Királyerdői Harangszó A Csepel-Királyerdői Református Egyházközség lapja, megjelenik évente 5 alkalommal
VI. évf.2. szám - 2015 Húsvét -----------------------------------------------------------------------------------------------------
„Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. ” /Jn 20,2./
Szeretettel köszöntjük kedves Testvérünket 2015 Húsvétján! „Nem tudjuk, hová tették Őt“ - Mária szájából többször is elhangzik ez a mondta, húsvét reggelén, Jézus testét keresve, hogy megkenjék Őt, megadva a végtisztességet. De nem találják. Csak arra gondolnak, hogy valaki elvitte, ellopta (ezt terjesztik később a főpapok is). Nem emlékezik konkrétan Mária sem Jézus szavaira: „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ Ő most nem tudja, hová tették. Sok ember meg nem tudja hová tenni. Jézust. A feltámadottat. Eltennék Őt - csak hogy ne szóljon róla a bizonyság - de nem lehet. Ellopná Őt az ősi kísértő az emberek szívéből, de legyőzetett. Persze még így is sokan a sötétben vesztegelnek. Lelki homályban. Kereső, értelemet, célt kutató lelkiállapotban. De húsvét örömhíre, hogy Ő talál meg. Jézus jön szembe az asszonyokkal. És igazán Ő tehet minket helyre. Helyünkre. Isten közelébe, mely elveszett, de húsvétkor megtaláltatott. Így találkozzunk vele mi is, ezen az ünnepen!
Ünnepi alkalmaink: Március 29. Virágvasárnap 10ó istentisztelet Április 2. Nagycsütörtök 18ó bűnbánati esti istentisztelet 3. Nagypéntek 18ó: Passiós istentisztelet+úrvacsoraosztás 5. Húsvét vasárnap 10ó: istentisztelet+úrvacsoraosztás 6. Húsvét hétfő 10ó: istentisztelet
Továbbra is minden vasárnap 10-kor istentiszteletet tartunk, vele párhuzamosan gyermekfoglalkozást, előtte 3⁄4 9-kor gyermekistentiszteletet. Az istentisztelet előtt vasárnaponként 10-15 perc énektanulás, gyakorlás van. Iratterjesztés: istentisztelet előtt és után. A találkozás reményében, Csepel-Királyerdői Református Egyházközség Presbitériuma
Egy-egy mondatban, amik mostanában történtek... Március 1. Gondnok választás
2
Gondnokválasztás 2014. febuár 01-én gyülekezetünk presbitériuma ülésezett. Kaán Györgyné gondnokasszony jelezte, hogy bár presbiterként továbbra is szívesen munkálkodik, de a gondnoki tisztség felelősségét át kívánja adni. Így a presbitérium március 01-et jelölte ki a gondnokválasztó egyházközségi közgyűlés időpontjának. A közgyűlés határozatképes számban és egyhangú többséggel gyülekezetünk gondnokának választotta Ziegler Gábor presbiter testvérünket. Az előző és az új gondnok életére, szolgálatára Isten áldását kérjük és kívánjuk!
3
Vállalni a terheket Szólás-mondás, hogy „Teher alatt nő a pálma.” Amikor elmúlik a boldog gyermekkor, és átlépünk a felnőtt korba, az élet szinte rögtön felelősséget, terhet rak ránk. A terhek nem egyformák. Vannak kisebb és nagyobb terhek. Bár mindenki úgy érzi, hogy az ő terhe a legsúlyosabb. Mert melyek is az élet terhei? Talán a legnehezebb a betegség, aztán családi problémák, munkahelyi bosszúságok, egy rosszul sikerült párkapcsolat, házasság, anyagi gondok, nehézségek. Az ember magától értetődően meg akar szabadulni tőle, le akar rázni minden terhet – gondot magáról. Mondván: ezt nem lehet kibírni, én ezt nem bírom, miért én vagyok ilyen szerencsétlen? Másoknak milyen könnyű az élete az enyémhez képest. Aztán elpanaszoljuk életünk nehézségeit egy jó barátnak, aki azt mondja, nekem is megvan a magam baja, a magam terhe, és felsorolja gondját, baját, és rádöbbenünk, hogy talán neki még nehezebbek a terhei, mint az enyémek. Mindent megpróbálunk, hogy könnyebb legyen a teher, szeretnénk lerázni, megszabadulni tőle, de a teher nem hagyja magát, sőt úgy érezzük, hogy egyre súlyosabb, egyre nő. Aztán tehetetlenségünkben elkezdünk perelni az Istennel, mert úgy érezzük, hogy Ő rakja ránk a terhet. Ostromoljuk panaszainkkal az Urat, de Ő nem válaszol. A terhünk egyre súlyosabb. „Míg panaszt ejt a szenvedő, a bánat terhe egyre nő.” Már oly nehéz, hogy szinte térdre roskad az ember. És akkor úgy érezzük, valakinek szándéka van velem, valaki fogvatart. „Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel.” Az Ő szorításából nem lehet kibújni, mert térdre kényszerít. Ekkor megvillan a lélekben egy szikra, felismerjük a helyzetünket, feladatainkat, és elrebegjük az első imádságot: „Uram, legyen meg a Te akaratod!” Sok lelki próbán, gyötrődésen megy az ember keresztül, míg eljut idáig, hogy felismeri, hogy az Isten jót akar és segít a benne bízóknak. Attól kezdve megváltozik az életünk, úgy érezzük, hogy már könnyebb a teher, elviselhető. Van hozzá erőnk, megtaláljuk a bajból a kiutat, a megoldást. Bánatunkra vigasztalást, megnyugvást és lelki békét kapunk. „Szent keze int, ha itt az óra, hogy öröm váltson bánatot.” Amikor ilyen sorokat olvasol, megrézed, megérted, hogy ez üzenet az Úrtól. Mert terheket nem csak önmagunkért kell hordozni, hanem azokért is, akiket ránk bízott az Isten. Fel kell vállalni és segíteni elhordozni az ő terheiket is. Isten nem azért adta az életet, hogy csak önmagunknak éljünk. Halljuk meg embertársaink jajkiáltását és nyújtsunk segítséget, megértést és szeretetet. Aki vállalja a terhet, aki nem akarja minden áron lerázni, annak adja az Ő békességét és erejét, amivel minden teher elbírható. 4
Én is voltam fiatal jó szemmel, jó füllel, egészségesen, türelmetlen, lázadó. Sokszor panasszal fordultam az Úr felé, kérdezvén, miért pont nekem jutott ez a nehéz élet? A sok teher – mikor lesz ennek vége? De válasz nem jött kérdéseimre. Sok idő telt el, mire megértettem, hogy nem lázadozni és türelmetlenkedni kell, hanem helytállni. Viselni a terheket és azt az utat járni, amit éppen Ő adott és kijelölt számomra. Most itt vagyok öregen, meggyengült hallással, látással, meggyengült erővel, de nagy békességgel a lelkemben, elégedett, nyugodt élettel. Emberileg sem vagyok magányos, sem elhagyatott. Isten gondviselő kegyelme által. Mert adott szerető szívű jó családot, Istentől megáldott, összetartó kedves gyülekezetet, kedves, hűséges jó szomszédokat. „Ki elválasztá életünk, jól tudja, mi kell nekünk.” Erősítsen hitünkben a 434. énekünk 2. verse, és így imádkozzunk: „ Adj erős szívet, hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár útunk, hozzád így jutunk.” Ámen Ticska Istvánné
Amik előttünk vannak... Március 29. 15,30. Húsvéti kézműves gyermekdélután
5
Böjte Csaba: Térden állva a gyermekek előtt! Ki gyermekekkel foglalkozik, az tudja, hogy mindenik évnek megvan a maga keresztje... Van olyan tanév, mikor a mumpsz, máskor a gripa környékezi meg a nagycsaládot, és biza akkor „elindult a gyűrű vándorútra egyik kézből a másikba”, és nehéz megfékezni a járványt. Persze nemcsak járványos betegségek indulhatnak el a gyermekek világában, hanem különféle divatok, hóbortok is, melyeket a felnőtteknek szintén nagyon nehéz megérteni, befolyásolni. Volt egy év, mikor főleg a fiaink elkezdtek cikizni a tanárokkal, az osztályok szinte versenyeztek, hogy ki tud rálicitálni csínytevésben a másikra. Nekik nagyon jó bulinak tűnt, de egy - egy tanár biza a felmondását fontolgatta. Mi mást tehettem volna, újból és újból összeszedtem az intézet belső udvarára a gyerekeket és néha szép szóval, máskor meg minden pedagógiai haragomat csatasorba állítva próbáltam a fiaimat nevelgetni, a kedvesség és a jóság útján tovább terelgetni. Tavasz fele, már az egész pedagógiai eszköztárunk romokban hevert. Magamba roskadva, behívtam az intézet vezetőjét, és megbeszéltük, hogy ha már nincs eredménye annak, hogy a gyerekek fejét mosogassuk, akkor próbáljuk meg a lábukat is megmosni. Nagycsütörtökön a szentmisén szépen minden osztályból a legcsintalanabb gyereket kiültettük az első padba, és az evangélium után úgy papi ruhában, prédikáció helyett letérdeltem szerre mindenik fékezhetetlen kiscsikó elé, és szelíden, ahogyan mesterünktől, Jézus Krisztustól tanultam, megmostam a „tanítványaim” lábát. Döbbenetes élmény volt a zsúfoltságig telt templom előtt szerre, nyugodtan letérdelni, megmosni, megtörölni, majd megpuszilni a gyermekek lábait... Hihetetlen csend volt a templomban, én nem mondtam semmit, csak céltudatosan végeztem a dolgomat, a kántor úr közben énekelt egy nagyon szép, szomorú éneket. A történetet én a gyerekeknek szántam, pedagógiai célzattal, de igazából engem is végtelenül megindított a szertartás. Ott és akkor döbbentem rá, hogy Péter lábát mosva, az én lábamat is megmosta a Mester... Bár Júdás zsebében ott zörgött a harminc ezüstpénz, Jézus mégis lehajolt és az ő lábát is megmosta.. Aztán belém nyilalt a felismerés: Jézus nemcsak megmosta a fiai lábát, hanem utána meg is halt értük a kereszten! “Vajon én meg tudnék halni ezekért a “rosszcsont” gyerekekért?” A lábmosás szertartását befejezve felálltam, és csendesen néztem őket, míg az orgona utolsó akkordjai is elhaltak. Néztem a fiaimat és annyira szépeknek láttam őket, mint addig soha sem! 6
Végtelen csendben folyt le a nagycsütörtöki szertartás, a megfosztott oltár előtt sokáig némán térdeltünk. A végén, a sekrestyében mindenik “ tanítványom” odajött, hozzám bújtak, megöleltek csendesen. Néma percek után az egyik, talán a legcsintalanabb megszólalt: “Csaba testvér, én többet rossz nem leszek!” Én sem, én sem, visszhangozták a többiek a mélyről jövő jó elhatározást. Évek teltek el, ma már felnőtt emberek, elsodorta őket a múló idő, de én úgy gondolom, hogy legtöbbjüknek sikerült megtartani a tiszta szívből felfakadt őszinte fogadalmat. Egy biztos, ha találkozunk, akkor ugyanazzal a szeretettel tudjuk egymást átölelni. Jézus Krisztus útján járva, de különösen ott térden állva a gyermekek előtt, örökre megértettem, hogy szeretetre, csak végtelen alázattal és nagy-nagy szeretettel lehet tanítani a testvéreinket. Csak akkor van jogom szeretetet kérni és elfogadni, ha kész vagyok a másikért vállalni akár a halált is. Ezen a szinten már nem az a fontos, hogy a másik mit csinált, mondott, hogy a zsebében csörög a harminc ezüstpénz vagy nem, hanem egyszerűen csak az, hogy van, s te alázattal, boldog örömben érette vagy. Csodálatos dolog érettetek lenni! Megérteni azt, hogy létünk értelme maga a szeretet! Kisebb testvéri szeretettel, kívánok kegyelemmel telt húsvéti ünnepeket, Csaba t. 2011. április 19. ********************************* KÖNYVAJÁNLÓ Gyökössy Endre, akinek neve ismert a Bibliát szeretők körében, az alábbiakkal ajánlja nemrég megjelent könyvét: „Hogyan jutott eszembe, hogy olyan elmélkedés–sorozatot állítsak össze, amely az év minden hetére egy-egy csodálatos, drágagyöngyként ragyogó Igét állit elénk? Egy kisfilm-sorozat ihletett meg, amit a Hét műtárgya címmel vetítettek a televízióban. Minden héten egy értékes festmény vagy szobor állt a középpontban, s a felvevőkamera a lehető leggondosabban, centiméterről centiméterre mutatta be a tárgyat. Miközben a bemondótól megtudtuk, ki volt az alkotója, miről híres ez a műkincs, és még sok más egyéb fontos tudnivalót is elősorolt. Milyen jó lenne, ha egyszer ilyen alapossággal tanulmányoznánk a mi legértékesebb „műkincsünket” a Bibliát! Ezért tehát minden hétre kiválasztottam egyetlen Igét, hogy azt elmélkedve körüljárjuk, alaposan szemügyre vegyük, megvizsgáljuk a modern bibliatudomány fényében. Igyekszem megrajzolni köréje a kortörténeti hátteret, majd rávilágítani arra, mit jelent számunkra, itt és most ez az Ige.” Gyökössy Endre: A hét igekincse című könyve megvásárolható, megrendelhető az iratterjesztésben. Ára : 2.500.- Ft Tkacz Ilona
7
Kótai Margit: Fény fürdő
tél üldögél, álmos szeme előtt pislákol a Játszottam a hajnali széllel, hold, telet várva a tavasz jött el. de tavasznak szele, már sugara a napnak kaput nyitott, vidáman dalol. fénybe fürödni tanított. Apró kis virág is meghajtja Fürödni nap sugarába, fejét, patak vizének csillogó hófehérbe öltözve mutatja a habjába, tavasz jövetelét, szeretetbe lelkem, testem átöleli öltözteti s felhők fölé elemeli. minden földön vándorló szívét. Isten szépséges fénye, mosolya, átjárja minden sejtemet, kaput nyitva a tavasznak, e csodában, újjá születek. Csendes erdő mélyén is pirkad a fény, suttogó faágak levelén még a A következő szám várható megjelenési ideje: 2015 pünkösd Cikkek, versek, gondolatok leadási határideje: 2015 május 3.
BUDAPEST-CSEPEL-KIRÁLYERDŐI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG 1213 Budapest Szent István út 194-196. Tel.: 06-1/276-0649 - http://csepke.reformatus.hu Szerkesztő: Temesvári Imre
