A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
II. Évfolyam, 6. szám, 2005. Június
Megjelenik havonta
Könyv nekünk - rólunk “Az első okirat, amely a falu létét bizonyítja az a latin nyelvű levél., amelyet Barlabási Lénárd erdélyi alvajda és székely alispán 1507. július 19-én, Héderfáján írt a szebeni tanácsnak, vádolva a marosszéki lakos, makfalvi Dózsa Györgyöt, azaz “Georgius Dosa Siculum de Makfalwa in Sede Maros existente....” Barlabási Lénárd levele, kezdettől fogva, minden kétséget, vitát eldöntött, mert bizonyítja, hogy Dózsa György nem Makfalván, hanem a háromszéki Dálnok faluban született, 1470 -ben de Makfalván nőtt fel. ezért viseli a makfalvi előnevet. ... Erdélyben, s így Makfalván és szépséges vídékén a nemzeti tudatot, a történelmet, a nagyszülőktől és szülőktől az utódokra, az élő beszéd tartotta fenn. Ehhez eredményesen járult hozzá az egyházközség és az általa fenntartott iskola, azok tanítói és lelkészei, azáltal, hogy az egészséges nemzeti tudatot megvédték a hamis és sokszor ellenséges vádaktól.... Ismernünk kell eredetünket és múltunkat, ősi önkormányzatunkat, helytállásunkat, mind a békés, mind a háborus napokban és években vagy éppen évtizedekben.... “
Makfalván 2005. június 4-én délután fél hatkor megszólaltak a harangok. Sokan nem tudták, hogy ez nem a szombati Istentiszteletre hívó harangszó, hanem megemlékezés nemzetünk meggyalázására, és hívó szó egy olyan rendezvényre, amely, ha másként nem is de lélekben kárpótol a múltért, segít emlékezni és megőrizni azt, nekünk és utódainknak is. Talán a véletlen, talán a jó szándék, de úgy lett elrendeltetve, hogy ezen a szomorúan-nevezetes napon kerüljön sor egy olyan, nekünk bensőséges ünnepségre, amely minden magyarnak - makfalvinak fontos. Ekkor mutatta be Gálfalvi Artúr Béla a Makfalva c. rendhagyó falutörténetét a makfalvi kultúrotthonban. A könyv nemcsak szép kivitelezésével, hanem főleg tartalmával ragadhatja meg nemcsak a makfalviakat, hanem minden olvasóját. Az ünnepély Istentisztelettel kezdődött, Kiss Károly makfalvi lelkipásztor hirdette az igét. Felszólalt és méltatta az írót Dr. Zsigmond Venczel Makfalva polgármestere és Fülöp Irén ny. tanárnő a Makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet ügyvezetője. A könyvet bemutatta Henter György a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze. Dósa Albert gyönyörűen elszavalt versekkel gazdagította az ünnepet. Majd maga az író köszöntötte a megjelenteket, ismertette könyve megjelenésének körülményeit, kötődését falunkhoz, és beismerte meghatódottságát. Végül a Makfalvi Polgármesteri Hivatal jóvoltából minden résztvevő fesztelen hangulatban dedikáltathatta az íróval a helyben megvásárolható könyvet. Seprődi István Gálfalvi Artúr Béla
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Makfalva története évszámokban: i.e.2000 – i.e.1000 bronzkorszak – bronz tükör – Makfalva – Néprajzi Múzeum Budapest, bronz és cserép maradaványok. Népvándoráskori lelet a határban, helynevek: Vésznyak, Hajmék, Sáncvára. 1241. tatárjárás emléke: Maka vára, Tatársír, Andrásuta helynevek. 1507. az első írott forrás Makfalváról 1610. a népoktatás kezdetei Makfalván 1791. a református templom építése 1812. a Dózsa-ház építése 1827. a 4 országos vásári jog elnyerése 1836. a Wesslényi kollégiium építése 1844. az óvóda felépítése 1866. a templom felépítése 1869. Maka vára felfedezése /Orbán Balázs/ 1870. az első dalkör alakulása 1871. körjegyzői és körorvosi-központá vállás 1874. az alsó iskola építése 1896. vasutépítés Makfalván 1910. a mezőgazdasági területek tagosítása 1913. a táncterem építése 1938. a dombi iskola építése 1939. a gálkerti iskola építése 1942. a Polggári iskola megalakulása 1945. földreform 1948. az államosítás 1950. a lenüzen létesítése 1950. a korház létrehozása 1958 - 59 a mezőgazdasági szakiskolaiskola megalakulása 1962. az MTSz megalakulása 1968. 100 tagú gyermekegyüttes (pionír) megalakulása 1969. az Irodalmi Színpad megalakulása
KÁRPÁT-MEDENCEI, MOLDVAI ÉS EMIGRÁNS MAGYAR KÖZÖSSÉGEK (3.) (Délvidék, Horvátország, Zágráb) Az első két részben a délvidéki szlovéniai Muravidéket és Ljubljanát, azok magyar szerveződéseit ismert ett em. Horvát ország fővárosával, majd Délbaranyával folytatjuk. 2002 októberében vagyunk… A horvát határnál, Csáktornyán ülünk fel a fővárosba menő autóbuszra. Előtte itt meglátogatjuk a Zrínyi várat, amely jó állapotban maradt fenn. Ép, piros téglából épült falai közt szépen rendben tartott többemeletes középületek. Az autóbuszból gazdag, szép ország képe bontakozik ki előttünk. Akárcsak Szlovéniában, itt is mindenhol a nyugalom és jólét. A zágrábi autóbuszállomáson (az azóta néhai) Dr. Sostarec Iván egyetemi tanár ebéddel
A makfalvi bronztükör (Kr.e. 2000-Kr. e. 1000) 1972. felépült a kultúrotthon 1974. a tejtermelő komplexum megalakulása 1974. a Makfalvi Néprajzi Múzeum megalapítása 1977. a X. Osztályos oktatás kiteljesítése 1990. a Wesselényi Egylet megalakulása 1994. a makfalvi képzőművészeti galéria megnyitása 1999. bevezették falunkba a földgázt 2000. a makfalvi iskola hivatalosan „Wesselényi Miklós” lett 2004. vezetékes vízhálózat kiépítése 2004. a “Makfalvi Tekintő” helyi lap megalakulása
Fülöp Irén vár. Történelemről beszélgetünk. A Száva folyó partján fekvő, ma körülbelül 800 000 lakosú Horvátország fővárosát Szent László királyunk alapította 1093-ban. 1235-től város. Az első horvát állam a 9. században alakult, amely 1102től a Magyar Királyság, 1918-tól a Szerb-HorvátSzlovén Királyság, 1929-től Jugoszlávia része. Az 1991-ben kirobbantott háborúban három év után (a magyarok is lakta) horvát területek 30 %a szerb kézbe került. Nehéz harcok, áldozatok árán tudták Horvátország területét 1998-ra visszaállítani. Megérkezik Molnár Annamária Zarko Sehtelné, hogy elvigyen városnézőbe. Meséli, hogy szülei Erdélyből származnak, tanárnő, és hogy nem tudja hivatását itt gyakorolni, ami nagyon hiányzik neki. Szerelemből, házasság útján került ide. Magya-rul a fiával beszélget otthon, valamint a magyar rendezvényekre járó
Makfalvi Tekintő
3. oldal
sorstársaival. Annamár ia elvisz a város tört é n e l m i központjába, ahol a késő gótikus stílusban épült S zent I st ván székesegyházat mut at ja meg. S zent I st ván királyunknak is emléket állítottak Szent István székesegyház itt. Egyik mellékhajóban a híres horvát írónak, költőnek, Miroslav Krlesának (ejtsd krlezsa, 1893-1981) van szobra. A horvát irodalom nagy öregjét sok szál kötötte Magyarországhoz. Élt a monarchiában is. Jól tudott magyarul, lefordította Petőfi, 1848-ban írt Az apostol c. költeményét. A székesegyház előtt szemet gyönyörködtető tér Szűzanya szoborral, mellette a papnevelde, régi vár megmaradt bástyája. Innen indul a Tímárok utcája, amely ma sétálóutca, két oldalán kávéházak, cukrászdák asztalai, székei, ahol emberek ülnek, beszélgetnek. A környéken több barokk, hagymakupolás templom. Egyikben Fekete Madonna. Sok ember van a templomokban. Csoportokban, csendben állnak a Madonna előtt, és imádkoznak. Innen nem messze a Főtér. Körben fehér, díszes, sokemeletes, arányos épületek. A tér közepén Jellasic bán, altábornagy lovas szobra,
aki megtagadta az engedelmességet a Batthyány -kormánynak, megtámadta seregeivel a forradalmi Magyarországot. Az Ady Endre Magyar Kultúrkör székhelye is a belvárosban van. Vezetője Horváth László mérnök, tanár. Előadásunkra, könyvbemutatónkra körülbelül hatvan ember érkezik, közöttük sok a fiatal. Az itteni egyetemen magyarul tanulnak a magyar származású diákok. Magyar t anáraik megalapították a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaságot. Első kisebbségi elektronikus újságjuk neve: MAHO Magya-rok Honlapja. Könyveket jelentetnek meg, va-lamint egy színes folyóiratot, a Képes Újságot. Itt él Gábor Zoltán híres festőművész, aki mű-vészetterápiával gyógyított a zágrábi elmegyógyintézetben. A városban minden vasárnap magyar mise van. Az egyesületeknek helyet adó épület előtt Szent György szobor. Mellette Zágráb első gyógyszertára, zömök oszlopokkal. Közel van ide a parlament. A szecessziós stílusban épült, tetején színes kerámiacserepekkel kirakott országház kicsi, akár az ország. Előtte a tér is olyan szűk. De az egész összhangban van, olyan, mint egy ékszer. Szomszédságában esküvő zajlik. A menyasszony itt is fiatal, szép, csinos. A násznép elegáns. A zakóba öltözött vőfélyeknek éppen olyan gazdag, színes szalagokkal díszített a vőfélypálcájuk (az életfa, világfa szimbóluma), akár nálunk, otthon. Bernád Ilona
Beszélgetés ifj. Görgy Józseffel, a Jercom K.F.T. tulajdonosával
Az emberek adják az ötleteket… Riporter: Itt Makfalván önt mindenki ismeri, mégis kevesen tudják, hogy gépészmérnöki egyetemet végzett (nem szólítják „mérnök úrnak”), de ennek ellenére a tevékenységi területei a mezőgazdálkodás, kereskedelem és a közéletben való részvétel. Hogyan, mikor és főleg miért gondolta, hogy nem éri meg a szakmájában tevékenykedni? György József: 1991-ben fejeztem be az egyetemet, és abban az évben haza is költöztünk – ekkor már házasember voltam. 1992-ben a helyi lenüzemben dolgoztam 9 hónapig, de már abban az évben akadozott a gyár működése, és elküldtek munkanélküli segélyre azzal az ígérettel, hogy visszahívnak, mikor szükség lesz rám. Az időszakos munkát nem láttam megoldásnak, s mivel a közelben sem a szakmámban, sem a tanügyben nem tudtam elhelyezkedni, úgy döntöttem, hogy céget alapítok, és a kereskedelemben próbálok szerencsét. R: Önöknél családi hagyomány a kereskedelmi hozzáértés és a kertészkedés szeretete, de a kereskedelem mellett mégis miért fogott neki a kertészkedésnek is?
Makfalvi Tekintő
4. oldal
Gy.J: Falun lakom. Az emberek nagy többsége kertészkedik, és ezt próbáltam én is egy kicsit nagyobbá tenni, mint a ház mögötti kert. R: Melyik éri meg jobban? Gy.J: Annak ellenére, hogy sajnos, az embereknek nincs pénzük, most már a kereskedés működik. 2–3 évvel ezelőttig befektettem, próbáltam fejleszteni a gazdálkodást, jobb minőségű vetőmagokat, nagyobb termékenységű fajtákat, hatékonyabb vegyszereket beszerezni, de a termények alacsony ára és eladhatatlansága miatt az idéntől lemondtam a bérelt területekről. R: Ennyi elfoglaltság mellett még a közélet egyik A JERCOM üzlete mozgatórugója is, hisz nyílt titok, hogy az ön hozzájárulásával kerültek megszervezésre a házasemberbálok, sakkversenyek és a helyi újságunk, a Makfalvi Tekitő megjelenése. Mi késztette ezekre? Gy. J: Az emberek adják az ötleteket, és ha meggyőződtem annak kivitelezhetőségéről, előnyeiről és hasznosságáról, már csak elhatározás, segítőkész emberek és munka kell azok megvalósítására. R: Mint helyi tanácsos, mi a feladatköre, és hogyan birkózik meg ezekkel? Gy.J: Feladatkörömbe tartozik határozatokat hozni a község közigazgatási, gazdasági, közéleti problémáiban, de szerintem a tanácsosi munkának fontos része az emberekkel való fenntartott szoros kapcsolat. A faluban nagyon sok ember kész arra, hogy közösségi munkát vállaljon, úgy látom, hogy a mi feladatunk, tanácsosoknak, ezeknek az embereknek a felkutatása, bátorítása, összefogása, vezetése, egy jó ügy érdekében. R: Munkájához – munkájukhoz – erőt, egészséget és további sok sikert kívánok! Seprődi István
Nahát, mégis kellünk? Beismerem, hogy eredetileg nem erről akartam írni, de mivel, a pünkösdi búcsú alkalmával újra "megszállták" Erdélyt a magyarok, engedjék meg nekem, hogy leírjam néhány gondolatomat. Tudom, hogy már-már kopaszra rágott csontnak tűnik, és távol álljon tőlem a gondolat, hogy újra szítsam az indulatokat, de 2004 a december 5-ei események után, ezt nem tudom szó nélkül hagyni. A nyár közeledtével ismét felkerekedtek a magyar "hazafiak", hogy meglátogassák a szép erdélyi tájakat, és az itt lakó "szegény nincsteleneket". Akik állítólag csak azért mennek Ma-gyarországra, hogy elvegyék a szegény magyar nyugdíjasok amúgy is kevés nyugdíját. Tehát inkább elindulnak a "hazafiak" pénztárcáikba rakva azt a pár ezer forintot, amivel támogatni szeretnék az erdélyieket, tiszta jóindulatból, hogy ne kelljen utána mennünk. Na meg ilyenkor, pünkösd tájékán jönnek a csíksomlyói búcsúra zarándokútra, hogy meggyónják bűneiket. Engedelmükkel! Van is mit! Mert mit is várunk az idegen nemzetektől,
amelyek kormányzása alá kerültünk, mi, "határon túli magyarok”, ahogy emlegetni szoktak bennünket, amikor még a saját nemzetünk tagjai sem méltattak arra, hogy visz-szaadjanak valami keveset abból, amit az átkos trianoni döntés folytán elvettek tőlünk. Tudom, hogy ez már nagyon elcsépelt gondolat, de én így érzek. Na, de ne keseredjünk el, mert egy pár hónapos memóriazavar után úgy láttam, a magyaroknak újra eszükbe jutott Erdélyország, és jönnek, és jönnek, és jönnek. Meg-számlálhatatlan autóbusz, és annál is több kisautó érkezik (zett) a napokban Magyarországról Er-délybe. (Csak azt nem tudom, hogy miért jönnek!) Tette fel az ironikus kérdést egyik isme-rősöm. Persze, erre én sem tudom a valódi választ, csak reménykedni tudok abban, hogy teszik ezt szolidaritásból, szeretetből az erdélyiek iránt, meg egy kis bűnbánatból is. Számlálgattam magamban, hogy ha annak a sok jármű utasainak legalább fele elment volna szavazni, most minden bizonnyal sok más erdélyi társammal én is magyar állampolgár lehetnék.
Makfalvi Tekintő
5. oldal
De, mivel ezen már nem érdemes rágódnunk, (mert úgyis csak "románok" maradtunk), ezért megké-rem erdélyi társaimat, hogy tegyük félre sér-tődöttségünket, és fogadjuk szeretettel magyarországi vendégeinket (már akinek lesznek). A magyarországi polgárok számára is volna egy javaslatom, habár jól tudom, hogy ez csak egy helyi illetőségű lap, én mégis remélem, lesz aki továbbítsa gondolataimat számukra. Annak a
pénzösszegnek néhány százalékát, amit az idén utazásra szántak, ajánlják fel a bánáti árvízkárosultak számára, s talán ez is segít kiköszörülni a csorbát, amit december 5-én ejtettek kapcsolata-inkon. Nagyon sajnálom, ha túl nyersnek tűnik az írásom, remélem, ezt megbocsátják nekem. Minden jót kívánok minden makfalvinak, akárhol is él. Tisztelettel ifj. Kovács Árpád. (Bravehart)
TRIANON December 5-e óta nehezemre esik a magyar nemzet múltjáról, jelenéről, jövőjéről szólnom. Valahogy minden átminősült, átsilányult, a szavak üres szlogenekké aljasultak, beindult egyfajta egészséges- egészségtelen védekező mechanizmus, mely esetemben egyértelmű passzivitásban nyilvánul meg. Júniushoz közeledve is azt gondoltam, hogy az idén szó nélkül engedem elmúlni a TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM 85. évfordulóját, hisz mit ér világgá üvölteni, hogy „NEKÜNK FÁJ TRIANON”, ha nemzettársaim szívében nincs gyász, ha meggyalázásunk napján nem szánunk rá öt percet, hogy fejet hajtsunk, ha ezt a napot tartjuk a legalkalmasabbnak arra, hogy ballagási ünnepséget szervezzünk, Erdélyben, magyar településen, magyar iskolában, ha… Ezek után keserű öniróniával konstatálom, hogy a többes szám használata elavult, indokolatlan, mert TRIANON nem nekünk fáj, hanem nekem, neked és esetleg neki. Könnyű sárt dobálni a nemmel szavazókra, s távol álljon tőlem még a látszat is, hogy védelembe vegyem az elmagyartalanított, átglobalizált, átagymosott anyaországiakat, viszont itt az ideje, hogy mi, hazátlanságba taszított erdélyi magyarok is önvizsgálatot tartsunk magyar történelem ismeret és főleg tisztelet ügyben. Mint a fentiekben már jeleztem, engem is megkísértett a hallgatás tunyasága, már-már szólni akartam, hogy bocsánat, de mégsem lesz cikk az idei átkos évfordulóra. Aztán arra gondoltam, hogy lám-lám, mint hatalmasodik el rajtam is a nemzeti betegségünkké kikiáltott pesszimizmus, mint teljesíti be rajtam is küldetését a december 5- szindróma. Rájöttem, hogy némaságom több, mint egyszerű csöndben maradás, mert aki egyszer megszólalt, annak hallgatni árulás. Ezért írok, és szólok, és reménykedem, hogy az idén engedjük, hogy TRIANON kínja átjárjon, és megérintsen, mert kell legyen bennünk erő szembenézni a borzalommal. Arra is gondolok, hogy ameddig 8 éves unokahúgom tudja, hogy mi is az a TRIANON, ameddig március 15-ére úgy ragaszt kokárdát az iskolástáskájára, hogy erre senki sem figyelmezteti, addig nem szabad elcsüggedni. TRIANONRA emlékezni nem sebnyalogatás, hanem szembenézés és továbblépés. Legyen erőnk szembenézni, hogy tovább léphessünk! VaSS
Egy kis biokultúra … A biológiai védekezés alapgondolata az, hogy a kártevőket és kórokozókat a rajtuk vagy belőlük élősködő rovarokkal, rovarirtó madar akkal, emlő sökkel, go mbákkal, baktériumokkal vagy vírusokkal pusztítsuk el. A tudomány először rovarok ellen használt parazita rovarokat. Nagy előnye a biológiai növényvédelemnek, hogy igen olcsó eljárás és nem szennyezi a környezetet. A számunkra értékes munkát végző hasznos szervezeteket nem kell költséges mód-
szerek alkalmazásával elszaporítani, csupán meg kell őket védeni az elpusztulástól. A másik előnye a biológiai növényvédelemnek, hogy amíg a permetezéseket annyiszor kell megismételni, ahány-szor a kártevők és kórokozók elszaporodnak, addig hasznos segítőtársaink állandóan és folyama-tosan gondoskodnak a kártevők fékentartásáról. Az első kártevő, amely ellen a gyümölcsöseinkben biológiai védekezést alkalmaztak, a vértetű volt. Ellenük a vértetűfürkészt használ-ták. Ezek a kis darazsak tojásaikat a vértetű testébe rakják. A lárvák itt
Makfalvi Tekinto
6. oldal
kelnek ki, és növekednek mindaddig, amíg a vértetű testét átrágva abból kirajzanak, biztosítva ezáltal saját fajfenntar-tásukat, és egyidejűleg pusztítják a vértetveket is. Egy másik általánosan elterjedt kártevő a levéltetű, amely ellen a katicabogár lárvái védenek meg. A csihánlé: A szakirodalom a biokertészet térhódítása folytán gyakran emlegeti a csihánlevet. Használata azonban nem csak a biokertekben indokolt, hiszen a csihánlé olyan könnyen és gyorsan elkészíthető folyékony trágya, amely a növények számára növekedésük idején nyújtja az egészséges fejlődésükhöz szükséges tápanyagot. A csihánlével táplált növények ellenállóbbak a betegségekkel és kártevőkkel szemben, gyorsabban növekednek, erősebbek, jobb ízűek és eltarthatóbbak lesznek. (Itt nem akarok kitérni a kolleganőim által már ezelőtt tíz évvel használt teázásokra, melyek jó közérzetet biztosítanak, fiatalítnak és mindnyájunk szexuális potenciálját is elősegítik ..) Elkészítéséhez tavasztól őszig, a még nem virágzó csihán leveleit és szárát használjuk. Egy kb. 50 literes műanyag edényt a felaprított csihánnal megtöltünk, majd hidegvízzel felengedjük, úgy, hogy az edény szájáig 5-10 cm -es szabad rész maradjon, mivel a lé az érés során felhabzik. A keveréket többször alaposan fel kell
F
O
kavarni. Napos helyen tartva néhány nap alatt erjedni kezd, és felhabzik 2-3 hét múlva, az erjedés befejeződésekor a lé már nem habzik, sötét színűvé válik, és elkezd ülepedni. Az edényt lezárhatjuk, és mivel a csihánlé hosszú ideig eltartható, tetszés szerinti időpontban felhasználható 1:10-es hígí-tásban, locsolófej nélkül a növények gyökereihez önthetjük. A csihánlevet dúsíthatjuk olyan növényekkel, amelyek más és más táplálékokat tartalmaznak, illetve gombabetegségek ellen védelmet nyújtanak. Így néhány marék hagymát, fokhagymát, zsurlót, kamillát, mentát, gyermekláncfüvet adhatunk hozzá, és még kisebb töménységben permetezhetünk vele. Nagy étvágyú növényeket (paradicsom, rebarbara, káposztafélék, uborka, zeller, tök stb.) többször is jól lehet lakatni ezzel a folyékony táplálékkal. A kevésbé jó étvágyúakat, fő fejlődési szakaszaikban 1-2 –szer lehet meglocsolni. A legkisebb tápanyagigényű növényeknek, mint amilyen a borsó, paszuly, hagyma, inkább ártana, mint használna. Hasonló permetleveket készíthetünk diófalapi, torma, lófarka stb. növények kivonataiból, amelyekkel eredményesen védekezhetünk a gyümölcsfák különböző betegségei ellen, de erről helyszűke miatt a következő számban olvashatnak. Péter Ödön
C
A 20. forduló utáni állás:
I
Annak ellenére, hogy a táblázat nem tükrözi a valós helyzetet, (az újság megjelenésének időpontjában még nem rendelkeztünk a végleges eredményekkel), mégis fontos, hogy megemlítsük a vasárnapi “derbyt”. A rossz időjárás ellenére sokan összegyűltek a makfalfi csapat biztatására. A tavaly ősszel megnyertük a Kibéd elleni mérkőzést és most is úgy álltunk volna - neki, hogyha nem úgy lett volna, ahogy lett. Minden jó ha a vége jó, mindenki jól érezte magát, volt miccs, sör, jókedv és gol is. Az eredmény 1 - 1 volt ( javunkra ).
1 Koronka
20
1
1
1
68-18
55
2 Jedd
20
1
2
2
68-19
50
3 Székelymoson
19
1
1
3
54-25
46
4 Somosd
20
1
2
7
69-40
35
5 Csikfalva
20
9
1
10
42-46
28
6 Cikmántor
20
8
2
10
46-39
26
7 Makfalva
20
7
4
9
43-60
25
8 Harcó
20
7
2
11
51-59
23
9 Kibéd
20
5
3
11
34-37
18
1 Szentgerice
20
5
3
12
23-49
18
1 Dózsa György
20
4
1
15
23-62
13
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Seprődi István, Zsigmond Zsuzsánna, Péter Ödön, Vass Katalin
1 Teremiújfalu
19
3
0
16
24-81
9
Támogatónk: A Makfalvi Polgármesteri Hivatal
