Királyerdői Harangszó A Csepel-Királyerdői Református Egyházközség lapja, megjelenik évente 5 alkalommal
VII. évf. 5. szám - 2016 Karácsony -----------------------------------------------------------------------------------------------------
„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,...” /Tit 2,11./
Szeretettel köszöntjük kedves Testvérünket 2016 Karácsonyán! Az ember, ha az ünnepekről van szó, hajlamos sokszor túlzásba esni. Példának okáért itt van az adventi koszorú. Ahogy vissza tudok emlékezni, régen a sima „sztenderd“ koszorú volt. Egy kis fenyőág, toboz, gyertya. Ma már ami elképzelhető, megjelenik a koszorún: angyalkáktól kezdve a narancshéjon át, kiscsillag-nagycsillag, gomba, házikó, mikulás, hóember. Ja, és a szívecskéket ki ne hagyjuk! :) A református egyszerűségnél maradva egyszer csak eszembe ötlött, hogy a legszebb, legkifejezőbb és leglényegre törőbb az adventi töviskoszorú. Hiszen ez önmagába foglalja advent lényegét: az Úr eljövetele. És magába foglalja az Úr eljövetelének lényegét: a megváltás a golgotai kereszten. A lényegre irányítja figyelmünk: „Megjelent az Isten üdvőzítő kegyelme.“ Mely bennünket arra tanít, hogy tagadjuk meg a bűnöket és éljünk Krisztusnak és Krisztussal. Töltse meg ez tartalommal ünnepünket!
Ünnepi alkalmaink: December 24. Szenteste 15ó: karácsonyi áhítat 25. Karácsony I. 10ó: ünnepi istentisztelet+úrvacsoraosztás 26. Karácsony II. 10ó: ünnepi istentisztelet 31. Óév 15ó: hálaadó óévzáró istentisztelet Január 1. Újév 10ó: áldáskérő istentisztelet
Továbbra is minden vasárnap 10-kor istentiszteletet tartunk, vele párhuzamosan gyermekfoglalkozást, előtte 1/2 10-kor imaközösséget, előtte 3⁄4 9-kor gyermekistentiszteletet. Az istentisztelet előtt vasárnaponként 5 perc énektanulás, gyakorlás van. Iratterjesztés: istentisztelet előtt és után. A találkozás reményében, Csepel-Királyerdői Református Egyházközség Presbitériuma
Egy-egy mondatban, amik mostanában történtek... Advent I. vasárnapja kézműveskedés gyerekeknek 2
Kótai Margit Kendő alatt - Advent Fagyott kézzel összetört szívvel vándorol az eltévedt remény, utcák avarral borított szegletén.
Meleg szoba, már csak remény advent közeleg, s hideg szél fagyott fényt sodor felé.
Lelke teste összetörve, viszi-viszi terhét. Vándorbotra támaszkodva, éli mindennapi sajgó életét.
Kendőbe burkolózva reszketőn, szeme szegletében könnycsepp, némán vár egy csodás estet. Ünnepi fény, talán lesz elég, hogy a szeretet és melegség beragyogja, a földi életét.
Fény dereng néha, homályos ablakból, s egy falat kenyér szundikál a dércsípte utcai padon.
************************ Könyvajánló: játékos Biblia-tanulmányozás kicsiknek: Evangéliumi nyomkereső 2125 Ft Bibliai nyomkereső 2125 Ft Jó nyomozó vagy? Sasszemed van ? Ez a könyv a Biblia világát ábrázoló részletgazdag képek egész kincsestárát rejti magában. Órákig játszhatsz azzal, hogy régi idők tárgyait és embereit keresgéled, de találhatsz a képeken érdekes állatokat, madarakat, sőt békákat is. Amíg a feladványokat böngészed, észre sem veszed, és szép lassan megismerkedsz a legismertebb bibliai történetek lenyűgöző hátterével. ************************* Kiállítás ajánló: Molnár Edit olajfestményeiből rendezett „Szilánkok között“ című kiállítása megtekinthető január 20-ig az ÁMK-ban. 3
„És most?” – a régen várt pillanatok után Fáradtan bámulom a koszorún lévő gyertyák fényét, már mind a négy ég. A gyerekek körülöttem vígan játszanak az új szerzeményeikkel, nagymama a sütiket kóstolgatja, és halkan mormolja maga elé, hogy mit kell jövőre más arányban használnia, hogy még ízletesebbek legyenek... Hirtelen ürességet érzek magamban. Az elmúlt időszak a rohanásról szólt, készültünk karácsonyra, igyekeztünk a munka mellé a lehető legjobban besuvasztani a vásárlásokat. Minden szabad percünk és gondolatunk ekörül forgott, erre a napra hegyeződött ki. Most itt van, eljött, megérkeztünk. És most? Miért érzem mégis ilyen üresnek magam? Ahogy merengek, lelki szemeim előtt felsejlik néhány korábbi fontos pillanat az életemből, amikor nagyon hasonló érzés uralkodott el rajtam. Behunyom a szemem, és képzeletemben olyan élénken jelennek meg az emlékek, mintha most élném át őket. Bár évek vannak közöttük, mégis egy sorba rendeződnek az érzés mentén, ami mindig ugyanaz. Ugyanaz az érzés, ugyanaz a kérdés. Mintha velem együtt nőne, s a fontos pillanatokban újra utolérne. Látom a képet, ahogy az érettségi bizonyítványt átveszem, belenézek jó mélyen az osztályfőnököm szemébe, s átjár az érzés, hogy vége, sikerült, kijártam a tizenkét osztályt, végre szabad a pálya. Tisztán emlékszem a tekintetre, ahogy a tanárnőm visszanézett rám, mintha csak egy kérdést szegezett volna felém, a kérdést, ami azóta is kísér. Majd előttem a kép, amikor utoljára kilépek az egyetem kapuján, kezemben a diplomámmal. Hátranézek, mintha valami segítséget várnék, hogy merre menjek tovább, de a kemény faajtó nagyot dörrenve bezárul, és hallgat. Emlékszem, ahogy belépek az első munkahelyemre, leülök az asztalomhoz, és csak bambán nézem az üres lapokat, amik rám várnak, hogy megtöltsem. Majd megjelenik előttem a pillanat, ahogy az újdonsült férjem szemébe nézek, s érzem, hogy a kislánykorom óta dédelgetett vágyam elérkezett. Mégis, amikor belépünk az üres új lakásunkba, ami csak ránk vár, hogy berendezzük, emlékeztetve arra, hogy az életünk közös új szakaszát szintén mi alkothatjuk meg, csak leülök a sarokba, és érzem, ahogy újra felsejlik bennem a nagybetűs kérdés. Legközelebb akkor találkozom vele, amikor első gyermekünk érkezik meg közénk. Magamhoz szorítom, beszívom jó mélyen az illatát, majd engedem, hogy elvigyék megmosdatni. És bármilyen fáradt vagyok is, a kérdést hallom visszhangozni a szülőszoba összes faláról. A kérdést, ami életem listáján minden pipa után felhangzott. ÉS MOST? Iskola – pipa, egyetem – pipa, munkahely – pipa, házasság – pipa, gyerekek – pipa, karácsony – pipa. 4
Pipa-pipa-pipa. És most? Hogyan tovább, merre tovább? Elértem, itt vagyok, küzdöttem érte, sikerült. Örülök neki, és mégis, tompa üresség is társul hozzá. Mintha keresném rögtön a következő kipipálásra váró tételt. Elfáradtam. Meddig kell még ezt játszani? Hol lesz ennek egyszer vége? Mikor dőlhetek hátra és élvezhetem a munkám, az életem gyümölcseit? Könnyek borítják el a tekintetem. S ebben a csendben egyszer csak felsejlik egy utolsó kép, ami valahogy más, mint a többi. Mintha nem is a saját emlékem lenne, így nem is látom tisztán, de az érzés világos. Hosszú-hosszú várakozás után megérkezik Valaki, akire évek óta várunk. Figyelem, hogy a kérdés mikor jelenik meg bennem, hisz ott van a levegőben. De nem, ebben a képben most nincs kétség, egyértelmű, hogy mi történik. Elindulunk hozzá, ajándékba visszük neki a legdrágább kincseinket, egyszerűen átadjuk magunkat az örömnek. A lelkemet olyan felszabadító és mindent elsöprő öröm járja át, amit egész életemben kergettem, kerestem mindenhol és mindenben, amire a szívem mélyén mindig is vágytam. Hirtelen megértem, hogy azon az éjszakán, amikor az Üdvözítő megszületett, az öröm teljessé lett. Megszületett az Örömhír, ami pontot tesz a véget nem érő, pipákra váró listámra. És ennek a történetnek egy következő állomása az a sóhaj, ami kimondta, hogy elvégeztetett. Egy életre. Innentől én eldönthetem, hogy tovább kergetem a lépcsőfokokat, vagy átadom magam az Örömnek, ami megszületett, és aminek soha nem lesz vége. Megértem, hogy céljaim, terveim és vágyaim mindig is lesznek, és jó is, hogy vannak, de teljes örömöt önmagukban nem kínálnak. Ha elérem őket, jön a következő nagyobb cél, majd az azutáni és így tovább, végig az életemen. Nagyot sóhajtok, megtörlöm még kissé könnyes arcom, és lassan kinyitom a szemem. Finom teát főzök, odaülök a férjem és a gyerekeim mellé, és önfeledten belemerülök a játékba. Most nem gondolkodom, nem keresek újabb elérendő célt, csak örülök a karácsonynak, a gyermekeim örömének, férjem érintésének, édesanyám jól sikerült süteményének és a halk zenének. Átadom magam az érzésnek, hogy az Üdvözítő megérkezett, hogy tényleg velünk az Isten és én is megérkeztem. S életemben először talán nem kérdés számomra, hogy mi lesz ezután. Nem kérdés, mert a pillanat annyira magával ragad, hogy megszűnik létezni múlt-jelen-jövő, s csak érzem, hogy vagyok. A szívem ujjong, s érzem, ahogy bekapcsolódik egy örökké tartó, folyamatosan jelen levő dalba, s szinte hallom, ahogy a mennyei kórus ujjong, hogy egy újabb lélek megérkezett. Záborszky Zsófia /www.parokia.hu/ Amik előttünk vannak... Január 15-22. Egyetemes ökumenikus imahét 5
Mint a fogyó Hold A harangszó 2012-ben megjelent Adventi számában írtam a bibliaóráról. A szeretetben, békességben, összeszokott kis közösségről. Jelenleg is járunk ezekre a bibliaórákra, törtetlen hittel. A felolvasott ige meghallgatása, megbeszélése és bizonyságtétel hangzik el, az Isten gondviselő szeretetéről. Imádsággal, énekléssel fejeződik be egy bibliaóra. Hitben megerősödve lélekben gazdagodva térünk haza otthonainkba. A Zsoltárok könyve 112-ben olvasható: „aki féli az Urat gazdagság és bőség lesz annak házába, s igazsága mindvégig megmarad.” Az együtt töltött órák nem csak lelkileg hasznosak, mert szinte családias a hangulat, örülünk egymás örömének s ha valakinek gondja baja van annak igyekszünk segíteni, ha mással nem is tudunk egy jó szóval, vagy együttérzéssel és imádsággal. Gyakorlatilag is nagyon hasznosak ezek az órák, mert az egyházi életbe vannak feladatok, munkák, melyeket ezeken a meghitt órákon lehet megbeszélni, hisz együtt van a tettre kész kisközösség. Békés egyetértéssel vállaljuk és egymás között felosztjuk a feladatokat, melyeket örömmel elvégzünk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy olyanná leszünk, mint „a fogyó hold”. Fogyatkozik a létszámunk, sok esetben csak fele annyian vagyunk a megszokottnál. Sokan idős korúak, 80 év felettiek. Az időskor gyengeséggel, betegséggel jár sok esetben, ennek okán nem tudnak jönni, elmaradnak a testvérek ezekről a bibliaórákról. Szomorú lenne, ha végleg elgyengülne ez a hitben, szeretetben összetartó imádkozó, kis közösség. Hívogatjuk és szeretettel várjuk a fiatalabb testvéreket a bibliaórákra, de ehhez kell Isten szeretett lelkének segítsége, hogy megérintse a szíveket. Ahogy az 512es énekünk két verssora tesz bizonyságot ekképpen: „Ha nem te szólsz Uram a szó fülig ha érhet, de a szívig nem mehet, de a szívig nem mehet.” Őszinte hittel kérjük Isten segítségét, a zsoltáríró szép megható sorait idézve és így imádkozunk. „Uram e roppant, ért vetésre nézz, a munka sok a munkás oly kevés.“ Ámen. Ticska Istvánné
6
Az adventi idő arra való, hogy várakozzunk az eljövendő Jézusra. Fel kell készülni a szívünkkel, hogy újra erősen higgyünk az Ő eljövetelében! Vagy úgy érekezik el közénk, ahogy az evangélium írja, mindenki számára láthatóan, felhőkön és nagy hatalommal - vagy úgy, ahogy eddig is mindig egy csndes éjen, talán éppen a karácsonyi istentisztelet meghittségében, számunkra egészen kézzelfoghatóan, hiszen az úrvacsorában a lehető legközelebb jön hozzánk, egészen a szívünk mélyére érkezik meg. Higgyük el, hogy Jézus közeledik hozzánk! Kezdjük el várni ma is, és örüljünk, hogy egy hónapot kapunk arra, hogy újra lelkesen, a régi szeretettel várhassunk rá! Boldog adventet!
1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő, a győzelmes, hű vezér, Ő, a győzelmes, hű vezér. 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény. Ő az éltető, tiszta fény. 3. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő. Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van Ő, Segít hordani, ott van Ő.
/DI/
4. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét. Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén. Fenn a mennyei, angyali karban Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.
7
Kótai Margit Karácsony csodája
Ezüst csillagok közt ragyogva, földre szállt egy angyal, fényt hozva a sötétbe, örömöt, emberek lelkébe. Zúgott morajlott a tenger, jéggé dermedt minden, de a szeretet utat tört magának, békességet hozva a világnak. Néma csendes éjszaka, mit rejt a fényes csillag? Megtöri est homályát, átölel pásztort, magányos vándort.
Ablakodon hang nélkül kopog, nyisd ki lelked kapuját, sugara betölti életed minden zegzugát, bánatodban nála vigaszra találsz. Fájdalom ha gyötör, pihenj meg a jászolnál, elsimul a vihar, oszlik a köd, szeretet született, ég és föld között.
A következő szám várható megjelenési ideje: 2017 böjt Cikkek, versek, gondolatok leadási határideje: 2017. február 12.
BUDAPEST-CSEPEL-KIRÁLYERDŐI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG 1213 Budapest Szent István út 194-196. Tel.: 06-1/276-0649 - http://csepke.reformatus.hu Szerkesztő: Temesvári Imre
