Klapka-musical Komáromban Ezer csillag, rengeteg néző és néhány szúnyog fogadta a Koltay Gábor rendezte Klapka című rockmusicalt, a délkomáromi Magyarock Dalszínhciz idei nyári produkcióját a Szabadság téren. Vizeli Csaba és Másik Lehel szerzők, Takács Tibor író 1972-ben megjelent, Klapka katonái című regénye nyomán álmodták színre Komárom hősét. „Amikor Másik Lehel zeneszerzővel belevágtunk Az Aranyember című saját produkcióba, eldöntöttük, ha sikere lesz, és eljön rá a közönség, a későbbiekben is megpróbálkozunk ilyesmivel" - fogadott Vizeli Csaba szövegkönyv- és dalszövegíró, a Magyarock Dalszínház vezetője. Elmondta, abban gondolkodnak, hogy kétévente ősbemutatót tartanak a társulattal Kiderült, már a kétezres évek elején szeretett volna zenés művet Klapkáról Idén, a Komáromot felszabadító 1849-es csata 160. évfordulóján megvalósíthatták a régi ötletet. Az új zenés darab születését április huszonhatodikán jelentették be, A Klapka rockmusical dalai kőzött próza és zene segíti, erősíti egymást. „Még tegnap is alakítottunk a szövegen. Olyan előadás született, ami egyben szórakoztató, pörgős és követhető. A darabban huszonhat dal hangzik el, melyek októberre, a kőszínházi premier időpontjára cd-n is megjelennek. Az Aranyemberre a romantikus dallamok voltak a jellemzőek, Klapkához jobban illik a rock" - mondta Vizeli Csaba, és elárulta, azért nem az eredetileg tervezett Monostori-erődben, hanem a Szabadság téren mutatták be az előadást, mert az erődben amerikai filmesek dolgoztak ebben az időben. Koltay Gábor rendezővel sok helyszínt megnéztek, végül a dél-komáromi városháza előtti tér mellett döntöttek. Földes Tamás, Klapka György alakítója, a Budapesti Operettszínház művésze elmondta, Vizeli Csaba két éve, Az Aranyember bemutatóján kérte fel erre a szerepre. Nagy örömmel igent mondott, azóta várta a próbafolyamatot, amely idén nyáron végre megvalósult. „Nagyon tetszik a Klapka zenéje. Nem műzene; népzenei alapokra komponált folkrock. A dalok könnyen befogadhatóak, szerintem síkeresek és népszerűek lesznek" - nyilatkozta a budapesti színész, aki az áprilisi sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az új magyar zenés művek kiváló lehetőséget adnak arra, hogy a nézők, főleg a fiatalok, ismereteket szerezzenek történelmünkről. „Azért jó, hogy Klapkáiról született egy rockmusical, mert nagyon keveset tudunk róla. Nincs azon a helyen, ahol a szabadságharc nagy tisztjei, pedig ő tartotta itt életben a tüzet, a hitet. Ha a gyerekek megnézik ezt a musicalt, talán utánanéznek, elolvasnak egy-két könyvet, és jobban megismerhetik ezt a nagyon fontos embert" - erősítette meg tavaszi
gondolatait a címszereplő, aki a próbák során keveset látott Komáromból Megérkezett, és reggeltől estig próbált. Koltay Gábor rendezővel a „díszletbe ültünk". Egy kisebb emelvényen asztal és néhány szék állt. Ezt szemeltem ki az interjúra. „Régóta ismerjük egymást Vizeli Csabával és a társulattal Egy évtizede találkoztunk. Dolgoztunk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és más helyszíneken. A esíksomlyói hegyoldalon háromszáz ezer ember előtt csináltuk a Megfeszített című rockoperát, majd a Napba öltözött lány című produkciót, de egészen különleges közős munkáink is voltak, mint Puskás Öcsi temetése, amit én rendezhettem. Ehhez sokfajta segítség kellett, mert három hatalmas helyszínen, a Népstadionban, a Hősök terén és a Szent István-bazilikában volt a búcsúztató. Mindenütt külön megrendezett eseménysor zajlott, amelyek azután egymásba kapcsolódtak. Sokat köszönhetek ennek a lelkes társaságnak, mert nagyon jelentősen kivették a részüket a dolgaimban. Természetesen figyelemmel kísértem a szárnypróbálgatásaikat, hiszen több produkciót csináltak. Minden elfogódottság nélkül mondhatom, amatőr társulatból egy nagyon profi társulat küszöbére érkeztek. Ha a város vezetője lennék, lehetőséget biztosítanék nekik, hogy valamiféle szervezett körülmények között tudják kifejteni a tevékenységüket" - sorolta a neves rendező, aki szerint nagyon szép zenemű született. „Regényt dramatizálni, és versekbe szedni, dalszövegeket írni hozzá, nagyon nehéz. Ez Vizeli Csaba munkája volt elsősorban, a zene pedig Másik Lehelé. Ami egy rockoperától kívánalom, hogy legyen benne néhány visszaidézhető dallam, egy-két slágergyanús szám, amit az ember megjegyez, azt teljesíti a Klapka. Amikor igent mondtam, még nem olvastam a regényt, a szövegkönyvet, a dalokat. Később meghallgattam az első zenei felvételeket, akkor már éreztem, nagyszerű dolog született. Arra is büszke vagyok, hogy olyan értelemben is talán van ehhez kőzöm, hogy az elmúlt tíz évben sok mindent ellestek abból, hogy milyen részekből áll össze egy produkció, és ezeket a tapasztalatokat beépítették az előadásba. Ez nem olyan rockmusical, amely csupán megidéz egy történelmi kort, hanem úgy van megírva Klapka György és Thaly Zsigmond alezredes konfliktusa, mint kétfajta világkép konfliktusa. Küzdeni kell az utolsó csepp vérünkig, még akkor is, ha minden meghalunk; hősökké kell válni, nem szabad feladni a várat, nem szabad engedni az elveinkből - így Thaly az egyik oldalon. Ezzel szemben ott van Klapka igazsága, hogy harmincezer embert nem feltétlenül kell a halálba küldeni; lehet okos kompromisszumot, értelmes egyezséget kötni. Ez a magyar történelemben sokszor felbukkanó konfliktus. Másik Lehel és Vizeli Csaba a Magyarock Dalszínház előadásában ezt úgy tálalják, hogy a múltidézésen túl a játékban megfogalmaztak egy sor olyan tanulságot, a tanúk, a cselekményvezetés segítségével, melyek mai elemeket is hordoznak" - mondta Koltay Gábor, akitől búcsúzóul megkérdeztem, hogy most éppen hol ülünk a téren álló rengeteg díszletelem között. „A kerti kocsmában, ahol az
előadásban titkos megbeszélések zajlanak. Amikor egy amerikai filmforgatás miatt kiszorult a produkció az erődből, és megláttam ezt a teret, azonnal azt mondtam, itt legyen az előadás. Egyrészt " a mögöttünk álló épület hangulata, másrészt a pompás liget miatt. Ez a város szíve. Mondtam Csabának, ha tudsz ide egy lelátót szerezni, szépen berendezzük a teret; a fák kőzött fogom megcsinálni a játékot. Őszintén szólva, reménykedem abban, hogy ezt a helyet felfedezi a város, és nem csak most, a Klapka-évfordulón. Nagyon szép ez a tér. Remélem, hamarosan itt lesznek a Komáromi Nyári Játékok" - búcsúzott a rendező. (Bárány János riportja a Szabad Újságban jelent meg)
