Korrupciós botrány Törökországban

MKI-elemzések

E-2014/1

EGERESI ZOLTÁN

Korrupciós botrány Törökországban

MKI-ELEMZÉSEK

A Magyar Külügyi Intézet időszaki kiadványa

Kiadó: Magyar Külügyi Intézet Felelős szerkesztő és tördelő: Tevelyné Kulcsár Andrea

A kiadó elérhetősége: H-1016 Budapest, Bérc utca 13-15. Tel.: +36 1 279-5700 Fax: +36 1 279-5701 E-mail: [email protected] www.kulugyiintezet.hu www.hiia.hu

© Egeresi Zoltán, 2014 © Magyar Külügyi Intézet, 2014 ISSN 2063-9244

Egeresi Zoltán


Törökországban komoly botránnyal búcsúztatták a 2013-as évet, amely ráadásul 2014 elejének politikai napirendjét is dominálja. A kirobbanását kiváltó ügyek – amelyek többek között három miniszter fiának, illetve az egyik állami bank, a Halk Bank vezérigazgatójának letartóztatásához vezettek – nemcsak az állam felső vezetését elérő korrupció lehetőségéről tettek tanúbizonyságot, de komoly válságot is előidéztek. Ez pedig nemcsak a kormányátalakításban nyilvánult meg, hanem több – egyelőre a kormánypárti frakció méretéhez képest csekély számú – képviselő lemondásához, illetve utcai tüntetésekhez, nemzetközi kritikához is vezetett. A nem is oly rég még az „arab tavasz” országainak mintaképéül szolgált Törökországnak fél éven belül újabb, komoly belpolitikai nehézséggel kell szembenéznie. Alig csendesedtek el a nyár végi Gezi parki tüntetések hullámai, a december végén kirobbant korrupciós botrány újra megrázta nemcsak a közvéleményt, de az addig szilárdnak tartott kormányt is, amely minden eszközt bevet az újabb letartóztatások szükségességének megelőzése, ezzel párhuzamosan pedig az igazságszolgáltatás rendszerének átalakítása érdekében.

Letartóztatási hullám decemberben „december 17-i műveletként” ismertté vált akció keretében 49 főt, köztük üzletembereket, magas rangú minisztériumi dolgozókat, sőt Isztambul egyik kerületének polgármesterét is őrizetbe vette a rendőrség, hivatali visszaélés, csalás és vesztegetés gyanújával. A szokatlanul nagy letartóztatási hullám közvetve egészen a kormányig eljutott, mivel három miniszter – Muammer Güler belügy-, Zafer Çağlayan gazdasági és Erdoğan Bayraktar környezetvédelmi és urbanizációs miniszter – fia, illetve az egyik legnagyobb állami bank, a Halk Bank vezérigazgatója, Süleyman Aslan ellen is eljárás indult. A korrupciós „művelet” valójában nem egy, hanem több ügyet foglal magába. Az egyik az állami kézben lévő Halk Bankra vonatkozik, amely az Irán ellen érvényben lévő szankciókat megsértve, olajért és gázért cserébe jelentős mennyiségű aranyat juttatott Teheránnak. Süleyman Aslan lakásán több millió dollárt találtak készpénzben, cipős dobozokba rejtve. Az ügyleteket a Halk Bank és a török állampolgárságot felvett iráni üzletember, a szintén letartóztatásba került Rezza Zarrab bonyolította le. Az utóbbi úgy játszotta ki a többek között a nemesfémekre is vonatkozó, Irán ellen bevezetett nemzetközi embargót, hogy iráni magánszemélyek pénzét török lírára átváltva aranyat vásárolt, majd azt közvetlenül vagy más országok érintésével Iránba juttatta. A nyomozás során mások neve is felmerült az ügyben, többek között Ali Babacan EU-ügyi és Zafer Çağlayan gazdasági miniszteré is, akik a vádak szerint több millió dollár kenőpénzt fogadtak el Zarrabtól. A másik ügy főszereplője az állami lakásépítési programért felelős TOKI vezetőjének, Oğuz Bayraktar környezetvédelmi és urbanizációs miniszternek a fia. Az ellene felhozott vádak szerint egész bűnözői csoport alakult ki körülötte, amely különböző cégeknek juttatott építési engedélyt, jelentős kenőpénzek fejében.

A

2014. január 21.

3

Egeresi Zoltán


A harmadik ügy elsőrendű gyanúsítottja pedig Isztambul egyik központi negyedének (Fatih) a polgármestere, Mustafa Demir. Ő az ügyészek szerint illegális helyekre adott ki építési engedélyt, megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében. Ehhez az ügyhöz kapcsolódóan felmerült a miniszterelnök fiának, Bilal Erdoğannak, illetve több rokonának a neve is, akik egy, a török fiatalokat és azok oktatását támogató szervezet (TÜSGEV) igazgatóságában is helyet foglalnak, amely 25 éves időtartamra szóló ingyenes használatra kapott egy kollégiumi épületet a fatihi önkormányzattól.

Korrupciós botrány helyett nemzetközi összeesküvés? török közvéleményt és a kormányt is sokként érő letartóztatások komoly belpolitikai válságot idéztek elő. A március végén tartandó helyhatósági választásokra készülő AKP-ra nézve igen kellemetlen a botrány, különösen annak fényében, hogy az utóbbi évek során a török médiában szinte egyáltalán nem szerepeltek a kormányt érintő korrupciós ügyek, ami azt a látszatot keltette, hogy valóban egy makulátlan vezetés áll az ország élén. Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök – a nyári, Gezi parki tüntetésekhez hasonlóan – a beszédeiben azt állította, hogy nemzetközi és hazai szereplők próbálják a gazdasági és politikai felemelkedés útján járó Törökországot meggátolni a haladásban, s valójában egy lejárató kampány húzódik meg az ügy mögött. Kijelentését több miniszter is megerősítette, akik nyilatkozataikban kiálltak amellett, hogy nem a korrupció felszámolásának igénye, hanem a kormányt gyengítő politikai leszámolás húzódik meg a háttérben. Ezzel a kormányzati retorika – a kormánypárti sajtó támogatásával – lényegében levette a napirendről a korrupció kérdését, helyette inkább egy biztonsági tematikát adott az ügynek, amely szerint a célpont a kormány, a politikai vezetés, a török gazdaság, végső soron pedig Törökország összes állampolgára. Az lakosságnak az összeesküvés-elméletekre fogékony részét kihasználva, a kormánypárti körök több ellenfelet is megneveztek, de legalábbis nyilvánvaló utalásokat tettek rájuk. A török társadalom Amerika-ellenességét kihasználva, a kormányközeli sajtó a „művelet” után először az Egyesült Államok nagykövetét vette össztűz alá. A Yeni Safak és az Akşam című lap azt állította, hogy Francis J. Ricciardone a december 17-i akció napján összehívta az uniós nagyköveteket, akik előtt kijelentette, hogy korábban a Halk Bank iráni kapcsolatainak megszüntetését kérte az USA, de azt a törökök nem teljesítették, s most egy „birodalom összeomlását nézzük végig”. Erdoğan pedig egyik beszédében utalt arra, hogy az amerikai nagykövetet ki kellene utasítani az országból. Ricciardone a nagykövetség Twitter-oldalán utasította el az ellene felhozott vádakat (december 21.): kijelentette, hogy nagykövetségi találkozó nem is volt, és az Egyesült Államoknak semmi köze sincs a folyamatban lévő korrupciós vizsgálódásokhoz. Az, hogy a nagykövetet is bevonták a belpolitikai csatározásokba, újra beárnyékolta az amúgy is gondterhelt török–amerikai kapcsolatokat, amelyekben legutóbb a török rakétavédelmi rendszerre kiírt tender eredménye okozott feszültséget, ugyanis a nyertes egy kínai vállalat lett. A kormány által hangoztatott Törökország-ellenes nemzetközi összefogás főbb

A

4

MKI-elemzések

Egeresi Zoltán


szereplői között említik Izraelt, amelyet már a nyári válság idején összefüggésbe hoztak a törökországi eseményekkel. A Star napilap egyik cikkében tudni vélték, hogy a Moszad áll a korrupciós botrány mögött, amely így akarta meggyengíteni Iránt. Erdoğan egy másik beszédében újra felvetette az általa már a Gezi parki tüntetések kapcsán is emlegetett kamatlobbit. Azt azonban nem lehet pontosan tudni, hogy mit ért e kifejezés alatt. Január 4-én kijelentette, hogy egy globális gyilkossági kísérlet zajlik Törökország ellen, mivel sokan veszélyt látnak az erős, jelentős gazdasági fejlődésen átment országban. A külső hatalmak államgyengítő munkáját pedig belső, az állammal párhuzamosan működő csoportok is segítik. Noha nem nevezte nevén, de a Gülenmozgalomra gondolt.

A Gülen-mozgalom híres vallási vezető, Fethullah Gülen az 1970-es években egy, a későbbiekben kiterjedtté vált vallási mozgalmat hozott létre. Ez nem egyedülálló történet Törökországban, ahol jelenleg is több mozgalom létezik, azonban befolyás és anyagi eszközök terén a fethullahcik mindet felülmúlják. A magukat „Szolgálatnak” (Hizmet) nevező, míg a Gülennel kevésbé szimpatizálók által inkább Cemaatnak („Közösség”) hívott mozgalom hatalmas szervezetet takar, jelentős gazdasági bázissal, saját üzletemberi körrel. Törökország határain kívül pedig két tucat országban működtet fizetős, de magas színvonalú oktatást nyújtó iskolákat, sajtóorgánumokat (a legfontosabb lapja a Zaman). A törökországi közvélekedés szerint az igazságszolgáltatásba (rendőrség, bíróságok, ügyészségek) is sokan beépültek a szervezet tagjai közül. Egy 1999-ben kipattant botrány ezt a percepciót erősítette: egy titkos tanácskozásról kiszivárogtatott (vitatott hitelességű) felvételen Gülen, a Hocaefendi arról beszél, hogy a szervezet tagjainak be kell épülniük az igazságszolgáltatásba, s majd ha eljön az idő, át kell venniük a hatalmat. Az ominózus videó bemutatása után eljárás indult Gülen ellen, aki Törökországot elhagyva, Pennsylvaniában telepedett le, s jelenleg is onnan irányítja a szervezetet (bár 2008-ban ejtették az őt érintő vádakat). Az elemzők szerint az iszlamista hátterű AKP 2002-es hatalomra kerülése után a két szervezet szövetségre lépett, hogy a hadsereg hatalmát megtörjék, s ebben nagy szerepet játszott az Ergenekon- és a Balyoz-ügy. A két fontos iszlamista szereplő (Erdoğan és Gülen) kapcsolata sosem volt felhőtlen. (A Gülen-mozgalom az 1997-es katonai puccs – az AKP egyik elődjének, a Jólét Pártjának kiszorítása a hatalomból – idején nem állt határozottan a párt mellé; a közelmúltban pedig a gázai flottilla esete miatt alakult ki nézeteltérés, mivel Gülen elítélte az akciót, s azt hangsúlyozta, hogy Izrael engedélye nélkül nem lett volna szabad megindítani azt.) A viszonyuk azonban a közös ellenfél meggyengítése után egyenesen megromlott, ami először az Erdoğan közvetlen bizalmasának számító, a titkosszolgálatot vezető Hakan Fidan elleni, 2012 eleji támadásban nyilvánult meg. (Fidant eljárás alá akarták vonni a PKK-val folytatott tárgyalásai miatt, azonban ezt a miniszterelnöknek sikerült megakadályoznia.) Bár egy ideig nem volt újabb (látványos) konfliktus a két fél között, a Gezi parki tüntetések eldurvulását előidéző, túlzott rendőri

A

2014. január 21.

5

Egeresi Zoltán


akciókat az AKP soraiban többen is a rendőrséget és a bíróságokat a kezében tartó Gülenmozgalom számlájára írták. Augusztusban a mozgalomhoz közel álló Újságírók és Írók Alapítványa egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben egyéb vádak mellett ezt is cáfolta. Az AKP és a Hizmet ősszel csapott össze újra, amikor Erdoğan bejelentette, hogy felszámolják az egyetemi felvételire felkészítő, magánkézben lévő Gülen-iskolákat. A szervezet és a közvélemény jelentős részének ellenállása miatt végül elnapolták ezt, azonban a kérdés mindenképpen kiélezte a köztük feszülő ellentétet. A két, egykor volt szövetséges között kirobbanó „háborút” jelezte Hakan Şükür kilépése az AKP-ból. (A focista 2011-ben az AKP jelöltjeként, az egyik isztambuli választókerületből jutott a parlamentbe.) December 16-án (egy nappal a korrupcióellenes akció kezdete előtt) elhangzott beszédében kifejezetten a Hizmet és az AKP közötti ellentétekkel indokolta lemondását. A két szervezet közötti szakítás, illetve az igazságszolgáltatás soraiba férkőzött gülenisták percepciója valóban kiváló táptalajul szolgál az összeesküvés-elméleteknek, melyeknek Törökországban nagy hagyományuk van (lásd az éveken át tartó, a titkos csoportok államellenes tevékenységére épülő Ergenekon- és Balyoz-pert). Az előzmények alapján viszont az sem zárható ki, hogy a korrupciós botrány és a mozgalom között valóban összefüggés van. Az azonban biztos, hogy a nyilatkozatok szintjén az AKP és a Hizmet közötti konfrontáció igen komoly. A miniszterelnök tanácsadója, Yalçın Akdoğan már december 24-én, egy cikkben utalt arra, hogy a Hizmet áll a korrupciós botrány mögött. Az AKP-párti sajtó pedig több leleplező cikkben igyekezett feltárni a Gülen-mozgalom kormányellenes propagandáját.

Válság az AKP-ban nemzetközi összeesküvésről szóló retorika fenntartása mellett Erdoğan úgy döntött, hogy lemondatja a fiuk révén érintett három minisztert, illetve Egemen Bağış EU-ügyekért felelős minisztert is (utódja Mevlüt Çavuşoğlu lett). Ezt egy nagyszabású kormányátalakítás keretében tette meg, melynek során tíz minisztere távozott – a többség a márciusi helyhatósági (polgármester-) választásokra való felkészülés érdekében maga mondott le posztjáról. A miniszterek távozása nem ment gond nélkül: Erdoğan Bayraktar például felszólította a miniszterelnököt, hogy mondjon le. A kormánypárt belső megosztottságát mutatja, hogy az ügy kirobbanása óta már hat képviselő mondott le a parlamenti mandátumáról az AKP-n belül uralkodó autoriter döntéshozatalra hivatkozva. Köztük van İdris Naim Şahin, aki 2011 és 2013 között látta el a belügyminiszteri feladatokat, illetve a kultúráért és a turizmusért korábban felelős miniszter, a Gezi parki tüntetések idején már a kormányt bíráló Ertuğrul Günay is. A Hizmettel fennálló ellenséges viszony pedig a Gülen-párti képviselőket is választás elé állítja. Eddig Hakan Şükür mondott le a párttagságról, azonban további lemorzsolódások várhatóak. Ha ennek sikerül elejét venni, akkor ez nem fogja érdemben érinteni a

A

6

MKI-elemzések

Egeresi Zoltán


kormányozhatóságot; azonban a kétharmados törvényekhez – így például az alkotmány megváltoztatásához – az 550 fős parlamentben jelenleg 320 helyet birtokló AKP-nak egyre nagyobb szüksége lesz a három ellenzéki párt valamelyikének a megnyerésére.

Beavatkozás az igazságszolgáltatásba fölöttébb kényelmetlenné váló nyomozás lelassítása és ellenőrzése érdekében a kormány több lépést is tett. Módosították a rendőrségi szabályzatot, így az most kiköti, hogy a folyamatban lévő ügyekről értesíteni kell a feletteseket. A lépést viszont a bírók és az ügyészek kinevezéséről, illetve az azok visszavonásáról döntő Bírák és Ügyészek Tanácsa (Hâkimler ve Savcılar Yüksek Kurulu, HSYK) elítélte és alkotmányellenesnek nevezete. Bekir Bozdağ igazságügyi miniszter viszont közleményben utasította rendre a szervezetet, melyben kijelentette, hogy a tanácsnak nem volt felhatalmazása ilyen nyilatkozatok kibocsátására. A botrány kirobbanása után az üggyel foglakozó két ügyész mellé még kettőt neveztek ki, a letartóztatásokban kulcsszerepet játszó személyeket pedig nyomás alá helyezték. Egyikük, Muammer Akkaş december 26-án nyilatkozatban közölte, hogy elvették tőle az ügyet. Zekeriya Öz, az isztambuli főügyész helyettese ellen először a sajtóban indult támadás: korrupcióval vádolták. A lapok szerint az utóbbi két év folyamán huszonkétszer hagyta el az országot, novemberben pedig a korrupciós ügy kapcsán néhány órára letartóztatott, de aztán szabadon engedett milliárdos üzletember, Ali Ağaoğlu támogatásával vett részt egy dubai utazáson. Az ügyész – aki korábban, az Ergenekon- és a Balyoz-per során a szekuláris táborból sok embert állított bíróság elé – a vádakat elutasította, s nem volt hajlandó lemondani a posztjáról. Azonban így sem kerülhette el, hogy áthelyezzék egy másik beosztásba, amit azonban nem fogadott el, s tiltakozásképp szabadságra ment. Az ügyész a január 8-án kiadott nyilatkozatában kijelentette, hogy az ellene felhozott vádak hamisak. Hozzátette, hogy december végén Burszában ketten felkeresték (Nihat Ömeroğlu, az ország első ombudsmanja, illetve İsmail Rüştü Cirit, a Legfelsőbb Bíróság egyik tagja), akik arról tájékoztatták, hogy a miniszterelnök haragszik rá, s egy bocsánatkérő levelet kellene írnia, illetve hogy állítsa le a nyomozást, különben komoly problémákkal kell szembenéznie. Erdoğan alaptalannak nevezte Öz állításait, azonban Cemil Çiçek házelnök nyomozást indított az ügyben. A letartóztatásokat elrendelő ügyészek félreállítása mellett legalább ennyire fajsúlyos volt a rendőrség berkeiben zajló tisztogatás. A korrupciós ügy kirobbanása óta több száz embert bocsátottak el vagy irányítottak át más ügyekre, köztük az isztambuli rendőrfőkapitányt, Hüseyin Çapkınt. A posztot december 29-én Selami Altınok vette át tőle. Az ő kinevezése sokakat meglepett, mivel – közigazgatási karrierrel a háta mögött – korábban Aksaray tartomány kormányzója volt, s nem rendelkezik rendőrségi szolgálati múlttal. Az igazságszolgáltatásban tapasztalható elbocsátásokra mások mellett Fethullah Gülen is reagált, aki egy nyilatkozatában kemény kritikával illette a kormányt. Úgy tűnt, hogy Erdoğan az újabb letartóztatási hullám megakadályozásával elejét vette az ügy eszkalálódásának, azonban január elején Izmirben kénytelen volt újra

A

2014. január 21.

7

Egeresi Zoltán


közbelépni. Ott ugyanis a rendőrség több tucat embert tartóztatott le. Az eljárás célpontja Binali Yıldırım volt, Erdoğan közeli barátja, aki december végéig a Közlekedésügyi, Tengerészeti és Távközlési Minisztérium élén állt. Az izmiri rendőrfőkapitányt és több társát egy nappal az eljárás elindítása után áthelyezték, másokat pedig elbocsátottak a rendőrség kötelékéből. Egyelőre úgy tűnik, a rendőri akciók leszerelése sikeres. Azonban a kormány, továbbmenvén – a külföld tiltakozása ellenére is –, az igazságszolgáltatás megrendszabályozásába kezdett. Ennek célja többek között a HSYK megreformálása. Ez főleg annak fényében tűnik visszásnak, hogy éppen az alkotmánymódosításról szóló 2010-es népszavazás nyomán strukturálták át a szervezetet, hogy megerősítsék az igazságszolgáltatás függetlenségét. A jelenlegi tervezet szerint az igazságügyi miniszter szerepe megerősödne a testületen belül, s kizárólag ő dönthetne a tagok kinevezéséről. Az új törvény érintené, szigorítaná többek között a legfelsőbb bírósági tagság feltételeit is. A HSYK vezetője, Ahmet Hamsici 66 oldalas dokumentumot tett közzé, melyben részletesen kifejti, hogy miért tartja alkotmányellenesnek a törvénytervezetet.

Nemzetközi és ellenzéki kritikák, újabb tüntetések két legnagyobb ellenzéki párt, a baloldali-szekuláris Köztársasági Néppárt (CHP) és a nemzeti radikális Nemzeti Cselekvés Párja (MHP) a letartóztatási hullámot felhasználva kemény kormánykritikát fogalmazott meg. A rendőrségi elbocsátások után pedig az ellenzék a hatalmi ágak szétválasztásának csorbulása miatt is bírálta a kormányt, Devlet Bahçeli, az MHP vezetője pedig korruptnak nevezte és lemondásra szólította fel a kormánytagokat. A már említett tervezet a pártok ellenkezését is kiváltotta: a parlamentben komoly csata várható a következő napokban. Az ügy természetesen nem maradt nemzetközi visszhang nélkül. Az Amerikai Egyesült Államok és Törökország közötti feszültségről már szóltunk. Az igazságszolgáltatásba történő beavatkozás az Európai Unió reakcióját is kiváltotta: december folyamán Štefan Füle bővítési biztos elmarasztalta Ankarát. Az igazságügyi reform – melyet, úgy tűnik, a kormány hajlandó az amúgy is haldokló csatlakozási tárgyalások további lassulását kockáztatva is keresztülvinni – további kritikákat váltott ki Brüsszelből. Štefan Füle találkozóra hívta az újonnan kinevezett Çavuşoğlut, január 14-ére. Az Európa Tanács emberi jogokért felelős biztosa, Nils Muiznieks a HYSK jogainak megnyirbálását komoly visszalépésnek nevezte. A korrupciós ügy beindította a nyáron már megismert társadalmi automatizmusokat. Újra ezrek vonultak az utcákra a legnagyobb városokban (Isztambul, Ankara, Izmir), azonban a kormány lemondását követelő tüntetések mérete és kiterjedtsége (egyelőre) elmarad az akkoritól. Ennek ellenére, a Taksim téri összecsapásokban ismét könnygázt és vízágyukat vetett be a rendőrség. A nemzetközi és a belső kritikák mellett érdemes a hadsereg szerepére is kitérni. A törökországi fegyveres erők az utóbbi hatvan évben több puccsot is végrehajtottak; a legutóbbit 1997-ben, az AKP egyik elődjének számító Jólét Pártja (Refah Partisi)

A

8

MKI-elemzések

Egeresi Zoltán


ellen. 2007-ben pedig éppen az AKP ellenében fogalmazták meg az ún. e-memorandumot, amely politikai válsághoz, majd pedig előrehozott választások kiírásához vezetett. Az egykor valóban komoly hatalmi tényezőt jelentő hadsereg azonban az uniós csatlakozási folyamatok során hozott korlátozó intézkedéseknek, valamint a Balyoz- és az Ergenekon-ügy kapcsán több száz fő letartóztatásával végződő nyomozások (az előbbiben 2012 végén, az utóbbiban 2013 nyarán hozott ítéletek) következtében a hadsereg meggyengült. A 2011-ben a vezérkari főnöki posztra került Necdet Özel együttműködik a kormánnyal: az ügy kapcsán kijelentette, hogy a hadsereg a politikán kívül álló tényező. Ezzel jelezte, hogy nem kíván beavatkozni a kormány polgári ügyeibe, azaz egy lehetséges katonai puccs esélye minimális lett.

Következmények török gazdasági sikerekben kulcsszerepet játszott az a kormányzati stabilitás, amely Recep Tayyip Erdoğan párton belüli, illetve a hatalmi mátrixban betöltött pozícióján nyugodott. A korrupciós botrányok, a további letartóztatások megelőzése érdekében hozott lépések, valamint az Ankara és Washington között felesleges feszültséget szülő nyilatkozatok azonban gyengítik a helyzetét. A botrány kirobbanása több mint 10 százalékos esést okozott a török tőzsdén, s az utóbbi fél év eseményei következtében az elemzők szerint egyre borúsabbak Törökország kilátásai. A Gülen-mozgalom elleni „háború” – noha, mint láttuk, az már korábban kezdetét vette – további gondokat okozhat. Várható, hogy ez a konfliktus a mozgalom tagságának jó részét elidegeníti a kormánytól, ami komoly szavazatveszteséget is okozhat majd a közelgő választásokon. A korrupciós botrány maga különösen az AKP számára kellemetlen, hiszen a párt éppen azzal kampányolt még 2002-ben, hogy velük korrupciómentes kormány fog hatalomra kerülni (a törökök ezért AK Partinak hívják a szervezetet, s a névben szereplő ak fehéret, tisztát jelent). Ennek az imázsnak az elvesztésére számít az ellenzék is, s igyekszik betölteni a hiátust, amennyire csak lehet: a CHP vezetősége például bejelentette, hogy a párt jelöltjei a választások előtt nyilvánosságra hozzák a vagyonnyilatkozatukat. Alapvető kérdés, hogy a török választók – elsősorban a bizonytalanok és a saját, biztos szavazótábor – hogyan reagálnak a botrányra. A rendelkezésre álló legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények az AKP-vel kapcsolatban nem mutatnak ki nagymértékű népszerűségvesztést. A SONAR eredményei szerint a párt támogatottsága augusztus óta két százalékponttal csökkenve, 42,3%-ra mérséklődött, míg Bülent Arinç miniszterelnökhelyettes, a párt saját méréseire alapozva azt nyilatkozta, hogy az AKP 52 százalékos támogatottságot élvez. A Denge közvélemény-kutatása szerint viszont 47,5%-ot kapna, ha most tartanák a helyhatósági választásokat. Bár eltérőek az eredmények, de valamennyiből az látszik, hogy a kormánypárt támogatóit valójában nem rázta meg ez a belpolitikai botrány. Ráadásul úgy tűnik, hogy a kormányzati retorikával a török lakosság döntő többsége (a kormánypárt szavazóinál jóval nagyobb arányuk) egyetért. A korrupciós ügyhöz kapcsolódóan a GENAR intézet egy több mint 3000 fős mintával dolgozó közvélemény-kutatást végzett. Ennek eredménye szerint a megkérdezettek

A

2014. január 21.

9

Egeresi Zoltán


57,3 százaléka gondolja azt, hogy a decemberben elindított nyomozás valójában nem a korrupció felszámolásáról szól, 73 százalékuk véli úgy, hogy Fethullah Gülen mozgalma áll az ügy mögött, s 73,9 százalékuk hisz egy párhuzamos állam létezésében. 70,6 százalékuk szerint a nemzetközi erők felelősek a botrányért, s 52,9 százalékuk mondta azt, hogy az egész ügy célpontja a miniszterelnök. Mindenesetre, a márciusi helyhatósági választások eredménye ebben a helyzetben felértékelődik, mivel az pontosan demonstrálni fogja a párt támogatottságát, s az is eldől, hogy a Gülen-mozgalom tagjainak távolmaradása, illetve esetleges protesztszavazatai hogyan befolyásolják a végeredményt. A legnagyobb küzdelemre Isztambulban lehet majd számítani, ahol a CHP a népszerű Mustafa Sarigült indítja a polgármesteri székért – abban a városban, ahol az 1990-es évek derekán maga Erdoğan töltötte be ezt a posztot. Az előrejelzések szerint biztosra vehető, hogy az AKP nem lesz képes megismételni a 2011-es 50 százalékos választási sikerét. Egy, a vártnál sokkal rosszabb szereplés, esetleg Isztambul elvesztése, komolyan kihathat a miniszterelnök és a párt jövőbeli terveire. Az AKP-t megrázó politikai kudarcok után úgy tűnik, hogy az elnöki rendszer bevezetésének ötletét – legalábbis egyelőre – elnapolták. Ezt mutatja, hogy az AKP egyik választási ígéretét jelentő új alkotmány kidolgozásán két éve munkálkodó parlamenti alkotmányozó bizottságot december végén felfüggesztették. A négypárti bizottságnak csak mintegy hatvan cikkben sikerült egyezségre jutnia, s olyan kérdés, mint az elnöki rendszer, nem szerepelt ezek között. Erdoğannak, aki évekkel ezelőtt bejelentette, hogy az államfői posztra aspirál, s szándékában áll indulni az idén nyáron tartandó választásokon (amely az első közvetlen elnökválasztás lesz), komolyan el kell gondolkodnia azon, hogyan kívánja megoldani az utódlását, s ha valóban indul (és nyer), akkor milyen jogokkal felruházott elnökséget kap.

10

MKI-elemzések

Korrupciós botrány Törökországban

Recommend Documents