Húsvétvasárnap 2016.03.27.
Krisztus Feltámadt! OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 10,34a.37-43) Abban az időben Péter szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: „Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egészen Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Minden próféta tanúságot tesz arról, hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.”
VÁLASZOS ZSOLTÁR Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta. (Zsolt 117,1-2.16ab-17.22-23) SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (1Kor 5,6b-8) Testvéreim! Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok? Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták! Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a romlottság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével!
ALLELUJA Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk már feláldozta magát. * Üljük meg tehát az Úrral a húsvéti lakomát.
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 20,1-9) A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Ferenc pápa gondolatai a Húsvétról Mit jelent az, hogy Jézus feltámadt? Azt jelenti, hogy Isten szeretete erősebb a rossznál, sőt magánál a halálnál is; azt jelenti, hogy Isten szeretete képes átalakítani életünket és virágba borítani szívünk sivatagos tájait. Isten szeretete képes erre! Ugyanaz a szeretet, amely arra indította Isten Fiát, hogy emberré legyen és elmenjen a legvégsőkig az alázatban és az önátadásban, egészen az alvilágig, az Istentől való elszakítottság szakadékos mélységéig, ugyanaz az irgalmas szeretet árasztotta el fénnyel Krisztus holttestét, alakította át, s vezette át az örök életbe. Jézus nem tért vissza a korábbi életbe, a földi életbe, hanem belépett Isten dicsőséges életébe, a mi emberi voltunkkal lépett be oda, és megnyitotta előttünk a reményteljes jövőt. Íme, ez a húsvét: a kivonulás, az ember átmenete a bűn, a rossz rabszolgaságából a szeretet, a jó szabadságára. Mivelhogy Isten élet, és csakis élet, s az ő dicsősége mi vagyunk: az élő ember. Fogadjuk be Krisztus feltámadásának a kegyelmét! Engedjük, hogy Isten irgalmassága megújítson minket, engedjük, hogy Jézus szeressen minket, engedjük, hogy szeretetének ereje átalakítsa a mi életünket is; és váljunk eszközeivé ennek az irgalomnak, legyünk csatornákká, melyeken keresztül Isten megöntözheti a földet, megőrizheti a teremtett világot és kivirágoztathatja az igazságosságot és a békét (…) Az egész világon jelenlévő egyházban visszhangzik az angyal asszonyokhoz intézett üzenete: „Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt… Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahová helyezték!” (Mt 28,5–6) Ez az evangélium csúcspontja, ez a voltaképpeni örömhír: Jézus, a keresztre feszített feltámadt! Ez az esemény képezi hitünk és reményünk alapját: ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor a kereszténység elveszítené értékét, az egyház egész küldetésének elapadna a lendülete, mivel innen indult el és mindig innen indul újra. Az
üzenet, amelyet a keresztények elhoznak a világnak, ez: Jézus, a megtestesült Szeretet meghalt a kereszten a mi bűneinkért, ám az Atyaisten feltámasztotta s az élet és halál urává tette. Jézusban a szeretet legyőzte a gyűlöletet, az irgalom a bűnt, a jó a rosszat, az igazság a hazugságot, az élet a halált. Ezért ezt mondjuk mindenkinek: „Jöjjetek, és lássátok!”. Minden emberi élethelyzetben, melyet törékenység, bűn és halál jellemez, az örömhír nem puszta szó, hanem az ingyenes és hűséges szeretetről szóló tanúságtétel: arról van szó, hogy kilépünk önmagunkból, hogy találkozzunk a másikkal, közel vagyunk ahhoz, akit megsebesített az élet, osztozunk azzal, aki nélkülözi a szükségeset, ott maradunk amellett, aki beteg, öreg vagy kitaszított… „Jöjjetek, és lássátok!”: a Szeretet erősebb, a Szeretet életet ad, a Szeretet kivirágoztatja a reményt a sivatagban(…) Hitünk úgy támaszkodik Krisztus halálára és feltámadására, ahogyan egy ház az alapjaira: ha az alap megindul, összedől az egész ház. A kereszten Jézus magára vette bűneinket, és feláldozta magát értünk; leszállt a halál mélységeibe és feltámadásával legyőzte bűneinket, elvette bűneinket, és megnyitotta az utat, hogy újjászülessünk egy új életre. Péter apostol azt tanítja, hogy Jézus feltámadásával valami abszolút új dolog történik: megszabadulunk a bűn rabszolgaságából és Isten gyermekei leszünk, azaz újjászületünk egy új életre. Mikor történik ez bennünk? A keresztség szentségében. Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében azt mondja: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, akiben ezt kiáltjuk: Abba! Atya!” (Róm 8,15). A Szentlelket kaptuk a keresztségben, aki megtanít és biztat arra, hogy Atyának szólítsuk Istent, pontosabban így szólítsuk: Abba! – ami kedveskedően azt jelenti: Édesapa! Ilyen a mi Istenünk: mindannyiunk édesapja. A Szentlélek valósítja meg bennünk ezt az új, istengyermeki állapotot. És ez a legnagyobb ajándék, amit csak kaphatunk Jézus húsvéti misztériumából. Isten gyermekeinek tekint, megért bennünket, megbocsát nekünk, átölel, akkor is szeret, amikor hibázunk. Izaiás próféta által már az Ószövetségben megígérte, hogy ha egy anya meg is feledkezne gyermekéről, ő soha, egyetlen pillanatban sem feledkezik meg rólunk (vö. Iz 49,15). És ez szép! Ez az istengyermeki kapcsolat azonban nem olyan, mint valami kincs, amit életünk rejtett zugában őrzünk, hanem növekednie kell; minden nap táplálnunk kell Isten szavának hallgatásával, imádsággal, a szentségek vételével, különösen a szentgyónással és szentáldozással, és a szeretettel. Ez azt jelenti, hogy minden áldott nap engednünk kell, hogy Krisztus alakítson minket, hasonlóvá tegyen önmagához. Azt jelenti, hogy törekednünk kell keresztény módon élni, keresnünk kell, hogyan követhetjük őt akkor is, ha látjuk saját korlátainkat és gyengeségeinket (…) Mindenekelőtt ezt a reményt kell ébren tartanunk, és e remény látható, egyértelmű és világító jeleivé kell válnunk mindenki számára. A feltámadott Úr a soha nem fogyatkozó remény, a remény, amely nem csal meg (vö. Róm 5,5). Ez a remény nem csal meg! Ez a remény az Úré! Életünk során hányszor foszlanak szét reményeink, hányszor nem valósul meg a szívünkben hordozott várakozás! A mi keresztény reményünk erős, biztos, szilárd ezen a földön, amelyen isteni meghívás alapján járnunk kell, és nyitott az örökkévalóságra, mert a mindig hűséges Istenre támaszkodik. Soha nem szabad elfelejtenünk: Isten mindig hűséges! Isten mindig hűséges hozzánk! (…)
Ez a hét az öröm hete: Jézus feltámadását ünnepeljük. Ez egy igazi, mély öröm, azon a bizonyosságon alapuló öröm, hogy a feltámadt Krisztus többé nem hal meg, hanem él és működik az egyházban és a világban. Ez a bizonyosság tölti el a hívők szívét azóta a húsvét reggel óta, amikor az asszonyok Jézus sírjához mentek, az angyalok pedig azt mondták nekik: „Miért a holtak közt keresitek azt, aki élő?” (Lk 24,5). Ezek a szavak mintegy mérföldkövet jelentenek a történelemben; ugyanakkor a „botlás köve” is lehetnek számunkra, ha nem nyílunk meg az örömhír előtt, ha azt gondoljuk, hogy kevesebb bajunk lenne egy halott Jézussal, mint egy élővel. Oly sokszor előfordul, hogy az életet a holt dolgok között keressük, olyan dolgoktól várunk életet, amelyek nem tudnak életet adni, olyan dolgokban reménykedünk, amelyek egyik napról a másikra megszűnnek, mulandók… Szükségünk van erre a kérdésre, amikor bezárkózunk az önzésnek vagy az önelégültségnek valamely formájába, amikor hagyjuk magunkat félrevezetni földi hatalmaktól vagy e világi dolgoktól, és közben elfeledkezünk Istenről, elfeledkezünk felebarátainkról; amikor reménységünket világi hiúságokba, a pénzbe, a sikerbe vetjük. Akkor Isten így szól hozzánk: „Miért a holtak közt keresitek az élőt?” Miért ott keresed? Az a dolog nem tud neked életet adni! Persze, lehet, hogy örömmel tölt el egy percig, egy napig, egy hétig vagy egy hónapig… de azután? El kell raktároznunk a szívünkben és ismételgetnünk kell ezt a mondatot. Nem könnyű Jézussal szemben nyitottnak lenni. Nem olyan egyértelmű, hogy elfogadjuk a Feltámadott életét és jelenlétét körünkben. Az evangélium többféle reagálási módot mutat be nekünk. Bemutatja Tamás apostol, Mária Magdolna és a két emmauszi tanítvány reakcióját: érdemes összevetnünk magatartásunkat az övékkel. Tamás feltételt szab annak, hogy higgyen, bizonyosságot akar szerezni, meg akarja érinteni Jézus sebhelyeit; Mária Magdolna sír, látja Jézust, de nem ismeri fel, csak akkor ébred rá, hogy Jézus az, amikor nevén nevezi őt; az emmauszi tanítványok kiábrándultan és szívükben a vereség érzéseivel találkoznak Jézussal, és hagyják, hogy elkísérje őket az a titokzatos vándor. Különböző emberek, különböző utakon! A holtak között keresték azt, aki él, és maga az Úr állítja őket vissza a helyes irányba. És én mit teszek? Milyen irányban haladok, hogy találkozzam az élő Krisztussal? Ő mindig a közelünkben lesz, hogy visszabillentsen a helyes kerékvágásba, ha eltévesztettük az irányt (…) 3529 Miskolc, Fényi Gyula tér 4.
[email protected] | http://plebania.jezsu.hu Szentmisék: Vasárnap: 700, 830, 1130, 1800; Hétköznap: 700, 1800 (Kedden csak reggel) Iroda: hétfő: 1400 - 1800; kedd, szerda, péntek: 800- 1200, csütörtök:1500- 1800 Bankszámlaszám: Felsőzsolca és Vid. Tak.szöv., 54500095-10003183-00000000 Értesítő (XXII. évf. 12. szám) - Készül: 200 példányban - Felelős kiadó: P. András Attila SJ
Plébániánk hírei -
Március 27-én, Húsvétvasárnap a 830-as családi szentmise után húsvéti eledelek megáldása Március 27-én 830-as családi szentmise után tojáskeresés lesz a gyerekeknek. Március 28-án, Húsvéthétfőn 700 és 1800 órakor lesznek szentmisék. Március 29-én, kedden nem lesz bérmálkozásra felkészítő hittan. A tavaszi szünet után ápr. 5-én már a fiúkollégium hittantermében folytatódik a felkészülés. Március 30-án, szerdán az esti szentmise után Examen. Május 13-16 között buszos zarándoklatot szervezünk Csíksomlyóra a plébánia hívei számára. Irányár: 32 000 Ft. Szeretettel várjuk a kedves hívek jelentkezését. Foglaló befizetése 16 000 Ft április 4-ig.
Plébániai élet Hálásan köszönjük a virágvasárnapi szolgálatokat -
a Trembóczki családnak a barkaágakat a szép oltárdíszítést a kisnővéreknek a diákmisén a hittanos gyerek Passió játékát a képviselőtestület tagjainak a déli misén a Passióban való közreműködést a Táptalaj közösségnek az esti misén a Passió éneklését
Az avasi keresztutat ezúttal is végigjártuk virágvasárnap az Avasi Kilátó buszvégállomásától a templomi golgotáig. Tanúságot tettünk hitünkről együtt a görög katolikus és református testvéreinkkel. Köszönjük a közös élményt.
Köszönjük a szolgálatot a nagyhéten -
a templom díszítőknek Dajkáné Éva sekrestyési szolgálatát az iskola tanári karának a nagycsütörtöki közreműködést a liturgiákban való részvételt az olvasóknak, ministránsoknak a nagyszombati agapé előkészítését és lebonyolítását
François Varillon: A feltámadás (részletek) A húsvét egyáltalán nem folklór: nem egyszerűen a karácsonynak kissé kifinomultabb folklór változata. Nagyon vigyázzunk! Krisztus ne a fantáziánk paradicsomában támadjon fel, ne mitologizáljuk a feltámadást! Ne csináljunk belőle holmi vigasztalót: eső után napsütés! A feltámadás folklórrá válik, ha azt a célt szolgálja, hogy velünk született konzervativizmusunkat erősítse. Mert az ember ösztönösen konzervatív. A halál után ösztönösen tovább akarja élni evilági életét. Illúzió lenne azt képzelni, hogy Krisztus – mivelhogy él – megvigasztalhat engem, vagyis megtarthat annak, ami vagyok, anélkül, hogy átalakulnék. Az ilyenfajta gondolatokból születik minden érzelgős jámborodás, minden folklór és – mondhatnám – minden mitológia. Elképzelhetetlen, hogy a feltámadt Krisztus megtartson olyannak, amilyen vagyok, anélkül, hogy átalakulnék. Krisztus azért él, hogy átalakítson engem. Krisztusban hinni annyi, mint hinni, hogy létezik egy dinamikus átalakulási, vagyis felszabadulási őselv. Mert én, mivel bűnös vagyok, nem vagyok felszabadult állapotban, és ezt magam is jól tudom. Csak úgy szabadulhatok fel, ha előbb átalakulok. És ez a feltámadás. Nem egy holttest újraélesztése, hanem átmenet a szabadságba, a szeretet szabadságába. S ez az átmenet a szabadságba gyökeres átalakulással jár. Ez egy másik módja annak, hogy meghatározzuk, mi a hit. Alakítsuk át a hitvallást, amelyet a templomban közösen mondani szoktak: (…) hinni annyi, mint befogadni a gyökeres átalakulásra való képességet, azaz befogadni a feltámadt Krisztust. (…) A Feltámadás mint olyan történetileg nem észlelhető másképpen, csak előzményei révén és annak révén, ami utána következik. Az előzmények: Krisztus meghalt, és sírba tették. Ami utána következik: a sír üres. (…) Alapjában véve a feltámadás a feltétele Krisztus valódi jelenlétének mibennünk. A transzcendencia az, ami minden korlátot átlép. Isten transzcendens, ez azt jelenti, hogy minden korlát megszűnik. Márpedig, mivel Isten szeretet, a szeretet korlátai szűnnek meg. A feltámadt Krisztus tehát jelen van, jelenléte nem ismer semmiféle korlátot. Az igazi transzcendencia minden korlát lerombolása. Fantáziánk arra indít bennünket, hogy a transzcendensről azt képzeljük: Ő az, aki a felhők között van. Épp az ellenkezője áll. Amikor azt mondjuk, hogy a feltámadt Jézus Krisztus transzcendens, akkor azt állítjuk, hogy jobban énem, mint saját magam, és hogy a földön semmiféle jelenlét sem közelíti meg Krisztusnak ezt a bennem való jelenlétét, a legkisebb mértékben sem, még a házastársak egymás számára való jelenléte, még a barátoké sem. Ebben áll az Ő transzcendenciája. Mondjunk le egészen a transzcendenciának (Krisztus transzcendenciájának) hamis képéről. A transzcendencia minden korlát túllépése, az abszolút jelenlét. És erről kell nekünk tanúságot tennünk. Ezt a jelenlétet semmi sem korlátozza, s ami énbennem jelen van, az egy testtel rendelkező Krisztus; teste szellemi, de teljes mértékben test. És mivel ez a feltámadt test teljes mértékben test, éppen azért képes kommunikálni és cselekedni bennem, és érint meg lényem legmélyén.
