1
SZAKMAI JELENTÉS KLEBELSBERG KUNÓ ÖSZTÖNDÍJ 2012.10.01-2012.11.30. KOLOZSVÁR
Két hónapos szakmai ösztöndíjam során a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei Igazgatóságának levéltári forrásait, valamint a Román Tudományos Akadémia kolozsvári részlegében található kézirattári anyagot tekintettem át.1 A munkatervemben meghatározott időintervallum a Báthory korszak (1571-1613) volt, ugyanis a doktori értekezésem a Báthory korszakot ölelte fel, így a kolozsvári kutatás egy kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a disszertációmban feldolgozott magyar és osztrák levéltári források mellett az erdélyi levéltári anyagot is feltérképezzem, alkalmam nyílt kutatási területem szélesítésére, értekezésem átalakítására egy lehetséges publikáció esetére. Az erdélyi levéltári forrásanyag szerkezete, felépítése történeti fejlődése okán erősen eltér a magyar illetve az osztrák levéltári anyagtól, a jelenlegi rendezési elv is más, mint hazánkban, valamint a szomszédos Ausztriában. A román levéltári anyagot kronológiai alapon rendszerezték, a tematikus rendszerzés nem jellemző. A kolozsvári fióklevéltár bázisát a magyar családi levéltárak és személyi gyűjtemények adják, ezek közül a legjelentősebb iratanyaggal a nemesi levéltárak rendelkeznek. A kutatásnál nehézséget jelent, hogy az egyes fondokhoz kizárólag román nyelven íródott inventáriumok, ismertetők állnak a kutató rendelkezésére, illetve több családi anyag (pl. Kállay család levéltára) nincsen rendezve, így ezeknek a feltérképezése nehézkes, sok esetben nem lehetséges. A sajátos történeti fejlődés eredménye, hogy a kolozsvári levéltárban nem találhatóak tematikus fondok, a legtöbb kincstári és gazdasági anyag is a családi levéltárak állagaiban található meg, így a kutatónak az eredményes munka eléréséhez a családi levéltárak mindegyikét át kell vizsgálnia. A kolozsvári levéltárban található magyar vonatkozású iratanyag alapját az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltára alkotja, az 1949. évi állapotokat rögzítette Jakó Zsigmond egy fondjegyzékben, amelyben tételesen fel lett sorolva az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának kezelésében lévő összes családi levéltár, személyi gyűjtemény valamint a levéltár kézikönyvtárának tartalma is. A fondjegyzék szerint 1949-ben a felsorolt fondok összessége mintegy 5692 standard csomóra volt becsülhető, míg a kézikönyvtár mintegy 3000 kötetet számlált. A levéltári iratanyag átkerült a Román Nemzeti Levéltárba [a jelenlegi megnevezése], a családi levéltárakban található bizonyos középkori okleveleket, iratokat 1
Direcţia Judeţeană Cluj a Arhivelor Naţionale, valamint Academia Română, Filialia din Cluj.
2
kiemeltek, és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem [jelenlegi neve] könyvtárában helyeztek el, így egy esetleges középkori témához ezt a közgyűjteményt is meg kell ismernie a kutatónak.2 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának [a továbbiakban ENML] gyökerei a Nemzeti Múzeum alapításának idejére nyúlnak vissza, a Kemény család oklevél gyűjteménye és a kéziratok a tényleges megalapítástól (1859) kezdve a levéltár részét képezték. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum létrehívása az Erdélyi Múzeum Egyesület megalapításával együtt az erdélyi múzeumi mozgalom része volt, amely sokkal több volt, mint egyesületi szervezkedés, inkább a magyar kulturális élet felébresztése és megszervezése. A múzeum alapítás az erdélyi magyar identitás és öntudat megtartását, védelmezését szolgálta.3 A korai időszakban a tényleges kézirattári és levéltári anyagok egyaránt a kézirattárba kerültek, a tényleges levéltár kialakulásának kezdetét az jelentette, hogy gróf Esterházy János 1883-ban letétbe helyezte családi levéltárát.4 Ekkor komoly szakmai dilemma elé került a vezetés, miszerint hogyan lehetne sikeresen együtt kezelni egy mesterségesen létrehozott, belső összefüggést nélkülöző kézirattárat és a szerves egységként fejlődött levéltárakat, ezután fokozatosan vált ketté a levéltár és a kézirattár.5 A következő nagyobb iratanyag a hadadi Wesselényi család levéltára volt, amelyet 1896-ban helyezett letétbe a család a Nemzeti Múzeumnál, az iratanyag kezelője Ferenczi Zoltán volt, az ő érdeme, hogy a hatalmas mennyiségű iratanyag rendezve lett. 1902 után indult meg a levéltárak letétbe helyezésének első nagy hulláma, abban hogy, egész családi levéltárakat helyeztek letétbe a Múzeumnál a magyar nemesi családok, elévülhetetlen szerepe volt Kelemen Lajosnak, aki elsőként ismerte fel, hogy az ENM akkor felel meg eredeti feladatának, ha a kallódó egész családi levéltárakat begyűjti, és azokat megőrzi a magyar tudományosság számára, legfőbb célja egy egységes, magyar levéltár létrehozása volt Erdélyben.6 Munkássága révén az első években már tíz családi levéltár került az ENM kötelékébe, vétel vagy letét útján, köztük a jelentős iratanyagot tartalmazó gróf Bánffy család illetve gróf Lázár család levéltára. A nagy mennyiségű forrásanyag szétfeszítette a kézirattár kereteit, így a szétválasztás már elkerülhetetlen volt, ezt a folyamatot Veress Endre hajtotta végre 1904-ben szakszerű módon. A levéltári anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum 2
Jakó Zsigmond: Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának múltja és feladatai. Kolozsvár, 1942. (Erdélyi Tudományos Füzetek 133.) [a továbbiakban JAKÓ, 1942.] valamint Uő: Jelentés az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának 1944. évi működéséről. In: Erdélyi Múzeum. 1944/1-2. 86-105. 3 „Gyúljanak meg közöttünk is új oltártüzei az ismereteknek”- gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai. Szerk. Egyed Ákos, Kovács Eszter. Kolozsvár, 2008. 25. 4 Az 1949. évi fondjegyzék szerint az Esterházy család erdélyi (cseszneki) ágának levéltára 5 csomót tartalmazott az 1299 és 1840 közötti időszakból. Jelenleg a 340. számú fond a kolozsvári fióklevéltárban, egy töredékes mutató tartozik hozzá. 5 JAKÓ, 1942. 5. 6 JAKÓ, 1942. 8-10. Kelemen Lajos munkásságára legújabban l. Csetri Elek: Kelemen Lajos élete és munkássága. Kolozsvár, 2012.
3
Levéltárához hasonlóan, egy cédula-katalógussal akarták a kutatás számára elérhetővé tenni, a világháború kitörése, valamint az utána történő események miatt ez a katalógus nem lett befejezve, a két Kemény gyűjtemény, a Mike gyűjtemény, az Oklevelek törzsgyűjteményének nagyobbik része, a céhes iratok és a címeres levelek lettek cédulával ellátva.7 A kolozsvári fióklevéltárban található Colecţia generală (nr.546.) elnevezéssel bíró fond az Oklevelek törzsgyűjteményéből az ún. Vegyes Adományok és Szerzemények iratait tartalmazza, ezeknek nagy része cédulázva lett, ahogy erről később szó lesz. Az első világháború alatt került az ENML – hez a gróf Nemes család, a báró Szentkereszthy család levéltára, illetve több kisebb iratgyűjtemény.8 A két világháború alatt természetszerűleg jóval kevesebb iratanyag került a levéltár kezelésébe, ekkor adták letétbe az Ugron család levéltárát (1926), amely tartalmazta a Weér család levéltárát is, ez a családi levéltár 1949-ben 15 csomót foglalt magában, és egy előzetes rendezésen esett át. Ezen kívül a Sombory család levéltárának töredéke (1920), a Czikmántori család levelesládája (1923), illetve Szabó Károly egyetemi tanár levelezése került be a közgyűjteménybe. A második bécsi döntést követően terv készült arról, hogy hogyan kell az ENML-nak szolgálnia a megváltozott körülmények között a kutatást, a történeti források feltárását. Eszerint felállítottak volna egy kerületi levéltárat, amely az állami és hatósági közlevéltárak gondozását végezte volna, míg az ENML feladata kizárólag a magánlevéltárak gyűjtése és rendezése lett volna. 9 A világháború alatt bekerült családi levéltárak közül kiemelkedik a báró Jósika család hitbizományi levéltára (1941), jóllehet a benne található iratmennyiség nem haladja meg a két Bánffy család levéltár terjedelmét, az Erdélyi Fejedelemség történetével foglalkozó kutató számára azonban igazán értékes forrásokat tartalmaz, a 16. század második felétől egészen az Apafi korszak végéig.10 Szakmai ösztöndíjam során levéltári kutatásaimat elsősorban ebben a levéltárban végeztem, két olyan erdélyi nemesi család iratanyagát tekintettem át, akik a Fejedelemség politikai elitjébe tartoztak, mégis igen keveset tudunk jelenleg róluk
7
JAKÓ, 1942. 8-10. A gróf Nemes család levéltára 1918-ban került be az ENML-ba, az 1949. évi fondjegyzék szerint 25 csomót tartalmazott, 1252-től kezdve a 19. századig, ekkor ideiglenesen volt rendezve. A báró Szentkereszthy család levéltárát 1912-ben helyezték letétbe, ekkor 25 csomót tartalmazott, itt található többek között a Bornemisza család láposi birtokának iratanyaga, illetve a Mikes család levelezése, jogbiztosító iratai [jelenleg a 432. fond a kolozsvári fióklevéltárban]. 9 JAKÓ, 1942. 13-14. 10 A Jósika család hitbizományi levéltárán kívül ebben az időszakban került a ENML kezelésébe a Torma család levéltára, illetve a gróf Teleki család kővárhosszúfalui családi levéltára, az utóbbi 1949-ben 141 csomagot és egy regisztrumot számlált, 60 csomót rendeztek belőle, és 81 csomó várt még rendezésre [jelenleg a kolozsvári fióklevéltárban található 440. fond ] 8
4
(szentlászlói Kamuti család, szamosfalvai Mikola család).11 A Jósika család hitbizományi levéltárát báró Jósika János, az Erdélyi Múzeum Egyesület akkori elnöke, valamint húga báró Jósika Paula, gróf Bethlen Istvánné, helyezte letétbe 1941-ben az ENML-ban. A levéltári anyaggal kapcsolatban Kelemen Lajos leíró jegyzetei alapján lehet tájékozódni, eszerint a levéltár régi anyagát a családdal rokon famíliák családi levéltárai alkotják, a 16-17. századból (Kamuti, Mikola, Kállay család), a 18. századi anyag döntő többségét a Csáky család erdélyi ágának iratai teszik ki, a Jósika családhoz köthető iratmennyiség a 19.század elejétől fogva kezd dominálni.12 A Kamuti és a Mikola család levéltárát eredetileg külön lajstromozták, de 1763 körül bizonyos Mikola levelek (leginkább Mikola János kővári kapitány missilisei) a Kamuti anyagba lettek beosztva, míg a megmaradt Mikola csomókról egy újabb jegyzék készült. A két fenti család mellett megkívántam több, a Jósika rokonsághoz tartozó erdélyi nemesi család levéltárának kora újkori vonatkozású forrásait is tekinteni, ez kizárólag a Kállay család levéltárának egy bizonyos részénél volt lehetséges, ugyanis a többi iratanyag, köztük több csomó a Kállay család irat együtteséből jelenleg még nincs rendezve, illetve folio számmal ellátva. A jómódú Szabolcs vármegyei nemesi család levéltára az író, Jósika Miklós felesége révén került a hitbizományi levéltárba, az általam megtekintett iratanyag többsége a 17. század második felében keletkezett, jórészt kezeslevelek, tanúvallatások és egyéb peres iratok találhatóak itt, egy-két Bethlen korból származó missilis színesíti az iratállományt.13 A hitbizományi levéltár széles gyűjtőkörére jellemző, hogy itt található egy Karl von Lichensteinnek kiadott adománylevél német nyelven, 1594-ből, sajnos az irat erősen rongálódott, az írás több helyen elmosódott, nehezen olvasható.14 A hitbizományi levéltár legrégebbi és legértékesebb részének tartotta Jakó Zsigmond a Kamuti és a Mikola család levéltárát, ugyanis ez két levéltár erdélyi viszonylatban igen jelentős középkori anyaggal is rendelkezett. Jelenleg a középkori oklevelek nagyobbik része az egyetemi könyvtárban található, 1949 után kiemelték őket az irat együttesből.15 Az itt található iratanyag értékét növelik a 17. század első két évtizedében, leginkább Báthory Gábor uralkodása alatt, kiadott díszes adománylevelek, amelyek pergamenre íródtak, a fejedelem neve és viselt címei minden esetben külön ki vannak emelve, finoman kifestve, az adományt nyerő neve (Kamuti Farkas 11
A Kamuti család nevének írásmódjánál a Jakó Zsigmond által, az 1949. évi fondjegyzékben szereplő, használt formát követem. 12 JAKÓ, 1942. 20-23. A Csáky családhoz köthető iratanyag feldolgozására legújabban l. Papp Klára: Az erdélyi Csákyak. Kolozsvár, 2011. (Erdélyi Tudományos Füzetek 273.) 13 JAKÓ, 1942. 20-23. A Kállay család levéltára jelenlegi helye: Fondul fideicomisionar Jósika (255. fond), 699702 doboz. Kizárólag ezek a dobozok kutathatók, a többi még feldolgozásra vár. 14 Fondul fideicomisionar Jósika (255. fond), nr. 771. 15 Jakó Zsigmond: Jelentés az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának 1942. évi működéséről. Kolozsvár, 1943. (Különlenyomat az Erdélyi Múzeum 1943/1. számából) 26.
5
és felesége Mojzes Katalin) aranyozva vagy egyéb élénk színnel kiemelve, egyes iratokhoz valószínűleg függő pecsét is tartozott. Ezek az iratok ékesen bizonyítják a fejedelmi kancellárián dolgozó írnokok, tisztviselők képzettségét, illetve azt, hogy az erdélyi oklevél kiadás mind formai, mind minőségi szempontból megfelelt a korabeli kihívásoknak.16 Az 1949. évi fondjegyzék szerint a báró Jósika család hitbizományi levéltára 253 csomót tartalmazott, ebből 53 csomót lajstromoztak, 47 csomót pedig rendeztek, a levéltárhoz tartozott még 3 regisztrum. A Kamuti levéltár 60 csomóból állt (1283-18. század), rendezett iratanyag volt, elenchussal, és indexszel ellátva, a Mikola levéltárban pedig 10 csomó volt, ezeket lajstromozták. A tárgyalt időszakban, kiegészítve Bethlen Gábor uralkodásával (1613-1629) mind a Kamuti, mind a Mikola család fontos szerepet játszott az erdélyi állam történetében. A levéltári anyag jelentős része Kamuti Farkashoz köthető, aki karrierjét Báthory Gábor uralkodása alatt alapozta meg (tanács uraság, Torda vármegye főispánsága), míg Bethlen Gábor regnálása idején pedig székely generális volt, valamint Udvarhelyszék főkapitánya. Tevékenységéért és hűségéért mindkét fejedelem megjutalmazta, így jelentős kiterjedésű birtokkomplexumot tudott fiaira, Balázsra és Miklósra hagyni, és jól választott magának feleséget. A két családi levéltár másik kiemelkedő személyisége Mikola János, aki Bethlen Gábor egyik leghívebb embere volt, többek között a kővári kapitányi tisztséget viselte.
17
Az
irat együttes segítségével betekintést nyerhetünk a korabeli erdélyi politikai elit vagyoni és társadalmi viszonyaiba, illetve fel tudjuk térképezni az egyes kapcsolati hálókat is. A megvizsgált iratanyag alapján a következő rokoni kapcsolatrendszert lehet felállítani a két család között.18
16
1. és 2. számú melléklet. l. Fond fideicomisionar Jósika (255. fond), 753. doboz/ 13. fasc./ fol. 315. Mikola János magánlevelezése 784. dobozban található, az időintervallum 1612-től egészen 1620-ig terjed, és mintegy 30 darab levelet tartalmaz. A levelek írói között ott van Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, Kamuti Farkas, illetve itt található Báthory Gábor meghívója a nagyszebeni 1612. évi országgyűlésre. 18 Az oklevelekben ifjabb vagy „iunior” Kamuti Balázsként említett személy nem azonos azzal a Kamuti Balázzsal, aki Báthory Gábor és Bethlen Gábor kincstartója illetve Doboka vármegye főispánja volt. A kincstartó édesanyja, özvegy Kamuti Balázsné, Szentgyörgyi Erzsébet kapta vissza férje egykori birtokát AlsóFehér vármegyében, amelyet két fia Kristóf és Balázs is örökölhetett halála után. l. Uo. 758/38. fasc./ fol. 252. 17
6
Mojzes Katalin 1. Sibrik Gáspár 2. Kamuti Farkas
Sibrik Zsófia
Kamuti Balázs
Kamuti Miklós Cserényi Erzsébet
Kamuti Zsuzsanna
Kamuti Zsuzsanna Mikola Zsigmond
Az iratanyag fontos részét képezik az utolsó Kamuti, Zsuzsanna és férje, Mikola Zsigmond iratai, peres ügyei. A vagyoni helyzetet az adománylevelek, egyéb jogbiztosító iratok, birtokokhoz kapcsolódó peranyagok és inventáriumok segítségével lehet elemezni. Ha az iratok jellegét vesszük górcső alá, akkor a fennmaradt forrásanyag döntő többsége a jogbiztosító iratok és a peranyagok kategóriába tartozik, az inventáriumok száma jóval kevesebb, a Kamuti család részéről kizárólag egy ilyen összeírás maradt fenn, 1628-ból. Ebben az évben történt egy divízió a Kamuti testvérek között, így többek között a család által zálogosított fiskális uradalom, a gyalui uradalom javai is összeírásra kerültek. Az inventáriumot 1628. november 23-án készítette el a kolozsmonostori konvent levélkeresője (requisitor) Tordai Péter és Nyírő József, Belső-Szolnok vármegye szolgabírája. A Kamuti család jogbiztosító iratainak mintegy 90 %-a kolozsmonostori konvent előtt tett bevallás (fassio) volt, így röviden foglalkoznunk kell a konvent fejedelemségkori történetével. A kolozsmonostori konvent a 14. századtól végzett bizonyíthatóan hiteleshelyi tevékenységet, a szekularizációt követően az 1575. évi instrukció szervezte meg az írásos szolgáltatások világi alapon való működését, így a kolozsmonostori konventet három levélkereső vezette, a felelős vezető a conservator vagy más néven főrequisitor volt, ő őrizte a konvent pecsétjét, valamint felügyelte a másik két levélkereső munkáját. Tordai Péter, aki elkészítette az említett Kamutiinventáriumot, 1623 és 1646 között volt levélkereső.19 Az inventárium felvételénél hiteles tanúként jelen volt még Cserényi Farkas, Belső-Szolnok vármegye főispánja, valamint Kádár
19
Bogdándi Zsolt: A kolozsmonostori konvent a fejedelemség korában. Kolozsvár, 2012. (Erdélyi Tudományos Füzetek 274.) 45-53., illetve 83-84. [a továbbiakban BOGDÁNDI,2012.]
7
Mihály kolozsvári polgár.20 Ebben az ingósági leltárban a gyalui legbelső udvarházban található ingóságokat sorolták fel, amelyek bútorok valamint ruhaneműk, egyéb értéktárgyak, ékszekerek voltak. Az egyes értéktárgyakat, ruhaneműket ládánként jegyezték fel („egy fehér tarka záros láda”, „ajtó mögötti hosszú fehér láda”, „egy törpe láda”, „egy két felé nyíló veres üres láda, amit feltörtek”). Ez az ingósági leltár azért is különleges, mert a kolozsmonostori levélkeresők a legtöbb esetben akkor állítottak ki ilyen iratokat, amikor egy-egy kolozsvári polgár visszaadta az eredeti birtokosának (jórészt környékbeli nemes), vagy az örökösöknek a nála letétbe helyezett értéktárgyakat. 21 Ehhez az osztozkodáshoz kapcsolódik Kamuti Miklós két bevallása (fassio), az egyiket közbírák (ún. fogott bírák) előtt tette Gyulafehérváron, a másik pedig a kolozsmonostori konvent előtt, ugyancsak 1628-ban. A közbírák tevékenységére abban az esetben volt szükség, ha bizonyos ügyek kapcsán az érdekelt fél nem tudott a távoli, esetleg nem működő, hiteleshelyhez fordulni, így a közelben lévő hiteles, írástudó személyeket kért fel arra, hogy bizonyságlevelet állítsanak az adott problémáról, a fogott bírák esetünkben az írástudó nemesség soraiból kerültek ki. A bizonyságlevélben az a kitétel szerepel, hogy az adott ügyről egy „hitelesebb” oklevélkiadó, mint például valamelyik hiteleshely, is adjon ki hiteles másolatot. Ez arra utal, hogy a korszakban az ilyen jellegű leveleknek nem volt akkora bizonyító ereje, mint egy hiteles testület által kiadott, pecséttel ellátott iratnak.22 Így valószínűsíthető, hogy Kamuti Miklós második bevallása a kolozsmonostori konvent előtt a gyulafehérvári irat megerősítése volt.23 A két családi levéltárban található adománylevelek, egyéb jogbiztosító iratok valamint peranyagok közül két nagyobb egységet tartok érdemesnek kiemelni. Az egyik csoportot a Kamuti Farkashoz és feleségéhez, Mojzes Katalinhoz köthető hivatalos iratok alkotják, míg a másikat a mezőszilvási birtokkal kapcsolatos forrásanyag teszi ki, ez Kamuti Miklóshoz, és a lányához, Mikola Zsigmondnéhoz köthető. Kamuti Farkas Báthory Zsigmond viharos uralkodása alatt „megedződött”, előnyös házasságot is kötött, mégis hasonlóan több más katonaemberhez, Báthory Gábor uralkodása alatt ívelt fel a karrierje, leginkább az után, hogy hathatós segítséget nyújtott a széki „merénylet” után a fejedelemnek. A kortárs önéletrajzírásokban meglehetősen rossz színben tüntették fel Torda vármegye főispánját, aki
20
Fondul fideicomisionar Jósika (255. fond) 753/12 fasc./ fol. 261-267. Egy ehhez hasonló inventárium maradt még a Mikola család levéltárában, 1562-ből, ebben Bánffy Gáspár javait veszik sorra. l. 771/ fol. 96-104. 21 BOGDÁNDI,2012. 123-124. 22 báró Jósika család magyarfenesi levéltára (Fondul familial Jósika de Vlaha) 239. fond, Bethlen Gábor korabeli levelek, fol. 15. Fogott bírák tevékenységére l. BOGDÁNDI,2012. 40-41. 23 Fondul fideicomisionar Jósika 255. fond, 777-778/ C.C.C. fasc./ fol. 151.
8
1610-ben váltotta ezen a poszton a menekülni kényszerülő Sarmasághi Zsigmondot.24 Kamuti Farkas feleségének, Mojzes Katalinnak az első férje, Sibrik Gáspár kitűnően használta ki a változásokat Báthory Zsigmond uralkodása alatt, ahogy ezt egy 1608-ban kelt ítéletlevél is mutatja. Eszerint 1607-ben Kendy István, Kendy Sándor fia, nevében Almási István deák, míg Mojzes Katalin, néhai Sibrik Gáspár özvegye nevében pedig Salanki János deák jelent meg a fejedelmi ítélőtábla előtt. Kendy István apja egykori birtokainak visszaadása miatt fordult az ítélőtáblához, ugyanis Báthory Zsigmond Kendy Sándor kivégzését követően több Doboka vármegyében található (Hídalmás, Vajdaháza, Felsőfüzér, Vasasszentistván, Szentkarolna) illetve Kolozs vármegyében található (Szentmihálytelke, Berend, Topa, Topaszentmihály) Kendy birtokot Sibrik Gáspárnak adományozott. Mojzes Katalin képviselője azzal érvelt, hogy az özvegy hiteles adománylevéllel rendelkezik a birtokokról, és lányának, a nagykorúsága betöltéséig hivatalos gyámjaként kezeli a birtokokat. Az ítéletet már Báthory Gábor uralkodása alatt hozták meg, miszerint amíg Sibrik Zsófia nem lesz nagykorú, Kamuti Farkasné, mint hivatalos gyám, bírhatja az adott birtokokat, azonban a nagykorúság betöltésének pillanatában az adott rendelkezés érvényét veszti, így Kendy Istvánnak alkalma lesz újra a birtokaikért folyamodni az fejedelem ítélőszékéhez.25 Sibrik Gáspár ezen felül Jósika István bukását is jól kihasználta (1598), ugyanis egy 1627. évben a kolozsmonostori konvent előtt tett bevallás szerint, amelyet Kamuti Balázs és Miklós tettek, Mojzes Katalin, mint Sibrik Zsófia gyámja, több Jósika Istvántól lefoglalt birtokot is kezelt 1615-ben, ezek Torda vármegyében feküdtek, egy részüket pedig Kamuti Farkasnak és feleségének adományozta később a fejedelem.26 Kamuti Farkas sikeres birtoképítő politikáját jól mutatja az 1605. évben tett végrendeletében foglalt birtokok, és a későbbi években felhalmozott birtoktestek közötti nagy különbség. A legkorábbi, Kamuti Farkashoz köthető adománylevél 1602. évben kelt, ekkor Báthory Zsigmond a neki hűséges szolgálataiért Velker nevű birtok egy részét Kamutinak adományozta, miután az a Zumichy család kihalásával visszaháramlott a fejedelmi kincstárra, a birtok másik felét Kamuti pénzen váltotta meg.27 Kamuti Farkas 1605-ben végrendelkezett a kolozsmonostori requisitorok előtt, eszerint minden javát, amelyet a fejedelem kegyelmének és jó indulatának köszönhetett, illetve amelyet pénzzel vásárolt meg, feleségére, Mojzes Katalinra, Sibrik Gáspár özvegyére, hites házastársára hagyta, azt követően, hogy az atyafisággal divíziót végzett az örökölt birtokokkal 24
Dáné Veronka: „Az Őnagysága széki így deliberála”. Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlata. Debrecen-Kolozsvár, 2006. (Erdélyi Tudományos Füzetek 259.) 109. [a továbbiakban DÁNÉ,2006.] 25 Fond fideicomisionar Jósika 255. fond, 753/7. fasc./ fol. 8. 26 Uo. 776/fol. 2. A bevallásokra l. BOGDÁNDI,2012. 128-131. 27 Uo. 753/12 fasc./fol. 207.
9
kapcsolatban. A végrendelet értelmében Mojzes Katalinra hagyta Felsőkehért Torda vármegyében, Szászmezőt és Oláhlápost Belső-Szolnok vármegyében, Zkeyet és Zaka nevű birtokait a belényesi körzetben (Bihar vármegye), valamint a korábban említett Velker Kolozs vármegyében, a birtokokat felesége eladhatta, leköthette és elzálogosíthatta is.28 A fejedelemi kancellária 1609. március 21-én állította ki Kamuti Farkas és felesége számára azt az oklevelet, amelyben a teljes kolozsmonostori uradalmat, illetve a hozzá tartozó falvakat (Burjános Buda, Makó) a fejedelem 12.000 forintért inskribálta a Kamuti házaspárnak. Az Erdélyi Fejedelemség területén a fejedelem fiskális jószágot nem adományozhatott el, csak ideiglenes zálogként adhatta híveinek, ezt hívták ún. inskribálásnak. Báthory Gábor uralkodása alatt Kamuti Farkas a birtokok döntő többségét így kapta meg, ez a fejedelem számára is jóllehet rövidtávon, de kiváló pénzforrást jelentett.29 Kamuti Balázs karrierje azonban a széki „merénylet” után lendült meg igazán, ekkor kapott két birtokot, amely a fogarasi kerülethez tartozott, valamint a családjától korábban elvett Újlak nevű birtokot is.30 Ezen kívül megkapta örökadományként a szászfenesi birtokot, illetve a fejedelem insrkibálta számára a széki „merénylők” közül többek között Sarmasághi Zsigmond több birtokát mintegy 6000 forint értékben.31 1612. október 16-án a kolozsmonostori konvent elé járult Kamuti Farkas, hogy a fejedelem adományleveléről hiteles átiratot készítessen, eszerint a főispán megkapta a Gyalu várát és a hozzátartozó uradalmat, a hidegszamosi birtokot, illetve Bogártelkét, amely Kolozs vármegyében feküdt, és 1610 előtt Sennyei Pongrác birtoka volt, emellett még kapott Kornis Gáspár és Kendy István birtokaiból is.32 1613 februárjában a fejedelem a moldvai vajda ellen nyújtott hathatós segítsége miatt adományozta Kamuti Farkasnak Alsó- Fehér vármegyében Drassó nevezetű települést, egy nemesi kúriával, valamint ugyanebben a megyében Újfalu, Kútfalu, Demeterpataka, Feketevíz, Buzd, Besenyő nevű településeket, ezek korábban Szilvási Boldizsár birtokában voltak.33 Bethlen Gábor hatalomra kerülése után az 1615. évi országgyűlésen olyan artikulust szavaztak meg a három nemzet tagjai, miszerint a fiskális birtokok adományozását 1588-ig visszamenően felül kell vizsgálni, indokolt esetben a birtokokat meglehet váltani újabb zálogösszegek fejében. Kamuti Farkas annak ellenére, hogy nem volt a viszonya mindig felhőtlen az új fejedelemmel, a legtöbb korábban szerzett birtokát meg tudta tartani, igaz ezért jelentős zálogösszegeket
28
Uo. 757/35. fasc./ fol. 587. Uo. 753/7 fasc./fol. 5. valamint BOGDÁNDI,2012. 126-127. 30 Uo. 753/12 fasc. /fol. 197. illetve fol. 213. 31 Uo. 753/7 fasc./fol. 6-7. 32 Uo. 753/8. fasc./ fol. 62. 33 Uo. 753/ 13. fasc. /204. 29
10
kellett áldoznia (12.000 forint, 32.000 forint, 6000 forint).
34
Bethlen Gábor 1620-ban újabb
birtokokat adományozott Kamuti Farkasnak, aki ekkor már a székelyek generálisa és Udvarhelyszék főkapitánya is volt, Kolozs vármegyében Oláhfenest egy nemesi kúriával, emellett Magyartóthfalut, Oláhtóthfalut, Berendet, Tamásfalvát, illetve Doboka vármegyében Vajdahava nevű települést, valamint a felsőfüzesi részbirtokot, utóbbi a néhai Sibrik Gáspár tulajdonában volt.35 Fia, Miklós azonban már nem volt ennyire „szerencsés”, ugyanis Rákóczi György nem sokkal hatalomra kerülése után a család mezőszilvási birtokát a fiskális birtokok közé soroltatta, ezt követően Tholdalagy János fiscalis director (kincstári jogügyigazgató) lefoglalta a kincstár számára 1632-ben. Erről tanúskodik az a bevallás, amelyet Kamuti Miklós 1632. december 12-én tett a kolozsmonostori konvent előtt, ilyen módon tiltakozott a fejedelem döntése ellen. Kamuti szerint a jogügyigazgatónak nem volt semmilyen törvényes papírja arra vonatkozólag, hogy lefoglalhatja a birtokot, ez véleménye szerint erőszakos elfoglalás (occupatio), ugyanis ő ezt a falut atyja révén birtokolja, a néhai Kamuti Farkas meg fizette érte a köteles megváltási díjat. A következő év elején Kamuti Miklós személyesen mutatta be a kolozsmonostori levélkeresőknek a birtokra vonatkozó jogbiztosító iratokat. A fejedelem arra utasította a requisitorokat, hogy az adott falura vonatkozó iratokat keressék ki a protokollum könyvekből, ezt a levélkeresők teljesítették, ahogy erről a január 11.-én kelt bevallás tudósít, eszerint az 1570-es években Erdélyi János özvegye és Erdélyi Márton a konvent előtt kötöttek megállapodást a mezőszilvási birtokról. Erdélyi Jánosné Petronella asszony és sógora Márton úgy állapodtak meg, hogy Erdélyi János birtokaiért, köztük Mezőszilvásért, cserébe az özvegy kap 1100 forintot vert aranyban, egy összegben, és Márton valamint néhai Erdélyi Tamás fiai örökölhetik a Belső-Szolnok vármegyében, Kolozs vármegyében és Torda vármegyében található birtokokat. 36 Ezek után a két requisitor, Tordai Péter és Pálfi István, a konvent levéltárjának rendezője, tovább kutattak, a fellelt iratok szerint Erdélyi István 1610-ben szabad akaratából, betegsége miatt adta el a birtokot Kamuti Farkasnak, és ezzel minden a birtokkal kapcsolatos jogáról lemondott, és azokat átruházta Kamutira.37 A helyzetet azonban bonyolította, hogy Báthory Gábor 1608. július 28-án kiadott adománylevelében a mezőszilvási birtokot fiskális birtokként határozta meg, amely a szamosújvári várhoz tartozott. A birtokot a család nem kapta vissza I. Rákóczi György uralkodása alatt, sőt 1650-ben az országgyűlés újra a fiskális birtokok közé sorolta, ez ellen a 34
Uo. 753/7. fasc. / fol. 48. Uo. 776/ fol.28. 36 Uo. 753/12 fasc./ fol. 240., illetve 231-232. 37 Uo. fol. 233-234. Erdélyi István 1606-tól volt Torda vármegye főispánja, kinevezésére valószínűleg azért került sor, mert Erdélyi Kata, testvére vagy unokatestvére, Rákóczi Zsigmond anyósa volt. l. DÁNÉ,2006. 108. 35
11
kolozsmonostori konvent előtt ugyanebben az évben tett egy bevallást Kamuti Zsuzsanna és Mikola Zsigmond.
38
A birtokkal kapcsolatos csatározások átnyúltak az Apafi korba is, ebből
az időszakból is több bevallással rendelkezünk, az iratokból úgy tűnik, hogy Apafi Mihály sem kívánta Mezőszilvást kivenni a fiskális birtokok közül, továbbra is a szamosújvári várhoz tartozott.39 Azonban nem mindegyik fiskális birtokkal jártak el ilyen szigorúan a Rákóczi korszakban, ahogy ezt az örményesi birtok esete mutatja. 1637. évben fordult Kamuti Miklós a konventhez, hogy I. Rákóczi György által kiadott oklevélről készítsenek hiteles másolatot, eszerint még Báthory Gábor adományozta az örményesi birtokot 1608-ban Kamuti Farkasnak, ezt az adományozást az 1615. évi országgyűlési határozat értelmében felül kellett vizsgálni, Kamuti Farkas hűsége miatt a birtokot megtarthatta ideiglenes zálogként a megváltási összeg kifizetése fejében. Fiának, Miklósnak is kellett fizetnie az újabb megváltásért, összesen 1400 vert aranyat, egy összegben.40 A kolozsvári fióklevéltárban található Colecţia generală (nr.546.) elnevezéssel bíró fond, amely nevéből fakadóan igen vegyes iratanyagot tartalmaz 1478-tól kezdve egészen 1918-ig. Az ENML-ba adtak be egy-egy iratot adományként, vagy letétként, illetve voltak olyan gyűjtemények (dr. Ötvös Ágoston gyűjteménye, B. Orbán Balázs gyűjteménye), amelyek nem érték el egy fond méretét, valamint vegyes tartalmú iratokat tartalmaztak. Így ezeket az Oklevelek törzsgyűjteményén belül a Vegyes adományok és szerzemények alatt gyűjtötték. A román állami levéltári rendszer kialakításánál nem változtattak az iratok rendezésén, megtartották a magyar időszakból származó irattartókat is, a kisebb irat együtteseket és iratokat a Colecţia generală nevezetű fondon belül tárolják jelenleg is. A Báthory korszakra a 64.- 403. számú irat vonatkozik, az egyes irattartókra rá van vezetve a keltezés helye, ideje magyarul, valamint románul, ezen kívül az adományozó neve és az, hogy készült-e róla cédula. Az iratokat áttekintve az adományozókra nézve azt lehet megállapítani, hogy dr. Ötvös Ágoston és B. Orbán Balázs adta be a legnagyobb iratmennyiséget, az 1949. évi fondjegyzék szerint az Ötvös-hagyaték 1862-ban került be az ENML-ba, kétdoboznyi iratot számlált, és időrendbe rakták az anyagot. Az Ötvös-hagyaték legtöbb iratánál fennmaradt a Veress Endre által létrehozott cédularendszerből származó gépelt, vagy kézzel írott rövid cédula. Egy-egy irattal gazdagította a gyűjteményt gróf Bethlen Istvánné, Biás István, Gál László, Spányik József (1885), Aranka György és Kővári László.41 Az utóbbi két 38
Uo. 753/12. fasc./ fol. 214., illetve fol. 241. Uo. fol 256-257. 40 Uo. fol. 259-260. 41 Aranka Györgynek egy külön személyi gyűjteménye is található a kolozsvári levéltárban (258. fond). Ez iratanyag nagyrészt a történeti kutatásaival kapcsolatos iratokat, illetve másolati könyveket tartalmaz. 39
12
kiváló tudós volt, ők vetették fel Erdélyben elsőként a tudóstársaság alapításának ötletét, és a későbbi megalakulásához nagymértékben hozzájárultak a 19. század első felében.
42
Jelenleg
a kutatása az iratokról készült rövid román nyelvű cédulák egyesével történő átnézésével történhet, ezeknek a cédulákon kizárólag a korábban magyarul rávezetett adatok fordítását lehet megtalálni, így az iratanyag tényleges feltárása az iratok tételes átforgatása révén történhet meg. Az itt található forrásanyag történeti forrásértéke nehezen meghatározható, jóllehet egy-egy értékes gazdasági irat is található itt (401. irat, Kamuti Balázs kincstartó jelentése a nagybányai helyzetről), az iratok döntő többsége tanúvallatási parancs, valamint kezeslevél. Több, fontos iratot már közöltek innen, köztük Kornis Ferenc Padovából írt leveleit [Veress Endre, Fontes rerum Transylvaniarum]. Ennek ellenére mind politikatörténeti, mind kultúrtörténeti szempontból értékes, kiegészítő jelleggel bíró iratok találhatóak itt (erdélyi-lengyel viszony, Heidelberg-i kapcsolatok), illetve egy-egy társadalomtörténeti adatokat tartalmazó forrás (Iffjú Jánosné zálogba adott javairól szóló inventárium, 92. irat). Kutatásom során kiegészítő jelleggel bírt a Román Tudományos Akadémia kolozsvári részlegében található Kemény József, Kemény Sámuel és Mike Sándor gyűjtemény átnézése. A Kemény József gyűjteményből következő köteteteket néztem át: Miscellanea, Collectia major miss. historiae, Apparatus epistolaris ad historiam Transylvaniae, Diplomatarium Transylvanicum, Diplomatarii Transylvanici. A Kemény Sándor gyűjtemény kötetei közül pedig a következőket: Hazai gyűjtemény, Collectia rariorum litteralium, Cartophilacium Transylvanicum, Grammatophicaleum Transylvanicum, Miscellanea. A Mike Sándor gyűjteményből pedig a következő iratokat: Articuli Diaetales, Diplomatarium, Miscellanea (16-18. század). Az itt található iratanyag nagyobb része másolati könyvekből áll, a másolatok döntő többsége késő-középkori oklevelekről készült, a fejedelmi korból leginkább olyan másolatok maradtak fenn, amelyek megtalálhatóak az erdélyi fejedelmi királyi könyvekben is [Magyar Nemzeti Levéltár, Magyar Országos Levéltár, Erdélyi kormányhatósági levéltárak, Gyulafehérvári Káptalan országos levéltára, Libri Regii] (pl. Filstich Péternek adott offenbányai adomány 1607-ből). Az adományleveleken kívül találhatóak itt kiváltságlevelek, összesen kettő köthető bányavárosokhoz (Zalatna, Abrudbánya kiváltságainak megerősítése 1608-ből), a többi a szász városokhoz, valamint nagyobb erdélyi városokhoz (pl. Kolozsvár) kötődik. Az iratanyag gazdag történetírói feljegyzésekben, illetve az Apafi korszakból származó missilis gyűjtemény is található itt (Grammatophicaleum Transylvanicum 9. kötet). Feltehetően fennmaradt a fejedelmi kancellária formuláskönyvének egy 18. századból
42
Szabó T. Attila: Az Erdélyi Múzeum Egyesület története és feladatai. Kolozsvár, 1942.
13
származó másolata, amely egy egész kötetet ki tesz (Grammatophicaleum Transylvanicum, 7. kötet). A Grammatophicaleum Transylvanicum több kötetében (4., 5., 6. kötet) elsősorban egyháztörténeti tárgyú iratok találhatóak, többek közt a kolozsvári jezsuita iskolával kapcsolatos levelezés, több canonica visitatio a 18. századból, egy rövid történeti összefoglaló az erdélyi protestáns egyházak történetéről a kiváltságaik tárgyalásával, illetve egy természettudományos
értekezés
matematika
tárgykörében.
A
Rákóczi
kor
társadalomtörténetéhez szolgáltathat érdekes adatokat az a testamentum gyűjtemény, amely a Miscellanea [KS] köteteiben található, és a kolozsvári polgárok végrendelkezéseit tartalmazza. A végrendeletek mellett a kolozsvári lakosok egymás közötti pereskedéseihez kapcsoló iratok is könyvbe lettek fűzve, az utóbbiak nem másolatok, hanem eredeti példányok. További kutatásokra a Jósika család hitbizományi levéltár iratanyaga nyújt lehetőséget, amelynek során alaposan fel lehet tárni a Jósika család rokon famíliáinak kora újkori történetét, az erdélyi társadalomban betöltött szerepét. Szakmai ösztöndíjam során az Erdélyi Múzeum Egyesület kollégái nagyban segítették munkámat.
Kelt: Pécs, 2013. február 20.
Mátyás-Rausch Petra PhD
