Készítette: Ranga Attiláné Vörös Erzsébet bv. alezredes bv. őrnagy. Lektorálta: Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központja Budapest

Készítette: Ranga Attiláné Vörös Erzsébet bv. alezredes bv. őrnagy Lektorálta:

Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központja Budapest

2

Tartalom 1. A fogvatartottakkal való bánásmód elvei és gyakorlata.......................................... 4 1.1 A fogvatartottakkal való bánásmód fogalmi elemei ................................................... 4 1.2 A bánásmód alapelvei ................................................................................................. 5 1.3 A fogvatartottakkal való bánásmód tartalma és terjedelme ........................................ 5 1.4 A bánásmód objektív elemei ....................................................................................... 6 1.5 A bánásmód szubjektív elemei .................................................................................... 6 2. BEVEZETÉS A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS TÖRTÉNETÉBE ...................... 7 2.1 Börtönrendszerek a XIX. században ........................................................................... 8 2.1.1 A magányrendszer (Pennsylvaniai)................................................................. 8 2.1.2 A hallgató rendszer (Auburni)......................................................................... 8 2.1.3 A vegyes rendszer ( „Genfi osztályozó rendszer”) ......................................... 9 2.1.4 A fokozatos rendszerek (Walter Crofton 1851) .............................................. 9 2.1.5 A magyar büntetés-végrehajtás története 1945-ig.............................................. 11 3. A REINTEGRÁCIÓI ISMERETEK TARTALMI ELEMEI .............................. 14 3.1 A reintegrációs ismeretek tartalmi elemei ................................................................. 14 3.2 A büntetés-végrehajtási reintegráció pedagógiai hagyománya ................................. 15 3.3 A büntetés-végrehajtási reintegráció történeti-ideológiai változásai ........................ 16 4. A SZABADSÁGVESZTÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSA .............................. 18 4.1 A szabadságvesztés végrehajtásának célja ................................................................ 18 4.2 A szabadságvesztés végrehajtásának feladata ........................................................... 19 4.3 A reintegrációs tevékenység ...................................................................................... 20 4.4 A büntetés-végrehajtási reintegrációs program ......................................................... 21 5. Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer és a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet működése ............................................................................................................... 23 5.1 A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer ............................................................ 23 5.1.1 A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer elemei ....................................... 25 5.1.2 A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer működése ................................. 26 5.1.3 A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet működése .......................... 26 5.2 A befogadás ............................................................................................................ 28 5.2.1 Befogadási és Fogvatartási Bizottság feladatai ............................................. 29 5.2.2 A Befogadási és Fogvatartási Bizottság elítéltekkel kapcsolatos feladatai ....... 30 5.3 Rezsim..................................................................................................................... 32 6.A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK ALAPELVEI ........................ 40 6.1 Normalizáció elve...................................................................................................... 41 6.2 Nyitottság elve ........................................................................................................... 41 6.3 Felelősség elve........................................................................................................... 43 6.4 Egyéniesítés elve ....................................................................................................... 43 6.5 Együttműködés elve .................................................................................................. 44 6.6 Fokozatosság elve...................................................................................................... 45 6.7 Reintegráció elve ....................................................................................................... 46 12. REINTEGRÁCIÓS PROGRAMOK ..................................................................... 47 7.1 Az elítéltek reintegrációja ......................................................................................... 48 7.1.2 Oktatás és szakképzés ........................................................................................ 48

3

7.1.3 A munkavégzés elvei és szabályai .................................................................... 52 7.1.4 Munkaterápiás foglalkoztatás ............................................................................. 58 7.1.5 Sport és kulturális foglalkoztatás ....................................................................... 59 7.2 Családi-, társadalmi kapcsolatok támogatása ............................................................ 60 7.2.1 A levelezés.......................................................................................................... 62 7.2.2 A látogatás .......................................................................................................... 63 7.2.3 Kimaradás ........................................................................................................... 65 7.2.5 A távbeszélő használata...................................................................................... 66 7.2.6 A csomagküldés/fogadás lehetősége .................................................................. 67 7.2.7 Vallásgyakorlás, lelki gondozás ......................................................................... 68 8. ÖSZTÖNZŐ RENDSZER ........................................................................................ 70 8.1 A jutalmazás .............................................................................................................. 71 8.2 Az enyhébb végrehajtási szabályok .......................................................................... 75 8.3 Az átmeneti részleg ................................................................................................... 81 8.4 A végrehajtási fokozat megváltoztatása .................................................................... 84 8.5 A feltételes szabadságra bocsátás .............................................................................. 86 9. AZ ELÍTÉLTEK FEGYELMI FELELŐSSÉGE ...................................................... 92 10. Speciális büntetés-végrehajtási feladatok ............................................................... 101 10.1 Fiatalkorú elítéltek speciális kezelése, gondozása ................................................ 101 10.2 A nők büntetés-végrehajtásának sajátos vonásai .................................................. 110 10.3 Az elítéltek kezelése a gyógyító-terápiás részlegen .............................................. 116 10.4 Külföldi elítéltek büntetésének végrehajtása ........................................................ 121 10.5 Az előzetes letartóztatás végrehajtása ................................................................... 125 10.6 A drog prevenciós részlegen elhelyezett elítéltek speciális kezelése ................... 136 10.7 Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek ............................ 140 10.7.1. Hosszúidős speciális részleg (HSR) .............................................................. 140 10.7.2 Az alacsony biztonsági kockázatú részleg ..................................................... 141 11.A FOGVATARTOTTI FÓRUM egységes végrehajtásáról .................................... 142 55/2014. (XII.30.) OP szakutasítás/ .............................................................................. 142 12. SZABADULÁSRA VALÓ FELKÉSZÍTÉS ........................................................... 148 12.1 Visszailleszkedést segítő programok .................................................................... 148 12.2 Társadalmi kötődés program ................................................................................. 152 12.3 Utógondozás .......................................................................................................... 154 12.4 Pártfogó Felügyelői tevékenység ......................................................................... 154 Függelékek........................................................................................................................ 165 Irodalomjegyzék .............................................................................................................. 204 Felkészülési kérdések ...................................................................................................... 207

4

„embertelenséggel nem lehet emberiességet elérni” /Pestalozzi/

1. A fogvatartottakkal való bánásmód elvei és gyakorlata A bánásmód a tágabb értelemben emberek közötti viszonyt jelent. Olyan viszonyt, amelyben az egyik fél valamilyen hatalmi pozícióban áll, a másik fél pedig valamilyen alárendeltségi, függőségi helyzetben van. A bánásmód mindig a fölérendelt oldaláról valósul meg az alárendelt helyzetben lévővel szemben. Ilyen viszony például a szülő és a gyermek, a tanár és a diák, az edző és a sportoló, az orvos és a beteg, az elöljáró és az alárendelt, a főnők és a beosztott, a bíró és a vádlott, a fogva tartó és a fogvatartott között. A bánásmód általában huzamosabb időtartamú kapcsolatot feltételez, de megvalósulhat rövid idő alatt is. A bánásmód tartalma és terjedelme az adott viszony jellegétől függ. Olykor csekély mértékű, csak valamilyen életviszonyra, tevékenységre terjed ki, máskor pedig a függőségi /alárendeltségi/ helyzetben lévőnek szinte az egész életére, életkörülményeire hatással van. A hatalmi jellegéből adódóan a fölérendelt helyzetben lévőnek önmérsékletet kell tanúsítnia a tőle függőségi helyzetben lévővel szemben. Nem szabad a helyzetét kihasználnia, esetleg visszaélni azzal. Éppen ezért a mi társadalmi fejlettségi szinten az ilyen jellegű viszonyok többnyire valamilyen jogi szabályozás alatt állnak, valamint erkölcsi követelmények és szokások is átszövik.

1.1 A fogvatartottakkal való bánásmód fogalmi elemei A fogvatartotti szerv (büntetés-végrehajtás) és a fogvatartott (előzetes letartóztatott, elítélt, stb.) között büntetés-végrehajtási jogviszony keletkezik. A büntetés-végrehajtási jogviszony hatalmi viszony ugyan, de nem jelentheti a fogva tartott jogfosztottságát, teljes alárendeltségét és kiszolgáltatottságát. A fogvatartott a büntetés-végrehajtásnak nem tárgya, hanem alanya, akit a büntető szankció végrehajtása során jogok illetnek meg, és kötelezettségek terhelnek. A fogva tartó szervezetnek, mint a jogviszony másik alanyát szintén meghatározott jogok illetik meg, és kötelességek terhelik, ezek érvényesítésével hajtja végre a szankcióit. Ennek során különösen érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a fogva tartó szerv és a fogvatartott között minden érintkezésnek csak a jogviszony alapját, a jog által szabályozottan szabad történnie.

5

1.2 A bánásmód alapelvei A fogvatartottakkal való bánásmódot a felvázolt alaphelyzet határozza meg. Ebből fakadnak a bánásmód alapelvei: 1. tiszteletben kell tartani a fogvatartottak emberi jogait, 2. a fogvatartottakkal emberségesen, az emberi méltóság tiszteletben tartásával kell bánni, 3. tilos kínzást, embertelen, megalázó bánásmódot alkalmazni, 4. tartózkodni kell mindenfajta diszkriminációtól. Az emberséges bánásmód, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartásának követelményét több nemzetközi dokumentum és hazai jogszabály is meghatározza. Az Európai Börtönszabályok ekképpen fogalmaz:” a szabadságtól megfosztás olyan tárgyi és erkölcsi viszonyokban nyilvánulhat meg, melyek meghatározzák az emberi méltóság tiszteletben tartását…” Az emberséges bánásmód követelménye az Alaptörvényből is következik, amely kimondja, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. A szabadságvesztés, az elzárás és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló KIM rendelet is meghatározza, hogy az elítélt méltóságát tiszteletben kell tartani. A kínzást és az embertelen, magalázó bánásmódot több nemzetközi dokumentum és hazai jogszabály is tiltja. A kínzás fogalmát a következőképpen definiálják: „a kínzás kifejezés minden olyan cselekményt jelent, amelyet szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom, vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben” A hazai jogszabályokban az Alaptörvény Szabadság és Felelősség című fejezetének III. cikke rendelkezik arról, hogy senkit sem lehet kitenni kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak kitenni. Az embertelen, megalázó bánásmód tilalmához szorosan kapcsolódik a diszkrimináció tilalma is. Nem tehető hátrányos megkülönböztetés a faj, a bőrszín, a nem, a nyelv, a vallás, a politika vagy más vélemény, meggyőződés, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint. A felsorolt szabályok, előírások nem határozzák meg az emberséges bánásmód fogalmát, ezért azt a fogva tartási jogviszony tatalmából és terjedelméből lehet levezetni.

1.3 A fogvatartottakkal való bánásmód tartalma és terjedelme A fogva tartási viszonyt, az ebből fakadó jogokat, kötelezettségeket és egyéb normákat a különböző dokumentumok (ajánlások, határozatok), valamint különböző szintű jogszabályok részletesen szabályozzák. A nemzetközi dokumentumok közül kiemelnénk az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Ajánlása az Európai Börtönszabályokról 2006. (Rec.2.). A hazai hatályos jogszabályok közül a fogva tartással kapcsolatos alapvető normákat a 2013. évi CCXL. tv. szabályozza (Büntetés-végrehajtás. Törvény). Az alacsonyabb szintű jogszabályok közül a leglényegesebb a szabadságvesztés, az elzárás és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 16/2014.(XII.19) IM. Rendelet.

6

A fentieket összefoglalva emberségesnek az a bánásmód tekinthető, amely: - megfelel a fogva tartással kapcsolatos nemzetközi dokumentumok előírásainak, - valamint a jogszabályok rendelkezéseinek, és - feleljen meg az emberi kapcsolatokra vonatkozó erkölcsi normáknak is. A fogva tartó és a fogvatartott közötti viszony tartalma és terjedelme széleskörű, a fogvatartottnak szinte az egész „életére” kiterjed. A fogvatatás tényéből következően a fogvatartott életszükségleteiről, emberi mivoltából fakadó egyéb szükségleteiről a fogvatatónak kell gondoskodnia. A fogva tartási jogviszonyból eredendően a bánásmód tartalmát és terjedelmét alapvetően két nagy területre, az objektív és szubjektív elemekre lehet felosztani.

1.4 A bánásmód objektív elemei - az elhelyezési körülmények minősége (zárka, lakóhelyiség alapterülete, légtere, szellőzés, világítás, berendezési tárgyak stb.) - a higiéniai viszonyok és minősége (tisztálkodás, mellékhelyiség használata, mosás, szárítás stb.) - az élelmezés színvonala (étel minősége, mennyisége, étkezési körülmények stb.) - ruházat, ágynemű milyensége, - az egészségügyi ellátás színvonala

1.5 A bánásmód szubjektív elemei - a személyi állomány fogvatartottakhoz való viszonyulásának irányultsága (hangnem, kényszerítő eszközök alkalmazása, bántalmazás, megalázás, korrupció, a kötelezettségek teljesítésének megkövetelése stb.) - a fogvatartottak egymás közötti viszonyának kontrollálása (bántalmazás, kényszerítés, kihasználás stb.) - a napi elfoglaltságok biztosításának színvonala és mértéke (szabad levegőn tartózkodás, sport, művelődés, munkavégzés stb.) - a fogvatartotti jogok biztosításának megfelelősége (kapcsolattartás, vallásgyakorlás stb.) - a fogva tartottak ügyei, panaszai és kérelmei intézésének színvonala A felsorolt objektív és szubjektív elemek mindegyikét különböző szintű normák, előírások szabályozzák. Az ezeknek való megfelelőség minősíti a bánásmódot. A bánásmód mindig annak a részéről valósul meg, aki az adott szabály magatartásáért felelős. Az emberséges bánásmód fogalmi tisztázása mellett azt is tisztázni kell, hogy mi tekinthető embertelen, megalázó bánásmódnak.

7

A nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott állásfoglalásokat figyelembe véve, ahhoz az álláspontra juthatunk, hogy az emberséges bánásmódnak nem egyedüli ellentéte az embertelen bánásmód. Ugyanis a normákkal ellentétes bánásmódnak egy bizonyos súlyossági fokot el kell érnie ahhoz, hogy embertelen, megalázó bánásmódnak minősüljön. Amennyiben a normaszegés nem éri el a súlyosság fokát, akkor tekinthető a bánásmód „nem emberségesnek”. Összefoglalva tehát: embertelen a bánásmód, ha a fogva tartásra vonatkozó normákat olyan mértékben megsérti, melynek következtében a fogvatartott emberi méltósága is sérelmet szenved.

2. BEVEZETÉS A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS TÖRTÉNETÉBE A szabadságvesztés-büntetés kialakulása Börtönrendszerek a XIX. században A magányrendszer A hallgatási rendszer A vegyes rendszer Fokozatos rendszerek A magyar büntetés-végrehajtás története 1945-ig A szabadságvesztés-büntetés kialakulása: XVIII. század derekán, a felvilágosodás eszméinek hatására vált egyre nagyobb jelentőséggel bíró büntetési nemmé a szabadságvesztés-büntetés. A polgári felvilágosodás eszméinek hatására a kor gondolkodása elfordult az embertelen és kegyetlen büntetési eszközöktől. A szabadságvesztés vált a legideálisabb büntetési nemmé, mert az egyéni szabadság elvén nyugvó társadalomban a szabadság elvétele olyan szigorú megtorló eszköz, mely mind az elítéltre, mind a társadalom egészére elrettentő, visszatartó hatást gyakorol. E mellett, olyan társadalmi szükségletek is felmerültek, melyek kielégítésére alkalmas volt az elítéltek tömeges és olcsó munkaereje. A társadalom gazdasági szerkezetében és gondolkodásában lezajló folyamattal párhuzamosan jelentek meg a szabadságvesztés végrehajtásának különböző elemei: - társadalomtól történő elszigetelés, - munkakényszer, - az elítéltek erkölcsi nevelése és - a tettesek osztályozása.

8

2.1 Börtönrendszerek a XIX. században A XIX. század elején Észak-Amerikában és Európa szerte a büntetések rendszerében első helyen már a szabadságvesztés alkalmazása állt. A gyakorlatot a (különböző elméleti alapokból kiinduló) kísérletezés jellemezte, melynek középpontjában az elítéltek megjavítását biztosító börtönrendszer létrehozása állt. Ezek a rendszerek felölelték a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának módjára vonatkozó elveken felül a börtönépítészet, a börtönegészségügy, a rabmunkáltatás és rabnevelés kérdéseit is. 2.1.1 A magányrendszer (Pennsylvaniai)

A magányrendszerű büntetés-végrehajtás lényege az elítélt teljes elkülönítése a szabadságvesztés-büntetés egész tartamára, hogy ily módon teremtsék meg az elítélt „magába szállásának”, vezeklésének, végső soron erkölcsi megjavulásának lehetőségét1. A magányrendszerű börtönök jellemzői: - Az elítélteket egyedül helyezték el. - A zárkákban az elítéltek egyedül dolgoztak (kosárfonás, cipészmunka, asztalosmunka) - Közös foglalkozásokon (pl. napi séta az udvaron, vasárnapi misén stb.) álarc viselése volt kötelező. - A börtönökben papokat és tanítókat alkalmaztak. A papok a lelki gondozást látták el, a tanítók írni-olvasni tanították a rabokat. - Rendszeresítették az egészségügyi gondozást. E börtönrendszernek kétségkívül voltak pozitívumai: az elítéltek elkülönítésével a káros egymásra hatást kiküszöbölték. A tervszerű foglalkozás megszervezése, az oktatás és a munkáltatás, valamint az egészségügyi gondozás bevezetése szintén pozitív hatású volt az elítéltekre. Negatívumai ennél jóval nagyobbak: az ember társas lény, a magán elhelyezés súlyosan károsította az elítéltek személyiségét, mely nehezítette vagy éppen megakadályozta az elítélt szabadulása utáni beilleszkedését. 2.1.2 A hallgató rendszer (Auburni)

Ezt a börtönrendszert a New York állambeli Auburnban 1816-ban vezették be. A hallgató rendszer tervezői a magányrendszer hibáit akarták kijavítani. Lényege a következő volt: - Az elítélteket továbbra is egyedül helyezték el. - Az elítéltek munkáltatása közös munkateremben történt. - A munkateremben az elítéltek egymással nem beszélhettek.

1

Az első magányrendszerű börtönt Amerikában, Philadelphiában 1829-ben létesítették. E kísérleti börtön mintájára építették a Pittsburg-i börtönt, amely már véglegesítette a magányrendszert. Európában is teret hódított: világhírűvé vált Angliában a Millbank-i, Franciaországban a párizsi Mazas, Németországban a berlini Moabit. Hazánkban a márianosztrai, a balassagyarmati és a komáromi börtönökben vezették be ezt a rendszert.

9

A hallgató rendszer nem tudta kijavítani a magányrendszerű végrehajtás hibáit, sőt újabb hibákkal tetézte. Hibás volt az elméleti alapja és a gyakorlati kivitelezése egyaránt: a társas együttléttel járó beszéd tilalma ellenkezik az emberi természettel. Az elítéltek nem tudták megállni, hogy egymással ne beszéljenek, így e rendszert alapvetően a fegyelmi büntetések jellemezték. 2.1.3 A vegyes rendszer ( „Genfi osztályozó rendszer”)

Svájcban (Genf) alakult ki, azzal a céllal, hogy az előző két rendszer hibáit kijavítsa. E rendszer hívei feloldották az elítéltekre vonatkozó, közösen végzett munka közbeni beszéd és érintkezés tilalmát. A vegyes rendszerű börtönben nagy figyelmet fordítottak az elítéltek csoportosítására: - legsúlyosabb, visszaeső elkövetők, - közepes súlyú bűncselekményt elkövetők, az előző osztály javultjai, - javulófélben lévők, kisebb súlyú vétségért büntettek, - 16-18 évesek (fiatalkorúak), előző osztály javultjai, - feloldotta a beszéd tilalmát. Ez a rendszer már nemcsak enyhítette az előző két rendszer hibáit, hanem differenciálási1 törekvéseivel pozitív elemeket vitt a büntetés-végrehajtásba. „A differenciálás gyakorlata az 1842-es évre vezethető vissza, amikor a Pentonville-i intézetben azt a progresszív angol rendszert alkalmazták, amely lehetővé tette az elítéltek bizonyos szempontú elkülönítését, illetve a szabad életbe való folyamatos előkészítését.” 2.1.4 A fokozatos rendszerek (Walter Crofton 1851)

A XIX. század második felében kialakult fokozatos rendszereknek két változata volt ismert: az angol és az ír változat. Az angol rendszer három, az ír négy fokozatból állt. A fokozatos rendszerek lényege, hogy az elítélt a büntetést szigorú végrehajtási körülmények között kezdje, s fokozatosan haladjon mindinkább enyhülő végrehajtáson keresztül a szabad élet felé. Az egyes fokozatokban az elítélt által elnyerhető kedvezmények, az elítélttel szemben kiszabható fegyelmi büntetések és az ellátás (élelmezés) tekintetében alapvető különbségek voltak.

Az ír-rendszer fokozatai a következők: - Első fokozat (magán): Az elítéltek magánzárkába kerültek. Szigorú fegyelmi szabályok hatálya alatt álltak, munkát nem végeztek, élelmezésük mérsékelt volt. - Második fokozat (osztályozó): Az elítélteket ebben a fokozatban csak éjjelre helyezték magánzárkába, nappal azonban közös munkában vettek részt. A fegyelmi szabályok szigorúak voltak, de már több lehetőség volt a kedvezmények elérésére. A kedvezmények a szabályok betartásából és az elítéltek munkateljesítményéből következtek. Az élelmezés az előző fokozathoz képest jobb volt. 

A második fokozat öt osztályból állt, s az elítélteknek ezeken az osztályokon keresztül kellett haladniuk. Az osztályok az alábbiak voltak:

10









"2. osztály": az ún. próbaosztály volt. Az első fokozatból, tehát a magánelzárásból közvetlenül ide kerültek az elítéltek. Itt közvetlen megfigyelés alatt tartották őket, s ennek eredményeképpen juthattak tovább, éspedig két osztályba: a "visszavető" vagy az "előrehaladó" osztályba. "1. osztály": az ún. "visszavető" osztály volt. Ide olyan elítéltek kerültek a "2. osztályból", akik méltatlanok voltak a továbbhaladásra, mert nem tartották be az intézet rendjét és nem volt megfelelő a munkához való viszonyuk. "3. osztály": ez ún. "előrehaladó" osztály volt. Ide a "2. osztályból" az előrehaladásra érdemes elítéltek kerültek. Akik a "2. osztályból" a "3. osztályba" kerültek, tulajdonképpen keresztülugrották az "1. osztályt". "4.-5. osztály": a "4." és az "5." osztály egymással párhuzamosan haladó osztályok voltak. A "3. osztályból" a közepesek a "4. osztályba", a kiválóak az "5. osztályba" kerültek. A kiválóak tehát itt ismét keresztülugorhattak egy osztályt. A "befejező" osztály szerepét a "4." és az "5." osztály egyaránt betöltötte.

- Harmadik fokozat:Az átmeneti (vagy közvetítő) intézetbe helyezést jelentette. Ezután a börtön csak szálláshelyül szolgált, az elítélt őrzését megszüntették, az intézetet elhagyva a polgári életben szabadon végezte munkáját. 

Megfigyelték azonban az elítéltet, hogy a munkában és általában a szabad életben milyen magatartást tanúsít. Sőt, bűnelkövetési kísértésnek (csapdának) tették ki, s azt vizsgálták: ellen állt-e a kísértésnek? Ha nem, visszakerült a börtönbe. Ha kiállta e fokozat próbáit, a negyedik fokozatba léphetett.

- Negyedik fokozat: A feltételes szabadságra bocsátást jelentette. A feltételes szabadságra bocsátásra az ítélet 3/4 részének letöltése után kerülhetett sor, melynek ideje alatt a szabadult személy rendőri felügyelet alatt állt. Ha újabb bűntettet követett el vagy nem megfelelő magatartást tanúsított (pl. garázda magatartás), visszakerült a börtönbe. A fokozatos büntetés-végrehajtási rendszer célját abban jelölték meg, hogy az elítélteket visszavezessék a társadalomba. E törekvések során e rendszer szakemberei sok értékes kezdeményezést tettek. A munkáltatás ebben a büntetés-végrehajtási rendszerben vált először a szó igazi értelmében jelentőssé. A fokozatos börtönrendszerben létrehozták a munkáltatás szervezeti formáját és feltételeit, biztosították az ipari termelőmunkát. Ehhez párosult az a pozitív törekvés, hogy az elítélteket lehetőleg olyan munkával foglalkoztatják, amelyet szabadulásuk után továbbfolytathatnak. Az oktatást a megjavítás fontos eszközének tekintették. Börtöntanítókat alkalmaztak, akik kiemelt témakörök tematikus oktatást folytattak. Az oktatás ismeretterjesztő jellegű volt, tematikája vallásos, természettudományos, etikai2és büntetésvégrehajtási (börtönszabályokkal kapcsolatos) ismereteket egyaránt tartalmazott. A vallás a fokozatos börtönrendszerben nagyobb szerepet játszott, mint az oktatás. Egyes szerzetesrendek feladatul kapták, hogy lelki gondozásban részesítsék az elítélteket. A papok vallásos szertartásokat celebráltak (mise, áldozás, közös ima vagy könyörgés), melyen az elítélteknek részt kellett venniük. Egyénileg is foglalkoztak az elítéltekkel a gyónás és az erkölcsi foglalkozás keretei között. A papok a börtönökben hatásosan tevékenykedtek: a vallásápolás mellett hozzájárultak a börtönfegyelem erősítéséhez is, hiszen a börtönszabályok megsértése vallásos értelemben ugyancsak bűnnek számított.

11

A börtönigazgatók fegyelmi kérdésekben kikérték a papok véleményét. Ha a pap úgy látta, hogy a vallásos eljárásnak elegendő a hatása, eltekintettek a fenyítéstől.

Az elítéltekkel való foglalkozásoknak - bár még mindig nem beszélhetünk mai értelemben vett reintegrációról - határozott tendenciái voltak. Kialakult például az elítéltekkel való "egyéni etikai foglalkozás" fogalma, illetőleg ennek gyakorlata. A börtönökben könyvtárakat létesítettek. A börtönkönyvtár könyvkészletét adományokból gyűjtötték össze. A könyvtárak általában vallásos könyveket tartalmaztak, a kor szépirodalma kisebb jelentőséggel bírt. Így a könyvtárak inkább a papok munkáját segítették, a művelődésnek kevésbé voltak előmozdítói. De ennek figyelembevételével is - az oktatómunkát segítve - az olvasáskészség fejlesztésében szerepet játszottak.

2.1.5 A magyar büntetés-végrehajtás története 1945-ig Amikor a XIX. század elején Európa-szerte a szabadságvesztés-büntetés uralkodó büntetési nemként került a büntető törvénykönyvekbe, Magyarországon a megkésett fejlődés miatt csupán a XIX. század utolsó harmadában jött létre - főleg a fejlettebb nyugati modellek követésével - az egész országra kiterjedő, az európai jegyeket viselő börtönhálózat. A nyugat-európai országok hozzánk képest már gazdag előnnyel rendelkeztek a büntetésvégrehajtás területén. Több évszázados hagyománnyal rendelkezett az egyházi büntetés, és az úgynevezett töredelmezési fogság, vagy a távoli gyarmatokra történő transzportálás valamint a fenyítő-házak. Magyarországon a XV. századtól a városházákban, várak félreeső föld alatti helyiségeiben, uradalmak tömlöceiben való elzárás volt a bűnelkövetők büntetése egészen a XIX. századig. A szabadságvesztés büntetés először a Corpus Juris Hungariciben, az 1723. évi 12. törvénycikkben jelent meg és a vérfertőzést szankcionálta. Az első országos fenyítőház Szempcen létesült 1772-ben gróf Eszterházy Ferenc által adományozott épületrészekben. A későbbiek folyamán a fenyítőházat átköltöztették Tallósra, majd a Szegedi vár tömlöceibe. Végül fenntartási problémák miatt 1832-ben bezárták. Az 1848/49-es szabadságharc leverését követően a térdre kényszerített Magyarország kénytelen volt elfogadni az "osztrák polgárosítás" részeként az 1852-től hatályba léptetett osztrák birodalmi büntető törvénykönyvet. A Habsburg-kormányzatnak ekkor kellett pótlólag létrehozni a magyar fegyintézetek hálózatát. A börtönök létesítésében vezérlő cél volt a gyorsaság és olcsóság. A kormány 1854 és 1858 között fegyintézetté alakította át a régi várakat és más középületeket. Így vált fegyintézetté a korábban katonai erődítményként funkcionáló Nyitra megyei Lipótvár, a Trencsén megyei Illava (Léva), illetve a beregi Munkács vára. A Pest megyei fegyintézetet Vácra telepítették az egykor Mária Terézia által nemes ifjak kollégiumának épített intézet falai közé. 1858-ban adták át nők befogadására szolgáló fegyintézetként Márianosztrán az egykor pálos rendi kolostornak épült, két emeletre bővített épületet. A fegyintézeti hálózatot az erdélyi területeken 1860-ban az egyetlen, eleve fegyintézeti célokra épített nagyenyedi és a már 1786-ban tartományi börtönné nyilvánított szamosújvári intézetek egészítették ki.

A régi várakban, vagy eredetileg más célra készült épületekben modern börtönrendszer kialakításáról és működtetéséről szó sem lehetett.

12

Az 1867. évi kiegyezést követően a modern polgári igazságszolgáltatás kialakításának igényével fellépő igazságügyi kormányzat európai léptékű törekvéseit jelzi, hogy a korabeli börtönállapotainkat szégyellnivalónak tartván, rendkívüli erőfeszítéseket kezdeményeztek a modern börtönrendszer kiépítésére. Az első magyar büntető törvénykönyv - amelyet a szakirodalom, kodifikátora3 után Csemegi4 - kódexként tart számon - az 1878. évi V. törvénycikkben nyert elfogadást. A kódex a börtönügy szabályozását is tartalmazta oly módon, hogy a büntetési rendszerről szóló fejezetébe vette fel a szabadságvesztés-büntetésre és annak végrehajtására vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, míg a részletszabályok kidolgozását az igazságügyminiszter rendeleti határkörébe utalta. A Csemegi-kódex a szabadságvesztés-büntetés öt különálló nemét határozta meg: - a fegyházat, - az államfogházat, - a börtönt, - a fogházat és - az elzárást. A kódex az új börtönrendszer működésmódját tekintve magyaros megoldásra vállalkozott: börtönügyünk jelentős lemaradásának csökkentésére az akkor Európában a legkorszerűbbnek tetsző fokozatos rendszert vette át. A fokozatos rendszer végrehajtása azonban a meglévő börtönökkel nem volt lehetséges, újakat kellett építeni. A múlt század utolsó negyedének gazdasági felvirágzása azóta is példátlan méretű börtönépítési programot tett lehetővé. A Csemegi-kódex hatályba lépése utáni időszakban, Wágner Gyula műegyetemi tanár irányításával vette kezdetét a börtönépítési program. 1883-ban létesítették a kishartai (ma Állampuszta) mezőgazdasági jellegű közvetítő intézetet. 1885-ben adták át rendeltetésének a csillagrendszerben (egy centrumba futó négy épületszárny) épített, ezért a köznyelvben "csillagbörtönnek" elnevezett Szegedi Kerületi Börtönt. 1886-ban nyitották meg a Soprontól 6 kilométerre levő, elhagyott cukorgyár helyén a Sopronkőhidai Fegyintézetet. A millennium évében, 1896-ban kezdte meg működését - a főváros által nagyvonalúan ingyen felajánlott telken, az ugyancsak csillagrendszerben épített - Budapesti Gyűjtőfogház, vagy közismert elnevezése szerint a Gyűjtő. Mellette létesítették 1906-ban az Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet. 1892-ben épült fel a Budapesti Törvényszéki Fogház, mai közismert nevén: a Markó. E nagyobb létesítmények mellett sorban adták át a törvényszéki és járásbírósági fogházakat. (pl. Kecskemét)

A magyar börtönügy jellemzője, hogy jelenlegi épületbázisának közel 70%-a a korabeli, immár évszázados állóképességű, de mára már meglehetősen elavult építményekből áll. Az I. világháború befejezése utáni években, sem az ország gazdasági helyzete, sem pedig az uralkodó kriminálpolitikai szemlélet nem kínált lehetőséget a börtönkörülmények korszerűsítésére. A két világháború között hat országos büntetőintézet folytatta működését: - a budapesti országos gyűjtőfogház, - a váci országos fegyintézet és közvetítőintézet, - a sopronkőhidai országos fegyintézet és szigorított férfi dologház, - a hartai országos büntetőintézet, - a márianosztrai országos büntetőintézet és szigorított női dologház és - a szegedi kerületi börtön és államfogház Szegedi Kerületi Börtön (1903)

13

Az országos büntetőintézetek befogadási képessége megközelítette a négyezret, a Trianon utáni fennmaradó 24 törvényszéki és 90 járásbírósági fogház befogadóképessége a hatezret. A tárgyalt időszakban a fogvatartotti létszám országosan hét- és kilencezer között ingadozott. Az 1930/31. évi kimutatás szerint a főállású börtönügyi tisztviselők (igazgató, titkár, főtiszt, orvos, lelkész, tanító, őrparancsnok, fogalmazó, fogházgondnok stb.) létszáma 94 fő, a tiszteletdíjas alkalmazottak (orvos, lelkész, tanító) létszáma 88 fő volt, az őrszemélyzet 1460 főből állt. 1

Fogvatartottak csoportosítása meghatározott szempontok szerint.

2

Erkölcstan, erkölcsi szabályok összessége. Az a személy vagy csoport, mely irányítja az új jogszabályok előkészítését.

3

4

Csemegi Károly (1826-1899)

A Szegedi Kerületi Börtön (1903)

Az országos büntetőintézetek befogadási képessége megközelítette a négyezret, a Trianon utáni fennmaradó 24 törvényszéki és 90 járásbírósági fogház befogadóképessége a hatezret. A tárgyalt időszakban a fogvatartotti létszám országosan hét- és kilencezer között ingadozott. Az 1930/31. évi kimutatás szerint a főállású börtönügyi tisztviselők (igazgató, titkár, főtiszt, orvos, lelkész, tanító, őrparancsnok, fogalmazó, fogházgondnok stb.) létszáma 94 fő, a tiszteletdíjas alkalmazottak (orvos, lelkész, tanító) létszáma 88 fő volt, az őrszemélyzet 1460 főből állt.

14

3. A REINTEGRÁCIÓI ISMERETEK TARTALMI ELEMEI A reintegrációs ismeretek tartalmi elemei A büntetés-végrehajtási reintegráció pedagógiai hagyománya A büntetés-végrehajtási reintegráció történeti-ideológiai változásai 3.1 A reintegrációs ismeretek tartalmi elemei A reintegrációs ismeretek tantárgy összetett és szerteágazó ismeretek komplex halmaza, melyre hatott a pedagógia tudománya, annak külön ágaként működő kriminálpedagógia eszméi, az emberrel foglalkozó tudományok vizsgálati eredményei, a magyar büntetés-végrehajtás történeti hagyományai és a XX. században végbement, a végrehajtásra vonatkozó történeti-ideológiai változások. Különös jelentőséggel bír a tantárgy vonatkozásában a büntetés-végrehajtási jogszabályok szerepe, alkalmazása és a szabályozók mögött rejlő büntetőtudományok rendszere. Pedagógiai tudományok - általános pedagógia - andragógia - kriminálpedagógia Humán tudományok - Pszichológia - Szociológia - Kriminológia Büntetés-végrehajtási jogszabályok - 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról (Büntetésvégrehajtás. Kódex) TÖRVÉNYI SZINT - IM. rendeletek, melyek közül kiemelt jelentőséggel bír a szabadságvesztés, az elzárás és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 16/2014.(XII.19) IM. Rendelet RENDELETI SZINT Meg kell jegyezni, hogy a konkrét szakmai munka terén nagy jelentősége van az országos parancsnoki intézkedéseknek, szakutasításoknak, és módszertani szakutasításoknak. Ezekben a szabályozókban az egységes végrehajtás és értelmezés előfeltételei jelennek meg, azonban ezek nem minősülnek jogforrásnak, mert nem jogszabályok!

15

A büntetés-végrehajtási reintegráció történeti-ideológiai változásai - Szocialista embertípus formálása (50-es évek) - Átnevelés (60-as évek) - Reintegráció (70-es évek) - 80’-as 90’-es évek (alapelvek beépülése a jogrendszerbe és a kezelésbe, garanciális büntetés-végrehajtás) - napjainkban előremutató reintegrációs irányzatok

3.2 A büntetés-végrehajtási reintegráció pedagógiai hagyománya A reintegráció kérdéseivel foglalkozók figyelmének központjában a XVI. század óta áll a bűn és a büntetés pedagógiai problematikája. A valláserkölcsi alapon álló foglalkozások, büntetési elképzelések kezdetben nem adtak más lehetőséget a reintegrációra, mint a megfélemlítő, elrettentő szigort. Ez a felfogás fokozottabban élt azokban, akik a büntetőjogi büntetést alkalmazták. A középkor kegyetlen büntetési rendszerének megújulását a szabadságvesztésbüntetés fő büntetési nemként való alkalmazása jelentette. A büntetőjogi megújhodást segítették elő a fokozatosan kialakuló büntetés-végrehajtási rendszerek, melyek belső feltételeik miatt már más bánásmódot, újszerű eljárásokat igényeltek. A végrehajtására létrehozott intézetekben a kezdetektől alkalmaztak tanítókat, oktatókat, akik a büntetés-végrehajtási feladatokhoz kapcsolódva, módszeresen dolgozták ki a büntetés céljának elérésére irányuló tevékenység pedagógiai eszközrendszerét. A reintegrációs tudomány külön ágaként létrejött kriminálpedagógia kialakulásában jelentős szerepe volt a kor kiemelkedő pedagógiai személyiségeinek. Johann Heinrich Pestalozzi (1746 - 1827) több intézetet hozott létre, ahova otthontalan és bűnöző gyerekeket vett fel. A világon elsőként foglalkozott a bűnözők börtönreintegrációjának kérdésével. A társadalmi beilleszkedést pedagógiai megközelítésből vizsgálta. Kármán Elemér (1876 - 1927) munkássága elsősorban a kriminálpedagógia önálló tudománnyá fejlesztésében jelentős. Világosan látta, hogy nem a bűncselekményt kell kibogozni, hanem a fiatalkorú elkövető egyéniségét, életviszonyait, környezetét kell megismerni, hogy jövője érdekében hathatós intézkedések szülessenek.

A kriminálpedagógia mint tudomány első máig érvényes tételeit Pestalozzi fogalmazta meg. A bűnözők reintegrációjának célját a társadalomban való visszavezetésükben jelölte meg.

Fogalom meghatározása

„A kriminálpedagógia a reintegrációtudomány azon ága, amely a hatályos büntetőjog szerint bűncselekményt elkövető, vagy a bűnöző életmódot folytató személyek szakreintegrációjának elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik.”

16

3.3 A büntetés-végrehajtási reintegráció történeti-ideológiai változásai Az 1867-es kiegyezés, majd az 1878.V. sz. törvénycikk /Csemegi Kódex/ nagy lendületet adott a börtönrendszer kialakításában. A Csemegi Kódex volt az első olyan igazi jogszabály, mely korlátozta a halálbüntetést, megszüntette a testi és megszégyenítő büntetéseket, s bevezette a szabadságvesztést, mint önálló büntetést. E normák több mint 70 éven keresztül meghatározták a gyakorlatot, s hatást gyakoroltak a büntetés-végrehajtási reintegráció alakulására is. A Kódex utolsó rendelkezéseit az 1959–ben megjelent első Büntetés-végrehajtási Szabályzat helyezte hatályon kívül. Az 50-es években/1949-1958/ a szabadságvesztés céljának megvalósítását az elszigetelésben, a munkáltatásban látták, melyet sztálini büntetőpolitikával, egy szocialista embertípus formálásával igyekeztek elérni. Ehhez a törvényi feltételeket az első Büntetésvégrehajtási Szabályzat teremtette meg, mely már igyekezett mellőzni a testi és szellemi fájdalmakat okozó büntetéseket. Ebben az időszakban 2 végrehajtási fokozatot különböztettek meg: börtön, büntetés-végrehajtás. munkahely Az 1960-as években/1959-1969/ a korábbi feladatok megtartása mellett megjelent már a politikai-erkölcsi foglalkozás igénye is, melynek célja a szocialista embertípus elérése volt, melyet átneveléssel, mint a pedagógia speciálisan átalakított eszközrendszerével igyekeztek elérni. Az átnevelés elvi és szervezeti feltételeinek biztosítására a 8/1959.BM utasítás létrehozta az első nevelői szolgálatot és előírták, hogy minden 100 letartóztatott foglalkozásával 1 nevelő foglalkozzon. Az 1966. évi 21 tvr. pedig megteremtette a börtönügy törvényi szintű szabályozását, mely során létrejött egy új felfogás, mely az elítéltet már nemcsak kötelezettségekkel, hanem jogokkal is ellátta, így az elítéltet a végrehajtás tárgyából annak alanyává tette. A következő végrehajtási fokozatokat különböztette meg: szigorított börtön, börtön, szigorított büntetés-végrehajtás. munkahely, büntetés-végrehajtás. munkahely. A '70-es évek közepére vált nyilvánvalóvá az átnevelés - mint pedagógiai optimizmus - elérhetetlensége. A célok és feladatok átfogalmazása következtében a reintegráció erőszakosabb átformáló jellege megenyhült, az átnevelés helyett a fogvatartottak reintegrációját tűzték ki elsődleges célként, az általános pedagógia, pszichológia, és a kriminálpedagógia eszközeinek felhasználásával. A törvényi feltételeit az 1978. évi IV. tv. (BTK), valamint az 1979. évi 11 tvr. teremtette meg, mely a büntetéseket és az intézkedéseket egységes szerkezetbe foglalta. Ebben az időszakban a fegyház, szigorított börtön, börtön , fogház végrehatási fokozatot különböztettek meg, s új jogintézményként létrejött a szigorított őrizet, az alkoholisták kötelező munkaterápiás intézeti kezelése, a gyógyító-nevelő csoport, valamint az átmeneti csoport. Ugyancsak új intézményként került bevezetésre a személyiségzavarban szenvedő, korábban alkoholista életmódot folytató és korlátozott beszámítási képességgel rendelkező elítéltek sajátos kezelése és terápiás munkavégzésére létrehozott gyógyító-nevelő csoport. Az 1980-as, valamint az 1990-es évekre /1980-1998/ szakmai kezdeményezések hatására átfogó reintegráció, majd később munkáltatási koncepció készült, mely előrevetítette a politikai és társadalmi változásokat.

17

A rendszerváltást követően megjelennek a korrekciós pedagógiai törekvések, melyek a társadalmi visszailleszkedés elősegítésére, újabb bűncselekmény megelőzésére, önbecsülés fenntartására, felelősségérzet fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, melyet reintegrációval igyekeztek megoldani, a pedagógia, pszichológia, szociológia, kriminológia segítségével. A rendszerváltást követően megjelentek a különféle korrekciós pedagógiai törekvések, amelyek a szociális munka és a börtönpszichológia jelentőségét hangsúlyozták. A lecsökkent hatásrendszer és a börtön sajátos jellemzőinek figyelembe vételével született meg a reintegráció új fogalma: "A céltudatos, tervszerű fejlesztő és korrigáló hatások olyan összehangolt rendszere, mely jogszabályi keretek, és zárt intézeti viszonyok között az elítélt személyiségéhez igazodó differenciáltsággal segíti a személyiség változását, a társadalmi beilleszkedését és alkalmazkodódási képességének és készségének kialakulását." Az 1993. évi XXXII. tv. megfogalmazta az új reintegrációs koncepciót, az európai börtönrendszerekre jellemző alapelveket: a normalizáció, nyitottság, felelősség elvét. A fegyház, börtön, fogház végrehajtási fokozat mellett új jogintézményként jelent meg az EVSZ, és a KBK. A szabadságvesztés feladatának az elítélt önbecsülésének fenntartását és felelősségérzetének fejlesztését határozták meg, melyhez fel kell használni a szükséges gyógyító, oktató, erkölcsi és szellemi erőforrásokat és biztosítani kell a rendszeres munkavégzés feltételeit. Az ideológia váltás következményeként az elítélt személyiségi jogai kerültek előtérbe. Megfogalmazódott a garanciális büntetés-végrehajtás gondolata, melynek alapja az, hogy az alapvető jogok gyakorlása mellett, az elítélt kötelességeinek teljesítése fejében plusz jogokat (szabadabb életkörülményeket) élvezhet. Nagyobb hangsúlyt kapott a fogvatartott döntési felelőssége, mind börtönbéli életkörülményeinek alakulásával kapcsolatban, mind a szabadidő eltöltésére vonatkozólag. Napjainkban az új szemléletmód következtében teljesedett ki a fogva tartottak jogi helyzete, valamint a büntetés-végrehajtási bíró feladatköre is strukturálódott, és bővültek a progresszív végrehajtás lehetőségei. A szabadságvesztés céljának elérése érdekében a társadalmi visszailleszkedés elősegítése, a visszaesés csökkentése, az önbecsülés fenntartása, felelősségérzet csökkentése, a munkakultúra középpontba állítása került előtérbe, melyet a korrekciós büntetés-végrehajtási pedagógia eszközeivel, a szociális munka, a börtönpszichológia, a felnőttoktatás segítségével, mint a reintegráció eszközeivel igyekszenek elérni. Szintén új elemként került jogszabályilag bevezetésre az intézeten belüli büntetésvégrehajtási pártfogók által a gondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység. Az Európai Börtönszabályok mellett a vonatkozó kormányhatározatok, valamint a 2013.07.01.-én hatályba lépett új 2012. évi C. tv a BTK. is nagyon fontos szerepet játszik a feladatok megvalósítása területén. A fegyház, börtön és fogház végrehajtási fokozat az új koncepció szerint a célhoz igazított rezsimszemléletet alkalmazza, amikor a rezsimeken belül megteremti az általános, az enyhébb és a szigorúbb végrehajtási módot és átjárhatóságot biztosít a fogvatartottak magatartásához igazodóan.

18

4. A SZABADSÁGVESZTÉS BÜNTETÉSVÉGREHAJTÁSA A szabadságvesztés végrehajtásának célja A szabadságvesztés végrehajtásának a feladata A reintegrációs tevékenység A büntetés-végrehajtási reintegrációs program A Büntető Törvénykönyvről szóló, többször módosított 2012. évi C. törvény (BTK.) határozza meg a bűncselekmény elkövetőivel szemben alkalmazható büntetéseket és intézkedéseket. A BTK. szankciórendszerének legsúlyosabb főbüntetési neme, a szabadságvesztés-büntetés.

4.1 A szabadságvesztés végrehajtásának célja A büntetés végrehajtásra vonatkozó szabályozást vizsgálva megállapítható, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának célja, illetve feladata összefüggésben van a büntetés lényegéről és céljáról kialakított, a BTK-ban rögzített meghatározással. „A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.” A BTK. a büntetés célját a törvényben szabályozott büntetésekre irányadóan határozza meg, kiemelve a társadalom védelme érdekében mind az egyéni, mind az általános megelőzést. A hatályos Büntetés-végrehajtási Törvény erre is figyelemmel fogalmazza meg a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának célját az alábbiak szerint:

Fogalom meghatározása

A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának a célja a társadalom védelme érdekében az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése.

A reintegráció céljaként szerepel, a "joghátrány érvényesítése", mely azt juttatja kifejezésre, hogy a szabadságvesztést a személyi szabadság elvonásban megnyilvánuló jogintézményként kell alkalmazni.

19

A szabadságvesztés végrehajtásának korszerű felfogása azonban nem elégedhet meg a szabadságelvonással járó hátrányok, a büntetéssel szükségszerűen együtt járó "rossz" elrettentő hatásának egyoldalú érvényesítésével, azaz nem tekintheti megtorlásnak a végrehajtást. Az a börtön, amely elvtelenül szigorú, és az elítéltek mély alávetésére, megalázására helyezi a hangsúly nem képes eleget tenni a társadalmi elvárásoknak. Ez a követelmény nem más, mint az elítéltnek kiutat kínálni korábbi életvitele megváltozatásához, segítséget nyújtani számára a szabadulás utáni társadalmi beilleszkedéshez. Az elítéltet kizárólag a büntetés céljának eléréséhez szükséges legkisebb mértékű korlátozásoknak lehet alávetni. A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet az elítélt életébe csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben avatkozik be. A szabadságelvonás során a reintegráció, azaz a társadalmi visszailleszkedést elősegítő programok alkalmazása (az elítélt munkaerő-piaci integrációjának elősegítését, a befogadást megelőző életkörülményeiből, életviteléből eredő hátrányok csökkentését, személyisége és szociális készségei fejlesztését célzó reintegrációs programok, foglalkozások) az elsődleges cél, illetve az, hogy az elítélt szabadulása után jogkövető állampolgárként legyen a társadalom tagja.

4.2 A szabadságvesztés végrehajtásának feladata A Büntetés-végrehajtás. Törvény az elítéltek reintegrációja címszó alatt alapelvi jelentőséggel határozza meg a szabadságvesztés végrehajtásának feladatát, amely arra irányul, hogy:

Fogalom meghatározása

„A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell, hogy az elítélt önbecsülése, személyisége, felelősségérzete fejlődhessen, és ezáltal felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.”

A nemzetközi normákból a hazai szabályozásba átvett olyan alapelvi szinten megjelenő elemeket, mint az önbecsülés fenntartása, a felelősségérzet fejlesztése, a büntetés-végrehajtási szervezet azon kötelességét is hangsúlyozzák, hogy a börtönbüntetés - amennyire az lehetséges - ne károsítsa az egyén értékeit, így önértékelését, önálló életvitelre való képességét, ellenben keltse fel felelősségérzetét saját jövőbeni sorsának alakulásáért. Az elítélt számára biztosítani kell a büntetés céljával, valamint az intézet rendjével és biztonságával nem ellentétes családi, személyes és társadalmi kapcsolatok létesítését, fenntartását, illetve fejlesztését.

20

Az elítélt önbecsülésének fenntartását: - megfelelő bánásmóddal, - értelmes tevékenység szervezésével, - a társadalmi hasznosság tudatának kialakításával, illetve erősítésével lehet elérni. Az elítélt felelősségérzetének fokozásához pedig: - az öntevékenységet, önképzést, - iskolai tanulmányokban való részvételt - jutalmazást, fegyelmi felelősségre vonást, - a munkavégzés lehetőségeit, - valamint a családi társadalmi, kapcsolatok felhasználni.

támogatását

kell

4.3 A reintegrációs tevékenység Új megfogalmazást kapott a szemléletváltást követően az elítéltekkel való foglalkozás. Ma már reintegrációról beszélünk, amely magában kell, hogy foglaljon minden olyan programot, tevékenységet, mely elősegíti, támogatja a társadalomba történő visszailleszkedés hatékonyságát, a visszaesés esélyének minimalizálását, akár kizárását is. A reintegráció keretében nem szigorúan a büntetés-végrehajtásban szervezett tevékenységekre kell fókuszálni, hiszen a büntetés-végrehajtási szervek más szervekkel együttműködve eredményesebben szolgálják a büntetés-végrehajtás céljának megvalósítását. E célhoz nélkülözhetetlen az elítélt önkéntes és aktív részvétele a börtönélet valamennyi szegmensének a célirányosan összehangolt munkája, valamint a „szabad társadalom” segítő közreműködése. Ugyanakkor a reintegrációs tevékenység keretében törekedni kell arra is , hogy az elítélt bűncselekményének társadalomra veszélyességét felismerje, annak következményeit lehetőség szerint enyhítse. A Büntetés-végrehajtási Törvény a következőképpen fogalmazza meg a reintegrációs tevékenység feladatát: „A reintegrációs folyamat során törekedni kell az elítélt önbecsülésének és felelősségérzetének Fogalom kialakítására, fejlesztésére, a szabadulás után a meghatározása munkaerő-piaci és a társadalmi életébe való beilleszkedésének elősegítésére.” A nemzetközi normákból a hazai szabályozásba átvett olyan alapelvi szinten megjelenő elemeket, mint az önbecsülés fenntartása, a felelősségérzet fejlesztése, a büntetés-végrehajtási szervezet azon kötelességét is hangsúlyozzák, hogy a börtönbüntetés - amennyire az lehetséges –

21

ne károsítsa az egyén értékeit, így önértékelését, önálló életvitelre való képességét, ellenben keltse fel felelősségérzetét saját jövőbeni sorsának alakulásáért.

4.4 A büntetés-végrehajtási reintegrációs program A fentiekben említettük, hogy a szabadságvesztés céljának érvényre juttatásához reintegrációs programok teljesítése szükséges, melynek megvalósítása elsődlegesen a büntetés-végrehajtási szervezet feladata. „Reintegrációs program: az elítélt munkaerő-piaci integrációjának elősegítését, a befogadást megelőző Fogalom életkörülményeiből, életviteléből eredő hátrányok meghatározása csökkentését, személyisége és szociális készségei fejlesztését célzó reintegrációs programok, foglalkozások összessége” A reintegrációs programok során az alkalmazott eljárásokat az elítélt személyiségéhez, egyéni képességeihez, szükségleteihez kell igazítani. A végrehajtáshajtás egyéniesítése szükségessé teszi az elítéltek meghatározott szempontok alapján történő differenciálást (csoportképzését). Az egyéniesítés további érvényesítése az egyes csoportokon belül kialakított speciális reintegrációs, kezelési, gondozási módszerek alkalmazásával történhet A Büntető Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1978. évi IV. törvény (Btk.) határozza meg a bűncselekmény elkövetőivel szemben alkalmazható büntetéseket és intézkedéseket. A Btk. szankciórendszerének legsúlyosabb főbüntetési neme, a szabadságvesztés-büntetés. A büntetés-végrehajtási intézetekben a modern korrekciós kezelés és bánásmód kialakítása érdekében szükség van az elítéltek meghatározott szempontú osztályokba sorolására, klasszifikációjára. A kategorizálás fogalma magába foglalja az elítéltek típusokba sorolását, az így képzett csoportok szükségleteinek megfelelő kezelés, reintegrációs tevékenység kialakítását. A büntetésvégrehajtási intézetekben nyilvánvaló, hogy az emberek nagyobb tömegével való bármilyen foglalkozáshoz rendező elvekre van szükség, hiszen nem lehet minden egyes személlyel elkülönülten foglalkozni. Mindezt úgy kell megoldani, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának célja, az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesüljön, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként elő kell segíteni az elítélt sikeres visszailleszkedését a társadalomba, hogy annak jogkövető tagjává váljon. Az elítéltek azonban nagyon különböző múlttal, szociális háttérrel, szocializációval rendelkeznek, így kezelésük során folyamatosan figyelemmel kell lenni.

22

Az osztályba sorolást néhány egyszerű elvre kell alapozni, mivel a büntetés-végrehajtási rendszer átláthatóságát, kezelhetőségét meg kell őrizni. Olyan rendszert kell kialakítani, amelyet folyamatosan értékelni kell, és amely rugalmasan korrigálható. A kezelési szükséglet meghatározása alapvető feltétel az elítéltek osztályba sorolásakor. A megismerési folyamat első állomása az a mérföldkő, amikor a további kezelési folyamat tervezése, meghatározása történik. Nagyon fontos, hogy a programot a fogvatartott együttműködésével kell kijelölni. Reintegrációs nyílvántartás: A szabadságvesztés céljának elérése érdekében az elítélteket a büntetésvégrehajtási szerv által biztosított általános vagy egyéniesített reintegrációs tevékenységbe kell bevonni. A reintegrációs tevékenység során törekedni kell az elítélt önbecsülésének és felelősségérzetének kialakítására, fejlesztésére, a szabadulás után a munkaerő-piaci és a társadalmi életébe való beilleszkedésének elősegítésére. A reintegrációs nyilvántartás a fogvatartotti nyilvántartás része és az elítéltre vonatkozóan a következő adatokat tartalmazza:  az elítélt kockázatelemzését és értékelését,  az elítélt rezsimbe sorolását és biztonsági kockázati besorolását, valamint a besorolás felülvizsgálatának eredményét, illetve azok megváltoztatását,  az elítélt egyéniesített fogva tartási programtervét és a reintegrációs tisztnek az elítélt előmenetelével kapcsolatos bejegyzéseit,  az elítélt kapcsolattartására vonatkozó adatokat,  az elítélt foglalkoztatására vonatkozó adatokat,  az elítélt részére adott jutalmakat és a hatályos fenyítéseket,  az elítélt által benyújtott kérelmekkel, panaszokkal és a jogorvoslatokkal kapcsolatos adatokat,  az elítéltről készített értékelő véleményeket, előterjesztéseket és büntetés-végrehajtási bírói döntéseket,  az elítélt társadalmi kötődés programban való részvételére és értékelésére vonatkozó adatokat,  a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedéseket,  a reintegrációs őrizetre vonatkozó adatokat,  a feltételes szabadságra vonatkozó adatokat. Az egyéniesített fogva tartási programterv elkészítése során az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézet támogatja a bűncselekmény elkövetéséhez vezető okok felismerésében, a bűncselekmény következményeinek és az okozott sérelmek tudatosításában, valamint a lehetséges helyreállítási-, jóvátételi cselekmények megtervezésében és kivitelezésében.

23

Az egyéniesített fogva tartási programterv eszköze annak, hogy a fogva tartott személyre szabottan, az egyéniesítés elve mentén, tevékeny közreműködésével, a személyzet támogatásával járuljon hozzá a büntetésvégrehajtási célok eléréséhez. A pozitív , illetve a negatív irányba történt elmozdulásokat egyaránt szükséges minden esetben elemezni, rögzíteni. Célszerű, ha a reintegrációs tiszt az egyéniesített fogva tartási programtervben foglaltak teljesülését legalább félévente értékeli. Főbb tartalmi elemei: - A fogvatartott személyiségének feltérképezése; a szemmel látható hiányosságokkal, devianciával való szembesítés, /dokumentum tanulmányozás,befogadó beszélgetés stb./ - Iránymutatás, rávilágítás a fenti eltérések javítására, helyreállítására a jogszabály adta büntetés-végrehajtási lehetőségek szem előtt tartásával,/ - Erkölcsi, akarati nevelés,/ pl. tájékoztatás a házirendről, az együttélés szabályairól, jutalmazáról, fenyítésről stb./ - Értelmi, kulturális reintegráció, a büntetés-végrehajtási szervezet lehetőségeit figyelembe véve/ pl. iskolai tanulmányokra ösztönzés, fejlessze műveltségét, vegyen részt szakmai oktatásokban, szakképzésekben stb./ - Társadalmilag hasznos tevékenységekre való ösztönzés, iránymutatás/pl. munkáltatás, vegyen rész jóvátételi programokban, igyekezzen beilleszkedni a társai közé stb./ - A büntetés-végrehatási intézet által megfogalmazott egyéb elvárások ismertetése./fegyelemsértés, bűncselekmény elkerülése, személyi állománnyal szemben tisztelettudó viselkedés stb./

5. Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer és a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet működése 5.1

A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer

A büntetés-végrehajtási szervezet eddig nem rendelkezett arra vonatkozó mérésekkel és adatokkal, hogy a szabadságvesztését megkezdő fogvatartottat milyen visszaesési kockázattal lehet jellemezni, és az sem volt mérhető, hogy a fogva tartás során milyen fejlődésen, változáson megy keresztül, azaz reintegrációs hajlandósága mely irányba változik. A büntetés-végrehajtási szervezet az elítélt visszaesési és fogva tartási kockázatainak felmérése, értékelése és kezelése, illetve a sikeres társadalmi

24

reintegráció elősegítése érdekében Kockázatelemzési és Kezelési Rendszert (a továbbiakban: KEK rendszer) alakít ki és működtet. Az új szabályozással elérendő cél egy egységes Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer működtetése, amely a büntetés megkezdésétől a befejezéséig végigkíséri az elítéltet, már az előzetes letartóztatás szakaszában is, megfelelő információt szolgáltatva a szabadságvesztés alatti és a szabadulást követő jogkövető magatartása valószínűségére, az elítéltek megfelelő mérőeszközökön alapuló osztályba sorolására a visszaesési kockázat becslésével, valamint arról, hogy a fogva tartott milyen eredményeket ért el a reintegrciós tevékenység során, mely területeken fejlődött, milyen irányban szükséges a beavatkozásokat koncentrálni az egyéni szükségletek figyelembe vételével. Fogalom meghatározása

Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer: az elítélt visszaesési és fogva tartási kockázatának a felmérése, értékelése és kezelése érdekében kialakított és működtetett szakmai rendszer.

E rendszer működtetése lehetővé teszi az elítéltek kategorizálását, melynek eredményeként a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben történik meg az elítéltek büntetés-végrehajtási kockázati csoportba sorolása és a feltárt szükségletekhez igazított kezelési igények meghatározása. E rendszer előnyei abban mutatkoznak meg, hogy egyértelmű, szakszerű és differenciált iránymutatást ad az elítélt veszélyességével kapcsolatban és a programok kiválasztásához is alapvető támpontként szolgál.

Fogalom meghatározása

A kockázatelemzés olyan büntetésvégrehajtási szakmai tevékenység, amelynek során az elítélt vonatkozásában felmérésre és értékelésre kerül az e rendeletben meghatározott kockázatcsoportok kockázati értéke.

Az elítélt befogadását követően, de az elhelyezésre kijelölt büntetésvégrehajtási intézet Befogadási és Fogvatartási Bizottság ülését megelőzően el kell végezni az alábbi kockázatcsoportok felmérését: a) fogolyszökés és annak kísérlete, b) öngyilkosságra irányuló magatartás, c) önkárosítás, d) bármely személy elleni erőszak vagy annak kísérlete, e) a bűnözői, fogvatartotti szubkultúrában betöltött, kriminális vagy a reintergrációs célokat veszélyeztető vezetői, szervezői, végrehajtói szerep, tevékenység, amennyiben erre vonatkozóan információ áll rendelkezésre, f) pszichoaktív szerrel való visszaélés

25

A felmérés során, a kockázatcsoportokat külön-külön kell értékelni, amelynek alapján a kockázati érték magas, közepes vagy alacsony lehet. Az elítélt köteles együttműködni a visszaesési és fogva tartási kockázatok felmérését szolgáló eljárások során. Ha a kockázatértékelés alapján az elítélt kockázati értéke közepes, vagy magas, akkor az elítélt részére önkéntes alapon fel kell ajánlani a visszaesés valószínűségét csökkentő terápián való részvételt.

Fogalom meghatározása

A kockázatkezelés olyan büntetésvégrehajtási szakmai tevékenység, amely a kockázatcsoportok felmérése alapján – figyelembe véve az elítélt reintegrációs szükségleteit és társadalmi helyzetét, valamint a fogva tartás rendjét és biztonságát veszélyeztető kockázati magatartásokat – az egyéniesített fogva tartási programtervben foglaltak teljesítését biztosítják és nyomon követik. A kockázatkezelés a szabadságvesztés teljes tartamára kiterjed, annak egyes elemei az elítélt teljesítményétől és eredményeitől függően módosulhatnak.

5.1.1 A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer elemei a) a visszaesési és fogva tartási kockázatok mérésére szolgáló prediktív mérőeszközök, b) a szabadságvesztés során alkalmazott progresszív rezsimszabályokat, c) a fogva tartási és visszaesési kockázatok csökkentésére irányuló és reintegrációs célú programok. A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer működtetése a büntetésvégrehajtási szervezet feladata, amely végrehajtása során együttműködik az oktatási intézményekkel, valamint a fogva tartás körülményeinek a figyelemmel kísérése, a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére, a karitatív tevékenység végzésére, továbbá az egyéb büntetés-végrehajtási feladatok segítésére alakult civil szervezetekkel és az ilyen tevékenységet ellátó vallási közösségekkel.

26

5.1.2 A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer működése Egy olyan szakmai munkafolyamat, amely a fogvatartott megismerésével kezdve az ismeretek kiértékelésével, differenciálással, megfelelő rezsimbe sorolással, a személyiség változásának figyelemmel kísérésével, valamint a korábbi döntések rendszeres felülvizsgálatával segíti elő a reintegrációs cél megvalósulását és a visszaesések számának csökkenését. A feladat végrehajtásának intézményesítése érdekében kerül létrehozásra a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet, amely új intézményként (büntetés-végrehajtási szervként) tagolódik be a struktúrába, és tevékenységével hatékonyan szolgálja az egyéniesítést mint a szabadságvesztés végrehajtását meghatározó alapértéket. 5.1.3 A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet működése A büntetés-végrehajtás hatékonyságának növelése megköveteli egy új, speciális célkitűzésű intézet létrehozását, amelynek feladata a hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek diagnosztizálása, az őket befogadó intézetek kijelölése, reintegrációs programjuk kidolgozása az ítéletben meghatározott végrehajtási fokozaton belül. Ennek érdekében kerül kialakításra a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet. A Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer részét képező Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szakmai felügyelete alatt működő, zárt jellegű, országos hatáskörű büntetés-végrehajtás, amelyet parancsnok vezet. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet – speciális jellegére és tevékenységére tekintettel – a végrehajtási fokozatok szerinti differenciálás mellett, az ott elhelyezett elítélt vonatkozásában nem alkalmazza a progresszív rezsimszabályokat. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet a befogadás központi szintjén a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer alapján elvégzi a 18 hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítéltek befogadását, kockázatelemzését, valamint az egyéb reintegrációs programokat és döntéseket elősegítő vizsgálatát, ha a várható szabadulásáig több mint egy év van hátra. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben az elítélt harminc napig tartózkodik, melyet szakmai szempontok alapján az intézet parancsnoka további harminc nappal meghosszabbíthat. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet nemcsak az elítéltek kategorizálását végzi, hanem jelentős szerepet vállal a végrehajtásban

27

alkalmazott módszerek és eljárások kidolgozásában. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben eltöltött időszak kockázatértékelési összefoglaló jelentéssel zárul, amely tartalmazza az elítélt befogadásakor mért általános – visszaesési és fogva tartási – kockázatba sorolását, a foglalkoztatásba, kiemelten a munkáltatásba, az oktatásba és képzésbe történő bevonásának lehetőségét, valamint a visszaesési kockázatot csökkentő és a reintegrációját elősegítő programokat. Ugyanakkor meghatározza a kockázat csökkentéséhez szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és reintegrációs feladatokat, amelyet a büntetés-végrehajtásnak a reintegrációs tevékenysége során figyelembe kell vennie. Az összefoglaló jelentés tartalmáról az elítéltet ott az intézetben kell tájékoztatni. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet a tevékenysége során keletkező fogvatartotti kockázatelemzéshez szükséges adatokat rendszerezi, elemzi, értékeli, indokolt esetben adatot szolgáltat a büntetés-végrehajtási ügyben döntésre jogosultak részére. Az elítéltről készült kockázatelemzési jelentéseket a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell és a büntetésvégrehajtás által az elítélttel kapcsolatban kezelt iratok között kell elhelyezni. Ezen kívül új szakmai módszerek és eljárások kidolgozását is elvégzi. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet a feladatai végrehajtása során az alábbi vizsgálati eljárásokat alkalmazza:  személyes interjúk,  kérdőívek,  pszichodiagnosztikai tesztek;  egészségügyi vizsgálati módszerek. Az elvégzett vizsgálatok segítségével a kockázatértékelési összefoglaló jelentésben megállapítja az elítélt:  visszaesési és fogva tartási kockázatba sorolását,  foglalkoztatásba, kiemelten a munkáltatásba, oktatásba és képzésbe történő bevonásának lehetőségét,  visszaesési kockázatot csökkentő, illetve reintegrációját elősegítő programokat. A vizsgálatok befejeztével javaslatot tesz az elítélt progresszív rezsimszabályok szerinti besorolására, a sajátos kezelési igényű elítélt számára kialakított részlegben történő elhelyezésére, és a szabadságvesztést végrehajtó büntetésvégrehajtás kijelölésére. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet a büntetés-végrehajtási intézet kijelölésére vonatkozó javaslatáról a vizsgálat befejezését követő három

28

napon belül, de legkésőbb a kivizsgálás lefolytatására rendelkezésre álló időtartamig tájékoztatja a Büntetés-végrehajtás országos parancsnokságának a büntetetés-végrehajtási intézet kijelölése tekintetében döntésre jogosult szervezeti egységét, és az elbírálást követően intézkedik az elítélt kijelölt büntetés-végrehajtási intézetbe történő szállítása iránt. Ugyancsak a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet végzi el az elítélt újbóli kockázati csoportba sorolását a kiemelkedően magas kockázattal bíró elítéltek rezsimváltását megelőzően és a fogva tartásra különös veszélyt jelentő események bekövetkezésében részt vevő elítéltek esetében. Az elítéltet szabadulása előtt legalább hat hónapon belül záró kockázatelemzési vizsgálatnak kell alávetni a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben, amelynek időtartama húsz napig terjedhet, amelyet az intézet parancsnoka további tíz nappal meghosszabbíthat. A záró kockázatértékelési jelentésben kell rögzíteni az elítélt szabadulásakor mért visszaesési kockázatát. Nem kell elvégezni annak az elítéltnek a záró kockázatértékelését:  aki 18 hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztést tölt,  aki 18 hónapot maghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélt személy, azonban kockázatelemzésre nem helyeztek el korábban a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben, mert várható szabadulásáig kevesebb mint 12 hónap volt hátra,  aki az anya-gyermek részlegen van elhelyezve,  aki a társadalmi kötődés programban vesz részt, vagy  akinél a fogva tartó büntetés-végrehajtás ezt nem javasolja.

5.2 A befogadás A Büntetés-végrehajtási Törvény alapján a befogadás központi eleme minden esetben a kockázatelemzés és az értékelés , valamint ez alapján a megfelelő rezsim kijelölése lesz. A befogadás két szinten történhet: Helyi szinten a Befogadási és Fogvatartási Bizottság fogadja be az egységes Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer alapján:  az előzetesen letartóztatottakat,  valamint a 18 hónapnál rövidebb tartalmú szabadságvesztésre ítélteket,  illetve azon szabadságvesztésre ítélt személyt, akit 18 hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek, ugyanakkor a várható szabadulásáig kevesebb mint egy év van hátra. Központi szinten a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet fogadja be a 18 hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélteket, akiknek várható szabadulásáig legalább egy év van hátra.

29

5.2.1 Befogadási és Fogvatartási Bizottság feladatai Az intézetekben korábban is működött Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság. Feladatait a korábbi feladatkört részben megtartva, s számos új elemmel bővülve 2015. január l-jétől a Befogadási és Fogvatartási Bizottság fogja végezni.

Fogalom meghatározása

A Befogadási és Fogvatartási Bizottság az elítéltek egyéniesítését, progresszív rezsimrendszerbe helyezését, a reintegrációs céloknak leginkább megfelelő programokban való részvételük elősegítését megvalósító, helyi döntéshozó szakmai testület.

A Befogadási és Fogvatartási Bizottság feladatai: 1. Ha az elítélt kockázatelemzési vizsgálatát a büntetés-végrehajtás folytatja le, a befogadó részlegen történő elhelyezését követő nyolc napon belül a kiadott módszertani útmutató alapján a vizsgálatot pszichológus bevonásával kell elvégezni. A kockázatelemzési vizsgálat eredményének kiértékelését követő öt napon belül az elítélttel együttműködve a részleg vezetője elkészíti az egyéniesített fogva tartási programtervet. 2. Legkésőbb a befogadó részlegbe helyezést követő tizenötödik napon az elítéltet a Befogadó és Fogvatartási Bizottság meghallgatja és dönt az elítélt rezsimbesorolásáról és biztonsági kockázati besorolásáról. 3. Az egyéniesített fogva tartási programtervnek tartalmaznia kell a szükséges egészségügyi, pszichológiai feladatokat, valamint az elítélt foglalkoztatásba, továbbá személyiségfejlesztő programokba történő bevonására irányuló terveket. 4. Az elkészült egyéniesített fogva tartási programtervet a fogva tartás során az elítélt előmeneteléhez igazodva módosítani lehet. Az elítélt előmenetelét a reintegrációs tiszt nyomon követi és az eredményeket vagy megállapításait a reintegrációs nyilvántartásban rögzíti 5. A büntetés-végrehajtás befogadó részlegében elhelyezett elítélt vonatkozásában a végrehajtási fokozatnak megfelelő általános rezsimszabályokat kell alkalmazni. 6. Ha az elítélt a befogadást megelőzően szabadságvesztést töltött, a befogadó részlegen való elhelyezése során a fogvatartotti nyilvántartás adatai alapján a korábbi szabadságvesztéshez kapcsolódóan megállapított biztonsági kockázati besorolása szerint kell a büntetésvégrehajtásnak az őrzését, felügyeletét és ellenőrzését biztosítani.

30

7. A befogadó részlegben elhelyezett elítélt a munkavégzés alól mentesíthető vagy részére csökkentett munkaidő állapítható meg. 8. Ha az elítélt kockázatelemzési vizsgálatát a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben végezték el , a büntetés-végrehajtás befogadó részlegén történő elhelyezését követő három munkanapon belül a részleg vezetője kiértékeli az összefoglaló jelentés tartalmát. Az összefoglaló jelentés kiértékelését követő öt napon belül az elítélttel együttműködve a részleg vezetője elkészíti az egyéniesített fogva tartási programtervet. 9. A fogvatartott egyéniesítéséhez igazodó rezsimkategóriába sorolásáról, és annak megváltoztatásáról, valamint a magas szintű biztonsági kockázati besorolásáról– a 26. § (4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – a Befogadási és Fogvatartási Bizottság határozattal dönt. 10.Halaszthatatlan esetekben az elítélt rezsimkategóriájának, illetve elhelyezésének módosításáról a büntetés-végrehajtás parancsnoka is határozhat. Halaszthatatlan az eset, ha fogolyzendülés, fogolyszökés, támadás, tömeges ellenállás, önkárosítás, vagy bármilyen, az intézet biztonságára veszélyt jelentő más körülményről bejelentés érkezik, valamint ha rendkívüli esemény bekövetkezésétől tartani lehet. 11. A fogva tartásért felelős szakterületek bevonásával a büntetésvégrehajtásnál kell elvégezni – legalább hathavonta – az elítéltek kötelező felülvizsgálatát a rezsimbe helyezés vonatkozásában, amelyről a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt. 5.2.2 A Befogadási és Fogvatartási Bizottság elítéltekkel kapcsolatos feladatai  az elítélt elhelyezése,  a rezsimbe sorolás és a besorolás megváltoztatása,  a rezsimbe helyezés felülvizsgálata hathavonta,  a reintegrációs programba történő bevonás, ilyen programba történő helyezés vagy annak megszüntetése, a programon való részvétel eredményességének értékelése,  a biztonsági kockázati besorolás és a besorolás megváltoztatása,  a nem dolgozó és újonnan befogadott elítélt munkába állítása, a munkahely és a munkakör kijelölése,  a dolgozó elítélt más munkahelyre történő áthelyezése, munkahelyről történő leváltása,  a büntetés-végrehajtás. szerv orvosának javaslata alapján döntés a munkaterápiás foglalkoztatásról, annak munkaidejéről és munkarendjéről,  az oktatásra, a szakképzésre és a továbbképzésre jelentkezők beiskolázása,

31

 a hosszúidős speciális részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése,  a gyógyító-terápiás részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése,gyógyító-terápiás részlegen való ideiglenes elhelyezés harminc napra, mely egy alkalommal harminc nappal meghosszabbítható,  a pszichoszociális részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése,  a drogprevenciós részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése,  az alacsony biztonsági kockázatú részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése,  jogszabályban meghatározott egyéb feladat. / A befogadó adatlap nyomtatványa a 2 sz. mellékletben/

5.3 A differenciálás alkalmazása Fogalom meghatározása

és

a

progresszív

rezsimszabályok

Differenciálás: Az elítéltek csoportosítása meghatározott szempontok alapján.

A differenciálás lehetősége igen nagy hatással van, s egyben segíti is a büntetésvégrehajtási feladatok megvalósítását, valamint az elítéltekkel való megfelelő bánásmód érvényesítését és a progresszív rezsimszabályok kialakítását egyaránt. Ugyanakkor lehetővé teszi a hatékony kezelést, a reintegrációs célok megvalósítását, valamint segíti a rendkívüli események megelőzését, és a börtönártalmak csökkentését. A kockázatkezelési és elemzési rendszer segítség által feltárt egyéni problémák, szükségletek rendkívül szerteágazók lehetnek. A nemzetközi és a hazai szakirodalom alapján az alábbi „alap” fogvatartotti csoportok kialakítása lehet indokolt: - tényleges életfogytiglanra ítéltek, - kábítószerfüggő vagy alkoholbetegek, - első bűntényes, nem erőszakos bűncselekményt elkövetők, - HIV pozitív, AIDS-es és más fertőző betegek, - kisgyermekes nők, - szexuális jellegű bűncselekményt elkövetők, - idegen állampolgárságúak, - csökkent munkaképességűek, - alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezők, - szakképzetlenek, - szabadulás előtt állók, - fokozott őrzés és felügyelet alatt állók, - magas biztonsági kockázatot jelentők,

32

- sebezhetők, - védelmet igénylők (pl. volt hivatásos állományú tagok). A differenciálásnak kötelező normái a jogszabály által leírt kötelező elkülönítési szabályok, melyek értelmében el kell különíteni: - a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól, - a nőket a férfiaktól, - a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól, - a fekvőbetegeket az egészségesektől, - katonákat a katonának nem minősülő elítéltektől, - fertőzőeket a nem fertőzőektől, - dohányzókat a nem dohányzóaktól. Az elkülönítést külön részlegen, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy lakóhelyiségben kell végrehajtani. A gyógykezelés érdekében a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőző elkülönítőben, illetve az e célra kijelölt zárkában közösen helyezhetők el, valamint az orvosi vizsgálatra, illetve egészségügyi rendelésre közösen várakozhatnak. Végrehajtási fokozattól függetlenül az elítéltek – az adott részlegen belül – együtt helyezhetők el a gyógyító-terápiás és az átmeneti részlegen, a drogprevenciós részlegen, a pszichoszociális részlegen, a hosszú időre ítéltek részlegén, az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása során, a fiatalkorú elítéltek részlegén és az anya-gyermek együttes elhelyezése esetén. A különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a munkahelyen együtt dolgozhatnak, az általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban, a felsőoktatásban, a szakmai képzésben, a sport és a kulturális programon, a szállítás és az előállítás során, valamint a vallásos szertartásokon és más rendezvényeken közösen vehetnek részt, továbbá a szabad levegőn és a közös étteremben együtt tartózkodhatnak. A kötelező elkülönítéseken túl jogszabály az elkülönítés egyéb szempontjait is meghatározhatja.

5.3

Rezsim

A szabadságvesztés végrehajtásának rendje alapvetéseiben nincs változás. Továbbra is a bíróság által meghatározott fokozatban hajtják végre a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben. A büntetés-végrehajtási törvény egyik legnagyobb változtatása a rezsimrendszer bevezetése ,mely alapján a végrehajtás során három féle rezsimet különböztetünk meg./enyhébb, általános, szigorúbb/

33

A rezsim az egyéniesítés alapelvéhez igazodó, az elítéltre vonatkozó reintegrációs célok Fogalom megvalósítását biztosító végrehajtási környezet, meghatározása amelyet e törvény vagy annak céljaival összhangban a büntetés-végrehajtási szervek vezetői hoznak létre. Azt, hogy mely elítéltre mely rezsimszabályok lesznek az irányadóak, azt a kockázati elemzés, a magatartás, a reintegrációs tevékenységben való részvétel aktivitása határozza meg. Az egyéniesítést szolgáló rezsimszabályok a végrehajtási fokozatokon belül, a Kockázatelemző és Kockázatértékelő Rendszerre épülve az elítélt életrendjének szigorúságát, az elérhető kedvezmények körét és mértékét, valamint a szabad élethez viszonyított lehetőségeket lépcsőzetesen bővülő rendszerben valósítja meg (a továbbiakban: progresszív rezsimszabályok).

Fogalom meghatározása

A progresszív rezsimszabályok olyan tevékenységés teljesítmény alapú osztályozási rendszer, amelyben a besorolás és az előmenetel az elítélt együttműködési hajlandóságán és motivációján alapul és annak folyamatos fenntartását, illetve fejlesztését célozza, és az elítélt együttműködésének fenntartásával és fejlesztésével hozzájárul a reintegrációs tevékenység hatékonyabbá tételéhez azáltal, hogy az elítélt reintegrációs folyamatban történő aktivitásának elérését szolgálja.

A progresszív rezsimszabályok egymásra épülő szigorúbb, általános, enyhébb rezsimekben valósulnak meg. Amennyiben az elítélt befogadására nem a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben kerül sor, az általános rezsimkategóriába kell besorolni. Az elítélt rezsimbe sorolásakor a Befogadási és Fogvatartási Bizottság a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet kockázatértékelési összefoglaló jelentésében foglalt javaslatoktól csak különösen indokolt esetben térhet el. Ha az elítélt kockázatértékelést a Befogadási és Fogvatartási Bizottság végzi, az első besoroláskor az általános rezsimbe kell sorolni.

Általános rezsimkategóriától eltérően az elítélt:

34

 szigorúbb rezsimbe sorolható, ha az egyéniesített fogva tartási programtervben foglaltakat nem fogadja el, vagy a személyi állománnyal nem működik együtt, vagy  enyhébb rezsimbe sorolható, ha a kockázatértékelése során mért kockázati érték alacsony. Az egyes rezsimkategóriákban a Büntetés-végrehajtás. tv. 98. § (2) bekezdésében meghatározott szempontok figyelembevételével, egyéniesített életkörülmények kialakítására kerül sor, amely a szabadságvesztés során – az elítélt együttműködésétől függően – módosulhat. Szigorúbb rezsimkategóriába kell besorolni az elítéltet, különösen ha  a fogva tartás rendjét vagy biztonságát súlyosan megsérti, vagy  a részére meghatározott egyéniesített fogva tartási programtervben foglaltakat nem tartja be, az abban való együttműködést megtagadja. Általános rezsimkategóriába kell besorolni az elítéltet, különösen ha  a fogva tartás rendjét és biztonságát nem veszélyezteti, vagy  a részére meghatározott egyéniesített fogva tartási programtervben foglaltak megtartása, abban való együttműködése fejlesztésre szorul. Enyhébb rezsimkategóriába lehet sorolni az elítéltet, különösen ha:  a fogva tartás rendjét és biztonságát maradéktalanul megtartja és a büntetés-végrehajtás. intézet biztonságára kockázatot nem jelent,  a büntetés-végrehajtás. intézet személyi állományával szembeni magatartási kifogástalan, és  a részére meghatározott egyéniesített fogva tartási programtervben foglaltakat maradéktalanul megtartja, abban való együttműködése példamutató. A fogva tartásért felelős szakterületek bevonásával a büntetés-végrehajtási intézetnél kell elvégezni legalább hathavonta az elítéltek kötelező felülvizsgálatát a rezsimbe helyezés vonatkozásában, mely során a Befogadási és Fogvatartási Bizottság vizsgálja különösen:  az egyéniesített fogva tartási programtervben meghatározottak teljesülését,  az elítélt motivációját, annak fejleszthetőségét a reintegrációs célok vonatkozásában,  az elítélt magatartását, együttműködését a büntetés-végrehajtási intézet személyi állományával. A meghatározott felülvizsgálatot soron kívül kell végrehajtani:

35

ha a büntetés-végrehajtási bíró a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát megváltoztatja,  ha olyan szabadságvesztés végrehajtásra érkezik értesítés, amely a szabadságvesztés végrehajtási sorrendjére kihatással van,  ha a folyamatosan töltött szabadságvesztések esetén a soron következő szabadságvesztés végrehajtási fokozata eltér az előzőtől. A rezsimbe sorolás felülvizsgálata során annak súlyosbítása korlátlanul, enyhítése csak a fokozatosság elvének figyelembevételével rendelhető el. A szabadságvesztés során az azonos rezsimbe sorolt elítélteket lehetőség szerint együttesen kell elhelyezni. A szabadságvesztés során az azonos rezsimkategóriába sorolt elítélteket lehetőség szerint együttesen kell elhelyezni. A megőrzés időtartama alatt az elítéltet – lehetőség szerint – a besorolása szerinti rezsimkategóriának megfelelően kell elhelyezni. Amennyiben ez nem lehetséges, a szigorúbb rezsimkategóriába sorolt elítélt kivételével az általános rezsimszabályokat kell alkalmazni. 

Fegyház rezsimkategória

Telefonhasználat

heti 2 x, alkalmanként 5 perc

Általános rezsimkategória havi 1 x 90 percben évente 1 x 2 óra időtartamban heti 3 x, alkalmanként 10 perc

Személyes szükségeltre történő vásárlás

alkalmanként 50%-os mértékig

alkalmanként 75%-os mértékig

alkalmanként 100%os mértékig

Kimaradás

nem engedélyezhető

évi 1 x 12 óra időtartamban

Eltávozás

nem engedélyezhető

kivételesen-életfogytig tartó szabadságvesztés kivételével- évi 1x 2nap

évi 3 x 12 óra időtartamban tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kivételével évi 2 x 5 nap

Birtokában tartható tárgyak köre

tárgyak köre a telefonálásra szolgáló eszköz kivételével korlátozható,tárgyak mennyisége csökkenthető

tárgyak köre rendeletben meghatározott

Látogatás Látogató intézetben kívüli fogadása

Szigorúbb rezsimkategória havi 1 x 60 percben nem engedélyezhető

Enyhébb rezsimkategória havi 2x 60 percben évente 2 x 2 óra időtartamban heti 4 x, alkalmanként 10 perc

köre és mennyisége bővíthető

36

Börtön rezsimkategória Látogatás

Szigorúbb rezsimkategória havi 1 x 75 percben

Általános rezsimkategória havi 1 x 90 percben évente 2 x , alkalmanként 2 óra időtartamban

Enyhébb rezsimkategória havi 2 x 75 percben évente 3 x , alkalmanként 2 óra időtartamban

Látogató intézetben kívüli fogadása

nem engedélyezhető

Telefonhasználat

heti 2 x, alkalmanként 10 perc

heti 3 x 10 percben

heti 5 x 10 percben

Személyes szükségeltre történő vásárlás

alkalmanként 60%-os mértékig

alkalmanként 80%-os mértékig

alkalmanként 100%os mértékig

Kimaradás

nem engedélyezhető

Eltávozás

nem engedélyezhető

évente 1 x 24 óra időtartamban évente 1 x maximum 4 napra

évente 3 x 24 óra időtartamban évente 2 x maximum 10 napra

Birtokában tartható tárgyak köre

Tárgyak köre a telefonkártya kivételével korlátozható,tárgyak mennyisége csökkenthető

rendeletben meghatározottakra terjed ki

köre és mennyisége bővíthető

37

Fogház rezsimkategória Szigorúbb rezsimkategória

Általános rezsimkategória

Látogatás

havi 1 x 90 percben

havi 2 x 90 percben

Látogató intézetben kívüli fogadása

nem engedélyezhető

évente 3 x 2 óra időtartamban

Enyhébb rezsimkategória havi 2 x 90 percben + negyedévente 1 x 90 percben évente 5 x 2 óra időtartamban

Telefonhasználat

heti 3 x, alkalmanként 10 perc

heti 5 x 10 percben

heti 5 x 15 percben

Személyes szükségeltre történő vásárlás

alkalmanként 70%-os mértékig

alkalmanként 90%-os mértékig

alkalmanként 100%os mértékig

Kimaradás

nem engedélyezhető

Eltávozás

nem engedélyezhető

évente 2 x 24 óra időtartamban évente 2 x maximum 8 napra

évente 4 x 24 óra időtartamban évente 3 x maximum 15 napra

Birtokában tartható tárgyak köre

tárgyak köre a rendeletben meghatározottakra terjed ki,mennyiségük csökkenthető

rendeletben meghatározottakra terjed ki

köre és mennyisége bővíthető

Az átmeneti részlegen, a sajátos kezelési igényű elítélt számára kialakított részlegen, és az enyhébb végrehajtási szabályok hatálya alatt álló elítélt progresszív rezsimszabályai a szabadságvesztés végrehajtása során eltérőek lehetnek. Az átmeneti részlegbe helyezett elítélt progresszív rezsimszabályai : Az átmeneti részlegen az elítéltre irányadó büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők, így különösen :  a büntetés-végrehajtási intézetből az eltávozása engedélyezhető huszonnégy órát meg nem haladó időre, továbbá jutalomként ezt meghaladó időre, és részt vehet a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkáltatásban,  csökkenthető az életrend meghatározottsága,  a büntetés-végrehajtási intézet kijelölt területén szabadon mozoghat,  a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelővel rendszeresen tarthat kapcsolatot,

38

 az elítélt eltávozásra összesen tizenöt nap időtartamra engedhető Az enyhébb végrehajtási szabályok hatálya alatt álló elítélt progresszív rezsimszabályai vonatkozásában az elítélt:  huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a büntetés-végrehajtási intézetből azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát,  a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el,  a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja,  felügyelete mellőzhető, amikor a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik.  progresszív rezsimszabályok vonatkozásában az elítéltekre a fogház végrehajtási fokozat enyhébb rezsimszabályai az irányadóak. Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik. A hosszúidős speciális részlegre helyezett elítéltet szigorúbb rezsimkategóriába kell besorolni a következőek figyelembe vételével:  állandó őrzés és felügyelet alatt áll,  a büntetés-végrehajtás. intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,  zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható,  munkát a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen végezhet,  önképzést folytathat, az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe,  lelkészi gondozásban egyénileg, közösségi lelki gondozásban a parancsnok engedélye szerint részesülhet,  magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,  számára a telefonbeszélgetés,és a látogató fogadásának gyakorisága növelhető A gyógyító-terápiás részlegre helyezett elítélt progresszív rezsimszabályai vonatkozásában a következőek az irányadóak:  A gyógyító-terápiás részlegre utalt elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani.

39

 A gyógyító-terápiás részlegre elhelyezett elítéltek részére az állapotuknak megfelelő jellegű és idejű terápiás foglalkoztatást, oktatást, valamint pszichológiai foglakozást kell biztosítani  az elítélt részére kimaradás és eltávozás nem engedélyezhető. A pszichoszociális részlegen elhelyezett elítéltet a végrehajtási fokozata szerinti általános rezsimkategóriába kell besorolni, ahol az elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani. A progresszív rezsimszabályok vonatkozásában a fogház vvégrehajtási fokozaton belül az általános rezsimszabályok az irányadók azzal, hogy az elítélt részére kimaradás és eltávozás nem engedélyezhető. A drogprevenciós részlegen elhelyezett elítélt progresszív rezsimszabályai vonatkozásában a börtön végrehajtási fokozaton belül az általános rezsimszabályok az irányadóak azzal, hogy az elítélt :  kapcsolattartás gyakorisága növelhető,  a reintegrációs tevékenységet komplex terápiás program keretében kell megvalósítani,  látogatót havonta két alkalommal, kilencven perc időtartamban fogadhat,  kapcsolattartójával hetente öt alkalommal, alkalmanként tíz perc időtartamban telefonálhat,  számára kimaradás tizenkét óra időtartamban engedélyezhető,  eltávozásra nem engedhető. Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen elhelyezett elítéltet a végrehajtási fokozata szerinti enyhébb rezsimkategóriába kell besorolni ahol a fogház végrehajtási fokozaton belüli enyhébb rezsimszabályok az irányadóak:  az elítélt részt vesz reintegrációs programban, közreműködik annak megvalósításában, értékeli a reintegrációs programban elért eredményeket, szükség szerint kiegészíti, fejleszti azt,  az alacsony biztonsági kockázatú részlegen csökkenthető az életrend meghatározottsága, az elítélt a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása szerint használhatja fel és a büntetés-végrehajtás. intézet kijelölt területén szabadon mozoghat. A biztonsági zárkában vagy részlegen elhelyezett elítéltet a fegyház végrehajtási fokozata szerinti szigorúbb rezsimkategóriába kell besorolni, ahol a szigorúbb progresszív rezsimszabályok a meghatározóak.

40

6.A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK ALAPELVEI A szabadságvesztés végrehajtásának alapelvei A szabadságvesztés végrehajtásának célja vezérszempontot nyújt a végrehajtás egész rendszere számára, így a végrehajtás alapelveit is meghatározza. Az alapelvek a büntetés-végrehajtási rendszer szellemi termékei, ugyanakkor közvetlen gyakorlati szerepük van. Hatással vannak egyrészt a jogalkotásra, másrészt a végrehajtási cél irányába orientálják az egész rendszer működését. Az alapelvek konkretizálják, kiegészítik, illetve mintegy „aprópénzre váltják” a végrehajtási célt. Az alapelvek a „működési filozófiaként” is funkcionálnak azáltal, hogy az egész működési rendszert áthatják, a végrehajtási cél irányába állítják. Ezáltal érhető el, hogy a rendszer működése visszahasson a végrehajtás céljára, azaz az elítéltek beilleszkedését szolgálja. A működés alapelveinek a végrehajtás céljára való visszahatása egyrészt közvetlenül, másrészt közvetve érvényesül. Az elítéltek beilleszkedési szándékának, akaratának, illetve képességének kialakulását célzó alapelvek közvetlenül segítik a beilleszkedést, így ezek közvetlen hatással vannak a végrehajtás céljára, ezért végrehajtási alapelveknek tekinthetők. Olyan vezető humanitárius, erkölcsi és Fogalom jogpolitikai értékek, melyek a meghatározása szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó valamennyi rendelkezésében megjelennek. Az alapelvek az 1990-es évektől épültek be a büntetés-végrehajtás. jogba, és a kezelésbe, egymással összefüggnek, kölcsönhatásban vannak, egymás nélkül nem érvényesülhetnek. A szabadságvesztés kezdetétől a végéig érvényesülnek. A szabadságvesztés végrehajtásának alapelvei: 1. Normalizáció elve 2. Nyitottság elve 3. Felelősség elve 4. Egyéniesítés elve 5. Együttműködés elve 6. Fokozatosság elve 7. Reintegráció elve

41

6.1 Normalizáció elve A normalizáció elve szerint a szabadságvesztés végrehajtási körülményeit, (elítéltek jogi Fogalom helyzetét, az elítéltek életmódját, a fogva tartás meghatározása anyagi, infrastrukturális feltételeit) a lehető legjobban közelíteni kell a szabad élet általános feltételeihez, illetve a civil, állampolgári jogi helyzethez. A börtönélet és a szabad élet közötti különbségek csökkentésére irányul a normalizáció elve. A normális élet elve nem azt jelenti, hogy a börtönben pontosan olyan körülményeket kellene teremteni, mint a szabad életben. A börtönben az élet sohasem lehet teljesen normális, arra kell törekedni, hogy a normálishoz közelebb álljon. Ezért a börtönben a lehető legszélesebb körben kell érvényesíteni a társadalomban általában szokásos körülményeket, normákat és lehetőségeket. A börtönélet normalizálására tett kísérletek nem tudják ellensúlyozni a fogva tartás negatív hatásait, de csökkenti az elidegenedés hatását. Az elítéltek külső kapcsolatainak fenntartására tett lépések fontos részei a börtönélet normalizálásának. A börtönön belüli és kívüli élet közötti különbségek csökkentése elősegíti a függetlenséget és a felelős magatartást, lehetőséget biztosít az alapvető készségek fejlesztésére. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása során –a szabadságvesztés biztonságára figyelemmel- törekedni kell arra, hogy az elítélt életkörülményei közelítsenek a szabad élet általános körülményeihez és ezáltal a szabadságvesztés kóros hatásai enyhíthetők, illetve ellensúlyozhatók legyenek.

6.2 Nyitottság elve A nyitottság elvén az elítéltek szellemi és fizikai izolációjának a lehetőség szerinti oldására való törekvést értjük. Ez egyfelől igyekszik biztosítani az elítélt számára a Fogalom büntetés céljával , intézet rendjével, meghatározása biztonságával nem ellentétes családi, személyes,és társadalmi kapcsolatok létesítését, fenntartását,fejlesztését, , másfelől növeli a börtön és a társadalmi környezet közötti interakciót a külső erőforrások, szolgáltatások igénybevételével, a közvélemény, a média rendszeres, hiteles tájékoztatásával. A normalizáció mellett a nyitottság elve is a káros hatások enyhítését, s ez által a beilleszkedést szolgálja. A nyitottság elvének lényege szerint az elítélteket csak a legszükségesebb mértékben szabad a társadalomtól izolálni.

42

Az izoláció csak fizikai lehet, a szellemi izolációt ki kell iktatni. A börtönben lévő elítéltek részére ugyanis a társadalomba valóvisszatérés csak akkor lesz eredményes, ha valójában nincsenek kirekesztve, ha a társadalom a börtönben is jelen van. Tudomásul kell venni, hogy a börtön is része a társadalomnak, így a társadalomnak együtt kell élnie a börtönnel. Ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy a börtön nyitott legyen a társadalom felé. A külső világgal fenntartott kapcsolatok fontos részei a börtönéletnek és alapot adnak a beilleszkedést segítő programoknak, melyeket már a büntetés kezdetétől ápolni kell. Az elítéltekkel való bánásmód nem a társadalomból való elzártságot kell, hogy hangsúlyozza, hanem az elítéltek folyamatos társadalmi szerepét. A társadalmi szervezeteket ennek megfelelően, amennyiben lehetséges be kell vonni az intézmények működésébe, illetve az elítéltek társadalmi reintegrációjába. A külső szociális szolgáltatásokkal való együttműködést, valamint a civil társadalomnak a büntetés-végrehajtás életében való részvételét amennyiben lehetséges biztosítani kell. A nyitottság megnyilvánulhat: 1. Az elítélt külvilággal való kapcsolattartásában, mely lehet: a) Intézet elhagyásával nem járó lehetőségek: - levelezés, - távbeszélő használat - látogató fogadása, - csomag, - vallásgyakorlás, lelki gondozás, - tömegkommunikációs eszközök használata - társadalmi kötődési programban való részvétel, b) Intézet elhagyásával járó lehetőségek: - külső munkavégzés, - intézet ideiglenes elhagyása, - jutalomból (kimaradás, rövidtartamú eltávozás) - eltávozás és látogató intézeten kívüli fogadása az EVSZ keretein belül, - eltávozás az Átmeneti részleg keretein belül, - büntetés félbeszakítás, - súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása, - hozzátartozó temetésén való részvétel. 2. Intézet kapcsolattartása a külvilággal: - hiteles kép a büntetés-végrehajtás működéséről – média, rendezvények, bemutatók stb. - állami- és nem állami szervek, magánszemélyek, büntetésvégrehajtási pártfogók bevonása a reintegrációs és utógondozói feladatokba.

43

6.3 Felelősség elve A szabadságvesztés végrehajtása során, a szabadságvesztés jellegéből adódóan az egyént megfosztják az önmaga fölötti rendelkezési jogától. Amikor az állam megfosztja a személyt a szabadságától, átveszi az adott személy feletti gondolkodás kötelezettségét. A börtön, mint totális intézmény behatárolja az elítélt egész életét, életének irányítását, átveszi (hotel rendszer), és egyben helyette dönt a mindennapjai alakulásáról. Mindez az elítélt önállóságának a csorbulásához vezethet, ami csökkenti a beilleszkedési képességét. Ennek ellensúlyozására szükséges a felelősség elvének a beiktatása.

Fogalom meghatározása

Az elítéltek felelősségérzetének, önbecsülésének és önállóságának fejlesztését foglalja magában.

Ezen elv érvényesítésével az elítéltnek segítséget kell adni ahhoz, hogy önmagán tudjon segíteni. Egy ősi kínai mondás szerint: „ Ha a rászorulónak egy halat adsz, ezzel egy napig jól tartod, de ha megtanítod halászni, akkor egész életre ellátod.” Olyan börtönrendszert kell működtetni, amelyben az elítélteknek lehetősége van arra, hogy maga hozhasson döntéseket, melyekért a felelősséget is vállalja. Mindez növelheti az önállóságát, és megfelelő gyakorlást is jelenthet a szabadulás utáni normakövető, önálló életvitelhez. A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell, hogy az elítélt önbecsülése fennmaradjon, felelősségérzete fejlődhessen, és ez által felkészüljön a szabadulás utáni, a társadalom elvárásainak megfelelő önálló életre.

6.4 Egyéniesítés elve Fogalom meghatározása

A szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazott eljárásokat az elítélt személyiségéhez, egyéni képességeihez, szükségleteihez kell igazítani.

A szabadságvesztés végrehajtásának egyéniesítésében az első lépést az ítélkező bíróság végzi. A bíróság mérlegeli az egyén társadalmi veszélyességét és ennek megfelelő differenciáltsággal állapítja meg a büntetés tartalmát és a végrehajtás módját.

44

Az egyéniesítés elve végig kísérhető a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során, alkalmazzuk az elítélt befogadásakor és érvénysül a szabadulásig, sőt az utógondozás differenciált megszervezésével a szabadulást követően is. Az egyéniesítés elve abból indul ki, hogy az elítélt szükségszerűen más elítéltek közé kerülhet, s ezzel egy lesz a sok között. Ez azonban azt is jelenti, hogy a személyiségét nagyrészt elveszti és beolvad a tömegbe. Az elítéltek számos tekintetben különböznek egymástól (bűncselekmény jellege, súlyossága, kapcsolataik, személyiségük stb.), melyeket a büntetésvégrehajtás során mindenképpen figyelembe kell venni és minden szakterületen érvényesíteni kell. Az egyéni sajátosságok fegyelembe vétele természetesen nem jelenti azt, hogy minden elítéltnek egyéni bánásmódot, végrehajtási körülményeket kell biztosítani, hanem elsősorban azt, hogy a hasonló sajátosságokkal rendelkező, homogén csoportokat kell kialakítani, valamint hogy az egyes csoportok (rezsimek) számára meg kell teremteni a sajátos végrehajtási körülményeket. A továbbiakban így lehet a csoportokon belül az egyes elítéltekkel egyénileg foglalkozni. A korrekciós szakirodalomban és a büntetés-végrehajtási gyakorlatban ezt a folyamatot nevezik egyéniesítésnek, osztályozásnak, csoportosításnak (individualizáció, klasszifikáció). A gyakorlatban az egyéniesítést és a csoportosítást a megfelelően differenciált büntetés-végrehajtási hálózat teszi lehetővé, amely különböző jellegű intézetekből, intézményekből áll, s így biztosítva az egyes elítéltekkel való egyéni foglalkozás, bánásmód megvalósulását. Az egyéniesítés további érvényesítése az egyes csoportokon belül kialakított speciális reintegrációs, kezelési módszerek alkalmazásával történhet. Az egyéniesítés elve köszön vissza az egyéniesített fogvatartási programterv elkészítésének kötelezettségében is.

6.5 Együttműködés elve A felelősség elvének érvényesüléséhez szorosan kapcsolódik az együttműködés elve, hiszen a felelősség elve az elítélt együttműködése nélkül nem érvényesülhet. A szabadságvesztés végrehajtás céljának érvényre juttatásában megnyilvánul, hogy az elítélt a reintegrációs programban, illetve a szabaduláskor olyan élethelyzetbe kerüljön, hogy belső meggyőződésből akarjon és ha szükséges célirányos külső segítség (pártfogó felügyelet, utógondozás) igénybevételével képes legyen a társadalom jogkövető tagjává válni. A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet az elítélt életébe csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékig avatkozik be .Az elítélt szabadságvesztés alatti életvitelét –ha erre képesnek és

45

késznek mutatkozik - vele együttműködésben kell kialakítani. A cél megvalósulásának fontos feltétele, az elítélt szabadságvesztés-büntetés végrehajtás alatti belső meggyőződésből fakadó együttműködése.

Fogalom meghatározása

A végrehajtást leghatékonyabban az segíti elő, ha az elítélt szabadságvesztés alatti életét a vele történő együttműködéssel tervezik és alakítják. Az elítélttel való foglalkozás terén a kényszer elemeket háttérbe kell szorítani.

Az együttműködésen alapuló viszony kialakításában nagy szerepe van a az öntevékenységnek, az önálló döntési, választási, cselekvési lehetőségek biztosításának. Hasonlóan fontos szerep jut az érdekviszonyok alakításának, melyben a fogvatartott felismeri és önállóan vállalja bizonyos feladatok elvégzését, egy számára kedvező lehetőség, szituáció, élethelyzet eléréséért. Ezek az önkéntes vállalások, választások szinte észrevétlenül oldják fel a szembenállást, hozzák létre az együttműködő magatartást. Fontos eszköz ebben a folyamatban az értékelés, különösen a kívánatos magatartási formák jutalmazása. Az elítélttel való együttműködéssel lehet megtervezni a szabadságvesztés alatti és utáni életének alakulását. Ebben a folyamatban fel kell világosítani a lehetőségeiről, a várható előnyökről, s segíteni kell a választásban. Ezen elvben kifejezésre jut, hogy a börtön személyzete és az elítélt közti viszonyban, az elítélt nem tárgy, hanem alany. Összegezve: A szabadságvesztés során a büntetés-végrehajtási szervezet az elítélt életébe csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben avatkozzék be, s ha az elítélt arra képes és késznek mutatkozik, akkor a szabadságvesztés alatti életvitelét vele együttműködve kell kialakítani.

6.6 Fokozatosság elve A befogadást követően az elítélt személyes körülményeinek figyelembe vételével egy személyre szabott programot kell készíteni Fogalom (egyéniesített fogvatartási programterv), meghatározása melyben már meg kell tervezni az elítélt szabadságvesztés végrehajtása alatt fokozatos előrehaladásának, valamint a társadalomba való fokozatos visszatérésének a lehetőségeit. A fokozatosság elve nem mást igényel, mint hogy a beilleszkedési folyamatban az elítélt előrehaladását meg kell tervezni annak érdekében, hogy a szigorúbb rezsimből fokozatosan könnyebb rezsimbe kerülhessen.

46

Természetesen ez a folyamat azonban csak akkor lehet sikeres, ha az elítélt nem alanyi jogon jut a könnyebb rezsimbe, hanem csak meghatározott teljesítmény után. Nyilvánvaló, hogy a fokozatosság elve csak egy bizonyos hosszúságú ítélettel rendelkező elítéltek esetében érvényesülhet, így különösen a hosszú időtartamú büntetések esetén lehetőséget kell biztosítani a társadalomba való fokozatos visszatérésre.(pl. átmeneti részleg)

6.7 Reintegráció elve A Büntetés-végrehajtási Törvény által bevezetett új alapelv, ennek konkrét tartalommal való megtöltése és a kívánt cél elérésére alkalmas gyakorlat megvalósítása a büntetés-végrehajtási szervezet számára kihívás. Ennek megfelelően a Büntetés-végrehajtási Törvény tartalmazza többek között a rugalmasság, a káros hatások minimalizálása, az egyéni aktivitás, a progresszivitás és az egyéniesítés, valamint a kockázatelemzés és kezelés gyakorlati megvalósításával kapcsolatos rendelkezéseket, amelyeket a reintegrációval és a szabadulás utáni jogkövető életmódhoz szükséges feltételek biztosításával, mint alapvető célokkal kell megfeleltetni. Az elítéltek társadalmi beilleszkedését elősegítő reintegrációs tevékenységet az intézet – önállóan vagy más állami, vagy civil szervezetekkel együttműködve – az elítéltek Fogalom munkáltatása, terápiás foglalkoztatása, meghatározása továbbá általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok által biztosítja, a reintegrációs tevékenységet az elítélt személyéhez igazodó szakmai módszerekkel kell végezni. A Büntetés-végrehajtási Törvényben új elemeként jelenik meg többek között a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer, amely megalapozza az elítélt szabadságvesztésének egyénre szabott szakmai programtervét. Az ezzel kapcsolatos feladatok a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek között oszlanak meg. Az egyéni felelősségnek megfelelően a progresszív rezsimrendszer alapjai szintén megfogalmazásra kerülnek.

47

12.

REINTEGRÁCIÓS PROGRAMOK

Az elítéltek reintegrációja: Oktatás és szakképzés Munkáltatás Munkaterápiás foglalkoztatás Közművelődés, szabadidős tevékenység Családi-, társadalmi kapcsolatok támogatása: A levelezés A látogatás, látogató intézeten kívüli fogadása A távbeszélő használata A csomagküldés lehetősége Vallásgyakorlás, lelki gondozás Társadalmi kötődési program Eltávozás, kimaradás A reintegráció új fogalomként került be a jogszabályba, ezért lényeges a fogalom tisztázása. A reintegráció magában kell, hogy foglaljon minden olyan programot, tevékenységet, mely elősegíti, támogatja a társadalomba történő visszailleszkedés hatékonyságát, a visszaesés esélyének minimalizálását, akár kizárását is. A reintegráció keretében nem csak a büntetés-végrehajtásban szervezett tevékenységekre kell fókuszálni, hiszen a büntetés-végrehajtás. szervek más szervekkel együttműködve eredményesebben szolgálják a büntetésvégrehajtás céljának megvalósítását. A szabadságvesztés céljának érvényre juttatásához reintegrációs program teljesítése szükséges, melynek megvalósítása elsődlegesen a büntetésvégrehajtási szervezet feladata. A reintegrációs program azoknak az előre eltervezett és tudatosan irányított Fogalom eseményeknek az összefüggő sorozata, amelyek meghatározása előkészítik, illetve lehetővé teszik az elítélt intézeti rendbe, majd a társadalomba való beilleszkedését. Ki kell emelni azt is, hogy a cél eléréséhez a büntetés-végrehajtási szervezet – együttműködési megállapodás alapján - igénybe veheti az arra alkalmas társadalmi, gazdasági és civil szervezetek segítségét is (nyitottság elve). A szabadságvesztés célja azt jelenti, hogy: a reintegrációs program végén, illetve a szabaduláskor az elítélt olyan élethelyzetben legyen, hogy belső meggyőződésből akarjon és ha szükséges, célirányos külső segítség (pártfogó felügyelet, utógondozás) igénybevételével képes legyen a társadalom jogkövető tagjává válni.

48

7.1 Az elítéltek reintegrációja Az elítéltek társadalmi beilleszkedését elősegítő reintegrációs tevékenységet az intézetek – önállóan vagy más szervezetekkel együttműködve – az elítéltek munkáltatása, terápiás foglalkoztatása, továbbá általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok által biztosítja. A reintegrációs tevékenységet az elítélt személyéhez igazodó szakmai módszerekkel kell végezni. A szervezet foglalkoztatás bármely formájának alkalmazása egyidejűleg mérsékelheti a börtönbüntetéssel járó káros hatásokat. Az értelmes tevékenység ugyanis hozzátartozik a társadalomban megszokott, normális életvitelhez, míg az elítélteket tétlenségre kényszerítő semmittevés, nyugtalanságot, lehangoltságot, agressziót válthat ki. A reintegrációs tevékenység keretében törekedni kell arra, hogy az elítélt bűncselekményének társadalomra veszélyességét felismerje, annak következményeit lehetőség szerint enyhítse. Ezért a felelősségvállalás,az okozott sérelmek helyreállítása érdekében a jóvátételt célzó programokon való részvétel lehetőségét a büntetés-végrehajtási intézeteknek biztosítania kell. Az elítéltet – büntetésének tartamához képest – betanított-munkás képzésben, szakmunkásképzésben, vagy a büntetés-végrehajtási intézet lehetősége szerint, a büntetés-végrehajtási szempontokra is figyelemmel, szakképzésben kell részesíteni, valamint – ha a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka engedélyezi – támogatható, hogy a felsőfokú tanulmányokat megkezdje vagy folytassa. Lehetővé kell tenni, hogy az elítélt a büntetés-végrehajtási intézetben alapfokú iskolai tanulmányokat végezzen. Ha az adott büntetés-végrehajtási intézetben nem folyik alapfokú reintegrációs oktatás, akkor az elítéltet – kérelmére – lehetőség szerint el kell szállítani alapfokú oktatás biztosító más büntetés-végrehajtási intézetbe. A büntetés-végrehajtási intézet lehetőségeihez mérten, a büntetésvégrehajtási szempontokra is figyelemmel támogatni kell az elítélt önképzését, biztosítani kell az elítélt számára a rendszeres munkavégzés feltételeit, lehetőséget kell biztosítani a művelődésre, sportolásra, a személyiségfejlesztő, gyógyító, rehabilitációs programokon való részvételre, valamint a vallásgyakorlásra egyaránt. Ez utóbbi érdekében a büntetés-végrehajtási szervezet igénybe veheti a Börtönlelkészi Szolgálat tevékenységét. Az eredményes reintegráció érdekében elő kell segíteni, hogy az elítélt családi és egyéb kapcsolatait fenntartsa, fejlessze. 7.1.2 Oktatás és szakképzés A reintegráció elérésében nagyon fontos elem az oktatás, képzés, a különböző programokon, továbbképzéseken való részvétel lehetősége.

49

Ezt erősíti, hogy a reintegráció hatékonyabbá tétele érdekében a büntetésvégrehajtási intézet biztosítja a) a művelődési, a szabadidős, a sport, továbbá az egyéniesített személyiségfejlesztő, gyógyító és rehabilitációs, valamint b) a bűncselekmény következményeinek felismerése, az azért való felelősségvállalás, az okozott sérelmek helyreállítása érdekében a jóvátételt célzó programokon való részvétel lehetőségét. Mindenkinek lehetősége van az oktatásban részt venni, még a biztonsági zárkában, vagy hosszúidős speciális részlegen elhelyezett elítéltnek is, akik az oktatásban egyéni tanulóként vehetnek részt. A büntetés-végrehajtási intézetekben az egyházi nevelési-oktatási intézmények, és a magán nevelési-oktatási intézmények működését is lehetővé kell tenni. A fogvatartottak iskolai végzettsége, előképzettsége mindenütt alacsonyabb a társadalmi átlagnál, amely jelzi, hogy a bűnelkövetők többségénél a normál szocializációs folyamatokban zavarok keletkeztek. Kézenfekvőnek tűnik tehát a börtönben e hiányok pótlásával elősegíteni a beilleszkedés műveltségi feltételeinek javítását. Ez azonban nem jelentheti a művelődés ráerőszakolását az elítéltekre, tiszteletben kell tartani szabad választási lehetőségeiket. Az alapfokú iskolai végzettség megszerzését ösztönözni és támogatni kell. Az alapfokú oktatásban résztvevők tanszereit, tankönyveit és az oktatás egyéb költségeit a büntetés-végrehajtási intézet vagy az elítélt oktatására, képzésére, a nevelési-oktatási intézménnyel szerződésben álló fél biztosítja. Az egyéb oktatási formákban résztvevő elítélt számára a költségek biztosíthatók. Ha az alapfokú oktatásban részt vevő elítélt tudásszintje a bizonyítványában feltüntetettekhez képest nagyfokú lemaradást mutat, az elítélt részére a felzárkóztatást biztosítani kell. A börtön vagy fogház fokozatú, enyhébb rezsimbe sorolt, a társadalmi kötődés programban részt vevő elítélt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának engedélyével kivételesen a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is folytathat tanulmányokat és leteheti a szükséges vizsgákat. Az oktatásban, szakképzésben vagy továbbképzésen való részvétel nem helyettesíti az elítélt munkában való részvételi kötelezettségét. Az általános iskolai oktatásban, a középfokú iskolában, illetve a szakképzésben vagy továbbképzésben részt vevő elítéltet – ha büntetésvégrehajtási intézet működési körében felmerült okból nem állították munkába, illetve nem rendelkezik nyugellátással, vagy járadékkal – a képzés ideje alatt az alapmunkadíj egynegyedének megfelelő pénzbeli térítés (ösztöndíj) illeti meg. A fogvatartottak motiválása, valamint a társadalmi igazságosság érdekében az oktatásban-képzésben való részvételért többszintű, egymásra épülő ösztöndíj

50

érhető el. Az ösztöndíj hármas rendszerében a végzettséget nem igazoló elítéltnek fő szabály szerint nem jár ösztöndíj. Amennyiben hitelesen megtörtént a végzettség igazolása, abban az esetben az ösztöndíj az egyéni teljesítményhez igazodik, oly módon, hogy az alapszintű ösztöndíjon felül a tanulmányi eredmény függvényében részesülnek díjazásban a fogvatartottak. A tanulmányok minőségi elismerésében a magatartás és szorgalom összetevők súlyozott értékelése indokolt, mivel a gyengébb képességű, de jó hozzáállású tanulók nem feltétlenül tudnak jó tanulmányi eredményt produkálni. A törvény az ösztöndíj megállapítását a középiskolai oktatásban való részvétel esetén is biztosítja, valamint az általánoshoz képest csökkentett ösztöndíjat biztosít a felsőfokú tanulmányokat végzők számára. Az ösztöndíj a szabadulásra kötelezően tartalékolandó pénzösszeg tekintetében munkadíjnak minősül, így egynegyede levonható. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának döntése alapján az elítéltet különös méltánylást érdemlő esetben az iskolarendszeren kívüli szakoktatás, és a felsőfokú tanulmányok folytatása során is megilleti ösztöndíj. Azon képzési formák esetében, amelyért az elítéltet ösztöndíj illeti meg, büntetés-végrehajtási intézet oktatási-képzési megállapodást köt az elítélttel. A megállapodásban az elítéltet tájékoztatni kell arról, hogy ha az általános iskolai oktatásban, középfokú iskolában – idetartozik a gimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola –, illetve a szakképzésben vagy továbbképzésben a tanulmányait megkezdi, és a képzésben önhibájából nem vesz részt, illetve indokolatlanul megszakítja, a felmerült költségek teljes vagy részleges megtérítésére kötelezhető. Az ösztöndíj az iskolai végzettséget, vagy szakképzettséget igazoló okirat alapján állapítható meg. Az oktatásban részesülő elítélt tanulmányi eredményétől, szorgalmától és magatartásától függően kiegészítő ösztöndíjban részesül, amely a tanítási év egyes féléveinek zárásakor tanévenként két alkalommal adható, ha az elítélt félévenként legalább négyes tanulmányi átlageredményt ért el. Az elbírálás és a kiegészítő ösztöndíj mértékét rendelet szabályozza. Az oktatásban, szakképzésben vagy továbbképzésen résztvevők kedvezményei: Az oktatásban, szakképzésben vagy továbbképzésben résztvevő elítélt munkaidejét úgy kell beosztani, hogy a képzésen részt tudjon venni. Az oktatásban résztvevő, dolgozó elítélt részére járó oktatási naponként egy óra munkaidő-kedvezményt a munkáltatóval egyeztetett időpontban kell kiadni. Az oktatásban részt vevő dolgozó elítéltet kérelme alapján oktatási naponként megillető egy óra munkaidő-kedvezmény összevontan nem adható ki.

51

A szabadság számításánál munkanapként kell figyelembe venni az alap- és a középfokú, valamint a szakképzésben részt vevő elítélteknek az elméleti oktatáson, illetve a vizsgára való felkészüléshez biztosított idő miatt a munkahelyről távol töltött időt. Az alap- és a középfokú iskolai oktatásban, szakképzésben vagy vizsgával záruló továbbképzésben résztvevő elítéltet kérelmére félévenként öt nap, a felsőfokú tanulmányokat folytató elítéltet vizsgánként négy nap munkavégzés alóli felmentés illeti meg. A munkavégzés alóli felmentésbe a vizsganap beleszámít, erre az időre az elítéltet munkabér nem illeti meg. Az oktatást civil oktatási intézmények együttműködési megállapodás alapján végzik a büntetés-végrehajtási intézetekben. A tanév közben szabaduló elítélteknek külön engedély alapján lehetőségük van visszatérni az intézetbe a vizsgák letételére. Az oktatási intézmény a fogva tartásra utalás nélküli bizonyítványt állít ki. A tanterv megegyezik a civil életben alkalmazottal, azonban bizonyos tantárgyak módosult oktatása szükséges biztonsági okokból. (például kémia, fizika, stb.) Az elítéltek szakképzését és továbbképzését elsősorban azokban a szakmákban kell megszervezni, amelyek elősegíthetik a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedést, vagy a büntetés-végrehajtási szerven belül történő munkavégzést. A preferált szakmákat a munkaerő piaci szükséglet, valamint az egyén minőségi jellemzői (például szabadulás várható ideje) határozzák meg. A szakképzés, illetve továbbképzés azon életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltek érdekét is kell, hogy szolgálja, akik esetében a várható szabadulás igen távoli, illetve akik esetében a feltételes szabadság nem vizsgálható felül. Utóbbi elítélti kör esetében a büntetésvégrehajtási szerven belüli minőségi munkavégzéshez szükséges feltételek megteremtése lehet cél. Az elítélt a szakképzésbe és a továbbképzésbe a kérelme alapján vonható be, a kérelem alapján megkezdett szakképzésben és továbbképzésben az elítélt részvétele kötelező. Az elítéltek részére oktatást, szakképzést és továbbképzést a munkáltató, a büntetés-végrehajtási szerv, vagy jogszabály által arra felhatalmazott egyéb szerv, illetve a magánszemély külön-külön vagy együttesen is szervezhet. Az oktatás, szakképzés és továbbképzés költségei a szervezőt terhelik, a költségekhez az elítélt önként is hozzájárulhat. Ha az elítélt bekezdése oktatás, szakképzés költségeihez önkéntesen hozzájárul, a hozzájárulás mértékét képzési megállapodásban kell rögzíteni. Ha a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az iskolarendszeren kívüli szakképzés vagy a felsőfokú tanulmányok folytatása során engedélyezi az elítélt számára az ösztöndíj megállapítását, az elítélttel képzési megállapodást kell kötni, amely tartalmazza az elítélt kötelezettségeit, valamint a nem teljesítéssel járó megtérítési kötelezettséget is.

52

Szakképzésben résztvevő elítélt az öt hónapot meghaladó, de tíz hónapot el nem érő képzés esetén egyszer, azt meghaladó időtartam esetében két alkalommal részesülhet kiegészítő ösztöndíjban, ha az elítélt félévenként legalább négyes tanulmányi átlageredményt ér el. 7.1.3 A munkavégzés elvei és szabályai Az elítéltek munkavégzése a börtönélet nélkülözhetetlen része. A nemzetközi dokumentumok előírásai, a külföldi szakirodalom és a törvényi szabályozás egyaránt kiemelik a munkavégzés nevelő hatását, reintegrációs jellegét. A korábbi szabályozással ellentétben a munkáltatás törvényi szinten rögzített célja a büntetés-végrehajtási szervezet számára kitűzött szervezési cél, amelynek értelmében az elítéltek munkáltatása, az általuk végzett tevékenységek kiválasztása és támogatása során úgy kell eljárni, hogy az elítéltek lehető legszélesebb köre vegyen részt a munkáltatásban és az ellátásukhoz szükséges lehető legtöbb terméket és szolgáltatást saját maguk állítsák elő. A törvény reintegrációs céljainak megvalósítása érdekében a jogalkotó deklarálja, hogy az adó- és járulékkedvezménnyel ösztönzi a civil munkáltatókat arra, hogy elítélteket foglalkoztassanak, illetve a szabadulás után számukra munkalehetőséget biztosítsanak. Az elítéltnek úgy kell a mindenkori munkavégzési kötelezettségét teljesítenie, hogy a munkáltató gazdasági érdeke elsősorban érvényesüljön. A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetésvégrehajtási szervezet adottságai szerint biztosítani kell az elítélt munkáltatását. Az elítélt munkáltatása átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetelhet

Fogalom meghatározása

Munkáltatás a reintegrációs tevékenység azon formája, amikor az elítéltek vagy a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető munkavégzése szervezetten, rendszeresen, haszon- vagy bevételszerzési céllal, a munka törvénykönyvében szabályozott munkaviszonytól eltérő, jogszabályban meghatározott feltételekkel és díjazás ellenében történik.

Az így létrejövő munkáltatási jogviszony alanyai munkáltatóként a büntetésvégrehajtási intézet, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság vagy a büntetés-végrehajtási szerv szerződése és a fogvatartott hozzájárulása alapján, más gazdálkodó szervezet, valamint munkavégzőként az elítélt vagy a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy, illetve a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető.

53

Az elítéltek munkáltatása történhet az intézetben, az intézetek mellett működő gazdasági társaságoknál és külső munkahelyeken is. Az intézeteknek Munkáltatási Szabályzatot kell készíteni, mely tartalmazza a munkahelyekkel kapcsolatos minden adatot, követelmény, és a különféle besorolásokat is. Munkáltatásban kizárólag csak az az elítélt vehet részt, aki tizenhatodik életévét betöltötte. Az elítélt munkába állításáról és annak módosításáról a munkakör, a munkahely és a munkáltató megjelölésével, figyelemmel az elítélt esetleges szakmai tudására és érdeklődési körére, a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt. A tényleges munkába állást munkaegészségügyi vizsgálat előzi meg. A munkaköri alkalmasság megállapításáig az elítélt nem állítható munkába. A munka kijelölésénél lehetőség szerint figyelembe kell venni az elítélt szakmai képzettségét. Az elítélt nem végezhet munkát olyan munkakörben, amely kapcsán jogerősen foglalkoztatástól eltiltásra ítélték. A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani azzal, hogy köztük alá-fölérendeltségi viszony nem hozható létre. Az elítéltek a biztonság, a munkafegyelem és a rend fenntartása érdekében a munkahelyre vagy a munkakörre utaló jelzés viselésére kötelezhetők. Ha az elítélt munkáltatása felügyelettel vagy ellenőrzéssel történik, az elektronikus távfelügyeleti eszközök igénybevételével is megvalósítható. A munkáltatás fejlesztése érdekében továbbra is indokolt fenntartani azt a lehetőséget, hogy a büntetés-végrehajtási szervek szerződése alapján az elítélt más gazdálkodó szervezetnél is végezhessen munkát . Az esetleges visszaélések és rendkívüli események megelőzése érdekében a törvény egyértelműen rögzíti a más gazdálkodó szervezetnél történő munkavégzés esetén betartandó szabályokat:

- A munkáltató szerződése alapján az elítélt írásban megadott hozzájárulásával végezhet munkát. - A szerződésben a munkáltatói jogok kizárólag azon része ruházható át, amely az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek gyakorlását, illetve az elítéltek személyiségi jogait nem sérti. A munkavégzésre kijelölése érdekében az elítéltnek az első munkába állításkor írásban nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e más gazdálkodó szervezetnél történő munkáltatásához. - Ha az elítélt a hozzájárulást akár írásban, akár - jegyzőkönyv felvétele mellett - szóban utóbb visszavonja, akkor a Befogadási és Fogvatartási Bizottság a munkahelyről az elítéltet soron kívül leváltja.

54

Az elítélt más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha: - ott a fogvatartás megkezdése előtt öt éven belül a munkavállaló, vezető tisztségviselő vagy tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állt, illetve e körülmények bármelyike a szabadságvesztés végrehajtása alatt is fennáll, - olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen előéletű személy tölthet be, - a hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba. Meghatározásra került a közcélú munkavégzés is. E szerint a közcélú munkavégzés a büntetés-végrehajtási intézet szervezésében megvalósuló olyan reintegrációs tevékenység, mely önkéntes és az elítéltnek a büntetésvégrehajtási intézettel együttműködési megállapodást kötött szervezeteknél történő, társadalmilag hasznos munkavégzés céljából történő foglalkoztatásra irányul. A Büntetés-végrehajtási Törvény rögzíti, hogy melyek a munkáltató kötelezettségei. Újdonság a munkáltató számára a munkaköri leírás készítésére vonatkozó kötelezettség egyértelmű rögzítése, ez azonban elsősorban a munkáltató érdeke, hiszen a munkaköri leírás az elítélttel szemben megfogalmazott munkavégzési követelmények egyértelmű, rögzített alapdokumentuma. A munkáltató köteles:  az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit a jogszabályokban előírtak szerint biztosítani,  a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat megtartani,  a munka jellegének és a munkában részt vevő elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak összetételének megfelelő munkarendet kialakítani,  a munkát folyamatosan szervezni,  a végzett munkáért díjazást fizetni,  a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi fokozatokba sorolni,  a munkáltatásra vonatkozó jogszabályi előírásokat betartani,  a munkába állítás előtt, vagy azt követően a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni, valamint  az elítéltek számára a végzett feladatokra vonatkozó egyedi vagy csoportos munkaköri leírást készíteni. A munkáltató köteles munkáltatási szabályzatot is készíteni.

55

A Büntetés-végrehajtási Törvény rögzíti az elítéltek kötelességeit és jogosultságait is. Ennek alapján a munkáltatás során az elítélt köteles :  törvényben meghatározott kivételtől eltekintve munkát végezni,  a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten ellátni,  a munkabiztonsággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,  a munkát : - a kijelölt időben és helyen, - a munkáltató utasítása szerint, - az elvárható szakértelemmel és gondossággal, - a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, technológiai utasítások szerint elvégezni. Fontos új kötelezettség, hogy – elsősorban a gyakori szándékos önkárosítás miatt – az elítélt a munka alkalmassági vizsgálat költségét köteles megtéríteni, ha az neki felróható okból vált szükségessé. A munkáltató elsősorban a szükséges végzettség, ügyesség és teherbíró képesség alapján kategorizálja a munkaköröket, és ezt megjeleníti az egyes munkakörökhöz kötődő díjazásban is. Garanciális szabály, hogy az elítéltet erről a besorolásról és a kapcsolódó munkadíjáról tájékoztatni kell. Az elítéltet megilleti:  a törvény alapján megállapított díjazás,  munkahelyi vagy üzemi baleset esetén baleseti ellátás és baleseti egészségügyi szolgáltatás,  a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadság. Az elítéltet egyévi (254 nap) munkavégzés után húsz munkanap fizetett szabadság illeti meg. Az elítéltek díjazásánál alkalmazott alapmunkadíj a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének legalább egyharmada, az országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg. /2015. évre érvényes alapdíj összege: 33.850ft/fő/hó./ A munkadíjat a teljesítmény, a ledolgozott idő, valamint az előzőek kombinációja alapján lehet megállapítani. A munkáltató által alkalmazható pótlékok egyetlen kötelező formája az éjszakai munkához kapcsolódó 15%-os pótlék, minden másról a munkáltató dönt a munkáltatási szabályzatban. A betanulási idő alatt végzett munkáért az elítélt részére tanulódíjat kell fizetni, amelynek mértéke az alapmunkadíj ötven százaléka. A tanulóidő tartamát a munkáltatási szabályzatban munkakörönként kell megállapítani azzal, hogy a betanulási idő legfeljebb hatvan munkanap.

56

Ha a betanulás ideje alatt az elítélt a teljesítmény alapján díjazott munkakörben az érvényes norma szerinti hatvan százalékos teljesítményt tartósan eléri, akkor a tanulóidőt meg kell szüntetni és az elítéltet ettől az időponttól a teljesítménye alapján kell az általános szabályok szerint díjazni. A tanulóidő tartamára az elítélt a tartási költségekhez ötven százalékkal csökkentett összegben köteles hozzájárulni. Állásidő szabályozásával kerül kezelésre az az eset, amikor az elítélt valamilyen ideiglenes, a munkáltató érdekkörében felmerült okból (pl. anyaghiány, átállás) ugyan munkát nem végez, azonban az csak rövid ideig tart, vagy más okból nem érdekelt a munkáltató abban, hogy az elítéltek erre az átmeneti időre leváltásra kerüljenek. Ilyen időszakban csak az alapmunkadíj felét kell kifizetni az elítélt számára, aki tartási költséget is ebben az arányban fizet. A munkáltató a munkáltatási szabályzatban a végzett munka jellegére figyelemmel külön pótlékokat állapíthat meg, amelyek együttes összege legfeljebb a besorolás szerinti munkadíj harminc százalékáig terjedhet. Az éjszakai munkarendben foglalkoztatott elítéltet tizenöt százalékos pótlék illeti meg. A pótlékok számításának alapja az elítélt által végzett munkára megállapított besorolás szerinti munkadíj. A pótlék az elítéltet a rendes munkavégzés alapján járó munkadíján felül illeti meg. A munkáltató anyagi ösztönzést alkalmazhat a teljesítmény növelésére, illetve a végzett munka minőségének javítása érdekében. Az elítélt részére anyagi ösztönzésként a) célfeladathoz kötött külön juttatás, b) a személyes szükségletekre fordítható összeg levásárlására kijelölt üzletben beváltható vásárlási utalvány az alapmunkadíj legfeljebb húsz százalékáig, c) pénzbeli elismerés, vagy d) tárgyjutalom állapítható meg. A Büntetés-végrehajtási Törvény előírja, hogy az elítélt mely kivételes esetekben és milyen következményekkel mentesülhet a munkavégzési kötelezettség alól. Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha:  tankötelezettsége áll fenn,  a várandósság a hatodik hónapot elérte, a szülést, illetve a várandósság egyéb okból bekövetkezett megszűnését követő ötvenedik napig,  gyermekével együttesen kerül elhelyezésre,

57

 munkaképtelen,  a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy a szükséges szolgálati időt megszerezte. Az elítéltet a fentieken túl nem terheli munkavégzési kötelezettség, tehát mentesül a munkavégzés alól:  amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti,  közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legfeljebb két munkanapon át, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte,  keresőképtelen betegség esetén,  a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de legfeljebb egy munkanapra,  ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni, vagy  a munkáltató engedélye alapján. A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából elháríthatatlan oknak minősül a büntetés-végrehajtás. szervezetnek az elítélt jogai érvényesítésével, illetve a kötelezettségei teljesítésével kapcsolatos, valamint a fogvatartás rendjének és biztonságának a fenntartása érdekében tett intézkedése. Ha az elítélt eléri a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, akkor az elítéltet tájékoztatni kell arról, hogy a továbbiakban munkavégzési kötelezettség nem terheli, és ezzel egyidejűleg írásban nyilatkoztatni kell arról, hogy a munkáltatásban továbbra is részt kíván-e venni. Ha az elítélt a további munkáltatását kéri, a büntetés-végrehajtási szervezet lehetőségeihez képest kell a továbbiakban munkáltatni. A munkaalkalmasságról a büntetés-végrehajtási intézet orvosának véleményét is ki kell kérni. Ha az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, de kérelmére munkáltatásban vesz részt, munkáltatására és a tartási költségekhez való hozzájárulására a kötelező munkavégzés szabályait alkalmazni kell azzal, hogy erről az elítéltet előzetesen tájékoztatni kell. Meghatározásra kerülnek a napi munkaidő tartama és megállapításának alapvető szabályai, így például az elítélt napi munkaideje alapesetben nem lehet hosszabb nyolc óránál. A nők és a fiatalkorúak védelméről is gondoskodott a jogszabályalkotó a Büntetés-végrehajtási Törvényben. Az elítéltek munkáltatása munkaszüneti napon is történhet, azonban rendes munkaidőként csak a törvényben meghatározott esetekben, még a vasárnapi munkavégzésénél is szűkebb körben rendelhető el, egyébként rendkívüli munkavégzésnek minősül. A meghatározott esetek a munkaidőkeretet alkalmazó

58

és a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztató munkáltatók érdekeinek megfelelnek. A Büntetés-végrehajtási Törvényben meghatározásra került, hogy a munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, így az előkészítő vagy befejező tevékenység nem része a munkaidőnek. / Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet az elítélt a munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen köteles elvégezni vagy a munkáltató végrehajtani. / 7.1.4 Munkaterápiás foglalkoztatás

Fogalom meghatározása

Munkaterápiás foglalkoztatás a reintegrációs tevékenység azon formája, amikor elsősorban a kényszergyógykezelt, az ideiglenesen kényszergyógykezelt és a gyógyító-reintegráló csoportba helyezett, illetve megváltozott munkaképességű vagy egyébként az egészségi állapota miatt a munkáltatásban részt venni nem képes elítélt foglalkoztatása szervezetten, rendszeresen, e törvényben meghatározott feltételekkel és térítési díj ellenében, büntetésvégrehajtási jogviszony keretében történik.

A büntetés-végrehajtási orvos javaslatára a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt az elítélt munkaterápiás foglalkoztatásáról, munkaidejéről, munkarendjéről. A munkaterápiás foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi hat és a heti harminc órát, de el kell érnie a napi négy és a heti húsz órát. A munkaterápiás foglalkoztatáson részt vevő elítélt rendszeres pénzbeli térítésre jogosult, amelynek legkisebb összege napi hatórás foglalkoztatás esetén az alapmunkadíj egyharmada. A térítési díj összege az országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg./2015.évre érvényes összege:11.285ft/fő/hó/ Munkaterápiás foglalkoztatás esetén e törvény munkáltatásra vonatkozó szabályait kell azzal az eltéréssel alkalmazni, hogy az ilyen foglakoztatásban részt vevő elítélt számára teljesítménykövetelmény nem írható elő. A munkaterápiás foglalkoztatás reintegrációs jelentősége abban rejlik, hogy az ebben a formában foglalkoztatott megváltozott munkaképességű, vagy egészségi állapotú elítélt is hasznosnak érzi magát, önbecsülése, felelősségérzete fejlődik.

59

7.1.5 Sport és kulturális foglalkoztatás Az oktatás és a munkavégzés mellett a szabadidő hasznos eltöltése sarkalatos pontja a reintegrációnak. A szabadidős tevékenységek megfelelő szervezése, lehetőségek teremtése a fogva tartás rendje és biztonsága szempontjából is kiemelkedő, hiszen a rendkívüli események számát csökkentheti, ha az elítélt hasznosan és hatékonyan használja fel a szabadidejét. A szabadidő felhasználása kapcsolódik a kapcsolattartási formákhoz is, hiszen itt kell lehetőséget teremteni a család, a majdani befogadó környezet és az elítélt kapcsolatának fennmaradására. A család a reintegrációs tevékenységet is erősíti, támogatja. A családi kapcsolatok erősítésén túl a büntetés-végrehajtás keretei között a szabadidő művelődéssel, sporttal tölthető el eredményesen. Mindezeken túl a vallási szertartások, lelki gondozás szerepe jelentős lehet a reintegrációs célok elérésben. A Büntetés-végrehajtási Törvény az elítélt jogaként határozza meg azt, hogy szabadidejében igénybe veheti a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeit. A művelődési lehetőségeik közé sorolható a könyvtár, a tömegkommunikációs eszközök használata, az ismeretterjesztő előadásokon, szakköri tevékenységben való részvétel. Az elítélt-művelődés hagyományos bázisa a könyvtár. Súlya ugyan a tömegkommunikációs eszközök (különösen a televízió) elterjedésével csökkent, de még mindig számottevő azoknak az elítélteknek az aránya, akik rendszeres olvasói az intézeti könyvtárnak. A könyvtárhasználóknak két csoportja külön kiemelést érdemel: az olvasási problémákkal küszködők, akiket az egyszerű, gazdagon illusztrált könyvek vonzanak és a növekvő számú külföldi elítéltek, akik számára lehetőleg anyanyelvükön írott könyvek beszerzése vált szükségessé. A szabadságvesztésnek nem lehet célja az elítélt megfosztása a társadalomról szóló információktól, ellenkezőleg, a beilleszkedést megkönnyítendő, biztosítani kell, hogy tájékozódhasson az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életéről, a világ eseményeiről. Ezt szolgálják a tájékoztatás különböző, alábbiakban érintett eszközei. A tömegkommunikációs programok közül a legnépszerűbbek a televíziós közvetítések és az intézeti videofilm-vetítések. A zárkákban, közös helyiségekben elhelyezett üzemeltetésére az intézeti házirend ad eligazítást. Emellett lehetőség van saját tulajdonú televíziókészülék üzemeltetésére. Számos büntetés-végrehajtási intézetben a rádió nemzeti programjait az intézet központi stúdiójából közvetített helyi műsorral színesítik. Az elítélteknek saját rádió tartására is lehetőségük van. Lehetővé kell tenni, hogy az elítélt könyvet, újságot, folyóiratot letéti pénze terhére rendelhessen, vagy kapcsolattartójától csomagban, vagy egyéb küldeményként bekérhessen.

60

Az elítéltek számára az önképzéssel történő művelődés lehetőségeit is biztosítani kell. Ennek keretében magántanulóként folytathatják tanulmányaikat - újabban távoktatási programba kapcsolódva -, de népszerű az idegen nyelv elsajátítására irányuló magán, illetve tanfolyami felkészülés is. A börtönszemélyzet régi felismerése, hogy az elítéltek között számos ki nem bontakozott tehetség van, akiknek korábbi életkörülményei nem tették lehetővé vagy éppen elfojtották a kreativitás kifejlődését. Ezeknek az elítélteknek az önértékelés, az önbizalom erősítéséhez, a tétlen időtöltés hasznos, alkotó aktivitásához segítséget kell nyújtani. Tehetségük főképpen képzőművészetben, zenében, táncban, irodalomban, színjátszásban, kézműipari és barkács tevékenységekben mutatkozik meg. Az intézetekben szervezett különböző szakkörök célja, hogy lehetőséget biztosítson e speciális érdeklődés kiegészítésére. E szakköröket vezetheti testületi tag, külső szakember vagy erre alkalmas elítélt is. A testmozgás és a sport fontos helyet foglal el az elítéltek számára elérhető szabadidő-foglalkozások között.. A testmozgás és a sport zárt intézeti jelentőségét növeli a korlátozott mozgási lehetőségek szélesítésének, az elítéltek egészségi és pszichikai állapotának javítására gyakorolt kedvező hatása. A sport ezen túl alkalmas a szociális tulajdonságok fejlesztésére is, amennyiben az alkalmazott szabályok betartására, vagy a másokkal való együttműködésre késztet. A börtönügyek a falakon belüli börtönélet "normalizáció", a szabad élet viszonyaihoz közelítő törekvése az önellátás, az önálló döntési helyzetek, a fokozatosabb felelősségvállalás lehetőségeinek szélesítése. Ennek egyik módszere bizonyos feladatoknak az elítéltek vagy elítélt szervezetek számára való átadása. Eddigi hazai gyakorlatunkban az öntevékenység végrehajtási fokozattól, az intézet adottságaitól függően differenciáltan valósult meg. Az öntevékeny szervezetek főleg a közművelődési és szabadidő - (szakköri, stúdió, könyvtári, sporttevékenységgel kapcsolatos) programok tervezésében és szervezésében, a környezeti rend és tisztaság fenntartásában működtek közre.

7.2 Családi-, társadalmi kapcsolatok támogatása Az elítéltek reintegrációjának és a jogkövető magatartás érdekében indokolt a személyes kapcsolatrendszerük fenntartásának támogatása, elsősorban a meglévő családi kapcsolatok megőrzésével és ápolásával. A kapcsolattartásra akkor kerülhet sor, ha az érintett hozzájárul a kapcsolatfelvételhez és ezzel együtt adatai kezeléséhez. Az elítéltek börtöntűrő képességére, a társadalomba visszailleszkedésük szubjektív szándékára és objektív feltételeire egyaránt kiható terület a személyes kapcsolatrendszerük fenntartásának támogatása. Ez elsősorban a meglévő családi kapcsolatok megőrzésére, ápolására irányul. A reintegrációs tiszt fontos feladata, hogy a börtönbüntetéssel krízishelyzetbe sodródott házastársai,

61

szülő - gyermek, valamint egyéb hozzátartozói kapcsolatokat lehetőség szerint segítse fenntartani. Ezen túl a reintegrációs tiszt az elítélttel együttműködve támogat minden olyan személyes kapcsolatfelvételt, amely az elszigeteltség oldásával hozzájárul az elítélt jövőbeli életútjának, életvezetésének rendezéséhez, ezen belül maximálisan segíti a lakáshoz és munkahelyhez jutását. Természetesen követelmény, hogy akadálytalan legyen az elítélt kapcsolatfelvétele a börtönben gondját viselő és beilleszkedését hivatásszerűen vagy önként segítő utógondozókkal, pártfogó felügyelőkkel, társadalmi vagy karitatív szervezetek képviselőivel. A külvilággal való kapcsolattartás tehát meghatározó jellegű az elítéltek szempontjából. Tekintettel arra, hogy a büntetés-végrehajtás célkitűzése a reintegráció, vagyis az elítélt társadalomba való eredményes visszailleszkedésének az elősegítése, így az erre vonatkozó siker kilátásai nagyobbak, ha minél szélesebb korú és intenzívebb a társadalommal való kapcsolattartás lehetősége. Ennek gyakori alkalmazása azt is jelzi, hogy az elítélt továbbra is a társadalom része. A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási intézet a végrehajtási fokozatokra és rezsimekre vonatkozó szabályok szerint, a társadalomba való beilleszkedés érdekében elősegíti, hogy az elítélt fenntarthassa és fejleszthesse hozzátartozóival, más személyekkel, valamint a reintegrációs célkitűzéseket elősegítő külső szervezetekkel való kapcsolatát. Az elítélt kapcsolattartása az e törvényben meghatározottak szerint, a büntetés-végrehajtási intézet rendje és a fogva tartás biztonsága érdekében ellenőrizhető. A büntetés-végrehajtási intézet rendje és a fogva tartás biztonsága érdekében, vagy egészségügyi okból a kapcsolattartás korlátozásának is helye lehet. Ha a szabadságvesztés foganatba vételére tekintettel szüntette meg a bíróság vagy az ügyész az elítélttel szemben más büntető ügyben elrendelt előzetes letartóztatást, akkor a rendelkezési jogkör gyakorlójának ilyen irányú rendelkezése esetén az elítélt kapcsolattartása vagy elkülönítése tekintetében korábban hozott korlátozó intézkedéseit be kell tartani. Az elítélt családi kapcsolattartásának formái:  levelezés,  telefonbeszélgetés a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított telefonnal,  csomag küldése és fogadása,  látogató fogadása,  látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása,  kimaradás,  eltávozás,

62

Az elítélt társadalmi kapcsolattartásának formái:  vallásgyakorlás,  társadalmi kötődési programban való részvétel A kapcsolattartás formáit a Büntetés-végrehajtási Törvény és a végrehajtási rendelete tartalmazza. Az elítéltet már a befogadás alkalmával tájékoztatni kell ,hogy a kapcsolattartása csak abban az esetben kerülhet engedélyezésre, ha az általa megjelölt személy írásban hozzájárul ahhoz, hogy személyes adatai az intézet nyilvántartásában szerepeljenek. A kapcsolattartó fogalmát a Büntetés-végrehajtási Törvény határozza meg: az a személy, aki az elítélttel vagy az egyéb jogcímen fogvatartottal jogszabály vagy engedély alapján kapcsolattartásra jogosult. Ezzel szemben a hozzátartozó a BTK-ban meghatározott személy. 7.2.1 A levelezés Az elítélt hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetésvégrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel levelezhet, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott. A levél írásos formában megjelenített, egyedi, személyes jellegű közlést, adatot, információt tartalmazó küldemény, amely postai úton borítékban küldhető. Levélként kezelendő a Fogalom levelezőlap, a képes levelezőlap és a meghatározása nyomtatvány is (például: könyv, katalógus, újság, folyóirat). A levelet tartalmazó borítékban fénykép is elhelyezhető. Az ettől eltérő tartalommal érkező levélküldemény csomagnak minősül. Az elítélt által írt, illetve a részére érkezett levelet legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell. Az elítélt részére érkezett levelet legkésőbb a második munkanapon az elítélt után kell küldeni, ha: - más büntetés-végrehajtási intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították és a büntetés-végrehajtási intézetbe való visszatérése a levél érkezésétől számított nyolc napon túl várható, - a büntetés-végrehajtási intézetből engedélyezett távolléte esetén, a büntetés-végrehajtási intézetbe való visszatérése a levél érkezésétől számított nyolc napon túl várható, - időközben a szabadítására került sor.

63

A levelezés ellenőrzése szúrópróbaszerűen történhet. A levelezés biztonsági ellenőrzésének célja a fogva tartás biztonságának a fenntartása, a biztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzése. Az ellenőrzésnél technikai eszköz, vagy vegyi eszköz, és szolgálati kutya is igénybe vehető. Az elítéltnek a hatóságokkal, törvényben kihirdetett nemzetközi egyezményben elismerten erre hatáskörrel rendelkező nemzetközi jogvédő szervezetekkel, az alapvető jogok biztosával, valamint a nemzeti megelőző mechanizmus szervezetével vagy munkatársával és a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére érkező vagy az általa küldött levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől vagy a védőtől származnak vagy nem a címzetteknek szólnak a levelet az elítélt jelenlétében - jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett - kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó azonosítására szolgálhat. Ha a büntetés-végrehajtási intézet az általa tartalmilag ellenőrizhető levél tekintetében megállapítja, hogy az a fogva tartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, a levél nem továbbítható, az elítéltnek nem kézbesíthető. Ezt az elítélttel közölni kell, a levelet-kivéve, ha fegyelmi eljárás vagy büntetőeljárás indítása szükséges- vissza kell adni, vagy a feladónak vissza kell küldeni. 7.2.2 A látogatás A látogatás a családdal való kapcsolattartás legkiemeltebb formája a személyes, közvetlen jellege miatt. A látogatások számát, időpontját és a látogatás alkalmankénti időtartamát a rezsimszabályoknak megfelelően havonta legalább egyszer, alkalmanként hatvan percben, de legfeljebb kilencven percben lehetséges, ahol egyidejűleg négy fő látogatót fogadhat. Az elítélt vagy a kapcsolattartó kérésére a látogatási idő indokolt esetben meghosszabbítható. A látogatási idő ebben az esetben sem haladhatja meg a Büntetés-végrehajtási Törvényben meghatározott időt. Az elítélt és a látogató beszélgetése ellenőrizhető, amelynek lehetőségéről az elítéltet és a hozzátartozót is tájékoztatni kell. Az elítélt által megjelölt személyek részére a látogatásról a büntetésvégrehajtási intézet az elítélt útján értesítést küld, melynek tartalmaznia kell a látogatásra jogosult nevét, a látogatás időpontját és időtartamát, felhívást, hogy a látogató a személyazonosságát igazoló okmányt hozza magával, a büntetésvégrehajtási intézetbe bevihető tárgyak körét, a ruházat és csomag átvizsgálásának lehetőségéről és a büntetés-végrehajtási intézetben való tartózkodás szabályairól szóló tájékoztatót. Ha a látogatáson nem a látogatási engedélyben megjelölt személy jelenik meg, a látogatás engedélyezhető.

64

A látogatás félbeszakítható, ha az elítélt vagy a látogató a látogatás rendjét megsérti, és azt figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba. A látogatást meg kell szakítani a szükséges intézkedések megtétele mellett, ha az elítélt vagy a látogató magatartása a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, a fogva tartás biztonságát közvetlenül sérti, vagy veszélyezteti. A látogatást az erre kijelölt helyiségben kell lebonyolítania beszélgetés ellenőrizhető, erről az elítéltet tájékoztatni kell. A látogatás ideje alatt csak a büntetés-végrehajtási intézetben vásárolt vagy a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított ital fogyasztható. Ajándékot vagy más tárgyat csak engedéllyel adhat át az elítélt vagy a látogatója. Az elítéltet a más büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott hozzátartozója a két büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának együttes engedélyével látogathatja meg, vagy szállítható át lakóhelyéhez közelebbi büntetés-végrehajtás. intézetbe. A költségek az elítéltet terhelik, kivéve, ha a szállítás a rendszeres körszállítással történik. Ha a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága indokolja, a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka elrendelheti, hogy az elítélt biztonsági beszélő fülkében, vagy rácson keresztül beszélhet a látogatóval. A látogatásból ki kell zárni azt, akit az ügyész vagy a bíróság a folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében attól eltiltott, illetve azt, akinek a magatartása a büntetés-végrehajtási intézet, valamint a fogva tartás biztonságára veszélyt jelent. Látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása: Az elítélt számára a szabadságvesztés végrehajtási fokozataira és rezsimjeire vonatkozó rendelkezések szerint engedélyezhető látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása, aki a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, vagy akit átmeneti részlegre helyeztek. A látogató büntetés-végrehajtáson kívüli fogadását az elítélt, vagy a reinetgrációs tiszt kezdeményezheti. Időtartama alkalmanként legalább két óra, és a havi látogatás terhére biztosítható. A büntetés-végrehajtási intézeten kívüli látogatás idejére az elítélt letétében lévő pénze terhére a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka költőpénz kiadását engedélyezheti. Az büntetés-végrehajtási intézeten kívüli látogatás a szabadságvesztés időtartamába beszámít. A látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása esetén az elítélt kizárólag a látogató megjelenését követően távozhat a büntetés-végrehajtás intézetből, de csak azzal a kapcsolttartóval hagyhatja el az intézetet, akinek a látogatási értesítést küldték.

65

7.2.3 Kimaradás Kimaradás annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, vagy akit átmeneti részlegre helyeztek. A kimaradás tartama a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A kimaradás idejére a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka - az elítélt letétben lévő pénze terhére - költőpénz kiadását engedélyezheti. Kimaradás elsősorban az elítélt családi és társadalmi kapcsolatainak fenntartása, oktatásban, képzésben való részvétele, a szabadulása után a munkahelyről és a lakásról való gondoskodás elősegítése érdekében engedélyezhető. A kimaradás az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető. A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka dönti el, hogy a csoportos kimaradás kísérővel történik-e. 7.2.4 Eltávozás Eltávozás kizárólag akkor engedélyezhető, ha az elítélt a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább fél évet, fogházban legalább három hónapot kitöltött. Az eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben legfeljebb tíz nap, fogházban és az átmeneti részlegen legfeljebb tizenöt nap. Ha az elítélt fizetett szabadsággal rendelkezik, az eltávozást a fizetett szabadságba be kell számítani. A kimaradás, eltávozás engedélyezésének, valamint látogató büntetésvégrehajtási intézeten kívüli fogadásának közös szabályai Nem engedélyezhető kimaradás, eltávozás és látogató büntetésvégrehajtási intézeten kívüli fogadása, ha:  az elítélt a kimaradáshoz, eltávozáshoz, és a látogató büntetésvégrehajtási intézeten kívüli fogadásához a Büntetés-végrehajtási Törvényben meghatározott időtartam még nem telt el, vagy rezsimbe sorolása annak lehetőségét kizárja,  az elítélttel szemben újabb büntetőeljárás van folyamatban,  az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,  a kockázatértékelése alapján a visszaesés kockázata vagy biztonsági kockázati besorolása magas,  az elítéltet a korábbi távolléte alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított legalább három évig,

66

 az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából nem tért vissza, a büntetésvégrehajtási intézetbe való visszaszállítástól számított egy évig,  az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából késve vagy ittas, vagy bódult állapotban tért vissza, a visszaérkezéstől számított hat hónapig. Kimaradás, eltávozás és látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása nem engedélyezhető olyan helységbe, ahonnan az elítéltet kitiltották, kivéve, ha azt a rendőrség előzetesen engedélyezte. Kimaradás, eltávozás, látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása - kivételesen – még akkor is engedélyezhető a fent említett feltételek fennállása esetén is, ha az elítélt:  átmeneti részlegben van,  várható szabadulása négy hónapon belül esedékes, vagy  személyi vagy családi körülményei a kimaradást, eltávozást különösen indokolják. 7.2.5 A távbeszélő használata A kapcsolattartás 1993-tól a telefon használatával egészült ki. A telefonbeszélgetést értelemszerűen a levelezésre vonatkozó szempontok és előírások szerint kell ellenőrizni. Az elítélt a szabadságvesztés végrehajtási fokozataira és rezsimjeire vonatkozó rendelkezések szerinti gyakoriságban és időtartamban telefonhívást kezdeményezhet a büntetés-végrehajtási intézet által kijelölt telefonkészüléken. A telefon használata a technikai feltételektől függően intézetenként eltérő lehet, annak szabályozására az intézeti házirendben kerül sor, de a távbeszélő használatára meghatározott alkalmak gyakoriságát és a beszélgetések maximális idejét úgy kell kialakítani, hogy az a többi fogva tartottat a távbeszélő készüléken történő kapcsolattartásában ne akadályozza. A telefonbeszélgetés a büntetés-végrehajtási intézet rendje, a fogva tartás biztonsága érdekében ellenőrizhető, indokolt esetben megszakítható, amelyről az elítéltet tájékoztatni kell. A beszélgetés ellenőrzése során az ellenőrző tudomására jutott információk magántitkot képeznek. Ha jogorvoslatra vonatkozó jognyilatkozat megtétele miatt a védővel való telefonon történő kapcsolatfelvétel indokolt, és az elítélt nem rendelkezik a telefonáláshoz szükséges összeggel, részére a telefonbeszélgetés költségét a büntetés-végrehajtási intézet megelőlegezi. A progresszív rezsimszabályokban meghatározott telefonálás időtartamába nem tartozik bele a :  a Btk. szerinti hivatalos és külföldi hivatalos személy a hivatalos eljárásában,

67

 a védő, a jogi képviselőként eljáró ügyvéd és jogtanácsos folyamatban lévő büntető, polgári, szabálysértési eljárásban, közigazgatási hatósági eljárásban vagy egyéb hatósági ügyben, valamint büntetés-végrehajtási ügyben, illetve ilyen eljárás megindításának kezdeményezése érdekében eljárva, ideértve a meghatalmazás adását is,  az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott államának konzuli tisztviselője,  a büntetőügyben eljáró tolmács,  az egyházi személy hitéleti szolgálata ellátása során, a büntetésvégrehajtási szervvel kötött megállapodás alapján a büntetésvégrehajtásban vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja, az egyházi jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet által megbízott más személy, jogvédő vagy karitatív tevékenységet folytató civil szervezet tagja, képviselője vagy ilyen szervezet megbízásából eljáró személy e tevékenység végzése során,  valamint a büntetés-végrehajtási intézet által méltányolható esetben engedélyezett telefonon történő ügyintézés időtartama, amennyiben a telefon az adatátvitel technikai eszköze. 7.2.6 A csomagküldés/fogadás lehetősége Az elítélt jogszabályban meghatározott módon havonta fogadhat, vagy küldhet csomagot. A csomagküldés lehetőségéről, módjáról és a költségek viseléséről a büntetés-végrehajtási intézet az elítélt útján küld értesítést a kapcsolattartóknak. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy a kapcsolattartó a csomagot közvetlenül a büntetés-végrehajtási intézetben adja át. Az intézet nem vehet át továbbításra és kézbesítésre olyan csomagot, melyen a feladó neve nem szerepel. A Büntetés-végrehajtási Törvény szerint az elítélt részére érkező csomag az öt kg-ot nem haladhatja meg. Ez alól kivétel a ruhaneműt, gyógyszereket vagy gyógyászati segédeszközt tartalmazó csomag. Ha az elítélt nem kap csomagot, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy az elítélt a letéti pénzéből - a személyes szükségleteire egyébként fordítható összegen felül a rendelkezésére álló letéti pénze 100%-áig - a csomag tartalmára vonatkozó szabályok figyelembevételével vásároljon. Ha a csomag az elítélt birtokában nem tartható tárgyat tartalmaz, akkor annak letétbe helyezéséről, visszaküldéséről vagy megsemmisítéséről kell gondoskodni. Az elítélt által küldött, illetve fogadott csomag a büntetés-végrehajtási intézet, valamint a fogva tartás biztonsága érdekében ellenőrizhető, ennek lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell. A csomagot az elítélt jelenlétében kell felbontani és tartalmát ellenőrizni. A csomagok ellenőrzéséhez technikai eszköz és szolgálati kutya is alkalmazható.

68

A csomagban talált olyan tárgyakat, amelyeket az elítélt nem tarthat birtokában, az elítélt letétjében kell elhelyezni, vagy - költségére - a feladónak vissza kell küldeni, kérelmére az általa megjelölt személy részére ki kell adni vagy meg kell semmisíteni. A csomagban talált olyan tárgyakat, amelynek letétbehelyezése vagy a visszaküldés nem lehetséges, és arról az elítélt sem rendelkezett, jegyzőkönyv felvétele mellett meg kell semmisíteni. 7.2.7 Vallásgyakorlás, lelki gondozás A Büntetés-végrehajtási Törvény az elítélt emberi jogaként ismeri el vallási és lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztását, annak kinyilvánítását és gyakorlását. Az elítélt részére - a büntetés-végrehajtási intézet házirendjében meghatározott időben és módon - biztosítani kell a vallása gyakorlásával kapcsolatos, törvényben meghatározott jogainak gyakorlását. E szabályok már lehetővé teszik az elítélt számára az egyházi házasságkötést, keresztelést, temetést is. A büntetés-végrehajtási intézetben az elítélt az egyházi személlyel, a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjával, valamint az egyházi jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet által megbízott személlyel ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot. A kapcsolat felvételét bármely fél kezdeményezheti. Az elítélt kérelmezheti, hogy vallásának megfelelő élelmezésben részesüljön. A vallás gyakorlásának módja nem sértheti a fogva tartás rendjét és biztonságát. Vallási kegytárgyait az elítélt ékszerként, díszként vagy megkülönböztető jelként nem viselheti magán. Az elítélt részére lehetővé kell tenni, hogy véleményt nyilváníthasson kiskorú gyermeke vallási neveléséről, és azt a szülői felügyeletet gyakorló szülővel vagy a törvényes képviselővel közölhesse. A büntetés-végrehajtási intézet feladata az elítélt vallásgyakorlás rendjéről való tájékoztatása, az eseti programok időbeli meghirdetése. A biztonsági elkülönítésben lévő, a magánelzárást töltő, a biztonsági zárkában vagy részlegen, valamint a hosszúidős speciális részlegen elhelyezett elítélt kizárólag egyéni lelki gondozásban részesülhet. A vallási foglalkozásokon a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek együtt vehetnek részt. Az ugyanazon büntetőeljárásban előzetesen letartóztatottak is részt vehetnek vallási foglalkozásokon, ha a büntetés-végrehajtási intézet biztosítani tudja a rendelkezési jogkör gyakorlója által meghatározott elkülönítési szabályok maradéktalan betartását. A vallásgyakorlás céljára megfelelő helyiségről és annak alapvető berendezéséről a büntetés-végrehajtási intézet, az egyházi szolgáltatásokhoz szükséges vallási felszerelésekről a vallási közösség gondoskodik.

69

A büntetés-végrehajtási intézetben vallási közösség által fenntartott könyvtár is működhet, amelyet az elítélt térítésmentesen vehet igénybe. Az elítélt vallási hovatartozására vonatkozó különleges adatokról a büntetés-végrehajtási intézet nem vezethet nyilvántartást, az ezzel kapcsolatos adatokról tájékoztatást nem adhat. Az egyházak közreműködése a bűncselekményt elkövetett, a társadalom perifériájára szorult személyek rászocializálásában többirányú, rendkívül értékes és nélkülözhetetlen támogatást jelent. 7.2.8 Társadalmi kötődési program A társadalmi kötődési program a Büntetés-végrehajtási Törvény új jogintézménye, melynek célja az elítéltek még hatékonyabb reintegrációjának az elősegítése. A társadalmi kötődési programba a börtön és fogház fokozatú, enyhébb rezsimbe sorolt elítélt vonható be kérelmére, akit vétség miatt legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek. A társadalmi kötődés program végrehajtását a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka  felfüggeszti, ha az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés,  felfüggesztheti, ha az elítélttel szemben újabb büntetőeljárás indul. A társadalmi kötődés program feladata:  befogadó környezet biztosítása és erősítése,  korábbi munkahelyre történő visszahelyezés elősegítése, ha ez nem lehetséges, új munkahely felderítése, esetlegesen közfoglalkoztatás megteremtése,  további társadalmi kapcsolatok felderítése, erősítése,  lakhatás megteremtésének elősegítése. A társadalmi kötődés erősítése érdekében az elítélt jogosult:  havonta legfeljebb tíz nap eltávozásra azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát,  felügyelet nélkül külső munkahelyen dolgozni,  tanulmányainak büntetés-végrehajtási intézeten kívüli folytatására. Ha az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet elhagyásával, a büntetésvégrehajtási intézeten kívüli munkáltatással kapcsolatos magatartási szabályokat megszegi, az büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a társadalmi kötődés program végrehajtását felfüggeszti. A programelemek megvalósításának eredményességét a büntetésvégrehajtási intézet ellenőrzi és értékeli.

70

Az értékelés alapját a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek a befogadó környezettel történő együttműködés és ellenőrzés során beszerzett adatok képezik.

8. ÖSZTÖNZŐ RENDSZER A jutalmazás Az enyhébb végrehajtási szabályok Az átmeneti részleg A végrehajtási fokozat megváltoztatása A feltételes szabadságra bocsátás A nemzetközi elvekkel összhangban levő szemlélet a végrehajtás rendjének betartását az elítéltek önkéntességére, a személyzettel való együttműködésre alapozza. E felfogás abból indul ki, hogy nem csupán a végrehajtó szervezetnek, hanem az elítéltnek is érdekében áll a végrehajtás törvényi céljának (a társadalomba beilleszkedésnek) megvalósulása. Ezt az érdekeltséget egy úgynevezett pozitív menedzselés kialakítása teszi lehetővé, melynek logikája az, hogy az elítélteket a követelmények teljesítésére nem a hagyományos büntető intézkedésekkel, hanem a kilátásba helyezett, jelentősen megnövelt kedvezményekkel kívánja ösztönözni. Kedvező tapasztalatok igazolják az elítéltek pozitív ösztönzési rendszerének és a végrehajtás progresszív jellegének összekapcsolását. Azt, hogy az elítélt a szabadulása közeledtével fokozatosan enyhébb, a szabad élet feltételeihez egyre inkább közelítő intézeti életkörülmények közé kerüljön. A végrehajtás ösztönzési rendszerének elemei az elítéltnek adható jutalmak, továbbá a végrehajtás progresszivitásának olyan intézményei, mint: - az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása, - az átmeneti csoport, - a végrehajtási fokozat megváltozása, és - a feltételes szabadságra bocsátás. A legvonzóbb intézményei az intézet időszakos (vagy feltételes) elhagyásával járnak együtt. A szabadságvesztés végrehajtásának ugyanakkor nem lehet célja az, hogy az elítéltek büntetésüket az intézeten kívül töltsék, időleges eltávozásuk csupán egyik eszköze a beilleszkedés elősegítésének. A büntetés-végrehajtás törekvése az, hogy az ösztönzés intézményeinek kivételes jellegét fenntartva, azokat elsősorban az elítéltek érdemességéhez (magaviselet, munkavégzés, beilleszkedési szándék és előkészületek stb.) kösse.

71

A jutalmak és a végrehajtás progresszivitásának felsorolt intézményei nem kikövetelhető jogosultságok, hanem számos körülmény mérlegelése alapján adható kedvezmények. Ebből is következően a magatartási előírások megszegése, vagy a közrend, a biztonság megzavarása esetén a kedvezmények részbeni vagy teljes megvonására kerül sor.

8.1 A jutalmazás Fogalom meghatározása

A magatartás-szabályozás alapvető módszere, a kívánat viselkedés megerősítése. Rendeltetése az, hogy ösztönözzön a végrehajtás célját szolgáló szabályok betartására.

A jutalmazás azonban csak akkor éri el a célját, ha figyelembe veszi az elítélt képességeit, adottságait, előmenetelét, ha megfelelő időben történik, ha, és ha fokozatos. A büntetés-végrehajtási intézetekben hatásosabb, ha a napirend, házirend követelményei, az utasítások, elvárások, mint az együttélés, együttműködés szabályzói vannak jelen az intézet életében, s betartásuk nem cél, hanem a harmonikus együttélés eszköze. Ennek megfelelően a szabályszegők büntetése helyett a sikeres együttműködők jutalmazásával érhetünk el jobb eredményt. Kedvezőbb a helyzet, ha a kedvezmények tág köre áll rendelkezésre és ezek automatikusan csatlakoznak a szabálykövető viselkedéshez. Ez az un. pozitív menedzselés, melynek lényege, hogy az elítélt érdekviszonyát úgy alakítja, hogy az nyilvánvalóan és automatikusan kapcsolódjon az elvárt magatartáshoz. A jutalomban megnyilvánuló elismerés növelheti az elítélt önbizalmát, jobb teljesítmény elérésére sarkallhatja. A tapasztalatok szerint az ilyen sikerélménynek nagy a jelentősége azoknál az elítélteknél, akiknek élete kudarccal teli. De a jutalmak nem jogosultságok, amelyek eleve járnak, hanem a jutalmazásra feljogosított büntetés-végrehajtási alkalmazott (reintegrációs tiszt, büntetés-végrehajtási osztályvezető, parancsnok) mérlegelésétől függően adhatók. A jutalmak adásának feltételeit és formáit a Büntetés-végrehajtás Törvény határozza meg. Jutalmat a személyi állomány bármely tagja kezdeményezhet, de csak a miértjére tehet javaslatot. Az elítéltek jutalmazását a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokánál kezdeményezheti az elítéltek reintegrációjában közreműködő szervezet munkatársa is.

72

A büntetés-végrehajtási Törvény rendelkezik a fogvatartottak által igénybe vehető többletszolgáltatásokról, melyek a jutalmazás és a fegyelmi felelősségre vonás szerves részét is képezik, a reintegráció részeként. Az elítélt által igénybe vehető többletszolgáltatások: a) kondicionáló terem: elsősorban a fizikai erőnlét, állóképesség és a testalkat megtartására, illetőleg megváltoztatására, fejlesztésére szolgáló olyan a bv. intézeten belül elkülönített, fedett helyiség, amelyben többek között az alap erőgyakorlatok elvégzéséhez szükséges eszközök (pl. fekve nyomó padok, ferdenyomó padok, guggoló állványok, húzódzkodó, és tolódzkodó állványok, felhúzó dobogó, olimpiai rudak, rövid rudak, bicepsz állvány, tárcsák, kézi súlyok, stb.) mellett szabadsúlyos, ingás rendszerű erőgépek is megtalálhatóak; b) hűtőszekrény: olyan szerkezet, mellyel mesterségesen a környezetnél alacsonyabb hőmérsékletet lehet előállítani és tartósan fenntartani; c) vízmelegítő: olyan szerkezet, amely víz melegítésére, forralására szolgál és maximum 350 W teljesítményű. Az elítélt köteles a törvényben meghatározott többletszolgáltatások igénybevételét megtéríteni. Az egyes többletszolgáltatások nettó díjai az alábbiak: a) A kondicionáló terem használata: 800 Ft/fő/hó. b) Az intézeti hűtőszekrény használata: 700 Ft/fő/hó. c) Az intézeti vízmelegítő használata: 200 Ft/fő/hó. d) Saját ruha mosatása: 100 Ft/kg. e) Fénymásolás: 8 Ft/lap. A felsorolt többletszolgáltatásokat kizárólag abban az esetben lehet biztosítani az igénybevevő fogvatartott részére, amennyiben előzetesen kérelmi lapon jelezte az igénybevétel szándékát. A kérelmi lapot a reintegrációs tiszt terjeszti fel jóváhagyásra a büntetésvégrehajtási osztály vezetőjének, aki javaslatát továbbítja a gazdasági szakterület részére.

73

A törvény rendelkezése szerint jutalomba részesíthető az elítélt: -

példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, tanulásban tanúsított szorgalmáért, a közösség érdekében végzett tevékenységéért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentésében, vagy súlyos veszély elhárításában vett részt.

Az elítéltnek adható jutalmak: dicséret, (a dicséretet az elítélt nyilvántartásába be kell jegyezni) kondicionáló terem használatának díjmentes használatának engedélyezése, egy hónaptól három hónapig terjedő időtartamra  látogatófogadás soron kívül, a látogatási idő meghosszabbítása, o (Az elítélt a havi látogató fogadáson felül jogosult, valamint alkalmanként legfeljebb harminc perccel hosszabbítható.)  a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése, o (Egy hónaptól három hónapig terjedő időtartamra, legfeljebb száz százalékkal növelhető)  pénzjutalom,  tárgyjutalom, o (Tárgyjutalmak körét a büntetés-végrehajtás. intézet parancsnoka határozza meg)  a végrehajtott fenyítés nyilvántartásból törlése, o (A nyilvántartásból törölt fenyítést az elítéltről készített értékelő véleményekben nem lehet feltüntetni)  látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása soron kívül,  jutalom kimaradás,  jutalom eltávozás. Az elítéltek számára a legnagyobb vonzerőt az intézet ideiglenes elhagyását lehetővé tevő rövid tartamú eltávozás és a kimaradás jelenti.  

A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a felsorolt valamennyi jutalom adására jogosult. Kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka jogosult a végrehajtott fenyítés nyilvántartásból törlése, a látogató büntetésvégrehajtási intézeten kívüli fogadása, soron kívül, a jutalom kimaradás és a jutalom eltávozás engedélyezésére.

74

A kondicionáló terem használatának díjmentes biztosításáról,a személyes szükségletre fordítható összeg növeléséről, a pénzjutalomról és a tárgyjutalom adásáról a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka által kijelölt vezető a jogosult. A reintegrációs tiszt jogosult a jutalmak közül dicséret, valamint a látogatófogadásáról soron kívül, s a látogatási idő meghosszabbítása jutalmak adására. A látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadása, a jutalom kimaradás és a jutalom eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. A jutalom kimaradásra és a jutalom eltávozásra egyebekben a kimaradás és az eltávozás szabályait kell alkalmazni. Az eltávozásra, kimaradásra, vagy látogató büntetés-végrehajtási intézeten kívüli fogadására távozó elítéltet arcképmással rendelkező okmánnyal, igazolással kell ellátni, amely a személyazonosságot, az engedélyező szervet és személyt, a távollét jogcímét, időtartamát, a kijelölt tartózkodási helyet, továbbá eltávozás esetében a rendőrségnél való jelentkezési kötelezettséget is tartalmazza. Az igazoltatásra jogosult személy felszólítására az elítélt a meghatározott igazolást köteles bemutatni. Az eltávozásról és a kimaradásról az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot értesíteni kell. Azzal, hogy bizonyos feltételekkel nem rendelkező fogvatartottakat kizárunk az intézetelhagyással járó jutalmazási formák adta lehetőségekből, arra sarkalljuk őt, hogy a szabályokat betartva, újabb bűncselekmény elkövetésétől tartózkodva töltsék ki a rájuk szabott szabadságvesztés idejét. A szélesebb körben alkalmazható intézet elhagyási lehetőségek és az új rezsimkategóriák bevezetésével létjogosultságot nyerő további klasszifikációs elemek – felelősségtudatukat erősítve – elősegítik a hosszabb szabadságvesztést töltők esetében a börtönártalmak csökkentését és a reintegrációhoz való aktív viszony kialakítását. A jutalmazási lehetőségek összességében – a z elítéltek egymásra gyakorolt hatását is figyelembe véve – a reintegrációs hatás fokozására alkalmasak. A jutalmazás gyakorlata kétlépcsős: javaslattételi és engedélyezési folyamatból áll. A hagyományos módon leadott jutalmazási javaslatokat a szociális (segéd)előadók vagy az arra kijelölt személyek, kivételesen a reintegrációs tisztek rögzítik az informatikai rendszerben. Több jutalmazási javaslat esetén, együttesen kell azokat elbírálni, illetve a reintegrációs tiszt elbírálásra továbbítja a javaslatokat minden hónap 25-ig.

75

A JUTALMAZÁS FOLYAMATA LEEGYSZERŰSÍTVE Javaslattevő: a jutalmazás kezdeményezője, a javaslatot az informatikai rendszerben rögzíti.

Reintegrációs tiszt: javaslat/nemleges jav. továbbít; vezető: javaslattal továbbít; Parancsnok: dönt

Megjutalmaz dicséret; kívüli fogadása; látogatófogadás soron kívül; fenyítés ny.-ból törlése; látogatási idő meghosszabbítása.

Kihirdet tisztnek vissza,

Kijelölt

Megjutalmaz Megjutalmaz kond. terem haszálata;

látogató int.

szem. szüks. ford. összeg növelése; pénzjutalom; tárgyjutalom.

vh.

jutalom kimaradás; jutalom eltávozás.

Reintegrációs tisztnek

Reintegrációs

vissza, kihirdetésre kihírdetésre

8.2 Az enyhébb végrehajtási szabályok Az 1993. évi XXXII. törvény egy Európában már széles körben elterjedt intézményt vezetett be, az enyhébb végrehajtási szabályokat. Az 1993. évi XXXII. törvénnyel bevezetett enyhébb végrehajtási szabályok jogintézménye jól szolgálja a társadalomba történő beilleszkedés elősegítését, illetve a börtön káros hatásainak mérséklését. A szabadságvesztés célja a speciális prevenció révén az elítélt segítése a társadalomba történő beilleszkedésben. A nemzetközi kutatások azt támasztják alá, hogy a reintegrációs program önmagában hiábavaló a külső támogatás nélkül, ezért nagyon fontos a családi és társadalmi kapcsolatok megőrzése. Az enyhébb végrehajtási szabályok bevezetésének indoka pont a sikeres reintegráció érdekében szükséges külső kapcsolatoknak a megőrzése volt.

76

Büntetés-végrehajtási Törvény szerint: A fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok akkor alkalmazhatók, ha – különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, bűnözői kapcsolataira, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményére, a szabadságvesztés tartamára tekintettel – a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazása a büntetésvégrehajtás biztonságát nem veszélyezteti. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet – értékelő véleményével és javaslatával – tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása iránti kérelmet az elítélt vagy védője a büntetés-végrehajtási intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény mellőzhető, a kérelmet nyolc napon belül kell a büntetésvégrehajtási bíróhoz továbbítani. A büntetés-végrehajtási intézet ebben az esetben is tájékoztatja a büntetés-végrehajtási bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztésről, valamint arról, ha az elítélt ellen új büntetőeljárás van folyamatban. Az elítélttel közölni kell az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának kezdeményezését és tájékoztatni kell az ezzel járó változásokról. A büntetés-végrehajtási bíró jogerős határozatának a kézhezvételét követő napon az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását meg kell kezdeni. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának hatálya alá tartozó elítélteket külön részlegen vagy zárkában, illetve lakóhelyiségben lehet elhelyezni. A büntetés-végrehajtási ügy kezdeményezője, véleményezői, valamint a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az előterjesztés során kiemelt gondossággal és szakszerűen mérlegelik az elítéltekről beszerzett információkat. Az elítélt rossz szociális helyzete az előterjesztésnek nem akadálya, de mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze. Amennyiben az elítélttel szemben több szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyek nincsenek összbüntetésbe foglalva, de az aktuálisan töltött szabadságvesztést követően már nem vár végrehajtásra további szabadságvesztés – egyéb feltételek fennállása esetén – lehetőség van az EVSZ alkalmazása iránt előterjesztést tenni. A lakó-, illetve tartózkodási hely szerint illetékes rendőrkapitányságot írásban értesíteni kell arról, hogy az elítélt esetében a büntetés-végrehajtási bíró az EVSZ alkalmazását rendelte el és ezért az intézet az elítéltet rendszeresen eltávozásra fogja bocsátani.

77

Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása iránti előterjesztés tárgyában a büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést; az elítélt vagy a védő által benyújtott kérelem tárgyában – a (4) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – meghallgatást tart. A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül az iratok alapján elutasíthatja, ha:  az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását e törvény kizárja,  az elítélt vagy a védője a hat hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre nem hivatkozik, ide nem értve azt az esetet, ha a korábbi kérelem elutasítását követően az elítélt a szabadságvesztésből – az előzetes fogva tartásban és a házi őrizetben töltött időt is beszámítva – a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,  és ha az elítélt a szabadságvesztésből börtönfokozatban legalább hat hónapot, fogházfokozatban legalább három hónapot nem töltött le,- s e szerint nyújtanak be újbóli kérelmet. Az enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók, ha  az elítélt a szabadságvesztésből – előzetes fogva tartásban és a házi őrizetben töltött időt is beszámítva– a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,  az elítélt szabadságvesztésből fogház fokozatban legalább 3 hónapot, börtön fokozatban legalább 6 hónapot nem töltött le,  az elítélt a törvény értelmében, (Btk. 38. § (4) bekezdés), vagy a bíróság határozata folytán nem bocsátható feltételes szabadságra,  az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban,  az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,  az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,  a bíróság jogerős ítéletében fegyházbüntetésre ítélt elítélt szabadságvesztés fokozatának enyhítésével tölti a büntetését,  az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva.

78

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt:  a büntetés-végrehajtási intézetből huszonnégy, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre, havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát;  a személyes szükségletre fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és ezt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el;  a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja;  ha a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik, a felügyelete mellőzhető". Az elítélt eltávozása alkalmanként kérelmére engedélyezhető. Minden eltávozást egyedileg kell elbírálni, ennek során figyelembe kell venni különösen:  az elítélt magatartását, munkavégzését;  az elítélt aktuális pszichés állapotát;  az elítélt kapcsolatainak, családi körülményeinek alakulását. A 24 órát meghaladó, maximum 48 órás eltávozás csak kivételesen engedélyezhető. Kivételes eset lehet:  állami vagy egyházi ünnep;  jelentős családi esemény;  ha az elítélt igazolja, hogy személyes ügyeinek viteléhez fontos érdeke fűződik;  a szabadulás utáni elhelyezkedésével kapcsolatos ügyintézés;  a bv. intézet és az elítélt eltávozási helye közötti jelentős távolság. Az elítélt Enyhébb Végrehajtási Szabályok hatálya alá helyezését követően, az eltávozások engedélyezésekor a fokozatosság elvét kell alkalmazni. Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik. Az elítélt a látogatóját intézeten kívül akkor fogadhatja, ha azt írásban kéri, és ha a látogató a büntetés-végrehajtási intézetnél a látogatást megelőzően jelentkezett. A büntetés-végrehajtási intézetet elhagyó elítélt részére Igazolványt kell átadni, amely az elítélt személyazonosságának igazolására szolgál, és amely őt feljogosítja a büntetés-végrehajtási intézetből való ki-, illetve a büntetésvégrehajtási intézetbe való belépésre. Az Igazolványt az elítélt büntetésvégrehajtási iratai között kell tárolni.

79

Az eltávozás arra a tartózkodási helyre engedélyezhető, amely a büntetésvégrehajtási intézet nyilvántartásában rögzítésre került, és amelyről az illetékes külső szerv(ek) az eljárás során korábban véleményt (környezettanulmányt) készített(ek). A személyes szükségletre fordítható összeg felhasználása az intézetben nem készpénzzel, hanem az elítélt keresményéből vagy letéti pénztartalékából való levonással történik. Az elítélt részére kiadható készpénz összegét a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka határozza meg és azt az elítélt a büntetés-végrehajtási intézetből eltávozásakor kaphatja kézhez Ez alól kivételt a törvény az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásánál tesz lehetővé, amikor a készpénzt megkapja, azt az intézeten kívül költheti el. Ez egyben arra is ösztönzi az elítéltet, hogy pénzével takarékosan bánjon, úgy ossza be, hogy havonta többszöri eltávozásra maradjon fedezete. A félig nyitott végrehajtási mód egyik sajátos eleme a látogató intézeten kívüli fogadása. A hazai szabályozás nem teszi lehetővé a házastársak közötti intim együttlétét az intézetben, viszont jelentősen kiszélesítette az intézeten kívüli találkozás lehetőségét. A látogató fogadásának itt szabályozott módja azért került a törvénybe, mert huszonnégy órát meg nem haladó időre engedélyezett eltávozás rendszerint nem teszi lehetővé, hogy az elítélt a családjához utazzék. Arról természetesen nem az intézet gondoskodik, hogy ebben az esetben a látogató fogadása hol történjék. Az elítéltek munkavégzésére az általános szabályokat kell alkalmazni. Törekedni kell az elítéltek büntetés-végrehajtási intézeten kívüli foglalkoztatására. Amennyiben ez nem lehetséges, az elítéltet büntetésvégrehajtási intézeten belül elsősorban olyan munkahelyen kell foglalkoztatni, ahol ellenőrzéssel, ennek akadályoztatása esetén felügyelettel foglalkoztatható. Az elítéltek csak szerződés alapján munkáltathatók, viszont konkrét elítélt személy munkáltatására nem köthető szerződés. A büntetés-végrehajtási intézeten kívül, felügyelet mellőzésével végzett munka a gyakorlatban azt jelenti, hogy az intézet és valamely munkaadó szervezet (önkormányzat, kft; magánvállalkozó stb.) között létrejött szerződés alapján az elítélt lényegében a szabad munkavállalókhoz hasonló körülmények között végez munkát. Felügyelet nélküli munkáltatás esetén, ha az elítéltek a kijelölt munkahelyet önállóan közelítik meg, büntetés-végrehajtási intézeten kívüli foglalkoztatás csak abban az esetben lehetséges, ha a munkahely az intézet 30 km-es körzetén belül helyezkedik el.

80

A tanulmányokat folytató, Enyhébb Végrehajtási Szabályok a büntetésvégrehajtási intézeten kívül egyedül is részt vehet az oktatásban, illetve leteheti a szükséges vizsgákat. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása nem jelent új végrehajtási fokozatot, de eltérő rezsimszabályai miatt indokolt, hogy a hatálya alatt álló elítéltek számára külön elhelyezési körletet vagy lakóhelységet alakítsanak ki. Ez elsősorban az intézmény félig nyitott jellege, az elítélteknek a külvilággal való rendszeres érintkezési lehetősége (naponkénti kijárás a munkába, készpénz birtoklása, civil ruhában való tartózkodás) miatt szükséges. A hétvégi eltávozások miatt az elítéltek elhelyezésénél azt is célszerű szem előtt tartani, hogy lehetőleg lakóhelyükhöz közel eső intézet enyhébb végrehajtási szabályok végrehajtására kijelölt körletrészekre vagy lakóhelységbe kerülhessenek. Az enyhébb végrehajtási szabályok rezsimszabályait az intézet parancsnok a házirendben szabályozza. A törvény az elítélt büntetőeljárás-jogi helyzetének változásával, illetve érdemtelenné válásával összefüggően határozza meg az enyhébb végrehajtási szabályok korlátozását, illetve megszüntetését. Nevezetesen, ha az elítélt ellen újabb büntetőeljárás indult - és ezzel megnő elrejtőzésének veszélye - nem távozhat el az intézetből. Az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése: Meg kell szüntetni az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását,: - ha az elítélt az eltávozással, illetőleg az intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten, vagy súlyosan megszegi, - ha az eltávozásról nem az előírt időben tér vissza, vagy súlyos fegyelemsértést követ el. - hasonlóképpen válhat érdemtelenné az elítélt, ha az intézetben követ el súlyos, vagy ismételt fegyelemsértést, - vagy újabb szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítés. Mindezen esetekben az intézet parancsnoka az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását felfüggeszti, és előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a megszüntetésre. A törvényi előírások alapján megállapítható, hogy az arra érdemes elítéltek számára vonzó jogintézményről van szó, amely egyfelől jelentősen elősegítheti a differenciált végrehajtást, ösztönzően hat az elítéltek előmenetelére, a személyzettel való együttműködésre, másfelől újabb lehetőség a külvilággal való kapcsolat bővítésére. Az is nyilvánvaló, hogy ez a jogintézmény nem a minden követelményektől mentes, nyitott börtönt jelenti, a kedvezmények csupán enyhítik az elítéltek személyi szabadságának korlátozását. Természetéből az is következik, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok hatálya alá kerüléshez előzetes megfigyelési idő és bizalom kialakítása szükséges. Ezért írja elő a törvény a fogházban a rövidebb (3 hónap),

81

börtönben a hosszabb (6 hónap) kivárási időt és zárja ki a fegyház fokozatú elítélteket a kedvezményezettek köréből. Kivételes jellegét jelenti, hogy a szabályozás nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek megléte esetén az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása kötelező lenne. Az elrendelés - az említett kivárási idők eltelte után - mindig bírói mérlegelési körbe tartozik. az elrendelés, illetve a megszüntetés eljárási szabályai a kivételesség további garanciáit tartalmazza. Az enyhébb végrehajtási rezsim kezdeményezésére - előterjesztés formájában - a büntetésvégrehajtás jogosult. E kedvezmény megadása bírói mérlegelésének elsődleges szempontja nyilvánvalóan az, hogy mennyire szolgálja a szabadságvesztés végrehajtásának célját. Így engedélyezése szolgálja-e az elítélt társadalomba való beilleszkedését, elérhető-e nála az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodás. Ennek mérlegelésénél az intézet előterjesztésében, a bíró döntésében; - az elítélt által elkövetett bűncselekményt, - a kiszabott szabadságvesztés tartamát, - az elítélt személyiségét, - előéletét, életvitelét, családi körülményeit, - és a büntetés töltése alatt tanúsított magatartását összességében veszi figyelembe. Összefoglalva: az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának reintegrációs jelentősége a családi kapcsolatok fenntartásában, erősítésében, a civil társadalom mindennapjaiba való beilleszkedésben, valamint a munkahely keresésében jelent nagy segítséget az elítéltnek.

8.3 Az átmeneti részleg

Fogalom meghatározása

“ Azt az elítéltet, aki büntetését fegyház vagy börtön fokozatban tölti és szabadságvesztésből legalább öt évet kitöltött, a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében, a várható szabadulása előtt legfeljebb két évvel átmeneti csoportba lehet helyezni.”

A hosszú szabadságvesztésre ítéltek szabadulásra való felkészítését egy 1978ban létrehozott intézménnyel, átmeneti csoportba helyezéssel oldotta meg a törvényhozás. Az átmeneti csoport célja az, hogy korrigálja a börtönártalmakat, és segítséget nyújtson a szabadulást követő beilleszkedéshez, segítse a börtönártalmak kiküszöbölését.

82

A szakirodalomban egyaránt bőséggel találunk olyan kutatási eredményeket, amelyek a tartós szabadságelvonásnak az elítélt személyiségére ható káros következményeit mutatja ki. A vizsgálatok igazolják, hogy a hagyományosan zárt rendszerű börtönökben nagyjából öt év eltelte után egy úgynevezett funkcionális pszichoszindróma megjelenésére lehet számítani, ami alapvetően az elszigetelés következménye. Fő tünetei: - érzelmi, önértékelési zavarok, - gondolkodási, kapcsolatteremtési nehézségek - a valóságérzet elvesztése, - fokozott neurotikus hajlamok, - az agresszivitás megnövekedése. A hosszú börtönbüntetésnél az önálló életviteli képesség csökkenése, a személyes kapcsolatok károsodása figyelhető meg. A tapasztalatok azt jelzik, hogy a részletesen szabályozott életrend korlátozza az elítéltet a mérlegelés, a döntés gyakorlásában, így akarati tevékenységében nagyfokú passzivitásra kényszeríti. A csökkenő akarati tevékenységgel fokozódik a döntéstől való félelem, a szabad élet egyre bonyolultabbá válik az elítélt számára, aki úgy érzi, egyre kevésbé tud megfelelni követelményeinek. A hosszabb szabadságvesztés az elítéltet tartósan kiemeli környezetéből, amelyből következően személyi kapcsolatai a legközelebbi hozzátartozók körére szűkülhetnek le. Addig kialakított csaknem minden más személyes kapcsolata megszűnik. Nehezíti a helyzetet, hogy még a legközelebbi hozzátartozókkal sem zökkenőmentesek a kapcsolatok, s ez az elítélt hangulatát alapvetően befolyásolja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elítéltek törekvése a kapcsolattartási lehetőségek szélesítésére a szabadulás előtti néhány évben felerősödik. A kutatások azt is kimutatják, hogy a tartós elszigeteltség káros szubjektív és objektív következményei csökkenthetők, ha az életrendjét fokozatosan közelítjük a szabad élet körülményeihez. Az átmeneti csoport, elnevezéséhez hűen átmenetet képez a fegyház és a börtön fokozat, valamint a szabad élet viszonyai között. Az átmeneti csoportba helyezés általános törvényi feltétele tehát az, hogy az elítélt büntetését fegyház, vagy börtön fokozatban töltse, és abból legalább öt évet már kitöltött. A fogház végrehajtási fokozatban a végrehajtás rendje olyan, hogy ebben hosszú tartalmi szabadságvesztés esetén sem érvényesülnek a fenti káros hatások, mert az elítélt nincs a külvilágtól szigorúan elkülönítve, és életrendje sem olyan mértékben meghatározott, hogy ez az önálló életvitelre való készséget jelentősen csökkentené. Az öt év törvénybe foglalása pedig azt, hogy hazai törvényhozásunk is ezt az időtartamot tekinti a károsító hatások szempontjából értékelhetőnek.

83

A fenti feltételek megléte esetén a törvény előírja, hogy az elítéltet a ráható szabadulása előtt legfeljebb két évvel lehet átmeneti csoportba helyezni. A várható szabadulás időpontjának meghatározásához a feltételes szabadságra bocsátás esedékes időpontját is figyelembe lehet venni. Az átmeneti csoportba helyezésről és annak időpontjáról az intézet parancsnoka dönt az elítélt várható szabadulása előtt két évvel, miután megvizsgálta az e csoportba helyezés feltételeit. Az átmeneti részlegbe helyezésről a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelőt értesíteni kell. Mivel az átmeneti csoportba helyezés nem az elítéltet megillető jogosultság, hanem lehetőség, a parancsnok azt is mérlegeli, hogy az elítélt áthelyezése az átmeneti csoport félig zárt körülményei közé nem veszélyezteti- e a közbiztonságot, a végrehajtás rendjét. A Büntetés-végrehajtási Törvény számol azzal is, ha az átmeneti csoportba helyezés nem éri el a célját, az elítélt olyan magatartást tanúsít, amely a végrehajtás rendjét súlyosan sérti. Ilyennek tekinthető, ha az elítélt a büntetésvégrehajtás rendjét súlyosan megsérti, vagy magánelzárás fenyítést szabtak ki ellene, vagy az elítélt ellen újabb büntetőeljárás indult. Ezekben az esetekben az átmeneti csoportba helyezést meg kell szüntetni. Megszüntetés esetén az elítélt átmeneti részlegbe való újabb helyezésére egy év eltelte előtt akkor kerülhet sor, ha az újabb büntetőeljárás során az elítéltet felmentették vagy az eljárást vele szemben megszüntették Az átmeneti részlegen az elítéltre irányadó büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők, így különösen:  a büntetés-végrehajtási intézetből az eltávozása engedélyezhető huszonnégy órát meg nem haladó időre, továbbá jutalomként évi tizenöt nap jutalom eltávozásra van lehetősége, és részt vehet a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkáltatásban,  csökkenthető az életrend meghatározottsága,  a büntetés-végrehajtási intézet kijelölt területén szabadon mozoghat,  a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelővel rendszeresen tarthat kapcsolatot. Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. A csoportokban kialakult belső rend szerint az elítéltek maguk tehetik otthonosabbá lakóhelyiségeiket, a házirend csupán a legszükségesebb kötelmeket tartalmazza. Szabadidejüket maguk szervezhetik, munkáltatásuk jórészt az intézeten kívül, szabad munkavállalók mellett történhet. A csoport a külvilággal való kapcsolatfelvételt fokozatosan, az eltávozási idő növelésével történik, ennek keretében az elítéltnek lehetősége nyílik családi kapcsolatainak erősítésén túl szabadulása utáni elhelyezkedésének és egyéb ügyeinek (pl.: egészségügyi, társadalombiztosítási) intézésére is. Az eltávozásról való pontos visszatérés próbatétele az elítélt visszailleszkedési szándékának. Az intézetelhagyás lehetőségét célszerű a fokozatosság elvét betartva megszervezni.

84

A fogvatartottak kezdetben lehetőség szerint csoportos kimaradáson ismerkedjenek a hosszú évek alatt megváltozott civil környezettel, majd a rövid, egyéni kimaradást követően nyílik lehetőség az egyéni, több napot felölelő eltávozásra. Az átmeneti részleg akkor tudja kifejteni pozitív hatását, és akkor éri el a célját, ha elsősorban olyan elítéltek kerülnek behelyezésre, akik aktív normakövetőek, rendelkeznek olyan mentális adottságokkal, amelyek alkalmassá teszik őket a csoportban folyó intenzív munkában való részvételre.

8.4 A végrehajtási fokozat megváltoztatása A bíróság az ítéletben határozza meg a szabadságvesztés fokozatát. Az elítéltnek a büntetés-végrehajtása alatti magatartása azonban azt mutathatja, hogy a büntetés céljának elérésére nem minden esetben csak az ítéletben meghatározott fokozat alkalmas. Ezért a törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság megváltoztathassa az ítéletben meghatározott fokozatot. Erről így rendelkezik: “A büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani, ha pedig az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre.“ A végrehajtási fokozat megváltoztatásának lehetősége komoly ösztönzője lehet az elítélt kedvező előmenetelének, együttműködési készsége fokozásának. Az utóbbi években különösen megnövekedett az enyhébb fokozatba helyezés gyakorlata, míg a szigorúbb fokozatba helyezés csupán kis számban fordul elő. A gyakorlat azt jelzi, hogy a jogalkalmazók kellő fontosságúnak tekintik az enyhébb fokozatba helyezés intézményét, amely egyben segíti a szabadulás előkészítését is. A szabadságvesztés végrehajtásának eggyel enyhébb, illetve eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat kijelölése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak, melyet közölni kell az elítélttel, és tájékoztatni kell a fokozatváltás jogkövetkezményeiről. A szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb fokozat akkor jelölhető ki, ha –különösen az elítélt személyiségére, előéletére, egészségi állapotára, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményére, a szabadságvesztés tartamára, a társadalomba való beilleszkedési készségére tekintettel – a büntetés célja a szabadságvesztés enyhébb fokozatba történő végrehajtásával is elérhető.” A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megváltoztatására vonatkozó előterjesztésben a büntetés-végrehajtási intézet tájékoztatja a büntetés-végrehajtási bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztésről, valamint az elítélt ellen folyamatban lévő büntetőeljárásról.

85

Ha a büntetés-végrehajtási bíró szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatásáról rendelkező végzése nem jogerős, az első fokú végzés alapján a büntetés-végrehajtási intézet intézkedik az elítélt új, eggyel enyhébb végrehajtási fokozatnak megfelelő elhelyezéséről. Szigorúbb fokozatba helyezése esetén az elhelyezés megváltoztatására az erről rendelkező végzés jogerőre emelkedést követően kerülhet sor. Enyhébb végrehajtási fokozat nem jelölhető ki, ha:  az elítélt a szabadságvesztésből - az előzetes fogva tartásban és a házi őrizetben töltött időt is beszámítva - a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,  az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható és a szabadságvesztés tartamának - az előzetes fogva tartásban és a házi őrizetben töltött időt is beszámítva - fegyházfokozatban a felét, börtönfokozatban az egyharmadát nem töltötte le,  az elítélt a szabadságvesztésből fegyházfokozatban legalább egy évet, börtönfokozatban legalább hat hónapot nem töltött le,  az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,  az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,  az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt, amelyből nem bocsátható feltételes szabadságra. Az előterjesztést a büntetés-végrehajtási intézet – értékelő véleményével és javaslatával – tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az enyhébb fokozat kijelölését e törvény kizárja, vagy az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti. Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az enyhébb végrehajtási fokozat kijelölésről szóló határozatát hatályon kívül helyezheti. A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, az iratok alapján elutasíthatja, ha:  az enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását e törvény kizárja,  az elítélt, vagy a védője a hat hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre nem hivatkozik, ide nem értve azt az esetet, ha a korábbi kérelem elutasítását követően a 115. § (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti idő elteltével nyújtanak be újbóli kérelmet. Enyhébb végrehajtási fokozat kijelölésére vonatkozó előterjesztés esetén a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt meghallgatását mellőzheti.

86

A szabadságvesztés végrehajtására eggyel szigorúbb fokozat akkor jelölhető ki, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten vagy súlyosan megzavarja. A szabadságvesztés szigorúbb végrehajtási fokozatának a kijelölésére a büntetés-végrehajtási intézet nem tehet előterjesztést, ha az elítélt a szabadságvesztésből legalább hat hónapot még nem töltött le. Természetesen arra is van lehetőség - akár enyhébb, akár szigorúbb fokozatba helyezés történt -, hogy az elítélt magatartásának megváltozása a büntetés-végrehajtási bírót korábbi határozatának hatályon kívül helyezésére indítja, és elrendeli, hogy az elítélt a hátralevő időt az eredeti fokozatban töltse le. A fokozat megváltoztatásának következménye a végrehajtási rend módosulása, de ezen túl érzékenyen érintheti az elítéltet, hogy a feltételes szabadság lehetősége is az új fokozathoz igazodva nyílik meg. A büntetés-végrehajtási bíró döntéséről írásos értesítést is kap az elítélt. Az egyes büntetés-végrehajtási fokozatokban eltérő lesz: -

őrzése, felügyelete, ellenőrzése a büntetés-végrehajtási intézeten belüli mozgása életrendje az elítélt elkülönítése a külvilágtól személyes szükségletre fordítható összeg jutalmazása, fenyítése részvétele az elítéltek öntevékeny szervezeteiben valamint a feltételes szabadságra bocsátás időpontja is megváltozik.

Mindezek az elítélt személyiségének a változását, alakulást eredményezhetik, s hozzájárulhatnak a büntetés-végrehajtási reintegráció céljának a megvalósulását.

8.5 A feltételes szabadságra bocsátás A feltételes szabadságra bocsátás a XIX. század börtönrendszereiben alakult ki. Lényegében az, hogy az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézetből elbocsátják, annak kilátásba helyezésével, hogy újabb bűncselekmény elkövetése vagy az elrendelt magatartási szabályok megszegése esetén a feltételes szabadság megszüntethető, ami a büntetés végrehajtásának folytatását vonja maga után. A feltételes szabadság a bíróság számára - a büntetéskiszabásához képest - korrekciós lehetőség, az elítélt számára pedig perspektívát nyújt, ugyanakkor átmenetet és próbatételt is a társadalomba való beilleszkedéshez. A hazai vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a feltételes szabadság intézménye jobban elősegíti a visszaesés megelőzését, mint a büntetés teljes kitöltése.

87

A gyakorlati tapasztalatok szerint több év átlagában 4-5% között mozog az elrendelt feltételes szabadságra bocsátásokhoz képest a megszüntetések aránya, ami mindenképpen e jogintézmény gyakorlati hatékonysága mellett szól. A feltételes szabadság lehetősége az elítéltet a büntetés-végrehajtás rendjének betartására is ösztönzi, ezáltal pedig elősegíti a személyzettel való együttműködést. A határozott ideig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátásnak egyik feltétele a büntetés meghatározott részének a kitöltése, amely a végrehajtási fokozathoz igazodik. E megkülönböztetésnek megfelelően fegyházban a büntetésének legalább négyötöd, börtönben legalább háromnegyed, fogházban pedig kétharmad részét kell kitölteni, minden esetben azonban legalább harminc napot. 2013.július 01-től a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja: - a büntetés kétharmad, - visszaeső esetén háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén –külön méltánylást érdemlő esetben- a bíróság akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható./többszörös visszaesőknél nem alkalmazható/ A szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátható, ha a büntetésvégrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására, valamint arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A feltételes szabadságra bocsátásról a büntetés-végrehajtási bíró a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt, az elítélt meghallgatása után határoz. A feltételes szabadon bocsátás iránti eljárás tehát a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján indul meg, amelyben az elítélt magatartása alapján véleményt nyilvánít, hogy a büntetés elérte-e a célját. Az előterjesztésben foglalt következtetés az elítélt várható magatartásáról alkotott feltételezés, amely az elítélt szabadságvesztés végrehajtása alatt tanúsított magatartására épít, ezért különös gondot kell fordítani az elítélt értékelésére. Az értékelés az elítélttel kapcsolatos végrehajtás során történt fontosabb eseményekre: - a viselkedésére, - tanulására, - munkavégzésére, - a jutalmazására és - fegyelmi adatokra, - a szabadidő eltöltésének módjára,

88

- a kapcsolattartására, - a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedésre terjed ki. Ugyanakkor az előterjesztésben fel kell tüntetni, ha az elítélttel szemben büntetőeljárás van folyamatban, más ügyben előzetes letartóztatását rendelték el, illetve, ha más ügyben végrehajtandó szabadságvesztés, közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, elzárás vagy szabálysértési elzárás vár végrehajtásra. A büntetés-végrehajtási intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt három hónappal, vagy ha ennél kevesebb idő áll rendelkezésre, haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak, amelyhez ha rendelkezésre áll - megküldi a záró kockázatértékelési jelentést. A feltételes szabadságra bocsátásra irányuló előterjesztésben fel kell tüntetni, ha az elítélttel szemben büntetőeljárás van folyamatban, más ügyben előzetes letartóztatását rendelték el, illetve, ha más ügyben végrehajtandó szabadságvesztés, közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, elzárás vagy szabálysértési elzárás vár végrehajtásra. Ha a feltételes szabadságra bocsátás iránti kérelmet az elítélt vagy védője a büntetés-végrehajtási intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény készítése mellőzhető, a kérelmet nyolc napon belül kell a büntetés-végrehajtási bíróhoz továbbítani. Ha pártfogó felügyelet elrendelésének van helye, a büntetés-végrehajtási intézet az erre irányuló előterjesztést a feltételes szabadságra vonatkozó előterjesztéssel együtt teszi meg. A pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó előterjesztésben a büntetésvégrehajtási intézet javaslatot tehet a magatartási szabályok előírására, erről értesíti a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelőt. Ha az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátották feltételes szabadságra és rendelték el a pártfogó felügyeletét, a büntetés-végrehajtási intézet az elítélt tényleges szabadulása előtt küldi meg a szükséges iratokat az elítélt lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek. Nem bocsátható feltételes szabadságra:  a többszörösen visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani,  az erőszakos többszörösen visszaeső,  aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,  akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követte el.

89

Az elítélt feltételes szabadságra bocsátásáról a büntetés-végrehajtási intézet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon működő büntetésvégrehajtási bíró határoz. A büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet meghallgatja és bizonyítás feltétele esetén tárgyalást tart, amelyen az ügyész és a védő is jelen lehet. Ha a feltételes szabadságra bocsátás iránti kérelmet az elítélt vagy védője a büntetés-végrehajtási intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény készítése mellőzhető, a kérelmet nyolc napon belül kell a büntetés-végrehajtási bíróhoz továbbítani. A büntetés-végrehajtási intézet ebben az esetben is tájékoztatja a büntetés-végrehajtási bírót, ha az elítélttel szemben büntetőeljárás van folyamatban, más ügyben előzetes letartóztatását rendelték el, illetve, ha más ügyben végrehajtandó szabadságvesztés, közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, elzárás vagy szabálysértési elzárás vár végrehajtásra. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtás mellőzheti. Az elítélt a feltételes szabadságra bocsátásának engedélyezése esetén sem bocsátható szabadon, ha a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bírósági határozat kelte és a szabadon bocsátás határideje közötti időben rendelik el:  az előzetes letartóztatásának,  az újabb szabadságvesztésének,  a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztésének pénzbüntetést helyébe lépő szabadságvesztésének,  az elzárásának vagy  a szabálysértési elzárásának a végrehajtását.

vagy

Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja. Ebben az esetben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését. Ha a büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét legkésőbb két év múlva, azt követően évente megvizsgálja. Ilyen esetekben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését. . Ez a lehetőség az elítélt számára ösztönző erővel bírhat a fogva tartás szabályainak maradéktalan betartására, továbbá jövőbeli reményt a szabad élethez és az arra történő tudatos felkészüléshez. Ha az elítélt által előzetes fogva tartásban, vagy házi őrizetben töltött idő beszámítására figyelemmel indokolt, a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában

90

a büntetés-végrehajtási intézet soron kívül, egyébként a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt három hónappal tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. A büntetés-végrehajtási bíró a meghallgatás időpontjáról a büntetésvégrehajtást, ha a terhelt szabadlábon van, a terheltet, vagy ha fiatalkorú, törvényes képviselőjét idézi, az ügyészt, továbbá, ha a pártfogó felügyelő meghallgatása szükséges, a pártfogó felügyelőt értesíti. Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de a büntetés-végrehajtás a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig arról értesíti, hogy az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságra bocsátást újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti. Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte, de úgy ítéli meg, hogy az elítélt később feltételes szabadságra bocsátható, felhívja a büntetés-végrehajtási intézetet, hogy az általa meghatározott időpontban, amely :  öt évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén nem lehet kevesebb, mint a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított három hónap,  öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén nem lehet kevesebb, mint a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított hat hónap, tegyen újabb előterjesztést. Az elítélt magatartásában tartósan bekövetkezett, lényeges változásra figyelemmel a büntetés-végrehajtási intézet ismételten előterjesztést tehet, ha a büntetés-végrehajtási bíró – feltételes szabadságra bocsátást mellőző – határozatától számítva hat hónap már eltelt. Határozott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő részével, de legalább egy év. A feltételes szabadságra bocsátás a szabadságvesztés-büntetés része, emiatt a büntetés csak a feltételes szabadság sikeres elteltével tekinthető “kiállottnak“. A feltételes szabadság akkor telik el sikeresen, ha az elítélt nem követ el bűncselekményt, illetve az előírt magatartási szabályokat megtartja. Az elítélt a feltételes szabadság tartamára, de legkevesebb egy évre pártfogó felügyelet alá helyezhető. A feltételes szabadság megszüntetésére irányuló eljárás: Ha a magatartási szabályok súlyos megszegése miatt a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye, az ügyész az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak indítványt tesz.

91

Ha az elítélt elfogása előtt a hatóság elől elrejtőzött, vagy a még végrehajtásra váró szabadságvesztés tartamára tekintettel, avagy egyéb okból alaposan feltehető, hogy szökésével vagy elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát, illetve alaposan tartani kell attól, hogy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el, az ügyész, az indítvány benyújtása után a büntetés-végrehajtási bíró elrendelheti a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét. A határozatban a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételének az időtartamáról is rendelkezni kell, amely a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése esetén még letöltendő szabadságvesztés tartamáig terjedhet, de nem haladhatja meg a harminc napot. A határozat a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Az ügyész által elrendelt ideiglenes foganatba vétel időtartama legfeljebb öt nap. Az ügyész határozata ellen a Be. szerinti panasznak van helye. Az ügyész indítványának elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli. FELTÉTELES SZABADSÁGRA BOCSÁTÁSHOZ KÉSZÍTETT ELŐTERJESZTÉS TEMATIKÁJA A reintegrációs tiszt az értékelő véleményt az előterjesztést megelőző 30 napon belül, a parancsnok által meghatározott időpontra készíti el. A haladéktalanul előterjesztendő értékelő vélemény a rendelkezésre álló információkat tartalmazza. Nyilvántartó csoport (esedékesség előtt 3 hónappal indít) Reintegrációs tiszt(értékelő véleményt készít) Bv. osztályvezető (véleményez, javasol) Parancsnok (véleményez, javasol) Az intézet az esedékességet megelőző 2 hónappal előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bíró felé a szabadításhoz.

92

9. AZ ELÍTÉLTEK FEGYELMI FELELŐSSÉGE Mindenütt, ahol emberek élnek együtt, különösen a büntetés-végrehajtás kényszerfeltételei között, szükség van bizonyos rendre és a közösségi együttélési szabályok betartására. A fegyelem fenntartás és a fegyelmi büntetések kiszabása a börtönök működésének a leglényegesebb és ezért egyik legfontosabb kérdései közé tartozik. A fegyelmi eljárásoknak a legvégső megoldásaként alkalmazott mechanizmusoknak kell lenniük. A börtönök, természetüknél fogva olyan zárt intézmények, ahol sok, általában ugyanolyan nemű embert akaratuk ellenére tartanak fogva, megszorító feltételek mellett. Elkerülhetetlen, hogy időnként egyes elítéltek valamilyen módon meg ne szegjék a büntetés-végrehajtási alapelveket és szabályokat. Tehetik más személy testi támadásával, tárgy ellopásával, megtagadva, hogy alávessék magukat az intézetek belső szabályainak, a törvényes rendhez alkalmazkodásnak, nem engedélyezett tárgyak a börtönbe vételével, vagy bármilyen más módon. Egyértelmű, eljárások sokaságára van szükség az ilyen események kezelésére. Méltányos a hatékony büntetési rendre van szükség az általános alapelvek megvalósulása, a társadalom, a börtönszemélyzet és a fogvatartottak érdekeinek szolgálatában. A megfelelő kontrol és a kellő fegyelem, a személyes viselkedés és a közös tevékenységek vonatkozásában szükséges a börtönökben a fogva tartás elsődleges kezelési céljainak követéséhez is. Ezen túlmenően a társadalom joggal várja el, hogy a börtönök fegyelmezetten működjenek, és a börtönszemélyzet biztonságos és hatékony őrzési és kezelői munkavégzése is ezen áll vagy bukik. A biztonságos a rendezett közösségi élet és az intézet kezelési céljai érdekében rendet és fegyelmet kell tartani. A büntető jellegű hatások ugyanakkor frusztrálva, korlátozva valamely, már meglévő szükséglet újbóli, kötelező jellegű kielégítését, negatív érzelmi állapotot indukálnak. Ezek a büntetett magatartásformák vagy tevékenység, és az ezzel együtt járó negatív érzelmi élmények kerülésére, vagy a nevelő által kívánt magatartás produkálására, reprodukálására ösztönzik az elítélteket. Intézeti programokon, rendezvényeken, szabadidős-, illetve sportprogramokon való részvétel korlátozásával, eltiltással, mint a közösségi életben való aktív részvétel megvonásával és a kapcsolattartás lehetőségeinek korlátozásával elérhető, hogy a fogvatartottak számára rendkívül fontos közösségi impulzusokat mérsékeljük, és a fogvatartottat egyéni gondolkodásra ösztönözzük annak érdekében, hogy mérlegelje és felmérje tette következményeit. A többletszolgáltatások megvonásával a fogvatartott ösztönözhető a jövőbeni szabálykövető magatartás betartására.

93

Fegyelemsértést követ el az a fogvatartott, aki a büntetés-végrehajtás rendjét szándékosan megszegi, más fogvatartottat fegyelemsértés elkövetésére szándékosan rábír, vagy más fogvatartott részére fegyelemsértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A fenyítés célja, hogy a fegyelemsértést elkövetőt és a többi fogvatartottat visszatartsa újabb fegyelemsértés elkövetésétől, helyreállítsa a büntetésvégrehajtás rendjét és biztonságát, továbbá, hogy a fegyelemsértést elkövetőt együttműködésre ösztönözze. A fenyítés kiszabásakor a fegyelemsértés és a fegyelemsértést elkövető egyedi körülményeit mérlegelni kell. A fegyelmi felelősség bizonyítása a büntetés-végrehajtási szervezet feladata. A fegyelmi felelősség megállapításában a fegyelmi jogkör gyakorlóját kizárólag a büntetőeljárásban és szabálysértési eljárásban meghozott határozat és az abban megállapított tényállás köti. A büntetés-végrehajtási szervezet személyi állományának tagja a fegyelemsértés észlelését köteles haladéktalanul írásban jelenteni. A fegyelmi eljárás kezdeményezésekor, a „fegyelmi eljárás kezdeményező lapon” meg kell jelölni: (1. függelék fegyelmi eljáráshoz)  a fogvatartott azonosítására vonatkozó adatokat,  a fegyelemsértés alapjául szolgáló cselekmény elkövetésének helyét és idejét,  a cselekmény rövid leírását és  az esetleges bizonyítási eszközöket. A fegyelmi eljárás kezdeményezését, elrendelését, határidejének a meghosszabbítását, az eljárás felfüggesztését - kivéve, ha ennek oka a fogvatartott jogtalan távolléte -, valamint a fegyelmi felelősség tárgyában hozott döntést az eljárás alá volt fogvatartottal írásban is közölni kell, aki ennek megtörténtét az aláírásával igazolja. Ha a fogvatartott írni, olvasni nem tud, vagy az aláírást megtagadja, a közlés megtörténtét két tanú aláírásával, írásban kell rögzíteni. (2. függelék fegyelmi eljáráshoz) A fegyelmi eljárást kezdeményező iratot a fogvatartottal való közlés után legkésőbb a közlést követő munkanapon - a fegyelmi eljárás kezdeményezője eljuttatja a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának vagy a parancsnok által kijelölt fegyelmi megbízottnak. A büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megsértő elítélttel szemben, valamint a büntetés-végrehajtás rendjének és biztonságának biztosítása érdekében a következő fenyítések alkalmazhatók:  feddés,  a magánál tartható tárgyak körének - a kondicionáló terem és a vízmelegítő használatának - korlátozása, amely legalább egy, legfeljebb hat hónapig tarthat,

94

 büntetés-végrehajtási intézet által szervezett programokon, rendezvényeken, művelődési, szabadidős, illetve sportprogramokon való részvétel korlátozása, attól való eltiltás meghatározott alkalmakra, de legfeljebb három hónapig ,  a többletszolgáltatások, így a kondicionáló terem, hűtőszekrény, és a vízmelegítő használatának megvonása legalább egy hónaptól , legfeljebb három hónapig ,  a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése, hat hónapig terjedő időre, legfeljebb ötven százalékkal,  magánelzárás. Fegyelmi ügyben az eljárás alá vont fogvatartott elkülönítése akkor rendelhető el, ha az eredményes vizsgálat érdekében indokolt. A fegyelmi elkülönítés az első fokú eljárás tartamáig, legfeljebb azonban húsz napig tarthat, ez idő alatt a fogvatartott nem érintkezhet a fegyelemsértés többi elkövetőjével, a tanúkkal és a sértettekkel, a Büntetés-végrehajtási törvényben meghatározott jogai azonban a magánál tartható tárgyak körének kivételével nem korlátozhatók. A fegyelmi elkülönítést hivatali időn túl, a fegyelmi jogkör gyakorlójának akadályoztatása esetén vagy halaszthatatlan esetben a biztonsági tiszt is elrendelheti. Ennek tényét írásban kell rögzíteni.(3. függelék fegyelmi eljáráshoz) Az elkülönítést meg kell szüntetni, ha a határideje lejárt, vagy a fegyelmi jogkör gyakorlójának rendelkezésére a határidőn belül is, ha az elkülönítés oka már nem áll fenn. A fegyelmi ügyet kivizsgálónak kell biztosítania az eljárás alá vont fogva tartott részére, hogy megismerhesse a fegyelmi eljárással összefüggő jogait és kötelességeit, Ennek tényét írásban rögzíteni kell. (4. függelék fegyelmi eljáráshoz) A magánelzárás fegyházban huszonöt, börtönben húsz, fogházban tíz napig terjedhet, amelynek időtartama alatt engedélyezhető, hogy az elítélt dolgozzon vagy iskolába járjon. A magánelzárás, ha az elítélt dolgozik, fegyházban húsz, börtönben tizenöt és fogházban öt napig terjedhet. Magánelzárás várandós és kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható. A személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentés fenyítés végrehajtása nem akadálya a fogvatartott más büntetés-végrehajtási intézetbe történő átszállításának. A magánelzárás fenyítés végrehajtásához szükséges orvosi vizsgálat megtörténtét és annak megállapítását a végrehajtási lapon kell. (5. függelék fegyelmi eljáráshoz) A magánelzárás végrehajtása alatti dohányzás helyét, idejét, magánál tartható tárgyak körét, a magánelzárást töltő fogvatartottakra vonatkozó szabályokat a házirendben kell meghatározni.

95

A magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt:  kimaradásra és eltávozásra nem mehet,  a védőjével való kapcsolattartást kivéve nem telefonálhat és nem levelezhet,  nem küldhet, és nem kaphat csomagot,  nem fogadhat látogatót, kivéve a lelkészt, valamint a szabadulás előkészítése érdekében a leendő munkáltatóját, a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelőt és a karitatív szervezet megbízottját,  a személyes szükségleteire nem vásárolhat,  nem veheti igénybe a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeit, sajtóterméket nem olvashat. A magánelzárást töltő elítélt jogosult: - a fenyítés végrehajtása alatt a büntetőeljárással kapcsolatos jogainak gyakorlására, - naponta 1 óra időtartamban szabadlevegőn tartózkodni, - férfi fogvatartott hetente egy, női fogvatartott hetente két alkalommal fürödni, - az intézetparancsnok engedélyével, felügyelettel, saját költségén súlyos beteg hozzátartozóját meglátogatni, valamint részt venni hozzátartozója temetésén, - 1 db könyvet, és ezen felül leveleit, családi fényképeit, vallási kegytárgyait (kivéve a nemesfémből készültek) indokolt mennyiségben, valamint 1 váltás alsóneműt és a parancsnok által meghatározott evő eszközeit magánál tartani, - étkezést (reggeli, ebéd, vacsora) követően dohányozni, - a jogi képviselőjével telefonon és levelezés formájában korlátlanul, személyesen a hivatali munkarend szabályainak betartása mellett kapcsolatot tartani, - külföldi fogvatartott - kérelme alapján - az illetékes külképviseletet felhívni. A magánelzárás végrehajtását a határozat jogerőre emelkedését követően - a szükséges intézkedések megtétele után -, a fenyítés célját figyelembe véve a lehető legrövidebb időn belül meg kell kezdeni. A fogvatartott a magánelzárást az e célra kialakított zárkában egyedül tölti. Az elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt is érintkezhet a védővel, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának engedélyével, felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg közeli hozzátartozóját, részt vehet a közeli hozzátartozója temetésén. A magánelzárás végrehajtása folytán elmaradt látogatás, csomagküldemény és az elítélt személyes szükségleteire szolgáló vásárlás a magánelzárás végrehajtása után engedélyezhető.

96

Ha az orvos vagy a pszichológus az elítélt egészségi állapota miatt a magánelzárás végrehajtásának megkezdését, vagy folytatását nem javasolja, a magánelzárás végrehajtását félbe kell szakítani. Előzetesen letartóztatottal szemben feddés, személyes szükségletre fordítható összeg csökkentése, három hónapig terjedő időre, valamint 20 napig terjedő magánelzárás alkalmazható./előzetesen letartóztatott fiatalkorú esetén a magánelzárás 10 napig terjedhet A reintegrációs tiszt által kiszabott fegyelmi fenyítés

A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást kezdeményező irat kézhezvételét követő munkanap végéig az ügyet - fegyelmi eljárás elrendelése nélkül - a fogvatartott reintegrációs tisztjének hatáskörébe utalja, ha a cselekmény ténybeli megítélése egyszerű, továbbá az a büntetésvégrehajtási intézet rendjét csak olyan kis mértékben sérti vagy veszélyezteti, hogy a Büntetés-végrehajtási Törvényben meghatározott legenyhébb fenyítés kiszabása is elegendőnek látszik. A reintegrációs tiszt fenyítésként csak feddést szabhat ki. A reintegrációs tiszt öt napon belül, a fogvatartott meghallgatása után: 1. a fogvatartottat kioktatásban részesíti, ha a cselekmény tárgyi súlya és az elkövető személyisége miatt a feddés kiszabása is szükségtelen, 2. kiszabja és a fogvatartottal közli a feddést, vagy az iratokat a fegyelmi jogkör gyakorlójának visszaküldi, ha:  fegyelmi eljárás lefolytatását vagy súlyosabb fenyítés kiszabását tartja indokoltnak,  közvetítői eljárás lefolytatását tartja indokoltnak és ennek feltételei is fennállnak, vagy  a cselekmény elkövetését a fogvatartott nem ismerte el. Ha a fogvatartott a feddés ellen panaszt jelent be, vagy a reintegrációs tiszt a az iratokat a fegyelmi jogkör gyakorlójának visszaküldi , akkor az első fokú eljárás szabályait kell alkalmazni. Feddés kiszabása esetén a szóbeli kihirdetés után az eljárás alá vont fogvatartott részére átadott határozatból az indokolási rész mellőzhető. Az indokolást is tartalmazó határozatot legkésőbb a fenyítés kihirdetését követő öt napon belül kell az eljárás alá vont fogvatartott részére kézbesíteni, a fenyítés kiszabását csak szóban kell indokolni. A gyógyító-terápiás részlegbe tartozó fogvatartott fegyelmi ügyének kivizsgálásával a részleg reintegrációs tisztje bízható meg. Amennyiben a fegyelmi lapot a részleg reintegrációs tisztje állítja ki, úgy a kivizsgálással az őt helyettesítő reintegrációs tisztet kell megbízni.

97

Ha a fegyelmi határozathozatalt a reintegrációs tiszt hatáskörébe utalták, de a fogvatartott úgy nyilatkozott, hogy védőt kíván megbízni, a reintegrációs tiszt köteles visszaadni az ügyet a fegyelmi jogkör gyakorlójának A szabadságvesztést töltő elítéltet fegyelmi és büntetőjogi felelősség terheli. A fegyelmi felelősség megállapítását kizárják a következő büntethetőséget kizáró okok: o a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot, o a kényszer vagy a fenyegetés, o a tévedés, o a jogos védelem, o a végszükség, o az olyan utasítás végrehajtásának a megtagadása, amelynek teljesítésével a fogvatartott bűncselekményt, szabálysértést vagy fegyelemsértést követne el. Nem indítható fegyelmi eljárás, ha: - a fegyelemsértés elkövetése óta hat hónap eltelt, - a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelemsértés elkövetéséről és az elkövető személyéről való tudomásszerzésétől számított harminc nap eltelt, - és ha büntetés-végrehajtási jogviszony megszűnt. A fegyelmi fenyítést abban a büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, amely a nyilvántartás alapján a fogva tartást végrehajtja. A fenyítés kiszabásánál figyelemmel kell lenni a fegyelemsértés súlyára és az elítélt eddigi magatartására, szem előtt tartva a fenyítés célját. Ha a fegyelemsértés bűncselekményt is megvalósít, a fegyelmi eljárás mellett a feljelentést is meg kell tenni. Ha a fegyelemsértés szabálysértést is megvalósít, a büntetés-végrehajtási intézet sérelmére – ide nem érte a magánindítványra üldözendő szabálysértést – elkövetett szabálysértés miatt a fegyelmi eljárás mellett a feljelentést is meg kell tenni. Az elítélt másik elítélt sérelmére elkövetett szabálysértést megvalósító fegyelemsértése esetén a feljelentés megtételére lehetőséget kell biztosítani. A magánelzárás kiszabása alkalmazásának törvényességi biztosítéka, hogy az elítélt e fegyelmi határozat ellen fellebbezéssel élhet a büntetés-végrehajtási bíróhoz. A hatályos szabályozás tehát megnyitja a bírósági felülvizsgálat útját. A fellebbezéssel nem húzhatja el indokolatlanul a fegyelmi felelősségre vonást, ezért azt a fenyítés közlésekor nyomban be kell jelentenie az elítéltnek. E fellebbezésnek a fenyítés végrehajtására - a büntetés-végrehajtási bíró döntéséig - halasztó hatálya van. A büntetés-végrehajtási bírónak az elítélt fellebbezését öt napon belül kell elbírálnia. A fellebbezés elbírálásakor a büntetés-végrehajtási bíró döntési jogköre nem korlátozott, tehát a megtámadott határozatot megváltoztathatja vagy helybenhagyhatja.

98

A büntetés-végrehajtási bíró ezen határozata ellen az elítélt, az ügyész és a védő az általános szabályoknak megfelelően további, a területileg illetékes bírósághoz benyújtott fellebbezéssel élhet. Ez azonban már nem halasztó hatályú a fegyelmi büntetés végrehajtására Az elítélt köteles megtéríteni az általa elkövetett fegyelemsértéssel kapcsolatban – ideértve a szándékos egészségkárosító cselekményt is – a büntetés-végrehajtás részére felmerült költséget. A fegyelmi eljárás rendjét külön jogszabály határozza meg.

99

Közvetítő eljárás: A közvetítői eljárás más fogvatartott sérelmére elkövetett fegyelmi cselekmény által kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy egy közvetítő, harmadik személy bevonásával a sértett és a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a fegyelemsértés következményeinek jóvátételét és az eljárás alá vont fogvatartott jövőbeni szabálykövető magatartását elősegítő írásbeli megállapodás jöjjön létre. A fegyelmi jogkör gyakorlója a másik fogvatartott sérelmére elkövetett fegyelemsértés esetén, a fegyelmi eljárás vagy a már jogerős fenyítés végrehajtásának felfüggesztése, illetve a reintegrációs tiszt szerinti eljárás megszüntetése mellett az ügyet közvetítői eljárásra utalja, ha: o a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott a fegyelemsértés elkövetését beismerte, o a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott és a sértett a közvetítői eljáráshoz hozzájárult, és o a fegyelemsértés jellegére, a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott személyére tekintettel a fegyelmi eljárás lefolytatása vagy a fenyítés végrehajtása mellőzhető. Büntetőeljárás gyanúját megalapozó, továbbá olyan fegyelemsértés esetén, amely miatt a sértett magánindítványt tett, közvetítői eljárás nem alkalmazható. Nem alkalmazható a közvetítő eljárás akkor sem, ha a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott vagy a sértett előzetes letartóztatásban lévő terhelt. A közvetítői eljárás kezdeményezésére kizárólag a sértett és az eljárás alá vont fogvatartott jogosult. Valamelyik jogosult által előterjesztett kérelem esetén, haladéktalanul fel kell hívni a másik jogosultat a hozzájárulással kapcsolatos nyilatkozattételre.( 6. és 7. függelék a fegyelmi eljáráshoz) A közvetítői eljárást írásban kell kezdeményezni és a hozzájárulásról is írásban kell nyilatkozni. A közvetítői eljárás: o folyamatban lévő fegyelmi eljárás során az első fokú fegyelmi tárgyalásig, o a reintegrációs tiszt szerinti eljárás esetén a reintegrációs tiszti meghallgatásig, o a már kiszabott fenyítés végrehajtása során a fenyítés jogerőre emelkedésétől a végrehajtás befejezéséig terjedő időszakban kezdeményezhető. A közvetítői eljárás a fegyelmi jogkör gyakorlójának közvetítői eljárásra utaló döntése napján kezdődik. A fegyelmi jogkör gyakorlója közvetítői eljárásra utaló döntésében kijelöli a közvetítőt és szükség szerint rendelkezik a kiszabott fenyítés végrehajtásának felfüggesztéséről.

100

Közvetítőként a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állományának azon tagja jelölhető ki, aki helyreállító technikákat ismertető - húsz óra elméleti oktatást és negyven óra gyakorlatot tartalmazó - képzésen vett részt. A közvetítői eljárást tizenöt napon belül kell lefolytatni. A fegyelmi jogkör gyakorlója a közvetítői eljárás határidejét legfeljebb egy alkalommal nyolc nappal - a közvetítő indítványára - meghosszabbíthatja. Megállapodás akkor jön létre, ha a sértett és az eljárás alá vont fogvatartott között a fegyelemsértéssel okozott kár, sérelem, a fegyelmi cselekmény káros következményeinek jóvátételében azonos álláspont alakult ki. A megállapodást magyar nyelven, illetve ha valamelyik fél a magyar nyelvet nem ismeri, az általa ismert nyelven és írásban kell rögzíteni. (9. függelék a fegyelmi eljáráshoz) A közvetítői eljárásban született megállapodás nem vonatkozhat pénzbeli jóvátételre. A megállapodásnak tartalmaznia kell a vállalt kötelezettség részletes szabályait, a teljesítés határidejét és a költségek viselését. A vállalt kötelezettség nem lehet ellentétes a jogszabályokkal, a büntetésvégrehajtás rendjét, biztonságát nem sértheti vagy veszélyeztetheti. A megállapodásban a jóvátétel teljesítése csak olyan határidő mellett vállalható, amely eredménytelenség esetén is biztosítja, hogy a fegyelmi eljárás vagy a fenyítés az általános elévülési határidőkön belül lefolytatható, illetve végrehajtható legyen. A megállapodást írásba kell foglalni, és azt mindkét félnek alá kell írnia. A sértett és az eljárás alá vont fogvatartottnak a megállapodás megkötésekor és aláírásakor személyesen, együttesen kell megjelenniük. A közvetítői eljárás csak a sértett és az elkövető önkéntes hozzájárulásával folytatható le. Az eljárásban a sértett és az elkövető egyenrangú felek, az eljárás során bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat, és a megállapodásra önként kell jutniuk. Hozzájárulás visszavonása, illetve megállapodás hiányában a fegyelmi eljárást, a fenyítés végrehajtását folytatni kell. A megállapodásban foglalt kötelezettségek teljesítését az eljárás alá vont fogvatartott reintegrációs tisztje ellenőrzi. A közvetítői eljárás eredményes vagy eredménytelen befejezésének tényét és időpontját rögzíteni kell a fogvatartotti nyilvántartásban.

101

10. Speciális büntetés-végrehajtási feladatok Fiatalkorú elítéltek speciális kezelése, gondozása A nők büntetés-végrehajtásának sajátos vonásai Az elítéltek kezelése a gyógyító-terápiás részlegen Külföldi elítéltek büntetésének végrehajtása Az előzetes letartóztatás végrehajtása A drog prevenciós részlegen elhelyezett elítéltek speciális kezelése Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek 10.1 Fiatalkorú elítéltek speciális kezelése, gondozása „Akitől megvonják az érzelmi táplálékot, annak egyetlen segítsége az erőszak. A szeretetben megcsalt gyermeknek felnőttkorra már csak a gyűlölet marad.” / Vikár György/ A Btk.105.§-a szerint fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. Az új Btk. 2013. július 1.-én lép életbe, mely szerint a büntethetőség alsó korhatára általános szabály szerint nem változik, a 14 .életév marad. Az országgyűlés által elfogadott szabályozás azonban kivételesen súlyos bűncselekmény elkövetése esetén, rendkívül korlátozottan megengedi a büntethetőségi korhatár 14.évről 12. évre való csökkentését. Ilyen kivételes eset a kiskorúak, gyermekek által elkövetett emberölés, halált okozó testi sértés, rablás, vagy kifosztás. Ez esetekben is csak akkor, ha az elkövető a szükséges belátási képességgel rendelkezik. Fontos hangsúlyozni, hogy ezekben az esetekben , a 12 évnél idősebb elkövető ellen büntetés nem, csak kizárólag intézkedés lesz alkalmazható. Az intézkedés azonban nem jelent majd szabadságvesztés büntetést: a 14 évnél fiatalabb elkövetővel szemben alkalmazható legsúlyosabb szankció a javítóintézeti reintegráció marad. A fiatalkorúaknak a felnőttekétől eltérő büntetőjogi megítélését, büntetésvégrehajtási kezelését életkori sajátosságaik indokolják. A fiatal kor a társadalmi követelményekhez való alkalmazkodási készség kialakulásának a szakasza.

102

A még lezárulatlan jellembeli, biológiai és szociális fejlődésük, kialakulóban lévő személyiségük szükségessé teszi a büntetés nevelő jellegének erősítését a represszív elemekkel szemben. Ezt a követelményt tartalmazza a büntető törvénykönyv 108. § (1) bekezdése, amely elvi jelleggel mondja ki: "a fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú reintegrációját és védelmét kell szem előtt tartani.”. A '90-es évek elején a fiatalkorúak igazságszolgáltatásáról a magyar büntető törvényhozás látókörébe került nemzetközi dokumentumok, így különösen az úgynevezett Pekingi Szabályok (1985) és a Gyermek Jogairól szóló egyezmény (1989) szükségessé tették a jogrendszerünkbe való beillesztésére irányuló jogharmonizációs munka megkezdését. A büntetőszabályok módosításáról szóló 1995. évi XLI. törvény már ez utóbbi Egyezmény szellemében rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztés-büntetés a fiatalkorúakra csak végső eszközként alkalmazható, és az intézkedések, a büntetések közül azokat kell előnyben részesíteni, amelyek nem eredményeznek szabadságelvonást. A fiatalkorúak szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának a felnőttekétől megkülönböztetett körülményeit, reintegrációs, kezelési, gondozási feltételeit rögzítik a Büntetés-végrehajtási Törvény azon alaprendelkezései, amelyek előírják, hogy "a fiatalkorúak szabadságvesztését külön büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani", illetve, hogy "különös gondot kell fordítani a fiatalkorú reintegrációjára, oktatására, személyiségének fejlesztésére és testi fejlődésére". A Pekingi Szabályok határozzák meg az intézetekben elhelyezett fiatalkorúak kezelésének a célját: „gondozást, védelmet, oktatást és szakmai képzést nyújtson, segítse őket abban, hogy konstruktív és hasznos szerepet vállalhassanak a társadalomban” A fiatalkori bűnözés egyik fő jellemzője a csoportos elkövetés, illetve az elkövetés során tapasztalható erőszak, brutalitás. A fiatalkorúak családi környezete és a kriminalitás gyakorisága között összefüggés mutatható ki, akárcsak az iskolai végzettség és a kriminalitás gyakorisága között. Fontos momentum ebben a kérdéskörben, hogy a fiatalkorú a büntetésvégrehajtási intézetbe való bekerülésekor még nem tekinthető érett személyiségnek. Alakulása az intézeten belül tovább folytatódik, fejlesztésének lehetősége adott. A büntetés-végrehajtási intézet célja a fiatalkorú bűnelkövetők kezelésében, hogy szabaduláskor ne a társai által kihasznált, vagy ellenkezőleg: agresszivitásra hajlamos ember kerüljön ki az intézetből, hanem tudásszintje, képzettsége növekedjen, mely a későbbiekben segíti a társadalomba való visszailleszkedésben.

103

A fiatalkorúak tekintetében fontos eszközként jelenik meg a rezsimek közötti átjárhatóság biztosítása, amely lehetőséget nyújt az elítélt részére, hogy fejlődésének megfelelően az egyik speciális részlegből a másikba kerülhessen. A részlegek közötti átjárás a következő szempontok figyelembe vételével történik:  a személyiség alakulása;  munkavégzés;  az oktatásban való részvétel;  közösségi munka, aktivitás;  a társakhoz való viszony;  a felügyelethez való viszony. Mindezeken belül végrehajtási fokozatonként három rezsimet különböztethetünk meg:  Enyhébb rezsim: azon fiatalkorú elítéltek részére, akik esetében a negyedéves értékelés alapján példás magatartás kerül megállapításra, valamint biztonsági kockázati besorolásuk alacsony.  Általános rezsim: általában a befogadó részlegből történő kihelyezést követően kerülnek itt elhelyezésre a fiatalok, közepes biztonsági kockázati besorolással.  Szigorúbb rezsim: azon fiatalok részére, akik a bv. intézeten belül több, súlyos fegyelmi vétséget vagy bűncselekményt követtek el, illetve közepes vagy magas a biztonsági kockázati besorolásuk. A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetén belül az individualizált kezelési eljárás, valamint a jelentkező pszichés problémák összegzett tényezőinek függvényében meg kell vizsgálni a pszicho-szociális részleg, illetve a gyógyító-terápiás részleg működtetését. A fiatalkorúak tekintetében fontos eszközként jelenik meg a rezsimek közötti átjárhatóság biztosítása, mely lehetőséget nyújt az elítéltek részére, hogy fejlődésének megfelelően az egyik speciális csoportból a másikba kerülhessen. A fiatalkorúak felnőttekétől eltérő büntetőjogi megítélését, büntetésvégrehajtási kezelését az életkori sajátosságaik indokolják (kialakulóban lévő személyiségük, lezárulatlan jellembeli, biológiai és szociális fejlődésük). A fiatalkorúakkal szemben alkalmazott büntetés, vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányban fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljon. Az elítéltek reintegrációjának legfontosabb mozzanata az érintettek célszerű foglalkoztatásának, a rendelkezésre álló idő konstruktív eltöltésének megszervezése abból a célból, hogy elősegítse az elítéltek szellemi és fizikai erejének fenntartását, valamint olyan alap és szakműveltség megszerzését, amelynek révén növekszik az esélyük a társadalomba való visszailleszkedésre a szabadulást követően.

104

A fiatalkorú elítéltekre az alábbi speciális rendelkezések vonatkoznak: 1. a szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú reintegrációjára, oktatására, személyiségének fejlesztésére és testi fejlődésének elősegítésére, a tankötelezettség érvényesítésére, az első szakmához jutás lehetőségére. 2. a fiatalkorúak szabadságvesztését külön büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani (börtön, fogház), a rezsim szabályokat életkori sajátosságaikból fakadó eltérésekkel kell kialakítani. A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében felnőtt korú elítéltek csak a büntetés-végrehajtás intézet működése érdekében helyezhetők el. A fiatalkorú kérelmére az azonos nemű fiatalkorú testvérével együttesen elhelyezhető, ha ez mindkét fiatalkorú érdekében áll, és a büntetésvégrehajtási intézetben ennek lehetősége megteremthető. Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni az elítéltek előéletét és az elkövetett bűncselekményt, valamint az együttes elhelyezés fogva tartás rendjére és biztonságára gyakorolt lehetséges hatását, a fiatalkorú veszélyeztetettségét, értelmi és érzelmi fejlettségét. A büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodó fiatalkorú elítéltek elhelyezésére szolgáló lakóhelyiségek és zárkák berendezése - a büntetésvégrehajtási intézet lehetősége szerint - a fiatalkorúak magatartása, tanulmányi előmenetele és szorgalma figyelembevételével alakítható ki. A tanulmányi eredményt és a szorgalmat az egyéni képességek alapján kell értékelni. A fiatalkorú befogadásáról és szabadulásáról három napon belül értesíteni kell: o a lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságot, o a fiatalkorú szülőjét vagy más törvényes képviselőjét, gyámság esetén a gyámot, o átmeneti vagy tartós nevelésbe vett fiatalkorú esetén az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatot, továbbá o ha a büntetés-végrehajtási intézetnek tudomása van arról, hogy a fiatalkorúval szemben közérdekű munka vagy pártfogó felügyelet végrehajtása van folyamatban, a fiatalkorú lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot A fiatalkorú befogadó részlegbe való helyezése kötelező, a róla készített környezettanulmányt a pártfogó felügyelői szolgálattól be kell szerezni. Oktatási intézménytől, gyermekvédelmi intézménytől beszerzendő pedagógiai vélemény megkérése mellőzhető, ha a szabadságvesztésből harminc nap vagy annál kevesebb idő vár végrehajtásra.

105

Ha a fiatalkorú szabadulása és az újabb szabadságvesztés büntetés végrehajtása között legfeljebb három hónap telt el, vagy ha a fiatalkorú több szabadságvesztés büntetést folyamatosan tölt, akkor a környezettanulmány és a pedagógiai vélemény ismételt beszerzése mellőzhető. A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorút a befogadás során írásban tájékoztatni kell arról, hogy dohányterméket nem tarthat magánál, és dohányzása még a törvényes képviselőjének a hozzájárulásával sem engedélyezett. A dohányzásról való leszokás támogatása érdekében - az e feladatok ellátására képesítéssel rendelkező szakember által tartott - terápiás foglalkozást kell felajánlani. Biztosítani kell, hogy a fiatalkorú szakmunkás-illetőleg betanított munkás-képzésben vegyen részt, és lehetővé kell tenni, hogy a középfokú tanulmányokat folytasson. Az oktatásban vagy szakmai képzésben részt vevő fiatalkorú- a szabadságvesztés végrehajtási fokozatra tekintettet nélkül- azonos tanulmányi osztályba, illetve tanulócsoportba is beosztható. A szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú oktatására, személyiségének fejlesztésére és testi fejlődésére, a tankötelezettség érvényesítésére, az első szakmához jutás lehetőségére. A fiatalkorú a tankötelezettségét a külön törvényben meghatározott életévének betöltéséig köteles folytatni. Általános szabály: 16. év a tankötelezettség. Speciális szabály: 23. év a sajátos nevelési igény esetén büntetésvégrehajtási intézeti lehetőség: 21. életév. Ezt a jogkört a büntetés-végrehajtási intézetekben a Befogadási és Fogvatartási Bizottság gyakorolja. A nemzeti köznevelésről szóló 2011.évi CXC. törvény (Nkt.) kimondja, hogy „ Magyarországon minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni”.A tankötelezettség a tanuló tizenhatodik életévének betöltéséig tart. Utóbbi rendelkezés 2012. szeptember 1jétől hatályos, ugyanakkor átmeneti rendelkezésként került megfogalmazásra, mely szerint azok a tanulók, akik tanulmányaikat az iskolai nevelés-oktatás kilencedik évfolyamán a 2011/2012. tanévben vagy azt megelőzően kezdték meg, tankötelezettségük azon tanítási év végéig tart, amelyben a tizennyolcadik életévüket betöltik. Az Nkt. 45. § (3) bekezdése sajátos nevelési igény esetén lehetővé teszi, hogy a szakértői bizottság 23 éves korig meghosszabbítsa a tankötelezettséget.”

106

Megkezdett tanulmányok folytatása: Intézeten kívül: - fogvatartott kérelmére a vizsgakötelezettség teljesítése érdekében, a büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik az előállításáról, ha ehhez az oktatási intézmény vezetője és a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka együttesen hozzájárul. - tanulói vagy magántanulói jogviszonyt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának engedélyével a fiatalkorú a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli oktatást nyújtó intézménnyel is létesíthet, amely során iskolalátogatási és vizsgakötelezettségét az oktatási intézményben teljesíti. Intézeten belül: - szerződéses kapcsolat alapján általános iskolával, - a büntetés-végrehajtási intézet illetékességi területébe tartozó iskola a büntetés-végrehajtási intézettel kötött együttműködési megállapodás alapján biztosítja az alapfokú képzést, magántanulói jogviszony keretében teljesíti. A fiatalkorú kapcsolatot tarthat az oktatási-nevelési intézménye pedagógusával, tanulmányi és vizsgakötelezettsége, valamint személyiségfejlődése érdekében. Megkezdett tanulmányok esetén a fiatalkorú kérelmére, vizsgakötelezettség teljesítése érdekében a büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik az előállításáról, ha ehhez az oktatási intézmény vezetője és a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka együttesen hozzájárul. Az engedélyezés során figyelembe kell venni különösen az elkövetett bűncselekményt, a biztonsági kockázatokat, a fiatalkorú korábban tanúsított magatartását, tanulmányi előmenetelét és szorgalmát. A tanulmányi eredményt és a szorgalmat az egyéni képességek alapján kell értékelni. Fegyelmi: A magánelzárás a fiatalkorúak börtönében tíz, a fiatalkorúak fogházában öt nap,előzetesben tíz nap, elzárás esetén is öt napig terjedhet. A magánelzárással fenyített fiatalkorút az iskolai óráktól, reintegrációs programokról nem lehet eltiltani. Dohánytermék tartása, illetve dohányzás esetén fegyelmi eljárás nem indítható, ebben az esetben csak a dohányterméket lehet elvenni a fiatalkorútól. A magánelzárással fenyített fiatalkorút az iskolai órákról és a reintegrációs programokról nem lehet eltiltani. Jutalmazás: A fiatalkorú dicsérő oklevéllel is jutalmazható. A fiatalkorú dicsérő oklevéllel való jutalmazására a parancsnok jogosult. Dicsérő oklevél az elítéltek csoportjainak is adományozható. A tizennyolcadik életévét be nem töltött elítélt eltávozásra és kimaradásra akkor bocsátható, ha őt a törvényes képviselője, nagykorú hozzátartozója, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelője vagy valamely,

107

a büntetés-végrehajtási szervezettel együttműködési megállapodást kötött társadalmi szervezet vagy vallási közösség képviselője fogadja és a kíséréséről, valamint a visszaszállításáról is gondoskodik. A fiatalkorú munkáltatása a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok figyelembe vételével történik, külső munkában részt vehet. A fiatalkorú gyógyszert, gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kap. A büntetés-végrehajtási intézet a reintegrációi programját, a fiatalkorú egyéni fejlesztési tervét a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése érdekében a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete alá tartozó javítóintézetek szakmai tapasztalatai felhasználásával, azokkal együttműködve alakíthatja ki. A fiatalkorú elítéltek részére –amennyiben annak feltételei biztosítottaknaponta lehetővé kell tenni a meleg vizes fürdést. Ugyanakkor részükre legalább hetente biztosítani kell a térítésmentesen használható sportolási lehetőségek igénybe vételét. A fiatalkorú fogvatartott saját vagy a törvényes képviselő kérelmére és a büntetés-végrehajtási intézet engedélyével, háromhavonta családi konzultáción vehet részt, amely a büntetés-végrehajtási intézetben megvalósuló kötetlen kapcsolattartási forma. A családi konzultáción a szülő, valamint az vehet részt, aki a Polgári Törvénykönyv alapján a fiatalkorúval kapcsolattartásra jogosult, kivéve, ha a bíróság vagy a gyámhatóság a kapcsolattartási jogot korlátozta vagy megvonta. A családi konzultáció iránti kérelem indokoltságának ellenőrzése céljából a büntetés-végrehajtási intézet megkeresheti a területileg illetékes családsegítő vagy gyermekjóléti szolgálatot. A családi konzultációt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka engedélyezheti, az engedélyezéskor a parancsnok kijelöli a családi konzultáció helyszínét és meghatározza a lebonyolítás pontos körülményeit. A konzultációra ellenőrzés mellett, legfeljebb kilencven perc időtartamban kerülhet sor. A családi konzultációról szóló értesítésnek tartalmaznia kell: a) a részvételre jogosultak nevét, b) a családi konzultáció időpontját és időtartamát, c) a felhívást, hogy a látogató a személyazonosságát igazoló okmányt hozza magával, d) a büntetés-végrehajtási intézetbe bevihető tárgyak körét, e) a beszélgetés ellenőrzésének és megszakításának lehetőségéről való tájékoztatást, f) a ruházat és csomag átvizsgálásának lehetőségéről és a büntetésvégrehajtási intézetben való tartózkodás szabályairól való tájékoztatást .

108

A fiatalkorú – a büntetés-végrehajtási intézet lehetősége szerint – saját vagy a törvényes képviselő kérelmére és a büntetés-végrehajtási intézet engedélyével családterápiás foglalkozáson vehet részt, ha a fiatalkorú és a vele kapcsolatot tartó hozzátartozója közötti viszony megromlása tapasztalható. Ez esetben a büntetés-végrehajtási intézet beszerzi a fiatalkorú törvényes képviselőjének, illetve a fiatalkorúval kapcsolatot tartó hozzátartozójának részvételi szándékára vonatkozó nyilatkozatát. A családterápiás foglalkozás engedélyezéséről a Befogadási és Fogvatartási Bizottság javaslata alapján a parancsnok dönt. A családterápiás foglalkozásokat pszichológusi végzettséggel rendelkező személy vezeti. A foglalkozást vezető határozza meg az általa szükségesnek ítélt foglalkozások számát és gyakoriságát, valamint - a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának jóváhagyásával - javaslatot tehet külső személyek bevonására is. Az elítéltek között megvalósuló családterápiás foglalkozás kivételesen engedélyezhető, ha az érintettek várható szabadulásáig kevesebb, mint hat hónap van hátra. Ezekben az esetben a családterápiás foglalkozásokat lehetőség szerint a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben kell lefolytatni. A családterápiás foglalkozáson nem vehet részt a szülő, ha kapcsolattartásra nem jogosult. A fiatalkorú családterápiás foglalkozáson való részvétele kivételesen a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is engedélyezhető. A családi konzultáció és a családterápiás foglalkozás nem minősül látogatófogadásnak és az az elítéltek között is engedélyezhető. A büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodó fiatalkorú elítéltek elhelyezésére szolgáló lakóhelyiségek és zárkák berendezése – a büntetésvégrehajtási intézet lehetősége szerint – a fiatalkorúak magatartása, tanulmányi előmenetele és szorgalma figyelembevételével alakítható ki. A fiatalkorú a tartására fordított költségekhez csak akkor köteles hozzájárulni, ha munkáltatásban vesz részt, rendszeres pénzellátással rendelkezik vagy ösztöndíjban részesül. A tizennyolcadik életévét meg nem haladott fiatalkorú részére, ha letéti pénzzel nem rendelkezik, a büntetés-végrehajtás. intézet költségtérítés nélkül biztosítja az előállítását a súlyos beteg közeli hozzátartozója meglátogatása vagy a közeli hozzátartozó temetésén való részvétel, vagy a kegyelet lerovása érdekében. Ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alatt tölti be a 21. életévét, akkor az intézet legalább 30 nappal azelőtt előterjesztést tesz a büntetésvégrehajtási bírónak az új végrehajtási fokozat megállapítására. Az előterjesztésnek az elítélt reintegrációs tisztje által készített értékelő véleményt is tartalmaznia kell.

109

A fiatalkorú a törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása nélkül is önállóan tehet panaszt, kérelmet, vagy nyilatkozhat a fogva tartásával kapcsolatban felmerülő ügyekben, kivéve az egészségügyi önrendelkezési jogának érvényesülésével kapcsolatban. A fiatalkorúak szabadítása: Ha a fiatalkorú a várható szabadulásakor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, a büntetés-végrehajtási intézet a pártfogó felügyelettel kapcsolatos intézkedés érdekében értesíti a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt. Ha a fiatalkorú nem a korábbi lakóhelyén kíván tartózkodni és ezt írásban jelzi a büntetés-végrehajtási intézet felé, a büntetés-végrehajtási intézet a letelepedési helyként megjelölt területileg illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt is értesíti. Ha a fiatalkorút a szabadságvesztés foganatba vétele előtt átmeneti nevelésbe vagy tartós nevelésbe vették, a szabadulás előtt a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot is értesíteni kell a fiatalkorú elhelyezésének elősegítése érdekében. Ez esetben a fiatalkorút a szabadulásakor a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által megjelölt személynek kell átadni. A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú szabadítása előtt hatvan nappal a törvényes képviselőt értesíteni kell. A fiatalkorút szabadítása esetén a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek, vagy a gyámnak kell átadni a büntetés-végrehajtási intézet székhelyén. A törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása esetén a fiatalkorú kísérő nélkül hagyhatja el a büntetés-végrehajtási intézetet. Ha a fiatalkorú szülőjéhez, vagy gyámjához történő hazatérésére megtett intézkedések nem vezetnek eredményre, akkor a büntetés-végrehajtási intézet megkeresi a gyámhatóságot a szükséges gyermekvédelmi intézkedés megtétele érdekében. Ha a fiatalkorú törvényes képviselője nem jelent meg az átvétel érdekében és nem járult hozzá a fiatalkorú kísérő nélküli eltávozásához, a büntetésvégrehajtási intézet haladéktalanul megkeresi a fiatalkorú ideiglenes elhelyezése érdekében a gyermekek védelméről szóló törvényben feljogosított szervet és gondoskodik a fiatalkorúnak az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt gondozási helyre történő szállításáról. Ha a reintegrációba vett fiatalkorú szabadulásakor a gyermekvédelmi gyám nem jelent meg a fiatalkorú átvétele érdekében, a büntetés-végrehajtási intézet haladéktalanul értesíti a fiatalkorú gyermekvédelmi gyámját működtető területi gyermekvédelmi szakszolgálatot a fiatalkorú gondozási helyére történő szállításának megszervezése érdekében. A fiatalkorú társadalomba beilleszkedésének segítéséhez igénybe kell venni a gyámhatóság és az egyéb állami szervek, a civil szervezetek, oktatási

110

intézmények, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő, valamint a fiatalkorú hozzátartozóinak segítségét. A fiatalkorúak utógondozásának, pártfogó felügyeletének előkészítéséhez különösen fontos társadalmi érdek fűződik, ennek megfelelően a felnőttekétől eltérő jogi szabályozás mellett és szervezetben történik. A fiatalkorúak nagyobb támogatásra, ellenőrzésre rászorultsága miatt a kötelező pártfogó felügyelet elrendelését a törvény szélesebb körben határozza meg. A másik különbség, hogy a bíróság feladatait a pártfogó felügyelet során a gyámhatóság látja el, akkor is, ha a pártfogolt az intézkedés tartama alatt betölti a 18. életévét.

10.2 A nők büntetés-végrehajtásának sajátos vonásai A statisztikai adatokból kitűnik, az elítéltállományon belül a női elítéltek számának és arányának az utóbbi évtizedben növekedése tapasztalható. (2013. évben 7 % volt a nők aránya a fogvatartottak között) Kezelésük során tekintettel kell lenni a férfi elítéltektől eltérő igényeikre. A női szerep kulturálisan erősen meghatározott, különösen a társadalom peremén élők körében, így velük szemben sokszor elvárt a társtól való függés, alárendelődés, a korai gyermekvállalás, és az egyéni ambíciók (tanulás, karrier) feladása. Sokan maguk is áldozatok – élettörténetükben gyakori a családon belüli erőszak, korábbi fizikai vagy szexuális bántalmazás –, a traumák következményeként pedig a mentális problémák előfordulása is nagyobb arányú. Ezek kezelését gyakran nyugtatók, kedélyjavítók szedésével igyekeznek megoldani, aminek következtében a nők körében a gyógyszerfüggőség (nyugtatók) gyakoribb. A női fogvatartottakkal való tevékenység többnyire jóval nagyobb empátiát, együttérzést kíván, mint a férfi fogvatartottakkal történő munka. A reintegrációs tiszteknek, felügyelőknek nyitottabbaknak, érzékenyebbeknek kell lenniük. A nők gyakori hangulatváltozásának hátterében általában a család, a gyermekek hiánya, a családi kapcsolatok megromlása áll. Egy-egy személyes beszélgetés sokat javíthat az állapotukon, a legtöbb esetben ezt igénylik is. A változásokat nehezen viselik. Pszichológus segítségét gyakrabban kérik, mint a férfiak. Sok esetben problémájuk megoldódik azzal, ha valaki meghallgatja őket, különösebb intézkedés nélkül. A hatályos szabályozás az Alaptörvénnyel összhangban biztosítja a jogot a nőknek a sajátos védelmét, továbbá kimondja, hogy a terhes és kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló jogai nem korlátozhatók a szabadságvesztés végrehajtása alatt sem. A jogszabályok rendelkeznek a női elítélteknek a férfiaktól elkülönített végrehajtásáról, elhelyezésük, egészségügyi és ruházati ellátásuk, a velük szemben alkalmazható biztonsági intézkedések és munkavégzésük sajátos, fiziológiai, pszichikai adottságaikat figyelembe vevő normáiról.

111

A tartható tárgyak köre is bővül a női fogvatartottak esetében például az egészségügyi betéttel. A női elítéltekkel foglalkozó szakemberek tapasztalatai szerint a nők szociálisan, érzelmileg és gazdaságilag is sokkal inkább kötődnek a családhoz, környezetükhöz, mint a férfiak. Ezért - különösen azok, akik először kerülnek zárt intézetbe - a gyermekektől, a házastárstól, a hozzátartozóktól való elszakadást rendkívül nehezen viselik. Ez a beilleszkedési időszakot elnyújtja, és gyakran súlyos érzelmi feszültséggel terheli meg. Ők igénylik a leginkább a törődést, az érzelmi kapcsolatok fennmaradását, és ha ez a kapcsolat megsérül, magatartásukban jelentős változások állhatnak be. A valakihez való tartozás igénye számos esetben nyíltan vállalt és újabb konfliktusok forrásává váló homoszexuális viszony létrejöttéhez vezethet. A beilleszkedési nehézségek, a csökkent tolerancia és börtöntűrő képesség a női elítéltek körében gyakoribbá teszi a betegségtudatba menekülést, a pszichoszomatikus eredetű egészségügyi problémát. Ezért a büntetés-végrehajtás jelentős feladata a zárt intézeti körülmények közötti szerepváltozás személyiségkárosító, a nők énképére, női mivoltukra kedvezőtlen következményeknek lehetőség szerinti tompítása. A női elítéltek munkával foglalkoztatása hagyományosan elsősorban konfekcióipari jellegű, amely mellett a szakképzésük is megszervezhető. Napirendjükben, a szabadidőprogramokban, a háztartási, gyermekgondozási, higiénés, testápolási, egészségügyi, családi élettel kapcsolatos ismeretek elsajátítására, készségek kialakítására kell törekedni. A jogszabályok rendelkeznek a női elítélteknek a férfiaktól elkülönített végrehajtásáról, elhelyezésük, egészségügyi ellátásuk, a velük szemben alkalmazható biztonsági intézkedések és munkavégzésük sajátos, fiziológiai, pszichikai adottságaikat figyelembe vevő normáiról. A büntetés-végrehajtási Törvény az alkotmánnyal összhangban biztosítja a jogot a nőknek a sajátos védelemre, továbbá kimondja, hogy a terhes és kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló jogai nem korlátozhatók a szabadságvesztés végrehajtása alatt sem. A női elítéltekre az alábbi speciális rendelkezések vonatkoznak: A kényszerítő eszközök (testi kényszer, bilincs, elektromos sokkoló eszköz, gumibot, szolgálati kutya) alkalmazásának köréből kizárja a terhes nőket, használatukat megtiltja női fogvatartottal szemben szökés megakadályozására, illetve szökésük esetén a lőfegyver alkalmazását. A törvény különös védelemben részesíti a terhes és kisgyermekes elítélt nőket. Ha fogvatartott várandósságát megállapították, a fogvatartottat a várandósság 12. hetének elérése előtt nyilatkoztatni kell, hogy a gyermeket meg kívánja tartani, vagy a terhesség megszakítását kéri. A fogvatartottat a titkos és a nyílt örökbefogadás lehetőségéről is tájékoztatni kell azzal, hogy titkos örökbefogadás esetén a szülés előtt bármikor tehet lemondó nyilatkozatot.

112

A döntés meghozatalához a fogvatartott részére soron kívül látogató fogadását, vagy más, engedélyezett kapcsolattartási lehetőségét kell biztosítani. A várandós fogvatartott nőt, ha a várandósság tizenkettedik hetét elérte, a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházába történő felvételekor tájékoztatni kell arról; hogy a büntetésének félbeszakítását kérheti a gyermeke egy éves koráig, vagy kérheti a gyermeke vele együtt történő elhelyezését gyermeke egy éves koráig a kijelölt büntetés-végrehajtási intézet anya-gyermek részlegén. Abban az esetben, ha az elítélt nő veszélyeztetett terhességét állapítják meg, őt haladéktalanul a Büntetés-végrehajtási Központi Kórházba kell szállítani, és nyilatkoztatni kell, hogy kéri-e a szabadságvesztés félbeszakítását. A veszélyeztetett terhesség ideje alatt a szabadságvesztés félbeszakítására – büntetés-végrehajtási orvosi javaslat alapján - bármikor sor kerülhet. Ha a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítását engedélyezték, a büntetés-végrehajtási intézet a szülés várható időpontját követő két hónapon belül megkeresi az elítélt állandó lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzatot és tájékozódik a szülést követő körülményekről. Ha a gyermek halva született vagy meghalt, illetve nem az elítélt gondozásában van, a büntetés-végrehajtási intézet a félbeszakítás megszüntetésére tesz javaslatot. A fogvatartottat a nyilvántartó bv. intézet írásban tájékoztatja a várandósság alatt, illetve a szülés után igénybe vehető segélyekről, támogatásokról, állami ellátásokról, lehetséges kedvezményekről A terhesség betöltött hatodik hónapját követően a várandós nőt nyilatkoztatni kell, hogy kit (kiket) kíván értesíttetni a gyermek születéséről, illetve hogy a továbbiakban - a gyermek vonatkozásában - kivel kívánja a kapcsolatot tartani. Ha a szülés külső egészségügyi intézményben történik, a külső egészségügyi intézményből történő elbocsátás után az anyát és gyermekét célszállítással a Központi Kórházba kell szállítani. A megszületett gyermek anyakönyvezésére az általános szabályok az irányadók. A szülést követően lehetővé kell tenni, hogy az apát, illetve az engedélyezett kapcsolattartókat a gyermek megszületéséről az anya értesíthesse. Előzetesen letartóztatott anya esetében a rendelkezési jogkör gyakorlóját értesíteni kell a gyermek születéséről. Az elítélt nőt a szülés után ismételten tájékoztatni kell, hogy a gyermek egyéves koráig bármikor kérheti a büntetésének a félbeszakítását, melynek időtartama a gyermek egyéves koráig terjedhet.

113

A büntetés-végrehajtási Törvény arra az esetre is rendelkezik, ha a büntetésfélbeszakítás - az elítélt veszélyessége vagy egyéb körülmények gondos mérlegelése alapján - nem engedélyezhető, vagy ilyen kérelmet nem terjesztettek elő, és a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor. Ekkor az újszülöttet egyéves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, ha azt kéri és az elhelyezést kizáró feltétel nem áll fenn. Ilyenkor a gyermeknek és anyjának elhelyezéséről és megfelelő egészségvédelemről a Büntetésvégrehajtási Központi Kórház gondoskodik. Az anya és a gyermek együttesen nem helyezhető el, ha: o az anya a gyermek gondozását nem vállalja, o a bíróság a szülői felügyeletet az anya valamennyi gyermekével kapcsolatosan megszüntette, o az anya ellen a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy o az anya egészségi állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni. Az anya és fogva tartása alatt született gyermek együttes elhelyezésének eljárási szabályairól a 65/2003. OP. Intézkedés az alábbiakról rendelkezik: Az anya és a gyermek együttes elhelyezését a Bács-Kiskun Megyei Büntetésvégrehajtási Intézet területén az erre a célra kijelölt részlegen (a továbbiakban: anya-gyermek részleg) kell biztosítani. Az anya és gyermeke csak célszállítással szállítható. A büntetés-végrehajtási intézet az anya-gyermek részlegre helyezésről haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot. Ha a szülő fiatalkorú fogvatartott, törvényes képviselőjét, valamint gyermeke törvényes képviselőjét is értesíteni kell. Ha a fiatalkorú szülő és törvényes képviselője, illetve gyermeke törvényes képviselője között vita merül fel az elhelyezéssel kapcsolatban, a gyámhatóság döntését kell kérni. Előzetesen letartóztatott anya esetében az anya-gyermek részlegre történő áthelyezéshez a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyét előzetesen be kell szerezni. Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója nem járul hozzá az áthelyezéshez, a Központi Kórház főigazgató főorvosa kezdeményezi az anya lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságnál a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését. Az anya-gyermek részlegen biztosítani kell: - az állandó felügyeletet, - a folyamatos csecsemőgondozói szolgálatot, - a rendszeres gyermekorvosi és védőnői ellátást, - pszichológus közreműködését.

114

Együttes elhelyezése esetén az anya a gyermek felett a gondozás és a nevelés jogát gyakorolja. A gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult másik szülő, valamint a gyám részére heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást biztosítani kell. Az anya és gyermeke együttes elhelyezése esetében a gyermek elhelyezése iránt indított eljárás elbírálására a büntetésvégrehajtási intézet székhelye szerint illetékes bíróság jogosult. Az együttes elhelyezés lehetőségén kívül az elítélt a gyermekével kapcsolatot tarthat, kivéve, ha a kapcsolattartásra bíróság vagy gyámhatóság határozata alapján nem jogosult, és a büntetés-végrehajtási jogviszony keretei között részt vehet a gyermek nevelésében, valamint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések eldöntésében, kivéve, ha a bíróság a szülő e jogát korlátozta. Az anya-gyermek részlegen a kezelési elvek, a szervezett büntetés-végrehajtási, civil és egyházi szervezetek programjai azt szolgálják, hogy az anya és gyermeke közötti kapcsolat erősödjön, a gyermek jelenlétének kapcsán az anya felelősségvállalása kialakuljon, fokozódjon. A körleten elhelyezett fogvatartottak esetében szinte minden a gyermekekhez és azok igényeihez igazodik, az ő fejlődésüket segíti. A befogadást követően a fogvatartott anya büntetési és családi helyzetét fel kell térképezni. Ennek célja, hogy kiderüljön, „közös szabadulásra” – mivel a gyermek nem fogvatartott – van-e esély egyáltalán. Amennyiben nincs, akkor a gyermek „kihelyezését” is elő kell készíteni. Az illetékes gyámhivataloktól a környezettanulmányok bekérése megtörténik, amely alapján eldönthető, hogy a közös elhelyezés megszűnését követően a gyermek családban maradhat-e, esetleg nevelőszülőnél történő elhelyezésére kerül-e majd sor. A gyermekvédelmi szakszolgálattal való folyamatos kapcsolattartás elválaszthatatlan része a reintegrációnak. A fogvatartottak korábban kialakult értékrendjének, erkölcsi normáinak meghatározása, pozitív irányba terelése pszichológusi segítséggel történik. A foglalkozások, terápiás ülések célja a család fontosságának tudatosítása. A napirend szerves részét képezi a gyermek ellátása, a környezet tisztán tartása, mosás, vasalás, étkeztetés, melyek a személyi állomány irányításával történnek. A gyermekek egészséges fejlődésének érdekében lehetőség van korlátlan babaláthatásra, melynek során lehetőség nyílik az apákkal és közeli családtagokkal való találkozásra, ismerkedésre is. Amennyiben az apa büntetésvégrehajtási intézetben van elhelyezve, akkor azt az intézet – engedélyezését követően – fogadja, és a körletrészen kerül sor a láthatás lebonyolítására. A fogvatartottal szemben kényszerítő eszköz csak kivételesen alkalmazható, olyan módon, hogy az a gyermeket semmilyen körülmények között ne veszélyeztesse.

115

A látogatás a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának engedélyével történik. Az első látogatás során a hozzátartozót tájékoztatni kell arról, hogy az általános, szabályoktól eltérően, rendszeres látogatás engedélyezését kérheti. A látogatási engedélyt többszöri látogatásra, az anya és gyermeke büntetésvégrehajtási intézeti tartózkodásának idejére előzetesen kell kiadni, amely visszavonásig érvényes. A látogatásokat a kérelemnek megfelelően, de hetente legalább egy alkalommal engedélyezni kell. A fogvatartottak számára olyan foglalkoztatási programokat, szakköröket, képzéseket kell szervezni, amelyek elősegítik a szabadulás utáni családi életben való szerepvállalásukat. Az anyáknak és gyermekeiknek közös, a hospitalizációt csökkentő programokat, csecsemőtornát kell szervezni. Törekedni kell az anyák és gyermekek számára együttműködő partnerek segítségével megvalósuló programok biztosítására Ha az együttes elhelyezés megszűnése esedékes, az anya és gyermekének elválásának előkészítésére különös gondot kell fordítani. A várható szabadulásról a gyámhatóságot a szabadulás előtt 60 nappal, vagy soron kívül értesíteni kell. Ha a törvényes képviselő, vagy a kirendelt gyám a gyermek átadását az anyával együttes elhelyezés időtartamának letelte előtt kéri, a gyámhatóságot soron kívül értesíteni kell A gyermek lakóhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a szabadulás előkészítésekor a befogadó környezet felkészítésében, a családi kapcsolatok erősítésében segítséget nyújt. Amennyiben a gyermek lakhatása a szabadulás után nem biztosított, a büntetés-végrehajtási pártfogó nyújt segítséget annak feltételeinek megteremtésében, hogy a befogadó körülmény alkalmas legyen a gyermek fogadására. A gyermeket váró elítélt nő várandóssági pótlékot kaphat szülésig, amelyet sem elvonni, sem fegyelmi úton csökkenteni nem lehet. Ha a törvényi feltételek fennállnak, a szabadságvesztését töltő nő is jogosult tb.-juttatásokra, családi pótlékra vagy egyéb támogatásra, abból levonás nem foganatosítható. Ugyanazon szabályok alapján jogosult terhessége megszakítására, mint bárki más. Az idevonatkozó 1992. évi LXXIX. törvény értelmében meghatározott időn belül benyújthatja a terhesség-megszakítás iránti kérelmét. Az egyetlen eltérés az általános szabályokhoz képest az, hogy az elítélt nőnél a kívánt beavatkozást csak a Büntetés-végrehajtási Központi Kórházában végezhetik el. A munkakötelezettség minden elítéltre vonatkozik, azonban a nők nem végezhetnek olyan nehéz fizikai munkát, amelyre testi felépítésük miatt nem alkalmasak. A terhes vagy kisgyermekes nő munkáltatását további korlátok közé szorítja az a szabály, hogy a terhesség megállapításától gyermek 6 hónapos koráig, illetve ha a gyermek a büntetés-végrehajtási intézetben van elhelyezve, 1 éves koráig sem éjszakai munkára (22 órától 6 óráig), sem túlmunkára nem lehet beosztani.

116

Kizárt a magánelzárás fegyelmi büntetésként alkalmazása terhes és kisgyermekes nővel szemben. Kisgyermekes nőnek azt kell tekinteni, aki gyermekével együtt van a büntetés-végrehajtási intézetben. A várandós elítélt nő és az anya-gyermek részlegen elhelyezett gyermek gyógyszerrel, tápszerrel, gyógyászati segédeszközzel való térítésmentes ellátását-az orvos utasítása alapján- a büntetés-végrehajtási intézet biztosítja/.611/20/2012.(III.26.) OP. intézkedés/ A büntetés-végrehajtásjelentős feladata a zárt intézeti körülmények közötti szerepváltozás személyiségkárosító, a nők énképére, női mivoltukra kedvezőtlen következményeknek lehetőség szerinti tompítása. Ezt célozzák a nőknek a férfiakénál nagyobb szabad mozgásteret (3,5 m2) előíró, a női elítéltek formaruhájának polgári jellegét kihangsúlyozó, valamint a nagyobb higiénés, esztétikai szükségletük (gyakoribb tisztálkodási, fokozottabb ruházat- és környezettisztasági igények) kielégítésére irányuló szabályok.

10.3 Az elítéltek kezelése a gyógyító-terápiás részlegen A befogadott elítéltek 5-6 százalékának személyiségzavara, vagy kábító hatású anyagok (alkohol, kábítószer stb.) kóros élvezete miatti leépültsége, avagy fejlődési rendellenesség miatt szellemileg visszamaradott állapota teszi szükségessé külön csoportba helyezésüket. Ezek az elítéltek sokkal nehezebben tudnak beilleszkedni a zárt intézet életrendjébe, az általában alkalmazott reintegrációs, kezelési módszerek kevésbé érvényesíthetők hatékonyan. Számukra ezért 1979-től egyes büntetés-végrehajtási intézetekben külön részleget, az úgynevezett gyógyító-terápiás részleget hozták létre. A gyógyító-terápiás részlegbe helyezés nem érinti az elítélt bíróság által meghatározott szabadságvesztési fokozatát, továbbá az elítéltekre általában vonatkozó, a büntetés-végrehajtási Törvényben rögzített jogokat és kötelezettségeket sem. A hatályos szabályozás meghatározza az elítélteknek azt a személyi körét, amelyiknek e részlegbe helyezéséről gondoskodni kell. E szerint gyógyítóterápiás részlegben kell elhelyezni – az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben végzett kivizsgálás után- azt az elítéltet, o akinek korlátozott beszámítási képességét állapították meg; o akit a szabadságvesztés végrehajtása alatti időben kóros elmeállapota miatt az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kezeltek és elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés folytatását nem akadályozza; o akinek a személyiségzavar jellege, vagy annak súlyossága miatt a gyógyító-terápiás részlegben való elhelyezése indokolt. A fenti felsoroláshoz magyarázatul szolgálhat, hogy az a) pontban szereplő korlátozott beszámítási képességgel rendelkező elkövető elmeállapota még nem indokolja a bűnösséget kizáró kóros elmeállapot megállapítását,

117

tehát bűncselekményéért felelősségre vonható, de büntetése a Btk. alapján korlátlanul enyhíthető. Az ilyen elkövető szabadságvesztés-büntetése esetén, a fokozatának megfelelő gyógyító-terápiás részlegbe helyezése előtt, kivizsgálásra és a gyógyításához szükséges komplex terápiás program kidolgozása céljából egy hónapra az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetbe kerül. A kóros elmeállapotra utaló tüneteket először a büntetés-végrehajtási intézet orvosa állapítja meg, és tesz javaslatot az elítélt Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetben való megfigyelésére. Ha megfigyelésének, illetve gyógykezelésének eredményeképpen megállapítható, hogy az elítélt elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés végrehajtását nem akadályozza, gyógyító-terápiás részlegből történő kihelyezésről kell intézkedni. A kihelyezésről a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt. A gyógyító-terápiás részlegbe helyezésről, illetve az onnan történő kihelyezésről a befogadási és Fogvatartási Bizottság határozattal dönt. A részlegről való kihelyezéskor összefoglaló véleményt kell készíteni, amely tartalmazza a kivizsgálás legfontosabb adatait, az alkalmazott terápiák hatásait, a fogvatartott részlegen tanúsított magatartását, javaslatot a további gondozásra,szabadulás esetén az utógondozásra. A személyiségzavarra utaló tüneteket szintén a büntetés-végrehajtási intézet orvosa állapítja meg, és javasolja az elítélt beutalását - kivizsgálás és komplex terápiás program kidolgozása céljából - az Igazságügyi Megfigyelő és elmegyógyintézetbe, ahonnan az elítélt gyógyító-terápiás részlegbe helyezése megtörténhet. Kivételesen, abban a büntetés-végrehajtási intézetben, ahol gyógyító-terápiás részleg működik, az orvos javaslatára a Befogadási és Fogvatartási Bizottság - legfeljebb 30 napig - közvetlenül is ide helyezheti a személyiségzavarban szenvedő elítéltet. Az érintett elítélteket tehát általában gyógyító-terápiás részlegbe helyezésük előkészítéseként az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetnek erre a célra létesített szakosztályán kivizsgálják, és e vizsgálat alapján készül el az alkalmazandó terápia programja. Ezt az úgynevezett komplex terápiás programot valósítják meg a gyógyító-terápiás részlegben, amely nem más, mint a beutaltak egyéni gyógykezelésére, reintegrációra, oktatására és foglalkoztatására irányuló kezelési program. A részleg munkáját szakképzett reintegrációs tiszt irányítja, rajta kívül a kezelésben orvos, pszichológus és szükség szerint más szakember is részt vesz. E részleg életének, tevékenységének sajátos feladatára tekintettel házirendje, napirendje is eltér az általánostól, ahol az elítélek állapotának megfelelő idejű és jellegű foglalkoztatást, oktatást, valamint pszichoterápiás kezelést kell biztosítani. A gyógyító-terápiás részlegek működésének többéves tapasztalatai arra hívják fel a szakemberek figyelmét, hogy az eredményességhez mindenekelőtt elfogadó, megértő, segítő, úgynevezett terápiás légkört kell teremteni.

118

Az elítéltek reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani, a következő három fázisban: - a kezelés első fázisában főképpen a beutaltak problémáinak feltárására, megértésére, a megfelelő személyes kapcsolat megteremtésére, - egy második fázisban az alkalmazkodási, a magatartási zavarok redukálására, - míg a harmadik fázisban a segítő szemléletmód kialakítására, a családi kapcsolatok megerősítésére, az utógondozás előkészítésére törekszik. A csoportban alkalmazott komplex terápia többféle módszer együttes alkalmazásából tevődik össze. Ez állhat egyéni, csoport- és családi terápiából, terápiás jellegű munka, tanulás, esztétikai jellegű foglalkozásokból (például biblioterápia, filmterápia stb.). A kezelésnek módszertani és tartalmi vonatkozásában messzemenően figyelembe kell venni a beutalt egyéni szükségleteit. A terápiás kezelést az orvos által felügyelt gyógyszeres kezelés egészítheti ki. A gyógyító-terápiás részlegre elhelyezett elítéltek részére az állapotuknak megfelelő jellegű és idejű terápiás foglalkoztatást, oktatást, valamint pszichológiai foglakozást kell biztosítani. A gyógyító-terápiás részlegbe tartozó fogvatartott fegyelmi ügyének kivizsgálásával elsősorban a részleg reintegrációs tisztje bízható meg. Ha a fegyelmi eljárás során felmerül a kóros elmeállapot gyanúja, akkor a fegyelmi jogkör gyakorlója döntését kizárólag a pszichiáter szakorvos véleménye alapján hozhatja meg. Amennyiben a fogvatartott fegyelmi felelőssége megállapításra kerül, a gyógyító-terápiás részlegről kihelyezhető. /Erre akkor van lehetőség, ha ideiglenesen került behelyezésre, vagy ha kihelyezésének lehetősége a team hatáskörébe utalt./ Fegyelmi cselekményeket követően, lehetőség szerint szükséges a mediatív, konfliktusfeloldó eljárások alkalmazása, melyet a reintegrációs tiszt végez. A fogva tartás rendjét és biztonságát a fogvatartottak önkéntes jogkövetésre való ösztönzésével, a jogszabályoknak megfelelő őrzéssel, felügyelettel és ellenőrzéssel, a szükséges intézkedések megtételével, végső esetben kényszerítő eszköz alkalmazásával kell megvalósítani. A pszichiátria, a pszichológia, szociológia, gyógypedagógia és más tudományos ismeretek felhasználásával törekedni kell arra, hogy a csoportban rend, fegyelem, nyugalom legyen. Ennek érdekében kiemelt hangsúlyt kell fektetni a konfliktus megelőző, a mediáció, mint konfliktusfeloldó, az agressziókezelő és az erőszakmentes kommunikációs tevékenységekre és eljárásokra. A gyógyító-terápiás részleg szervezeti kérdései: A gyógyító-terápiás részleg vezetője a reintegrációs tiszt, aki a csoport munkáját irányítja, szervezi, összehangolja, koordinálja az ott folyó tevékenységeket, a feladatok végrehajtását.

119

A team további tagjai, az intézeti lehetőségek függvényében: az intézet orvosa, pszichológus, pszichiáter, beosztott nevelő, gyógypedagógus, a csoporthoz állandóan beosztott körletfelügyelők. A csoportot elkülönített körletrészen kell elhelyezni. Követelmény, hogy rendelkezésre álljon olyan nagyobb méretű közősségi helyiség, foglalkoztató, ahol a csoportos, kulturális és szabadidős foglalkozások megszervezhetők, lebonyolíthatók. A csoport körletének a kialakításakor fontos szempont, hogy a nevelői irodai is ezen a körletrészen legyen. Az elítélt csoporton belüli elhelyezésénél a Törvény nem teszi kőtelezővé az elítéltek végrehajtási fokozatonkénti elkülönítését, viszont a terápiás programok sikeres megvalósítása érdekében célszerű a differenciált elhelyezési szabályok érvényesítése. A zárkacsoportok összeállításakor figyelembe kell venni a személyiségbeli és szociálpszichológiai szempontokat is. A gyógyítóterápiás részlegre helyezett elítélt progresszív rezsimszabályai vonatkozásában a reintegrációs tevékenységeket komplex terápiás program keretében kell megvalósítani figyelembe véve, hogy az elítélt részére kimaradás és eltávozás nem engedélyezhető. A dohányzási szokásnak megfelelő elkülönítés a vonatkozó törvény értelmében továbbra is kötelező érvényű. Az egy körletrészen elhelyezett elítéltek, ha az elítélt egyéni megítélése, fegyelmi helyzete, vagy a csoport szakmai tevékenységének a zavartalan működése azt megkívánja, a szükséges időtartamig a fegyház végrehajtási fokozatú elítélteknek megfelelően zárkájának az ajtaja zárva tartható. Az elkülönítési szabály érvényesítése mellett a fegyház fokozatú elítélt részére, az esetlegesen szükséges zárva tartás mellett az egyéni és a csoportos foglalkozásokon történő részvételt biztosítani kell. Szakköri lehetőségek megléte esetén törekedni kell arra, hogy a gyógyítóterápiás részlegben elhelyezett elítélteket ösztönözzék a részvételre, vagy szakköri lehetőségek hiányában a szocializáció elősegítése érdekében kapjon a körletrész lehetőséget teakonyha, vagy kisebb főzőhelyiség kialakítására, melynek használatát, tevékenységét és működésének rendjét az intézetparancsnok szabályozza. A büntetés-végrehajtási intézet az alkalmazható terápiák türkében vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy hogyan alakítható ki, szervezhető meg az elítéltek terápiás foglalkoztatása (pl.: mezőgazdasági tevékenység, konyhakert művelés). A gyógyító-terápiás részleg működésére külön napirendet és heti programtervet kell készíteni, melyeknek illeszkedniük kell a büntetésvégrehajtási intézet általános rendjéhez. A napirendben meg kell határozni a terápiás foglalkozások és munkafoglalkozások idejét. A napirend és a heti rend a gyógyító-nevelő részleg zárkáiban elhelyezett intézeti házirendek részét képezik. A gyógyító-terápiás részleg zárkáit, közös helyiségeit, az intézeti lehetőségekhez mérten, javasolt dekorálni, felszerelési tárgyakkal kiegészíteni.

120

A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a részlegbe behelyezett elítéltek érzelmi fejlődése érdekében engedélyezze, hogy a zárkák és foglalkoztatók, valamint folyosóik falait az elítéltek által készített egyéni és csoportos munkáival dekorálhassák, díszíthessék, a foglalkoztató, vagy az arra kialakított helyiségben a csoport nevelőjének szigorú felügyelete mellett például akvarisztikai szakkör működjön. Az elhelyezési és lakózárkák falai színezett burkolattal elláthatók. A gyógyító-terápiás részlegbe elhelyezett, munkaképes fogvatartottak a gazdasági társasági, illetve költségvetési foglalkoztatás keretében dolgozhatnak. Azon fogvatartottak részére, akik testi vagy pszichés állapotuk miatt megváltozott munkaképességűek, meg kell szervezni a terápiás foglalkoztatást, alkalmazva erre a Rendeletben meghatározottakat. Ha az elítélt személyiségzavarban szenved, vagy mentális állapota miatt különleges gondozást igényel, de a gyógyító-terápiás részlegre helyezés feltételei nem állnak fenn, a Befogadási és Fogvatartási Bizottság pszichoszociális részlegen helyezheti el. Az itt elhelyezett elítéltek reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani. A gyógyító-terápiás részlegről kihelyezettek gondozása a szabadságvesztés alatt, utógondozás: A gyógyító- terápiás részlegből kihelyezett fogvatartottak sok esetben további gondozást, támogatást, nagyobb odafigyelést igényelnek, mint egészséges társaik. Ezért lehetővé kell tenni számukra, hogy egyrészt problémáik megoldásában a gyógyító -reintegráló team illetékes tagjához fordulhassanak, másrészt pl. az addiktológiai problémák esetében, a kihelyezés után az ezzel kapcsolatos foglalkozásokra visszajárjanak. A gyógyító-terápiás részlegben elhelyezett elítéltek vonatkozásában különös figyelmet kell fordítani a szabadulás feltételeinek a biztosítására, a kapcsolattartás rendezésére. Minden elítélt esetében meg kell vizsgálni szabadulása előtt a pártfogó felügyelet alá helyezés szükségességét és az intézetből történő szabadításának a lehetőségét. Az esetleges szabadítására történő átszállításnak a lehetőségét, 3 hónappal a szabadulást megelőzően javasolt megvizsgálni. Ha a fogvatartott részéről gyógyintézetben, illetve szociális, vagy hajléktalan ellátó intézményben való ellátás vagy elhelyezés igénye merül fel, a büntetés-végrehajtási intézet ennek érdekében az igény felmerülésekor a párfogó bevonásával haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket. A feladatok hatékony végrehajtása érdekében kiemelten kell kezelni az Igazságügyi Szolgálattal történő szoros együttműködést. A „börtön pártfogás/utógondozás" célja a fogvatartott magatartásának helyes irányba terelése, ott tartása, a visszaesés kockázatának, a börtönártalmaknak a csökkentése, és felkészítés a reintegrációra.

121

A börtönpártfogás nem más, mint a fogvatartott szabadulása előtt elkezdett feladatok elvégzése, például a személyes iratok pótlásában, a szükséges egészségügyi ellátások megoldásában történő segítségnyújtás, szállás vagy lakhatás kérdésében való közreműködés, valamint a hozzátartozók felkészítése a szabaduló érkezésére. Ezek kezelésére megfelelő az egyénre szabott feladatok, beszélgetések, hivatalos ügyek intézésének segítése, valamint a különböző tematikus csoportfoglalkozások. Törekedni kell arra, hogy a gyógyító-terápiás részleg működésével kapcsolatos speciális büntetés-végrehajtási feladatok ellátásban minél nagyobb számba vegyenek részt együttműködő civil, egyházi és karitatív szervezeteket, melyek rendelkeznek megfelelően képzett szakemberekkel

10.4 Külföldi elítéltek büntetésének végrehajtása „Az egyenlőtlenekkel szembeni egyenlő elbánás maga a legnagyobb egyenlőtlenség.” /Arisztotelész/ A '80-as évek végétől, a határok megnyitásával hazánk a korábbi évtizedekben nem tapasztalt mértékben vált befogadó, illetve tranzit országgá. A zömében gazdasági okokból áttelepült idegen állampolgárságúak egy részének tartósan bizonytalan megélhetési és jogi helyzete számottevően megnövelte az általuk elkövetett bűncselekmények számát. Hasonló okokból növekvő azon elkövetők száma is, akik a nyugati határok átlépésének megszigorítása miatt rekedtek hazánkban. Különös veszélyt jelentenek a határok átjárhatósága miatt Magyarországon megjelenő, külföldön már ismert bűnözők, valamint a nemzetközi szervezett bűnbandák aktivitásának élénkülése. Mindez a '90-es évek elejétől a hazai börtönökben a nem magyar állampolgárságú elítéltek arányának dinamikus emelkedésével járt, és várható, hogy ez a tendencia tovább folytatódik. Jellemzően a környező országokból, Jugoszláviából, Romániából és a szovjet utódállamokból származnak a nálunk fogva tartott nem magyar állampolgárok. Viszonylag sokan származnak még Bulgáriából és Törökországból. A bűncselekmény tekintetében vezető szerepet töltenek be a kábítószerrel való visszaélés területén. A nem magyar állampolgárságú elítéltek fokozódó jelenléte / jelenleg az elítélt populáció átlagosan3,5%-a idegen állampolgárságú/ a hazai börtönökben szükségessé tette fogva tartásuk szabályozásának a nemzetközi normákkal összhangban történő kidolgozását, a velük szemben alkalmazott bánásmód módszereinek kialakítását.

122

Az elmúlt évek tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy a külföldi elítélteknek a magyar büntetés-végrehajtásba való beilleszkedése a kommunikációs nehézségek, a miénktől gyakran távol eső szokásaikból adódó feszültségek és a külső kapcsolatok megteremthetőségének problémái miatt jelentősen megnehezedik. Ez alkalmanként az elítélt magatartására is kiható súlyos bizonytalanságot idézhet elő, amely veszélyeztetheti az intézet rendjét, biztonságát, a személyzettel való zavartalan együttműködést. Az új keletű szabályozás célja éppen az, hogy az idegen állampolgárságból fentebb érintett hátrányokat megkísérelje csökkenteni. A magyar büntetés-végrehajtásban fogva tartott külföldi állampolgárokra is a magyar végrehajtási rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebből következően az idegen állampolgárságúakra a Büntetés-végrehajtási Törvényben szabályozott elítélti jogok és kötelezettségek vonatkoznak. A külföldi elítéltekre vonatkozó speciális végrehajtási szabályok: A Büntetés-végrehajtási Törvény alapelvi rendelkezései közül itt kiemelendő a hátrányos megkülönböztetés tilalma, amely, összhangban a Európai Börtönszabályokkal, tilalmazza az elítéltek között a nemzetiségi és etnikai hovatartozásuk, vallási vagy politikai meggyőződésük szerinti hátrányos megkülönböztetést. A nem magyar állampolgárságú elítélt (a továbbiakban: külföldi elítélt) befogadásáról késedelem nélkül értesíteni kell az állampolgársága szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli képviseletet (a továbbiakban: illetékes külképviselet). Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában ezt kifejezetten kéri. Ha a külföldi elítélt többes állampolgár, az általa megjelölt külképviseletet kell értesíteni. A büntetésvégrehajtási intézet a befogadáskor a külföldi elítéltnél lévő, külföldi állam által kiállított úti okmányt átveszi, és:  megküldi az első fokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnak, ha a külföldi elítéltet kiutasítás büntetésre is ítélték, vagy  letétbe helyezi, ha a bíróság nem alkalmazott kiutasítás büntetést A külföldi elítéltet az általa ismert nyelven tájékoztatni kell arról, ha nemzetközi egyezmény a szabadságvesztés végrehajtásának az átengedését lehetővé teszi. A külföldi elítélt kérelmére szabadságvesztése alatt biztosítani kell a büntetésvégrehajtási intézet lehetőségeihez mérten a magyar nyelv oktatását, illetve olyan programokat kell biztosítani számára, amelyek megismertetik azokkal a nemzeti, történelmi és erkölcsi értékekkel, amelyek köré a magyar társadalom szerveződik.

123

A külföldi elítélt elhelyezésénél lehetőség szerint biztosítani kell, hogy a vele együtt elhelyezett elítéltek között legyen az általa használt nyelvet, továbbá a magyar nyelvet ismerő és beszélő személy. Nem lehet együttesen elhelyezni azokat a külföldi elítélteket, akik között nemzeti, nemzetiségi, etnikai vagy vallási ellentét áll fenn. A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban a külföldi elítélt jogainak és kötelezettségeinek a gyakorlásával összefüggő tolmácsolási és fordítási költségek (a továbbiakban: tolmácsköltségek) a büntetés-végrehajtási intézetet terhelik. Ha a külföldi elítélt a szabadságvesztés végrehajtásával nem összefüggő ügyben kéri tolmács közreműködését, az intézet azt a külföldi elítélt költségére biztosítja. A külföldi elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőeljárásban felmerült tolmácsköltségek viselésére a Be. rendelkezéseit kell alkalmazni. A külföldi elítélt és az illetékes külképviselet tagja a konzuli kapcsolatokról szóló nemzetközi egyezmény, valamint az érintett államok által kötött szerződésekben foglaltak szerint, az e törvényben foglaltak figyelembevételével tartanak kapcsolatot. A kapcsolat felvétele csak a külföldi elítélt beleegyezésével történhet. Ha a külföldi elítélt vagy a képviselője a szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedését kéri, a kérelmet a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság útján az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni. A szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedésekor a büntetés-végrehajtási intézet a kiutasítás szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el. A büntetés-végrehajtási intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti arról, ha a külföldi elítélt részére – a büntetés-végrehajtási intézet tudomása szerint – gyámot vagy gondnokot kell kirendelni. A büntetés-végrehajtási intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti a külföldi elítélt haláláról. A külföldi állampolgárságú elítéltek jogainak érvényesítésében, kötelezettségeik teljesítésében jelentős szereppel bír a külföldiek anyanyelvhasználati joga. A Büntetés-végrehajtási Törvény kimondja, hogy az elítélt jogosult az "anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerni a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket, a magyar nyelv nem tudása miatt nem érheti hátrány", valamint, hogy jogosult "a büntetés végrehajtása során anyanyelvének használatára". A külföldi állampolgárt is megilleti a vallásgyakorláshoz, a lelkiismereti szabadsághoz való jog. Ezért tiszteletben kell tartani az elítélt vallási szokásait (például muzulmán vallásúak esetében a sertéshús fogyasztásának tilalmát).

124

Arra is van mód, hogy a külföldi elítélt kérhesse találkozását a vallása szerinti egyház erre feljogosított papjával vagy képviselőjével. Külföldi elítéltek szabadítása: A külföldi elítélt szabadítására az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak. Ha az elítéltet a bíróság kiutasította, azaz az ország területének elhagyására kötelezte, az intézet az ítéletkiadványt és a kiutasításról szóló bírósági értesítést is megküldi az első fokú bíróság székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnak, és közli, hogy a külföldi elítéltet mely időben és hol veheti át. 1. A büntetés-végrehajtási intézet a külföldi elítélt várható szabadulása előtt harminc nappal, ha a szabadságvesztés hátralévő tartama kevesebb harminc napnál, akkor legkésőbb a jogerős bírósági ítéletről szóló bírói értesítés kézhezvételét követő munkanapon, illetve ha a szabadulás időpontja indokolja, haladéktalanul értesíti a határozatot hozó első fokú bíróság székhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot az elítélt szabadulásáról. 2. A külföldi elítélt szabadításáról, vagy a más államnak történő átadásáról a büntetés-végrehajtási intézet értesíti az illetékes külképviseletet és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát szabadítás esetén – a szabadulás előtt legalább három nappal – az útlevelet őrző szervet. Az illetékes külképviseletet a büntetésvégrehajtási intézet nem értesíti, ha azt a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában kifejezetten kérte. 3. Amennyiben nem történik kiutasítás, és a fogvatartott letéti pénzzel nem rendelkezik, utazási utalvánnyal lehet ellátni az országhatárig. Előzetes letartóztatottaknál mindkét esetben célszerű engedélyezni soron kívül, hogy a hozzátartozóit telefonon, vagy levélben értesíteni tudja. Abban az esetben, ha a külföldi elítélt szabadítása kiutasítás nélkül történik, közölni kell vele, hogy okmányait, útlevelét melyik rendőri szervnél veheti át. Külföldi elítéltek kapcsolattartása: Kapcsolattartási joguk gyakorlásában is számos nehézséggel kell szembenézni. Ezt nem csupán az országhatárokon túl élő hozzátartozókkal való kontaktusfelvétel bonyolultsága, hanem főképpen annak költségterhei okozzák. E elítéltek többsége ugyanis szociálisan többszörösen hátrányos helyzetűnek tekinthető, akik nem rendelkeznek megfelelő pénztartalékokkal. Erre tekintettel a legújabb szabályozás alapján a büntetés-végrehajtás a kapcsolattartás minimumához anyagi támogatást nyújt. A kapcsolattartási lehetőségek közül a levelezéssel élnek a legtöbben. A levelek biztonsági ellenőrzése gyakran ütközik nyelvi akadályokba, és késedelmet okoz a továbbítása vagy kézbesítése.

125

Ezért az intézetet előírás kötelezi arra, hogy ezt négy napon belül kell elvégeznie. Nem ellenőrizhető és azonnal továbbítani kell az illetékes külképviseleti szervhez írott vagy onnan érkező levelezést. A hozzátartozóknak írt havi egy levél költségét az intézet biztosítja, ha az elítélt nem rendelkezik pénzzel. Mint érintettük, a külföldi elítélt és az illetékes külképviselet közötti kapcsolatfelvétel az elítélt beleegyezésével történhet. Ha az elítélt kéri, hogy a külképviselet tagja az intézetben meglátogassa, számára csomagot vagy pénzt küldjön, kérelmét az intézetnek haladéktalanul továbbítania kell. E látogatások, illetve a csomagküldések száma nem korlátozható ,ha az nem az általános látogatási időben történik - az illetékes külképviseletnek a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokával előzetesen egyeztetnie kell. A külföldi elítélthez külföldről érkezett személy látogatása sorom kívül is engedélyezhető. Sajátos előírás érvényesül, ha külföldről kapnak csomagot. Annak vám- és postaköltségeit ugyanis az elítéltnek kell viselnie, de e költségeket az illetékes külképviseleti szerv is vállalhatja. Ezek elmaradása esetén az intézet a csomag költségeit megelőlegezheti, ha a tartozás megfizetését a külföldi elítélt vállalja, és annak fedezetét igazolja.

10.5 Az előzetes letartóztatás végrehajtása Az előzetes letartóztatás a legsúlyosabb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, amelynek alkalmazása a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben, módon és ideig kerülhet sor, amikor az elkövető bűnösség kérdéséről a bíróság jogerősen még nem döntött. Az előzetes letartóztatás –mint kényszerintézkedés- alapvető célja a büntetőeljárás eredményes lefolytatásának a biztosítása. Az előzetes letartóztatás negatív hatásokat okoz az egyén számára, azaz megjelennek a börtönártalmak./kiszolgáltatottság, degradáció, izoláció, stigmatizáció, hospitalizáció, letartoztatási sokk/. A börtönártalmak fő okozója a deprivációs hatás, mely a valami jótól való megfosztásra utal. A fogva tartottak elsősorban a szabadságtól való megfosztottságot, de a személyes a javaktól, szolgáltatásoktól, az autonómiától, a biztonságtól való megfosztottságot, és nem utolsó sorban a heteroszexuális kapcsolatok hiányát viselik el nehezen, s ezek hiánya okoz náluk problémát. Mindezek együttesen a fogva tartottak magatartására, a személyi állománnyal való együttműködésére is hatással vannak, s meghatározzák a velük való speciális végrehajtást és bánásmódot egyaránt. Az alkotmányban biztosított ártatlanság vélelme alapelv követelményeként az előzetes letartóztatás nem rendelkezhet előrehozott büntetési karakterrel.”Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”

126

Ezen alapelv szabja meg az előzetes letartóztatottakkal kapcsolatos szabályozás valamennyi fontosabb rendelkezéseit.

Az előzetes letartóztatás végrehajtásának speciális szabályai: Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, ezt követően a bíróság rendelkezése alapján és annak megfelelően kell végrehajtani. Ha a bíróság úgy rendelkezik, a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani. A végrehajtásért felelős szerv az előzetesen letartóztatottat a bíróság végzése szerint kiállított értesítőlap alapján fogadja be. Meghatározott esetben az előzetes letartóztatást az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetben kell végrehajtani. Az előzetes letartóztatás Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetben történő végrehajtását a bíróság haladéktalanul megszünteti, ha az intézet szakorvosának véleménye vagy igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálat alapján már nem indokolt. Az előzetes letartóztatott befogadására a büntetés-végrehajtási intézetben kerül sor. Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni. A zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőleg tíz köbméter légtér és négy négyzetméter mozgástér jusson. Arra az időre, amikor az előzetesen letartóztatott nem tartózkodik a zárkában, az ajtókat zárva kell tartani. A zárkaajtók nyitva vagy zárva tartásáról a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a fogva tartás biztonsága és a rezsimszabályok figyelembevételével dönt.

Az előzetesen letartóztatott kötelességei: Az előzetesen letartóztatott köteles: a. a fogva tartó intézet rendjét betartani, b. az előzetes letartóztatást a bíróság vagy az ügyész döntése alapján a fogva tartó intézetben tölteni, c. az önként vállalt és kérelmére kijelölt munkát ismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten, a munkahelyi és munkaköri szabályoknak megfelelően elvégezni, a munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat megtartani, d. ha a c) pont szerint munkát végez, jogszabályban meghatározottak szerint forma-, illetve munkaruhát viselni, e. munkadíjából, illetve a letéti pénzéből a tartására fordított költségekhez hozzájárulni, f. az intézet ellátásában, tisztán tartásában díjazás nélkül részt venni.

127

Az előzetesen letartóztatott jogai: Az előzetesen letartóztatott jogosult:  levelezésre, a levelezés gyakorisága és terjedelme – ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik – nem korlátozott,  legalább havonta két alkalommal látogató fogadására,  kapcsolattartójával naponta, alkalmanként legalább tíz perc időtartamban telefonbeszélgetés kezdeményezésére,  legalább havonta csomag fogadására, kéthetente a jogszabályban meghatározott összegért a letéti pénzéből való vásárlásra,  kérelmére – a fogva tartó intézet lehetőségei szerint – munkavégzésre, a munka minőségével és mennyiségével arányos díjazásra, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülményekre,  kérelmére – a fogva tartó intézet lehetőségei szerint – általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban vagy szakképzésben való részvételre,  választójoga gyakorlására a fogva tartó intézetben; ennek során az előzetesen letartóztatott személyazonossága a fogva tartó intézet nyilvántartása alapján állapítható meg.  Az intézetnek biztosítania kell az előzetesen letartóztatott büntetőeljárási jogainak gyakorlását.  Az előzetesen letartóztatott a védőjével szóban vagy írásban ellenőrzés nélkül érintkezhet. A szóbeli érintkezésre az intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve, ha a védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik.  Az előzetesen letartóztatottat - kérelmére, a rendelkezési jogkör gyakorlójának intézkedése alapján - az intézet irattanulmányozásra előállítja. Az intézetben történő irattanulmányozásra felügyelet mellett kerül sor.  Az előzetesen letartóztatott jogosult az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott iratokba vagy kiadott másolatba történő betekintéshez a fogva tartó intézet által biztosított eszközt igénybe venni.  Az előzetesen letartóztatott részére engedélyezhető, hogy orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját őrzéssel meglátogassa, részt vegyen közeli hozzátartozója temetésén, vagy hogy részére a bírósági, hatósági eljárásokban való részvételhez szükséges iratok kézbesítésre kerüljenek.

128

 Ha az előzetesen letartóztatott a temetésen nem vett részt, a rendelkezési jogkör gyakorlója a temetést követő harminc napon belül – a (6) bekezdés szerinti feltételekkel – engedélyezheti, hogy az előzetesen letartóztatott lerója kegyeletét a közeli hozzátartozója temetési helyénél. Ha az előzetesen letartóztatott ellen a Btk. XIX. Fejezete alá tartozó bűncselekmény elkövetése miatt indult meg a büntetőeljárás, részére – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő viselkedésterápiát vagy más csoportos foglalkozáson való részvételt. Az előzetesen letartóztatott – a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével – őrzéssel meglátogathatja orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját, és részt vehet a közeli hozzátartozója temetésén. Az erre irányuló kérelemről a fogva tartó intézet – véleményének csatolásával – a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíti. ezekben az esetekben az előállítás költségeit az előzetesen letartóztatott viseli A parancsnok a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, a fogva tartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő és veszélyeztető események felszámolásának idejére-legfeljebb öt napig-– az előzetesen letartóztatottak meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a kapcsolattartásra és a munkáltatásra vonatkozó jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja. Az előzetesen letartóztatott részére a járványügyi intézkedés kivételével az öt nap időtartam alatt is engedélyezhető, hogy orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját őrzéssel meglátogassa, részt vegyen közeli hozzátartozója temetésén, vagy hogy részére a bírósági, hatósági eljárásokban való részvételhez szükséges iratok kézbesítésre kerüljenek. Ha az előzetesen letartóztatott a temetésen nem vett részt, a rendelkezési jogkör gyakorlója a temetést követő harminc napon belül őrzéssel engedélyezheti, hogy az előzetesen letartóztatott lerója kegyeletét a közeli hozzátartozója temetési helyénél. Az előzetesen letartóztatott csak a fogva tartó intézetben köthet házasságot vagy létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot. A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése megszervezésének és lebonyolításának során a rendelkezési jogkör gyakorlójának a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit érvényesíteni kell. A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése után a parancsnok – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes jóváhagyásával – a házastársak vagy a bejegyzett élettársak részére a tanúkkal és a hozzátartozókkal beszélgetést engedélyezhet.

129

Ha a fogva tartó intézetben szervezett általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatás vagy szakképzés folyik, továbbá a reintegrációs programok és foglalkozások valamelyikét biztosítják, a parancsnok az előzetesen letartóztatott részére engedélyezheti, hogy oktatásban, szakképzésben, programban vagy foglalkozáson részt vehessen, ha ezzel nem veszélyezteti a fogva tartás biztonságát, és az nem ütközik a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaiba. Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat a munkavégzés, az oktatás és szakképzés, vagy a reintegrációs programok és foglalkozások során, valamint a művelődési és a sportolási lehetőségek igénybevételekor is be kell tartani. A fogva tartó intézetben megtartott vallásos szertartásokon és más rendezvényeken az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, de a fogva tartó intézetnek biztosítania kell, hogy az érintettek ez alatt egymással ne érintkezhessenek.

Az előzetesen részesíthető:

letartóztatott

a

következő

jutalmakban

a) dicséret, b) kondicionáló terem használatának díjmentes biztosítása, c) látogató fogadása soron kívül, a látogatási idő meghosszabbítása, d) a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése, e) tárgyjutalom, f) pénzjutalom, g)végrehajtott fenyítés nyilvántartásból törlése

Az előzetesen letartóztatottal szemben alkalmazható fenyítések: a) feddés, b) a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése legfeljebb három hónapig terjedő időre, legfeljebb havi ötven százalékkal, c) a fogva tartó intézet által szervezett rendezvényektől, szabadidős és sportprogramokon való részvételtől eltiltás, amely meghatározott alkalmakra vagy legfeljebb három hónapra vonatkozhat, d) tizenöt napig terjedő magánelzárás. Ha az előzetesen letartóztatott dolgozik, a magánelzárás tíz napig terjedhet. A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja az előzetesen letartóztatottat a büntetőeljárási jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében. A büntetőeljárás szakaszától függően az ügyész, illetve a bíróság (a továbbiakban: a rendelkezési jogkör gyakorlója) dönt az előzetesen letartóztatott a. intézetben történő elhelyezéséről; b. az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól való elkülönítéséről;

130

c. levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről; d. levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának és a csomagküldemény korlátozásáról, illetve tiltásáról; e. előállításáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról, az intézetben való kihallgatásáról; f. más intézetbe való átszállításáról, kivéve a Központi Kórházba vagy az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe történő orvosilag indokolt sürgős átszállítást; Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését, az előzetesen letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene büntetőeljárás van folyamatban Az előzetes letartóztatás végrehajtásának helye: Az előzetes letartóztatást - a rendelkezési jogkör gyakorlójának vagy jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - a rendelkezési jogkör gyakorlójának székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) büntetésvégrehajtási intézetben kell végrehajtani. Az országos parancsnok erre a célra kivételesen - más büntetés-végrehajtási intézetet is. Az előzetesen letartóztatottat a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási intézetében (Tököl) kell elhelyezni, ha a bíróság az előzetes letartóztatást katonai fogdában rendeli végrehajtani. Az előzetesen letartóztatottakat a nem jogerős ítélet meghozatala után, a bíróság engedélyével az ítéletben megállapított végrehajtási fokozatnak megfelelő büntetés-végrehajtási Intézetben lehet elhelyezni. Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a nem jogerős ítélet meghozatala után, a bíróság engedélyével a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Inézetében kell elhelyezni. Intézeten belüli elhelyezésük: Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni. Ha a befogadási bizottság az előzetesen letartóztatottat kérelmére munkavégzésre vagy oktatásban, illetve képzésben való részvételre osztotta be, az elhelyezés kivételesen zárt körleten lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőség szerint legalább tíz köbméter légtér és négy négyzetméter mozgástér jusson. A zárkaajtók nyitva vagy zárva tartásáról a parancsnok a rendelkezési jogkör gyakorlójának az előírásait figyelembe véve, a fogva tartás biztonságára vonatkozó szabályok szerint határoz. Az elítéltekkel együtt munkát végző előzetesen letartóztatottaknak az elítéltekkel való közös elhelyezésére vonatkozó szabályait az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

131

Az elhelyezés során az előzetesen letartóztatott katonát és a rendvédelmi szervek állományának a tagjait a többi előzetesen letartóztatott személytől lehetőleg el kell különíteni. Szövetséges fegyveres erő [Btk. 459. § (3) bekezdés] tagjának magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt indult büntetőeljárásban az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Az előzetes letartóztatást törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a szövetséges fegyveres erő Magyarország területén állomásozó alakulata is foganatosíthatja.

Az előzetesen letartóztatottak elkülönítési szabályai Az előzetes letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni: - az előzetesen letartóztatottakat a többi egyéb jogcímen fogvatartottól, - a férfiakat a nőktől, - a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezésétől függően – az ugyanabban az eljárásban letartóztatottakat egymástól, - a dohányzókat a nem dohányzóktól, - a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől. - Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni. - Az előzetesen letartóztatott katonát a többi előzetes letartóztatottól el kell különíteni. - Ha az előzetesen letartóztatott elítéltekkel együtt végez munkát, a kijelölt körletrészen lévő zárkákban vagy lakóhelyiségekben közösen helyezhető el. - Az előzetesen letartoztatott az általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban, szakképzésben, valamint a reintegrációs programokon az elítéltekkel együtt vehet részt. Kapcsolattartás közös szabályai: Az intézet a fogva tartás biztonsága és az intézet rendje védelme érdekében - a rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírások végrehajtása mellett ellenőrzi az előzetesen letartóztatott levelezését, csomagküldeményét és látogatását. Az ellenőrzés lehetőségéről az előzetesen letartóztatottat, vagy az előzetes letartóztatott útján a kapcsolattartót tájékoztatni kell. Ha az ellenőrzés során a büntetőeljárást érintő tény vagy körülmény derül ki, erről az intézet a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti. Az előzetesen letartóztatott a védőjével – és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli tisztségviselőjével – szóban, írásban és telefonon – a befogadás időpontjától –, ellenőrzés nélkül érintkezhet. Az előzetesen letartóztatott befogadását követő hetvenkét órán belül lebonyolított látogatás és csomagátvétel nem számít be a látogatófogadás és csomagküldés havi mértékébe.

132

A látogatás csak abban az esetben engedélyezhető, ha a kapcsolattartó a büntetés-végrehajtási intézetbe történő beléptetése előtt kitölti a kapcsolattartói nyilatkozatot. A befogadást követő hetvenkét órán belül lebonyolított látogatás időtartama tizenöt perc lehet, a csomag pedig kizárólag tisztasági felszerelést, az évszaknak megfelelő ruházatot, valamint gyógyszert és gyógyászati segédeszközt tartalmazhat. A kapcsolattartás ellenőrzésének lehetőségéről a kapcsolattartót az előzetesen letartóztatott útján tájékoztatni kell. Ha az ellenőrzés során a büntetőeljárást hátrányosan érintő tény vagy körülmény derül ki, erről a büntetés-végrehajtási intézet a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti. Levelezés: - Az előzetesen letartóztatott korlátlanul küldhet és fogadhat leveleket, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik. - A levelezés költségeit az előzetesen letartóztatott viseli. Ha vagyoni helyzete miatt szükséges, a büntetőeljárással kapcsolatos levelezés költségeit az intézet megelőlegezi. - Az előzetesen letartóztatott levelezése az általános szabályok szerint ellenőrizhető vagy korlátozható. Nem ellenőrizhető a hatóságokkal, nemzetközi egyezmény alapján létrehozott nemzetközi szervezetekkel és a védővel, vagy nem magyar állampolgár előzetesen letartóztatott esetén államának konzuli képviselőjével való levelezés. - Az előzetesen letartóztatott által a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan írt, vagy a részére érkezett leveleket és iratokat a címzettnek az intézet küldi el, illetve kézbesíti. Látogatás: - Az előzetesen letartóztatott – legalább havonta két alkalommal – felügyelet mellett látogatót fogadhat. A látogatás időtartama alkalmanként egy óra. Az előzetesen letartóztatott e joga a rendelkezési jogkör gyakorlójának döntése alapján korlátozható. - Az előzetesen letartóztatottnak lehetővé kell tenni, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított hetvenkét órán belül látogatót fogadjon, és tőle csomagot vehessen át. Távbeszélő használata: - Az előzetesen letartóztatott naponta, alkalmanként tíz perc időtartamban telefonbeszélgetést kezdeményezhet. A telefonbeszélgetés kezdeményezése a 390. § (1) bekezdés a) pontja szerint korlátozható vagy ellenőrizhető.

133

Az előzetesen letartóztatott a védőt a fogva tartó intézet által kijelölt telefonkészüléken hívhatja fel. A védő hetente egyszer – az előzetesen letartóztatott büntetőeljárási jogainak gyakorlása érdekében – a fogva tartó intézet által a házirendben megállapítottak szerint, egy óra időtartamban jogosult telefonbeszélgetés kezdeményezésére. - A védővel távbeszélőn történő érintkezés csak az intézet készülékén történhet, a beszélgetés nem ellenőrizhető, az intézet azonban visszahívással meggyőződhet a hívás jogosságáról. -

Csomag: - Az előzetesen letartóztatott jogosult legalább havonta csomag fogadására, kéthetente a jogszabályban meghatározott összegért a letéti pénzéből való vásárlásra Foglalkoztatás formái: Ha az intézetben szervezett iskolai oktatás folyik, továbbá a reintegrációs programok és foglalkozások valamelyikét biztosítják, akkor a parancsnok az előzetesen letartóztatott részére engedélyezheti, hogy az oktatásban , képzésben, programokon és foglalkozásokon részt vehessen. Engedély akkor adható, ha a, részvétel nem veszélyezteti a fogva tartás biztonságát és nem ütközik a rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírásokba. Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat az oktatás során, valamint a művelődési és a sportolási lehetőségek igénybevételekor is be kell tartani. Az intézetben megtartott egyházi rendezvényeken az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, ha az intézet biztosítani tudja, hogy az érintettek egymással ne érintkezhessenek. Az előzetesen letartóztatott munkára nem kötelezhető. Az előzetesen letartóztatott kérelmére munkát végezhet, erről a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt. Ha az előzetesen letartóztatott munkát végez, az elhelyezés kivételesen zárt részlegen lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A munka kijelölésénél tekintettel kell lenni különösen a) a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaira, b) az előzetesen letartóztatott szakképzettségére, foglalkozására és szaktudására, c) az előzetesen letartóztatott egészségi állapotára, nemére és életkorára. Ha az előzetesen letartóztatott kérelmére munkáltatásban vesz részt, munkáltatására és a tartási költségekhez való hozzájárulására a kötelező munkavégzés szabályait alkalmazni kell azzal, hogy erről előzetesen tájékoztatni kell.

134

A munkavégzés az előzetesen letartóztatottat büntetőeljárási jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében nem akadályozhatja Ha az előzetesen letartóztatott részére a munkáltatásban való részvételét engedélyezték, tájékoztatni kell, hogy a kijelölt munkát köteles elvégezni. Ha az előzetesen letartóztatott a munkáltatásban részt vesz és az elítéltekkel közösen helyezik el, az intézet által biztosított formaruhát kell viselnie. Ha a formaruha viseléséhez nem járul hozzá, a munkáltatásban való részvétele nem engedélyezhető, illetve az erre irányuló engedélyt vissza kell vonni. Az előzetesen letartóztatott a látogatáskor, a bíróság, az ügyész, illetve a más hatóság elé állításakor, valamint az egészségügyi intézménybe való átszállításakor a saját ruházatát viseli. A saját ruha viselését akkor is biztosítani kell, ha az előzetesen letartóztatott részére engedélyezték a súlyosan beteg hozzátartozó meglátogatását vagy a hozzátartozó temetésén való részvételt. A katona a bíróság, az ügyész, illetve más hatóság elé állításakor egyenruhát visel. Ha a magánelzárás fegyelmi fenyítésben részesült előzetesen letartóztatott ruházata (annak valamely felszerelése vagy tartozéka) a fogva tartás biztonságát, illetve az előzetesen letartóztatott testi épségét veszélyezteti, részére más megfelelő polgári ruházatot kell biztosítani. Ha az előzetesen letartóztatott a munkáltatásban nem vesz részt, letéti pénzéből a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összegért vásárolhat szükségleti cikkeket. A munkáltatásban részt vevő előzetesen letartóztatott szükségleti cikkeket a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja 80 százalékának megfelelő összeg erejéig, de legalább a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összegért vásárolhat.

135

Előzetes letartóztatottak rezsimszabályai:

Előzetes rezsimkategória Szigorúbb rezsimkategória

Általános rezsimkategória

Látogatás

alkalmanként 60 percben

alkalmanként 60 percben

Látogató intézetben kívüli fogadása

nem engedélyezhető

nem engedélyezhető

Telefonhasználat

naponta 10 percben

naponta 10 percben

Személyes szükségeltre alkalmanként 70%-os mértékig elköltheti történő vásárlás

alkalmanként 90%-os mértékig elköltheti

Kimaradás

nem engedélyezhető

nem engedélyezhető

Eltávozás

nem engedélyezhető

nem engedélyezhető

Birtokában tartható tárgyak köre

korlátozható, illetve a tárgyak mennyisége csökkenthető

rendeletben meghatározottakra terjed ki kérésére részt vehet a bv. intézeten belüli munkáltatásban, oktatásban, szakképzésben

kérésére részt vehet a bv. intézeten belüli Munkáltatása,oktatása munkáltatásban, oktatásban

Enyhébb rezsimkategória alkalmanként 60percben, ami 30 perccel meghosszabbítható nem engedélyezhető naponta 15 percben alkalmanként 100%os mértékig elköltheti nem engedélyezhető nem engedélyezhető köre és mennyisége bővíthető kérésére részt vehet a bv. intézeten belüli munkáltatásban, oktatásban

Ha a rezsimbe való besoroláshoz szükséges adatok, ismeretek hiányosak, azok megszerzéséig az előzetesen letartóztatottat az általános rezsimbe kell helyezni, valamint a közepes biztonsági kockázati szintre kell besorolni. A fogva tartás biztonsága érdekében a parancsnok értékelés nélkül, közvetlenül határozhat a rezsimbe helyezésről, valamint a biztonsági kockázati besorolásról. Az enyhébb rezsim alkalmazása esetén a zárka ajtó nyitva tartása csak akkor engedélyezhető, ha a kijelölt területen engedélyezett mozgás nem veszélyezteti az előzetesen letartóztatottakra vonatkozó elkülönítési szabályok érvényesülését. Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója az előzetesen letartóztatott fokozott őrzését rendelte el, a Befogadási és Fogvatartási Bizottság az érintettet a szigorúbb rezsimbe és magas biztonsági kockázati szintre sorolja.

136

10.6 A drog prevenciós részlegen elhelyezett elítéltek speciális kezelése A büntetés-végrehajtási szervezet az 1990-es évek közepén úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg a drogprobléma akuttá válik az intézményeiben, hanem megteszi a szükséges megelőző intézkedéseket, és a Nemzeti Kábítószerellenes Stratégia mentén kialakítja a büntetés-végrehajtás kábítószer-ellenes stratégiáját. Ez a stratégia célul tűzte ki a keresletcsökkentési programot a büntetés-végrehajtásban. Ennek a programnak egy része a kábítószer-prevenciós körletek, körletrészek működtetése. A drogmentes körlet gondolatának lényege, hogy a fogva tartott önként vállalja a mentességet, és ezért az általánoshoz képest az intézet enyhébb feltételeket biztosít számára. Egyes intézetekben már a szabályozás előtt is működtek drog rehabilitációs csoportok, melyek a helyben tevékenykedő drog ambulanciák felügyeletével működtek és a szabadulás utáni rehabilitációt is lehetővé tették. A drog prevenciós részlegen való elhelyezés elsődleges célja a kábítószermentes életmód kialakításának esélynövelése a fogva tartás ideje alatt és a szabadulást követően. Másodlagos cél a visszaesés esélyének csökkentése. A harmadlagos cél a büntetés-végrehajtáson belüli kábítószer-fogyasztás terjedésének és az azzal járó biztonsági és egyéb veszélyeknek a csökkentése. A prevenciós részlegen történő elhelyezésre elsősorban azon önként jelentkező elítélt kérelmét kell engedélyezni, aki írásban nyilatkozik arról, hogy:  tudomásul veszi a részleg speciális szabályait,  előzetesen letartóztatott esetén a formaruha viselését és az elítéltekkel való elhelyezést,  valamint, hogy a kábítószer-mentesség ellenőrzése érdekében aláveti magát rendszeres vizsgálatoknak, és azokhoz vizsgálati anyagot (testváladékot) szolgáltat. A reintegrációs tiszt a meghallgatás alapján véleményezi a kérelmet, amelynek kiemelten ki kell térnie az elítélt kriminalitására vonatkozó adatokra (ítélet, szabadulás, előző büntetések stb.), a kábítószer fogyasztásának körülményeire, okaira és az előzményeire, a veszélyeztetettség körülményeire. A vélemény tartalmazza a kapcsolattartás alakulását. A reintegrációs tiszt továbbítja a kérelmet szakterületi véleményezésre az intézetben foglalkoztatott pszichológus – optimális esetben klinikai szakpszichológus – részére. A pszichológusi vélemény azokat az információkat tartalmazza, amelyek nem képezik orvosi titoktartás körét.

137

A vizsgálat során tárja fel a fogvatartott részlegbe kerülésének motivációját (pl. motivációs interjú technikájának segítségével), valamint az előzményben szereplő korábbi leszokási vagy rehabilitációs próbálkozásokat. A szakterületi véleményezést követően a Befogadási és Fogvatartási Bizottság a rendelkezésére álló adatok és vélemények alapján dönt a fogvatartott Részlegen történő elhelyezése tárgyában. A bizottság minden esetben személyesen hallgatja meg a kérelmezőt, mivel a közvetlen kontaktus is segítheti a tárgyilagos döntést. A Befogadási és Fogvatartási Bizottság döntését minden esetben azonnal a fogvatartott tudomására kell hozni. Erre elsősorban azért van szükség, mert a fogvatartott azonnal jelezheti kifogását, így a felülvizsgálat rövid időn belül megkezdődhet. A felülvizsgálatkor a kábítószerrel érintettség súlyát kell kiemelten elemezni. Amennyiben a Befogadó és Fogvatartási Bizottság nem egy, hanem több fogvatartott behelyezéséről dönt és a férőhelyek száma nem teszi lehetővé valamennyi kérelmező behelyezését a részlegbe, úgy előbb valamennyi fogvatartottat meg kell hallgatni, majd a rendelkezésre álló információk (szakterületi vélemények) értékelését követően kizárásos módszerrel határozzák meg a behelyezettek körét. A Részlegen történő elhelyezésre elsősorban azon fogvatartottak kérelmét lehet engedélyezni,  akiket kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt ítéltek el;  akikről a befogadás során vagy a felkészítő részlegben a bevonulást megelőzően drogfogyasztásra utaló adatok merültek fel;  akiket a büntetés-végrehajtási intézetben drogfogyasztás miatt felelősségre kellett vonni;  akik még nem kerültek kapcsolatba a kábítószerrel, de beszámolójuk szerint folyamatos veszélyeztetésnek vannak kitéve. A prevenciós részleget lehetőség szerint külön körletrészen vagy körleten kell kialakítani. Amennyiben az intézetbe olyan elítéltet szállítanak végleg, aki a másik intézetben prevenciós részlegen volt és nyilatkozik a helyi részlegbe történő felvételének igényéről, a reintegrációs tiszt ezt írásban rögzítse, egyben hivatalból indított kérelmet vezessen fel az alrendszerbe. A döntést ekkor is a Befogadási és Fogvtartási Bizottság hozza meg, az elítélt tájékoztatása a kinyomtatott kérelmi lapon történhet meg. A Részlegen elhelyezett fogvatartottak reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani. Részükre a reintegrációs tiszt heti foglalkoztatási programot készít, amely tartalmazza a prevenciós programokat is. A Részlegen elhelyezett fogvatartottak magatartását, aktivitását, érdeklődését, együttműködési készségét, kapcsolattartását és egyéb lényeges eseményeket a reintegrációs tiszt legalább hathavonta értékeli. A megállapításokat a FANY rendszerben rögzíteni kell.

138

A Részleg lehetőség szerint elkülönítve kerüljön kialakításra. Törekedni kell a zárkák felszerelésének a szabad élethez hasonló kialakítására, a kapcsolattartás erősítésére és a családi kapcsolatok helyreállítására. A foglalkozásoknak külön tematikát kell készíteni. A foglalkozásokat FANY rendszerben az adott foglalkozás tematikájának feltüntetésével, a tapasztalatok összegzésével kell dokumentálni. A programok tekintetében a reintegrációs tiszt és a pszichológus külön programterv alapján egyéni és csoportos foglalkozásokat tart, továbbá más szakterületek (pl. egészségügy, biztonság), meghívott előadók és szervezetek is tartanak foglalkozásokat előre egyeztetett időpontok szerint. A Részlegen elhelyezett fogvatartottak kezelési programja tartalmazzon a droghasználattal összefüggő következményekről szóló felvilágosítást. A foglalkozások során törekedni kell a résztvevők problémaérzékenységének fokozására, a visszaesés szempontjából magas kockázatú helyzetek, valamint a visszaesést bevezető jelek és tünetek azonosítására. A kezelési program tartalmazzon olyan gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a hatékony megküzdési stratégiák kialakításához, valamint segítségül szolgálhatnak a negatív automatikus gondolatok, téves hiedelmek felszínre hozásában. A Részlegen elhelyezett fogvatartottak rendszeres, szervezett munkáltatásban foglalkoztathatók, de a Részleg programjain való részvételt ez esetben is biztosítani kell. A szabadulás előkészítés folyamatában törekedni kell a fogvatartott lakóhelyéhez közeli segítő szervezetekkel (civil szervezetek, drogambulanciák, rehabilitációs intézetek) való kapcsolatfelvételre, a szabadulást követő segítségnyújtás érdekében. A prevenciós részlegen elhelyezett fogvatartottak kapcsolattartásának fokozott figyelemmel kísérését határozza meg a Törvény és a szakutasítás egyaránt. Nem véletlen, hogy mindkét szabályozás kiemelten fogalmazza meg a kapcsolattartás kezelését. A drogprevenciós részlegen elhelyezett elítéltek számára a kapcsolattartás gyakorisága növelhető. A drogtól való függés csökkentése a csoport kialakításával is lehetséges, ugyanakkor az elítéltek számára rendkívüli jelentőséggel bír a családhoz és a hozzátartozókhoz fűződő viszony, az esetleges függés, kötődés. Reintegrációi, kezelési szempontból kiemelten kezelendő körülmény a kapcsolattartás megőrzése, erősítése. Nem szabad kihasználatlanul hagyni azt a tartalékot a prevenciós részlegen elhelyezettekkel történő foglalkozás során, amit a család jelenthet, jelent számukra. Segíteni, támogatni kell a fogvatartottak azon törekvését, hogy a Pártfogó Felügyelői Szolgálattal mielőbb vegyék fel a kapcsolatot, sőt, lehetőség szerint szorgalmazzuk.

139

A szabadulást megelőző fél évvel a fogvatartott bevonásával egyeztessük a lehetséges pártfogó felügyelői közreműködést a szabadulást követő segítségnyújtás érdekében. Kiemelten kell alkalmazni a családilátogató-fogadásokat, a személyes kontaktus biztosítását, Lehetőség szerint be kell vonni a családtagokat a terápiás munkába. Hatékony eszköz a nevelők kezében a közös megbeszélés, a fiatalkorú elítéltek esetében a szülői értekezlet. A prevenciós részlegen való elhelyezést a Befogadási és Fogvatartási Bizottság megszünteti, ha azt az elítélt írásban kéri. A reintegrációs tiszt abban az esetben kezdeményezi az elítélt prevenciós részlegen való elhelyezésének a megszüntetését a Befogadási és Fogvatartási Bizottságnál, ha: - amennyiben az elítélt megtagadja a mintavételt, vagy a megismételt teszt eredménye pozitív, - ha a fogvatartott az intézetben vagy azon kívül más súlyos fegyelemsértést, kiemelten pszichoaktív szer használatát, tartását, vagy bűncselekményt követ el, - illetve ha a programokon tanúsított együttműködése alacsony, motiválatlan Drogtesztet kell elvégezni a prevenciós részlegbe helyezés előtt, valamint haladéktalanul akkor is, ha kábítószer fogyasztásra utaló gyanú merül fel. Ugyancsak személyenként legalább havonta, véletlenszerűen kell kábítószer-mentesség ellenőrzése érdekében, az elítélt által nem ismert időpontban szűrővizsgálatot végezni, s ehhez a Büntetés-végrehajtás Országos parancsnoksága által előírt vizsgálóeszközt (drogteszt) kell alkalmazni. A drogprevenciós részlegen elhelyezett elítélt progresszív rezsimszabályainál a börtön végrehajtási fokozaton belüli általános rezsimszabályok az irányadóak /a komplex terápiás program és a kapcsolattartás gyakoriságának növelési lehetősége figyelembe vételével/ azzal, hogy az elítélt: - látogatót havonta két alkalommal, alkalmanként kilencven perc időtartamban fogadhat, - kapcsolattartójával hetente öt alkalommal, alkalmanként tíz perc időtartamban telefonálhat, - számára kimaradás tizenkét órában engedélyezhető, - eltávozásra nem engedhető.

140

10.7 Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek A speciális részlegekre vonatkozó szabályok megalkotásával a szabadságvesztés végrehajtását tovább lehet differenciálni, jobban lehet érvényesíteni az egyéniesítés elvét. A differenciálás eddig rendeleti szintű szabályozása törvényi szintre került, és kiegészült újabb differenciálási szabályokkal (hosszú időre ítéltek részlege, illetve az alacsony biztonsági kockázatú részleg). Az elmúlt időszakban végbemenő büntetőjogi, ítélkezési, valamint végrehajtási jogi változások megteremtették annak a szükségességét, hogy megjelenjen egy olyan speciális fogvatartotti csoport, ahol a hosszú ítélettel rendelkező fogvatartottaknak megfelelő bánásmódot, kezelést alkalmaznak, így segítve elő a reintegráció megvalósulását. 10.7.1. Hosszúidős speciális részleg (HSR) Ebben a speciális részlegben helyezhető az életfogytig tartó-, vagy legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését töltő elítélt, akinek magatartása, a szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított együttműködési készsége, az intézet rendjéhez és biztonságához való viszonya, illetve egyéni biztonsági kockázatelemzése alapján különleges kezelése és elhelyezése indokolt abból a célból, hogy a közösségbe helyezésre felkészítést, illetve a közösségbe visszahelyezést nyerjen. A Hosszúidős speciális részleg alkalmazására és megszüntetésére a Befogadási és Fogvatartási Bizottság döntése alapján kerülhet sor, melyet háromhavonta felül kell vizsgálni, illetve haladéktalanul meg kell szüntetni, ha feltételei már nem állnak fenn. A döntés, illetve az elhelyezés felülvizsgálata során az elítéltet meg kell hallgatni, és a döntésről az elítéltet írásban kell tájékoztatni. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályok a Hosszúidős speciális részleg alkalmazása esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak. A hosszúidős speciális részleg alkalmazása esetén az elítélt: a) állandó őrzés és felügyelet alatt áll, b) a büntetés-végrehajtás. intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani, c) zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható, d) munkát a hosszúidős speciális részlegen belül, vagy a parancsnok által kijelölt helyen végezhet, e) önképzést folytathat, az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a hosszúidős speciális részlegen belül, vagy a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe, f) lelkészi gondozásban egyénileg, közösségi lelki gondozásban a parancsnok engedélye szerint részesülhet,

141

g) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható, h) számára a kapcsolattartási formák közül a telefonbeszélgetés, a csomag küldése és fogadása, valamint a látogató fogadása alkalmazásának gyakorisága növelhető. Mindezek figyelembe vételével a hosszúidős speciális részlegre helyezett elítéltet szigorúbb rezsimbe kell sorolni. 10.7.2 Az alacsony biztonsági kockázatú részleg Az alacsony biztonsági kockázatú részleg törvényi szinten történő szabályozásával közelítünk az európai büntetés-végrehajtási gyakorlatban elfogadott nyitott intézmények koncepciójához, illetve jelentősen csökkenthető a szabadságvesztés végrehajtásának költsége. Az egyéniesítés megteremtésével az alacsony biztonsági kockázatot jelentő elítéltek esetében a biztonsági rendszer elemei is igazodnak az elítéltek kockázatához. Azok a bűnelkövetők, akik rövidebb tartamú szabadságvesztést töltenek vagy gondatlan bűncselekmény miatt kerültek elítélésre, jellemzően nem a „tipikus” szubkulturális bűnözők. Esetükben a reintegráció legfontosabb célja, hogy a rövid ítéleti időre tekintettel az elítélt ne szakadjon ki abból a családi, szociális és munkahelyi környezetből, melyben elítélését megelőzően élt. Ezen a részlegben az az elítélt helyezhető el, akinek biztonsági csoportba sorolása alapján a fogvatartása nem igényli magas szintű biztonsági védelmi eszközök alkalmazását. A részlegen csökkenthető az életrend meghatározottsága, az elítélt a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása szerint használhatja fel és a büntetés-végrehajtási intézet kijelölt területén szabadon mozoghat. Az alacsony biztonsági kockázatú részlegre helyezés megszüntethető, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét súlyosan megsérti. Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen elhelyezett elítéltet a végrehajtási fokozata szerinti enyhébb rezsimbe kell sorolni azzal, hogy az abban meghatározattok az irányadóak, figyelembe véve,hogy az alacsony biztonsági kockázatú részlegen csökkenthető az életrend meghatározottsága, az elítélt a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása szerint használhatja fel és a büntetés-végrehajtási intézet kijelölt területén szabadon mozoghat, valamint, hogy részt vehet olyan reintegrációs programokban és azok megvalósításában, mely segíti a családi kapcsolatok helyreállítását. Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen elhelyezett, gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, egyévi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztését töltő elítélt esetén a pártfogó felügyelő legkésőbb a büntetésvégrehajtási intézetből való szabadulás várható időpontja előtt két hónappal, az elítélt társadalmi kapcsolatainak megerősítése érdekében megkezdi a gondozását.

142

A gondozás körében a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelő a büntetés-végrehajtási intézetben felkeresheti az elítélteket és egyéni vagy csoportos tájékoztatást ad a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében, szükség esetén segíti a családi kapcsolatok helyreállítását, az elítélt társadalmi kapcsolatainak megerősítése érdekében a helyi önkormányzatokkal, a munkáltatókkal, az egyházi jogi személyekkel, a civil szervezetekkel és egyéb karitatív szervezetekkel, illetve egyéb önkéntes közreműködőkkel együttműködik.

11.A FOGVATARTOTTI FÓRUM egységes végrehajtásáról 55/2014. (XII.30.) OP szakutasítás/ A fogvatartotti fórum célja, feladata: A szabadságelvonással járó izoláció kevésbé rombolja a személyiséget, ha a fogvatartottaknak lehetősége van társadalmi élethelyzetek átéléséhez, megtapasztalásához. Jó lehetőséget teremt erre a fórum, ahol a fogvatartottak a szabadságvesztés alatti életüket befolyásoló tényezőkre választ kaphatnak, tervezhetik, alakíthatják az érdekorientációjukat. Ez a szituáció szinte észrevétlenül oldja fel a szembenállást, hozza létre az együttműködő magatartást. A büntetés-végrehajtási szervek rendszeresen, de legalább évente két alkalommal fogvatartotti fórumot kötelesek tartani a fogvatartottak részére A fórum célja: A fogvatartottak széleskörű, vezetői szintű tájékoztatása, valamint a fogva tartást érintő kérdések, problémák közösségi formában történő előterjesztésének biztosítása. A fórum feladata: - információ nyújtása a fogva tartást érintő kérdésekről, - növekvő motiváció, egyfajta morál megteremtése a kommunikációban, - közvetlen, személyes kontaktus kialakítása, biztosítása az intézet vezetője, a szakterületi vezetők és a fogvatartotti állomány között, - a fogvatartottakat általánosan foglalkoztató problémák megismerése, - az elvárások hatékonyabb formában történő közlése, ezáltal is elősegítve a fogva tartás biztonságának érvényesülését, - reszocializációs folyamat, ösztönző rendszer működésének elősegítése,

143

- a fogvatartotti közösségvezetők aktív szerepvállalása az információk átadásával, ezáltal is fejlesztve felelősségérzetüket, fenntartva önbecsülésüket. A fórum végrehajtásának általános elvei: A fórumon lehetőséget kell biztosítani a fogvatartottakat érintő általános problémák (pl.: elhelyezés, ellátás, foglalkoztatás, képzés, szabadidős, kulturális, programok stb.) felvetésére, a végrehajtás egyéb szabályaival összefüggő változások vezetői szintű ismertetésére. A fórum szakmai sikerét erősíti, ha a helyszínen felmerült kérdésekre is reagál a büntetés-végrehajtási szerv vezetője. A fórum, mint közösségi program nem lehet alkalmas a fogvatartottak egyéni kérelmeinek, panaszainak elbírálására, a fogva tartás általános szabályaival, rendelkezéseivel – különös tekintettel a biztonsági szabályokra – ellentétes kérdések megvitatására. A fórum a fogvatartotti frusztráció csökkentését kell, hogy célozza az intézeti vezetés jelenlétével, melynek lényeges eleme a fogvatartotti kérések, panaszok meghallgatása. A kérdésekre adott válaszokkal a büntetés-végrehajtási intézet fogvatartottakra vonatkozó működése megismerhetőbb, érthetőbb és átláthatóbb lesz a fogvatartott számára, így lehetőséget teremt az intézet vezetőinek és az általuk definiált elvárásoknak a megismerésére. A fórumnak szolgálnia kell a fogvatartottak közösségi felelősségérzetének fenntartását, a büntetés-végrehajtási szerv részéről egy pozitív irányú befolyásoltság irányába, így a társadalmi hasznosság elve és nem a börtönperiférián való elszigetelődés jelenik meg a fogvatartottak mindennapjaiban. A részvétel a fogvatartottaknak önkéntes, azt nem lehet „kötelezővé” tenni. Jelentkezők részére – a biztonsági okból közösségi foglalkozásoktól eltiltottak kivételével – a megjelenés lehetőségét biztosítani kell. A fórumon értékelni kell a magatartási mutatókat, ismertetni kell a fegyelmi ügyekben tapasztalt tendenciákat, a leggyakoribb fegyelemsértéseket, illetve azokat, amelyek egyben bűncselekményt is megvalósítottak. Az értékelt időszak pozitív tendenciáinak kiemelése is szükséges. A fórum végrehajtásának részletes szabályait, adott büntetés-végrehajtási szervre vonatkozó specialitásait helyi intézkedésben kell szabályozni. Az egyes szervezeti egységek képviselői céljaikat, követelményeiket, elvárásaikat, az elítéltekkel kapcsolatos beállítódásukat összehangolják annak érdekében, hogy a fogvatartottakat együttműködésre késztessék. Az egységes követelmény-rendszer érvényesülése megakadályozhatja a spontán szerveződő, nehezen ellenőrizhető, úgynevezett informális elítéltcsoportok kialakulását, működését. A büntetés-végrehajtási szerv működésének megismerése, átláthatósága csökkenti a fogvatartotti panaszokat.

144

A problémák hatékony kezelésével csökken az elégedetlen fogvatartottak száma, mely hozzájárul a börtön-image, illetve a külső megítélés javításához. A vezetői kontaktus során a törvényi előírásokban megfogalmazottak illetve a büntetés-végrehajtási szervek speciális helyzetéből adódóan fellépő intézkedések hatékonyabb végrehajtása közvetíthető a fogvatartottak felé. A problémák megismerése során az információ áramlása biztosított, így a reintegrációs és biztonsági szempontok rendszerirányítottsága kerül előtérbe. A kötelezettségek végrehajtását rendszeresen ellenőrizni kell. Az ellenőrzés a szokásformálás, a begyakorlás fennmaradását biztosítja azáltal, hogy jelzi a fogvatartottnak a szociális kontroll jelenlétét, segít az elvárt normák szerinti viselkedésben. Fórumot rendszeresen, de legalább 6 havonta kell tartani. Szükség esetén soron kívüli fórum is szervezhető (pl.: jogszabályi, vagy az intézetet érintő egyéb változások, rendkívüli események kapcsán, stb.). A fórumok időpontját az intézeti munkatervben kell rögzíteni. A tervezett időpont előtt egyeztetni kell a fórumon részt vevő vezetőkkel, szakterületek képviselőivel. Ezt követően kerül sor a fogvatartottak tájékoztatására pl.: a büntetés-végrehajtási szerv rendelkezésére álló technikai eszközök (zárt láncú televízió, rádió, faliújság, stb.) és a személyi állomány (elsősorban a nevelők) útján. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a program pontos idejét (év, hónap, nap, óra), helyét, a felvetések leadásának módját és dátumát, a jelentkezés határidejét. A büntetés-végrehajtási szerv helyi adottságait figyelembe véve kell a helyszínt kijelölni, tekintettel a résztvevő fogvatartotti csoport összetételére, létszámára. A helyszín így lehet pl. a kultúrterem, étterem, tornaterem, látogató helyiség, stb.; A fogvatartotti fórum előkészítésének feladatai: A fogvatartottak írásban megfogalmazott kérdéseit a reintegrációs tisztek összegyűjtik (pl.: „fórumládából”), rendszerezik, majd gondoskodnak arról, hogy azok eljussanak a büntetés-végrehajtási szerv vezetőjéhez. A reintegrációs tiszt a kihirdetés tényét a csoportos foglalkozás menüpont alatt rögzítik a számítógépes nyilvántartási rendszerben. A felmerülő kérdések alapján a büntetés-végrehajtási szerv vezetője felkészül a válaszadásra, vagy kijelöli arra az egyes szakterületek vezetőit, illetve felkérhet külső szakembert is.

145

A fórum helyszíne: 



A büntetés-végrehajtási szerv helyi adottságait figyelembe véve kell a helyszínt kijelölni, tekintettel a résztvevő fogvatartotti csoport összetételére, létszámára. A helyszín lehet:  a kultúrterem, étterem, tornaterem, látogató helyiség, stb.;  séta – vagy sportudvar

A fórum résztvevői:  A személyi állomány részéről:  A büntetés-végrehajtási szerv vezetője  A büntetés-végrehajtási szervvel együttműködő, a fogvatartottak foglalkoztatására alapított gazdasági társaság ügyvezető igazgatója, vagy az általa kijelölt személy  Büntetés-végrehajtási osztályvezető  Kijelölés, vagy témában való érintettség alapján:  Parancsnokhelyettes(ek)  Gazdasági vezető és/vagy az általa meghatározott személy (pénzügy, élelmezés, stb.)  Egészségügyi szakterület képviselője  Biztonsági osztályvezető  Bűnügyi nyilvántartó képviselője  Az intézet lelkésze.  Pszichológus(ok)  Vezető reintegrációs tiszt(k), reintegrációs tiszt(k)  Körlet-főfelügyelő  Fegyelmi jogkör gyakorlója (ha nem azonos a reintegrációs osztály vezetőjével)  Nyomozó és fegyelmi tiszt  A büntetés-végrehajtási szerv vezetője által kijelölt személy(ek)  büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő  Külső meghívottak:  Pártfogó felügyelő(k),  Büntetés-végrehajtási bíró  Büntetés-végrehajtási ügyész  Munkaügyi központ munkatársa(i)  Jogi segítségnyújtó szolgálat képviselője  A fogvatartottak foglalkoztatásában közreműködő egyesületek, szervezetek képviselői

146

Családsegítő centrumok, csoportok képviselői A kiétkező helyiséget üzemeltető (gazdasági társaság) képviselője, ha a működtetést nem a büntetésvégrehajtási szerv végzi. A fogvatartottak köréből:  Önként jelentkező fogvatartottak  Zárkamegbízottak  A fórumhoz előzetesen kérdést intéző fogvatartottak  Speciális csoportok képviselői (pl.: felkészítő részleg, átmeneti részleg, prevenciós részleg, enyhébb végrehajtási szabályok hatálya alatt állók, gyógyítóterápiás részlegbe helyezett elítéltek stb.).  





A fórumon való részvétel során minden esetben biztosítani kell, hogy a fogvatartottakra vonatkozó elkülönítési szabályok érvényesüljenek. A FOGVATARTOTTI FÓRUM SPECIÁLIS SZABÁLYAI: A fórum végrehajtását a büntetés-végrehajtási szervek önállóan szervezik, a részletes szabályoknál meghatározott gyakoriság minimumnak tekintendő. A szakutasításban megjelölt rendszerességen felül a büntetés-végrehajtási szerv vezetője dönthet rendkívüli vagy soron kívüli fórum megszervezéséről is. A büntetés-végrehajtási szervek szervezhetnek speciális fórumokat is, amelyek témájuktól függően kiterjedhetnek a teljes fogvatartotti állományra, vagy speciális fogvatartotti csoportokra (pl.: szabadulás előtt állók, stb.). A speciális fórumok sajátossága, hogy konkrét témákat dolgoznak fel a büntetésvégrehajtási szerv vezetője által kijelölt szakterületi vezető szervezésével. A fórum helyszínének kijelölésekor figyelembe kell venni a résztvevő fogvatartottak létszámát, összetételét, egy esetleges rendkívüli esemény kialakulásának kockázatát. A jelentkezők létszámától függően „szabad tér” is kijelölhető, de ilyen esetben a Levezetési Tervet ki kell egészíteni speciális biztosítási feladatokkal, intézkedésekkel is. A meghatározott elkülönítésen túl az előzetesen letartóztatott fogvatartottak esetében a bűntársak elkülönítését - a rendelkezési jogkör gyakorlója utasításának megfelelően – biztosítani kell. Amennyiben az előírt elkülönítési szabályok a fórum keretében nem garantálhatók, a részvétel lehetőségét meg kell tagadni, erről egyéni nevelői foglalkozás keretében kell a fogvatartottat tájékoztatni. Különleges biztonságú körleten vagy zárkában elhelyezett, magánelzárás fenyítést töltő, tanúvédelmi programban résztvevő, valamint az egyéni kezelési utasítással rendelkező fogvatartottak a fórumon nem vehetnek részt.

147

Közérdekű kérdések, felvetések benyújtására ezen fogvatartottak számára is lehetőséget kell biztosítani, az ő tájékoztatásuk azonban, kizárólag egyéni foglalkozás keretében történhet. A magas biztonsági csoportba sorolt fogvatartottak részvételének engedélyezése egyedi elbírálást igényel. Több objektumból álló büntetés-végrehajtási szervek esetében a gyakorlati végrehajtás specialitásait, a helyi szintű szabályozásban meg kell jeleníteni. A speciális fogvatartotti csoportok (pl.: gyógyító-terápiás részlegen, anyagyermek részlegen elhelyezettek stb.) részére szervezett fórumok időpontjának kijelölésekor, figyelembe kell venni a csoportba helyezettek áltagostól eltérő napirendjét, a rájuk vonatkozó speciális előírásokat. A hosszú időre ítéltek részlegén (Hosszúidős Speciális Rezsim) helyezett elítéltek számára egyedi mérlegelés alapján kell a fórumon való részvétel ügyében dönteni. Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben elhelyezett kényszergyógykezelt, ideiglenesen kényszergyógykezelt, fogvatartottak részére fórumok megrendezése NEM kötelező érvényű. A foglalkozás megrendezése esetén a végrehajtásra a jelen szakutasításban meghatározottak az irányadóak. A fórum indokoltságának, gyakoriságának eldöntése a büntetés-végrehajtás. szerv vezetőjének hatáskörébe tartozik. Gyógykezelés céljából a büntetés-végrehajtási szervezet egészségügyi intézményeibe - pl.: Büntetés-végrehajtási Központi Kórház Tököl, Krónikus utókezelő részleg Szegedi Fegyház és Börtön (Nagyfa) - beutalt fogvatartottak részére, az ezen szakutasításban meghatározottak szerint akkor kell fórumot szervezni, ha a hosszú időtartamú gyógykezelésben részesülő betegek egészségi állapotához igazodó feltételek és körülmények biztosíthatóak. Ebben az esetben a büntetés-végrehajtási szerv vezetője saját hatáskörben dönt arról, hogy közösen, vagy külön kerül megrendezésre a fórum.

148

12. SZABADULÁSRA VALÓ FELKÉSZÍTÉS Visszailleszkedést segítő programok Társadalmi kötődési program Utógondozás Pártfogó Felügyelői tevékenység A szabadságvesztésből szabadult számára a társadalomba való beilleszkedés rendszerint jelentős nehézségekkel jár. Ennek okait a szakirodalom részben szubjektív eredetűnek tekinti, mint a szabadságvesztés negatív következményeként, az önálló életviteli képesség csökkentését, a társadalmi életszemlélet megerősödését, amelyek az elítélt beilleszkedési készségének fogyatékosságait jelzi. Az okok nyomósabb része azonban objektív eredetű, és az elítélt beilleszkedési szándékától függetlenül érvényesül. Ilyen lehet a megfelelő lakhely, munkahely hiánya, vagy a szabadult elítélt megbélyegezettségéből, a vele szemben érvényesülő ellenérzésből fakadó beilleszkedési nehézség. A büntetés-végrehajtási intézetnek a lehetőségein belül mindent meg kell tennie a szabaduló visszavezetésének segítése érdekében /nem helyette/. A végrehajtás korszerű felfogása szerint a szabadulásra való felkészítésnek a lehető leghamarabb, már az elítélt intézetbe történő felvételét követően el kell kezdődnie. Az intézetnek az elítélt együttműködésével már akkor erőfeszítéseket kell tennie, hogy az elítélt ne veszítse el azokat a kapcsolatait, amely révén leendő lakóhelyét, állását biztosítani tudja. A szabadításra való felkészítés további fontos alapelve, hogy azt a reintegrációi program szerves részévé kell tenni, különösen a fogva tartás utolsó hónapjaiban, amikor a külvilági életformába beilleszkedés érdekében célszerű gyakorlatias, felkészítő programokat beiktatni.

12.1 Visszailleszkedést segítő programok Mind az elítéltek, mind a társadalomnak érdekében áll, hogy az elítéltek olyan kezelési programokba kapcsolódhassanak be, amely a börtönön kívüli életbe történő eredményes beilleszkedésüket tűzi ki célul. Az elítélteknek eltérő igényeik és gondjaik lehetnek személyes körülményüktől függően. Számos elítélt szembesül olyan problémákkal, mint: - hajléktalanság, - munkanélküliség, - társadalmi elszigeteltség, - deviáns szociális kapcsolatok, - aluliskolázottság, - piacképes végzettség hiánya, - egészségi panaszok, - kábítószer- vagy alkoholfüggőség.

149

Ők mind segítségre, tanácsra, képzésre szorulnak. Az elítéltek elsősorban közvetlen gyakorlati választ igényelnek konkrét problémáikra, méghozzá a lehető leggyorsabban. Az elítéltek egyéni gondjaiknak kezelésén túl általános oktatási és képzési programokra van szükség. Ezek a programok három fő cél köré rendeződnek. 1. Munkára történő reintegráció: Ideértendő a piacképes területeken történő szakképzés, mint pozitív kezelési eszköz, melynek célja az elítélt rehabilitációja, a személyiségkárosodás megakadályozása és az elítélt felkészítése arra, hogy szabadulása után felelős módon legyen képes megélhetését biztosítani. 2. Megfelelő szociális készségek elsajátítása: A reintegráció és képzése keretében, az elítélt külvilági életformába történő visszaillesztése és a társadalmi kapcsolatainak megőrzése. 3. Konkrét segítség és szaktanácsadás: Az elítéltek egyéni szükségleteinek biztosítása és személyi problémáinak megoldása érdekében nyújtott támogatás, tanácsadás. A szabadulásra való felkészítés során az alábbira kell tekintettel lenni: - Az elítéltek valamennyi kategóriájának és típusának biztosítani kell a szabadulásra való felkészítés lehetőségét. - A felkészítésnek a lehető leghamarabb el kell kezdődnie, - A szabadulás előkészítését a kezelési program szerves részévé kell tenni ( a szabadságvesztés időbeosztásának megtervezése) - A szabadlábra helyezés előkészítésnek a szabadságvesztés teljes időszakát át kell fognia, - A fogva tartás utolsó hónapjaiban különleges figyelmet kell fordítani a külvilági életformára való felkészítésre. - A lehető legszélesebb körbe kerüljenek bevonásra a különböző szervezetek, szakértők, - A felkészítő programokat rendszeresen és módszeresen ellenőrizni, értékelni kell, s ha szükséges azokat pontosítani és javítani kell. Az elítéltek szabadulásra felkészítése keretében (a továbbiakban: gondozás) már a szabadságvesztés végrehajtása alatt segítséget kapnak a szabadulást követő társadalomba való visszailleszkedéshez és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. A gondozás – az elítélt visszailleszkedésének elősegítése érdekében – kiterjed a befogadó környezet felkészítésére, más személyek és szervezetek bevonására is. A gondozás reintegrációs program keretében valósul meg.

150

A szabadulás felkészítés keretében történő gondozás az elítélt érdekében végzett szakmai tevékenység, amelyet a büntetés-végrehajtási intézet és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő szoros együttműködésében valósít meg. A gondozás célja, a reintegrációs programban elítélt részére meghatározott feladatok teljesítésének elősegítése, folyamatos figyelemmel kísérése, szükség szerinti módosítása, valamint a visszaesés kockázatának és a börtönártalmaknak a csökkentése, ezáltal a szabad életre történő eredményes felkészítés. A reintegrációs program mindazon egyéni és közösségi foglalkozásokat, terápiás elemeket, tréningeket, irányított szabadidős tevékenységeket magukban foglalják, amelyek alkalmazásával az elítéltnek lehetőséget biztosít arra, hogy önmagát, személyiségét megismerje, önismeretét, valamint a prediktív mérőeszközök által feltárt készség- és képességbeli hiányokat fejlessze, és ezáltal ellenállóbbá váljon az ismételt bűnelkövetéssel szemben. Az elítélt gondozását a büntetés-végrehajtási intézetből való szabadulás – ideértve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is – várható időpontja előtt : a) egy évig terjedő szabadságvesztés esetén két hónappal, b) egytől öt évig terjedő szabadságvesztés esetén hat hónappal, c) öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés esetén egy évvel, d) tíz évnél hosszabb szabadságvesztés esetén két évvel kell megkezdeni. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő gondozási tevékenységét legkésőbb a büntetés-végrehajtási intézetből való szabadulás - ideértve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is - várható időpontja előtt két hónappal kezdi meg. A büntetés-végrehajtási intézetnek a két hónapos határidőt szem előtt tartva értesíteni kell a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt a gondozás megkezdéséről. A gondozás megkezdésekor a büntetés-végrehajtási intézet az elítéltet meghallgatja és  megállapítja, hogy az elítélt rendelkezik-e a szabadulás időpontjára érvényes személyazonosító okmánnyal, szükség esetén intézkedik annak beszerzése iránt,  nyilatkoztatja, hogy a szabadulása után hol kíván letelepedni, rendelkezike lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, illetve az elítélt szabadulást követően várhatóan rendelkezni fog-e munkavállalási lehetőséggel,  felméri a családi kapcsolatainak rendezettségét, iskolai végzettségét és szakképzettségét.

151

A meghallgatásról a büntetés-végrehajtási intézet jegyzőkönyvet készít, melynek egy példányát nyolc napon belül megküld a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek, ha az elítélt meghallgatásán nem volt jelen. Az elítélt gondozás megkezdésekor történő meghallgatásánál a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelő jelen lehet. A gondozás keretében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő: o a büntetés-végrehajtási intézetben felkeresi az elítélteket és egyéni vagy csoportos tájékoztatást tart a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében, o értékeli a reintegrációs programban elért eredményeket, o a reintegrációs programot szükség szerint kiegészíti, fejleszti, o közreműködik a reintegrációs program megvalósításában, különösen társadalmi-, munkaerő-piaci beilleszkedést célzó csoportos foglalkozások megvalósításban, o felméri, hogy az elítélt rendelkezik-e befogadó környezettel, o ha az elítélt rendelkezik befogadó környezettel, felveszi velük a kapcsolatot, és együttműködésük esetén megkezdi felkészítésüket az elítélt lehetőség szerinti visszafogadására, o szükség esetén segíti a családi kapcsolatok helyreállítását, o ha az elítélt részéről gyógyintézetben, illetve szociális intézményben való ellátás vagy elhelyezés igénye merül fel, és ezt kellő időben jelzi, felveszi a kapcsolatot az ellátást nyújtó intézményekkel az elítélt elhelyezése érdekében. A gondozási tevékenység keretében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő együttműködik a helyi önkormányzatokkal, a munkáltatókkal, az elítélt társadalomba való beilleszkedését elősegítő, karitatív tevékenységet végző civil szervezetekkel, vallási közösségekkel, valamint egyéb önkéntes közreműködőkkel. Az elítélt a letelepedéshez és a munkába állásához közvetlenül is igényelhet segítséget a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőtől, az intézkedésre jogosult más szervektől, a karitatív szervezetektől. A szabadulás előtt álló elítéltet támogatni kell, hogy szerződést köthessen a leendő munkáltatójával, szükség szerint biztosítani kell, hogy az elítéltet munkáltatója a fenti célból a büntetés-végrehajtási intézetben felkeresse. Ha a szabaduló elítélt gyógyintézetben vagy szociális intézményben való ellátásának vagy elhelyezésének igénye merül fel, az elítélt írásbeli hozzájárulása alapján az ellátás igénybevételéhez szükséges egészségügyi adatokat a büntetés-végrehajtási intézet a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő részére átadhatja.

152

A szabadulásra felkészítés hosszabb tartamú szabadságvesztést töltő elítéltek esetében: 1. Azt az elítéltet, aki szabadságvesztés büntetésből folyamatosan legalább tíz évet büntetés-végrehajtási intézetben tölt, reintegrációs programba kell bevonni, amelynek szabályait az elítélt köteles megtartani. 2. A büntetés-végrehajtási intézet az elítélt részére egyéni reintegrációs programot készít, amely alapján végrehajtja az elítélt gondozását. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő az egyéni reintegrációs program kidolgozásában és megvalósításában szükség szerint közreműködik. 3. Az egyéni reintegrációs program alapján az elítélt köteles  az egyéni reintegrációs programban részére meghatározott feladatokat végrehajtani,  együttműködni a büntetés-végrehajtási intézettel, a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelővel és a programba bevont szervezetekkel. 4. Az egyéni reintegrációs programot a büntetés-végrehajtási intézet szükség szerint – az elítélt, a reintegrációt segítő szervezetek képviselőinek bevonásával – felülvizsgálja és módosíthatja. A programot a gondozás megkezdésekor készített meghallgatás során készült adatok alapján kell elkészíteni.

12.2 Társadalmi kötődés program Azt az elítéltet, akit vétség miatt legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, kérelmére társadalmi kötődés programba kell helyezni. A program alapvető feladata a szabad élethez közelítő fogvatartás megteremtése, a szabadulást követő befogadó környezet erősítése, szükség esetén biztosítása, a korábbi munkahelyre történő visszahelyezés elősegítése, amennyiben ez nem lehetséges, úgy új munkahely felkutatása, esetlegesen közfoglalkoztatás megteremtése. A program kiemelt feladata a társadalmi kapcsolatok erősítése, valamint a szabadulás utáni lakhatás megteremtése. Mindezen feladatok végrehajtása céljából nélkülözhetetlen a reintegrációs tiszt és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő szoros együttműködése. A programelemek megvalósításának eredményességét a reintegrációs tiszt és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő időszakosan ellenőrzi, értékeli, és indokolt esetben módosítja.

153

Végrehajtásának a szabályai: 1. Azt az elítéltet, akit vétség miatt legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, valamint börtön és fogház fokozatú, enyhébb rezsimkategóriába sorolt elítéltet kérelmére társadalmi kötődési programba kell elhelyezni. 2. A társadalmi kötődés programba történő bevonás megtagadható, amennyiben az elítélttel szemben fegyelmi- vagy büntetőeljárás van folyamatban. 3. A társadalmi kötődés program végrehajtását a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti, ha az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és ha az elítélttel szemben újabb bűntető eljárás indult, valamint ha fegyelmi eljárás van folyamatban. 4. A magatartási szabályok ismételt vagy súlyos megszegése esetén a társadalmi kötődési program végrehajtását a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka megszüntetheti. 5. A társadalmi kötődés program feladata:  befogadó környezet biztosítása és erősítése,  korábbi munkahelyre történő visszahelyezés elősegítése, ha ez nem lehetséges, új munkahely felderítése, esetlegesen közfoglalkoztatás megteremtése,  további társadalmi kapcsolatok felderítése, erősítése,  lakhatás megteremtésének elősegítése. 6. A társadalmi kötődés erősítése érdekében az elítélt jogosult  havonta legfeljebb tíz nap eltávozásra azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát,  felügyelet nélkül külső munkahelyen dolgozni,  tanulmányainak büntetés-végrehajtási intézeten kívüli folytatására. 7. Ha az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet elhagyásával, a büntetésvégrehajtási intézeten kívüli munkáltatással kapcsolatos magatartási szabályokat megszegi, az büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a társadalmi kötődés program végrehajtását felfüggeszti. 8. A programelemek megvalósításának eredményességét a büntetésvégrehajtási intézet ellenőrzi és értékeli. Az értékelés alapját a pártfogó felügyelőnek a befogadó környezettel történő együttműködés és ellenőrzés során beszerzett adatok képezik.

154

12.3 Utógondozás 1. Az utógondozás célja az, hogy a szabadságvesztésből szabadulónak, a segítséget nyújtson a reintegrációhoz , a társadalomba történő beilleszkedéshez és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. Az utógondozás tartalma legfeljebb egy év. 2. Az utógondozásnak az elítélt kérelmére van helye. A szabadságvesztésből szabadult elítélt segítséget és támogatást kérhet, különösen a munkába állásához, a letelepedéséhez, a szállásbiztosításához, a megkezdett tanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez és gyógyító eljáráshoz. 3. Az utógondozást a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő végzi, a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, az elítélt társadalomba való beilleszkedését elősegítő, karitatív tevékenységet végző civil szervezetekkel, vallási közösségekkel, valamint egyéb önkéntes közreműködőkkel. 4. Az elítélt szabadulását követő munkavállalásának és lakhatásának elősegítése érdekében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő felméri a szabaduló elítélt befogadó környezete szerinti munkáltatókat, civil szervezeteket, vallási közösségeket, amelyek vállalják a szabaduló elítélt foglalkoztatásának, lakhatásának biztosítását.

12.4 Pártfogó Felügyelői tevékenység Pártfogó Felügyelői Szolgálat célja, hogy a pártfogó felügyelő a büntetőeljárás és a végrehajtás folyamatában kellő súllyal legyen jelen, és közvetítő szerepet lásson el az elkövető, valamint az áldozat és a társadalom között, ezáltal csökkentve a bűnismétlés veszélyét és fokozva az elkövető társadalmi reintegrációjának esélyét, és segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéshez, az ahhoz szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. 2011.január 1-je óta a Pártfogó felügyelői Szolgálat szakmai felügyeletét országos hatáskörben a Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium Igazságügyi Szolgálata látja el, a pártfogó felügyelői feladatokat pedig a megyei kormányhivatalokba integrált Igazságügyi Szolgálatok végzik, a pártfogó felügyelők tevékenységén keresztül. Az országgyűlés elfogadta a 2014.évi XXX. törvényt, mely eredményeként a megyei (fővárosi) Kormányhivatalok Igazságügyi Szolgálata Pártfogó Felügyelői Szolgálatai által ellátott egyes, a büntetés-végrehajtással összefüggő pártfogó felügyelői tevékenységek a Belügyminisztérium irányításába kerültek.

155

A 2014.évi XXX. törvény, valamint a 2013.évi CCXL. törvény, és a Pártfogó felügyelő Szolgálat tevékenységéről szóló 8/2013.(VI.29.) KIM. rendelet együttesen meghatározzák a büntetés-végrehajtással összefüggő büntetés-végrehajtási pártfogók pártfogó tevékenységei köreit, melyek a következők: 1. a feltételes szabadságra bocsátással összefüggésben elrendelt pártfogó felügyelői vélemény készítése; 2. környezettanulmányok készítése:  a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása elbírálásához;  a szabadságvesztés félbeszakítására irányuló kérelem indokoltságának ellenőrzése céljából;  a reintegrációs őrizetbe helyezést megelőzően;  a fiatalkorú befogadó részlegbe helyezését megelőzően; 3. a gondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység; 4. az utógondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység; 5. a feltételes szabadság tartamára törvény alapján fennálló vagy elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása. A Törvényekben és a rendeletben elfogadott módosítások alapján 2014.szeptember 01.-től az Igazságügyi Szolgálatból 30 fő pártfogó felügyelő integrálódott a büntetés-végrehajtási szervezetbe, kormányzati jogviszonyba. A reintegráció megvalósítása érdekében ezáltal a pártfogók hatásköre jelentősen kibővült, és számos új funkciót, feladatot kell ellátniuk, így a reintegrációs gondozás megvalósításában a pártfogó felügyelők kulcsfontosságú szerepet töltenek be. A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a pártfogolt ellenőrzésével és irányításával elősegíti annak megakadályozását, hogy a pártfogolt ismételten bűncselekményt kövessen el, továbbá segítséget nyújt a társadalmi beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális készségek kialakításához és feltételek megteremtéséhez, közreműködik a sértettek érdekeinek érvényesülésében. A pártfogó felügyeletet a pártfogó felügyelői szolgálat kijelölt pártfogó felügyelője, a feltételes szabadságra bocsátással összefüggő pártfogó felügyeletet a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő hajtja végre. 1.A feltételes szabadságra bocsátással összefüggésben elrendelt pártfogó felügyelői vélemény készítése. A feltételes szabadságra bocsátás tárgyában indult eljárás során a határozat meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási bíró– feltéve, hogy a

156

feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább kettő hónap – elrendelheti a vélemény beszerzését. Amennyiben a büntetés-végrehajtási bíró a vélemény beszerzését indokoltnak tartja, úgy az elítélt magyarországi lakó- és/vagy tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási szervet rendeli ki. A véleményt a büntetésvégrehajtási szerv vezetője által kijelölt büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő készíti el. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a feltételes szabadságra bocsátás várható időpontja előtt legalább két hónappal meghallgatja a büntetésvégrehajtási szervnél az elítéltet a vélemény elkészítése céljából. A büntetésvégrehajtási pártfogó a meghallgatástól számított időponttól kezdődően folyamatosan kapcsolatot tarthat az elítélttel. Amennyiben az elítélt nem a vélemény elkészítésére kirendelt büntetésvégrehajtási szervnél tölti jogerős szabadságvesztés büntetését, úgy a kijelölt büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő köteles közreműködésbe vonni az elítéltet fogva tartó büntetés-végrehajtási szerv büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőjét. A vélemény kiterjed az elítélt családi állapotára, iskolai végzettségére, szakképzettségére, foglalkozására, munkahelyére vagy tanulói jogviszonyának adataira, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi-, lakás-, valamint jövedelmi és vagyoni körülményeire. A fentiek értelmében a vélemény betekintést enged az összegyűjtött információk alapján az elkövetett bűncselekmény, a fogvatartott ahhoz való viszonyulása és a szabadságvesztés végrehajtása során személyiségében bekövetkezett változások között fennálló összefüggésekbe, amelyek alapján a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő javaslatot tehet az elítélttel szemben egyedi magatartási szabály vagy kötelezettség elrendelésére. A vélemény elkészítése érdekében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő az elítéltet köteles meghallgatni és vele attól az időponttól kezdődően rendszeresen kapcsolatot tarthat A vélemény készítése során nem mellőzhető az elítélt lakókörnyezetének megtekintése. A vélemény elkészítésére rendelkezésre álló idő – jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – az elrendelésnek a büntetés-végrehajtási szervhez való érkezésétől számított 30 nap, kivéve, ha a büntetés-végrehajtási bíró az eljárás jellegére figyelemmel a teljesítésre külön határidőt szabott. A kezdő napnak az érkeztetés napját nem kell beszámítani, hanem a rákövetkező napot kell a számítás alapjának tekinteni. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Függetlenül a rendelkezésre álló 30 napos határidőtől, a büntetés-végrehajtási pártfogónak törekednie kell arra, hogy a vélemény a lehető legrövidebb időn belül elkészüljön.

157

A fiatalkorú elítélttel kapcsolatos vélemény elkészítésének külön szabályai Fiatalkorú elítélt ügyében a vélemény elkészítésekor a fiatalkorúval együtt élő szülőt vagy gyámot, ennek hiányában a gondozót is meg kell hallgatni. A vélemény elkészítéséhez a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő tájékozódik a fiatalkorú elítélt:  törvényes képviselőjénél, hivatásos gyámjánál;  a lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatnál;  nevelésbe vett gyermek esetén a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál. A tájékozódás és az információgyűjtés célja a fiatalkorú elítélt jelenlegi, esetleges korábbi gondozásának, gyermekvédelmi gondoskodásban részesítésének tapasztalatainak megismerése. 2. Környezettanulmányok készítése A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői tevékenység keretében az intézkedések végrehajtása, valamint a hatósági eljárások során, kötelezően elvégzendő környezettanulmányok készülnek. A környezettanulmány beszerzésére a büntetés-végrehajtási szerv az elítélt magyarországi lakó- és/vagy tartózkodási helye szerint illetékes büntetésvégrehajtási szervet keresi meg. A környezettanulmányt a büntetés-végrehajtási szerv vezetője által kijelölt büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő készíti el. A fentiek alapján a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő környezettanulmányt készít: a. a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása elbírálásához; Ebben az esetben különösen vizsgálnia kell a kegyelmi eljárás során az egyéniesített fogvatartási programterv megvalósulási folyamatát, az elítélt magatartását, fegyelmi és jutalmazási helyzetét, együttműködési készégét. Figyelembe kell vennie a munkavállalási és lakhatási lehetőségeit, értékelnie kell kapcsolattartásának minőségét és gyakoriságát, továbbá mindazon körülményeket, amelyekből egyértelműen megállapítható a szabadulásra való felkészültsége és motivációja. b. a szabadságvesztés félbeszakítására irányuló kérelem indokoltságának ellenőrzése céljából vizsgálnia kell a kérelem okának relevanciáját, valamin továbbá azt is, hogy fűződik-e az elítéltnek olyan érdeke a büntetés-végrehajtási szerv elhagyásához, amely a kérelemben foglaltaktól eltér.

158

c. a reintegrációs őrizetbe helyezést megelőzően vizsgálnia kell az őrizetbe helyezés kapcsán az elítélt kapcsolattartását, az általa megjelölt lakóingatlant, vagyoni jövedelmi helyzetét. Ki kell térnie a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek arra is, hogy az elítélt várhatóan képes-e a reintegrációs őrizetre vonatkozó szabályok, előírások betartására d. a fiatalkorú befogadó részlegbe helyezését megelőzően vizsgálnia kell a beilleszkedését veszélyeztető körülmények fennállását. Azok kiküszöbölésére, megoldására a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek célszerű javaslatokat megfogalmaznia. A környezettanulmány elkészítésére legalább 8, legfeljebb 30 nap áll rendelkezésre. A környezettanulmányban rögzített adatok, információk és a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelő által tapasztalt személyes benyomások az elítélt szabadulását megelőzően a reintegrációs gondozás, majd az utógondozás során, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás mellett elrendelt pártfogó felügyelet ellátásakor és a reintegrációs őrizetben lévők ellenőrzése, a velük folytatott szakmai munka végrehajtásakor felhasználhatók. A fiatalkorú elítélttel kapcsolatos környezettanulmány elkészítésének külön szabályai. Fiatalkorú elítélt ügyében a környezettanulmány elkészítésekor a fiatalkorúval együtt élő szülőt vagy gyámot, ennek hiányában a gondozót is meg kell hallgatni. A környezettanulmány elkészítéséhez a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő tájékozódik a fiatalkorú elítélt családjánál, törvényes képviselőjénél, hivatásos gyámjánál, a lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatnál, nevelésbe vett gyermek esetén a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál, egyéb adatközlőnél. 3.A gondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység A büntetés-végrehajtási szervezet kiemelt célja a szabadságvesztést töltő elítélt szabadulásra történő eredményes felkészítése, a társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése, a szabadulás utáni jogkövető életmód kialakításához szükséges feltételek biztosítása, és ezáltal a visszaesési kockázat mértékének csökkentése. A reintegrációs gondozás fogalmának – és az abból eredő feladatok végrehajtásának – bevezetése a Büntetés-végrehajtási Törvény kiemelt nóvuma. A reintegrációs gondozást az elítéltet fogva tartó büntetés-végrehajtási szerv büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelője hajtja végre, a reintegrációs tiszttel való szoros együttműködésben. A reintegrációs gondozásba vont elítélt szabadulásra történő felkészítésére a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a

159

reintegrációs tiszttel közösen reintegrációs programot készít, amelyben foglaltak megvalósulását meghatározott időszakonként értékelni, és indokolt esetben módosítani kell. A reintegrációs gondozás büntetés-végrehajtási jogi intézmény, és – szemben a feltételes szabadság tartamára törvény alapján fennálló vagy elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásával – nem büntetőjogi intézkedés. Jellege szerint a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által nyújtott segítő tevékenység, amelynek főbb jellemzői: a) legfőbb tartalmi eleme a segítségnyújtás, amelynek végrehajtásához hátrányos jogkövetkezmény nem kapcsolódik, annak során magatartási szabály nem érvényesíthető; b) egyrészt az elítélt által hozott, másrészt a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által feltárt probléma kezelésére, megoldására irányul; c) a segítő folyamat célja az egészségügyi, mentális, szociális, és életvezetési nehézségek megoldásában való közreműködés, segítségnyújtás; d) a segítő folyamatban a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által meghatározott feladatok vállalásához és teljesítéséhez az elítélt együttműködése szükséges; e) a segítő folyamat módszerei között meghatározó az egyéni tanácsadás keretében nyújtott tájékoztatás, az egyéni esetkezelés, az ügyintézés, a csoportos foglalkozás, és a Családi Döntéshozó Csoportkonferencia módszerének alkalmazása; f) a reintegrációs gondozás időtartamára a Büntetés-végrehajtási Törvény 185.§ 2.és 3. bekezdésében leírtak az irányadóak, így az elítélt gondozását a büntetés-végrehajtási intézetből való szabadulás - ideértve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is - várható időpontja előtt a) egy évig terjedő szabadságvesztés esetén két hónappal, b) egytől öt évig terjedő szabadságvesztés esetén hat hónappal, c) öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés esetén egy évvel, d) tíz évnél hosszabb szabadságvesztés esetén két évvel kell megkezdeni. Valamint a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő gondozási tevékenységét legkésőbb a büntetés-végrehajtási intézetből való szabadulás - ideértve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is várható időpontja előtt két hónappal kezdi meg. A reintegrációs gondozás kiterjed:  a büntetés-végrehajtási szervnél szabadságvesztés büntetését töltő magyar és külföldi állampolgárságú elítéltre. A reintegrációs gondozás nem alkalmazható:  a büntetés-végrehajtási szervnél előzetesen letartóztatott fogvatartottra;  a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítéltre;

160

 az elzárást, a szabálysértési elzárást és a pénzbírság, illetve a közérdekű munka helyébe lépő szabálysértési elzárást (a továbbiakban: elzárás) töltő elítéltre, elkövetőre. Abban az esetben, ha a büntetés-végrehajtási szerv megfelelő kapacitással rendelkezik, és az elítélt rendkívüli élethelyzete indokolja ezt, akkor a reintegrációs gondozásra nem jogosultak is – kivéve az előzetesen letartóztatottat – részesülhetnek támogatásban. A reintegrációs gondozásra– valamennyi elítélt kötelezett vagy jogosult. - Így az átmeneti részlegre helyezett elítélt, aki esetében, ahol a reintegrációs gondozás végrehajtása a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő feladata, - Az alacsony biztonsági kockázatú részlegre helyezett elítélt esetén a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő az elítélt szabadulásának várható időpontját megelőző két hónappal reintegrációs gondozást végez az elítélt társadalmi kapcsolatainak megerősítése érdekében, - A szabadulásra felkészítés során a reintegrációs tiszt és a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelő aktív és hatékony együttműködése elengedhetetlen. - Hosszabb tartamú szabadságvesztést töltő elítéltek esetén a reintegrációs tevékenység a reintegrációs tiszt és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő közös feladata, mely segítségével egy egyéni reintegrációs program kerül kidolgozásra. - Társadalmi kötődési program a Büntetés-végrehajtási Törvény egyik kiemelt jelentőségű nóvuma. A visszaeső elítéltek kivételével, a vétség miatt szabadságvesztést töltő elítéltek kérhetik a programban való részvételüket. A társadalmi kötődés programban a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő feladata elengedhetetlen. A fiatalkorú elítélt reintegrációjának elősegítése A fiatalkorú elítélt mind életkori, mind hátrányos helyzetéből adódó sajátosságai miatt nem képes megfelelően alkalmazkodni a társadalmi normákhoz, amely elősegítheti a deviáns magatartásmintázatok kialakulását és megerősödését. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek vizsgálnia kell az elítélt által elkövetett bűncselekmény(ek) körülményeit is. A fiatalkorú fogvatartott reintegrációjának elősegítése és a visszaesési kockázatának csökkentése szempontjából külső, ilyen irányú tevékenységet végző szervezetek bevonásával törekedni kell a kognitív magatartás-alakítás módszereinak alkalmazására, így különösen az indulatkezelés, a problémamegoldó technikák, a társadalmi életben való jártasság növelését szolgáló tréningek megtartására.

161

El kell érni, hogy a fiatalkorú elítélt a reintegrációs tiszt és a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelő irányítása mellett önként és aktívan közreműködjön élete alakításában, motivációja és felelősségérzete fejlesztésében. 4.Az utógondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység Az utógondozás célja, hogy a szabadságvesztésből szabadultnak segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéséhez. Az utógondozás nem büntetőjogi intézkedés. Jellege szerint a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelő által nyújtott segítő tevékenység, amelynek megkezdését az utógondozott önkéntes kérelme alapozza meg, és az, a részéről bármikor megszakítható. Főbb jellemzői:  a segítségnyújtás, amelynek végrehajtásához hátrányos jogkövetkezmény nem kapcsolódik, annak során magatartási szabály nem érvényesíthető;  az utógondozott által hozott, és a pártfogó felügyelővel közösen megfogalmazott probléma kezelésére, megoldására irányul;  az egészségügyi, mentális, szociális, és életvezetési nehézségek megoldásában való közreműködés, segítségnyújtás;  az egyéni tanácsadás keretében nyújtott tájékoztatás, az egyéni esetkezelés, az ügyintézés, a csoportos foglalkozás, és a Családi Döntéshozó Csoportkonferencia módszerének alkalmazása; Az utógondozás teljes időtartama jogszabályban rendeleti szinten meghatározott, ugyanakkor azon belül kezdő- és záró időpontja jellemzően az elítélt vagy szabadult elítélt szükségleteihez igazodik. A segítő folyamatban a pártfogó felügyelő által meghatározott feladatok vállalásához és teljesítéséhez az utógondozott együttműködése szükséges. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő jellemzően azokat a módszereket és technikákat alkalmazza az utógondozás végrehajtása során, amelyeket a reintegrációs gondozás keretében biztosít az elítélt részére. Az utógondozott jogosult mindazon támogatási formák igénybevételére, amelyek a reintegrációs gondozásba vont elítéltet megilletik. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által nyújtott támogatási formák közül meghatározó a munkába állás elősegítése, és a lakhatás megoldásában való közreműködés. Abban az esetben, ha az utógondozott korábban megkezdett tanulmányai a szabadságvesztés végrehajtására tekintettel megszakadtak, a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelő feladata annak elősegítése, hogy az utógondozottat oktatásba vonja. Amennyiben az utógondozott egészségi állapota indokolttá teszi, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő közreműködik az utógondozott egészségügyi intézményben történő elhelyezése érdekében.

162

5. A feltételes szabadság tartamára törvény alapján fennálló vagy elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása A feltételes szabadság tartamára törvény alapján fennálló vagy elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásának célja,hogy a pártfogolt ismételten bűncselekményt kövessen el, továbbá segítséget nyújt a társadalmi beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális készségek kialakításához és feltételek megteremtéséhez, közreműködik a sértettek érdekeinek érvényesülésében. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő egyéni pártfogó felügyelői terv alapján látja el a pártfogó felügyelet végrehajtásával járó teendőket és összehangolja a pártfogó felügyelet végrehajtásában közreműködő szervek, szervezetek, személyek tevékenységét. A pártfogó felügyelet végrehajtása során a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő egyik kiemelt feladata a szakmai és társadalmi kapcsolatok megerősítése, a külső, együttműködő szervek és szervezetek tevékenységének koordinálása a hatékonyság érdekében. A pártfogó felügyelet végrehajtásában a rendőrség is segítséget nyújt. A rendőrség a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő megkeresése alapján, – a pártfogó felügyelet elrendeléséről, rendőrség által ellenőrizendő magatartási szabályokról való – értesítést követően közreműködik a végrehajtásban. A rendőrség a külön magatartási szabályok módosításának kezdeményezésére vonatkozó javaslatát a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek küldi meg. A pártfogó felügyeletet a pártfogolt lakóhelye szerint illetékes büntetésvégrehajtási szerv büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelője hajtja végre. A pártfogó felügyelet járulékos jellegű jogintézmény, önállóan nem, csak büntetés vagy intézkedés mellett kerülhet sor az alkalmazására. Intézkedés melletti pártfogó felügyelet végrehajtására csak a bíróság jogerős határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon kerülhet sor. A pártfogó felügyelet végrehajtásáról feltételes szabadságra bocsátás esetén a büntetés-végrehajtási bíró rendelkezhet. A pártfogó felügyelet alkalmazása nem mellőzhető: • életfogytig tartó szabadságvesztésből szabaduló, feltételes szabadságra bocsátott elítélt esetében; • visszaeső terhelt esetében; • fiatalkorú terhelt esetében. A pártfogó felügyelet a szabadságvesztésből történő tényleges elbocsátás napjával kezdődik. A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig legalább tizenöt év.

163

Az öt évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén, ha az elítélt nem többszörös visszaeső, a bíróság az ítéletben úgy is rendelkezhet, hogy a feltételes szabadság tartama legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbodik. A pártfogó felügyelet végrehajtása során különös jelentősége van az egyéni pártfogó felügyelői terv készítésének, hiszen a jogintézmény lényege, hogy az adott eset sajátosságaihoz igazodóan történjék a beavatkozások célzott megtervezése. A pártfogó felügyelet végrehajtása során a terv egyik funkciója, hogy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő átgondolja, melyik módszer alkalmazása szolgálja a legoptimálisabban a szakmai célok megvalósítását. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a pártfogolt tájékoztatását – és a jegyzőkönyv felvételét – követő harminc napon belül készíti el a tervet. A pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolt köteles: o a bíróság határozatában előírt külön magatartási szabályokat és az e törvényben meghatározott kötelezettségeket (a továbbiakban együtt: magatartási szabályok) megtartani, o a pártfogó felügyelőnek vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek és a rendőrségnek a magatartási szabályok megtartására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni, a kért felvilágosítást megadni, o a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő felhívásának eleget tenni, és a kapcsolattartás meghatározott rendszeressége és módja szerint a pártfogó felügyelőnél jelentkezni. A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogolt a pártfogó felügyelői szolgálattól vagy a büntetés-végrehajtási szerv büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőjétől : o segítséget kérhet, különösen munkába állásához, letelepedéséhez, megélhetése és szállása biztosításához, tanulmányai folytatásához, gyógyító kezeléséhez és gyógyító eljárásához, o életvezetési tanácsot kérhet, o segítséget kérhet családi kapcsolatainak helyreállításához, o kérheti csoportos foglalkozáson való részvételét. A magatartási szabályok megtartását a pártfogó felügyelő vagy a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelő ellenőrzi, abban a rendőrség is a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő megkeresésére közreműködik.

164

Ha a pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében a külön magatartási szabály módosítása vagy mellőzése indokoltnak tűnik, a pártfogó felügyelő az ellenőrzési tapasztalatai, vagy a rendőrség kezdeményezése vagy a pártfogolt kérelme alapján a külön magatartási szabály megváltoztatásának indítványozására az ügyésznek javaslatot tesz. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat kiemelt és az ügyfelek által is rendkívül kedvezően fogadott szolgáltatása a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat, melynek keretében jövedelemre és ügytárgyra tekintett nélkül, a Szolgálat munkatársai adnak jogi felvilágosítást, útbaigazítást, egyszerűbb ügyekben jogi tanácsot.

165

Függelékek Függelék: fegyelmi eljárás kezdeményező lap Bv. intézet megnevezése: FEGYELMI ELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSI LAP 14/2014. (XII.17.) IM r. 6. § I.

Név: Anyja neve: Bv. fokozat:

Azonosító jel: Szül. év: hó: nap:

II.

Elkövetés helye: Elkövetés időpontja: Cselekmény leírása: …………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………… Többi elkövető: Sértettek:

III. Bizonyítási eszközök, tanúk: …………………………………………………………………………… …................................................................................................................... ....................................................................................................................... .................................................................................... Kelt: …………………… ………………………… kezdeményező aláírása IV. Számítógépbe bevitel megtörtént: Kelt: ………………………… ………………………..

166

2. függelék

Bv. intézet megnevezése: Függelék a ………………………. sz. fegyelmi ügyhöz Név: …………….…….. azonosító jel: …………………… szül. idő (év, hó, nap): ……………… I. Alulírott kijelentem, hogy tudomásomra hozták, hogy ellenem fegyelmi eljárást kezdeményeztek. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

II. a) Alulírott kijelentem, hogy tudomásomra hozták, hogy a fegyelmi ügyemet a reintegrációs tiszt hatáskörébe utalták. ……………………….., …………………………… ………..……………………... fogvatartott aláírása II. b) Alulírott kijelentem, hogy a reintegrációs tiszt által hozott döntést: a) tudomásul veszem, ellene panasszal nem élek b) nem veszem tudomásul, egyben kérem a fegyelmi eljárás lefolytatását ……………………….., …………………………… ………..……………………... fogvatartott aláírása

III. Alulírott kijelentem, hogy tudomásomra hozták, hogy ellenem fegyelmi eljárás indult, és a vizsgálattal név: ………………………...... rendfokozat: ……………………. beosztás: ………………………. bízták meg. Elrendelt vizsgálat határideje:…………………………………… ……………………….., …………………………… ………..……………………... fogvatartott aláírása

IV. a) Alulírott kijelentem, hogy tudomásomra hozták az ellenem kezdeményezett fegyelmi eljárás elrendelésének megtagadását. ……………………….., …………………………… ………..……………………... fogvatartott aláírása IV. b) Alulírott kijelentem, hogy tudomásomra hozták az ellenem indított fegyelmi eljárás határidejének meghosszabbítását. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása IV. c) Alulírott kijelentem, hogy tudomásomra hozták az ellenem indított fegyelmi eljárás felfüggesztését. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

167

Alulírott kijelentem, hogy az ellenem indított fegyelmi eljárás során:: a) védőnek nem bízok meg senkit b) védőnek név: ……………………………………………………………… cím: ………………………. tel: ………..….. fax: …………….. bízom meg. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

V. Alulírott kijelentem, hogy tudomásomra hozták, hogy az ellenem indított fegyelmi eljárás alapján a fegyelmi tárgyalás napját ………………………………………………………………………..-ra tűzték ki. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

VI. a) Alulírott kijelentem, hogy az I. fokú fegyelmi határozatot előttem kihirdették, azt a) tudomásul veszem, ellene panasszal nem élek, b) nem veszem tudomásul, ellene panasszal élek, c) nem veszem tudomásul, ellene felülvizsgálati kérelmet nyújtok be. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

VI. b) Alulírott kijelentem, hogy az I. fokú fegyelmi határozatot szóban kihirdették és a határozat egy példányát részemre átadták. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

VII. a) Alulírott kijelentem, hogy a II. fokú fegyelmi határozatot részemre kihirdették. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

VII. b) Alulírott kijelentem, hogy a II. fokú írásos fegyelmi határozatot részemre kézbesítették. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fogvatartott aláírása

168

3. függelék Bv. intézet megnevezése: Melléklet a …… számú fegyelmi ügyhöz FEGYELMI ELKÜLÖNÍTÉSI LAP Fogvatartott neve: ……………………………………………… Nyilvántartási szám: …………………………………………… Anyja neve: ……………………………………………………. Születési hely, idő: ……………………………………………… Bv. fokozat: …………………………………………………….. Elkülönítés oka, rendelkezések ………………………………… …………………………………………………………………… Elkülönítés helye: ………………………………………………. Elkülönítés ideje: év: ….. hó: ……….. nap: ………. óra: ……… perc: …………. ……………………………… elrendelő aláírása Elkülönítés indokoltságának felülvizsgálata: év…….hó…………..nap:…………óra………..perc:………… …………………………… fegyelmi jogkör gyakorlója. Elkülönítés megszüntetése: év: ….. hó: ……….. nap: ………. óra: ……… perc: …………. ………………………………

169

megszüntetést elrendelő aláírása Egészségügyi vélemény: ……………………………………………………………………………………. ................. …………………………………………………………………………………… ………….. Reintegrációs tiszt ellenőrzése: …………………………………………………………………………………… ………….. …………………………………………………………………………………… …………..

170

Bv. intézet megnevezése: Melléklet a ……………………………….. sz. fegyelmi ügyhöz eljárás elrendelésekor Név: ……….………….. azonosító jel: ……………szül. idő (év, hó, nap): ………..…… Nevezettet az alábbi jogokról és kötelezettségekről oktattam ki: - Önmagára nem köteles terhelő vallomást tenni. - Jogsérelem esetén ügyészhez, adatvédelmi biztoshoz fordulhat. - Az eljárás során anyanyelvét vagy az általa ismert más nyelvet használhatja. - Védekezését szóban vagy írásban előadhatja. - A vallomástétel megtagadása nem akadálya az eljárás folytatásának, a fegyelmi felelősség megállapításnak. - A vizsgálat során bizonyítási indítványt tehet, melynek teljesítéséről, vagy megtagadásáról a vizsgáló dönt, döntése ellen külön jogorvoslatnak nincs helye. - íVédőt bízhat meg, vagy kérheti kirendelését. - Felhívtam figyelmét a hamis vád, illetve a hamis tanúzás törvényi következményeire. - Fegyelmi kiszabása esetén panasszal élhet, ill. joga van felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. - Az eljárás során felmerült költségek megtérítésére kötelezhető. - Az eljárás során keletkezett iratokat tanulmányozhatja, azokból másolatot kérhet. A fenti jogokat velem ismertették, azokat tudomásul vettem. Kelt:, ………………………………….. ………………………………… fogvatartott A terhemre rótt fegyelmi cselekményt velem ismertették. A vizsgálat befejezésekor a fegyelmi iratok tanulmányozását kérem - nem kérem.* ……………………………… .. fogvatartott

171

Kelt: ………………………………….. ……………………………… … kivizsgáló A rendelkezésre álló iratokba a vonatkozó adatvédelmi szabályok betartása mellett betekintettem. Kelt:,………………………………….. ………………………………… fogvatartott *megfelelő rész aláhúzása

172

5. függelék Bv. intézet megnevezése: Melléklet a ………………………. sz. fegyelmi ügyhöz Név: …………..……….. azonosító jel: …………………… szül. idő (év, hó, nap): .………… I. A magánelzárás fenyítés végrehajtása egészségügyi szempontból: a) nem ellenjavallt b) ideiglenesen ellenjavallt, előreláthatólag …….. év ………………. hó …….. napjáig. c) véglegesen ellenjavallt ……………………….., ……………………………

………..……………………... orvos aláírása

II. a) A magánelzárás fenyítés végrehajtása az orvos nyilatkozata alapján nem hajtható végre. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fegyelmi jogkör gyakorlója

II. b) A magánelzárás fenyítés végrehajtását …… év ………….. hó …… nap ……….. órakor kell megkezdeni. ……………………….., ……………………………

………..……………………... fegyelmi jogkör gyakorlója

III. A magánelzárás fenyítés végrehajtása ……… év ………………….hó ……….. nap …………….órakor megkezdődött. ……………………….., ……………………………

………..……………………... főfelügyelő aláírása

IV. Egészségügyi vizsgálatok időpont

feljegyzés

orvos aláírása

……..

……………………..

………………………………………………

……………………

……..

……………………..

………………………………………………

……………………

……..

……………………..

………………………………………………

……………………

……..

……………………..

………………………………………………

……………………

……..

……………………..

………………………………………………

……………………

V. A magánelzárás félbeszakítását …………………………………………............................................................. ……………………………………………………………………………………………… miatt javaslom. ……………………….., ……………………………

………..……………………... orvos aláírása

173

VI. A magánelzárás fenyítés végrehajtását orvosi javaslat alapján félbeszakítom. ……………………….., ……………………………

VII. A magánelzárás fenyítés végrehajtása kezdete

………..……………………... fegyelmi jogkör gyakorlója

vége

… év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra …….….. … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra …….….. … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra …….….. … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra …….….. … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra … év ... hó … nap … óra …….…..

VIII. A magánelzárás végrehajtása alatt reintegrációs tiszt által történő ellenőrzések: ……… ……………………..

……………………………………………………………………………….

……… ……………………..

……………………………………………………………………………….

……… ……………………..

……………………………………………………………………………….

……… ……………………..

……………………………………………………………………………….

……… ……………………..

……………………………………………………………………………….

……… ……………………..

……………………………………………………………………………….

IX. A magánelzárás végrehajtása megtörtént. ……………………….., ……………………………

………..……………………... felügyelő aláírása

Ellenőrizte:

……………………….., ……………………………

………..……………………... fegyelmi jogkör gyakorlója

X. A magánelzárás nem hajtható végre, mert a fenyítés kiszabása óta eltelt 6 hónap ……………………….., ……………………………

………..……………………... bv. intézet parancsnoka

174

6. függelék NYILATKOZAT Közvetítői eljáráson való részvételről (eljárás alá vont fogvatartott) Alulírott ………………………………..(név),……………..nytsz. elítélt, mint eljárás alá vont kezdeményezem, hogy a …………….. számú fegyelmi eljárásban közvetítői eljárás kerüljön lefolytatásra. Alulírott ………………………………..(név),……………..nytsz. elítélt, mint eljárás alá vont hozzájárulok/nem járulok hozzá, hogy a …………….. számú fegyelmi eljárásban közvetítői eljárás kerüljön lefolytatásra. Jelen nyilatkozatommal tudomásul veszem, hogy közvetítői eljárás lefolytatása engedélyezhető, ha a) a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott a fegyelemsértés elkövetését beismerte, b) a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott és a sértett a közvetítői eljáráshoz hozzájárult, és c) a fegyelemsértés jellegére, a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott személyére tekintettel a fegyelmi eljárás lefolytatása vagy a fenyítés végrehajtása mellőzhető. Büntetőeljárás gyanúját megalapozó, továbbá olyan fegyelemsértés esetén, amely miatt a sértett magánindítványt tett, közvetítői eljárás nem alkalmazható. Nem alkalmazható a közvetítő eljárás akkor sem, ha a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott vagy a sértett előzetes letartóztatásban lévő terhelt. A közvetítői eljárás során felmerült költségeket az eljárás alá vont fogvatartott viseli, kivéve azokat, amelyek a sértett fogvatartott érdekkörében merültek fel. A jelen közvetítői eljárás lefolytatására irányuló szándéknyilatkozatot elolvasás és értelmezést követően, mint akaratommal mindenben megegyezőt, jóváhagyólag aláírok. Kelt: ………………….. , …………………… ……………………………….. eljárás alá vont Reintegrációs tiszt javaslata: …………………………………………………………………………………… …………….

175

…………………………………………………………………………………… ……………. Kelt: ………………….. , …………………… ……………………………….. reintegrációs tiszt Alulírott kijelentem, tudomásomra hozták, hogy a fegyelmi eljárást közvetítői eljárásra utalták, közvetítőnek név: ………………………...... rendfokozat: ……………………. beosztás: ………………………. bízták meg. A közvetítő személyét elfogadom – kizárását indítványozom. ……………………….., …………………………… ………..……………………... eljárás alá vont

176

7. függelék NYILATKOZAT Közvetítői eljáráson való részvételről (sértett) Alulírott ………………………………..(név),……………..nytsz. elítélt, mint sérett kezdeményezem, hogy a …………….. számú fegyelmi eljárásban közvetítői eljárás kerüljön lefolytatásra. Alulírott ………………………………..(név),……………..nytsz. elítélt, mint a fegyelmi ügy sértettje hozzájárulok/nem járulok hozzá, hogy a …………….. számú fegyelmi eljárásban közvetítői eljárás kerüljön lefolytatásra. Jelen nyilatkozatommal tudomásul veszem, hogy közvetítői eljárás lefolytatása engedélyezhető, ha a) a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott a fegyelemsértés elkövetését beismerte, b) a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott és a sértett a közvetítői eljáráshoz hozzájárult, és c) a fegyelemsértés jellegére, a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott személyére tekintettel a fegyelmi eljárás lefolytatása vagy a fenyítés végrehajtása mellőzhető. Büntetőeljárás gyanúját megalapozó, továbbá olyan fegyelemsértés esetén, amely miatt a sértett magánindítványt tett, közvetítői eljárás nem alkalmazható. Nem alkalmazható a közvetítő eljárás akkor sem, ha a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott vagy a sértett előzetes letartóztatásban lévő terhelt. A közvetítői eljárás során felmerült költségeket az eljárás alá vont fogvatartott viseli, kivéve azokat, amelyek a sértett fogvatartott érdekkörében merültek fel. A jelen közvetítői eljárás lefolytatására irányuló szándéknyilatkozatot elolvasás és értelmezést követően, mint akaratommal mindenben megegyezőt, jóváhagyólag aláírok. Kelt: ………………….. , …………………… ……………………………….. sértett Reintegrációs tiszt javaslata: …………………………………………………………………………………… …………….

177

…………………………………………………………………………………… ……………. Kelt: ………………….. , …………………… ……………………………….. reintegrációs tiszt

Alulírott kijelentem, tudomásomra hozták, hogy a fegyelmi eljárást közvetítői eljárásra utalták, közvetítőnek név: ………………………...... rendfokozat: ……………………. beosztás: ………………………. bízták meg. A közvetítő személyét elfogadom – kizárását indítványozom. ……………………….., …………………………… ………..……………………... sértett

178

8. függelék

FELJEGYZÉS Közvetítői megbeszélésről Készült a ………………………………hivatalos helyiségében. 20__. év ______ hónap ___ napon _____órakor. Fegyelmi eljárás ügyszáma: ………/………………… Közvetítői megbeszélésen részt vevők: Név:………………………………, nytsz:………………, mint eljárás alá vont. Név:………………………………, nytsz:………………, mint sértett. Védő:………………………………, mint az eljárás alá vont meghatalmazottja. Képviselő: …………………………, mint a sértett meghatalmazott képviselője. Egyéb: …………………………………………………………………………… Közvetítő:………………………….., mint az eljárás lefolytatására kijelölt személy. A közvetítő tájékoztatja a megbeszélésen résztvevőket a közvetítői eljárás lényegéről, jogkövetkezményeiről, valamint jogaikról és kötelezettségeikről. A közvetítői eljárás más fogvatartott sérelmére elkövetett fegyelmi cselekmény által kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy egy közvetítő, harmadik személy bevonásával a sértett és a fegyelmi eljárás alá vont fogvatartott közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a fegyelemsértés következményeinek jóvátételét és az eljárás alá vont fogvatartott jövőbeni szabálykövető magatartását elősegítő írásbeli megállapodás jöjjön létre. A közvetítőnek biztosítania kell, hogy a résztvevők egymással szemben tisztelettel járjanak el. A közvetítői eljárás a fegyelmi jogkör gyakorlójának közvetítői eljárásra utaló döntése napján kezdődik. A fegyelmi jogkör gyakorlója közvetítői eljárásra utaló döntésében kijelöli a közvetítőt és szükség szerint rendelkezik a kiszabott fenyítés végrehajtásának felfüggesztéséről. Az eljárás során az eljárás alá vont jogosult védő, a sértett, képviselő meghatalmazására. Amennyiben a 14/2014. (XII.17) IM rendeletben foglalt kizárási okok fennállnak, a fogvatartottak bármelyike azt bejelentheti. A sértett és az eljárás alá vont fogvatartott indítványozhatja, hogy érdekében legfeljebb egy-egy, általa megjelölt fogvatartott a közvetítői megbeszélésen jelen legyen és felszólalhasson. A közvetítő az indítványt csak abban az esetben utasíthatja el, ha a fogvatartott jelenléte a közvetítői eljárás céljával ellentétes. A döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

179

A közvetítői megbeszélést a közvetítő vezeti, aki meghatározza a közvetítői megbeszélés menetét, valamint a közvetítői megbeszélésen résztvevők felszólalásának rendjét. A sértett és az eljárás alá vont fogvatartott az üggyel kapcsolatos álláspontját szóban kifejtheti, és a rendelkezésére álló iratokat is bemutathatja. A közvetítő által, a közvetítői eljárás lényegéről, jogkövetkezményeiről, jogaimról, kötelezettségeimről szóló tájékoztatást megértettem. …………………………………………. ………………………………………….. eljárás alá vont

sértett

A közvetítői megbeszélés során az alábbi a jelenlévők részéről az alábbiak hangzottak el:

________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ _______________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ Az üggyel kapcsolatban egyebet elmondani nem tudok és nem is kívánok. A feljegyzés az általam elmondottakat helyesen és jól tartalmazza, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok. Kelt, mint fent …………………………………………. ………………………………………….. eljárás alá vont

sértett

…………………………………………. közvetítő

180

9. függelék

Közvetítői eljárási megállapodás A megállapodás a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak fegyelmi felelősségéről szóló 14/2014. (XII.17.) IM rendelet, közvetítő eljárást tartalmazó részében szabályozott feltételek alapján jött létre az alábbi elítéltek között. Létre jön…………………………………………….név……………nytsz., mint sértett és …………………………………………….név……………nytsz., mint eljárás alá vont, a közvetítői eljárásban részt vett elítéltek között. A közvetítői eljárásban résztvevő felek megállapodnak abban, hogy: …………………………………………………………………………………… ……………. …………………………………………………………………………………… ……………. A teljesítés határideje: ………………………………………………………………………….. A közvetítés során felmerült költségek: Eljárás alá vont: Sértett:

…………………………..Ft …………………………..Ft

Az eljárásban részt vett fogvatartottak tudomásul veszik, hogy a) A vállalt kötelezettség nem lehet ellentétes a jogszabályokkal, a büntetésvégrehajtás rendjét, biztonságát nem sértheti vagy veszélyeztetheti. b) A megállapodás a közvetítői eljárás céljain túli joghatás kiváltására nem vehető igénybe, a közvetítői eljárás során tett nyilatkozatok, keletkezett iratok más eljárásban bizonyítékként nem használhatók fel.

181

c) A közvetítői eljárás eredményesen fejeződik be, ha az eljárás alá vont fogvatartott a megállapodásban foglalt kötelezettségét teljesítette. Ha a sértett magatartása miatt hiúsul meg a teljesítés, a közvetítői eljárást eredményesen befejezettnek kell tekinteni. d) A megállapodásban foglalt kötelezettségek teljesítését az eljárás alá vont fogvatartott reintegrációs tisztje ellenőrzi. e) A közvetítői eljárás során felmerült költségeket az eljárás alá vont fogvatartott viseli, kivéve azokat, amelyek a sértett fogvatartott érdekkörében merültek fel. Megállapodás helye: ………………………, kelte:………………………… A megállapodásban leírtakat megismertem, megértettem és elfogadom:

……………………………….. ………… sértett

…………………… eljárás alá vont

……………………………….. közvetítő A közvetítői eljárás során kötött megállapodásban szereplő, vállalások határidőn belül érvényesültek. igen nem ……………………………….. reintegrációs tiszt A közvetítői eljárást: minősítem.

eredményesnek

/

……………………………….. fegyelmi jogkör gyakorlója

eredménytelennek

182

függelék: a befogadó adatlap nyomtatvány BEFOGADÓ ADATLAP NYOMTATVÁNY ……….…………………………….. bv. intézet megnevezése BEFOGADÓ ADATLAP A kérdőívet olvashatóan, a valóságnak megfelelően kell kitölteni!

Név:

Nyilvántartási szám:

Születési név:

Megszólítás, becenév:

Születési hely, idő:

Anyja neve:

Állandó lakcím:

Tartózkodási hely:

Családi állapota: …………………………………………………………………………………… …................... Házastárs/élettárs neve, elérhetősége (értesítési cím)……………………………….………………………………....... Gyermekek ……………… lány

száma:………………

fiú

Gyermekek kora:………………................................................................................................

183

Ki gondoskodik róluk:…………………..………………………….......................................... Hol nevelkedett, ki nevelte: család – nagyszülők – nevelőszülők – nevelőotthon – egyéb:…………………………………………………………………………… ……………… Milyen körülmények között nevelkedett:……………………………………………………………................ .......................................................................................................................... Kikkel él egy háztartásban: ……………………………………………………………………………… A családtagjai közül kikkel tart kapcsolatot:………………................................................... Feltételezhetően kik fogják támogatni a fogvatartása alatt (rokoni fok megjelölésével): …………………………………………………………………………………… Gyámság, gondnokság alatt áll-e: igen – nem Állt-e pártfogó felügyelet alatt a bekerülését megelőzően: igen – nem hol: ……………………………………......................................................................... ........... A családjából volt-e valaki büntetve: nem – igen: rokoni fok:………………………………………............................................................... Hogyan került az intézetünkbe: önként jelentkezett – szállítással érkezett – elővezetés útján Elkövetett bűncselekmény(ek):…………………………………………………………… ……………… A büntetését, előzetes letartóztatását jogosnak érzi-e? igen – nem, mert nem követtem el – nem, mert eltúlzott

184

Bűntársa(i):…………………………………………………………………… Van-e haragosa az intézetben (ha igen nevezze meg): nincs – van, éspedig:…………………………............................................................................ Van-e védője: igen, kirendelt – igen, meghatalmazott – nincs A védő neve, elérhetősége:........................................................................................................... Folyik-e Ön ellen egyéb büntetőeljárás (ha igen, hol, milyen bűncselekmény miatt): nem – igen: ……………………………………………………………………………… Volt-e korábban bűntetve (ha igen, hányszor, milyen bűncselekmény miatt): igen – nem ………………………………………………………………………………… Utoljára honnan és melyik évben szabadult:............................................................................................................... Hányadik alkalommal tölt szabadságvesztés büntetést:………………………………………………........................................ Korábbi szabadságvesztése alatt követett-e el bűncselekményt: nem - igen: …………………………........................................................................................ Az összes, bv. intézetben töltött idő hossza:………………………………………………………………………......... Tudja-e, hogy a szabadulását követően a lakhatása milyen körülmények között lesz megoldott: …………………………………………………………………………………… ……………...Van-e saját lakása: van – nincs Írni-olvasni tud-e?................... ...................................................................................................

185

Legmagasabb iskolai végzettsége:…………………………………………………………………........ Szakképzettsége(i):……………………………………………………………… ……………..…………………………………………………............................... Milyen egyéb szakmákban van jártassága:…………………………………………………..……….................... Bekerülése előtt volt-e munkaviszonya: volt – nem volt – alkalmi munka – nyugdíj – egyéb: ……………………………………………………………………………… Hol, milyen munkakörben dolgozott:…………………………………………………………………............ Havi átlagos nettó jövedelme:…….……………………………………………………………… A család átlagos havi nettó jövedelme:………………..……………………………….………………........... Teljesített-e katonai/rendvédelmi szolgálatot (ha igen, hol, mikor, mennyi ideig):…………………………………..………………......................................... Idegen nyelv ismerete (igen esetén jelölje meg a nyelvet és az annak szintjét): nem – igen: ……………………………………………………………………………… Lehetőség függvényében szeretne-e dolgozni az intézetben: igen – nem Van-e szerencsejáték szenvedélye: nem – igen: ………..……………………………………………............................................... ...................... Bekerülése előtt fogyasztott-e alkoholt: nem – igen: alkalomszerűen, napi rendszerességgel Milyen mennyiségben fogyasztott alkoholt:………..............................………………………………………… Dohányzik: nem – igen:………szálat naponta

186

Fogyasztott-e kábítószert: nem – igen: kíváncsiságból kipróbáltam – alkalomszerűen – rendszeresen Milyen kábítószert fogyasztott:……………………………………………………………………… Volt-e valamilyen elvonókúrán, rehabilitációs központban; mikor, hol: ………………………………………………………............................................. Hogyan jellemezné jelenleg az egészségügyi állapotát: kiváló – jó – közepes – megfelelő – rossz Milyen egészségügyi problémái vannak:………………………………………………………………................... Szed-e rendszeresen gyógyszert (ha igen mit, mennyit): nem – igen: …………………………………............................................................................. Hogyan jellemezné a jelenlegi lelkiállapotát: jó – közepes – megfelelő – rossz Rendelkezik-e testi fogyatékossággal (ha igen írja le): nem – igen: ………………………………................................................................................. Speciális étrendigénye van-e (ha igen milyen jellegűt igényel) nincs – van: …………………………………............................................................................ Van-e feltűnő, szemmel látható, különös ismertetőjel a testén (például seb, tetoválás, műtéti vagy egyéb heg, stb.): …………………………………………………………………………………… Volt-e önkárosítási, öngyilkossági kísérlete valaha (ha igen, hol, mikor, milyen jellegű, miért): nem – igen: ………………………………………………………………………………… A családjában volt-e valakinek öngyilkossági kísérlete vagy öngyilkossága (ha igen, kinek, mikor): nem – igen: ………………………………………………………………………………......... Állt-e pszichiátriai kezelés alatt (ha igen miért, mikor): nem – igen: ……………………………….................................................................................

187

A családjában áll/állt-e valaki pszichiátriai kezelés alatt (ha igen ki, miért, mikor): nem – igen: …………………………………………………… Sportol-e; ha igen, mit, milyen szinten:………………………………………………............. Van-e hobbija (ha igen, mi az): nincs – van ……………………………………………………………..................................... Lehetőség függvényében az intézetben tartózkodása alatt milyen programokon szeretne részt venni: oktatás – szakképzés – munka – sport – könyvtár – kulturális tevékenység – szakkörök – egyéb:……………….............................................................................................. Szabadulása után biztosított-e a munkahelye (ha igen, hol, milyen munkakörben): nem – igen: ………………………………………………………………………………… Hozzájárulok, hogy az intézet pszichológusa elbeszélgessen velem: igen – nem Van-e valamilyen problémája, amit szeretne jelezni: nincsen – van: ………………………………………………………………………………… A befogadó beszélgetés alkalmával az intézet Házirendjéről és az egyéb lehetőségekről tájékoztatást kaptam. A fenti adatok a valóságnak megfelelnek. Név…………………….… Nytsz.:…………… .................................................................. A befogadott fogvatartott aláírása

Dátum:....................................... ............................................................... A befogadó reintegrációs tiszt aláírás

188

függelék : jutalmazási javaslat nyomtatvány JUTALMAZÁSI JAVASLAT NYOMTATVÁNY ………………………………. bv. intézet JUTALMAZÁSI JAVASLAT …………………………………….......nytsz.: ……………. bv. fok.: …………..…... anyja neve: ……………………………….. elítélt ……………………………………. ………………………………………………………………………………… jutalomban való részesítését az alábbi tények alapján javasolom: ……………………. …………………………………………………………………………………… …… ………………….., …….. év …………. hó …. nap …………………………… név, rendfokozat, beosztás A reintegrációs tiszt véleménye: ………………………………………………………………….. ………………………………… ………………….., …….. év …………. hó …. nap …………………………… reintegrációs tiszt Bv. osztályvezető:…………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………… ………………….., …….. év …………. hó …. nap …………………………… bv. osztályvezető Intézetparancsnok:……………………………………………………………… ……… ………………….., …….. év …………. hó …. nap …………………………… intézetparancsnok függelék : jutalmazási összesítő lap

HÓNAP

JANUÁR

FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS

I. félév összesen

JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

II. félév összesen

ÖSSZESEN: Jutalom Kimaradás Jutalom eltáv. Lát.fogadás int. kívül

KIJELÖLT VEZETŐ Fenyítés törlése

Tárgy jutalom

Pénzjutalom

Kondicionáló terem használata

REINT. TISZTI JOGKÖR Szem. sz. ford. összeg növelése

Látogatás soron kívül

Látogatás hosszabbítás

Dicséret

Elutasított

Jutalmazás összesen

189

JUTALMAZÁS ÖSSZESÍTŐ LAP

PARANCSNOKI JUTALOM

190

jutalmazás döntési folyamatábrája Reint. tiszti Nyilvánhatáskör tartási osztály döntés kívüli döntés

Dicséret Soron látogató fogadás Látogatási idő meghosszabbítás Kond. terem használat díjtalanul Szem. szükségletekre fordítható összeg növelése Tárgyjutalom Pénzjutalom Végrehajtott fenyítés nyilvántartásának törlése Látogatófogadás int. kívül Jutalom eltávozás Jutalom kimaradás Javaslat elutasítása

Pénzügyi csoport

Kijelölt vezető

Parancsnoki hatáskör

döntés vélemény

döntés

vélemény

döntés

vélemény vélemény vélemény

döntés döntés vélemény

döntés

vélemény

vélemény

vélemény

vélemény

döntés

vélemény

vélemény

vélemény

vélemény

döntés

vélemény

vélemény

vélemény

vélemény

döntés

vélemény

döntés

vélemény

191

büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő nyilvántartó lap NYILVÁNTARTÓ LAP A nyilvántartásba vétel időpontja: A PÁRTFOGOLTRA VONATKOZÓ ADATOK: Neve: Születési helye és ideje: Anyja neve: Lakóhelye: Tartózkodási helye: Jelenlegi iskolarendszerű képzés adatai: (Iskola, tancsoporti tagozódás megnevezése.) Befejezett iskolai végzettsége: Megszakította-e tanulmányait, ha igen, miért?

□

Igen

□

Nem

Foglalkozása, szakképesítése: Munkahelye: Beosztása: Ha van, a törvényes képviselő neve, a képviselet jellege: Tartózkodási helye: A BÜNCSELEKMÉNY(EK) ELKÖVETÉSÉRE VONATKOZÓ ADATOK: Az elkövetett bűncselekmény(ek) megnevezése: Az elkövetés(ek) éve: Társtettes(ek) száma: Ügyészség, bíróság megnevezése: Határozatának száma: Kelte, jogerőre emelkedésének napja: Másodfokon eljáró bíróság

192

megnevezése: Határozatának száma, kelte: Az elrendelt intézkedés, a kiszabott büntetés megnevezése: Az elrendelt külön magatartási szabály(ok) megnevezése: Folyamatban levő/végrehajtás alatt álló más büntetőeljárás(ok) adatai: CSALÁDI KÖRÜLMÉNYEKRE VONATKOZÓ ADATOK: A pártfogolt családi állapota, kivel él együtt? Pártfogolt anyja: □ él □ nem él Pártfogolt apja: □ él □ nem él Pártfogolt szülei együtt élnek: □ Nem élnek együtt: □ Pártfogolt anyjának neve: Iskolai végzettsége: Foglalkozása, munkaköre:

Gyermekeinek száma: Ki neveli?

Pártfogolt apjának neve: Iskolai végzettsége: Foglalkozása, munkaköre: Pártfogolttal együtt élő házastárs, élettárs iskolai végzettsége: Foglalkozása, munkaköre:

Gyermekvédelmi gondoskodásra vonatkozó adatok:

EGYÉB ADATOK Baráti, kisközösségi kapcsolatokra vonatkozó adatok: Esetleges káros szenvedély adatai: A nyilvántartó lapot a mai napon lezártam. (kelt) büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő

193

büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői terv

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁGA MEGYEI BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI PÁRTFOGÓ FELÜGYELŐJE

EGYÉNI PÁRTFOGÓ FELÜGYELŐI TERV Készült

pártfogó felügyelete ügyében,

napján

1. A bűncselekmény elkövetéséhez vezető, az elkövetéskor jellemző okok bemutatása (szubjektív, objektív, múltbeli-eredeti, aktuális-szituatív): 2. A bűnismétlés vonatkozásában a terv készítésekor fennálló, a terheltet veszélyeztető körülmények bemutatása (szubjektív, objektív, múltbelieredeti, aktuális-szituatív): 3. A pártfogó felügyelet tartama alatt elérendő cél bemutatása (rövid-középhosszú távon): 4. Az ehhez és a magatartási szabályok/kötelezettségek teljesítéséhez szükséges teendők bemutatása: 5. A pártfogolt kötelezettségeinek/feladatainak a bemutatása: 6. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő feladatainak a bemutatása 7. A terv megvalósításához igénybe vehető intézmények, személyek megnevezése és feladataik bemutatása: Elemző összegzés a tervben foglaltak megvalósulásáról (a pártfogó felügyelet bejeződésekor) 1. Célok megvalósulása: 2. A pártfogolt kötelezettségeinek/feladatainak megvalósulása: 3. A pártfogó felügyelő feladatainak megvalósulása: 4. A közreműködők feladatainak megvalósulása: (kelt.) büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő

194

jegyzőkönyv a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos tájékoztatásáról BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁGA MEGYEI BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI PÁRTFOGÓ FELÜGYELŐJE

Ügyszám: Bv.Pf/ JEGYZŐKÖNYV Készült a

Megyei/Fővárosi …………… helyiségében, napján, pártfogó felügyelete végrehajtása ügyében.

Jelen vannak: , büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő , pártfogolt (sz: , anyja neve: , lakcíme: , egyéb elérhetősége: , személyazonosításra alkalmas igazolványa megnevezése, száma: más jelen levő megnevezése és személyazonosító adatai: A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő ismerteti a jegyzőkönyvi meghallgatás okát: A pártfogolttal szemben a Bíróság számú, napján kelt, napján jogerőre emelkedett határozatában feltételes szabadságra bocsátotta, egyben elrendelte a pártfogó felügyeletét, amelynek kezdő napja: , várható befejezésének napja: . A határozatban az elrendelő az alábbi külön magatartási szabályokat/kötelezettségeket írta elő: . A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a pártfogoltat tájékoztatja: 1.

A pártfogó felügyelet céljáról [Bv. tv. 310. § (1) bekezdése]:

A pártfogó felügyelet célja, hogy az elkövető ellenőrzésével és irányításával elősegítse annak a megakadályozását, hogy ismételten bűncselekményt kövessen el, és segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéshez, az ehhez szükséges szociális készségek kialakításához.

195

A pártfogolt kötelességeiről [Btk. 71. §-ának (1) bekezdése, Bv. tv. 313. § (1) bekezdése]: 2. 1. A jogszabályban és a határozatban előírt magatartási szabályok megtartása. 2. 2. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelővel történő rendszeres kapcsolat tartása. 2. 3. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítás megadása. 2. 4. A pártfogó felügyeletet elrendelő határozat jogerőre emelkedése, illetve a szabadságvesztésből való szabadulása után a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnél, valamint a jogszabályban meghatározott időben az állandó lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon jelentkeznie kell. 2. 5. Ha munkaképes - a jogszabályban meghatározott kivétellel, a lehetőségekhez képest - munkaviszonyban kell állnia, vagy egyéb kereső foglalkozást kell folytatnia. 2. 6. A munkahelyének és a lakóhelyének megváltoztatására irányuló szándékát a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek előzetesen be kell jelentenie. Amennyiben lakóhelyének vagy tartózkodási helyének változását nem jelenti be, úgy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a Bv. tv 313. § (3) bekezdése alapján kezdeményezheti rendbírság kiszabását, erre a pártfogoltat előzetesen figyelmeztetni kell. 2. 7. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek a magatartási szabályok/kötelezettségek megtartására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit teljesítenie kell. 2. 8. A pártfogó felügyelet tartama alatt az azt elrendelő határozatot magánál kell tartania, és ha a rendőrség igazoltatja, a határozatot a személyazonosító igazolvánnyal együtt be kell mutatnia.

2.

A magatartási szabályok megszegésének jogkövetkezményeiről: A feltételes szabadságot a bíróság megszünteti, ha a tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik az elítéltet, vagy ha az elítélt a magatartási szabályokat megszegi.

3.

A pártfogó felügyelet tartamának idő előtti megszüntethetőségéről: Tájékoztatom, hogy a pártfogó felügyeletét a Btk. 70. §-ának (3) bekezdése alapján az eredetileg megállapított időtartam leteltét ( ) megelőzően is megszüntetheti a bíróság, ha a pártfogó felügyelet fele, de legalább 1 év eltelt, és az alatt a magatartási szabályokat megtartotta, továbbá életvitele minden szempontból kifogástalan volt. Ennek érdekében napját követően felül fogom vizsgálni az ügyét, és ha addig nem tapasztalok kifogásra

4.

196

okot adó körülményt, javaslatot tehetek az ügyésznek a pártfogó felügyelet megszüntetésének indítványozására. A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő feladatairól: Segítség nyújtása a pártfogolt számára a társadalomba való beilleszkedéshez, a bűnismétlés elkerüléséhez. Annak ellenőrzése és rendszeres figyelemmel kísérése, hogy a pártfogolt betartja-e az előírt magatartási szabályokat, hogyan viselkedik munkahelyén, az oktatási intézményben és lakóhelyén. A pártfogolt elszámoltatása életkörülményeiről, életviteléről.

5.

A pártfogoltat foglalkoztató munkáltató kedvezményéről: A pártfogoltat foglalkoztató munkáltató legfeljebb 12 hónapon át költségként számolhatja el a foglalkoztatott után befizetett társadalombiztosítási járulékot.

6.

7.

A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő általános elérhetőségéről, fogadóóráinak időpontjáról, helyszínéről:

8.

A kötelező jelentkezések tervezett jelentkezés időpontjáról:

9.

A magatartási szabályok megtartása érdekében alkalmazott pártfogó felügyelői rendelkezésről:

rendjéről,

a

legközelebbi

A tényleges tartózkodási helye közlésének kötelezettségéről: Kötelezem, hogy legkésőbb napján személyesen/telefonon közölje velem a tényleges tartózkodási helyét, ahol életvitelszerűen lakik (ha ez, a jegyzőkönyv felvételekor nem ismert).

10.

A pártfogolt nyilatkozata: A pártfogó felügyelő tájékoztatását megértettem, tudomásul vettem, az alábbiakat kívánom előadni: A jegyzőkönyvet elolvasás után helybenhagyólag aláírják, egy példányát a megjelent(ek)nek a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő átadja. kmf. pártfogolt

büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő

törvényes képviselő

gondnok

197

előkészítő kérdőív a gondozás és az utógondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység végrehajtásáról ELŐKÉSZÍTŐ KÉRDŐÍV A GONDOZÁS KERETÉBEN VÉGZETT REINTEGRÁCIÓS TEVÉKENYSÉG IGÉNYBEVÉTELÉHEZ AZ UTÓGONDOZÁS KERETÉBEN VÉGZETT REINTEGRÁCIÓS TEVÉKENYSÉG IGÉNYBEVÉTELÉHEZ A kérdőív kitöltése önkéntes! A kérdőív kitöltésének a célja, hogy a válaszain keresztül megismerjük, hogy a szabadulása utáni életéhez milyen segítségre lenne szüksége. Tájékoztatom, hogy a reintegrációs gondozás során a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő támogatást nyújt a szabadulásra történő felkészítése érdekében, akitől tájékoztatást, tanácsot, segítséget kérhet a szabadulása utáni életével kapcsolatos problémái kezeléséhez (családi kapcsolatok helyreállítása, lakhatás, munkába állás, tanulmányok folytatása, gyógykezelés, elveszett iratok pótlása). Szabadulását követően egy évig Ön jogosult az utógondozás igénybevételére, amelynek során a bv. intézetben megkezdett támogatás folytatható. A kitöltött kérdőívet adja át a reintegrációs tisztnek vagy a pártfogó felügyelőnek! Köszönöm a válaszait! büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő I. Az elítélt adatai: 1. Az elítélt neve, nyilvántartási száma: ________________________________ 2. Születési időpontja, helye: ________________________________________ 3. Anyja neve: ___________________________________________________ 4. Bejelentett lakcíme: _____________________________________________ 5. Bv. intézetbe kerülését megelőző lakóhelye: __________________________ 6. Szabadulását követően lakhatási lehetőségei: _________________________ _____________________________________________________________ _____________________________________________________________

198

II. Fogva tartásra vonatkozó adatok: 1 Büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadás időpontja: _____________ 2. Elkövetett bűncselekménye: _______________________________________ 3. Ítélet tartama (év, hónap): ________________________________________ 4. Hányadszor tölt szabadságvesztés büntetést: __________________________ 5. Összes idő: ____________________________________________________ 6. Jelen ítéleten kívül van-e végrehajtásra váró szabadságvesztés büntetése? ___ _____________________________________________________________ 7. Van-e folyamatban levő büntető-, vagy szabálysértési ügye? _____________ _____________________________________________________________ 8. Jelen ítélete végrehajtási fokozata: __________________________________ 9. Biztonsági csoportba sorolása: _____________________________________ 10. Állt-e már pártfogó felügyelet alatt, ha igen, utoljára mikor: ______________ 11. Az elítélt feltételes szabadulásának időpontja: ________________________ kitöltött szabadulásának időpontja: _____________________________ elhelyezési körlete: __________________________________________ nevelőjének neve: ___________________________________________ 12. Jelenleg foglalkoztatott-e valamilyen munkakörben: ____________________ 13. Mennyi pénzzel szabadul várhatóan: ________________________________

III.

Családi körülményei:

1. Családi állapota: élettársi kapcsolat

házas

elvált

egyedülálló

2. Házastársa/élettársa neve: ________________________________________ 3. Gyermekeinek száma, életkora: ____________________________________ _____________________________________________________________

199

4. Ki neveli a gyermeke(ke)t? _______________________________________ 5. Nevelkedik-e valamelyikük intézetben? ______________________________ 6. Van-e kapcsolattartója, ha igen, az ön számára legfontosabbakat sorolja fel, a rokonsági fok megjelölésével! _____________________________________ _____________________________________________________________ _____________________________________________________________ 7. Milyen formában tartják a kapcsolatot? levelezés

csomagküldés

látogatás

telefon

8. Az elítélt bv. intézetbe kerülését megelőzően: lakásban

családi házban lakott.

9. Szobák száma: ______ 10. Közös háztartásban együtt lakó személyek száma: _____ 11. Szabadulását követően kire számíthat (név, rokonsági fokozat megjelölése): _____________________________________________________________ 12. Hol nevelkedett? családban

nagyszülőknél

nevelőszülőknél nevelőotthonban egyéb

13. Érzelmi kötődése: család

élettárs

apa

anya

gyermek

14. Van-e a családban börtönviselt személy?

testvér

igen

nagyszülő

nincs

nem

Ha igen, jelölje meg a rokonsági fokot! apa

anya

testvér

gyermek

házastárs/élettárs

15. Van-e, aki a felsoroltak közül szabadságvesztés büntetést tölt? igen

nem

200

Ha igen, melyik hozzátartozója? ___________________________________

IV.

Munkakörülményei:

1. Iskolai végzettsége: _____________________________________________ 2. Szakképzettsége: _______________________________________________ 3. Miből élt? _____________________________________________________ 4. Bv. intézetbe kerülését megelőzően jövedelemmel rendelkezett-e?

igennem

Havi átlagjövedelme: ____________________________________________ 5. Tudomása szerint mennyi bejelentett munkaviszonnyal rendelkezik? (év, hó) _____________________________________________________________ 6. Utolsó bejelentett munkahelye, évszáma: ____________________________ ________________________________________________________________ 7. Elhelyezkedési tervei, elképzelése: _________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ 8. Közvetlenül bekerülését megelőzően részesült-e rendszeres szociális jellegű támogatásban, segélyezésben? (munkaügyi központtól, önkormányzattól, egyéb intézménytől)

igen

nem

Ha igen, fogva tartásáról értesült-e a támogatást, segélyt folyósító intézmény? igen

nem

V. Tulajdonviszonyok: 1. Van-e tulajdona? ház/lakás nincs

házrész

üzlet

műhely termőföld telek

személygépkocsi

egyéb: ________________________________________________

201

2. Van-e tartozása? pénzintézet felé

igen

nem

magánszemélynek

lakhatással kapcsolatosan egyéb

VI. Szenvedélybetegségek: 1. Van-e az alábbiakban felsoroltak közül szenvedélybetegsége? alkohol

kábítószer

dohányzás

játékszenvedély

nincs

2. Egészségi állapota: egészséges vagyok

rokkantnyugdíjas vagyokcsökkent munkaképességű vagyok

kezelés alatt állok VII. Iratokra vonatkozó információk: Hol található?

Van-e: 1. személyi igazolványa:

van

nincs

………………… 2. lakcímkártyája:

van

nincs

………………… 3. útlevele:

van

nincs

………………… 4. adóigazolványa:

van

nincs

………………… 5. TB kártyája:

van

nincs

………………… 6. születési anyakönyvi kivonata:

van

7. jogosítványa:

nincs

van …………………

nincs…………………

202

8. iskolai végzettségét igazoló bizonyítványa

van

nincs

………………… VIII. A szabadításom előkészítése ügyében az alábbi segítséget kérem: (Jelölje be X jellel, több lehetőség közül is választhat!))



elveszett iratok, bizonyítványok pótlása, beszerzése



egészségügyi és/vagy szociális intézetben való elhelyezés, ellátásban való segítségnyújtás kérelme



tájékoztatás munkába álláshoz



tájékoztatás pártfogó felügyelettel kapcsolatos kötelezettségekről és jogokról



tanulmányokban, képzésekben való részvételről tájékoztatás



tanácsadói felvilágosító programokról tájékoztatás



szállás, lakhatás megoldásában való tanácsadás



családdal való kapcsolattartáshoz segítségnyújtás



gyermekkel való kapcsolattartáshoz segítségnyújtás



tájékoztatás az önkormányzat által nyújtandó szociális ellátásokról, segélyekről



tájékoztatás a bv. intézettel együttműködő egyházak és civil szervezetek segítségnyújtási lehetőségeiről



segélyezési lehetőségekről tájékoztatás



életvezetési tanácsadás



önismereti, vagy agressziókezelő, vagy álláskeresést segítő csoportos foglalkozáson való részvétel



jogi segítségnyújtás



gondnokság, gyámság ügyekben való tájékoztatás

203



segélycsomag kérelme (élelmiszer, ruházat, tisztálkodási szerek) /kizárólag azok kérhetik, akik kapcsolattartóval nem rendelkeznek!/



volt állami gondozottak hivatalos ügyeinek intézése



egyéb ___________________________________________________ __________________________________________________________

1. Az intézeten belül milyen tevékenységben vesz részt jelenleg? _____________________________________________________________ 2. Az intézeten belül milyen tevékenységben venne részt leginkább? oktatás munka kultúrfoglalkozás

sporttevékenység

könyvtár

3. Az ön véleménye szerint milyen okok vezettek ahhoz, hogy bv. intézetbe került? _____________________________________________________________ IX. Egyéb kérelem rövid leírása: ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ Hozzájárulok ahhoz, hogy a személyes és a büntetés-végrehajtási különleges adataimat az együttműködő szervek – a gondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység vagy az utógondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység végrehajtása ügyében eljárva – a törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében egymásnak átadják. Dátum: ………………………… … elítélt aláírása

204

Irodalomjegyzék 1. Andorka Rudolf (1990): Bevezetés a szociológiába. Bp. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Aula Kiadó. 1990. 2. Az emberi jogok a büntetés-végrehajtásban, Büntetés-végrehajtási Szakkönyvtár. 1992/2. 3. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R/87/3 ajánlása a tagállamoknak az Európai Börtönszabályokról. Büntetés-végrehajtási Szakkönyvtár. 1990/5.sz. 4. Balogh László-Pál László(1975): Kriminálpedagógia, Tanárképző főiskolai jegyzet. Kézirat 1975. 5. Berne, Eric (1987): Emberi játszmák. Bp. Gondolat. 1987. 6. Boros János – Csetneky László (1996): Kilenc típus. Visszaeső bűnelkövetők komplex vizsgálata. Börtönügyi szemle 1996/4. 7. Boros János – Csetneky László (2000): Börtönpszichológia. Bp. Rejtjel Kiadó. 2000. 8. Boros János (1995): Rab-hierarchia. Erőszak és informális státus összefüggései a visszaeső elítélteknél. Börtönügyi Szemle 1995/2. 9. Csetneky László (1995): Rabreintegráció, Budapest, BüntetésvégrehajtásOp. Börtönügyi szemle1995/4. 10.Csányi Vilmos (1999): Az emberi természet. Bp. Vince Kiadó. 1999. 11.Csepeli György (1997): Szociálpszichológia. Bp. Osiris Kiadó. 1997. 12.Dr. Pál László (1976): Reintegráció a büntetés-végrehajtásban. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1976. 13.Fejes Imre (1994): Esély (az eurokompatibilis magyar börtönügy), Budapest, Büntetés-végrehajtásOp. Börtönügyi szemle 1994/2-3. 14.Fejes Imre (1994): Foglalkoztatás, Budapest, Büntetés-végrehajtásOp. Börtönügyi szemle 1994/4. 15.Fejes Imre-Garami Lajos (1993): Rabok szabadon, Budapest, BüntetésvégrehajtásOp. Börtönügyi szemle 1993/4. 16.Forgách József (1993): A társas érintkezés pszichológiája. Bp. Gondolat. 1993. 17.Forgács Judit (2000): Segítő vagy végrehajtó? A börtönnevelő szerepkonfliktusai PTE. Szakdolgozat 2000. 18.Foucault, Michel (1990): Felügyelet és büntetés Bp. Gondolat. 1990. 19.Garami Lajos (1991): A szociális munka helye és szerepe a büntetésvégrehajtásban. Budapest, Büntetés-végrehajtásOp. Börtönügyi szemle 1991/1. 20.Giddens, Anthony (1995): Szociológia. Bp. Osiris Kiadó. 1995. 21.Gönczöl Katalin (1991): A bűnös szegények. Bp. KJK. 1991.

205

22.Huszár László (1995): Alkalmazkodás. Hosszúidős elítéltek börtönadaptációja. Börtönügyi Szemle 1995/2. 23.Huszár László (1997): ...és bűnhődés: A magyar börtönlakók szociológiai vizsgálata. MTA. Kandidátusi értekezés. 1997. 24.Huszár László/b. (1997): A treatment/reintegráció, mint büntetésvégrehajtási funkció. (történeti áttekintés). Bp. Büntetés-végrehajtásOP. Börtönügyi szemle. 1999/4. szám. 25.Kabódi Csaba-Lőrincz József-Mezey Barna (2005): Büntetéstani alapfogalmak. Bp. Rejtjel Kiadó. 2005. 26.Kántor Gáspár (1999): Reintegrációi ismeretek (a bánásmód alapjai) Oktatási segédanyag a Büntetés-végrehajtás. Szervezet Oktatási Központjának hallgatói számára. 1999. 27.Lőrincz József (1998): A fiatalkorúak büntetés-végrehajtása. Vác. CITOYEN. 1998. 28.Lőrincz József- Nagy F. (1997): Börtönügy Magyarszágon. Bp. BüntetésvégrehajtásOP. 1997. 29.Lukács Tibor (1987): Szervezett dilemmánk: a börtön. Bp. Magvető Kiadó. 1978. 30.Matiasovics Mária - Uzonyi Adél (1998): A szolgálati viselkedés lélektana. Oktatási segédanyag a Büntetés-végrehajtás. Szervezet Oktatási Központjának hallgatói számára. 1998. 31.Módos Tamás (1998): Büntetés-végrehajtási reintegráció. Bp. Rejtjel Kiadó.1998. 32.Módos Tamás (2003): A reszocializáció módszertana. Reintegráció – módszertani tansegédlet. Büntetés-végrehajtási Szakkönyvtár. 2003/3.sz. 33.Perrow, C. (1994): Szervezetszociológia 34.Rentzmann, William (1993): Alappillérek a modern ítélkezési fikozófia fejlődésében: normalizálás, nyitottság, felelősség. Büntetés-végrehajtási Szakkönyvtár. 1993/1.sz. 35.Ruzsonyi Péter (1999): Javíthatalanok? ( A büntetés-végrehajtási korrekciós reintegráció fejlődési trendje). Bp. Büntetés-végrehajtásOP. Börtönügyi szemle. 1999/4. szám. 36.Szabó Edina (2001): A magyar börtönszleng szótára 37.Tari Ferenc (1995): Szakmai alapon (a büntetés-végrehajtás és a politika kapcsolata). Bp. Büntetés-végrehajtásOP. Börtönügyi szemle. 1995/2. szám. 38.Vókó György (2006): Európai büntetés-végrehajtási jog. Bp. Dialog Campus Kiadó.2006. 39.Walker, Nigel (1976): Gondolatok az ésszerű büntetésről. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.1976. 40. A 2013. évi CCXL.törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról

206

41.16/2014. (XII. 19.) IM Rendelet - a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól 42.Hatályos törvények, jogszabályok és Országos Parancsnoki szakutasítások

207

Felkészülési kérdések 1. Határozza meg a szabadságvesztés célját és feladatát! 2. Ismertesse a bánásmód fogalmát, célját, objektív és szubjektív elemeit!! 3. Határozza meg a reintegrációs tevékenység és a büntetés-végrehajtási reintegrációs program fogalmát! 4. Ismertesse a Kockázatkezelés és a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer fogalmát, elemeit, működését! 5. Ismertesse a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet működését! 6. Beszéljen a Befogadási és Fogvatartási Bizottság feladatairól! 7. Beszéljen a differenciálás lehetőségeiről, valamint a kötelező elkülönítés szabályairól! 8. Ismertesse a rezsim fogalmát, valamint a progresszív rezsimszabályokat! 9. A szabadságvesztés végrehajtásának alapelvei: Normalizáció elve -Nyitottság elve - Felelősség elve 10.A szabadságvesztés alapelvei: - Egyéniesítés elve - Együttműködés elve - Fokozatosság elve - Reintegráció elve 11. Ismertesse a reintgrációs program fogalmát, valamint az elemeit! 12. Beszéljen a családi-,társadalmi kapcsolatok fontosságáról, valamint ismertesse az intézeten belüli kapcsolattartás formáit! 13. Az ösztönző rendszer: - Mi a jutalmazás szerepe az elítéltek reintegrálásában? - Ismertesse a jutalmazás rendjét, valamint az adható jutalmak fajtáit! 14. Ismertesse a fegyelmi felelősségre vonás szerepét az elítéltek reintegrálásában, valamint a felelősségre vonás rendjét és az alkalmazható fenyítéseket! 15. Az ösztönző rendszer: - Ismertesse az enyhébb végrehajtási szabályok reintegrációs sajátosságait valamint a végrehajtás szabályait! 16. Az ösztönző rendszer: - Ismertesse az átmeneti részleg , valamint a drog prevenciós részleg sajátosságait, és a végrehajtás szabályait!

208

17. Az ösztönző rendszer: - Beszéljen a végrehajtási fokozat megváltoztatásának és a feltételes szabadságra bocsátás pedagógiai előnyeiről és a végrehajtás szabályairól! 18. Speciális büntetés-végrehajtási feladatok: - Beszéljen a fiatalkorú elítéltek speciális kezeléséről, gondozásáról! 19. Speciális büntetés-végrehajtási feladatok: - Ismertesse a női elítéltek büntetés-végrehajtásának sajátos vonásait! 20. Speciális büntetés-végrehajtási feladatok: - Beszéljen az előzetes letartóztatás végrehajtásáról, annak speciális feladatairól! 21. Speciális büntetés-végrehajtási feladatok: - Melyek a külföldi elítéltek foglalkozásainak sajátos vonásai a büntetésvégrehajtásban! 22. Speciális büntetés-végrehajtási feladatok: - Beszéljen az elítéltek kezelésének sajátosságairól a gyógyító-nevelő részlegen, a hosszúidős speciális részlegen, valamint az alacsony biztonsági kockázatú részlegen! 23. Ismertesse a fogvatartotti fórum végrehajtásának általános elveit! 24. Szabadulásra való felkészítés: - Beszéljen a visszailleszkedést segítő programokról, valamint a társadalmi kötődési programról, azok szükségességéről és pedagógiai jelentőségéről! 25. Szabadulásra való felkészítés: - Beszéljen a Pártfogó Felügyelői Szolgálat feladatairól, reintegrációs tevékenységéről, valamint az utógondozásról!