S z i l á g y i
JÄnoa
Kollégák
#
2008.11.05
09:47:31
#
© storytv, Szilágyi János 2008
Borítóterv: Czeizel Balázs Szerkesztés: Erdélyi Z. Ágnes Tördelés: Sóti Kornél
ISBN 978-963-9710-40-5
f"T S a n o m a Budapest ~
t j > T , B . i &M1V
Megjelent a Sanoma Budapest Zrt. gondozásában 1037 Budapest, Montevideo u. 9., telefon: 437-1100 Felelős kiadó: Szabó György vezérigazgató Vezetőszerkesztő: Szemere Gabriella
Nyomdai kivitelezés: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Berki István vezérigazgató
A KÖNYV MEGRENDELHETŐ A WWW.POLC.HU WEBOLDALON.
kollegak_1.indd 2-11
Szilágyi János
Kollégák
STORY TV O
#
Tartalom NYÍLT ELOSZO
kollegak_1.indd 4-11
ACZEL ENDRE LYUKAK A SZURON
10
AZURÁK CSABA CSAK NEM BEDŐLNI
18
BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ A KURVÁK NEM UFÓK
24
BAZSÓ GÁBOR TESZT
32
BÁRDOS ANDRÁS HOSSZÚ ASZTAL
40
BOCHKOR GÁBOR MÁSKÉPP POFÁZNI
48
BOLGÁR GYÖRGY SZÓÁRADAT
56
CSISZÁR JENŐ EGY ÜTÉS, PISI
64
FIALA JÁNOS PÉKLAPÁT
72
GUNDEL TAKÁCS GÁBOR HÚZÓS MŰFAJ
78
HADAS KRISZTA TÜNCI BOGÁR
86
HAVAS HENRIK PÖTTY
94
JAKUPCSEK GABRIELLA FÁJ
102
JÁKSÓ LÁSZLÓ NYELVÖLTÖGETÉS
110
JUSZT LÁSZLÓ TÁNCÓRA
118
KÁLMÁN OLGA TESTBESZÉD
126
KEPES ANDRASSZEPEN ÜTNI
132
KRIZSÓ SZILVIA FÜLMANKÓ
140
LENGYEL NAGY ANNA ANNAMESÉK
148
PALLAGI FERENC BOHÓCSZÁM
154
RADNAI PÉTER A JÓ RENDŐR
162
SEBESTYÉN BALÁZS EVEZNI A PIACON
170
SZEGŐ ANDRÁS A GÁTLÁSGOMBÓC
178
SZU JÓ ZOLTÁN PIROS PACSI
186
VÁGÓ ISTVÁN DÖGLÖTT VIRÁG
194
VÁNCSA ISTVÁN SZEPLŐ
204
WINKLER NÓRA BIODÍSZLET
212
KÉPJEGYZÉK
220
NYÍLT
ELŐSZÓ
Ilyen nincs. Ilyen műfaj nem létezik. Mert egy könyvbe legfeljebb előszót írnak, amelynek az a címe, hogy Előszó. Nyílt levelet pedig újságban szokás közzétenni. Hogy mégis ezt a címet adtam eme interjúkötet bevezetőjének, annak rendkívül egyszerű oka van: a lustaságom. Ugyanis az én Amerikában élő lányom tudván, hogy az utóbbi időben ennek a kötetnek a megírásával foglalkozom, élénken érdeklődött, hogy kik lesznek benne, kik maradtak ki belőle, könnyű vagy nehéz dolgom van vele, élvezettel dolgozom rajta, vagy az egész csak púp a hátamon. Írtam hát neki egy levelet, amelyben mindaz szerepel, amit az előszóban amúgy is papírra vetettem volna. Lusta voltam ismét megfogalmazni a közlendőimet, ezért választottam ezt a megoldást, hogy a magánlevelemből nyílt levelet csinálok, amelyben szó szerint az alábbi sorok olvashatóak. Csucsukám! Már beszámoltam neked arról, hogy milyen élvezettel csináltam a Story Tv-ben futó Kollégák című sorozatomat, mert különös élmény volt számomra „hivatalosan" beszélgetni azokkal a - nevezzük így - szaktársaimmal, akiket különben így-úgy ismerek, de inkább csak úgy. Távolról, futólag, éppen hogy. Igaz, akad köztük egy-két közelebbi barátom is, de azokkal sem váltottam soha olyasmikről szót, mint ezekben az interjúkban. Ezt a helyzetet határozottan élveztem. M e g azt is, hogy szinte mindenki azonnal igent mondott a felkérésemre, sőt többen hálálkodtak, hogy én a kollégáimnak tekintem őket. Ettől akár el is keseredhettem volna, hogy csak a koromat tisztelik ily módon, de inkább arra a hízelgő következtetésre jutottam, hogy mégiscsak vittem valamire ebben a szakmában, ha a többiek kitüntetésnek veszik, ha én faggatom őket a kamera előtt.
Nem sokkal az után, hogy véget ért ez a sorozat, felkértek, írjak interjúkat e beszélgetések alapján, mert szeretnék könyv formájában kiadni. Örültem, mint majom a farkának, nemcsak azért, mert az ajánlat legyezgette a hiúságomat, hanem azért is, mert olyan kész anyagokból dolgozhatom, amelyeket ismerek, hisz én készítettem azokat. De hamarosan véget is ért a hejehuja, mert alaposabban belegondolva az előttem álló teendőkbe, világossá vált, hogy nehéz döntéseknek, és az ezeket követő kínos pillanatoknak nézek elébe. Tudnod kell, hogy ebben a televíziós sorozatban harminchét háromnegyedórás beszélgetés hangzott el. Ennyit pedig nem lehet egy könyvbe belezsúfolni. Akkor hát kiket hagyjak ki? De jobb, ha így teszem fel a kérdést: kiket bántsak meg? A válasz magától értetődőnek tűnt: a gyengébben sikerült beszélgetéseket fogom mellőzni. De hát ismersz. A fejem, mint a szita. Már csak elmosódott emlékképeim voltak ezekről a csevegésekről. Nem volt más hátra, végignéztem valamennyit. Van nálad számológép? Üsd be, hogy 37x45. Mégse üsd be, ráérsz később ellenőrizni, mert nekem már megvan az eredmény, ami: 1665. Mármint ennyi perc. Ez egész pontosan huszonhét és háromnegyed óra. Több mint egy nap. És tudod, én utálom visszanézni, visszahallgatni a műsoraimat, de most majd egy héten keresztül bámulhattam magam meg a beszélgetőtársaimat. Végül is tíz kiesett. Ahhoz persze gyáva voltam, hogy erről értesítsem őket. Azzal mentegettem magam, hogy micsoda hülyeség bejelenteni valakinek, hogy egy még meg sem jelent könyvben nem lesz benne. Úgyhogy a neheze, a magyarázkodás még hátravan. De van egy elvem, azt fogom elmondani azoknak, akik kérdőre vonnak. Ez pedig nem más, mint hogy nincs rossz riportalany, csak gyenge riporter. Egy jó formában lévő kérdező ember nem engedheti meg a másiknak, hogy az érdektelenül beszéljen, unalmasakat mondjon. Én ebben a tíz beszélgetésben sajna nem voltam éppen csúcsformában, tehát én vagyok a hibás - fogom mondani. És akkor nem is hazudok. Viszont van három ember, a szakma kiválóságai egyébként, akiket az olvasók egy része valószínűleg keresni fog a könyvben, de hiába, mert velük nem jött össze ez a tévés beszélgetés. Az egyik Baló György, akit bár sokszor kérleltem, hogy vállalja, mindig azt mondta, hogy rendben, de ilyen-olyan okok miatt nem most, hanem majd. Majd nem lett az egészből semmi. Dühöngtem. A következő nem szereplő Friderikusz Sándor, akinek az ATV-n ment egy napi politikai-közéleti műsora, de a csatorna vezetősége nem engedte, hogy egy másik televízióban is szerepeljen. Nagyon dühöngtem. A harmadik Vitray Tamás, akinek e sorozat idején volt a hetvenötödik születésnapja, és ennek ürügyén még a Fürge Ujjaknak is (ha még létezik ez a lap egyáltalán) interjút
adott. Erre szoktuk azt mondani: még a csapból is ő folyt. Ezért kihagytam és egyáltalán nem dühöngtem. M é g egy dolgot elmesélnék, remélem, nem untatlak vele. Ez nem más, mint az a szokatlan élmény, ami még nem esett meg velem, hogy mennyire más hatást kelt az emberben egy televíziós beszélgetés leírva. Ott egy fintor többet mondhat, mint itt egy leírt hosszú, összetett mondat. Én a beszélgetéseket leírattam persze, amelyeket viszont csak jegyzetként használva írtam meg az interjúkat. Ezek tehát nem lerövidített változatai az ott elhangzottaknak, hanem azok nyomán szerkesztett önálló anyagok. Ez az „átültetési műtét" keserves munka volt, mert a szakmai tisztesség úgy kívánja, hogy a partner szájába utólag nem csempészhetünk általa ki nem mondott gondolatokat, állításokat, történeteket, de apró csúsztatásokra itt-ott mégis rákényszerültem. Remegve remélem, ezeket senki nem fogja észrevenni. Csak egy a fontos: az olvasó élvezze ezeket a beszélgetéseket, és ne unatkozzon egy percig sem. Ha mégis ez történne, arra nincs bocsánat. Hát ennyi. Majd hívlak. Csókol: Apu
#
64 éves, nős, egy fia és egy unokája van. Szabadúszó szerkesztő, publicista, rádiós műsorkészítő és műsorvezető. Publikál a Népszabadságban, a 168 órában, a Klubrádióban népszerű sorozata az Acélsodrony. Több kitüntetés birtokosa.
kollegak_1.indd
10-11
11
2008.11.05
09:47:33
