Könyvviteli szolgáltatást végzők kötelező továbbképzése

Könyvviteli szolgáltatást végzők kötelező továbbképzése

Államháztartási szakterület

2012.

Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft.  Budapest

Tartalomjegyzék I. Aktuális számviteli kérdések ............................................................................................................................ 3 A számviteli jogszabályok változásai .................................................................................................................... 3 A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításai ........................................................................................... 3 Az államháztartás szervezetei által az Szt. 2012. évi változásaiból nem alkalmazott előírások .................................... 3 Az államháztartás szervezetei által az Szt. 2012. évi változásaiból alkalmazott előírások............................................ 5 A módosítások hatályba lépése ........................................................................................................................... 7 A könyvviteli szolgáltatást végzők továbbképzésének átalakítása ............................................................................ 7 A módosítás tartalma ........................................................................................................................................ 8 A kreditpontok gyűjtése ................................................................................................................................... 10 A kreditpontok megszerzésének igazolása .......................................................................................................... 10 Sajátosság az államháztartási szektorban 2016. december 31-ig .......................................................................... 11 Egyéb változások ............................................................................................................................................ 11 Az államháztartási számviteli kormányrendelet módosítás .................................................................................... 12 A módosítás célja, indoka ................................................................................................................................. 12 Az Áhsz. előírásainak hatályba lépése ................................................................................................................ 13 Beszámolási kötelezettség változása .................................................................................................................. 13 Az éves költségvetési beszámoló részeinek pontosítása, kiegészítése .................................................................... 14 Számvitel politikához kapcsolódó változások ....................................................................................................... 15 Mérlegtételek változása ................................................................................................................................... 15 Az átszervezés számviteli teendői ..................................................................................................................... 17 A költségvetési szerv átalakítása, megszüntetésének elvi szabályai ....................................................................... 17 A költségvetési szerv átalakításával, megszüntetésével kapcsolatos számviteli feladatok ......................................... 19 Tartalékok elszámolása .................................................................................................................................... 39 A tartalékok általános jellemzői......................................................................................................................... 39 A tartalékok csoportosítása, jellemzői ................................................................................................................ 40 Tartalékok az éves költségvetési beszámolóban .................................................................................................. 41 Tartalékok a számviteli politikában .................................................................................................................... 44 II. Számvitelt érintő egyéb jogszabályi környezet változásai ................................................................................. 48 Az államháztartáshoz kapcsolódó jogi szabályozás változása ................................................................................ 49 Az államháztartással kapcsolatos változások ....................................................................................................... 49 Alapvetések.................................................................................................................................................... 52 A költségvetés kiadásai és bevételi előirányzatok, finanszírozási kiadások és bevételek ........................................... 55 Költségvetési szervek jogállásával kapcsolatos változások [új Áht. II. fejezet, Ávr. II. fejezet].................................. 58 Központi alrendszert érintő változások ............................................................................................................... 66 Az önkormányzati alrendszerre vonatkozó új szabályozás sajátosságai .................................................................. 87 Kincstári finanszírozás változása ....................................................................................................................... 94 Évközi adatszolgáltatások, bejelentések ............................................................................................................. 94 Szakfeladatrendszerrel kapcsolatos változások ................................................................................................... 95 A nemzeti vagyonhoz kapcsolódó jogi szabályozás .............................................................................................. 95 Alapvetések.................................................................................................................................................... 95 A nemzeti vagyon fogalma, tartalma ................................................................................................................. 97 A nemzeti vagyon megőrzése és védelme [Nvt. 6. § (1)–(6) bek.] ...................................................................... 100 A nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás .................................................................................................. 100 A nemzeti vagyon kezelése, hasznosítása [Vt- 11. § (1)–(13), (16) bek.] ............................................................ 101 Az állam és a helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységei ............................................................... 102 A nemzeti vagyon tulajdonjogának átruházása [Vt. 13. § (1) bek.] ..................................................................... 104 Külön törvényben szabályozott vagyoni elemek [Vt. 16. § (1)–(3) bek.] .............................................................. 105 Az állami vagyontörvény változása .................................................................................................................. 106 Az önkormányzati rendszert érintő változások .................................................................................................. 108 Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések ........................................................................................................ 108 A helyi önkormányzás általános szabályai ........................................................................................................ 109 A helyi önkormányzatok feladatai, hatáskörök .................................................................................................. 112 A helyi önkormányzatok, szerveik működéséről ................................................................................................ 115 A helyi önkormányzati képviselő és a képviselő-testület ..................................................................................... 118 A helyi önkormányzat tisztségviselői (új Ötv. 63–73. §) ..................................................................................... 124 Az önkormányzati hivatalok ............................................................................................................................ 128 A helyi önkormányzatok társulásai (új Ötv. 87–95. §) ........................................................................................ 129 A helyi önkormányzatok gazdasági alapjai (új Ötv. 106–124. §) ......................................................................... 132 A helyi önkormányzatok és a központi államszervek kapcsolata (új Ötv. 125–131. §) ............................................ 139 A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének változása (új Ötv. 132–142. §) ........................................... 142 Az államháztartás adósságával kapcsolatos jogi szabályozás .............................................................................. 146 Alapvetések.................................................................................................................................................. 146 Az adósságcsökkentés feladatai ...................................................................................................................... 147 Kiemelt adó- és járulékszabály változások ........................................................................................................ 150 Személyi jövedelemadó változása ................................................................................................................... 150 Az általános forgalmi adó változása ................................................................................................................. 172 Új és változó fogalmak................................................................................................................................... 172 Fizetendő adóval kapcsolatos módosítások ....................................................................................................... 173 Levonási jogot érintő módosítások .................................................................................................................. 174 Számlázással kapcsolatos módosítások ............................................................................................................ 175 Egyéb módosítások ....................................................................................................................................... 176 Hivatkozás az európai unió kötelező jogi aktusára ............................................................................................. 177 Helyi adók változása ...................................................................................................................................... 177 A telekadóval összefüggő változások ............................................................................................................... 178 Az építményadó mentességek körének változása .............................................................................................. 179 Az idegenforgalmi adóbeszedő ........................................................................................................................ 179 A magánszemély kommunális adóját érintő módosítások ................................................................................... 180 A helyi iparűzési adóban bekövetkezett változások ............................................................................................ 180 A járulékok változása .................................................................................................................................... 181 Társadalombiztostási járulék helyett szociális hozzájárulási adó .......................................................................... 181 Egyéni járulékok változásai ............................................................................................................................ 185 Egészségügyi hozzájárulás változása ............................................................................................................... 186 Egészségügyi hozzájárulás ............................................................................................................................. 187 Szakképzési hozzájárulás ............................................................................................................................... 187

I. Aktuális számviteli kérdések A számviteli jogszabályok változásai A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításai A módosításokat a 2011. évi XCVI. törvény, a 2011. évi CXXV. törvény és a 2011. évi CLVI. törvény tartalmazza.

Az államháztartás szervezetei által az Szt. 2012. évi változásaiból nem alkalmazott előírások A számviteli törvény változásainak többsége az eredményszemléletű beszámoláshoz és könyvvezetéshez kapcsolódott, melyeket a módosított teljesítésszemléletű könyvvezetést vezető államháztartási szervezetek nem tudnak alkalmazni. Értelmező rendelkezések – Üzleti vagy cégérték fogalma, a mérlegsorok pontosítása A cégvásárláskor kimutatott goodwill értéke negatív saját tőke esetén a vételár (a fizetett ellenérték) lesz, elkerülve a vételárnál nagyobb összegű cégérték kimutatását. A negatív cégértéket az alapul szolgáló részesedés kivezetésekor meg kell szüntetni, átalakuláskor pedig vizsgálni kell a cégértékre ható tényezők változását (és a kivezetés arányát annak megfelelően meghatározni). Házipénztári szabályok pontosítása a készpénzállomány korlátozásának lazítása A számviteli törvény 2009-től bevezetett, a készpénzállomány nagyságát az összes bevétel nagyságához rögzítő szabálya 2012. január 1-jétől megváltozik. A változás értelmében a vállalkozásnak a naptári nap végén rögzített napi záró készpénzállományai havi átlagának a megelőző (lezárt) üzleti évi beszámolóban kimutatott éves összes bevétel 10 százalékát nem szabad meghaladnia. (Ez a korlát a korábbiakban 2 százalék volt.) Az alacsony összbevételű, valamint az induló vállalkozásokra megállapított 500 ezer forintos minimum-készpénzállomány értéke nem változik, azaz 500 ezer forint minden esetben lehet a napi záró-készpénzállomány havi átlagos értéke. (2011-re nem alkalmazható.) Eredmény kimutatás pontosításai Értékesítés nettó árbevétele Az árbevétel elszámolásának bizonylatai között nevesítésre került a nyugta, illetve (ha az eladó számla, nyugta kiállítására nem kötelezett) az egyéb számviteli bizonylat. Osztalék előleg fizetés szabályai egyszerűsödnek Az osztalékelőleg fizetésénél lehetővé válik a kifizetés 6 hónapnál nem régebbi éves beszámoló vagy közbenső mérleg alapján is, szemben a hatályos szabályokkal, amelyek minden kifizetéshez külön közbenső mérleget követelnek meg (2011-re nem alkalmazható). Egyes számviteli és adózási szabályok összhangjának megteremtése A külföldön, illetve belföldön megfizetett társasági adó típusú adók egységes számviteli kezelése A külföldön megfizetett adót egyéb ráfordítás helyett eredményt terhelő adóként (az eredménykimutatás adófizetési kötelezettség sorában) kell kimutatni (2011-re nem alkalmazható). A visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek saját tőkével (és nem az adózás előtti eredménnyel) szembeni elszámolása A visszavásárolt részesedés bevonásának elszámolása a rendkívüli eredmény helyett közvetlenül a saját tőkében (a névérték a jegyzett tőkével, a különbözet az eredménytartalékkal szemben) könyvelendő (2011-re nem alkalmazható), Beszámolóval kapcsolatos módosítások Naptári évtől eltérő üzleti év alkalmazása A számviteli törvény hatályos szabályai eddig szűk körben engedélyezték az üzleti év fordulónapjának megválasztásakor a naptári évtől való eltérést. Az üzleti élet egyes szektoraiban a vállalkozások természetes igénye, hogy a beszámoló időszaka az üzleti ciklusukat kövesse. Ennek érdekében a számviteli törvény elsőként a 2012-ben induló üzleti évre vonatkozóan a vállalkozók számára biztosítja, hogy saját döntéssel – ha azt az üzletmenetük ciklikussága, illetve konszolidálásba bevont 3

vállalkozásnál az anyavállalat információs igénye indokolja – az üzleti évük fordulónapját a naptári évtől eltéríthessék. A hitelintézet, a biztosítóintézet, a pénzügyi vállalkozás, a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmény, a sajátos egyszerűsített éves beszámolót választó vállalkozó, valamint az egyszerűsített vállalkozói adót választó és számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozás üzleti éve a naptári évtől nem térhet el. Ha valamely vállalkozás a megváltozott szabály adta lehetőséggel élve módosítja üzleti évének fordulónapját, akkor a változtatás időpontjára módosítania kell számviteli politikáját, beszámolót kell készítenie, illetve a cégadatokban is keresztül kell a változást vezettetnie. (2011-re nem alkalmazható.) Egyszerűsített éves beszámoló körének bővítése A módosítás kiteljesíti az egy évvel ezelőtt megkezdett folyamatot, amely az anyavállalatnak nem minősülő, konszolidációba bevont vállalkozásoknak biztosít egyszerűbb beszámolási lehetőséget. A 2012-től hatályos módosítás szerint azoknak az anyavállalatnak nem minősülő, konszolidációba bevont vállalkozásoknak (leányvállalatoknak, közös vezetésű vállalkozásoknak, társult vállalkozásoknak) is lehetőségük lesz egyszerűsített éves beszámolót készíteni, amelyek a számviteli törvény konszolidációs szabályai szerint elkészített konszolidált éves beszámolóba bevonásra kerülnek. Ezzel a lehetőséggel a konszolidációba bevont vállalkozások csak akkor élhetnek, ha a vállalkozás nyilvántartásai biztosítják az összevont (konszolidált) éves beszámolóhoz az anyavállalatnak szükséges információkat. Érdemes összefoglalni, hogy a könnyítő szabályok bevezetésével mely vállalkozóknak kell továbbra is éves beszámolót készíteniük. Ezek a következők: – azon vállalkozók, amelyek az egyszerűsített éves beszámolóra [a számviteli törvény 9. §-a (2) bekezdésében] meghatározott, három mutatószámból álló kritériumrendszer szerint az értékhatárt meghaladják, – a számviteli törvény szerint anyavállalatnak minősülő vállalkozó, – a nyilvánosan működő részvénytársaság, valamint az olyan vállalkozó, amelynek kibocsátott értékpapírjai tőzsdei kereskedelme engedélyezett, vagy az engedélyezést már kérelmezték. A sajátos egyszerűsített éves beszámoló alkalmazásának egyszerűsítése Módosul a sajátos egyszerűsített éves beszámoló. Az egyszerűsített éves beszámoló sajátos formájára vonatkozó alkalmazási értékhatár az Európai Unió döntéshozatali eljárásában folyamatban lévő, mikro vállalkozásokra vonatkozó egyszerűsítés, valamint a könyvvizsgálatra vonatkozó értékhatár módosítása miatt megváltozik. Az eddigi, könyvvizsgálathoz kötött alkalmazási feltétel kibővül egy hármas mutatószámrendszerrel a következők szerint. Határértékekhez kötött alkalmazása 2012-től az a könyvvizsgálatra nem kötelezett, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég alkalmazhatja a sajátos egyszerűsített éves beszámolót, amelynél a két megelőző üzleti évben külön-külön a következő három mutatószám közül bármelyik kettő nem haladja meg az itt megadott határértéket: – mérlegfőösszeg: 65 millió forint, – éves nettó árbevétel: 130 millió forint, – az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma: 10 fő. Terv szerinti értékcsökkenés elszámolása a társaságiadó-törvény leírási kulcsai szerinti mértékben Az alkalmazási lehetőség kiterjesztése mellett a sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítése során két könnyítő szabály is bevezetésre kerül. Egyrészt ezen beszámoló készítése esetén a számviteli politika egyetlen, a könyvvezetéssel és a beszámoló készítéssel kapcsolatos döntéseket tartalmazó, írásos dokumentumként is elkészíthető (külön szabályzatok elkészítésére nincs szükség), másrészt a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása a társaságiadó-törvény leírási kulcsai szerinti mértékben is történhet, a számviteli törvény általános szabályai figyelembevétele helyett. (2011-re nem alkalmazhatók az új értékhatárok.) A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei megszűnési szabályainak rögzítése A külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepeinek alapítására, működésére és megszűnésére a számviteli törvény vállalkozóra vonatkozó szabályait kell alkalmazni (2011-re nem alkalmazható). Beszámoló közzététele A beszámoló nyilvánosságra hozatali határidejének módosítása. A számviteli beszámoló közzétételi, letétbe helyezési határideje az eddigi, a beszámoló mérleg fordulónapjától számított 150 napról a mérleg fordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjára változik. A módosítással a beszámoló nyilvánosságra hozatali határideje a társasági adó bevallási határidejével (naptári évvel egyező üzleti éveseknél a május 31-ével) meg fog egyezni. 4

A számviteli beszámoló nyilvánosságra hozatali határidejének módosítása a kapcsolódó adóbevallási határidőkben is módosítást jelent, így a társasági adó mellett a helyi iparűzési adó, az ágazati különadó és részben az egyszerűsített vállalkozói adó bevallási határideje is a fordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjára változik. A változás a naptári évtől eltérő üzleti évet választók nyilvánosságra hozatali határidejét is módosítja, határidőként minden esetben a beszámoló mérleg fordulónapját követő ötödik hónap utolsó napját meghatározva. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalkozás mérlegének fordulónapja március 15-e, akkor a vállalkozás beszámolójának közzétételi, letétbe helyezési határideje augusztus 31-e lesz. Ezt a határidőt követik – az előzőekben említetteknek megfelelően – a kapcsolódó adóbevallási határidők is. Szintén a beszámoló közzétételi határidejét érintő változás, hogy a devizanemek közötti áttérés miatt készítendő beszámoló közzétételi határideje az eddigi 90 napról, az áttérést követő ötödik hónap utolsó napjára módosul, azaz követi az általános szabályt. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló közzétételi határideje a hatályos 180 napról a beszámoló mérleg fordulónapját követő hatodik hónap utolsó napjára változik. A szabályváltozás az egyedi beszámolókhoz hasonlóan vonatkozik mind a naptári évvel egyező, mind az attól eltérő üzleti évet választó vállalkozókra is. Az elő társasági időszakról készítendő beszámoló, közzétételi határideje az eddigi 90 napról a beszámoló mérleg fordulónapját követő harmadik hónap utolsó napjára változik. Hasonlóan, a cégjegyzékbe be nem jegyzett vállalkozó ismételt közzétételi határideje az eddigi három hónapról az ellenőrzés befejezését követő harmadik hónap utolsó napjára módosul. Változás a beszámoló nyilvánosságra hozatala elmulasztásának jogkövetkezményeiben Érdemes felhívni a figyelmet a beszámoló közzétételi határidejének elmulasztásából eredő jogkövetkezményekben beállt változásra is. Az adózás rendjéről szóló törvény 2012. január 1-jétől hatályos módosítása szerint az állami adóhatóság a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére előírt határidő eredménytelen elteltét, illetve a céginformációs szolgálat közzétételi költségtérítés teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítésének beérkezését követő 15 napon belül 30 napos határidő kitűzésével felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére. Egyúttal a 172. § (1) bekezdés e) pontja szerint (200 ezertől 500 ezer forintig terjedő) mulasztási bírságot szab ki. Ha az adózó a felhívás szerinti határidőn belül a kötelezettség teljesítését nem pótolja, az állami adóhatóság a határidő elteltét követő napon, 60 napos határidő kitűzésével a 172. § (7a) bekezdése szerinti (1 millió forintig terjedő) mulasztási bírság kiszabása mellett ismételten felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére. Ha az adózó a beszámoló letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az ismételt felhívásban szereplő határidőn belül sem tesz eleget, az állami adóhatóság az adózó adószámát felfüggesztés nélkül hivatalból törli, erről a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti és kezdeményezi a cég megszűntnek nyilvánítását. Előbbi jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha az adózó a mulasztás elkövetésekor felszámolás vagy végelszámolás alatt állt. Az IFRS minősítés megkövetelése Ha a konszolidált beszámoló a nemzetközi standardok szerint készül – 2014-től IFRS szerinti konszolidált éves beszámolónál – IFRS-minősítésű könyvvizsgáló, könyvviteli szolgáltatást nyújtó szükséges. Könyvvizsgálati értékhatár növelése – 2012-től 100 M Ft-ról 200 M Ft-ra – 2014-től 200 M Ft-ról 300 M Ft-ra.

Az államháztartás szervezetei által az Szt. 2012. évi változásaiból alkalmazott előírások Államháztartási körben a módosításokból teljes körűen alkalmazandó az értelmező fogalmak pontosításánál az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés, illetve a könyvvizsgálói záradékokkal kapcsolatos fogalmi változások, a bekerülési érték tartalmát érintő pontosítások – a közüzemi számlák elszámolása, a devizás értékelés során –, a mérlegképes könyvvelőkkel, a bizonylatokkal kapcsolatos változások, illetve eltéréssel alkalmazandók az alapítás-átszervezés aktivált értéke fogalmának, valamint az eszközök leltározásával kapcsolatos kiegészítések. Értelmező rendelkezések Alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés A K+F-fogalmak (alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés) az innovációs törvénybe kerültek.

5

Hitelesítő, korlátozott, elutasító záradék, záradék megadásának elutasítása A könyvvizsgálói záradék szövege kikerült a számviteli törvényből, helyette a nemzeti könyvvizsgálati standardok szerinti könyvvizsgálói véleményt kell alkalmazni. Alapítás átszervezés aktivált értéke Az ásvány kincskutatás egyes (eszközérték részét nem képező, a kitermelt ásványkincs hasznosításából származó bevételekben megtérülő) költségei alapítás-átszervezés aktivált értékeként mutathatók ki. Az alapítás-átszervezés aktivált értéke – indokolt esetben – terven felüli értékcsökkenés formájában leírható. Az államháztartás szervezetei által az Szt. 2012. évi változásaiból eltéréssel alkalmazott előírások Eszközök leltározása A számviteli beszámoló mérlegének alapját képező leltár összeállításához a vállalkozásokat eszközeik és kötelezettségeik tekintetében leltározási kötelezettség terheli. A számviteli törvény módosítása egyértelművé teszi, hogy a leltározásnak két lehetséges módja a mennyiségi felvétel azon eszközök tekintetében, amelyeknél a mennyiségi felvétel értelmezhető, illetve az egyeztetés a többi eszköz, kötelezettség tekintetében. A leltár-összeállítási kötelezettség teljesítése érdekében a törvénymódosítás további pontosításként rögzíti, hogy a vállalkozónak még a leltározás megkezdése előtt el kell végeznie a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások közötti egyezőség vizsgálatát (egyeztetését). A számviteli törvény régóta hatályos szabályként rögzítette, hogy az a vállalkozás, amely fizikailag felvehető, megszámlálható eszközeiről év közben nem vezet folyamatos mennyiségi nyilvántartást, a leltárba bekerülő ezen eszközeinek a valóságban meglévő állományáról tételes mennyiségi leltárfelvétellel köteles meggyőződni. Ebből következően annál a vállalkozónál, amelynél ezen eszközökről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezettek, ott elegendő volt a nyilvántartás adatait felvenni a leltárba. A törvénymódosítás előírja, hogy a nyilvántartások vezetésétől függetlenül tételes mennyiségi felvételt kell legalább háromévente végezni a fizikailag felvehető eszközök tekintetében. Az árukészletek leltárfelvételénél a számviteli törvény továbbra is biztosítja a vállalkozók számára azt a lehetőséget, hogy ezen készleteket ne a mérleg fordulónapján, hanem az azt megelőző vagy azt követő negyedévben vegye fel tételes mennyiségi leltárfelvétellel a nyilvántartásaiba (és aztán azzal a mérlegforduló-napi készletértéket korrigálja). Ezekre az árukészletekre is vonatkozik – mennyiségi nyilvántartás mellett is – a háromévente kötelező mennyiségi leltárfelvétel. Bekerülési érték tartalmának pontosítása A beruházás bekerülési értékét az üzleti év végén, a piaci érték változása miatti értékelés során is lehet terven felüli értékcsökkenés elszámolásával csökkenteni. Közüzemi számlák egyszerűbb könyvelése A villamos energia, a földgáz, az ivóvíz beszerzéséhez sok esetben kapcsolódnak a számlán feltüntetésre kerülnek különböző díjak, tételek. Ezen díjakat a számvitelben fő szabály szerint egyedileg kell minősíteni és elszámolni, míg a vásárolt energiahordozót – annak felhasználásakor – anyagköltségként kell könyvelni. A számlán szereplő tételek megosztása, külön könyvelése adminisztrációs többletfeladatokat adott a vállalkozások számára. Épp ezért a számviteli törvény módosítása rögzíti, hogy a szóban forgó energiahordozók beszerzése esetén a villamos energia egyetemes szolgáltató, a földgáz egyetemes szolgáltató, az ivóvíz- szolgáltató által a villamos energia, a földgáz, az ivóvíz végfelhasználónak, fogyasztónak történő értékesítéséről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított tételek az energiahordozó bekerülési értékének részét képezik, így azokat az energiahordozó felhasználásakor anyagköltségként kell elszámolni. Ezzel a kapcsolódó könyvviteli munka, valamint a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása is egyszerűsödik. Devizás értékelés A valutáért történt beszerzés bekerülési forintértéke a valuta teljesítéskor érvényes választott árfolyamán, vagy – a vállalkozó döntése alapján – a valuta könyv szerinti árfolyamán is meghatározható. Devizás követelés, kötelezettség forintosításakor alkalmazható az áfatv. szerinti árfolyam – Szt. 60. § (5a) A devizában lévő követelések, kötelezettségek forintosításának hatályos szabályát egészíti ki az az előírás, amely szerint a vállalkozó dönthet úgy, hogy a külföldi pénzértékre vonatkozó követelés vagy kötelezettség forintértékére az áfatörvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó szabályait alkalmazza, így az alapkövetelés (-kötelezettség) és a kapcsolódó általános 6

forgalmi adó azonos árfolyamon kerül be a könyvviteli nyilvántartásba. Fontos hangsúlyozni, hogy a követelés, illetve a kötelezettség bekerülési (teljesítési) napja az áfatörvény szerinti árfolyam alkalmazása mellett sem változik meg a számvitelben. Bizonylatokkal kapcsolatos változások A beszámoló megőrzési határidejének módosítása: a számviteli beszámolót, valamint az ahhoz kapcsolódó más dokumentumokat (üzleti jelentést, könyvvizsgálói jelentést, leltárt, főkönyvi kivonatot, értékeléseket stb.) a hatályos 10 év helyett 2012-től 8 évig kell megőrizni. A csökkentett megőrzési időt már a 2011. évi beszámolóra, valamint az ahhoz kapcsolódó dokumentumokra is lehet alkalmazni. A számviteli bizonylatok kontírozásának dokumentálásánál a bizonylat és a könyvviteli nyilvántartás közötti (elektronikus nyilvántartással is teljesíthető) logikai hozzárendelés is elegendő (2011re nem alkalmazható). Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály rendelkezései szerint készített másolattal a számviteli törvény szerinti megőrzési kötelezettség teljesíthető (2011-re nem alkalmazható). Mérlegképes könyvvelőkkel kapcsolatos módosítások A könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosultak nyilvántartásába történő felvételéhez (újrafelvételéhez) a továbbképzési kötelezettség előzetes teljesítését igazolni kell (2014. január 1-jétől hatályos).

A módosítások hatályba lépése – 2011-ben már alkalmazható új előírások, – 2012. január 1-jétől, de a 2011. évi beszámolónál alkalmazható, – 2014. január 1-jétől alkalmazandó előírások.

A könyvviteli szolgáltatást végzők továbbképzésének átalakítása Az oktatási tematikának ebben a fejezetében foglaltak a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéről szóló 93/2002. (V. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) tervezete alapján készültek, amely a fejezet írásakor még egyeztetés alatt állt. Tekintettel arra, hogy a kormányrendelet módosítását a Kormány még nem fogadta el, annak tartalma nem tekinthető véglegesnek, így a ténylegesen hatályba lépő változások a leírtaktól eltérhetnek. Szeretnénk felhívni a továbbképzésben résztvevők figyelmét arra, hogy a kormányrendelet változásait annak kihirdetését követően kísérjék figyelemmel. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 2012. október 1-jére vonatkozóan tartalmazza azt az előírást, amely alapján lehetővé válik a könyvviteli szolgáltatást végzők szakmai továbbképzési rendszerének megújítása, kreditpontos rendszerben történő megvalósítása. A számviteli törvény felhatalmazása alapján a továbbképzéssel kapcsolatos részletszabályokat a kormányrendelet tartalmazza majd. A kormányrendelet szakmai egyeztetés alapján készült tervezete megtalálható az egységes kormányzati honlapon: www.kormany.hu (Dokumentumok/Jogszabálytervezetek/2011)

A módosítás indokai A számviteli törvény értelmében a könyvviteli szolgáltatást végzők minden évben kötelesek szakmai továbbképzésen részt venni, annak érdekében, hogy a már megszerzett ismereteiket naprakészen tudják tartani, fejleszteni és a változásokból eredő követelményekkel összhangba hozni. A mérlegképes könyvelők számviteli törvény szerinti szakmai továbbképzésének jelenlegi rendszere 2003 óta működik, és a tapasztalatok szerint ebben a formájában már nem felel meg a mai kor követelményeinek. Az érintettektől érkező visszajelzések alapján indokolttá vált a mérlegképes továbbképzés rendszerének továbbfejlesztése, átalakítása. Az nem vitatható, hogy a továbbképzésre szükség van, a könyvelők sokrétű munkája nem nélkülözheti a naprakész ismereteket, a jogszabályi változások követését. Egységes tematika: A jelenlegi továbbképzési rendszer legfőbb sajátossága a kötelezően alkalmazandó központi tematika, amely egységessé, de szükségképpen rugalmatlanná teszi a képzést. Jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztérium által (központilag) meghatározott tematika alapján szervezhetők a képzések. Az egységes tematika értelemszerűen nem alkalmas arra, hogy a továbbképzésben résztvevők eltérő, egyedi sajátos igényeit kiszolgálja. Mivel a mérlegképes könyvelők különböző területeken, eltérő nagyságú és tevékenységű vállalkozásoknál, szervezeteknél végzik munkájukat, így egyes esetekben számukra kevéssé releváns, nem a saját szakterületükhöz kapcsolódó, nem a munkakörük ellátásához szükséges ismeretekhez jutnak a továbbképzéseken. 7

Aktualitás: A központi tematika nem képes követni az évközi jogszabályi változásokat, így a továbbképzési év végén szervezett oktatásokon már részben aktualitásukat veszthetik az egyes év elején meghatározott témák, illetve nem esik szó az évközi módosításokról. Egyéb szakmai továbbképzések teljesítése: További sajátosság, hogy a jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé az egyéb továbbképzések teljesítésének figyelembevételét. Az egyéb (például adószakértői, adótanácsadói, okleveles adószakértői, belső ellenőri) regisztrációval is rendelkező könyvelők valamennyi engedélyhez kötött tevékenységük tekintetében továbbképzésre kötelezettek. Az ezeken a továbbképzéseken meghallgatott előadások témái, témakörei között gyakran vannak átfedések, így a könyvelők egy adott továbbképzési évben adott esetben többször is részt vehetnek ugyanannak a témakörnek az oktatásán, mert a máshol már teljesített képzések jelenleg nem számíthatók be a könyvviteli szolgáltatók számára előírt továbbképzés teljesítésébe. Regisztrált szakterületekhez kapcsolódó továbbképzések: A jelenlegi továbbképzési rendszerben négyféle szakterületen lehetséges a regisztráció: vállalkozási, pénzügyi, egyéb szervezeti, valamint államháztartási területen. A több szakterületen szakképesítéssel rendelkező könyvelők kérhetik valamennyi szakterületük nyilvántartásba vételét, ugyanakkor csak az egyik szakterület továbbképzésén kötelesek részt venni, így esetükben a többi regisztrált szakterület sajátos számviteli és egyéb szakmai ismeretei – kötelező jelleggel – nem kerülnek frissítésre, bővítésre, miközben ezeken a szakterületeken is nyújthatnak könyvviteli szolgáltatási tevékenységet. Távoktatás: A jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé a távoktatást. Az e-learning, vagy internetes oktatás – amellett, hogy igazodik a jelen kor követelményeihez – megoldást jelenthet azoknak a könyvelőknek is, akik valamilyen okból nem tudnak, vagy nem képesek a továbbképzések előadásain személyesen megjelenni (pl. GYES, külföldi tartózkodás, tartós betegség vagy mozgásban korlátozottság miatt). Valamennyi könyvviteli szolgáltatást végző számára elengedhetetlen, hogy a mindennapi munkája ellátásához szükséges naprakész, friss információkkal rendelkezzen, a szakmai ismereteit bővíthesse és megismerhesse az azokhoz kapcsolódó jogszabályi változásokat. Az e-learning oktatás kiválthatja a „hagyományos” személyes részvételt és a konzultációt, így valamennyi érintett számára elérhetővé teszi a továbbképzést. Létszámkorlát: A jelenleg érvényben lévő 40 fős létszámkorlát akadályát képezi annak, hogy a mérlegképes könyvelők szakmai konferencia vagy távoktatás (e-learning) formájában szervezett képzések közül választhassák ki a számukra leginkább megfelelő képzési formát, és ily módon szerezzék meg a munkájukhoz és a hagyományos könyvelési feladataikon túlmenően sokrétű feladataik ellátásához szükséges ismereteket. Mindezekre tekintettel a számviteli törvény és a kormányrendelet könyvviteli szolgáltatást végzők éves kötelező továbbképzésének fejlesztésére vonatkozó módosításának elsődleges célja, hogy a regisztrált mérlegképes könyvelők a jövőben egy rugalmasabb, az egyedi szakmai igényeikhez jobban igazodó továbbképzési rendszerben teljesíthessék továbbképzési kötelezettségüket. A továbbképzési rendszer átalakításának a legfőbb eleme, hogy a kötelező központi tematikán alapuló továbbképzést kreditpontos rendszer váltja fel, azaz a továbbképzés (egyetlen) oktatási tematikája a jövőben nem kötött, központilag meghatározott lesz, hanem a továbbképzést folytató szervezetek – kreditpont-minősítési eljárás keretében – kérhetik a képzéseik minősítését, a képzések kreditpont értékének megállapítását az oktatni tervezett tematika benyújtásával. A könyvviteli szolgáltatást végzők minősített oktatási programok közül kiválaszthatják azokat, amelyek a szakmai igényeiknek, érdeklődési körüknek leginkább megfelelő.

A módosítás időzítése A számviteli törvény 2012. október 1-jétől hatályos módosítása értelmében a könyvviteli szolgáltatást végzők a már megszerzett ismereteik naprakészen tartása, fejlesztése érdekében szakmai továbbképzésre kötelezettek, amelyet a miniszter által akkreditált továbbképző szervezet kreditpont-minősítési eljárásban minősített szakmai továbbképzési programja alapján, valamint a kormányrendeletben meghatározott egyéb módon teljesíthetnek. A szakmai továbbképzés új rendszere a 2013-as továbbképzési évtől indul. Ennek megfelelően a 2012. évi továbbképzési kötelezettséget még a 2012. április 1-jén hatályos szabályok szerint kell teljesítenie a mérlegképes könyvelőknek. Átmeneti időszakot biztosít a tervezet arra vonatkozóan, hogy 2012. október 1-jétől a továbbképzésre akkreditált szervezetek már szervezhetnek kreditpontos képzéseket a könyvviteli szolgáltatást végzők számára. Az ilyen módon, a 2012. évi – 2012. október 1-jét követő – kreditrendszerű továbbképzéseken megszerzett kreditpontok csak a 2013. évi továbbképzési kötelezettség teljesítésébe számíthatók be.

A módosítás tartalma Központi tematika megszüntetése: A számviteli törvény megszünteti a továbbképzések központi tematikáját, és egyidejűleg bevezeti a kreditpont-minősítési eljárást, amelynek részletszabályait a kormányrendelet fogja tartalmazni. 8

Kreditpont-minősítési eljárás: A továbbképzésre akkreditált szervezetek, akár hagyományos, akár elektronikus formában szervezett képzéseikre, továbbképzési programjaikra a kormányrendeletben meghatározott feltételek teljesítése esetén minősítést kaphatnak a kreditpont-minősítési eljárás során. A miniszter az egyes továbbképzési programokhoz a szakmai szempontokra figyelemmel kreditpont-értéket állapít meg. Ehhez hasonlóan kreditpontra minősíthetők szakmai kiadványok, valamint szakmai szervezetek is. A kreditrendszerű továbbképzés keretében a könyvelő elsősorban a számára szakmailag releváns képzések látogatásával, illetve kisebb arányban szakmai kiadványok általi ismeretszerzéssel, szakmai szervezeti tagsággal (szakmai konzultációkon való részvétellel) teljesítheti az éves továbbképzési kötelezettségét. Továbbképzési programok minősítése: A minősítés iránti kérelmet csak a könyvviteli szolgáltatást végzők kötelező továbbképzésére akkreditált szervezet nyújthat be a miniszternek. A továbbképzésre benyújtott továbbképzési programok minősítésének szabályait minősítési szempontrendszer határozza meg, amelyet a miniszter közzétesz. A miniszter a kreditpont-minősítési eljárás során a programok szakmai tartalma, aktualitása, időtartama, elméleti és gyakorlati jellege, valamint a tartalom és az időkeret összhangja alapján határozza meg azok kreditpont értékét. A minősítést követően az egységes Kormányzati Portálon folyamatosan frissítésre kerülnek a továbbképzési programok adatai, feltüntetve azok szakterületi és témakör szerinti besorolását, kreditpont értékét és oktathatósági (elszámolhatósági) időszakát. Szakmai kiadványok minősítése: A szakmai kiadványok kreditpont-értékének megállapítását a kiadók kérelmezhetik – szintén a kreditpont-minősítési eljárás keretében –, ahol a kiadványok szakmai tartalma, aktualitása, terjedelme, a tartalom és terjedelem összhangja, valamint a tartalom elméleti és gyakorlati jellege figyelembevételével kerülnek meghatározásra a kreditpontok. Szakmai szervezetek minősítése: A kormányrendelet tervezetében foglalt feltételek teljesülése esetén szakmai szervezetek is kérhetik minősítésüket a minisztertől. A könyvviteli szolgáltatást végzők továbbképzése szempontjából szakmai szervezetnek tekinthető az a szervezet, amely az adott továbbképzési év kezdetét megelőzően legalább 2 évvel nyilvántartásba vételre került, regisztrációval rendelkező tagjainak száma legalább 100 fő, akik számára évente legalább 5 szakmai rendezvényt szervez és folyamatos konzultációs lehetőséget biztosít a szakmai feladataik ellátásakor felmerült kérdések megvitatására. Kreditpontok összegyűjtése: A tervezet szerint a továbbképzési kötelezettség teljesítése kreditpontok összegyűjtésével történik. A továbbképzésre akkreditált szervezetek minősített oktatási programjai alapján szervezett képzéseken való részvétel mellett lehetővé válik egyes szakmai kiadványok általi ismeretszerzés (szakmai kiadványok megvásárlása), valamint a miniszter által minősített szakmai szervezetben való tagság (szakmai konzultációkon, képzéseken, rendezvényeken való részvétel) elismerése, beszámítása is – meghatározott kreditpontokkal – a továbbképzés teljesítésébe. Továbbképzési kötelezettség nyilvántartásba vételt megelőző teljesítése: A jelenlegi rendszerben a számviteli törvény szerinti szakmai továbbképzési kötelezettség a regisztrált mérlegképes könyvelőket a nyilvántartásba vételüket követő továbbképzési évtől kezdődően terheli. A kormányrendelet tervezete a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtását megelőző továbbképzési kötelezettséget írja elő, ugyanis jogosan várható el egy könyvviteli szolgáltatást végzőtől, hogy szakmai tevékenységét megfelelő szakmai tudás birtokában, naprakész ismeretekkel, a hatályos jogszabályoknak megfelelően kezdje meg. Ennek megfelelően a nyilvántartásba vétel feltétele lesz a jövőben a továbbképzésen való részvétel, amelyet nyilvántartásba való felvételi kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban kell teljesíteni. Továbbképzési év kiterjesztése: A jelenlegi rendszerben a továbbképzési év április 1-jétől december 31-éig tart. Lényeges eleme a továbbképzési rendszer megújításának, hogy – a 2013-as továbbképzési évtől kezdődően – a továbbképzési év megegyezik a naptári évvel, azaz az adott évi továbbképzés január 1-jétől december 31-éig teljesíthető, amely időszak alatt szükséges az előírt kreditpontokat megszerezni. Egy adott továbbképzési időszak alatt megszerzett többletkreditpontok nem vihetők át a következő továbbképzési évre, azok csak az adott év továbbképzési kötelezettségének teljesítése szempontjából vehetők figyelembe. (Ettől – kivételesen – eltér a 2012. október 1-jétől szervezett kreditpontos továbbképzéseken való részvétel, amikor a 2012. évben megszerzett kreditpontok a 2013. évi továbbképzési kötelezettség teljesítésébe beszámíthatók.) Csoportlétszámra vonatkozó korlátozás eltörlése: A továbbképzésre akkreditált szervezetek a jövőben már nem kötelesek a képzéseket maximum 40 fős csoportlétszámban szervezni a kormányrendelet tervezete szerint. Így lehetővé válik a szakmai konferenciákon való részvétel, vagy az elektronikus formában szervezett képzés (pl. e-learning) beszámítása is a továbbképzés teljesítésébe. Valamennyi regisztrált szakterületen teljesítendő a továbbképzés: A továbbképzés új rendszerében a több szakterületen is regisztrációval rendelkező mérlegképes könyvelő valamennyi regisztrációs szakterületén köteles részt venni továbbképzésen, annak érdekében, hogy azokon a szakterületeken, ahol a regisztrációja birtokában munkát végez, rendelkezzen a szakterülethez kapcsolódó speciális ismeretekkel.

9

Továbbképzés alóli felmentés: A kormányrendelet tervezete pontosítja a továbbképzés alóli felmentési kérelmekre vonatkozó szabályokat, a kérelmek egyértelmű elbírálása érdekében. A kimentést kérőnek a jövőben igazolnia kell majd, hogy megkísérelte teljesíteni a továbbképzést. Továbbképzések lebonyolításának ellenőrzése: A továbbképzések megfelelő szakmai színvonalának biztosítása érdekében a kormányrendelet tervezete részletes szabályokat tartalmaz a továbbképzések ellenőrzésére vonatkozóan.

A kreditpontok gyűjtése A továbbképzés teljesítése a kreditpont-minősítési eljárás keretében megállapított kreditpontok összegyűjtésével történik. Minden egyes továbbképzési évben összesen legalább 16 kreditpontot kell megszereznie a továbbképzésre kötelezettnek, amelyen belül legalább 8 kreditpontot számviteli témakörben minősített továbbképzéssel kell teljesíteni. A kormányrendelet tervezete szerint a továbbképzési kötelezettség teljesítése valamennyi olyan szakterületen (vállalkozási, pénzügyi, egyéb szervezeti, államháztartási) kötelező, amelyeken a könyvelők regisztrációval rendelkeznek, hiszen a regisztrált szakterületen végzett munkájukhoz nélkülözhetetlen az adott szakterülethez kapcsolódó jogszabályi változások figyelemmel kísérése, naprakész specifikus ismeretek megszerzése, frissítése. A szakosodás erősítése érdekében szükséges, hogy a könyvviteli szolgáltatást végzők lehetőleg azokon a szakterületeken rendelkezzenek regisztrációval, amelyeken valóban munkát végeznek, és ott teljesítsék továbbképzési kötelezettségüket is. Azoknak a könyvelőknek, akik több szakterületen is kérték nyilvántartásba vételüket, minden egyes regisztrált szakterületük vonatkozásában teljesíteniük kell a továbbképzést, így az összesen teljesítendő 16 kreditpontból legalább 4–4 kreditpontot a regisztrált szakterületekre minősített speciális továbbképzéseken – de nem feltétlenül számviteli témakörben – kell megszerezniük. Ez a megoldás nem jelent többlet-képzési kötelezettséget a több szakterületen regisztráltak számára, mert az ily módon is teljesíthető az előírt 16 kreditponton belül. A minősített szakmai kiadványok megvásárlásával évente maximum 2 kreditpont számítható be – az összes 16 kreditpontból – a továbbképzés teljesítésébe. A minősített szakmai szervezeti tagságért az összes 16 kreditpontból évente maximum 2 kreditpont számítható be a továbbképzés teljesítése szempontjából. Egy adott továbbképzési évben csak egy szakmai szervezeti tagság vehető figyelembe. A minősített szakmai kiadványokért és a minősített szervezeti tagságért megszerezhető 2–2 kreditpont nem számít bele a számviteli témakörben teljesítendő 8, valamint a regisztrált szakterületekre specializált továbbképzési programokon megszerzendő 4–4 kreditpont(ok)ba. A továbbképzési évben teljesítendő kreditpontokat az alábbi ábra szemlélteti:

A kreditpontok megszerzésének igazolása A továbbképző szervezet köteles igazolást kiadni a továbbképzésen résztvevők részére az elszámolhatóság időszakában lebonyolított továbbképzéseken való részvételről, feltüntetve a továbbképzés időpontját, időtartamát és a megszerzett kreditpontokat. 10

A továbbképző szervezet kötelezettsége, hogy a továbbképzésekről olyan nyilvántartást vezessen, amelyből egyértelműen nyomon követhető, hogy a továbbképzésen résztvevők mely továbbképzéseken, mennyi kreditpontról kaptak igazolást. A továbbképzési kötelezettség teljesítésének igazolása céljából a továbbképző szervezet a résztvevők adatairól összesített jegyzéket készít, amelyet a továbbképzés lebonyolítását követően megküld a miniszter részére. A szakmai kiadványért járó kreditpont(ok) megszerzését a továbbképzésre kötelezettnek kell bejelentenie, és a szakmai kiadvány megvásárlásának igazolásával kérheti annak beszámítását továbbképzési kötelezettségének teljesítésébe. A minősített szakmai szervezeti tagságot – amennyiben a továbbképzésre kötelezett könyvelő ilyennel rendelkezik – a szakmai szervezet jelenti be a miniszternek abban az esetben, ha a könyvelő ezt kéri a szervezeti tagságért járó kreditpontok beszámítása céljából.

Sajátosság az államháztartási szektorban 2016. december 31-ig Az államháztartás szervezeteinél könyvviteli szolgáltatást végzők továbbképzési kötelezettsége az államháztartási terület speciális jellegére tekintettel – átmeneti jelleggel, 2016. december 31-ig – eltér a többi regisztrált szakterület továbbképzésétől. A kormányrendelet tervezete az államháztartási szakterületen a kreditpontos rendszerre történő átállásra átmenetként – 2016. év végéig – megfelelő felkészülési időt biztosít. Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet tervezett módosítása értelmében, akik államháztartási szervezetnél végeznek könyvviteli szolgáltatási tevékenységet, azoknak – függetlenül attól, hogy milyen szakterületen szerepelnek a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában – a továbbképzési kötelezettségüket úgy kell teljesíteniük, hogy legalább 12 kreditpontot államháztartási szakterületre minősített speciális továbbképzéseken kell megszerezniük. E szakterületre a miniszter egységes központi tematika alkalmazását is előírhatja.

Egyéb változások Nyilvántartásba vételt megelőzően teljesítendő továbbképzési kötelezettség: Annak biztosítása érdekében, hogy a piacra újonnan vagy újra belépő könyvviteli szolgáltatást végzők tevékenységüket naprakész ismeretekkel kezdhessék meg, a számviteli törvény 2013. január 1-jétől előírja, hogy a nyilvántartásba való felvételhez és újrafelvételhez a mérlegképes könyvelőknek igazolniuk kell, hogy a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban – szakmai ismereteinek felfrissítése érdekében – továbbképzésen vettek részt, amelynek során az előírt 16 kreditpontot megszerezték. A felvételi kérelemhez csatolni kell a szakmai továbbképzési kötelezettség teljesítéséről szóló igazolást is. A számviteli törvény azoknak, akik korábban a könyvviteli szolgáltatás végzésére engedéllyel nem rendelkeztek, átmeneti időszakot biztosít. Ennek megfelelően a piacra újonnan belépők a továbbképzési kötelezettség előzetes teljesítése alól átmeneti jelleggel mentesülnek, annak érdekében, hogy a képesítés megszerzése utáni, a nyilvántartásba vételi feltételként előírt gyakorlatukat már megkezdett személyek nyilvántartásba vétele a gyakorlati idejük kezdetén hatályos szabályok szerint történhessen meg. A továbbképzési kötelezettség előzetes teljesítése csak a 2014. december 31-ét követően benyújtott kérelmekre fog vonatkozni a tervezet szerint. Továbbképzés alóli felmentés: A továbbképzés alóli felmentési kérelemre vonatkozó szabályokat pontosítja a kormányrendelet tervezete. A továbbképzési kötelezettség teljesítése alóli felmentési kérelem a jövőben csak akkor fogadható el, ha a könyvelő nyilatkozik arról, hogy minden tőle elvárható lépést megtett annak érdekében, hogy a szakmai továbbképzési kötelezettségét teljesíthesse, és ezt dokumentumokkal is alá tudja támasztani. A kimentés elfogadásának feltétele továbbá, hogy a kérelmező nyilatkozzon arról, hogy abban a továbbképzési évben, amelyre a kimentési kérelme vonatkozik, nem végzett könyvviteli szolgáltatási tevékenységet. A kimentési kérelmet a kérelemmel érintett továbbképzési évet követő év március 31-éig kell benyújtani miniszternek. A kimentési kérelem legfeljebb egy továbbképzési évre vonatkozhat, és egymást követő két továbbképzési évben kimentési kérelem nem fogadható el. A számviteli törvény értelmében, aki a szakmai továbbképzési kötelezettségének teljesítését elmulasztja, és ezen mulasztását nem tudja kimenteni, azt a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásából törölni kell. A jelenlegi szabályozás értelmében a továbbképzés elmulasztása miatt törlésre került könyvelő csak a törlést követő 2 év után kérheti újra felvételét a nyilvántartásba. 2013. január 1-jétől azonban, amennyiben a kérelmező igazolja, hogy az újrafelvételi kérelem beadását megelőző 12 hónapban teljesítette a továbbképzési kötelezettségét, az új engedély kiadását bármikor kérelmezheti. Továbbképzések ellenőrzésének szigorítása: A kormányrendelet tervezete szerint a továbbképzések ellenőrzése a jövőben nagyobb hangsúlyt kap. A miniszter a továbbképzések szervezésének és lebonyolításának szabályszerűségét, a továbbképző intézmények tevékenységét folyamatosan ellenőrzi, a továbbképzés számviteli törvényben megfogalmazott céljának elérése és a továbbképzés megfelelő szakmai színvonalának biztosítása érdekében. 11

A kormányrendelet módosítása fokozatosságra épülő szankciórendszert határoz meg: – első alkalommal tapasztalt szabálytalanság esetén a miniszter a továbbképző szervezetet figyelmezteti a szabálytalanság megszüntetésére, – ugyanazon továbbképzési évben második alkalommal tapasztalt szabálytalanság esetén a miniszter 2 hónapra felfüggeszti a szervezet továbbképzési jogosultságát, – ugyanazon továbbképzési évben harmadik alkalommal a szervezet könyvviteli szolgáltatók továbbképzésére vonatkozó akkreditációját visszavonja. Továbbképző szervezetek akkreditációs eljárására vonatkozó szabályok módosítása Az akkreditációs eljárás továbbra is a szakmai továbbképzés szervezésére és lebonyolítására jelentkező szervezet kérelmére indul, és annak megállapítására irányul, hogy a szervezet megfelel-e a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek. A továbbképzési kötelezettség teljesítése szempontjából olyan továbbképző szervezet által folytatott, kreditpont-minősítési eljárás során minősített képzésen való részvétel fogadható el, amely szervezet a miniszter által akkreditált felnőttképzési intézmény. Az akkreditációval rendelkező szervezetek nyilvános adatait a miniszter az egységes Kormányzati Portálon közleményben, az akkreditációs eljárás befejezését követő hónap végéig közzéteszi. Az akkreditációval rendelkező szervezetek kötelezettségei a központi tematika megszüntetése és a kreditpont-minősítési eljárás bevezetését követően változnak, a továbbképzési programokat a jövőben az akkreditált szervezetek nyújtják be minősítésre a miniszternek. Az akkreditált szervezetek által benyújtott kérelem alapján kerül meghatározásra a továbbképzési program kreditpont-értéke. A miniszter a kérelmek elbírálása során ellenőrzi, hogy a benyújtott dokumentumok megfelelnek-e a meghatározott követelményeknek. A minősített programokat a miniszter a szakterületi besorolás, a témakör szerinti besorolás, a kreditpont-érték (több témakör lefedése esetén témakörönkénti kreditpont-érték), valamint a program oktathatósági időszakának megjelölésével teszi közzé az egységes Kormányzati Portálon. A programok minősítése csak az elszámolhatósági időszak alatt, de legkésőbb a visszavonásig hatályos. A továbbképző szervezetek a továbbképzéseket a kérelmében foglaltak (az ott meghatározott tematika és időtartam) szerint kötelesek szervezni és lebonyolítani. Amennyiben a továbbképző a kérelmében vállalta, köteles a továbbképzés megkezdésekor valamennyi résztvevő számára térítésmentesen biztosítani írásos tananyagot. A továbbképző szervezet köteles a továbbképzések ellenőrzése céljából a továbbképzés megkezdését megelőző legalább 10 nappal bejelenteni a tervezett továbbképzések helyét, időpontját, valamint a továbbképzéseken a részvétel igazolására jelenléti ívet vezetni. Köteles továbbá az elszámolhatóság időszakában lebonyolított továbbképzéseken való részvételről, a továbbképzés időpontjáról, időtartamáról és a megszerzett kreditpontokról igazolást kiadni a továbbképzésen résztvevők részére, valamint összesített jegyzéket készíteni a továbbképzésen résztvevők adatairól – a továbbképzésen való részvételi kötelezettség teljesítésének igazolása céljából – a miniszter részére. Az akkreditáció visszavonásig hatályos. Az akkreditáció visszavonására azokban az esetekben kerül sor – az ellenőrzés kapcsán alkalmazott szankciókon kívül – ha a továbbképző szervezet két egymást követő továbbképzési évben nem nyújt be a továbbképzési program minősítésére vonatkozó kérelmet, ha a kérelmében megtévesztő vagy valótlan adatokat közöl, ha azt maga kérelmezi, illetve ha jogutód nélkül megszűnik. A nyilvántartásba vett személyek szakmai továbbképzésének szervezésére és lebonyolítására jelentkező szervezetek akkreditációs eljárásával és a kreditpont-minősítési eljárással kapcsolatos tájékoztatót a miniszter az egységes Kormányzati Portálon közzéteszi.

Az államháztartási számviteli kormányrendelet módosítás 2011. év végén a 369/2011. (XII. 31.) Kormányrendelet módosította az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Kormányrendeletet, valamint a kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) Kormányrendeletet.

A módosítás célja, indoka Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet módosítását (a továbbiakban: Áhsz.) elsősorban az államháztartás szervezeteire vonatkozó jogszabályi környezetben bekövetkezett átfogó változások indokolták. 2011 áprilisában az Országgyűlés elfogadta az Alaptörvényt, mely 2012-től lépett hatályba, majd ezt követően elkezdődött az Alaptörvényben rögzített sarkalatos törvények megalkotása és elfogadása. E sarkalatos törvények többsége befolyásolja az államháztartás szervezeteinek jogállását, illetve gazdálkodási kereteit, pl. a nemzeti vagyontörvény, az önkormányzati törvény, a nemzetiségi tör12

vény, a stabilitási törvény stb. A sarkalatos törvényeken túl az Országgyűlés által elfogadott több feles törvény is alapvetően érinti a közszolgáltatások egy-egy részterületét, pl. a köznevelési törvény, a felsőoktatási törvény, a területfejlesztési törvény, az adótörvények stb. Emiatt is szükségessé vált az államháztartási gazdálkodási jogszabályok megújítása, vagyis új, keretjellegű államháztartási törvény és új, az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet [368/2011. (XII. 31.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Ávr.)] került kialakításra és lépett hatályba. Természetesen az államháztartási számviteli kormányrendelet módosításába beépült a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) módosításainak, illetve új előírásainak államháztartás szervezeteit érintő hatása is. 2012-től minden önkormányzati jogi személy elkülönített elemi költségvetés készítésére kötelezett. Az Áhsz. módosítását különösen fontossá teszi a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló törvényből következő könyvvezetési és beszámolási feladatokhoz kapcsolódó hatások kezelése. Könyvvezetési és beszámolási szempontból meg kellett teremteni az államháztartási alrendszerek váltásához kapcsolódó egyértelmű előírásokat, hiszen 2012-ben, illetve 2013-ban további önkormányzati intézmények kerülhetnek át a központi alrendszerbe.

Az Áhsz. előírásainak hatályba lépése A 369/2011. (XII. 31.) Kormányrendelet előírásainak döntő többségét az államháztartás szervezetei 2012. január 1-jétől kötelesek alkalmazni, míg néhány rendelkezést, illetve a beszámoló egyes részeinek tagolásával kapcsolatos pontosítást (vis maior támogatás elszámolása, egyszerűsített pénzforgalmi jelentés) már a 2011. évi elemi költségvetési beszámoló elkészítése során is figyelembe kellett venniük. Az Áhsz. hatálya alá tartozó szervezettípusok tagolása átalakult, ennek oka, hogy 2012-től megváltozott az elkülönített elemi költségvetés készítésére kötelezettek köre. Az önkormányzati alrendszerben a helyi önkormányzatok gazdasági folyamataitól teljes körűen el kell különíteni a polgármesteri hivatalok, az önállóan működő önkormányzati költségvetési szervek, a helyi nemzetiségi önkormányzatok, a jogi személyiségű társulások tevékenységét. A költségvetési rend szerinti gazdálkodó köztestületek között megjelent a Magyar Művészeti Akadémia is.

Beszámolási kötelezettség változása Az önkormányzati alrendszer tervezési, illetve beszámolási kötelezettsége átalakult, 2012-től minden önkormányzati jogi személy elkülönített elemi költségvetés készítésére kötelezett. Emiatt annak az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervnek, melyhez gazdasági szervezettel nem rendelkező, önállóan működő önkormányzati költségvetési szerveket kapcsoltak, közfeladatához megállapított elemi költségvetése végrehajtásakor a keletkező gazdasági eseménye vagyoni és pénzügyi hatását elkülönített könyvekben kell rögzítenie. Az összevont könyvvezetés lehetősége megszűnt, amikor egy könyvelési rendszer keretében a hozzákapcsolt jogi személyekre vonatkozó szervezeti kódrendszer segítségével meg lehetett valósítani az elkülönített könyvvezetési feladatokat. Ennek oka, hogy az államháztartási gazdálkodási szabályozás megszűntette az összevont elemi költségvetés-készítési kötelezettséget. Ezáltal megszűnt a gazdasági szervezettel rendelkező, önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervre vonatkozó összevont beszámolási kötelezettség, vagyis 2012-től az államháztartási információs rendszerben a főhangsúly az elkülönített, átlátható elemi költségvetés és arról készített beszámolás felé tolódik el. Az új Áht., illetve az új nemzetiségi törvény a helyi nemzetiségi önkormányzatoknak a helyi önkormányzatokétól elkülönített elemi költségvetés-készítési kötelezettséget ír elő, miközben a gazdasági feladataikat továbbra is kötelesek ellátni. A jogi személyiségű társulások és irányításuk alá tartozó intézmények könyvvezetése és beszámolási kötelezettsége szintén leválik a székhely szerinti helyi önkormányzattól. A legnagyobb változást azonban az okozza, hogy azok az önkormányzatok, amelyek polgármesteri hivatallal rendelkeznek, mind a tervezés, mind a beszámolás során kötelesek elkülöníteni a polgármesteri hivatal, mint önkormányzati költségvetési szerv tevékenységéhez szükséges vagyont és előirányzatokat, az önkormányzatok közvetlen, intézményeihez nem rendelt feladataihoz tarozó vagyontól, előirányzatoktól, illetve azok teljesüléseitől. Év elején az új rendszerű tervezésnek megfelelő beszámolás megvalósításához többféle adminisztratív feladat (pénzforgalmi számlák, adószám, törzskönyvi bejelentés módosítása), illetve sajátos rendező könyvvezetési teendő végrehajtása kapcsolódik. A 2011-es beszámoláshoz kapcsolódóan az Áhsz. 54. §-ának (6) bekezdése többletbeszámolási kötelezettséget írt elő az önállóan működő önkormányzati költségvetési szervek felé. A 2012. évi átszervezések előkészítése érdekében így az önkormányzati alrendszerbe tartozó elemi költségvetés készítésére nem kötelezett önállóan működő költségvetési szervek 2011. évi tevékenységükről és vagyoni helyzetükről a visszamenőleges jogi szabályozás következtében elkülönített beszámolásra kötelesek. A 2011. évi zárszámadáshoz az önkormányzati alrendszer összesített adatai még a gazdasági feladataikat ellátó önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv összevont beszámolója alapján készülnek el és kerülnek összesítésre. 13

Ezt követően az elkészített összesített beszámolót a gazdasági feladatokat ellátó önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervnek szét kell bontania és tájékoztatási célból külön-külön is el kell készítenie a saját és a hozzákapcsolt jogi személyek tevékenységéről. Amennyiben polgármesteri hivatal által elkészített beszámolót kell szétbontani sajátra és a hozzákapcsolt önállóan működő költségvetési szervekre, helyi kisebbségi önkormányzatokra, jogi személyiségű társulásokra, akkor a saját tevékenységről szóló költségvetési beszámoló tartalmazza a hivatal és az önkormányzat közvetlen, más intézményhez nem rendelt vagyoni és pénzügyi adatait. A polgármesteri hivatalok esetében a hozzákapcsolt szervezetek szerinti „részbeszámolók” pénzforgalmi jelentése adatainak összege nem feltétlenül egyezik meg az „összesített beszámoló” megfelelő adatával pl. az intézményfinanszírozás elszámolásának sajátosságai miatt. Az Áhsz. az átszervezéshez kapcsolódó beszámolási feladatokat a megyei önkormányzatok intézményátadása során felmerült, eddig nem szabályozott beszámolási előírások miatt kiegészítette. Az önkormányzati alrendszerből a központi alrendszerbe kerülő költségvetési szerv átszervezése esetében, amennyiben az a tevékenységét tovább folytatja, többféle beszámolási kötelezettség keletkezik. Hogy hányféle, azt alapvetően az befolyásolja, hogy az átszervezés napjaként évközi vagy év végi időpont kerül-e kijelölésre. Az átszervezéshez kapcsolódó beszámolási feladatok kiegészítése az Áhsz.-ben Az Áhsz. 7. §-ának (12) bekezdése eddig is előírta az átszervezés napjával az éves elemi költségvetési beszámolóval azonos tartalmú beszámolási kötelezettséget, hogy az átadó és az átvevő irányító szerv el tudjon számolni egymással. Azonban eddig ilyen jellegű irányító szervi változásra jellemzően alrendszeren belül került sor. Az önkormányzati feladatrendszer 2012-től kezdődő átstrukturálódásának hatására több, eddig önkormányzati költségvetési szervtípus kerül át központi körbe. Első lépésként a megyei önkormányzatok feladatainak átalakítása miatt a megyei önkormányzat irányítása alá tartozó költségvetési szervek kerültek átsorolásra a központi alrendszerbe. Év végi, irányító szervek közötti mozgás során – mely alrendszerváltással is jár – keletkezik a legkevesebb többletkönyvvezetési és beszámolási teher, ekkor az év végi elemi költségvetési beszámoló egyben az átszervezéshez szükséges elszámoltató beszámoló is egyben, ehhez csak a vagyonátadási jelentést (az ún. „0” beszámolót) kell elkészíteni. Természetesen, ekkor az év végi beszámolót megalapozó leltározási feladatok végzése során nem alkalmazható az Áhsz. 37. §-ának (7) bekezdése. Évközi alrendszerváltás esetében már négyféle beszámolót kell elkészítenie az átszervezés alá került költségvetési szervnek. Ha önkormányzati irányítás alá tartozó költségvetési szervről van szó, év elejétől az átszervezés napjáig lezajlott pénzügyi folyamatokat az önkormányzati zárszámadásba kell beilleszteni éves tartalmú elemi költségvetési beszámoló adatainak segítségével (melyhez „0”-ás beszámolókészítési kötelezettség is tartozik). Míg az átszervezés napjától év végéig bekövetkező gazdasági események pénzügyi és vagyoni hatását már a központi alrendszer információs rendszere fogja tartalmazni. Az átszervezés napja és az év vége közötti tört időszakra az Áhsz. eddig nem írt elő elkülönített beszámolási kötelezettséget. Továbbá év végén, mivel az irányító szervet váltó költségvetési szerv nem szűnt meg, az egész éves tevékenységéről is el kell számolnia a december 31-ei fordulónapra szóló beszámolóban. Részletesebben valamennyi, az államháztartási alrendszer átalakításához kapcsolódó könyvvezetési és beszámolási sajátos teendőt, rendezési feladatot a beszámolóhoz interneten közzétett Módszertani Útmutató tartalmaz.

Az éves költségvetési beszámoló részeinek pontosítása, kiegészítése Módosult a könyvviteli mérleg tagolása. A könyvviteli mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök mérlegcsoport hosszú lejáratú betétek mérlegsora, a forgóeszközök mérlegfőcsoport pénzeszközök mérlegcsoport költségvetési pénzforgalmi számlák, illetve az idegen pénzeszközök mérlegsorainak tagolása megváltozott. Az adott mérlegsorok összegéből részletező sorokon szétbontásra kerül, hogy abban mekkora nagyságot képvisel a pénzeszközök könyv szerinti értéke és mekkora az elszámolt értékvesztés összege. Az elkülönített bemutatás oka, hogy a pénzeszközök könyv szerinti értékének összege az államháztartás szervezete tartalékainak nagyságát, míg a pénzeszközök után elszámolt értékvesztés összege a saját tőke nagyságát befolyásolja. A könyvviteli mérleg eszköz és forrás oldalán további változásokat okozott a stabilitási törvény. A hosszú lejáratú követelések, illetve kötelezettségek következő évi törlesztő részlete már nem az egyéb rövid lejáratú követelésekben, illetve kötelezettségekben kerül kimutatásra, hanem az ugyanolyan típusú rövid lejáratú mérlegsorokban, pl. a hosszú lejáratú hitelek következő évi törlesztő részlete a rövid lejáratú hitelek mérlegsorban. A hosszú lejáratú kötelezettségek mérlegfőcsoporton belül új mérlegsor is megjelent a stabilitási törvény miatt, hosszú lejáratú szállítói tartozások elnevezéssel. Az előirányzatmaradvány-kimutatás, a pénzmaradvány-kimutatás, illetve vállalkozási maradvány kimutatás tagolása nem változott. A pénzforgalmi jelentés jogi szabályozása, tartalma és tájékoztató adatainak köre is átalakult. Az államháztartási információs rendszer 2013-tól az államháztartási szervezetek által előállított tervezési adatokból már csak egy szűkebb adattartalmat fog központilag gyűjteni. Emiatt kikerült az Áhsz. előírásai közül, hogy az elemi költségvetés és a pénzforgalmi jelentés (illetve a pénzforgalmi kimutatás) szerkezeti felépítésének, tagolásának kötelezően azonos adattartalmúnak kell lennie. 14

2013-tól a beszámolás során a szűkebb adattartalommal készített költségvetéshez képest a beszámoló pénzforgalmi jelentése az előirányzatok felhasználásáról várhatóan részletesebb adatokat fog kérni az államháztartási információs rendszer számára. 2011-re az egyszerűsített pénzforgalmi jelentés tartalma visszamenőleges hatállyal módosult a könyvvizsgálatra kötelezett önkormányzatok felé. A pénzforgalmi jelentés tájékoztató adatainak köre bővült (pl. az elengedett követelés leírt összegével, a tartozásátvállalás tárgyévi összegével, a váltótartozás összegében szereplő többletkötelezettség összegével), ezeket az adatokat az államháztartás szervezeteinek először a 2012. évi elemi költségvetési beszámolóban kell szerepeltetniük. A kiegészítő melléklet számszaki részénél az önkormányzati kör speciális gazdálkodásával kapcsolatos táblázatokban megjelenik a kapcsolódó jogszabályok 2011. év során bekövetkezett változásainak hatása, emiatt szükségessé vált, hogy az önkormányzati alrendszer a változásokat már a 2011. évi költségvetési beszámoló megfelelő űrlapjainak kitöltése során alkalmazza [Áhsz. 8. számú mellékletének F) pontja a helyi önkormányzatok vis maior támogatásának elszámolása tábla]. Az ÖNHIKI rendszere 2011-re átalakult, emiatt az éves elemi költségvetési beszámolóból törlésre került az erre vonatkozó tábla [Áhsz. 8. számú mellékletének H) pontja]. Pontosításra került az eszközök értékvesztésének alakulása, a követelések állományának alakulása, illetve a kötelezettségek állományának alakulása tábla is.

Számvitel politikához kapcsolódó változások Az értékelési szabályzatban módosítani szükséges a pénzeszközök, a követelések (bírságkövetelések, a gépjárműadó miatti követelések, illetve az elengedett és behajthatatlan követelések miatt), továbbá a devizás tételek értékelésével kapcsolatos rendelkezéseket. A legtöbb változás az önköltség számítási szabályzatot érintette, így ezt kell leginkább átdolgozniuk az államháztartás szervezeteinek. Az Áhsz. önköltség számítási szabályzatra vonatkozó előírásaiból kikerült, hogy csak akkor kell ilyen szabályzatot készítenie az államháztartás szervezetének, ha e tevékenységeit rendszeresen végzi. 2012-től az eseti termékértékesítés, illetve ellenérték fejében végzett szolgáltatás nyújtás elkezdése előtt rendelkezni kell az erre vonatkozó önköltség számítási megalapozással. A nemzeti felsőoktatási törvény miatt a felsőoktatási intézmények önköltség számítási feladatai bővültek, hogy egyértelműen meghatározásra kerülhessen az egy hallgatóra jutó önköltség összege, amely a költségtérítéses képzések kiindulópontja. Eddig önköltség szabályozási feladatait a számviteli jogszabályok előírásainak keretei között minden felsőoktatási intézmény saját hatáskörben végezhette el. Azonban az összehasonlítható adatok szerepe felértékelődik az önköltséges képzés esetében mind a hallgatók felé, mind a központi kormányzat felé, emiatt az új szabályozás szerint 2012-től az állami felsőoktatási intézmény az egy hallgatóra jutó önköltség meghatározása során a szakágazat által kialakított módszertani útmutatóban foglaltakat is köteles figyelembe venni. A pénzkezelési szabályzaton végig kell vezetni az államháztartási gazdálkodási előírások változásának hatását. [Pl. az önkormányzati alrendszerben, hogy valamennyi jogi személynek önálló pénzforgalmi (fizetési) számlája lett; illetve központi alrendszerben a kincstári számlavezetés és finanszírozás, a feladatfinanszírozási körbe tartozó előirányzatok felhasználása, valamint egyes államháztartási adatszolgáltatások rendjéről szóló 46/2009. PM rendelet hatályon kívül helyezéséből eredő pontosításokat. 2012 márciusában a Magyar Államkincstár honlapján utolérhetők a kincstári pénzforgalmi számlákhoz kapcsolódó legfontosabb kincstári szabályzatok.] A pénzkezelési szabályzatban a házipénztári rész szabályozásának átalakítása során azoknak a gazdasági feladatokat ellátó költségvetési szerveknek, amelyekhez önállóan működő költségvetési szerveket kapcsoltak figyelniük kell arra, hogy az önálló könyvvezetési kötelezettség miatt minden költségvetési szervéhez kapcsolódóan gondoskodniuk kell az elkülönített készpénzgazdálkodásról, ideértve a technikai feltételek (pl. mindenkire önálló pénzkazetta kialakítása) és a bizonylati rend átalakítását is. Hiszen egyik hozzákapcsolt önállóan működő költségvetési szerv pénzforgalmi számlájáról felvett készpénzből nem rendezhető egy másik önállóan működő költségvetési szervnél keletkezett pénztári kifizetés. A kavarodások elkerülése érdekében javasolt átalakítani a pénztári nyilvántartások rendjét, hogy bizonyos időtartamokban mely önállóan működő költségvetési szervhez kapcsolódó pénztárforgalom bonyolítható. Külön-külön kell intézményenként meghatározni a készpénzállomány maximális nagyságát, valamint a havi átlagos napi készpénzzárókészlet nagyságát is. Érdemes végiggondolni, hogy kell-e minden önállóan működő költségvetési szervnél házipénztárt működtetni, intézményi kincstári/bankkártyával nem váltható-e ki a készpénzforgalom többsége.

Mérlegtételek változása Az immateriális javak, tárgyi eszközök mérlegcsoporton belüli változás, hogy a nemzeti vagyontörvényben előírt tagolás alapján a helyi önkormányzatoknak, a nemzetiségi önkormányzatoknak, a társulásoknak, illetve az irányításuk alá tartozó költségvetési szerveknek a nyilvántartásaikat úgy kell megszervezniük – a főkönyvi számlák további bontásával vagy részletező, analitikus nyilvántartás vezetésével –, hogy abból kitűnjön a törzsvagyonuk, illetve az üzleti (korábbi definíciója szerint forgalomképes) vagyonuk nagysága. A törzsvagyont a korábbi követelmények szerint továbbra is szét kell választani forgalomképtelen, illetve korlátozottan forgalomképes vagyonrészre, ezen belül új 15

előírás, hogy a forgalomképtelen önkormányzati vagyont tovább kell bontani kizárólagos, illetve a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagyonrészre. A nemzeti vagyontörvény a központi költségvetési szervek vagyonára tartalmilag ugyanezt a tagolási rendszert vezeti be, eltérés, hogy a törzsvagyon kifejezés helyett ebben az alrendszerben kincstári vagyon kategória került bevezetésre. A követelések mérlegcsoportot érintette a legtöbb módosítás és változás. A stabilitási törvényben meghatározott adósságelemekhez kapcsolódóan általános előírássá vált, hogy az egyes követeléstípusok esetében el kell különíteni az államháztartáson belüli, illetve kívüli tartozásokat. Az államháztartási gazdálkodási előírások változása miatt ezentúl a bírságbevételeket (ideértve a hozzákapcsolódó késedelmi kamatát, pótlékát is) a központi költségvetés közvetlen bevételeként kell elszámolni. Ennek következtében a központi költségvetési szervek a kivetett, kiszabott bírság miatti tartozásokat csak akkor mutathatják ki, ha azokat az általános előírásoktól eltérően elszámolhatják saját költségvetési bevételként (PSZÁF, médiahatóság). Amennyiben az Áht. 42. §-a alapján a beszedett bírságbevételt kötelesek nemzetgazdasági számlára utalni, akkor a kincstári számviteli kormányrendelet 8. melléklete szerint analitikus nyilvántartó helynek minősülnek, melyek csak adatszolgáltatásra jogosultak és egyben kötelezettek. Emiatt azok a központi költségvetési szervek, amelyek eddig a bírságbevételeket költségvetésükben megjeleníthették, de 2012-re analitikus nyilvántartó hellyé váltak, a nyitó rendező tételek elszámolása során a 28. számlacsoportban kimutatott bírságköveteléseket és a hozzájuk kapcsolódóan 2011. végéig elszámolt értékvesztések összegét főkönyvi nyilvántartásukból kötelesek kivezetni. Az Áhsz. 9. számú mellékletében az előfinanszírozás miatti követelésekhez kapcsolódó előírások kiegészültek az ellenőrző szervek javaslatára a könyvekből történő kivezetésük pontosabb meghatározásával. A költségvetési szerv az előfinanszírozás miatti követelését csak annak visszafizetését vagy a támogatott feladat teljesítéséről szóló szakmai és pénzügyi beszámoló elfogadását és a kedvezményezett részére megküldött írásbeli észrevételt követően vezetheti ki. Fontos változás, hogy a régi Áht. 14. §-a nem került átemelésre az új Áht.-ba, emiatt a követelés elengedéseket, illetve a tartozásátvállalásokat már nem kell költségvetési kiadásként elszámolni. Ennek hatására a követelés elengedéseket, illetve a tartozásátvállalásokat a saját tőkével szemben kell megjeleníteni (közbeiktatva az 59. számlacsoportban egy pénzforgalom nélküli kiadás számlát). Azonban a régi Áht. 108. §-ának (2) bekezdésében található előírás átvételre került az új Áht. 97. §-ába, vagyis államháztartás szervezete a követeléséről szabályosan csak törvény vagy önkormányzati rendelet alapján mondhat le. A pénzeszközök mérlegcsoport a számlapénz követelések mérleg fordulónapi értékelésével egészült ki. A könyvviteli mérlegben a számlapénz követelések értékeként a költségvetési év mérlegforduló napján – a Kincstárnál forintban elhelyezett előirányzat-felhasználási keret számlakivonattal egyező értékét; illetve – a hitelintézetnél elhelyezett forintbetét a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékét; továbbá – a devizaszámlán lévő deviza számlakivonattal egyező értékének – a számviteli törvény 60. § (4) bekezdése szerinti árfolyamon – átszámított forintértékét kell kimutatni. FIGYELEM! A Kincstárnál vezetett előirányzat-felhasználási keretszámlák után azonban értékvesztést nem szabad kimutatni. Amennyiben a hitelintézeti számlák után a mérlegforduló napi értékelés során értékvesztés kimutatása indokolt, azt a saját tőkével szemben kell elszámolni, vagyis az így kimutatott értékvesztés összege az államháztartás szervezete tartalékainak nagyságát nem befolyásolja.

A forrás oldalon a saját tőke, a tartalékok és a kötelezettségek mérlegfőcsoport szabályozása is változott kisebb-nagyobb mértékben. A saját tőke fogalma a nemzeti vagyon törvény következtében került pontosításra. A tartalékok mérlegfőcsoportban a költségvetési tartalékok mérlegcsoportban a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai a következő évben az előző év(ek) költségvetési tartalék elszámolási számlára (4214. számlára) kötelesek átvezetni az előző évi zárszámadás pénzforgalmi rendezése kapcsán az ellátási szektor hiányának pénzforgalmilag nem rendezett összegét, mely csak a működési költségvetés előző évi maradvány felhasználásával, illetve a konszolidált maradvány meg nem térített összegével kapcsolatban keletkezhet. A kötelezettségek mérlegfőcsoporton belül alapvetően a stabilitási törvény előírásai következtében vannak új előírások. Nemcsak a követeléseket, de a kötelezettségek esetében is elkülönítetten kell kimutatni az államháztartáson belülről vagy kívülről származó tartozásállományt. A hosszú lejáratú kötelezettségek között az államháztartás szervezeteinek elkülönítve kell kimutatniuk az éven túli részletfizetésű, halasztott fizetésű áruszállításból, illetve szolgáltatás nyújtásából származó – általános forgalmi adót is tartalmazó – kötelezettségeket (éven túli szállítói tartozásokat). A rövid lejáratú kötelezettségek mérlegcsoportokban a legfontosabb változás a likvid hitelek mérlegben való szerepeltethetőségét érintette, melyet már a 2011. évi elemi költségvetési beszámoló 16

elkészítése során is alkalmazni kellett. 2011. december 22-én módosult a régi helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban Ötv.) 88. § (3) bekezdésének d) pontja, mely azt rögzítette, hogy likvid hitel: az éven belül felvett és visszafizetett, a közszolgáltatási és államigazgatási feladatok folyamatos működtetéséhez felvett hitel. A régi Ötv.-ben e rendelkezés 2011. december 31-ig volt hatályban, és tartalmilag 2012-től áthelyezésre került a stabilitási törvény 10. §-ának (3) bekezdésébe, mely már az önkormányzatok számára azt rögzítette, hogy működési célra csak likvid hitelt vehetnek fel, és ez csak naptári éven belüli lehet [stabilitási törvény 1. § c) pontja]. Emiatt 2011-es rendező tételként a likvid hitelként kimutatott állományt át kellett vezetni a rövid lejáratú működési célú hitel állományába, e rendezés során közgazdaságilag hitelfelvételt, illetve funkcionális osztályozás szerint a finanszírozási szakfeladaton is el kell számolni, az ehhez kapcsolódó önkormányzati előirányzat-módosítással egyidejűleg. 2012-ben az így kimutatott, kvázi „rövid lejáratú működési célú hitel” rendezéséhez az önkormányzati költségvetési rendeletben meg kellett tervezni ennek visszafizetését, melynek szabályos elszámolását követően meg tud jelenni a folyószámla negatív egyenlege. Amennyiben a költségvetési elszámolási számla egyenlege 2012-ben év közben a negyedév végén negatív egyenleget mutat, az szabályosan elszámolható likvid hitelként. Felhasznált irodalom: Számvitel-Adó-Könyvvizsgálat 2012/3–4. szám

Az átszervezés számviteli teendői A költségvetési szerv átalakítása, megszüntetésének elvi szabályai A költségvetési szerv átalakításának, megszüntetésének jogi szabályozása Az Államháztartási törvény rendelkezései a költségvetési szerv átalakítására, megszüntetésére vonatkozóan (Áht. 11. §) Az alapító szerv jogosult a költségvetési szervet jogutóddal vagy jogutód nélkül megszüntetni. A költségvetési szerv általános jogutódlással történő megszüntetése átalakítással történhet. Az átalakítás lehet egyesítés vagy különválás. Az egyesítés lehet beolvadás vagy összeolvadás. Beolvadás esetén a beolvadó költségvetési szerv megszűnik, jogutódja az átvevő költségvetési szerv. Összeolvadás esetében az egyesítendő költségvetési szervek megszűnnek, jogutódjuk az átalakítással létrejövő új költségvetési szerv. Különválás esetén a különváló költségvetési szerv megszűnik, jogutódjai az átalakítással létrejövő költségvetési szervek. A költségvetési szerv általános jogutóddal történő megszüntetése a vele szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá. A költségvetési szerv jogutód nélküli megszüntetése esetén az állami vagyonról szóló törvény (a továbbiakban: Vtv.) vagy a megszüntetésről rendelkező jogszabály, megszüntető okirat eltérő rendelkezése hiányában a költségvetési szerv megszüntetés időpontjában fennálló magánjogi jogait és kötelezettségeit – ideértve a vagyonkezelői jogot is – az alapító szerv, az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv esetén az alapító szerv által kijelölt szerv gyakorolja és teljesíti. A jogutód nélkül megszüntetett költségvetési szerv nem magánjogi jogai és kötelezettségei a jövőre nézve megszűnnek azzal, hogy a megszűnés napján fennálló kötelezettségek teljesítéséért és követelések beszedéséért az előző bekezdés szerinti szerv felel. A költségvetési szerv megszüntetéséről jogszabállyal alapított költségvetési szerv esetén jogszabályban, a nem jogszabállyal alapított költségvetési szerv esetén megszüntető okiratban kell rendelkezni. A jogszabály és a megszüntető okirat kiadására, az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértésére az Áht. 8. § (5)–(7) bekezdését kell alkalmazni. Törzskönyvi nyilvántartáshoz kapcsolódó feladatok Az átszervezés napja A költségvetési szerv a törzskönyvi nyilvántartásból való törlésével, a törlés napjával szűnik meg. Az átalakításról, megszüntetésről rendelkező jogszabály, megszüntető okirat későbbi időpontot, törvény más időpontot is megállapíthat a megszűnés napjaként, ez esetben a kincstár a költségvetési szervet ezen időponttal törli a törzskönyvi nyilvántartásból. A nem költségvetési szerv törzskönyvi jogi személy az alapító szerv által, vagy törvényben meghatározott napon jön létre és szűnik meg. A kincstár jogutód nélküli megszűnés esetén a megszüntető szerv bejelentésétől vagy a megszűnést meghatározó törvényi rendelkezés hatálybalépésétől, jogutóddal történő megszűnés esetén a jogutód bejelentésétől számított tizenöt napon belül, a jogutód feltüntetésével törli a nem költségvetési szerv törzskönyvi jogi személyt a törzskönyvi nyilvántartásból. 17

Átalakítás esetén az átalakulással megszűnő költségvetési szervet a jogutód költségvetési szerv vagy szervek bejegyzésével egyidejűleg, a jogutód vagy jogutódok feltüntetésével kell törölni a törzskönyvi nyilvántartásból. A költségvetési szerv alapító okiratának a költségvetési szerv átalakítását, megszüntetését nem eredményező módosítása a bejegyzés napjával válik hatályossá, kivéve, ha törvény vagy kormányrendelet más időpontot, vagy az alapító okirat módosítására irányuló kérelem későbbi időpontot állapít meg. A nem költségvetési szerv törzskönyvi jogi személyre vonatkozó bejegyzés módosítása a bejegyzés napjával válik hatályossá, kivéve, ha törvény más időpontot, vagy az adatmódosításra irányuló kérelem későbbi időpontot állapít meg. A költségvetési szerv megszűntetésének végrehajtási szabályai az Ávr.-ben foglaltak szerint A költségvetési szerv megszüntetését megelőzően az irányító szervnek gondoskodnia kell a) a közfeladat jövőbeni ellátása módjának, szervezeti formájának meghatározásáról, kivéve, ha a megszüntetésre azért került sor, mert a közfeladat iránti szükséglet megszűnt, b) az eszközök és a források leltározásáért, az éves költségvetési beszámoló elkészítéséért, a vagyonátadás lebonyolításáért felelős személyek kijelöléséről, a feladatok határidőinek meghatározásáról, c) az ellátandó közfeladatokhoz tartozó hatósági engedélyeknek – a megszüntetendő költségvetési szerv kérelmére történő – visszavonásáról és annak előkészítéséről, hogy az új hatósági engedélyek a közfeladatokat a továbbiakban ellátó szervek részére kiadhatóak legyenek, d) ha a közfeladat ellátásához díjbevétel kötődik, a díjbeszedési jogosultság átadásának előkészítéséről, és e) a költségvetési szervnél foglalkoztatottakkal kapcsolatos munkáltatói intézkedések meghatározásáról, a határidők kijelöléséről, a közfeladatokat a továbbiakban ellátó szervek részéről történő továbbfoglalkoztatás lehetőségéről. A megszüntető okirat minimális tartalma A megszüntetésről rendelkező jogszabályban, megszüntető okiratban rendelkezni kell a megszüntetés okáról, a megszűnő költségvetési szerv közfeladatának jövőbeni ellátásáról, és meg kell jelölni azt a naptári napot ameddig, vagy azt az időtartamot, amelyre vonatkozóan, és meghatározható azon kör, mérték, amelyre kiterjedően a költségvetési szerv utoljára kötelezettséget vállalhat. A költségvetési szerv ezzel ellentétes kötelezettségvállalása semmis. A megszüntető okirat a előző bekezdésben foglaltakon kívül tartalmazza a megszűnő költségvetési szerv nevét, székhelyét, ha a megszüntetésről jogszabály rendelkezett a jogszabály teljes megjelölését, a megszüntetésről döntő szerv megnevezését és székhelyét, valamint a megszűnés módját. Ha közfeladat ellátásának kötelezettsége a költségvetési szerv megszüntetése nélkül kerül más államháztartáson belüli vagy kívüli szervezethez, az előző bekezdésekben foglaltakat a módosító okiratra nézve is alkalmazni kell. Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha az Áht. 8. § (3) bekezdése szerinti kiválás vagy a költségvetési szerv általános jogutódlással történő megszüntetése több alapító szervhez tartozó költségvetési szervet érint, vagy annak eredményeként megváltozik az irányító szerv, az alapító szervek megállapodásban jelölik ki az új irányító szervet. Ilyen esetben a megszüntető okiratot – kiválás esetén az alapító okirat módosítását – a korábbi alapító szerv, a létrejövő új költségvetési szerv alapító okiratát, továbbá az új irányító szerv irányítása alá került költségvetési szerv alapító okiratának módosítását a megállapodásban kijelölt új alapító szerv adja ki. Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv megszüntetése esetén a költségvetési szerv előirányzatait a fejezetet irányító szervnek a megszüntetés napjával, de legkésőbb harminc napon belül, az előirányzatokat terhelő pénzforgalom nélküli tranzakciókat hatvan napon belül rendeznie kell a Kincstárnál. Ha a költségvetési szerv jogutódja a megszűnés napját követően jön létre vagy közfeladatát a jövőben az irányító szerv által alapított államháztartáson kívüli szervezet látja el, a megszűnő költségvetési szerv pénzeszközeit a fejezetet irányító szerv fizetési számlájára kell átvezetni. Sajátos szabályok az önkormányzati alrendszerrel kapcsolatban Az államháztartás önkormányzati alrendszerében azonban az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII.19.) Korm. rendelet (Ámr.) 51. §-a alapján az önállóan működő önkormányzati költségvetési szerv a gazdasági feladatait ellátó önállóan működő és gazdálkodó önkormányzati költségvetési szerv összevont adatszolgáltatásán kívül elkülönített elemi költségvetés készítésére nem volt kötelezett, emiatt elkülönített elemi költségvetési beszámoló készítési kötelezettséget sem keletkezett. A 369/2011. (XII.31.) Korm. rendelet a 2011. évi költségvetési beszámolási feladatok terén az Áhsz. új 54. § (6) bekezdésében többlet beszámolási kötelezettséget írt elő az önállóan működő önkormányzati költségvetési szervek felé. A megyei önkormányzatok átszervezése során kiderült, hogy a központi kormányzat leginkább az előző évi elemi költségvetési beszámoló, illetve a tárgy18

évi elemi költségvetés adattartalmából tudja előkészíteni az alrendszer váltást. A 2012. évi átszervezések előkészítése érdekében emiatt az önkormányzati alrendszerbe tartozó elemi költségvetés készítésére nem kötelezett önállóan működő költségvetési szervek 2011. évi tevékenységükről és vagyoni helyzetükről a visszamenőleges jogi szabályozás következtében kötelesek elkülönített beszámolásra, annak ellenére, hogy év elején elkülönített elemi költségvetést nem kellett készíteniük. A többcélú kistérségi társulásokról szóló törvény szerint A többcélú kistérségi társulás megszűnése esetén a vagyonát – eltérő megállapodás hiányában – a társulás tagjai között kell felosztani. A vagyonmegosztás módját a társulási megállapodás rögzíti. A többcélú kistérségi társulásból történő kiválás, kizárás esetén a társulás tagja által a többcélú kistérségi társulásba bevitt vagyonnal el kell számolni. Annak kiadására a társulás tagja csak abban az esetben tarthat igényt, ha az nem veszélyezteti a többcélú kistérségi társulás feladatának ellátását, ebben az esetben a társulás volt tagját a többcélú kistérségi társulással kötött szerződés alapján használati díj illeti meg.

A költségvetési szerv átalakításával, megszüntetésével kapcsolatos számviteli feladatok Az Szt.-ben és az Áhsz.-ban foglaltak alapján Ha az államháztartás szervezete – ideértve az államháztartás szervezete irányítását ellátó szervet (fejezetet) is – átszervezés (ideértve az összevonást, beolvasztást, egyesülést, különválást is) miatt véglegesen megszűnik, a megszűnő szervnek a megszűnés napjával, illetve az irányító szerv megváltoztatásával járó átszervezés esetén (ide nem értve a kormányváltással összefüggő változásokat) az átszervezés napjával az éves elemi költségvetési beszámolóval azonos tartalmú beszámolót kell készíteni. (1. beszámoló), amelyet leltárral és záró főkönyvi kivonattal kell alátámasztani. Az átszervezéssel kapcsolatos részletes szabályokat az Áhsz. 13/A. §-a tartalmazza. A leltározás során nem alkalmazható az Áhsz. 37. §-ának (7) bekezdése. Az éves tartalmú elemi költségvetési beszámoló (1. beszámoló), illetve a vagyonátadás-átvételről készített jegyzőkönyv („0. jelentés”, 2. beszámoló) egy-egy aláírt példányát – az átszervezést elrendelő irányító szerv egyetértő záradékával ellátva – a jogutód államháztartási szervezetnek és az irányító szervnek kell megőriznie. Az irányító szervnek gondoskodnia kell arról, hogy a beszámoló feldolgozásra kerüljön a Kincstárban. (Amennyiben az átszervezés fordulónapja december 31., illetve január 1., akkor az előző évről készített költségvetési beszámoló az egyben tekinthető a megszűntetés fordulónapjára készített beszámolónak is és csak a „0. beszámolót kell hozzá kiegészítésként elkészíteni. Az Áhsz. 13/A. §-ának (7) és (7a) bekezdése rögzíti a beszámolási kötelezettség sajátosságait ha az államháztartás szervezete nem szűnik meg, de év közben az irányító szerve megváltozik: 1. Amennyiben az államháztartás szervezete nem szűnik meg, de év végén irányító szerve megváltozik Az államháztartás szervezetének az átadó irányító szerv által meghatározott fordulónappal (az átszervezés napjával) éves tartalmú elemi költségvetési beszámolót (2. beszámoló) el kell készítenie, melyhez vagyonátadás-átvételről készített jegyzőkönyvet („0. jelentés”, 3. beszámoló) is köteles összeállítani. Amennyiben az átadó és átvevő irányító szerv az államháztartás központi alrendszerébe tartozik, akkor az államháztartás szervezete előirányzat-felhasználási keretszámlái nem szűnnek meg. Amennyiben az átadó és átvevő irányító szerv az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozik, akkor az államháztartás szervezete pénzforgalmi számláját meg kell szüntetni. Ennek oka, hogy az államháztartási gazdálkodási jogszabályok szerint az önkormányzati költségvetési szervnek irányító szervének hitelintézeténél kell pénzforgalmi számlával rendelkeznie. (Az előirányzat-felhasználási keretszámla, a pénzforgalmi számla fordulónapi egyenlegéhez kapcsolódó esetleges rendezésről – az átadó, illetve átvevő irányító szervek egymás közti elszámolást követően – az átadó, illetve átvevő irányító szervnek kell megállapodnia.) Ezenkívül év végén az államháztartás szervezetének az adott teljes évi tevékenységéről éves elemi költségvetési beszámolót (1. beszámoló) kell készítenie 2. Amennyiben az államháztartás szervezete nem szűnik meg, de év közben más államháztartási alrendszerbe kerül átsorolásra irányító szerv váltásával A törtidőszakokra január 1-je és az átszervezés fordulónapja (2. beszámoló + „0. jelentés” 3. beszámoló) az átadó alrendszer szerinti beszámolási kötelezettsége van, illetve az átszervezés fordulónapja és december 31-e közötti időtartamra az átvevő alrendszer szerinti beszámolási kötelezettség (4. beszámoló) terheli. Ebben az esetben az átszervezés fordulónapjával az átadó irányító szerv gazdálkodási szabályai szerinti pénzforgalmi számlát meg kell szüntetni és egyenlegét – az átadó, illetve átvevő irányító szervek egymás között elszámolást követően – át kell vezetni az átvevő irányító szerv gazdálkodási szabályai szerint megnyitott pénzforgalmi számlára. Ezen kívül a teljes évi tevékenységéről éves elemi költségvetési beszámoló készítési kötelezettsége (1. beszámoló) is van, amelyet az átvevő alrendszer szerint kell elkészíteni. Ha az államháztartás szervezetének az Áhsz. 13/A. §-ának (7) bekezdése szerinti átszervezésére kormányváltással kapcsolatosan, külön jogszabály alapján kerül sor, az Áhsz. 7. § (12) bekezdésben előírt feladatokat az átszervezéshez kiadott külön Módszertani Útmutatójában foglaltak szerint kell végrehajtani. 19

Részletes előírások Az átszervezés fordulónapjára készített beszámoló összeállítását a következőképpen kell elvégezni: 1. Eljárás megszűnő államháztartási szervezeteknél 1/a. Az átszervezéssel [jogutódlással fejezeten (önkormányzaton) belüli, vagy fejezetek (önkormányzatok) közötti összevonás, beolvasztás, egyesülés, különválás], illetve jogutód nélkül véglegesen megszűnő államháztartási szervezet – ideértve a központi költségvetési szerv irányító szervét (igazgatási címét, fejezeti kezelésű előirányzatát) is –, a megszüntető szervezet (alapító szerv) által meghatározott fordulónappal (megszűnés napjával), az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal, leltárral és záró főkönyvi kivonattal alátámasztott beszámolót (1. beszámoló), valamint vagyonátadási jelentést (2. beszámoló) köteles készíteni 60 napon belül. A leltár elkészítése során nem alkalmazható az Áhsz. 37. § (7) bekezdése, vagyis hogy az egyes mérlegsorokat csak az analitikus nyilvántartások adatai alapján kerülnek összeállításra. Amennyiben az átszervezés idején a NGM honlapján még nem állnak rendelkezésre az adott évi elemi költségvetési beszámoló garnitúrához tartozó űrlapok, és – amennyiben az űrlapban nem volt változás, akkor azt az előző évi költségvetési elemi beszámoló megfelelő űrlapjának letöltését követően kell a kitöltést végrehajtani, – amennyiben az űrlapot az Áhsz., vagy a PM rendelet. az előző év végén módosította, akkor a két jogszabály megfelelő melléklete alapján kell előállítani és kitölteni. Év végén a K11. programba történő betöltésről ilyenkor az elkészített, aláírt és jóváhagyott beszámoló alapján az irányító szerv köteles gondoskodni. FIGYELEM! A megszűnő államháztartási szervezet a beszámoló készítési kötelezettség alól nem mentesül, ha a megszüntetésre kormányváltás miatt kerül sor!

A beszámoló tartalmazza a könyvviteli mérleget (a továbbiakban: mérleg), a pénzforgalmi jelentést (pénzforgalmi kimutatást), a pénzmaradvány-kimutatást, az előirányzat-maradvány alakulása és a vállalkozási maradvány-kimutatás űrlapokat, a kiegészítő mellékletet. A beszámolót évközi megszűnés esetében is az éves zárásra vonatkozó szabályok szerint kell elkészíteni, a benne lévő tételeket az év végére vonatkozó előírások szerint kell értékelni. A beszámoló részét képező könyvviteli mérlegben az eszközök és a források értékét az Áhsz. szerinti éves elemi költségvetési beszámoló könyvviteli mérlegére vonatkozó előírások alapján kell meghatározni. Az átszervezés (megszűnés) fordulónapjára vonatkozó éves elemi költségvetési beszámoló elkészítésére a megszűnő költségvetési szerv átszervezéséről, megszűntetéséről rendelkező jogszabályban (határozatban) megjelölt jogutódja kötelezett. A beszámoló egy-egy példányát (az átszervezést elrendelő irányító szerv egyetértő záradékával ellátva) a jogutód államháztartási szervnek és az illetékes irányító szervnek (illetve jogutód nélküli megszűnés esetén az alapító szervnek) kell megőriznie. Az irányító szervnek gondoskodnia kell arról, hogy az átszervezéssel, illetve jogutód nélkül megszűnő államháztartási szervezetnek – az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal elkészített és felülvizsgált – beszámolója a megszűnés napját követő 120 napon belül a Kincstár illetékes főosztályához, illetve a Kincstár területi szerveihez leadásra kerüljön. A Kincstárhoz történő leadással tesz eleget a megszűnő államháztartás szervezete a letétbe helyezési kötelezettségének. A megszűnés fordulónapjára készített éves tartalmú költségvetési beszámoló az alapja a megszűntetett államháztartási szervezet vagyonával történő elszámoltatásnak (a vagyonátadásoknak), ennek alapján kell elkészíteni a vagyonátadási jelentést („0. jelentés”), melynek adatai alapján kerül a megszüntetett államháztartási szervezet teljes vagyona kivezetésre az államháztartási információs rendszerből és ezzel egyidejűleg átvezetésre a jogutód szervezet vagyona közé. Az irányító szervnek gondoskodnia kell arról, hogy a vagyonátadási jelentés feldolgozásra kerüljön a Kincstár illetékes főosztályán. A költségvetési szerv megszűnése időpontjáig kell az irányító szervnek intézkednie a költségvetési pénzforgalmi számla, előirányzat-felhasználási keretszámla megszüntetése iránt. [A megszüntetéskor kijelölésre kerül az a költségvetési pénzforgalmi számla (előirányzat-felhasználási keretszámla), amelyre a számla egyenlege átutalásra kerül, mint a jogutód számlára!] A megszűnés napján, utolsó gazdasági eseményként a költségvetési pénzforgalmi számla (előirányzatfelhasználási keretszámla) megszűnés napján lévő egyenlegének átvezetését támogatásértékű kiadásként kell elszámolni, illetve ha a költségvetési pénzforgalmi számla egyenlege korábban megképzett és fel nem használt költségvetési tartalékot is tartalmaz, akkor annak összege pénzmaradvány, vállalkozási maradvány illetve előirányzat-maradvány átadás jogcímén kerül átvezetésre. A pénzmaradvány, vállalkozási maradvány illetve előirányzat-maradvány átadást pénzforgalom nélküli bevételként is el kell számolni.

20

A megszűnő államháztartási szervezet beszámoló készítési kötelezettségét nem érinti az Ávr. 14. §-ának (6) bekezdése: „(6) Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv megszüntetése esetén a költségvetési szerv előirányzatait a fejezetet irányító szervnek a megszüntetés napjával, de legkésőbb harminc napon belül, az előirányzatokat terhelő pénzforgalom nélküli tranzakciókat hatvan napon belül rendeznie kell a Kincstárnál. Ha a költségvetési szerv jogutódja a megszűnés napját követően jön létre vagy közfeladatát a jövőben az irányító szerv által alapított államháztartáson kívüli szervezet látja el, a megszűnő költségvetési szerv pénzeszközeit a fejezetet irányító szerv fizetési számlájára kell átvezetni.”

A megszüntetett államháztartási szervezet csak a megszűnés napjáig rögzítheti a könyveiben a gazdasági eseményeket. Amennyiben a jogszabályi rendelkezések ellenére a megszűnés fordulónapján az államháztartás szervezete költségvetési pénzforgalmi számláját (előirányzat-felhasználási keretszámláját) nem sikerül megszüntetni, akkor a megszűnés fordulónapját követően a költségvetési pénzforgalmi számlát érintő pénzügyi változásokat már csak az irányító szerv (az alapító), illetve az általa kijelölt jogutód költségvetési szerv rögzítheti. Amennyiben a megszűnés fordulónapján a pénzforgalmi számla egyenleget mutat, vagyis nem szűnt meg, akkor azt az éves tartalmú beszámoló mérlegében is ki kell mutatni a megszűnés fordulónapjára vonatkozó számlakivonattal egyezően. A megszűnés napjára készített beszámoló mérlegében szereplő adatok és a mérleget alátámasztó leltár alapján kerül a megszűnő államháztartási szervezet vagyona átadásra a jogutódhoz, illetve amennyiben az nincs, úgy az irányító szervhez, illetve az alapítóhoz. Valamennyi űrlap, amelynek van tárgyév végi (záró) oszlopa [mérleg, a pénzmaradványkimutatás, az előirányzat-maradvány alakulása, a vállalkozási maradvány-kimutatás, a mutatószámok állományának alakulása, a befektetett eszközök (kivéve befektetett pénzügyi eszközök) állományának alakulása tábla] tartalmazza a megszűnés napján meglevő záró adatokat! 1/b. A költségvetési pénzforgalmi számla (előirányzat-felhasználási keretszámla) megszűnését követően a költségvetési szerv vagyona átadásra, kivezetésre kerül. A mérlegben szereplő valamennyi eszközt (a forgatási célú értékpapírok és az aktív pénzügyi elszámolások kivételével) és forrást (a tartalékok, a likvid hitelek, a rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások és passzív pénzügyi elszámolások kivételével) – így a tartós tőke összegét is – ki kell vezetni a mérlegrendezési számlával szemben. A költségvetési pénzforgalmi számla (előirányzat-felhasználási keretszámla) – megszűnés napján lévő – egyenlegének, a pénzmaradványt korrigáló tényezőkkel együtt történő átvezetésével (a jogutódhoz, vagy alapítóhoz) egyidejűleg a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány, illetve a vállalkozási maradvány is átadásra kerül. Az átadónál a pénzeszközök (forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások), valamint a forrásukat képező tartalékok (továbbá likvid hitelek és passzív pénzügyi elszámolások) kivezetése nem a mérlegrendezési számlával szemben történik, hanem a pénzeszközök tényleges átutalásához kapcsolódóan, mint pénzeszköz átadás (támogatásértékű kiadás, illetve előirányzat-maradvány, pénzmaradvány átadás kiadása) és tartalék felhasználás jelenik meg. Az átadott aktív és passzív pénzügyi elszámolások, forgatási célú értékpapírok, likvid hitelek (ideértve a rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátásokat is) kivezetése a könyvekből nem a mérlegrendezési számlával szemben, hanem a tartalékokhoz kapcsolódóan történik [a kincstári körön kívül és kincstári körben is a 4211., illetve 4221. főkönyvi számlák segítségével]. Az államháztartás információs rendszerével történő elszámoláshoz az előző bekezdés szerinti eszközök és források kivezetését követően a megszűnő költségvetési szerv vagyonátadási („nullás”) jelentést köteles készíteni 60 napon belül. A   

vagyonátadási jelentés részei könyvviteli mérleg (01. űrlap); pénzforgalmi jelentés (kimutatás) valamennyi űrlapja (02–10., 21–22., 53., 80., 98. űrlap); a pénzmaradvány-kimutatás, az előirányzat-maradvány-kimutatás és a vállalkozási maradványkimutatás (29., 42. és 30. űrlap);  kiegészítő mellékletek közül – a pénzforgalom egyeztetése (24. űrlap), – a befektetett eszközök (kivéve befektetett pénzügyi eszközök) állományának alakulása (38. űrlap). A vagyonátadási jelentésben a Pénzforgalmi jelentés azonos lesz a megszüntetés fordulónapjára készített beszámoló Pénzforgalmi jelentésével, eltérés csak a pénzmaradvány (vagy az előirányzatmaradvány), vállalkozási maradvány átadás miatt lesz. Tartalmilag a meglévő költségvetési gazdálkodáshoz kapcsolódó pénzkészlet kivezetésének hatása jelenhet meg. A megszűnő államháztartás szervezete tartalék körhöz tartozó átadását magában foglaló aktív és passzív pénzügyi elszámolásokhoz, illetve forgatási célú értékpapírhoz, valamint likvid hitelekhez kapcsolódó kivezetés hatását a pénzforgalmi jelentés megfelelő űrlapjaiban (06. és 10. űrlap nem kell szerepeltetni). A pénzforgalom egyeztetés űrlapon a tárgyidőszak végi pénzkészlet nulla lesz. A vagyonátadási jelentésben minden esetben a megszűnés fordulónapján meglévő pénzkészlet kivezetését kell elszámolni akkor is, ha a pénzforgalmi számla egyenlege nem kerül megszűntetésre technikai okok miatt és a következő év elején a pénzforgalmi számlán pénzforgalom valósul meg, azonban ennek teljes hatását már csak a jogutód számolhatja el könyveiben, akkor amikor a ténylegesen megtörtént a pénzforgalmi számla leürítése. 21

Az előirányzatok esetleges zárolását, illetve ezt követően elvonását évközi megszűnés esetében minden esetben végre kell hajtani és el kell számolni a megszűnés fordulónapja előtt. Az előirányzatok csökkentésénél figyelembe venni a kiadási és bevételi költségvetési előirányzatok egyezőségének követelményét, valamint azt, hogy az előirányzatok csökkentését a kiadási, illetve bevételi teljesítési adatok szintjéig lehet megvalósítani. Amennyiben a feladatok nem szűnnek meg, hanem évközben átadásra kerülnek a jogutódhoz/alapítóhoz, akkor az elvont előirányzatoknak ott kell megjelennie módosított előirányzatként. Az éves tartalmú költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentése (kimutatás) és a vagyonátadási jelentés pénzforgalmi jelentése nem térhet el, ha az átszervezés fordulónapja előtt a megszűnő államháztartás szervezete pénzeszközeit a jogutódhoz, az alapítóhoz, vagy kijelölt fejezeti kezelésű számlára köteles befizetni. Ekkor azonban a megszűnő államháztartás szervezetének az éves tartalmú költségvetési beszámoló kötelezettségvállalás állomány alakulását tartalmazó táblában az átadott pénzeszközökhöz kapcsolódó kötelezettségvállalás nem szerepelhet. Az átadott pénzeszközökhöz kapcsolódó kötelezettségvállalások adatairól külön adatszolgáltatást kell teljesíteni, hogy a pénzt átvevő szervezet azt szerepeltetni tudja a kötelezettségvállalás tábláiban. A könyvviteli mérlegben az „előző év” (nyitó) adatai megegyeznek a megszűnés fordulónapjára elkészített beszámoló (nyitó) adataival (ez megegyezik a megszűnést megelőző év záró adatával), a „tárgyév” (záró) oszlopban pedig minden adat nulla lesz. A pénzmaradvány-kimutatás, az előirányzat-maradvány-kimutatás és a vállalkozási maradvány-kimutatás űrlapok (29., 42. és 30. űrlap) változatlan tartalomban kerülnek szerepeltetésre a vagyonátadási jelentésben. A befektetett eszközök (kivéve befektetett pénzügyi eszközök) állományának alakulása táblában az első sor megegyezik a megszűnés fordulónapjára készített beszámolóban szereplő tábla adatával (pl. ha a megszűntetés 2011. december 31., akkor az erre a fordulónapra kimutatott bruttó érték összegével), majd az átadást az egyéb csökkenések sorban kell kimutatni így mind a bruttó érték, mind pedig a nettó érték nulla lesz. A megszűnés fordulónapjára készített beszámolót és a vagyonátadási jelentést (csatolva a vagyonátadás-átvételi jegyzőkönyv aláírt példányát) – az átszervezést elrendelő irányító szerv egyetértő záradékával ellátva – a jogutód költségvetési szervnek és az illetékes irányító szervnek (illetve jogutód nélküli megszűnés esetén az alapító) kell megőriznie, és gondoskodni kell arról, hogy a beszámoló, valamint a 1/b) pontban elkészített vagyonátadási jelentés 120 napon belül a Kincstár illetékes főosztályára, illetve a Kincstár területi szerveihez leadásra kerüljön. A leadott vagyonátadási jelentést a Kincstár, illetve a Kincstár területi szervei legkésőbb az év végi összesítés keretében kötelesek feldolgozni. A jogutód költségvetési szerv (illetve jogutód nélküli megszűnés esetén az irányító szerv, az alapító) az előirányzatai között módosított előirányzatként szerepelteti az átvett előirányzatokat. A jogutód költségvetési szerv az eszközök (kivéve a pénzeszközök, forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások értékét) és források (kivéve a tartalékok, likvid hitelek, rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátás és passzív pénzügyi elszámolások értékét) átvételét a mérlegrendezési számlával szemben számolja el, amely adatok értelemszerűen megegyeznek a megszűnő költségvetési szerv 1/a) szerinti könyvviteli mérleg adataival. Az átvevő szervezet (beolvadás esetén a beolvasztó, illetve egyesülésnél a létrejövő államháztartási szerv, jogutód nélküli megszűnés esetén az irányító szerv vagy az alapító, illetve a jogszabály által kijelölt államháztartási szervezet) tartós tőkéje – amennyiben az irányító szerv döntését követően átveszi a megszűnő költségvetési szerv által végzett alapfeladatokat – a megszűnő államháztartási szervezet által átadott vagyontárgyak nagyságával, (kivéve pénzeszközök, forgatási célú értékpapírok, aktív és passzív pénzügyi elszámolások, valamint likvid hitelek, rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások) növekszik. Az átvevő szervezetnek a megszűnő költségvetési szerv saját forrásainak pozitív összevont összegét tartós tőkeként, negatív összevont összegét tőkeváltozásként kell elszámolni. A pénzeszközök (forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások), valamint a forrásukat képező tartalékok (passzív pénzügyi elszámolások, likvid hitelek, rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások) nyilvántartásba vétele nem a mérlegrendezési számlával szemben történik, hanem a pénzeszközök tényleges átutalásához kapcsolódóan a 499. Pénzforgalom nélküli költségvetési bevételek és kiadások sajátos elszámolási számla közbeiktatásával, mint támogatásértékű bevétel, illetve ha a megszűnő költségvetési szervnek van előző években keletkezett, fel nem használt előirányzat-maradványa, pénzmaradványa, vállalkozási maradványa, akkor előirányzat-maradvány, pénzmaradvány, vállalkozási maradvány átvétel bevétele kerül elszámolásra. Figyelem! Az átvevő/jogutód államháztartási szervezetnél a pénzmaradvány, illetve előirányzat-maradvány átadásként kapott összeg a hatályos előírások alapján nem számolható el tartalékba helyezésként. Az átvett forgatási célú értékpapírok, aktív és passzív pénzügyi elszámolások, valamint likvid hitelek, rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások felvezetése a könyvekbe, mivel hatásuk a tartalékhoz kapcsolódik szintén a 499. Pénzforgalom nélküli költségvetési bevételek és kiadások sajátos elszámolási számla közbeiktatásával történik. (Amennyiben a számviteli szoftver nem fogadja a 499. számlát technikai számlaként, akkor alkalmazható a 4211., vagy valamely egyéb 42. számlacsoporton belüli számla is.)

22

1/c.

A megszűnéshez kapcsolódó legfontosabb könyvelési tételek

Az átszervezés során megszűnő államháztartási szervezetnél A megszűnő államháztartás szervezetnek először (évközi megszűnés esetében is) az év végi zárás általános szabályai szerint kell elvégeznie a megfelelő zárlati műveleteket és könyvelni a záró tételeket. Ez alapján készül el az éves tartalmú elemi költségvetési beszámoló, melyhez minden esetben leltár, illetve két főkönyvi kivonat kapcsolódik. Eltérés csak a vagyonátadási jelentés szabályos végrehajtásához az átszervezés fordulónapjára visszanyitott eszközök és a források „zárása”, tartalmilag könyvekből történő kivezetése során keletkezik. 1. A megszűnés napján a pénzeszközök átadása – Tartalékhoz kapcsolódó pénzeszközök kivezetése támogatásértékű kiadásként, előirányzatmaradvány, pénzmaradvány átadásként T 3722., 3732., 3742. – K 311., 312., 321., 328., 3311. – Kapcsolódó tétel pénzeszköz átadás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. – A pénzeszköz átadáshoz kapcsolódó tartalék felhasználásának elszámolása közgazdasági osztályozás szerint (az elfogadott, fel nem használt tartalék összegével azonos nagyságban) T 4212., 424., (4222.), 4223. – K 9812. (9822.) – Kapcsolódó tétel tartalék felhasználás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 999. – K 992. (9951.) 2. A vagyonátadási jelentés szerint a pénzeszközön kívüli vagyon kivezetése – az eszközök kivezetése (kivéve pénzeszközök, forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások) T 4921. – K 1–3. – források kivezetése (kivéve tartalékok, likvid hitelek, rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások és passzív pénzügyi elszámolások) T 4111., 4112., 412., 413., 43-45. – K 4921. – Ezt követően a saját tőke körbe tartozó eszköz és forrás számlának nem maradhat egyenlege. – A forgatási célú értékpapírok és az aktív pénzügyi elszámolások kivezetése T 4211, 4221 – K 29., 39. állományi számlák – A likvid hitelek, a rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások és a passzív pénzügyi elszámolások kivezetése T 4561., 4571., 48. állományi számlák – K 4211., 4221. 3. Forgalmi számlák zárása – közgazdasági kiadási forgalmi számlák zárása T 389. – K 3722., 3732., 3742. – közgazdasági bevételi forgalmi számlák zárása T 9812., (9822.) – K 999. – a funkcionális osztályozású kiadási forgalmi számlák zárása T 494., (495.), 425., (427.) – K 72., (751.), – a funkcionális osztályozású bevételi forgalmi számlák zárása T 992. (9951.) – K 494., (495.), 426., (428.) 4. A tartalék számlák összevezetése – Kincstári körön kívül a 494, illetve 495. számlák átvezetése, ha a számláknak T egyenlege van (amennyiben a számlák egyenlege K jellegű a könyvelési tétel a leírt fordítottja) T 4211., 4221. – K 494., 495. – kincstári körben a 425, illetve 427. számlák átvezetése, ha a számláknak T egyenlege van T 4211., 4221. – K 425., 427. – kincstári körben a 426, illetve 428. számlák átvezetése, ha a számláknak K egyenlege van T 426., 428. – K 4211., 4221. – A 42. számlák egyenlegének átvezetése a 4211., illetve 4221. számlákra, ha a számláknak K egyenlege van (amennyiben a számlák valamelyikének egyenlege T jellegű a könyvelési tétel a leírt fordítottja) T 4212., 4214., 424., 4222., 4224 – K 4211., 4221. – Ezt követően egyetlen tartalék körbe tartozó eszköz és forrás számlának sem lehet egyenlege. Az átvevő/jogutód államháztartási szervezetnél A tartalék körbe tartozó vagyonelemeknél, a pénzeszközökhöz, a forgatási célú értékpapírokhoz, az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokhoz, a likvid hitelekhez, valamint rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátásokhoz kapcsolódó átvétel tételeinek elszámolásához közbe kell iktatni a 499. Pénzforgalom nélküli költségvetési bevételek és kiadások sajátos elszámolása számlát. (Abban az esetben, ha az alkalmazott számviteli szoftver nem engedi a 499. számlát használni a technikai átvezetésekhez, akkor a 4211. Költségvetési tartalék elszámolása számlával, vagy valamely egyéb 42. számlacsoporton belüli számlával is helyettesíthető. 1. A vagyonátadási jelentés alapján a pénzeszközön kívül átvett vagyon elszámolása – az eszközök állományba vétele (kivéve pénzeszközök, forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások) T 1–3.– K 4921.

23

– Források állományba vétele (kivéve tartalékok, likvid hitelek, rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások és passzív pénzügyi elszámolások) alapvetően tartós tőkeként, a saját tőke körbe tartozó eszközök és források összegének különbségeként T 4921.– K 4111., 4112, 43–45. Az átvevő/jogutód államháztartási szervezet a 412., 413. főkönyvi számlán kimutatott összeget csak akkor veheti fel saját 412., 413. számlájára az átszervezéshez kapcsolódóan, ha a megszűnő költségvetési szerv tevékenységét nem kell ellátnia (vagyis tevékenységi köre nem bővül az alapító, irányító szerv döntése alapján), illetve az átvett eszközök és kötelezettségek különbsége negatív. 2. A megszűnés napján átvett pénzeszközök, aktív és passzív pénzügyi elszámolások nyilvántartásba vétele A) Ha az átvett pénzeszközök, a forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások összege nagyobb, mint a passzív pénzügyi elszámolások, a likvid hitelek, rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások egyenlege, 321. (3311.) + 29 + 39.> 456. + 457. + 48., akkor – Pénzeszközök, forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások elszámolása T 311.,312., 321., 328., 3311., 29. és 39. forgalmi számlák – K 499. – A likvid hitelek, a rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások, a passzív pénzügyi elszámolások és támogatásértékű bevételek, illetve előirányzat-maradvány, pénzmaradvány átvétel bevétel elszámolása T 499. – K 4562., 4572., 4632., 4642., 4652., 48. forgalmi számlák (önkormányzati alrendszerben a 4642. + 4652. számlák = 311.+ 312. + 321. + 328. + 29. forgalmi számlák + 39. forgalmi számlák – 4562. – 4572., – 48. forgalmi számlák – 4632, illetve a központi alrendszerben 4642. + 4652. számlák = 311.+ 312. + 328. + 3311. + 29. + 39. – 4562. – 48. – 4632) – Kapcsolódó tétel funkcionális osztályozás szerint T 479. – K 992. (9951.) (az átvett pénzmaradvány, előirányzat-maradványhoz nem kapcsolódhat hozzá tartalékba helyezés!!) B) Ha az átvett pénzeszközök és aktív pénzügyi elszámolások összege kisebb, mint a passzív pénzügyi elszámolások egyenlege, 321. (3311) + 29. + 39.< 4562. + 4572. +48., akkor – Pénzeszközök, a forgatási célú értékpapírok és aktív pénzügyi elszámolások elszámolása T 311., 312., 321., 328., 3311., 29., 39. forgalmi számlák – K 499. – A likvid hitelek, a rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások, a passzív pénzügyi elszámolások és előirányzat-maradvány, pénzmaradvány átvételének elszámolása T 499. – K 4562., 4572., 48. forgalmi számlák, 4632. – Kapcsolódó tétel funkcionális osztályozás szerint T 479. – K 992. (9951.) (nem kapcsolódhat hozzá tartalékba helyezés) – Támogatásértékű kiadás elszámolása a 499. számla egyenlegével egyezően T 3732., 3742. – K 499. (önkormányzati alrendszerben a 3732.+ 3742. számlák = 311.+ 312. + 321. + 328. + 29. + 39. – 4562. – 4572.- 48. – 4632. illetve a központi alrendszerben 3732.+ 3742. számlák = 311.+ 312. + 328. + 3311. + 29. + 39, – 4562. – 48, – 4632) – Kapcsolódó tétel funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. Az átvevő/jogutód költségvetési szervnél a rendező tételek elszámolását követően a 499. számlának nem maradhat egyenlege. Amennyiben a megszűnt költségvetési szervnek nincs jogutódja, úgy az irányító szerv (alapító) vagyonába kerülnek a vagyontárgyai vissza. Ebben az esetben az irányítói szervnek kell gondoskodnia arról, hogy a megszűnt költségvetési szerv vagyonátadási jelentése a Kincstárban feldolgozásra kerüljön. Amennyiben a fejezet vagy önkormányzat a megszüntetett költségvetési szerv feladatát az általa alapított – valamilyen társasági formában működő – gazdálkodó szerv útján láttatja el a következő eljárást kell követni: – a megszüntetett költségvetési szerv valamennyi eszköze és forrása az irányítást ellátó fejezet – vagy egy általa kijelölt költségvetési szerv – illetve önkormányzati hivatal vagyona közé – könyvviteli mérlegébe – kerül felvételre, – a könyvviteli mérlegből az apportként átadott eszközöket könyv szerinti értéken (tárgyi eszköznél a bruttó értéket és az értékcsökkenést) a tőkeváltozással szemben kell kivezetni, és egyidejűleg – szintén a tőkeváltozással szemben – a befektetett pénzügyi eszközök között részesedésként kell felvenni a társasági szerződésben meghatározott értékkel [2006. július 1-jétől gazdasági társaság alapítása során a Gt. 13. §-ának (2) bekezdése értelmében követelés is apportálható.] – ha az alapításkor, a költségvetési szerv kötelezettségei tekintetében, jogutódként a gazdálkodó szerv van megjelölve, akkor a megszűnt költségvetési szerv kötelezettségei a fejezet, vagy az általa kijelölt költségvetési szerv, illetve önkormányzat könyvviteli mérlegében fognak szerepelni, mivel a kötelezettség az alapított gazdasági társaságba „nem vihető be”. A kötelezettségeket a gazdálkodó szerv pénzügyileg rendezheti, könyveiben elszámolhatja, azonban év végén a fejezet, vagy az általa kijelölt költségvetési szerv illetve önkormányzat könyvviteli mérlegének összeállítását megelőzően adatot kell szolgáltatnia a könyvviteli mérlegben szereplő kötelezettségek értékeléséhez. 24

2. Eljárás irányító szerv változás esetén 2/a. Alrendszeren belüli irányító szervváltozás Amennyiben az államháztartás szervezete nem szűnik meg, de év közben az azonos államháztartási alrendszerbe tartozó irányító szerve megváltozik, az államháztartás szervezete az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal, az átadó irányító szerv által meghatározott fordulónappal (az átszervezés napjával) leltárral és záró főkönyvi kivonattal alátámasztott beszámolót köteles készíteni, 60 napon belül. Azonos alrendszeren belüli váltásnak minősül, ha pl. egy központi költségvetési szerv másik minisztérium irányítása alá kerül, vagy ha két önkormányzat között zajlik költségvetési szerv átadása/átvétele. Az átszervezés napjára készített beszámoló lesz az alapja az irányító szervek közötti elszámoltatásnak, a beszámolót mind az átadó, mind az átvevő irányító szerv köteles megőrizni, az átadás egyéb dokumentumaival együtt. Az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal elkészített és felülvizsgált beszámolót a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez a megszűnés napját követő 120 napon belül meg kell küldeni. Az Áhsz. 13/A. § (7) bekezdése rögzíti a beszámolási kötelezettség sajátosságait, ha az államháztartás szervezete nem szűnik meg, de év közben az irányító szerve megváltozik alrendszerén belül: Ekkor az átszervezés alá került költségvetési szervnek két, illetve háromféle különféle adattartalmú beszámolási kötelezettsége keletkezik, függetlenül attól, hogy az irányító szerv váltásra év közben, vagy csak adott év december 31-ei fordulónappal került sor. Év végi irányító szervi váltás esetében kétféle beszámolási kötelezettség keletkezik: az adott teljes évi tevékenységéről az éves elemi költségvetési beszámoló (1. beszámoló) elkészítésével, melyhez vagyonátadás-átvételről készített jegyzőkönyvet („0. jelentés”, 2. beszámoló) is össze kell állítani. Ez lesz az alapja az irányító szervek közötti elszámoltatásnak, illetve az államháztartási információs rendszeren belüli intézményi vagyonmozgatásnak, mely vagyonmozgatás a következő év elején a valósul meg. Év közbeni irányító szervi váltás esetében háromféle adattartamú beszámolási kötelezettség keletkezik: az átszervezés fordulónapjára év elejétől törtidőszakra éves tartalmú elemi költségvetési beszámolót (1. beszámoló) kell készíteni, melyhez vagyonátadás-átvételről készített jegyzőkönyvet („0. jelentés”, 2. beszámoló) is össze kell állítani, továbbá év végén az adott évi teljes tevékenységéről az éves elemi költségvetési beszámolót (3. beszámoló) kell készíteni. A vagyonátadás-átvételről készített jegyzőkönyv („0. jelentés”, 2. beszámoló) lesz az alapja az irányító szervek közötti elszámoltatásnak (amennyiben szükséges), illetve az államháztartási információs rendszeren belüli intézményi vagyonmozgatásnak, mely vagyonmozgatást az államháztartási információs rendszerben év közben végre kell hajtania a Kincstárnak. Az átadott költségvetési szerv teljes évi tevékenysége az átadó irányító szerv összesített beszámolásából kikerül, még a törtidőszakra vonatkozó tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági események hatása és az átadott vagyona is. Az átvett költségvetési szerv teljes éves tevékenysége attól függetlenül, hogy év közben került át az átvevő irányító szervhez ott kerül bemutatásra az éves elemi költségvetési beszámoló (3. beszámoló) alapján év elejétől. Ennek következményeként az önkormányzati alrendszerben módosítani kell mind az átadó, mind az átvevő önkormányzatnál a költségvetési rendeletet (határozatot), illetve központi körben a költségvetési törvényt, mivel az államháztartási előírások miatt az év végi szerkezeti rend szerint kerül bemutatásra az év közben átszervezésre került költségvetési szerv éves költségvetése és annak végrehajtása. Amennyiben az átadó és átvevő irányító szerv az államháztartás központi alrendszerébe tartozik, akkor az államháztartás szervezete előirányzat-felhasználási keretszámlái nem szűnnek meg. Amennyiben az átadó és átvevő irányító szerv az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozik, akkor az államháztartás szervezete pénzforgalmi számláját meg kell szüntetni. Ennek oka, hogy az államháztartási gazdálkodási jogszabályok szerint az önkormányzati költségvetési szervnek az irányító szerve hitelintézeténél kell pénzforgalmi számlával rendelkeznie. Így csak akkor nem kerül megszűntetésre az önkormányzatot váltó költségvetési szerv pénzforgalmi számlája, ha az átadó/átvevő önkormányzatok a pénzforgalmi számláikat ugyanannál a hitelintézetnél (esetleg Kincstárnál) vezetik. Az átadó irányító szerv dönthet úgy, hogy az átszervezésre kerülő önkormányzati szervnél vagyonkezelésben lévő teljes vagyon átadásra kerül az átvevő irányító szervhez, de az is előfordulhat, hogy bizonyos vagyontárgyakat elvon intézményétől. Ebben az esetben vagy az átszervezés fordulónapja előtt, de legkésőbb az átszervezés fordulónapján ezen vagyonváltozásokat el kell számolni. Kiemelten fontos az átadó, illetve átvevő irányító szervnek megállapodnia az előirányzat-felhasználási keretszámla, a költségvetési pénzforgalmi számla fordulónapi egyenlegéhez kapcsolódó esetleges rendezésről is, amennyiben szükséges ezen pénzeszköz mozgatásokat is érdemes az átszervezés fordulónapja előtt lerendezni. Év közbeni átszervezés esetében az átszervezés fordulónapjára a költségvetési szerv köteles könyveit teljessé tenni, az addig bekövetkezett valamennyi gazdasági esemény hatását rögzíteni. (Vagyis ha a számlarendjében rögzítettek szerint csak hó végén kellene a főkönyvben az adott havi vevő és szállító forgalmat az analitikából elszámolnia, de pl. adott hónap 10-e az átszervezés napja, akkor az első tíz napban addig bekövetkezett hatásokat el kell számolnia. A törtidőszaki terv szerinti értékcsökkenés is elszámolandó!) Ezen kívül valamennyi év végi értékelési teendőt el kell végezni, értékvesztés, behajthatatlan követelések kivezetése stb.. Az év végi zárlati teendők közül a 25

forgalmi számlák zárlatát és mérlegszámlák zárását tilos elszámolni a könyvekben. Ezt követően kell elkészíteni a főkönyvi kivonatot, mely alapján összeállítható az átszervezés fordulónapjára vonatkozó éves tartalmú elemi költségvetési beszámoló. Évközben átszervezés esetében a költségvetési szerv a beszámoló elkészítésén túl az átszervezés napján a II. fejezet 1. pontjában a megszüntetett költségvetési szervre, mint átadóra vonatkozóan leírt könyvelési tételek, továbbá az éves zárlati műveletek nem alkalmazhatók! A gazdasági eseményeket egész évben folyamatosan kell könyvelnie és az adott évre vonatkozó szabályok szerint éves elemi költségvetési beszámolót is kell készítenie. Központi alrendszerbe tartozó irányító szerv év közbeni változása esetén az adott irányított költségvetési szerv előirányzat-felhasználási keretszámlája nem szűnik meg. Emiatt az átszervezéshez kapcsolódóan többlet pénzmozgás elszámolására akkor kerül csak sor, ha az átadó irányító szerv, vagy az általa kijelölt költségvetési szerv felé befizetési kötelezettség, vagy egyéb fizetési kötelezettség keletkezik Önkormányzati alrendszerbe tartozó intézmény évközi átadása esetén az átadó és átvevő önkormányzatoknak a megállapodásban a támogatás folyósításának kiadásairól és bevételeiről is rendelkezniük kell, ez alapján teremthető meg év végén az önkormányzati összesített beszámoló pénzforgalmi jelentésének egyezősége. Amennyiben az átadó és az átvevő önkormányzat pénzforgalmi számláit más hitelintézetnél vezeti, akkor az átszervezésre kerülő költségvetési szervnél a pénzeszközök átvezetése az új pénzforgalmi számlára költségvetési kiadásként és bevételként nem jelenhet meg, csak aktív kiegyenlítő kiadásként és annak megtérüléseként szabad elszámolni. Korrekciós tételek az átadó/átvevő irányító szerveknél: A) Az átadó önkormányzatnál: az átadásig elszámolt támogatás folyósításának (intézményfinanszírozásának) kiadását át kell vezetni a támogatás értékű kiadások közé Közgazdasági osztályozás szerint: T 3732., 3742. – K 499. és T 499. – K 3712. Funkcionális osztályozás szerint: nem könyvelendő B) Az átvevő önkormányzatnál: az átadó önkormányzattól átvett támogatás értékű bevétellel szemben kell a támogatás folyósításának kiadását közgazdasági és funkcionális osztályozás szerint is elszámolni  Kiadások elszámolása Közgazdasági osztályozás szerint: T 3712. – K 499. és Funkcionális elszámolás szerint: T 7. – K 389.  Bevételek elszámolása Közgazdasági osztályozás szerint: T 499. – K 4642., 4652. és Funkcionális elszámolás szerint: T 479. – K 992., (9951.) Az előirányzat-módosítást is könyvelni kell! 2/b. Alrendszerek közötti irányító szervváltozás Az Áhsz. 13/A. § (7a) bekezdése rögzíti a beszámolási kötelezettség sajátosságait, ha az államháztartás szervezete nem szűnik meg, de év közben az irányító szerve megváltozik és eközben államháztartási alrendszert is vált: Ekkor az átszervezés alá került költségvetési szervnek két, illetve négy fajta eltérő adattartalmú beszámolási kötelezettsége keletkezik, aszerint, hogy az irányító szerv váltására év közben, vagy csak az adott év december 31-ei fordulónappal kerül sor. 2/ba. Év végi irányító szervi váltás és egyben alrendszer váltás esetében beszámolási kötelezettség keletkezik: az adott teljes évi tevékenységéről az éves elemi költségvetési beszámoló (1. beszámoló) elkészítésével, melyhez vagyonátadás-átvételről készített jegyzőkönyvet („0. jelentés”, 2. beszámoló) kell összeállítani. Ez lesz az alapja az irányító szervek közötti elszámoltatásnak, illetve az államháztartási információs rendszerben az alrendszerek közötti intézményi vagyonmozgatásának. Önkormányzati alrendszerből a központi alrendszerbe váltás 2011-ben ide kell sorolni a megyei önkormányzatok, illetve Esztergom városának költségvetési szerveinek központi alrendszerbe sorolását (a 2011. évi C. törvény (továbbiakban: konszolidációs törvény) és a 2011. évi CLXXXVI. törvény alapján). Az év végi alrendszer váltással járó átszervezés könyvvezetési és beszámolási kötelezettségei során 2011-ben a konszolidációs törvény előírásainak következtében néhány sajátosság figyelembe vételével kell megvalósítani:

„2. § (1) A megyei önkormányzatok vagyona és vagyoni értékű joga, a megyei önkormányzatok fenntartásában lévő intézmények, azok vagyona és vagyoni értékű joga, valamint a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában lévő egészségügyi intézmények, azok vagyona és vagyoni értékű joga, a megyei önkormányzatok, és az általuk fenntartott intézmények folyószámla-, betét-, és értékpapír-állománya (a továbbiakban: vagyon) leltár szerint, 2012. január 1-jén 26

állami tulajdonba kerülnek… A költségvetési szerveket az állam a szállítói tartozásukkal együtt veszi át… E rendelkezések a települési önkormányzat tulajdonában álló, a megyei önkormányzat által átvállalt feladatok ellátása érdekében a megyei önkormányzat vagyonkezelésében lévő vagyonelemek tulajdonjogát nem érintik. (2) Az (1) bekezdésben szabályozott állam általi átvétel alól kivételt képez a) a (4) bekezdés szerinti megállapodásban meghatározott vagyonelemek köre, b) a megyei önkormányzat európai területi társulásban való részvétele esetén a vagyoni hozzájárulást alkotó vagyon, c) a megyei önkormányzat hivatalának működéséhez szükséges ingó és ingatlan vagyon, d) a megyei önkormányzat fenntartásában lévő színház és előadóművészeti szervezet.” (4) …Az önkormányzati tulajdonból állami tulajdonba kerülő vagyonelemek bekerülési értéke megegyezik az adott vagyonelemre vonatkozó, átadó szervezet könyveiben szereplő nyilvántartási értékkel. (6) A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: társulási törvény) alapján létrejött társulási megállapodást a megyei önkormányzat – amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott külön megállapodás ezzel ellentétes rendelkezést nem tartalmaz, illetve a társulást nem európai területi társulásban való részvételre hozták létre – köteles az év utolsó napjával felmondani. A társulás tagjai és a megyei önkormányzat a megyei önkormányzatnak a társulásba bevitt vagyonáról kötelesek az év utolsó napjával elszámolni. A felmondás során a társulási törvény 4. § (2) bekezdését nem kell figyelembe venni. 4. § (1) Az e törvény alapján bejegyzésre kerülő vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére irányuló eljárás díj- és illetékmentes. 3. A megyei önkormányzatok adósságának átvétele 5. § (1) A Magyar Állam 2011. december 30-ai hatállyal – a (2)-(5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – átvállalja a megyei önkormányzatok 2011. december 30-án fennálló adósságát és annak járulékait, valamint a Fővárosi Önkormányzat adósságállományából azon 2011. december 30-án fennálló tartozásokat és azok járulékait, amelyek kifejezetten és nevesítetten az átvételre kerülő intézményekhez, az általuk ellátott feladatokhoz kapcsolódóan keletke ztek. Az átvállalandó adósság az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 2/A. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltaknak megfelelő – kölcsönjogviszonyon, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapíron (kötvényen) alapuló – tartozásokat foglalja magában akként, hogy a 2011. december 30-án vagy azt megelőzően esedékessé vált, de az adott önkormányzat által meg nem fizetett tőke és járulék az átvállalás részét képezi. Az adósságátvállalás végrehajtása elkülönül a 2. § (1) bekezdése szerinti vagyonátszállástól. (2) Az (1) bekezdés szerinti adósság részét képező, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat a megyei önkormányzatok 2011. december 9-ig – az adott értékpapírban foglalt pénzügyi kötelezettségek tekintetében azonos feltételekkel – kölcsönjogviszonnyá alakíthatják át, ennek hiányában a Magyar Állam 2011. december 30-ai hatállyal az értékpapír lejárat előtti visszaváltásából eredő fizetési kötelezettséget vállalja át és teljesíti. E fizetési kötelezettségét a Magyar Állam a kötvénytulajdonostól történő, az adott értékpapírban foglalt pénzügyi kötelezettségek tekintetében azonos feltételekkel rendelkező hitel felvételével vagy állampapírok átadásával is kiválthatja. (4) A megyei önkormányzatoknak a folyószámlahitel és a megelőlegezési hitel (ideértve a munkabér hitelt is) állományukat az adósságátvállalás érdekében legkésőbb 2011. december 21-ét megelőzően – az átalakítandó hiteljogviszonyban foglalt pénzügyi kötelezettségek tekintetében azonos feltételekkel – működési hitellé kell átalakítaniuk, és a Magyar Állam az ezen hiteleken alapuló fizetési kötelezettséget vállalja át. (5) A megyei önkormányzatok a Magyar Állam által átvállalandó adósságállományt 2011. december 20-át követően nem növelhetik.”

A konszolidációs törvény 5. §-a miatt a megyei önkormányzati hivataloknak decemberben az adósságátvállaláshoz kapcsolódó gazdasági események hatását a zárlat, illetve a zárás előtt mindenképpen el kell számolniuk könyveikben: 1. A folyószámlahitel, a megelőlegezési hitel (ideértve a munkabér hitelt is) állományának átalakítása rövid lejáratú működési hitellé (pénzforgalom nélkül 499. számla használatával, pénzforgalomban a 321. számlán keresztül) A likvid hitel „visszafizetése” T 4562 – K 499., vagy 321 A működési hitel „felvétele” közgazdasági osztályozás szerint T 499, vagy 321 – K 4515 A működési hitel „felvétele” funkcionális osztályozás szerint T 999 – K 9972 A működési hitel állományba vétele T 4132 – K 4511 Kapcsolódó tétel az önkormányzati költségvetési rendelet módosításával összhangban a működési hitelfelvételhez kapcsolódó előirányzatok módosításának elszámolása 2. A hosszú, illetve rövid lejáratú hitelek átvállalása – Az átvállalt hitel állomány kivezetése, kvázi kötelezettség elengedésként T 4311, 4321., 4331., 4511., 4521. – K 9854. – Az átvállalt hitel állományhoz kapcsolódó saját tőke csökkenés T 9854 – K 41331. 3. A kötvénytartozások átalakítása hiteltartozássá hitelintézettel történt kétoldalú megállapodás alapján A kötelezettségek átsorolása során a kötvénytartozás csökkenése T 4341. – K 41332 – A kötelezettségek átsorolása során a hitel állomány növekedése T 41332. – K 4311., 4321., 4331. – Ezt követően a 2. pontban leírt tételek szerint kell a hitelállomány átvállalását elszámolni. 4. A kötvénytartozások előtörlesztése kvázi „állami támogatás nyújtásával” (amelyet a hitelintézettől a kötvénytartozás összegével megegyező állami hitelfelvétel fedez) [„5. § (2) … E fizetési kötelezettségét a Magyar Állam a kötvénytulajdonostól történő, az adott értékpapírban foglalt pénzügyi kötelezettségek tekintetében azonos feltételekkel rendelkező hitel felvételével … is kiválthatja.”] – A kötvénytartozás előtörlesztése közgazdasági osztályozás szerint T 4344. – K 499. (esetleg 321., ha keresztül vezeti a hitelintézet a költségvetési elszámolási számla pénzforgalmában) 27

– A kötvény tartozás előtörlesztése funkcionális osztályozás szerint T 772. – K 439. A kötvény állományának kivezetése T 4341. – K 4132. – Kapcsolódó tétel: az önkormányzati rendelet módosításával összhangban lévő előirányzatmódosítás a kötvénytörlesztés erejéig – Az előtörlesztéshez kapott állami támogatás elszámolása T 499. (321.) – K 94728. (kapcsolódó tétel a bevételek elszámolása funkcionális osztályozás szerint) 5. A kötvénytartozások előtörlesztése kvázi „állami támogatás révén, mely térítés mentesen kapott állampapírokkal valósul meg. [„5. § (2) … E fizetési kötelezettségét a Magyar Állam a kötvénytulajdonostól történő, az adott értékpapírban foglalt pénzügyi kötelezettségek tekintetében … állampapírok átadásával is kiválthatja.”] 5a. Az értékpapírok térítésmentes átvétele – A térítésmentesen kapott állampapír nyilvántartásba vétele T 2922., 29321 – K 499. – Az előtörlesztéshez kapott állampapír névértékével megegyező állami támogatás nyilvántartásba vétele T 499. – K 94728. (Figyelem az elszámolás sajátos, mivel az értékpapír a tartalék körbe tartozó eszközök között található!) 5b. Kötvénytartozás előtörlesztése értékpapírok átadásával – A kötvény tartozás előtörlesztése közgazdasági osztályozás szerint T 4344. – K 2922., 29321. – A kötvény tartozás előtörlesztése funkcionális osztályozás szerint T 772. – K 439. – A kötvény állományának kivezetése T 4341. – 4132. – Kapcsolódó tétel: az önkormányzati rendelet módosításával összhangban lévő előirányzat-módosítás a kötvénytörlesztés erejéig A megyei önkormányzati hivatalok ezt követően az éves zárásra vonatkozó szabályok szerint készítik el a 2011. évi elemi költségvetési beszámolót, továbbá a vagyonátadási jelentést („0.-ás beszámoló”). A megyei önkormányzati hivatalok az éves elemi költségvetési beszámolójukat leltárral és főkönyvi kivonattal kötelesek alátámasztani, a leltározás során nem alkalmazhatják az Áhsz. 37. § (7) bekezdését. 2012-ben az évi nyitást követően a kormányhivatalokkal kötött megállapodások és a vagyonátadási jelentés alapján kötelesek az átadandó vagyontárgyakat az általános szabályok szerint kivezetni az önkormányzati költségvetési szervként vezetett könyveikből. Az önkormányzati költségvetési szervek év végi teendői során a megszűnő költségvetési szervekre vonatkozó elszámolási szabályokhoz képest eltérő könyvelési teendő a pénzeszközök rendezésénél lesz. Oka, hogy az alrendszer váltás miatt az önkormányzati költségvetési pénzeszközöket át kell konvertálni kincstári körbe tartozó költségvetési pénzeszközökké, de az év végi alrendszer váltás miatt az önkormányzati alrendszerben a költségvetési elszámolási számla leürítését még nem lehet végleges költségvetési kiadásaként megjeleníteni az éves elemi költségvetési beszámolóban, az végleges kiadássá csak a vagyonátadási jelentésben válhat. Így teremtődik meg, hogy az önkormányzati alrendszerben 2011-ben még bemutathatóvá válik a keletkezett pénzmaradvány, illetve az ezekhez kapcsolódó kötelezettségvállalások nagysága. A fentiek miatt az önkormányzati költségvetési szervek a költségvetési pénzeszközök leürítését aktív kiegyenlítő kiadásként számolhatják el 2011. december 31-éig: – Költségvetési pénzeszközök önkormányzati körből történő átutalása T 39412. – K 178., 31., 32. számlacsoport számlái Ekkor a könyvviteli mérlegben az A/III. 4. sorában és a B/IV. 1. és 2. sorában adat nem szerepeltethető! – A költségvetési pénzeszközök leürítése végleges költségvetési kiadásként csak a vagyonátadási jelentésben („0. beszámoló”) mutatható be az alábbi könyvelési tétel elszámolását követően T 3722., 3732., 3742. – K 39412. Amennyiben az önkormányzati költségvetési szerv 2011. december 31-éig nem ürítette le teljes körűen valamennyi költségvetési pénzeszközét, és arra csak januárban kerül sor, akkor a könyvviteli mérleg A/III. 4. sorában és B/IV. 1. és 2. sorában adat szerepeltethető, továbbá a pénzeszközök januárban történő leürítését költségvetési kiadásként a vagyonátadási jelentésben („0. beszámoló”) köteles szerepeltetni. Az önkormányzati költségvetési szerv ezt követően az általános szabályok szerint végzi el a megfelelő zárlati és záró tételeket, értékelési teendőket. Ez alapján készül el az éves tartalmú elemi költségvetési beszámoló, melyhez mindenesetben leltár, illetve két főkönyvi kivonat kapcsolódik. A leltározás során nem alkalmazható az Áhsz. 37. § (7) bekezdése. Az éves elemi költségvetési beszámoló összeállítását követően az önkormányzati költségvetési szerveknek az alrendszer váltás miatt a vagyonátadási jelentés szabályos elkészítéséhez az átszervezés fordulónapjára (mely most 2011. december 31-e) vissza kell nyitni az eszközöket és a 28

forrásokat, hogy az „önkormányzati alrendszerbe tartozó” könyvekből kivezethetővé váljanak. Ezt követően a következő könyvelési tételeket kell elszámolni: 1/A. Ha az önkormányzati költségvetési szerv költségvetési pénzeszközeit 2011. december 31-e előtt leürítette (Ekkor a 39411. számlának T egyenlege van emiatt könyveiben) – Tartalékhoz kapcsolódó pénzeszközök kivezetése támogatásértékű kiadásként, előirányzatmaradvány, pénzmaradvány átadásként T 3722., 3732., 3742. – K 39412. – Kapcsolódó tétel pénzeszköz átadás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. – a pénzeszköz átadáshoz kapcsolódó tartalék felhasználásának elszámolása közgazdasági osztályozás szerint (az elfogadott, fel nem használt tartalék összegével azonos nagyságban) T 4212., (4222.). – K 9812. (9822.) – Kapcsolódó tétel tartalék felhasználás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 999. – K 992. (9951.) 1/B. Ha az önkormányzati költségvetési szerv költségvetési pénzeszközeit, vagy annak egy részét csak 2012. januárját követően utalja át kincstári költségvetési pénzeszköz számláira – Tartalékhoz kapcsolódó pénzeszközök kivezetése támogatásértékű kiadásként, előirányzatmaradvány, pénzmaradvány átadásként T 3722., 3732., 3742. – K 178., 311., 312., 321., 328., – Kapcsolódó tétel pénzeszköz átadás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. – A pénzeszköz átadáshoz kapcsolódó tartalék felhasználásának elszámolása közgazdasági osztályozás szerint (az elfogadott, fel nem használt tartalék összegével azonos nagyságban) T 4212., 4222. – K 9812. (9822.) – Kapcsolódó tétel tartalék felhasználás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 999. – K 992. (9951.) – Devizás pénzeszközök átutalása során keletkezhet pénzügyileg realizált árfolyamnyereség, vagy veszteség, melyet szintén el kell számolni az általános szabályok szerint. 2. A vagyonátadási jelentés szerint a pénzeszközön kívüli vagyon kivezetése – Az eszközök kivezetése (kivéve pénzeszközök és aktív pénzügyi elszámolások) T 4921. – K 1-3. – Források kivezetése (kivéve tartalékok és passzív pénzügyi elszámolások) T 4112., 413., 417., 43-45. – K 4921. Ezt követően egyetlen saját tőke körbe tartozó eszköz és forrás számlának sem maradhat egyenlege. 3. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolások kivezetése – Az aktív kiegyenlítő kiadás forgalmi számlájának átvezetése az állományi számlájára T 39412. – K 39411. – Az aktív pénzügyi elszámolások kivezetése T 4211., 4221. – K 39. állományi számlák – A passzív pénzügyi elszámolások kivezetése T 48. állományi számlák – K 4211., 4221. 4. Költségvetési forgalmi számlák zárása – Közgazdasági kiadási forgalmi számlák zárása T 389. – K 3722., 3732., 3742. – Közgazdasági bevételi forgalmi számlák zárása T 9812., (9822.) – K 999. – A funkcionális osztályozású kiadási forgalmi számlák zárása T 494., (495.) – K 72., (751.), – A funkcionális osztályozású bevételi forgalmi számlák zárása T 992. (9951.) – K 494., (495.) 5. A tartalék számlák összevezetése – A 494, illetve 495. számlák átvezetése, ha a számláknak T egyenlege van (amennyiben a számlák egyenlege K jellegű a könyvelési tétel a leírt fordítottja) T 4211., 4221. – K 494., 495. – A 42. számlák egyenlegének átvezetése a 4211., illetve 4221. számlákra, ha a számláknak K egyenlege van (amennyiben a számlák valamelyikének egyenlege T jellegű a könyvelési tétel a leírt fordítottja) T 4212., 4214., 4222., 4224 – K 4211., 4221. – Ezt követően egyetlen tartalék körbe tartozó eszköz és forrás számlának sem lehet egyenlege. 2012-ben nyitás és nyitást követő rendező tételek a központi alrendszerben Az önkormányzati alrendszerből a központi körbe átsorolt költségvetési szerveknek nyitása 1. Az eszközök és források nyitását (kivéve a költségvetési pénzeszközök, az aktív és passzív pénzügyi elszámolások nyitó állományát) a vagyonátadási jelentés alapján kell elszámolni az általános szabályok szerint a 491. Nyitó mérleg számlával szemben. 2. Az elemi költségvetés alapján az általános szabályok szerint kell nyitni a kiadási és bevételi előirányzatokat. Az elemi költségvetésben eredeti előirányzatként nem lehet megtervezni olyan költségvetési kiadásokat és bevételeket, amelyek az önkormányzati körből beutalt pénzeszközökhöz kapcsolódnak, ezek csak módosított előirányzatként jelenhetnek meg. 29

3. Az előző évi kötelezettségvállalások nyitása során átsorolást/átvezetést kell végrehajtani, mivel a központi költségvetési körben valamennyi kötelezettségvállalás tárgyévinek fog minősülni 2012-ben, emiatt a tárgyévi kötelezettségvállalási számlákat a főkönyvben érdemes két alszámlára tagolni, amellyel valóban el tud különülni a központi körben a tárgyévi kötelezettségvállalás, mely az önkormányzati körben keletkezett, illetve valóban újonnan 2012-ben keletkezett kötelezettségvállalásoktól. 4. Év eleji rendező tételek elszámolása, melyeket az eddig általános előírások alapján el kell elszámolni: – Tárgyévi értékvesztés, értékvesztés visszaírása alszámlák egyenlegének átvezetése az „előző évi értékvesztés” alszámlákra. – Terven felüli értékcsökkenés visszaírása alszámla egyenlegének átvezetése az előző évi terven felüli értékcsökkenés alszámlára. – A tőkeváltozás év eleji rendezését eltéréssel kell 2012-ben végrehajtani. – Pénzmaradvánnyal, vállalkozási maradvánnyal kapcsolatos rendező tétel nem lehet, mivel a vagyonátadási jelentés elkészítése előtt valamennyi alszámla megszűntetésre került. 5. Az önkormányzati alrendszerből a központi alrendszerbe történő átsorolás miatti év eleji sajátos rendező tételek: 5a. Az önkormányzati alrendszerből 2011. december végén, vagy 2012-ben átutalt költségvetési pénzeszközök elszámolása tárgyévi bevételként – Közgazdasági osztályozás szerinti bevételként T 31., 328., 3311. – K 4632., 4642., 4652. – Funkcionális osztályozás szerinti bevételként T479 – K 992., (995.) – Kapcsolódó tétel: előirányzat-módosítás 5b. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolások nyilvántartásba vétele A) Ha az aktív pénzügyi elszámolások összege nagyobb, mint a passzív pénzügyi elszámolások egyenlege [39.> 48., akkor – Aktív pénzügyi elszámolások nyilvántartásba vétele T 39. forgalmi számlák – K 499. – A passzív pénzügyi elszámolások és a pénzmaradvány átvétel bevételének elszámolása (a 4632. számlák összege = 39**2 – 48**2. forgalmi számlák egyenlegével) T 499. – K 4632., 48. forgalmi számlák – Kapcsolódó tétel funkcionális osztályozás szerint T 479. – K 992. (9951.) (kapcsolódó tételként nem lehet elszámolni tartalékba helyezést) B) Ha az aktív pénzügyi elszámolások összege kisebb, mint a passzív pénzügyi elszámolások egyenlege, (39.< 48.), akkor – Az aktív pénzügyi elszámolások elszámolása T 39. forgalmi számlák – K 499. – A passzív pénzügyi elszámolások elszámolása T 499. – K 48. forgalmi számlák – A „támogatásértékű kiadás” elszámolása a 499. számla egyenlegével egyezően T 3732, 3742.– K 499. (a 3732. + 3742 számla = 48**2 – 39**2 forgalmi számlák egyenlegével). – Kapcsolódó tétel funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. Az alrendszert váltó költségvetési szervnél a rendező tételek elszámolását követően a 499. számlának nem maradhat egyenlege. 6. A saját tőke elemeinek év eleji átrendezése – Először a 413. számla tárgyévi forgalmi számláját kell átvezetni a 4131. alszámlára egyenlegüktől függően T 4131. – K 4132., 4133.*. (vagy fordítva) – A saját tulajdonban lévő tartós tőke számla egyenlegének átvezetése a „kezelt vagyon” tartós tőke számlájára a mérlegrendezési számla segítségével T 4112. – K 4921. és T 4921. – K 4111. – A saját tulajdonban lévő tőkeváltozás számla egyenlegének átvezetése a „kezelt vagyon” tőkeváltozás számlájára a mérlegrendezési számla segítségével, amennyiben a tőkeváltozás számlának K egyenlege van (amennyiben T egyenlegű, akkor a könyvelési tételek a leírtak fordítottjai) T 4131. – K 4921. és T 4921. – K 4121. – A saját tulajdonban lévő értékelési tartalék számla egyenlegének átvezetése a „kezelt vagyon” értékelési tartalék számlájára a mérlegrendezési számla segítségével T 4172. – K 4921. és T 4921. – K 4171. 7. A 16. számlacsoportban, amennyiben az átszervezés alá került költségvetési szervnek volt az MNV Zrt.-től vagyonkezelésbe vett eszköze, azt át kell vezetni a 11–13. számlacsoportba – A vagyonkezelésbe vett eszközök bruttó értékének kivezetése T 41232. – K 1651. – A vagyonkezelésbe vett eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének kivezetése T 1661. – K 41232. – Az immateriális javak tárgyi eszközök bruttó értékének nyilvántartásba vétele T 111., 121., 1311., 1321., 141., – K 41232.

30

– Az immateriális javak tárgyi eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének nyilvántartásba vétele T 41232. – K 112., 122., 1312., 1322., 142. – A vagyonkezelésbe vett eszközökhöz kapcsolódó kötelezettség kivezetése T 4381. – K 41232. 8. A lakásépítés és -vásárlás munkáltatói számla egyenlegének kivezetése az idegen pénzeszközök közé (a pénzeszközök előirányzat-felhasználási keretszámlára érkezését követően) – A korábbi 324. számla egyenlegével azonos összegben támogatási kölcsön nyújtásának elszámolása a) Közgazdasági osztályozású kiadásként T 194441. – K 3311. b) Funkcionális osztályozású kiadásként T 72. – K 199. c) Idegen pénzeszköz növekedésként T 355. – K 4122. d) Előirányzat-módosítás A központi alrendszerből az önkormányzati alrendszerbe váltás A központi költségvetési szerv az éves zárásra vonatkozó szabályok szerint készíti el az éves elemi költségvetési beszámolót, továbbá a vagyonátadási jelentést („0.-ás beszámoló”). Az éves elemi költségvetési beszámolót leltárral és főkönyvi kivonattal kell alátámasztani, a leltározás során nem alkalmazható az Áhsz. 37. § (7) bekezdése. A következő évi nyitást követően a vagyonátadási jelentés alapján kötelesek az átadandó vagyontárgyakat az általános szabályok szerint kivezetni a központi költségvetési szervként vezetett könyveikből. A központi költségvetési szervek év végi teendői során a megszűnő költségvetési szervekre vonatkozó elszámolási szabályokhoz képest eltérő könyvelési teendő a pénzeszközök rendezésénél lesz. Oka, hogy az alrendszer váltás miatt az kincstári költségvetési pénzeszközöket át kell konvertálni önkormányzati körbe tartozó költségvetési pénzeszközökké, de az év végi alrendszer váltás miatt a központi alrendszerben az előirányzat-felhasználási keretszámlák leürítését még nem lehet végleges költségvetési kiadásaként megjeleníteni az éves elemi költségvetési beszámolóban, az végleges kiadássá csak a vagyonátadási jelentésben válhat. Így teremtődik meg, hogy a központi alrendszerben még az adott évben be kell mutatni a keletkezett előirányzat-maradvány, illetve az ezekhez kapcsolódó kötelezettségvállalások nagysága. A fentiek miatt a központi költségvetési szervek a költségvetési pénzeszközök leürítését aktív kiegyenlítő kiadásként számolhatják adott év végén: – Költségvetési pénzeszközök központi körből történő átutalása T 39412. – K , 31., 328., 33., 34. számlacsoport számlái Ekkor a könyvviteli mérlegben a B/IV. 1. és 3. sorában adat nem szerepeltethető! – A költségvetési pénzeszközök leürítése végleges költségvetési kiadásként csak a vagyonátadási jelentésben („0. beszámoló”) mutatható be az alábbi könyvelési tétel elszámolását követően: köteles T 3722., 3732., 3742. – K 39412 Amennyiben a központi költségvetési szerv az átszervezésekor év végéig nem ürítette le teljes körűen valamennyi költségvetési pénzeszközét, és arra csak januárban kerül sor egyrészt a könyvviteli mérlegben a B/IV. 1. és 3. sorában adat szerepeltethető, továbbá a kincstári körbe tartozó pénzeszközök januárban történő leürítését köteles költségvetési kiadásként a vagyonátadási jelentésben („0. beszámoló”) szerepeltetni. A központi költségvetési szerv ezt követően az általános szabályok szerint végzi el a megfelelő zárlati és záró tételeket, értékelési teendőket. Ez alapján készül el az éves tartalmú elemi költségvetési beszámoló, melyhez mindenesetben leltár, illetve két főkönyvi kivonat kapcsolódik. A leltározás során nem alkalmazható az Áhsz. 37. § (7) bekezdése. Az éves elemi költségvetési beszámoló összeállítását követően a központi költségvetési szerveknek az alrendszer váltás miatt a vagyonátadási jelentés szabályos elkészítéséhez az átszervezés fordulónapjára vissza kell nyitni az eszközöket és a forrásokat, hogy a „központi alrendszerbe tartozó” könyvekből kivezethetővé váljanak. Ezt követően a következő könyvelési tételeket kell elszámolni: 1/A. Ha a központi költségvetési szerv költségvetési pénzeszközeit az átszervezés fordulónapjáig leürítette – Tartalékhoz kapcsolódó pénzeszközök kivezetése támogatásértékű kiadásként, előirányzatmaradvány, pénzmaradvány átadásként (Emiatt a könyvekben a 39411. alszámlának T egyenlege van) T 3722., 3732., 3742. – K 39412. – Kapcsolódó tétel pénzeszköz átadás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. – A pénzeszköz átadáshoz kapcsolódó tartalék felhasználásának elszámolása közgazdasági osztályozás szerint (az elfogadott, fel nem használt tartalék összegével azonos nagyságban) T 424., 4222. – K 9812., 9822. 31

– Kapcsolódó tétel tartalék felhasználás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 999. – K 992. (9951.) 1/B. Ha a központi költségvetési szerv költségvetési pénzeszközeit, vagy annak egy részét csak a következő évben utalja át önkormányzati költségvetési pénzeszköz számláira – Tartalékhoz kapcsolódó pénzeszközök kivezetése támogatásértékű kiadásként, előirányzatmaradvány, pénzmaradvány átadásként T 3722., 3732., 3742. – K 31., 328., 33., 34. – Kapcsolódó tétel pénzeszköz átadás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. – A pénzeszköz átadáshoz kapcsolódó tartalék felhasználásának elszámolása közgazdasági osztályozás szerint (az elfogadott, fel nem használt tartalék összegével azonos nagyságban) T 424., 4222. – K 9812. (9822.) – Kapcsolódó tétel tartalék felhasználás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 999. – K 992. (9951.) – Devizás pénzeszközök átutalása során keletkezhet pénzügyileg realizált árfolyamnyereség, vagy veszteség, melyet szintén el kell számolni az általános szabályok szerint. 2. A vagyonátadási jelentés szerint a pénzeszközön kívüli vagyon kivezetése – Az eszközök kivezetése (kivéve pénzeszközök és aktív pénzügyi elszámolások) T 4921. – K 1-3. – Források kivezetése (kivéve tartalékok és passzív pénzügyi elszámolások) T 4111., 412., 417., 43-45. – K 4921. Ezt követően egyetlen saját tőke körbe tartozó eszköz és forrás számlának sem maradhat egyenlege. 3. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolások kivezetése – Az aktív kiegyenlítő kiadás forgalmi számlájának átvezetése az állományi számlájára T 39412. – K 39411. – Az aktív pénzügyi elszámolások kivezetése T 4211., 4221. – K 39. állományi számlák – A passzív pénzügyi elszámolások kivezetése T 48. állományi számlák – K 4211., 4221. 4. Költségvetési forgalmi számlák zárása – Közgazdasági kiadási forgalmi számlák zárása T 389. – K 3722., 3732., 3742. – Közgazdasági bevételi forgalmi számlák zárása T 9812., (9822.) – K 999. – A funkcionális osztályozású kiadási forgalmi számlák zárása T 425., (427.) – K 72., (751.), – A funkcionális osztályozású bevételi forgalmi számlák zárása T 992. (9951.) – K 426., (428.) 5. A tartalék számlák összevezetése – A 425., illetve 427. számlák átvezetése T 4211., 4221. – K 425., 427. – A 426, illetve 428. számlák átvezetése T 426., 428. – K 4211., 4221. – A 42. számlák egyenlegének átvezetése a 4211., illetve 4221. számlákra, ha a számláknak K egyenlege van (amennyiben a számlák valamelyikének egyenlege T jellegű a könyvelési tétel a leírt fordítottja) T 4214., 424., 4222., 4224 – K 4211., 4221. – Ezt követően egyetlen tartalék körbe tartozó eszköz és forrás számlának sem lehet egyenlege. Nyitás és nyitást követő rendező tételek az önkormányzati alrendszerben A központi alrendszerből az önkormányzati körbe átsorolt költségvetési szervek nyitása 1. Az eszközök és források nyitását (kivéve a költségvetési pénzeszközök, az aktív és passzív pénzügyi elszámolások nyitó állományát) a vagyonátadási jelentés alapján kell elszámolni az általános szabályok szerint a 491. Nyitó mérleg számlával szemben. 2. Az elemi költségvetés alapján az általános szabályok szerint kell nyitni a kiadási és bevételi előirányzatokat. Az elemi költségvetésben eredeti előirányzatként nem lehet megtervezni olyan költségvetési kiadásokat és bevételeket, amelyek a központi körből beutalt pénzeszközökhöz kapcsolódnak, ezek csak módosított előirányzatként jelenhetnek meg. 3. Az előző évi kötelezettségvállalások nyitása során átsorolást/átvezetést kell végrehajtani, mivel az önkormányzati körben valamennyi kötelezettségvállalás tárgyévinek fog minősülni a következő évben, emiatt a tárgyévi kötelezettségvállalási számlákat a főkönyvben ajánlott alszámlákra tagolni, amellyel el lehet különíteni az önkormányzati körben a tárgyévi kötelezettségvállalás, amely a központi körben az átszervezés előtt, illetve azt követően keletkezett, de mindkét csoport tárgyévi kötelezettségvállalásnak minősül. 4. Év eleji rendező tételek elszámolása, melyeket az eddig általános előírások alapján el kell elszámolni: – Tárgyévi értékvesztés, értékvesztés visszaírása alszámlák egyenlegének átvezetése az „előző évi értékvesztés” alszámlákra. – Terven felüli értékcsökkenés visszaírása alszámla egyenlegének átvezetése az előző évi terven felüli értékcsökkenés alszámlára. 32

5.

6.

7.

8.

– A tőkeváltozás év eleji rendezését eltéréssel kell végrehajtani. – Előirányzat-maradvánnyal, vállalkozási maradvánnyal kapcsolatos rendező tétel nem lehet, mivel a vagyonátadási jelentés elkészítése előtt valamennyi alszámla megszűntetésre került. A központi alrendszerből az önkormányzati alrendszerbe történő átsorolás miatti év eleji sajátos rendező tételek: 5a. A központi alrendszerből az átszervezés évében, vagy a következő évben átutalt költségvetési pénzeszközök elszámolása tárgyévi bevételként – Közgazdasági osztályozás szerinti bevételként T 31., 321., 328., – K 4632., 4642., 4652. – funkcionális osztályozás szerinti bevételként T479. – K 992., (995.) – Kapcsolódó tétel: előirányzat-módosítás 5b. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolások nyilvántartásba vétele A) Ha az aktív pénzügyi elszámolások összege nagyobb, mint a passzív pénzügyi elszámolások egyenlege [39.> 48.], akkor – Aktív pénzügyi elszámolások nyilvántartásba vétele T 39. forgalmi számlák – K 499. – A passzív pénzügyi elszámolások és az előirányzat-maradvány átvétel bevételének elszámolása (a 4632. számlák összege = 39**2 – 48**2. forgalmi számlák egyenlegével) T 499. – K 4632., 48. forgalmi számlák – Kapcsolódó tétel funkcionális osztályozás szerint T 479. – K 992. (9951.) (kapcsolódó tételként nem lehet elszámolni tartalékba helyezést) B) Ha az aktív pénzügyi elszámolások összege kisebb, mint a passzív pénzügyi elszámolások egyenlege, (39.< 48.), akkor – Az aktív pénzügyi elszámolások elszámolása T 39. forgalmi számlák – K 499. – A passzív pénzügyi elszámolások elszámolása T 499. – K 48. forgalmi számlák – A „támogatásértékű kiadás átadás” elszámolása a 499. számla egyenlegével egyezően T 3732., 3742.– K 499. (a 3732. + 3742. számla összege = 48**2 – 39**2 forgalmi számlák egyenlegével). – Kapcsolódó tétel funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. Az alrendszert váltó költségvetési szervnél a rendező tételek elszámolását követően a 499. számlának nem maradhat egyenlege. A saját tőke elemeinek év eleji átrendezése – Először a 412. számla tárgyévi forgalmi számláját kell átvezetni a 4121. alszámlára egyenlegüktől függően T 4121. – K 4122., 4123*. (vagy fordítva) – A „kezelt” tartós tőke számla egyenlegének átvezetése a „saját vagyon” tartós tőke számlájára a mérlegrendezési számla segítségével, amennyiben azt az önkormányzati költségvetési szerv tulajdonba kapja T 4111. – K 4921. és T 4921. – K 4112. – A „kezelt” tőkeváltozás számla egyenlegének átvezetése a „saját vagyon” tőkeváltozás számlájára a mérlegrendezési számla segítségével, amennyiben a tőkeváltozás számlának K egyenlege van (amennyiben T egyenlegű, akkor a könyvelési tételek a leírtak fordítottjai) T 4121. – K 4921. és T 4921. – K 4131. – A „kezelt” értékelési tartalék számla egyenlegének átvezetése a „saját vagyon” értékelési tartalék számlájára a mérlegrendezési számla segítségével T 4171. – K 4921. és T 4921. – K 4172. A 16. számlacsoportban, amennyiben az átszervezés alá került központi költségvetési szervnek volt az új irányító szervétől (az önkormányzatától) vagyonkezelésbe vett eszköze, akkor azt át kell vezetni a 11–13. számlacsoportba. – A vagyonkezelésbe vett eszközök bruttó értékének kivezetése T 41332. – K 1652. – A vagyonkezelésbe vett eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének kivezetése T 1662. – K 41332. – Az immateriális javak tárgyi eszközök bruttó értékének nyilvántartásba vétele T 111., 121., 1311., 1321., 141., – K 41332. – az immateriális javak tárgyi eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének nyilvántartásba vétele T 41332. – K 112., 122., 1312., 1322., 142. – A vagyonkezelésbe vett eszközökhöz kapcsolódó kötelezettség kivezetése T 4382. – K 41332. A lakásépítés és -vásárlás munkáltatói számla egyenlegének átvezetése a költségvetési pénzeszközök közé az idegen pénzeszközökből – A megnyitott 355. számla egyenlegével azonos összegben támogatási kölcsön nyújtásának elszámolása a) Közgazdasági osztályozású bevételként T 324. – K 194541. 33

b) Funkcionális osztályozású bevételként T 1999. – K 992. c) Idegen pénzeszköz kivezetése T 4132. – K 355. d) Előirányzat-módosítás 2/bb. Év közbeni irányító szervi váltás és egyben alrendszer váltás esetében Amennyiben a költségvetési szerv nem szűnik meg, de év közben az irányító szerve oly módon változik meg, hogy a régi és az új irányító szerv más-más államháztartási alrendszerbe tartozik, a költségvetési szerv az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal, az átadó irányító szerv által meghatározott fordulónappal (az átszervezés napjával) leltárral és záró főkönyvi kivonattal alátámasztott beszámolót (2. beszámoló) köteles készíteni, 60 napon belül. Az átszervezés napjára készített beszámoló lesz az alapja a két eltérő államháztartási alrendszerbe tartozó irányító szerv közötti elszámoltatásnak, a beszámolót mind az átadó, mind az átvevő irányító szerv köteles megőrizni, az átadás egyéb dokumentumaival együtt. Az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal elkészített és felülvizsgált beszámolót a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez a megszűnés napját követő 120 napon belül meg kell küldeni. Amennyiben az államháztartás szervezete nem szűnik meg, de év közben más államháztartási alrendszerbe kerül átsorolásra irányító szerv váltásával, akkor – A teljes évi tevékenységéről december 31-ei fordulónappal éves elemi költségvetési beszámoló készítési kötelezettség mellett (1. beszámoló) (az új irányító szerv beszámolási szabályai szerint) – törtidőszakokra január 1-je és az átszervezés fordulónapja között (2. beszámoló + „0. jelentés” 3. beszámoló), (a régi irányító szerv beszámolási szabályai szerint) illetve az átszervezés fordulónapja és december 31-e közötti időtartamra is beszámolási kötelezettség (4. beszámoló) terheli. (az új irányító szerv beszámolási szabályai szerint) – Ebben az esetben az átszervezés fordulónapjával az átadó irányító szerv gazdálkodási szabályai szerinti pénzforgalmi számlát meg kell szüntetni és egyenlegét – az átadó, illetve átvevő irányító szervek egymás között elszámolást követően – át kell vezetni az átvevő irányító szerv gazdálkodási szabályai szerint megnyitott pénzforgalmi számlára. Az átadott költségvetési szerv teljes évi tevékenységéről való elszámolás sajátosságai – Az átadó irányító szervnek zárszámadásában, összesített beszámolójában január elseje és az átszervezés fordulónapja közötti előirányzatok és teljesítési adatokat köteles feltüntetni a 2. beszámoló, vagy a 3. beszámoló pénzforgalmi jelentésében szereplő adatoknak megfelelően. Az átadott költségvetési szerv vagyona azonban már nem szerepeltethető. – Az átadó és az átvevő irányító szerveknél is, ha az önkormányzati alrendszerbe tartozik, módosítani kell a költségvetési rendeletet (határozatot), illetve központi körben a költségvetési törvényt. – Az átadó irányító szerv az átszervezésre kerülő költségvetési szerv átszervezés fordulónapjáig bekövetkezett teljesítési adatokat és hozzákapcsolódó előirányzatokat köteles szerepeltetni költségvetési rendeletében, illetve a költségvetési törvényben. Az átadott költségvetési szerv teljesítési adatainak szintjéig kell az előirányzatokat csökkenteni, de figyelembe kell venni az előirányzatok közötti egyensúlyi szabályokat. – Ennek megfelelően az átvevő irányító szervnél kerül bemutatásra az átszervezés fordulónapját követően bekövetkezett gazdasági eseményekhez kapcsolódó előirányzatok és azok teljesítési adatai. Az átvevő irányító szervnek zárszámadásában, összesített beszámolójában az átszervezés fordulónapja és az év végéig bekövetkezett felhasznált (és az átvevő irányító szerv által biztosított) előirányzatokat és ahhoz kapcsolódó teljesítési adatokat köteles feltüntetni a 4 beszámoló pénzforgalmi jelentésében szereplő adatok alapján. – Az átvevő irányító szerv összesített beszámolójában szerepel az átvett költségvetési szerv vagyona év végén. Év közbeni átszervezés esetében az átszervezés fordulónapjára a költségvetési szerv köteles könyveit teljessé tenni, vagyis az addig bekövetkezett valamennyi gazdasági esemény hatását rögzíteni. (Vagyis ha a számlarendjében rögzítettek szerint csak hó végén kellene a főkönyvben az adott havi vevő és szállító forgalmat az analitikából elszámolnia, de pl. adott hónap 20-a az átszervezés napja, akkor az első húsz napban addig bekövetkezett hatásokat el kell számolnia. A törtidőszaki terv szerinti értékcsökkenés is elszámolandó! Ezenkívül valamennyi év végi értékelési teendői el kell végezni, értékvesztés, behajthatatlan követelések kivezetése stb.. Az év végi zárlati teendők közül csak a forgalmi számlák zárlatát és mérlegszámlák zárását tilos elszámolni a könyvekben. Ezt követően kell elkészíteni a főkönyvi kivonatot, mely alapján összeállítható az átszervezés fordulónapjára vonatkozó éves tartalmú elemi költségvetési beszámoló (2. beszámoló). Évközbeni átszervezés esetében a költségvetési szerv a beszámoló elkészítésén túl az átszervezés napján a II. fejezet 1. pontjában a megszüntetett költségvetési szervre, mint átadóra, vagy az év végén irányító szervet váltó költségvetési szervekre vonatkozóan a II. fejezet 2/ab. pontban leírt könyvelési tételek, továbbá az éves zárlati műveletek nem alkalmazhatók! A gazdasági eseményeket egész évben folyamatosan kell könyvelnie és az adott évre vonatkozó szabályok szerint éves elemi költségvetési beszámolót (1. beszámoló) is kell készítenie. 34

Önkormányzati alrendszerből a központi alrendszerbe váltás sajátosságai évközben Az önkormányzati költségvetési szervek év közben történő alrendszer váltása során a sajátos korrekciós tételek leginkább a pénzeszközök rendezéséhez kapcsolódnak. Oka, hogy az alrendszer váltás miatt az önkormányzati költségvetési pénzeszközöket át kell alakítani kincstári körbe tartozó költségvetési pénzeszközökké, melyet végleges költségvetési kiadásként – a konkrét teljesítési naptól függetlenül – az átszervezés fordulónapjára kell elszámolni. Amennyiben az átszervezés fordulónapján megtörténik az önkormányzati pénzszámlák megszüntetése akkor a 2. beszámolóban, ha a pénzügyi lebonyolítás az átszervezés fordulónapját követően valósul meg, akkor a vagyonátadási jelentésben („0. beszámoló, 3. beszámoló) kell hatását bemutatni. 1. Az önkormányzati költségvetési szerv költségvetési pénzeszközeinek átutalása a kincstári költségvetési pénzeszköz számláira – tartalékhoz kapcsolódó pénzeszközök kivezetése támogatásértékű kiadásként, előirányzatmaradvány, pénzmaradvány átadásként T 3722., 3732., 3742. – K 178., 311., 312., 321., 328., – kapcsolódó tétel pénzeszköz átadás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. – a pénzeszköz átadáshoz kapcsolódó tartalék felhasználásának elszámolása közgazdasági osztályozás szerint (az elfogadott, fel nem használt tartalék összegével azonos nagyságban) T 4212., 4222. – K 9812. (9822.) – kapcsolódó tétel tartalék felhasználás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 999. – K 992. (9951.) – devizás pénzeszközök átutalása során keletkezhet pénzügyileg realizált árfolyamnyereség, vagy veszteség, melyet szintén el kell számolni az általános szabályok szerint. 2. A vagyonátadási jelentés szerint a pénzeszközön kívüli vagyont nem kell kivezetni, csak akkor, ha azt az átadó irányító szerv elvonja a költségvetési szervtől. De az átszervezés fordulónapjára a könyveket teljessé kell tenni, vagyis csak az analitikában elszámolt gazdasági eseményeket fel kell adni a főkönyv számára, továbbá el kell végezni az éves zárás során alkalmazott értékelési eljárásokat és azok hatását is rögzíteni kell a könyvekben. 3. Az átadó irányító szerv által elvont előirányzatok csökkentését el kell számolni. Az átadott költségvetési szerv teljesítési adatainak szintjéig kell az előirányzatokat csökkenteni, de figyelembe kell venni az előirányzatok közötti egyensúlyi szabályokat. 4. A kötelezettségvállalások állománya változatlan marad. 5. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokat nem szabad kivezetni a könyvekből 6. Költségvetési forgalmi számlákat nem kell zárni. 7. A tartalék számlák korrekciója – Az átszervezés fordulónapjáig mindenképpen rendezni kell az önkormányzati irányító szervvel kapcsolatos alul-, vagy túlfinanszírozást, továbbá a maradványt terhelő befizetési kötelezettségeket, így a 4214., illetve a 4224. számlának már nem lehet egyenlege. – Az önkormányzati költségvetési szervnél az 1. pont pénzeszköz átutalást követően a 4212., illetve a 4222. számláknak sem maradhatott egyenlege. Ezt követően készíthető el az éves adattartalmú költségvetési beszámoló (2. beszámoló), amelyet leltárral és főkönyvi kivonattal kell alátámasztani. Amennyiben az átszervezés fordulónapjáig megtörtént a pénzeszközök leürítése akkor pénzforgalmi jelentése nem térhet el a vagyonátadási jelentés („0. beszámoló” 3. beszámoló) pénzforgalmi jelentésének adattartalmától. Amennyiben az átszervezés fordulónapjáig nem történt meg a pénzeszközök leürítése, akkor pénzforgalmi jelentése ennek hatásával tér el a vagyonátadási jelentés („0. beszámoló” 3. beszámoló) pénzforgalmi jelentésének adattartalmától. Az átszervezés fordulónapját követő rendező tételek év közben a központi alrendszerben 1. Az eszközökhöz és forrásokhoz kapcsolódó gazdasági események hatása az átszervezés fordulónapját követően a könyvekben továbbra is elszámolható, mivel az átszervezés fordulónapján nem kerültek zárásra a könyvek, emiatt nyitásukra sem kerülhet sor. 2. A kiadási és bevételi előirányzatok módosítása. Az átvevő irányító szerv által rendelkezésre bocsátott előirányzatokkal. 3. Az előző évben még az önkormányzati alrendszerben keletkezett kötelezettségvállalásokat át kell sorolni/vezetni, mivel a központi költségvetési körben valamennyi kötelezettségvállalás tárgyévinek fog minősülni. Emiatt a tárgyévi kötelezettségvállalási számlákat a főkönyvben érdemes alszámlára tagolni, amellyel valóban el tud különülni az a „tárgyévi” kötelezettségvállalás, mely az önkormányzati körben keletkezett, illetve amely a központi körben újonnan keletkezett. 4. Az önkormányzati alrendszerből a központi alrendszerbe történő átsorolás miatti sajátos rendező tételek: 4a. Az önkormányzati alrendszerből átutalt költségvetési pénzeszközök elszámolása tárgyévi bevételként – Közgazdasági osztályozás szerinti bevételként T 31., 328., 3311. – K 4632., 4642., 4652. – Funkcionális osztályozás szerinti bevételként T479 – K 992., (995.) – Kapcsolódó tétel: előirányzat-módosítás 4b. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokhoz kapcsolódóan nincs korrekciós tétel 35

5. A saját tőke elemeinek év közbeni átrendezése – A saját tulajdonban lévő tartós tőke számla egyenlegének átvezetése a „kezelt vagyon” tartós tőke számlájára a mérlegrendezési számla segítségével T 4112. – K 4921. és T 4921. – K 4111. – A saját tulajdonban lévő tőkeváltozás számlák egyenlegének átvezetése a „kezelt vagyon” tőkeváltozás számláikra a mérlegrendezési számla segítségével, amennyiben a tőkeváltozás számláknak K egyenlege van (amennyiben valamelyik tőkeváltozás számla T egyenlegű, akkor a könyvelési tételek a leírtak fordítottjai) T 413.* – K 4921. és T 4921. – K 412.* – A saját tulajdonban lévő értékelési tartalék számla egyenlegének átvezetése a „kezelt vagyon” értékelési tartalék számlájára a mérlegrendezési számla segítségével T 4172. – K 4921. és T 4921. – K 4171. 6. A 16. számlacsoportban, amennyiben az átszervezés alá került költségvetési szervnek volt az MNV Zrt.-től vagyonkezelésbe vett eszköze, azt át kell vezetni a 11–13. számlacsoportba – A vagyonkezelésbe vett eszközök bruttó értékének kivezetése T 41232. – K 1651. – A vagyonkezelésbe vett eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének kivezetése T 1661 – K 41232 – Az immateriális javak tárgyi eszközök bruttó értékének nyilvántartásba vétele T 111., 121., 1311., 1321., 141., – K 41232. – Az immateriális javak tárgyi eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének nyilvántartásba vétele T 41232. – K 112., 122., 1312., 1322., 142. – A vagyonkezelésbe vett eszközökhöz kapcsolódó kötelezettség kivezetése T 4381. – K 41232. 7. A lakásépítés és -vásárlás munkáltatói számla egyenlegének kivezetése az idegen pénzeszközök közé (a pénzeszközök előirányzat-felhasználási keretszámlára érkezését követően) – A korábbi 324. számla egyenlegével azonos összegben támogatási kölcsön nyújtásának elszámolása a) Közgazdasági osztályozású kiadásként T 194441. – K 3311. b) Funkcionális osztályozású kiadásként T 72. – K 199. c) Idegen pénzeszköz növekedésként T 355. – K 4122. d) Előirányzat-módosítás Év végén az átszervezés alá került központi költségvetési szervnek még két számolót kell elkészítenie. Egyrészt az átszervezés fordulónapja és december 31-e közötti időtartamra is beszámolási kötelezettség terheli, mely beszámolónak (4. beszámoló) pénzforgalmi jelentésében csak ezen törtidőszaki gazdasági események hatása szerepel mind az előirányzatok, mind azok teljesítési adataiban. Ezenkívül az átszervezés alá került központi költségvetési szerv év végén teljes évi tevékenységéről éves elemi költségvetési beszámolót (1. beszámoló) is készít. A központi alrendszerből az önkormányzati alrendszerbe váltás évközben A központi költségvetési szervek év közben történő alrendszer váltása során sajátos korrekciós tételek leginkább a pénzeszközök rendezéséhez kapcsolódnak. Oka, hogy az alrendszer váltás miatt a kincstári körös költségvetési pénzeszközöket át kell alakítani kincstári körbe nem tartozó költségvetési pénzeszközökké, melyet végleges költségvetési kiadásként – a konkrét teljesítési naptól függetlenül – az átszervezés fordulónapjára kell elszámolni. Amennyiben az átszervezés fordulónapján megtörténik a kincstári számlák megszüntetése akkor a 2. beszámolóban, amennyiben a pénzügyi lebonyolítás az átszervezés fordulónapját követően valósul meg, akkor a vagyonátadási jelentésben („0. beszámoló, 3. beszámoló) kell határát bemutatni. 1. Az alrendszert váltó központi költségvetési szerv kincstári körös pénzeszközeinek átutalása a kincstári körön kívüli költségvetési pénzeszköz számlákra (függetlenül attól, hogy az átszervezés fordulónapját megelőzően, vagy azt követően történik az utalás) – Tartalékhoz kapcsolódó pénzeszközök kivezetése támogatásértékű kiadásként, előirányzatmaradvány, pénzmaradvány átadásként T 3722., 3732., 3742. – K 311., 312., 328., 33., 34. – Kapcsolódó tétel pénzeszköz átadás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 72. (751.) – K 389. – A pénzeszköz átadáshoz kapcsolódó tartalék felhasználásának elszámolása közgazdasági osztályozás szerint (az elfogadott, fel nem használt tartalék összegével azonos nagyságban) T 424., 4222. – K 9812. (9822.) – Kapcsolódó tétel tartalék felhasználás elszámolása funkcionális osztályozás szerint T 999. – K 992. (9951.) – Devizás pénzeszközök átutalása során keletkezhet pénzügyileg realizált árfolyamnyereség, vagy veszteség, melyet szintén el kell számolni az általános szabályok szerint. 2. A vagyonátadási jelentés szerint a pénzeszközön kívüli vagyont nem kell kivezetni, csak akkor, ha azt az átadó irányító szerv elvonja a költségvetési szervtől. De az átszervezés fordulónapjára a 36

3. 4. 5. 6. 7.

könyveket teljessé kell tenni, vagyis csak az analitikában elszámolt gazdasági eseményeket fel kell adni a főkönyv számára, továbbá el kell végezni az éves zárás során alkalmazott értékelési eljárásokat és azok hatását is rögzíteni kell a könyvelésben. Az átadó irányító szerv által elvont előirányzatok csökkentését el kell számolni. Az átadott költségvetési szerv teljesítési adatainak szintjéig kell az előirányzatokat csökkenteni, de figyelembe kell venni az előirányzatok közötti egyensúlyi szabályokat. A kötelezettségvállalások állománya változatlan marad. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokat nem szabad kivezetni a könyvekből. Költségvetési forgalmi számlákat nem kell zárni. A tartalék számlák korrekciója – Az átszervezés fordulónapjáig mindenképpen rendezni kell a maradványt érintő befizetési kötelezettségeket, így a 4214., illetve a 4224. számlának már nem lehet egyenlege. – A központi költségvetési szervnél az 1. pont pénzeszköz átutalást követően a 424., illetve a 4222. számláknak sem maradhatott egyenlege.

Ezt követően készíthető el az éves adattartalmú költségvetési beszámoló (2. beszámoló), amelyet leltárral és főkönyvi kivonattal kell alátámasztani. Amennyiben az átszervezés fordulónapjáig megtörtént a pénzeszközök leürítése akkor pénzforgalmi jelentése nem térhet el a vagyonátadási jelentés („0. beszámoló” 3. beszámoló) pénzforgalmi jelentésének adattartalmától. Amennyiben az átszervezés fordulónapjáig nem történt meg a pénzeszközök leürítése, akkor pénzforgalmi jelentése ennek hatásával tér el a vagyonátadási jelentés („0. beszámoló” 3. beszámoló) pénzforgalmi jelentésének adattartalmától. Az átszervezés fordulónapját követő rendező tételek év közben az önkormányzati alrendszerben 1. Az eszközökhöz és forrásokhoz kapcsolódó gazdasági események hatása az átszervezés fordulónapját követően a könyvekben továbbra is elszámolható, mivel az átszervezés fordulónapján nem kerültek zárásra a könyvek, emiatt nyitásukra sem kerülhet sor. 2. A kiadási és bevételi előirányzatok módosítása. Az átvevő irányító szerv által rendelkezésre bocsátott előirányzatokkal. 3. Az előző évben még a központi alrendszerben keletkezett kötelezettségvállalásokat át kell sorolni/vezetni, mivel az önkormányzati alrendszerben valamennyi kötelezettségvállalás tárgyévinek fog minősülni. Emiatt a tárgyévi kötelezettségvállalási számlákat a főkönyvben ajánlott alszámlára tagolni, amellyel valóban el tud különülni az a „tárgyévi” kötelezettségvállalás, mely még a központi körben keletkezett, illetve amely az önkormányzati alrendszerben újonnan keletkezett. 4. A központi alrendszerből az önkormányzati alrendszerbe történő átsorolás miatti sajátos rendező tételek: 4a. A központi alrendszerből átutalt költségvetési pénzeszközök elszámolása tárgyévi bevételként – Közgazdasági osztályozás szerinti bevételként T 31., 321., 328., – K 4632., 4642., 4652. – Funkcionális osztályozás szerinti bevételként T 479. – K 992., (995.) – Kapcsolódó tétel: előirányzat-módosítás 4b. Az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokhoz kapcsolódóan nincs korrekciós tétel 5. A saját tőke elemeinek év közben történői átrendezése – A „kezelt vagyon” tartós tőke számla egyenlegének átvezetése a saját tulajdonban lévő tartós tőke számlájára a mérlegrendezési számla segítségével, ha a központi költségvetési szerv által vagyonkezelt vagyon önkormányzati tulajdonba kerül T 4111. – K 4921. és T 4921. – K 4112. – A „kezelt vagyon” tőkeváltozás számlák egyenlegének átvezetése a saját tulajdonban lévő tőkeváltozás számláikra a mérlegrendezési számla segítségével, amennyiben a tőkeváltozás számláknak K egyenlege van (amennyiben valamelyik tőkeváltozás számla T egyenlegű, akkor a könyvelési tételek a leírtak fordítottjai) T 412*. – K 4921. és T 4921. – K 413*. – A „kezelt vagyon” értékelési tartalék számla egyenlegének átvezetése a saját tulajdonban lévő értékelési tartalék számlájára a mérlegrendezési számla segítségével T 4171. – K 4921. és T 4921. – K 4172. 6. A 16. számlacsoportban amennyiben a átszervezés alá került költségvetési szervnek volt az új irányító szervétől (önkormányzatától)vagyonkezelésbe vett eszköze azt át kell vezetni a 11–13. számlacsoportba – A vagyonkezelésbe vett eszközök bruttó értékének kivezetése T 41332. – K 1652. – A vagyonkezelésbe vett eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének kivezetése T 1662. – K 41332. – Az immateriális javak tárgyi eszközök bruttó értékének nyilvántartásba vétele T 111., 121., 1311., 1321., 141., – K 41332. – Az immateriális javak tárgyi eszközök eddig elszámolt értékcsökkenésének nyilvántartásba vétele T 41332. – K 112., 122., 1312., 1322., 142. – A vagyonkezelésbe vett eszközökhöz kapcsolódó kötelezettség kivezetése T 4382. – K 41332. 37

7. A lakásépítés és -vásárlás munkáltatói számla egyenlegének átvezetése a költségvetési pénzeszközök közé az idegen pénzeszközökből – A megnyitott 355. számla egyenlegével azonos összegben támogatási kölcsön nyújtásának elszámolása a) Közgazdasági osztályozású bevételként T 324. – K 194541. b) Funkcionális osztályozású bevételként T 1999. – K 992. c) Idegen pénzeszköz kivezetése T 4132. – K 355. d) Előirányzat-módosítás Ezt követően készíthető el az éves adattartalmú költségvetési beszámoló (2. beszámoló), amelyet leltárral és főkönyvi kivonattal kell alátámasztani. Amennyiben az átszervezés fordulónapjáig megtörtént a pénzeszközök leürítése, akkor pénzforgalmi jelentése nem térhet el a vagyonátadási jelentés („0. beszámoló” 3. beszámoló) pénzforgalmi jelentésének adattartalmától. Amennyiben az átszervezés fordulónapjáig nem történt meg a pénzeszközök leürítése, akkor pénzforgalmi jelentése ennek hatásával tér el a vagyonátadási jelentés („0. beszámoló” 3. beszámoló) pénzforgalmi jelentésének adattartalmától. 3. Kormányváltás miatti átszervezés esetén Az Áhsz. 13/A. §-ának (8) bekezdése alapján, ha a változásokra kormányváltás miatt kerül sor, az átszervezésre vonatkozó könyvvezetési és beszámolási kötelezettséget a nemzetgazdasági miniszter külön Módszertani Útmutatójában foglalt konkrét eljárási szabályok szerint kell teljesíteni! A megszűnő költségvetési szervezetnek azonban mindenképpen keletkezik az Áhsz. 13/A. §-ának (1) bekezdése szerinti beszámolási kötelezettsége. Az irányító szerv változása miatti módosítás tekintetében az átadó fejezetnek kell intézkednie a törzskönyvi nyilvántartáson történő átvezetésről. 4. Eljárás a kiválással létrejövő új költségvetési szerv létesítése esetén Ha az alapító az új irányított költségvetési szervet úgy alapítja, hogy meglévő irányított költségvetési szerv feladatai egy részét új költségvetési szervvel láttatja el, ebben az esetben a régi irányított költségvetési szerv nem szűnik meg csak feladatai egy része kerül új irányított költségvetési szervhez. Új irányított költségvetési szerv létesítése (átszervezés, feladat átadás) év közben Ha az alapító rendelkezik a feladat ellátásához szükséges eszközök átadásáról, valamint a feladat ellátáshoz szükséges előirányzatok átcsoportosításáról: – Az átadásra kerülő eszközöket az irányított költségvetési szerv a könyveiből kivezeti és azokat jegyzőkönyv kíséretében az új irányított költségvetési szervnek átadja. – Az új irányított költségvetési szerv az átvett eszközöket az átadás-átvételi jegyzőkönyvben szereplő értékkel a könyveibe felveszi [könyvelés az irányító szerv tulajdonosi döntésének következményeként az Áhsz. 29/B. (2) bekezdés alapján a vagyonkezelési szerződésben szereplő értéken (illetve annak mellékletét képező átadás/átvételi jegyzőkönyvben) történik. Amennyiben az átvevő szervezetnek az adott eszközt az átadó által közölt – az átadó könyveiben szereplő – bruttó értéken kell nyilvántartásba venni a tartós tőkével szemben (kivéve pénzeszközök a forgatási célú értékpapírok, likvid hitelek és aktív, passzív pénzügyi elszámolások)], akkor ezzel egyidejűleg az átvevőnek az eszköz átadás időpontjáig – az átadónál időarányosan – elszámolt értékcsökkenés összegét is nyilvántartásba kell vennie); Amennyiben az átvevőnek a vagyonkezelési szerződésében más érték kerül meghatározásra, mint az átadó vagyonátadási jelentésében közölt bruttó érték és halmozott értékcsökkenés, akkor a vagyonkezelési szerződésben (illetve annak mellékletét képező átadás/átvételi jegyzőkönyvben) szereplő értéken kell az adott eszközt az átvevő szervnek a könyveiben nyilvántartásba vennie, mely lehet piaci érték illetve az átadó könyveiben szereplő értékek alapján meghatározott könyv szerinti érték is. Ebben az esetben az átadás időpontjáig elszámolt értékcsökkenést nem kell figyelembe venni. – A meglévő irányított költségvetési szervnél jóváhagyott – rendelkezésre bocsátott – előirányzatokból a kiváló feladatok ellátásához szükséges előirányzatok zárolásra kerülnek, és az új irányított költségvetési szervnél módosított előirányzatként kerülnek könyvelésre; – Az év végi beszámoló összeállításakor az új irányított költségvetési szerv könyvviteli mérlegében nyitó adat általában nem szerepelhet, az átvett eszközök, és az év közbeni vagyongyarapodás az év végi adatok között szerepel, a pénzforgalmi jelentésben csak módosított előirányzat és teljesítési adat szerepel. Abban az esetben, ha évközben olyan új önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv jön létre, melyhez évközben már év elejétől létező önállóan működő költségvetési szerv(ek)et rendeltek, melynek gazdasági feladatait el kell látnia, akkor az év végi beszámolója nyitó adataiban ezen önállóan működő költségvetési szervekre vonatkozó nyitó értékek szerepeltetendők. 38

Új irányított költségvetési szerv létesítése (átszervezés, feladat átadás) január 1-jével Ha az alapító rendelkezik a feladat ellátásához szükséges eszközök átadásáról:  Az átadásra kerülő eszközöket az irányított költségvetési szerv a könyveiből január 1-jével kivezeti és azokat jegyzőkönyv kíséretében az új irányított költségvetési szervnek átadja. Az új irányított költségvetési szerv az átvett eszközöket az átadás-átvételi jegyzőkönyvben szereplő értékkel – január 1-jei dátummal – a könyveibe felveszi (könyvelés ebben az esetben is az Áhsz. 29/B. §-ának (2) bekezdése szerinti értéken történik: – Amennyiben az átvevő szervezetnek az adott eszközt az átadó által közölt – az átadó könyveiben szereplő – bruttó értéken kell nyilvántartásba vennie. Ekkor ezzel egyidejűleg az átvevő az eszköz átadás időpontjáig – az átadónál időarányosan – elszámolt értékcsökkenés összegét is nyilvántartásba veszi); – Amennyiben az átvevőnek a vagyonkezelési szerződésében más érték kerül meghatározásra, mint az átadó vagyonátadási jelentésében közölt bruttó érték és halmozott értékcsökkenés, akkor a vagyonkezelési szerződésben (illetve annak mellékletét képező átadás/átvételi jegyzőkönyvben) szereplő értéken kell az adott eszközt az átvevő szervnek a könyveiben nyilvántartásba vennie, mely lehet piaci érték, illetve az átadó könyveiben szereplő értékek alapján meghatározott könyv szerinti érték is. Ebben az esetben az átadás időpontjáig elszámolt értékcsökkenést nem kell figyelembe venni.  Az új irányított költségvetési szerv feladatellátásához szükséges eredeti előirányzatok már tervezésre kerülhetnek a költségvetés összeállításakor, amennyiben nem, akkor azok a meglevő irányított költségvetési szerv (vagy a fejezet) költségvetésében szerepelnek, zárolásuk hasonló az előzőekben leírtakhoz;  Az év végi elemi költségvetési beszámoló összeállításakor a feladatot átadó irányított költségvetési szerv előző évi záró könyvviteli mérlegében valamennyi eszköz szerepel, és ugyanezen értékkel a tárgyévi nyitó könyvviteli mérlegében is szerepelnie kell. Az eszközök kivezetése azonosan történik az előzőekben leírtakkal. Az új irányított költségvetési szerv könyvviteli mérlegében nyitó adat nem szerepelhet, az átvett eszközök, és az év közbeni vagyongyarapodás az év végi adatok között szerepel.

Tartalékok elszámolása A tartalékok általános jellemzői A saját források fogalma Az ÁHSZ 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése szerint (ÁHSZ 24. §) saját tőkeként kell kimutatni a nemzeti vagyont. Itt kell szerepeltetni a központi költségvetési szervek által kezelt vagyon, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaihoz tartozó vagyon, a helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat, a többcélú kistérségi társulás, a jogi személyiséggel rendelkező társulás, a fejlesztési tanács, illetve egyéb jogszabály alapján az államháztartás szervezete tulajdonát képező vagyon eszközeinek a forrását, amely korábbi költségvetési, vagy egyéb felhalmozásból, juttatásból képződött, illetve folyamatos tőkeváltozásból ered. A saját tőke részeként kell kimutatni a 32. § (7) bekezdése szerinti piaci értékelésből származó értékhelyesbítéssel azonos összegű értékelési tartalékot is. A saját tőke, tartós tőkéből, tőkeváltozásból és értékelési tartalékból tevődik össze. Tartós tőkeként kell szerepeltetni a jogszabály vagy az alapító (irányító) szerv által tartósan a tevékenység ellátáshoz tulajdonba, illetve kezelésbe adott eszközök forrását (ide nem értve a költségvetési előirányzat terhére rendelkezésre bocsátott pénzeszközöket). Nem szabad tartós tőkeként szerepeltetni a központi alrendszerben az önkormányzati alrendszertől kezelésbe vett eszközök forrását, illetve az önkormányzati alrendszerben azon kezelésbe vett eszköz forrását, amely eszközöket nem az irányítást végző önkormányzat, többcélú kistérségi társulás bocsátott a rendelkezésre. A könyvviteli mérlegben negatív előjelű tartós tőke nem mutatható ki. A tartós tőke csak megszűnéskor, átszervezéskor (összevonás, beolvasztás, kiválás, megosztás, szétválás) változhat. Már működő államháztartás szervezete tartós tőkéje átszervezés során akkor növekedhet, amennyiben az alapító (irányító) szerv a közfeladat ellátáshoz további eszközöket (ide nem értve a költségvetési előirányzat terhére rendelkezésére bocsátott pénzeszközöket) is rendelkezésre bocsát. Tőkeváltozásként kell kimutatni az eszközök finanszírozására szolgáló 2010. január 1-je után, illetve az alapítást (átszervezést) követően képződött forrásokat, illetve forráscsökkenéseket. Újonnan alakuló, illetve összevonással létrejövő államháztartás szervezete a nyitómérlegben tőkeváltozást nem mutathat ki. Értékelési tartalékként kell kimutatni a 32. § (7) bekezdése szerinti piaci értékelés alapján meghatározott értékhelyesbítés összegét. Az értékelési tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalék terhére a saját tőke más elemeit nem lehet növelni, annak terhére kötelezettség nem teljesíthető.

39

A saját tőkén belül el kell különíteni a tulajdonba kapott, illetve a kezelésbe vett eszközök forrását (ide nem értve a 26. § (3) bekezdésének b)–c) pontja szerinti forrásokat). A tartalékok fogalma Tartalék képezhető a jóváhagyott pénzmaradványból, előirányzat-maradványból és a vállalkozási maradványból. A költségvetési év költségvetési tartalékaként kell kimutatni a pénzmaradványt, amely az alaptevékenység – az aktív és passzív pénzügyi elszámolások, valamint a forgatási célú pénzügyi műveletek pénzforgalmával korrigált – ténylegesen teljesített tárgyévi bevételeinek, valamint a ténylegesen teljesített tárgyévi kiadásainak különbözete, illetve az előirányzat-maradványt, amely a módosított előirányzatok és azok teljesítésének különbözete.

A tartalékok csoportosítása, jellemzői 42. TARTALÉKOK 421. Költségvetési tartalékok 4211. Költségvetési tartalék elszámolása 4212. Költségvetési pénzmaradvány 42121. Költségvetési működési célú pénzmaradvány 42122. Költségvetési felhalmozási célú pénzmaradvány 4214. Előző év(ek) költségvetési tartalékának elszámolása 422. Vállalkozási tartalék 4221. Tárgyévi vállalkozási tartalék elszámolása 4222. Előző év(ek) vállalkozási maradványa 4223. Elkülönített vállalkozási maradvány 4224. Előző év(ek) vállalkozási tartalékának elszámolása 423. Foglalt 424. Előirányzat-maradvány számla 4241. Működési célú előirányzat-maradvány számla 4242. Felhalmozási célú előirányzat-maradvány számla 425. Költségvetési kiadási megtakarítás (többlet) elszámolása 426. Költségvetési bevételi többlet (lemaradás) elszámolása 427. Vállalkozási kiadási megtakarítás (többlet) elszámolása 428. Vállalkozási bevételi többlet (lemaradás) elszámolása A könyvviteli mérleg előírt tagolása E) TARTALÉKOK I. Költségvetési tartalékok 1. Költségvetési tartalék elszámolása Ebből: – tárgyévi költségvetési tartalék elszámolása – előző év(ek) költségvetési tartalék elszámolása 2. Költségvetési pénzmaradvány 3. Költségvetési kiadási megtakarítás 4. Költségvetési bevételi lemaradás 5. Előirányzat-maradvány II. Vállalkozási tartalékok 1. Vállalkozási tartalék elszámolása Ebből: – tárgyévi vállalkozási tartalék elszámolása – előző év(ek) vállalkozási tartalék elszámolása 2. Vállalkozási maradvány 3. Vállalkozási kiadási megtakarítás 4. Vállalkozási bevételi lemaradás Az analitikus nyilvántartás formája, tartalma, egyeztetése a főkönyvi nyilvántartással A költségvetési szerveknek a költségvetési tartalékokról analitikus nyilvántartást kell vezetniük. A megképzett tartalékokat működési és felhalmozási részre kell megbontani. Az év végén megállapított pénzmaradványt meg kell tudni bontani a működési és felhalmozási részen belül feladatokra, és ez a megbontás képezi majd az analitikus nyilvántartás alapját. Az analitikának a következő főbb adatokat kell tartalmaznia:  működési célú maradvány, – szabad maradvány, – feladathoz kötődő, kötelezettségvállalással terhelt maradvány,  feladatonkénti maradvány, – év végi devizás tételek értékeléséhez kapcsolódó maradvány,  felhalmozási célú maradvány, – szabad maradvány, – feladatokhoz kötődő, kötelezettségvállalással terhelt maradvány,  feladatonkénti maradvány. 40

Tartalékok az éves költségvetési beszámolóban A könyvviteli mérlegben A 80–95. sorok az államháztartási szervezet tartalékát, ezen belül a költségvetési tartalékot a 80– 87. sorok, míg a vállalkozási tartalékot a 88–94. sorok tartalmazzák. A tartalékokat meg kell bontani a főkönyvben működési és felhalmozási tagolás szerint. Ezt az elkülönítést az analitikus nyilvántartásban is rögzíteni szükséges. A mérlegsorokban e tagolás szerinti elkülönítést nem kell alkalmazni. Az Ámr. 207. § (4) bekezdése, illetve az Ávr. 149. § (2) bekezdése alapján, az előirányzatmaradvány, pénzmaradvány, vállalkozási maradvány megállapításakor a forgatási célú értékpapírok és a rövid lejáratú likvid hitelek (ideértve a rövid lejáratú működési célú kötvénykibocsátások) állományát is figyelembe kell venni a tartalék meghatározása során. A 80. sorban a költségvetési év költségvetési tartalék elszámolásaként mutatják ki a kincstári körbe nem tartozók azt a pénzmaradványt, amely az alaptevékenység – a forgatási célú pénzügyi műveletek és az aktív és passzív pénzügyi elszámolások év végi egyenlegeivel korrigált – ténylegesen teljesített – szakfeladaton elszámolt – tárgyévi bevételeinek és kiadásainak különbözete. A 80. sor 3. oszlopában szereplő adatot a 2010. évi mérleg 79. sorának 4. oszlopával megegyezően) kell kitölteni. A sor 4. oszlopában a 4211. és a 4214. alszámlák év végi egyenlegét kell feltüntetni. A 81–82. sorokban kell részletezni a 80. sor megbontását, a tárgyévi, illetve az előző évi tartalékelszámolási számlák egyenlegét. A 81. sor 3. oszlopába kell beírni a kincstári körbe nem tartozó, illetve kincstári pénzforgalmi számlatulajdonos költségvetési szervnek az előző évi Költségvetési tartalék elszámolási számla (4211.) év végi egyenlegét (az előző évi beszámoló mérleg űrlap 80. sor 4. oszlopában szereplő összeggel egyezően). A 4. oszlopban kell feltüntetni a számla tárgyév végi egyenlegét. Ugyancsak ezt a sort tölti ki a fejezet (1091 szektor) az év végi maradvány-elszámolási számlájával kapcsolatban elszámolt tartalékról. A 82. sor 3. oszlopában kell szerepeltetni az Előző év(ek) költségvetési tartalékának elszámolása számla (4214.) nyitó egyenlegét, az előző évi záró egyenleggel (előző évi beszámoló mérleg űrlap 81. sor 4. oszlop) azonos összegben. A 4. oszlopban kell feltüntetni a számla 2011. évi végi egyenlegét. A következő évben a Tárgyévi tartalék elszámolása számláról más számlára (4214., 4212.) átvezetni, csak az éves költségvetési beszámoló képviselőtestület általi elfogadását követően, a képviselőtestület zárszámadási rendeletében szereplő döntésének megfelelően lehet. Amennyiben a központi költségvetési szerveknél (kincstári körbe tartozók) év elején a kötelezettségvállalással terhelt maradvány jóváhagyását megelőző felhasználására került sor, azt pénzforgalom nélküli bevételként a felhasználáskor el kell számolni, még akkor is, ha az előirányzat-maradvány Nemzetgazdasági Minisztérium általi jóváhagyásáig nincs előző években képződött maradványa. Következő évben a 4214. főkönyvi számlára kell átvezetni – 4211. Tárgyévi költségvetési tartalék elszámolása számláról – azokat a tételeket, amelyek a képviselő testület által jóváhagyott szabadon felhasználható pénzmaradvány nyilvántartásba vételét követően a számlán maradtak. Ilyen rendezendő tételek a finanszírozásból, befizetési kötelezettségből származhatnak. A 4214. főkönyvi számlán kimutatott tételek pénzügyi rendezését a 29. Pénzmaradvány-kimutatás űrlapnál leírtak szerint kell elszámolni. Év végén a számla egyenlege a pénzügyileg nem rendezett tételek összegét mutatja. Ahhoz, hogy az irányított költségvetési szerv pénzmaradvánnyal kapcsolatos elszámolási kötelezettségei, vagy követelései évenként tisztán láthatók legyenek a 4214. Előző év(ek) költségvetési tartalékának elszámolása számlát évenkénti bontásban kell vezetni. Így az irányított költségvetési szerv bármikor meg tudja állapítani, hogy melyik évben keletkezett pénzmaradványával kapcsolatosan van elszámolási kötelezettsége. Az előző sorokban feltüntetett összegnek a következő egyezőséget kell mutatnia a kincstári körbe nem tartozó, illetve a kincstári pénzforgalmi számlatulajdonos költségvetési szerveknél: A mérleg és más űrlapok közötti összefüggések Mérleg 81. sor 3–4. oszlop = 29. Pénzmaradvány-kimutatás űrlap 21. sor 3–4. oszlop Mérleg 82. sor 3–4. oszlop + 83. sor 3–4. oszlop + 90. sor 3–4. oszlop + 91. sor 3–4. oszlop = 29. Pénzmaradvány-kimutatás űrlap 19. sor 3–4. oszlop 41

Űrlapon belüli egyezőség: 81. sor 3–4. oszlop adata = 21. + 58.+ 59. sor 3–4. oszlop adata +(63. + 64. + 65. sor) 3–4. oszlop adata – (82. + 83. + 94. sor) 3–4. oszlop adata – (129. + 130 + 131. sor) 3–4. oszlop adata A 83. sor a kincstári körbe nem tartozó államháztartási szervezeteknél az előző években képződött pénzmaradvány még fel nem használt részét mutatja. A 84–86. sorokba csak a kincstári körbe tartozó költségvetési szervek szerepeltethetnek adatot. A 84. sorban kell feltüntetni a költségvetési szerv – alaptevékenységként, ellátott feladataival kapcsolatos – költségvetési kiadási előirányzatának (eredeti előirányzat korrigálva a módosításokkal) és az előirányzatok terhére teljesített kiadások különbözetét. A különbözet lehet költségvetési kiadási megtakarítás, amikor a költségvetési szerv a kiadásai teljesítésére jóváhagyott előirányzatát nem használta fel teljes mértékben, vagy lehet költségvetési kiadási túlteljesítés, amikor a költségvetési szerv a jóváhagyott előirányzat keretét „túlköltötte”. A sorba beírandó adatok a főkönyvi könyvelésből nyerhetőek. A hatályos számviteli előírások szerint a költségvetési szerv valamennyi előirányzatát és azok teljesítését a kettős könyvvitel zárt rendszerében – az 1–9. számlaosztályokban – rögzíti. Ezen belül valamennyi kiadási előirányzatát (ideértve a felhalmozási, személyi, dologi kiadásokat, átadott pénzeszközöket, kölcsönöket stb.) és azok pénzügyi teljesítését a 7. számlaosztályban is könyvelni kell. Így a 7. számlaosztályban szakfeladatonként – ezen belül alap-, tevékenység és vállalkozási tevékenység szakfeladatai – rendelkezésre állnak mind az előirányzati, mind pedig az előirányzat teljesítési adatok. Ezeket a 7. számlaosztályban vezetett számlákat – előirányzati számlák és előirányzat teljesítési számlák – év végén a 4. számlaosztályban megnyitott számlára kell lezárni, aszerint, hogy alap vagy vállalkozási tevékenység kiadási előirányzatáról, előirányzat teljesítéséről van-e szó. Az alap tevékenység szakfeladatainak kiadási előirányzatát és előirányzat teljesítését egyetlen főkönyvi számlára, a 425. Költségvetési kiadási megtakarítás (többlet) elszámolása számlára kell lezárni. Ezen számla egyenlegét kell a 84. sorban – előjelhelyesen, a megtakarítást pozitív, a túlköltést negatív előjellel – feltüntetni. A sor 3. oszlopában – nyitó adatként – a 2010. évben keletkezett költségvetési kiadási előirányzat megtakarítást/túlköltést kell feltüntetni, a 4. oszlopban pedig, a 2011. évi gazdálkodással kapcsolatban keletkezett költségvetési kiadási előirányzat megtakarítást/túlköltést. Az év elején a tartalékokhoz kapcsolódó rendezések során a 425., illetve a 426. számlák egyenlegét a 4211. számlára kell átvezetni, majd 2012-ben az előirányzat-maradványok irányító szerv által végzett felülvizsgálatát és jóváhagyását követően – a 424. Előirányzat-maradvány számlára kell átvezetni. Amennyiben év elején a kötelezettségvállalással terhelt maradvány jóváhagyását megelőző felhasználására került sor, azt pénzforgalom nélküli bevételként a felhasználáskor el kellett számolni. A 85. sorban kell kimutatni a költségvetési szerv bevételi előirányzatának és az előirányzat teljesítésének különbségét. Mind az előirányzat, mind az előirányzat teljesítése tartalmazza az előirányzatmaradvány felhasználásához kapcsolódó pénzforgalom nélküli bevétel összegét is. A költségvetési bevételi előirányzat és előirányzat teljesítése különbség is kétféle lehet: költségvetési bevételi lemaradás, amikor a költségvetési szerv a költségvetési bevételi előirányzatának megfelelő bevételeket nem szedte be, illetve azok nem folytak be (nem használta fel a jóváhagyott pénzmaradványát, előirányzat-maradványát), és lehet költségvetési bevételi túlteljesítés, amikor a költségvetési szerv a jóváhagyott előirányzatánál pénzügyileg többet realizált. Ez abban az esetben fordulhat elő, ha a költségvetési szerv a terven (jóváhagyott előirányzaton) felül befolyt, beszedett bevételek összegére nem kért előirányzat-módosítást, illetve a módosítás valamilyen okból nem történt meg. A sorba beírandó adat szintén a könyvvitelből nyerhető. A költségvetési bevételi előirányzatok és a ténylegesen befolyt bevételek – hasonlóan a kiadásokhoz – szakfeladatonként elszámolásra kerülnek a 9. számlaosztályban, egy elkülönített számlán. A sor kitöltésénél egyrészt a 991–992. Alaptevékenység bevételi előirányzata és előirányzat teljesítése számlák adatára, másrészt a 426. Költségvetési bevételi többlet (lemaradás) elszámolása számla egyenlegére kell figyelemmel lenni. A 991–992. számlákon kell a költségvetési szervnek az alaptevékenység (ideértve a többletkapacitás kihasználását célzó) szakfeladataival kapcsolatos, minden jogcímű bevételi előirányzatát (működési, tőke jellegű bevételek, támogatások, átvett pénzeszközök, pénzforgalom nélküli stb. bevételek eredeti előirányzata és azok módosítása) és a szakfeladatok ellátásával kapcsolatosan befolyt, beszedett, pénzügyileg realizált – ideértve a deviza számlán /valuta pénztár/ könyvelt valamennyi bevételt is – bevételeket és a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány felhasználásával kapcsolatos bevételeket. Az előirányzat és előirányzat teljesítése számlák egyenlegét kell átvezetni a 4. számlaosztályba a 426. számlára. A 85. sorban a költségvetési bevételi lemaradásának (Követel egyenleg), túlteljesítésének (Tartozik egyenleg) összegét kell beírni, amely a 426. Költségvetési bevételi többlet (lemaradás) elszámolása számla egyenlegével lesz azonos. A sor 3. oszlopában – nyitó adatként – a 2010. évben keletkezett költségvetési bevételi előirányzat lemaradást/túlteljesítést kell feltüntetni, a 4. oszlopban pedig, a 2011. évi gazdálkodással kapcsolatban keletkezett költségvetési bevételi előirányzat lemaradást/túlteljesítést.

42

Az év elején a tartalékokhoz kapcsolódó rendezések során a 425., illetve a 426. számlák egyenlegét a 4211. számlára kell átvezetni, majd 2012-ben az előirányzat-maradványok irányító szerv által végzett felülvizsgálatát és jóváhagyását követően – a 424. Előirányzat-maradvány számlára kell átvezetni. A 86. sorban kell feltüntetni a 424. Előirányzat-maradvány számla nyitó, illetve év végi záró egyenlegét. A 3. oszlop adatát az előző évi zárómérleggel (a 2010. évi mérleg 85. sorának 4. oszlopában lévő összeggel) azonosan kell kitölteni. A 4. oszlop adata tartalmazza az előző évek alap tevékenységgel kapcsolatos gazdálkodásából származó előirányzat-maradvány fel nem használt részét. A 87. sor az államháztartási szervezet alap tevékenységével kapcsolatos költségvetési tartalékainak összegét mutatja. Vállalkozási tartalékok A 88. sor tartalmazza a vállalkozási tartalék elszámolása számlák egyenlegét. A 89. sor 3. oszlop adata a kincstári körbe nem tartozó és a kincstári pénzforgalmi számlatulajdonos költségvetési szerv az előző évben (2010. évben) folytatott pénzforgalmi vállalkozási maradványát mutatja a 4221. Tárgyévi vállalkozási tartalék elszámolása számla nyitó (előző évi záró) egyenlegével azonos összegben. A számláról a következő átvezetéseket kellett 2011. évben a vállalkozási tevékenység pénzforgalmi vállalkozási maradványának elfogadását követően könyvelni: – a vállalkozási maradványából 2010. évben az alaptevékenységre fordított összeg átvezetése a pénzmaradvány nyilvántartásba vételét megelőzően: T 4221. – K 4211. – a 2010. évben képződött vállalkozási maradványából „adózatlan” (a következő évben alaptevékenységre felhasználni tervezett összeg) felhasználásra elkülönített összeg átvezetése: T 4221. – K 4223. – a befizetési kötelezettséggel csökkentett, tartalékba helyezendő összeg átvezetése: T 4221. – K 4222. A fenti tételek könyvelését követően a 4221. számla egyenlege a befizetési kötelezettség összegét mutatja, ezt az összeget kell(ett) átvezetni a 4224. számlára, ahol mindaddig kimutatásra kerül, amíg azt pénzforgalmilag nem rendezik (ez az összeg jelenik meg a mérleg 90. sorában). A pénzforgalmi rendezéskor (átutaláskor) a következők szerint kell könyvelni: – Közgazdasági osztályozás szerint: T 57126. – K 321. és T 4224. – K 9822. – Funkcionális osztályozás szerint: T 751. – K 599. Amennyiben a befizetési kötelezettségen túlmenően is van rendezetlen tétel a 4221. számlán, akkor ezt az összeget is a 4224. számlára kell(ett) átvezetni. Így a kincstári körbe nem tartozó, illetve kincstári pénzforgalmi számlatulajdonos költségvetési szerveknél a folyó évben – 2011. évben – képződő pénzforgalmi vállalkozási maradványa „tisztán” jelenik meg a 89. sor 4. oszlopában a 495. Vállalkozási bevételek és kiadások elszámolása számla év végi egyenlegével azonos összegben, amelyet a 4221. Tárgyévi vállalkozási tartalék elszámolása számlára kell átvezetni. Erre a számlára kell év végén lezárni a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban a 7. számlaosztályban – a 75. Vállalkozási tevékenység költségvetési kiadási előirányzatának teljesítése számlacsoportban a teljesítés elszámolására szolgáló számlákon (751–752. számlák) – funkcionális osztályozás szerint, szakfeladatra elszámolt, teljesített kiadások számláit, valamint a 995. Vállalkozási tevékenység bevétele előirányzatának teljesítése számlákon (9951. és 9952. számlákon) elszámolt, ténylegesen teljesített bevételek év végi egyenlegét. Az itt kimutatott összegnek a következő egyezőséget kell mutatnia a kincstári körbe nem tartozó, illetve a kincstári pénzforgalmi számlatulajdonos költségvetési szerveknél: Mérleg 89. sor 3–4. oszlop = 30. Vállalkozási maradvány-kimutatás űrlap 55. sor 3–4. oszlop valamint = 29. Pénzmaradvány-kimutatás űrlap 20. sor 3–4. oszlop A kincstári körbe tartozó költségvetési szervek a 89. sorban sem a 3., sem a 4. oszlopban adatot nem szerepeltethetnek. A 90. sorban kell feltüntetni a vállalkozási tevékenység tartalék elszámolásával kapcsolatos, előző évekről áthúzódó rendezetlen tételeket. A sort valamennyi, vállalkozási tevékenységet folytató költségvetési szerv alkalmazhatja rendezetlen tételei kimutatására. A 91. sor az előző években képződött vállalkozási maradvány még fel nem használt összegét mutatja. Ebben a sorban kell kimutatnia 4223. Elkülönített vállalkozási maradvány számláról átvezetett maradvány összegét is, amelyet a költségvetési szerv az előző évi vállalkozási maradvány megállapításakor azzal a céllal különített el, hogy azt az alaptevékenysége ellátására fordítja, de 43

azt a folyó évben nem használta fel. (Év végi könyvelési tétel: T 4223. – K 4222.) Ezzel az összeggel a folyó évi vállalkozási maradvány megállapításakor a befizetési kötelezettség alapját növelni kell. A 92–93. sorokba kell beírni a kincstári körbe tartozó államháztartási szervezeteknek a vállalkozási tevékenységükkel kapcsolatos kiadási megtakarításukat (túlteljesítésüket), illetve a bevételi lemaradásukat (túlteljesítésüket). A sorok kitöltéséhez az adatok a könyvviteli nyilvántartásokból nyerhetők hasonlóan a 84–85. sorokhoz. A 92. sorba kell beírni a vállalkozási kiadási megtakarítást (túlteljesítést), amit a 7. számlaosztályban a vállalkozási szakfeladat előirányzatainak és előirányzat teljesítéseinek elszámolására szolgáló főkönyvi számlák, illetve e számlák átvezetésére szolgáló 427. Vállalkozási kiadási megtakarítás (többlet) elszámolása számla adata alapján lehet figyelembe venni. A 92. sor 3. oszlopának adata a 2010-ben keletkezett vállalkozási kiadási megtakarítását (túlteljesítését) tartalmazza, az előző évi beszámolóval azonos összegben. Ezt az összeget a 2011. évi évnyitást követően a 4221. Tárgyévi vállalkozási tartalék elszámolása számlára kellett átvezetni (amely számláról az előirányzat-maradványok irányító szerv által végzett felülvizsgálatát és jóváhagyását követően a 4222. és 4224. számlákra kellett a megfelelő összegeket átkönyvelni, hasonlóan a kincstári körbe nem tartozó költségvetési szervekhez!), így a sor 4. oszlopában feltüntetett adat a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban 2011. évben keletkezett vállalkozási kiadási megtakarítás (túlteljesítés) összegét mutatja. A 3. és 4. oszlopban feltüntetett adatnak meg kell egyeznie a 30. A vállalkozási maradványkimutatás űrlap 47. sor (F. Vállalkozási tevékenység szakfeladaton elszámolt kiadási maradványa) 3. és 4. oszlopában szereplő összeggel. A 93. sorban kell feltüntetni a vállalkozási bevételi lemaradást, amely összeget a 85. sornál leírtak szerint a 994–995. vállalkozási tevékenység szakfeladatának bevételi előirányzata és előirányzat teljesítése főkönyvi számlák, illetve a 428. vállalkozási bevételi többlet (lemaradása) elszámolása számla alapján lehet meghatározni. A vállalkozási tevékenységgel kapcsolatosan is szükséges mind a kiadási, mind pedig a bevételi előirányzatokat érintően a megfelelő előirányzatmódosításokról gondoskodni. A módosításokat követően a 92–93. sorokban kimutatott adatok öszszevont összege meg kell, hogy egyezzen a 30. Vállalkozási maradvány-kimutatás űrlapon levezetett és az 48. sorban feltüntetett pénzforgalmi vállalkozási maradvány összegével. A 93. sor 3. oszlopának adata a 2010. évben keletkezett vállalkozási bevételi lemaradását (túlteljesítését) tartalmazza, az előző évi beszámolóval azonos összegben. Ezt az összeget a 2011. évi évnyitást követően a 4221. Tárgyévi vállalkozási tartalék elszámolása számlára kellett átvezetni (amely számláról az előirányzat-maradványok irányító szerv által végzett felülvizsgálatát és jóváhagyását követően a 4222. és 4224. számlákra kellett a megfelelő összegeket átkönyvelni!), így a sor 4. oszlopában feltüntetett adat a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban 2011. évben keletkezett bevételi lemaradás (túlteljesítés) összegét mutatja. A 4. oszlopban szereplő adatnak meg kell egyeznie a 30. Vállalkozási maradvány-kimutatás űrlap 23. sor (C. Vállalkozási tevékenység szakfeladaton elszámolt bevételi maradványa) 4. oszlopában feltüntetett összeggel. A 94. sor az államháztartási szervezet vállalkozási tevékenységével kapcsolatos tartalékainak öszszegét tartalmazza. A 95. sor a költségvetési szerv tartalékainak összegét tartalmazza.

Tartalékok a számviteli politikában Az elemi költségvetési beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó szervezet a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. A költségvetési szerveknél a vállalkozás folytatásának az elve azt jelenti, hogy a költségvetési szerv folytatja tevékenységét, vagyonát, anyagi eszközeit ennek érdekében veszi számba, mérlegeli a vele szemben támasztott követelményeket, tervezi és biztosítja az azok teljesítéséhez szükséges feltételeket. Ez az alapelv magában foglalja a szerkezeti változások megfigyelésének szükségességét is. Az elv teljesítése tehát perspektivikus gondolkodást, körültekintő tervezést, a tartalékok és a szükséges (többlet) források feltárását, adekvát munkaszervezet kialakítását és megfelelő munkaszervezést igényel a költségvetési szerv vezetésétől. A feladatok végrehajtásáról készített elemi költségvetési beszámolónak meg kell alapozni a következő év, évek költségvetési tervezését. Az EU tagság szempontjából különösen fontos, hogy az ún. gördülő tervezés az államháztartás területén alkalmazásra kerüljön. Külön jelentőséget ad ennek az elvnek az, hogy a költségvetési szervek – szociális, egészségügyi, oktatási, kutatási stb. területen – közfeladatot látnak el, az állam „megbízásából” lakossági igényeket elégítenek ki, a tevékenység folytatásáért a költségvetési szerv vezetői fokozott felelősséggel tartoznak. Ennek a felelősségnek tudatában kell számba venniük feladataikat, az azokban bekövetkezett vagy várható változásokat, és azok gondos mérlegelésével kell elkészíteniük költségvetésüket és kell számot adniuk az elemi költségvetési beszámolóban működésükről. 44

A jelentős összegű hiba és a megbízható és valós összképet lényegesen befolyásoló hiba értékhatárának meghatározása A költségvetési szerveknek szabályozniuk kell azt az értékhatárt, amelyet a különböző ellenőrzések során feltárt hibák, hibahatások esetében jelentős összegűnek kell tekinteni, és azt a mértéket is, amikor a jelentős összegű hibák és hibahatárok összevont értéke a megbízható és valós összképet lényegesen befolyásoló hibának minősül. Az Áhsz. kötelező előírásai: – Jelentős összegű a hiba, ha a hiba megállapításának évében az ellenőrzések során – ugyanazon évet érintően – megállapított hibák, hibahatárok saját tőkét és tartalékokat növelő–csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött költségvetési év mérleg-főösszegének 2%-át, illetve, ha a mérlegfőösszeg 2%-a meghaladja a százmillió forintot; – A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibának kell tekinti, ha a megállapítások következtében a hiba megállapításának évét megelőző költségvetési év mérlegében kimutatott saját tőke és tartalékok együttes értéke legalább tíz százalékkal változik (nő vagy csökken). A költségvetési szerv az előzőekben meghatározott mérték alatt is rögzítheti a jelentős összegű hiba és a megbízható és valós összképet lényegesen befolyásoló hiba mértékét. Tartalékok az értékelési szabályzatban Tartalékok értékelése A tartalékok értékelésével összefüggésben a szabályzatban rögzíteni kell az alaptevékenység és a vállalkozási tevékenység tartalékainak meghatározási, elszámolási és nyilvántartási rendjét. A tartalékokat a könyvviteli mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni. Tartalékok a számlarendben A tartalék egy átgondolt, terv szerint végrehajtott gazdálkodás eredményeként realizálódik, amely a későbbiek folyamán különféle gazdálkodási célra használható fel, vagy-jogszabályban meghatározott ideig – tovább tartalékolható. A tartalék előirányzat-maradvány, pénzmaradvány és vállalkozási tartalék formájában jelenik meg. Kincstári körbe tartozó költségvetési szerveknél képződő tartalékok Előirányzat-maradvány megállapítása A központi költségvetési szerv és a fejezet év végén az alaptevékenységbe (ide értve a szabad kapacitás kihasználását célzó tevékenységeket is) tartozó feladatok kiadási és bevételi előirányzatait állítja szembe a teljesítésekkel és ennek eredményeként megállapítja: – a kiadásoknál: a kiadási előirányzat megtakarítást, illetve túllépést; – a bevételeknél: a bevételi túlteljesítést, illetve elmaradást. Az elszámolásra a 425. Költségvetési kiadási megtakarítás (többlet) elszámolása és a 426. Költségvetési bevételi többlet (lemaradás) elszámolása számlákat kell alkalmazni. A számlák mérlegszámlák, egyenlegüket a tárgyévet követő évben, az előirányzat-maradvány jóváhagyását követően a 424. Előirányzat-maradvány számlára kell átvezetni, melyet működési és felhalmozási részre kell megbontani. Vállalkozási tartalék megállapítása A költségvetési szerv a vállalkozási szakfeladaton elszámolt bevételek és kiadások előirányzata és teljesítése különbözeteként állapítja meg a vállalkozási tevékenység pénzforgalmi maradványát, amely lehet pozitív és negatív előjelű is. Negatív előjel esetén a veszteséget a korábbi évben, években képzett vállalkozási tartalék terhére kell elszámolni. A vállalkozási maradvány megállapításához a 427. Vállalkozási kiadási megtakarítás (többlet) elszámolása és a 428. Vállalkozási bevételi többlet (lemaradás) elszámolása számlákat kell alkalmazni. A vállalkozási maradványt a befizetési kötelezettség megállapítása érdekében korrigálni szükséges. Növelő tételek: – a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos bírságok, büntetések, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti jogkövetkezmények kiadásként elszámolt összege, kivéve az önellenőrzési pótlék, – az alaptevékenység ellátásához az előző évben elkülönített vállalkozási maradvány tárgyévben fel nem használt összege, – a vállalkozási tevékenység megkezdésének évében a tárgyi eszköz beszerzésre fordított összeg, – az előzetesen felszámított áfa és a fizetendő áfa különbségének összege, ha az előzetesen felszámított áfa kiadás magasabb, mint a befolyt fizetendő általános forgalmi adó bevétel. 45

Csökkenő tételek: – a vállalkozási tevékenységre jutó értékcsökkenés összege, – az alaptevékenység ellátásához felhasznált tárgyévben és az előző évben képződött vállalkozási maradvány, továbbá a tárgyévet követő évben alaptevékenységhez felhasználni kívánt vállalkozási maradvány, – az előzetesen felszámított áfa és a fizetendő áfa különbségének összege, ha a befolyt fizetendő általános forgalmi adó bevételének összege magasabb az előzetesen felszámított áfa és a befizetett áfa kiadásának összege, – bevételként kapott adózott eredmény összege (osztalék, közös érdekeltségű munkák, társaságok), – a korábban befektetett, adózott vállalkozási maradványbók származott összegek visszatérülése, – a tárgyévben visszatérített és a bevételek között elszámolt befizetési kötelezettség, adó összege, – belföldi székhelyű alapítvány céljára, közérdekű kötelezettségvállalásra felhasznált összeg, ha az adólevonási jog a kedvezményezettekre vonatkozó törvényen alapul. A központi költségvetést illető befizetési kötelezettség az előbbiek szerint korrigált vállalkozási maradvány mindenkori társasági adó mértékével egyező. A tartalékba helyezendő összeget a vállalkozási maradvány és a befizetési kötelezettség különbözetéből kell megállapítani. Kincstári körön kívüli költségvetési szerveknél képződő tartalékok Pénzmaradvány megállapítása – az önkormányzat, a kistérségi társulás a zárszámadás keretén belül elszámol a különböző jogcímen kapott állami támogatással. Túlfinanszírozás esetén az önkormányzatot, kistérségi társulást meg nem illető összeget visszautalja, alulfinanszírozás esetén a még esedékes összeget bevételi előírásként nyilvántartja, amit pótlólagosan megkap, – az intézmények részére ki nem utalt támogatást pótlólag a Polgármesteri Hivatal, a Munkaszervezet a költségvetési elszámolási számlájáról kiutalja, – intézményi túlfinanszírozás, feladatelmaradás miatti, a meghatározott célra rendelkezésre bocsátott összeget, egyéb pénzmaradványt csökkentő tételhez kapcsolódó összeget a költségvetési szerv a Polgármesteri Hivatal, Munkaszervezet költségvetési elszámolási számlájára befizeti. Vállalkozási maradvány megállapítása A költségvetési szerv a vállalkozási szakfeladaton elszámolt bevételek és kiadások különbözeteként állapítja meg a vállalkozási tevékenység maradványát, amely lehet pozitív és negatív előjelű is. Negatív előjel esetén az alábbiak szerint kell eljárni: – a veszteséget elsősorban a korábbi évben, években képzett és fel nem használt vállalkozási tartalékból kell fedezni, a vállalkozási tevékenységet a költségvetési szerv bizonyíthatóan a jövőben már nem folytatja és a vállalkozási tevékenység negatív maradványára a korábbi évek tartaléka nem nyújt fedezetet, akkor a veszteséget az alaptevékenység negatív maradványára a korábbi évek tartaléka nem nyújt fedezetet, akkor a veszteséget az alaptevékenység tartaléka terhére kell rendezni. A pozitív maradványt a befizetési kötelezettség megállapítása érdekében korrigálni szükséges. Növelő tételek: – a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos bírságok, büntetések, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti jogkövetkezmények kiadásként elszámolt összege, kivéve az önellenőrzési pótlék, – az alaptevékenység ellátásához az előző évben elkülönített vállalkozási maradvány tárgyévben fel nem használt összege, – a vállalkozási tevékenység megkezdésének évében a tárgyi eszköz beszerzésre fordított összeg, – az előzetesen felszámított áfa és az áfa befizetés kiadási összege, ha az magasabb, mint a befolyt fizetendő általános forgalmi adó bevétele. Csökkenő tételek: – a vállalkozási tevékenységre jutó értékcsökkenés összege, – az alaptevékenység ellátásához felhasznált tárgyévben képződött maradvány, az előző évben képződött maradvány, és a tárgyévet követő évben felhasználni kívánt maradvány, – a befolyt fizetendő általános forgalmi adó bevételi összege, ha az magasabb, mint az előzetesen felszámított áfa és a befizetett áfa kiadási összege, – bevételként kapott adózott eredmény összege (osztalék, hozam), – a korábban befektetett, adózott maradványból származott összegek visszatérülése, – a tárgyévben visszatérített és a bevételek között elszámolt befizetési kötelezettség, adó összege, belföldi székhelyű alapítvány céljára, közérdekű kötelezettségvállalásra felhasznált összeg, ha az adólevonási jog a kedvezményezettekre vonatkozó törvényen alapul.

46

Felhasznált irodalom Államháztartási szervezetek számviteli politikája, számlarendje 2011 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 369/2011. (XII.31.) Korm. rendelet Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló 2011. évi. CLXXXVIII. törvény A 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011 CLXVI. évi törvény Az államháztartásról szóló törvény 2011. évi CXCV. törvény Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló Korm. rendelet 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet – Ávr. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény

47

II. Számvitelt érintő egyéb jogszabályi környezet változásai A mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésének ezen blokkja 2012. évben két nagy területre tagolódik.  Az államháztartáshoz kapcsolódó jogi szabályozás változása Az államháztartási gazdálkodással kapcsolatos változások – a 2011. évi CLXXXVIII. törvény, Magyarország 2012. évi költségvetéséről – a 2011. évi CLXVI. törvény, a Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról – a 2011. évi CXCV. törvény, az államháztartásról szóló törvény (továbbiakban: új Áht.) – a 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet előírásai, az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról (továbbiakban: Ávr.) A nemzeti vagyonhoz kapcsolódó jogi szabályozás – a 2011. évi CXCVI. törvény, a nemzeti vagyonról Az önkormányzati alrendszert érintő változások – a 2011. évi CLXXXIX. törvény, Magyarország helyi önkormányzatairól (továbbiakban: új Ötv.) – a 1990. évi LXV. törvény, a helyi önkormányzatokról (továbbiakban: régi Ötv.) – Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény önkormányzatokat érintő részei Az államháztartás adósságával kapcsolatos jogi szabályozás – Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény, önkormányzatokat érintő rendelkezései  Kiemelt adó- és járulékszabály-változások Az irányadó jogszabályok és jogállási törvények a tematika program alapján. A személyi jövedelemadó változásai – A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása (továbbiakban: Szja. tv.) – 2011. évi LXIV. törvény – 2011. évi LXXXII. törvény – 2011. évi XCVI. törvény – 2011. évi CXXI. törvény – 2011. évi CXLVII. Törvény Az általános forgalmi adó változása Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) – 2011. évi XXXV. törvény – 2011. évi LVII. törvény – 2011. évi XCVI. törvény – 2011. évi CXXIII. törvény – 2011. évi CLVI. törvény – 2011. évi CLXVI. törvény – 2011. évi CLXXIV. törvény – 2011. évi CLXXV. törvény Helyi adók változása A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása (továbbiakban: Htv.) – 2011. évi CLVI. törvény A járulékok változása – 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) – 2011. évi CLVI. törvény – 1998. évi LXVI. törvény

48

Az államháztartáshoz kapcsolódó jogi szabályozás változása Az államháztartás rendszerét érintő, 2012. január 1-jétől bekövetkezett, gazdálkodással kapcsolatos változások megalapozottságának megértéséhez röviden tekintsük át a hazánkban történteket.

Az államháztartással kapcsolatos változások A szabályozás gazdasági és jogi háttere, célja A XXI. század elején a gazdasági válságok, a terrorizmus és a katasztrófák időszakában nyilvánvalóvá vált, hogy az államnak a jövőben erőteljesebb szerepet kell vállalnia az állam polgárainak védelmében, ezért – erős állami szerepet kell vindikálnia magának és – hatékony államháztartási rendszert kell működtetnie. Így adódott, hogy Magyarországon is meg kell erősíteni a kormányzást annak érdekében, hogy – garantálja az ország függetlenségét, – biztosítsa az ország határainak és állampolgárainak sérthetetlenségét, – megóvja a polgárait a bűnözéstől, a terrorizmustól, – a haza és a nemzet érdekeit a világban az elvárható legjobb módon képviselje, elvárásainak érvényt szerezzen, – a polgárainak megélhetést, munkát teremtsen, a baja jutottakat segítse. A haza, a nemzet szolgálatában méltányos, jó és szerethető államra, és ennek technikai folyományaként ésszerű, hatékony államháztartásra van szükség. 2010 nyarától a Kormány számára az előző időszak kormányai által alkalmazott eszközök – a költségvetési hiány terhére történő beavatkozás, – a fiskális expanzió lehetősége ezek kimerülése miatt – nem áll rendelkezésre. A polgári kormány a megváltozott nemzetközi helyzetben a fiskális élénkítés lehetőségével már nem tudott élni, ezért a magyar gazdaság védekező erejét a következőkkel növelte – a költségvetés bevételi oldalának megerősítésével, – válságadók kivetésével, – a közteherviselés alapjainak, korének és mértékének kiszélesítésével. A Kormány a Magyar Állam ujjászervezése, az állam gazdaságszervező szerepeinek kiterjesztése, a jó állam megteremtése érdekében három jelentős igazgatási programot indított el 2011-ben. 1. Az igazságügyi reform, amely az Új Alaptörvény nyomán született ún. sarkalatos törvények által, három hatalmi ág érdemi együttműködésével valósul meg 2011 szeptemberétől. 2. Az önkormányzati reform, a közigazgatás megújításának keretén belül, azzal szoros összefüggésben átszabásra kerül az államigazgatási feladatok elintézésének szervezeti és eljárási rendje, és ezzel kapcsolatban átértékelésre került a helyi ügyek rendszere. 3. A szolgáltatási feladatellátás és intézmény-fenntartási reform, elsősorban az egészségügy, az oktatás, szociális, kulturális, környezetvédelmi területen. A változásoknak jó oka van. A túlburjánzó állami szervezetrendszer és a tisztázatlan felelősségi viszonyok átláthatatlan szövevénye nemcsak rossz hatékonyságú, hanem egyben a korrupció melegágya. További alátámasztásul szolgáljanak még azok az információk, amelyek a kedvezőtlen folyamatok hatására Magyarországon bekövetkeztek. Ezek: – romlott az ország versenyképességi indexe, – az ország korábbi vezetésének belső társadalmi elfogadottsága nagyon alacsony volt. Mint ahogy a nemzetgazdaságnak, a gazdasági szereplőknek, úgy a társadalomnak és az államigazgatásnak is van versenyképessége. Magyarország valamennyi versenyképességi területen súlyos krízisbe került. Így a változások, változtatások iránti igény elemi erővel tört a felszínre 2010-ben. A krízisből történő kilábalás prioritási szempontjai. 1. Amely nem megoldás: – a szabad verseny piaci modell, az állami szabályozás gyengeségei miatt rendre válságokhoz vezet, – a szociális piacgazdasági modell, a túlzott állami szabályozás miatt veszít a versenyképességéből. Az egyik túl kevés, a másik túl sok állami szabályozást alkalmaz. 2. Amely megoldás lehet:  új közgazdasági koalícióra van szükség – a piac és állam között, – a verseny és a szolidaritás között, – a tőke és a munka között, – a profit és a társadalmi haszon között. 49

 új koalícióra van szükség – a gazdasági versenyképesség és társadalmi igazságosság között. Az államháztartás rendszere A 2012. évben bekövetkezett, az államháztartás rendszerét érintő, a gazdálkodással kapcsolatos változások megértéséhez röviden tekintsük át hazánkban az elmúlt években lezajlott folyamatokat. – Az állam szocialista rendszere leépítésre került. – A gazdaság „államtalanítása” megtörtént. – Létrejöttek a modern államháztartás fontos intézményei. A közpénzügyi rendszerben nem fordítottak kellő figyelmet a közszektor eredményességét és átláthatóságát szolgáló mechanizmusok kiépítésére. Az újonnan létrehozott intézmények súlyos belső ellentmondásokkal működtek. Az államháztartás rendszerében jelentős szerkezetátalakításra nem került sor, a feladatok, intézmények átfogó reformja nem valósult meg. A hatékonyabb gazdálkodásra ösztönzés rendre a központi finanszírozás szűkítésével valósult meg. Az átfogó szerkezetváltoztatás nélküli forrásszűkítés – a vagyon feléléséhez, illetve – a túl sok állami, önkormányzati feladat alacsony szintű ellátásához vezetett. A – – –

gazdálkodási folyamatokban egyszerre és erőltetett gyorsasággal következett be a liberalizáció a dereguláció és a privatizáció.

Ez meggyengítette az államot, holott a liberalizáció erős, szabályozó államot kívánna. Ezért az újraelosztási rendszerünket ismét át kellett gondolni, mert ennek mértéke lényegesen túllépte azt a mértéket, amely eddig elviselhető hatást jelentett. A 2002 nyarától meginduló, elsősorban politikai motivációjú közkiadás növelés meghaladta a költségvetés teherbíró képességét. Növekvő államháztartási deficit alakult ki, amely a konvergencia pálya kényszerű módosításához, vagyis restrikcióhoz vezetett. Az előző kormányok átmenet nélküli, hiányt csökkentő intézkedései a társadalmi hatásokkal nem számoltak, így eleve kudarcra voltak ítélve. Következmények:  a közszolgáltatások piacosításáról való lemondás,  az állami kiadások fedezet nélküli növelése,  a kormányzati adósságok felduzzasztása,  elégtelen kormányzati politika,  gyengén szabályozott hitelfolyósítási gyakorlat,  a lakosság mértéktelen eladósodása,  a magyar gazdaság és a lakosság az állami újraelosztást ma már nem képes finanszírozni – rövidtávon (költségvetési befizetés), – hosszú távon (megtakarítások). Szükségessé vált az államháztartás reformja. Az államháztartás reformja Az államháztartás rendszerében a közelmúltban elindított reformokat fokozatosan több lépcsőben készítették elő, amely megalapozhatja a fenntartható fejlődés feltételeit. Az államháztartás rendszerében reformon olyan strukturális változásokat értünk, melyek után megváltozik a költségvetési rendszer működése, az egyes szereplők viselkedése, amely során az állami feladatok ellátásának intézményrendszere tartósan hatékonyabbá, gazdaságosabbá válik. A – – –

fentiek alapján szükségessé vált a közpénzügyek reformja, amelynek célja: az államháztartás méretének makrogazdasági szempontból szükséges kijelölése, az állami feladatok ellátási módjának megváltoztatása, a költségvetési rendszer működését, a szereplők viselkedését meghatározó hatékony és átlátható intézményrendszer kialakítása.

A tartalomhoz képest a reform területei: – feladat ellátási reform (privatizáció – amely megtörtént, sőt, bizonyos állami és önkormányzati vagyonelemek állami visszavásárlására kell törekedni, az állam gazdasági befolyásoló szerepének erősítéséhez), 50

– finanszírozási reform (adóreform, közteherviselés kiszélesítése, kincstár hatékony működtetése biztonságos államháztartás finanszírozási csatornák megtalálása), – management reform (controlling, internal audit, stratégiai tervezés). A – – – – – –

fenntartható fejlődés követelményeinek való megfelelés szükségessé teszi, hogy megvalósuljon: a közigazgatási rendszer reformja, a jóléti rendszerek reformja, a honvédelem reformja, az egészségügy reformja, az önkormányzati rendszer reformja, a társadalombiztosítás reformja.

A – – –

fenntartható fejlődés feltételeit szolgálta a 2008. évi LXXX. törvény, a takarékos gazdálkodásról és az állami költségvetés felelősségéről, az 1992. évi XXXVIII. törvény, az államháztartásról szóló törvény módosítása (továbbiakban: Aht.), a 2008. évi CV. törvény, a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról (időközben hatályon kívül helyezve)

A reformok célja – a költségvetési szféra, az államháztartási rendszer megszilárdítása, – a közpénzek felhasználásában az átláthatóság, a tudatosság, rendszerszerűség és ezzel is a takarékosság biztosítása, – a közszolgáltatások nyújtásának hatékonyabbá tétele, – a korábbi negatív tendenciák kiküszöbölése, megelőzése, – az államháztartási rendszer korszerűsítésének sajátos eszközökkel történő segítése, – új, kidolgozott feltételekkel rendelkező szervezeti formák létrehozása, – egységesebb fogalomhasználat alkalmazásával hozzájárulás a költségvetési szféra stabilizációjához, finanszírozhatóságához. A törvény két lépcsőben (jogállási és gazdálkodási rész) lépett hatályba. Jelentős lépés volt, hogy az új Áht. Kimondta: közfeladat meghatározása, előírása törvényi szinten vagy rendeletben történhet. A Kormány, illetve a helyi önkormányzat az Alaptörvény alapján közvetlenül nyert felhatalmazást arra, hogy alkotmányos feladatkörében önállóan határozzon meg (írjon elő) állami, illetve önkormányzati feladatot. Hasonló jelleggel – bár nem eredeti jogalkotói hatáskör gyakorlása útján – tette lehetővé továbbá, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény alapján a helyi kisebbségi, valamint az országos kisebbségi önkormányzat önként vállaljon magára közfeladatot. A közfeladatok előírását (önkéntes vállalása) is feltételekhez kötötték. – új önálló feladat meghatározása csak valós pénzügyi fedezet megléte esetén lehetséges. Sommásan úgy is fogalmazhatunk, hogy amely feladatra az államháztartás rendszerében nincs pénzügyi fedezet, azt nem tekinthetjük közfeladatnak. Megjegyezzük, hogy ez Európai Unió államháztartási felfogása ehhez a megközelítéshez áll közelebb. A joganyag változása – a reform – folyamatos. A reform részeként megalkotott törvények nyomában a jogszabályok jelentősen megváltoztak és számos esetben új végrehajtási típusú jogszabályok jöttek létre. Az államháztartás fogalma Az államháztartási gazdálkodással kapcsolatos változások megismerése előtt, a változás okainak megértése miatt, tisztázást igényel, hogy egyáltalán mi is az államháztartás. Az államháztartás meghatározható közgazdasági értelemben, emellett feladat-megközelítésben, valamint szervezeti megközelítésben is definiálható. Közgazdasági értelemben Az államháztartás közgazdasági értelemben közfeladatok ellátását finanszírozó gazdálkodási rendszer. A közgazdasági értelmezés nem pontos, nem ad felvilágosítást arról, hogy mit tekintünk közfeladatnak, illetve milyen szervezetek tartoznak az államháztartási körbe. Általában egy adott ország államháztartási rendszerét kétféle megközelítésmód segítségével tudjuk definiálni. Feladat-megközelítésben Feladat-megközelítésben az államháztartás egésze a társadalmi-gazdasági életben való állami szerepkörvállalás gazdálkodási-pénzügyi oldala. Az államháztartási gazdálkodás részét képezi minden olyan tevékenység, amely az államháztartás vagyonát hasznosítja, vagy amelyet folyó államháztartási bevételekből finanszíroznak. Az állami, illetve önkormányzati feladatok (együtt: közfeladatok) tartalmát és követelményeit külön törvények írják elő. Az államháztartás alrendszerei a közfeladatok ellátásához a költségvetésükben meghatározott módon és mértékben járulnak hozzá. 51

A közfeladatok ellátása elsősorban költségvetési szervek alapításával és működtetésével történik. Az államháztartáson kívüli szervezetek a közfeladatok ellátásában jogszabályban meghatározott feltételekkel közreműködhetnek. Az államháztartás körébe tatozó feladatokat tehát nem csupán költségvetési szervek működtetésével lehet ellátni, hanem egyéb szervezetek, pl. vállalkozások, non profit szervezetek, alapítványok, társadalmi szerveződések is végezhetik. A közfeladat ellátásának finanszírozása az ellátott feladattal arányos pénzügyi fedezet részben vagy egészben történő biztosításával valósul meg. Szervezeti megközelítésben Szervezeti megközelítésben az államháztartás azon szervezetek köre, amelyek az államháztartás részét képezik, és amelyekre az államháztartási gazdálkodás szigorú szabályait alkalmazni kell. Az államháztartás gazdálkodási szabályainak többsége nem terjed ki minden olyan szervezetre, amely államháztartás körébe tartozó feladatokat lát el, hanem csupán azokra, amelyek jogi értelemben az államháztartás részének tekintendők. E szervezeti kör felöleli a közhatalmi és közigazgatási szerveket (Országgyűlés, ügyészségek, bíróságok, minisztériumok, kormányhivatalok, központi hivatalok, az államigazgatás területi szervei, önkormányzatok, polgármesteri hivatalok stb.), illetőleg az e szervekhez tulajdonjogilag és irányítás szempontjából egyaránt kapcsolódó közintézményeket (egyetemek, általános- és középiskolák, kórházak, szociális otthonok stb.). A magyar jogi szabályozás 2010. január 1-je előtt az államháztartás jogi fogalmát definiálta, alapvetően szervezeti megközelítésben. E rendelkezést a takarékos gazdálkodásról szóló 2008. évi CXXV. törvény, hatályon kívül helyezte és a jelenleg hatályos új Áht. sem definiálja az államháztartást. Olyan rendszerben, ahol a közfeladatok meghatározásának és szabályozásának felhatalmazásai alkotmányosan adottak, pénzügyi szempontú jogi fogalom nem szükséges, mert a feladatellátás rendjét, az állami, illetve önkormányzati feladatellátás szervezeti kereteit az alkotmány, a szabályozó és végrehajtó tervezetrendszer feladatait és hatásköreit pedig az alkotmányra épülő törvények határozzák meg. Az államháztartás törvényi szabályozása továbbra is szervezeti megközelítésű, de a korábbi szabályozási metódushoz képest jelentősen elmozdult a feladat-megközelítés irányába.

A tematikai program szerint Alapvetések Az új államháztartási kerettörvény Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a régi Áht.) megalkotása idején korszerű, jól tagolt törvény volt. A folyamatos módosítások, kiegészítések hatására a törvény gyakorlatilag átláthatatlan szabályhalmazzá vált, amely az eredeti szerkezetben próbálta meg hol alapelvi, hol egész technikai részletszabályokkal biztosítani az államháztartás átfogó szabályozását, nem könnyítve meg ezzel a jogalkalmazók és a jogalkotók munkáját. Egyértelművé vált tehát, hogy az államháztartásra vonatkozó legalapvetőbb szabályokat új törvénybe kell foglalni, amely „a 1992-ben elfogadott törvény értékeinek megőrzése mellett következetesen érvényesíti az azóta megváltozó szabályozási környezetet – elsősorban az uniós csatlakozás és az új Alaptörvény – által támasztott követelményeket.” Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: új Áht.) 2012. január 1-jétől lépett hatályba. Az új Áht.-ben foglalt pénzügyi szabályozás alapjaként funkcionálisan meghatározott állami/önkormányzati szervezetrendszer kialakulásának keretszabályai jelennek meg. Az államháztartási szabályozás számára – markáns, beazonosítható ismérvekkel – alapvető korszerűsítésre került a természetnél fogva – közpénz-felhasználásra hivatott, – jórészt kollektív vagy egyéni szolgáltatási, ellátási stb. kötelezettséget megtestesítő, – állami (megrendelői) oldalról meghatározott követelményekkel, módón, feltételekkel működő (alapvetően nem piaci szereplő) költségvetési szerv-típus. Az új Áht. alapvető célja a) Az alapvető cél Az új Áht. alapvető célja, hogy mint keretszabály  kiindulópontként szervezeti-jogállási oldalról, de a korábbi szabályozási metódushoz képest jelentősen elmozduló feladat-megközelítési irányból, valamint  az arra épülő differenciált gazdálkodási rendszerrel – egyrészt segítse az eredeti új Áht. megalkotása óta megváltozott körülmények között és hosszú távú követelményeknek megfelelően az egyfelől hatékony, másfelől finanszírozható közfeladat-ellátást. Ezen belül újraértelmezi a közfeladatok (közpénzből való) ellátása szervezeti és gazdálkodási modelljét, felelősségi irányait, megkülönbözteti a költségvetési szerv és gazdálkodó szervi megoldás ismérveit, erre támaszkodva a rendszerét, 52

– másrészt ennek eszközeként, ezen alapuló konstrukcióival a költségvetési szervekre vonatkozó kizárólag pénzügytechnikai és eljárási szabálytömeg helyett egy összetett pénzügyi/ágazati szemléletű rendszert vezessen be, vagy másképpen: intézményi szinten input-alapú szabályok mellett új, feladatalapú, output szemléletű. Szolgáltatásbarát szabályrendszernek adjon nagyobb súlyt; mezo-, illetve mikroszintű eszközrendszerrel megalapozza a költségvetési makroszintű tarthatóságát, átláthatóságát, – ugyanakkor az alapvető előírásokat törvényi szintre emelje, megalapozva a további szabályozások tudatosan tagoltabb, funkcionális hierarchiáját, valamint a közpénzből való közfeladatellátás esetére a költségvetési intézményi és az irányító szervi gazdálkodási kultúra és modell „versenyképessé” tételét, priorizálását. b) Az átlátható államháztartás létrehozása Az Alaptörvény a közpénzekkel kapcsolatban konkrétan szól az átláthatóság követelményéről. Az új törvény szabályai közül kiemelendő a korábban gyakran alkalmazott „összevonások” alkalmazási körének szűkítése. A korábbi szabályok értelmében például a helyi önkormányzatok költségvetése összevontan tartalmazta az önkormányzat, az önkormányzat hivatala, a hozzá rendelt helyi nemzetiségi önkormányzatok költségvetését. Az, hogy az összevont számokon belül ténylegesen mennyit költhetett például a dologi kiadásokra a jegyző, a hivatal működtetése, a polgármester az önkormányzati feladatok ellátása és a helyi nemzetiségi önkormányzat a saját működése során, csak az önkormányzati belső szabályzatai, nyilvántartásai áttekintésével lehetett megtudni, a három különböző jogi személynek külön vezetett költségvetése nem volt. (Ez a helyzet nem csak az átláthatóságot rontotta, de számos konkrét gyakorlati probléma forrása is volt, az adóalanyiság kérdésétől kezdve a számlavezetésig.) A példaként említettekhez hasonló, korábbi összevonásokat az új törvényi szabályozás jelentősen korlátozza. c) A megtakarítási cél Az új Áht. a közfeladat-ellátás, illetve költségvetési szervi működés és gazdálkodás hatékonyságot biztosító újraszabályozásán, mint szakmai célon keresztül kívánja elérni a megtakarítási célt is. Így a két típusú hatás – a közszféra természetéből adódóan – nem szétválasztható. Az elvárt hatás összefoglalóan: a közszféra teljesítménye javul, és fokozatosan finanszírozhatóvá válik. Eközben közforrás igénye – legalábbis relatíve – csökken, segítve ezzel a gazdasági növekedést és az életszínvonal emelkedését. Az új törvényi szerkezet Az államháztartás felépítése, folyamatainak számbavétele alapvetően a korábbi szabályozás által kialakított rendszer továbbvitelével történt. Az új Áht. által eredetileg meghatározott négy alrendszer helyett a törvény azonban már két alrendszer: a központi és az önkormányzati alrendszert ismeri. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai a központi alrendszer részévé váltak. Az elszámolási szabályok tekintetében az új törvény továbbra is pénzforgalmi szemléletre épül, ami alapján a bevételeket, kiadásokat azok pénzforgalmi teljesülésekor kell számba venni. Az új Áht. a középtávú tervezés, a kötelezettségvállalás, fedezet-vizsgálat előírásai megerősítette, biztosítva, hogy előirányzati fedezet nélküli kötelezettségvállalás ne történhessen semmilyen egyedi személlyel, ugyanakkor, ha egy beruházáshoz, beszerzéshez szükséges fedezetet az Országgyűlés már jóváhagyta a központi költségvetésről szóló törvényben, úgy annak lefolytatásához újabb külön engedélyre ne legyen szükség. Szintén a „számokkal való trükközést” zárja ki, hogy a jövőben főszabályként a költségvetési szervek vállalkozási tevékenysége után a központi költségvetésbe minden esetben teljesíteni kell az előírt befizetést, nem jelent mentesítést, ha annak maradványát (eredményét) az alaptevékenységre használják (gyakorlatilag számolják) el. A korábbi törvényi szabályozásnál nagyobb hangsúlyt fektet az új Áht. a költségvetés tervezésre. Kiemelt figyelmet fordít a tervezési szabályokra, egy olyan kettős irányból építkező rendszert épít fel, amely felülről, a keretszámok megalkotásával indul, részletes technikai kidolgozása alulról – a keretszámokon belül maradva konkrétan milyen feladatokra kívánnak költeni – történik, majd a kettő találkozásakor a költségvetés végrehajtásáért felelős Kormány hagyja jóvá a végső terveket. 2012. január 1-jétől hatályba lépett új Alaptörvény külön fejezetben foglalkozik a közpénzekkel, a központi költségvetésről szóló törvénnyel és a nemzeti vagyonnal. Ez a tény ugyancsak indokolta az államháztartás korábbi törvényi szabályainak felülvizsgálatát. Az Alaptörvény több, az államháztartáshoz témájában kapcsolódó kérdésről sarkalatos törvény megalkotását írta elő. Ilyenek többek között a közteherviselés és a nyugdíjrendszer szabályai a Költségvetési Tanács működése, a nemzeti vagyon. Ennek alapján kimaradtak a törvényből a fizetési kötelezettségek előírására, a Költségvetési Tanács feladataira, és a vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó rendelkezések. A közzétételi kötelezettségek (szerződések, támogatások) – a korábbi szabályozási metódustól eltérően – szintén nem az új Áht., hanem az információszabadságról szóló törvény (módosítása) szabályozza. Az új törvény számos nóvumot tartalmaz, amelyek igyekeznek a felesleges munkaterhet, kiadásokat és bürokráciát csökkenteni. Ilyen például az utalvány külön ellenjegyzésének megszüntetése (az érvényesítést a törvényalkotó önmagában megfelelő kontrollnak ítélte meg). Az egyszerűbb, 53

átláthatóbb szabályozás érdekében egy sor tárgykört – amely korábbi törvényi szinten került szabályozásra – a törvény kormányrendeleti szintre történő telepített. Az Ávr.-nek az új Áht.-hoz igazodása Az államháztartás egyensúlyának és a közpénzekkel való áttekinthető, hatékony, ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak megteremtése céljából megalkotta az új Áht.-t. A törvényi szabályok 2012. évtől történő teljes körű érvényesítése érdekében új jogállási és gazdálkodási szabályok részletes előírásai egy új – az eddigiektől rendszerében és szerkezetében is jelentősen eltérő – végrehajtási jogszabályban kerültek rögzítésre. Az új Áht. végrehajtási szabályainak nemcsak részletesen kimunkált technikai előírásoknak kell lenniük a törvény végrehajtásához, hanem megfelelő eszközöket kell kínálniuk annak céljai eléréséhez, ezáltal elősegítve az államháztartás működésével kapcsolatos alapvető elvárások érvényesülését: a fiskális fegyelem megteremtését és fenntartását, az allokációs hatékonyságot, a közfunkciók költséghatékony ellátását, a teljesítményekre való fókuszálást, egy új gazdálkodási kultúra történő átállást. A végrehajtási rendeleti szinten szabályozandó területek többségének tartalma és szabályozási szemlélete megújult, az egyes részei feleslegessé váltak, más részei a jogszabályok hierarchiáját figyelembe véve nem megfelelő jogszabályi szinten volt. Így új kormányrendelet került megalkotásra, ezzel párhuzamosan az alacsonyabb jogszabályi szinten igénylő témák pedig rendeleti szintre kerültek. Mindezek figyelembevételével készült el az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Ávr.). Az Ávr. szerkezeti felépítésében igazodik az új Áht. szerkezetéhez, ez utóbbinak a tagolását követve (fejezet, paragrafusok, bekezdések, pontok) mutatja be, értelmezi az új Áht. végrehajtásával kapcsolatos előírásokat. A fentiekben jelzett célokon túlmenően biztosítja, hogy a jogalkalmazó – az új Áht.-val kapcsolatban könnyebb áttekinthetőséget kapjon, – rugalmasabb értelmezést kapjon, – a gyakorlati végrehajtást illetően világos, egyértelműbb, könnyen kezelhető megoldást valósítson meg. FIGYELEM! Ezzel az új szerkezeti, rendszerbeli megoldás lehetőséget ad, és megalapozhatja, hogy a jövőben az Ávr. és az új Áht. egységes szerkezetté alakuljon át.

Az új Áht.-ban és az Ávr.-ben megjelenő fogalmi kategóriák [új Áht. 2. § (1) bek. a–g) pontok, Ávr. 1. § (1) bek. a–k) pontok] Mind az új Áht., mind az Ávr. a törvény, illetve a rendelet alkalmazásában meghatározó fogalmakat, értelmező rendelkezéseket „Az általános rendelkezés”-ek között tette közzé. Újdonságként említjük meg, hogy az említett két jogszabály a jövőben megvalósuló egységes szerkezetté történő átalakításának egyik fontos lépése volt, hogy a szerkezeti, rendszerbeli igazodás, követés mellett az Ávr. kimondja [Ávr. 1. § (2) bek.], hogy az Ávr. 1. § (1) bekezdésében nem szereplő fogalmakat az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szerint kell értelmezni. Alapvetően új folyamat jellegű szabályozásra való áttérés Egyúttal deklaráltan, szabályozottan elkülönül a közfeladat-ellátás költségvetési szervi és gazdálkodó szervi modellje, követelményei, feltételei, a közöttük való átjárás. Az előbbiekhez ellátási, finanszírozhatósági és hatékonysági garanciákat adó, markánsan költségvetési szemléletű technikájú támogatási és gazdálkodási rend kapcsolódik. Az elkülönülés formailag úgy valósul meg, hogy ezeket a kérdésköröket külön-külön törvények és blokkjaik jelenítik meg. A megalkotott új Áht. a kötelező főbb témacsoportokban ad új szabályozást. – Sui generis szabályozás a költségvetési szervek jogállására, ismérveire, valamint az irányító szervi, felügyeleti hatáskörök korszerűsítésére, rendszerezésére. – Egységes elvek mentén rögzíti a tervezés és költségvetés szerkezetet, mind a központi, mind az önkormányzati alrendszert érintően. – Meghatározza a költségvetési szervek működését, gazdálkodását. – Rögzíti a közfeladatok nem költségvetési szerv – hanem gazdálkodó szervezeti – formában történő ellátását, azok általános feltételeit, a költségvetési szervek gt-vé történő (illetve) általános irányú átalakulásának keretszabályait. – Rendelkezik az államháztartás ellenőrzési rendszeréről – elsősorban fogalmi és rendszerbeli tisztázást jelentő – módosuló szabályairól. Pénzforgalmi szemlélet erősítése Az elszámolási szabályok tekintetében az új Áht. továbbra is a pénzforgalmi szemléletre épül, ami alapján a bevételeket, a kiadásokat, azok pénzforgalmi teljesítésekor kell számba venni. A költségvetés alapján történő gazdálkodás – ahogy ez a költségvetés meghatározásából levezethető (lásd. később) is kitűnik a pénzforgalmi szemlélet alapul az államháztartásban. 54

Ez azt jelenti, hogy a költségvetési bevételként különböző jogcímeken pénzeszköz növekedésével járó tranzakciókat, míg a költségvetési kiadásként jellemző pénzeszköz csökkenésével járó ráfordításokat lehet a költségvetésben előirányzatként tervezni. Új miniszteri rendeletek – a törzskönyvi nyilvántartás, – a szakfeladat-rendről, – a tervezésről. FIGYELEM! A 46/2009. PM rendelet hatályát vesztette. Az új szabályozás a kincstári szabályzatokon keresztül történik.

A költségvetés kiadásai és bevételi előirányzatok, finanszírozási kiadások és bevételek A naptári év [új Áht. 4. § (1) bek. ] A költségvetés év megegyezik a naptári évvel. A kiadások és a bevételek tekintetében a költségvetésben adott felhatalmazás (az előirányzat) egy teljes évre (azaz tizenkét hónapra) szól. Az éves költségvetés hazánkban a naptári évnek megfelelő költségvetés elfogadását jelenti, melyet január 1-je és december 31-e között kell végrehajtani. Az Áh. kifejezetten rögzíti, hogy a költségvetési év megegyezik a naptári évvel. Noha az Európai Unióban a költségvetési keretterv hétéves időtartamra szól, az adott évre szóló konkrét előirányzatokat azonban ezekben az esetekben is külön fogadják el. (Vannak országok, például Nagy-Britannia, ahol a költségvetési év április 1-jével, vagy az Amerikai Egyesült Államok, ahol pedig október 1-jével veszi kezdetét, tehát a költségvetési év nem esik egybe a naptári évvel, azonban a költségvetési év itt is teljes évet fog át. Számos európai országban – pl. Ausztria, Németország, Franciaország, Finnország, Norvégia – készítenek hosszabb távú – 3–5 évre tekintő – költségvetési terveket.)

A költségvetés, költségvetési előirányzatok [új Áht. 4. § (2) bek.] Az államháztartásnak mind a központi-, mind az önkormányzati alrendszerében a gazdálkodás alapját a költségvetés képezi. A költségvetés a költségvetési évben pénzforgalmilag teljesülő költségvetési bevételek és költségvetési kiadások előirányzott összegét tartalmazza. Kiemelt előirányzatok [új Áht. 4. § (2) bek.]: – bevételi előirányzat, – kiadási előirányzat. Fontos előírás! [új Áht. 4. § (2) bek.] „A bevételi előirányzatok azok teljesítésének kötelezettségét, míg a kiadási előirányzatok azok felhasználásának jogosságát jelentik.”

A kiadási előirányzatok tehát nem jelentenek felhasználási kötelezettséget az előirányzott összegre, a kifizetések lehetséges maximumát, felső határát határozzák meg. A költségvetési kiadások a költségvetésben megállapított (eredeti) vagy az év közben módosított kiadási előirányzatok mértékéig teljesíthetők. A törvény a központi költségvetés egyes kiadási előirányzatai esetében kivételesen lehetővé teszi azok előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül történő túlteljesítését. Előirányzatok tagolásának változásai a) Költségvetési bevételek különösen [új Áht. 5. § (1) bek.] – a közhatalmi – adók, illetékek, járulékok, hozzájárulások, bírságok, díjak, és más fizetési kötelezettségek – bevételek, – a közfeladatok ellátása során nyújtott közszolgáltatások ellenértékei, – az európai uniós forrásokból és az államháztartáson kívülről érkező támogatásokból származó bevételek, – e törvény eltérő rendelkezése hiányában a nemzeti vagyonnal kapcsolatos bevételek és – a kapott kamatok. A költségvetési bevételen belül kiemelt előirányzat [Ámr. 2. § j) pont] – a kapott támogatás, – a működés és a felhalmozás célú támogatás értékű bevétel, – a közhatalmi bevétel, – az intézményi működési bevétel, – a felhalmozási bevétel, – a működési és felhalmozási célú átvett pénzeszköz, – az előző évi működési és felhalmozási célú maradvány átvétele,  a kölcsön,  az előző évi előirányzat – maradvány, pénzmaradvány, valamint vállalkozási maradvány, alaptevékenység ellátására történő igénybevétele. b) Költségvetési kiadások különösen [új Áht. 5. § (2) bek.] – a költségvetési szervek működési és felhalmozási kiadásai, – az államháztartáson kívül ellátott közfeladatok finanszírozásával kapcsolatos kiadások, – az európai uniós tagságból és más nemzetközi kötelezettségekből származó fizetési kötelezettségek, 55

– a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból finanszírozott ellátások, – a nemzeti vagyonnal kapcsolatos kiadások, és – az államháztartás alrendszereinek adósságával kapcsolatos kiadások. A költségvetési kiadási előirányzatok – az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetési kiadásainak kivételével – működési költségvetés, felhalmozási költségvetés, kölcsönök előirányzat-csoportokra tagozódnak. [új Áht. 5. § (3) bek.] A működési költségvetés a kiadási előirányzatokat – személyi juttatások, – munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó, – dologi kiadások, – ellátottak pénzbeli juttatásai és – egyéb működési célú kiadások szerinti bontásban tartalmazza (együtt: a működési költségvetés kiemelt előirányzata). A – – – – –

felhalmozási költségvetés további bontását – kiemelt előirányzatait – az alábbiak képezik: intézményi beruházások, felújítások, kormányzati beruházások, lakástámogatás, lakásépítés, és egyéb felhalmozási kiadások.

Fontos előírás! [új Áht. 6. § (1) bek.] A költségvetési kiadások – a központi költségvetés előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető költségvetési kiadásai kivételével – a költségvetésben megállapított (a továbbiakban: eredeti előirányzat), vagy az év közben módosított (a továbbiakban: módosított előirányzat) kiadási előirányzatok mértékéig teljesíthetők.

Egyes bevételek felhasználásának korlátozása A költségvetési bevételek a bevételi előirányzatokon felül is teljesíthetők. A bevételi előirányzatok – főszabályként – kizárólag azok túlteljesítése esetén növelhetők, és a költségvetési bevételek tervezettől történő elmaradása esetén azokat csökkenteni kell. Kormányrendelet előírhatja, hogy a költségvetési szerv és a fejezeti kezelési előirányzat bevételi előirányzatain felüli többletbevétel csak előzetes engedéllyel legyen felhasználható. Ha a tervezett bevételek nem teljesülnek, a tervezett hiány növekedésének megakadályozása érdekében a bevételi előirányzatok elmaradása esetén a kiadási előirányzatok: – csökkenthetők, – zárolhatók, illetve – törölhetők. Előirányzatok módosítása és átcsoportosítása Az új Áht. meghatározza, hogy az Országgyűlést, a Kormányt és az egyes fejezeteket, központi költségvetési szerveket milyen jogosítványok illetik meg az előirányzatok módosítása terén. A felhatalmazás alapján a részletes szabályokat törvényben, illetve külön törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletben, helyi önkormányzati alrendszerben önkormányzati rendeletben (vagy az önkormányzati alrendszerbe tartozó szerv jellegétől függően határozatban) kell szabályozni. Az Áht. 2010. évi módosítása során egyértelműsítette, hogy mi tekinthető az előirányzat módosításának és előirányzat átcsoportosításának. – Előirányzat-módosítás [új Áht. 2. § (1) bek. f) pont] Előirányzat-módosítás:”a megállapított kiadási előirányzat növelése vagy csökkentése, a beviteli előirányzatok egyidejű növelése vagy csökkentése mellett”. – Előirányzat-átcsoportosítás [új Áht. 2. § (1) bek. e) pont] Előirányzat-módosítás: „az átcsoportosítást végrehajtó költségvetésének – az Országgyűlés vagy a Kormány intézkedése, és a fejezetet irányító szervek megállapodása esetén a központi költségvetés, a fejezetet irányító szerv intézkedése esetén a fejezet, az államháztartás önkormányzati alrendszerében a költségvetési rendelet, határozat összesített – kiadási előirányzatai főösszegének változatlansága mellett, a kiadási előirányzatok egyidejű csökkentésével és növelésével végrehajtott módosítás”. A költségvetési év kiadásai előirányzatai terhére kötelezettségvállalás A kötelezettségvállalás [új Áht. 2. § (1) bek. a) pont, 20. § (1) bek.] A kötelezettségvállalás a kiadási előirányzatok és az Európai Unió költségvetéséből közvetlenül kapott támogatás összegét [új Áht. 20. § (1) bek.] a felhasználás időpontjáig idegen pénzeszközként nyilvántartott pénzeszközök terhére fizetési kötelezettség, így különösen – a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére, – szerződés megkötésére, – a költségvetési támogatás biztosítására irányuló vállalásról szóló, szabályszerűen megtett jognyilatkozat. 56

A költségvetési szerv nevében kötelezettségvállalást a költségvetési szerv vezetője, vagy a költségvetési szerv alkalmazottjai közül általa írásban felhatalmazott személy jogosult. A kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy – az szükséges és jogszerű-e a szakmai feladatellátáshoz, – a kifizetéshez szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre áll-e, – a lehetséges megoldások közül a leghatékonyabb, legcélszerűbb, leggazdaságosabb változatot választották-e. A kötelezettségvállalás csak írásban pénzügyi ellenjegyzés után történhet. Ellenjegyzés nélkül a kötelezettségvállalás érvénytelen. Az ellenjegyzés egy előzetes ellenőrzési folyamat, melynek során meg kell vizsgálni, hogy szabad költségvetési előirányzat biztosítja-e a fedezetet, a kötelezettségvállalás nem sérti-e a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat. E jogkört jellemzően speciális pénzügyi képesítéssel rendelkező, pénzügyi-gazdasági feladatokat ellátó alkalmazottak (például a gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szervek esetén a gazdasági vezető) gyakorolhatják. A költségvetési kiadások előirányzatokhoz kapcsolódóan merül fel a kérdés, hogy tervezett kiadások a tárgyévre vállalható fizetési kötelezettség, vagy a tárgyévben elrendelhető tényleges kifizetések felső korlátját jelentik-e? Erre a törvény azt a választ adja, hogy a költségvetési év kiadási előirányzatai terhére, kötelezettségvállalásra az azokat terhelő korábbi kötelezettségvállalásokkal és más fizetési kötelezettségekkel csökkentett összegű eredeti vagy módosított kiadási előirányzatok (a szabad előirányzat) mértékéig kerülhet sor. A költségvetési év kiadási előirányzatai terhére történő kötelezettségvállalás esetén a pénzügyi teljesítésnek – a Kormány rendeletében foglalt kivételekkel – legkésőbb a költségvetési év december 31-éig meg kell történnie. Tárgyéven túli fizetési kötelezettség A szabályozás lehetőséget biztosít kivételesen arra is, hogy tárgyéven túli fizetési kötelezettség vállalására kerüljön sor. Több év, vagy a költségvetési éven túli év kiadási előirányzata terhére kötelezettségvállalásra – az államháztartás központi alrendszerében a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, valamint egyes fejezetek (például a helyi önkormányzatok központi költségvetési támogatásait tartalmazó fejezet) kiadási előirányzatai esetén törvényben foglaltak szerint, egyéb esetben a költségvetési évet követő három évben a törvényben meghatározott kiadási tervszámokkal az azt követő években a kiadási tervszámok utolsó évére megállapított kiadási tervszámmal, – az államháztartás önkormányzati alrendszerében az irányító szerv által megállapított, ennek hiányában a költségvetési év kiadási előirányzataival megegyező összegű kiadási előirányzatok szabad előirányzatának mértékéig kerülhet sor, amelynek fedezetét a kötelezettséget vállalónak a tervezésekor biztosítania kell. Kötelezettség vállalható felső korlátja A Kormány által egyedi határozatban biztosított beruházás-ösztönzési célú költségvetési támogatások esetén, a költségvetési éven túli évek kiadási előirányzatai terhére vállalható kötelezettségek felső korlátját a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg, a költségvetési év kiadási előirányzatain felül a költségvetési évben a Kormány egyedi döntésével vállalható kötelezettség. Költségvetési többlet és hiány kezelése [új Áht. 5. § (3) bek.] A költségvetésben meg kell állapítani a költségvetési bevételek és költségvetési kiadások különbözeteként a költségvetési többletet vagy hiányt (közös elnevezéssel: a költségvetési egyenlegét). A központi költségvetés hiányának finanszírozásáról az államháztartásért felelős miniszter köteles gondoskodni. Az államháztartás önkormányzati alrendszerében a költségvetési hiány finanszírozásáról a költségvetési rendeletnek, illetve költségvetési határozatnak kell rendelkeznie. Egyéb bevételek és kiadások Az államháztartás alrendszereiben a költségvetési bevételeken és költségvetési kiadásokon kívül a bevételek és kiadások lehetnek – finanszírozási bevételek és finanszírozási kiadások (a továbbiakban együtt: finanszírozási célú pénzügyi műveletek), és – letéti, függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek és kiadások (a továbbiakban együtt: aktív és passzív pénzügyi műveletek), és továbbadási célú bevételek. Finanszírozási célú pénzügyi műveletek A finanszírozási célú pénzügyi műveletek a költségvetési hiány finanszírozásához kapcsolódó pénzügyi műveletek, amelyek a költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként nem tervezhető, illetve el nem számolható pénzmozgásokkal (bevételekkel, kiadásokkal) járnak. Ilyen finanszírozási célú pénzügyi művelet például az államháztartás mindkét alrendszerében az értékpapír (pl. kötvény) kibocsátása, értékesítése, vásárlása, visszavásárlása, a hitel, kölcsön elvétele és törlesztése, a szabad pénzeszközök törvényben szabályozott betétként való elhelyezése és viszszavonása.

57

Aktív és passzív pénzügyi műveletek és továbbadási célú bevételek – A letéti pénzkezelés: A költségvetés végrehajtására szolgáló pénzeszközökből elkülönített, megbízásból történő átmeneti pénzkezelés. – A függő, átfutó és kiegyenlítő kiadás és bevétel: Az adott költségvetési évben olyan kiadások, amelyek nem véglegesek és olyan bevételek, amelynek rendeltetése még nem ismert vagy más személyt illet meg. – A továbbadási célú bevétel: A költségvetés olyan bevételei, amelyek rendeltetése még nem ismert vagy más személyt illet meg.

Költségvetési szervek jogállásával kapcsolatos változások [új Áht. II. fejezet, Ávr. II. fejezet] a) A költségvetési szervek meghatározása: [új Áht. 7. § (1) bek.] Az államháztartás körébe tartozó állami és önkormányzati feladatokat az állam és az önkormányzatok részben vagy egészben az államháztartás szervezetrendszer részét képező költségvetési szerveken keresztül látja el. A költségvetési szerv jogszabályban vagy az alapító okiratban meghatározott közfeladat ellátására létrejött jogi személy. Legfontosabb jellemzői: – jogszabályban meghatározott és az alapító okiratban rögzített állami, önkormányzati feladatokat (a továbbiakban együtt: közfeladat) lát el alaptevékenységként, – alaptevékenységét haszonszerzési cél nélkül folytatja, – feladatait jogszabályban meghatározott követelmények és feltételek alapján, jogszabályban meghatározott szerv vagy személy irányítása vagy felügyelete mellett, az alapító okiratban megjelölt működési körben, közfeladat-ellátási kötelezettséggel végzi, – költségvetés alapján gazdálkodik. Az államháztartási rendszer és közfeladat-ellátás szabályozásának reformlépései: – a 2008. évi CV. törvény, az ún. státusztörvény hatálybalépése, – a törvény működésének tapasztalatai alapján 2010. évi módosítása, – a költségvetési szervek működéséről szóló jogszabályok előírásának az Áht.-ba történő visszahelyezése, – a státusztörvény hatályon kívül helyezése, – a költségvetési szerv „életútjára” (alapítása, nyilvántartása, átalakítása, megszüntetése) az irányításra (felügyeletre) az irányító (felügyeleti, alapító) szervre vonatkozó szabályok az Áht.-ba való beépítése, – a státusztörvény által létrehozott felesleges adminisztrációs konstrukciókat – a költségvetési szervek túlzott differenciálását – eltörölték. b) A költségvetési szervek tevékenysége [új Áht. 7. § (2) bek. a–b pont] A költségvetési szerv irányító szerve által jóváhagyott elemi költségvetése alapján köteles közfeladatát ellátni és gazdálkodni. Ha a törvény másként nem rendelkezik, a költségvetési szerv számára az alapító szerv határozza meg és biztosítja a közfeladatai ellátásához szükséges vagyon használatát. A költségvetési szerv feladatai ellátásának részletes, belső rendjét és módját szervezeti és működési szabályzat állapítja meg, azzal, hogy a szervezeti egységekre vonatkozó részletszabályokat a szervezeti és működési szabályzatban vagy ügyrendben kell meghatározni. A költségvetési szerv – alaptevékenysége: a létrehozásáról rendelkező jogszabályban (határozatban) és az alapító okiratban a költségvetési szerv szakmai alapfeladataként meghatározott közhatalmi vagy közszolgáltató tevékenység, – vállalkozási tevékenysége: az alaptevékenységtől eltérő, rendszeres haszonszerzés céljából támogatáson kívüli forrásból, más jogi személy vagy természetes személy számára nem kötelezően végzett termelő-, szolgáltató, értékesítő tevékenység. A költségvetési szerv alap- és vállalkozási tevékenységét az államháztartási szakfeladatok rendje (szakfeladatrend) szerint – szakfeladat számmal és megnevezéssel – kell meghatározni. A költségvetési szerv által ellátott feladatoknak, ezen belül a végzett tevékenységeknek az új Áht. szerinti elkülönítését, besorolását az ott meghatározott kritériumok alapján kell elvégezni. Az alap- és vállalkozási tevékenységéből származó bevételeit és kiadásait elkülönítetten kell megtervezni és elszámolni. A költségvetési szerv alapító okiratában önállóan nem kell alaptevékenységként megjelölni, ugyanakkor alaptevékenységként kell elszámolni azokat az önálló szakfeladatot képező kiadási és bevételi elemeket, amelyek a szerv alapító okirat szerinti alaptevékenységének ellátásához kapcsolódnak. Támogatásból nem finanszírozható a vállalkozási tevékenység. A költségvetési szerv e tevékenységeiből származó bevételnek fedeznie kell a végzett tevékenységgel összefüggő valamennyi közvetlen kiadást, az ahhoz hozzárendelhető közvetett kiadásokat, valamint az amortizációt is.

58

A költségvetési szerv saját nevében a Stabilitási tv. 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen nem köthet, továbbá – a törvényben meghatározott kivétellel értékpapírt nem bocsáthat ki, nem szerezhet meg, – garanciát és kezességet nem vállalhat, – pénzügyi lízinget vagy faktoringot magában foglaló szerződést nem köthet. A költségvetési szervet – szakmai szempontból meghatározó – alaptevékenységének jellege szerint az irányító szerv az államháztartásért felelős miniszter által önálló tájékoztatóban kiadott államháztartási szakágazati rendben meghatározott szakágazatba – szakágazat számmal és megnevezéssel – sorolja be az alaptó okiratban. E szakágazati rend nem azonos a szakfeladatrend szerinti szakágazati bontással. A költségvetési szerv működését, feladatai ellátását, hatékonyságát az irányító szervnek kötelessége rendszeresen felülvizsgálni. A felülvizsgálat eredményeként illetve a feladat vállalásakor a szervezet alapító okiratát érintő döntést kell hoznia és a felülvizsgálat eredményétől függően a költségvetési szervet át kell alakítani, vagy meg kell szüntetni. c) A költségvetési szervek alapítása, átalakítása, megszüntetése előírásainak változása Költségvetési szerv alapítására jogosult – központi költségvetési szerv esetén az Országgyűlés, a Kormány vagy a miniszter, – helyi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok jogi személyiségű társulása, a többcélú kistérségi társulás, a térségi fejlesztési tanács, – helyi nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi nemzetiségi önkormányzat vagy a helyi nemzetiségi önkormányzatok jogi személyiségű társulása, – országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén az országos nemzetiségi önkormányzat vagy az országos nemzetiségi önkormányzatok jogi személyiségű társulás, és – köztestületi költségvetési szerv esetén a köztestület. Költségvetési szerv alapításának dokumentumai: – jogszabály, – alapító okirat. Az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv alapításáról jogszabályban, más alapító szerv által alapított költségvetési szerv esetén alapító okiratban kell rendelkezni. Jogszabállyal alapított költségvetési szerv esetén – a jogszabályban megjelölt alapítási időpontot megelőzően – a költségvetési szerv alapításáról alapító okiratot is ki kell adni. Az alapító okiratot az alapító szerv adja ki, kivéve az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv alapító okiratát, amelyet az irányító szerv, valamint a minisztériumét, a Miniszterelnökségét, a kormányhivatalét és a fővárosi, megyei kormányhivatalét, amelyet a miniszterelnök ad ki. A Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv alapító okiratának kiadásához és módosításához – a miniszterelnök által kiadott alapító okirattal rendelkező költségvetési szerv és a honvédelemért felelős miniszter által alapított költségvetési szerv alaptó okirata kivételével – az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértése szükséges. Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv alapító okiratát a Hivatalos Értesítőben közzé kell tenni. A költségvetési szerv a nyilvántartásba való bejegyzésével, a bejegyzés napjával jön létre. A költségvetési szerv létrehozásáról rendelkező jogszabály későbbi időpontot, törvény más időpontot is megállapíthat a létrejövetel napjaként. Az alapító okiratban foglaltakat a jóváhagyásra jogosult által jóváhagyott szervezeti és működési szabályzatban kell részletezni. Az SZMSZ-nek tartalmaznia kell az állami feladatként ellátott alaptevékenységet (az ezt meghatározó jogszabály megjelölésével egyetemben), a vállalkozási tevékenység részletes felsorolását és mindezek forrásait, továbbá a feladatmutatók megnevezését, körét és mértékét. Az alapító okirat tartalmazza a költségvetési szerv – nevét, székhelyét, esetleges telephelyeit, – az alapításról rendelkező jogszabály teljes megjelölését, ha az alapításról jogszabály rendelkezett, – közfeladatát, alaptevékenységét az államháztartás szakfeladatrendje szerinti bontásban, államháztartási szakágazati besorolását, – illetékességét, működési körét, – irányító szervének nevét, székhelyét, – gazdálkodási besorolását, – vezetőjének megbízási rendjét, és – a foglalkoztatottjaira vonatkozó foglalkoztatási jogviszonyok megjelölését. 59

Az alapító okirat az alábbiak fennállása esetén tartalmazza a költségvetési szerv – jogelődjének megnevezését, székhelyét, – vállalkozási tevékenysége felső határát a módosított kiadási előirányzatok arányában, és – megszűnésének időpontját vagy pontos feltételét, ha határozott időre vagy bizonyos feltétel bekövetkeztéig hozzák létre. Minden költségvetési szerv a polgári jog alanya, ezért jogi személyiség nélkül költségvetési szerv nem létezhet. Jogi személyiséget pedig úgy szerez – főszabály szerint -, hogy alapító okirata alapján bejegyzik a kincstár közhiteles nyilvántartásába. A jogi személyiség nem jár együtt azonos kiterjedésű feladatellátási funkciókkal (általában szellemi szaktevékenység, szellemi és fizikai támogató tevékenység), és azonos értelemben vett gazdálkodási jogokkal. d) A költségvetési szerv átalakítása, megszüntetése [új Áht. 11. § (1)–(7) bek., Ávr. 14. § (1) bek.] da) Az irányító szerv kötelezettsége megszüntetés esetén Az alapító szerv jogosult a költségvetési szervet jogutóddal vagy jogutód nélkül megszüntetni. A költségvetési szerv általános jogutódlással történő megszüntetése átalakítással történhet. A költségvetési szerv átalakítása történhet egyesítéssel vagy szétválasztással. Az egyesítés lehet: beolvadás vagy összeolvadás. A szétválasztás lehet: különválás vagy kiválás. Ha az egyesítés több alapító szervhez tartozó költségvetési szervet érint, az alapító szervek közösen jelölik ki az új költségvetési szervet irányító szervet. Az átalakításról, vagy a megszüntetésről – az alapításnak megfelelően – jogszabályban vagy megszüntető okiratban kell rendelkezni. Az átalakításról, megszüntetésről rendelkező jogszabályban (okiratban) rendelkezni kell a megszüntetés okáról, megszűnő költségvetési szerv valamennyi közfeladottjának jövőbeni ellátásáról, valamennyi jogáról és kötelezettségéről, ideértve a költségvetési szerv vagyoni jogait és előirányzatait is. A költségvetési szerv megszüntetését megelőzően az irányító szervnek gondoskodnia kell – a közfeladat jövőbeni ellátása módjának, szervezeti formájának meghatározásáról, kivéve, ha a megszüntetésre azért került sor, mert a közfeladat iránti szükséglet megszűnt, – az eszközök és a források leltározásáért, az éves költségvetési beszámoló elkésztéséért a vagyonátadás lebonyolításáért felelős személyek kijelöléséről, a feladatok határidőinek meghatározásáról, – az ellátandó közfeladatokhoz tartozó hatósági engedélyeknek – a megszüntetendő költségvetési szerv kérelmére történő – visszavonásáról és annak előkészítéséről, hogy az új hatósági engedélyek a közfeladatokat a továbbiakban ellátó szervek részére kiadhatóak legyenek, – ha a közfeladat ellátásához díjbevétel kötődik, a díjbeszedési jogosultság átadásának előkészítéséről, és – a költségvetési szervnél foglalkoztatottakkal kapcsolatos munkáltatói intézkedések meghatározásáról, a határidők kijelöléséről, a közfeladatokat a továbbiakban ellátó szervek részéről történő továbbfoglalkoztatás lehetőségéről. A megszüntetésről rendelkező jogszabályban, megszüntető okiratban rendelkezni kell a megszüntetés okáról, a megszűnő költségvetési szerv közfeladatának jövőbeni ellátásáról, és meg kell jelölni azt a naptári napot ameddig, vagy azt az időtartamot, amelyre vonatkozóan, és meghatározható azon kör, mérték, amelyre kiterjedően a költségvetési szerv utoljára kötelezettséget vállalhat. A költségvetési szerv ezzel ellentétes kötelezettségvállalása semmi. A megszüntető okirat tartalmazza a megszűnő költségvetési szerv nevét, székhelyét, ha a megszüntetésről jogszabály rendelkezett a jogszabály teljes megjelölését, a megszüntetésről döntő szerv megnevezését és székhelyét, valamint a megszűnés módját. db) A kötelezettségvállalási határidő A jogszabályban (okiratban) meg kell jelölni azt a naptári napot ameddig, vagy azt az időtartamot, amelyre vonatkozóan, és azon kört, amelyre kiterjedően a költségvetési szerv utoljára kötelezettséget vállalhat. A költségvetési szerv – mint az előbbiekben láttuk – ezzel ellentétes kötelezettségvállalása semmis. A költségvetési szerv általános jogutóddal történő megszüntetése a vele szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá. A költségvetési szerv jogutód nélküli megszüntetése esetén az állami vagyonról szóló törvény vagy a megszüntetésről rendelkező jogszabály, megszüntető okirat eltérő rendelkezése hiányban a költségvetési szerv megszüntetés időpontjában fennálló magánjogi jogait és kötelezettségeit – ideértve a vagyonkezelői jogot is – az alapító szerv, az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv esetén az alapító szerv által kijelölt szerv gyakorolja és teljesíti. A jogutód nélkül megszüntetett költségvetési szerv nem magánjogi jogai és kötelezettségei a jövőre nézve megszűnnek azzal, hogy a megszűnés napján fennálló kötelezettségek teljesítéséért és követelések beszedéséért az alapító szerv (az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv esetén az alapító szerv által kijelölt szerv) felel. A költségvetési szerv a törzskönyvi nyilvántartásból való törlésével, a törlés napjával szűnik meg. 60

e) Költségvetési szerv szervezete, működése ea) A költségvetési szerv vezetőjének felelőssége A költségvetési szerv vezetője felelős a közfeladatok jogszabályban, alapító okiratban, belső szabályzatban foglaltaknak megfelelő ellátásáért, valamint a költségvetési szerv számára jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítésért. Felelőssége kiterjed – az alapító okiratban előírt követelményeknek és feltételeknek megfelelő ellátására, – a költségvetési szerv működésében és gazdálkodásában a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség követelményeinek érvényesítésére, – a gazdálkodási lehetőségek és a kötelezettségvállalások összhangjára, – a költségvetési szerv vagyonkezelésébe, használatába adott, és a tulajdonában lévő vagyonnal kapcsolatosan a vagyonkezelői, tulajdonosi jogok rendeltetésszerű gyakorlására, – az államháztartási belső kontrollrendszer megszervezésére és hatékony működtetésére, – a szerv besorolásának megfelelően a szakmai és pénzügyi folyamatos nyomon követési (monitoring) rendszer működtetésére. eb) A költségvetési szerv gazdasági önállósága A költségvetési szerv jóváhagyott költségvetés alapján, a vonatkozó jogszabályokban meghatározott követelmények és feltételek érvényesítésével működik és gazdálkodik. A központi költségvetési szerv kiemelt előirányzatait és létszám-előirányzatát tartalmazó költségvetését a költségvetési törvény elfogadását követően az irányító szerv a Kormányrendeletben (Ávr.) foglaltak szerint kincstári költségvetés kiadásával állapítja meg. A helyi önkormányzat költségvetési szerv költségvetését az önkormányzat költségvetési rendelete állapítja meg. A költségvetési szerv a megállapított költségvetésről az államháztartásért felelős miniszter rendeletében foglaltak szerint elemi költségvetést készít, amely a gazdálkodásának alapdokumentuma. ec) A költségvetési szervek típusai A költségvetési szervek többféleképpen is csoportosíthatók. Egyik lehetőség az alapítás (államháztartásban elfoglalt hely) szerinti csoportosítás, amelynek tartalmával már korábban foglalkoztunk. A kincstári rendszerrel való kapcsolat ugyancsak rendszerezési szempontként szolgálhat. A kincstári rendszerrel már szintén foglalkoztunk és láthattuk, hogy míg a központi alrendszerhez tartozó költségvetési szervek kincstári körbe tartoznak, addig a helyi önkormányzati költségvetési szervek kincstári körön kívüliek. Az alábbiakban a költségvetési szervek gazdálkodási jogkörük szerinti megkülönbözetéssel foglalkozunk. E szempont alapján két típus különíthető el: – önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv, – önállóan működő költségvetési szerv. A költségvetési szerv gazdálkodási jogköre szerint A költségvetési szervet gazdálkodási jogköre alapján önállóan működő vagy önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervként kell besorolni. Ha a törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv a központi költségvetési szerv irányító szerve, a középirányító szerv, a kormányhivatal és az autonóm államigazgatási szerv, a központi hivatal, az önkormányzati hivatal, az országos testületi hálózattal rendelkező költségvetési szerv központi szerve, a többcélú kistérségi társulás önálló munkaszervezete. Önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervnek – a fentieken túl – az a költségvetési szerv sorolható be különösen, amelynél: – jelentős terjedelmű és összetett közfeladatokat lát el, – a közfeladat ellátásában országos, megyei vagy egyéb, a településinél nagyobb területi jellegű illetékességgel jár el, vagy – esetén a közfeladat terjedelme, az ellátottak száma, az ügyfélforgalom volumene, az alaptevékenység ellátását támogató szellemi és fizikai tevékenységet végző szervezeti egységek működtetése e besorolást indokolja. Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv – rendelkezhet jogszabály vagy az irányító szerv döntése alapján gazdasági szervezettel, – az elemi költségvetésben szereplő valamennyi előirányzat felett rendelkezhet. Önállóan működő költségvetési szervnek az a költségvetési szerv sorolható be különösen, amely: – kizárólag szakmai szervezeti egységekre tagozódik – ideértve a jogszabályban szakmai alapfeladat-ellátásként megjelölt ellátó jellegű tevékenységeket is – és szakmai alaptevékenysége nem eszközigényes, vagy – a szellemi, fizikai támogató funkciókat ellátók száma külön szervezeti egység létrehozását nem igényli, e funkciók más költségvetési szerv által elláthatók. 61

Az önállóan működő költségvetési szerv: – gazdasági szervezettel nem rendelkezik, egyes pénzügyi-gazdasági, illetve üzemeltetési feladatait az irányító szerv által kijelölt önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv látja el (a pénzügyi-gazdasági, üzemeltetési feladatok ellátásának megosztását a két költségvetési szerv közötti megállapodásban határozza meg), – az alapfeladatai ellátását szolgáló személyi juttatásokkal és az azokhoz kapcsolódó járulékok és egyéb közterhek előirányzataival minden esetben, egyéb előirányzatokkal a munkamegosztási megállapodásban foglaltaktól függően rendelkezik. Az önkormányzati hivatal, mint a helyi kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerve – az adott helyi önkormányzat is az érintett helyi kisebbségi önkormányzatok megállapodása alapján, külön az állami költségvetésből származó támogatásra való igényjogosultság nélkül – több helyi kisebbségi önkormányzat számára is elláthatja a gazdálkodási feladatokat. ed) A gazdasági szervezettel kapcsolatos szabályozások [új Áht. 10. § (4) bek., Ávr. 9. § (1)–(8) bek., 10. § (1)–(8) bek., 11. § (1)–(8) bek., 12. § (1)–(4) bel.] Az Ávr.-ben meghatározott költségvetési szerv gazdasági szervezettel rendelkezik. A gazdasági szervezetet az Ávr.-ben meghatározott képesítéssel rendelkező gazdasági vezető irányítja. A gazdasági szervezet, felelős szervezeti egység (Ávr. 9. §) A gazdasági szervezet a költségvetési szerv és a hozzá rendelt költségvetési szervek működtetéséért a) a költségvetés tervezéséért, b) az előirányzatok módosításának, átcsoportosításának és felhasználásának (továbbiakban együtt: gazdálkodás) végrehajtásáért, c) a finanszírozási, adatszolgáltatási, beszámolási és a vagyon használatával, védelmével összefüggő feladatok teljesítéséért, d) a pénzügyi, számviteli rend betartásáért felelős szervezeti egység. A gazdasági szervezet feladatait indokolt estben több szervezeti egység is elláthatja, azonban az egyes szervezeti egységek által ellátott tevékenységek között párhuzamosság nem lehet. Ilyen esetben a szervezeti egységek összességét kell gazdasági szervezetnek tekinteni. A gazdasági szervezet ellátja – a költségvetési szerv előirányzatai tekintetében a tervezési, gazdálkodási, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatokat, – a költségvetési szerv működtetésével, üzemeltetésével, a beruházásokkal, a vagyon használatával, hasznosításával, védelmével kapcsolatos feladatokat, és – a költségvetési szervhez rendelt más költségvetési szerv a) és – ha nem szolgáltatás-vásárlással történik annak ellátása – b) pont szerint feladatait. Gazdasági szervezeten kívüli feladatok ellátása – jogszabály előírása, annak hiányában – az irányító szerv által szabályozott, vagy engedélyezett módon szolgáltatás megrendelésével is történhet. Gazdasági szervezettel – az önállóan működő költségvetési szerv nem rendelkezik, – az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv jogszabály vagy az irányító szerv döntése alapján rendelkezhet. A gazdasági szervezetnek ügyrenddel kell rendelkeznie [Ávr. 13. § (5) bek.]  az ügyrendben nem kell szabályozni a belső szabályzatokban és az SZMSZ-ben rendezett kérdéseket,  ha a gazdasági szervezet feladatait több szervezeti egység látja el – a szervezeti egységeknek külön-külön kell rendelkezniük ügyrenddel, de – a gazdasági szervezet egészére nézve nem kell külön ügyrendet készíteni. A központi kezelésű előirányzat és a fejezeti kezelésű előirányzat kezelő szerve a kezelt központi kezelésű előirányzatok és fejezeti kezelésű előirányzatok tekintetében a tervezéssel, gazdálkodással, finanszírozással, adatszolgáltatással és beszámolással kapcsolatos feladatokat a gazdasági szervezetével vagy ezekkel a feladatokkal a szervezeti és működési szabályzatban kijelölt más szervezeti egységével látja el. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait kezelő szerv a kezelt – elkülönített pénzalappal és a – társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival kapcsolatos tervezési, gazdálkodási, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatokat – a gazdasági szervezetével, vagy – ezekkel a feladatokkal a szervezeti és működési szabályzatában kijelölt más szervezeti egységével látja el. 62

Ha a fővárosi és megyei kormányhivatalokon belül működő szakigazgatási szerv törvény alapján valamely elkülönített állami pénzalap, vagy társadalombiztosítás pénzügyi alapja előirányzatai meghatározott része felett rendelkezési joggal bír, a feladatai ellátásával kapcsolatos gazdálkodási, nyilvántartás-vezetési, adatszolgáltatási feladatait az ezekkel a feladatokkal külön megbízott, a szakigazgatási szerven belül működő szervezeti egységével látja el. Ha a költségvetési szerv nem rendelkezik gazdasági szervezettel, az irányító szerv köteles egy vagy több – az irányítása alá tartozó, vagy – más irányító szervvel kötött megállapodás alapján annak irányítása alá tatozó gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szervet kijelölni, amely(ek) a gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv tekintetében az Ávr. 9. § (2) bekezdése c) pontja szerinti feladatokat ellátja. Egy feladatra csak egy költségvetési szerv jelölhető ki. A gazdasági szervezettel nem rendelkező helyi önkormányzati önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv esetén – az önkormányzati hivatal kivételével – az irányító szerv kijelölhet a feladatok ellátására más költségvetési szervet. Kijelölés hiányában a gazdasági szervezettel nem rendelkező önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv szervezetének egészében kell biztosítani a megjelölt feladatok ellátását. Az önkormányzati hivatal, a többcélú kistérségi társulás önálló munkaszervezete, vagy kifejezetten más költségvetési szerv tervezési, gazdálkodási, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatai ellátására létrehozott helyi önkormányzati költségvetési szerv külön gazdasági szervezet nélkül is kijelölhető az Ávr. 9. § (2) bekezdés c) pontjában megjelölt feladatok ellátására. Munkamegosztási megállapodás A gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv és a kijelölt költségvetési szerv a munkamegosztás és felelősségvállalás rendjét megállapodásban (a továbbiakban: munkamegosztási megállapodás) rögzíti. Az azonos irányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervek esetén a munkamegosztási megállapodást az irányító szerv hagyja jóvá. Más irányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szerv kijelölése esetén az (1) bekezdés b) pontja szerinti megállapodásban rögzíteni kell az ellátandó feladatokat, valamint a munkamegosztási megállapodás jóváhagyásának rendjét. A munkamegosztási megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy az Ávr. 9. § (2) bekezdés c) pontja szerinti feladatok közül melyik feladatot, melyik költségvetési szerv látja el. Kötelezettségvállalás, teljesítés, utalványozás, ellenjegyzés A gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szervnél – kötelezettségvállalásra, teljesítés igazolására, utalványozásra a költségvetési szerv vezetője vagy az általa írásban kijelölt személy, – a kötelezettségvállalás ellenjegyzésére és érvényesítésére a kijelölt költségvetési szerv gazdasági vezetője vagy – a gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szervnél foglalkoztatott, vagy a gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szervnél a pénzügyi-gazdasági feladatok ellátására kijelölt személyek közül – az általa e rendelet előírásainak megfelelően írásban kijelölt személy jogosult. A gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv – ha nem szolgáltatás-vásárlással történi annak ellátása –, feladatait a kijelölt költségvetési szerv az állományába tartozó alkalmazottakkal, a munkamegosztási megállapodásban rögzített helyen és módon látja el, vagy a gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv vezetője ezen feladatok ellátásáért felelős alkalmazottakat külön kijelöl. A költségvetési szerv gazdasági vezetője – irányítja és ellenőrzi a gazdasági szervezet, – felelős az Ávr. 9. § (2) bekezdésében és az Ávr. 10. § (7) bekezdés b) pontjában megjelölt feladatok ellátásáért, és – a költségvetési szerv más szervezeti egységéhez beosztott, továbbá a költségvetési szervhez rendelt más költségvetési szerv által foglalkoztatott, a tervezéssel, gazdálkodással, finanszírozással, adatszolgáltatással és beszámolással kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős alkalmazottaknak iránymutatást adni. Ha a gazdasági szervezet feladatait több szervezeti egység látja el, gazdasági vezetőnek e szervezeti egységek vezetőinek irányítását végző, ennek hiányában a szervezeti és működési szabályzatban megjelölt személyt kell tekinteni. A gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv esetén gazdasági vezető nem kell megbízni, e rendelet gazdasági vezetőre vonatkozó előírásait a hozzá kijelölt költségvetési szerv gazdasági vezetőjére nézve kell alkalmazni. A gazdasági szervezettel nem rendelkező helyi önkormányzati önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv esetén, ha számára az irányító szerv nem jelöl ki más költségvetési szervet a feladatok ellátásáért a költségvetési szerv vezetője felel. Ez esetben a költségvetési szerv vezetőjére az Ávr. 12. §-ában előírt követelményeket kell alkalmazni. 63

E rendelet gazdasági vezetőre vonatkozó előírásait a kezelő szervnél a kezelt központi kezelésű előirányzatokkal, fejezeti kezelésű előirányzatokkal, elkülönített állami pénzalapokkal vagy társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival kapcsolatban a tervezési, gazdálkodási, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatok ellátásáért felelős szervezeti egységek vezetőire nézve is alkalmazni kell. A fővárosi és megyei kormányhivatal gazdasági vezetőjének feladatai nem terjednek ki a szakigazgatási szervein belül működő szervezeti egység feladataira, az ott megjelölt esetben a gazdasági vezető feladatainak ellátásáért a szervezeti egység vezetője felel. A gazdasági vezető a feladatait a költségvetési szerv, egység vezetője a szakigazgatási szerv vezetőjének – közvetlen vezetése és – ellenőrzése mellett látja el. A gazdasági vezető az általa ellátott feladatok tekintetében a költségvetési szerv vezetőjének helyettese, abban az esetben is, ha munkaköri elnevezése, beosztása ezt nem jelöli. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak – a Legfőbb Ügyészség, – az önkormányzati hivatal, – a kormányhivatal, – a költségvetési szerv formában működő autonóm államigazgatási szerv, – minisztérium gazdasági vezetőjére. Ezek a gazdasági vezetők az adott költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatában megjelölt személy vezetése és ellenőrzése alatt látják el feladataikat. A minisztérium gazdasági ügyekkel megbízott állami vezetője az Ávr. alkalmazásában abban az esetben minősül gazdasági vezetőnek, ha a feladatokat kivétel nélkül ellátja. Gazdasági vezető átmeneti vagy tartós akadályoztatása A – – –

gazdasági vezető átmeneti vagy tartós akadályoztatása esetén a költségvetési szerv vezetője haladéktalanul köteles gondoskodni helyettesítéséről, a gazdasági vezetői álláshely megüresedése esetén annak betöltéséről, az álláshely betöltéséig tartó átmeneti időszakra a költségvetési szerv vezetője írásban, az Ávr. 55. § (3) bekezdése szerinti végzettségű alkalmazottat jelöl ki a gazdasági vezetői feladatok ellátására az irányító szerv vezetőjének egyetértésével.

A gazdasági vezető képesítési követelményei [Ávr. 12. § (1)–(2) bek.] A – – –

gazdasági vezetőnek a felsőoktatásban szerzett pénzügyi-számviteli végzettséggel, vagy a felsőoktatásban szerzett egyéb végzettséggel és e mellett legalább államháztartási mérlegképes könyvelői szakképesítéssel kell rendelkeznie.

A gazdasági vezetőnek a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok ellátása tekintetében szerepelnie kell a számvitelről szóló 2000. C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 151. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartásban, és rendelkeznie kell a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel. A költségvetési szervnél olyan gazdasági vezető alkalmazására, aki az előzőekben meghatározott valamennyi követelménynek nem felel meg, de rendelkezik a felsőoktatásban szerzett pénzügyiszámviteli végzettséggel, akkor van lehetőség, ha az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: államháztartási számviteli kormányrendelet) 45. § (1) bekezdése szerinti feladatokat a gazdasági vezető irányítása alá tartozó, számviteli szakképesítéssel és a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel rendelkező személy látja el. A képesítési követelmények alóli felmentés [Ávr. 12. § (3)–(4) bek.] Az előbbiekben meghatározott követelmények alól a gazdasági vezető részére felmentés adható  a gazdasági vezető megbízásakor, ha költségvetési szervnél legalább ötéves gazdasági vezetői gyakorlattal rendelkezik, és az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő végzettség vagy szakképesítés megszerzéséhez a tanulmányait már megkezdte, vagy  ha az adott költségvetési szervnél foglalkoztatott gazdasági vezető 2011. január 1-jén legalább ötéves gazdasági vezetői gyakorlattal rendelkezett, és – ez időpontban a végzettség vagy szakképesítés megszerzéséhez szükséges  tanulmányait megkezdte, vagy – a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 2016. január 1-jét megelőzően betölti. A működő önkormányzati hivatal esetén a végzettségi és szakképesítési követelményeket akkor nem kell alkalmazni, ha az önkormányzati hivatal állományában van olyan személy, aki a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok ellátása tekintetében szerepel az Szt. 151. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartásban, és rendelkezik a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel. 64

ee) A költségvetési szervek belső szabályzatai [Ávr. 13. § (2)–(5) bek.] Az Ávr. 13. § (2) bekezdése előírja, hogy a költségvetési szerv a szervezeti és működési szabályzatán [Ávr. 13. § (1) bek., a–b) pont] kívül ún. belső szabályzatban köteles rendezni a működéshez, gazdálkodáshoz kapcsolódó pénzügyi kihatással bíró jogszabályban nem szabályozott kérdéseket. Így különösen: – a tervezéssel, gazdálkodással – így különösen a kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, teljesítés igazolása, érvényesítés, utalványozás gyakorlásának módjával, eljárási és dokumentációs részletszabályaival, valamint ezeket végző személyek kijelölésének rendjével –, az ellenőrzési adatszolgáltatási és beszámolási feladatok teljesítésével kapcsolatos belső előírásokat, feltételeket, – a beszerzések lebonyolításával kapcsolatos eljárásrendet, – a belföldi és külföldi kiküldetések elrendelésével és lebonyolításával, elszámolásával kapcsolatos kérdéseket, – az anyag- és eszközgazdálkodás számviteli politikában nem szabályozott kérdéseit, – a reprezentációs kiadások felosztását, azok teljesítésének és elszámolásának szabályait, – a gépjárművek igénybevételének és használatának rendjét, – a vezetékes és rádiótelefonok használatát, és – a közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmek intézésének, továbbá a kötelezően közzéteendő adatok nyilvánosságra hozatalának rendjét. A központi kezelésű előirányzat, fejezeti kezelésű előirányzat, elkülönített állami pénzalap, társadalombiztosítás pénzügyi alapja kezelő szerve a kezelt központi kezelésű előirányzatokkal, fejezeti kezelésű előirányzatokkal, elkülönített állami pénzalapokkal, társadalombiztosítási és beszámolási feladataira nézve külön szabályzatot készít az a) pontban foglalt szempontok figyelembevételével. Ha a költségvetési szerv számára az előbbi b)–h) pontokban felsorolt tevékenységeket jogszabály alapján más költségvetési szerv alapfeladatként látja el vagy nyújtja, az adott tevékenységre vonatkozó szabályozást a feladatot ellátó költségvetési szervvel egyeztetett módon kell kiadni. A költségvetési szerv szervezeti egységei által ellátott feladatok munkafolyamatainak leírását, a szervezeti egység vezetőinek és alkalmazottainak feladat- és hatáskörét, a helyettesítés rendjét, továbbá a szervezeti egység költségvetési szerven belüli belső és azon kívüli külső kapcsolattartásának módját, szabályait – ha azokról a szervezeti és működési szabályzat vagy a költségvetési szerv más szabályzata nem rendelkezik – a szervezeti egységek ügyrendje tartalmazza. f) A költségvetési szervek irányítása és felügyelete A költségvetési szerv általában hierarchikus irányítás alatt álló szerv, ami alapvetően abból adódik, hogy „vagyonát” a rendelkezésére álló költségvetési előirányzatot az állam, az alapító, és (általában) egyben irányító (felettes) szervek közpénzből, közvagyonból biztosítja, az ellátandó alapfeladatát e szerv határozza meg, hagyja jóvá. A költségvetési szervek felett nem egyszerűen felügyelet és különösen nem törvényességi felügyelet érvényesül, hanem az irányítási jogok teljessége. A felügyeleti jogkör esetében, a felügyeleti szerv kategóriája azon szerveket jelenti, melyek az irányítási jogok teljességével nem, csak korlátozott irányítási jogkörrel rendelkeznek. A felügyeleti jogkör lehet: szakmai felügyelet, vagy annál még korlátozottabb jogokat magában foglaló felügyelet. Kiemelt fogalmak 1. alapító szerv: a költségvetési szervvel kapcsolatos, irányítási jogokkal felruházott szerv vagy személy, 2. helyi önkormányzati költségvetési szerv irányító szerve: a helyi önkormányzat által alapított költségvetési szerv esetén a képviselő-testület (közgyűlés), a többcélú kistérségi társulás által alapított költségvetési szerv, valamint a jogi személyiséggel rendelkező társulás esetén a társulási tanács, 3. helyi nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szerve: a helyi nemzetiségi önkormányzati képviselő-testülete, 4. országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szerve: az országos nemzetiségi önkormányzati képviselő-testülete, 5. helyi önkormányzati költségvetési szerv irányító szervének vezetője: a helyi önkormányzat által alapított költségvetési szerv esetén a polgármester, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a többcélú kistérségi társulás által alapított költségvetési szerv, valamint a jogi személyiséggel rendelkező társulás esetén a társulási tanács elnöke, 6. helyi nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szervének vezetője: a helyi nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének elnöke, 7. országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szervének vezetője: az országos nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének elnöke. A költségvetési irányítási jog a következő hatáskörök gyakorlójának jogát jelenti: – a költségvetési szerv átalakítása és megszüntetése, – a költségvetési szerv vezetője tekintetében a vezetői megbízás adása, visszavonása, és az egyéb munkáltatói jogok gyakorlása, 65

– a költségvetési szerv gazdasági vezetőjének megbízása, megbízásának visszavonása, díjazásának megállapítása, – a bevételi és kiadási előirányzatokkal való gazdálkodás rendszeres figyelemmel kísérése, a végrehajtás, illetve a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok megvalósításának veszélye esetén a jogszabályban meghatározott szükséges intézkedések megtétele, – a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyása, – a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok ellátására vonatkozó, és az erőforrásokkal való szabályszerű és hatékony gazdálkodáshoz szükséges követelmények érvényesítése, számonkérése, ellenőrzése, – jogszabályban meghatározott esetekben a költségvetési szerv döntéseinek előzetes vagy utólagos jóváhagyása, – egyedi utasítások kiadása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására, – a költségvetési szerv jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezése, és – a költségvetési szerv kezelésében lévő közérdekű adatok és közérdekből nyilvános adatok, valamint a b), c) és f)–i) pont szerinti jogkörök gyakorlásához szükséges, törvényben meghatározott személyes adatok kezelése. A költségvetési szerv költségvetésének végrehajtásáért az irányító szerv közjogi felelősséggel tartozik. A Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv esetén törvény vagy kormányrendelet az irányítási jogkört korlátozhatja, azok gyakorlásával más szervet vagy személyt ruházhat fel. Ha a törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az irányító szerv feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket az irányító szerv vezetője – a fejezeti irányító szervnek címzett hatásköröket, a fejezetet irányító szerv vezetője – gyakorolja. A helyi önkormányzati költségvetési szerv, a helyi nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv és az országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szerve feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket – ha törvény másként nem rendelkezik – az irányító szerv gyakorolja, kivéve a c) és i) pontban foglalt hatáskört, amelyet az irányító szerv vezetője gyakorol.

Központi alrendszert érintő változások a) Központi alrendszer szervezeti alapon került meghatározásra Az államháztartás az új Áht.-ben meghatározott alapegységeit az államháztartás alrendszereinek nevezzük. Az új Áht. Az államháztartást két alrendszerre bontja – a központi alrendszerre és – az önkormányzati alrendszerre. Ez lényegében megfeleltethető a nemzetközi statisztikai rendszerekben (pl. az IMFGFS rendszerben és az ENSZ ESA rendszerében) használt tagolásnak. Az új Áht. Alapján az államháztartás központi alrendszerébe tartozik – az állam, – a központi költségvetési szerv, – a törvény által az államháztartás központi alrendszerébe sorolt köztestület, és – a törvény által központi alrendszerbe sorolt köztestület által irányított köztestületi költségvetési szerv. E meghatározás tekintetében az új Áht. tisztán szervezeti jellegű, jogképességen alapuló megközelítést alkalmaz. Az új Áht. egyéb rendelkezéseiből következően a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok bevételeit, és kiadásait is az államháztartás központi alrendszerében kell elszámolni. FIGYELEM! A társadalombiztosítási költségvetési szerv típus megszüntetésre került.

b) A tervezéshez kapcsolódó változások A tervezés továbbra is a Kormány által elfogadott költségvetési irányelvek (prognózis) és az államháztartásért felelős miniszter által készített tervezési köriratban meghatározottak alapján történik. A prognózis készítése iterációs folyamat. Az államháztartásért felelős miniszter javaslata alapján a Kormány a költségvetési évet megelőző év március 31-ig határozza meg a gazdasági- és pénzügypolitika fő irányait. Ennek során a Kormány dönt: – a tervezés részletes ütemtervéről és tartalmi követelményeiről, – a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak, a költségvetés egyenlegének a költségvetési évet követő három évre vonatkozóan az államháztartási és makrogazdasági folyamatoknak megfelelően tervezett összegéről, – a tervezéshez használt dokumentumokról, az előírt adatszolgáltatás rendjéről, – a központi költségvetési törvény legnagyobb szerkezeti egységét adó költségvetési fejezetek tervezett kiadási főösszegeiről.

66

Így önálló költségvetési fejeztet képeznek: – a legfontosabb állami szervek – az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Bíróságok, a Magyar Köztársaság Ügyészsége stb., – valamennyi minisztérium (tehát a minisztériumi jogállás mintegy automatikusan eredményez, önálló költségvetési fejeztet), – kivételes jelleggel egyéb központi államigazgatási szerv (jelenleg: a Központi Statisztikai Hivatal, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal), illetőleg köztestület (a Magyar Tudományos Akadémia). ba) A tervezés alapelvei [új Áht. 12. § (1)–(3) bek.] A tervezés célja annak biztosítása, hogy a tervezett bevételek közgazdaságilag megalapozottan, a tervezett kiadások kizárólag a közfeladatok megfelelő ellátásához mérten kerüljenek jóváhagyásra. Olyan közfeladat irható elő, vagy vállalható, amelynek ellátásához pénzügyi fedezet áll rendelkezése Ha a tervezés során pénzügyi fedezet már nem biztosítható, intézkedni kell a közfeladat megszüntetéséről. FIGYELEM! Sommásan úgy is fogalmazhatunk, hogy amelyre az államháztartás rendszerében nincs pénzügyi fedezet, azt nem tekinthetjük közfeladatnak.

Természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet fizetési kötelezettségének állam által történő átvállalásáról kizárólag az Országgyűlés – a központi költségvetésről szóló törvényben, vagy – a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben (a továbbiakban: zárszámadásról szóló törvény) dönthet. bb) Határidők A költségvetési törvény előkésztésének, elfogadásának és végrehajtásának folyamata, az ún. költségvetési ciklus négy fázisra tagolódik: – a döntés-előkészítő szakasz, amely a költségvetési évet megelőző évben zajlik le, – a döntési-szakasz, amely normál esetben szintén a költségvetési évet megelőző év produktuma, – a döntés-végrehajtási szakasz, amelynek időtartama egybeesik a költségvetési évvel, valamint – a döntés-végrehajtás ellenőrzésének szakasza, amelynek ideje a költségvetési évet követő esztendőre tevődik. A költségvetési ciklusok határidőit, feladatait és felelőseit a következő, 1. sz. ábra tartalmazza: 1. sz. ábra

Költségvetési ciklus – határidő Felelős

július 31.

A fejezetet irányító szerv vezetője a megtervezett bevételeket Fejezetirányító szerv vezetője, és kiadásokat egyezteti az államháztartásért felelős miniszter- államháztartásért felelős mirel. niszter

szeptember 30.

A Kormány benyújtja a központi költségvetésről szóló törKormány vényjavaslatot az Országgyűlésnek.

november 30.

Az Országgyűlés meghatározza a költségvetési fejeztek bevételei és kiadási főösszegét és a központi költségvetés költség- Országgyűlés vetési egyenlegét.

december 31.

A központi költségvetésről szóló törvény elfogadása.

Országgyűlés

január 10.

A kincstári költségvetés elkészítése.

Fejezetet irányító szerv vezetője

február 28.

Az elemi költségvetés elkésztése.

Fejezetet irányító szerv vezetője

A költségvetési év során

A fejezeti kezelésű előirányzatok kezelésével, felhasználásával Fejezetet irányító szerv vezetője kapcsolatos szabályok meghatározása.

A költségvetési évet A zárszámadási törvény tervezetének megküldése az ÁSZkövető hatodik hónap Kormány nak. utolsó napja

Döntési-szakasz

Döntés–előkészítő

május 31.

A fejezetet irányító szerv vezetője megtervezi az adott fejezetben sorolt költségvetési szerv, központi kezelésű előirányzat, fejezeti kezelésű előirányzat, valamint az elkülönített ál- Fejezetet irányító szerv vezetője lami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai terezett bevételeit és kiadásait.

A költségvetési évet megelőző év

március 31.

A költségvetési év

Feladat A Kormány az államháztartásért felelős miniszter javaslatára Kormány meghatározza a gazdaság-és pénzügypolitika fő irányait.

A költségvetési évet követő év

Határidő

Költségvetési évet A zárszámadási törvényjavaslat benyújtása az Országgyűléskövető nyolcadik hóKormány nek. nap utolsó napja 67

bc) A középtávú tervezés [új Áht. 29. § (1)–(3) bek.] A Kormány egyedi határozatban állapítja meg a központi költségvetés – a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított fejezetek szerinti bontású – bevételeinek és kiadásainak, valamint költségvetési egyenlegének a költségvetési évet követő három évre tervezett összegét, amelyet az államháztartási és makrogazdasági folyamatok alakulása alapján szükség szerint aktualizál. Az új Áht. 14. § (3) bekezdés és (4) bekezdés b) és c) pontja szerinti fejezetek, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kivételével a fejezeti irányító szerv a fejezetre vonatkozó bevételi és kiadási tervszámokat a fejezetbe sorolt költségvetési szervekre, központi kezelésű előirányzatokra, fejezeti kezelésű előirányzatokra, illetve az elkülönített állami pénzalap bevételi és kiadási előirányzataira lebontja. A helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat, a többcélú kistérségi társulás, és a jogi személyiségű társulás évente, legkésőbb a költségvetési rendelet, határozat elfogadásáig határozatban állapítja meg a Stabilitási tv. 45. § (1) bekezdés a) pontja felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározottak szerinti saját bevételeinek, valamint a Stabilitási tv. 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügyleteiből eredő fizetési kötelezettségeinek a költségvetési évet követő három évre várható összegét. bd) A tervezési folyamat változásai A központi költségvetésről szóló törvény előirányzatainak tervezése tehát a makrogazdasági prognózisok kialakításával kezdőik és az olyan fő mutatókra irányul, mint amilyen a GDP, a fogyasztói árindex vagy a folyó fizetési mérleg. A tervezési munka megindulása előtt döntés születik arról is, hogy melyek legyenek a kiadások kedvezményezett területei, de a tervezéshez fontos támpontul szolgál a lakosság jövedelmeire, a bérek és keresetek várható alakulására, a főbb életszínvonal mutatókra készített előrejelzés is. A részletes tervezés az államháztartásért felelős miniszter által tervezési köriratban meghatározott módon veszi kezdetét. Ez tartalmazza a fő makrogazdasági paramétereket, az államháztartás intézményeiben tervezhető létszám- és béralakulást, a dologi költségek növekedésének mértékét és számos egyéb, a tervezéshez szükséges iránymutatást. A fejezetet irányító szerv vezető megtervezi az adott fejezetbe sorolt költségvetési szerv, központi kezelésű előirányzat és fejezeti kezelésű előirányzat, valamint az elkülönített állami pénzalap és társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételeit és kiadásait. Költségvetési tervezésnek nevezzük azt a folyamatot, amelynek során a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatait valamely tervezési módszer alapján meghatározzák. Ennek célja – stratégiai szempontból – a Kormány fiskális politikájának a központi költségvetésben való megjelenítése és – operatív szempontból – az államháztartás központi alrendszere költségvetésének meghatározása. Az államháztartásért felelős miniszter kidolgozza [új Áht.13. § (1)–(6) bek., Ávr. 15–16. §] – a tervezés részletes ütemtervét és tartalmi követelményeit, – a kiadások felülvizsgálatának irányait, – a tervezés során érvényesítendő számszerű és szabályozási követelményeket, – a tervezéshez használt dokumentumokat, – az előírt adatszolgáltatás rendjét, – a központi költségvetésről szóló törvény fejezeteinek tervezett kiadási főösszegét. Központi költségvetési fejezet [Ávr. 15. § (1)–(4) bek.] A központi költségvetés fejezeteinek új Áht. 13. § (2) bekezdése szerinti tervezett kiadási főöszszegét az új Áht. 29. § (1) bekezdése alapján az adott fejezetre megállapított összes kiadás szerkezeti változásokkal és a szintre hozásokkal módosított összegeként kell megállapítani. Szerkezeti változásként kell szerepeltetni: – a tervévet megelőző évben tartós jelleggel átcsoportosított előirányzatok összegét, – a kiadási előirányzatoknak a közfeladatok megszűnéséből, intézmény átszervezésből, belső szerkezeti korszerűsítésből, vagy más hasonló okból adódó módosításait, és – a bevételi előirányzatok tartós változásait. Szintre hozásként kell számításba venni a költségvetési évet megelőző évben nem teljes éven át ellátott, szerkezeti változásként beépült közfeladatok egész évi bevételi és kiadási előirányzatának megfelelő összegű kiegészítését. A fejezeti irányító szervi jogállással bíró költségvetési szerv tervezett kiadásait az új Áht. 13. § (2) bekezdése szerinti fejezeti főösszegen belül külön meg kell jelölni. Fejezetet irányító szerv [Ávr. 16. § (1)–(2) bek.] A fejezet irányító szerv az új Áht. 13. § (3) bekezdése szerinti tervezett bevételek és kiadások megállapításához meghatározza – az általános és kötelezően érvényesítendő tervezési követelményeket, előfeltételeket, módszertant, előírásokat, – a fejezetbe sorolt költségvetési szervek, központi kezelésű előirányzatok, fejezeti kezelésű előirányzatok tervezett bevételi és kiadási előirányzatainak értékeit az új Áht. 29. § (2) bekezdése 68

alapján lebontott tervszámok, előbbi alapon szerkezeti változásokkal és a szintre hozásokkal módosított összegeként, – az előbbi pontban megjelölt adatokhoz igazodóan a közfeladatok ellátása körében a szakmai működtetési, foglalkoztatási, díjazási követelményekben, feltételekben érvényesítendő változásokat, és – a tervezés eljárási teendőit, ideértve a gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szerv és a hozzá rendelt gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv, tervezésben való együttműködésének, munkamegosztásának feladatait, és tájékoztatja a tervezett bevételek és kiadások kidolgozásáért felelősöket. A tervezett bevételek és kiadások között meg kell tervezni mindazokat a bevételeket és kiadásokat, amelyek −az ellátott közfeladatokkal kapcsolatosak, −a tapasztalatok alapján rendszeresen előfordulnak, vagy eseti jelleggel várhatóak, −jogszabályon, magánjogi kötelmen alapulnak, vagy −az eszközök hasznosításával függenek össze. be) A tervezés módszerei Költségvetési tervezés módszerei között különbséget tehetünk a finanszírozás tárgya szerint (vagyis az alapján, hogy mire irányul a finanszírozás) és a költségvetési tervezés technikája szerint. A finanszírozás tárgya szerint beszélhetünk intézmény-finanszírozásról, feladatfinanszírozásról és költség-finanszírozásról, a tervezés technikája szerint pedig, bázisalapú tervezésről, nullabázisú tervezésről, programtervezésről és normatív tervezésről. – Intézményi-finanszírozás: módszerének lényege, hogy a tervezés során az intézmény egészének kiadási szükségletét becsülik meg, általában a megelőző évi kiadási előirányzatot használva a tervezés bázisául. – Feladat-finanszírozás: módszere nem a meglévő intézményeket, hanem a feladatokat vizsgálja, és csak ezután rendeli hozzá a feladatokhoz, az ellátásukat szavatoló intézményeket. Ez a módszer jóval információigényesebb az előzőnél, hiszen részleteiben kell áttekinteni az ellátott feladatokat és azok ráfordításigényét. – Költség-finanszírozás módszere – a feladatfinanszírozás finomított változata – amelynek alkalmazásakor a feladatokat költségelemekre bontják, megvizsgálják, milyen költségelemekből tevődnek össze és mekkora a legkisebb összeg, amiből az így meghatározott feladatok elláthatók. – Bázisalapú tervezés a már említett módon – az előző év előirányzataira épít, azokat korrigálja. – Ezzel szemben a nullabázisú költségvetés jellemzője az a törekvés, hogy a költségvetés kiadási oldalát a feladatok felül közelítve „nulláról” kell felépíteni, azaz teljesen el kell tekinteni a bázistól és a kialakult szokásos működési gyakorlattól, ehelyett minden egyes főbb feladatot meg kell vizsgálni, és minden kiadási elemet indokolni kell. – Program-költségvetés többfázisú tervezési technika. Az első fázis a kitűzött célok elérését szolgáló lehetséges változatoknak a feltárása, a második a kiválasztott változatokhoz programok hozzárendelése, a harmadik fázisba a programokhoz előirányzatokat rendelnek, azt intézményekre lebontják, és kijelölik a program felelőseit. – Normatív tervezés módszerében a tevékenységhez egyértelműen hozzárendelt mutatószámok segítségével megállapított, az egységre jutó támogatási szükséglet képezi a tervezés alapját. Ami a finanszírozási módszereket illeti, a magyar államháztartási gyakorlatban mindegyikre lehet példát találni. A tervezési technikák közül időről időre felmerül a nullabázisú költségvetés alkalmazása, ez azonban eddig időigényessége miatt nem valósult meg. Az államháztartásért felelős miniszter a fentiekben ismertetett költségvetési tervezési módszerekkel megállapított fejezeti költségvetések összesítésével az új Áht.-ban meghatározott és a következőkben ismertetett szerkezeti rend szerint előkészíti a központi költségvetésről szóló törvénytervezetet. bf) Sajátos tervezési szabályok [új Áht. 12. § (1)–(3) bek.] – a tervezés célja annak biztosítása, hogy tervezett bevételek közgazdaságilag megalapozottan, a tervezett kiadások kizárólag a közfeladatok megfelelő ellátásához szükséges mértékben kerüljenek jóváhagyásra, – olyan új közfeladat irható elő vagy vállalható, amelynek ellátásához megfelelő pénzügyi fedezet áll rendelkezésre. Ha a tervezés során a pénzügyi fedezet már nem biztosítható, intézkedni kell a közfeladat megszüntetéséről, – valamely természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet fizetési kötelezettségének állam által történő átvállalásáról kizárólag az Országgyűlés, a központi költségvetésről szóló törvényben vagy a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben (a továbbiakban: zárszámadásról szóló törvény) dönthet. Alapok [új Áht. 17. § (1)–(2 bek.] – az elkülönített állami pénzalap, – a társadalombiztosító pénzügyi alapjai. Az elkülönített állami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kezelő szerve a tervezett bevételeket és kiadásokat, továbbá az új Áht. 13. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatás tartalmára vonatkozó javaslatokat a fejezeti irányító szervnek – a gazdasági szervezettel nem rendelkező 69

költségvetési szerv a tervezési, gazdálkodási, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatait ellátó önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerven keresztül – küldi meg. A központi kezelésű előirányzatok az állam nevében beszedendő költségvetési bevételek és a teljesítendő költségvetési kiadások elszámolására szolgálnak. Az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás alapja (Ávr. 20. §) – jogi személyiséggel nem bírnak, – munkáltatóként munkaerőt nem foglalkoztathatnak, – saját vagyonnal nem rendelkezhetnek. Az alapok tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, adatszolgáltatási és beszámolási feladatokat az irányító szerv látja el [új Áht. 18. § (1) bek], de a fejezetet irányító szerv az új Áht. 18. (1) bekezdésében szereplő feladatai törvényben meghatározott körét kezelő szerv látja el [új Áht. 18. § (2) bek.] Az elkülönített állami pénzalap kezelését – központi költségvetés, vagy – köztestület (kivételes esetben) látja el. Az elkülönített állami pénzalap kezelésének kiadásait az elkülönített pénzalap költségvetése – az állami pénzalapot létrehozó törvényben, vagy – a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékben finanszírozhatja [új Áht. 18. § (3) bek.] A kezelő szerv az elkülönítet pénzalapnál – nem költségvetési szerv formában működő kezelő szerv [Ávr. 21. § (1) bek.] – a kezelő szervek az elkülönített pénzalap előirányzataira el kell készíteni, az Ávr. 13. § (3) bek. A) pontjában foglalt szempontok figyelembevételével, – az elkülönített állami pénzalap előirányzatai tekintetében a jogszabályi feladatok ellátásáért felelős szervezeti egységei vezetőjére az Ávr. 11. §, 12. §, az alkalmazottaira az Ávr. 55.§ (3) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. Fejezetet irányító szerv sajátosságai (Ávr. 15–16. §) A központi költségvetés fejezeteinek [új Áht. 13. § (2) bek.] terezett kiadási főösszegét az új Áht. 29. § (1) bekezdése alapján az adott fejezetre megállapított összes kiadás szerkezeti változásokkal és a szintre hozásokkal módosított összegként kell megállapítani. Szerkezeti változásként kell szerepeltetni – a tervévet megelőző éven tartós jelleggel átcsoportosított előirányzatok összegét, – a kiadási előirányzatoknak a közfeladatok megszűnéséből, intézmény átszervezésből, belső szerkezeti korszerűsítésből, vagy más, hasonló okból adódó módosításait, és – a bevételi előirányzatok tartós változásait. Szintre hozásként kell számításba venni a költségvetési évet megelőző évben nem teljes éven át ellátott, szerkezeti változásként beépült közfeladatok egész évi bevételi és kiadási előirányzatának megfelelő összegű kiegészítését. A fejezetet irányító szervi jogállással bíró költségvetési szerv tervezett kiadásait fejezeti főösszegen belül külön meg kell jelölni. A fejezetet irányító szerv [új Áht. 13. § (3) bek.] tervezett bevételek és kiadások megállapításához meghatározza – az általános és kötelezően érvényesítendő tervezési követelményeket, előfeltételeket, módszertani, előírásokat, – a fejezetbe sorolt költségvetési szervek, központi kezelésű előirányzatok, fejezeti kezelésű előirányzatok tervezett bevételi és kiadási előirányzatainak értékeit az új Áht. 29. § (2) bekezdése alapján lebontott tervszámok 15. § szerinti szerkezeti változásokkal és a szintre hozásokkal módosított összegeként, – az előbbi pontban megjelölt adatokhoz igazodóan a közfeladatok ellátása körében a szakmai, működtetési, foglalkoztatási, díjazási követelményekben, feltételekben érvényesítendő változásokat, és – a tervezés eljárási teendőit, ideértve a gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szerv és a hozzárendelt gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv tervezésben való együttműködésének, munkamegosztásának feladatait, – és arról tájékoztatja a 17. § (1) bekezdése alapján a tervezett bevételek és kiadások kidolgozásáért felelősöket. A tervezett bevételek és kiadások között meg kell tervezni mindazokat a bevételeket és kiadásokat, amelyek – az ellátott közfeladatokkal kapcsolatosak, – a tapasztalatok alapján rendszeresen előfordulnak, vagy eseti jelleggel várhatóak, – jogszabályon, magánjogi kötelmen alapulnak, vagy – az eszközök hasznosításával függenek össze. 70

A fejezeti kezelésű előirányzatokhoz kapcsolódó – tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, továbbá – adatszolgáltatási és beszámolási feladatokat a fejezetet irányító szerv látja el [új Áht. 18. § (1) bek. ]. A fejezetkezelési előirányzatok jogi személyiséggel nem bírnak, munkáltatónként munkaerőt nem foglalkoztathatnak, saját vagyonnal nem rendelkezhetnek (Ávr. 20. §), de a fejezet kezelésű előirányzat esetén a jogszabály a fejezetet irányító szerv feladatai ellátása – a tervezéssel, – az előirányzatok módosításával, átcsoportosításával, – az éves költségvetési beszámoló jóváhagyásával kapcsolatos kivétellel kezelő szervet kijelölhet [új Áht. 18. § (4) bek.]. A kezelő szerv – nem költségvetési formában működik (Ávr. 21. §) , – a fejezetkezelésű előirányzat előirányzatára el kell készíteni az Ávr. 13. § (3) bekezdése szerinti szabályzatot az Ávr. 13. § (2 bek. a) pontjában foglalt szempontok alapján, – a fejezeti kezelésű előirányzat tekintetében a feladatok ellátásáért felelős szervezeti egység vezetőjére (Ávr. 11–12. §), az alkalmazottaira a (Ávr. 55. §) a jogszabályban előírt rendelkezéseket kell alkalmazni. Fejezetet irányító szerv sajátosságai [új Áht. 13. § (3)–(4)–(5) bek., Ávr. 16. § (1)–(2) bek.] új Áht. 13. § (3) bek. A fejezetet irányító szerv az államháztartásért felelős miniszter által meghatározott részletességgel – a fejezetre nézve megállapított tervezett kiadási főösszeg megtartásával – május 31-ig megtervezi az adott fejezetbe sorolt költségvetési szerv, központi kezelésű előirányzat és fejezeti kezelésű előirányzat, valamint az elkülönített állami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai tervezett bevételeit és kiadásait. – A fejezetet irányító szerv az új Áht. 13. § (3) bekezdése szerint tervezett bevételek és kiadások megállapításához meghatározza a) az általános és kötelezően érvényesítendő tervezési követelményeket, előfeltételeket, módszertant, előírásokat, b) a fejezetbe sorolt költségvetési szervek, központi kezelésű előirányzatok, fejezeti kezelésű előirányzatok tervezett bevételi és kiadási előirányzatainak értékeit az új Áht. 29. § (2) bekezdése alapján lebontott tervszámok 15. § szerinti szerkezeti változásokkal és a szintre hozásokkal módosított összegeként, c) a b) pontban megjelölt adatokhoz igazodóan a közfeladatok ellátása körében a szakmai, működési, foglalkoztatási, díjazási követelményekben, feltételekben érvényesítendő változásokat, és d) a tervezés eljárási teendőit, ideértve a gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szerv és a hozzá rendelt gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv tervezésben való együttműködésének, munkamegosztásának feladatait, és arról tájékoztatja a 17. § (1) bekezdése alapján a tervezett bevételek és kiadások kidolgozásáért felelősöket. – A tervezett bevételek és kiadások között meg kell tervezni mindazokat a bevételeket és kiadásokat, amelyek a) az ellátott közfeladatokkal kapcsolatosak, b) a tapasztalatok alapján rendszeresen előfordulnak, vagy eseti jelleggel várhatóak, c) jogszabályon, magánjogi kötelmen alapulnak, vagy d) az eszközök hasznosításával függenek össze. új Áht. 13. § (4) bekezdéshez A fejezetet irányító szerv a megtervezett bevételeket és kiadásokat július 31-ig egyezteti az államháztartásért felelős miniszterrel, egyidejűleg tájékoztatást ad a költségvetési bevételeket és a költségvetési kiadásokat befolyásoló jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök, szerződések vagy más kötelezettségek módosításának lehetőségéről, módjáról. Ávr. 17. § (1)–(2) bek., 18. § – A költségvetési szerv, valamint az elkülönített állami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kezelő szerve a tervezett bevételeket és kiadásokat, továbbá az új Áht. 13. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatás tartalmára vonatkozó javaslatokat a fejezetet irányító szervnek – a gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv a tervezési, gazdálkodási, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatait ellátó önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerven keresztül – küldi meg. – A fejezetet irányító szerv a tervezett bevételek és kiadások államháztartásért felelős miniszterrel való egyeztetését megelőzően a) felülvizsgálja azokat abból a szempontból, hogy megfelelően érvényesítik-e az általa az Ávr. 16. § (1) bekezdésében foglaltak szerint megjelölt követelményeket, szempontokat, b) kidolgozza a központi kezelésű előirányzatok, a fejezeti kezelésű előirányzatok, valamint saját – költségvetési szervi – tervezett bevételeit és kiadásait, és c) véglegezi az új Áht. 13. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatás tartalmát. 71

– A Kormány és az Európai Unió Bizottsága által jóváhagyott éves vagy több évre szóló szakmai programokban vállalt kötelezettségek figyelembevételével kell éves szinten megtervezni a vállalt nemzeti társfinanszírozás összegét. A fejezetet irányító szerv a program benyújtásakor megjelölt finanszírozási eszközt a költségvetés tervezésekor biztosítja. Ha a Kormány célirányzatból történő finanszírozásra vállalt kötelezettségét, a fejezetet irányító szerv a tervezéskor a megfelelő célelőirányzatból elkülöníti, és külön megtervezi az éves társfinanszírozás előirányzatát. – A fejezetet irányító szerv a tervezett bevételeket és kiadásokat, valamint az új Áht. 13. § (4) bekezdése szerinti intézkedéseket az államháztartásért felelős miniszterrel lefolytatott egyeztetések során rögzített szempontok alapján véglegezi. Ennek során döntenie kell a nem ellátható közfeladat átmeneti felfüggesztéséről, megszüntetéséről, vagy a szükséges forrásoknak a közfeladat ellátásához szükséges összegű átcsoportosításáról. – A fejezetet irányító szervi jogállással bíró költségvetési szerv a tervezett bevételei és kiadásai elkésztésére az Ávr. 16. § (2) bekezdése, 17. § (2) bekezdés b) pontja és (4) bekezdése rendelkezéseit alkalmazza abban az esetben is, ha a központi költségvetésben önálló fejezettel rendelkezik, de más költségvetési szerv felett nem gyakorol irányító szervi hatásköröket, vagy önálló fejezettel nem rendelkezik, de fejezetet irányító szervi jogállással van felruházva. A szervezeten belül a tervezett bevételek és kiadások kialakításának, egyeztetésének rendjét belső szabályzat rögzíti. Az új Áht. 14. § (5) bekezdéshez A fejezetet irányító szerv a fejezetbe tartozó költségvetési szervvel közös irányító szerve, amely a fejezetbe tartozó központi kezelésű előirányzatokkal és fejezeti kezelésű előirányzatokkal kapcsolatban ellátja az e törvényben meghatározott feladatokat, a következők figyelembevételével: – A Közbeszerzési Hatóság, a kormányhivatal és törvényben meghatározott más költségvetési szerv a Kormány rendeletében foglalt szabályok szerint fejezetet irányító szervi jogállással bír. – Az elkülönített állami pénzalapok tekintetében a fejezetet irányító szerv feladatait az alappal való rendelkezésre jogosult és felhasználásért felelős miniszter, vagy a törvény alapján döntési jogosultsággal rendelkező testület látja el. Ávr. 19. § (1)–(2) bekezdéshez – Az új Áht. 14. § (5) bekezdés a) pontja szerinti fejezetet irányító szervi jogállással bíró költségvetési szerv előirányzatai tekintetében fejezet irányító szervnek a fejezeti jogállással bíró költségvetési szerv minősül. A kormányhivatal a központi költségvetés tervezéséhez (Ávr. 15–18. §), az előirányzat-maradvány elszámolásához (Ávr. 150–154. §), és a beszámoláshoz (Ávr. 160. és 161. §) kapcsolódóan megtett intézkedéseiről tájékoztatja azt a fejezetet irányító szervek, amely fejezethez a központi költségvetésben címrend szerint kapcsolódik. A fejezetet irányító szervi jogállással bíró más költségvetési szerv esetén a tájékoztatási kötelezettség nem érvényesül. – A fejezetet irányító szerv, mint költségvetési szerv és mint fejezeti irányító szerv, e két feladatkörében külön félként eljárva szerződést nem köthet, más magánjogi kötelmet nem vállalhat, azonban a fejezetet irányító szervi minőségében az irányítása alá tartozó fejezetre költségvetési szervek általa előírt követelményeket költségvetési szervként köteles teljesíteni. bg) A költségvetési törvény új szerkezete (új Áht. 14–15. §) A költségvetési törvény alapvetően négy szerkezeti egységre tagozódik – nagyobb egységtől a kisebb egységek felé, mint egy fa: a törzstől, a nagy ágtól a gallyig, és azon a levélig haladva. A szerkezeti egységek a következők: – költségvetési fejezet, – cím, alcím (fejezeti kezelésű előirányzatok esetén jogcímcsoport, és jogcím), – előirányzat-csoport, – kiemelt előirányzat. A felsorolt szerkezeti elemek közül a költségvetési fejezet, cím, alcím, jogcímcsoport és jogcím a költségvetési bevételeket és kiadásokat adminisztratív szempont szerint – az állami szervezetrendszer felépítéséhez igazoldóan – rendszerezi. Az adminisztratív besoroláson belül az előirányzat-csoportok és azon belül – a költségvetési kiadások tekintetében – kiemelt előirányzatok közgazdasági tatalom szerint jelenítik meg a költségvetési előirányzatokat. Legnagyobb szerkezeti egységét tekintve a központi költségvetés fejezetekre tagozódik. A költségvetési fejezetek együttesen képezik az ún. költségvetési fejezeteket. Egy-egy költségvetési fejezet a költségvetési tervezés, végrehajtás és beszámolás szempontjából önállóan irányított, felügyelt szervek és előirányzatok összességeként határozható meg. A költségvetési fejezek – néhány kivételtől (funkcionális fejezetek, pl. a helyi önkormányzatok támogatásai, vagy az EU integráció) eltekintve – jellemzően valamely szervezethez kapcsolódnak. Így önálló költségvetési fejezetet képeznek: – a legfontosabb állami szervek – az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Bíróságok, a Magyar Köztársaság Ügyészsége stb., – valamennyi minisztérium (tehát a minisztériumi jogállás mintegy automatikusan eredményez önálló költségvetési fejezetet), – kivételes jelleggel egyéb központi államigazgatási szerv (jelenleg: a Központi Statisztikai Hivatal, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal), illetőleg köztestület (a Magyar Tudományos Akadémia). 72

A költségvetési fejezetek költségvetési címekre, alcímekre – ezeket együtt költségvetési címeknek nevezzük (fejezeti kezelési előirányzatok esetén jogcímcsoportokra, jogcímekre) – tagozódnak. A költségvetési cím a szervezeti é szabályozási szempontból összetartozó, tovább részletezett előirányzatok összegét jelenti. Költségvetési címet alkotnak például a központi költségvetési szervek, azaz, hogy a területileg széttagoltan működő, de azonos tevékenységet ellátó költségvetési szervek együttesen is képezhetnek költségvetési címet. (Pl. a fővárosi, megyei kormányhivatalok és a megyei intézményfenntartó szervek, átvett intézmények együttesen alkotnak címet a 2012. évi költségvetésben. Ezen a címen belül a fővárosi, megyei kormányhivatalok és a megyei intézményfenntartó szervek egy-egy alcímként jelennek meg.) A költségvetési fejezet saját kezelésű, nem a központi költségvetési szervekhez rendelt előirányzatai (az ún. fejezeti kezelésű előirányzatok), vagy a politikai pártok költségvetési támogatásai esetén a címek megfelelő további bontást jelentenek a jogcímcsoportok, illetve a jogcímek. A költségvetési törvényben szereplő címek (ide nem értve az alcímeket) képezik az ún. költségvetési címrendet. A címrendet a Kormány a költségvetési év folyamán kiegészítheti, illetve módosíthatja, kivéve azokat a címeket, amelyek előirányzatainak megváltoztatása az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Kormány köteles a címrend változásáról a költségvetés végrehajtásáról szóló (zárszámadási) törvényjavaslat indokolásában részletesen beszámolni. A központi költségvetési címeken (fejezeti kezelésű előirányzatoknál a jogcímcsoportokon, jogcímeken) belül az alábbi előirányzat-csoportokat kell elkülöníteni: – működési költségvetés, – felhalmozási költségvetés, – kölcsönök. A működési és felhalmozási költségvetés előirányzat-csoportokon belül kiemelt kiadási előirányzatokat korábban már ismertettük. Indokoltnak látszik azonban ehelyütt is megemlíteni ezeket. A működési költségvetés kiemelt kiadási előirányzatai a személyi juttatások, a munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó, dologi kiadások, az ellátottak pénzbeli juttatásai, és együttműködési célú kiadások. A felhalmozási kiemelt előirányzatai az intézményi beruházások, a felújítások, a kormányzati beruházások, a lakástámogatás, lakásépítés, és az egyéb felhalmozási kiadások. 2. sz. ábra

A költségvetési törvény szerkezete Költségvetési fejezet

Cím

Alcím

Jogcímcsoport

Jogcím

Előirányzat-csoport

Működési célú Előirányzat-csoport

Felhalmozási célú Előirányzat-csoport

Kölcsönök Előirányzat-csoport

Kiemelt előirányzat

Személyi juttatások előirányzata Munkaadókat terhelő járulékok előirányzata Szociális hozzájárulás adó Dologi kiadások előirányzata Ellátottak pénzbeli juttatásai előirányzata Egyéb működési célú támogatások előirányzata

Intézményi beruházások előirányzata Felújítások előirányzata Kormányzati beruházások előirányzata Lakástámogatás, lakásépítés előirányzata Egyéb felhalmozási kiadások előirányzata

73

A központi költségvetés tartalékai Az új Áht. és az Ávr. a következő tartalékokat nevesíti: – a rendkívüli kormányzati intézkedésre szolgáló tartalék [új Áht. 21. § (1)–(3) bek., Ávr. 23. § (1)–(6) bek.], – a céltartalék [új Áht. 21. § (4) bek.], – egyéb, más tartalék [új Áht. 21. § (5)–(6) bek.]. Rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló taralék A központi költségvetésről szóló törvényben rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot kell képezni az előre nem valószínűsíthető, nem tervezhető költségvetési kiadások és az előirányzott, de elháríthatatlan ok miatt elmaradó költségvetési bevételek pótlására. A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tatalék előirányzata nem lehet több a központi költségvetésről szóló törvény kiadási főösszegének 2%-ánál, és nem lehet kevesebb 0,5%-ánál. A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék terhére – az éves hatást tekintve – annak legfeljebb 40%-os mértékéig vállalható kötelezettség az első félévben. Ennél nagyobb kötelezettségvállaláshoz az Országgyűlés jóváhagyása szükséges. A kormány a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tatalék felhasználásáról az államháztartásért felelős miniszter önállóan, vagy – az államháztartásért felelős miniszter, és – a fejezetet irányító szerv vezetőjének együttesen benyújtott előterjesztése alapján dönt. Az előterjesztésben nyilatkozni kell arról, hogy a benyújtást megelőzően elvégzett felülvizsgálat alapján az igényelt közfeladat ellátására felhasználható szabad előirányzat nem áll rendelkezésre, a tartalékot visszatérítési kötelezettséggel igénylik-e, továbbá tájékoztatást kell adni a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tatalék szabad előirányzatának összegéről. Visszatérítési kötelezettséggel igényelt tartalék estén az előterjesztésben meg kell jelölni a visszafizetés tervezett időpontját. A – – –

Kormány egyedi határozatában fel kell tüntetni a taralék biztosításának célját, az elszámolás időpontját, az átcsoportosítás egyszeri vagy tartós jellegét, és az estleges visszafizetési kötelezettséget és a visszafizetés időpontját.

A Kormány egyedi határozata mellékletét az Ávr. 2. sz. melléklet szerinti formában kell elkészíteni. A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból visszatérítési kötelezettséggel átcsoportosított előirányzat visszatérülését, valamint a bármely címen átcsoportosított előirányzat fel nem használt: vagy nem rendeltetésszerűen felhasznált részét a Kincstár által megjelölt fizetési számlára kell befizetni, amellyel az adott évi rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék előirányzatát a Kormány megnövelheti. Céltartalék A céltartalék olyan, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kiadási előirányzat, amely évközi kormányzati intézkedés fedezetéül szolgál, és amelynek célját és rendeltetését egyidejűleg meghatározták, azonban az előirányzat felhasználásának fejezet, cím, alcím szerinti megoszlása a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásakor még nem ismert. Egyéb, más tartalék Ha a központi költségvetésről szóló törvény – ide nem értve a fejezeti általános tartalékot, amely az egyes költségvetési fejeztek költségvetésében fejezeti kezelésű előirányzatként tervezett tartalék – a fentieken kívül más tartalék (pl. a költségvetési egyensúly biztosítását célzó speciális tartalék) létrehozásáról rendelkezik, a központi költségvetési törvényben meg kell határozni – a tartalék célját, illetve – a felhasználásának módját és feltételeit. Ezen tartalékok felhasználásáról a Kormány egyedi határozatban rendelkezik. c) Előirányzat-módosítás, előirányzat átcsoportosítás ca) Előirányzat-módosítás [új Áht. 2. § (1) bek. f) pont] Az új Áht. szerint, az előirányzat-módosítás a megállapított kiadási előirányzat növelése, vagy csökkentése, a bevételi előirányzatok egyidejű növelése vagy csökkentése mellett.

74

cb) Előirányzat átcsoportosítás [új Áht. 2. § (1) bek. e) pont] Az előirányzat-átcsoportosítás az új Áht. szerint az átcsoportosítást végrehajtó költségvetésének – az Országgyűlés vagy a Kormány intézkedése, és a fejezetet irányító szervek megállapodása esetén a központi költségvetés, a fejezetet irányító szerv intézkedése esetén a fejezet, az államháztartás önkormányzati alrendszerében a költségvetési rendelet, határozat összesített – kiadási előirányzatai főösszegének változatlansága mellett, a kiadási előirányzatok egyidejű csökkentésével és növelésével végrehajtott módosítás. FIGYELEM! Az előirányzatok módosítása, átcsoportosítása lehet csak adott költségvetési évben –érvényesülő (egyszeri) vagy –a költségvetési éven túl tartósan érvényesülő (tartós) (új Áht. 30. §).

cd) Bevételi előirányzatok – bevételek elmaradása [új Áht. 30. § (2)-(3) bek.] Az államháztartás alrendszerében a költségvetési gazdálkodás a bevételi előirányzatok teljesítésének kötelezettségét, és a kiadási előirányzatok felhasználásának jogosultságát foglalja magában [új Áht. 4. § (2) bek.]. A költségvetési bevételek a bevételi előirányzatokon felül is teljesíthetők. A bevételi előirányzatok – az új Áht. 31. §-ában meghatározott kivételekkel – kizárólag azok túlteljesítése esetén növelhetők, és a költségvetési bevételek tervezettől történő elmaradása esetén azokat csökkenteni kell.  Az adott költségvetési bevételre vonatkozó jogszabályi előírások változtak az év közben.  A bevételi előirányzatok túlteljesítése vagy a felülvizsgált és jóváhagyott előző évi maradványok erre fedezetet biztosítanak [új Áht. 31. § (2) bek.] – az elkülönített állami pénzalapoknál, – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjánál.  Az államháztartás központi alrendszerében, ha a Kormány rendelet alapján módosíthatók [új Áht. 31. § (3) bek.] – költségvetési szerv, és – a fejezeti kezelésű előirányzat kiadásai előirányzatai. Központi költségvetési szerv és fejezetkezelésű előirányzat bevételeinek túlteljesítése vagy azok elmaradása esetén az előirányzatokat arra jogosultaknak – a központi költségvetési szerv bevételi túlteljesítése esetén a 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet alapján az engedélyezett összeggel – a jogszabályi előírások változatásától függetlenül módosítani kell – amennyiben egy költségvetési szerv bevételei meghaladják a tervezett értéket, akkor a költségvetési törvény által meghatározott esetekben és mértékig – de legfeljebb a bevételi többlet mértékéig – a költségvetési szerv kiadásai is meghaladhatják a költségvetési törvényben tervezett mértéket, – a bevételi előirányzatok elmaradása illetve más kiadások túlteljesülése, illetve a belső tételek egyenlegének tárgyévet megelőző költségvetési törvényben előírt követelménytől való eltérés esetén a kiadási előirányzatok jogszabályi előírások alapján csökkenthetők, zárolhatók, illetve törölhetők. de) A többletbevétel szabályozása [új Áht. 30. § (4) bek., Ávr. 35. § (1)–(10) bek.] A költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat tervezetet meghaladó (bevételi előirányzatain felüli) többlet bevételét az irányító szerv – a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt költségvetési szerv, fejezetkezelési előirányzat Ávr.-ben meghatározott értékhatárt elérő többletbevétel esetén az államháztartásért felelős miniszter – előzetes engedélyével, a felhasználásra engedélyezett többletnek megfelelő összegű, az irányító szerv hatáskörében végrehajtott előirányzat-módosítás után használhatja fel. A többletbevétel szabályozásának átalakításával összefüggő részletszabályok – A költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat közhatalmi bevételek, intézményi működési bevételek és felhalmozási bevételek eredeti, vagy – ha a bevételek terezettől történő elmaradása miatt csökkentették – módosított bevételi előirányzatán felüli többletbevétel az irányító szerv előzetes engedélyével, a felhasználásra engedélyezett többletnek megfelelő összegű, az irányító szerv hatáskörében végrehajtott előirányzat-módosítás után használható fel. – A többletbevétel a Kormány irányítása alá tartozó fejezetbe sorolt költségvetési szerv, fejezeti kezelésű előirányzat esetén eléri a bevételi előirányzat 30%-át, de legalább az ötven millió forintot, az ezt meghaladó többletbevétel az államháztartásért felelős miniszter előzetes engedélyével, a felhasználásra engedélyezett többletnek megfelelő összegű, a fejezetet irányító szerv hatáskörében végrehajtott előirányzat-módosítás után használható fel. – A Kormány irányítása vagy felügyelete alá tatozó költségvetési szerv a többletbevétel felhasználására irányuló kérelmet a fejezet irányító szervhez nyújtja be. A fejezeti kezelésű előirányzat hányadot, vagy összeget el nem érő többletbevételének felhasználására abban az esetben kell engedélyt kérni, ha a fejezeti kezelésű előirányzat kezelő szerve nem azonos a fejezetet irányító szervvel. Ha a fejezeti kezelésű előirányzat kezelő szerve a fejezetet irányító szerv, a bevételi előirányzat növelésére fejezetet irányító szervi hatáskörben kiadott intézkedést az engedély megadásának kell tekinteni. 75

– A fejezet irányító szerv beérkezett kérelmeket és a fejezetet irányító szerv által kezelt fejezeti kezelésű előirányzatok többletbevételeit megvizsgálja abból a szempontból, hogy annak felhasználásához az államháztartásért felelős miniszter engedélye szükséges-e, ennek alapján dönt a felhasználás engedélyezéséről, megtagadásáról, vagy – ha a többletbevétel felhasználásával egyetért – azok jóváhagyására kérelmet nyújt be az államháztartásért felelős miniszternek. A fejezetet irányító szerv által benyújtott kérelemben ismertetni kell a többletbevétel keletkezésének okát, a bevétel jellegét, tervezett felhasználási módját, külön megjelölve, ha annak felhasználási célja jogszabály, szerződés, nemzetközi kötelezettség vagy más hasonló okból kötött. – Az államháztartásért felelős miniszter döntését a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül hozza meg, amelyben meghatározhatja a többletbevétel felhasználásának engedélyezett célját is. Ha az államháztartásért felelős miniszter határidőn belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a többletbevétel – a fejezetet irányító szerv által benyújtott kérelemben megfogalmazott céllal történő – felhasználásával egyetért. – Ha a többletbevétel felhasználásához az államháztartásért felelős miniszter engedélye nem szükséges, és a többletbevétel felhasználásával az irányító szerv egyetért, vagy az államháztartásét felelős miniszter a többletbevétel elhasználását engedélyezi, az érintett bevételi és az engedélyezett felhasználási célnak megfelelő kiadási előirányzat módosítását az irányító szerv kezdeményezi, és erről az érintetteket egyidejűleg értesíti. – Ha az irányító szerv vagy az államháztartásért felelős miniszter a többletbevétel felhasználását nem engedélyezi, az irányító szerv erről az érintetteket értesíti. – A felhasználásra nem engedélyezett többletbevételt a döntés közlésétől számított öt napon belül központi költségvetési szerv és fejezeti kezelésű előirányzat esetén a központi költségvetésbe – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjába –, egyéb költségvetési szerv esetén az irányító szerv költségvetésébe be kell fizetni. – Az irányító szerv vagy az államháztartásért felelős miniszter döntéséig a többletbevétellel a költségvetési szerv, fejezeti kezelésű előirányzat bevételi előirányzatait nem lehet módosítani. Az irányító szerv a befizetési kötelezettségről történő tájékoztatásával egyidejűleg kezdeményezi a szükséges előirányzat-módosítást. – A helyi önkormányzati, helyi nemzetiségi önkormányzati és országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén az irányító szerv értékhatárhoz kötött előzetes engedélyt adhat a többletbevétel felhasználásához. Ez esetben az irányító szerv hatáskörében az előirányzatmódosításra utólag a költségvetési szerv adatszolgáltatása alapján kerül sor. – Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv saját hatáskörben a kiadási és bevételi előirányzatokat, a bevétel eredeti vagy – ha a bevételek tervezettől történő elmaradása miatt csökkentették – módosított előirányzatán felül pénzügyileg teljesült összeggel, a vállalkozási tartalékából és – e rendeletben foglaltak szerinti esetben – az előirányzat-maradványából megemelheti. cf) Előirányzatok átcsoportosítása [új Áht. 33. § (1) bek.] Központi költségvetésben átcsoportosítás Főszabály: a Kormány kizárólagos jogosultsága [Ávr. 38. §, 39. §] A központi költségvetésről szóló törvény és az új Áht. eltérő rendelkezése hiányában a központi költségvetésről szóló törvény által megállapított előirányzatok közötti átcsoportosításra, valamint a címrend módosítására, kiegészítésére – a nem a Kormány irányítása alá tartozó fejezetek kivételével – a Kormány egyedi határozatban jogosult. A Kormány a címrend változásáról a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: zárszámadási törvényjavaslat) indoklásában beszámol. A Kormány hatáskörében elrendelt előirányzat – átcsoportosításhoz a határozat mellékletét az Ávr. 2. sz. melléklete szerinti formában kell elkészíteni. Az adatlap megnevezése: „ADATLAP A KÖLTSÉGVETÉSI ELŐIRÁNYZATOK MÓDOSÍTÁSÁRA (a Kormány hatáskörében)” Ha a lemondás vagy a módosítás az ellátott feladat átadásával függ össze, és a feladat átvevője a központi költségvetésről szóló törvény alapján normatív hozzájárulás, támogatás igénybevételére jogosult, az érintett összeget a központi költségvetésről szóló törvény új Áht. 14. § (3) bekezdése szerinti fejezetének előirányzatairól a normatív hozzájárulás, támogatás további folyósítását biztosító előirányzatra kell átcsoportosítani a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott igényjogosultsági szabályok szerint. Ha a központi költségvetésről szóló törvény alapján normatív hozzájárulás, támogatás igénybevételére jogosult év közben az ellátott feladatot annak a helyi önkormányzatnak, helyi nemzetiségi önkormányzatnak vagy többcélú kistérségi társulásnak adj, amelynek a kötelező feladat-ellátási körébe tartozik, az érintett előirányzatot, a normatív hozzájárulást, támogatást addig folyósító előirányzatról, a központi költségvetésről szóló törvény új Áht. 14. § (3) bek. szerinti fejezetének előirányzataira át kell csoportosítani a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott igényjogosultsági szabályok szerint.

76

Fejezeti hatáskör változása [új Áht. 33. § (2)–(8) bek.] A fejezetet irányító szerv a Kormány rendeletben foglalt esetekben a költségvetési évben a fejezeten belül új alcímet, jogcím-csoportot, jogcímet hozhat létre. Ha a fejezetet irányító szerv év közben előre nem tervezett bevételhez jut, és a fejezeti kezelésű előirányzatok között a bevétellel azonos kiadási cél nem került jóváhagyásra, új fejezeti kezelésű előirányzatot hozhat létre. A fejezetet irányító szerv a fejezeten belül a költségvetési szervek előirányzatai terhére átcsoportosítást hajthat végre, ha a költségvetési szerv előirányzatain megtakarítás keletkezik, vagy az átcsoportosítás a közfeladatok változásával, költségvetési szervek alapításával, átalakításával, megszüntetésével kapcsolatban szükséges.  A bekezdés szerinti átcsoportosítás során a fejezetet irányító szerv az irányítása alá tartozó költségvetési szerv előirányzatát nem csökkentheti – a miniszter által adományozott kitüntetések, elismerések és a – irányító szerv jutalmazási vagy más teljesítményösztönzési célú kifizetései pénzügyi fedezetének biztosítása céljából. A fejezetet irányító szerv – a fejezeti kezelésű előirányzatok terhére – a Kormány irányítása alá tartozó fejezet esetén az államháztartásért felelős miniszter előzetes engedélyével – a fejezeten belül átcsoportosítást hajthat végre, ha a fejezeti kezelésű előirányzat előirányzatain megtakarítás keletkezik, vagy az átcsoportosítás a közfeladatok változásával kapcsolatban szükséges. A fejezetet irányító szerv a fejezeti kezelésű előirányzatok terhére más fejezethez tartozó címekhez, alcímekhez a fejezetet irányító szerv hatáskörében átcsoportosítást hajthat végre az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv részére pályázati úton elnyert költségvetési támogatás biztosításával, vagy az európai uniós források felhasználásával kapcsolatban szükséges. FIGYELEM! Az átcsoportosítás során nem megengedett az átcsoportosított összeg jutalmazási célú felhasználása, a jogszabályi előírás alapján kötelezően kifizetett jutalmak kivételével [Ávr. 41. § (2) bek.]

Költségvetési szerveknél [új Áht. 33. § (6)–(8), Ávr. 41. §] A nem a Kormány irányítása alá tartozó fejezetbe sorolt költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok előirányzatai más fejezethez tartozó címekhez, alcímekhez a fejezetet irányító szerv hatáskörében átcsoportosíthatók. Az elkülönített állami pénzalapok előirányzatainak fejezeten belüli vagy más fejezethez törtnő átcsoportosításáról a fejezetet irányító szerv dönt. A fejezetek közötti átcsoportosításra az érintett fejezetet irányító szervek megállapodása alapján kerülhet sor. FIGYELEM! Az átcsoportosítás során a jutalmazási célú felhasználás ez esetben sem engedélyezett.

Államháztartás önkormányzat alrendszer [új Áht. 34. § (1)–(6)] Az új Áht. 33. § (8) bekezdése szerinti megállapodás alapján végrehajtott előirányzat-átcsoportosítás esetén, ha az átcsoportosított előirányzat végső felhasználója az előirányzatot átvevő fejezetet irányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szerv, a megállapodást ez a költségvetési szerv is aláírja. Ebben az esetben a fejezetet irányító szerv arra vállal kötelezettséget, hogy az átvett előirányzatot a végső felhasználó rendelkezésére bocsátja, a felhasználás elszámoltatásában közreműködik, és a fel nem használt, továbbá a nem rendeltetésszerűen felhasznált előirányzatot az átadó jelzése alapján elvonja, az átcsoportosított előirányzatot végső felhasználó rendelkezésére bocsátja, a felhasználás elszámoltatásában közreműködik, és a fel nem használt, továbbá a nem rendeltetésszerűen felhasznált előirányzatot az átadó jelzése alapján elvonja, az átcsoportosított előirányzat végső felhasználója pedig a megállapodásban az átvevőre nézve megállapított, összes egyéb kötelezettség teljesítéséért felel. Az új Áht. 33.§ (2)–(7) bekezdése szerinti intézkedés elrendelésére a fejezetet irányító szerv vezetője vagy az általa írásban kijelölt, a fejezetet irányító szerv állományába tartozó személy jogosult, és az intézkedés az 55. § szabályainak megfelelően kijelölt pénzügyi ellenjegyző ellenjegyzi (Ávr. 44. §). Az államháztartás önkormányzati alrendszere [új Áht. 34. § (1)–(5) bek., Ávr. 42. §] A helyi önkormányzat költségvetési rendeletében megjelenő bevételek és kiadások módosításáról, a kiadási előirányzatok közötti átcsoportosításról a képviselő-testület dönthet. A helyi önkormányzati költségvetési szerv bevételi és kiadási előirányzatai a Kormány rendeletében meghatározott esetekben saját hatáskörben módosíthatók, a kiadási előirányzatok egymás között átcsoportosíthatók. A polgármester a költségvetési szerv saját hatáskörében végrehajtott előirányzatmódosításokról, átcsoportosításokról a képviselő-testületet harminc napon belül tájékoztatja. 77

Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tatozó költségvetési szerv a kiadási és bevételi előirányzatokat saját hatáskörben az új Áht. 36. § (1)–(3) bekezdésében foglaltak szerint megemelheti. Ha a helyi önkormányzat év közben a költségvetési rendelet készítésekor nem ismert többletbevételhez jut, vagy bevételei a tervezettől elmaradnak, e tényről a polgármester a képviselőtestületet tájékoztatja. A képviselő-testület – az első negyedév kivételével – negyedévenként, a döntése szerinti időpontokban, de legkésőbb az éves költségvetési beszámoló elkészítésének határidejéig, december 31-ei hatállyal módosítja a költségvetési rendeletét. Ha év közben az Országgyűlés – a helyi önkormányzatot érintő módon – a fejezetben meghatározott hozzájárulások, támogatások előirányzatait zárolja, azokat csökkenti, törli, az intézkedés kihirdetését követően haladéktalanul a képviselőtestület elé kell terjeszteni a költségvetési rendelet módosítását. A nemzetiségi önkormányzat, a többcélú kistérségi társulás, a jogi személyiségű társulás, a térségi fejlesztési tanács, valamint az általuk irányított költségvetési szervek előirányzatainak módosítására, átcsoportosítására az előbbieket kell alkalmazni, azzal, hogy a képviselő-testület hatáskörét a nemzetiségi önkormányzat testülete, közgyűlése, a társulási tanács, illetve a térségi fejlesztési tanács tagjai gyakorolják, polgármesteren a nemzetiségi önkormányzat elnökét, a társulási tanács elnökét, illetve a térségi fejlesztési tanács elnökét kell érteni. Az előirányzott csoportok, kiemelt előirányzatok [új Áht. 35. §, Ávr. 43. § (1)–(4) bek.] Az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok között a Kormány rendeletében foglalt esetekben, a költségvetési szerv vagy az irányító szerv hatáskörében hajtható végre átcsoportosítás. A fejezeti kezelésű előirányzat kiemelt előirányzatai között a fejezetet irányító szerv átcsoportosítást hajthat végre. A költségvetési szerv a kiemelt előirányzatok között átcsoportosítást hajthat végre. Az átcsoportosítás nem irányulhat – a személyi juttatások előirányzatainak növelése, kivéve – az államháztartásért felelős miniszter engedélyével, ha az előirányzatok jóváhagyásakor még nem ismert jogszabályváltozás miatt. A költségvetési szerv alaptevékenysége közben szellemi tevékenység szerződéssel, számla ellenében történő igénybevételére szolgáló kiadási előirányzat csak a személyi juttatások terhére növelhető. Fontos előírás A fejezetkezelésű előirányzat kiemelt előirányzatai és a költségvetési szerv kiemelt előirányzatok közötti átcsoportosítására vonatkozó intézkedések elrendelésére jogosultak köre. – a költségvetési szerv vezetője, vagy – általa írásban felhatalmazott, a költségvetési szerv állományába tartozó személy, és – az intézkedést a kijelölt pénzügyi vezető ellenjegyzi. FIGYELEM! Az előirányzat-csoportok közötti átcsoportosításnál megszűnt az irányító szervi, NGM egyetértés.

Fizetési számlák közötti átvezetés, átcsoportosítás helyett [Ávr. 34. § (2) bek.] Az államháztartás központi alrendszerén belül előirányzat-átcsoportosítás helyett a Kincstár által vezetett fizetési számlák közötti átvezetéssel kell elszámolni. – az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető előirányzatok felhasználását, – az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat előirányzatainak továbbadását, ha annak forrása részben vagy egészben a 2. § b)–i) pontja szerinti bevétel, és – az olyan ügylet ellenértékét, amelyről az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát vagy számlát helyettesítő okmányt kell kiállítani. cg) Fejezeti kezelésű előirányzatokkal kapcsolatos sajátosságok [új Áht. 35. §, Ávr. 43. § (1)–(4) bek., 44. § (1)–(2) bek.] új Áht. 35. § Az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok között a Kormány rendeletében foglalt esetekben – a költségvetési szerv, vagy – az irányító szerv hatáskörében hajtható végre átcsoportosítás. Ávr. 43. § (1)–(4) bek. – a fejezeti kezelésű előirányzat, kiemelt előirányzatai között a fejezetet irányító szerv hajthat végre átcsoportosítást, – a költségvetési szerv a kiemelt előirányzatok között átcsoportosítást hajthat végre. 78

Az előbbi átcsoportosítás nem irányulhat a személyi juttatások előirányzatának növelésére, kivéve, ha az irányító szerv vagy az államháztartásért felelős személy azt engedélyezi, az esetben, ha az előirányzatok jóváhagyásakor még nem ismert jogszabályváltozás történt. A költségvetési szerv alaptevékenysége körében szellemi tevékenység – szerződéssel vagy – számla ellenében történő igénybevételére szolgáló kiadási előirányzat csak a személyi juttatások terhére növelhető. A fentiekben leírt [Ávr. 43. § (1) bek.] intézkedés elrendelésére – a fejezetet irányító szerv vezetője vagy – az a személy jogosult, akit a vezető írásban felhatalmazott és a költségvetési szerv állományába tartozik. FIGYELEM! Az intézkedést az Ávr. 55. § szabályainak megfelelően a kijelölt pénzügyi ellenjegyző ellenjegyzi.

d) Létszám és személyi juttatás Az új Áht. szerint 2012. január 1-jétől a létszám-előirányzat új megnevezése „engedélyezett létszám”. Az engedélyezett létszámot megállapíthatja – a Kormány, – az irányító szerv. A létszám-előirányzat a költségvetési szerv hatáskörében nem léphető túl. A személyi juttatások előirányzata [új Áht. 43. § (2) bek.] A személyi juttatások előirányzatát a foglalkoztatottak jogviszonyait szabályozó jogszabályok alapján kell megállapítani. A költségvetési szerv személyi juttatások kiemelt előirányzata – a jóváhagyott többletbevétellel, – a költségvetési szerv kötelezettségvállalással terhelt maradványának személyi juttatásokból származó részvétel, – az átvett maradvány személyi juttatások növelésére felhasználható részével, és – a költségvetési szervnél eredeti előirányzatként nem megtervezett év közben rendelkezésre bocsátott, felhasználási célja szerint személyi jellegű kifizetést tartalmazó egyéb forrásból növelhető. Az utóbbi szerinti forrás illetmény- vagy munkabéremelésre, vagy a meglévő létszám határozatlan időre szóló foglalkoztatással történő növelésére abban az esetben használható fel, és többletbevétel ilyen célú felhasználására is csak abban az esetben adható engedély, ha a forrás tartós és a következő évben a költségvetési szerv költségvetésében eredeti előirányzatként megtervezik. Ellenkező esetben a forrás illetmény- vagy munkabéremelésre nem használható fel, és annak terhére a meglévő létszám bővítése csak határozott időre szóló foglakoztatás mellett lehetséges. Az éves költségvetési törvény eltérő rendelkezése hiányában jutalmazásra, – ideértve a prémium címen teljesítményösztönzés, személyi ösztönzés céljából törtnő kifizetést is – az eredeti rendszeres személyi juttatások előirányzatának az Ávr.-ben vagy az önkormányzati rendeletben meghatározott hányada használható fel. Ennek fedezetére az Ávr.-ben vagy az önkormányzati rendeletben meghatározott mértékben megtervezhető előirányzat, a személyi juttatások évközi megtakarítása és az új Áht.-ben a személyi juttatások előirányzatának növelésére fordított forrás szolgálhat. FIGYELEM! A személyi juttatások tervezésére, felhasználására vonatkozó szabályok jórészt az Ávr.-ből kikerültek.

e) A költségvetési szerv előirányzatok felhasználásával kapcsolatos változások ea) Az előirányzatok korlátai [új Áht. 41. § (1)] A költségvetési szerv, valamint az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai pénzeszközei terhére azok kezelő szerve jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetet nem hozhat létre, abban tagsági, részesedési viszonyt nem szerezhet, és ahhoz nem csatlakozhat. Az államháztartás központi alrendszerébe tatozó költségvetési szerv költségvetéséből támogatás, adomány, és más ellenérték nélküli kötelezettség – nem vállalható, – nem teljesíthető. 79

Az előbbiek nem vonatkoznak a költségvetési szerv költségvetéséből a foglalkoztatottak számár jogszabály alapján nyújtható munkáltatói kölcsönökre, támogatásokra, az ellátottak pénzbeli juttatásaira, valamint a költségvetési szerv által foglalkoztatottak jóléti célú – oktatási, szociális vagy sportcélú – tevékenységet végző szervezetének juttatott támogatásokra. A költségvetési szerv saját nevében a Stabilitási tv. 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen nem köthet, továbbá – törvényben meghatározott kivétellel értékpapírt nem bocsáthat ki, nem szerezhet meg, – pénzügyi lízinget vagy faktoringot magában foglaló szerződést nem köthet, és – garanciát és kezességet nem vállalhat. Az előbbi bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell a fejezeti kezelésű előirányzatok, elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai pénzeszközei terhére végzett ügyletekre is. Az előirányzat-felhasználási terv Az előirányzat-felhasználási terv 2012. január 1-jétől dekádonként készül. eb) A költségvetési szerv által kiszabott és beszedett bírság [új Áht. 42. § (1)–(3). bek.] Az önálló szabályozó szerv kivételével az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv által kiszabott és beszedett bírság a költségvetési szervnél és területi szerveinél nem használható fel. A beszedett bírság az új Áht. 14. § (4) bekezdés d) pontja szerinti fejezet javára elszámolandó költségvetési bevételt képez. A beszedett bírság tekintetében keletkező visszafizetési kötelezettsége: ez a bírságot felhasználó szerv vagy – az új Áht. 14. § (4) bek. d) pontja szerinti fejezet kiadási előirányzatainak terhére kell teljesíteni. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a bíróság, ügyészség által kiszabott eljárási bírság és rendbírság kivételével az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv által jogerősen kiszabott és meg nem fizetett bírság, valamint a meg nem fizetett bírság miatt jogerősen kiszabott és meg nem fizetett késedelmi pótlék köztartozásnak minősül, és adók módjára kell behajtani. f) Kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos változások fa) A kötelezettségvállalás új fogalma [új Áht. 2. § o)pont, 20. § (1) bek.] A kötelezettségvállalás a kiadási előirányzatok és az idegen pénzeszközként nyilvántartott pénzeszközök terhére fizetési kötelezettség, így különösen – a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére, – szerződés megkötésére, – költségvetési támogatás biztosítására irányuló vállalásról szóló, szabályszerűen megtett jognyilatkozat. fb) Kötelezettségvállalásra jogosult személyek [új Áht. 36. § (7) bek.] A kötelezettségvállalási jogkörök gyakorlására jogosultak körét az új Áht. alapján, az Ávr. 52. § (1)–(7) bekezdése tartalmazza, nevezetesen  Kötelezettségvállalásra – jogszabályban meghatározott kivétellel – a költségvetési szerv, – a központi kezelésű előirányzat, a fejezeti kezelésű előirányzat, az elkülönített állami pénzalap, társadalombiztosítás pénzügyi alapja kezelő szerve, törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében ideértve a fővárosi és megyei kormányhivatalok szakigazgatási szervét is, és – a helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás, jogi személyiségű társulás, térségi fejlesztési társulás nevében a kötelezettséget vállaló szerv vezetője, vagy az általa írásban felhatalmazott, a kötelezettséget vállaló szerv alkalmazásában álló személy.  Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvényben meghatározott szervek vezetői [8.§ (1) bek. b–c) pont], a számukra biztosított előirányzatok terhére vállalt kötelezettségek tekintetében.  A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet meghatározott szervezeti vezetői [1. § (2) bek. c) pont, és 1. § (3)–(4 bek.].  A kötelezettséget vállaló szerv vezetője kötelezettség vállalási joggal ruházhatja fel a miniszterelnöki biztost, a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetőjét, továbbá – A kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter előzetes egyetértésével  a kormánybiztost és a  miniszteri biztost.  Az Országgyűlés által megválasztott személyek a tisztségük ellátásával összefüggő feladatok tekintetében, a független országgyűlési képviselők az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvény alapján számukra megállapított keret tekintetében jogosultak kötelezettségvállalásra. Törvény alapján az országgyűlési képviselőcsoportok részére megállapított keret tekintetében az országgyűlési képviselőcsoportok vezetőit, a kötelezettséget vállaló szerv vezetőjének kell tekinteni. 80

 A helyi önkormányzat kiadási előirányzatai terhére a polgármester vagy az általa írásban felhatalmazott személy vállalhat kötelezettséget.  A nemzetiségi önkormányzat kiadási előirányzatai terhére a nemzetiségi önkormányzat elnöke vagy az általa írásban felhatalmazott nemzetiségi önkormányzati képviselő jogosult kötelezettségvállalásra.  A többcélú kistérségi társulás, jogi személyiségű társulás, térségi, fejlesztési tanács kiadási előirányzatai terhére a társulási tanács, térségi fejlesztési tanács elnöke vagy a társulási tanács, térségi fejlesztési tanács általa írásban felhatalmazott tagja vállalhat kötelezettséget. fc) Az ún. más fizetési kötelezettségek keletkezése [új Áht. 36. § (1)–(2) bek.] Az új Áht. alkalmazásában más fizetési kötelezettségnek a jogszabályon, jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható bírósági, hatósági döntésen, vagy más, a fizetési kötelezettség összegét vagy az összeg megállapításának módját, továbbá a felek valamennyi jogát és kötelezettségét megállapító kötelező előíráson alapuló fizetési kötelezettség minősül. fd) Idegen pénznél vállalt kötelezettség nyilvántartása [Ávr. 56. § (1) és (4) bek.] A kötelezettségvállalást követően gondoskodni kell annak nyilvántartásba vételéről, és a kötelezettségvállalás értékéből a költségvetési év és az azt követő évek szabad előirányzatait terhelő rész lekötéséről. A nyilvántartás tartalmazza legalább a kötelezettségvállalás nyilvántartási számát, a kötelezettségvállalást tanúsít dokumentum megnevezését, iktatószámát, keltét, a kötelezettségvállaló nevét, a jogosult azonosító adatait, a kötelezettségvállalás tárgyát, összegét, évek és előirányzatok szerinti megoszlását, a kifizetési határidőket, továbbá a teljesítési adatokat. Az új Áht. 20. § (1) bekezdése szerinti idegen pénzeszközök terhére vállalt kötelezettség esetén a szabad fedezet vizsgálatát a nyilvántartott idegen pénzeszköz fel nem használt részére kell elvégezni. fe) Tárgyévi előirányzatra vállalt kötelezettség [új Áht. 36. § (3) bek., Ávr. 46. § (1)–(4) bek.] A költségvetési év kiadási előirányzatai terhére történő kötelezettségvállalás esetén a pénzügyi tejesítésnek – az Ávr.-ben foglalt kivételekkel – legkésőbb a költségvetési év december 31-éig – főszabályként – meg kell történnie.  A költségvetési szerv ás fejezeti kezelésű előirányzat költségvetési évi kiadási előirányzatai terhére abban az esetben vállalható kötelezettség, ha az abból származó valamennyi kifizetés a költségvetési évet követő év június 30-áig megtörténik.  A költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat előirányzatai terhére határozatlan idejű vagy a költségvetési évet követő év június 30-át követő időpontra is fizetési kötelezettséget tartalmazó határozott idejű fizetési kötelezettség (a továbbiakban: több év előirányzatait terhelő kötelezettségvállalás) esetén – a december 31-éig esedékes fizetési kötelezettségek mértékéig a költségvetési év, – a december 31-ét követően esedékes fizetési kötelezettségek az esedékesség szerinti év kiadási előirányzata terhére vállalható kötelezettség.  A központi kezelésű előirányzatok, helyi önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok, többcélú kistérségi társulások, jogi személyiségű társulások és a térségi fejlesztési tanácsok kiadási előirányzatai terhére, a kötelezettségvállalásra az előbbi bekezdés szerint kerülhet sor.  Az új Áht. 36. § (2) bekezdése szerinti más fizetési kötelezettségekkel az előbbiekben leírtak szerint kell a költségvetési év vagy az azt követő évek szabad kiadási előirányzatait csökkenteni. ff)

Több éves határozott idejű kötelezettség, vagy határozatlan időtartam kezelése [új Áht. 36. § (4) bek. a–b) pont.]

A Kormány által egyedi határozatban biztosított beruházás ösztönzési célú költségvetési támogatások, valamint az új Áht. 20. § (1) bekezdése alapján idegen pénzeszközként nyilvántartott pénzeszközök terhére vállalt kötelezettségek kivételével több év, vagy a költségvetési éven túli év kiadási előirányzata terhére kötelezettségvállalásra: – az államháztartás központi alrendszerében a tb. pénzügyi alapjai, valamint a fejezetek kiadási előirányzatai esetén az új Áht.-ben foglaltak szerinti, egyéb esetekben a költségvetési évet követő három évben az új Áht. 29. § (2) bekezdése szerinti kiadási tervszámokkal, az azt követő években a kiadási tervszámok utolsó évére megállapított kiadási tervszámmal. – az államháztartás önkormányzati alrendszerében az irányító szerv által megállapított, ennek hiányában a költségvetési év kiadási előirányzataival megegyező összegű kiadási előirányzatok szabad előirányzatának mértékéig kerülhet sor, amelyek fedezetét a kötelezettséget vállalónak a tervezéskor biztosítani kell. A Kormány által egyedi határozatban biztosított beruházás-ösztönzési célú költségvetési támogatások esetén a költségvetési éven túli évek kiadási előirányzatai terhére vállalható felső korlátját – a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg, – a költségvetési év kiadási előirányzatain felül a költségvetési évben a Kormány egyedi döntésével vállalható kötelezettség.

81

A kormányrendelet meghatározhatja a kötelezettségvállalás további feltételeit – a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék terhére kizárólag a költségvetési években az adott költségvetési évre szóló teljesítéssel vállalható kötelezettség [új Áht. 36. § (6) bek. és Ávr. 47. §]. Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv több év előirányzatait terhelő kötelezettséget a fejezetet irányító szerv – a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv az államháztartásért felelős miniszter – előzetes engedélyével vállalhat, ha a kötelezettségvállalás összegének – költségvetési évre jutó része a kötelezettségvállalás időpontjában a módosított kiadási előirányzatok 10%-át, vagy – egy évre számított értéke a költségvetési évet követő három év bármelyikében az új Áht. 36. § (4) bekezdése szerint adott évre várható kötelezettségek 5%-át eléri, vagy meghaladja. Nem szükséges az államháztartásért felelős miniszter vagy a fejezetet irányító szerv engedélyét kérni – a személyi juttatások, valamint a munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó felhasználása során, ide nem értve a külső személyi juttatások előirányzata terhére kötött, az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő szerződéseket, és – a dologi előirányzatok felhasználása során az üzemeltetéshez-fenntartáshoz, a költségvetési szerv alapvető közszolgáltatásokkal történő ellátásához kapcsolódó olyan, az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek egyébként megfelelő szerződések megkötéséhez, amelyek esetében a költségvetési szervnek – akár jogszabály, akár a piaci viszonyok miatt – nincs érdemi mérlegelési lehetősége a szerződés megkötése, feltételeinek, ellenértékének meghatározása terén. Nem vállalható több év előirányzatait terhelő kötelezettség olyan költségvetési támogatás biztosítására, amely – az új Áht. 32. § a) és d) pontja szerinti előirányzatok, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap előirányzatai, valamint az állami költségvetési kedvezményezettek sajáterő támogatására szolgáló előirányzat kivételével előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető előirányzatot terhelne, – a célja a kedvezményezett működésének támogatása, vagy – esetén nem biztosítható a többéves kötelezettség indokoltsága, a támogatott tevékenység több évre átnyúló jellege. Jutalmazásra – ideértve a prémiumcímén teljesítményösztönzés, személyi ösztönzés céljából törtnő kifizetést, és a vállalkozási tartalék felhasználását is – a költségvetési évben az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervnél az elemi költségvetésben megállapított eredeti rendszeres személyi juttatások előirányzatának 12%-áig, más költségvetési szervnél a költségvetési rendeletben, határozatban meghatározott összegig vállalható kötelezettség. fg) Pénzügyi ellenjegyzés [új Áht. 37. § (1)–(2) bek.] Kötelezettséget vállalni az Ávr.-ben foglalt kivételekkel csak pénzügyi ellenjegyzés után, a pénzügyi teljesítés esedékességét megelőzően, írásban lehet. A pénzügyi ellenjegyzőnek meg kell győződnie arról, hogy a szabad előirányzat rendelkezésre áll, a tervezett kifizetési időpontokban a pénzügyi fedezet biztosított, és a kötelezettségvállalás nem sérti a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat. FIGYELEM! Az új Áht. 2012. január 1-jétől ellenjegyzés helyett új kategóriát vezetett be: „pénzügyi ellenjegyzés” elnevezéssel.

Kötelezettségvállalási kivételek [Ávr. 53. § (1)–(2) bek.] Nem szükséges előzetes írásbeli kötelezettségvállalás az olyan kifizetések teljesítéséhez, amely – értéke a százezer forintot nem éri el, – pénzügyi szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik, vagy – az új Áht. 36. § (2) bekezdése szerinti egyéb fizetési kötelezettségnek minősül. Kifizetésre e rendeletnek a kötelezettségvállalások teljesítésére (érvényesítés, utalványozás) és nyilvántartására vonatkozó szabályait alkalmazni kell. Az előzetes írásbeli kötelezettségvállalást nem igénylő kifizetések rendjét, a kötelezettséget vállaló szerv belső szabályzatában rögzíti. Pénzügyi ellenjegyző feladatai [Ávr. 54. § (1)–(6) bek.]  A pénzügyi ellenjegyzőnek a pénzügyi ellenjegyzés megelőzően meg kell győződnie arról, hogy – a szükséges szabad előirányzat rendelkezésre áll, a befolyt vagy megtervezett és várhatóan befolyó bevétel biztosítja a fedezetet, – a kifizetés időpontjában a fedezet rendelkezésre áll, és – a kötelezettségvállalás nem sérti a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat.  A pénzügyi ellenjegyző az előző bekezdésben foglalt feladata ellátásához szükség szerint szakértőt vehet igénybe.  Ha a kötelezettségvállalás nem felel meg az előző bekezdésben elírtaknak, a pénzügyi ellenjegyzőnek erről írásban tájékoztatnia kell a kötelezettségvállalót, a kötelezettséget vállaló szerv vezetőjét és gazdasági vezetőjét. 82

 Ha a kötelezettséget vállaló szerv vezetője a tájékoztatás ellenére írásban utasítást ad a pénzügyi ellenjegyzésre, a pénzügyi ellenjegyző köteles annak eleget tenni és e tényről az irányító szerv – a központi kezelésű előirányzat és a fejezeti kezelésű előirányzat nem költségvetési szervi formában működő kezelő szerve esetén az érintett fejezetet irányító szerv – vezetőjét haladéktalanul írásban értesíteni. A vezető a tájékoztatás kézhezvételétől számított nyolc munkanapon belül köteles megvizsgálni a bejelentést, és kezdeményezni az esetleges felelősségre vonást.  Ha a kötelezettséget vállaló szervhez kincstári, önkormányzati biztost jelöltek ki, a kötelezettségvállaláshoz – a kötelezettségvállaló és a pénzügyi ellenjegyző aláírása mellett – a biztos külön ellenjegyzése is szükséges.  Ha a kötelezettséget vállaló szervhez költségvetési főfelügyelő, felügyelő került kirendelésre, a pénzügyi ellenjegyzőnek meg kell győződnie arról, hogy a költségvetési főfelügyelő, felügyelő az előzetes véleményezési jogát gyakorolhatta-e, ennek során az intézkedés végrehajtásának felfüggesztését nem javasolta. A kötelezettségvállalás pénzügyi ellenjegyzésére mindaddig nem kerülhet sor, míg az intézkedés véleményezésére nem biztosítottak lehetőséget vagy a költségvetési főfelügyelő, felügyelő az intézkedés felfüggesztésére vonatkozó javaslatát fenntartja, és az egyeztetés nem történt meg. A pénzügyi ellenjegyzésre jogosult személyek körét, az összeférhetetlenségnek eseteit, képesítési követelményeit az Ávr. tartalmazza. [új Áht. 37. § (2) bek.] A – – – –

pénzügyi ellenjegyzés igazolása [Ávr. 55. § (1) bek.] a kötelezettségvállalás dokumentumán történik, a pénzügyi ellenjegyzés dátuma megjelölésével, a pénzügyi ellenjegyzés tényére történő utalás megjelölésével, az arra jogosult személy aláírásával.

A pénzügyi ellenjegyzésre jogosultak köre [Ávr. 55. § (2) bek. a)–k) pontjai] A kötelezettséget vállaló szervnél a kötelezettségvállalás pénzügyi ellenjegyzésére – a gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szerv kiadási előirányzatai terhére vállalt kötelezettség esetén – az e) pontban meghatározott kivétellel – a gazdasági vezető vagy az általa írásban kijelölt, a költségvetési szerv alkalmazásában álló személy, – a központi kezelésű előirányzat, fejezeti kezelésű előirányzat, elkülönített állami pénzalap, társadalombiztosítás pénzügyi alapja kezelő szerve esetén a tervezési, gazdálkodási, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatait ellátó külön szervezeti egység vezetője, vagy az általa írásban kijelölt, a kötelezettséget vállaló szerv alkalmazásában álló személy, – a gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv esetén a d) pontban meghatározott kivétellel az Ávr. 10. § (7) bekezdés b) pontjában megjelölt személy, – az Ávr. 11. § (4) bekezdése szerinti költségvetési szerv esetén a költségvetési szerv vezetője által írásban kijelölt, a költségvetési szerv állományába tartozó személy, – az Ávr. 55. § (5) bekezdése szerinti keret terhére vállalt kötelezettség esetén az országgyűlési képviselőcsoportnál gazdasági-pénzügyi feladatokat ellátó személy, – az Ávr. 52. § (6) bekezdése szerinti esetben az önkormányzati hivatal gazdasági vezetője, ennek hiányában a jegyző által írásban kijelölt, az önkormányzati hivatal állományába tartozó köztisztviselő, – a helyi nemzetiségi önkormányzat kiadási előirányzatai terhére vállalt kötelezettség esetén az új Áht. 27. § (2) bekezdése szerinti helyi önkormányzat önkormányzati hivatalának gazdasági vezetője, ennek hiányában a jegyzője által írásban kijelölt, az önkormányzati hivatal állományába tartozó köztisztviselő, – az országos nemzetiségi önkormányzat nevében vállalt kötelezettség esetén az országos nemzetiségi önkormányzat hivatalának gazdasági vezetője vagy az általa írásban kijelölt, az országos nemzetiségi önkormányzat hivatalának állományába tartozó köztisztviselő, – a többcélú kistérségi társulás nevében vállalt kötelezettség esetén a gazdasági vezető, ennek hiányában a munkaszervezet vezetője által írásban kijelölt a munkaszervezet állományába tartozó köztisztviselő, ha a többcélú kistérségi társulás nem hozott létre munkaszervezetet a többcélú kistérségi társulás székhelye szerintihelyi önkormányzat önkormányzati hivatalának gazdasági vezetője, ennek hiányában a jegyzője által írásban kijelölt, az önkormányzati hivatal állományba tartozó köztisztviselő, – a jogi személyiségű társulás nevében vállalt kötelezettség esetén az új Áht. 27. § (5) bekezdése szerintihelyi önkormányzat önkormányzati hivatalának gazdasági vezetője, ennek hiányában a jegyzője által írásban kijelölt, az önkormányzati hivatal állományába tartozó köztisztviselő, és – a térségi fejlesztési tanács esetén a munkaszervezet gazdasági vezetője ennek hiányában a munkaszervezet vezetője által írásban kijelölt, a munkaszervezet alkalmazottja jogosult. Képesítési követelmények [Ávr. 55. § (3) bek.] A kötelezettségvállalás pénzügyi ellenjegyzésére feljogosított személyeknek – a felsőoktatásban szerzett pénzügyi-számviteli végzettséggel, vagy legalább – középfokú iskolai végzettséggel és emellett pénzügyi és számviteli képesítéssel kell rendelkeznie. g) Teljesítés igazolása, érvényesítés, utalványozás [új Áht. 38. § (1)–(2) bek.] ga) Szakmai teljesítés igazolás új neve: „teljesítés igazolása” Az új szabályozás 2012. január 1-jétől a szakmai teljesítés igazolása mellett a „teljesítés igazolása” elnevezést alkalmazza. A teljesítés igazolása tekintetében is továbbra is fennáll, az a korábbi előírás, amely megszüntette a bevételek kötelező jelleggel történő szakmai teljesítésének igazolását. 83

Ugyanakkor a kötelezettségvállaló szerv belső szabályzatban előírhatja a bevételek meghatározott körére nézve is a teljesítés igazolásának kötelezettségét. Az Ávr. értelmében a kiadási előirányzatok terhére kifizetést elrendelni (a továbbiakban: utalványozás) a Kormány rendeletében meghatározott kivételekkel kizárólag a teljesítés igazolását, és az annak alapján végrehajtott érvényesítést követően kerülhet sor. A teljesítés igazolására, utalványozására, érvényesítésére jogosultakat, feladataikat, összeférhetetlenségük eseteit, és az érvényesítő képesítési követelményeit az Ávr.-ben határozza meg. A teljesítés igazolása során ellenőrizhető okmányok alapján ellenőrizni és igazolni kell a kiadások teljesítésének – jogosságát, – összegszerűségét, – ellenszolgáltatást is magában foglaló kötelezettségvállalás esetében – ha a kifizetés vagy annak egy része az ellenszolgáltatás teljesítését követően esedékes – annak teljesítését. A kötelezettséget vállaló szerv belső szabályzatában előírhatja a bevételek meghatározott körére nézve is a teljesítés igazolásának kötelezettségét. A teljesítést az igazolás dátumának és a teljesítés tényére történő utalás megjelölésével, az arra jogosult személy aláírásával kell igazolni. A kötelezettséget vállaló szerv belső szabályzatában nem szükséges külön teljesítés igazolását előírni az új Áht. 36. § 2) bekezdése szerinti más fizetési kötelezettségek teljesítéséhez. A teljesítés igazolására jogosult személyeket – az adott kötelezettségvállaláshoz, vagy a kötelezettségvállalások előre meghatározott csoportjaihoz kapcsolódóan – a helyi önkormányzat és az önkormányzati hivatal kiadási előirányzatai terhére vállalt kötelezettség esetén a jegyző, más esetben a kötelezettségvállaló írásban jelöli ki. gb) Utalványozás [Ávr. 59. § (1)–(6) bek.] FIGYELEM! Az utalványozás ellenjegyzése 2012. január 1-jétől megszűnt. Az utalványozás nem más, mint a kiadás teljesítésének, a bevétel beszedésének vagy elszámolásának elrendelését jelenti.

– Jogszabályban meghatározott kivétellel az utalványozásra jogosult személyekre, azok kijelölésére az Ávr. 52. §-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni. A kiadások utalványozása az érvényesített okmány alapján történik. A bevételek utalványozására – ha az utalványozás szükséges, és a kötelezettséget vállaló szerv előírta a teljesítés igazolását – a teljesítés igazolását követően kerülhet sor. – Utalványozni készpénzes fizetési mód esetén az érvényesített pénztárbizonylatra rávezetett, más esetben külön írásbeli rendelkezéssel lehet.  A – – – – – – – –

külön írásbeli rendelkezésen fel kell tüntetni az „utalvány” szót, a költségvetési tételt, a befizető, kedvezményezet megnevezését, címét, a fizetés időpontját, módját, összegét, devizanemét, a megterhelendő és jóváírandó fizetési számla számát és megnevezését, a kötelezettségvállalás nyilvántartási számát, az utalványozó keltezéssel ellátott aláírását, és érvényesítést.

A bevételi és kiadási pénztárbizonylatra rávezetett rendelkezésen adatokat kell feltüntetni azzal, hogy az okmányon már szereplő adatokat nem kell megismételni.  Nem kell utalványozni – a termék értékesítéséből, szolgáltatás nyújtásából – számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okiratot készpénzátutalás alapján – befolyó, valamint a közigazgatási hatósági határozaton alapuló bevétel beszedését, – a fizetési számla vezetésével és az azon végzett művekkel kapcsolatban a számlavezető által felszámított díjakkal, költségekkel kapcsolatos kiadásokat, – az európai uniós forrásokból nyújtott támogatások jogszabály szerinti lebonyolítási számláról történő kifizetését, és – a fedezetkezelői számláról, valamint – a fedezetkezelői számlára történő átutalás esetén – az építtetői fedezetbiztosítási számláról történő kifizetéseket. A külföldi devizanemben utalványozott összeg forintértékét a terhelésértesítő alapján kell figyelembe venni, amellyel az utalványt a terhelési értesítő beérkezését követően haladéktalanul ki kell egészíteni. Érvényesítés [Ávr. 58. § (1)–(5) bek.] A – – –

kifizetés estén a teljesítés igazolása alapján az érvényesítőnek ellenőriznie kell az összegszerűséget, a fedezet meglétét és azt, hogy a megelőző ügyletekben az új Áht., az Ávr., valamint az államháztartási számviteli kormányrendelet előírásainak továbbá a belső szabályzatokban foglaltakat megtartották-e. 84

 Ha az érvényesítő jogszabályok, szabályzatok megsértését tapasztalja, köteles ezt jelezni az utalványozónak. Az érvényesítés nem tagadható meg, ha ezt követően az utalványozó erre írásban utasítja. A további eljárásra az Ávr. 54. § (4) bekezdésében foglalt szabályokat kell alkalmazni.  Az érvényesítés az okmány utalványozása előtt történik. Az érvényesítésnek tartalmaznia kell az érvényesítésre utaló megjelölést és az érvényesítő keltezéssel ellátott aláírását.  Az érvényesítésre jogosult személyekre, azok kijelölésére – az Ávr. 55. § (2) bekezdésében foglalt szabályokat kell alkalmazni. Az érvényesítési feladatokat ellátó személynek az Ávr. 55. § (3) bekezdése szerinti végzettséggel kell rendelkeznie.  Az európai uniós forrásból biztosított költségvetési támogatások esetén a közreműködő szervezet alkalmazásában álló személy is megbízható az érvényesítési feladatok ellátására. A megbízást írásba kell foglalni. Összeférhetetlenségi szabályok [Ávr. 60. § (1)–(3) bek.] A kötelezettségvállaló és a pénzügyi ellenjegyző ugyanazon gazdasági esemény tekintetében azonos személy nem lehet. Az érvényesítő ugyanazon gazdasági esemény tekintetében nem lehet azonos a kötelezettségvállalásra, utalványozásra jogosult és a teljesítést igazoló személlyel. Kötelezettségvállalási, pénzügyi ellenjegyzési, érvényesítési, utalványozási és teljesítésigazolásra irányuló feladatot nem végezheti az a személy, aki ezt a tevékenységet a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerinti közeli hozzátartozója, vagy maga javára látná el. A kötelezettségvállaló szerv a kötelezettségvállalásra, pénzügyi ellenjegyzésre, teljesítés igazolására, érvényesítésére, utalványozására jogosult személyekről és aláírás-mintájukról a belső szabályzatában foglaltak szerint naprakész nyilvántartást vezet. h) Zárszámadás [új Áht. 89. § (1)–(2), 90. § (1)–(3) bek.] A központi költségvetésről szóló törvénnyel kapcsolatos feladatok nem korlátozódnak egyetlen esztendőre, hiszen három évet érintenek. A tárgyévet megelőzi a tervezés szakasza, a költségvetési év maga a végrehajtási időszak, végül az annak lezárta után be kell számolni az előirányzatok teljesüléséről: ez a zárszámadás időszaka. A következőkben a zárszámadás időszakát tekintjük át. – A költségvetés végrehajtásáról az éves költségvetési beszámolók alapján évente, az elfogadott költségvetéssel összehasonlítható módon, az év utolsó napján érvényes szervezeti, besorolási rendnek megfelelően záró számadást (továbbiakban: zárszámadás) kell készíteni. – A zárszámadás során valamennyi bevételről és kiadásról el kell számolni. A költségvetési év vége után nyolc hónapon belül a Kormány az Országgyűlés elé terjeszti a költségvetés végrehajtását bemutató zárszámadási törvényjavaslatot, amelyet a parlamenti beterjesztés előtt két hónappal az ÁSZ-nak is be kell nyújtani. A zárszámadást – a központi költségvetésről szóló törvénnyel való összehasonlítás céljából – a központi költségvetésről szóló törvénynek a költségvetési év utolsó napján fennálló szerkezeti rendjével azonos szerkezetben kell elkészíteni. Elkészítésének célja, hogy az Országgyűlés, aki felhatalmazást adott a Kormánynak a központi költségvetésről szóló törvény végrehajtására, kimerítő képet kapjon a Kormány gazdálkodásáról és a központi költségvetési végrehajtásának részleteiről és eredményeiről. A zárszámadás során valamennyi bevételről és kiadásról el kell számolni. A zárszámadás tehát a központi költségvetésről szóló törvényben szereplő tervadatokhoz képest tényadatokat tartalmaz. A zárszámadásról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés, az Állami Számvevőszék jelentésével együtt tárgyalja meg. A zárszámadásról szóló törvényben jóvá kell hagyni – a költségvetési hiány finanszírozásának, vagy – a költségvetési többlet felhasználásának módját. Az Országgyűlés részére zárszámadáskor tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell bemutatni: – a mérlegeket és kimutatásokat, az államháztartás költségvetési mérlegében az államháztartás központi alrendszerén belül költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok, állami vagyon, egyéb központi kezelésű előirányzatok, elkülönített állami pénzalapok és társadalombiztosítás pénzügyi alapjai szerinti bontásban, – az államháztartás központi alrendszerében a finanszírozási célú pénzügyi műveletekről készített összegzést, – a Stabilitási tv. 2. § (2)–(4) bekezdése szerinti bontásban az államadóságot, és kapcsolatait a 479/2009. EK. rendelet szerinti kormányzati szektor adósságával, – az állami kezességek, állami garanciák és állami viszont-garanciák állományát, és – az állam tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek működéséből származó kötelezettségeket a részesedések alakulását. Az Országgyűlés zárszámadási törvény elfogadásával dönt a Kormány részére történő felmentési megoldásról. A határozatot a Kormány a Magyar Közlönyben közzé teszi. 85

i) Maradvánnyal kapcsolatos változások (új Áht. 86. §, Ávr. 190. §, 191.§) ia) Előirányzat-maradvány Előirányzat-maradvány, az Ávr. szerint az államháztartás központi alrendszerében és a fejezeti kezelésű előirányzatok is beleértve az alaptevékenység teljesítésével és a kapacitások más, nem a vállalkozás jellegű hasznosításával összefüggő módosított kiadási és bevételi előirányzatok és azok teljesítése különbözeteként képződik. Az államháztartás központi alrendszerébe tatozó költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradványának kell tekinteni. – a kötelezettségvállalások azon állományát, amelyre a kötelezettségvállalás költségvetési év előirányzatai terhére történt, de a pénzügyi teljesítés áthúzódik a költségvetési évet követő év június 30-áig, – az európai unió forrásból finanszírozott programok, a nemzetközi szerződések alapján megvalósuló segélyprogramok, a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés, a kiotói egységek és kibocsátási egységek eladásából befolyt bevételek előirányzat-maradványát, – az átvett pénzeszközt, ha az átadó államháztartáson kívüli szervezet, személy az annak terhére ellátandó feladatot meghatározta, – az elkülönített állami pénzalapból meghatározott célra, elszámolási kötelezettséggel kapott támogatásértékű bevételeket, – a deviza- és valutakészlet év végi értékelése során megállapított árfolyamnyereség összegét, – a felsőoktatási intézményekben állami részösztöndíjas és önköltséges tanulmányokat folytató hallgatók által fizetett önköltségből és az államháztartáson kívülről érkező adományokból származó előirányzat-maradványát, – a Széchenyi Kártya program keretein belül működő folyószámlahitel program előirányzatmaradványát, és – a Beruházás ösztönzési célelőirányzat előirányzat-maradványát. – az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetésből meghatározott célra rendelkezésre bocsátott, áthúzódó pénzügyi teljesítés nélküli összeg az európai uniós forrásból finanszírozott programok kivételével, és – a gazdálkodási szabályok megsértéséből származó előirányzat-maradvány. A fejezeti kezelésű előirányzatoknak a gazdálkodási szabályok megsértéséből származó előirányzat-maradványa a központi költségvetést illeti meg. Szabadmaradványok eljárási rendje [Ávr. 151. § (3)–(4), 152.§ (1)–(5) bek.] Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetésis szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat kötelezettségvállalással nem terhelt előirányzat-maradványa a teljes előirányzatmaradványnak a kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradvány összegével, valamint az előirányzat-maradványból a központi költségvetést megillető résszel csökkentett mértéke. A kötelezettségvállalással nem terhelt előirányzat-maradvány elvonásáról vagy felhasználásáról a Kormány dönt. Az elvont előirányzat-maradvány a központi költségvetést illeti meg. Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradványa a következő évben – az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv esetében saját hatáskörben, a fejezeti kezelésű előirányzatok estén a fejezetet irányító szerv hatáskörében – elvégzett előirányzatmódosítás után – a vállalt kötelezettségek június 30-ig történő kiegyenlítésére használható fel. A fejezetet irányító szerv a fejezetbe sorolt költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok összesített előirányzat-maradványáról az államháztartásért felelős miniszternek elszámolást (e paragrafus alkalmazásában a továbbiakban: elszámolás) készít. Az elszámolás költségvetési szervenként és fejezeti kezelésű előirányzatonként külön-külön tartalmazza – az előirányzat-maradványból a központi költségvetést megillető részt, – a kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradványt, és – javaslatot a kötelezettségvállalással nem terhelt előirányzat-maradvány változatlan célú visszahagyására vagy eltérő célú felhasználására. A fejeztet irányító szerv az elszámolást a költségvetési évet követő év április 15-égi nyújtja be az államháztartásért felelős miniszternek. Az államháztartásért felelős miniszter a benyújtott elszámolást a költségvetési évet követő év május 15-éig felülvizsgálja, és annak eredményéről a fejezetet irányító szervet tájékoztatja. Az államháztartásért felelős miniszter a benyújtott elszámolást a költségvetési évet követő év május 15-éig felülvizsgálja, és annak eredményéről a fejezetet iránytó szervet tájékoztatja. Az államháztartásért felelős miniszter a kérelmek alapján előterjesztést készít a Kormánynak a kötelezettség vállalással nem terhelt előirányzat-maradványok változatlan vagy eltérő célú felhasználással nem terhelt előirányzat-maradványok változatlan vagy eltérő célú felhasználásának engedélyezéséről, 86

valamint az eltérő célú felhasználáshoz szükséges előirányzat-átcsoportosításról. A Kormány az előterjesztésről egyedi határozatban dönt. A kötelezettségvállalással terhelt maradvány (Ávr. 153. §) Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv és fejezeti kezelésű előirányzat kötelezettségvállalással terhelt, azonban a költségvetési évet követő év június 30-áig pénzügyileg nem teljesült, továbbá meghiúsult kötelezettségvállalás miatt további engedélyezéséről a Kormány dönt. Az elvont előirányzat-maradvány a központi költségvetést illeti meg. Az államháztartásért felelős miniszter az előirányzat-maradványról előterjesztést készít a Kormánynak, amely rendelkezik annak elvonásáról, változatlan vagy eltérő célú felhasználásának engedélyezéséről, valamint az eltérő célú felhasználásához szükséges előirányzat-átcsoportosításáról. A Kormány az előirányzat-maradvány további felhasználását mérlegelés nélkül engedélyezi. Az államháztartásért felelős miniszter Kormány döntése alapján szeptember 15-éig hagyja jóvá az előirányzat-maradványt, melyről értesíti a fejezetet irányító szervet és a Kincstárt. Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv előirányzat-maradványát a fejeztet irányító szerv – a Kincstár egyidejű tájékoztatásával – az államháztartásért felelős miniszter jóváhagyását követő tizenöt napon belül állapítja meg. A maradvány-elvonás szabályai (Ávr. 154. § 155. §) Az előirányzat-maradványból a központi költségvetést megillető összeget a köztartozások kivételével a fejezetet irányító szervnek a Kincstár által megjelölt fizetési számla javára kell teljesítenie, az előirányzat-maradvány jóváhagyását követő harminc napon belül. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiba sorolt költségvetési szerv esetén az előirányzat-maradványból a központi költségvetést megillető rész a központi költségvetésen belül az adott társadalombiztosítás pénzügyi alapját illeti meg. A költségvetési szerv pénzmaradványából az irányító szervet megillető rész számítását az irányító szerv határozza meg. A költségvetési szerv pénzmaradványát az irányító szerv zárszámadási rendeletével, határozatával egy időben állapítja meg, és – szükség esetén – módosítja költségvetési rendeltét, határozatát. A pénzmaradvány költségvetési szervet meg nem illető összeget, a pénzmaradvány jóváhagyását követő nyolc napon belül kell az irányító szerv fizetési számlájára befizetni. j) Központi kezelésű előirányzatok, elkülönített pénzalapok, valamint a tb. alapokkal kapcsolatos sajátosságok változása – ha a bevételre vonatkozó jogszabályi előírások évközben változnak, az érintett költségvetési szerveknél az előirányzatokat módosítani kell, – ha a bevételi előirányzatok túlteljesítése, vagy a jóváhagyott maradvány erre fedezetet biztosít, az előirányzatok módosíthatók.

Az önkormányzati alrendszerre vonatkozó új szabályozás sajátosságai 1. Térségi fejlesztési tanács [új Áht. 3. § (3) bek. d) pont] Az új Áht. rögzíti az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó szervek körét. Változás, hogy 2012. január 1-jétől a térségi fejlesztési tanács is az önkormányzati alrendszerbe tartozik. Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozik: – a helyi önkormányzat, – a helyi nemzetiségi önkormányzat és az országos nemzetiségi önkormányzat, – a jogi személyiségű társulás, a többcélú kistérségi társulása, – a térségi fejlesztési tanács, és – az előbbiek által irányított költségvetési szervek. 2. Az önkormányzat és intézményei bevételei és kiadásai 2012. január 1-jétől az önkormányzat és intézményei bevételei és kiadásai elkülönülnek. Az önkormányzati hivatal szerepköre átalakul. Ezzel összefüggő év eleji rendezési feladatokat végre kell hajtani. 3. A helyi önkormányzatok bevételei és kiadásai Magyarországon a hatályos jogi szabályozás, mindenekelőtt az önkormányzati törvény alapulvételével a helyi önkormányzatok bevételei alapvetően három csoportba sorolhatók: – saját bevételek, – átengedett központi bevételek, – állami hozzájárulások, támogatások. 87

Saját bevételek A helyi önkormányzatok pénzügyi forrásszerkezetében a saját bevételek képezik – a keletkezésüket tekintve – az önkormányzati autonómiával leginkább adekvát bevételi kört. Szemben az átengedett központi bevételekkel és különösen az állami támogatásokkal, a saját bevételek körében a bevétel nagysága alapvetően a helyi önkormányzati különféle döntéseitől függ. (A saját bevételeket az állam csak normatív úton, a törvényi keretek kijelölésével befolyásolja.) Így például törvény határozza meg, hogy egy teleülési önkormányzat milyen helyi adót vezethet be, és a bevezetett helyi adónak mennyi a maximális mértéke (adóplafon); kizárólagosan a települési önkormányzat képviselő-testülete jogosult azonban a törvényben szereplő helyi adófajták tényleges bevezetésére, illetőleg a törvényi adóplafonon belül a helyi adó mértékének megállapítására. A helyi önkormányzati saját bevételek a következők: – helyi adók, az építményadó, a telekadó a magánszemélyek, illetve a vállalkozók kommunális adója, az idegenforgalmi adó, valamint a helyi iparűzési adó, – a helyi önkormányzat által megállapított és beszedett díjak (pl. parkolási díj, közterülethasználati díj), – a külön törvények szerint az önkormányzatot megillető bírság (pl. egyes környezetvédelmi bírságok, a szabálysértési bírság és az örökségvédelmi bírság), – a saját tevékenységből, vállalkozásból, az önkormányzati vagyon hozadékából származó bérleti díj, osztalék, kamat, koncessziós díj stb., – az önkormányzati vagyon értékestéséből származó privatizációs bevételek, – a gazdálkodó szervezetektől, illetve magánszemélyektől, alapítványoktól átvett pénzeszközök, – az önkormányzatot megillető vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel, – egyéb bevételek (amelyek származhatnak például bontási vagy leselejtezett anyag értékesítéséből). Átengedett központi bevételek A helyi önkormányzatok részére átengedett központi bevételeket, ezek fajtáét és mértékét az Országgyűlés törvényben (rendszerint a költségvetési törvényben) állapítja meg. Az ide sorolandó bevételek tehát függetlenek a helyi önkormányzat döntésétől, ugyanakkor e bevételi körnek sajátos helyi jelleget mégiscsak kölcsönöz az a tény, hogy helyben (az adott önkormányzat működési területén) keletkező bevételek teljes átengedéséről (pl. a gépjárműadó esetében), illetőleg meghatározott hányad visszaosztásáról (pl. a személyi jövedelemadó vagy az illetékek esetében) van szó. További fontos fényező, hogy e bevételek nem járnak felhasználási költségekkel. Az átengedett központi bevételek körébe jelenleg az alábbi bevételek tartoznak: – a személyi jövedelemadó mindenkori költségvetésben meghatározott hányada (jelenleg 40%, ezt az összeget időről időre változó módon, változó elosztási technikák alkalmazásával juttatják el az egyes helyi önkormányzatokhoz), – a települési önkormányzat által beszedett gépjárműadó jelenleg 100 százaléka, – a helyi önkormányzat illetékbevétele: a Nemzeti Adó- és Vámhatóság által beszedett illetékeknek az 50 százaléka – az éves költségvetési törvényben meghatározott levonások, továbbá az ugyanott meghatározott számítási módszer alapján különböző mértékben – a fővárosi, a megyei, illetőleg a megyei jogú városi önkormányzatokat illeti meg, – a termőföld bérbeadásából származó jövedelem utáni – az önkormányzati adóhatóság által beszedett – személyi jövedelemadó 100%-a. Állami hozzájárulások és támogatások A helyi önkormányzatok bevételi forrásszerkezetében jelentős szerepet töltenek be az állami hozzájárulások és támogatások, amelyek ugyanakkor a forrásszerkezet legkevésbé autonóm elemét jelentik, és még olyan helyi kötődést sem fedezhetünk fel bennük, mint az előbbi pontban tárgyalt átengedett központi bevételeknél E bevételi kört szakértők – az eltérő elosztási mechanizmus miatt – gyakran további csoportokra osztják a normatív hozzájárulások és a nem normatív alapon odaítélt támogatások csoportjára. A hatályos pénzügyi törvényi szabályozás keretei között a központi költségvetésből származó támogatások többsége esetén a támogatások, hozzájárulások jogcímeit a felhasználásra való jogosultságot, a jogosultság mértékét, illetve a felhasználás módját minden évben, a költségvetési törvényben rögzítik. E szabályozás során a törvényhozók elsősorban a következő elveket próbálják megvalósítani: – a normativitás elve, az egyes önkormányzatok alapjaiban azonos, csupán a területi, népességi, feladat- és hatásköri stb. tényezők alapján eltérő mércével való kezelése, – a feladatarányosság elve, az állami pénzeszközök nagysága alapvetően az ellátott közfeladatok mennyiségéhez és költségeihez igazodik, – a szolidaritás elve a gyenge jövedelmi háttérrel rendelkező önkormányzatok működőképességének fenntartása érdekében, – a területi kiegyenlítés elve, elsődlegesen az infrastrukturális ellátottság különbségeinek mérséklése céljából, továbbá – a társulásos feladatmegoldás ösztönzésének elve, e dimenzió a többcélú kistérségi társulások megjelenése óta különös hangsúlyt kapott. 88

Tekintettel arra, hogy az állami hozzájárulások és támogatások bevételi köre különösképpen független a helyi önkormányzatok akaratától, az önkormányzati gazdasági-pénzügyi autonómia védelme érdekében alapvető elvet rögzíti az Alkotmánybíróság egyik határozata. „A költségvetési gazdálkodásnak az a jogbiztonsági minimumkövetelménye, hogy az állam a költségvetési év tartama alatt ellentételezés nélkül, az önkormányzatokra nézve hátrányos módon ne változtassa meg az önkormányzati költségvetések forrásszerkezetét, így egyebek között a szabadon felhasználható bevételeket ne minősítse át célhoz kötött bevételekké, illetőleg a korábban is célhoz kötött bevételek felhasználási céljait ne szűkítse.” A költségvetési törvényben az állami hozzájárulások és támogatások előirányzatai külön fejezetet (IX. fejezet) alkotnak. E körből a legjellemzőbb bevételi csoportok az alábbiak: – normatív költségvetési hozzájárulások (ezek jogcímei, fajlagos összegei stb. önmagukban is rendkívül heterogének; ide tartozik például az általános iskolai oktatáshoz való költségvetési hozzájárulás éppúgy, mint az okmányirodai feladatok ellátásának vagy a lakossági település folyékony hulladék ártalmatlanításának költségvetési támogatása), – normatív, de kötött felhasználású támogatások (ilyen például a pedagógiai szakszolgálatok működésének támogatása, vagy a helyi közfoglalkoztatások támogatása, továbbá e körben jelennek meg a többcélú kistérségi társulásokat, illetőleg az önkormányzati hivatásos tűzoltóságokat megillető költségvetési támogatások), – címzett és céltámogatások, amely korábban a központi költségvetésből az önkormányzati nagyberuházásokhoz kötött felhasználással nyújtott támogatások legfontosabb elemei voltak, de ma már „kifutóban” vannak, – a felhasználási kötöttséggel együtt járó központosított előirányzatok (pl. helyi közösségi közlekedés támogatása, lakossági közműfejlesztési támogatás), – az önkormányzati működőképesség megőrzését célzó kiegészítő támogatások (pl. az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő települési önkormányzatok támogatása), – helyi önkormányzatok fejlesztési és „vis major” támogatása (elsősorban „vis major” esetek, pl. árvízkárok, viharkárok esetén felhasználható támogatások), – a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásának támogatása, melyek felhasználására csak a leghátrányosabb kistérségek önkormányzatai jogosultak, – a helyi önkormányzatok által fenntartott, illetve támogatott előadó-művészeti szervezetek támogatása, amelyekhez értelemszerűen csak az előadó-művészeti szervezeteket fenntartó, illetve támogató helyi önkormányzatok jutnak hozzá. A fentieken kívül jelentős bevételi forrást jelentenek az önkormányzati alrendszerben az egészségbiztosítási támogatások, amelyek az Egészségbiztosítási Alapból származnak, és az egészségügyi intézményt (közszolgáltatást) fenntartó helyi önkormányzatokat illetik meg. Az önkormányzatok bővíthetik bevételeiket egyéb – pályázati úton elnyert – fejlesztési támogatásokkal. Ezek egy része teljes egészében a központi költségvetésből származik, és egyes fejezeti kezelésű előirányzatok, más része az Európai Unióból származó támogatás (pl. strukturális alapok, vagy a kohéziós alap támogatásai). Az államháztartási reformfolyamat részeként a kilencvenes évek második felében erőteljes törekvés nyilvánult meg egyes támogatási forrásoknál a döntési hatáskörök decentralizációjára. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (új Ötv.) 2013. január 1-jétől hatályba lépő rendelkezései a jelenleg normatív alapú támogatási rendszer helyett egy új feladatalapú finanszírozási rendszert vezet be. A feladatfinanszírozás rendszerében a helyi önkormányzatok kötelezően ellátandó, törvényben meghatározott feladatai kerülnek előtérbe. E feladatok működési kiadásainak fedezetét az Országgyűlés feladatalapú támogatással biztosítja. A támogatás mértéke a helyi önkormányzat kötelezően ellátandó feladataihoz külön jogszabályban meghatározott közszolgáltatási szinthez fog igazodni. Ez azt jelenti, hogy a törvényben előírt kötelező feladatok minden önkormányzat által egységesen teljesítendő, minimális szintjét a feladatokra vonatkozó ágazati szakmai jogszabályok határozzák meg. A helyi önkormányzatok kiadásai Az egyes helyi önkormányzatok kiadási struktúrája értelemszerűen elég heterogén, hiszen egészen más egy kis települési önkormányzat helyzete, mint egy nagy városi önkormányzaté, egy hátrányos helyzetű térségben lévő önkormányzat helyzete, mint egy fejlett térségben lévőé stb. Mégis összességében elmondhatjuk, hogy a helyi önkormányzatok kiadásainak jelentős részét az önkormányzati intézmények működési kiadási emésztik fel. Az utóbbi években – nem utolsósorban az önkormányzati fejlesztések uniós és hazai támogatási forrásainak növekedésének következtében – emelkedő tendenciát mutatnak az önkormányzatok felhalmozási és tőkejellegű kiadásai. Az önkormányzati kiadások további elemei a lakossági juttatások, az államháztartáson kívüli szervezeteknek juttatott transzferek, illetve az egyéb kiadások. Természetesen az önkormányzati költségvetések is előirányoznak tartalékokat, általános és céltartalék képzése itt is kötelező. 4. Tervezéshez kapcsolódó változások a) Tervezés célja A tervezés célja annak biztosítása, hogy a tervezett kiadások kizárólag a közfeladatok megfelelő ellátásához szükséges mértékben kerüljenek jóváhagyásra. Olyan közfeladat írható elő vagy vállalható, amelynek ellátásához megfelelő pénzügyi fedezet áll rendelkezésre. Ha a tervezés során 89

a pénzügyi fedezet nem biztosítható, intézkedni kell a közfeladat megszüntetéséről. Ennek figyelembevételével a tervezést érintő változások az önkormányzati alrendszerben a következők voltak: b) A költségvetés tervezése Az önkormányzat költségvetési tervezéséhez a kiindulási alapot az önkormányzat hosszabb távra szóló gazdasági programja (az új önkormányzati törvény fogalomhasználatában: „gazdasági programfejlesztési terv”), a több éves kihatással járó önkormányzati döntések határozzák meg. Mivel az önkormányzatok költségvetése az államháztartás része, a tervezésre vonatkoznak a központi előírások is, amelyeket törvények, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek tartalmaznak. Az államháztartásért és az önkormányzatokért felelős minisztérium végzi az állami költségvetési önkormányzatokat érintő tervezési feladatait. Eljuttatják a tervezéshez szükséges információkat az önkormányzatokhoz. Az elkészült költségvetéseket tájékoztatásul – az államháztartás pénzügyi információs rendszerének részeként – ugyancsak az önkormányzatok megküldik a központi szerveknek. A helyi önkormányzatok költségvetésében – bár csökkenő mértékben – még mindig meghatározó az államtól különböző jogcímeken kapott támogatások aránya. Ezek a források normatív alapon, pályázati úton vagy alanyi jogon jutnak el az önkormányzatokhoz. A tervezés egyik lényeges területe a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó különféle szakmai programok és azok pénzügyi vetületeinek megfogalmazása, elemzése és rangsorolása. A folyamatos tervező munka megkívánja, hogy a döntéshozók számára az előterjesztő azonos súlyú alternatívákat állítson fel, a döntések megalapozása érdekében. Az önkormányzati költségvetési tervezésének jól elkülöníthető szakaszai vannak az előkészítő munkálatokat követően. Az első az ún. koncepcionális szakasz, melyet a költségvetési rendelettervezet összeállítása, megvitatása követ, majd a rendeletalkotás, a költségvetés véglegesítése. c) A koncepció elkészítése [új Áht. 24. § (1)–(2) bek., Ávr. 26. § (10)–(3) bek.] A jegyző a helyi önkormányzat költségvetési koncepcióját a tervezett bevételek, a kötelezettségvállalások és más fizetési kötelezettségek, és a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat figyelembevételével állítja össze. A költségvetési elkészítése szempontjából e szakasz különösen fontos. A jegyző áttekinti a következő évre vonatkozó szakmai feladatokat, elképzeléseket, ezeket rangsorolja. Noha az államháztartás 2012. évtől hatályba lépett új törvényi szabályozási (és a törvény végrehajtásáról szóló Kormányrendelet) nem írja elő, célszerű már a költségvetési koncepció tervezetének elkészítésébe is bevonni az önkormányzati intézményeket. A polgármester a költségvetési koncepció tervezetéről a helyi önkormányzatoknál működő bizottságok véleményét a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint kikéri, és azt a költségvetési koncepció tervezetéhez csatolja. A pénzügyi bizottságnak a költségvetési koncepció tervezetének egészéről véleményt kell alkotni. A jegyző által elkészített, a következő évre vonatkozó költségvetési koncepciót a polgármester november 30-ig – a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjai általános választásának évében legkésőbb december 15-ig – benyújtja a képviselő-testületnek. A költségvetési koncepció tervezetét a képviselő-testület a bizottságok véleményével együtt megtárgyalja és határozatot hoz a költségvetés-készítés további munkálatairól. Célszerű, ha a koncepciót tárgyaló ülésen döntenek a gazdálkodás átmeneti viteléről arra az esetre, ha az önkormányzatnak nem lenne az év első napján jóváhagyott költségvetése. d) A rendelettervezet összeállítása, benyújtásának technikája [új Áht. 24. § (2), Ávr. 27. § (1)–(2) bek.] A koncepcióról hozott testületi határozat ismeretében a költségvetés tervezési munkálatai a rendelt előkészítésével folytatódnak. A helyi önkormányzat költségvetési bevételei és költségvetési kiadásai között kell megtervezni  a helyi önkormányzat bevételeit – így különösen a helyi adó bevételeket, a normatív hozzájárulásokat, támogatásokat, a központi költségvetésből származó egyéb költségvetési támogatásokat –, elkülönítetten az európai uniós forrásból finanszírozott támogatással megvalósuló programok, projektek bevételeit,  a helyi önkormányzat kiadásait, így különösen – a helyi önkormányzat nevében végzett beruházások, felújítások kiadásait beruházásonként, felújításonként, – a helyi önkormányzat által a lakosságnak juttatott támogatásokat, szociális, rászorultsági jellegű ellátásokat, – az általános és céltartalékot, és – elkülönítetten az európai uniós forrásból finanszírozott támogatással megvalósuló programok, projektek kiadásait, valamint a helyi önkormányzat ilyen projektekhez történő hozzájárulásait. 90

E kötelező központi előírásokon túlmenően a képviselő-testület is meghatározhat még további követelményeket, az előirányzatoknak részletesebb bemutatását is elvégezheti. A jegyző a költségvetési rendelettervezetet a költségvetési szervek vezetőivel egyezteti, annak eredményét írásban rögzíti, majd a rendelettervezetet és az egyeztetés eredményét a polgármester a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint a képviselő-testület bizottságai elé terjeszti. A polgármester a központi költségvetésről szóló törvény kihirdetését követő 45. napig a képviselőtestület elé terjeszti a bizottságok által megtárgyalt rendelettervezetet, amelyhez csatolja legalább a pénzügyi bizottság írásos véleményét és a jogszabály alapján kötelező könyvvizsgálatról készített írásos jelentést. e) A körjegyzőség sajátosságai [új Áht. 23. §, vr. 25. § (1)–(3) bek.] Körjegyzőség esetében a körjegyzőséghez tartozó minden egyes önkormányzatnak önálló költségvetése van, a körjegyző mindegyik vonatkozásban ellátja az említett feladatokat. A körjegyzőség bevételeiről, kiadásairól, engedélyezett létszámáról az érdekelt helyi önkormányzatok – a költségvetési rendeletüket tárgyaló képviselő-testületi ülés előtt – együttes testületi ülésen döntenek. A körjegyzőség – mint költségvetési szerv – bevételei, kiadásai, engedélyezett létszáma a körjegyzőség székhelye szerinti helyi önkormányzat költségvetési rendeletében szerepel. f) A közvetett támogatás bemutatása [új Áht. 24. § (4) bek., Ávr 28. §] Az Áht. 24. § (4) bekezdése c) pontja szerint közvetett támogatásokat legalább az alábbi részletezettségben kell bemutatni: – az ellátottak térítési díjának, kártérítésének méltányossági alapon történő elengedésének összege, – a lakosság részére lakásépítéshez, lakásfelújításhoz nyújtott kölcsönök elengedésének összege, – a helyi adónál, gépjárműadónál biztosított kedvezmény, mentesség összege adónemenként, – a helyisége, eszközök hasznosításából származó bevételből nyújtott kedvezmény, mentesség összege, és – az egyéb nyújtott kedvezmény vagy kölcsön elengedésének összege. g) Átmeneti gazdálkodás szabályai [új Áh.. 25. § (1)–(4) bek.] Ha a költségvetési rendelet a képviselő-testület a költségvetési év kezdetéig nem fogadta el, az átmeneti gazdálkodásról rendeletet alkothat, amelyben felhatalmazást ad, hogy a helyi önkormányzat és költségvetési szervei a bevételeiket folytatólagosan beszedhessék, kiadásaikat teljesítsék. Az átmeneti gazdálkodásról szóló rendeletben meg kell határozni a felhatalmazás időtartamát. A felhatalmazás az új költségvetési rendelet hatálybalépésének napján megszűnik. Ha a képviselő-testület a költségvetési rendeletet a költségvetési év kezdetéig vagy az átmeneti gazdálkodásról szóló rendelet hatályvesztéséig nem alkotta meg, és az átmeneti gazdálkodásról rendeletet nem alkotott, vagy az átmeneti gazdálkodásról szóló rendelet hatályát vesztette, a polgármester jogosult a helyi önkormányzatot megillető bevételek beszedésére és az előző évi kiadási előirányzatokon belül a kiadások arányos teljesítésére. Az előbbiek alapján folytatott gazdálkodásról a képviselő-testület részére a polgármester beszámol. A képviselő-testület az új költségvetési rendelet szerint beszedett bevételeket és teljesített kiadásokat az új költségvetési rendeletbe beépítve fogadja el. h) A nemzetiségi önkormányzatok költségvetése Az állam a nemzetiségi közügyek ellátásához a költségvetési törvényben: – támogatást nyújt, amelynek általános és feladatalapú feltételeit kormányrendelet határozza meg (e támogatásra a nemzetiségi önkormányzat testületi határozatban meghatározott nemzetiségi közügy ellátása esetén jogosult), – kiegészítő normatív támogatást nyújt a nemzetiségi óvodai neveléshez, illetőleg a nemzetiségi oktatáshoz és neveléshez, – a nemzetiségek oktatási és kulturális önigazgatása körében a központi költségvetésben meghatározott támogatásokat ad, – támogatást nyújt a nemzetiségek önazonosságának megőrzéséhez, hagyományai gondozásához, átörökítéséhez, az anyanyelv ápolásához, fejlesztéséhez, szellemi és tárgyi emlékeik fenntartásához. i) Költségvetési határozat A helyi és az országos nemzetiségi önkormányzatok költségvetésükről nem rendeletet, hanem határozatot alkotnak. A helyi nemzetiségi önkormányzat költségvetési határozatának szerkezetére, elkészítésére a helyi önkormányzatok költségvetésének szerkezetére, elkészítésére vonatkozó szabályokat kell alkal91

mazni azzal, hogy a költségvetési bevételeket és költségvetési kiadásokat a helyi nemzetiségi önkormányzat bevételi és kiadási előirányzatai között kell szerepeltetni, jegyzőn pedig a nemzetiségi önkormányzat székhelye szerinti helyi önkormányzat jegyzőjét kell érteni. 5. Az előirányzatokkal kapcsolatos sajátosságok módosítása a) A képviselő-testület feladata [új Áht. 34. § (1)–(2) bek., Ávr. 36. § (1)–(3) bek., 42. §] A helyi önkormányzat költségvetési rendeletében megjelenő bevételek és kiadások módosításáról, a kiadási előirányzatok közötti átcsoportosításról a képviselő-testület dönthet. Kivétel A helyi önkormányzati költségvetési szerv bevételi és kiadási előirányzatai a Kormány rendeletében meghatározott esetekben saját hatáskörben módosíthatók, a kiadási előirányzatok egymás között átcsoportosíthatók. A polgármester a költségvetési szerv saját hatáskörében végrehajtott előirányzatmódosításokról, átcsoportosításokról a képviselő-testületet harminc napon belül tájékoztatja. Az államháztartás önkormányzat alrendszerébe tartozó költségvetési szerv saját hatáskörben a kiadási és bevételi előirányzatokat a bevételi eredeti vagy – ha a bevételek tervezettől történő elmaradása miatt csökkentették – módosított előirányzatán felül pénzügyileg teljesült összeggel, a vállalkozási tartalékából és – e rendeletben foglaltak szerinti esetben – az előirányzat-maradványából megemelheti. A költségvetési szerv személyi juttatások kiemelt előirányzata az Ávr. 35. § szerint jóváhagyott többletbevétellel, – a költségvetési szerv kötelezettségvállalással terhelt maradványának személyi juttatásokból származó részével, – az átvett maradvány személyi juttatások növelésére felhasználható részével, és – a költségvetési szervnél eredeti előirányzatként nem tervezett év közben rendelkezésre bocsátott felhasználási célja szerint személyi jellegű kifizetést tartalmazó egyéb forrásból növelhető. Az előbbi – utolsó két bekezdésben jelzett – forrás illetmény- vagy munkabéremelésre, a meglévő létszám határozatlan időre szóló foglalkoztatással történő növelésére abban az estben használható fel, és többletbevétel ilyen célú felhasználására is csak abban az esetben adható engedély, ha a forrás tartós és a következő évben a költségvetési szerv költségvetésében eredeti előirányzatként megtervezik. b) A költségvetési rendelet módosítása [új Áht. 34. § (4) bek.] A képviselő-testület – az első negyedév kivételével – negyedévenként, a döntése szerinti időpontokban, de legkésőbb az éves költségvetési beszámoló elkészítésének határidejéig, december 31-ei hatállyal módosítja a költségvetési rendeletét. Ha év közben az Országgyűlés – a helyi önkormányzatot érintő módon – a 14. § (3) bekezdése szerinti fejezetben meghatározott hozzájárulások támogatások előirányzatait zárolja, azokat csökkenti, törli, az intézkedés kihirdetését követően haladéktalanul a képviselő-testület elé kell terjeszteni a költségvetési rendelet módosítását. c) Nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás, fejlesztési tanács eljárási rendje [új Áht. 34. § (5) bek.] A nemzetiségi önkormányzat, a többcélú kistérségi társulás, a jogi személyiségű társulás, a térségi fejlesztési tanács, valamint az általuk irányított költségvetési szervek előirányzatainak módosítására, átcsoportosítására az előbbiekben leírtakat kell alkalmazni, azzal, hogy a képviselő-testület hatáskörét a nemzetiségi önkormányzat testülete, közgyűlése, a társulási tanács, illetve a térségi fejlesztési tanács tagjai gyakorolják, polgármesteren a nemzetiségi önkormányzat elnökét, a társulási tanács elnökét, illetve a térségi fejlesztési tanács elnökét kell érteni. d) Többletbevétellel kapcsolatos sajátosságok [új Áht. 34. § (4) bek.] Ha a helyi önkormányzat év közben a költségvetési rendelet késztésekor nem ismert többletbevételhez jut, vagy bevételei a tervezettől elmaradnak, e tényről a polgármester a képviselőtestületet tájékoztatja. e) Az önkormányzati szervek saját hatáskörű módosítása [új Áht. 36. § (1)–(2) bek.] Maradvány igénybevétele A költségvetési szerv saját hatáskörében a bevételi és kiadási előirányzatokat  a működési és a felhalmozási célú – támogatásértékű bevétel – átvett pénzeszköz.  az előző évi működési és felhalmozási célú maradvány,  a kölcsön,  a bevételek eredeti vagy a módosított előirányzaton felül a pénzügyileg teljesült összeggel – a vállalkozási tartalékából és – az előirányzat-maradványból megemelheti. 92

A személyi juttatásnövelési esetek [új Áht. 31. § (3) bek.] A költségvetési szerv személyi juttatások, kiemelt előirányzata – a 35. § szerint jóváhagyott többletbevétellel, – a költségvetési szerv kötelezettségvállalással terhelt maradványának személyi juttatásokból származó részével, – az átvett maradvány személyi juttatások növelésére felhasználható részével, és – a költségvetési szervnél eredeti előirányzatként nem megtervezett, év közben rendelkezésre bocsátott. felhasználási célja szerint személyi jellegű kifizetést tartalmazó egyéb forrásból növelhető. Tartós személyi juttatási megtakarítás felhasználása [új Áht. 31. § (3) bek., Ávr. 36. § (3) bek.] Az átvett maradvány személyi juttatások növelésére felhasználható része és a költségvetési szervnél eredeti előirányzatként nem tervezett, év közben rendelkezésre bocsátott személyi jellegű kifizetést tartalmazó egyéb forrás, illetmény- vagy munkabéremelésre, a meglévő létszám határozatlan időre szóló foglalkoztatással törtnő növelésére abban az esetben használható fel, és a többletbevétel ilyen célú felhasználására is csak abban az esetben adható engedély, ha a forrás tartós és a következő évben a költségvetési szerv költségvetésében eredeti előirányzatként megtervezik. 6. Kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos változások [új ÁHt. 36. § (7) bek. Ávr. 52.§ (6)–(8) bek.] Jogosultak körében változások A helyi önkormányzat kiadási előirányzatai terhére a polgármester vagy az általa írásban felhatalmazott személy vállalhat kötelezettséget. A nemzetiségi önkormányzat kiadási előirányzatai terhére a nemzetiségi önkormányzat elnöke, vagy az általa írásban felhatalmazott nemzetségi önkormányzati képviselő jogosult kötelezettségvállalásra. 7. A helyi nemzetiségi önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozás hatálya A hatályos szabályozás – szakítva a korábbi megoldással – nem írja elő, hogy a helyi nemzetiségi önkormányzat költségvetési határozata beépüljön a székhelye szerinti helyi önkormányzat költségvetésébe. A helyi önkormányzat képviselő-testülete a nemzetiségi önkormányzat költségvetésére vonatkozóan nem rendelkezik döntési jogosultsággal a nemzetiségi önkormányzat költségvetési határozata törvényességéért bevételi és kiadási előirányzatainak megállapításáért és teljesítésért, illetve egymás kötelezettségvállalásaiért és tatozásaiért felelősséggel nem tartozik. A helyi nemzetiségi önkormányzat bevételeivel és kiadásaival kapcsolatban a tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatok ellátásáról a helyi nemzetiségi önkormányzat székhelye szerinti helyi önkormányzat önkormányzati hivatala gondoskodik. A helyi önkormányzat és az érintett helyi nemzetiségi önkormányzatok a feladatok ellátásának részletes szabályait a nemzetiségek jogairól szóló törvény szerinti megállapodásban kötelesek rendezni. Az országos nemzetiségi önkormányzat bevételeivel és kiadásaival kapcsolatban a tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatok ellátásáról az országos nemzetiségi önkormányzat hivatala gondoskodik. 8. Maradvány elszámolás változása [új Áht. 86. § (5) bek., Ávr. 155. § (1)–(3) bek.] Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó költségvetési szerv esetén az irányító szerv jogosult dönteni a költségvetési szerv pénzmaradványának elvonandó és felhasználható öszszegéről. A költségvetési szerv pénzmaradványából az irányító szervet megillető számítását az irányító szerv határozza meg. A költségvetési szerv pénzmaradványát az irányító szerv a zárszámadási rendeletével, határozatával egy időben állapítja meg, és – szükség esetén – módosítja költségvetési rendeletét, határozatát. A pénzmaradvány költségvetési szervet meg nem illető összegét a pénzmaradvány jóváhagyását követő nyolc napon belül kell az irányító szerv fizetési számlájára befizetni. 9. Az önkormányzati alrendszer finanszírozásának változása [új Áht. 83. § (1), (3) bek., Ávr. 140. § (1) bek.] a) Az ún. nettó finanszírozás A helyben maradó személyi jövedelemadót, a települési önkormányzatok jövedelemkülönbségének mérséklését szolgáló támogatást, a normatív hozzájárulást, támogatást, az új Áht. 14. § (3) bekezdés szerinti fejezetből származó – a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott – 93

egyéb költségvetési támogatást, továbbá az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott helyi önkormányzati költségvetési szerveknek folyósított támogatás a személyi juttatásokat terhelő közterhek, valamint a Kormány rendeltében meghatározott egyéb kötelezettségek beszámításával csökkentett összegben (a továbbiakban: nettó finanszírozás), ütemezetten a kincstár folyósítja. Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott helyi önkormányzati költségvetési szervet terhelő tartozások összege csak az egészségbiztosítási szerv által folyósított támogatásból vonható le. Személyi juttatást terhelő közterhek: – az adók, – a járulékok, – magán-nyugdíjpénztári tagdíj. Ha az előbbiekben felsorolt források a meghatározott tartozásukra nem nyújtanak fedezetet, a különbözetet a Kincstár a Kincstári Egységes Számla terhére megelőlegezi. b) Készpénz-kímélő fizetési módok [új Áht.85. §, Ávr. 148. § (1)–(3) bek.] A bevételek beszedésekor, a kiadások teljesítésekor lehetőség szerint készpénzkímélő fizetési módot kell alkalmazni. A kiadások készpénzben történő teljesítése csak jogszabályokban szabályozott esetekben kerülhet sor. c) A kincstárnál vezetett fizetési számlák A megyei önkormányzat kivételével a helyi önkormányzat, az országos nemzetiségi önkormányzat, a többcélú kistérségi társulás és a jogi személyiségű társulás fizetési számláját választása alapján egy belföldi hitelintézet vagy a kincstár vezeti. A helyi nemzetiségi önkormányzat fizetési számláját a helyi önkormányzat által választott számlavezetőnél vezetheti. A megyei önkormányzat önkormányzati hivatala és a térségi fejlesztési tanács munkaszervezete kivételével az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó költségvetési szerv fizetési számláját az irányító szerv által választott számlavezető vezeti.

Kincstári finanszírozás változása 1. A központi költségvetési szerveknél a kincstári szabályzatok [új Áht. 80. § (1)–(2) bek., Ávr. 79. § (3), 127. § a–c) pont] A kincstár szabályzatban állapítja meg – a kincstári kör és a kincstári körön kívüli számlatulajdonosok számára vezetett fizetési számlák és az azokhoz kapcsolódóan nyitható alszámlák típusait, – az előz ő pont szerinti, valamint a helyi önkormányzat, a helyi nemzetiségi önkormányzat és a többcélú kistérségi társulások, továbbá az általuk irányított költségvetési szervek számára a Kormány rendeletében foglaltak szerint nyitható fizetési számlák, alszámlák megnyitásának, törzsadataik módosításának, megszüntetésének feltételeit, – a kincstár szolgáltatási után felszámított jutalékokat, díjakat, egyéb költségeket, ezek számításának módszerét, – a kincstár által vezetett devizaszámlák után fizetett kamat számításának módját, a kamat megváltoztatásának lehetőségét, a fizetendő kamatból törtnő esetleges levonásokat, – a kincstár által vezetett fizetési számlák feletti rendelkezési jogosultság gyakorlásának feltételeit, módját, a kincstárban alkalmazott fizetési módokat, a fizetési megbízások teljesítési határidejét, – a kincstár által teljesített szolgáltatásokhoz kapcsolódóan igénybevett közreműködőkkel szemben érvényesített általános szerződési feltételeket, – a kincstári kártyaforgalommal kapcsolatos részletes szabályokat és a kincstári kártya használatával és alkalmazásával kapcsolatos tudnivalókat, – a kincstár feladatainak ellátásárért felelős szervezeti egységeket, azok elérhetőségét, – a kincstár által vezetett fizetési számlák forgalmáról, a számlatulajdonosok által benyújtott megbízások teljesítéséről készített számlakivonat, továbbá – kincstári kör esetén – a számlakivonatban a számlatulajdonos költségvetése végrehajtásáról adott egyé kiegészítő információk tartalmát, elkésztésük, megküldésük módját, gyakoriságát, és – a Kormány rendeletében meghatározott egyéb szabályokat, és azt elektronikus úton, a honlapján, továbbá az érintettek számára az ügyintézésre nyitva álló szervezeti egységeinél nyomtatott formában is közzé teszi.

Évközi adatszolgáltatások, bejelentések Az új Áht. csak a típusait, a kötelezettek körét, illetve a határidőt rögzítik. [új Áht. 107. § (1)–(2) bek., 108. § (1)–(2) bek.]A részletszabályok a kincsár honlapján találhatóak, az űrlapmintákat a kincstár saját hatáskörben állapítja meg. 94

Új adatszolgáltatás: az adósságot keletkeztető ügyletekről A Stabilitási törvény 2. §-a szerinti államadósság, államadósság-mutató számításához, valamint az Európai Unió felé teljesíteni évközi költségvetési és adósságállományi monitoring jelentések öszszeállításához a tulajdonosi joggyakorló szervezet, valamint a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet adatszolgáltatást teljesít az államháztartás információs rendszerébe [új Áht. 108. § (3) bek.] Az új Ávr. 2. sz. melléklete: Adatlap a költségvetési előirányzatok módosítására.

Szakfeladatrendszerrel kapcsolatos változások 2012. január 1-jétől – új szabály a szabadkapacitás kihasználását célzó tevékenységgel összefüggésben, – a 7 számjegy változásai, – az új szakfeladatok kezelésével kapcsolatos változások. Részletes szabályokat lásd a vonatkozó rendeletben!

A nemzeti vagyonhoz kapcsolódó jogi szabályozás Jogszabályi háttér A 2011. évi CXCVI. törvény, a nemzeti vagyonról (továbbiakban: Vt.)

Alapvetések a) A alaptörvény 38. § (1)–(2) bekezdése, sarkalatos törvény A nemzeti vagyonra vonatkozó alapvető szabályozásokat az Alaptörvény 38. § (1)–(2) bekezdése és a rendelkezéseinek végrehajtására a nemzeti vagyonokról szóló 2011. évi CXCVI. törvény tartalmazza. A nemzeti vagyonnal kapcsolatos célok és célok eléréséhez szükséges beavatkozási területek és intézkedések eredményes végrehajtása szempontjából fontos, hogy a Vt. illeszkedjen a Alaptörvényhez, ezért a Vt. törvény számos rendelkezésnél sarkalatosnak minősítették. Ezek a sarkalatosnak minősítették. Ezek a sarkalatosnak minősülő Vt. szabályok. [Vt. 19. § a–c, pont] – I. fejezete 4. §-a, 6–8. §-a, 10–11. §-a, 12. § (1) és (3)–(14) bekezdés, 13. §-a, 17. § (2) bekezdése, 18. §-a, valamint 1. és 2. melléklete az Alaptörvény 38. cikk (1) és (2) bekezdése alapján, – 5. §-a, 9. §-a és 12. § (2) bekezdése az Alaptörvény 31. cikk (3) bekezdés alapján, – 14. §-a, 15. §-a és 17. § (1) bekezdése az alaptörvény 38. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint sarkalatosnak minősül. b) A törvény célja A törvény célja, hogy rendelkezéseinek betartásával biztosítsa, hogy a nemzeti vagyon szolgáljon a közfeladatok ellátására. Ennek szellemében az Országgyűlés a nemzeti vagyonnak a közérdek és a közösségi szükségletek céljára történő hasznosítása, a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és védelme és a jövő nemzedékek szükségleteinek biztosítása szándékával, a nemzeti vagyonnal való átlátható és felelős gazdálkodás következményeinek hosszú távú meghatározása érdekében az Alaptörvény végrehajtására, alkotta meg a Vt. törvényt. c) A törvény hatálya alá tartozó vagyonelemek [Vt. 1. § (29)] – az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok, – az előző pontba nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog, – az állam vagy, helyi önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközök, továbbá az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető társasági részesedések, – az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető bármely vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít, – Magyarország határa által körbezárt területfeletti légtér, – az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kibocsátási egység, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvény szerinti kiotói egység, – az állami fenntartású közgyűjtemények (muzeális intézmények, levéltárak, közgyűjteményeként működő kép- és hang archívumok, valamint könyvtárak) saját gyűjteményeiben nyilvántartott kulturális javak, – a régészeti lelet, – a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvény szerinti nemzeti adatvagyon. d) A törvény hatály alá nem tartozó vagyonelemek (Vt. 2. §) – az államháztartás körébe tartozó szervek és személyek pénzvagyonára, – a követelésekre és a fizetési kötelezettségekre, – a társadalombiztosítás és az elkülönített állami pénzalapok pénzvagyonára, valamint, – a nemzeti adatvagyonra. 95

e) Záró és átmeneti rendelkezések (Vt. 17. §)  A törvény hatálybalépését megelőzően jogszerűen és jóhiszeműen szerzett jogokat és kötelezettségeket e törvény rendelkezései nem érintik. A törvény hatálybalépése előtt létrejött jogviszony létesítésének minősül.  A törvényben meghatározott nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonnak minősül az e törvény hatálybalépését követően állam vagy az önkormányzat tulajdonába kerülő vagyon.  Az állam kizárólagos tulajdonba kerülő nemzeti vagyonnak minősül, a Vt. erejénél fogva: – az állami tulajdonba került folyóvizek és természetes tavak, a medrükkel együtt, – az országos törzshálózati vasúti pálya.  Magyarország határa által körbezárt területen lévő nem vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni irányadóként – a magyar nyelvet, – a magyar bíróság joghatóságot lehet kikötni.  A jogviták eldöntésére a nemzeti vagyonnal összefüggésben választott bírósági eljárás nem köthető ki.  2012. december 31-i határidővel – aki nemzeti vagyonnak hatálybalépését megelőzően kötött Vt. hatálybalépésekor fennálló szerződés alapján a használója 2012. december 31-éig köteles feltárni a tulajdonosi szerkezetét, – meghatározott kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandó következményt törvény állapítja meg, – az állam vagy helyi önkormányzat olyan gazdálkodó szervezetben rendelkezik társasági részesedéssel, amely társaság vagy valamely tagja nem felel meg törvény átlátható szervezetre vonatkozó előírásainak, a társasági szerződés 2012. december 31-éig felülvizsgálja és kezdeményezi a gazdálkodó szervezet tulajdonosi szerkezetének átlátható szervezetre vonatkozó előírásnak megfelelő átalakítását.  A helyi önkormányzat a rendelete alapján forgalomképtelennek minősülő vagyonából – a törvény hatálybalépésétől számította 60 napon belül – rendeletben köteles megjelenő azokat a tulajdonában álló vagyonelemek, amelyeket nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonként forgalomképtelen törzsvagyonnak minősít.  Nem ütköznek az osztott tulajdon létesítésének tilalmába a Vt. hatálybalépését megelőzően – a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően – megkötött, tartós jellegű felépítményekre vonatkozó, osztott tulajdon létesítésére irányuló rendelkezést tartalmazó szerződések. Az ilyen szerződések vonatkozásában az osztott tulajdon az egyébként irányadó jogszabályi feltételek figyelembevételével jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba.  A szerződés megkötésére és tartalmára a pályázati kiírás vagy a Kormány határozatának közzétételkor hatályos jogszabályok irányadóak, amennyiben – a pályázat eredményhirdetése e törvény hatálybalépése előtt megtörtént, vagy – az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 24. § (2) bekezdés e) pontja alapján hozott kormányhatározatot e törvény hatálybalépése előtt a Magyar Közlönyben közzétették.  A Vt. hatálybalépése – 2011. december 31-én  a Vt. teljes – (2) és (3) bekezdés kivétellel, – 2012. január 1-jén  az 1–10. §, a 11. § (1)–(4) bekezdése, a 12–19. §, a 21–24. §, a 25. § (1) és (3) bekezdése, a 26. §. A 27. §, a 30. §. A 31. §. , valamint az 1. és 2. melléklet, – 2012. március 2-án  a 11. § (10) bekezdése, – 2013. január 1-jén  a 11. § (15) bekezdése, valamint a 25. § (2) és (9) bekezdés. f) A kulturális örökség védelme A kiemelt nemzeti emlékhely állami tulajdonnak minősül. A Kormány szabályozza a nemzeti emlékhelyek – a köznapi, ünnepi, idegenforgalmi, protokolláris, a nemzeti emlékhely szellemével összhangba álló – használati rendet. g) Helyi önkormányzatok [2011. évi CLXXXIX. tv. 109. § (1) bek.] – Az önkormányzat vagyonkezelési jogának megadása önkormányzati közfeladat ellátásához. – A képviselőtestület kizárólag a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott személyekkel köthet vagyonkezelési szerződést. – A vagyonkezelő a vagyon felújításáról, pótlólagos beruházásról legalább a vagyoni eszközök elszámolt értékcsökkenésének megfelelő mértékben köteles gondoskodni és e célokra az értékcsökkenésnek megfelelő mértékben tartalékot képezni. Ha a vagyonkezelő olyan közfeladatot lát el, amely után bevételének több mint fele az államháztartás valamely alrendszeréből származik, a helyi önkormányzat a vagyonkezelési szerződésben részletezett feltételekkel a bevételekben meg nem térülő elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő összeg erejéig elengedheti a vagyonkezelőnek a helyi önkormányzattal szemben fennálló, a kezelt vagyonnal összefüggő hosszú lejáratú kötelezettségét. Ez esetben a vagyonkezelő e bekezdés szerinti kötelezettsége a bevételekben megtérülő értékcsökkenés összegéig áll fenn. – Azonnali lemondásnak van helye, ha a vagyonkezelő a vagyonkezelésbe adott önkormányzati vagyonnal a vállalt önkormányzati közfeladatot nem látja el, vagy a vagyonkezelésébe adott vagyonban kárt okoz. 96

A nemzeti vagyon fogalma, tartalma a) Fogalma Az Alaptörvény megfogalmazásában: „az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon” A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja, a közfeladatok ellátásának biztosítása. b) Egységes szabályozás, egységes vagyongazdálkodási alapelvek Az Alaptörvény a nemzeti vagyonnal való gazdálkodáshoz kapcsolódóan a nemzeti vagyon egészét képező állami- és önkormányzati vagyonra vonatkozó egységes szabályozás, egységes vagyongazdálkodási alapelveket érvényesít. Az Alaptörvény nemzeti vagyongazdálkodásával kapcsolatos alapelvei: – Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett. – Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy hasznosításra átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható. – Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint. c) A törvény alapfogalmai A Vt. alkalmazásában Átlátható szervezet  a – nemzetközi szervezet, az állam, külföldi állam, külföldi helyhatóság, – köztestület, – költségvetési szerv, önkormányzati intézmény, – külföldi állami vagy helyhatósági szerv, – lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényszerinti egyház, belső egyházi jogi személy, – helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat és azok társulása, valamint – gazdálkodó szervezet, amelyben az állam vagy az önkormányzat külön vagy együtt 100%-os részesedéssel rendelkezik; továbbá  az olyan belföldi vagy külföldi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek: – a nyilvánosan működő részvénytársaság kivételével – tulajdonosi szerkezete, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény szerint meghatározott tényleges tulajdonosa megismerhető, – az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagállamában vagy olyan államban rendelkezik adóilletőséggel, amellyel Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye van, – nem minősül a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint meghatározott ellenőrzött külföldi társaságnak, – a gazdálkodó szervezetben közvetlenül vagy közvetetten több mint 25%-os tulajdonnal, befolyással vagy szavazati joggal bíró jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet tekintetében a ba) és bc) alpont szerinti feltételek fennállnak,  az a civil szervezet és a vízitársulat, amely megfelel a következő feltételeknek: – vezető tisztségviselői megismerhetők, – a civil szervezet és a vízitársulat, valamint ezek vezető tisztségviselői nem átlátható szervezetben nem rendelkeznek 25%-ot meghaladó részesedéssel, – székhelye az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagállamában vagy olyan államban van, amellyel Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye van. Egyes vagyoni kategóriák meghatározása  Dolog: minden birtokba vehető dolog és dolog módjára hasznosítható természeti erők.  Forgalomképtelen nemzeti vagyon: az a nemzeti vagyon, amely nem idegeníthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom kivételével nem terhelhető meg, azon dologi jog vagy osztott tulajdon nem létesíthető.  Hasznosítás: a nemzeti vagyon bármely – a tulajdonjog átruházását nem eredményező – módon, jogcímen történő átadása, átengedése, a vagyonkezelésbe adást, valamint a haszonélvezeti jog alapítását ide nem értve.  Kincstári vagyon: a kizárólagos állami tulajdonba tartozó vagyon, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba tartozó, továbbá a korlátozottan forgalomképes állami vagyon. 97

 Korlátozottan forgalomképes vagyon: az 1. § (2) bekezdés a) pontja hatálya alá és nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba nem tartozó azon nemzeti vagyon, amelyről törvényben, illetve – a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyon esetében – törvényben, vagy helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint lehet rendelkezni.  Nemzeti vagyon használója: azon természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki, vagy amely állami vagyon tekintetében törvény vagy szerződés alapján, a helyi önkormányzat vagyona tekintetében törvény, a helyi önkormányzat rendelete vagy szerződés alapján bármely jogcímen nemzeti vagyont birtokol, használ, szedi annak hasznait, kivéve a tulajdonosi joggyakorló.  Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon: az 1. § (2) bekezdés a) pontja hatálya alá nem tartozó azon nemzeti vagyon, amelynek állami tulajdonban, illetve a helyi önkormányzat tulajdonában történő megőrzése hosszú távon indokolt.  Országos közút: az elsődlegesen gépjármű-közlekedésre szolgáló, szilárd burkolattal ellátott, hierarchikusan (gyorsforgalmi út, főút, mellékút) felépülő rendszert alkotó, egységes közútkezelési elvek alapján kezelt, a települések helyi közúti hálózatai között, továbbá a helyi közúti hálózaton át el nem érhető vasúti, vízi- és légi-közlekedési logisztikai csatlakozási pontokhoz közlekedési kapcsolatot teremtő közút.  Osztott tulajdon: olyan tulajdon, amely esetében az épület tulajdonjoga az építkezőt és nem a föld tulajdonosát illeti meg.  Rádióspektrum: a rádióhullámok frekvenciatartománya.  Többségi befolyás: az a kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egy jogi személyben a szavazatok több, mint 50%-ával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.  Közfeladat: jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat, amit az arra kötelezett közérdekből, jogszabályban meghatározott követelményeknek és feltételeknek megfelelve végez, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását, továbbá az állam nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeiből adódó közérdekű feladatokat, valamint e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását is.  Közvetett tulajdon, illetve közvetett befolyás: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom.  Meghatározó befolyás: az a kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egy jogi személynek tagja vagy részvényese, és – Jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására és visszahívására. A működtetés A nemzeti vagyon birtoklása, használata, hasznai szedése, a nemzeti vagyon fenntartása, üzemeltetése, amely tevékenység – jogszabály vgy szerződés alapján – a nemzeti vagyon létrehozására, felújítására, fejlesztésére, a birtoklásának, használatának, hasznai szedése jogának továbbengedésére is kiterjedhet. Tulajdonosi joggyakorló Tulajdonosi joggyakorló aki a nemzeti vagyon felett az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességének gyakorlására jogosult. Vagyonkezelő  Az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében: – költségvetési szerv, – helyi önkormányzat, önkormányzati társulás, – önkormányzati intézmény, – köztestület, – az állam, az aa)–ac) alpontban meghatározott személyek együtt vagy külön-külön 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, – az ae) alpont szerinti gazdálkodó szervezet 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet – a törvény által kijelölt egyedileg meghatározott jogi személy.  A helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében: – önkormányzati társulás, – költségvetési szerv vagy önkormányzati intézmény, – köztestület, – az állam, a helyi önkormányzat, a ba)–bb) alpontban meghatározott személyek együtt vagy külön-külön 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, – a bd) alpont szerinti gazdálkodó szervezet 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet.  A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény szerinti egyház, belső egyházi jogi személy és egyházi intézmény a tevékenysége ellátásához szükséges nemzeti vagyon tekintetében.

98

A nemzeti vagyon fogalomkörébe tartozó egyes vagyontípusok a) Állami vagyon Az államháztartás központi alrendszeréhez kapcsolódó vagyonelemek döntő hányada az állami vagyon körébe tartozik. A jogi szabályozás alapját az Nvt. És a Vt. képezi. E törvények célja, hogy javuljon a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás hatékonysága, a jogi szabályozás áttekinthetőbb, a vagyongazdálkodásért való felelősség pedig, egyértelműen meghatározott legyen. A Vt. értelmében állami vagyonnak minősül: – az állami tulajdonban lévő dolog, a dolog módjára hasznosítható természeti erő, valamint az e körbe nem tartozó mindazon vagyon, amely vonatkozásában törvény az álam kizárólagos tulajdonjogát nevesíti, – az állami tulajdonban lévő, tagsági viszonyt megtestesítő értékpapír és az államot megillető egyéb társasági részesedés, – az államot megillető olyan immateriális vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít. Az állami vagyon – rendeltetésétől függően – kincstári vagyon vagy üzleti vagyon lehet. Kincstári vagyon minden olyan vagyonelem, amely kizárólagos állami tulajdonba tartozik, vagy amelyet törvény vagy kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak vagy korlátozottan forgalomképes vagyonnak minősít. Az állami vagyonba tartozó egyéb vagyonelemek forgalomképes üzleti vagyont képeznek. b) Önkormányzati vagyon A helyi önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű jogokból áll. Az önkormányzati vagyon – rendeltetésétől függően – törzsvagyon vagy üzleti vagyon lehet. A helyi önkormányzat törzsvagyonába tartozik minden olyan vagyonelem, amelyet törvény vagy a helyi önkormányzat rendelete forgalomképtelen (törzsvagyonnak, ennek keretében kizárólagos önkormányzati tulajdonban állónak vagy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak) vagy korlátozottan forgalomképes vagyonnak minősít. A nemzetiségi önkormányzatok vagyonára az Vt. rendelkezései közül a helyi önkormányzat vagyonára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a Nektv.-ben meghatározott eltérésekkel. A nemzetiségi önkormányzatok vagyona nem tartozik a nemzeti vagyon körébe. A nemzetiségi önkormányzatok vagyonának törzsvagyonát képezik a nemzetiségi önkormányzat tulajdonában lévő olyan ingó és ingatlan vagyontárgyak, valamint olyan vagyoni értékű jogok, amelyek közvetlenül a nemzetiségi közügyek ellátását szolgálják. A nemzetiségi önkormányzat törzsvagyonának forgalomképtelen vagyonelemét képezi az állam által a nemzetiségi önkormányzat tulajdonába adott ingatlan, a nemzetiségi önkormányzat működését és kötelező feladatainak ellátását szolgáló ingatlan és vagyoni értékű jog, továbbá minden olyan ingatlan és vagyoni értékű jog, amelyet törvény vagy a nemzetiségi önkormányzat át nem ruházható hatáskörében, minősítet többséggel meghozott határozatában annak nyilvánít. Az állam és helyi önkormányzat vagy a nemzetiségi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló forgalomképtelen nemzeti vagyon nem idegeníthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom kivételével nem terhelhető meg, azon dologi jog vagy osztott tulajdon nem létesíthető. Kivétel ez alól a föld méhének kincsei, amelyek felett törvényben meghatározott módon szerezhető tulajdon, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő, vizekben élő halak, más hasznos víziállatok és növények feletti tulajdonszerzés, valamint a helyi önkormányzatok (ideértve a nemzetiségi önkormányzatot is) egymás közti és az állam és a helyi önkormányzat (ideértve a nemzetiségi önkormányzatot is) közötti feladat ellátását szolgáló vagyonnak a feladatátadással összefüggő átruházása. Az ilyen tulajdonba adás ingyenes. Nem kaphat azonban ingyenes tulajdonba adással újabb ingatlant az államtól az a nemzetiségi önkormányzat, amely a korábban állam által tulajdonába adott ingatlant a felelős gazdálkodás szabályainak megsértésével elzálogosította vagy hitellel megterhelte. A korlátozott forgalomképes nemzeti vagyonnal való rendelkezés szabályait törvény vagy a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyon tekintetében a helyi önkormányzat rendelete állapítja meg. A köztestületek vagyonának részét az a vagyon képezi, amelynek tulajdonjogát törvény köztestületre ruházta. A társadalombiztosítás vagyonát két vagyoni kör alkotja: – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak vagyona (ellátási vagyon) és a – társadalombiztosítási költségvetési szervek vagyona (működési vagyon).

99

A nemzeti vagyon megőrzése és védelme [Nvt. 6. § (1)–(6) bek.] Az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon nem idegeníthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom kivételével nem terhelhető meg, azon osztott tulajdon nem létesíthető. Ezen tilalom az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyonba tartozó javak teljes terjedelme tekintetében fennáll. A természetes előfordulási helyükről kitermelt, kinyert vagyon feletti tulajdonjog ágazati törvényben meghatározott módon szerezhető meg. A föld alatti gáztárolóban, mint természetes előfordulási helyén lévő szénhidrogén tulajdonjoga – ágazati törvényben meghatározottak szerint – a kitermelést megelőzően is megszerezhető. Vizekben élő halakra, más hasznos víziállatra és növényekre a fenti tilalmakban foglaltakat nem kell alkalmazni. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon törvény erejénél fogva elidegenítési és – vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom kivételével – terhelési tilalom alatt áll, azon osztott tulajdon nem létesíthető. Törvényben, kormányrendeletben vagy – a helyi önkormányzati vagyon tekintetében – a helyi önkormányzat rendeletében nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonként meghatározott vagyonelem az erről rendelkező jogszabály erejénél fogva elidegenítési és – vagyonkezelő jog jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom kivételével – terhelési tilalom, valamint osztott tulajdon létesítésének tilalma alatt áll. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba nem tartozó vagyonelem, amely felett a rendelkezési jog gyakorlását jogszabály feltételhez köti – állami vagyon tekintetében kincstéri vagyonként, a helyi önkormányzat vagyona tekintetében törzsvagyonként – korlátozottan forgalomképes nemzeti vagyonnak minősül.

A nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás a) A vagyongazdálkodás alapelvei A nemzeti vagyon alapvető rendeltetése a közfeladat ellátásának biztosítása. A nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni. A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon – rendeltetésének megfelelő, – az állam, az önkormányzat mindenkori teherbíró képességéhez igazodó, – elsődlegesen a közfeladatok ellátásához és a mindenkori társadalmi szükségletek kielégítéséhez szükséges, – egységes elveken alapuló, – átlátható, hatékony és költségtakarékos működtetése. További vagyongazdálkodási feladat a nemzeti vagyon – értékének megőrzése, – értéknövelő használata, hasznosítása, gyarapítása, valamint – az állam vagy helyi önkormányzat feladatának ellátása szempontjából feleslegessé váló vagyontárgyak elidegenítése. b) Cégalapításra vonatkozó korlátozó szabály A nemzeti vagyonról szóló törvény a vagyongazdálkodási alapelvek között részletesen szabályozza az állam, illetve a helyi önkormányzatok gazdasági társaságokkal való tulajdonosi kapcsolatait. Kiemelt hangsúlyt helyez e tulajdonosi (részesedési) viszonyok átláthatóságára. c) Vagyongazdálkodási terv A helyi önkormányzat közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási tervet köteles készíteni. A helyi önkormányzat vállalkozási tevékenysége a kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti. A helyi önkormányzat csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét. d) A nemzeti vagyon nyilvántartása A nemzeti vagyont, annak értékét és változásait a tulajdonosi joggyakorló – aki a nemzeti vagyon felett az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek öszszességének gyakorlására jogosult – nyilvántartja. Az értéknyilvántartásától el lehet tekinteni, ha az adott vagyontárgy értéke természeténél, jellegénél fogva nem állapítható meg. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a vagyon elsődleges rendeltetése szerinti közfeladat megjelölését is. A nyilvántartási adatok – a minősített adat védelméről szóló törvény szerinti minősített adat kivételével – nyilvánosak. 100

e) Ellenőrzési kötelmek A tulajdonosi joggyakorló rendszeresen ellenőrzi a nemzeti vagyon használójának a nemzeti vagyonnal való gazdálkodását, megállapításairól értesíti a nemzeti vagyon használóját, továbbá – amennyiben megállapításai az Állami Számvevőszék hatáskörét érintik – az Állami Számvevőszéket is.

A nemzeti vagyon kezelése, hasznosítása [Vt. 11. § (1)–(13), (16) bek.] a) Vagyonkezelői jog létesítésének szabályai Az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja, aki ezt a feladatát törvényben meghatározott vagyonkezelő bevonásával végzi. Vagyonkezelésnek minősül az a tevékenység, amelyet a tulajdonos helyett, de annak nevében és képviseletében a vagyonkezelő végez. A vagyonkezelő gondoskodik a rábízott vagyonról, ellátja, felügyeli és ellenőrzi a vagyongazdálkodás operatív feladatait. A vagyonkezelő felelős a rábízott vagyonért, de a tulajdonosi jogok gyakorlásában korlátozott. A Vt. alapján vagyonkezelő az MNV Zrt., az MFB és az állami vagyon felügyeletéért felelő miniszter által rendeletben kijelölt központi költségvetési szerv, illetve az általa fenntartott intézmény, továbbá olyan gazdasági társaság, amely 100%-ban az állam tulajdonában áll.  Vagyonkezelői jog keletkezése [Vt. 11. § (1) ] – a vagyonkezelői jog vagyonkezelési szerződéssel jön létre, – a nemzeti vagyon tekintetében vagyonkezelői szerződés csak a törvényben meghatározott személyekkel köthető és a vagyonkezelői jog kizárólag általuk gyakorolható.  A nemzeti vagyon haszonélvezeti joga [Vt. 11. § (1) bek.] – a nemzeti vagyon tekintetében haszonélvezeti jogot alapító szerződés a törvényben a 3. § (1) bek. 19.) pont a) alpont aa)-af) pontjában, valamint a b) és e) pontjában felsorolt személyekkel köthető és a haszonélvezeti jog kizárólag általuk gyakorolható – a vagyonkezelői szerződés valamint a haszonélvezeti jogot alapító szerződés, versenyeztetés nélkül jön létre.  A vagyonkezelési és haszonélvezeti jogot alapító szerződés megszűnése – a törvény erejénél fogva megszűnik a szerződés, ha a vagyonkezelő vagy a haszonélvező tulajdonosi szerkezete megváltozik. A szerződés megszűnésének időpontja az a nap, amikor az eltérő tulajdonosi szerkezetet eredményező tulajdonosváltozás bekövetkezik.  Vagyonkezelői jog létesítése kijelöléssel [Vt. 11. § (5) bek.] – A vagyonkezelői jog kivételesen törvényben történő kijelöléssel, a törvényben meghatározott  személyekkel vagy a törvényben  egyedileg meghatározott jogi személlyel jön létre. – A kijelölés nem alkalmazható az állam és a helyi önkormányzat „kizárólagos” tulajdonában álló nemzeti vagyon, az állam és helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenysége tekintetében, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonra. – Központi költségvetési szerv a működéséhez szükséges, a számviteli törvény szerinti immateriális jószág, tárgyi eszköz (műszaki berendezés, gép, felszerelés stb.), készlet megvásárlására – ingatlan kivételével – adásvételi szerződést köthet. A szerződés megkötésével a dolog az állam tulajdonába, és a tulajdonosi joggyakorló, valamint az adott központi költségvetési szerv között megkötött vagyonkezelési szerződés alapján a központi költségvetési szerv vagyonkezelésébe kerül. – Törvény alapján kijelöléssel létrejött vagyonkezelői jog – ha a törvény másként nem rendelkezik – az adott törvényben meghatározott feltételek teljesülésének, ennek hiányában a törvény hatálybalépésének napján keletkezik. A vagyonkezelésre vonatkozó részletes szabályokat a tulajdonosi joggyakorlóval megkötött vagyonkezelési szerződés tartalmazza.  A vagyonkezelő jogai és kötelezettségei [Vt. 11. § (8) bek.] – A vagyonkezelőt – ha jogszabály másként nem rendelkezik – megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei – ideértve a számvitelről szóló törvény szerinti könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettséget is – azzal, hogy a vagyont nem idegenítheti el, továbbá használati joggal, szolgalommal vagy más dologi joggal nem terhelheti meg, biztosítékul nem adhatja, valamint a vagyonkezelői jogot harmadik személy nem ruházhatja át, s nem terhelheti meg. – A központi költségvetési szervek a vagyonkezelési szerződésben foglalt jogokat és kötelezettségeket – az ingatlanokra vonatkozó jogok és kötelezettségek kivételével – egymás között, szerződéssel átruházhatják. b) A nemzeti vagyon hasznosítása [Vt. 11. § (10)–(13), (16) bek.] A nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés csak természetes személlyel vagy átlátható szervezettel köthető. Nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés kizárólag olyan természetes személlyel vagy átlátható szervezettel köthető, amely az átengedett nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződésben vállalja, hogy – a hasznosításra vonatkozó szerződésben előírt beszámolási, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségeket teljesíti, – az átengedett nemzeti vagyont a szerződési előírásoknak és a tulajdonosi rendelkezéseknek valamint a meghatározott hasznosítási célnak megfelelően használja, – a hasznosításban – a hasznosítóval közvetlen vagy közvetett módon jogviszonyban álló harmadik félként – kizárólag természetes személyek vagy átlátható szervezetek vesznek részt. 101

A nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződést a hasznosításba adó kártalanítás nélkül és azonnali hatállyal felmondhatja, ha a nemzeti vagyon hasznosításában részt vevő bármely – a hasznosítóval közvetlen vagy közvetett módon jogviszonyban álló harmadik fél – szervezet a nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés megkötését követően beállott körülmény folytán már nem minősül átlátható szervezetnek. A 3. § (1) bekezdés 1. pontjától eltérő változást a nemzeti vagyon hasznosítására a hasznosítóval közvetlenül megkötött szerződésben a hasznosításba adót megillető, valamint a (11) bekezdés c) pontjában meghatározott személyekkel kötött szerződésekben a hasznosításba adóval közvetlen jogviszonyban álló személyt megillető rendkívüli felmondási okként rögzíteni kell. c) A nemzeti vagyon ingyenes használatba adása [Vt. 11. § (13) bek.] Nemzeti vagyon ingyenesen kizárólag közfeladat ellátása céljából adható használatba, a közfeladat ellátásához szükséges mértékben. d) Központi költségvetési szervekre vonatkozó vagyonkezelési szabályok [Vt. 11. § (9)–(11) bek.] A központi költségvetési szervek a vagyonkezelési szerződésben foglalt jogokat és kötelezettségeket – az ingatlanokra vonatkozó jogok és kötelezettségek kivételével – egymás között szerződéssel átruházhatják. A nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés csak természete személlyel vagy átlátható szervezettel köthető. Nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés kizárólag olyan természetes személlyel vagy átlátható szervezettel köthető, amely az átengedett nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződésben vállalja, hogy – a hasznosításra vonatkozó szerződésben előírt beszámolási, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségeket teljesíti, – az átengedett nemzeti vagyont a szerződési előírásoknak és a tulajdonosi rendelkezéseknek, valamint a meghatározott hasznosítási célnak megfelelően használja, – a hasznosításban – a hasznosítóval közvetlen vagy közvetett módon jogviszonyban álló harmadik félként – kizárólag természetes személyek vagy átlátható szervezetek vesznek részt

Az állam és a helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységei a) Az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei [Vt. 12. § (1) bek.] Az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei a következők: – a csővezetékes termékszállítás és -tárolás, – a bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezekkel összefüggő bányászati melléktevékenység, – a hasadó és sugárzó anyagok előállítása és forgalmazása, – a csatornák, valamint a regionális közműrendszerek létrehozása, működtetése, – a szerencsejátékok szervezésére és működtetésére irányuló tevékenység, – az országos törzshálózati vasúti pályán történő személyszállítás és árufuvarozás, – a menetrend szerinti helyközi közúti személyszállítás, – az állami tulajdonba tartozó nemzetközi kereskedelmi repülőtér létrehozása és működtetése – a földi kiszolgálási tevékenység kivételével – a hozzá tartozó légiforgalmi távközlő, rádiónavigációs és fénytechnikai berendezésekkel és eszközökkel, továbbá a légiforgalmi irányító szolgálat elhelyezését szolgáló létesítményekkel együtt, – az országos közutak és műtárgyaik, országos törzshálózati vasúti pálya, valamint azt magában foglaló pályahálózat létrehozása és működtetése, – állami tulajdont képező terek, parkok felszíne alatt építmény létrehozása és működtetése, – az a)–j) pontban nem szereplő, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó dolog létrehozása, működtetése. b) A helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységei [Vt. 12. § (2) bek.] A helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységei a következők: – a helyi közutak és műtárgyaik létrehozása és működtetése, – a helyi önkormányzat tulajdonába tartozó nemzetközi kereskedelmi repülőtér létrehozása és működtetése – a földi kiszolgálási tevékenység kivételével – a hozzá tartozó légiforgalmi távközlő, rádiónavigációs és fénytechnikai berendezésekkel és eszközökkel, továbbá a legiforgalmi irányító szolgálat elhelyezését szolgáló létesítményekkel együtt, – a menetrend szerinti helyi személyszállítás, – a törzsvagyon részét képező helyi közművek létrehozása és működtetése, – a törzsvagyon részét képező terek, parkok felszíne alatt építmény létrehozása és működtetése, – a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló – külön törvény rendelkezése alapján részére átadott – vizek, közcélú vízi létesítmények működtetése. c) Közös szabályok [Vt. 12. § (3)–(8) bek.] Az állam és a helyi önkormányzat a kizárólagos gazdasági tevékenységei gyakorlásának időleges jogát – kizárólag koncesszió útján, a koncessziós törvényben szabályozott módon – engedheti át. 102

Az állam kizárólagos tulajdonában álló Szent Korona és a hozzátartozó jelvények használata másnak nem engedhető át. Az őrzésükre, szállításukra, tárolásukra kizárólag az állam és a költségvetési szerv jogosult, külön jogszabályban rögzített feltételek szerint. A Vt. 4. § (1) bek. c) pontja szerinti dolgok – a föld méhének kincsei természetesen előfordulási helyükön – – birtoklása, – használata, – hasznai szedésének joga kitermelésük nélkül, természeti előfordulási helyükön másnak nem engedhető át. Az országos törzshálózati vasúti pályát és tartozékát magában foglaló pályahálózat, vagy olyan vasúti pályahálózat működtetését, amelynek országos törzshálózati vasúti pálya vagy annak tartozéka a része, kizárólag az állam vagy az a gazdasági társaság végezhet, amelynek egyedüli tagja (részvényese) az állam. A kizárólagos állami tulajdonban vagy a helyi önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonában álló vizek, csatornák, tározók tulajdonosaként az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető halászati jog nem minősül kizárólagos tevékenységnek. A a) és b) pontokban meghatározott tevékenységi körök, mint gyűjtőfogalmak keretein belül azon tevékenységcsoportok, amelyek a törvény hatálybalépésekor ágazati törvénybeli rendelkezések szerint – koncessziós pályázat kiírása, vagy – koncessziós szerződés megkötése nélkül folytathatók. A Vt. törvény hatálybalépését követően a gyűjtőfogalmak keretein belül egyes további tevékenységtípusok folytatását koncessziós pályázat kiírása vagy koncessziós szerződés megkötése nélkül kizárólag a Vt. törvény teheti lehetővé. Érdemes megemlíteni, hogy nem szükséges a koncessziós pályázat kiírása, vagy a koncessziós szerződés megkötése közvetlenül alkalmazandó Európai Uniós jogi aktus által eltérően szabályozott tevékenységek körében. Az állam a kizárólagos tulajdonában, valamint a helyi önkormányzat a törzsvagyonában lévő vízközmű-létesítmények létrehozásáról és működtetéséről koncessziós szerződés megkötése nélkül a következő módokon is gondoskodhat: – olyan gazdálkodó szervezetet hoz létre, amelyben kizárólagos részesedéssel rendelkezik – ide nem értve a munkavállalói résztulajdont, – az állam és az önkormányzat együttesen olyan gazdálkodó szervezetet hoz létre, amelyben kizárólagos közös részesedéssel rendelkezik – ide nem értve a munkavállalói résztulajdont. A Vt. szabályozza azon személyek, szervek körét, akiknek joguk van a tevékenységek gyakorlására koncessziós szerződés megkötése nélkül. Nevezetesen – az állam, – a helyi önkormányzat vagy az önkormányzati társulás, – költségvetési szerv, – önkormányzati intézmény, – az előbbiek együtt vagy külön-külön 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet vagy az utolsó pontban megjelölt – gazdálkodó szervezet 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet részére átengedhető és kizárólag gyakorolható. Tevékenységek, amelyek koncessziós szerződés nélkül is átengedhetők [Vt. 12. § (1)–(2), (8), (9) bek.]  a Vt. törvény hatálybalépése előtti tevékenységi csoportok, amelyet ágazati törvények szabályoztak – a Vt. 12. § (1) bek. az a)–g) pontban, valamint a (22) bek. c)–d) pontjaikban meghatározott tevékenységek.  az európai uniós jogi aktus által eltérően szabályozott tevékenységek körében.  az állam a kizárólagos tulajdonában, valamint a helyi önkormányzat a törzsvagyonában lévő vízközmű-létesítmények létrehozásáról és működtetéséről a következő módokon is gondoskodhat: – olyan gazdálkodó szervezetet hoz létre, amelyben kizárólagos részesedéssel rendelkezik – ide nem értve a munkavállalói résztulajdont, – az állam és az önkormányzat együttesen olyan gazdálkodó szervezetet hoz létre, amelyben kizárólagos közös részesedéssel rendelkezik – ide értve a munkavállalói résztulajdont. Tevékenységek, amelyek koncesszió keretén belül sem engedhetők át [Vt. 4. § (1) bek. c) 12. § (4) bek.] – Az állam kizárólagos tulajdonát képező föld méhének kincseinek a természetes helyükön megvalósuló – kitermelés nélkül – birtoklása, használata, hasznai szedésének joga. – A Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények használta.

103

A nemzeti vagyon tulajdonjogának átruházása [Vt. 13. § (1) bek.] Nemzeti vagyon elidegenítése A nemzeti vagyont – ha a törvény kivételt nem tesz – csak versenyeztetés útján, a vagyontárgy jellegétől függően közvetlenül vagy közvetetten – természetes személynek vagy – átlátható szervezetnek lehet értékesíteni, aki összességében a legelőnyösebb ajánlatot teszi. Elvárás a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságának biztosítása. Versenyeztetésnek a nyilvános vagy zártkörű pályázat útján, nyilvános árverésen történő közvetlen értékesítés minősül. Nyilvános a pályázat, ha az ajánlattevők köre előre meg nem határozható, illetve ha a meghatározott ajánlattevői körbe tartozók száma nem ismert. Ha a kiíró – megfelelő határidők kitűzésével – az érdekelteket kizárólag közvetlenül hívja fel ajánlattételre, a pályázat zártkörű pályázatnak minősül. Zártkörű pályázat kiírására csak kivételesen kerülhet sor. Közvetetten nyilvános vagy zártkörű forgalomba hozatallal, nyilvános vagy zártkörű értékesítésre történő felajánlással vagy szabályozott piacon történő értékesítésre adott megbízással történhet az értékesítés. Az értékesítést végzőnek a tulajdonjog átruházását – ha a törvény vagy annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet kivételt nem tesz – versenyeztetéssel kell megkísérelnie. Az elidegenítés módjai

3. sz. ábra Az állami vagyon elidegenítésének módjai

Közvetlen értékesítés

Nyilvános vagy zártkörű pályázat

Nyilvános árverés

Versenyeztetés nélkül

Közvetett értékesítés

Nyilvános vagy zártkörű forgalomba hozatal

Nyilvános vagy zártkörű értékesítésre történő felajánlás

Szabályozott piacon történő értékesítés

Az Vt. alapján átlátható szervezet Az Vt. alapján átlátható szervezet a nemzetközi szervezet, az állam, a külföldi állam, a külföldi helyhatóság, a köztestület, az egyház, a belső egyházi jogi személy, a helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat és azok társulása és az olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az állam vagy a helyi önkormányzat külön-külön vagy együttesen 100%-os részesedéssel rendelkezik, továbbá az olyan gazdálkodó szervezet, amelynek tulajdonosi szerkezete tulajdonosa megismerhető, amely adóilletőséggel rendelkezik az EU tagállamában, az EGT-megállapodásban részes államban, az OECD tagállamában, vagy olyan államban, amellyel Magyarországnak kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménye van, amely nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak és a közvetlenül vagy közvetetten több, mint 25%-os tulajdonnal, befolyással, szavazati joggal bíró gazdálkodó szervezet tekintetében az előbbi feltételek fennállnak. A nemzeti vagyon tulajdonjogának átruházása ingyenesen [Vt. 13. § (4) bek.] A nemzeti vagyon tulajdonjogának ingyenes átruházására csak törvényben meghatározott esetben és módon van lehetőség. A Vt. alapján az állami vagyon tulajdonjoga ingyenesen átruházható – nemzetközi szerződésben vállalt, vagy nemzetközi szervezetben viselt tagságból eredő segítségnyújtási vagy más kötelezettség teljesítése érdekében, – belföldi vagy külföldi katasztrófák és súlyos szerencsétlenségek megelőzése, következményeinek elhárítása vagy enyhítése érdekében, – helyi önkormányzat javára törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban foglalt feladatai elősegítése, vagy szociális földprogram megvalósítása érdekében, – többcélú kistérségi társulás javára feladatai ellátásának elősegítése érdekében, – külön törvény szerinti kiemelkedően közhasznú szervezet javára, az által átvállalt állami vagy önkormányzati közfeladat ellátásnak elősegítése érdekében, – a MNV Zrt. által peres eljárásban kötött, bíróság által jóváhagyott egyezség keretében állami vagyonba tartozó dolog tulajdonjogáról való lemondás esetén. FIGYELEM! Az állami vagyon ingyenes átruházásról a Kormány nyilvános határozattal dönt.

Az ingyenes átruházás esetére a tulajdonjogot megszerző részére előírt feltételek [Vt. 13. § (4)–(5)–(6) bek.] A Vt. az ingyenesen átruházott nemzeti vagyon feletti tulajdonjogot szerző fél számára (ide nem értve az államot) szigorú feltételeket határoz meg – a vagyon elidegenítésére – ingyenesen átruházott nemzeti vagyon esetén – a tulajdonjog megszerzésétől számított 15. évig nincs lehetőség, – a Vt. erejénél fogva elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn, 104

– a juttatás céljának megfelelően kell használni, állagát megóvni, – a hasznosításáról évente be kell számolni a nemzeti vagyont átadó szervezetnek. Az elidegenítési tilalmat a tulajdonjog megszerzésétől számított 15. év után a tulajdonos kérelmére törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból. Szankció [Vt. 13. § (7) bek.] Amennyiben megállapítást nyer, hogy a tulajdonjogot megszerző fél a célhoz kötött hasznosításra vonatkozó törvényi előírásnak részben vagy egészben nem tesz eleget, köteles az átadási megállapodásban rögzített forgalmi értéknek a kötelezettség megsértésének napjától számított mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegét a vagyont átadó szervezet felszólítására, az abban meghatározott határidőig az állam vagy a helyi önkormányzat részére megfizetni, és a jogsértő állapotot megszüntetni. Ennek elmulasztása esetén a vagyont átadó szervezet a szerződéstől azonnali hatállyal eláll. Ingyenes átadás lehetősége állam és önkormányzat közötti közfeladat átadáshoz kapcsolódóan [Vt. 14. § (1) bek.] Amennyiben törvény a helyi önkormányzat feladatát más helyi önkormányzat feladataként vagy állami feladatként, illetve állami feladatot helyi önkormányzat feladataként állapít meg, a feladat ellátását közvetlenül szolgáló és ahhoz szükséges helyi önkormányzati, illetve állami vagyonnak a feladatot átvevő részére történő tulajdonba adása nyilvántartási értéken való átvezetéssel, ingyenesen történik. A helyi önkormányzat tulajdonában lévő ingatlan értékestésére vonatkozó előírás [Vt. 14. § (1)–(2) bek.] Helyi önkormányzat tulajdonában lévő ingatlan értékesítése esetén – az alábbi bekezdésben foglalt kivétellel – az államot minden más jogosultat megelőző elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlási jog gyakorlására külön törvényben meghatározott szerv – amennyiben törvény a nyilatkozattételi határidőre vonatkozóan eltérően nem rendelkezik –az átruházás valamennyi lényeges elemét tartalmazó ajánlat vagy az elővásárlási jog jogosultjával szemben még hatályba nem lépett a nemzeti vagyon értékestésére irányuló szerződés részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül nyilatkozik, hogy kíván-e élni az elővásárlási joggal az állam nevében. A határidő elmulasztása jogvesztő. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló szerinti volt állami (tanácsi) és önkormányzati bérlakások esetében az állam elővásárlási joga a lakásban élő bérlő elővásárlási jogát követi. FIGYELEM! A Vt. rendelkezéseinek megsértésével megkötött szerződés, más jogügylet vagy rendelkezés semmis.

Külön törvényben szabályozott vagyoni elemek [Vt. 16. § (1)–(3) bek.] A nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott elvek mentén eges, a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyoni körökre külön törvényi szabályozás vonatkozik:  az állam tulajdonában álló vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás módját, valamint e vagyonnal való gazdálkodás szabályait az állami vagyonról szóló törvény,  a közszolgáltatási médiavagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás módját, valamint e vagyonnal való gazdálkodás szabályait a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény,  az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás részletes szabályait a helyi önkormányzatokról szóló törvény,  az állam és a helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységei és a tevékenység végzéséhez szükséges vagyon hasznosításának átengedését a koncesszióról szóló törvény,  a MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MFB Zrt.), valamint azon gazdálkodó szervezetek feletti tulajdonosi joggyakorlás módját, amelyek felett az állam nevében az MFB Zrt. gyakorol tulajdonosi jogokat a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény,  a Magyar Nemzeti Bank feletti tulajdonosi joggyakorlás módját a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény,  az Államadóság Kezelő Központ Részvénytársaság feletti tulajdonosi joggyakorlás módját a Magyarország pénzügyi stabilitásáról szóló törvény,  a légiforgalmi irányító szolgálatot ellátó és a légiforgalmi szakszemélyzet képzését végző szervezet feletti tulajdonosi joggyakorlás módját a légiközlekedésről szóló törvény,  a Vasúti Pályakapacitás-elosztó Szervezet feletti tulajdonosi joggyakorlás módját a vasúti közlekedésről szóló törvény,  a felsőoktatási intézmények sajátos vagyongazdálkodási szabályait a felsőoktatásról szóló törvény,  a társadalombiztosítási alapokhoz tartozó vagyonnal való gazdálkodásra az állami vagyonról szóló törvény,

105

 az önkormányzati lakások, valamint nem lakáscélú helyiségek bérbeadására és elidegenítésére, továbbá az állami lakások és nem lakáscélú helyiségek bérbeadására vonatkozó részletes szabályokat a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény,  az állami tulajdonban lévő erdő hasznosítására, vagyonkezelésére és nyilvántartására vonatkozó szabályokra az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásáról szóló törvény,  az állami és önkormányzati tulajdonban álló kulturális örökség elemei felett a tulajdonosi joggyakorlás módját, valamint az e vagyoni körrel való gazdálkodás szabályait – a kulturális örökség védelméről, – a muzeális intézményekről, – a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről, – a köziratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről, – az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló törvény állapítja meg,  a nemzetiségi önkormányzatok vagyonáról és vagyongazdálkodásának részletes szabályairól a nemzetiségek jogairól szóló törvény rendelkezik,  az állami tulajdonban lévő termőföldvagyon hasznosítására, vagyonkezelésére és nyilvántartására, a Nemzeti Földalap feletti tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat a Nemzeti Földalapról szóló törvény állapítja meg,  a nemzeti adatvagyonra vonatkozó előírásokat a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvény állapítja meg. Az állami vagyon nyilvántartása Az állami vagyon nyilvántartása az MNV Zrt. feladata. Az MNV Zrt. az állami vagyont az adott vagyontárgy sajátosságainak megfelelő, az azonosítást lehetővé tevő – a KSH-val egyeztetett – módon, mennyiségben és értékben, a keletkezés (aktiválás) időpontját is feltüntetve tartja nyilván. Az értékben történő nyilvántartástól csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha az adott vagyontárgy értéke természeténél, jellegénél fogva nem állapítható meg. Az állami vagyon használóját a vagyonnyilvántartás hiteles vezetése érdekében adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Ennek teljesítése érdekében a vagyon használója számviteli politikáját és nyilvántartásait köteles úgy kialakítani és vezetni, hogy azok biztosítsák az adatszolgáltatás pontosságát és ellenőrizhetőségét. A nyilvántartás egységessége, pontossága és az adatellenőrzések biztosítása érdekében az érintettek kötelesek az MNV Zrt.-vel együttműködni. A vagyonnyilvántartás az állami vagyonhoz fűződő jogok és törvényes érdekek védelmében, a tényleges állapotnak megfelelően tartalmazza a vagyon használóinak, kezelőinek azonosító adatait, a vagyonelemek azonosító adatait, a kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket, valamint a lényeges számviteli adatokat.

Az állami vagyontörvény változása Az állami vagyonnal való gazdálkodás Az államháztartás központi szintjéhez kapcsolódó vagyonelemek döntő hányada az állami vagyon körébe tartozik. A jogi szabályozás alapját az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény képezi. Az eltelt közel két évtized alatt az állami tulajdon lebontása megtörtént, az intézményes és tömeges privatizáció lezárult. Az állami vagyon terjedelme azonban még mindig igen jelentős, a közfeladatokkal nem áll arányban, ezért a törvény azon elvre épül, hogy a túlméretezett állami vagyon csökkenjen, hosszabb távon tartósan az állam tulajdonába azok a vagyonelemek maradjanak, amelyek tekintetében a vagyon értékének megőrzése vagy a vagyon természete, vagy nyomós gazdaságpolitikai érdek, szempont az állami tulajdonban tartást indokolja. A jogalkotó szándéka, hogy állami vagyont bérbe, használatba, vagyonkezelésbe adni alapvetően ellenérték fejében lehessen. Ezen elvvel összhangban a törvény csak igen szűk körben teszi lehetővé állami tulajdonú vagyon ingyenesen, térítési kötelezettség nélkül más tulajdonába adását azzal, hogy az ingyenes vagyonjuttatásra ellenőrzött és a költségvetési törvényben meghatározott keretek között, az Országgyűlés felé való beszámolási kötelezettség mellett kerülhet sor. A törvény alkalmazásában állami vagyonnak minősül: – az állam tulajdonában lévő dolog, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő, – az előző pont hatálya alá nem tartozó mindazon vagyon, amely vonatkozásában törvény az állam kizárólagos tulajdonjogát nevesíti, – az állam tulajdonában lévő tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve az államot megillető egyéb társasági részesedés, – az államot megillető olyan immateriális, vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít.

106

A törvények az állami vagyon megszerzésére, elidegenítésére vagy az állami vagyonnal való más rendelkező cselekményre vonatkozó szabályait nem kell alkalmazni, ha a felsoroltakra törvény vagy a Magyar Állam által kötött nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. Az állami vagyon rendeltetésétől függően kincstári vagyon, illetve üzleti vagyon lehet. Kincstári vagyon minden vagyonelem, amely valamely állami feladat ellátásához szükséges, valamint amelyet törvény kizárólagos állami tulajdonba tartozó vagyonként forgalomképtelennek, illetve korlátozottan forgalomképesnek minősít. A kincstári vagyon körébe nem tartozó teljes forgalomképes állami vagyontárgyak képezik az üzleti vagyont. Az állami vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás és vagyonkezelés feladta: – rendeltetésének megfelelő – az állami feladatok ellátásához, a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, valamint a Kormány gazdaságpolitikája megvalósításának elősegítéséhez szükséges, egységes elveken alapuló, önálló ágazatként megjelenő – hatékony költségtakarékos, értékmegőrző, értéknövelő felhasználásának biztosítása (közvetlen felhasználás), illetve – közvetett hasznosítása (beleértve a vagyoni kör változását eredményező értékesítést), valamint – az állami vagyon gyarapítása (ideértve a vagyoni kör bővítését is). Az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok, és kötelezettségek összességét a Magyar Állam nevében az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja. E feladatát – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.), – a Magyar Fejlesztési Bank, illetve – szerinti tulajdonosi joggyakorló szervezet útján látja el. Tulajdonosi joggyakorló szervezet a miniszter által kijelölt központi költségvetési szerv, ennek intézménye, vagy 100%-ban állami tulajdonban álló gazdasági társaság, amely a minisztert megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét, vagy azok meghatározott részét – miniszteri rendeletben szabályozott feltételekkel – gyakorolja. Gazdálkodás az állami vagyonnal A állami vagyont a MNV Zrt. maga kezeli, illetve szerződés – így különösen bérlet, haszonbérlet, megbízás – alapján központi költségvetési szervnek természetes vagy jogi személynek, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetnek hasznosítására átengedi. Az állami vagyon hasznosítására kötött szerződések elsődleges célja az állami vagyon hatékony működtetése, állagának védelme, értékének megőrzése, illetve gyarapítása, az állami és közfeladatok ellátásának elősegítése. Az állami vagyon hasznosítására irányuló szerződést írásba kell foglalni. Az MNV Zrt. a vagyon hasznosításának átengedésére csak olyan szerződést köthet, amely – az állami vagyon megőrzését, gyarapítását, pénzügyileg és gazdaságilag minél előnyösebb hasznosítását szem előtt tartva – a Magyar Állam számára a várható bevétel, megtakarítás vagy más előny alapján a lehető legkedvezőbb. Az állami vagyon használatát biztosító szerződés elsősorban nyilvános, kivételesen indokolt esetben pedig zártkörű versenyeztetés útján köthető. A versenyeztetési kötelezettség a határozott időre kötött szerződések meghosszabbítása esetén is fennáll. A versenyeztetési kötelezettség a határozott időre kötött szerződések meghosszabbítása esetén is fennáll. A versenyeztetés csak törvény által meghatározott esetekben mellőzhető. Az értékesítést végzőnek a vagyon tulajdonjogának átruházását – ha a törvény vagy annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet kivétel nem tesz – versenyeztetéssel kell megkísérelnie. A pályázat nyilvános vagy zártkörű lehet. Nyilvános a pályázat, ha az ajánlattevők köre előre meg nem határozható, illetve ha a meghatározott ajánlattevői körbe tartozók száma nem ismert. Ha a kiíró – megfelelő határidők kitűzésével – az érdekelteket kizárólag közvetlenül hívja fel ajánlattételre, a pályázat zártkörű pályázatnak minősül. Zártkörű pályázat kiírására csak kivételesen kerülhet sor. Állami vagyon tulajdonjogát ingyenesen átruházni csak törvény rendelkezése alapján lehet. A vagyontörvény egyes vagyontárgyának körében maga ad felhatalmazást az ingyenesen átruházásra. (Ezek pl. nemzetközi kötelezettségeink teljesítéséhez, katasztrófák elhárításához, kárenyhítéshez, önkormányzati feladatok végrehajtásának segítését, közhasznú szervezet feladatainak ellátását vagy ítélet végrehajtását szolgálják). Az ingyenes átruházásról a Kormány nyilvános határozattal dönt. Az ingyenesen átruházott vagyon juttatási célnak megfelelő felhasználását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az MNV Zrt. az állami vagyon elidegenítése előtt köteles megvizsgálni, hogy az adott vagyontárgyra szüksége van-e valamely központi költségvetési szervnek állami feladatai ellátásához. Ennek során a jogszabályi előírásoknak megfelelően közölt igényeket áttekinti, szükség szerint a potenciálisan érintett központi költségvetési szerveket megkeresi. A központi költségvetési szerv a működéshez szükséges állami vagyon összetételét és mértékét az állami vagyon használatát biztosító szerződés megkötése előtt, illetve folyamatosan közli az MNV 107

Zrt.-vel, amely az igényeket az állam teherbíró képességéhez igazodva, a társadalmi szükségletek, a célszerűség és a gazdaságosság szempontjai figyelembevételével elégíti ki. Az állami vagyon kezelőjét, használóját megillető jogok gyakorlását, annak szabályszerűségét, célszerűségét az MNV Zrt. – szükség szerint a területi szervei útján – ellenőrzi. Ennek érdekében a vagyon kezelésére, hasznosítására kötött szerződésben rögzíteni kell, hogy a tulajdonosi ellenőrzés eljárásrendjét, a felek jogát, kötelezettségeit a felek a szerződés részének tekintik. A tulajdonosi ellenőrzés célja az állami vagyonnal való gazdálkodás vizsgálata, ennek keretében a rendeltetésellenes, jogszerűtlen, szerződésellenes, vagy a tulajdonos érdekeit sértő, illetve a központi költségvetést hátrányosan érintő vagyongazdálkodási intézkedések feltárása és a jogszerű állapot helyreállítása, továbbá a vagyonnyilvántartás hitelességének, teljességének és helyességének biztosítása. Az MNV Zrt. stratégiai és éves ellenőrzési tervet készít, amelyet az állami vagyonért felelős miniszter elé terjeszt. Az éves ellenőrzési tapasztalatokról, az azok nyomán tett intézkedésekről az MNV Zrt. vezérigazgatója tárgyévet követő év május 31-éig jelentést készít a miniszter részére.

Az önkormányzati rendszert érintő változások Jogszabályi háttér – a 2011. évi CLXXXIX. törvény, Magyarország helyi önkormányzatairól (új Ötv.), – az 1990. évi LXV. törvény, a helyi önkormányzatokról (régi Ötv.)

A helyi önkormányzati rendszer A jogállamokban az önkormányzattal rendelkező (autonóm) szervezetek is biztosítják a civil társadalom létét és működését, a szakmai, kulturális stb., tevékenység önálló szerveződését. Az önkormányzatok közül is kiemelkednek azok, amelyeknek a tevékenységét a jogszabályok közérdekűnek minősítik, és ennek alapján sajátos jogi (alkotmányjogi) státust biztosítanak számukra. Az egyesületi, egyházi és az érdekképviseleti (szakmai) önkormányzatok mellett az állam garantálja az olyan intézmények önállóságát is, amelyek közhatalmi eszközökkel nem igazgathatók (pl. Tudományos Akadémia, egyetemek). Az önkormányzatok között az államélet fontos elemei a helyi önkormányzatok, amelyek a helyi közügyek demokratikus intézését biztosítják. A helyi önkormányzati rendszer része az állami szervezetrendszernek, és fontos eleme a hatalmi tagozódásnak.

Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések a) Hatályba léptető rendelkezések Az Országgyűlés 2011. április 18-i ülésén alkotta meg Magyarország Alaptörvényét, amely 2012. január 1. napján lépett hatályba. Az Alaptörvény rendelkezésének megfelelően az Országgyűlés sarkalatos törvényként fogadta el az új Ötv.-t, amelynek a rendelkezései fokozatosan lépnek hatályba. A hatálybalépés időpontja és az időpontokhoz kapcsolódó rendelkezéseket külön ismertetjük. FIGYELEM! Néhány rendelkezés kivételével továbbra is hatályos a régi Ötv., amely végleges hatályát a 2014. évi választások napján veszti el, következésképpen három évig két törvényünk szól (új Ötv., és a régi Ötv.) a helyi önkormányzatokról. FIGYELEM! A jegyzet a 2012. január 1-jén és április 15-én hatályos rendelkezéseknek megfelelően aktualizált anyagot tartalmazza.

b) Hatályba léptetés időpontjai, hatályba lépő rendelkezések 2012. január 1-jén lép hatályba Az új Ötv. 2012. április 15., 2013. január 1., és 2014. évi általános önkormányzati választások napján hatályba lépő rendelkezések kivételével. 2012. április 15-én lép hatályba Az új Ötv. 51. § (4) bek. és a 143. § (4) bek. e) pontja – a kirívóan közösségellenes magatartások tiltására önkormányzati rendelet megalkotásának lehetősége, – a tiltott magatartást elkövetőjével szemben szintén önkormányzati rendeletben 50 ezer forintig terjedő pénzbírságot (igazgatási bírság) kiszabását rendelheti el. 2013. január 1-jén lép hatályba Az új Ötv. 2-20. §, a 21. § (1) bekezdés, a 22–26. §, a 27. § (3)–(4) bekezdés, a 41–51. § (3) bekezdés, az 51. § (5) bekezdés, , a 62. §, a 65–68. §, a 71. §, a 79–105. §, a 106. § (1) bekezdés, a 111–131. §, a 143. § (1) bekezdés a), c) d) pontja, a 143. § (3) bekezdés, a 143. § (4) bekezdés a-d), g), h) pontja, a 146. §, a 156. § (2) bekezdés, valamint a 157. §.

108

2014. évi általános önkormányzati választások napján lép hatályba A 27. § (2) bekezdés, a 28–40. §, a 64. §, a 69–70. §, a 143. § (4) bekezdés f) pontja, a 154. §, a 156. § (3) bekezdése, valamint a 158. §. c) Átmeneti rendelkezések A képviselő testületek 2012. június 30-ig az új Ötv. hatálybalépése előtt kötött önkormányzati társulási megállapodásokat felülvizsgálják és az új Ötv. rendelkezéseinek megfelelően módosítják. [146. § (1) bek.] A polgármesteri hivatalt és a közös önkormányzati hivatalt az új Ötv. 84–86. § hatálybalépését követő 60 napon belül meg kell alakítani. [146. § (2) bek.] A kötelező feladat – és hatáskör megállapításával [új Ötv. 11.§ (2 bek.)], a társulás működési költségeihez a társaság tagjainak hozzájárulásával kapcsolatban [új Ötv. 90. § (8) bek.], az önkormányzat vagyonmegosztásáról a községé nyilvánításról szóló döntés [új Ötv. 98. § (8) és (11) bek.] alkalmazása során a költségvetés törvényben meghatározott lakosságszám az irányadó, egyéb esetekben a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényben meghatározott lakosságszámot és időpontot kell figyelembe venni. A járások kialakításához kapcsolódó feladatok A jegyzet írásakor a témakört érintő jogszabályok tervezetét az Országgyűlés még nem tárgyalta. d) Hatályon kívül helyező rendelkezések Hatályát veszti [156. § (1) bek.] – az Ötv. 32. § második mondata, a 61. § (1) bekezdése, a 61/A. §, a 78–80/B. §, a 88. § (1) bekezdés b) pontja, a 88. § (2)–(4) bekezdése, a 92/A. § (2) bekezdése, a 98–99. §, – a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteltdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 1. § (7) bekezdése, – a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény melléklete, Hatályát veszti [156. § (2) bek.] – az Ötv. 1–18. §, a 22–31. §, a 32. § első mondata, a 33. §, a 35–44. §, az 52–60. §, a 61. § (2)-(6) bekezdés, a 62-68/D. §, a 71-72.§, a 74. § (2)-(3) bekezdése, a 75–77. § a 81–87. §, a 88. § (1) bekezdés a), c ) d) pontja, a 89–97. §, a 101–115. §(4) bekezdése, a 115. § (6) bekezdése, – a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 3. §, és 4. §-a és a 3. §-t megelőző alcím. Hatályát veszti [156. § (3) bek.] – a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény, – a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény, – a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény. Hatályát veszti [158. § ] – a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény, – a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény.

A helyi önkormányzás általános szabályai Az alaptörvény önkormányzati alrendszert érintő szabályozás keretei Az Országgyűlés – Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény preambulumában – elismeri és védi a helyi választópolgárok közösségének önkormányzáshoz való jogát. Hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzatok az egységes állami szervezet részeként hozzájárulnak az Alaptörvényben foglalt államcélok megvalósításához, elősegítik a jogszabályi kötelezettségek teljesítését. Az Országgyűlés tisztelettel adózva hazánk haladó önkormányzati hagyományai előtt, az Alaptörvényben meghatározott jogok teljesítése, a helyi önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtése, a nemzeti együttműködés erősítése, a települések önfenntartási képességének elősegítése, valamint a helyi közösség öngondoskodásra való képességének erősítése érdekében – figyelembe véve a Helyi Önkormányzatok Európoai Chartájában foglalt alapelveket – az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése, az 51. § (2) és (3) bekezdése tekintetében az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése alapján alkotta meg a törvényt Magyarország helyi önkormányzatairól.  Az Alaptörvény határozza meg a helyi önkormányzatok alkotmányos alapjait.  Az Alaptörvény fontos alapelve szerint a közhatalom forrása a nép, a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. 109

 Az Alaptörvény 2. cikke szerint Magyarországon a helyi közügyek intézésére és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek. Az önkormányzati rendszer stabilitását szolgálja az, hogy a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.  A helyi önkormányzati képviselőket és a polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon, öt évre választják. Első általános választására 2014 októberében kerül sor, az ezt követő általános önkormányzati választás az európai parlamenti képviselők választásával egy napon történik.  A képviselő-testület megbízatása a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásának napjáig tart. Jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselő-testület megbízatása meghosszabbodik az időközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart.  A képviselő-testület – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – kimondhatja a feloszlását. Az Országgyűlés a Kormány – az Alkotmánybíróság véleményének kikérését követően előterjesztett – indítványára feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testületet. A feloszlás a feloszlatás a polgármester megbízatását is megszünteti.  Az Alaptörvény meghatározza a helyi önkormányzatok alapvető feladat- és hatásköri csoportjait. A helyi önkormányzati feladatokat és hatásköröket a képviselő-testület gyakorolja.  A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között: – rendeletet alkot, határozatot hoz, – önállóan igazgat, meghatározza szervezeti és működési rendjét, – gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, figyelemmel arra, hogy a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja, – meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan a tulajdonost megillető jogokat, figyelemmel arra, hogy a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja, – e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül változást folytathat, – dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről, – önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat, – a feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt nyilváníthat, – szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdekképviseleti szövetséget hozhat létre, feladat- és hatáskörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek, – törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.  A helyi önkormányzat részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg. A helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatáskör ellátásához azokkal arányban önálló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult.  Törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő ellátását.  A helyi képviselő-testületet a polgármester vezeti. A megyei képviselő-testület elnökét a megyei képviselő-testület a saját tagjai közül választja megbízatásának időtartamára. A polgármester és a megyei képviselő-testület elnöke önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladat- és hatáskört is elláthat.  A képviselő-testület sarkalatos törvényben meghatározottak szerint bizottságot választhat és hivatalt hozhat létre. Az Alaptörvény határozza meg a helyi önkormányzatok jogalkotási hatáskörét is, a helyi jogalkotás alkotmányos követelményeit. Ennek értelmében: feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. Az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes. A helyi önkormányzat és az állami szervek a közösségi célok elérése érdekében együttműködnek. A Kormány a fővárosi és a megyei kormányhivatalok útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét. A helyi önkormányzás gyakorlásának közvetlen módjai  Az alaptörvény 31. cikke alapján a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyről törvényben meghatározottak szerint helyi népszavazást lehet tartani.  A helyi önkormányzáshoz való jogot a választópolgárok közössége vagy az általa választott képviselő-testület útján közvetve, vagy közvetlenül a helyi népszavazás és népi kezdeményezés útján gyakorolják (gyakorolhatják).  A helyi önkormányzás folyamatos gyakorlását a képviselő-testület és a polgármester látja el. Ehhez képest kivételes, ritkábban előforduló forma népszavazás intézménye.  A helyi népszavazás formáját tekintve lehet ügydöntő és véleménynyilvánító. Az Ötv. meghatározza a népszavazás eseteit és korlátait is.  Kötelező népszavazási tárgykörök lettek azok az ügyek, amelyek a helyi önkormányzás alapjait, kereteit érintik. Ezek között említhető: – a községegyesítés, és a községegyesítés megszüntetése, 110

 





   

– új község alakításának, illetve – társult képviselő-testület alakításának illetve az abból való kiválásának a kezdeményezése. Nem tűzhető ki helyi népszavazás: a költségvetésről, a helyi adónemeket illetőleg mértéküket megállapító rendeletek tárgyában, a képviselő-testület hatáskörébe tartozó szervezeti, működési és személyi kérdés, valamint a képviselő-testület önfeloszlatása tárgyában. Helyi népszavazás kezdeményezésére jogosultak: – a települési képviselők legalább egynegyede, – a képviselő-testület bizottsága, – a helyi társadalmi szervezet vezető testülete, – az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, a választópolgárok legalább 10. legfeljebb 25%-a. A népszavazás érvényes, ha a választópolgárok több mint a fele szavazott, és eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a feltett kérdésekre azonos választ adott. Ha a népszavazás érvényes és eredményes, a képviselő-testület nem térhet el ettől, más tartalmú döntést nem hozhat. Ellenkező esetben a döntés „visszaszáll” a testületre, amely önállóan dönthet az ügyben. Ha a népszavazást a kezdeményezők vagy a testület megkívánja ismételni erre akkor van lehetőség, ha a népszavazás kezdeményezése egy éven túli időpontban történik. A helyi népi kezdeményezés lényege, hogy a választópolgárok a képviselő-testület elé vihessék valamely ügy megtárgyalását, amelynek eldöntése a képviselő-testület hatáskörébe tartozik, a testület e kérdést valamilyen okból nem kívánta tárgyalni, de a lakosság igényli az önkormányzat képviselő-testületének a döntését az adott ügyben. A helyi népkezdeményezést a népszavazásnál kevesebb választópolgár (5–10%, az alsó-felső, önkormányzati rendeltben rögzítendő határ) kezdeményezheti, mint a helyi népszavazást. A képviselő-testület köteles megtárgyalni azt a kezdeményezést, amit a rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a testület a kezdeményezők által megfogalmazott ügyben azonos álláspontot foglal el, azaz nincs olyan döntési „kényszerben”, mint a népszavazás intézményénél. Egyéb lehetőségek a közvetlen módon való hatásgyakorlásban történő részvételre. A képviselő testület 500 lakoson aluli községben a falugyűlés hatáskörébe utalhatja a népszavazást, ha azon a választópolgárok több mint a fele jelen van. Ebben az esetben a népszavazás csak akkor tekinthető eredményesnek, ha az érvényesen szavazók több mint a fele igennel, a megfogalmazott kérdésre azonos válasszal szavazott. Sajátos részvételi formának tekinthető a képviselő-testület által tartott közmeghallgatás. Az Ötv. rendelkezései szerint mindenönkormányzatnak évente egy alkalommal, előre meghirdetett időpontban közmeghallgatást kell tartania. Ez az intézmény biztosítja, hogy a helyi választópolgárok közvetlenül tehessenek javaslatokat, fogalmazzanak meg kérdéseket a képviselő-testület tagjai és köztisztviselői felé. A feltett kérdésekre javaslatokra a közmeghallgatáson, vagy legkésőbb tizenöt napon belül válaszolni kell. A közmeghallgatás tartásának részletes szabályait a Szervezeti és Működési Szabályzat tartalmazhatja. A közmeghallgatáson a képviselő-testület tagjainak meg kell jelenniük. A helyi közügyekre összpontosító önkormányzati közmeghallgatás nem azonosítható a hatósági ügyekben a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében összehívott, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 63. §-án alapuló hatósági közmeghallgatással.

Az új Ötv. sarkalatos előírásai Az Alaptörvények rendelkezéseinek megfelelően – mint korábban már említésre került, az Országgyűlés sarkalatos törvénynek fogadta el. Ezzel a jogtechnikai megoldással az Alaptörvény az önkormányzati rendszer stabilitását segítette elő. Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelés az új Ötv.-ben, meglévő jogszabályi rendelkezéseit korábban már kifejtettük. Sarkalatos törvény szabályozza a helyi önkormányzatok: – jogállását, – kizárólagos feladat- és hatáskörét, – a kötelezően ellátandó feladatait, – a kötelező szervtípusait, – működésének garanciáit, – anyagi eszközeit és gazdálkodásának alapvető szabályait, – képviselőinek jogállását, megválasztásuk rendjét, jogait és kötelezettségeit. Az Országgyűlés dönti el azt, hogy milyen helyi közügyet, a helyi önállóság milyen mértékének és módjának garantálásával, milyen anyagi eszközök hozzárendelésével ad át a helyi önkormányzatoknak. Alapvető rendelkezések [új Ötv. 2–3. §] Helyi önkormányzás [új Ötv. 2. § (1)–(2) bek.] – a település valamint a megye választópolgárai közösségének joga, – közügyekben demokratikus módon széleskörű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.

111

Települési önkormányzatok [új Ötv. 3. § (1)–(4) bek.]  községekben, a városokban, járásszékhely városokban és megyei jogú városokban működnek,  a fővárosban kerületekben működnek,  a fővárosi önkormányzat települési és területi önkormányzat,  a választott polgárok az önkormányzathoz kapcsolódó közösségi jogaikat – választott képviselőik útján és a – helyi népszavazáson történő részvételükkel gyakorolják. A helyi közügyek  a lakossági közszolgáltatásokkal való ellátáshoz,  a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés, – szervezeti, személyi és – anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskör gyakorlása [Alaptörvény 32. cikk (1) bek., új Ötv. 5. §, 6. §, 7. § ,8. §, 9. §]  Alkotmánybírósági és bírósági védelemben részesül.  A helyi önkormányzat feladatai ellátása során – támogatja a lakosság önszerveződő közösségeit, együttműködik e közösségekkel, biztosítja a helyi közügyekben való széleskörű állampolgári részvételt, – erősíti a település önfenntartó képességét, feltárja lehetőségeit és hasznosítja saját erőforrásait, – egyes közszolgáltatások igénybevételét – törvény felhatalmazása alapján – rendeltében feltételekhez kötheti.  A megkeresett szerv a helyi önkormányzat megkeresésére 30 napon belül érdemben köteles válaszolni.  Amennyiben a tájékoztatás, a válaszadás vagy az intézkedés nem a megkeresett szerv hatáskörébe tartozik, az köteles a megkeresést nyolc napon belül áttenni a hatáskörrel rendelkező szervhez és erről a megkereső helyi önkormányzatot egyidejűleg tájékoztatni.  A helyi közösség tagjai a helyi önkormányzás alanyaként kötelesek: – öngondoskodással enyhíteni a közösségre háruló terheket, képességeik és lehetőségeik szerint hozzájárulni a közösségi feladatok ellátásához, – betartani és betartatni a közösségi együttélés alapvető szabályait.  A helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletében meghatározhatja a kötelezettségek tartalmát, elmulasztásuk jogkövetkezményeit.  Az e törvényben meghatározott jogokat jóhiszeműen, a kölcsönös együttműködés elvét figyelembe véve, a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni.

A helyi önkormányzatok feladatai, hatáskörök A magyar önkormányzatok széles feladat- és hatáskörrel rendelkeznek. A feladat- és hatáskör fogalmát gyakran igen helytelenül szinonimaként használják. Ezért szükségesnek tartjuk a két fogalom tisztázását. Feladatkör A feladatkör tágabb fogalom, az államigazgatási szerv feladatkörébe beletartozik minden olyan célkitűzés, amelynek a megvalósítására az adott szervnek törekednie kell. A feladatkör tehát az adott államigazgatási szerv rendszeresen ellátandó feladatainak összessége, tevékenységének irányát, célkitűzéseit foglalja össze. A feladatkörbe beletartozik minden, amiért az adott államigazgatási szervet létrehozták, és minden olyan eszköz is, amelyet a feladatainak végrehajtásához használ. Hatáskör A hatáskör ezzel szemben jogi fogalom. A hatáskör a feladatok ellátására az adott szervnek a rendelkezésére bocsátott jogi eszközök, vagyis a jogszabályban biztosított jogosítványok és kötelezettségek összessége. A hatáskör arra a kérdésre ad választ, hogy az adott államigazgatási szerv mit tehet meg a feladatkörébe utalt feladatok végrehajtása érdekében. A hatáskör tehát az államigazgatási szerv döntési jogosultságait adja meg. A hatáskör az államigazgatási működés központi kategóriája. A hatáskört minden esetben jogszabálynak kell megállapítania, és a jogalkotónak rendelkeznie kell arról, hogy mely szerv bír az adott ügyben hatáskörrel. A feladat- és hatáskörök csoportosítása A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörei két nagy csoportra oszthatók: önkormányzati, illetve államigazgatási feladat- és hatáskörökre. Az önkormányzati ügyek sajátos csoportját jelentik az önkormányzati hatósági ügyek. Az önkormányzati feladat- és hatásköröket tovább bonthatjuk: – kötelező, illetve – önként vállalt (fakultatív) feladat- és hatáskörökre. 112

Az önkormányzati feladat- és hatáskörök Az önkormányzatok feladat- és hatáskörébe tartozik: – a helyi közügyek intézése – a törvény által megállapított kötelező feladat- és hatáskörök 1. Helyi közügyek – a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, – a közhatalom önkormányzati típusú gyakorlásához, – továbbá az ezekhez szükséges szervezeti, személyi, anyagi feltételek megteremtéséhez kapcsolódnak. Helyi közügy csak kivételesen utalható más szerv feladat- és hatáskörébe. Azt, hogy mely feladat- és hatáskörök sorolhatók a helyi közügyek közé a jogalkotó határozza meg. Így például helyi közügy a tömegközlekedés biztosítása, a lakásgazdálkodás, a településfejlesztés stb. 2. Az Országgyűlés a helyi önkormányzatnak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat. Ennek két feltétele, hogy: – kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskör csak törvényben határozható meg, – az Alaptörvény 34. § cikk (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat kötelező feladat és hatáskörének ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult. A fentiekkel összefüggésben két alaptételt indokolt külön megvizsgálni – Az egyik szerint a jogszabályok közül kizárólag a törvényi szint elegendő a hatáskör telepítésre. Már maga az Ötv. is rögzíti, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni. – Az Alaptörvényből következő másik követelmény az arányosság – a feladatokkal arányban álló állami támogatás – kérdése. Az önkormányzatok számos esetben rótták fel az „államnak”, hogy megszegi az arányosság követelményét. E területen is többször nyilvánította ki véleményét az Alkotmánybíróság, rögzítve azt, hogy alkotmányellenes helyzet abban az esetben áll elő, ha a feladatokhoz biztosított források alacsony szintje az önkormányzat ellehetetlenüléséhez, működésképtelenségéhez vezet. A leírtakból következik, hogy az Országgyűlésnek viszonylag széles mozgástere van a források biztosításában. Differenciáltabb feladattelepítés Települési önkormányzatok Az új Ötv. a jelenleginél differenciáltabb feladattelepítést tartalmaz a települési önkormányzatok részére. A jelenlegi feladatok jelentős részét az állam 2013-tól közvetlenül biztosítja. A települési önkormányzatok a jövőben a valós helyi feladat-szervezési döntéseket igénylő közszolgáltatásokat biztosítják a lakásság számára. A megyei önkormányzatok A megyei önkormányzatok a területfejlesztés kulcsszereplői lesznek. (Feladatait lásd később.) A jövőben az államigazgatási feladatok – és hatáskörök döntő többsége az államigazgatáshoz kerül, biztosítva az igazgatási feladatok országon belül egyenlő színvonalon történő ellátását. FIGYELEM! A jövőben az államigazgatási feladat- és hatáskörök döntő többsége az államigazgatási szervekhez, a járási hivatalokhoz kerül.

A helyi önkormányzat kötelező feladatai [új Ötv. 11. § (1)–(2), 12. § (1) bek.] A helyi önkormányzatok részére – mint láttuk az Országgyűlés állapíthat meg – kötelező feladat- és hatáskört. Az új Ötv. nevesíti illetve rögzíti, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni: – az egészséges ivóvízellátásáról, – az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről (jelezzük: köznevelési törvény hatálybalépésével várhatóan megszűnik), – az egészségügyi és szociális alapellátásról, – a közvilágításról, – a helyi közutak és köztemető fenntartásáról, – a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosításáról, – a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről. Az Ötv. mellett bármely törvény meghatározhat helyi önkormányzat számára kötelező feladatot; e tekintetben a törvények között nincs különbség. Törvény a kötelező feladat- és hatáskör megállapításánál differenciálni köteles, figyelembe véve a feladat- és hatáskör jellegét, a helyi önkormányzatok eltérő adottságait, különösen – a gazdasági teljesítőképességet, – a lakosságszámot, – a közigazgatási terület nagyságát. 113

A jogszabály a hatáskör telepítésével egyidejűleg meghatározza a feladat- és hatáskörellátáshoz szükséges minimális szakmai, személyi tárgyi és gazdasági feltételeket. A nagyobb gazdasági teljesítőképességű, lakosságszámú települési önkormányzat számára előírt kötelező feladat- és hatáskör ellátását – annak egyetértésével – más települési önkormányzat vagy társulása önként akkor vállalhatja, ha azt – a lakossági igények indokolják, – gazdaságosabban és legalább változatlan szakmai színvonalon, – többlet állami támogatás igénybevétele nélkül képes ellátni. A kötelező hatáskör-telepítéssel összefüggésben másik oldalról indokolt vizsgálni az anyagi feltételek biztosításának kötelezettségét. Az önkormányzat – általános szabály szerint – törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá a feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül. Éppen ezért a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg [az új Ötv. 1. § (1) bekezdése szerint] az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról. A helyi önkormányzat önként vállalt feladatai [új Ötv. 10.§ (2)–(3) bek., 13. § (1)–(2) bek.] Az önkormányzati önállóság egyik lényegi eleme a fakultatív feladatvállalás lehetősége. Ennek jelentősége kiemelt, mert a helyi viszonyok figyelembevételével az adott közösség döntheti el, hogy a polgárok sajátos igényeit a jogszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítésén túl mely területeken, milyen módon és mértékben elégíti ki. Az önkéntes feladatvállalásra a képviselő-testület vagy helyi népszavazás jogosult. Ez utóbbi kiemelése jelzi, hogy e kérdésben is a választópolgárok akarat domináns, a döntés előkészítésénél széles körben indokolt felmérni a helyi szükségleteket. A fakultatív feladat-vállalásnak két feltétele van: 1. Az önkormányzat kizárólag olyan helyi közügy megoldására vállalkozhat, melyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Nem lehet tehát az állami szervek feladat és hatáskörét átvállalni (pl. rendőrségi ügyek). 2. A fakultatív feladatvállalás nem veszélyeztetheti a kötelező feladat- és hatáskörök ellátását, akkor vállalható, ha a helyi polgárok a tervezett közszolgáltatást igénylik, és az önkormányzat rendelkezik elegendő pénzzel, megfelelő szervezeti és személyi feltétellel az önként vállalandó feladat teljesítésére. A helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében önkéntesen ellátandó helyi önkormányzati feladatok különösen: – a településüzemeltetés, – a közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése, – környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása, rovar- és rágcsálóirtás), – kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása, filmszínház, előadóművészeti szervezet támogatása, a kulturális örökség helyi védelme, a helyi közművelődési tevékenység támogatása, – szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások és ellátások, – lakás- és helyiséggazdálkodás, – a területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása, – helyi környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, -kezelés és -ártalmatlanítás (csatornaszolgáltatás), – honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem, helyi közfoglalkoztatás, – helyi adóval, gazdaságszervezéssel és a turizmussal kapcsolatos feladatok, – kistermelők, őstermelők számára – jogszabályban meghatározott termékeik – értékesítési lehetőségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetőségét is, – sport, ifjúsági ügyek, – nemzetiségi ügyek, – közreműködés a település közbiztonságának biztosításában, – helyi közösségi közlekedés biztosítása, – hulladékgazdálkodás, – távhőszolgáltatás. Törvény a helyi közügyek valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó más helyi önkormányzati feladatot is megállapíthat. Egyéb szabályok – a helyben biztosítható feladatok részletes szabályai, ha az új Ötv. másként nem rendelkezik, jogszabályok tartalmazzák (14. §), – a közfoglalkoztatási jogviszonyban lévő személy a feladatellátásba bevonható (15. §), 114

– ha az EU vagy más nemzetközi szervezet felé vállalt kötelezettség határideje eredménytelenül telt el, vagy határidőre nem teljesül, a Kormány a kötelezettséggel összefüggő feladatok megvalósításáról – az önkormányzat helyett – saját hatáskörben – gondoskodik (16. §), – az előbbi pontban leírtak alapján a Kormány döntése ellen a Fővárosi Törvényszékhez lehet az önkormányzatnak fordulni (15. §). FIGYELEM! A helyi önkormányzat köteles a Kormány által eldöntött – a kötelezettséggel összefüggő feladatok ellátásakor – a feladatok megvalósításakor szükséges tulajdonát érintő intézkedések tűrésére (16. §).

A helyi önkormányzatok, szerveik működéséről Az állam területi tagozódásához képest az önkormányzatok típusai két szinten – települési és – területi szinten helyezkednek el. Települési önkormányzat – a községi önkormányzat, – a városi önkormányzat, – a megyei jogú városi önkormányzat. Területi önkormányzatok – a megyei önkormányzat. Az ország fővárosa a települési önkormányzatokhoz képest sajátos törvényi szabályozást mutat, különleges helyzeténél fogva többletfunkciókat lát el. A főváros esetében egy településen (Budapest) több (23) önálló, egymással együttműködő települési típusú kerületi önkormányzat működik a fővárosi közgyűlés mellett. A települési önkormányzatok jogállása A helyi önkormányzati rendszerben a község olyan település, amelyet közjogi eljárás keretében a köztársasági elnök községgé nyilvánít, s amelyet ennek alapján megilleti a helyi önkormányzás joga. A községgé nyilvánítás feltételeit, eljárási rendjét az Ötv. szabályozza. A területszervezési eljárásról az Országgyűlés külön törvényt alkotott. Új község alakulhat olyan településrészből, amely még nem volt község, de új község alakulhat úgy is, hogy a köztársasági elnök megszünteti a korábbi község egyesítést. A helyi választópolgárok kezdeményezésére új község alakítható az olyan elkülönült, legalább háromszáz lakosú lakott településrészből, amely képes az önkormányzati jogok gyakorlására. Az új község alakításának együttes feltételei tehát: – az elkülönült településrész legyen önálló, rendelkezzen saját arculattal, – a településen legalább háromszáz lakos éljen, – az új önkormányzat legyen képes feladatainak, a helyi közügyeknek az ellátására. Az Ötv. szerint az új község alakításának kezdeményezése esetén a falugyűlés legalább háromtagú előkészítő bizottságot választ a településrészen lakó települési képviselőkből, esetleg más választópolgárokból. Az előkészítő bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértői vélemény alapján a község elnevezésére, a közösségi vagyon, a vagyoni jogok és a kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. Nagyközség [új Ötv. 20. § (1) bek.] A község és a nagyközség között az önkormányzati funkciókat illetően nincs alapvető különbség. A nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű önkormányzat (adott esetben a nagyközség) több kötelező feladat és hatáskör ellátására képes. A nagyközségi címet azon települések képviselőtestületei használhatják, amelyek az Ötv. hatálybalépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá amelyek területén legalább háromezer lakos él. Az önkormányzati törvény egy esetben a 38. § (3) bekezdésében tesz különbséget a községi és nagyközségi cím között. E szakasz értelmében, ha a körjegyzőség székhelye nagyközség vagy város, a körjegyzői feladatokat a nagyközségi, városi jegyző a polgármesteri hivatal bevonásával látja el. Járásszékhely város [új Ötv. 21. § (1) bek.] A törvényben meghatározottak szerint olyan közszolgáltatásokat lát el, amelyeket – saját területén és vonzáskörében, vagy a – járás egész területén gazdaságosan, hatékonyan és a szakmai szabályok előírásainak megfelelően képes biztosítani. 115

A nagyközség a várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A képviselő-testület kezdeményezését a közigazgatási és igazságügyi miniszter útján terjeszti a köztársasági elnök elé, aki döntést hoz a városi cím adományozásáról. A várossá nyilvánítási kezdeményezések során a nagyközség fejlettségét, térségi szerepét különösen a következők alapján értékelik: – a nagyközség gazdasági fejlettsége, a jelentősebb gazdasági társaságok, kereskedelmi szolgáltatási funkciók, ezek térségi kihatása, az üdülés, az idegenforgalom és a vendéglátás jellemzői, – a gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság, a térségi ingázás, a képzettség ismérvei, – a nagyközség infrastrukturális fejlettsége, közművesítettsége, különösen az ivóvízellátása, szennyvízelvezetés és elhelyezés feltételei, a rendszeres hulladékgyűjtés, a hírközlés, szilárd burkolatú úthálózat kiépítettsége, – a nagyközség szellemi, kulturális és sportélete, társadalmi szervezettsége, a civil szerveződések elterjedtsége, mindezek kihatása a térségre, – az önkormányzati vagyon és gazdálkodás adottságai, az önkormányzat társulásos kapcsolata a térségi szervezőmunka minősége. A városi önkormányzatoknak – függetlenül a lakosság számától – általában képesnek kell lenniük a középfokú közszolgáltatások fenntartására (pl. a szociális ellátás különböző intézményei, a közművelődési intézményhálózat). A városnak alkalmasnak kell lennie egyben arra is, hogy maga lásson el térségi funkciót. A városi közigazgatásnak van olyan funkciója is, amely nem csak a városon belüli, hanem a vonzáskörzet viszonyinak a szervezésérre is irányul. A város és a környező községek érdekazonosságát kifejező kapcsolatrendszerek összessége a városkörnyék, a kistérség. Megyei jogú város [új Ötv. 21. § (1)–(3) bek.] A megyei jogú város települési – városi – önkormányzat, amely – törvényben meghatározottak szerint, az abban foglalt feltételekkel – azokat a közszolgáltatásokat is biztosítja, melyek a saját területén túl a megye egészére vagy nagy részére kiterjednek. Megyei jogú város a megyeszékhely város és az Országgyűlés által az új Ötv. 2. hatálybalépése előtt megyei jogú várossá nyilvánított város. A megyei jogú város képviselő-testülete a közgyűlés. A megyei jogú városban a közgyűlés kerületeket alakíthat, és kerületi hivatalokat hozhat létre. A megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője az elöljáró, aki a megyei jogú város polgármesterének a felhatalmazása alapján gyakorolja a polgármestert megillető egyes hatósági jogköröket. A megyei önkormányzat [új Ötv. 27. § (1)–(3) bek.] A megyei önkormányzat területi önkormányzat, amely törvényben meghatározottak szerint területfejlesztési, vidékfejlesztési, területrendezési, valamint koordinációs feladatokat lát el. A megyei önkormányzat képviselő-testülete a közgyűlés. A megyei önkormányzat feladata a megye területére vagy térségére – az Országgyűlés által az ország, a Budapesti Agglomeráció, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervével összhangban – területrendezési terv elkészítése. A megyei önkormányzat rendeletben határozza meg a területi fejlesztési koncepciót és programot. A megyei önkormányzat összehangolja a fejlesztéspolitikai, a területi szerepéből, továbbá a nemzetközi határon átnyúló együttműködésből adódó feladatait, biztosítja azok összhangját a megyei gazdaságfejlesztési és foglakoztatás-politikai koncepciókkal. A megyei önkormányzat együttműködik a Központi Statisztikai Hivatallal és más területi adatgyűjtő szervezetekkel együttműködve a területi információs rendszer kialakításában és működtetésében, információkat biztosít a területi tervek készítéséhez. A megyei önkormányzat feladatainak ellátásában együttműködik a települési önkormányzatokkal a megye fejlesztésében közvetlenül és közvetve közreműködő területi államigazgatási szervekkel, az érdekelt civil és szakmai szervezetekkel. A megyei önkormányzat a megye területén összehangolja a kormányzat, az önkormányzatok és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. Feladataival összefüggésben évente beszámol a miniszternek. A megyei közgyűlés és a – megye területén működő – megyei jogú város(ok) közgyűlései megyei területfejlesztési fórumot működtetnek. A megszűnő regionális fejlesztési tanács, valamint a megszűnő megyei területfejlesztési tanács jogutódja a területileg érintett megyei önkormányzat. 116

A megyei közgyűlés tisztségviselői: az elnök, egy vagy több alelnök. A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés a saját tagjai közül titkos szavazással, minősített többséggel választja a megbízatásának időtartamára. Azon megyei közgyűlési alelnök, akit nem a megyei közgyűlés tagjai közül választottak, nem tagja a megyei közgyűlésnek, a megyei közgyűlés elnökét, mint a testület elnökét nem helyettesítheti, a megyei közgyűlés ülésein tanácskozási joggal vesz részt, jogállására egyebekben a megyei közgyűlés tagjai közül választott alelnökre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A megyei testületek és tisztségviselők munkáját hivatal segíti. A hivatalt a főjegyző vezeti, akit a közgyűlés határozatlan időre nevez ki. A megyei közgyűlés több aljegyzőt is kinevezhet. A megyei önkormányzat szervezetére és működésére a megyei önkormányzatokról szóló fejezetben nem szabályozott kérdésekben a települési önkormányzatokra előírtakat megfelelően alkalmazni kell. A főváros és kerületei (új Ötv. 22–26. §) Az önkormányzati törvény alapján a főváros kétszintű önkormányzata a főváros és kerületei önkormányzataiból áll. A főváros önkormányzati rendszerének sajátossága, hogy a helyi önkormányzati feladatokat meg kell osztani a fővárosi közgyűlés és a kerületi önkormányzatok képviselő-testületei között, amelyek mindegyike települési önkormányzat. A fővárosi közgyűlés feladatait két nagy csoportra lehet osztani: – ellátja azokat a feladatokat, amelyek a főváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, – ellátja azokat a feladatokat, amelyek a fővárosnak az ország életében betöltött különleges szerepéhez kapcsolódnak. A kerületi önkormányzat a saját működési területén köteles biztosítani az óvodai nevelést, az általános iskolai nevelést és oktatást, gondoskodik az egészségügyi és szociális alapellátásról. A kerület ellát olyan kötelező feladatokat is, amelyek megoszlanak a két önkormányzati szint között. Feladatkörében gondoskodik a közutak fenntartásáról, közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosításáról, és az egészséges ivóvíz biztosításáról. A kerületi önkormányzat segíti – a fővárossal együtt – a nemzetiségek jogainak érvényesülését, gondoskodik a nemzetiségi önkormányzatok működéséhez szükséges feltételek biztosításáról. A kötelező feladatok mellett a kerület önként vállalja a közszolgáltatás biztosítását, ha azok az Ötv. általános szabályaiba nem ütköznek. A főváros gondoskodik a városfejlesztési és város rehabilitációs feladatok meghatározásáról, a lakásgazdálkodási feladatok végrehajtásának összehangolásáról. Kidolgozza a fővárosban a lakásfenntartási támogatás, a lakbér-megállapítás elveit. Az Ötv. határozza meg azokat a közszolgáltatásokat, amelyek a főváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik (pl. a közvilágítás, a gáz- és távhőszolgáltatás, az ár- és belvízvédelem, a hulladékártalmatlanítás). Az országban betöltött különleges szerephez kapcsolódik, pl. a főváros tömegközlekedésének biztosítása, idegenforgalmi koncepciójának meghatározása, valamint a világörökség részévé nyilvánított épületek és területek védelme. A feladatok között találhatunk olyan közszolgáltatást is, amelyet csak abban az esetben lát el a fővárosi önkormányzat, ha a kerület arról nem gondoskodik, illetve e feladat ellátását nem vállalja (ilyen lehet pl. a közoktatás területén a gimnáziumi, szakiskolai, illetve kollégiumi ellátás). A főváros egészét továbbá az egy kerületet meghaladó, valamint a sajátos szerepkörből adódó feladatok tekintetében a fővárosi közgyűlést rendeletalkotási jog illeti meg. A közgyűlés feladatkörében alkotott rendelte felhatalmazást adhat a kerületnek is rendeletalkotásra. A rendeletalkotás „kétszínűsége” azt eredményezi, hogy a kerületek képviselő-testületei által alkotott rendelet nem terjeszkedhet túl a főváros közgyűlése által meghatározott szabályozási kereteken, illetve a fővárosi közgyűlés rendeltével nem lehet ellentétes. A főváros egészének, mint egységes településnek az érdekeit a fővárosi közgyűlés képviseli. A kerületek struktúráját érintő kérdésekben azonban a kerületi képviselő-testületek véleményét is ki kell kérni. A kerületek véleményéről a fővárosi közgyűlést, mint döntéshozót tájékoztatni kell. A kerület véleményének kialakítására kellő időt (legalább 10 nap) kell biztosítani, azonban a véleményadás elodázása nem akadályozhatja meg a döntések meghozatalát. Sajátos jelentőségű a fővárosi agglomeráció, amely a főváros környékét alkotó települési kört foglalja magában. 117

Attól függően, hogy a közös közszolgáltatás milyen területet érint (pl. közlekedés, hulladékkezelés vagy környezetvédelem) eltérő lehet az agglomerációba tartozó települések száma. Indokolt a speciális együttműködés kialakítása a főváros környéki tervek elkészítésében, a tömegközlekedés összehangolásában, a vízgazdálkodásban, a szenny- és csapadékvíz-elvezetési, szennyvíztisztítási, továbbá az energiaellátási feladatok megoldásában, a közcélú és kommunális célú beruházások összehangolásában, az oktatási, egészségügyi és szociális ellátás megszervezésében.

A helyi önkormányzati képviselő és a képviselő-testület A választópolgárok többsége az önkormányzáshoz való jog gyakorlására önkormányzati képviselőket, képviselő-testületet választ. A választás napját a köztársasági elnök tűzi ki. A megbízatás keletkezése és megszűnése (új Ötv. 28–31. §) Az önkormányzati képviselő megbízatása, a megválasztásával keletkezik, a megbízatás megszűnésével szűnik meg. Az önkormányzati képviselő az alakuló ülésen, illetve a megbízólevelének átvételét követő ülésen esküt tesz a képviselő-testület előtt. Az önkormányzati képviselő megbízatása megszűnik [új Ötv. 29. § (1) bek.] – a megválasztását követő helyi önkormányzati általános választás napján, – a választójogának elvesztésével, – az összeférhetetlenség kimondásával, – lemondással, – ha az önkormányzati képviselő egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület ülésén, – a képviselő-testület feloszlatásával, – a képviselő-testület felosztása esetén, – az önkormányzati képviselő halálával. Az önkormányzati képviselő lemondása [új Ötv. 30. § (1)–(4) bek.]  a képviselő-testület ülésén kell bejelenteni,  a megbízatás megszűnésének időpontját az ülés jegyzőkönyvében rögzíteni kell,  a lemondás nem vonható vissza,  a megbízatás megszűnik a lemondást követő 1 hónapon belül, ennek hiányában – a lemondás bejelentésének, vagy – az írásbeli nyilatkozat átvétele napján.  Lemondhat a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatban, amelyet átad vagy juttat el a – polgármesternek, a főpolgármesternek, – a megyei közgyűlés elnökének. Megbízatás megszűnésének formai előírásai [új Ötv. 31. § (1)–(2) bek.]  a megbízatás megszűnését a képviselő-testület határozatban állapítja meg,  a határozatot kézbesíteni kell – az érintett önkormányzat képviselőjének, – a választási bizottságnak, – a kormányhivatalnak. Az önkormányzati képviselő jogai és kötelezettségei [új Ötv. 32. § (1)–(2) bek.] Az önkormányzati képviselő a település (fővárosi kerület, megye) egészéért vállalt felelősséget, képviseli a választóinak az érdekeit. Az önkormányzati képviselők jogai és kötelezettségei azonosak. Az önkormányzati képviselő: – a képviselő-testület ülésén – a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott módon – kezdeményezheti rendelet megalkotását vagy határozat meghozatalát, – a képviselő-testület ülésén a polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen – vagy legkésőbb harminc napon belül írásban – érdemi választ kell adni, – kérésére az írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzőkönyvhöz kell mellékelni, vagy kérésére a véleményét rögzíteni kell a jegyzőkönyvben, – tanácskozási joggal részt vehet a képviselő-testület bármely bizottságának nyilvános vagy zárt ülésén. Javasolhatja a bizottság elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, amelyet a bizottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni és tárgyalására az önkormányzati képviselőt meg kell hívni. Kezdeményezheti, hogy a képviselő-testület vizsgálja felül bizottságának, a polgármesternek, a részönkormányzat testületének, a jegyzőnek – a képviselőtestület által átruházott – az önkormányzati ügyben hozott döntését, – megbízás alapján képviselheti a képviselő-testületet, – a polgármestertől igényelheti a képviselői munkájához szükséges tájékoztatást. Közérdekű ügyben kezdeményezheti a polgármester intézkedését, amelyre annak harminc napon belül érdemi választ kell adni, – a testületi munkában való részvételhez szükséges időtartam alatt a munkahelyén felmentést élvez a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét a képviselő-testület téríti meg, melynek 118

– – – –

alapján az önkormányzati képviselő társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. A képviselőtestület átalányt is megállapíthat, a képviselő-testület és a képviselő-testület bizottságának ülésén a magyar nyelvet vagy az általa választott speciális kommunikációs rendszert használhatja. A magyar jelnyelv, valamint a választott speciális kommunikációs rendszer használatának valamennyi költségét az önkormányzat biztosítja, köteles a testületi üléseken megjelenni, a képviselő-testületet munkájában és döntéshozatali eljárásban részt venni, eskütételét követően három hónapon belül köteles részt venni a kormányhivatal által szervezett képzésen, köteles kapcsolatot tartani a választópolgárokkal, akiknek évente legalább egy alkalommal tájékoztatást nyújt képviselői tevékenységéről.

Az önkormányzati képviselő szakmai vagy üzleti ügyben önkormányzati képviselői minőségére nem hivatkozhat, önkormányzati képviselői megbízatásának felhasználásával jogosulatlanul bizalmas információkat nem szerezhet és nem használhat fel. Az önkormányzati képviselő tiszteletdíja, juttatása, költségtérítése [új Ötv. 35. § (1)–(4) bek.] Az önkormányzati képviselők feladataikat társadalmi megbízatásban látják el. A testületi ülések gyakran a képviselő munkaidejére esnek. Ezért a törvény előírja, hogy az önkormányzati képviselőt a testületi munkában való részvételhez szükséges időtartamra a munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét a képviselőtestület téríti meg, amelynek alapján a képviselő társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. A képviselő-testület a képviselőnek, a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának, a tanácsnoknak – törvény keretei között – rendeletében meghatározott tiszteletdíjat, természetbeni juttatást állapíthat meg. Az önkormányzati képviselő tiszteletdíjat, más járandóságot – a költségtérítés kivételével – nem ehet fel az önkormányzat által létrehozott közalapítványban, nonprofit gazdasági társaságban végzett tevékenységéért. A képviselőnek a képviselői tevékenységgel összefüggő, általa előlegezett számlával igazolt szüksége költségét meg kell téríteni. Összeférhetetlenség, méltatlanság, vagyonnyilatkozat összeférhetetlenség (új Ötv. 36. §, 37. §) Az önkormányzati képviselő nem lehet – központi államigazgatási szerv köztisztviselője, – a kormányhivatal vezetője, köztisztviselője, továbbá annak a területi, helyi államigazgatási szervnek a köztisztviselője, amelynek feladatkörébe az adott önkormányzatot érintő ügyek tartoznak, és illetékessége az önkormányzatra kiterjed, – jegyző (főjegyző, körjegyző), aljegyző, továbbá ugyanannál az önkormányzatnál a képviselőtestület hivatalának köztisztviselője, – területileg illetékes területfejlesztési tanács munkaszervezetének munkavállalója, – kuratóriumi tagság kivételével a képviselő-testület által létrehozott közalapítvány kezelő szervének tisztségviselője, – a képviselő-testület által alapított önkormányzati vállalat vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezetőtestületének tagja, – az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság vezető tisztségviselője, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetője (vezérigazgatója), – az önkormányzat tulajdonosi részesedésével működő gazdasági társaság által alapított gazdasági társaság vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének tagja, – helyi és körzeti műsorszolgáltató, lapkiadó, lapterjesztő vezetője, vezető testületének tagja, ügyvezetője, ezek vezető állású alkalmazottja. Összeférhetetlenségi eljárás [új Ötv. 37. § (1)–(3) bek.]  az összeférhetetlenségi okot 30 napon belül kell megszüntetni,  a határidő alatt nem tett eleget az előző pont alatt leírt kötelezettségének, bármely képviselő vagy bizottság indítványára, a képviselő-testület 30 napon (kezdeményezés napjától) határozatba mondja ki,  a képviselő-testület határozatát meg kell küldeni a – önkormányzati képviselőnek és – a kormányhivatalnak.  a képviselő-testület határozatát, felülvizsgálatát kérheti az érintett képviselő, a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül,  a bíróság a kérelemről 30 napon belül nem peres eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz,  a bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak, felülvizsgálatnak nincs helye,  a kormányhivatal a törvényszéknél kezdeményezheti az összeférhetetlenség kimondását – ha a képviselő-testület nem dönt, vagy – a döntése jogszabálysértő. 119

 Az önkormányzati képviselő tisztsége az összeférhetetlenség kimondása után megszűnik – a képviselő-testület határozatának jogerőre emelkedése napján, – jogorvoslati kérelem esetén a jogerős bírósági döntés napján. Méltatlanság [új Ötv. 38. § (1)–(5) bek.] Méltatlanság miatt a képviselő-testület határozatával megszünteti annak az önkormányzati képviselőnek a megbízatását – akit a közügyek gyakorlásától jogerősen eltiltottak, – akit szándékos bűncselekmény miatt jogerősen végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, – akinek kényszergyógykezelését a bíróság jogerősen elrendelte, – akinek az állammal, önkormányzattal szemben – a lehetséges jogorvoslati eljárások kimerítését követően – köztartozása áll fenn, és azt az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított hatvan napon belül – a részletfizetés vagy fizetési halasztás esetén az ezt engedélyező határozat rendelkezésének megfelelően – nem rendezi, – akinek a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései alapján a felszámolás során ki nem elégített követelésekért a bíróság jogerősen megállapította a felelősségét és a bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettségét nem teljesítette, – aki a vele szemben megindított bírósági eljárást lezáró jogerős bírósági döntés végrehajtását akadályozza, vagy azt neki felróható módon elmulasztja, – aki összeférhetetlenségi okot nem hozza a képviselő-testület tudomására. Bejelentési kötelezettség [új Ötv. 38. § (1)–(3) bek.] – a képviselő köteles a képviselő-testületet és a kormányhivatalt 3 napon belül tájékoztatni a jogerős ítélet kézhezvételéről, – a bűnösséget megállapító jogerős ítélet meghozataláról haladéktalanul a képviselő-testületet, és a kormányhivatalt. Vagyonnyilatkozat [új Ötv. 39. § (1)–(5) bek.] Az önkormányzati képviselő a megbízólevelének az átvételétől, majd ezt követően minden év január 1-jétől számított 30 napon belül a törvény melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot köteles tenni. A vagyonnyilatkozat tételének elmulasztása esetén – annak benyújtásáig – az önkormányzati képviselő a képviselői jogait nem gyakorolhatja, és az önkormányzat által megállapított juttatásokban nem részesülhet. A képviselő-testület Az önkormányzati feladatokat főszabályként maga a képviselő-testület látja el. a) Képviselő-testület szervei [új Ötv. 42. § (2) bek.] – polgármester, főpolgármester, – a részönkormányzat testülete, – a polgármesteri hivatal, – a képviselő-testület bizottsága, – a megyei közgyűlés elnöke, – a megyei önkormányzati hivatal, – a közös önkormányzati hivatal, – a jegyző, továbbá a társulás. b)

Döntéshozatal [új Ötv. 41. § (3) bek.]

Önkormányzati döntést a képviselő-testület, a helyi népszavazás, felhatalmazás alapján a képviselő-testület bizottsága, részönkormányzat testülete, a társulás, a polgármester, a jegyző hozhat. c)

Hatáskör

A képviselő-testület határozza meg részben normatív módon a szervezeti és működési szabályzatban (mellékleteiben), más rendeleteiben, normatív határozataiban, eseti döntéseiben, hogy egyes szervei milyen feladatokat végezzenek el, és azokat hogyan végezzék. Az önkormányzat szerveinek előkészítő, szervező, végrehajtó, összehangoló és ellenőrző szerepük van az önkormányzati feladatokban. Az egyes önkormányzatoknál a munkamegosztás kialakítása jórészt azzal valósul meg, hogy a képviselő-testület egyes hatásköreit átruházhatja. A képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a helyi nemzetiségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulásra ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható. Vannak azonban átruházási tilalmak.

120

A képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át: (új Ötv. 42. §) – a rendeletalkotás, – szervezetének kialakítása és működésének meghatározása, a törvény által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, vezetői megbízás, – a helyi népszavazás elrendelése, kitüntetések és elismerő címek alapítása, – a gazdasági program a hitelfelvétel, a kötvénykibocsátás, a kölcsönfelvétel vagy más adósságot keletkeztető kötelezettségvállalás, államháztartáson kívüli forrás átvétele, átadása, – önkormányzati társulás létrehozása, megszüntetése, abból történő kiválás, a társulási megállapodás módosítása, társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás, abból történő kiválás, – megállapodás külföldi önkormányzattal való együttműködésről, nemzetközi önkormányzati szervezethez való csatlakozás, abból történő kiválás, – intézmény alapítása, átszervezése, megszüntetése, – közterület elnevezése, köztéri szobor, műalkotás kiállítása, – eljárás kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál, – a bíróságok ülnökeinek megválasztása, – állásfoglalás intézmény átszervezéséről, megszüntetéséről, ellátási, szolgáltatási körzeteiről, ha a szolgáltatás a települést is érinti, – a települési képviselő, polgármester méltatlansági és vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatos, továbbá összeférhetetlenségi ügyében való döntés, – az önkormányzati képviselői megbízatás megszűnéséről való döntés, ha a képviselő egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület ülésén, – a településfejlesztési eszközök és a településszerkezeti terv jóváhagyása, – területszervezési kezdeményezés, – amit a törvény a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe utal. d) A    

 

  

képviselő-testület működése (új Ötv. 43. §) az alakuló ülését a választást követő 15 napon belül tartja, az alakuló ülést a polgármester hívja össze és vezeti, a megyei közgyűlés alakuló ülését 15 napon belül a korelnök hívja össze és vezeti, az alakuló vagy az azt követő ülés feladatai – az új Ötv. szabályai szerint megalkotja vagy felülvizsgálja a SZMSZ-ről szóló rendeletét, – a polgármester előterjesztése alapján megválasztja  a bizottság, vagy bizottságok tagjait,  alpolgármestert, alpolgármestereket,  dönt az illetményükről, tiszteletdíjukról, ülést szükség szerint, az SZMSZ-ben meghatározott számú, de évente legalább hatot tart, az ülést össze kell hívni 15 napon belül – a települési képviselők egynegyedének, – a képviselő-testület bizottságának, – a kormányhivatal vezetőjének indítványára, az összehívás indokának megjelölésével, az ülést a polgármester hívja össze és vezeti, akadályoztatása esetén e hatáskörét – az alpolgármester, – több alpolgármester esetén a polgármester által kijelöl alpolgármester gyakorolja. A polgár-, az alpolgármesteri tisztség betöltetlensége, a tartós akadályoztatás esetén az SZMSZ rendelkezése szerint a képviselő-testület ülése nyilvános.

A képviselő-testület – zárt ülést tart önkormányzati hatósági, összeférhetetlenségi, méltatlansági, kitüntetési ügy tárgyalásakor, fegyelmi büntetés kiszabása, valamint vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás esetén, – zárt ülést tart az érintett kérésére választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízás adása, annak visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása és állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor, – zárt ülést rendelhet el a vagyonával való rendelkezés setén, továbbá az általa kiírt pályázat feltételeinek meghatározásakor, a pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás az önkormányzat vagy más érintett üzleti érdekét sértené. A zárt ülésen a képviselő-testület tagjai, a nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester és a jegyző, aljegyző, aljegyzők, továbbá meghívása esetén a polgármesteri hivatal vagy a közös önkormányzati hivatal ügyintézője, az érintett és a szakértő vesz részt. A nemzetiségi önkormányzat elnöke kizárólag az általa képviselt nemzetiséget érintő ügy napirendi tárgyalásakor vehet részt a zárt ülésen. Törvény vagy önkormányzati rendelet előírhatja, mely esetben kötelező az érintett meghívása.  a képviselő-testület határozatképessége – ha az ülésen a képviselők több mint fele jelen van, – a határozatképességet folyamatosan figyelemmel kell kísérni,  a javaslat elfogadása – az egyszerű többséget igénylő javaslat esetén a jelenlevő képviselők több, mint felének, – minősített többséget igénylő javaslat esetén a megválasztott képviselők több, mint kétharmadának igen szavazata szükséges, – a fentiek hiányában a javaslatot el kell utasítani, – a betöltetlen képviselői helyet a határozatképesség szempontjából betöltöttnek kell tekintetni, 121

 a – –  a – – –

    

 

    



képviselő-testület döntés hozatala határozati, vagy rendeleti formában, nyílt szavazás. képviselő-testület név szerinti szavazása a képviselők egynegyedének indítványára, az SZMSZ-ben meghatározott esetekben, tilos, a név szerinti szavazás  a bizottság létszáma és összetétele esetén,  az ügyrendi javaslatokat tartalmazó kérdésekben, – a szavazás módjáról az SZMSZ rendelkezik. az SZMSZ-ben meghatározott módon titkos szavazás is tartható, az új Ötv. 46.§ (2) bekezdésben foglalt ügyekben, a szavazás eredményét az ülésvezető alapítja meg, a döntéshozatalból kizárható az a képviselő, akit vagy akinek közeli hozzátartozóját az ügy személyen érint, a képviselő a személye érintettségét köteles bejelenteni, számolva ezen kötelezettség elmulasztásának következményeivel, minősített többség szükséges – az új Ötv. 42. § (1), (2), (5, (6), (7). pontjában, illetve – az SZMSZ-ben meghatározott ügyeknél, – a képviselő kizárásához, – az összeférhetetlenség, valamint a méltatlanság megállapításához, – a képviselői megbízatás megszüntetéséről szóló döntéshez, – a zárt ülés elrendeléséhez. a képviselő-testület által megalkotott rendeletet – a polgármester és – jegyző írja alá. az önkormányzati rendelet kihirdetése – a képviselő-testület hivatalos lapjában vagy – helyben szokásos módon (SZMSZ-szerint), – a jegyző feladata, – a kormányhivatalnak a kihirdetést követően haladéktalanul meg kell küldeni, – a kormányhivatal továbbítja a törvényesség felügyeletéért felelős miniszternek. a rendeletben a képviselő-testület meghatározhat tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásokat (hatályba lépett 2012. április 15-én), a képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmát a jegyzőkönyv aláíróit, a jegyzőkönyvekbe történő betekinthetőséget a választópolgárok részéről a 52. § (1)– (3) bek. tartalmazza, a képviselő-testület működésének részletes szabályait, tartalmát az SZMSZ-ról szóló rendeletben határozza meg [53. § (1)–(3) bek.] évente legalább egy alkalommal előre meghirdetett közmeghallgatást tart, a képviselő-testület megbízatásának lejárata előtt – név szerinti szavazással, – minősített többségű döntéssel kimondhatja a feloszlását. Ezt követően a kormányhivatali nyilatkozatnak a szabályszerűségére vonatkozó beszerzését követően 3 hónapon belül időközi választást kell kitűzni, a képviselő testület feloszlása nem, mondható ki a választást követő 6 hónapon belül, valamint az általános választást megelőző év november 30. napját követően. FIGYELEM! A képviselő-testület az új képviselő-testület alakuló üléséig, a polgármester az új polgármester megválasztásáig ellátja feladatát, gyakorolja hatáskörét.

e) Társult képviselő-testület [új Ötv. 56. § (1)-(5) bek.] A települési képviselő-testület más települési képviselő-testülettel társult képviselő-testületet alakíthat. Társult képviselő-testület alakítása esetén a képviselő-testületek részben vagy egészben egyesítik a költségvetésüket, közös önkormányzati hivatalt tartanak fenn és intézmnyeiket közösen működtetik. Azokban az ügyekben, amelyek kizárólag az adott települést érintik, az egyes települések képviselőtestülete önállóan dönt. A társult képviselő-testület alakuló ülésén határozatba foglalja a megalakulását, a székhelyét, a hozzá tartozó települések felsorolását. A társult képviselő-testület dönt a szervezetéről, működési rendjéről. A társult képviselő-testület ülését össze kell hívni bármely résztvevő település polgármesterének a kezdeményezésére. Társult képviselő-testület alakítható úgy is, hogy az érdekelt települési képviselő-testületek a települések lakosságszámának arányában választják meg a tagjait a települési képviselők közül. 122

f) A képviselő-testület bizottságai [új Ötv. 57. § (1) bek.] Az önkormányzás alapelveiből – főként a szervezetalakítás szabadságából – következik, hogy a képviselő-testület határozza meg bizottsági szervezetét, és választja meg bizottságait. A bizottságok részt vesznek a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében (egyes ügyekben előterjesztők, más ügyekben véleményezik az előterjesztést) részt vesznek önkormányzati döntések végrehajtásának összehangolásában és ellenőrzésében, a képviselő-testület döntésétől függően – átruházott hatáskörben – önkormányzati döntéseket hoznak. A száz főt meg nem haladó lakosú településen a bizottsági feladatokat a képviselő-testület látja el. Az ezer főt meg nem haladó lakosú településen a kötelező bizottsági feladat- és hatásköröket egy bizottság is elláthatja. A képviselő-testület a kétezernél több lakosú önkormányzatnál pénzügyi bizottságot választ. Törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti, amelynek feladat- és hatáskört állapíthat meg. A képviselő-testület a kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai kezdeményezésére a kisebbségek ügyeivel foglakozó bizottságot hoz létre. A vagyonnyilatkozatok vizsgálatát a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott bizottság végzi, amely gondoskodik azok nyilvántartásáról, kezeléséről és őrzéséről. A képviselő-testület egyes önkormányzati feladatok ellátásának időtartamára bizottságot hozhat létre. A bizottság – feladatkörében – kezdeményezi, előkészíti a képviselő-testület döntéseit, a képviselőtestület által átruházott hatáskörben döntést hoz. A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatban meghatározhatja, hogy mely ügyekben legyen előterjesztő a napirend szerinti bizottság. A képviselő-testület elrendelheti azt is, hogy mely előterjesztések legyenek azok, amelyek csak a bizottság állásfoglalásával együtt nyújthatók be. A bizottságok a helyi önkormányzásban akkor töltik be a legerősebb szerepkört, ha a képviselő-testület döntési jogokat ad nekik. Ez a döntési jog lényegében három típusú: – a képviselő-testület egyes hatásköreit átruházhatja bizottságaira, – a képviselő-testület önkormányzati rendeltében önkormányzati hatósági hatáskört állapíthat meg a bizottságnak, – a bizottság a képviselő-testülettől anyagi eszközöket kaphat, melyek felhasználásáról dönthet. A képviselő-testület a döntési jogot bármikor visszavonhatja A bizottság elnökét és – az elnökkel együtt számított – tagjainak több mint a felét a képviselők közül kell választani. A bizottság tagjává nem önkormányzati képviselő tag is választható. Az ilyen bizottsági tag jogai és kötelezettségei a bizottság ülésein megegyeznek az önkormányzati képviselő bizottsági tag jogaival és kötelezettségeivel. A polgármester, az alpolgármester, a nemzetiségi önkormányzat elnöke, a képviselő-testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja. Ugyanakkor a bizottságba indokolt beválasztani a feladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentősebb szervezet képviselőjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevő más választópolgárt. A bizottság elnökének és tagjának megbízatása a képviselő-testület által történő megválasztással jön létre, a képviselő-testület megbízatásának időtartamára. A képviselő-testület a bizottság személyi összetételét, létszámát a polgármester előterjesztésére bármikor megváltoztathatja, a kötelezően létrehozandó bizottság kivételével a bizottságot megszüntetheti. A bizottság elnöke, tagja e megbízatásról írásban lemondhat. A lemondásról szóló nyilatkozatot a polgármester részére kell benyújtani. A megbízatás a lemondásban meghatározott, a lemondást követő egy hónapon belüli időpontban, ennek hiányában az írásbeli nyilatkozat átvételének napján szűnik meg. A lemondás nem vonható vissza, továbbá érvényességéhez nem szükséges a képviselő-testület elfogadó nyilatkozata. A polgármester jelentős jogosítványokat kapott a bizottságok tekintetében. A bizottságot a polgármester indítványára össze kell hívni az indítvány kézhezvételétől számított nyolc napon belül. A bizottságok önállósága járhat olyan veszéllyel, hogy más célokat fogalmaznak meg, más tartalmú döntéseket hoznak, mint a képviselő-testület. Ennek megakadályozás érdekében a polgármester felfüggesztheti a bizottság, a részönkormányzat döntésének a végrehajtását, ha véleménye szerint a döntés ellentétes a képviselő-testület határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A végső döntés a képviselő-testület hatáskörébe tartozik, a felfüggesztett döntésről a képviselőtestület a következő ülésen határoz. A bizottságok működésének ügyviteli feladatait a polgármesteri hivatal, a megyei önkormányzati hivatal, a közös önkormányzati hivatal látja el. Az önkormányzati rendszerben a képviselő-testület bizottságai egyedi ügyekben, önkormányzati hatósági ügyekben is dönthetnek. Erre tekintettel rendelkezik úgy a törvény, hogy a bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy, akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. 123

A bizottság ülésének összehívására, működésére, határozatképességére és határozathozatalára, döntésének végrehajtására, a bizottság tagjainak kizárásra, a bizottság üléséről készített jegyzőkönyv tartalmára, a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kizárásáról a bizottság dönt, továbbá a jegyzőkönyvet a bizottság elnöke és egy tagja írja alá. A jegyző 15 napon belül köteles a jegyzőkönyvet megküldeni a kormányhivatalnak. Településrészi önkormányzat [új Ötv. 62. § (1)–(4) bek.] A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában településrészi önkormányzatot hozhat létre települési képviselőkből, más választópolgárokból. A településrészi önkormányzati testület vezetője kötelezően települési képviselő. A városok, és községek településszerkezete számos sajátosságot mutat. Vannak olyan településrészek, amelyek az egészen belül viszonylagos önállóságot, önálló közösséget alkotnak. Ez indokolja, hogy a lakóhelyi közösség kezdeményezésére ilyen településrészen részönkormányzat alakítható. Nem tagadható, meg a kizárólag településrészt érintő hatáskör átruházása – az egyesítéssel létrejött településrésztől, – a külterületi lakott helytől, – az olyan üdülőterülettől, amelynek népessége eléri a település állandó lakosságának egynegyedét. A hatáskör átruházásnak a kötelezettségéből az következik, hogy kezdeményezés esetén ezeken a területeken a képviselő-testület köteles a szervezeti és működési szabályzatában létrehozni a részönkormányzatot, mivel e nélkül a kötelezően átruházandó hatáskör nem gyakorolható. A részönkormányzatot a településrészről indokolt elnevezni. A részönkormányzást is testület gyakorolja. Ez a testület a bizottságokkal alapvetően azonos vonásokat mutat, összetételében részben eltér a bizottságoktól. Ezt a testületet is a képviselő-testület választja, ez ugyanis fontos feltétele annak, hogy az önkormányzati hatásköröket kapjon. A bizottságok összetételére vonatkozó elvek viszont csak részben érvényesülhetnek részönkormányzat esetén. Ennek a testületnek az elnöke is csak települési képviselő lehet. Célszerű, ha az elnököt megválasztják tanácsnoknak. A részönkormányzat testülete tagjainak a számát a szervezeti és működési szabályzat állapítja meg. A részönkormányzat testületi tagjainak kiválasztása többféle módon történhet: – kiválaszthatják e testület tagjait az önkormányzati képviselő választásáról szóló törvény megfelelő alkalmazásával (ez a megoldás a több ezer lakosú településrésznél indokolt), – néhány száz lakosú településrészen falugyűlésen választhatók ki a testület tagjai, – üdülőterületen az üdülőhelyi egyesület delegálhatja a testület tagjait, vagy itt is „választást” tartanak. A testület tagjait végül a képviselő-testület választja meg.

A helyi önkormányzat tisztségviselői (új Ötv. 63–73. §) A helyi önkormányzásban fontos szerepet töltenek be az önkormányzat választott tisztségviselői, továbbá a szervezet i és működési szabályzatok rendelkezéseitől függően a tanácsnokok is. a) Polgármester (új Ötv. 63–70. §) A polgármester a háromezernél több lakosú önkormányzatnál főállású, háromezernél kevesebb lakosú önkormányzatnál főállású, vagy társadalmi megbízatású. Ez utóbbi településeken a jelöltek nyilatkoznak arról, hogy megválasztásuk esetén főállásban vagy társadalmi megbízatásban töltik be e tisztséget, főállású a polgármester, ha főállásúként választották meg. A polgármesteri tisztség betöltésének módját a képviselő-testület a megbízatás időtartamán belül egy esetben a polgármesterrel egyetértésben megváltoztathatja. A települési önkormányzatok polgármestereit a választópolgárok közvetlenül választják meg. A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés választja meg a saját tagjai közül, titkos szavazással, a megyei közgyűlés megbízatásának időtartamára. A megyei közgyűlés tisztségviselője még az alelnök. Több alelnököt is lehet választani. Polgármester az lesz, aki a jelöltek közül a legtöbb szavazatot kapta. Ha nincs jelölt, vagy szavazategyenlőség alakul ki, akkor időközi választást kell tartani. A polgármester megválasztását követően esküt tesz a képviselő-testület előtt és erről okmányt ír alá. Az eskü szövegét az Ötv. 1. sz. melléklete tartalmazza. A polgármester jogai és kötelezettségei a megválasztásával keletkeznek, a megbízatás megszűnésével szűnnek meg. A polgármester megválasztásakor, majd azt követően évente vagyonnyilatkozatot köteles tenni. A vagyonnyilatkozatokat az SZMSZ-ben meghatározott bizottság tekinti át.

124

Feladat- és hatáskör [67. § a–g) pontja, 68. § (1)–(3) bek.]  a képviselő-testület döntései szerint és saját hatáskörében irányítja a polgármesteri hivatalt, a közös önkormányzati hivatalt,  a jegyző javaslatainak figyelembevételével meghatározza a polgármesteri hivatalnak, a közös önkormányzati hivatalnak feladatait az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések előkészítésében és végrehajtásában,  dönt jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben, hatósági hatáskörökben, egyes hatásköreinek gyakorlását átruházhatja az alpolgármesterre, a jegyzőre, a polgármesteri hivatal, a közös önkormányzati hivatal ügyintézőjére,  a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső szervezeti tagozódásának, létszámának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására,  a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét,  gyakorolja a munkáltatói jogokat a jegyző tekintetében,  gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester és az önkormányzati intézményvezetők tekintetében,  ha a polgármester a képviselő-testület döntését a helyi önkormányzat érdekeit sértőnek tartja, ugyanazon ügyben egy alkalommal kezdeményezheti az ismételt tárgyalást, kivéve – a képviselő-testület felosztása valamint – a polgármester sorozatos sértő tevékenysége ügyekben,  ha a képviselő-testület két egymást követő alkalommal ugyanazon ügyben – határozatképtelenség vagy – határozathozatal hiánya miatt a polgármester döntést hozhat, az SZMSZ-ben meghatározott ügyben,  a polgármester hatásköre kiterjed arra az esetre is, hogy dönthet – a testület utólagos tájékoztatása mellett – a két ülés közötti időszakban felmerülő ügyekben (kivéve: új Ötv. 42. §),  az önkormányzati rendszerben meghatározott értékhatárig dönt a forrásfelhasználásról, döntéséről tájékoztatja a képviselő-testületet. Polgármester tevékenységének megszűnése (új Ötv. 69. §) A – – – – – – – – – A   

polgármester tevékenysége megszűnik: az új polgármester megválasztásával, ha a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán már nem választható, az összeférhetetlenség kimondásával, méltatlanság megállapításával, sorozatosan törvénysértő tevékenysége, mulasztása miatti jogi felelősségének jogerős bírósági ítéletben történő megállapításával, az ítélet jogerőre emelkedésének a napjával, tisztségéről történő lemondással, a képviselő-testület feloszlásának kimondását követően új polgármester megválasztásával, az Országgyűlésnek a helyi önkormányzat képviselő-testülete felosztását kimondó határozatával, halálával. polgármester lemondása [új Ötv. 69. § (2) bek.] a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozattal, alpolgármesternek juttatja el, annak hiányában az SZMSZ-ben kijelölt képviselőnek, a lemondást követő, tisztsége – egy hónapon belül, ennek hiányában – az írásbeli nyilatkozat átvétel napjával szűnik meg.

A – – –

polgármester sorozatos törvénysértő tevékenysége [új Ötv. 70. § (1)–(2) bek.] a képviselő-testület minősített többséggel hozott határozata alapján keresetet nyújthat be, kezdeményezhetik a polgármester e tisztségből történő felmentését, a döntéshozatalban a polgármester nem vehet részt, de a határozathozatalnál a határozat képesség miatt jelenlévőnek kell tekintetni, – a perben viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye. A főállású polgármester – a tudományos oktatói, lektori, szerkesztői, művészeti és jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyt –az országgyűlés képviselői megbízatás kivételével – nem létesíthet, – gazdasági társaság vezető-tisztségviselője, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének felügyelő bizottságának tajga, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetője (vezérigazgatója), – szövetkezet tisztségviselője, – alapítvány kezelő-szervezetének tagja, tisztségviselője.

125

A főpolgármester, polgármester, a megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke díjazása, költségtérítése [új Ötv. 71. § (1)–(6) bek.] A főpolgármester megbízatásának időtartamára havonta illetményre jogosult, amelynek összege megegyezik a miniszter központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényben meghatározott – alapilletményéből, – illetménykiegészítéséből, – vezetői illetménypótlékából álló illetményének összegével. A megyei jogi város polgármester, a fővárosi kerületi önkormányzat polgármestere megbízatásának időtartamára havonta illetményre jogosult, amelynek összege megegyezik a helyettes államtitkár közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényben meghatározott alapilletményéből, illetménykiegészítéséből, vezetői illetménypótlékából álló illetményének összegével. A megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke megbízatásának időtartamára havonta illetményre jogosult, amelynek összege megegyezik az előző bekezdésben meghatározott illetmény 90%-ának összegével. A – – – – –

polgármester illetménye a jogállási törvényben meghatározott összeg az 500 fő lakosságszám alatti település polgármestere esetében az 501–1500 fő lakosságszámú település polgármestere esetében az 1501–10 000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében a 10 001–30 000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében a 30 000 fő lakosságszám feletti település polgármestere esetében

– – – – –

20%-a, 40%-a, 60%-a, 70%-a, 80%-a.

A társadalmi megbízatású polgármester havonta a polgármester illetménye 50%-ával megegyező mértékű tiszteltdíjra jogosult, melynek egészéről vagy meghatározott részéről a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával lemondhat. A főpolgármester, a főállású polgármester, a társadalmi megbízatású polgármester, a megye önkormányzat közgyűlésének elnöke havonta az illetményének tiszteletdíjának 15%-ában meghatározott összegű költségtérítésre jogosult. A polgármester összeférhetetlenség (új Ötv. 72–73. §) A törvény számos összeférhetetlenségi szabályt állapít meg a polgármesterrel szemben. A polgármesteri tisztséggel összeegyeztethetetlen tisztségek, tevékenységek részben a hatalmi ágak elválasztásának elvéből, részben a politikusi, illetőleg a köztisztviselői tevékenységek szétválasztásának a követelményéből, az egyes önkormányzatok közötti ütközések elkerülésének az igényéből, továbbá az önkormányzati vezetés és egyes gazdasági, más tevékenységek elhatárolásából következnek. Az összeférhetetlenségi szabályoknak az a céljuk, hogy a polgármester a választópolgárok közösségének, az önkormányzatnak az érdekeit szolgálja, és más tisztség betöltése, más tevékenységek ne befolyásolják munkáját. A – – – – – – – – – – – – – –

polgármester nem lehet: köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, országgyűlési biztos, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, a Kormány tagja, államtitkár, szakállamtitkár, központi államigazgatási szerv köztisztviselője, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Igazgatóságának és felügyelő bizottságának elnöke és tagja, vezető alkalmazottja és munkavállalója, bíró, ügyész, közjegyző, bírósági végrehajtó, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetője, köztisztviselője, annak a területi, helyi államigazgatási szervek a köztisztviselője, amelynek feladatkörébe az adott önkormányzatot érintő ügyek tartoznak, és illetékessége az önkormányzatra kiterjed, jegyző (főjegyző, körjegyző) aljegyző, a képviselő-testület hivatalának köztisztviselője, a területileg illetékes területfejlesztési tanács hivatali szervezetének munkavállalója, a képviselő-testület által alapított költségvetési szerv vezetője, vezető-helyettese, gazdasági vezetője, továbbá olyan közalkalmazott, aki kinevezését, megbízását a képviselő-testülettől kapja, aki, illetve akinek a személyes közreműködésével működő gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselő-testülettel vagy a képviselő-testület szervével kötött vállalkozási, megbízási szerződés vagy munkaszerződés alapján lát el, kuratóriumi tagság kivételével a képviselő-testület által létrehozott közalapítvány kezelő szervének tisztségviselője, a képviselő-testület által alapított önkormányzati vállalat vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezető testületének tagja, az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság vezető-tisztségviselője, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetője (vezérigazgatója), 126

– az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság által alapított gazdasági társaság vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének tagja, – helyi és körzeti műsorszolgáltató, lapkiadó, lapterjesztő vezetője, vezető testületének tagja, ügyvezetője, ezek vezető állású alkalmazottja, – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, alelnöke és köztisztviselője. A polgármester az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétől számított 30 napon belül köteles megszüntetni. Ha a polgármester e kötelezettségének nem tett eleget, bármely képviselő indítványára – a száznál kevesebb lakosú község kivételével a képviselők közül választott háromtagú bizottság javaslata alapján – a képviselő-testület a következő ülésén, legkésőbb az összeférhetetlenség megállapításának kezdeményezését követő 30 napon belül határozattal megállapítja az összeférhetetlenséget, illetőleg dönthet a hozzájárulás megadásáról, ha a törvény ezt lehetővé teszi. A képviselő-testület határozatát az ülést követő munkanapon a polgármesternek kézbesíteni kell. A polgármester az összeférhetetlenségét, illetőleg a megbízatás megszűnését megállapító képviselő-testületi határozat felülvizsgálatát kérheti – jogszabálysértésre hivatkozással – a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül a fővárosi, megyei törvényszéktől. Az alpolgármester (új Ötv. 74–77. §) A képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással minősített többséggel a polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére egy alpolgármestert választ, több alpolgármestert választhat. A képviselő-testület legalább egy alpolgármestert saját tagjai közül választ meg. Az alpolgármester jogai és kötelezettségei a megválasztásával keletkeznek, a megbízatás megszűnésével szűnnek meg. Az alpolgármester a polgármester irányításával látja el feladatait. Több alpolgármester foglakoztatási jogviszonya a helyi önkormányzat képviselő-testületének a tisztség főállásban történő betöltéséről szóló döntését követően, az alpolgármester megválasztásával jön létre. Azon alpolgármester, akit nem a képviselő-testület tagjai közül választottak, nem tagja a képviselőtestületnek, a polgármestert a képviselő-testület elnökeként nem helyettesítheti, de a képviselőtestület ülésein tanácskozási joggal részt vehet. A nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester jogállására egyebekben a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármesterre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az alpolgármester e tisztsége megszűnik: – az önkormányzati választás napján, ha nem választották meg önkormányzati képviselőnek, – amennyiben önkormányzati képviselőnek megválasztották, akkor a képviselő-testület alakuló ülésének napján, továbbá – a 69. § (1) bekezdés b)–i) pontjában foglalt esetekben, – ha a képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással minősített többséggel megbízását visszavonja. Amennyiben a képviselő-testület az alpolgármester megbízását nem vonja vissza és a polgármester az alpolgármester feladatait írásban, teljes körűen megvonja, a feladatkör megvonását követően az alpolgármester a helyi önkormányzati képviselők tiszteletdíjával azonos mértékű díjra jogosult. A jegyző és az aljegyző (új Ötv. 81–83. §) A jegyző (a fővárosnál és a megyei önkormányzatnál főjegyző, a továbbiakban együtt: jegyző) közigazgatási-önkormányzati szakmai vezető. Egyfelől szakmai hozzáértésével segíti a képviselő-testületet, a polgármester munkáját, a bizottságokat, másfelől – mint az államigazgatási hatáskörök gyakorlásának önálló címzettje – az állam megbízásából hatósági jogköröket lát el. Mivel funkciója szakmai és nem politikai, megbízatása határozatlan időre szól, és nem igazodik az önkormányzati ciklushoz. A képviselő-testület – pályázat alapján – a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki. Jegyzővé, körjegyzővé, aljegyzővé (a továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki – igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel, és jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel vagy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság (a továbbiakban: OKV) elnöksége által a teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és – legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett. A községi önkormányzati képviselő-testület a körjegyző és az ötezernél több lakosú község jegyzője kivételével – felmentést adhat a képesítési feltételek alól annak a személynek, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait megkezdte, a felmentés időtartama nem haladja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges időtartamot. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik, – az előírt gyakorlati időt csökkentheti, vagy elengedheti. 127

Főjegyzővé – valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként – az nevezhető ki, aki – állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel és jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, okleveles közigazgatási menedzseri szakképesítéssel vagy közigazgatási szakvizsgát, vagy a szakvizsga alól az OKV elnöksége által a teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidő eredménytelen eltelte esetén a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. A képviselő-testület a jegyző, a főjegyző javaslatára – a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint – községben kinevezhet, más önkormányzatnál kinevez aljegyzőt a jegyző helyettesítésére, a jegyző által meghatározott feladatok ellátására. A kinevezés határozatlan időre szól. A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre – polgármesteri hivatal elnevezéssel – az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A képviselő-testület hivatalát a jegyző vezeti. A jegyző – gondoskodik az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatok ellátásáról, – a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét, gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselő-testület hivatalának köztisztviselői tekintetében. A kinevezéshez, vezetői megbízáshoz, felmentéshez, a vezetői megbízás visszavonásához, jutalmazáshoz – a polgármester által meghatározott körben – a polgármester egyetértése szükséges, – döntésre előkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket, – dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester ad át, – tanácskozási joggal vesz részt a képviselő-testület, a képviselő-testület bizottságának ülésén, – dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. A jegyző köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel. Aljegyző [új Ötv. 82. § (1) bek.] A polgármester – pályázat alapján határozatlan időre – nevezi ki a jegyzőt, a jegyző javaslatára az aljegyzőt. Az aljegyzői kinevezés vezetői megbízásnak – hasonlóan a jegyzői kinevezéshez – minősül, alkalmazni kell rá a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény vezetői megbízásra vonatkozó szabályait. Az aljegyzői tisztség egyidejű betölthetetlensége, illetve tartós akadályoztatásuk esetén – a jegyzőhöz hasonlóan – legfeljebb 6 hónap időtartamra az SZMSZ rendelkezik a jegyzői feladatok ellátásának módjáról

Az önkormányzati hivatalok a) A települési önkormányzat polgármesteri hivatala [új Ötv. 84. § 1), (4), (5) bek.] A helyi önkormányzat képviselő-testülete az önkormányzat működésével, valamint a polgármester vagy a jegyző feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek döntésre való előkésztésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására polgármesteri hivatalt hoz létre. A hivatal közreműködik az önkormányzatok egymás közötti, valamint az állami szervekkel történő együttműködésének öszszehangolásában. A hivatal működési költségét az állam- az adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékben és a hivatal által ellátott feladataikkal arányban – finanszírozza, amelyet a székhelytelepülés e célra elkülönített számlájára folyósít. A hivatal hivatalos elnevezése „[település neve]-i Polgármesteri Hivatal” A hivatalos elnevezést a képviselő-testület az SZMSZ-ben feltünteti. b) A megyei önkormányzat hivatala [új Ötv. 84. § (3)–(5) bek.] A megyei közgyűlés hozza létre. A hivatal működési költségét az állam – az adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékben, és a hivatal által ellátott feladataikkal arányban – finanszírozza, amelyet a megye részére, e célra elkülönített számlájára folyósít. A hivatalos elnevezése [megye neve] Megyei Önkormányzati Hivatal

128

c) A közös kormányzati hivatal [új Ötv. 84. § (1), (2), (4), (5), 85. §, 86. §] A helyi önkormányzat képviselő-testülete az önkormányzat működésével, valamint a polgármester vagy a jegyző feladatat- és hatáskörébe tartozó ügyek döntésre való előkésztésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására közös önkormányzati hivatalt hoz létre. A hivatal közreműködik az önkormányzatok egymás közötti, valamint az állami szervekkel történő együttműködésének összehangolásában. A közös önkormányzati hivatal hivatalos elnevezését a képviselő-testület a SZMSZ-ben feltünteti. A – – – – –

közös hivatal létrehozásának feltételei [új Ötv. 85. § (1)–(2) bek.] a járáson belüli községi önkormányzatok legyenek, a közigazgatási terület legfeljebb egy település közigazgatási területre választja el egymástól, a községek lakosságszáma nem haladhatja meg a 2000 főt, a 2000 fő lakosságszámot meghaladó település is tartozhat a közös önkormányzati hivatalhoz, a települések, amelyek a közös hivatalhoz tartoznak összlakossága legalább 2000 fő, vagy a települések száma legalább hét.

A közös hivatal megalakításának rendje [új Ötv. 85. § (3) bek.] – a létrehozásáról az érintett települési önkormányzatok képviselő-testületei az általános választás napját követő 60 napon belül kell, hogy megállapodjanak, – ha hivatal létrehozására határidőn belül nem kerül sor, vagy valamely település nem csatlakozik, akkor a kormányhivatal vezetője a határidő lejártát követő hónap első napjával kijelöli a közös hivatalhoz tartozó településeket, – a kormányhivatal kijelölésről szóló döntése ellen az érintett önkormányzati képviselő-testület – jogszabálysértésre hivatkozással – a törvényszékhez fordulhat. A közös hivatal székhelye [új tv. 85. § (4) bek.] – abban az esetben, ha a közös önkormányzati hivatalt működtető települések egyike város, akkor a város a székhelytelepülés, – egyéb esetben a székhelytelepülést a közös hivatalhoz tartozó önkormányzatok képviselőtestülete határozza meg. A közös hivatal létszáma [új Ötv. 85. § (5) bek.] – ha város működteti a hivatal létszámát az érintett települések képviselő-testületének megállapodása alapján határozzák meg, – megállapodás hiányában a városi önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg, – községi önkormányzatok esetén az érintett települések, képviselő-testületek a hivatal létrehozásáról szóló megállapodásban határozzák meg. Előkészítő feladatok 2012-ben A közös hivatalokat legkésőbb 2013 márciusáig kell megalakítani. Minden közös önkormányzati hivatalt működtetni kívánó településen elő kell készíteni és biztosítani kell a majdani igazgatási munka folyamatos vagy időszakos ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A helyi önkormányzatok társulásai (új Ötv. 87–95. §) 1. Társulások Magyarországon Az Alaptörvény 32. cikk k) pontja rögzíti, hogy a helyi önkormányzat szabadon társulhat más önkormányzatokkal. A 34. cikk alapján törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban törtnő ellátását. Az új Ötv. négy társulási formát említ a) A körjegyzőség, speciális társulási forma, melynek keretében az egy megyében levő, ezernél kevesebb lakosú községek, amelyek közigazgatási területét legfeljebb két település közigazgatási területe választja el, az igazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget alakítanak és tartanak fenn. b) A hatósági-igazgatási társulást a képviselő-testületek az államigazgatási hatósági ügyek intézésére hozzák létre. c) Az intézményi társulás feladata a két vagy több települést ellátó egy vagy több intézmény közös alapítása, fejlesztése. d) A társult képviselő-testület létrehozásával a testületek részben vagy egészben egyesítik költségvetésüket, közös önkormányzati hivatalt tartanak fenn, és közösen működtetik intézményeiket. FIGYELEM! Az 1997-ben megalkotott ún. „társulási törvény” (a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény) alapvetően a társulások létrehozását kívánta ösztönözni. E mellett a központi költségvetés pénzügyi kedvezményekkel is ösztönzi a társulások létrejöttét és működését.

129

Az együttműködés tartalma szerint a társulási törvény is négy alaptípust különböztet meg: – elsőként az ún. „megbízásos” megállapodást, ahol a képviselő-testület megbíz egy másikat egyes feladatok ellátásával, – másik, szorosabb együttműködést feltételező forma az, amikor az intézmény vagy más szervezet közös fenntartása, személy közös foglalkoztatása kapcsán a közös feladatellátással kapcsolatos hatásköröket egy másik képviselő-testület vagy annak szerve gyakorolja, – a közös feladatellátás magasabb szintjét képezi az, amikor egy közös döntéshozó szerv, az ún. társulási tanács gyakorolja a közös feladatellátáshoz kapcsolódó hatásköröket. (Ilyen módon önkormányzatok intézményt, pl. iskolát tarthatnak fenn, vagy megszervezhetik a közös szemétszállítást is), – az utolsó jogi formát, jogi személyiséggel rendelkező társulás, akkor indokolt létrehozni az önkormányzatoknak, ha szükséges az, hogy a társulás jogi személyiséggel rendelkezzen, például intézményalapítás céljából. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, rendelkezik a területfejlesztési önkormányzati társulásokról, amelyek kizárólag területfejlesztési feladatok ellátására hozhatók létre. Számuk ma már elenyésző, hiszen feladatait fokozatosan a többcélú kistérségi társulások vették át. A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CXVII. törvény a kistérségi szintű, hosszabb távú, a pénzügyi ösztönző rendszer fokozatos kiépítésével járó, az önkormányzati közszolgáltatások színvonalának emelésére irányuló együttműködést tűzött ki célul. A társulási megállapodással létrejövő, jogi személyiségű társulást a kincstár veszi nyilvántartásba, és a mindenkori éves költségvetési törvény melléklete tartalmazza a pénzügyi ösztönző támogatás mértékét. 2. A helyi önkormányzatok társulásának általános szabályai (új Ötv. 87–95. §) A helyi önkormányzatok képviselő-testületei megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több önkormányzati feladat- és hatáskör, valamint a polgármester és a jegyző államigazgatási feladat- és hatáskörének hatékonyabb, célszerűbb ellátására jogi személyiséggel rendelkező társulást hoznak létre. a) Nem kötelező A társulás létrehozása – kivétel az Alaptörvény 34. cikkében foglaltakat – továbbra sem kötelező, de amennyiben a társulást a helyi önkormányzatok létrehozzák, a képviselő-testületek írásbeli megállapodást kötnek. A megállapodást a polgármester írja alá. b) A képviselő-testületek minősített többséggel hozott döntése [ új Ötv. 88. § (1)–(2), 89. § (1)–(3) bek.] – a társulásban részt vevő képviselő-testületek mindegyikének minősített többséggel hozott döntése szükséges a társulási megállapodás jóváhagyásához, módosításához vagy a társulás megszüntetéséhez, – a társuláshoz csatlakozni naptári év első, abból kiválni a naptári év utolsó napjával lehet, ha a törvény vagy a társulási megállapodás másként nem rendelkezik, – a társulási tanács minősített többséggel dönt a társulásból történő kizárásról. c) Írásbeli megállapodás [új Ötv. 88. § (1) bek.] A képviselő-testületek saját, minősített többséggel meghozott döntésük alapján írásbeli megállapodásban hozhatnak létre társulást – egy vagy több önkormányzati feladat- és hatásköre, – a polgármester és a jegyző államigazgatási feladat- és hatásköre hatékonyabb, célszerűbb ellátására. d) Jogi személyiséggel rendelkező társulás A c) pont alapján létrejövő társulás jogi személyiségű és saját vagyonnal rendelkezhet. Ez alapján a társulás a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására – jogszabályban meghatározottak szerint – költségvetési szervet, gazdálkodó szervezetet, nonprofit szervezetet és egyéb szervezetet alapíthat, kinevezi vezetőiket. A társulás olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét. 3. A társulási megállapodás tartalma (új Ötv. 93. §) A – – –

társulási megállapodás tartalmazza: a társulás nevét, székhelyét, a társulás tagjainak nevét, székhelyét, képviselőjét, a társuláshoz tartozó települések lakosságszámát, 130

– – – – –

a társulás által ellátott feladat- és hatásköröket, a társulás döntéshozó szervét, döntéshozó szervének tajgait megillető szavazatarányt, a döntéshozatalának módját, a minősített döntéshozatal eseteit, a közös fenntartási intézmények megnevezését, a társulás fenntartásával, működtetésével kapcsolatosan az egyes képviselő-testületek pénzügyi hozzájárulásának mértékét, teljesítésének módját, – a társulás tagjai által vállalt pénzügyi hozzájárulás nem teljesítése esetén irányadó eljárást (a társulás döntésétől függően a társulás tagjai részéről a pénzforgalmi szolgáltatójuknak adott, a beszedési megbízás teljesítésére vonatkozó hozzájárulását, felhatalmazó nyilatkozatát, amely alapján a társulás beszerzési megbízást nyújthat be a pénzforgalmi szolgáltatóhoz), – a társulás vagyonát és a vagyonátadás feltételeit, a tulajdonosi jogok és kötelezettségek gyakorlásának rendjét, – intézmény közös alapítása esetén az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezéseket, – a társulás általános rendjétől eltérő (nem minden tag részére, vagy a tag által saját intézménye útján más tagok részére történő) feladatellátás módját, – a társulás szolgáltatásai igénybevételének a társulás által meghatározott feltételeit, – a társulás működéséről évente legalább egy alkalommal történő beszámolás kötelezettségét, – a társulás működésének ellenőrzési rendjét, – a megállapodás módosításának feltételeit, – a társulásból történő kiválás és kizárás feltételeit, – a társulás megszüntetése esetén a tagok egymással való elszámolásának kötelezettségét, módját, azt, amiben a képviselő-testületek megállapodtak. 4. A   









 



társulás szervezete és működése A döntést hozó szerv a társulási tanács; A társulás saját vagyonnal rendelkezhet; A társulás megszűnik: – ha a megállapodásban meghatározott időtartam eltelt, vagy törvényben szabályozott megszűnési feltétel megvalósult, – ha a társulás tagjai a 88. § (2) bekezdés szerinti többséggel azt elhatározták, – a törvény erejénél fogva, – a bíróság jogerős döntése alapján, A társulásból történő kiválás – a társulás vagyonát a társulás azon tagjának kell visszaadni, amelyik azt a társulás rendelkezésére bocsátotta, – egyebekben a közös tulajdonra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A társulásból történő kiválás esetén a vagyontárgy társulási tag részére történő kiadását, a társulási megállapodásban meghatározott időtartamra, de legfeljebb öt vére el lehet halasztani, ha annak természetben történő kiadása veszélyeztetné a társulás további működését. Ebben az esetben a kivált tagot – a társulással kötött szerződés alapján – használati díj illeti meg. A társulás működése – a társulás működési költségeihez – a társulási megállapodás eltérő rendelkezése hiányában –a társulás tagjai az általuk képviselt települések lakosságszámának arányában hozzájárulnak, – a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására szervezeteket hozhat létre, kinevezi a vezetőket, – olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben a felelősség nem haladja meg a vagyoni hozzájárulásának mértékét, – a társulások működése során felmerülő vitás kérdésekben a törvényszék dönt, – a kereset benyújtása előtt bármelyik képviselő-testület kérheti az önkormányzati érdekszövetség által felkért tagokból álló egyeztető bizottság állásfoglalását, A társulási tanács – a társult önkormányzatok képviselő-testületei által delegált tagok alkotják, – a tanács tagjai a megállapodásban meghatározott szavazattal rendelkeznek, – a döntéseit határozattal hozza, – a határozatképesség akkor áll fenn, ha az ülésén a megállapodásban rögzített számú, de legalább a szavazatok felével rendelkező képviselő van jelen, – a javaslat elfogadásához a megállapodásban meghatározott számú, de legalább annyi képviselő igen szavazata szükséges, amely meghaladja  a jelenlévő tagok szavazatainak felét,  az általuk képviselt települések lakosságszámának egyharmadát, – a társulási tanács tagjai közül elnököt választ, alelnököt választhat. Együttes akadályoztatásuk esetén a tanács ülését a korelnök hívja össze, és vezeti; A társulási tanács döntéseinek előkészítése végrehajtásának szervezése érdekében bizottságokat alakíthat; A munkaszervezeti feladatainak ellátása – a tanács munkaszervezeti feladatait a társulás székhelyének polgármesteri hivatala látja el. Ezek a feladatok  döntések előkészítése,  a végrehajtás megszervezése. A társulási tanács ülésén a társult önkormányzatok jegyzői tanácskozási joggal vesznek részt. 131

5. A társulások átalakításának előkészítő feladatai – a jogszabályban előírtak szerint. 6. A régi társulási törvények – hatályon kívüli helyezve 2013-tól.

A helyi önkormányzatok gazdasági alapjai (új Ötv. 106–124. §) a) Az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része (106–110. §) Az önkormányzati tulajdont, mint új jogi kategóriát az 1989. október 23-án hatályba lépett Alkotmánymódosítás teremtette meg, de valódi tartalmat az új Ötv. megalkotásával kapott. Az alapvető cél az volt, hogy minden olyan vagyon az önkormányzatoké legyen, amely a lakosság kötelező közszolgáltatásokkal való ellátásának feltételéül szolgál. Az önkormányzat tulajdonába lévő szervezeti vagyon Az önkormányzatok tulajdonának alanyai maguk a települések, pontosabban e közösségek választójoggal rendelkező polgárai. A tulajdonosi jogokat, pedig a közvetlenül, népszavazással, vagy képviselő-testület útján gyakorolják. A lényeg: az önkormányzat ugyanolyan tulajdonos, mint a gazdasági élet bármely szereplője. Az önkormányzatok vagyonával kapcsolatos alapvető rendelkezéseket 2011. december 31-éig a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szabályozta. 2012. január 1-jétől hatályba lépett az Alaptörvény, amely szerint az állam és a helyi önkormányzat tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyonról szóló, ugyancsak 2012. január 1-jétől hatályos 2011. évi CXCVI. törvény rögzíti az állam és a helyi önkormányzati vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit. Ezen túlmenően meghatározza a törvény az állam és a helyi önkormányzatok kizárólagos tulajdonának körét, a nemzeti vagyon feletti rendelkezési jog alapvető korlátait és feltételeit, valamint az állam és a helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységeit (az ún. állami, illetve önkormányzati monopóliumokat). A helyi önkormányzat vagyona: – törzsvagyon vagy, – üzleti vagyon lehet. A helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon külön része a törzsvagyon, amely közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja. A törzsvagyon egy része forgalomképtelen, amelynek elidegenítése, megterhelése – éppen abból az okból, mert kötelező önkormányzati feladathoz, vagy hatáskör gyakorlásához közvetlenül kapcsolódó vagyonról van szó – nem lehetséges. Forgalomképtelen törzsvagyonnak minősül az a vagyon, amelyet – a nemzeti vagyonról szóló törvény kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyonnak minősít, – törvény, vagy helyi önkormányzat rendelete nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősít. A nemzeti vagyonról szóló törvény alapján kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyonba tartoznak az alábbiak: – helyi közutak és műtárgyak, – a helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok, – a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzetközi kereskedelmi repülőtér, a hozzá tartozó légiforgalmi távközlő, rádiónavigációs és fénytechnikai berendezésekkel és eszközökkel, továbbá a légiforgalmi irányító szolgálat elhelyezését szolgáló létesítményekkel együtt, valamint – a helyi önkormányzat tulajdonában álló – külön törvény rendelkezése alapján részére átadott – vizek, közcélú vízi létesítmények, ide nem értve a vízi közműveket. Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősül a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott, valamint törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében ekként meghatározott a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyonelem. A törzsvagyon másik csoportját a törvény vagy a helyi önkormányzat rendelte által korlátozottan forgalomképes törzsvagyon képezi. A forgalomképtelen törzsvagyonba tartozó vagyonelemek törvény, vagy önkormányzati rendelet által meghatározott feltételek mellett elidegeníthetők, illetve megterhelhetők. Az önkormányzatok a vagyonukkal az előzőek figyelembevételével teljes önállósággal gazdálkodnak, vagyis azokat értékesíthetik, megterhelhetik, vállalkozásba vihetik. E tevékenységük azonban nem veszélyeztetheti a kötelező feladatok ellátását. A vállalkozásba vitt vagyonnal is csak olyan felelősséget vállalhatnak a gazdasági társaságban, amennyi a bevitt vagyon értéke. (Ha nem így lenne, akkor a forgalomképtelen és korlátozottan forgalomképes vagyonnal megalapozott közszolgáltatás veszélybe kerülne a vállalkozás csődbe jutása esetén). 132

A vagyongazdálkodás, a használat, hasznosítás eredményessége csak úgy biztosíthat, ha az önkormányzat tisztában van a tényleges vagyoni helyzetével, folyamatos információkkal rendelkezik ezek változásáról, birtokában van a szükséges piaci információkkal, megbízható áttekintése van a vagyonát terhelő kötelezettségekről. A vagyongazdálkodás tehát folyamatos feladat, melynek ellátásáról felkészült szakember nagyobb önkormányzatok esetén belső szervezeti egység vagy önálló szervezet gondoskodik. A feladatellátásra célszerűen társulás is létrehozható, vagy külső szakértő szerv is megbízható. A helyi önkormányzat vagyongazdálkodásának az Alaptörvényben, valamint a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott rendeltetése biztosításának céljából közép-. És hosszú távú vagyongazdálkodási tervet köteles készíteni. A rendeltetésszerű és hatékony használat – a jogszabályi előírások mellett – szükségessé teszi, hogy a tulajdongyakorlás, a vagyongazdálkodás megfelelő szabályozott legyen. A vagyongazdálkodás szabályozására a szervezeti és működési szabályzatban, alapító okiratban, illetve külön vagyonrendeletben kerülhet sor. Emellett akár népszavazás is korlátozhatja a képviselő-testületet az önkormányzati vagyon elidegenítésében. A képviselő-testületet a költségvetési rendelettervezet előterjesztésekor indokolt tájékoztatni arról, hogy a vagyon az éves költségvetés előirányzataiban milyen szerepet játszik, a vagyonról való gondoskodás elmaradása milyen veszteségeket, károkat eredményezhet. Célszerű bemutatni a vagyon hasznosítása hatékonyságának növelésére fordítandó intézkedéseket. A végrehajtás ellenőrzése az önkormányzat ellenőrzési rendszerének keretében végezhető. A zárszámadási rendelettervezet előterjesztésekor a képviselő-testületnek tájékoztatásul be kell mutatni többek között a vagyonkimutatást, és a helyi önkormányzat tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek működéséből származó kötelezettségeket, a részesedések alakulását. Vagyonkezelői jog létesítése A létesítés feltételei  a nemzeti vagyonról szóló törvény rendelkezései szerint az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódik,  a vagyontárgyak körét és a gazdasági társaságok kiválaszthatóságát az új Ötv. tartalmazza,  a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott személyekkel köthető vagyonkezelési szerződés,  a vagyonkezelési szerződés versenyeztetés nélkül köthető,  a vagyonkezelői jog átadása nem érintheti az önkormányzatok közfeladat ellátásának kötelezettségeit,  a vagyonkezelői jog átadása a következők érdekében történhet – az önkormányzati feladatellátás feltételeinek hatékony biztosítása, – a vagyon állagának és értékének megóvása, védelme, – az értékének növelése miatt. A létesítés szabályai  a képviselő-testület rendeletében határozza meg – a vagyonkezelői jog ellenértékét, – az ingyenes átengedés feltételeit, – a vagyonkezelői jog gyakorlásának szabályait, – a vagyonkezelés ellenőrzés részletes szabályait.  a vagyonkezelési jog létesítésének korlátai – védett vagyontárgyak tekintetében az illetékes miniszter, – védőművek, védelmi létesítmények esetében az irányító szerv hozzájárulása kell.  a vagyonkezelő kötelezettségei – a vagyon felújítási kötelezettség, – az értékcsökkenés mértékében tartalékképzés, – a tulajdonosi ellenőrzés tűrése, – elkülönítetten köteles nyilvántartani a vagyonkezelésbe átvett bevételeit, ráfordításait, – egyértelműen el kell határolni a saját vagyonnal folytatott vállalkozási tevékenységeiből származó bevételeitől, ráfordításaitól, költségeitől.  a vagyonkezelői jog létesítése nem keletkeztethet a közfeladat ellátásával összefüggésben központi költségvetési többlettámogatási igényt Vagyonkezelési szerződés rendkívüli felmondása [új Ötv. 109. § (10) bek.] A helyi önkormányzat a határozatlan idejű, illetve határozott idejű vagyonkezelési szerződést rendkívüli felmondással akkor szüntetheti meg, ha – a vagyonkezelő a számára jogszabályban előírt kötelezettségét megsérti, vagy a vagyonkezelési szerződésben előírt kötelezettségét súlyosan megszegi, – a vagyonkezelő a vele szemben a vagyonkezelési szerződés megkötését megelőzően megindult csődvagy felszámolási eljárásról a helyi ö önkormányzatot nem tájékoztatta, vagy a vagyonkezelővel szemben a vagyonkezelési szerződés hatályának időtartama alatt csőd- vagy felszámolási eljárás indult, – a vagyonkezelő adó, illeték-, vám- vagy társadalombiztosítási járulék tartozása több mint hat hónapja lejárt, és ennek megfizetésére halasztást nem kapott. 133

Illetékmentesség [új Ötv. 109. § (10) bek.] A helyi önkormányzat tulajdonába tartozó vagyon vagyonkezelésbe adása illetékmentes. b) Az önkormányzati vagyon nyilvántartása [új Ötv. 110. § (1)–(3) bek.] A helyi önkormányzat tulajdonába tartozó vagyonelemekről kormányrendeletben meghatározott módon nyilvántartást kell vezetni. Az önkormányzati vagyonnyilvántartás (vagyonkataszter) folyamatos vezetéséért, az adatok hitelességéért a jegyző felelős. Az önkormányzati törzsvagyont a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartani. Az éves zárszámadáshoz a vagyonállapotról vagyonkimutatást kell készíteni. A törvényi előírás célja az, hogy az önkormányzat rendelkezzék a tulajdonában lévő vagyonnal való gazdálkodáshoz szükséges adatbázissal, értékelni tudja a vagyonnal kapcsolatos döntéseket, továbbá a közvagyonról és a változásairól vezetett nyilvántartás igazodjon a nemzetgazdaság vagyoni helyzetének áttekintését biztosító információs rendszerhez. Az önkormányzat vagyona a feladatainak ellátását tartósan szolgáló ingatlanokból, ingóságokból, vagyoni értékű jogokból, értékpapírokból, gazdasági társaságba apportként bevitt részesedésekből stb., valamint forgóeszközökből áll. A vagyontárgyak közül – az ingatlanokat kivéve – a számvitel főkönyvi és analitikus nyilvántartásai általában megfelelő részletezéssel, érték adatairól megbízható módon tartalmaz információt. E vagyontárgyak értéke és változásai az éves beszámolók alapján mind helyileg, mind központilag megfelelően nyomon követhetők. Az előbbiekre tekintettel született meg 1992-ben a Kormány döntése a kataszter létrehozására. Ennek alapvető fontosságú rendelkezése, hogy kötelező lett az ingatlanok értékelése. A kataszter becsült érték sorában minden ingatlant kötelező volt értékelni 2003. január 1-jéig. Az EUcsatlakozás egyik előfeltétele volt, hogy Magyarország teljes állóeszköz állományának értékelése a csatlakozás időpontjáig megtörténjék, és arról statisztikai adatszolgáltatást adjon. A követelményrendszer főbb pontjai a vagyonkataszter hitelességét és következetes felépítését szolgálják. A kataszter hitelességének biztosítása érdekében a módosított kataszter felfektetése során ellenőrizni kellett a korábban már meglévő adatok valóságtartalmát, biztosítani kell az új adatok dokumentálását. Meg kellett szervezni a bizonylatok adatfolyamát, és a számviteli politikában rögzíteni kellett a kataszter bekapcsolását. A módosított kataszter telepítésénél elődleges szempontnak kell tekinteni, hogy az a döntéshozókat szolgálja ki, ezért a polgármesteri hivatalban vagy a körjegyzőségen vezessék. Az önkormányzatok gazdálkodása [új Ötv. 111–116. §] Előzmények Az önkormányzati rendszer megújításának legfontosabb alapelvei: – az alapjogok érvényesülésének biztosítása az Európai Önkormányzati Charta, – a közszolgáltatások színvonalának emelése, – a hatékony működés, modern, költségtakarékos, feladatorientált rendszer kiépítése, – az öngondoskodás, az önfenntartó képesség erősítése Gazdálkodás A helyi önkormányzat költségvetése továbbra is az államháztartás része. A kötelező, valamint az önként vállalt feladata ellátásával forrásait és kiadásait a helyi önkormányzat egységes költségvetési rendelte elkülönítetten kezeli. A helyi önkormányzat gazdálkodásának alapja az éves költségvetése Ebből finanszírozza és látja el törvényben meghatározott kötelező, valamint a kötelező feladatai ellátását nem veszélyeztető önként vállalt feladatait. A költségvetési rendeletben működési hiány nem tervezhető. Az állami költségvetési tervezés önkormányzatokat érintő feladatai az államháztartásért felelős miniszter és a helyi önkormányzatokért felelős miniszter végzi. A helyi önkormányzat feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit, és pénzügyi előírások keretei között önállóan alakítja ki az érdekeltségi szabályokat. A helyi önkormányzat a feladatai ellátásának feltételeit saját bevételeiből, más gazdálkodó szervektől átvett bevételekből, valamint központi költségvetési támogatásból teremti meg. A helyi önkormányzat veszteséges gazdálkodásának következményei a helyi önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért a központi költségvetés nem tartozik felelősséggel.

134

A gazdálkodás biztonsága [új Ötv. 115. § (1) bek.] A helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselő-testület, a gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős. A helyi önkormányzat költségvetése Mint azt már korábban említettük a helyi önkormányzat költségvetése az államháztartás része. Az önkormányzati alrendszer költségvetése a központi költségvetéstől elkülönül, ahhoz a központi költségvetési támogatásokkal kapcsolódik. A helyi önkormányzat gazdálkodásának alapja az éves költségvetési terv. Ebből finanszírozza és látja el a törvényben meghatározott kötelező, valamint az önként vállalt feladatait, mely utóbbiak a kötelező feladatellátását nem veszélyeztetik. A helyi önkormányzat egységes költségvetési rendelete elkülönítetten tartalmazza a kötelezően és önként vállalt feladatok ellátásának forrásait és kiadásait. Megjegyezzük, hogy az önkormányzati költségvetéssel kapcsolatban a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény az államadósság keletkezésének és növelésének elkerülése érdekében szigorú korlátozásokat tartalmaz. FIGYELEM! A költségvetés összeállításának a rendelet szabályait az Áht. törvény, míg a finanszírozási rendjét és az állami hozzájárulás mértékét a költségvetési törvény határozza meg.

Az új Ötv. rögzíti, hogy az önkormányzati feladatok- és hatásköröknek két alaptípusát különböztetjük meg – a kötelező és – az önként vállalt feladatokat. Garanciális szabály, hogy a helyi önkormányzatnak csak törvény állapíthat meg kötelező feladatés hatáskört. Az Alaptörvény szerint a feladatellátáshoz biztosítani kell az arányos költségvetési, illetve vagyoni támogatást. Az önkormányzat kötelező, valamint önként vállalt feladatainak forrásai több csatornából erednek. A feladatok forrásainak áttekintése előtt, annak megértése miatt a következők előrevetítése indokolt. Ismételten jelezzük, hogy a helyi önkormányzat költségvetése az államháztartás része. Az önkormányzati alrendszer költségvetése a központi költségvetéstől elkülönül, ahhoz központi költségvetési támogatásokkal kapcsolódik. Az államháztartási mérleghez az önkormányzatok bevételei bruttó módon kapcsolódnak, vagyis az államháztartási mérleg bevételi oldala tartalmazza a helyi önkormányzatok valamennyi bevételi forrását (a halmozódás elkerülése végett természetesen az államháztartás alrendszerei közötti átcsoportosítások kiszűrésével), ugyanakkor az államháztartási mérleg kiadási tartalmazzák az önkormányzatok valamennyi kiadását. Az önkormányzati költségvetés nettó módon kapcsolódik a központi költségvetéshez, ahogyan az Ötv. Fogalmaz, az állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal. Ez különösen két dolgot jelent: – a központi költségvetésről szóló törvény megállapítja a helyi önkormányzatokat megillető állami támogatást és hozzájárulást. Ez a központi költségvetés egyik kiadási tétele is egyben. – a központi költségvetésről szóló törvény meghatározza a központi adókból való részesedés – az átengedés – mértékét. Ez a központi költségvetés bevételi oldalán úgy jelentkezik, hogy az adott bevételi tételnél az önkormányzatokat megillető összeg nélkül jelenik meg az előirányzat. Ez ily módon magánszemélyek személyi jövedelemadójánál valósul meg. Az önkormányzatok forrása Az önkormányzatok a bevételeikhez több forrásból juthatnak. Fő bevételi forrásaik: – saját bevételek, – az átengedett központi adók, – a normatív központi hozzájárulások, – az állami támogatások. E bevételek az önkormányzatok egységes költségvetésének bevételi oldalát alkotják, amely biztosíthatja az önkormányzat kötelező, valamint önként vállalt feladatai ellátásának forrásait. A bevételek többségéről az önkormányzatok szabadon dönthetnek.

135

Ez a pénzügyi szabadság azonban jelentős felelősséggel jár. Az önkormányzatoknak a feladataik rangsorolásakor elsősorban a kötelező feladatok teljesítéséhez kell a pénzügyi fedezetről gondoskodniuk. Az önként vállalt feladatok teljesíthetőségének az önkormányzatok bevételei szabnak határt. Saját bevételek – a helyi adók, – a saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj, – az illetékek a külön törvényben meghatározottak szerint, – az átvett pénzeszközök, – a kiszabott környezetvédelmi és műemlékvédelmi bírság jogszabályban megállapított hányada, – a vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel, – a helyi önkormányzat egyéb bevételei. Az önkormányzatnak átengedett adók – a magánszemélyek jövedelemadója, – a gépjárműadó, – a termőföld bérbeadása, – környezetvédelmi és szabálysértési bírság. Normatív központi hozzájárulás A normatív állami hozzájárulás lényegét tekintve két módon illeti meg az önkormányzatokat. Az egyik csoportja a normatív hozzájárulásoknak a településre jellemző mutatók alapján (pl. a népességszám) jár, amellyel az állam lényegében az általános igazgatási, település-üzemeltetési feladatainak helyi költségeihez járul hozzá. A normatív állami hozzájárulások másik csoportjába tartozó mutatók valamely feladatellátásához kapcsolódnak, és alapvetően egy fő ellátott létszámhoz kötöttek. A normatív állami hozzájárulás azonban nem feladatot és nem intézményt finanszíroz, hanem, csupán a központi támogatás (hozzájárulás) elosztásának az eszköze. A központi alrendszerből származó források a 2012. évben – normatív hozzájárulások (pl. Okmányirodák működtetéséhez, körjegyzőség működtetéséhez, pénzbeli szociális juttatások, bölcsődei ellátáshoz, közoktatási alapellátáshoz), – felhasználási kötöttséggel járó normatív állami támogatást nyújt (pl. pedagógiai szakszolgálat, ingyenes és kedvezményes intézményi étkeztetés, többcélú kistérségi társulások szociális intézményi feladatainak támogatása), – felhasználási kötöttséggel járó állami támogatást állapít meg (pl.: lakossági közműfejlesztés támogatása, kiegészítő támogatás nemzetiségi nevelési, oktatási feladatokra, könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatás, muzeális intézmények szakmai támogatása, helyi közösségi közlekedés támogatása, esélyegyenlőséget, felzárkóztatást segítő támogatások, bekerülési utak szilárd burkolattal való ellátása), – helyi önkormányzatok címzett és céltámogatása, – vis maior támogatás, – kiegészítő támogatások (pl.: önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe lévő önkormányzatok támogatása). A gazdálkodási fegyelmet erősítendő szankció [új Ötv. 115. § (2) bek.] Ha helyi önkormányzat – a költségvetési évre nincs elfogadott költségvetése, – a költségvetési évet megelőző évi zárszámadása, – az államháztartási beszámolási kötelezettségnek vagy – a vagyon-nyilvántartási kötelezettségnek nem tett eleget. A költségvetés elfogadásának, a zárszámadás elfogadásának, az államháztartási beszámoló benyújtásának, valamint vagyon-nyilvántartás elkészítésének határidejét követő hónaptól a mulasztás megszüntetését követő hónapig a nettó finanszírozás keretében finanszírozott támogatásainak folyósítása felfüggesztésre kerül. A helyi önkormányzat gazdasági programja [új Ötv. 116. § (1)–(5) bek.] A képviselő-testület hosszú távú fejlesztési elképzeléseit gazdasági programban, fejlesztési tervben rögzíti, melynek elkészítéséért a helyi önkormányzat felelős. Időtartama A gazdasági program fejlesztési terv – a képviselő-testület megbízatásának időtartamára vagy – azt meghaladó időszakra szól. 136

Tartalma A gazdasági program, fejlesztési terv helyi szinten meghatározza mindazokat a célkitűzéseket és feladatokat, amelyek a helyi önkormányzat költségvetési lehetőségeivel összhangban, a helyi társadalmi környezeti és gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével a helyi önkormányzat által nyújtandó feladatok biztosítását, színvonalának javítását szolgálják. A gazdasági program, fejlesztési terv – a megyei területfejlesztési elképzelésekkel összhangban – tartalmazza, különösen: az egyes közszolgáltatások biztosítására, színvonalának javítására vonatkozó fejlesztési elképzeléseket. Elfogadása A gazdasági programot, fejlesztési teret a képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül fogadja el. Ha a meglévő gazdasági program fejlesztési terv az előző ciklusidőn túlnyúló, úgy azt az újonnan megválasztott képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül köteles felülvizsgálni és legalább a ciklusidő végéig kiegészíteni vagy módosítani. A helyi önkormányzatok feladatfinanszírozási rendszere A helyi önkormányzatok feladatfinanszírozási rendszere 2013-tól kerül bevezetésre. Az Országgyűlés a helyi önkormányzatok által kötelezően ellátandó, törvényben meghatározott feladatok ellátása működési kiadásainak fedezetét a feladatfinanszírozás rendszerén keresztül, feladatalapú támogatással biztosítja. A kötelezően ellátandó, törvényben meghatározott feladatok ellátása [117. § (1)–(2) bek.] A feladatfinanszírozási rendszerben az Országgyűlés a helyi önkormányzat kötelezően ellátandó feladataihoz jogszabályban meghatározott közszolgáltatási szintnek megfelelő támogatást biztosít. Az önkormányzati kötelező feladatok ellátásához a központi költségvetés feladatfinanszírozási rendszerén keresztül járul hozzá. A feladatfinanszírozási rendszer célja, hogy az önkormányzatok kötelező feladatainak – szakmai jogszabályok által meghatározott feltételek szerinti ellátásához szükséges működési kiadások fedezete rendelkezésre álljon. A feladatfinanszírozás rendszerében az államháztartásért felelős miniszter és a helyi önkormányzatokért felelős miniszter – az ágazati miniszterrel egyeztetett tartalommal – meghatározza az önkormányzati feladat ellátásának kiadási szükségletét és ennek megfelelően kerül meghatározásra az egyes önkormányzatok költségvetési támogatása. A feladatalapú támogatás biztosításának szempontjai [117. § (3)–(5) bek.] A – – –

támogatás megállapítása az alábbi szempontok figyelembevételével kerül megállapításra: a takarékos gazdálkodás, a helyi önkormányzat jogszabályon alapuló, elvárható saját bevétele, a helyi önkormányzat tényleges saját bevétele.

A feladatfinanszírozási rendszernek biztosítania kell az önkormányzatok bevételi érdekeltségének fenntartását. A támogatás összegének meghatározása A támogatási összeg A feladatalapú támogatás meghatározásához a helyi önkormányzat jogszabályban meghatározott módon adatot szolgáltat. A feladatalapú támogatás összegét a központi költségvetésről szóló törvény határozza meg. A feladatalapú támogatást a helyi önkormányzat kizárólag a kötelezően ellátandó feladatainak fedezetére fordíthatja. Az ettől eltérő felhasználás esetén köteles a támogatás összegét kamatokkal terhelve visszafizetni a központi költségvetésbe. A támogatás összegét – az állam által meghatározott működési kiadási szükséglet valamint – az önkormányzatok működési célú bevételi lehetőségeinek figyelembevételével határozza meg a központi költségvetési törvény. A támogatás összegének módosítása [118. § (3) bek.] A kötelező feladatok kiadási szintjének új Ötv. 11. § (3) bek. szerinti változása esetén szükség szerint a helyi önkormányzat újabb adatszolgáltatása alapján – módosítani kell a feladatalapú támogatás összegét. Ez a feladat- és hatáskör ellátásához szükséges szakmai, személyi, tárgyi és gazdasági feltételek változásával van összefüggésben.

137

A feladatalapú támogatás felhasználása éves szinten kizárólag kötelezően ellátandó feladatok kiadására A feladatalapú támogatást a helyi önkormányzat kizárólag a kötelezően ellátandó feladatainak fedezetére fordíthatja. Az ettől eltérő felhasználás esetén köteles a támogatás összegét kamatokkal terhelve visszafizetni a központi költségvetésbe. Az önként vállalt feladatokhoz támogatás biztosítása [118. § (5) bek.] Az állami támogatás nyújtásának a lehetősége is megmarad. Az állam által prioritásként kezelt önként vállalt feladatok finanszírozásához is biztosítható állami támogatás. Kivételes esetben kiegészítő támogatás [118. § (6) bek.] Az önkormányzatok működőképességének megőrzése érdekében jogszabályban meghatározott módon kiegészítő támogatásban részesülhetnek. A helyi önkormányzat adósságrendezése (új Ötv. 121–124. §] Adósságrendezési eljárás (121. §) A helyi önkormányzat fizetőképességének megszűnése esetén az önkormányzat pénzügyi helyzetének rendezése adósságrendezési eljárás keretében történik. A szabályait az adósságrendezésről szóló törvény határozza meg. Jogcímei A helyi önkormányzat (önmaga ellen) vagy hitelezője adósságrendezési eljárást kezdeményezhet, ha a helyi önkormányzat vagy költségvetési szerve – a hitelező által megküldött számlát, fizetési felszólítást az esedékességet követő 60 napon belül nem vitatta és nem fizette ki, – elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette ki, – jogerős és végrehajtható bírósági (hatósági) határozatban foglalt fizetési kötelezettségét nem teljesítette, – fizetési kötelezettségét a korábban lefolytatott adósságrendezési eljárásban kötött egyezség ellenére sem teljesítette, – az államháztartás más alrendszereivel szemben fennálló köztartozását 60 napon belül nem teljesíti, – más helyi önkormányzattal, társulással szemben fennálló tartozását 60 napon belül nem teljesíti. Válságköltségvetés (122. §) A helyi önkormányzat az adósságrendezés ideje alatt a képviselő-testület által elfogadott válságköltségvetés alapján gazdálkodik.  az adósságrendezésbe nem vonható be – a helyi önkormányzat használatában, – a vagyonkezelésbe adott, – nem az önkormányzat tulajdonát képező vagyon, továbbá – hasznai vagy uniós forrásból nyújtott fejlesztési támogatásból származó bevételek,  az adósságrendezés eljárás megindításának időpontjától az egyedi beruházási kiadások teljesítése miniszteri döntés alapján. Eljárás lefolytatásának menete  a polgármester feladata – a pénzügyi bizottság tájékoztatása és – a képviselő-testület összehívása, – az eljárás kezdeményezése, – az eljárás megindításáról tájékoztatja a helyi önkormányzat törvényességi ellenőrzéséért felelős szervet.  jogszabályi feltételek fennállásakor – az önkormányzat az eljárást köteles megindítani – a hitelező eldöntheti, hogy  kezdeményezi az eljárást, vagy  vár a követelésének más módon történő rendezésére. A bíróság az eljárás megindítását elrendelő végzésében rendelkezik a pénzügyi gondnok személyéről. Az eljárás megindításának több szempontból is jelentősége van, ugyanis ettől kezdve – az önkormányzat ingatlanjain fennálló végrehajtási jog, jelzálogjog megszűnik, – az önkormányzat további vagyoni kötelezettségvállalással járó döntést nem hozhat, csak az alapvető lakossági szolgáltatások működési kiadásait teljesítheti, – az önkormányzat és költségvetési intézményei számláját érintő pénzügyi „tranzakciókhoz” a pénzügyi gondnok ellenjegyzése szükséges. 138

Az eljárás megindítását követő 8 napon belül megalakul az adósságrendezési bizottság, melynek tajgai a polgármester, a jegyző, a pénzügyi bizottság elnöke, továbbá egy önkormányzati képviselő, elnöke pedig a pénzügyi gondnok. E bizottság dönt a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe utalt ügyek kivételével – a fontos gazdasági kérdésekben. Az adósságrendezési bizottság javaslatára a képviselő-testület reorganizációs programot és egyezségi javaslatot fogad el. A reorganizációs program egyrészt bemutatja az önkormányzat gazdasági helyzetét, másrészt meg kell győznie a hitelezőket arról, hogy az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy rendezze tartozásait. Az egyezségi javaslat a hitelezői igények kielégítésére vonatkozó konkrét kezdeményezéseket tartalmazza. Ennek keretében a hitelezőket különféle csoportokba sorolják, majd ennek alapján javaslatot tesznek, hogy az egyes hitelezőknek milyen vagyontárgyakat ajánlanak fel. A hitelezői igények kielégítése természetesen nem veszélyeztetheti a kötelező önkormányzati feladatok ellátását, ezért nem vonhatók be az adósságrendezésbe a következő vagyonelemek: forgalomképtelen törzsvagyon, a hatósági feladatok és alapvető lakossági szolgáltatások ellátásához szükséges vagyon, valamint az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek. Az elfogadott reorganizációs programot és egyezségi javaslatot a pénzügyi gondnok megküldi a bejelentkezett hitelezőknek. A hitelezők közötti egyezség csak akkor érvényes, ha azt a hitelezőknek a törvényben megállapított többsége elfogadja. Ha az egyezség megfelel a törvényi feltételeknek, úgy a bíróság végzést hoz az eljárás befejezéséről, majd felmenti a pénzügyi gondnokot és megállapítja díját, melynek folyósítása a központi költségvetésből történik. Egyezség hiányában a vagyon bírósági felosztásának főbb szabályai a következők E szakaszra akkor kerül sor, ha a hitelezők között nem jön létre egyezség, illetve az egyezség nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, továbbá a képviselő-testület 60 napon belül nem fogadja el a válságköltségvetést. A pénzügyi gondnok javaslatot tesz a vagyonfelosztásra, és a bíróság ez alapján dönt – az önkormányzat és a hitelezők észrevételeit is figyelembe véve – a vagyon felosztásáról. Ezt követően a pénzügyi gondnok megkíséreli a vagyontárgyak nyilvános értékesítését: ha ez eredménytelen úgy a vagyont kell a törvényben meghatározott kielégítési sorrendnek megfelelően szétosztani a hitelezők között. E folyamat végén a bíróság az eljárást befejezi (mely ellen fellebbezésnek nincs helye) továbbá felmenti a pénzügyi gondnokot.

A helyi önkormányzatok és a központi államszervek kapcsolata (új Ötv. 125–131. §) a) Az Országgyűlés törvényalkotó tevékenysége, az önkormányzati jogok és kötelezettségek meghatározása [új Ötv. 125. § (1) bek.] A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Ez az elv a Kormánynyal és a központi igazgatással szemben védi az önkormányzatokat. Sarkalatos törvény szabályozza a helyi önkormányzatok – jogállását, – kizárólagos feladat- és hatáskörét, – a kötelezően ellátandó feladatait, – a kötelező szervtípusait, – működésének garanciáit, – anyagi eszközeit és gazdálkodásának alapvető szabályait, – képviselőinek jogállását, megválasztásuk rendjét, jogait és kötelezettségeit. Az Országgyűlés dönti el azt, hogy milyen helyi közügyet, a helyi önállóság milyen mértékének és módjának a garantálásával, milyen anyagi eszközök hozzárendelésével ad át a helyi önkormányzatoknak. Minél több közügy megoldását utalja az Országgyűlés a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe (decentralizáció), az önkormányzatok szerepe annál erősebb az államszervezeten belül. Emellett: az önkormányzatok a saját elhatározásból vállalt (fakultatív) feladatok bővítése és teljesítése révén erősítheti szerepüket. 139

Az önkormányzatok az ágazati törvények feladat-meghatározásai szerint további helyi közszolgáltatásokat szervezhetnek. Ezek különösen: az alapfokú szakellátás szintjét elérő vagy meghaladó közoktatási, egészségügyi, szociális közszolgáltatások. Ezekhez a helyi polgároknak egyaránt hozzá kell jutniuk a lakóhelyükön vagy annak környékén (kistérség) függetlenül attól, hogy milyen típusú, teherbíró képességű településen laknak. Az Országgyűlés joga és felelőssége az, hogy a helyi közügyek önálló ellátásához szükséges feltételeket biztosítsa (állami támogatások, helyi adókra vonatkozó törvényi felhatalmazás stb.), ide értve a jogi kereteket (törvények) és a gazdasági forrásokat (pénzeszközök, bevételi lehetőségek). Új önkormányzat kötelező feladat megállapítása esetén az Országgyűlés egyidejűleg biztosítja az annak ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet. b) Az Országgyűlés döntéshozatali jogkörei a helyi önkormányzatokat érintő ügyekben [125. § (2)–(3) bek.] Az Országgyűlés feloszlatja azt a helyi képviselő-testületet, amelynek működése az Alaptörvénnyel ellentétes. Az Alaptörvény ellenes működésének minősülhet a képviselő-testület sorozatos, működést ellehetetlenítő törvénysértése, mulasztása (így pl.: különösen: a szervezeti és működési szabályzat, a költségvetési rendelt megalkotásának elmulasztása, az intézmény-fenntartási feladatok elhanyagolása, tudatos törvénysértések az egyedi döntésekben, az önkormányzati hatósági jogosítványok gyakorlásában). Alaptörvény ellenes működésnek minősülhet az is, ha a képviselő-testület huzamos időn át nem ül öszsze, a törvény szerint kötelezően előírt legalább évi hat ülését nem tartja meg. Ezáltal meghiúsul az önkormányzás, hiszen a képviselő-testület nem gyakorolja a hatásköreit. Az Alaptörvénnyel ellentétes működés észlelésekor az illetékes kormányhivatal tapasztalatait jelzi a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszternek, aki a Kormánynál kezdeményezi a helyi önkormányzat képviselő-testülete feloszlatására vonatkozó előterjesztés benyújtását az Országgyűlésnek. A Kormány megkeresése alapján azonban előzőleg az Alkotmánybíróság véleményt nyilvánít a képviselő-testület működésének alaptörvény-ellenességéről. Mindezek után a Kormány javaslatára az Országgyűlés dönt a képviselő-testület feloszlatásáról. A feloszlatást elrendelő határozatával egyidejűleg az Országgyűlés három hónapon belüli időpontra kitűzi az időközi önkormányzati választást. Az Országgyűlés önállóan dönt az állam területi tagozódásáról. Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó területszervezési döntések: – a megyék területének és nevének megállapítása, – a megyék székhelyének meghatározása, – a megyék összevonása és szétválasztása, – a megyehatárok megváltoztatása, – a megyei jogú várossá nyilvánítás, – a fővárosi kerületek alakítása, – a főváros kijelölése. A területszervezés ügyekben a Kormány – az önkormányzatokért felelős miniszter augusztus 30áig tett előterjesztése alapján – a helyi kezdeményezést, illetőleg saját kezdeményezését szeptember 30-áig nyújtja be az Országgyűlésnek, amely arról december 301-éig dönt. Az országgyűlési képviselő és az önkormányzati általános választás évében területszervezési döntési javaslat előterjesztésére nem kerülhet sor. Az Országgyűlés dönt a költségvetési törvényhez kapcsolódva az egyes önkormányzatoknak odaítélendő cél- és címzett támogatásokról. A zárszámadási törvény szerint ere szükség van, mert egyedileg kötelez önkormányzatokat a jogtalanul felvett állami támogatás visszafizetésére. Az Országgyűlés törvényt hozott az önkormányzatok adósságrendezésének szabályaira is. c) A köztársasági elnök és a helyi önkormányzatok (új Ötv. 126. §) A köztársasági elnök az alábbi feladat- és hatáskörökkel rendelkezik a helyi önkormányzatok tekintetében – Kitűzi a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának napját. Az Alaptörvény 35. cikke szerint a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket sarkalatos törvényben meghatározottak szerint öt vére választják. – A területszervezési döntések körében évente egy alkalommal (december 31-ig) dönt – az érintet önkormányzatok kezdeményezésére – a városi cím adományozásáról, továbbá a község alakításáról, egyesítéséről, a községegyesítés megszüntetéséről, a város és község elnevezéséről. – Köztársasági biztost nevez ki meghatározott önkormányzati, továbbá államigazgatási feladatok ellátásának irányítására az új képviselő-testület megválasztásáig terjedő időre, ha az Országgyűlés a helyi képviselő-testületet feloszlatja. A képviselő-testület feloszlása nem érinti a jegyző 140

által ellátandó államigazgatási feladatokat, hatásköröket, tovább működik a polgármesteri hivatal is. Az átmeneti időszakban a jegyző (a munkáltató jogkör gyakorlója) a köztársasági biztos egyetértését köteles kikérni a kinevezéshez, vezetői megbízáshoz, felmentéshez, vezetői megbízás visszavonásához, jutalmazáshoz. A köztársasági biztos jogosult meghozni a folyamatos működést célzó azon döntéseket, amelyek egyébként a képviselő-testületet (pl. szociális ügyek) a polgármester (pl. katasztrófavédelem) illetnék meg. A rendeletalkotás viszont az újonnan megválasztandó képviselő-testület feladata lesz, hiszen a helyi jogalkotás időleges elhalasztása általában nem eredményez működésképtelenséget az önkormányzat életében. d) A Kormány és a helyi önkormányzatok (új Ötv. 127. §) A Kormány Alaptörvényben rögzített feladata az önkormányzatok működésének törvényességi felügyelete. Ezt területi szerve útján látja el. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvényességi felügyeletet végző területi államigazgatási szerv nem felettese az önkormányzatoknak, és nem is jogosult az önkormányzati jogok korlátozására, az önkormányzatok döntéseinek megsemmisítésére vagy megváltoztatására. Az ellenőrzés körében az vizsgálható, hogy a helyi önkormányzat szervezte, működése, döntéshozatali eljárása és döntése (rendelte és határozata) megfelel-e a jogszabályoknak. Ezen túl is – bár rendelete – meghatározó a Kormány szerepe a helyi önkormányzatok tevékenységére. Az Országgyűlés elé a törvényjavaslatokat – az önkormányzatokat érintőeket is – többnyire a Kormány terjeszti elő, kezdeményezi azok módosítását, szervezi a törvények végrehajtását. Önkormányzati feladat- és hatásköröket Kormány nem állapíthat meg. Az önkormányzati jogok tiszteletben tartása mellet más a Kormány mozgási, beavatkozás lehetősége akkor, ha az önkormányzatok államigazgatási feladatok valósítanak meg. A településeken az államigazgatási feladatokat tipikusan a jegyző és atipikusan a polgármester látnak el Az államigazgatásban – ellentétben az önkormányzatok közötti mellérendeltséggel –a hierarchia érvényesül. A Kormány irányítja az államigazgatási feladatok ellátását, és gondoskodik végrehajtásuk feltételeiről. Az államigazgatási ügyekben a jegyző (főjegyző) gyakorolja a hatásköröket, hatósági jogköröket az általa vezetett polgármesteri hivatal közreműködésével. – Az önkormányzat végrehajtó szervei közül kivételesen kaphat államigazgatási hatásköröket a polgármester, a közgyűlés elnöke, a főpolgármester és a polgármesteri hivatal önálló hatáskört gyakorló ügyintézője. – Az államigazgatási feladatok és hatáskörök helyi megszervezéséhez szükséges alapvető feltételekről (hatáskör-telepítési szabályok, igazgatási normatíva) a Kormánynak kell gondoskodnia. A helyi önkormányzat azonban önállóan alakítja a saját szervezeti és személyzeti rendszerét, vagyis maga határozza meg a számára megfelelő szervezeti kereteket, az alkalmazott létszámot, helyileg gyakorolja a közszolgálati munkáltatói jogokat. – A Kormánynak alárendelt központi államigazgatási szervek – a jogszabályok keretei között – egyedi utasítás adhatnak a jegyzőnek. A területi államigazgatási szervek útján a felettes szervek felülvizsgálhatják a helyi államigazgatási döntéseket, ellenőrizhetik a helyi államigazgatási szervek tevékenységének jogszerűségét és szakszerűségét. – A Kormány rendeletben határozza meg a helyi önkormányzatok által irányított szerveknél dolgozó személyek képesítési előírásait. Közérdek főződik ahhoz, hogy az – önkormányzati rendszer sokszínűségének elismerése mellet is – a közszolgálati munkakörök beöltői az ország minden önkormányzati szervénél szakmailag azonos értékű képzettséggel és képesítéssel rendelkezzenek. – Felhatalmazás alapján a Kormány tagja miniszteri rendeletben szabályozhatja a helyi önkormányzat által fenntartott intézmények működésének szakmai követelményeit és az ott dolgozó képesítési előírásait. e) A helyi önkormányzatokért felelős miniszter és az önkormányzat (128. §) A Kormányt érintő egyes szakfeladatok ellátását a minisztériumok végzik. Az önkormányzatokért felelő belügyminiszter a helyi önkormányzatért való felelőssége körében előkészíti: – a helyi önkormányzatokról, – a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek jogállásáról, – a helyi önkormányzatok társulásairól, – a helyi önkormányzatok vis maior támogatásáról, – a helyi önkormányzati tulajdonról, illetve a vagyongazdálkodásról, – a közigazgatási és igazságügyi miniszter közreműködésével a területszervezési eljárásról, – közreműködőként a helyi önkormányzatokat megillető normatív költségvetési hozzájárulásokra és támogatásokra, valamint a központi adókból részesedés mértékére és az elosztás módjáról, – az önkormányzati finanszírozási rendszer fejlesztéséről szóló jogszabályok előkészítésében, – közreműködik a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét, a polgármester tevékenységét érintő jogi szabályozás és egyeid állami döntések előkészítésében.

141

f) A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter és az önkormányzat (új Ötv. 129. §) A közigazgatási és igazságügyi miniszter a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszterként – előkészíti az ország területi tagozódásával kapcsolatos, illetőleg a területszervezéssel kapcsolatos az országgyűlés és a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó döntéseket, – kezdeményezi a Kormánynál az Alaptörvénnyel ellentétesen működő képviselő-testület feloszlatására vonatkozó országgyűlési előterjesztés benyújtását, – ellátja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének szakmai irányítását, – gondoskodik az önkormányzati rendeleteknek az erre a célra fenntartott honlapon törtnő közzétételéről, – felelős a közigazgatási szervezéséért és fejlesztéséért, – szakmai irányítást gyakorol a kormányhivatalok ellenőrzési tevékenysége felett, – összehangolja a polgármester, a jegyző által ellátott ellenőrzési tevékenységeket. g) Az ágazati minisztériumok és önkormányzatok (130. §) A miniszter feladatai – Rendeletben határozza meg a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző, a kormányhivatal vezetője, szakigazgatási szerve államigazgatási feladatai ellátásának szakmai szabályait, és ellenőrzi azok érvényesülését. – Rendeltben szabályozza a helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények működésének szakmai követelményeit, az intézmények dolgozóinak képesítési előírásait ellenőrzi az előírások érvényesülését. – Az intézmények ellenőrzése során szerzett tapasztalatairól tájékoztatja a helyi önkormányzatot, javaslatot tesz a hiányosságok megszüntetésére. Kezdeményezheti, hogy a képviselő-testület tárgyalja meg az ellenőrzés eredményét, törvénysértés elkövetése esetén jelzést tesz a törvényességi ellenőrzést ellátó közigazgatási hivatalnak. – Tájékoztatja a helyi önkormányzatot a központi ágazatpolitikai célokról, a szabályozási eszközökről és biztosítja az ágazati feladatok ellátásához szükséges információt. – A helyi önkormányzatoktól adatokat és tájékoztatást kérhet, amelyet az önkormányzat teljesíteni köteles. – Az állami költségvetésről szóló törvényben meghatározott címen és feltételekkel a helyi önkormányzat részére pénzügyi támogatást nyújthat. h) Az országos önkormányzati érdekszövetségek és az önkormányzatok (új Ötv. 131. §) Az országos önkormányzati érdekszövetségek jogalkotási feladatokra, intézkedések megtételére vonatkozó javaslatot tehetnek, konzultációt folytathatnak a Kormánnyal a helyi önkormányzati rendszert, valamint a helyi önkormányzatok által ellátott közszolgáltatásokat érintő stratégiai kérdésekről és a központi költségvetés önkormányzatokat érintő kérdéseiről. Azokat a szervezeteket kell országos önkormányzati érdekképviseleti szervezeteknek tekintetni, amelyek közül – a megyei önkormányzatok érdekképviseletét ellátó szövetségnek legalább tizenhárom tagja megyei önkormányzat, – a megyei jogú városok érdekképviseletét ellátó szövetségnek legalább tizenöt tagja megyei jogú város önkormányzata, – a fővárosi önkormányzat érdekképviseletét ellátó szövetségnek legalább tizenöt tagja fővárosi kerületi önkormányzat, – a városi és járásszékhely városi önkormányzatok érdekképviseletét ellátó szövetségnek tajga az ilyen szerepet betöltő önkormányzatok több, mint 50%-a, és a tagságon belül a járásszékhely városi önkormányzatok több mint 50%-a, továbbá – minden más olyan önkormányzati érdekképviseleti szervezet (szövetség), amelynek tagja legalább négyszáz helyi önkormányzat, és legalább tizenegy területi (megyei) szerveztük működik. Arányszámok számításánál egy helyi önkormányzatot csak egy érdekszövetség tagjaként lehet figyelembe venni.

A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének változása (új Ötv. 132–142. §) a) A törvényességi ellenőrzés és felügyelet elve A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája a következő rendelkezéseket tartalmazza: „A helyi önkormányzati szervek államigazgatási ellenőrzését csak az Alkotmányban vagy a törvényben meghatározott esetekben és eljárás szerint lehet gyakorolni.” A magyar Alkotmány szerint a Kormány biztosította az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, az Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdése alapján a fővárosi és megyei kormányhivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét. 142

A törvényi előírások olyan jogosítványokat biztosítottak a kormányzat számára, amelyek lehetővé teszik a helyi önkormányzatok tevékenységének ellenőrzését, de csak úgy, hogy az ellenőrzés ne sértse az önkormányzati jogokat, az önkormányzatok önállóságát. Az ellenőrzés gyakorlatának garantálnia kell: az önkormányzatok nem tehetnek meg bármit, de az önkormányzati működés korlátok közé szorítása csak a törvényességi ellenőrzés eszközeivel történhet meg. Ebben a folyamatban sem jogosult döntésre, intézkedésre a Kormány, de a legfontosabb közvetítő tényező a döntésre jogosultak (Országgyűlés, Alkotmánybíróság, bíróság) és az önkormányzatok között. A hazai törvényi szabályozásban kifejezésre jut, hogy az egységes közigazgatás két fő alkotóeleme (az Államigazgatás és az önkormányzati igazgatás) viszonylagosan elkülönül egymástól. A helyi önkormányzatok államigazgatási ellenőrzését csak olyan módon lehet gyakorolni, hogy az ellenőrző állami hatóság beavatkozásának súlya arányában legyen az önkormányzati érdekek fontosságával. Az önkormányzatok oldaláról garantált az Alaptörvényben és a törvényekben biztosított jogok gyakorolhatósága. Kiszűrhető azonban az ellenőrzéssel az önkormányzatok működése nyomán a helyi közösségek jogainak sérelme is. A Kormány pedig – területi szervei útján – jogorvoslatért az Alkotmánybírósághoz, illetőleg a bírósághoz fordulhat, és közvetlen intézkedési jog nélkül is orvosolhatja az önkormányzati működés jogszerűtlenségeit. b) A törvényességi felügyelet eszközei és terjedelme A kormányhivatal feladatai és hatáskörei [132. § (1)–(5) bek.] Az Országgyűlés a jó állam kialakítása keretében, a területi államigazgatási szervezetrendszer működésének egységessé és hatékonyabbá tétel, ezáltal a területei államigazgatási feladatellátás fejlődése és színvonalának növelése, valamint az ügyfél-centrikus területi államigazgatás megvalósítása érdekében a 2010. évi CXXVI. törvénnyel a fővárosban és minden megyében kormányhivatalt hozott létre (a továbbiakban: kormányhivatal). Szervezete A kormányhivatal a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve. A kormányhivatalt kormánymegbízott vezeti, akit a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki, ment fel, a többi munkáltató jogot felette a közigazgatási szervezésérét felelős miniszter gyakorolja. A kormányhivatal szervezetét a főigazgató vezeti, a munkáját általános helyettesként igazgató segíti. A kormányhivatal szervezeti egységei – törzshivatal, – szakigazgatási szervek. A törzshivatal és a szakigazgatási szervek egy költségvetési szervet alkotnak. Feladatai, hatáskörei – döntés-előkészítő és javaslattevő szervként közreműködik a Kormány, illetve a feladatkörrel rendelkező miniszter törvényben meghatározott feladatai ellátásában, – a szakigazgatási szerveket érintő funkcionális feladatokat lát el, – a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kivételével – ellenőrzési feladatokat lát el, különös tekli8ntettel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény végrehajtásának és a hatósági tevékenység jogszerűségének ellenőrzésére, – a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kivételével – gondoskodik a területi államigazgatási szervek ellenőrzési tevékenységének összehangolásáról, – közigazgatási informatikai közreműködői tevékenységet lát el, – ügyfélszolgálatot működtethet, integrált ügyfélszolgálatot (kormányablak) működtet, – ellátja a választásokkal, népszavazásokkal összefüggő informatikai feladatokat, – jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat végez. A kormányhivatal törvényességi felügyeleti feladat- és hatásköre Alaptörvényi rendelkezések Az Alaptörvényben kapott felhatalmazás alapján a helyi önkormányzat rendeletet alkothat. Az Alaptörvény 32. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzat az önkormányzati rendelet kihirdetését követően haladéktalanul megküldi a kormányhivatalnak. Ha a kormányhivatal az 143

önkormányzati rendeletet vagy annak valamely rendelkezését jogszabálysértőnek találja, kezdeményezheti – a bíróságnál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát, – a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. Ha a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének a bíróság által a mulasztást megállapító döntésben megállapított határidőig nem tesz eleget, a bíróság a kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet az önkormányzat nevében a kormányhivatal vezetője alkossa meg. Kezdeményezheti a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának a megállapítását. Ha a helyi önkormányzat a határozathozatali kötelezettségének a bíróság által a mulasztást megállapító döntésében meghatározott időpontig nem tesz eleget, a bíróság a kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati határozatot a helyi önkormányzat nevében a kormányhivatal vezetője hozza meg. A kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete körében az Alaptörvényben meghatározott feladat- és hatáskörökön túl – törvényességi felhívással élhet, – kezdeményezheti a képviselő-testület összehívását, valamint törvényben meghatározott esetben összehívja a képviselő-testület ülését, – kezdeményezheti a Kormánynál, hogy indítványozza az Alkotmánybíróságnál az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát, – kezdeményezheti a törvényszéknél az önkormányzat határozatának felülvizsgálatát, – kezdeményezheti a határozathozatali, feladat ellátási kötelezettségét nem teljesítő helyi önkormányzattal szemben bírósági eljárás megindítását, a határozathozatal pótlásának elrendelését, – javasolhatja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszternek, hogy kezdeményezze a Kormánynál az Alaptörvénnyel ellentétesen működő képviselő-testület feloszlatását, – kezdeményezheti a Magyar Államkincstárnál a központi költségvetésből járó támogatás jogszabályban meghatározott részének visszatartását vagy megvonását, – pert indíthat a sorozatos törvénysértést elkövető polgármester tisztségének megszüntetése iránt, – fegyelmi eljárást kezdeményezhet a helyi önkormányzat polgármestere ellen és a polgármesternél a jegyző ellen, – kezdeményezheti a helyi önkormányzat gazdálkodását érintő vizsgálat lefolytatását az Állami Számvevőszéknél, – szakmai segítséget nyújt a helyi önkormányzatnak a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben, – törvényességi felügyeleti bírságot szabhat ki a helyi önkormányzatra a törvényben meghatározott esetekben. A kormányhivatal információkérési, felhívási, kezdeményezési joga (133. §) A kormányhivatal a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozóan az érintettől információt, adatot kérhet, konzultációt kezdeményezhet, amelynek az érintett a megadott határidőn belül köteles eleget tenni. A kormányhivatal javaslattal élhet a helyi önkormányzat működésére, szervezetére, döntéshozatali eljárására vonatkozóan. A javaslatot a helyi önkormányzat képviselő-testülete köteles megtárgyalni és arról döntést hozni. A javaslat elutasításának indokát a helyi önkormányzat köteles a kormányhivatallal ismertetni. Ha a kormányhivatal jogszabálysértést észlel, a törvényességi felügyelet körében legalább harminc napos határidő tűzésével felhívja az érintettet annak megszüntetésére. Az érintet a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidő belül az annak alapján tett intézkedéséről vagy egyet nem értéséről a kormányhivatalt írásban tájékoztatni. A megadott határidő eredménytelen leteltét követően a kormányhivatal a törvényességi felügyeleti eljárás egyéb eszközeinek alkalmazásáról mérlegelési jogkörben dönt. A törvényességi felhívás [134. § (1)–(2) bek.] Ha a kormányhivatal jogszabálysértést észlel, a törvényességi felügyelet körében legalább harminc napos határidő tűzésével felhívja az érintettet annak megszüntetésére. Az érintet a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidő belül az annak alapján tett intézkedéséről vagy egyet nem értéséről a kormányhivatalt írásban tájékoztatni. A megadott határidő eredménytelen leteltét követően a kormányhivatal a törvényességi felügyeleti eljárás egyéb eszközeinek alkalmazásáról mérlegelési jogkörben dönt. A képviselő-testület ülésének összehívása [135. § (1)–(2) bek.] A kormányhivatal kezdeményezi a polgármesternél a képviselő-testület ülésének összehívását, ha a törvényességi kérdések képviselő-testület által történő megtárgyalás a helyi önkormányzat törvényes működésének biztosítása érdekében indokolt. 144

Ha a polgármester a kormányhivatal képviselő-testületi ülésének összehívására tett javaslatának és az Ötv. 2. 44. §-a szerint tett indítványnak tizenöt napon belül nem tesz eleget, a képviselőtestület ülését a kormányhivatal hívja össze. Az ülés összehívása során a kormányhivatal eltérhet a helyi önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában meghatározott szabályoktól. A kormányhivatal eljárása (új Ötv. 137–141. §) a) Önkormányzati rendelt Alaptörvénybe ütközése esetére alkotmánybírósági felülvizsgálat Az önkormányzati rendelet Alaptörvénybe ütközése esetén a kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter útján az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelő indítvány tervezetének megküldésével egyidejűleg kezdeményezi a Kormánynál az önkormányzati rendelet alkotmánybírósági felülvizsgálatának indítványozását. A kormányhivatal az indítvány a Kormánynak megküldött kezdeményezéssel egyidejűleg megküldi az érintett helyi önkormányzatnak. A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy tájékoztatás adásra nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. A bírósági eljárás megindításával egyidejűleg az indítványt a kormányhivatal megküldi az érintett helyi önkormányzatnak. Az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára vonatkozó bírósági eljárás szabályait és a bírósági döntés jogkövetkezményeit a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény tartalmazza. b) A helyi önkormányzati jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítása [138. § (1)–(3) bek.] A kormányhivatal a helyi önkormányzat egyidejű tájékoztatása mellett kezdeményezi a Kúriánál a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását, ha a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta. Ha a helyi önkormányzat a Kúria által megadott határidőn belül nem tesz eleget jogalkotási kötelezettségének, a kormányhivatal a határidő leteltét követő harminc napon belül kezdeményez a Kúriánál a mulasztás kormányhivatal által történő orvoslásának az elrendelését. A helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítására irányuló bírósági eljárás szabályait és a bírósági döntés jogkövetkezményeit a bíróságok szervezetésről és igazgatásáról szóló törvény tartalmazza. A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége pótlásakor a kormányhivatal vezetője a rendeltet a helyi önkormányzat nevében, az önkormányzati rendeletre irányadó szabályok szerint alkotta meg azzal, hogy a rendeletet a kormányhivatal vezetője írja alá és a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. A kihirdetett rendeletet a kormányhivatal megküldi a helyi önkormányzatnak. A jegyző gondoskodik a kihirdetett rendeletnek a szervezeti és működési szabályzatban az önkormányzati rendeltek kihirdetésére meghatározott szabályokkal azonos módon történő közzétételéről. A kormányhivatal vezetője által a helyi önkormányzat nevében megalkotott rendelt helyi önkormányzati rendeletnek minősül, azzal, hogy annak módosítására és a hatályon kívül helyezése a helyi önkormányzat kizárólag a következő önkormányzat választást követően jogosult, ez idő alatt a módosításra a kormányhivatal vezetője jogosult. c) Az önkormányzati határozat elleni bírósági eljárás kezdeményezési joga [139. § (1)–(2) bek.] A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás átadására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a törvényszéknél az önkormányzati határozat felülvizsgálatát. Ha a jogszabálysértő önkormányzati határozat végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével, vagy elháríthatatlan kárral járna, a törvényszék a határozat végrehajtását felfüggeszti. d) Önkormányzat határozathozatali és feladat-ellátási kötelezettsége mulasztása [140. § (1)–(5) bek] Önkormányzati határozathozatali és feladat-ellátási kötelezettség elmulasztása esetén a kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételével vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen leteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a törvényszéknél a helyi önkormányzat törvényen alapuló: – a határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítását, és 145

– a határozat meghozatalára való kötelezést, vagy – a feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettsége elmulasztásának megállapítását és a feladat elvégzésére való kötelezést. A kormányhivatal kezdeményezésére a törvényszék megállapítja a határozathozatali kötelezettség elmulasztását és a határidő tűzésével kötelezi az önkormányzatot a határozat meghozatalára. A kormányhivatal kezdeményezésére a törvényszék megállapítja a mulasztás és a határidő tűzésével kötelezi a helyi önkormányzatot, hogy biztosítsa a feladat-ellátást (közszolgáltatást). Ha a helyi önkormányzat a törvényszék által megadott határidőn belül nem tesz eleget határozathozatali kötelezettségének, a kormányhivatal a határidő leteltét követő harminc napon belül kezdeményezheti a törvényszéknél a mulasztás kormányhivatal által törtnő pótlásának az elrendelését az önkormányzat költségére. e) Törvényességi felügyeleti bírság megállapítása [141. § (1)–(7) bek.] A kormányhivatal a helyi önkormányzattal szemben törvényességi felügyeleti bírságot állapíthat meg: – ha a jegyző a kormányhivatal felhívása ellenére a megadott határidőn belül nem tesz eleget a jegyzőkönyv megküldési kötelezettségének, – ha a polgármester, a jegyző határidőben nem tesz eleget a kormányhivatal határozathozatali, feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettségének nem tett eleget és a bíróság által tűzött határidő eredménytelenül eltelt, – ha a kormányhivatal kezdeményezése alapján a képviselő-testület nem folytatja le határidőben a polgármester, valamint a polgármester a jegyző ellen a fegyelmi eljárást. A törvényességi felügyeleti bírság legkisebb összege esetenként a köztisztviselői illetményalap, legmagasabb összege esetenként a köztisztviselői illetményalap tízszerese. A törvényességi felügyeleti bírság ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható. A – – –

törvényességi felügyeleti bírság kiszabásánál a kormányhivatal figyelembe veszi a jogellenes kötelezettségszegés súlyát, a helyi önkormányzat költségvetési helyzetét, és az előző bírságok számát és mértékét.

A kormányhivatal bírságot megállapító döntésének bírósági felülvizsgálatát kérheti a helyi önkormányzat a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül. A kormányhivatal bírságot megállapító döntése a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény előírásait megfelelően kell alkalmazni. A törvényszék a kormányhivatal döntését megváltoztathatja, a kormányhivatal új eljárás lefolytatására nem kötelezhető.

Az államháztartás adósságával kapcsolatos jogi szabályozás Jogszabályi háttér A 2011. évi CXCIV. törvény, Magyarország gazdasági stabilitásáról (továbbiakban: Stab. tv) Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések Hatálybalépés időpontjai 2012. január 1-jén – Az 1–3. §, 4. § (1) és (3) bekezdései., az 5–35. §, a 37. §, a 39–45. §, a 47. §, az 53–54 §. 2013. január 1-jén – A 30. § 2015. január 1-jén – A 4. § (2) bekezdés, Átmenetei rendelkezések – A 47. § (1)–(6) bekezdései

Alapvetések 1. Az Alaptörvény jogi szabályozása Az Országgyűlés az ország pénzügyi stabilitása és a költségvetési fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a központi költségvetésről szóló törvény megalapozottságának független vizsgálata, valamint az államadósság csökkentésének elősegítése céljából az Alaptörvény végrehajtására az Alaptörvény XXX. cikke, 34. cikk, (5) bekezdése, 37. cikk (5) bekezdése, 40. cikke és 44. cikk (5) bekezdése alapján alkotta meg a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvényt. 146

2. Az államadósság fogalma, számítása [Stab. tv. 2. § (1)–(2) bek.] Fogalma Az Alaptörvény 36. cikk (5) bekezdése alapján a költségvetési bevételek és kiadások a központi költségvetésről szóló törvényben mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, csak olyan mértékben állapítható meg, amelyek az államadósság teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazzák. A stabilitási törvény 2. §-a alapján az államadósság részét képezi az államháztartás központi alrendszerének, az államháztartás önkormányzati alrendszerének és a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek egymással szembeni kötelezettségeinek kiszűrésével számított valamennyi adósság. Számítása Az Alaptörvény 36. cikk (4) és (5) bekezdésében, valamint a 37. cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltak végrehajtása során figyelembe veendő mindenkori államadósság mutatója (a továbbiakban: államadósság-mutató) olyan százalékban kifejezett, egy tizedesig kerekített hányados, amely – számlálójában az államháztartás központi alrendszerének, az államháztartás önkormányzati alrendszerének és a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek egymással szembeni kötelezettségek kiszűrésével számított (konszolidált) adósságának (a továbbiakban együtt: államadósság), – nevezőjében a közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló tanácsi rendeletben meghatározottak szerint számított bruttó hazai terméknek a Stab. törvény szerinti értéke szerepel. Tervezett mértéke Az államadósság tervezett mértékét a központi költségvetésről szóló törvényben kell meghatározni úgy, hogy annak a költségvetési évet megelőző évhez viszonyított növekedési üteme ne haladja meg a költségvetési évre várható infláció és bruttó hazai termék reálnövekedési üteme felének a különbségét. 3. Az adósságot keletkeztető ügylet és értékének meghatározása [Stab. tv. 3. § (1) bek, a–g) pontjai, (2) bek.] Adósságot keletkeztető ügyletek és annak értéke: – hitel, kölcsön felvétele, átvállalása a folyósítás napjától a végtörlesztés napjáig, és annak aktuális tőketartozása, – a számvitelről szóló törvény (a továbbiakban: Szt.) szerinti hitelviszonyt, megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala a forgalomba hozatal napjától a beváltás napjáig, kamatozó értékpapír esetén annak névértéke, egyéb értékpapír esetén annak vételára, – váltó kibocsátása a kibocsátás napjától a beváltás napjáig, és annak a váltóval kiváltott kötelezettséggel megegyező, kamatot nem tartalmazó értéke, – az Szt. szerint pénzügyi lízing lízingbevevői félként törtnő megkötése a lízing futamideje alatt, és a lízingszerződésben kikötött tőkerész hátralévő összege, – a visszavásárlási kötelezettség kikötésével megkötött adásvételi szerződés eladói félként törtnő megkötése – ideértve az Szt. szerinti valódi penziós és óvadéki repóügyleteket is – a visszavásárlásig, és a kikötött visszavásárlási ár, – a szerződésben kapott, legalább háromszázhatvanöt nap időtartamú halasztott fizetés, részletfizetés, és a még ki nem fizetett ellenérték, – külföldi hitelintézetek által, származékos műveletek különbözeteként az Államadósság Kezelő Központi Zrt.-nél (a továbbiakban: ÁKK Zrt.) elhelyezet fedezeti betétek, és azok összege. Az előbbiek szerint adósságot keletkeztető ügyletként nem kell figyelembe venni a költségvetési év első hat hónapjában lejáró adósság előző költségvetési évben történő előfinanszírozását, melynek összege nem haladja meg a költségvetési év első hat hónapja során várható törlesztései összegét. Az előfinanszírozás céljából adósságot keletkeztető ügyletből származó összeget egy elkülönített letéti számlán kell tárolni, és a keletkezés évében azt nem lehet elkölteni. 4. Az adósságot keletkeztető ügyletet nem kezelhető gazdasági események Az adósságot keletkeztető ügyletként nem kell figyelembe venni a költségvetési év első hat hónapjában lejáró adósság előző költségvetési évben történő előfinanszírozását, amelynek összege nem haladja meg a költségvetési év első hat hónapja során várható törlesztések összegét. Az előfinanszírozás céljából adósságot keletkeztető ügyletből származó összeget egy elkülönített letéti számlán kell tárolni, és a keletkezés évében azt nem lehet elkölteni.

Az adósságcsökkentés feladatai 1. Az adósságcsökkentés [Stab. tv. 4. § (1), (3) bek.] A központi költségvetésről szóló törvényben összegszerűen meg kell határozni az államháztartás központi alrendszerének, az államháztartás önkormányzati alrendszerének és a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek adósságának a költségvetési év utolsó napjára – az Alaptörvény 36. cikk (5) és (6) bekezdésének megfelelően – tervezett értékét. 147

A központi költségvetésről szóló törvény előkészítése során a viszonyítási év államadósságmutatóját a viszonyítási év utolsó napján várható államadósság és a viszonyítási év várható bruttó hazai terméke, a költségvetési év államadósság-mutatóját a költségvetési év utolsó napján várható államadósság és a költségvetési év várható bruttó hazai terméke alapján kell számításba venni. 2. Az államadósság keletkezését és növekedését korlátozó szabályok [Stab. tv. 8. §] A központi alrendszer Az állam nevében adósságot keletkeztető ügylet érvényesen csak törvényi felhatalmazás alapján köthető. A kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek [Stab. tv. 9-11. §] A kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen az államháztartásért felelős miniszter előzetes hozzájárulásával köthet. E rendelkezést nem kell alkalmazni a likvid hitel igénybevételére, valamint az olyan adósságot keletkeztető ügyletre, amelyben valamennyi fél az államháztartás valamely alrendszerébe tartozó jogi személy, illetve kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet. Az államháztartásért felelős miniszter a hozzájárulást abban az esetben adja meg, ha – annak megadása – az engedélyt kérőtől függően – a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek adósságának a központi költségvetésről szóló törvényben előírt mértéke teljesítését nem veszélyezteti, – az adósságot keletkeztető ügylet a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezeti jogszabályban meghatározott, kötelező feladat ellátásához szükséges fejlesztéshez, vagy működési költséghez szükséges, és – a hitel felhasználásával megvalósítandó fejlesztés esetében a fejlesztés kiadásainak megtérülése valószínűsíti a hitel visszafizetését, és a hitel felhasználásának átfogó közgazdasági elemzése a hitel visszafizetése szempontjából megnyugtató eredményre vezet. A kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet a Stabilitási törvény 9. §-a szerinti hozzájárulás iránti kérelmét az alapító, tulajdonos – az Országgyűlés, a Kormány, vagy az állam nevében más személy által alapított és az állam tulajdonában álló kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet esetén az alapítói, tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet a kérelemben foglaltakkal egyetért, azt az államháztartásért felelős miniszternek továbbítja. A kérelem tartalmazza – a Stabilitási törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kötelező feladat megjelölését és az azt meghatározó jogszabályi rendelkezésre vagy a működési célra való utalást, és – fejlesztési célú ügylet esetén a fejlesztési cél megjelölését, a fejlesztéssel előálló kapacitás meghatározását, a fejlesztés eredményeként létrejövő tárgyi eszköz folyamatos működtetéséhez szükséges források bemutatását és a Stabilitási törvény 9. § (2) bekezdés c) pontja szerinti elemzést. Önkormányzati alrendszer [Stab. tv. 10. § (1) bek.] Az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen csak a Kormány előzetes hozzájárulásával köthet. A Kormány hozzájárulása nélkül lehetséges – a magyar költségvetést érintő, az Európai Uniós vagy más nemzetközi szervezettől megnyert pályázat önrészének és a támogatás előfinanszírozásának biztosítására szolgáló adósságot keletkeztető kötelezettségvállalásra, – az adósságrendezési eljárás során a hitelezői egyezség megkötéséhez igénybe vett reorganizációs hitelre, – a likvid hitelre vonatkozó, valamint – a Fővárosi Önkormányzat és a megyei jogú város esetében a 100 millió forintot, az országos nemzetiségi önkormányzat esetén a 20 millió forintot, egyéb önkormányzat esetében pedig, a 10 millió forintot meg nem haladó fejlesztési célú adósságot keletkeztető ügylet megkötése. A d) pont alkalmazása tekintetében az ugyanazon fejlesztési cél megvalósítását szolgáló fejlesztéshez kapcsolódó ügyletek értékét egybe kell számítani. Az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletből származó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége az adósságot keletkeztető ügylet futam idejének végéig egyik évben sem haladja meg az önkormányzat adott évi saját bevételeinek 50%-át. Az önkormányzat saját bevételének minősül [353/2011. (XII. 30.) Korm. rend.] – a helyi adóból származó bevétel, – az önkormányzati vagyon és az önkormányzatot megillető vagyonértékű jog értékesítéséből és hasznosításából származó bevétel, – az osztalék, a koncessziós díj és a hozambevétel, 148

– a tárgyi eszköz és az immateriális jószág, részvény, részesedés, vállalt értékesítéséből vagy privatizációból származó bevétel, – bírság-, pótlék- és díjbevétel, valamint – a kezességvállalással kapcsolatos megtérülés. A többcélú kistérségi társulás, az önkormányzatok egyéb, jogi személyiséggel rendelkező társulása és a térségi fejlesztési tanács (a továbbiakban együtt: társulás) esetén saját bevételként elsősorban a társulás saját bevételét kell figyelembe venni. Ha a társulás saját bevételének 50%-a nem nyújt fedezetet az ügyletekből eredő fizetési kötelezettségekre, a nem fedezett rész tekintetében, a fejlesztésben résztvevő helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat saját bevételének 50%-át – csökkentve a saját ügyleteiből eredő fizetési kötelezettségeivel – kell figyelembe venni. A társulás ügyleteiből eredő saját bevételének 50%-át meghaladó fizetési kötelezettséget a fejlesztésben résztvevő helyi önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok közötti megállapodás szerinti arányban, – ennek hiányában, a fejlesztésben résztvevő helyi önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok saját bevételei 50%-ának fizetési kötelezettségeikkel nem terhelt részének arányában – kell figyelembe venni. Likvid hitel igénybevétele Az önkormányzat működési célra csak likvid hitelt vehet igénybe. Fejlesztési hitel igénybevétele Az önkormányzat fejlesztési célú adósságot keletkeztető ügyletéhez a Kormány a következő feltételek együttes fennállása esetén járul hozzá: – az adósságot keletkeztető ügylet az államháztartás önkormányzati alrendszere adósságának a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértéke teljesítését nem veszélyezteti, – az adósságot keletkeztető ügylet az önkormányzat törvényben meghatározott feladatának ellátásához szükséges kapacitás létrehozását eredményezi azzal, hogy a működési kiadások folyamatos teljesítése biztosított, és – amennyiben teljesül az, hogy az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletből származó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége az adóssággal keletkeztető ügylet futamidejének végéig egyik évben sem haladja meg a saját bevételeinek 50%-át. Engedélyezés szabályai A kormányzati hozzájáruláshoz kötött ügyletek engedélyezésének részletes szabályait a stabilitási törvény végrehajtási rendelte tartalmazza. a) Az önkormányzat ügyleteinek engedélyezése (Vhr. 3–10. §). b) A kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezeti ügyletek engedélyezése (Vhr. 11.§). Az önkormányzat hitelfelvételi korlátja [Vhr. 10. § (3) bek.]  Az adósságot keletkeztető ügyletből származó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége az adósságot keletkeztető ügylet futamidejének végéig egyik évben sem haladhatja meg az önkormányzat adott évi bevételeinek 50%-át.  Az önkormányzat hitelfelvételi korlátjának számítása során figyelembe vehető saját bevételek köre – a stabilitási törvény végrehajtási rendelte tartalmazza [353/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet].  Az önkormányzat saját bevételének minősül – a helyi adóból származó bevétel, – az önkormányzati vagyon és az önkormányzatot megillető vagyoni értékű jog értékesítéséből és hasznosításából származó bevétel, – az osztalék, a koncessziós díj és a hozambevétel, – a tárgyi eszköz és az immateriális jószág, részvény, részesedés, vállalat értékesítéséből vagy privatizációból származó bevétel, – bírság-, pótlék- és díjbevétel, valamint – a kezességvállalással kapcsolatos megtérülés. A többcélú kistérségi társulás, az önkormányzatok egyéb, jogi személyiséggel rendelkező társulása és a térségi fejlesztési tanács (a továbbiakban együtt: társulás) esetén saját bevételként elsősorban a társulás saját bevételét kell figyelembe venni. Ha a társulás saját bevételének 50%-a nem nyújt fedezetet az ügyletekből eredő fizetési kötelezettségekre, a nem fedezett rész tekintetében a fejlesztésben résztvevő helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat saját bevételének 50%-át – csökkentve a saját ügyleteiből eredő fizetési kötelezettségeivel – kell figyelembe venni. A társulás ügyleteiből eredő, saját bevételének 50%-át meghaladó fizetési kötelezettséget a fejlesztésben résztvevő helyi önkormányzatok, nemzetiségi önkormányzatok közötti megállapodás szerinti arányban – ennek hiányában a fejlesztésben résztvevő helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzatok saját bevételei 50%-ának fizetési kötelezettségeikkel nem terhelt részének arányában – kell figyelembe venni.

149

Kiemelt adó- és járulékszabály változások Személyi jövedelemadó változása Jogszabályi háttér A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban Szja. tv.). Módosító jogszabályok – 2011. évi LXIV. törvény, – 2011. évi LXXXII. törvény, – 2011. évi XCVI. törvény, – 2011. évi CXXI. törvény, – 2011. évi CXLVII. törvény. Fogalmak (új előírás) Az Szja. tv. 2012. január 1-jétől alkalmazott új fogalmai:  Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. A fogalom bevezetése az ingó és ingatlan vagyonelemekből történő jövedelemszerzésekkel kapcsolatban eredményez szigorúbb értelmezést és adókötelezettséget. (Szja. tv. 3. § 46.)  Csoportos személyszállítás: ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik – a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy – kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján Azzal, hogy egyidejűleg négynél kevesebb munkavállaló szállítása is csoportos személyszállításnak minősülhet, ha a munkavállalók munkarendje vagy a munkahely földrajzi elhelyezkedése miatt a munkába járás, illetve a hazautazás közösségi közlekedési eszköz igénybevételével nem valósítható meg. A fogalom pontosítása révén a négynél kevesebb munkavállaló szállítása is csoportos személyszállításnak minősülhet a tömegközlekedés korlátai miatt. (Szja. tv. 3. § 63.)  Erzsébet utalvány: a Magyar Nemzeti Üdülési alapítvány által papír alapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány. (Szja. tv. 3. § 87.) Jövedelem, bevétel, költség a) Jövedelem Jövedelem a magánszemély által más személytől szerzett bevétel egésze, vagy a bevételnek e törvény szerint elismert költséggel, igazolás nélkül elismert költséggel, vagy átalányban meghatározott költséggel csökkentett része, vagy a bevétel Szja. törvényben meghatározott hányada, kivéve, ha a bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Bármely költség csak egyszeresen, egy alkalommal és – az e törvényben meghatározott kivételekkel – legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe. Igazolás nélkül elismert költség a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett jogszabályban meghatározott mértékig számolható el azzal, hogy ezt a költséget ilyen estben teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Átalányban vagy a bevétel hányadaként meghatározott jövedelem/költség esetén a bevétel más költséggel nem csökkenthető. b) Bevétel Bevételnek kell tekinteni a magánszemély által, bármely jogcímen, és bármely formában – a pénzben (ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is) és/vagy nem pénzben – mástól meg szerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül: – az utalvány (különösen a kereskedelmi utalvány) és minden más hasonló jegy, bon, kupon és egyéb tanúsítvány, amely árura és szolgáltatásra cserélhető, illetve kötelezettség csökkentésére alkalmazható, – dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes, vagy kedvezményes használata, – dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értéket bíró jog. Nem keletkezik bevétel: – valamely személy által tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított dolog (eszköz, jármű, ruházat stb.), amely igénybevétele, használata a tevékenység, munkavégzés feltételeként történik, 150

– a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítését is szolgálhatja, s egyébként a magáncélú igénybevétel nem zárható ki a hasznosítás, használat mellett, – az iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás valamint a munkavégzés feltételeinek biztosításával a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása. c) Költség Elismert költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel összefüggő, kizárólag annak érdekében felmerülő, az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen dokumentált kiadás minősül. 2012. január 1-jétől külföldi kiküldetés esetén igazolás nélkül elszámolható költség nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott személynél napi 40 EUR. Egyéb esetben a külföldi kiküldetésre tekintettel megszerzett bevétel 30%-a, de legfeljebb 15 EUR. 2011. január 1-jétől – összhangban azzal, hogy a munkaeszközök, munkafeltételek, esetleges magáncélú igénybevétele esetén nem keletkezik bevétel – a lakáson kívül folytatott tevékenységhez szükséges munkaeszközök, munkafeltételek magánszemélyt terhelő költségei elszámolhatók akkor is, ha a magáncélú igénybevétel nem zárható ki. Jövőre is kivétel, hogy az Szja. törvény valamely külön rendelkezése adókötelezettséget ír elő (pl. telefonhasználat, helyi utazási bérlet, hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás, iskolarendszerű képzés). Elismert költség a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján – kapott, bevételnek minősülő támogatás felhasználásával teljesített kiadás, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes, vagy családi szükségletet szolgálja, – folyósított, vissza nem térítendő támogatás, ha csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor csak a kiadásnak a támogatásából fedezett része tekintetében kell alkalmazni. Ha nem kell a jövedelem kimutatásánál bevételként figyelembe venni, akkor a támogatás felhasználásával teljesített kiadás nem számolható el költségként. A költségelszámolás 2011. január 1-jétől érintett, további területei csak felsorolásszerűen: – magánszemély személyes és családi szükségletet érintő kizárólagos kiadások nem minősülnek elismert költségnek, – a közös tulajdonú ingó vagyontárgyak, ingatlanok vagyonértékű jogokat érintő tulajdoni hányad arányában törtnő adókötelezettség, – a házassági vagyonközösség esetén azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja. Adómentes juttatás a Wekerle Sándor alapkezelő által nyújtott támogatás A kormányzati struktúra átalakításával összefüggésben a kormány a 1159/2010. (VII. 30.) Korm. határozatban számos alapítvány és közalapítvány működésének felülvizsgálatáról határozott a hozzájuk rendelt feladatok ellátásának hatékonyabbá tételéhez szükséges intézkedések meghozatala céljából. A vizsgálat eredménye alapján a kormány a 1316/2010. Korm. számú határozatában egyes alapítványok, közalapítványok megszüntetéséről határozott úgy, hogy azok céljainak megvalósítására, feladatának további ellátására többségi részesedéssel, közhasznú szervezetként, nonprofit gazdasági társaságot alapít. Más alapítványok, közalapítványok esetében a feladatok ellátását a továbbiakban központi költségvetési szerv, illetve egyéb közfeladatot ellátó szervezet veszi át. 2010. november 27-étől ez az intézmény az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz tartozó Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelő Igazgatósága jogutódjaként létrehozott Wekerle Sándor Alapkezelő. Adózási szempontból a megszűnő, illetve átalakuló alapítványok, közalapítványok meghatározott célú kifizetései az Szja. tv. 1. sz. mellékletének 3. pontja szerinti adómentességet élveztek. Annak érdekében, hogy az új szervezeti keretek között meghatározott célokra adott juttatások adómentessége is egyértelmű legyen, a 2011. évi LXIV. törvény 1. §-ának (3) bekezdése új 3.2.6. alpontja egészítette ki az Szja. tv. 1. sz. mellékletének a közcélú juttatások körében adómentesnek minősülő bevételeket felsoroló 3. pontját. – az új rendelkezés alapján adómentes az az összeg, amelyet a Wekerle Sándor Alapkezelő intézmény közvetlenül vagy intézményen keresztül oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra ösztöndíj címén, vagy szociálisan rászoruló részére szociális segély, valamint szociális ösztöndíj címén magánszemélynek nyújt, – adómentes továbbá az Alapkezelő által a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként 500 forintot meg nem haladó összegben adott juttatás is, – szintén adómentes bevételnek minősül megszűnő alapítvány, közalapítvány feladatát átvevő közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság által az említett célokra adott juttatás is. 151

Az új szabály 2011. június 18-ától hatályos, átmeneti rendelkezés biztosítja azonban azt, hogy a mentesség vonatkozzon már a törvény hatálybalépést megelőzően, de 2011. január 1-jét követően az új szervezeti keretek között biztosított juttatásokra is (Szja. tv. 84/O. §). A sport támogatásával kapcsolatos változások Az Szja. tv. 1. sz. mellékletének 3.2.2. alpontja alapján 2010. augusztus 18-tól adómentesen fizethetők ki a sportról szóló törvény alapján Gerevich Aladár-sportösztöndíjként, a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók és özvegyeik, valamint a kiemelkedő sporteredmények elérésben közreműködő nyugdíjas sportszakemberek részére szociális rászorultságra figyelemmel nyújtott támogatásként kifizetett összegek. A 2011. évi LXXXII. törvény 1. §-a kiegészíti, illetve pontosítja a közcélú juttatásként adómentesen fizethető juttatások körét: a rendelkezés szerint adómentes a sporteredmények elismerésének törvényben, kormányrendeletben, miniszteri rendeletben meghatározott vagy kormánydöntésen alapuló juttatásként folyósított anyagi támogatás is. A szabály a törvény hatálybalépésétől – 2011. július 1-jétől – alkalmazható. (Lásd a sport támogatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXII. törvényt.) Egyes kiemelkedő díjakhoz adott pénzjutalom adómentessége 2011. június 18-ától hatályos az a rendelkezés is, mely szerint adómentes a Nobel-díjhoz, a „The Brain Prize”-díjhoz, valamint az Európai Unió Descartes-díjához kapcsolódó, a díj tulajdonosának a díjat adományozó szervezet által adott pénzjutalom (Szja. tv. 1. sz. melléklet 4.5. alpont). Átmeneti rendelkezés mondja ki, hogy az adómentességet a 4.5. alpont hatálybalépését megelőzően, de 2011. január 1-jét követően megszerzett pénzjutalomra is alkalmazni kell (Szja. tv. 84/P. §). Adómentes biztosítói kifizetések Az Szja. törvény hatályos szabályozása alapján a biztosítói kifizetések lehetnek adómentesek, minősülhetnek kamatjövedelemnek vagy egyéb jövedelemnek. A 2006. szeptember 1-je előtt megkötött biztosítási szerződések esetében a kamatjövedelemnek minősülő biztosítói kifizetéskor a Szja. törvény 84/G. §-ának (3) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezést is figyelembe kell venni. 2011. július 15-én lépett hatályba az a biztosítói kifizetésekkel kapcsolatos (átmeneti) rendelkezés, mely szerint az EGT-államban székhellyel rendelkező biztosítóval, 2006. szeptember 1-jét megelőzően megkötött biztosítási szerződés alapján, a biztosító által a magánszemély biztosított vagy kedvezményezett részére bármely jogcímen kifizetett, juttatott nem adómentes bevétel (jövedelem) után az adó mértéke – más törvényi rendelkezéstől, így különösen az Szja. törvény 65. §-ában és e §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól függetlenül – nulla százalék, feltéve, hogy a biztosítási szerződés keretében 2006. augusztus 31-ét követően díj fizetésére nem került sor (Szja. tv. 84/G. § (6) bekezdés). Az előbbi feltételnek való megfelelést a magánszemély, a biztosító által kiállított olyan igazolással is bizonyíthatja, amely tartalmazza a magánszemély családi és utónevét, születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét, valamint a bevétel összegét és pénznemét, továbbá a biztosító arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a biztosítási szerződés keretében 2006. augusztus 31-ét követően díj fizetésére nem került sor. Az szja. törvény közfoglalkoztatással összefüggő módosítása A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény teremtette meg az új közfoglalkoztatási intézményrendszert. A törvény célja az aktív korú, munkaképes, de a munkaerőpiacról kiszorult munkavállalók foglalkoztatási lehetőségének megteremtése. A közfoglalkoztatásról szóló törvény alapján közfoglalkoztatás közfeladatra szervezhető, ebből következően közfoglalkoztatók közfeladatot ellátó szervezetek lehetnek (pl. helyi önkormányzat, költségvetési szerv, egyház, közhasznú szervezet). Közfoglalkoztatott az a 16. életévét betöltött személy lehet, aki a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szerint álláskeresőnek minősül. A közfoglalkoztatás a munkaviszonytól eltérő sajátosságokkal (pl. a foglalkoztatót terhelő többletkötelezettségek, a jogviszony létrehozásának és megszüntetésének sajátosságai, eltérő bér) rendelkezik, ezért van szükség önálló közfoglalkoztatási jogviszony-szabályozásra. A közfoglalkoztató a közfoglalkoztatott részére az alábbi juttatásokat köteles biztosítani: – ha a munkavégzés helye és a közfoglalkoztatott lakóhelye közötti naponta – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje a hat órát meghaladja, a munkavégzés helyétől számított 20 km-es távolságon belül az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve által kiadott engedélynek megfelelő térítésmentes elhelyezést, tisztálkodási és étkezési lehetőséget, vagy – ha a munkavégzés helye és a közfoglalkoztatott lakóhelye közötti naponta – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi munkanélküli esetében a két órát meg152

haladja, a munkavégzés helyére és onnan a közfoglalkoztatott lakóhelyére történő térítésmentes szállítást, valamint – amennyiben az előző pontokban meghatározott esetekben a foglalkoztatás a napi négy órát meghaladja, a munkahelyen térítésmentes napi egyszeri étkezést. A közfoglalkoztatásról szóló törvény alapján a közfoglalkoztatási jogviszonyra a munkaviszonyra irányadó társadalombiztosítási, adózási, valamint munkavédelmi szabályokat kell alkalmazni. Az Szja. törvény a közfoglalkoztatásról szóló törvénnyel összefüggésben 2011. szeptember 1-jei hatálybalépéssel a következő módosításokat tartalmazza: – a közfoglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelem az Szja. törvény alkalmazásában bérnek minősül [Szja. tv. 3. § 21. pont a) alpont], – a közfoglalkoztatási bér nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül [Szja. tv. 25. § (1) bekezdés], – a közfoglalkoztatási rendszerben a közfoglalkoztatottnak nyújtott, a közfoglalkoztatásról szóló törvényben meghatározott természetbeni ellátások adómentesek (Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.40. alpont). FIGYELEM! Jelezzük, hogy 2012. január 1-jétől az Szja-törvényben nem önálló tevékenységeket meghatározó felsorolása kiegészült a közfoglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenységgel [Szja. tv. 24. § (1) bekezdés b) pont],

Az otthonvédelmi intézkedésekkel összefüggésben biztosított adómentességek 1. Az otthonvédelmi intézkedések részeként beiktatott új és módosított adómentes jogcímek 1.1. A Nemzeti Eszközkezelő Társaság által működtetendő állami programmal összefüggésben biztosított adómentességek A Kormány által 2011 nyarán meghirdetett, öt pontból álló Otthonvédelmi Akcióterv a lakáshitelek miatt bajba jutott családokon kíván segíteni. Az említett akcióterv egyik pontja a Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozása és működtetése (NET-program). 1.1.1. A NET-program működésével összefüggő szja-mentességek A hiteladós lakóingatlanának Nemzeti Eszközkezelő Társaság (a továbbiakban: NET) általi átvételével megszűnik a magánszemély pénzügyi intézménnyel szemben fennálló tartozása, illetve csökkenhet, vagy megszűnhet a magánszemély állammal szemben fizetési kötelezettsége (pl. lakásvásárláshoz adott lakáscélú állami támogatás). Az előzőekben említett, törvény rendelkezése alapján elengedett, megszűnt kötelezettség a Szja. törvény 1. sz. melléklet 7.19. alpont a) pontjának első fordulata alapján adómentes. Elviekben nem zárható ki, hogy a NET által alkalmazott vételár meghaladja az ingatlan (lakás) megszerzésére fordított összeget. Ekkor a hiteladósnak ingatlanértékesítésből származó, adóztatható jövedelme keletkezne. Ezt elkerülendő, a törvény adómentesként határozza meg az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet [Szja. tv. 1. sz. melléklet 7.19. alpont a) pontjának második fordulata]. Amennyiben a magánszemély lakhatását – a NET által az önkormányzatnak átadott lakásban – az önkormányzat kedvezményes bérleti díj mellett biztosítja, úgy, hogy ezen bérleti díjra a szociális bérlakások díjképzési szabályait kell alkalmazni, a bérlővé vált magánszemély (volt tulajdonos) által fizetett bérleti díj szokásos piaci ért éknek tekintendő, melynek megfizetése mellett a magánszemély jövedelmet nem szerez. A NET által a bérlő szociális helyzetére tekintettel érvényesíthető lakbér mértékének – törvényjavaslat szerinti – kormányrendeletben törtnő megállapítása esetén e lakbér is szokásos piaci értéknek minősül. Minden más esetben a piaci bérleti díj, és a kedvezményes bérleti díj különbözete személyi jövedelemadó-mentes [Szja. tv. 1. sz. melléklet 7.19. alpont b) pont]. Az ingatlan volt tulajdonosa vételi jogot szerez az értékesített ingatlan – meghatározott időtartamon belüli – visszavásárlására. Tekintettel arra, hogy a magánszemély részére biztosított ezen opciónak értéke van/lehet (a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog az Szja. törvény alapján adóköteles), ezért a jog formájában juttatott bevételt az Szja. törvény adómentesként határozza meg [Szja. tv. 1. sz. melléklet 7.19. alpont c) pont]. Ha a magánszemély él az opcióban biztosított jogával és visszavásárolja (a törvényjavaslat alapján a visszavásárlási vételáron) az állam tulajdonába került ingatlanát, akkor az ingatlan – opció „lehívásakor” érvényes – szokásos piaci árának a visszavásárlási vételárat meghaladó része szintén adómentes [Szja. tv. 1. sz. melléklet 7.19. alpont d) pont]. Az Szja. törvény 1. sz. melléklete – előzőekben ismertetet – 7.19. alpontjának rendelkezései 2011. szeptember 29-étől hatályosak. [2011. évi CXXI. törvény, 7. § (1) bekezdés] 1.2. A deviza alapú hitelek rögzített árfolyamon törtnő végtörlesztéséhez kapcsolódó adómentesség 2011. szeptember 29-étől a végtörlesztést választó magánszemély hiteladósok az ingatlanfedezetű, vagy állami készfizető kezesség fedezetével kötött deviza alapú hitelüket – egy átmeneti időszak alatt – törvényben rögzített árfolyamon végtörleszthetik. 153

A – – –

végtörlesztés svájci frank esetében 180 forintos, euró esetében 250 forintos, japán jen esetében 2 forintos,

Árfolyamon teljesíthetik az adósok, ha a deviza alapú kölcsön folyósításánál alkalmazott árfolyam nem volt ennél magasabb. A végtörlesztéssel függ össze az a – 2011. évi CXXI. törvénnyel beiktatott, az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvénnyel, valamint az otthonvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXLVII. törvénnyel módosított – személyi jövedelemadó-szabály, mely szerint adómentes a lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsön (ideértve a deviza alapú lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésből származó követelést is) adósa által teljesített, törvényben rögzített árfolyamon történő végtörlesztés miatt megszűnő kötelezettség (Szja. tv. 1. sz. melléklet 7.20. alpont). Az 1.sz. mellékletnek az otthonvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXLVII. törvénnyel megállapított 7.20. alpontjában foglalt rendelkezés az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény hatálybalépésének napjától (2011. szeptember 29-étől) alkalmazható (Szja. tv. 84/S. §). 1.3. Ingatlanfedezetű deviza alapú hitel pénzügyi intézmény általi elengedése Az Szja. törvény alapján adómentes a pénzügyi intézmény által elengedett, lakóingatlanon alapított jelzálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsönszerződésből származó követelés, azzal a feltétellel, hogy – a magánszemély kötelezett (adós) és a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának az egy főre eső jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét (az egy főre eső jövedelem nagyságáról a kötelezett nyilatkozik a pénzügyi intézmény felé, és a jövedelem a nyilatkozattétel hónapját megelőző három hónap átlagában nem haladhatja meg az említett mértéket), vagy – a követelés biztosítékául szolgáló, a magánszemély tulajdonában álló lakásra a követelés elengedését megelőzően végrehajtási eljárás keretében árversét folytattak le (Szja. tv. 1.sz. melléklet 7.21. alpont). Az Szja. törvény 1. sz. mellékletének 7.21. alpontjában foglalt rendelkezést az otthonvédelemmel öszszefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény iktatta be, melyet az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szól 2011. évi CXXV. törvény módosított. A módosított rendelkezésben foglalt szabályt 2011. szeptember 29-étől kell alkalmazni. 1.4. A pénzügyi intézmény, közüzemi szolgáltató által elengedett követelés Egy meglévő adómentességi szabályt módosított a 2011. évi CXXI. törvény, majd a 2011. évi CXXV. törvény. A módosított rendelkezés értelmében a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója, valamint a hitelintézet, pénzügyi vállalkozás által – az azonos helyzetben lévőket egyenlő elbánásban részesítő elv betartásával – részben vagy egészben elengedett követelés (akkor is, ha az elengedés egyezség keretében történik) abban az esetben adómentes, ha a magánszemély kötelezett (adós) és a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának az egy főre eső jövedelme, nem haladja meg, a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét. – Az egy főre eső jövedelem nagyságáról a kötelezett nyilatkozik, és e jövedelem a nyilatkozattétel hónapját megelőző három hónap átlagában nem haladhatja meg a nyugdíjminimum kétszeresét [Szja. tv. 1. sz. melléklet 7.15. alpont a) pontja]. A korábbi szabály alapján a magánszemély adós arról volt köteles nyilatkozni, hogy a követelés elengedése az ő és családja megélhetési ellehetetlenülését előzi meg. – A 2011. évi CXXV. törvénnyel megállapított szabályt 2011. szeptember 29-étől kell alkalmazni. A külföldi kiküldetés napidíja Ismét igazolás nélkül elszámolható költségnek minősül 2012. január 1-jétől, és a külföldi kiküldetésre tekintettel megszerzett bevételből (napidíjból) levonható a bevétel 30 százaléka, azonban legfeljebb a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet szerint naponta elszámolható összeg, mely napi 15 eurónak megfelelő forintösszeg. A csoportos személyszállítás Módosul a csoportos személyszállítási fogalma. Adómentesnek minősül 2012-ben is a csoportos személyszállítás, azonban a fogalom módosul. Csoportos személyszállításról abban az esetben beszélhetünk (az Szja. tv. 2011-ben hatályos szabálya alapján), ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik: – a tulajdonában (üzemeletetésében) lévő gépjárművel, vagy – különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján. 154

Egyidejűleg négynél kevesebb munkavállaló szállítása is csoportos személyszállításnak minősülhet 2012-től, ha a munkavállalók munkarendje vagy a munkahely földrajzi elhelyezkedése miatt a munkába járás, illetve a hazautazás közösségi közlekedési eszköz igénybevételével nem valósítható meg. Költségnyilatkozat A magánszemély nyilatkozatot tehet a kifizető számára arról, hogy a neki járó bevételből, illetve költségtérítésből a kifizető milyen összegű költség figyelembevételével állapítsa meg az adóelőleg alapját. A 2011-ben hatályos szabályok szerint a nyilatkozat akár a bevétel 100 százalékáig terjedő mértékű költségről is szólhat. 2012. január 1-jétől nyilatkozat legfeljebb csak a bevétel 50 százalékáig terjedő mértékben igazolható, vagy igazolás nélkül elszámolható költségről, költséghányadról tehető. Az előleg megállapításával kapcsolatos szabályokat pontosító rendelkezés ezen túlmenően az, hogy költségnyilatkozat hiányában vagy olyan bevétel esetében, amelyből költséget levonni nem lehet, a bevétel egésze beletartozik az adóelőleg-alapba, azonban az önálló tevékenységből származó bevétel esetében – költségnyilatkozat hiányában is – a bevétel 90 százalékát kell az adóelőleg-alapba tartozónak tekinteni [Szja. tv. 47. § (2) bekezdés, aa) alpont]. Költségtérítés esetében, ha a költségtérítés adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti költség levonásával – tehát ez meghaladhatja a bevétel 50 százalékát –, erre vonatkozó nyilatkozat hiányában legfeljebb a törvény rendelkezése szerint igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával megállapított rész veendő figyelembe adóelőleg-alapba tartozóként. Költségnyilatkozat és rendelkezés hiányában a bevétel teljes összegét kell az adóelőleg-alapba tartozónak tekinteni, azonban önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka tartozik az adóelőleg-alapba [Szja. tv. 47. § (2) bekezdés ca) alpont]

Egységes, arányos adókulcs Az adó mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóalap 16 százaléka. 2011. január 1-jétől az adóalap megállapítás változatlansága mellett a Szja. törvény általános rendelkezéseket tartalmazó része valamennyi (összevont adóalapba tartozó, valamint valamennyi külön adózó) jövedelem tekintetében kimondja, hogy az adó mértéke egységesen 16 százalék. [Szja. tv. 8. § (1) bek] Az adómérték, azaz az effektív adóteher 2 millió 464 ezer forint éves bruttó jövedelemig 16%, az e feletti jövedelem összeg után változatlanul 20,32% maradt. A 2012. évet követően az adóalap kiegészítés megszűnik [Szja. tv. 29. § (3), (5) bekezdés] Az egységes adókulcs alóli kivételek A 16%-os kulcs alóli kivétel: – a tartós befektetésből származó, a lekötés három év után történő megszakításakor megállapított jövedelem 10%-os adókulcsa [Szja. tv. 67/B. § (5) bek.], – az egyéni vállalkozó vállalkozói személyi jövedelemadója, amely 500 millió forintos éves adóalapig 10%, a meghaladó része 19% [Szja. tv. 49/B. § (9) bek.]. Egyéni vállalkozó esetében Ugyanakkor 16%-al adózik az egyéni vállalkozó által költségként elszámolt vállalkozói kivét, valamint a vállalkozói osztalékalap. Külföldön megfizetett adó beszámításának lehetősége A jogszabály általánosan mondja ki valamennyi jövedelemre vonatkozóan a külföldön megfizetett adó beszámításának lehetőségét. Belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó. Ha e törvény másként nem rendelkezik, a fizetendő adó – nemzetközi szerződés hiányában – a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében nem lehet kevesebb a jövedelem 5%-ánál, amely nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár [Szja. tv. 8. § (2) bek].

Adójóváírás kivezetése, adóalap-kiegészítés jövedelemhatárhoz kötött kivezetése 2012-től az alkalmazotti kedvezmény intézménye, az adójóváírás megszűnik. Évi 2 424 000 forint összevonható jövedelemig az adó alapja nem változik (nincs bruttósítás), a e feletti része 27%-kal növelt összeggel kell az adóalapot megállapítani. Az adó mértéke az adóalap 16%-a [Szja. tv. 29. § (3), (5) bek., 33. §]. 155

Az adóelőleg szabályok változása Az összevont adóalap adóját, valamint a vállalkozói személyi jövedelemadót – az adóbevallásban/munkáltatói adó megállapításban történő utólagos elszámolással – adóelőlegként kell megfizetni. A magánszemély nyilatkozhat, hogy a bevétellel szemben milyen mértékű költséget fog elszámolni, de nyilatkozni maximum a bevétel 50%-át meg nem haladó mértékről lehet. Önálló tevékenység esetében nyilatkozat hiányában a bevétel 90%-a a jövedelem (10%-os költséghányad). Az adóelőleg megállapítás szabályainak egyéb változása: csak az egyéni vállalkozótól és az őstermelőtől nem von előleget a kifizető. De a mezőgazdasági őstermelő státusz igazolására 2012. január 1-jétől nem elegendő a regisztrációs szám, szükséges az adott évre érvényesített értékesítési betétlap bemutatása. Az érvényesített betétlap hiányában a kifizető adóelőleg levonására kötelezett. Fontos lehet ez a módosítás az éttermek esetében, hiszen itt már az év első napjaiban is történhet felvásárlás. A családi gazdálkodó, a jogállását igazoló okirat bemutatására kötelezett ahhoz, hogy adóelőleg levonására ne kerüljön sor. Kifizetéskor nem kell adóelőleget megállapítani az egyéni vállalkozói bevételből, ha az egyéni vállalkozó az e bevételről kiállított bizonylatán feltünteti az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát [Szja. tv. 46. § (4) bek]. Ha azonban a magánszemély – nem egyéni vállalkozásként, – nem mezőgazdasági őstermelőként számlaadásra kötelezett és nyilatkozatot ad arról, hogy kéri az adóelőleg levonását, a kifizetőnek – a magánszemély költségnyilatkozatát figyelembe véve – az adóelőleget le kell vonni.

Önálló tevékenységből származó jövedelem A lakás bérleti díjának levonhatósága Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem továbbra is a magánszemély önálló tevékenységéből származó jövedelme, amely az összevont adóalap részeként adóköteles. Amennyiben a jövedelem az adóévben az egymillió forintot meghaladja, akkor egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség keletkezik, melynek mértéke 14 százalék. Változatlan, hogy a magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének – ha az nem adómentes – egésze külön adózó jövedelem, vagyis az adóalap-kiegészítési kötelezettség nem terheli és amely után az adó mértéke 16 százalék. A jövedelem akkor adómentes, ha a haszonbérbeadás határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján legalább 5 évre szól. Az adóalap-megállapítás szabályait érinti 2012-től az a változás, hogy lakás bérbeadása esetén a bérbeadó magánszemély a bérbeadásból származó bevételből levonhatja a más településen általa bérbevett lakás ugyanazon évben igazoltan megfizetett bérleti díját. E rendelkezés alkalmazásának feltétele, hogy bérbeadás, illetve bérbevétel időtartama a 92 napot meghaladja. További feltétel, hogy a bérbevett lakással összefüggésben a magánszemély más tevékenységéből származó bevételével (pl. önálló tevékenység bevétele, egyéni vállalkozói tevékenység bevétele) szemben költséget nem számolhat el, és az igazoltan megfizetett bérleti díjat számára még részben sem térítették meg. Példa Egy magánszemély – nem egyéni vállalkozó – „A” településen fekvő ingatlanját kiadja havi 80 ezer forint + rezsidíjért, emellett „B” településen lakást bérel havi 50 ezer forintért. A bérbeadott lakással kapcsolatosan felmerülő rezsi költségei: havi 6 ezer forint közös költség, és 12 ezer forint közüzemi díj. A bérbeadásból származó jövedelmet tételes költségelszámolással állapítja meg. A magánszemély éves jövedelme meghaladja a 2 millió 424 ezer forintot. A jövedelmet terhelő éves adó (Ft): Bevétel: 12 × (80 000+6000+12 000) = Költség: 12 × (6000+12 000) = Bérelt lakás költsége: 12 × 50 000 = Jövedelem: 1 176 000 – (216 000+600 000) = Adóalap:

360 000 × 1,27 =

1 176 216 600 360

000 000 000 000

457 200

Adó: 457 200 × 0,16 = 73 152

156

Nem terheli adóelőleg: – a nyugdíj előtakarékossági számla terhére teljesített nem nyugdíj szolgáltatás esetén megállapított adóalapot, – az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár esetén a magánszemély egyéni számláján jóváírt adó köteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül, – a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származó jövedelmet, amellyel nincs Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye.

Adókedvezmények Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig vehető figyelembe. A 2012. évtől hatályos előírások szerint – a hatályos jogszabályokkal azonosan – amennyiben a magánszemély többféle adókedvezményre is jogosult, azok érvényesítésének sorrendjét bevallásában vagy a munkáltatói adómegállapítás során nyilatkozattal meghatározhatja. Az adóhatósági közreműködéssel készített egyszerűsített bevallásban, vagy ha a magánszemély nem jelöli meg a sorrendet, a sorrend a következők szerint kötelező: – lakás célú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye, – személyi kedvezmény, – őstermelői kedvezmény, – egyéb. (Szja. tv. 35. §) Családi adóalap kedvezmény korrekciós módosításai 2012. január 1-jétől a családi kedvezményre való jogosultak köre módosul: a gyermeket saját háztartásukban nevelő gyámok, nevelőszülők is jogosulttá válnak a családi kedvezmény igénybevételére, mivel egyértelműen csak azok a személyek kerülnek kizárásra a kedvezmény érvénesítésére jogosultak közül, akik a családi pótlékot vagyonkezelői joggal felruházott gyámként vagy vagyonkezelő eseti gondnokként intézetben, gyermekotthonban nevelt gyermekre tekintettel kapják [Szja. tv. 29/A.§ (3) bek.]. A jelenleg hatályos szabályozást kiterjesztve a családi kedvezmény azok estében is igénybe vehetővé válik, akik – a családok támogatásáról szóló törvény szerint – jogosultak a családi pótlékra, de valamilyen oknál fogva azt nem veszik igénybe. Ennek érdekében módosul a „kedvezményezett eltartott”, az „eltartott”, továbbá a „jogosultsági hónap” fogalma. 2012-től kedvezményezet eltartottnak az minősül, akire tekintettel a magánszemély a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult [Szja. tv. 29/A. § (4) bek. a) pont]. A hatályos szabályozás alapján a családi kedvezmény szempontjából csak az minősül kedvezményezett eltartottnak, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékot folyósítanak. Az eltartottak közé sorolható személyeket meghatározó szabály is úgy módosul, hogy akkor is lehetővé teszi a számbavételt, ha pl. ténylegesen nem történik meg a családi pótlék igénylése a jogosult után (eltartott az, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vehető [Szja. tv. 29/A. § (5) bek. b) pont]. A módosítás alapján jogosultsági hónap az a hónap, amelyre tekintettel a családi pótlékra való jogosultság fennáll [Szja. tv. 29/A. § (6) bek. a) pont]. A családi kedvezmény mértéke nem változik. A családi kedvezmény mértéke A családi kedvezmény – az eltartottak lélekszámától függően – kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként – egy és kettő eltartott esetén 62 500 forint, – három és minden további eltartott esetén 206 250 forint. A családi kedvezményt az adóalap-kiegészítéssel növelt, összevont adóalapba számító jövedelemből lehet levonni. A családi kedvezmény érvényesítésének jövedelemkorlátja 2011-től már megszűnt. A magánszemély által igénybe vehető kedvezmény alakulását a teljesség igénye nélkül az alábbi táblázat mutatja be, feltételezve, hogy a kedvezmény maximális összege igénybe vehető.

157

Adóalap-, és adókedvezmény a kedvezményezett eltartottak számának függvényében (Ft-ban): Kedvezményezett eltartottak száma

Havonta igénybe vehető adóalap-kedvezmény 2011-től

Kedvezmény a 16%-os adókulccsal számolva

Havonta igénybe vehető kedvezmény 2010-ben

1

62 500

10 000

2

125 000

20 000

0 0

3

618 000

99 000

12 000

4

825 000

132 000

16 000

A fogyatékkal élők személyi kedvezménye Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5%-ának megfelelő összeg (személyi kedvezmény jelenleg havi 4650 Ft). A minimálbér 93 000 Ft, a garantált bérminimum 108 000 Ft. A súlyos fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki a kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségről szóló kormányrendeletben említett betegségben szenved, továbbá aki rokkantsági járadékban részesül. [Szja. tv. 40. § (1)–(2) bek.] A mezőgazdasági őstermelő kedvezménye 2012. évben is érvényes az az őstermelői adókedvezménnyel kapcsolatos szabályozás, amely szerint – a tételes költségelszámolást, vagy – a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó éves jövedelem adóját, valamint, ha tételes költségelszámolást alkalmaz a könyvelői díjkedvezmény együttes összegét, de legfeljebb 100 ezer forintot vonhat le az összevont adóalap adójából [Szja. tv. 39. § (1) bek.]. Átmeneti kedvezmények Átmeneti rendelkezések alapján még érvényesíthető kedvezmények utoljára, 2015. évi adóval szemben számolhatóak el. Ilyen kedvezmény a tandíj, a felnőttképzés díjának halasztott kedvezménye, illetve a lakás célú hiteltörlesztés után a családi pótlékra jogosultak szerzett jogon igénybe vehető kedvezménye (Szja. tv. 84/I. §).

Rendelkezés az adóról Nem tipikusan adókedvezmények – azaz nem készpénzben vagy „adóelőleg-kedvezmény” formájában érhetők el – az öngondoskodás intézményeibe való befizetések után kedvezmények, hanem „jóváírás” formájában, amelyek továbbra is megmaradtak. Ide tartoznak: – az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetések (nyugdíj-, egészség-, önsegélyező pénztár) valamint, – a nyugdíj-előtakarékossági befizetésekhez kapcsolódó kedvezmények, azaz az adóról való rendelkezési lehetőség a bevallásban. Ez továbbra is jövedelemkorlát nélkül megtehető [Szja. tv. 44/A. § (1) bek.]

Különadózó jövedelmek, vagyonátruházás A 2012. január 1-jétől a törvénymódosítás egyértelműen rögzíti, hogy a gazdasági tevékenység keretébe történő – ingó, vagy – ingatlan értékesítés Esetén az értékesítésből megállapított jövedelmet önálló tevékenységből származó jövedelemként kell figyelembe venni, aminek eredményeképpen a jövedelem kapcsán 27%-os eho-kötelezettség is keletkezik (Szja. tv. 58. §, 62. §). a) Az ingóértékesítés szabályainak változása (az üzletszerűség meghatározásának újra fogalmazása) Nem kell bevallani az ingó értékesítésből származó bevételt (nem kell tehát az értékesítés jövedelmét meghatározni), ha annak éves összege nem haladja meg a 600 000 Ft-ot, vagy ha az öszszes jövedelem nem haladja meg a 200 000 forintot. Ha a szerzési érték nem állapítható meg, a jövedelem a bevétel 25%-a. Ha az ingó vagyontárgy átruházása gazdasági tevékenység keretében nem egyéni vállalkozói tevékenység keretében történik, a megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. 158

FIGYELEM! A gazdasági tevékenység fogalmát a Szja. tv. 3. § 46. pontja rögzíti. Ez 2012. január 1-jétől új fogalom az Szja. törvényben. A fogalom meghatározás lényegében megegyezik az áfatörvény gazdasági tevékenység fogalmával.

Eltérő szabály vonatkozik a fémkereskedelemre. Ha a magánszemély kifizetőnek (hivatalos felvásárolónak) – nem egyéni vállalkozóként – fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot értékesít, a bevételének 25%-a számít jövedelemnek. Az adót, kifizetéskor a kifizető állapítja meg és vonja le. Itt nincs adómentes értékhatár. Ha ingó vagyontárgy átruházása a szokásos ismert piaci érték feletti áron történik, az ismert szokásos piaci értékét meghaladó részére az egyéb jövedelemre vonatkozó rendelkezését kell alkalmazni. Ha pl. egy képzőművészeti alkotást értékesít a magánszemély, melynek piaci értéke ismert (legyen 300 000 Ft), de az értékesítés magasabb áron (legyen 800 000 Ft) történik, akkor 300 000 Ft értékesítési ár a 600 000 Ft-os szabályra tekintettel nem adózik, a piaci árat meghaladó 600 000 Ft pedig egyéb jövedelem (Szja. és Eho fizetés terheli). [Szja. tv. 3. § 46. pont, 11. § (3) bek. b) pont, 58. §] b) Fémhulladék felvásárlás Magánszemély kifizetőtől – nem egyéni vállalkozóként – fémkereskedelmi engedélyköteles anyag (fémhulladék) átruházásra tekintettel szerzett bevételéből 25 százalék számít jövedelemnek. Az adót a kifizetéskor a kifizető állapítja meg és vonja le, továbbá a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre – a magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként – vallja be és fizeti meg. E jövedelemmel összefüggésben a kifizetőt, illetve a magánszemélyt egyéb, közteherrel öszszefüggő kötelezettség nem terheli. c) Az ingatlanértékesítés szabályainak változása Ha az ingatlan átruházása gazdasági tevékenység keretében nem egyéni vállalkozói tevékenység keretében történik, a megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. ca) A termőföldből átminősített ingatlan adózása 2012-től külön szabályozza a törvény azt az esetet, amikor a magánszemély a termőföldjéből átminősített ingatlanát lényegesen magasabb áron értékesíti, kivéve azt az esetet, amikor – az átminősítést követő ötödik év után történik az átruházás, illetve akkor, – ha a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant öröklés útján szerezte. Ebben az esetben először a hozamot, majd a szokásos hozamot (új definíciók) kell alkalmazni, mivel a termőföldből átminősítet ingatlan értékesítésből származó jövedelem, ha meghaladja a szabályos hozamot, akkor az általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket állapít meg. A hozam és a szokásos hozam megállapítását bemutató példa előtt a következő fogalmak tisztázása szükséges. Termőföldből átminősített ingatlan meghaladja a szokásos hozamot. Termőföldből átminősített ingatlannak minősül a termőföldből átminősített földterület (ideértve annak alkotórészeit is) az átminősítését követő öt éven keresztül, de ide nem értve, ha a termőföldet tulajdonosa az átminősítést legalább öt évvel megelőzően szerezte meg. A hozam ezt meghaladó részét az adó alapjának megállapításánál háromszoros összegben kell figyelembe venni. A szabályozásból következően a jövedelemből a szokásos hozammal megegyező összeget 16 százalékos mértékű adó terheli, míg az azt meghaladó rész lényegében 48 százalékkal adózik. Szokásos hozamnak kell tekinteni az átruházásból származó bevételből levonható költségek (megszerzésre fordított összeg és az ezzel összefüggő más kiadások, az értéknövelő beruházások értéke, az átruházással kapcsolatos kiadások) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét. Példa Egy magánszemély termőföldet vásárol 2012. május 28-án 2 millió forintért. Az átminősítést követően augusztus 1-jén értékesíti 3,5 millió forintért. – Az ingatlan-átruházást terhelő adó: Bevétel: 3 500 000 Ft Költség: 2 000 000 Ft Hozam: 3 500 000 – 2 000 000 = 1 500 000 Ft – Szokásos hozam: 1 500 000 × 0,3% × 64 nap = 288 000 Ft (A levonható költségek 0,3%-nak a tulajdonban tartás naptári napjával megszorzott összege.) 159

– Adóalap: 288 000 + [3 × (1 500 000 – 288 000)] = 3 924 000 Ft (A szokásos hozam és a hozam a szabályos hozamot meghaladó részének a háromszorosa.) – Adó összege: 3 924 000 × 0,16 × 100 = 627 840 Ft FIGYELEM! Ha a magánszemély olyan társaságban lévő üzletrészét értékesíti, mely társaság termőföldből átminősített ingatlant értékesített, az üzletrész értékesítésének adóalapját is hasonló módon kell meghatározni, feltéve, hogy az értékesítés az ingatlan átminősítését követő ötödik éven belül történt.

Ilyen esetben a szokásos hozamot meghaladóan keletkező árfolyam nyereség, illetve a vállalkozásból kivont jövedelem kétszeresével kell az adóalapot növelni, lényegében a meghaladó rész háromszoros súllyal szerepel az adóalapban, tehát ezt a részt ebben az esetben is 48%-os mértékű adó terheli. Példa Az átminősített ingatlan eladási ára 10 000 E Ft. Szerzési költsége 2000 E Ft volt. Értéknövelő beruházás 500 E Ft. Ekkor a hozam 10 000-(2000 + 500) = 7500 E Ft a hozam. A szokásos hozam függ az ingatlan tulajdonba tartása napjainak számától, legyen ez 650 nap. A szokásos hozam a levonható költség és a tulajdonban tartás napjainak szorzatának 0,3%-a. Tehát 2500 × 650 × 0,003 = 4875 E Ft. A hozam meghaladja a szokásos hozamot, vagyis 7500 – 4875 = 2625 E Ft. Adózása a következők szerint alakul: Szokásos hozam 4875 E Ft a szokásos hozamot meghaladó rész 2625 E Ft, ennek háromszorosa 3 × 2 625 = 7875 E Ft. Az adó alapja a szokásos hozam és az azt meghaladó rész háromszorosa, vagyis 4875 + 7875 = 12 750 E Ft. Ez az összeg adózik az ingatlan értékesítés szabályai szerint. cb) Az üzletszerű ingatlanértékesítés Az ingatlanértékesítés, amennyiben üzletszerűen történik, akkor az értékesítésből megállapított jövedelmet önálló tevékenységből származó jövedelemként kell figyelembe venni, és az általános szabályok szerint adózik. cc) A pénzügyi lízing keretében szerzett ingatlanszerzés átruházása A nyíltvégű pénzügyi lízing révén megszerzett ingatlan adózásának szabályai 2012-től a következők szerint módosultak: – Az ügyleti szerződés megkötésének időpontját kell szerzési időpontnak tekinteni olyan ingatlanlízing-ügylet esetében, ahol az ingatlan tulajdonjoga a futamidő végén vételi jog gyakorlása útján szál át a magánszemélyre (az ilyen, ún. nyíltvégű lízingszerződés esetén az eddigi szabályozás alapján az ingatlan adásvételi szerződésének az ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtása napját kellett ilyenként tekinteni). – A lízingelt ingatlan futamidő előtti megvásárlása esetén fizetett előtörlesztési díj a lízingelt ingatlan megszerzésével közvetlen kapcsolatban áll, tartalmát tekintve a megszerzéssel összefüggő más kiadásnak minősül, s így a bevétellel szemben költségként érvényesíthető. – Nyílt végű pénzügy lízing útján megszerzett ingatlan esetében megszerzésre fordított összegnek minősül a lízingre vevő által a futamidő végén a vételi jog gyakorlása során megfizetett ellenérték, a lízingbe vevő által megfizetett lízingdíjak tőkerészének az a része, amely nem haladja meg az ingatannak az ügyleti szerződés megkötésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékből a futamidő végén a vételi jog gyakorlása során megfizetett ellenérték levonásával megállapított összeget, a lízingbe vevői pozíció átvételéért fizetett összeg, továbbá a futamidő végén a vételi jog gyakorlása fejében a lízingbevevőnek fizetett összeg. [Szja. tv. 63. § (8)–(10) bek.] Az Szja. tv. 2011-ben hatályos 63. §-ának (8)–(9) bekezdése kedvezményes szabályokat tartalmaz a magánszemélyt az ingatlan-lízing ügylet meghiúsulása miatt megillető bevétel összegének megállapítására. A 2012-től módosuló szabályozás szerint az ingatlanlízing-ügylet meghiúsulására vonatkozó szabályokat lehet alkalmazni az ingatlanlízing-ügylet engedményező magánszemély azért kap bevételt, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó jogosultságát másnak átengedi. Az ilyen ügylet olyannak tekinthető, mint az ingatlanátruházás. A lízingügyletekre az ingatlanátruházásra vonatkozó szabályokat a törvényben nevesített eltérő rendelkezések figyelembevételével kell megállapítani, és ez vonatkozik a lízingbe vevői pozíció engedményezésére is. Ez azt jelenti, hogy az ingatlan megszerzése időpontjának az ügyleti szerződés megkötésének időpontját kell tekintetni, továbbá az ingatlan engedményezéséből származó bevételből megszerzésre fordított összegként levonható a lízingbe vevő által az engedményezésig megfizetett lízingdíjak tőkerésze. Ha további engedményezésre is sor kerül, akkor megszerzésre fordított összegként a lízingbe vevői pozíció átvételéért fizetet összeg is figyelembe vehető.

160

Példa Egy magánszemély lízingszerződést kötött nem lakás célú ingatlanra 2002-ben 8 évre, és havi 80 000 forint lízingdíjat fizetett (a megfizetett tőkerész összesen 7 millió 680 ezer forint). Az ingatlan ügyletkötéskori szokásos piaci értéke 12 millió forint. 2010-ben az ingatlan tulajdonjoga átszállt a magánszemélyre vételi jog gyakorlásával, 3 millió forint megfizetésével. A magánszemély az ingatlant 2012-ben 14 millió forintért értékesíti. Az ingatlan-átruházás terhelő adó (Ft): Bevétel: Megszerzésre fordított érték: Megszerzésre fordított érték: 7 680 000, de maximum 12 000 000 – 3 000 000 = Jövedelem: 14 000 000 – (2000 + 9 000 000) = Korrigált jövedelem: 3 000 000-(3 000 000 × 80%) = Adóalap: Adó: 600 000 × 16% =

14 2 9 3

000 000 000 000 600 600 96

000 000 000 000 000 000 000

További fontos változások – 2012. január 1-jétől a nyíltvégű és a zártvégű pénzügyi lízing közötti különbségtétel megszüntetésére kerül azáltal, hogy a módosítás szerint az ügyleti szereződés megkötésének időpontját kell szerzési időpontnak tekintetni olyan ingatlanlízing-ügylet esetében, ahol az ingatlan tulajdonjoga a futamidő végén vételi jog gyakorlása útján száll át a magánszemélyre [nyílt végű pénzügyi lízing Szja. tv. 63. § (8)–(10) bek]. – Az ingatlanlízing-ügylet meghiúsulására vonatkozó szabályokkal analóg módon lehet alkalmazni az ingatlanlízing-ügylet engedményezéséből származó bevétel esetében az ingatlan átruházásából származó jövedelem megállapítására vonatkozó szabályokat. – Nem kell ezeket a szabályokat alkalmazni, ha a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant örökléssel szerezte (Szja. tv. 62/A. §).

Tőkejövedelmek Kamatjövedelem Az Szja. tv. a kamat közgazdasági definíciójánál (valamely pénzkölcsön után az adós által a hitelezőnek fizetett, a kölcsön évi százalékában meghatározott pénzösszeg) szélesebb körben határozza meg az alkalmazása során kamatjövedelemnek minősülő bevételeket. Ugyanakkor bizonyos, a magánszemély által kamat címén megszerzett bevételek nem minősülhetnek az Szja. tv. szerinti kamatjövedelemnek. Csak az Szja. tv. 65. §-ában felsorolt jogcímeken megszerzett jövedelem minősül az Szja. Törvény alkalmazásában jövedelemnek. Így kamatjövedelem – a különböző bankbetétekre fizetett kamat és egyéb hozadék [Szja. tv. 65. § (1) bek. a) pont], – a nyereménybetétkönyv tárgynyereménye [Szja. tv. 65. § (1) bek. c) pont], – a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból, kollektív befektetési értékpapírból származó kamat és más jövedelem [Szja. tv. 65. § (1) bek. b) pont], – valamennyi életbiztosításból, nyugdíjbiztosításból származó, adómentesnek nem minősülő szolgáltatás (az adómentes szolgáltatások körét az Szja. tv. 1. sz. mellékletének 6.6. alpontja tartalmazza) és a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjog alatt az életbiztosítási szerződés feltételeiben meghatározott azon jogok értendők, amelyek a díjfizetés elmaradása, illetve a szerződésnek a biztosítási összeg kifizetése nélkül megszűnése esetében fennmaradnak; maradékjognak minősül a biztosítás visszavásárlásának lehetősége, a tartalék terhére felvehető kölcsön, illetve a díjmentesítés) megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja. – a magánszemély, vagy javára más magánszemély által fizetett díj(ak) – kivéve, ha azt a magánszemély vagy a más magánszemély költségként elszámolta –, – az adóköteles (vagy adózott) biztosítási díj(ak) összegéből a kivont díjhátraléknak (ideértve a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások biztosítástechnikai tartalékát is) a kivonás előtti díjtartalékhoz viszonyított arányos részét [Szja. tv. 65. § (1) bek., d) pont]. FIGYELEM! Az Szja. tv. alapján a kollektív befektetési értékpapírok (befektetési jegyek) esetén beváltásnak minősül a befektetetési alap átalakulása (beolvadása) révén a jogutód alap befektetési jegyére törtnő átváltás is. Az átváltás során esetlegesen keletkező jövedelem (kamatjövedelem) utáni adót a befektetési szolgáltatónak meg kell állapítania, azonban az adót egy későbbi időpontban, a jogutód befektetési alap befektetési jegyének tényleges beváltásakor kell megfizetni. 2012. január 1-jétől a befektetési jegy megszerzésére fordított értéke kerül módosításra úgy, hogy a tényleges realizált jövedelem képezze az adó alapját. Az átváltásnál figyelembe vett érték abban az esetben tekinthető a jogutód befektetési jegy megszerzési értékének, ha magasabb, mint a jogelőd befektetési jegy megszerzési értéke [Szja. tv. 65. § (6) bek.]

161

Osztalékból származó jövedelem A magánszemély-osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. Az Szja. tv. alkalmazásában osztaléknak minősül: – a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés, – a kamatozó részvény kamata, – a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem, továbbá – a kockázati tőkealap-jegy hozama [Szja. tv. 66. § (1) bek.], Az osztalékelőleg az adóévi várható osztalékra tekintettel az adóévben kapott bevétel [Szja. tv. 66. § (1) bek.]. Az osztalék (osztalékelőleg) adóját a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Külföldről származó osztalék A külföldről származó osztalék esetében – a kettős adóztatást elkerülő egyezmények tükrében – a következőket érdemes megemlíteni: a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alapján az az osztalék, amelyet az egyik államban illetőséggel bíró társaság a másik államban illetőséggel bíró (magán)személynek fizet, a (magán) személy illetősége szerinti államban adóztatható, mindazonáltal, az osztalék a társaság illetőlege szerinti államban (a forrásállamban) is megadóztatható. Az osztalék utáni kettős adóztatás az egyezmények szerint úgy kerülhető el, hogy a magánszemély az illetősége szerinti államban fizetendő adóból levonhatja (beszámíthatja) az osztalék után a forrás államában megfizetett adót. Az egyezmények alapján tehát beszámítást a reziduális adóhatalmat gyakorló (azaz az illetőség szerinti) államnak kell biztosítania. Árfolyamnyereségből származó jövedelem Árfolyamnyereségből származó jövedelemmel minősül az értékpapír átruházására (ide nem értve az értékpapír kölcsönbe adását) tekintettel megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét [Szja. tv. 67. § (1) bekezdés első mondata] Az Szja. törvény fogalmi meghatározása szerint értékpapír minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk., vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint, továbbá a közkereseti táraság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás, a betéti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni betét, a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével, valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés (Szja. tv. 3. § 34.). Nem minősül ugyanakkor árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az előbbi különbözetből az a rész, amelyet az Szja. törvény szerint más jövedelem – pl. egyéb jövedelem (lásd: 28. § (14) bekezdését), kamatjövedelem (65. ď), ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem (67/A. §) – megállapításánál kell figyelembe venni. Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mérték 16% (Szja. tv. 8. § (1) bek.). Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem A tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések helyébe 2010. január 1-jétől az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések léptek (Szja. tv. 67/A. §). Az „ellenőrzött tőkepiaci ügylet” fogalma Ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül a befektetési szolgáltatóval, vagy befektetési szolgáltató közreműködésével: – a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) szerint meghatározott – csereügyletnek nem minősülő – pénzügyi eszközre, árura kötött ügylet, valamint – a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében, illetve a Bszt. szerinti szolgáltatás keretében devizára/valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet, ha az megfelel az említett törvények ügyletre vonatkozó rendelkezéseinek, és amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által felügyelt tevékenység tárgyát képezi. A magánszemély az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazhatja abban az esetben is, ha az előzőekben említet ügyleteknek megfelelő ügyleteket EGT-államban, vagy olyan államban működő pénzpiacon tevékenységet folytató befektetési 162

szolgáltatóval kötötte, amely állammal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére, és – az adott állam hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága által felügyelt tevékenység tárgyát képezi, és – amennyiben az adott állam nem EGT-állam, úgy biztosított az említett felügyeleti hatóság és a PSZÁF közötti információcsere, és – a magánszemély rendelkezik az adókötelezettség megállapításához szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a befektetési szolgáltató által a magánszemély nevére kiállított igazolással [Szja. tv. 67/A. § (3) bek.]. Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által kötött ellenőrzött tőkepiaci ügyletek alapján [ideértve az Szja. törvény 65. §-a (1) bekezdésének bb) alpontja szerinti ügyletet is, amely esetében a magánszemély úgy dönt, hogy annak eredményét (nyereségét vagy veszteségét) a 67/A. § szerint vallja be] az adóévben elért pénzben elszámolt ügyleti nyereségek (ide nem értve, ha az kamatjövedelem, vagy ha az ügylet alapján tarts befektetésből származó jövedelmet kell megállapítani) együttes összegének (összes ügyleti nyereség) a magánszemélyt terhelő, az adóévben pénzben elszámolt ügyleti veszteségek együttes összegét (összes ügyleti veszteség) meghaladó része. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek minősül az összes ügyleti veszteségnek az összes ügyleti nyereséget meghaladó része [Szja. tv. 67/A. § (1) bek.]. Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem utáni adó Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 16 százalék [Szja. tv. 8. § (1) bek.] A tartós befektetésből származó jövedelem Az Szja. törvény a pénz- és tőkepiacon kínált termékbe történő tartós befektetést az adott befektetésen elért hozam, ügyleti nyereség általános szabályoktól eltérő módon törtnő adóztatásával (alacsonyabb mértékű adóval) ösztönzi (Szja. tv. 67/B. §). A befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel megkötött tartós befektetési szerződés A befektetni kívánó magánszemély abban az esetben élhet a kedvező adózási szabályokkal, ha a befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel tartós befektetési szerződés(eke)t köt. A tartós befektetési szerződés arra vonatkozó külön megállapodás, hogy a felek tartós befektetésből származó jövedelem tekintetében a 67/B. § szerinti adózási szabályokat alkalmazzák. Egy naptári éven belül egy adott befektetési szolgáltatóval – ha az hitelintézet – két szerződés köthető: – egy olyan szerződés, amely alapján a befektetési szolgáltató a magánszemély által befizetett összeget kamatozó bankbetétben (ideértve a fizetési számlán történő elkülönítést is), takarékbetétben helyezi el, – egy olyan szerződés, amely alapján a befizetés ellenőrzött tőkepiaci ügyletben pénzügyi eszközre és olyan pénzügyi eszközre vonatkozó megbízások teljesítésére használható fel, melynek befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minősülne (pl. állampapír, befektetési jegy). 2012. január 1-jétőlhatályát vesztette a pénzügyi eszköz forintban történő denomináltságának korábbi kötelezettsége, továbbá megszűnt az a korábbi előírás is, mely szerint a kamatozó bankbetétben, takarékbetétben történő elhelyezés kizárólag forintban történhet. (Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 29. §-ának 7. pontja). Ezen új, kedvező előírás mind az újonnan (2012-ben) megkötendő, mind a már megkötött tbszszámlák esetében alkalmazható. A hitelintézeti tevékenység végzésére nem jogosult befektetési vállalkozás (amely betétet nem gyűjthet) a magánszeméllyel csak egy szerződést köthet évente. A magánszemély ugyanakkor – egy adott évben – tetszőleges számú befektetési szolgáltatóval köthet tartós befektetési szerződést, ezek számát ugyanis a törvény nem korlátozza [Szja. tv. 67/B. § (2)–(3) bek.].

A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások Az Szja. törvény 70–71. §-aiban nevesített juttatások után a 16%-os mértékű személyi jövedelemadó a kifizetőt terheli, ezen kívül az egyes meghatározott juttatások (Szja. tv. 70. §) után a kifizető 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást [Eho. 3. § (1) bek. b), ba) pontjai], míg a béren kívüli juttatások (Szja. tv. 71. §) után 10 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást is fizet [Eho. 3. § (4) bek]. 163

Ezeket a juttatásokat utalvány formájában is lehet adni. Ha nincs külön törvényi előírás az utalványra vagy az utalvány-formában történő juttatás feltételeire vonatkozóan, két feltételnek kell teljesülnie: – a juttatás feleljen meg az adott – adóköteles vagy adómentes – juttatásra vonatkozó rendelkezésben foglalt előírásoknak, továbbá – az utalványon legyen feltüntetve, hogy az előbbieknek megfelelően milyen termékre vagy szolgáltatásra szolgál, illetőleg a terméket és szolgáltatást milyen körben lehet felhasználni [Szja. tv. 69. §]. A nem pénzben adott juttatások adózási szabályainak változásától függetlenül 2011-től sem juttatható kifizető adókötelezettség mellett értékpapír, értékpapírra vonatkozó jog, továbbá bármire felhasználható utalvány és készpénz-helyettesítő fizetési eszköz [Szja. tv. 69. § (4) bek. a) pont]. Továbbra sem juttatható kifizetői adókötelezettség mellett természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakő, féldrágakő, nemesfém, nemesfémmel plattírozott fém és ezekből készült áru, valamint ékszerutánzat és érme, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek [Szja. tv. 69. § (4) bek. b) pont]. A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatás esetén jövedelemnek a juttatás értéke minősül, amely ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetében annak szokásos piaci értéke, illetőleg abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni [Szja. tv. 69. § (2) bek.]. A személyi jövedelemadó (és az egészségügyi hozzájárulás) alapja az előzőek szerint meghatározott jövedelem 1,19-szeree [Szja. tv. 69. § (2) bek.]. A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások utáni adót (kivéve a társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány által nyújtott reprezentáció és üzleti ajándék adóköteles része utáni adót) a kifizető a juttatás hónapja kötelezettségként – a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre – vallja be, és fizeti meg [Szja. tv. 69. § (5) bek. a) pont]. A társadalmi szervezet, a köztestület, az egyházi jogi személy, az alapítvány (ideértve a közalapítványt is) az általa nyújtott reprezentáció és üzleti ajándékok adóköteles része utáni adót az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként vallja be és fizeti meg [Szja. tv. 69. § (5) bek. b) pont]. A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások (a béren kívüli juttatások, valamint a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások) adóalapként meghatározott összege utáni százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást (a béren kívüli juttatások után a 10%-os, az egyes meghatározott juttatások után 27%-os mértékű ehot) a személyi jövedelemadóval egyidejűleg kell megállapítani, bevallani és megfizetni [Eho. 11. § (6) bek.]. A magánszemély a kifizetőt terhelő adó mellett nem pénzben megszerzett vagyoni értéket nem köteles bevallani [Szja. tv. 11. § (3) bek. d). pont]. Ha a magánszemély a kifizetőt terhelő adó mellett nem pénzben megszerzett vagyoni értéket elidegeníti, szerzési értékként azt a jövedelmet veheti figyelembe, amely jövedelem után a kifizető az adót megfizette [Szja. tv. 69. § (6) bek.]. Egy meghatározott juttatások körének változása a) Reprezentáció és üzleti ajándék 2012-től az első forinttól kezdődően – egyes meghatározott juttatásként – adóköteles a reprezentáció és üzleti ajándék címen adott juttatás a társaságiadó-alany kifizetők esetében is, azzal a feltétellel, hogy a jövedelem meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni az Szja. törvény szerinti adómentes juttatásokat [Szja. tv. 70. § (2) bek.]. FIGYELEM! A reprezentáció fogalma nem változott.

Reprezentációnál változatlanul a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai8, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) minősül. A törvény ugyanakkor azt is rögzíti, hogy amennyiben a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai illetve hitéleti program és szabadidőprogram aránya stb.) valós taralma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható, úgy az említett juttatások nem minősülhetnek reprezentációnak (Szja. tv. 3. § 26.).

164

Az üzleti ajándék a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék) ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány) (Szja. tv. 3. § 27.). FIGYELEM! Az üzleti ajándék-fogalomnál a 2011. év meghatározáshoz képest az a változás, hogy az egyedi értékhatár – amely 2011-ben a minimálbér 25%-a volt – 2012-től megszűnt.

Átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó adózónak a reprezentációra és üzleti ajándék juttatásra vonatkozó új szabályokat a 2012-ben induló üzleti évük első napjától kell alkalmazniuk (Szja. tv. 84/T. § (4) bek.). Változatlan 2012-ben az az előírás, mely szerint a társadalmi szervezetek, a köztestületek, az egyházi jogi személyek, az alapítványok, a közalapítványok a reprezentáció és – a minimálbér 25 százalékát meg nem haladó egyedi értékű – üzleti ajándék esetében az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás vagy az adóévre elszámolt éves összes bevétel közül a kisebbik 10 százalékáig mentesülnek a közterhek alól [Szja. tv. 7. § (2a) bek.]. A reprezentáció és az üzleti ajándék utáni adót a kifizetőnek: – főszabály szerint a juttatás hónapja kötelezettségeként, – társadalmi szervezetek, köztestületek, egyházi jogi személyek, alapítványok, közalapítványok esetén [Szja. tv. 70. § (2a) bek.] az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként, – a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetve megfizetnie [Szja. tv. 69. § (5) bek.]. Ha a magánszemélyt külföldi szervezet (vagyis olyan juttató, amelyet az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terhel adókötelezettség) részesíti reprezentációban, illetve ad részére üzleti ajándékot, ezen juttatásokat a juttatásban részesülő magánszemélynek nem kell bevételként figyelembe vennie [Szja. tv. 7. § (1) bek. s) pont]. b) A minden munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon adott termék, szolgáltatás 2012-től ismét lehetőség van arra, hogy a törvényben külön meg nem határozott (külön nem nevesített) juttatásokat munkáltatói közteher mellett lehessen adni, ha a juttatás: – minden munkavállalónak egyaránt – azonos feltételekkel és módon – nyújtják, vagy – minden munkavállaló által megismerhető szabályzat alapján meghatározott személyi kör részesül a juttatásban [Szja. tv. 70. § (1a) bek. a) pont]. 2012. január 1-jétől egyes meghatározott juttatásnak minősül a munkáltató által valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély (ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló), vagy az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére azonos feltételekkel és módon ingyenes vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető [Szja. tv. 70. § (1a) bek. a) pont] Tényleges elérhetőség A „Tényleges elérhetőség” törvényi előírása nem azt jelenti, hogy minden dolgozónak élnie is kell a munkáltató által felajánlott lehetőséggel, azonban a juttatás feltételéül formálisan minden munkavállalóra azonos, de pl. az egyes munkavállalók eltérő jövedelmi viszonyaiból következően ténylegesen csak kevesek által teljesíthető részbeni megfizetési kötelezettség már kizárja az egyes meghatározott juttatásként történő adózást. A munkáltatók egy jelentős része ún. cafetéria-rendszeren működteti a munkavállalóknak szánt juttatásokat. Ennek lényege, hogy a munkáltató minden dolgozó számára azonos értékű és tartalmú keretet határoz meg, amelynek terhére a dolgozó választhat, hogy melyik juttatást veszi igénybe. A törvény utal erre a lehetőségre (cafetéria): vagyis, ha a keretből terméket, szolgáltatást választ a munkavállaló, a többi munkavállaló választásától függetlenül eges meghatározott juttatásként adózik az adott juttatás. Annak sincs akadálya, hogy a keret terhére adómentes juttatást is választhassanak a munkavállalók. Lényeges azonban, hogy mindegyikük számára azonos juttatási körből, azonos feltételekkel lehessen a keret terhére választani, és a juttatás ténylegesen elérhető is legyen. Az sem zárható ki, hogy a magánszemély valamely termék megszerzése, szolgáltatás igénybevétele helyett, annak pénzbeli értékét válassza. Ekkor azonban a magánszemélynek munkaviszonyból származó jövedelme keletkezik. 165

Valamennyi munkavállaló A 70. § (1a) bekezdés a) pontja alapján a „valamennyi munkavállaló” meghatározásba beleértendők a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalók is, továbbá a törvény azt is meghatározza, hogy a munkavállalókon kívül még mely személyi kör részesülhet az e pont szerinti juttatásban. A juttatásban részesülhető személyek (csoportok): – a munkavállalók közeli hozzátartozóik, – az elhunyt munkavállalók közeli hozzátartozóik, – a szakképző iskolai tanulók, a kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgatók, és közeli hozzátartozóik, – a munkáltatótól (vagy jogelődjétől) nyugdíjba ment volt munkavállalók és közeli hozzátartozóik. Lényeges, hogy az összes felsorolt magánszemélynek nem kell egyidejűleg beletartoznia a juttatásban részesülők körébe, de az feltétel, hogy az egyes csoportokba tartozók mindegyike számára azonos feltételekkel és módon, ténylegesen is elérhető módon történjen a juttatás, akár cafetériarendszerben, akár anélkül. c) A munkavállalók részére első szabályzat alapján adott juttatások 2012. január 1-jétől egyes meghatározott juttatásnak minősül a munkáltató által valamennyi munkavállaló (ideértve a munkáltatóhoz a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírása szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (pl. kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján több munkavállaló, vagy az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély (ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál, vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló), vagy az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén jutott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott) keret terhére választható), feltéve, hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor, vagy más – munkakör9 feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg [Szja. tv. 70. § (1a) bek., b) pont]. A juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem munkakör, beosztás, munkaviszonyban eltöltött idő, életkor, vagy más – munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg [Szja. tv. 70. § (1a) bek. b) pont] Az egyedi értékhatárt meghaladóan adott béren kívüli juttatás, az éves keretösszeget meghaladóan adott béren kívüli juttatások Ha egy adott Szja. törvény 71. §-a szerinti béren kívüli juttatás a 71. §-ban előírt feltételeknek megfelel, de az ott meghatározott egyedi értékhatárt meghaladja, a meghaladó rész a kifizetőt terhelő 16%-os személyi jövedelemadó és 27%-os eho mellett adható [Szja. tv. 70.§ (4) bekezdés első mondata]. A munkáltató által a munkavállalónak, valamint a munkavállalóra tekintettel más magánszemélynek adott béren kívüli juttatások 2012-ben legfeljebb 500.000 forintos éves keretösszegig nyújthatók kedvezményes közteher (16% szja, és 10% eho) mellett, míg az ilyen juttatások keretöszszeget meghaladó része egyes meghatározott juttatásnak minősül [Szja. tv. 70. § (4) bekezdés második mondata]. Amennyiben a „Csekély értékű ajándék-juttatás” – „Adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai célú juttatások” bekezdésekben bemutatott juttatások esetében a kifizető rosszhiszeműen vagy jogszerűtlenül jár el a kiszabható mulasztási bírság az adóalap 50 százaléka [Szja. tv. 70. § (3) bekezdés utolsó fordulata]. Egyes meghatározott béren kívüli juttatásnak nem minősülő juttatások a) A béren kívüli juttatás éves keretösszegén felül adott juttatás Változás, hogy 2012-től a munkáltató által a munkavállalónak, vagy a munkavállalóra tekintettel más magánszemélynek az adóévben biztosított béren kívüli juttatások legfeljebb 500 ezer forintos éves keretösszegig nyújthatók, a keretösszeget meghaladó juttatás egyes meghatározott juttatásnak minősül. Ebben az esetben az éves keretösszegen felüli összegre a juttatás értékének 1,19 szerese után 16% személyi jövedelemadót és 27%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. (A 27%-os mértékű eho. Összegét az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként kell bevallani és megfizetni, azzal, hogy a fizetési kötelezettséget csökkenti az ugyanazon alap után számított, 10%-os mértékű egészségügyi hozzájárulás).

166

b) Cégtelefon magáncélú használata A kifizetőt terhelik a közterhek, (szja. eho) a tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás magáncélú használata címen meghatározott adóköteles jövedelem után [lásd a 2010-ben hatályos Szja. tv. 69. §-a (1) bekezdésének m) pontját] [Szja. tv. 70. § (1) bek. b) pont]. A telefonszolgáltatás magáncélú használata címen az adóköteles jövedelem meghatározása a 2010. évi szabályokkal azonosan történik. A kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból azt a részt kell adóköteles jövedelemként figyelembe venni, amelyet a kifizető a magáncélú használat értékéből nem térítet meg. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefonszolgáltatások miatt terhelő kiadásokból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg, vagy választható, hogy a számlaértékből 20% számít adóköteles jövedelemnek. Ha a magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges, a kifizetőt terhelő kiadás 20%-át, ha az ingyenes használatot a szolgáltató biztosítja, a magáncélú használat szokásos piaci értékét, vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell a magáncélú használat értékének tekinteni [Szja. tv. 70. § (5) bek. c) pont.]. c) A reprezentációra és üzleti ajándékra vonatkozó új szabályok Reprezentációnál változatlanul a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai8, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) minősül. A törvény ugyanakkor azt is rögzíti, hogy amennyiben a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai illetve hitéleti program és szabadidőprogram aránya stb.) valós taralma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható, úgy az említett juttatások nem minősülhetnek reprezentációnak (Szja. tv. 3. § 26.). Az üzleti ajándék a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék) ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány) (Szja. tv. 3. § 27.). Az üzleti ajándék-fogalomnál a 2011. év meghatározáshoz képest az a változás, hogy az egyedi értékhatár – amely 2011-ben a minimálbér 25%-a volt – 2012-től megszűnt. Átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó adózónak a reprezentációra és üzleti ajándék juttatásra vonatkozó új szabályokat a 2012-ben induló üzleti évük első napjától kell alkalmazniuk (Szja. tv. 84/T. § (4) bek.). Változatlan 2012-ben az az előírás, mely szerint a társadalmi szervezetek, a köztestületek, az egyházi jogi személyek, az alapítványok, a közalapítványok a reprezentáció és – a minimálbér 25 százalékát meg nem haladó egyedi értékű – üzleti ajándék esetében az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás vagy az adóévre elszámolt éves összes bevétel közül a kisebbik 10 százalékáig mentesülnek a közterhek alól [Szja. tv. 7. § (2a) bek.] A reprezentáció és az üzleti ajándék utáni adót a kifizetőnek: – főszabály szerint a juttatás hónapja kötelezettségeként, – társadalmi szervezetek, köztestületek, egyházi jogi személyek, alapítványok, közalapítványok esetén [Szja. tv. 70. § (2a) bek.] az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként, – a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetve megfizetnie [Szja. tv. 69. § (5) bek.]. Ha a magánszemélyt külföldi szervezet (vagyis olyan juttató, amelyet az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terhel adókötelezettség) részesíti reprezentációban, illetve ad részére üzleti ajándékot, ezen juttatásokat a juttatásban részesülő magánszemélynek nem kell bevételként figyelembe vennie [Szja. tv. 7. § (1) bek. s) pont]. Adóköteles díjú csoportos biztosítások A több magánszemély, mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés esetében, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét (vagyis, amikor nem állapítható meg, hogy a kifizető által fizetett adóköteles biztosítási díjból az egyes magánszemély milyen összegű jövedelmet szerez), az adó és az eho a kifizetőt terheli [Szja. tv. 70. § (1) bek. c) pont].

167

Hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás A hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás költségeinek viselése révén a magánszemélynek juttatott adóköteles jövedelem után a közterheket (szja, eho) továbbra is a kifizetőnek kell megfizetnie. Ez a juttatás történhet a kifizető nevére kiállított éttermi számla utólagos megtérítésével, vagy elszámolásra kiadott összeg utólagos, a kifizető nevére kiállított számlával törtnő elszámolással [Szja. tv. 70. § (1a) bek.]. Csekély értékű ajándék-juttatás 2012-ben kifizetői adóteher mellett adható – csekély értékű ajándékként – legfeljebb évi három alkalommal a minimálbér 10%-át meg nem haladó termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány [Szja. tv.70. § (3) bek. a) pont]. Csekély értékű ajándékot adhat: – a munkáltató a munkavállalójának, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, – a szakszervezet a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának, – a volt munkáltató vagy annak jogutódja a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, továbbá – a kifizető a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak [Szja. tv. 70. § (3) bek. aa)–ad) pontja]. A felsorolt eseteken kívül a kifizető olyan magánszemélyt is részesíthet csekély értékű ajándékjuttatásban, akinek az adóévben más jövedelmet nem juttat. A kifizető az általa juttatott csekély értékű ajándékról nyilvántartást köteles vezetni (Szja. tv. 70. § (3) bek. a) pont). A munkavállalók részére belső szabályzat alapján adott juttatások 2012. január 1-jétől egyes meghatározott juttatásnak minősül a munkáltató által valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély (ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló), vagy az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére azonos feltételekkel és módon ingyenes vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható). Jogszabályi rendelkezés alapján átadott termék, nyújtott szolgáltatás A kifizetőt terhelik a közterhek, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály (pl. önkormányzati rendelet) rendelkezése alapján ad magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen nem pénzbeli adóköteles juttatást [Szja. tv. 70. § (3) bek. c) pont] A béren kívüli juttatások változása Az Szja. törvény 71. §-ában nevesített juttatások utáni 16%-os adó a kifizetőt terheli (az adó alapja a jövedelem 1,19-szerese), továbbá e juttatásokkal összefüggésben a kifizetőt 2012-től 10%-os mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség is terheli [eho. 3. § (4) bek.]. Az e körbe tartozó juttatások a következők: – kedvezményes üdültetés évente a minimálbér mértékéig, – munkahelyi étkeztetés havonta 12 500 forintig, – az Erzsébet-utalvány formájában juttatott jövedelemből havi 5000 forintot meg nem haladó rész, – a munkáltató által Széchenyi Pihenő Kártya-számlára utalt támogatás, évente legfeljebb 450 000 forint összegig, – az iskolakezdési támogatás évente a minimálbér 30 százalékáig, – a helyi utazási bérlet juttatása, – az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége évente a minimálbér két és félszereséig, – a szövetkezet közösségi alapjából nem pénzben juttatott jövedelem évente a minimálbér 50%-áig, – a munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba havonta a minimálbér 50%-áig, – a munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös egészségpénztár)ak)ba/ön-segélyező pénztár(ak)ba havonta a minimálbér 30 százalékáig, – a foglakoztatói hozzájárulás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe havonta a minimálbér 50 százalékáig. 168

Új béren kívüli juttatási elemek 2012. évben A Széchenyi Pihenő Kártya (a továbbiakban: SZÉP Kártya) keretén belül adható juttatások A SZÉP Kártya az arra jogosult intézmény által kibocsátott olyan fizetési eszköz, amellyel a munkavállalónak a munkáltató által utalt támogatás terhére – az arra felhatalmazott és a rendszerbe bevont szolgáltatóknál – szolgáltatások vásárolhatók. A SZÉP Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól szóló 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet szabályozza. Béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltató által a SZÉP Kártyára (számlára) utalt támogatás, mely három, egymástól elkülönítet, különböző célt szolgáló alszámlára utalható a következők szerint: – szálláshely alszámlára utalható a kormányrendeletben meghatározott szálláshely-szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 225 ezer forint támogatás, – vendéglátás alszámlára utalható a melegkonyhás vendéglátó-helyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 150 ezer forint támogatás, – szabadidő alszámlára utalható a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 75 ezer forint támogatás. (Szja. tv. 71. § (1) bek. c) pont) Munkahelyi étkeztetés A SZÉP Kártyától függetlenül béren kívüli juttatásnak minősül a munkavállaló, illetve a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató és a munkáltatótól nyugdíjba vonult nyugdíjas által választása szerint, a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen igénybe vett munkahelyi (üzemi) étkeztetés havi 12 500 forintot meg nem haladó része. Ugyanilyen elbírálás vonatkozik a kizárólag az adott munkáltató telephelyén működő, kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó munkahelyi étkezőhelyen felhasználható utalványra, elektronikus adathordozóra is [Szja. tv. 71. § (1) bek. b) pont ba) alpont]. Megszűnt, megszűnő béren kívüli juttatások Az üdülési csekk kedvezményessége Üdülési csekk kedvező adózású béren kívüli juttatásként már nem adható 2011. október 1-jétől. Átmeneti rendelkezés rögzíti ugyanakkor, hogy a 2011. október 1-jét megelőzően üdülési csekk formájában megszerzett bevétel adókötelezettségére az Szja. tv.-nek a bevétel megszerzése időpontjában hatályos rendelkezéseit kell – 2011. szeptember 30-át követően is – alkalmazni. Internet-használat kedvezményessége Megszűnt 2012-től a munkáltató által ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított Internethasználat, Internet-utalvány havi 5000 forint értékben történő támogatása. Béren kívüli juttatások A béren kívüli juttatások és az adható kedvezményes határuk táblázatban összefoglalva: Kedvezményes juttatások (adó 16%, adóalapkorrekció 1,19)

Kedvezményes határ

Iskolakezdési támogatás

27.600 Ft gyermekenként/év (a minimálbér 30%-a)

Iskolarendszerű képzés támogatása

230 000 Ft/év (a minimálbér két és félszerese)

Helyi bérlet térítése Önkéntes egészség-, hozzájárulás

A bérlet ára összegéig önsegélyező

pénztári

tagdíj- 27 6000 Ft gyermekenként/év (a minimálbér 30%-a)

Önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-hozzájárulás

46 000 Ft/hó (a minimálbér fele)

Szövetkezet közösségi alapjából történő juttatás

46 000 Ft/év

SZÉP kártya

– szálláshely alszámla – vendéglátás alszámla – szabadidő alszámla

Munkahelyi étkeztetés

Legfeljebb havi 12 500 Ft

Erzsébet utalvány

5000 Ft/hó

225 000 Ft 150 000 Ft 75 000 Ft

a) Üdülési szolgáltatás nyújtása Az Szja. törvényben meghatározott üdülőben üdülési szolgáltatást a kifizetőt terhelő 16%-os szja és 10%-os eho megfizetése mellett évenként a minimálbér mértékéig a következő személyek kaphatnak [Szja. tv. 71. § (2) bek. a) pont, 71. § (2) bek. c) pont]: – a munkavállaló, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő tag és előbbiek közeli hozzátartozói, – a szakképző iskolai tanuló, – kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, – a nyugdíjba részesülő magánszemély és közeli hozzátartozója, ha a juttató a volt munkáltató vagy annak jogutódja, 169

– az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, – a szakszervezet tagja, nyugdíjas tagja, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozója. Üdülési szolgáltatást a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett szálláshelyen lehet kedvezményes adózás mellett nyújtani, ha az üdülő a munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében, a munkáltató cég kapcsolt vállalkozásának, költségvetési szerv esetén a felügyeleti szervnek és a miniszter irányítása alatt álló szervnek a tulajdonában, vagyonkezelésében van. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által fenntartott üdülőkben nyújtott szolgáltatás esetében a MTA munkáltatónak, a MTA tagja a tudományos fokozattal rendelkező személy munkavállalónak minősül [Szja. tv. 71. § (6) bek. c)–e) pontjai]. b) Munkahelyi étkeztetés formájában juttatott bevétel A SZÉP Kártyától függetlenül béren kívüli juttatásnak minősül a munkavállaló (ideértve a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagját is) választása szerint, a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen igénybevett munkahelyi (üzemi) étkeztetés havi 12 500 forintot meg nem haladó része [Szja. tv. 71. § (1) bek. b), ba) pontjai]. c) Erzsébet-utalvány 2012-től ugyancsak a munkavállalóknak fogyasztásra készétel vásárlására havi 5000 forint értékben adható Erzsébet-utalvány (Szja. tv. 71. § b) és bb) pontjai). Átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy az Erzsébet-utalvány 2012-ben még meleg étkeztetésre (melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlására) is felhasználható [Szja. tv. 84/T. § (3) bek.]. Erzsébet-utalvány kibocsátója a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány [Szja. tv. 3, § 87.]. A havi 12 500 forint munkahelyi étkeztetésben és a havi 5000 forintos Erzsébet-utalványban a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgat, és – ha a juttató a volt munkáltató (vagy annak jogutódja) – a nyugdíjban részesülő magánszemély is részesíthető kedvezményesen [Szja. tv. 71. § (2) bek. b) pont]. Az említett személyek előbbi juttatásai esetében az 500 000 forintos kedvezményes keretet nem kell figyelembe venni. d) A Széchenyi Pihenő Kártya-számlára utalt munkáltatói támogatás A SZÉP Kártya az arra jogosult intézmény által kibocsátott olyan fizetési eszköz, amellyel a munkavállalónak a munkáltató által utalt támogatás terhére – az arra felhatalmazott és a rendszerbe bevont szolgáltatóknál – szolgáltatások vásárolhatók [Szja. tv. 71. § (6) bek. f) pont] A SZÉP Kártya kibocsátásának és felhasználásának részletes szabályait kormányrendelet szabályozza [Szja. tv. 80. § d) pont]. 2012-ben béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltató által a SZÉP Kártyára (számlára) utalt támogatás – a kapcsolódó kormányrendeletben (55/2011. (IV: 12.) – foglaltaknak megfelelően – három, egymástól elkülönítet, különböző célt szolgáló alszámlára utalható a következők szerint: – szálláshely alszámlára utalható a kormányrendeletben meghatározott szálláshely-szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 225 ezer forint támogatás, – vendéglátás alszámlára utalható a melegkonyhás vendéglátó-helyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 150 ezer forint támogatás, – szabadidő alszámlára utalható a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 75 ezer forint támogatás. [Szja. tv. 71. § (1) bek. c) pont] e) Iskolakezdési támogatás Béren kívüli juttatásnak minősül az iskolakezdési támogatás címen juttatott jövedelemből gyermekenként, tanulónként évente a minimálbér 30%-át meg nem haladó rész [Szja. tv. 71. § (1) bek. e) pont]. Iskolakezdési támogatásnak az a juttatás minősül, amelyet a munkáltató, a táras vállalkozás a közoktatásban részt vevő gyermekre, tanulóra tekintettel a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat formájában juttat. f) Önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás, foglalkoztatói nyugdíj-szolgáltató intézménybe teljesített foglakoztatói hozzájárulás Béren kívüli juttatásnak minősül a minimálbér 50–50 százalékáig havonta adott önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás, illetve foglakoztatói nyugdíjszolgáltatás intézménybe teljesített foglakoztatói hozzájárulás, valamint a minimálbér 30 százalékáig havonta adott önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás [Szja. tv. 71. § (3) bek.].

170

Az önkéntes pénztárba, illetve foglakoztatói intézménybe történő munkáltatói, foglalkoztatói hozzájárulások esetén, a béren kívüli juttatásként történő adózás feltétele a magánszemély nyilatkozata arról, hogy más juttatótól nem kapott az adott hónapban munkáltatói/foglalkoztatói hozzájárulást. A juttató a hozzájárulást – az adott hónapokra vonatkozó összegek közlésével – több hónapra előre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra egy összegben is utalhatja a pénztárba. Ebben az esetben a juttatás a magánszemélynél a közölt összegnek megfelelő hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel előre történő utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén az utalás hónapjának kötelezettségeként kell bevallania és megfizetnie. g) Helyi utazási bérlet juttatása Béren kívüli juttatásként helyi utazási bérletet a munkáltató mellett a táras vállalkozás is adhat a személyesen közreműködő tagjának [Szja. tv. 71. § (1) bek. f) pont]. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy a helyi utazási bérlet juttatásának adókötelezettsége – mint adóztatható körülmény – azt is jelenti, hogy az adót akkor is meg kell fizetni, ha bérlet juttatása a munkavégzéshez szükséges feltételként történik [lásd az Szja. tv. 4. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat]. h) Iskolarendszerű képzés Az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége évente a minimálbér két és félszereséig a munkáltatónál és a személyesen közreműködő tag esetében a társas vállalkozásnál béren kívüli juttatásnak minősülő [Szja. tv. 71. § (1) bek. g) pont]. Iskolarendszerű képzés alatt az olyan képzés értendő, amelynek résztvevői a képzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak [Szja. tv. 71. § (1) bek.,h) pont]. Az iskolarendszerű képzés átvállalt költségének béren kívüli juttatásként történő adóztatása ahhoz a feltételhez kötött, hogy a képzés munkáltatói elrendelés alapján, a munkakör betöltéséhez szükséges ismertet megszerzését, bővítését szolgálja. Munkáltatói elrendelés esetén a kedvezményes adózás arra a képzésre is vonatkozik, amelynek költségét nem a munkáltató viseli, továbbá arra a képzésre is, amely a munkavállaló, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag számára szükséges olyan szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja, amely összefügg a szolgáltató, a társas vállalkozás tevékenységével. Önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás, foglakoztatói nyugdíj-szolgáltató intézménybe teljesített foglakoztatói hozzájárulás Béren kívüli juttatásnak minősül a minimálbér 50–50 százalékáig havonta adott önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás, illetve foglakoztatói nyugdíjszolgáltatás intézménybe teljesített foglakoztatói hozzájárulás, valamint a minimálbér 30 százalékáig havonta adott önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás [Szja. tv. 71. § (3) bek.]. Az önkéntes pénztárba, illetve foglakoztatói intézménybe történő munkáltatói, foglalkoztatói hozzájárulások esetén, a béren kívüli juttatásként történő adózás feltétele a magánszemély nyilatkozata arról, hogy más juttatótól nem kapott az adott hónapban munkáltatói/foglalkoztatói hozzájárulást. A juttató a hozzájárulást – az adott hónapokra vonatkozó összegek közlésével – több hónapra előre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra egy összegben is utalhatja a pénztárba. Ebben az esetben a juttatás a magánszemélynél a közölt összegnek megfelelő hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel előre történő utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén az utalás hónapjának kötelezettségeként kell bevallania és megfizetnie.

Egyéb változások A jogszabály eddig csak a külföldi pénznemben keletkezett bevétel megszerzésével összefüggésben biztosított választási lehetőséget mind az adóelőleg-levonásra kötelezett kifizető, mind pedig a magánszemély számára abban a tekintetben, hogy az adóalap megállapításakor milyen árfolyamon számolják át forintra a bevételeket. (A hatályos szövegezés mellett előfordulhatott, hogy a jövedelem meghatározásakor a kiadást és a bevételt eltérő árfolyamon kellett forintra átszámítani, még akkor is, ha azok ténylegesen ugyanazon a napon merültek fel.) 2012. január 1-jétől a választási lehetőség a külföldi pénznemben felmerült kiadásokra vonatkozóan is biztosított, mely módosítása összhangba kerül a külföldi pénznemben keletkezett bevétel és teljesített kiadás forintosításának szabálya. A választási lehetőség a bevétel, illetve a kiadás forintra történő átszámítására a bevétel megszerzése napját megelőző hónap, illetve a kiadás teljesítésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyam tekintetében lehetséges az általános szabályokhoz képest [Szja. tv. 6. § (4) bek.]. 171

A külföldi pénznemben keletkezett bevételt, felmerült kiadást, valamint bármely bizonylaton külföldi pénznemben megadott, az adó mértékének meghatározásához felhasznált adatot – az Szja. tv. 6. §-a rendelkezéseinek figyelembevételével – az MNB hivatalos devizaárfolyamánál, olyan külföldi pénzem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani [Szja. tv. 5. § (7) bek.]. A módosítás a külföldi pénznemben keletkező kamatjövedelem mellett a jövőben az osztalék-, osztalékelőleg-jövedelem esetében is előírja, hogy az adót ugyanazon külföldi pénznemen kell levonni, és a jövedelem megszerzésének időpontjában érvényes árfolyamon átszámítva, forintban kell megfizetni [Szja. tv. 6. § (2) bek.].

Az általános forgalmi adó változása Jogszabályi háttér Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatv.). Módosító jogszabályok – 2011. évi XXXV. törvény, – 2011. évi LVII. törvény, – 2011. évi CXXIII. törvény, – 2011. évi CLVI. törvény, – 2011. évi CLXVI. törvény, – 2011. évi CLXXIV. törvény, – 2011. évi CLXXV. törvény.

Új és változó fogalmak a) Közhatalmi tevékenység megítélése az áfa rendszerében A Módtv. értelmében változik a közhatalmi tevékenység definiálása. A módosítás azokat a jogértelmezési problémákat kívánja kiküszöbölni, melyek alapján gyakran nehézségeket okoz elhatárolni az áfatv. 7. §-a szerinti körbe tartozó, ezáltal az áfatv. tárgyi hatályán kívül eső tevékenységeket, azokat, amik nem felelnek meg az ott leírt feltételeknek, ezáltal áfakötelesek. A Módtv. alapján kikerül a definícióból az a feltétel, mely szerint a közhatalmi tevékenység megjelölésének a létesítő okiratban is szerepelnie kell. Gyakran előforduló eset ugyanis, amikor a létesítő okirat nem tartalmaz ilyen jellegű rendelkezést, a tevékenységre vonatkozó jogszabály viszont igen. A kérdéses feltétel elhagyásával kiküszöbölhető a fent leírt értelmezési nehézség. A másik módosítás a Ptk. 349. §-ában megfogalmazott államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályaira való utalást veszi ki a kritériumok közül. Amennyiben ugyanis egy tevékenység az egyéb feltételek alapján közhatalminak minősül, úgy abból egyértelműen következik az említett kárfelelősségi szabály alkalmazása. A módosítási indoka tehát, hogy a Ptk. 349. §-ában foglalt felelősségi szabály nem feltétele, hanem következménye a közhatalmi jellegnek [áfatv. 7. § (1)–(2) bek., Módtv. 112. §]. b) Jogutódlással törtnő megszűnés esetköreinek bővülése Változott az áfatv. jogutódlással történő megszűnésre vonatkozó szabályozása is 2011. július 15-étől, az egyéni vállalkozók egyéni céggé alakulását és a gazdaságátadási támogatás fejében gazdaságukat közeli hozzátartozóiknak átadó mezőgazdasági terméket érintően. Fontos, hogy ezek a rendelkezések azokban az esetekben is alkalmazhatóak, amikor az egyéni vállalkozói tevékenység említett célból történő megszűnése, és a gazdaságátadás 2010. január 1. napján vagy azt követő időpontban történt. Az előbb említett változás alatt azt kell érteni, hogy egyéni céggé alakulása esetén az egyéni vállalkozó mentesül a megszűnéséhez kapcsolódó áfafizetési kötelezettség alól, azon termékek esetében, amelyeket a továbbiakban az egyéni cég használ. Az utóbbi esetben pedig, a gazdaságot átvevő közeli hozzátartozó által a továbbfolytatott mezőgazdasági tevékenység körében használt termékek után a megszűnésre tekintettel nem kell általános forgalmi adót fizetnie az átadónak. Mindkét estben rögzíti az áfatv. az átalakulásig, illetve az átadásig keletkezet kötelezettségekért való felelősségi szabályokat [áfatv. 17. § (3) bekezdés d) és g) pont, 18. § (2) bekezdés, 273–274. §, 2011. évi XCVI. tv. 6–9.§]. c) Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany meghatározása Egységes jogértelmezési gyakorlat alakult ki abban, mely feltételek esetén minősíthető egy adóalany olyannak, aki meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytat. A Módtv. az egységes jogalkalmazás érdekében az alábbi értelmezést emeli be a törvénybe. Egy adózó akkor minősül mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanynak, ha a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységből származó éves bevétele – időarányosan – nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt (5 millió forintot). Amennyiben az adózó mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységből származó éves bevétele időarányosan meghaladja ezt az értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó éves bevétele időarányosan több, mint az egyéb tevékenységéből származó időarányos éves bevétele, az adózó 172

szintén meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak tekintendő [áfatv. 198. § (2) bek., Mótv. 127. §]. d) A sorozatjellegű értékesítés szabályainak változása Az áfatv. gazdasági tevékenységnek tekinti az építési telek és 2 évnél nem régebbi, beépítet ingatlan sorozatjelleggel történő értékesítését, ha azt nem adóalany végzi. Ez azt eredményezi, hogy a magánszemély a sorozatjellegű ingatlanértékesítéseire tekintettel adóalannyá válik. A sorozatjellegű értékesítés definícióját az áfatv. 259. §-a tartalmazza, mely a lakóterület besorolású építési telkek vonatkozásában módosul 2012. január 1-jétől. A módosítás alapján az egy telek megosztásával kialakított, lakóterület besorolású építési telkeket azok értékesítése estén egy telekként kell figyelembe venni. Fontos, hogy ez a szabály csak az építési telkek átminősítése esetén alkalmazható, az azon kívüli földterületek vonatkozásában azonban nem.

Fizetendő adóval kapcsolatos módosítások a) Adó mértéke 2012. január 1-jétől 25 százalékról 27 százalékra nő a normál áfakulcs. [áfatv. 82. § (1) bek. a) pont]. A normál áfakulcshoz tartozó „felülről számított” áfa tartalom 20 százalékról 21,26 százalékra emelkedik 2012. január 1-jétől [áfatv. 83. § a) pont]. b) Időszakos elszámolású ügyletekre vonatkozó átmeneti szabály Az új áfakulcs bevezetésével kapcsolatos átmeneti szabályok Főszabály szerint a) amennyiben az ügyletre az áfatörvény szerinti általános teljesítési szabály vonatkozik a fizetendő általános forgalmi adó megállapítására a teljesítéskor érvényes adómértéket kell alkalmazni. b) ha az ügylet teljesítési dátuma 2011. évre esik, akkor a 25% amennyiben a teljesítés 2012. évre esik, akkor 27%-os áfa mértéket kell alkalmazni. A fő szabálytól eltérő szabály  Előleg estén Az előleg után az áfatv. 59. §-a szerint áfa fizetési kötelezettség az előleg kézhezvételekor keletkezik. Amennyiben az előleg kézhezvétele 2011. évben történik 25, amennyiben a kézhezvétel 2012. évben történik 27% az alkalmazandó adó mérték. Előleg fizetésről a feleknek írásban kell megállapodniuk, tehát a nem szerződés szerinti előre fizetés nem minősül előleg fizetésnek.  Határozott időszakra vonatkozó elszámolásos ügyletek estén (áfatv. 58. §) – ha a teljesítés egésze és a fizetési határidő is 2011-e esik: 25% – ha az időszak teljes egésze és a fizetési határidő is 2012-re esik: 27%, – ha az időszak teljes egésze 2011-re esik, de a fizetési határidő 2012-re: 25%, – ha az időszak teljes egésze 2012-re esik, de a fizetési határidő 2011-re: 25%, – ha az időszak osztott (egy része 2011-re, másik része 2012-re esik) és a fizetési határidő 2011-re esik: 25%, – ha az időszak osztott (egy része 2011-re, más része 2012-re esik) és a fizetési határidő 2012-re esik: napok száma szerint meg kell osztani az időszakot. A 2011-re eső időarányos részteljesítés 25%, a 2012-eső időarányos részteljesítés 27% [áfatv. 275. § (3)–(4) bek.].  Fordított adózás Fordított adózás alá tartozó ügyletek esetén adófizetési kötelezettség – a számla kézhezvételekor, vagy – az ellenérték megtérítésekor, vagy – a teljesítést követő hó 15. napján keletkezik. A felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be. Az alkalmazandó adókulcs attól függ, hogy az adófizetési kötelezettséget keletkeztető időpont 2011. vagy 2012. évre esik [áfatv. 60. § (1) bek.].  Közösségen belüli termékbeszerzés Termék Közösségen belüli beszerzése esetén adófizetési kötelezettség az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásának dátumakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani. Az alkalmazandó adómérték attól függ, hogy az adófizetési kötelezettséget megalapozó időpont 2011. vagy 2012. évre esik [áfatv. 63. § (1) bek.].  Külföldről igénybe vett szolgáltatás A külföldről igénybe vett szolgáltatások után az adófizetési kötelezettség keletkezésére az általános szabályok vonatkoznak. Amennyiben az igénybe vett szolgáltatás teljesítési dátuma 2011. évre esik az alkalmazandó adómérték 25%, amennyiben a teljesítési dátum 2012. évre esik az alkalmazandó adómérték 27% [áfatv. 55. § (1) bek., 60. § (5) bek.].

173

c) Pénztárgépek, taxaméterek átállítása A pénztárgépek és a taxaméterek áfamérték változás miatti átállítását 2012. február 29-éig kellett elvégezni. Az átalakítási időszakban az adóalanyok kézi kibocsátású nyugtával, illetve számlával tehettek eleget bizonylat kibocsátási kötelezettségüknek (áfatv. 275. §). d) Előleghez kapcsolódó adófizetési kötelezettség és levonási jogosultság A 2011. december 31-ig hatályos előírások értelmében a fordított adózás alá eső szolgáltatásnyújtásokkal összefüggésben adott előleg nem keletkezetett adófizetési kötelezettséget. Az áfatv. 59. § (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, hogy az a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. Azonban fordított adózás alá eső ügyletek esetében – mivel az előleg áthárított adót nem tartalmazhat a vevőt terhelő adófizetési kötelezettség okán – az előleg jóváírása, kézhezvétele nem járt adófizetési kötelezettséggel. A Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó tagállami gyakorlatok egységesítése és az összesítő nyilatkozatok összhangjának megteremtése érdekében ezen értelmezés módosítása vált szükségessé. Ezért változik úgy az áfatv., hogy az ún. importszolgáltatások esetén, ahol a teljesítés helyét a főszabály határozza meg és a vevő. Az adófizetésre kötelezett (áfatv. 14. § a) pont), a fizetett előleg adófizetési kötelezettséget keletkeztet, mely az általános szabályok szerint le is vonhatók. Az új előírást először a 2012. január 1-jén vagy azt követően jóváírt, kézhez vett előlegnél kell alkalmazni. [áfatv. 59. § (3) bekezdés, 120. § b) pont, 275. §, Módtv. 115. §, 120. § és 130. §]. e) Az adóalap-csökkentés lehetőségének kiterjesztése, az önellenőrzési kötelezettség csökkentése 2012. január 1-jétől az adóalap utólagos csökkentésére vonatkozó szabályok alkalmazhatók azokban az esetekben is, amikor tévesen a felek korábbi megállapodásától eltérően magasabb ellenértéket számlázott ki az arra kötelezett adóalany. Egységes jogértelmezést segíti az áfatv. 77. § (2) bekezdés a) pontjára vonatkozó módosítás, mely alapján a törvény szövegezésében is egyértelművé válik, hogy az adóalap-csökkentés lehetősége nem csak akkor áll fenn, ha a teljesítés hiánya miatt az előle teljes összeget visszafizetik, hanem részleges visszafizetés esetén is. Az előleg részleges visszafizetésére kerülhet sor például akkor, ha az ügylet részben nem teljesül, vagy ha a szükségesnél több előleget fizetett az arra kötelezett fél. A korábbiaknak megfelelően, mindkét fenti esetben feltétel a számla módosítása, ha a számla kibocsátásáról a kötelezetteknek egyébként gondoskodnia kellett. Az adminisztráció egyszerűsítését célozza az a módosítás, mely az adóalap utólagos csökkenésén túl bővíti azokat az esetek, amikor az adóalanynak nem kell önellenőrzést végeznie. A Módtv. lehetővé teszi az adóalany számára, hogy az aktuális adóbevallásban [legkorábban a 78. § (3) bekezdés szerinti időpontban] kezelje a módosítást, amikor a fizetendő adó utólagos csökkenését nem az adóalap utólagos csökkenése eredményezi. Ilyen eset például az, amikor az adóalany tévesen normál adómértéket alkalmazott a 18%-os kedvezményes kulcs alá tartozó termék értékestésekor [áfatv. 77. § (1) bek., c) pont, 77. § (2) bek., a) pont, 78. § (1) bek., a) pont, 78. § (4) bek., Módtv. 116-117. §].

Levonási jogot érintő módosítások a) Tételes áfalevonási tilalom feloldása Mint ismeretes, Magyarországgal szemben – az áfa-visszaigénylési jog gyakorlásához előírt megfizetettségi feltétellel kapcsolatban – indított kötelezettségszegési eljárás tárgyában hozott ítélet miatt szükségessé vált a vonatkozó szabályozás módosítása. Az Európai Bíróság ugyanis megállapította, hogy a közösségi áfa előírásokba ütközött az áfatv.-nek azon előírása, miszerint az adóalanyok nem igényelhették vissza a negatív áfa (fizetendő és levonható adó negatív különbözetének ) összegét, ha a bevallás benyújtására előírt határidőig nem fizették meg beszerzéseik adóval növelt ellenértékét. A visszaigénylés helyett kénytelenek voltak e negatív áfát a következő adómegállapítási időszakra továbbgörgetni. 2011. szeptember 27-től a fentiek értelmében már nem feltétel a visszaigényléshez a megfizetettség. Az adózók a korábban vissza nem igényelhető áfa összegét – választásuk szerint – 2011. október 20. napjáig benyújtott külön kérelemmel kérhették vissza az adóhatóságtól, illetve ha ezzel a lehetőséggel nem éltek, úgy határidőtől függetlenül bármelyik bevallásukban érvényesíthették/ik visszaigénylési jogukat [áfatv. 186. § (1)–(4) bek., 2011. évi CXXIII. tv.]. b) Elévülési idő előírása A Módtv. alapján bekerül az áfatv-be az elévülési időre vonatkozó előírás. Ennek értelmében a törvény a hatályos értelmezést rögzíti, és a módosítással kimondja, hogy az adóalany a beszerzéshez kapcsolódóan rá áthárított áfára vonatkozó levonási jogát az elévülési időn belül gyakorolhatja. Az elévülési idő előírásakor az áfatv. az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 174

164. § (1) bekezdésében foglaltakat veszi alapul, mely szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, vagy annak hiányában az adót meg kellett volna fizetni. Az adóalany az előzőekben leírt, Art. szerinti elévülési idő kezdetétől számított öt éven belül szerepeltetheti levonható adóként a rá áthárított áfát, és ugyanezen időszak alatt görgetheti azt [áfatv. 131. § (1) bek., 131. § (2) bek. a) pont, 275. §, Módtv. 121. és 130. §]. c) Tárgyi eszköz korrekció Az adminisztráció csökkentését és az egységes jogértelmezést segíti a tárgyi eszközköz korrekciójára vonatkozó rendelkezések módosítása. Az adóalanynak a vállalkozásán belül tárgyi eszközként használt termékeknél, a rendeltetésszerű használatbavételtől kezdődően ingóságok estében 60 hónapos, ingatlanoknál 240 hónapos figyelési kötelezettsége van. A levonható adó korrekcióját a Módtv. Értelmében az érintett figyelési időszak alatt minden olyan naptári évben el kell végezni, melynek teljes tartamában a tárgyi eszköz az adóalany használatában van. A korrekciót valamennyi érintett tárgyi eszközre egységesen, az adott naptári évre számított levonási hányados alapján kell végrehajtani. Az új korrekciós szabályt főszabály szerint először a 2011. december 31. után rendeltetésszerűen használatba vett tárgyi eszközök esetén kell figyelembe venni, az adóalanyok azonban dönthetnek úgy is, hogy fent említet napon, vagy azt megelőzően rendeltetésszerű használatba vett tárgyi eszközökre is. d) Szokásos piaci ár figyelembevétele levonási hányados számításakor Előzetesen felszámított adó megosztása A hatályos szabályok szerint a gazdaságilag nem független felek közötti tranzakcióknál bizonyos feltételek mellett – amikor a felek az ügyletre aránytalanul magas vagy alacsony ellenértéket állapítanak meg, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem teljes mértékben illeti meg vagy a teljesített ügylet levonási jog nélkül adómentes – adóalap-korrekciót kell elvégezni, vagyis az ellenérték helyet a szokásos piaci árat kell alkalmazni. E rendelkezés oka, hogy az ügyletben részt vevő felek ne tudják mesterségesen torzítani az adólevonási hányadost. A Módt. ennek a rendelkezésnek az egyértelműbb érvényre juttatása érdekében úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben az adóalanynak a levonási hányad kiszámítása során sem az ügylet ellenértékét, hanem annak adóalapját (a szokásos piaci árat) kell figyelembe vennie (áfatv. 5. § sz. melléklet, Módtv. 130. § és 133. § 8. sz. melléklet).

Számlázással kapcsolatos módosítások Kötelező számlakibocsátás külföldön teljesített ügyletről a) Számla-kibocsátási kötelezettség az áfatv. előírásai alapján A 2011. december 31-ig hatályos, vonatkozó előírások értelmében csak abban az esetben kötelező számla kibocsátása az áfatv. területi hatálya alá nem tartozó ügyletekről, amennyiben a termékértékesítő/szolgáltatásnyújtó adóalany kizárólag belföldön letelepedett. Ezen előírás nem fedte le azon esetkört, amikor a más tagállamban teljesült ügylet teljesítésével ugyan az adóalany belföldi letelepedettsége volt a legközvetlenebbül érintett, viszont az adóalany belföldön kívül máshol – de nem az általa teljesített ügylet teljesítései helye szerinti tagállamban, vagy harmadik tagállamban – is letelepedettnek minősült. A módosítás ezért – figyelembe véve a 2013. január 1-jétől átültetendő 2010/45/EU tanácsi irányelv előírásait is – a fent említet esetben is belföldi számla kibocsátásának kötelezettségét írja elő [áfatv. 159. § (2) bek. c)–d) pont, Módtv. 125. §]. b) A számlabefogadó beleegyezése elektronikus számlázás esetén A gyakorlatban gondot okozott, hogy sok esetben a termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő fél nem rendelkezik elektronikus számla fogadására, tárolására alkalmas lehetőséggel. Egyrészt, mert a megrendelők, beszerzők sok esetben nem adóalanyok, másrészt az adóalanyok sem biztos, hogy felkészültek az elektronikus számlák fogadására, tárolására. A módosítás értelmében ezért már nem csak az EDI-rendszerben történő elektronikus számlázás esetén kell annak alkalmazásáról a feleknek előzetesen megállapodniuk, hanem az elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus számla kibocsátásához is szükséges a számlabefogadó beleegyezése. Az EDI-rendszerben történő elektronikus számlázáshoz szükséges beleegyezésre vonatkozó előírásokhoz képest eltérés, hogy a beleegyezésnek nem kell írásbelinek lennie. A számlabefogadó beleegyezésére azonban nincs szükség, ha jogszabály írja elő kötelező jelleggel az elektronikus számlázást [áfatv. 175. § (3) bek., Módtv. 126. §].

175

Egyéb módosítások a) Fuvarozási védelem megdöntése láncértékesítés esetén A láncügyletek közbenső szereplője az egyik ügyletben vevőként, míg a másikban eladóként szerepel. Törvényi védelem vonatkozik arra, hogy ha a terméket e közbenső vevő (maga vagy az ő megbízásából más) fuvarozza, úgy kell tekinteni, hogy azt vevői minőségében végzi. Ezt a törvényi védelmet eddig harmadik fél, akár az adóhatóság is megdönthette, a Módtv. értelmében viszont erre már csak az említett közbenső szereplőnek lesz lehetősége. A vélelem megdöntéséhez azonban továbbra is bizonyítani szükséges, hogy a fuvarozást értékesítői minőségében végzi [áfatv. 27. § (2) bek., Módtv. 114. §]. b) Az ingatlanértékesítés adókötelessé tételére vonatkozó információ az adóhatóság részére Ingatlanok értékesítése esetén, amennyiben az eladó élt az áfatv. 88. §-a szerinti választási jogával és ezáltal az értékesítést adókötelessé tette, az ügylet a fordított adózás hatálya alá tartozik. Az ingatlant megvásároló adóalanynak tudnia kell a fentiek teljesüléséről, mivel fordított adózás esetén ő válik a fizetésre kötelezetté, míg az áfatv. 88. §-a szerinti választás hiányában az ügylet adómentes. A vevő a fordított adózás alapján beálló adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében kérheti a másik fél erre vonatkozó nyilatkozatát, illetve az adóhatóságtól, hogy tájékoztassa. Az adóhatóság ezt a kötelezettségét teljesítheti a vevő írásos megkeresésére adott válasszal, továbbá a Módtv. alapján az említett információ honlapján való közzétételével is [áfatv. 142. § (6) bek., Módtv. 123. §] c) Adófizetésre kötelezett személy áfa-raktárból történő kiraktározásnál A 2012-ig hatályos szabályozás értelmében az áfa-raktárban értékesített termék adólevonási jog mellett adómentes, azonban ha a terméket a raktárból belföldre kiraktározzák, az adófizetési kötelezettséget keletkeztet. A szabályozás a terméket értékesítőt tekintette adófizetésre kötelezettnek minden esetben, mely jogszabályi környezetben gondot okozott az adó érvényesítése, ha a terméket az értékestés következtében nem közvetlenül raktározták ki, hanem bizonyos idő elteltével a vevő raktározta ki azt. Ezért a módosítás az irányelvvel összhangban arra az adóalanyra telepíti az adófizetési kötelezettséget, akinek cselekménye következtében a termék megszűnik az adóraktározási eljárás hatálya alatt állni [áfatv. 146. § (1) bek., áfatv. 4. sz. melléklet 18, 35–36. pontok]. d) Speciális kör bevallási kötelezettség alóli mentesülése Az áfatv. 257. § meghatározza azon adóalanyi kört, akik főszabály szerint mentesülnek az áfabevallás-tételi kötelezettség alól. Ilyen adóalanyok a kizárólag adólevonás nélküli adómentes tevékenységet végzők, az alanyi adómenteséget választott adóalanyok és mezőgazdasági tevékenységet folytató különös jogállású adóalanyok. Az említett kör csak abban az esetben kell, hogy benyújtson áfabevallást, ha fizetendő adója van, vagy ha levonási jogot kíván gyakorolni. Ugyanakkor ezen adóalanyok is részt vehetnek olyan közösségi ügyletekben, amelyekről összesítő nyilatkozatot kell benyújtaniuk. A módosítás az áfabevallások és az összesítő nyilatkozatok közötti ellenőrzési összhang megteremtését célozza azáltal, hogy előírja: amennyiben ezen adóalanyoknak az adott adómegállapítási időszakról összesítő nyilatkozatot kell benyújtaniuk, úgy kötelesek legyenek áfa-bevallás benyújtására is [áfatv. 257. § (1) bek., Módtv. 128. §]. e) Adó visszatértés belföldön nem letelepedett adóalany részére 2012. január 1-jétől módosul a belföldön nem letelepedett adóalanyokat Magyarországon megillető áfa-visszatérítési jognak, valamint a belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadott értékadó-visszatérítési jognak érvényesítésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 32/2009. (XII.21.) PM rendelet. A módosítás következtében a Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyokat megillető adó-visszatérítést nem csak a kérelmező adóalany bankszámlájára lehet majd kérni, hanem meghatalmazás esetén akár harmadik személy, például a képviselő bankszámlaszáma is megadható a visszatérítési kérelemben [áfatv. 251/I.§ (2)–(3) bek.]. f) Más törvényekkel összefüggő módosítások Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény több ponton is módosítja az áfatv. rendelkezéseit. A módosítás célja a „társadalmi szervezet” és „kiemelt közhasznúság” terminológiájának a jogrendszerből való kivezetése, valamint a szervezettípusokra vonatkozó fogalomhasználat egységesítése [áfatv. 85. § (4) bek., b) és f) pontja, 257/A. § (1) bek. a) pont, 259. § 9/A. pont].

176

Hivatkozás az európai unió kötelező jogi aktusára Az áfatörvény felhívja a figyelmet, hogy azokban az esetekben, ahol az áfatv. és az Európai Unió kötelező jogi aktusa (jelenleg a 2011. július 1-jétől alkalmazandó, a Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról) is tartalmaz fogalom-meghatározást (állandó telephely, lakóhely, székhely, szokásos tartózkodási hely), eltérés esetén – annak közvetlen hatálya folytán – az utóbbit kell alkalmazni (áfatv. 259. § 2, 11, 19-20.pontok).

Helyi adók változása Jogszabályi háttér A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) Módosító törvény  a 2011. évi CLVI. törvény

Valamennyi helyi adót érintő változások a) A törvény személyi hatálya, teljes személyes mentesség aa) A Htv. hatálya alá nem tartozó jogalanyok köre bővül A Htv. hatálya alá (az idegenforgalmi adó esetenkénti kivételével) nem tartozó jogalanyok köre – többek között a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., az Államadósság Kezelő Központ Zrt. mellett – kiegészül a Magyar Állammal, a helyi önkormányzattal, a helyi és kisebbségi önkormányzattal, az egyházzal és a költségvetési szervvel. A taxatíve felsorolt jogalanyok amennyiben – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen – szállást nyújtanak üdülőjükben, illetve egyéb épületükben foglalkoztatottaik (és azok családtagjai) vagy bárki számára, akkor az idegenforgalmi adóban beszedésre kötelezetté vállnak. 2012. január 1-jétől a Magyar Nemzeti Bankra csak az iparűzési adó vonatkozásában nem terjed ki a törvény hatálya, azaz épületei/telkei után – feltéve, hogy az ingatlan fekvési helye szerint illetékes önkormányzat működteti valamelyik adónemet – építmény- és/vagy telekadóban fizetésre kötelezetté válik. ab) A feltételes mentesség személyi és tárgyi hatályának szűkülése A feltételes helyi adó alóli mentességi szabály – az ún. nonprofit szervezetek tartoznak ide; feltétele a tárgyévet megelőző évi társaságiadó-fizetési kötelezettség hiánya – két lényeges ponton változik [Htv. 3. § (2) bek.] – Egyfelől az építmény- és telekadóban a feltételes mentesség hatálya leszűkült azokra az ingatlanokra, amelyet a feltételes mentességre jogosult (pl. alapítvány, társadalmi, közszolgáltató) szervezet az alaptó okirata (alapszabálya) szerinti alaptevékenysége kifejtésére használ. Ebből következően 2012. évtől ár nem illeti meg ezen adónemekben mentesség például az alapítványt, a társadalmi szervezetet, a közszolgáltat szervezetet (pl. MÁV-ot, Volán társaságot, Magyar Posta Zrt.-t)Ö a bérbe/használatba adott épület(rész)e, telke után. – Másfelől lényeges változás, hogy a Htv. közszolgáltató szerezet fogalmából (52. § 35. pont) az ún. közműszolgáltatók (a távfűtés-, a melegvíz-, az ivóvíz-, a csatornaszolgáltatást nyújtók, továbbá vízközmű-társulások – függetlenül attól, hogy nettó árbevételük legalább 75%-ban közvetlenül a fogyasztók számára történő szolgáltatás nyújtásából származik-e vagy sem – kikerülnek, s ennek eredményeként feltételes helyi adómentes státusukat elveszítik. Mindez azt jelenti, hogy adófizetési kötelezettségük 2012. január 1-jétől valamennyi helyi (pl. építmény-, telek-) adóban beáll, akkor is, ha 2011. évben nem keletkezett társasági adófizetési kötelezettségük. – Az előzőekből következően a 2012. évben kezdődő adóév előlegfizetési időszakára az említett adóalanynak iparűzési adót kötelesek megállapítani és bevallani. (Ha 2012. I. félévre például 2010. évi taofizetési kötelezettség hiányában) 0 Ft iparűzési adó lett megállapítva, akkor az adózó 2012. II. félévi előlegként a 2011. évi adó teljes összegét köteles megállapítani és bevallani.) ac) Az önkormányzat adóztatási mozgásterének bővülése  2012. január 1-jétől a – vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának m2 szerinti meghatározása esetén – differenciált adómérték-megállapítás szempontjainak Htv-ben rögzített korlátja megszűnik. Tehát az önkormányzat a m2 szerinti építmény- és/vagy telekadóban a településre irányadó adómértéket adótörvényi megkötés nélkül differenciálhatja azzal, hogy a rendeletalkotás során figyelemmel kell lennie az Alaptörvény szerinti diszkrimináció tilalmára, az Európai Unió állami támogatásokra vonatkozó tilalmára, továbbá azon tényre, mely szerint ezen tárgyi adónemek esetén alapvetően (és jellemzően) tárgyi alapú különbségtételnek lehet igazán helye. Nincs ugyanakkor akadálya annak, hogy az önkormányzat már 2012-re „szabadon” állapítson meg differenciált adómértékeket illetékességi területére, azaz a Htv. módosuló rendelkezéseinek egyidejű hatálybalépésével (azaz 2012. január 1-jétől) rendelte is módosuljon. Tárgyi adónemekben továbbra is megalapozott lehet – tehát nemcsak vállalkozók, hanem természetes személyek (mint adóalanyok) adótárgyai után is –, ha az adóalap differenciálása 177

az adótárgy fajtája, a településen belüli földrajzi elhelyezkedés, a (hasznos alap)terület nagysága, funkciója (használati módja) szerint történik. Az önkormányzat rendeltében a Htv. szerinti épületfajta fogalmát tovább cizellálhatja, például – a kereskedelmi egységet raktárra, irodára, gyárra, üzemre, abc-re, étteremre, autószerelő-műhelyre stb. – a szálláshelyet szállodára, motelre, panzióra, vendégfogadóra stb., – az adóköteles telket építési telekre, külterületi/belterületi művelés alól kivett földterületre, lakóházzal beépített telekre bontva állapíthat meg eltérő adómértékeket, ekkor azonban az adómértékhez tartozó adótárgyi kör azonosításához értelmező rendelkezés rendeletbe iktatása is szükséges,  Az önkormányzati adóztatási mozgástér bővülését eredményezi továbbá több törvényi építményadó- és telekadó-mentességi tényállás 2012. január 1-jével való hatályon kívül helyezése. Ez értelemszerűen nem csorbítja az önkormányzatok azon jogát, hogy a természetes személy adóalanyok számára adórendeletben mentességet, kedvezményt biztosítsanak, így továbbra is fenntartsák a Htv. által 2011. év végéig szabályozott kedvezményi/mentességi tényállásokat. Az önkormányzatnak egyébiránt arra is van lehetősége, hogy a vállalkozó adóalany adótárgya (pl. egészségügyi/oktatási intézmény, művelés alól kivett külterület, lakóházzal részben beépítet telek) után differenciált adómértékként 0 Ft/m2-t állapítson meg rendeletében. A magánszemély kommunális adójában a törvényi felső tételes mérték 12 000 Ft/adótárgy öszszegről 17 000 Ft/adótárgy összegre emelkedik. Mindez – figyelemmel a Htv. 6. § c) pontjában foglalt valorizációs szabályra – azt jelenti, hogy a 2012. évi törvényi adómaximum ezen adónemben 25 628,6 Ft/adótárgy/év lehet. A 2012. évre irányadó adómaximumok további adónemeként (törvényi tételes mérték és a 2003– 2010. évek egyes éveinek fogyasztói árindex szorzata): – m2 szerinti építményadó esetén 1658,3 Ft/ m2, – m2 szerinti telekadó estén 301,5 Ft/ m2, – idegenforgalmi adó 452,3 Ft/vendégéjszaka.

A telekadóval összefüggő változások a) Az adóköteles telek hatályának kierjesztése A telek fogalmának újraszabályozása révén adókötelessé válik – Az ingatlan-nyilvántartás szerint nem termőföldként nyilvántartott külterületi földrészlet, így a művelés alól kivetett külterületi telek, – Külterületen lévő tanyához tartozó földterület, ha az nem áll mezőgazdasági művelés alatt, – Az épületnek nem minősülő belterülten/külterületen lévő építménnyel/műtárggyal (aszfaltozott/térkövezett úttal, parkolóval, műszaki berendezéssel/tartállyal stb.) lefedett földrészlet (Htv. 52. § 16. pont). b) A telekadó alóli mentességek köre Az új telekfogalomból következően a telekadó hatálya nem terjed ki – az ingatlan-nyilvántartás szerinti, valamely művelési ágba tartozó külterületi termőföldre, – a belterületi –mezőgazdasági művelés alatt álló, AK értékkel nyilvántartott és ingatlannyilvántartásban valamely művelési ágba sorolt – telekre, – külterületi tanya esetén a tanyához tartozó földrészletre, ha az ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, – a közúti, a vasúti pálya, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületre, – a repülőtér szilárd burkolatú mozgási területe (futópálya, gurulóút, műszaki és forgalmi előtér) és az annak akadálymentességét biztosító, jogszabály szerinti minimális biztonsági sávja által lefedett földterületre. A Htv. 19. §-a alapján 2012-től mentes a telekadó alól – az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész, azaz az épület, épületrész rendeltetésszerű használatához szükséges telekrész, – az erdőművelési ágban nyilvántartott belterületi telek, valamint – az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50 százaléka (Htv. 19. §). Mindez azt jelenti, hogy 2011. december 31-ével megszűnik az építési tilalom alatt álló telek 50 százalékának, a helyi és helyközi tömegközlekedést lebonyolító adóalany telkének, az építményadó-mentes épületet tartalmazó teleknek, továbbá az épülethez, építményhez, nyomvonal jellegű létesítményhez tartozó védő (biztonsági) övezetnek a Htv.-beli telekakadó-mentessége. c) A telekadó-kötelezettség keletkezése, megszűnése, változása A telekadó-köteles földrészletek bővítése kapcsán 2012. január 1-jétől átalakul a Htv. telekadókötelezettség keletkezésére, megszűnésére vonatkozó rendelkezése. Eszerint az adókötelezettség 178

– a belterületi, aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen művelés alatt álló telek (azaz a belterületi termőföld) esetében a telek tényleges mezőgazdasági művelésének a megszüntetését, illetve a művelési ág törlését követő év első napján, – a külterületi telek esetében a művelési ág törlését követő év első napján, – a tanyához tartozó földterület esetében a tanya megnevezés ingatlan-nyilvántartásból való törlését, illetve a kizárólagos mezőgazdasági célú hasznosítás megszüntetését követő év első napján, – az épület megsemmisülése, lebontása esetén a megsemmisülést, lebontását követő félév első napján keletkezik. Az adókötelezettség megszűnésére vonatkozó szabályok az adókötelezettség keletkezésére vonatkozó szabályokkal párhuzamosan szintén módosulnak. Eszerint az adókötelezettség megszűnésének esetei és időpontjai a következők lesznek: – belterületi telek esetében az adókötelezettség a telek művelési ágba sorolása és/vagy tényleges mezőgazdasági művelése megkezdése évének utolsó napján szűnik meg, – külterületi telek esetében az adókötelezettség a telek termőföldként vagy tanyaként törtnő ingatlan-nyilvántartási bejegyzése évének utolsó napján szűnik meg, feltéve, hogy a tanyához tartozó földterület ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, – a telek épülettel való beépítése esetén az adókötelezettség a beépítés félévének utolsó apján szűnik meg. A telekadóban – az épület lebontása, illetőleg a telek épülettel való beépítése esetektől eltekintve – az „éves” szabályból következően az adóköteles tényállás (pl. az adóalap) módosulása a tárgyévet követő év 1. napjától eredményez adókötelezettségre kiható változást.

Az építményadó mentességek körének változása Több törvényi építményadó-, illetve telekadó-mentesség megszűnése Az építményadóban a Htv. alapján 2012. január 1-jétől már nem adómenetes – a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2 hasznos alapterületű rész, – a szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, illetőleg nevelési-oktatási intézmény céljára szolgáló helyiség. Az állami, önkormányzati, egyházi fenntartású, például egészségügyi, nevelési-oktatási intézményt magában foglaló épület(rész) után a jogalany személyének a Htv. hatálya alóli kikerülése következményeként építményadó-kötelezettség nem áll fenn. Míg az egyéb státusú, így például nonprofit gazdasági társaság, egyéni vállalkozó által fenntartott iskola/kórház épület(rész)e után a törvényi feltétel nélkülimentesség 2012. évtől való megszűnésével beáll az adófizetési kötelezettség, kivéve, ha ezen adótárgyak után a rendelet 0 Ft/ m2-gen állapítja meg az dó mértékét. A telekadóban a törvény alapján már nem mentes – az építmény alapterületével egyező nagyságú telekrész, azaz az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földterület, – a helyi és helyközi tömegközlekedést lebonyolító adóalany telke, – az épülethez, építményhez, nyomvonal jellegű létesítményhez tartozó védő (biztonsági) terület, – az építési tilalom alatt álló telek adóköteles terültének 50%-a. A telekadóban ugyanakkor változatlanul törvényi mentesség jár – az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész, azaz az épület, épületrész rendeltetésszerű használatához szükséges telekrészre, – az erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telekre, – az építési tilalom alatt álló telek adóköteles terület 50%-ára.

Az idegenforgalmi adóbeszedő Az idegenforgalmi adóban aktualizálták az adóbeszedésre kötelezett fogalmát A módosítás az idegenforgalmi adó szabályának alapvető struktúráját nem érinti, csupán adóbeszedésre kötelezettek körére vonatkozó rendelkezést egyszerűsítette, egyértelműsítette. Így számos idejétmúlt fogalom (pl. szerezett üdülés, beutalójegy) kikerült a normaszövegből, s a beszedésre kötelezettek köre két kategóriára – a szálláshelyet ellenérték fejégen, illetve – ingyenesen átadó szállásadóra módosult. Ebből következően a szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén az ellenértéket átvevő szállásadó, míg az ingyenes szállásadás esetén a szálláshellyel, ingatlannal rendelkezni jogosult az adó beszedésre kötelezett (Htv. 34. §).

179

A magánszemély kommunális adóját érintő módosítások A magánszemély kommunális adója két ponton módosul. Egyrészt az adó évi mértékének felső határa 12 000 forint/adótárgy összegről 17 000 forint/adótárgy összegre emelkedik. Minden – figyelemmel a Htv. 6. §-ának c) pontjában foglalt valorizációs szabályra – azt jelenti, hogy a 2012. törvényi adómaximum a magánszemély kommunális adójában legfeljebb 25 628,6 Ft/adótárgy/év lehet. Azaz, ha valamely önkormányzat az adó bevezetéséről rendeletet alkot, települési adómértékként legfeljebb ezt az összeget állapíthatja meg (Htv. 26. §). A hatályos Htv. értelmében a lakás utáni építményadót illetően van lehetőség az idős és elesett (65. életévét betöltött vagy legalább 67%-ban rokkant) embereknek az ún. adófelfüggesztés jogintézményével élni. Ez azt jelenti, hogy kérelmük alapján – nem kell az dót esedékességkor megfizetniük, az adóösszeg és annak kamatai erejéig azonban az adóhatóság jelzálogot jegyeztet az ingatlanra. A megfizetést tekintve ekként elhalasztott adót csak akkor kell megfizetni, ha az adóalany a lakást eladja, vagyoni értékű joggal megterheli. Az adóalany halála esetén a jelzáloggal biztosított adó és a felhalmozott kamatok az örököst terhelik. 2012. január 1-jétől az adófelfüggesztés lehetőségét az adóalany már nemcsak az építményadóban, hanem a magánszemély kommunális adójában is igénybe veheti, ugyanolyan feltételekkel, ahogy ere az építményadó esetében lehetősége lenne (Htv. 26/A. §).

A helyi iparűzési adóban bekövetkezett változások a) Változás a helyi iparűzési adó alapjának megfogalmazása A Htv. 2011. december 31-ig hatályos 39. §-ának (1) bekezdése értelmében állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel, továbbá a kutatás-fejlesztés közvetlen költségével. A közvetített szolgáltatások értéke mellett az ún. alvállalkozói teljesítések értékét is magában foglalta. Ez a jogtechnikai megoldás azonban a gyakorlatban, több esetben téves jogértelmezést, félreértést szült mind az adózók, mind az adóhatóságok körében, ezért 2012. január 1-jétől a két különböző ráfordításelem az értelmező rendelkezések között önálló definícióba került, s ezáltal önálló – a Htv. szerinti adóalap-meghatározáskor is önállóan nevesített – nettó árbevétel-csökkentő tényezővé válik [Htv. 39. § (1) bek., 52. § 32., 40. pontok]. b) Külföldön létesített telephelyen végzett tevékenység adóalapja A jogalkalmazók számára több esetben nehézséget okozott annak értelmezése is, hogy a Htv. 39. §-a (1) bekezdésének 2011. december 31-ig hatályos szövege kimondja: a külföldön létesítet telephelyen végzett tevékenységből származó adóalaprész mentes az adó alól. E szöveg esetében az jelentette a gondot, hogy tartamát tekintve a külföldi adóalaprész nem mentes volt az adó alól, hanem ezt az adóalaprészt – a helyi iparűzési adószabályok együttes és logikus értelmezéséből adódóan – úgy kellett kezelni, mint bármely más – csak az adott esetben külföldi – telephelyre jutó adóalaprészt. Azaz, a vállalkozó a külföldön létesített telephelyet illetően élhet az adóalap-megosztással, ugyanakkor a Htv. területi hatályára tekintettel ezen adóalaprész után természetesen nem áll fenn adófizetési kötelezettség. E jogértelmezési, jogalkalmazási problémára figyelemmel mindenképp célszerűnek látszott ezt az értelmezést egyértelműsíteni, s az iparűzésiadó-alapról szóló rendelkezésből – a Htv. 39. §-ának (1) bekezdéséből – kiemelni az e mentességre utaló szövegrészt. Ezen túlmenően a Htv. 39. §-a (2) bekezdésének módosítása rögzíti: az adóalapmegosztás során a külföldön létesített telephelyet is figyelembe kell venni. Ez a változtatás az adóalanyok adójogi helyzetét nem teszi terhesebbé, az adókötelezettségeiket illetően változást nem eredményez, tekintve, hogy a hatályos szabályok alapján a mentes adóalaprészt úgy kell kiszámítani, hogy a külföldi telephelyre is kell adóalapot osztani, s a külföldi telephelyre jutó adóalaprész után természetesen kell adót fizetni [Htv. 39. § (1)–(2) bek.]. c) A nettó árbevétel fogalmának változása A 2012. január 1-jétől hatályba lépő módosítások érintik a Htv. nettó árbevétel fogalmát is, azonban e változtatások egyike sem eredményez adókötelezettséget ténylegesen érintő változást (Htv. 52. § 22. pont).

180

A járulékok változása Jogszabályi háttér – az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.), a társadalombiztosítás ellátására és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, – a 2011. évi CLVI. törvény, az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények, – a 2004. évi CXXII. törvény, a foglakoztatásokhoz kapcsolódó kedvezmények, – a 2005. évi CXX. törvény, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról, – az 1995. évi CXVII. törvény, a személyi jövedelemadóról, – a 2002. évi XLIII. törvény, az egyszerűsített vállalkozói adóról.

Társadalombiztostási járulék helyett szociális hozzájárulási adó a) A fogalom megváltoztatása A munkáltatói 27%-os társadalombiztosítási járulékot 2012. január 1-jén felváltotta ez új adónem, amelyik ugyanolyan mértékű és a szociális hozzájárulási adó elnevezést kapta. Az új adónem szabályait az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény IX. fejezte tartalmazza (továbbiakban: Módtv.) b) A szociális hozzájárulási adó alanyai A szociális hozzájárulási adó – a kifizetőket, – az egyéni vállalkozókat, és – a mezőgazdasági őstermelőket terheli. Nem adóalany a saját jogú nyugdíja, illetve az öregséginyugdíj-korhatárt betöltött, özvegyi nyugdíjban részesülő egyéni vállalkozó, a személyijövedelemadó-törvény rendelkezései szerint mezőgazdasági kistermelőnek minősülő mezőgazdasági őstermelő (kivéve a Tbj. szerint magasabb járulékalapot választó kistermelő), illetve az a mezőgazdasági őstermelő, akinek a Tbj. alapján nem keletkezik járulékfizetési kötelezettsége [Módtv. 453. § (4) bek., 454. §.]. c) Adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyok  A kifizetők esetében az adókötelezettséget eredményező jogviszony – a természetes személlyel fennálló a Módtv.-ben meghatározott munkaviszony, illetve – a szövetkezet és tagja között munkavégzésre irányuló jogviszony, – társas vállalkozás és természetes tagja aközött az utóbbi személyes közreműködésére tekintettel fennálló jogviszony,  Adókötelezettséget eredményező minden egyéb, az Szja. tv. szerinti – önálló, vagy – nem önálló tevékenység végzésére irányuló, a fentiek hatálya alá nem tartozó jogviszony. d) Az adó alapja Az adó alapja a kifizető a természetes személlyel fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel a természetes személy részére kifizetett, juttatott, a Szja. szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az Szja. rendelkezései szerint az adóelőlegalap számításnál figyelembe vett jövedelem, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülőt megillető nevelési díj. A fent említett, Szja. alá tartozó juttatások hiányában az adó alapja fő szabály szerint az adókötelezettség alá eső jogviszonyt szabályozó szerződésben meghatározott személyi alapbér, illetve díjazás. e) Adóalapot nem képező jövedelmek Az adónak nem alapja többek között – a diplomáciai mentességet élvező külföldieknek juttatott bevétel, – bizonyos feltételek mellett a magyarországi illetőséggel nem rendelkező külföldi kifizető külföldi munkavállalójának magyarországi kiküldetésére, kirendelésére vagy munkaerő-kölcsönzés keretében folytatott tevékenységére tekintettel juttatott bevétel, – a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási és szociális ellátásból a nem kifizetőt terhelő rész, – a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat és – az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem [Módtv. 454. § (2)–(6), 455. §].

181

f) A kifizetők adóalapja A kifizetőt terhelő adó alapja: – a kifizetőnek a természetes személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetet (juttatott), a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint adókötelezettség alá eső önálló vagy nem önálló tevékenységből származó bevételből az dóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjjal, – a tanulószerződésben meghatározott díj, – a hivatásos nevelőszülőt megillető nevelési díj, – az előzőek szerinti juttatások hiányában az adófizetési kötelezettséggel járó munkaviszonyt vagy más jogviszonyt megalapozó munkaszerződésben, vagy egyéb szerződésben meghatározott személyi alapbér, illetve díjazás (külföldi kiküldetés esetén személyi alapbér alatt a munkaszerződés alapján fizetett, juttatott, az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbért, ennek hiányában a tárgyhavi személyi alapbért kell érteni) [Módtv. 455. § (1) bek.] g) Kifizetőnek nem minősülő személyek adóalapja ga) Egyéni vállalkozó  A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó saját maga után a vállalkozói kivétje, az átalányadózó egyéni vállalkozó az átalányban megállapított jövedelme, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér – ha a személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel, a garantált bérminimum – 112,5 százaléka (2012-ben ez havi 104 625, illetve 121 500 forint) után fizet adót. [2011. évi CLVI. törvény 456. § (1) bek., 457. § (3) bekezdés]. Ha az egyéni vállalkozó e jogállása nem áll fenn a teljes naptári hónapban, csak a jogállása naptári napjaira kell adót fizetnie, naponként legalább a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százalékának harmincad része után. Nem kell figyelembe venni az adóalapminimum számításnál azokat a napokat, amelyre – táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesül, – gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha annak tartama alatt az egyéni vállalkozó tevékenységét személyesen folytatja, – önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít, – fogvatartott, – egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti, ügyvédi kamarai, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagsága szünetel, – legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat (egyidejűleg fennálló több munkaviszonynál az egyes munkaviszonyokban előírt munkaidő összeszámítandó), vagy – kifizetővel fennálló adófizetéssel járó jogviszonya alapján a kifizető – a tárgyév január 31-éig tett, adóévre szóló nyilatkozat alapján – az adóalap minimum, (minimálbér, illetve garantált bérminimum 112,5 százaléka) alapulvételével adót fizet utána. A vállalkozói szociális hozzájárulási adóalap tehát megegyezik az egyéni járulékalappal, azzal a különbséggel, hogy a járulékfizetési alsó határ havonta a minimálbér (illetve garantált bérminimum) 112,5 százaléka [2011. évi CLVI. törvény, 457. § (3) bekezdés, 458. § (1), (2), (4), (5), (8) bekezdés.]  Az evaalany egyéni vállalkozót – saját maga után havonta terhelő adó alapja: – a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében a járuléktörvény szerint – az adóévre, vagy az adóévnek a munkaviszonya vagy tanulói (hallgatói) jogviszonya megszűntetését követő hátralévő részére – tett nyilatkozatában vállalt összeg, – a minimálbér – ha a vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel, a garantált bérminimum – 112,5 százaléka (2012-ben ez havi 104,625, illetve 121 500 forint), – az eva-alap 4 százaléka, legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonya van, vagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. Az evás vállalkozó sem fizet adót az ún. kieső időkre (pl. táppénz, gyes folyósítása, tevékenység szünetelése alatt) [2011. évi CLVI. törvény, 456. § (2) és (3) bekezdés] Az elvárt béremelés akkor valósul meg, ha a munkáltató a munkavállaló – rendszeres bérátlag-számtásnál figyelembe vett – személyi alapbérét 2012-ben – a 2011-es munkabér 26 százalékával emeli, ha a 2011-es munkabér havi 59 600 forint vagy annál kevesebb, – a személyi alapbér és rendszeres bér hányadosa és az elvárt béremelés (a kormányrendelet melléklete szerinti táblázatban a 2011. évi munkabérhez tartozó összeg) szorzataként kapott összeggel emeli, ha a 2011-es havi munkabér több mint 59 600 forint, de nem haladja meg a 216 805 forintot.

182

A munkáltató – valamennyi munkavállalójára nézve – választhatja, hogy a 2011-es személyi alapbért úgy emeli, hogy nem számol rendszeres bérátlagot (nem veszi figyelembe a bérpótlékokat), és a személyi alapbér összegéhez tatozó – kormányrendelet táblázatában megjelölt – béremeléssel emeli a személyi alapbért. (A munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés 2012. évi elvárt mértékéről és a béren kívüli juttatás ennek keretében figyelembe vehető mértékéről szóló kormányrendelet 2. §) A Karrier Híd Program megvalósítását célzó adókedvezmény Az állami foglakoztatási szerv által kiállított igazolás alapján a Karrier Híd Programban résztvevő, a kifizető általi foglakoztatását közvetlenül megelőzően közszférában foglalkoztatott személyt, személyeket munkaviszonyban foglalkoztató, költségvetési szervnek nem minősülő kifizető adókedvezményt vehet igénybe. A kedvezmény mértéke az igazolással rendelkező, Programban résztvevő munkavállalót/munkavállalókat megillető bruttó munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 13,5 százaléka. Az igazolás a kiállítás hónapját követő 12. hónap utolsó napjáig érvényes (462. §). A szakképzettséget nem igénylő munkakörhöz kapcsolódó adókedvezmény A Foglakoztatások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló 2012. január 1-jén hatályos KSH közlemény (FEOR-08) 9. főcsoportjába tartozó foglakozás szerinti munkakörben adókötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztató kifizető e munkaviszonyra tekintettel adókedvezményt vehet igénybe, melynek összege az ilyen munkakörben foglalkoztatottat megillető bruttó munkabér, de legfeljebb a minimálbér 9%-a. Ez a kedvezmény 2013. január 1-jén lép hatályba [461. §, 477. § (9) bek.]. A munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény Az egyházi és közszférába nem tartozó kifizető adókedvezményt vehet igénybe, ha a munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges béremelés mértékéről szóló kormányrendelet mellékletében összegszerűen meghatározott béremelést valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállalója után végrehajtotta. Nem vehető figyelembe az adókedvezménynél a béremelés, ha a kifizető azt akár csak részben is – béren kívüli juttatás formájában nyújtja. Folyamatosan foglalkoztatott a munkavállaló, ha a kifizetővel az adókedvezmény alapjául szolgáló hónapban munkaviszonyban áll, és – 2011. november 1-je és 2011. december 31-e között bármelyik napon az adókedvezményt érvénesítő kifizetővel munkaviszonyban állt (természetes személy kifizető esetében ideértve az egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként, munkaviszony keretében foglalkoztatottat is), – 2011. november 1-je és 2011. december 31-e között bármelyik napon az adókedvezményt érvénesítő kifizető belföldi kapcsolt vállalkozásával – akár csak egy napig – munkaviszonyban állt (természetes személy kifizető esetében ideértve az olyan egyéni cél által munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személyt is, amelynek a kifizető vagy közeli hozzátartozója tagja, valamint a közeli hozzátartozó által egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként munkaviszony keretében foglalkoztatott személyt is). Adókedvezmény azon hónap(ok)ra érvényesíthető, amely(ek)re teljesül az a feltétel, hogy az elvárt béremelést minden folyamatosan foglalkoztatott munkavállaló megkapja (ideértve azt is, ha az elvárt béremelés visszamenőleges hatályú). Nincs elvárt béremelési feltétel, ha a kifizető 2011 novemberében és decemberében egy napig sem volt munkáltatója természetes személynek (kivéve, ha a kifizető belföldi kapcsolt vállalkozása munkáltatója volt a kedvezménnyel érintett munkavállalónak, vagy természetes személy kifizető esetében saját maga vagy közeli hozzátartozója egyéni vállalkozóként, őstermelőként vagy egyéni cégként munkaviszonyban foglalkoztatta kedvezményezett természetes személyt). Az adókedvezményt a kifizető havonta, a naptári hónap egészében fennálló munkaviszonyok utáni részkedvezmények összegeként állapítja meg. A (rész)kedvezmény alapja a természetes személyt munkaviszonyára tekintettel megillető bruttó munkabér (kivéve az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony alapján járó bért). A kedvezmény mértéke: – 2012-ben havonta a kedvezményalap 21,5%-a, de legfeljebb 16 125 forint, ha a bruttó bér nem haladja meg a 75 ezer forintot, ha a bruttó bér nagyobb, mint 75 ezer forint, az előzőek szerint meghatározott összeget csökkenti a kedvezményalap 75 ezer forintot meghaladó részének 14%-a, – 2013-ban havonta 16%, de legfeljebb 12 ezer forint 75 ezer forintos kedvezményalapig, melyet csökkent a 75 ezer forintot meghaladó kedvezményalap-rész 20%-a. (2011. évi CLVI. törvény 46. §) Az elvárt béremelés mértékét kormányrendelet írja elő. Ez tételesen meghatározza, hogy a költségvetési szervnek vagy egyházi fenntartású intézménynek nem minősülő munkáltatónak 2012ben mekkora béremelést kellene adnia a munkavállalóinak ahhoz, hogy a 2011-es nettó bér az 183

adójóváírás megszüntetése és a egészségbiztosítási járulék emelése miatt ne csökkenjen. Ha a munkáltató az összes munkavállalójának kisebb emelést ad az elvártnál, vagy nem emel semmit azok bérén, nem kaphat szociálishozzájárulási-adókedvezményt (ha a munkavállalók hétharmadánál mulasztja el ezt, nem ehet részt közbeszerzésen ajánlattevőként és költségvetési támogatást sem kaphat). Havi 216 805 forint feletti 2011-es munkabérnél nincs – jogszabály által – elvárt béremelés. A 2011-ben minimálbéren foglalkoztatottak bérének a 2012-ben érvényes minimálbér, illetve garantált bérminimum (ez 2012-ben havi 93 ezer, illetve 108 ezer forint) összegére – kötelezően – teljesített emelése elvárt emelésnek számít. gb) Mezőgazdaági őstermelők A szociális hozzájárulási adó szempontjából őstermelő az Szja. tv-ben meghatározott mezőgazdasági őstermelő. Az adóalany őstermelő adóalapja havonta a tárgyév első napján érvényes minimálbér (ez 2012ben havi 93 ezer forint), vagy a járuléktörvény alapján magasabb járulékalap választásáról tett nyilatkozata szerinti összeg. Törthónap esetén az őstermelő csak e jogállása naptári napjaira fizet adót, naponként a minimálbér harmincad része után. Nem kell figyelembe venni azokat a napokat, amelyre – táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesül, – gyermekgondozási segélyen, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha annak tartama alatt őstermelői tevékenységét személyesen folytatja, – önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít, – fogvatartott. [Módtv. 456. § (2) bek., 457. § (4), (5) bek., 458. § (1), (2) bek.] h) Adó, számított adó, adókedvezmények ha) Adómérték A számított adó, az adóalap 27%-a. hb) Fizetendő adó A fizetendő adó a számított adó, csökkenve az adó fizetésre kötelezett megillető adókedvezmények összegével. hc) Adókedvezmények A számított adó 2012-ben három jogcímen csökkenthető kedvezménnyel: – munkabérek nettó értékének megőrzését, – a Karrier Híd Program megvalósítását, más törvényben szabályozott, a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásának megkönnyítését célzó kedvezménnyel. A fenti kedvezménykör 2013. január 1-jétől egy újabbal, a szakképzettséget nem igénylő munkakörhöz kapcsolódó adókedvezménnyel bővül. Az egyszerűsített foglakoztatásról szóló törvény alapján létesült munkaviszony szerinti munkabér az adókedvezmények számításánál nem lehet figyelembe venni. Foglalkoztatási kedvezmények A foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezményeket szabályozó – 2004. évi CXXII. – törvény 2012ben már nem azt mondja ki, hogy a 27%-os tb-járulék helyett a foglalkoztatót a bruttó munkabér után mekkora fizetési kötelezettség terheli, hanem azt, hogy a szociális hozzájárulási adóból a munkaadó mekkora részkedvezményt vehet igénybe. A kedvezmények (start, start plusz és extra) szabályai ezen túlmenően érdemben nem változtak. Új kedvezmény kerül bevezetésre: 2012. január 1-je és 2012. december 31-e között start bónusz kártya váltható ki. A bónusz kártyát olyan személy válthatja ki, aki – legalább 3 hónapig folyamatosan nyilvántartott álláskereső, vagy – gyes, gyed, gyet, ápolási díjban részesült, és az ellátás a folyósításának megszűnése óta 365 nap még nem telt el, illetve gyes mellett szeretne dolgozni, feltéve, hogy nincs munkahelye, és – start, start plusz vagy start extra kártyája nincs.

184

Ha a start bónusz kártyával rendelkező személy elhelyezkedik, a munkáltatója a szociális hozzájárulási adóból – a kártya érvényessége alatt – részkedvezményt vehet igénybe, melynek mértéke: a bruttó munkabér, de legfeljebb a minimálbér másfélszeresének 27%-a a foglalkoztatás első évében. Itt is feltétel a legalább 31 napos foglakoztatás és a legalább nap négy órás munkaidő (2004. évi CXXII. törvény, 7/A. §). i) Adókedvezmények korlátozása Az adókedvezmények közül, ha egy jogviszony alapján a kifizetőt több is megilleti, a kifizető választhatja ki, hogy melyiket érvényesíti. A kedvezmények az alábbi esetekben halmozhatók: – start plusz, extra és bónusz kedvezmények (ide nem értve a pályakezdők start kedvezményét) bármelyik más adókedvezménnyel (pl. a bérek nettó értékének megőrzését célzó kedvezménynyel) együtt is érvényesíthetők, még úgy is, hogy a két jogcímen igénybe vett kedvezmény negatív adót eredményez; a számított adó összegét meghaladó kedvezmény a kifizető más munkavállalókkal fennálló jogviszonyára tekintettel megállapított adóból levonható, ha nincs ilyen, a számított adót meghaladó kedvezmény igénylésére a költségvetési támogatásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, – a Karrier Híd Program megvalósítását célzó és a munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény ugyanazon munkavállaló után együttesen is igénybe vehető, a számított adót azonban nem haladhatja meg a kedvezmények együttes összege. (2011. évi CLVI. törvény, 463. §) Közös szabály az adókedvezményeknél, hogy az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyból származó bér az adókedvezmény alapjánál nem vehető figyelembe. j) Bevallási befizetési határidők Az adóalany kifizető az adót havonta, állapítja meg, és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg. Az adó összegét természetes személy részére kiállított igazoláson nem kell feltüntetni. Ha az adóalany foglalkoztatási kedvezményt vagy támogatást vesz igénybe, az adózás rendjéről szóló törvény 31. § (2) bekezdése szerinti bevallását úgy köteles teljesíteni, hogy abból a kedvezmény vagy támogatás jogcíme, alapja és a kedvezmény vagy támogatás összege személyenként megállapítható legyen. Az egyéni vállalkozó havonta, az őstermelő negyedévente állapítja meg az adót, és a tárgyhónapot, illetve negyedévet követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg. Legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkező vagy középfokú oktatási intézményben nappalin tanuló eva adózó egyéni vállalkozó az adót negyedévente állapítja meg, és a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg. A külföldi kifizető telephelye, pénzügyi vagy más meghatalmazott képviselője útján, ezek hiányában közvetlenül saját maga teljesíti az adókötelezettségeit. Ha ezt elmulasztja, a vele adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban álló természetes személy az dó fizetésére kötelezett, és ő viseli az adókötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (kivéve a mulasztási bírságot és az adóbírságot). (2011. évi CLVI. törvény, 464. §)

Egyéni járulékok változásai a) Járulék mértéke 2012. évben aa) Egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék 2012. január 1-jétől a biztosítottak pénzbeli egészségbiztosítási járuléka az eddigi 2%-ról, 3%-ra változik. Ezzel a biztosított által fizetendő összes járulék mértéke 7,5%-ról, 8,5%-ra nő. A 8,5%-os egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3%, a munkaerő-piaci járulék 1,5%. [Tbj. 19. § (3) bek.] ab) Egészségügyi szolgáltatási járulék Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 5100 forintról 6390 forintra, napi összege 170 forintról, 213 forintra emelkedik. A változást indokolja, hogy a rokkantsági ellátások finanszírozása az Egészségbiztosítási Alap feladatává válik. ac) Új járulék minimum A főállású táras vállalkozóknál és az egyéni vállalkozóknál új járulékalap-minimum kerül bevezetésre a 2012. évtől az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék tekintetében, amely a tárgyév első napján érvénes mi8nimálbér másfélszerese. Ezzel egyidejűleg megszűnik a minimális járulékalap havi átlagos számításával kapcsolatos szabály. A nyugdíj-befizetések minimális alapja továbbra is a minimálbér, illetve a bérminimum. Emellett a társas és az egyéni vállalkozók a nyugdíjjárulékot 185

(tagdíjat) továbbra is legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizetik meg. [Tbj. 27. § (1), (2), 29. § (3) bek.] b) Egyéni vállalkozók Hasonló változásokra került sor az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók estében is: a 2012. évtől az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékalapjuk a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese. A nyugdíj-befizetések minimális alapja továbbra is a minimálbér. [Tbj. 29/A.§ (1) bek.] c) Járulékfizetés felső határa Az egyéni nyugdíjjárulék-alap felső határa 2012. január 1-jétől – napi 21 700 Ft (előző évi 21 000 Ft), – évi 7 942 200 Ft (előző évi 7 665 000 Ft). [1997. évi LXXX. törvény, 24. § (2) bek.] d) Járulékalap változásai (egyes mentességi szabályok megszűnése) da) Járulékfizetés alóli mentesség megszűnése A járulékalap szélesítése érdekében megszűnik egyes jövedelmek (jubileumi jutalom, végkielégítés, újrakezdési támogatás, szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve, illetve a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján kifizetett összeg) egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alóli mentessége. A külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglakoztatási állomány keretében járó juttatás továbbra is mentesül a pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. [Tbj. 24. § (1) bek. b) pont] db)Foglalkoztatási kedvezmény megszűnése A 2012. évtől hatályát veszti a legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezők kedvezménye, mely szerint az e munkaviszonnyal egyidejűleg fennállt biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonyok alapján a munkavállalót nem terhelte a pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség. [Tbj. 31. § (3) bek.] de)Többes jogviszony Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot. 2012. január 1-jével azonban megszűnik az egyéni pénzbeli egészségbiztosítási járulék alóli mentesség a másodfoglalkozásból származó jövedelmeknél, vagyis akinek a legalább heti 36 órás munkaviszonya mellett másik jogviszonya is van, az abból származó jövedelem után is fizet 3%-os pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. e) Kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíjbefizetés megszűnése Az átmeneti rendelkezés, mely szerint a magánnyugdíj-pénztári tagok magánnyugdíj-pénztári tagdíja 2010. november 1-jétől 2011. december 31-ig terjedő időszakban 0 százalék volt, 2012. január 1-jétőlhatályát veszti. A 2012. évtől a magánnyugdíj-pénztári tagok (beleértve a magánnyugdíj-pénztári tag mezőgazdasági őstermelőket is) újra 10% tagdíj fizetésére kötelezettek, és a tagdíj alapját a nyugdíjjárulék-alapra vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. [Tbj. 33. § (1) bek., 30/A. § (2) bek.] 2012. január 1-jétől a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat közvetlenül a magánnyugdíj-pénztárak felé kell bevallani és befizetni. A bevallással és befizetéssel kapcsolatos feladatokat a magánnyugdíjpénztári tag biztosítottak után a foglalkoztató, a magánnyugdíj-pénztári tag biztosított egyéni vállalkozók és mezőgazdasági termelők – saját tagdíjuk tekintetében – maguk teljesítik. A bevallás céljára rendszeresített nyomtatványt a PSZÁF teszi közzé a törvényben meghatározott tartalommal. A bevallás és a befizetés határideje megegyezik a személyi jövedelemadó-bevallás benyújtási határidejével (a tárgyhónapot követő hónap 12. napja. [Tbj. 51. § (1), (2) bek.]

Egészségügyi hozzájárulás változása a) Az egészségügyi hozzájárulási kötelezettség alapja 2011-ben százalékos egészségügyi hozzájárulást kellett fizetni a kamatkedvezményből származó jövedelem után. 2012-től a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege után, azaz a kamat kedvezmény 1,19 szerese után kell ehót fizetni. [Eho. tv. 3. § (1) bek.] 186

2011-ben mentes volt az Szja. tv. 71. §-a szerinti béren kívüli juttatás. 2012-től a kifizetőnek a béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott összege után 10%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. [Eho. tv. 3. § (4) bek.] Valamint az Szja. tv. 71. §-a szerinti béren kívüli juttatások értékhatár feletti része után 27%-os egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, amelynek összegét az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként kell bevallani és megfizetni. A fizetési kötelezettséget csökkenti az ugyanazon alap után számított 10%-os egészségügyi hozzájárulás. [Eho. tv. 3. § (6) bek.] b) Mentesség Mentes a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alól a szociális hozzájárulási adó alapját képező összeg. [Eho. tv. 3. § (5) bek.]

Egészségügyi hozzájárulás a) Kifizetői Eho. (27%-os) – A szociális hozzájárulási adó mellett 2012-ben fennmarad. – Az olyan jövedelmeket továbbra sem terheli amelyek egyéni járulék alapot képeznek és 2012. január 1-jétől, amelyek a szociális hozzájárulási adó alapjába tartoznak. – A Szja. tv. szerint a különadózó jövedelmek közé, a kamatkedvezmény után a 27%-os ehot meg kell fizetni, de 2012-től azonban már az adóalapként meghatározott összeg után. – Változás, hogy a minimálbér 30%-át meg nem haladó megbízási díjak, tiszteletdíjak [lásd 1997. évi LXXX. törvény, 5. § (1) bekezdés g) pont és (2) bekezdés szerinti jogviszonyból származó jövedelmek] után már nem 27% ehót kell megállapítani, mivel azok 2012-től szociális hozzájárulási adó alapját képezik. [1998. évi LXVI. törvény, 3. § (1) és (5) bekezdés] – Új szabály, hogy a béren kívüli juttatások (adóalapként meghatározott összege után) 10% ehót kell fizetnie a kifizetőnek. [1998. évi LXVI. törvény, 3. § (4) bekezdés] b) Egyéni Eho (14%-os) A – – – –

belföldi magánszemélyt terhelő Eho. 2012. évben nem változott, továbbra is 14%, és a vállalkozásból kivont jövedelem (Szja. tv. 68. §), az értékpapír-kölcsönzésből szármató jövedelem (Szja. tv. 65/A. §), az osztalék (Szja. tv. 66. §), a vállalkozói osztalékalap (Szja. tv. 49/C. §), az árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja. tv. 16. § (1) bek.], 1 millió forintot meghaladó adóköteles jövedelem estén a teljes összegre kell megfizetni.

A hozzájárulás-fizetési felső határ változatlanul 450 ezer forint, vagyis legfeljebb ennyi ehót kell éves szinten fizetni.

Szakképzési hozzájárulás a) Jogszabályi háttér A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (továbbiakban: 2011. évi CLV. tv.). b) Az új törvény célja A szakképzési hozzájárulás rendszere átalakításra kerül, mely új törvény megalkotását tette szükségessé. Lényeges változás, hogy a fizetendő szakképzési hozzájárulás terhére csak a gyakorlati képzés szervezésével kapcsolatos költségeket lehet elszámolni akként, hogy az eddigi tételes elszámolás rendszerét egy differenciált normatíva rendszer váltja fel. c) Szakképzési hozzáárulás alapjának megállapítása és mértéke ca) Alapja 2011-ben hatályos törvény értelmében a szakképzési hozzájárulás alapja a hozzájárulásra kötelezettet terhelő társadalombiztosítási járulék alapja. 2012-től a szakképzési hozzájárulás alapja a hozzájárulásra kötelezettet terhelő szociális hozzájárulási adó alapja, azaz a teljes adóalap. [2011. évi CLV. tv. 4. § (1) bek.] cb) Mértéke A szakképzési hozzájárulásnak, a hozzájárulásra kötelezett bruttó kötelezettségének a mértéke nem változik. A szakképzési hozzájárulás értéke a szociális hozzájárulási adóalap 1,5%-a (bruttó kötelezettség). [2011. évi CLV. tv. 4. § (2) bek.] 187

FIGYELEM! A START-kártyások után is fizetendő a szakképzési hozzájárulás, de részkedvezményben részesíthetők.

d) A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek köre A törvény a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek körét annak a követelménynek a figyelembevételével határozza meg, hogy a kvalifikált munkaerő foglalkoztatásában érdekelt munkáltatók többsége – néhány indokolt kivétellel – legyen hozzájárulásra kötelezett. Ez egyúttal érvényesíti a szakképzett munkavállalót foglalkoztató munkáltatók arányos teherviselésének elvét a szakmai felkésztésben: egyfelől kötelesek lesznek hozzájárulni a szakképzés költségeihez, másfelől a törvény hatálya alá tartozó gyakorlati képzés szervezése esetén a hozzájárulásukat csökkenthetik és támogatásban részesülhetnek. Szakképzési hozzájárulásra kötelezett a belföldi székhelyű – gazdasági társaság, kivéve a szakképzésről szóló törvény szerinti, szakképzési feladatot ellátó nonprofit gazdasági társaságot, a felsőoktatási intézmény által alapított társaságot, valamint az olyan társaságot, amelyben a felsőoktatási intézmény részesedést szerzett, – szövetkezet, kivéve a lakásszövetkezetet, a szociális szövetkezeteket, valamint az iskolaszövetkezeteket, – állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, közös vállalat, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat – kivéve a kvízközmű-társulatot –, egyes jogi személyek vállalata és leányvállalata, – ügyvédi iroda, végrehajtó iroda és szabadalmi ügyvivő iroda, – közjegyzői iroda, – a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, – egyéni cég. [2011. évi CLV. tv. 2. § (1) bek.] Szakképzési hozzájárulásra kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet is, ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik. A közhasznú nonprofit gazdasági társaság esetében, hogy csak a vállalkozási tevékenysége arányában legyen hozzájárulás fizetésére kötelezett. e) Mentesség a hozzájárulás alól – a büntetés-végrehajtásnál a fogvatartottak kötelező foglakoztatására létrehozott gazdálkodó szervezet, – az egészségügyről szóló 1997 évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eü. tv.) 3. § f) pontjában meghatározott egészségügyi szolgáltató – feltéve, hogy az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött és nem költségvetési szervként működik – az egészségügyi közszolgáltatás ellátásával összefüggésben őt terhelő szociális hozzájárulási adóalap után, – az egyéni vállalkozó a (saját) szociális hozzájárulási adóalapja után, de az általa foglalkoztatottra tekintettel őt terhelő szociális hozzájárulási adó alapja után kell szakképzési hozzájárulást fizetni, – az egyéni cég, végrehajtó iroda, szabadalmi ügyvivő iroda, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda tevékenységében a személyesen közreműködő tag a szociális hozzájárulási adóalapja után, de az általa foglalkoztatottra tekintettel őt terhelő szociális hozzájárulási adó alapja után kell szakképzési hozzájárulást fizetni, – a közhasznú nonprofit gazdasági társaság a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 6. sz. melléklet E) fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenység ellátásával összefüggésben a társaságot terhelő szociális hozzájárulási adó alapja után. f) A szakképzési hozzájárulás teljesítésének módja A törvény a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítése szempontjából alapvető különbséget tesz aszerint, hogy a hozzájárulásra kötelezett miként teljesíti a kötelezettségét. A szakképzési hozzájárulás teljesíthető a szakképzési törvény, illetőleg a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó tanuló, hallgató gyakorlati képzésének megszervezésével, vagy kizárólag az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára történő befizetéssel. A szakképzési hozzájárulás teljesíthető:  a szakképzésről szóló törvényben foglaltak szerint – a szakközépiskola vagy szakiskola és a hozzájárulásra kötelezett között létrejött együttműködési megállapodás alapján, vagy – a szakképző iskola tanulója és a hozzájárulásra kötelezett között létrejött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés szervezésével,  a gyakorlatigényes alapképzési szak keretében folytatott gyakorlati képzés szervezésével, amennyiben a gyakorlati képzésre a felsőoktatási intézmény és a hozzájárulásra kötelezett a felsőoktatási törvény szerint együttműködési megállapodást kötött, a gyakorlatigényes alapképzési szak keretében szervezett szakmai gyakorlattal, amennyiben a szakmai gyakorlatra külső képzőhelyen, a hallgatóval kötött hallgatói munkaszerződés alapján kerül sor. (2011. évi CLV. tv. 5. §) A szakképzési hozzájárulási kötelezettségnek az előzőekben részletezett gyakorlati képzés miatti csökkenő tételre fel nem használt részét az állami adóhatósághoz kell befizetni. (2011. évi CLV. tv. 6. §) 188

A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját – a törvény keretei között – a hozzájárulásra kötelezett maga választja meg. g) Szakképzési hozzájárulás teljesítésének részletes szabályai, bevallás és visszatérítés ga) Hozzájárulás teljesítése A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés szervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettség mértékét – 2012. évre vonatkozóan 440 000 Ft/fő/év összegben meghatározott alapnormatíva alapján – 2012. évet követően a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott alapnormatíva alapján, az erről szóló kormányrendeletben meghatározott gyakorlati képzés normatívák szerint számított összeggel csökkentheti. [2011. évi CLV. tv. 8. § (1) bek.] gb) Visszatérítés Amennyiben a hozzájárulásra kötelezett hozzájárulási kötelezettségét kizárólag tanulószerződés keretében történő gyakorlati képzés szervezésével teljesíti, és a csökkentő tétel összege meghaladja a bruttó kötelezettsége mértékét, akkor az azt meghaladó rész az állami adóhatóságtól visszaigényelhető. Az állami adóhatóság a visszatérítés tekintetében az adózás rendjéről szóló törvény szerint jár el. A kapott visszatérítést egyéb bevételként kell elszámolni. [2011. évi CLV. törvény 8. § (2) bek.] Az állami adóhatóság a hozzájárulásra kötelezett szakképzési hozzájárulási alapjáról és mértékéről, a törvény szerinti csökkentő tételeiről a bevallási időszakot követően, a Nemzeti Foglakoztatási alapot megillető hozzájárulások átutalásáról az alapkezelővel kötött megállapodása alapján adatot szolgáltat az alapkezelőnek. (2011. évi CLV. tv. 10. §) Felhasznált irodalom Törvények – Az államháztartásról szóló 2011.évi CXCVI. törvény – A nemzeti vagyonról szóló 2011.évi CXCVI. törvény – Magyarország helyi önkormányzatokról szóló 2011.évi CLXXXIX. törvény – A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény – Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény – A személyi jövedelemadóról szóló 1995.évi CXVIII. törvény – Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény – A helyi adóról szóló 1990.évi C. törvény – A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997.évi LXXX. törvény – Az a szociális hozzájárulási adóról, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011.évi CLVI. törvény IX. fejezete – Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény – A szakképzésről szóló 2011. évi CLV. törvény – Magyarország 2012. évi központi költségvetésről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény – Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény – Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény IX. fejezete a szociális hozzájárulási adóról – Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvény Kormányrendeletek – Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet – Az adósságot kezeltető ügyletekhez történő hozzájárulás részletes szabályairól szóló 353/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Adóköteles – adótörvények 2012. évi I–II. kötet. Számvitel – adó- könyvvizsgálat, adó- és számvitel különszám 2012. (Saldo) Adózás és számvitel 2011/2 és 2012. (Ecovit Kiadó) Önkormányzati közigazgatás (tankönyv) 2012. (Nemzeti Közigazgatási Intézet) Pénzügyi- és költségvetési igazgatás (tankönyv) 2012. (Nemzeti Közigazgatási Intézet) HVG – adó 2012. HVG – társadalombiztosítás Adó – béren kívüli juttatások 2012. (Complex Kiadó)

189

ISBN 978-963-87206-7-2 Szerző: dr. Czegle Tibor  Kisgyörgy Ilona Szerkesztés lezárva: 2012. április 30.  Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. Kiadja a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft.  1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 127. Tel: 06-1-880-7600  Fax: 06-1-880-7699  [email protected] Felelős kiadó: Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója Ez a tananyag a Menedzser Praxis Szakkiadó Kft. (FAT Intézmény-akkreditációs lajstromszám: AL-2334, Felnőttképzési nyilvántartási szám: 13-0250-07) által szervezett regisztrált könyvviteli szolgáltatást végzők 2012. évi kötelező továbbképzéséhez készült. Kiadványunkban szereplő adatokat és információkat a legnagyobb gondossággal állítottuk össze. A közölt információkban tapasztalható időközben bekövetkezett esetleges változásokért nem áll módunkban felelősséget vállalni, ebben az esetben nem garantálhatunk teljes kifogástalanságot. Minden jog fenntartva! A Kiadó írásos engedélye nélkül a mű kivonatonként sem sokszorosítható semmiféle formában (elektronikus és mágneses vagy más adathordozón), így ennek terjesztése és értékesítése is tiltott.