagyhegyes, Hajdúszoboszló, Balmazújváros, Hajdúböszörmény, Görbeháza, Újszentmargita, Polgár, Tiszacsege és Egyek külterületén). - Országos jelentőségű természetvédelmi területekből a tiszadorogmai Göbe-erdő TT (173 ha), melyből 31 ha Hajdú-Bihar megyében van (Egyek külterületén). Ex­lege védett területek

Kunhalmok és szikes tavak Helyi védett területek

Polgár, Kálvária-domb Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység A,) Hajdúság

Egyedileg kihirdetett országos védett terület nincs. Ex­lege védett területek

Kunhalmok és szikes tavak Helyi védett területek

- Balmazújváros, Nagyháti-park. 2 ha. - Hajdúböszörmény, II. Rákóczi ferenc és Újvárosi utca platán fasorai

53

- Hajdúböszörmény, Dorogi úti hársfasor - Hajdúböszörmény, Simoni nyárfasor - Hajdúböszörmény, Zeleméri templomrom és környéke - Hajdúböszörmény: Tócó-völgy - Hajdúdorog, Óvoda utcai kocsányos tölgy. - Hajdúnánás, városközponti páfrányfenyő -Hajdúszoboszló, Kösely Rt. (volt Hajdúszoboszlói Állami Gazd.) központjában levő emlékkert 2.0 ha - Hajdúszováti református templomkert 0.3 ha B,) Dél-Nyírség

Egyedileg kihirdetett országos védett területek

-Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület: 1092 ha, -Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület: 266 ha, -Hajdúsági Tájvédelmi Körzet kiterjedése: 7000 ha, A tájvédelmi körzethez tartozó 28 védett területet az alábbi települések határaiban találjuk meg: Álmosd, Bagamér, Debrecen, Fülöp, Hajdúbagos, Hajdúsámson, Hosszúpályi, Létavértes, Monostorpályi, Nyírábrány, Nyíracsád, Újléta, Vámospércs. Ex­lege védett területek

Lápok

Helyi jelentőségű védett természeti területek

-Álmosd, Miskolci-féle park és Kölcsey-emlékház 2.0 ha -Bagaméri numidiai jegenyefenyők a község belterületén -Bocskaikert, Homoki kocsányos tölgyes TT. 2 ha, -Erdőspuszta TT. 1401,3 ha, -Halápi rét TT. 1 ha, -Hármas hegyi akácos TT. 43 ha, -Halápi ligeterdő TT. 6 ha, -Nagycsere-martinkai rezgő nyáras TT. 12 ha, -Halápszéli tölgyerdők TT. 8 ha, -Nyírségi ősláp TT. 3 ha, -Monostori és Szentgyörgyi erdő TT. 591,3 ha, -Tócó völgy TT. 133,7 ha, -Nagy Sándor halom 0,5 ha, -Monostorpályi feketefenyves 6 ha, -Téglás, Angolkert TT. 131 ha, -Nyírmártonfalva Petőrész legelő TT. 87.7 ha, 2011.-ben lett helyi védett

Bihari sík Természetvédelmi Tájegység Egyedileg kihirdetett országos védett területek

- A 17.095 ha területtel kihirdetett Bihari-sík Tájvédelmi Körzet teljes egészében e kistájon belül esik. - Különálló védelemben részesül a Hencidai Csereerdő természetvédelmi Terület (111 ha) - A Bihari-legelő természetvédelmi Terület (711 ha). Felügyelőségünk illetékességi területén országosan védett természeti területek nagysága az új kihírdetésekben meghatározott koorekciók miatt kismértékben változott. Új védett terület kihirdetésre nem került sor 2010-ben. Ex­lege védett területek

Kunhalmok, szikes tavak Helyi védett területek

- Bakonszegi Bessenyei-emklékház kertje - Berekböszörményi belterületi hársfasor - Berettyóújfaluban Dr. Barcsay László kertje - Berettyóújfalui olimpiai emléktölgy - Berettyóújfalui Korhány-ér (Dög-Berettyó) - Berettyóújfalu, Herpályi templomrom környéke - Kismarjai, templomkerti hársak - Kismarjai őszi kikerics termőhely - Nagyrábé, Füsti-tanyai kocsányostölgy (bővítve az egész Echerolles Gilbert kastély parkja). - Püspökladány, Hosszúháti mezővédő erdősávok. 25.3 ha - Püspökladányi kocsányos tölgyek (a Hamvascsatorna mentén).

Debrecen külterületén található országos jelentőségű védett természeti területek és Natura 2000 területek kiterjedése Védett természeti területek (összesen: 4386,14 ha) - Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület: 1073,5 ha - Hajdúsági Tájvédelmi Körzet Debrecen külterületére eső részei: 3212 ha - Ex lege védett lápok: 100,64 ha Natura 2000 területek (összesen: 3787,56 ha)

A,) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek

Debrecen-Hajdúböszörményi tölgyesek (HUHN20033): 2186 ha Sámsoni-úti bellegelő (HUHN20161): 242 ha Hármas-hegyi tölgyesek (HUHN20023): 501 ha

54

Rauchbauer-erdő (HUHN20022): 205,8 ha Halápi álló hegy (HUHN20021): 176 ha Bánki-erdő (HUHN20019): 386,5 ha Liget legelő Hajdúhadház ( HUHN 21164) 2200 ha B,) különleges természetmegőrzési terület

Tócó-völgy kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (HUHN20122): 90,26 ha A terület természeti értékeinek állapota és célkitűzések (A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2011. évi beszámolója felhasználásával) A terület környezeti állapotának javítása érdekében az egyes tájegységekben végzett természetvédelmi kezelések, rekonstrukciók, élőhelyfejlesztések mind a környezet állapotának javítását eredményezték. Ezeket elsősorban a természetvédelmi kezelő szervezet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága végezte, részben alapfeladat ellátásban, részben pályázati támogatások segítségével. Hortobágy-Nagykunság Természetvédelmi Tájegység A természeti értékek állapota

A 2011. év az elmúlt fél évszázad egyik legszárazabb esztendője volt, ehhez párosult még az évi középhőmérséklet átlag feletti értéke, ami együttesen rendkívüli szárazságot eredményezett, bár a nemzeti park északi és déli területei jelentős eltéréseket mutattak a csapadékösszeg tekintetében. A tavalyi évben során nem volt jelentős árvíz, belvízzel sújtott területek a tél végén alakultak csak ki, melyek közül Kónyán a Nemzeti Park Igazgatóságnak be kellett avatkozni. Természetvédelmi szempontból említésre méltó vihar egy alkalommal volt, ekkor villámcsapás miatt leégett kb. 40 ha gyep a Pentezugban. Októberben az Ó-Sárosér részben leégett, egyben a terület egyes nádasai is kiégtek. A tűz legnagyobb része a szomszédos tájegységben volt. A Szálkahalmi Őrkerületben 2011-ben 2 tűzeset történt: Elepi-halastó: 19 ha nádas májusban (jelentős tv-i kár, természetvédelmi bírság kiszabása (KTVF) megtörtént: 4,8 M Ft); Kis-Álomzug: 2 ha mocsárrét (tv-i kár nem keletkezett).

A Margitai őrkerületben egy alkalommal volt tűz, a nyár folyamán a Petenyén, amikor a már felhagyott szeméttelepre illegálisan kiszállított hulladékot meggyújtották, majd 10 hektár nádas és gyékényes terület leégett. A fészkelési idő elmúlta miatt ez már nem okozott maradandó természetvédelmi kárt. Növénytani szempontból említésre méltó új adat a tőzegpáfrány kb. 60 töves állományának megtalálása Halastón, a gyűrűző állomás környékén. A sóballa újabb területeken jelent meg, állományai erősödtek. A kisfészkű aszat állományai az elmúlt évhez hasonlóan az idei évben is alacsony intenzitással virágoztak. Zoológiai vonatkozásban is jelentős következményei voltak a száraz időjárásnak. Így például mind az éjjeli, mind a nappali nagylepkék (Lepidoptera) egyedés fajszáma szignifikánsan csökkent, ami elsősorban a vizes élőhelyekhez kötött tápnövény specifikus fajok esetében volt jellemző - például érzékeny csökkenés volt tapasztalható a nagy tűzlepkénél (Lycena dispar). Ugyanakkor viszont a halastavak gátjain élő és emiatt kevésbé csapadék-érzékeny farkasalma-foltokon tenyésző farkasalma-lepke (Zerynthia polyxena) állományai stabilak voltak. A szárazság ellenére számos helyen került elő a sziki ürömbagoly (Saragossa porosa). A kétéltűek állományalakulásán is jelentős mértékben érzékelhető volt a rendkívüli szárazság, ami az egyedszám látszólag óriási visszaeséséhez vezetett. Megjegyzendő, hogy az ilyen jellegű klímafluktuációk gyakoriak voltak a Hortobágy történetében, amihez ezek a fajok alkalmazkodni tudtak. A tájegység leginkább kutatott része a madárvilág, melyre vonatkozó legfontosabb adatokat az alábbiakban foglaljuk össze. - Kis kárókatona – a Hortobágyi-halastó IV-es taván 250-280 pár fészkelt. Őszi gyülekezés során a maximum október 19-én volt, 1616 példánnyal. - Üstökösgém – két halastavi gémtelepen becsült fészkelő állománya 108-130 pár között alakult. - Kis kócsag – 65-90 pár fészkelt a Virágoskúti- és a Hortobágyi-halastavon. - Nagy kócsag – 2011-ben 807 pár fészkelt a tájegységben, kizárólagosan halastavi környezetben.

55

- Fekete gólya – a tájegység északnyugati részein 5 pár fészkelt 2011-ben. - Batla – 2011-ben mindösszesen 1-3 pár költött a Hortobágyi-halastó IV-es tavában. - Kanalasgém – 230 pár fészkelt a Hortobágyihalastó területén. - Kis lilik – 2011. március 30-án 58 példány volt a maximum a Hortobágyi-halastavon és a Rókáson. Ez a mennyiség 2004-óta a legnagyobb volt. Ősszel, a jó költési eredményeknek köszönhetően 74 példány volt a maximum. - Vörösnyakú lúd – a november közepi vízimadár szinkron alkalmával 155 példány fordult elő. - Rétisas – az idei évben 7 pár fészkelése vált ismerté a tájegység területén. - Pusztai ölyv – a tájegység északi területein összesen 5 pár költött 2011-ben. - Kerecsensólyom – az idei évben 9 pár fészkelése vált ismerté a tájegység területén, magasfeszültségű oszlopokon, illetve fán lévő műfészkekben. - Kék vércse – 141-142 pár fészkelése vált ismertté a tájegység területén. Elsősorban a tradicionális, valamint a mesterségesen kialakított telepeken költöttek ebben az évben. Legnagyobb telepe idén is a Magdolnában volt. - Daru – az idei ősszel rekord közeli mennyiséget számoltunk, a maximum 102.000 madár körül alakult. Legjelentősebb éjszakázó helyek Virágoskúton, Elepen és a Kondáson alakultak ki. - Túzok – az idei évben 15 túzok költés vált ismertté. A kedvező időjárási viszonyok következtében a költési eredmények jók voltak. - Gólyatöcs – az idei évben 127 pár gólyatöcs költött a tájegységben. - Gulipán – az idei évben 57 pár gulipán fészkelését regisztráltuk a tájegységben. - Fattyúszerkő – a fattyúszerkő állományát 405460 párra becsültük 2011-ben. - Fehérszárnyú szerkő – az idei évben a tájegység területén nem volt ismert fészkelése. - Szalakóta – az idei évben 52 pár szalakóta költött a tájegységben. A fiókaszám átlagosnak volt mondható. - Vetési varjú – 15 telepen 5008-5028 pár költött.

Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység A természeti értékek állapota

Az év viszonylag sok nedvességgel indult, majd a második felében komoly aszály következett. A lápok vízellátása eleinte kitűnő volt, majd többségük kiszáradt. Az év elején még vésztározás is volt a Martinkai-legelőn. A védett víztározókon is lecsökkent nyár végére a vízszint. Ezeken idén is létrejöttek a dankasirály- és fattyúszerkő telepek. A hosszúpályi Fehértói-tározóban és a Kis-Fehér-tóban most is működtek a gémtelepek. Újdonság volt a Halápi-tározóban kialakult vegyes gémtelep, mely nagy kócsagból, szürke gémből, bakcsóból, vörösgémből állt, és néhány pár kis kárókatona is megtelepedett. Ugyancsak először történt itt a nyári lúd költése. A nedves tavasz ellenére harisból igen keveset észleltek a tájegység területén. Idén 7 pár fekete gólyánál volt sikeres költés. Az ex lege védett területek újbóli felmérése során rendkívül sok – eddig nem ismert – védett növény állományát találták meg a HNPI munkatársai. A réti angyalgyökér (Angelica palustris) ezres nagyságrendű állományaira Nyírmártonfalva és Fülöp határában levő lápokon, Debrecen és Nyírmártonfalva határán százas nagyságrendű, Nyíracsádon néhány tíz, Monostorpályiban pedig tíz tő alatti méretű állományra bukkantak. A sások is hoztak néhány meglepetést. Sok helyen mutatták ki a gyepes sás (Carex caespitosa) és a rostostövű sás (C. appropinquata) jelenlétét. Bugás sást (Carex paniculata) Fülöpön és Nyírábrányban találtak. Az északi sás (Carex hartmanii) egy újabb állományá került elő az Álmosdi Daruláp „Bihari” nevű részén, Nyírmártonfalván pedig egy többezres populációra bukkantak. Ezeken kívül még számos népessége került elő a békaliliomnak, kúszó csalánnak, fehér zászpának, buglyos szegfűnek, csermelyaszatnak, hosszúlevelű veronikának, tőzegpáfránynak, pompás kosbornak. A lápréteken sokfelé észlelték a vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) jelenlétét is. További érdekesség volt a hóvirág (Galanthus nivalis) felfedezése a Monostori-erdőben, a steven boglárka (Ranunculus strigulosus) és babérfűz (Salix pentandra) Újlétán, a mocsári csorbóka (Sonchus palustris) Fülöpön, a díszes vesepáfrány (Polystic-

56

hum setiferum) Penészleken és Halápon, a tölgyespáfrány (Gymnocarpium vulgaris) a Debreceni Erdőspusztán. A Jónásrész és a Mogyorós-erdő zergeboglár állománya tovább erősödött és igen látványos virágzást produkált. A réti angyalgyökér mennyisége folyamatosan nő a védett területeken, amit a régen becserjésedett élőhelyek helyreállításával, valamint a magérés utáni szárzúzásokkal érnek el. Az egyhajúvirág állománya további csökkenést mutat. Valószínűleg jelentősen meg kellene ritkítani az újlétai akácost, hogy több fényhez jussanak. A magyar nőszirom szép virágzást produkált idén. Az állományaiban nincs komoly csökkenés, bár történtek negatív események. A Hármashegyi Tölgyesek Natura 2000 terület egyik 3 ha kiterjedésű élőhelyét (pusztai tölgyes) tarra vágták, egy másik kisebb állományt pedig széttúrtak a vaddisznók. Idén több mint 9 napot dolgoztak közmunkások az itteni állományrészek invazív növényektől való megszabadításán. E munkát fokozott ütemben folytatni kell, hiszen élőhelyére növekvő nyomást fejt ki az invazív növények terjedése és az erdészeti művelés igénye is. A nedves rétek orchideáira jó év volt. Nemcsak a pompás kosborból (Orchis laxiflora subsp. elegans) volt sok, de a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) állományok is látványos virágzást produkáltak. Az Álmosdi Darulápon idén is előjött a 2 tő széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis), de eddig ismeretlen békakonty állományt is találtak a bihariban. Célzott Macrolepidoptera felmérések is folytak. Azonosították a keleti lápibagoly (Arytrura musculus) néhány új élőhelyét pl. Monostorpályi és Újléta határában, előkerült a ritka vörös csüngőlepke (Zygaena laeta) a Martinkai-legelőn, ismeretlen állományát azonosították a fokozottan védett magyar tavaszi fésűsbagolynak (Dioseghiana schmidtii) Pocsajban, a debreceni Acsádi út mentén pedig a környéken eddig ismeretlen szürkésvörös földibagoly (Xestia sexstrigata) bukkant fel egy éjjeli lámpázás során. A nagy szikibagoly (Gortyna borelii) több, eddig nem ismert állománya is elő került a déli területeken. A tájegységben terjed a délvidéki poszméh (Bombus argillaceus). Valószínűleg az elmúlt csapadékos évek eredménye, hogy a lápi szitakötőt (Leucorrhinia pectoralis) is több víz mellett nagy számban észlelhető. Sajnos az özönnövények mennyisége rohamosan nő a tájegység területén, ami már most is komoly, és a későbbiekben egyre növekvő problémát jelent.

Bihari-sík Természetvédelmi Tájegység A természeti értékek állapota

Csapadékszegény évet tudhatunk magunk mögött, az éves középhőmérséklet magasabban alakult a sokéves átlagnál. A rendkívüli szárazság miatt a legtöbb földön fészkelő madárfaj esetében a költések sikeresen alakultak. A vizes élőhelyekhez kötődő fajok a csapadékhiányos időjárás következtében a 2011. évben az átlagosnál kevesebb helyen fészkeltek. A tavasz elején a legtöbb szikestó és vízzel feltöltődő lapos is jó fészkelési lehetőséget biztosított a parti madarak számára (bíbic, piroslábú cankó, nagy goda), bár helyenként a kezdeti revír foglalás után a sikeres költések elmaradtak. Mivel az idei évben az andaházi élőhelyen folyamatosak voltak a rekonstrukciós munkák, ott vizes élőhelyet nem alakítottunk ki, így a költési eredmények is messze elmaradtak az elmúlt évektől. A kabai cukorgyári-ülepítők maradványainál és az elöntött tetétleni Szigeten alakultak ki a legjelentősebb vizes élőhelyek. Gólyatöcs és gulipán költés is csak ezeken a területeken volt. A természetvédelmi szempontból jelentősebb fajok állományai a következőképpen alakultak. ­ Kerecsensólyom

– az idei évben 6 revír vált ismerté a tájegység területén, melyből mind a 6 sikeresen köl-tött, összesen 17 fiókát reptetett. ­ Kék vércse – összesen 67 pár költése vált ismertté. Elsősorban a tradicionális, valamint a mesterségesen kialakított telepeken költöttek ebben az évben. Legnagyobb telepe a Földes melletti Kál-ló-háti területen volt. A 2010-ben az Andaházi telepen újonnan megtelepedő párok szám a nőtt tavaly. - Túzok – a tavalyi évben tizenkettő túzok fészek és tizenkettő csibét vezető tyúk került elő a tájegységben. Az, hogy ilyen csibés tyúk ugyan annyi került elő, mint fészek, jelzi, hogy tavaly rendkívül sikeres volt a túzokok fészkelése. Ismét bizonyított lett új helyeken a túzokköltés. Szinkron számlálások alkalmával maximum 107 madarat számoltak, de a téli (általában a legnagyobb számot adó) számlálást az időjárási körül-mények nagyban hátráltatták. ­ Szalakóta – 33 pár szalakóta költött a tájegységben. A fiókaszám átlagosnak volt mondható.

­ Rétisas

57

– a darvasi pár 2011. évben is sikertelenül költött, míg a földesi pár két fiókát röptetett. ­ Parlagi sas – 2011. évben három pár parlagi sas költött a tájegységben és összesen öt fiókát reptettek. ­ Pusztai ölyv – költési időben többször megfigyelték a faj egyedeit, de költését nem bizonyították. ­ Vetési varjú – a 9 telepen 1.371 pár költött ­ Ürge – sajnos csak néhány helyen volt látható ez a faj. Örvendetes esemény volt a furtai ún. Sutkert területen egy kisebb telep felfedezése. ­ Nagy szikibagoly – az elmúlt évet követően kiábrándítóan kevés helyen és mennyiségben találtak rágásnyomokat. A természetvédelmi tájegység területén összesen 23 helyen 244 rágásnyomot találtak. ­ Sziki kocsord – az elmúlt évhez hasonlóan az idei év is jó évnek bizonyult a sziki kocsord számára, 2011-ben a tájegységben 79.564 tövet számláltak, 81 különböző helyen. ­ Kisfészkű aszat – az elmúlt évhez hasonlóan 2011-ben is csak kevés helyet találkozhattunk ezzel a fajjal. Összesen 903 tövet észleltek, 30 helyen. ­ Gyapjas gyűszűvirág – a biharnagybajomi ún. Feketesziget területen található 560 töves gyapjas gyűszűvirág-állománynak megfelelő a védelmi helyzete.

Környezeti állapotban bekövetkezett természetvédelmi vonatkozású események, a közeljövő feladatai Felügyelőségünk illetékességi területén 2011-ben a természeti rendszerekben és természeti értékekben kedvező változás az élőhely fejlesztések, területkezelések, élőhely rekonstrukciók, fajvédelmi programok révén következett be. Védett területek nagysága jelentősen nem változott. Védett fajok vonatkozásában jelentős fajpusztulás szerencsére nem volt tapasztalható. A kihirdetett védett és Natura 2000-es területek természetvédelmi célú kezelése és fenntartása a hazai és nemzetközi jogi elvárásoknak megfelelően kell, hogy történjen. A Természetvédelmi kezelő szerv és a Zöldhatóság közös feladata, hogy a védett természeti értéket képviselő területek függetlenül a védettségi státusztól fennmaradjanak. Célkitűzések között kell, hogy szerepeljen a mai szabályozási rendszerrel nehezen védhető, de annál több természeti értéket rejtő ex lege lápok, szikes tavak megőrzése. Szoros együttműködés kell, hogy kialakuljon a hatóság, a természetvédelmi kezelő szerv és az önkormányzatok között annak érdekében, hogy az elkövetkező évekre tervezett fejlesztések, beruházások a természetvédelmi szempontból értékes területek meghagyásával kerüljenek megvalósításra.

Gólyák a kaszálón

58

HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG

A felügyelőség első fokú környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági jogkörében engedélyez, ellenőriz, kötelez és bírságol, továbbá más eljárásokban szakhatóságként közreműködik. Külön jogszabályban meghatározott környezeti zaj-és rezgésvédelmi ügyekben másodfokú hatósági jogkört is gyakorol. Mindezen feladatait a társadalmi célok megvalósítása eszközeként, az érdekeltek igényeiből kiindulva, de a vonatkozó jogi, műszaki előírások keretein belül végzi, gyakran ésszerű konszenzus alapján. Alapvető cél a hatósági jogalkalmazás színvonalának az erősítése, az egységes jogalkalmazás érvényesítése, a hatályos jogszabályokban, szakmai irányelvekben, illetve az ágazati célkitűzésekben meghatározott környezetvédelmi, természet-tájvédelmi és vízügyi feladatok összehangolt szakszerű ellátása. Ugyancsak fontos célkitűzés és feladat a gazdasági és környezeti érdekek összehangolása, a környezetszennyezések elleni hatékony fellépés, a tudományos eredményeken alapuló környezetbarát technológiák alkalmazásának támogatása, a megújuló energiát felhasználó beruházások megvalósulásának az elősegítése. Az információkhoz való hozzáférési jog gyakorlásának a biztosítása, a közvélemény folyamatos tájékoztatása és a megelőző intézkedések időben történő meghozatala. A felügyelőség hatósági feladat ellátására is jelentős hatással volt, hogy a közigazgatás korszerűsítésével és az ügyfélszolgálati rendszerek modernizálásával kapcsolatos lépések az elmúlt időszakban reflektorfénybe kerültek és mind a mai napig nem veszítettek aktualitásukból.

A felügyelőség az állam és a környezeti szereplők közötti partneri viszonyra épített környezetvédelmi szabályozás továbbfejlesztésére törekszik a napi jogalkalmazás során is. A környezet ügyében partnerként kezeli az állampolgárokat és szervezeteiket, a gazdálkodó szervezeteket és az önkormányzatokat, biztosítva információk naprakész áramlását. A fenntarthatóság elvének érvényesítése, a környezetügy és a környezettudatosság erősítése kapcsán a legfontosabb az érintettekkel való kapcsolattartás és a folyamatos tájékoztatás. A káros hatások csökkentését és a környezettudatosság érvényesítését segíti elő a környezeti információk nyilvánosságának kiszélesítése, a környezeti károk helyreállítása és az elérhető legjobb technikák mind szélesebb körben történő elterjesztése érdekében történő tevékenység. Az életminőség javítása is kiemelt stratégiai irány, mely többek között a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére, a hulladékgazdálkodási feladatok maradéktalan elvégzése, az ivóvízminőségjavító programok teljesítésének elősegítése, a közműves ivóvízellátás területén még fennálló hiányok felszámolására, a szennyvízelvezetési és -tisztítási programok (biológiai fokozatok kiépítése, szennyvíziszapok hasznosítása, egyedi kisberendezések alkalmazása, stb.) megvalósítása terén jelentnek speciálisan ellátandó feladatokat. A természeti erőforrások és értékek védelme, fenntartható használata érdekében szükséges a Natura 2000 területek, illetve a védett természeti területek felügyelete, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és intézkedési programok készítésében való részvétel, az ivóvízbázisok biztonságba helyezése érdekében a védőterületek kijelölése és a veszélyeztető szennyező források felszámolása.

59

A fentiekben felsorolt hatósági-szakmai tevékenységet és felelősségi kört érintően 2011. év folyamán is számos új rendelkezés (törvény, kormányrendelet és egyéb szintű jogszabályi rendelkezés) született, illetve lépett hatályba. A környezet elemeinek védelmét szolgáló jogszabályok hatékony alkalmazása, érvényesítése, meghatározó kihívás és próbatétel volt ebben az évben is. A jogalkalmazási problémák rendszeres elemzése kapcsán, szükség esetén jogszabály-módosítási, további jogszabály-alkotási, joghamonizációs és deregulációs javaslatokkal éltünk. A hatósági feladatellátás egyik statisztikai mutatója az ügyiratforgalom éves mutatószámának alakulása. A felügyelőség ügyiratforgalmi adatait, melyek hatással vannak a hatékonyságra is, a 2002-2011. évi időszak összehasonlításában mutatja be a következő diagram:

A diagram adatai az összes ügyiratforgalom évrőlévre emelkedő számát jelzik 2008. évig. A mutatóban 2007. évhez képest a 2008. évben bekövetkezett jelentős emelkedés oka, hogy ezen évtől a Központ és a gyulai Kirendeltségének adatai együtt kerültek mejelenítésre. Ugyanakkor az összes ügyiratforgalomban 2008. évtől egy csökkenő tendencia mutatkozik, amely visszatükrözi a gazdaságban bekövetkezett visszaesést, a gazdasági szektor működésének nehézségeit és ennek okán a fejlesztési lehetőségének beszűkülését. 2010. évvel összevetve a felügyelőség összes ügyiratforgalma 67547 db-ról 61552 db-ra csökkent. A kimenő és bejövő ügyiratforgalom aránya az előző évivel szinte megegyező – bejövő ügyiratforgalom az összes ügyiratforgalom 63-64 %a, a kimenő 36-37 %-a. 2011. év csökkenő ügyiratforgalmát ugyanezen arány jellemzi. A statisztikában megjelenő visszaesés azonban párhuzamosan nem jelenti a szervezet fokozódó leterheltségének csökkenését is, hiszen a feladatellátást fogyatkozó létszámú foglalkoztatotti állománnyal kell biztosítanunk.

A 2011. évben elvégzett hatósági tevékenység elemeinek darabszámát szemlélteti a következő diagram.

A hatósági tevékenység ellenőrzési eleme meghatározó volument jelent a felügyelőség tevékenységében. Ezen területen belül hangsúlyos az adminisztratív ellenőrzés (6819 db), amely a gazdálkodó szervezetek nagyszámú bejelentő lapjának, kötelezően benyújtandó bevallásának feldolgozását és rögzítését jelenti. A helyszíni ellenőrzések száma 939 db. Az engedélyezés 3601 darabszáma 2010. évhez hasonlítva (1856 db) jelentős emelkedést mutat, míg a szakhatósági tevékenység (2290 db) mutatója a korábbi év hasonló adatához képest csökkent (2437 db). A kötelezések (397 db) számában a korábbi évhez képest szinte nem történt változás (398 db), a bírságolások (284 db) esetszáma megközelítőleg változatlannak tekinthető a 2010. évvel (293 db) összehasonlítva. Ahogyan az előzőekben már utalás történt rá, az ellenőrzések kiugróan magas számát az adminisztratív jellegű ellenőrzések 6800 db-ot meghaladó darabszáma okozza, amelyből a HIR, LM, és FAVI adatlapok darabszáma kiemelkedő. Az ellenőrzés oszlopában szintén megjelenő helyszíni ellenőrzések darabszáma 939. (Ennek megoszlása; hulladékgazdálkodás 184 db, komplex ellenőrzés 168 db, felszíni vízvédelem 165 db, levegővédelmi 80 db, zaj-és rezgésvédelmi ellenőrzés 27 db, felszín alatti víz és talajvédelmi ellenőrzés 70 db, természetvédelmi 72 db, vízgazdálkodást érintő 76 db és egyéb ellenőrzés 97 db.) A helyszíni ellenőrzések jelentős része megtervezett, a gazdálkodó szervezeteknél végzett hatósági ellenőrzés, míg kisebb hányada az úgynevezett panaszbejelentések megalapozottságát igazoló ellenőrzés.

60

A hatósági tevékenységekben az egyes szakmai területek részarányát kívánja szemléltetni a következő diagram (az egyes szakmai területek összes darabszámát 100 %-nak tekintve).

eltiltáson keresztül a tevékenység felfüggesztése, átmeneti vagy végleges megtiltása, valamint az okozott károk megtérítésére való kötelezés mellett megtalálható volt a bírságkiszabás is. A 2011. évben kivetett bírságok számát és a bíráság összegeket mutatják be szakterületi bontásban a következő ábrák.

A kiadott határozatok esetében a 50 %-ot meghaladó az úgynevezett egyéb határozatok száma, amely pl. VKJ, felszámolás-, végelszámolás kapcsán hozott döntés, eljárási és mulasztási bírság kivetése stb. Arányában jelentős számúnak tekinthető a vízgazdálkodás szakmai területén született határozatoknak a száma. A kötelezések esetében a vízgazdálkodás és felszín alatti víz-és talajvédelem területén született kötelezések száma emelkedik ki. A bírságolás vonatkozásában a hulladékgazdálkodás, a felszíni vízvédelem és vízgazdálkodás szakmai területeinek aránya dominál, az ellenőrzések tekintetében a hulladékgazdálkodás, a levegőtisztaság védelem, felszíni és felszín alatti vízvédelem mutatószámai a meghatározóak. A hatósági feladatellátásban az elmúlt évekhez képest emelkedett az ellenőrzések száma, ezzel némileg csökkent a tevékenység „engedélyezés-központúsága”. Az engedélyekben, kötelezésekben foglalt előírások több-kevesebb sikerrel, következetességgel és szigorral betartásra kerültek. Amennyiben lehetőség nyílt rá, a felügyelőség teret engedett az önkéntes jogkövetésnek. A szabályok megszegésének szankciórendszerében a figyelmeztetéstől kezdve a környezetkárosító tevékenységtől való

2011. évben kivetett bírságok összes darabszáma 284 db, amely közel megegyező számú a 2010. évi (293 db) adattal. Ebből jelentős arányt képvisel a vizek védelmével kapcsolatos bírságolás 156 db, amelynek darabszáma a 2010. évivel teljesen megegyező. Hulladékgazdálkodás területén kiszabott 83 db bírságtétel ugyanakkor jelentős növekedés a 2010. évi 31 db-hoz képest. A környezetvédelmi engedélyezés területén 12, a természetvédelem területén 22, a zaj-és rezgésvédelem területén 1, míg egyéb jellegű bírságolás 112 db történt.

61

A kivetett bírságok teljes összege 197.086.176Ft volt, amely bírságösszeg csökkenést mutat 2010. évhez (219.492.000-Ft) képest. A legtöbb bírság-kiszabás darabszámát és összegszerűségét tekintve is a vízvédelem területén jelentkezett. A felügyelőség ügyfélkapcsolatát, ügyfeleinek informálását megújult, honlapjával is igyekszik segíteni. A könnyen átlátható, gyakran frissített internetes honlapon többek között aktuális közlemények, hirdetmények, szakmai anyagok, nyomtatvány- és iratminták kerülnek közzé tételre. A lakosság, az ügyfelek személyes megkeresés esetén ügyfélszolgálati időben a Zöld-Pont ügyfélszolgálati és információs iroda munkatársaitól kaphatnak kérdéseikre felvilágosítást, ügyeik intézéséhez tájékoztatást. A Zöld-Pont iroda működtetésével igyekszik a felügyelőség biztosítani: - az ügyfélbarát ügykezelést, a gyorsított ügymenetet, a környezeti információkhoz való szabad hozzáférést - a környezetbarát nevelés előmozdítását, természeti értékeink, környezetünk megismertetését, védelmének ösztönzését - a „zöld napokhoz” kötődő, társadalmi érdeklődésre számot tartó rendezvényeken való megjelenést, tájékoztatást, szórólapok kiadványok terjesztését - a civil szervezetekkel való kölcsönös együttműködést Mindemellett a környezettudatos szemlélet kialakítása, formálása érdekében – iskolák, rendezvény-szervezők felkérésére – számos esetben képviselték munkatársaink a felügyelőséget. A felügyelőség 2011. évben elvégzett hatósági tevékenységének minden elemével az illetékességi terület környezeti állapota minőségének megtartásához, illetve javításához igyekezett hozzájárulni.