Tericum - 2014/11/11 - Keleti Ékkő titkos emlékiratai - Belív - 142x197 - 312 / 10
Kígyóleves krizantémmal
•
1914-ben, nyolcévesen rajtakaptak, hogy meglesem apámat, Szu herceget, miközben egy tizennégy éves lánnyal szeretkezik. A lánynak macskaszeme volt, ajka pedig gyönyörű. Nem volt ugyan íves, de formája és színe egy gerezd puha, vörös vérnarancshoz hasonlított. Egy faragott paraván rejtekéből néztem, ahogy apám lehúzza a lány selyemcipőjét, majd belemártja apró lábait a teáscsészéjébe, mielőtt inna belőle. A lány mozdulatlanul várt egy puha ülőpárnán, anyaszült meztelenül. Még egy fésűt sem hagyott hosszú hajában, amely úgy fénylett, akár a babérfa levele. Apám, elmerülten a szerelmi rítusban, egy szem mandulát nyomott a lány lábujjai közé, 10
Tericum - 2014/11/07 - Keleti Ékkő titkos emlékiratai - Belív - 142x197 - 312/ 11
majd odahajolt, és úgy kezdte lassan harapdálni, mintha édesebb falatot soha nem kóstolt volna. A lány egy hangot sem hallatott, még akkor sem, amikor apám ránehezedett, és eksztatikus nyögésekkel eljutott a csúcsig. Miután végzett, és lehemperedett róla, a lány ajkát örömsóhaj hagyta el, és valamit odasúgott apám fülébe, aki ettől elmosolyodott, és igen büszkének tűnt. Kis idő elteltével a lány felkelt, egy tálkába meleg, illatos vizet töltött, és gyöngéden megmosdatta apámat odalent. Ezután belelépett babacipellőjébe, és be sem gombolva ruháját kisietett a szobából. A cipője és a kötés alatt a lány lába bűzös volt és rothadt; csontjait lótuszvirág formájúra törték, hogy – amint a mondás tartja – „ura élvezettel ehesse az arany lótuszt, miközben jádelándzsáját a jádekapuba vezeti, addig a pillanatig, amíg össze nem gyűlnek a felhők és el nem ered az eső”. A fájdalom nem számított. Csak az volt a fontos, hogy urának kedvében járjon. Sorsom úgy hozta, hogy ezt a rítust nem tapasztaltam meg, gyermeklábaim látványa sosem keltett szenvedélyt, a mandzsu nőknél ugyanis nem volt szokásban a láb elkötése. Szerencsések voltunk. Abban az időben Kínában a nők életét a férfiak – azaz uraik – szeszélyei határozták meg. Elkötözött lábuk megakadályozta, hogy messzire elcsavarogjanak; kacsák voltak a kacsaúsztatóban. Mi, mandzsu nők nagy lábunkon legalább elszökhettünk. Keleti Ékkőnek hívott mandzsu hercegnő voltam, tizennegyedik lánya Szu hercegnek, aki egyike az egykori pekingi császári udvar nyolc vassisakos hercegének. Apám révén a mandzsu dinasztia alapítója, Nurhacsi egyenes ági felmenőm, Pu Ji gyermek császár pedig távoli unokatestvérem. Előkelő származásom ellenére a mandzsu férfiak kevesebbnek tartottak önmaguknál; egy jelentéktelen személynek, akire még gondolni sem érdemes. Én azonban mindig tettem róla, hogy gyakran gondoljanak rám. Mindig is úgy véltem, érek annyit, mint a bátyáim, akik folyton bosszankodtak, amiért nem alázkodtam meg előttük. A kilencedik bátyám szerint biztosan harcos voltam valamelyik előző életemben. 11
Tericum - 2014/11/07 - Keleti Ékkő titkos emlékiratai - Belív - 142x197 - 312 / 12
Jáde Lant leplezett le leskelődés közben. Ő a tizenkilenc nővérem közül a tizenharmadik, apám második és egyben legféltékenyebb ágyasának lánya. Anyám kecses, elegáns nő volt, Szu herceg negyedik, legfiatalabb ágyasa. Állítólag japán felmenőkkel büszkélkedhetett, és az udvar második legszebb nőjének tartották számon az udvarban. A legszebb ugyanis az udvariasság kedvéért csakis apám felesége lehetett. Anyám egy közkedvelt citrusféle után a Jücu nevet kapta. Kedves volt, arca ovális formájú, szeme olyan sötét, mint a mély vizű tó. Ajka, mint a rózsaszirom, két metszőfoga között pedig parányi, kacér rés húzódott. A legtöbb ágyashoz hasonlóan engedelmes természetű, humorát azonban nem mindig a megfelelő pillanatban csillantotta meg. Annyira megigézett, aminek a díszesen faragott paraván mögül szemtanúja voltam, hogy meg se hallottam a tizenharmadik nővérem közeledését. Megragadta a hajam, ráncigálni kezdett, miközben azt kiabálta: – Találtam egy aljas kis kémet, egy undorító férget! – Addig sikoltozott és szorongatta karomat, amíg az egész udvar oda nem sereglett megnézni, mi ez a lárma. Apámat annyira feldühítette a viselkedésem, hogy bezárt anyám lakrészébe. Órákon át csak járta a termeket és az udvart, miközben anyámnak csak sorolta és sorolta a vétkeimet. Anyám mély szégyent és fájdalmat érzett, amin csak tovább rontott apám feleségének és ágyasainak káröröme. Megfogadtam, hogy egy nap megmérgezem valamennyit. Jáde Lanton egyszer már bosszút is álltam álmomban. A félig nő, félig gorgó teremtést démonok üldözték, és végül felfalták. Anyám szerencsés volt, hogy egy fiúval, Hszien Livel is megajándékozta apámat, különben már régen elzavarták volna az udvartól. Szidalmazták miattam, a jellemtelen, gaztetteiről híres lánya miatt, aki csak rossz fényt vet rá. Apám azt mondta, sosem látott még ilyen hitvány teremtést, akiből ennyire hiányzott volna a szerénység és a tisztelet. – Keleti Ékkő vérbe borulva jött a világra; a dajkáját is telje12
Tericum - 2014/11/07 - Keleti Ékkő titkos emlékiratai - Belív - 142x197 - 312/ 13
sen kiszipolyozta, hogy már egy csepp teje sem maradt, te pedig mindig hagytad, hogy akarata a tiéd fölé kerekedjen! – vetette oda anyámnak hidegen. Felemlegette, hogy felajánlkoztam Paó nevű szolgálójának, ami miatt el kellett küldenie az udvartól, és egy kevésbé tehetős úrhoz került. Pedig az igazság az volt, hogy csupán arra kértem Paót, hadd nézzem meg a hímtagját, mert mindig dicsekedett a méretével, és csak füllentésen akartam kapni. Akkor már legalább két bátyámét megszemléltem, sőt, meg is érintettem, és nem akartam elhinni, hogy egy szolgának nagyobb lehet. Ekkor is tizenharmadik nővérem árult el. Elviselhetetlen volt egy olyan nők lakta házban élni, ahol irigység és jelentéktelen életük tudatának keserűsége töltötte be a levegőt. Anyám alig hallhatóan bocsánatkéréseket mormolt, és apám dühét csitítandó alázatosan kétszer is meghajolt. Nagyon jól tudta, hogy ez alkalommal túl messzire mentem, így hát meg sem próbált kimenteni. Míg az ágyasok többi lányát női foglalatosságok kötötték le, én neveletlen vadócként nyíltan érdeklődtem a szex iránt, hajlamos voltam a kegyetlenkedésre, és ostobaságok miatt lázadoztam. Szeretett lánya voltam, de a szégyene is. Ahogy teltek-múltak a napok, apám dühe csillapodott, de még mindig bezárva tartott anyám lakosztályában. Még egy szolga sem volt mellettem, hogy társaságom legyen. Magányosan unatkoztam, ezért apró csínytevésekkel múlattam az időt. Egy egész dobozzal megettem anyám kedvenc illatos, szárított licsijéből. Drága rúzskészletét elpazarolva fénylő bazsarózsára színeztem az egész arcomat, majd őrült módjára táncra perdültem a szobájában. Végül, amikor már kifogytam az ötletekből, hogy mivel foglaljam el magam, és hiába rugdostam az ajtót, anyám nem sietett a megmentésemre, két varkocsba fontam a hajam, és csontnyelű gyümölcsszeletelő késével megszabadítottam magam az egyik copfomtól. Úgy hevert a földön, mint valami kicsi, fekete kígyótetem. Amikor anyám meglátta, felsikoltott, és öklébe harapott, hogy az ajtón túl meg ne hallják, ahogy kitör belőle a zokogás. Órákat 13
Tericum - 2014/11/07 - Keleti Ékkő titkos emlékiratai - Belív - 142x197 - 312 / 14
töltött azzal, hogy olyan gyógyírt találjon orvosi könyvében, amely serkenti a haj növekedését, a véremnek pedig megálljt parancsol. Végül rátalált a kígyólevesre krizantémmal, ami finom volt ugyan, de nem váltotta be reményeit. Végső elkeseredésében a harmadik ágyasnál keresett vigaszt, és ez a hiba megpecsételte a sorsomat. Ez alkalommal apám nem ordított. Dermedt csend támadt körülötte. Ágyasai is csak suttogtak, nehogy még jobban felbos�szantsák. Már-már úgy tűnt, nem is tör ki belőle a düh, amikor egész udvartartását a középső udvarba hívatta, és üzent anyámnak, hogy engem is vigyen a színe elé. Mindenki hódolattal térdepelt, és feszülten várakozott, egyedül én maradtam állva előtte. Ahogy egy macskát kapnak el a farkánál, úgy emelt fel apám a megmaradt copfomnál fogva, olyan magasra, hogy a fájdalomtól könny szökött a szemembe. Ezután levágta, és a földre hajította. A nővéreim felsikoltottak, a második ágyas pedig kuncogni kezdett, de apám felemelt kezével csendre intette. Odalökött elvörösödő anyámhoz, majd így szólt az egybegyűltekhez: – Szerencsétlenségemre Keleti Ékkő apja vagyok. Ez a semmirekellő leány alantas viselkedésével teljesen aláássa jó hírét. – Ezután anyámhoz fordult. – Ez egy faragatlan fruska, ami talán nem az ágyasom hibája. Nem kívánom azonban továbbra is elviselni ezeket a kellemetlenségeket. Keleti Ékkőt Japánba küldjük vérrokonomhoz, Kavasima bátyámhoz, ahol majd jó modort tanul, méltón élethelyzetéhez, amely kivételes ugyan, de csak annyiban, amennyire ez egy nőt megillet. Menjetek a dolgotokra, tegyétek, amit a nőknek tenniük kell, és ezentúl ne halljak egyetlen csip-csup ügyről sem! Percekkel szónoklata után apám szolgái kíséretében lóra kapott és elhagyta a házat. Egyként lélegeztek fel a nők, újra csevegni és pletykálni kezdtek, tudván, hogy apám, miután meghozta döntését, ismét jókedvűen tér majd haza. Anyám könnyek nélkül vezetett el nővéreim ellenséges sustorgása közepette. Soha többé nem láttam apámat. El sem tudtam hinni, hogy elküldtek egy különös, Japán nevű 14
