Könyves karaván Nagyenyedtől Zilahig Az elmúlt hetekben sok-sok könyvvel, köztük újdonságokkal, Wagner Péter budapesti építész rajzaiból válogatott kiállítással, vetítettképes elõadásokkal, ezen belül Szentimrei Jenõ-megemlékezéssel vándorolt a Mûvelõdés, valamint a Kriterion Könyvkiadó csapata Nagyenyedtõl Zilahig. A körúton elsõsorban azokat a könyvújdonságokat ajánlottuk az olvasók figyelmébe, amelyek a két kiadó gondozásában az adventi várakozás idején jelentek meg, és kívánkoztak a karácsonyfák alá. Nagyenyeden a 2010. esztendõ utolsó Áprily-estjén telt ház várt ránk a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Az estet az enyedi református egyházközség és a székelykocsárdiak összevont kórusa karácsonyi dalokkal vezette fel Fodor László és Basáné Zudor Anikó vezényletével. A házigazda, Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy az Áprily-estek lényege a Nagyenyeden született, vagy pályájuk révén a városhoz kötõdõ jeles emberekre való emlékezés, márpedig Szentimrei Jenõ éppen ezek sorába tartozik. Mint mondta, a 120 évvel ezelõtt, 1891. december 14-én Aradon született író, költõ, újságíró enyedi kötõdése kicsi gyermekkorától eredeztethetõ, s felelevenítette azokat az idõket is, amikor a Bethlen-kollégista Szentimrei – akkor még Kovács – az enyedi ódon vár tövében, a Széna téren játszadozott pajtásaival. Szentimrei Jenõ életpályáját az esten jelen levõ két unoka, a Mûvelõdés fõszerkesztõje, Szabó Zsolt, valamint a Kriterion Kiadó igazgatója, a társrendezõ Helikon–Kemény János Alapítvány elnöke, H. Szabó Gyula vázolták fel. A rövid, de tartalmas vetítettképes elõadásból egyebek mellett megtudhatta a hallgatóság, hogy Szentimrei Jenõ hathetes korában került édesanyjával és két nõvérével Nagyenyedre, ahol
a nagyszülõknél laktak. A Marosparti városból indult pályája során Új Erdély címmel 1918-ban Kolozsváron hetilapot szerkesztett, majd a Keleti Újság, a Napkelet, a Vasárnap, a Vasárnapi Újság, az Újság, az Ellenzék valamint a Brassói Lapok szerkesztõségében dolgozott. Mindemellett cselekvõ részese több mûvelõdési intézmény szervezésének, így például a Cimborának, a Kalákának, a Haladásnak, az 1941-ben megszervezett kolozsvári Ünnepi Könyvhétnek, a kolozsvári magyar színháznak, a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézetnek. 1926-ban vált a helikoni írótársaság tagjává, amikor Kemény János már a legelsõ marosvécsi találkozóra meghívta õt. Ebbõl a munkásságból nyújtott ízelítõt a Szentimrei-leszármazott, Szabó Dániel, aki dédapja Reményik Sándornak ajánlott, Az ár felel a gátnak, valamint a Benedek Eleknek ajánlott, Eljöttem eddig címû verseit olvasta fel. Ennél is nagyobb meglepetés volt, amikor Szabó Zsolt vezényletével a közönség elénekelte a Hajlik a jegenye címû dalt, amelynek zeneszerzõje Várady Aladár, szövegírója pedig Szentimrei Jenõ. És még nem volt vége, hiszen Szántó Zsuzsa, valamint Portik Hilda Csilla marosvásárhelyi mûvészeti
középiskolás diákok Szentimrei fordításában tolmácsolt RimszkijKorszakov dalokkal idézték fel a húszas-harmincas évek író-olvasó találkozóinak hangulatát. Az Áprily-est másik fénypontja Wagner Péter budapesti építész-grafikus Mezõségi útirajzok címû kiállításának megnyitója volt. A Mûvelõdés gondozásában nemrég megjelent és az enyedi találkozón is kínált Mezõség. Történelem, örökség, társadalom címû könyv borítójának képe egyik ama sok Wagner-rajz közül, amelyeknek pazar válogatását megcsodálhatta a közönség. Az otthonról, azaz Budapestrõl haza, azaz Erdélybe érkezõ Wagner Péter azok közé tartozik, akik az 1960-70-es években hátizsákosan barangolták be Erdély egy-egy vidékét, s õ maga lévén építészhallgató, amerre járt, mindenütt rajzolt és jegyzetelt. Az apai ágon Zsombolya vidékérõl származó Wagner Péter így gyûjtögette öszsze azt a hatalmas dokumentációs anyagot, amely révén az általa a világ legszebb vidékének nevezett Gyimesek, valamint a Mezõség, a Nyárád-mente, Szék és a Szilágyság épített kultúrájának remekeit örökítette meg. „Nem fényképezõgéppel dokumentálódom, hanem rajzokkal, így a rögzített épületeknek, épület-
Nagyenyeden Dvorácsek Ágoston méltatta a Mezőségről szóló könyvet
3
A nagyenyedi–székelykocsárdi összevont kórus
4
részeknek, templombelsõknek kiemelhetem egy-egy részletét. Ugyanis sokkal jobban meg lehet mutatni rajzban azt a lelkiséget, amelyet fényképeken nem lehet” – osztotta meg munkája néhány kulisszatitkát Wagner Péter. Hozzátette, hogy számára élmény volt felfedezni azt a nemzetiségi és vallási szempontból, tehát a népi kultúra tekintetében is sokszínû Mezõséget, ahol lépten-nyomon fellelhetõk a magyar épített emlékek, és amelyek sajnálatos módon pusztulnak. Dvorácsek Ágoston, a Bethlen-kollégium tanára, mind a Wagner-kiállításról, mind a Mezõséget bemutató kötetrõl elismerõen szólt, hozzátéve, hogy mindkettõ vitathatatlanul hozzájárul a tájegység alapos megismeréséhez. Szilágysomlyón a Magyar Házban Széman Péter házigazda azzal vezette fel a közönségtalálkozót, hogy „zenét hallgatni jó”. Következésképpen Kõvári László zongorán, lánya, Kõvári Aranka pedig furulyán adott elõ néhány lélekgyógyító gyergyói népdalfeldolgozást Bartók Bélától, valamint Antonio Caldara és William Crofft-szonátát. Ilyen felvezetés után következett az est várva várt pillanata, amikor is Wagner Péter és H. Szabó Gyula kibonthatták azt a csomagot, amelybõl elõkerültek a Kriterion Kiadó által gondozott és a zilahi
Colorprint nyomdából éppen megérkezett Szilágysági útirajzok címû albumok. „Széman Péter 2007-ben ösztönözött arra, hogy hozzunk össze egy Szilágyságkiállítást. Munkához láttunk, a tárlat megnyílt, a teljes anyagot most e könyv lapjain is elhoztuk. Az egykori Szilágy megye hatvanhat helyszínén, három városban és hatvanhárom faluban rajzoltam. Ajánlom és köszönöm ezt az albumot Széman Péternek és mindazoknak, akik a létrejöttében segítettek” – fogalmazott Wagner Péter. Hozzátette: ha Isten is úgy akarja, Fehér és Hunyad megye következik. H. Szabó Gyula közölte, hogy a Szilágysági útirajzokból ötven vászonkötésû példány is készül könyvgyûjtõk számára. Tövishát központjában, Szilágycsehben a Gyulaffy László Általános Iskola diákjai, Mészáros Lilla, Mészáros Ferenc és Tóth Heléna adventi versekkel, Vida Katalin tanár pedig meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket és a hallgatóságot. H. Szabó Gyula az adventi várakozásban megszületett adventi ajándéknak nevezte Wagner Péter Szilágysági útirajzok címû albumát, de emellett a kiadó más termékeit is a közönség figyelmébe ajánlotta. Ezek közé sorolta John Paget Magyarország és Erdély címû könyvét, amelyben a Skóciából báró
Wesselényi Polyxénával kötött házassága révén Erdélybe származott és ma is Paget Jánosként ismert, 1892-ben Aranyosgyéresen elhunyt orvos, mezõgazdász és író vetette papírra élményeit. Az elsõ kiadásban angol nyelven 1839-ben megjelent munka azóta több kiadást megért, a Kriterion gondozásában megjelent második magyar kiadás adalékai közé tartozik az a Paget-napló is, amelyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeinek eddig ismeretlen részletei kerülnek napvilágra. E kötet mellett a Wagner-album, valamint a Mûvelõdés kiadásában megjelent újabb könyvek is felkeltették a közönség érdeklõdését. Zilahon Kõvári László és Kõvári Aranka újabb zenei gyöngyszemekkel lepte meg a közönséget. Szabó Zsolt a Mûvelõdés kiadványai közül Bíró Vencel: A Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium története címû, még nyomdafesték illatú kötetet ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe. Wagner Péter nagy megtiszteltetésként értékelte, hogy a Szilágy megyei múzeum Ioan Sima Képtárában mutathatja be albumát. Elhangzott: az album minden gyökérszálával a Szilágysághoz kötõdik, hiszen megszületésének ötlete Szilágysomlyón fogant, anyagának elsõ része Szilágycsehben volt látható, az album pedig Zilahon, a Major István vezette Colorprint nyomdában öltött testet. Wagner Péter hídépítésnek nevezte az album román és angol nyelvre is lefordított ismertetõjét. „Az album valamennyi rajza a helyszínen készült, a román vonatkozások az anyag egyharmadát teszik ki. Mûvelõdéstörténeti barangolásra és meditálásra készteti az olvasót ez az album, éppen ezért fontos, hogy a román vagy angol nyelven olvasó számára is legyen világos, értse meg, hogy ez az örökség egy másik, sajátos kultúra” – magyarázta Wagner Péter.
BENKÕ LEVENTE
Fennállásának 90. évfordulóját ünnepelte a Romániai Magyar Dalosszövetség A trianoni szerzõdés után a romániai magyar énekkarok kikerültek az Országos Dalosszövetségbõl, amelyet 1867-ben mint Daláregyletet alapítottak Aradon. Elsõ vezetõségi tagja volt Ábrányi Kornél, Engesszer Mihály, Erkel Ferenc, Felsmann József, Mosonyi Mihály, Reményi Ede, Till Sándor, akiket 1867. július 10-én választottak meg. Országos karnagynak Erkel Ferencet jelölték ki. Érdekes adatra bukkantunk az Alföld címû lapban. Arról írtak, hogy a Dal varázsa címû Szász Károly-költeményt Liszt Ferencnek küldték megzenésítés végett. Az Országos Dalosszövetségbõl leszakadt kórusok vezetõi közül harmincan 1921. november 13-án gyûltek össze Brassóban, és létrehozták a Romániai Magyar Dalosszövetséget, elnökévé választva Szemlér Ferenc költõ-tanárt, a brassói Római Katolikus Fõgimnázium igazgatótanárát. 1922-ben a Dalosszövetség áthelyezte székhelyét Kolozsvárra, új vezetõséget választva Inczédy-Joksman Ödön elnök, Tárcza Bertalan fõtitkár, a kolozsvári Református Kollégium zenetanára, valamint Csákány Béla személyében. Alapszabályzata és célkitûzése azonos volt az Országos Dalosszövetségével, csak kisebb hatáskörben. Kerületi, országos, késõbb nemzetközi versenyeket, kórustalálkozókat szervezett. 1938-ig hat országos versenyt szervezett Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Szászrégenben, kerületit pedig Bánffyhunyadon, Désen, Tordán, Nagyenyeden, Szatmárnémetiben és Dicsõszentmártonban. A felnõtt kórusok mellett az ifjúsági iskolai énekkarok versenyét is megszervezték Kolozsváron és Marosvásárhelyen. 1922 és 1936 között szaklapot szerkesztettek Magyar Dal címmel, 1929 és 1931 között pedig három évig Dalos Naptárt is megjelentettek. Miután a cen-
zúra letiltotta a nyomtatványokat, Értesítõvel fordultak a dalosokhoz és a pártoló tagokhoz. 1927-tõl karnagyképzést és továbbképzést tartottak, amelyeken olyan kivételes elõadók oktattak mint Domokos Pál Péter, Gokler Antal, Nemes Elemér, Rezik Károly, Szeghõ Ferenc, Veress Gábor és Zsizsmann Rezsõ. A 30 tagkórussal indult szövetség 1938-ban 228 kórust tartott nyilván és jegyezte mûködésüket. Szövetségünknek voltak sötétebb és örvendetesebb napjai is. A második világháború elmúltával azt hittük, hogy vége a sötétebb napoknak. A kettészakított Erdélyben a háború ideje alatt a múzsák nem énekeltek, Dél-Erdélyben valósággal szüneteltek az énekkarok. A háború után 1947-ben a Szövetség meghirdette õszi találkozóját, amelyre sajnos csak 1948 februárjában került sor, ahol új vezetõséget választottak. A gyûlést a megjelent legidõsebb karnagy, Fövényesi Bertalan tanár vezette. A közgyûlés elnöknek Nagy István karnagy-hegedûmûvész fõiskolai tanárt, alelnöknek Jagamas János népzenetudóst, fõtitkárnak Kos-
tyák Imre zenetanárt, titkárnak Benkõ András zenetörténészt választotta. Javasolták, hogy a szövetséget Bartók Béla Kórusszövetségnek nevezzék, amit el is fogadtak. Az alig két évet mûködõ Bartók Béla Dalosszövetséget, akárcsak a Magyar Népi Szövetséget 1949. augusztus 1-jén beszüntette a kommunista hatalom. Ezután énekkaraink az egyház keretében, vagy mint szakszervezeti, üzemi kórusok igyekeztek magukat fenntartani. Közgyûlésünk a 90. évforduló alkalmából a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében több mint száz küldött jelenlétében zajlott. Tóth Guttman Emese elnökasszony idézve a nagy zeneszerzõ-zongoramûvész Liszt Ferenc írását: „Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutasson rám” – mi is büszkén mutatunk és emlékezünk rá, valamint büszkén mutatunk szövetségünk elõdeire, akiknek munkásságára támaszkodva dolgozunk kitûzött céljainkért. A zene sorsa az iskolában dõl el. Hatalmas nevelõi eszköz a zene, mellyel a lélek formálására törekednek a pedagógusok. „Ze-
A Kolozsvári Református Kollégium vegyes kara, vezényel Székely Árpád (Vas Géza felvételei)
5
6
nénk nemzeti kincsünk. A zene mûvelése és minden egyénhez, gyermekhez való eljuttatása, a nevelõin felül hazafias kötelesség – írja Kodály Zoltán –, ebben sohasem szabad kevesebbet tenni a szükségesnél. Sajnos iskoláinkban már alig-alig engedik énekelni a gyermekeinket, mert a közfelfogás nem jutott el a zene nevelõ erejének felismeréséig.” Ezt a munkát vállalta fel 1994. szeptember 17-én az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület (EMKE), amikor a Kolozsvári Báthory István Gimnázium dísztermében újra életre hívta a Romániai Magyar Dalosszövetséget. Elnöknek a sepsiszentgyörgyi László Attilát választották, aki hat évet vezette a szövetséget, utána Major László székelyudvarhelyi zenetanár következett, akinek lemondása után a következõ vezetõség vette át a szövetség irányítását: elnök Tóth Guttman Emese, alelnökök Péter Éva, Kállay M. Tünde, elnökségi tagok Fórika Éva, Major László, Kelemen Antal, tiszteletbeli elnök Guttman Mihály. Földrajzi régiók szerinti felelõsök: Arad és Temes megyében Horvát Tünde, a Partiumban Fejér Kálmán, Székelyföldön Kovács András, a szakosztályok vezetõi: iskolai énekoktatás Székely Árpád, egyházzene Jakabffy Tamás és Sógor Magda, énekkarok Guttman Mihály, fúvószenekarok felelõse Kelemen Antal. A kórustalálkozók szervezése egyike a legfontosabb céljainknak. A gyermekkórusok találkozóját Kodály Zoltán szellemében már négyszer szerveztük meg, mindig más erdélyi városban: Kolozsváron, Temesváron, Kézdivásárhelyen és Szilágysomlyón. 2012-ben Aradon fogjuk megrendezni, mindig virágvasárnap elõtti szombat délután, majd vasárnap a város templomaiban énekelnek a gyermekkarok. Középiskolásaink minden decemberben Kolozsváron karácsonyt várva énekelnek. Felnõtt énekkaraink megrendezik a testvéri kórusok találkozóját: a tordaszentlászlói vegyeskórus már a huszonkettediket tartotta 2011-ben, Marosvásárhelyen a Bárdos Lajos–Nagy Ist-
ván találkozó teremt alkalmat az együtténeklésre, Székelyudvarhelyen a Szent Miklós templom Musica Sacra énekkara a házigazda, valamint a Nádas menti, szovátai, alcsíki, felcsíki, máramarosi szórványtelepülések és a háromszéki énekkarok is jelentõs hagyományápoló találkozókat szerveznek évente. Népdaléneklési versenyeink közül a legfontosabb a Szatmárnémetiben évente rendezett Hajnal akar lenni elnevezésû, határokon átívelõ vetélkedõ, Csirák Csaba és Fejér Kálmán munkájának köszönhetõen. Ide küldik a régiókban – a Homoród mentén Szentegyházán, a Bánságban Újszentesen, Udvarhelyszéken Farkaslakán, a Szilágyságban Szilágysomlyón, Kalotaszegen pedig Mérában – kitûnt fiatal énekeseket. Zenei táboraink közül a legfontosabb a háromszéki Rétyen évente megrendezett fúvós hangszeresek tábora, Kelemen Antal immáron néhai igazgató karnagynak köszönhetõen. Az idén 20. alkalommal több mint kétszáz fiatal tanult két héten keresztül, szaktanárok irányításával. Terveink: a 2012-es évet Kodály Zoltán szellemében óhajtjuk megélni születésének 130., halálának 30. évére emlékezve. A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én és 23-án Déván és Kolozsváron rendezünk ünnepi hangversenyeket. Köszönetet mondtunk támogatóinknak: a Communitas Alapítványnak, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületnek, a Bethlen Gábor Alapnak, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének és a Magyar Egyházzenei Társaságnak. A Dalosszövetség fennállásának 90. évfordulóján tartott közgyûlés végén átadtuk a 2011. évi díjakat. Márkos Albert-díjban Nagy Lajos szatmárnémeti hegedûmûvész, kórusszervezõ és poszt mortem Benkõ Enikõ sepsiszentgyörgyi karnagy érdemesült. Jagamas János-díjban részesült Dénes Ildikó népdalénekes, az újszentesi népdaléneklési verseny szervezõje, Zsizsmann Rezsõ-díjat kapott Adorjáni Ka-
talin kolozsvári karnagy, Seprõdi János-díjat Demeter József szászrégeni református lelkész, a kórustalálkozók szervezõje, a Rónai Antal-díjat pedig Biczó János újtusnádi zenekarvezetõ és Sándor Árpád, Csíkszentsimon és Újtusnád fúvósainak karnagya vehette át. A közgyûlés után a Kolozsvári Állami Magyar Operában ünnepi hangversenyt rendeztünk. Fellépett a szatmárnémeti székesegyház énekkara (karnagy Varga Péter), a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Mûvelõdési Ház Cantus Firmus vegyes kara (László Attila), a marosvásárhelyi református Vártemplom énekkara és a Nagy István Ifjúsági Kamarakórus (Kovács András), a kolozsvári magyar pedagógusok kamarakórusa (Bedõ Ágnes), a Kolozsvári Református Kollégium vegyes kara (Székely Árpád) és a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium vegyes kara (Szabadi Ildikó).
GUTTMAN MIHÁLY
Márkos Albert-díj
Benkő Enikő 1962. március 11-én született Etéden. Az elemi iskola elsõ két osztályát szülõfalujában végezte, majd a marosvásárhelyi Mûvészeti Szakközépiskolában cselló szakon folytatta tanulmányait és érettségizett. 1997-ben a brassói Transilvania Egyetem zenepedagógiai karán szerzett fõiskolai oklevelet. 1990tõl a 2009-ben bekövetkezett haláláig a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Mûvészeti Szakközépiskola csellótanára volt. Tudta, hogy kamatoztatni kell a rá bízott talentumokat, és a sepsiszentgyörgyi zenei élet számos területén tevékenykedett. Túlságosan nagy feladat lenne egyetlen embernek összefoglalni, méltatni szerteágazó munkásságát. De Enikõ szakmai hozzáértésével, céltudatosságával, emberségével minden közösségben kivívta a méltó elismerést. És sokan emlékeznek rá... Sipos Zoltán tanárkollégát, karnagyot idézem: „Benkõ Enikõrõl mint kolléganõrõl nagyon nehéz beszélni, mert a mai napig rettenetesen hiányzik. Ob-
jektíven elemezni a tevékenységét, adatokkal, évszámokkal alátámasztani a róla mondandókat meg száraznak érezném. Személyes ismeretségünk az 1980-as években mûködõ sepsiszentgyörgyi kamarazenekarban kezdõdött, ahol együtt muzsikáltunk. Õ akkor a Vadrózsák népi együttes csellósa volt. Az 1990-es években lett a mûvészeti iskola csellótanára, és ezután végezte el Brassóban a Transilvania egyetem cselló szakát. Egyetemi tanulmányait is a rá jellemzõ lelkiismeretességgel, igényességgel végezte. Közben ugyanezzel a lelkiismeretességgel, pontossággal tanított és gondoskodott családjáról is. A veleszületett természetesség és jó humor is hozzájárult a sok kiváló eredményhez, amit a diákjaival elért. A zenélésben magas fokú, következetes igényesség jellemezte, akkor is, ha muzsikált, akkor is, ha másokat irányított. Ezért tudott emlékezeteset alkotni szólistaként, kvartettben vagy zenekarban. És ezért tudta rövid idõ alatt magas szintre emelni a Kriza János Unitárius Dalárdát is”. Szilágyi Zsolt, a Vox Humana kamarakórus karnagya így méltatta: „Egy jeles muzsikus távozott körünkbõl. Sokrétû zenei tevékenysége folytán – csellótanár, szimfonikus zenekari szólamvezetõ, a sepsiszentgyörgyi unitárius templom Kriza János nevét viselõ dalárdájának jeles karnagya, a Vox Humana kamarakórus tagja, nemegyszer kisegítõ karmestere, nem utolsósorban feleség és családanya – halálával nagy ûrt hagy maga után. Emberi tartásával, mindig a minõségre való törekvésével, betegségében is az élet szeretetével, kollégái és embertársai megbecsülését érdemelte ki. Gazdagok voltunk általa, szegények lettünk nélküle”. A Kriza János Unitárius Dalárdát megalakulásától, 1999-tõl vezette. Jó karnagy, jó szervezõ, jó barát volt. Nem csoda, hogy a kórus létszáma rövid idõ alatt 40 fölé emelkedett. Enikõ vezénylete alatt tanultunk énekelni és tanultunk csapattá, közösséggé kovácsolódni. A tízedik évfordulónkra megjelent emlékfüzetben õ maga így vall: „Soha nem bán-
Gazdag Géza, Benkő Emőke, a Benkő Enikő lánya, Márkos Albert
tam meg, hogy elvállaltam. Sok szép élményben volt részem a kórussal, és itt nem csak a külföldi kiszállásokra gondolok, hanem egyszerûen a szerda esti próbákra, a farsangi bulikra, a közös szilveszterezésekre, a besenyõi kirándulásokra, minden együtt töltött pillanatra”. 2009-ben számszerûen így nyugtázhattuk az együtt eltöltött tíz esztendõt: 62 betanult kórusmû, közel száz fellépés, kilenc nagyobb szabású rendezvény, négy külföldi kiszállás, két CDfelvétel. Mintegy 90-re tehetõ azok száma, akik ez idõ alatt a kórusban énekeltek. A már említett füzetben pedig szívbõl jövõ mondatok jellemzik vezetõnket: „Gondviselésszerûen Benkõ Enikõ lett nemcsak kiváló karnagyunk, de igazi közösséget teremtõ vezetõnk is...” – írja Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész. „Tíz év távlatából ítélve ma valamennyien tudjuk, hogy a dalárdánk élete akkor kezdõdött, amikor Benkõ Enikõ mellénk szegõdött. Hiszen Enikõ türelmes, szakszerû munkájával, szeretetével nem csak karnagyként, hanem barátként, az éppen aktuális vezetõséggel karöltve, a kórus életének szervezésében mindig döntõ szerepet vállalt és vállal” – jellemzi Jánosi József,
a dalárda elsõ elnöke. „Adassék tisztelet Benkõ Enikõ igényes, hozzáértõ, fegyelmezett, bátor, együttérzõ kórusvezetõnknek, aki emberként is példamutató” – emlékezik Horváth Piroska. „Enikõ néni nem csak karmesterként vezetett minket, hanem anyaként vigyázott ránk” – írja Köllõ Ágnes egyetemista. Ilyen, kis kockákból összeálló tehát a kép, amelyet felmutathatunk Benkõ Enikõrõl. Ilyen, nagyon sok szívben dédelgetett érzésekben él tovább õ, a „Kriza János Unitárius Dalárda elsõ és hûséges karnagya”, ahogyan Balázs Antal, az emlékére állított kopjafába rótta jellemzését.
GAZDAG GÉZA Nagy Lajos Szatmárnémetiben élõ zenetanár munkásságát illetõen mondhatni kötelességemnek éreztem, hogy éppen én írjak kollégáról elismerõ szavakat, mert személyesen neki köszönhetem, hogy már 46 éve magam is Szatmárnémetiben idegenkedem. Csoporttársak lévén a zeneakadémia öt éve alatt, végzéskor a következõ nyomós érvekkel hívott Szatmárra: van zeneiskola. Ez számomra nagyon hízelgõen szólt, ugyanis elõtte öt évig falusi tanító voltam. Van magyar színház. Az-
7
8
óta kéttagozatos, ahol sok érdekes darabot láthatunk, fölötte modern rendezõi felfogásokban is. Jól foghatóak a Magyar Televízió adásai. Azokban a kezdeti években ezek mind olyan okok voltak, melyek mellett nem lehetett megszívleletlenül elmenni, hisz 1965-öt írtunk. Azóta is kimondottan jó kollégák vagyunk, elég csak annyit felemlíteni, hogy a két lányunkat, sõt két unokánkat is a Nagy házaspár tanította hegedülni. Nagy Lajos Szatmárnémetiben született 1939. május 27-én. Az elemi iskolai tanulmányokkal egy idõben, vagyis 6 évesen kezdett hegedût is tanulni Simon Jenõ akkori jó nevû tanár keze alatt. Ez egészen 1956-ig tartott, mikor is a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban leérettségizett. Mellesleg ekkor Szatmáron konzervatórium és népmûvészeti iskola is mûködött, ezekben lehetett zeneoktatásban részesülni. 1957-tõl Kolozsváron tanult tovább, elõbb a Zeneközépiskolában, 1960-tól a Gheorghe Dima Konzervatóriumban, ahol 1965ben zenetanári oklevelet szerzett. Párhuzamosan Zsurka Péter külföldön is elismert hegedûtanárnál folytatta a hangszertanulást. Tanári mûködését 1965-ben szülõvárosában kezdte el, ahol a mai napig tanít, megszakítás nélkül immár 46 éve. Szatmáron a zeneiskola hol 8, hol 12 osztályos volt. Itt mindig hegedût tanított, feleségével, Nagy Margittal együtt. A szakszerû munka nyomán Nagy Lajos hegedûosztályából több sikeres növendék került ki, mint például Nagy János, a luzerni filharmónia koncertmestere, majd granadai egyetemi tanár; néhai Germán Péter, a badenbadeni filharmónia koncertmestere; Baumgartner Róbert, aki Lipcsében is tanult Gertler Endre osztályában, s akinek magán zeneiskolája van; Fátyol Rudolf, a szatmári filharmónia igazgatója, szólistája, kolozsvári és debreceni egyetemi tanár; Bertók Béla és Mircea Man hegedûtanár, mindkettõ Szatmáron; Florela Abrudan és Amner Norbert hegedûmûvészek a szatmári filharmóniánál, valamint Amner Helga, Kálló Krisztián és Pap-Fe-
Péter Éva, Adorjáni Lászlóné Fülöp Júlia Katalin, Zsizsmann Ilona
jér Boglár egyetemi hallgatók a kolozsvári Zeneakadémián. Nagy Lajos tanár úr szorgalmát bizonyítja, hogy 1969-ben véglegesítõ vizsgát tett Bukarestben, 1980-ban II. fokozatú vizsgát Kolozsváron, hegedûtanárként és 1985-ben I. fokozatút Kolozsváron, ugyancsak hegedûbõl. 1968-ban alapító tagja volt a szatmári Városi Mûvelõdési Ház kamarakórusának, ahol mint a tenor szólam vezetõje jó tíz évig, a kórus megszûnéséig mûködött. 1991 óta tagja a szatmári református (Láncos) templom kórusának, ahol jelenleg is énekel. Mellesleg tagja a templom presbitériumának, ebben a minõségében már 20 éve õ adja át a presbitérium díját a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny, arra érdemes dalosának. Felesége ugyanezt teszi a Református Nõszövetség nevében. Ez számukra azt is jelenti, hogy jelen vannak mind a megyei, mind a Kárpát-medencei versenyeken. Mint a Mûvészeti Szakközépiskola volt katedrafõnöke, számos növendékét készítette fel különbözõ versenyekre, rendszeresen szervezett audiciókat és hangversenyeket, többeket a filharmóniával együttmûködve is. A fentiekre való tekintettel javasolom, hogy az idei Seprõdi János-díjat ítéljük oda Nagy Lajos
tanár úrnak. Legyen áldás további munkáján is!
FEJÉR KÁLMÁN
Zsizsmann Rezső-díj
Adorjáni Lászlóné Fülöp Júlia Katalin református kántor,
karnagy zenei környezetben él gyerekkora óta. Bár nem járt zeneiskolába, a Brassai Sámuel Gimnáziumban érettségizett, mégis István bátyja és Réka húga, mellett nap mint nap zene közelben élt. A mûvészetek másik ágát mûvelte, rajzolni járt, de e mellett hûséges koncertlátogató volt. Amikor Adorjáni László református lelkipásztorhoz férjhez ment, megtanult kántorizálni. Tanára László Dezsõné volt. Tõle tanulta a zeneelméletet, az orgonajátékot, a karvezetést. Ez utóbbi, a karvezetés volt az a terület, ahol elsõként kipróbálhatta tudását. Férje elsõ szolgálati helyén, Marosvásárhelyen ifjúsági kórust hoztak létre már ottlétük elsõ karácsonyán. Tudta, érezte, hogy a zene gazdaggá teszi az embert. Folyton tanult és tanított. Mintha Kodály intelmei szerint cselekedett volna: „Mert a jó zenészt a zenei élmények és azok emlékeinek gazdagsága teszi. Személyes éneklés és zenehallgatás, aktív és passzív, jól rendezett élmények fejlesztik a hallást olyanná, hogy
könnyen felfog hallott zenét, oly világosan, mintha írva látná, és ha kell és az idõ engedi, le is írja. Enynyit, nem kevesebbet kívánunk a nyelv tanulójától, és a zene is a nyelvhez hasonló megnyilvánulása az emberi léleknek. Nagyjai olyant mondanak az emberiségnek, amit semmilyen más nyelv nem tud kifejezni. Ha nem akarjuk, hogy ez holt kincs maradjon, minden erõnkkel azon kell lennünk, hogy nyelvét mennél többen értsék.” Katalin ezt a célt tûzte ki akkor, amikor egy fiú- és öt leánygyermekét zeneiskolában taníttatta, amikor az alsóvárosi gyülekezetben ifjúsági kórust szervezett, amikor a vallásórás gyerekekkel énekelt, ünnepi alkalmak zenei részét készítette elõ. Munkájának szép eredménye ma már látható. A hajdani ifjúsági kórus tagjai ma a felnõtt kórusban énekelnek, gyerekeiket zenélni tanítják, és remény szerint Katalin álma is beteljesül: legyen egy olyan gyülekezeti kórus, amelyben minden generáció aktívan részt vesz, akár énekhang, akár hangszeres muzsikálás által. A kórus éneklése ne külön elõadás legyen, hanem liturgiába beolvadó szolgálat. Ezt a célt szorgalmas munkával próbálja megvalósítani. Saját bevallása szerint rengeteget tanul, idén beiratkozott a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképzõ Karára. Lesi a mesterséget méltó példaképektõl. Szavait idézem: „Lehet, ha hivatásos zenész lettem volna, nem lett volna türelmem a tanításhoz, de arra gondoltam, ha én magam meg tudom tanulni, akkor mások is.” Tanított, tanult, de kántortársaira is gondolt, amikor számukra lehetõvé tette, hogy havonta, kéthavonta szakmai napon vegyenek részt, melyen az általa meghívott elõadók elméleti és gyakorlati útmutatásokkal segítették a kántorok munkáját. 2005-ben regionális kántortalálkozót is szervezett. A kórusok számára évente megszervezi a Szentháromság-napi kórustalálkozót. Idén 10-12 kórus énekelt a találkozón. A gyülekezet számára olyan kottagyûjteményt állított össze, melyben az énekeskönyv
Nagy Lajos, Fejér Kálmán
dallamai többszólamú feldolgozásban szerepelnek. Tette ezt azzal a céllal, hogy az istentiszteleten akár több szólamban is énekelhessen a gyülekezet. Az Agnus Rádióban 2003-tól dolgozik folyamatosan, férje munkáját segíti szerkesztõként, pályázatíróként, rendezvények szervezõjeként. Élete nagy meglepetésének nevezte a Bethlen Gábor Református Földészek Dalkörével elkezdett munkát. 2007-ben egy temetés alkalmával kérték fel, hogy vezényelje az énekkart. Azóta is fegyelmezett, szép munka folyik a dalkörrel. A kórusmunkát, bármilyen együttest tanít is, megpróbálja élvezetessé tenni, tudja, hogy a kórustagok szabad idejüket áldozzák a közös éneklésre. A nehézségeket mindig derûs szívvel és jókedvvel hidalja át. Záró gondolatként újra Kodály Zoltán szavai következnek: „Viszszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami elõttem volt.” Mi most visszatekintettünk Katalin eddig megtett szakmai útjára, de bizonyosak lehetünk abban, hogy sok feladat vár még rá. És õ elõre néz, arra, ami elõtte van, legyen az tanítás, tanulás, lelkek felemelése, lelkek vigasztalása zene által. A Zsizsmann Rezsõ-díjat a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöksége egyhangúlag szavazta
meg Adorjániné Fülöp Júlia Katalin részére. Isten éltesse és adjon további erõt munkájához, hogy még sokáig és sokan részesüljenek szeretetében és tanításában!
PÉTER ÉVA
Jagamas János-díj
Dénes Ildikó. Mindannyian csak így hívjuk: Ildikó! És jön, ott van, szalad, rendben, mondja, mondjuk és szalad tovább. De ott van mindig, ahol kell, énekel, vigasztal, figyelmes, teszi, amit tennie kell. Ez Dénes Ildikó. Egy választási kampány alatt ismertem meg, majd az újszentesi táncosok között láttam viszont. Ha kell, énekel, ha kell, táncol, mindig azt teszi, amire szükség van. Miután Újszentesen elfoglalta tanítói állását, a gyerekekkel népdalokat kezdett énekeltetni, ami õt magát is arra ösztökélte, hogy állandóan a népdal világában éljen. Elsõ sikere a zsûri elismerése volt a Hajnal akar lenni népdalvetélkedõn. És ez ösztökélte, hogy barátaival a Tulipán nótakört hozza létre. Ez azonban kevésnek bizonyult, és hozzálátott a népdalvetélkedõ szervezéséhez, így született meg a Pünkösdi Népdalvetélkedõ, ami aztán az Õszirózsa népdalvetélkedõvé nõtte ki magát. Hogy ez milyen fáradhatatlan munkát igényelt, azt nem tudom, de azt hiszem,
9
Fall Ilona, Dénes Ildikó, Jagamas Anna
hogy nem kell külön ecsetelnem. De él, most már évek óta létezik mint országosan elismert népdalvetélkedõ. Ez Dénes Ildikó nevéhez kapcsolódik. Siker. De az elismerés nem a babérokon való pihenést jelenti számára, hanem újabb kihívás a munkára. Elhagyta Újszentest, de a munkakedve, az alkotókészsége nem lankadt. Újabb tervek kovácsolódnak benne, újabb szép akarások. Hát csak rajta, ne hagyd magad, mi veled, melletted vagyunk!
FALL ILONA
Sepsődi János-díj
10
Demeter József református lelkipásztor 1950. május 28-án született Mezõcsáváson, ahonnan az édesapja munkahelye miatt Marosszentkirályra költöztek. E Vásárhely melletti helység nem volt igazi falu, hiányoztak a népi hagyományok, és gyermekkorából kimaradt a népdalok ismerete. Marosvásárhelyt érettségizett a Papiu Ilarian Gimnáziumban, majd 1974-ben elvégezte a kolozsvári református teológiát. 24 évesen önálló lelkésszé nevezték ki a Beszterce-Naszód megyei kis faluba, Tacsra. Még abban az évben megnõsült, és itt az Úr szolgálata mellett elkezdte a magyar kultúra szolgálatát is. A falusi színjátszást Madách Imre Mózesének a bemutatásával kezdte.
Közben megismerte és egy életre megszerette a falusi lakodalmak és ünnepek népdalait. Következõ jelentõs tacsi mûvelõdési rendezvénye egy nagyszabású Petõfi-ünnepély volt, amelynek csaknem áldozata lett. Az állambiztonsági szervek szemében ez súlyos ügynek számított, hosszas zaklatások, üldöztetés után el kellett hagynia a falut. A következõ állomás Szépkenyerûszentmárton volt, ahol már a közélettõl eltiltották, de a pasztorációt nem korlátozhatták. Emellett szociológiai tanulmányokba kezdett: a szentmártoniak Böjte Lídia, Demeter József
zsílvölgyi kirajzását és visszatéréseit tanulmányozta. Az anyagból egy hosszabb tanulmány született, amely a Korunkban jelent meg a hetvenes évek végén. 1982 és 84 között Bálványosváralján szolgált, közben négygyermekes apa lett. 1984 õszén került Szászrégenbe, ahol már volt egy vegyeskar, amely az 1884ben alakult Polgári Dalkör hagyományait folytatta. Kezdetben egy ifjúsági kórust szervezett, 1990 után pedig fontosnak tartotta egy nagyobb méretû kórustalálkozó megszervezését. 1992-ben került sor elõször a Felsõ-Maros menti egyházi kórusok találkozójára Zengjen hálaének címmel. Ezután minden év pünkösdjén megtartották a kórustalálkozót. Kezdetben hét kórus vett részt, legutóbb 25. Bekapcsolódtak Marosvásárhely kórusai, majd Hargita és Kolozs megyébõl is érkeztek kórusok. 15 év után e rendezvény annyira kinõtte magát, hogy már kétnaposra kellett tervezni. Nincs verseny jellege, azért idõnként díjakat adnak. A kórusok felvonulnak a fõtéren a templomig, s ez egy olyan városban, ahol a magyarság számaránya 29% nem kis dolog. A kórustalálkozó céljai közt szerepel a közös éneklés fellendítése, közösségépítés, a zenei kultúra terjesztése, a vallásos anyanyelvi éneklés pártolása. Ebben a nagyszerû munkájában
Demeter József tiszteletest Gagyi Béla nyugalmazott zenetanár, Banga Gáspár kántor és nem utolsósorban felesége, Marika segítette. Tudott dolog, hogy minden értékes tevékenységet végzõ férfi mögött egy gondos, szorgalmas nõ támogatása áll. Demeter József ma Szászrégen megbecsült, ismert személyisége, aki amellett, hogy odaadással szolgálja az Urat, azon lelkészek közé tartozik, akik népüket is szolgálják önfeláldozással, szociális érzékenységgel, értelmesen. A fent ismertetett tevékenységein kívül még sok mindennel foglalkozik, ami a szászrégeni magyarság javára válik, de ez már egy másik laudáció témája lenne. A Kárpát-medencei magyarságnak sok ilyen lelkészre lenne szüksége, mint Demeter József. Isten tartsa meg még sokáig erõben, egészségben!
BÖJTE LÍDIA
Rónai Antal-díj Biczó János
1964 tavaszán alakult meg az újtusnádi rezesbanda tíz taggal, akik saját hangszereken játszottak. Akkori oktatójuk Csucsu Gyula volt Sepsibükszádról. Sajnos kottát senki nem ismert, még az oktató sem. Alig mûködött hat-hét évig, máris feloszlott a lelkes csapat, mert még a dobos is prímás szeretett volna lenni, fõleg néhány pohár alkohol elfogyasztása után. Biczó János aggódva figyelte a fúvószenekar sorsát, szeretett volna beállni közéjük, de az anyagiak számára nem engedték meg, hogy hangszert vásároljon, mert 1964. június 17-én szabadult a kommunista diktatúra gulágjából hatéves politikai raboskodás után mint 56-os elítélt. 1976-ban gondolta, hogy megpróbálja életre hívni a rezeseket, de egy kissé más formában, mégpedig úgy, hogy ne legyen senkinek saját hangszere. Így hát felvette a kapcsolatot az akkori KISZ-titkárral, aki támogatta õt egy trombitával és egy klarinéttal. Következett a néptanácselnök, akinek a tanácsára sok hektár legelõt kellett megtakarítania a tíz
fõs csoportnak, természetesen szerzõdés alapján, és az ebbõl származó összegbõl vettek dobot, tubát, tenor kürtöt. Az összegyûlt pénz még nem volt elég, így kéréssel fordult az akkori téesz elnökéhez, aki örömmel fogadta a kezdeményezést, és felajánlotta, hogy kössön szerzõdést, mint csoportfelelõs és kaszáljanak le 34 hektár területet, amely menynyiség kitett 84 500 kilogramm szénát. Végül ebbõl vásárolták meg a többi fúvós hangszert. Ezek után szükség volt egy oktatóra is, aki megtanítja a tagoknak a kottaolvasást. E feladatra Urszuly Árpád címzetes õrmestert, a csíkszeredai hegyi vadászok egyik trombitását kérték fel. Kisebb megszakításokkal jól mûködött a zenekar, a környéken ebben az idõszakban nem volt ehhez fogható. Sajnos a pontosságot jó néhányan nem szerették, fõleg az idõsebb nemzedék. A próbákról való hiányzások miatt János bácsi 2000-ben elhatározta, hogy fiatalokkal dolgozik tovább, így húsz személylyel megalapította a Pro Musica együttest, amit sikerült bejegyeztetni. Többnyire iskolásokkal és kottaolvasókkal dolgozott, akik a rétyi fúvóstáborban fejlesztették tovább tudásukat. 2009 novemberében új karmester került a zenekar élére a csíkszentsimoni Sándor Árpád személyében. Évente számos fellépésük van Erdély területén és a határon túl. Szerveznek farsangi kosaras bált, részt vesznek hagyományos huszártoborzón, sportrendezvényeken, fúvós találkozón, kulturális rendezvényeken, nemzeti, valamint egyházi ünnepeken, falu- és városnapokon zenés ébresztõvel. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az idén megszervezett öregek napján, János bácsi tiszteletbeli karmesterként hetvenévesen vezényelte a fúvósokat.
SÁNDOR ÁRPÁD Sándor Árpád
Sándor Árpád csíkszentsimoni székely család sarja. 1985-ben látta meg a napvilágot szülei elsõ
gyermekeként, akit a családban másik kettõ követett: Csaba és Cecília. A zenével, az énekléssel már egészen korán megismerkedett zeneszeretõ édesanyjának köszönhetõen. Az általános iskolát a helyi Endes Józsefrõl elnevezett tanintézmény, a szakközépiskolát ének-zene osztályban végezte, emellett pedig a Mûvészeti Népiskola szintetizátor szakán is hallgató volt. Tanárai voltak Sebõk Vilmos és Köllõ Ferenc. Az érettségi vizsga után sikeresen felvételizett a Partiumi Keresztény Egyetem zenepedagógia szakára, ahol 2009-ben szerzett zenetanári oklevelet. Egyetemi tanulmányai befejeztével az akkor alakult Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar karmester-tanára lett fõállásban. Kitartó, lelkiismeretes munkájával elérte, hogy a zenekar rövid idõ alatt komoly fejlõdésen ment át. A zenekart és önmagát párhuzamosan képezve, ma már komoly repertoárt tudhat magáénak a fiatal együttes: a magyar történelmi indulóktól egészen a modern könnyûzenei slágerekig. A zenekar hírneve ma már az országhatárokon túlra is eljutott, és a hazai fúvószenei berkekben is minõségi mérceként tartják számon. Sándor Árpád pedagógusi munkájának köszönhetõen az együttes több tagja a zenét megszeretve ma már zeneiskolába iratkozott, tehát a a társaság a zeneiskolák inkubátoraként is mûködik. Ezt a munkát ma már nem csak Csíkszentsimonban végzi nagyon jó eredményekkel, hanem más együttesek munkáját is segíti. Az újtusnádi Pro Musica fúvószenekar, illetve a csíkszenttamási fúvószenekar karnagyaként is tevékenykedik. Családja mellett sokat köszönhet szakmai elõre menetelében a rétyi fúvósmozgalomnak és személyesen a nemrég hirtelen elhunyt Kelemen Antal karnagynak. Tehetsége, lelkiismeretes munkája és eredményei alapján méltán tünteti ki a testület az õt megilletõ díjjal.
PAPP LEVENTE
11
Jubilált a Mezőségi Néptánc és Népzene Fesztivál
12
November 4-5-én (szokás szerint november elsõ hétvégéjén) 15. alkalommal szervezték meg Szamosújváron a Mezõségi Néptánc és Népzene Fesztivált. A rendezvény célja, hogy találkozási alkalmat biztosítson a különbözõ falvakban élõ népi értékhordozók számára, illetve lehetõséget adjon az idõsebb nemzedéknek ismereteik átadására a fiatal generáció számára. Az esemény színhelyéül a városban levõ Téka Alapítvány székháza szolgált, melyben pénteken és szombaton a rendezvények sorozata volt megtekinthetõ. Szombaton délelõtt 11 órakor indultak a programok. A konferenciateremben, Holttenger – Mezõségi útirajzok 2009–2010 Wagner Péter építész grafikai kiállítását Szabó Zsolt, a Mûvelõdés folyóirat fõszerkesztõje nyitotta meg, majd Székely Melinda magyartanár, néprajzos doktorandusz bemutatta Kallós Zoltán– Korniss Péter: Adok neked aranyvesszõt címû könyvét. A programot Szabó Boglárka népdalai, Oláh Brigitta Óda Allium Cepához szavalata és a fiatalokból álló Kontrabanda együttes mezõségi dallamai színesítették. Az épület folyosóján és az udvaron árusok kínálták kézmûves portékáikat. Az érdeklõdõk az udvaron agyagból készített dísztárgyakat, népviseletet, szalmakalapot és gyöngyöket vásárolhattak. Az elõtérben könyvvásár volt. A Bálint Tibor Baráti Társaság elnöke az eredetileg tûvel készített Kolozsvár képmásolat, gyerekkönyvek, illetve egyéb olvasmányok árusításával gyûjtött adományokat a Bálint Tibor halálának méltó megemlékezésére. 15 éve a szervezõ Téka Alapítvány a Kallós Zoltán Alapítvány szakmai partnerségével azzal a céllal indította a fesztivált, hogy szakszerûen rögzítse, népszerûsítse az erdélyi Mezõség még élõ népi kultúrájának értékeit, hogy
találkozási lehetõséget biztosítson a különbözõ falvakban élõ adatközlõk számára, valamint hogy a részt vevõ fiatalok számára élõ és alkotó valóságként bemutassa a tánclépéseket, melyeket a táncoktatáson megismertek. Rendezvényünk hiánypótló voltát bizonyítja, hogy 1997 óta minden évben a rendelkezésre álló szálláshelyeket hónapokkal elõre lefoglalják, nemcsak szakmabeliek, akik dokumentálják a táncokat, hanem mulatni vágyó erdélyiek és magyarországiak is. Az idei rendezvény, ünnepi jellegénél fogva, több programmal gazdagodott. November 4-én, az óvodásoknak és elsõ osztályosoknak szóló, heti rendszerességgel 7 éve mûködõ Prücskök játszóház vendége volt az ördöngösfüzesi Hideg Anna néni. A mintegy 30 prücsök élvezettel hallgatta a kismalac meséjét és énekelte az Udvaromon hármat fordult a kocsi kezdetû népdalt. Ezt követõen a helyi Mûvelõdési Házban néptáncelõadást tekinthettünk meg a meghívott együttesek elõadásában: a nyárádszeredai Bekecs, valamint a budakalászi Lenvirág és Sóvirág széki, mezõségi táncokkal örvendeztette meg a közönséget. Az estét a Transilvania vendéglõben táncház követte, ahol bemutatkoztak a széki Szalmakalap hagyományõrzõ tánccsoport, az ördöngösfüzesi és szépkenyerûszentmártoni táncosok. A talpalávalót Pali Marci és zenekara, a buzai zenészek valamint a Harmadik zenekar húzta. A bemutatkozó táncot követõen a Téka Alapítvány munkatársai felköszöntötték a nemrég 90. évét betöltött Hajdú Feri bácsit, aki az ördöngösfüzesi ritka magyart még mindig eltáncolta. Szombaton 14 órától interaktív táncoktatás folyt: Feketelaki Tibor, Székely Melinda, Kiss Zsolt és Tálas Ágnes budatelki és mezõszopori táncokat oktattak,
melyen adatközlõ zenészek és táncosok is jelen voltak. 17 órától a konferenciaterem adott helyet Kolozs megye román és magyar koreográfusainak a találkozójára, melyet partnerünk a Kolozs Megye Hagyományõrzõ Forrásközpontja szervezett. A rendezvény fénypontja a Conte étteremben zajlott este 7 órától. 12 falu adatközlõje mutatkozott be a népes közönség elõtt (a 400 férõhelyes vendéglõ kicsinek bizonyult). A jelenlevõket Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári fõkonzulja, Máté András parlamenti képviselõ és Drãgan Ovidiu, Szamosújvár polgármestere köszöntötte. Bemutatták táncaikat a magyarpalatkai, ormányi, buzai, marokházi, szopori, mezõkeszüi, budatelki, visai, bálványoscsabai, kötkei, feketelaki és melegföldvári táncosok, kísérték õket a palatkai, erdõszombattelki, szopori zenészek valamint a Harmadik zenekar. Sajnos, nemcsak vidám köszöntõket énekeltünk, de megemlékeztünk olyan táncosokról, akik idéntõl már nem lehetnek velünk. Énekszóval elevenítettük fel a feketelaki Papp Zoltán emlékét, aki nemcsak táncosként, hanem barátként jött mindig közénk, hisz a Téka Alapítvány feketelaki táborközpontja mellett lakott, õ volt a szembe szomszéd. A 15 éves fesztivál fotóiból és plakátjaiból rendezett kiállítás képeirõl sok olyan arc mosolygott ránk, akik már nem táncolhatnak velünk. Ez is mutatja, hogy valóban utolsó órában vagyunk az értékek mentésében. A sok táncoló fiatal mégis azt a reményt erõsítette meg, hogy ha új keretek között is, de tovább él a mezõségi kultúra. A rendezvényt támogatta a részvevõket elszállásoló Kallós Zoltán Alapítvány, az NKA Népmûvészeti Szakmai Kollégiuma, a Romániai Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány.
Partnerek: Kolozs Megye Hagyományõrzõ Forrásközpontja, Tóvidék Közösségi Egyesület, médiapartnerek: a Szabadság napilap és a Gherlanews.ro internetes portál voltak.
KRAJNIK-NAGY KÁROLY OLÁH BRIGITTA
Kallós Zoltán és Korniss Péter könyve Máig talány számomra, miért engem ért az a megtiszteltetés, hogy Kallós Zoltán, mindannyiunk Zoli bácsija könyvét bemutassam. Bár a Kallós-kúria visszaszolgáltatásának és helyreállításának kiinduló munkáinál magam is jelen voltam, és azóta is közeli kapcsolatom van a válaszúti tevékenységek egy részével, azt hiszem, inkább azért jelölt ki Zoli bácsi erre a feladatra, mert az államvizsga dolgozatom a válaszúti Kallós Zoltán Múzeum egyik tárgyegyüttesébõl írtam, jelesül a válaszúti szobából, annak textíliáiból. A könyv két szerzõjû, amint láthatják: Kallós Zoltán és Korniss Péter közös munkájának eredménye, címét – Adok nektek aranyvesszõt – pedig egy moldvai balladát idézõ Nagy Lászlószöveg indokolhatná, amely a könyv belsõ oldalán is olvasható: „mert férfi akadt Erdélyben, hûségesen elszánt, aki eleven éneket gyûjtve aranyvesszõt ad… és igazi kincseket. …a legjobb õrködõ, virrasztónak a leghûbb. Énekre nyitja a lepecsételt szájakat is. És hitet ad nekünk.” Összefoglalója ez az idézet Kallós Zoltán egyéletes munkájának, hiszen a nehéz idõkben hallgatásra kényszerült ajkakat dalra fakasztotta, rengeteg népdalt gyûjtött és gyönyörû tárgyakat, amelyek mind-mind a népi kultúra színes képeskönyvét nyitják meg elõttünk. Ahogyan ez a könyv is, ahogyan a válaszúti Kallós Zoltán Múzeum is. Szöveg és
A Harmadik zenekar húzta Wagner Péter mezőségi kiállításának megnyitóján (Oláh Brigitta felvétele)
tárgy, népdal és eszköz egyszerre tudja közvetíteni ebben a könyvben a Korniss Péter képei által a falu világát. Mesélnek a dalok és mesélnek a tárgyak: idõrõl, emberrõl, érzelmekrõl. Hogyan tudnak a tárgyak mesélni? Ha a Kallós Múzeumban valakinek volt szerencséje Zoli bácsival körbesétálni, akkor tudja, hogy mirõl beszélek: a tárgyak életre kelnek és olyan történetek kerekednek elõ, amelyek a kimerevített bábok mögül a lényeget tudják megszólaltatni. A hímzett takarók alól, a minták kanyarulataiból, a ruhák redõibõl, a kancsók mélyérõl Kallós Zoltánnak az egész élettapasztalata és ezáltal a paraszti kultúra sok-sok kincse kerül elõ. Mert ezeket a tárgyakat egy egész világ övezi, és ezt a gyûjtõ tudja. A parasztembernek egészen más volt a viszonya a saját tárgyaihoz, sokkal emberibb. Abból adódóan, hogy a lány elvetette a kendert, learatta, elõkészítette, megszõtte, belehímezte meleg téli estéken örömét-bánatát és készített belõle võlegényi inget, aztán asszonykorában kendõt a gyermek arcára, utána konfirmáló inget és végül halottas lepedõt – belekerült ezekbe a tárgyakba az egész élete. Nem dobhatott ki semmit, úgy ahogy mi ma eldob-
juk az egyhasználatú poharat. Napjainkban divatos fogalom a bio: minden bio, az élelmiszer, a tárgyak stb. De vajon értjük-e mi ezt, tapasztaljuk-e úgy, ahogyan a parasztember tette? Birtokoljuk-e még azt az õsi tudást, amely meghatározza a táncmozdulatok cizelláltságát, egy-egy jól elhelyezett mondat értékét, vagy azt a méltóságot, amivel a parasztember a viseletét hordani tudja? Ezek a kérdések indulnak el bennem, ha ezt a könyvet lapozgatom… Azt hiszem, mögé kell látnunk a mintáknak, a gyönyörû színeknek és keresnünk kell mögöttük az embert, hiszen ez a könyv valóban egy Tündérkertrõl mesél: arról a világról, amelyben érzelmek, színek, hangulatok, értelembõl adódó rend szövi át a mindennapokat és színesíti meg azokat. Sokat lehetne még ezekrõl a tárgyakról, errõl a világról mesélni, de nem fogok, meséljen inkább ez a csodálatos könyv. Csak ajánlani tudom, aminthogy természetesen azt is ajánlom, hogy látogassanak el Válaszútra a csodálatos Tündérkertbe, ahol élõben is megcsodálhatják a könyv anyagát.
SZÉKELY MELINDA
13
„Minden ember, aki hallja…” A dobolás, a kikiáltás szokása Visában
14
Az információk, hírek átadásának számtalan lehetséges alkalma és technikája ismert, írásomban ennek egy intézményesített formájáról számolok be. A belsõ-mezõségi Visában a postás feladatához tartozott – az éjszakai õrség, a bakterság mellett – a dobolás, a kikiáltás terminussal jelölt tevékenység. (Paládi-Kovács Attila: Dobolás. In Ortutay Gyula (fõszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon 1. Bp., 1977. 592–593.; Borbély Erika: „Közhírré tétetik!” A torockói dobolásról. Mûvelõdés LIV. 2001. 10. 21–22.) Az ezért felelõs ember nemcsak az újságokat, leveleket, csomagokat osztotta szét, hanem az egész közösséget érintõ, többnyire hivatalos vagy félhivatalos információkat közvetítette, ily módon az írás-, illetve a szóbeliség egymás mellett volt jelen a feladatkörében. Annak ellenére, hogy a postásság, mint a közösség által fenntartott, fizetett pozíció megszûnt (a postai küldeményeket ma a falu központjában lévõ kocsmában hagyják), a kikiáltás napjainkban is a hírek egy lehetséges és bevett átadási módja Visában. A kommunikációs aktus során a kikiáltó a falu négy különbözõ pontján trombitaszóval hívja fel a figyelmet, majd kihirdeti a tudnivalókat. Az 1960-as évektõl a tisztséget Papp János Ördög (szül. 1930, Visa) tölti be, aki több más foglalkozása mellett a falu református kántora is. A szerepkör nem feltétlen férfiakhoz kapcsolódik. A visszaemlékezések szerint Papp János elõtt egy asszony kiáltott, akinek szintén jó papagája volt, bár õ ritkábban használta ehhez a trombitát. A kikiáltások tartalmukat tekintve rendkívül változatosak: jön a bíró, az erdész, az adószedõ, az állatorvos, az árus, a jégkrémes a faluba, valamelyik háznál hús, sajt eladó, gyûlést, bált, színjátszó elõadást tartanak, fizetni kell a pásztort stb. A hírek mindig az egész közösséget érintik. Azok leggyakrabban a faluba érkezõ idegenhez, idegen árushoz kapcsolódnak – õk fizetik a kikiáltást, hiszen ez a leggyorsabb és legbiztosabb módja annak, hogy a hír mindenkihez eljusson. Ennek értéke jelenleg két sör ára, azaz vagy az ital vagy annak a pénzben kifizetett értéke. A kikiáltás trombitaszóval kezdõdik és zárul, idõnként az egyes hírek között is elhangzik egy rövidebb dallam. A hírek gyakran a „minden ember, aki hallja” vagy a „minden ember gyûljön össze” formulával kezdõdnek. Alkalomhoz kötöttek, mindig a konkrét szituációra irányulnak, a szövegek megformálása függ a kikiáltó kreativitásától és a mondanivaló komolyságától is: „Van, aki mondja, hogy na, te menj és dobold ki, kiáltsd ki, hogy ni, ez vagy az. Aztán mindjárt toldok melléje egy mondókát, aztán na. Van amikor, kivált ilyenkor, ilyenkor, mikor bálok vannak, ilyenkó facsarok egyet-egyet.” (Papp János Ördög). Így például a 2009 õszén rendezett szüreti bál elõestéjén a következõ kikiáltás hallatszott a faluban: „Megjöttek a palatkai orvosok, hoztak a nyírettyûbe orvosságot, a gordonba kenõcsöt.” Késõbb így beszélt errõl a kikiáltó: „Há, úgy, a fejembõl
[találom ki ezeket a kiáltásokat]. Indrej bácsinak, pont mikor ott voltam, felõlek [abban a falurészben kiabált], mondom, jõnek a palatkai doktor, orvosok, hoznak a nyírettyûbe valami jó orvosságot, a gordonba kenõcsöt, jöjjön Indrej bácsi is, mert a lábával van baj. Aztán le is jött, aztán mondta, jó, hogy lejöttem, mert itt van egy kicsi kenõcs.” (Papp János Ördög). „A palatkai orvosok, azok gyógyítnak mindenkit, mert akkor nincs beteg, ha mindenki táncol. Kiáltás a hegybõl, úgy mondják ennek. (F. Á.). Idõnként a komolyabb tartalmú kikiáltások is hasonló megformálásban hangzanak el, például: Minden ember, aki marha (szünet) húst akar venni, menjen a …-hoz. A szöveg elõadásának jellemzõi a speciális hangszín és hanglejtés, valamint az akusztikus jelek, ezek adják a kikiáltás sajátos hangulatát. Papp János négy-ötféle dallamot használ. Ehhez a jelenleg is használt, rézbõl készült trombitát a falu hollandiai, valkenburgi protestáns testvérközösségétõl kapta 1993-ban. „Volt egy rossz trombita és amikor voltak a hollandok, Árpád bácsi eldugta. A rossz trombitát. Mondom a holland nõnek, mikor még jõnek, hozzon egy trombitát. Lészai tiszteletes elment Hollandiába. Azt mondja, János bácsi, maga rendelt trombitát? Magának a trombitáját már láttam Hollandiában. Na.” (Papp János Ördög) A kikiáltás pontos helyszíneit tekintve kisebb-nagyobb változások lehetségesek, de az útvonal mindegyik falurészt érintette a következõ sorrendben: Újfalu – Lapus felsõ része – Központ – Románok közt. „Az Újfalu esik legtávolabb a település központjától, többnyire ezért is kezdik itt a kikiáltást. Az Újfaluban lassabban terjednek a hírek: mikor kiáltotta volt, hogy jött a fagylaltos, mire leértek az emberek, el volt adva, már elfogyott a fagyi (C. Gy., szül. 1975, Visa). A református egyház 2007-es anyakönyvei és lelkipásztori jelentései szerint a falu lakossága körülbelül 700 fõ, amelybõl 435 református magyar és 250 ortodox román. Rajtuk kívül elenyészõ számban élnek még itt adventisták és Jehova tanúi (nagyrészt magyarok), valamint öt ortodox vallású cigány család. A település nemzetiségi megoszlása következtében az elsõ három helyen magyarul, a negyedik helyen románul kiáltottak. A sürgõs eseteket leszámítva a kikiáltás idõpontja az esti idõszak volt, fõképp, miután hazatért a csorda. Általános vélekedés a faluban, hogy régebben – elsõsorban a kollektív gazdaság mûködésének idején – többször volt szükség a lakosok gyors tájékoztatására, gyakrabban kiáltottak. A fontos, közérdekû híreket már gyakran a falu valamelyik kocsmájában is kiírják, kiragasztják, ennek ellenére a kikiáltás ritkábban használt, de ma is élõ, mûködõ kommunikációs forma és hitelesnek tartott hírforrás. A szokás mai elõfordulása Visa zárt, elzárt jellegének köszönhetõ.
GATTI BEÁTA
Művelődés 2011 Tartalom és névmutató Közművelődés, riport
Ágoston Hugó: Székedi Ferenc 5:7 Ajtai Levente: Mátyás István Mundruc táncmûvészre emlékeztek Magyarvistában 8:4 Ambrus Ádám: Székely Tibor 5:18 Banner Zoltán: Feszt László 5:15 Barabás László: Szabó Éva 5:8 Benkõ Levente: Hármas ünnepség és citeraszó az EMKE közgyûlésén 5:3; Intés a gyûlölet ellen. Az 1944. szeptember 26-i szárazajtai tragédiára emlékeztek 10:3; „Kegyeletes érzésekkel és hazafias örömökkel.” 1848–49 emléke a kézdivásárhelyi sajtóban 3:3; A kincses város legszebb táblája. A II. Kolozsvári Magyar Napokról 9:3; Könyvtári napok Szilágysomlyón 6:3; Könyves karaván Nagyenyedtõl Zilahig 12:3; Lüget–Földvár. A második világháborús fogolytáborok történetéhez: 7:4; Mátyás király szobrának újraavatása 4:10; Moyses Márton emlékére 2:3; Nyolcszáz éves keresztlevelek Erdõvidéken 8:3 Bíró Gergely: A Magyar Naplóról 9:31 Boldizsár Zeyk Imre: Kalotaszegi Tájmúzeum Tordaszentlászlón 8:7 Böjte Lídia: Demeter József 12:10 Budaházi Attila: Veress Albert 5:13 Buzás Pál: Egy hagyomány születése és továbbélése 4:12 Csirák Csaba: Tóth-Páll Miklós 5:11 Csomafáy Ferenc: Kardvillogástól a tudományos felfedezésig. Beszélgetés Uray Zoltán sugárbiológussal 2:11 Dávid Lajos: Wagner Péter mezõségi tárlata elé 3:8 Dezsõ László: Az Erdélyi Kárpát Egyesület üdvözlete 5:19 Dukrét Géza: A XVII. Partiumi Honismereti Konferencia 10:5 Egyed Ákos: EMKE-köszöntõ 5:6 EMKE-díjak 5:4 EMKE-laudációk 5:7 Essig Klára: Gáspár Anna laudációja 1:5 Fall Ilona: Dénes Ildikó 12:9 Fejér Kálmán: Nagy Lajos 12:7 Fekete Albert: Felsõfokú tájépítészképzés és a Mûvelõdés. A Budapest–Sztána–Kolozsvár tengely 4:8 Fekete Miklós: Fórika Balázs laudációja 1:4 Felföldi László: Mátyás István Mundruc centenáriumára 8:5 Felhívás a XXII. Tordaszentlászlói Szent László napi kórustalálkozóra 5:31 Fodor György: Jubileumi kettõs könyvbemutató 1:10; A katolikus egyház kolozsvári építészettörténeti szerepérõl 9:6
Gáspár Attila: „Szeresd ezt a földet, Erdélyt, és képes legyél érte áldozatot hozni”. Beszélgetés Kovács Kuruc Jánossal 6:8 Gazdag Géza: Benkõ Enikõ 12:6 Gergely Gyula: Tisztújító közgyûlést tartott a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság 6:5 Guttman Mihály: Gáspár Attila 5:10; László Attila és a 30 éves Cantus Firmus laudációja 1:8; A Romániai Magyar Dalosszövetség 2010. évi közgyûlése 1:3; Fennállásának 90. évfordulóját ünnepelte a Romániai Magyar Dalosszövetség 12:5 Józsa Miklós: IV. Nagyenyedi Magyar Kulturális Napok 11:3 Kelemen Antal: Bálint Zoltán laudációja 1:6 Kósa László: Buzogány Dezsõ Károli Gáspár-díjas 1:9; Mezõségi történelem, örökség, társadalom 4:4; Pozsony Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagja 7:3 Kozma Ágnes: „Ne legyek közömbös az élettel szemben”. Beszélgetés Györffy Zsolt etológussal 3:30 Kötõ József: Kardos Róbert 5:14 Krajnik-Nagy Károly: Tízéves a Közmag 10:4 Krajnik-Nagy Károly–Oláh Brigitta: Jubilált a Mezõségi Néptánc és Népzene Fesztivál 12:12 Lupescu Radu: Asztalos Lajos 5:17 Makay Botond: Százéves a végvári református iskola 11:6 Murad Betty: Mûvelõdés 2011. Tartalom és névmutató 12:15 Muzsnay Árpád: Dávid Lajos 5:10 Nagy Éva Vera: Czakó Gabriella laudációja 1:6 Nagy Péter: A kolozsvári Gloria nyomda és kiadó jubileumára 1:12 Oláh János: A Mûvelõdés évtizedei 4:9 Papp Levente: Sándor Árpád 12:11 Péter Éva: Adorjáni Lászlóné Fülöp Júlia Katalin 12:8 Pillich László: „Nem azért jönnek, hogy engem megcsodálkozzanak, hanem Áronért!” Utolsó beszélgetés Tamási Gáspárral (1904–1982) a farkaslaki szülõi házban 2:4 Róth András Lajos: Hubes Éva 5:16 Sándor Árpád: Biczó János 12:11 Sas Péter: Lisztóczky László köszöntése 3:9; A Mûvelõdés köszöntése 4:6 Simon Judit: Halasi Erzsébet 5:14 Starmüller Géza: Wanek Ferenc laudációja 10:6 Sylvester Lajos: Egyszer volt egy kemence... 11:4; Uzon ereje, erõssége és a virtus 6:6 Szabó Zsolt: Új köntösben 4:3 Székely Melinda: Kallós Zoltán és Korniss Péter könyve 12:13
15
Székely Zsolt: Gondolatok a székely kérdés margójára. Székely Zoltán halálának tízedik évfordulójára 6:12 Szekeres Attila: Erdélyi címerek vándorúton és kötetben 3:6 Tötszegi Tekla: Szõcsné Gazda Enikõ 5:8
Galéria
Bögözi Attila: Gondolatok terpeszállásban, avagy lebbencsleves endorfin hormonnal. Léphaft Pál kiállításáról 3:11 Forró Miklós: Alakok és színek üzenete. Beszélgetés Vincefi Sándorral 11:7; Az élet rajzolatai. Beszélgetés Siklódy Ferenc grafikussal 6:17; Táguló mondanivaló különféle eszközökkel. Beszélgetés Botár Lászlóval 12:19; Mester és tanítvány. Beszélgetés Bakó Klárával és Szentes Ágnessel 4:16 Guy Marica, Viorica: Két vérbeli grafikus Bonchidán 8:10 Orbán István: Az egyszemélyes alkotótábor. Látogatóban Lõrincz Lehel szobrászmûvésznél 7: 9; Hangtalan szín(m)fóniák Nagy Endre társaságában 9:7; Váczy Margit születésének centenáriumára 10:8 Szabó Zsolt: Fények és árnyak Bonchidán 8:9 Takács Gábor: Néhány nap Isztambulban 2:13 Vlad, Liviu: Történelem a mûvészetben 8:12 Wagner Péter: Épített örökség a Mezõségen. Holttenger. Mezõségi útirajzok 2009–2010 1:14
Enciklopédia
16
Bakos István: Teleki Pál halálának 70. évfordulójára 2:29 Benkõ Levente: 1848/49-es emlékhelyek Erdõvidéken. Vécer 1:25; Reményik Sándor, a lapszerkesztõ. Szemelvények a Pásztortûz levelesládájából 11:15 Bertényi Iván: Tisztelt Collégium, Kedves Vendégek! 2:29 Dvorácsek Ágoston: Milyen volt és mivé lett egy takaros erdélyi kisváros 8:18; A tragikus sorsú középajtai polihisztor 3:14 Fazekas Loránd: Egy bolyais relikvia Szádeczky-Kardoss Gyuláról 7:24; Szatmárnémeti határának földhasználata a 19–20. század fordulóján 10:29 Fülöp Lajos: Demeter Domokos énlaki kõfaragó visszaemlékezéseibõl 7:20 Gál László: Majd száz éven keresztül. Család- és magyarságtörténet Ferencz Rebeka élettörténetébõl 12:28 Gurzó K. Enikõ: Különös találkozás. Kiállítás nyílik Hamza D. Ákos filmes munkásságáról 4:28 Gyõrfi Dénes: A Veress-elõdök emlékezete Nagyenyeden (2.) Veress Gábor 1:19; A Veress-elõdök emlékezete Nagyenyeden (3.) 2:20 Józsa Miklós: Az EMKE nagyenyedi tevékenysége az elsõ negyedszázadban (1885–1910) 7:26; Háromszékrõl indultak. Benkõ József (1740–1814) 3:16 Kovács J. Attila: Emlékezés a botanikus Simonkai Lajosra (1851–1910) 5:27
Lezsák Sándor: Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! 2:30 Makay Botond: Arany János emlékét õrzik Oravicabányán 7:26 Máriás József: Egy nyughatatlan ember élõ emlékezete 10:20 Márk Boglárka: „Az új rügyektõl a mélybe lökött tavaszi levelek”. Fekete Vince könyvérõl 10:22 Matekovics György: Anyanyelvi sorstalanság kisebbségi orvos–beteg kapcsolatban 8:23; A Pax corporis a fogorvos szemével 3:17 Mezey Katalin: Irodalmi pályázat diákoknak 2:31 Oláh-Gál Róbert: Bolyai János, az enciklopédikus 9:10; Réthy Mórné Finály Etelka. Kiegészítés a kolozsvári Finály-család címû íráshoz 2:22; Vajda Dániel és a Bolyaiak 6:26 Orosz Krisztofer Levente: Katolikus újjáéledés Máramarosszigeten 6:28 Pavlovits Miklós: Szól a rádió – a Vajdaságban 11:20 Sas Péter: Jancsó Benedek (1854–1930) és Erdély 12:25; Kelemen Lajos kiadatlan összeírásaiból 10:16 Sipos Anna Magdolna: Summum bonum az európai könyvtárügyben? Az európai integráció és a könyvtárak jogi szabályozása (1.) 2:24; A legfõbb jó az európai könyvtárügyben (2.) 3:21 Szász István Tas: A világlátott lokálpatrióta (1.) Száz éve született Mikó Imre 8:26; A világlátott lokálpatrióta (2.) 9:19 Szatmári László: Félúton Kelet pagodái és Nyugat katedrálisai között 4:18; Tallózás Egrestõ múltjában (I.) 11:10; (2.) 12:21; Tallózás Kecset és Kisfalud múltjában (1.) 9:12; (2.) 10:12; Tallózás Magyarfülpös múltjában (1.) 5:20; Tallózás Magyarfülpös múltjában (2.) 6:19; Tallózás Torboszló múltjában (1.) 7:14; (2.) 8:13 Szekernyés János: A legnagyobb magyar méhész. 100 éve hunyt el báró Ambrózy Béla 2:15 Zepeczáner Jenõ: A heraldikus Orbán Balázs 3:27; A Székely Dalegylet jelvényeibõl 6:15
Vadrózsa
Dulainé Madarász Annamária: Az 1986-os szászfenesi népzenei gyûjtésrõl 8:31; Muza Mózes szászfenesi zenész 7:31; Szászfenesi keserves dallam 6:30 Fülöp Lajos: „Mert mindég jobb otthon az embernek, a szülõföldjén”. Varró Sándor amerikás magyar naplójegyzetei (1.) 10:24; (2.) 11:23 Gatti Beáta: „Minden ember, aki hallja...” A dobolás, a kikiáltás szokása Visában 12:14 Vajnár Ilona: „Emlékül hagyjuk reátok…” A homoródszentlászlói református toronygomb titkai 11:27 Végh Balázs Béla: Beavatási rítusok a hiripi cigány népmesékben 9:24 Varró Sándor amerikás magyar naplójegyzetei: „Mert mindég jobb otthon az embernek, a szülõföldjén”. (1.) 10:24; (2.) 11:23 Zsigmond Júlia: Családtörténet nõi ágon 9:28
Illusztrációk Ács Zsolt 5:5 Adorjáni Lászlóné Fülöp Júlia Katalin 12:8 Ambrózy Béla 2:15, 16,18, 19 Asztalos Lajos 5:17 Bakó Klára 4:16, 17 Bálint Mihály 7:26 Bálint Zoltán 1:7 Bánffy Miklós 10:20 Benkõ Emõke 12:7 Benkõ Enikõ 12:7 Benkõ József 3:16 Benkõ Levente 6:3 Berde Mária 11:15, 16 Bethlen Anikó 3:7 Bethlen Gábor 3:7 Bódis Ferenc 11:6 Boldizsár Zeyk Zsuzsa 8:7 Borbély Jolán 8:5 Botár László 12:19.20.30.31 Böjte Lídia 12:10 Buzogány Dezsõ 1:9 Czakó Gabriella 1:6 Dáné Tibor Kálmán 5:5 Dávid Gyula 5:7 Dávid Lajos 5:10 Debreczeni László 5:23; 6:20, 21; 8:13; 12:21 Demeter Domokos 7:20, 22, 23 Demetes József 12:10 Dénes Ildikó 12:9 Derzsi Petky János 3:6 Dvorácsek Ágoston 12:3 Dulai Imre 7:31 Egyed Ákos 5:7; 6:10 Essig Klára 1:5 Fall Ilona 12:10 Fejér Kálmán 12:9 Fekete Albert 4:6 Fekete Miklós 1:4 Feszt László 5:15 Fórika Balázs 1:4 Füzesi Magda 4:6 Gábor Áron 3:4 Gáspár Anna 1:5 Gáspár Attila 5:10 Gazdag Géza 12:7 Guttman Mihály 1:8; 2:31 Gyõrffy Zsolt 3:30 H. Szabó Gyula 6:3 Halasi Erzsébet 5:14 Hamza D. Ákos 4:28, 31 Havas Judit 4:6 Hubes Éva 5:16 Jancsó Benedek 12:25–27 Jagamas Anna 12:10
Kádár István 1:10 Karády Katalin 4:29 Kardos Róbert 5:14 Kelemen Antal 1:7 Kelemen Hunor 5:7 Kelemen Lajos 10:16 Kósa László 4:6 Kovács Erzsébet 6:11 Kovács Kuruc János 6:8,10,11 Kötõ József 5:7 Kuttlik Rudolf 8:3 László Attila 2:31 László Edit 5:4,5 László István 11:3 Léphaft Pál 3:2,11–13,20,21 Lisztóczky László 3:9 Lõrincz Lehel 7:9–13 Márkos Albert 12:7 Mátyás István Mundruc 8:4,5 Mátyás király 4:10,11; 9:4 Mikó Imre 8:26; 9:20 Miksa György 7:28 Miksa Zsuzsanna 7:28 Moyses Márton 2:3 Muza Mózes 7:31 Nagy Endre 9:7–9, 22,26, 27 Nagy Éva Vera 1:6 Nagy Lajos 12:9 Nagy Péter 1:12 Nica, Ioachim 8:11 Oláh János 4:6 Orbán Balázs 3:29 Pápai Páriz Ferenc 3:18 Pataky Károly 11:6 Pillich László 2:5 Péter Éva 12:8 Pozsony Ferenc 7:3 Reményik Sándor 11:15, 16 Réthy Mórné Finály Etelka 2:23 Rohonyi D. Iván 9:4,5 Sas Péter 1:10; 4:6; 9:6 Siklódy Ferenc 6:17,18 Sólyom Ibolya 2:31 Szabó Éva 5:8 Szabó Margit 6:6 Szabó Zsolt 4:6, 6:3 Szádeczky-Kardoss Gyula 7:24,25 Szálkai Tamás 3:7 Székedi Ferenc 5:7 Székely Tibor 5:18 Szentes Ágnes 4:8,9 Szentimrei Judit 9:20 Szõcsné Gazda Enikõ 5:8 Szõke Henrietta 6:4 Takács Gábor 2:13, 14 Tamás Gebe András 1:8; 2:31 Tamási Áron 2:4–6 Tamási Gáspár 2:5
Teleki Pál 2:29 Tornay Endre András 1:27 Tóth-Páll Miklós 5:11 Ungor Csaba 11:6 Uray Zoltán 2:11 Váczy Margit 10:7–11,19,21,23,28 Vas Géza 12:5–10 Varró Sándor 11:23 Vasas Samu 4:13 Veress Albert 5:13 Veress Gábor 1:21 Veress István, id. 2:20,21 Veress István, ifj. 2:20–22 Vincefi Sándor 11:7–9 Vita Zsigmond 2:21 Vlad, Liviu 8:9–12,22,24,26 Wagner Péter 1:2, 8, 11, 13–19, 24, 25, 28,29,31; 3:8, 9; 6:3 Zsizsmann Ilona 12:8
Névmutató
Ács Zsolt 5:5 Adorjáni Lászlóné Fülöp Júlia Katalin 12:8 Ágoston Hugó 5:7 Ajtai Levente 8:4 Ambrózy Béla 2:15, 16,18, 19 Ambrus Ádám 5:18 Arany János 7:26 Asztalos Lajos 5:17 Bakó Klára 4:16, 17 Bakos István 2:29 Bálint Mihály 7:26 Bálint Zoltán 1:6,7 Bánffy Miklós 10:20 Banner Zoltán 5:15 Barabás László 5:8 Benkõ Emõke 12:7 Benkõ Enikõ 12:7 Benkõ József 3:16 Benkõ Levente 1:25; 2:3; 3:3; 4:10; 5:3; 6:3; 7:4; 8:3; 9:3; 10:3; 11:15 Berde Mária 11:15, 16 Bertényi Iván 2:29 Bethlen Anikó 3:7 Bethlen Gábor 3:7 Biczó János 12:11 Bíró Gergely 9:31 Bódis Ferenc 11:6 Boldizsár Zeyk Imre 8:7 Boldizsár Zeyk Zsuzsa 8:7 Bolyai Farkas 6:26 Bolyai János 9:10 Borbély Jolán 8:5 Botár László 12:19,20, 30,31 Bögözi Attila 3:11 Budaházi Attila 5:13 Buzás Pál 4:12
17
18
Czakó Gabriella 1:6,9 Csirák Csaba 5:11 Csomafáy Ferenc 2:11 Dáné Tibor Kálmán 5:5 Dávid Gyula 5:7 Dávid Lajos 3:8; 5:10 Debreczeni László 5:23; 6:20, 21; 8:13; 12:21 Demeter Domokos 7:20, 22, 23 Dénes Ildikó 12:9,10 Derzsi Petky János 3:6 Dezsõ László 5:19 Dukrét Géza 10:5 Dulai Imre 7:31 Dulainé Madarász Annamária 6:30; 7:31; 8:31 Dvorácsek Ágoston 3:14; 8:18; 12:3 Egyed Ákos 5:6,7; 6:10 EMKE-díjak 5:4 EMKE-laudációk 5:7 Essig Klára 1:5 Fall Ilona 12:10 Fazekas Loránd 7:24; 10:29 Fekete Albert 4:6,8 Fekete Miklós 1:4 Fekete Vince 10:22 Felföldi László 8:5 Ferencz Rebeka 12:29 Feszt László 5:15 Fodor György 1:10; 9:6 Fórika Balázs 1:4 Forró Miklós 4:16; 6:17; 11:7; 12:19 Fülöp Lajos 7:20; 10 24; 11:23 Füzesi Magda 4:6 Gábor Áron 3:4 Gál László 12:29 Gáspár Anna 1:5 Gáspár Attila 5:10; 6:8 Gatti Beáta 12:14 Gazdag Géza 12:7 Gergely Gyula 6:5 Gurzó K. Enikõ 4:28 Guttman Mihály 1:1,3,8; 2:31; 5:10 Guy Marica, Viorica 8:10 Györffy Zsolt 3:30 Gyõrfi Dénes 1:19; 2:20 H. Szabó Gyula 6:3 Halasi Erzsébet 5:14 Hamza D. Ákos 4:28, 31 Havas Judit 4:6 Hubes Éva 5:16 Jagamas Anna 12:10 Jancsó Benedek 12:25–27 Józsa Miklós 3:16; 7:26; 11:3 Kádár István 1:10 Karády Katalin 4:29 Kardos Róbert 5:14 Kelemen Antal 1:6,7
Kelemen Hunor 5:7 Kelemen Lajos 10:16 Kósa László 1:9; 4:4,6; 7:3 Kovács Erzsébet 6:11 Kovács J. Attila 5:27 Kovács Kuruc János 6:8,10,11 Kozma Ágnes 3:30 Kötõ József 5:7,14 Krajnik-Nagy Károly 10:4; 12:12 Kuttlik Rudolf 8:3 László Attila 1:8; 2:31 László Edit 5:4,5 László István 11:3 Léphaft Pál 3:2,11–13,20,21 Lezsák Sándor 2:30 Lisztóczky László 3:9 Lõrincz Lehel 7:9–13 Lupescu Radu 5:17 Makay Botond 7:26; 11:6 Máriás József 10:20 Márk Boglárka 10:22 Márkos Albert 12:7 Matekovics György 3:17; 8:23 Mátyás István Mundruc 8:4,5 Mátyás király 4:10,11; 9:4 Mezey Katalin 2:31 Mikó Imre 8:26; 9:19,20 Miksa György 7:28 Miksa Zsuzsanna 7:28 Moyses Márton 2:3 Muza Mózes 7:31 Muzsnay Árpád 5:10 Nagy Endre 9:7–9, 22,26, 27 Nagy Éva Vera 1:6 Nagy Péter 1:12 Nica, Ioachim 8:11 Oláh Brigitta 12:12 Oláh János 4:6, 4:9 Oláh-Gál Róbert 2:22; 6:26; 9:10; Orbán Balázs 3:27, 3:29 Orbán István 7:9; 9:7; 10:8 Orosz Krisztofer Levente 6:28 Pápai Páriz Ferenc 3:18 Papp Levente 12:11 Pataky Károly 11:6 Pavlovits Miklós 11:20 Pillich László 2:4,5 Péter Éva 12:8 Pozsony Ferenc 7:3 Reményik Sándor 11:15, 16 Réthy Mórné Finály Etelka 2:22, 23 Rohonyi D. Iván 9:4,5 Róth András Lajos 5:16 Sándor Árpád 12:11 Sas Péter 1:10; 3:9; 4:6; 9:6; 10:16; 12:25 Siklódy Ferenc 6:17,18 Simon Judit 5:14
Simonkai Lajosra 5:27 Sipos Anna Magdolna 2:24; 3:21 Sólyom Ibolya 2:31 Starmüller Géza 10:6 Sylvester Lajos 6:6; 11:4 Szabó Éva 5:8 Szabó Margit 6:6 Szabó Zsolt 4:3,6; 6:3; 8:9 Szádeczky-Kardoss Gyula 7:24, 25 Szálkai Tamás 3:7 Szász István Tas 8:26; 9:19 Szatmári László 4:18; 5:20; 6:19; 7:14; 8:13; 9:12; 10:12; 11:10; Székedi Ferenc 5:7 Székely Árpád 12:5 Székely Melinda 12:13 Székely Tibor 5:18 Székely Zoltán 6:12 Székely Zsolt 6:12 Szekeres Attila 3:6 Szekernyés János 2:15 Szentes Ágnes 4:8,9,16 Szentimrei Judit 9:20 Szõcsné Gazda Enikõ 5:8 Szõke Henrietta 6:4 Takács Gábor 2:13, 14 Tamás Gebe András 1:8; 2:31 Tamási Áron 2:4–6 Tamási Gáspár 2:4,5 Teleki Pál 2:29,30 Tornay Endre András 1:27 Tóth-Páll Miklós 5:11 Tötszegi Tekla 5:8 Ungor Csaba 11:6 Uray Zoltán 2:11 Váczy Margit 10:7–11,19,21,23,28 Vajda Dániel 6:26 Vajnár Ilona 11:27 Varró Sándor 10 24; 11:23 Vas Géza 12:5–10 Vasas Samu 4:13 Végh Balázs Béla 9:24 Veress Albert 5:13 Veress Gábor 1:19,21 Veress István, id. 2:20,21 Veress István, ifj. 2:20–22 Vincefi Sándor 11:7–9 Vita Zsigmond 2:21 Vlad, Liviu 8:9–12,22,24,26 Wagner Péter 1:2,8,11,13–19, 24, 25, 28,29,31; 3:8, 9; 6:3 Wanek Ferenc 10:6 Zepeczaner Jenõ 3:27; 6:15 Zsigmond Júlia 9:28 Zsizsmann Ilona 12:8 Összeállította
MURAD BETTY
Galéria
Táguló mondanivaló különféle eszközökkel Beszélgetés Botár Lászlóval Csíkszereda, Szakszervezetek Mûvelõdési Háza, második emelet. Tágas, világos mûterem. Az ablakon beszûrõdnek a lemenõ nap sugarai. Az asztalokon olajfestékek, színes kréták. A festõállványon két megkezdett vászon. Igazi mûvészi miliõ. Itt beszélgetünk Botár László képzõmûvészszel életrõl, alkotásról, mindennapjairól. Botár László Csíkszeredában született 1959. július 20-án. 1978-ban érettségizett a marosvásárhelyi Zene- és Képzõmûvészeti Szakközépiskolában, ahol Török Pál, Nagy Pál, Barabás Éva, Bordy Géza, Hunyadi László és Kiss Levente voltak a tanárai. 1984-ben végezte el a kolozsvári Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskola ipari formatervezés szakát, itt Virgil Salvanu volt a kedvelt tanára. 1990-tõl tagja a Román Képzõmûvészek Szövetségének. Csíkszeredában él és alkot. – Milyen is volt az eltelt nyár elsõsorban alkotói szempontból? – Tömören fogalmazva, kellemesen zsúfolt. – Kezdjük akkor az alkotótáborokkal. – Idõrendben az elsõ Magyarországon, Beregfürdõn volt, ezt követte a Bálványoson, majd Homoródszentmártonban megrendezett alkotótábor. A sort a VII. Free Camp tábor zárta, a Hargita megyei Kulturális Központ égisze alatt, s ahol kettõs minõségben, szervezõként és alkotóként voltam jelen. – Kiállításokon is részt vettél? – Egyéni tárlatom volt Egerben a Templom Ga-
lériában, októberben pedig Budapesten a Nomade Galériában. A csoportos kiállítások sora, amelyeken jelen voltak munkáim, kissé hosszabb: az elsõ egy vándorkiállítás Románia tíz városában, százharminc képzõmûvész részvételével – ennek a záró kiállítása szeptember 30-án nyílt meg Bukarestben a Nemzeti Katonai Múzeumban. Következett a bukaresti Kisszalonban megrendezett kiállítás, majd a Hargita megyei képzõmûvészek tárlatán is részt vettem Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson. A sort a Free Camp retrospektív kiállítás követte, a csíkszeredai Silóban, majd a Stúdió 9 vándorkiállításai Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Kiskunfélegyházán és Budapesten. – Free Camp – mit is takar ez a név? – Nemzetközi képzõmûvészeti alkotótáborról van szó, amely a már 2001-tõl létezõ INTER ART nemzetközi képzõmûvészeti alkotótáborból vált ki 2005-ben. Ekkor szervezõdött az elsõ tábor, és azóta minden évben megrendezzük a Hargita megyei Kulturális Központ szervezésében. 2011-ben a Román Mûvelõdési és Örökségvédelmi Minisztérium támogatásával megjelent a tábor retrospektív albuma is a már említett kiállítás alkalmával. Ennek az alkotótábornak külön érdekessége, hogy belvárosi környezetben, a csíkszeredai Szakszervezetek Mûvelõdési Háza márványtermében rendeztük meg, és nyitott mûhelyként mûködik. – A Stúdió 9?
Görcs
Őrzők
19
Kedvenc krampuszom
Beteljesülés
Helyzet Kék puszi a kaméleonnak
20
– 2007-ben alakult a Stúdió 9. A mûvészeti alkotócsoport tagjai: a csíkszeredai Balla Tibor (festõmûvész), Bara Barnabás (szobrász,), Keresztes Györgyi (festõmûvész), Nagy Ödön (szobrász), Szabó Árpád (festõmûvész), Turcza László (festõmûvész), Váncsa Mónika (festõmûvész), a kolozsvári Gergely Zoltán (szobrász) és jómagam. – Alkotói munkásságod miként alakult a tematika és a kivitelezés szempontjából? – Technikám az eltelt idõszakban igencsak kiszélesedett és gazdagodott. Hiszen az alkotásaim között szerepelnek pasztellek, olajjal, akrillal és vegyes technikával készült munkák is. A tematika is széles skálát ölel fel. A korábbi nõcentrikusság kitágult, és sokkal inkább az ember belsõ világa, valamint a külvilág ráhatásainak viszonya, tehát a különbözõ kapcsolatrendszerek köszönnek viszsza a munkákról, figuratív és nonfiguratív jelrendszerekbe tömörítve. A színvilágot mindig az adott tematika határozza meg. – Terveid 2012-re? – A legfontosabb a Bécsben rendezendõ egyéni tárlat lenne. Ennek anyaga jórészt az Egerben és Budapesten kiállított munkáimból állna össze, közel száz képrõl van szó, melyek olajjal és vegyes technikával készültek. Egy másik fontos tervem, elhatározásom: bekerülni a romániai képzõmûvészeti körforgásba, minél több kiállításon részt venni a fõvárosban.
FORRÓ MIKLÓS
Enciklopédia
TALLÓZÁS EGRESTŐ MÚLTJÁBAN (2.) vizitációs jegyzõkönyvek • a filiális reformata eklézsia javai • keresztelésért tyúk s kenyér • a prédikálás és úrvacsoraosztás rendje • ha a lévita rövidet harangoz • a prédikáció nem hólyag, hogy csak felfújják, hanem arra készület kell A 17–18. századi egyházlátogatási jegyzõkönyvek bejegyzései az egrestõi református gyülekezet hétköznapjait világítják meg, a vizitálók írásban rögzítették a közösség gondjait, a tiszteletes, gondnok, egyházfiak, oskolamester, harangozó panaszait, mulasztásait, a gyülekezet tagjainak bérfizetési kedvét, az eklézsia külsõ és belsõ javaiban történõ változásokat, adományozásokat, botránkoztató cselekedeteket. Az egrestõiek már 1700-ban igyekeztek saját lelkészt vinni az eklézsiába, ám nem kaptak rá engedélyt, az elöljárók kis kárpótlásként, hogy „jó szándékjokban el ne csüggedjenek, meg ne szomoríttassanak” – az 1700. január 7-én kelt deliberatum szerint – a tanító lakhelyét Egrestõn jelölik ki, s innen kell Balavásárra beszolgáljon. „Az egrestõi nemesség régen igyekezvén azon, hogy praedikátort tartson, de mivel sem az üdõ nem ahhoz való, sem az embereknek szegénysége nem engedi, hogy az ecclesiak szaggattassanak, sõt conjungálni (= egyesíteni) kellene inkább õket, magoknak is nincs még készségek arra, mivel arra sok kívántatik, úgymint ház illendõ helyen, alkalmatos, praedikátor fizetése elegendõ, állandó s több effélék, azért míg õkegyelmek eféléket nem procurálnák (= szereznek be), nem építenek, erõsítenek in perpetuum (= örökre) fiúrúl fiúra, kívánságokban elõ nem mehetnek, mert csak szóval való ígéreten ember
keveset építhet. Mindazáltal megtekintvén lelkek javára s kegyesség gyakorlásokra célozó helyes kívánságokat, hogy jó szándékjokban el ne csüggedjenek, meg ne szomoríttassanak, mi is istenes buzgóságokban akadályt ne tégyünk vakmerõképpen, melyben tisztünk szerint segíteni kellene inkább, mintsem akadályozni, tetszett azért nekünk, hogy ez esztendõben a balavásári mester lakjék Egrestõn, innen szolgálylyon Balavásárra, his praemissis conditionibus (= ezen elõrebocsátott feltételek mellett): 1. Ha alkalmatos helye leszen ott lakásra. 2. Ha õkegyelmek is kívánságokban tovább nem mennek. 3. Ha azt a mestert az balavásáriakkal edgyütt fogadgyák, aki ott Egrestõn fog lakni. 4. Ha a fizetés úgy jár, mint annak elõtte a praedikátornak és a mesternek. 5. Hogy ezen dologrúl a Partialistúl vár-
janak deliberatumot. Ha penig valami színes ravaszkodás alatt többre mennének, vagy menni akarnának õkegyelmek, ezen kívánságokban való indulgentianknak (= engedékenységünknek) is nyaka szakadgyon, s lakjék a mester ott, ahol lakott azelõtt.” (FRET 1/2, 71) Hiába volt azonban a mester Egrestõre való költöztetése, 1713-ban a vizitáció a tanító itteni tevékenységérõl csak annyit állapíthatott meg, hogy nil incommodi (= semmi alkalmatlanság), „gyermekeket nem tanít, mert nincsenek”. A Szentannai István balavásári lelkész, Fosztó Gergely tanító, Török Zsigmond, Bereczki Sámuel egyházfik jelenlétében megejtett egyházlátogatás elrendeli, hogy „az templomot kerítésbe végye az ecclesia ez esztendõben sub poena (= büntetés terhe alatt) ft. 12”, megállapítják továb-
21
22
bá, hogy „az egyházfiak az predicator és mester bérét bé nem szolgáltatták, az cinterem, temetõ tellyességgel pusztában van, számot nem adtak. Mester kerti sem jó, disznók kárt töttek, bírságaltatnak 3–3 forintokkal”. 1714-ben írják össze részletesen az egrestõi „filiális reformata ekklézsia” javait. A balavásári prédikátor bérérõl feljegyezték: „A nemesség jó akarattyából ád. Pénzt minden ember öt-öt pénzt ád”, „azonban búzából, mindenféle gabonából, kenderbõl, bárányból, méhbõl quarta (= dézsmanegyed). Minden házas ember egy-egy veder mustot. Örökséget bíró özvegyek, magoknak lakó iffjú legények, jövevény zsellérek fél-fél bért. Fonásokkal élõ özvegyek három-három sing vásznat. Keresztelésért tyúk s kenyér. Házasok esketéséjért dr. (= dénár) 25 vagy edgy szekér fát. Halotti praedicatioért ft.1, melyért adnak egy veder mustot. A quartat az edgyházfi bétakaríttassa. Fát minden ember edgy edgy szekérrel.” A protokollumban részletezik a gyülekezet ingó és ingatlan javait is. „Mester házhellye, mellynek szomszédgya dél felõll ma tekintetes nemzetes Mihács Ferencz uram, napkelet felõll a lefolyó patak.” A klenódiumokat számba vevõ felsorolás szûkszavú és lényegretörõ: „Harangok nr. 2. Nagyobb s kissebb. Úrvacsorájához való edények: Ezüstpohár, trébellett (trébelt = hideg úton kalapáccsal domborított), sellegforma, kívül aranyas, belõll fejér. Ónnpohár is vagyon. Tánynyér nr. 3. Az elsõ ezüst, virágokra trébellett csésze. A második virágos ónncsésze. Az harmadik ónntánnyér. Edgy négyszegû strófos, másfél ejteles ónnpalack. Keresztelõ ónnkanna. Abraszok nr. 2. Edgyik feketés selyemmel a két szélin s közepin igen gyenge, varrásos gyolcsabrosz. A másik lenvászon, sáhos. Keszkenõk nr. 2. Edgyik patyolat, arannyal varrott, nyolc ág vagyon rajta. A másik fekete selyemmel varrott gyolcs keszkenõ. Kendõ nr. 4. Edgyik gyolcs, széles fejér rece a két végin. A másik vászon, veress fejtõvel szõtt. Harmadik fejéressel varrott gyolcskendõ. Negye-
dik zabolai gyolcs, veres fejtõvel szõtt a két végin.” A szántóföldek, rétek beazonosítása a szomszédos birtokosok neveire is fényt derítenek, s több, még ma is élõ helynév említésre kerül: „Szántóföldek nr. 9. A felsõ fordulóra vagyon három. Az elsõ a völgy patakja mellett, melynek alsó szomszédgya a patak az ekklézsia rétin alóli, felsõ Szeredai Sámuel földe. A második ugyanott fellyebb vagyon a Kis tó nevû hellyben, öt vékás, melynek felsõ szomszédgya a Bércz, alsó a falu tója. Az harmadik vagyon a Közbércz nevû hellyben, edgy köblös föld, mellynek alsó szomszédgya Gál Pál uram, felsõ Csiszér Ferencz. Az alsó fordulóra is vagyon nr. 6. Elsõ a zálogos árok mellett, két vékás, mellynek felsõ szomszédgya Vajda Gergely, alsó Orbán Márton. A második az Horgas szõlõ tetején, régen áll gyepben, szomszédgya a gyepû felõll Orbán Márton, másfelõll marhalegeltetõ hely. Az harmadik vagyon a Puszta szõlõhegy alatt, hat vékás, mellynek felsõ szomszédgya Vajda Gergely, alsó Nagy András. A negyedik vagyon azon puszta szõlõ végiben, hat vékás, mellynek alsó szomszédja szakadások, felsõ a falu erdeje. Az ötödik vagyon a kisegrestõi felsõ határban, ez tíz vékás, amellynek edgyfelõll való szomszédgya Szeredai Sámuel földe, Filetelke felõl penig Vajda Gergely földe. Az hatodik vagyon a nagyegrestõi határban a völgyben, mellynek oldalfélt való szomszédgya maga tekintetes nemzetes Mihács Ferencz uram szántófölde, alóll a patak, felsõ végében penig Csiszér Ferencz földe, alsó végében maga az ekklézsia földe. Rétek: I. A kisegrestõi határon a Küküllõ mellett két szekér szénára való. Kétfelõl, úgymint alul és oldalul Vajda Balás szántófölde, dél felõl a Küküllõ vicinussa. II. A Nagy föld véginél, Zágor felé lemenõ országúttya mellett, egy szekér szénára való, vicinussa fellyül az erdõ felõl falu földe. III. A nagyegrestõi Fületelke felé való fordulóban, Kis bük nevû helyben, két szekér szénára való. Vicinussa fellyül a falu erdeje, alól Gója Simon, oldalul Lázár János.”
Ugyanebben az esztendõben, 1714 februárjában a vizitáció rendelkezik az úrvacsoraosztás és istentisztelet rendjérõl az anyaegyházban és filiájában: „Mind az ecclesianak, mind praedikátor atyánkfiának relatiojokból értvén az ittvaló isteni szolgálatnak nehéz rendit, végezte a Szent Visitatio, hogy ennekutánna ha a praedikátor egyik vasárnap a mater ecclesiaban administrál communiot (= oszt úrvacsorát), más vasárnap a filiaban peragállya (= vigye véghez), vasárnaponként pediglen a mater ecclesiaban is csak egyszer praedicállyon, és filiaban is csak edgyszer.” (FRET 1/2, 74) A prédikálás és úrvacsoraosztás rendje ismét felborulván, az 1731. novemberi vizitáció meginti Zágoni Absolon tiszteletest, hogy a „filiaban a déllyesti cultust nem rendelt idejében peragájja”, továbbá pedig a „communio nem alternatim megyen véghez a mater és a filiaban”, végül figyelmezteti a lelkipásztort kötelessége teljesítésére: „Zágoni Absolon uramot a Szent Visitatio serio admoneája, hogy a mater ecclesianak kedvezésével a filiaban rendes idejét a cultusnak el ne mulassa, hanem annak idejében peragájja.” S úgy tûnik, foganatja volt a korholásnak, 1742-ben Zágoni Absolon dicséretére is válik, hogy az anya- és leányegyház jól együtt tud mûködni: „az balavásári és egrestõi ecclesiakban való szép eggyességnek a Szent Visitatio igen örül, tovább is õkegyelmek adhortáltatnak (= buzdíttatnak), hogy a szép egygyességet tartsák meg”. 1774-ben ismét felpanaszolják az egrestõi hívek, hogy a Pétsi Ferenc, balavásári predikátor nem jelenik meg mindenkor a maga rendes óráján az eklézsiában, megszólják a lévitát is, mert rövidet szokott harangozni: „a humanissimus lévita pedig igen rövidet harangoz, a harangozás után, ha hamar nem menyen valaki a templomba, haza menyen a maga házához”. A tiszteletes 1776-ban sem jár „régi usus” szerint minden vasárnap Egrestõre istentiszteletet tartani, Pétsi Ferenc nagy bánata, hogy bérét
nem egyszerre – „mint más jól rendelt ecclesiakban” – kapja, hanem két hétig is hordogatják nagy kárral. A vizitáció újólag megerõsíti a prédikálás rendjét: „A tiszteletes atyafi tartsa magát a régi usushoz, mely ez, hogy egy úrnapján reggeli, más úrnapján pedig estvéli cultusra jelennyék meg, ha csak valami törvényes akadály, minémû a vízáradás, betegség stb., meg nem akadályoztattya. Mivel pedig a quartanak nagyrészint való elvétele által a papi bér igen nagy csonkaságot szenvedett, az ecclesia is ezen fogyatkozást, amint magát ezelõtt is ajánlotta, vagy egy, vagy más módon jobbítsa meg, hogy így az atyafi szolgálattya is nem kedvetlenséggel, hanem jó szívvel mehessen végbe. Ami pedig a bérnek béhordását illeti, serio committáltatik (= elrendeltetik), hogy az a mi ekklézsiai constitutionknak negyedik articulussa szerint egy arra rendeltetett napon takaríttassék bé, melyre a curatornak és egyházfinak egy forint büntetés alatt gongyok legyen, mely különben a bérbõl következhetõ kárral együtt tempore Visitationis rajtok exequáltassék.” (FRET 1/2, 90) 1786 februárjában megint egyenetlenségek támadtak a gyülekezet és Pétsi Ferenc között, az eklézsia panaszolja a vizitációnak, hogy a tiszteletes atyafi az Egrestõre való jövetelében rest, sokszor három-négy vasárnap sem jelenik meg. Különösen Király Ferenc békétlenkedett amiatt, hogy két halottját a lelkész harmadnap elõtt eltemetni nem akarván, rokonait csupán énekszóval volt kénytelen elhantoltatni. Az egyházi elöljárók megállapították, hogy a panasz elsõ része indokolatlan, „mivel talán egyszer történt meg három vasárnapokon való által nem jövése, mellyeknek méltó okait is adá”, továbbá a temetés körüli nézeteltéréseket is igyekeztek elsimítani: „A 2-dik panasz pedig ismét helytelen, mivel, ha szintén harmadnapig el nem temetné is a halottat, királlyi parancsolat szerint cselekednék, de nyilván megtetszék, hogy nem is maga házánál, hanem itten Egrestõn
reggeli vasárnapi cultus utánn támadták meg, hogy délutánn temessen, melly igen helytelen kívánság volt, mivel a prédikáció is nem hójag, hogy csak felfújják, hanem arra készület kell.” * A Maros völgyének, a gyulafehérvári püspöki székhely vonzáskörének falusi építészete kevés Árpád-kori emléket õrzött meg, hiszen a Maros és a Küküllõ öszszefolyásának környéke háborús pusztításnak volt kitéve. Számos települést és templomot csupán okleveleink említenek, még több épület gyökeresen átalakult, újjámeg átépítésük során elvesztették 13. századi szerkezetüket és részleteiket. A román stílusú erdélyi egyhajós plébániatemplomokat a szakirodalom a magyar, illetve székely népességnek tulajdoníthatja. Idõrendi tájékozódási lehetõségként a szentély alakja szolgál, a korai egyhajós plébániatemplomok félkörösek, a késõbb épültek négyszögûek, az építési stílus váltására hozzávetõleg a tatárjárással esik egybe. Az 1986-ban nagy visszhanggal megjelent Erdély története kivételként említi Egrestõ (és Magyarsárd) templomát: a tatárjárás utáni alapítású templomok szentélye konzervativizmusból épült félkörösre. Entz Géza az egrestõi református templomot hosszú, körívesen záruló szentélyével a 13. század második felében is a korábbi megoldás képviselõjeként hozza szóba. A legkorábbi erdélyi magyar (és székely) falusi plébániatemplomokhoz hasonlóan Egrestõ temploma is viszonylag kis méretû, egyhajós (belterülete 748 x 573 x 770 x 573 cm), a hajótól félköríves – kilencágú koronát hordozó – diadalívvel elválasztott félkör apszisú építmény, keskeny félköríves ablakokkal, melyek egyike az apszis közepébõl nyílik (ez utóbbi befalazva). A hajónak 1721-bõl való síkmennyezete 6 x 8, összesen 48 darab festett, mértani alakzatú díszítéssel ellátott fatáblából áll. A templom kívülrõl vízvetõs támpillérekkel erõsített, a nyugati fõhomlokzat két sarkán egy-
egy átlós támpillér, a diadalív vonalában is északon és délen egy-egy támpillér áll, a hajó északi nagy falfelületét is csupán egy faoszlop tagolja, végül három jut a szentély külsejére. A hajó-szentély kettõs térfûzésû épületet, bár szélességi különbözõségei is vannak, egységes kontyostetõvel fedték be. A kontyostetõ valójában négy ferde tetõsíkkal lezárt tetõforma; esetünkben a negyedik – a szentélyt fedõ – sík három kisebbre osztódik a szentély köríves záródását követve. Az egységes tetõ kialakulásában gyakorlati okok játszottak közre, az egykori ácsok így kerülték el a hajlásokat, amelyekben leghamarabb kezdõdött el a romlás. Az egyszerûségében monumentális meredek tetõ széles csüngõereszes, az eresz szélességét pótszarufákkal növelték, miáltal a fedélalja könnyebb hajlást kapott, s így a leszaladó csapadék a fal tövétõl kivetõdik. A tetõzet héjazata zsindely, a fedésben ügyeltek arra, hogy az egymásra menõ sorok jól átfedjék egymást és a lefutóvonalak is fedve legyenek, az alsó zsindelysor csipkézett. Debreczeni László 1933 szeptemberében felmérte a templom alaprajzát és a fatornyot, a klenódiumokat felvételezte, a harang feliratát másolta és különbözõ feliratokat leírt, ugyanakkor terveket is készített a templomablakok átalakításához. Az ablaknagyobbítás meg is valósult, ma már Debreczeni sajátos hármas tagolású ablakát tekinthetik meg az idelátogatók. Az ablakkeretek székely kék színe azonos a karzatok mellvédjeinek és a déli bejárat elé épített portikus színével. A templomtól keletre áll a hozzávetõlegesen 15 m magas, kilencoszlopos, nyitottszoknyás, árkádos fatorony, melyet a hagyomány szerint a szomszédos Nagykendrõl hoztak, amikor ott kõtornyot építettek. (A térség kiváló ismerõje, Dávid László a Küküllõi református egyházmegye legszebb fatornyaként említi az egrestõit, megjegyezvén, hogy eredetileg a balavásári egyház építtette, majd ott kõtemplomot, kõtornyot építvén, 1801-ben eladták Nagykend gyülekezetének
23
24
s innen vándorolt tovább a mai helyére, az egrestõi templom mellé.) A Kis-Küküllõ vidéki haranglábak régies formákat õriznek, a tornyoknak még nincs kiugró erkélye (kivéve a magyarsárosit) és hiányzik a négy fiatorony is. Magyarázható ez a történelmi stílusok hatókörétõl való távolsággal, éppen ezért a kõépítészet kínálta elemek átvételére sem volt kísértés e vidéken, megõrzõdhettek a régi, eredeti formák. A hadi utaktól távolabb esõ Kis-Küküllõ vidéki fatornyok és haranglábak a legrégebbi fennmaradt szakrális faépítészeti emlékeink a mezõcsávási haranglábbal együtt. Az egrestõi fatornyot, a magyarsárosi és herepei haranglábakhoz hasonlóan 17. századinak tartja a szakirodalom. „A templom mellett külön álló harangtorony az európai középkor itt megrekedt hagyatéka – írja dr. Kós Károly a Kis-Küküllõ vidéki magyar népmûvészet c. tanulmánykötet építkezést targyaló fejezetében. – Kétségtelen azonban, hogy a vidéken a faharanglábak fennmaradásának kedveztek az olyan sajátos helyi körülmények is, mint negatíve, az épületkõ hiánya és a csúszós talaj, positive pedig a bõséges tölgy- és cserefa erdõk.” A vidék népi építészetének tanulmányozása során, dr. Kós Károly arra a következtetésre jut, hogy a fennmaradt haranglábak közül a régebbiek (17. századiak) nagyobbak (egrestõi, magyarsárosi, herepei), a 18–19. századiak fokozatosan kisebbek (gogánváraljai, sülyei), a sor végén pedig a már csupa vasszeggel összefogott 19. századi tornyocska áll (marosszentkirályi). „Ez nem lehet egyszerû véletlen, hanem inkább azzal magyarázható, hogy a régi tornyok közül a leghatalmasabbakat a kõtornyok idején is érdemesnek tartották fenntartani, míg a kisebb egyházközségek kisebb fatornyaikat is csak késõbb tudták felépíteni.” A kilenc toronyoszloppal, gerendarácsos talapzaton álló építmény nyitottszoknyás, a szoknyatartó koszorú a talpfáktól számítva 195 cm magasan van. A torony a talajszinten fekvõ tízele-
mû (630 x 580 cm alapterületet biztosító) talpgerenda-rácsozaton áll. A magasra emelkedõ kilenc toronyoszlop négyzethálós rendszerben háromszor-hármas raszterben helyezkedik el a talpak keresztezõdésénél. A fõoszlopokat körben viszonylag keskeny szoknyasáv (85 cm) övezi, amelyet oldalanként négy-négy, összesen tizenkét szoknyaoszlop alkot. A fõoszlopokat több szinten vízszintes kötõgerendarács kapcsolja össze és (a talpgerendázattól a harangházig tartó) ferde támaszok, dúcok, könyökfák merevítik. A torony magas szoknyaoldallal és nagy meredek szoknyatetõvel rendelkezik, az ebbõl kiemelkedõ toronytörzs viszonylag rövid hasábtest, amelyet széles vízcsendesítõjû hegyes süvegcsúcs fed le. A tartó vázszerkezetet védõ, burkoló és lehatároló, egyben a térbeli megjelenést is kifejezõ borító felületek közül a legdekoratívabb a szoknyát, a toronytörzs alsó részét és a süveget borító zsindely. A meredek síkú szoknyatetõ keskeny ereszû, három sor vízcsendesítõt kapott. A zsindelyezést a szarufákra szegezett lécezés tartja. A zsindelylapok egyszerûek, hosszabb téglalap alakúak, mind a szoknyán, mind a süvegen. A szoknyatetõ zsindelyezése felfut a törzs oldalára, öt sor zsindely (alsó végük az alattuk levõktõl eltérõen lekerekített) már függõleges és szinte teljes hosszúságukban láthatók. A szoknyateret az oszlopok külsõ síkjában függõlegesen álló deszkázat zárja le. A könyöklõnél és a deszkák aljánál vízszintes szegélydeszkák futnak körbe, ez utóbbi ráborul a szoknyatetõt záró, már álló, utolsó zsindelysor felsõ szélére is. A harangház kettõs tagolású, nyílásait kör alakúra képezték ki. A harangházat takaró kettõs idomú süvegtetõ négyzetes ereszvonallal készült. Az alsó, laposabb síkú, négyoldalú, nagy vízcsendesítõbõl nyolcoldalú kúpos, hegyes süvegcsúcs emelkedik ki. Hegyén másutt is alkalmazott gömbidom és térbeli csillag ékeskedik. A fatoronynak kétségtelenül megragadó dísze a kettéosztott
tornác nyílásainak kör alakja gerendakötésekbõl, hónaljfákból: „ha e kettõs árkádokat körbeveszik a faragott hónaljfák, akárha óriás tágra nyitott szemei bámulnának le ránk – s e szemeknek harang a bogara…” – írja az egrestõi toronyról Szilágyi István (Szabóky Zsolt erdélyi fatornyokat és fatemplomokat bemutató fotóalbuma elõszavában). Egrestõ és temploma történetérõl sokat nem tudunk, fatornyáról is csak annyit, hogy Nagykendrõl hozták ide. A faszerkezet ácsjegyei római számok, ez lehetett segítségükre a tornyot szétbontó, majd újra összeállító ácsoknak, melyek közül az egyiknek a fedélkoszorú déli gerendáján a keresztneve is megmaradt: „MIKLS”, a harangtengely pedig az „1694 O + M” feliratot hordozza. Többet csak az egyházközségi és egyházmegyei levéltárak, vizitációs jegyzõkönyvek, számadáskönyvek átböngészésével tudhatunk meg. És reméljük, ennek a nehéz feladatnak is lesz kitartó munkása.
SZATMÁRI LÁSZLÓ
IRODALOM Balogh Ilona: Az erdélyi fatemplomok kutatásának mai állása. In: Magyarok és románok. Szerk. Deér József és Gáldi László. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve. II. Bp., 1944, 491–529. Dávid László: A Küküllõi Református Egyházmegye története. 109. In: Dávid László: Mûmlékügy az egyházban. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 18. Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2008 Debreczeni László: Kecsesség, derû, õsi komolyság. Monumentális népi építészeti emlékek Erdélyben. Szerk. Szatmári László. Mûvelõdés, Kolozsvár, 2007 Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 1994, 59, 91. FRET 1/2 = A történelmi Küküllõ Református Egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere. II. 1648–1800. Désfalva–Kóródszentmárton. Összeállította, sajtó alá rendezte, bevezetõ tanulmányokkal, jegyzetekkel és mutatókkal közzéteszi Buzogány Dezsõ–Õsz Sándor
Elõd–Tóth Levente. Fontes Rerum Ecclesisticarum in Transylvania 1/2. Koinonia Kiadó, Kolozsvár, 2009 Illyés Géza: A küküllõi egyházmegye egyházainak javai és jövedelmei az 1676–1714. években. Református Szemle, XX. évfolyam, 44 szám. 1927. november 4., 702–703.
Kós Károly: A Kisküküllõ menti magyar népi építkezés (XVII–XIX. századi adatok). Ethnographia, LXXV. évf. 2. szám. 1964, 282–291. Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenõ: Kis-Küküllõ vidéki magyar népmûvészet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978, 85–94.
Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV–XIX. századból. Akadémiai Kiadó, Bp., 1968, 128. Szabóky Zsolt: Nézd elméjöket az ács embereknek. Fatornyok, fatemplomok Erdélyben. Az elõszót Szilágyi István írta. Artunion, Bp., 1987.
Jancsó Benedek (1854–1930) és Erdély „A történelem az élet tanítómestere, s azért a mi erdélyi történetünk is a mi legjobb tanítómesterünk lesz” – ezzel a nyomatékosító mondattal ajánlotta „az erdélyi magyarság mai nemzedékének”, Erdélynek a magyar államiság történetébe ágyazott, az 1867-es kiegyezésig felvázolt históriáját Jancsó Benedek. Ez a mondat úgy hangzott az egykori pancsovai, késõbb aradi, majd budapesti fõgimnáziumi tanár optimistán biztató megfogalmazásában, mintha egy kötelezettségeknek megfelelni nem tudó, felkészületlen diákot vizsga- vagy osztályismétlésre utasítva megbuktatott volna. Megfogalmazását magyarázhatja, hogy a könyve elõszavából idézett mondata végére 1922. december 15-én, az elsõ világháborút lezáró, a Szövetséges és Társult Hatalmakkal megkötött békeszerzõdés után két évvel tett pontot. A történelmi vizsgának is felfogható katonai és diplomáciai csatározások során Magyarország – tágabb értelemben a magyar nemzet – lett a bukott diák, vizsga- vagy osztályismétlés lehetõsége nélkül. Abban a rendkívül kényes kül- és belpolitikai idõszakban egyetlen lehetõség adódott Jancsó Benedek számára, hogy Erdély történetérõl szóló és a többi nemzetpolitikai jelentõségû könyveivel mintegy tükröt tartva, szembenézésre, önvizsgálatra késztesse nemzetét, hogy a múltban elkövetett hibáiból okulva dolgozzon tovább jövõje építésén. Irodalomtörténészként
jól ismerte Toldy Ferencnek a 19. század közepén A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb idõktõl a jelenkorig rövid elõadásban címen (Pest, 1864–65) kiadott legfontosabb munkáját. Történészként felhasználta és saját érvrendszere fontos elemévé tette Toldy Ferenc monográfiájának jeligéjét. Azt a mottót, mely a konzervatív politikának máig hatóan alapvetésül szolgálóan hangzott el 1865-ben, az angol parlamentben Benjamin Disraeli – a késõbbi Lord Beaconsfield – szájából: „A múlt hatalmunk egyik eleme.” Miért éppen Erdély történetének elemzését tartotta fontos feladatának egy részt kiragadva az egész szemléltetésére? Jancsó
Benedek a nemzetiségi kérdés mára elismert, de a maga korában figyelmeztetéseit nem súlyánál fogva kezelt, kevésbé méltányolt elméleti szakértõjeként az elvesztett birodalom társországának önmagában országnyi területét vette a jövõ érdekében a múlt kutató elemzése alá. Már a 19. század közepén sokasodni kezdtek a riasztó, figyelmeztetésként szolgáló jelek. A Román Nemzeti Párt Ioan Slavici szerkesztette lapja, a Tribuna politikai napilap fejlécén harsogó jelszóként használt szalagcím: „A románok napja Bukarest felõl kel fel”. A magyarosítási törekvések ellensúlyozására, a románság politikai egységének megerõsítéséért életre hívott Liga Culturalã
A Jancsó kúria Gelencén
25
Jancsó Benedek sírja
26
(teljes nevén Liga pentru unitatea culturalã a tuturor românilor) egyesület, a magyar politika elleni panaszirat benyújtása miatt 1892-ben Kolozsvárt lefolytatott Memorandum-per. Jancsó Benedek a miniszterelnökség mellett létrehozott nemzetiségi ügyosztály szakértõjeként elkeseredve látta a kormánynak a kérdésben megnyilvánult tehetetlenségét, erõfeszítései félresiklását, melyben a konfliktuskezelés minden hiányossága elõfordult. Mindezt csak tetézte a magyar közvélemény nemzetiségi ügyek iránt tanúsított értetlensége, a bekövetkezhetetlennek látszó, egészen a fegyveres harcig elfajulható konfrontációra való felkészületlensége. Jancsó Benedek sommás megítélése szerint az egész folyamatban meghatározó szerepet játszott az „állandó és kipusztíthatatlannak látszó magyar tudatlanság”. Véleménye szerint a román-kérdésben a magyar kormány és az országot irányító elit sem rendelkezett megfelelõ bölcsességgel: „A mi hibánk nem az, hogy akármiféle célból is sokat foglalkoztunk volna a románsággal, hanem az, hogy számba sem vettük õket. Berendeztük állami és kulturális háztartásunkat anélkül, hogy eszünkbe is jutott volna mérlegelni, hogy hazánk
keleti részében a románság többségben van.” Keserûen állapította meg, hogy amíg a románság felhasználta a magyar oktatás, kultúra, mûvelõdés minden elõnyét és Budapesten pallérozódott jó nevû államférfiak lettek Bukarestben, addig a magyarok bezárkóztak saját nyelvi világukba. A román nyelv ismerete hiányában nem tudták követni a folyamatokat, nem lehettek tisztában a románul megszületett munkák jelentõségével és várható hatásával, még az is nehézséget okozott, hogy a román iskolák felügyeletét ellássák. Szász Zsombor, a Magyar Szemle kulturális, világnézeti és politikai folyóirat jeles publicistája, a béke-elõkészítõ bizottság volt tagja, a kisebbségi kérdés egyik korabeli szakértõje példabeszédként felelevenítette egy erdélyi tanár és a miniszter e tárgykörben folytatott beszélgetését. A tanár – akiben nem nehéz Jancsó Benedekre ismerni – hosszan fejtegette, hogy „a nemzetiség lényegének tudományos ismerete nélkül jó nemzetiségi politikát csinálni nem lehet”. A miniszter válasza – a következmények ismeretében – sejthetõ volt: „Kedves tanár úr, ez mind nagyon szép, csakhogy én nem értek a tudományhoz, Ön meg nem ért a politikához, s így egy-
másnak nem vehetjük hasznát”. A korabeli politika eszköztára kimerült Nagy Lajos birodalmának emlegetésében, a nemzetiségi kérdés asszimilációs vagy telepítéses megoldás-kísérletében, politikai koncessziók kötélhúzásában, a mai korszakban is élõ, csak fordított pólusú nemzetállami eszmerendszerben. A politikusok képtelenek voltak megváltoztatni a magyar közfelfogást, ezért a rájuk nem számítható Jancsó Benedek inkább a megdönthetetlen tényeken, tudományos kutatásokon alapuló könyvekben, folyóiratokban közreadott tanulmányokban látta a megoldást: „Meggyõzõdésem, hogy a román nemzetiségi kérdést a történelmi és elméleti rész tisztába hozatala nélkül megoldani nem lehet”. Tudóshoz méltóan kizárt minden erõszakot, csakis a szellemi küzdelem módszertanával képzelte el megvívni a harcot: „Fejtegetéseim eredményeképpen azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy a dáko-románizmus elsõsorban kulturális fegyverekkel küzdõ, tehát vele szemben csakis hasonló fegyverekkel küzdhetünk sikerrel”. 1917-ben elhatározásának megfelelõen a román politikai törekvések mozgatórugóinak és azok gyakorlati megvalósulásának tanulmányozására kutatásokat végzett Bukarestben. Minderre az adott lehetõséget, hogy az egy évvel korábbi román betörés elemzésére a központi hatalmak által megszállt Románia fõvárosába Bethlen István kezdeményezésére bizottságot küldtek. Kettõjük kapcsolata már a századelõn megerõsödött, az 1904-ben Marosvásárhelyen megalakult Székely Társaságok Szövetsége négy év múlva tiszteletbeli elnökké Bethlen Istvánt és Jancsó Benedeket választotta meg. A Bukarestben tevékenykedõ grémium tagjai nem akartak hinni a szemüknek, amikor felfedezték az antant négy országának és Románia kormányának már 1916 augusztusában megkötött titkos szerzõdését, melynek negyedik pontja a központi hatalmak veresége után kirajzolandó új román határokat is tartalmazta. A ma-
gyar állam területi integritásának jelentõs megcsorbítási lehetõsége magyarázatul szolgálhatott – a Tisza István miniszterelnök által orvtámadásnak minõsített és a szerzõdés aláírása után rövidesen bekövetkezett – román betörésre. Az akkor hivatalban lévõ Wekerle-kormányt minõsítette, hogy az erdélyi országhatár megerõsítése helyett a bukaresti titkos szerzõdés hitelességét kérdõjelezték meg. Bukaresti kiküldetése a részlegesen rendelkezésére álló okmányok és egyéb, a témában folytatott kutatásainak eredményeképpen születhetett meg a Bethlen Istvánnak ajánlott A román irredentista mozgalmak története címû könyve, mely a Bocskai Szövetség kiadásában jelent meg Budapesten, 1920-ban. Elõszavának különösen keserû hangvételét magyarázhatja, hogy a világháborúban (a „nagy háborúban”) gyõztes hatalmak által nemzetközi szerzõdésben meghatározott új magyar – Erdély területi hovatartozását is érintõ – államhatárok elismerése után három hónappal keltezõdött. Keserûen kellett bevallania, hogy „életem legfõbb törekvésének célját: a románság részérõl jövõ veszedelem iránt való köztudat felébresztését nem sikerült a közvéleményben elevenen ható erõvé tennem”. Hangjának meg nem hallgatásáért nem önmagát, sokkalta inkább a történelmi helyzetben sorra tehetetlennek bizonyuló és a nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó politikusokat és a magyar társadalom jelentõs hányadát kellett volna kárhoztatnia. Az Erdély feletti államhatalom megváltozásának – akkori kifejezéssel élve, az impériumváltozásnak – a korszak józanul gondolkodó és tisztán látó szellemi munkásai már annak bekövetkezte elõtt jóval korábban számoltak, és erre a maguk eszközeivel igyekeztek felhívni a közvélemény figyelmét. A máig kiköphetetlennek és lenyelhetetlennek bizonyult trianoni gombóc elfogyaszthatóvá tételére, vagy a szervezetbõl való eltávolítására nem sok lehetõség kínálkozott. A leghatékonyabb-
nak a határrevízió gondolata bizonyult, mely a két világháború közötti állampolitika gerincét, fõ vonását képezte. Mint ahogy minden magyar nemzethez tartozónak, Jancsó Benedeknek is fájt, ami a trianoni palotában történt, fõleg Erdély elvesztése miatt volt elkeseredett. 1920-ban õ is megfogalmazta és leírta azt a mondatot, hogy „amíg élek, tollammal harcolni és küzdeni fogok Erdély felszabadításért”. A halála után, 1931-ben megjelent Erdély története címû könyvét fõleg az ifjabb nemzedéknek írta, hogy ez pontos ismeretanyag birtokában a maga teljességében alkothasson képet Transilvania, az Erdõn túli terület jelentõségérõl. A kötetet sajtó alá rendezõ Gyallay Pap Domokos – a Kolozsvári Unitárius Kollégium tanára és a Magyar Nép szerkesztõje – Kiadó megjegyzése címû bevezetésében rámutatott arra, hogy olyan hiánypótló munkáról van szó, melyet többszöri próbálkozásra sem tudott más történetíró megfelelõ formában szavakba önteni. Az ismeretanyag átadása mellett olyan többletet nyújtott a szerzõ – emelte ki a közreadó –, melyre különösen szüksége van a kisebbségi sorsban élõknek: „Nemcsak tudós volt õ, hanem bölcs a szó legnemesebb értelmében. Ez a magyar bölcsesség hatja át minden munkáját. Nemcsak tudományos ismereteket, de nemes érzést, emelkedett felfogást, tárgyilagosságot, pártatlanságot tanulhatunk tõle!” Elméleti alapon Jancsó Benedek sem zárta ki a visszacsatolás – mint a politikában minden megtörténhetõ – lehetõségét, de gyakorlati téren csak a kulturális jellegû integritás megvalósítására látott reális lehetõséget. Ahogyan ezt A magyar társadalom és az idegen uralom alá került magyar kisebbség sorsa címû eszmefuttatásában kifejtette: „Kétféle integritás van: területi és faji, vagy helyesebben nemzeti. Ez utóbbi azonos a kulturális egységgel. A területet elvehették tõlünk, de azt kedvezõ és szerencsés körülmények között, ha megjön az alkalom, visszavehetjük, mert az nem fog megsemmisülni. A hazát
nem a hegyek, völgyek, a folyók és a síkságok alkotják, hanem az emberek, akik benne laknak. Ha a magyarság az idegen uralom elnyomása következtében e területeken részben vagy egészben elvész, akkor el fogjuk veszíteni a területekhez való legerõsebb jogcímünket is. A területi integritás visszaállításának követelését hangoztatva, meg kell gondolnunk, hogy ez idõ szerint annak útjában áll Európának a párizsi békeszerzõdések által megalkotott jelenlegi nemzetközi és államjogi berendezkedése. Nyugat-Európa nagy nemzeteinek közvéleménye »noli me tangere«-nek tartja, és ennek következtében mereven visszautasít minden erre vonatkozó kívánságot vagy követelést, mert abban a meggyõzõdésben él, hogy a jelenlegi status quo-t csak egy új világháborúval lehet megváltoztatni. Ezt a körülményt ismerve, a politikai okosság, sõt a hazafias belátás sem engedi meg, hogy a területi integritást kizárólagosan vezetõ gondolat gyanánt külpolitikai akciók homlokterébe állítsuk. Idõszerûtlen hangoztatásával idegen uralom alatt élõ testvéreinknek nemcsak nem használunk, hanem egyenesen ártunk is, nem tekintve, hogy miatta úgy tûnünk fel a háborútól rettegõ európai közvélemény szemében, mint békebontók, és éppen ezért azok részérõl nem is számíthatunk semmiféle megértésre vagy méltánylásra. A kulturális egységgel azonos nemzeti integritást a párizsi békeszerzõdések nem szakították szét. Ellenkezõen, ezt a faji, nemzeti- és vallásos kisebbségek számára a békeszerzõdéseknek úgynevezett kisebbségi záradékában biztosították is.” Az integritás kérdésében is megnyilvánult a tudós pragmatizmusa mellett az erdélyi származású ember gyakorlati érzéke. A csupán érzelmi alapon álló, hangzatos, megfelelõ alapot és hátteret nélkülözõ és különféle okok miatt is kivihetetlen területi alapú revíziós politika önerõbõl megvalósíthatatlannak bizonyult, ahogyan elõre megjósolta. Az általa javasolt út egy szerzetes önmegtartóztatásához hasonlato-
27
28
san lemondásokkal terhesen sokkal nehezebbnek, de járhatóbbnak bizonyult volna: „A kulturális integritás elvét valló magyar társadalomnak senki sem tilthatja meg, hogy támogassa és segítse az idegen uralom alatt álló magyar kisebbség kulturális és gazdasági törekvéseit. Nem tilthatja meg azt sem, hogy a mûvelt világ közvéleménye elõtt felemelje szavát azon kisebbségi jogok védelmére, amelyeket még a trianoni szerzõdés biztosított testvéreinknek. E kötelesség teljesítése kitartó, csendes munkássággal, nagy önfegyelmezettséggel és önzetlen áldozatokkal jár s azért nehezebb is, mint a zászlólobogtatás, a hangzatos szónoklás, vagy kalandos tervek koholása. Sokkal nehezebb az embernek zsebébe nyúlni elszakított testvéreink kulturális és gazdasági törekvéseinek támogatására, mint arról szónokolni, hogy a magyar hõsiesség miként fogja Európa akaratának ellenére is, ha holnapután még nem, de bizonyára rövid terminusra Szent István birodalmának területi integritását helyreállítani. A csendes és áldozatos munka, a kitartás nehéz kötelessége a tömegnek éppen úgy nem tetszett soha és sehol, mint a hangos szóvivõknek. Ezt azonban meg kell tanulnunk – és mentõl elõbb, annál jobb…” Az általa kívánatosnak tartott csendes és áldozatos munkát jelzõ mezsgyéjében dolgozott az erdélyi társadalmi és kulturális akciók megvalósíthatóságán a Bocskai Szövetségben, majd a Népies Irodalmi Társaságban. A különbözõ hírlapokból, folyóiratokból és könyvekbõl történõ, a romániai közéletre vonatkozó adatgyûjtést haláláig Jancsó Benedek irányította. Személyes és szakmai kisugárzása tetten érhetõ munkatársa, Mester Miklós téma iránti megközelítésében, aki Az autonóm Erdély és a román nemzeti követelések az 1863–64. évi nagyszebeni országgyûlésen címû munkájával (Budapest, 1936) nagy elismerést és feltûnést keltett. Tudományos hitvallásnak szánt sorait Jancsó Benedek is írhatta volna: „Nyugodt lelkiismerettel mondhatom,
hogy tollamat kizárólag a valóság elfogulatlan feltárása, az igazságszeretet, a magyar nép iránti hûség, s ugyanakkor a román és szász nép tárgyilagos megbecsülése vezette”. A Népies Irodalmi Társaság erdélyi fiatalok számára kollégiumot tartott fenn, magánadományokból segélyezte a fõvárosban tanuló egyetemi és fõiskolai hallgatókat. Felhívta a figyelmet a romániai fõiskolákon tanuló közel négyszáz magyar ifjú ügyére is. Szerepük és részük volt abban is, hogy Erdélyben erõfeszítések történtek a falu magyar népén kívül az ipari munkásság és a kisiparosok közmûvelõdési szervezeteinek kiépítésére is, ahol „szabadoktatási akciók” keretében segítették elõ az önazonosságtudat formálását, nemzeti érzés erõsítését. Mindez összefüggésben áll Jancsó Benedek népszerûsítési törekvésével, az university extension angol modelljének a magyar közmûvelõdésbe való beillesztés-ajánlásával. A 20. század fordulóján használt angol kifejezés a romániai jelzõs szerkezetûvé vált tudománymûvelés ellehetetlenítése és az erdélyi magyarság helyzetének nehézségei idõszakában, a holtpontról való kimozdulás érdekében különleges értelmet nyert. Az idézett frazeológia egy lelkes, angol mozgalmat jelölt, amely az egyetemi tudományoknak olyan körökben való terjesztését tûzte ki célul, ahol nem volt alkalom a fõiskolai tanulmányok korábbi elvégezésére. Ezt a korabeli elképzelést próbálta az iskolateremtõ, legendás kolozsvári levéltáros, Kelemen Lajos a maga korában, a maga lehetõségei szerint, a maga környezetében megvalósítani: a kisebbségi helyzetbe jutott erdélyi magyarság új politikai és társadalmi kontextusában minél több érdeklõdõt, leendõ munkatársat, olvasót nyerni az erdélyi magyar tudománymûvelés ügyének, továbbélése utáni remélhetõ jövõjének. Jancsó Benedek tisztánlátását semmiféle birodalmi gõg nem homályosította el, a fennköltnek tûnõ, a valóság talajától elrugaszkodott eszmék elvtelen kiszolgálásáért nem áldozta fel nemzete érdekeit, pontosan látta és láttat-
ni akarta a román irredenta jellegû politikai mozgalmaknak a magyarságra káros veszélyeit. Nem volt szobatudós, nem volt csupán teoretikus elme, nem bonyolódott elméleti és módszertani kérdésekbe, nem a rendszer kereteit akarta részletmunkával kitölteni. A gyakorlati életben és nem egy laboratóriumban vizsgálódva, gazdag elméleti ismeretanyagán kívül önmaga emberismeretére és élettapasztalatára hagyatkozva tette meg kritikai észrevételeit, fogalmazta meg logikus, közérthetõ mondanivalóját. Felismerte az erdélyi kultúra és mûvelõdés különleges értékeinek alapjául szolgáló etnikai sokszínûséget, és tiszteletben tartotta a több évszázados együttélés társadalmi és szociológiai törvényszerûségeit. Jancsó Benedek temetésekor a koporsójánál sok szép szó hangzott el. Ahogyan Szász Zsombor a Magyar Szemle hasábjain felelevenítette azt ott történteket, abból képet alkothatunk arról a sok dicséretrõl, mely „a nagy hazafit, a bölcs és elõrelátó politikust” illette, aki „a múltban megjósolta a jelent s a jelenben fáklyával világított a jövõbe”. Valamiféle fogadalom is elhangzott a honi ifjúság nevében szólótól, hogy „a ma és a jövõ nemzedéke megfogadja és híven követi Jancsó Benedek tanítását”. „Vajon fogjuk-e?” – tette fel a szónoki kérdést nekrológja végén a Magyar Szemle nevében búcsúztató egykori kollégája, a zsurnaliszta Szász Zsombor. Jancsó Benedek egész életében a tudomány, a kultúra, a mûvelõdés talaján állva igyekezett teljesíteni nemzete érdekében a Sors által rászabott küldetését. Az ilyen alapvetésû munkálkodásra Kós Károly találóan jegyezte meg, hogy nem a pártpolitika, hanem a kultúrmunka az igazi „nemzetpolitikai produkció”. Ehhez szükség van olyan önfeláldozó emberekre – Jancsó Benedekekre –, akik egész életüket nemzetük szolgálatába állítva óvják, féltik minden külsõ és belsõ veszélytõl, így az irredenta jellegû törekvések ártalmaitól; többségi sorsban élve intenek a velük együtt élõ nemzetiségek el-
nyomásától, vagy éppen kisebbségi sorsba jutott honfitársaikat segítik hozzá a nemzeti együvé tartozás lehetõség szerinti minél háborítatlanabb, teljesebb átélhetéséhez. Mindezekért az eddig
eléggé meg nem köszönt és köszönhetõ tevékenységekért ma is idõszerû és beteljesítésre váró ígéret szülõföldjén, Erdélyben íródott nekrológjának zárómondata: „Jancsó Benedeket eljöven-
dõ korok erdélyi magyarságának azzal a tisztelettel kell körülvennie, mely az emberiség történetének kimagasló alakjait megilleti”.
SAS PÉTER
Majd száz éven keresztül Család- és magyarságtörténet Ferencz Rebeka életébõl Az általános és középiskolai történelemkönyvek a királyok és fejedelmek életét, uralkodásuk fontosabb eseményeit, meghatározó döntéseiket és jelentõsebb csatáikat tárgyalja. Ezáltal majdnem megfeledkezünk arról, hogy minden korban éltek kisemberek, akiknek az élete szintén gazdag izgalmakban és fordulatokban. Akik ráadásul vezetõk döntéseinek a következményeit viselték, a csatákat végigharcolták, így élettörténetük egy adott korszak képe lehet. Történetük megismerésével, közelebb hozásával érthetõbbé válik a múlt. Dédmamám, Ferencz Rebeka (született Fehér) élettörténetén keresztül mutatom be a családom 20. századi történetének fõbb mozzanatait. Külön figyelmet fordítok a jelentõs események, így az elsõ világháború, a második bécsi döntés és a második világháború, illetve az 1956-os magyarországi forradalom következményeire, arra hogy miként alakították közvetlenül a felmenõim életét, és eredményeztek igen fordulatos családi krónikát.
Édesapám hazajött (gyermek- és leányévek)
Már javában az elsõ világháború eseményeinek sûrûjében voltak, amikor 1915. február 28-án Vargyason megszületett Fehér Rebeka, Fehér János és Gábor Krisztina második gyermeke. Az édesapa a háborúban harcolt, a családi elbeszélések szerint a vargyasi Daniel báró mellett, akinek civilben a kocsisa volt. Lánya születésérõl is csak levélben értesült. „Csókolom az ismeretlen Rebikémet!” – írja levelében, de 1921-ig nem kerül sor a találkozásra. Családja addig a felesége szüleinél élte mindennapjait, a nagyszülõk vigyáztak a már árvának gondolt gyerekeire, míg a felesége Brassó és Vargyas között ingázott (kb. 60 km-es táv), engedélyt váltott és hordta a városi javakat a falusi embereknek, kufárkodott, emellett varrt, hogy elõteremtse a mindennapi szükségletek anyagi fedezetét. A családfõ hét évnyi távollét után, 1921-ben szabadult az orosz fogságból, hatévesen látta elõször a lányát, aki egy öregkori elbeszélésében ezt a találkozást nevezte gyermekkora legemlékezetesebb eseményének: „Kimentem az utcára, és azt kiabáltam: Édesapám hazajött! Édesapám hazajött!” Még abban az évben tovább bõvült a család, november 27-én megszületett a harmadik gyermek, János, 1929. október 31-én pedig a negyedik, Er-
zsébet. Így az egyre nagyobb család nehéz körülmények között élt, mivel a pénzük nagy részét saját házuk felépítésére költötték. Ezért a lányokat a hat elemi elvégzése után szolgálni adták Brassóba. Fehér Rebeka így került a városba tizenhárom évesen, ahol fõként módos szülõk gyermekeire vigyázott. Viszont a nyarakat továbbra is otthon töltötte, ahol besegített édesanyjának a családi házukban mûködõ tejcsarnokban, összegyûjtötte a tejet a falusiaktól. A történet szempontjából ki kell emelni, hiszen döntõen befolyásolta annak alakulását, hogy a család erõsen vallásos. A lányok az édesanyjuk után baptisták, míg az egyetlen fiút édesapja után unitáriusnak keresztelték. Julianna és Rebeka Brassóba kerülésük után sem hanyagolták el hitüket, és részt vettek az ottani baptista gyülekezet életében, sokat jártak szavalni, énekelni és zenélni. Rebeka a baptista gyülekezeti tagokkal együtt lépett fel egy ünnepségen, ott találkozott elõször Ferencz Jánossal, késõbbi férjével. A találkozás után János levelet írt neki, amelyet további levélváltások követtek. A családi elbeszélések szerint János nagyon jó fogalmazó volt, ügyesen bánt a szavakkal, így nem meglepõ, hogy el tudta csavarni a fiatal Rebeka fejét. Bár a kapcsolat rövid idõre megszakadt, egy viszontlátás alkalmával sikerült újból megerõsíteni, és utána már nem szûnt meg. János ellátogatott Vargyasra a leányos házhoz megkérni Rebeka kezét, majd miután az édesapa meggyõzõdött a fiú családi háttere felõl, engedélyezte a házasságot. Az esküvõre 1935. október 26-án került sor Vargyason, baptista szertartás szerint.
A brassói házasélet
Ferencz János a Brassóhoz közeli Krizbán született 1909. január 6-án, Ferencz Sámuel cipész és a jómódú családból származó Máthé Mária harmadik gyermekeként. Összesen három testvére volt: József négy évvel, István két évvel volt idõsebb Jánosnál, András pedig nála két évvel kisebb. Édesanyja 38 évesen halt meg tüdõgyulladásban, 1918-ban, így a mindössze kilencéves Jánost és testvéreit az édesapa nevelte. Az elemi iskola elvégzése után János Brassóba ment inasnak, ahol kõmûvességet tanult. Az inasiskola befejezése után ott dolgozott tovább, és találkozott jövendõbeli feleségével, Rebekával.
29
Botár László: Kitörés A házasságkötése elõtt, a baptista egyház kérésére, evangélikus vallását elhagyta, és baptista lett. A vargyasi esküvõ után továbbra is Brassóban éltek, ott dolgoztak, ott vásároltak telket, és fogtak hozzá az építkezéshez. Brassó az 1930-as években etnikai szempontból fontos változáson ment keresztül, ugyanis jelentõsen megnõtt a románok száma. Az 1930-as népszámlálási adatok szerint a város összlakossága 59 232, az 1940-es adatok szerint pedig 84 557 fõ volt. Ez a jelentõs lakosságnövekedés felborította az addigi nemzetiségi arányt, hiszen az új lakosok nagy része román volt. 1930-ban 24977 magyar, 19 378 román és 13 276 német, 1941-ben már 49 463 román, 15 114 magyar és 16 210 német nemzetiségû élt a városban. János továbbra is kõmûvességgel foglalkozott, Rebeka elõbb ipari munkás volt a posztó-, illetve a csokoládégyárban, majd az Aro Hotelben, valamint a Korona Szállóban vállalt szobalányként állást. A város többnyelvû közegében könnyen megtanult németül és románul, amely itt hangsúlyozottan elõnyére volt. Sikerült elsajátítania pár lengyel szót is a szállodában meghúzódó lengyel polgároktól. Elbeszélése szerint a második világháború kitörésekor, 1939-ben sok lengyel került a szállodába, a családi legenda szerint egyszer még egy magas rangú lengyel diplomatával (miniszterrel?) is szót tudott érteni. Mindeközben viszonylagos jólétben éltek és építették a házukat a Zajzoni utca közelében: a pincelakás már lakható volt, maga az épület fedél alatt állt, amikor megszületett a második bécsi döntés, ennek értelmében pedig Brassó továbbra is román fennhatóság alatt maradt, Vargyason viszont újból magyar világ lett.
Mindent vissza!
30
Vargyason hatalmas ünnepléssel fogadták a viszszacsatolás hírét, aki tehette, gyalog vagy szekéren elment Székelyudvarhelyre Horthy Miklós bevonulására. Mindeközben Fehér János is befogta a lovakat, és ment a leánya és a veje után Brassóba, hogy 1940 szeptemberében hazaköltöztesse õket. Ott maradt a már szinte teljesen elkészült ház. Vargyason kaptak egy szobát a szülõknél, az elkövet-
kezendõ nyolc évben ez volt az otthonuk. Rebeka már terhesen, nagy hassal jött haza, és 1941. január 4-én megszülte elsõ gyermekét, Ferencz Tibort. Férjét eközben behívták katonának, és a fronton légnyomást kapott, ami miatt kórházba került. Innen szökött haza, minden papír és igazolás nélkül. A Brassóban maradt új házukat a háború során láncbomba-találat érte, és elpusztult. Az újabb hatalomváltás után mentek vissza Brassóba, ráadásul egy kicsi gyermekkel vállalták a további nehézségeket és az új ház építésének a fáradalmait. A bombatalálat által lerombolt házért 1946-ban, a bíróság által kijelölt bizottság 1 800 000 lej értékû kártérítést állapított meg, a telekért pedig 19 milliót kaptak. Ebbõl vásároltak újabb házhelyet immár Vargyason, ahol 1948-ban felépítették a családi házat. 1954. február 22-én megszületett második gyermekük, Erzsébet. Rebeka varrással kereste a mindennapi betevõre valót, korán reggel kelt, fõzött és takarított, majd varrt estig, szinte az egész falu hozzá járt varratni. Egy hét alatt akár 20–25 ruhát is képes volt elkészíteni, többször kapott megbízást igen babrás menyasszonyi ruhák megvarrására is, amelyekre „sok fodrot kellett varrni”. János a kezdeti években tovább folytatta a kõmûvesmunkát, iparengedélyt váltott, majd részben az elõnyös fizetés és az állami nyugdíj miatt, 1952 májusa és 1956 júliusa között a balánbányai rézbányában vállalt munkát, illetve 1965 és 1970 között a Köpeci Bányavállalat alkalmazásában állt mint karbantartó kõmûves, közben még kisebb kõmûvesmunkákat is végzett. A Brassóban még hívõ baptistának számító család, miután hazatért és a vargyasi gyülekezet esetlegességeivel szembesült, utóbbitól egyre távolabb került, mígnem 1954-ben az egész család áttért a faluban többségben lévõ unitárius vallásra. Ezután cselekvõen vettek részt a vargyasi unitárius egyházközség életében, Rebeka például több évtizedig másodmagával képviselte a nõket a kebli tanácsban.
Drága Tibikém
Ferencz Tibor az általános iskola elvégzése után az akkor Sztálinvárossá átnevezett Brassóban folytatta tanulmányait a Vörös Zászló Szakiskolában mint lakatos-vasesztergályos tanonc. Itt került kapcsolatba az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségével (EMISZ). Szülei tudta nélkül vett részt az 1957. március 15-i fehéregyházi megemlékezésen. „A Brassóból kiindult és fõképp Erdõvidékre és a Homoród mentére kiterjedt szervezkedés élén Orbán László unitárius teológusjelölt állott – olvashatjuk a Dávid Gyula szerkesztésében megjelent kötetben (1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956– 1965. Kolozsvár, 2006, Erdélyi Múzeum-Egyesület – Polis Könyvkiadó, 39-40. l.) –, tagjai között unitárius lelkészek, teológusok, brassói munkásifjak voltak. Céljuk »egy olyan, egész Erdélyre kiterjedõ magyar ifjúsági szervezet létrehozása volt, amely alkalmas a kisebbségi panaszok összegyûjtésére«. 1957. március 15-én mintegy 15–20-an megkoszorúzták Petõfi Sándor eltûntének helyén a fehéregyházi Ispán-kúti emlékjelet is.”
1958 augusztusában már Tibor is tudomást szerzett, hogy a szövetség tagjait a szekuritáté letartóztatja, de mint aki hitt ártatlanságában, nem tett semmit, még ekkor sem árulta el szüleinek, hogy egy évvel korábban részt vett a megemlékezésen. Így az 1958. szeptember 7-én hajnali 4 órakor kiszálló szekuritáté megjelenése váratlanul érte õket. Házkutatást tartottak, és lefoglaltak mindent, ami a Tibor tulajdona volt, ruháit és személyes tárgyait, ezeket aztán elárverezték. (A ruháit és személyes tárgyait a szomszédaszszony vette meg, hogy a szülõk majd ki tudják tõle váltani.) Az akkor mindössze 17 éves fiú vizsgálati fogságba került, s hogy vallomásra bírják, többször meg is kínozták. A kolozsvári katonai törvényszék 1959. március 19-én mondta ki az ítéletet, mely szerint Ferencz Tibor 18 év börtönt kapott rendszerellenes szervezkedésben való részvétel vádjával. Börtönéveit Marosvásárhelyen, Szamosújváron, Feteºti-en, Giurgiun és Nagyenyeden töltötte. Az ítélethirdetés után a szülõk két évig semmit nem hallottak róla, ez után érkezett egy postai levelezõlap, amelyben azt ír(hat)ta, hogy jól van, és mit kér (persze elõre meg volt határozva, hogy egyáltalán mit kérhet). Ezután már rendszeres lett a kapcsolat, és havonta küldtek neki csomagot. Még a gyógyszert is itthonról küldték, amikor sárgaságos lett. A börtönben néha csöpögött rájuk a víz, majd rájuk is fagyott, de részletesen senki nem tudott beszámolni az ottani megpróbáltatásairól. 1964. június 26-án amnesztiával szabadult Nagyenyedrõl. Tüdõbetegen, csontig lesoványodva érkezett haza Vargyasra június 27-én. Hazaérkezése után fél évet a torjai szanatóriumban, majd további két hónapot a szászszentpéteri preventóriumban kezelték, amíg sikerült meggyógyulnia. Kiszabadulása után nem szívesen mesélt a börtönben megélt borzalmakról, valószínûleg tartott az esetleges megtorlástól. Az 1989-es változás után pedig már nem volt ideje lelkileg is felszabadulni, 1993. október 5-én meghalt.
Kommunista békeidők
Tibor már hazaérkezése napján találkozott jövendõbeli feleségével, az akkor még mindössze 13 éves Farkas Annával. A családi történet szerint a hazaérkezése hírére összegyûlt lányok közül õt ismerte fel leghamarább. A kapcsolat Anna általános iskolai tanulmányai befejezése után vált komollyá 1965 nyarán, 1966. október 29-én volt az esküvõ, a szülõkhöz költöztek, külön háztartásba. 1967. január 1-jén megszületett elsõ lányuk, Annamária. Farkas Anna ötgyermekes család második gyermekeként 1950. október 18-án született. Szülei: Farkas Áron és Farkas Anna (született Sütõ), mindketten helybeli unitárius családból valók. 1944-ben házasodtak össze, amikor Áron szabadságot kapott a hadseregbõl, ahol szakácsként szolgált. 1945 májusában orosz fogságba esett, ahol három évet dolgoztatták elõbb bányászként, majd ácsként. 1948ban érkezett haza. Ferencz Tibor 1965 júniusától állt munkába a Köpeci Bányavállalat vargyasi részlegén. Elõbb vasesz-
Botár László: Kietlen táj tergályosként alkalmazták, majd áthelyezték a lámpaház fõnökének, és közben raktárosi feladatokkal is megbízták. Látszólag tehát minden rendben volt az egykori politikai fogoly életében, hiszen dolgozott és családot alapított. A látszat azonban csalt. Folyamatos megfigyelés alatt tartották és zaklatták, a munkahelyén rendszeresen átkutatták a holmiját, sõt még azért is kérdõre vonták, hogy miért ragasztott piros–fehér–zöld színû díszítést a motorkerékpárjára. A szekuritáté folyamatosan fenntartotta a rettegést, az állandó veszélyérzetet, hogy bármikor visszavihetik a börtönbe, ezzel is önmérsékletre kényszerítették. Ilyen körülmények között Tiborék a második gyermekük vállalásával nyolc évet vártak, nehogy valami történjen, így 1975. január 15-én született meg második lányuk, Réka. Tiborban a rendszerváltás után is maradtak félelmek. Így például azért nem volt hajlandó kárpótlást kérni politikai meghurcoltatásáért, hogy ne vegyék elõ újból a régi ügyét, amikorra pedig a felszabadulás megnyugtató érzése megerõsödhetett volna benne, már késõ volt, csontrák végzett vele. Rebeka és János második gyermeke, Erzsébet, az általános és középiskolai tanulmányai elvégzése után 1975. október 25-én kötött házasságot a vargyasi Andorkó Jenõvel. A kommunista diktatúra városiasító politikájának következményét a saját bõrükön tapasztalták. Ugyanis fél évvel a házasságkötés után, 1976 tavaszán Sepsiszentgyörgyre költöztek, mert Jenõ ott kapott állást és lakást. Két gyermekük, Attila (1980) és Éva (1983) is ott született. Ferencz Rebeka februárban volt 96 éves, 26 éve özvegy, a fia 17 éve halt meg, a lánya 34 éve külön városban él tõle. Immáron szinte száz éve, hogy a történelmi események alakítják életét.
GÁL LÁSZLÓ
31
