KÓSA ANDRÁS VEZÉRFONAL

KÓSA ANDRÁS

VEZÉRFONAL a felsőoktatási jegyzetek írásához

SZIE GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR GÖDÖLLŐ, 2010

Írta: Dr. Kósa András professor emeritus

Belső használatra

SzIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Felelős kiadó: Dr. Villányi László dékán

TARTALOM

1.

ELŐSZÓ ……………………………………………………………………….

5

1. JEGYZETEK A FELSŐOKTATÁSBAN …………………………………

7

1. 1 A jegyzetekről általában ……………………………………………..

7

1. 2 Néhány szempont a jegyzetírás előtt ………………… ………………

8

2. A JEGYZET FELÉPÍTÉSE ………………………………………………..

13

2. 1 A jegyzet útlevele …………………………………………………….

13

2. 2 A jegyzet főszövege ………………………………………………….

16

2. 3 A jegyzet tartópillérei ………………………………………………..

21

2. 4 A jegyzet további járulékai ………………………………………….

26

2. 5 Egyéb fontos témák …………………………………………………...

33

3. A JEGYZET NYELVEZETE ………………………………………...........

39

3. 1 A köznyelv és a szaknyelv viszonya …………………………………

40

3. 2 Germanizmusok – anglicizmusok ……………………………………

43

3. 3 Különírás és egybeírás ………………………………………………..

45

3. 4 Néhány kiegészítés ……………………………………………………

49

4. MEGSZÜLETETT EGY JEGYZET ………………………………………

53

4. 1 Előkészületek ………………………………………………………….

53

4. 2 A főszöveg előtti részek ………………………………………………

56

4. 3 A főszöveg és a jegyzet tartópillérei ………………………………….

57

4. 4 Egyéb problémák ……………………………………………………...

59

TÁRGYMUTATÓ ………………………………………………………………

61

BIBLIOGRÁFIA ………………………………………………………………..

63

ELŐSZÓ Két évvel ezelőtt a Korszerű Mérnökért Alapítvány felkért egy vezérfonal készítésére, főként a műszaki és a természettudományos felsőoktatás tankönyvírói számára. Nem éreztem magam – matematikusi életpályámat tekintve – illetékesnek erre a feladatra, habár a tankönyvírás problémáival sokat foglalkoztam: több tucat tankönyvet, jegyzetet, illetve néhány, a témával kapcsolatos tanulmányt, cikket is írtam. A válaszadás előtt áttanulmányoztam több idevágó tankönyvet. Ezután úgy éreztem, hogy lenne mondanivalóm az illető területek tankönyvírói számára. Eleget tettem a felkérésnek, a munkával elkészültem, és könyvem 2009-ben megjelent Tankönyvek, szakkönyvek szerzőinek – Tapasztalatok, ajánlások címmel. Az idén napvilágot látott már a második kiadása is. Az elmondottak után már kevésbé voltam meglepve, amikor dr. Villányi László, karunk dékánja felkért egy, elsősorban a kari jegyzetek íróinak szánt vezérfonal elkészítésére. Legyen ez a könyvemhez képest harmadannyi terjedelmű, elemezze a jegyzetek általános sajátosságait, az oktatásban betöltött szerepüket, és tartsa szem előtt a humán tudományok igényeit. Eléggé sok kari jegyzet átnézése után úgy gondoltam, hogy a felkérés elfogadásával egy szerény lépést én is tehetek jegyzeteink színvonalának az emelése érdekében. A fenti kívánalmaknak igyekeztem eleget tenni. Bizonyos alapvető fogalmak és szabályok tekintetében nincs különbség tankönyv és jegyzet között. Ennek megfelelően néhány részt átvettem a könyvemből, természetesen az Alapítvány jóváhagyásával. Kérem kollégáimat, akik a jegyzetírás szép és fáradságos feladatát végzik, és átnézték ezt a munkát is, véleményüket, megjegyzéseiket juttassák el hozzám. Ezzel is előmozdíthatnánk, hogy jegyzeteink a Kar oktatásához méltó színvonalon készüljenek. Másfél évtizeddel ezelőtt a GATE Egyetemi Professzorok Tanácsa létrehozott egy pályázatot TANKÖNYVEK – SZÉP MAGYAR NYELVEN címmel. Mint a tanács akkori elnöke szívügyemnek tekintettem a pályázat sikerét, és évről évre együtt örülhettem a kiváló tankönyveket írt győztesekkel. Jegyzet – sajnos – nem volt közöttük, pedig a pályázaton azzal is részt lehet venni. Bízom abban, hogy a jövőben díjnyertes jegyzetekkel is találkozhatunk. Jóleső érzéssel töltene el, ha ehhez – bármilyen kicsiny mértékben – ez a munkám is hozzájárulhatna. Gödöllő, 2010 nyara Kósa András ([email protected])

5

6

1. JEGYZETEK A FELSŐOKTATÁSBAN 1. 1 A jegyzetekről általában Vezérfonalunkban jegyzeten mindig a felsőoktatásban használt, tankönyv jellegű oktatási segédanyagot értünk. Egy jegyzet magán viselheti a tankönyv összes ismertető jegyét, a legtöbb esetben azonban célját, szerkezetét és előállítási módját tekintve kisebb-nagyobb mértékben eltér tőle. A kőnyomatos, valamint az ezt felváltó stencilezett jegyzetek hazai használata mintegy másfél évszázados múltra tekinthet vissza. A tankönyvek és a jegyzetek azonos színvonala mindenkor követelmény volt, a személyi számítógépek elterjedése pedig lehetővé tette az alaki, formai különbözőségek megszüntetését is. A jegyzetek szerepéről  A legtöbb felsőfokú oktatási intézményben az írásbeli tananyagok döntő hányadát a jegyzetek alkotják, de nem ritka az olyan sem, amely  az illető képzés igényeit kielégítő tankönyvek hiányában  kizárólag jegyzetekre támaszkodik. Az iméntiek is indokolják, hogy színvonal szerint nem szabad különbséget tenni jegyzet és tankönyv között. Ha egy témáról  bármilyen elemi ismeretekről legyen is szó benne  jegyzetet készítünk, azt magas színvonalon tegyük, ami elsősorban azt jelenti, hogy a megcélzott hallgatói réteg ismereteire és képességeire alapozva elérjük a tananyag kulturált formában való közlését. A jegyzetek összeállítását ugyanazzal a gondossággal kell elvégeznünk, mint a tankönyvekét. Jegyzet vagy tankönyv?  Nagyon különböző okai lehetnek annak, ha egy tantárgyat  részben vagy egészben  jegyzettel kívánunk lefedni. Például: a) A tananyag olyan gyorsan változik, hogy azt a gyakran nehézkes könyvkiadás nem tudja követni. b) Tankönyv megjelentetésére nincs pénzügyi fedezet, jegyzetére viszont van. c) Viszonylag kisebb létszámú hallgatói célcsoport használja. d) Hagyományosan bevált tankönyvek kiegészítése vagy frissítése. e) Egy komolyabb és terjedelmesebb mű lényeges részeinek leegyszerűsített tolmácsolása, összefoglalása. f) Tankönyvírás előtti „főpróba”. 7

1. JEGYZETEK A FELSŐOKTATÁSBAN

g) Tankönyvhöz vagy jegyzethez kapcsolódó példa- vagy feladatgyűjtemény. h) Ragaszkodás a saját előadáshoz pontosan igazodó írásbeli segédlethez. i) Távoktatási alaptankönyvhöz tanulási útmutató készítése. j) A tananyaglefedés fehér foltjainak az eltüntetése. A bolognai folyamat  A néhány éve érvénybe lépett törvények és rendeletek alapján szinte a teljes felsőfokú képzés a bolognai folyamat nevet viselő osztott rendszerben folyik. Az utóbbi négy tanévben a képzés már így indult, és felfutó rendszerben teljesedik ki. Rengeteg kritika és ellenkezés előzte meg és kíséri a bevezetését. Ezekbe természetszerűleg nem kívánunk belebocsátkozni, és az egyes részletekben való állásfoglalás sem lehet a feladatunk. A jelent tekintve eldöntött kérdésről van szó, és a hallgatóságnak az oktatás folyamán a mi esetleges fenntartásainkról nem szabad tudomást szereznie, sőt még azokra ráéreznie sem. Kötelességünk követni a szinte időtlen idők pedagógiai elvét: mindig az adott oktatási forma keretében kell tanítványainknak a tőlünk telhető legjobbat nyújtanunk. Különösen áll ez egy olyan jelentős tartalmi változás esetén, amilyenre az „újkori” magyar felsőoktatásban még nem volt példa. Ezek a változások lényegesen kihatnak a jegyzetírásra, és  az új képzési célok, a tantárgyi rendszer módosulása, a szervezeti átformálódás miatt  számos „új” jegyzet megírását igénylik. Ennek kielégítését elősegítheti, ha az intézmények és a karok között megfelelő munkamegosztás jön létre.

1. 2 Néhány szempont a jegyzetírás előtt Az alábbiakban néhány olyan fontos szempontra és tényre hívjuk fel a figyelmet, amelyek átgondolása tudatosabbá teheti munkánkat, és emelheti jegyzeteink színvonalát. A jegyzetek összehangolása  Jegyzetírásra általában a tantárgyak bonyolult, esetenként kényes egyeztetése után kerül sor (vö. [23, 19-22. o.]). Szerzőjének előzetesen meg kell ismerkednie mindazokkal az írott tananyagokkal, amelyre a jegyzete támaszkodik, illetve amelyek az ő tananyagára építenek. Ennek a nyilvánvaló feladatnak a megoldása gyakran komoly nehézségekbe ütközik: a tananyagok párhuzamosan készülnek, a teljes skála sokszor hosszabb időre is hiányos marad stb. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb szerepük van a személyes megbeszéléseknek. Röviden: minden jegyzetnek  függetlenül attól a természetes törekvéstől, hogy önmagában is kerek egészet alkosson  célszerű beállnia a teljes képzés tananyagainak a sorába. 8

1. 2 Néhány szempont a jegyzetírás előtt

Az alapképzés  Ajánlatos külön kitérni az alapképzés bevezető tantárgyaira. Ezek ugyanis csak a középiskolában tanultakra támaszkodhatnak. A középiskolai tananyag fő ismerethalmazára, a köznyelv elfogadható szintű birtoklására minden tantárgynak szüksége van. Egyes tantárgyaknál fontos lehet a szaknyelv elemi szintű ismerete is. A jegyzetíró ennek meglétéről legtöbbször csak a saját, illetve a kollégái előző évi tapasztalataiból tájékozódhat. A tanév során észleltek csak a jegyzet revíziójánál jöhetnek számításba. A jegyzetírónak  a saját felsőoktatási tapasztalatain túl  ismernie kell(ene) a középiskolai tananyagot, jóllehet annak országos színtű állapotáról aligha lehet akárcsak megközelítő képhez is jutni. Sokszor követünk el hibát azzal a meggondolatlan megállapítással, hogy „ez középiskolai tananyag”, olyan ismeretek esetében is, amelyek a középiskolában már évek óta nem szerepelnek. Meglehetősen nehéz feladat felsőoktatási munkahelyről a középiskolai módszerek hatékonyságáról, ellentmondásairól értesülést szereznünk, hiszen hallgatóinkat jelenleg „látatlanban” kapjuk, tanári képesítés hiányában nem vehetünk részt az érettségi munkálatokban, a jelentkezők széles rétegének a közvetlen megismerése pedig csak a szóbeli vizsga visszaállításával válhat majd lehetővé. A jegyzetek kisugárzása  Egy jegyzet nyilván azért íródik, hogy a tudományok, illetve az ismeretek egy pontosan meghatározott szeletét alkalmas formában közölje a hallgatókkal. Elsőrendű szerepe természetszerűleg ebben van. Ehhez járul azonban egy másik szerep is, amely kulcsfontosságú az illetékes felsőoktatási intézmény megítélése szempontjából. Ha valaki (vagy valamely intézmény, akár a Magyar Akkreditációs Bizottság stb.) tájékozódni kíván egy tanszék vagy egy kar oktatómunkájáról, figyelmét először is az oktatáshoz használt tankönyvekre és jegyzetekre irányítja. Általában ebből az utóbbiból talál többet, és ezek legtöbbször az illető intézmény oktatóitól származnak. Átnézésük nyújt(hat)ja az első bepillantást az ott folyó oktatómunkába, és számításba jöhet annak megítélésénél. Ezért a jegyzetírónak arra is ügyelnie kell, hogy munkájával méltóan képviselje intézményét. Nemcsak alkalmi érdeklődőkre kell gondolnia, hanem a szakma véleményére, sőt végső fokon a tanszék vagy valamely tágabb egység hivatalos megítélésére, besorolására. Nyilvánvaló, hogy pozitív véleményt összecsapott, szerkesztéshiányos, nyelvileg kifogásolható jegyzetekkel elérni nem lehet. Az említettek különben mind olyan jegyek, amelyek már a jegyzet első felütésekor szembetűnhetnek. A hallgató a képzés egyes fokozatai végén záródolgozatot készít. Erre vitathatatlanul hatással vannak azok a jegyzetek is, amelyeket tanulmányai során forgatott. Ha azok gon9

1. JEGYZETEK A FELSŐOKTATÁSBAN

dosan vannak összeállítva, akkor  akár tudatosan, akár spontán módon  igényesebb munkára ösztönzik a hallgatót. Jegyzetünket az adott időpontban (ha sejtjük is, hogy előbb-utóbb az átdolgozás vagy a kicserélés lesz a részük) véglegesnek, maradandónak tervezzük. Tartózkodjunk a „most, ahogy van, leadom, jövőre úgyis átírom” hányaveti magatartástól. A jegyzetírás komoly, alázatot igénylő, megtisztelő feladat. Valószínűleg ezt érezhették át azok a szerzők, akiknek 4-5 évtizeddel ezelőtt írt jegyzetei  és nemcsak oktatási kordokumentumként  ma is használatban vannak. A köznyelv és a szaknyelv  Nem érdemes sok szót vesztegetni arra a véleményre, amely szerint külön szaknyelv nem létezik, hanem az része a köznyelvnek (bővebben lásd [24]). Mindannyian tudjuk, hogy szaknyelvek igenis vannak, és a mi oktatási nyelvünk a köz- és a szaknyelv(ek) sajátos kapcsolatán alapul ([23, 25-27. o.]). Ezek aránya az egyes tantárgyakban meglehetősen vegyes képet mutat. Sokak véleménye szerint törekednünk kell arra, hogy az egyes fogalmak előkészítésénél, az alkalmazások leírásánál és a szaknyelvi zsargon bevezetésénél  amennyire csak lehet  a köznyelvre támaszkodjunk. Idegen szavak  A szaknyelvek sok idegen szóval és kifejezéssel élnek; ezek a jövőben előreláthatólag szaporodni fognak. Kampányszerű irtásuk, illetve nyakra-főre való használatuk sok felesleges bonyodalmat okozhat. Fontos, hogy a megkerülhetetlen idegen szavak eredetét és a (magyar hangkészletnek megfelelő) kiejtését  jegyzeteink segítségével is  megismerje a hallgató, de egyetlen idegen szakszóban se lásson valamely távoli, titokzatos fölényt a mi nyelvünk rovására. Például egy angol szakszó az angolban általában éppen annyira „közönséges”, mint a magyar megfelelője vagy megfelelői nálunk. Elterjedésének legtöbbször az a fő oka, hogy korunkban a legtöbb területen az angolt tekintik a tudományt közvetítő, hordozó nyelvnek. Egy példa: A közgazdaságtanban megkerülhetetlen, a latin eredetiből francia közvetítéssel létrejött angol marketing szót mi szakszóként nem fordítottuk le (megtehettük volna!), hanem igazodtunk az időközben nemzetközivé vált idegen elnevezéshez. De ha a marketing szót mint közgazdasági fogalmat értelmezni akarjuk, fel kell sorolnunk vagy fél tucat elméleti és tevékenységi területet, amelyek mindegyike belefér ebbe a fogalomba. De ezeket a területeket a marketing szó az angolban sem foglalja magában, ott is szükség van a féltucatnyi felsorolásra ahhoz, hogy egy közgazdasági fogalomhoz jussanak. A jegyzetek nyelvezetének több fontos kérdésének a 3. fejezetet szenteljük. 10

1. 2 Néhány szempont a jegyzetírás előtt

További szempontok a jegyzetírás megkezdése elé  Olyan sok típusú és feladatú jegyzetre van, illetve lehet szükség (vö. 1.2 szakasz), hogy, ellentétben a tankönyvekkel ([23, 33. o.]), a jegyzetírás megkezdésére vonatkozó általános felkészültségi szintet nem lehet megállapítani. Más a helyzet egy olyan tapasztalt oktatónál, aki hosszas érlelés után tankönyvet kíván írni, de csak jegyzet kiadására van lehetősége, és más helyzetbe kerül például az a fiatal oktató, akinek első jegyzetét megadott határidőre kell elkészítenie. Általános elvként kimondható, hogy csak olyan jegyzet írásába célszerű belefogni, amelynek tartalmát a szerző magas szinten birtokolja, és nem írás közben kell hozzá beható tanulmányokat végeznie. Jó jegyzet akkor születhet, ha az írója egy maga mellé képzelt hallgatóval közösen végzi a munkáját. A jegyzetet nem a kollégái számára írja, hanem a tanulni vágyó, értelmes diákoknak. A siker azon múlik, hogy bele tudja-e képzelni magát a diák gondolkodásába, érdeklődésébe. Tudnia kell, hogy hol célszerű megállót tartani, valamint hol és hogyan lehet figyelembe venni a lassúbb gondolkodás okozta problémákat. Mindehhez a jegyzetírónak szüksége van fegyelemre, a hallgatók tudásának alapos ismeretére, és  ne szégyelljük kimondani  sajátos képességekre is. Megszívlelendő az a vélemény, amely szerint a jegyzetíró akkor jár(hat) el eredményesen, ha munkája közben vagy csak a számítógép, vagy csak egy tiszta írólap áll előtte. Minden más kisebb-nagyobb mértékig zavarhatja az elképzelt hallgatóval való kapcsolatát. Ha állandóan a rokon könyvek után kell nyúlkálnia, az azt jelenti, hogy a jegyzetírásra még nem készült fel eléggé. A saját elképzelésének a kialakításában már benne kell lennie a hasonló témájú tankönyvek és jegyzetek értékei előzetes elraktározásának. Természetesen a most elmondottakat nem szabad dogmának tekinteni, a jegyzet írása közben szükség lehet már kész rajzok, táblázatok, programok stb. beemelésére. És az is érthető, ha a jegyzetíró alkalmanként, írás közben is, összeveti a már elkészült anyagot más szerzők munkájával.

11

12

2. A JEGYZET FELÉPÍTÉSE 2. 1 A jegyzet útlevele Először a könyvekről szóló legfontosabb tudnivalókat vázoljuk, a jegyzeteket érintő megállapítások nagy része is ezekből eredeztethető. A személyek legfőbb adatainak és nyilvántartási lehetőségének az analógiájára a könyveknek is megvan a maguk útlevele, vagy ha úgy jobban tetszik, azonossági igazolványa. Ezt a könyv magában hordozza, ez része a könyvnek, anélkül, hogy a tartalmára vonatkozóan érdemleges felvilágosítással szolgálna. A könyv ilyen értelmű útlevelének a kiállítására rendeletek előírta szabályok vonatkoznak, de fontos szerepük van  különösen egy országon belül  a hagyományoknak és a szokásoknak is. A fenti értelemben vett könyvazonossági adatokat az ún. címnegyed és az utolsó, más néven kolofon(oldal) tartalmazza. (A kolofon a kései latinba is átvett görög szó, jelentése: szélsőség, valaminek a csúcsa vagy széle; utolsó szakasz.) A jegyzetek is megtartanak sok, a könyvekre vonatkozó szabályt, esetenként változatlan formában, igen gyakran azonban lerövidítve vagy tömörítve. Címnegyed ♦ Minden könyv ezzel, a 16 oldalból álló első ív egynegyedével kezdődik. A címnegyed minden könyv (!) nélkülözhetetlen, kötelező része. A címnegyed, amely tehát négy oldalból áll, a könyv első jobb oldali lapjával (homloklapjával) kezdődik. Nevük sorrendben: szennycímoldal, sorozatcímoldal, címoldal, copyrightoldal. (A copyright angol szó, jelentése kiadói vagy szerzői jog.) A címnegyed oldalait nem számozzuk. Szennycímoldal ♦ Az eredeti, a címoldalt („szennyezéstől”) védő szerepe valójában már megszűnt. Kevés információt tartalmaz, szerény tipográfiával. Feltünteti a mű szerzőjét (illetve szerzőit, ha legfeljebb hárman vannak) és a mű címét (az esetleges alcímek nélkül, hacsak valamilyen speciális ok a közlésüket nem indokolja). Írásjeleket sem a név (nevek), sem a cím után ne tegyünk. Többszerzős mű esetén a neveket gondolatjellel, azaz mindkét oldalról szóközzel közrefogott nagykötőjellel különítjük el. A szóköz helyett gyakran az angol eredetű szpész, illetve a latinból származó spácium szót használják [space = tér, hely; spatium = tér(fogat), hely]. A jegyzetekből a szennycímoldal általában

13

2. A JEGYZET FELÉPÍTÉSE

hiányzik. Ha valamely ide illő adatra mégis szükségünk lenne, azt a copyrightoldalon tűntethetjük fel. Sorozatcímoldal ♦ A nevéből is következően itt közöljük az esetleges sorozatcímet és a szerkesztő(k) nevét. Ide kerülhet a sorozatot gondozó intézmények vagy személyek neve, valamint a sorozat többi kötetének a felsorolása is. Előfordulhat, hogy a kiadó a jegyzeteiben közölni kívánja  például az alapképzésre vonatkozó  többi jegyzetének a meglétét. Erre is alkalmas hely a sorozatcímoldal. Ebben az esetben természetesen indokolt a szennycímoldal elkészítése is. Címoldal ♦ Ez a könyv lapozásakor együtt látható a sorozatcímoldallal, a jegyzeteknél pedig  a gyakran elmaradó szenny- és sorozatcímoldal miatt  a kinyitáskor éppen a címoldalként is szolgáló homloklap néz ránk. Gondot kell fordítanunk a betűk megválasztására, valamint a szavak elhelyezésére, arányaira. Ezen kell szerepelnie a szerző, illetve  legfeljebb három szerző esetén  a szerzők nevének. Ebben az utóbbi esetben a szerzők nevét gondolatjellel választjuk szét. Magyar szerzőknél a teljes nevet szerepeltetjük. A szerző(k) neve mellett-alatt feltüntetett tudományos címet, fokozatot vagy munkahelyi beosztást tekintve nálunk is egyre inkább az a nézet válik általánossá, hogy ezek ne kerüljenek a címoldalra. Fontos érv az, hogy a címoldal pontosan azokat az adatokat tartalmazza, amelyek a könyvre (a jegyzetre) való hivatkozáskor szerepelnek. Könyvek esetében ez általánosan elfogadott, kötelező álláspont. Minden szerző maga dönti el, hogy címei és beosztása közül mit tart a könyvbenjegyzetben feltüntetendőnek. Van áthidaló megoldás is: a címlapon „pusztán”a szerző neve szerepel, például

TŐKE JÁNOS, a következő, ún. copyrightoldalra pedig felkerülhet a következő: Szerző: Dr. Tőke János a közgazdaság-tudomány doktora, egyetemi tanár Ha egy többszerzős könyv a (fő)szerkesztője nevén fut, akkor azt mindenképpen a cím alatt tüntessük fel. A címoldalra kerül természetszerűleg a könyv címe és  ha van  alcíme. Ha a könyv fajtáját célszerű külön jelezni (például Vázlat, Segédkönyv, Példatár, Képletgyűjtemény stb.), ezt a cím(ek) alatt helyezzük el. Leggyakoribb a szerző - cím sorrend, amely azonban felcserélhető.

14

2. 1 A jegyzet útlevele

A címoldal alsó részében helyezkedik el a könyv kiadójának a neve, a megjelenés helye és éve. A kiadó (lehetőleg) teljes neve külön sorba kerüljön, ez alá a kiadás helye, majd mellé, vesszővel elválasztva, a kiadás éve. Ezen a „kiadó, hely, év” részen más írásjel ne szerepeljen, kivéve azt az esetet, ha több kiadótól származó könyvről van szó. Ezek elkülönítése, ugyanúgy, ahogy több szerző esetében korábban már elmondtuk, gondolatjellel történjék. A címoldal tehát kötelezően öt adatot tartalmaz. Megtervezésénél főként a következő szempontokra ügyeljünk: ne legyen túlzsúfolt, a könyvben is szereplő betűtípusokat használjuk, ne legyen túl sok (háromnál több) a betűk fokozata (nagysága), a nagybetűkkel szedett, ritkított részeknél ügyeljünk a betűk közötti távolságokra, a név betűnagysága ne haladja meg a címét. Copyrightoldal ♦ A címnegyed általában legzsúfoltabb oldala. A copyrightadatokon kívül rendszerint ide kerülnek azok a további fontos közlendők, amelyek nincsenek feltüntetve a címoldalon. Ilyenek a mű létrehozásában lényeges szerepet játszó személyi és intézményi adatok. A helyzetet bonyolítja, hogy a jegyzetnek gyakran nincs kolofonoldala, és ekkor az ide kívánkozó adatok is a copyrightoldalra kerülnek. Ezen az oldalon tüntetjük fel a könyv ún. ISBN-kódját is. (ISBN: International Standard Book Number = Nemzetközi könyvazonosító szám.) A szerzői jog (a szerződés alapján) illetheti a szerző(ke)t, a szerkesztő(ke)t, a kiadó(ka)t , a fordító(ka)t stb. Egyszerű esetben, például amikor egyetlen szerzőről van szó, a szerzői jog  jele után csak a szerző nevét és  vesszővel elválasztva  a megjelenés évét kell feltüntetni. Ha a szerzői jog kiterjed például a szerkesztőre is, akkor a szerkesztő szót elől kell feltüntetni. Például:  Tőke János, 2010 Szerkesztő  Precíz Péter, 2010 (Pontot sehova sem teszünk.) Ide kerülhet a „Minden jog fenntartva” szöveg, illetve annak bővebb és pontosabb kifejtése. Ha egy sok- (háromnál több) szerzős jegyzet esetén a címoldalon csak a (fő)szerkesztő, illetve a szerzők közül csak a legtekintélyesebb van feltüntetve, akkor feltétlenül ide kell kerülnie a többi szerző nevének. Célszerű itt felsorolni mindazokat, akiknek a mű létrehozásában lényeges szerepük van (fordító; a Bevezetés szerzője; lektor(ok); bíráló(k); műszaki szerkesztő(k); ábrák, rajzok vagy térképek készítő(i); különféle mutatók, táblázatok összeállító(i); stb.). 15


Említettük, hogy általában erre az oldalra kerül a könyv nemzetközi azonosítását és katalogizálását elősegítő ISBN-kód, amelynek azonban jegyzet esetében csak akkor van szerepe, ha az bolti forgalomba is kerül. Az ISBN-kód betűkből, valamint számcsoportokból áll. Pontosabban: négy számhármast egyetlen szám követ. Ezek szétválasztására kötőjeleket használunk. Példa: ISBN 978-963-286-371-9 Az ISBN-kód könnyen beszerezhető, így például az [email protected] e-mail-címre küldött kérelemre szinte azonnal megérkezik. A copyright- vagy a kolofonoldalra (ha van ez az utóbbi) kerülnek még, szigorúan nem szabályozott módon, a következő adatok: a kiadó neve és székhelye, és  amennyiben vannak ilyen közreműködők  a kiadásért felelős szerkesztő, a felelős szerkesztő; a borítóterv alkotója, a műszaki szerkesztő, a tördelő; a nyomda, a nyomdavezető neve; stb. Célszerű élni a kolofon nyújtotta lehetőséggel, elsősorban a copyrightoldal áttekinthetősége végett. A megosztásnál a könyv vagy a jegyzet tartalmi munkájában résztvevőket szokás a copyrightoldalra tenni, a többi megnevezendő munkatársat, valamint a nyomdai adatokat, esetleg egyéb, a kiadásra vonatkozó ismertetéseket a kolofonra hagyni. A copyrightoldal áttekinthetősége érdekében, még neves kiadók is, a könyv ISBN- kódját a kolofonoldalon tüntetik fel. Jegyzetek esetében a kolofonoldal gyakran kerül a hátulsó borítólap külső, bal oldali alsó részére. Ügyeljünk arra, hogy feleslegesen ne tegyünk ki pontokat. Akkor hibázunk a legkevesebbet, ha itt minden pontot feleslegesnek tekintünk.

2. 2 A jegyzet főszövege A jegyzet úgynevezett főszövege  amelyet méltán nevezhetünk a jegyzet lelkének  tartalmazza a diákoknak szánt mondanivalónkat. Ennek meg kell érlelődnie bennünk, és írásakor mindent el kell követnünk, hogy az ismeretanyag befogadhatóan és az érdeklődést felkeltve jusson el a hallgatókhoz. Egy jegyzet elengedhetetlen követelménye, hogy abban a hallgató könnyen és gyorsan el tudjon igazodni. Ebben fontos szerepük van az ún. járulékos szövegeknek (tartalomjegyzék, tárgymutató stb.), az alapot azonban a főszöveg tagolása jelenti. Ebben két fontos szempont játszik szerepet. Egyrészt a tagolást természetszerűleg a tartalmi szempontok szerint kell elvégezni, másrészt törekedni kell arra, hogy a jegyzet  barátságos elren16

2. 2 A jegyzet főszövege

dezésben  hallgatói léptékű anyagrészekre legyen bontható. A hallgató ne folyamatos szövegtengerrel találkozzék, hanem akárcsak néhány órai tanulás után is végéhez érjen valamely  ideiglenesen lezárható  anyagrésznek. A főszöveg tagolása ♦ A jegyzeteknek rangsor (hierarchia) szerinti tagolásuk van. Hármas tagolás esetén a jegyzetet általában fejezetekre, azokat szakaszokra, ez utóbbiakat pedig pontokra bontjuk. Címük természetszerűleg fejezetcím, szakaszcím, pontcím. A hierarchia további lépcsőkből is állhat, például a fejezeteket alfejezetekre bonthatjuk. A nem túlságosan hosszú jegyzetekben elegendő a kettős tagolás. Nem szükséges mindegyik fejezetnél egységes felosztásra törekedni, ha a tartalom úgy kívánja, a tagolás egyes kisebb rangú fokozatai hiányozhatnak. A fejezeteket mindig új, páratlan oldalon kezdjük. Fontos, hogy az azonos fokozatú címek mindegyike azonos betűfajtából és betűnagyságból álljon. A rangsor tagolását számozhatjuk is. Hármas felbontás esetén például így:

1. Fejezet; 1.2. Szakasz;

1.2.4. Pont

Újabban az utolsó pontot gyakran elhagyják:

1 Fejezet; 1.2 Szakasz;

1.2.4 Pont

Nagybetűs címek előtt azonban célszerű pontot tenni vagy a számot növelni. A jegyzetek is sokszor igényelnek visszahivatkozást. A rangsor további bővítése túlzsúfolttá tehetné a tagolást. Ennek a problémának a megoldására többféle eljárás is használatos. További tagolások  A kiemelendő tartalmú bekezdéseket (bekezdéscsoportokat) ún. bekezdéscímmel láthatjuk el. Jelen írásunkban mi is élünk vele: a sor elején kezdett, vastag betűkből álló bekezdéscím után a  elkülönítő jelet használjuk. Természetesen más jelet vagy elrendezést is választhatunk, a pont kivételével. Ekkor ugyanis a cím összefolyna a szöveggel. Az igazi kiemelést jelentő vastagbetűs szedés azonban mindenképpen ajánlatos. Az alábbiakban, egy példát véve, felsorolunk néhány gyakori változatot. a) A „mi” változatunk: A vevőszolgálat tartalma  A vevőszolgálaton azokat a … A bekezdéscím előtt sorköz van. b) Középen elhelyezett „bekezdéscím”: A vevőszolgálat tartalma Vevőszolgálaton azokat a …

17


Itt a cím nagyobb betűkkel is szedhető, mint a folyószöveg. Előtte is, utána is sorközre van szükség. c) Külön sort alkotó bekezdéscím: A vevőszolgálat tartalma Vevőszolgálaton azokat a … Sorközt csak a bekezdéscím előtt hagyjunk. Felvethető, hogy a bekezdéscímek helyett nem célszerűbb-e a főszöveg tagolását folytatni, például a hármas tagolást négyesre bővíteni. Ennek semmi akadálya, de ekkor rövid, esetleg csak 4-5 soros bekezdéseket is a hierarchiába illő címmel kellene ellátni, ami a főszöveg túlzott felszabdalásához vezethet. Több jegyzet nem vezet be újabb tagolást, és bekezdéscímek sem szerepelnek benne. Ezzel akkor célszerű élni, ha nem eredményez átláthatatlan szövegtengert. Vannak könyvek, amelyek minden bekezdést megszámoznak. Ez általában hosszú számokat jelent, mivel a bekezdés sorszámát az illető pont számához kell csatolni. Ezt jegyzetekben többen nem ajánlják, a számozás túlságosan merev módjának tartják, és vizuálisan is egybefolyó oldalak sokaságát eredményezheti. A hivatkozásokat megkönnyítheti, de az esetleges későbbi fejezetbetoldások zavart okozhatnak. A jegyzetben való keresést elősegítheti, ha az oldalakat élőfejjel, illetve élőlábbal látjuk el. Az előbbinél általában a páratlan oldalra kerül az aktuális anyagrész legalacsonyabb, a tőle balra lévő oldalra pedig az azt megelőző rangsorú cím. A páros oldali cím rendszerint a sor elején kezdődik, a páratlan oldali pedig a sor végén zárul. A viszonylag ritkábban használt élőláb páratlan oldalán feltüntethetjük például a szerző nevét, a pároson pedig a könyv címét. Az élőláb két szövegét általában az oldalak találkozásánál zárjuk. Előfordul, hogy az élőfej szövege mindegyik oldalon ugyanaz. Ennek sok értelme nincs, hiszen ekkor az élőfej nem „él” együtt a jegyzettel. A viszonylag ritkán előforduló szöveges élőláb esetében más a helyzet: ott általában változatlan szöveg szerepel mindegyik oldalon. Az élőfejet, illetve az élőlábat elválaszthatjuk vonallal (latin eredetű szót használva léniával) a főszövegtől. Az élőfejnél, illetve az élőlábnál kisebb betűket szedünk, mint a folyószövegben. A főcímeknél (fejezetcímek, előszó stb.) élőfejet nem használunk. Az oldalak számozása többféleképpen történhet. Az egyik lehetőség, hogy a lap élőlábának a külső szélére kerül. Bekezdések ♦ Újabban (angol mintára) a címek utáni első bekezdés a sor elejére kerül, a többi azonban hátrább (sorbehúzással, kevésbé szerencsés szóval: beljebbezéssel). Ha a

18

2. 2 A jegyzet főszövege

sor 24 cicerós vagy annál rövidebb (1 ciceró = 12 pont = 4,513 mm), akkor 1-2, ha hoszszabb, akkor 2-3 betűhely után kezdjük a szöveget. Találkozhatunk olyan jegyzetekkel is, ahol minden a sor elején (sorbehúzás nélkül) kezdődik: a különböző fokozatú címek, alcímek, bekezdések, bekezdéscímek stb. Ízlés és szemlélet kérdése, hogy a hagyományos, behúzásokkal szellősített szerkezetet felváltsuk-e ezzel a monoton formával. Kiemelések  A jegyzet túlnyomó része álló, más néven antikva betűkből áll. (Az antikva latin szó; egyik jelentése: régi. A korai nyomdászatban a gót betűktől való megkülönböztetésre használták.) A jegyzet szövegében sor kerül(het) kiemelésekre. Ezeket következetesen és fontossági sorrend szerint végezzük. Két módon történhet: a betűtípus megválasztásával, valamint írásjelek használatával. Leggyakrabban a kurzív (dőlt) betűtípust használjuk. A fett (félkövér vagy kövér) betűtípus már erős kiemelést jelent. A VERZÁL(IS) vagy KAPITÁLIS (nagybetűkből álló) betűtípussal nagyon ritkán élünk, sajátos esetekben azonban lehet megkülönböztető szerepe. (Például a logikában a konjunkció, illetve a diszjunkció magyar megfelelőjét gyakran így írjuk: ÉS, illetve VAGY „művelet”.) A

KAPITÄLCHEN

(kiskapitális) betűtípus gyakori a nevek idézésében; a nevek kezdőbetűjét azonban nem kicsinyítjük. A kurzív szó némi fantáziával  a futó ember alakját dőltnek képzelve  a latin cursivus = futás szóból eredeztethető, míg a fett német szó jelentése zsíros vagy kövér. A verzál szó eredetije a nagybetűvel kezdődő latin versus = vers(sor) szóból származik. A kapitális szó alapja a latin caput = fej (fő dolog) szó; a capitalis szót a római nagybetűs írásra is használták. Újabban elterjedtek a megfelelő angol szavak is; a dőlt, a vastag, illetve a nagybetű angol megfelelői: italics, bold, CAPITAL. Idézőjellel kiemelhetünk fontosnak tartott szövegrészeket, illetve olyan szavakat, amelyeket nem a szokásos értelemben használunk, tartalmilag azonban kapcsolódhatnak a sajátos mondanivalónkhoz. Fajtái: a „…” macskaköröm, azon belül, ha szükséges, a »…« lúdláb, amelyben még elhelyezhetjük a ’…’ félidézőjelet. Felsorolások ♦ Jegyzeteinkben általában sok felsorolás található. Itt szakítanunk kell a régies, sokszor felesleges írásjeleket használó  ám ma is gyakori  szokásokkal. Például: a. ; 1) ; … ; a.) ; 1.) ; …, sőt újabban feltűntek a „vesszős” változatok is: a, ; 1, ; … ; a, ; 1, …

19


A felsorolásnak megvan a maga szabályos rendje. Írásban általában számokat vagy betűket használunk, mindegyiket egyetlen írásjel követ: szám után pont, betű után kerek félzárójel áll. Ha a szám dőlt, utána dőlt a szöveg is, álló számot pedig álló szöveg követ: 1. példa; 1. példa Betűknél éppen fordított a helyzet: ha a betű  és vele együtt a zárójel is  dőlt, akkor a szöveg álló, ha pedig a betű álló (és a zárójel is), akkor a szöveg dőlt: a) példa; a) példa A kiemelést, ha több sorból áll, végezhetjük például nagykötőjellel („bajusszal”):  szöveg  … vagy telt köröcskével:  szöveg  … Ügyeljünk arra, hogy a felsorolásban  kivéve, ha az a szövegkörnyezetben teljes mondatot alkot  soha nem teszünk a sor végére írásjelet, sem vesszőt, sem pontot. Ábrák ♦ A legtöbb jegyzet nélkülözhetetlen részei az ábrák. Szoros és egymást kiegészítő kapcsolatban állnak a főszöveggel. Egy ábra egyszerűsíthet, sőt helyettesíthet bonyolult szövegeket, és sok szöveges rész igényli a tartalom vizuális megjelenítését. Fontos ügyelni a szöveg és az ábra összhangjára: mind a szimbólumoknak, mind a kifejezéseknek pontosan egyezniük kell. Törekedjünk arra, hogy az összetartozó ábra és szöveg lehetőleg ugyanarra az oldalra, sőt, ha lehet, egymás mellé kerüljön. A számítógépes szedés és grafika alkalmazása ezt nagymértékben elősegíti. Az ábrákhoz soroljuk a piktogramokat is, amelyek sok esetben összehasonlíthatatlanul jobb tájékoztatást nyújthatnak, mint az azonos tartalmú grafikonok vagy táblázatok. Különösen akkor, ha színes kivitelben készül(het)nek. (Piktogram a latin pictus = festett melléknévből és a görög grafia = rajz; leírás utótagból képzett szó.) Az ábrákat megszámozzuk. Ha a könyv tagolását is számoztuk, akkor ez történhet az egyes részeken belül. Gyakori  a tagolástól függetlenül  az ábrák folyamatos számozása. Így például az „1.4.2. ábra”, az 1.4. szakasz 2. ábráját, a „14. ábra” a jegyzet 14. ábráját jelenti. Mindkét esetben a hivatkozásoknál célszerű az oldalszámot is feltüntetni, a nem számozott tagolású könyvben ennek hiánya fáradságos keresgélést okozhat: 1.4.2. ábra, 28. o.; 14. ábra, 51. o. Ha egy ábra több részből áll, rendszerint betűvel különítjük el őket: 1.4.2. a) ábra; 1.4.2. b) ábra

20

2. 3 A jegyzet tartópillérei

Az ábrákat  nyilvánvalóvá téve a szöveggel való kapcsolatot  feliratozzuk. Ügyelnünk kell arra, nehogy az ábra túlzsúfolt legyen. Az ábrákat általában megcímezzük valamely, a folyó szöveggel összhangban lévő kifejezéssel. Ez az ábra alá, általában az ábra számozása mellé kerül, kisebb betűkkel, mint a folyószöveg. Például: 1.2.4. ábra. A vállalati folyamatok mozgástere

Az ábraaláírások különféle magyarázó szöveget is tartalmazhatnak. Közülük az utolsó címnek számít, pontot csak akkor teszünk utána, ha az mondat. Az ábrával kapcsolatban elmondottak értelemszerűen átvihetők más illusztrációs elemekre is. Ilyenek például a fényképek, a grafikonok, a diagramok, a piktogramok, folyamatábrák, táblázatok stb.

2. 3 A jegyzet tartópillérei A jegyzet lényegét a főszöveg alkotja. Önmagában azonban nem tudná megállni a helyét, fontos járulékos szövegek  szilárd tartópillérek  szükségesek ahhoz, hogy a jegyzet eredményesen és kulturáltan szolgálja a tanulást. Előszó ♦ A jegyzet nélkülözhetetlen része; nagy vonalakban ismerteti a könyv anyagát, annak a tudományban és a képzésben betöltött szerepét, más tárgyakkal való kapcsolatait, valamint útmutatásokat ad a jegyzet használatára. A bolognai folyamat a korábbi szokásokhoz képest az előszóban is igényel némi módosítást. A mostani előszókban (ahogy erre már korábban is utaltunk) pontosan meg kell határozni azt a tárgyat, szakterületet, évfolyamot stb., amelyhez a jegyzet készült. Az előszó ne térjen ki semmilyen irányú értékelésre. Aláírására  egy példát véve  a következő változatok javasolhatók: Tőke János ; T. J.; A szerző Ha a jegyzetnek több szerzője van, vagy ha több tárgyhoz is használják, akkor a korábbiak (a gondolatjeles elválasztás) értelemszerű módosításával élünk. Az előszó és a tartalomjegyzék elhelyezése kapcsolatban áll egymással. Ha a tartalomjegyzék hátul van, akkor az előszó közvetlenül a címoldal utáni első páratlan oldalra kerül, s közéjük beiktathatunk bizonyos alkalmi szövegeket, például köszönetnyilvánítást, ajánlást, mottót. Az udvariasság megkívánja, hogy az ajánlás külön és páratlan oldalon legyen. Ha a tartalomjegyzéket elöl helyezzük el, akkor az ugyanarra a helyre kerül, mint

21


amit fentebb az előszó számára leírtunk. Ekkor az előszó hátrább tolódik a tartalomjegyzék utáni első páratlan oldalra. Tartalomjegyzék ♦ Szintén nélkülözhetetlen része a jegyzetnek. Címként viselheti a rövid Tartalom szót is. Lehet a könyv elején is, a végén is. Újabban inkább az előbbi a gyakorlat. Az ottani elhelyezését az előző bekezdésben már elmondtuk. Ha a jegyzet végére tesszük, akkor is páratlan oldalon kezdődjék, és a kolofonoldalt  ha van ilyen  megelőzően végződjék. Ha a jegyzet túlságosan tagolt, és az összes cím feltüntetése nagyon hosszúvá, nehezen áttekinthetővé tenné a jegyzéket; ekkor az alacsonyabb rendű címek esetleg átmehetnek a tárgymutató szavai közé. Ezért is fontos, hogy a tartalomjegyzéket maga a szerző készítse el. A tartalomjegyzék címeinek egyezniük kell a könyvbeli címekkel. Ha ezeket számoztuk, ugyanazt a számozást visszük át a tartalomjegyzékre is. Hasonlóan járunk el, ha a címeket betűkkel különböztettük meg. A könnyebb áttekinthetőség végett is célszerű a címfokozatokat megkülönböztetni. Ez tipográfiailag általában sorbehúzásokkal történik, címfokozatonként 2-4 betűhely kihagyásával. A behúzással való elkülönítés áttekinthetővé teszi a tartalomjegyzéket akkor is, ha a könyvben nem számozzuk a címeket. Az alacsonyabb rendű címeknél kisebb betűket is használhatunk. A könyvhöz alkalmilag csatolt részek (köszönetnyilvánítás stb.) ne szerepeljenek a tartalomjegyzékben, a többi járulékos szöveg címe azonban igen. Tárgymutató ♦ A jegyzet elengedhetetlen része, amely azonban  sajnálatos módon  gyakran hiányzik. Nélküle a gyors és eredményes tájékozódás meglehetősen körülményes. Ez a felismerés az írott tananyagokban mintegy száz éve általános nemzetközi gyakorlattá vált, nálunk sajnos jó néhány jegyzet- sőt tankönyvíró erről nem vett (vesz) tudomást. Nehéz elképzelni, hogy a tárgymutató hiányában a hallgató hogyan képes feleleveníteni a korábbi és már feledésbe merült anyagrészeket. Fellapozza, „átnyálazza” az egészet? Említettük már, hogy sokan azt tartják helyesnek, ha a tárgymutatót maga a szerző készíti, nem adja ki albérletbe. Ő tudja ugyanis megítélni, hogy a tárgymutatóban  nem méretezve túlságosan nagyra annak hosszúságát  mely szavaknak kell okvetlenül szerepelniük, illetve melyektől lehet eltekinteni. Kérdéses, mire megy vele a hallgató, ha egy tárgyszó után 8-1 vagy esetleg még több utalást (oldalszámot) talál.

22


A tárgymutatót ábécésorrendben készítjük. Alapul a magyar nagyábécé szolgál; a magánhangzók rövid és hosszú változatai között újabban nem tesznek különbséget. Célszerű, ha az azonos betűvel kezdődő szavak fölé vastag szedéssel álló nagybetűt helyezünk. A sorrendet több tagból álló vagy összetett címszavak esetén úgy állapítjuk meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk az elválasztó jel(eke)t és a szóköz(öke)t, és az így kapott betűcsoport alkotta „szavakat” helyezzük el ábécésorrendbe. A tárgymutató általában kéthasábos. A hasábok kialakításában nagy segítséget nyújt a számítógépes szövegszerkesztő. A tárgymutatót rövidebbé és áttekinthetőbbé tehetjük, ha az egymáshoz kapcsolódó szavak közül csak az első(ke)t írjuk ki, a többit pedig bizonyos jelekkel, legtöbbször nagykötőjellel helyettesítjük. A sok lehetőség közül néhányat példával illusztrálunk: a) ipari ágazat ipari bázis helyett: ipari ágazat  bázis Ha például az ipari ágazatot az ágazat címszónál is fel akarjuk tüntetni, akkor ez így történhet: ágazat, ipari b) követő rendszer   létrehozása A nagykötőjeles sornak nem kell szükségképpen beljebb kezdődnie. Például: c) követő rendszer   létrehozása Gyakran előfordul, hogy összetett szavaknak az első tagja többször szerepel. Akkor az ún. tilde jellel így rövidíthetünk: tőkeigény ~import ~kiáramlás A ~ és a második tag között nincs szóköz, és a második tagok „egymás fölött” vannak. A tilde helyett használhatjuk a nagykötőjelet is, de ekkor külön ügyelnünk kell a „tapadásra”. Megjegyezzük, hogy újabban sokan nem élnek egyik fenti rövidítéssel sem, egyszerűen felsorolják a tárgymutató összes szavát. Például: piaci ár piaci árus piaci érték piaci jelenlét

nemzetközi bíróság nemzetközi egyezmény nemzetközi helyzet nemzetközi szerződés

23


Kétségtelen, hogy számítógéppel könnyen, mechanikusan készíthető ilyen jegyzék. Kérdéses, hogy a hallgatók barátsággal fogadják-e, használják-e az így egybefolyó szövegoszlopokat. Sokszerzős jegyzeteknél három eset lehetséges: egyáltalán nincs tárgymutató; az egyes fejezetek végén van tárgymutató; létezik az egész könyvre vonatkozó tárgymutató. Mi ezt az utóbbit javasoljuk; a közös tárgymutató elkészítése kiváló lehetőséget nyújt a könyv egységes fogalomrendszerének az ellenőrzésére. Névmutató ♦ Tankönyveinkben általában összevonjuk a tárgymutatóval Név- és tárgymutató címmel. Ha a névmutató külön szerepel, akkor a tárgymutató elé kerül. A besorolás ábécésorrendben történik, hasonlóan, mint a tárgymutatónál. A vezetékneve(ke)t teszszük előre, utána következik az utónév (keresztnév). Magyar szerzők nevénél írásjel nélkül, idegen szerzők esetében vesszővel elválasztva. A névleírásban célszerű követni az eredeti, a felhasznált forrásmunkában használt változatot. Az ún. névelőzék esetében fontos eldönteni, hogy a vezetéknévhez tartozik-e. Ha igen, akkor a besorolásnál vesszük figyelembe, ha nem, akkor az utónévnél. Ha a besorolás a névelőzék figyelembevételével történik, akkor az anélküli alakot utalással iktassuk be a megfelelő helyre. A névmutató készítésekor is a magyar nagyábécét vesszük alapul. Példák BOD PÉTER ÁKOS DESCARTES, RENÉ NAGY BÉLA lásd SZŐKEFALVI-NAGY BÉLA NEUMAN JÁNOS NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA RENATUS CARTESIUS lásd DESCARTES, RENÉ STRAUB ÉVA lásd NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA SZENT-GYÖRGYI ALBERT VON NEUMAN, JOHN lásd

NEUMAN JÁNOS

Ábrák jegyzéke ♦ Kivételes esetektől eltekintve a jegyzetekben szükség van  a tárgymutatóhoz hasonló szereppel  az ábrák jegyzékére. Ennek legegyszerűbben elkészíthető formája, ha megadjuk a sorrendben megszámozott ábrák oldalszámát. A hallgató azonban nem az ábrák számát jegyzi meg, nem aszerint keresi őket. Segítséget jelenthet, ha megadjuk az ábra címét is. Ezért ajánlatos az ábrák jegyzékében  az ábraszám és az

24


oldalszám között  az ábra címét, kivételes esetben annak rövid, de az ábra alatti szöveggel összhangban lévő kibővítését is közölni. Az ábrák jegyzékét közvetlenül a tárgymutató – vagy ha van: Az idegen szavak jegyzéke – után célszerű elhelyezni. Szövegközi jegyzetek ♦ Általános elv, hogy a tankönyvek folyó szövegében csak irodalomjegyzékre vonatkozó hivatkozások helyezhetők el. Az ezektől eltérő kiegészítések és utalások sokszor hosszúak, megtörik a szöveg folyamatosságát. Számukra több más megoldás is rendelkezésre áll (lásd Lábjegyzetek, Lapszéli jegyzetek). Vannak azonban olyan szövegrészek (az előszó, az ajánlás, a köszönetnyilvánítás stb.), amelyekben nem lenne illő például lábjegyzetet használni. A jegyzeteknél némileg más a helyzet. Általában nincs szükség sok hivatkozásra, másrészt csak elvétve iktatunk be láb-, illetve széljegyzeteket. Így a szöveghez kötődő olyan megjegyzéseket, amelyeket egy tankönyvben inkább a láb- vagy a széljegyzetekbe utalnánk, magában a főszövegben közölhetjük. Természetesen ügyelnünk kell arra, hogy ezt a főszöveg tartalmi csorbítatlanságának a megtartása mellett tegyük, és a hozzáfűzött kiegészítések viszonylag rövidek legyenek. A szövegközi jegyzetek nagy része az irodalomra vonatkozó hivatkozásokból áll. Ezek többfélék lehetnek, aszerint, hogy a könyvben van-e irodalomjegyzék vagy nincs. Bővebben lásd a 2.4 szakasz Irodalmi hivatkozások bekezdéscím alatt. A szövegközi jegyzeteket általában zárójelekben helyezzük el. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet egy dologra. A zárójelek fordított sorrendjére, mégpedig a természetés a műszaki tudományok gyakorlatához viszonyítva. Ott a zárójelek hierarchiája, kívülről befelé, így fest: kapcsos, szögletes, gömbölyű:   ( )  . A humán szövegekben viszont éppen a fordítottja áll: (     ).

25


2. 4 A jegyzet további járulékai Az előző szakaszban felsorolt tartópilléreken kívül egyéb járulékai is vannak, illetve lehetnek a jegyzetnek. Idesorolásuk nem másodrendűségre utal: némely esetben nélkülözhetetlenek, másokban elhagyhatók vagy idegenek. Itt vázoljuk a megvalósításuk különféle változatait is. Bibliográfia, Irodalomjegyzék ♦ Mindkettő a szakirodalom felsorolásának jegyzéke. Rendeltetésük bizonyos mértékig eltérő. Az irodalomjegyzék a szövegben idézett, a bibliográfia pedig a téma irodalmáról bővebb áttekintést is nyújtó munkák felsorolása. (A görög biblio- szóelőtag jelentése könyv-, könyvvel kapcsolatos, a grafia utótagé pedig rajz, leírás.) Sok szerző nem kíván különbséget tenni közöttük, és mindkét fajta jegyzéknek az egyik, például az Irodalomjegyzék vagy röviden az Irodalom címet adja. Mivel a művek adatainak a megadása között úgysincs különbség, a továbbiakban mi is csak az egyiket, leggyakrabban az irodalomjegyzék elnevezést fogjuk használni. A jegyzet jellege nem minden esetben kívánja meg, hogy irodalomjegyzéket tartalmazzon. Az alapképzés többnyire megvan nélküle: különben is az ó- vagy középkori klasszikusok esetében értelmetlen lenne bármelyik művüket vagy a törvényeiket tartalmazó sok száz könyv valamelyikét feltüntetni. Hasznos lehet viszont egy, a témával kapcsolatos bibliográfia, ha az hozzáférhető könyveket tartalmaz, és a szerző megadja a művek jellemzését, valamint kiemeli a hallgató önképzéséhez hasznos részeket. A jegyzetek általában egyetlen irodalomjegyzéket tartalmaznak. Ez a könyv végére kerül, páratlan oldalon kezdve, megelőzve a tartalomjegyzéket, ha azt is hátul helyezzük el. Bibliográfiai tételek  Az irodalomjegyzék ún. bibliográfiai tételekből (röviden tételekből) áll, amelyeknek mindenképpen tartalmazniuk kell öt adatot: a szerző(k) nevét, a könyv címét, a kiadás helyét, idejét és a kiadót. Emlékeztetünk arra, hogy ugyanennek az öt adatnak kell a jegyzet címoldalán is szerepelnie (vö. 2.1 szakasz, Címoldal). A címoldalon (!), és nem az ettől gyakran eltérő elülső fedőlapon. A bibliográfiai tétel teljes mondatnak minősül, ezért utána mindig pontot teszünk. A következő, kizárólag az elrendezési lehetőségek bemutatására szánt művek kiválasztása teljesen véletlenszerűen történt, csupán arra ügyelve, hogy e jegyzet írója munkahelyi kollégáinak és barátainak a művei ne szerepeljenek. Ez áll a továbbiakra is.

26

2. 4 A jegyzet további járulékai

MOHAI GYÖRGY: A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest, 1987, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. KOROM ERZSÉBET: Fogalomfejlődés és fogalmi változás. Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 2005. JAKÓ ZSIGMONDRADU MANULESCU: A latin írás története. Európa Kiadó, Budapest, 1987. FUKUYAMA, F.: The end of history and the last man. Pingiun Books, 1992, London. CHIKÁN ATTILA: Vállalatgazdaságtan. 2005, Budapest, Aula Kiadó. SIMAI MIHÁLY: Zöldebb lesz-e a Világ? 2001, Akadémiai Kiadó, Budapest. Gyakori, hogy a nevet (miként jegyzetünkben is) kiskapitális betűből szedjük. A kiskapitális betűk használata természetesen csak lehetőség. Az irodalomjegyzék tételei többféleképpen is elrendezhetők. Az ábécésorrendes vagy alfabetikus elrendezés a szerzők neve szerint történik; ugyanannál a szerzőnél a megjelenés éve számít. Az idősorrendes vagy kronologikus irodalomjegyzék a munkák megjelenési időpontja alapján készül. A tematikus irodalomjegyzék tételei a témák szerinti csoportosításban jelennek meg; ezeken belül választhatjuk akár az alfabetikus, akár az idősorrendes elrendezést. (Bővebben lásd [23, 65-70. o.]) A sorszámozott bibliográfiában a tételeket az eléjük írt (általában kövér és álló) számokkal látjuk el. A folyószövegben azonban a szögletes zárójelbe tett, általában nem vastag számokkal hivatkozunk rájuk (lásd Irodalmi hivatkozások). Ha akárcsak az utolsó öt évben megjelent magyar nyelvű tankönyv- vagy jegyzetirodalmat nézzük, észrevehetjük, hogy az irodalomjegyzékek meglehetősen vegyes képet mutatnak. Még abban sem egyöntetűek, hogy a bibliográfiai tételnek mind az öt adata szerepeljen. Bizonyos jegyzetek a kiadó helyét csak akkor tüntetik fel, ha különbözik Budapesttől. A szerzőnek és a címnek természetesen szerepelnie kell, ezek általában a tétel elejére kerülnek, a maradék három adat elhelyezésére pedig hat lehetőség van. Ha közülük az évszámot vesszük előre, akkor azt zárójelbe téve, közvetlenül a szerző(k) neve után helyezzük el (lásd az alábbi felsorolás 2. tételét). Eltérések vannak a központozásban is. Egyes bibliográfiákban kiírják a magyar szerzők teljes nevét, míg másokban az utónévnek csak a kezdőbetűjét. Ezt az utóbbit magyar nyelvű könyveknél főként akkor használják, ha vegyesen szerepelnek benne magyar és idegen nyelven írt művek is. Az egyöntetűségen kívül ezt az is indokolja, hogy idegen neveknél meglehetősen bonyolult (és felesleges) lenne a teljes utónevet kibogozni. Az említett elrendezések közül kettőt a már szerepeltetett MOHAI-féle könyvvel kapcsolatban mutatunk be. 27


1. MOHAI GYÖRGY: A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest, 1987, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Újabb elrendezésekhez jutunk, ha vesszük a kiadás helyének, évszámának és a kiadónak a többi (összesen öt) permutációját. Közülük kettő az évszámmal kezdődik, amelyeket, ahogy korábban is említettük, közvetlenül a szerző neve után  zárójelbe téve  helyezünk el. 2. MOHAI GYÖRGY (1987): A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Találkozhatunk „csonka” tétellel is: 3. MOHAI GYÖRGY: A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. 1987, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. A 3. elrendezés (hiányzik a kiadás helye) sajátos, inkább házi használatra készült jegyzetekben fogadható el. Érv vagy mentség lehet mellette, hogy mindenki tudja a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó helyét. Véleményünk szerint célszerű ahhoz tartani magunkat, hogy a címoldal adatai mind belekerüljenek a bibliográfiai tételbe. Alapjában mindegy, hogy melyik elrendezést választjuk. Választásunkat azonban a jegyzet egészében meg kell tartanunk. Előfordulhat azonban, hogy bizonyos adatok magában az idézett műben sincsenek feltüntetve. Ilyenek lehetnek a kiadás helye vagy az éve, és  nagyon ritkán  a kiadó neve. Ezeket a hiányokat mindenképpen jeleznünk kell, ugyanis csak így derülhet ki, hogy bizonyos adatok valóban nincsenek meg a könyvben, vagy megvannak, de a kiadó egyszerűen elhagyta őket. A hiányzó adatok jelölésére a h. n. é. n. k. n.

(hely nélkül) (év nélkül) (kiadó nélkül)

rövidítéseket használjuk. Az irodalomjegyzékre természetszerűleg nincs sem nemzetközi, sem hazai szabály; a megléte sem kötelező. A szerző maga dönti el, hogy zárja-e írott tananyagát irodalomjegyzékkel (bibliográfiával). Az alapképzés jegyzeteiből gyakran hiányzik, a mesterképzésre írottakból már jóval ritkábban. Az irodalomjegyzék meglétére vonatkozó egyetlen sommás vélemény talán az lehet, hogy a doktori képzés jegyzetei aligha nyújthatnak nélküle megfelelő tájékoztatást és kitekintést.

28


A bibliográfiai tételek betűtípusai  A bibliográfiai tételben az öt kötelező adat közül az első hely nyilvánvalóan a szerzőt, a második pedig a címet illeti meg, kivéve azt az esetet, amikor az évszámot a szerző neve és a cím közé tesszük. A lehetséges hat elhelyezés közül egyik ellen sem lehet kifogást emelni, és mindegyikkel találkozhatunk is. Mi jelen írásunkban az első a hol (történt)?, mikor? és ki tette? kérdéshármasnak megfelelő sorrend mellett horgonyoztunk le, más szóval a cím után a jegyzet kiadásának a helye (hol?), majd a kiadás évszáma (mikor?), végül a kiadó neve (ki tette?) szerepel. Vegyünk egy újabb példát! KOROM ERZSÉBET: Fogalomfejlődés és fogalmi változás. Budapest, 2005, Műszaki Könyvkiadó A név  ahogy eddigi példáinkban is  kiskapitális betűkből áll, a cím dőlt, a többi pedig a folyó szöveg normál betűje (száma). Az egész tétel állhatna csupa normál betűből, ami gyakran elő is fordul. Találkozhatunk más betűtípus-választással is, például a szerző nevének vastag betűs szedésével. A betűtípussal való kiemelés hátterében a szerző esetében az alkotó iránti tiszteletnek a kifejezése, a cím esetében pedig a tudományos témára való figyelemfelhívás állhat. A bibliográfiai tétel betűtípusait  hasonlóan a tétel elrendezéséhez  a jegyzet egészében egyöntetűen kell használnunk. A központozást illetően  még komoly szakkönyvekben is  meglehetős összevisszasággal találkozhatunk. Pedig létezik szabály (vagy ha úgy tetszik, általános szokás), amely szerint a név után kettőspont, a cím után pedig pont áll. A többi adat közé vesszőt, a végére pedig (ez kötelező!) pontot teszünk. A bibliográfiai tételeket gyakran egyéb információkkal is ki kell bővítenünk. Példaként egy fiktív jegyzetet véve: TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 1-3. köt. Budapest, 2003, Pénzes Kiadó. TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 2. kiad. 1. köt. Budapest, 2005, Pénzes Kiadó. TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 2. kiad. 3. köt. Budapest, 2005, Pénzes Kiadó, pp. 104-160. TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 3. kiad. 1-3. köt. Budapest, 2010, Pénzes Kiadó. A kiad. és a köt. rövidítés után  a fentebb elmondottak szerint  vesszőt kellene tennünk, amikor is pont-vessző központozási jelek keletkeznének. Ez pedig nem illik bele az írásjelek általános egyszerűsítésére vonatkozó törekvésekbe.

29


Irodalmi hivatkozások  A szövegbeli irodalmi hivatkozások tekintetében három esetet célszerű megkülönböztetni: nincs irodalomjegyzék; van számozott, illetve van nem számozott irodalomjegyzék. a) Nincs irodalomjegyzék. Ebben az esetben hivatkozásainkat lábjegyzetekbe, széljegyzetekbe, illetve szövegközi jegyzetekbe tehetjük. Sok jegyzetíró ódzkodik az előbbiektől, a szövegbeli jegyzetek használata viszont csak kevés (jegyzetenként 10-15) hivatkozás esetében ajánlatos. Példa szövegközi hivatkozásra, újra a már szerepeltetett MOHAI-féle könyv felhasználásával: „A folyamat lényegét MOHAI GYÖRGY egy amerikai példán foglalja össze (A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest, 1987, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó).” A zárójelben a teljes bibliográfiai tétel szerepel, értelemszerűen nem ismételve meg a szerző már kiírt nevét. A beékelés valamivel rövidebb, ha élünk a Bp. és a K. = Könyvkiadó rövidítéssel. b) Van számozott irodalomjegyzék. Ekkor a kiválasztott műre természetesen a sorszámával hivatkozunk, azt általában szögletes zárójelbe téve. Ha a főszövegben használjuk, ez is megtöri ugyan annak a folyamatosságát, de nem olyan nagy mértékben, mint az irodalomjegyzék hiánya miatt szükségessé váló teljes bibliográfiai tétel. A szövegben elhelyezett zárójeles szám, például a 8, a számozott irodalomjegyzék nyolcadik sorszámú tételét jelenti. A legszükségesebb adatok kiegészítésével utalhatunk oldalra, oldalakra, kötetszámra stb. Így például: 8, 16. o., 8, 21-34. o., 8, 21-33. és 71-78. o. , 8, 3. köt. A sorszámozott bibliográfiák magukkal hordozzák a változtatási sorrenddel kapcsolatos instabilitást. Ennek következménye kihat(hat) a zárójeles hivatkozásokra. c) Nem számozott irodalomjegyzék esetén fontos szerepe van  gyakran jellemző adatként  a munka megjelenési évének. Szokás a zárójeles „jegyzet” elnevezés is, jóllehet ez csak az általánosan elfogadott tipográfiai megjelenítésre, konkrétan gömbölyű zárójelek használatára utal. Példaként vegyük az a) alatti könyvet: „A folyamat lényegét MOHAI GYÖRGY egy amerikai példán foglalja össze (MOHAI 1987).” Vagy még rövidebben: „A folyamat lényegét MOHAI GYÖRGY egy amerikai példán foglalja össze (1987).” A bibliográfiának ekkor természetesen tartalmaznia kell a megfelelő bibliográfiai tételt.

30


Többszerzős munkánál az eddigi szokásokat követjük, vagyis három szerzőig mindegyik nevet, pontosabban vezetéknevet kiírjuk. Fiktív neveket használva például: (DUNAI  MAROSI 2003); (DUNAI  MAROSI  TISZAI 2004). Háromnál több szerző esetén csak az egyiket írjuk ki. Általában azt, aki az első helyen áll. Mivel a szerzők nevének a felsorolása gyakran ábécésorrendben történik, az első helyen lévő szerző szerepeltetése esetleg méltatlan is, félrevezető is lehet. A sorrendben természetesen a szerzőknek kell megállapodniuk. Ha a szerzők valamelyikének a teljesítménye kimagaslik a többi közül, akkor vezesse ő a szerzők felsorolását, a többiek pedig következzenek utána ábécésorrendben. Ha a „Tiszai kolléga” háromnál több kutatóval együtt érte el a publikált eredményt, de az ő munkája kimagaslik a többieké közül, ábécésorrendben azonban nem ő áll az első helyen, akkor  a munka bibliográfiai tételével összhangban  használhatjuk a (TISZAI és mások 2006); (TISZAI és munkatársai 2006) hivatkozások közül az odaillőt. Gyakran találkozunk az oldalak o. rövidítése helyett az előre írt pp. betűkettőssel. Így a (TISZAI 2005, 8-21 o.); (TISZAI 2005, pp. 8-21) szimbólumok mindegyike ugyanazt jelenti: TISZAI könyvének a 8-21. oldalát. A p betű a latin pagina = lap, könyvoldal szó kezdőbetűje; akkor kettőzzük meg, ha több oldalról van szó. Idegen szavak jegyzéke  A jelen helyzetben  általános tapasztalat szerint  nem nélkülözhető a jegyzetekben előforduló idegen szavak és kifejezések magyarázata. Ezt megadhatjuk magában a jegyzetben az előfordulásuk alkalmából, de hagyatkozhatunk az idegen szavak magyarázatokkal ellátott jegyzékére is. Az első előnye, hogy a hallgatónak nem kell lapoznia. Az idegen szavak „puszta” jegyzékére ekkor is szükség van, és célszerű a tárgymutató utáni első páratlan oldalon kezdeni. Az idegen szavak magyarázatában tüntessük fel, hogy a szót mely nyelv(ek)ből vettük át, a szó köznapi jelentését, egyes esetekben a magyar kiejtését. Ha a szó szaknyelvi jelentése nagyon távol áll a köznapitól, törekedjünk áthidaló megoldás közlésére is. Ábragyűjtemények ♦ Gyakori eset, hogy az ábrákat (rajzokat, képleteket, táblázatokat), illetve azok egy részét nem célszerű vagy méretüknél fogva nem lehet a folyószöveg keretében elhelyezni. Ilyenkor szükség van az ábrák külön gyűjteményére. Ez megvalósítható csoportosítva, például a jegyzet egyes fejezetei után, de lehet együttesen is, a könyv

31


végén, a tárgymutató utáni, esetleg széthajtható oldalakon. A gyűjteményben az ábrákat célszerű megszámozni és címmel is ellátni. A folyószövegben természetesen fel kell tüntetni ezeket az adatokat, valamint az ábrák könnyen megtalálható helyét. Lábjegyzetek ♦ Jegyzeteinkben csak a legszükségesebb esetekben és a főszöveg értékes alátámasztására, megvilágítására használjunk lábjegyzeteket. Ilyenek lehetnek például a hivatkozások. Ezek szerepelhetnek a folyó szövegbe tett zárójelekben is. Mind a két eljárás megtöri azonban a folyamatos olvasást. Mindenesetre, ha a szerző a hivatkozásokra valamelyik eljárást választja, azt mindvégig következetesen be kell tartania. Célszerű ügyelni a lábjegyzetek számára és hosszúságára is, például dupla törést jelent a jegyzet folyamatos tanulmányozásában, ha a lábjegyzet  hely hiányában  átnyúlik a következő oldalra. Szokásos eljárás az is, hogy nem használunk lábjegyzeteket, hanem az odaszánt mondanivalót  pontosan olyan tagolásban, mintha lábjegyzetek lennének  egy helyen, az ún. fejezetvégi jegyzetekben helyezzük el. Ez még inkább megszakítja a folyamatos olvasást, némi előnynek tekinthető viszont, hogy nem töri meg az oldalak tipográfiai egyöntetűségét. Széljegyzetek ♦ Az oldalt függőleges irányban két részre oszthatjuk, körülbelül 4:1 arányban, a széljegyzetek vagy lapszéli jegyzetek (marginálisok) számára meghagyva a keskenyebb szélső oszlopot (margót). Ugyanolyan jellegű megjegyzéseket helyezhetjük el itt is, mint a lábjegyzetekben, sőt bővíthetjük több olyan rövid szöveggel, amelyek a „regisztrált” lábjegyzetekbe esetleg nem illenének. Előnye ennek az elrendezésnek, hogy (legalábbis a széljegyzet kezdete) egy sorba kerül a főszöveg megfelelő részével, így az olvasó közvetlenül, külön keresés nélkül jut a kijelölt pótlólagos információkhoz. Az oldalak széljegyzet okozta tipográfiai széttöredezését helyrehozhatja, ha a margót valamilyen világos alapszínre helyezzük. (Bővebben lásd [23, 70-74. o.]) A széljegyzetben is kisebb betűtípust használunk. A széljegyzetek számozása szükségtelen zsúfoltságot eredményezne, és nem segítené elő az áttekinthetőséget. Kitűzött feladatok ♦ Jegyzeteink általában különféle típusú feladatokat rónak a hallgatókra, elsősorban azért, hogy önálló munkára sarkallják őket. A feladatoknak azonban lehet a jegyzet anyagát részben kiegészítő, részben elmélyítő szerepük is. A szöveg közben megoldott példákat természetszerűleg nem soroljuk a feladatok közé. Ide tartoznak viszont az egyre gyakrabban szerepeltetett ún. ellenőrző kérdések. 32


Általános elvként kimondható, hogy a jegyzetnek tartalmaznia kell a feladatok megoldását, vagy – elsősorban gyakorló jellegű példák, illetve egyszerű alkalmazási feladatok esetén – legalább a végeredményt. A feladatokat általában nehézségi sorrendben közöljük. Célszerű, ha az egyes, akárcsak ideiglenesen lezárt anyagrészek után közvetlenül tűzzük ki őket. Függelékek ♦ Olyan fontos tudnivalóknak és adatoknak a helye, amelyek nem vagy csak nagyon nehezen lennének beilleszthetők a főszövegbe, illetve annak eddig ferlsorolt járulékaiba. A függelék, amelyet (címekkel, számozással, betűkkel) részekre is bonthatunk, rendszerint a főszöveg utáni első páratlan oldalon kezdődik. Megemlítünk néhány fontos, esetenként függelékbe is utalható mondanivalót vagy sajátos jellegű ismeretet. a) A szerző a részletek elmondása után össze kívánja foglalni a tananyag fő mondanivalóit. b) Fontos lehet egy rövid tájékoztatás, hogy a ráépülő tananyagok elsősorban milyen témakörökre és eredményekre kívánnak majd támaszkodni. Ennek a hallgató az egyes felhasználó tárgyak megkezdése előtt valóban hasznát veheti. c) Előfordul, hogy a folyószövegben egyes témákat csak speciális esetben tárgyalunk, jóllehet az általános feldolgozás is része (lehetne) a tananyagnak, kifejtése azonban egyenlőtlenné, féloldalassá tenné a tárgyalás ütemét. Ilyenkor az általános részt a függelékbe tehetjük. d) Emlékezetbe idézhetjük a jegyzetben felhasznált matematikai tételeket, ritkán egyesek igazolását is. Ezt az utóbbit főként akkor, ha gondolatmenete hasznos lehet a „szakmai” anyag egyes részeihez is. e) Ha a jegyzet az adott szinten lezár egy témakört, akkor függelék formájában kitekintést adhatunk a hallgatók által érthető további, a témához tartozó problémakörökről. f) A hallgató számára hasznos lehet a rendelkezésre álló könyvek vagy cikkek olyan listája, amely tartalmi leírást is közöl az ajánlott könyvekről. Erről az irodalomjegyzékkel kapcsolatban már szóltunk. Egy ilyen értékelő és útmutató irodalomjegyzék képezheti a tankönyv egyik függelékét is.

2. 5 Egyéb fontos témák Kapcsolat a lektorokkal ♦ Jóllehet a jegyzet tartalmáért a szerzők(k) a felelős(ek), a lektor(ok) nemcsak nevükkel, hanem szinte társalkotókként is részese(i) a jegyzetek

33


elkészítésének. Célszerű, hogy a kiadó a lektort közvetlenül a munka beindítása (a szerződés megkötése) után kérje fel, és ezt tudassa a szerzővel is. Tapasztalat szerint a legtöbb lektor szívesen belefolyik a készülő jegyzet munkálataiba. Elkerülendő azonban, hogy a szerző ránehezedjék a lektorra: nagyon meg kell válogatni azokat a fontos részeket, amelyekről a lektor véleményét, tanácsát kéri. Gyakori viszont az az eset, amikor a lektorokat (bírálókat) csak a kézirat elkészülte után kérik fel. Egyfelől hasznavehetetlen az a lektori vélemény, amely (a szükséges formaságokon túl) a dicséret szokásos frazeológiájával jónak, kiadásra alkalmasnak minősíti a jegyzetet, nem járulva hozzá alapos elemzéssel vagy kritikával a fontos tartalmi és formai részek véglegesítéséhez. Másfelől a mindenbe belekötő, mindent jobban tudó lektor sincs hasznára a jegyzetnek. Mindkét részről elkerülendő, hogy a munkával kapcsolatban végeláthatatlan polémia alakuljon ki a lektor (a bíráló) és a szerző között. Ennek kivédése érdekében szükség van mind a szerző, mind a lektor önmérsékletére és tapintatára, valamint a kiadó határozottságára, esetleg új lektorok felkérésére, végső esetben a kézirat el nem fogadására. Távoktatás ♦ A távoktatásban jelenleg is fontos szerepük van a jegyzeteknek. Egy 2 évvel ezelőtti felmérés szerint a távoktatási tananyagok jelentős részét, mintegy 8%-át írásbeli segédletek, elsősorban írott tananyagok tették ki. Szerepük egy részét természetszerűleg egyre inkább a digitális tananyagok veszik át. Sok „távoktatásos” hallgató letölti a hálózatról és kinyomtatja a tananyagokat, s ezeket azután lényegében jegyzetként használja. A távoktatási tananyagokra értelemszerűen fennáll a hagyományos jegyzetekre vonatkozó összes követelmény. Sőt fokozott mértékben, hiszen ügyelni kell arra, hogy a hallgató bizonyos mértékig magára van hagyva. Sok országban születtek olyan távoktatási tananyagok, amelyeket a hagyományos oktatáshoz is szívesen átvettek. Ez és csak ez a színvonal vívhatja ki egy országban a távoktatás tekintélyét, megbecsülését. A távoktatás bevezetésének, illetve működtetésének fő társadalmi célja, hogy a tehetséges és tanulni vágyó, de anyagilag hátrányos helyzetű fiatalok is bekerülhessenek a felsőoktatásba. A fő szakmai ok pedig annak a tudomásulbevétele, hogy a távoktatás új oktatási technológiát jelent, és fontos, hogy ez minden országban jelen legyen. Meglehetősen költséges forma, és a magas színvonal biztosítása sokkal nehezebb, mint a hagyományos felsőoktatásban. Ez vonatkozik a szervezésre, a kiváló munkaerők megszerzésére és megtartására, az ún. oktatócsomagok  és azokon belül a jegyzetek  elkészítésére, gazdag informatikai háttérre stb.

34

2. 5 Egyéb fontos témák

A távoktatási jegyzet írójának még inkább együtt kell dolgoznia  lélekben  a hallgatóval. Úgy kell gondolkodnia, hogy mindent érthető és barátságos módon magyarázzon el a vele személyes kontaktusba esetleg soha vagy csak nagyritkán kerülő tanítványainak. Ismernie kell képességeiket, munkabírásukat. Ehhez élő, folyamatosan elérhető kapcsolatra van szükség. Ez a mai internetes világunkban könnyen megvalósítható. Régebben mindez levelezéssel történt, hang- és videokazetták, tv-adások segítségével, habár ezek elsősorban egyirányú kapcsolatot jelentettek. Részben megállja a helyét az a vélemény, hogy Magyarországon az egyetemi-főiskolai távoktatási rendszer meglehetősen hézagosan alakult ki, és a létrejött képzések is mintha lecsengenének. Ennek sok oka van. A távoktatás nagyon drága, valamint „függetlenített” oktatók magas színvonalú, folyamatos munkáját igényli. Emellett szükség van alkalmas informatikai berendezésekre és egy, a technikai feladatokat végző, szakértői munkacsoportra. A távoktatás iránti bizalmatlanságot sem sikerült eloszlatni. Ebben, sokak véleménye szerint, legalább annyi szerepe van az egyetemi körök merev elzárkózásának, mint néhány, kevésbé sikerült távoktatási kurzus, tanfolyam elhíresült gyengeségeinek. A kezdeti lendület továbbfejlődésének az adta meg a kegyelemdöfést, hogy azokból a kedvezményekből, beleértve a költségvetési támogatást, amelyekből a levelező oktatás részesül, a távoktatás ki van zárva. Így a levelező oktatás a reneszánszát éli. Sajnálatos, hogy a helyzet így alakult. Némi tapasztalat birtokában joggal állíthatjuk, hogy hatalmas különbség van a levelező, valamint a távoktatás között. Egyik oldalon a postai levelezés és egy közepes könyvtár, a másikon pedig az elektronikus levelezés és a világháló nyújtotta többi lehetőség áll. Ez nem zárja ki, hogy egy színvonalas levelező oktatás nem lehet hasznosabb, mint egy átgondolatlan távoktatás vagy félig-távoktatás. Távoktatási jegyzetek  Világos, hogy a távoktatási tananyagoknak a szerzői csak magas szakmai színvonalat képviselő, az oktatás célcsoportjai helyzetét és körülményeit alaposan ismerők lehetnek, akik képesek számos „külön” feladat ellátására is. További fontos követelmény, hogy a távoktatásban a jegyzetek (pontosabban a képzés írásbeli, tankönyvszerű részének) anyagát nagyjából egyenlő terjedelmű és nehézségű részekre („egységekre”) kell bontani. Van, ahol ezeket az egységeket darabonként (füzetenként) kapják meg az oktatás résztvevői, és van, ahol a részekre bontott teljes tankönyvet, megfelelő tanulási útmutatóval, beosztással ellátva. Ez a felosztás rendkívül nehéz dolog, hiszen nem szabad sem a természetes sorrendet, sem a tárgy belső logikáját lényegesen 35


megtörni. Ha a (táv)hallgatók részletenként (például havonként) kapják meg a tananyagot, és a feladatokat is adott határidőn belül kell visszaküldeniük, akkor folyamatos munkára vannak kényszerítve. Bizonyos országokban, például Németországban, ez bevált, máshol kevésbé. Néha a hallgatók munkakörülményei akadályozzák a folyamatos ide-oda küldözgetést. Problémát okoz a tárgymutató hiánya. Azt nyilván nem lenne célszerű az első füzettel elküldeni. Ezért gyakran a teljes távoktatási anyagot már a képzés elején eljuttatják a hallgatókhoz. Az nem megy, hogy egy hagyományos jegyzetet egyszerűen részekre osztással és némi kerekítéssel távoktatási jegyzetnek nyilvánítsunk. A távoktatási jegyzeteknek vannak még további jellemzői, vagy ha úgy tetszik, követelményei. Általában évenként megújítják őket, figyelembe véve és elemezve az előző év tapasztalatait, különös figyelemmel a hallgatók véleményére. És átdolgozzák az eredményes tanulás megkövetelte finomításra, változtatásra szoruló részeket. A hagyományos és a távoktatási jegyzetek közötti különbségek a jövőben feltehetően csökkennek. Párhuzamosan azzal, ahogy a hagyományos oktatás felhasználja az elektronikus lehetőségeket. Az éles különbség azonban a jelenben még megvan, és valószínűleg még sokáig meg is marad. A távoktatási jegyzetek íróinak egy vonatkozásban biztosan nehezebbek a feladatai: írásban kell megmagyarázniuk olyan részleteket, amelyeket a hagyományos oktatás tanárai az előadásokra, gyakorlatokra is hagyhatnak. Ezen a téren nagyon szellemes megoldásokkal is találkozhatunk, érdemes figyelemmel kísérnünk őket, és sok mindent átvehetünk a hagyományos oktatási jegyzetekbe is. Jegyzetírás számítógéppel ♦ Napjainkban a jegyzetek számítógépen készülnek; a „gépelést” maga a szerző végzi, sőt gyakran „végleges”, nyomtatásra kész anyagot kell készítenie. A jegyzetírás megkezdése előtt valamely internetes keresőprogram nagy segítségünkre lehet, könnyen összegyűjthetjük a témánkba vágó könyveket és jegyzeteket, vagy legalábbis azok bibliográfiai adatait és elérhetőségeit. Képet kaphatunk a külföldön megjelent hasonló munkákról is, így eldönthetjük, melyik könyvet akarjuk átnézni, elolvasni. Szövegszerkesztő programok ♦ Jegyzeteinket a számítógépen úgynevezett szövegszerkesztő programok segítségével készítjük, amelyek megkönnyítik és hatékonyabbá teszik a munkánkat. Igazán eredményes munkát akkor végezhetünk, ha ismerjük és merjük is használni az adott programot. A szövegszerkesztők a könnyen használható programok

36

2. 5 Egyéb fontos témák

közé tartoznak, és vannak olyan részeik, amelyek széleskörű, bonyolult feladatok elvégzésére is alkalmassá teszik őket. A szövegszerkesztő program bizonyos szempontból az írógép számítógépes megfelelője, és így gépírást valósíthatunk meg a segítségével. A vele elkészült alkotásainkat dokumentumoknak nevezzük, amelyek nemcsak a monitorunkon jelennek meg, hanem ki is nyomtathatjuk őket. Ezek a programok a dokumentumok létrehozásán túl azok tárolásában, visszakeresésében, módosításában is segítenek. A korábbi módszerekhez (kézíráshoz, gépíráshoz) képest óriási előny, hogy az elkészült dokumentum  akár azonnal, akár később  javítható, széleskörűek a formázási lehetőségek, képeket, hangokat rendelhetünk hozzá stb. A formázási lehetőségek igen széles tárháza áll a rendelkezésünkre, hogy áttekinthetővé és esztétikussá tegyük a dokumentumainkat. A szövegszerkesztő programok egyik fő csoportját a karakteres felületű, a másik fő csoportját a grafikus felületűek alkotják. A karakteres szövegszerkesztők újabban háttérbe szorulnak, mert a szöveg szerkesztése közben nem azt a formát látjuk, amelyet kinyomtatva kapunk, valamint korlátozott a használható betűtípusok száma, és kevés a grafikus lehetőség. Emiatt a továbbiakban csak a grafikus felületű programokkal foglalkozunk. A grafikus felületű szövegszerkesztők körében – nagyrészt az operációs rendszerek grafikus felületének használata miatt – a programok kezelése nagyon hasonló egymáshoz. Általában azokat a betűket képesek használni, mint az operációs rendszer, WYSIWIGtípusúak (What You See Is What You Get – amit látsz, azt kapod). Ez azt jelenti, hogy amit a képernyőn (monitoron) látunk, a nyomtatón is azt kapjuk eredményül. Ezek a programok a legkülönfélébb szövegszerkesztési igényeket is ki tudják elégíteni. Néhány közismert grafikus felületű szövegszerkesztő: a) Windows operációs rendszer alatt: Word 6.0, 95, 97, 2000, 2002, 2003, 2007 (Office 2007) WordPerfect Office Writer (OpenOffice.org) 1, 2, 3 Starwriter (Staroffice) 5.2, 6 b) Unix (Linux) alatt: Starwriter (Staroffice) Writer (OpenOffice.org) 1, 2, 3 Kiwiword c) MSDOS, Windows, UNIX, Linux operációs rendszerek alatt: Adobe Acrobat Reader és Adobe Acrobat Writer alkalmazói program

37


A forgalomban lévő szövegszerkesztők teljes listája a http//szovegszerkeszto.lap.hu internetes címen tekinthető meg. A grafikus szövegszerkesztők főbb szolgáltatásai ♦ Felsorolunk néhány olyan lehetőséget, amelyekre a jelenleg legelterjedtebb „egyszerű” szövegszerkesztők is képesek. A szövegszerkesztésben elsősorban a következő lehetőségekkel élhetünk: új dokumentum létrehozása; szöveg bevitele, javítása, cseréje; nézetek használata; dokumentumok mentése (tárolása); nyomtatás; helyesírás-ellenőrzés; stb. A formázás területén is általában több lehetőségünk van: a betűformátumok és a bekezdések tulajdonságainak a megváltoztatása; szegélyek, árnyékolások, hátterek és tabulátorok beállítása; áttekinthető felsorolások, számozások készítése stb. Ahogy a felsorolásból kitűnik, a szövegszerkesztés alapvetően két célt szolgál: egyrészt a tartalom létrehozását, másrészt a formátum kialakítását. A grafikus szövegszerkesztők mindkét célnak megfelelnek. Igényesebb, nyomdai minőségű nyomatok előállítására, színes munkák elkészítésére ún. kiadványszerkesztő programok használhatók. (Ilyen például a QuarkXpress, a Pagemaker, az Indesign, valamint a Linux alatt a Scribus). A tapasztalat azt mutatja, hogy  mindenekelőtt humán területen  a jegyzetírók szinte kizárólag a Word valamelyik változatát használják. Képlet- vagy formulaigényes területen célszerű lehet más, például a QuarkXpress kiadványszerkesztő program alkalmazása. Amikor a jegyzet elkészült, érdemes használnunk az internetről ingyenesen letölthető Adobe Acrobat Reader programot. Ez a jegyzet anyagát PDF-alakban (Portable Document Format) menti, és attól kezdve csak olvasható formátumú lesz, de nyomtatása (majdnem) tökéletes. Ha a PDF-ben mentett anyagot újra akarjuk szerkeszteni, akkor az Adobe Acrobat Writer programra is szükségünk lesz. Ez már nem ingyenes. Több szerző együttes munkája ♦ Ha ugyanazon a jegyzetrészleten több szerző dolgozik, vagy egy adott anyagnak több változata is létezik, akkor ajánlatos egy verziókezelő (verziókontroll) szoftvert is használni. Ez katalogizálja és tárolja a verzió alá helyezett fájlokat; bármelyik megadott időpontban érvényes anyagot képes előállítani. Ez a szoftver megakadályozza, hogy egyszerre többen dolgozzanak ugyanazon a fájlon. Ha ketten másmás változtatást hajtanak végre egy anyagrészen, a verziókezelő megpróbálja összefésülni a munkájukat, és felhívja a problémákra a figyelmet. Igen elterjedt a CVS (Concurrent Versions System) és a szabadon hozzáférhető, ingyenes, nyitott forráskódú SVN (Subversion) verziókezelő rendszer.

38

3. A JEGYZET NYELVEZETE

Anyanyelvünk helyes használata, pontosabban az erre irányuló törekvés mindannyiunk feladata. Egyrészt értelmiségi mivoltunk miatt, másrészt tanítványaink érdekében. A tiszta, világos nyelven átadott ismereteket tanítványaink könnyebben sajátítják el, és azok ilyen formában való megtartása sokat segíthet majdani munkahelyükön a sikeres beilleszkedésben is. Sokuknak nagyon egyszerű emberekkel kell majd együtt dolgozniuk. A hallgatók nemzeti kultúránkhoz való ragaszkodását is elmélyítheti, ha azt tapasztalják, hogy tanáraik gondot fordítanak anyanyelvünk ápolására is. Az oktatók ebben a vonatkozásban nagyjából két csoportot alkotnak. Egy részük ügyel a szabatos, a magyar nyelv szabályainak és szellemének megfelelő fogalmazásra, a másik pedig nem szentel különösebb figyelmet ezeknek a kérdéseknek. Általános tapasztalat, hogy a több idegen nyelvet jól ismerők szinte kivétel nélkül az első csoportba tartoznak. Ezeknek a soroknak az írója nemrégiben átnézett számos, jelenleg is használt jegyzetet. Tartalmilag természetesen nem tudott mindegyikről véleményt alkotni, egy aggasztó jelenséget azonban több jegyzetnél is tapasztalnia kellett: nyelvi pontatlanságoknak, fogalmazási és helyesírási hibáknak a „megbocsátható” mértéket jóval meghaladó számát. Természetesen vannak nyelvi szempontból kiváló jegyzetek is. A hibák eredetét nem célszerű boncolgatni, azonban néhány tanácsnak hasznát vehetjük. Ha úgy érezzük, hogy egyes nyelvi kérdésekben bizonytalanok vagyunk, ne szégyelljük  a hivatalos lektor(ok)on kívül is  a nagyobb gyakorlattal rendelkező kollégáink, barátaink segítségét kérni. A felszínre került hibáknak nézzünk utána, javítsuk ki, és úgy raktározzuk el magunkban, hogy ne kövessük el újra őket. Mint oktatók tekintsük anyanyelvünket az egyik legfontosabb munkaeszközünknek, amely állandó karbantartást, finomítást igényel. A nyelvvel való törődésnek soha sincs végállomása, és különösen nem tekinthetjük annak a valamikori érettségink (gyakran egyre apadó) tudásszintjét. Ebben a fejezetben szólunk jegyzeteink nyelvezetének néhány fontos, esetleg formainak tűnő, de a tartalommal is szorosan összefüggő problémájáról.

39


3. 1 A köznyelv és a szaknyelv viszonya Az érettségizett diákoktól elvárható lenne a magyar köznyelv olyan szintű ismerete, amely alkalmassá teszi őket a felsőfokú tanulmányok megkezdésére. Az egyetemi oktató azonban erre teljes bizonyossággal nem számíthat: a felsőoktatásnak is ügyelnie kell mind a hiányok pótlására, mind a köznyelv fejlesztésére. Természetes követelmény, hogy az egyetemi tananyagok szakkifejezéseit a hallgatóknak el kell sajátítaniuk. Jelentős hányaduk görög, latin, újabban angol (anglolatin) szavak, illetve ezek módosításai vagy különféle összetételei, kapcsolatai. Ha ezekre vannak magyar szavak is, de az idegenek nemzetközileg elfogadottak, akkor egyaránt fontos mindkét változat ismerete. Mindez természetesen csak a diszciplína alapvető szókincsére vonatkozik. A jegyzetek jelentős részében nemcsak kimondottan szakmai jellegű mondatok, kifejezések szerepelnek. A célba vett fogalmat, eredményt, tételt általában beágyazzuk ezek előkészítésébe, kapcsolataik feltárásába, kultúrtörténeti összefüggéseikbe, valamint következményeik és alkalmazásaik ismertetésébe. Ezekben a részekben, amelyek gyakran a könyv jelentős hányadát teszik ki, óriási szerepe van a köznyelv világos, barátságos használatának. Ne rakjunk feleslegesen többletterhet a hallgatókra az általuk sokszor csak sejtett vagy teljesen ismeretlen jelentésű idegen szavak használatával. Röviden: használjuk ki az úgy-ahogy már birtok(uk)ba vett köznyelv nyújtotta lehetőséget mind a tanulás megkönnyítése érdekében, mind az új típusú szövegektől való esetleges idegenkedésük csökkentésére. Idegen szavak  magyar változatok ♦ Az alábbiakban a sok száz vagy sok ezer idegen szóból felsorolunk néhány olyant, amelyeknek a gyakori és felesleges használatával valamennyien (esetleg saját munkánkban is) találkozhattunk. Természetesen távolról sem gondolva arra, mintha ezek használata akárcsak a köznyelvi részekben is „tilos” volna, hanem csupán azzal a javaslattal, hogy helyettük  ha lehetséges  a mellettük feltüntetett magyar szavak valamelyikével éljünk. Igaz, gyakran előfordul, hogy a szövegkörnyezet, a mondanivaló vagy a választékos stílus éppen az idegen szó használatát indokolja.

40

3. 1 A köznyelv és a szaknyelv viszonya

PÉLDÁK ab ovo abszolvál adaptál adekvát agrárium aspektus

eredendően, kezdettől fogva bevégez, teljesít alkalmaz, illeszt egyenértékű, megfelelő mezőgazdaság szempont, nézőpont

bagatell ballaszt banális bázis biznisz brosúra

apróság, semmiség hulladék, teher(tétel) elcsépelt, lapos alap, támpont üzlet, ügy röplap, vékony könyvecske

graduál grádus grémium

fokokra oszt, méretez fokozat, rang irányító, tanácsadó testület

habitus harmonizál hermetikus

lelkialkat, magatartás összhangban van, összeillik légmentesen elzárt, hozzáférhetetlen habozik, tétovázik csúcstechnika, csúcs(jelzőként) egynemű, egységes

hezitál high-tech homogén

azonosít, felismer valamit vagy valakit imágó, imázs kép, képmás, arculat, megjelenés, közkép improvizál hevenyész, rögtönöz in ( de) facto valóban, tényleg intakt érintetlen, ép identifikál

cakkos cella centralizáció cirkuláció citál

csipkés, csipkézett fülke, kis egység központosítás, összevonás keringés, körforgás idéz

defektus deklarál demonstrál determinál devalváció diszponál

fogyatékosság, hiba kihirdet, kijelent szemléltet, bemutat kijelöl, megszab (érték)csökkenés rendelkezik, intézkedik

égisz egzisztál en bloc

evalváció

valaminek a pártfogása, létezik, fennáll mindenestül, teljes egészében magától értetődően, természetesen becslés, értékelés

faktum filiálé fixa idea formátum frappáns funkció

tény, valóság leányvállalat, fiók rögeszme, téveszme (megadott) méret, alak találó, csattanó működés, feladatkör

garantál generáloz globális

kezeskedik, biztosít nagyjavítást végez az egészre kiterjedő, átfogó

eo ipso

kapacitál rábeszél, noszogat karakterisztikus jellemző, jellegzetes koherens összefüggő, összetartó kollektív közös, együttes kommunikál közöl, értesít konklúzió következtetés, tanulság

logo lózung

eltérés, hiba rejtett, lappangó oldalsó, oldalhelyhez köt, valaminek a helyét megállapítja védjegy, cégjelvény felírat, jelszó

malőr mánia manuális marketing merkantil motívum

baj, kellemetlenség téveszme, kényszerképzet kézi, kézzel végzett piackutatás, piacszervezés kereskedelmi, üzleti indítóok, alapgondolat

naív natúr

gyermeteg, hiszékeny természetes, eredeti

lapszus latens laterális lokalizál

41


negál negligál nominális norma

tagad, ellenez semmibe vesz, mellőz névleges, papíron létező szabvány, minta

objektum obligát omnium

tárgy, dolog kötelező, szabványos mindenkié, mindenki számára nyitott műtét, művelet (mű)alkotás, mű tájékoztat, irányít

operáció opusz orientál paradigma paradoxon

parciális populáció precedens prezentál projekt reáliák realizál recenzál reflexió regiszter reláció sablon saccol sansz séma sillabusz

bizonyításra szolgáló példa, tudományos világkép (látszólagos) ellentmondást tartalmazó állítás, önellentmondás részleges, csak egy részt érintő népesség, lakosság előzmény, hasonló eset, példa bemutat terv, kutatási téma, „projektum” kézzel fogható dolgok, természettudományok megvalósít, valóra vált ismertet, bírálatot ír megjegyzés, észrevétel jegyzék, lajstrom kapcsolat, viszony

speciális

sajátos, különleges

szektor szekunder szelektál szeparál szindróma szinguláris

munkaterület, rész(leg) másodlagos, mellékes kiválogat, válogat elválaszt, különválaszt tünetek összessége egyedi, sajátos

taktikus tendencia tipp totális tradíció trend

tervszerű, ügyes, ravasz irány, törekvés jóslat, javaslat, ötlet teljes, mindenre kiterjedő hagyomány, szokás jellemző irány, fő áramlat

uniformizál unikum univerzális utilitás utópia

egységesít, egyenlősít ritkaság, különlegesség egyetemes, átfogó hasznosság, használhatóság megvalósíthatatlan elképzelés, vágy(álom) használat, szokás

úzus valorizál variáció verzió

felértékel, újra értékel változat, módosulás változat, (egyik) értelmezési mód virtuális látszólagos, elképzelt vízió látomás, rémkép volens-nolens akarva, nem akarva; tetszik, nem tetszik volumen térfogat, terjedelem

minta, közhely felbecsül, megbecsül esély, remény vázlat, vonalrajz előadás vázlata, gondolatmenet

zóna zsargon zsáner zsüri

42

öv, övezet, sáv rétegnyelv, valamely szakma nyelve jelleg, típus bíróság, bíráló bizottság

3. 2 Germanizmusok - anglicizmusok

3. 2 Germanizmusok  anglicizmusok Germanizmuson a nyelvészek minden olyan idegenszerű kifejezést értenek, amelyek valamely germán nyelv mintájára születtek, vagy ezek valamelyikéből származnak. Ide sorolhatók az anglicizmusok is, amelyekre célszerű több figyelmet fordítani. Nincs helyünk a velük kapcsolatos, szöges ellentétben álló felfogások részletes boncolgatására. Az egyik szélsőséges nézet szerint minden átvett idegen szó gazdagítja nemcsak nyelvünket, hanem kultúránkat is. A másik véglet szerint  purizmusnak is nevezhetjük  mindenre magyar szót kell keresnünk, illetve alkotnunk. Mindkét szélsőség nyilván elfogadhatatlan, a helyes álláspont a kettő között van, de nem a „szokásos” félúton, hanem nagyon távol az elsőtől. Az első elfogadása a sznobok, a félműveltek és az anglománok zsákmányává tehetné nyelvünket, s kialakíthatna egy angol-magyar hibrid nyelvet, amely nemcsak a közéletben, hanem a tudomány művelésében és átadásában is nagy károkat okozhatna. Némelyik idegen szó gyakori használata szegényít(het)i is nyelvünket. A purizmus pedig nem új jelenség, sok értéket teremtett, de számos balfogása, hamvába holt magyarítása nem igazán vált anyanyelvünk hasznára. Magyar szavak kiszorítása ♦ Az elmondottak megvilágítására mindössze egy példát hozunk

fel.

A

latin

eredetű

kommunikál

szó

nemcsak

régebbi

idegenszó-

gyűjteményeinkben, de még a 2-25 évvel ezelőtti magyar-idegen nyelv kéziszótáraink egyikében sem szerepel. Az angolból tört be hozzánk, helyesebben: onnan ráncigáltuk be, és egyáltalán nem gazdagítja nyelvünket, hanem tiszta, világos jelentésű magyar szavak tömegét kiszorítva szegényebbé, árnyalatlanabbá, szürkébbé teszi-teheti nyelvünket. Van, aki eddig elmesélt, hírül adott, jelentett, jelzett, kifejezett, közölt, megbeszélt, megsúgott, szóba hozott, tudatott valamit; beszélt, csevegett, diskurált, eszmét cserélt, érintkezett, kapcsolatba lépett, társalgott, tereferélt valakivel; eligazított, értesített, figyelmeztetett, felvilágosított, kioktatott, tájékoztatott, útba igazított valakit, de most általában csak kommunikál. Hasonló „szónyelő” szerepre van esélyük a workshop, a team, a funkcionális, a dizájn, a light, a high, a fókuszál, a projekt, a kompetencia, a tréning, a teszt stb. szavaknak. Purizmus ♦ Purizmuson általában a nyelv tisztaságának merev védelmét értik (purus latin szó, jelentése tiszta). A meggyökeresedett és nemzetközileg is elfogadott idegen szakszavakat felesleges és általában káros is bolygatni. Energiát von el, és zavart okozhat.

43


Nem távbeszélünk, hanem telefonálunk; a büfébe megyünk, és nem étkezőbe; háború esetén nem repülő test, hanem rakéta becsapódásától kell tartani; mobil- (marok-) telefonunkban az akkumulátor merül le, és ritkán panaszkodunk az áramforrás megszűnésére; ha valaki tudákosságról beszélne, aligha gondolnánk a matematikára; stb. Vannak azonban közhasználatú szavak, amelyekre bizony ráférne a purizmus gondoskodása. Például: büdzsé, aeroszol. Erre az utóbbira különösen azért, hogy megszabaduljunk annak hibás „eroszol” kiejtésétől. Nyelvünk eddig több ezer idegen szót fogadott be, sokuk idegen eredetét már nem is érezzük, nyelvünket valóban gazdagították. Káros és meddő lenne éppen most újra „kikezdeni” őket, amikor sok és nehéz új nyelvi problémára kellene elfogadható megoldást találnunk. A magyarítás problémáiról ♦ Az igazi probléma egy új fogalom vagy jelenség felvetődésekor jelentkezik. Ezek  szinte kizárólag angol  elnevezéseivel általában konferenciákon, előadásokon, azok tartalmi kivonataiban vagy az internetre feltett anyagokban találkozunk. A tananyagokban általában később jelennek meg, jóllehet az ezekbe bekerülő szóalkotások többnyire meghatározóak, és általánosan elfogadottá válhatnak. A konferencia-előadások eredeti (angol) megfogalmazása általában véve nem okoz problémát, a fő gondot a hazai tananyagokba beültetendő szó megválasztása jelenti. A legegyszerűbb, legkényelmesebb és a legkevésbé értékes az angol szó változatlan átvétele. Fontos lenne megtalálni  és a szakmán belül egyeztetni  a megfelelő magyar szót. Néha ez a legjobb akarat és a legkörültekintőbb egyeztetési szándék ellenére sem sikerül. Példa lehet a szoftver és a hardver szó: országos pályázattal sem sikerült elérni, hogy ezekre a nyilvánvaló tartalmú szavakra mesterkéletlen magyarításokat találjunk. Elfogadtuk őket immár saját szavunkként. Arra a jövőben is számítanunk kell, hogy hosszú albérletre vagy örökös lakóként egyre több idegen szó költözik be nyelvünkbe, elsősorban a szaknyelvekbe. Annyit tehetünk, hogy csak a valóban szükséges esetekben fogadjuk el és terjesztjük őket, valamint igyekszünk megakadályozni, hogy az arányuk rohamosan növekedjék. Különösen nehéz feladat ez az informatika és a közgazdaság-tudomány területén. Sokszor mondvacsinált akadályokat is le kell küzdenünk, amikor egy fogalomra magyar szót kívánunk bevezetni. „Ez nem pontosan ugyanazt jelenti”  érvelnek ellene. (Sokszor az eredeti nyelven sem ugyanazt jelenti!) Érdemes emlékezetbe idézni Kosztolányi egyik példáját, az asztalos szót. Ez a (különben a szláv eredetű asztalból képzett) szó sem pontosan azt a tevékenységet jelenti, amelyet az asztalos végez, mégis teljesen

44

3. 3 Különírás és egybeírás

természetes szavunkká vált. Arra különben reménytelen törekedni, hogy például a foglalkozást jelentő szavak mindegyike fedje a megnevezett teljes tevékenységet. Az imént említett asztalos szó mellett ilyenek például a kőműves, a lakatos, a tűzoltó, a szabó, a levélkihordó, a fűszeres stb. szavaink. A találó, elfogadható magyar szavak és kifejezések meghonosításában talán bátrabbnak kellene lennünk.

3. 3 Különírás és egybeírás Az összetett szavak egybe-, illetve különírásának a szabályai meglehetősen bonyolultak, és nem mindig egyértelműek. A Magyar helyesírás szabályai c. könyvben is gyakran szerepelnek ilyen kitételek: „sok eset mutatja”, „nagyobbrészt”, „többnyire” stb. Az alábbi szabályok sem alkalmazhatók mechanikusan: sokszor a tartalom dönti el, hogy melyik írásmód a helyes. Néhány olyan fontos, a szakirodalomban is igényelt szabályra szorítkozunk csupán, amelyeket azonban tankönyveinkben és főleg jegyzeteinkben nem mindig tartunk be. Ezek a szabályok eléggé egyértelműek, kétség esetén azonban célszerű valamelyik helyesírási szótárhoz vagy kézikönyvhöz fordulnunk. Fontos megjegyezni, hogy tankönyveinkben és jegyzeteinkben éppen a külön-, ill. egybeírás eltévesztése okozza a legtöbb nyelvi hibát, és alkalmanként nehezíti a megértést is. Összetett szavak írása ♦ Egyes szóösszetételeket egybeírunk, míg másokat kötőjellel tagolunk. Ebben nagy szerepe van mind az összetételben szereplő tagok (szók) számának, mind az itt sajátosan értelmezett szótagszámnak. Ez utóbbi megállapításánál a szó eredeti, rag és jel nélküli alakját kell figyelembe vennünk, továbbá az egytagú igekötőket sem számítjuk bele a szótagszámba. A hatnál nem több szótagú szóösszetételeket egybeírjuk, függetlenül attól, hogy hány tagból tevődnek össze. Egybeírjuk  a szótagszámtól függetlenül  a csak két tagból álló szóösszetételeket is. A kettőnél több tagból álló és hat szótagnál hosszabb szavakat kötőjellel látjuk el. Gyakori előfordulásuk miatt felhívjuk a figyelmet arra, hogy mind a rendszer, mind a módszer összetett szó (rend, mód, szer). A következő példák mellett zárójelben található két szám: az első a valódi szótagszámot, a második pedig az összetett szóban lévő, a fenti értelemben vett tagok számát jelenti. adómegelőlegezés (8, 2) adómentesjövedelem-határ (10, 4) autó-karbantartás (7, 3) átutalásibetétszámla-tulajdonos (13, 4)

marketingkommunikáció (9, 2) megállapodástervezet (8, 2) megfelelőségértékelés (9, 2) minőség-ellenőrzés (7, 3)

45


beruházásfinanszírozás (9, 2) diszkriminációmentesség (9, 2) kapacitáskihasználatlanság (10, 2) kirakodóállomás (7, 2) kitermelésoptimalizálás (10, 2) koordináta-rendszer (7, 3) koordinátatengely (7,2)

munkatárs-felülvizsgálat (8, 4) összefüggés-vizsgálat (7, 3) rendszer-moduláció (7, 3) társadalombiztosítás (8, 2) teljesítményorientált (8, 2) többletfinanszírozás (7, 2) veszteségfelhalmozás (7, 2)

Felhívjuk a figyelmet még egy fontos szabályra, amelyet akár erőltetettnek is érezhetünk, ennek ellenére természetesen be kell tartanunk. Néhány görög vagy latin eredetű, két, sőt három szótagú előtagról van szó, amelyet a hozzácsatolt szóval együtt egy tagnak tekintünk. A felhozott példák mind két tagból álló, és hatnál több szótagot tartalmazó szóösszetételek: aero- (levegő, légi; kiejtése a-e-ro!); agro- (talaj-, mezőgazdaság-); anti- (ellen); asztro- (csillag); auto- (ön-, magától); ekvi- (egyenlő) elektro- (villamossággal kapcsolatos); endo- (belső, bel-, -beli); inter- (közötti, közbeni); makro- (nagy, óriási); mega- (milliószoros, igen nagy); mikro- (nagyon kicsi); radio- (radiaktív sugárzással kapcsolatos); szuper- (felső, feletti);

aerotermodinamika agrobiocönózis antikoincidenciakör asztrofotográfia autobiográfia ekvivalenciamegállapodás elektroultraszűrő endogázgenerátor interferenciamikroszkóp makroutasításkészlet megafonberendezés mikromozdulatfelvétel radioautográfia szupertermalittégla

Tartalom okozta eltérések ♦ Sok esetben nem a fenti formális szabályok, hanem a tartalom dönti el az egybeírást vagy a különírást, illetve a kötőjel esetleges elhelyezését. Például az illegális díjbevétel írásmód azt fejezi ki, hogy a bevétel nem törvényes, míg az illegálisdíj-bevétel a díj illegális voltára utal. További két példa: A bányamentő-állomás a bányát mentők állomása, míg a bánya-mentőállomás a bányához tartozó mentőállomás. A hagyományos árubiztosítás a bármilyen árubiztosítás hagyományos voltát fejezi ki, a

46


hagyományosárú-biztosítás pedig csak a hagyományos áruk biztosítását érinti. Mozgószabályok ♦ Ezeket az előírásokat alig több mint fél évszázada iktatták be a helyesírási szabályok közé. Ezért a korábbi könyvekben ritkán találkozunk a használatukkal. Inkább körülírásokat alkalmaznak; ezekkel a mozgószabályok „birtokában” ma is sokszor célszerű lenne élni. Mindezek mellett e szabályok  három van belőlük  ismerete és használata fontos, mivel egyrészt tömörítésre való alkalmasságuk kiemelheti a mondanivaló pontos tartalmát, másrészt a kulturált nyelvhasználat nem nélkülözheti bizonyos nyelvi szerkezetek egységes kezelését. A mozgó szó a kötőjel áthelyezésére utal. 1. Első mozgószabály. Ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz hozzáírunk egy másikat, amelyet szintén kötőjellel kellene csatlakoztatnunk, akkor az eredeti kötőjelet elhagyjuk (vagyis az eredeti szót egybeírjuk), az új szó hozzácsatolását pedig kötőjellel végezzük. PÉLDÁK valószínűség-számítás  valószínűségszámítás-tankönyv használtcikkbolt-vezető  használcikkboltvezető-helyettes fűtőelem-csatorna  fűtőelemcsatorna-tervezés hozzáadottérték-adó  hozzáadottértékadó-visszatérítés villamosenergia-ár  villamosenergiaár-emelés jövedelem-adókulcs  jövedelemadókulcs-csökkenés Hasonló (és az áttekintést is nehézzé tévő) összevonásokkal gyakran találkozhatunk. Ezeket a szókígyókat viszonylag könnyen elkerülhetjük, ha a hozzácsatolt szónak a birtokos jelzős alakját vesszük. Ekkor például az utolsó szerkezet a jövedelem-adókulcs csökkenése „elviselhető” formát ölti. 2. Második mozgószabály. Ha egy különírt szókapcsolathoz olyan utótagot teszünk, amely az egészre vonatkozik, akkor az eredetileg külön írandó szavakat (a szótagszámtól függetlenül) egybeírjuk, és az utótagot ehhez kötőjellel csatlakoztatjuk. PÉLDÁK igazi kár  igazikár-becslés kiváló sportoló  kiválósportoló-jelvény külföldi értékpapír  külföldiértékpapír-piac magas kamatláb  magaskamatláb-politika női divat  nőidivat-osztály

47


3. Harmadik mozgószabály. Ha két azonos utótagú szóban az előtagok mellérendelő kapcsolatba kerülnek egy szóval, akkor ezek összevonásakor a két előtag közé kötőjelet teszünk, a kapcsolt szót pedig különírjuk. PÉLDÁK rézötvözet, aranyötvözet  réz-arany ötvözet adóállomás, vevőállomás  adó-vevő állomás aratógép, cséplőgép  arató-cséplő gép bevitelelemzés, kivitelelemzés  bevitel-kivitel elemzés keresletáramlatok, kínálatáramlatok  kereslet-kínálat áramlatok tananyagcsomag, vizsgaanyagcsomag  tananyag-vizsgaanyag csomag szövőipar, fonóipar  szövő-fonó ipar Helyesírásunk ♦ A nyilvánvaló elütéseket nem érdemes szóvá tenni. A felsorolandó hibák jelentős része az egybe-, illetve a különírás szabályainak a nem tudásában, illetve eltévesztésében áll. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy ugyanabban a jegyzetben  néha ugyanazon az oldalon  szerepel egy szó hibásan is, helyesen is. Ezek az utóbbiak azonban kisebbségben vannak. A központozási hibákra nem lenne célszerű példákat hozni, egyes jegyzeteknek akár a felét is idézhetnénk. A sor végi pontok elhagyása mellett leggyakrabban a tagmondatokat elválasztó és kötőszó előtti vessző hiányzik. A legtöbb hiba azonnal elkerülhető lenne a Különírás és egybeírás szakasz ismeretében. Az alábbi leltárt nagyon szűkre szabtuk. Bármelyikünkkel megeshet, hogy egy kifejezés írásmódjában bizonytalanok vagyunk. Ekkor forduljunk a megfelelő szótárakhoz: [12], [5], [16], [22], [29]. Hibás a.) 1.) 9-23.ig terjednek a) Legyen f … Ph. D. (!) autó parkolóhely döntés hozatal egyensúly bomlás eloszlás becslés energia forrás exporthitel kamatláb élelmiszer ágazat hatás típus differenciál szalagfék hullámtér hasznosítás idősor elemzés

Helyes a) vagy a) 1. vagy 1. 9-től 23-ig terjednek a) Legyen f … PhD autóparkoló-hely döntéshozatal egyensúlybomlás eloszlásbecslés energiaforrás exporthitel-kamatláb élelmiszer-ágazat hatástípus differenciál-szalagfék hullámtér-hasznosítás idősorelemzés

48


image teremtés imázs teremtés jelenérték számítás jobbfelé mozdul jövő orientáltság konfidencia intervallum közgazdász kollégium közpénz szivárogtatás marketing alapstratégia marketing kommunikáció marketing menedzsment maximum elv maximum-elv menedzsment kalkulátor mezőgazdaság barát mutatószám rendszer n dimenziós vektor olvadás és forráspont portfolió befektetés portfolió összeállítás preferencia skála rövidrezárt sík idom sinus függvény statisztikus közgazdász számítógép vezérlés szám n-es szóbanforgó szorozzuk 4-el tagdíj leszállítás távvezérlő berendezés versenytárs-elemzés versenytárs összehasonlítás Wilcoxon próba

image-teremtés imázsteremtés jelenérték-számítás jobb felé mozdul jövőorientáltság konfidenciaintervallum közgazdász-kollégium közpénz-szivárogtatás marketing-alapstratégia marketingkommunikáció marketingmenedzsment maximumelv maximumelv menedzsmentkalkulátor mezőgazdaság-barát mutatószámrendszer n-dimenziós vektor olvadás- és forráspont portfolióbefektetés portfolió-összeállítás preferenciaskála rövidre zárt síkidom szinuszfüggvény statisztikus-közgazdász számítógép-vezérlés szám-n-es szóban forgó szorozzuk 4-gyel tagdíjleszállítás távvezérlő-berendezés versenytárselemzés versenytárs-összehasonlítás Wilcoxon-próba

3. 4 Néhány kiegészítés Valamennyien értesülhettünk (sőt az iskolában esetleg tanulhattunk is) olyan „szabályokról”, amelyek kétségkívül anyanyelvünk pallérozását kívánták szolgálni, de sokszor csak nyelvi babonákig jutottak. Néhány közülük: az ő személyes névmást, illetve az az mutató névmást csak személyre, illetve csak dologra használhatjuk; a páros testrészek megnevezésére csak az egyes szám a helyes; kötőszóval nem kezdhetünk mondatot; stb. Cáfolatként csak egyetlen példa: „Megjöttek a számlák, add össze őket”, őket és nem azokat. Nem érdemes belemélyedni ebbe a problémakörbe: spontánul legtöbbször eleget teszünk

49


ezeknek a „szabályoknak”, ha pedig gondolkodásunk vagy nyelvérzékünk mást diktál, nyugodtan eltérhetünk tőle, mint ahogy ezt (a szabály kimondása után is) irodalmunk nagyjai, tudományos művek szerzői is tették. A kérdésben a nyelvészek sem egységesek: néhányan közülük ma is szabálypártiak. (Bővebben lásd [27].) A jegyzetírás szempontjából sokadrendű problémák ezek, van viszont egy káros jelenség (babona), amely jegyzeteink nyelvezetében is fontos szerepet játszhat. A következő bekezdéscím alatt ezzel foglalkozunk. A határozói igenév létigés szerkezete ♦ Jegyzeteinkben is fellelhető az a nyelvi babona, amely szerint nem helyes a létige („van”) és utána a határozói igenév használata. Helyette  állítmányként  a befejezett melléknévi igenevet használják. Az ilyen szerkezeteket  sokan a nyelvészek közül is  anyanyelvünket leginkább elcsúfító hibák közé sorolják. Nyelvérzékünk is tiltakozhat ellenük. Lássunk néhány példát! „Ezzel a problémával már sokan foglalkoztak, de mind ez ideig a kérdés nem megoldott.” „Az ellátás biztosított”. „Az összteljesítmény minimális értéke meghatározott.” (Kiemelések  K. A.) Nyilvánvaló, hogy a kiemelt részek helyett rendre a „nincs megoldva”, „biztosítva van”, „meg van határozva” nyelvi szerkezetet kellene használnunk. A tudomány és az oktatás nyelvének sem szabad felkarolnia azt a formát, amely bántó az általános nyelvhasználatban, magyartalan és alkalmanként nem is világos. Indoklásként szolgáljon néhány, a múlt idejű melléknévi igenévre átírt, elfogadhatatlan mondat: „Nem tudok bemenni, a redőny lehúzott”. „Zöldre festett a rácsos kapu.” „Gábor Áron rézágyúja felvirágozott.” Vagy ARANY JÁNOS A rab gólya című versének utolsó, elcsúfított sorai: „… Messze, messze / Tengerekre, / Csakhogy szárnya elmetszett.” Rövidség kedvéért nézzük csak a harmadik példamondatot! „Az összteljesítmény minimális értéke meg van határozva.” A szóba jöhető változatok vagy mást jelentenek, vagy nem világosak. Például: „… értéke meghatározott.”  Mit határozott meg az értéke? „… értékét meghatározták.”  Kik? Mik? „…értékét meghatároztuk.”  Mi, valóban mi? Természetesen más  odaillő  szövegkörnyezetben helyük lehet ezeknek a mondatoknak. De nem azt jelentik, mint az eredeti.

50

3. 4 Néhány kiegészítés

Talán nem felesleges megjegyezni, hogy a (korábban oly fontos szerepet betöltő) szenvedő igeragozás kikopása, ill. kikoptatása sok problémát vet(ett) fel a tudományos szövegek megfogalmazásában is. Az így keletkezett hiány a határozói igeneves szerkezettel általában pótolható. Sőt nemcsak az: maga a szerkezet igen széles körben alkalmazható. Felesleges bonyodalmat okoz(hat), hogy korábban  még nyelvészek is  tiltották, illetve indokolatlanul korlátozni kívánták a határozói igenév ilyen használatát. A probléma meglehetősen bonyolult. Érzékelteti ezt ARANY JÁNOS egyik sora is: „Nem oly hangon volt ez mondva …”. A kérdés iránt bővebben érdeklődőknek a megfelelő szakirodalom tanulmányozását ajánljuk. Lásd például [17, 1. köt. 816-831 o.]. Formulák mondatba illesztése ♦ Alapvető követelménynek tekintjük, hogy tankönyveink-jegyzeteink szövegében a formulák (jelek, képletek stb.) elhelyezése úgy történjék, hogy azok együttesen világos, érthetően kiolvasható magyar mondatokat alkossanak. A gyakorlat azt mutatja, hogy ennek a követelménynek nagyon nehéz eleget tenni, és bizonyos szint után (más szóval, nem a jegyzet első oldalaitól kezdve) kénytelenek vagyunk átvenni a szaknyelv elterjedt közlési szokásait és zsargonját. A formulá(ka)t is tartalmazó részekben több formai problémával, következetlenséggel is találkozhatunk. Az egyes fogalmak, mennyiségek jelölése általában betűkkel történik. A matematikán és a természettudományokon kívül nem írja elő szokásjog a formulák betűtípusának a megválasztását. Az említett tudományokban rendszerint dőlt betűket használunk, habár ez az eddigi rend is felbomlóban van; egy nemrégiben megjelent kémiai tankönyvben csupa álló betűvel találkoztunk. Szabályt természetesen mi sem alkothatunk, de elemi követelmény, hogy jegyzetünkben ugyanannak a mennyiségnek a jele se betűtípusban, se a betűfajtában ne változzék. (Többször előfordul, hogy a folyószövegben normál betűvel jelölt mennyiség képletbe kerülve megvastagodik.) A formulákat tartalmazó mondat helyesírása semmiben nem különbözhet a „többi” mondatétól. A végén, még ha egy formula az utolsó helyre esik is, nem maradhat el a mondat lezárását jelentő pont. A jelzett problémát ne tekintsük apróságnak: találkozhatunk olyan „képletes”, teljes oldallal is, amelyen nem szerepel egyetlen központozási jel sem. Konkrét példák mellőzését a tapintat indokolja.

51


A fentiekben jelzett probléma meglehetősen bonyolult, aligha van olyan jegyzetünk  vagy akár tankönyvünk is , amely a kiindulásként megfogalmazott követelménynek képes maradéktalanul eleget tenni. Mindössze arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a szakmai követelmények és a megszokott formai megoldások mellett fordítsunk figyelmet a nyelvhelyességi és logikai szempontokra is. Nyelvhelyesség és stílus ♦ Ebben a rövid írásban nem térhetünk ki a jegyzet nyelvezetének és stílusának számos fontos kérdésére. A meglévő művekre vonatkozó kép nagyon vegyes: a nyelvileg egészen kiváló és lebilincselő stílusú jegyzetek mellett találkozhatunk olyanokkal is, amelyekben számos egészen elemi nyelvi hiba található, és stílusuk is meglehetősen döcögő, szegényes. Gyakran hiányzik az alany és az állítmány egyeztetése, baj van a névelők és a névmások használatával stb. Mondataik sokszor túl hosszúak, bonyolultak, nem tanulásra valók. Korábban az idegen szavakkal kapcsolatban nehezményeztük, hogy több magyar szó kiszorításával szegényítik nyelvünket. Ugyanezt a negatív hatást magyar szavak is okozhatják, ha azokat egy szerteágazó szó- vagy fogalomcsoport gyűjtőneveként használjuk. Ezzel a jelenséggel egyre gyakrabban találkozhatunk. Legyen közülük az egyik, a találomra kiválasztott jelentős szó. Lassanként nem érhetünk el alapvető, dicséretes, elgondolkodtató, figyelemre méltó, fontos, kiemelkedő, kimagasló, komoly, kulcsfontosságú, lényeges, megbízható, meghatározó, méltánylandó, nagy horderejű, nagyszerű stb. eredményeket, csak jelentőseket. Az ilyenfajta szópusztulások lélektelenné, pontatlanná tehetik nyelvünket. A pontos és világos fogalmazáshoz nincs receptkönyv. Talán az a latin közmondás segít valamit, hogy „rem tene, verba sequentur = ragadd meg a tárgyat, a szavak követni fogják”. A sok nyelvművelő szakkönyv komoly segítséget nyújthat; közülük csupán a viszonylag rövid, elfogadható terjedelműekre hívjuk fel a figyelmet: [2], [8], [16], [27]. . Számos, a tankönyv- és a jegyzetírásra vonatkozó gyakorlati ismeret meríthető a ([23], 125-144. o.) könyvből is.

52

4. MEGSZÜLETETT EGY JEGYZET Egy fiatal oktató elmeséli első jegyzete elkészítésének a történetét.

4. 1 Előkészületek A megbízás ♦ Karunk dékánja megbízott azzal, hogy az alapképzés második évfolyamán tartott tárgyamhoz írjak egy jegyzetet. Erre a feladatra már évek óta készültem, és reménykedtem a megvalósulásában. A szakmai rész már összeállt, az irodalmat – a külföldieket is – folyamatosan feldolgoztam, és születtek új, a jegyzetbe illő saját kutatási eredményeim is. Csupán azokkal a kollégákkal való megbeszélés volt még hátra, akiknek a tantárgya szoros kapcsolatban áll az enyémmel. A megbízás viszonylag kevés dolgot rögzített: a határidőket, a jegyzet terjedelmét és lapjainak a méretét (A4-es), valamint azt, hogy a munkát nyomdakész állapotban (PDFben) kell leadnom. A többi részletet illetően szabad kezet kaptam; a jegyzet külső borítóját a kialakult kari szabvány szerint a nyomda állítja elő. A Kar vezetője megemlítette, hogy keresik azt a jegyzetet, amelyet mintaként javasolnának a további szerzők számára. Az eddigiek közül még nem horgonyoztak le egyik mellett sem. Szerinte tehát én is tekinthetem – ilyen szempontból – jegyzetemet kísérleti munkának; hátha éppen az enyém, a kezdőé lesz ez a „minta”. Megbízásommal egy időben megtudtam, hogy ki lesz a jegyzetem lektora. A nagy tapasztalatú, kiváló oktató és jegyzetírásban is otthonos kollégával folyamatosan tartottam a kapcsolatot. A jegyzetem számos részlete magán viseli az ő értékes közreműködésének a nyomait. A szövegszerkesztő megválasztása ♦ A jegyzet írása előtti hónapokban folyamatosan a Word 2007-es szövegszerkesztővel dolgoztam. Ezt a jegyzetet azonban mégis a régebbi, jól bevált, nagyon elterjedt Word 2003-asban állítottam elő. Főleg azért, mert több levelező partnerem (s ami a legfontosabb: a jegyzet lektora) nem rendelkezett ezzel a 2007-es változattal. A főbb méretek ♦ A Lap elrendezése menüpontban a Tájolásnál az álló változatot választottam, a Méret az előírt A4-es volt. A Margók közül a Tükörmargó nyerte meg a

53

4. MEGSZÜLETETT EGY JEGYZET

tetszésemet. Ennél a felső, az alsó és a külső margó 2,54 cm, a belső pedig 3,18 cm. Úgy gondoltam, a kötésnél szükséges lesz ez a néhány milliméteres kis többlet. Gyakran tapasztaltam, hogy azért szakad el egy jegyzet, mert ahhoz, hogy a kötés melletti betűket jól el lehessen olvasni, szétfeszítik. A Beszúrás menüpontnál az Élőfej – Élőfej szerkesztése útvonalat választva mindegyik fejezetnél bejelöltem, hogy az Első oldal eltérő és a Páros és páratlan oldal eltérő legyen, továbbá a Szöveg megjelenítését. Ugyanitt elfogadtam a gép ajánlatát, hogy az élőfej felülről 1,25 cm-re kerüljön. Élőlábat nem tettem a jegyzetbe, a lap alján csak az oldalszámok vannak. (Az élőláb szövege „a szokások szerint” mindegyik oldalon tartalmazhatná a könyv címét és a szerző nevét. Ez egyszerzős jegyzetnél teljesen felesleges.) A jegyzetben használt betűk ♦ Normál betűfajtának a 12 pontos Times New Roman betűket választottam. A betűk méretét (fokozatát) pontokban szokták megadni. 1 pont körülbelül 0,376 mm, a 12 pont használata eléggé gyakori, a nyomdákban használt neve: 1 ciceró. Megvizsgáltam több betűfajta 12 pontos változatát is. A minták: Times New Roman Arial Century Garamond Monotype Corsiva A jegyzet lektorának és néhány kollégámnak, sőt két tanítványomnak a véleményét is megfontolva úgy gondoltam, hogy a Times New Roman a legkedvezőbb a jó olvashatóság szempontjából. A választott betűfajtának több típusát is használtam, leggyakrabban a következőket: álló (antikva) dőlt (kurzív) vastag (fett) dőlt vastag (kurzív fett) ÁLLÓ NAGYBETŰ (ÁLLÓ VERZÁL) DŐLT NAGYBETŰ (DŐLT VERZÁL) VASTAG NAGYBETŰ (VASTAG VERZÁL) DŐLT VASTAG NAGYBETŰ (KURZÍV FETT VERZÁL) 54

4. 1 Előkészületek Címfokozatok ♦ A Word felajánl néhány címfokozatot, ezek módosíthatók. Rájuk, és a jegyzet néhány ismétlődő szövegrészére a következő típusokat használtam:

18 PONTOS FETT VERZÁL

– elsőrendű címek: fejezetcímek,

egyéb főcímek (Tartalom, Előszó, Név- és tárgymutató stb.); mindegyik páratlan oldalon kezdődik, utána 36 pontnyi sorköz

14 pontos fett álló – másodrendű (szakasz-) címek, előtte 24, utána pedig 18 pontnyi sorköz 12 pontos fett álló – bekezdéscímek, előtte 12 pontnyi sorköz 10 PONTOS FETT ÁLLÓ VERZÁL 10 pontos fett álló 10 pontos álló

– élőfej a páros oldalakon

– élőfej a páratlan oldalakon

– lábjegyzet és ábraaláírás

9 pontos; álló, ha ez szám, illetve dőlt, ha ez betű – felső

és alsó index

Élőfej, oldalszámok ♦ Az élőfej szövege a páros oldalon az aktuális fejezetcím, a páratlanon pedig az aktuális szakaszcím. A címnegyed oldalaira és az elsőrendű címmel ellátott oldalakra nem tettem élőfejet. Új szakasz kezdetén töréspontot állítottam be, azután rögzítettem, hogy a páros oldal élőfeje csatlakozzék az előző szakaszhoz, a páratlan oldalé azonban nem, ide beírtam az új szakaszcímet. Az oldalszám formáját a Beszúrás – Oldalszám – Az oldal alján sorozattal rögzítettem; megjelöltem, hogy az oldal közepén legyen a szám. Ennek a méretét elfogadtam úgy, ahogy a szövegszerkesztő ajánlotta. Az 1-8. oldalakra (címnegyed, mottók, Tartalom) nem tettem oldalszámot. Az Előszó a jegyzet 9. oldalára került, ide tettem először oldalszámot. Ezt a Formázás, oldalszámozás menüpontban állítottam be. A töréspontok beiktatása után bejelöltem, hogy „az előző szakasz folytatása” következzék. Sorközök ♦ A kari jegyzetekben előforduló 1-es, 1,5-es és 2-es sorközök közül az 1,5eset választottam. A bekezdéscímek előtti 12 pontos térköz áll.

55


4. 2 A főszöveg előtti részek A címnegyed ♦ Jegyzetemben teljes, azaz 4 oldalas címnegyedet készítettem. Azért tértem el a jegyzetekben gyakori 2 oldalastól, mivel azt a kari jegyzetsorozat részének tekintettem, és a kar vezetőjének egyetértésével a sorozat többi tagját is fel kívántam tüntetni. A címnegyed tehát ilyen: 1. (szennycímoldal) a lap tetején középen áll 12 pontos antikva betűkkel a nevem, alatta középen 14 pontos antikva verzál betűkkel a jegyzet címe; itt kettes sorközt használtam; 2. (sorozatcímoldal) az említett sorozatba tartozó jegyzetek felsorolása, balra zárva, 12 pontos álló betűkkel. Ezek bibliográfiai tételeiből természetesen kihagyva a mindegyiknél azonos adatokat (a Kart mint kiadót és Gödöllőt mint a kiadás helyét). A betűtípusokat az egész könyvre lerögzített formában használtam; 3. (címoldal) a lap felső harmadába, középre került a nevem (szokásom szerint a dr. előtag nélkül) 16 pontos fett álló verzál betűkkel, alá kb. 2 cm-rel, szintén középre a jegyzet címe 20 pontos fett álló verzál betűkkel. A lap alján középen szerepel még 12 pontos fett álló verzál betűkkel két sor; a felsőben az egyetemi karnak mint kiadónak a neve: SZIE GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR az alsóban a Kiadó székhelye és a megjelenés éve: GÖDÖLLŐ, 2010 4. (copyrightoldal) itt 12 pontos normál betűket használtam, balra zártam a szöveget. A következő adatokat helyeztem el: – fent a lektor neve, Dr. előtaggal és egyetemi beosztása megjelölésével – a lap alsó részén a kiadó pontos neve és címe, a felelős kiadó neve – a lap legalján a nyomda neve, címe és felelős vezetőjének neve Szándékosan nem szerepeltettem sem a copyrightadatot, sem az ISBN-számot. Ha megjelennék jegyzetem második kiadása, és az bolti forgalomba is kerülne, akkor az oldalt ezekkel az adatokkal kibővíteném. Mottók ♦ Az 5. oldalon két mottót helyeztem el, az egyiket egy jelenleg működő neves magyar közgazdásztól, a másikat egy immár klasszikusnak tekinthető angol szociológustól. Ezen a mottóoldalon természetszerűleg nincs cím. A 6. oldal üres.

56

4. 3 A főszöveg és a jegyzet tartópillérei

A Tartalomjegyzék ♦ A jegyzet 1-8. oldalaira nem írtam ki az oldalszámot. A 7. oldalra került a tartalomjegyzék, a rövidebb Tartalom címmel. Az Előszó cím, az öt fejezet elsőés másodrendű címei, valamint az utána következő elsőrendű címek elfértek egy oldalon. Két oszlopos (rácsvonal nélküli) táblázatot híva segítségül az oldalszámok pontosan egymás alá kerültek. Az elsőrendű címeket 12 pontos fett verzál betűkkel, a másodrendűeket normál 12 pontos betűkkel szedtem, 1 cm-es behúzással. A sorközt úgy választottam meg (kettes sorköz), hogy a címek kitöltsék a lapot. A 8. oldal üres. Előszó ♦ A 9. oldal elé beiktatott szakasztörést követően a lapok alján megjelentettem az oldalszámokat. Ide került az Előszó. Az előszóban a szokásos üdvözlés után röviden vázoltam a tantárgy jelentőségét, az alapképzésben elfoglalt szerepét, valamint az anyag elsajátításához szükséges előismereteket. Itt mondtam köszönetet a lektor tanácsaiért, segítségéért. A 10. oldal üres. Utána, a 11. oldalon kezdődik a jegyzet 1. fejezete.

4. 3 A főszöveg és a jegyzet tartópillérei Főszöveg ♦ A főszöveg hat fejezetből, mindegyik fejezet 4-6 szakaszból, továbbá mindegyik szakasz 3-5, tartalmilag összefüggő, bekezdéscímmel ellátott részből áll. Kitűzött célomat, a jegyzet maradéktalan tipográfiai folyamatosságát nem sikerült 100%-ban megvalósítanom. A fejezetcímeket megelőző páros oldalakat, illetve ezek legnagyobb részét le tudtam fedni szöveggel, egyetlen oldal kivételével, amely üres maradt. Azt elértem, hogy a szakaszcímek – a páratlan oldalakon – ne kezdődjenek lejjebb a lap aljától számított 8. sornál. Ahol a szövegszerkesztő ezt kínálta volna, ott a szakaszcímet átvittem a következő páros oldalra. Ha így legalább 5 sornyi üres hely keletkezett, akkor oda még beiktattam a témához tartozó néhány mondatot; az ennél kisebb üres részeket többnyire meghagytam. A bekezdéscímeket ugyanabban a sorban szöveg követi, itt csupán arra ügyeltem, hogy bekezdéscím ne kerüljön páratlan oldal utolsó sorába. Ekkor akár egy-két szó kihagyásával, illetve betűzésével a bekezdéscím vagy feljebb került, vagy átment a következő oldalra. A főszövegben a legtöbb kitérőt az idegen szavakhoz főzött magyarázatok jelentették. Mindegyik hallgató tanult angolul, ezért nem tértem ki sem a leggyakoribb közhasznála57


tú, sem az első évfolyamon már előfordult angol szakszavakra. Megadtam néhány magyar kifejezés angol változatát is. Az említett bővítések – néhány kivételével – mind belefértek a jegyzetek esetében rugalmasabban kezelhető szövegközi jegyzetekbe. Azt a néhányat, amelyek nagyon megtörték volna a folyó szöveget, lábjegyzetbe tettem. A jegyzet sorszámokkal is ellátott, ábécésorrendes bibliográfiát tartalmaz. Az irodalmi hivatkozásokra az ilyenkor szokásos szögletes zárójeles jelölést használtam: [ . ]. A bibliográfiában nem szereplő néhány műre való hivatkozáskor megadtam azok teljes bibliográfiai tételét. A főszövegbe elég sok ábra és táblázat került. Ezeket folyamatosan számoztam, elláttam címmel, és – ha kellett, akár szövegbeli átcsoportosítással is – elértem, hogy az öszszetartozó szöveg és ábra, illetve táblázat a jegyzet lapozását nem igénylő oldal(ak)ra essék. Több szakaszt egy vagy két Ellenőrző kérdéssel zártam. Név- és tárgymutató ♦ A jegyzetben szereplő személynevek mindegyikét felsoroltam, mégpedig kiskapitális betűkkel. A nevek mellett feltüntettem az előfordulásuk összes oldalszámát. A jegyzet szakkifejezései közül azokat vettem be a tárgymutatóba, amelyek még nem ismertek minden hallgató számára; például nem tartoznak a középiskolai tananyagba, nem mentek át a köznyelvbe stb. Nem jelöltem meg mellettük az összes olyan oldalszámot, ahol a szó előfordul, hanem kiválasztottam azt a néhányat, amelyekhez képest a többi nem ad új információt. Így egy szakszó mellé sem került 3-nál több oldalszám. A tárgymutató készítésekor én is kénytelen voltam összegyűjteni az összes szakszót, ezeket sorba rendezni, majd a mondott szempont szerint szelektálni. Az újabb szokástól eltérően azonban itt nem álltam meg, nem tekintettem ezt végleges elrendezésnek, hanem az áttekinthetőség végett az ugyanazzal a szóval kezdődő többszavas kifejezések esetében csak egyszer hagytam meg az első szót, a többi kifejezésnél azt egy (5 mm-es behúzás utáni) gondolatjellel helyettesítettem. Ahol két szó ismétlődött, ott két gondolatjelet helyeztem el. Idegen szavak jegyzéke ♦ Ide bevettem az összes olyan idegen szót, amelyek magyar megfelelőjét megadtam a jegyzetben. Szerepelnek továbbá azok az idegen szavak és kifejezések is, amelyeket a jegyzet magyar szavaira vagy kifejezéseire – tájékoztató jelleggel

58

4. 4 Egyéb problémák

– korábban megadtam a jegyzetben. Természetesen minden szó mellett ott áll a megfelelő oldalszám. Irodalom(jegyzék) ♦ Szándékosan nem a bibliográfia szót használtam, ezzel is utalva rá, hogy a felsorolt művekre valamilyen formában hivatkozás történt magában a jegyzetben. Ügyeltem – már a jegyzet írása alatt is – arra, hogy az irodalomjegyzékben csak olyan munkák szerepeljenek, amelyeket a hallgató valóban el tud érni (jegyzetkiadó, bolti árusítás, könyvtárak). Ennek személyesen is utánajártam. A sorszámmal is ellátott irodalomjegyzéket alkotó bibliográfiai tételekben az egyes fő adatok sorrendje ugyanaz: szerző, cím, a megjelenés helye, éve, a kiadó. Ez érvényes volt a teljes jegyzetre, miként a tételek betűtípusa is: a szerző neve kiskapitális, a mű címe normál dőlt, a tétel többi része pedig normál álló betűkből áll. Ezek a betűtípusok érvényesek a sorozatcímlap oldalaira is. Függelék ♦ Mindössze egyet iktattam be: Válaszok az ellenőrző kérdésekre címmel. Az egyes szakaszok végén összesen 20 kérdés szerepelt, az ezekre adott válaszok csupán két oldalt töltenek ki, jóllehet néhány kérdésnél több egyenértékű válasz is szerepel. Ezzel a függelékkel az volt a célom, hogy a válaszok (akkor is, ha azok megbeszélésére egyéb lehetőségek, például konzultációk is vannak) a bármikor elővehető jegyzetben is megtalálhatók legyenek.

4. 4 Egyéb problémák A jegyzet terjedelméről ♦ Befejezve a jegyzet írását, tapasztalnom kellett, hogy nem egészen fél ívvel túlléptem a terjedelmet. Attól tartva, hogy ez problémát okozhat, sorra vettem a rövidítési lehetőségeket. A tartalom változatlan megtartása mellett elhagyható lenne a szennycímoldal és vele a sorozatcímoldal is, annak az árán, hogy a hallgatók előtt nem szerepelne a kar összes jegyzetének a listája. A mottók elhagyása újabb két oldalt eredményezne. A hallgatók nem tárgyi ismeretektől esnének el, hanem két nagy tudósnak a szemlélet formálására is ható gondolataitól. Újabb oldalt jelentene mind a tartalomjegyzék, mind az előszó üres hátoldalának a felhasználása, valamint az, ha az egyik új fejezetet az előtte lévő, jelenleg üres, páros sorszámú oldalon kezdenénk. Ez viszont egyrészt azzal járna, hogy az előszót „eldugnánk”, másrészt a jegyzet több fejezete páros oldalon kezdődne. Ennél az utóbbi változtatásnál sem kellene tartalmi problémával számolnunk, 59


de a jegyzet szerkezete felemás lenne, és szemben állna az általánosan szokásos szerkesztési móddal. Az idegen szavak jegyzéke is egy oldalt foglal el, az utána következő üres oldal is felhasználható lenne. Így a jegyzet 8 oldallal rövidülne, ami ugyancsak sovány nyereség az általa előidézett súlyos károkkal szemben. Szerencsére a terjedelem túllépése nem befolyásolta a megjelenést. Nyelvhelyesség ♦ A munkára való felkészülésem magában foglalta több olyan, anyanyelvünkkel kapcsolatos könyv és cikk áttanulmányozását, amelyek közvetve-közvetlenül tartalmaztak a jegyzetíráshoz is hasznos részeket. Kiemelek néhány olyan kérdést, amelyekre az írás közben különösen ügyeltem. Ezek sikeres megoldását illetően természetesen nem formálhatok véleményt. Takarékoskodtam – nem mániákusan – az idegen szavak használatával. A 150 oldalas jegyzet mindössze 47 „új” idegen szakszót tartalmaz. Gondosan figyeltem arra, hogy a szövegbe ne kerüljenek bele ugyan magyar szavakból álló, valójában azonban angol utánzatmondatok. Megfogadtam azt a sok helyről kapott, illetve szerzett tanácsot, hogy a formulákat is tartalmazó mondatok – a formulák kiolvasásával együtt – ép magyar mondatok legyenek. Ezt a gyakran nagyon bonyolult problémát egyes szövegkörnyezetekben nem tudtam maradéktalanul megoldani. Őrizkedtem a nyelvi babonáktól; ezekre sok könyv is felhívja a figyelmet. Különösen ügyeltem a rendkívül kényes határozói igeneves szerkezetek helyes használatára. A jegyzet stílusát tekintve szintén nem nekem kell megállapításokat tennem. De úgy érzem, ebben sokat segített egy idősebb professzor tanácsa, amelyet megfogadva az írás megkezdése előtt egy héttel már nem foglalkoztam tartalmi kérdésekkel, hanem csak klasszikus magyar irodalmi műveket bújtam, elsősorban ARANY JÁNOST és KOSZTOLÁNYIT.

Közvetlen segítségre természetesen tőlük nem számíthattam, de műveik olvasása-

kor felvillanyozott nyelvünk gazdagsága, ereje, finomsága. Ez tudatosította bennem, hogy azon a nyelven, amelyen egy ilyen kincsesbánya teremtődött, kell nekem egy egyszerű jegyzetet megírnom.

60

TÁRGYMUTATÓ

előszó 21, 57 elsőrendű cím 55

A, Á ábécésorrendes irodalomjegyzék 27 ábra 20 ábrák feliratozása 21 – gyűjteménye 31 – jegyzéke 24 Adobe Acrobat Reader 37 – – Writer 37 alapképzés 9, 53 alfabetikus irodalomjegyzék 27 anglicizmus 43 antikva 19

F fejezetcím 17, 57 fejezetvégi jegyzet 32 félidézőjel 19, 20 felsorolások 19 fett 19 formulák mondatba illesztése 51, 60 főcím 18 főszöveg 16, 57 függelék 33, 59

B

G

bekezdés 18 bekezdéscím 17, 57 betűfajták 54 betűméretek 54 betűtípusok 19, 29, 54 bibliográfia 26, 59 bibliográfiai tételek 26, 29 bold 19 bolognai folyamat 8

germanizmus 43 gondolatjel 13 grafikus felületű szövegszerkesztő 37, 38

H határozói igenév létigés szerkezete 50 helyesírás 48 hiányzó adatok 28 hierarchia 17, 25

C

I

capital 19 ciceró 19, 54 címfokozatok 55 címnegyed 13, 56 címoldal 14, 56 copyrightoldal 15, 56 dokumentum 37

idegen szavak 10, 60 – – jegyzéke 31, 58 – – magyar változatai 40 idézőjel 19 irodalmi hivatkozások 25, 30 irodalom 26 irodalomjegyzék 26, 30, 59 ISBN-kód 15, 16 italics 19

E, É

J

D

egybeírás 45 ellenőrző kérdések 32, 58 élőfej 18, 54, 55 élőláb 18, 54

jegyzet 7 – terjedelme 59 jegyzetek összehangolása 8 jegyzetírás számítógéppel 11, 36 61

TÁRGYMUTATÓ

K

R

karakteres felületű szövegszerkesztő 37 kiadó 15, 26 kiadványszerkesztő program 38 kiemelés 19 kiskapitális 19 kisugárzás, jegyzeté 9 kiszorítás, magyar szavaké 43 kitűzött feladatok 32 kolofon 13 kommunikál 43 középiskola 9 köznyelv 10, 40 kronologikus irodalomjegyzék 27 kurzív 19 különírás 45

rangsor 17

S, Sz sokszerzős jegyzet 14, 28, 31 sorbehúzás 18 sorozatcímoldal 14, 56 (sor)számozott irodalomjegyzék 27, 30 stílus 52, 60 szakaszcím 17, 57 szaknyelv 10, 40 széljegyzet 32 szennycímoldal 13, 56 szótagszám 45 szövegközi jegyzetek 25, 30, 58 szövegszerkesztő programok 36, 53 – –, grafikus felületűek 37

L

T

lábjegyzet 32 lektor 33, 56 lénia 18 levelező oktatás 35 lúdláb 19

táblázat 21 tagolás 17 tankönyv 7, 18 tárgymutató 22, 58 tartalom 22 – okozta eltérések 46 tartalomjegyzék 21, 22, 57 tartópillérek 21, 57 távoktatás 34 távoktatási jegyzet 35 tematikus irodalomjegyzék 27

M macskaköröm 19 magyar szavak kiszorítása 43 magyarítás 44 mozgószabályok 47, 48

N nem számozott irodalomjegyzék 30 névmutató 24, 58 nyelvhelyesség 52, 60 nyelvi babonák 49, 60

U útlevél, jegyzeté 13

V, W

összehangolás, jegyzeteké 8 összetett szavak írása 45

verzál(is) 19 verziókezelő szoftver 38 Windows operációs rendszer 37 Word 37, 53

P

Z

PDF 38, 53 piktogram 20 pontcím 17 pp. 31 purizmus 43

zárójelek hierarchiája 25

Ö

62

BIBLIOGRÁFIA 1.

A magyar helyesírási szabályai. 11. kiad. Budapest, 1984, Akadémiai Kiadó.

2.

A magyar nyelv értelmező szótára. 1–7. köt. Budapest, 1959–62, Akadémiai Kiadó.

3.

Angol–magyar műszaki és tudományos szótár. 1–2. köt. Budapest, 1993, Akadémiai Kiadó.

4.

Angol–magyar PC  Internet számítástechnikai értelmező szótár. Ford.: GOMBÁS É. Budapest, 2000, Panem Könyvkiadó.

5.

BAKOS F.: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. 2. kiad. Budapest, 2002, Tinta Könyvkiadó.

6.

BALÁZS G.: Magyar nyelvhelyességi lexikon. 2. kiad. Budapest, 2002, Corvina Kiadó.

7.

BÁRÁNYNÉ SZABADKAI É. – MIHALIK I. szerk.: Közgazdasági helyesírási szótár. Budapest, 2002, Tinta Könyvkiadó.

8.

BENCÉDY J.: Nyelvművelő tanácsok. Budapest, 1968, Tankönyvkiadó.

9.

BENCÉDY J.: Sajtónyelv. Budapest, 1995, MÚOSZ, Bálint György Újságíróiskola.

10. BŐSZE P. főszerk.: Magyar orvosi nyelv. 1–8. köt. Budapest, 2001–2009, NOK Kiadó. 11. BŐSZE P. – PALKOVITS M.: Tudományos közlemények írása, szerkesztése és értékelése. Budapest, 2006, NOK Kiadó. 12. DEME L. – FÁBIÁN P. – TÓTH É. szerk.: Magyar helyesírási szótár. Budapest, 1997, Akadémiai Kiadó. 13. É. KISS K.: Anyanyelvünk állapotáról. Budapest, 2004, Osiris Kiadó. 14. EŐRY V. főszerk.: Értelmező szótár +. 1–2. köt. Budapest, 2007, Tinta Könyvkiadó. 15. GARAI P. szerk.: Tipográfia és helyesírás 30 nyelven. Budapest, 2007, Akadémiai Kiadó. 16. GRÉTSY L. – KEMÉNY G. szerk.: Nyelvművelő kéziszótár. 2. kiad. Budapest, 2005, Tinta Könyvkiadó. 17. GRÉTSY L. – KOVALOVSZKY M. főszerk.: Nyelvművelő kézikönyv. 1–2. köt. Budapest, 1980, Akadémiai Kiadó. 18. GYÖRKÖSY A.: Latin–magyar szótár. 11. kiad. Budapest, 1994, Akadémiai Kiadó. 19. GYÖRKÖSY A.: Magyar–latin szótár. 8. kiad. Budapest, 1994, Akadémiai Kiadó. 20. GYÖRKÖSY A. – KAPITÁNFFY I. – TEGYEY I.: Ógörög–magyar nagyszótár. 11. kiad. Budapest, 1990, Akadémiai Kiadó.

63

BIBLIOGRÁFIA

21. GYURGYÁK J.: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. 2. átdolg. kiad. Budapest, 2005, Osiris Kiadó. 22. KISS G.: Magyar szókincstár. 7. kiad. Budapest, 2004, Tinta Könyvkiadó. 23. KÓSA A.: Tankönyvek, szakkönyvek szerzőinek. Tapasztalatok, ajánlások. Budapest, 2009, A Korszerű Mérnökért Alapítvány. 24. KURTÁN ZS.: Szakmai nyelvhasználat. Budapest, 2003, Nemzeti Tankönyvkiadó. 25. LÁNG I. főszerk.: Környezetvédelmi lexikon. 1–2. köt. Budapest, 1993, Akadémiai Kiadó. 26. PUSZTAI F. főszerk.: Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiad. Budapest, 2003, Akadémiai Kiadó. 27. SZEPESÍ GY.: Nyelvi babonák. Budapest, 1986, Gondolat Kiadó. 28. SZABÓ K.: Kommunikáció felsőfokon. Budapest, 2002, Kossuth Kiadó. 29. SZŐKE Á.: Antik eredetű szakszókincs. Budapest, 1999, Atheneum Kiadó. 30. TÓTFALUSI I.: Magyar nyelvhelyességi kéziszótár. A-tól Z-ig. Budapest, 1997, Merényi Könyvkiadó. 31. TÓTFALUSI I.: Idegenszó-tár. 2. kiad. Budapest, 2004, Tinta Könyvkiadó. 32. ZAICZ G. főszerk.: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest, 2006, Tinta Könyvkiadó.

64

KÓSA ANDRÁS VEZÉRFONAL

Recommend Documents