KOLOZSVÁR NYÁR

AZ UNITÁRIUS NŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA

KOLOZSVÁR 2011. NYÁR

Kiadja az

UNITÁRIUS NÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Levélcím: Unitárius Nôk Országos Szövetsége 400750 Kolozsvár / Cluj-Napoca OP 1, CP 24 E-posta: [email protected] Felelôs szerkesztô: SÁNDOR KRISZTINA Olvasószerkesztô: BAKA JUDIT Borító- és lapterv: KÖNCZEY ELEMÉR Technikai szerkesztés: IDEA PLUS Készült a kolozsvári GLORIA Nyomdában. Igazgató: NAGY PÉTER ISSN 2247 – 1359

A lapban megjelenô idézeteket Dr. Rend Aranka gyűjteményébôl válogattuk. A Nők Világa következő száma 2011 szeptemberében jelenik meg. A cikkek, levelek, tudósítások beküldési határideje: 2011. augusztus 20.

NŐK világa

3

tartalom ISTEN FELÉ Buzogány-Csoma Csilla – Szüntelen szolgálat .......................................5 MÚLTIDÉZÉS Zsakó Erzsébet – Munkatábor ................................................................8 OLVASNIVALÓ Adorjáni Gyöngyvér – Köszönjük, Lenke! ............................................12 Benedek Enikő – London shop ............................................................14 Adorjáni Gyöngyvér – Mágneses üzlet .................................................16 Csáki Júlia – Az ima értéke ...................................................................17 Benedek Enikő – Hűség.........................................................................20 Sigmond Júlia –Vasalnivaló ...................................................................22 Benedek Enikő – A nő angyal ...............................................................25 EZEK VAGYUNK MI Sipos Mónika Rebeka – Amikor szavak nélkül is értjük egymást .......26 Adorjáni Gyöngyvér – Májusi napsugarak ...........................................28 Fârţu Ibolya – Kénosban jártunk ..........................................................29 SZÜLŐK ISKOLÁJA Paskucz Viola – Hagyomány született ..................................................30 TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÜNK Dr. Andorkó Orsolya – Amikor túl sok a víz........................................33 Zsakó Erzsébet – Fiatalok is olvashatják ..............................................36 VERSAJÁNDÉK Dakó Ilona – Fohász ..............................................................................38 SZABADIDŐ Adorjáni Gyöngyvér – Vakáció .............................................................39 Blénessy Jolán – Nyári programajánló kirándulás................................41 Paskucz Viola, Dimény Csilla: Aranyosszéki unitárius műemléktemplomok ............................................................................. 42 FŐZŐCSKE Muffin-receptek .....................................................................................46 HIRDETÉS ............................................................................................48

4

Vallásosnak lenni annyit tesz, mint állandóan érezni, hogy van valami nagy dolog rajtunk kívül, hogy milyen nevet ,, adunk ennek az ideálnak, az mellékes, fo , hogy mindig gondoljunk rá, érezzük, bízzunk benne. (H. G. Wells)

NŐK világa

5

Isten felé Buzogány-Csoma Csilla

Szüntelen szolgálat Az elmúlt hónapban szervezett baba-mama kör alkalmával kezembe akadt egy magazin, amelyben egy érdekes cikkre figyeltem fel. Mondanivalóját megpróbálom pár mondatba sűríteni. Gyermekeink már kis korban példaképet választanak maguknak, az esetek többségében szuperhősöket. Mint szülők, nagyszülők vagy éppen idősebb testvérek, jól tudjuk, hogy általában azokat választják, akik tudnak repülni, akik másznak a falon, akik megmentik a gyengéket, akiknek szeretete őszinte, vagy akik az igazság mellett „kardoskodnak”. A gyerekek kicsi korukban megszeretik a különleges képességű mesefigurákat, és a kirakatok láttán ezek után sóvárognak, epedeznek, legyen az egy pólón, zoknin, sapkán. Aztán az óvodában, iskolában azon versengenek, hogy kinek van több, kinek van eredetibb példánya? Gyakorló segédlelkészként a szombati vallásórák keretén belül alkalmam nyílt arra, hogy végigkísérjek egy ilyen szuperjátékok okozta lázas állapotot, izgatottságot. Egy ilyen eseményekben gazdag nap után felmerült bennem, mi lenne, ha valaki azzal a hírrel állítana be, amiről a világhálón olvastam, hogy: „– Képzeljétek, megjelent egy új szuperhős a játékboltokban. Nem superman társa, aki superwoman lenne. Nem is a pókember női változata, aki pókasszony volna. Az egyik játékgyártó piacra dobott egy új szuperhőst. Soha nem találnátok ki, hogy mi a neve. A neve: Szuperanya. Jó, nem? Megértük, ilyen is van. Ezzel is játszhatnak a gyermekeink. Milyen lehetne ez az Anya? Könnyen szállítható, kézbe fogható, kézi méretű anya. Nem tud repülni vagy ilyesmi. Nem mászik a falon le vagy fel. Nem ezért szuper. Egy teljesen normális, hagyományos anyának néz ki.

6 Anya keze tele van: a bal vállán a táskája. Ez egy akkora, amibe belefér minden babaholmi, ami útközben kell. Bal karján egy pelenkás baba. Bal kezében a telefon. Gondolom az oviba szól éppen, hogy: bocsánat, késni fogok, de megyek. Jobb kezében egy bevásárlótáska, amelyből kilóg egy hosszú bevásárló lista. Anyut lehet öltöztetni, egyébként elegáns ruhája van, a cipőjét is lehet váltogatni. És egy érdekesség: ez egy élethű anya. Teljesen élethű a figura. Azt mutatja, hogy anyának lenni nem egyszerű, mert egyszerre olyan sokfelé kell a figyelmünknek oszlani.” Az anya láttán nagy általánosságban elmondhatjuk: Istenünk, köszönjük, hogy meg tudjuk osztani a figyelmünket! A Biblia történeteiben szereplő anyák közül ez esetben a római levélből emelném ki Rufusz anyját, aki Pálnak ugyan nem az anyja, mégis úgy küldi köszöntését ennek az asszonynak, mint az édesanyjának. Elgondolkodtató ez a szép gesztus. Elgondolkodtató, hogy egy gyülekezeten belül olyan kapcsolatok alakulnak ki, mint egy családon belül. A képzeletbeli történet alapján sejthetjük, hogy egy anyának mennyi mindenre ki kell terjedjen a figyelme otthonában, az övéi közt. Rufusz anyjának példájából láthatjuk, hogy a családanya szerepe kibővül a gyülekezeten belüli önzetlen szolgálattal, és ennek eredménye ez az őszinte kapcsolat, amelynek következtében Pál is anyjának tekinti az egyébként számára „idegen” asszonyt. Az apostol szavai többet mondanak minden életrajznál, beszámolónál, dicséretnél. Rufusz édesanyjának életútját szemlélve megértjük, hogy egy anya életében is meg kell hogy legyen a fontossági sorrend. „Prioritása van Istennek. Aki féli Istent, az lesz a szuperanya, mert az «erő árad» az Istenfélő asszonyból és nem az erőtlenség. Az Istenben való hit annyi erővel lát el, hogy valóban mindenre erőt kapunk.” Ez az asszony egyértelműen Istenben bízott, így sikerült kialakítania ezt a családias hangulatot a gyülekezetben is. Ennek az asszonynak, akit az apostol anyjának nevez, a családja kibővült azáltal, hogy nem csak otthonában, de gyülekezetében is olyan szeretetről tett bizonyságot hittestvéreivel szemben, mely szeretet önmagát teljesen odaadó, meggazdagító, feltöltő, felemelő, megnyugtató, biztonságot adó. Ez az a szeretet, amellyel az édesanya megtanítja gyermekét gyönyörködni: a szép életben, a kis bogarakban, pillangókban, a virágokban, egy önzetlen jótettben, egy széles mosolyban. De ezzel a szeretettel tanítja meg gyermekét gyönyörködni Isten szeretetében is. Ebben a szeretetben nevelhette fiát is, Rufuszt, és ebben a szeretetében gyönyörködhetett Pál és a gyülekezet is, hiszen az egész gyülekezetet bíztatja az apostol: köszöntsétek! Rufusz anyja nem egy topmodell vagy egy filmsztár szuperanyuka volt, hanem egy anya, aki

NŐK világa

7

fontossági sorrendet állított fel, rangsorolást végzett, amelynek legfelső fokán Isten helyezkedik el, utána pedig családja és gyülekezete. Talán az volt az ő titka, hogy másként közelítette meg a világot, a hétköznapi dolgokat, a gyülekezetben való szerepét. Talán szeretetet, gyengédséget és megbocsátó jóságot tükrözött, miközben nyitott lélekkel Isten akaratát fürkészte, és erőt merített Isten szeretetéből, Istenben való hitéből. Minél inkább ilyen lelkületűvé válik egy nő, annál inkább kiterjed a figyelme családjára és gyülekezetére. Az a szeretet, amely Pálhoz és gyülekezetéhez fűzte olyan, mint Isten szeretete. Mindannyiunk közös ügye, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akik sokszor a háttérből végezték és szüntelenül végzik nélkülözhetetlen, áldásos tevékenységüket. Ha ki-ki a maga életfilmjét lepörgeti lelki szemei előtt, végezzen önvizsgálatot, aztán adjon hálát édesanyjáért. Anyaként adj hálát a döntésért, mikor örök időre vállalod, hogy a szíved szüntelenül a testeden kívül őrködjön valaki felett. Örvendezzünk és imádkozzunk a gyülekezetben „szerzett” anyákért, akik nem divatmodellek vagy filmsztárok, akik nem vér szerinti anyák ugyan, de templommá alakítják a családi és gyülekezeti szentélyt, akik mindig Isten akaratát fürkészik.

8

múltidézés

Zsakó Erzsébet

Munkatábor Időutazásra hívom a kedves olvasókat. Időgépünk visszarepít 1944 nyarára. A második világháború, a front mind közelebb jön a Kárpátokhoz. Kolozsvár is túl van már a júniusi nagy bombázáson, „sárga csillagos” ismerőseink, barátaink elindultak a pusztulásba… Az élelmiszerjegyek, „egytálételek” korszakát éljük városon, falvainkból az egészséges férfiak a frontra mentek, otthon csak az öregek, asszonyok és gyermekek maradtak. Országszerte beindult a falvak megsegítésére a leány-munkatáborok szervezése. A „pirosbabos kisasszonyok” igyekeztek legalább részben pótolni a falusi munkaerőt... És most nézzünk szét a korabeli Kolozsvár lányai közt... A városban három leánygimnázium működött (az állami, a római katolikus Mariánum és a Református Leánygimnázium), az Állami Polgári Leányiskola, a Kereskedelmi Leányközépiskola és a Tanítóképző Intézet. Itt a kolozsváriak mellett sok vidéki lány is tanult, ők a Mariánum bentlakásában, a Református Szeretetházban, valamint az Unitárius Leányotthonban laktak. A mi leányainknak volt egy szervezetük, a Kolozsvári Unitárius Középiskolás Lányok Munkaközössége, amelyet hitoktatónk, dr. Erdő János szervezett és éltetett, megszervezve a közös programokat: műsoros délutánokat, hiterősítő napokat. Itt mindenki tehetségének és érdeklődési körének megfelelő feladatokat kapott, valóságos „önképzőköri tevékenység” folyt. Már 1943 nyarán megszervezték az első munkatábort Vargyason, majd 1944 nyarán a másodikat Homoródalmáson. Mindkét tábor életéről készültek fényképek és ezekből egy-egy album született, amelyet

9

NŐK világa

a résztvevők szeretettel őriztek. Egy-egy példány Nőszövetségünk tulajdonába is került. Most viszont egy még értékesebb dokumentum került birtokunkba Erdő László, (dr. Erdő János és Darkó Klára tanárnő fia) jóvoltából: a homoródalmási tábor munkanaplója. Ezúton is megköszönöm ezt a becses ajándékot! A kis iskolai füzet három első oldala tájékoztat az általános keretről, ezt teljes egészében szeretném bemutatni. 1 „Unitárius Középiskolás Leányok Munkatábora” Homoródalmás 1944. július 12 – Vezetők: Postás: Elsősegélynyújtó: Naposok:

Darkó Klára Sándor Katalin Erdő János Fekete Éva Székely Sarolta Névsor szerint kettő-kettő 2 Napi rend

Felkelés: reggel ˝ 6 – órakor Mosakodás stb. ˝ 6 – ˝ 7-ig Istentisztelet: ˝ 7 – ˝ 7-ig Reggeli: ˝ 7 – 7-ig Napi munka: 7 – 12-ig Ebéd: ˝ 1 – ˝ 2-ig Pihenés: ˝ 2 – 3-ig Napi munka: 3 – 7-ig Mosakodás: 7 – 8-ig Vacsora: 8 – ˝ 9 –ig Postakiosztás, levélírás stb. ˝ 9 – 9-ig Előadás, népdal, népi tánc stb. tanulás: 9-10-ig Ima és lefekvés: 10 órakor

10 3 Kolozsvárról elindultunk: 1944. július 11-én, kedden reggel 8,55-kor Homoródalmásra érkeztünk: 1944. július 12-én, du. 5 órakor Tábor befejeződött: 1944. augusztus 4-én, pénteken. H.almásról visszaindultunk: péntek reggel 8 órakor Kolozsvárra érkeztünk: aug.5-én, szombat reggel 7 órakor” Ide kívánkozik még a füzet végéről a tábor befejezése: „˝ 7 órakor istentisztelet, 8 órakor indulás Útirány: Almás – Hszentmárton (gyalog) – Udvarhely – Szászrégen (autóbusz) – Dés- Kolozsvár (vonat). Kolozsvárra érkeztünk, hála Istennek, minden baj nélkül augusztus 5-én szombat reggel 7 órára.” És most térjünk vissza a munkanapló mindennapi bejegyzéseihez. Az alaptevékenység a mezőgazdasági munkában való részvétel. A falu lakói kértek segítséget és naponta beírták, hogy ki, melyik családhoz ment segíteni és milyen munkára. A füzet tanúsága szerint 41 család vette igénybe segítségüket 1, 2 vagy 3 napon át. A füzet statisztikai feldolgozásából látható, hogy a 22 résztvevő lány 165 munkanapot dolgozott a mezőgazdaságban, ebből 91 napot a szénafüveken (takarás), 35 napot arattak, 18 napot kapáltak, 15 napon a kendert tépték, 6 napot pedig kerti munkával és gyermek-felügyelettel töltöttek. Azonban az időjárás függvényében nem lehetett minden nap dolgozni a mezőgazdaságban, esős napokon a lányok egy része a falu intézményeiben dolgozott (a szövetkezetek és a község jegyzői irodájában, a templomban és a templomkertben, a napközi otthonban, vagy a hadbavonultak családjait látogatták és ott segítettek, összesen 73 munkanapot áldoztak ezekre a munkákra. A munka mellett gondoskodtak felemelő pillanatokról is. Így az első napon a faluban felállított országzászló előtt tisztelegtek a falu népével együtt, köszöntötték a falu népét, szavalat után Simén Domokos lelkész üdvözölte a tábor lakóit a község nevében, majd virágot helyeztek el a talapzaton, s a himnusszal zárták az ünnepélyt. Vasárnaponként részt vettek a délelőtti és a délutáni istentiszteleten, július 23-án pedig a délutáni istentisztelet után ünnepélyt is szerveztek, előadásokkal, szavalatokkal, énekkel és tánccal.

NŐK világa

11

Voltak kiránduló napok is, így egyik nap ismeretterjesztő kirándulást tettek az almási barlanghoz. Július 30-án, vasárnap meglátogatták a homoródkarácsonyfalvi egyházközséget, majd Homoródszentpéteren vettek részt az istentiszteleten, azután pedig a nőszövetség által rendezett közebéden. Délután műsoros ünnepélyt tartottak, ahol fellépett a kórus, előadások, szavalatok, vidám jelenetek hangzottak el, mely után vacsora következett. Az eső miatt a táborozók nem tudtak visszamenni Almásra, így a vendéglátó egyházközség és nőszövetség gondoskodott a kirándulók elszállásolásáról, a napló szerint „igazi magyar és unitárius vendégszeretettel”. Másnap még meglátogatták a homoródszentpáli egyházközséget, és déli 1 órakor érkeztek Almásra, ahol az eső miatt nem tudtak dolgozni, így pihentek, segítettek a konyhán, mostak stb. A leggazdagabb műsort azonban a búcsúzáskor adták: augusztus 2-án este 8 órakor tartották a búcsúünnepélyt: az országzászlónál koszorúztak, majd a művelődési házban egy 14 számból álló műsort adtak elő, s ezután került sor a helyiek búcsúbeszédeire. Átnézve a műsorokat és a szereplőket, megállapíthatjuk, hogy a 22 résztvevőből 12 szerepelt egyéni számokkal (legtöbbet Vass Sára szerepelt), de emellett fellépett a kórus (Fekete Éva vezényletével) és a tánccsoport is. A füzetben megtaláltam Józan Miklós püspök saját kézzel írt levelét, zárszóként ebből idézek: „Adja Isten, hogy a tábor egészsége és munkakedve mindvégig kitartson, s a szeretetmunka és szolgálat végeztével kellemes emléket hagyva magatok után, ismét – minden baj nélkül – visszatérhessetek a családi körbe, s ki-ki a maga megszokott munkamezejére. (...) Szeretetteljes üdvözlettel édes mindnyájatoknak, Józan Miklós püspök.”

12

olvasnivaló

adorjáni gyöngyvér

Köszönjük, lenke! Sokszor lehet hallani: „a padlás már tele van köszönömmel”, pedig milyen szép is, mikor valamit illedelmesen megköszönünk, vagy akár a gyerek szófogadóan mondja: köszönöm szépen. Ha jól emlékszem, úgy 3 éve ismertem meg közelebbről József Lenkét a botfalusi gyülekezet hívei között. Csengő hangjára figyeltem fel. Aztán jöttek az ünnepélyek és az énekhangot hiányoltam. Testvére, Rózsika, aki Botfaluban él, és lelkes híveink közé tartozik, ajánlotta, hogy besegítenek ketten énekszámokkal. Egyik ünnep alakalmával Lenke szerényen mondta: szívesen segítek, ha úgy tetszik gondolni. Nagyon boldog voltam, és akkor tudtam meg, hogy nyugdíjas zenetanárnő. Botfaluban, ha ünnepre készülünk, a Csepregi testvérek összefognak, Lenke Vargyasról jön énekelni. Egy évben többször is előfordul ez, és mindig szép műsor sikeredik. Lenke az énekszámokat válogatja, én pedig verseket a gyerekeknek és magamnak, s kész is van a műsor. Minden egyes alkalom után megköszönjük, a lelkész és én, s a gondnok is a segítségét, de mégis fontosnak tartom, hogy papíron is ott legyen a nagy betűs KÖSZÖNÖM. Nemrég beszélgettünk telefonon Lenkével, hogy még valamit tudjak meg róla, de nem említettem, hogy írni szeretnék azért, hogy nyíltan is megköszönjem egy lelkes unitárius asszonynak a munkáját. A vargyasi unitárius egyházközségnek is lelkes tagja, dalárdát is vezetett, műsorokat rendezett. „Most nyugdíjas vagyok, a tanítványaimnak átadtam a stafétát. Ügyes, fiatal kántorunk van, aki tanítványom volt. Most szeretnék kicsit szabadabb lenni, családdal, unokákkal többet lenni.” – me-

13

NŐK világa

séli. Válaszára elmosolyodtam, hisz a botfalusi gyülekezetet segíti, mert ha csak egészsége van, jön és közösen énekelnek. A tavalyi szentkirályi anyák napi ünnepélyen is ott voltak a Csepregi testvérek. Vállalták a szentkirályi utat, hogy ott is örömet szerezzenek az ünnepelteknek, hisz az ének, a zene a lelket nyugtatja. „Homérosz szerint az Istennek legszebb ajándéka a zene, az egyetlen mennyei művészete, amely a földnek adatott, s az egyetlen földi művészet, amely odaát is elkísér minket.” – Lenke ezzel a csodás ajándékkal szerez örömöt a kicsiny botfalusi gyülekezetünk lelkes híveinek. Vagy talán arra gondol: amit az ember szívesen tesz, az sosem fárasztó, még akkor sem, ha Vargyas és Botfalu között van egy kis távolság. Egyik öregek vasárnapján mosolyogva mesélte: „már reggel 9-kor elindultam, alkalmival, amivel tudtam, jöttem, hogy délutáni ünnepélyre itt lehessek, hisz megígértem.” Az ember akkor a legszebb, amikor mosolyog. Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem, amikor Lenke igaz történetét hallgattam, aki különös élményként adta elő Botfaluba jövetelét. Istenem, adj erőt, kitartást segítő társunknak a további munkájában! „Márta, Márta sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz... Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle!” Köszönjük Lenke!

Mire jó élni, ha nem azért, hogy helyrehozhassuk a ,, tévedéseinket, ,, hogy legyo zzük elo ítéleteinket és napról napra tágasabbá növeljük a gondolatvilágunkat és a szívünket. (Romain Rolland)

14

Benedek Enikő

london shop Anya bejelentette, hogy délután a London shopba megy nézelődni. Megígértem, hogy vele megyek. Meglátod, mennyi olcsó és szép ruhát lehet ott venni – mondta –, s mivel néha titokzatos és kiszámíthatatlan, hát reméltem, hátha engem is meglep valamivel. Eddig soha nem jártam a London shopba, s amikor beléptünk, akkor lepődtem meg: hisz ez egy turkáló! Aztán megkérdeztem anyától, hogy mi volt az első ruhadarab, amire tökéletesen emlékszik? Anya azonnal válaszolt: egy zöld színű kabát. Akkor emlékszem, apa flegmatikusan megjegyezte, hogy nem mindegy drágaságom, hogy milyen zöld. Anya mérgesen visszavágott, hogy méregzöld, és hogy különben is fogja már be a száját, mert többé nem hajlandó neki semmit vásárolni: sem vele, sem nélküle. Tiszta kacagás, amikor cérnákat húz ki a zsebéből: tetszik tudni, a férjemnek kellene egy munkásnadrág, s itt vannak a méretei: derékbőség, hosszúság. Ja, és ne legyen túl bő az alja. Szóval anya ragaszkodott a méregzöld változathoz, hisz mint mondta, ez volt az első kabát, amit karácsonyra kapott az angyaltól, és amire oly tisztán emlékszik. Évekig keresgélt, míg végül rátalált egy szoknya formájában. Övet is vásárolt hozzá meg selyemblúzt, majd évekig szerepeltette a toplistán, mígnem a deréktájára a lassan felhalmozódott kilók kiűzték az oly sokáig menő együttest. Anya elmagyarázta, hogy most már a selyemblúzt sem nézheti a szekrényben, mert csak idegesítené a látványa, így hát elajándékozta. Aztán elmesélte azt is, hogy a méregzöld kabátot egy szürke kabát követte, mely már valamivel hosszabb volt. Itt apa megint bosszantani próbálta anyát, amikor azt mondta, hogy nem mindegy drágaságom, hogy milyen hosszú, mert emlékezz csak vissza – mondta anyának –, amikor a bálba jártátok a gólyatáncot, a kifordulásnál még a feneketek is látszott. Anya mérgesen visszavágott, hogy: jó, jó, akkor az volt a hetvenes évek divatja. Négy telet sikerült kihúznom benne – magyarázta anya – amikor elérkezett az idő, hogy a szomszéd faluba kellett iskolába menni, így az angyal elhozta életem első igazi lányos nagykabátját, egy téglapiros, prémes, öves, kapucnis nagykabátot.

15

NŐK világa

Anya egészen megfiatalodott az emlékektől, és behunyt szemmel biztosan maga előtt látta a kabátot. Olyan szép volt! Elképzelem, amint anya kicsomagolta az ajándékot a karácsonyfa alatt, és visszafogott lélegzettel ámulta a prémes kabátot. Anya azt mondja, hogy az öccse akkor egészen „megbolondult”, és úgy elkezdett futkosni a fa körül, mint egy mérgezett kisegér, majd érthetetlen szavak hagyták el a torkát. Még anya szülei is érthetetlenül bámultak hol egymásra, hol a gyermekekre. Anyának már-már lelkiismeret-furdalása kerekedett attól való félelmében, hogy nem elég határozott az öröm és boldogság kinyilvánításban, és hogy nem kellőképpen vesz tudomást a dolgokról. Sírásra görbült szájjal kérdezte öccsét, hogy miért épp ennyire ő örül az ajándéknak, és miért nem hagyja meg anyának ezt a kizárólagos felfokozott hangulatot. Anya öccse, a sok futkosástól és üdvrivalgásoktól kimerülten diadalmasan felkiáltott: Végre egy kabát, amit nem örökölhetek! Ekkor tört ki a családtagokból a mindent elsöprő kacagás. Anya büszkén mesélte, hogy a történtek ellenére azért mégis mindig vigyázott az új tréning nadrágjaira, blúzaira, mert tudta, hogy az öccsének még egy-két évig is eltarthat az örökölt ruhadarab. Anya büszkesége azóta megtört, mert hiába a státusszimbólum, ha már a London shopba járunk vásárolni.

Minden órának leszakaszd virágát ,, A jövendo nek sivatag homályát ,, Bizd az Istenség vezérlo kezére ,, S élj az ido vel. (Berzsenyi)

16

adorjáni gyöngyvér

Mágneses üzlet Ez a kis füzetecske valójában Nőkről, Nőknek szól. Ezért merészkedtem, hogy a mágneses üzletről írjak, főleg most, ilyen nyári hőségben. Kedves olvasóink, ha gondolják, szívesen közlöm ennek az üzletnek a címét is. Lehet, néhányan azt mondanák: már fölösleges a cím, hisz mindenütt sok az üzlet. Ez igaz, de mi nők, azért csak úgy fél szemmel mégis meglessük a címet, mert nem tudunk ellenállni. Persze, még annyit említenék, hogy ebbe a csodaüzletbe csak vastag pénztárcával lehet belépni, és ne haragudjanak, ha a pénzük hamar, észrevétlen kezd fogyni. Ja igen, s még annyit, nehogy mágnest keressenek ebben az üzletben. Valójában, mi nők minek is keressünk mágnest? Ám, higgyék el: engem a cipős, ruhás üzletek annyira vonzzanak, mintha mágnes lenne az oldalukon. Aztán mindig találok valami újat, egy lenge szoknyát, hisz ilyenkor mindig több kell, ezt mindannyian tudjuk. Biztos vagyok benne, hogy minden kedves olvasó közelében van „mágneses üzlet”, csak egy a hiba: van, amikor elromlik a mágnes hatása, a pénzecskénk szűkös és szomorúan mondjuk: még ha nyár is, le kell mondanom erről a vásárlásról. Aztán belépünk egy elegáns turkálóba, megnyugtatva magunkat: ez pont olyan minőség, mint a másik, sőt olcsóbb is, s egy kis elmélkedés után fizetünk, mintha a mágneses üzletbe lennénk. Hőség, vendégfogadás, háztartás, kerti munka, és tegyük fel magunkban a kérdést: nem érdemlem meg, hogy belépjek a mágneses üzletbe? Természetesen, ha beléptem, hát vásároljak, egyet és szépet. Sőt, már tanácsolnám is: gondoljunk a vonzó üzletre, és lepjük meg magunkat egy apró ajándékkal! Jó vásárlást! A címet már mindannyian tudják, a pénztárcát ne feledjék otthon!

NŐK világa

17

Csáki Júlia

az ima értéke

Rég foglalkoztat ez a téma, hisz a mai elanyagiasodott világunkban, sajnos egyre nagyobb háttérbe szorul az igazi vallás értéke, az Istenbe vetett hit és főképpen „az ima értéke”. Életünk során sok nehézségben van részünk: bánat, betegség, családi gondok. Kihez fordulhatnánk orvoslásért a nehézségben, ha nem a Jó Istenhez? Én úgy érzem, kell legyen hite az embernek Isten felé, és akkor érvényesül az „ima” is. Tehát ha elemezni akarjuk és elgondolkozunk, tényleg az ima „híd” Isten és ember között. Gondolom, aki nem hisz Istenben, még az is titokban a számára nem létező Istenéhez fohászkodik, ha bajban van. Munkám során sok emberrel van lehetőségem találkozni, beszélgetni: fiatal, idős és más-más vallású felekezethez tartozó embertárssal is. Megkérdeztem néhányukat, hogy számukra mit jelent az ima vagy imádkozni. Általában minden válaszban ott volt a hit, a remény és sajnos az egyedüllét témája is, amikor már csak az Isten segítségében bízhatnak.

18 Az alábbiakban igyekszem ismertetni a különböző válaszokat, melyeket eltérő életkorú férfiaktól és nőktől kaptam. Egy 85 éves néni egyedül él, sokat imádkozik. Úgy érzi, ez ad hitet, erőt. Az esti ima nyugodtabb éjszakát hoz számára, és mindig talál jó embereket, akik segítnek. Úgy érzi, ez az ima által Isten segítsége. Többen említették a templomi (különböző vallású) közös imát, mely igazi együttlétet ad Istennel. Mások bűneikre nyernek megbocsátást, ha templomban imádkoznak. Van, aki az ima segítségével fiát megmentette a drogtól. Másik a férjét nyerte vissza a család számára az italozásból. Van, aki beteg hozzátartozójáért imádkozik. Az egyik nőszövetségi tagunknak sikerült eljutni a szent földre, Jeruzsálembe. Végigjárta Jézus születése, majd kínszenvedéseinek helyét. Elmondta, hogy ottlétük alatt felemelő volt számára a mindennapi ima. Elsősorban lelki megnyugvást adott, hisz neki is nehéz életsors jutott, és úgy érzi, Isten segítségével jutott el erre a zarándokútra is. Sokat imádkozik, és ott, a Siratófalnál kérte Isten segítségét az Unitárius Egyházra és a nőszövetségek munkájára. Egy 85 éves bácsi visszaemlékszik minden esti imájára, amikor az édesanyja segítségével belefoglalta a család minden egyes tagjának a nevét. Nagyon hosszú volt a felsorolás, de mellette volt az édesanyja, s így könnyebben tudta az esti imát elmondani. Mai napig ugyanúgy imádkozik, sajnos már kevesebb névvel. Egy testvére él még és a felesége, aki nagybeteg. Most értük imádkozik könnyes szemmel. Egykor nagycsaládban élt, s most is szívesen foglalná mindannyiuk nevét az imába… Hálával gondol a rég eltávozott édesanyjára, aki megtanította imádkozni. Az édesanyák szerepe nagyon fontos az imára való tanításban gyermekeink számára. Vannak családok, ahol az édesapa tanít vagy imádkozik a gyerekeivel együtt. Ez is példa lehetne a mai világban. Sajnos egyre több család bomlik fel, és ilyen esetekben, ahol a gyerekek már nagyobbak, rákérdeztek: milyen Isten, aki ezt engedi? Mi a helyes válasz? Itt segítségül hívnám nőtársaim válaszát, hátha közösen tudnánk tenni valamit gyermekeinkért, unokáinkért, hogy visszafordítsuk ezt a rossz folyamatot. A fiatalok körében sokan csak akkor imádkoznak, ha valamit el akarnak érni. Kevesen mondták, hogy az esti ima számukra fontos, és a szüleikért is imádkoznak. Ezért is kellene tennünk valamit. Kérem nőtársaimat, szerkesszünk közösen egy ilyen rovatot, hogy más-más véleményeket is ismerjünk meg. Egy lelkész mondta el a következő történetet: Csíkszeredából Székelyudvarhelyre utazott egyedül, autóval, s egy fiút vett fel út-

NŐK világa

19

közben. A középiskolás korú fiatalt a pap az élet céljairól kérdezte, s meglepően szomorú válaszokat kapott. Próbálta rávezetni a fiút az élet szebbik, jobbik oldalára, de rájött, hogy hiába. Sajnálta a gyereket, akit szüleinek a válása nagyon megviselt, nehéz dolgokat mesélt el, s aztán elhallgatott. Mély csöndbe burkolózva tették meg a hátralevő néhány kilométert. A lelkész gondolkozott, hogyan segíthetne. Mikor megérkeztek, a fiú kiszállt, megköszönte, és megkérdezte, mennyivel tartozik. A pap válasza ez volt: szívesen tettem, nem pénzt kérek, mondj egy Miatyánkot. A fiú meglepődve hallgatott. A pap megkérdezte: – Mi történt? – Maga pap? – Igen, fiam. – és rövid hallgatás után a fiú könnycseppel a szemében azt mondta: – Atyám, én nem tudom a Miatyánkot. A pap válaszolt: – Tedd össze fiam a két kezed, és nézz fel az égre, s megtalálod az életcélodat. Én most már unokáimnak magyarázom el, hogy mit jelent az esti ima, és miért kell imádkozni. Köszönöm Istenem, hogy megsegítettél a mai napon! Kérlek, hallgasd meg könyörgésemet, segítsd meg az elkövetkező napokban is férjemet, gyermekeimet, unokáimat, rendeld ki a mindennapi kenyeret a családom számára. Óvd meg unokáimat az őket körülvevő sok rossztól. Erőt, egészséget kérek, hogy végezhessem napi teendőimet, és este, ha ágyamra dőlhetek, kezem összefogva adok hálát a napért, mely elmúlt, és kérem a következőért az áldást. Emlékezem az elhunyt szeretteimre, és minden este megköszönöm az édesanyámnak, hogy megtanított imádkozni. Mi Atyánk… Remélem nőtársaim is bekapcsolódnak a téma folytatásába. Kívánok szép nyarat, erőt egészséget és Isten segítségét!

20

Benedek Enikő

Hűség A nyár hosszú volt és forró, de mégsem elegendő ahhoz, hogy meglátogassam Ilust, az én „35 éves” barátnőmet. Nem ő 35 éves, hanem a barátságunk. Mindig valami „beleszólt” a terveinkbe, s így a látogatás belecsúszott a beköszöntő őszbe. Ilusék háza egy csendes kisváros hosszú utcájában épült, kertje és udvara telis-tele virágokkal, fákkal, díszcserjékkel, különleges bokrokkal, az elkerített részben pedig pulyka, lili és gyöngytyúkok, kendermagos, tarajos meg bóbitás kakasok sokasága. És persze ott vannak a néma kacsák is, melyek az Ilus barátnőm férjének, Lajosnak a kedvenc állatai. Ugyanis Lajos egyetlen gondja, problémája, hogy kisebbségben él a felesége és a két lánya mellett, s elmondása szerint, a kacsák soha nem okoztak fejfájást a hápogásuk miatt, ami egyáltalán nem mondható el a nők hadáról. Szóval, barátnőmhöz látogatni külön élmény nekem. Hűséges társam ebben a látogatásban a férjem. Hajnali négykor ébredtünk és indultunk. Ritkán szoktunk sötétben utazni, de most a nap „rövidsége” miatt indokolt, hisz vissza is akartunk térni még aznap. Alvó falvakon suhantunk át, a portákon mindenhol csönd és sötétség honolt. A férjem vezetés közben nem szeret társalogni, így könnyen elálmosodtam: „Álljunk meg egy pillanatra! – indítványoztam – szeretnék kiszállni egy kicsit!” Kint hideg, ködös permet csapott az arcomba, minden csupa nyirkos, így hamar visszakívánkoztam a jó meleg, ám álmosító autóba. Vártam, hátha valami kizökkent a korai kelés okozta álmosságomból. Aztán az egyik gyéren kivilágított falucska piacterén két asszonyt láttunk beszélgetni. Feltételezem, hogy nem láthatták egymás arcát elég jól, de a testtartásuk és a karba fonott karok mindent elárultak. „Na, nézz oda, arra a két asszonyra, jó korán megkezdték…! – kiáltott fel a férjem.” Ez volt az, ami kiugrasztotta szememből az álmot. Hát, nem én is hasonló vagyok hozzájuk? Képes vagyok felkelni hajnalban, sötétben, hűvösben, csakhogy ígéretemhez híven ellátogathassak Ilushoz. Ki tudja, hogy akkor, ott, abban az órában annak

21

NŐK világa

a két asszonynak milyen életbevágóan fontos megbeszélnivalójuk volt? Csak ők maguk tudhatták. Virradt, mire Ilusékhoz értünk. Lajos álmosan jött elénk, hisz amint mesélte, a késő esti órákban jött haza a reptérről. „Menjünk be, hisz Ilus már vár a finom, forró, gőzölgő kávéval, és ott majd elmesélem a történetemet a hűségről. A férfihűségről.” – tette hozzá huncutkás mosollyal. És Lajos mesélni kezdett, mi pedig karba font karokkal hallgattuk a történetet. Az udvarból kakasszót hallatszott, a macskák a lábunkhoz dörgölőztek, a szobában finom kávéillat terjengett. Jencike – lendült bele a mesélésbe Lajos – szépen megkért, hogy menjek el vele a reptérre, a felesége elé, aki Amerikából kellett hogy érkezzen egy hosszabb távollét után. Mivel Jencike egy jó barát, így természetes, hogy megtettem, hisz neki nincs autója, és amit még tudni kell róla, hogy egy kissé pösze, vagy ahogyan mi mondani szoktuk: selypít. Jencike nagyon izgatott volt végig az úton, egyfolytában csak mesélt, mesélt, be nem állt a szája. Amikor megérkeztünk a reptérre, és leszállt a gép, Jencike majdnem felszállt a boldogságtól, s így szólt hozzám: „Meglátod Lajockám, hogy amikor Irmucka meglát engem, hogy fog majd círni.” Aztán – folytatta Lajos – csak annyit láttam, hogy Irmuska fehér kendőt lobogtat felénk, miközben mosolyog, Jencike pedig folyton-folyvást csak sír és sír. A történet elmesélése után a férfiak egymásra néztek, mi pedig aszszonyokul, szintén. Azt hiszem, hogy kellett volna mi is sírjunk egy kicsit a meghatottságtól.

Az öröm és a fény bennünk magunkban ,, születik, nem kívülro l jönnek. (B. Siegel)

22

Sigmond Júlia

vasalnivaló

Soha életemben nem szerettem vasalni. Amikor kicsi leány voltam, s próbáltam elsajátítani a vasalás művészetét, először csak Édesapám zsebkendőit vasaltam. Legrégibb, vasalással kapcsolatos emlékem is arról szól, hogy vasalás közben mindig megégettem az ujjamat. Azóta is az összes fájdalmak közül – melyekkel volt szerencsém megismerkedni –, a legkevésbé az égési fájdalmat viselem el. Még nem voltam tízéves, húgom kilenc, amikor Édesanyám beiratott minket egy tánciskolába. Mindenféle táncot megtanítottak nekünk. Néhány hónap elteltével következett a táncvizsga előadás. Húgom imádta, én gyűlöltem a tánciskolát. Amíg ő lázasan készülődött, boldogan öltözködött, fésülte a haját, én kibúvót kerestem. Mit tehetnék, hogy itthon maradhassak? Aztán eszembe jutott egy mentő ötlet. Vasalnivaló mindig volt! Egy nagy fonott kosárban várakoztak a kimosott, vasalásra váró ruhák. Kiválogattam Édesapám zsebkendőit, s rám egyáltalán nem

NŐK világa

23

jellemző buzgalommal, lelkesen vasalni kezdtem. Nagy igyekezetemben persze megégettem az egyik ujjamat. Hatalmas hólyag keletkezett rajta. Sírtam fájdalmamban. Az udvaron levő kúthoz rohantam, s a folyó hideg víz alá tartottam kezemet, hogy enyhítsek fájdalmamon. Szólított Édesanyám. Indulni kell a tánciskolába. Húgom már „lakkba-frakkba” pompázott, ragyogott a boldogságtól. Én pedig még fel se öltöztem. Semmiképpen sem akartam menni a tánciskolába. Sírva mutattam Édesanyámnak megégett ujjamat. De ő nem ismert irgalmat. – Miért nem vigyáztál jobban? Azonnal öltözz s gyere utánunk! Igyekezz! – tette hozzá szigorúan. Édesanyám s húgom előrementek, hogy legalább egyikünk ne késsen el. Szomorúan öltözködtem, s futottam utánuk. Szerencsémre a táncvizsga még nem kezdődött el. A párom, egy kövér és kancsi kisfiú, akivel egyik kisleány sem akart táncolni, már türelmetlenül várt. – Azt hittem, nem jössz! – ragyogott fel kövér arcocskája, amikor meglátott. Semmit sem szóltam. A megégett ujjam kegyetlenül lüktetett. A fájdalom miatt komor arccal táncoltam vele. Csak akkor kezdtem könynyezni, amikor az utolsó táncnál olyan ügyetlenül szorította meg a kezemet, hogy ujjamon a hólyag kipukkadt. Iszonyú fájdalmat éreztem! Szegény fiúcska! A nagy igyekezetben arca kipirosodott, s homlokán kis izzadságcseppek gyöngyöztek. Csodálkozva nézett rám. El nem tudta képzelni, vajon miért sírok. Aztán döbbenten nézett utánam, amikor az utolsó tánc végén szó nélkül otthagytam, s rohantam haza, hogy hideg vizbe tegyem fájó ujjamat. Édesanyám s húgom hazahozták az én diplomámat is, ami igazolta, hogy sikeresen elvégeztem a tánciskolai oktatást. A háború alatt nem vasaltunk. Az óvóhelyen nem volt vasaló. Szükség sem nagyon volt rá, hiszen néha az ivóvíz is kevés volt, nemhogy mosásra, vasalásra gondoltunk volna. Háború után újra került vasaló a házba, de mindig Édesanyám vasalt. Kifogástalanul! Én csak bámultam, hogy lehet úgy vasalni, hogy egy ránc se maradjon a kivasalt ruhán?! Aztán egyszer nekem kellett vasalnom, méghozzá egy lepedőt. Régi szép idők! Amikor még csak zsebkendőket vasaltam! Ráadásul éppen vendég érkezett, kedves unokanővérem. Erősen igyekeztem, hogy úgy vasaljak, ahogy Édesanyámtól tanultam: egy ránc se maradjon a lepedőn. – Élvezet nézni, milyen gyönyörűen vasalsz! – mondta őszinte elismeréssel unokanővérem.

24 Édesanyám csak mosolygott, s persze én sem szóltam semmit. Nem árultuk el, hogy életem első lepedőjét vasalom. Unokanővérem szavai arra ösztönöztek, hogy a lehető legtökéletesebben vasaljam ki azt a nyomorult lepedőt. Aztán a mindenféle munka közül egyedül gyűlölt vasalást is megszerettem. Megözvegyült testvérem ingeit vasalva erősen igyekeztem, hogy minél tökéletesebben végezzem ezt a munkát, hiszen sógornőm, akárcsak Édesanyám, kifogástalanul vasalt. Magam sem tudom, hogy történt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy rendesen élvezem a vasalást. Nemcsak hogy nem fáraszt vagy nem unom, de egyáltalán nem gyűlölöm. Magam is csodálkoztam rajta. Nemrég külföldön élő barátnőmnél voltam. Váratlanul el kellett mennie hazulról, valami halaszthatatlan ügyet kellett elintéznie. – Adj valami munkát, amíg oda vagy! – kértem. – Nincs semmi tennivaló! Olvass, pihenj, internetezz, amíg hazajövök – felelte. – Vasalnivaló sincs? – kérdeztem kétkedve, tudván, hogy ritka az a ház, ahol olyan rendszeresen beosztott a munka, hogy mosás után rögtön következik a vasalás, és soha sincs vasalnivaló. – Jaj, dehogy nincs! Rengeteg van! Azzal kinyitott egy szekrényt, ahol a polcokon ott volt a sok vasalnivaló. Ugyanis barátnőm mindig csak azt vasalta ki, amire éppen szüksége volt. Amíg hazaért, mindent kivasaltam. Mondanom sem kell, hogy kimondhatalanul hálás volt nekem. Mostanában a férjemmel hadakozom a „vasalnivaló” fogalmának értelmezéséről. Özvegyemberként évekig vasalatlan ingben járt. Nem is volt vasaló a házban. Szerinte a vasalás felesleges és értelmetlen luxus. Aztán megegyeztünk abban, hogy egy vasalatlan férfiing úgy néz ki, mintha a kutyák szájábál vették volna ki. No, meg egy vasalt nadrág is másképp néz ki, mint egy vasalatlan. S hogy néz ki egy zsebkendő, ha nincs kivasalva? A vendég ágyneműjét is ki kell vasalni meg az asztalterítőt is! Törölközőket meg edénytörlőket lehet használni vasalatlanul is – egyeztem bele nagylelkűen. S így most, öregkoromra, mikorra megszerettem a vasalást, egyre kevesebb a vasalnivaló.

NŐK világa

25

Benedek Enikő

a nő angyal,

ha eltörik a szárnya repül tovább... egy seprűn... mert ilyen rugalmasok vagytok... Nők, asszonyok, lányok! Kérlek kapjátok fel a fejeteket erre a megjegyzésre, mert nagyon elgondolkodtató. Előzményként csak annyit, hogy egy levelezőlistán kaptam ezt, egy olyan listán, ahol többségünk nő. A FÉRFI, aki küldte meg is jegyezte, hogy nem lesz kasszasiker ez a „bedobás”. Biztosan vitaindítónak szánta e sorokat, de sajnos a majdnem csak csajos koszorúból csupa ketten méltattuk válaszra ŐT. Lehet, hogy csak csámcsogni érdemes ezen a témán? Válaszra sem kellett volna méltatni? Szerintem nem, mivel rólunk szól, és főleg arról: hogyan látnak bennünket a FÉRFIAK. Én, aki nagy örömmel csatlakoznék egy olyan egyesülethez, amelynek célja, hogy miként védjük meg a férfiakat, és ilyen már az anyaországban hivatalosan is működik, megírtam a saját válaszomat erre a témára. Tudvalévő, hogy itthoni tájainkon is a férfiak általában hamarabb elköltöznek az élők közül, mint a nők. Hány és hány özvegyasszony él egymagában, párja nélkül magányosan. Persze, a genetika és a biológia is közrejátszik, s bármikor fejemet törhetik a szakemberek a laikus megjegyzéseimért, de most nem ez érdekel. Engem az érdekelne, hogy tényleg ilyennek látnak-e valójában a férfiak? Seprűn repülő – mondjam azt – boszorkáknak? Mert ha igen, akkor tényleg nagy baj van. Vannak pillanatok, és ezt megírtam a levelemben, amikor én is percekre, pillanatokra seprűt kellett ragadjak a száguldásomhoz, de nem azért, mert eltörött a szárnyam, hanem azért mert meghibásodott a motor. Viszontagságos időjárás, minimális látási viszonyok, másodpilóta és pótmotor nélkül, kényszerleszállást kellett végrehajtanom... egy seprűn. A szerencsés landolás után, kik fogadnak nagy szeretettel és ugrásra, segítségre készen? Na, kik? Csakis a FÉRFIAK. Ezért döntöttem úgy, ha netalán egy szép napon a szárnyam eltörik, akkor inkább zuhanjak, zuhanjak, mert tudom, hogy Isten markába fogok zuhanni.

26

ezek vagyunk mi

amikor szavak nélkül is értjük egymást…

Csak egy pillanat volt, ahogy beléptem Isten házába: a szempárok, tekintetek találkoztak. Láttam a csillogást, éreztem a meleg sugárzást, és akartam, végtelenül akartam, hogy ez az érzés egymáshoz kapcsoljon! Mert ember és közösség sorsa ettől az érzéstől függ! Nézhettem volna más irányba is, de a firtosváraljai asszonyok szeretetének varázsvilágán át, ismeretlenül, bemutatkozás és szavak nélkül, tudtam, hogy „megmaradunk.” „Ne hagyjatok hát tengnem Sőt, jertek a varázst a ti Ezen a puszta szigeten: Varázstokkal megoldani…” Keveset hallani rólunk, keveset mutatunk meg önmagunkból, de mi is, ugyanúgy, mint a többi asszonytestvérünk, végezzük mindennapi munkánkat. Dolgozunk a családért, a megmaradásért, a jobblétért – sokszor észre sem véve azt, hogy csak ezért. S megpihenve egymás társaságában, próbáljuk az élet nehéz varázslatát megfejteni. Feltenni

NŐK világa

27

a kérdéseket, megosztani a válaszokat, segíteni egymásnak. Éreztetni azt, hogy asszonysorsunk összefonódik, mert ugyanazon érzések vezérelnek, s álmainkban ugyanazon megvalósítások élnek. Csodálatos érzés volt megtapasztalni és átérezni, hogy az önmagunkra, életmódunkra, világszemléletünkre való figyelés mennyire meghatározó. Gyermeki szemmel nézni a világot – talán ez lehetne a mottója azoknak a találkozóknak, amelyeket hetente tartottunk a tél kezdetétől a tavasz érkezéséig. A szavak mit sem érnek, ha nem követik tettek. Ezt egy életen át sokszor tudomásul vehetjük. Örömmel jelentem ki, hogy nőszövetségünk megalakulásában szinte semmi szükség nem volt a szavakra, mert az érzések hívtak össze, nem kellett senkit kérlelni, unszolni, senkinek magyarázkodni. S ha bármilyen kérdésünk adódott, pártoskodás nélkül, közösen megtaláltuk rá a válaszokat. Mivel nőszövetségünk a megalakulás után kezdeti megerősödését élte, éppen ezért ebben az időszakban elsősorban önmagunk és egymás megismerésére figyeltünk. Felolvasásaink, beszélgetéseink által megtanultuk, hogy csak akkor tudunk másoknak is adni, ha szeretjük és féltjük önmagunkat. S bármilyen kicsik vagyunk, akármilyen nehézségekkel is kell szembenéznünk, Isten segítségével mégis a boldogság kell hogy sugározzon rólunk, mert édesanyák, hitvestársak vagyunk, mert egyházközségünk és faluközösségünk éltetői vagyunk. Ünnepek előtt gyermekeinkkel együtt közösen készültünk: karácsonyi falvédőket készítettünk otthonainkba, díszeket a falu karácsonyfájára, amit közösen aggattunk fel a vasárnapi iskolásokkal. Meghívtuk Balog Irma nyugdíjas tanítónőt, aki hosszú évtizedeken keresztül a falu tanítónője volt, s aki arról mesélt, hogy nőként, négy gyermek édesanyjaként akkor hogyan tudott mindenben helytállni. Három színdarabot tanultunk be, és egy sikeres kosaras bált szerveztünk, ahol vendégek és helybéliek egyaránt jól szórakoztunk. Nem vártuk üres kézzel az imahéten szolgáló vendéglelkészeket sem: termésképeket készítettünk színes paszulyból, babérlevélből, szalmavirágból. Nőszövetségünk záró ünnepségét egybekötöttük egy teaesttel, ahová meghívtuk az egész gyülekezetet. Bizalmasan tekintünk a jövőbe, várjuk a nyári nagy találkozást a többi nőtestvérünkkel, és jelképekben is erősíteni szeretnénk magunkat, csatlakozni a vándorabrosz háromszögéhez, és helyi nőszövetségi zászlót készíteni. Isten gondviselő szeretetében bízva hisszük, hogy megmaradásunkat szolgálja munkánk és minden egyes találkozásunk! A firtosváraljai nőszövetség nevében, Sipos Mónika Rebeka

28

adorjáni gyöngyvér

Májusi napsugarak Május első napjai nem bővelkedtek melegben, de mégis „májusi napsugarakról” írok. „Anyám arca csillogott a boldogságtól. Meleg szeretettel figyelte az udvaron szaladgáló unokákat. Akkor virágzott a tulipán és a nefelejcs. Május volt. Anyák napja.” Május vasárnapjain, ha nem is az elsőn, az egyházközségekben általában köszöntik az édesanyákat, nagymamákat, a „májusi napsugarakat.” A kis gyülekezeteinkben levő gyerekek – Botfaluban, Szentkirályban – szeretettel készülnek az ünnepélyre. Nézem a mosolygós arcú kis gyerekeket, akik boldogan, lopva édesanyjukra figyelnek versmondás közben. Szinte megkérdik tekintetükkel: Ugye, ma ügyes voltam, édesanyám? Mennyi öröm van az édesanyák ajkán, akik már nagymamák, de csengő hangjukkal megajándékozzák az ünneplő gyülekezetet, a többi ünneplő édesanyát. József Lenke Vargyasról újra nem ismeri a fáradtságot, a távolságot ahhoz, hogy botfalusi testvérével, Bedő Rózsikával „közmunkázzanak.” Anyák napján énekszámok csendülnek fel az imaházban, hogy a gyerekek verses összeállítását még színesebbé tegyék, a Csepregi lányok és testvérük, Jenő gitárkíséretével. József Lenkét erős unitárius hite, testvéri szeretete vezérli újra és újra a botfalusi gyülekezet tagjai közé, hogy csodás énekszámokkal ajándékozza meg a gyártelep híveit. A „májusi napsugarak” köszöntése folytatódik Szentkirályban is. Kicsiny templomunkban jó érzés látni apró és kis gyerekeket, akik virággal a kezükben érkeznek a vasárnapi istentiszteletre. Jó látni a gyerekeket, hisz azt jelenti, van élet a kis faluban, van édesanya, gyerek, s a jövő nemzedék biztosítva van. Van itt is édesanya, István Ildikó, aki énekszámaival lelkesíti, bátorítja a picinyeket. A gyerekek minden édesanyát az úrasztalán lévő virágos kosárból a tavasz legszebb virágaival ajándékoznak meg. A májusi napsugár melegen sütött mind a két egyházközségben tartott ünnepkor, s az édesanyák szíve tele volt boldogsággal, hogy láthatták kislányukat, kisfiúkat szerepelni a templomban. A „májusi napsugarak” boldogok voltak, hogy apró sugarakkal tudták melengetni a földet, és a sugarak is tele voltak szeretettel. Isten éltesse az édesanyákat!

NŐK világa

29

Fârţu ibolya

Kénosban jártunk

Még sosem jártam ebben a domoldalon álló, kicsi faluban, melyet a gyümölcsfák annyira eltakarnak az utazó szeme elől, hogy nem látszik más, csak a kiemelkedő, hívogató templom karcsú fehér tornya. Így nagyon megörvendtem, amikor május elején megkaptam a Nőszövetség meghívóját, mely köri találkozóra szólt Kénosba. Kissé hamarabb érkeztünk, így volt időm szétnézni. Utcái keskenyek, tekervényesek, a templomtól indulnak és a domboldal felé tartanak. Most már értem a viccet a degenyeges eltévedéséről. A kultúrházban terített asztal mellett ismerkedtünk az új küldöttekkel, és találkoztunk a régi ismerősökkel. A templomban megcsodáltuk a szószéket, az orgonát és a Nyitrainé Deák Berta által festett padelőket. A program változatos volt, az előadások érdekesek, a szervezés kitűnő. Köszönet a helyi nőszövetség tagjainak, az UNIFEM vezetőségének, a tiszteletes asszonynak és nem utolsó sorban a humoros kedvű helyi lelkésznek. Nekem külön öröm volt, hogy újra körünkben üdvözölhettük Asztalos Klárát, az UNOSZ elnökét. Egy kiadós finom ebéd után elbúcsúztunk Kénosi Sándor Pál és Tőzsér János falujától. Viszontlátásra, Kénos!

30

szülok iskolája

Paskucz viola

Hagyomány született: Unokatestvér találkozó 2011 A régi családok népesebbek voltak. Anyai nagyszüleim 6 gyermeket neveltek fel. Mikor egy háromszéki kis faluból Kolozsvárra költöztek, már volt két gyermekük, a 4 kisebb itt született. Ötön családot alapítottak (a legfiatalabb odamaradt a világháborúban), gyermekeik születtek, nagyszüleinknek 15 unokája volt – mi, az unokatestvérek. A nagyszülők és a szüleink rendre meghaltak, mi pedig aztán szétszéledtünk – nem a világban – „csak” Európában. Mára tízen maradtunk. Svédország, Svájc, Magyarország és Erdély különböző helységeiben lakunk. A rohanó világban nem volt időnk tartani a kapcsolatot, és 10 évvel ezelőtt egy véletlen találkozáskor rájöttünk, hogy milyen keveset tudunk egymásról: a legközelebbi rokonainkról. Akkor vetődött fel egy „unokatestvér-találkozó” megszervezése, és 2002-ben találkoztunk először mind egy kalotaszegi kis faluban, ahol 3 napra kibéreltünk egy panziót. Csodálatos volt a viszontlátás. Voltak olyanok, akik 25–30 éve nem látták egymást. Most már mindegyikünk családos, gyermekekkel, unokákkal. Sokat beszélgettünk, jól éreztük magunkat együtt. Elhatároztuk, hogy a találkozót három évenként megismételjük. Ebben az évben, június elején kerül sor a negyedik találkozóra. Arra gondolva, hogy már lassan mi is kiöregszünk, kihullunk a csapatból, és szükség lesz azokra, akik tovább viszik a családi összetartozást, meghív-

NŐK világa

31

tuk gyermekeinket is, családjaikkal együtt. Összesen 25-en jöttünk öszsze, ugyanott, ahol először: a legidősebb 77, a legfiatalabb 3 éves volt. Ennek a találkozónak témája is volt: családi anekdoták, történetek, emlékezések. Az idő megszépíti az emlékeket. Már nemcsak szomorúsággal, hanem derűvel is tudunk visszagondolni a múltba, tudunk nevetni régi történeteken, elszólásokon, olyanokon, amelyek talán csak számunkra érthetőek. Nagyszerű volt az együttlét – még az idő is kedvezett: azelőtt és utána is hűvös volt, sokat esett az eső, a találkozó három napján viszont hétágra sütött a nap. Péntek délután érkeztünk rendre, s miután megkerestük a szobáinkat és kiörvendtük magunkat, közös vacsora következett. Az csak hab volt a tortán (a szó szoros értelmében is), hogy két születésnapot is megünnepelhettünk, persze az unokák fújták el a gyertyát a tortákon! A meglepetés még csak azután következett: élő zene húzta a talpalávalót, és mindenki táncra perdült, korkülönbség nélkül! Másnap mégis szinte mindenki korán kelt, jól esett napon sütkérezni, egy kávé mellett folytatni a tegnap megkezdett beszélgetéseket, hiszen annyi mondanivalónk volt… Utána közös sétára indultunk, meglátogattuk a falu melletti dombon épült, szépen karbantartott műemléktemplomot, és magunkban imádkoztunk, hálát adva a Jó Istennek, hogy mind együtt lehetünk. Ebédre értünk haza, és a jól megérdemelt délutáni pihenés után pontosan 6 órakor mindenki ünneplőbe öltözve gyűlt össze, hogy koccintsunk a találkozás örömére, átadjuk apró ajándékainkat, elkészítsük emlékül a hagyományos csoportképet (ha jól megnézzük a 2002-ben készültet és a mostanit, bizony látszik hogy mennyit öregedtünk 10 év alatt, de látszanak az unokák is, akik azóta születtek!). Mindenki megkapta egy kis mappában az eddig összegyűjtött családi történeteket, és megfogadtuk, hogy a következő találkozóig annyit fogunk összegyűjteni, hogy könyv legyen belőle. Megkérdeztük a fiatalokat is, hogy mit jelentett nekik a találkozó, és őszintén mondták mind, hogy nagy élmény volt. Most már megnyugodhattunk, hogy lesz, aki folytassa, átvegye tőlünk a stafétabotot. Három nap alatt volt időnk mindent megbeszélni, négyszemközt vagy kisebb csoportokban is. Mindegyikünk őszintén mesélt magáról, családjáról, örömeiről, sikereiről, gondjairól. Volt idő felszabadultan játszani különböző ügyességi játékokat, és még nem is csodálkoztunk, hogy az unokák sokszor ügyesebbek voltak, nemcsak a nagyszülőknél, de a saját szüleiknél is. Ez bizonyítja, hogy van utánpótlás!

32 Vasárnap délután indult haza a társaság, s előtte Kolozsváron még tettünk egy sétát a Házsongárdi temetőben. Virágot vittünk a nagyszülők, szülők, meghalt unokatestvéreink sírjára, akik itt vannak eltemetve, és emlékeztünk azokra, akik máshol nyugszanak. Egy utolsó csoportkép készült még, aztán megöleltük egymást, és mindenki elindult haza. Miért írtam meg mindezt a Nők Világa olvasóinak, hiszen személyes, csak a családunkat érintő dolgokról volt szó? Azért, mert ezek a találkozók rádöbbentettek arra, hogy a baráti, munkatársi, felekezeti vagy éppen politikai összetartozás mellett milyen fontos a családi kötelék is. Az őseink emléke, rokonaink hűsége, gyermekeink szeretete, ragaszkodása, talán jobb emberré tehet mindenkit.

Gondoljunk rá szüntelenül, hogy a mai nap csak egyszer van itt és soha többet vissza nem tér. Ezzel szemben azzal áltatjuk magunkat, hogy holnap visszatér, pedig más a holnapi nap: az is egyetlen egyszer jön fel. (Schopenhauer)

NŐK világa

33

testi-lelki egészségünk Dr. andorkó Orsolya

amikor túl sok a víz A nyár beköszöntével gyakran tapasztaljuk, hogy nehéz a lábunk, esetleg még az is előfordulhat, hogy láthatóan megduzzad a boka vagy az egész lábszár. Ennek a jelenségnek az oka a vizenyősödés, orvosi szakkifejezéssel ezt ödémának nevezzük. Ez görög eredetű szó, jelentése: duzzanat. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot megértsük, ismernünk kell a szervezetünk vízháztartásának „szereplőit” és néhány sajátos helyzetet, amely kedvez a vizenyők kialakulásának. Szervezetünk kb. 60-70%-át víz alkotja. Ennek a megoszlása a következő: 15% extracellulárisan (sejten kívül, kötőszövetekben), 35-45% intracellulárisan (sejtekben) és 5–10% az érpályában található. A vizenyő ezen arányok eltolódását, elsősorban a kötőszöveti (interszticiális) térben történő felszaporodását jelenti. Az érpálya artériákból (osztóér), vénákból ( gyűjtőér) és nyirokerekből áll. Egy keringési ciklus során a szív felől érkező artériás vér ellátja a szervezetünket oxigénnel, glukózzal és más tápanyaggal: ezek „leadása” a kapillárishálózaton keresztül történik. A vénák is hasonló kapillárishálózatból jönnek létre: ezek „szedik össze” a széndioxidot és más anyagcsere-végtermékeket, salakanyagokat a sejtektől, majd a szív felé továbbítják, ahonnan a tüdőbe jut ez a vér, és leadódik a széndioxid, helyébe pedig oxigén épül a vörösvérsejtjeinkbe. A nyirokkeringés ugyanazt az utat követi, mint a vénás, és tulajdonképpen a salakanyagok (anyagcsere-végtermékek) szállításának útja. A fő nyirokvezeték a mellkas szintjén egyesül a nagy gyűjtőerekkel. A vizenyőképződés okai tehát a fentiek ismeretében a hajszálerek fokozott áteresztőképessége, a megnövekedett hajszáleres nyomás (ami mintegy kipréseli az érpályából a plazmát), a nyirokkeringés veleszületett vagy szerzett hiányosságai. A vízháztartás szabályozásában a vese is központi szerepet tölt be: a szervezet szükségletei szerint tartja vissza és választja ki a vizet és ásvá-

34 nyi anyagokat, főleg a nátrium-kálium egyensúlyának fenntartása által. A vesében termelődő reninnek és angiotenzinnek vérnyomásemelő és folyadékvissztartó hatásai vannak. Újonnan azonosítottak egy, a szívizomban termelődő, sóürítő és vízhajtó hatású fehérjét, az ANP-t (atrial natriuretic peptide). Amikor a szívüregekben megnő a nyomás (magas vérnyomásban vagy szívelégtelenségben), működésbe lép ez a fehérje, de a teljes hatásmechanizmusa még nem ismert. Ha pl. a vese sót tart viszsza, a vérnyomásemelkedés révén a hajszálerekben is megnő a nyomás, ezáltal az áteresztőképesség megnő, kialakul az ödéma. A vér összetételének a megváltozása, pontosabban a fehérjetartalmának a csökkenése is vizenyőt okoz. Bizonyos hormonok, pl. a női nemi hormonok egyike, az ösztradiol is vízretenciót okoz. Az agyalapi mirigy hormonja, az antidiuretikus hormon túltermelődése is hasonló hatású. Sok gyógyszer, elsősorban a hormonok, a szteroidszármazékok, gyulladáscsökkentők okoznak ödémákat. Gyakori ödémák a szív-, vese, májeredetűek, a visszérbetegséget kísérőek, valamint az élettani (fiziológiás) vizenyők. A szív eredetű ödéma szívelégtelenségben jelentkezik. A szívelégtelenség tulajdonképpen a pumpafunkció romlását jelenti: a vértérfogat nagy része a vénákban pang. Megnő a hidrosztatikai nyomás, ami a növeli a vénafal áteresztőképességét: a szövetközti tér ödémás lesz. Ez egy ún. perifériás ödéma – lábszáron alakul ki, fekvő betegnél pedig a keresztcsonttájékon. Pihenésre eltűnik, majd a szívbetegség súlyosbodásával állandósul. Sajátos formája a tüdőödéma. Ez esetben nem mindig szükséges, hogy szívelégtelenség álljon fenn. Kiváltó oka lehet egy brutális vérnyomáskiugrás, ami átmenetileg ún. balkamra-elégtelenséget okoz (enyhe szívelégtelenség). Ritkábban mérgező anyagok belélegzése is kiváltja, pl. növényvédő szerek (ha nem használunk védőmaszkot!), benzingőz (autószerelők!), hirtelen megrészegedés, kábítószer-túladagolás (pl. kokain, amfetamin, extasy, amelyek erősem megemelik a vérnyomást), veseelégtelenség, 1500–2000 m tengerszint feletti magasságon való, alkalmazkodás nélküli tartózkodás, de terhességi komplikációknak is része. Alapja a tüdőben fennálló vénás pangás, ami a már ismertetett módon növeli a nyomást a hajszálerekben, és így a tüdő léghólyagocskáit szabályszerűen elárasztja a folyadék: ez tulajdonképpen a vérplazma, amely nem tartalmaz alakos elemeket (vörösvérsejt, fehérvérsejt, vérlemezke). Kezelés hiányában a tüdővizenyő fulladásos halált okoz. A veseeredetű vizenyő alapja a fokozott sóvisszatartás és az ezzel társuló folyadékretenció. Mindenki számára ismert tény, hogy a nátriumklorid (= konyhasó) „vonzza” a vizet. A beteg vese képtelen a fölösleges só és víz kiválasztására. Jellegzetesen az arc, szemhéj, kézfej,

NŐK világa

35

lábszár dagad meg – puha, sápadt ödéma, megtartja az ujjbenyomatot. Nem tűnik el a nap folyamán, de valamelyest enyhül. A májeredetű ödéma eredete összetett . Elsősorban az ascitesről („hasvízkór”) kell említést tenni. Leggyakoribb oka a májzsugor (cirózis), de hasüregi tumorok, áttétek, béltuberkulózis, valamint egyes vesebetegségek is okozhatják. A cirotikus májban vénás pangás áll fenn: a működőképes májsejtek helyét elfoglaló, kemény, rostos kötőszövet összepréseli a vénákat és a társuló nyirokkeringési zavar miatt a máj felszínére „szivárog fel” a folyadék, majd betölti az egész hasüreget, és még a mellhártyára is kiterjedhet. Mennyisége elérheti a 10 litert is. Súlyosbítja a helyzetet a hepatorenális szindróma: az ascites összenyomja a veseartériákat, ami a vese vérellátását drasztikusan csökkenti. Ilyenkor a vese „riadót fúj”: érzékeli a csökkent vértérfogatot és a renin-angiotenzin rendszer aktiválódik. Az eredmény fokozott só- és vízvisszatartás, tehát kialakul egy ördögi kör. Perifériás vizenyők is jellemzőek: elsősorban a beteg máj fehérjeszintézisének hiányosságai révén. A visszérbetegség kapcsán fellépő lábszárödéma alapja a vénás billentyűk elégtelensége, ami legtöbbször örökletes. Pihentetésre megszűnik. A szív felé tartó vér a gravitáció ellen haladna, de a gyenge billentyű miatt „visszazuhan”: pangás alakul ki, kitágul a vénafal, és kiáramlás történik az érpályából. Szinte mindig a nyirokkeringés károsodik: indurált, kemény lesz a vizenyő, pihenésre sem szűnik meg. Az élettani, azaz bizonyos értelemben normálisnak tekinthető vizenyők pl. a hosszas lábon állás miatt kialakulók, illetve a terhesség utolsó hónapjában fellépő lábszárduzzanat. Ezek pihentetésre megszűnnek. Minden más vizenyő kóros. Ritkább ödéma a nőknél előforduló, a menstruációt megelőző 7–10 napon, hormonális alapon fellépő fokozott vízretenció. Nem tekinthető kórosnak, ha a súlygyarapodás nem haladja meg a 2 kg-ot és a havi vérzés után visszaáll a testsúly. Éhezés, főleg fehérjehiányos táplálkozás miatt is vizenyő alakul ki. Elhízottaknál a láb vénás keringése túl van terhelve, akadályozott a vér visszatérése. Az indokolatlan vízhajtó használata miatti ödémákat főleg a „baráti jó tanácsra” szedett diuretikumok okozzák. Sportolók is visszaélnek ezzel: már 1–2 kg súlycsökkenés más súlykategóriába sorolja a tornászt vagy birkózót, tisztességtelen előnyhöz juttatva. Ezen szerek használata a doppingteszttel kimutatható. Ha valakinél gyakran alakul ki ödéma, valamint pihenésre nem tűnik el, tisztázni kell az okát. Senkinek nem ajánlatos vízhajtókkal kezelnie magát, mielőtt nem vizsgálták ki. Az ödémák keletkezésének összefüggéseit ismertetni kell a pácienssel, hogy közreműködjön a kezelésben, amely legtöbbször eléggé összetett (életmód, gyógyszer és más segédeszközök).

36

Zsakó Erzsébet

Fiatalok is olvashatják Életünk különböző szakaszaiban más és más feladatokkal kerülünk szembe, különböző elvárásokkal találkozunk, stressz-helyzeteket kell megoldanunk, és előfordul, hogy „elvesztjük a fejünket”, kapkodunk, és halálosan fáradtnak érezzük magunkat. Ilyenkor a mindennapos feladataink is tehernek tűnnek. Ráadásul idős korban feledékenyek is leszünk, és nyomaszt, hogy valamit elfelejtünk, hogy valamit nem találunk. Sokat tudunk könnyíteni ezeken a gondokon, ha megpróbáljuk a rendszeres mindennapi tevékenységeinket – a rutinfeladatokat – jól megszervezni. Ebben segítséget adhat a munkaszervezés tudománya, az ergonómia. Nagyon sok, állandóan ismétlődő mozdulatsor fordul elő mindennapi munkánkban, amelyeket érdemes alaposan átgondolni és megtervezni. Ehhez néhány alapismeretet szeretnék megosztani a kedves olvasókkal. • Az emberi test szimmetrikus, bal és jobb oldala kiegészíti egymást: sokkal kevésbé fárasztó a munka, ha mindkét kezünket foglalkoztatjuk. • A háztartási munka sokoldalú, változatos, de felosztható szakaszokra: a főzésnél vannak előkészítő munkák (az anyagok előkészítése, tisztítása, darabolása), következik az alaptevékenység: a főzés, ízesítés, majd végül a tálalás és az eltakarítás (mosogatás stb.). Jó, ha ezeket el tudjuk határolni konyhánkban és minden szakaszhoz oda tudjuk helyezni kézügybe a „kellékeket” (szerszámokat, fűszereket, szemétgyűjtőket). • A hobbi-tevékenységeknek (olvasásnak, tévézésnek, számítógépezésnek, varrásnak, kézimunkának) is kialakíthatunk sarkokat a szobákban, ahol minden kellék ott maradhat a helyén, kezünk ügyében. Itt sem árt egy-egy kis szemétgyűjtő dobozkát elhelyezni. • A mindennapi tisztálkodás, öltözködés is kevesebb időt vesz igénybe, ha este levetkőzéskor úgy akasztjuk fogasra a levetett

37

NŐK világa

holmit, hogy reggel könnyen fel tudjuk venni, ne akkor keressük, hogy ki kell-e fordítani, hol az eleje, háta stb. Jó megjegyezni, hány szakaszból áll a kötelező reggeli tisztálkodás (alsó-, felső mosdás, fogmosás, fésülködés stb.) és végigsorolni, hogy mindent elintéztünk-e? • Ha vannak olyan tevékenységeink, amelyeket másodnaponként kell elvégeznünk (szobanövényeink öntözése, egyes gyógyszerek bevevése) keressünk hozzá egy olyan állandó tevékenységet, amihez köthetjük. Például én minden reggel a bevetett ágyamra néhány díszpárnát helyezek, s ezt mindig ugyanolyan sorrendben teszem, pl. balról jobbra haladva. Este, amikor öszszeszedem, ugyanebben a sorrendben szedem össze, ezzel automatikusan felcserélődik a sorrendjük, felülre az kerül, ami jobb oldalt volt, reggel meg ez kerül balra.... Így a bal szélen lévő párna mintája megmutatja nekem, hogy éppen „öntöző-napom” van-e? Ezek természetesen csak egy-egy kis példák arra, hogyan lehet egyes dolgokat megjegyezni. Azért nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy ezek nagyon biztos módszerek. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy rajtunk áll, hogyan találunk olyan támpontokat, amivel mindennapi életünket megkönnyíthetjük. A legfontosabb mégis az, hogy ha mindemellett el-elfelejtünk valamit, ne mérgelődjünk, fogjuk fel humorosan, és nevessük ki magunkat: jaj, de buta lettél öregségedre!

,, Hihetetlen, mennyi ero t kölcsönözhet a lélek a testnek. (Humboldt)

38

versajándék

Fohász Ha magunkra vagyunk, Jó Atyánk, légy velünk… Hozzád imádkozunk, Ha reggel felkelünk. Egész napi munkánk Irányítsad, kérünk. Köszönetet mondunk, Ha este lefekszünk. Gyógyítsd a beteget, Karold fel az árvát, Lásd meg az özvegyet, Enyhítsd a magányát. Adj erőt idősnek, Segítsd a fiatalt. Adjál a világnak Békét és nyugalmat. Áldd meg életünket, Legyél útmutatónk. Tartsd meg a hitünket Hogy hozzád eljussunk. Dakó Ilona

39

NŐK világa

,,

syabadido

adorjáni gyöngyvér

vakáció

Édesanyám! Egy hét múlva vakációra jövünk, és akkor mi is megyünk nyaralni? – így érdeklődött kedves ismerősöm kislánya az anyukától, az iskolából hazaérkezve. Egy kislány számára ezt jelenti a nagybetűs VAKÁCIÓ: ha együtt a szülőkkel elmennek akár a tengerre, akár a hegyekbe. Valóban, ezt a kérést hallva elgondolkoztam, ha megkérdezném asszonytársaimat, mit jelent számukra a vakáció, vajon mit válaszolnának?

40 Talán, rögtön a kánikulára gondolunk, lenge öltözetben billegő lányokra, fiatal mamákra, akik árnyékot keresnek, vagy éppen merészebben kivágott nyári blúzba öltözött közép-korosztályra, akik azt tartják: nekem is melegem van, és még ezen a nyáron megengedhetem magamnak ezt a dekoltázst. Egy pár napos nyaralásra készülünk. Lóhalálában vesszük elő bőröndünket, és a család minden tagjának ruhákat készítünk elő. Aggódva kerül elő a fürdőruhánk vagy más nyári ruhánk: vajon nem híztunk ki belőle? Vajon megfelel még a divatnak? És mennyi gond..., de mind mi kell hogy megoldjuk. Az ablakban a virágokat jól meg kell locsolni, a gazdaságot valakire rábízni, a csirkék, a kutyus papáját megmutatni a pár napos segítségnek. Nemsokára indulni kell, ja, persze még szendvicset is el kell készíteni... S persze, mindent mi, nők teszünk, arra gondolva, majd ott kipihenjük magunkat. Szóval, kedves vakációzó asszonyok! Számomra az a Vakáció, ha bár egy hétre letesszük köténykéinket, megfeledkezünk a mosogatásról, azaz nem vagyunk otthon. Aztán asztalunkhoz jönnek és megkérdik: mit tetszik kérni? A fagyin, sörön kívül még tetszik parancsolni valamit? Csak egy hét, pár nap elegendő, hogy azt mondjuk: jól kipihentük magunkat, kezdhetjük a munkát! Valóban, a vakáció csak most kezdődik! S közben ki-ki kezébe veszi a VAKÁCIÓS füzetecskét... Milyen jó, hogy megszületett a negyedik füzetecske! Jó ötlet volt. Vakációban is vannak események egyházközségeinkben, amit érdemes megírni. Szervezzünk közös kirándulásokat, vagy akár fogadjuk szeretettel testvérgyülekezeteink vendégeit, esetleg keressük fel egyedülálló öregjeinket délutánonként, s kérdezzük meg, mivel tölti napjait? Természetesen, ha lehet, egy pár napra töltsünk igazi vakációt, lezser programmal. Jó vakációzást kívánok minden kedves olvasónak! Ősszel kipihenve, frissen találkozunk. Vakációs hangulat, dolgozni bizony nem szabad, mert aki azt megteszi, az őszi munkát fáradtan kezdi!

NŐK világa

41

Blénessy Jolán

Nyári programajánló kirándulás A székelyudvarhelyi belvárosi nőszövetség minden évben két kirándulást szervez az érdeklődő idős egyháztagoknak. Június hónapban egy rövidebb útvonalat szervezünk, amelyen fő hangsúlyt kap a közösségi szórakozás és ismerkedés mellett a gyógynövénygyűjtés és a védett növényeink megismertetése. Júliusban egy hosszabb kirándulást szervezünk, melynek célja, hogy megismerkedjünk Erdély szép tájegységeivel, városaival. A múlt évben bejárt útvonalat mindenki figyelmébe ajánljuk. Kirándulásunk útvonala a következő volt: Gyilkos-tó, Békás-szoros, Piatra Neamti, Gyímesbükk, Csíkszereda. A Gyilkos-tónál elfogyasztott reggeli után gyalogosan megtekintettük a csodás Békás-szorost. Már többen láttuk ezt a természeti csodát, de mindig elbűvöl látványával és szépségével. A séta után ismét autóbuszra szálltunk, és a moldovai tájak felé tartottunk. Megtekintettük a Pangarati görög keleti kolostort, ahol a házigazda pópa nagyon szívélyesen elkalauzolt bennünket, és elmondta kolostoruk és egyházuk rövid történetét. Mindenkit elbűvölt az újonnan épített kolostor, a példás rend és a jó gazdasági szervezettség. Ezután a vízi erőmű felé tartottunk, itt is szép látnivalókban volt részünk. Városnézés következett, megismerkedtünk Piatra Neamti főterével, ebédelés és fagyizás után estére érkeztünk az ezeréves határhoz a Gyímesekbe. Megmásztuk a meredek lépcsőket a várrom tetejére, megtekintettük az újonnan épített kápolnát, és láttuk, hogyan állítanak emléket az ezeréves határnál. Itt megkoszorúztuk a hősök emlékére állított táblát, és elénekeltük a „Halló, magyar” kezdetű éneket. Birki Juci néni szép verset mondott Deáki tanár úr tartalmas ismertetője után. Jól esett a vacsora a panzióban, és a gyimesi táncok nagyon jó hangulatot biztosítottak. Késő estére nótaszóval érkeztünk haza. Hosszú kirándulás volt, de szívesen ajánljuk minden nőszövetség figyelmébe, akik még nem jártak ezen az útvonalon. Csodálatos nyarat és élménydús kirándulásokat kívánunk midannyiotoknak.

42

Paskucz viola Dimény Csilla

aranyosszéki unitárius műemléktemplomok Tavaly nyáron a Nyárád menti unitárius műemléktemplomok megtekintését javasoltuk lapunkban. Idén az aranyosszéki műemléktemplomok látogatását szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani. Ezen a vidéken, például Kolozsvárról indulva közelíthetők meg, és egyetlen nap alatt bejárhatók azok az unitárius templomok, amelyek építészi, régészeti, művészettörténeti, egyháztörténeti szempontból, de egyszerűen szépségükkel is felhívják magukra a figyelmet.

Mészkő

Tordától 8 km-re, délnyugatra, a Tordai-hasadék keleti bejáratától 2,5 km-re, az Aranyos folyó bal partján fekszik. Unitárius temploma a XIII. századból származik, de többször átépítették, legutóbb 1931-ben Debreczeni László tervei alapján. A múlt század harmincas éveiben Mészkőn szolgált Balázs Ferenc unitárius lelkész, író, népnevelő (1901–1937). Legismertebb művei: Bejárom a kerek világot, A rög alatt.. Sírja a falu temetőjében, emlékszobra a templom kertjében van. A mészkői unitárius templom

NŐK világa

43

Szind

Tordától nyugatra, a Tordaihasadék keleti bejáratánál, a 3-as autópálya mellett fekszik. Első írásos említése 1176-ból maradt fenn Zind néven. A rómaiak az itt bányászott mészkőből és alabástromból építették a mai Torda helyén Potaissa városát. A kőbánya közelében római kori települést tártak föl. Az unitárius templom a 13. században épült, eredetileg román stílusban. A szindi unitárius templom

alsófelsőszentmihály

A Nyugati-szigethegység keleti lábánál, az Aranyos folyó bal partján terül el, Tordától 5 km-re. Az alsófelsőszentmihályi gyülekezet egyike a legrégebbi unitárius közösségeknek. Bizonyíték erre, hogy Dávid Ferenc belső munkatársa, Basilius István Alsófelsőszentmihály első lelkésze volt. Itt szolgált Brassai Sámuel édesapja is 1827–1837 között. Az unitárius templom a XVII. század második feléből származik. Az 1800-as években alakították nagyobbra, a torony 1816–1819 között épült. Az alsófelsőszentmihályi unitárius templom

44

várfalva

Várfalva az Aranyos folyó völgyében fekszik. Nevét Árpád kori földváráról kapta. A vár elődjét a rómaiak építették a közeli aranybányák védelmére. Régészeti feltárás itt nem történt, de Árpád kori pénzeket s egyéb leleteket találtak a nagyméretű ovális földvár területén. A vár valószínűleg a tatárjárás során pusztult el. Várfalva unitárius temploma 1300 körül épült román stílusban, később gótikussá alakították. Magas lőréses várfallal vették körül, de az 1661. évi ostromot nem állta ki, később felújították. A várfalvi unitárius templom

Kövend

Aranyosszéki falu, Várfalva községhez tartozik. Tordától két úton lehet megközelíteni, mindkettő gondozott, köves út. Az E 60-as országúton, a Torda–Nagyenyed közötti, bágyoni letérő felől érkezve 15 km-re fekszik Tordától, az Alsófelsőszentmihály–Sinfalva– Várfalva műút felől közelítve 18 km-re található a várostól. Mindkét irányból 4–4 km-es a faluba vezető köves út. A falu első írásos említése 1291A kövendi unitárius templom ből származik Kuend név alatt. Unitárius temploma a 13. században épült, később gótikus stílusban átépítették. A templomot kettős várfal vette körül, amelynek mára csak az alapjai maradtak fenn. A falak megszenvedték a tatárok ostromát és Ali basa 1661. évi hadjáratának pusztításait, amikor a templomerődöt elfoglalták és felgyújtották. Később a labancok égették fel.

45

NŐK világa

Bágyon

A falu Tordától 10 km-re délre, a Keresztesmező nyugati felében, a Bágyoni-patak mellett települt. Unitárius temploma középkori eredetű, 1595-ben felújították, 1746-ban újjáépítették. Egykor védőfal övezte. Tornya 1673-ban, hajója 1803-ban épült. A bágyoni unitárius templom A bágyoni unitárius templom szószéke A fenti unitárius templomokat leghitelesebben az illető egyházközségek lelkészei mutathatják be, akik szívesen fogadják az odalátogatókat. Ajánlatos az időpontot előzetesen egyeztetni. Az elérhetőségük megtalálható az unitárius zsebnaptárban, illetve az egyházi honlapon: www.unitarius.org. Egy utolsó megjegyzés: Tordáról vagy akár Kolozsvárról indulva egy nap alatt bejárhatók ezek a templomok, de érdemes többet is időzni ezen a vidéken. Kolozsváron rengeteg látnivaló van, de az unitáriusoknak illik legalább a belvárosi unitárius templomot meglátogatni. Ha az utazás több napig tart, feltétlenül útba kell ejteni Torockót és Torockószentgyörgyöt. Híres unitárius falvak, bár templomaik nem szerepelnek a hivatalos műemlékjegyzékben, koruk és építészeti jellegzetességeik alapján igényt tarthatnak a látogatók érdeklődésére. A Székelykő látványa, a torockószentgyörgyi vár, és nem utolsó sorban Brassai Sámuel szülőháza maradandó élményt nyújtanak. Tudomásunk szerint kényelmes szálláshelyek is vannak ezen a vidéken, erről is lehet tudakozódni a világhálón.

46

fo zo cske

Muffin-receptek

Muffin és muffin között óriási eltérések lehetnek. Alapvetően kétféle muffint különböztetünk meg: az egyik az angol muffin, amely nem más, mint egy kelt tésztából készült teasütemény, a másik a klasszikus északamerikai muffin, amelyet sütőporral vagy szódabikarbónával készítenek. Ezek kis, zamatos, kevert tésztájú sütemények. Az igazi muffin laza állagú, a belseje pedig lágy. A muffinsütő edényüzletekben nálunk is kapható, 12 darab sütésére alkalmas formában sütjük, amelynek mélyedéseit jól ki kell zsírozni, vagy erre a célra gyártott sütőpapírral bélelni. Ha fél adagot készítünk, az üresen maradt üregeket töltsük meg vízzel, a magas páratartalom ugyanis lazává és könnyűvé teszi sütés közben a tésztát. A sütési idő kb. 20–30 perc. Egy fogpiszkáló segítségével megállapítható (ha a tészta nem ragad a fogpiszkálóra), hogy elkészültek-e már a muffinok. A következőkben két érdekes muffin-receptet ajánlunk olvasóink figyelmébe.

47

NŐK világa

Céklás-csokis muffin

Hozzávalók 12 darabhoz: 1 pohár = 250 ml (1/4 liter) ľ pohár finomliszt, ľ teáskanál szódabikárbóna, 1 csipet só, ľ pohár cukor, 2 tojás, Ľ pohár olaj, ľ pohár reszelt cékla, ˝ tábla keserű csokoládé, 1 csomag vaníliás cukor Elkészítés: 1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Kizsírozzuk a sütőformát vagy belehelyezzük a sütőpapír formákat. 2. Vízgőz felett olvasztjuk fel a csokoládét. A lisztet összekeverjük a sóval és a szódabikarbónával. 3. Egy másik edényben felverjük a tojásokat, hozzáadjuk a cukrot és olajat, és habverővel keverjük kb. 2 percig. Hozzáadjuk a megfőzött és lereszelt céklát, az olvasztott csokoládét és a vaníliás cukrot. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, és könnyedén összedolgozzuk. 4. A tésztát a sütőformába adagoljuk, és 20–25 percig sütjük. Mikor elkészült, hagyjuk még 5–10 percig a formában pihenni.

Meggyes-mákos muffin

Hozzávalók 12 darabhoz: 3 dkg darált mák, 3,2 dl tej, 28 dkg finomliszt, 3 teáskanál sütőpor, 1 citrom vagy narancs lereszelt héja, 1 tojás, 14 dkg cukor, 0,8 dl olaj vagy 12,5 dkg puha vaj vagy margarin, 1 evőkanál frissen facsart citrom- vagy narancslé, 14 dkg meggy A díszítéshez: 15 dkg porcukor, 1 teáskanál reszelt citrom vagy narancs héja, 2-3 evőkanál citrom- vagy narancslé. 1 csomag vaníliás cukor. Elkészítés: 1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Kizsírozzuk a sütőformát vagy belehelyezzük a sütőpapír formákat. 2. A mákot a tejjel egy kisebb tálban összekeverjük és kb. 10 percre félretesszük. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a citrom- vagy narancshéjjal. Egy másik edényben felverjük a tojást, hozzáadjuk a cukrot, a zsiradékot, citrom- vagy narancslét. Hozzáadjuk a mákos tejet, a magozott meggyet, majd egybedolgozzuk a lisztes keverékkel. 3. A tésztát a sütőformába adagoljuk, és 20–25 percig sütjük. Mikor elkészült, hagyjuk még 5–10 percig a formában pihenni, majd vegyük ki és hagyjuk kihűlni. 4. A díszítéshez a porcukorból, citrom- vagy narancshéjból, a gyümölcsléből és a vaníliás cukorból fényes, sima öntetet keverünk, majd a muffinok tetejét egyenként belemártjuk. Jó étvágyat!

48

hirdetés

Nőszövetségünk tagjainak szíves tudomására hozzuk a következőket: 1. Az UNOSZ 2011. évi közgyűlését és konferenciáját folyó év augusztus 27-én a nagyszebeni református templomban tartjuk reggel 9 órai kezdettel. A konferencia témája: Egyház és nőszövetség szórványban. A programot és a tudnivalókat a meghívóban közöljük. 2. Az UNOSZ 2012. évi közgyűlését és konferenciáját jövő év októberében Marosvásárhelyen tartjuk az ott megrendezésre kerülő nemzetközi nőkonferencia keretében. Erről bővebben az idei nagyszebeni közgyűlésünkön tartunk tájékoztatót.