Készült: :50:07

Készült: 2011.06.28.09:50:07

Dinamikus lap

Felszólalás adatai 101. ülésnap (2011.06.21.), 152-198. felszólalás Felszólalás oka

általános vita lefolytatása

Felszólalás ideje

2:47:29

Felszólalások: 90-152 152-198 198-236

Ülésnap adatai

A felszólalás szövege: ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát a további módosító javaslatok benyújtása érdekében elnapolom, lezárására a mai ülésnap végén kerül sor. Soron következik az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Rogán Antal és Puskás Imre fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/3505. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3505/1. és 2. számon ismerhették meg képviselőtársaim. Most az előterjesztői expozé következik, 20 perces időkeretben. Megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, képviselő úr! ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy új hírközlési törvény minden alkalommal természetesen egy egészen új, átfogó szabályozás, nem csupán a korábbi szabályozás módosítása, de természetesen két szempontból egy ilyen új hírközlési törvény kötöttségekkel rendelkezik, egyrészt támaszkodik az előző szabályozásra, másik oldalról pedig figyelembe kell vennie az Európai Unió ezzel kapcsolatos direktíváinak a rendelkezéseit, sőt az egyik legfontosabb feladata egy új hírközlési szabályozásnak minden alkalommal az európai uniós direktívák megváltozásának a hazai jogalkotásba történő átültetése. Ez történt Magyarországon 2004-et követően is, amikor az akkori Eht. a korábbi európai uniós direktívák átültetését foglalta magában, és tekintettel arra, hogy ezek a direktívák 2009ben érdemben változtak, méghozzá jó néhány meghatározó területen - a fogyasztóvédelem területén elsősorban, de egyébként több más területen is, ezekre ki fogok térni még itt a hozzászólás során egy picit részletesebben -, ezért természetesen az ezzel kapcsolatos szabályozások átültetésére szükség van.

Ezt minden alkalommal, mint minden európai uniós jogelvnek a magyarországi alkalmazását, megelőzi egy széles körű társadalmi vita. Az ezzel kapcsolatos vitát és egyeztetéseket a minisztérium folytatta le több mint fél esztendőn keresztül. Azt gondolom, hogy erről egy kicsit bővebben is kaptak tájékoztatást egyébként a parlamenti képviselők a kulturális bizottság ülésén. Azért került ennek ellenére maga a hírközlési törvény egyéni képviselői indítványként benyújtásra, mert egy tekintetben azt gondolom, hogy egy jelentős változást foglal magában - most a direktívák átültetésétől eltekintve - elsősorban a hatáskörök tekintetében a korábbi időszakhoz képest. Hadd kezdjem akkor ezzel! Ha az európai tendenciát is megnézzük, akkor általában megfigyelhető, hogy az európai direktívák igyekeznek ösztönözni a független hírközlési hatóságok létrejöttét és azok függetlenségének és hatáskörének az erősödését is. De ez így előírásként nem szerepel a direktívákban, csupán az látható, hogy folyamatosan egy ilyen finom hatásköri bővítés az uniós direktívák szintjén is zajlik. Ez megfigyelhető volt már 2004 előtt is, és természetesen ennek a jelei megjelentek most is. Ennek megfelelően Európában, bár mindenütt erősödik a független hírközlési hatóság szerepköre, de gyakorlatilag kétféle modell működik. Van, ahol a hírközlési hatóság függetlensége általában konvergens hatóságként erőteljesen biztosított, és van, ahol ez a terület gyakorlatilag közvetlen kormányirányítás alatt áll, szintén konvergens hatóság formájában. Mi Magyarországon már eleve a konvergens hatóság létrehozásakor is - a médiatörvény benyújtásakor - a függetlenség irányába mozdultunk el, ami a kormánytól való szervezeti és intézményi függetlenség biztosítékát jelentette. Azt gondolom, hogy itt kell megteremteni ennek egyébként a feltételeit, az új hírközlési törvény benyújtásakor is. Ez effektíve azt jelenti, hogy korábbi kormányzati hatáskörök, elsősorban rendeletalkotási hatáskörök a kormánytól átkerülnek a független hírközlési hatósághoz, ebben az értelemben Magyarországon a konvergens hatósághoz. Kicsit ki is térnék arra, hogy milyen típusú hatáskörök ezek. Tehát ilyen hatáskör például a frekvenciagazdálkodás területén több hatáskör kérdésköre, az előfizetői jogok biztosításával kapcsolatos kérdéskörök egy része, és természetesen ilyen a hírközlési azonosítókkal kapcsolatos jogalkotási hatáskörök egy jelentős része. Azt gondolom, hogy az, hogy ez idekerült, tehát hogy nem a kormány alkotja ezeket a rendeleteket, hanem maga a konvergens hatóság, többféle értelemben előnyökkel is bír. Előny például az, hogy egy jóval nagyobb rugalmasság biztosítható, hiszen általában az a helyzet, hogy a kormány jogalkotási mechanizmusai e téren kevésbé rugalmasak, mint mondjuk, a csak ezzel a területtel foglalkozó hatóság saját rendeletalkotása. (16.00) A másik oldalról biztosított egyébként egy közvetlen kapcsolat a szabályozó és a szabályozottak között, tekintettel arra, hogy itt meglehetősen direkt áttételű kapcsolat működik, hiszen a szabályozottak egyben a szabályozó hatósághoz folyamatosan tudnak panaszokkal is fordulni, és ott a panaszok gyors orvoslásának a jogi lehetősége is biztosított. Tehát ezzel, azt gondolom, tényleg előáll egy nagyobb rugalmasság lehetősége, azonban a parlamentnek el kell döntenie, hogy ezt akarja-e biztosítani. Nyilvánvaló, hogy alapvetően azért kerül beadásra egyéni képviselői indítványként ez az indítvány, mert mi a Fidesz képviselőcsoportjában ebben gondolkodunk, és nyilvánvaló, hogy e téren még a kormányzattal kapcsolatos egyeztetések egy részét le kell folytatni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Én elképzelhetőnek tartom, a mi köreinkben is volt olyan vélemény, elképzelhetőnek tartom, hogy ez elhangzik ellenzéki körökben is, hogy abban az esetben a rendeletalkotási jogkör odatelepítésre kerül a konvergens hatósághoz, akkor gondoljuk végig ennek a működését, esetleg korlátozzuk ennek a számát, a mennyiségét. Én a magam részéről nyitott vagyok erre a vitára, de alapvetően ez volt az indoka annak, hogy ez egyéni képviselői indítványként került ide a tisztelt Ház elé. Amire szeretnék viszont kitérni, ha már magáról az Eht.-ról beszélünk, akkor talán beszéljünk a tartalmi módosulásokról is, amelyek szerintem azért az előfizetők értelmében nagyon komoly és konkrét változásokat is magában foglalhatnak. Messze nem fogok kitérni mindenre, talán csak inkább azokra, amelyek érdekesebbek. Érdekesebb módosulás például az, hogy a fenntartható infrastruktúra-alapú verseny elősegítését és védelmét azzal is kívánja ez a törvény ösztönözni, hogy egyébként nemcsak a szűk keresztmetszetet jelentő infrastruktúrákhoz való hozzáférést biztosítja - ez az első Eht.nak is Magyarországon egy nagyon fontos célkitűzése volt -, hanem egyben azt is előírja, hogy a vertikálisan integrált szolgáltatónál meg kell teremteni egyébként a szétválasztás lehetőségét a különféle üzletágak esetében. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos lépés, mert gondoljanak bele, hogy a piacon szereplő azon cégek között, amelyek mondjuk, egy szélesebb körű integrációs lehetőséggel bírnak, mert éppen úgy van vezetékes távközlési szolgáltatásuk, mobilszolgáltatásuk, tartalomszolgáltatásuk, internetszolgáltatásuk, azok kétségkívül sokkal nagyobb előnnyel tudnak elindulni kapcsolt csomagok segítségével a piacon, mint azok a versenytársaik, akik lehet, hogy a verseny egy-egy területén hatékonyabbat tudnának biztosítani, esetleg árelőnyöket is tudnának a fogyasztóknak adni, de hogyha nincs meg az a lehetőségük, mert nem működnek ekkora konszernként, akkor nyilvánvalóan versenyhátrányba kerülnek. Ezt csak úgy lehet a piacon biztosítani, hogy az infrastruktúrához való hozzáférést az egyes infrastruktúrák szétválasztásával és árainak szétválasztásával is garantáljuk. Erre értelemszerűen törekszik ez a törvényjavaslat. Ez egyébként az európai uniós szabályozásnak is egy új iránya. Szeretnék kiemelni egy-két fogyasztóvédelmi szabályt, amelyek szerintem nagyon fontos szabályok ebből a szempontból. Elsősorban talán első helyen azt szeretném kiemelni, hogy létezik egy minimumszolgáltatás az egyetemes szolgáltatás tekintetében, amit már az első hírközlési törvények is előírtak. Ez most kiegészül azzal, hogy a megfizethető áron elérhető minimális szolgáltatásszintnek a jövőben tartalmaznia kell az internet-hozzáférésre alkalmas, nyilvános, elektronikus hírközlési hálózathoz való hozzáférés biztosítását, magyarul: a funkcionális internet biztosításának a lehetőségét. Ez eddig, ugye, az egyetemes szolgáltatásnak nem volt része. Azt gondolom, ez ebből a szempontból szintén egy érdemi előrelépés. A 112-es európai segélyhívószám használatára vonatkozó tájékoztatást ez értelemszerűen szintén magában foglalja, de ami talán ebből a szempontból sokkal fontosabb, az az, hogy a fogyasztók számára biztosít olyan lehetőségeket is, hogy egyébként itt elég világosan van szabályozva, hogy melyek a leghosszabb időszakra szóló szolgáltatói szerződések, tehát a tagállamoknak az előírás értelmében is biztosítani kell, és ezt mi is megtesszük a törvényben, hogy a fogyasztók és a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatók közötti szerződésekben 24 hónapot meghaladó legrövidebb szerződésidőszak nem kerülhet

alkalmazásra - ez a hosszú, különféle ősrégi idők jelentős korlátozása -, illetve a szolgáltatók az előfizetőknek maximum 12 hónapos szerződések megkötését lehetővé teszik, és az ennek megfelelő szabálymódosítások megtörténnek. Szintén fontos szabálymódosítás szerintem, hogy végre különbséget tesz a hírközlési törvény abban a tekintetben itt a fogyasztói szabályok kialakításánál is, hogy természetesen nemcsak magánszemélynek vagy családnak tud egyébként szolgáltatást nyújtani, hanem cégeknek is tömegével nyújt szolgáltatást egy-egy hírközlési szolgáltató. Azt gondolom, abban nincsen semmi meglepő, ha ezt egyébként másféle kondíciókkal, esetleg más tartalmú csomagokkal teszi. Ebben az eddigi szabályozás, az eddigi Eht. nem volt elég rugalmas, a mostani Eht. lehetővé teszi, hogy ez megtörténjen, tehát szét lehessen választani a fogyasztói kategóriákat egymástól, és akkor ettől eltérő részletszabályokat lehet már nyilvánvalóan egyébként rendeleti szinten meghatározni. Ebből is látszik, hogy nagyon fontos kérdéssé válik itt a rendeletalkotás, mert itt a fogyasztók szempontjából sokkal differenciáltabb szabályozások kialakítására nyílik lehetőség, ezért szerintem nem mindegy, hogy ez a rendeletalkotás mennyire rugalmas, vagy éppen hová van telepítve, csak hogy visszatérjek az előző témára. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit talán az Eht.-val kapcsolatos részekről. Van még számtalan részletszabály - piacelemzés, piacszabályozás, mennyi időnként kell a piacot áttekinteni, a fogyasztóvédelmi hatóság és az NMHH közötti pontos hatáskörmegosztás kérdései -, de azt gondolom, ezekre talán nem kell nagyon részletesen kitérni egy általános vita során. Ha valakit érdekel, akkor ebben részletesebben el tudunk mélyedni a későbbi vitaszakaszban. Amire viszont szerintem érdemben kell kitérni, hogy az Eht.-módosítás a médiatörvény több ponton történő módosítását is magában foglalja, és erről mindenképpen szeretnék szólni néhány szót a tisztelt képviselőtársaim előtt. A tervezett módosítások az én meggyőződésem szerint túlnyomó többségükben inkább csak pontosítják a médiatörvény jelenlegi szövegét, illetve egyértelműsítik a rendelkezések tartalmát, de van néhány érdemi módosulás is, és talán most leginkább ezekre akarok kitérni. Ami egy nagyon fontos dolog, a pontosítás és az egyértelműsítés a gyűlöletkeltő és kirekesztő tartalmak tilalmánál egyértelműen az, hogy csak az egyes csoportokat, közösséget sértő tartalmakat tiltaná. Jelenleg ugyanis a személyek szó is szerepel a szabályozásban, ami, azt gondolom, félreértésekre adhat okot, ezért erre a pontosításra így, ebben a formában szükség van. Ez valójában pontosítás, de ha a tartalmát nézzük, akkor jogalkalmazói szempontból ez inkább érdemi módosulás, bár ezt a részét eddig senki nem próbálta így alkalmazni, de a félreértések elkerülése végett, azt gondolom, ezt meg kellett teremteni. Azután szerintem nagyon fontos változás a sajtótermékek nyilvántartásával kapcsolatos jelentős egyszerűsödés. A hatálybalépés után már nem kell bejelenteni az ISSN-számot, illetve az erről szolgáló igazolást sem kell benyújtani a hatósághoz, az impresszumban már nem kell közzétenni a sokszorosító szerv megnevezését, a sokszorosításért felelős személy nevét, a sokszorosítás helyét, idejét és a megrendelés sorszámát. Bővülne a 30 napos ideiglenes médiaszolgáltatási jogosultság igénylésének az esetköre is. Ezt a médiahatóság, a Médiatanács azután is engedélyezhetné, ha az illető tudja bizonyítani, hogy az adott frekvencián másoknak okozott zavarás nélkül folytatható ilyen típusú médiaszolgáltatás.

Szerintem egy nagyon fontos garanciális változás, hogy tisztázzuk azt, most akkor az ügyfelek, a médiatartalom, a szolgáltatók érdekeit védő rendelkezések hogyan is néznek ki pontosan. Itt, ugye, van egy lehetőség a tartalomra vonatkozó panasz, illetve az azzal kapcsolatos eljárás. Eddig azért nem voltak egyértelműen tisztázva a határidők. Itt most azt tisztázzuk, hogy ezután csak a jogsértő tartalom közzétételétől számított 3 hónapon belül lehet majd kezdeményezni hatósági eljárást, a 3 hónap elteltével nem, és szerintem további garanciát jelent az is, hogy a hatóság hivatalból is csak a jogsértő tartalom közzétételétől számított 1 éven belül indíthatna eljárást. Hallottam már olyan módosítási szándékot, hogy ezt miért nem hozzuk összhangba egyébként a 3 hónappal. Talán annyiban eltérő a kettő - én ezzel itt külön szeretnék érvelni, hogy itt azért a hosszúságban legyen különbség -, hogy nyilvánvaló, amikor magánszemély tesz panaszt, akkor általában azt a tartalmat kellett hogy hallja. Tehát az, hogy azon a 3 hónapon túl gondolkodjon, szerintem már nem túl életszerű. Viszont a médiahatóság maga a médiatartalmakat monitoringozza, és a monitoringozás során merülnek fel egyébként problémás tartalmak, amelyekre egyébként nem érkezett bejelentés, de hivatalból eljárásindítási kötelezettség van. Arra szerintem, főleg a tartalmak nagy mennyisége miatt, nem árt, ha egy hosszabb időszak lehetőségét biztosítjuk. Erről szól ez az ominózus egy esztendő. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt vannak olyan módosulások, amelyek szerintem okoztak némi félreértést, tehát itt a 35 százalékos magyar zenei kvótára gondolok. Erre ki akarok térni egy kicsit, mert belekerül az "éves" kifejezés a törvénybe. Sokan úgy értelmezték, hogy akkor mostantól kezdve csak egy éven belül egy egész halmazban kell nézni a 35 százalékos magyar zenei kvótát, és ha valaki ezt úgy próbálja teljesíteni, hogy éjfél és reggel 5 között sugározza a magyar zeneszámokat, akkor ezzel eleget tett ennek. (16.10) Szeretném hangsúlyozni, hogy az összes többi, ezzel kapcsolatos rendelkezés nem változik, ami azt jelenti, hogy ezt így nem tudja megoldani senki, nem tud visszaélni ezzel a szabállyal, mert ezen belül a nappali és az éjszakai időtartamok természetesen figyelembevételre kerülnek, de meg kell határozni egy időszakot, amire nézve ez értelmezhető. És azért javasoljuk az egész kvóta tekintetében figyelembe venni egyébként az éves időtartamot, mert a médiatörvény összes többi szabályozása is gyakorlatilag mindenhol éves tartamú előírásokat foglal magába, és egyébként ez az európai gyakorlat is. És én azt gondolom, hogy ez így önmagában nem rossz dolog, mert azért gondoljanak bele abba, hogy azért minden rádió - ha most éppen rádiókról beszélünk - szokott bizonyos értelemben egyes időszakokban, mondjuk, valamilyen tematikus műsorrendet elindítani. Ebben éppúgy lehet olyan nap, jó néhány, amikor csak magyar zeneszámokat sugároz, de az is lehet, hogy kiválaszt valamit éppen egy időszakra, amikor ez a kvóta, ez az arány ebből a szempontból sérül. Szerintem azért ennyi rugalmasságot a rendszerben biztosítani kell. Összességében a 35 százalék kiegyensúlyozott vizsgálatát el kell végeznie a médiahatóságnak. És én itt kifejezetten arra tennék javaslatot, hogy most alkalmazzuk részben az európai sztenderdeket, részben pedig a médiatörvény más szabályozásait, és ha úgy látszik az első év tanulságainak a levonása után, hogy ezen még pontosítani kell, akkor ezt szerintem minden további nélkül meg lehet tenni. Azért van a kulturális bizottság, a kulturális és médiabizottság, hogy ezzel kapcsolatban majd meghallgassa a médiahatóságot, és a

tapasztalatokat az első év után levonja, és ha kell, akkor a rendelkezések pontosítására tegyen javaslatot. El lehet ezt képzelni másként is, csak a szokásos eljárásrendek éves tartamokra szólnak, és nem tűnik indokoltnak, hogy ettől egyébként érdemben eltérjünk. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan lépések, amelyekben van még további szigorítás. Szigorítás például az, hogy a kiskorúakra káros tartalmak esetében a műsorterjesztőkre is kiterjesztjük azon műszaki megoldások alkalmazottságának a kötelezettségét, amellyel ez korlátozásra kerül. Ez eddig egy féloldalas helyzet volt, mert eddig csak a médiaszolgáltatókat kötelezte a törvény, a műsorterjesztőket nem, pedig a műsorterjesztőknek legalább annyi lehetőségük van az ilyen tartalmak korlátozására, mint a médiaszolgáltatóknak, ha nem több. Ezért én azt gondolom, ez a féloldalas helyzet megszűnik, azonban - ismerjük be - ezt a piac szereplői szigorításnak fogják egyébként tekinteni, de én ezt önmagában nem tekintem bajnak. Az első törvény megfogalmazásánál nem gondoltunk arra, hogy egyébként erre a területre is ki kell terjeszteni ezt a szigorítást. Az élet, úgy tűnik, azt indokolja, hogy ezt a magunk részéről megtegyük. Aztán szigorítás értelemszerűen az a kérdéskör, hogy az NMHH-nak fizetendő díjak, bírságok ezután adók módjára behajtandó köztartozásoknak minősülnek, vagyis az adóhivatal szedné be ezeket. Ez természetesen egy szigorítás. Én szeretnék érvelni amellett, hogy erre szükség van. Nekem egyébként az a véleményem, hogy szinte minden ilyen típusú bírság esetén érdemes ezt alkalmazni, hogy teljesen más területre utaljak, önkormányzati területen is azt látom, hogy a behajtásnak csak ez a szigorú rendje működik. Tehát az önkéntes befizetés akkor erős, ha az azt követő önkéntes be nem fizetés esetén a behajtás lehetősége szigorúan megteremthető. Azon területeken, ahol ez gyakorlatilag nem a köztartozás irányába mozdul el, ott csak hosszú-hosszú peres eljárásokkal, hónapok vagy akár év elteltével lehet egyébként ezekhez a bírságokhoz hozzájutni. Azt gondolom, hogy ez indokolt. Sokaktól hallottam persze azt, hogy ezzel úgymond tönkre lehet tenni médiaszolgáltatókat. Én azért hadd térjek ki arra, hogy itt a törvény számtalan garanciát foglal magában arra, hogy hogyan lehet büntetni. Garancia például az, hogy értelemszerűen egy büntetésnél nemcsak az elkövetett jogsértés tényére való tekintettel szabják ki a büntetést, hanem arra is, hogy az a médiaszolgáltató, aki ezt elkövette, az egyébként milyen képességekkel, anyagi képességekkel bír. Az arányosság elve ezt jelenti. Tehát nyilvánvaló, hogy nem lehet, mondjuk egy havilapot, kis példányszámú havilapot ugyanolyan erővel büntetni, még azonos súlyú jogsértés elkövetése esetén sem, mint mondjuk egy kereskedelmi televíziót. A kettő között lényeges különbség van. És tekintettel arra, hogy az arányosság elve rögzítve van, amivel kapcsolatban viszont bírósági eljárás elindítható, szerintem ez elég garanciát jelent arra, hogy viszont az NMHH-nál fizetendő díjak, bírságok köztartozás módjára történő behajtását előírjuk a törvényben. És természetesen ehhez kapcsolódik az is, hogyha már a frekvenciagazdálkodás jogosítványa odakerül a konvergens hatósághoz, akkor a frekvenciapályázatokon való indulásnak is az a feltétele, hogy a cég ne csak köztartozással, hanem - mivel mostantól kezdve köztartozásnak minősül ebben az értelemben a Médiatanács felé való tartozás is - a Médiatanács felé se rendelkezzen tartozással. És tekintettel arra, hogy már csak nagyon kevés időm van, még egy vitatott pontra akarok kitérni, ez az MT-elnökkel, MT-taggal kapcsolatos kártalanításnak a kérdésköre. Én itt már a kulturális bizottság ülésén is felhívtam a figyelmet arra, hogy - a cégektől eltérőn, ahol polgári

peres eljárásban vagy polgári szerződésekben szokták szabályozni azt, hogy utána mennyi ideig nem lehet elhelyezkedni az adott területen - vannak olyan területek, ahol törvény írja elő az elhelyezkedési tilalmat, ez az Állami Számvevőszék, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Nemzeti Bank és a Médiatanács, és mindegyik esetben a sarkalatos törvényeknél következetesen azt alkalmazzuk, hogy arra az időszakra, amíg nem helyezkedhet el, addig jár neki egy kártalanítás, ami persze kisebb, mint a fizetése, de ez nem végkielégítés. A végkielégítést terheli a 98 százalékos adó, viszont a kártalanítási összeget ebben a formában nem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nyitrai Zsolt államtitkár úrnak, aki a kormány álláspontját kívánja ismertetni. DR. NYITRAI ZSOLT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló T/3505. számú törvényjavaslat elsősorban az elektronikus hírközlési ágazat uniós szintű keretszabályozását módosító csomag, és az abban szereplő irányelvek magyar jogba történő átültetését szolgálja. Az irányelvek célja a belső elektronikus hírközlési piac létrehozása az Unión belül oly módon, hogy a megélénkülő verseny, a befektetések, az innováció és a fogyasztóvédelem magas szintjét biztosítsa. A törvényjavaslat fontossága abban áll, hogy a keretszabályozás átültetésén túlmenően a korábbi szabályozás hatálybalépése óta eltelt időszakban összegyűjtött jogalkotói, jogalkalmazói és iparági tapasztalatok alapján kijelöli a szabályozás irányait és súlypontjait, alapvetően befolyásolja a szabályozási stratégiát, ezzel határozza meg az iparág valamennyi szereplőjének egyfajta mozgásterét. A javaslat az uniós előírások szem előtt tartásával a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságaihoz igazított, annak fejlődését támogató, elsősorban a versenyre építő, kiegyensúlyozott és hatékony szabályozási környezetet kíván létrehozni. Az Eht. hatálybalépése óta jelentősen megváltoztak ugyanis a fogyasztói szokások és igények, új és komplex szolgáltatáscsomagok jelentek meg a piacon. Mindezek a változások a fogyasztók védelme és jogainak érvényesülése érdekében új hangsúlyokat és megközelítést igényelnek a szabályozás területén. A felhasználók, előfizetők és fogyasztók jogainak megerősítésére kiemelt figyelmet fordító szabályozásjavaslat célja, hogy megfelelő garanciákat biztosítson, elősegítse az előfizetők, felhasználók és a fogyasztók jogainak érvényesítését a fogyasztóvédelem és a közérdek szolgálatában egy technológiai szempontból konvergens környezetben. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az információs társadalmi szolgáltatások mindenki számára elérhetővé váljanak. Az elmúlt években a verseny és az innováció a piaci folyamatok összetettségét is növelte. Az új piacok kialakulásával a hírközlési szolgáltatások összekapcsolhatóságának és minőségének védelmében, valamint az elektronikus társadalmi integráció, az e-befogadás célkitűzésének érvényesítéséhez további lépések váltak szükségessé az átláthatóság biztosítása érdekében. A felhasználói jogok erősítése, ezen belül a fogyatékkal élő felhasználók jogainak és a fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek a megszilárdítása figyelembe veszi a technológiai és piaci fejlődést, és így valamennyi felhasználó számára több választási lehetőséget és nagyobb jogbiztonságot kínál.

A benyújtott törvényjavaslat kisebb módosításokkal eleget tesz az Európai Bizottság által is kitűzött céloknak, és elfogadását követően a végrehajtási rendeletekben megjelenő részletszabályokkal egységet képezve egyensúlyt teremt a verseny, a befektetések és innováció ösztönzése, valamint a fogyasztóvédelmi érdekek hangsúlyos megjelenítése között. A fentiekre figyelemmel a kormány a javaslat irányát, a módosítás irányát támogatja. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Fejér Andornak, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. (16.20) FEJÉR ANDOR, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés fogyasztóvédelmi bizottsága engem bízott meg azzal, hogy a bizottság többségi és kisebbségi véleményét ismertessem. A bizottság a 2011. június 20-ai ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és azt 12 igen, 6 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. A törvényjavaslat általános vitára ajánlását a Fidesz, a KDNP, az MSZP és az LMP képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tagok támogatták. Kérem, engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket a bizottságban kialakult véleményről. A javaslat célja, hogy törvényi szinten tegyen eleget az új uniós irányelvekben megfogalmazott jogalkalmazási kötelezettségeknek. A változtatásokat a törvényi szabályozás úgy vezeti be, hogy figyelembe veszi a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságait, a szereplők elvárásait, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elmúlt időszakban megváltozott alkotmányos helyzetét. A törvényjavaslat elsősorban annak az uniós irányelvi szándéknak kíván megfelelni, amely az elektronikus hírközlési piacon egyszerre biztosítja az erősebb versenyt, a befektetések, az innováció és a fogyasztók védelmének magas szintjét. Fogyasztóvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a módosítás azon része, amely a fogyatékkal élőkkel foglalkozik. A magyar alaptörvényben rögzített alkotmányos jogvédelem kulcsfontosságú jelentősége a hatósági munka autonóm működésének biztosítása. A kisebbségi véleményt képviselő tagok szerint a törvényjavaslatban több, nem kellőképpen kimunkált rész található, és egyes rendelkezések a nagy hírközlési cégek véleményét tükrözik. Ezen túlmenően a frakciók képviselői az egyes rendelkezéseket támogatják. Más képviselők is egyetértenek a javaslatnak a fogyasztók, köztük a védendő fogyasztói csoportok védelmét szolgáló rendelkezéseivel, a jogharmonizációs célú módosításokkal, és a hatóság, valamint a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság együttműködésére vonatkozó rendelkezéseivel. Nem támogatják azonban a törvényjavaslatnak a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságra vonatkozó részeit. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Menczer Erzsébetnek, a kulturális és sajtóbizottság előadójának. Öné a szó. MENCZER ERZSÉBET, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága a június 16-ai ülésén a T/3505. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, megvitatta. Elsősorban a médiatörvényre vonatkozó módosításokat tárgyalta a kulturális és sajtóbizottság. Mint ahogy Rogán Antal képviselőtársam is elmondta a beszédében, túlnyomórészt inkább pontosításokra van szükség a médiatörvény kapcsán, hiszen a január 1-jén hatályba lépett törvény a gyakorlatban mutatta meg, hogy több helyen pontosításra szorul. Valóban kitért képviselőtársam a 35 százalékos magyar zenei kvótára, beszélt a gyűlöletkeltő vagy kirekesztő tartalmakról. Én nagyon fontosnak tartom egyébként, és a bizottság tagjainak többségi véleménye is az, hogy a hallássérültek számára is plusz kiegészítő rendelkezések épülnek be a médiatörvénybe. Tehát ez azt jelenti, hogy a feliratozott műsorszámok előtt jeleznie kell majd a médiaszolgáltatónak, hogy a feliratozott változat elérhető a kapcsolódó teletextfelületen. Beszélt a képviselő úr arról, hogy valóban egyszerűsödne a módosítás kapcsán a sajtótermékek nyilvántartása, illetve tovább bővülne a 30 napos ideiglenes médiaszolgáltatási jogosultság, és valóban, a médiatartalmú szolgáltatók érdekeit védő rendelkezésekkel is bővülne a törvény. Ezért aztán az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága, a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően, 10 igen és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt két előadó megosztva ismerteti, mindösszesen 5 perces időkeretben. Megadom a szót Mandur László képviselő úrnak. Öné a szó. MANDUR LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottságban helyet foglaló ellenzéki képviselők nem tartották általános vitára alkalmasnak az előterjesztést, ahogy Menczer képviselő asszony is jelezte. Mi ennek a salátatörvény-csomagnak azt a részét vizsgáltuk, ami az úgynevezett médiatörvény, illetve médiaalkotmány részre vonatkozó törvénymódosításokat illeti. Megközelítően száz módosító javaslat vonatkozik a médiatörvényre, egy olyan törvényre, ami még fél éve sincsen egyébként hatályban, és most már a harmadik módosítását éli meg. A médiatörvény barkácsolása lényegében tovább folytatódik. És nemcsak arról van szó a benyújtott módosító javaslatoknál, ahogy ezt az előterjesztői expozéban is hallottuk, hogy alapvetően uniós jogharmonizációs kérdéseket takar, hanem ettől mélyebb változásokra is tesz javaslatokat, amiknek az iránya egyébként elfogadhatatlan. Illetve ez a fajta irány nem tapintható ki a médiatörvényben sem. Ilyen például az a hatalmi feladat- és munkaerő-

koncentrálási folyamat, ami a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap felé történik, illetve a médiahatóság felé történő rendeletalkotási folyamat, ami egész egyszerűen azt mutatja, hogy nem történik más, mint ezen a területen a kormánytól áthelyezi a több ciklusra bebetonozott és Fidesz által kinevezett médiahatóság felé a kormányzati hatalmi eszközöket és jogosítványokat. Tehát egy hatalom-outsourcingolás, -kiszervezés folyik ezzel a módosítási folyamattal is. Ez egyébként nincs benne a médiatörvényben mint irány és feladat, ráadásul ezek a módosítások tovább fogják fokozni azt az irányítási, munkamegosztási zűrzavart, ami már egyébként is kialakult a médiaszabályozás területén az eddigi módosítások alapján, és ezen belül is leginkább a közmédiumok területén. Elfogadhatatlan az az eljárás is, ami szerint a kormány úgymond egyeztet, majd egy egyéni képviselői indítvánnyal bekerül a javaslat. Megfordult a helyzet: innentől fogva a kormány próbál módosítót benyújtani, nem tudni, hogy milyen eljárás keretében. A további kisebbségi véleményt pedig Novák Előd képviselőtársam fogja ismertetni. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak. Öné a szó. NOVÁK ELŐD, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez az átfogó törvénymódosító javaslat alkalmatlan az általános vitára is, elsősorban azért, mert a legfontosabb kérdésköröket nem érinti. Említsük csak akár az olyan apróbb javaslatokat, amelyeket a Jobbik megfogalmazott, a reklámadó kivetését, amely elsősorban a multikat érintené. Erről továbbra sem lehet beszélni sajnos, és még módosító javaslatot sem nyújthatunk be, hiszen azt úgymond túlterjeszkedőnek minősítenék. De nem foglalkozik azzal az átfogó problémával sem, hogy az ORTT jogutódjában, a Médiatanácsban, a médiát ellenőrző legfőbb hatóságban ezentúl - továbbra is, az önök módosítása után továbbra is - csak fideszes delegáltak fognak ülni. Azt gondolom, ez példátlan. Korábban, a jogelőd ORTT-ben minden parlamenti pártnak lehetett delegáltja. Tehát miközben átfogó problémákkal nem foglalkozik, kifejezetten még ront is a jelenlegi állapotokon, hiszen eltörölnék, hogy a kiegyensúlyozottság törvényi előírása kapcsán felügyeletet gyakorol a Médiatanács, illetve -hatóság az ügyben. Persze lehet még továbbra is panasszal fordulni ide, láthattuk, hogy azt is, hogyan bírálták el, többnyire a szerkesztői szabadság mögé bújnak, ugyanúgy, ahogy a kultúra területén Alföldi Róbert és társai pedig a művészi szabadság mögé. Láttuk, hogy hova vezet ez. Azt gondoljuk, épp ezért teljesen indokolatlan, hogy eltörlik, hogy hivatalból eljárva felügyeletet gyakorol a Médiatanács a kiegyensúlyozottság érdekében. Sokkal indokoltabb lenne inkább a szankciórendszert szigorítani, hogy valami változás történjen, hiszen ha megnézzük nem a saját, hanem a Médiatanács honlapján fenn lévő statisztikákat - tavaly április végétől idén január végéig volt türelmem ezt figyelni, a sajtóosztályunk segítségével meg is néztük -, hogy csak a saját példánkat mondjam, és bizony minket ér a legnagyobb igazságtalanság, azért idézem a saját példánkat. A Jobbik szóbeli

megjelenésének aránya, hogy ha 100 százaléknak vesszük az összes politikusi szereplést, akkor az bizony nem a választási eredményünket tükröző 17 százalék, pláne nem az időközi választási eredményünket tükröző 25 százalék, amit Püspökladányban tapasztalhattunk, hanem 4 százalék alatti eredmény, hiszen Szijjártó Péter beköltözött tulajdonképpen a közszolgálati médiába, ezt tapasztalhattuk. Még az LMP szóbeli megjelenési aránya is nagyobb, mint a Jobbik megjelenési aránya. (16.30) Persze, ezen nem csodálkozunk, mindenesetre a kiegyensúlyozottság kapcsán a hivatali eljárás, a felügyeleti jogkör eltörlése teljességgel elfogadhatatlan. Sokkal inkább arról kellene beszélni, hogy hogyan lehetne végre Magyarországon kiegyensúlyozott médiaszolgáltatást biztosítani. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként felszólalásra következik Román István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Amint az Rogán Antal előterjesztésében is elhangzott, többféle indoka is van annak, hogy ez a törvénytervezet bekerült a parlament elé. Egyrészt az európai uniós keretszabályokat kell követnünk. Ugye, 2003-ban már történt egy átültetés, amikor is az akkor szabályokat a magyar jogrendszerbe az akkori parlament átültette. Azóta is folyamatosan meg kell felelnünk ezeknek a feltételeknek. Azt gondolom, hogy ezzel a tervezettel ez megtörténik. Ráadásul két olyan irányelvet ültetünk át a magyar törvénykezésbe, amelyek, úgy gondolom, nagyon fontosak. Elhangzott a jobb szabályozás irányelv és az uniós polgárok jogai irányelv. Az egyik a fogyasztók oldaláról közelíti meg a hírközlés területét, a másik pedig a szabályozási irányból. Úgy gondolom, mind a két területen nagyon sok tennivaló van, és folytatni kell a törvények módosítását, és ha olyan módosítások születnek, amelyek elősegítik, hogy a fogyasztóvédelem erősödjön ezen a területen, a szabályozás még inkább megfelelővé váljon, azt támogatni kell. Ez a törvényjavaslat, úgy látom, ezeknek a kritériumoknak megfelel. Elmondható tehát, hogy a törvénytervezet a szabályozói és a polgárok jogai szempontjából is jelent módosításokat, vagyis kétirányú megközelítése ez az ügynek. Ha megengedik, először a szabályozási oldallal foglalkoznék, és azzal kapcsolatosan mondanék néhány gondolatot. Úgy gondolom, egy olyan szabályozási környezetet kíván létrehozni a törvénytervezet, amely támogatja a fejlődést, a versenyre épít, egyszerre fair és hatékony. Itt a versenyre szeretnék kitérni. A gazdaság különböző területein, úgy, ahogy az élet különböző területein, a versenyhez másképpen viszonyulunk. Azt gondolom, mindannyiunknak az a tapasztalata, hogy az elektronikus szolgáltatások területén, gondolok itt elsősorban a telekommunikációra, a verseny azzal járt, hogy egyrészt csökkentek a szolgáltatási díjak, másrészt pedig azzal járt, hogy egy nagyon komoly innovációs folyamat indult meg. Egymással versenyeznek ezek a szolgáltató cégek, hogy ki tud jobb szolgáltatást és olcsóbban nyújtani. Persze, néha-néha az is előfordul, ami az elmúlt hónapokban történt meg, hogy ebben a versenyben a szolgáltatók már a határokat átlépve akár egymást is megtámadják. Gondolok itt a mobilinternet gyorsaságával kapcsolatos hirdetésekre, aminek az lett a vége, hogy a

Gazdasági Versenyhivatal beavatkozott, és véget vetett annak, hogy a mobilszolgáltatók ezen a területen olyan típusú hirdetésekben reklámozzák magukat, és támadják a másik partnert. Ezek olyan mellékszálai ennek a versenynek, amelyek nem túl kedvezőek. Viszont azt gondolom, hogy összességében ezen a területen a verseny, még egyszer szeretném megerősíteni, az innováció felgyorsulásával és a szolgáltatási díjak csökkenésével járt. Ezért is üdvözlendő az, amit az elmúlt hetekben lehetett hallanunk, hogy az infokommunikációért felelős államtitkárság, illetve a kormányzat szeretné megteremteni annak lehetőségét, hogy egy negyedik mobilszolgáltató is a piacra léphessen. Aztán pedig természetesen majd a lehetőség megteremtése után el fog dőlni, hogy van-e erre szükség a piacon, látnak-e benne valakik fantáziát, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. A versenyhez kapcsolódva nagyon fontos szabályozásbeli változás, hogy a korábbiaknál sokkal inkább alkalmasak lesznek az összehasonlításra a szolgáltatási díjak. A törvénytervezet ezt is szabályozza, és ez ügyben is nagyobb eligazodást fog nyújtani a szolgáltatást igénybe vevők számára. Szintén nagyon fontosnak tartom idekapcsolódva, amiről Rogán Antal előterjesztő beszélt, ez pedig a hűségszerződések kérdése. Ez a törvényjavaslat a hűségszerződések esetében is jóval több lehetőséget, nagyobb átláthatóságot biztosít, és szintén úgy gondolom, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálja. Idekapcsolódva magam is nyújtottam be egy olyan javaslatot, amely azt hivatott elősegíteni, hogy a felhasználók érdekei jobban megjelenjenek. Ez pedig arról szól, hogy azokat a szolgáltatókat, amelyek a 100 ezer főnél nagyobb ügyfélkörrel rendelkeznek, kötelezzük arra, hogy a telefonos ügyfélszolgálat esetében 180 másodpercen belül történjen valamilyen reakció a hívásokra. Ugye, nemegyszer lehet azt tapasztalni egyik-másik szolgáltatónál, hogy hosszú-hosszú percekig kell arra várni, hogy egyáltalán elmondhassa az ügyfél a problémáját, és arra valamiféle választ kaphasson. A piacszabályozással és a spektrumszabályozással kapcsolatosan nem szeretnék nagyon hosszan belemenni, inkább néhány kulcsszót szeretnék elmondani, ami bennem megfogalmazódott ezeknek a részeknek az értékelésénél. Úgy látom, hogy ebben az esetben is a cél ennek a versenynek az erősítése, ösztönzi ez a fajta szabályozás az infrastruktúraberuházásokat, a spektrumszabályozás esetében pedig a rugalmasság, a technológiasemlegesség és a szolgáltatássemlegesség, ami megjelenik. Végül zárásképpen: ugyan a gazdasági és informatikai bizottságban már tárgyaltunk erről a kérdésről, de kevésbé érintettük a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi törvényt. Azonban engedjék meg, hogy itt is megerősítsem, hogy azok az elképzelések, amelyek itt változásként megjelennek, ugyan kicsi, apró lépések, de nagyon fontosak. Itt elhangzott már a zenei kvóta pontosítása, a gyűlöletkeltő vagy kirekesztő tartalmakkal kapcsolatos pontosítás. Elhangzott már a hallássérültek számára benyújtott módosítás is. Örömmel hallottam, hogy a kiskorúak védelme területén is újabb szigorítás következik. Korábban a médiatörvény esetében erre kevesebb közfigyelem fordult. Bízom benne, és örülök neki, hogy nemcsak a közfigyelem esetében, hanem itt a parlamenti előterjesztés esetében is az erre való figyelem továbbra is megvan, mert úgy gondolom, ez egy nagyon fontos területe a médiaszabályozásnak. Rengeteg olyan hatással találkozunk, ami, úgy gondolom, jobb, ha elkerüli a gyermekeket, és erre nagy odafigyeléssel kell lenni.

Összességében a törvényjavaslatot nyilvánvaló módosításokkal, pontosításokkal, aminek a lehetősége folyamatosan rendelkezésre áll, a magam részéről elfogadhatónak tartom. Javaslom a parlament számára is az elfogadását, természetesen a módosító javaslatok még hátravannak ebben a tárgykörben. Nyilvánvaló, hogy lehetnek még olyan kezdeményezések, amelyek segíthetik azokat a célokat, amelyek meg lettek fogalmazva, és amelyeket szeretnénk megvalósítani. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Baja Ferenc képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót. DR. BAJA FERENC (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Nem könnyű helyzetben vagyunk, hiszen ennek a törvényjavaslatnak egy csomó eleme van, amely pozitívan hathat a magyar gazdaság egyik legjelentősebb szektorára, a hírközlés, távközlés szektoráról beszélek, másrészt európai uniós szabályozási kötelezettsége van Magyarországnak, amelyben egyfajta időcsúszásban vagyunk. Nem vitatható, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hírközlés és informatika területén van egyfajta szakmai kontinuitása, egy csomó területen azokat a részletszabályokat hozza be Rogán képviselő úr. Nem tudom ezt másként mondani, nagyjából kiderült számomra, hogy képviselő úr a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakmai álláspontját terjesztette a Ház elé, ebben az értelemben jóval túlmutat azon, hogy egy képviselői önálló indítvány lenne. Lényegében ennek a független hatóságnak a szakmai koncepciója van e mögött a törvényjavaslat mögött. Nagyon fontos tehát az, hogy mi támogatjuk azoknak az európai uniós szabályoknak a magyarországi jogrendszerbe való bevezetését, amelyekben egyrészt kötelezettségünk van, másrészt világosan kell látni, hogy ez Magyarország érdeke, a magyar fogyasztók és a magyar piaci szereplők érdeke egyaránt. Ebben az értelemben korrektül át vannak vezetve az európai szabályozási rendszerek. Nagyon is indokolt, hogy ezen a területen a parlament a szükséges döntéseket meghozza, és ezáltal az európai hatósági és fogyasztói rendszerhez alkalmazkodjon. (16.40) Ez tehát kifejezetten pozitív, korrektül és jól vannak átvezetve - a hírközlésről beszélek csak jelen pillanatban, illetve a frekvenciagazdálkodásról - ezek a szabályok. Azért is mondom, hogy a helyzetünk nem egyszerű, mert egészen más a médiát érintő szabályozás megítélése a Magyar Szocialista Párt frakciójában, mint a hírközlési és az informatikai területi szabályozás megítélése. Éppen ezért választottuk ketté véleményünket, és képviselőtársam, Mandur László fogja elmondani a médiát és a média területét érintő szabályzást, én kifejezetten csak a hírközlés, informatika, illetve a digitális átállás kérdésköreivel foglalkozom. Ezen a területen jóval több a pozitívum mind a jogszabályban, mind pedig a jogszabály eredményeként a magyar társadalomra adott hatását illetően. Nehéz lesz ebben az értelemben magához a törvényhez ebből következően egységes álláspontot kialakítani, vagy egy szavazatban megnyilvánuló álláspontot kialakítani. Ezért is örülök annak, amit Rogán képviselő úr mondott, és többen itt a teremben is, nevezetesen, hogy képviselői módosító indítványokra nyitott a kormányoldal a hírközlés és az informatika területén. Mi mindenképp fogunk ezzel élni, én magam is három módosító indítványt adtam be a jogszabályhoz azért,

hogy a hírközlés és az informatika területén azokat az aggályokat, amik a pozitívumok ellenére fönnmaradnak, mindenképpen kezelni tudjuk. Hadd mondjam azt, tulajdonképpen azon túl, hogy az európai implementációt és a szakmai folytonosságot ez a törvény hordozza, mik az állampolgárokat és a piacot érintő legfontosabb pozitívumok. A fogyatékos végfelhasználók jogainak nevesítése több helyen szerepel ebben a jogszabályban. Régi probléma, igenis indokolt, hogy fogyatékos embertársaink jogi garanciák mellett tudják ezeket az eszközrendszereket használni. Az emeltdíjas szolgáltatások letilthatósága is egy akut probléma, nagyon sok embert érint, és indokolt, hogy a parlament döntsön ebben a területben. Az új generációs hálózatok nevesítését nem sokan értik kívülről, de ez egy nagyon fontos feltétele annak, hogy Magyarországon modern és fejlett infrastruktúrák alakuljanak ki. A szerződéskötési jogi kötelezettségek pontosítása egy egyszerű szó ugyan, de, kérem tisztelettel, a mellékletekben ennek eredményeként a telefonálók, az internetezők egy sokkal komolyabb, szakmailag megalapozott, nagyobb jogbiztonságot jelentő szerződéses rendszer részesei lehetnek majd a következő időszakban, ezért mindenképp indokolt, hogy szabályozzuk ezt. Ugyanígy fontos az ISF kötelező elemeinek a meghatározása, amelytől nem térhetnek majd el a szolgáltatók. Ezeken a területeken kell látnunk, hogy a fogyasztókat jelentős erővel védi ez a törvény. Azt kell mondanom tehát, mivelhogy a fogyasztókat ez pozitívan érinti, ezeket a részeket mi támogatni fogjuk, mint ahogyan azt is, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság és az NMHH között egy szakmailag kompetens, szerződésszerű együttműködés jöjjön létre, hiszen az infokommunikációs fogyasztóvédelmi jogok az egyik legfontosabb jogok az elkövetkező időszakban, ezért szükséges itt a megerősítés, és az is normális egyébként, hogy ebben a két hatóság együttműködjön. Ugyanígy nagyon fontos a személyes adatok védelmének nagyobb pontosítása, ez egy rendkívüli fontosságú kérdés, és más kérdés - itt már rátérnék majd a vitás pontokra -, hogy bizonyos esetekben, ahol szankcionálhat a hatóság, ott a mi megítélésünk szerint a túlterjeszkedő hatósági jogosítványok ezeket a személyiségi jogokat már nem védik kellőképpen. Mi igazából ennek az információtechnológia és a frekvenciagazdálkodás szempontjából fontos törvénynek a valódi dilemmája vagy problémája? Úgy látom, hogy ez a dilemma élő jelen pillanatban a kormánypárti frakció és a kormány között. Annak ellenére, hogy két nagyon kultúrált és intelligens fölszólalását láttuk ennek a vitájában ma - Rogán úr és államtitkár úr részéről -, ettől függetlenül nem lehet attól eltekinteni, hogy itt egy élő vita van akörül, hogy hogyan szabályozzák és hogyan történjen meg ennek a területnek az irányítása. Mi nem kívánunk különösebben ebben a vitában részt venni, a mindenkori ellenzéknek érdemes elfogadnia azt, hogy a kormánytöbbség, illetve a kormány mögött álló politikai többség és a kormány hogyan szabályozza azokat a közjogi infrastruktúrákat, amelyekkel az állampolgárok számára a különféle szolgáltatásokat biztosítják. A mi szempontunkból teljesen irreleváns az, hogy most a minisztériumnak van hatásköre, vagy adott esetben a Hírközlési Hatóságnak van nagyobb hatásköre. Hozzátenném, anno, annak idején mi nem támogattuk az alkotmányban a Hírközlési Hatóság rendeletalkotási jogát természetesen, de mára ez egy alkotmányos alapjog, ilyen értelemben az állampolgárok szempontjából majdnem mindegy,

hogy a minisztériumi főosztályvezető vagy a hatóság fogja szabályozni ezen a területen ezt a kérdést. Nagyon fontos azonban, hogy itt figyelni kell arra, hogy ez a szabályozás egy nyugodt, konszenzuális légkörben teremtődjön meg. Még egyszer szeretném mondani, mind a piaci vonatkozásban, Magyarország tekintetében, mind a fogyasztói oldalon ez egy rendkívül jelentős szabályozás, indokolt tehát a körültekintés. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ebben a javaslatban, amely most az asztalon van, az NMHH nagyon széles körű jogalkotási felhatalmazást kap, nyilván annak a vitának az eredményeként, hogy egyszerre vannak itt a kormányoldali megfontolások és a másik oldalon az NMHH megfontolásai. Mi úgy látjuk, nincs azzal probléma, ha az NMHH széles körű jogalkotási felhatalmazást kap, de jelen pillanatban az nincs végiggondolva, hogy mi történik akkor, hogyha maga az NMHH, a hírközlési politika, a frekvenciapolitika és az információs társadalommal összefüggő politikák területén állam lesz az államban, tehát hogyha túlterjeszkedő módon jelen pillanatban, adott esetben a kormányzat illetékes intézményeivel sem hajlandó egyeztetni. Ez minket különösebben nem zavar, de zavarja a piac egészét, és átláthatatlanná teheti a folyamatokat, valamint előállhat olyan helyzet is, hogy a kormányzati intézkedés és a kormányzati rendeletalkotás bizonyos területeken ellentmond az NMHH rendeletalkotásának. Ilyen esetben még az is egy kérdés, hogy ki dönti el - a magyar bíróságon túlmenően, természetesen, de nem szeretnének sem a fogyasztók, sem pedig a piaci szereplők bíróságra szaladgálni -, hogyha vita van az adott szervezetek között. Így tehát mindenképpen indokoltnak tartjuk azt, hogy a következő napokban a kormány és Rogán úr egy koherens rendszerben összegezze azt a végső javaslatot, amelyben ezek a különféle jogi pozíciók a helyükre kerülnek. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ezek koherensek legyenek. Ilyen értelemben nekünk nincs ezzel problémánk, ha idekerül, a kormánynak azonban figyelnie kell arra, hogy a későbbiekben hogyan fog ebben a viszonyrendszerben az állam az államban pozícióhoz viszonyulni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a digitális átálláshoz kötődő összes forrás felett gyakorlatilag az NMHH elnöke fog az elkövetkezendő időszakban diszponálni, méghozzá függetlenül attól, hogy a digitális átállás stratégiáját elfogadja a hivatal elnöke, vagy nem fogadja el a hivatal elnöke; nyilván azt vélelmezzük, hogy elfogadja. Itt azért szeretném azt kezdeményezni, van a parlamentnek egy albizottsága, amelyiknek az a neve, hogy digitális átállással foglalkozó albizottság, indokolt lenne legalább az udvariasság okán, nem mi vagyunk ennek az elnökei, hanem fideszes képviselőtársaink, de legalábbis össze kellene hívni, és bizonyos értelemben pozicionálni, hogy mi történt eddig a digitális átállás területén, és mit szeretne tenni a hatóság a digitális átállás területén a következő időszakban, ellenkező esetben később csak azt mondhatjuk, hogy valamennyien ki vagyunk szolgáltatva a hivatal elnökének, aki vagy erre fordítja majd ezeket az összegeket, vagy valami másra. Arra buzdítom tehát képviselőtársaimat, hogy egy utolsó pontosítás erejéig ezeket a koherenciazavarokat szüntessük meg a rendszerben, és egy precízebb szabályozással véglegesítsük majd a törvényjavaslatot. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy világosan jelezzem, az NMHH elnökének és elnökhelyettesének... - megbízatásuk megszűnése esetén a megelőző 12 havi, hatóságtól származó nettó jövedelmének megfelelő adómentes kártalanításban kívánja részesíteni a jogszabály. Az a javaslatom, hogy ezt gondolja végig a tisztelt Ház. Mi ezt nyilvánvalóan

elutasítjuk, de a mi megítélésünk szerint nem nagyon illik be jelen pillanatban a kormányzati többség politikájába sem. Értem én ennek a dolognak a szándékát, nincsen ebben az értelemben személyesség a hangomban, de ha egyszer egy nagy és jelentős hatóságot fölállítunk, ha azt gondoljuk, hogy ezt kompetensen az állampolgárok és a piac felé legitim hatóságnak mondjuk, nem biztos, hogy ezek azok az intézkedések, amelyek ennek az új hatóságnak a legitimitását növelik, és ne mondják az állampolgárok rögtön azt, hogy az egész arról szól, hogy immáron viszonylag jelentős pénzt adjunk kártalanításként a hivatal elnökének. Nem javaslom tehát, hogy ez benne maradjon, ehhez kötődően adtam is be módosító indítványt. (16.50) Az, hogyha egyszer az állam az államban lehetősége fönnáll az NMHH esetében, akkor az előterjesztőknek valamilyen módon korrigálnia kellene azt, hogy a hivatal "mellett, fölött" akár a rendeletalkotáshoz kötően is, egyfajta civil szakmai és nyilvánossági kontroll jelenjen meg. Jelen pillanatban nincs ilyen kontroll a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság fölött. Nekünk az a javaslatunk, hogy folyjék arról szakmai vita a következő időszakban, hogy a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács vajon alkalmassá tehető-e arra, hogy legalább a nyilvánossági rendszerét és az alternatíváját, egyfajta - nem felügyeletét, de egyfajta kinyitását ennek a testületnek ellássa. Ellenkező esetben senki nem fogja látni - nyilván a miniszterelnökön kívül -, hogy mi folyik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál. Ez egy ilyen csúcshatóságnál - megítélésem szerint - elfogadhatatlan, de kormánypárti képviselőtársaimnak is a figyelmébe ajánlom, mert az ő felelősségükkel lesz megszavazva, tőlük fogják megkérdezni, hogy ki és milyen módon kompetens ennek a hatóságnak a munkájában. A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács tagjait egyébként a miniszterelnök úr kéri föl, szakmailag kompetens intézmény, jelen állapotában nem alkalmas arra, hogy ennek a médiahatóságnak egyfajta korrekcióját, szakmai, társadalmi kontrollját ellássa, de megítélésünk szerint alkalmassá tehető. Maga a jogszabály egyébként a kormány többi szervezete esetében jelentős feladatokat delegál - az én megítélésem szerint helyesen - a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak mint civil szakmai fórumnak, szerintem nincs annak akadálya, hogy ezt önmagában a hatóság esetében is megtegye. Summa summarum az a javaslatunk, kifejezetten csak a hírközlés és a digitális átállás területén, hogy folytassunk arról vitát, mi is beadtunk módosító indítványokat, nyilván mások is megteszik, a megítélésünk szerint indokolt ezen a törvényen javítani abban az értelemben, hogy minél közelebb kerüljön a szakma és a fogyasztók ideális álláspontjához. Ehhez kívánok magunknak sok sikert a következő napokban a részletes vitában. Köszönöm szépen a meghallgatást. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kupcsok Lajos képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat uniós alapelveket épít be, uniós irányelveket ültet át a hazai jogrendszerbe. Az

Unión belüli elektronikus piac megteremtésének több szemponttal kell összhangban lennie. Ilyen szempont az innováció, de a fogyasztóvédelem is. A javaslat versenyre építő szabályozást kíván létrehozni, figyelemmel van a fogyasztói igényekre és a fogyasztói szokásokra is. A piac változása, az új szolgáltatáscsomagok új lépéseket igényelnek a fogyasztóvédelmi szabályozás területén is. Fontos szempont, hogy az információs társadalom szolgáltatásai minél több ember, ha úgy tetszik, mindenki számára elérhetők legyenek. Célja a szabályozásnak, hogy az előfizetők, a felhasználók, a fogyasztók jogainak érvényesítéséhez garanciákat biztosítson. Ugyancsak felhívom a figyelmet arra a körülményre, hogy az elektronikus társadalmi integráció célkitűzéseinek érvényesítéséhez további lépések váltak szükségessé az átláthatóság biztosítása érdekében. A felhasználói jogok, a fogyatékkal élő felhasználók jogainak megszilárdítása figyelembe veszi a technológiai fejlődést, valamennyi felhasználó számára több választási lehetőséget, nagyobb jogbiztonságot kínál. A törvényi szabályozás emellett figyelembe veszi a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságait, a szereplők elvárásait, a hírközlési hatóság elmúlt időszakban megváltozott alkotmányos helyzetét. A javaslat elsősorban annak az uniós irányelvi szándéknak kíván megfelelni, ami az elektronikus hírközlési piacon egyszerre biztosítja az erősebb versenyt, a befektetések, az innováció és a fogyasztók védelmének magas szintjét. A jobb szabályozás irányelv célkitűzéseinek átültetése a szabályozás hatékonyságának javítását és egyszerűsítését jelenti. A javasolt módosítások négy fő irányvonala: hatékonyabb frekvenciagazdálkodás, ezáltal az innováció előmozdítása; dereguláció, ahol szükséges, illetve ahol lehetséges, a szabályozás egyszerűsítése; a hálózatbiztonság és a hálózatintegritás javítása; a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének növelése, a piacelemzéssel kapcsolatos eljárás racionalizálása. Az uniós polgárok jogai irányelv célkitűzéseinek átültetése a fogyasztóvédelem és a felhasználói jogok megerősítését, a magánélet és a személyes adatok fokozottabb védelmét jelenti. A módosítások jelentőségét az adja, hogy a keretszabályozás alkalmazásán túlmenően a korábbi szabályozás hatálybalépése óta eltelt időszakban összegyűjtött jogalkotói, jogalkalmazói és iparági tapasztalatok alapján kijelöli a szabályozás következő irányait és súlypontjait, és újraszabályozza a szereplők mozgásterét. A 2010. évi CLXXXV. törvényben - a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényben - az alkotmány felhatalmazása alapján a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke a hatóság európai uniós keretszabályozásnak megfelelő pénzügyi függetlenségét biztosító pénzügyi rendeletalkotási jogkört kapott. A törvénymódosítási javaslat a következő témakörökben tartja célszerűnek a jogalkotási hatáskörök átadását az elnök részére: frekvencia- és azonosítógazdálkodás, előfizetői jogviszony, a szolgáltatók tevékenysége körében biztosított jogkör. A törvénytervezet által felvázolt rendszerben a hírközléspolitika, frekvenciapolitika és információs társadalommal összefüggő politikák megalkotása továbbra is hagyományos kormányzati feladat és hatáskör maradna, azonban a politikáknak megfelelő jogszabályok megalkotása közvetlenül a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz kerülne.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hegedűs Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 2003-as egységes hírközlési törvény, amelynek az aktuális módosítása fekszik éppen előttünk, a maga idejében korszerű, előremutató törvény volt. Azóta többször is módosítani kellett, ami érthető egy ilyen gyorsan változó ágazatban, különös tekintettel az infokommunikációs szektorban megfigyelhető és prognosztizálható konvergenciafolyamatokra. A jelenlegi módosításnak láthatóan két fő oka van. Az egyik az európai uniós jogharmonizációból fakadó feladatok, a másik az a szabályozási probléma, amit a Nemzeti Hírközlési Felügyelet és az ORTT összevonása jelentett és jelent, amiből létrejött a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Az egyik tehát egy külső kényszert jelent, a másik pedig egy ágazaton kívül született hatalomtechnikai döntés következménye, ami így is, úgy is azt jelenti, hogy a jelenlegi módosításokat nem ágazati vagy össztársadalmi, nemzetgazdasági, stratégiai megfontolások ihlették, így nem illeszkedik komplex fejlesztési programhoz. Annak ellenére, hogy a kormány infokommunikációs államtitkársága tavaly decemberben nyilvánosságra hozta a digitális megújulás cselekvési tervet, amely egy színvonalas stratégiai dokumentum, alapos helyzetértékeléssel és jól megfogalmazott célokkal, úgy tűnik azonban, hogy a kormányzaton belül - vagy a kormányzat és a törvényhozás között - nem megfelelő a kommunikáció és az együttműködés, mivel az ott megfogalmazott stratégiai célok nem jelennek meg a törvénymódosításban, illetve az előterjesztés indoklása nem hivatkozik a kormányzat saját stratégiai dokumentumára, ami hiba. Stratégiai szemléletű törvényalkotás helyett tehát ismét ad hoc jellegű törvényalkotással nézünk szembe. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy komplex fejlesztési terv nem jelenhet meg egy az egyben hozzárendeléssel az ágazatot szabályozó törvényben, még ha az átfogó jellegű is. A fejlesztési koncepció megvalósításához ugyanis az államnak különböző eszközei vannak, amelyek három nagy csoportba sorolhatók, úgymint: finanszírozás, szabályozás, illetve közpolitikai eszközök. Az Eht. ezek közül a második csoportba, a szabályozási eszközök közé sorolható, ezen belül is a legmagasabb szinten szabályozott kérdések közé. Teljeskörűséget tehát nem várunk, de összhangot, egymásra utalást mindenképpen vártunk volna, hangsúlyozom, a kormányzat saját meglévő stratégiájával. Hozzátéve, hogy mivel a tervek szerint nem születik külön törvény az információs társadalom fejlesztésére, az Eht. módosítását mégiscsak ki lehetett volna használni néhány stratégiai cél törvényi szintű megfogalmazására. De nézzünk néhány részletet külön is! Az Eht. annak idején az informatika terén nem foglalkozott kellő súllyal a szoftver- és szolgáltatásfejlesztéssel, így az nem alapozta meg az ország exportképességét az ágazatban. (17.00) Ezeket a feladatokat a mostani módosítás sem vállalja. Már az eredeti törvényben is túlhangsúlyos volt az infrastruktúra-alapú verseny, bár akkor még a magas távközlési díjak

miatt ez indokoltnak tűnt. Ma már egyértelműen nem ez a fejlődés legfőbb korlátja, így ennek a kiemelése vitatható. A hatékony beruházás és innováció előmozdítása helyes kiemelés, csak ezen a téren mint jeleztem - aggodalomra ad okot az összhang hiánya a kormányzati stratégiával és a komplex cselekvési programmal, ami nélkül a törvény önmagában nem fogja elérni ezeket a célokat. Ezzel kapcsolatban újra ki kell emelnünk annak a gyakorlatnak a kritikáját, hogy ilyen jellegű szaktörvényeket képviselői indítványra tárgyal meg a parlament, így se a kormányzati munka komplexitása, se a szükséges egyeztetések megléte nem garantálható. Amennyiben ennek a gyakorlatnak az az oka, hogy nem elég hatékonyak, nem elég célratörők a kormányzati egyeztetési folyamatok, akkor a megoldás nem ez az elkerülő magatartás, hanem a kormányzati munka folyamatainak újragondolása, hatékonyabbá tétele lehetne. A szintén említett EU-s jogharmonizációs célok szükségesek, önmagában nem kifogásolhatók, de többnyire csak technikai jellegű pontosításként értékelhetők. Ebből önmagában előrelépés még nem lesz. Nézzük az általános indoklásban megjelenő érveket! Ezekből kiderül, hogy a törvénymódosítás oka egy május 25-én lejárt EU-s jogharmonizációs határidő. Ebben a vonatkozásban még szerencsés is, hogy ez a határidő kikényszerítette a törvény magyar versenyképességi, piacszabályozási és fogyasztóvédelmi szempontból is indokolt felülvizsgálatát. Az EU-s irányelvek azonban egyes esetekben túl elméletiek, például ami a fogyatékosokkal kapcsolatban megjelenik. A legtöbb esetben azonban pozitív hatással bírtak a törvénymódosítás tartalmi kérdéseire is. Különösen igaz ez az uniós polgárok jogai című fontos irányelvre. Az általános indoklásban a hatóság elnökéhez delegált jogalkotási hatáskörök magyarázata meglehetősen kusza. Az indoklás elejéből is kiderül, hogy hiba volt a kormányzattól elvileg független ORTT és a kormánypolitika végrehajtására hivatott Nemzeti Hírközlési Hatóság összevonása. Megjegyzem, az NHH a kevés jól működő hatóságok egyike volt, ezt a változást ágazati vagy nemzetgazdasági szempontok nem indokolták. Nehezen magyarázható, hogy a választott intézményi környezet és annak jogosultságai miért számítanának hatékonynak. Az indoklás ugyan utal arra, a minisztériumi jogalkotás lassúsága teszi szükségessé, hogy az NMHH elnökéhez telepítse az Országgyűlés ezeket a jogalkotási hatásköröket, de felteszem a kérdést, a helyes válasz nem a kormányzati munka és döntéshozatal hatékonyabbá tétele volna-e. Valós és az összevonással részben maga a kormányzat által előidézett problémára így nem adekvát választ ad az előterjesztés. Hadd térjek ki egy mulatságos részletre, amely a 91. oldalon a harmadik bekezdésben olvasható. Vajon mit takar pontosan a hivatkozott aktusalkotási jog? Itt alighanem egy Leiter Jakab típusú félrefordításról van szó, amit érdemes lenne pontosítani; alighanem törvényalkotási jogkör szerepelt a forrásként tekintett szövegben, ugyanis angolszász típusú jogszabályozásról van szó. A frekvenciagazdálkodás vagyongazdálkodási elemeiről írtak a hatékonyság, a gyorsabb piaci reagálóképesség vonatkozásában igazak, de kérdés, hogy mennyire érvényesülnek az állami vagyonnal kapcsolatos, általában indokolt garanciális elemek, professzionális testületek felügyeleti lehetőségei, például a tekintetben, hogy más tudású szakemberek

ellenőrzik a hatóságot és az MNB Zrt.-t, más a vezetés, illetve a felügyelőbizottság szakmai összetétele is. Az NMHH-nak alighanem nem ez a profilja. Nézzünk néhány további konkrét példát: a 3. §-ban, amelyik az Eht. 4. §-ának 1/d pontját módosítja, helyes szándék a fogyasztói érdekek védelmének megerősítése, hiszen itt az állam általános fogyasztói érdekvédelmi feladatain túl a felhasználói bizalom megteremtése és fenntartása a cél, amitől pedig nagymértékben függ az információs társadalom szolgáltatásainak, használatának az elterjedése, illetve ezeknek a szolgáltatásoknak a mélysége. A célok eléréséhez azonban megfelelő, a gyakorlatban is működő jogalkalmazási technikák lennének szükségesek. (A jegyzői széket Földesi Gyula foglalja el.) A másik probléma, hogy bár nyilvánvalóan kell foglalkozni a fogyatékosok érdekeinek védelmével, de nem helyes, ha a fogyasztói érdekvédelem kapcsán ezeket a kérdéseket emeli ki az előterjesztés, hiszen e téren az egész társadalom védelemre szorul. A 12. §-ban a biztosokra vonatkozó és a pozíciót megszüntető tervek miatt nem értelmezhető az Adatvédelmi Biztos Hivatalával előírt együttműködés. Ez a szervezeti változások után nyilván újabb módosítást fog majd szükségessé tenni. Az Eht. 106. § (5) bekezdésébe kerülő szövegrészek helyesek, de esetlegesek. Például az új és megújított infrastruktúrába való hatékony befektetések és újítások előmozdítása érdekében a beruházó szolgáltatók, vállalkozások tevékenységének előmozdítása nem csak a kockázatmegosztás államilag egyébként is nehezen segíthető területén volna lehetséges. A korábban már kiemelt bizalmi kérdés miatt egyértelműen üdvözlendők az adatbiztonságot, az adatkezelést és a kéretlen marketingtevékenységet szabályozó rendelkezések. Így az Eht. 157. § (4) bekezdése helyébe lépő rendelkezés, miszerint az elektronikus hírközlési szolgáltató értéknövelt szolgáltatások nyújtása vagy saját üzletszerzés céljából, az előfizető vagy a felhasználó kifejezett előzetes hozzájárulásával az ilyen szolgáltatások nyújtásához, illetve értékesítéséhez szükséges mértékig és ideig feldolgozhatja a (2) bekezdés szerinti adatokat. Az elektronikus hírközlési szolgáltató köteles biztosítani, hogy az előfizető és a felhasználó a hozzájárulását bármikor visszavonhassa. Ezen a téren azonban az a kérdés, hogy hogyan biztosítható a külföldi szolgáltatók jogkövetése. Amennyiben egy szolgáltatás magyar nyelven Magyarországon is képviselt cég által zajlik, akkor a hatóságnak meg kell találnia a módját a törvény érvényesítésének. Sajnálatos gyakorlat, hogy főként amerikai cégek az ottani gyakorlat alapján dolgoznak hazánkban is, például kéretlen vagy automatikusan generált leveleket, ajánlatokat, közösségépítő rendszerekbe belépést sürgető felhívásokat küldve az ehhez beleegyezését nem adó felhasználónak. Kifejezetten érzékeny kérdés, hogy a piaci erőfölénnyel bíró külföldi szolgáltatók, mint amilyen a Facebook vagy a Google, milyen adatbázisokat építenek a szolgáltatásaikat használó magyar felhasználókról, azok adatairól, szokásairól, és hogyan használják fel ezeket. Ami az informatikát és az információs társadalmat - mint jelenleg leginkább szabályozatlan területet - illeti: a törvénymódosítás jelzi, hogy a kormány foglalkozni akar a

témával, ami pozitívum. Azonban hiányzik az olyan átfogó megközelítés, mint amilyen például az első Orbán-kormány időszakában is volt, amikor az informatikai kormánybiztosság felállítása előtt a KHVM megbízásából elkészült az információs társadalom és az informatikai ágazat stratégiája és jogalkotási terve. Igaz, sajnálatos módon az abban foglaltak is csak kis részben valósultak meg az azóta eltelt időszakban, de az akkori megállapítások jelentős része ma is igaz. Példaképpen két ma is megfontolandó gondolat; érdekes, hogy ezek mennyire aktuálisak még most is. Az informatika olyan stratégiai ágazat, amely problémáinak a kezelése a jövőt talán leginkább meghatározó tényező. Ez a tény ismert, a fejlesztési stratégiákat és a gyakorlatot azonban mégsem jellemzi, hogy kellően támaszkodnának az informatika nyújtotta lehetőségekre. Ez egy idő után sajnos nem egyszerűen a lehetőségek kihasználásának elmaradását, hanem elszalasztását jelentheti, hiszen a példátlanul gyors fejlődés és átalakulás igen hamar új helyzetet fog teremteni, amelyhez már csak alkalmazkodni lehet. Az ország versenyképességének növelése leginkább az informatikai innováció, illetve a fejlesztések célzott, átgondolt támogatásával lenne lehetséges. Az informatikai ágazat fejlődési üteme jóval nagyobb a gazdaság átlagánál, így középtávon várhatóan komoly profit fog realizálódni, aminek döntő részét várhatóan ki fogják vinni az országból. Már ma is jelentős az így külföldre kerülő pénz. Mind az irodaautomatizálási, mind a vállalatirányítási rendszerek piacán a külföldi szoftverek a dominánsok. Ezeket a negatív hatásokat részben ellensúlyozni lehetne, ha például a gazdaságfejlesztési, támogatási programok keretében meghatározó, az ország és az információs társadalom kiépülését segítő projekteket akár speciális K+F potenciált támogató konstrukció keretében magyar, illetve dominánsan az országban működő cégek kapnának. A konkrét szakterületekkel kapcsolatban elmondható, hogy például az Új Széchenyitervben kiemelt egészségturizmus se lesz enélkül sikeres, mivel a külföldi versenytársainkhoz képest nem elég versenyképesek a turisztikai promóciós és foglalási rendszereink. (17.10) Ennek ellenére nem folynak ilyen fejlesztések, nincsenek ilyen pályázati kiírások. Érdemes kiemelni az innováció fontosnak ítélt, de sajnálatos módon nem kellően támogatott területét is. A modern K+F ma már jelentős mértékben a biotechnológiai és az informatikai kutatásokat jelenti. Amíg azonban a biotechnológiai kutatás kifejezetten drága, az informatikai relatíve olcsó, így figyelembe véve az ország hagyományait, erre volna érdemes fókuszálni. Tisztelt Képviselőtársak! Összességében elmondható, hogy ami az informatikai fejlesztéseket jelenti, illetve az informatikát érintő szabályozást jelenti, ezzel az előterjesztéssel elsősorban nem az a probléma, ami benne van, hanem az, ami hiányzik belőle. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Karácsony Gergely képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő irománynak ugye az a címe, hogy "Egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról", mégis nagyon nagy részben nem erről a témáról szeretnék beszélni, mint ahogy nagyon nagy részben ennek a törvénymódosításnak a témája valóban nem a hírközléshez, hanem a média világához tartozik. Hadd kezdjem egy kicsit személyes felütéssel! Rogán Antal képviselőtársamnak sikerült lassan elérnie, hogy lassan rettegni fogok a születésnapomtól, ugyanis tavaly éppen a születésnapomon nyújtotta be Cser-Palkovics András képviselőtársunkkal közösen a médiaszabályozási cunami első állomását. Ez egy péntek délutánon volt, és most megint egy péntek délutánon - egyébként egy nappal a születésnapom előtt vagy után, nem tudom pontosan, tehát nagyon hasonló időpontban - jött ez az újabb, nevezzük talán salátatörvénynek. Közben persze voltak más törvények is, például ugye a januárban életbe lépett médiatörvény, és azt látjuk, hogy ennek az egész médiavilágnak Magyarországon folyamatos újraszabályozásával találkozunk. Igazából az embernek kétfajta olvasata lehet erre: az egyik az, hogy talán keressük a helyes megoldásokat, talán tanulnak a saját hibáikból, és éppen ezért kell mindig újra módosítani az általuk nem is olyan régen módosított törvényeket; ez nem mindig sikerül jól, mint ahogy egyébként ennek a törvénymódosító csomagnak is vannak olyan rendelkezései, amelyek olyan paragrafusokat törölnek el, amelyek egyébként abszolút nem is léteznek, tehát úgy tűnik, hogy itt is volt egy kis fércmunka jellegű dolog a törvény előkészítésében. Valóban megint fel kell tennünk azt a kérdést, hogy voltaképpen kik is írták ezt a törvényjavaslatot, és megint fel kell hánytorgatnunk, hogy megint nem kormány-előterjesztés az, amit tárgyalunk, bár valóban a minisztérium honlapján kint volt egy előterjesztés, ami egyébként nagyon sok szempontból hasonlít ehhez a törvényjavaslathoz, de azért olyan nagyon széles társadalmi párbeszédről nem beszélnék; tudomásom szerint ez pontosan hat napig volt kint a minisztérium honlapján. Úgyhogy megint egyéni képviselői indítvánnyal állunk szemben, amit tekintettel arra, hogy Rogán képviselőtársam... - akit egyébként kiváló képességekről ismertem meg még egyetemista koromban, hiszen egy kollégiumban laktunk, de azért mégsem gondolom, hogy ő ennyi törvényjavaslatot képes benyújtani a tisztelt Háznak, hiszen csak ezen a héten több módosító javaslata van gazdasági témájú törvényeknél is. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy kinek az asztalfiókjából jönnek elő ezek a törvények, és miért olyan slendriánok, mint amilyenek. De az is lehet, hogy tulajdonképpen ez egy tudatos dolog, tehát megpróbálják szépen adagolva elfoglalni a médiairányítás rendszerét, és tulajdonképpen lépésről lépésre haladva, lehetőleg elkerülve a média ingerküszöbét, úgy gyúrják a saját hatalmi céljaiknak megfelelően újra és újra a médiaszabályozást. Ami a távközlési részét illeti a törvénynek, ehhez csak viszonylag keveset tennék hozzá. Annyit talán azért elmondanék, hogy amikor Rogán Antal képviselőtársam arról beszélt, hogy Európában és így Magyarországon is független hatóságok irányítják a hírközlést, akkor nem tudtam, hogy mire gondol. Hol van Magyarországon független hírközlési hatóság? Olyan hírközlési hatóságról tudok, amelyiknek az elnöke - aki egyébként korábban fideszes országgyűlési képviselő volt, a miniszterelnök nevezte ki kilenc évre, és akkor a múltjában visszább is lehetne menni, de ez nem lenne talán ildomos - annyiban különbözik, mondjuk, a hírközléssel foglalkozó minisztertől, hogy ha önök így folytatják, akkor valószínűleg három

év múlva önök már ellenzékben lesznek, de Szalai Annamária még akkor is kilenc évig hatalmon marad. Egy végzetes centralizáció történik a hírközlés területén is, ráadásul itt is megjelennek nyomozati jogkörök, egyfajta alternatív hírközlési rendőrség felállítása. Úgy látszik, hogy a Fideszben van egy ilyen erős vonzódás a nyomozati jogkörökhöz. Akkor komolyra fordítva a szót, ami a média világát illeti, három törvényt módosít ez a salátatörvény: az egyik a digitális átállásról szóló törvény, a másik a médiaalkotmány és végül - ahogy az már említve lett - közel száz ponton a médiatörvényt is módosítja ez a törvény. Ami a digitális átállást illeti, ugye itt van valóban - ahogy szintén elhangzott már - egy digitális átállást vizsgáló albizottságunk, van erről egy törvényünk, amit legutóbb egy zárószavazás nélküli módosítással módosított a tisztelt Ház a médiatörvény vitájában, és akkor teljesen indokolatlan módon és nyilvánvalóan teljes mértékben házszabályellenesen a digitális átállásra vonatkozó határidőket kitoltuk, így tulajdonképpen - bár Magyarország korábban a digitális átállás élharcosa volt, aztán így sereghajtóvá vált - most újra begyorsítanánk, aminek csak örülni lehet, hiszen ez végső soron több gazdasági meg hírközlési szempontból is fontos előrelépés lenne. Igazából azt a problémát azért szeretném felvetni, hogy ez a jelenlegi törvénymódosítás olyan típusú kritériumokat állít az analóg sugárzás lekapcsolásához, amiben semmilyen társadalmi érzékenységi szempont nem érvényesül. Persze aztán rendeletet még lehet alkotni arról, hogy hogyan lesz például a lakosság tájékoztatva vagy hogyan lesznek, mondjuk, a rászorulók segítve abban információval és akár támogatással is, hogy be tudják szerezni a digitális vevőkészülékeket, ezzel kapcsolatosan maga a törvény semmilyen garanciát nem szab. További nagyon fontos és alapvetően szándékai szerint - legalábbis remélem, hogy lehet jó szándékot feltételezni - talán pozitív az Smtv. több módosítása is. Itt én csak egyről szeretnék beszélni, ami nagyon éles vitákat váltott ki, és azt kell mondjam, hogy ez a törvénymódosítás így utólag tulajdonképpen bevallja, hogy ebben a vitában azoknak a társadalmi szereplőknek, ellenzéki pártoknak és a sajtószabadságért tüntető civil szervezeteknek adott igazat, akik azt kifogásolták, azt vetették a törvény szemére, hogy a nyomozó hatóság vagy mindenféle hatóság számára az újságíróknak ki kell adniuk a forrásokat akkor, ha egyébként közelebbről meg nem határozott nemzetbiztonsági szempontok szerint ez indokoltnak tűnik. Mivel az eredeti törvényben, az Smtv. 6. § (3) bekezdésében nem szerepelt a "nyomozó hatóság" kifejezés, ezért teljes jogon lehetett azt gondolni, hogy a törvény a hírközlési hatóságot, illetve a médiahatóságot is olyan hatóságnak tételezi, ami kötelezheti az újságírókat arra, hogy kiadják a forrásaikat. Most itt egyfelől örülnünk kellene annak, hogy ebbe a 3. §-ba bekerül a "nyomozó hatóság" kiegészítés, viszont valamilyen rejtélyes okból bekerül a 2. §-ba is, ami éppen a forrásvédelmet biztosítani akarja, és éppen arról szól, hogy nem kell kiadni a forrásokat a hatósági eljárások során. Most itt bekerül a "nyomozó hatóság" kifejezés, ami nagyon szerencsétlen, mert ezzel arra utal, hogy akkor megint belemehetünk egy olyan játékba, hogy akkor viszont a médiahatóságnak ki kell adni ezeket a forrásokat. Feltételezem, hogy itt a törvény pontosítása volt a fő motiváció, bár akkor még egyszer mondom, hogy a Médiatanács a korábbi, ebben a vitában elhangzott álláspontját revideálja,

hiszen ők azt gondolták, hogy a törvény egyértelmű; ezek szerint mégsem volt annyira egyértelmű, ha módosítani kell. Itt beadtam egy módosító indítványt, hogy ebből a bizonyos (2) bekezdésből vegyük ki ezt a beszúrást, mert ezzel tulajdonképpen teljesen értelmetlenné válik a módosítás. Akkor nézzük a médiatörvény módosítására vonatkozó javaslatokat, amelyekből rengeteg van, én néhány pontot emelnék ki most itt ezek közül. Az egyik az, hogy ebben a folyamatos újragyúrásában a médiaszabályozásnak a fő áldozatok a közszolgálati médiaszolgáltatók, akik folyamatosan megváltozott környezetben kellene hogy kielégítsék azokat az igényeket, amelyeket mindenki elvár tőlük, például azok az adófizetők, akik körülbelül évi 60 milliárd forintot költenek erre a célra. És ugye mit látunk? Azt látjuk, hogy egy meglehetősen kaotikus átalakulási folyamat kellős közepén vagyunk, és ez a káosz politikailag legalábbis támadható hírműsorokat és zuhanó nézettséget eredményez. (17.20) Azt gondolom, hogy nemcsak ezt, hanem azt is lehet látnunk, hogy e folyamatos újraszabályozásban tulajdonképpen csak tovább növekedik a káosz. Ennek a törvénymódosítási csomagnak számomra az egyik legkevésbé érthető javaslata, hogy tulajdonképpen a Médiatanács minden évben dönthet arról, hogy hány közszolgálati csatorna van Magyarországon, azzal a megszorítással, hogy rádióban és televízióban legalább egynek lennie kell. Most ez milyen típusú hosszú távú tervezést feltételez, hogyha évenként döntünk? Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem, hogy miért éppen a Médiatanács dönt erről. Nyilván a megfejtés ott van a politikai rövidpórázon, tehát nyilván ezért van így. De mi a túrónak van akkor kuratórium meg közszolgálati testület, meg Költségvetési Tanács, meg mindenféle más testület, amelyeknek egyébként legalább bármi közük lenne a parlamenthez vagy valamifajta civil szektorhoz? Nyilván ilyen típusú politikai kiegyensúlyozottság vagy bármilyen társadalmi kontroll megjelenése a Médiatanács esetében fel se merül, hiszen pontosan tudjuk a Médiatanács történetét. Így azonban nem lehet tervezni. Bármennyire is a múlt héten a kihelyezett bizottsági ülésünkön a közszolgálati média vezetői megpróbáltak minket arról meggyőzni, hogy milyen rendben mennek a dolgok, és igaz, hogy nem idén ősszel, hanem jövő tavasszal lesz világos műsorstruktúra, és egyébként nem világos az, hogy milyen feladathoz kell egyáltalán dolgoznia az ott dolgozó újságíróknak a televíziónál, de az ott dolgozók egynegyedét már ki is fogják rúgni, tehát tulajdonképpen ott megnyugtató szavakat próbáltak mondani, de voltaképpen teljesen egyértelmű, hogy fogalmuk sincs, hogy mi fog történni ezen a területen. Egy olyan szabályozást, ami folyamatosan, évről évre újranyitná egyáltalán azt a kérdést is, hogy hány csatorna van, nem tudom a megnyugtató megoldások közé sorolni. A másik dolog, ahol szintén egy ilyen kisgömböcként folyamatosan eszi meg a közszolgálati média világát, ez a bizonyos Médiaszolgáltatási Alap. Ez a törvénymódosítás, ha jól számolom, gyakorlatilag a negyedik újraszabása ennek az alapnak, a kompetenciájának, a feladatkörének. Túl azon, hogy eredetileg az alap felett is a parlamenti pártok által választott és az ellenzéki pártok által is jelölt kurátorokkal feltöltött testület, a közszolgálati kuratórium

felügyelte ezt az alapot, amit aztán kiszerveztek a Médiatanács alá, majd utána beszerveztek gyakorlatilag mindent ebbe a Médiaszolgáltatási Alapba, továbbra is apró pontokon tovább gyengítik ehhez képest a közszolgálati csatornák önállóságát. Most tulajdonképpen itt, ami újabb ebben a fajta "felzabálási" folyamatban, ahol gyakorlatilag a Médiaszolgáltatási Alap mindent lenyel, ami a közszolgálathoz tartozik, itt ráadásul a Médiaszolgáltatási Alap gazdálkodásával kapcsolatos szabályok tovább lazulnak. Van egy olyan pont például a törvényjavaslatban, hogy a Médiatanácsnak részletes szabályozást kell alkotni a Médiaszolgáltatási Alap gazdálkodásáról, viszont ezt nem kell nyilvánosságra hoznia. Vagy az is benne van ebben a törvénymódosításban, hogy a korábbi státus, tehát a vagyonkezelő és pénzalapi státus helyett ez a javaslat már lehetővé teszi, hogy az alap egyben gazdálkodó szervezetként is működjön, anélkül, hogy megfelelne a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályozásának. Tulajdonképpen teljesen átláthatatlan. Ami az átláthatóságot illeti, csak arra tudunk hivatkozni, hogy a különböző szereplők családtagjai nagyon nagy arányban felülreprezentáltak a Médiatanács különböző pozícióiban, tehát ez alapján tudunk következtetni arra, hogy hogyan mennek ott a dolgok, tehát kinek a felesége és a lánya hoz meg nagyon fontos döntéseket, vagy azt tudjuk, hogy a Magyar Televízió éppen Révfülöpön gondolta azt, hogy a nyári adását fogja onnan sugározni, és azt persze tudjuk, hogy a média világában kinek vannak nyaralói vagy éppen önkormányzati képviselői mandátumai Révfülöpön. Tehát ilyen dolgokat tudunk, de azt nem tudjuk, hogy az alap pontosan hogyan fog gazdálkodni, miközben közel 60 milliárd forintról van szó. Én nem tudom, hogy van-e bárhol a magyar adófizetőknek 60 milliárd forintja, ahol ennyire kevéssé érvényesül az átláthatóság szempontja. Akkor menjünk tovább! Erről a bizonyos kártalanításról nem szeretnék bővebben beszélni, ez szerintem tényleg a vicc netovábbja. Önök valóságos politikai hadjáratot indítottak a pofátlan végkielégítések ellen, még az Alkotmánybíróság jogkörét is csorbították, hogy meg tudják lépni azt, hogy különadót vetnek ki az ilyen típusú kifizetésekre, amelyek egyébként legalább annyira lehetnek indokoltak, mint akár az itt elhangzó érvek alapján a Médiatanács egykori tagjainak járó úgynevezett kártalanítás. De tényleg, én benyújtottam egy módosító javaslatot, és egyszerűen Szijjártó Pétert idézem az indokolásban, azt gondolom, hogy mindent elmond arról, hogy miért nem támogatható ez a javaslat. Végül is - azt hiszem, 15 perc a felszólalási idő - még csak néhány dolgot szeretnék megemlíteni. Ennek a törvénynek az egyik legfontosabb, számomra pont támogatható része volt a gyermek- és kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályok szigorítása, de azt gondolom, hogy most az egyik módosítás tulajdonképpen teljesen kezelhetetlenné teszi a helyzetet, amikor azt mondja, hogy a 16 évnél fiatalabbnak szóló műsorszámok nem hivatkozhatnak erőszakra vagy nem mutathatnak szexualitást, eddig a törvényben az szerepelt, hogy közvetlen módon. Most ezt kivesszük a törvényből. Innentől kezdve szerintem ez kezelhetetlenné válik. Rejtélyes számomra, hogy egy ilyen fiatal törvény esetében honnan gyűlt össze annyi tapasztalat, hogy mondjuk, ezt a szabályt is mindenképpen meg kellene változtatni. Beszélhetnék még arról hogy a pályázatoknál az alaki érvényességet szigorítják, ami nyilván arra való, hogy bárkit ki lehessen dobni a pályázatok közül, mert mondjuk, nem csatolta a bankgaranciát (Az elnök csenget.), miközben a másik úton pedig lehetővé teszik azt, hogy mondjuk, nemcsak a helyi, hanem az országos médiaszolgáltatóknál is egyetlenegy pályázóval meg lehessen kötni a szerződést. (Az elnök csenget.)

Tehát egy szó mint száz... Még egy percet kérek, elnök úr, és akkor abbahagyom, megígérem. (Közbeszólások: Sok.) Én azt gondolom, hogy ez egyfajta lopakodó médiaszabályozás, és bár aláírom, hogy a hírközlési területen vannak pozitív hozadékai ennek a törvénymódosításnak, ez egy sunyi médiaeinstand, ami tulajdonképpen bele van rejtve ebbe a salátatörvénybe, ezért az LMP ezt a javaslatot nem fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak. Öné a szó. NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Karácsony Gergely egy csapásra bebizonyította azt, ha nem lett volna eddig valakinek nyilvánvaló, hogy igenis nem független ez a médiahatóság és a Médiatanács, már csak azért sem, amit említett, amikor Szalai Annamária, a magyar médiakirálynő fideszes pártmúltjára utalt, azt gondolom, hogy ehhez elegendő volt. Viszont diszkréten hallgatott arról, ami, azt gondolom, hogy mégiscsak el kell hogy hangozzon itt - az Országgyűlés méltóságát nem az sérti, hogy ez itt elhangzik, hanem az, hogy megtörténhet -, hogy a Médiatanács vezetője egy expornós karrier után érhetett el most a csúcsra. Egy pornólap főszerkesztője mondja meg ma Magyarországon, hogy mit lehet leírni és mit nem. Azt gondolom, hogy ez rendkívül méltatlan. Jellemző, hogy a múltjának ezt az elhallgatott fejezetét nem nagyon lehet olvasni sem sehol a médiában, talán nem véletlenül. Én magam, mondjuk, a kuruc.info hírportálról értesültem erről; nem is csoda, hogy Szalai Annamária hamar, sietve bejelentette, hogy ezt a portált fel kell számolni. Ez volt az egyik legfőbb feladata a cenzor asszonynak. Ha már Médiatanács, akkor beszéljünk arról, hogy ez a javaslat tovább növeli a túlhatalmát ennek a fideszes testületnek, talán nem véletlenül pont ennek és nem a közszolgálati közalapítványnak, melynek elvileg sokkal inkább tartoznának hatáskörébe olyan pontok, amelyeket most megint a fideszes Médiatanácshoz utal. Míg a közszolgálati közalapítvány kuratóriumában helyet kaptak ellenzéki tagok is - persze így is döntő többségük önöknek van, de legalább formálisan beletekintési jogunk van -, addig természetesen oda semmilyen hatáskört nem csoportosítanak, csak az ORTT jogutódjához, a Médiatanácshoz, amelyben a korábbi gyakorlattal szemben minden parlamenti pártnak volt ott delegáltja, most már csak fideszes tagoknak. Erre is nyújtottam be módosító javaslatokat, ezzel azonban most nem kívánom önöket fárasztani, a normál hozzászólásomban sem, van elég más fontosabb, érdekes terület, úgyhogy ezt hamarosan részletezni fogom. Hamarosan jövök, hallgassanak figyelemmel. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr. ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy én is végig hangsúlyoztam azt, értelemszerűen pontosan azért, hogy a személyi vitákat kerüljük el, hogy itt az intézményi függetlenség megteremtéséről beszélünk a konvergens médiahatóságnál. Ez az, ami ebből a szempontból egy európai tendencia. Az intézményi függetlenség azt jelenti, hogy a kormány nem tudja utasítani, nem tud tőle hatáskört elvonni, nem tudja a költségvetését megteremteni. Konvergens hatóságok többfélék vannak, minél erősebb az

intézményi függetlenség, annál nagyobb az egyébként ebből a szempontból függetlennek tekintett intézmény hatásköre, szerepköre, lehetősége és súlya. Azt gondolom, hogy ebbe az irányba mutat ez a módosítás, és a hírközlési területen, médiaterületen gyakorlatilag semmilyen érdemi hatásköri változást nem hordoz magában. (17.30) Itt csendben hozzátenném, hogy bár én nem nagyon értek egyet Novák Előd képviselőtársammal a kuruc.info-t illetően, de minden bizonnyal azon is sokan vitatkoznánk, hogy ez mennyire független hírportál, többek között például pont tőle. (Derültség.) Tehát abban az esetben, hogyha ott arra hivatkozik, hogy mely cikkekből értesült valamiről, az emberben mindig felmerül az a kérdés, hogy melyiket írta egyébként ő, természetesen álnéven. A függetlenségről ezzel is vitatkozhatnánk, de nem gondolom, hogy ez a vita tárgya, ezért erre még egyszer nem is szeretnék kitérni. Még egy valamit szeretnék jelezni, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, pontosan azért, mert tudom, hogy ilyenekkel szeretnek foglalkozni. Puskás Imre képviselőtársammal együtt jegyezzük ezt a törvényjavaslatot. Lesz ennek a vitának olyan szakasza, amikor el kell mennem más közéleti elfoglaltság miatt, addig ő képviseli az előterjesztőt, de biztos vagyok benne, hogy amikor visszajövök, a vita még mindig zajlani fog, úgyhogy lesz módom arra, hogy válaszoljak a vitában elhangzott érvekre. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Novák Előd képviselő úr. Öné a szó. NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nos, senki sem állította, hogy a legolvasottabb jobboldali hírportál, a kuruc.info független lenne, sőt magát is egy nemzeti radikális hírportálnak vallja, önök viszont állítják, hogy a Médiatanács egy független szerv, itt mindenféle EU-s irányelvekkel dobálóznak, mert önöknek ez fontos, hogy mit mond az Európai Unió, a médiatörvényt is csak az ő nyomásukra módosították, akár ugyanazokban a pontokban, amelyeket mi is követeltünk sok esetben. Nos, önök számára, ha ez ilyen fontos, és egyébként is hangoztatják, hogy független szerv, akkor nem elegáns az, hogy egy volt fideszes országgyűlési képviselőt, a Fidesz médiapolitikusát teszik meg a magyar médiát felügyelő testület élére. Azt gondolom, ez teljességgel méltatlan, úgyhogy sokkal inkább azon a tájon kellene sepregetni. Az pedig, hogy ki, hová írogat adott esetben cikkeket, hát kinek hová van lehetősége, természetesen, ha a teljes magyarországi közszolgálati médiát - arra majd a normál hozzászólásomban ki fogok térni konkrét statisztikákkal is - teljes mértékben megszállják, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy természetesen az interneten fog a nemzeti radikalizmus megerősödni, akár úgy, hogy igen, a legolvasottabb jobboldali hírportállá válik a kuruc.info, még ha természetesen ez annyira fáj is Rogán Antalnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalások sorát. Megadom a szót Mandur László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó. MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztő! Én azzal kezdem a felszólalásomat, hogy természetesen ennek a törvénycsomagnak ahhoz a részéhez szólnék, ami a médiatörvényt érinti, illetve valamit mondanék az előkészítés folyamatáról is, hiszen egy törvényjavaslat vitájában, főleg az általános vitában helyénvaló megnézni azt, milyen körülmények között is került a Ház elé maga a törvényjavaslat. Nos, azt láttuk, hogy ennek hat napig egy tervezetét lehetett látni a nemzeti fejlesztési miniszter által az internetre kitett módon, ami véleményezésre volt kitéve. A mi területünkön, a médiatörvény területén, úgy tűnik, túl sok egyeztetési folyamatra nem volt lehetőség, aki észrevette, az esetleg fűzött hozzá véleményt, aki nem, nem, tehát olyan alapos előkészítése a társadalmi egyeztetést, véleménykikérést illetően nemigen volt. Ezt lényegében a minisztérium helyettes államtitkár asszonya is e tekintetben megerősítette. Az, hogy fél éve tartó egyeztetési folyamat lett volna, azért sem lehetséges, mert ez a két törvényjavaslat fél éve még nem is létezett, fél éve még nem is funkcionál Magyarországon, tehát ily módon a féléves előkészítés ennek a módosítására kicsit viccesen is hangzana. Majd egyszer csak azt tapasztaltuk, ahogyan Karácsony Gergely képviselőtársam is említette, hogy pünkösd előtt Rogán Antal képviselő úr benyújtotta ezt a bizonyos törvényjavaslatot, ami javarészt tartalmazza a minisztérium anyagát is, és jórészt nem, illetve jelentősebb változásokat jelent, ami nagyon meghökkentő is volt. Ha egyszer a minisztérium egyeztet, és maga az előterjesztés a bizottsági ülésen megerősítette azt, hogy itt ebben volt egyfajta munkamegosztás, akkor az a kérdésem, miért nem a kormány terjeszti be. Úgy tűnik, mintha az Orbán-kormánynak lenne egy árnyékkormánya, ami a frakción belül működik, és már nem az első eset, hogy azt tapasztaljuk, a kormány kénytelen igazodni ahhoz, amit végül is a képviselők benyújtanak. Még nem körvonalazódott teljesen ennek a Fidesz-árnyékkormánynak a centrális erőtérben a helye és a szerepe, úgy látszik, az árnyékkormányt is a Fidesz fogja létrehozni, de a képviselői önálló indítványok sokasága azt mutatja, hogy mégiscsak létezik egy ilyen, amit megpróbál az Orbán-kormány lekövetni. Annál is érdekesebb a dolog, mert a kormány képviselője azt is elmondta, hogy majd módosító javaslatokkal kívánják ezt az előterjesztést kezelni, amire kíváncsi is lennék, hogyan fogják csinálni, hiszen nekik a Házszabály szerint ilyen lehetőségük nincsen, nyilván majd egy frakcióban megteszik ezt. Ezt nyilván a Lázár-frakció fogja megtenni a Rogán-kormány előterjesztésével kapcsolatos Orbán-frakció véleménynyilvánítását vagy módosító benyújtását, mert a Házszabály szerint azért másnak erre nincs lehetősége. No, ennyit az előkészítés furcsaságáról, ami jól mutatja azt, hogy egyébként e területen valami versenyfutás van, valakik versenyt futnak a Fideszen belül, hogy kinek az akarata, kinek a szándéka hogyan érvényesül, mely csoport fog megjelenni a Ház előtt, módosítja majd a törvényeket, amihez képest majd valaki kialakíthat egy másik viszonyt. Tehát egy ilyen Fidesz-versenyfutásnak vagyunk a tanúi, ami a média területén most már egyáltalán nem meglepő, mert már ezt láthattuk usque egy évvel ezelőtt is, amikor eredendően megjelentek a törvények, hogy éppen melyik Fidesz-csoport kerekedett felül a másik fölött, aszerint jött be a törvényjavaslat, vagy jöttek be a különféle módosítók hozzá. Úgy is néz ki ez a

médiaszabályozás: zavaros, irányítási keszekuszaság van benne, főleg a közmédiumok területén, és a mostani módosítók sem javítanak ezen a dolgon. Karácsony Gergely kollégám nagyon sok pontjában rávilágított ennek a visszásságaira, úgyhogy lehet, hogy ezekre én már nem is fogok kitérni idő hiányában. Eddig is már kétszer kellett módosítani, úgy, hogy még fél éve sem áll ez a törvény - a médiatörvényre gondolok -, ez a harmadik módosítás, heves nemzetközi és hazai kritikák tüzébe került a magyar médiaszabályozás. Az ember azt gondolná, ha igazodni kívánnak az európai normákhoz és előírásokhoz, akkor most megtenné akár a kormány, akár az árnyékkormánya Rogán Antal személyében, hogy ezeket a normákat beépítené, ha már egyébként ilyen közel 100 módosítással kívánja kezelni ezt a médiatörvényt. Ennek nyomát sem lehet látni, tehát e tekintetben azt kell mondanom, egy egyszerű politikai megtévesztésnek vagy blöffnek tekintjük, hogy ez vezérelte volna ezt a mély változtatási szándékot, amit egyébként önök mondtak. Viszont a pontosítási burokban, ha az ember jobban belenéz, felfedezi, hogy megbújnak bizony nagyon fontos tartalmi kérdések és szabályozási problematikák, méghozzá úgy, hogy az eddig felvetett problémás elemek, amelyekkel az Európai Unió több intézményében is találkozhatunk, illetve más európai intézményekben, a hazai kritikákat nemhogy javítaná, hanem tovább súlyosbítja a dolgot. No, nézzük végig az első törvényt, legyen ez a médiatörvénynek nevezett törvény, amit módosítani kívánnak. Vegyünk egy passzust: szigorítások a pályázati eljárásban című fejezet ezt így írtam be magamnak -, ez a médiatörvény 56. §-ában sorolja fel a lineáris médiaszolgáltatási pályázatok, azaz a frekvenciapályázatok kötelező tartalmi elemeit. A hatályos törvény 57. §-a felsorolja, hogy ezek közül mely elemek hiányzása esetén számít alaki érvénytelennek a pályázat. Tovább módosít és szigorít az eddigi szabályokon: ezentúl az 56. §-ban szereplő bármelyik elem hiánya esetén alakilag érvénytelennek minősülne a pályázat, ezt a Médiatanács ily módon el is utasíthatja. Nos, a jövőben az alaki érvénytelenség kimondása terhére kellene a pályázóknak már a pályázat benyújtásakor nyilatkozni, többek között a más médiaszolgáltatásban lévő tulajdoni részesedésekről, és arról, hogy vele szemben nem áll fenn kizáró ok, és más folyamatban lévő pályázata elfogadása esetén sem jönne létre majd ilyen. Ez a megoldás a jövőre nézve például megakadályozná mindazok pályázását, akiknél ilyen kizáró ok fennáll, még akkor is, ha a pályázat megnyerése esetére vállalnák annak megszüntetését, továbbá egyes esetekben lehetetlenné tenné a párhuzamos pályázatok benyújtását. Alaki érvénytelenséget eredményezne a hiányzó üzleti, pénzügyi terv is, vagy az, hogy a pályázó nem rendelkezik banki igazolással arra vonatkozóan, hogy a működési költségek fedezete legalább a működés első 3 hónapjára, reklámbevétel nélkül, elkülönített pénzforgalmi számlán rendelkezésre áll. (17.40) Alakilag érvényes pályázatok körének szűkítésével párhuzamosan érdekesnek tűnik az a változtatási javaslat is, amely a médiatörvény 63. § (3) bekezdését módosítaná, amely szerint a jövőben már nemcsak a helyi, hanem valamennyi médiaszolgáltatásra vonatkozó pályázat esetében megkötné a Médiatanács a hatósági szerződést, ha csak egyetlen pályázó felel meg a törvényes, illetve a pályázati követelményeknek.

Ez persze nem biztos, hogy így lenne, mert a javaslat 63. § (20) bekezdése egyben hatályon kívül helyezné a médiatörvény 63. § (3) bekezdését, mert az előző pontban máshová helyezné a helyi médiaszolgáltatásra vonatkozó pályázati rendelkezéseket. El kellene dönteni, kérem szépen, hogy a két egymást kizáró módosítás közül melyiket gondolják komolyan az előterjesztők. Ez egy apró hiba. Itt említeném meg, hogy tele van egyébként ilyen és ehhez hasonló olyan típusú problémákkal, ami jól mutatja a kapkodást, hogy például a digitális törvényről szóló módosítás például törölné a digitális törvény 60. §-át, csak megjegyezném, hogy 45 paragrafusnál nincs több ebben a törvényben. Tehát nem lehet törölni egy 60. §-t, mert ilyen nincs is. Nos, érdemes megnézni a szigorításokat a bírságolás területén. A legfontosabb szigorítást a javaslat 63. § (41) bekezdése tartalmazza, amely kiegészíti a médiatörvényt. Ennek értelmében a jövőben a médiatörvény alapján kiszabott, de a törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban - például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke által kibocsátott rendeletben - megállapított díjak, igazgatási szolgáltatási díjak és kiszabott bírságok adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek. Ez különösen azért jelentős, mert a médiatörvény más rendelkezései például bírságok kiszabása esetén nem tulajdonítanak a jogorvoslatnak halasztó hatályt. A fizetési határidő lejártát követően tehát a hatóságnak függetlenül attól, hogy a médiatartalom-szolgáltató jogorvoslattal élt-e, vagy sem - nem kell végrehajtóra várni, hanem közvetlenül az adóhatósághoz fordulhat a bírság beszedése érdekében. Nos, az adózás rendjéről szóló törvény 72. §-a, amely alapján akár soron kívül - az adózás rendjéről szóló törvény 161. § alapján - eljárhat rendkívül hatékonyan. Az adók módjára behajtandó köztartozást jellemzi még, hogy az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, illetőleg adott esetben nem minősíti azt behajthatatlannak. Ez azért érdekes, mert itt nem egy egyszerű gazdálkodó szervezettel van dolgunk, hanem a médiával. Ebben az esetben ez azt jelenti, ha jogorvoslatnak nincs helye, viszont gazdaságilag, üzletileg az adott rádiót vagy televíziót be lehet csukni ez alapján azonnali hatállyal, akkor ez azt jelenti, hogy ez a fajta eljárási mód egy olyan függőséget eredményez a hatóságtól, a hatalomtól, ami egy független média számára mégis egy olyan pozíciót jelenthet, ami alattvalóvá, függővé tette őket. Ilyen módon ez nyilván nem támogatható. Még sorolni lehetne a bírságokat illetően sok egyéb történetet, például azt, hogy az alsó határát lényegében eltörli, ezzel mintegy jelezvén azt, hogy az alsó határ lehet magasabb is. Ha csökkenteni akarta volna a bírságok mértékét, akkor a javaslat egyébként a fölső határt csökkentette volna, így lényegében egyfajta kapaszkodó kikerül a rendszerből, hogy mik is azok a minimális bírságok, amelyek enyhébb szabálysértések vagy -szegések esetén végül is kiszabhatók lennének. Ugornék egyet már csak azért is, mert az idő is borzasztóan halad. Kitérnék a közszolgálati médiaszolgáltatók problémakörére, amiről már a bizottsági ülésen is meg már itt is, mások is beszéltek. A javaslat több helyen pontosítaná a közszolgálati közalapítványra és közszolgálati testületre vonatkozó szabályokat, rendezi az összeférhetetlenségi szabályokat és kötelezettségek viselését is. A közszolgálati közalapítványt viszont egyúttal megfosztaná az egyetlen érdemi hatáskörétől. Persze ez egyúttal a vezérigazgatók számára is korlátot jelentene, hogy tartalomszolgáltatási tervet fogadjon el. Érdekes az indoklás, mert azt mondja az indoklás, hogy ez az egész egy anakronisztikus és a gyakorlatban nem használt fogalom. Nem tudom, hogy pár hónap után hogy mondhat ilyet úgy, hogy egyébként még a

közszolgálati kódex sincs elfogadva, ami egyébként egy kötelezettség lenne e hónap végéig. Elég furcsa érvelés egy kialakulóban lévő rendszerről, ahol még közszolgálati kódex sincs, hogy valamire azt mondta, hogy ez anakronisztikus, nem is használt fogalom, tehát ezt is elvesszük a közalapítványtól. Nagyon jól mutatja azt, hogy ebben a struktúrában, amit sikerült itt katyvaszosan létrehozni a médiaszabályozásban, kiürítették teljesen a közszolgálati közalapítványt, mert lényegében funkcionálisan semmi köze nincs a közszolgálati médiumokhoz, hanem mindent átvittek az alapfelügyelet alá és a Médiatanács alá. Ez ott lebeg funkció és hatáskör nélkül, viszont azt mondhatjuk el, hogy pártok által javasolt és megválasztott emberek viszont kapnak érte egy kis pénzt, hogy ezzel ki is legyen szúrva a demokrácia szeme, mert hiszen semmire sem láthatnak rá, és már egy ilyen egyszerű dolgot sem fogadhatnak el. A másik, hogy a Médiatanács számára hatalmas jogosítványokat ad, hiszen azt mondja, hogy konzultálni kell majd az alap vezérigazgatójával, és a gazdaságosságot és a következő költségvetési tervezést figyelembe véve meghatározhatják a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét, és döntenek arról, hogy fenntartják-e az eddigi rendszert, vagy sem. Ez borzasztó érdekes lesz, ez azt jelenti, hogy nem tudjuk évről évre, vagy nem tudhatjuk pontosan évről évre, hogy hány Magyar Televízió, hány magyar Duna TV, hány Magyar Rádió - és még sorolhatnánk. Azért fogalmaztam kicsit pontatlanul, a magyar nyelv szabályai szerint pontatlanul és helytelenül, csak rá akartam arra világítani, mert itt nem tudjuk, hogy többes vagy egyes számról lesz-e szó, mert lehet akár egy-egy, az is lehet. Szeretném jelezni, hogy az egy perccel én is szeretnék élni a Házszabály szerint, elnök úr. Ez így tervezhetetlenné válik, meg szerződést sem lehet így normálisan kötni. Akkor tessék kimondani, hogy hány csatornánk van, és ez hogyan működik! Ugyanis ebben a helyzetben az, hogy minden jogosítványt odaadtunk, tovább erősíti azt a centralizációt, amit egyébként abba a körbe vittünk el, amiről tudjuk, hogy hogyan alakult ki a személyi összetétele, hogyan lett kinevezve ennek a főnöksége. Miközben ez a tendencia folytatódik, addig nem tudják, például hogy hány embert kell és miért azokat kell elbocsátani a következő időszakban a közmédiumok területéről. Most van folyamatban, hogy 600 embert kívánnak elbocsátani, meg majd ősszel talán 400-at. Mihez képest? - kérdezem én. Mihez képest? Hiszen azt sem tudjuk, hogy így marad-e a dolog, ahogy van. Tehát megy összevissza a dolog - és majd még egyszer szót fogok kérni, mert még van itt mondanivaló -, egy a lényeg, egy a biztos: a bizonytalanság, és ez a módosítás ezt erősíti tovább. Elnök úr, köszönöm szépen a türelmét. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Novák Előd képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott szeretném folytatni, ahol abbahagytam a kisebbségi vélemény megfogalmazása során, hiszen valóban számunkra a legfontosabb a kiegyensúlyozott tájékoztatás, az ennek az alapelvnek az eltörlése irányába tett lépések. De ezt megelőzően engedjék meg, hogy... - parancsoljon, elnök úr! ELNÖK: Folytassa, képviselő úr!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Folytassam, rendben van. Nos, előtte azért engedjék meg, hogy némi jogalkotási kritikát megfogalmazzak. Ugyanis nagyon fájó számunkra, hogy egy ilyen átfogó, számos törvényt több mint száz oldalon módosító javaslatot nem a jogalkotási törvényben előírt keretek között, a megfelelő társadalmi párbeszédeket, vitákat lefolytatva nyújtják be, hanem a jogalkotási törvényt kicselezve egyéni képviselői indítványként. Miközben látjuk, hogy ez a bizonyos egyéni képviselő, Rogán Antal nem is ér rá már az általános vitán sem részt venni, holott önök szabják meg, hogy mikor tűzzük ezt természetesen napirendre. De tudjuk, hogy az álláshalmozása vagy újabban akár a szerephalmozása miatt nem ér rá ezeken az üléseken részt venni. (17.50) Ezért is egy újabb kiskapuval ma Puskás Imre képviselőtársát is előterjesztőnek kiáltották ki, így azért végül is jogszerű természetesen a vita, de ez mindenképp fájó számunkra. Tehát nemcsak társadalmi viták nem voltak, de itt is nehéz így vitát folytatni, de azért mégis elmondanám, hogy Rogán Antallal már a bizottságban elkezdett vitában is látszott, hogy egyáltalán nem értünk egyet. Ő azt mondta, hogy semmi sem változik - ahogy itt is nagyjából elmondta - a médiaszabályozás területén, és Az este című műsor példáját hozta föl, hogy még azt is bizony megbírságolták, igenis a kiegyensúlyozott tájékoztatásért sokat tesznek itt. Nos, tisztelt képviselőtársaim, valójában nem hivatalból járt el abban az esetben sem a Médiatanács, és pontosan ezt szorgalmazzuk, hogy sokkal több esetben kellene hogy hivatalból, hatósági jogkörben járjanak el. Hiszen, ahogy az MTI híre is fogalmazott abban az esetben, egy beadvány nyomán indítottak vizsgálatot, amely szerint 2010. június 14-e és 20-a között - egy hétről beszélünk - Az estében az MSZP képviselője mindössze egyetlen alkalommal szerepelt. Oh, szegények, egy hét alatt csak egyszer szerepeltek! Hadd említsem a Jobbik példáját: mi hosszas tiltakozás hatására tudtuk elérni, hogy egy év után behívtak minket ebbe a műsorba, holott hasonló választási eredményt értünk el. Tehát így működik a kettős mérce, és a fideszes médiabirodalomban, akár a fideszes közszolgálati médiabirodalomban így látszik, hogy ki az őfelsége ellenzéke, ki az, aki beteheti a lábát a közszolgálati médiába, és ki az, aki nem. S ha már Rogán Antal előterjesztő példaként fölhozta Az estét, hogy lám-lám, azt is megbírságolták, és még azt is mondta, idézem a jegyzőkönyvet: "Amennyire én emlékszem, az előző években az ORTT részéről ilyenre nem nagyon volt példa a közmédiumok tekintetében" - utalt erre az esetre. Nem tudom, hogy volt-e példa, vagy nem, de az biztos, hogy olyanra nem volt példa, hogy szabályosan beköltözzön például Szijjártó Péter Az este stúdiójába, ahogy ezt el is mondták. Épp a múlt heti kihelyezett bizottsági ülésünkön kérdeztem Medveczky Balázs vezérigazgató urat, amikor megmutatták Az este stúdióját - így egyszer egy bejáráson én is betehettem oda a lábamat -, hogy Szijjártó Péter lakosztálya hol található; hát, ezt nem mutatták meg, úgyhogy ennyire azért a kulisszatitkokba nem avattak be. A viccet félretéve, valójában szörnyűek a statisztikák. Hadd kezdjem azzal, hogy a kulturális és sajtóbizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását ellenőrző albizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel, amíg én voltam az elnöke. Na, hát nem is sokáig maradtam ezek után természetesen, hiszen miután a kormánypárti képviselőket, sorozatos obstrukciójuk

után, végül is sikerült lemondásra bírnom, az ellenzéki képviselőkkel már működőképesen egy határozati javaslatot is elfogadtunk, megállapítottuk, hogy bizony egyáltalán nem teljesülnek a már korábban is előírt kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó előírások. Hiszen ez nem egy új keletű találmány, sőt sokkal inkább önök szeretnék eltörölni ezt a klasszikus közszolgálati, sőt egyéb médiumokra is vonatkozó alapelvet, hiszen korábban a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény is előírta ezt, és megállapítottuk, hogy egyáltalán nem teljesülnek. Ha megnéztük az élőszóbeli megnyilvánulást, hiszen nem csak azt kell nézni, hogy mennyit szerepel egy bizonyos párt, mert a Jobbikról sokat beszélnek, de nem egészen objektíven, hogy finoman fogalmazzuk - tehát azt, hogy mennyit szidják a Jobbikot, azért ne vegyük bele a statisztikákba, azt javaslom -, vegyük a szóbeli megjelenések arányát, és bizony, ha a teljes tévére, rádióra kivetített statisztikákat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a Jobbik bizony a legkisebb mutatóval rendelkezik, még kevesebbel, mint az LMP, pedig jóval kisebb eredményt ért el ez a párt. Ennyit a hitelességről, ennyit a törvények betartásáról ebben a nemzeti együttműködés rendszerében, amit önök oly sokszor emlegetnek. A törvényi előírásra fittyet hányva a Jobbik megjelenése 4 százalék alatt volt a 2010. október 28-ai ülésünkig bezáróan az akkori kimutatás szerint. 4 százalék alatt volt a megjelenése, ha 100 százaléknak vesszük az összes politikai szereplő műsoridejét természetesen. A Jobbik tehát a leginkább elhallgatott párt. Persze, a többi ellenzéki pártnak is lehet oka valamiféle panaszra, ha nem is ilyen súlyos jogsérelem érte is őket, hiszen nyilvánvalóan a kormányoldal szállta meg a közszolgálati médiumot. Ezeknek a jogsértéseknek azonban semmiféle szankciójuk nem volt, és hiába hívtuk föl erre a figyelmet, hogy kellene hogy legyen valamiféle szankciója - az ellenzéki képviselők által működtetett albizottságban, immár egyhangúlag -, szankció ez után sem lett, hacsak nem az, hogy engem leváltottak a bizottság éléről természetesen, és őfelsége egy másik ellenzéke, az LMP képviselője működtetheti azóta ezt az albizottságot. Persze ezzel a kérdéssel azóta sem foglalkozott az albizottság. Mi változott azóta? Január végéig volt türelmem követni az adatokat a Jobbik sajtóosztályának segítségével, a Médiatanács honlapján fellelhető statisztikákat feldolgozva, tehát az ő monitoringrendszerükről van szó, nem saját kimutatásról. Tehát teljesen független, ahogy önök szokták említeni az expornós, exfideszes Szalai Annamária által vezetett Médiatanácsot. Tehát teljesen független kimutatásokról beszélhetünk ma már, és azt látjuk, hogy kifejezetten romlottak a mutatók, és továbbra sem haladja meg, sőt még inkább 4 százalék alá csökkent például a Jobbik megítélése, amely továbbra is a legdurvább aránytalanság természetesen. Miért kell nekünk ezzel a kiegyensúlyozott tájékoztatással ennyit foglalkoznunk? Először is azért, mert a médiatörvény bevezette azt, hogy médiaszolgáltatási jogosultságot nem lehet eladni. Tehát mondjuk, egy nemzeti radikális vállalkozó, ha azt mondaná, hogy meglehetősen kiegyensúlyozatlan a médiapiac, és jó lenne, ha a Nemzeti 1 TV, az interneten föllelt Nemzeti 1 TV adását valahol fogni is lehetne, akkor túl azon, hogy természetesen arról már nem is álmodunk, hogy egy pályázaton elnyerjen egy frekvenciát - hiszen a csak fideszes tagokból álló Médiatanácsnál erre esély sincs -, de még, mondjuk, egy csődbe ment televíziónak a médiaszolgáltatási jogosultságát sem folytathatja. Tehát akvizícióval sem lehet természetesen ilyenhez jutni, míg korábban lehetett. Persze, önök ezt nagyon rafináltan kitalálták, hogy nem elég, hogy a pályázatokat önök bírálják el, de még ilyen úton se jusson senki semmiféle médiaszolgáltatási jogosultsághoz.

Ezért szeretnénk, ha viszont akkor legalább a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye megjelenhetne valahol, legalább például a közszolgálati médiában, de erről szó sincs természetesen, ahogy ezt tulajdonképpen a statisztikák is sajnos kimutatták. Bizony, a mostani törvényjavaslat meglehetősen cinikus módon az indokolásban pusztán technikai módosításnak nevezi azt a szakaszt, ami, a sorok között, ha megnézzük, hogy mi volt az eredetiben, akkor bizony látható, hogy eltűnik. Fel kívánja számolni azt, hogy a Médiatanács hatósági jogkörben járjon el a kiegyensúlyozatlansági ügyekben. Bár tegyük hozzá, hogy ezt a törvényi hatáskörét a Médiatanács eddig sem látta el, de ez akkor sem indokolja, hogy a demokratikus normák betartatását kivonja a kormánypárt a jogalkalmazó kezéből. Mi ezért ellenezzük ezt, és erre be is nyújtottunk természetesen egy módosító javaslatot. Mielőtt rátérek még egy olyan felháborító esetre is, amelynek ügyében szeretném a miniszterelnök úr becsületét megvédeni és Orbán Viktor érdekében szót emelni, és egy módosító javaslatunkra is felhívni ez ügyben a figyelmet, előtte azért elmondanám, csak címszavakban, hogy miért nem tartottuk általános vitára alkalmasnak, és miért érezzük azt, hogy ez a törvénymódosító javaslat teljesen alkalmatlan a problémák orvoslására. Mert nagyon sok fontos kérdéssel ez a törvényjavaslat, így lassan fél év elteltével, hogy életbe lépett a médiatörvény, továbbra sem foglalkozik. Igen, azt gondoljuk, hogy a Fidesz visszaélt az embereknek azzal a jogos igényével, hogy a balliberális médiát megrendszabályozza, ugyanis az új médiatörvény inkább a saját hatalmuk bebetonozására szolgált, és ezt folytatják most - ahogy az előbbi kétperces hozzászólásomban már fel is hívtam rá a figyelmet -, hogy a Médiatanács hatáskörébe utalnak újabb és újabb jogköröket. Ez az a testület, az ORTT jogutódja, amelyben a korábbi gyakorlattal ellentétben semmilyen más pártnak nincs delegáltja. Bár kétharmaddal választotta az Országgyűlés ennek a tagjait, még a KDNP delegáltját sem fogadták el. A KDNP ezt is lenyelte, mint oly sok mindent természetesen az újabb időszakokban. A Médiatanácsban tehát mind az öt tag fideszes természetesen, és ide csoportosítják az újabb jogköröket. Beszélni kell arról is, hogy nem változtatnak azon, a mostani javaslat sem, hogy a gumiparagrafusok gyakorlatilag elképesztő túlhatalmat adnak, hiszen úgy értelmezik, ahogy éppen kényük-kedvük akarja. Ráadásul a médiát működtetők, a médiaszolgáltatók pedig nem tudják, hogy hogyan értelmezzék ezeket a paragrafusokat. Idézzük csak föl az egyébként pikáns esetet, amikor a Hír TV -, amelynek azért, valljuk be, olyan nagyon nem kell azért tartani, hogy a fideszes Médiatanács megbírságolja -, de még ők is kikockázták a cigánybűnözés szót. Tehát nemhogy ők nem használják, kikockázták, amikor a legolvasottabb jobboldali hírportálról volt szó, hogy Szalai Annamária hogyan szeretné betiltani a kuruc.info-t. Akkor kikockázták a szót, és még meg is indokolták, hogy a "cigánybűnözés" rovatcímet azért kell kikockázniuk, mert ez az új médiatörvénybe ütközik. Meg lehet találni az interneten a mai napig ezt a felvételt. (18.00) Elképesztő! Hát ide vezetnek ezek a bizonyos gumiparagrafusok, gyakorlatilag értelmezhetetlenné válik még egy fideszes televízió számára is természetesen. Ugye, a médiatörvény kapcsán nincs nagy reményünk, hogy most mi fog történni. Hiszen korábban 46

módosító javaslatunkból összesen 2-t támogattak; egy nagyon aprót, hogy a teletext kifelejtésére felhívhattuk a figyelmet ebben az egyébként nagyon modern, szakszerű megfogalmazású médiatörvényben. A másik, amit, úgy látjuk, most sem szeretnének orvosolni, pedig nagyon indokolt lenne. Olyan sokat szerepeltették pedig a hírekben, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében elfogadták a Jobbiknak egy fontosabb javaslatát, a bűnügyi kvótát. Ezt a bizonyos 20 százalékos kvótát, amit ugyanakkor kiforgattak, és ez már nem jelenhetett meg. Erre szeretném most is felhívni a figyelmet, hogy ez így működésképtelen. Egyrészt azért, mert önök a baleseti híreket ebbe nem vették bele, pedig láthatjuk, hogy bulvárhírek szintjére süllyesztik a törvényileg előírt, elvileg komoly híradásokat, hülyítve ezzel a népet természetesen. Másrészt, míg a baleseti hírek nem számítanak bele a tilalmazott kvótába, addig a politikusbűnözés viszont beleszámít. Miközben mi azt vettük volna ki, hogy azt ne korlátozzuk; ha ilyen sok politikusbűnözésre derül fény, akkor bizony erről hallhassunk a hírekben. Önök viszont ezt tartották inkább szükségesnek korlátozni. No, ennek szeretnénk mi véget vetni. És ha már kvótáról volt szó, hadd emlékeztessem egy korábbi, eddig beváltatlan ígéretükre is önöket, ami ismét nem szerepel a mostani javaslatban. Ez egy korábbi módosító javaslatunk volt, megígérték, hogy támogatják, mégsem tették végül. Ez pedig a határon túli magyarságról szól. Beletettük volna, hogy legalább a híradások 5 százaléka arról kell hogy szóljon, akár ottani sporteseményekről, kulturális eseményekről, de kimutassuk, hogy valahogy, ha már itt ennyit beszélnek a nemzeti összetartozásról és annak emléknapjáról, akkor az év 365 napjában is mutassuk meg, hogy összetartozunk, onnan is kapjunk azért valamiféle hírszolgáltatásokat. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Továbbra is várat magára természetesen, és ezt már nem is várjuk el önöktől, de azért jobbikosként ki kell jelentsem, hogy szükséges lenne a jelenlegi kereskedelmi tévécsatornák koncessziós jogának megszüntetése, miként a reklámadó bevezetése is. Mert nyilvánvalóan a multikat érintené elsősorban, ezért is ilyen gazdasági lobbik és lekötelezettségek hatására nem csodálkozunk, hogy nincs benne természetesen ebben a javaslatban. Miként a zenei kiegyensúlyozottság követelménye sem került teljesen orvoslásra. Sőt, tulajdonképpen rontanak a helyzeten. Ugye, az önök által beterjesztett javaslatban zenei kiegyensúlyozottságról önök nem is beszélnek, arról, hogy a Mahasz-listavezető Hungarica vagy Kárpátia miért nem hangozhat el a kereskedelmi rádiókban. Ilyen alapelvet továbbra sem írnának elő természetesen. Nem feszegetik az Artisjus botrányát sem, ami állam az államban tulajdonképpen. De hát remélem, hogy azért majd a korábbi államtitkári ígéretre, amit az egyik felszólalásunk nyomán tett, előbb-utóbb lesz valami lépés, hogy annak a túlhatalmát felszámoljuk, és helyére ne egy másik, ezúttal fideszes testület kerüljön. De hadd beszéljünk arról, hogy a mostani, legújabb javaslatukban a zenei kvótát, túl azon, hogy nem emelik, éves szintre vetítik csak ki. Ami egyrészt azt jelenti, hogy csak éves szinten lehetne a jövőben szankcionálni, másrészt legközelebb évente tudjuk egyáltalán megvizsgálni, hogy megfelelő-e ez a 35 százalékos kvóta, amit épp hogy a Jobbik indítványára emeltek meg a kezdeti, talán 20 százalékról, először 40 százalékra, elfogadták, a legvégén táncoltak vissza. Mi szeretnénk azonban, ha ismét bátorságot vennének, és ezt a 40 százalékos magyar zenei kvótát bevezetnénk. Elnök úr, én is kérnék szépen plusz 1 percet, az előttem szólókhoz hasonlóan; mégpedig azért, mert szükséges elmondanom, hogy a mostani módosító javaslatunk tehát a 40

százalékot vezeti be, és az éves elszámolás helyett már havi szinten elemeznénk ezt. Mert egyrészt szankcionálni is lehetne már havi szinten, nem pedig, mondjuk, az első év után csak figyelmeztetni, a következő évben valami jelképes bírságot kiszabni, és tudjuk jól, hogy ez lényegében nem fogja eredményezni a törvény betartását. Ezért is szükséges lenne a havi ellenőrzés. Másrészt pedig azért, hogy elemezzük, hogy például a magyar lemezkiadást megfelelően segíti-e ez a 35 százalékos kvóta, vagy, ahogy a szakmai szervezetek korábban megfogalmazták, tényleg 40 százalékos előírásra lenne inkább szükség. Sajnos az időm letelt, pedig sok módosító javaslatról szerettem volna még beszélni, de a részletes vitában még találkozni fognak velem. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Biztosítottam volna önnek az 1 perc továbbbeszélési lehetőséget, ezért nem csöngettem le. Most rendes felszólalásra Lendvai Ildikó asszonynak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Többen elmondták már előttem, hogy ennek a törvénynek a legfőbb baja nem is, ami benne van, bár ott is lehet a hibákat sorolni jócskán, hanem ami kimaradt belőle. Ha már pár hónap alatt harmadjára vagy negyedjére találkozunk a médiatörvény módosításával, akkor valóban a legfontosabb az lett volna, hogy a számos nemzetközi, hazai, szakmai és társadalmi kifogást valahogy orvosolni lehessen. Nos, ahogy elmondták az előttem szólók, erre még kísérlet sem történt. Márpedig, ha minden sarka ég a háznak, akkor nem a kilincset kell szidolozni vagy átrendezni a vitrint. Vagy ha szögek állnak ki a székből, akkor nem a lábát kell dörzspapírral csiszolgatni; és még kétszáz hasonlatot lehetne mondani. A lényeg egy, az eredeti törvényekkel annyi alapvető baj volt, hogy ha már valaki hozzányúl, és például a médiatörvényt alig száz helyen módosítja pár hónap után, akkor megtehette volna, hogy figyelemmel van az orvoslást igénylő alapbajokra. Nemigen lehet már mondani tudniillik, hogy a nemzetközi közvélemény valamilyen ballib ármány következtében kifogásolja egyhangúan a médiaszabályozást, hiszen legutoljára több ízben, de utoljára különösen erősen megszólalt az ENSZ különmegbízottja is. Az ENSZ meg nem az a szervezet, ami bármilyen módon pártlogikán szerveződne. De ha már ez elmulasztódott, akkor nézzük meg, hogy a törvény tartalma legalább teremte új problémát, vagy néhány régit, ami ha nem is az egészét, orvosolja-e. Nos, a mondat első fele igaz, új problémákat teremt. Méghozzá a törvény fő hibája mentén teremti az új problémákat. A törvény fő hibája tudniillik, mindnyájan elmondtuk ebben a teremben, akik bíráltuk a törvényt, az volt, hogy gumiparagrafusokat tartalmaz, a gumiparagrafusok pedig a hatóság, illetve a Médiatanács önkényes elbírálására adnak módot. Ebben a szabályozásban a gumiparagrafusok száma csak növekedett. Karácsony Gergely és mások is utaltak már például a gyerekeknek szóló műsorok kategorizálásának és szabályrendszerének szigorítására. Biztos vagyok benne, hogy jó szándék vezérelte a módosítást, még jobban védjük meg a gyerekeket. De ahogy megvédtük most a gyerekeket, ennek nyomán egy fegyelmezett, törvénytisztelő médiumban dolgozó ember soha többet gyerekműsort nem tűz műsorára, sem rádióban, sem tévében. Hadd mondjak néhány példát arra, ami itt már a hozzászólásokban elhangzott. Ugye, a korábbi

médiatörvény szerint az erőszak és a szexualitás közvetlen ábrázolása vagy az arra való közvetlen utalás volt érthetően tilos a 16 éven aluliaknak szóló műsorokban. Eltűnt a "közvetlen" szó. Magyarán még áttételesen sem fordulhat elő, mondjuk, egy gyermekmesében, ami bármilyen módon erőszakra vagy szexualitásra utal. Azt még családi áldozatnak fognám fel a médiaszabályozás oltárán, hogy meg kell mondanom Áron és Andris nevű unokáimnak, hogy a Kisvakond-sorozatnak vége, mert például a legutóbbi két mese is, szégyen, a nyúlcsalád szaporulatáról számolt be. Most, hogy még közvetett módon sem lehet semmi ilyesmivel foglalkozni, ezt a mesét nem fogjuk nézni. Nem baj, mondhatnám, legalább nemzeti érzésünk nincs sérülve, hiszen a Kisvakond nem magyar népmese. De végiggondoltam egyre rémültebben a magyar népmeséket. A szabály tudniillik azt is tiltja, hogy olyan gyerekműsor lehessen, ahol a konfliktus megoldása erőszakkal történik. Rémes! Kimondani is szégyellem, de a magyar népmesék többségében a hétfejű sárkánynak levágják a fejét. Megtehetnék azt is, hogy parlamenti módszerekkel, szelíd érvekkel meggyőzik magatartása helytelenségéről. Szörnyű, nem ez történik. Levágják a fejét. Mondani is restellem, legtöbbször mind a hetet. Néha még látszik is ez filmben, vagy hallatszik a rádiómesében. Hogy lesz? Magyar népmeséknek vége? Nem baj. Kisvakond nem lesz, mondtam otthon a kisfiúknak, az unokáknak, nem lesz magyar népmese sem, maradnak a klasszikusok: Grimm, Jancsi és Juliska. Hát mit nem csinálnak ezzel a boszorkánnyal? (Novák Előd: A boszorkányokat elégetik. - Dr. Lenhardt Balázs tapsol.) Elevenen megégették. Jobbikos képviselőtársaimból kitört az a finom angolos, magasröptű humor. (18.10) Szóval, a "Jancsi és Juliska" is tilos lesz ezután, hiszen a boszorkányégetés nem más, mint egy konfliktus erőszakos megoldása. Nem tudom, milyen mese marad, amit egy tévé vagy rádió a büntetés kockázata nélkül sugározhatna a gyerekeknek. De más baj is van a gyerekszabályok szigorításával. Azt mondja az új szabályozás, a régi legalább ezt nem követte el, hogy ezután a rádióban is jelezni kell, hogy a 6 éven aluli gyereket vigyük el rádióközelből, amennyiben olyan műsor adására kerül sor, amit ő nem érthet meg, vagy félreérthet. Én nem tudom, hogy az én rádióimban van-e a hiba, de ott például valamennyi hírműsor olyan, hogy egy 6 éven aluli gyerek nem értheti meg, vagy félreérheti. Ha ezután mondjuk a negyedóránként híreket közlő Inforádiónak az lesz a dolga, hogy minden negyedórás híradás előtt bemondja, hogy: kedves szülők, figyelem, a 6 éven aluli gyerekeket vigyétek el innen, mert félreérthetik a műsort, akkor rögtön be is csukhat az a bizonyos rádió. Természetesen annyiban ironizálok, de csak annyiban, hogy nem gondolom, hogy a Médiatanács összes tagja 5 perc múlva elmeháborodott lenne, és valamennyi mesét, illetve az ilyen jelzést előzetesen nem tartalmazó hírműsort betiltaná. Remélem, hogy nem így van. De a törvények arra valók, hogy ne bíznom kelljen az ítéletalkotókban, hanem a jogszabály adjon garanciát. Ha a bíróságokon csak a bírók józan eszében kellene bízni, akkor nem volnának törvények. Itt most csak imádkozni tudunk, hogy a Médiatanács, illetőleg a hatóság tagjai nem fogják betartani a rájuk vonatkozó törvényt, illetve a gumiparagrafust, és nem alkalmaznak ilyenkor büntetést. De a gumiparagrafusokra kevésbé komikus példákat is szolgáltat a törvény, mint ami a gyerekmeséket illeti.

Mandur László utalt már arra, hogy a pályázatok esetében az alaki érvénytelenség feltételeit szigorítja ez a bizonyos törvény, szigorúbb törvények vonatkoznak például a pályázó rádiókra, televíziókra, mint ránk, képviselőkre. Mikor mi elindulunk a képviselőválasztáson, nem kell rögtön megszüntetni az összeférhetetlenséget. A jövőben a médiumok viszont már csak úgy pályázhatnak, hogy beadják az igazolást, és megszüntetnek minden összeférhetetlenséget, ami pedig csak a pályázat megnyerése esetén válhat összeférhetetlenné. Sőt, soha többet nem adhatnak be egyszerre két pályázatot, mondjuk, két frekvenciára, mert már azt is igazolniuk kell, hogy nincs futó pályázatuk máshol, amelynek az esetleges elnyerése esetén összeférhetetlenség állna fenn. Nem merem feltételezni a kitűnő Rogán Antal előterjesztőről - kitűnőnek kell tartanom, annál is inkább, mert ő az én polgármesterem az V. kerületben -, nem merem feltételezni róla, hogy ezt csak úgy csacsiságból vagy életszerűtlenségből írta be. Ha viszont ezt nem feltételezem, akkor viszont sokkal nagyobb a baj, mert akkor arról van szó, hogy mesterséges eszközökkel szűkíti a törvény a pályázók körét. Ez meg éppen azért baj, amire Mandur László is utalt, mert mostantól kezdve nemcsak a helyi pályázatokon, hanem az országosokon se lesz akadály, ha egy, csak egy legény marad a vidéken, magyarán, ha az összes többit kizárják az alaki érvénytelenség miatt. Őszintén szólva nem is tudom, miért strapálja magát ennyire a törvényalkotó, hiszen már az eredeti törvénynek is az egyik legszebb virágszála a bokorban, hogy pályázat nélkül is oda lehetett ítélni rádiófrekvenciát. És hogy ezt nagyon komolyan veszi a médiahatóság, arra már van példa: megtörtént az első pályázat nélküli döntés. Amikor ezt annak idején többen kifogásoltuk, minden ellenzéki frakció a médiatörvény vitájában, akkor azt mondták, hogy pályázat nélkül csak valami hihetetlen rendkívüli esetben osztanak frekvenciát, földrengés van, vörösiszap van, vagy valamilyen természeti katasztrófa, csapás zúdul az országra, akkor nyilván gyorsan, pályázat nélkül kell egy rádió, ami erről tudósít. Megnéztem, megnéztük, láthatja bárki, hogy mire használták fel eddig a pályázatnélküliség lehetőségét. Egy olyan, véletlenül nem nagyon távol álló rádió kapott pályázat nélkül frekvenciát, amelyik tényleg ritka kivételes baj elhárítására vállalkozik: az ő feladata az volt, hogy védje a családot. Én nem tudom, hogy ez nagy természeti vagy hirtelen katasztrófának tekinthető-e, hogy beállt a családok védelmének szükségessége, de kétségkívül már ez sem tükrözte az eredeti szándékot, vagyis azt, hogy csak kivételes helyzetben lehessen pályázat nélkül frekvenciát kapni. De ez nem elég. Ez a mostani törvény még a pályázatokat is virtuálissá teheti olyan módon, hogy boldog-boldogtalant kizár a pályázhatás lehetőségéből. De újabb gumiparagrafust állít elő az a nagyon fontos jogkövetkezménnyel járó rendelkezés, hogy mit tekintenek ismételt jogsértésnek. Ne felejtsük el, aki ismételt jogsértést követ el, arra mindenfajta csúnya büntetés ráróható, végső esetben még a működési engedélyétől, nyilvántartásba vételétől is megfosztható. Már elég szigorúnak tűnik az új rendelkezés, amikor azt mondja, hogy elég kétszer - egy év alatt kétszer - elkövetni a jogsértést, az már ismételtnek tekinthető, de most következik a gumirendelkezés: kivéve a csekély súlyúakat. Azt, hogy mi a csekély súlyú, azt viszont a Médiatanács, illetve a -hatóság dönti el. Nyilván lehet médium, amelyiknél akármilyen jogsérelem van, az csekély súlyú, és lesz, attól félek, olyan, amelyiknél két jogsértés majd véletlenül nem bizonyul csekély súlyúnak, és ezáltal igen könnyen a legsúlyosabb dologgal büntethető is. Félek, hogy nemcsak gumiparagrafusról, hanem esetleg egy terv előkészítéséről van szó abban az új szabályban, amit már többen, többek között Mandur László és mások is érintettek,

méghozzá abban, hogy évente lehet áttekinteni a közszolgálati médiaszolgáltatásokat, és csak az a szabály, ha az összest megszüntetik, hogy legalább egy maradjon. Valóban nem lehet tudni, hogy egy rádió, egy tévé, vagy összesen egy. De hadd vegyem a jobbindulatú megoldást: elég az, hogy egy közszolgálati tévé és egy közszolgálati rádió maradjon. Ez eddig nem volt. Ez azt jelenti, hogy ha valaki úgy gondolja, akkor máris meg van írva, mondjuk, a Duna TV halálos ítélete, nem kell hozzá semmi, hogy ezt végrehajtsák. Már nem feltételezem, hogy az MTV-re vonatkozik a halálos ítélet, bizonyos okokból, de akármelyikre vonatkozhatna - akármelyikre! Gumiparagrafus és korlátlan lehetőségek. Ez volt a fő baja az eredeti médiatörvénynek is. E bajok orvoslása helyett ez az új jogszabálygyűjtemény, a módosítások gyűjteménye a gumiparagrafusok számát és az önkényes döntések lehetőségét csak növeli. A sajtóban is, meg itt is szóba került már, és érthető okokból mindenki háborgott azon, hogy a Médiatanács tagjainak olyan kártalanítás jár, ami messze felülmúlja azt a kétmilliós plafont, amit egy sokkal kisebb hatalmú hivatalnoknál komolyan veszünk. Én másképp gondolom. Nem sajnálom ezt a bizonyos jó magas végkielégítést, illetve kártalanítást tőlük. Komolyan gondolkodó ember ezt a feladatot tudniillik nem vállalná fel, amit ők felvállalnak, hogy a mesék fölött kelljen ítélkezniük, hogy rádióhírek előtti gyerekfigyelmeztetés híján eldönthessék, hogy büntessenek vagy ne büntessenek. Ezt komoly ember, őszintén szólva, nehezen vállalná. Valószínűleg kell a vonzerő, kell az igen magas kártalanítás hozzá. Élvezzék minél hamarabb a tisztelt kollégák! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Novák Előd képviselő úrnak adok lehetőséget. Parancsoljon, képviselő úr! NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólást korábbi felszólalással kapcsolatos reagálásra lehet kérni. Én most rendhagyó módon önmagamra reagálnék, ugyanis méltatlannak tartanám, hogy Lendvai Ildikóval szálljak vitába. Egy egykori cenzornak szerintem egyáltalán nem is itt lenne a helye. Ha rajtunk múlik, és ha történt volna, történne itt bármiféle rendszerváltás, és elfogadták volna akár az erre vonatkozó javaslatunkat, akkor ő ma nem is ülhetne itt. Önökkel szívesen vitatkoznék, tisztelt kormánypárti képviselők, csak önök ezt nem teszik, nem szólalnak meg, aztán majd szépen csendben, ahogy szokták, a végén megszavazzák a javaslatukat. Viszont ahogy az előbbi felszólalásomban megígértem, csak akkor már nem fért bele az időbe, szeretnék a miniszterelnök úr becsülete védelmében szót emelni. Ugyanis önök, illetve Rogán Antal, azaz az előterjesztő, bár nem tartózkodik itt, de benyújtotta azt a javaslatot, amely szerint végkielégítés helyett kártalanításra jogosult az egykori pornólapfőszerkesztő, Szalai Annamária. Ezt a cinikus és kétszínű módosítást mi javasoljuk eltörölni a törvényből, ugyanis a kormány tavaly nyári akciótervének 18. pontja volt az, amely a két hónapon túli végkielégítésekre, a béren felüli juttatásokra, a szabadság- és titokmegváltásokra 98 százalékos különadót ígért. Az önök mostani javaslata ugyanakkor - ezzel az elképzeléssel gyökeresen ellentétes módon - a mandátuma lejártakor a jelenlegi fizetése alapján körülbelül 13 millió forinttal jutalmazná a MNHH elnökét, tehát Szalai Annamáriát.

(18.20) Mivel ez a szabályozás a kormányfőnek az Országgyűlésben itt megtett ígéretével szembemegy, ezért a kormányfő és a kormánypártok becsületének megőrzése érdekében, önök helyett is gondolkodva nyújtottam be ezt a javaslatot. Köszönöm figyelmüket, illetve nagyon szívesen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel arra kérem képviselőtársaimat, hogy óvakodjanak olyan minősítésektől, amelyek személyes jogokat sértenek vagy sérthetnek. Mandur László képviselő úr következik rendes felszólalásra. MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem már volt egy felszólalásom, amit szeretnék folytatni. ELNÖK: Ismételt felszólalás. MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Igen-igen, teljesen rendben van, úgyhogy köszönöm szépen. Még mielőtt folytatnám ott, ahol abbahagytam, csak szeretnék pontosítani valamit, ezért nem kértem külön két percet. Lendvai Ildikó nem volt cenzor, bár önöknek ez a verzió nagyon tetszik, csak ez egyszerűen nem igaz, és nem így volt, de lelkük rajta, hogy ezt mindig mondogatják. No de folytatnám ott, ahol egyébként abbahagytam, rátérnék egy kicsit az alap státusának a kérdésére, miután a Médiatanács dolgáról már részletesen szóltam. Nagyon érdekes, ahogy a törvényjavaslat kapcsán folytatódik az a lopakodó átalakulása az alapnak, azaz a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alapnak, hiszen ez a lopakodó centralizáció, ami megtörtént, és már minden az alap fennhatósága alá tartozik, aminek tudjuk, hogy a hatóság az igazi főnöke, és lényegében mindenkit kizártak, szakmai szervezeteket, érdekképviseleteket, politikai pártokat, ellenzéket ennek a bizonyos alapnak a felügyeletéből, még tovább fogják erősíteni, és ezt a lopakodó folyamatot igyekeznek teljesen kiteljesíteni, annak ellenére, hogy az előbb említett két médiatörvényben sehol sem találkozhatunk azzal, hogy ennek az alapnak ilyen szuper feladat- és munkaerő-koncentrálás lenne az igazi funkciója, de hát, Istenem, önöket végül is már a saját törvényük sem szokta ez ügyben zavarni, úgyhogy tovább folytatódik ez a folyamat. Mert hát mi történik most? Lényegében egy médiaholdingszerű működésre tesz javaslatot ez a mostani módosítás is, de egyébként továbbra is ott tartunk, amint már említettem, hogy nem teljesen precízen és pontosan, amiből a továbbiakban is borzasztó működési zavarok lesznek és borzasztó anyagi károk, természetesen. Ugyanis az alap jelenlegi státusa szerint, és ahogy ez szabályozva vagyon, vagyonkezelő és pénzalap, ezt mondja a médiatörvény 136. §a. A mostani javaslat 63. § (42) bekezdésében szereplő módosítás szerint az alap egyben gazdálkodó szervezetnek is minősülne, anélkül egyébként, és ez benne a legfurcsább, hogy megfelelne a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályainak, anélkül, hogy akár a cégbíróság vagy az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorolna felette. Jogosulttá válna a Médiatanács hozzájárulásával a közszolgálati hozzájárulásból származó bevételeinek engedményezésére is. Létrejön egy szuperszervezet, szupervagyonnal, szuper költségvetési

támogatással, mindenfajta ellenőrzés és kontroll nélkül lényegében. Elképesztő! Elképesztő abban a világban, amikor önök állandóan arról beszélnek, hogy rendet tesznek, ellenőrizhetőség, átláthatóság, kontroll, és valami oknál fogva hihetetlen erőforrásokat visznek ki, hogy csak önmaguk tudják ezt felügyelni. Tessék végiggondolni majd ennek a következményeit! Nemcsak az általuk tulajdonolt állami vagyon hasznosítására, hanem a javaslat szerint annak megterhelésére sem volnának érvényesek az állami vagyon kezelésére vonatkozó általános szabályok. Akkor ez hogyan illik bele abba a politikai szlogenrendszerbe, amit önök eddig hirdettek? Mi az, hogy nem tartozik bele? Mintha nem közvagyonnal gazdálkodnának! Úgy beszélünk a dologról, minthogyha ez az egész közszféra nem kapott volna az idei évben 63 milliárdos költségvetési támogatást - 63 milliárd! A közszolgálati médiaszolgáltatók a hatályos törvény szerint, de már a korábbi médiatörvény szerint is vállalkozási tevékenységet is folytathattak úgy, hogy annak eredményét közszolgálati céljaik elérésére fordíthatták. Most a javaslat 63. § (36) bekezdése ezt a minimális önállóságot is megszüntetné. Kimondaná, hogy az e vállalkozási tevékenység folytatásához való jogot - tekintettel az alapnak a közszolgálati média támogatása érdekében végzett tevékenységére -, a közszolgálati médiaszolgáltató bármiféle ellenérték nélkül átengedheti az alap részére. Kérem szépen, nincs önálló Magyar Televízió, nincs önálló Magyar Rádió, nincs önálló Duna Televízió és nincs önálló MTI sem. Ez a dolog erről szól. Akkor mi a fenének tartják fenn? Miért van ennek a részvénytársaságnak, ennek a nem létező részvénytársaságnak vezérigazgatója? Miért van 50 fős, már eddig is lezsugorított stábja? - ugyanis semmi fölött nem rendelkezhetnek. Ráadásul azt sem tudják, hogy mi a fene lesz velük, hiszen már az előbbiekben elmondottak szerint, majd valamikor évente meghatározzák, hogy hány darab tévé meg rádió, meg egyáltalán. Költséghatékony ez a dolog? Nem pénzkidobás? Mindent ez az alap készít, gyárt, s a többi, és még sorolhatnánk. Hogy lehet így tervezni? Ott voltunk a Magyar Televízióban, és hallgattuk ezeknek a társaságoknak a vezérigazgatóit, hogy tervezik, meg műsorterv, meg ősz, meg majd a tavasz. Mire? Mire? Eszerint? Ezt el fogják fogadni. Mibe kerül ez a történet, summa nemzetgazdaság, mind a tekintetben, hogy hány forint, mind a tekintetben, hogy milyen eredményt fog produkálni a magyar közszolgálati világ? Már most is fantasztikus látni azt, és tessék megnézni, és ebben azért nagy vita nem volt azon a bizonyos bizottsági ülésen, őköztük meg miköztünk vagy énköztem, hogy ugyanabból az adatsorból dolgozunk, amiből ők is dolgoznak. Az AGB nézzen televíziót, GfK Szonda rádiót, ez az elfogadott, nézettségi adatok, hallgatottsági adatok és így tovább. Az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, nem a többiekhez, nem a versenyszférához, önmagukhoz képest veszítenek saját pozícióikból. A Magyar Televízió a tematikus csatornák szintjére süllyedt le nézettségben, önmagához képest. Zuhan lefelé, a közéleti műsoraik nézettsége már lassan a nullától alig különbözik. Hihetetlen nézőszámot veszítenek. Persze semmi különös nem történt, mint ennek a rendszernek a részeként, amit tovább fokoznak a mostani javaslattal is, egyre inkább egy kormány vagy egy politikai párt tematikus televíziójává, rádiójává varázsolják. Persze könnyű, hiszen azok főszerkesztik, azok vezetik, akik a Hír TV-t, Echo TV-t, Lánchíd Rádiót. Annyi nézője is lesz. Ennyi is lesz, ezt sikerül ennyi pénzből megvalósítani.

Valószínűleg ki lehet mondani, hogy ennyi pénzből ilyen kevés nézőt már régen produkáltak a magyar közszolgálatban. Ez biztos, hogy így van, és ez a tendencia tovább folytatódik, és ebben a rendszerben már senki nem fogja tudni, hogy mi az ő dolga, mi a felelőssége, mi a hatásköre. Egyvalamit látunk: valakiknek ellenőrizetlenül a kezébe került hihetetlen mennyiségű állami vagyon és forrás és cash, pénz, és befolyás a média fölött. Csak ott romlik el a dolog, hogy ha azt hiszik, hogy ezzel a magyar társadalmat jelentősen befolyásolni tudják az ő nézeteiben, akkor az a csalódás éri őket, és ez történik most folyamatosan, hogy a távirányítóval ezt elrendezi a drága néző, mert átkapcsol, és ezt mutatják ki. Ezt elismerte egyébként Balogh László is, aki a közalapítvány kuratóriumának elnöke, hogy nagy bajban vannak a nézettségekkel; ott van a jegyzőkönyvben, ez igaz. Csakhogy miért kell tovább erőltetni azt a megoldást, ami rossz megoldást hozott, továbbmenni azon az úton, és ezt egyébként tönkretenni? A Duna Televízió a hazai viszonyok között azon a határon mozog, hogy nem lehet kimutatni a nézettségét, elérte azt a pontot, hogy nem lehet kimutatni, szabad szemmel nem érzékelhető. Ezt ott megmondta a Duna Televízió vezetője is, hogy nincsenek nézettségi adataik, mert nem tudja kimutatni senki, mert olyan picike; hibahatár alatt vannak. (18.30) Nos, itt tartunk, ez a folyamat fokozódik; ez a javaslat ilyen szempontból be fogja teljesíteni mindazt, amit vártunk - irdatlan mennyiségű pénzért. Amiről még szólni szeretnék e törvény kapcsán - azért van egy jó hír is, na, legyen egy jó hír -, az a hangerő kérdése. A médiatörvény 33. § (4) bekezdésének módosítása például azt javasolja, hogy "ne csak a reklámok és a televíziós vásárlás, hanem a műsorelőzetes hangereje se legyen nagyobb, mint a környező műsorszámoké". Ezt nagyon támogatjuk. Áttérnék a másik törvényre - az időm hátralévő részét erre használnám -, az úgynevezett médiaalkotmánynak nevezett törvény módosítására. Ebből - nem húzva az időt és nem untatva önöket - egy dolgot emelnék ki, az újságírók forrásvédelmének a kérdését, mert talán ez a legizgalmasabb dolog. Ha már azt mondták, hogy igazodunk az európai joghoz meg a normákhoz, akkor szeretném elmondani önöknek, hogy az Európai Parlament 2011. január 25-én fogadta el az újságírói források védelméről szóló 1950/2001. számú ajánlást. Ez mégis egy kapaszkodó. Ez egy norma, amihez igazodnunk kell. Az Európai Parlament által a magyar médiatörvényekkel kapcsolatban már 2011. március 10-én elfogadott határozat szövege is kiemeli a forrásvédelem fontosságát. Van egy pontosítás, amely első ránézésre jónak tűnik, hogy a hatályos törvény 6. § (2) bekezdése szerint az újságíró jogosult információforrás titokban tartására bírósági és hatósági eljárások során is, feltéve, hogy a számára átadott információ közzétételéhez közérdek fűződik. Ez a védelem természetesen csak viszonylagos. Sok kritika is hangzott el, mint ahogy említettem, nemzetközi és hazai szinten is. A javaslat most reagálni kíván erre a nyitott kérdésre és a kritikákra azzal, hogy a "hatóság" szó elé a "nyomozó" jelzőt illesztette. Ez a megoldás megfelelő volna a 6. § (3) bekezdését illetően: növelné az újságírói forrásvédelmet, ha kizárólag a büntetőügyekben eljáró nyomozó hatóság kötelezhetné az újságírót a forrás felfedésére. Ugyanakkor a "nyomozó" jelző automatikus beillesztése a "hatóság" szó elé a 6. § (2) bekezdésében azzal az eredménnyel járna, hogy nemcsak a forrásfelfedési kötelezés

lehetőségét, hanem az újságíró forráseltitkolási jogát is leszűkítené kizárólag a bíróságok és nyomozó hatóságok előtti eltitkolásra. A tervezett törvényszöveg alapján az újságíró nem volna jogosult eltitkolni forrását közigazgatási hatósági eljárásban értelemszerűen a Médiatanács előtt sem. Ez még az eddigiekhez képest is hatalmas visszalépést jelentene. Úgyhogy ha az volt az eredeti szándék, hogy igazodjunk az uniós normákhoz, akkor ezt mindenképpen orvosolni kell. A javaslat ezt érdekes módon technikai pontosításnak tartja, holott egy nagyon fontos tartalmi kérdésről van szó. Azt hiszem, hogy érdemes lenne még egyszer áttanulmányozni még a záróvita és a zárószavazás előtt, mert itt már sok minden bele szokott férni. Talán a beterjesztett törvénnyel kapcsolatos módosítókat is érdemes lenne egyszer már behozni, és az előbb említett Európai Parlament 1950/2011. számú ajánlásának megfelelően a 4. pontot kellene valahogy érvényesíteni és alkalmazni. Nem kívánok többet hozzászólni a dologhoz. Nemsokára le fog járni az időm. Ez a dolog számtalan ponton hibás, egész egyszerűen gyárilag hibás sajnos. Ugyanazok a problémák élnek és fokozódnak, amelyek az eredeti törvény elfogadásánál is megvoltak. Mi annak idején száz módosító javaslatot nyújtottunk be, amelyek közül sikerült egyetlenegyet sem megfogadniuk és elfogadniuk. Bár hozzá kell tennem, felismerték, hogy a javaslatok jó része nem rossz, s egy nap még rendelkezésükre állt a határidő lejárta előtt - augusztus 31. -, mi pedig elkövettük azt a hibát, hogy egy nappal hamarabb nyújtottuk be, így a javaslataink java részét szinte átkopírozták, és beadták saját név alatt. De azért ennek néha örülni kell, mert az legalább megfelelt az elvárásoknak, amiket beemeltek. Most nem fogunk önök helyett dolgozni, nem fogunk benyújtani száz módosítót ahhoz, amit letettek az asztalra, mert ez egy barkácsolás, és rossz irányba megy a dolog. Ezért azt javaslom, hogy ha szeretnének valamit átemelni a javaslatainkból - mert a mi javaslatainkat úgyse fogadják el, azt már megtapasztaltuk -, akkor vegyék elő azokat a módosítóinkat, amiket annak idején benyújtottunk, és még egyszer nézzék át, hátha érdemes azokból még néhányat beemelni. Hadd kérjek én is még egy percet a Házszabály szerint, elnök úr. ELNÖK: Képviselő úr, alelnök úr, úgy gondolom egy ismételt felszólalásnál ez már nem teljesen méltányos, de lássa, kivel áll szemben, engedélyezem. MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Egyszer majd még visszaadom. (Derültség. - Egy hang: Nem lesz rá alkalmad!) Erre még ne vegyetek mérget, fiúk! (Egy hang: Zsebre dugott kézzel?) Lehet így is. Lehet mellényben, lehet zsebre dugott kézzel, kinek milyen style-ja van. Elment már fél perc. (Derültség.) Tehát nem fogunk ebben részt venni, és nagyon sajnáljuk, hogy egyszerűen nincs rá lehetőség. Abban meg nem akarunk részt venni, ami a Fidesz belső versenyfutását jelenti ahogy már említettem - a média területén, hogy mely csoport hogyan és melyik centrumában kíván hatalmi pozíciókat szerezni ebben a rendszerben. Ebben végképp nem akarunk részt venni. Döntsék el egymás között! Csak egy a baj, hogy ebben a vetélkedésben a magyar médiaszabályozás és a közmédiumok fognak nagyon-nagyon rosszul járni, valamint a nézők és a hallgatók. Elnök úr, köszönöm megtisztelő türelmét. Visszaadom önnek a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nem egy volt alelnökkel polemizálnék, akkor azt mondanám, döbbenetes, hogy mennyire nem ismeri a Házszabályt. A szót nem lehet visszaadni, drága volt alelnök úr, azt sajnos az itt ülő embernek a joga és kötelessége adnivenni. Ez a szabály. De nincs semmi baj, értem én ebben a mélyebb logikát is. Köszönöm szépen. Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Puskás Imre képviselő urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Puskás Imre: Igen.) Parancsoljon, képviselő úr! DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mondanám azt, hogy válaszolni szeretnék a vitában elhangzottakra, mert azt gondolom, az meglehetősen terjedelmes hozzászólást igényelne. Inkább egyfajta zárszót mondanék a vitához. Ha úrrá lenne rajtam a szerénytelenség, akkor egyfajta atyai gesztust is tennék, és azt mondanám, hogy a vitában voltak valóban szakmai hozzáértést és elmélyülést mutató megszólalások, és voltak különböző színvonalú politikai glosszák. Talán nem véletlen, hogy az első kategóriában inkább abban a kérdéskörben szólaltak meg a felszólalók, amely kérdéskör a hírközlés fogalomkörébe tartozik. A beterjesztett törvénytervezet nagyobb részben ebbe a tárgykörbe tartozik, a vitában mégis jóval kisebb szerepet kapott. De jó érzéssel tölt el, hogy bármely frakcióból megszólalók ebben a kérdésben inkább támogató hozzászólásokat tettek, sőt mondhatom, hogy szokatlan módon alapvetően nem a tervezet hiányosságai domborodtak ki, hanem az erősségei. Ez mindenképpen jó érzéssel töltheti el az előterjesztőket és azokat, akik ezen dolgoztak. Nem meglepő módon a vitában, időben és hozzászólásszámban is nagyobb részben, a médiát szabályozó különböző törvények módosításai kerültek elő. Ennek a stílusát minősítettem én úgy, hogy politikai groteszkek, politikai glosszák hangzottak el. Ez nem meglepő, mert a média egy olyan téma, amire a politikusok meglehetősen érzékenyen reagálnak, és általában minden politikusnak van véleménye ebben a témában, és rendkívül érzékenyek minden olyan fejleményre, ami ebben a témában, ebben a kérdéskörben elhangzik. (18.40) Ezért nem nagyon szeretnék részletekbe menően kitérni erre a kérdésre, hiszen továbbra is hangsúlyoznám, hogy összességében a törvénytervezet túlnyomó része a hírközléssel kapcsolatos törvényt módosítja, és ezért azt gondolom, hogy önmagában is azt mutatja, hogy bár a vitában nagyobb súlyt kapott, de mégiscsak magában a törvénytervezetben kisebb jelentőségű a médiát szabályozó törvénymódosítások megjelenése. Egy-két gondolatra reagálnék csak, itt azt láttuk, hogy a megszólaló képviselőtársaink igyekeztek valamiféle módon blikkfangos dolgokat mondani, mondhatnám azt is, hogy a média ingerküszöbét próbálták átlépni. Gondolok itt Karácsony képviselőtársamra, aki azt mondta, hogy a média sunyi elfoglalása történik, ami egy LMP-s képviselőtől - amely azért mégiscsak a XXI. század emblematikus pártja -, azt gondolom, elég különös megnyilvánulás, hiszen furcsa volna, ha komolyan vehetnénk, hogy a médiát valamelyik politikai erő el tudná a XXI. században foglalni. Hiszen az olyan szerteágazó és oly módon elfoglalhatatlan

bármilyen politikai akarat, bármilyen politikai erő számára, hogy azt hiszem, erre próbálkozást nem is tenne senki, ezért ez az állítás nyilván képtelenség is. Vagy hát külön színfoltja volt a mai vitának is Novák Előd, aki azt hiszem, már csak egy lépésre van attól a kiváló teljesítménytől és valóban parlamenti bravúrtól, hogy személyes megtámadtatás címén fog majd hozzászólni saját maga felszólalása kapcsán. Azt hiszem, ez valóban egy parlamenttörténeti esemény lesz majd, de nagyon közel állhatunk ehhez a pillanathoz is. De valójában a hozzászólásai nagyjából ugyanabban a témában, és tartalmában ugyanazok a kérdések jöttek elő, azt hiszem, szinte valamennyi vitában, amiben meg tud szólalni, ugyanezeket hozza fel. Szórakoztató volt és valóban időnként azért mindenképpen a magas nívót képviselte Lendvai Ildikó képviselő asszony hozzászólása, nem véletlenül jót mulattunk itt egyik-másik nagyon színvonalas ironikus megjegyzésén és kis hangulatképén, de azért ezt is tudnám akár komolyra fordítani. Mert valóban érdemes a gyermekek védelmében sok mindent tenni a médiában, és valóban elgondolkodtató, bár az ember első nekifutásra talán viccesnek gondolná, amikor a magyar népmesék horrorisztikus tartalmát kezdjük boncolgatni, vagy akár a klasszikus népmesék vagy mesék tartalmát. Nekem ebben a pillanatban az jutott eszembe, hogy egy-két héttel ezelőtt a még nem kétéves Donát fiam sikítva sírta el magát, amikor megjelent az óvodás előadásban a boszorkány, és aznap nagyon sokszor mondta el még este is, hogy megijedtem, megijedtem. Úgyhogy azt gondolom, valóban érdemes komolyan venni ezeket a dolgokat. Azt hiszem, hogy felnőttként másképpen viszonyulunk ehhez a kérdéshez, mint ahogy valószínűleg ezt a szakemberek látják, és nagyon helyes, hogyha a gyermekek érdekében sok minden történik, még akkor is, ha azt gondolnánk, hogy esetleg ez már az abszurditás határát súrolja. Mandur László képviselőtársam is a tőle megszokott, egyébként azért magas színvonalon és meggyőző erővel mondta el ugyanazt, amit egyébként a médiatörvény vitájában el lehet mondani, és tudta olyan megközelítésben és megvilágításban előadni a közszolgálati médiumok integrációját és a vagyonkezelő létrehozását, mintha az már maga lenne a vég, már önmagában ez a fejlemény és ez a körülmény minősítené önmagát, és nem is érdemes innentől kezdve már azt igazolni, hogy ez egy helytelen folyamat. Azt gondolom, időnként azért az embernek nemcsak a saját gondolatai körül kell forognia, hanem lehet, hogy más véleményeket is meg kell hallgatni, és más véleményekre is oda kell figyelni. Többen hivatkoztak képviselőtársaim közül az elmúlt hét kulturális és sajtóbizottsági ülésére, amely a köztelevízió székházában történt, és ott végül is a közmédiumok vezérigazgatói nem arról számoltak be, hogy ők kétségbeejtőnek tekintik azt a fejleményt, ami történt. Az ott elhangzottak arról szóltak, hogy számos előnyét látják annak, ami ebben szabályozásban számukra lehetőségként jelenik meg. Bízom benne, hogy az a fajta mutatószám, ami a nézettségben azért megjelenik - a drámát ezzel is lehet fokozni, hogy milyen zuhanás, meg mennyire mérhető, meg az elmúlt időszakhoz képest milyen változások történtek, azt hiszem, ez is azért az erős túlzás és a hatásvadászat kategóriájába tartozott -, egyébként bízom abban, hogy valóban ez a fejlemény, ami a közmédiumokban történt, az erősíteni fogja az ő teljesítményüket a közeljövőben. Nos, összességében tehát köszönöm szépen a képviselőtársaimnak mindazt, amit ebben a vitában elmondtak, mert ettől függetlenül természetesen nagyon sok hasznos és megszívlelendő információ és felvetés hangzott el, és bár Mandur képviselő úr azt mondta, hogy nem fognak módosító indítványokat benyújtani - ha jól értettem -, mégis természetesen

arra biztatom a képviselőtársaimat, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyben úgy érzik, hogy gyenge vagy valamiféle módosításra szorul az a törvénytervezet, amelyet benyújtottunk a tisztelt Háznak, tegyék meg a módosító indítványokat, és tegyük még jobbá ezt a szabályozást. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Képviselőtársaim! Most soron következik a szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Rogán Antal fideszes képviselő önálló indítványát T/3538. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3538/1. számon megismerhették képviselőtársaim. Tájékoztatom önöket, hogy Manninger Jenő képviselő úr, valamint Mengyi Roland képviselő úr csatlakozott Rogán Antal úrhoz, a napirendi pont előadójához. Most az előterjesztői expozé következik, megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

Vissza a honlapra Felszólalások: 90-152 152-198 198-236

Ülésnap adatai