Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz Intézet
Kolostor a karszton; Tanösvény tervezet Martonyi és Dobódél között a Szalonnaihegységben
Szakdolgozat
Készítette: Spisák Dóra Földrajz alapszakos (BSc) hallgató Konzulens: Dr. Hevesi Attila Egyetemi tanár
Miskolc 2013
1
2
3
Eredetiségi nyilatkozat "Alulírott Spisák Dóra, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy ezt a diplomatervet / szakdolgozatot meg nem engedett segítség nélkül, saját magam készítettem, és a diplomatervben csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem."
Miskolc, 2013. 11. 25.
...................................................... a hallgató aláírása
4
Tartalomjegyzék I. Összefoglalás ....................................................................................................................... 6 Summary................................................................................................................................. 7 II. Bevezetés ............................................................................................................................ 8 Kutatástörténeti áttekintés ............................................................................................................ 9 Kutatási módszerek ........................................................................................................................ 9 III. Természetföldrajzi áttekintés ............................................................................................ 10 A vizsgált terület elhelyezkedése ................................................................................................. 10 A Szalonnai-karszt szerkezete és kőzetfelépítése ........................................................................ 11 Éghajlat ......................................................................................................................................... 14 Növény és állatvilág...................................................................................................................... 14 Talajok .......................................................................................................................................... 18 Vízrajz ........................................................................................................................................... 19 A karsztok és a karsztosodás ........................................................................................................ 21 A Szalonnai-karszt domborzata .................................................................................................... 21 Az Esztramos-hegy rövid jellemzése ............................................................................................ 22 IV. Tanösvény a Szalonnai-karszton Martonyitól Dobódélig .................................................... 25 1.
Martonyi ............................................................................................................................... 26
2.
Állomás: vízmosás ................................................................................................................ 27
3.
Martonyi kolostorrom .......................................................................................................... 28 A Pálos szerzetesrend születése és virágkora ........................................................................... 31
4.
Vízmosássá mélyült szekérút ............................................................................................... 35
5.
Kora-triász homokkő föltárás ............................................................................................... 35
6.
Töbrök .................................................................................................................................. 36
7.
Dobódél ................................................................................................................................ 39
Összegzés .............................................................................................................................. 39 Irodalomjegyzék .................................................................................................................... 40 Internet forrás ....................................................................................................................... 42 Ábrajegyzék........................................................................................................................... 42 Képjegyzék ............................................................................................................................ 42 Táblázatok............................................................................................................................. 43 Mellékletek ........................................................................................................................... 43 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................... 43
5
I. Összefoglalás A Szalonnai-karszt Borsod- Abaúj-Zemplén megyében elhelyezkedő 50 km2-nyi területű kistáj, mely az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozik. Fő folyója a Bódva, amely a Rudabányai-hegységtől választja el. Legmagasabb pontja az 521 m magas Szár-hegy, melynek egyik tetőjén a Martonyi TV torony emelkedik. A hegy erdőségében rejtőzik a Martonyitól kb. 4 km-re található pálos kolostorrom. Állagmegóvó újítása 2001-ben kezdődött el Fülöp Róbert tervei alapján. Ez a folyamat napjainkban is tart. A kolostor országos hírnévre tett szert, ugyanis ez az egyetlen viszonylag jó állapotban megmaradt pálos rendi építmény. A pálos rendet Boldog Özséb alapította, a XIII. század második felében. Szabályzatát a pápa 1308-ban hagyta jóvá. Névadója Remete Szent Pál. Ez az egyetlen magyar alapítású rend, melynek jelenlegi központja ma Czestochowában van, Lengyelországban. Itthon működő templomai Pécsett, Márianosztrán, Budapesten (a Gellért-hegyi Sziklatemplom) és Petőfiszálláson (Duna-Tisza Köze) vannak. Az itt található mészkőnek köszönhetően több karsztos felszínforma alakult ki, melyeket a tanösvény bejárása során fényképekkel is bemutatok. Azokon a területeken, ahol a mészkövet laza üledék fedi, az esővíz azt hamar kimossa és hosszú gyorsan mélyülő vízmosásokat hoz létre. Így a tanösvény első állomása egy vízmosás, amely majdnem rögtön keresztezi ösvényünket. Utána a már oly sokat emlegetett kolostor következik. Harmadik állomás a kolostor mellett találkozó földutak vizsgálata. Ezek érdekessége, hogy csapadék hatására vízmosássá alakulnak át, így használhatatlanná válva mellettük új utat kell kijelölni. A kőzeteket szemlélve láthatjuk, hogy nem csak mészkő jellemzi a vidéket. Végezetül a karsztok egyik jellemző formájával, a töbrökkel találkozhatunk, melyek egymás után kialakulva a völgytalpon sorakoznak. Így a Martonyi és Dobódél között tervezett tanösvény olyan helyeket érint, amelyeket részletesebb bemutatásra érdemesnek tartok.
6
Summary The Szalonna karst is a small, about 50km2 landscape situated in county BorsodAbaúj-Zemplén, which belongs to Aggtelek National Park. It’s main river is Bódva, which separates it from Mount Rudabánya. It’s uppermost place is the 521m tall Mount Szár, where Martony TV tower can be located on the top. In the woods of the mountain, a Pauline monastery ruin can be found 4km away from Martonyi. The cloister’s reconstruction have started in 2001 by the plans of Róbert Fülöp. This process goes on in theese days. The monastery acquired national fame, because it’s the only Pauline structure in relatively good condition. The Pauline Orderwas founded by Özséb Boldog, in the second part of hte XIII. century. The pope validated her statutes in 1308. The denominator was Anchorite St. Paul. Te one and only order with hungarian institution, of which centre is in Czestochowa in theese days, in Poland. It’s inland temples are in Pécs, Márianoszta, Budapest (the rocktemple in Mount Gellért) and in Petőfiszállás (Duna-Tisza köze region). Thanks to the ragstone can be found here, many carstic surfaceforms could be maturated, which I introduce with photograps in the course of touring the natural trail. On thoose areas, where the ragstone is covered by loose sediment, the rain washes it out quickly, creating swiftly deepening gullies. So the first station of the natural path is the gully which nearly instantly crosses our path. After that, the monastery comes which mentioned above many times. The third station is the inspection of the dirt roads which meet near the cloister. The curiosity of them is that to the influance of moisture, they turn into gullies, so they cannot be used, and we have to trace out a new path. Considering the rocks we can see that not only ragstone typifies the region. FInally we can meet with a typical from of dolines, which fall in lines on the sole one after the other. Thus the natural path planned between Martonyi and Dobódél touches upon such places, which I deserve to a more detailed introduction.
7
II. Bevezetés Dolgozatom témájának kiválasztásakor úgy döntöttem, hogy a Szalonnai-karszttal fogok foglalkozni, és annak ismertetéshez tanösvényt tervezek. Azért választottam ezt a területet, mert sokan nem ismerik Borsod-Abaúj-Zemplén megye É-ÉK-i részét, inkább csak Aggtelekről, a Baradla-barlangról, Jósvafőről hallanak leggyakrabban az emberek. Emellett, a közelben élek, Viszlón (1. ábra), és Miskolcra utazva mindig elbűvöltek a Szárhegy tetői, így a kíváncsiság is vezérelt, hogy minél többet tudjak meg róla. E tudás megszerzéséhez választottam e térség bemutatását. A dolgozatomat három nagyobb részre bontottam fel. A bevezetésben a Szalonnaikarszt általános természetföldrajzi sajátosságait foglalom össze. Ezután következik a kutatástörténeti áttekintés, majd kutatási módszereim ismertetése. Mivel szeretem a természetet és szívesen túrázgatok, a dolgozatom fő része egy általam tervezett tanösvény. Ez a túraútvonal Martonyitól Dobódélig tart, és öt lényeges állomása van. Legfontosabb megállója a Martonyi kolostorrom, amiről részletesebben olvashatunk, mert az egyetlen magyar alapítású rendhez tartozik, a pálosokhoz, s így megismerkedhetünk a szerzetesrend történetével is. Az fontosabb községek elhelyezkedése az 1. ábrán láthatók.
1. ábra: Települések Forrás: Radó S. 1974. alapján 8
Kutatástörténeti áttekintés A Szalonna község fölé emelkedő karsztos hegycsoportban az 1950-es években tárták fel 45 m mélységig a Szár-hegyi zsombolyt. A feltárás Leél-Őssy Sándor vezetésével történt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) földrajz szakos hallgatóival. 1973 nyarán a Szalonnai-karszt nyugati oldalában a Szár-hegyivíznyelőbarlang
kezdeti
szakaszát
kutatta
végig
a
debreceni
Kossuth
Lajos
Tudományegyetem (KLTE) kollégium barlangkutató csoportja (Dénes Gy. 1975). A Hármas-hegyen található gótikus pálos kolostort, melynek romjai Martonyi határában emelkednek, 1383-ban Szalonnai István alapította, 1564-ben még ép, de 1567ben a törökök leégették (Dénes Gy. 1983). Más források szerint Tecus sárosi ispán birtokában volt ekkor (F. Dobosy L. 2012). A Bódva-völgy bal oldalán emelkedő Esztramos-hegy kisebb üregeit már a múlt században is ismerték, de legnevezetesebb barlangjait az itt működő kőbánya által az 1960as évek óta tárták fel. Három barlangja védelem alatt áll, melyek cseppkövekben és ásványi képződményekben rendkívül gazdagok. Az Esztramosi-felső barlangot Dénes György és Ránky Jenő térképezte fel (Dénes Gy. 1975). A hegy lába közelében lévő Rákóczi-barlangot Szilvássy Andor és Szilvássy Gyula vezetésével a Vámőrség barlangászai kutatták fel 1958-ban. A hegység őslénytani leleteire Dénes György figyelt fel. Vele egyetemben Jánossy Dénesnek őslénytanos szakemberekkel, rengeteg kutatás után évmilliókkal ezelőtt élt, állatok csontmaradványait sikerült fellelni, így az Esztramos a világ egyik híres őslénytani lelőhelyévé vált. A nemzetközi tudomány a földtani-őslénytani szakaszt „estramontium”-nak nevezett el (Dénes Gy. 1975). Az Aggteleki-karszt, a Rudabányai-hegység és a Szalonnai-karszt 20 000 ha-os területét 1978-ban tájvédelmi körzetté, majd 1985-ben nemzeti parkká nyilvánították a felszín és felszínalatti értékeinek, valamint az élővilág védelmének érdekében (Móga J. 2003).
Kutatási módszerek Kutatási módszereim közül elsősorban szakirodalmat használtam, melynek segítségével megtaláltam a kíváncsiságomat kielégítő válaszokat.
9
Másik módja a terepi megfigyelés volt. Ennek segítségével sikerült szembesülnöm azzal, hogy a könyvek „igazat mondtak”, mert az volt előttem, amit olvastam. A terepbejárás fontosnak bizonyult, mert sikerült megterveznem a tanösvényt, fényképeket is tudtam készíteni, amelyekkel szemléltetem a tervezett tanösvény legfontosabb látnivalóit.
III. Természetföldrajzi áttekintés A vizsgált terület elhelyezkedése A Szalonnai-karszt mintegy 50 km2-es kiterjedésű kistáj, amely Borsod-AbaújZemplén megyében, a Komjáti-medencétől D-re, a Bódva áttörés és a Juhász-patak között terül el az Aggtelei Nemzeti Parktól DNy-ra, ahogyan az 2. ábrán látható. ÉNy-i szomszédságában az Esztramos magasodik a Bódva bal oldalán, Bódvarákótól É-ra. (Sásdi L.1998).
2. ábra: A Szalonnai-karszt elhelyezkedése Forrás: Dövényi Z. 2010. alapján
10
A Szalonnai-karszt szerkezete és kőzetfelépítése Földtanát és helyzetét tekintve nagyon hasonlít a Rudabányai-hegységhez, amitől a Bódva-völgy választja el. A hegység kb. 70%-át középső-triász mészkő és dolomit építi fel, a maradék 30% főleg kora-triász képződményekből áll. Ilyenek az agyagpala, szerpentin, homokkő és a gipsz (Dövényi Z. 2010). Ezen kőzetek elhelyezkedését a 3. ábra mutatja. Sajátos arculatát karsztos formakincse teszi változatossá. A középső-triász mészkövei közül a Gutensteini-, Wettersteini- és Steinalmi mészkövek jellemzik. Ezeken kívül agyagpala és homokkő is található (3. ábra), melyek az Európa és Afrika között húzódó Tethys déli, észak-afrikai partjai közelében keletkeztek (Karátson D. 2005).
11
3. ábra: A Szalonnai-karszt kőzetfelépítése Forrás: ArcGis adatbázisa 2005. alapján
12
A hegyvidék kőzeteinek kialakulása a karbonban kezdődik el. A karbon és a perm időszakban nagy vastagágú mészüledékek rakódtak le az egykori tengerfenekén. A tengerben élő mészvázú élőlények maradványai a tengerfenékre süllyedtek, ahol felhalmozódva mész-iszap rétegeket hoztak létre. Ma ezek a rétegek az alaphegységet képező tömör, kemény mészkövek. A változatos kifejlődésű triász rétegsor az alsóbb szintekben homokkővel, agyagpalával, néhol dolomittal és lemezes mészkővel, ritkán szerpentin és gipsz lencséket tartalmazó üledékekkel kezdődik. Ezek karsztosodásra képtelen rétegek (Jakucs L. 1957). Hatalmas vastagságú rétegsorokban mészkő és dolomit üledékek képződtek, amelyek a hegység karsztplatóinak alapját képezik, jól karsztosodó ún., wettersteini szürke mészkő (Jakucs L.-Móga J. 2005). A terület a triász után szárazulattá vált és az is maradt egészen a harmadidőszakig. A triász üledékekre hegységképző folyamatok hatottak, így gyűrődések, törések, kisebbnagyobb rátolódások, pikkelyeződések következtek be. Így a vízszintesen települt kőzettömegek elmozdultak eredeti helyzetükből, csaknem függőlegessé váltak. Az eredetileg összefüggő üledékrétegek messze kerültek egymástól. A mészkőfelszín kiemelkedése „legyezőszerűen” ment végbe. A karsztvidék 2-4˚os szögben dőlt meg dél felé, észak-déli, ill. északnyugat-délkeleti irányban a törésvonalak mentén darabolódott fel (Jakucs L.-Móga J. 2005). A szárazulati földtörténeti időszakok alatt nemcsak tektonikai hatások érték a hegységet, hanem a külső erők pusztító munkája is érvényesült.
A vidék felszíne a
harmadidőszak végére lapos, gyengén hullámos tönkfelszínné pusztult le. A felszínre hulló csapadékvíz munkája is fontos felszínformáló erő, amely oldja a mészkő kalciumkarbonát anyagát (Jakucs L. 1957). A karsztvidék déli peremén a Darnó-zóna mentén lejátszódó elmozdulások mozaikszerűen darabokra törték a korábbi tönkfelszínt. A leszakadt tömbökből jött létre a Rudabányai-hegység és a Szalonnai-karszt, mint töréses gyűrt hegységek (Székely K. 2003). A karszt fejlődése napjainkban is tart. A karsztvidéken mindennaposak a berogyások, elapadhatnak források, újak keletkezhetnek, víznyelők zárulnak el, ill. nyílnak meg (Jakucs L. – Móga J. 2005).
13
Éghajlat A Szalonnai-karszt mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves éghajlatú kistáj. Átlagosan több napsütést kap, mint a környező területek, 1840h/év, télen 170-180h a napfénytartam. Az évi középhőmérséklet 8,5-8,8˚C, a vegetációs időszaké 15,5-15,8˚C. Évente kb. 175 napon át a napi középhőmérséklet meghaladja a 10˚C-ot. Ez az időszak április 20-tól október 12-ig tart. Az évi átlagos abszolút hőmérsékleti maximum 31,032,0˚C, míg a minimum -18,0-19,0˚C. Az évi csapadék mennyisége átlagosan 640 mm, amelyből a vegetációs időszakban 390 mm hullik. Télen a talajt összefüggő hótakaró borítja 50-55 napon keresztül. A hótakaró maximális vastagsága 20-25 cm. Főleg a nyugatias szelek jellemzik, melyek átlagos sebessége 2,5 m/s (Dövényi Z. 2010).
Növény és állatvilág Rendkívül gazdag élővilág alakult ki az Aggtelek-Rudabányai-hegyvidéken és környékén, ami főleg a klimatológiai, geológia és domborzati viszonyoknak köszönhető. A peremhelyzet és az átmeneti jelleg a legfontosabb vonása a növény és állatvilágnak. Több magas hegyvidékre jellemző faj található itt, mert a flórajárás a kárpáti flóratartománnyal határos. A délies kitettségű oldalak mediterrán jellegűek, a lankásabb oldalak kontinentális erdős sztyepp növényzetűek (Rakaczky I.-Repei Z. 1997). A karszt fái jellemzően 30-40 év körüliek, de DNy-i részeken idősebbek is élnek, ahogyan a 4. ábrán látható. Főleg fenyők, és keménylombú erdők teszik változatossá a tájat.
14
4. ábra: Jellemző fák életkora és területi elhelyezkedése a Szalonnaihegységben Forrás: Radó S. 1974. alapján Általában cseres-tölgyes (Quercetum petreae-cerris) erdők dominálnak a Szalonnaikarszton, de a völgyekben, É-i oldalakon bükkösök (Fagus) is élnek. Sziklai cserjései, sziklaerdei a térség legfontosabb növénytársulásai közé tartoznak. Ritkaságai: pillás zanót (Cytisus Pilosa), korai szegfű (Dianthus plumarius subsp. prae cox), gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), erdélyi nyúlfarkfű (Heufleriana). Komoly problémát jelent a betelepítés által elterjedt bálványfa (Ailanthus). Telepített erdők az akácosok (Robinia), erdei-és feketefenyvesek (Pinus sylvestris, Pinus nigra) (Dövényi Z. 2010). A gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Querco petreae-Carpinetum) 400-600 m közötti területeken fordulnak elő, főleg barna erdőtalajokon. Ezek a fajok zárt lombkoronájú erdőségeket alkotnak, így a cserjeszint közepesen vagy gyengén fejlett. Jellemző elegyfája a vadcseresznye (Prunus avium). A dombvidéki területeken 250-450 m tengerszint feletti magasságon a csereskocsánytalan tölgyesek jellemzőek. Főleg agyagbemosódásos barna erdőtalajokon
15
alakulnak ki. Idősebb korukban jól záródó erdőkké válnak. Fejlett cserje és lágyszárú szintjük van. A sziklás hegyoldalakat foltokban sziklaerdők borítják, a déli oldalakat meleg kedvelő tölgyesek (Quercus), míg a sziklás, sziklagyepes részeket molyhos tölgyes bokorerdők (Quercus pubescens) jellemzik. A karsztok természetes növénytársulásának egyik példáját az 5. ábra mutatja.
5. ábra: Jellemző növénytársulások Forrás: Jakucs L. 1957 A patakok mellett éger ligetek alakultak ki, melynek uralkodó fajuk az enyves éger (Alnus glutinosa). A meredek lejtőjű tisztásokon karsztbokorerdők uralkodnak (Varga Z. 1998). Az emberi tevékenység által fenntartott kaszálókon gyakori a francia perje (Arrhenatherum elatius), réti csenkesz (Festuca pratensis) és a réti perje (Poa pratensis) (Rakaczky I.- Repei Z. 1997). A térség nagy vadállománnyal rendelkezik, melynek nagyobb testű tagjai a gímszarvas (Cervus elaphus), a vaddisznó (Sus scrofa), és jelentős az őzek (Capreolus capreolus) populációja is. Kezdenek visszahonosodni a farkasok (Canis lupus) és a hiúzok (Lynx lynx). A farkasok létszáma ingadozó, ugyanis Szlovákiában rendszeresen vadásszák, 16
így nem tud kialakulni stabil populáció a hazai területeken. „Váltóvadként” a medve (Ursus arctos) is látogatóvá vált. Őshonos fajok közül jelentős számban található meg a róka (Carnivora), a vadmacskákból (Felis silvestris) már sokkal kevesebb van. Problémát jelent, hogy gyakoribbak a házi macskával (Felis silvestris catus) keresztezett hibrid egyedek. Jelentősek a menyét féle ragadozók: a nyuszt (Martes martes), nyest (Martes foina) és a borz (Meles meles) is gyakori.
A rágcsálók közül jellemző a nagy pele (Glis glis),
mogyorós pele (Muscardinus avellanarius); de rendkívül ritka a kerti pele (Eliomys quercinus). A mókusok (Sciurus vulgaris), meglepő módon elvétve fordulnak elő. Mindenfelé gyakoriak a rovarevők, mint a vakond (Talpa europaea), a keleti sün (Erinaceus roumanicus) és az erdei cickány (Sorex araneus). A madárvilág is változatos. A ragadózók közül a legismertebbek a parlagi sas (Aquila heliaca), a békászó sas (Aquila pomarina), a szirti sas (Aquila chrysaetos), melynek még nem ismerik magyarországi költőhelyeit, a kígyászölyv (Circaetus gallicus), a viszonylag gyakori egerészölyv (Buteo buteo) és a héja (Accipiter gentilis). Jellegzetes még a karvaly (Accipiter nisus), a kabasólyom (Falco subbuteo), a kerecsensólyom (Falco cherrug), melynek fészkelési helye Martonyi környékén lelhető fel. Természetvédelmi szempontból fontos szerepet töltenek be a baglyok. Nagyobb számban macskabaglyok (Strix aluco) fészkelnek, amelyek nyávogó huhogásukról kapták nevüket. Előfordulnak a ritkának mondható uráli bagolyok (Strix uralensis), elvétve az uhuk (Bubo bubo) is (Varga Z. 1998). Gyakori a fekete harkály (Dryocopus martius), a zöld és a szürke küllő (Picus viridis, Picus canus), ritka a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos). Fajgazdagság jellemzi az énekesmadarakat (cinegefélék, pintyfélék, rigófélék, hollók). A szárazabb gyepeken rétisáskák és imádkozó sáskák élnek, a dúsabb gyepeken jellegzetesek az erdélyi kurtaszárnyú szöcskék (Pholidoptera transsylvanica), melyek csak itt fordulnak elő az országban, és jellemzőek a rétiszöcske fajok. Gyakoriak a pillangók az erdei szemeslepkék (Pararge aegeria), szerecsenlepkék, sakktábla-lepkék (Melanargia galathea), nagy tűzlepkék (Lycaena dispar). Veszélyeztetett lepke az Aggteleki-karszton és környékén a gólyaorr-boglárka (Aricia eumedon). A csigák közül tömegesen fordul elő a zebra- (Zebrina detrita) és a pannon csiga (Cepaea vindobonensis). A hüllők közül a leggyakoribb a fürge gyík (Lacerta agilis), a zöldgyík (Lacerta viridis) és a rézsikló (Coronella austriaca). A kétéltűek közül jelentős a foltos szalamandra (Salamandra
17
salamandra), amely az Aggteleki Nemzeti Park címerállata és az erdei, ill. gyepi béka (Rana dalmatina, Rana temporaria) (Rakaczky I.- Repei Z. 1997).
Talajok A kistáj domináns talajtípusa a triász mészkövön kialakult redzina (46%) és a nyirokszerű agyagon kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalaj (54%) (6. ábra). A redzinák igen gyenge termékenységű talajok, termőrétegük 40 cm-nél általában nem vastagabb. Vízgazdálkodásuk szélsőséges. Jellemzőek a nagy erdőségek, de a meredek lejtőkön gyér faállomány alakult ki. Az agyagbemosódásos barna erdőtalaj kedvezőbb termőhelyet képvisel, 28%-uk erdővel borított, a fennmaradó részt mezőgazdaságilag hasznosítják. Jellemzi az agyagosvályog összetétel, közepes vízvezetés, jó víztartó képesség. Gyengén és erősen savanyú változatai fordulnak elő (Dövényi Z. 2010).
6. ábra: Talajtípusok Forrás: Radó S. 1974. alapján
18
Vízrajz A Szalonnai-karszt vízrajzát tekintve, nagyon változatos. Főleg időszakos vízfolyások jellemzik. Csak a Bükk-völgy tudja kivezetni a vizet állandóan, a többi vízfolyás, amelyek a hegy belsejében vannak, víznyelőkben végződnek. A hideg vizű karsztokból 8 forrás vezeti a felszínre a vizet. Az ÉNy-i oldalon 3, a DK-i oldalon pedig 4 forrás fakad a Szalonnai-karszt lábánál. Az ÉNy-i oldalon lévő karsztforrások hozama az elmocsarasodás miatt nem mérhető, de az feltételezhető, hogy a karsztvíz a Komjáti-medence kavicsos üledékének a talajvizét táplálja (Rahozna-kút, Hideg-kút) (7. ábra). A DK-i forrásokból 3 Gutensteini- Steinalmi Mészkőből kapja a vizet, de az É-i oldalon található Mile-forrás (7. ábra) metamorf tűzköves mészkőből (Sásdi L. 1998). Az itt található rétegforrások hozama átlag kb. 20 l/p. Ezek nagyrészt kora-triász rétegekből fakadnak, mint pl. az Isten-kútja, vagy éppen metamorf késő-triász agyagpalából, mint Akna-kút és Farkas-kút. 11 °C és 13,5 °C a hőmérséklete a forrásoknak. A langyos vizeket a martonyi, ill. a szalonnai vízmű forrásai (7. ábra) hozzák felszínre (Sásdi L. 1998).
19
7. ábra: Vízfolyások és források Forrás: Sásdi L. 1998. alapján A terület fő folyója a Bódva (7. ábra), amely a Csükerész-tető alatt a Gömör-Tornai karsztból ered, Kassától nyugatra. Hossza 111 km, amiből 64 km jut hazánk területére. 1727 km2-es vízgyűjtő területéből 851 km2 van Magyarországra. Nyugatról a Jósva és a Ménes-patak szállítja a barlangvidék vizeit a Bódvába, keletről jelentősebb mellékvize a Rakaca-patak (Dürr B. 1982). A hegység lábánál, Szalonna mellett található a Rakacai-víztározó (7. ábra), amelyet 1958 és 1961 között hoztak létre azzal a céllal, hogy a Miskolctól északra található települések vízellátási gondjait csökkentsék. A mesterséges tavat a Rakaca-patak felduzzasztásával alakították ki. Területe 56 ha, kelet-nyugati hossza 3 km, átlagmélysége 3 m. E mesterséges tó a vidék egyik kedvelt üdülőhelyévé vált, vonzza a kirándulókat, 20
horgászokat, csónakázásra vágyókat. Meszes község felé, az É-i parton található a vikend házak sorozata, ahonnan gyönyörű a kilátás a tájra. A tóból csuka, ponty és süllő is akadt már horogra, így nem hiába jönnek ide a halban gazdag vízhez a horgászok (Fogarasi L. 1981).
A karsztok és a karsztosodás „A karszt a karsztosodás által létrehozott formák összefoglaló neve. Ezeket a felszíni és felszínalatti formákat a természetföldrajzi szakirodalomban először a Dinárihegységhez tartozó kopár Karszt (Kars=kő), hegységből írták le, innen származik a karszt elnevezés.” (Hevesi Attila 2002 pp. 94). A Szalonnai-karszt felszínét alkotó kőzetek közül a legidősebbek alsó-triászból, a legfiatalabbak a pannonból valók. A legelterjedtebb hazai karsztos kőzetek triász és jura korúak. Karsztvidékeinket felépítő triász, jura mészköveik, dolomitjaik a Tethys-tenger déli, észak-afrikai partjainál képződtek (Székely K. 2003). A karsztosodás a mészkő és a dolomit oldódásának folyamata, hiszen a Föld karsztvidékeinek 90%-át ezek a kőzetek alkotják. A maradék 10%-ba kősó, gipsz tartoznak. A karsztformák kialakulásában több tényező is szerepet játszik, mint a földtani felépítés és a kőzetek jellege, a terület tengerszint feletti magassága, a csapadékviszonyok, hőmérséklet, növényzet, talajösszetétel (Sásdi L. 1998).
A Szalonnai-karszt domborzata A hegység egy kitakart sasbércsorozat, amelyet 400-500 m magasságban mélyen bevágódó völgyek tagolnak darabokra. Ma már nem nevezhetjük karsztfennsíknak, ugyanis csak a korábbi plató egyes maradványai őrzik még annak emlékét. A viszonylagos relief átlagos értéke nagy, 130m/km2, a meredek lejtők miatt (Zámbó L. 1998). A Szalonnai-karszt D-i részének 70%-a jól karsztosodó középső-triász mészkő, ÉKen alsó-triász mészkő található, amely kevésbé karsztosodik. A hegytömb DK-i részén két fontos, felső-pannon mésztufa előfordulás található, Szalonna ÉNy-i határában (3. ábra). Ezen felül kora-triászban kialakult márga, és homokkő is jellemzi. A DK-i hegylábtérszínre pannon édesvízi mészkő települt Szalonna szomszédságába. Az intenzív karsztosodást a karsztos formák bizonyítják, szárazvölgyek, karsztos vakvölgyek és töbrök. 21
A szárazvölgyek az erózió, korrózió hatására létrejövő mélyedések, amelyek vízfolyás nélküliek. Változatos korróziós karsztformák alkotják lejtőiket, főleg töbrök, töbörsorok, és vakvölgyek. Kialakulásukban az állandó és időszakos vízfolyásoknak volt és van nagy szerepe, mert a felszínen korróziós-eróziós mélyítést végeznek. A Szalonnai-karszt nagyon változatos, az őt felépítő különböző eredetű lemeztöredékek és takarók miatt. Foltokban jelennek meg a jellegzetes karsztos fennsíkrészletek, mint a Dunna-tető, Nagy-parlag, Szarukő-tető. Jellemző mészkőformák a töbrök, karrmezők, madáritatók. Madáritató főleg a Dunna-tetőn található. A töbrök egy része a hegység hátravágódó völgyeinek völgyfőiben sorakozik, mint a Rahozna-kút, és a Dobó-dél feletti völgy. Víznyelői időszakosan aktívak (Szár-tetői víznyelő). A hegység nem karsztosodó kőzeteinek felszínén eróziós-deráziós formák uralkodnak (Székely K. 2003). „A Szalonnai-karszt ÉNy-i részén egymással szemben hátravágódó völgyek választják nagyrészt el a Bódva-völgyből meredek lejtőkkel kiemelkedő Esztramos hegyet, amelynek bányászattal lefejtett felszíne barlangosodott szintet jelöl, és amelyben páratlan szépségű tágas üregrendszer alakult ki a közép-triász Steinalmi Formáció mészkövében” (Zámbó L. 1998. pp. 77). A Steinalmi Formáció fehér, világosszürke vagy világosbarna színű, részben dolomitosodott. A lagúnafáciesű mészkövet 30-200 cm vastagságú padok alkotják. A zátonyfáciesű mészkő rétegzetlen. Az összlet alján általában piszkosfehér színű dolomit található (Less Gy. 1998).
Az Esztramos-hegy rövid jellemzése Az Esztramos-hegy a Szalonnai-karszt legészakibb része, amely Bódvarákó és Tornaszentandrás között magasodik. Jelentősen eltér a Szalonnai-karszttól, fő tömegét a Steinalmi Formáció világos kristályos mészköve alkotja. Felszínét a külszíni bányászat jelentősen megcsonkította. Legmagasabb pontja 380 m volt, ma 320 m magasságú csupán, mert többi részét lebányászták. Kis alapterületű hegy, felszíni karsztformákban szegény. A lépcsőzetesen művelt bánya egymás fölötti szintjeiben barlangok nyílnak. Üregeit és hasadékait gerinces csontok töltik ki (Székely K. 2003).
22
Jól karsztosodó Steinalmi Mészkő Formációiban alakultak ki világhírű barlangjai. Fokozatos átmenettel a hegység DK-i oldalán sárgásbarna tűzköves mészkő fejlődött ki (Szentjánoshegyi Mészkő). Kőzeteinek elhelyezkedése a 8. ábrán látható földtani szelvényen jól elkülöníthető. A kristályos mészkő bitumenes dolomittal érintkezik a Bódva-völgy felőli ÉK-DNy-i csapású tektonikus zóna területén (Turtegin E. 1997).
8. ábra: Az Esztramos földtani szelvénye Jelmagyarázat: 1: Edelényi tarkaagyag formáció (lignittelepes összlet) alsó-pannon; 4: Gutensteini Formáció (dolomit) középső-triász; 9: Tornaszentandrási Agyagpala Formáció (agyagpala) felső-triász; 11: Szentjánoshegyi Mészkő Formáció (tűzköves mészkő) középső-felső triász; 12: Steinalmi Formáció (kristályos mészkő) középső-triász Forrás: Turtegin E. 1997. Less Gy. alapján A felszín közelében jó minőségű vasérc található, melyet már a korai középkorban is ismertek és fel is használtak. A hegyen folyó vasércbányászat 1950-ben ért véget. A bányászat melléktermékeként mészkövet hoztak a felszínre. Ezután a bányát külszíni mészkőbányává alakította az Ózdi Kohászati Üzemek (Horváth R. 1997). Régészeti leletiről nevezetes barlangja, a Szentandrási-barlang, amely a bányászat által megsemmisült. A bányák művelése során több üreget is feltártak. Látogatható, fokozottan védett barlangjai közül a leghíresebb a Rákóczi-barlang. A barlang alját két tó vize tölti ki, melyek mélységét búvárok mérték meg. Az egyik 11, a másik átlagosan 20, de helyenként 44 m mélységű. A barlang természetes üregeinek összhossza 650 m. Falait gazdagon borítják függő-, álló- és szalmacseppkövek (Dénes Gy. 2003). Az Esztramos barlangjai elsősorban különleges, és nagy számban előforduló ásványairól, borsóköveiről, görbe cseppkőtűiről híresek. Sokan úgy gondolják, hogy ezek 23
az ásványok meleg vizes eredetűek, míg mások úgy gondolják, hogy a hideg karszt víz, és a meleg víz időnkénti váltakozása okozta kialakulásukat. Kordos László megállapította, hogy a pliocén óta csökken a karsztvízszint a hegyen, melynek közelében alakultak ki a barlangok. A mai karsztvízszint, a Bódva középhozamával egy magasságban van. A cseppkövek 4-5 m mélységig folytatódnak a vízben, majd ez alatt megszűnnek. Ezek a kutatások a búvármerülések alkalmával derültek ki (Kordos L. 1984).
24
9. ábra: Tanösvény tervezet, Készítette: Spisák D. 2013
IV. Tanösvény a Szalonnai-karszton Martonyitól Dobódélig
25
1. Martonyi Martonyi Borsod-Abaúj-Zemplén megye É-i részén helyezkedik el, a Rakacavíztározótól ÉNy-i irányba 2 km-re (1. ábra). A 27-es számú főútról Szalonnánál letérő mellékúton érhető el. Lakosainak száma 484 fő (F. Dobosy L. 2012). Ezt a kis zsákfalut a környező dombok és hegyek határolják. Szomszédságában a Szár-hegy emelkedik, melynek egyik tetőjén a TV torony magasodik. Martonyi elején kiépített autóút, az ún. „TV út” halad fel egészen a toronyig, így autóval akadálymentesen juttat fel a toronyhoz. Martonyiban az emberek elsősorban mezőgazdasággal foglalkoznak, melyre címere is utal (10. ábra). Ipari termelés itt soha nem történt.
10. ábra: Martonyi falucímere Forrás: www.martonyi.hu A község eredeti neve Marton volt, ami személynévből származik. Első írásos emléke 1249-ből maradt fenn, ekkor Szalonnához tartozott. A kései Árpád-korban birtokosai: Örsúr, Cepan és társai, Tecus sárosi ispán, Both és Baach testvérek (Györffy Gy. 1987). A XIV. században még Marton néven emlegetik. A Három-hegyen (Haranghegyen) a Boldogságos Szűz tiszteletére 1341-ben építettek pálos rendi kolostort. 7 egész birtokkal látták el és kegyurai is voltak. A birtok eladása után érvényben maradtak a kegyúri jogok. Ekkor a falut Martondnak nevezik. Ekkor a d-t kicsinyítő képzőként használják. 1399-ben Martoni néven jön elő (Csíkvári A. 1939). A XV. század végén nem Borsod megyéhez, hanem Tornához tartozott. 1477-ben már Borsod megyei falunak mondják. Nevét nem egységes módon írták, több változatát használták: Martony, Marthony, Marrhonj. Ezekből állandósult mai neve. A XVI.
26
században a Bebekek birtokolják, de a XIX. századig rengeteg tulajdonos neve említhető (Csíkvári A. 1939). A török dúlása során hódoltsági területté vált, és 40 forint adót fizetett. 1577-ben hatalmas jégverés pusztította a községet, és annyira tönkrement, hogy tovább nem fizetett adót a töröknek. Csak 1641-ben kezdte el fizetni az adót újra. Ekkor már nagyon féltek az emberek, hogy maradék szegénységüket is elveszíthetik. Adója 23 forint és 14 itce vaj volt (Csíkvári A. 1939). A XVII. század végére rendes egyháza volt a falunak, amit a község urai adományaikkal segítenek. Görög katolikus ruszinok telepesei miatt egyháza hanyatlásnak indult, de amint vesztett erejéből ez az áramlat, a római katolikus vallás erősödött meg. „Iskolái 1 római katolikus és 1 református elemi népiskola 1-1 tanerővel és 1-1 tanteremmel” (Csíkvári A. 1939 pp. 86.). Három egyháza van: egy református, egy római katolikus és egy görög katolikus. Kulturális intézménye a népkönyvtár és a Leventeegyesület (Csíkvári A. 1939). Az I. világháborúban 130-an vonultak be, közülük 26-an lelték hősi halálukat és 3man hadirokkantak lettek (Csíkvári A. 1939).
2. Állomás: vízmosás Martonyi község elején kezdődik túránk. Ez a település Miskolctól 50 km-re, É-ra található. Ide menetrend szerint közlekedő busszal, vagy autóval juthatunk el. Ha eljutottunk idáig, akkor a falu elején a táblával jelzett, balra kanyarodó TV-úton haladunk tovább. Autóval, és gyalog is megtehető ez az út, amely felvisz egészen a TV-toronyig. Erről az útról jobbra kanyarodik egy ösvény, az Isten útja, melyet zöld csík turistajelzés mutat. Ezen haladunk tovább az erdő belseje felé. Ez viszonylag jó út, autóval járható. Itt a fákon „L” alakú zöld jelzéssel jelzik, hogy nemsokára egy romos építményhez érünk. Sétánk közben hallhatjuk a madarakat, mint pl. a hollót (Corvus corax), melynek hangja a varjúéra és a vadkacsáéra (Anas platyrhynchos) emlékeztet, és nagyobb ragadozó madarak szárnysuhogását. Az emlősállat megfigyelése nem valósulhat meg egy őszi séta keretében, ugyanis az útra hulló száraz falevelekre lépve túl nagy zajt keltünk. Pár 100 méterre egy frissen fejlődő vízmosáshoz érünk (9. ábra, 1. sz. melléklet), amely átszeli az út menti hegyoldalt, keresztezve ösvényünket (1. kép).
27
1. Kép: Vízmosás Készítette: Spisák Dóra 2013. Az erdei utat még nem vitte el, ugyanis áteresszel van ellátva (egy csővel), melyen a lezúduló víz könnyedén átfolyik, így az ösvényünk továbbra is a helyén marad. A körülöttünk lévő növényzetet figyelve láthatjuk, hogy ezen a területen vált a tölgyes bükkösbe, fordított növényzeti övezetesség jellemző, mivel a vízmosástól egy kicsit lejjebb megint bükkös láthatunk. Ennek oka, hogy a hideglevegő megreked a völgyben, így a hűvös levegő a bükkösnek kedvez. Nem hiába nevezik ezt a völgyet Bükkös-völgynek. A látható feketefenyők (Pinus nigra) nem részei a természetes növénytakarónak. Ezen a vidéken található tűlevelűek közül, a boróka (Juniperus) kivételével, mindegyik ültetett. Itt a vízmosásnál áll egy vadcseresznyefa (Prunus avium) is, ami általában tölgyesekhez elegyedik. Az erdészek nem kedvelik, mert vele együtt nem egységes a faállomány. Ahol lehet kivágják. Tovább haladva meredek lejtők helyezkednek el az Isten-útja alatt. Ezek arra utalnak, hogy a hegység gyorsan emelkedett ki. Középhegységeink a pliocén óta 300-400 m-t emelkedtek ill., környékük süllyedt (ex verb: Hevesi Attila 2013). Ez a két folyamat 22,5 millió év alatt jött létre, amely földtörténeti értelemben nagyon gyorsak számít.
3. Martonyi kolostorrom Az Isten útján végigsétálva megérkezünk a Martonyi kolostorromhoz (9. ábra, 1. sz. melléklet). Először egy kis esőbeállót pillanthatunk meg, amely első ránézésre rossz helyen 28
lévő buszmegállóra emlékeztet. E kis építmény mögött van kis asztal lócákkal, ami megfelelő pihenőhely lehet a megfáradt túrázó számára. A közelben ered a Szalonnaiforrás, amely fontos telepítő tényezője volt a kolostornak. . A romokhoz érve egy tájékoztató táblán olvashatunk pár tudnivalót a pálosokról és elérhetőségükről. A monostor a történeti Torna és Borsod megyék határán található, közel az abaúji határhoz. Csekély információ íródott a monostorról, alapításának körülményei is homályosak. A magyar középkori források nagyarányú pusztulása miatt nem sok oklevél foglalkozott ezzel a mindentől távolt eső pálos rendi monostorral. A XVI. századi pálos rendi történetíró, Gyöngyösi Gergely is csak egyszer említi a kolostort a Vitae fratrum (Szerzetesi élet) c. művében (Juan C. – Csaba L. – Zoltán S. 2008). A Három-hegyen fölépült kolostort Martonyi nemesei, Thekus fiai alapították 1341-ben. Más források szerint Szalonnai István tulajdonában volt, és ő építette 1383-ban (Dénes Gy. 1983). A Boldogságos Szűz tiszteletére készült templom szentélyének három oltárát János, egri segédpüspök szentelte fel 1411-ben (F. Dobosy L. 2012). A kolostor az 1411-es megszentelése után sorra kapja a kisebb jelentőségű adományokat, és további birtokokat szereznek a szerzetesek. 1419-ben Martonyi János adományozza saját kúriáját a háromhegyi pálosoknak. Ezután több környező település ura tett birtok felajánlásokat a pálosok számára. 1522-ben Derencsényi György Martonyi nevű faluját a kolostorra hagyja. Ezután a kolostor többé nem fordul elő írásos forrásokban, ugyanis a XVI. század folyamán lakatlanná válik, a török dúlása miatt (Juan C. – Csaba L. – Zoltán S. 2008). Ennek a védett történelmi műemléknek az állagmegóvó újítása 2001-ben kezdődött el Fülöp Róbert tervei alapján (2-3. kép) (www.anp.hu). Azóta folyamatosan javítják az építményt, faragott kövekkel helyettesítették a már rongálódott részeket, és új tetőzettel látták el. Az újítás következő szakaszában a szentély és a templombelső rekonstrukcióját tervezik, hogy még vonzóbbá tegyék a turizmust Martonyi község számára (F. Dobosy L. 2012).
29
2. kép: A Martonyi kolostorrom a rekonstrukció előtt Készítette: Hevesi Attila az 1970-es évek elején
3. kép: A Martonyi kolostorrom a rekonstrukció után Készítette: Spisák Dóra 2013.
30
Az új hatalmas tetőszerkezetet először a földön rakták össze a mesteremberek, majd helikopter segítségével illesztették a megfelelő helyre. Mivel régóta lakatlanul és tetőzet nélkül állt a kolostor, belsejében két hatalmas bükkfa nőtt fel, melyeket ki kellett vágni a tető megjavítása érdekében. A fák megmaradt gyökerei és tönkjei jelenleg is a főhajó belsejében vannak, és a nagyobb fölé egy fakeresztet helyeztek. A főhajó csúcsíves gótikus ablakait és a bordaindításokig álló falait is kijavították. Szentélyének csúcsíves ablakai és a Ny-i oldalon lévő rózsaablaka még megcsonkultan is látványos (F. Dobosy. L. 2012). A kolostor D-i oldalán a falakban kisebb lyukak láthatóak, valószínűleg tartógerendák helyeit jelölik. Ezen a D-i falon található a szerzetesek számára kijelölt bejárat, előterében pedig az akkori kerengő (a kolostor belső négyzetes udvara, ez a kertet körülvevő árkádos folyosó azt a célt szolgálta, hogy a szerzetesek séta közben elmélkedjenek, ill. imádkozzanak) maradványai helyezkednek el. Eköré helyezték el a munkatermeket, lakószobákat. A K-i oldalon a nagy szentély lehetett, ahol a szertartások folytak. A kolostor természetesen helyi mészkőből készült, a maradványokból láthatjuk, hogy édesvízi mészkövet is felhasználtak. Ma ezekre a maradványokra aranyos fodorka (Asplenicum trichomanes) települt, amely csak a mészkövön érzi jól magát. A kolostor belsejében gyertyák utalnak a hívőkre, van, aki még most is megy oda imádkozni, és a túrázók szintén meggyújtanak egy-egy gyertyát, gondolva az egykor virágzó klastrom emlékére.
A Pálos szerzetesrend születése és virágkora
Az egyetlen magyar alapítású, középkori remete-jellegű szerzetesrend, melynek élén szent életű férfiak állnak, akik a magányt választva Istent szolgálják. Más rendekhez viszonyítva szerény vagyonnal rendelkeztek. Legfőbb céljuk az volt, hogy aszketikus gyakorlatokkal tökéletesítsék egyéniségüket, igénytelenségüket. Lemondásra törekedtek. Idejük nagy részét imádkozással és kézimunkák készítésével töltötték, de lelki gondozást is végezhettek. Gyöngyösi Gergely 16. század eleji generális szerint a jó szerzetes az, aki nem olvas hiábavaló könyveket, egyedül él Istennel távol a világi gondoktól. Ezt vallotta: „Soha ne tanulj olyant, ami nem szolgál lelked megújítására.” (Draskóczy I. 2000 pp. 126). A keresztény remeteség intézménye a IX. század második felétől válik egyre népszerűbbé Európa Ny-i részein, amikor minden biztonságot adó helytől távol, a
31
magányban próbálták meghallani Isten szavát. Ekkor több száz szigorú magányt kereső közösség alakult ki (Török J. – Legeza L. – Szacsvay P. 1996). A törzsökös magyar rend szolgáltatta alapjait a pálosoknak. 1225-ben Bertalan pécsi püspök összegyűjtötte a Mecsekben élő remetéket, akik számára szabályzatot adott ki, hogy mi szerint kell élniük. Ehhez tért vissza Boldog Özséb (†1270), volt Esztergomi kanonok. 1250 körül a Pilisben élő remetéket gyűjtötte össze, és elkérte az akkor a Szent Jakab kolostorban élő szerzetesektől a Bertalan püspök által készített szabályzatot. A Mecsekben és a Pilisben élő szerzetesek ekkor választják meg Özsébet szellemi vezetőjükké (Puskely M. 1990). Ő 1263-ban Rómába utazott a szabályzat megerősítése érdekében, hogy regulájához elnyerje a pápa jóváhagyását. Ehhez Aquinói Szent Tamás segítségét kérte. A rend névadójának Remete Szent Pált (228?-341) választották, akit nagy tiszteletben tartottak. A pálosok központja a budaszentlőrinci kolostor. 1308-ban kapták meg az engedélyt, hogy az új szabályzat szerint élhessenek (Török J. – Legeza L. – Szacsvay P. 1996). A pálosok virágkora Lőrinc generálissal kezdődött (1300-ban a szerzetesek elöljárója). Az ő vezetése alatt kezdett terjeszkedni a rend az ország határain kívül, elsősorban Szlovénia irányában. Később az 1340-es években Ny-felé Johannes Teotunicus generális perjel (férfi szerzetesrendi kolostorvezető) közvetítésével négy délnémet szerzetesrend csatlakozik a pálosokhoz. A fehér kámzsa viselését XII. Benedek (1280?1342) teszi számukra kötelezővé. Korábban durva, szürke színű, gyapjúból készült fehérítetlen ruházatot hordtak. A történelmi Magyarországon a pálos kolostorok száma meghaladja az 50-et. Nagy Lajos nagy tisztelője volt a pálosoknak. 1381-ben kötött torinói békekötése során, Dalmácia fölötti uralkodása mellett, megszerezte Remete Szent Pál Velencében őrzött mumifikálódott holttestét, melyet a pálosoknak ajándékozott. A szent ereklyét ez év novemberében az uralkodó kíséretében a szerzetesek budaszentlőrinci kolostorukba helyezték el örök nyugalomra. A király Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, így a Thébai szent, mint Szűz Mária társvédőszentje óvja nemzetünket. Nagy Lajos nevéhez fűződik a pálosok első lengyelországi czestochowai monostorának alapítása is, amit a Boldogságos
Szűz
tiszteletére
szenteltek
fel.
Élete
végére
súlyos
lepraszerű
(„bélpoklosság”) betegségben szenvedett, így ha magányra vágyott, a rend kolostoraiba vonult vissza (Török J. – Legeza L. – Szacsvay P. 1996).
32
Zsigmond és Mátyás is jó barátságban áll a pálosokkal. Márianosztrai látogatása után Kapisztrán Szent János (1386-1456) ezt írta: „Ha valaki élő szenteket akar látni, az jöjjön a márianosztrai kolostorba!” (Puskely M. 1990. pp.79). A pálos rend virágzásának a török pusztítás vetett véget. A mohácsi vészt (1526) követően számos kolostor pusztult el. Remete Szent Pál holttestét a rend tagjai a trencséni várba menekítették, ahol a török dúlása miatt a vár kigyulladt, és a szent ereklye a lángok martalékává vált. A szerzetesek menekülésre kényszerültek, egy részük északabbra vagy a Dráván túlra menekült, egyesek kisebb falvakban húzódtak meg. „ A pálma, amely magyar földön oly sok helyen kisarjadt, az ország három részre szakadtával derékba tört.” (Török J. – Legeza L. – Szacsvay P. 1996. pp. 22). A XVII. század végén Pápán és Újhelyen iskolát nyitottak. A híres nagyszombati egyetemen a jezsuiták mellett pálosok is tanítottak. 1786-ban II. József 86 pálos rendi kolostort szüntetett meg. Kristóffy Gáspár, az utolsó pálos, 1845-ben hunyt el. 1864-ben II. Sándor orosz cár, „ukáza” a czestochowai és a krakkói kolostor kivételével az összes többit bezárásra ítélte. A XIV – XVIII. században 11 kolostor működött Erdélyben. Lengyel segítséggel a gellérthegyi kolostorban 1934-ben, Pécsett 1935-ben, Pálosszentkúton 1940ben, Soltvadkerten 1944-ben, a Mecsekben 1945-ben lendítették fel újra a közösségi életet. Ennek egyik eszköze a „Fehér Barát” c. folyóirat. 1989-ben Magyarországon a pálos rend 24 házában 353 szerzetes él (Puskely M. 1990). Ma is működő, ill. romos kolostorainak elhelyezkedése a Kárpát-medencében, a 11. ábrán láthatók (Török J. – Legeza L. – Szacsvay P. 1996).
33
34
alapján
11. ábra: Pálos monostorok, Forrás: Forrás: Török J. – Legeza L. – Szacsvay P. 1996
4. Vízmosássá mélyült szekérút A kolostor DK-i szomszédságában (9. ábra, 1. sz. melléklet) a zöld turistajelzés mellett szépen látszik, hogy ahol a mészkövet laza üledék fedi, ott az utak, ebbe az üledékbe mélyen bevágódnak 4. kép). Esőzés hatására ezek a mélyedések tovább mélyülnek, melynek eredményeként arrébb kell rakni az utat. Az így áthelyezett útnak is ez lesz majd a sorsa.
4.kép: Vízmosássá mélyült szekérút Készítette: Spisák Dóra 2013.
5. Kora-triász homokkő föltárás Jelzetlen erdészeti úton haladunk tovább, a kolostortól ÉK-re (9. ábra, 1. sz. melléklet), (elején piros jelzés, amit a turista térképek nem mutatnak), ahol út menti kőzetfeltárást látunk, ami a nem megszokott mészkő, hanem homokkő (5. kép).
35
5.kép: Homokkő Készítette: Spisák Dóra 2013.
6. Töbrök Tovább haladva elérünk a Balogh Pál- parlaghoz, ahol változatos nagyságú töbrök sorakoznak (1. sz. melléklet). Ha megnézzük ezeket, az 5. sz. (6. kép) legnagyobb töbrön túl, lesz túránk utolsó állomása Dobódél. A töbrök méreteit az 1. táblázat mutatja. Az adatok meghatározása Magyarország 10 000-es méretarányú térképének szintvonalai alapján történtek.
6.kép: 5.sz. töbör Készítette: Spisák Dóra 2013. A töbör megközelítőleg kör alakú, eredetileg zárt, tálszerű mélyedés. Ezen felszínformák átmérője néhány métertől több ezer méterig, mélységük néhány métertől pár 36
száz méterig terjedhet. Megjelenési formáik nagyon változatosak, a csésze alakú mélyedésektől egészen a meredek lejtőjű hengerszerű, kútszerű figurákig. Elterjedt a különböző nyelvekben használt elnevezések is, ilyen a töbör is, ill. sinkhole (Zámbó L. 1998).
Töbör
Mélység
Átmérő
(m)
(m)
1.
25
165
2.
7
3.
Töbör
Mélység
Átmérő
(m)
(m)
7.
5
30
55
8.
20
80
10
65
9.
15
82
4.
15
100
10.
5
30
5.
35
170
11.
5
30
6.
5
30
12.
12
70
1. táblázat: A Balogh Pál-parlagi töbrök adatai Készítette: Spisák Dóra 2013 A Szalonnai-karszt völgyfőkben, völgytalpon sorakozó töbrei, éppúgy, mint a Gömör-Tornai-karszt egészén vagy a Bükk hegységben, arról tanúskodnak, hogy az újharmadidőszak miocén korának derekán az említett hegységek mészkő felszínei nem karsztos kőzetekkel voltak fedve. Emelkedésük következtében mai vízhálózatuk kialakulása e nem karsztos kőzeteken kezdődött. Az emelkedéssel párhuzamosan a vízfolyások átvágták a nem karsztos fedő kőzeteket, és elérték a mészkőrétegeket. Amíg azokban a karsztvízszint egy magasságban volt a völgytalppal, a vizet a karszt nem nyelhette el. Ezért völgyképző hatásukat a mészkövön is folytathatták, azaz ún. átöröklött (epigenetikus) völgyek kialakulásába kezdtek. Amint a hegység emelkedése meggyorsult, a karsztvízszint felszíntől való mélysége megnőtt, így a vízfolyások víznyelőkbe tűnhettek el. Először a völgy legmélyebb (torkolati) szintjén, aztán, a további emelkedés és völgymélyülés következtében egyre feljebb és feljebb ( 12. ábra) (Hevesi A. 2002). Így jöhettek létre azok a völgyfőkbe mélyülő töbrök is, amelyek a Martonyi kolostortól É, ÉK-re, a Balogh Pál-parlag felszínébe mélyülnek (13. ábra).
37
12. ábra: Völgytalpon sorakozó töbrök kialakulása Jelmagyarázat: 1 = nem karsztos kőzet, 2 = mészkő, e = emelkedés, k = karsztvíztükör-süllyedés, v = völgy mélyülés Forrás: Hevesi A. 2002
13. ábra: A Balogh Pál-parlag felszínformái Készítette: Spisák Dóra 2013. Forrás: 10 000es térkép 38
7. Dobódél
A tanösvény utolsó állomása Dobódél, Miskolctól 49 km-re található település, mely a 27-es számú főútról érhető el. „ Dobódél kis község 30 házzal és 145 magyar lakossal. Postája Szin, távírója Torna.” (Sziklai J. – Borovszky S. 1896. pp. 308.) „Kis község a Tornai járásban. Vasútállomása és postája Bódvaszilason működik.” (Molnár E. 1935. pp. 146.) A falu, a Szén család birtokában volt, akik az ősi Tornai család egyik ágához tartoztak. 1427-ből egy olyan írásban szerepel, melyben 7 jobbágytelekkel és kb. 140 lakossal rendelkezik. 1455-ben Csetneki András birtokába került. A XVI. és XVII. századi történelme ismeretlen. A törökök dúlása alatt valószínűleg elpusztult, ugyanis semmilyen kivonatban (extractusban) nem szerepel 1715-ben, melyekben a lerombolt, ill. lakott településeket tartották nyilván. 1786-ban ismét faluként van nyilvántartva. 1796-ban említve van, hogy lakói királyi dézsmát nem fizettek, sok meszet és szenet égettek erdeikben. 1833-ban 27 háza és 161 római katolikus lakosa van. 1851-ben 173, 1869-ben 192, majd 1920-ban 104 volt a lélekszáma (Molnár E. 1935). Az I. világháború ideje alatt 18-an vonultak be, 3-an hősi halált haltak (Molnár E. 1935). 1949-ben Perkupához lett csatolva, így azóta Dobó István útként szerepel. 1990-ben népszavazással kérték az önálló települési státusz visszaállítását, de mivel nem rendelkezett saját orvosi rendelővel, kiépített infrastruktúrával, a kezdeményezés eredménytelen volt. Jelenleg már csak 26 fő lakja (www.ksh.hu).
Összegzés A tanösvény bejárása kb. 3 órát igényel, ez attól függ, hogy mennyi időt töltünk a kolostornál, ill. minden töbröt megnézünk e. Ez az útvonal magába foglalja a Szalonnaikarszt legérdekesebb felszínformáit, és a pálos rendi kolostort, amely országos hírnévre tett szert. Az utak jól járhatóak, így könnyedén keresztül jutunk a hegyen Martonyi és Dobódél érintésével.
39
Irodalomjegyzék CSÍKVÁRI A. 1939: Borsod vármegye – Kiadja A Magyar Városok Monografiája Kiadóhivatala – Budapest pp. 146. DÉNES GY. – JAKUCS P. 1975: Aggteleki karsztvidék útikalauz – In: Jakucs L. (szerk.) Sport kiadó – Budapest pp. 39-50, 247-249. DÉNES GY. 1983: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története – Herman Ottó Múzeum – Miskolc pp. 99. DÉNES GY. 2003: Világörökség, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai – In: Papp-Váry Á. (szerk) Az Aggteleki-karszt, a Szlovák-karszt (Gömör-Tornai-karszt) és a Cserehát Túristaatlasz és Útikönyv – Cartographia Kiadó – Budapest pp. 27, 30. DÖVÉNYI Z. 2010: Magyarország kistájainak katasztere - Második, átdolgozott és bővített kiadás - MTA Földrajztudományi Kutatóintézet- Budapest pp. 770-772. DRASKÓCZY I. 2000: A magyar századok – A tizenötödik század története – Pannonica Kiadó Budapest pp. 125-126. DÜRR B. 1982: Magyarország, hetedik átdolgozott kiadás, Panoráma Kiadó pp. 349. F. DOBOSY L. 2012: A fejlődés útján Borsod-Abaúj Zemplén megye – Inka Kiadó – Ózd pp. 106. FOGARASI L.1981: Legérdekesebb kis tavaink, Natura Kiadó, Budapest pp. 152. Gömör-Tornai-karszt turistatérképének szelvényei – In: Papp-Váry Á. (szerk.) Az Aggteleki-karszt, a Szlovák-karszt (Gömör-Tornai-karszt) és a Cserehát Túristaatlasz és Útikönyv – Cartographia Kiadó – Budapest 2003. pp. 123-124. GYÖRFFY GY. 1987: Az árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. – Abaújvár, Arad, Árva, Bács, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Beszterce, Bihar, Bodrog, Borsod, Brassó, Csanád és Csongrád – Akadémia Kiadó – Budapest pp. 787. HEVESI A. 2002: A magyarországi karsztos fejlődéstörténet és felszínalaktan szerinti csoportosításai; az „Aggteleki jellegű” karsztok felszíni formakincse – Akadémiai doktori értekezés Miskolc, pp. 143. HEVESI A. 2002: Természetföldrajzi kislexikon – Műszaki Könyvkiadó – Budapest pp. 94. HORVÁTH R. 1997: Az Esztramos-hegy természeti értékei – In: Szakáll S. (szerk.) Az Esztramos-hegy ásványai – Herman Ottó Múzeum – Miskolc pp. 11-14. JAKUCS L. – MÓGA J. 2005: Pannon enciklopédia – A magyarság kézikönyve Magyarország földje – In: Karátson D. (szerk.) Urbis könyvkiadó, Budapest pp. 36, 48-50. 40
JAKUCS L. 1957: Aggtelek és vidéke útikalauz- Sport Lap és Könyvkiadó p. 1-317. JUAN C. – CSABA L. – ZOLTÁN S. 2008: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása – In: Veres L. – Viga Gy. (szerk.) A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLVII. – Miskolc pp.147-169. KORDOS L. 1984: Magyarország barlangjai – Gondolat Kiadó Budapest pp. 270. LESS GY. 1998: Rétegtani felépítés – In: Baross G. (szerk.) Nemzeti Parkjaink - Az Aggteleki Nemzeti Park- Mezőgazda Kiadó, Budapest pp. 44-45. Magyarország 1:100 000-es méretarányú földtani térképsorozat ArcGis adatbázisa – MÁFI Kiadó – Budapest 2005 MOLNÁR E. 1935: Abaúj-Torna Vármegye – Kiadja A Magyar Városok Monografiája Kiadóhivatala – Budapest pp.146. PÉCSI M. 1989: Magyarország Nemzeti Atlasza (National Atlas of Hungary) – Cartographia Kiadó – Budapest pp. 37. PUSKELY M. 1990: Szerzetesek – A megszentelt élet 99 intézménye, 2. Bővített kiadás – Zrínyi Nyomda Kiadója Budapest pp. 79-81. RADÓ S. 1974: Észak-Magyarország Atlasza – A Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Minisztérium Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala Kiadó Budapest pp. 5, 6, 73. RAKACZKY I.-REPEI Z. 1997: Aggtelek és vidéke turistakalauza, Bíbor Kiadó, Miskolc pp. 8, 40-51. SÁSDI L. 1998: Vízföldtan és vízrajz – In: Baross G. (szerk.) Nemzeti Parkjaink - Az Aggteleki Nemzeti Park- Mezőgazda Kiadó, Budapest pp. 120, 151-152. SZÉKELY K. – MÓGA J. 2003: Magyarország fokozottan védett barlangjai – Mezőgazda Kiadó – Budapest pp. 25. SZIKLAI J. – BOROVSZKY S. 1896: Magyarország vármegyéi és városai első kötet – Abaúj-Torna Vármegye és
Kassa
–
Kiadja: „Apollo” Irodalmi
és
Nyomdai
Részvénytársaság – Budapest pp. 308. TÖRÖK J. – LEGEZA L. – SZACSVAY P. 1996: Pálosok – Szerzetesrendek a Kárpátmedencében – Mikes Kiadó Budapest pp. 9-22. TURTEGIN E. 1997: Az Esztramos-hegyi vasércbánya földtani viszonyai – In: Szakáll S. (szerk.) Az Esztramos-hegy ásványai – Herman Ottó Múzeum – Miskolc pp. 37-42. VARGA Z. 1998: Az Aggteleki-karszt élővilága – In: Baross G. (szerk.) Nemzeti Parkjaink - Az Aggteleki Nemzeti Park- Mezőgazda Kiadó, Budapest pp. 254-263.
41
ZÁMBÓ L. 1998: A karsztosodó kőzetek alaktana – In: Borsy Z. (szerk.) Általános természetföldrajz – Fejezetek az általános természetföldrajz köréből – Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest pp. 570. ZÁMBÓ L. 1998: Felszínalaktani jellemzés – In: Baross G. (szerk.) Nemzeti Parkjaink Az Aggteleki Nemzeti Park- Mezőgazda Kiadó, Budapest pp. 77-78.
Internet forrás www.martonyi.hu www.anp.hu www.ksh.hu
Ábrajegyzék 1. ábra: Települések Forrás: Radó S. 1974. alapján 2. ábra: A Szalonnai-karszt elhelyezkedése Forrás: Dövényi Z. 2010. alapján 3. ábra: A Szalonnai-karszt kőzetfelépítése Forrás ArcGis adatbázisa 2005. alapján 4. ábra: Jellemző fák életkora és területi elhelyezkedése a Szalonnai-hegységben Forrás: Radó S. 1974. alapján 5. ábra: Jellemző növénytársulások Forrás: Jakucs L. 1957. 6. ábra: Talajtípusok Forrás: Radó S. 1974. alapján 7. ábra: Vízfolyások és források Forrás: Sásdi L. 1998. alapján 8. ábra: Az Esztramos-hegy földtani szelvénye Forrás: Turtegin E. 1997. Less Gy. alapján 9. ábra: Tanösvény tervezet Készítette: Spisák Dóra 2013. 10. Martonyi falucímere Forrás: www.martonyi.hu 11. ábra: Pálos monostorok Török J. – Legeza L. – Szacsvay P. 1996. alapján 12. ábra: Völgytalpon sorakozó töbrök kialakulása Forrás: Hevesi A. 2002. 13. ábra: A Balogh Pál-parlag felszínformái Készítette: Spisák Dóra 2013. Forrás: 10 000-es térkép
Képjegyzék 1.
kép: Vízmosás Készítette: Spisák Dóra 2013. 42
2. kép: A Martonyi kolostorrom a rekonstrukció előtt Készítette: Hevesi Attila az 1970-es évek elején 3. kép: A Martonyi kolostorrom a rekonstrukció után Készítette: Spisák Dóra 2013. 4. kép: Vízmosássá mélyült szekérút Készítette: Spisák Dóra 2013. 5. kép: Homokkő Készítette: Spisák Dóra 2013. 6. kép: 5. sz. töbör Készítette: Spisák Dóra 2013.
Táblázatok 1. Táblázat: A Balogh Pál-parlag töbreinek adatai Készítette: Spisák Dóra, 10 000-es méretarányú térkép szintvonalainak alapján
Mellékletek 1. sz. melléklet: Tanösvény Készítette: Spisák Dóra 2013. Forrás: A Gömör-Tornaikarszt turistatérképének szelvényei 2003. alapján
Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítsége nélkül ez a dolgozat aligha jöhetett volna létre. Elsősorban konzulensemnek, Hevesi Attilának, aki szaktudásával, tanácsaival segített és támogatott, másrészt köszönettel tartozom Kovács Károly Zoltánnak, aki segítségével, ugyancsak hozzájárult dolgozatom elkészüléséhez. Köszönöm a családomnak, barátaimnak és mindenkinek, akik segítséget nyújtottak munkámhoz és a dolgozatom összeállításához.
43
