KÖRNYEZETI BŐNÖZÉS szemináriumi összefoglaló A három nap során egy olyan társadalmi jelenséggel foglalkoztunk, mely igazán csak az ipari és technikai fejlıdés során manifesztálódott, és amely - rövid vagy hosszú távon - de mindenképen markánsan károsan befolyásolhatja életminıségünket, melynek javítására minden eszközzel törekszünk, és amely jelentıségét és dimenzióit tekintve még mindig túlságosan kevés figyelmet kap. Dr. OLÁH Antal (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, vezetı fıtanácsos) bevezetı elıadásában ezt nagyon szemléletesen és áttekinthetıen tárta szemünk elé. Felvázolta a növekvı energiafelhasználás, az erdıkkel, a növényvilággal a fosszilis éghetı anyagokkal való bánásmódban tapasztalható rablógazdálkodás, a környezetet károsító gázok okozta üvegházhatás tendenciáit és perspektíváit, valamint a világméretekben majdnem négy tonna/fı/ év nagyságrendő CO2 kibocsátást mint a modern környezeti terhelés tényezıit. Az elıadó rámutatott, hogy viszonylag nem régi az a felismerés, hogy a föld természetes erıforrásai nem állnak korlátlan mennyiségben rendelkezésre, és csupán az 1970-es évek elején indult el az elsı koordinációs törekvés egy olyan környezeti koncepció kialakítására, amely megfogalmazza az alapvetı környezetvédelmi célokat. A célkitőzések terület-specifikus definíciójához, az ipari balesetek leküzdésére irányuló törekvésekhez, az okozói elv filozófiájához, a vízfolyamok hasznosításáról, a környezetterhelhetıségi vizsgálatról, az információhoz való hozzáférésrıl és a határon átnyúló károkozás esetén a civiljogi felelısségvállalásról szóló szabályokhoz vezetı úton olyan állomások szerepelnek, mint Oslo, Kyoto, Göteborg, Helsinki, Szófia, New York, Espo és Lugano. A nemzetközi kitekintés utána a fókusz a magyarországi környezeti bőnözés formális és materiális aspektusaira irányult, utalva az ilyen jellegő bőnelkövetıi magatartásra, valamint a büntetıjog és a magyar speciális törvényhozás normáira. Azzal a megállapítással, hogy „Környezetünk az életterünk” az elıadó egyszerő, de világos, gondolkodásra ösztönzı összegzést adott. Dr. GALAMBOS Etelka (ORFK Bőnügyi Fıigazgatóság, szakirányító) fontos üzenetet közvetített a törvényhozó szervek felé. A tapasztalati értékekre alapozva és ez effektív szükségletekre irányulóan alkossatok olyan egyértelmő törvényeket, amelyek a rendırség gyakorlati szakemberei számára az ügyészség és a szakértık értelmezései nélkül is alkalmazhatók. Az állatkínzásra, a környezetkárosításra, a természetkárosításra és a hulladékgazdálkodás terén elkövetett vétségekre vonatkozó büntetı normák alapján rámutatott a meglévı normák alkalmazásának problémáira. Fejtegetései végére az elıadó a szervezeti struktúrák újragondolását és a jobb hatáskörelosztásra való törekvést helyezte, beleértve az Interneten keresztül történı szakszerő és korszerő információ feldolgozási lehetıségeket is. A következı elıadó Dr. KAPUS Sándor (Nemzeti Nyomozó Iroda, osztályvezetı) elıadásában megállapította, hogy gyakran nehéz a környezeti bőnözés és a korrupció közötti összefüggés felismerése és bizonyítása. Majd gyakorlati példákon keresztül mutatott rá a két bőnözési terület közötti kapcsolatra. Manapság még túlságosan gyakran tolerálják a korrupciót, mint a társadalom valamennyi szintjén megnyilvánuló
ısi jelenséget, amely a többségében pénzügyi-gazdasági és ritkábban személyes érdekek, megvalósítását szolgálja. Magyarországon a korrupciót, mint olyat nem szabályozza jogi norma, hanem más tényállásokon keresztül, mint a vesztegetés, a befolyással való üzérkedés, a hivatali visszaélés közelítik meg. Magyarországon az elmúlt idıben pl. többek között a magánosítási láz csökkenésével összhangban a korrupciós esetek számának 50%-os csökkenését állapították meg. A gazdasági, hivatali és politikai jellegő korrupciós palettán különleges helyet foglalnak el azok a törekvések, hogy vesztegetés útján megkerüljék a hivatalos vizsgálatokat, ellenırzéseket, melyek során külön említésre kerültek hivatali tisztségviselık, ügyintézık, politikai befolyással rendelkezı személyek és konkurens gazdasági körök szereplıi, mint célszemélyek. Nemzetközi vonatkozások fıként a külföldi cégek bevonásával történı hulladékmentesítés terén, valamint illegálisan beszerzett eszközök vagyonátruházása során tapasztalhatók. A bőncselekmény elleni küzdelem lehetséges akadályaira rámutatva említésre kerültek sikert ígérı személyi anyagi és technikai vonatkozású nyomozati intézkedések, valamint valamennyi kooperációs szinten érintı tervezett szervezeti átalakítások. Elıadása végén a referens azt a megállapítást tette, hogy a korrupció elleni küzdelem terén — nem utolsó sorban a várható schengeni csatlakozással összefüggésben — lehetıség szerint optimális interdiszciplináris és határon átnyúló együttmőködésre kell törekedni Az összes bőncselekmény jelenleg kereken egy százalékát kitevı környezeti bőncselekmények alakulásával kapcsolatos rövid bevezetı után MAJOROS László (NNI, kiemelt fınyomozó) egy olyan jelentékeny esetet mutatott be, mely során 2006-ban Németországból Magyarországra összesen 3500 tonna mőanyagbála illegális hulladék szállítása — fıként ásványi olaj hulladék és akkumulátor— történt, amellyel a normál hulladékmentesítési költségek mintegy 30 %-át takarították meg azáltal, hogy a határon át hatósági engedély nélkül és hamis nyilatkozatokkal Magyarországra hozták a hulladékokat. Az esetre jellemzıen megállapítható, hogy a fı elkövetı a háttérbıl irányította az ügyletet, és strómanok egész sorát vette igénybe. Az eset bemutatását az elıadó hatásos képanyaggal tette még szemléletesebbé, és azzal a megállapítással zárta, hogy a szállítmányokat feltehetıen a szállító cégek költségére kell visszajuttatni Németországba. Bizonyítható korrupciós elemeket nem sikerült kinyomozni. Ebben az elıadásban ezt követıen megemlítésre kerültek egy parasztgazdaságban alkalmazott vegyszer felhasználás miatt történt ragadozó madármérgezési esetek, a vámnyilatkozatban tévesen kaviárnak feltőntetett hal- és mőanyagtermékek illegális behozatala, a védett állatokból és növényekbıl készült emléktárgyakkal való bánásmód problémaköre, vadászat és vadorzás terén tapasztalható problémák, valamint az illegális, szakszerőtlen erdıirtás. Ez utóbbival kapcsolatban azzal a megállapítással zárta referátumát az elıadó, hogy bizonyos környezeti bőncselekmények ellen nem lehet csupán büntetıjogi normákkal fellépni, egy már társadalmi jelenséggé vált tényállást sokkal inkább más típusú eszközökkel kell megakadályozni.
Paul MURAS (Németország) mindenek elıtt áttekintést adott számunkra a BadenWürttembergi Tartományi Bőnügyi Hivatal szervezeti felépítésérıl és feladatairól, különös súlyt helyezve az ellenırzésre és a minıségellenırzésre. A nyomozati tevékenységgel kapcsolatban kiemelte a vagyonlefölözés jelentıségét a környezet elleni bőnözés terén is. Ezt követı fejtegetéseiben a német környezeti politika alapelvei t érintve — a megelızés, az okozói elv és az együttmőködés elemekkel foglalkozott, amelyekbıl a környezeti jog alapelemeit származtatják. Külön megemlítésre kerültek a büntetıjog általános részében és a speciális törvényhozásban található implicit jogi területek, az úgynevezett közigazgatással és az egyes illetékességekkel kapcsolatos szempontok. Az igazgatási kötelességek megsértése terén hangzott el az a megállapítás, hogy nem szabad minden magatartást büntetéssel sújtani, azonban az elkerülhetetlenül kárt okozó magatartást kötelezıen engedélyekhez kell kötni, és bizonyos határértéknek kell alárendelni, mely során különös jelentısége van egy korrekt engedélyezésnek és az engedélyezéssel konform megvalósításnak. Központi elemként került megemlítésre a tisztségviselık kötelességtudó és felelısségtudatos magatartása. Az elıadó az ilyen típusú büntetendı magatartás – mint a garancianyújtás figyelembevételével végzett aktív tevékenység tőrésként vagy mulasztásként történı — jellemzése után rámutatott arra, hogy ott, ahol azt a látszatot keltik, hogy fizetség ellenében a törvény szerint bánnak a mentesítésre váró hulladékkal, már ismételten és sikeresen csaló magatartásnak minısítettek bizonyos környezeti bőncselekményeket, ami által lehetıvé vált különleges nyomozati intézkedések megtétele is. Ezt követıen fejtegetések hangzottak el különféle intézkedésekrıl, amelyeket a gyanúszerzéstıl kezdve a speciális információcserén át, általános megfigyeléseken és névtelen bejelentéseken keresztül egészen a franciabelga-luxemburgi-német határterületeken mőködı közös munkacsoportokig tettek, mely utóbbi nyilvánvaló kétes siker volt, két pozitívum terméket azonban felmutathatott: egy szakmai jellegő szószedetet és egy ugyanilyen kézikönyvet. Végezetül egy esetpéldát mutatott be az elıadó az illegális azbesztfeldolgozás területérıl, amely egy cég azon állításán alapult, hogy egy régi téglaégetı kemencében ártalmatlanítani lehet azbesztszálakat. A gyanú az azbeszt autópályaépítéshez történı felhasználása során merült fel, és a bizonyításra az új 3-D-lézertechnikát használták fel. Walter OP DE HIPT (Németország, Nordrhein-Westfalen) referátuma elsı részében a korrupció alapvetı aspektusaival ismertetett meg bennünket, amelyet jogosulatlan nyereségszerzéssel közvetlen összefüggésben, mint nem vagy csak nehezen megszerezhetı javak/szolgáltatások ellenszolgáltatásaként minısített. Különbséget tett aktív és passzív korrupció között, és megemlítette egyfelıl az alkalmi korrupciót, másfelıl a közigazgatáshoz kapcsolódó korrupciót, mely gyakran az ún. „beetetı elven mőködik” és alkalmi korrupcióként jellemezhetı. Aláhúzta, hogy a korrupció olyan büntetendı magatartásforma, amelyben mindkét fél – az is, aki ad és az is, aki kap – nyertesnek mondható, és amelyet az adományozó fél részérıl gyakran bőnözıi szervezetekhez főzıdı kapcsolat jellemez. Különös veszélyt lát az elıadó a politikusok azon befolyásában, amely szerint szándékosan, tudatosan hoznak létre joghézagokat és jogi kibúvókat. Ezt követıen megállapította, hogy a korrupció mindinkább a „fınökök ügyévé” válik, és utalt a hulladékmentesítés terén
tapasztalható sajátos függıségi viszonyokra, amelyekben többek között vállalkozások teljesen tudatosan használják a korrupciót illegális célok megvalósítására. Jóllehet lennének elhárító jogi eszközök, azonban még nem elég következetesen használják ki ezeket. A hatékony korrupció elleni küzdelem problémáiként említette a kolléga a túlságosan erıs nemzeti gondolkodásmódot, a nem elsı látásra felismerhetı áldozatokat, a bonyolult hálózati mechanizmusokat, a határokon túlnyúlóan tevékenykedı bőnözıi csoportokat, a nyomozó szervek erıforrás problémáit, a túlságosan kismértékben elrettentı erejő bírósági ítéleteket. Pozitív példaként említette az olyan megelızı intézkedéseket, mint továbbképzések, a rizikócsoportok probléma iránt fogékonnyá tétele, az üzemek számára különleges magatartási kódexek összeállítása, valamint a tisztségviselık számára, létüket pénzügyileg érzékenyen érintı mellékbüntetések kiszabása. Az elméletet egy érdekes gyakorlati eset bemutatása követte, amely az „Isten hozta baksisországban” címkét viselte. Az ún. „Kölni Kifundáló” példájaként az elıadó bemutatta azt az utat, amelyet egy nagyvállalkozói hajlamú – „korrupt szemétkirállyá” fejlıdı — hulladékmentesítéssel foglalkozó úttörı járt be, aki profitálni tudott a széleskörő hivatali támogatásból. A tanulságos eset végén mindazonáltal az a kijózanító megállapítás állt, hogy az elkövetıt csak adócsalás miatt ítélték két év szabadságvesztésre és tíz millió euró pénzbüntetésre, és a tulajdonképpeni korrupciós háttér teljesen elsikkadt a bírósági tárgyalás során. A kolléga egy kettıs megállapítással zárta lenyőgözı elıadását. -
Szeméttel több pénzt lehet keresni, mint kábítószerrel vagy illegális gépjármőcsempészettel. A növekvı korrupció következményeként jelentıs társadalmi károk jelentkeznek, fokozatosan csökken a hatóságokba és tisztségviselıkbe vetett bizalom, a nehézkesen felépített német jogállamot a pusztulás veszélye fenyegeti, valamint súlyos következményekkel járó erkölcsi vákuum kialakulása.
A második szemináriumi napot a szlovéniai jogi helyzet és a bőnözés alakulásának Ivan BUNIC (Szlovénia) általi bemutatása zárta. A kolléga rámutatott egyfelıl az atomhulladékok szigorú ellenırzésére, másfelıl azonban arra panaszkodott, hogy mennyire károsan befolyásolják a bürokrácia és az adminisztratív akadályok a hatékony bőnüldözést az általános hulladékmentesítés terén. Külön említésre került egy speciális ECO-labor alkalmazása mérgezı anyagok és gázok által okozott súlyos környezetszennyezés esetén, mely célja beazonosítni a veszélyes anyagot és mint a lakosság számára meghozandó védıintézkedések kiváltó okát. A kolléga végezetül óva intett attól, hogy ne vegyünk komolyan kisebb környezeti vétségeket, mivel kisebb káresetek kumulációja végsı soron nagy kárt is okozhat. A korrupcióval kapcsolatban megemlítette, hogy Szlovéniában mostanáig nem lehetett megállapítani környezeti bőnözés és korrupció közötti összefüggést. A mai harmadik szemináriumi nap indításaként Karl FRAUENBERGER (Ausztria) néhány nyomozati eset példáján keresztül mutatta be számunkra az ausztriai
helyzetképet. A példatár felsorolta a WWF-medveprojektet, a pálmával szennyezett kölest, a saját vér doppingot, az illegális táplálék kiegészítık eladását, romlott hús botrányt, a fajtavédelem terén elkövetett bőncselekményeket. megemlítve az illegális hulladékmentesítés különbözı formáit, például a használt gépjármővek, az elektromos hulladék és elektronikus készülékek terén. Ausztriát követte Svájc Markus STAUFFER és Monika WYSSER (Svájc) elıadásával. A Berni Kantoni Rendırségtıl érkezett kolléga feladatkörét felvázolva rámutatott arra, hogy még mindig elegáns, bocsánatos ún. gavallérbőnözésnek számít bizonyos körökben a környezet elleni bőnözés, és a rosszul értelmezett lojalitás és kollegialitás miatt nem kerül feljelentésre. Gyakran a már feljelentett és megállapított vétségeket sem veszik eléggé komolyan, és az a tendencia érvényesül, hogy a cselekményeket büntetıjogi jellegük ellenére közigazgatásjogi úton rendezik. Svájcban nemcsak a Szövetségi Környezetvédelmi Törvény, hanem más különféle speciális törvények, rendelkezések és utasítások is rendelkezésre állnak a környezet elleni bőncselekmények szankcionálása céljából, amelyek gyakran csalással és közokirat-hamisítással is együtt járnak. A sorozatosan és/vagy kantonokon túlnyúlóan elkövetett bőncselekmények komplexitása és elıfordulása megnehezíti a végrehajtást, és sürgetıen megkövetel egyfajta specializálást. Az elıadó rámutatott arra, hogy az elmúlt 20 év során –miközben mind érzékenyebbé vált a társadalom a probléma iránt – egyre több ilyen jellegő ítélet született. A hivatalok felépítésére és illetékességi aspektusaira vonatkozó néhány információ, valamint a környezeti bőnözés/munkabiztonsági szakterület tevékenységi körébıl vett néhány esetpélda bemutatása után az elıadó néhány tapasztalat és javaslat felsorolásával zárta ismertetıjét. Ezek közül itt csupán azt említeném meg, hogy Svájc lakossága mind érzékenyebben reagál a környezet ellen elkövetett bőncselekményekre, mely jelenség egy 2007-ben közzétett környezetvédelmi tanulmány szerint a svájci aggódási barométer elsı helyén szerepel. Többek között ebbıl vezette le a kolléga azt a következtetést, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a környezet elleni bőncselekményeknek, és hasonló komolysággal kell büntetni azokat, mint más hivatalból üldözendı bőncselekményeket. A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal képviselıje megemlített néhány hulladékkal kapcsolatos nemzetközi bőncselekményt, bemutatta a svájci hulladéktörvény jogi hátterét, rámutatott a vámellenırzések jelentıségére, és felvázolta szövetségi hivatala ellenırzıkampányának jelentıségét annak érdekében, hogy ezt követıen bemutassa a nemzetközi együttmőködés, a prevenció, a svájci kantonokban történı végrehajtás néhány aspektusát a belföldi hulladékkal kapcsolatos bőnözés vonatkozásában. Végezetül megállapította, hogy hazájában, Svájcban kevés hulladékkal kapcsolatos bőncselekményrıl van tudomás, és ennek okaiként az ország nagy népsőrőségét, a társadalmi-szomszédi ellenırzı mechanizmusokat, az információs kampányok nyilvánvaló sikerét és a prevenciós intézkedések, illetve az ellenırzı mechanizmusok mőködıképességét nevezte meg. Peter Huber – Svájc KERA megbízott
(Fordította: Koloszárné Vadász Zsuzsanna, KERA magyarországi iroda)
