2006. február
A LAP INGYENES
Kisbíró SÁROSD Nagyközség lapja
Téli pingpongbajnokság
Pingpongverseny
Sík Sándor
Ejhaj, hóvirág!
2006. február 25-én, szombaton a mûvelõdési házban. Kezdés 15 órakor. Nevezni a helyszínen lehet. Nevezési díj: 200 Ft. Pingpongütõt hozz magaddal!
Gyere, mozogj egy jót velünk!
Ejh a j , h ó v i r á g ! L e s z m é g eg y s z e r jó v i l á g , Február ha fáj is. Bárhogy bõg a bõjti szél, Mégis b enne jõdögél S mé z z e l jõ a má j u s .
Ejh a j , h ó v i r á g ! Ez a v ilág jó v ilág, R a j t a z I s t e n uj j a . Mégis egyik f ancsalog, M á s i k me g a z a n g y a l o k Furulyáját fújja.
Ejh a j , h ó v i r á g ! Fogsz t e i s még glóriát Énekelni lelkem! T é l i h ó , v a g y ny á r i n a p : Í gy i s , úgy i s ga z d a ga b b Termõbb lesz a telkem.
2
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással 10 igen szavazattal, 1 tartózkodással, ellenszavazat nélkül az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 12/2006. (II. 2.) számú határozata a 191/2005.(XI. 24.) számú határozat visszavonásáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete visszavonja a 191/ 2005. (XI. 24.) számú az általános iskola gazdasági vezetõi álláshelyérõl szóló határozatát. Az intézmény az álláshelyet gondnoki beosztásban, vezetõi pótlék nélkül töltheti be. Felelõs: Pleizer Lajos iskolaigazgató. Határidõ: azonnal. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással 9 igen szavazattal, 1 ellenszavazattal, 1 tartózkodással az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 13/2006. (II. 2.) számú határozata a gyógypedagógusok óraszámáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete az általános iskola gyógypedagógusainak kötelezõ óraszámát a törvényben elõírt mértékben állapítja meg. Felelõs: Pleizer Lajos iskolaigazgató. Határidõ: azonnal. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással 8 igen szavazattal, 3 tartózkodással, ellenszavazat nélkül az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 14/2006. (II. 2.) számú határozata az általános iskola pedagógusinak kötelezõ pótlékairól Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete az általános iskola
pedagógusainak a kötelezõ pótlékait az alábbiakban határozza meg: — osztályfõnöki pótlék a közalkalmazotti illetményalap 30%-a, — diákönkormányzatot segítõ pedagógus pótléka a közalkalmazotti illetményalap 12%-a, — munkaközösség vezetõi pótlék a közalkalmazotti illetményalap 12%-a, — gyógypedagógiai pótlék a közalkalmazotti illetményalap 20%-a, — számítástechnikai pótlék a közalkalmazotti illetményalap 40%-a. Felelõs: Pleizer Lajos iskolaigazgató. Határidõ: azonnal. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással 9 igen szavazattal, 2 tartózkodással, ellenszavazat nélkül az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 15/2006. (II. 2.) számú határozata az általános iskola pedagógusainak adható pótlékáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete az általános iskola pedagógusainak az összevont osztályokban tanítók adható pótlékát a közalkalmazotti illetményalap 12%-ában határozza meg. Felelõs: Pleizer Lajos iskolaigazgató. Határidõ: azonnal. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással egyhangúlag 11 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 16/2006. (II. 2.) számú határozata az általános iskola szakköreinek finanszírozásáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete az általános iskolában mûködõ szakkörök közül csak azokat finanszírozza, amelyekben a tanulók létszáma folyamatosan legalább 10 fõ. Felelõs: Pleizer Lajos iskolaigazgató. Határidõ: azonnal. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással 7 igen szavazattal, 2 ellenszavazattal, 2 tartózkodással az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 17/2006. (II. 2.) számú határozata az iskola járulékos óraszámának finanszírozásáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete az általános részére 105,5 járulékos órára tud fedezetet biztosítani.
2006. február - Kisbíró Felelõs: Pleizer Lajos iskolaigazgató. Határidõ: azonnal. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással 10 igen szavazattal, 1 tartózkodással, ellenszavazat nélkül az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 19/2006. (II. 2.) számú határozata a gyógy-testnevelésrõl Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete az általános iskolában — az iskolaorvos által javasolt tanulók számára — biztosítja a gyógy-testnevelés órák finanszírozását a mindennapos testnevelési órák és a tömegsport órák terhére. Felelõs: Pleizer Lajos iskolaigazgató. Határidõ: azonnal. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással egyhangúlag 11 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 20/2006. (II. 2.) számú határozata turisztikai pályázat benyújtásáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete pályázatot nyújt be a Sárosd Napokra max. 2.000.000 Ft támogatásra, a Közép Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácshoz TRFC pályázatra turisztikai vonzerõvel bíró rendezvények jogcímre. A szükséges max. 857.143 Ft önrészt a mûvelõdési bizottság keretébõl biztosítják. Felelõs: Lehotainé Kovács Klára polgármester. Határidõ: 2006. február 15. A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással egyhangúlag 11 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül az alábbi döntést hozta:
Sárosd Nagyközség Önkormányzata képviselõ-testületének 21/2006. (II. 2.) számú határozata az Új utcai ivóvízhálózat kiépítésére pályázat benyújtásáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete pályázatot nyújt be a Közép Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácshoz TRFC-re az Új utcai ivóvízhálózat kiépítésére, 2007. évi megvalósulással. A szükséges 30%-os önrészt a 2007. évi költségvetésben biztosítják. Felelõs: Lehotainé Kovács Klára polgármester. Határidõ: 2006. február 15.
Kisbíró - 2006. február
KÖZÜGYEK
Tisztelt Ingatlan-tulajdonosok! A szennyvízcsatorna közmûfejlesztési hozzájárulás havi részleteinek befizetése folyamatos, akinek nincs hátraléka, és továbbra is fizeti a részleteket, annak ez év júniusában a fizetési kötelezettsége megszûnik. Egy ingatlanra (érdekeltségi egységre) esõ hozzájárulás összege 207.000 Ft (amely terheli az ingatlanokat), a befizetendõ összeg pedig 180.000 Ft. A különbözetet — a közmûfejlesztési támogatás összegét — be tudjuk számítani a hozzájárulás összegébe. Mivel a részletfizetés hamarosan lejár, ezért felhívom az ingatlantulajdonosok figyelmét, hogy akinek hátraléka van, vagy még egyáltalán nem fizetett hozzájárulást, azoktól az önkormányzat a tartozást követelni fogja. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény alapján a hozzájárulás adók módjára behajtható köztartozás. A polgármesteri hivatal a fizetési felszó-
lítást követõen meg fogja indítani a hátralékosokkal, nem fizetõkkel szemben a végrehajtási eljárást, az adózás rendjérõl szóló 2003 évi XCII. törvény alapján. A polgármesteri hivatal adóhatósága gyakorolni fogja a visszatartási jogot, azonnali beszedési megbízást fog kezdeményezni munkabérre (minden egyéb járandóságokra), bankszámlákra. Amennyiben az eljárás eredménytelen az adóhatóság végrehajtást indít (lefoglaltat, és árvereztet) ingóságokra és ingatlan vagyonra. A polgármesteri hivatalnak kötelessége a hátralékok — minden a törvényben biztosított eszköz igénybevételével történõ — behajtása, egyrészt a tisztességesen fizetõk érdekében, másrészt az önkormányzat nem tudja átvállalni mások helyett a tetemes hátralék kifizetését. Dosztály Csaba jegyzõ
3
Tájékoztató A képviselõ-testület egyszerû többségi szavazással 6 igen szavazattal, 5 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül az alábbi döntést hozta Sárosd Nagyközség Önkormányzata Képviselõ-testületének 22/2006. (II. 2.) számú határozata
1956-os emlékmû létesítésére pályázat benyújtásáról Sárosd Nagyközség Önkormányzatának képviselõ-testülete pályázatot nyújt be az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emlékmû, szobor létesítésére. A szükséges önrészt maximum 1.500.000 Ft erejéig biztosítják. Felelõs: Gazsi László bizottsági elnök. Határidõ: 2006. február 28.
ENNYI MARADT, MIRE JUT? Még egyszer a költségvetésrõl Ülök a költségvetésrõl hozott határozatok elõtt — azon határozatok elõtt, amelyeket meg kellett hozatni Sárosd Nagyközség Önkormányzatával, az iskola szakmai tisztességének védelmében. A hozott határozatok — melyeknek alapvetõ indoka és célja a kiadások csökkentése — ugyanis érintik a Közoktatásról szóló 1993. évi 79. törvényben foglalt kötelezõ feladatok végrehajtásának pénzügyi oldalát. Nem szabad rébuszokban beszélni: a hozott határozatok egy része sérti a törvényt. Sárosd Nagyközség Önkormányzata — szorult helyzetében — takaréklángon üzemelteti legnagyobb intézményét. Mennyi maradt, mire elég a 2006. évi költségvetési javaslatban szereplõ 142,7 millió forint körüli összeg? Nem maradt fedezet az iskola gazdasági vezetõjének vezetõi pótlékára. Nem maradt, pedig feladatai csak nõttek az utóbbi években, évtizedekben. S nõni fognak a késõbbiekben is. A szükséges összeg éves szinten mintegy bruttó 400.000 Ft lenne. Lenne, de hát nem jutott. Nem maradt a legnehezebb körülmények között, a gyógypedagógiai osztályokban tanítók — nevelõk heti 1 óra kedvezményére. Nem maradt, pedig errõl az akkori testület 1993 körül döntött — elismerve az ott folyó munka fontosságát, hosszú távú, pénzben ki nem fejezhetõ eredményét. Elismerve az ott dolgozók áldozatvállalását, az ott folyó munka nehézségeit. A mostani testület is döntött: elvonta a kedvezményt, s ezzel megspórolt mintegy évi 500.000 Ft-ot. Nem maradt az intézményben dolgozó pedagógusok pótlékainak a törvény minimuma felett havi 2-3000 forintos többletfinanszírozására sem. Ez is hozott a konyhára jó százezer magyar forintokat. Nem maradt két szakmai munkaközösség mûködtetésének havi 30.000 forintnyi fedezetére sem. Ez a tétel megint megér vagy 400.000-et.
E döntések (kivéve közülük a gazdasági vezetõre vonatkozót) jogilag teljesen rendben vannak. Pénzügyileg teljesen rendben vannak. A költségvetési kiadásokat vizsgálva teljesen rendben vannak. Minden nagyon-nagyon rendben van. Tényleg rendben van? Döntések születtek az úgynevezett járulékos órák idõkeretének szûkítésérõl is. Kevesebb idõ jut korrepetálásra, differenciált képességfejlesztésre, szakkörökre, sportra, a minden napos testnevelésre és a szabadidõs foglalkozások jó részére. Iskolánk számára a Közoktatási Törvény 52. § és annak alpontjai, a tanulócsoportok száma alapján 148,5 járulékos óra finanszírozását írja elõ. Az önkormányzat döntése alapján ebbõl maradt 105,5 óra. A mínusz 43 óra. Gyermekeink számára ennyivel jut kevesebb. Ennyivel jut kevesebb, mert nincs pénz. Ennyivel jut kevesebb hetente korrepetálásra, felzárkóztatásra, szakkörre… Ennyivel jut kevesebb lehetõség a jobb körülmények között élõkkel, a jobb sorsú, jobb anyagi lehetõségben élõkkel való versenyzésre. Döntés született, hogy 56 tanulónk számára a gyógytestnevelést a már eddig is járó sportfoglalkozások és a mindennapos testnevelés terhére szervezzük meg. Így nem marad órakeret kézi labdára, atlétikára, csak a játékra és a sokkal szervezetlenebb tömegsportra. E döntések már jogilag sincsenek rendben. Lehet hogy pénzügyileg igen. Lehet, hogy a költségvetési kiadások oldaláról vizsgálva a dolgokat igen. De egyébként nem. De hát tudjuk, a pénz beszél, a kutya ugat. A karaván halad... Merre is megy? Hova érkezik? Tényleg oda akarunk menni? Pleizer Lajos
4
KÖZÜGYEINK
2006. február- Kisbíró
A már sokszor megemlített pályázatról 1997 augusztusában valamennyien örültünk az új iskolának. Örültünk, pedig tudtuk, hogy az épület még nem teljesen kész. Örültünk, mert reménykedtünk, hogy a tetõtéri részeket elõbb- utóbb felöltöztethetjük, használatba vehetjük. Reményünk 2006 õszére, telére valósággá válhat. 2005. december 23-án — Sajtos József igazgató úrral, a seregélyesi általános iskola vezetõjével közösen — aláírtam azt a támogatási szerzõdést, amely lehetõvé teszi reményünk valóra válását. Sárosd önkormányzata a magyar állam és az Európai Unió együttes áldozatvállalása eredményeképpen megépíthetünk és felújíthatunk 6 tantermet, akadálymentesíthetjük a teljes intézményt. Kialakíthatunk sérült embertársaink által is használható mosdókat, WC-ket. Kicserélhetjük a régi épületszárny tönkrement ablakait. Az átalakítás után rendelkezni fogunk 2 új számítástechnika tanteremmel — bennük 38 új géppel —, rendelkezni fogunk egy minden igényt kielégítõ mûvészeti szaktanteremmel, melyben a rajzés énekórákat, valamint a zenei képzést szolgáló foglalkozásokat tarthatjuk meg. Végre felválthatjuk a régi tanácsháznál lévõ mûhelyeket. Lesz helyünk a logopédiai foglalkozásoknak, szakköreink és kiscsoportos foglalkozásaink számára. Új bútorokat kap a 6-os számú terem (matematikaterem). A fejlesztés eredményeképpen elérjük, hogy minden felsõ tagozatos osztálynak egy idõben, normális keretek között tudunk órát tartani. Az elnyert pályázat hozadéka lehet — a 2006-os eszközfejlesztési normatívát jól felhasználva — a második nyelvi labor
felszerelése. Elérhetjük azt is, hogy a következõ télen már nem a fõutcát fûtjük a méregdrágán vásárolt energiával. Mibõl vált lehetségessé mindez? 2004 legelején jelentek meg azok a pályázati kiírások, amelyek a Regionális Fejlesztési Operatív program keretén belül lehetõséget teremtettek iskolánk felújítására, akadálymentesítésére és fejlesztõ eszközök beszerzésére. A kiírás elõnyként jelölte meg, ha több település, több intézmény közösen gondolja végig lehetõségeit, céljait az adott témában. Így tettünk mi is, és pályáztunk Seregélyessel együtt az 1/2004/ROP2. 3. témára. A közös összefogás eredményeként az Econoserve Gazdasági Tanácsadó Kft. segítségével, 2004 augusztusában beadott pályázatunkat az irányító hatóság elbírálta, majd közölte — kissé szabadon fogalmazva —, hogy minden szép, minden jó, ügyesek voltunk, de pénz most nincs. Tartalékba kerültünk. Eltelt egy év, és aztán 2005 õszén jött a kedvezõ hír: A pénz rendelkezésre áll! „Persze a pályázatot aktualizálni kell.”, „Persze újra be kell szerezni jó néhány dokumentumot.”, „Persze a költségek nem növelhetõk az infláció mértékével, persze a terveken változtatni kell.”, „Persze vannak azóta életbelépett új elvárások.” stb. Persze, hogy mindezeket és a többi az irányító hatóság által kért dolgokat az intézmény és segítõink határidõre megcsináltuk. Megcsináltuk akkor is, ha a kért dolgokat feleslegesnek tartottuk, korábban már többször leadtuk, ha nem is értettük miért van rá szükség. Akikhez kéréseinkkel, kérdéseinkkel fordultunk (Otis Kft.,
Pingpong derbi A mûvelõdési ház háromfordulós pingpongversenynek adott helyett. Az elsõ megmérettetés 2005. december 28-án, a második forduló 2006. január 28-án került megrendezésre. A versenyen régi és új kultúrosok csaptak össze, a fiatalabb korosztály részérõl kevesebb sikerrel. Örömmel mondhatom, hogy nagyon vidám, jó hangulatú társaság jött össze. A harmadik forduló 2006. január 25-én, szombaton, 15 órától kerül megrendezésre. 1. forduló, egyéni eredmények: I. Sereg Mihály, II. Kugler Krisztián, III. Sárdy Ferenc. 2. forduló, egyéni eredmények: I. Pap László, II. Sztupa Dávid, III. Sereg Mihály. Bízom benne, hogy mindenki jól érezte magát a versenyeken, és eljön az utolsó fordulóra is. Jakab Rózsa mûvelõdésszervezõ
R-terv, Váti, Econoserve, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Mûszaki Osztálya, OTP Bank, az érintett önkormányzatok, és még hosszan sorolhatnám), készséggel és gyorsan, pontosan és soron kívül álltak rendelkezésünkre és segítettek. Köszönet érte mindannyiuknak. Így jutottunk el a mai helyzetig. Jelenleg a közbeszerzési eljárás folyik. Annak eredményeként dõl el, hogy a rendelkezésünkre álló 100 millió forintot kik, milyen feltételekkel, ütemezéssel, építik be, használják fel. A 100 millió forintból 5 millió a pályázati önrész. Ezt az összeget kell Sárosdnak elõteremteni. A fennmaradó 95 millió a magyar állam (10 millió) és az Európai Unió (85 millió) támogatása. Rajtunk múlik, csak rajtunk múlik, hogy 2006 telétõl hogyan kamatoztatjuk a kapott, befektetett, beépített összeget. Vannak ötleteink az iskolai hasznosításon túl is. Változatlanul hiszem és hisszük, hogy a mûvelõdési ház a mi falaink között lenne a legjobb helyen. Változatlanul hiszem és hisszük, hogy a könyvtár elhelyezhetõ lenne nálunk, az iskolában. Változatlanul hiszem és hisszük, hogy a létrehozott számítógéptermek nem csak a tanórákat szolgálhatnák. Változatlanul hiszem és hisszük, hogy a középiskolás fiatalok és a fiatal felnõttek az iskola területén tölthetnék el hasznosan szabadidejük egy részét, sportpályáinkon és a létrehozott új termekben. Európa Sárosdon is épül. Épüljön olcsóbban hatékonyabban, nekünk, minden sárosdinak — nem csak az iskolásoknak. Pleizer Lajos
Tisztelt sárosdi Lakosok! A Sárosd Ifjúságáért Alapítvány kuratóriuma kéréssel fordul Önökhöz. Ezúton kérünk mindenkit, hogy aki támogatni szeretné a falu tehetséges fiataljait tanulmányaik folytatásában, felajánlhatja az adója 1%-át az adócsomagjában található kis boríték kitöltésével. A borítékban található kis lapra a következõ adatokat szíveskedjenek beírni:
Az alapítvány adószáma: 1848 7222 107 Sárosd Ifjúságáért Alapítvány Köszönettel: A Sárosd Ifjúságáért Alapítvány kuratóriuma
Kisbíró - 2006. február
KÖZÖSSÉG
5
FARSANG
A
farsang német eredetû szó, vízkereszt napjától (jan. 6.) hamvazószerdáig (húsvét elõtti 40. nap), a nagyböjt kezdetéig tartó változó hosszúságú idõszak. A farsangi bálok a középkor óta elterjedt mulatságok, bár az egyház képviselõi sokáig rosszallották (a farsang az ördög ünnepe). A bálok általában zártkörû rendezvényeknek számítottak, amelyekre csak meghívóval lehetett belépni. A vidéki nyomdák régen is versengtek a díszes meghívók készítésében. Nyomtattak táncrendeket is, amelyek a báli táncok sorrendjét tartalmazták. Régen a legelõkelõbb tánc, a francia négyes udvariassági tánc volt. A másodikra a lány szíve választottját íratta fel a táncrendjére, a harmadiknál szabadon csaponghatott (flörtölhetett). A bálokra az elsõbálos lányok fehér ruhában mentek, a hosszú báli ruha miatt kocsin, mert gyalog bepiszkolódott volna a szoknya alja. A férfiak magyaros ruhában, késõbb frakkban, majd fekete öltönyben jelentek meg. A múlt században kezdett elterjedni a felnõtt bálok mintájára a gyermekbál, a fiatalok, a tizenévesek bálja. Ezt egy százéves lexikon még erõsen helyteleníti „pedagógiai” szempontból, mondván, túl korán vezetik be a mulatságokba, az örömökbe a felnövekvõ nemzedéket… A farsang nemcsak a gondtalan mulatságok alkalma volt, hanem a családok ilyenkor igyekeztek párt találni eladó lányuk számára. Dicsõség volt, ha sikerült (ezért egyik bálból a másikba vitték a lányt, hátha nagyobb lesz az esélye), s nem dicsekedtek, ha a báli ismeretség nem végzõdött közeli eljegyzéssel. Bár vigasztalták magukat: farsangon kívül is esik leányvásár, vagy más mondással: A szeretet nincs
a farsang hatalmában. Bizony nem kis pénzbe kerültek a bálok! Innen a mondás: Rövid farsangnak hosszú a böjtje. Az álarcos bálok minden idõben izgalmasak voltak, hiszen csak éjfél után, az álarcot levetve derült ki, hogy az álarcos-álruhás partnerek kik is igazán… A megyebálok, városi bálok mellett voltak iparos és jogászbálok, sõt, volt külön báljuk a cselédeknek is. Egy idõben úgyszólván minden foglalkozási ág megtartotta a maga bálját, amit napjainkban kezdenek feleleveníteni. A farsangi bálokon kívül a legismertebb báli alkalmak az arató és szüreti bálok voltak. Az álarcos farsangi mulatságok közül országosan legismertebb a mohácsi busójárás. Sok évtizeddel azután, hogy a mohácsi síkon gyõzedelmeskedett a török sereg, a megmaradt, pusztuló, fogyatkozó népnek egyre elviselhetetlenebb lett az élete. A mohácsiak mit tehettek mást, otthagyták városukat, s titokban, csónakokon áteveztek a túlpartra, s azon túl a sziget mocsaras nádasaiban, erdeiben rejtõzködtek. Egyik este, amikor ott búsongtak rejtett tanyájuk tüze mellett, egy vénember lépett eléjük a sötétségbõl, s így szólt: Ne féljetek, ne essetek kétségbe, bizakodjatok, hamarosan jóra fordul sorsotok. Majd meglátjátok a jelet, akkor legyetek készen a leszámolásra! A bujkáló emberekben feléledt a remény. Fatörzsekbõl csónakokat vájtak, vas híján fából faragtak fegyvert, buzogányt, kardot, kereplõt, kürtöt, kolompot. Ördögpofát, állatfejet utánzó sisakokat készítettek, állatvérrel kenték be õket, szarvakat tettek rájuk. Egy viharos éjszakán hirtelen aranyos ruhájú, ifjú lovas jelent meg elõttük, s szót-
lanul intett elõre a kardjával. Magyarázat nélkül is megértette mindenki, mit kell tennie. Magukra vették az álarcokat, ruhájukat szalmával kitömték, s ladikjaikba ülve átkeltek a vízen. A városhoz érve elült a vihar, s ekkor megszólaltak a kereplõk, a kürtök. Az álarcos alakok beözönlöttek Mohácsra. A törököket álmukból verte fel a zaj, s mikor felriadtak, szinte halálra váltak, amikor a szörnyûséges öltözetû tömeget meglátták. Pánikba esve, egymást taposva menekültek a városból, csakhogy megmeneküljenek a „pokolbéli” alakoktól. Mohácsot e maskarások, a busók szabadították meg a törököktõl: „…gyõzelemünnepet ült, farsangolt vígan a város, Szép emlékezetül máig megtartja szokását: tartsa világ végéig akár, vagy még azon is túl” — írja Pákolitz István költõ a verses mondafeldolgozása végén. Bizony immáron két évszázada annak, hogy a mohácsi sokácok (azaz horvátok) maskarás felvonulással, busójárással ünneplik a farsang végét — a török idõkre emlékezve. A busók mind férfiak. A többség fejét faálarc takarja, kifordított birkabõr bundát hordanak meg szalmával kitömött fehér gatyát. Derekukon kolomp, kezükben kereplõ, egyikük hosszú fakürtöt visz (2-4m). A maskarák nem viselnek faálarcot, ruhájuk is más. A harmadik csoport a jankelék arca korommal festett vagy ronggyal fedett. Hamuzsákot visznek, iszonyú zajt csapva, énekelve vonulnak mindannyian. Farsang utolsó vasárnapján most is, évrõl évre megrendezik hagyományos ruhákban és eszközökkel a felvonulást Mohács utcáin. A Széchenyi téren rakott rõzsemáglyát meggyújtják, körbetáncolják, így ér véget a farsang. A szép históriát, s az érdekes népszokást csöppet sem befolyásolja az, hogy a történet annyira igaz, mint a mesék… Megsárgult, cáfolhatatlan írások bizonyítják, hogy 1687-ben bizony nem a busók szabadították meg a törököktõl Mohácsot. Már csak azért sem, mert a sokácok a déli vidékekrõl csak évtizedekkel ezután telepedtek ide. Ez a népszokás egyébként szerte a világon elterjedt. Például 1241-ben már a tatárok is lóra ültetett szörnymaszkokkal riogatták az embereket.
6
KÖZÜGYEINK
2006. február - Kisbíró
2006 — Új év, új arculat Azt hiszem elég hangzatos címet találtam cikkemnek. Szerintem a címbõl senki sem jön rá arra, hogy én most a Sárosd nagyközség területén 2006. január 1-jétõl 2006. február 5-éig történt bûncselekményekrõl, közbiztonságot érintõ eseményekrõl fogok írni. Úgy gondoltuk, mi, a sárosdi rendõrõrs tagjai, vezetõje és a Sárbogárd város rendõrkapitánya, hogy a mostani évtõl kezdve, havonta tájékoztatjuk a sárosdi lakosokat a nagyközségben történt bûncselekményekrõl és a közbiztonságot érintõ egyéb eseményekrõl. Remélem, ezekre az adatokra igény is van, és nem csak a saját szórakoztatásomra fogom írni a cikkeimet az említett témában. Ettõl az évtõl kezdve a lakosok megismerik a helyi rendõrõrs munkáját, és nagy vonalakban a teljesség igényével (a személyiségi jogokra való tekintettel, nevek mellõzésével) megpróbálom hitelesen tájékoztatni a lakosságot. Bízom benne, hogy ezután nagyobb bizalommal, és nagyobb bátorsággal felvértezve állnak majd ki a rendõrõrs munkatársai mellett. Tájékoztatásképpen írnám, hogy a Sárosdon mûködõ õrs területéhez négy község tartozik: Sárosd, Szabadegyháza, Nagylók, Hantos. A községek területén jogos elvárás a jó közbiztonság megteremtése. Az õrs ezen kihívásnak a továbbiakban is megpróbál megfelelni. Konkrétumokról is írok, tehát áttérnék Sárosd sajátos helyzetére. Sárosdon jelen pillanatban 1 fõ körzeti megbízott, azaz jómagam teljesít szolgálatot. Fogadóóráimat minden páros hét keddjén, 14 órától 16 óráig tartom az õrsön. A fogadóórán bárki megjelenhet, illetõleg kérhet felvilágosítást, segítséget vagy tanácsot is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy munkanapokon nem lehet bejelentést tenni a rendõrõrsön. Ellenkezõleg. Hivatali munkaidõben, 8 órától 16 óráig általában mindig van kapacitásunk a bejelentések felvételére. Természetesen a fogadóóra idejét rugalmasan kell kezelni. Sajnos, nem én döntõm el, hogy mikor milyen esemény következzen be az õrs területén, így az sem biztos, hogy mindig a megadott idõben meg tudom tartani a fogadóórámat. Ha az óra elmarad, akkor a következõ napon tartom meg ugyanabban az idõben, ha ekkor is közben jön valami, akkor természetesen minden csúszik. A mi munkánk sajnos elõre kiszámíthatatlan, de azért mi megpróbáljuk a lehetõségekhez képest kiszámíthatóvá tenni. Úgy gondolom, hogy nem untatom tovább a tisztelt olvasókat, és rátérnék a száraz tényekre.
Sárosd nagyközség területén 2006. január 1-jétõl 2006. február 5-éig, 24 óráig a következõ események történtek: — 2006. január 6.: Sárosd, Szabadság tér: csoportos garázdaság. Eljárás folyamatban. — 2006. január 11.: Sárosd, vasútállomás, parkoló: Alba Volán Rt. sérelmére 180 liter gázolajlopás az itt parkoló két autóbuszból. Az eljárás lopás vétsége miatt megindítva, az ismeretlen elkövetõk felkutatva, elõállítva, velük szemben az eljárás lefolytatva. Az eltulajdonított gázolajból 160 liter az orgazdánál lefoglalva, az Alba Volán Rt.-nek átadva. — 2006. január 12.: Sárosd, Seregélyesi út melletti erdõrészletbõl (amely a sárosdi polgármesteri hivatal tulajdona) ismeretlen személyek 1,5 m; akácfát tulajdonítottak el. Az ismeretlen elkövetõk kilétének megállapítása, elõállítása az eljárás lefolytatása céljából, az elkövetõk õrizetbe véve. Házkutatás során további 1,5 m; lopott akácfa lefoglalva. A 3 m; akácfa a tulajdonosának visszaszolgáltatva. — 2006. január 13.: A MÁV Rt. sérelmére szén, illetõleg ajtólapok lopása. Elkövetõk kilétének megállapítása, velük szemben az eljárás lefolytatva, házkutatás során az eltulajdonított ajtólapok lefoglalva. — 2006. január 15.: Reggelre a Sárosd, Jakabi út végén lévõ telephelyen álló traktorból ismeretlen személyek akkumulátort tulajdonítottak el, eljárás a lopás miatt megindítva, vizsgálat jelenleg folyamatban. — 2006. január 23.: Az õrsön eltûnést jelentettek be. Intézkedés, bejelentés felvétele, körözés elrendelése. — 2006. január 24.: Az eltûnt személy elszámoltatása, körözés visszavonása. — 2006. február 1.: 14 óra 40 perckor Sárosd belterületén, a 6228-as út 31+950 kilométer- szelvényénél közlekedési baleset történt. 2 fõ súlyos, 1 fõ könnyû sérülést szenvedett. A baleset körülményeinek, a felelõsség tisztázása jelenleg folyamatban, vizsgálat alatt. — 2006. február 2.: sárosdi rendõrõrsön a VADEX Rt. képviselõje feljelentést tett falopás ügyében, intézkedés, eljárás megindítva, tanúk, gyanúsítottak kihallgatva, ügy jelenleg vizsgálat alatt. — 2006. február 3.: sárosdi személy a rendõrõrsön elõállítva csempészet gyanúja miatt. Eljárás megindítva, az intézkedés hatáskör és illetékesség miatt a
vám- és pénzügyõrségnek átadva, házkutatás során további nagy mennyiségû csempészáru lefoglalva. — 2006. február 3.: közlekedési bûncselekmény miatt körözött személy elfogása, sárbogárdi rendõrkapitányságra elõállítva. — 2006. február 4.: 11 óra 20 perctõl 13 óra 30 percig Sárosd belterületén a 6228as úton traffipax ellenõrzés volt. A fent leírt eseményeken kívül természetesen a napi tevékenységünket is el kell végezni, az ügyiratokat feldolgozni, vizsgálni, nyomozati munkát végezni, és nem utolsó sorban a megelõzés miatt a közterületen is kell szolgálati feladatokat ellátni. És mint tudjuk az õrs területéhez tartozik még három település, ahol szintén történnek olyan események, ahol rendõri intézkedés válik szükségessé. A munkánk egyik fõ erõssége lehet a közeljövõben a megelõzés, és ezért megpróbálunk nagyobb figyelmet fordítani ezen tevékenység felé. Szeretnénk, ha a helyi polgárõr egyesülettel is még szorosabb együttmûködést tudnánk kialakítani. Amint látni, eléggé elszaporodtak a falopások a községben. Ezek visszaszorítása érdekében a VADEX Rt. képviselõjével közösen, napi több alkalommal fogjuk ellenõrizni a község környéki erdõket. Amennyiben valakit falopáson tetten érünk, úgy vele szemben az ide vonatkozó jogszabályok szerint megindítjuk az eljárást. Szeretném felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy a téli idõjárásra való tekintettel mind gépkocsival, kerékpárral és gyalogosan is fokozott óvatossággal és körültekintéssel közlekedjünk az utakon. A kerékpárosok a kerékpárokat szereljék fel világítással. Ha megtehetik, valamely nagyáruházban vegyenek egy láthatósági mellényt — ez pár száz forint —, amivel még jobban láthatóvá válnak a szürke téli napokon. Tudom, hogy a kerékpárokat sokan azért nem szerelik fel lámpával, mert letörik, ellopják azokat. Azt hiszem erre is van megoldás. A boltokban kapha-
Kisbíró - 2006. február tók levehetõ elsõ és hátsó lámpák, amelyek használat után egy zsebben is elférnek, de nagy szolgálatot tesznek a balesetek megelõzésében. Azt persze már nem is mondom, hogy a kerékpárokat le kellene zárni, igaz lehet, hogy így is el tudják lopni õket, de talán az elkövetõ dolgát egy kissé megnehezítjük eme furfangos praktikával. (egy kerékpár lakatot is lehet akár 400 Ft körüli áron is vásárolni.) És hogy ne csak a kerékpárosokról szóljon a fáma, néhány szót ejtenék a tisztelt gépjármûvezetõk felé. Nagy örömünkre szolgálna, ha a gépkocsitulajdonosok a leparkoltatott és magára hagyott gépjármûvekben nem felejtenének bent: pénztárcát, nõi táskát, mobiltelefont, személyes irataikat, forgalmi engedélyeket, és különféle értéktárgyakat. A gépkocsiban hagyott értéktárgyak vonzzák a gépkocsi-feltörõket, ezért a jármû lezárása elõtt akármennyire is sietünk, gyõzõdjünk meg arról, hogy értékeinket magunkhoz vettük, és semmit nem hagytunk a gépkocsiban. Leginkább a temetések idején, a temetõ elõtti parkolóban jellemzõek a gépkocsi-feltörések, de ezt a cselekményt a községben bárhol pillanatok alatt el lehet követni, és utána kereket oldani. Sárosd négy irányból közelíthetõ meg, így az átutazó bûnözõk is könnyedén tudnak besurranásos lopásokat elkövetni. Fokozott veszélyben vannak a nyugdíjasok, akik koruknál fogva az ilyen bûnözõk potenciális célpontjai. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy idegen személyeket ne engedjenek be az udvarukba, illetve lakásukba. Nagyon sokféle módon próbálnak bejutni a bûnözõk az idõsekhez, majd egy pillanat alatt elillannak azok megtakarított pénzével. Kérném, hogy amennyiben bárki idegen személyeket lát a községben házakhoz becsengetni, vagy hozzá próbálnak valami ürüggyel bejutni, azonnal értesítse munkaidõben a helyi rendõrõrsöt a 261-802-es telefonszámon vagy a sárbogárdi rendõrkapitányság ügyeletét a 107-es vagy a 460-046-os telefonszámon. Sajnos, a községben sok polgártársunk közlekedik a szabályokat megszegve a megengedett sebességnél gyorsabban, vezetõi engedély nélkül, és uram bocsá’, ittasan. Nem tudom, hogy miért alakult ki ez a „jó” szokás a községben, de azt hiszem, hogy a végletekig türelmesek vagyunk ezen a téren. Jó lenne, ha a gépjármû-tulajdonosok megértenék, hogy a gépkocsit alkoholtól befolyásolt állapotban nem lehet vezetni, még a községben sem. A KRESZ és a szabálysértési törvény, valamint a BTK is büntetni rendeli az ittas gépjármûvezetést. Bárhol, bármikor, bárkivel elõfordulhat, hogy kilép elé egy gyalogos, elé kanyarodik egy kerékpáros, vagy éppen egy közúti baleset részese lesz. Ha ilyenkor derül ki, hogy a gépkocsivezetõ alkoholos befolyásoltság
KÖZÜGYEINK alatt vezetett, nagyon kellemetlen lehet a dolog. Elõfordulhat, hogy valaki a közúti baleset okozásában vétlen lesz, de ittassága miatt akár egy évre is búcsút inthet a vezetõi engedélyének, illetve kemény 10.000 Ft-ok fogják megterhelni a családi kasszát. Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy az általam leírt figyelemfelkeltõ sorokat mindenki vegye komolyan, és ha lehet, fogadja meg a tanácsomat, és gépjármûvet csak úgy vezessen, ha alkoholt nem fogyasztott. Az egy üveg sör, az egy feles, és az egy pohár bor is alkoholnak minõsül. Végül is mindenki a saját bõrét (jogosítványát) viszi a vásárra. Sajnos, elég sok helyi személy vezet engedély nélkül is. Mi amennyiben tetten érjük az engedély nélküli vezetõket, feljelentést eszközlünk velük szemben. Ez ugyanígy van az ittas gépjármûvezetõkkel szemben is. Ha az elõbbiekben leírt cselekményeket észleljük, akkor mindenesetben eljárást kell kezdeményeznünk a gépjármû vezetõivel szemben. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy végre elkészült a Fõ úton az általános iskolához vezetõ gyalogátkelõhely. Nagyon jó, hogy ez megvalósult. Az örömünkbe viszont egy kis üröm is vegyült, mivel az átadott gyalogátkelõhelyet a helyi lakosok igen ritkán használják. Jó lenne, ha tudatosulna a lakosokban, hogy aki a gyalogátkelõhelyen közlekedik, azt fokozott védelem veszi körül. A gyalogátkelõhelyet ugyanis a gépkocsivezetõknek fokozott óvatossággal kell megközelíteni. Minden személynek, de fõként az idõseknek és az iskolás gyermekeknek javaslom, hogy vegyék igénybe a gyalogátkelõhely nyújtotta elõnyöket. Ha már egyszer a megvalósítás sikerült, akkor a használat sem lehet olyan nagy dolog, hogy bárki azt ne tudja megtanulni, és gyermekeit is erre nevelni. Az iskolában tudom, hogy a tanárok szorgalmazzák a gyalogátkelõn való átkeléseket. De ez csak akkor valósul meg, ha a tanárnõ vagy a tanár úr a nebulóval van. Sajnos, már gyermekkorban is van egy olyan rossz szokásunk kialakulóban, hogy a szabályok azért vannak, hogy azokat megsértsük. Az órák után nagyon ritkán látni olyan gyermeket, akik igénybe veszik a gyalogátkelõt. Remélhetõleg a közeljövõben többen is „rászoknak” a gyalogátkelõ használatára. Még nagyon sok olyan dolog van, amelyrõl érdemes lenne írnom, de azt hiszem a helyi Kisbíró nem csak az én írásommal kell, hogy tele legyen. A következõ hónapban ismét tájékoztató jelleggel szeretném írásomat megjelentetni a községben történt közbiztonságot érintõ eseményekrõl, és persze egy-két jó tanáccsal is szeretnék szolgálni. Bozsoki Zoltán r. tzls, sárosdi körzeti megbízott
7
Készítsen farsangi fánkot! Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dl tej, 4 dkg élesztõ, 5 dkg cukor, 5 tojássárgája, 6 dkg olvasztott vaj vagy margarin, olaj a sütéshez, porcukor a szóráshoz, lekvár a kínáláshoz.
Elkészítés: 1. A lisztet mély tálba szitáljuk. A tej felét meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztõt, beleszórjuk a cukrot, és kb. 15 percig pihentetjük. 2. A liszt közepébe mélyedést nyomunk, beleöntjük az élesztõs tejet, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a vajat, egy csipet sót, és még annyi tejet, hogy lágy tésztát kapjunk. Hólyagosra kikeverjük, letakarjuk, és meleg helyen kb. 30 percig kelesztjük (A tészta kétszeresére dagadjon!). 3. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és 5-6 cm átmérõjû szaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk. A maradék tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk, és szaggatjuk. A fánkokat kb. 20 percig pihentetjük. 4. Bõséges olajat forrósítunk, a fánkokat középen kissé benyomjuk, és kis adagokban kisütjük. Az elsõ oldalukat lefedve kb. 3-4 percig sütjük, majd megfordítjuk õket, és fedõ nélkül további 1-2 percig sütjük. 5. Papírkendõre szedjük, lecsepegtetjük az olajat, majd tálra rakjuk, és megszórjuk porcukorral. Lekvárral kínáljuk.
8
KÖZÜGYEINK
2006. február - Kisbíró
ÚJRA A TEMPLOMRÓL A Kisbíró decemberi számában Szabó István plébános úr karácsonyi jókívánságai mellett templomunk tetõszerkezetének romlásáról tett említést. Két fotó is megjelent az újságban, ami alátámasztotta a plébános úr szavait, a templom felújításának szükségességét. Mi, akik a lap szerkesztését elvállaltuk, akkor elhatároztuk, hogy ha majd emlékeinkben él már csak a karácsonyi bejgli íze, és nyugodtabb idõszak köszönt ránk, visszatérünk erre a mindnyájunkat érintõ gondra. „Mûemléktemplom — ezért közös erõvel össze kell fognunk a tetõzet megmentéséért.” — írta a plébános úr. Ki ne szeretné, hogy településünk legszebb épületének tetõzete újra biztonságos legyen! Hiszen életünk egy-egy fontos állomásának színhelyérõl van szó. Volt már rá példa — nem is egyszer —, hogy a falu lakossága összefogott egy jó cél érdekében. Most megint szükség lenne az egyet akarásra. Mielõtt ez az írás megfogalmazódott volna, Gyimesi Karcsi bácsihoz fordultunk tájékoztatásért, a templom történetével kapcsolatos adatokért. Õ nemcsak a mai templomról ír, hanem az összes többirõl is, amelyek a falu területén épültek a történelem folyamán. (A szerk.)
Adatok Sárosd és környékének templomairól és egyháztörténetérõl A honfoglaló magyarok temetkezési helyén, a Kertali dombon az eddigi ásatások templom alapot még nem találtak, de korabeli létezése nem kizárt. Az Usztató-dûlõben lévõ pusztatemplom feltehetõen Szent István király rendelkezése alapján épült, „tíz község” temploma volt, tehát az Árpád-háziak idejébõl való. Részleges feltárása 1973-ban volt. Alapköveit gróf Esterházy Pálné, szül. gróf Csáky Josepha a kastély alapjának építéséhez használta, a XVIII. sz. elején. Gróf Esterházy Imre pedig a XVIII. sz. közepén a kápolna építéséhez hordatta be a templom köveit. A XVIII. sz. elején még miséztek a barátlakási ferences rendi szerzetesek (szolgáló barátok) a pusztatemplomban, és a mai Barátlakás-puszták helyén volt a központjuk. Innen jártak csónakkal misézni a pusztatemplomhoz, a sárosdi kápolna felépüléséig. Ez 1750-ben lett kész, és Koller Ignác veszprémi püspök szentelte fel, mert Székesfehérváron akkor még nem volt püspökség. Tehát a pusztatemplomban 700 évig tartottak miséket és temetkeztek köré a XV. és XVI. században a már a megkeresztelkedett kunok is. A részleges ásatás is értékes leleteket talált ezen a helyen. Az
építõköveit még az I-II. században a rómaiak hozták ide, mert itt egy õrtornyuk állt. A második világháború után lebontatott szép barokk stílusú kápolna helyén még most is megvan egy faragott római sírkõ darabja. A ferencesek már a török hódoltság idején is titokban megjelentek ezen a környéken, és végezték egyházi tevékenységüket. A törökök kivonulása után a perkátai ferences rendiek végzik itt a bejegyzéseket, de a kápolna felépülése után, 1789-ben a püspökség már önálló plébánost nevezett ki Sárosdra. Ettõl az idõtõl fogva már olvashatóak az itt megkereszteltek nevei. Ezek a könyvek, dacára a pusztító háborúknak, forradalmaknak, megszállásoknak, megvannak, és nyomon követhetõ a tõsgyökeres sárosdi családok megtelepedésének ideje. A Pusztasárosdra épült kápolna rövidesen szûknek bizonyult, és már 1827-ben a helytartó tanács és magánemberek költségén, a jelenlegi helyén felépült a templom. Az adományozók közül gróf Esterházy János és Manzinger Mihályné nevét kell kiemelni, de a szolgaegyházai Nedeczky Mihály is sokat segített, annál is inkább, mert úgy az Alsó- valamint Felsõszolgaegyháza egyaránt Sárosd mezõváros parókiájához tartozott. A felépült templomot Simonyi Pál nagyprépost szentelte fel, védõszentjéül Nepomuki Szent Jánost választották. A lakosság létszámának emelkedése miatt ez a templom kicsinek bizonyult, ezért gróf Esterházy László és Shvoy Lajos püspök közbenjárására, a kultuszminisztérium támogatásával 1931-33 között épült
át a templomunk a mai formájára, és lett az egyik legnagyobb vidéki templom a megyében. Úgy a mostani, mint az elõzõ templom építésében és a restaurálásban, Sárosd lakossága önként és sokat dolgozott. A II. világháború nyomait is megszûntette, azóta pedig igyekszik a templomot és környékét rendben tartani. Gyimesi Károly
Kedves Olvasók! Ezúton szeretném értesíteni a tisztelt katolikus hívõket, hogy 2006. január elsejével új év vette kezdetét. Ezt az évet a mi hitközösségünk, Szabó István plébános atya támogatásával a megújulás és a közvetlenség éveként kívánjuk megélni. Ehhez nagy segítségünkre lennének a községben élõ katolikus emberek, akik reméljük, nem felejtették el, hogy melyik egyházközösséghez tartoznak. Sokan voltak, akik eddig is éveken át rendszeresen fizették az egyházadót, amely a község mûemléktemplomának fenntartásának alappillérét jelenti. De sajnos, vannak olyan katolikusok is, akik már több éve nem fizetik meg ezt az egy évre szóló hozzájárulást. Jelen pillanatban az egyházadót Szegi Magdolnánál lehet befizetni délelõttönként a plébánián, de szeretnénk újra visszaállítani azt a régi jól bevált rendszert, hogy a helyi egyházközösség nevében nyugta, ellennyugta ellenében minden katolikus hívõtársunkhoz az év folyamán valaki eljut tõlünk, és az évi egyházadót be tudja fizetni. Az éves egyházadó díja jelenleg 1200 Ft.
Kisbíró - 2006. február Aki az adót egy összegben nem tudja befizetni az akár 3-4 havi részletben is befizetheti azt. Az egyházadó rendszeres fizetésének nagy jelentõsége van. A katolikus szertartások megtartása elvileg ennek az adónak a tárgy évre szóló befizetése az alapfeltétele. Ilyen szertartások az esküvõ, az elsõáldozás, a bérmálkozás és a temetés is. Szabó István plébános atya eddig ugyan minden esetben a szertartásokat elvégezte ott is, ahol az egyházadót nem fizették be, de szeretnénk, hogy emiatt ne az atyának legyenek a továbbiakban problémái, tegyük meg a kötelességünket, és e jelképes éves adót próbáljuk meg befizetni. A 2006-os évben reméljük, hogy a katolikus hívõk legalább hétvégen megtöltik a templomot. Várjuk a katolikus ifjúságot is, hogy a hit gyakorlását ne hanyagolják el, és rendszeres látogatói legyenek a miséknek. Szeretnénk, ha a sárosdi katolikus emberek megmutatnák, hogy politikai és etnikai hovatartozás nélkül, egy összetartó közösséget tudnak alkotni. Szívesen fogadunk minden egyes felajánlást, adományt, mellyel bárki is támogatja a helyi katolikus egyházat. Az adózásnál pedig a katolikus hívõk reméljük a 0011-es számú technikai kódot írják a kis ajánlószelvényükre, és a befizetett adójuk 1 százalékával a katolikus egyházat támogatják. Ez a pénz a nagy központi kalapba megy, de azért csorog is vissza a mi hitközösségünkhöz is. Központi pénzbõl sikerült a tavalyi évben felújítani, és végre méltó állapotba hozni a plébánia épületét. Most égetõen fontos problémánk a templom tetejének halaszthatatlan felújítása. A plébános atya ez ügyben is tett már lépéseket Spányi Antal püspök úr irányába, reméljük, hogy ismét sikerül megvalósítani egy újabb felújítást. Ezúton tájékoztatom a tisztelt katolikus embereket a 2006 évi stóladíjszabásról.
STÓLADÍJSZABÁS 2006. január 1-jétõl (lásd. táblázat)
KÖZÜGYEINK
9
A templomkertben jártunk Sallai Viktória 5 éves óvodás rajza
MEGJEGYZÉSEK 1. Nászmisés esketésnél a mise stipendiuma hozzáadandó az esketési díjhoz. 2. Olvasott gregorián mise: 50.000 Ft. 3. Alapítványi szentmise 10 évre: olvasott: 25.000 Ft, énekes: 60.000 Ft. 4. Plébános és káplán között a stólamegoszlás egyházmegyénkben 60-40%-os arányban történik. 5. Esketésnél díszkivilágításra 1.500 Ft, szõnyegezésre szintén 1.500 Ft számolható fel, melynek megosztása, sekrestyés és templom közt, 1/3-2/3 arányban történik. 6. Anyakönyvi igazolás egyházi célra díjtalan, nem egyházi célra (pl. kutatás) 1.500 Ft. 7. Szentszéki perköltség (nullitas) 25.000 Ft. 8. Az esketés, a temetés és a szentszéki per díjtétele a szociális helyzetet figyelembe véve csökkenthetõ. 9. Az egyházi hozzájárulás mértéke a jövedelem 0,5%-a.
A mellékelt táblázatból mindenki meg tudja állapítani, hogy amennyiben a felsorolt valamely egyházi szertartást kívánja megrendelni, mennyit kell fizetnie érte. A stóladíjszabás nem helyi jellegû, azt Spányi Antal székesfehérvári püspök úr hagyta jóvá, és ez minden egyes községben megegyezik.
Igen tisztelt katolikus Hívõk és Olvasók! Ezúton szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy az elkövetkezendõ idõkben, a helyi lapban havonta szeretnénk publikálni a katolikus közösséget érintõ fontosabb dolgokat, eseményeket. Reméljük, hogy ez az új kezdeményezés egy kicsit felrázza az eddig szunnyadó katolikus egységet és testvériséget, és újra sikerül a buzgó híveket a misék látogatására megnyerni. Remélem, hogy a kezdeményezésünk Isten segítségével eredményre vezet, én ezért is imádkozni fogok! Bozsoki Zoltán, EK vezetõségi tag
10
TÖRTÉNELMÜNK
2006. február - Kisbíró
Történelmi rovatunk folytatása
Jezsuiták a hódolt Dunántúlon 2. A jezsuiták pécsi mûködése által kiváltott, egyre szaporodó konfliktusok közül a legnagyobb veszélyt egyértelmûen egy látszólag jelentéktelen meggondolatlanság okozta. 1613 tavaszán Vásárhelyi egyik prédikációjában a tõle megszokott támadó hangnemben a Gergely-naptár bevezetésének szükségességét taglalta. A XIII. Gergely pápa által 1582-ben kihirdetett naptárreformot a hódolt területeken a bosnyák ferencesek vezették be, munkájuk eredményeként híveik Boszniában és a hódoltság déli részein a 17. század elejére már a módosított naptárt használták. A hódoltságban élõ reformátusok és unitáriusok a régi, Julián-naptár szerint éltek, és eszük ágában sem volt a római pápa idõszámítás-reformját elfogadni. Amennyiben a magyar katolikusok a reformot átveszik, akkor város különbözõ felekezetû keresztény lakói különbözõ idõszámítás szerint éltek volna. Az új naptár bevezetése ezen felül összezavarta volna a vásárok rendjét, ezért az ötlet mind a magyar kereskedõk, mind a török hatóságok körében felháborodást váltott ki. Vásárhelyi ezzel a lépésével az alsólendvai misszió óta gondosan kiépített török rokonszenvet egy csapásra ellenszenvvé változtatta, és kitûnõ fegyvert adott az unitáriusok kezébe, akik persze kihasználták a páter ballépését a jezsuiták eltávolítására. Ettõl kezdve a törökök a jezsuitákat a magyar nemesek által felbérelt kémeknek és lázítóknak tekintették. Ugyanakkor az elsõ években a jezsuiták számára nagyjából körvonalazódtak azok a feltételek és reális lehetõségek, amelynek keretei között missziókat alapíthattak a hódolt Magyarországon. Mindenekelõtt világossá vált, hogy megfelelõ elõkészítés után mind a királyi Magyarországról, mind Rómából akadály nélkül jöhetnek katolikus papok a hódolt Magyarország területére — ez korábban egyáltalán nem volt ennyire magától értetõdõ. Viszont az is hamarosan kiderült, hogy az Oszmán Birodalomban az írott jog és az íratlan szabályok teljesen különböznek a keresztény Európában, vagy akár a gyarmatokon megszokott feltételrendszertõl. A sikeres missziós munka elõfeltétele volt (lett volna) az ehhez való minél tökéletesebb alkalmazkodás, vagyis mindenfajta feszültség elkerülése. A misszionáriusok hamar kiismerhették a török hatóságok természetét: alapvetõ érdektelenség a keresztények belügyei és vallási élete iránt, amíg az a közrendet, a
tartomány békéjét és zavartalan mûködését, illetve a primér anyagi érdekeket nem zavarja. Ugyanakkor a török katonák és tisztviselõk a zavarba ejtõ jóindulat és a vérlázító zsarnokoskodás közötti skála valamennyi fokozatát produkálni tudták, tetteikben és a keresztényekhez való viszonyukban az egyetlen biztos pontot a korrumpálhatóság, a „pénzért mindent meg lehet oldani” aranyszabálya jelentette. A pécsi misszionáriusok ezt nehezen értették meg, és az elsõ hónapokban (igencsak félreértve a helyi török vezetõk jóindulatát) úgy viselkedtek, mintha Spanyolországban vagy Ausztriában lettek volna: gondolkodás nélkül nekiestek a pécsi unitáriusoknak és a katolikus prédikátoroknak, be akarták vezetni a naptárreformot, és buzgón leveleztek Béccsel és Rómával. Világossá vált tehát, hogy az oszmán birodalomban a török minden látszólagos türelme, vagy inkább közönye mellett igen korlátozottak a lehetõségeik, és veszélyek nélkül csak a katolikus közösségek lelki gondozására (sõt arra sem mindig) vállalkozhatnak. A sok akadály ellenére viszont az is nyilvánvalóvá vált (és ezt Vásárhelyi is bizonyosan így látta), hogy a pécsi missziós központ óriási szolgálatot tehet a nagyszámú hódoltsági, elsõsorban magyar nemzetiségû katolikus lelki gondozásában. Ez az érv végül minden nehézségnél súlyosabbnak bizonyult, és a misszió folytatása mellett kötelezte el a jezsuita rendet. A pécsi állomás az 1620-as években komoly válságon ment keresztül: a bécsi jezsuita vezetést a periférikus hódoltsági állomás sorsa nem érdekelte, minden jel arra mutatott, hogy a rend kivonul a hódoltságból. 1630-ban azonban döntõ fordulat következett be. Az új tartományfõnök, a magyar származású Forró György felkarolta a misszió ügyét, és nemcsak a pécsi állomást erõsítette meg, hanem 1633-ban megalapította a kecskeméti, majd a gyöngyösi missziókat, azzal a céllal, hogy a két alföldi mezõvárosban gimnáziumot hozzanak létre, és ezzel biztosítsák a katolikus középiskolai oktatást a hódoltsági katolikusok számára. A nagy ívû elképzelések csak részben valósultak meg: a kecskeméti missziót 1635-ben fel kellett adniuk, viszont a gyöngyösi alapítás rövidesen rezidenciává és teljes jezsuita gimnáziummá fejlõdött. Pécsrõl kiindulva 1642-ben megalakult az andocsi misszió, amely a hódolt Dunántúl északi részének lelkipásztori központja lett. A
római irányítású jezsuita misszióval szemben a királyságból kiinduló vállalkozás életképesnek bizonyult, és meghatározó szerepet játszott a hódoltsági magyar (kisebb részt horvát-bosnyák) katolikusok lelkipásztori és kulturális életében. A jezsuiták hódoltsági mûködésének elemei szervesen illeszkednek a rend kora újkori lelkipásztori és oktatási tevékenységének egészébe. Valamennyi állomásukon õk látták el a misszió székhelyének plébániáját, de még ennél is fontosabb volt az általában igen elhanyagolt környékbeli falvak lelki gondozása. Minden jezsuita missziónak volt egy szûkebb és egy tágabb vonzáskörzete: az elsõbe a rendszeresen ellátott, általában húszharminc kilométer sugarú körben fekvõ falvak tartoztak, a másodikba pedig a több megyét átfogó területek, amelyek katolikus szórványai nem jutottak lelkipásztori ellátáshoz. Az akut lelkipásztori szükségletek ilyenformán a missziós terjeszkedés irányait is meghatározták. Míg ugyanis az Alföldön a gyöngyösi és szegedi magyar ferences kolostorok, illetve a déli területeken a bosnyák ferencesek vándormissziói valamelyest enyhítettek a világi papság hiányán, addig a Dunántúlon semmilyen szerzetesi intézmény sem gondoskodott a katolikus szigetek ellátásáról. A pécsi állomás elsõdleges vonzáskörzetébe a várostól északnyugati irányból északkeletre félkörben, Somogy és Tolna határáig, illetve a Dunáig húzódó, katolikusnak maradt települések tartoztak. A misszió tágabb vonzáskörzete kiterjedt a Balatonig, illetve a Dunától keletre Kalocsáig és délen a Mohácsi szigetig. A misszió fogalma a köztudatban ugyan a térítéssel kapcsolódik össze, de a hódoltságban ez az elem igencsak háttérbe szorult. A 16. század végére kialakult felekezeti arányokat és erõviszonyokat a török hatóságok is elfogadták, azok betartásához ragaszkodtak. Emiatt a század elején megjelenõ jezsuita misszionáriusok ilyen irányú erõfeszítései hamar kudarcba fulladtak. A jezsuiták inkább csak a nem szilárd felekezeti tudattal bíró közösségek meggyõzésében értek el eredményeket, különösen, ha papról vagy licenciátusról tudtak gondoskodni a számukra. A protestáns egyházszervezetbe szilárdan betagolt településeken csupán csekély eredményeket mondhattak a magukénak. Molnár Antal
Kisbíró - 2006. február
HIRDETÉSEK
11
Veszélyes fák kivágását vállalom.
06 (20) 437 4869
FELHÍVÁS Sírgondozást vállalok. Érdeklõdni lehet: Horváth Jánosné, Ságvári u. 6. vagy 06 (20) 548 9032-es telefonszámon.
Vegye igénybe a Sárbogárd és Vidéke Takarékszövetkezet szolgáltatásait!
Hitelbírálat: 1-3 nap! Lakáscélú hitelek és állami támogatások folyósítása: * lakásvásárlási hitel, lakásbõvítési, felújítási hitel; * lakásépítési hitel (piaci és kamattámogatott); * lakásépítési kedvezmény ügyintézése; * fiatalok otthonteremtési támogatása használt lakás vásárlásához.
Vállalkozói hitelek: * beruházási hitelek, forgóeszköz hitelek; * pályázatokhoz kapcsolódó hitelek.
TERÜLETALAPÚ TÁMOGATÁSOK, TEJTERMELÉS ELÕFINANSZÍROZÁSA Fogyasztási hitelek Várjuk kedves ügyfeleinket az alábbi kirendeltségeinken: Sárbogárd, Alap, Igar, Cece, Sárkeresztúr, Káloz, Lajoskomárom, Dég, Mezõszilas, Szabadhídvég, Sárosd, Nagylók, Sárbogárd II., Szabadegyháza.
12
ISKOLÁNKRÓL
2006. február - Kisbíró
Misulink — A diáklapból ollóztuk
Szeretettel a 7.b osztálynak — és minden osztálynak November 21-én a Sárvíz Kistérség oktatási bizottságának szervezésében kémiaórát tartottunk iskolánkban a 7.b osztállyal. Szerettük volna bemutatni, hogy milyen szép természettudományi elõadónk van, és milyen jól lehet abban kísérleti órát tartani. Idõközben rájöttünk, hogy van még mit szépíteni a 7-es termen, hisz már jó néhány éve új ablakokra és függönytartókra várunk, ezért aztán még függönyünk sincs. Nagyon gyorsan hozzáfogtunk a szépítéshez Lendvai Ani nénivel, Vinoczai Marika nénivel és a 8.a osztályosokkal . A régi függönytartókra — nagy nehézségek árán — felraktuk a sötétítõfüggönyöket. Igaz, elhúzni ugyan nem lehet azokat, de nagyon
A FARKAS GYULA ÁLTALÁNOS ISKOLA 2005/2006. tanév január hónapjának legsikeresebb tanulói: alsó tagozat: az adott hónapban az ötös osztályzatai mellett legfeljebb 2 db négyese van; felsõ tagozat: tanulmányi átlaga eléri a 4,5-öt. Osztály 1.a
1.b 2.a 2.b 3.a 3.b 4.a 4.b
5.a 5.b 6.a 6.b 7.a 7.b 7.c 8.a 8.b
Tanuló neve Fogas Ákos, Újvári Ádám, Horváth Karina, Molnár Ditta, Molnár Márk, Nagy Friderika, Rajna Dávid; Berényi Zsolt, Csillag Máté, Király Mónika, Puha Réka; Bozsoki Bereniké; Sallay Kíra; Bozsoki Bianka; Hodolits Valéria; Cédula Péter, Pap Viktória; Bártfai Alexandra, Bognár Barbara, Illés Tímea, Jádi Alexandra, Suha Gyöngyi, Wéninger Bianka; Árkus Bence, Bozsoki Brigitta, Mrázik Rebeka, Sellei Violetta; Kolozs Gitta, Tankó Georgina, Maróti Dóra, Sallay Niké; Béki György, Varga Vivien; Jankovics Roxána, Molnár Flóra, Gömöri Bernadett, Pribék Cintia, Suha Karolina; Takács Róbert; Horváth Alexandra, Kuti Ivett, Koncz Viktória, Molnár Lotti, Nagy László; Barkóczi Bettina, Lakatos Anasztázia, Rózsahegyi László; Zách Tamás, Hujber Dávid; Hippeller Trisztán. Bárkányiné Vohl Mária
jól mutatnak. Cserepes virágokat kaptunk Bokros Vali nénitõl, Szabó Annuska nénitõl és Németh Edit tanárnõtõl, így már az ablakpárkányok is szebb látványt nyújtanak. A gyerekek ezután azt mondták: „Jó ide bejönni, mintha otthon lennénk!”. Hát, ha ilyen jó itt — gondoltam —, tán nem fogjuk felgyújtani iskolánkat a második tanulókísérleti óránkon a vendégeink elõtt. Amikor már majdnem megnyugodtam, megkérdezték tõlem: „Jól meggondoltad, hogy a 7.b-t választottad? Nem kellene néhány gyereknek szólni, hogy maradjon otthon?” Gondolkodóba estem, aztán még azt is rábeszéltem a részvételre, aki önként nem akart jönni. Elérkezett a nap. A gyerekek gyülekeztek az ebédlõben. Mindenki eljött. A fiúk még ugráltak egyet az udvaron, majd nagy elszántsággal elfoglalta mindenki a helyét a teremben. Már csak néhány viccre és ugratásra volt idõ, aztán megérkeztek a vendégek Zsigmond tanár néni vezetésével. Nagyon komoly munka folyt ezen az órán a 7-es teremben. A legfurcsább az volt, hogy mindenki megtanulta az elõzõ anyagrészeket. Arról ne is beszéljünk, hogy mindenkinek ott volt a felszerelése. Elszédültem a sok jelentkezõtõl, és zavarban voltam, hogy nem beszélt bele az órába senki (egyetlen csúnya szó el nem hangzott), nem próbálták elterelni a gyerekek az óra menetét. Párosával végezték a kísérleteket. Oxigént, hidrogént fejlesztettek, oldatokat készítettek, feladatokat oldottak meg. Fegyelmezettek voltak, de mertek kérdezni. Mindenkinek sikerültek a kísérletek, nagyon kevesen hibáztak a feladatok megoldása során. Szerintem minden tanárnak álma, hogy ilyen gyerekekkel dolgozhasson. Úgy érzem, hogy szép képet adtunk iskolánkról. Vendégeink elismeréssel nyilatkoztak rólunk. Csak egy hozzászólás a sok közül: „Látszott, hogy ezek a gyerekek mindent megtennének érted.” Nagyon jó napom volt. Azon gondolkoztam, hogy én is mindent megtennék a gyerekekért, és iskolánk többi tanára is megtenne mindent. Sajnos, a gyerekek ezt nem mindig fogadják el. A hétköznapok csak ritkán ilyen szépek, mint ez a november 21-ei volt. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy mennyivel kellemesebben tölthetnénk együtt az óráinkat, ha mindenki tanulna, figyelne, rendesen viselkedne, nem hátráltatná társait a tanulásban. Lehet, hogy jobb hangulatban, tartalmasabban lehetnénk együtt, és még az idõ is gyorsabban telne. Mint amikor azt mondják a gyerekek: „Nem is igaz, hogy vége az órának!”. Milyen jó lenne, ha mindig megtennénk mindent egymásért, önmagunkért! Lehel Tamásné
Kisbíró — (Nytsz.: B/PHF/638/Fe/91) Sárosd Nagyközség lapja. Megjelenik: minden hónap elsõ felében. Írják: a lakók. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Kiadó: Bogárd és Vidéke Lapkiadó, Sárbogárd. Elérhetõségek: munkanapokon 13 és 19 óra között a könyvtárban. Cím: 2433 SÁROSD, Perkátai út 10. A borítákra feltétlenül írják rá, hogy: KISBÍRÓ. Készült Sárosd Nagyközség Önkormányzat képviselõ-testületének megbízásából a Bogárd és Vidéke Lapkiadó és Nyomdánál Sárbogárdon, Hõsök tere 12., telefon: 06 (25) 508 900, e-mail:
[email protected]
