Kétezeregy Kiadó. Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend. Kétezeregy Kiadó. ISBN oldal 3900 Ft

A TARTALOMBÓL: A természetes gazdasági rend. . . . . . . . . . 2 Piacgazdaság kapitalizmus nélkül . . . . . . 3 A pénz: A piac uralkodójából... …a piac semleges szolgálója lesz A föld: kereskedelmi áru és spekuláció tárgya helyett a gondunkra bízott létalap A nõk és férfiak gazdasági egyenjogúsítása Gazdasági növekedés és kamatrendszer. . 7

Minden baj oka a „kamatgazdaság”? . . . . 9 Kamat nélküli piacgazdaság Szabadpénz-rendszer Van-e harmadik út? . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Kamatozó szívességek. . . . . . . . . . . . . . . 13 A jó öreg neoliberalista közgazdaságtan A világ, ami egy ilyen közgazdaságtanra épül Gazdaság kamatos kamat nélkül

A Szívesség Bank A pénz parkolási díja Magyarország és a globalizáció. . . . . . . . 18 A természetes társadalom . . . . . . . . . . . 19 Drábik János tanulmánya. . . . . . . . . . . . 21 Van-e különbség a pénz és a hitel között? A pénzkibocsátás meghatározza a demokráciát Milyen lenne egy globális valódi pénz?

Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhfK weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout

Kétezeregy Kiadó Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend Kétezeregy Kiadó ISBN 963-86243-8-8 380 oldal 3900 Ft Meglehetõsen szokatlan feladatra vállalkozott kiadónk Silvio Gesell magyarul mindeddig meg nem jelent mûvének kiadásával, hiszen a könyv 1916-ban, 88 éve jelent meg elõször. Annak idején Gesell alternatív gazdasági modellje nagy visszhangra talált, majd a gazdasági és politikai erõk váltakozásától függõen hol megpróbálták elfelejteni, hol elkezdték újragondolni elméletét. A harmincas években a geselli szabad gazdaság hívei vállalkoztak arra, hogy kísérleteket folytatnak kamatmentes pénzzel elgondolásaik helyességének bizonyítására. Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban fáradoztak szabadpénz bevezetésén, hogy a munkanélküliséget megszüntessék. A legsikeresebbnek az osztrák Wörgl kísérlete bizonyult. Abban az idõben,amikor Európa sok országában tetemes munkanélküliséggel kellett harcolni, Wörglben egy év alatt a munkanélküliség 25%-kal csökkent. Amikor azután Ausztriában több, mint száz község kezdett érdeklõdni a modell iránt, az Osztrák Nemzeti Bank veszélyeztetve látta monopóliumát. Közbenjárt és betiltatta ezeknek a helyi pénzeknek a további használatát. Ugyanez lett a sorsuk a hasonló kísérleteknek Svájcban és Franciaországban is.

Irving Fisher az Egyesült Államok egyik legismertebb közgazdásza és pénzteoretikusa volt. Fisher magát „Gesell kereskedõ szerény tanítványának“ nevezte, és támogatta a kamatmentes pénzzel folytatott kísérleteket az USA-ban. „A szabadpénz - mondta egyszer Fisher - a legjobb szabályozója lehetne a pénz forgási sebességének, amely a legzavaróbb tényezõje az árszínvonal stabilizálásának. Helyes alkalmazása esetén néhány hét alatt kisegítene bennünket a válságból.“ A harmincas években az USA-ban több mint száz község, köztük több nagyváros, tervezte olyan pénz bevezetését, amely a Wörgl-beli munkabizonylatoknak megfelelõen funkcionált volna. „A pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle, egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, így minden civilizáció alapja;

másrészt felhalmozható dolog, s e minõségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet. Egy zsák alma, ha nem veszik meg, elõbb-utóbb elrohad, a pénz azonban, amelyért megvennék, megõrzi eredeti értékét akkor is, ha tulajdonosánál marad. Mivel a pénz értékálló és mindenre használható joker, kamatot lehet kérni érte. Tulajdonosa úgy szedhet kamatot, hogy a kisujját sem kell megmozdítania. A József-fillér híres példája bemutatja, hogy a kamat mindig csak középtávon, és sohasem hosszabb távon biztosítja a pénzforgást. Ha Krisztus születésekor József betett volna egy fillért a bankba 5% kamatra, akkor 1990-ben, a német újraegyesítés évében - az akkor érvényes aranyár mellett - 134 milliárd darab, a Föld tömegének megfelelõ aranygolyót vásárolhatott volna. Ez azt mutatja, hogy a tartós kamatszedés matematikai-logikai lehetetlenség, ezért ez a pénzforgást mindig csak középtávon biztosíthatja. Minden ár kamatot tartalmaz, amelyet a termelõ és a szolgáltató fizet a banknak azért, hogy gépekhez és épületekhez jusson. A szemétdíjnak például körülbelül 12%-a, a vízdíjnak 38%-a, a lakbérnek pedig 77%-a kamat. Egy 40 m2-es lakás esetében, amely 150 000 német márkába kerül, ez körülbelül 750 000 márkát jelent száz év alatt. Minden ár, mellyel életünkben találkozunk, átlagosan 30-50% kamatot vagy tõkeköltséget tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy ha kamat helyett forgalmi illetéket vezetnénk be, legtöbbünknek megduplázódna a jövedelme, vagy ugyanazon életszínvonalért arányosan kevesebbet kellene dolgoznunk." (Margrit Kennedy)

AZ OLVASÓHOZ! Tisztelt Olvasó! Új lapot indít útjára a szocialista nagyváros öntudatos polgára JHFK – vagyis Jó Ha Figyelünk KÜLFÖLDRE IS címmel. Ebben a lapban jobbára külföldi anyagok olvashatók majd, olyanok, melyek a hazai sajtóban nem vagy csak kevés publicitást kapnak. Természetesen, ha kapcsolódó hazai írások is vannak az adott témakörben, azokat is igyekszünk megjelentetni. Elsõ számunkkal a gazdaságpolitikát vesszük górcsõ alá nem éppen hétköznapi szemszögbõl, egyúttal tisztelgünk a brilliáns közgazdász Silvio Gesell és munkássága, a szabad pénz elõtt is. Egy kis ízelítõ a lap tartalmából: Ön mit gondol, létezhet piacgazdaság kapitalizmus nélkül? A pénz valaha is válhat a piac uralkodójából a piac semleges szolgálójává? Ma úgy tûnik a politikum megfeledkezik arról, hogy a föld: kereskedelmi áru és spekuláció tárgya helyett a gondunkra bízott létalap. Fontos téma a nõk és férfiak gazdasági egyenjogúsítása is. Tudja Ön, kik a kapitalizmusmentes piacgazdaság úttörõi? Milyen kapcsolatban van egymással a gazdasági növekedés és a kamatrendszer?

2

Valóban minden baj oka a „kamatgazdaság”? Mi a szabadpénz-rendszer? Van-e harmadik út? Nagy Gábor „Kamatozó szívességek” címû kitûnõ tanulmányában bõvebben olvashat a jó öreg neoliberalista közgazdaságtanról és egy olyan világról, amely ilyen gazdaságtanra épül, ahol a tömeglét az uralkodó. A tanulmány is feszegeti azt a kérdést, hogy vajon létezhet-e gazdaság kamatos kamat nélkül? Visszatér a kaláka? Vagy Hallott már Ön a Szívesség Bankról? Cseréljünk! Jó? Mond Önnek valamit a LET SYSTEM kifejezés? És milyen pénz a zöld pénz? Mit gondol, vajon mennyire rúg a pénz parkolási díja? Milyen pénzügyei lehetnek az ökofalvaknak? Lehet, hogy ott már belsõ pénzt használnak? De az is lehet, hogy a Szivárvány Közgazdaság a megoldás? És vajon hogyan viszonyul hazánk a globalizációs folyamatokhoz? Milyen a természetes társadalom? Ezekrõl és még sok minden másról olvashat a JHFK – Jó Ha Figyelünk KÜLFÖLDRE IS címû új lapban. Az egyszemélyes szerkesztõbizottság kiegészülve segítõkkel ebben a kiadványban is azon munkálkodik, hogy olvasói számára minél szélesebb látókört biztosítson. LAYOUT

jó ha figyelünk

külföldre is

Összefoglalás az eszme alapgondolatairól, történelmi eredetérõl és jelenlegi fejlõdési állapotáról, szervezeteirõl, valamint az ajánlott irodalomról A pénz: A piac uralkodójából… 1891-ben Silvio Gesell, német-argentín kereskedõ (1862 - 1930) Buenos Airesben kiadta elsõ röpiratát, Die Reformation im Münzwesen als Brücke zum sozialen Staat (A pénzügy reformja mint a szociális államhoz vezetõ út) címmel. Ez képezte annak a nagyszabású mûnek az alapját, amely a szociális dilemma okait és a helyzetmegoldás lehetõségeinek kérdéseit taglalja. Azok a gyakorlati tapasztalatok, melyeket Gesell az akkori Argentína egyik gazdasági válsága folyamán szerzett, a marxizmussal szembenálló szemléletmódra késztették: az emberi munka kizsákmányolását nem a termelõeszközök magántulajdonára vezette vissza, hanem a pénzrendszer szerkezetében rejlõ hibákra. Akárcsak az antik filozófus, Arisztotelész, Gesell is felismerte pénz ellentmondásos kettõs szerepét, hiszen az, mint csereeszköz, egyrészt a piacot szolgálja, egyidejûleg azonban a hatalom eszközeként uralkodik is felette. Gesell a következõbõl indult ki: Hogyan lehetne megakadályozni, hogy a pénz a hatalom egyre elhatalmasodóbb eszköze legyen, viszont egyidejûleg semleges csereeszköz is maradjon? Szerinte két oka van a pénz piac feletti hatalmának: Elõször is az, hogy a hagyományos pénzt mint keresleti eszközt annak birtokosa - az emberi munkával, a termékekkel és a szolgáltatásokkal ellentétben - számottevõ kár veszélye nélkül visszatarthatja úgy, hogy spekulációs céllal kivonja a piacról. Másodszor is megvan a pénznek az az elõnye, hogy sokkal rugalmasabb, mint az áruk és a szolgáltatások; bevethetõ mindenkor és mindenütt, akár a dzsóker kártyajátékban. A pénznek ezért – és mindenekelõtt a nagyobb összegek birtokosainak - különleges kiváltsága van: megbonthatja a kereslet és a kínálat, a megtakarítások és a befektetések körforgását, és kamat formájában jutalmat követelhet a termelõktõl és a fogyasztóktól azért, hogy lemondjanak a pénz spekulatív jellegû visszatartásáról illetve a rövid lejáratú pénzbetétekrõl, és visszajuttassák azt a reálgazdaság körforgásába. A pénz szerkezeti fölényét nemcsak tényleges visszatartása okozza, hanem már a körforgás megtörésének lehetõsége is elég, hogy a társadalmi szervezet gazdasági anyagcseréje csak akkor mûködhessen, ha a pénzt elõször is kamattal csalogatják elõ. A nyereség fontosabb a gazdaságosságnál, a termelést nem annyira az emberek szükségletei, hanem a pénz kamatozása szabja meg. A tartósan pozitív tartományban mozgó kamatláb megzavarja a nyereségnek és a veszteségnek azt az egyensúlyát, amely a piac decentrális önszabályozása szempontjából alapvetõ fontosságú. Gesell szerint ez egy igen komplex tünetû betegséget vált ki a társadalom szervezetében: a kamatos, s ezért nem semleges pénz, a jövedelmeket igazságtalanul, a teljesítménnyel ellentétesen osztja el, ami a pénz és a dologi eszközök koncentrációjába, és így a gazdaság monopolizálásába torkollik. Mivel birtokosai dönthetik el, hogy a pénz mozogjon-e vagy álljon, ezért az nem tud úgy ”magától” áramlani a társadalom szervezetében, mint a vér az emberi testben. A társadalom ezért képtelen ellenõrizni a pénz körforgását és mennyiségének helyes adagolását; elkerülhetetlenné válik az árszint deflációs és inflációs ingadozása. Az áruk értékesítése megnehezül és munkanélküliség lép fel, ha a konjunktúra hullámzása során - a kamat átmeneti lecsökkenése miatt – a majdani kifizetõdõbb befektetések reményében jelentõsebb összegeket vonnak ki a piacról. …a piac semleges szolgálója lesz Gesell a pénz hatalomfosztását nem a középkori skolasztika kánoni kamattilalmának újbóli bevezetésével akarta elérni, de nem is a ”zsidó uzsorások” felszámolásával. Sokkal inkább a pénzrendszer mai intézményének megváltoztatását akarta elérni, méghozzá úgy, hogy a jó ha figyelünk

külföldre is

pénz visszatartására költséget róna ki, amely semlegesítené a felhalmozás és a likviditás elõnyét. Ha a visszatartott pénzre díjat szabnak ki – ahogy a közlekedésben is állópénzt rónak ki a tehervonatokra -, akkor az elveszíti a piac feletti uralkodó szerepét, és csupán csereeszközként fogja majd azt szolgálni. Ha nem tudják spekulációs manõverekkel megzavarni a körforgást, akkor lehetõvé válik, hogy a forgalomban levõ pénz mennyiségét állandóan úgy alakítsák az árukínálathoz, hogy annak vásárlóereje hosszú idõszakon át stabil maradjon, akárcsak a súlyok és a mértékegységek. Elsõ kiadványaiban Gesell a pénzügy organikus reformjának eszközét hangsúlyosan ”rozsdásodó bankók”-nak hívta. Így lenne érvényes a pénzre is - mely eddig csak egy élettelen idegentest volt mind a társadalom szervezetében, mind a természet egészében – a születés és a halál egyetemes törvényszerûsége; mulandóvá válna és elveszítené azt a tulajdonságát, hogy a kamat és a kamatoskamat a végtelenségig felszaporítsa. Ez a pénzügyi reform a szabályozás átfogó terápiáját jelentené, mely lebontaná a pénz folyamában levõ akadályokat, és segítene a társadalom beteg szervezetének, hogy úgy gyógyuljon ki fokozatosan magától a konjunktúrális és szerkezeti válság sokrétû tünetébõl, hogy azután stabil egyensúlyba kerülhessen, és beilleszkedhessen a természet harmónikus rendjének egészébe. Gesell az 1916-ban Berlinben és Bernben megjelent legjelentõsebb mûvében, Die Natürliche Wirtschaftsordnung durch Freiland und Freigeld (A természetes gazdasági rend szabadföld és szabadpénz révén) részletesen leírta, hogyan kerülhet egyensúlyba egymással a tõkekínálat és a -kereslet – feltéve, hogy a pénz körfogása zavarmentes - egészen addig, amíg a kamatszint a mostani reál három százalékos alsó határ alá esik. Az ”õskamat”, mely nem más, mint a dolgozó ember áldozata a pénz hatalmának oltárán, így nem lenne már a kamat része - az ezután már csak a kockázati díjból és a banki közvetítési díjból tevõdne össze. A piaci kamat az így elért egyensúlyi érték körül mozogna, ami biztosítaná, hogy a megtakarítások decentrálisan az igényekhez alkalmazkodó beruházásokba folyjanak. A ”szabadpénz” az ”õskamat”-tól megszabadított pénz, amely semleges a jövedelmek elosztása szempontjából, és a termelés jellegére és mértékére vonatkozóan nem tud kiváltani a vásárló és az eladó fél érdekeivel ellentmondó hatást. Gesell várakozása szerint a csonkítatlan munkajövedelem a lakosság széles rétegei számára tenné lehetõvé, hogy feladja alkalmazotti viszonyát, és magán vagy szövetkezeti vállalkozási formában önállósuljon. A föld: kereskedelmi áru és spekuláció tárgya helyett a gondunkra bízott létalap A 19-edik és a 20-adik század fordulóján Gesell kibõvítette a pénzügy megreformálásának koncepcióját a földjog reformjának követelésével. Az északamerikai földreformátor, Henry George (1839 – 1897) mûveinek olvasása ösztönözte erre, akinek gondolatait Michael Flürscheim (1844 – 1912) és Adolf Damaschke (1865 – 1935) terjesztették tovább Németországban. Damaschke törekvésével ellentétben, aki a föld magántulajdonának megtartása mellett csupán annak értékgyarapodását adóztatná meg a köz javára, Gesell inkább Flürscheim javaslatával értett egyet, aki a földet kártérítés ellenében magánkézbõl közkézbe adná, aztán pedig a legtöbbet kínálónak juttatná haszonbérbe. Amíg a talaj magánkézben levõ kereskedelmi áru és a spekuláció tárgya, addig nem alakulhat ki harmónikus viszony az emberek és a Föld között. A népi ideológiákkal ellentétben Gesell nem támogatta a föld és a vér összefonódásának gondolatát. Gesell, a világpolgár, az egész Földet minden egyes ember sajátjaként tekintette. Szerinte mindenkinek lehetõvé kell tenni, hogy akadálytalanul bejárja a Földet, és származásától, bõrszínétõl és vallásától függetlenül bárhol letelepedhessen. Csakúgy, mint a talajnak, az ásványi kincseknek is köztulajdonba kell kerülniük. Erre 3

egy nemzetközi szervezetet hozna létre, melynek az lenne a feladata, hogy kezelje az egész emberiség tuladonát képezõ kincset, valamint díj ellenében használati jogokat adjon ki rá. A nõk és férfiak gazdasági egyenjogúsítása Csakúgy mint több más földreformer, Gesell is arra gondolt elõször, hogy a föld bérbeadásából származó bevétel lehetõvé tenné az állam számára, hogy eleget tegyen a feladatainak anélkül, hogy más forrásokból is adókat kellene szednie (Single-Tax). Azonban elgondolkozott azon, hogy az elõidézõ elve alapján végül is kinek jár igazán ez a haszonbér, s arra a megfontolásra jutott, hogy a föld haszonbérébõl származó bevétel mennyisége a népsûrûségtõl, vagyis végül is a nõk gyermekszülési és –nevelési hajlandóságától függ. Gesell ezért a haszonbér bevételét nevelési járandóságként az anyáknak juttatná, s a kiskorú gyermekek számától függõen havonta fizetné – a házasságon kívül született gyermekek édesanyjának és a Németországban élõ külföldi anyáknak is. Minden anyát fel kellene szabadítani a pénzkeresõ apától való gazdasági függõségbõl. A két nem kapcsolatát ezáltal a hatalmi befolyásoktól mentes szerelem alapjára akarta helyezni. A Der Aufstieg des Abendlandes (A Nyugat felemelkedése) címû elõadásában Gesell reményét fejezte ki, hogy a kapitalizmustól testileg, lelkileg és szellemileg megbetegített emberiség egy kiváltságoktól és monopóliumoktól mentes, természetes piaci rendszerben fokozatosan visszanyeri egészségét és a kultúra új virágkorába léphet be. A kapitalizmusmentes piacgazdaság más úttörõi A szabadföld-szabadpénz-elmélet válasz volt mind a klasszikus liberalizmus Laissez-faire elvére mind a marxizmus tervgazdaság-elképzelésére. Nem középút a kapitalizmus és a kommunizmus között a késõbbi konvergencia vagy a ”mixed economies” értelmében, vagyis nem egy államilag irányított kapitalista piacgazdaság, hanem az eddig megvalósított gazdasági rendszereken túlmutató alternatíva. Rendszerpolitikai értelemben ”kapitalizmus nélküli piacgazdaság”-nak lehet nevezni. Gesell ezzel Pierre Joseph Proudhon francia társadalomújító (1809 – 1865) elmélkedéseit gondolta tovább önállóan, aki már a 19. század közepe táján a föld magántulajdonát és a kamatos pénz hatalmát tette felelõssé azért, hogy a feudális abszolutizmus megszûnte után nem tudott kialakulni egy uralkodói rétegtõl mentes társadalom. Proudhon a privát földjáradékot rosszallóan rablásnak nevezte, a pénz kamatát pedig elburjánzó daganatnak. A jövedelemnek ezek a kizsákmányoló fajtái eredményezték az új uralkodó osztály, a nagypolgárság létrejöttét, amely mind az államot, mind az egyházat fel tudta használni a kispolgárság és a munkásosztály feletti uralmának gyakorlásához. Gesell alternatív modellje ezenkívül Gustav Landauer (1870 – 1919) elméletével is rokonságot mutat, akit szintén Proudon inspirált, s aki aztán a maga részérõl Martin Buber-re (1878 – 1965) volt nagy befolyással. Párhuzamos gondolatok mutatkoznak Franz Oppenheimer ( 1861 – 1943) orvos-szociológus szociálliberalizmusában, illetve Rudolf Steinertnek (1861 – 1925), az antropozófia alapítójának, a társadalom hármas tagolásáról szóló elméletében is. Az elsõ szervezetek Németországban és Svájcban az elsõ világháború idején Gesell elsõ munkatársa, Georg Blumenthal (1879 – 1929), a földjog és a pénz reformját a társadalom ”természetes rendjének” az elvével fûzte egybe, amely elvvel már Francois Quasnay (1694 – 1774) és több más fiziokrata is szembehelyezkedett a feudális abszolutizmussal a francia felvilágosodás idején. Blumenthal 1909-ben megalapította a Fiziokrata Egyesületet (Physiokratische Vereinigung). Ez volt az elsõ szervezete Gesell követõinek, akik a berlini és hamburgi földreformerek, individuálanarchisták és szindikalisták soraiból kerültek ki. Amikor A fiziokrata (Der Physiokrat) címû lap az elsõ világháború alatt a cenzúra áldozata lett, Gesell áttelepült Svájcba, ahol az ottani földreformerek, reformpedagógusok és életreformerek körében lelt követõkre. Közösen megalapították a Svájci Szabadföld-Szabadpénz Szö4

vetséget (Schweizer Freiland-Freigeld-Bund). Gesell két elõadásában, az ”Arany és béke?” (Gold und Frieden?) illetve a ”Szabadföld a béke alapkövetelménye” (Freiland, die eherne Forderung des Friedens) mutatott rá, hogy milyen jelentõs szerepet játszanak a reformjavaslatai a népek békéje és a társadalmi igazságosság megvalósítása szempontjából. A két világháború között A elsõ világháború és a német novemberi forradalom befejeztével Gesell, Landauerrel való kapcsolata révén, rövid ideig népi pénzügyi megbízottként tevékenykedett az elsõ bajor tanácskormányban. Ennek bukása után elõször árulással vádolták, de aztán elejtették a vádat. Ekkor Berlin környékére költözött, ahol figyelemmel kísérte a Weimari Köztársaság fejlõdését és számos brossúrában és fogalmazványban kommentálta azt. Gesell egy lépcsõzetes, maximum 75%-os vagyonjárulékkal, a nagybirtoki tulajdonból és a nagytõkébõl akarta finanszírozni a háború következményeinek rendbehozatalát, és ezzel egyidejûleg pedig a földjogra és a pénzre vonatkozó reformja megvalósításával akarta elindítani a belföldi tõkeképzõdést, amely lehetõvé tenné Németország számára, hogy teljesíteni tudja a gyõztes hatalmak jóvátételi követeléseit. Gesell fáradhatatlanul tiltakozott az ellen, hogy ehelyett az egymást gyorsan váltogató kormányok egy nagy inflációval méginkább a középosztályt és a lakosság alsóbb jövedelmi rétegeit fosztották ki a jómódúak javára, halogatták a reparációs követelések törlesztését, Németországot a külfödi tõke beáramlásától tették függõvé és a stabil rentenmárkát (?járadékmárka, ford. megj.) lecserélték a válságra hajlamos aranyfedezetû valutára. Gesell igen korán elhatárolódott a rasszista és az antiszemita ideologiától. Bár Darwin evolúcióelmélete nagy befolyással volt rá, mégis szembehelyezkedett a szociáldarwinista gondolkodásmóddal. A túlzott nacionalizmust ellenezve síkra szállt azért, hogy Németország megbékéljen a nyugati és keleti szomszédaival. A nemzetállamok expanziós politikáját az európai államok hatalommentes föderációjának kellene felváltania. Gesell ezentúl kifejlesztette a kapitalizmus utáni világvalutarendszer alapjait. Síkra szállt egy nyílt, kapitalista monopóliumoktól és vámhatároktól, nemzeti kereskedelmi protekcionizmustól és gyarmati terjeszkedéstõl mentes világpiacért. A késõbb létrejövõ Nemzetközi Valutaalappal és Világbankkal ellentétben, amelyek az adott igazságtalan struktúra keretein belül a hatalom képviselõinek érdekeit képviselik, és ellentétben egy közös európai valutával, Gesell egy ”Nemzetközi Valuta-Szövetség”-et akart létrehozni, amely az összes nemzeti valután felülálló, semleges világpénzt bocsátana ki és azt úgy kezelné, hogy az a szabad világkereskedelmi kapcsolatok kiegyenlítõdéséhez vezessen. A háború utáni elsõ évek nagy inflációjának köszönhetõen Gesell követõinek tábora feldagadt kb. 15.000 fõre. Ez a tábor azonban 1924-ben szétvált a mérsékelt liberális Szabadgazdasági Szövetségre (Freiwirtschaftsbund) s a radikális individuálanarchista Fiziokrata Harci Szövetségre (Fysiokratischer Kampfbund). Hozzájárult a szétváláshoz az a mély ellentét, melyet Gesellnek az ”állam leépítésé”-rõl szóló messzemenõ elképzelései gyújtottak lángra. A belsõ viszálykodások gyengítették a támogatói tábort. Mivel nem sikerült tömegmozgalommá válniuk, az egész weimari idõszak alatt sokféle módon próbáltak közeledni a szociáldemokratákhoz és a szakszervezeti mozgalomhoz, valamint az akkori béke-, nõ- és ifjúsági mozgalomhoz. A Szabadgazdasági Szövetség a nagy világgazdasági válság alatt több folyamodványban járult a Reichstagban képviselt összes párthoz, melyekben intett az akkori deflációs politika következményeitõl és javaslatokat tett a válság leküzdésére. Ezek visszhang nélkül maradtak. Amikor a Fiziokrata Harci Szövetség gyakorlati kísérletei felkeltették a közvélemény figyelmét, a német birodalmi pénzügyminisztérium 1931-ben a brüningi szükségrendeletek keretein belül betiltotta azokat. Az 1932-es birodalmi választásokon a Szabadgazdasági Párt sikertelen maradt. A nemzeti szocializmus hatalomra kerülése után Gesell követõinek egy része ellenzéki magatartást vett fel és ezért üljó ha figyelünk

külföldre is

döztetésnek lett kitéve. Egy másik részük végül elfojtotta azt, amit az NS-ideológia valódi természetérõl tudott, és abban a csalóka reményben ringatta magát, hogy Hitler és Gottfried Feder talán komolyan fel szándékozzák számolni a ”kamatrabszolgaságot” (”Brechung der Zinsknechtschaft”). Így aztán megpróbálták, vezérfunkcionáriusainak befolyásolásával, az NSDAP (Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt) gazdaságpolitikáját belülrõl megváltoztatni. A rezsimhez való igen kockázatos taktikai hozzáidomulásuk ellenére 1934 tavaszán betiltották a szabadgazdasági szervezeteket és médiumaikat, egy részük magától oszlott fel. A totalitárius rezsim kezdeti téves megítéléséhez nem csak az a fájdalmas visszautasítás járult hozzá, amelyben a weimari pártok részesítették õket, hanem elsõsorban a tanácstalanság, hogy melyik a föld- és pénzreform megvalósításának megfelelõ útja. Ausztriában és Svájcban továbbra is léteztek szabadgazdasági szövetségek. Gesell fõ mûve megjelent angol, francia és spanyol nyelven, ezenfelül ismertetõ füzetek jelentek meg hollandul, portugálul, csehül, románul és szerbhorvátul, valamint eszperantóul. Ebbõl kifolyóan léteztek kisebb csoportok Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában. Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon az ottani német bevándorlók alapítottak csoportokat. 1945 után: az újrakezdés, a feledésbe merülés, majd újjáéledés az 1970-es évek végétõl Németország akkori megszállt övezeteiben újjáalakultak a szabadgazdasági szervezetek. A szovjetek által megszállt övezetben 1948-ban feloszlatták õket; a hatalom ottani képviselõi Gesellt vagy a ”monopólburzsoázia apologétájának” vagy pedig, akár Marx ellenlábasát, Proudhont, ”kispolgári szocialistá”-nak tekintették, akinek céljai nem egyeztethetõk össze a ”tudományos szocializmus”-sal. Nyugat-Németországban Gesell megmaradt követõinek nagy része a weimari pártokkal szerzett tapasztalataik miatt - egy saját pártban való tevékenykedés mellet döntött. Megalapították a Radikálszociális Szabadságpártot (Radikalsoziale Freiheitspartei), amely 1949ben a szövetségi választásokon a szavazatok csaknem 1%-át kapta meg. Majd Szabadszociális Unió-ra (Freisoziale Union) változtatták a nevüket, és az ezutáni választásokon már csak minimális szavazatszámot értek el. Gyûlésteremként azonban továbbra is mûködött a Silvio-Gesell-Ház Wuppertal és Neviges között. Az 1950-es és 60-as évek nyugat-német gazdasági csodája folytán alábbhagyott a közérdeklõdés a gazdaságpolitikai rendszeralternatívák iránt, bár híres közgazdászok, úgymint Irving Fischer és John Maynard Keynes, elismerték Gesell jelentõségét. A munkanélküliség, a környezetpusztítás és a nemzetközi hitelválság eredményeként, csak az 1970-es évek végétõl nõtt meg ismét az érdeklõdés Gesell szinte feledésbe merült alternatív gazdasági modellje iránt. Így vált lehetõvé a generációváltás is a támogatói táborban. Bázelben, a Svájci Gazdasági Archívumban (Schweizerisches Wirtschaftsarchiv) mûködik egy Svájci Szabadgazdasági Könyvtár (Schweizerische Freiwirtschaftliche Bibliothek). Németországban az Alapítvány a Pénz- és a Földreformért (Stiftung für Refom der Geldund Bodenordnung) 1983-ban kezdte meg egy Szabadgazdasági Könyvtár felépítését. Ez 1988-tól 1997-ig 18 kötetben adta ki Gesell összes mûvét, mely az elméletével foglalkozó tudományos kutatás alapkövéül szolgál. Erre épül föl egy könyvsorozat ”Tanulmányok a temészetes gazdasági rendrõl” (“Studien zur Natürlichen Wirtschaftsordnung”) címmel, amely a TGR-mozgalom száz éves történetének áttekintésével valamint Gesell legjelentõsebb taníványának, Karl Walkernek a mûveibõl összeálított válogatással indult. Az alapítvány más, a föld- és a pénzreform kérdéseit tárgyaló könyvpublikációkat is támogat és a Társadalomtudományi Társasággal (Sozialwissenschaftliche Gesellschaft) közösen jelentetik meg a Szociálökonómiai Szemle (Zeitschrift für Sozialökonomie) címû folyóiratot. 1988-ban és 1995-ben ezenkívül a Karl-Walker-díjjal (Karl-Walker-Preis) tüntettek ki olyan tudományos munkákat, mejó ha figyelünk

külföldre is

lyek a pénzpiacok reálgazdaságtól való elrugaszkodását illetve a munkanélküliség leküzdésének módjait kutatják. A Seminar für freiheitliche Ordnung (Szeminárium a szabadelvû rendszerért) Fragen der Freiheit (A szabadság kérdései) címmel egy füzetsorozatot jelentet meg. Emellett mûködik az Initiative für Natürliche Wirtschaftsordnung (Kezdeményezés a Természetes Gazdasági Rendért), amely svájci és osztrák baráti szervezetekkel közösen Gesell gondolatainak népszerûsítésére törekszik. A Vereinigung Christen für Gerechte Wirtschaftsordnung (Keresztények Egyesülete az Igazságos Gazdasági Rendért) a föld- és pénzreform gondolatát a földdel való spekuláció és a kamatszedés zsidó-keresztény-muzulmán kritikájával kapcsolja össze. Margit Kennedy, Helmut Creutz és más szerzõk Gesell elméletének aktualizálásán dolgoznak. Ebben a vonatkozásban többek között azzal kérdéssel foglalkoznak, hogyan függ össze egymással a pénzvagyon és az adósságállomány exponenciális növekedése a reálgazdaság környezetromboló növekedésével, hogyan lehet megszûntetni a gazdaság növekedési kényszerét, és hogyan lehet a föld- és pénzrefomot összekapcsolni egy ökológikus adórendszerrel. Az elmélet jelenlegi fejlõdési állapotának mérlegét nyújtja a Gerechtes Geld – Gerechte Welt (Igazságos pénz – igazságos világ) címû könyv. Ez a 1991-ben Konstanz-ban megrendezett konferencia 100 Jahre Gedanken zu einer Natürlichen Wirtschaftsordnung Auswege aus Wachstumszwang und Schuldenkatastrophe (Száv év gondolatai egy természetes gazdasági rendrõl – kiutak a növekedési kényszerbõl és a hitelválságból) hozzászólásait tartalmazza. Az államszocializmus bukása Közép- és Kelet-Európában a rendszerek versengésében átmentileg a nyugati kapitalizmus gyõzelmét hozta. De amíg fennmaradnak a szegénység és a gazdagság közötti ellentétek és az abból kifolyó válságok és háborúk, amíg a gazdaság exponenciális növekedése szétrombolja a környezetet, és amíg az iparosított északi félteke kíméletlenül kizsákmányolja a délit, addig kutatnunk kell a szokványos gazdasági rendszerek alternatívái után. Ezek között Silvio Gesell szabadföld-szabadpénz elméletében is megtalálhatjuk a jövõ perspektíváját. Ajánlott irodalom: www.alkotmany.ngo.hu/silvio.htm (Silvio Gesell, A természetes gazdasági rend szabadföld és szabadföld révén címû könyvének nyersfordítása itt olvasható) www.fennmaradas.hu Silvio Gesell, The Natural Economic Order (translation by Philip Pye), London 1958 – www.systemfehler.de Helmut Creutz, A pénz-szindróma 1-2, Hifa Hungária, 1997. (Segítség mindenkinek Egyesület, Honvéd u. 40, H – 1055 Budapest) Lawrence Klein, The Keynesian Revolution. London 1966 and 1980, chap. 5, pp. 124 – 152. Dieter Suhr, Der Kapitalismus als monetäres Syndrom – Aufklärung eines Widerspruchs in der Marxschen Politischen Ökonomie. Frankfurt 1988. Dieter Suhr, The Capitalistic Cost-Benefit Structure of Money. New York and Berlin 1989. Gerhard Senft, Weder Kapitalismus noch Kommunismus - Silvio Gesell und das libertäre Modell der Freiwirtschaft. Berlin 1990. Margrit Kennedy, Interest and Inflation-Free Money - Creating an Exchange Medium That Works for Everybody and Protects the Earth. Okemos/Michigan 1995. William Darity Jr., Keynes’ Political Philosophy: The Gesell Connection, in: Eastern Economic Journal Vol. 21, No. 1 Winter 1995, pp. 27 – 41. Mario Seccareccia, Early Twentieth-Century Heterodox Monetary Thought and the Law of Entropy. In: A. Cohen, H. Hagemann and J. Smithin, Financial Institutions and Macroeconomics. Boston 1997. Marvin Goodfriend, Overcoming the Zero Bound Interest Rate Policy, in: Journal of Money, Credit, and Banking Vol. 32, No. 4/2000 (part 2), pp. 845 – 869. Bernd Senf, Die blinden Flecken der Ökonomie - Wirtschaftstheorien in der Krise. München 2001. Zeitschrift für Sozialökonomie – www.sozialoekonomie.de Forrás: Werner Onken Fordította Judit Cseuz

5

Silvio Gesell: TERMÉSZETES GAZDASÁGI REND SZABADFÖLD ÉS SZABADPÉNZ RÉVÉN c. mûvének magyar kiadásához Mintegy tizenöt éve, a Római Klub emlékezetes tanulmányai nyomán került szakmai munkásságom középpontjába a világválság. Az elemzõ irodalom meggyõzött arról, hogy a rendszer válságával van dolgunk, azaz, hogy a jelenlegi társadalmi formáció hosszú távon nem életképes. (Csak azok számára tûnik életképesnek, akik azt látják, hogy kapnak árut a boltokban, és mennek a villamosok, de nem figyelnek a tendenciákra.) Talán elég, ha a válság probléma-komplexumából egyetlen tényezõt emelek ki: a kamatos kamatot. Egyfelõl azért, mert ennek a társadalmi formációnak ez a legfontosabb mozgatója, másfelõl azért, mert ebbõl közvetlenül levezethetõ e társadalmi formáció két fõ katasztrófa-tendenciája. A kamatos kamat folytán a pénzvagyon exponenciálisan növekszik, ez pedig az emberiség rohamos polarizálódását eredményezi. A világ állapotát és mozgásirányát, az emberiség fejlõdését értékelõ 1998. évi ENSZ-jelentés szerint a Föld lakosságának leggazdagabb egyötöde fogyasztja el az összes javak közel 90%-át, a legszegényebb egyötöde viszont a javakból 1%-kal részesedik, és kevesebb, mint napi egy dollárból próbál megélni. De még fontosabb a folyamatot figyelnünk. Bogár László már jó néhány éve figyelmeztetett: “A domináns erõk hatalmi pozíciójuknál fogva, ha nem is teljesen tetszés szerint, de alapvetõen a saját javukra formálják a cserearányokat, az árfolyamokat és a kamatviszonyokat, és ennek segítségével egy világméretû szivattyút mûködtetnek, óriási erõforrástöbbletet szívnak el a világ többi részétõl. Jól jelzi ezt, hogy 1950- ben a világ globális jövedelem- megoszlásában 65% jutott a leggazdagabb 20%-nak, 3% a legszegényebb 20%-nak. Napjainkra a gazdagok részesedése 87%-ra nõtt, a szegényeké viszont 1,3%-ra csökkent.” (“Tétek és esélyek - az adósságproblémáról, a világgazdaság természetérõl és lehetõségeinkrõl.” Magyar Nemzet 95.4.12.) A másik összefüggést H.Creutz-tól idézem: A pénzvagyonok – a jelenlegi gazdasági rendben – kamatot követelhetnek, és követelnek is. “Ennek nagyságrendjében kell a munkavégzõknek, tehát a munkavállalóknak, önállóknak és vállalatoknak az általuk kitermelt jövedelem egy hányadát átadniuk. Ezek a leadandó részek viszont nem a gazdasági teljesítménnyel azonos mértékben növekednek, hanem a többszörösen gyorsabban gyarapodó pénzvagyonokkal, illetve adósságokkal azonos mértékben. Va6

gyis az értéktermelõk évrõl-évre többet veszítenek jövedelmükbõl. Ez a veszteség csak teljesítménynöveléssel egyenlíthetõ ki, tehát a bruttó nemzeti jövedelem gyarapításával. Ezzel behatárolódik az állandó gazdasági növekedés fõ oka: amíg a kamatláb állandóan pozitív, addig növekedésre vagyunk ítélve, ha a szociális összeomlást el akarjuk kerülni.” Márpedig a kamatozás révén a pénzvagyonok csak Németországban naponta több mint 1000 millió márkával növekednek. (Helmut Creutz: A pénzszindróma. HIFA Hungária kiadása. 2. kötet 59. és 62.old.) Ez a kényszerû növekedés pedig nem engedi meg a vállalkozóknak, hogy figyelembe vegyék a természeti környezet megóvásának követelményeit, aminek következtében rohamosan romlanak életünk természeti feltételei.

E tendenciák ismeretében érthetõ izgalom fogott el, amikor rábukkantam Silvio Gesell kamatmentes piacgazdaság elméletére, amelyet a “hivatalos” közgazdászok, és nyomukban a politikusok õk tudják miért - nemlétezõnek tekintenek, holott a közgazdasági gondolkodás olyan nagyságai, mint Maynard Keynes és Irving Fisher a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak Silvio Gesellrõl, és elgondolásainak helyességét a 30-as években számos helyi kezdeményezés a gyakorlatban is igazolta, amíg ezeket az ellenérdekelt bankkörök nyomására a kormányok be nem tiltották. Arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy Gesell “természetes gazdasági rend”-je megadja a kulcsot a világválság megoldásához. Erre az elméletre olyan program építhetõ, amely megfelel mind a szociális igazságosság, mind a természettel való harmónia követelményeinek. E felismerés alapján dolgoztuk ki mûhelytársaimmal a Fennmaradás Társadalmi Programját, amely meggyõzõdésünk szerint sikeres alternatívája lehet az egyre kilátástalanabb válságba süllyedõ globális kapitalizmusnak, nemcsak Magyarország számára. Ezért tekintettem feladatomnak, hogy lefordítsam, és megfelelõ válogatásban közreadjam Gesell alapmûvét, és külön kötetben, vele átadjam az érdeklõdõknek a Fennmaradás Társadalmi Programját is. Síklaky István

jó ha figyelünk

külföldre is

(1)

– Négy alapvetõ tévedés – Témák: bank, gazdaság, kamat, kapitalizmus, kormányzat, multinacionális, növekedés, pénz, pénzügy, pénzreform, piacgazdaság, politika, tõke „Félelmetes – mondja Soros György egy Spiegel-interjúban (2) (1998/51. szám, 100. o.) –, ami az elmúlt hónapokban történt.“ (Emlékeztetõül: Soros György az a spekuláns, akinek pénzalapjai 1992-ben tízmilliárd dollárt tettek a szerintük túlértékelt angol font ellen, ami ki is váltotta az angol font leértékelését. Az angol állam egyévi adóbevételének megfelelõ összegtõl esett el, míg Soros egymilliárd dollár haszonhoz jutott.) „Valójában - folytatja Soros a Spiegel-interjúban - válsághelyzet állt elõ a globális kapitalizmus peremén. Az események nagyságrendje és súlyossága a félelmetes. A nemzetközi bankrendszer olvadáspontjához már egészen közel jutottunk. Az oroszok fizetésképtelenné váltak, a Long-Term Capital Management fedezeti befektetési alap pedig majdnem tönkrement. Ha a New-York-i Központi Bank nem avatkozik be, (3) olyan hitelkockázat áll elõ, amelyre senki sem számított.“ A rendszer központját képezõ fejlett nyugati országok ekkora válságba mindezidáig nem kerültek, ezért lakosaik egy része úgy véli, õket nem fenyegeti az, ami Ázsiában és Latin-Amerikában sokak életét tönkretette. Soros könyve, A globális kapitalizmus válsága azonban alaposan megrendíti õket hitükben. A veszélyt látva Soros azt javasolja - Európa több pénzügyminiszterével egybehangzóan -, hogy vonják szigorúbb ellenõrzés alá a pénzpiacokat. Az eljárás ugyan nem szünteti meg a probléma okait, és kipróbált receptekkel még nem is rendelkezünk ezen a téren, de legalább tüneti kezelés. Ugyanakkor 1916 óta kezünkben a megoldás, amely meglepõen egyszerû és elegáns, amellett gyakorlati és könnyen érthetõ: a „természetes gazdasági rend“, amelyet Silvio Gesell tett közzé. Megjelenése óta a könyv ezreket gyõzött meg (egyesek alaposan félre is értették), százak fedezik fel, értelmezik és írják le újra és újra, az uralkodó politikai és (köz)gazdasági rend hivatalos képviselõi mégsem akarnak tudomást venni róla, s elhallgatással büntetik. Vajon miért? Az elmúlt hónapokban végre ez is kiderült. Banki támogatás nélkül a végtelenül eladósodott állam életképtelen. Az állam, a politika támogatása nélkül pedig a bankok képviselte pénzrendszer mûködésképtelen. A pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle, egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, így minden civilizáció alapja; másrészt felhalmozható dolog, s e minõségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet. Egy zsák alma, ha nem veszik meg, elõbb-utóbb elrohad, a pénz azonban, amelyért megvennék, megõrzi eredeti értékét akkor is, ha tulajdonosánál (4) marad. Mivel a pénz értékálló és mindenre használható „joker“, kamatot lehet kérni érte. Tulajdonosa úgy szedhet kamatot, hogy a kisujját sem kell megmozdítania. A hagyományos „baloldali“ elméletek ezt a problémát gazdasági rendszerünk körforgásában félreismerték, és a termelõeszközök államosításával akartak rajta segíteni. Az értéktöbblet ugyan a termelõszférában keletkezik, nagyságát és eloszlását azonban a csere körfolyamata határozza meg. „Államszocializmus helyett magánkapitalizmus“ azonban, ahogy ezt ma már tudjuk, nem oldja meg a dilemmát. A piacgazdaságot ugyanis sem a szocializmus, sem a kapitalizmus nem volt képes a szociális és az ökológiai igazságosság jegyében megreformálni. Szocializmus és kapitalizmus nem egymás alternatívái, hanem ugyanazon érme különbözõ oldalai. És a szocialista rendszer kudarcát sem csak a mindenkori döntéshozók alkalmatlansága vagy a korrupció okozta, ahogy azt állandóan hangoztatják. A rendszer bukásához bizonyára ezek is hozzájárultak, de a probléma gyökerei mélyebbre nyúlnak. jó ha figyelünk

külföldre is

Az igazi ok pénzrendszerünk mûködésében keresendõ. A pénzrendszer hibái négy alapvetõ tévedésre vezethetõk vissza. Az elsõ tévedés a növekedési folyamatok eltérõ sebességével kapcsolatos. Az emberi test, csakúgy mint a növényi és az állati, fizikai értelemben egyaránt „természetes módon növekszik“: életünk korai szakaszában elég gyorsan, késõbb egyre lassabban gyarapodunk, míg huszonegyedik életévünkre növekedésünk rendszerint leáll. Ettõl kezdve, életünk további és jóval hosszabb szakaszában, csak minõségi, s nem mennyiségi változásokon esünk át, ezért növekedésünket kvalitatív növekedési görbével jellemezhetjük. Ismerünk azonban két további, egymástól alapvetõen különbözõ növekedésformát is. Mechanikus vagy „lineáris“ a növekedés akkor, amikor például több gép több jószágot termel, vagy amikor több szén több energiát szabadít fel. Elemzésünk szempontjából e növekedésformának nincs jelentõsége, de azt meg kell jegyezni, hogy ez a fajta egyenletes teljesítménynövekedés (lásd a Deutsche Bank logóját) sem tartható fenn bolygónkon a végtelenségig. Fontos azonban, hogy megértsük az úgynevezett „exponenciális“ növekedés természetét, amelyet akár a már jelzett „természetes“ növekedés ellentétének is nevezhetnénk. E növekedés eleinte nagyon is kismérvû, késõbb felgyorsul, végül majdnem függõleges görbeként mutat mennyiségi növekedést. Fizikai értelemben ott találkozunk ilyen növekedéssel, ahol betegség és halál következik. A rákos betegséget például ilyen görbe jellemzi. A betegség eleinte lassan növekszik: egy rákos sejtbõl 2, 4, 8, 16, 32, 64, 128, 256, 512 stb. lesz. A növekedés tehát egyre gyorsul, s mire észreveszik, többnyire már nem lehet megfékezni, a „gazdaszervezet“ halálát okozza. Ha ezt az exponenciális növekedést nem értjük meg a pénz mûködésében, a legsúlyosabb következményeknek nézünk elébe. A pénzvagyon a kamattal és a kamatos kamattal szabályos idõközönként megkétszerezõdik az exponenciális görbe mentén, ami megmagyarázza a pénzrendszer súlyos válságait szabályos idõközönként. A József-fillér híres példája bemutatja, hogy a kamat mindig csak középtávon, és sohasem hosszabb távon biztosítja a pénzforgást. Ha Krisztus születésekor József betett volna egy fillért a bankba 5% kamatra, akkor 1990-ben, a német újraegyesítés évében - az akkor érvényes aranyár mellett - 134 milliárd darab, a Föld tömegének megfelelõ aranygolyót vásárolhatott volna. Ez azt mutatja, hogy a tartós kamatszedés matematikai-logikai lehetetlenség, ezért ez a pénzforgást mindig csak középtávon biztosíthatja. A kamat úgy mûködik, mint a „rákos betegség a gazdaság rendszerében“, egyúttal a társadalom szervezetében is. Csak egy egészséges, a „természetes“ növekedési görbének megfelelõ pénzrendszer bevezetésével válna lehetõvé az ökológusok és az ökonómusok által régóta elvárt zéró vagy „kvalitatív“ növekedés. Sokan kinevették az albánokat, amikor azok hittek a pimasz beruházási bankoknak, amikor azok havi 25%-os tõkehozamot ígértek, ami rövid ideig, exponenciálisan növekvõ betétek mellett, lehetséges is volt, de természetesen hamar kiderült a turpisság. Alapjában véve azonban mi is éppen ilyen buták vagyunk. Aki a fennálló pénzrendszert elfogadja, ugyanazt kockáztatja, bár hosszabb távon, amit az albánok tapasztaltak. A második alapvetõ tévedést akkor követjük el, amikor azt hisszük, csak akkor fizetünk kamatot, ha kölcsönt vettünk fel. Ez bizony nem igaz. Minden ár kamatot tartalmaz, amelyet a termelõ és a szolgáltató fizet a banknak azért, hogy gépekhez és épületekhez jusson. A szemétdíjnak például körülbelül 12%-a, a vízdíjnak 38%-a, a lakbérnek pedig 77%-a kamat. Egy 40 m²-es lakás esetében, amely 150 000 német már(5) kába kerül, ez körülbelül 750 000 márkát jelent száz év alatt. Minden ár, mellyel életünkben találkozunk, átlagosan 30-50% kamatot vagy tõkeköltséget tartalmaz (vö. Creutz [1997], 1. köt., 233-235. o.). Ez azt 7

jelenti, hogy ha kamat helyett forgalmi illetéket vezetnénk be, legtöbbünknek megduplázódna a jövedelme, vagy ugyanazon életszínvonalért arányosan kevesebbet kellene dolgoznunk. A harmadik alapvetõ tévedés abban nyilvánul meg, hogy azt hisszük, ez a kamat, fizessük bár hitel után vagy az árakban elrejtve, feltétlenül jogos. Kevesen tudják ugyanis, hogy a kamatnak és a kamatos-kamatnak a javak folyamatos és teljesen legális újraelosztásában van szerepe a kispénzûektõl a sokpénzûek felé. Ha például a német háztartásokat tíz egyenlõ nagyságú csoportba osztjuk, akkor kiderül, hogy 80%-uk kevesebb kamatot kap, mint amennyit kifizet, 10%-uk nagyjából ugyanannyit kap, mint amennyit kifizet, és csak a maradék 10% húz busás hasznot a rendszerbõl. Az „igazságosság“ - miszerint takarékbetéteink és befektetéseink után minden fizetett kamatot visszakapunk -, alaposabban megvizsgálva, csupán képzelgés. Kamatnyeresége csak a lakosság 10%-ának van, s ez abból származik, amit a nagy többség a kamaton veszít. Ahhoz, hogy ebben az üzletben nyereségesek legyünk, egy több mint ötszázezer márkás kamatozó betétre lenne szükségünk. Németországban jelenleg naponta egymilliárd márkát (az egyes után kilenc nulla következik) oszt újra a rendszer a munkából élõktõl a pénzüket kölcsönadni tudók javára. Ma a kamatrendszer legnagyobb nyertesei a bankok, a biztosítótársaságok és a multinacionális konszernek. A német bankok kamatjövedelme az 1971 és 1981 közötti idõszakban körülbelül a négyszeresére növekedett, egyedül 1978 és 1994 között 111 milliárd német márkáról 482 milliárd márkára nõtt. A vállalkozói nyereség 1971-tõl 1981-ig 45%-kal nõtt, de 1979 és 1982 között csökkent (vö. Creutz [1997], 1. köt., 226. o.). A konszernméreten aluli cégeknél a baloldali pártok által még mindig sugalltnál jóval kevesebb az érdekellentét a vállalkozók és a munkavállalók között, mint általában a jövedelmükért dolgozni kénytelenek és a munka nélkül jövedelemhez jutók között. Ez utóbbiak többnyire olyan multinacionális konszernek, amelyek pénzügyi befektetéseikkel többet keresnek, mint a termelésükkel, valamint a bankok és a biztosítók. A negyedik alapvetõ tévedés szerint azért kell kamatot fizetnünk, hogy az inflációt kiegyenlítsük. Valójában az infláció annak a pénzrendszernek a szükséges velejárója, amelyben a kamatra a pénzforgás biztosítása miatt van szükség. Különbözõ gazdasági mutatók összehasonlításával lehet ezt megvilágítani. Az 1968-89-es idõszakban a Német Szövetségi Köztársaság bruttó hazai terméke (GDP-je) a négyszeresére nõtt, éppen úgy, mint a bruttó és nettó bérek és járandóságok, valamint az állami bevételek. Mindeközben ugyanakkor az állam kamatterhei a tizennégyszeresükre nõttek. Ezen egyensúlytalanság enyhítésére az egyik lehetõség több pénz kibocsátása, azaz infláció gerjesztése. Az infláció leginkább a lakosságnak megint csak azt a részét érinti, amelynek az inflációval szemben nincs értékálló tulajdona (földje vagy háza), és a kamatrendszerben egyébként is mindig mindenre ráfizet. A piacgazdaság „erõinek játékában“ a kamat ezért hamis ármechanizmushoz vezet: a „játékosokat“ (a gazdaság szereplõit) kamatköltségekkel bünteti, a játék elrontóit pedig, akik készpénzt (likviditást) tartanak a kasszában, kamatbevétellel jutalmazza. A kamat ily módon teljesítmény nélküli jövedelmet tesz lehetõvé, növekedésre kényszeríti a gazdaságot, és tovább növeli a jövedelmek közötti egyenlõtlenséget. Bernard Lietaer becslése szerint a rendelkezésre álló pénzmennyiség 2-3%-a is elég volna ahhoz, hogy világszerte minden áruforgalmat le lehessen bonyolítani. A többi 97% spekulációs célokat szolgál, valuták megingatását teszi lehetõvé (lásd Soros György megnyilatkozását az írás elején), és nemcsak teljes mértékben terméketlen, de veszélyes is mindenki számára - fõleg azért, mert javarészt olyan emberek és szervezetek kezében összpontosul, akiknek és amelyeknek egyetlen céljuk, hogy még több pénzt szerezzenek vele. Nagyjából 1890 óta létezik a Silvio Gesell által megfogalmazott pénzrendszer és „természetes gazdasági rend“, amely a kapitalizmushoz és a kommunizmushoz körülbelül úgy viszonyul, mint a ptolemaioszi 8

világkép (amely szerint a Nap kering a Föld körül) a kopernikuszi világképhez (amely ennek pontosan az ellenkezõjét állítja). Gesell azt javasolja, hogy kamatszedés helyett a pénzt vonják állami hatáskörbe, s a pénzforgás biztosítása érdekében szedjenek érte pénzhasználati, illetve pénzvisszatartási illetéket. Ez az illeték nem azoknak kedvezne, akiknek a szükségesnél több pénzük van, hanem az államnak, a régiónak vagy a közösségnek, amely kibocsátja és végül is használja. A pénz szerepét ezzel csereeszköz funkciójára korlátoznák. Ha több van valakinél, mint amennyire pillanatnyilag szüksége van, akkor beviszi a bankba, ahol kölcsönként újra forgalomba hozzák. A mai szokások így nemigen változnának, és a takarékosságra továbbra is ösztönöznének. A látra szóló betéten a pénzt ugyanis készpénzként kezelik és pénzhasználati illeték terheli, míg a takarékszámlán nem. A pénz megtartja értékét (mert a mai pénz számára az államadósság mérséklése és a munkahelyek megtartása céljából nélkülözhetetlen infláció megszûnik). Az adósnak azonban a bank munkadíjat, valamint kockázati prémiumot számol fel, amit azonban kismértékben eddig is minden tranzakció esetén megtett, s többnyire nem tesz ki 2,5%-nál többet. Noha Keynes már 1936-ban megjósolta, hogy „a jövõben többet fogunk tanulni Gesell, mint Marx szellemétõl“, ez a jövõ még mindig nem érkezett el. Kérdés, hogy lesz-e elegendõ idõnk a változtatáshoz. Az ökológiai egyensúly - és alighanem a világgazdasági rendszer egyensúlya is - bármikor felbomolhat, s ezt mindenki, gazdagok és szupergazdagok, a rendszer eddigi haszonélvezõi is meg fogják szenvedni. A küszöbönálló katasztrófa jó alkalom lenne arra, hogy teljesen más alapokra építkezzünk egy ökologikus pénzés gazdasági rendszer jegyében. HIVATKOZÁSOK Creutz, H. [1997]: A pénz-szindróma - Utak a válságmentes piacgazdasághoz; 2 kötet, HIFA HUNGÁRIA, Budapest Gesell, S. [1949]: Die Natürliche Wirtschaftsordnung; Rudolf Zitzmann Verlag; Lauf bei Nürnberg; 9. kiadás; http://userpage.fu-berlin.de/~roehrigw/gesell/nwo/, angolul: The Natural Economic Order; http://www.systemfehler.de/en/neo/index.htm vagy http://ccdev.lets.net/neo/neo.htm Soros Gy. [1999]: A globális kapitalizmus válsága - Veszélyben a nyílt társadalom; Magyar Könyvklub - Scolar, Budapest

Lábjegyzetek: (1) Az 1999. január 31-én Düsseldorfban, az Initiative für Natürliche Wirtschaftsordnung (INWO – Kezdeményezés a természetes gazdasági rendért) kongresszusán elhangzott elõadás (http://www.inwo.de/archiv/gchance.htm) Vladimir Svitak által rövidített változata (in. Svitak, V. [szerk.]: Strukturen des Aufbruchs - von der Konkurrenzgesellschaft zur Solidargemeinschaft; Hirzel, Stuttgart, 2001, 72-77. o.). A fordítást Kocsis Tamás vetette egybe a német eredetivel. Az írást a szerzõ szíves engedélyével közöljük. (2) Soros György itt arra a válságsorozatra utal, amellyel az 1987-es tõzsdekrachot követõ, pénzügyileg „nyugodt“ periódus lezárult. A sorozat 1997 júliusában Thaiföldön kezdõdött, majd novemberben Hong Kong-ban (és Kelet-Ázsiában), 1998 februárjában Indonéziában, végül Oroszországban okozott jelentõs, az egész világra kiható pénzügyi problémákat. (A szerk.) (3) Az említett fedezeti befektetési alap (hedge fund) 5 milliárd amerikai dolláros saját tõkével 125 millió dolláros hitelt vett fel, s ezzel - az 1997. évi közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazott elmélet alkalmazásával és kidolgozói, Myron Scholes és Robert Merton aktív közremûködésével - 1250 milliárd dolláros spekulációba fogott. Az említett válságsorozat az alapot megrendítette, melynek közelgõ összeomlása a teljes pénzügyi rendszert fenyegette. Ezt elkerülendõ az amerikai jegybank (Fed) 14 nagybank összefogásával 3,625 milliárd dolláros mentõcsomagot dolgozott ki, s a gyengélkedõ fedezeti befektetési alapokat nagyrészt átvette. Bõvebben lásd Dunbar, Nicholas: A talált pénz - Egy pénzgyár tündöklése és bukása, A pénzpiacok természetrajza; Panem-John Wiley & Sons, Budapest, 2000 (A szerk.) (4) Inflációval terhelt rendszerünkben persze nem a konyhaszekrényben vagy a párnahuzatba varrva õrzi meg az értékét. (A szerk.) (5) 2002. január 1-tõl Németország hivatalos pénzneme az euró. A hivatalos átváltási árfolyam: 1 német márka = 0,5112 euró. (A szerk.) Fordította: Andrásfalvy András Forrás: Margrit Kennedy

jó ha figyelünk

külföldre is

A kamat megszûnése a környezetet is megmenthetné – állítja egy alternatív közgazdász „A tõkés termelési módot kell megszüntetni vagy átalakítani - mondják sokan. Igen, de egészen pontosan mit? Maga az árutermelés és piacgazdaság megszüntetendõ? A tõkés magántulajdon? Esetleg a kizsákmányolás egyéb formáját kellene felismerni és megszüntetni?“ „Az a környezetvédõ, aki nem a környezetpusztítás okai ellen lép fel, a természet ellensége“ - idézi Chomsky szállóigévé vált gondolatát Síklaky István alternatív közgazdász. A környezetrombolás közvetlen oka a gazdaság terjedelmének állandó növekedése - folytatja. A Föld zárt rendszer, s ennek egyik alrendszere sem bõvülhet korlátlanul. Le kell tehát valahogy állítani a gazdaság növekedését - vonja le a következtetést. Eddig a pontig nagyon sokan értenek egyet Síklakyval. A Római Klub híres jelentése nyomán egész tudományos irányzatok fejlõdtek ki, amelyek a növekedésben látják a bajok okát. Szélesnek mondható az egyetértés abban is, hogy az állandó növekedési kényszer a tõkés gazdaság alaptörvénye. A tõkés gazdaság csak növekedés közben lehet egyensúlyban. A növekedést pedig olyan mutatóban - a GDP-ben - méri, amely alkalmatlan a gazdaság és társadalom valódi állapotának, pláne a népjólétnek a mérésére. A tõkés termelési módot kell tehát megszüntetni vagy átalakítani - mondják megint csak nagyon sokan. Igen, de egészen pontosan mit? Maga az árutermelés és piacgazdaság megszüntetendõ? A tõkés magántulajdon? Esetleg a kizsákmányolás egyéb formáját kellene felismerni és megszüntetni?

Kamat nélküli piacgazdaság Síklaky István szokatlan dolgot állít: szerinte a „kamatgazdaságtól“ kellene megszabadulni. Az áruk és szolgáltatások elõállítóira hatalmas terheket ró, hogy költségeik és profitjuk fedezetén túl a pénztõke kamatát is meg kell termelniük a pénztulajdonosok számára. Síklaky azt vallja ezért (Silvio Gesell német közgazdászt követve), hogy nem általában a magántulajdon, hanem a kamatozó kölcsönpénz a kizsákmányolás forrása. Érvelése szerint a profit a vállalkozó tevékenységéhez kötõdik, de a kamat mögött semmilyen hasznos cselekedet nem áll. Az a teher, amit a kamatfizetési kötelezettség ró a piaci szereplõkre, végsõ oka az inflációnak, a túltermelési válságoknak. A kamat kényszeríti állandó növekedésre is a termelõket - állítja Síklaky István - ezért a kamatgazdaság áll a környezet katasztrofális pusztulása mögött is. Ha így van, meg kellene szabadítani a gazdaságot a kamattehertõl - folytatódik az okfejtés. De vajon lehetséges-e ez, és hogyan? Síklaky Silvio Gesell javaslatát ajánlja figyelmünkbe. Gesell „A természetes gazdasági rend szabad föld és szabad pénz révén“ címû, 1913-ban megjelent munkájában lefektette a kamat nélküli jó ha figyelünk

külföldre is

piacgazdaság alapelveit. Ha igaz, hogy a bajok mögött a kamatgazdaság jellemzõi állnak, akkor a Gesell-féle „szabad pénzen“ alapuló gazdaság biztosíthatná a fenntartható fejlõdést – véli Síklaky István.

Szabadpénz-rendszer Mi is ez a szabad pénz? Gesell szellemes technikát dolgozott ki annak biztosítására, hogy a pénztulajdonosok legfõbb céljává váljon minél gyorsabban szabadulni a pénzüktõl. Azt ajánlja, hogy a gazdaság szereplõinek kezében lévõ pénz a jegybank által szabályozott nyilvános elvek szerint állandóan veszítsen értékébõl. A pénztulajdonosok tehát kénytelenek „negatív kamattal“ számolni. Ilyen körülmények között nem érné meg a pénzen ülni. Gesell javaslata megteremtené tehát a „forgásbiztosított pénzt“. A negatív kamat drágítaná a kölcsönügyleteket és spekulációt, a hitelkínála egyensúlyba kerülne a kereslettel, s végsõ soron megszûnne a pénztõke kamata - mondja Silvio Gesell nyomán Síklaky István alternatív közgazdász. A szabad pénz értelmetlenné tenné a tõkés számára a tõke kivonását a termelésbõl. Ha tudom, hogy minden 100 forintom 50 fillérrel kevesebbet ér a következõ hónapban, vásárolni fogok. De nem azért vásárolok, mert pénzem van, hanem azért van pénzem, hogy vásároljak. Persze semmilyen rendszer nem garantálja önmagában a társadalmi gondok megoldását szögezi le Síklaky. A kamat nélküli piacgazdaság sem „automatikusan“ válna környezetkímélõvé. A bõvülés állandó kényszerének kikapcsolásával azonban jó feltételeket teremtene a környezettel békében élõ rendszer mûködtetéséhez.

Kísérletek helyett nemzetközi egyezmények? A szokatlan gondolat vitákat vált ki. A közgazdasági társaság vitáján, amit a Közgáz környezetgazdaságtani mûhelye szervezett, Kiss Károly alternatív közgazdász például alapvetõ kifogásokat fogalmazott meg Síklaky gondolatmenetével kapcsolatban. Kiss Károly bírálata azért érdekes, mert nem a sokat kárhoztatott neokonzervatív közgazdaságtan irányából érkeztek ellenvetései. Kiss személyében a környezetpusztítás közgazdasági megoldásait kutató irányzat képviselõje szólalt meg. Kiss Károly úgy látja, hogy nem lehet a kamatot kikapcsolni a piacgazdaság mûködésébõl. Aki a kamatot próbálja megszüntetni, annak a profitot is meg kell szüntetnie, ezzel viszont maga a piacgazdaság omlana össze, hogy valamiféle szovjet típusú gazdaság lépjen a helyébe. Ez pedig, mint mondja, elfogadhatatlan. A bíráló a kísérletezés helyett a piacgazdaságnak bizonyos területeken - szociális, környezeti kérdésekben - történõ korlátozását tartja célravezetõnek. Kétségeink ellenére is folytatni kell a

nemzetközi egyezmények, kölcsönösen kikényszerített korlátozó intézkedések útján - mondja.

Akciókutatás – társadalmi reformok kísérletezés útján A kamat nélküli piacgazdaság életképességérõl az elméleti vita mellett kísérleti úton is információkat szerezhetünk - hívja fel a figyelmet Síklaky István. Gesell és követõi a 20. század elsõ felében, a Nagy Válság éveiben városi önkormányzatok segítségével kipróbálhatták a szabadpénz-rendszert. A beszámolók szerint sikerrel. Ugyancsak a beszámolók szerint a további kísérletezés a feleszmélõ bankszektor nyomása miatt vált lehetetlenné - mutat rá Síklaky. Mindenképpen elõny, ha egy gazdasági vagy társadalmi reformjavaslat helyi szinten kikísérletezhetõ, mielõtt széles körben bevezetnék az ötletet. A magyar - illetve általában a kontinentális európai - társadalomtudományban szokatlan, hogy az elméleti viták mellett kísérleti eredményeket is figyelembe vegyenek. A tényeket sokkal inkább tisztelõ amerikai és angol kutatók számára természetes, hogy mindazon eszméket, amelyek kis méretekben kísérletezhetõk, nemcsak megvitatják, de ki is próbálják a valóságban. A kísérleti társadalomjavítás, az „akciókutatás“ módszere önálló tudományos ágazattá izmosodott. Az angolszász országokban nehéz is megállapítani, hol végzõdik a tudomány, és hol kezdõdik a politika, illetve a reformmozgalmak terepe. A válságokra nem elsõsorban politikai pártok alapításával vagy tüntetésekkel válaszolnak. Az angolszász világban a helyi kísérletek szaporodása jelzi a legbiztosabban az új születését. (Lásd errõl részletesebben Percenként forradalom címû írásunkat a NOL-on.)

Liska Tibor munkatársa nem tagadja meg magát Bizonyára nem véletlen, hogy Gesell szabadpénz-rendszerét éppen Síklaky István kínálja fel kísérletezésre. Síklaky ismert munkatársa volt a szabadpiac és vállalkozás apostolának, Liska Tibornak. Síklaky István nevéhez fûzõdik a nyolcvanas évek elején nagy port felvert Liska-féle szentesi vállalkozási kísérlet lebonyolítása. Liska Tibor a piaci folyamatok teljes felszabadítását, a magántulajdon monopóliumának megszüntetését hirdette, Síklaky Gesell nyomán a pénztõke monopóliumának megszüntetésén töpreng. A lényeg az eltérések ellenére nagyon hasonló: a kapitalista piacgazdaság alapvetõ reformjának útjait keresik. Nem azt javasolják azonban, hogy ugorjunk fejest az ismeretlenbe, hanem „csak“ azt, hogy bátor és szellemes kísérletekkel kutassuk a körmünkre égõ problémák megoldásait.

Forrás: Tamás Tibor – NOL

9

A Lélegzet 2000. július–augusztusi számának melléklete Tisztelt Olvasó! Az elmúlt években sokan nagy örömmel üdvözölték a külföldi tõke beáramlását, most már azonban egyre többen mutatnak rá ennek a jelenségnek az árnyoldalaira is. Felvetik, hogy érdemes volt-e a magyar adófizetõk pénzébõl hatalmas támogatást nyújtani a külföldi cégeknek és magánszemélyeknek, érdemes volt-e a hazai vagyon jelentõs részét – sokszor áron alul – kiárusítani. Hasznára van-e az országnak, ha olyan termelési és fogyasztói minták elterjedését ösztönözzük sok-sok milliárd forinttal, amelyekrõl az követendõ példaként elénk állított Európai Unióban is egyre többen mondják, hogy zsákutcába vezet? Vajon nem lenne-e sokkal célszerûbb ezeket a hatalmas összegeket a magyar vállalkozóknak adni, a még meglévõ vagyonunkat megõrizni, és mindezt arra fordítani, hogy az értékes hagyományainknak sokkal inkább megfelelõ, a környezeti és társadalmi szempontból valóban fenntartható fejlõdést valósítsunk meg? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kívánnak válaszolni azok az írások, amelyeket a Lélegzet jelen mellékletében közlünk. György Lajos egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyi termelés és ellátás javítására, az alapvetõ emberi szükségletek kielégítésére, az egészséges életfeltételek megteremtésére kell fektetni a hangsúlyt. Síklaky István javaslatot tesz arra, miként lehetne elérni, hogy megválasztott önkormányzati és országgyûlési képviselõink valóban a mi érdekeinket képviseljék. Ugyanerrõl a témáról ír Ignéczi Tibor, aki egy konkrét és meg is valósított kezdeményezést is bemutat. Éliás Ádám a pénztõl való függésünk csökkentésének lehetõségeit elemezi. Lukács András és Pavics Lázár pedig konkrét számokat közöl arról, mekkora összeggel támogatjuk a külföldi tõkét, és javaslatokat tesznek a megoldásra. Mikola Klára Németh László 1943. augusztus 25-én, a balatonszárszói összejövetelen a magyarság gyarmati sorsáról tartott elõadást. A vita során a következõket mondta a harmadik útról: „Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most feláll valaki és azt kérdezi: nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a harmadik oldal“. 1994-ben már mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar politikai pártoknak nincs jövõképük. Egyetlen utat láttak maguk 10

elõtt: az Európai Közösség, a piactársada1om útját. Egy harmadik útról már szinte senki sem beszélt, pedig annak a lehetõségérõl néhány évvel korábban többen meg voltak gyõzõdve. 1988–1990-ben Czakó Gábor még ezt az utat javasolta: „a nyers kapitalizmus elszabadítása elõtt szemügyre kéne venni, adódhatnak-e elõnyök elmaradottságunkból?“ Vagy: „Ha a magyar társadalomnak sikerülne illõ helyére visszaállítani a tudást és az erkölcsöt, gazdaságunk hamarosan elérne akár valami századfordulós kapitalizmus-szintet is. De onnan hová? A korlátlan növekedés zsákutcájába? Ahonnan kifelé igyekeznek azok, akik a kor idejét élik, és keresik azt az utat, amelyen nemcsak a gazdasági élet, de a Föld élete is megõrizhetõ?“ 1990 januárjában J. K. Galbraith túl egyszerûsítõnek találta azt a nézetet, hogy a világ kétsarkú: kapitalista vagy kommunista, bár Keleten és Nyugaton egyaránt fontosnak vélik, hogy teljes legyen a kapitalizmusba való átmenet. A kapitalista rendszer azonban – fejtegette Galbraith – azért tudott fennmaradni, mert a jóléti állam enyhítette az eredeti kapitalizmus bajait és kegyetlenségét. „Amit a kelet-európai országok a szocializmus vagy kommunizmus alternatívájának látnak, az nem a kapitalizmus. Ha az a klasszikus alakú kapitalizmus volna, egy pillanatra sem szeretnének cserélni. Az általuk óhajtott vagylagos lehetõség a korszerû állam, a kormány nélkülözhetetlen lágyító, állandósító szerepével.“ A kapitalizmus az õsi, eredeti alakját nem tudta volna túlélni állami beavatkozás nélkül, és nem lehet az Adam Smith-féle szabad piachoz visszatérni. Azt „Nyugaton sem tûrnénk el, azt nem tudnánk túlélni. (...) Nem igaz, hogy átmeneti megrázkódtatás és nehézségek után azonnali gazdasági javulás fog bekövetkezni. Ez szinte teológiai gondolkodás: hogy az önsanyargatás vezet a jobbá váláshoz. Jelenleg Kelet-Európában a szabadságot üdvözlik. Tragikus volna, ha ez elfogadhatatlan gazdasági nélkülözésekkel társulna. Ha kelet-európai tanácsadó volnék, a kevésbé fontos fogyasztási javak és szolgáltatások piaci szabályozását ösztönözném, de óvatos és fokozatos lennék az alapvetõ élelmiszerek, a lakbérek és az egészségügyi szolgáltatások szabad piacra bocsátását illetõen. Ez esetben azonnal jelentkeznének a bajok, a szenvedés.“ Rabár Ferenc a pénzügyminiszteri székbõl való távozása (leváltása) után egy nemzetközi összejövetelen elõremutatóan tekintett vissza tevékenységére: „A piac az egész nyu-

gati társadalom alapelve. Ez a leghatékonyabb eszköz a források rövid távú elosztására, de vak a méltányosság és igazságosság iránt. A piac sose tudja megoldani a világ mezõgazdaságának gondjait, a piac maga okozza az éhség és a bõség gondjait. Különös dolog olyan korban élni, melyben azt mondják, hogy a piac «gyõzött», amikor tudjuk, hogy a piac semmit sem old meg. Kelet-Európában az a veszély fenyeget, hogy visszajönnek a piac régi hiányosságai is. Tudom mindezeket, és mégis, amikor abban a helyzetben voltam, hogy végre akartam hajtani eszméimet, akkor ott találtam magam egy rendszerbe ágyazva. Ebben a helyzetben a pillanat szükségszerûségének logikája miatt, bár keynesiánus vagyok, monetaristaként kellett viselkednem. Bár azt gondoltam, hogy az igazságosság fontos, végletesen konzervatívnak kellett lennem. Bár a bolygóval törõdtem, a helyi dolgokért kellett cselekednem. Meg akartam szüntetni az éhezést, ehelyett azon fáradoztam, hogy a magyar mezõgazdaság minél versenyképesebb legyen. Egy erõs újraelosztás mellett voltam, s a legkisebbre kellett csökkentenem az újraelosztást a szabad piac nevében. Mindnyájan, tudatosan vagy nem, a rendszerek rabjai vagyunk. Nem vagyunk képesek rá, hogy függetlenül cselekedjünk, kivéve, ha úgy változtatjuk meg a rendszert, hogy az olyan tetteket kényszerítsen ki, amelyeket valóban akarunk.” Hasonlóan vélekedett a rendszer csapdáiról, a növekedés zsákutcájáról, csak éppen a túlsó partról Noam Chomsky 1993-ban: „Azt gondolom, hogy a kilátások igen komorak Kelet-Európa számára. Nyugatnak megvan a terve – nagy részét át akarják alakítani a harmadik világ új, könnyen kizsákmányolható részévé. Sok tekintetben Kelet- Európa sokkal vonzóbb a befektetõk számára, mint Latin-Amerika. Az egyik ok, hogy itt a lakosság fehér bõrû és kék szemû, s ezért könnyebb kapcsolatot teremteni azoknak a beruházóknak, akik mélyen rasszista társadalmakból, az Egyesült Államokból vagy Nyugat-Európából származnak. Jelentõs továbbá, hogy Kelet-Európában jobb az egészségügyi helyzet és jobban képzettek az emberek, mint Latin-Amerikában, amely néhány gazdag és kivételezett területtõl eltekintve, súlyos helyzetben van“. A Világbank útja azt sugallja minden segélyezettnek: „ti fejletlenek vagyok, segítségre szorultok, nélkülünk éhen haltok, sõt mi több, farmernadrágotok és kokakólátok sem lesz!“ A növekedés kérdését rendszerint nagyon leegyszerûsítik. Kiss Károly fejti ki, hogy nem mindegy, mibõl adódik. Szerinte a lakásépíjó ha figyelünk

külföldre is

tés, a közüzemi szolgáltatások, a pihenéssel, sporttal, kultúrával, informatikával kapcsolatos szolgáltatások területén van szükség növekedésre. (Utóbb kiderült: növekedhet a nemzeti össztermék, s az kizárólag a külföldi beruházók zsebébe vándorol.) A történelem folyamán minden nagy birodalom összeomlott. Nyilvánvaló módon a jelenlegi pénzbirodalom sorsa is ez lesz, az egész világot gyarmatosító egységes világgazdasági rendszer széjjel fog esni. Fennmaradhatunk-e és hogyan, a fölbomlás és a már jelen lévõ ökológiai katasztrófa kiteljesedésének idején? Az a dolgunk, hogy elõre felkészüljünk rá. A jövõ a kis területi egységek önállósodása felé mutat. Minden nemzetnek, nekünk is meg kell õriznünk a nemzeti azonosságtudatunkat, a kultúránkat, az anyanyelvünket, s azon belül a tájegységek sajátos hagyományait, szokásait. A lehetõ legnagyobb mértékig törekedni kell a kis egységek önálló termelésére, a helyi mezõgazdaság, ipar, kereskedelem és hitelrendszer fejlesztésére, meg kell akadályozni azok leépítését. Ezért sem adhatjuk föl a földrajzi és kulturális hagyományokból folyó termelési módunkat, terményeinket, növényés állatfajainkat, vendéglátási szokásainkat, nemzeti azonosságunkat. Fontosak a helyi tejüzemek, vágóhídak, füstölõk, pékségek, sörfõzdék vagy a helyi energiatermelés. A helyi lehetõségek fejlesztése sokkal több munkaalkalmat teremt, mint például egy nemzetek fölötti vállalat automatizált kocsi-összeszerelõ részlege. A helyi fejlesztésnek együtt kell járnia a központosítás csökkentésével, a jobban érvényesülõ részvételi demokráciával, nemzeti kultúránk megõrzésével. A részvételi demokráciát a következõképp látja Lewis Mumford: „...a demokrácia természetszerûleg olyan kis közösségekben és csoportokban mûködik a legjobban, ahol az emberek úton-útfélen találkozhatnak, egyenlõ felekként szabadon tárgyalnak és személyes ismeretségben állnak egymással: ez minden tekintetben ellentéte a tömeges szövetkezés, a tömegkommunikáció és a tömegszervezet anonim, elszegényedett és nagyrészt láthatatlan formáinak. De mihelyt nagy tömegekrõl van szó, a demokrácia vagy aláveti magát egy külsõ irányításnak és központi vezetésnek, vagy arra a nehéz feladatra kényszerül, hogy hatalmát átadja, delegáljon valamiféle kooperatív szervezetnek.“ A harmadik világ tönkretételében igen nagy szerepe volt annak, hogy a táj és éghajlat jellegének megfelelõ õsi termelési módokat és eljárásokat idegen nyomásra monokultúrákkal cserélték fel, s a biológiai-kulturális sokféleségük elveszítése fõ oka volt elszegényedésüknek, eladósodásuknak, éhezésüknek. Ebbõl az a tanulság, hogy nem másoknak kell kijelölni helyünket a világban, azt magunknak kell biztosítanunk. Minél inkább elfogadjuk a ránk erõltetett, tõlünk idegen jó ha figyelünk

külföldre is

gazdasági, termelési szokásokat, módokat, feladatokat, annál inkább kiszolgáltatottak leszünk, annál inkább biztosítjuk gyarmati helyzetünket. Egy nemzeti egyetértésen és összefogáson alapuló ökologikus lét csak egy jól megfogalmazott harmadik út fölvázolása és követése révén valósulhat meg. Kevesen törekednek erre. Fentebb Czakó Gábort idéztem, aki 1995-ben a tapasztalatok hatására már keményebben fogalmazott: „Az Antall-Boross-Horn kormányzat abban egy, hogy az áldozatnak szánt harmadik világból a világgyilkosok közé szeretné bevinni az országot. Nemes terv. Szívmelengetõ és népszerû: Ugyan ki nézi, hogy ezen az úton elõbb-utóbb mindenki áldozattá lesz? Az igazi kérdés: van-e harmadik út? Esetleg csakis harmadik út létezik? Bizonyos, hogy az a tehetségében és szorgalmában bízó nép találhat rá, amelyik elég bátor megkeresni.“ Sokan keresik ezt az utat. A nemzetek feletti vállalatok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy mielõtt rátalálunk a harmadik útra, hosszú idõre megszilárdítsák a pénzhatalmat. Ezt a folyamatot nevezik globalizációnak. 1998 áprilisában akarták megkoronázni mûvüket, s a korábbi szerzõdések (GATT, WTO, NAFTA stb.) betetõzésére aláíratni a Sokoldalú Beruházási Egyezményt (Multilateral Agreement on Investment, MAI). (Feiler 1997, György 1998). Az egyezményt titokban készítették elõ, a parlamentek sem tudtak róla. A célja biztosítani a külföldi cégek legalább egyenlõ elbírálását a hitelek és adózási kedvezmények tekintetében és ezzel megteremteni a külföldi beruházók biztonságát, meggátolni a befektetõk jogainak bármiféle korlátozását, megakadályozni az emberi egészség vagy a környezet érdekében történõ bármiféle kivételezést. Aláírásával a kormányok teljesen megkötnék a saját kezüket, a kormányokat, a vállalatok is bíróság elé idézhetnék. Az az ország, amelyik aláírja, 5 évig nem léphet ki, és ha akkor fel is mondja a szerzõdést, a vállalt kötelezettségek 15 (!) éven át érvényben maradnak. A titkos tárgyalások igen nagy sebességgel folytak, talán azért, hogy az egyezményt össze lehessen hozni még mielõtt a nyilvánosság „észbe kap“. (A egyezmény szövegét egy kanadai szervezet szivárogtatta ki és rakta a világhálóra 1998 elején. Egy kanadai lap címoldalán tüntetõket látunk ilyen szövegû táblával: „With the MAI - Canada will die“, azaz a MAI-val Kanada el fog pusztulni.) A szerzõdés aláírásával megszûnne minden, eddig valamennyire is független állam önrendelkezése, szabadsága. A szerzõdést aláíró kormány saját népét legalább 20 évre gyarmati sorsba, rabszolgaságba döntené. A dolognak hihetetlen veszélyei vannak, emellett örömre ad okot, hogy a MAI ellen igen sok emberjogi szervezet, szakszervezetek, pártok, a zöld mozgalom és a keresz-

tyén, ortodox és anglikán egyházakat képviselõ Egyházak Világtanácsa is fellépett (ez utóbbi körlevelében ismertette tagegyházaival a MAI veszélyeit). A mozgalom összefogása átmenetileg gyõzött, MAI nem lesz. Nem szabad azonban túl korán inni a medve bõrére — 1999 decemberében Seattle-ben a WTO arról készül határozatot hozni, hogy miképpen valósítsák meg más név alatt a MAI célkitûzéseit. Remélhetõleg a zöld mozgalom eddigi szövetségeseivel, például az Egyházak Világtanácsával és másokkal együtt folytatja harcát, amelyhez esetleg más, katolikus és egyéb vallási csoportok is csatlakoznak. (Részlet a Vissza a kozmikus Rendhez c. könyvbõl) György Lajos Ismert a sztálini recept: Kinyilatkoztatni – a hatalom szája íze szerinti – egyetlen igazságot, és szitkot-átkot zúdítani a másként gondolkodókra. „Harmadik út tehát nincs“ – nyilatkoztatja ki a Bonifert Mária–Inotai András szerzõpáros (Népszabadság, 2000. 5. 26.), azon ellenállhatatlan érvelés eredményeképpen, hogy eddig már többen sikertelenül próbálkoztak vele. Majd a cikk végén jön a kiátkozás: „Ebben a helyzetben bezárkózni, vagy «harmadik utat» hirdetni, több mint felelõtlenség. Felnagyítani az új megteremtésével járó nehézségeket és tagadni az eredményeket több mint bûn.“ Aki tehát „harmadik útra“ törekszik, több mint felelõtlen, több mint bûnös. És hogy minõsítsük az olyan tanult közgazdászokat, akik nem vesznek tudomást a jelenlegi gazdasági rendszer, „az elsõ út“ alapvetõ belsõ ellentmondásáról, amely kiküszöbölhetetlen, mert a lényegéhez tartozik? Akik nem vesznek tudomást azokról a tendenciákról, amelyek kérlelhetetlen elõrehaladását évtizedek óta rendre ENSZ statisztikák tárják a világ elé, és amelyek a rendszer egyre közelgõ összeomlását vetítik elõre olyan valószínûséggel, mint amilyen valószínûséggel egy szerpentinen lefelé rohanó fék nélküli autó szakadékba zuhan? Mi ez a belsõ ellentmondás? A tõkés gazdaság hajtóereje a kamat: a vagyontulajdonosok joga és lehetõsége arra, hogy teljesítmény nélkül, pusztán tulajdonuk alapján részesüljenek a társadalmi össztermékbõl, azaz járadékot élvezzenek. (Ezt ne mossuk össze a vállalkozói nyereséggel, amellyel a társadalom a piacon megmért vállalkozói teljesítményt jutalmazza, amely nyereség tehát munkabér jellegû. A profit e két lényegesen különbözõ eleme akkor mutatkozik meg tisztán, ha egy vállalkozó saját tõke nélkül, teljes mértékben hiteltõkét mûködtet.) A kamatos kamat matematikája folytán a pénzvagyon és vele a kamattömeg sokkal meredekebben nõ, mint a termelékenység. Változatlan méretû 11

termelés esetén tehát a társadalmi össztermék egyre nagyobb hányadát kellene kamatként kifizetni, és egyre kisebb hányad maradna a munkateljesítményt nyújtóknak, beleértve a vállalkozókat is. (Hadd nevezzem õket – Silvio Gesell nyomán — gyûjtõnéven munkásoknak.) Ha tehát a munkások szinten akarják tartani jövedelmüket, állandóan növelniük kell a termelést, akkor is, ha ez már meghaladja a normális (természetes) életvitel szükségleteit, akkor is, ha nincs rá elegendõ fizetõképes kereslet, akkor is, ha már régen áttörte az ökoszféra korlátait. (Lásd a Római Klub emlékezetes tanulmányát.) Ebbõl az alapvetõ ellentmondásból ered két végzetes tendencia. Az egyiket már érintettük: ez az élet természeti (ökológiai) feltételeinek a rombolása, amelyet száz éve még észre sem vettek, ma azonban már nyilvánvaló, hogy egy-két nemzedéken belül ellehetetleníti a magasrendû életet a Földön. A másik tendencia: a polarizáció, a szakadék, amely a vagyon, a jövedelem, és vele a hatalom túlnyomó részét a többiek rovására birtokló maroknyi ember és az emberiség többi milliárdjai között évrõl évre mélyül. (Közhely volna erre számokat idézni.) Nyilvánvaló, hogy ez a szakadék nem mélyülhet a végtelenségig, és ha nem megy végbe fordulat – azaz rendszerváltás –, a folyamat globális szociális katasztrófába (atom-világ-polgárháborúba?) torkollik. Bonifert–Inotai a globalizálódástól való elszakadást úgy látja, „mintha egy hangya aláfeküdne az úthengernek, s megpróbálná feltartóztatni azt“. Elõttem más kép rajzolódik ki: Magyarország tengeren hánykolódó halászhajó, amely hirtelen ott találja magát a csillogó-villogó, hatalmas Titanic mellett, és a Bonifert–Inotaihoz hasonlók sóvárogva igyekeznek felkapaszkodni rá, nem véve tudomást arról, hogy a Titanic oldalát már felszakította a jéghegy. Miután a hagyományosan „második útnak“ tekintett diktatórikus tervgazdálkodás – amely magát „szocializmusnak“ nevezte –, bár a külsõ elemzõk és a belsõ másként gondolkodók inkább államkapitalizmusnak minõsítették – kudarcot vallott, csak a jelenlegi rendszer, az abszolutizált magánkapitalizmus volna a járható út? Nem, ez a Titanic útja. Rendre cáfolhatnám Bonifert–Inotai megdöbbentõen felületes tételeit, de csak egyet emelek ki illusztrációképpen. „Azok az országok – írják – amelyek képesek voltak megnövelni feldolgozóipari kapacitásukat és élni tudtak a liberalizált piac lehetõségeivel, mint Kína, de még Mexikó, El Salvador vagy a Dominikai Köztársaság is, a világátlag háromszorosára tudták növelni kivitelüket.“ Ami, ugye, azt jelenti, hogy ezekben az országokban számottevõen javultak az 12

életviszonyok. Eszünkbe jut a „magyar“ export ragyogó növekedése, aminek zömét a vámszabad-területi multik produkálják, míg a valóban magyar export stagnál, vagy alig nõ, de emeljük ki inkább Mexikót. Csontos Gábor írja („Van-e tíz-tizenöt évünk?“ Magyar Nemzet, 2000. 5. 13.): „A világ dolgaiban járatlan ember számára a közel 101 magyarországi vámszabad terület Magyarország technológiai megújításának jelképe lehetne. Abban az esetben, ha a multinacionális vállalatok berendezkedése és mûködése hazánkban tényleg különleges, egyedi jellemvonását tükrözné a sokat hangoztatott új gazdasági rend, az informatikai társadalmat megjelenítõ globalizációs piacgazdaság szerkezeti kiépítésében. Azonban a világon elég sok helyen, elsõsorban az olyan adósságszolgálat-szerkezetû országokban, mint Magyarországé, található az angol gyarmatosítás idejébõl megismert gazdasági területenkívüliség, más néven ipari-termelõi-összeszerelõi ültetvények, amelyek egy adott ország nemzetgazdaságán belül, de attól teljesen elszigetelve növelik külföldi anyacégeik profitját. Az Egyesült Államok és Mexikó határán felsorakozó mexikói vámszabad területek, maquiladorák szinte megdöbbentõ hasonlóságot mutatnak magyarországi testvéreikkel. A legelsõ hasonlóság maga a területenkívüliség, vagyis az, hogy ezek a gazdasági övezetek teljesen elszigetelve mûködnek a mexikói gazdaságtól Mexikó területén. Gyakorlatilag sem húzóágazatként, sem a helyi vállalkozások beszállíttatóiként nem játszanak szerepet. Mexikó állam és a maquiladorák kapcsolata a rendkívül olcsó mexikói bérmunkaerõ biztosításában, illetve az ott alkalmazottak távol élõ családjuk támogatásából származó fogyasztásában, megadóztatásában van. (Az ott alkalmazottak hazautalják fizetésük nagy részét.) A tényleges mexikói gazdaság állapota, szerkezete szintén nagyon hasonló a magyar gazdaságéhoz. (...) Mexikó 1996-ban csatlakozott a NAFTA-hoz, ami katasztrofális következményekkel járt. A szabadkereskedelmi övezet következtében ugrásszerûen megnõtt a mindennapi szükségleteket fedezõ import, miközben a hazai termelés a kormány monetáris gazdaságpolitikája következében csökkent, vagy jó esetben stagnált. A megnövekedett import következtében a költségvetés hiánya is nagyobbá vált, amit a beáramló tõke fedezett volna. Csakhogy ez a külföldi tõke – Mexikó adósságszerkezete következtében – nem volt más, mint a rövid távú spekulációs tõke. Amely kierõszakolta a mexikói jegybank által meghatározott reálkamat magas szintjét. Ez viszont a gazdaságpolitikai irányváltás elmélyítését hozta magával: a nemzeti valuta állandó leértékelését az export versenyképességére és a termelékenység növelésére hivatkozva, a belföldi fogyasztói

árak világpiacosítását, a bérek alacsony szinten tartását és legfõképpen a belgazdasági élénkülést segítõ hitelek kamatrátájának magas szinten tartását. A tõkecsapda Mexikó esetében is kiválóan mûködik. A minden pénzügyi megkötöttség nélkül kiáramló tõke állandó tõkeéhséget idéz elõ nemcsak a költségvetésben, hanem a gazdaságban is. Ugyanakkor a belgazdaság képtelen fejleszteni a hitelkamatok nagysága miatt, és azért is, mert a beáramló (spekulációs) tõkére a költségvetésnek van szüksége. Tehát Mexikó esetében is bezárult az ördögi kör. S az eredmény? Tömeges elszegényedés, a kisipar tönkremenése, magas munkanélküliség (ez biztosítja a maquiladorák bérrabszolgáit), szociális feszültség.“ Nagyon is idevágnak „A magyarországi SAPRI program fontosabb megállapításai“ is. (Magyar SAPRI Titkárság 2000. április. A SAPRI a Világbank, és tíz ország – köztük Mexikó és Magyarország – kormányainak és civil szervezeteinek közös gazdaságelemzõ programja.) Figyelembe veendõ, hogy az, amit Bonifert–Inotai az egyetlen járható útnak tekintenek, a Magyar SAPRI Titkárság szóhasználatában „neoliberális gazdaságpolitika“ vagy „washingtoni konszenzus“ néven jelenik meg. „...a rendszerváltás hatalmas veszteségekkel járt, a fogyasztás, a reáljövedelem szintje évtizedeket, a foglalkoztatás szintje több mint fél évszázadnyit esett vissza és tíz évvel a rendszerváltást követõen ez a helyzet még alig változott. (...) számos országban, olyanokban, ahol sohasem volt szocializmus és rendszerváltás, a mienkhez hasonló problémákkal küzdenek a helyi társadalmak. (...) a valamennyi országot jellemzõ közös vonás a neoliberális gazdaságpolitika, amelyet kivétel nélkül minden olyan országban alkalmaztak, ahol a mondott negatív társadalmi jelenségek tapasztalhatók voltak. (...) a «neoliberális» jelzõ (...) egy minden állami szabályozás nélküli, szabadon mozgó piacgazdaságot jelent, amelyet a meglévõbõl a korábbi állami szabályozás lebontásával, így az árak, a külkereskedelem liberalizálásával, a támogatások leépítésével, az állami tulajdon privatizálásával és további hasonló intézkedésekkel hoztak létre. A fejletlenebb volt szocialista, vagy fejlõdõ országoknak (...) meg kellett nyitni piacaikat a náluknál lényegesen fejlettebb, tõkeerõsebb országok vállalatai elõtt. Ez valami olyasmit jelent, mintha az ökölvívásban eltörölnék a súlycsoportokat, Nem nehéz megjósolni a nehézsúlyúak gyõzelmét. Ez történt a volt szocialista és a fejlõdõ országokkal is. Az amúgyis szegények még szegényebbek lettek, a gazdagok tovább gazdagodtak. (...) ha valamelyik ország a saját jószántából nem kívánta volna követni az angolszász országok által kialakított új közgazdasági divatot, azt különbözõ eszközökkel erre kényszerítették. (...) Az igazsághoz azonban jó ha figyelünk

külföldre is

– Nagy Gábor tanulmánya – „A modern ipari rendszer minden intellektuális bonyolultságával éppen azokat az alapokat emészti fel, amelyekre épül, közgazdasági nyelven szólva: feléli önnön pótolhatatlan tõkéjét, amelyet elégedetten jövedelemként könyvel el. Ennek a tõkének a három válfaját érintettem: az ásványi tüzelõanyagokat, a természet tûréshatárait és az ember valóját.“

lek összmennyisége, egyidejûleg a tartozás ne csökkenjen lényegesen. A tõke áramlásának eredõje így hosszú távon folyamatosan egyirányú: mindig a szegény eladósodott felõl a gazdag kölcsönadó felé – adott esetben tõlünk a nyugati bankok felé.

E.F. Schumacher

1.3 Fel-fel a kamatlábakat mindig magasabbra! Kell-e magyarázni, hogy a gazdaság válságban van. A pénz nem tölti be a munkamegosztást szervezõ funkcióját. Ehelyett, hogy gyorsan pörögne-forogna egyik kézbõl a másikba munkára, újításra, hatékonyságra serkentve a vállalkozókat, folyton megreked, lomhán mozdul tovább. Minek kockázatosan vállalkozni, ha banki biztosítási vagy ingatlanspekulációs ügyletekkel lehet az igazán nagy pénzeket leakasztani. A gazdaságpolitika ugyan tisztában van vele, hogy a nagy jövedelmek nem a termelésbõl vagy a szolgáltatásból származnak, hanem pénzügyi manipulációkból, de ahelyett, hogy gyökeres megoldást keresne, megelégszik tüneti kezeléssel. Arányos közteherviselés címén az adókat elsõsorban a jövedelmekhez köti. A folyamatosan és rohamosan növekvõ társadalmi különbségeket ezzel ugyan jelentõsen nem tompítja, legfeljebb a gazdagok szûk rétege picit lassabban lesz földönfutó, mintha nem lenne jövedelemhez kötött adózás, viszont azt sikerül ezzel elérnie, hogy az amúgyis lassan mozgó tõkét még nehezebben lehessen az emberi munka és találékonyság finanszírozására fordítani. A pénzügy játékszabályai lehetetlenné teszik, hogy egyszerû anyagokból sok munkával kiváló minõségû termékek készüljenek. Ez megfizethetetlen. Inkább bonyolult gépekkel, valamint energia- és nyersanyagfaló technológiákkal váltják ki a munkást, akit elküldenek munkanélküli segélyre. A segély terheit persze ráterhelik a gép mellett megmaradt munkások jövedelmére, hogy a vállalkozó azon töprengjen, hogy hogyan lehet még tovább csökkenteni a dolgozó-létszámot. A bankok a kamatlábaikat mindig a csúcs-sikerágazatok megtérülési viszonyaira pislogva állítják be. Ha nem így tennének, maga a banküzlet menne csõdbe, hisz mindenki átvinné a tõkéjét a jobban jövedelmezõ termelési ágazatba. Ezzel azonban a vállalkozások túlnyomó többsége számára túl magasra teszik a mércét. A vállalkozások éves profitjukat a banki kamatokhoz viszonyítják, fõleg, ha még részvényeiket a tõzsdén is szerepeltetik, egyszerûen nem tehetik meg, hogy ne a lehetõ legrövidebb idõ alatt a legmagasabb profitot valósítsák meg. Rá vannak kényszerítve a Föld erõforrásainak minél gyorsabb kirablására. Az erõforrások újratermelésének költségeit nem tudják elviselni, mert akkor nem lennének képesek a magas banki kamatlábakat ûberelni.

1. A jó öreg neoliberalista közgazdaságtan 1.1 A világgazdasági horror Fõcímek a sajtóból: 1993. október 13. Napi világgazdaság: „A történelem legnagyobb részvény-árfolyam esése egyetlen nap alatt a londoni tõzsdén.“ 1993. október 16. Mai nap „A dollár árfolyama tovább esik.“ 1993. október 20. Új Magyarország „Miért menekül az arab és japán tõke az amerikai bankokból?“ 1993. december 1. Népszabadság „Kátyúba futottak a Csepel amerikai kerékpárjai.“ 1993. december 3. Reform „Két tonna dollár – pénzhamisítás csúcstechnológiával.“ 1994. január 10. Gödöllõi Hírlap „A vadonatúj kábelgyár csõdje – Mi lesz az ötszáz dolgozóval?“ 1994. január 11. Kurír „Ismét benzináremelések.“ 1994. január 16. Magyar Nemzet „A válságstáb tehetetlen – a kormány ma sem tudott megegyezni a kamionblokád szervezõivel.“ 1994. január 17. Kurír „Már a Távfûtõ Mûvek sem fût.“ 1994. január 20. Délmagyarország „A kormány Szegedre költözött.“ 1994. február 10. Ettõl a naptól kezdve nem jelennek meg a sajtótermékek Magyarországon. Nyugalom! Addig még van majdnem másfél évünk!* 1.2 Leonyid Iljics elvtárs megértõ nagybácsi volt az IMF-hez képest. A hetvenes években a nyugati bankok pukkadásig megteltek arab olajdollárokkal. Szívesen adtak akár még a szovjettömb országainak is iparosításra, pedig jól tudták, hogy pusztán a politikai berendezkedés handicapje miatt is soha nem fogják a beruházások visszafizetni magukat korszerû termékekben. Emlékezhetünk az eocén programba, az acéliparba vagy a húsiparba gyömöszölt milliárdokra. Mellesleg ezek a pénzek a fejlett nyugati technológia vásárlása által szépen visszatértek kibocsátási helyükre. Késõbb már csak fõleg a törlesztésekre és a kamatok fizetésére vettük fel az újabb hiteleket. A nyolcvanas években a tõke áramlásának iránya megfordult. A törlesztési feltételek és a kamatlábak olyan ügyesen vannak megállapítva, hogy a régi hitelek terhei adott idõegység alatt mindig nagyobbak legyenek, mint az új hitehozzá tartozik, hogy a neoliberális gazdaságpolitika magyarországi alkalmazása iránti világbanki igény készséges fogadtatásra talált hazánkban, sõt a hazai gazdaságirányítás számos esetben messze túlteljesítette a Világbank, illetve a Nemzetközi Valutaalap kívánságait.“ – Biztos, hogy Bonifert—Inotai jó helyen keresik a felelõtlenséget és a bûnösséget a „harmadik útra“ törekvõk között? jó ha figyelünk

külföldre is

2. A világ, ami egy ilyen közgazdaságtanra épül 2.1 A nagy nem szép, de szükségszerû A gazdaság válsága nem áll önmagában. Ki tudná szétválasztani, hogy okként vagy okozatként, de együtt jár az emberi világ többi nagy terü-

Igenis vannak sokan világszerte, és hazánkban is, akik éppen felelõsségtudattól és a tömegek iránti szolidaritás érzésébõl indíttatva törekednek egy „harmadik út“ tervének kidolgozására és megvalósítására. Nemrég jelent meg e sorok írójának tollából A fennmaradás társadalmi programja címû könyv, amely – Silvio Gesell, a Keynes által is nagyrabecsült gazdasági gon-

dolkodó tanaira, és ezeknek a harmincas években történt sikeres megvalósításaira támaszkodva – egy „harmadik út“, egy tõke- és földjáradék, és így kizsákmányolás nélküli, szociális piacgazdaság és vele egy résztvevõ demokrácia tervrajzát tartalmazza. Forrás: http://www.lelegzet.hu

13

leteinek válságaival. A vállalkozások versenyben a bankkamatokkal és egymással a legtöbbször jobban meg tudták állni a helyüket, ha egyre nagyobbra nõttek. Ma már egy-egy iparág nagy részét néhány multinacionális cég tartja a kezében. A vállalkozások méretének növekedése együtt járt a városok és különösen a nagyvárosok elszaporodásával. A áttekinthetõ falusi kisközösségi viszonyok felbomlottak. A közösségként egyszerûen méreténél fogva mûködésképtelen társadalmi egységek ügyeinek intézésére hierarchikus és képviseleti döntéshozó rendszereket kellett kiépíteni, amelyek szükségképpen elidegenedettek az egyéntõl. A közösségi szellem megszûnik, vele vész a hagyomány, a szakralitás és a közösségi szolidaritás. 2.2 A tömeglét A hagyomány és szakralitás veszését nemcsak a közösségek eróziója okozza, hanem a gazdaság belsõ törvényszerûségei is. A kamatos kamattal állandó versenyfutásban lévõ embernek nincs ideje a saját belsõ lelki és szellemi funkcióinak ápolására. Még a munkáját sem tudja jól és tiszta szívvel elvégezni, mert egyrészt erre nincs ideje, másrészt belekerül egy olyan nagy gazdasági termelõ-szolgáltató szervezetbe, amelyben alig valami van reá bízva, a munkája is elidegenedett tõle. A jövedelmek polarizálódása folyamatos. Egyre kevesebbek kezében egyre nagyobb jövedelmek halmozódnak fel, és egyre többen élnek a létminimum határán vagy alatta. Ez a két piac élesen ketté válik. A vásárlóerõ nagyrésze a gazdagok kezében van. A mindennapi létszükségleteik kielégítése nem túl nagy piac, hiszen kevesen vannak. A vállalkozások egy része rááll tehát a gazdagok luxusigényeinek kielégítésére. Ezek az igények igény voltuk nem magától értetõdõ, ezeket mesterségesen fel kell kelteni. Be kell bizonyítani a pénzes fogyasztónak, hogy az õ színvonalán az a fogyasztási szint részben megérdemelt jutalom, részben az emberi méltóságát garantáló társadalmi kötelezettség. Erre szolgálnak a reklámok. A nemlétezõ igényeket felkelteni és állandóan ápolva ébren tartani a gazdaság legnagyobb kihívása. A szükségesnél ezerszer többet tudó méregdrága termékek reklámjai árasztják el az emberi kommunikáció csatornáit, eldugítva a valóban lélektõl lélekhez szóló üzenet útját. A piac másik nagy területe a szegények igényeinek kielégítése. Õk ugyan nagyon sokan vannak, de kicsi a vásárlóerejük. Õk csak a nagyon nagy tömegben termelt silány minõségû terméket képesek megfizetni, ha egyáltalán meg tudják. A termékek minõségükkel nem tudnak versenyezni, ezért legalább csomagolásuknak kell nagyon vonzónak lenni, hogy abban a lélektani pillanatban, amikor az üzletben a vásárló szembekerül a polcon lévõ termékkel, a mérleg nyelve lehetõleg a vásárlás felé billenjen. A reklám nem válogat. Ugyanúgy bombázza a tehetõseket, mint a szegényeket. A szegények is a televízió és a reklámok kínálta minták szerint szeretnének élni, de ezt jövedelmi viszonyaik nem teszik lehetõvé. A mindennapi megélhetési gondok és a követhetetlen minták miatt érzett csalódottság gyakran vezetnek társadalmi betegségekhez, bûnözéshez, kábítószerezéshez, alkoholizmushoz. A hagyományukat, szakralitásukat, közösségüket veszített kiszakadt lelkek védtelenek a szenvedélybetegségekkel szemben. 2.3 A Föld A kamatos kamat az erõforrások kirablására kényszeríti a termelõt. A jövedelmekhez kötött adózás lehetetlenné tesz minden „szelíd“ technológiát, ami kevés energiát és nyersanyagot, ámde sok munkát és odafigyelést követel. Az egyre szûkülõ piacon saját maga alatt vágja a fát az a vállalkozó, aki túlságosan hosszúéletû termékeket termel. Ez az eldobható, egyszer használatos termékek kora. A csomagolás egyre nagyobb szerepet kap a termékek versenyképességében. A hamar elromló termékek és a gyülemlõ csomagolóanyagok hatalmas szemétsáncokként veszik körbe a településeket. Az erdõket, a termõföldet, a fosszilis energiahordozókat néhány évtized alatt felzabálja a gazdaság. Az erdõktõl megfosztott területeken szélsõségesebbé válik az éghajlat, megindul a talaj gyors eróziója, és zavarok támadnak a Föld globális önszabályzó rendszerei14

ben: ózonlyuk, üvegházhatás, felmelegedés, tengerszint emelkedés stb. A bioszféra évmilliók evolúciója során felgyülemlett roppant gazdagsága folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben erodálódik. A nagyvárosok okozta koncentrált levegõ és vízszennyezés ezt a hatást tovább tetézi. A globálissá vált gazdasági rendszereket világméretû szállítási és közlekedési kapcsolatokkal kell kiszolgálni. A fokozódó motorizáció és légiforgalom nemcsak energiafaló, hanem az egyik legnagyobb szennyezõforrássá is lép elõ. 3. Gazdaság kamatos kamat nélkül A közgazdászok túlnyomó többsége a kamatos kamatot mint eleve adott és örökké fennmaradó gazdasági intézményt tekinti. Fel sem tételezi, hogy kamatmentes pénz valaha is létezhetett. Pedig már Mózes is meghagyta népének: „A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se ellenségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni.“ 5 Móz. 23,19. Bár az is igaz, hogy rögtön azt is hozzáteszi: „Az idegentõl vehetsz kamatot...“ 5 Móz. 23,2O. A pénz a társadalomban ugyanolyan szerepet tölt be, mint a víz a tájban. Hordja-viszi az anyagokat, információkat, és segíti a gazdag rendszer kiépülését. A víz a tájban nem akkor tölti be jól a szerepét, ha sok van belõle, hanem, ha gyorsan forog a természetes körforgásban, és rövid idõ alatt sok rendszer-elem tudja építõ módon felhasználni. Baj pedig akkor van, ha a víz túl gyorsan távozik a tájból. Ugyanígy a közösség pénzgazdálkodásában is az a cél, hogy minél gyorsabban forogjon a pénz és minél kevesebb szivárogjon ki a közösségbõl. A tájban az erdõ tölti be a víz körforgását szabályzó legfontosabb szerepet. Ha kiirtjuk az erdõt, a mélyen fekvõ részek elmocsarasodnak, a magasak kiszáradnak, a termõföldet pedig elviszik az erózió. Ami az erdõirtás a vízháztartásban, az a kamatos kamat a pénzgazdálkodásban. A mocsár a gazdagok világa, ahol a túl sok pénz hoz létre egészségtelen, romboló rendszereket. A kiszáradó részek a szegények világának felel meg, de biztosak lehetünk, hogy csak idõ kérdése, amíg az egész táj el nem sivatagosodik - a gazdagok világa is hosszú távon fenyegettetve van a kamatos kamatra épülõ gazdálkodás által. A jövedelemadózás olyan, mint a mocsarakat lecsapoló folyószabályozás. Megadja a kegyelemdöfést a haldokló gazdaságnak. A lecsapolt mocsarak helyén szikes, semmire se jó föld marad vissza, a jövedelemadózás egyenesen vezet az inflációhoz és a munkanélküliséghez. Nézzünk meg néhány példát a kamatos kamatot kizáró gazdálkodási módok közül. 3.1 A Kaláka Mindenütt a világon ismert. A brazilok „mutirao“-nak hívják, a csendes óceáni maorik „mahi“-nak. A lényege valamilyen nagyobb munka elvégzése közösen, viszonossági alapon. Ha Magyarországon a házépítõ kaláka a legelterjedtebb, amikor rokonok, barátok, ismerõsök ingyen elmennek egymáshoz segíteni, remélve, hogy a megsegített majd nekik is viszonozza, ha majd hasonlóra lesz szüksége. De elterjedtek voltak az arató és szõlõszüretelõ kalákák is. Sõt egyszer láttam egy erdélyi táncot, aminek az volt a címe: A pityókalapó kaláka (krumpli tolvajlásra szövetkeztek a legények). De van ennek szabályozottabb formája is, mint a nálunk szokásos. Az ausztráliai Victoriában mûködik a Bendigo Home Builder’s Club. Az 5 dollár évi klubtagságból a hírlevél nyomdai és postaköltségét fedezik. Minden tag adhat, és ha már legalább 6O órát adott, akkor kaphat is építõmunka segítséget. A csereegység a ledolgozott munkaóra, amelyet azonos értékûnek tételeznek fel. A munkaszervezõ tartja számon az egyes tagok „folyószámláján“ levõ hitelezett vagy kölcsönvett órákat, és toborozza a munkásokat egy-egy kalákához. 3.2 A közösségi barter klub A kalákának az a hátránya, hogy csak egyféle szolgáltatásra korlátozódik. A viszonossági cserealapon mûködõ közösségi barter klub már gyakorlatilag a közösségen belül megtalálható bármilyen képesjó ha figyelünk

külföldre is

ségnek piacot tud találni. Ezesetben is mindenkinek folyó- számlája van, amelyre rávezetik az elvégzett munkaórát. A munkaórákat nem egységesen kezelik, hanem kvalifikáltsági kategóriák szerint súlyozzák. Ilyen rendszerek mûködnek Angliában, ahol általában hírlevélben hirdetik meg a kínálatot és az eladók, ill. vásárlók egymás közt állapodnak meg a szolgáltatás értékében, amit rávezetnek kinek-kinek a folyószámlájára. Ilyen hírlevél például az „Exchange and Mart“. 4. A Szívesség Bank Aki kormánytól, pártoktól, szakszervezetektõl, hivataloktól, önkormányzattól, pénzintézetektõl és cégektõl várja létbiztonsága megteremtését, végül mindig csalódik. Õk jót akarnak, de az egymással folytatott versengéssel túlságosan el vannak foglalva. Viszont itt vagyunk mi, akik egy kerületben, egy városban, egy faluban élünk. Egymás rokonai, barátai, kollégái vagyunk, egy templomba járunk, egy kisebbséghez tartozunk, egy klubban sportolunk stb., mi, akik személyesen ismerjük egymás gondját, baját. Mindannyiunkban ezer féle képesség szunnyad, csak idõnk nincs kibontakoztatni azokat a pénzért folyó napi hajsza mellett. Én remekül tudnék angol nyelvleckéket adni, te kitûnõ bioterményeket termelsz a kertedben, õ csodálatos szilvalekvárt fõz, mi remek kosarakat fonunk szabadidõnkban, ti értetek a könyveléshez, õk meg tudnák javítani a porszívót. De ez sajnos ki sem derül, mert nincs pénzünk egymás szolgálatainak megfizetésére, és nincs elég bátorságunk szívességet kérni egymástól. 4.1 Cseréljünk! Jó? Porszívójavításért lekvárt, könyvelésért nyelvleckét adok cserébe. A pénzt kikapcsoló közvetlen áru- és szolgáltatáscsere létezik, amióta ember az ember. Mi lenne akkor, ha a helyi közösségi barter szervezésére „szívesség bankot“ alapítanánk? Ilyesmik léteznek már szerte a világban. A mûködési elvük a következõ: Havonta hírlevélben közzéteszik, hogy a szívesség bank tagjai milyen termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, illetve keresnek. Ezután az, aki pont azt keresi, amit egy másik tagtárs kínál, egyszerûen felkeresi a másikat és megkötik az üzletet. A vevõ az áru értékével tartozni fog a banknak, az eladó pedig ugyannyival hitelezõjévé válik. De honnan tudják, hogy mi az áru értéke, ha nincs egy pénzegység mint egyetemes érték-összehasonlító alap? Hát igen, mégis kell, hogy legyen pénz. Ez a pénz azonban nem kell, hogy valóságosan a vevõ zsebében legyen vásárláskor, hiszen minden egyes üzletkötés hitelben történik, amit a bank- központban lévõ kartotékokra telefonos vagy szóbeli közlés alapján rávezetnek. Tegyük fel, hogy Piroska nagymamája megbetegszik. Elmegy tehát Juliskához, és vesz tõle 15 petákért egy tégely körömvirág kenõcsöt, amit Juliska maga készített. Betelefonálnak tehát a bank központba, hogy Piroska tartozik 15 petákkal. Juliska követel 15 petákot. Másnap Juliska férje, Jancsi elmegy a Farkashoz és megveszi annak ütött-kopott 25 éves bogárhátú Volkswagenjét 1OOO petákért, amire régen vágyott, de forintban nem tudná kifizetni, viszont sürgõsen szüksége van rá, mert azzal akarja elvinni a hétvégen kirándulni Juliskát. A Farkas délután találkozik Piroskával és megveszi tõle 1O petákért a vegetáriánus szakácskönyvét, mert a Farkas még csak most tér át a növényevõ étrendre, viszont Piroska már rég a makrobiotikánál tart. Este a bank-központban az adminisztrátor a telefon üzenetrögzítõrõl átvezeti az üzletkötéseket a naplójába, és kinek-kinek elkönyveli a tartozásait és követeléseit. Piroska kartonján -15 + 1O = -5 peták tartozás, Juliskáékén 15 – 1OOO = -985 peták tartozás, a Farkasén -1O + 1OOO = 99O peták követelés szerepel egyenlegként. Az összes tag tartozásainak és követeléseinek egyenlege mindig O, hiszen valójában nincs pénz forgalomban, csak áruk és szolgáltatások. 4.2 LET SYSTEM Ez a rendszer számos angolszász országban, elsõsorban a munkanélküliség sújtotta területeken, futótûz gyorsaságával terjed. A feltalálója is egy munkanélküli, bizonyos Michael Linton volt. A kanadai jó ha figyelünk

külföldre is

Courtenaz városában 1983-ban próbálkoztak vele elõször. A rendszert LETS-nek nevezték el /Local Employment and Trade System/. A pénzük a „zöld dollár“, amelynek értéke egy az egyben a kanadai dollár. Sajnos ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mivel mint minden nemzeti valuta, a dollár is inflálódik, tehát veszít vásárlóerejébõl a zöld dollár is. Az infláció arra ösztönzi a LETS részvevõit, hogy minél késõbb fizessék tartozásaikat, hiszen annál „olcsóbb“ pénzben fizethetnek. Ez könnyen összeomlással fenyegeti a rendszert. Courtenazban ez be is következett, miután egy résztvevõ 14.OOO dolláros tartozást gyûjtött össze 18O.OOO dollár teljes évi forgalom mellett. Ennek ellenére a LETS gyorsan terjed Észak-Amerikában, Ausztráliában. Az Egyesült Királyság legkiterjedtebb rendszere Stroudban mûködik, és van egy rendszer a dél-angliai Tetnesben is. Új-Zélandon utolsó másfél évben 1O helyen szervezték meg a zöld dollár rendszert. Aucklandban a túlzott adóssághalmozást 5OO dolláros felsõ korlátozással próbálják kordában tartani. Az Amerikai Schumacher Társaság dolgozta ki a SHARE rendszert, amelyben a zöld dollár értékét nem a nemzeti valutához, hanem valamely helyi termékhez, például a tûzifához köti. Így biztosítható a zöld dollár stabil vásárlóértéke. 4.3 Ha árad a víz Tegyük fel, hogy városunkban elkezdenének mûködtetni egy zöld forint rendszert. Kössük a zöld forint értékét egy helyi termékhez, mondjuk az ivóvízhez. Jelenleg az ivóvíz ára 35,2O Ft/m3. Tegyük fel, hogy a Vízmûvek felemeli 7.- Ft-tal az ivóvíz árát, ami 2O %-os emelkedést jelent. Ekkor feltételezett szívesség banknál lévõ összes betétet és tartozást külön-külön meg kell növelni 2O %-kal, ha azt akarjuk, hogy ivóvíz m3-ben kifejezett értékük azonos maradhasson. A teljes banki egyenleg ígyis-úgyis nulla. Ez egy sajátos kamatozási forma, a banki adminisztrációban azonban nem okoz annál nagyobb bonyodalmat, mint a jelenlegi kamatos kamat számítása. 4.4 Milyen pénz a zöld pénz? A zöld forint nem inflálódik, csak annyit kamatozik, hogy az értékét megõrizze, nem kell, hogy magunknál tartsuk, ezt nem lehet ellopni, elveszteni, kezelése végtelenül egyszerû. Ez a pénz önszabályzó, hiszen mindig valójában O zöld forint van forgalomban. Együtt létezhet a meglévõ pénzrendszerre, hiszen a „szívesség bank“ minden tagja szabadon részt vesz a forintos gazdaság forgalmában is, mint eddig. Ez a „pénz“ nem több, mint információ értékek forgalmáról. Nem lehet tehát spekulációs céllal kibocsátani, leértékelni, felvásárolni a kamatlábak befolyásolása céljából. Semmilyen hatalom nem képes áramlását kívülrõl befolyásolni. Aki eladósodik, nem kerül hitelezõje hatalmába, hiszen senkise birtokolja elõbb a pénzt, hogy utóbb kölcsönadhassa. A zöld forint tökéletesen decentralizálja a gazdaságot. A zöld forint természetes, szerves módon keletkezik – úgy, hogy valaki valamiféle valóságos értéket állít elõ, amit valakinek elad, – mindannyiunk emberi teremtõereje közvetlenül hozza létre. 4.5 Szociális következmények Minden zöld forint üzletet személyesen kötünk, amivel új barátokat és ismerõsöket szerzünk. Ez a rendszer elõsegíti, hogy a közösség végre önmagára ismerjen. Az ismeretségek sûrû szövevénye rengeteg rejtett gazdagságot hordoz magában, barátságok, gyermeknevelési és felügyeleti kapcsolatok hálózata, összejövetelek lehetõsége, az utcák és terek otthonosabbá válása, a közbiztonság javulása. A zöld forint kezdeményezõ és teremtõ energiákat szabadít fel, miközben növeli az egyének és családok önértékelését és önállóságát. A teljes munkaidõben foglalkoztatott ember önértékelése ahhoz a munkához kötõdik, amit a munkahelyén végez. A munkahelyvesztést mint értékvesztést éli át a munkanélküli. Ha valaki a hírlevélben közölt ajánlatlistát böngészi, ezer féle ötletet kaphat, mivel válhatna hasznossá környezetének. 15

A zöld forint kizárólag a helyi gazdaságban forog. Ha izzólámpát gyártasz a Tungsramban, akkor szorgalmad gyümölcse talán DélAmerikában hasznosul, amíg ha „szívesség“ piacra termelsz, akkor szükségszerûen a településeden élõ barátaidat, ismerõseidet serkented arra, hogy õk is találjanak ki valami számodra hasznos dolgot, amivel portékádat viszonozni tudnák. A közönséges gazdaságban nincs beépített biztosíték arra, hogy a helyi termelés a helyi gazdaságot serkentse, viszont a „szívesség bank“ rendszer nincs ellentmondásban a szabad világkereskedelem elvével. A helyi zöld forint piac kiegészíti, de nem helyettesíti a közönséges nemzeti és világpiacot. Ha a helyi gazdaság túlságosan függ a világpiac ingadozásaitól, akkor a helyi közösség stabilitását, sõt létfenntartását veszélyezteti a világpiac változása. Jól ismerjük ezt a nehéziparra és bányászatra szakosodott városaink sorsából, amikor az ágazat visszaesése egész ipari régiók szociális válságát okozta. 4.6 A személyes jelleg lelki vonatkozásai Ha Te éppen kosarakat fonsz szabadidõdben, és én egy mózes-kosarat rendelek Tõled, talán nagyobb szeretettel és odaadással fogod készíteni, mintha csak úgy a heti piacra termelnél, hiszen ismersz és szeretsz engem. A normál gazdaság elidegenedett viszonyai közt nincs helye az adakozás örömének, ami a „szívességek“ piacán átélhetõ. A MONOPOLY-ban mindig vannak gyõztesek és vesztesek. A közönséges gazdaság a MONOPOLY-hoz nagyon hasonló elveken mûködik. Milliók válnak éhezõvé, kirabolttá, becsapottá néhány világváros tõzsdéjén folyó MONOPOLY játék eredményeként. Az érmében vagy bankjegyben megjelenõ pénz beépített tulajdonsága a magán jelleg és individualizmus. Maga a rendszer ösztönöz önzésre és versenyre. A zöld forint viszont közösségi pénz, forgalma szociális üzenetet hordoz, nem a versenyt, hanem az összefogást hirdeti. 4.7 Közterhek Magyarországon csak az adótörvényben külön meghatározott bizonyos esetekben van adókedvezmény a nem pénzbeli, hanem természetbeni jövedelmekre vonatkozóan. Ha tehát valahol hazánkban egy ilyen rendszer létrejönne, a zöld forintban szerzett jövedelmek a pénzbeli jövedelmekkel azonos elbírálás alá esnének. Kanadában csak a szakmaszerûen folytatott tevékenység körében szerzett zöld dollár jövedelem adóköteles, egyéb tevékenység zöld jövedelme adómentes. Új-Zélandon egy minisztériumi állásfoglalás alapján jelenleg mind a társadalombiztosítási, mint a jövedelemadó fizetési kötelezettség alól mentesek a zöld dolláros tevékenységek. Az ÁFA köteles termékek esetén a zöld dolláros árhoz hozzáteszik az ÁFA-t közönséges dollárban. Általánosan is elég gyakori, hogy valamely terméknek részben zöld, részben közönséges pénzben számított ára van. Közönséges pénzben a költséget, zöld pénzben a hozzáadott értéket fedezik. 4.8 És ha valaki nem fizeti meg a tartozását? Elõfordulhat, hogy valaki elköltözik a városból nagy tartozást hagyva maga után, vagy csak egyszerûen nem hajlandó visszafizetni „szívesség“ tartozásait. Ennek a kockázata mindig fennáll. Ilyenkor a veszteség a teljes közösségre megoszolva hárul, olyan formában, mintha ezáltal kreatív energiák kerülnének ki a forgalomból. Ha ez gyakorivá válik, az a rendszer szétzülléséhez vezet, hiszen megrendül ezáltal a közösség önmagába vetett bizalma. Aki tehát a rendszerhez csatlakozik, tisztában kell legyen vele, hogy ezzel milyen felelõsséget vállal magára. A kockázatot némileg lehet adminisztratív eszközökkel is csökkenteni. Nagyobb összegû üzlet megkötése elõtt az eladó tájékozódhat a vevõ tartozásairól a bank-központban. Szokásos dolog, hogy a hírlevél diagramot közöl a betétek és tartozások nagyságának statisztikai megoszlásáról, amelybõl ki-ki tájékozódhat, hogy meddig érdemes hiteleit növelnie zöld forintos jövedelemszerzés útján. Célszerû a hiteleknek és tartozásoknak egy felsõ határt szabni, valamint kiugróan nagy egyenlegeket a hírlevélben nyilvánosságra hozni. 16

5. A pénz parkolási díja A legeredetibb megoldást a pénz forgási sebességének növelésére és ezzel a helyi kereskedelem felvirágoztatására egy Silvio Gesell nevû Argentínában tevékenykedõ német üzletember ajánlotta a század elején. Javaslata szerint olyan pénzt kell kibocsátani, amelyik nemhogy nem kamatozik, de még sarc is terheli. Minden bankjegyet havonta pecsételéssel érvényesíttetni kell, aminek a díja a bankjegy értékének egy százada. Elõször 1932-ben próbálták ki a nagy gazdasági válság következtében súlyos munkanélküliséggel sújtott ausztriai Wörglo nevû városban. Rávették a kereskedõket, hogy a közmunkák ellenértékeként kibocsátott helyi pénzt fogadják el. Mindenki szabadulni igyekezett a gyorsan értéktelenedõ pénztõl, ezért élénk volt a kereslet minden iránt, a pénz gyorsan forgott. A városban a válság ellenére ugrásszerûen megnövekedett a foglalkoztatottság, mindenki sietett elõlegben befizetni az adóit, és a közmunkákat is el tudták végeztetni. A helyi kereskedõk felvirágoztak. Miután több osztrák város is érdeklõdött a rendszer átvétele iránt az Osztrák Nemzeti Bank monopóliumát féltve elintézte, hogy az akciót tiltsák be. Hasonló pénzt bocsátottak ki Chicagoban az USA-ban 1930ban, amelyik egész 1943-ban volt forgalomban, valamint a svájci Baselben 1935-ben. Ez utóbbi még a hetvenes években is forgalomban volt. 6. Az ökofalvak pénzügyei Egyre másra hallunk arról, hogy kis közösségek kivonulnak a nagyvárosokból, hogy falusi körülmények közt teremtsenek maguknak új világot. Az ökofalvak a fenntartható civilizáció kísérleti modelljei. Alternatív gazdálkodást csak alternatív közgazdasági rend alapján lehet folytatni. Magam is részt veszek a Galgafarm kezdeményezésben, Galgahévíz határában akarunk egy ökofalut létesíteni. 6.1 A közösségi kiadások finanszírozása Vegyük a természet két jellegzetes növekedési modelljét. Harmonikusan úgy növekednek az élõ rendszerek, hogy fejlõdésük keletkezésük utáni gyors üteme az idõ elõrehaladtával egyre mérséklõdik, majd az optimális rendszerméretet elérve a növekedés mennyiségi értelemben megáll. A rendszer egyensúlyba kerül környezetével. Diszharmonikus az a fejlõdés, amelyik idõegység alatt állandó rátával kíván növekedni (mint a kamatos kamat, valamint a reá épülõ gazdasági rendszer), a folyamatosan erõltetett növekedés lassan feléli környezetét és az egész rendszer összeomlik. Ez a rákos sejtburjánzás modellje is. A fenntartható gazdálkodási rendszereknek a harmonikus növekedési modell szerint kell kiépülniük. Sajnos ez azzal jár, hogy az elsõ idõben a rendszer kiépítése során nagy külsõ erõforrástömeget kell bevonni egészen addig, amíg a rendszer annyira meg nem érik, hogy a környezetével egyensúlyba kerülve szinte önfenntartóvá nem válik. Az ökofalu az elsõ idõben semmiképpen sem mondhat le a külvilággal való nagyarányú kereskedelemrõl. A rendszer kiépítéséhez behozott nagymennyiségû anyagot, berendezést, erõforrást éppen egy olyan idõszakban kell „importálni“, amikor a belsõ erõforrások még nincsenek jól mûködõ rendszerekkel fenntartható módon hasznosítva. Az import minimalizálása és a táj ökológiai védelme azt követeli meg, hogy a nagytömegû importot olyan export ellentételezze, amelynek nagyon alacsony a nyersanyag és energia hányada, de nagyon magas az információs tartalma. Ha a közösség úgy is dönt, hogy az önfenntartás elõsegítése érdekében belsõ valutarendszert használ, még akkor is a külsõ pénz forgalmának viszonyai döntõen befolyásolják a falu fejlõdést. A külsõ és belsõ pénzrendszer kompatibilitásának megteremtése a legnagyobb kihívás a falu gazdaságával szemben. A falunak egyrészt közösségi beruházásokra, másrészt szociális célokra külsõ pénzben alapokat kell létrehoznia. Ennek egy módja a közösségi hitelszövetkezet – nevezzük jó ha figyelünk

külföldre is

úgy, hogy Ökobank, amelyik a közösség tagjainak külsõ pénzben lévõ megtakarításait kezeli, és a közös célokra használja. Betétesek a közös célok elõsegítése érdekében kamatjövedelmük egy részérõl, vagy az egészrõl lemondanak. A közösségi alapok képzésének másik lehetséges módja a külsõ jövedelmek helyi adóztatása. Az adózás konkrét rendszerét és mértékét a közösség jövedelemszerzési képességének és a kiadásigényeknek a viszonya szabja meg. Tetemes kiadások mellett, ha a külsõ jövedelmek alacsonyak maradnak, akkor ez igen kényes feladat lesz. Harmadik mód pénzszerzésre közösségi vállalkozások indítása, amelyek profitjukat a közösségi alapokba forgatják vissza. Ilyen indítékok alapján jött létre a Galgafarm Kft, amelynek bonyodalmas történetébõl fontos tanulságot lehet leszûrni. Szigorúan mérlegelni kell, hogy szabad-e a közösségen kívülrõl jövõ tõkét beengedni a vállalkozásba. Bármennyire is csábító lehet az ajánlat, ez több veszélyt is hordoz magában. 1. El akarja vinni a hozadékot, ami nem kívánt tõkekiáramlás. 2. Döntési jogot szerez a közösség tulajdonának egy része felett, és döntéseit nem biztos, hogy az ökofalut létrehozók erkölcsi világképének megfelelõen, és céljaikkal összhangban hozza. Lehetõleg olyan társasági formát kell elõnyben részesíteni, amelynél a vezetõk és az alkalmazottak mind a közösség tagjaiból kerüljenek ki, és egyben õk legyenek a tulajdonosok is. A részvénytársaságnál jobb a kft, de a kft-nél jobb a szövetkezet. 6.2 A belsõ pénz A pénz szerepe egészséges gazdaságban az információ-közvetítés. Tájékoztat a termelt javak keresettségérõl, a piacot alkotó közösség kollektív értékrendjérõl, a javak elõállítására fordított erõfeszítések mértékérõl, a felhasznált erõforrások értékérõl. Beteg az a gazdaság, ahol a pénz a kincsképzés a társadalmi különbségek konzerválásának és szélesítésének eszköze. Feltehetõen az információhordozó funkció csorbul akkor, ha a wörgli rendszerhez hasonló eszközökkel mesterségesen erõltetjük a kereslet növekedését. Ez jó ellenszer lehet mély válságokra, súlyos kereslethiány ellen, de egészséges gazdaságban cél a fogyasztás vagy felhalmozás mindenáron erõltetése. A LETS technikailag is sokkal egyszerûbb a wörlinél, hiszen nem kell valóságos bankjegyet nyomtatni, kezelni, pecsételni stb. A wörgli rendszerben az értékstabilitást valamilyen fedezettel kell biztosítani. A fedezetet valamilyen valóságos használati értéket hordozó létforrásnak kell képeznie (semmiképpen nem arany, ami alig használható valamire). Viszont, ha a stabilitás érdekében letétbe rakom a fedezetül kiválasztott létforrást (pl. tûzifa, vályogtégla, ivóvíz stb.), akkor kivonom a forgalomból, ami fenntartható gazdálkodás alapelvébe ütközik. LETS ebbõl a szempontból is egyszerûbb, hiszen ott a forgalomban lévõ pénz mennyisége mindig O, hiszen a tartozások és a követelések kiegyenlíti egymást. Bármilyen rendszerû belsõ pénz kerül az ökofaluban forgalomba, a külsõ adózással kapcsolatos összeütközésekre fel kell készülni. 6.3. A belsõ adózás A belsõ adókra a szociális biztonság és a közös célok finanszírozása miatt szükség van. A külsõ pénzforgalomban a hatékonyabb közteherviselés érdekében a jövedelmek adóztatása indokolt. Elképzelhetõ a takarékosságra ösztönzés érdekében az erõforrások behozatali és kiviteli vámoltatása is. Belsõ pénzforgalomban a jövedelemadózás az élõmunka és az emberi találékonyság gépekkel és a természeti erõforrások pazarlásával való helyettesítésére ösztönöz, ezért káros. A létforrások takarékosságra ösztönzõ adóztatása a belsõ pénzforgalomban is indokolt lehet. A belsõ létforrások újraelõállításának költségei ebbõl az adófajtából finanszírozhatók. 6.4 A Földtulajdon A jelzálog biztosíték miatt vállalkozói kölcsönhöz elsõsorban csak az juthat, aki megterhelhetõ ingatlannal, például telekkel vagy földdel rendelkezik. A telekárak az általános inflációhoz képest jó ha figyelünk

külföldre is

törvényszerûen mindig gyorsabban emelkednek. E két tényezõ a jelen pénzügyi rendszer viszonyai között stabilizálja, sõt folyamatosan szélesíti a szélsõséges társadalmi különbségeket. A telektulajdon alkalmas eszköz az ellenszolgáltatás nélküli jövedelemszerzéshez. Az ökofalu közösségének legfontosabb létforrása a bioszférának az a darabja, ami a faluhoz tartozó területekre esik. Ennek ápolása közös gond. A bioszféra egészének érdekei szerint történõ gazdálkodás közös felelõsség. Ez a felelõsség nem érvényesíthetõ korlátlan telek-magántulajdon esetén. A hatékony gazdálkodás megkövetelheti a telkek magánhasználatának biztosítását, de ennek nem kell a terület magántulajdonlásával együtt járnia. Az ökofalut megalapozó erkölcsi világképbe sem illeszthetõ be az, hogy valaki a mindannyiunkat tápláló Anyatermészet egy darabját tulajdonaként birtokolja. Az egész terület a közösséget szimbolizáló és képviselõ szervezet, jelen esetben az alapítvány tulajdonában kell legyen. A beköltözõk az alapítványtól hosszú idõre (p. 1OO év) szóló szerzõdéssel kibérelik a telket. A szerzõdésben összhangba kell hozni a közösség és a bioszféra érdekeit a hosszútávú magánhasználat biztonságának érdekeivel. A telek nem adható el és az is lehetséges, hogy az örökléssel kapcsolatban is lesznek korlátozások. A telken épülõ lakóház magántulajdonlása természetesen magától értetõdõ, csak meg kell találni a megfelelõ jogi formulát a köztelken álló magánház ellentmondásának feloldására. 7. A Szivárvány Közgazdaság Bár közhely, azért nem árt újra és újra emlékeztetni rá az emberi civilizációt három oldalról is végveszély fenyegeti. – A nem újratermelõdõ nyersanyag és energia források rohamosan apadnak. Ha ezt makacsul nem is akarjuk tudomásul venni, az összeomlás technikai vonatkozásban már nagyon közeli. – A emberi tevékenység következtében a bioszféra eróziója felgyorsult, ami már érezhetõ módon megváltoztatta a föld légköri viszonyait. Az egymást erõsítõ hatás-ellenhatás egyre gyorsul, végül a globális ökológiai rendszer teljes felbomlásához vezet, hacsak az ipari civilizáció nem tér észhez még idõben. – A totális tömegtermelés a fizikai és szellemi munkát végzetesen különválasztotta. Hatalmas tömegek végeznek az anyagi valóság reálfolyamataitól elszakadt adminisztratív részfeladatot, miközben a fizikai munkát végzõk szûk kisebbsége mechanikus rutinmunkára kényszerítve ugyanattól szenved mint a többség: a túlhierarhizált rendben nincs mód a kreatív önmegvalósításra, az ész és a kéz harmonikus együttmûködtetésére, a teljesség átélésére. Az önértékelés zavarai egyenesen vezetnek a szociális rend széteséséhez a külsõdleges értékek hajszolásához (gazdagság, hatalom), a faji, etnikai és vallási gyûlölködéshez, alkoholizmushoz, kábítószer fogyasztáshoz, az erõszak terjedéséhez. A hármas válságból igenis van kiút. Már körvonalazódnak azok az új civilizációs formák, amelyek a központosított technikai, gazdasági, politikai és szociális világot decentralizálni fogják. A csúcstechnológiák mellett fokozatosan tért nyernek a köztes technológiák, a nemzetállamokat biorégiók hálózata fogja felváltani, és a kamatos kamatra épülõ közgazdaságtani gondolkodás rovására a közösségi közgazdaságtan (ami nem marxizmus!) fog tért hódítani. Viharban élünk. A felettünk tornyosuló sötét felhõkbõl csattognak a villámok. Nem biztos, hogy túléljük. Egy kis darabon már világosodik az ég. A vihar után szivárvány dereng a távolban. Források: E.F. Schumacher: A kicsi szép. KJK. Budapest 1991. G. Dauncey: After the Crash. The Emergence of the Rainbow Economy. Green Print, London 1991. D.Boyle: Down Under: A Whole New Kind of Barter. New Economics, 1992/5. D. Weston: Glorified Barter. New Economincs, 1992/5. M. Kennedy: Geld ohne Zinsen und Inflation, Berlin 1991. B. Mollison: Permaculture: Designer’s Manual, Tagari, Tyalgum, Australia 1988. * A tanulmány 1991-ben jelent meg.

17

– Beszélgetés Síklaky István közgazdásszal – Hadd emlékeztessem magunkat, kedves hallgatóink - miként az Üzleti 7 címû lap is tette ezt - arra, hogy 2000. tavaszán a szegénységérõl, kiszolgáltatottságáról nem különösebben nevezetes Egyesült Államokban sajátos szimbiózisban tüntettek tízezrek a pénzhatalom hivatalnokai, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap értekezlete alkalmából. Környezetvédõktõl a „tõkenélküliek“ védelmi csoportjaiig számosan fejezték ki ellenérzésüket a most fennálló gazdasági világrenddel szemben. Ma már igen népes az a közgazdasági iskola is, számos nemzetközi szaktekintélyt sorakoztat fel, amely csõdös útnak tekinti a két-három évtizede eluralkodott irányzatot. Paradoxonnak tûnhet, de mindezek tükrében szervesen illeszkedik egy új „globális“ szellemi vagy inkább önvédelmi érdekmegfogalmazási folyamatba mindaz, amit Síklaky István gazdaságpolitikai programként fogalmazott meg, s amit az „összefogás a fennmaradásért“ mozgalom képvisel. A programalkotó és mozgalomszervezõ közgazdászt szerkesztõségünkbõl most Banos János kereste föl, beszélgetésük elején fölidézve Balogh János professzor úrnak azon állítását, amely szerint a Kárpát-medencében a világ egyik legértékesebb termõföldje található, amelyet csak elrontani lehet. Nos, az elmúlt évtizedek bizonyították, vetette föl kollégám, hogy immár nemcsak elrontani lehet, hanem ellopni is… Banos János: Balog János professzor úr szerint a világ egyik legértékesebb termõföldje található a Kárpát medencében, amit csak el lehet rontani. Az elmúlt évtizedek történései ezt, mintha visszaigazolnák. Ám arra, talán õ sem gondolt, hogy lopni is fogják a földet. Mit tud errõl Siklaky István közgazdász? Siklaky István: Errõl csak most hallok elõször. Ez visszaidézi azt az emléket, amit 44-45-ben a német megszállás idején hallottam, hogy a német megszállók Erdélybõl vagonszámra szállították el Németországba a termõtalajt. Ez megerõsíti azt a régebbi megállapításomat, hogy tulajdonképpen egy sorozatos gyarmatosítás áldozata vagyunk, a Német Birodalom gyarmatából lettünk az Orosz Birodalom gyarmata, most pedig a nemzetközi pénzvilág gyarmata lettünk, és úgy látszik, hogy a módszerek nagyon hasonlóak. Banos János: Az elmúlt években szinte rémtörténetbe illõ esetek történtek a földdel kapcsolatosan. Nem azok s nem ott jutottak földhöz, akiket õsi jogon megilletett, hanem a spekulánsok. Siklaky István: Igen, és ez nyilvánvaló, hogy így volt eltervezve, szándékosan. Egyik vezetõ törvényelõkészítõ jogászunk mondta a fülem hallatára, hogy a jogásznak az a dolga, hogy olyan törvényt alkosson, amilyet megrendelnek tõle. A 89-90-es átállás jogszabályait és ezek között a földtulajdon megváltoztatásának jogszabályait is úgy rendelték meg a jogászoktól, és úgy hagyta jóvá a parlament ezeket a jogszabá18

lyokat, hogy a föld kikerüljön azok kezébõl, akik történelmi jogon és õseik jogán birtokolták és mûvelték. És az újgazdagok, a spekulánsok kezébe kerüljön. Sajnos e téren is a legrosszabb politikát folytattuk az egész térségben. A többi posztkommunista országban sem fosztották meg ilyen mértékben az eredeti földtulajdonosokat, a parasztságot a földjüktõl, mint nálunk. Banos János: Ön szerint ez akkor egy egészen tudatos politika lecsapódása? Siklaky István: Igen. Én ma, visszapillantva, meg vagyok gyõzõdve arról, hogy már a 80-as évek elején kidolgozták azt a stratégiát a kommunista nomenklatúra és az újgazdának kiszemelt nemzetközi pénzügyi körök. Együttesen, hogy milyen technikával, milyen lépéssorozattal kell gyarmatosítani Magyarországot. Banos János: Amit talán a 90-es években hajtottak végre. Siklaky István: Amit nagy sikerrel végrehajtottak, és aminek egyik döntõ szakaszában éppen Németh Miklósé volt a fõszerep. Amikor az alaptörvényeket meghozták, melyek ezt a gyarmatosítást megalapozták. Akkoriban én is sokadmagammal olyan illúzióban éltem, hogy most a szabadság világa és egy emberhez méltóbb világ hajnalához érkeztünk. Volt egy mesterem, Liska Tibor, aki már akkor tisztán látta, hogy mirõl van szó. Úgy nyilatkozott, hogy eddig a tankok diktatúrája volt, most jön a bankok diktatúrája és ez keményebb lesz. Banos János: Ma talán az egyik legfontosabb belpolitikai kérdés a földtulajdon rendezése. Lát-e Ön erre esélyt? Siklaky István: Valamilyen módon a jelenlegi kaotikus tulajdonviszonyok meg fognak változni. Mégpedig jellegzetesen és erre éppenséggel több lehetõség is van, rosszabb és jobb lehetõségek, már ami a magyar társadalom többségének az érdekeit illeti. A fõ erõ, amivel a gyarmatosításunkat elõre viszik, és teljessé akarják tenni, nagyon keményen nyomul abba az irányba, amit egy szóval a földtulajdon liberalizálásának nevezhetünk. Ezt klasszikusan fogalmazza meg egy világbanki tanulmány, amely általában a kelet-európai, de megnevezetten is benne a magyar földtulajdon átalakítására három követelményt állít. Az egyik: meg kell szüntetni

a tulajdonolható földterület felsõ határát, tehát korlátlanná kell tenni. Banos János: El kell törölni a 300 hektáros határt. Siklaky István: Köztudott, hogy Soros Argentínában valami 600 000 hektár földtulajdont szerzett, tehát efféle tendenciák elõtt kell utat nyitni. Banos János: Kellene... Siklaky István: Ja igen, a gyarmatosító hatalmak szerint igen, ennek kell utat nyitni. A második, hogy gazdasági társaságok számára is lehetõvé kell tenni a földtulajdonlást, tehát részvénytársaságok, nemzetközi befektetõk, bankok számára. A harmadik pedig, hogy meg kell szüntetni minden korlátozást, amely állampolgársághoz kötné, tehát a külföldiek földvásárlása elõtt minden akadályt el kell hárítani. Ezt a három követelményt állította ez a világbanki tanulmány. De még két másik hadoszlop is nyomul elõre. A VTO, a Világkereskedelmi szervezet keretében erõteljesen szorgalmazzák egy olyan világ-befektetési egyezmény létrejöttét, amely a befektetõket, a multikat egyértelmûen és kategorikusan a nemzeti szuverenitás fölé emelné, és minden eszközt megszüntetne, amivel a demokratikusan választott szervezetek korlátozhatják a nemzetközi befektetõk tevékenységét. Ez ellen kelt föl nagyon látványosan már a felvilágosult tömegeknek egy jelentõs csoportja Seattle-ben és utána Washingtonban is. Ez a harc egyre terjed. Banos János: Ami igen látványos is volt, hiszen utcai harcok voltak valójában. Siklaky István: Igen. Így van. Mindazonáltal a magyar kormány képviselõje, aki akkoriban Chikán Attila volt, de a mostani gazdasági kormánytényezõk sem változtattak ezen az irányzaton, kinyilvánították, hogy Magyarország az élén jár ezen törekvésnek, amely tehát ezen nemzetközi befektetõi szuperhatalom megalkotását tûzte ki célul, és mindenképpen támogatja. Van egy csoport, valami tizen-pár országból álló csoport, amelyik szervezetten motorja akar lenni ennek a folyamatnak, Magyarország benne van. A harmadik ilyen hadoszlop pedig Brüsszel, amelyik az Európai Unió szabályainak megfelelõen követeli, hogy liberalizáljuk a földtulajdont, ezen három ismérv szerint. Sajnos meg kell mondani, hogy a magyar kormájó ha figyelünk

külföldre is

nyok eddigi nyilatkozatai nem határolódtak el ettõl a törekvéstõl, a legtovább az Orbán kormány ment el, amikor azt szorgalmazza, hogy 10 éves moratóriumot kapjunk a földtulajdon liberalizálására. De azt nem vonja kétségbe, hogy a moratórium után igen is liberalizálni kell. Egyáltalán nem megoldás egy tízéves moratórium. Tíz év múlva is minden ésszerû gazdasági prognózis szerint lényegében olyan helyzetben lesz Magyarország a fejlett és gazdag nyugati országokhoz képest, mint most. Ami azt jelenti, a távolság valószínûség szerint inkább nõni fog, mint csökkenni, tehát várható, hogy a liberalizálás után pillanatok alatt magyar földet és nem csak a termõföldet, mindent, a multik vásárolnak fel és a magyar szellem legjobbjai által megálmodott családi gazdaságok által mûvelt kert-Magyarország helyett kialakul a multi-latifundiomok, nagybirtokok rendszere. Ahol nem biogazdálkodás folyik, ami a természettel is harmóniában van és az emberi egészséget is szolgálja, hanem a profitmaximálást szolgáló kemizált, génmanipulált nagyüzemi termelés. Ami egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi mezõgazdaságból élõknek

talán tizede, amelyet foglalkoztatni fognak, azokat is persze bérmunkásként, zsellérként. Banos János: Nem lehet gátat vetni ezeknek a folyamatoknak? Siklaky István: De igen, lehet és kell gátat vetni ezeknek a folyamatoknak. Annál is inkább, mert nemcsak a földünkrõl van szó... Banos János: Hanem a hazánkról. Siklaky István: Pontosan így van. Egész szabatosan a magyar államiság megszûnésérõl van szó. Az állami létünknek már majdnem minden elemét kivontuk a nemzeti szuverenitás hatókörébõl. Egy maradt még, a föld. Ha ez is kikerül a nemzeti szuverenitás alól, akkor a Magyar Parlament már csak olyan dolgokról határozhat, hogy kinek kell a kutyapiszkot összetakarítani. Megszûnik a magyar államiság az elmúlt 1100 év után. Ez a tét. Igenis lehet ez ellen tenni. Tehát lehet egy új honfoglalást elindítani. Rajtunk múlik és megvan a lehetõsége is. Ennek a programját néhány héttel ezelõtt megjelent könyvemben publikáltam. A fennmaradás társadalmi programja címen. Nyilvánvalóvá vált számomra már a Római klub tanulmányai alapján, hogy a kapitalizmusnak ez a szaka-

sza, amely most bekövetkezett ez az utolsó szakasz és ezt egy összeomlás kell, hogy lezárja. Mégpedig belátható idõn belül. Tehát az a feladata a mai értelmiségnek, hogy kidolgozza az emberiség és benne Magyarország, a magyar kultúra fennmaradását lehetõvé tevõ új társadalmi, gazdasági rendet. Nos ez a kutatásom öltött testet ebben a könyvben, és ennek a megvalósítására spontán jött létre egy mozgalom, ez az Összefogás a fennmaradásért mozgalom. Mindenki számára, akinek érték az emberi módon való élés, tehát nemcsak termeszek módjára való vegetálás, hanem az emberhez méltó módon élés a Földön. És akinek érték a magyar kultúra, és aki úgy gondolja, hogy igenis ennek a népnek is hivatása van az emberiségben, és szerepe van, amit a következõ ezer évben is be kell töltenie, annak össze kell fognia és meg kell valósítania ezt a rendszerváltás. Ez lesz az igazi rendszerváltás. Síklaky István közgazdásszal, az Új Honfoglalás gazdaságpolitikai programjának kidolgozójával Banos János beszélgetett.

Az emberek jövõjének megjavítására alapvetõen a vállalkozótól. A vállalkozó felismer egy – Rövid összefoglaló – lönbözik két utat látok. Az egyik a pasztoráció, ami arra társadalmi igényt, szükségletet, és megszervezi az irányul, hogy emberileg, szellemileg jobbuljunk. embereket, az eszközöket ennek a szükségletnek a A másik feladat: a társadalmi intézményrendszert kell úgy átalakí- kielégítésére. Alapesetben nincs semmi tõkéje, idegen, kölcsöntõkétani, hogy jó keretet adjon az emberi, szellemi jobbulás számára, és bõl fedezi költségeit. Ez ma az általános, például a részvénytársaságsemmiképpen ne hasson ellene. oknál. A részvénytársaságban elválik a pénztulajdonlás és a vállalkoKozmikus fejlõdés megy végbe. Rudolf Steiner erre vonatkozó zás funkciója. A részvényesek kölcsönadják a tõkét, a vállalkozók tanítását fontosnak tartom. A kozmikus fejlõdés a szeretet és a sza- megszervezik a termelést. A mai világgazdaság zömében ez a jellemzõ. badság egyre nagyobb fokú érvényesülése felé halad. A tõkés a vállalkozótól eltérõen – élõsködõ. A kölcsönadható pénzAmikor elolvastam a Római Klub jelentését: “A növekedés vagyon gyakorlatilag teljesen az õ kezükben van. korlátai”-t, világossá vált, hogy a növekedés nem tartható fenn. A Ennek a világhelyzetnek fontos a társadalmi oldala. Maroknyi emkapitalizmus egyszerûen nem tud mûködni, ha nem növekszik. A ka- ber kezébe egyre nagyobb pénz és hatalom kerül, egyre nõ a szociális pitalizmus a kamattal járó pénzügyi rendszeren alapszik. Arra épül, szakadék. Ezt igazolják pl. az utóbbi 50 évre vonatkozó ENSZ-statiszhogy kevés embernek sok fölös pénze van kölcsönadásra. A pénztu- tikák. Ez a tendencia szükségképpen szociális robbanáshoz vezet. Az ökokatasztrófát 50 év múlva várhatjuk, alapos tanulmányok lajdonosok erõfölényben vannak az árutulajdonosokkal szemben, mert az áru romlandó. A pénztulajdonosok képesek kivárni, és így szerint. A szociális robbanás viszont már meg is kezdõdött. 2001 szeptember 11-ével elkezdõdött a világpolgárháború. A társadalmi zsarolják az árutulajdonososokat. A társadalom munkamegosztáson alapszik. Az áruk közvetítõje a viszonyoknak igazságosabbaknak kellene lenniük. Ez áll a terrorizpénz. Ha a pénzt kivonják, magukra maradnak a gyárak, a tulajdono- mus és a terrorizmus elleni harc hátterében. A terrorizmus oka az a sok, az áruk, a fogyasztók, nem tudnak összekapcsolódni. Túltermelé- világrend, amely mélyíti a szakadékot, mondta például Brzezinski. si válságnak mondják az így elõidézett állapotot, de valójában ez csak Ebbõl következik, hogy ha fenntartható társadalmi rendszert kerelátszat, ami abból ered, hogy a megtermelt áruk nem jutnak el a fo- sünk, akkor mást kell választanunk a kamatozó pénzre épülõ gyasztókhoz a pénz kivonása miatt. Az erõfölény segítségével kény- kapitalizmus helyett. Új elven alapuló pénzre van szükségünk. Zarathustra, Mózes, a katolikus egyház tiltotta a kamatszedést. szerítik ki a nagytõkések a kamatot. Alapos elemzések kimutatták, hogy az elmúlt többszáz évben, sõt egészen 2000 évre visszamenõen, A tilalom részben fenntartható volt. A modern kapitalizmus felléátlagosan kb. 5% volt a nettó kamat. Ismert a példa: ha Szent József 1 pése azonban ezt a helyzetet elsöpörte. A modern világban nem lepfenniget tett volna be 2000 éve a bankba, 5%-os kamat mellett het már parancsszóval eltüntetni a kamatszedõ pénzrendszert. Silvio Gesell (1913)-as „A természetes gazdasági rend szabad föld mára 10 000 Földgolyónak megfelelõ súlyú aranya lenne. A termelékenység nem nõtt olyan meredeken, mint a kamattömeg. Ezért kell és szabad pénz révén” c. mûvében ismertette az általa kidolgozott új egyre növelni a termelés volumenét, ha a termelõk nem akarnak egy- elvû pénzrendszert. Épített a georgizmusra. A georgizmus szerint a föld az istené, a kire alacsonyabb életszínvonalon élni. Ez a folytonos kényszernövekerályé, csak használatra kapja, aki mûveli. A föld magántulajdona a dés pedig ökokatasztrófa felé viszi a világot. Egy másik a szociális katasztrófa: szûk csoport kezében van a pénz- kapitalizmusig elképzelhetetlen volt. Csak az lehet áru, amit az ember tömeg, ez a szûk csoport adja oda a termelõknek. A tõkés nagyon kü- saját teljesítménye révén hoz létre. A föld, a víz, a levegõ nem lehet jó ha figyelünk

külföldre is

19

áru, mert ezeket az Isten, a Természet adta az embernek. Ezt az eszmét Henry George terjesztette. A föld köztulajdonlásához vissza kellett térni. Ezzel a kizsákmányolás egyik forrását elzárja: a földjáradék révén húzhatót. A földjáradék azzal függ össze, hogy a földek termelõképessége és általában, hasznossága különbözõ, pl. mert különbözõ messze vannak a piactól. A földtulajdonosoknak módjukban áll a hasznossági többletet zsebre vágni – ez a földjáradék a monopoltulajdon járománya, teljesítmény nélkül. A földtulajdon kikapcsolásával a meg nem érdemelt jövedelem egyik forrása eltûnik. Gesell emellett bevezette az új elvû pénzt. Proudhon rájött, hogy az áru és a pénz nincs egy szinten. Proudhon az árut próbálta a pénz szintjére emelni. Ehhez árucsere-áruházakat szervezett, hogy kiiktassa a pénzt, de megbukott vele. Proudhon azért tévedett, mert az áru romlékonysága természeti adottság, nem lehet megváltoztatni. Gesell rájött, hogy nem az árut kell egy szintre emelni a pénzzel, hanem a pénzt kell az áruhoz hasonlóan romlandóvá tenni, az állam törvényei segítségével. Például minden hónap fordulópontján fél százalékkal csökken a pénz értéke. 5 pfenniges bélyeget kell a bankjegyre tenni, hogy érvényes legyen. Nem lesz érdemes visszatartani a pénzt. A pénz forgása meggyorsul. Ezért a kölcsönkínálat megnõ. A kamat a kereslet és a kínálat függvénye. Ha a kereslet és a kínálat kiegyenlítõdik, a kamat nullára csökken. Miért éri meg mégis kölcsön kínálni? Hogy ne veszítsen a tulajdonos. Az 1930-as években ki is próbálták a nagy világválság idején egy tiroli kisvárosban. A polgárok nem tudták befizetni az adót. Wörgl városkában összehívták az emberekre hatni tudó személyeket, az orvost, a papot stb. eldöntötték, hogy helyi pénzt vezetnek be. Néhányszor tízezer schillinget bocsátottak ki. Egy év alatt ötvenszer fordult meg. Negyedére csökkent a munkanélküliség, hidakat építettek stb stb. A közgazdászok a csodájára jártak. A bankok nyomására a francia, német, osztrák, svájci kormány törvénnyel tiltották be. A fõáramú gazdaságtan a hatalom kiszolgálója, elhallgatja, sehol a világon nem tanítják az egyetemeken. A kamatmentes pénzrendszer mûködõképes és fenntartható alternatívája a pénzhatalmi világrendnek. A kamatmentes pénzrendszer a fenntartható rend gazdasági pillére. A fenntartható rend politikai pillére a részvételi demokrácia. A demokrácia az embercsoportok önrendelkezésének technikája. A demokrácia a csoportos szabadság eszköze. Miért mûködik mégis olyan rosszul? Többmilliós közösség számára a részvételi demokrácia nehezen érhetõ el, de a mai elektronikus számítógépekkel talán lehetséges lenne. Ezért képviseleti demokráciát fogadtam el. A képviseleti demokráciában a képviselõt személye iránti bizalomból helyezik a parlamentbe, elhívén, hogy a nép javára fog cselekedni – ez a szabad mandátum rendszere. A kötött mandátum rendszere ettõl eltér. Ebben a választók szerzõdést kötnek a választottakkal. Ha a képviselõ nem a szerzõdés szerint cselekszik, visszahívhatják. Sokat mondják, hogy Magyarországon nincs igazi hagyománya demokráciának, és ebben bennünket mindig is megelõztek a nyugati országok, például Anglia. Ez egy óriási hamisítás. Magyarországon komoly hagyományai vannak a demokráciának. A tizedes rendszer például, aminek lényege: szomszédsági közösségek egymást segítõ, önigazgató szervezete, amely egyben a képviseleti demokrácia legalsó lépcsõje. A magyar országgyûlés a nemesek szintjén vármegyékre szervezõdött. Meghatározott utasításokkal küldték a követet az országgyûlésbe, hogy képviseljék a megyét. A feudalizmus után az Észak-atlanti országokban a szabad mandátum rendszerét vezették be. Rousseau ezt a helyzetet úgy jellemezte, hogy az angolok csak azt hiszik, hogy szabadok, holott négy évben csak egy napig szabadok, utána pedig le vannak ejtve. Ezek az alappillérek egy axióma megvalósulásai. A posztulátum egy axióma jellegû követelmény. Az axióma: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. A mindennapi viszonyokra felbontva ez öt posztulátum 20

lesz. Ez a rendszer nem pragmatikus, hanem axiomatikus modell. A világegyetemben rend van, törvények uralkodnak. Az ember is része a világegyetemnek, õrá is a megfelelõ törvények vonatkoznak. Ha betartja, összhangba kerül vele, ha nem, pusztulásba rohan. *** Kérdés: szükséges-e, hogy zárt rendszer legyen a gesell-i? Válasz: A gesell-i pénz nem konvertibilis. A japán és az izraeli pénz nem teljesen konvertibilis. Kérdés: hogyan szabályozzák a pénzkibocsátást, és nem lesz-e infláció? Válasz: ma a világ legtöbb országában magánkézben van a pénzkibocsátás. A geselli rendszerben a valutahivatal bocsátja ki és szedi be a forgalmi járadékot. Ügyel arra, hogy az árukínálat és a pénztömeg egyensúlyban legyen. A statisztikai hivatal megfelelõ kosárral figyeli az árszínvonal alakulását. Ha az általános árszínvonal emelkedik, a valutahivatal bevon valamennyi pénzt, vagy csak nem bocsát ki új pénzt a forgalmi járadék pótlására. Kérdés: mekkora csoportra van szükség? Mik a feltételei, hogy létrejöhessen a kamatmentes pénzrendszer? Válasz: egy sziverén ország legitim elhatározására van szükség. Vagy a választók, és ilyen szerzõdéssel küldjék a képviselõket az országgyûlésbe. Egy község, egy falucsoport is megteheti. Schwanenkirchenben egyesületet hoztak létre, többszáz kereskedõ és többezer lakos fogott össze. Wörgl-ben másfél évig mûködött. Kérdés: a pasztoráció nem fontosabb-e, nem elõfeltétele-e a pénzrendszer megváltoztatásának, hogy az emberek szellemi színvonala javuljon? Válasz: minden emberbe bele van írva, mi a jó, mi a rossz, és a mi a dolga a világon. A pasztoráció erre irányul. A jelenlegi rendszer mesterségesen zülleszti a társadalmat, ordító módon. Ha elég tudatos és erkölcsös a társadalom, elkapják a visszaélõ “erõs embereket”. A piacgazdaság igazi mivoltában igen sok nagyjából egyenlõ erejû szereplõ fogyasztó esetében valósulhat meg. Akkor, ha a termelõk szabadon termelhetnek, a fogyasztók szabadon fogyaszthatnak. A sok haszon iránti törekvés igyekszik kiemelkedni, erõfölényre szert tenni, hogy diktálhasson. Monopóliumra törekszik. A magárahagyott piacgazdaságban a monopóliumok valóban kiemelkednek. A mai kapitalizmus vallójában nem piacgazdaság, hanem hatalmi struktúra, amelyben az erõfölényre szert tett szereplõk saját maguk állapítják meg a szabályozókat. Egy példával szemléltetve: a természetes tavak elõbb-utóbb feltöltõdnek, ahogy a patakok hordják beléjük a törmeléket, üledéket. A tavat állandóan kotorni kell, hogy fel ne töltõdjön. A piacgazdasághoz szabadság kell. Ehhez állandóan éberen õrködni kell a társadalomnak és ki kell gyomlálni azt, aki diktálni akar és tud. A mai magyar társadalom jelenlegi erkölcsi színvonala olyan, amilyen, de megítélésem szerint elegendõ a tervezett társadalom kialakulásához. Kérdés: mi a helyzet az Eu-val? Belépjünk vagy ne lépjünk? Válasz: EU? Így nem! A társulási szerzõdés máris sok milliárd dollárnyi hátrányt okozott. Független, semleges, jóléti Magyarország forgatókönyvét dolgoztuk ki. A bezárás elõtt álló gyárakat a dolgozók közös tulajdonába adjuk. Kidolgoztuk a kert-Magyarország programját is. Az adósságcsapdát kell megszüntetnünk, nem pedig az Eu-ba belépni, a mai feltételekkel. A hitelrendszert társadalmasítani kell. A nizzai egyezmény a legmagasabb szintre emelte a tõke szabad áramlását. Az összes többi jog fölé emelte. A tõke a teljesítmény nélkül jövedelmet hozó vagyon. Kérdés: hogyan állnak a magyarországi pártok az Összefogás a Fennmaradásért programját? Válasz: Az alkotmány módosításakor lemondtak az önrendelkezésünkrõl. És ezt a parlament valamennyi pártjának valamennyi képviselõje megszavazta. Forrás: http://www.grandpierre.hu jó ha figyelünk

külföldre is

Amikor a pénzügyi rendszer megváltoztatását vesszük közelebbrõl szemügyre, fel kell tennünk néhány kérdést:

• •

Kinek a joga és kötelessége legyen a pénz megteremtése és forgalomba hozatala? Hitel formájában kell-e létrehozni a pénzt és kamattal megterhelve forgalomba hozni, vagy pedig lehetséges kamatmentes pénz kibocsátása és forgalomba hozatala is?

Van-e különbség a pénz és a hitel között? A jelenlegi pénzrendszer érett formájában elõször Nagy-Britanniában jött létre. Angliában ma a forgalomban lévõ pénz 5%-ka tekinthetõ adósságmentes pénznek, amit állami szervek bocsátanak ki a központi bank bankjegyeinek a formájában, valamint a királyi pénzverde pénzérmék formájában. A forgalomban lévõ pénz több mint 95%-kát a kereskedelmi bankok hozzák létre és kölcsönzik ki kamattal terhelt hitelpénz formájában. A kereskedelmi bankok ezt a számlapénzt, könyvelési pénzt, elektronikus pénzt, a semmibõl teremtik elõ és elnevezik hitelnek. Úgy jön létre, hogy ügyfeleiknek számlát nyitnak, erre ráírják a levegõbõl létrehozott hitel összegét, és ezzel az máris átalakul profitot hozó kölcsönné. Nagy-Britanniában ez ma 20 milliárd font kamatjövedelemhez juttatja ezeket a bankokat minden évben, miközben az adófizetõ brit polgárok kevesebb, mint három milliárd font normális pénzhez juthatnak bankjegyek és pénzérmék formájában. Ha azonban a kereskedelmi bankoknak megtiltaná a Parlament, hogy hitelpénzt kreáljanak a semmibõl, továbbá ha ez a jogosítvány csak az állam nevében, annak megbízottjaként eljáró központi bankot illetné meg és ebbõl következõen a központi bank kamatmentesen adná át ezt a pénzt az államnak, hogy közkiadások formájában forgalomba hozza, akkor a pénz kibocsátásból évente a társadalom egészének 45 milliárd font jövedelme lenne. Az erre vonatkozó amerikai, német és magyar adatokat is ismerjük, és a késõbbiekben majd még hivatkozunk rájuk. Maradjunk azonban még mindig Angliánál, a jelenlegi globális pénzrendszer történelmileg talán legfontosabb államánál. Mi következik a fent ismertetett adatokból? Elõször az, hogy az adózás és az államadósság csökkenthetõ vagy a közcélú kiadások növelhetõk évente 45 milliárd fonttal attól függõen, hogy kié a pénzkibocsátás joga. Másodszor, ha az állam és a kormány biztosítaná a megfelelõ pénzmennyiséget a gazdaság számára, akkor az ebbõl származó jövedelem a társadalom egészét gazdagítaná és nem privát profitként a pénzvagyon- tulajdonosojó ha figyelünk

külföldre is

kat. Ezzel fel lehetne számolni a társadalmi igazságtalanság egyik legfõbb forrását. Harmadszor, ha a brit parlament és a londoni kormány visszavonná ezt a rejtett támogatást a bankoktól és a bankrendszer egészétõl, akkor sokkal szabadabb piac jönne létre a pénzügyek terén, sokkal versenyképesebb bankári tevékenység és a bankok szolgálataihoz is olcsóbban lehetne hozzájutni az ügyfeleknek. Negyedszer, az adósságmentes pénz jelentõs mértékben és viszonylag gyors ütemben lehetõvé tenné az államadósság és a magánszemélyek adósságának a csökkentését. Az eladósodás ugyanis jelentõs részben annak köszönhetõ, hogy a ma forgalomban lévõ pénz 95%-ka hitelként jön létre, és adósságként kerül forgalomba, amelyet kamattal tetézve kell visszafizetni. Ötödször, a gazdaság sokkal szilárdabbá válna. Nem a bankoktól függne, hogy mennyi pénzt hoznak forgalomba, és ily módon csökkenne az a lehetõségük, hogy egyrészt pénzhiánnyal gazdasági visszaesést, depressziót és válságot idézhessenek elõ, másrészt – ha az érdekük úgy kívánja, mesterségesen felpörgessék a gazdasági életet. Hatodszor, a köztulajdonú központi bank hatékonyabban tudná ellenõrizni a pénzellátást és az inflációt, ha a demokratikus állam által meghatározott közérdek szerint döntene a gazdaság számára biztosított új pénz mennyiségérõl. Jelenleg a központi bank közvetett módon tesz kísérletet az infláció féken tartására oly módon, hogy meghatározza az alapkamat-lábat, amelyhez igazodóan vehetnek fel az emberek kölcsönöket a bankoktól. A kamatok megemelése valójában fokozza az inflációt mert a kamatokkal megnövelt hitelek visszafizetéséhez még nagyobb mennyiségû pénzt kell forgalomba hozni, ez pedig egyértelmûen gerjeszti az inflációt. Az elmondottakat seigniorage-reformoknak is nevezhetjük. A seigniorage vagy szegniorázs, nem más mint a „kamara haszna“. Történelmileg és a pénz esetében a pénzverdébe bevitt nemesfémre kivetett adó volt, amely az érmeverés költségeinek a fedezésére szolgált és az államot megszemélyesítõ király jövedelmét jelentette. Ezért a szegniorázs királyi elõjog volt. A jelenlegi monetáris rendszerben ezzel a szakszóval azt a jövedelmet jelölik, amelyet valamely pénzkibocsátó hatóság csapol le a saját maga számára. Mivel a pénzkibocsátás pénzteremtést jelent, ekkor a központi bank olyan hitelt nyújt, amely mögött nincs betéti fedezet. Az ebbõl származó speciális nyereség az államkincstárt gazdagítja. Ez lényegében a seigniorage, vagyis a pénzállomány adója.

A bevezetõben javasolt reform visszaadná a demokratikus közhatalomnak azt az elõjogát, hogy közcélra fordítsa a pénzkibocsátásból és annak a forgalomba hozatalából eredõ többletjövedelmet. Egyes közgazdászok és politikusok arra hivatkozva utasítják el ezt a javaslatot, hogy a kereskedelmi bankok által a levegõbõl létrehozott pénz nem valódi pénz, hanem csak hitelpénz. Nem mást állítanak, mint azt, hogy a hitel az nem pénz. Ennek azonban ellentmond a pénzügyi rendszer és a gazdasági élet egész gyakorlata. Jelenleg ugyanis a kereskedelmi bankok által kibocsátott bankjegyek, valamint a könyvelési úton létrehozott számlapénz és elektronikus pénz, mind a forgalomban lévõ készpénz funkcióit teljesíti. A bankjegyek nem egyszerûen azt jelentik, ami az eredeti funkciójuk volt, hogy „én tartozok neked“. Ezek ma már gyakorlatilag készpénzként vannak forgalomban. Az is bizonyítja ezt az állítást, hogy nincs más pénz, amire be lehetne õket váltani, például nemesfémekre vagy az abból készült érmékre. A pénz kibocsátás és forgalomba hozatal nemcsak egy-egy ország szintjén, de nemzetközi szinten is megvalósítható. A világgazdaságban ma használt több nemzeti valuta is, így az amerikai dollár, a japán jen, az Európai Unió pénze az euró és a brit font, mind tartalék-valuta funkciót is betölt. Egy globális pénzreform esetében olyan egységes világpénzzel lehetne felváltani ezeket, amelyet egy világszintû monetáris hatóság bocsátana ki. Az ebbõl befolyó hasznot azonban csak kizárólag közcélra lehetne fordítani, erre létrehozott világszintû monetáris irányítótestület segítségével.

A pénzkibocsátás meghatározza a demokráciát Miért kell a gazdasági élet szereplõinek, a társadalom minden tagjának eladósodnia ahhoz, hogy hozzájuthasson a létfenntartásához szükséges javakhoz? Jelenleg pénz csak úgy érhetõ el, ha eladósodunk. Miért szükséges kizárólag adósság formájában létrehozni a gazdasági élet közvetítõ közegét, a valódi értéket hordozó termékek és szolgáltatások jeleit? Miért kell a demokratikus államnak és a politikai felelõsséggel tartozó kormányoknak átadniuk a pénzkibocsátás és forgalomba hozatal jogát és felelõsségét a magántulajdonban lévõ bankrendszernek? Ez azért is fontos kérdés, hiszen az alkotmányok - így például az amerikai Alkotmány vagy a Német Szövetségi Köztársaság Alkotmánya, de a magyar Alkotmány is - az államot hatalmazzák fel a pénz kibocsátásának és forgalomba hozatalának jogával. Mit jelent a demokrácia számára az, ha a polgároknak kizárólag a magántulajdonban 21

lévõ bankrendszerhez kell fordulniuk a gazdasági és a társadalmi élet közvetítõ közegének a beszerzése végett? Hogyan mûködhet egy népszuverenitáson nyugvó rendszer: a nép kormánya, a nép által, a népért - ha teljesen ki van szolgáltatva a bankárok kénye-kedvének? A fõáramlatú, hivatalos tudományosság, a szakképzett közgazdászok és egyetemi tanárok, valamint a választott politikusok, miért nem látják a szoros kapcsolatot a hatványozottan növekvõ eladósodás és a társadalmi problémák között? Valószínûleg látják, de gondosan hallgatnak róla, és ezek az összefüggésekrõl nincsenek viták a tömegtájékoztatási intézményekben. Amikor a monetáris felségjogokról beszélünk, azaz egy ország pénzügyi szuverenitásáról, akkor lényegében az erõforrások és a javak felosztásáról is szólunk. Ha a hitelek létrehozása és szétosztása kizárólag a magántulajdonban lévõ bankrendszer privilégiuma, akkor e bankrendszer irányítói döntenek arról, hogy ki jut a társadalomban vásárlóerõhöz, és ahhoz a lehetõséghez, hogy mint gazdasági szereplõ fennmaradhasson. Amikor az igazságos társadalmi viszonyok megteremtése érdekében felmerült az erõforrások és javak igazságos elosztása, nem került igazán elemzésre, hogy ez valójában a hitel szétosztásától függ. (Sokat ismételt, divatos jelszó ma Magyarországon, hogy „csak egy Magyarország van“. Ez földrajzi értelemben annyiban igaz, hogy a történelmi Magyarország egyik maradékát még mindig Magyarországnak nevezik. A többi maradékát, ahol szintén élnek nagy létszámban az egykori Magyarország polgárai és leszármazottai, már nem hívják Magyarországnak, de azért az a föld még ma is annyiban magyarnak tekintendõ, hogy magyarok is élnek rajta. Gazdasági értelemben egyértelmûen két Magyarország van, amelyet tátongó szakadék választ el egymástól. Az egyik a milliárdos vagyonok Magyarországa, a másik a hárommillió koldus, a további hárommillió létminimumon lévõ és a további kétmillió állásban lévõ, de egyre eladósodók Magyarországa. E két társadalmi és gazdasági csoporthoz tartozó embereknek a szükségletei és érdekei kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. A kétféle Magyarország-lakók közti tátongó szakadékot az egykor közös tulajdont képezõ nemzeti vagyon igazságosabb elosztásával lehetne áthidalni. Ezt a megjegyzést csak azért tettük, mert a pénzvagyonos uralkodó réteg fél attól a megosztottságtól, amelyet a közvagyon szélsõségesen igazságtalan kisajátításával maga hozott létre. A megszerzett vagyont és elõjogokat szeretné nyugodtan élvezni, és ehhez jó lenne a rendszerváltás veszteseinek is a támogatását megnyerni. Ezt a támogatást azonban a megvásárolt sajtó és tömegtájékoztatás segítségével csak ideig-óráig tudja biztosítani a maga számára.) Egyre többen ismerik fel és mondják is ki: helytelen és szükségtelen, hogy a gazdasági és társadalmi élet közvetítõ közege a pénz, kizá22

rólag magánszemélyek, és magánintézmények útján kerül a forgalomba. Akik ezt felismerték, egyre hangosabban követelik, hogy a közhatalom teremtse meg és hozza forgalomba ezt a közvetítõ közeget! A társadalom minden tagjának joga van ahhoz, hogy valamilyen érdekeltsége legyen a pénz kibocsátásában és forgalomba hozatalában. Jelenleg a pénzkibocsátás és forgalomba hozatal hasznát a szervezett pénzhatalom irányítói élvezik. A bankok szedik be a hatalmas összegû kamatokat és a beruházónak nevezett spekulánsok teszik el a pénzzel és a pénzhelyettesítõ-eszközökkel való manipulációból, valamint a vállalati átvételekbõl (hostile take- over-bõl) származó hatalmas hasznot. Egyre többen képviselik azt az álláspontot, hogy amíg a pénz kibocsátása és forgalomba hozatala a magántulajdonban lévõ bankok elõjoga, akik ezt a hatalmat kizárólag saját hasznukra gyakorolják, addig nem lehet valódi demokráciáról, a népakarat érvényesülésérõl beszélni. Az egyik legtöbbet hangoztatott érvelés a közpénzrendszer ellen az, hogy ha az egyes államok és kormányok kezébe kerülne a pénz kibocsátás és forgalomba hozatal joga, akkor azt egyrészt arra használnák, hogy elárasszák a gazdaságot ilyen adósságmentes pénzzel, másrészt a saját kezükben centralizálnák a hatalmat. Amikor ezt az érvet hangoztatják, valójában nem a közpénzrendszer pénzügyi és gazdasági helyességét cáfolják, hanem rámutatnak a jelenlegi kormányzati rendszer demokratikus ellenõrzésének a hiányára. Ha ugyanis az alulról jövõ demokratikus ellenõrzés hatékony, akkor az egyes kormányok, a közpénzrendszer irányítása révén nem tehetnének szert olyan különleges hatalomra, amely már a társadalom egészének az érdekeit sérti.

Miként cáfolhatjuk a közpénzrendszer elleni érveket? Elsõ érv: „A legutolsó, amire szükségünk lehet az, hogy a kormányzatnak hozzáférése legyen korlátlan mennyiségû pénzhez.“ A közpénzrendszer hívei nem korlátlan mennyiségû pénz kibocsátását szorgalmazzák. A közpénzrendszer nem korlátlan mennyiségû pénz felelõtlen forgalomba hozatalát jelenti. A közpénzrendszer sürgetõi azt ajánlják, hogy egy demokratikusan ellenõrzött és felelõsségre vonható állami hatóság hozzon forgalomba meghatározott gazdasági programokhoz meghatározott mennyiségû adósságmentes közpénzt. Ezt a pénzt csak akkor lehetne forgalomba hozni, ha már a finanszírozandó projektet az arra illetékes hatóságok elfogadták. A kibocsátott közpénzt kizárólag erre a termelõi programra lehet elkölteni. A pénz nem kamatozó hitelpénz lenne, hanem a konkrét programot finanszírozó közvetítõ közeg. A második érv: „Mivel lehet majd bármely kormányt megakadályozni abban, hogy annyi kamatmentes közpénzt hozzon forgalomba, amennyit csak akar, azért, hogy így szerezzen

népszerûséget magának a választópolgárok körében az elkövetkezõ választáson? A kormány azért, hogy növelje népszerûségét, egyszerûen arra használhatná a kamatmentes közpénzt, hogy csökkentse az adókat.“ Ha az egyes kormányok visszakapnák azt a jogot, hogy kamat- és adósságmentes közpénzt hozzanak forgalomba, akkor ehhez a joghoz szigorú jogi kötöttségeket is csatolni kell. Az új pénz létrehozására és kibocsátására csak törvény által meghatározott keretek között és alkotmányosan is garantált paraméterek betartásával kerülhet sor. A kormányok abban is érdekeltek, hogy az általuk létrehozott és kibocsátott adósságmentes közpénzzel ne okozzanak romboló erejû inflációt. Ezért ezt a fajta pénzkibocsátást gondosan hozzá kell igazítani a reálgazdaság szükségleteihez, a forgalomban lévõ áruk és szolgáltatások mennyiségéhez, valamint a lakosság létszámához. Ha egy kormányzat elmulasztja ezeknek a szabályoknak a betartását, valójában a saját jövõjét teszi kockára, hiszen egy infláció által sújtott társadalom nem fogja újból megválasztani. Ezért egy felelõs kormánynak legalább annyi érdeke fûzõdik a túlzott pénzkibocsátás és költekezés, valamint a nyomukban járó infláció elkerülésére, mint ahhoz, hogy olcsó közpénzzel optimálisan tartsák mozgásban a gazdasági életet. A harmadik érv: „Közismert, hogy a pénzügyi problémák legfõbb okozói az államok és a kormányok. Miért adnánk nekik még több hatalmat és hatáskört a pénzügyek terén?“ Mindent megelõzõ feladat a forgalomban lévõ pénz mennyiségének a demokratikus kontrollja, mégpedig a konkrét számonkérés és felelõsségre vonás lehetõségével. Ezért nem kizárólag kormány által kibocsátott közpénzrõl kell gondolkodni, hanem minden olyan más módozatról, amellyel elérhetõ, hogy a szervezett közhatalom – a társadalom egésze – ellenõrizze a forgalomban lévõ pénz mennyiségét. A kormányzat szerepe ebben csak az egyik lehetséges megoldási módozat. De a közérdek érvényesítése a pénzrendszer ellenõrzésében más módokon is megvalósítható. Valójában a gazdasági demokráciáról van szó, a teljesítményhez kötött tulajdoni rendszer megvalósításáról és a gazdasági hatalomban való részesedésnél az egyenlõ esélyek biztosításáról. A gazdasági hatalomban nem lehet az egyenlõ esélyek alapján részesedni akkor, ha a gazdasági élet közvetítõ közege, a pénz nincs demokratikus ellenõrzés alatt. A magánpénzrendszert közpénzrendszerré kell átalakítani ahhoz, hogy a formális demokrácia tényleges demokráciává alakulhasson át. A többpártrendszerû parlamenti demokráciák kormányait nem lehet kihagyni a közpénzrendszer mûködtetésébõl. Való igaz, hogy e feladattal azonban csak a demokratikus ellenõrzési technikák továbbfejlesztésével lehet megbirkózni. A kormányok felelõsségre vonása és alulról jövõ szoros ellenõrzése azonban jó ha figyelünk

külföldre is

nemcsak pénzügyi-gazdasági követelmény, hanem elsõsorban politikai. A kormányokat a monetáris reformból, a közpénzrendszer visszaállításából nem lehet kizárni. Ezt a demokratikus pénzrendszer hívei nem is tûzték ki célul. Azt viszont megoldhatónak tartják, hogy a közpénzrendszer irányítását a kormányok a társadalom szigorú és alulról jövõ ellenõrzésével végezzék. Negyedik érv: „Ha figyelemmel vagyunk a jelenlegi demokratikus rendszerek fogyatékosságaira – arra, hogy milyen feszültség van a kormányok és a lakosság között, akkor könnyen elképzelhetõ, hogy ezek a kormányok még több hatalomhoz jussanak.“ Erre az érvre is az a válasz, hogy nem cáfolja a közpénzrendszer visszaállításának a pénzügyi és gazdasági megalapozottságát, társadalmi szükségszerûségét. Ez lényegében csak annyit állít, hogy a jelenleg mûködõ reál-demokrácia tökéletlen rendszer és szükség van lényegi demokratikus reformokra az alibi-demokrácia kulissza-jellegének a megszüntetésére a pénzügyek demokratikus szabályozása érdekében. A pénzügyi-gazdasági kérdéseket azonban nem szabad a politikai demokrácia kérdéseivel összekeverni csupán azért, mert szorosan összefüggnek egymással. Ötödik érv: „Az az elképzelés, hogy a kormányzat bocsásson ki és hozzon forgalomba adósságmentes és kamatmentes pénzt, tovább fogja centralizálni az egyes kormányok hatalmát. Ez a fajta hatalomnövekedés végül is elvezet a zsarnoksághoz.“ Ismét arra kell hivatkoznunk, hogy a pénzügyi és gazdasági kérdéseket meg kell különböztetni a politikai hatalom problémáitól. A közpénzrendszer hívei egyetértenek azzal, hogy nem az egyes kormányzatok kezében lévõ gazdasági hatalmat kell tovább centralizálni és koncentrálni. Ugyanakkor még a jelenlegi tökéletlen reál-demokráciákban is az egyes kormányokat sokkal több politikai felelõsség terheli a társadalom egészével szemben, mint a szervezett magánhatalommá integrálódott bankokat, pénzintézeteket. Az integrált pénzrendszer ma állam az államban, és e pénzrendszer irányítói rejtett kormányt alkotnak, amely nem tartozik felelõsséggel a választópolgároknak. A bankárokat senki nem választja, és nem is lehet õket elmozdítani. Ha viszont a monetáris döntések meghozatala a politikai felelõsséggel tartozó legitim kormány illetékességébe tartozik, akkor ennek a kormánynak a tagjai rossz döntéseikért felelõsségre vonhatók és leválthatók. A kormányokat a választások útján el lehet mozdítani, a bankárokat, beruházó pénzembereket azonban nem. Hatodik érv: „Akik a közpénzrendszert akarják visszaállítani valójában marxisták, mert Marx hirdette meg a Kommunista Kiáltványban, hogy a hitelt centralizálni kell az állam kezében és a pénzrendszer irányítását kizárólagos állami monopóliummá kell tenni.“ jó ha figyelünk

külföldre is

A közpénzrendszer visszaállítói nem kívánják valamennyi hitel centralizálását. Azt szorgalmazzák, hogy a forgalomban lévõ pénz mennyiségének nagyobb része legyen olyan adósság és kamatmentes közpénz, amelyet egy demokratikusan felelõsségre vonható és elmozdítható köztestület, állami intézmény hoz forgalomba, és nem hitelként kölcsönzi ki a gazdasági élet résztvevõinek. A közpénzrendszerben is lehet bizonyos fokú szerepe a magántulajdonban lévõ pénzintézeteknek. Az adósságmentes közpénz kibocsátása elsõsorban nem politikai elképzelés és nem is lehet sem baloldalinak, sem jobboldalinak minõsíteni. Természetesen van politikai vonatkozása is és egyik fontos célja a formális demokrácia kiegészítése gazdasági demokráciával. Semmiféleképpen nem az a célja, hogy centralizálja az állam kezében a gazdasági hatalmat, hanem az, hogy megteremtse valamennyi állampolgár számára a gazdasági esélyegyenlõséget és a saját teljesítmény révén létrejött tulajdonhoz való jogát. Hetedik érv: „Az adósságmentes közpénz kibocsátása lehetõvé teszi társadalmilag kívánatos progamok finanszírozását, de megkönnyíthetik azt is, hogy az egyes államok kifejezetten kártékony dolgokra tudjanak több pénzt fordítani.“ Ez igaz, de itt is arról van szó, hogy elsõsorban politikai és nem pénzügyi kérdést érint. A kormányok, amikor pénzügyi kiadásokról döntenek a politikai racionalitás szerint mérlegelnek, amely természetesen az általuk képviselt ideológiához is igazodik. Az a tény, hogy a kormányok még a jelenlegi tökéletlen demokrácia körülményei között is sokkal inkább felelõsségre vonhatóak és elmozdíthatóak, mint a jelenlegi magánpénz-rendszer vezetõi, amellett szól, hogy a pénzrendszer irányítását át kell adni a hatáskörükbe. A polgároknak fel kell tenni választott képviselõiknek és kormányuknak a kérdést, hogy ki az, aki a döntéseket hozza? Van-e a választópolgároknak választási lehetõségük egy adott kérdés tekintetében? Megfelelõ elõkészítés és konzultációk után hozták-e a döntéseket? Ezek vajon a lakosság közös szükségleteit és érdekeit tükrözik vagy sem? Továbbá, hogy ezeket a döntéseket arra figyelemmel hozták-e, hogy a döntéshozók személy szerint felelõsek-e értük, és ha hibáztak, akkor elmozdíthatók-e? Szó sincs arról, hogy a közpénzrendszer visszaállítása mindent megoldó csodamódszer. Csupán arról van szó, hogy a közpénzrendszer jobb, mint a magánpénzrendszer és bevezetése elõsegítheti, hogy a formális demokráciát kiegészíthessük a gazdasági esélyegyenlõséget is biztosító alapvetõ demokratikus jogokkal. A közpénzrendszer felgyorsíthatja azokat az erõfeszítéseket, amelyek a szervezett magánhatalom korlátozását célozzák a jelenlegi a pénzuralmi rendszerben. Nyolcadik érv: „Amennyiben az állam és a kormány kezébe kerül a pénzkibocsátás, a ka-

mat- és árfolyamszabályozás, akkor ez korrupcióhoz vezet.“ Kétségtelenül számításba kell venni a visszaélés lehetõségét. Ez azonban akkor is lehetséges, ha a pénzkibocsátás a szervezett magánhatalom kezében van. A korrupcióhoz nincs szükség, hogy a pénzkibocsátás felségjogát a közhatalom gyakorolja. Ha az államok és a kormányok élnek vissza a monetáris jogaikkal, akkor a választópolgároknak módjukban áll a korrupcióba keveredett köztisztviselõk felelõsségre vonása és elmozdítása. Ahhoz, hogy ezt a jogukat gyakorolhassák, valójában a demokrácia technikáit kell tökéletesíteni. Ha viszont a pénzkibocsátás és az ezzel kapcsolatos monetáris jogok magánintézmények monopóliumát képezik, a visszaélés sokkal inkább rejtve marad. Ezért nehezebb a korrupciót felderíteni és megfékezni. A szervezett magánhatalomnak pontosan az a rendkívüli hátránya a közhatalommal szemben, hogy miközben befolyásolja, sõt meghatározza a társadalom egészének az életét, a társadalom nem tudja felelõsségre vonni. Valójában arra kell törekedni, hogy olyan átlátható és számon kérhetõ közintézmények gyakorolják a monetáris jogokat, amely intézmények a parlamenti demokrácia eszközeivel ellenõrizhetõek. Ezért a demokrácia egyik elõfeltétele, hogy a közhatalom által kibocsátott közpénz legyen forgalomban.

Milton Friedman javaslata a magánpénzmonopólium szabályozására A Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman azt javasolta, hogy az úgynevezett „fractional reserve system“, azaz a részlegesen fedezett pénz kibocsátását meg kell szüntetni. Az õ módszere szerint az Egyesült Államok – a világ legeladósodottabb állama -három év leforgása alatt úgy tudná kifizetni államkötvényekben lévõ hatalmas adósságát, hogy ehhez saját kibocsátású adósság- és kamatmentes pénzt használna a néhai Lincoln elnök által kibocsátott állami-dollárhoz (greenbacks- hez) hasonlóan. Friedman szerint mindezt infláció-mentesen is végre lehet hajtani. El lehet kerülni mind az inflációt, mind a deflációt miközben megfelelõ mennyiségû pénz marad forgalomban, és az állam adóssága is felszámolható. Az amerikai Államkincstár a korábban kibocsátott államkötvényeket (adósleveleket) visszavásárolja állami kibocsátású bankjegyekkel az úgynevezett nyílt piacon. Az így keletkezõ hatalmas pénzmennyiséget azonban nem engednék rá a gazdaságra, hanem elõírnák a bankoknak, hogy fokozatosan emeljék a jelenlegi 10%-ról 100%-ra tartalékaikat. Az így kibocsátott állami pénz a bankoknál maradna, és nem kerülne forgalomba. A bankok tulajdonában lévõ visszavásárolt államkötvényeket kivonnák a forgalomból és helyükre adósságmentes állami-kibocsátású bankjegyek kerülnének. Amikor az államkötvények kicserélése kamatmentes ál23

lami kibocsátású pénzre eléri a 100%-kot, akkor a bankok már csak olyan pénzeszközökkel folytathatnák tevékenységüket, amelynek a fedezetével 100%-kosan rendelkeznek. Az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét betöltõ – magántulajdonban lévõ -pénzintézet, a Federal Reserve Bank, a FED, ettõl kezdve már csak arra szolgálna, hogy központi klíringház legyen, ahol átváltják amerikai állami bankjegyekre a csekkeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1913-ban elfogadott Federal Reserve Törvény feleslegessé válik és minden további nélkül hatálytalanítani lehet. Ezáltal a monetáris hatalom visszakerülhetne a közhatalmat képviselõ amerikai kormányhoz, azon belül is a Pénzügyminisztériumhoz. Mindennek nyomában megszûnne a bankok lehetõsége arra, hogy a forgalomban lévõ pénz mennyiségét növeljék vagy csökkentsék. Ezzel a módszerrel az államadósságot viszonylag rövid idõ alatt fel lehetne számolni. A FED-et, valamint a részleges tartalékrendszeren alapuló banki mûködést tehát úgy lehetne végérvényesen megszüntetni, hogy nem lenne szükség államcsõdre, pénzügyi összeomlásra, inflációra vagy deflációra, illetve bármely lényeges változásra az amerikai gazdasági életben. Az átlag adófizetõ polgár elõször kerülhetne 1913 óta – amióta a FED-re vonatkozó törvényt elfogadták – olyan helyzetbe, hogy jelentõsen csökkennének az adóterhei és egyidejûleg az infláció is fokozatosan kiküszöbölõdne. Mindez természetesen csökkentené a magánpénz-monopólium alapján mûködõ bankoknak a szerepét és a hatalmát.

Mit tartalmazzon egy monetáris reformtörvény? 1. Legfontosabb az államadósság kifizetése állami kibocsátású kamatmentes pénzzel. Itt érdemes emlékeztetni Thomas Edison szavaira: „Ha az Egyesült Államok kibocsáthat dollárkötvényt, akkor dollárbankjegyet is forgalomba hozhat.“ Mindkettõ vásároló ereje azon a bizalmon nyugszik, hogy az Egyesült Államok olyan fizetési kötelezettséget vállalt, amelyet teljesíteni fog. A két állami kötelezettség-vállalás között az a különbség, hogy a kibocsátott államkötvényért (adóslevélért) kamatot kell fizetni, a kibocsátott pénzjegyekért pedig nem. Az eddig kibocsátott FED-dollárok fokozatosan kikerülnének a forgalomból és helyükre a kamatmentes állami kibocsátású dollár lépne. 2. Meg kell szüntetni a részleges tartalékráta rendszerét. Ahogyan fokozatosan kifizetésre kerül az államadósság, és a bankoknak a tartalékrátáját egyidejûleg a jelenlegi 10%-ról 100%-ra növelik azért, hogy az õ trezorjaikban kössön ki az állami kibocsátású pénz, ezzel megelõzhetõ az infláció. A 100%-ra növelt banki tartalékok feleslegessé tennék a Federal Reserve pénzkibocsátási tevékenységét. Már egy év után a FED megszüntethetõvé válik. 3. Ennek megfelelõen az 1913. évi Federal 24

Reserve Act (FED-törvény), valamint az 1864. évi National Banking Act (Nemzeti Bank törvény) érvényteleníthetõ. Ez az a két törvény, amely a monetáris hatalmat átruházta a magántulajdonú bankrendszerre és állami monopóliumból magánmonopóliumot hozott létre. Mindezek nyomában a monetáris hatalom Lincoln elnök idejéhez hasonlóan az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumánál lenne. Ezt követõen többé egyetlen magánbankház sem szabályozhatná a pénzügyi intézmények és a pénzrendszer mûködését. 4. Ezek után az Egyesült Államoknak ki kell lépnie a Nemzetközi Valutaalapból, a baseli Nemzetközi Fizetések Bankjából, a BIS-bõl, és a Világbankból. A felsorolt nemzetközi pénzintézetek az amerikai Federal Reserve System-mel együtt azt a célt szolgálják, hogy centralizálják a nemzetközi bankárok hatalmát a világ pénzrendszere és a világ gazdasági élete felett. Azok a tevékenységek, amelyek hasznosnak minõsíthetõk, így a valuta átváltás szabályozása, megoldható más és a közérdek által jobban ellenõrzött új intézmények által. A tervezett monetáris reformtörvény olyan biztosítékokkal rendelkezne, amelyek garantálják, hogy a forgalomban lévõ pénz mennyisége stabil maradjon, és így minimálisra csökkenti az infláció és a defláció veszélyét. Az elmúlt három évtizedben a FED tíz évenként megkétszerezte a forgalomban lévõ pénz mennyiségét Amerikában. Ez párosulva a részleges tartalékráta rendszerrel, folyamatosan hajtotta elõre az inflációt. A pénzhígulás eredményeként pedig egyre csökkent a lakosság vásárlóereje, azaz rejtett adót kellett fizetnie. Ez a rejtett adó, valamint a magánpénz monopóliuma nyomában járó egyéb adók okozták azt, hogy az amerikai családokban most már mindkét szülõnek dolgoznia kell és még így sem tudják tartani korábbi életszínvonalukat, amikor csak egy keresõ tartotta el az egész családot. A forgalomban lévõ pénz mennyiségét megfelelõ technikákkal ellenõrzés alatt lehet tartani, és így megoldhatóvá válik, hogy a lakosság létszámához és a gazdaság szükségleteihez igazodva arányosan növekedjék, mondjuk évi 3%-kal. Ezeket a technikákat és eljárásokat is törvényekkel szükséges szabályozni. Ez nagy változást jelentene a jelenlegi magánpénz-monopóliummal szemben, amikor bankárok egyes csoportjai saját partikuláris érdekeik és kényük-kedvük szerint tudják változtatni a társadalom rendelkezésére álló pénzmennyiségét. A komputer-technológia és elektronika lehetõvé teszi, hogy tudományos módszerekkel, statisztikai adatokra támaszkodva lehessen hozzákapcsolni a pénzmennyiség szabályozását a népesség növekedéséhez és az árak alakulásához. A tervezett monetáris reform számításba veszi egy olyan bizottságnak a létrehozását a Pénzügyminisztériumon belül, amely szigorúan a közérdek szem elõtt tartásával – a pártok befolyásától távol tartva – hozhatná meg döntéseit.

Ily módon biztosítani lehetne, hogy minden évben mintegy 3%-kal növekedjék a forgalomban lévõ pénz mennyisége. Ez nemcsak szilárd árakat eredményezne, de megakadályozná a pénzhiány miatti csõdöket, valamint a túlzott pénzmennyiség miatti inflációt.

Joseph Stiglitz javaslatai a globális pénzügyi rendszer reformjára Joseph E. Stiglitz, aki 1997-tõl 2000-ig a Világbank elsõ elnökhelyettese és fõ közgazdasági szakértõje volt, számos tudományos fokozattal rendelkezik. Olyan egyetemeken oktatott, mint a Stanford és a Columbia. Stiglitz arra a meggyõzõdésre jutott, hogy a világ pénzügyi rendszerét alapvetõen meg kell változtatni. Azt feltételezhetnénk, hogy normális körülmények között a pénz a gazdag országokból áramlik a szegény országokba és ily módon hozzájárul a világ gazdasági egyensúlyához. A valóságban pont az ellenkezõje történik. Egy kiegyensúlyozottan mûködõ pénzügyi rendszerben lenne jogilag szabályozott lehetõség az újrakezdésre azoknak, akik valamilyen okból nem tudták teljesíteni adósság-szolgálati kötelezettségeiket. A jelenlegi pénzügyi rendszer nem ad ilyen lehetõséget. Ezért egyre gyakoribbak a válságok, illetve a válságközeli helyzetek. Már nem az a kérdés, hogy ilyenekre sor kerül e vagy sem, hanem az, hogy hol és mikor fordul elõ biztosan. Eddig már Mexikó, Dél-Korea, Indonézia, Thaiföld, Oroszország, Brazília, Argentína és Törökország ment keresztül nagyarányú pénzügyi válságon. Ez a felsorolás nem teljes és a kisebb méretû országokat mellõzi. Egyre ritkábbá válik, hogy egy országban ne legyenek fizetési nehézségek és válságközeli helyzetek. A Nemzetközi Valutaalap, amely azért jött létre, hogy közremûködjön a világ pénzügyi rendszerének a stabilizálásában, nem volt képes ezt a feladatát teljesíteni. Tevékenysége inkább fokozza a világ pénzügyi nehézségeit. Szakértõk már régóta tudják, hogy az úgynevezett „harmadik országok“ gazdasági nehézségeinek fõ oka a tõke megfelelõ áramlásának a hiánya. Változatlanul érvényesül, hogy a bankárok, befektetõk és spekulánsok azoknak kölcsönzik a pénzt, akiknek nincs szükségük rá és nem hajlandók hitelezni, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Ha abból indulunk ki, hogy a hitelezés nem jótékonykodás, akkor ezt meg lehet érteni. A felelõsség sokkal inkább a Nemzetközi Valutaalapé és az Egyesült Államok pénzügyi kormányzatáé, amely azt ígérte a fejlõdõ országoknak, hogy ha megnyitják piacaikat a spekulációs tõkebeáramlás elõtt, akkor az nagyobb stabilitást eredményez. Bebizonyosodott, hogy a tõkepiac liberalizációja olyan kockázatoknak teszi ki ezeket az országokat, amelyeket nem tudnak kezelni a reálgazdaság megfelelõ növekedése nélkül. A hitelezõ bankok még pénzügyi válság idején is kényszerítették a fejlõdõ országokat, jó ha figyelünk

külföldre is

hogy fizessék kamatterheiket és viseljék az árfolyamváltozás költségeit. Ezt ezek az országok csak úgy tudták teljesíteni, hogy csökkentették az iskolaügyre, az egészségügyre és a szociális feladatok ellátására fordított kiadásaikat. Az 1980-as években a FED által bevezetett példa nélküli magas kamatláb fizetésképtelenségbe sodorta ezeket az országokat. Ezt a helyzetet nem a latin-amerikai országok okozták maguknak, hanem ez a megváltozott amerikai pénzügyi politikának a következménye. Mégis ezeknek az országoknak kellett egyedül viselniük a pénzügyi csõddel járó terheket. Mivel nincs megfelelõ nemzetközi csõdeljárási megállapodás, így ezek az országok magukra maradtak és a gazdasági növekedés szempontjából egy egész évtizedet elveszítettek. A nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézmények feladata az ilyen helyzetek megelõzése, illetve az elõidézõ okok megszüntetése. A Nemzetközi Valutaalap egyoldalúan csak a piaci viszonyok elõnyeirõl beszélt, azt állítva, hogy a piac alkalmas az alapvetõ problémák gazdaságos megoldására. John Maynard Keynes, aki a Nemzetközi Valutalap (IMF) egyik létrehozójának tekinthetõ, elsõsorban a teljes foglalkoztatottságot akarta biztosítani. Véleménye szerint a kormányoknak vagy növelni kell kiadásaikat vagy csökkenteni adóbevételeiket. Keynes tudta azt is, hogy egyes országok a pénzpiacok tökéletlen mûködése következtében így sem fognak hozzájutni a szükséges pénzügyi eszközökhöz. Ezért világszintû megoldáson fáradozott, olyan globális makrogazdaság megteremtésén, amelyben nemzetközi pénzügyi alapok nyújtanak pénzügyi támogatást a nehézségekkel küszködõ országoknak. Stiglitz szerint az IMF-nek segítenie kellett volna a gyengébb államokat a gazdasági növekedésben, lehetõvé téve költségvetési kiadásaik növelését. Ehelyett pontosan az ellenkezõjét, azaz a pénzügyi kiadásaik nagyarányú csökkentését kényszerítette rájuk. Ezek a gazdasági megszorító intézkedések csak tovább növelték a gazdasági hanyatlást. Ez vezetett azokhoz a tragikus eseményekhez, amelyek a felsorolt országokban bekövetkeztek. Hasonló nehézségekkel az Egyesült Államok is küzdött, de ott a FED révén megvolt a lehetõség a gazdaság stimulálásához szükséges pénzek elõteremtésére. Nemzetközi szinten ezt az IMF-nek kellett volna biztosítania a többi ország számára. A Nemzetközi Valutaalapnak számos eszköze lett volna arra, hogy segítse azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek nagyrészt a kamatlábak nagyarányú megemelésébõl és a devizaárfolyamok szélsõséges ingadozásából keletkeztek. A Világbank korábbi elsõ elnökhelyettese szerint a világ pénzügyi rendszerének legfõbb fogyatékossága a globális tartalékrendszerben található. A világ országainak évrõl évre nagy mennyiségû pénzt kell tartalékba helyezniük azért, hogy védekezhessenek olyan váratlan és kiszámíthatatlan jelenségekkel szemben, jó ha figyelünk

külföldre is

mint a külföldi beruházók bizalmának a gyöngülése vagy elvesztése, a nemzetközi kereslet nagyarányú csökkenése és az export összeszûkülése. Ily módon a jövedelem jelentõs része nem tudja finanszírozni a globális szintû keresletet, ami elõfeltétele a reálgazdaság növekedésének és a világkereskedelem bõvülésének. Századunk elsõ éveiben a világ országai két és fél, három trillió dollár közötti összeget tartottak ily módon tartalékban. Ezeknek a tartalékoknak lépést kell tartaniuk az importok és az adósságszolgálati terhek növekedésével. Ha ez a növekedés évi 10%, akkor az országoknak mintegy 200 milliárd dollárt kell minden évben e célra félretenniük. A tartalékok nagy része ma még aranyban és amerikai államkötvényekben van, de már megindult az átállás az euró bevonására is a tartalékvaluták sorába. Az amerikai államkötvények hozama 1,25%, jóval kisebb, mint amit a beruházások jövedelmeznek ezen országokban. Ez a különbözet az ára annak, amit a fejlõdõ országoknak azért kell fizetniük, hogy bebiztosítsák magukat a váratlan piaci fejlemények következményeivel szemben. Hogy még szemléletesebb legyen a probléma, vegyünk egy szegény országban mûködõ vállalatot, amely százmillió dollárt kölcsönöz egy amerikai banktól. Ezért a kölcsönért 18% kamatot fizet. Az adott ország is félretesz százmillió dollár tartalékot, amelyet a mai helyzetnek megfelelõen amerikai államkötvényekben tart. Az adott ország tehát egyszerre kölcsönvett és egyszerre hitelezett százmillió dollárt az Egyesült Államoknak. Az általa felvett kölcsönért 18 millió dollárt fizet, az õ általa nyújtott kölcsönért viszont csak egymillió 1 250 000 dollárt kap. Ez azt is jelenti, hogy az adott szegény ország az Egyesült Államoknak „ajándékozott“ abban az évben 16 750 000 dollárt. Egy ország, amely nemzeti össztermékének (GDP-jének) a 30%-át importálni kényszerül, általában a GDP 15%-át helyezi tartalékba. Ebbõl már kiszámítható, hogy az úgynevezett fejlõdõ országok ily módon elveszítik nemzeti összterméküknek a 1,5%-át, ami lényegesen nagyobb, mint a részükre nyújtott gazdasági támogatás összege együttvéve. Tovább fokozza a nehézséget az, hogy a nemzetközi kereskedelemben a kereskedelmi deficit nagysága megegyezik a kiviteli többletek nagyságával, mivel ami az egyik országnak deficit, az a másik országnak kiviteli többlet. A deficitért részben azok az országok is felelõsek, akik – mint Japán és Kína – erre állították át gazdaságukat. A jelenlegi rendszerben azonban, ha az egyik ország megszabadítja magát a deficittõl az a világgazdaság egységes rendszerébõl következõen valamilyen másik országnál jelentkezik. Stiglitz úgy véli, hogy a jelenlegi világgazdasági rendszer azért mûködõképes még, mert az Egyesült Államok betölti a „deficit of last resort“ – a „deficit utolsó felvevõhelye“ funkcióját, azaz az a nagy bevásárló, aki megengedheti, hogy tartósan többet költsön, mint amit tényleges forrá-

sai fedeznek. Egy jól mûködõ globális pénzügyi rendszernek az ugyancsak globálisan jelentkezõ megtakarításokat úgy kellene a legszegényebb országokhoz eljuttatnia, hogy azok reálgazdasága szervesen növekedhessék. Ehelyett a megtakarítások a leggazdagabb országba áramlanak, amelynek polgárai még többet fogyaszthatnak. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet csak korlátozott ideig tartható fenn, még akkor is, ha megmaradna az egyes országok azon hajlandósága, hogy pénztartalékaikat amerikai dollárban tartsák.

Milyen lenne egy globális valódi pénz? John Maynard Keynes amikor részt vett a Nemzetközi Valutaalap létrehozásában egy olyan globális pénzben gondolkodott, amelyet a Lincoln által kibocsátott állami dollár (a „greenbacks“) után globális greenbacks- nek képzeltek el. Ez a pénz úgy vált ismerté, hogy SDR (Special Drawing Rights). A nemzetközi közösség szerint az SDR alkalmas arra, hogy fizetõképes keresletet hozzon létre és megnövelje az adott ország vásárlóerejét. Az SDR ugyanis egyfajta nemzetközi pénz, amely becserélhetõ kemény valutákra, valamint termékek és szolgáltatások beszerzésére is alkalmas. Ez a bizonyos „global greenbacks“ finanszírozhatja a legfontosabb közjavakat – így a környezeti erõforrások megtartását, a betegségek terjedésének a megakadályozását, az általános mûveltségi és kulturális színvonal emelését a fejlõdõ országokban. Azok az országok, amelyek kevesebb támogatást kapnak, mint amekkora tartalék félretételére kényszerülnek, ez az új globális pénz olyan kiegészítõ tartalékul szolgálhatna, amely felszabadíthatna a termelõgazdaság számára olyan pénzeket, amelyeket egyébként félre kellene tenniük. Ahhoz, hogy ez az új világpénz hatékonyan mûködjön, elégséges a legfejlettebb országok hozzájárulása.

A fizetésképtelenség újraszabályozása Argentína pénzügyi összeomlása nyomán, amelyet már megelõzött Brazília, Oroszország, Dél-Korea, Thaiföld és Indonézia válsága, még a Nemzetközi Valutaalap szerint is szükségessé vált alternatív pénzügyi válasz keresése. Az egyik széles körben vitatott alternatíva a csõdeljárás vagy úgynevezett „standstill“ eljárás. A „standstill“, amely szó szerint leállást, megállást, mozdulatlanságot jelent, sikeres válságmegoldó módszernek bizonyult Dél-Koreában, ahol ily módon stabilizálták a valutaátváltási arányt. Gyakran kívánatos ellenõrzés alá vonni a tõkemozgásokat egy gazdasági válság megállítására. Ugyanez a tõkemozgás-ellenõrzés akkor is kívánatos, ha egy országban erõteljes gazdasági növekedés van, s már nincs szükség újabb külföldi tõke bevonására. A tõke gyors ki-be áramlása egy országból hatalmas többletköltségekkel jár. Ilyenkor kívánatos a szakszerû kormányzati beavatkozás. Chile és Malajzia példája szemlélteti, hogy a tõke ki és beáramlásának ez az állami szabályo25

zása nemcsak lehetséges, hanem végrehajtható is, még pedig káros mellékhatások nélkül. A piacoknak a túlzott reagálását megfelelõen tudják kiegyensúlyozni a szakszerûen alkalmazott standstill-módszerek és így stabilizálhatják a válsággal szembenézõ ország gazdaságát. Stiglitz abból indul ki, hogy a nemzetközi csõdeljárás szabályozásához az elsõ feltétel különbséget tenni a magánszféra és a közszféra eladósodottsága között. A magánadósságot nem szabad átalakítani köztartozássá. Ezt a hibát számos esetben elkövették a válsággal sújtott országok, a nyugati bankoknak és kormányoknak a nyomására. Makrogazdasági zavar esetén szükség van a magánadósság gyorsított átütemezésére, amely lehetõvé teszi az adott korporáció gyors átszervezését úgy, hogy közben folytatódik a termelés. Amikor csak néhány vállalatot fenyeget csõd egy országban, a halasztás költséges lehet a részvényesek és az alkalmazottak, de nem a gazdaság egésze számára. Ha azonban egy ország vállalatainak a fele válik fizetésképtelenné, mint Dél-Koreában vagy a háromnegyede, mint Indonéziában, akkor a halasztás már nagyon költséges és az egész gazdaságra nézve súlyos következményekkel jár. A csõdeljárás szabályozásánál gondosan kell egyensúlyozni a hitelezõk és az adósok érdekei között, ezért egy ilyen szabályozás egyben politikai tevékenység is. A Nemzetközi Valutaalap már megpróbálkozott egy nemzetközi csõdeljárás bevezetésével, de mivel rendkívül szoros kapcsolatban áll a hitelezõ pénzintézetekkel, ezirányú törekvéseit bizalmatlanul fogadták. Tudomásul kell venni, hogy az a csõdtörvény, amely jól mûködik az Egyesült Államokban, katasztrofális következményekkel járhat Oroszországban vagy Thaiföldön.

Mi a teendõ az eladósodott államokkal? Itt valójában nemcsak az államok-kormányok adósságairól van szó, hanem minden közintézmény eladósodásáról. Az Egyesült Államokban is nemcsak a szövetségi kormány van eladósodva, de az egyes tagállamok és városi önkormányzatok is. Az Egyesült Államok Csõdtörvénye például részletesen szabályozza: milyen eljárást kell lefolytatni, ha a városi önkormányzatok nem képesek teljesíteni adósságszolgálati kötelezettségeiket. Egy kormány fizetésképtelensége esetén mind a belföldi, mind a külföldi hitelezõk bevonandók az összes érdekelttel lefolytatott tárgyalásokba. Itt kiemelt feladatot jelent a társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítése, az iskolák és az egészségügyi intézmények zavartalan mûködésének a biztosítása. Azért, hogy egy ilyen eljárást nemzetközi szinten is hatékonyan mûködtetni lehessen, pártatlan intézményekre van szükség. A Nemzetközi Valutaalap azért nem játszhat ebben meghatározó szerepet, mert az IMF maga is az egyik fõ hitelezõ és tevékenységét a hitelezõ országok ellenõrzik. Stiglitz javasolja egy 26

olyan önkéntes hitelezõkbõl és adósokból álló bizottság létrehozását, amelyek kidolgozhatnák egy igazságos és hatékony csõdeljárásra vonatkozó tervezetüket. Ennek az az elõnye, hogy viszonylag gyorsan munkához láthatna. Ezen túlmenõen szükség lenne ugyancsak önkéntes alapon egy csõdeljárással foglalkozó világszervezet létrehozására, esetleg egy szakosított bíróság felállítására a nemzetközi bíróságon belül. Stiglitz itt az International Court of Justice-ra gondol, amelyet az ENSZ Nemzetközi Bíróságának, vagy egyszerûen a Hágai Nemzetközi Bíróságának is neveznek. Rövid távon újra kellene fogalmazni a hitelszerzõdéseket úgy, hogy magába foglalják az úgynevezett kollektív cselekvésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek felbátorítják a kötvényeseket, hogy együttesen oldják meg a problémákat. Ez azonban csak részleges megoldást jelent, mert még ilyen kiegészítõ rendelkezések esetén is szüksége lehet a kormányoknak a bírói út igénybe vételére. A nemzetközi csõdeljárásra vonatkozó változtatások megnövelhetik a kamatkiadásokat, mégis ez a költség hatékonyan korlátozhatja a magán- és a közszféra túlzott méretû eladósodását, amely már sérti mindenkinek az érdekeit. A Világbank volt elnökhelyettese arra is kitér, hogy az amerikaiak eddig nem érezték a pénzügyi világrendszer fogyatékosságainak a hátrányait. Az Egyesült Államok maga határozza meg a kamatok mértékét, és amerikai dollárban vesz fel kölcsönöket. Így Amerikát nem sújtják az árfolyamváltozások és a kamatlábak kockázatai, amelyek viszont a fejlõdõ országok központi problémáját jelentik. Valójában az Egyesült Államok a haszonélvezõje ennek a rendszernek. Az elmúlt években lezajlott pénzügyi válságok, valamint az a mód, ahogyan a Nemzetközi Valutaalap azt kezelte, óriási költségeket okozott Kelet-Ázsiának, miközben az Egyesült Államokban a fogyasztási cikkek rendkívül alacsony árai csökkentették a fedezetlen pénzkibocsátás nyomán elõállott inflációs nyomást. Ugyancsak emiatt csökkentek a kamatlábak, amelyek viszont életben tartották a gazdasági fellendülést. A globális tartalékrendszer a többi országot – beleértve a szegény országokat is – arra késztette, hogy hatalmas összegû kölcsönöket nyújtsanak az Egyesült Államoknak, még akkor is, ha azért csak igen csekély kamatot kaptak. Miután a jelenlegi pénzügyi világrendszernek Amerika a központja, ezért felelõsség terheli azért, amit ez a globális gazdasági rendszer eredményez: az egyre ismétlõdõ és mélyülõ gazdasági és pénzügyi válságokért; a leküzdhetetlen munkanélküliségért; a világ nagyobb részének egyre növekvõ elszegényedéséért; a gazdasági és közbiztonság meggyengüléséért. Joseph Stiglitz is felteszi a kérdést, hogy meddig lesz hajlandó a világ kölcsönözni az Egyesült Államoknak – különösen azt követõen, hogy Amerika a világ legnagyobb hitelezõ-

jébõl a világ legeladósodottabb országává vált. Tanúi lehettünk annak, hogy 10 év többlete, 3000 milliárd dollár elpárolgott és átalakult 2000 milliárd dollár deficitté. Ha ehhez még hozzászámítjuk az ugyancsak költségvetési hiányt növelõ adócsökkentési javaslatokat, valamint az egyre nagyobb számú korporációs botrányokat és összeomlásokat, akkor fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen veszélyekkel terhes a jelenlegi hibás és Stiglitz szerint is sürgõsen megreformálandó pénzrendszer. Az Egyesült Államok a világ pénzrendszerének a központja, és mint ilyen számos eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy a jelenlegi globális méretû válságból is átmeneti idõre kikerüljön. A magánpénz-monopóliumon alapuló hitelpénz-rendszer alapvetõ fogyatékosságait azonban elõbbutóbb orvosolni kell és magának a nemzetközi pénzügyi közösségnek is érdekében áll, hogy megreformálja a világ pénzügyi rendszerét.

A helyi pénzek térnyerése Valódi pénzreformnak csak azt lehet tekinteni, amely világszinten képes biztosítani a gazdasági esélyegyenlõséget és a javak igazságosabb elosztását. Ez nemcsak javítana a jelenlegi pénzrendszer kárvallottjainak a helyzetén, de ugyanakkor a jelenlegi pénzügyi rendszer központját, az Egyesült Államokat is erõsítené, mind gazdasági, mind biztonsági szempontból. Ilyen gazdasági esélyegyenlõséget elõsegítõ módszer a helyi kibocsátású pénzek széles körû használata. A helyi pénzkibocsátás fellendülése védekezés a globalizáció túlkapásaival szemben és a meglévõ nemzeti valuták egységes világpénzbe való beolvasztása ellen hat. A világ centrum-országaiban is egyre szélesebb körben ismerik fel, hogy a helyi kibocsátású pénzek hatékonyan képesek mozgásban tartani a gazdasági életet és fellendíteni lassú kihalásra ítélt körzeteket. A Federal Reserve System által kibocsátott FED-dollár, amely azonban „full legal tender“ (azaz olyan elismert pénz – gazdasági közvetítõ közeg, amelyben az adott állam elfogadja az adót és az illetékeket) nem zárja ki azt, hogy helyi kibocsátású pénzek is legálisan legyenek forgalomban. A FED-nek és a Szövetségi Adóhivatalnak (Internal Revenue Service – IRS) a jogszabályok megengedik, hogy elfogadják a helyi pénzeket, amennyiben azok értéke hozzá van kapcsolva a FED-dollárhoz, másrészt alapegységük legalább 1 dollárt, ér és a kibocsátott papírpénzek nem hasonlítanak a FED-dollárra. Az egyébként hosszú múlttal rendelkezõ helyi pénzeknek az újabb elõtérbe kerülése 1973ban kezdõdött, Massachusetts állam Exeter nevû városkájában. Kezdeményezõje a magyar nevû Ralph Borsodi New York-i közgazdász volt. Borsodi szembeszállva az egyre erõsödõ inflációval és a Keynes-i közgazdaságtan egyeduralmával, be akarta bizonyítani – elsõsorban azokkal együtt, akikkel egy lakóközösségben élt -, hogy igenis lehet használni olyan alternatív pénzt, amely nem értéktelenedik el. jó ha figyelünk

külföldre is

A helyi bankkal, a helyi kereskedõkkel és újságokkal együttmûködve Borsodi kibocsátotta a „constant“ elnevezésû helyi pénzt, amelynek a fedezetét 30-féle áru alkotta, és amelyet meg lehetett vásárolni FED-dollárért a bankban. Ösztönzésére sokan vásároltak és használtak pénzként „constant“-ot és csak igen kevesen váltották be dollárra. A helyi pénz éveken át kiválóan mûködött és a kísérletet lényegében a természet fejezte be, mert amikor Borsodi már 90-es éveiben járt, nem tudta megfelelõen irányítani. A következõ mérföldkövet 1989. jelenti, amikor egy bank elutasította az ugyancsak Massachusetts államban lévõ Great Barringtonban az egyik csemegeüzlet-tulajdonosnak a hitelkérelmét. Ebben a városban mûködik az 1960-as évek világhírû tudósának és társadalom reformerének, Eric Fritz Schumacher-nek a nevét viselõ társaság, amely egyik feladatának tekintette a helyi pénzek használatának a fellendítését. Azért karolták fel ezt a célt, mert a helyi pénzek nemcsak alátámasztják egy adott közösség tagjainak a munkáját, de hatékonyan erõsítik is az adott közösség kohézióját. Great Barringtonban egy Frank Tortoliello nevû tulajdonos az úgynevezett „Deli dollárokat“ bocsátotta ki vásárlói számára, akik 8 dollár értékû helyi pénzért 10 dollár értékû árut vásárolhattak. A „deli dollárok“ hatékonyan növelték a forgalmat és biztosították a megfelelõ finanszírozást további eladósodás nélkül. A siker nyomán további öt helyi üzlet is hasonló programot indított be, amelyhez csatlakozott két mezõgazdasági üzem is, amely úgynevezett „Berkshire Farm Preserve Notes“-ot bocsátott ki. 1993. a Schumacher Society megszervezte az egész városra kiterjedõen a Berkshare kibocsátását, amelyet azonban úgy terveztek meg, hogy csak hat héten át van forgalomban, az elkövetkezõ három nyár idején. A vásárlók kaptak egy Berkshare-t minden 10 dollárt elérõ vásárlás után a programban részt vevõ üzletekben. Ezek az üzletek 150 dollárt fizettek azért, hogy a programban részt vehessenek. Az egymást követõ esztendõk szeptemberében a vásárlók dollárként használhatták a náluk lévõ Berkshare-eket és az általuk vásárolt áruk 25-tõl 100-ig terjedõ százalékát így egyenlíthették ki. A kibocsátott 75 000 Berkshare-bõl már az elsõ évben 28 000-et levásároltak. Az egész akció valósággal mozgásba lendítette a város lakóit. Nemcsak az üzleti forgalom lendült fel, de az emberek kapcsolatára is jó hatást tett. Egyesek, amikor nyári szabadságukra mentek, abban az idõszakban, amikor a helyi pénz levásárolható volt, átadták a szomszédaiknak felhasználásra. A bankok és a kereskedõk is most már arra törekednek, hogy a helyi pénz egész éven át levásárolható legyen. A lakosok 90 dollár ellenében 100 dollár helyi pénzt kapnak a banktól. Mindez látszatra ellenkezik egy bank normális tevékenységével, valójában a Bank of Boston – a városban mûködõ egyedüli bank – támogatta jó ha figyelünk

külföldre is

a kedvezõ hatása miatt. Susan Witt, a Schumacher Társaság egyik igazgatója szerint a „deli dollárok“ és a Berkshare-ek rendkívül sikeres nevelési funkciót teljesítettek. Az emberek megértették: fontos, hogy helyben vásároljanak, segítsék a környezetükben mûködõ üzleteket, továbbá hozzájárult ahhoz is, hogy a FED-dollárral jobban bánjanak.

Az Ithaca-dollár nagy sikere Paul Glover miután pénzügyi támogatást kapott ökológiai tanulmányok folytatására, elhatározta az Ithaca dollár kibocsátását. Azt tapasztalta ugyanis, hogy a környezetvédelmi megfontolásokat igen sokan félretolják a munkáért és a profitért folytatott hajszában, ezért környezetvédelmi újításokra igen nehéz volt pénzügyi támogatásokat szerezni. Az Ithaca-dollár kibocsátásával akarta elõsegíteni azt a helyi gazdasági és kereskedelmi tevékenységet, amely figyelembe veszi a környezetvédelem és a társadalmi igazságosság szempontjait is. Ha például a helyileg rendelkezésre álló javak forgalma növekszik a városban, akkor feleslegessé válik, hogy azt messzirõl szállítsák oda. Ezzel máris nagy mennyiségû energiahordozót lehet megtakarítani. A városka lakói többet találkoztak a közösen látogatott piacokon és üzletekben. Ez elõsegítette, hogy ne csak ismerõsök, hanem adott esetben barátok is legyenek. Ez jelentõsen megjavította a városka lakóinak a közérzetét. Egyik kedvezõ tapasztalat az volt, hogy leszoktatta az embereket a kényszeres vásárlásról, amellyel valójában a bennük lévõ ürességet próbálták pótcselekvéssel kitölteni. Glover 90 fõvel kezdte. Nekik mutatta meg az általa megtervezett helyi pénz mintapéldányát. Az alapegység, aminek õ az Ithaca Hour (Ithaca Óra) elnevezést adta, 10 dollárral volt egyenértékû, és arra az órabérre utalt, amit egy átlagos munkavállaló tartósan igényelhet. Magasabb szakképzettséget igénylõ személyek több Ithaca Hour-t is kérhettek. Az Ithaca Hours-t elsõsorban azoknak bocsátották ki, akik azt elfogadták bónuszként, azaz többletjuttatásként. Ebben a helyi pénzben kamatmentes kölcsönökhöz is lehetett jutni. A helyi pénz 5%-ka az adminisztratív költségeket, úgy mint a kinyomtatást, a jogi jellegû díjakat és a népszerûsítést fedezte. A helyi pénz mûködését segítette egy kéthavonta megjelenõ jegyzék az Ithaca Hours-ért beszerezhetõ árukról és szolgáltatásokról. Ennek a pénznek a fedezetét az érte vásárolható áruk és szolgáltatások biztosították. A program keretében eddig 66 000 dollár értékben bocsátottak ki Ithaca Hours-t, és ma már 370 üzlet, bank, filmszínház, sportklub, egészségügyi intézmény, vendéglátó egység, javító és szolgáltató kisiparosok, valamint kórházak fogadják el pénzként. A legtöbbjük áruja és szolgáltatása 100%-ban kiegyenlíthetõ Ithaca Hours-zal, de vannak olyanok is, amelyek csak költségeik egy részét fogadják el ebben a helyi

pénzben. A helyi pénz elõsegítette, hogy a városka lakói jobban megismerjék egymást, ki mivel foglalkozik, milyen üzletben érdekelt és fellendítette a helyi gazdasági élet egészét. Tervbe van véve nagyobb összegû Ithaca Hour támogatás nyújtása a helyi önkormányzatnak azért, hogy azt szociális kiadásokra fordíthassa. A kommunális adót elfogadják Ithaca Hour-ban is, így olyan alkalmazottak is elfogadhatják, akik a lakbéreiket is már ebbõl fizethetik. Az Ithaca Hour hatása minden várakozást felülmúlt. Ma már 66 különbözõ rendszer mûködik az Ithaca Program alapján. Sok város mûködteti helyi pénzét a „Home Town Money Starter Kit“ (Szülõvárosi-pénz kezdõcsomag) alapján. A közös példa nyomán azonban a legváltozatosabb gyakorlat alakult ki. Ez annak is a következménye, hogy egyes helyi közösségek áru és szolgáltatás-csere csoportokkal kezdték non-profit kezdeményezésekkel vagy az iskolák támogatásával, anélkül, hogy használtak volna helyi kibocsátású pénzt. Philadelphiában például az Equal Hours egy olyan non-profit csoport tevékenységébõl bontakozott ki, amely 120 szolgáltatási programot mûködtet és 80 000 dollárnak megfelelõ helyi pénzt forgalmaz. Mûködik helyi pénz New Orleans-ban, forgalomban van a Valley Dollar Massachusetts-ben és a Sound Hours a Washington állambeli Olympia-ban, és még számos más helyen. A felsorolt tényekbõl láthatjuk, hogy számos helyen létesültek közösségi bankok és hitelforrások, növelve ezzel a helyi vállalkozások számára rendelkezésre álló tõkét, lehetõvé téve, hogy az emberek a pénzüket saját közösségükben fektessék be, ne pedig távoli vállalatokba. A „vásárolj helyi terméket“ mozgalmak segítik a helyi vállalkozók fennmaradását akkor is, ha erõsen támogatott nagyvállalatokkal kell versenyezniük. Ezek a mozgalmak megakadályozzák a pénz távozását a helyi gazdaságból és ráébresztik az embereket a rejtett költségek meglétére. Az olcsóbb, de távolról szállított áruk vásárlása a környezet károsítása és a szállítási költségek miatt terhelik a közösséget és a természetet egyaránt. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában létrejött csoportok szembeszálltak a nagyvállalati láncok falusi és kisvárosi gazdaságba történõ behatolásával. A pénznek a helyi gazdaságban tartására az egyik legismertebb módszer az úgynevezett helyi cserekereskedelmi rendszer, amit a Local Exchange Trading Systems kezdõbetûibõl LETS-nek neveznek. A LETS keretében a tagok felsorolják az általuk kínált szolgáltatásokat és javakat és azt is megjelölik, hogy mit kérnek cserébe azokért. A számlájukon a javukra írják mindazokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyeke a LETS más tagjainak nyújtottak. Az így kapott jóváírást aztán a LETS többi tagjától kapott szolgáltatásokra és javakra tudják fordítani. A LETS-ben a kis27

pénzû emberek is részt vehetnek, és elõnyökhöz juthatnak a helyi gazdaság keretein belül. A LETS elõször Angliában jött létre és a szigetországban már több mint 250 szervezet mûködik, de vannak hasonló cserekereskedelmi rendszerek Írországban, Kanadában, Franciaországban, Argentínában, az Egyesült Államokban és Új-Zélandon. A helyi cserekereskedelmi rendszer lehetõvé teszi a legkülönfélébb szolgáltatások és áruk – tetõfedés és ácsmunka, kõmûves munka, kocsijavítás, kertgondozás, gyermekfelügyelet, varrás, festés és mázolás, könyvelés, ápolás-gondozás, valamint helyben elõállított mezõgazdasági és ipari termékek – cseréjét. A helyi cserekereskedelmi-rendszer igen sikeres olyan területeken, ahol magas a munkanélküliek száma. Több helyi és városi önkormányzat azért támogatta a LETS-rendszert mûködési területén, mert a helyi cserekereskedelmi rendszer a lakosok közérzetét is megjavította. Sok lakos, aki addig „csak“ munkanélküli volt a LETS hatására értékessé

vált és a mások hasznára tudta fordítani szakértelmét és tudását. A LETS-hez jól kapcsolhatóak az úgynevezett helyi kölcsöneszköz-tárak. Ezek révén az emberek meg tudják osztani szerszámaikat, munkagépeiket a közösséggel. Ezzel csökkenteni lehet a mezõgazdaságban, erdészetben, kertészetben, a háztartási javítások során használt eszközök egyéni birtoklását. Az együttmûködõ lakosok pénzt takarítanak meg ily módon, és ezzel erõsítik a szomszédsági együttmûködést, a kölcsönös elõnyök alapján való együttes tevékenységet. Létrejött már az úgynevezett CSA-mozgalom is (Communities Supported Agriculture – Közösségi Támogatott Mezõgazdaság), amelynek keretében a városi fogyasztók közvetlen kapcsolatba kerültek egyes közeli termelõkkel. A gyakorlatban az is kialakult, hogy a fogyasztók elõre megveszik az egész évi termést – megosztva a kockázatot a termelõvel. Más esetekben a termést havi vagy negyedévi részletekben veszik meg. A fogyasztónak joga van rá, hogy rendsze-

Miként lehetne a pénzhiányt megszüntetni Magyarországon?

Forrás: Drábik János

Ténylegesen tehát húsz milliárddal gazdálkodhat, noha a betétesektõl csak egy milliárdot gyûjtött össze. A magántulajdonú kereskedelmi bank akkor bocsátja ki a pénzt, amikor valaki hitelt vesz fel tõle. Ily módon óriási a pénzszaporulat és a bankok hatalmas profitra tesznek szert a saját kibocsátású milliárdok révén. Vannak közgazdászok, akik azt állítják (tájékozatlanságból vagy megtévesztés végett), hogyha egy bank összegyûjt egy milliárdot a betéteseitõl, akkor annak az 5%-át köteles az MNB-nél, mint központi banknál tartalékba helyezni. A józanész szerint így is lehetne és kellene értelmezni a Magyarországon elõírt 5% tartalékrátát. De nem így értelmezik és nem is így alkalmazzák a gyakorlatban, hanem úgy, ahogyan azt az elõzõ bekezdésben ismertettem: a betétesektõl összegyûjtött összeget tekintik 5%-nak, és ezt saját kibocsátású hitelpénzzel kiegészíthetik (és ki is egészítik) 100%-ra a hitelnyújtás során. Az ekkor megnyitott számlákra a bank egyszerûen ráírja a levegõbõl (semmibõl) elõteremtett hitelpénz összegét. És szedni kezdi az utána járó kamatokat és egyéb hasznokat. Ez a bank- és pénzrendszer hatalmas profitjának az egyik, de talán a legfõbb „titka“. Ez azt is jelenti, hogy ma Magyarországon – alkotmányellenesen! – pénzkibocsátási jogosultsága van a magántulajdonban lévõ kereskedelmi bankoknak is központi bank szerepét betöltõ jegybank, az MNB mellett. Ezt a pénzhamisítás legalizált változatának is tekinthetjük.

2. rész

A magyar költségvetésnek többek között azért nincs pénze, mert a magyar állam adóbevétele fedezetére több mint egy évtizede már csak hitellevelet bocsátott ki és nem normális állami pénzt. A hitellevél formájában történõ pénzkibocsátásnak viszont az a hátránya, hogy érte tetemes kamatot kell fizetni a bankrendszernek. Mára már több mint 12 000 milliárd forint értékû állami hitellevél van forgalomban államkötvények, kincstárjegyek és más állami adóslevelek formájában. Ezeket a hitelleveleket a magyar állam saját kibocsátású pénzzel visszavásárolhatná. Ennek nincs alkotmányos akadálya. Jogi akadályát is csupán az képezi, hogy az egyszerû többséggel megváltoztatható Nemzeti Banki törvényben az állam önként lemondott pénzkibocsátási jogáról s azt átengedte az MNB-nek. Ezt a jogszabályt az állam minden további nélkül egyszerû parlamenti többséggel megváltoztathatná. Az igazi akadályt nem ez jelenti, hanem a bankrendszernek és azok tulajdonosainak az ellenállása.

Mi is valójában a „kötelezõ tartalékráta“? Amennyiben az állam hajlandó lenne saját kibocsátású pénzzel visszavásárolni a hitelleveleit, akkor egyidejûleg azt is elõ kellene írnia a Magyarországon mûködõ bankok és pénzintézetek számára, hogy a részleges tartalékrendszerrõl fokozatosan át kell térniük a száz százalékosan fedezett tartalékrendszerre. 2002. augusztus 1. óta a bankok számára Magyarországon elõírt kötelezõ tartalékráta 5%. Amennyiben az állam elõírná a bankoknak, hogy tartalékalapjaikat 5%-ról 100%-ra töltsék fel, úgy a bankok a tõlük állami kibocsátású pénzzel visszavásárolt államkötvények ellenértékét erre a célra használhatnák. Ez azt jelenti, hogy a magyar állam úgy szabadulhatna meg a több mint 12 000 milliárd forintnyi adóslevelétõl, hogy az nem okozna inflációt, mert a bankrendszerbe kerülne a hitellevelek ellenértéke és ez a pénz nem lenne forgalomban. Ez a költségvetést tehermentesítené évi mintegy 1200 milliárd forint kamatkiadás alól. Nyilvánvaló, hogy ebbõl az összegbõl megfelelõen finanszírozni lehetne az egészségügy, az iskolaügy és a nyugdíj-rendszer konszolidálását, korszerûsítését. A jelenlegi magyar pénzügyi rendszerben egy kereskedelmi bank az általa a betétesektõl összegyûjtött pénzt „tartaléknak“ minõsítheti. Ha tehát összegyûjt a betétesektõl egy milliárd forintot, akkor ezt az 1 milliárdot 5% „tartaléknak“ tekinti és saját kibocsátású hitelpénzzel, amellyel valójában nem rendelkezik, kiegészítheti 100%-ra, azaz a példánkban szereplõ egy milliárd forintot húsz milliárd forintra növelheti. 28

resen meglátogathassa a gazdaságot, ahol számára terem az élelem. Egyes esetekben magába a termelõmunkába is bekapcsolódik. Napjainkban ez a rendszer terjed Európában, ÉszakAmerikában, de még a távol-keleti Japánban is. Az ökofalu alapítási mozgalom is sikeresnek bizonyult a transznacionális cégek által uralt világpiactól való függetlenedésre. A világ számos részén jöttek létre közösségek, amelyek igyekeznek megszabadulni a környezet szennyezésétõl és az értelmetlen versengéstõl. Helyébe az együttmûködést helyezik. Arra törekednek, hogy a megújuló energiaforrásokra támaszkodva önellátó helyi gazdaságokat fejlesszenek ki. Ezeket a mozgalmakat az Ökofalu Hálózat (Global Eco Village Network) kapcsolja össze. A túlzott globalizációval szemben tehát növekvõ ellenhatásként felértékelõdtek a helyi erõforrásokra támaszkodó lokális rendszerek. Ezekben az emberek újra felfedezték a közösségekben rejlõ elõnyöket, a jó értelemben vett lokálpatriotizmust.

Fizessék vissza a bankkonszolidációs segélyt! Közismert, hogy amikor a bankok pénzügyi nehézségekkel küszködtek, az állami költségvetésbõl három ízben is kaptak nagy összegû támogatást – összesen 500 milliárd forint került a bankokhoz 20 évi kamatozású állami kötvények révén a háromszori bankkonszolidáció keretében. A Postabank többszöri állami támogatás keretében további 130 milliárd forintot kapott a költségvetéstõl. Így összesen 630 milliárd forint ajándékot kaptak a bankok a költségvetéstõl – az adófizetõktõl – a bankkonszolidáció keretében. Ezt a pénzt az eladósodott termelõvállalatok is megkaphatták volna. Így sok elkerülhette volna a csõdöt és több tízezer ember munkahelye megmaradhatott volna. (Egyébként Csehországban nem a bankokat, hanem a termelõvállatokat konszolidálták.) Ma a bankrendszer egésze folyamatosan óriási nyereséget ér el, ezért az ország jelenlegi eladósodása indokolttá teszi, hogy a bankrendszer visszafizesse a számára nyújtott konszolidációs támogatást. Ennek nincs sem pénzügytechnikai, sem jogi akadálya – mindössze a politikai akarat hiányzik hozzá. Felül kell vizsgálni a költségvetés és a Nemzeti Bank, illetve a költségvetés és az egész bankrendszer kapcsolatát. Ezen igény alátámasztájó ha figyelünk

külföldre is

sára vegyünk közelebbrõl szemügyre egy konkrét esetet. 2001-ben sor került a forint felértékelésére. Ebbõl a Magyar Nemzeti Banknak könyvelésileg hátránya származott. A központi költségvetés 250 milliárd forintot fizetett ki készpénzben a Nemzeti Banknak könyvelési veszteségei pótlására. Az úgynevezett veszteség alapja a 10 milliárd euró (mintegy 2500 milliárd forint) devizatartalék forintértékének a csökkenése, a magyar pénz már említett felértékelése miatt. A 2001. évi LVIII törvény a Nemzeti Bankról úgy rendelkezik, hogy az MNB a külföldi pénznemben fennálló követeléseinek és kötelezettségeinek az év utolsó napján érvényes hivatalos árfolyamon történõ átértékelési különbözetét, akár mint nyereséget, akár mint veszteséget tartalékalapjába köteles helyezni. Így kell eljárnia értékpapír-állományával is, piaci értékelés figyelembe vételével. A hivatkozott törvény 17. §-a arról is rendelkezik, hogy a pénz- és értékpapír eredetû árfolyamkülönbözetek tartalékai nem vonhatóak össze. Ha az ilyen nyilvántartás pozitív egyenlegû, akkor a pénz a Magyar Nemzeti Banké, ha hiány mutatkozik, akkor azt a központi költségvetés készpénzben megtéríti. Az összeget a tárgyévet követõ március 31-ig kell kifizetni, de a tárgyév december 31-re kell elkönyvelni. Miután semmire sincs pénz, jogos a kérdés, hogy honnan lehet mégis ilyen hatalmas összeget az MNB támogatására biztosítani? A tények azt mutatják, hogy az Államadósság-kezelõ Központ, amely részvénytársaság, már hónapokkal korábban növelte hitelfelvételét és kötvénykibocsátását. Az így kapott pénzt a költségvetés egyszámlájára helyezte, és innen az MNB inkasszóval leemelte.

Milyen következtetések vonhatók le ebbõl a tényállásból? 1. A központi költségvetés adósságvállaló képessége felülrõl nincs korlátozva, ha az így hitelbõl szerzett pénzt a bankrendszernek fizeti, mint kötelezettséget. A társadalomra nehezedõ, ténylegesen érezhetõ teher a kamatokon keresztül jelentkezik. 2. Az így létrejövõ hitelfelvétellel és további eladósodással számos életbevágóan fontos társadalmi cél is finanszírozható lehetne, de ez nem történik meg. Az Államháztartási és a Költségvetési törvény számos korlátot szab a pénzügyi döntések meghozóinak, ugyanakkor kivételt tesz, ha az eladósodásból származó pénz ugyanoda megy vissza, ahonnan a hitelt felvették, vagyis a bankrendszerbe. 3. A szóban forgó 250 milliárd forint elég nagy összeg ahhoz, hogy a tömegtájékoztatás foglalkozzon vele. Ez azonban nem történt meg. A kifizetés esedékessége akkor volt, amikor a nyugdíjasok a 19 ezer forint kegyelem-összeget megkapták. Errõl sok hír hangzott el, de arról már nem, hogy egyidejûleg ugyanezek a nyugdíjasok a többi magyar állampolgárral együtt 25 000 forintot fizettek, mert ennyivel nõtt az ország megnövekedett adósságterheibõl a rájuk esõ rész. 4. Amikor a Nemzeti Bank megajándékozására sor került, a minden egyes magyar állampolgárra nehezedõ adósság-teher szintje elérte az egymillió forintot. Ez azt jelenti, hogy minden évben a nevükben és a terhükre ekkora összeg után fizet a költségvetés kamatot, amely eléri a 80 000 forint / fõ / év összeget. A felsorolt észrevételek nyomán válaszolni kell arra a kérdésre: Indokolt volt-e a kifizetés, illetve mennyire elfogadható társadalompolitikailag és jogilag az a hivatkozás, amely szerint az MNB-nek ez a segélyezése megtörtént? Több okból is kifogásolható ez az eljárás. Elõször. Feltételezve, hogy a deviza-tartalék rögzített euróban kifejezett érték, akkor az a forint árfolyamának változása következtében több vagy kevesebb forintösszeggel kerül az üzleti könyvekbe. Senki nem jogosult magyar gazdasági alanyként devizában vezetni pénzügyi könyveit. Így az árfolyamváltozás hatása úgy mutatkozik meg, hogy ha a forintot leértékelik, akkor devizabevétele forintban nagyobb lesz és e nagyobb összeg után adózik. Ha azonban a forint felértékelõdik, akkor a bevétele kisebb lesz és ennek megfelelõen adóalapja is lejjebb száll. Senki nem értékelheti át úgy a devizaértéket, hogy valakitõl követeli a megtérítését, hacsak ilyen esetben nem áll fenn az ajándékozás szándéka. Másodszor. A hivatkozott jogszabály úgy mûködik, mint egy vízcsapó szelep. A pénzáramlást csak a költségvetésbõl engedi a jegybank irányába, de visszafelé már nem. Ha a forintleértékelés miatt ugyanaz jó ha figyelünk

külföldre is

az érték forintban nagyobb összeg, akkor a különbözetet az MNB megtarthatja, ha kisebb, akkor azt az adófizetõknek kell megfizetniük. Tehát az MNB abban érdekelt, hogy a forint felértékelõdjék, mert így ebbõl tiszta bevétele származik. Harmadszor. A költségvetés elvben azt vállalta fel, hogy adóbeszedéssel vagy pedig vagyoneladással elõteremt 250 milliárd forintot. Ezt azonban nem tudta megvalósítani, ezért hitelt vett fel, ami azt jelenti, hogy évekig fizetnie kell e hatalmas összeg kamatait. A Magyar Nemzeti Bank a kapott pénzbõl – ha úgy akarja – vásárolhat egymilliárd eurót, azaz úgy növelheti meg egymilliárd euróval a kizárólag az õ rendelkezésére álló devizatartalékot, hogy ezért semmilyen ellentételezéssel nem tartozik. Így lett lényegében egy könyvelési trükkbõl egymilliárd eurónyi reálbevétel. Negyedszer. 1997-ben a de jure 100 százalékosan állami tulajdonban lévõ MNB-tõl a költségvetéshez került az adósság, de nem ment vele együtt a deviza-tartalék. A költségvetésnek az MNB-vel szemben fennálló kamatmentes, lejárat nélküli forint-adóssága kamatozó, meghatározott lejáratú, devizaadóssággá lett átminõsítve. Ezt 2006-ig kell letörleszteni. A köznyelvbe ez adósságcsere néven került be, bár csere nem történt. Még a rendszerváltást megelõzõen az MNB-nél külön számlát létesítettek, amelyen a költségvetéssel szembeni kamatmentes, lejárat nélküli követelésként tartották nyilván az árfolyamváltozásból származó, forintban jelentkezõ tartozásnövekedést. Ez részben abból adódott, hogy az infláció hatására egy adott devizának a forintban kifejezett összege az adott év januárjában kisebb volt, mint decemberében. Ez a külön számlán jelentkezõ összeg az évek során a forintárfolyam leértékelése következtében egyre nõtt és 1995. végén elérte a 2023 milliárd forintot. (Ez akkori dollárértéken 14,5 milliárd dollárnak felelt meg.) Ez az óriási összeg azért nem jelentett gondot, mert kamatmentes, lejárat nélküli összeg lévén nem rótt semmiféle terhet a magyar gazdaságra. Egyszerû könyvelési tétel volt a Nemzeti Bank mérlegében. Az MNB és a Kormány közös megegyezéssel és az Országgyûlés hozzájárulásával azonban ezt a fiktív „adósságot“ (azért fiktív, mert az állam egyik zsebe tartozott a másik zsebének) kamatozó, meghatározott lejáratú valódi adóssággá minõsítette át. Ez két lépésben történt – 1996-ban ebbõl a fiktív adósságból 500 milliárd állampapírban megjelenõ tényleges adóssággá lett átalakítva; 1997. januárjában pedig a maradék 1563 milliárdot a költségvetésnek az MNB-vel szembeni ténylegesen fennálló devizaadósságává minõsítették át. Ennek az adósságátminõsítésnek volt a következménye, hogy az államháztartás kamatozó adóssága 1997-re a nemzeti össztermék 67%-ra növekedett. (Nagy Pongrác: „Mindenkinek: a rendszerváltás gazdaságpolitikája“ címû (C.E.T. Belvárosi Könyvkiadó, 2001.) munkájának 108. oldalán e ténnyel kapcsolatban két kérdést tesz fel. Az elsõ kérdés: miképpen számította ki az MNB az árfolyamváltozásból származó költségvetéssel szemben fennálló kamatmentes, lejárat nélküli követelésének az éves növekedését? Ugyanis a devizára átváltott 1563 milliárd forint 9,5 milliárd dollárnak felelt meg. Ezzel szemben az MNB nettó külföldi adóssága csak 6,4 milliárd dollár volt. Az átváltáshoz pedig csak a nettó adósság jöhetett számításba. Ez azért van így, mert a devizatartalékok feltöltésére felvett külföldi hiteleket a Nemzeti Bank nem kölcsönözte tovább, s így abból nem keletkezhetett árfolyamváltozásból származó követelés a költségvetéssel szemben. A második kérdés, amit Nagy Pongrác feltesz, így hangzik: Miért kellett az átváltásnak éppen 1997. januárjában megtörténnie? Az elsõ kérdésre a válasz röviden ez: Az MNB az árfolyam-különbözetbõl származó forintadósság-növekedését azután is teljes egészében a költségvetés terhére írta, miután a költségvetés a neki továbbkölcsönzött összegeket már részben vagy egészben visszafizette. Azaz olyan külföldi adósság után is számított árfolyam-különbözetet a költségvetésnek, amelyet nem kölcsönzött tovább sem az államnak, sem a vállalatoknak. Az adósságnak abból a részébõl, amelyet az MNB a devizatartalékok feltöltésére vett fel, nem származhatott a mérlegben egyensúlyhiány. Amikor tehát az MNB az árfolyam-növekedésbõl származó forintadósság-növekedést bruttó adóssága után számította ki, akkor a devizatarta29

lékokkal egyenértékû adósság forint értékének az árfolyamnövekedésbõl származó növekedését kétszer számolta el. Másként kifejezve az MNB költségvetési támogatást utalt ki önmagának. A második kérdésre Nagy Pongrác ezt a választ adja: 1996-ban fõként a sterilizáció miatt az MNB veszteséges volt. Ez egy teljesen független központi bank esetében szokatlan jelenség. Az MNB a költségvetésbõl 58,1 milliárd forintnyi támogatásra szorult, noha bevételeit jelentõsen növelte annak a mintegy 500 milliárdos kötvénycsomagnak a kamata, amely a lejárat és kamat nélküli adósság elsõ részletének az átminõsítésébõl származott. 1996. végén elõrelátható volt, hogy a következõ évben tovább kell folytatni a sterilizációt (a forgalomban lévõ pénz mennyiségének a csökkentését magas kamatozású nemzeti banki hitellevelek kibocsátásával). Ezt az eljárást azért nevezik sterilizációnak, mert ezzel az MNB egyéb monetáris intézkedése révén elõálló inflációs hatás semlegesíthetõ, közömbösíthetõ. 1997-ben a mérlegben fel kellett tüntetni az MNB bécsi leányvállalatának (Central Kredit Wechselbank) 85 milliárd forintra becsült veszteségét is. Mivel újabb, az elõzõ évinél jóval nagyobb veszteség lehetõségével is számolni kellett, talán ezért volt az MNB-nek szüksége a maradék kamat és lejárat nélküli adósság kamatozó adóssággá való átminõsítésére. A magyar állam – pontosabban a költségvetés – 2002-ben ugyanilyen módon ismert el egy adósságot a forint felértékelése miatt. Miután az MNB-nél nem a hitel van, hanem a tartalék, a megváltozott számítási alapra tekintettel megváltozott az ösztönzõ rendszer. Ezúttal nem le, hanem fel kellett értékelni a forintot ahhoz, hogy a költségvetés terhére és az MNB javára fizetést generáljon. Ily módon még magasabb összeg után fizetünk évente kamatot csupán ezen árfolyammal folytatott könyvelési játék következményeként.) Ötödször. Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy mi lesz ezzel a pénzzel, amikor átkerül az MNB-hez? Logikus feltételezés, hogy nettó nyereség képzõdik, amit lévén az MNB 100%-ig a magyar állam tulajdona, be kellene fizetni a költségvetésbe. Erre azonban azért nem kerül sor, mert még az Orbán-kormány idején beterjesztett törvényben az szerepel, hogy az ilyen befizetés az MNB tõkéjét képezi és ezt a pénzt csak a központi bank költheti el. Ha az MNB mérlegét megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy el is költötte ezt a pénzt. Hatodszor. Az eddigiekben árfolyam-különbözetrõl szóltunk. De nem ez képezi a kifizetés alapját. A devizatartalékoknak csak elenyészõ hányada van készpénzben, a többségük értékpapírban fekszik. Az MNB-törvény 17. § (2) bekezdése szerint: „Az MNB a devizában fennálló, értékpapíron alapuló követelések piaci értékelése alapján megállapított különbözetet – a nyitóállomány visszavezetése után – a deviza-értékpapírok kiegyenlítési tartalékába köteles helyezni.“ Az MNB maga dönti el, hogy a devizaköveteléseknek minõségüktõl függõen milyen értéket tulajdonít, azaz saját maga minõsíti a követeléseit. Ha rosszabb szám jön ki egy minõsítésnél, nem történik semmi baj, hiszen a költségvetés állja a számlát. Az MNB maga definiálja az állományok változását. Ennek módja a tranzakció, az átértékelõdés és az egyéb úgynevezett technikai változás. Az MNB írja: „Minden pénzügyi instrumentumra igaz a következõ alapvetõ összefüggés: nyitóállomány + tranzakció + átértékelõdés + egyéb volumenváltozás = záróállomány“. Más szóval a törvényben lévõ értékkülönbözet az a nyitó- és záróállomány különbözete. Ha tehát valakinek van 10 milliárd eurója vagy dollárja, akkor természetesen tudja gyarapítani ezt a készletet, aminthogy azt a nemzetközi pénzügyi közösség tagjai és intézményei meg is teszik. Az MNB-nél azonban ez az állomány vagy gyarapszik, vagy csökken számos okból, például átalakul forintállománnyá. Egy kívülállónak az MNB nyilvánosságra hozott kimutatásaiból követhetetlen a tranzakció oka és eredménye. Az MNB az itt említett 250 milliárd forint igényére nyilvánvalóan letesz egy számítási alapot. De az is elképzelhetõ, hogy a Pénzügyminisztérium ilyen vagy olyan okból még erre sem tart igényt. A valódi probléma az, hogy az MNB számítását senki nem ellenõrizheti, mert az MNB-törvény külön kitér arra, hogy 30

ezeket az átértékelõdéseket még az Állami Számvevõszék sem ellenõrizheti: A már idézett MNB-törvény a következõképpen rendelkezik: „45. § (1) Az MNB mûködésének ellenõrzésével kapcsolatos feladatokat az Állami Számvevõszék (a továbbiakban: ÁSZ) végzi. (2) Az ÁSZ azt ellenõrzi, hogy az MNB a törvényeknek, más jogszabályoknak, az alapszabálynak és a közgyûlés határozatainak megfelelõen mûködik-e. Az ÁSZ hatásköre kiterjed az MNB mûködésének és gazdálkodásának egészére, kivéve a 4. § (1) és (3)-(7) bekezdésben meghatározott feladatait, és azok hatását az MNB eredményére” „4. § (1) Az MNB a nemzeti fizetõeszköz értékállóságának védelme érdekében meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát. (3) Az MNB hivatalos deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt. (4) Az MNB a devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával kapcsolatban devizamûveleteket végez. (5) Az MNB kialakítja és szabályozza a belföldi fizetési és elszámolási rendszereket, támogatja azok biztonságos és hatékony mûködését. (6) Az MNB a feladatai ellátásához szükséges statisztikai információkat gyûjt és tesz közzé. (7) Az MNB támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását, valamint a pénzügyi rendszer prudenciális felügyeletére vonatkozó politika kialakítását és hatékony vitelét." Ez azt jelenti, hogy az MNB-jogszabály megalkotói – köztük az Országgyûlés tagjai – bekötötték a Kormány szemét arra az esetre, amikor fizetni kell és megkötötték a kezét, amikor azt a Kormány a köz érdekében kinyújthatná az õt megilletõ összegért. Ez a szabályozás ellentmond a logika és a közgazdaság egyébként szokásos eljárásainak, mert nem teszi lehetõvé az elszámoltatást. A költségvetésnek sem kötelezettsége, sem követelése nem lehet az árfolyam-változásból kifolyólag.

További javaslatok az eladósítás csökkentésére 1. A bankkonszolidáció keretében több mint 630 milliárd forint „ajándékot“ kaptak a bankok és pénzintézetek. Mind a Központi Statisztikai Hivatal, mind a Nemzeti Bank adatai szerint most egyedül a pénzügyi szektor nyereséges miközben a termelõszféra, a magánháztartások, valamint a költségvetés óriási mértékben el van adósodva. Logikusan merül fel az az igény, hogy a hatalmas nyereséget elkönyvelõ bankok fizessék vissza azt a közpénzbõl kapott ajándékot, amit a bankkonszolidáció keretében kaptak. Ebbõl a pénzbõl fokozatosan vissza lehetne juttatni az egészségügyi szektorba az onnan kiemelt ezermilliárd forintot és az oktatási rendszert is konszolidálni lehetne. De fel lehetne belõle gyorsítani a nyugdíjak felzárkóztatását az Európai Unió alsó harmadának az átlagos szintjéhez. 2. A nemzetközi nagyvállalatok számos kedvezményt kaptak a magyar államtól azért, hogy Magyarországon mûködjenek és a magyar munkaerõt foglalkoztassák. Ez az úgynevezett mûködõ-tõke azonban az elmúlt öt évben gyorsított ütemben távozik keletre – Romániába, Ukrajnába, Kínába – ahol még olcsóbb a munkaerõ. A távozó multinacionális korporációk nagy összegû extraprofithoz jutottak a magyar államtól kapott adókedvezmények révén. Távozásukat természetesen nem lehet megakadályozni, de el lehet fogadni olyan törvényt, amely kötelezi õket arra, hogy távozásuk esetén a kapott adókedvezményeket, vagy azoknak egy részét fizessék vissza a magyar költségvetésnek. 3. Indokolatlan, hogy a költségvetés fizesse az általa nem ellenõrizhetõ Magyar Nemzeti Bank devizatartalékának a kamatait. A mintegy 10 milliárd euró körül mozgó devizatartalékot az MNB forgatja a saját hasznára, de mint már utaltunk rá, elszámolni nem köteles vele a költségvetésnek, és egyetlen állami szerv sem szólhat bele érdemi döntéseibe. Ezek után teljesen indokolatlan, hogy a magyar adófizetõk viseljék a 10 milliárd eurónyi devizatartalék kamatterheit. 4. Meg kell változtatni azt az egyébként nem 2/3-os törvényt, hogy az állam adóbevételének a fedezetével csak adóslevelet, államkötvényt, kincstárjegyet bocsáthasson ki. Az állam ugyanerre a fedezetre támaszkodva normál pénzt is kibocsáthatna, amire nem kellene kamatot fizetnie. Jelenleg 12 000 milliárd forintot meghaladó nagyságrendjó ha figyelünk

külföldre is

ben került államkötvény (adóslevél) kibocsátásra és ennek kamatai legalább 1200 milliárd forinttal terhelik meg évrõl-évre a költségvetést. Az állam saját maga tiltotta meg önmagának, hogy normál pénzt bocsásson ki adóbevétele fedezetével. Erre az önkorlátozásra semmilyen logikus magyarázat nincs, s ha ezzel kapcsolatban tudakozódunk, akkor azt a választ kapjuk, hogy egyrészt más országokban is ez így van, ez az, ami eurokonform, másrészt a nemzetközi pénzügyi közösség nem tûrné el, hogy Magyarország külön utakon járjon. Válaszunk erre az, hogy amíg Magyarországon nincs bevezetve az euró és formailag még Magyarország a pénzügyi szuverenitás alanya, addig elvileg nincs akadálya annak, hogy Magyarország az Európai Központi Bank, valamint a Baselben mûködõ Nemzetközi Fizetések Bankja iránymutatásaitól eltérõen önállóan járjon el saját pénzügyeiben. 5. Többszörösen bebizonyosodott a gazdaságtörténetben (Németország, 1933 után; Franciaország, De Gaulle elnöksége alatt; az Egyesült Államok, Franklin Delano Roosevelt elnöksége idején), hogy a termelõprogramokhoz kötött olcsó állami pénzkibocsátásból nyújtott közhitelek nem okoznak inflációt. Az ilyen termelõprogramokhoz kötött pénznek a forgalombahozatala a gazdaság egészében kiegyensúlyozásra kerül a folyamat révén elõálló termelõi kapacitás megnövekedésével, a többletobjektumok, termékek és szolgáltatások értékével. 6. A tõzsdei árfolyamnyereséget és kamatjövedelmet a többi nyugati országban érvényes módon adóköteles jövedelemmé kellene tenni. Az Egyesült Államokban kötelezõ e tõkejövedelem után adót fizetni. (capital gain tax). A Német Szövetségi Köztársaságban is adóköteles a tõkejövedelem és a kamat. 7. A rendszerváltás óta tizedére, 760 milliárd forintra, csökkent az állami vagyon – állapította meg az Állami Számvevõszék az Országgyûlés illetékes bizottsága elõtt. Az Állami Számvevõszék által készített tanulmány megállapítja, hogy a teljes közvagyon mindössze harmadát értékesítették. A nemzeti vagyon 10%-át felszámolások és végelszámolások emésztették fel, további 20%-át az önkormányzatoknak és más – nem állami vagyonkezelõknek adták át. Az Állami Számvevõszék szerint az 1990. évi induló vagyonból mintegy 30% hiányzik. Ennek egy része a piaci értékvesztés és a rossz gazdálkodás áldozata lett. Míg a fennmaradó hányad a gazdasági kényszerek és a rövid távú érdekek által diktált alulértékelés miatt veszett el. El kellene készíteni a konkrét felelõsök megnevezésével a nemzeti vagyon elveszett 30%-ának a pontos részletezését. A konkrét tények alapján pedig – még az elévülési idõ elõtt – intézkedni kellene kármentés, a kárenyhítés érdekében és errõl tájékoztatni kell e vagyon tulajdonosait, a magyar állampolgárok összességét. Ha nem is lehet az eredeti állapotot visszaállítani, rendkívül fontos, hogy az állampolgárok tudják: mi történt a nemzeti vagyonnal? 8. Újra kell tárgyalni az Európai Uniós tagság néhány Magyarországra különösen hátrányos feltételét, elsõsorban azért, hogy az Európai Unió régebbi tagjaihoz hasonlóan a magyar termõföld is védelemben részesüljön és megmaradhasson a magyar természetes személyek tulajdonában. A magyar nép csak a magyar földdel együtt magyar nép! Ne kelljen 500 ezer magyar gazdálkodónak kényszerûségbõl eladnia földjét és elhagynia szülõföldjét. 9. Semmilyen formában sem szabad privatizálni az egészségügyi és az oktatási rendszert. Nincs olyan privatizálási módszer, amely ne vonna ki több pénzt az egészségügyi és az oktatási rendszerbõl, mint amennyit kezdetben oda bevisz. Privatizálás esetén az egészségügynek és az oktatásnak nemcsak a saját költségeit kellene „kitermelnie“ de a magánbefektetõk profitját is. A magánosítás hosszú távon profitszerzési eszközzé degradálja az egészségügyet és az oktatási rendszert is.

Nincs szükség újabb Bokros-csomagra Az elõzõekben ismertetett javaslatok újabb Bokros-csomag nélkül tudnák megteremteni a pénzügyi és gazdasági egyensúlyt Magyarországon. Az utóbbi idõben a magyar tömegtájékoztatásban egyre többször értékelik pozitívan Bokros Lajos pénzügyminiszteri tevékenységét a Horn-kormány idején. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy kitérjünk Bokros Lajos tevékenységének az elemzésére. jó ha figyelünk

külföldre is

A Bokros-csomagot a külgazdasági egyensúly helyreállításának a szükségességével indokolták. Minimális és látszólagos gazdasági javulás érdekében a magyar társadalmat azonban óriási összegû ál dozatvállalásra kényszerítették, amely nemcsak, hogy felesleges volt, hanem óriási károkat okozott az ország és annak lakosai számára. 1995 és 1998 között összesen 31 milliárd dollárt préseltek ki a magyar társadalomból. Hacsak a külkereskedelmi mérleg négy év alatti javulását, a 0,6 milliárd dollárt tekintjük, akkor a rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint is a befektetett összeg több mint 97%-a – vagyis 30 milliárd dollár – egyszerûen elveszett. Ha összeadjuk az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási alaptól, a helyi önkormányzatoktól, a központi költségvetési szervektõl elvont pénzeket, továbbá a vállalkozásoknál elvont nettó béreket, és összesítjük az 1995-ben, 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban eszközölt elvonásokat, akkor megkapjuk a fent megjelölt 30 milliárd dollárnyi összeget. A mesterségesen megnövelt infláció is romboló hatást gyakorolt. Az 1994. évi 18,8%-os infláció 1995-ben 28,2%-ra ugrott és a következõ évben is még 23,6% volt. 1997-ben 18,3%-ra csökkent, ami lényegében az 1994. szint elérését jelentette. Eközben az európai uniós partnereinknél az infláció mérséklõdött. A magas infláció elsõsorban az állampolgárokat, továbbá a hazai kis és középvállalkozásokat sújtotta. A Bokros-csomag következtében 1994-hez viszonyítva 1998-ig 300 ezer munkahely szûnt meg, és ezzel a foglalkoztatás Magyarországon katasztrofálisan mélyre süllyedt. A családokat egyre kevesebb keresõnek kellett eltartaniuk. Az államháztartás nettó hiánya 1997-ben 150 milliárd forinttal nõtt, az adó- és társadalombiztosítási járulék bevételek kiesése és a szociális kiadások megnövekedése miatt. Ezeket a változásokat az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development – a Gazdasági Együttmûködés és Fejlesztés Szervezete) is nyomon követte. A Bokros Lajos nevével jelzett pénzügyi restrikció 1997-ig, 1994-hez viszonyítva további 4,4 százalékponttal csökkentette az amúgy is alacsony foglalkoztatási szintet. Egyetlen százalékpontos változás 69 000 munkahely elvesztését jelentette. Több mint 300 000 ember vesztette el munkahelyét, amely miatt a lakosság jövedelme további 8%-kal csökkent a reálbér mérséklésén felül. A lakosság megtévesztésére mindig a munkanélküliek számának csökkenését mutatták ki, amibõl csak annyi igaz, hogy aki kiesett az ellátásból az statisztikailag is eltûnt. A lakossági kereseteket és jövedelmeket az alábbi módon csökkentették: Az egy keresõre jutó reálkeresetek szintje 1998-ra – az 1994. évihez viszonyítva – 9,35%-kal csökkent. További 8%-os jövedelemelvonást okozott a foglalkoztatottak számának 300 000 fõvel való csökkenése. Ez tragikus viszonyokat hozott létre az egykeresõs vagy keresõ nélkül maradt családoknál. 14,6%-kal lett alacsonyabb a reálértéken számított minimálbér is. Az importált energia ára ebben az idõszakban csökkent (1998-ban egy hordó kõolaj 11 dollárba került). Ennek ellenére 1995 és 1998 között a fogyasztói árak megkétszerezõdtek. A szándékosan felpörgetett infláció miatt a költségvetés kamatkiadásai is megugrottak. Az adósságszolgálat kamata évente egymilliárd dollárral nõtt, ami jelentékenyen rontotta a folyó fizetési mérleget. 1995 és 1998 között a privatizáció során 11,1 milliárd dollár összegû magyar vagyont árusítottak ki a külföldieknek (1998 évi áron számolva a dollárt). Ebbõl az összegbõl csökkentették az államadósságot és az ezzel járó kamatköltséget. Levonva a külkereskedelmi mérlegjavulás 0,6 milliárd dollár összegét a kamatkiadások 4,6 milliárd dollárnyi többletébõl megkapjuk, hogy a Bokros-csomag ezen a téren összesen 4 milliárd dollár kárt okozott az országnak. Vannak olyan káros hatások is, amelyek nem számszerûsíthetõk. Az oktatásból kimaradt fiatalok egy része bûnözõvé válhat, mert nem jut munkához. A Horn-kormány úgy emelte meg a nyugdíjkorhatárt, hogy nem indított munkahelyteremtõ programokat. Emiatt – mint már utaltunk rá – félmillió munkahely tûnt el Európa egyik legalacsonyabb foglalkoztatottságú országában. A fiatalok jelentõs része számá31

ra a tanulás még a tandíj bevezetése miatt is nehezebbé vált. A felsõoktatási intézmények a puszta létükért küzdöttek. 2002. évi áron számolva 554 milliárd forintot vontak el a költségvetés oktatási támogatásából. Ezekben az években ezer oktatót bocsátottak el a magyar felsõoktatásból.

Az egészségügy tudatos leépítése A Bokros-csomag hatása talán az egészségügyben volt a legsúlyosabb. Az akkori egészségügyi miniszter, Kovács Pál, le is mondott az egészségügyet sújtó pénzügyi elvonások miatt. A lakosság egészségi állapotáról szóló jelentés szerint az elkerülhetõ halálozások 11-18%-áért az ellátás pénzügyi hiányosságai okolhatóak. A Bokros-csomag 1995 és 1998 között – 2001 évi áron és kamatok nélkül számolva – 1048 milliárd forintot vont el az egészségügyi alaptól és ezzel statisztikailag alátámaszthatóan több ezer ember korai halálát okozta. Az emberi életek veszélyeztetése és kioltása a következõkkel bizonyítható: 1. Az ezermilliárd forintot kitevõ elvonás lehetetlenné tett nélkülözhetetlen életmentõ mûtéteket. 2. A szociális katasztrófába kergetett embereknek – az egészségügy kiadásainak említett nagyarányú és folyamatos csökkentése következtében – egyéni tragédiák egész sorát kellett átélniük. Ez is tényekkel bizonyítható. 3. A Bokros-csomag következményeként ugrásszerûen nõtt a terhesség-megszakítások száma. Ez demográfiai következményein túl tartós egészségkárosodást is okoz az esetek nagy részében, továbbá halálozás is elõfordul rendszeresen. A fogamzásgátlás módszereinek a fejlõdése következtében eleve csökken a terhesség-megszakítások száma. Ennek ellenére a Bokros-csomag következtében nõtt az abortuszok száma. 4. A Bokros-csomag keretében megszüntették a korábban ingyenes fogmegtartó kezeléseket. Az évente elvégzett fogtömések száma hárommillióról a felére csökkent, a megmenthetõ fogakat tehát egyszerûen kihúzták. Az elmaradt fogpótlás pedig rontja a táplálkozás hatékonyságát és így egészségi károsodást, rövidebb életet jelent. 5. A gyógyszertámogatások esetében a Bokros-csomag „nagyvonalúan“ járt el. A külföldi gyógyszerek dobozonkénti ára a hazaiaknál négyszer drágább. Mégis a külföldi gyógyszerek támogatása terén érvényesült az abszolút liberalizmus: – vám és ÁFA-mentesség – 75%-os társadalombiztosítási támogatás. A negyed annyiba kerülõ hazai gyógyszerek kiszorítása a drágább külföldiek által 1998-ig további 36 milliárd forintot vett el az egészségbiztosítástól és ezzel a betegektõl, tovább csökkentve a gyógyításra fordítható összegeket. A globalizáció neoliberális dogmatikusai tudatosan hajtják végre a családi közösségek felbomlásának a programját. Magyarországon ezt a szélsõséges neoliberális programot Bokros Lajos vezényelte le a családi jövedelmek szétzilálásával. Az élveszületések csökkenõ száma ellenére az anyagi okokból veszélyeztetett kiskorúak száma 1996 és 1998 között 200 000 fõvel nõtt.

Nincs szükség a nyugdíjasokra A szélsõségesen neoliberális Bokros-csomag a nyugdíjasokat sújtotta a legerõteljesebben. A magyar nyugdíjasok több mint 20%-ának a nyugdíja a létminimum fele körül volt és ezért számukra minden egyes forint elvonása szinte létkérdés. A Bokros-csomag minden gátlás és differenciálás nélküli elvonó intézkedései megalázó helyzetbe hozták a magyar nyugdíjasokat. A nyugdíjelvonás a következõképpen történt: 1995-ben a fogyasztói árak 28,2%-kal, a nyugdíjak pedig csak 14,7%-kal emelkedtek. Emiatt a nyugdíjak reálértéke 10,5%-kal csökkent. 1996-ban ez a folyamat folytatódott, a reálnyugdíj tovább csökkent és 1997-ben ezen az alacsony szinten maradt. 2002. évi áron számolva 1995-ben 1994-hez viszonyítva egy átlagos nyugdíjastól havi 4626 forintot, éves szinten 55 512 forintot vontak el. 1996-ban már havi 7626 forintot – egész évre vetítve 91 512 forintot vettek el. 32

1997-ben is 90 648 forinttal és 1998-ban 64 452 forinttal folytatódott az elvonás. Ezt az összeget természetesen vissza kellene adni a nyugdíjasoknak, ez 2002 végéig 175 737 forintot tesz ki, évi 2% reálkamattal számolva ez az összeg minden magyar nyugdíjast megilletne. A Bokros-csomag megszorító intézkedései olyan idõszakban roncsolták a magyar társadalmat, amikor az Európai Unióban 1994-ben beindult konjunktúra jó piaci lehetõséget biztosított a magyar export növelésére, amelyre a magyar gazdaság már fel is készült. Lehetõség volt a külkereskedelmi hiány fokozatos ledolgozására, s ha erre kerül sor, akkor gazdasági fejlettségünk szintje ma legalább 10%-kal lehetne magasabb. Magyarország 1995-ben és 1996-ban nemzeti össztermékének a 3%-át kitevõ növekedési lehetõséget vesztett el. Ez számszerûsítve 500 milliárd forintot tesz ki. Az OECD módszereit alkalmazva kiszámítható, hogy a Horn-kormány négy éve alatt a növekedést mesterségesen fékezõ Bokros-csomag neoliberális pénzügyi túlzásai következtében 2500 milliárd forint növekedési deficitet halmozott fel Magyarország. Ez azt jelenti, hogy ilyen összegû kár ért minden magyar állampolgárt, csecsemõket is beleértve. Ez egy fõre átszámítva 250 ezer forintot jelent. A kizárólag pénzügyi érdekeket szolgáló restrikció nyomán 1996-ra visszaesett a népegészségügyi szempontból fontos terméknek, a hazai tejnek a felvásárlása és fogyasztása. A termelõknek fizetett felvásárlási ár reálértékben csökkent, a forgalmazók árrése pedig csúcsot döntött. A külföldiek kezére játszották a magyar tejipar döntõ részét. A mezõgazdasági vertikum - termékpálya - privatizációját olyan feltételekkel bonyolították le, hogy a magyar parasztokból sajtolták ki az ahhoz szükséges tõkét. Így például a tej árát a termelõknek csak két hónap elteltével fizették meg, amikor azt már régen eladták. Ezzel a módszerrel 21 milliárd forinttal rövidítették meg a magyar gazdákat. A magyar tej háttérbe szorításával megindult „Reggeli ital“ címén értéktelen termékek forgalomba hozatala, amibõl a nyugati exportálók profitálnak. A magyar energiaipar privatizálására is szakszerûtlen módon került sor és tényekkel bizonyítható, hogy a magyar erõmûveket mélyen reális értékük alatt adták el külföldieknek. A külföldieknek óriási kedvezményeket jelentett az is, hogy a gépjármû-adóról szóló 1991 LXXXII. törvény kijátszásával - a külföldi rendszámú kamionok számára - 1994 és 1998 között a magyar állam elengedett 238,6 milliárd forint összegû adót. A pénzügyminiszter ezzel az intézkedésével még az államháztartásról szóló törvényt is megsértette. A kamionok elhasználták útjainkat. Egy kamion útigénybevételi kára - szakértõi becslési szerint - 1 000 000 személygépkocsi által okozott útigénybevételi kárral egyenértékû. Az utak megromlott állapota a magyar személygépkocsik állagát több százmilliárd forinttal károsította. Emiatt a magyar autóklub milliárdos nagyságrendû kárigényt nyújthat be a pénzügyi kormányzat ellen. Hozzá kell ehhez még számítani a természeti környezetben okozott kárt, amely évente eléri a 48 milliárd forintot. A külföldieknek biztosított ingyenes út miatt a Magyar Államvasút vesztett versenyképességébõl, mivel a MÁV-ot a vasúti pálya fenntartásának a költsége is terheli. Ezért a MÁV is jogosan követelhetne kárpótlást az akkori pénzügyminisztertõl. Hivatásos pénzügyi szakemberek (Pavics Lázár közgazdász, nyugalmazott pénzügyminisztériumi fõtanácsos; valamint Dr. Minarik György) a felsorolt tényezõkbõl származó halmozott kár összegét - 2002. évi áron - 500 milliárd forintra becsülték. Kedves olvasó! Lehetne még sorolni a szomorú, sõt tragikus tényeket. Fárasztó mindez. De pénzuralmi korszakban élünk, elkerülhetetlen a pénzviszonyok tanulmányozása. A magyar társadalom bajai a lakosság szegénységében gyökereznek. A szegénység legfõbb oka pedig a magánpénzmonopólium. Azért kell megismerni mûködését, hogy közös erõvel fel tudjuk számolni. Magyarországnak közpénzrendszerre, a teljesítmény és a tulajdon összekapcsolására, az adósságcsapdából történõ kikerülésre van szüksége! Ezért kell átrágni magunkat az unalmas és fárasztó adatokon. Forrás: Drábik János

jó ha figyelünk

külföldre is