Királyerdői Harangszó A Csepel-Királyerdői Református Egyházközség lapja, megjelenik évente 5 alkalommal
VI. évf.1. szám - 2015 Böjt -----------------------------------------------------------------------------------------------------
„...jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.” /Jn 11,50./
Szeretettel köszöntjük kedves Testvérünket 2015 Böjtjében! Kajafás főpap nem magától mondta a fenti mondatot. Főpap volt és megjövendölte. Bár Krisztus elítélésében ő egy negatív személy, mégis Isten akarata valósul meg. Hogy egy valaki haljon meg az egész népért. A világ bűnei miatt. Hogy mi el ne vesszünk. Isten tervének a része az árulás, az ártatlan elítélése, a szenvedés. Mégis, ha nem így történt volna, ma nem is lennénk. Böjt időszaka most indíthat arra az alázatos elcsendesedésre, Isten kegyelmének különös dimenziójába való betekintésre, ahol mi csak lehajtott fővel, saruinkat levéve állhatunk meg, térdelhetünk le előtte. És láthatjuk és dicsérhetjük az Ő dicsőségét, amit Ezékiel próféta is láthatott a Kébár folyónál. Mózes a csipkebokornál. És láthatunk majd a Golgotán. Az Isten bárányát, ki elveszi e világ bűneit.
Ünnepi alkalmaink: Február 22. Böjt I. vasárnapja 10ó: ünnepi istentisztelet+úrvacsoraosztás
Továbbra is minden vasárnap 10-kor istentiszteletet tartunk, vele párhuzamosan gyermekfoglalkozást, előtte 3⁄4 9-kor gyermekistentiszteletet. Az istentisztelet előtt vasárnaponként 10-15 perc énektanulás, gyakorlás van. Iratterjesztés: istentisztelet előtt és után. A találkozás reményében, Csepel-Királyerdői Református Egyházközség Presbitériuma
Egy-egy mondatban, amik mostanában történtek... Január 18-25. Ökumenikus imahét
2
Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga a szeretetből
A Mester nagy iskolájában, Ma szeretetből pótvizsgáztam. Tanítóm előtt remegve álltam... Az első vizsgán én megbuktam. A tételt bár kívülről tudtam, De a gyakorlatban előre alig jutottam. Szeretem én, ki engem szeret, Minden jó embert, akit csak lehet, De az ellenségem? Aki megrágalmaz, kinevet, Ad mindenféle csúfnevet, Gyaláz és megaláz engemet? Ilyet nem tudok szeretni! Nem! És ezt húztam ki a tételen, ,,Hogy az ellenségemet is szeressem!” Szereted-e? - Kérdezte tanárom, Az én Mesterem és Megváltóm. Nem tudom, hiába próbálom! Szelíden monda, de erélyesen: - Pótvizsgára mész, és ha mégsem Tanulod, megbuksz egészen. A szeretet nehéz tétel, A legtöbben ebben buknak el, Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!
De Mesterem tovább tanított, Különórára magához hívott, Szeretetével sokat kivívott! Mutatta kezén, lábán a sebet, Hogy mennyit terem a szeretet, Eltűri a kereszt-szegeket. Eltűri a gúnyt, a gyalázatot, Töviskoszorút, s nehéz bánatot. A dárdaszúrást, mit értem kapott. Így tanított, szívem felrázta. Látta, hogy hajlok a tanításra. Szeretetét a szívembe zárta. És most pótvizsgáztam belőle. Ott volt az ellenségem is. Gúnyos megjegyzést kaptam tőle, De szeretettel feleltem, S e szeretettel őt megnyertem... És a pótvizsgán átmentem. Tovább tanulok, tovább megyek, Vannak, „szeretet-egyetemek”, Magasak, s mégsem elérhetetlenek! Mert más tudományt sokat tanulhatok, Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok. Ha szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK. 3
Lelkészi jelentés 2014 óév – 2015 újév Népmozgalmi adatok 2014: Keresztelés: 5 fiú, 8 lány, összesen 13, 2-vel több, mint 2013-ban. Temetés: 4 férfi, 8 nő, összesen 12, 9-cel kevesebb, mint 2013-ban Házasságkötés: 2 vegyes, ugyanannyi, mint 2013-ban Konfirmáció: 2fiú és 2 lány A 2014-es esztendőt tavaly ilyenkor a csöndes építkezés, erősödés évének jelöltük meg. Hogy ez mennyire sikerült, az csak több év távlatából lehet megítélni, minden esetre ezt a célt szolgálták az eddig is bevált alkalmak és az 12 új is. Továbbra is folytattuk a havi teaházakat, a közösség erősítése érdekében. Hála Istennek több gyermek került a gyülekezet látókörébe az iskolai választható hittanok és ovis hittan révén is. Őket igyekeztünk elérni a húsvéti és adventi kézműves délutánokon, ill. a templomi fizikai órákon, ahol látható és láthatatlan kapcsolatán keresztül mutattunk rá a Teremtő Istenre, és igyekeztünk feloldani a hit és tudomány gerjesztett ellentétét. Újra el tudtunk együtt menni kirándulni, ismét a Dunántúlt vettük célba, méghozzá Tihanyt. Nyáron a cserkészeket kísértük el börzsönyi táborukba, augusztusban pedig az ifjúságot Tiszaladányba. Megünnepeltük a templomszentelés 3. évfordulóját bibliakörünk „Megköszönve a napot” című műsorával, egy jó kis bográcsozással, és felavattuk az új hirdetőtáblát is. Zenei életben egy erős évet zárhatunk, hiszen sok alkalommal volt részünk az ének, a zene szárnyain „magasabb szférákba emelkedni”: tavaszköszöntő zenés áhítaton az erzsébeti ifjúsági kórus szolgált nálunk, de lelkünket gazdagította szolgálatával a Semper Reformanda, az SDG kórus és a pesterzsébeti városi vegyeskar. A nyáresti zenés áhítaton gyülekezetünk tagjai szolgáltak. Adventben pedig a Csepeli Mosolygó dalkör adott feledhetetlen műsort. Sőt a zene meghatározó volt a karácsony szentesti műsorban is, hittanos gyermekeink és szüleik tették a szép műsort a gyülekezet karácsonyfája alá ajándékul mindannyiunknak. Népünk életét a választások határozták meg jórészt. És ha gyülekezetünk megerősödéséért tettünk, imádkoztunk tavaly, ezt kértük és kérjük népünknek is. Hiszen nem csak egyéni és gyülekezeti életünkre igaz, de országunkra is, hogy hosszabb távlatokban kell gondolkodni, a problémák megoldása nem megy egyik napról a másikra, és nem könnyű megtalálni a helyes útat, egy körülöttünk állandóan változó és harcoló világban. Érzékelhettük, hogy a világ 4
erőegyensúlya átalakulóban van, s bennünket is szeretnének alakítani, ide-oda betagolni. Mi hit által tudjuk, mindig van egy 3. út, vagy inkább kiváltképpen való út, mely Istenben bízik. Egyházunkban is megtörtént a tisztújítás, több-kevesebb változással. Külsőleg is tudtunk egy kicsit újulni, hiszen egyházmegyei és önkormányzati segítséggel be tudtuk fejezni 3 év után a templom körüli járdát, valamint az udvari homokdombot elkezdtük körbevenni és megtámasztani. Az új évben a hangsúly ne csak a bővülésen legyen, hanem a meglévők, itt lévőknek a megerősödésén. A Biblia olvasó kalauz vezérigéje: „Lábam előtt mécses a Te igéd, ösvényem világossága.” Erősödjünk meg személyes kegyességünkben, naponta tudakozva, olvasva az igét, ahhoz igazítva ösvényeinket, gondolatainkat, döntéseinket. Találjuk meg azokat a szolgálatokat, amiben Isten használni tud, amikhez képességünk van, talentum adatott, ezzel is építve az Ő országát. Ha igéje mécses, legyen ebben az évben gyülekezetünk, életünk a mécsestartó! Így köszönjük meg azoknak szolgálatát, imádságát, cselekvését, akik eddig is ebben fáradoztak közösségünkben. Azoknak, aki hordozták gyülekezetünk terheit. Azoknak, aki nem szűntek meg imádkozni, dolgozni, adakozni, jót cselekedni. Hiszem, a Szentlélek a közösségben erősít még inkább. Ha valakit sértés, bántódás ért itt, bocsásson meg. Ha félreértés volt, beszéljük meg. Ha kaptunk valami segítséget, lelki kapaszkodót, adjunk érte hálát. De mindig és mindenben találjunk vissza a krisztusi útra, hiszen a Jel könyve szerint a gyülekezet a mécsestartó, és ha kimozdul helyéből, már nem világítja meg az utat a keresőknek. Fontos feladatunk, fontos küldetésünk van hát továbbra is, hogy hit által világítsunk. Így tehát csöndes hálaadással az idő Urának visszatekintve, és áldáskéréssel indulva zárhatjuk az ó, és kezdhetjük az új évet. Soli Deo Gloria!
Amik előttünk vannak... Március 1. Gondnok választás
5
A lélek ép „A lélek ép, de a test immár gyenge”- mondogatta nagyanyám, amikor már a 90. életévéhez közeledett. Most már én is ezt tapasztalom, és az évtizedek óta velem együtt bibliaórára járó asszonyok is így panaszkodnak. Azt vesszük észre, hogy csodálatosan megváltozik a világ körülöttünk. Mi is töpörödünk persze, de azok a dolgok, amik azelőtt olyan nagyok és fontosak voltak, hogy összemennek, eltörpülnek. Az ifjúkor nagyszerű, szép világát hogy elfakítják a múló évek idős korban. Kikopnak belőle az izgalmas élmények, szenzációk. Kipotyognak az észből az életben megszerzett tudományok. Az öreg kezekből kicsúszik a féltve őrzött tárgy is, pedig dehogy akarjuk azt összetörni. Nehéz elfogadni, beletörődni, hogy az ember egyre nehezebben mozog, egyre nehezebben tanul. A régen magabiztos, öntudatos fejét nehéz meghajtani és beismerni, hogy bizony lassan ugyanúgy segítségre szorul, mint egy kisgyermek. Ezt tudomásul venni sem könnyű. Az Írás úgy mondja: „Megelégedni azzal, ami van.” Nagy tudomány ez, és sok csendes boldogságot jelent. Ez az utolsó felvonása az életnek. Nem vígjáték, de nem is tragédia! Valami olyan jutalomjáték féle. Eszünkbe jutnak a régi szép emlékek, események, hát jól-rosszul tesszük azt, ami még telik tőlünk. De hogy egyáltalán még van mondanivalónk, nagy ajándék ez, öröm, és önbizalmat ad. Az élet bizony test-lelki fájdalmakkal van tele. De mégis csak élet. S ha a fájdalmak megszűnnek, megszűnik az élet is. Az öregség egyik nehéz feladata veszteg nézni a zajló világot, mert nem tudunk lépést tartani a modern tudománnyal. De ezen ne szomorkodjunk, mert minden időskorú embernek megvan a maga feladata, küldetése. Csak ismerjük fel. Az Úr Jézus adta a szeretet parancsát, amit nem viszonozni kell, hanem tovább adni. Jézus azt mondja, hogy azt a sok jót, amit kapsz tőlem, add tovább. És ha jól meggondoljuk, mindenkinek van mit továbbadni. Mert az idő bölccsé teszi az elmét, s szüli az Úrnak félelmét. Nem az életkortól függ a lelki béke, öröm, boldogság, ezek a Lélek gyümölcsei. Pál apostol feltette az efézusiaknak a kérdést: „Vettetek Szentlelket?” Akik Lélektelenül élnek le 70 vagy 80 esztendőt, azoknak szorongás, tanácstalanság az a kicsi, ami még hátra van. Pedig a Biblia tud olyanról, hogy jó vénség. Nem kevesen vannak olyan keresztyének, akik gyötrelemben, panaszolkodással, elégedetlenkedéssel töltik el ezt a csodálatos ajándékot, ami az élet. Ahelyett, hogy odafigyelnének János apostol biztatására: „Szüntelenül örvendjetek!” Máté evangéliumában olvasható a Hegyi beszéd. Jézus felteszi a kérdést: Kik a boldogok? Válaszol is rá: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiai. Örüljetek és 6
örvendezzetek, mert jutalmatok bőséges lesz a mennyben.” Azt is mondta Jézus: „Én vagyok az ajtó” - és az ajtó mindenki előtt nyitva van. Keskeny a nyílása, szoros az útja, de nem csak a túlnani világba, de ebben a jelenlegiben is elvezet az életre. Minden pillanat örök veszteség marad, amit nem Jézus tanítása szerint élünk. Nagy áldás ez annak, aki fiatal kora óta hitben él, mert az Istenbe vetett hit átsegíti az élet nehézségein. Megerősít, utat mutat, megnyugtat. De ne csak igényeink legyenek Istennel és embertársainkkal szemben, hanem érezzük át, hogy kötelességünk is van. Jó példával előljárni a hitben, a szeretetben, a reménységben, a türelemben, a békességben. És így fohászkodjunk az Úrhoz: Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket éppen. Mennyei szent ajándékkal, szívbéli szent buzgósággal. Ámen Ticska Istvánné ************************
Gondnokválasztás 2014. febuár 01-én gyülekezetünk presbitériuma ülésezett. Kaán Györgyné gondnokasszony jelezte, hogy bár presbiterként továbbra is szívesen munkálkodik, de a gondnoki tisztség felelősségét át kívánja adni. Így a presbitérium március 01-et jelölte ki a gondnokválasztó egyházközségi közgyűlés időpontjának. Továbbra is bizalmat szavazott a Választási Bizottságnak, akik a gyülekezetben is tájékozódva február 15-ig tesznek javaslatot a gondok jelölt(ek) személyére. Az egyházi törvény szerint gondnok presbiter lehet, aki már legalább 3 éve tölti be tisztségét. Ezen a vasárnapon a presbitérium összeállítja a jelöltlistát, majd következő vasárnap a jelölt(ek) bemutatkoz(ik)nak a gyülekezetnek. Fent nevezett vasárnap pedig megtörténik a választás.
7
Kótai Margit:
Kölcsey emlékére
Nemzetünk érzékeny lelki szálait csokorba összefonva, egybe tartani vibráló múltunk, tétova jelenünk. Imára kulcsolni mind a két kezünk. Elrejteni a könnyet vérző sebeink felől, testvérként összetartozni , megfáradt földünk csodás világában élni, viharos múltnak minden voltát feledni.
Előre tekinteni, vállalni az idők végtelen sodrását, botladozva elkerülni a mocsár lehúzását, így erősíteni, Isten szépséges országát. Sötét felleget, rajzol a Sátán felettünk, de nem riassza meg rablánca testünk, Duna-Tisza népe egysége forrjon össze, mit e két folyó a tengerbe, nemzetünk ismét megmutatja rátalál a kijelölt útra. Isten Áldd meg a Magyart!
A következő szám várható megjelenési ideje: 2015 húsvét Cikkek, versek, gondolatok leadási határideje: 2015 március 15.
BUDAPEST-CSEPEL-KIRÁLYERDŐI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG 1213 Budapest Szent István út 194-196. Tel.: 06-1/276-0649 - http://csepke.reformatus.hu Szerkesztő: Temesvári Imre
