Készítette: Könyvrajongók

Készítette: Könyvrajongók

A fordítás alapjául szolgáló mű: Cecily von Ziegesar: The It?? Girl A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Bad Girl sorozat BadGirl Bad Girl 2. Imádom, ha utáltok Bad Girl 3. Mindent akarok, de azonnal! Bad Girl 4. Megérdemlem! Bad Girl 5. Szeress, és ne dumálj! Előkészületben: Bad Girl 6. www.badgirl.hu

Hot Girl sorozat Előkészületben: Hot Girl 2. Copyright © 2005 by Alloy Entertainment Hungárián translation © Bartók Júlia, 2008 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008 ISBN 978 963 254 091 7

Egy Waverlys diák tudjon ellenállni a kísértésnek még akkor is, ha legszívesebben végignyalná a pasiját a feje búbjától a talpáig! Callie Vernon lecuccolt a Dumbarton kollégium 303-as szobájában, majd körülnézett. Minden úgy állt, ahogy Brettel és Tinsleyvel hagyták, leszámítva az üres Coca-Cola lightos dobozokat, a Parlament-csikkektől bűzlő hamutartókat, illetve a szanaszét heverő CD-tokokat. Tavaly ősszel, másodikban Callie-1 kis kompániájával, Brett Messerschmidttel és Tinsley Carmichaellel együtt benyomták egy egyablakos, szánalmasan szűk lyukba. De Tinsley az első héten megfűzött három nyomi végzős csajt, hogy húzzanak a szobájukból, és cserébe idejében megkapják az infót a kőkemény, csak beavatottaknak szóló partikról. Erre a szobára egyszerűen le kellett csap- ni: az ablakok a Hudson folyóra néznek, és közel a vészkijárat, ha netán takarodó után jutna eszükbe, hogy kezdjenek valamit magukkal. Brett még nem jött meg, Tinsleyt pedig tavaly év végén kirúgták. Naná hogy Mr. Purcellnek, az őskövület fizikatanárnak napfelkelte előtt támadt kedve kocogni a kínosan tisztára nyalt gorilla snaucerjeivel! Csúnya lebukás volt, ahogy hajnali ötkor éppen tolták az ekit a rögbipálya kellős közepén. Első alkalommal próbálták ki a kereket, és eltartott egy ideig, hogy abbahagyják a röhögést a szánalmas kutyák láttán, mire leesett nekik, hogy gáz van. Egyesével berendelték őket az igazgatói irodába, először Tinsleyt, aztán Callie-t, utoljára Brettet,

és végül csakTinsley szívott: azonnal kirúgtak a Waverlyből. Callie vetett egy pillantást az anük tölgyfa komód fölött lógó frissen fényesített tükörre: kisimította fehér Jill Stuart topját, és rántott egyet citromsárga Tocca szoknyáján. Ledobott pár kilót a nyáron, úgyhogy az oldalsó cipzár egyfolytában a köldökéhez vándorol. Callie most már tényleg vékony, durván, és a nyár kihozta a szeplőit. Haja hosszú és zilált, tágra nyílt mogyoróbarna szemét vastag, kiszőkült végű pillák legyezik. Csücsörítve laza csókot dobott a tükör felé, miközben szétzabálta a mellkasát feszítő szorongás. Egész nyáron azon pörgött, lehet, hogy Tinsleyt kirúgták, őt Brettel pedig nem. Vajon Brett a hunyó? A csaj őrült titokzatos tud lenni, ha az otthoniakról van szó: az anyját és az apját sosem látni szülőin, ő pedig nem hív senkit East Hamptonba a hosszú hétvégékre. Tinsley egyszer elejtette, hogy Brett bizonyos családi ügyekkel nem szívesen rukkolna elő. Lehet, hogy Brett hangszerelte Tinsley eltávolítását, hogy ne pletykálhasson róla? Callie lehuppant az íróasztal előtti székbe; tulajdonképpen örült, hogy kezdődik az iskola. Túl azon, hogy nem beszélt a két legjobb barátnőjével - egy kumma szót egyikükkel sem - a nyár valami borzalom volt. Először is, ott volt az a bizonyos Atlanta Magazin-fotó, ahogy a Club Compoundban vaníliás Martinivel a kezében táncol az asztalon. A rovatcím így hangzik: Nagy fellépés egy kiskorútól: kormányzó lányához illő viselkedés? Nem nehéz kitalálni, hogy anyuci konzervatív georgiai választói nem voltak elbűvölve. Vér ciki. A blama után Callie Barcelonába utazott a család nyári lakjába. Mr. Vernon félig spanyol, és nyaranta

Európában ingatlanozik. Callie repesve várta a romantikus találkozást a pasijával, Easy Walsh-szal, ehhez Barcelona pompás díszletnek ígérkezett. Sajnos a látogatás minden volt, csak romantikus nem. Nevezzük bizarrnak. - Csá! - törte meg a csendet egy reszelős hang Callie háta mögött. Callie megpördült. Nyugi. Itt van. Kellőképpen ziláltan, szexi, százkilencven centis mivoltában itt áll az ajtóban, és még soha ilyen kurva jól nem nézett ki! - Ó! - Callie tenyere izzadni kezdett. - Hogy s mint? - kérdezte a csávó, miközben ingének gyűrött szélét húzkodta. A fényes, majdnem fekete haja cukin göndörödött a nyaka és a füle körül. - Szétcsúszva - lett volna a korrekt válasz. Legutoljára akkor látta Easyt, amikor elvitte a barcelonai reptérre. Az egy dolog, hogy elmaradt a búcsúcsók, de az utolsó napon már nem is nagyon társalogtak. - Okésan - felelte a lány körmönfont ravaszsággal. Hogy jutottál be? Angelica nem vett észre? - A nevelőtanár, Angelica Pardee véresen komolyan vette, hogy a lánykollégiumba csak látogatási időben jöhetnek be a fiúk, vagyis kerek egy órán át a sporttevékenység és az ebédidő között. - Durván lefogytál - nyögte be Easy lazán, elengedve a füle mellett Callie kérdését. Callie összeráncolta a szemöldökét. - Ne akard megszívni rögtön az első nap! - Lelappadt a melled - a srác csak nem hagyta annyiban. - Anyám! - motyogta Callie bosszúsan. Az az igazság, hogy egész nyáron nem volt valami kajás, még a kedvencét, a barcelonai paellát sem kívánta. Túl feszkós

volt, hogy egyen, egyáltalán mindenhez túl feszkós volt. Spanyolországban az utolsó heteket formátlan iszapdarabként tengette a kissé foszlásnak induló, fehér Dior bikiniben és valami igénytelen, szakadt, batikolt szarongban, amelyre kínjában, jobb híján tett szert egy barcelonai piacon, és hosszú órákon át bambulta a The Surreal Life-ot spanyolul. Tegyük hozzá, hogy nem keni-vágj a a spanyolt. - Hogyhogy ilyen korán? Easy általában elegánsan el szokott késni a waverlys beiratkozásról - engedetlenség a négyzeten! -, és rendszerint utánfutón érkezik telivér lovával, Credóval, amelyet az iskola területén tart. - Credo csak jövő héten jön utánam. A fiú végigmérte Callie-t. Tavaly ősz óta jártak együtt, mégis nagy megpróbáltatás volt viszontlátni a lányt az iskolában, miután a fiú szülei Dean Marymounttól a nyáron kaptak egy fenyegető levelet, amelyben az állt, hogy az idén alaposan szemmel fogja tartani Easyt. Vannak betartandó szabályok, amelyeket még Easynek is figyelembe kell vennie annak ellenére, hogy már a nagypapája, az apukája, illetve a három bátyja is a Waverlybe járt. Úgyhogy Easy kénytelen-kelletlen összeszedte magát, és különgépen iderepült Kentuckyból New Yorkba, ahelyett hogy egy héttel később érkezett volna Credóval. Hátrahajtható bőrülés és korlátlan pezsgőfogyasztás. Jól hangzik. Kár, hogy Easy tett a különgépre. Szabályosan arról ábrándozott, hogy kirúgják a Waverly középiskolából, de aztán mindig eszébe jutott apja ajánlata. Ha lenyomja a Waverlyt, tanulhat egy évet Párizsban. Apucinak véletlenül van egy lakása a latin

negyedben: tökéletesen készen áll Easy egyéves kiruccanásához. Párizs! Milyen fílinges lenne! Orrba-szájba abszintot inna, utcai jeleneteket festene a hálószobaablakból, a Szajna-parton száguldozna egy lepukkant Peugeot motoron, miközben Gauloise lógna a szájából. Szétszívná az agyát, és senki sem ugatna bele! - Mész ma este a Richards-féle buliba? - próbálkozott be Callie. Easy vállat vont. - Franc tudja - cövekéit le közvetlenül az ajtófélfa mellé. Callie kihúzta egyik lábát a pöttyös Burberry papucsból, és babarózsaszínre lakkozott körmét a padlóhoz csiszatolta. Iszonyúan ráparázott a helyzetre. Hogyhogy Easynek nem jön be az év első bulija? Mindenki ott lesz! Mással kavar? Kettesben akar maradni valakivel az első éjszakán? - Én tuti megyek - nyögte ki összefont karral. Egyikük sem mozdult a másik irányába annak ellenére, hogy a széles vállú, zilált hajú Easy aranybarnára sült karjával olyan fullos csávó volt, hogy Callie-t majd szétvetette a vágy, hogy végignyaldossa a feje búbjától a talpáig. - Behoztad a lemaradást Spanyolország után? - firtatta a lány a tőle telhető legközönyösebben. - Felejtés. Lexington, szokás szerint, maga volt a dögunalom. - A fiú kihúzott egy fogpiszkálót a füle mögül, és enyhén cserepes ajkai közé dugta. Callie nekidőlt a fehérre mázolt antik fa ágykeretnek. A fiú spanyolországi látogatása az első perctől el volt cseszve. Easy turistaosztályon volt kénytelen utazni, idegbetegen szállt le a gépről, és azonnal egy bár felé vette az irányt: sajna nem amolyan édes kis kiülős kávézóba,

hanem prózai módon a lehető legközelebbi reptéri bárba. Ezek után fogta magát, és kidőlt a Vernon család kanapéján, ami alig volt kínos, mikor Callie apjának minden üresjáratot jelentő másodpercben égető szüksége volt rá, hogy részese lehessen a CNN által sugárzott világméretű agymosásnak. Callie kitolta a csípőjét, és rágni kezdte hüvelykujjának frissen manikűrözött körmét. - Hát ez remek - bökte ki végül. Bárcsak átölelhetné a fiút, és végigcsókolhatná tetőtől talpig, de ez talán nem a legjobb ötlet azok után, hogy Easy még csak egy ölelésre sem tett kísérletet üdvözlésképpen. Ismerős alakot vett észre Easy háta mögött. Para. - Mr. Walsh! - károgott Angelica Pardee, a Dumbarton kollégium nevelőtanára. A tyúk még harminc sincs, de úgy fest, arra gyúr, hogy mihamarabb letudja a fiatalságát. Ma egy kinyúlt, fosszínű, kötött kardigánt és egy térdig érő, fekete szoknyát sikerült összeválogatnia, hozzá egy visszafogott Black Easy Spirits cipőt. Lábikrája enyhén erezett, amolyan kékes-fehér, és persze no smink. - Már most jelentenem kell magát? Easy feleszmélt. - Elnézést - mentegetőzött, zavartan a hajába túrva, mintha amnéziás lenne. - Olyan rég jártam itt, hogy úgy látszik, elfelejtettem, melyik az én kolim. Belesett a szobába, egyenesen Callie szemébe, a lánynak tiszta libabőr lett a karja. - Később tali? - tátogott némán Callie. A fiú épphogy csak biccentett. - Az istállóknál? - suttogta Callie. - Holnap? - tátogta Easy. - Miért nem ma este? - akarta volna kérdezni Callie. De volt annyi esze, hogy ne tegye.

- Mr. Walsh! - Angelica szó szerint köpködött, miközben rángatta a srác mandzsettáját. Az arca ijesztően vörössé vált. - Oké! - hurrogta le Easy. - Mondtam, hogy megyek! Angelica fejcsóválva tessékelte végig Easyt a folyosón. Callie megfordult, és kibámult az ablakon. Tavaly mindig tök jól elvoltak az istállóban. Csak néhány diák tartott ott lovakat, úgyhogy a hely nagy része üresen állt. Callie rosszul volt, hogy neki kellett szóba hoznia, hogy ott találkozzanak, és nem fordítva történt. Az újoncok hordája óriási pakkokkal vonult felfelé a Dumbarton kollégium lépcsőjén. Callie-nek rögtön feltűnt, mennyire túllőttek a célon a kiscsajok, ő aztán képben volt. Sok mindenre nem lehet előre felkészülni a bentlakásos sulival kapcsolatban, nemsokára maguktól is rájönnek majd, hogy feleannyi cuccra sincs szükségük, viszont a lényeges dolgokról megfeledkeztek: ilyen például az üres samponosflakon, amelybe a vodkát lehet rejteni. Figyelte, hogy nyüzsögnek a gólyák, miközben Easy lesétált a Dumbarton lépcsőjén, és az új, ártatlan arcok felé biccentett. Hát, nem könnyű ekkora spílerrel járni! Callie kezébe temette az arcát. Nem kérdés, hogy mi cseszte el Spanyolországot. A legutolsó együtt töltött éjszakán színt vallott Easynek: nagyszabású, nagyon ütős dolgot vallott be neki. És mi volt a válasz? Semmi. Kuss. Callie sóhajtott egyet. Holnap majd mindent megbeszélnek, és talán egyéb is történik.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba

BennyCunningham: a bátyám exeteri haverja infózott, hogy új csaj jött a Waverlybe: sztriptíztáncosnő NYC-ből. HeathFerro: ?!? BennyCunningham: eskü. valami klubban... Tyúkparti? Csirkelak? Lóistálló? hajói tudom, Brooklynban. rávettem az unokatesómat, aki a környéken lakik, hogy járjon utána: mindent levesznek! a bugyit is! HeathFerro: hol bukkan fel a csaj? BennyCunningham: haver! de mocskos a fantáziád! HeathFerro: ne tudd meg, bébi!

Egy Waverlys diák rejtse el a nagyi melltartóit!

- Itt jó lesz - utasította Jenny a taxisofőrt a helyes kis földszintes téglaépületnél, amint meglátta a fáról lelógó diszkrét gesztenyebarna táblát: WAVERLY KÖZÉPISKOLA. Waverly nem volt messze a vonatállomástól, Jenny ennek ellenére hosszú kálvária után ért csak ide. - Biztos? - fordult felé a taxis a lány felé villantva kampós orrát és gagyi, világoskék Yankees baseballsapkáját. - Mert az iroda... - Bízza ide! - vetített Jenny ezerrel pörögve az izgatottságtól. - Vágom, hol az iroda. A sofőr feltartotta a kezét. - Maga tudja. - Jenny a sofőr kezébe nyomott egy húszast, kiszállt, és körülnézett. Hát itt van végre! Waverly. A fű zöldebb, a fák magasabbak, az ég tisztább és kékebb, mint bárhol a világon.Buja örökzöldek mindenfelé, jobbra pedig széles, macskaköves út vezet a dombra. Balján zöld mező terül el, a távolban pedig Abercrombie tréninggatyás fiúk rugdosnak egy focilabdát. Jennynek bevillantak a sűrű erdők, ahol apjával kirándult - hál' istennek nem sokszor: annyira nem volt jó poén apja tarhálós anarchista haverjaival táborozni Dél-Vermontban. Krémszínű Mercedes kombi sportkocsi húzott el mellette. A méltóságteljes toronyóra pontban egykor jelzett.

- Király - suttogta, és igazított egyet a haján. Most aztán tényleg megérkezett. Nézzünk szembe a tényekkel: Jennynek azért volt egetverően sürgős kiszállnia a taxiból, mert nem tudott tovább uralkodni magán, hogy lábával a Waverly szent földjét érintse. Valójában lövése sem volt, hová is érkezett pontosan. Csak nézett ki a fejéből az alacsony téglaépület irányába, az ablakokat borostyán nőtte be, a rozsdás ajtó lelakatolva. Száz, hogy ez nem az iroda, ahol nem ártana végre beiratkoznia. Még egy kocsi: egy szürke Bentley ment el mellette. Jenny követni kezdte a luxuskocsi-parádét. Vonszolta fel a cumóját a frissen nyírt füves domboldalon, cipősarka bele-belesüppedt a puha, nedves gyepbe. Futópálya kígyózott a jobbjánál, amelyet magas, fehér lelátó szegélyezett. Pár lány kocogott szaporán az úton, lófarkuk föl-le ugrált. A hegytetőn, a sötétzöld fák között Jennynek feltűnt egy fehér templomtorony és a szokásos vörös téglás házak pala tetői... A focizok egy pillanatra lekattantak a labdáról, és Jennyre bámultak. Őt bámulják? - Elvigyelek? - idősebb férfihang zökkentette ki a mélázásból. Napbarnított, középkorú, nagyon fehér fogú férfi bámult ki a vezetőülés ablakán egy ezüstszínű Cadillac Escalade-ból. Jenny megfigyelhette saját tükörképét a fickó Ray-Ban pilóta-napszemüvegében. Szánalmas kis lúzer benyomását kelthette, amint egy kibaszott bő, pamut Lacoste pólóban és rózsaszín, pöttyös szandálban nyomul a dombon a cuccait rángatva maga után. A pólót a Bloomingdale's-ben újította be: akkor valahogy jó ötletnek tűnt, olyan bentlakásosiskola-fílingje

volt. A szandálért pedig addig-addig járt vissza az üzletbe, mire végre leértékelték. - Ööö. Köszönöm. Az irodába igyekszem. – Jenny befészkelte magát a SUV hátsó ülésére, a kocsinak vadiúj illata volt. Az anyósülésen szőkésbarna, jóképű srác gubbasztott mogorván, látszólag eszébe sem jutott, hogy egy kumma szót is intézzen a lányhoz. - Nem is tudom, Heath - igyekezett a férfi jobb belátásra bírni a gyereket. - Nagyon úgy néz ki, hogy ugrott a partid, anyáddal szükségünk van a Woodstock-házra a hétvégén. - Kurvaélet - sziszegte a fiú a foga között, mire az apja nagyot sóhajtott. Jennynek fel sem tűnt, mekkora köcsög ez a gyerek, olyan szinten leragadt a varázsszónál: parti. Azért azt vágta, hogy hülyén jönne ki érdeklődni, miután a srác totál ki van akadva. A kocsi megállt egy hatalmas vörös téglás épületnél, amelyen apró, gesztenyebarna tábla hirdette: IRODA. Jenny köszönetet cincogott, magához ragadta a cuccait, és a bejárathoz slattyogott. A fényes, vörös cseresznye fapadlós váró akár egy bálterem. Óriási kristály lóg a meghökkentően magas plafonról. A súlyos, indiai tölgy dohányzóasztalt négy vajszínű bőrdívány vette körül, ráadásul egy fullos pasi süppedt az egyikben FHM-et lapozgatva és egy csomag Fritost rágcsálva. - Segíthetek? - szólt egy hang Jenny háta mögött. Jenny megpördült, és egy Laura Ashley cuccba csomagolt, vizenyős kék szemű vénlányt pillantott meg széthajlakkozott konttyal a fején. A nő névkártyáján a „HELLO, A NEVEM MRS. TULLINGTON"

bizalomgerjesztő felirat díszelgett. Egy íróasztal mögött gubbasztott, maga előtt a fehér kis jelzőtáblával: ÚJ DIÁKOK BEIRATKOZÁSA. - Hello! - csipogta Jenny. - Jennifer Humphrey vagyok. Új diák. Az öregasszony átnyálazta az íróasztalhoz erősített Üdvözlünk a Waverlyben névjegyzéket. Hivatalosan csak holnap este indul be az élet az eligazító vacsorán, de az edzések már napközben elkezdődnek. Mrs. Tullington bepötyögött néhány adatot a kékesszürke Sony laptopba, majd összeráncolt szemöldökkel a közepébe vágott. - Van egy kis probléma. Jenny megborulva meredt rá. Probléma? A varázslatos Waverly-szentföldön! Ki van zárva! Csak rá kell nézni arra a Fritost majszoló álompasira! - Magát fiúként regisztrálták - tért a tárgyra Mrs. Tullington. - Hogy mi? - Jenny leszakadt a srácról. - Azt mondta, hogy fiúként? -Pontosan... Mint Mr. Jennifer Humphrey. – Az öreglány zavarodottan toszogatta a papírokat. - Tudja, egy-két diáknak nagyon régies hangzású családneve van, és talán a felvételi bizottság azt hitte, hogy Jennifer... - Aha! - válaszolt Jenny öntudatosan, és kíváncsian hátrasandított, a kanapés csávó díjazza-e, mennyire lazán reagált, de az időközben elhúzott. Az összes waverlys levél Mr. Jennifer Humphrey névre volt címezve, de ő meg volt győződve róla, hogy csak elgépelték. Hogy lehetett ekkora barom! Ez annyira régi jennys! - Hogy értsem ezt? Az összes csomagomat a... Richards kollégiumba szállíttattam. Ha jól emlékszem.

- Igen, csakhogy az a fiúkollégium - Mrs. Tullington oltári türelmesen igyekezett megvilágítani a helyzetet, hátha Jenny nem egészen vágja. - Keresnünk kell magának egy másik helyet - mutatott segítőkészséget a mama a papírok között lapozgatva. - A lánykollégium tele van... - bökte ki végül, és felemelte a telefont. – De hát mindenre van megoldás. Addig járjon utána, hogy a csomagjait valóban a Richards kollégiumban őrzik-e. Menjen az első emeleti társalgóba, ott vigyáznak a postázott csomagokra. Az úton jobbra, negyedik épület. Ki van írva. Küldünk magáért valakit, amint találunk valami megoldást. - Oké! - felelte Jenny lelkesen, ahogy elképzelte a félmeztelen, laza arcokat, akikkel összefut a Richardsban való tévelygése közben. - Semmi probléma! -A bejárat biztos nyitva lesz, de a szobákba ne nyisson be! Oda tilos a belépés - kiabálta utána Mrs. Tullington. - Eszemben sincs! - felelte Jenny. - Nagyon köszönöm! Egy pillanatra megmerevedett. Hihetetlen sok időt töltött a térképek tanulmányozásával, pontosan vágta, hogy a Waverly-kollégiumok, a kápolna, a csarnok és az osztálytermek egy nagy körben helyezkednek el, a focipályák pedig középen. A körön kívül lakik a személyzet, arrafelé van a Hudson folyó, a képcsarnok, a botanikai laboratóriumok és a könyvtár. Úgy látszik, az összes ház téglából épült! A súlyos, ódon ablakok és a hófehér meszelés megadja az épületek hangulatát. Jenny ezerrel pörgött, de igyekezett visszavenni: talán mégsem kéne szökdécselni. Citizens márkájú szakadt farmert és foszladozó félselyemszövet papucsot viselő lányok bukkantak fel a Mercedes SUV-okból és az Audi kisteherautókból. Visítozva ölelgették, és sivalkodva

bombázták egymást a vidéki otthonaikban, a Martha's Vineyardon, illetve Hamptonsban megesett nyári élményekkel. Cipzáras, kapucnis pulcsis, camo sortos fiúk vállal rohantak egymásnak. Egy Louis Vuitton hátizsákos spíler torkaszakadtából ordibált: - Annyi ekit toltam a nyáron, hogy totál elsorvadtam agyilag Jenny ekkor beparázott, valahogy rágörcsölt az egészre. Mindenki olyan faszán néz ki, igényes, ki van nyalva és trendi, anélkül hogy gyúrna rá, és ez így annyival lazább, mint amikor az ember órákig pöcsöl a fürdőszobában, ahogy ő szokta. Ráadásul mintha mindenki ősidőktől fogva ismerné a másikat! Vett egy nagy levegőt, és folytatta az útját. Ekkor a semmiből egy ótvar nagy krumpliszerű valami húzott el kábé egy centire Jenny arcától, borzalmas károgó hangot hallatva. - Aáá! - sikított, ahogy az ízé közvetlenül előtte elszáguldott. Látta, ahogy a dög egy fának zúz. Para. Tisztára, mint egy szteroidokkal feltuningolt patkány. Jenny röhögést hallott a háta mögött, azonnal megpördült. A csajok továbbra is egymás fülébe pusmogtak, de a háttérben, a kőfalon ücsörgő két, baseballsapkás csávó felfigyelt az ismeretlen lányra. Jenny iszonyú ideges lett, amikor észrevette, hogy az ijedtében elhajított, agyontömött bőrönd kinyílt. Nincs isten. A hatalmas, testszínű, extra védelmet nyújtó melltartók, amelyek dupla pántokkal és kapcsokkal voltak felszerelve, ott figyeltek szanaszét a földön. Daginagyi-szerkó.

Kapkodva visszatömködte a melltartókat a bőröndjébe, és egyre azt leste a szeme sarkából, hogy a falon ülő srácok mennyit fogtak a jelenetből. Azok már rég összefutottak fehér baseballsapkás haverjaikkal, és a pasikra jellemző kézrázással, vállveregetéssel üdvözölték egymást. Le se szarták, mit bénázik Jenny. A friss levegő és a buja növényzet mégiscsak kellemesebb izgatószer, és az óriás cici és melltartó talán mégsem tartozik azon közkincsek közé, amelyekre egy waverlys csávó rázizzen... De úgy tűnt, hogy egy újonnan érkező srác mégis- csak beméri Jennyt, miközben mutatóujjával szakadt fehér baseballsapkájának szélét piszkálta. A lány felé biccentett, mintha azt jelezné: Valóban jólesik a friss levegő, de azért nem vagyunk teljesen vakok.

Egy waverlys diáknak illik tudnia, hogy csak tiszta tüdővel lehet nagyot tülkölni! Brandon Buchanan egy Samsonite bőröndön kuksolt, amikor megpillantotta Heath Ferrót. Tök mindegy, mikor érkezett, Heath rögtön ott lihegett a nyakába. Szobatársak voltak, de Brendont kegyetlenül fárasztotta a gyerek. - Hoztam egy doboz cigit - lazázott be azonnal Heath, és kicipzározva fekete Tumi táskáját, fölvillantotta a füstszűrő nélküli Camel dobozát. A Richards aulájában várakoztak a szobabeosztásra. Korrekt kis társalgót kell elképzelni, ahol össznépi SportsCenter-nézés folyik, Ritoli's-ból rendelt kolbászos pizzákat osztanak meg egymással, és klassz bulákat rögtönöznek a látogatási órában. Az aula még így is képes angolos és úri benyomást kelteni: a krémszínű, fagerendás gipszmennyezet legalább öt méter magas, és a helyiség kényelmes, elnyűtt bőrfotelokkal van telezsúfolva. Ócska doboztévé figyel a sarokban, mely három csatornát hajlandó fogni, meg néhanapján az ESPN-t. A földön hatalmas perzsaszőnyeg díszeleg, amelyet az égő csikkek nyomán keletkezett lyukak még régiesebbé varázsoltak. - Egy hétig elleszel vele - oltogatta Brandon a haverját, miközben aranybarna, rövid, göndör haját kócolgatta gondosan. Heath a Richards kollégium ajtajában állva olyan mohón szívta le a cigifüstöt, mint akin mái- súlyos elvonási tünetek jelentkeztek, és cseppet sem volt szívbajos a tekintetben, hogy az iskola területén tilos a dohányzás. A tanári kar szemet hunyt a kis akció fölött. Talán mert Heath baromi helyes srác: magas, szikár, atletikus, aranyfoltos zöld szemek, éles arccsont, borzas, sötétszőke haj. Valószínűbb azonban, hogy Heath a

szüleinek köszönhette, hogy nem cseszegették. Apuci négy és fél millió dollárt adományozott az olimpiai méretű úszómedencéhez, és még egy millát, hogy húzzanak rá három emeletet a botanikai könyvlarni. Úgyhogy Heath alakíthatott bármit: az mindig rendben volt. - Az idén is magaddal hoztad a lánykencéidet? szívatta Heath Brandont. - Hidratálónak hívják - vágott vissza Brandon. És akkor mi van, ha ápolja a bőrét? És ha szereti az igényes cuccokat, és cipőket, és gondosan karbantartott hullámos haját? Csak a magassága miatt nyafogott százhetvennyolc -, és borotválta a mellkasát, mert herótja volt a kis szőrszálaktól, melyek ott figyeltek a hajlatokban. Az igénytelen haverjai persze egyfolytában húzták. És akkor mi van? - Szerinted kivel osztanak be? - kérdezte Heath. -Passz. Talán Ryannel. Bár fix, hogy az a gyerek megint saját szobát kap. Ryan Reynolds apja találta fel a lágy kontaktlencsét, és naná hogy a lóvé csak segítheti a gyerek előmenetelét. Sok szülő kente meg az iskolát - eme akciókat nem verték nagydobra. Heath felnyihogott. - Lehet, hogy téged Walsh-szal osztanak be. - Ennyire azért nem gennyfejek! - felelte Brandon. Már a név hangzásától - Walsh, Easy Walsh - is rosszul lett. - Mi a helyzet Natashával? - Heath borzalmas orosz akcentussal ejtette ki a nevet. Brandon felsóhajtott. Tavaly áprilisban jött össze Natasha Wooddal, aki a Millbrookba jár, miután Easy lenyúlta Brandon előző barátnőjét, Callie Vernont. - Két hete szakítottunk.

- Ne bassz! Szívatsz? - Nem. - Hogy az istenbe? Brandon vállat vont. Mert még nincs túl Callie-n. Ott nyomultak Natashával a Harwich tengerparton Cape Codon, amikor Brandon véletlenül Callie-nak szólította a csajt. Vér ciki. Natasha felmászott az úszómester rozoga, fából épült őrhelyére, és addig nem volt hajlandó lejönni, amíg Brandon el nem kotródik. Örökre. - Ez meg ki a halálé? - jártatta körbe Heath a tekintetét, miközben a barna gyapjúkanapéra bökött a lábával. Egy rakat rikító rózsaszín L. L. Bean táska mostanáig nem lelt gazdára. Brandon vállat vont. - Tudja a halál. - Felemelte az egyik címkét. - Jennifer Humphrey. - Ebben a kollégiumban egy Jennifer Humphrey névre hallgató faszit akarnak elszállásolni? Necces! - Nem éppen. Én vagyok Jennifer. Egy kistermetű, göndör hajú lány cuki, világos kis lila Marc Jacobs-utánzat szoknyában libbent be az aulába. Brandon tutira vette, hogy a szoknya gagyi utánzat, mert a nyáron vett Natashának egy márkásat. Ennek a Jennifer nevű kiscsajnak apró, pisze orra volt, rózsaszín arcocskája, és aprócska rózsaszín cipőcske figyelt a lábán aprócska kivágásokkal az elején, úgyhogy a fiú szemrevételezhette a kikandikáló kis lábujjakat. - Hello - köszönt a lány egész egyszerűen. - Ööö - habogott Brandon. - Neked... nem itt kéne... - Valszeg... nem... - nevetgélt Jenny. - Mégis ide osztottak be.

- Vagyis Mister Jennifer Humphrey-hoz van szerencsénk? -poénkodott Heath, és keresztbe vetette a lábát. - Ja. A Waverly pasiként tart számon. Brandonnak volt egy tippje, mire gondol éppen Heath: Ekkora cicikkel nehezen. Basszus. Milyen tahók tudnak lenni a haverok! - Brandon - nyújtott kezet udvariasan a fiú, megelőzve Heath-t. Jenny lejjebb rángatta a szoknyáját. - Szia. - Jenny teljesen készen volt, hogy az aulában lebzselő hét fiú közül sikerült kipécéznie a két legjobbat. Brandon veszélyesen jó pasi, ami tökéletes bőrét, káprázatos, sötét arany haját és hosszú, pazar szempilláit illeti! Csakhogy a srác gondosabban karbantartott, mint ő maga! Neki inkább az olyan enyhén zilált, szétcsúszottabb arcok jönnek be, mint például az, aki ott fülel Brandon mögött. Szökés haja kissé zsíros, és a Kelly márkájú zöld Oxford pólója pedig mintha alvópóló is lenne. Jennynek a tüzetesebb szemrevételezés után leesett, hogy ez az a csávó, akinek az apja fölvette. A partis gyerek! Hát nem ismeri meg? - Meg kell várnom, hogy döntsenek felőlem. – Jenny egyenesen Brandon mögé kémlelt, próbálta felpiszkálni az izgalmas srác memóriáját. - Addig lóghatok veletek? Jenny hiába igyekezett semleges hangot megütni, későn kapott észbe, hogy az Új ]ennynek mégsem kéne azonnal földig lógó nyelvvel rácuppannia a bentlakásos suli jó pasijaira! Némán átkozta magát körmét a tenyerébe mélyesztve. - Persze! - válaszolt a srác Jenny mellének.

- Amúgy mi a pálya? - tekintett körbe Jenny. Mindenki itt nyomul az aulában a beosztásra várva? - Nem egészen. Csak éppen mi atom balhés gyerekek vagyunk, úgyhogy itt ragadtunk, amíg meg nem mondják, mi van - vigyorgott Heath, és előhalászta a BlackBerryjét a khakiszínű gatyájából. Jenny leült. - Mit követtetek el? - Ne akard tudni - csóválta a fejét Brandon. – Az összes waverlys tanár egy retek. Jenny a tőle telhető legnőiesebb stílusban kezdte vakerálni a sarat rózsaszín cipellőjéről. – Sza’l én meg durván beparáztam. Valami nagyon komoly dög támadt rám. Olyan volt, mint egy... hatalmas repülő macska. Óóó! Az egy görény fülesbagoly volt – magyarázta Brandon. - Mindenhol ott vannak. Kábé száz éve kapott az iskola egy párt, azok meg nekiálltak szaporodni, de ne hidd, hogy hobbiból diákokat nyírnak ki; a fülesbagoly a mi talizmánunk. Asszem, olyan waverlyhagyomány, hogy ezek itt nyüzsögnek. - Összeszarnak mindent - tette hozzá Heath. - Ó! Én nagyon bírom a hagyományokat! – kiáltotta Jenny lelkesen. - De az a dög úgy jött az arcomba, mint akinek eszébe sem jut kikerülni. - Hogy is tudott volna kikerülni! - motyogott Heath, és a BlackBerryjébe pötyögött valamit, majd ismét Jenny mellére tévedt a tekintete. Talán a régi Jenny szétfrusztrálta volna magát egy ilyen megjegyzéstől, de nem az Új. Vele ne szórakozzanak! - Valami nem tetszik? - kérdezte ártatlanul, és összefonta kezét a combján.

Heath fanyar mosollyal pillantott fel. - Egy pillanat! Majd megtorpant. - Ugye azt mondtad, hogy a városból jössz? Pontosabban New Yorkból? - Igen. Upper West Side. Heath tekintete felragyogott, mint egy játékautomata. Rémlik valami Tyúkparti nevű klub? Jenny összeráncolta a szemöldökét. - Nem... - Talán egyszer elviszlek. - Nem ajánlom - morgott Brandon. A Tyúkparti egy sztriptízbár volt Manhattanben, és valamiért az egész iskola erről pusmogott. Brandon hol Heath-re, hol az új csajra nézett. Ezek farkasszemet néznek egymással! Nagyon az a szitu, hogy ez a kis tyúk kezd bezsongani. Felfogás kérdése, hogy mennyire tekinthető Heath a haverjának. Kinézetre mint egy Monet-festmény férfialakja, csak adottságait tekintve még jobban eleresztve. De közelebbről, ha az ember kiismeri, a gyerek súlyosan... fárasztó. Majd rájössz, hogy a csávókád szánalmas lábköröm-reszelési mániában szenved, gondolta Brandon fogcsikorgatva. Majd rájössz, hogy pletykásabb egy lánynál. És majd rájössz arra is, hogy a háta mögött Páninak hívják a lányok, mert már mindenki ült rajta egy menetet. A szemezés folytatódott. Majd kis csipogó hang hallatszott, és Heath visszatért a BlackBerryjéhez. Hopp! A szemezésnek annyi. - Mister Jennifer Humphrey - poénkodott Heath -, az Upper West Side-ról. - Bepötyögött még pár sort, és visszadobta a BlackBerryjét a táskájába. Majd lekapta a pólóját, és megvakarta aranybarna, Nantucketen érlelt, kidolgozott felsőtestét. - Megyek zuhanyozni. Jössz?

Jenny éppen válaszra akarta nyitni a száját, amikor Heath megpördült, előszedett egy bolyhos, fehér törülközőt a táskájából, és eldzsalt a fürdőszobába. Brandon felsóhajtott, és előhúzta a Motorola Razrját. Végigfutott pár e-mailt: csak újabb üdvözlő üzenetek és találgatások a Tinsley Carmichael-sztorival kapcsolatban. Érezte, hogy Jenny figyeli, amitől önkéntelenül zavarba jött. - Itt szabad telefonálni? - kérdezte Jenny megdöbbenve. -Fenét. Pontosabban beszélni nem lehet, de mindenki orrba-szájba üzenget, meg chatel. Regisztráld magad a Waverly diákhonlapján, és használd a waverlys e-mail címedet, ami a teljes neved szünetek nélkül. Maszek kiskapu, egyelőre nincs lebukás. - Basszus! Otthon hagytam! A kézikönyv szerint tilos mobilozni. - Egy waverlys diáknak az iskola területén tilos mobiltelefont használnia recitált Brandon álkomolysággal. Jenny felvihogott. - Jaj, nekem úgy bejönnek ezek a waverlys dolgok! Brandon elmosolyodott. - Valszeg valamelyik régi igazgató írta a húszas évek végén, vagy talán a szesztilalom alatt, vagy ilyesmi, amikor a jó modor és a jó magaviselet még durván számított. Asszem, akkorra tehető a bagolykorszak is, csakhogy ezek a görények alkalmazkodtak a modern időkhöz. Vágod, mobil meg ilyesmi. - Vicces - Jenny végre kezdte elengedni magát. Meg is fájdult a szája a sok mosolygástól. - Szal', parti lesz itt este az aulában. Benézel?

- Parti? - Jenny izgatottan húzta fel a szemöldökét. Naná! - Nem lesz egy nagy zúzda, de hát szokás, vágod. Brandon vállat vont. Felszabadultabban viselkedett, mióta Heath elhúzta a belét. Jenny az ajkába harapott, ami vészesen bejött Brandonnak. Ez a kiscsaj olyan üde, és olyan izgatott, hogy itt lehet! Mennyire más, mint az a sok Fair Isle pulcsis, Gucci napszemcsis, Barbi- -suliba-megy, magakellető waverlys ribanc, aki egytől egyig kurvára el van szállva magától! Bárcsak ez a lány megspórolná a pónilovaglást legalább a tanítás kezdetéig! - Hát - Jenny félbeszakította a fiú belső monológját. Ha tradíció, akkor pláne itt a helyem! Heath is jön? Heath végiglejtett az aulán. Az élet császárának kócos, szőke hajából a víz meztelen mellkasára csöpögött, a fehér törülközőt pedig pontosan a tökéletesen formált csípőcsontja alatt kötötte meg. Csak a BlackBerryje volt nála, és a képernyőre vigyorogva ezt mormolta: - Hülye leszek kihagyni.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba

HeathFerro: találkoztam a sztriptíztáncos csajjal, kétszer. RyanReynolds: ??? HeathFerro: apa elhozta az irodához, utána meg bejött a Richardsba, amikor ott ejtőztünk Brandonnal. fasza, ahogy megjátssza a kis ártatlant, miközben, vágod, hogy velejéig romlott! RyanReynolds: első útja a fiúkoleszba vezetett? mutatta már az ostorát? HeathFerro: még nem...

Akármennyire macerálják is, egy waverlys diák igyekszik illedelmesen bánni a szobatársaival. - Anya! Eljuthatna már Raoul agyáig, hogy jobb, ha nem kísér fel! Nem akarok égni! - Brett Messerschmidt egyik kezében egy agyonszuszakolt bézs Chanel retiküllel és fekete Jack Spade laptoptáskával, másik kezében hatalmas Hermés szatyorral szenvedett, miközben platina Nokiát szorított az állához. Szülei személyi aszszisztense, a százhúsz kilós kopasz Raoul ott lihegett Brett nyakába, hogy felkapjon valamit a szemmel láthatóan végtelen csomagáradatból anélkül, hogy felhasítaná fekete öltönyét, majd meggondolta magát, és ledobva a felöltőjét, felvillantotta izzadtságfoltos fehér ingét, és kigyúrt izmait. - Bogaram, szükséged van segítségre - turbékolt az anyja kásás New Jersey-i akcentussal a vonal másik végén. - Képtelenség egyedül felcipelni azokat a nehéz bőröndöket! Brett morogva kinyomta a telefont. Mindenki egyedül viszi fel a cuccait, tökmindegy, milyen nehezek! A sofőr szépen odateszi a cókmókot a járdaszegélyre, a kollégium bejáratához: senki nem fogja lenyúlni a szaraidat! De a szülei, Stuart és Becki Messerschmidt a New Jersey-i Rumsonból úgy kényeztették, mintha ő is a nyervogó buzzancs kis csaucsauklánjuk tagja volna. A szülei: kész borzadály. Apja a legkiválóbb plasztikai sebész három államban. Hírnevét annak köszönheti, hogy ő csapolja le a legtöbb zsírt a műtétek közben. No comment. Anyja pedig csak először és utoljára merészelte elkísérni a Waverlybe: nyolcadik végén történt; az anyja körbejárta az iskolát, majd nem átallotta bizalmasan

megjegyezni egy angolszász külsejű anyának, hogy tökéletes álla van, aztán a származása felől tudakozódott. A nő kábán meredt Mrs. Messerschmidtre, és amikor végül leesett neki a tantusz, azonnal elhúzta a belét. Brett a Waverlyben jobbnak látta megspórolni a szüleire vonatkozó tények szétkürtölését. Azt állította, hogy East Hamptonban élnek egy farmon, a nyarakat pedig Új-Funlandon töltik. Apja kardiológus, anyja pedig szolid kis kanadai jótékonysági rendezvényeket dob össze. Maga sem tudta, honnan jött neki ez a sztori, de az igazság szóba nem kerülhetett, miszerint újgazdag szülei a világegyetem legsnasszabb önjelölt pitiánerei. A Waverly-ben mindenki bekajálta a mesét, kivéve Tinsleyt, ugyanis az előző tanévben felvette Brett mobilját, amikor Brett nem volt a szobában, és hosszasan konzultált Mrs. Messerschmidttel arról, hogy a leopárd- vagy tigrismintás cucc illik-e jobban az asszony elsöprő személyiségéhez. Naná hogy Rumsonból, New Jerseyből hívta, nem pedig East Hamptonból! Brett még jól is járt, hogy Tinsley nem jön vissza: ufó-szüleiről az igazságot továbbra is sűrű homály fedi. - Tényleg nem kell segítened azok után, amit értem tettél-igyekezett lepattintani mosolyogva Raoult. Brett megfogadta, hogy küld Raoulnak egy Kiehl's sportkrémet, amint a pasas hazaér. - Rendben - felelte Raoul bariton hangján. Brett elcsípett egy enyhe morgást, amikor a férfi letette a cuccokat, és sarkon fordult, hogy elhozza a következő kört a kocsiból. Amikor a lány benyitott a kollégiumi szobájába, a legjobb barátnője, Callie - a spéci, nem bóvli leszármazása Callie, akinek az anyja tisztára, mint Scarlett O'Hara reinkarnációja, és úristen, Georgia kormányzója! -

pökhendin vigyorgott, miközben Raoul ott sürgött-forgott, hogy hová tegye Brett túlméretezett Louis Vuitton bőröndjét. -Jaj, akárhová! - felelte Brett idegesen. Majd Callie felé fordult. - Cső! - Csá! - Callie keresztbe font karral kihajolt az ablakon. Mint akinek elgurult a gyógyszere, a pilatesedzője egész nyáron baszogatta, és egy ideje kizárólag Trident rágón tartja fenn magát! Callie haja rendetlen lófarokban csüngött alá, és azokban a mogyoróbarna szemekben meglapuló finom kis téboly akár őrületre is engedne következtetni, ha Brett nem ismerné eléggé a csajt. Egy halvány narancssárga szoknya és top feküdt gyűrött kupacban a földön, Callie pedig fakó bilikék pólót viselt, mini Ralph Lauren bolyhos fiúsortot, és tornazoknit kis rózsaszín bodros gubacsokkal a sarkánál. Ahogyan Callie édes és csini a maga tinis módján elvégre ő a kapitány a lányok mezeigyephoki-csapatában -, Brett sokkal feltűnőbb jelenség. Sápadt, tejfehér bőr, égővörös bubifrizura, mandulavágású, zöld szemek, csintalan benyomást keltő orr és áll. Fura volt hirtelen újra látni Callie-t, és megélni a nélkülözhetetlen összehasonlítást. Tavaly Brett, Callie és Tinsley olyanok voltak, mint három borsószem egy hüvelyben. De aztán jött az eki-botrány, és minden megváltozott. Senki nem tudja, miért csak Tinsleyt rúgták ki, de tény, hogy Callie-nak világéletében elsöprő meggyőző ereje volt. Elsőben sikerült rávennie Sarah Mortimert, hogy válassza inkább Baylor Kenyont Brandon Buchanan helyett, csak mert Callie magának akarta Brandont. Vagy egy másik sztori: tavaly Benny Cunningham, a tökéletesen kitenyésztett gyönyörű barna

havernőjük Philadelphiából Eric Olssenre volt rákattanva, a sápadt képű, fullos svéd importárura. Sajna annak meg a nagy dudájú, bombázó Tricia Rieken jött be, az önjelölt ízlésficam-királynő, aki a Dolce & Gabbanából lőtte arisztokratikus cuccait. Callie valahogy meggyőzte Triciát, hogy Lon Baruzzára startoljon rá, aki lehet, hogy csak ösztöndíjas, de veszett jó pasi, és állítólag kurva jó az ágyban. Benny pedig könnyedén lecsaphatott a hoppon maradt prédára. Az tiszta, hogy Callie-nak van érzéke ahhoz, hogy megfűzze az embereket bármire, amit csak akar, nem utolsósorban, amikor magának kapar. És ha már itt tartunk, Callie-nak csak jól jött, hogy Tinsley ment a lecsóba: tavaly tavasszal Tinsleyt és Callie pasiját, Easy Walsht rajtakapták a lányfocicsapat tagjai a csónakházak mögött éjjel, kettesben. Tinsley és Easy egyaránt tagadta, hogy bármit is alakítottak volna, de Callie nagyon be tud keményíteni, ha a pasijáról van szó. Őrültségnek hangzik, hogy Callie intézte el Tinsley kirúgását, amiért feltehetően kavart Easyvel, de hát valljuk be, hogy Callie nem egészen százas. Callie hunyorogni kezdett. - Még vörösebb lett a hajad? - Enyhén - morogta Brett. Jacques, a fodrásza elcseszte, ezen nincs mit szépíteni: kékesvöröset kevert a szokásos sárgásvörös helyett. Brett azonnal rohant Bergdorfba helyrehozatni a haját, de sikerült kikapnia a szalon műmájer punk stylistját, aki közölte vele, hogy sirály a fejszőrzetdizájnja, és hogy a művészi érzékét sértené, ha bele kéne kontárkodnia a lány hajszínébe. Azért az para, hogy túlságosan is hasonlít Kate Winslethez az Eternal Sunshine című filmben, ami nem éppen jó pont. - Nagyon állat! - dicsérte Callie. - Klasszul néz ki.

Kamu. Azért Brett sem hülye. Pontosan vágja, hogy mi a véleménye Callie-nak a hajfestésről. Brett levágta a táskáját a földre. - Inkább mesélj, hová tűntél a nyáron! -Én... kerestelek - hebegte Callie tágra nyílt szemekkel. - Annyira azért nem. Egy sms-t valóban rám nyomtál még júniusban. Callie felállt. - Te sem sűrűn válaszoltál. - Én... - Brett visszavett. Callie-nak igaza van. Tényleg nem válaszolt. - Na és Tinsleyvel drótoltatok? - Még szép! Brettet szétzabálta a féltékenység. - Mi is - kamuzta. Valójában lószart sem tudott elragadó barátnőjéről, mióta a lány tavaly májusban repült. Mindketten Tinsley üres ágyára meredtek. Vajon egész évben üresen fog állni? Milyen jól jönne extra raktérnek, vagy letakarhatnák a Rhinecliff áruházban kapható hippis indiai batikolt ágytakaróval és hímzett párnákkal. Vagy képes lenne a Waverly arra vetemedni, hogy betegyenek hozzájuk valami szánalmas csicskát, akit mindenki igyekszik levakarni magáról? - Tinsley sokszor hívott - pattogott Callie. - Engem is - hantázott ismét Brett, és előszedett pár blúzt krémszínű utazóládájából. - Na és mi a pálya Easyvel? - váltott témát Brett. - Taliztatok a nyáron? -Ööö... még jó - felelt visszafogottabban Callie, enyhén megborulva. - És te Jeremiah-val? - Párszor - motyogott Brett. - Még mindig szabályos fájdalmaid vannak attól, ahogy a „car" szót ejti? - cukkolta Callie a barátnőjét, miközben a

színtelen szájfényt babrálta az apró, zománcozott, fekete Chanel tokocskában. - Ja, kaparom a falat - vihogott Brett. A pasija, Jeremiah, műmájer selyemsrác a Szent Luciusból, és annak ellenére, hogy newtoni arisztokrata családból származik Boston előkelő negyedéből, ezerrel rá van görcsölve a bostoni belvárosi szlengre, és kínosan ügyel rá, hogy ne ejtse az r-eket, mint Matt Dámon a Good Will Huntingban. - Te lógtál rajtuk, vagy fordítva? - Egy hetet voltam náluk a Marta's Vineyardon. Sirály volt. - Brett elvolt Jeremiah-val, de igazán a miliőtől halt be. Kőgazdag család New Englandben, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Visszafogott eleganciájuk tökéletes ellentéte saját szánalmasan ratyi, újonnan befutott szüleinek. Persze az sem rosszpont, hogy Jeremiah imádni valóan jóképű: behalás az a szögletes áll, az a vállig érő kócos, vörösesbarna haj és az a kékeszöld szem! Brett megígérte a fiúnak, hogy amint elkezdődik az iskola, felhívja telefonszexelni. Jeremiah egész nyáron rá volt pörögve a szex témára, de a lány nem érezte elérkezettnek az időt. Maga sem értette az okát, talán mert még életében nem volt dolga senkivel, és nem mert volna megesküdni rá, hogy Jeremiah a tökéletes alany szüzessége elvesztéséhez. Persze Brettet nem olyan fából faragták, hogy bárkivel is megossza a szüzessége elvesztésével kapcsolatos nyammereit. Callie simán benyalta, hogy ezer éve elvesztette a szüzességét egy Gunter nevű svéd csávóval, akivel egy családi sítúrán ismerkedett meg Gstaadban. Azt senkinek sem kell tudnia, hogy taperolni is alig engedte

magát. Brett a Waverlyben az enyhén kurvás laza imázst tolta, olyanét, aki ezerrel képben van, és már rég túlesett egy-két bódult transzon. Anyja pont az ellentéte: lesajnálni valóan gyermeteg nyomoronc. Ezt az életutat jobbnak látta megspórolni. Callie kinyújtotta hosszú, tökéletesen sima lábát. - Rám fér egy zuhany - nyöszörgött, majd feltápászkodott, és bebújt a műanyag klumpájába. Megyünk vacsizni, ha elkészültem? Brett vállat vont. - Nem tudom. Kéne valamit alakítanom holnapra a szenioros anyagokból. Új tanácsadó jön, és nem ártana képbe vágnom magam. Brettet tavaly választották meg az fb, azaz a fegyelmi bizottság pártfogójának. Csalhatatlan jele az óriási népszerűségnek, ugyanis az osztályban mindenkinek rád kell szavaznia a pozíció betöltéséhez. - De talán képes vagyok mellőzni. Ráadásul ott van a ma esti parti... - Te tudod. - Callie meglóbálta a törülközőjét, és kitrappolt a szobából. Brett az ágyára huppant, és kibámult az ablakon. A folyó látványa, amitől mindig ráborul a nyugalom, akár egy atomerős whiskytől, most fullasztóan hatott rá. Nem így képzelte a nagy újratalálkozást Callie-val a hosszú nyár után. Nem gondolta, hogy azonnal Tinsleyre terelődik a szó, azt hitte, Callie olyan lesz, mint régen: rádobja magát Brett ágyára, felnyit egy Pirate's Booty dobozt, bedobja a közösbe, és megtárgyalják azokat a vadromantikus, merész kalandokat, amelyekben a nyáron részük volt. Hogy nevetgélve gin-tonikot isznak, majd ledzsalnak vacsorázni, mint tavaly. Brett felpattintotta a mobilját, és nagy sietve lenyomott egy gombot, hogy gyorstárcsázással felhívja a New

Yorkban élő nővérét, Briannát, aki divatújságíróként dolgozott az Elle magazinnál. Bree rég maga mögött tudta a hat év Waverlyt, és szívesen kimosta Brett agyát, amikor a húga rászorult. Sajnos Bree telefonja azonnal hangpostára váltott. - Cső, én vagyok! - makogta Brett, amikor meghallotta a sípolást. - Olyan... nem is tudom... szutyok hangulatban vagyok. Csörögj, amint tudsz! A lány lenyomta a telefont, és végignyúlt az ágyon. Szinte azonnal mekegni kezdett a telefonja a táskájában. Mivel Bree-re számított, rögtön felvette, de tévedett. - Hello, Jeremiah! - sóhajtott a füléhez tapasztva a telefont. - Hogy s mint? - Halálian! - lihegett a fiú a vonal túlvégén. Brett a szemét forgatta. De amikor elképzelte a pasiját, elterülve a széles franciaágyon tíz mérföldre innen, egy szakadt focipólóban és bokszerben; ahogy maga elé idézte szikár, napbarnított karját és a gyönyörű szemét, forrón vibráló öröm járta át egész testét. - Akkor belevágunk a... dologba? - kérdezte a lány, és nem zavartatta magát, hogy talán be kéne csuknia az ajtót. Jusson valami a másodikos kiscsajoknak is, akiket szétzabál a kíváncsiság a szomszédos szobában. Van mit tanulniuk.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba HeathFerro: újabb infók! beszéltem a bátyám haverjával, aki a banknegyedben dolgozik, és állítja, hogy az a hely, a Halrudacskák kőkemény késdobáló, a csajok 99 centért vetkőznek, faszom! CallieVernon: Heath? ha jól sejtem, eltévesztetted a házszámot, itt Callie. teszek a sztriptízbárokra! főleg, hogy zuhanyozni készülök. HeathFerro: zuhanyozol? leshetek? most, hogy Easyvel szétmentetek, szabad a pálya! CallieVernon: ??? kitől hallottad? CallieVernon: Heath! itt vagy még? ez nem igaz! CallieVernon: ernon: hhahó!

A Waverly diákhonlapja — Csevegőszoba BennyCunningham: itt köröz jó ideje a nagy kérdés: ültél a pónin? CallieVernon: pónin? BennyCunningham: Heath Ferro új neve. több segg jut neki, mint egy póninak a vidámparkban CallieVernon: hú! nincs az az isten, hogy összejöjjek azzal a gennyládával! TE? BennyCunningham: tévedni emberi dolog... CallieVernon: jó ég! mikor? BennyCunningham: elsőben, a Stansfield Hall ruhatárában, soha többé, súlyosan amatőr. CallieVernon: bocs, h offolok, de hallottál olyasmit, h Easyvel szétmentünk? BennyCunningham: rémlik valami BennyCunningham: nem emléxem. mennem kell besegíteni a vacsoránál! CallieVernon: mert nem igaz! CallieVernon: kurvára nem! CallieVernon: ott vagy még?

Ha ezzel jó benyomást kelt a szobatársai szemében, egy waverlys diák behúzza fülét-farkát - Jennifer Humphreyt keresem. - Egy girnyó, elöl deszka, hátul léc, csoffadt vörös hajú leányzó brit kiejtéssel taknyolt bele Brandon és Jenny társalgásába a Richards kollégium aulájában. Noname ujjatlan, fehér garbó és amolyan vidéki háziasszonyos vászonszoknya volt rajta, melynek zsebe fölött aranyos kis háromszögletű embléma díszelgett. Az ilyen szoknyában bárkinek ótvar nagy kufferja kerekedik. - Ha nem csalódom, te vagy az. - Igen - nyikkantotta Jennifer, és igyekezett leplezni izgatottságát. - Yvonne Stidder vagyok - nyújtott kezet a leányzó. Döglötthal-kézfogása volt, és pattanásos álla. - Az újoncok mentora vagyok. Találtunk neked szobát. Brandon Jenny felé biccentett, és felkászálódott. Örülök, hogy megismerhettelek, Jenny. - Én is - Jenny vállára kapta rózsaszín L. L. Beán tatyóit. - Akkor ma este - suttogta, mikor Yvonne hátat fordított. - Ezer bocs, hogy ennyit kellett várnod – csacsogott Yvonne lefelé menet a Richards lépcsőjén. Elhaladtak egy előszoba mellett, amelyet trek mountain bikeokkal, gördeszkákkal, üres playstationös dobozokkal és egy tucat agyonnyúzott focilabdával pakoltak tele. - Nem gáz - Jennyt pörgette a két jó pasi társasága, de azért kicsit megkönnyebbült, hogy kiszabadították, és végre fellélegezhet.

- Csak látogatási órában szabad a fiúkoleszba jönnünk hirdette az igét Yvonne Jennyre sandítva, miközben tartotta neki az ajtót. Jenny jó nagyot tüszszentett, amikor kiléptek. - Nem fogod elhinni, de én is most először jártam a fiúkoleszban! Persze attól még mindent tudok. Ha bármire kíváncsi vagy a Waverlyt illetően, fordulj hozzám bizalommal! Kérdezz bátran! Akármit! - Oké, koszi! - Ha Yvonne-ról nem ordítana messziről a szenteskedő lúzerség, azt hinné az ember, be van lőve, úgy hadar. - Hol leszek? - kérdezte Jenny, ahogy bandukoltak a füvön. Adrenalinszintje az egekben szárnyalt. Az új koliba mennek, ahol egész évben lakni fog! Ahol annyi fergeteges kaland vár rá! Bizonyára. - A Dumbartonba. Ott. Látod? - Yvonne egy tetőablakokkal ellátott, kétemeletes téglaépület felé mutatott. A ház mögött a Hudson folyó csillámlott. Mennyivel elragadóbb, mint a városban! Jenny lelki szemei előtt persze azonnal ott evezett egy rakat élsportoló pasi: könnyedén siklottak a vízen, és csak úgy dudorodtak az izmok! - Mostanáig Tinsley Carmichael volt egy szobában Callie Vernonnal és Brett Messerschmidttel, de kirúgták, úgyhogy megüresedett a helye. A szomszéd szobában egy jó barátnőm lakik, Storm Bathurst, a dzsesszegyüttesből... - Bocs. Tinsleyt mondtál? - kérdezte Jenny. Rémlett neki, hogy már hallotta ezt a nevet, de annyi mindent kellett olyan rövid idő alatt bedolgoznia, hogy nem emlékezett, honnan olyan ismerős. - Miért rúgták ki? Yvonne feljebbszuszakolta kerek, drótkeretes szemüvegét az orrán. A lánynak olyan illata volt, mint a

köhögés elleni gyógyszernek. - Tudom is én - felelte szárazon. - Nem stílusom a pletykálkodás. - Aha. Van bármi infód leendő szobatársaimról? Yvonne megtorpant. - Nem ismerem őket igazán. Tudod, őket mindenki bálványozza. - Bálványoz? - Jenny szíve majd kiugrott a helyéről. - Erted: az igazán nagyok. Akik állandóan buliznak, a leghelyesebb srácok veszik őket körül... – vihogott Yvonne és bizalmasan Jennyre sandított. - Nem mintha a dzsesszzenekarban nem lennének helyes srácok. Te játszol valamilyen hangszeren? Éppen új tagokat toborozunk. - Ööö, sajnos nem. Szóval mi a helyzet Callie-val és Brettel? Tényleg annyira népszerűek? - Ami azt illeti - bólintott Yvonne, és kikerült egy vörösesbarna gyephokimezt, amelyet valaki otthagyott a füvön. - Boldog-boldogtalan az ő sztorijaikon csámcsog. Ó! Tényleg? Jennyt majd kettévágta az izgatottság! Megtapogatta a szoknyáján lévő kis divatos krokodilust, és áldotta a sorsot, amiért jó cuccban mutatkozhat be überlaza szobatársainak. Ekkor egy magas, szökés, csimbókos hajú csávóra lett figyelmes, akinek mintha régóta most először jutott volna eszébe levenni a sapkáját. Nagy fa festőállványt cipelt a vállán, és komótosan baktatott a füvön. Farmerja csupa festék. Jennynek torkában dobogott a szíve. - Ez ki? - kérdezte. - Az a srác? - mormogta Yvonne. - Easy Walsh. - Easy! Nem rossz! - lelkendezett Jenny. - Tisztára, mint egy párizsi festőművész! - tette hozzá epekedve. - Nem ismerem túlzottan, de annyit tudok, hogy állandóan rossz fát tesz a tűzre. - Yvonne elfintorodott. -

És cigizik - suttogta. Ahhoz képest, hogy nem szeret pletykálni, azért eléggé képben van a csaj. A srác a könyvtárba ment. Jenny legszívesebben ledobálta volna a cuccait, és utánaeredt volna Easynek. De inkább követte Yvonne-t a Dumbarton kollégiumba. Tetszetős, kétemeletes téglaépület volt, a felirat az óriási, fehér faajtó fölött barna homokkőbe vésve díszelgett. Végigcsattogtak egy keskeny folyosón, majd fel a márványlépcsőn. Az egyik lépcsőbe ez volt vésve: 1832, RHINECLIFF, NY. A kollégium még Jennyék Upper West Side-i rogyadozó bérházánál is ódonabb! A lányok már nekiálltak berendezkedni. Rooney-poszter figyelt az egyik szobából, No Doubt a másikból. Egy hosszú copfos, alacsony ázsiai lány éppen egy hatalmas Jennifer Garner-posztert göngyölgetett ki, amelyen a színésznő Elektra szerepében seggbe rúg valakit. Odaértek a félig nyitott ajtajú 303-as szobához. - .. .és mindenhol végignyallak, és várj! Úristen! Jeremiah, még ne vedd le a gatyádat! Maradj itt velem! - Ööö... hello! - köszönt Yvonne, és enyhén belökte az ajtót. Egy idősebb, lángvörös hajú, sokkolóan jó csaj pattant fel az egymásba tolt ágyak egyikéről. - Mennem kell! - sziszegte a telefonba, és lecsapta a fedelét. Yvonne-t épphogy csak pillantásra méltatta, majd Jennyre szegezte átható tekintetét. - Nos, bemutatom Jenny Humphreyt – fontoskodott Yvonne. - Ő az új szobatársatok. Ő... honnan is jöttél? - Constance Biliárd - felelte Jenny, és kezet nyújtott. New York City.

- Sirály. Brett Messerschmidt. - A csajon pont az a feszülés, rövid ujjú blúz volt, amely ott figyelt egész nyáron a Soho Scoop kirakatában, és olyan térdig érő, szegecses halászgatya, amelyet a Williamsburgben csak a keményvonalas alterek vesznek föl. Jenny belejtett a szobába. Valahogy tágasabb és ridegebb volt, mint álmában. A folyóra néző ablakok óriásiak és gyönyörűek, míg az ágyak és a többi bútor csak... szimplán régi. A szeme sarkából próbálta bemérni leendő szobatársát. A csaj lángvörös haja szabályos Kleopátra-frizurára volt vágva, pontosan az álláig ért. Az egyik fülében hét apró karikagyűrű lógott, bal csuklóján pedig arany gyémánt Cartier óra figyelt. Nagyon szexi, nagyon laza és nagyon... bennfentes. Ekkor Jennynek berémlett: hiszen a Waverly honlapján látott egy képet Brettről! Ő a Szorgalmasan Könyvei Fölé Görnyedő Lány! Legalábbis Jenny így keresztelte el látatlanban. - Hol van Callie? - nézett körül Yvonne. – Megjött már? - A zuhany alatt - mormogott Brett. Yvonne dühösen hunyorgott, majd valami oboaszólóról mormogott, végül kiviharzott. Jenny odaslattyogott a szemmel láthatóan szabad ágyhoz, és párat rugózva befészkelte magát. - Állatkirály szoba! Ez a kilátás visz mindent! - Ja. Nem rossz - felelte Brett keresztbe font karral. - Ki vagy te? - reccsent rá Jennyre egy harsány hang. Jenny megpördült: egy tágra nyílt mogyoróbarna szemű, nedves hajú, tízpontos csaj állt vele szemben. Mintha ez a lány egyenesen a Hamupipőkéből lépett volna ki, persze a Disney-változatból! És persze a hercegnővé változás után.

-Hello! Jenny vagyok. Én... ezt a szobát jelölték ki nekem. - Mármint kik? - kötekedett Disney-Hamupipőke. - Hát... a Waverly - Jenny köpni-nyelhi alig bírt. – Te vagy Callie? - Elsős vagy, vagy másodikos? - Másodikos. És ti, csajok? - Elsősök - eresztett meg egy gúnymosolyt Callie rózsaszín szájfényű ajkával, miközben méretes Gucci neszesszerét az íróasztalára dobta. -Ez az ágy kell? - mutatott Callie az ágyra, ahol Jenny történetesen kuksolt. - Asszem. Persze, ha nektek nem gond. - Megegyezhetünk - pislogott Callie Brettre. – Végül is Tinsley tényleg nem jön vissza. Brett horkant egyet. Jenny csak nézett ki a fejéből, lövése sem volt, mit kéne mondania. - Mi történt... ö... Tinsleyvel? - kérdezte végül. - Hosszú - tömte be Jenny pofáját azonnal Callie, és kicipzározott egy kizárólag cipőkkel teli bőröndöt. Jenny igyekezett lecsekkolni a márkákat. Jimmy Choo. Sigerson Morrison. Manolo Blahnik. - Nem akkora ügy - tette hozzá Callie, és mindkettejüknek háttat fordítva kibámult az ablakon. Jenny nem volt megrögzött nikotinista, de most nagyon megköszönt volna egy szálat, hogy valamit kezdhessen a kezével. Végül Callie törte meg a csendet. - Hova jártál? - A Constance Biliárdra. A... - New York City. Tyúkfarm! - ugatta le Callie zihálva Jennyt, majd kissé közelebb csusszant hozzá, ahogyan egy

macska dörgölődzik az ember lábához. Brett felé fordult. Tinsley nem fordult meg a Constance- ban? - Nem. A Trinitybe járt. Ötödikig. Aztán valahova Svájcba, majd ide. -Ja. Tinsley tuti nem bírná egy lányiskolában, ha jobban belegondolok - töprengett Callie a körmét vizsgálgatva. - Rengeteg pasija volt már. - Hát, az biztos, hogy Tinsley nem néz ki szarul - vette Brett azonnal az adást, és pólókat szedett elő egy másik bőröndből. Jennynek valahogy nem volt ínyére ez a társalgás. Miért, ő szarul néz ki? Különben is, mitől olyan nagy szám ez a Tinsley nevű csaj? - Bárkit meg tud szerezni - folytatta Brett a felvilágosítást. - Barátnős pasit is simán. - Azért nem egészen! - csattant fel Callie, majd újra Jenny felé fordult, aki ide-oda jártatta tekintetét. Ezeket meg mi a bánat lelte? - Tinsley a tizenegyedik születésnapi buliját a Chelsea Piersben tartotta. Képzeld, hogy kibérelte az egész hodályt, a tornateremben trapéziskola is volt. Téged meghívott? Jenny vállat vont. - Sajna, nem. - De rémlett neki ez a parti, a fenébe is! Tízéves korában az apja napokig papolt arról a cikkről a New York Times stílus rovatában, amelyik a Chelsea Piers sportkomplexumban megrendezett zsúrról szólt, és egy Jennynél mindössze egy évvel idősebb lány tiszteletére rendezték. Apja háborgott, hogy az ilyen disznómód elkényeztetett burzsoá népség mit meg nem enged magának, Jenny szemében viszont az ünnepelt a szerencse gyermeke volt. És most az ő ágyában alszik! Biztos nem véletlen!

Callie úgy mérte végig Jennyt, mint egy becsüs, aki épp egy kínai Ming vázát vesz szemügyre, majd elmosolyodott. - Üdvözlünk a Waverlyben. Biztos, jól elleszel. Jenny összébb húzódott. Hiszen már most jól elvagyok...

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba TeagueWilliams: mit is mondtál, hogy néz ki a 99 centes kiscsaj? HeathFerro: barna, göndör haj, hónaljbúvár, cicibajnok TeagueWilliams: hajói sejtem... viszed a kápolnába? HeathFerro: mér, szerinted kihagyom?

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba CelineColista: szóval Callie és Brett berágtak egymásra, mindketten mennek Marymount irodájába szobacserét kérni BennyCunningham: Tinsley miatt van, mi? amúgy Tinsley hol van? tudja egyáltalán valaki? CelineColista: úgy hallottam, az egyik Raves-taggal kavar, és európai körúton vannak BennyCunningham: úgy tudtam, az új csaj kavar a Ravesszel... CelineColista: melyikkel? BennyCunningham: mindegyikkel, az egész bandával. CelineColista: oltári! honnan az infó? BennyCunningham: megvannak a magam forrásai

Elmúlt az az idő, amikor a kápolnában tanulnak jó modort a fiatal waverlys diákok - Lám-lám, kit látnak szemeim! Jenny a Richards kollégium aulájának a bejáratában tetvészkedett: muszáj volt a nagy, párás, kávézókba illő tükörben még egy kis csillámló rózsaszín szájfényt felkennie magára. Mély dekoltázsa, smaragdzöld APC top volt rajta, amelyből előbuggyant minden emberi mértéket felülmúló mellének kábé a tizede, és élete legmagasabb sarkú vörösesbarna cipőjét vette fel. Jenny a nyakát tekergetve fordult a hang irányába: Heath Ferro, a black-berrys srác a tökéletes hasizmaival! Itt áll teljes életnagyságban, meggyújtatlan cigarettával a kezében. Apró izzadtságcseppek éktelenkedtek a fiú homlokán, üveges tekintetében pedig ott lapult a végtelenség. - Hello - köszönt Jenny boldogan, és nagy zavarában beletörölte a kezét az egyetlen Seven farmerjába, amelyben a lába kicsit hosszabbnak tűnt egy farönknél. - Beindult a buli? - Attól tartok - vágta rá Heath kellőképpen apatikusan, és karját Jenny dereka köré fonta. Jenny csak mosolygott. Hogy örül Heath a viszontlá-tásnak! O meg egyenesen a mennyekben! Heath világoskék Oxford pólót viselt - természetesen nem tűrte be - és zsebes nácit. No lábbeli! Jenny teljesen készen volt a fiú széles vállától, és az elhanyagolt tetőtől-talpig-középiskolás-srác-vagyok frizurától. Hamlet sem nézne ki másképp, ha valódi személy volna, gyönyörködött Jenny. Az a dán hercegi modor, és a szemében pislákoló téboly!

Jennynek nagyon bejött a téboly. Heath belökte a súlyos faajtót. Egy pillanatra min-denki megtorpant. - Tiszta a levegő - jelentett Heath, és kezét véletlenül hozzádörzsölte Jenny melléhez. - Csak mi vagyunk. Jenny körbejártatta a tekintetét. Az első waverlys partija! Az is egy opció, hogy a lánykoleszban kushad, és Yvonne-nal dámajátékozik, de vonzóbbnak tűnt némi kihágás a bentlakásos iskola első estéjén. Itt más volt a buli fílingje, mint New Yorkban. Itt nincs vendégszoba, ahol megy a kufirc, és parázni sem kell, hogy a szülők esetleg korábban hazajönnek Párizsból. Penge volt a félhomály is a csomó gyertyával. Mintha épp most léptek volna ki egy J. Crew-katalógusból: mindenki annyira jól nézett ki. Tökéletesen sima arcbőr, a kötelező iskolai sportnak hála pöpecül kidolgozott testek. Csupa tízpontos arc. Egyedül az óriási kávésbödönök szorongatása tűnt kissé amatőrnek, amíg Jennynek le nem esett, hogy a bögrék alkoholt tartalmaznak. A terem túloldalán Brett ejtőzött a kopott bőrkanapén a holdudvarával: Benny Cunninghammel és Sage Francisszel, aki mesés, afrikai szafaris sztorikkal fárasztotta a többieket, ami állítólag „iszonyú nagy trip". Brett fel nem foghatta, mi a trip a legyeken, a malárián és a bűzlő vadállatokon. Király sztori. Az ajtó felé bambulva újdonsült szobatársát pillantotta meg Heath Ferro karjaiban keringőzni. Jó erősen oldalba bökte Bennyt. Benny Main Line Philadelphiába valósi, kétszázmillió dollár örökségre van kilátása, és a maga kancás módján még csinosnak is mondható: magas és ruganyos a testalkata, hosszú, sűrű, barna haja van, és óriási barna szeme. Kegyetlenül prűd, amit képes volt arra fogni, hogy

Philadelphia már csak ilyen hely. Mintha Philly egy másik bolygó lenne, ahol a lányok igazi tehéntejet isznak minden más helyett is, és az esküvő napjáig tartogatják a szüzességüket! Benny előszeretettel hivatkozott egy Manhattanre vonatkozó Diane Keaton-idézetre egy régi Woody Allen-filmből: „Én Philadelphiából származom, ahol nem szokás az ilyesmi." Szegény csajnak csak nem akar leesni, hogy az idézetet viccnek szánták! A prüdériája ellenére óriási pletykagép, egyfolytában ott lóg az interneten, és közben azt vetíti, hogy az infóit haveroktól gyűjti be! , - Úgy látom, Heath-nek ma éjjel meglesz a betevője vihogott Sage Francis, Benny nagy barátnője. - Mindenki vágja, miért ilyen biztos a dolgában. Brett vállat vont. Nehéz elhinni, hogy ez az újonc, naiv kiscsaj egy ribanc, ámbár tényleg volt valami szembetűnően szikrázó frissesség ebben a Jennyben, aminek állítólag egy egész rock banda sem tudott ellenállni. Egyfajta misztikus légkör lengte körül, ami Brettnek rémlett valahonnan. Talán Tinsley? - Csajok, tényleg költöztök? - pusmogott Sage, megérintve Brett csupasz vállát. - Költözünk? Sage megrebegtette súlyosan csillámporos szemhéját; azért kent fel egy rakattal, mert tavaly a tavaszi szünetben összeszedett egy fullos francia csávót Saint Bartson, aki közölte vele, hogy a csillámportól szexisen kitágul a szeme. - Az a hír járja, nem sok hiányzik, hogy Callie-val kikaparjátok egymás szemét. - Hát... - motyogott Brett. - Eszem ágában sincs átcuccolni... - Callie felé pillantott, aki közben a túlvégre

került, és be nem állt a szája Celine Colistával, a másik gyephokikapitánnyal. Mindannyian együtt gyephokiztak első év eleje óta, de Brettet sosem pörgette igazán a dolog. Callie tényleg szobacserén machinál a háta mögött? Hát idáig fajult a helyzet? Brett az új kis szobatársra sandított, akinek úgy szikrázott a szeme, mint aki totál be van gőzölve. Mert be is volt. De jó értelemben. A szagából ítélve Heath valami keményvonalas piával tért vissza, és jó, hogy nem nyomta Jenny arcába a waverlys bögrét. - A tiéd. - Mi van benne? - kérdezte Jenny, és két kézzel megragadta a csészét. - Számít? - vigyorgott a fiú, és belassult mozgással legyűrte a torkán bögréje tartalmát. Jenny belekortyolt az italába: a brutálisan kesernyés löttynek olyan íze volt, mintha sör és rum keveréke lenne. Ahogy az ital legurult a légcsövén, könnyek szöktek a szemébe. - Hé! Ott van Brandon! - kiáltotta levegő után kapkodva. Brandon egy nagy ablak mellett ácsorgott, három kis tyúk gyűrűjében, akik úgy látták jónak, hogy az alkalomhoz fehér masnit kössenek szőke lófarkukba. Amint megpillantotta Jennyt, a fiúnak felragyogott az arca, és integetni kezdett a túlvégről, de amikor Jenny viszonozni akarta az üdvözlést, Heath megragadta a kezét, és magához vonta. - Eljött az idő, hogy az új lány átessen a beavatási szertartáson - jelentette be a fiú ördögi mosollyal. - Hogy min? - húzta fel a szemöldökét Jenny. – Nem hallottam semmiféle beavatási szertartásról.

- Mert ahhoz a felsőbb körökkel kell kapcsolatba lépni. Heath nagyot kortyolt a bögréjéből, majd letette az ódon ezüst radiátorra. - Na, nyomás! - vezette Jennyt az ajtóhoz. Kifelé menet pacsizott pár sráccal. - Mi hajt ennyire, póni? - kérdezte valaki. Amikor Heath válaszképpen csak felhúzta a szemöldökét, a haverok röhögésbe törtek ki, és kurjongattak, nyihogtak, ahogy a torkukon kifért. - Ez meg mi volt? - kérdezte Jenny hátrasandítva. - Tudja a rák - morogta Heath, miközben kitessékelte Jennyt a súlyos faajtón - Csak nem téged hívnak póninak? - Sss - hurrogta le Heath Jennyt, mire a lány összeszorította az ajkát. Enyhén megingott a lába alatt a talaj. De hát ez bentlakásos suli! A varázslatos Waverly szent földje! Itt nem érheti baj! Koromsötét volt odakint, és hullacsend, leszámítva azt a pár tücsköt, amelyek nyárról felejtették itt magukat. Heath megtorpant a Waverly-kápolna bejáratánál, közvetlen a Richards kollégium melletti épületnél. A kápolna kicsi, de méltóságteljes épület volt: színes ablaküvegek és súlyos tölgyfa ajtó tette komollyá. - Mit keresünk mi... ? - kezdte Jenny. Még nem járt itt. Holnap reggel esedékes: az orgona hívó szavára, imádság céljából. Heath elnyomta a cigijét az egyik ablaküvegen. Létezik egy tradíció: az új waverlys diákoknak be kell jönniük ide, mielőtt elkezdődik a tanítás. - Ugye nem fogsz bezárni? - kérdezte Jenny reszketegen, azzal sem törődve, hogy régi jennysen csengenek a szavai.

- Dehogyis! - Heath felhúzta a szemöldökét. - Én is bejövök veled. - Ó - Jenny szívverése felgyorsult. - Akkor jó. Heath betolta az óriási tölgyfa ajtót. A kápolnában csak pár gyertya égett. És olyan csend volt... nos... mint egy templomban. - Klassz idebent - suttogta Jenny. - Csüccs ide! - mutatott Heath az egyik sötét fapadra. Ahogy Jenny fürkészte Heath-t a gyertyafényben, amint gondosan hátrasimítja a haját, és összekulcsolja a karját, arra gondolt, talán félreismerte: a srác a lelke mélyén érzékeny teremtés. Odacsusszant a padra a fiú mellé. - Szóval ez a rituálé? - Rituálé? - Heath úgy bámult, mint akinek lövése sincs, miről van szó. -Te mondtad... - Jennynek ekkor lekattant. A fenét rituálé! Beetetés! Egy percig némán hallgatták, ahogy a szél csapkodja a kápolnát. Heath a kezét a lány kezére tette. - Szédítően gyönyörű voltál ma reggel - suttogta a fiú lihegve, összemontírozva a t és gy betűket: szédígyően, illetve tönyörű. - Amikor apámmal elvittünk az irodához. - Ó - felelte Jenny boldogan. Akkor hát emlékszik! Koszi! - Ugye New Yorkban lányiskolába jártál? - Igen. - Említette volna délelőtt? Nem rémlett. - Kirúgtak? ' - Nem egészen. Ekkor Heath rádőlt. Jenny azt hitte, a srác csak elvesztette az egyensúlyát, de a szája hirtelen beborította Jenny egész arcát, a nyelve pedig próbált behatolni az ajkai közé. Jenny azonnal ellökte magától, egyúttal

gyönyör bizsergett végig a gerincén. Heath szédítően jól csókol, talán üt minden előző pasit. Megérintette a fiú tarkóját, szorosan behunyta a szemét, és hagyta magát sodortatni. A fapad fájdalmasan nyikorgott és nyöszörgött. A nyálas csókok cuppanásait visszaverték a falak. Heath keze követte Jenny ujjának körvonalait, majd sietve a csuklójához vándorolt, onnan a karjára, majd a mellén állapodott meg. Jenny riadtan csúszott odább. - Gáz van? - kérdezte Heath, miközben tekintete ide-oda kalandozott Jenny egyik melléről a másikra. Hol is az a mélyen érző lény? - Asszem... ez egy kicsit még korai - nyögte ki Jenny. Csak ennyi. -Ne hülyülj! - sürgette Heath, hangja egyre álmosabban csengett. - Jenny New Yorkból. Őrült Jenny. - Egyáltalán nem vagyok őrült! - ellenkezett Jenny. Hátborzongató érzés kerítette hatalmába: mintha Heath valahonnan hallotta volna ezt a megszólítást! Mit pletykálnak róla? És honnan szedik? Ekkor Heath hirtelen felbukott, fejét a padlóra ejtette, és halk horkolásba kezdett. Jenny felállt. Ez készen van. Körbejártatta tekintetét az üres kápolnában, a horkolás visszhangzott a gerendákból tákolt plafonon. Ez egész olyan régi jennys! Felsóhajtott, és körülnézett a homályosan bevilágított kápolnában. Elvégre hivatalosan csak holnap kezdődik az iskola, az Új Jenny csak bemelegített.

A Waverly diákhonlapja — Bejövő posta

Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 4., szerda, 9.50 Tárgy: haver...

^,

Easy! Ne tudd meg, mekkora atomzúzós partit hagytál ki! Alig emlékszem a végére, csak az rémlik, hogy a másodikos friss bulával elég messzire jutottunk. Még ágyban vagyok, és asszem, maradok is egész nap. Ajánlom, hogy nyomós okkal szolgálj a távolmaradásra! Tinsley? Drótoltatok a nyáron? Hé, haver, válaszolj már! Hová ástad magad? Csőváz H

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 4., szerda, 10.01 Tárgy: inkább személyesen... Hello, B! Olyan hirtelen tetted le a telefont! Ráadásul pont, amikor kezdtünk belemelegedni! Nem bírok ki még egy napot nélküled! Vágom, hogy holnap kezdődik a tanítás, de négykor végzel! Mi lenne, ha busszal átruccannék hozzád holnap délután? Nyomulhatnánk a bolyhos paplanod alatt...

Egy waverlys diák ne igyon a tanárával, hacsak nem üdcsit - Áúú! - ment neki Brett egy magas srácnak a Stansfiel Hall harmadik emeleti előcsarnokában. Telefonja apró kijelzőjén e-mailek olvasgatásával próbálta agyonütni az időt, miközben az új tanárt, Mr. Daltont várta, a fegyelmi bizottság új pártfogóját. Abban a pillanatban bukkant fel a képernyőn Jeremiah levele. - Bocsi - motyogta, anélkül hogy felpillantott volna. - Nem kéne itt grasszálnod ezzel! Bretthez van szerencsém? A lány végre felpillantott. Egy kócos, sötétszőke hajú, hihetetlenül jó csávó állt előtte. Tisztára, mint William herceg, csak magasabb, barnább és helyesebb. Megfelelően gyűrött Savile Row márkájú apró kockás Oxford ingpóló volt rajta, az alsó két gomb gondosan félregombolva. Brett maga előtt látta, amint a pasi kikászálódik az ágyból, és ötletszerűen felhúzza izmos mellkasára a pólót. - Rémlik a fotód a diákaktából - mondta a fiú. – Eric Dalton vagyok, az új fb-s. Hoppá. Na ez necces. - Ó! Ööö... Jó napot, Mr. Dalton - Brett köpni-nyelni alig bírt, telefonját azonnal a zsebébe süllyesztette. - Én, ö, elnézést - nyújtott kezet zavartan. A pasi gyorsan áttette a másik kezébe a kávésbögrét azt a fehér és gesztenyeszínű Waverly-diák bögrét, amelyben piákat kotyvasztanak a kolibulikhoz -, és viszonozta a kézfogást. Azért az ember hasznát tudja venni egy jó minőségű kézkrémnek: fix, hogy a srác készen van bőrének bársonyos puhaságától!

-Tudod, hogy nem szabad telefonálni - ráncolta a szemöldökét Mr. Dalton. A másodperc tört részéig Brett benyalta, hogy ez most vér komoly, és éppen valami ütős mentségen agyalt, amikor a pasi suttogva hozzátette: - De köztünk marad... ez egyszer. Menj az irodámba, mindjárt jövök utánad. Brett zavartan vigyorgott. Istenem, bárcsak eszébe jutna valami jó poén! Becsattogott a nyitva felejtett ajtón, és körbejártatta tekintetét a nemrég érkező tanár cuccain: barna papírba csomagolt poszterek szanaszét a földön, óriási fekete földgömb, melyen még a Szovjetunió látható, könyvek és papírkötegek mindenhol. Amikor észrevette a sarokban álló tölgyfa asztalon a borosüveget, Brettnek beindult a fantáziája. Vegyél vissza, próbálta lehűteni magát. Azért vagy itt, mert a pasi új, és megakar ismerni minden fb-tagot. Minden bizonnyal málnaszörp, és nem bor. Brett közelebb ment egy aranykeretes képhez: régi dombornyomásos pergamentekercs volt. Hunyorítva ki betűzte az ógörög szavakat, és fennhangon mormolta: Úgy imádkozz minden istenhez, mintha hallgatnának. - Honnan ismered? - kérdezte mögötte egy hang. Brett összerezzent. Mr. Dalton állt az ajtóban, és huncutul vigyorgott rá, mintha valami nagy titkot készülne kikotyogni. - Éltem egy ideig Görögországban – felelte Brett habozva. - Leülsz? - kérdezte a pasi. - Bocs a rumliért. – Sietve elpakolta az egyik székről a papírhalmot, olyan közel hajolva Bretthez, hogy a lány bódult áhítattal szívta be a férfi lehengerlőén finom illatát. Mint az Acqua di Parma: az egyetlen parfüm, amely szóba jöhet pasin.

- Nem vagy szomjas? - Ahogy Mr. Dalton helyet foglalt a barna bőrfoteljában, az könnyű kis fingot hallatott, amit mindketten eleresztettek a fülük mellett. – Kis hűtőm van, pár üveg, jóllehet csak... nos... tulajdonképpen csak, asszem, csak egy kis vörösborral van felszerelve. - A pasi összeráncolt szemöldökkel megeresztett pár idegbeteg pislantást. - Mármint, természetesen nem tarthatunk pinot noirt idebent. Fogalmam sincs, hogy ez mi az ördögöt keres itt, mert én nem iszom ilyesmit, az egyszer biztos. Úgy vélem, Mr. Dalton, kissé túlspilázza a szerepét, gúnyolódott Brett magában, és hidegvérrel figyelte a csávót, amint idegesen huzigálja a gallérját. - Nem gáz - próbálta oldani Brett a feszkót, a széke légszélén gubbasztva. Dalton bekapcsolta az íróasztalán a sík képernyős Mac G5-öt. - Oké, Brett. A lelkemre kötötték, hogy az összes régi fb-s ügyet vigyem be egy adatbázisba. Lévén hogy újonc vagyok, rám sózták a kulimunkát. - Ahogy szétgörcsölt arckifejezéssel kivillantotta tökéletes fogsorát, Brett elmélázott, vajon a pasinak genetikusan ilyen tökéletes a fogsora, vagy Brett csupán vizuális átverés áldozata lett. Kemény dió; behatóbb vizsgálatra szorul. Mondjuk ki: nyelvvel. A pasi a papírjait toszogatta. - Nos, amellett hogy az összes fb-s megbízottal felveszem a kapcsolatot, kéne valaki, aki segítene átnyálazni ezt a halom iratot, és vállalná, hogy beviszi a gépbe az infókat. Olyasvalakire gondoltam, aki már tavaly is fb-s volt, mert az anyag titkosan kezelendő. Tavaly is fb-s voltál? Brett megnyalta a szája szélét.

- Hát, nem éppen - felelte. Gyökérségnek érezte volna hazudni. - Ó - Mr. Dalton csalódottan felsóhajtott. - Kár. - Senkinek nem kell megtudnia - javasolta Bevállalós Brett. - Szívesen segítenék, jól mutatna a bizonyítványomban. Mert ugyebár a bizonyítványomra gyúrok. -Nem is tudom... - csóválta a fejét Mr. Dalton, le sem véve szemét a lányról. Brett zavartan kikotort egy tincset az arcából. - Hány éves vagy? - kérdezte Mr. Dalton. - Tizenhét. - Hu. - A pasi megbiccentette a fejét, és sunyiban megeresztett egy elismerő mosolyt. - Igen? - Csak annyi, hogy többet tippeltem. Minden pasi ezzel jön. Meg szoktak borulni, hogy Brett még csak középiskolás. - És maga? Mr. Dalton befeszített. - Huszonhárom. Az idén diplomáztam a Brownon. Brett zsibbasztó önkívületben rágcsálni kezdte a Hard Candy Vinyl körömfényt a kisujjáról. -A doktorit nem hagyom ki, de mivel magam is waverlys voltam, nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha lenyomok itt pár év tanítást - magyarázta Mr. Dalton. - Én is a Brownra készülök! - kotyogott Brett. - Jól állna. Brett csak bámulta a huszonhárom éves fullos jó pasi tanárát, és volt annyira laza, hogy ne kapja el azonnal a tekintetét, amikor az rámeredt.

- Rendben - törte meg a csendet végül Mr. Dalton. - Azt hiszem, megtalálhatjuk a módját, hogy te legyél a kis segédem. Mármint ha tényleg benne vagy. Benne, akarta mondani Brett. Csumára benne. De hallgatott. - Mit szólnál, ha holnap reggel tanítás előtt összefutnánk? Ja igen, és ez a Mr. Dalton megszólítás nekem nagyon debil. Talán majd ötvenéves koromban újra előveszem, amikor családi vállalkozásba kezdek. De jelen pillanatban... - lesütötte a szemét, majd újra a lányra emelte tekintetét a sűrű, szőke szempillái mögül. - Szólíts inkább Ericnek. -No problem - vágta rá mosolyogva Brett. Még számtalan cuki kis becenév eszébe jutott. Ekkor a papírköteg, amit a fiú eltett a székről, elkezdett lecsúszni az íróasztalról egyenesen Brett combjára. Eric épp el akarta kapni, amikor a lány is a papírok után nyúlt, és végül a földön landoltak. Telibe összekoccant a fejük! - Áú! Kurva élet! - kiáltotta Brett, amikor egy pillanatra ködbe borult a világ, de azonnal szerette volna visszaszívni. A waverlyseknek általában mocskos a szájuk, de talán mégsem kéne tanár előtt... Egy waverlys diáknak jó a modora, márpedig trágár kifejezések használata neveletlenségre utal. Eric fájdalomtól vonagló arccal dörzsölgette a homlokát. - Minden oké? Brett nagyot nyelt. Vajon most Mr. Dalton egy primitív gyökérnek tartja? De a tanára aggódó arckifejezését látva megspórolta a további párát. - Túlélem - felelte. - Akkor jó - nevetett Eric. - Nekem csak jó, ha életben maradsz!

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 4., szerda, 10.53 Tárgy: naon durva szitu Csá, tesó! Megtaláltam az igazit! IQhuszár, büntetni kellene, olyan kibaszott jól néz ki, ráadásul cukin szerény! Szal, durvábban odavág, mint a Ralph Lauren Románcé férfimodelljei. Az kissé sarkos, hogy tanár. Házi feladatot ad! Vágod, amelyek szóba kerülnek a Waverly emelvényen a megbeszélések alkalmával! Megvan, mennyire cakkos az egész? Mit tegyek? Már feltankoltam magam szortírozandó titkos iratokkal... Kishúg

Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 4., szerda, 10.57 Tárgy: Re: inkább személyesen J! Persze hogy jöhetsz holnap, de a szobám felejtős. Callie játssza a primadonnát. A szokásos. Várlak B

Egy waverlys diák ne próbálkozzon titkos randevúval Valaki mindig figyel Callie nekitámaszkodott az ócska istálló koszos faajtajának, és igyekezett kikerülni a kiszáradt lótrágyát vadiúj Stella McCartney márkájú, kerek orrú, fekete pántos bőrcipőjével. Az ütött-kopott piros színű pajta a három négyszögölös kifutó mellett állt, és sűrű fenyősor takarta. Fütty hangzott a távolban, és Callie felismerte Smail, a lányok gyephokiedzőjének suttyó ordibálását: - Vonszold az elgyepesedett seggedet! - Az első nap nem szól másról, mint hogy nyolcórás szivatós edzéseken vesz részt mindenki, és beosztják a népet az őszi csapatokba. Callie felmentést kapott, lévén hogy ő a gyephokicsapat kapitánya, A nap alacsonyan járt a késő délutáni égen. Easy! A fiún a szokásos póló: egy szakadt zöld cucc lópatkómintával, persze az elengedhetetlen agyonstrapáit gesztenyebarna waverlys blézer alatt. No cipőfűző. Sötétbarna haja borzas tincsekben ágaskodott felfelé, és kék tintapaca éktelenkedett a bal füle mellett. Bűbájosán cuki mosoly jelent meg az arcán, amikor megpillantotta a lányt. Callie eszementen rá volt pörögve erre a fiúra. Nincs is semmi vész köztük! - Legalább egy pólót beújíthattál volna - oltotta Easyt a trikója szélét rángatva. - Tényleg szánalmasan tré a szerkóm a tiédhez képest dobta vissza a labdát a fiú. - Nem is vagyok annyira kicsípve! - Nana! Talán ha vetnél a lábadra egy pillantást. El tudom képzelni, ahogy a ruhásszekrény előtt állva

meditálsz a legújabb trendi szerzeményed fölött. Talált? mosolyodott el Easy. - Igen, vagy nem? - Fenét! - hárított Callie, pedig Easy igencsak beletrafált. Bosszantotta, hogy a fiú ilyen könnyen átlát rajta, és hogy okosabb nála, egyúttal zsongatta is. Easy lehajtott fejjel rágyújtott egy cigire, nehogy észrevegyék a Marymount-házból, az iskola területének a szélén álló impozáns Tudor-stílusú kastélyból. Callie hátradobta vörösesszőke haját. Easy csak ott áll! Végre itt lehetnek kettesben az elhagyatott istállóban, miközben mindenki más az edzéseken szenved! Alig várta már, hogy hanyatt dőljön a tetűlégytől nyüzsgő szénára, és letépje a fiú ruháit! - Hiányoltalak a tegnapi buliról - suttogta Callie gyengéden. - Ja. Káó voltam. Na jó. Ez kiakasztó. Továbbra is csak ott áll! - Nem jönnél közelebb? - kezdte húzkodni Callie a fiú blézerjét. - Egy pillanat. - Easy arrább húzódott, és szívott egy slukkot. - Akkor talán ne erőltessük. - Callie hátrább lépett, és elővette a saját Marlboro Lightsát, de képtelen volt meggyújtani a világító zöld öngyújtóval, bárhogy próbált túljárni a biztonsági zár eszén. -Ne bomolj! Gyere ide! - fogta a dolgot Easy könyörgőre a maga rekedtes hangján. Laza mozdulattal eldobta a cigijét, és magához vonta a lányt. - Ne légy ilyen... - Nem is tudom - nyünyörgött Callie. - Mintha te... Easy a lány tarkójára tette a kezét. - Kijöttem a gyakorlatból. - Gyengéden megcsókolta Callie állkapcsát,

majd az istálló ajtajához lökve egy szenvedélyesebbel is.bepróbálkozott, miközben szédítően szakavatott módon jártatta kezét a lány testén. Callie kisimított pár összekuszálódott hajtincset az arcából. - Említettem már, hogy zsír téged újralátni? - mormolta Easy csókolózás közben. Callie felsóhajtott. Helyreállt az erkölcsi világrend. Mit szétstresszelte az agyát! Pedig messziről ordít, hogy Easyvel király álompárt alkotnak! Talán nem kellett volna egész nyáron a falat kaparnia a Spanyolországban történtek miatt. Talán le kéne szarnia azt a köcsög e-mailt, amit Heath írt, hogy Easyvel szakítottak. - Ledőlünk? - suttogta Callie. Easy a kifutó felé rántotta a lányt, a zöld és puha fűre, és gyengéden megpuszilta a kulcscsontját. Lehúzta a földre, és belecsókolt a nyakába. Bárcsak örökké tartana, gondolta Callie a lemenő napba nézve. Az elhagyatott istállók bájosak voltak, az alacsonyan járó nap rózsaszínben fénylett. Szerencsére itt nem játszik agyalágyult játékot az udvaron semmiféle John Mayer, mint azon a végzetes éjszakán Spanyolországban. Most minden sirály. -Emlékszel, mit mondtam neked Spanyolországban? - suttogta Callie, miközben durván kalapált a szíve. Töményen belenyilallt annak a kínos éjszakának az emléke: majdnem totál meztelenül feküdtek a paplan alatt az ágyban, amikor Callie bevállalósan kinyögte az ő überlaza plakátcsávójának, hogy „szeretlek". Úgy kalkulált, hogy miután mindketten szerelmet vallanak egymásnak, megtörténik a dolog, a Tinsleyvel kapcsolatos pletykákat pedig elfújja a szél, és Easy örökre az övé lesz.

Tévedni emberi dolog. Easy szépen visszacsókolta ugyan, de aztán belassult, feje a párnára hanyatlott, és mély álomba zuhant. A szomorú az egészben, hogy miközben Callie hallgatta, ahogy a fiú légzése enyhe horkolásba csap át, egész éjjel azon pörgött, eljutott-e egyáltalán Easy agyáig a vallomás. Talán túl halkan mondta? Callie-nak másról sem szólt a nyara, mint hogy abban reménykedett, hogy Easy ezért nem viszonozta a vallomást. Tényleg odavan ezért a csávóért. Őrülten szereti. És fordítva? Callie ekkor észrevett egy dagadék fülesbaglyot a faágon kushadni. Tisztára, mint egy ratyi rajzfilmfigura azokból az ősrégi, félkegyelmű sorozatokból! Hülyén érezte magát, ahogy ez a hólyag bagoly figyelte őket. - Emlékszel, mit mondtam akkor az ágyban? - kérdezte Callie kínjában. Easy váratlanul abbahagyta a lány kulcscsontjának csókolgatását, és belassult mozgással a lány mellé huppant. Callie megragadta a fiú karját. - Gáz van? - Mi lenne - sóhajtott fel Easy gondterhelten az istálló felé bámulva. A lányok gyephokiedzéséről kiáltások visszhangzottak. - Csak valahogy... franc se tudja. - Bővebben? - nyikkantott Callie szorult helyzetében, és felrántva Stella McCartney topánkáját, felült. Óriási szürke koszfolt éktelenkedett a lábán; reménykedett, hogy nem lócitrom. Férfialak tűnt fel az ösvényen, az istállók felé közeledett egy targoncát tolva.

- Kurva anyját! - Callie megragadta Easy kezét, és felhúzta. - Ez Ben. Ben az a kivénhedt, köcsög kertész, aki mindig bajba keveri a kölyköket. Van pofája digikamerával közlekedni, hogy bizonyítékokat gyűjtsön. így kapta rajta tavaly Heath Ferrót az úszómedencénél szívni, de a srác megvesztegette a főszert az apja platina családi ékszerével, a Harry Winston mandzsettával, míg végül az a gennyláda törölte a képeket. Átkúsztak a pajta túlvégébe, és nekitámaszkodtak faajtónak. -En inkább visszamászom a szobámba – suttogta Easy. - Te tudo.d - Callie a koszba dugta a sarkát, tett is ő arra, hogy ezzel totál szétbarmolja a cipőjét! Hogy lehetett ekkora barom, hogy felhozta Spanyolországot! - Figyi! - Easy megfogta a lány kezét. - Csapó kettő a szobádban? Ma este. Az évnyitó vacsora után. - Oké - rebegte Callie. - Amúgy is rajta vagy már Angelica feketelistáján. - Bízd ide! - Easy magához húzta a lányt, és egy percig a karjában tartotta. - Ott leszek - suttogta, majd elhúzott.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba

AlanStGirard: hol a halálban van Heath? BrandonBuchanan: még mindig az ágyban fetreng. nem is tusolt, bűzlik rendesen! AlanStGirard: nebassz! mindjárt vacsora! BrandonBuchanan: vágom. Asszem, még mindig be van baszva. AlanStGirard: azzal az új tyúkkal lépett le. BrandonBuchanan: kivel? AlanStGirard: sötétbarna haj? oltári mell? állítólag sztriptíztáncosnő volt NYC-ben. BrandonBuchanan: azta! nem láttam tegnap éjjel AlanGirard: pedig ott volt! csak egyfolytában Callie-t lested, azért nem tűnt fel. Heath elkapta a kiscsajt a kápolnában, szerinted táncolt a csaj?

A Waverly diákhonlapja — Csevegőszoba

AlisonQuentin: bűzlik a kápolna, miért ver az isten Marymount kurva fárasztó üdvözlőblablájával? BennyCunningham: nemá! hol van tudod-ki? AlisonQuentin: lövésem sincs, tudtad, hogy Sage egy cuki kis pónit rajzolt minden olyan csaj üzenőfalára a koliban, akiket megdöntött a póni? eddig hat van az új csajjal együtt, és ez csak egyetlen emelet a Dumbartonban! BennyCunningham: hogyhogy én nem kaptam? AlisonQuentin: te is kuffantottál vele? BennyCunningham: smár volt elsőben! leszámítva, hogy fröcsög a nyáltól, technikailag egész tűrhető! AlisonQuentin: anyám! én meg benyaltam, hogy te vagy Miss Ártatlan!

Bizonyos kajákat egy waverlys diák elvből nem eszik meg. Csak mert. - Ősi tradíciónak vagytok az örökösei - Dean Marymount öblös, átható hangja morajlott végig a kápolnán. Állítólag Marymount nagy forradalmár volt a hetvenes években, és akkora az IQ-ja, hogy Mensa-tag, de Jennyt inkább emlékeztette egy junior edzőre, aki lepukkant mini-teherautóval nyomul, semmint egy nagy presztízsű bentlakásos iskola esperesére. A pasas pár szál ősz haja rátapadt kopasz, izzadt fejére. Mögötte ült a tanár kar talpig egyenruhában: gesztenyebarna és sötétkék nyakkendő, gesztenyebarna zakó, fehér ing, nadrág. A diákok megúszták a gesztenyebarna waverlys blézerrel, ami alá bármit felvehettek, de az év első istentiszteletén mindenkinek kutya kötelessége volt nyakkendőt kötnie, a lányoknak is. Jenny fél-Windsor nyakkendője debilen dudorodott. Nagyot sóhajtott. Az apja ezzel az egy darabbal büszkélkedhetett, már rég benőtte a pókháló. Jenny sosem kérdezte, de gyanította, hogy az apjának középiskola második osztálya óta megvan. Az egész iskola bezsúfolódott Dean Marymount hivatalos évnyitó beszédére, mely megelőzte az ünnepi évnyitó vacsorát. Ott fúródott boldog-boldogtalan, és az egész kápolna kamasz fiúk intenzív test- és lábszagától bűzlött. Jenny a múlt éjjel felrángatta Heath-t, elvonszolta a Richárd tornácára, majd elcsigázottan visszament a Dumbartonba. Éjjel Brett vagy Callie kihúzta Jenny ébresztőóráját, mert szükségük volt a konnektorra a telefonjuk feltöltéséhez. Hál' istennek a kápolna harangjai felébresztették Jennyt, és idejében odaért a

gyephokiedzésre. Minden waverlys diáknak kötelező a sport, Jenny pedig azért döntött a gyephoki mellett, mert ez tűnt a legtradicionálisabb mozgásformának egy bentlakásos suliban. Hasonló megfontolásból úgy tervezte, hogy tavasszal lacrosse-ra, a kanadai labdajátékra fog jelentkezni. Jennynek még csak hokiütője sem volt, de a brutális arcú edző, Alice Smail kerített egyet a fészerből, és a lányról hamarosan kiderült, hogy megállja a helyét a gyephokipályán. - Tényleg nem játszottál korábban? - kérdezte Smail edző. Mintha Jenny amnéziában szenvedne! Kenleigh, Jenny csapatának a kapitánya - Jennynek rémlett a csaj a tegnapi buliról - még egy halk elismerést is hajlandó volt megereszteni, amikor Jenny hátraügetett az oldalvonalhoz: „Egész tűrhető." - Most pedig szeretném bemutatni az új tanerőt! jelentette be Dean Marymount ünnepélyesen. Jenny az órájára lesett: több mint negyven perce itt lebzselnek, vinnyogják a waverlys iskolai himnuszokat és egyéb lelkesítő nótákat, mormolják a waverlys imát Szent Ferenchez, és tapsikolnak, amikor Marymount bemutatja az iskola prefektusait - amely elnevezés kábé osztályelnököket takart. O meg közben szép csendben éhen hal. - Bemutatom Eric Daltont, volt waverlys növendékünket, aki frissen diplomázott a Brown Egyetemen. Mr. Dalton lesz a harmadikosok és a végzősök ókoritörténelem-tanára és a fegyelmi bizottság pártfogója. Továbbá ő lesz az új segédedzője a fiúk evezőcsapatának. Isten hozta! - Erőltetett össznépi tapsvihar tört ki.

Jenny észrevette, amint Brett két sorral előrébb feláll, és integet az osztályának, mivel ő volt a harmadikosok prefektusa. Az is feltűnt Jennynek, hogy Brett oldalba böki a barna hajú szomszédját, és az „Atyaisten" szót formázza. - Továbbá forró üdvözlet minden gólyának és új diáknak! Waverly az új otthonotok, és mi itt egy nagy boldog család vagyunk! - lelkendezett Marymount. – És végül... jó étvágyat mindenkinek! Tapsvihar tört ki, és némi erőtlen füttyögésre is sor került, miközben a társaság kiözönlött a gyepre, majd az ebédlő felé áramlott. Jenny azt sem tudta, hova kapjon, amikor belépett az ebédlőbe: a terem egy ódon angliai katedrálisra hajazott! A falakat osztályképek borították 1903-ig visszamenőleg, meg egy rakat kép Maximilián Waverlyről, az iskola alapítójáról. Zsezsegve ment a puszilkodás, pacsizás, Jenny pedig nem bírt mit kezdeni magával. Talán le kéne ülni valahova. De hova? - Tiszta tébolyda, nem? Jenny megpördült abban a reményben, hátha Heath érkezett fehér lovon. De az a festőállványos fiú állt mellette, akit tegnap látott átlejteni a mezőn. Easy. Rémlett, mintha Yvonne ezt a nevet említette volna. A fiú haja olyan sötétbarna volt, hogy majdnem fekete, a szeme sötétkék. A waverlys blézer alatt szakadt, zöld pólót viselt, amelyen egy patkó sárga körvonala virított. Ez nagyon menő pólónak számít: bár a Barneysban 65 dollárért hozzád vágják, ezen látszott, hogy eredeti. Easy rekedtes hangja sirály, de az akcentusát Jenny nem tudta belőni.

- Igen, totál őrület - helyeselt Jenny, és arrább húzódott, hogy elengedje a fiút. Smythson of Bond Street vázlatfüzet figyelt a gyerek zöld válltáskájából. Kikandikált egy vázlat: szem, orr, száj. - Hoppá! Csak nem portrékat készítesz? - De igen. Te is? - Ööö. Ühh. Én is. - Jenny konok állhatatossággal igyekezett jó benyomást kelteni. Az Új Jenny vagy, figyelmeztetett a belső hang. - Csőváz! - Easy pacsizott valami haverjával. - Akkor csá! - mosolygott Jennyre. - Hello! - Végre egy ismerős hang! Megpördült, és Brandonra mosolygott, aki a gesztenyebarna waverlys blézerben és a csíkos nyakkendőben még a tegnapinál is cukibban és sterilebben festett, ha ezt még lehetett egyáltalán fokozni. -Nagyon komoly vacsi, megvan az ülésrend. Velünk vagy. - Ó, koszi! - Jenny hálásan elmosolyodott, és a zsúfolt ebédlőn át követte a fiút, mint kutya a kolbászt. – Na és meddig tartott tegnap a parti? - A szokásos. - Brandon a földre szegezte a tekintetét. Nem is láttalak. Korán fellőtted a pizsit? Jenny az ajkába harapott. - Ööö. Aha. Az asztaluknál a másik kettő már helyet foglalt: langaléta, orrkarikás csávó és egy horgas orrú, téglaarcú lány, akinek azért hatalmas, mélyen ülő szeméről és sűrű barna hajáról ordított, hogy az ő külseje is élvonalbeli tenyésztés eredménye. - Ryan Reynolds és Benny Cunningham.

- Emlékszem rátok a tegnapi partiról. Jenny vagyok mosolygott Bennyre. - Ne mondd! - vigyorgott Benny, és sokat sejtető pillantást vetett Ryanra. Jenny lekapta magáról az izzasztó waverlys blézert, és jól nevelten a szék támlájára helyezte. - Ne! - figyelmeztette Benny. - A tanárok allergiásak erre! - Ó! - Jenny gyorsan magára rángatta a blézert. Körbetekintett; a legtöbb diák már a helyén ült, mindenkin blézer. - Heath-t keresed? - kíváncsiskodott Benny, mire Ryan oldalba bökte. - Ó! - Jenny rázogatni kezdte az érintetlen gesztenyeszínű szövetszalvétát, és remélte, hogy az arca nem vesz fel hasonló színárnyalatot. - Ja. A srác kissé... kissé... elfáradt az éjjel, úgyhogy hazatámogattam. -Maradjunk annyiban, hogy totál kiütötte magát nevetett Ry an. - Mondd csak, Brandon, gyúrsz ezerrel a Fekete Szombatra? - kérdezte a fiú, miközben az ódon faasztalt babrálta a késével. - Mi az a Fekete Szombat? - kérdezte Jenny lelkes kíváncsisággal. - Hűtsd le magad - nevetett Brandon. - Amikor a Szent Lucius-os sportcsapat eljön hozzánk Waverlybe szarrá verni minket, és szívunk, mint atom. A csapatok vér komolyan veszik, mert állítólag rühelljük a Szent Luciust, mint a szart. Vágod: tradíció. Te, ugye, gyephokizol? -Igen - mosolygott Jenny. Életében most játszott először csapatban. - Ma volt a próbaedzés. - Na, a lányok gyephokicsapata fog játszani, a fiúfocicsapatok mellett. Amikor az egész lemegy, mindkét

iskola kölkei partiba vágják magukat, és akár a rocksztárok, egy titkos helyen buliznak, amit az utolsó pillanatig sűrű homály fed. -Általában Heath a partifelelős - nyögte be Benny, és megerősítette ezüst Tiffany szerencsekarperecét a csuklóján. - Nem említette? A diákfelszolgálók keményített fehér Oxford felsőben és vasalt szürke flanelnadrágban hatalmas tejszínű tálakat hoztak be, melyek mézes wasabiban pácolt roston sült lazaccal voltak megrakva. Sokkal jobban nézett ki, mint az apja kísérlete a bárányos-ananászos lasagnével és a vodka flambéval! - Uramatyám! Isteni az illata! - Jenny megragadta a villáját, és óriási falatot tett a szájába. - Mmm! - Sírok! Te megeszed a lazacot? - Könyökölt be valaki az asztalra. Heath. Végre! - Hello! - Jenny igyekezett tele száját eltakarni a kezével. - Ne zavarjon, hogy senki nem eszi meg a lazacot gúnyolódott Heath. Hol marad a fílingesen szenvedélyes, micsoda-szexistennő-vagy sallang, amit a srác éjjel tolt neki? Jennynek kikerekedett a szeme. A többi tányért fürkészte: tényleg senki még csak meg sem piszkálta a halat az asztaltársaságból. - Miért? Csak nem romlott? Brandon igyekezett Jenny segítségére sietni. -Nem. Csak éppen... nem esszük meg. Lövésem sincs, miért. De így van. - Jenny? - valaki a vállára tette a kezét. Megfordult, és a segítőkész Yvonne-t pillantotta meg. Katicabogaras csattok fogták hátra csoffadt, szennyvízsárga haját, az

unintelligensen egymáshoz közelítő halványkék gülüszeme pedig mit sem veszített tébolyodottságából tegnap óta. - Beszélhetnék veled négyszemközt? – Yvonne viszolyogva meredt a feslett bandára. - Kint a folyosón. Ryan és Benny sunyítva összehúzta magát, és továbbra is sokat sejtető pillantásokat váltottak egymással. Jenny vállat vont, és a szalvétáját a halra helyezte. Az Új Jennyt nem lehet egykönnyen zavarba hozni! És akkor mi van, ha senki nem eszi meg a halat? Új Jenny önálló, autonóm lény! Yvonne kivezette Jennyt az előtérbe. - Ugye nem a dzsesszzenekarról van szó? – tisztázta Jenny azonnal a helyzetet. - Mert engem az ilyesmi hidegen hagy, alapból botfülű vagyok. - Nem. Én, ö, a fülembe jutott rólad ez-az, és talán jobb, ha te is tudsz róla. - Tessék? - Jenny visszafojtott lélegzettel várt. Nem jött be neki az ilyen talán-jobb-ha-te-is-tudsz-róla szöveg, ilyenkor ugyanis majdnem mindig az derül ki, hogy jobb lett volna megspórolni a hasonló baráti gesztust. - Mindenki rólad e-mailezik. - Mi? - kérdezte belassulva Jenny. Yvonne vett egy nagy levegőt. - Állítólag sztriptíztáncosnő voltál, és egy dollárért levetkőztél. És hogyNew York City szexlegendája vagy, és hogy itt, a Waverlyben is első dolgod volt lefeküdni valakivel. - Mi? - nyikkantott Jenny. Hirtelen homályba borult a folyosó. - Kivel? Mármint ki mondja ezt? Yvonne lesütötte a szemét. - A fiú, aki a te asztalodnál álldogál... Heath Ferro. Nem tudom, ismered-e egyáltalán, de...

Jenny szeme előtt vörös foltok jelentek meg. Heath! - Nem hiszem el! - Én nem hiszek nekik - védekezett Yvonne a kezével legyezgetve maga előtt. - Rendi vagy - vinnyogott Jenny. - Most mennem kell. Bocsi. - Yvonne sarkon fordult, és kiviharzott. Jenny a falnak támaszkodott, hirtelen szédülés fogta el. Heath. Egész teste remegett a dühödt iszonyodástól. Nem létezik, hogy Heath elcseszte a bentlakásos iskolai karrierjét, amikor még el sem kezdődött! Brandon jelent meg az ajtóban, aggodalmasan ráncolta a szemöldökét. - Minden oké? -Nekem... - Jenny megpördült, mielőtt befejezte volna a mondatot, és kisunnyogott az ebédlőből. A párás, zöld gyepen sprintelve azt kívánta, bárcsak felrepülhetne, mint azok az ótvar vén dögök. Minden oldalról a Waverly ódon épületei magasodtak, az ablakokban fény pislákolt. Az az egy nyomorult harapás a lazacból láza- dozni kezdett a gyomrában, úgyhogy kénytelen volt sétára fogni. Hiszen azért jött a bentlakásos suliba, hogy tiszta lappal indulhasson! Most már jusson másnak a cinkes szerep! Mikor válhat belőle az oly régóta áhított keményvonalas laza arc? Saját maga, gondozott kiadásban, káprázatosan új fényben tündökölve! Hajrá!

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta EasyWalsh: mindjárt ott vagyok, lecsekkolod, hogy tiszta-e a levegő? CallieVernon: várj! CallieVernon: oké. odatapasztottam a fülem Angelica ajtajához: korrektül bömböl a tévé. okésnak tűnik. EasyWalsh: sirály, mindjárt ott vagyok!

Egy waverlys diák utánajár a J. Crew bokszerek színének - Kegyetlenül bűzlesz! Jenny hirtelen felriadt álmából? Hol van? Ja persze. Waverly. A szobája. - Komolyan beszélek! Kegyetlenül büdös vagy! Be vagy baszva? - suttogta egy hang a sötétben. Callie beszél álmában? Hiszen Jenny hallotta, amikor Callie megjött. Szerencsére az után, hogy Jenny már szétáztatta könnyeivel a párnáját. Callie levetkőzött a sötétben, jó éjszakát kívánt, és bebújt a paplan alá. - Nem ittam - szólalt meg egy másik hang. Egy pasi! - Mégis, mitől dől belőled a vodkaszag? Phű! - Imádom, amikor csesztetsz a szagom miatt - duruzsolta élvetegen a csávó. - Sss! Pradee meghallhat. Nem volt mit tenni, Jenny igyekezett minél mélyebbre bevackolni magát a paplan alá. A pasi hangja ismerősnek tetszett, de akárki volt is, tényleg zsibbasztóan bűzlött. Jenny annak ellenére érezte a tömény alkoholszagot, hogy az ablakok tárva-nyitva álltak, és a szobát átjárta a hűvös éjszakai levegő. - Penge volna, ha nem ezt a görényszagot kéne éreznem a szádban, Easy! Easy? Jenny gyomra összerándult. Hány Easy jár ebbe az iskolába? - Eskü, hogy nincs itt senki rajtunk kívül? – kérdezte a fiú. - Nyugi már - sziszegett Callie.

Jenny igyekezett még dermedtebb magzatpózba vágni magát. Hiszen Callie látta őt! Még jó éjszakát is kívánt! Szívesen kettesben hagyta volna a szerelmeseket, de most már nagyon ciki lenne felkelni és megzavarni őket. Jaj! Csak Easy ne lássa meg! Az száz, hogy ordít róla, mennyire bejön neki a srác: Jenny arca rákvörös lehet most, akár egy gyephokimez. Akárhogy nézzük is, mégiscsak a szobatársa pasijára sikerült rázsongania. Régi Jenny színre lép! Szeme kezdett hozzászokni a sötétséghez, kuporogva kikukkantott a paplan alól. Callie ágya alig négylábnyira volt az övétől. Meztelen testek villantak a holdfényben. - Koton! - Hallotta Jenny Callie suttogását. Szünet. Majd Easy hangja. - Komoly? Hol? - Felső fiók. Jenny tapogatózást hallott a sötétben, paplanok dulakodását... bumm! Easy lecsúszott az ágyról, és ahogy próbálta visszanyerni az egyensúlyát, belekapaszkodott az éjjeliszekrénybe, amit sikeresen magával rántott a földre. Óriási robaj hallatszott. Egy doboz Lifestyles Extra koton zuhant ki egy nagy üveg Lubriderm testápoló és egy csomag kék színű Bic golyóstoll kíséretében. Jenny felpattant, és csak bámulta az elterült pucér testet. - Hű! - nyögte Easy, és Jennyre vigyorgott. - Ismerlek! - He? - Jenny visszasunnyogott a paplan alá. - Callie, mintha azt mondtad volna, hogy tiszta a levegő - mormogott Easy. Callie dühösen belerúgott a matracba. - Ez kész röhej sóhajtott, és felkelt az ágyból. Jenny sunnyogó tapintatossággal kémlelt ki a paplan alól: Callie karcsú

alakja körvonalazódott a sötétben. Rózsaszín melltartó volt rajta, pántját egy hézagos fogú Lacoste krokodil díszítette. Brett vajon merre kóricái? Callie a kupacra pillantott, ahol Jenny lapított a paplan alatt. - Bocsi, Jenny - vont vállat Callie, majd az ajtó felé indulva keresztültrappolt Easyn, sikeresen rálépve a fiú tenyerére. - Áú! - ordított fel a fiú fájdalmában. - Hová mész? - Tusolni - Callie kirúgta az ajtót, a szoba pedig fénybe borult a folyosóvilágítástól. Jenny megszégyenülve igyekezett láthatatlanná válni a paplan alatt. Callie itt hagy minket egyedül? Kapott frászt Jenny. Feszülten fülelt: Easy felült, megropogtatta a nyakát, majd fújt egyet. - Jenny mint Jennifer becézve? - Aha - kuruttyolt Jenny fejvesztetten a paplan alól. - Bocs, ha zavarba hoztalak, Jenny - közölte Easy enyhén leereszkedő mosollyal. - Semmi gáz - mormolta Jenny a párnájába. Koszos és forró volt a párna, az ő saját otthoni kispárnája, az Upper West Side lakásból! Ahogy átölelte, hirtelen olyan honvágy fogta el, hogy alig bírta visszatartani a zokogást. - Elég a Iapításból! Nem harapok. Jenny kibandzsított a paplan alól. Easy eközben felvette az alsógatyáját, de csak azt. Milyen izmos a hasa! A bokszerján vitorlás díszelgett, ami Jennynek rémlett a J. Crew katalógusból. Gyorsan elkapta a tekintetét. Fullasztóan meleg volt a paplan alatt, úgyhogy előmerészkedett abban a reményben, hogy Callie bármelyik pillanatban visszajön, és elragadja Easyt, és a fiúnak nem lesz alkalma szemrevételezni Jenny sírástól felduzzadt szemét és összekócolódott haját. Nem sok jót

nézett ki magából jelen pillanatban, hát még Callie-hoz viszonyítva! De Easy szemmel láthatóan tett a kisebb tökéletlenségekre: feltápászkodott a padlóról, és leült Jenny ágya szélére. Ha Jenny nem lett volna totál megzakkanva, talán arrább húzódik, de csak ült, mint egy csapzott veréb, Easy pedig hozzápréselődött. - Mintha már találkoztunk volna valahol - dörmögött a fiú alig hallhatóan. - Mi? - kérdezte Jenny kínjában, nem mintha nem értette volna Easy szavait. - Semmi. - Easy felpillantott. - Ó! A Fiastyúk csillagkép! - Mi? - Csillagkép. - Easy a megkopott, rojtos foszforeszkáló csillagokra mutatott, amelyeket évekkel ezelőtt ragaszthattak föl a plafonra. - Ámbár szabad szemmel csak hatot látni jól. - Hm. - Jennynek lövése sem volt, mit kéne reagálnia. Nemcsak Easy nagy műveltségére, hanem ámblokk erre a helyzetre. Mégiscsak álmai pasija gubbaszt az ágyán! Régi Jenny halálra volt rémülve. Új Jenny szétstresszelte az agyát. A kettőt összevéve mindkét Jenny lement zombiba, így aztán képtelen volt egy értelmes szót kinyögni. Suttyomban odasandított Easy hosszú, sportos lábfejére. A második lábujja hosszabb volt az elsőnél. Újabb jel? Egy pillanat! Hahó! Egy kéz van a hátán! Na jó! Ez az egész vér gáz. Hol van már Callie? Nagyon nem kóser a szitu. Azért ő sem hülye: tudta, hogy el kéne löknie magától Easyt. De egyszerűen... képtelen volt rá.

- Ööö. Sokat tudhatsz a csillagképekről... – nyögte ki esetlenül. Easy végigjártatta hüvelykujját Jenny gerincoszlopán. Csúnya vége lesz ennek! - Nem tenyésznek lehetőségek csimborasszói a lexingtoni éjszakában! - sóhajtott Easy. - Hacsak nem szotytyan kedved felmászni a víztoronyra, és szart dobálni a vonatsínekre. - Én New York-i vagyok - suttogta Jenny, és enyhítendő a foga vacogását - az ajkai közé szorított egy szemébe lógó, göndör fürtöt. - Persze biztos hozzád is eljutott a hír... -Mi? - Tudod... - Jenny arca rákvörös lett. Belegondolni is szörnyű, hogy Easy milyen mocskos dolgokat halhatott róla! - Nem vágom. Valami híresség vagy? - Én... - Jenny megköszörülte a torkát. Azért az fura, hogy az a debil Yvonne tud a róla terjedő pletykáról, ez az álompasi pedig nem is hallott róla. - Nem éppen. - Milyen kár - mosolygott Easy. - Pedig már kezdtem rágyorsulni a témára, hogy valami hírességhez van szerencsém. Jenny megint érezte a fiú kezét a hátán. A paplanon keresztül is égette az érintése. - Atyaisten! Jenny és Easy egyszerre ugrott föl. Mr. Pardee. A nevelőtanár férje, továbbá Waverly legköcsögebb franciatanára lökte be az ajtót. Jenny ekkor vette észre a fehér táblára firkantott üzenetet: Benny szobájában tanulunk.

Brett. Mr. Pardee igénytelen waverlys kapucnis focistapulcsiban és piros skót kockás pizsamagatyában virított. Bozontos világosbarna haja csomókban ágaskodott a fején, apró ezüst fülbevalója pedig meg-megcsillant a folyosó fényében. Easy gyorsan felpattant Jenny ágyáról, felhúzta a farmerját, és fölkapta a pólóját. - Csőváz! - gázolt át Easy sebbel-lobbal Mr. Pardeen. Itt sem vagyok. - Hol... nem vagy? - kérdezte Mr. Pardee dühösen pislogva. - Nem látott engem. - Easy. Látlak. - Mintha a férfi saját magát akarta volna meggyőzni. - Jöttél már hasonló szöveggel korábban. - Én? - felelte Easy. - Sosem jártam itt! - és ezzel kiszáguldott a folyosóra. -Várj! Hová mész? - kiáltott utána Mr. Pardee. De már késő volt. Megcsóválta a fejét, és Jennyhez fordult. Jenny nem tudta, mitévő legyen: mozdulatlanul várta a következő csapást. Mr. Pardee a nevelőtanár férje ugyan, de állítólag csont drogos, a francia példák is csak egy-két spangli után állnak össze a fejében. Hátha most is túlságosan be van állva ahhoz, hogy felmérje, mi folyik itt. - Ki hallott még ilyet! - csuklott egyet Mr. Pardee. - Fiúk csak látogatási órában tartózkodhatnak idebent! - Tudom, csak... - hadart Jenny. - Jó ég! - Mr. Pardee észrevette a padlón lapító kotonokat. Valahogy még senkinek sem jutott eszébe összeszedni őket. - Ez nagyon nem tetszik nekem! - Mi folyik itt? - Callie jelent meg az ajtóban a pasi háta mögött.

- Kénytelen leszek jelenteni az esetet - jelentette be Mr. Pardee bambán, egy ásítás kíséretében. – Vagyis Angelica kénytelen lesz... ; - Nem! Várjon! - könyörgött Jenny. Esze ágában sem volt már az első nap megszívni. - Hahó! - Callie nem hagyta annyiban. - Mi a fene folyik itt? - Jennynek rögtön feltűnt, hogy Mr. Pardee a Callie American Apparel csípősortja és a hálós Only Hearts pólója közti fedetlen területet mustrálja. A melltartó krokodílusa simán kilátszott az apró lukakon át. - Easy márpedig itt járt - állította a fickó ellentmondást nem tűrő hangon. - Easy?! - Callie akkora megdöbbenés produkált, mintha Mr. Pardee azt álb'totta volna, hogy majmokat látott itt sörözni. - Te meg hol ténferegtél? - faggatózott Pardee. Callie morcos sértettséggel meredt a plafonra. - A könyvtárban. Jenny hitetlenkedve nézett a szobatársára. De Pardee-t cseppet sem izgatta, hogy az éjszaka kellős közepén Callie egy szál semmiben, cipő és táska nélkül virít, és egy árva könyv sincs nála: ő képes benyalni ezt a sztorit, rajta ne múljék! - Szóval, mit keresett itt Easy? - Callie fenyegető tekintetéből Jenny ezt olvashatta ki: El ne kúrál Mr. Pardee felhúzta a szemöldökét. -Nos? A Callie arcán megjelenő gyanakvóan sértett tekintet igazán megérdemelt volna egy Oscart! - Valamit... csináltak? Mr. Pardee a padlóhoz dörzsölte a papucsát. - Együtt voltak az ágyban.

- De nem csináltunk semmit! - nyüszített Jenny. - Akkor miért tűnik úgy, mintha egy nagykereskedés teljes óvszerkészlete borult volna ki ide? - Mr. Pardee csak nem hagyta annyiban a dolgot. Callie a szemét forgatta. - Nem akarom elhinni! Te kis kurva! - kiáltott Jennyre, és a nagyobb hatás kedvéért dühödten felhúzta a pólóját. Mr. Pardee kiéhezve meredt a lány kivillantott, gyephokin edzett izmára. Callie felhúzta a szemöldökét: Folytasd! Adta ki némán a parancsot. Jennynek kikerekedett a szeme. Márpedig nem fogja elvinni a balhét Callie helyett! - Mr. Pardee, iszonyú nagy félreértésről van szó próbálta Jenny menteni a bőrét, és már az sem érdekelte, hogy a hanghordozása vinnyogásba csap át. - Tényleg nem csináltam semmit! De Mr. Pardee vállat vont. - Majd kiderítjük az fb segítségével. - Tessék? - kérdezte Jenny. - Fegyelmi bizottság, te kis ribanc. - Callie köpött egyet. - Callie! Elég legyen! - szólt rá Mr. Pardee. - Jenny, tudod, ki a pártfogód? - Ööö. Asszem, Mr. Dalton? - Legalábbis a Mister Jennifer Humphreynak szóló „Isten hozott a Waverlyben!" kezdetű levélben ez a név szerepelt. - Helyes. Mr. Dalton nemrég érkezett körünkbe. Szépen jelentkezel a Stansfield Hallban Mr. Dalton irodájában, holnap kilenc-harminckor. Nem tudom, melyik az ő szobája, az első emeleti térkép alapján meg fogod találni. Ő majd kiértékeli az esetet, mielőtt az fb elé kerül az ügy közölte a pasas, miközben a fülbevalóját babrálta. - Értjük egymást? Nagyszerű! Most pedig elmegyek Easyért...

Ahogy Mr. Pardee elhúzott, Callie becsapta az ajtót, és óriásit sóhajtott. - Anyám! Ez necces volt. - Kis ribanc? - remegett Jenny hangja. - Bocsi. - Callie sóhajtott egyet, ledőlt az ágyra, és óriási, dióbarna szemével Jennyt fürkészte. – Muszáj volt bekajáltatni Mr. Pardee-val, hogy mennyire felbasztam az agyam... - Hát, bevette. Callie vállat vont. - Ne parázz! Jenny megborzongott a haragtól. - Ne parázzak? Bizottság elé kell mennem! Amúgy mi történik ott? Callie felvett a földről egy becsomagolt kotont. Újonc vagy, lány vagy, és azt hallottam, hogy hülye sem vagy. Nem fognak szétszívatni. - Callie megdörzsölte a négyzet alakú csomagot az ujjai közt. - Talán bedobhatnád a raveses összeköttetésedet... - Miről beszélsz? - Callie vajon oltogatni akarja? Hiszen még csak soha említést sem tett a Ravesről! Vajon mit fog ráverni a fegyelmi bizottság? A Hudsonban búvárkodjon szemét után? Mi van, ha az ügy bekerül a bizonyítványába is? - Figyelj! - mondta a magáét Callie. - Brett tagja a bizottságnak. Kiránt a szarból. Ha engem rajtakapnak Easyvel, nekem annyi. Nem ma kezdtem... - Tényleg? - kíváncsiskodott Jenny. - Ja. Két lebukáson már túl vagyok. A harmadiknál repülsz. - Ó! - Jenny kicsit megkönnyebbült, hiszen ő még mindig csak az első dobásánál tart. Nem is olyan szörnyű a helyzet.

- Nagyon megszívom, ha kirúgnak - Callie a körmével letépte a kotonról a zacskót. - A szüleim állami iskolába küldenek Atlantába. Arrafelé a kölykök fegyvereket lopnak, és Miller Lite sörös kannákat, miközben a fémdetektorok figyelik őket. És mindenki mániákus autóversenyző! A lányok is! - Jennyre bámult. - El tudsz engem képzelni egy idióta ralin? Callie túl szép, hogy állami iskolába járjon! De Jenny ekkor észbe kapott, hogy talán itt az ideje, hogy lejöjjön arról a debil szokásáról, hogy földig érő nyelvvel csapódik az idősebb csajokhoz! Lásd Régi Jennyt, amikor a Constance-ban úgy sündörgött Serena van der Woodsennel körül, mint a kutya, ha kolbászt szimatol. Lehunyta a szemét: ezt ne! Új Jenny, Új Jenny, Új Jenny! Callie kivette a sárgás színű kotont, és felhúzta a mutatóujjára. - Meg kell úsznom ezt az évet szárazon. Jenny rezignáltán felsóhajtott. Annyira bejött neki minden Waverlyben! A sok fa, a New England-stflusú téglaépületek, az, hogy a tanárok blézert hordanak az osztályban, ráadásul doktori címük van! Még az a wasabi lazaccal kapcsolatos össznépi hiszti is olyan előkelő! Annyira vágyott rá, hogy evezhessen a folyón, hogy el menjen Spring Flingbe, és más iskolabeli pasikkal ismerkedjen, végül diadalittasan térhessen vissza Manhattanbe, mint vérbeli bentlakásos sulis lány! Nem akarta így elszúrni rögtön a dáridó elején! Most meg itt áll, mindenki róla pletykál, nyakig ül a szarban, és a tanítás még csak el sem kezdődött! Callie forgatta a kotont az ujján.

- Nem vészes - nyugtatta meg Jennyt. - Komolyan. Max kevesebb kimenő, vagy nem engedik, hogy látogatókat fogadj, vagy ilyesmi. Brett tagja az fb-nek. Callie olyan bájosan mosolygott, mintha azt mondaná: Örökké a legjobb barátnőd leszek, ha most bevállalod a mártírszerepet. - Nem is tudom - tördelte Jenny a kezét. Amennyire szeretett volna Callie barátnője lenni, legalább annyira szerette volna megspórolni a meghurcoltatást. Nagyon. - Át kell ezt gondolnom. - Teljesen megértelek! Csak gondolkozz rajta nyugodtan! De nem fogsz bajba kerülni, tényleg nem akkora gáz! - Igen, de... - Jenny az ajkába harapott. - Nem is tudom... Callie leugrott az ágyról, rávetette magát a ruhásszekrényére, és kinyitotta az ajtaját. - És... tudod mit, a pártfogóddal való holnapi találkozáson olyan jó fejnek kell mutatkoznod, amennyire csak tőled telik. Simán kölcsönadok valami jó cuccot. Bármit. - Callie végigjártatta kezét az überdizájnos ruhatárán. - Komoly? - Jenny felállt, és izgatottan kukkantott be Callie szekrényébe. Most már nagy baj nem lehet... Vajon Callie az egész cirkusztól függetlenül tett volna ilyen nagylelkű ajánlatot? Felejtés. Jennyt részegítő hatalommámor kerítette hatalmába, egészen felspannolódott. - Eskü. Egy szavadba kerül. Bízd ide, és életed legzsírabb éve vár rád - nyomatékosította ajánlatát Callie.

Jenny rácuppant egy fehér szatén ruhaakasztón lógó csilivili fekete DKNY ruhára, és azon nyomban magához mérte. Élete legzsírabb éve? El tudná viselni...

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba HeathFerro: tényleg ment a téma? áthallatszott a falon? EmilyJenkins: olyan HANGOS volt, hogy majdnem max hangerőre kellett állítanom a hifit, hogy ne halljam őket HeathFerro: nekinyomták egymást a falnak? EmilyJenkins: kőkeményen, alig aludtam. HeathFerro: kösz az infót.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba SageFrancis: tudtad, hogy valami elsős tyúk pónikat firkál az üzenőfalakra? olyanokéra, akik még csak nem is ismerik H-t! ezek tényleg jó fejnek hiszik magukat? AlisonQuentin: H kezd kifogyni az ötletekből... a változatosság kedvéért két elsőst is megdolgozhatna egyszerre.

Egy jó waverlys diák mélyen belenéz felettesei szemébe Másnap reggel Jenny a ruhásszekrény mellett álldogálva körbejártatta tekintetét a csendes, napfényes kollégiumi szobán. Ma, csütörtökön volt az első tanítási nap, a szobán mégis mintha egy hadsereg masírozott volna át: könyvek és papírok szanaszét, ruhák halomban a földön, sminkkészlet, sampon és körömlakkos üvegcse a sík képernyős monitorok társaságában az íróasztalon. Egy rakat jegyzetfüzet, tesztkönyvek és bontatlan szövegkiemelő filctollas csomagok, ameddig csak a szem ellát, és még egy méretes aloe növény is egyensúlyozott a keskeny ablakpárkányon. Hiába volt már itt Jenny két napja, még mindig nem volt az az érzése, hogy a saját kollégiumi szobájában tartózkodik, hiszen alig volt egy magányos perce. Brett ágya üresen állt, az éjjel a hűhó után surranhatott be, és nyilván korán felkelt. A matrac bemélyedésén látszott, hogy itt aludt. Callie magzatpózban az igazak álmát aludta. Jenny végigsimította tenyerét Callie néhány bolyhos kasmírkardigánján. Callie-nak minden cucca übertrendi, de ma reggel Jenny nem érezte olyan prímán magát, hogy kölcsönvegye bármelyiket is. Inkább belebújt saját jól bejáratott, csillámmal díszített vászonszoknyájába és a Cynthia Rowley balettcipőjébe. Felvette a waverlys blézert, és megszemlélte az eredményt. Egyértelműen Nem Bűnös. Jenny lábujjhegyen kisurrant a folyosóra, és behúzta maga mögött az ajtót. Az ajtón lógó üzenőfalra Brett cetlije mellé - miszerint Benny szobájában tanul - valaki csupa nagybetűvel, bíborvörössel felvéste, hogy

MENTSÜK MEG TINSLEYT! Az alsó sarokba pedig felkerült egy rajzocska, amely leginkább egy kis pónihoz akart hasonlítani. Jennynek menet közben a folyosón szemet szúrt, hogy mások üzenőfalain is díszelegnek pónik. Ez a bentlakásos suli a túlfűtött díszítőmotívumaival és miszticizmusra való különös fogékonyságával lassan Chagallra hajaz. Jenny tovább gombolyította útját a macskaköves úton, amely hosszan kígyózott a Waverly területén a Stansfield Halihoz, egy tömör téglaépülethez, ahol az irodák és néhány tanterem volt. Még csak pár diák volt ébren, de a karbantartó személyzet már ott lihegett a focipályán. Frissen nyírt fű szaga úszott a levegőben. A Stansfield Hall falán indák és virágok tekervényes gipszmintái kanyarogtak, festett ablaküvegek világítottak az orsótérnél, a fakorlátokat pedig metszetek díszítették. Jenny belassult mozgással felmászott a harmadikra, míg végül kikötött a fenséges, mahagóni padlójú kúria legvégében. Sárgaréz tábla hirdette a zárt irodaajtón: ERIC DALTON. - Mintha már mondták volna - hallotta Jenny egy lány hangját odabentről. - Az irodalomtanárok hatodik óta szóvá teszik, hogy névrokona vagyok a Fiesta, a nap is felkel főhősnőjének. -Lady Brett Ashley - hallatszott egy férfihang. - Nagy hóhányó! - A név kötelez - hallatszott az olvasztóan kacérba váltó hanghordozás. - Ööö, az a helyzet, hogy tárgyalnunk kell ezzel a diáklánnyal, és most nem lesz időnk az adminisztrációs teendőkkel haladni. Ráérsz ebédidőben, hogy végre sort keríthessünk erre is?

- Asszem - felelte Brett. - Itt találkozunk? Jenny bekopogott. Hallotta, amint papírok suhognak, és poharak csörrennek. - Bújj be! - kiáltott Mr. Dalton. Jenny belépett a szűk és rendetlen irodába. Brett a barna bőrkanapé szélén ült, és irritálóan modoros pedánssággal kulcsolta össze kezét a combján. Mr. Dalton leült az íróasztalához, és papírokat kezdett toszogatni ide-oda. - Jennyhez van szerencsém? Foglalj helyet - mutatott a kanapéra. Jenny a lehető legmesszebb ült le Brettől. - Ő Brett - mutatta be a lányt Mr. Dalton. - A fegyelmi bizottság tagja, és az adminisztrációban segít nekem. - Igen, ő a... .., Brett Mr. Dalton felé fordult. - Ismerem Jennyt. Mindketten a Dumbartonban lakunk. Igen. Egy szobában. Vajon Brett miért hallgatja el, hogy szobatársak? Dalton elmosolyodott. - Ó, nos, rendben. Szóval Brett segít nekem átlátni az fb működését, és mint az fb tagja, a te ügyedben is segít elnökölni - Mr. Dalton megköszörülte a torkát. - Nos, Jenny, mivel én vagyok a pártfogód, és amúgy is szeretném képbe vágni magam az fb-s ügyeket illetően, két legyet ütünk egy csapásra. - A pasas olyan állhatatosan lapozgatott egy dossziét, mintha tapogatással be lehetne fogadni egy írott szöveget. Jennynek közben feltűnt, hogy Brettről lekerült a waverlys blézere, és egy észveszejtő padlizsánszínű selyem topban, illetve egy fényes, fekete, térdig érő gyapjúszoknyában virít. A lábán pántos Marc Jacobs

szandál. Hosszú, vékony lába erotikusán keresztbe vetve, és Mr. Dalton felé irányozva. Mr. Dalton íróasztala sarkába húzódva a szabálykönyv borítóját simogatta. - Nos, mi történt pontosan az éjjel? Rajtakaptak egy fiúval, Easy Walsh-szal a szobádban. Mr. Pardee állítása szerint az ágyban feküdtetek kettesben. - Hát, így volt - felelt Jenny alázatosan. Egész éjjel azon pörgött, mi a jobb: megerősíteni a waverlys diákság gyanúját, miszerint egy ribanc érkezett közéjük, vagy pedig ellenséges frontvonalakat építeni a szobatársaival. - Nem... képtelen vagyok elmondani, mi történt. Mr. Dalton felhúzta a szemöldökét. – Ó! - Most azonnal vallomást kell tennem? Vagy várhat... az igazi, tudja, meghallgatásig? Mert most még nem érzem késznek magam rá, hogy beszéljek róla. - Nos, nem kell részletekbe menően - bátorította Mr. Dalton Jennyt a törvénykönyvön babrálva a tollával. Ámbár mint pártfogód, szeretném, ha úgy éreznéd, hogy elmondhatod nekem. - Nem állok rá készen. Én... - Hogy érted, hogy nem állsz rá készen? - szólt közbe Brett minimálmimikájú arcberendezéssel, keresztbe vetett lábát megcserélve. A haja most még vörösebbnek tűnt dühös arca körül. Jenny összeszorított szájjal vállat rántott. Félt bármit is mondani. Brett kritikus szemmel végigmérte Jennyt: a rózsaszín-fehér csíkos gombos felsője túl szűk mellben, és a kiscsaj arca annyira pirospozsgás, mint aki egy mezőn rohant át.

Brett az éjjel későn ért vissza a szobájába, Mr. Pardee berohanása után, de reggel Eric azonnal felvilágosította, ahogy betette a lábát az irodájába. Persze Brett nem nyalta be Mr. Pardee verzióját. Szénhülye ez a Jenny, hogy meg sem próbálja kihúzni magát és Easyt a szarból. A tökéletes ellentéte Callie-nak, aki, valljuk be, vérbeli ribanc. Jenny kezdte igencsak kényelmetlenül érezni magát, hogy Brett úgy vizslatja, mintha egy kis koszfolt lenne egy üveglapocskán egy mikroszkóp alatt. Érezte, ahogy elvörösödik. Új Jenny vagyok, Új Jenny, Új Jenny, ismételgette magában, igyekezve megacélozni akaratát. - Nos - Mr. Dalton összedörzsölte a tenyerét, mint aki nagyon átérzi a szitut. - Jogod van hallgatni, de talán akad valaki a tanári karból, akihez esetleg szívesen fordulnál. Jenny megint csak gyámoltalanul vállat vont. Ma van az első tanítási nap, még nem is látta a tanárait. - Nos - folytatta Mr. Dalton. - Köszönöm, hogy befáradtál, Jenny. Jövő héten tartjuk a tárgyalást. Mit szólsz a hétfőhöz? - Jó lesz - felelt Jenny tompán. - Ööö, köszönöm. Kifelé menet bátorító mosolyt remélve pillantott Brettre, de a lány unott fejjel vizsgálgatta mélyvörösre lakkozott körmeit. Ahogy Jenny becsukta maga mögött a súlyos tölgyfa ajtót, elmerengett, vajon sikerült-e totál hülyét csinálnia magából, amikor közölte velük, hogy még nem áll készen a vallomásra. Mindig van lejjebb. Mi folyik itt egyáltalán, az Esküdt ellenségek sorozat bentlakásos iskolás változatának kellős közepébe csöppent? Ekkor megpillantotta Easy Walsht, amint ott áll vele szemközt, bebocsátásra várva. Ahogy találkozott a tekintetük, Jenny szíve majd kiugrott a helyéről. Annyit

kattogott azon, mekkora bajba sodródott, hogy milyen nagyot szívhat, és hogy hamarosan kikiáltják a Waverly legnagyobb lotyójának, hogy a meghitt kis hátsimogatásos akciót elméje legmélyebb rétegeibe süllyesztette. Most azonban villámként hasított belé az az őrületes flash, ahogy Easy teste hozzásimult. - Hello - nyelt egyet Jenny. - He? - Easy fáradt arccal meredt Jennyre, kék szeme fölött súlyosan kókadozott a szemhéja. Elnyűtt, körömvirágszínű póló volt rajta a „LEXINGTON ALL-STARS" felirattal. - Ó! - Easy szeme kikerekedett. Mintha emberünknek valami lekattant volna. - Ööö... hogy vagy? - kérdezte Jenny zavartan. - Én... - Easy balra dőlt, szeme továbbra is opálosan csillogott, és intenzív, poshadt vodkaszag áradt a pórusaiból. - Én... te bent voltál? - Igen. - Elég volt egy levegőt szívni Easyvel ahhoz, hogy az ember becsiccsentsen. A fiú épp szólásra nyitotta a száját, amikor nyílt az ajtó, és Mr. Dalton dugta ki busa szőke fejét. - Mr. Walsh! Fáradjon be! Easy köszönés nélkül betámolygott az irodába, Jenny pedig sarkon fordult, és lebotorkált a lépcsőn, ki a ragyogó napfényre. Az ösvény fölött, egy alacsony faágon egy debella dög fülesbagoly gubbasztott. Jenny megborzongott. Ugyanaz a rohadék, amelyik két napja majdnem kinyírta? Rázoomolt. A bagoly besztondult fejjel rákacsintott, majd elfordította a tekintetét. Jenny sietve eltrappolt a dög mellett, hogy idejében beérjen első tanítási órájára. Meglepő módon a mai nap

győzedelmes pillanatot is tartogatott: lealázott egy baglyot farkasszemnézésben!

Egy waverlys diák, ha mélyponton van, hallgasson a belső hangra - Örömmel látom, hogy sikerült helyet foglalnia üdvözölte Dalton Easyt. Az éjjeli Ketel One vodka tivornya következtében Easy úgy érezte magát, mint egy agyontaposott szalmaszál, amit ki szokott piszkálni Credo talpából lovaglás előtt. Lehuppant egy fekete, Eames márkájú irodai bőrfotelba, és bambán meredt Callie szobatársára, Brettre, aki vele szemben ült, totál átlátszó lila fölsőben. Az új pártfogója kábé tizennyolcnak nézett ki, ami nem is rossz a vén szivar Mr. Kelly után, aki olyan őskövület volt, hogy a saját nevére is alig emlékezett, és végül tavaly hajlandó lett nyugdíjba menni kábé százévesen. - Hello, Easy - üdvözölte Brett tenyérbe mászón fellengzős hangon, és pár feljegyzést firkantott a sárga gyorsírótömböcskéjébe. - Jól telt a nyarad? - Aha - morogta Easy hibernált állapotban. Lehet, hogy Brett el van szállva magától, és azt hiszi, hogy ő itt a Miss hatalmam-van-fölötted-mert-annyira-pengén-nyomom, de Easy ezt nem veszi be. Régen tök jóban voltak. Elsőben együtt jártak franciára, és a vizsgaelőadásra Brettnek az az ötlete támadt, hogy ahelyett hogy ledarálnak az osztály előtt valami debil párbeszédet, hozzanak össze egy elszállós, Godard-stílusú, francia nyelvű frázisokból építkező rövidfilmet egy antik Super 8-as kamerával. Easy volt a társa, és ebből kifolyólag a film sztárja. Ütős dolgokat kellett mondania franciául, mint például, „Mon omletté dujambon est mort", vagy „Les yeux - a szem fájdalomban úszik. Monsieur Grimmnek állatira bejött, és mindketten csillagos ötöst kaptak.

- E. Francis Walsh - szólította meg Mr. Dalton buzgón lapozgatva Easy mappáját. - Mit tud felhozni mentségére az éjjel történtekkel kapcsolatban? - Az ő jelenlétében? - mutatott a fiú hüvelykujjával Brettre. - Úgy tudtam, ezek a dolgok bizalmasan kezelendők. - A tanáí úr asszisztense vagyok - affektált Brett irritálóan modoros stílusban, és állatira kihúzta magát. - Brett segít a fegyelmi bizottság ügyeinek elbírálásában - magyarázta Dalton. - Véleményem szerint, ez jogszerű. Easy egyikükről a másikra nézett. Hoppá! Brett Messerschmidt behálózta Dalton tanár urat! - A mappád alapján az elmúlt években jó néhány nehézséged akadt a szabályok betartását illetően, Easy köszörülte meg a torkát Dalton. - Három fegyelmi próbaidő. Két felfüggesztés. Tavaly majdnem kirúgtak, amikor nem jelentél meg tanítási időben a tavaszi szünet után. Végeláthatatlan viták a tanárokkal. Negatív hozzáállás. - Dalton lapozott. - Az osztályközösség bomlasztása. Gyenge osztályzatok. Tananyagon kívüli iskolai tevékenység mellőzése. Négyszer rajtakaptak alkoholos állapotban. Sporttevékenység mellőzése. Csapatszellem hiánya... - Dalton lapozott. Brett Önelégülten vigyorgott. - De... - Mr. Dalton mutatóujját a mappán tartva felhúzta a szemöldökét, és Brett felé tolta a dossziét: a lány befeszített nyakkal, szkeptikusan csóválta a fejét. Tiszta röhej. Nyilván megint azzal a retkes PSAT-teszttel fognak jönni! Majdnem tökéletesen töltötte ki mindhárom alkalommal, nagy ügy. A szülei kegyetlenül túllihegték a dolgot, Easy azonban tett az efféle világi sikerekre.

Hajnali kettőkor kisettenkedni a kollégiumból, és a sportpályákról lesni a hullócsillagokat, vagy mezítláb mászkálni a patakban a rajztermek mögött! Nos, ami Easyt illeti, ő ezekre az igazán eredeti hangulat- és életérzéscsomagokra gyúr, hogy legyen mire emlékeznie vén, reszketeg apóka korában. Pörgették is őt holmi gagyi tesztpontok! Mintha az összes retek szabályt azért találták volna ki, nehogy Easy lefölözhesse a pillanat kínálta lehetőségeket! - Tősgyökeres vagy te is - kezdett belerázódni Dalton a szerepébe, és a mandzsettájára pillantott. - Sajnos ez önmagában édeskevés. Én is tősgyökeres waverlys vagyok. - Tényleg? - rikkantott Brett. - Akárcsak én! -Idejárt az apám, idejárt a nagyapám. Meg az ő bátyja. Dalton Brett felé fordult. - Lényegében a Daltonok voltak a Waverly Középiskola első érettségiző osztálya. - Oda ne rohanjak - morogta Easy gúnyosan. Mi ütött ebbe a tanárba, hogy ennyire be akar vágódni Brettnél? Dalton összeráncolta a szemöldökét. - Nézd, én soha nem akartam, hogy kivételezzenek velem. Sőt, meggyőződésem, hogy a tanárok pont azért bántak szigorúbban velem, mert tősgyökeres voltam: elvárták, hogy példát mutassak a többi diáknak. - Na persze. - Ezt az ordas nagy sallangot! Easy csikorgatni kezdte a fogát. Az, hogy tősgyökeres, ugyebár valami spéci dolognak számít, de azért ő sem hülye. A mocskos nagy valóság mégiscsak az, hogy ha anyucinakapucinak van elég lóvéja, hogy szakadatlanul küldje a kölkeit - akár generációkon át - a Waverlybe, úgyis kinyalják a seggedet! Pénz beszél, a morális maszlag meg mehet a lecsóba. Heath Ferro is egy köcsög tősgyökeres,

és tessék csak megnézni, hogy kelti nyugodt szívvel maga körül a káoszt! Ennyire egyszerű. Dalton előrehajolt. - Gúnyolódjon csak, ha ahhoz van kedve, de akkor sem kellett volna a Dumbartonba mennie az éjjel, főleg nem... ö... együtt lennie ezzel az új lánnyal, Jennifer Humphreyval. - Tényleg Jennyvel voltál? - hajolt előre Brett hirtelen felvillanó érdeklődéssel. - Jenny hogy nyilatkozott? - kérdezte Easy. - A kislány egy árva szót alig bírt kinyögni – ráncolta a homlokát Brett. - Azt mondta, még nem áll készen vallomást tenni. - Ó - Easy megdörzsölte az orrát. Lövése sem volt, mi fán terem a kis Jenny, és mi is történt valójában az éjjel. Tüneményes volt a kislány, amikor az ebédlőben váltottak pár szót: rögtön feltűnt neki, hogy nincs szétsminkelve, ráadásul, Callie-val ellentétben, picike. Apró kezek és lábak, hosszú szempillák, és olyan táskával nyomul, amelyen nem virít a Gucci mindent beborító nagy G-je. És a művészetről kérdezett. Callie álmában sem kérdezne a művészetről. És az éjjel... akár egy káprázat, ittas káprázat! Azon volt, hogy meghúzza Callie-t, és ott végezte, hogy félmeztelenül iszkol ki Jenny ágyából Pardee-val a sarkában. És most Jenny - a csinos kis Jenny - bajba került miatta! De nem bírta ki, hogy ne közeledjen hozzá! Olyan rózsaszín volt, és üde, akár az a Botticelli-kép, amelyet Rómában látott tavaly: A Vénusz születése, ahogy a szexi kiscsaj kikel a kagylóhéjból. Nem kéne bajba sodorni a lányt, de nem ártana megspórolni, hogy Callie hisztérikus rohamot kapjon, amiért letaperolta Jennyt. Easy a

tenyerébe rejtette az arcát, és igyekezett másnapos agyát visszatartani attól, hogy kiömöljön a két füle közül. - No, ide hallgass! Fogalmam sincs, mi folyik itt, de az ugye világos, hogy az ilyen jellegű szabálysértés, a számos egyéb mellett, kicsapatáshoz vezethet? Brett visszafojtotta a lélegzetét, és a fejét csóválta, mint aki hű, de ki van akadva. Easy kábán pislogott. - Ja. - Hallottad, mit mondtam? - kérdezte Dalton. Küszöbön áll a kicsapatásod! - Nem vagyok süket. - Nem ártana magadba szállnod, és eltöprengened azon, mit kerestél ott az éjjel - keménykedett Dalton. - Vegyél vissza a tempóból, ha nem akarod újra bajba sodorni magad. Ehhez kísértetiesen hasonló szutyok maszlagot tolnak a bátyjai is: Easy a legfiatalabb négyük közül, és persze mindhárom bátyja a Waverlybe járt. Akárhányszor panaszkodni kezd a sulival kapcsolatban, jönnek a szokásos rizsával: csak akkor fogja fel a Waverly jelentőségét, amikor kikerül onnan. Az ilyen bóvli sódert akkor lökik az emberek, ha elkezdenek öregedni, és már kimosták az agyukat. A bátyjai már mind diplomáztak, persze hogy a jogon, ketten megházasodtak, a harmadik jegyben jár. Szánalmas. Kis csicska szarok belesüppedve a dögunalmas kispolgári létbe, anélkül hogy vágnák, mi az élet, amikor az ember két kanállal tömheti magába! - Vettem - felelte Easy fogcsikorgatva. - Ennyi volt a tanácsadás? - Választ sem várva pattant fel, kivágta az ajtót, és elviharzott. Ahogy kiért a Stansfield Hallból, hirtelen rázuhant az élet. Kicsapatáshoz vezethet. Ez a fószer tényleg ennyire

vér komolyan veszi magát? Ha kicseszik a Waverlyből, lőttek Párizsnak! Kénytelen lesz otthon tengetni mindennapjait a sekélyes szüleivel és a magántanárral, mindezt úgy, hogy a külvilággal az egyetlen kapcsolatot az őszes, párás postáskisasszony jelentené, aki a kelleténél jobban kedveli Easyt. Le kellett ülnie. Talán az éjjeli vodkatenger... émelyítő hányinger fogta el. Hu-hú! Easy felpillantott a fákra. Egy fülesbagoly figyelte sárga, kerek szemével. A fiú turbékoló hangot hallatott, ahogy Credónak szokott jelezni, és egy horpadt sprite-os dobozt húzott elő a táskájából. Kortyolt egyet a Ketel One vodkából, ami még megmaradt az éjjelről. A többiek a tanév első tanítási órájára igyekeztek, de Easy mindenekelőtt szerette volna rendezni a gondolatait. Megindult az elkopott, köves úton az istállók felé, hátha ott találja Callie-t, elfekszenek a nyirkos karámban, és a lány elfeledteti vele Dalton fenyegetését. Kiterítenek egy ócska lópokrócot, ott töltik az egész napot, és tesznek rá, hogy rögtön az első nap begyűjtenek pár igazolatlant. De valahogy nem hozta lázba, ahogy elképzelte meztelenül Callie-t ott feküdni az elhagyatott istállóban. Még a képzelt Callie is egyre csak azon nyünyörgött, hogy széna került a hajába, és ellepik a rovarok a takarót. Easy bezárkózott a meleg, kissé nyirkos karámba, és erősen lehunyta a szemét. De amikor újra lecsaptak rá a fantáziaképek, nem Callie feküdt mosolyogva a lópokrócon. Hanem Jenny.

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: waverlys diákok Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 5., csütörtök, 9.01 Tárgy: vagyontárgyrongálás Kedves diákok! Az én figyelmemet sem kerülhette el, hogy az iskola területén elszaporodtak a pónifirkálmányok. A járdákon, az üzenőfalakon, illetve a lányok zuhanyzófülkéjének a falán is lehet találkozni velük. Felszólítom a diákságot, hogy tudatosítsa magában, a Waverly tulajdonának rongálása súlyos bűncselekménynek számít, mely drasztikus megtorlást von maga után. Mindezen felül néhány diákot személyesen is sértve érintenek a firkálmányok, mint megtudtam az anonim jelentésekből. Itt jegyzem meg, hogy a nap huszonnégy órájában pszichológus áll a rendelkezésetekre. Ha bárkit is rajtakapunk az iskola tulajdonának rongálásáért, az fegyelmi tárgyalást von maga után. Kellemes első tanítási napot kívánok mindenkinek! Dean Marymount

Nincs az a waverlys diák, aki megúszhatja a keresztkérdéseket – kivéve, ha történetesen egy kormányzó lánya Callie épp kezdett belemelegedni a latinórába, amikor Mrs. Tullington, az iskola titkárnője lépett be az osztályba. - Ms. Vernon - Mr. Gaston, a tanár szólította meg. - A pártfogója látni szeretné magát. Callie pártfogójának az irodája csak egy emelettel volt lejjebb, mint a latin tanterem. Callie idegesen dörzsölte össze a tenyerét. Nem mondhatni, hogy puszipajtások Ms. Emoryval. Ms. Emory rövid hajú, középkorú szűzkurva Connecticutból, és a Vassarba járt Callie anyjával. A két nő világéletében rivalizált egymással, a tipikus stréber eltanulok módján, ráadásul ugyanazért a helyért tepertek a Harvard jogi karán, és Callie anyja győzött. Ms. Emory keserűen úgy döntött, lemond jogi tanulmányairól, és inkább a New York-i egyetemen szerzi meg a masters fokozatot pedagógiából. Épp eléggé nyilvánvalóvá tette Callie számára, hogy a Harvardról való lecsúszás kihat az egész életére, és természetesen Callie anyja a hibás mindezért. A waverlys adminisztráció briliánsán oldja meg a diák-pártfogó párosítást! Ms. Emory irodája elég érdekes: a polcon egy szál könyv sincs, sem személyes tárgy, a falitáblán kizárólag a waverlys üzenőpapír, amelyen a tanári kar száma és elérhetőségei vannak feltüntetve. Csak úgy pőrén, egy szál magában egy sík képernyős Sony Vaio állt a sötét fa íróasztalon, és egy „RHINECLIFF YARN BARN" feliratú bevásárlószatyor hevert egy kis üres asztalon a nő mögött. Fa kötőtűk és valami rozsdabarna fonál kandikált

ki a szatyorból. No nézd csak! Ms. Emory kötöget? Ki hitte volna! Callie gyorsan helyet foglalt a fekete Acron széken Ms. Emory íróasztalával szemközt. Pártfogója csúr igénytelen tiszta fekete garbójához és fekete nadrágjához képest, mely roppant kényelmes viseletnek tűnt, Callie csilivili rózsaszín fodros Diane von Furstenberg szoknyája, és rózsaszín gyémántokkal kirakott Chopard órája enyhén puccos benyomást kelthetett. - Látni akart? Ms. Emory felpillantott a számítógép mögül. Egyik szemével hunyorított, és óriási szája vigyorrá torzult. Csumára, mint egy szétcsúszott Popeye nőben. Callienak miért nem jutott olyan aranyos pártfogó, amilyen Mrs. Swan, aki a diákjait évente háromszor elviszi a Metropolitan Operába, vagy Mr. Bungey, aki a kölyköket whiskykóstoló karácsonyi partikra invitálja, és meghallgatja az összes kapcsolati párájukat? Nem, Callie kikapta az őrült Popeye-ladyt, aki feltehetően azokat a kötőtűket arra használja, hogy a diákjai seggébe nyomja, ha rossz fát tesznek a tűzre. Ez jutott. - Mr. Pardee üzent, hogy beszéljek veled – közölte Ms. Emory szárazon. - Állítólag a barátodat rajtakapta a te szobádban. Takarodó után. Callie mély levegőt vett, hogy összeszedje magát. Az évek során anyjával szemben kifejlesztette, hogyan ferdítse el az igazságot, de a dolog a mai napig nem ment feszkó nélkül. - Hát, az az igazság, hogy a barátom valóban ott volt, de nem hozzám jött, hanem a szobatársamhoz, Jennyhez. - Honnan veszed?

Callie összeráncolta a homlokát. - Mert... mert én nem voltam ott. Ms. Emory hitetlen arccal nézett rá. - Ühüm – valamit bepötyögött a gépbe. Callie-nak feltűnt, hogy a nőnek milyen tömpék a körmei, csumára le van rágva. Francba. Vajon Ms. Emory ühümje azt jelenti, hogy Jenny beárulta? Nem valószínű. Látta a kiscsaj szemében a fényt: Jenny mohón vágyakozik feljebb jutni. Máskülönben mit keresett volna a Richard koli buliján, ahová alapvetően senki sem hívta? Ha nem érdekelné, hogy bejusson a krémbe, akkor menne és barátkozna azzal a csíra Yvonne-nal. Nem, Jenny ennél többre vágyik, Callie biztos volt benne. - Nézze - vonta meg a vállát Callie. - Nem tudom, mi zajlott odabent, én a magam részéről tanultam. Konkrétan takarodó előtt érkeztem vissza, már csak Jennyt találtam ott, Easy bizonyára lelécelt közben. Mr. Pardee nagyon megszidhatta. - Hmm. Nos. Ezek szerint te és Easy már nem jártok együtt? Callie-nak megrándult egy arcizma. Az a borzalmas szeretlek még mindig ott lógott a levegőben, és minden egyes másodperccel, amely úgy múlt el, hogy a fiú nem viszonozta a vallomást, a lány egyre nevetségesebben sebezhetővé vált. Ha nem fekszenek le hamarosan, és nem kezdenek el arról beszélni, hogy mennyire szerelmesek egymásba, lehet, hogy Callie is ott találja magát a pszichológusnál a pónirajzok által traumatizált csajok között. - Nem - hazudott Callie. - Szakítottunk.

- Érdekes - Ms. Emory a fekete keretes szemüvegén át meredt Callie-ra. - Ugyanis eljutott hozzám, hogy rajtakaptak téged és Mr. Walsht az istállóknál tegnap. - Akkor... szakítottunk - dadogta Callie szárazon. - Nem... igazán szeretnék beszélni róla, ha nem probléma. - Rohadék Ben! Rohadék tanári kar és személyzet, amiért együtt él a diáksággal, és életük minden egyes átkozott intim részletébe belerongyol! - Hm - felelte Ms. Emory, mint aki egy szavát sem hiszi Callie-nak. - Nos, vigyázzon magára. Nem feledkeztünk meg a tavalyi évről. - Oké - nyögte Callie. Ms. Emory dühödt gépelésbe fogott, ami egyértelmű célzás volt arra, hogy nem kíván további eszmecserét folytatni Callie-val. A lány legszívesebben tovább nyútotta volna a nyakát, hogy láthassa, mit gépel ez a banya: feltehetően pontokba szedett tervezetet arról, hogyan fogja tönkretenni a lány életét. Callie sietve trappolt vissza az osztályba, alig várta, hogy visszatérhessen a latin igék deklinációjának megnyugtatóan kiszámítható világába. Leült a padjába, és megdörzsölte a homlokát. Ha Ms. Emory rájön, hogy hazudott, és hogy Easy vele randizott a koliban, tuti, hogy kirúgják, főleg a tavalyi ekis sztori után. Az anyja bizonyára kitagadja, ő pedig kénytelen lesz a halbűzös Brenda nagynénjéhez költözni Atlanta legunalmasabb kertvárosába. Arra lesz kárhoztatva, hogy katolikus iskolába járjon sápadt, pattanásos kölykökkel, akik szerint keményen belehasítani az éjszakába annyit tesz, mint Smirnoff Ice-t szürcsölni a Dairy Queen parkolóban, és autóskártyákat csereberélni. Callie-nak összerándult a gyomra.

Két feladat áll előtte: betömni Jenny száját, illetve meggyőzni Ms. Emoryt, hogy Easyvel tényleg nincsenek már együtt. Ezen áll vagy bukik, hogy maradhat-e Waverlyben.

A Waverly diákhonlapja —- Bejövő posta Címzett: [email protected] Feladó: KissKiss! Online Dátum: szeptember 5., csütörtök, 12.50 Tárgy: Meglepetés! Kedves Jenny Humphrey! Szerencsés napod van! A barátnőd, Callie Vernon összeválogatott egy gyönyörű ajándékcsomagot a számodra, egy ötven dollárt érő sminkkészletet. A csomag egy Le Sportsac szállítmánnyal érkezik! Kérlek, válaszd ki a weboldalunkon a neked tetsző színeket! Kiss kiss, A KissKiss! Személyzet

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba CallieVernon: irány a Pimpernel's! délben. EasyWalsh: vásárolni? nemá! CallieVernon: fontos! beszélnünk kell! EasyWalsh: nem drótolhatnánk az iskola területén? CallieVernon: az öltöző megteszi? EasyWalsh: így is nyakunkig ér a szar.

Egy waverly diák válassza mindig az erkölcsileg helyes utat Easy azonnal kiszúrta Callie-t, amint a kirakatüveghez támaszkodva idegesen babrál a bambusznád fogantyús Gucci táskával, és meggyújtatlan cigarettát szorongat a kezében. Ezen a forró délutánon a lány tarka lenge felsőt, és természetesen hozzá passzoló szoknyát viselt. A rhinecliffi helyiek - dzsuvás hajú hippi művészek – ott nyüzsögtek a macskaköves utcán; tölcséres eperfagyit szopogattak, és bratyiztak Hankkel. A csóka batikolt pólókat és füstölőket árul a járdán, de Easynek volt egy tippje, hogy a hippik nem kizárólag a füstölők miatt dongják körül a főszert, mint legyek a húst. Hank nem egy waverlyst lát el zöldséggel, Easy már csak tudja. Odaintett felé. - Embert barátjáról - közölte Callie szarkasztikusan. Easy nem reagált. A Pimpernel's bejáratánál álldogáltak, annál a puccos butiknál, ahol Callie hébe-hóba méltóztatott vásárolni. Ez volt az egyetlen bolt Rhinecliffben, amely nem a batikolt pólókra specializálódott, vagy ha mégis, az selyemből készült, flitterekkel volt díszítve, és 300 dollárba került. Amikor Easy legutoljára itt járt, egész idő alatt egy 360 dolláros apró rózsaszín kötött zokniszerű izét vizsgálgatott, az istennek sem tudott rájönni, mi fán terem az a cucc. Orrmelegítő? Fűtartó? Kötött koton? Callie végül felvilágosította, hogy kasmír kutyacipellő. Muszáj volt beszélnie Callie-val, úgyhogy csak idetolta a képét. - Bajban vagyunk - közölte Easy tompán.

Callie frissen manikűrözött körmeit vizsgálgatta. – Mi ketten? Easy mogorván válaszolt: - Bingó! Miért Jenny Humphreyt láttam elrongyolni Dalton irodájából? Neki mi köze van a múlt éjjelhez? - Képzeld, engem is behívatott Ms. Emory, és ne hidd el, de Jenny a múlt éjjel miatt járt az irodában! Én nem vállalhatom be! Rémlik az eki-botrány? A szüleim kitagadnának, és állami iskolába küldenének! - Miről beszélsz? - fakadt ki Easy borostás arcát dörzsölgetve. Callie kisimította tarkójából szőke haját. - Az a menet, hogy nem akarom kirúgatni magam, tehát kénytelen voltam azt kamuzni, hogy Jennyvel nyomultál, köztünk pedig vége. - Tessék? - Easynek leesett az álla. Callie vállat vont, és belökte a boltajtót. Harangjáték csilingelése üdvözölte érkezésüket. - Csillagvirág! Üdv! - rikoltotta egy szőke, hátranyalt hajú, ijesztően magas és ijesztően vékony nőszemély, ahogy beléptek. - Csá, Tracey! - visított Callie. Jól betanult rutinnal megpuszilták egymást. Easy megtorpant. Hol a vészkijárat? Shopping, visongás, kasmír kutyacipellő: kell ez? Mit keres itt egyáltalán? Hiszen utolsó waverlys napjait a lehető legjobban ki kéne élveznie! - Egész nyáron neked tartogattam! - csivitelt Tracey, és egy rakat csillogó ruhát, szoknyát és blúzt hozott ki a hátsó fülkéből, majd feltartott egy elefántcsontszínű Donna Karan hálóinget. - Hát nem édes?

Easy oldalra billentette a fejét, hogy lássa az árcédulát: 2250 dollár. - Állat! - lihegett Callie. Nem úgy tűnt, mint akit izgat, hogy bemártotta új szobatársát, és hogy hazudott a pártfogójának, de Easy valahogy nem is számított másra. A nőjének max az a para, hogy a ruha nem túl bő-e. - Akár az esküvődre is felveheted! - mérte Tracey a ruhát Callie-hoz. - Esküszik a luxuskurva? - jegyezte meg Easy nyersen, majd lehuppant a levendulaszínű pamlagra, és kiszedett egy fodros, rózsaszín csipkés párnát a feneke alól. Callie a szemét forgatta. - Pasik! - sóhajtott Traceyre pillantva. - Be vannak oltva jó ízlés ellen! - Majd odasétált Easyhez, és megsimogatta a karját. - Nagyon megszívatott Dalton? * - Necces, hogy kirúgnak. - A fenét! Tősgyökeres vagy. Tudod, mikor rúgnak ki! - De Easy észrevette a lány arcán átsuhanó aggodalmas pillantást, miközben felmarkolta a ruhákat, amelyeket Tracey adott próbálni. - Franc tudja - felelte a fiú, miközben Callie bezárkózott a rózsaszín próbafülkébe. - Mi van, ha példát akarnak statuálni? - Nyugi - kötötte Callie az ebet a karóhoz, és testszínű La Perla melltartóját laza, de határozott mozdulattal az öltözőfülke tetejére dobta. - Veled nem fognak szórakozni. - Te pedig hagyod, hogy Jenny vigye el a balhét helyetted? - Miért ne? Mr. Pardee úgyis őt kapta el. Megbeszéltem vele, le van zsírozva.

Easy nagyot sóhajtott. - Dalton azt mondta, hogy Jenny egyelőre hallgat. Mi a garancia, hogy tartja a száját? - No para - Callie ellentmondást nem tűrő hangja erőltetett határozottságtól visszhangzott. A boltvezető, Tracey viszolyogva bámult Easy magas szárú Converse cipőjére, amely időközben felkerült a levendulaszínű bársonydíványra. Álljon meg a menet! Gáz, hogy felteszi a lábát? Na ne játsszunk már! Callie kidugta a fejét az öltözőfülke ajtaján. - Kicsim! Megtennél nekem egy igazán aprócska szívességet? - Mit?- Ha azt akarják tőle, hogy bogozzon ki valami madzagot, vagy húzzon fel egy cipzárt, azt most inkább megspórolná. Találkozott a tekintetük. -Hát... - Callie egy szőke hajtincset tekergetett a mutatóujja körül. - Ha Jenny elviszi a balhét - márpedig száz, hogy elviszi -, akkor az kell, hogy a sztori... hihetőnek tűnjön. - Hihetőnek? - Vágod. Mintha tényleg történt volna köztetek valami. Easy hitetlenkedve csóválta a fejét. - Nos - folytatta Callie fesztelenül -, lehet, hogy furán hangzik, de nem ártana kicsit flörtölnöd vele. Vágod, el kéne játszanotok, hogy rápörögtetek egymásra. Csak úgy szelíden. - Sírok! Ez komoly, arra kérsz, hogy zsongassak egy másik csajt? - röhögött Easy, és levette lábát a bársonydíványról. - Nem rémlik, hogy általában szétzabál a féltékenység? Callie ismét magára csukta az ajtót, és feldobta a ruhát, amelyik az előbb volt rajta. - Nem vagyok féltékeny! - vágott vissza.

- Mégis mit vársz tőlem? - Tudom is én! Flörtölj! Legyél kedves hozzá! Aranyos. Mivel Callie éppen öltözködött, önkéntelenül is megspórolta, hogy szétfrusztrálja magát az Easy arcán elterülő óriási, szabálytalanul kirajzolódó vigyor és a fiú nyakán felkúszó vörös színárnyalat láttán. Mikor a lány újra kidugta a fejét az ajtó mögül, Easy addigra minimálmimikájú arckifejezést öltött magára. - Nem akkora cucc! Úgysem rúgnak ki, fizikai képtelenség. Viszont mivel Mr. Parclee rajtakapott a koliban, már amúgy is bajban vagy. Nem fogsz belehalni, ha egy kicsit hihetőbbé teszed a sztorit. - Ki van ez találva! - Easy gondterhelten legyintett. Callie ott pattogott a fiú orra előtt, hogy kiugrálja magából a feszültséget, miközben Easy a mellét fixírozta. - Kicsim! Iszonyú durva lenne, ha kirúgnának! mondta a lány. - És ha engem rúgnak ki? Callie bekeményített: - Nem fognak. Hidd már el! Easy résen volt. Mi van, ha Callie észrevette, hogy Jenny ágyán üldögélve a lány hátát simogatja, és csak teszteli? Okosabb megjátszani, hogy nincs oda az ötletért, noha egész teste úgy vibrált, mintha villám csapott volna belé. Nagyon komoly: a barátnője könyörög, hogy azzal a csajjal flörtöljön, akire konkrétan rá van pörögve! - Nem éppen a moralitás csúcsa! - nyögte be Easy sztoikus fejjel, lefagyasztva saját ábrándos mosolyát az arcáról.

- Morál? - Callie ismét magára csapta az ajtót. – Nem rémlik, hogy csaptál le Brandon Buchanan kezéről tavaly? Konkrétan az orra elől? - És? - Azzal sem gyűjtöttél piros pontot a jóistennél! Easy vállat vont. - Figyelj - folytatta Callie -, Jennynek is elmondom. Nem arra kérlek, hogy baszd át a kiscsaj fejét. Megteszed értem? - Én... - kuruttyolt Easy. Ez nem teszt, Callie vér komolyan beszél. Ilyen szemét mázlista volna? Callie előlépett a fehér Donna Karán ruhában. Pont, mint egy Bentlakásos-iskolás-ribanc-Barbie az esküvőjén. - Megteszed értem? - kérdezte a lány. Easy belassult mozgással bólintott, mire Callie elmosolyodott. - Kösz, bébi, az önfeláldozást. Igazán nincs mit, gondolta Easy. Én tartozom köszönettel.

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 5., csütörtök, 12.15 Tárgy: Hiányzol Csá, apa! Megvolt az első irodalomóra. Amikor a tanár felolvasott egy részletet az Üvöltés-ből, rögtön eszembe jutott az a sztori, amikor becsempésztük a gusztustalan, de isteni finom zabpelyhes sütidet egy fura moziba, és megnéztük azt a dokut Allén Ginsbergről. Sirály nap volt! Nem fogod elhinni, de tegnap a gyephokiedzésen kiderült, hogy fekszik nekem. Titokban hokiedzéseket tartasz a beat költőknek? Csak mert fogalmam sincs, honnan jött ez nekem... Egyre csak próbálok beilleszkedni. Sok szempontból más itt, mint New Yorkban és a Constansban. Friss levegő, no csótány. Ugyanakkor van egy rakat SZABÁLY, képtelenség mindet megjegyezni... Reméljük, nemsokára olyan penge leszek belőlük, mint a gyephokiból. Mi a helyzet Dannel? Bevallom, hiányzik az a komplikált lelkű bolond. Ölelés és puszi!

Szeretlek Jenny Ui.: Utánam küldenéd a mobilomat? Azt hittem, tilos, de mint kiderült, mindenki telefonál. A komód tetején van a szobámban. És ha netán valamilyen csoda folytán Treo 650-re változna át, hát, nem dobnám vissza... Kösz, apa. És még egyszer: szeretlek.

Egy waverlys diák a legneccesebb helyzetekben is ügyesen helytáll - Mesélj arról a jó faszi tanárról! - kíváncsiskodott Brett nővére. Brett a Stansfield Hall mögé bújva hívta fel az Elle irodáját, mielőtt sor került volna az ebédre Erickel. - Együtt ebédeltek? - Munkamegbeszélés - felelte Brett. - Reggel kifutottunk az időből. Semmi rosszra nem kell gondolni! - Na persze. Amúgy hogy hívják? - Eric Dalton. - Mi? Hangosabban! - Eric Dalton! - ismételte Brett hangosabban, majd a képernyő kijelzőjére pillantott: MEGSZAKADT HÍVÁS. Visszacsúsztatta a Nokiát a táskájába. Brett tegnaptól számította saját kattanását: mióta megismerkedett Erickel, a totális észvesztés állapotának határát súrolja. A fiú édes félszegsége és zárkózottsága már önmagában is épp elég megpróbáltatást jelentett, főként mert egyértelmű, hogy ő is bejött Daltonnak. Tilos területre tévedtek... szintén zsongató próbatétel. Brett szerette a próbatételeket. Ma reggel matekóra közben, miközben Mr. Farnsworth a végtelenről alkotott különböző elképzeléseket magyarázta, Brett arról ábrándozott, hogy Erickel kettesben megszöknek New York Citybe, lecsapnak az elnöki lakosztályra a Sherry-Netherlandben, Veuve Clicquot pezsgőt és könnyű, tojásos-sonkás, holland szószos reggelit rendelnek a szobapincértől, majd hosszú órákon át szenvedélyesen szeretkeznek az elhúzott függönyök előtt, hogy rálássanak a lovas kocsikra a parkban.

Amikor Jeremiah-val életükben egyszer kiruccantak a városba, Brett mindenáron martinizni szeretett volna a Harry Ciprianiban, ami konkrétan a Sherry-Netherland Hotel bárja, de Jeremiah ragaszkodott a Smith & Wollenskyhez, mivel a Yankees-Sox-meccs recseg az otthoni plazmatévéjükön, ami azért mégiscsak nyomós érv. Brettnek görcsbe rándult a gyomra, amikor eszébe jutott, hogy Jeremiah délután meglátogatja; nem igazán volt rágyorsulva a találkára. Brett összeszorított állkapoccsal rongyolt a lépcsőn Eric irodája felé. Legszívesebben lekuporodott volna Callie ágyára, és miközben tolnák az egyenesen a turmixgépből érkező fehérjés turmixot, beszámolna Callienak Eric gyönyörű arcának minden egyes szeplőjéről. De a nagy újratalálkozás óta nem vitték túlzásba a barátkozást. Amikor a koliban a reggeli istentisztelet után puhatolózni kezdett a Jenny-Easy-ügy állásáról, Callie se szó, se beszéd iszkolt zuhanyozni. Mi a franc? Ennyit a nagy barátságról? Vagy talán Callie attól fél, ha újra bizalmaskodni kezdenek egymással, kibukik, hogy bemártotta Tinsleyt? Akár. Brett bekopogott Eric irodájának ajtaján, és kamillatea illata csapta meg az orrát. Végzetesen elbűvölő mosollyal az arcán ajtót nyitott. - Cső! - A férfi hátralépett, hogy beengedje a lányt. Brett visszamosolygott rá, és dicséretes önmérsékle tet tanúsítva nem fonta karját a srác napbarnított, gusztusos nyaka köré. Kegyetlenül jól nézett ki a csávó, decensen megkötött nyakkendőjétől kezdve... a skót kockás, kötött zoknijáig. No cipő, csak a puha, zöld, skót kockás zokni. Brett teljesen készen volt. Mert azt azért nem nehéz kitalálni, hogy egy réteggel lejjebb, a gyanúsan Brooks

Brothers márkájú kasmír alatt konkrétan a pasi lába következik. Gyakorlatilag csak egy hajszál választotta el a srácot a meztelenségtől. - Hello - felelte Brett, visszanyerve hidegvérét. Beljebb lépve óriási hidegtálat pillantott meg: sajtok, kaviár, olajbogyó, füstölt lazac, sós keksz és teasüti figyelt a kredenc tetején. Erre hajazó ínyenc finomságok Pazar pompáját szokták küldeni kosárszámra az apja kliensei hálából a zsírsejtek pusztításáért. - Szereted a sajtot? Manchego? Coach Triple Cream? Mintha egy falat is lecsúszna a torkán! - Aha. Jöhet bármelyik. - Olajbogyót? - mutatott a tálra a fiú. - A magam részéről rajongok az ilyen kis piknikekért. Brett illedelmesen kivett egy sajtszeletet, és bedugta duzzadt ajkai közé. A só beborította a száját. Hangosan nyelt egyet. - Nálunk az ilyesmi családi hagyomány - Eric megvakarta karcsú, frissen borotvált nyakát. - A családom, főleg az apám, ezerrel rá van kattanva a sajtokra! - Aha. - Brett teljesen el volt szállva a férfi jellegzetes New England-i akcentusától. Lövése sem volt, hová valósi lehet Eric, de az tuti, hogy valahonnan a keleti partról jött. Talán Boston, bár nem éppen városias a kiejtése. - Mivel foglalkoznak a szüleid? - bökte ki végül. A fiú megdermedt. - Ööö, apám magazinokat szerkeszt. Ami anyámat illeti... megvannak a maga kis projektjei, vágod. A te szüleid? Most jön a ködösítés.

- Apám orvos - vont vállat Brett. Nem volt hangulata részletezni, milyen orvosi minőségben tevékenykedik az apja. - Anyám... nos. Az én anyámnak is megvannak a maga kis projektjei. Hogy ne is említsem a dizájnos kötöttpulcsi-vásárlást a drágalátos héttagú csaucsau-családnak. - Információim szerint jártál Olaszországban göngyölítette tovább Eric a beszélgetés fonalát, miközben a Breton göngyölt ostyára egy darab Brie sajtot helyezett, és hátradőlt a fotelban. Brett felpillantott. - Talált. Honnan tudod? A fiú kissé zavartan behúzta a nyakát. - Hát, az aktádból. Brett érezte, hogy vörös pír kúszik fel a nyakán. Huh. Persze, hogy a csávó belenézett az aktájába, különben hogy ismerte volna fel az első találkozás alkalmával! Ezek szerint a szüleiről is vannak infói? - Ne haragudj - kezdett magyarázkodni azonnal Dalton. - Eszem ágában sem volt... - Oké - felelte Brett. - Nem gond. Az iskolával voltam Európában. Dél-Amerikában meg a szüleimmel. - Azt azért nem tette hozzá, hogy a szülei megvették a lehető leggiccsesebb böhömnagy kastélyt Búziosban, Brazíliában, és az összes csaucsau egytől egyig repült velük első osztályon, hogy senki se szenvedjen érzelmi hiányt a nyár folyamán. Dalton komolyra vette a figurát. - Szerény vagy. Franciaországba másodikos korodban utaztál egy rakat végzős, haladó franciással, Kréta pedig jutalomutazás volt elsőben.

Brett vállat vont. Fura volt visszahallani a sikereit. Meg persze jól is esett. Jeremiah igencsak bajban volna, ha be kéne lőnie, merre van Kréta. - Okos vagy - mosolygott Dalton. - Szükségem van egy okos nőre, hogy segítsen nekem átevickélni az első év jogi útvesztőinek dagonyáin. - Hát, itt volnék - felelte Brett szégyenlősen. Mekkora flash, hogy nőnek szólították! Brett figyelte, ahogy Dalton elegánsan elhelyezi az olajbogyó magját az olaszos beütésű kék kerámiatál szélére. Jeremiah tuti a tenyerébe köpné. - Akkor rajta! - Dalton kinyitotta a dossziét, és előszedett egy köteg papírt. - Bele kéne kukkantanod ezekbe az ügyiratokba. Kábé kilencezer oldalnyi anyag. Ez komoly, szigorúan titkos. Ne felejtsd, hogy hivatalosan nem végezhetnéd a munkát, mivel tavaly még nem voltál tagja a fegyelmi bizottságnak. Bizalmasan kezelendő anyagról van szó. Ugye bízhatok benned? - Teljes mértékben - bizonygatta Brett, és kacéran felnevetett. - Tudok titkot tartani. - Igazán? - A fiú a lány szemébe nézve lassan elmosolyodott. Brett szétolvadt. Ahogy Eric a kezébe nyomott egy köteg papírt, megérintette a lány kézfejét. Brett kis híján félrenyelte a Manchego sajtot. Eric nem rántotta el azonnal a kezét. Megállt az idő. Brett számolt: Egy Mississippi, két Mississippi... Három másodperc. Még mindig érintik egymást. Brett hátgerincén bizsergés futott végig, keze pedig úgy remegett, mintha elektromos árammal felszerelt kerítéshez nyúlt volna. - Ajánlom is - suttogta a fiú megtörve a csendet.

Brett lesütötte a szemét, és ezerrel koncentrált, hogy ajka ne torzuljon széles vigyorba.

Egy waverlys diák fontolja meg, kivel osztja meg a titkait Brandon messziről kiszúrta Jennyt, amint a harmatos füves domboldalon tipeg a Hunter Hall felől, ahol az irodalomórákat tartják. Hosszú, göndör haját gondosan két huncut fonatba fogta össze, és rózsaszín fehér gombos felső volt rajta, a waverlys blézer és egy édes kis vászonszoknya. Brandon simán maga elé tudta képzelni Jennyt, amint tehenészlányként egy hegytetőn dudorászik. Két szőke lófarkas csaj mosolygott rá, ahogy elhaladtak mellette. A könyveik szorosan a mellkasukhoz szorítva. - Csá, Brandon! - köszönt Sage Francis, egy platinaszőke, zsebkendő méretű galambszürke redőzött szoknyát és ezüst szandált viselő lány. Brandon zavartan elmosolyodott. - Láttuk, hogy tegnap azzal a Jenny nevű csajjal ültél egy asztalnál. Tényleg kavart a White Stripesból valamelyik taggal? -Mi van? - kérdezte Brandon, megvakarva szörnyen kiszedett szemöldökét. - Úgy hírlik, lefeküdt a Raves énekesével, Jack Whitetal és Easy Walshs-szal is, mindezt egy hét leforgása alatt. - És a póniról sem csúszott le! - rikoltotta Sage barátnője, egy Heléna nevű csaj, aki arról volt híres, hogy játszott az iskolai darabokban, és a rendezővel kavart a színészbulikon. Brandont kegyetlenül fárasztotta a póni-téma. Az összes csaj ezen csámcsog, és mintha egyáltalán nem bánnák, milyen szinten lejáratják magukat. A szomorú az egészben, hogy Heath verte rá a

nyálát, amiért ő az eredője egy trágár kifejezésnek, amely ráadásul kizárólag rá vonatkozik. Tegnap este vacsora felé menet, Heath megbökte Brandon jógától felfrissült csípőjét, és így hencegett: „Fogadunk, hogy megpónizok valakit két tanítási óra között?" - Jenny nem említette, hogy bármi is történt volna közte és Easy között - felelt Brandon laposan, igyekezett higgadt hangot erőltetni magára. - Az a tyúk rosszabb, mint Tinsley! - vihogott Sage és Heléna, majd kézen fogva továbbálltak. - Nem, az a lány... - igyekezett Brandon védelmébe venni Jennyt, de a csajok már messze jártak. Személy szerint Brandon rosszul volt a Jennyről terjedő pletykáktól. Hozzá az a verzió jutott el, hogy tegnap éjjel rajtakapták a háztetőn, amint Easy Walshs-szal vadul orgiáznak. Állítólag csak egy csipkés pushup melltartó volt rajta. A pletykák már bejárták egész Waverlyt. Nem mintha Brandon bekajálta volna: Jenny túl aranyos, hogy ilyet tegyen. Pláne nem egy olyan köcsöggel, mint Easy Walsh! Jenny odaért hozzá. Még sokkal ártatlanabbnak tűnt, és a szeme is mintha még tágabbra nyílt volna, mint amikor először látta. Ahogy Jenny elhaladt mellette, megragadta a lány karját. - Hello! Jenny zavartan megtorpant. - Ó! - kiáltotta. Brandonnak rögtön feltűnt, hogy a lány szeme alatt sötétlila karikák húzódnak. Legszívesebben gyengéden rálöttyintett volna a L'Occitane Open Eyes Magic Eye Balmból a lány bársonyos bőrére! - Hello! - Minden oké?

-Ööö... Aha. - Neked hoztam. - A fiú előhalászta a szalvétába csomagolt pulykás-sajtos szendvicset John Varvatos márkájú rozsdabarna szarvasbőr iskolatáskájából. – Nem láttalak ebédnél, és arra gondoltam, bizonyára éhes vagy. - Igen. Apukámnak e-maileztem - Jenny lesütött szemmel összeszorította az ajkát. - Az van... kicsit meg vagyok zakkanva. Összecsaptak a fejem fölött a hullámok - tette hozzá remegő ajakkal. - Fogalmam sincs, mitévő legyek. - Mi történt? - Hagyjuk - rázta meg a fejét Jenny. - Nincs gáz, csak fel kell dolgoznom az eseményeket, érted. Brandont rettentően izgatta, mire céloz Jenny. Ezek szerint mégis nyomult Easyvel? Vagy pedig valaki rosszindulatú, megalapozatlan pletykát terjeszt róla? Az is lehet, hogy éppen Easy az! Jó ég, ekkora görényt! - Ne hagyd, hogy a srác megszívasson! – mondta Brandon, és igyekezett elkapni Jenny barnán izzó szomorú tekintetét. - Ki? - Hát Easy! - Easy? Ő nem tehet semmiről! - Jenny belerúgott a tökéletesen ápolt pázsitba. - Nem? Akkor a póniügy nyomaszt? Mert azt tudnod kell, hogy gyakorlatilag minden waverlys lány beleesik a Heath által tákolt csapdába. - Brandon szelíden elmosolyodott. - Komolyan! Minden csoda három napig tart! Jenny megrázta a fejét, és sűrű, fekete szempilláin át Brandonra emelte a tekintetét.

- Azt sem tudtam, hogy póni a beceneve annak a gyökérnek - vallotta be Jenny csüggedten. - Most legalább vágom, mit jelentenek azok a rajzok. Amúgy nem, nem csak Heath-ről van szó. Az csak a kezdet volt. - Akkor mi a gáz? - Úgy érzem... - Jenny nagyot nyelt. Zavarban volt, hogy egy félig idegennel osztja meg a titkát, de az ösztönei azt súgták, megbízhat Brandonban. - Úgy érzem, hogy én és Easy összetartozunk. Fura. Magam sem tudom hová tenni a dolgot. Brandon érezte, hogy kiszárad a torka. Nane. – Hát nyögte ki végül. - Tetszik neked? - Hát... - Jenny nem folytatta. - Nem ajánlom! - közölte Brandon intenzív fejcsóválás közepette. Jenny vállat vont. - Értem én, hogy ciki: elvégre a szobatársam pasija. Kösz szépen, összeállt a kép. De nem, nem jöhet be neked! Ez kurva szar hír! Mióta tavaly Easy lenyúlta Callie-t, semmi sem a régi. Az egyik pillanatban Callie még ott állt mellette a könyvtárban rendezett bulin, és Grey Goose-os tonikot hozatott vele. A következő pillanatban Callie a könyvtár lépcsőjén vonaglott belassult ringatózással, Easy nyelve gyakorlatilag a torkában. Mindenki szeme láttára! Jenny tényleg ehhez a baromhoz vonzódik? Kurva élet. - Hagyjuk. - Jenny a cipője orrát bámulva elmorzsolt egy kósza könnycseppet. - Hülyeség volt szóba hozni. - Nem! - ellenkezett Brandon. - Velem megoszthatod a gondjaidat! - Megyek - mondta a lány továbbra is földre szegezett tekintettel. - Remélem, a te napod korrektebben alakul az

enyémnél. - Jenny hangja ismét megremegett, csak úgy feszült benne a sírhatnék. Brandon életében most másodszor szeretett volna szétütni valamit. Hogy van pofája Easynek lenyúlni az összes jó csajt? Ezek szerint valami már történt köztük? A következő óra molekuláris és sejtbiológia, két percet késett. Becsusszant a padjába, és legszívesebben megfojtotta volna az előtte ülő hosszú, szőke hajú lányt, akinek jobb kezén ametisztgyűrű szikrázott, és cigarettaszag keveredett a Jean Patou Joy parfümjével. A lány hátrafordult, és csinos, Chanel-fényű szigorú szájának sarkát nagy kegyesen félmosolyra húzta. - Hello, Brandon! - csipogott Callie. - Befigyelt valami jó csaj a nyáron? Brandon vállat vont, és tekintetét a gágogó, szárnyukat verdeső libacsapat felé fordította, melyet már figyelt egy ideje az ablakon át, ahogy dél felé igyekeznek. Nem ismerkedett meg semmiféle jó csajjal a nyáron, de itt rögtön az első nap igen. Hogyan tudná megakadályozni, hogy a Waverly ne rontsa el úgy Jennyt, ahogy elrontotta Callie-t?

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba BennyCunningham: állítólag már nem is szólnak egymáshoz. CelineColista: láttad a MENTSÜK MEG TINSLEYT! az üzenőfalukon? BennyCunningham: szerintem mindketten azt akarták, hogy Tinsley eltűnjön a színről, vágod, Easy kavart Tinsleyvel. CelineColista: most meg C tök kedves a kis ribi Jennyvel, ami azért fura ahhoz képest, hogy a pasijával szexelt a csaj. B-t meg leszarja. BennyCunningham: anyám, ezek a nőcik teljesen készen vannak!

A Waverly diákhonlapja — Csevegőszoba SageFrancis: Angelica Pardee üzenőfalán is van póni! szerinted? BennyCunningham: férjnél van. meg öreg. SageFrancis: lehet, hogy titokban odavan Heath-ért... BennyCunningham: kinézed belőlem, hogy rákérdezek ma este? SageFrancis: anyám borogass! hajrá!

Egy waverlys diák ne kapaszkodjon a múltba, főleg, ha az hemzseg az exbarátnőktől A biológiaórán Callie érezte, ahogy egy nem éppen szívélyes tekintet hatol a hátába. Még annak a girhes macskatetemnek az üres tekintete sem volt ennyire átható, amelyik ott feküdt a laboratórium fém boncasztalán. Brandon Buchanannek majd kiesett a szeme! Már majdnem egy éve, hogy szakítottak. A Waverly irodalmi magazinja, az Abszint által szervezett parti a szokásos menetben indult, Callie-nak esze ágában sem volt szakítani. Csakhogy a buli észveszejtőén romantikusra sikeredett: a könyvtárban lekapcsolták a lámpákat, a falakat pedig vastag, fátyolszerű hálóval vonták be. Régi, húszas évekbeli, édesen lágy dallamú belassult, ringatózós zene ömlött a hangszórókból, és mindenkit idejében infóztak, hogy aki egy kicsit is ad magára, stílusos fekete nyakkendőt köt. Easy is ott volt. Persze, ismerte a srácot - a válogatott Waverly-elit köre igen kicsi -, de csak felszínesen. Az sosem volt kérdés, hogy jó pasi, ráadásul meg van támogatva azzal a misztikus művészietek imázzsal. Többször rajtakapta a kápolnában, amint őt stíröli. Amikor Brandon elment piáért, elkapta Easy tekintetét. Úgy volt vele, hogy egy ilyen ártatlan flörtöt megengedhet magának, viszont Easy bevállalósabbnak bizonyult: mint a természetfilmekben, amikor az oroszlán lerohanja a gazellát. Elképesztően gyorsan történt, azt sem tudta, mi ütött belé. Hivatkozhatott volna arra, hogy Easy valamit töltött az italába, de egy kortyot sem ivott. Másodperceken belül kiosontak a Waverly-könyvtár klasszikusokkal zsúfolt

termébe, mintha minden vágyuk az lett volna, hogy felleljék az elveszett John Donne-szonettek poros köteteit. Egy elnyűtt bőrfotelba süppedve órákon át csókolóztak, a testi kontaktban ki is merült minden kommunikáció. Másnap Brandon már tudta - mindenki tudta -, és ebédnél szakítottak. - A szemeszter végére betekintést nyerhetnek a macska anatómiájába, és minden szervét föl fogják majd ismerni. A vonzóan feslett tanár, Mr. Shea fel-alá járkálva magyarázott a teremben. - Decemberben, a szóbeli vizsgán az összes szervet precízen tudniuk kell azonosítani. A hátsó padban Heath Ferro felnyerített a szervek precíz azonosítása hallatán. Mr. Shea felkapcsolta a feje fölött a kijelzőt, és nekifogott a síkban megrajzolt szemléltető ábra magyarázásához. Callie ismét Brandon felé sandított: a fiú tekintete még mindig rá tapadt, a lány gyorsan elfordította a fejét. Callie azzal szórakoztatta magát, hogy kalligrafikus dőlt betűket rajzolgatott a jegyzetpapírra: Ne bámulj már, perv! Amikor megunta a betűk cicomázását, széles fekete vonásokkal satírozni kezdte őket. Ekkor megrezgett a zsebében a telefonja. Óvatosan elővette, és diszkréten a combjára csúsztatta, hogy az asztallap elrejtse; sms a három sorral mögötte ülő Bennytől. Gondolkodtál már a bravózáson? Nem, írt vissza Callie. Minden évben a Fekete Szombaton, a lányok gyephokicsapatából a harmadikosok és a negyedikesek előadnak egy bravózást. A hagyomány szerint az idősebb csajok kiválasztanak egy újoncot a csapatból, akinek ki

kell találnia egy új, kattantabb, önégető bravózást, és beadják neki, hogy az összes lány vele fogja csinálni. Érthető, hogy a lány totál megzakkan, amikor azon kapja magát, hogy kizárólag ő bravózik. Van, hogy a szerencsétlen hetekig nem áll szóba a csapattársakkal, de amint lemegy a szezon, már képes nevetni saját magán, és még örül is, hogy mekkora sztori köti össze az idősebb kúl csajokkal, és már cseppet sem bánja, hogy nyilvános helyen idiótának mutatkozott. A rituálé eredete homályos, az ötvenes évekig nyúlik vissza, és mivel Callie a csapatkapitány, az idén ő felelt a dologért. A telefonja újra berezgett. Szerintem az új szobatársad kapható lenne a dologra, írta Benny. Callie összerezzent, szíve a torkában dobogott. Azt már nem. Ha megtréfálják Jennyt, a csaj kikattan, márpedig muszáj Jenny kedvében járnia! Nem hinném. Benne van egyáltalán a csapatban? Benny rögtön válaszolt. Ja. Ma küldték át a listát. Láttad játszani? Szétugrálja magát a pályán, de jól nyomja. Ne őt, válaszolt gyorsan Callie. Callie látta, hogy Benny dühösen pötyög a Nokiába. Gondolkozzál már el, basszus! Nem vagy kiakadva, hogy rászállt Easyre? Totál lejárathatnánk! Callie hátradőlt. Az egész iskola Jennyről és Easyről pusmog, és úton-útfélen összesúgnak a háta mögött. Senkinek nem mondta el az igazat Easyről és Jennyről, túl kockázatos volna. Ebben a helyzetben lejáratni Jennyt óriási taktikai ballépés volna. Nem tudom, írta vissza. Sage, Celine és én mindannyian úgy gondoljuk, hogy ő a megfelelő. Brett mit mond?

Mintha Brettel megbeszélték volna! Mintha beszélgetnének egyáltalán! Felsóhajtott, és bedobta a telefonját a világossárga Coach hátitáskába, jelezve, hogy a tárgyalást ezennel berekesztette. Végül csak kicsöngettek. Callie talpra szökkent, fölkapta a jegyzettömbjét, és bízott benne, hogy a haja nem vette át a formaldehid szagát. Érezte, hogy egy kéz nehezedik a vállára, megpördült. Brandon. Gondosan kivasalt olajzöld Zegna gatya, Prada papucscipő, no zokni. Hajában melírpöttyök. Vajon házi melírfelszereléssel csinálta? - Hello! - üdvözölte Brandont. - Easy jött, Easy ment, he? - gúnyolódott Brandon jéghideg tekintettel. - Tessék? - kérdezte Callie óvatosan. - Milyen érzés, amikor valaki lenyúlja a szerelmedet az orrod előtt? Callie egy ideig bambán bámult rá, belül viszont mosolygott. Easy jó gyerek! Tuti, hogy már el is kezdte a nyilvános ostromot! Még arra sem hagyott időt, hogy Callie beavassa Jennyt a szituba! - Nos? - nyaggatta Brandon. - Hát, szívás. - Callie nagyot nyelt, és próbálta megjátszani, hogy összetörték a szívét. - Nem hiszel nekem - vont vállat Brandon. - De én tudok egyet s mást, amit te nem - tette hozzá monoton hangsúllyal. - Aszta! Hú de képben van itt valaki! – csipkelődött Callie, és rosszul volt attól, mennyire tökéletesen van kiszedve Brandon szemöldöke. - Lépek. A lány átfurakodott egy falka elsős csitri között, és lecövekelt a második emeleten.

Diákok özönlöttek el mellette, miközben ő a téglafalnak támaszkodva próbálta rendezni gondolatait. Szerencsétlen Brandon még mindig abban reménykedik, hogy újra összejönnek? Kis naiv. Erre kábé annyi esély van, mint hogy Easy tényleg odavan Jenny Humphreyért. Szálljunk már le a földre!

A Waverly diákhonlapja — Csevegőszoba RyanReynolds: van bármi infód, hol lesz a Fekete Szombat-buli? azt hallottam, Tinsley bedobja magát... CelineColista: tényleg? úgy tudom, titkos szerelmi légyottja van a Comói-tónál azzal a csávóval az Entourage-ból. RyanReynolds: anyám, remélem, nem! készen vagyok attól a csajtól, annyira izgató! CelineColista: nem vagy egyedül. RyanReynolds: így jártál.

Egy waverlys diák legalább mondjon köszönetet, ha rózsaszirmokkal udvarolják körül - Hello! - kiáltott Jeremiah, ahogy felügetett a domboldalon a Waverly sportpályák felől a fűre. Brett hunyorított. A fiú fakó fekete pólót, kopott bézs kordnadrágot és méregzöld Puma cipőt viselt, ami köztudottan a jó fejség és a szellemesség egyezményes nemzetközi jele. Olyan nagyon vigyorgott, hogy Brett kivehette pasija kampós alsó fogsorát. A kiscsajok bizonyára meglátják Jeremiah-ban az álompasit, de Brett számára most éretlen és ápolatlan kölyöknek tűnt. - Hello! - köszönt a lány, és kénytelen volt tudomásul venni a letagadhatatlan remegést a hangjában. Jeremiah futásra fogta, csoffadt vörös haja repkedett utána. Cuppanós csókot nyomott a lány szájára, és izmos karját Brett dereka köré fonta. - Bébi - motyogta kiéhezve. - Mintha egymillió éhév telt volna el, mióta nem láttalak! Mintha iszonyú mehsze kerültünk volna egymástól! Ühüm. - Hülyeség - vörösödött el Brett, és megfogta a fiú kezét. - Tegnap beszéltünk telefonon. - Minden oké? - Jeremiah magához ölelte. - Valahogy.. .nem is tudom... feszkósnak tűnsz. - Dehogy! - Brett próbált mosolyt erőltetni az arcára. Csak éppen tiszta zizi vagyok. Tényleg tiszta zizi. Kár, hogy nem Jeremiah miatt. Hanem az észveszejtő, csodálatos ebéd miatt Mr. Daltonnal, ami teljesen hazavágta! Az irodából elmenőben Mr. Dalton megérintette a vállát, és vacsorára hívta. Hogy remegett az ajka, amikor meghívta, és hogy

csillogott a szeme, amikor Brett igent mondott! Vacsora, vacsora, vacsora Erickel! Ma estei - Irány a kisház. Brett visszaterelte gondolatait a kínosan életszagú valóságba. - Gyerünk - vinnyogta. A düledező kisház pár szomorúfűz között bújt meg a Hudson partján. A kapós találkahely népszerűsége olyan hatalmas méreteket öltött, hogy tavaly tavasszal a diákok kénytelenek voltak egy „Foglalt" táblát használatba venni, hogy ne taknyoljanak bele egymás magánéletébe. Egy kétszemélyes, kopott, de kényelmes hintapad állt rendelkezésre, és a tető lyukas volt, úgyhogy éjjel látni lehetett a csillagokat. - De nem maradhatunk sokáig, mert el kell készülnöm a vacsorához. -Kúl. Kézen fogva sétáltak a köves úton, két oldalon zöld gyep, ódon vörös téglás épületek hófehér festéssel. Fel hős volt az ég, Brett pedig maga sem tudta, hogy a páratartalomnak, vagy az idegeinek tulajdonítható-e, hogy kegyetlenül izzad. Jeremiah megtorpant, és szenvedélyesen átölelte a barátnőjét. Nem messze tőlük diákok sprinteltek a kollégiumok felé, hogy kihasználják a vacsora előtti látogatási órát; jó alaposan megfigyelték maguknak Brettet és a kellőképp kócos, fullos pasiját. - Őrülten hiányoztál - vallott Jeremiah, és homlokon csókolta a lányt. - Bárcsak közelebb lennének egymáshoz az iskoláink! - Azért az a tíz mérföld csak nem vág hanyatt válaszolt Brett, és szűkölve tekingetett ide-oda. Ott álltak a gyep közepén, a Stansfield Hallból simán idelátni. Ha most Eric kikukkant az irodája ablakán, az cakkos. - Végül is nem vagyok a világ végén.

- Én durván messzire éreztelek magamtól. - Irány a kisház! - ragadta meg Brett hirtelen a fiú kezét. - Ott nyugodtabban beszélhetünk. - Oké! - Jeremiah erős, védelmező karját a lány köré fonta. - Mi a pálya felétek? Újított be az iskolátok debil tanárokból? - Ühüm... - Azt hallottam, jött hozzátok valaki. Egy kő gazdag fazon. - Lehet... - Brett gyanította, hogy minden tanár épp eléggé gazdag, és nincs szükségük magas fizetésű állásra máskülönben valóban szegénynek és reménytelen esetnek számítanának egy ilyen helyen. - Eric Dalton. Ismered? Brett szíve megdermedt. Jeremiah arcát fürkészte. Ez most teszt? - Ööö... - Ha majd találkozol vele, fel fogod ismerni. Egy igazi Dalton. - Hogy érted azt, hogy igazi Dalton? Jeremiah úgy nézett rá, mint valami véres rongyra. - Massachusetts megvan? A csávó nagyapja Reginald Dalton. Van egy... képzelj el egy óriási komplexumot, amit a pasi után neveztek el Bostonban, ahol minden évben házméretű karácsonyfát állíttat. A Messerschmidts család házában, Rumsonban van egy kép a négyéves Brettről, amint bordó bársonyruhácskában az egyik elhízott csaucsauval a kezében a Dalton-karácsonyfa alatt álldogál. Huh. A nagyapám vasútban nyomult. A szüleimnek van egy villája Newportban. Rémlettek be Eric szavai. Brettnek eddig nem esett le,hogy a srác egy Dalton Dalton.

Pedig már végignézett pár különleges műsort róluk a tévében a történelmi életrajzi filmektől kezdve a botránykeltő, rosszabbak-mint-a-Kennedy-család jellegű, mindent feltáró műsorokig. Tudta, hogy a nagypapa, Reginald Dalton a nagy vasúthálózattal járó vagyon örököse. Lindisfarne száz éve a család tulajdonában van, a legnagyobb palota Newportban. Az apa, Morris Dalton egy milliárdokat hozó nemzetközi könyvkiadó tulajdonosa, és kizárólag a legmagasabb igényeket kielégítő könyvekben és magazinokban utazik. No igen, Brett még arról is értesült a tévéből, hogy van egy fia. És hogy emberünk kissé szorongós és félénk típus, és nem ápol jószomszédi viszonyt az élet reflektorfényben úszó oldalával. Brett mindig is azt hitte, hogy a gyerek nyilván ronda vagy totál antiszociális, vagy mindkettő, és hogy a család PR-menedzsere jobbnak látta elrejteni a nagyvilág kíváncsi szeme elől. Tévedni emberi dolog. - Rémlik, mintha bemutatták volna a kápolnában motyogta Jeremiah-nak. - Aha. Amúgy nyakunkon a Fekete Szombat - váltott témát Jeremiah fesztelenül. - Nagy trip lesz! Még nem is buliztunk együtt, úgy értem, iskolaidőben. - Valóban nem. - Brett kiszabadította a kezét pasija szorításából, úgy tett, mintha muszáj lenne megvakarnia a karját. - És most csukd be a szemed! - szólt a fiú a kisházhoz érve. Jeremiah lacrosse labdajátéktól bőrkeményedéses tenyerével letakarta a lány szemét. - Meglepetésem van a számodra. Kézen fogva vezette a füvön, izgatottan kapkodva a levegőt. Brettben minden egyes lépéssel egyre nőtt a feszültség. De jó lenne, ha most Jeremiah elhúzna,

és egyedül hagyná a gondolataival! Eric tényleg Eric Dalton? Ez komoly? - Oké, most már nyithatod. - Jeremiah elvette a kezét a lány arcáról. Brettnek elállt a lélegzete. A fehér kis faház közepén egy óriási csokor fekete tulipán díszelgett, melyet burgundivörös rózsaszirmok vettek körül. Még sosem látott így együtt ennyi virágot! Vagy száz szál virított ott az ő kedvéért! - Bejön a fekete - nyikkantotta. Bejön? Valósággal lezsibbad tőlük. - Egyszer említetted, amikor elhaladtunk egy virágbolt mellett Manhattanben. - A fiú sugárzott az elégedettségtől, és izgatottan pattogott, mint egy kisgyerek, aki ágyba vitte a szüleinek a reggelit. - Én - Brett csak ennyit bírt kinyögni. Callie titokban egyre azon imádkozik, hogy Easy dobjon már be valami ehhez hasonló romantikát, mindhiába. - Van itt még valami - Jeremiah felkapott egy fehér United Airlines borítékot. Brett kinyitotta: első osztályú körutazás San Franciscóba. Kérdőn nézett a fiúra. - Apám vendéglőt nyit Bostonban, a Newbury Streeten, és Sonomára megy kóstolókörútra. Azt mondta, hogy elhozhatlak, ne aggódj, békén fog hagyni minket. Hálaadáskor mennénk. Brett szóra nyitotta a száját, de semmi nem jött ki rajta. Sirály volna bejárni Kalifornia borvidékét! Kár, hogy Jeremiah sörivó. Lehunyt szemmel próbálta elképzelni kettejüket egy pincészetben. Miután megkóstolod a bort, úgy illik, hogy kiköpöd, sajnos Jeremiah az a fajta, aki inkább igénytelenül lenyeli. Szegény csávó veszettül igyekszik. Túl intenzíven. Ráadásul rohadt messze van a hálaadás! Mi van... ha Erickel tölti a hálaadást?

Ébresztő! Még csak nem is csókolóztak! Azért álmodozni lehet... - Ez mesés! - Brett kipréselt magából egy mosolyt, és ámulattal nézte a virágokat. Jeremiah hátulról átölelte, és gyengéden belecsókolt a nyakába. - Most már elhiszed, hogy hiányoztál, bébi? - Hát, ez valóban... nem semmi. Nem tudom, mit mondjak. - Talán köszönd meg - keményített be váratlanul Jeremiah, akár egy szigorú szülő. Brett idegesen felnevetett. - Oké. Koszi - felelte, és ajkát csücsörítve száraz puszit készült adni a fiú arcára. De Jeremiah résen volt, és a szájával kapta el a lány csókját. - Jó téged újra látni.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba SageFrancis: láttam Brettet, meg a Szent Lucius-os szívdöglesztő pasiját, a kisház felé igyekeztek, de Brett nem tűnt túl lelkesnek. Bennynek van egy koncepciója, miszerint Brett rápörgött valaki másra, tipp? CallieVernon: passz SageFrancis: úgy hallottam, az órák közti szünetekben intézi a magánéletét. CallieVernon: a suliból? ki az? SageFrancis: nemtom, valszeg idősebb, talán végzős. legalábbis Benny szerint. CallieVernon: hú SageFrancis: nem tudtad? a harci helyzet fokozódik? CallieVernon: durván.

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: minden új diák Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 5., csütörtök, 17.01 Tárgy: Üdv! Kedves új diákok! Üdvözöllek bennetek a Waverlyben! Remélem, mindenkinek kellemesen telt az első tanítási napja. Szeretettel várunk benneteket egy fagylaltos társas összejövetelre! Az összes elsőéves és átjelentkező, új diák péntek este vacsora után maradjon az ebédlőben! A tejszínhabos, fagyis, cukrozott gyümölcsös buli este nyolckor kezdődik. Nagyszerű alkalom, hogy új barátokra leljetek! Ne feledjétek, a program kötelező! Aggodalomra semmi ok, a hangulatért én felelek!

Egy waverlys diák tudjon ellenállni a kísértésnek, főleg, ha a szobatársa pasijáról van szó Késő délután vacsora előtt eleredt az eső. Jenny bevackolta magát a világoskék moherszövet alá, amit még a nagymamája kötött az apjának, amikor egyetemre járt Berkeleybe, és a Bovarynét bújta irodalomórára. Az új fiú eközben ott állt a sarokban, az ajtó mögött, úgyhogy nem is igen láthattuk, hangzik az első fejezet harmadik bekezdése. Sírhatnék mocorgott Jennyben. Tavaly már olvasta a regényt a Constance Biliárdon, és vágta, hogy nem a csávón van a fő hangsúly, hanem Emma Bovaryn, akinek kizárólag a partizáson és a pasikon jár az esze, a férjétől meg falra mászik, de mégis együtt érzett ezzel a vidéki lúzerrel, akit egyfolytában gúnyoltak az osztálytársai. Jenny elmélázott, vajon ez a nyomi szerencsétlen került-e valaha is olyan helyzetbe, hogy jogtalanul vádolták, és a beilleszkedés érdekében kénytelen volt bevállalni egy fegyelmit? Kulcs zörrent a zárban, Callie viharzott be egy rakat bevásárlószatyorral a kezében. Jenny sietve megtörölte könnyes szemét a szövettakaró durva gyapjúszövetében, amitől az csak még vörösebb lett. - Meglepi! - csacsogott Callie, és előhúzott egy függőlegesen feliratozott Louis Vuitton bőr sminkkészletet az egyik szatyorból. - Szereztem új körömlakkot, meg kircsi sminkcuccokat! Ráérsz most? - Ööö, igen - felelt Jenny legyőzötten. Azért ereszkedik le hozzá Callie, mert Brett nincs itt, vagy a beetetős műsor újabb epizódja van soron? Jenny ma délután már megint kapott Callie-tól e-mailben egy ajándékutalványt: 50

dolláros utalvány az iTunesba. Kezdte úgy érezni magát, mint a Blackmail Christmas komédia tizenkettedik napján. - Király. Jenny épp egy balzsamos hangon szóló, minden tételében ragadós Yo La Tengo-dalt hallgatott, hogy gyógyírt hozzon a kegyetlen nagyvilág okozta sebekre, de Callie-nak ritmusváltáshoz szottyant kedve: kivette a CD-t, és Modest Mouse-t tett be helyette. - Hogy telt az első tanítási nap? - Ööö, jól - felelt Jenny a falnak dőlve. - Figyi, iszonyú hálás vagyok, amiért megmentesz attól, hogy állami iskolába dugjanak - vihogott Callie, és Jenny kezébe nyomott egy adag Ben & Jerry Phish Food fagyit, Jenny kedvencét. Honnan tudta? - Én... - Jenny megtorpant. - Még nem mondtam nekik semmit, se át, se bét. - Tudom - felelte Callie derűsen. - Ez okés. Nem vagy köteles beszámolni Mr. Daltonnak. Amúgy mit mondtak, mikor lesz a fegyelmi tárgyalás? - Hétfőn. Callie felnyitotta saját Phish Food fagyiját, és belevájt egy műanyag kanalat. Majd felemelte a tekintetét, és behatóan tanulmányozni kezdte Jennyt. - Milyen aranyos így a hajad! - bökte ki végül. - Gondolom - Jenny kétkedve túrt a hajába. Az eső hatására a feje úgy nézett ki, mint egy diszkógömb. Hiába fogta lófarokba, a göndör csutakok kiszöktek a szélrózsa minden irányába, és összevissza táncoltak az arca körül. - Eskü! Nekem atomra bejön! Olyan... spontán állapította meg Callie. - Amúgy simán zajlott a beszélgetés Daltonnal?

- Ja - mordult fel Jenny. Callie hiába próbált kanalazni a fagyiból, az túl hideg volt, és a műanyag kanál meghajlott. - Na, és hogy érzed, menni fog, hogy tisztára moss a fegyelmi tárgyaláson? - Talán - felelte Jenny. - Én... - Bízom benned - szakította félbe Callie. - Ezen kívül még egy apró szívességet be kéne vállalnod, ami igazából nem is szívesség, hanem még jól is jársz. Jenny csak nézett. Ki vagy te, babám? Újabb szívesség? Feleségül ne vegyelek? Az egy dolog, hogy elfogadta a sminkkészletet, meg az iTunes-ajándékutalványt, de azért álljunk már le! Callie beledöfte a kanalát a fagyiba, és nagy nehezen sikerült egy mélyedést alkotnia. - Lehet, hogy furán hangzik, de azon kattogok, hogy flörtölhetnél egy kicsit a pasimmal. Jenny megdermedt, még a lélegzetét is visszafojtotta. - Mármint... Easyvel? - Sokat lendítene a helyzeten, ha eljátszanátok, hogy tényleg rápörögtetek egymásra, vágod. - Azt akarod, hogy... flörtöljek? - ismételte Jenny a hallottakat. - Mit tudom én, nyomuljatok együtt a vacsoránál. Esetleg a szünetekben is. Semmi extra. A lényeg, hogy a tanároknak szemet szúrjon. Jenny lezsibbadt. Ki kéne akadnia, hiszen a flört Easyvel csak tovább növelné a rá irányuló gyanút, de a szíve hevesen kezdett kalapálni. - Nem vagy elszállva az ötlettől... - állapította meg Callie csalódottan. - Első blikkre az jön le, hogy a fiú

nonstop be van piálva, de ha jobban megismered, rájössz, hogy a maga módján milyen kis cuki tud lenni. - Én... Hirtelen ajtókopogás törte meg a beszélgetést. - Hahó! - kiáltotta Benny Cunningham, és berongyolt a szobába. - Zavarok? - Fagyizunk - vázolta fel Callie higgadtan a helyzetet. Adnék, de kurva hideg. - Ezt a lányt kerestem! - kiáltott Benny Jennyre mutatva. - Engem? - kérdezte Jenny magára bökve. - Aha. - Benny felgyűrte a méregzöld, hálós kasmírpulcsija ujját. - Hallom, bekerültél a gyephokicsapatba. - Igen, ma léptem be. - Jenny továbbra is alig akarta elhinni, hogy gyephokizni fog a Waverly színeiben! Annyira szürreális! - Sirály! - vinnyogott Benny. - Azon agyaltunk, részt vehetnél a Fekete Szómbat-drukkolásban. Elsősorban a felsőbb évesek dolga az ilyesmi, de pár fiatalabb csajt is beválasztunk. Ugye másodikos vagy? - Igen. - Jenny Callie-ra pillantott. - Drukkolás? Callie-nak tikkelni kezdett a szeme alatti izom. Amikor Jenny nem látta, némán szavakat formázott Bennynek: Mondtam, hogy ne őt! Benny rá se bagózott. - Aha. Nagy flash! Minden évben újat írunk, és megszívatjuk vele a Szent Luciust. Persze a csajfrontnak kizárólag a beavatott köre jöhet számításba. - Drukkerek! - Jenny arca felragyogott. – Nagyon szupin hangzik!

- Szupin? - húzta fel a szemöldökét Benny. – Ugye ezt nem mondtad komolyan? - A csaj vihogott ugyan, de Jenny érzékelte, hogy csúnyán melléfogott. - Ööö. Mármint nagyon fasza - igyekezett Jenny menteni a helyzeten. Szupin! Még fel-feltör Régi Jenny. - Na? - Benny felhúzta a szemöldökét Callie-ra, aki fenyegető tekintettel nézett rá. - Hajrá - nyögte be Callie leverten. - Te is drukkolsz? - kérdezte Jenny Callie-t. - A csapatkapitány írja a szöveget - magyarázta Benny. - Tényleg? - kérdezte Jenny kíváncsian. Most kezdett leesni neki, hogy a gyephokicsapat tagjának lenni fontos státusszimbólum. Tagja egy csupa lánytesóból álló nagy boldog családnak! Nagyon fasza. Callie nagyot nyelt. - Rajta vagyok a témán. - Szombatig legyen meg! - utasította Benny. - Oksa, akkor lépek is. Várnak az irodalmi magazin mítingjén. Csak tudni akartam, hogy Jenny benne van-e. Csőváz! - És ezzel becsapta maga mögött az ajtót. Jenny Callie felé fordult. - Ti aztán tudjátok, hogy kell élni! - Ja - felelte Callie tompán. - A helyedben nem pörögnék rá túlzottan. Csak egy debil drukkolásról van szó. Jenny vállat vont, és belenyalt a még mindig túl hideg fagyijába. A szemét híresztelések ellenére a jófej gyephokis csajok mégiscsak kiválasztották, hogy velük drukkoljon! Mennyire király! Az ajtó ismét kivágódott, ezennel Brett viharzott be. A lány kék gyapjúszövet Eugénia Kim harangszabású kalapja totál átázott, és vállig érő vörös haja

összekuszálódott. Amint meglátta őket, tökéletes vonású arcán rosszalló kifejezés jelent meg. - Nem úgy volt, hogy nagy tanulás lesz? - Annyira nem kell túlzásba vinni - felelte Callie. Fagyi-dumapartizunk. - Ó! - Brett ledobta a földre a kalapját. - Hogy sikerült ennyire megáznod? - kérdezte Callie a kelleténél kicsit arrogánsabban. Brett kiszabadította magát a combig érő Burberry esőkabátjából, és a padlóra hajította. - Jeremiah volt itt. Kint ragadtunk az esőben. - Jeremiah? - Callie kíváncsian húzta ki magát, eszébe jutott Sage e-mailje. - És megvolt a nagy beszélgetés? Brett bambán bámult rá. - Nagy beszélgetés? Ahogy vesszük. Elvoltunk. Callie arcán félvigyor jelent meg. Ne má'l Elvégre legjobb barátnők! Ha Brett rápörgött valaki másra, az a minimum, hogy azonnal jelentse Callie-nak! Rohangál néhány tízpontos felsőbb éves pasi az iskolában, ott van mindjárt Parker DuBois. A gyerek félig francia, hatalmas, átható kék szeme elolvaszt mindent, ami az útjába kerül! És fotózik! Egész nyáron felnyomatott, hisztis művészeket fotózott a New York Times szombati divatmellékletének. Callie levágta, hogy Brettnek durván bejön Parker. Callie kivárt, tekintetét kőkeményen barátnőjére szegezte, Brett végül megadóan lesütötte a szemét. - Ki az a Jeremiah? - törte meg a csendet Jenny. - Ha jól tudom, Brett pasija. - Callie most már hiába igyekezett újra elkapni Brett tekintetét. Felsóhajtott. - Észvesztőén jóképű, sportos, cuki és a legütősebb Szent Lucius-os partik felelőse.

- Aszta! - Jenny nehezen kontrollálta lelkes érzelmi megnyilvánulásait, de próbálta elfojtani a meglepetését. Amilyen csábosán viselkedett Brett a megbeszélésen Mr. Daltonnal az irodában, Jenny meg mert volna esküdni rá, hogy a lány szingli. -Miért nem hoztad föl szerencsétlent? – kérdezte Callie. - Fílingesebb volt az esőben csinálni a focipálya közepén, a füvön? Jenny figyelte Callie-t, milyen stílusban társalog Bretttel. Roppant barátságosan csicsergett, és ezerrel érdeklődött, miközben a felszín alatt durván alávaló gondolatok motoszkálhattak a fejében. Az ilyet szembesíteni sem lehet, mert a fejedhez vágná, hogy paranoiás vagy. Brett a szemét forgatta. - Nem. Sehol nem csináltuk. Miért akkora flash füvön? Gyökérség. Ti Easyvel mezőn csináljátok? Brandonnal is a réten? - Brett oda viharzott a szekrényéhez, és felakasztotta a kabátját. - Aszta! De bekeményített itt valaki! – gúnyolódott Callie a körmeit vizsgálva. Jenny még ott tartott, hogy Brett hogyan flörtöl Mr. Daltonnal, amikor eljutott az agyához Brandon neve. - Azt mondta, Brandon? - kérdezte Jenny Caüie-t. – Brandon Buchanan? - Ja. Majdnem egy évig jártunk. Nem mondta? - Nem. - Hm. Azt hittem, mindenkinek elmondja. Tavaly télen, amikor páran snowboardozni mentünk a Park Citybe, Brandon beletrappolt egy svájci turistacsoportba, és kiöntötte nekik a szívét gyötrelmes kapcsolatunk kálváriájának minden részletéről, pedig akkor már rég

szakítottunk. Ezek után egész este rimánkodott, hogy menjek vele szaunázni. Jenny megvakarta az orrát. Valahogy ez a sztori egyáltalán nem vall Brandonra. Callie megcsóválta a fejét. - Nyugi, én is vágom, hogy a szauna tele van baktériummal, és hogy vén buzik találkahelye. - A szauna rendben van, Callie - magyarázott Brett az öltözőfülkéjéből. - Mellesleg azon a kiránduláson Easy is szaunázott. Callie elvörösödve harapott a felső ajkába. – Amúgy suttogta Jenny fülébe - hol is tartottunk? Ja, Easy! Benne vagy? - Hát, én... - feszengett Jenny. Legszívesebben megkérdezte volna, hogy Easy nem fog kimenekülni a világból, ha rágyorsulok? De Régi Jenny inkább csak fogja vissza magát a kérdéseivel! Különben meg ez a csávó tapizta le Új Jenny hátát... - Miről van szó? - kíváncsiskodott Brett előmászva az öltözőfülkéjéből. - Semmi! - felelte Jenny és Callie egyszerre. - Oltári trip lenne! - folytatta a rábeszélést Callie. – Jó poén. Easy édes, és nem kéne a végtelenségig húznotok. Jenny az ajkába harapott. Pedig nem lenne rossz!

Egy waverlys diák legyen hű a gyökereihez Lassan kitisztult az idő, a vénasszonyok nyarának ege enyhe narancssárga színbe burkolózott, diákok vonultak klikkekben a kollégiumokból az ebédlő felé, Brett azonban az iroda felé vette az irányt. Egy metsző szélfuvallat hirtelen felkapta galambszürke, tiszta selyem Hermés kendőjének végét - melankóliával és sóvárgással idézte fel a telet. A legtöbb diáknak herótja van a téltől: a négy fal közé kárhoztatva az a max, hogy régi filmeket bámulsz a könyvtárban, és betolod a pofád az órákra. De Brett imádta a telet. A nevelőtanárok begyújtanak a kandallóba a társalgóban, és amikor először leesik a hó, elmarad a tanítás. Négykor már sötétedik, ő pedig Callieval alkoholos mentasnapszot tol felhevített kókusszal, és a legfrissebb sztorijaikat vesézik. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az idén elmarad a fílinges program Callieval - jó, hogy le nem köpik egymást -, de talán majd valaki mással. Meztelenül. Éppen kikerült egy dundi barnamókuspárt, amelyek egy szem kukoricapehelyért küzdöttek, amikor sms-e érkezett. Fenébe, hogy megszakadtunk! Szeretlek, hugi! Brett azonnal visszahívta Bree-t, megint a hangposta jelentkezett. - Egy Daltonnal fogok vacsorázni - suttogta nem csekély elragadtatással a telefonba. - Ajánlom, hogy zabáljon szét a féltékenység! - És ezzel letette. Brett idegesen lépett be az irodába, a gyomorsava ezerrel termelődött. Az előtér pangott, a The New Yorker, a The Economist és a National Geographic figyelt takarosan kiterítve a hatalmas tikfa asztalon, és Vivaldi szólt a hangszóróból. Az ódon cseresznyeszínű padló

recsegett Brett hétcentis sarkú fekete Jimmy Choo csizmája alatt, ahogy Mrs. Tullingtonhoz lépdelt, az ötvenes aktakukachoz. - Kimenőt szeretnék kérni ma estére - közölte Brett olyan lazára véve a figurát, mint akinek cseppet sem életbevágó a dolog. - A nagybátyámmal megyek egy árverésre Hudsonba, ódon orosz műtárgyakat lehet megvenni, és Fabergé-toj ásókat - tette hozzá a fondorlatosan kiagyalt részleteket. Brett nem hülye: akkor a legmeggyőzőbb a kummantásod, ha meghökkentő részletekkel pakolod tele. Mrs. Tullington gyanakodva figyelte Brettet a teknőspáncél keretes szemüvegén át. A szája körüli ráncok rosszallóan, bejáratott módon fodrozódtak. Brett fekete-fehér csíkos, oldalt felhasított Armani szoknyában virított, Vincent Longo rúzsos ajka vörös színben fénylett, fehér karja csupaszon hagyva, és selyemtopján akkorára sikeredett a V kivágás, hogy kivillant a fekete pántos Eres melltartó. Mrs. T. csak megírta azt a kimenőt! - Örüljön a tojásoknak - közölte kimérten. - És a nagybátyjának. Milyen szép is, amikor a lányok nem hanyagolják el a jó családi viszony ápolását! Ha szegény Mrs. T. vette volna a fáradságot, hogy kinézzen az ablakon, szemtanúja lehetett volna annak a vad jelenetnek, ahogy Brett beszáll egy méregzöld 57-es évjáratú Jaguárba. A kocsiról ordított, hogy nem Brett nagybátyjáé, aki konkrétan egy negyvenes éveit taposó meg nem értett színész, és személyi edzőként próbálja helyrepofozni a löttyedt kismamákat a Body Electric fitneszszalonban Paramusban. Ericen sötétkék, frissen vasalt True Religion farmer volt és egy fehér ing betűrve.

Brett lejjebb húzta a szoknyáját - kicsit túllőtt a célon a csilivili szerkójával. - Jól nézel ki - mosolygott Eric, és erotikusán megragadta a sebváltót. - Kösz. Keserédes Sigur Rós-dal szólt a Bose CD-lejátszóból. Az ablakok lehúzva, a kocsit hűs, késő nyári szellő lengte be. Ahogy legurultak a dombon az edzőpályák mellett, Brett teljesen bezsongott a gondolattól, mekkora flash volna hátra sem nézve örökre itt hagyni ezt az egész kócerájt. Szánalmas csicska szarok: eszébe jutott, hogy ebben a pillanatban a többiek vacsorához ülnek az ebédlőben. Csütörtökön tészta a menü undorító sült hússal és vizes paradicsomszósszal megtámogatva. Brett lopva gyors pillantást vetett Eric profiljára: enyhén fitos orr, tökéletes, korrektül markáns állkapocs. Ekkor észrevette az Eric jobb csuklóján himbálózó platina berakású karkötőt. Akár csajtól is kaphatta. - Az ükapámé - magyarázta a férfi, amikor észrevette Brett érdeklődését. Megpörgette a karkötőt a csuklója körül. - Bejön? - Sirály - felelte Brett kikerekedő szemekkel. Hiszen ez egy amerikai kincs! - Gyönyörű. Ahogy kijutottak Waverlyből a városba - ami összvissz egy főutcából állt, rajta fura kis kovácsoltvas utcalámpák, egy barkácsbolt, egy virágos, egy fodrászat leffegő cégérrel és néhány föderalista jellegű téglaház -, Brett gyanítani kezdte, hogy a Le Petit Coqba mennek. Anyuci-apuci rángatja ide az embert a szülők hétvégéjén, lévén hogy puccos francia étteremnek mondott objektum, és messzeföldön az egyetlen hely, ahol felszolgálnak libamájpástétomot. De a Jag továbbhajtott, eszágában sem

volt lassítani. A város peremén jártak, elhaladtak a bevásárlóközpont, a McDonald's és egy mozi mellett. - Most jut eszembe - fordult Eric Brett felé. – Meddig kaptál kimenőt? - Éjfélig - felelte Brett. Hat óra volt. Eric elmosolyodott. - Akkor van hat óránk. Bekanyarodtak egy tágas parkolóba, végigmentek egy folyosón, majd egy nagy, zömök betonépület felé vették az irányt. Waverly reptere, pár napja Brett is ide érkezett a szüleivel a kis magángépükkel. A felszállópályán egy hetyke kis Piper Club gép várakozott. Egy zöld bomberdzsekis, Boston Red Sox baseballsapkás pasi lődörgött meggyújtatlan cigarettát rágcsálva a repülő mellett a felszállópályán. Erickel integettek egymásnak. - Hová megyünk? - kérdezte Brett heves szívdobogás közepette. Nem tudta, mire számítson, de ahhoz épp eleget sejtett, hogy majd kiugrott a bőréből. Ha ehhez a kiruccanáshoz repülőgép is dukál, annyira nem mehetnek tré helyre. Szentséges atyaúristen! Eric leállította a motort. - Arra jutottam, valamivel többet érdemlünk a zsenge madárspecialitásnál a Little Roosterben. - Lindisfarne? - nyögte be a bomberdzsekis fazon. - Bingó! - kiáltott Eric. Hát persze! A családi birtok Newportban! Brett alig bírt magával. Tisztára, mint abban a nyálas filmben, a Neveletlen hercegnő-ben! Csak éppen ő ezerszer lazább, mint az a kis béndzsa Anne Hathaway, és azt sem árt tisztázni, hogy az ő oldalán egy Dalton ül!

Brett emlékezett Lindisfarne-ra az E! True Hollywood különkiadásából, úgyhogy amikor a Piper Club gép leszállt a birtokon, csodálatosan magával ragadó érzés kezdett elhatalmasodni rajta. A tengerparti, borostyánnal benőtt kőkastély a tornyocskákkal és a sáncárokkal nagyon ott volt. Brett még azt is föl tudta idézni a tévéműsorból, hogy krokodilok helyett különleges hattyúk úszkáltak a kastélyt övező vizesárokban, kár, hogy most egy hattyút sem látott. Bizonyára alszanak. Ahogy kilépett a repülőből a nyirkos, tökéletesen ápolt gyepre, még a sós tengeri levegő is fejedelmi fílinget árasztott. A leszállópályától majdnem tíz perc gyaloglásra volt a kastély. A gondnok nagyhangú labradorja, Egér barátságosan fogadta őket, majd a gazdája visszaparancsolta a távolból, és integetett Ericnek. Eric először körbevezette a lányt a birtokon, majd bementek a kastélyba; a súlyos, sötét színű tölgyajtó mögött francia stílusban berendezett szoba várt rájuk; a magas falú, kerek termet kagylók mintázták. Brett köpni-nyelni alig bírt. Történjék ezután bármi - vegyék föl az Ivy League iskolába, költözzön egy Tribeca padlástérbe, vagy találkozzon Franciaország elnökével -, az semmi nem lesz ehhez képest, hogy itt lehet egy fenséges, kék francia szobában, és óriási megfakult Monetfestményekben gyönyörködhet. Brettet szobáról szobára haladva annyira lenyűgözte a látvány, hogy képtelen volt egy dologra fókuszálni. Ezután kimentek a vendégházba, egy régi, zöldre festett házba, a széles hátsó stég lépcsői egyenesen a tengerbe vezettek. Aki azt hitte, hogy a dolog ennél azért legalább egy fokkal puritánabb, az téved: nem egy hálószoba plusz nappalis vendégházba csöppent Brett. A

Lindsfarne vendégszoba majdnem akkora volt, mint Brett szüleinek kicsinek aligha mondható családi háza. A lány helyet foglalt egy óriási csinz pamlagon, és bámulta a fehér, Warhol-képekkel borított falakat, amíg Eric a konyhában szöszölt. Ha a Dalton családnak van személzete, ami ugyebár nem kérdés, korretkül levágják, mikor kell békén hagyni a család tagjait. Eric szakavatottan töltött mindkettőjüknek egy 1980-as évjáratú L'Evangile Bordeaux-t az óriási Riedel poharakba. Nem úgy tűnt, mint akit intenzíven feszélyez, hogy Brett mégiscsak kiskorú. - Amikor hazajövök, általában itt töltöm az időm mondta Dalton, és meglötyögtette a borát a poharában, amikor kiléptek a házat körbeölelő fastégre. Egy méterrel odább hullámok csapódtak a szikláknak. Brett nagyot kortyolt a borából. Na, ez élet! - Nos - törte meg a csendet Eric. - Brett Messerschmidt. Mesélj magadról! A fiú máshogy nézett rá, mint általában a felnőttek, akik egy dégénérait kamaszt látnak benned, és csak abban bíznak, hogy egyszer talán benő a fejed lágya. Eric tekintete olyan átható volt, mintha tényleg érdekelné a felelet. Brett kortyolt egyet a borából, miközben ezerrel kattogott az agya, hogy megszülje a várva várt észveszejtőén briliáns, ugyanakkor velős válasz. Ki is Brett Messerschmidt? - Hát. Szeretem Dorothy Parkért - felelte, és ott helyben szerette volna képen törülni magát, amiért ezt az elbaszott, suttyó, diáklányos választ dobta ki a gép. - Igazán? - kérdezte a fiú az ajkába harapva, mintha ezt gondolná: Nem éppen erre voltam kíváncsi. - Ezen kívül? Mesélj valamit a családodról!

- A családomról? - Brett nagyot nyelt, a szavak fennakadtak a torkán. A lehető legsarkosabb kérdés volt, amit Eric feltehetett. Érezte, hogy elvörösödik. – Inkább passzolom a kérdést. - Miért? - Eric kortyolt egyet. - Találgathatok? Brett vállat vont. - Hajrá! - Remélte, hogy kellőképpen higgadtnak tűnik, de legbelül kezdett kiborulni. - A szüleid úgy bánnak veled, mint egy hercegnővel. Teljesen elkényeztettek. Brett kortyolt a borából. - Akár - felelte elővigyázatosan. - Miért, nálatok nem te vagy a kis üdvöske? Eric elmosolyodott. - Dehogynem. - Igen, ha már itt tartunk, szétkényeztették a fejemet. Brett kamu sztorija a családjáról, miszerint egy jól működő farmot igazgatnak East Hamptonban, és veszélyeztetett madárfaj ok megmentését támogatják, már készenlétben várakozott a nyelve hegyén, de valami megakadályozta, hogy kimondja. Volt valami Eric tekintetében, ami azt súgta, talán lehet őszinte, akármilyen égő is az igazság. -A szüleim háza... anyám Versailles mintájára építtette mondta Brett. - Csak éppen a ház... hát, Rumsonban van, New Jerseyben. - Ismerem Rumsont - szólt közbe Eric. – Vitorláztam arrafelé párszor. Nem lehet rossz ott felnőni. Brett alaposan szemügyre vette Ericet. Nem úgy tűnt, mint aki szívatja. Még egyet kortyolt a borból, és vett egy nagy levegőt. - Akkor simán lehet, hogy láttad a szüleim házát mondta Brett. - Hivalkodó hodály. A szüleim hasonlítanak a Maffiózók hőseire: dúskálnak a pénzben, de

suttyóságokra költik. Ki-ki a maga szintjén. Ahhoz képest, hogy törvényes úton jutottak a pénzükhöz, ízlésficam a négyzeten, ami játszik náluk. - Mibe, hogy anyád kedvence a leopárdminta - nógatta Eric. - Van lejjebb is: zebra. Mindenen. Sztreccsgatyán, zoknin, bárszéken. Émelyítő. A nővérem divatszerkesztő, és nemegyszer fenyegetőzött azzal, hogy megtagadja a családját. Eric csuklott egyet. ~ Az én anyám a Paisley-mintát szereti. Mint a kis spermiumok. - Úhhh! - rikoltott Brett. Megszédült, pedig alig ivott a borból. A szüleiről beszélni Ericnek nem is tűnt olyan bizarrnak. Furcsa, évekig meg volt győződve róla, mennyivel emészthetőbb lenne az összkép, ha normál méretű, szürke tetejű Cape Cod-juk lenne és pár Toyotájuk, nem pedig az a két aranyaszínű Hummer terepjáró, zebracsíkos bőrüléssel és óriási, aranyszínű, fejtámlákra hímzett M betűkkel - lásd Messerschmidt - megtámogatva. Kezdett belelendülni a témába. - Anyám rózsaszín gyémántokat aggat magára, kizárólag Lindt szarvasgombán és Zolof ton él, és van hét incifinci, teáscsésze méretű csaucsauja, amelyek éjjelnappal az elengedhetetlen zebracsíkos gallérjukban nyomulnak. Mindenhová magával viszi őket. Apám plasztikai sebész. - A lányból egy szuszra tört fel az évekig őrzött titok. Alig akarta elhinni, miket el nem mond Ericnek. - Erős a történet. - Eric állát a tenyerében pihentette. Mesélj még!

- Oké - folytatta Brett buzgón. - Olykor apám vendégül látja vacsorára híres klienseit, és kegyetlen undorító dolgokról beszélgetnek. Például, hogy milyen volt a csaj melle a műtét előtt, meg hogy mi történik ezzel a sok zsírral, amit leszívnak az emberekről. Brett kezdett felszabadulni. Erezte, hogy ebben a pillanatban feltárulkozhat. Eric előrehajolt. - Mit csinálnak a zsírral? - Felhasználják a sejteket - suttogta Brett. - Vágod, kutatásokhoz. - A zsírt? - suttogta Eric meghökkenve. Brett bólintott. - Hát így áll a helyzet. De van, hogy egyszerűen csak kidobják. Eric hátradőlt, és elgondolkodó vigyorral az arcán alaposan szemügyre vette a lányt. - Anyám! Ez odavág! - Odavág? Eric megmoccant a székében, és a tengert kémlelte. Apró, kecses, fehér vitorlás tűnt fel a vendégházzal szemben, nem messze a parttól. - Manapság mindenki vetít ezerrel, a waverlysek a legdurvábban, hiszen eleve jobb pozícióból indulnak az átlaghoz képest. Senki sem képes őszintén beszélni magáról és a származásáról. Mit számít valójában, hogy apád Nobel-díjas-e, vagy a zsírt szivattyúzza jerseyi nők seggéről? Nem ezen múlik, ki vagy te! Brett rámeredt a fiúra. - Igen - értett egyet. - Korrekt, amit mondasz. Eric a lány felé fordult. - Te más vagy - vonta le a végkövetkeztetést.

Brett elkapta a fiú tekintetét, úgy érezte, mindjárt felrobban az izgatottságtól. - Megbocsátasz egy pillanatra? - köszörülte meg a torkát Brett. - El kell intéznem egy telefont. - Persze - Eric hátradőlt, és ahogy Brett felállt, a fiú épphogy lágyan megérintette Brett csípőjét, mire a lány megtorpant, a fiú keze pedig megpihent rajta. Ekkor egy ingaóra szólalt meg egy távoli szobában, és Eric elhúzta a kezét. Brett kilépett a harmatos fűre, rágyújtott, és odatipegett egy orgonabokrokkal övezett kerti faházikóhoz. Belélegezte az édes illatot, hogy így gyűjtsön erőt. Tárcsázott, az első csengetés után Jeremiah hangpostája jelentkezett. - Csá! Nhem vagyok itt! Haggyá' üzit! Csőváz! Bíp. - Itt Brett - szuszogott a lány kimért hangon, rosszul volt ettől a gengszteres, túllazázott dumától. - Asszem, nem kéne többé találkozunk. Légyszi, ne maradj a Fekete Szombat-partin a mérkőzések után. Most nem tudom elmagyarázni, de így döntöttem. Ööö, nagyon sajnálom. Szia! Brett rálépett a fűre. Eric közben kijött a házból, és szórakozottan töltött magának egy kis konyakot, sötét farmerja felcsúszott a térdéig. A határtalan ég sötétlila színben tündökölt, a vízen apró fények pislákoltak. Brett hallgatta a hullámok loccsanását a parton, és a ködkürt enyhe sóhaját. - Minden oké? - kérdezte Eric, és szívott egy slukkot Brett cigijéből. Brett bólintott. Ekkor Eric szó nélkül a zöldesen csillogó fényre mutatott a tengerszoros közepén.

- Az az én csónakom. Pénteken nincsenek óráim, és az az ötletem támadt, hogy áthajózom vele Waverlybe. - Szép az a kis zöld fény - tűnődött Brett. - A Nagy Gatsby jut eszembe róla, tudod, amikor Gatsby vigyáz Daisy mólójára, hogy a fény mindig világítson. - Vágom - felelte Eric. - Talán égve kéne hagynom a fényt, amikor az iskolánál kötök ki. Brett igyekezett visszafogni a mosolyát. - És szerinted kinek fog feltűnni? - kérdezte. De Eric néma arcjátéka elárulta, hogy a fiú egy rumsoni lányra gondol, New Jerseyből.

Egy waverlys diák számára a rajzóra kiváló terep, hogy megossza a titkát Portrérajz csak kétszer van egy héten, kedden és pénteken; Jenny izgatottan várta az év első óráját. A Waverlyben magas szintű a művészeti oktatás, a folyóra néző üvegfallal bevont galériájában számos kiállítást szerveznek a tanulók alkotásaiból is, és olykor meglepő összegekért kelnek el a diákok képei. A portrérajzórán csak az vehet részt, akinek már van kiállított munkája, de mivel Jenny a kimagasló rajzportfóliója révén került be a Waverlybe, az első szemesztertől kezdve járhatott erre az órára. A rajz a kedvenc tantárgya, és már alig várta, hogy megcsapja orrát a festékszag, és elmerülhessen az alkotás folyamatában. Meg persze Easy Walsht újra látni sem utolsó. Pláne így, hogy szabad a tánc! A rajzóra a Jameson-házban volt, egy helyes kis kék deszkaburkolatú, kőkéményes vidéki vityillóban, az udvaron a tavalyi textil szakkörben készített amerikai zászlókból csomózott ruhaszárító kötél leffegett a szélben. Az épületben nyikorogtak a megmunkálatlan faajtók, a fehér falak pedig tele voltak rajzokkal és félbehagyott színtanulmányokkal. A négy nagy műhelyben terpentin, aeroszol fixírlakk, nedves agyag, és régimódi égetőkemence szaga terjengett. Jenny belépett, és jó mélyet szippantott a levegőből. - Szervusz! - kiabálta Mrs. Silver, a rajztanár. Tésztaszerű, babusgatós nőszemély; hófehér, vaskos karok, őszülő haja a feje tetején óriási, kócos kontyban csúcsosodik. Bal csuklóján egy rakat karkötő, a lábán

zöld-sárga csíkos munkanadrág, felül egy extra méretű szivárványszínű batikolt póló. Bizonyára saját gyártmány. A műterem mennyezete enyhén lejtett, megtámasztott rajztáblák várakoztak, és az óriási ablakokon erőteljes fény áramlott be. Mrs. Silver asztalán ecsetek hevertek szanaszét, régi ólomüveg poharak, kis aromaterápiás üvegcsék, vastag, dohányzóasztal méretű albumok, jóga-CD és egy kétliteres üres whiskys üveg. Ez a nő hajazza az apját rendetlenség témában! Bár ők biztos másként értékelik a helyzetet. - Ó, Easy! - kiáltotta Mrs. Silver. - Örülök, hogy újra itt! Kellemesen telt a nyarad? Jenny megfordult. Easy Walsh odatrappolt Mrs. Silver-hez, és gyengéden megpuszilta az arcát. A srác waverlys blézere lazán a karjára akasztva, rojtosodó, mustársárga póló volt rajta, és egy középszürke Levi's, ami észveszejtőén feszült izmos fenekén. A fiú hullámos haja szanaszét állt, és Jennynek még az a kis sárga juharlevél is feltűnt, amit a fiú jobb füle mögé dugott. Easy körbejártatta tekintetét az osztálytermen, és egy pillanatra rajtafelejtette halványkék szemét Jennyn, a lány pedig kapcsolt, hogy az egyetlen üres hely az osztályban pont mellette van. - Oké, emberek! - szólt Mrs. Silver. - Vágjunk a közepébe, látom, hogy alig bírnak magukkal. Kiosztom a rajzlapokat és a tükröket. Egyszerű vázlattal kezdjük az önarcképet. Kollektív nyögés hallatszott. Az önarckép a legdurvább. Easy komótosan odasétált a Jenny melletti padhoz, a szemét le nem véve a lányról. Szakadt szarvasbőr hátizsákját bevágta a pad alá, helyet foglalt a szomszédos

alacsony fémszéken, szép komótosan levette Bose fülhallgatóját a nyakából, és a zsineget a vékony, fehér iPodja köré csavarta. Ezek után egy csonk rajzszénnel a következőt firkantotta Jenny íróasztalára fiúsan szálkás kézírással: Csá. Hello, írta közvetlenül alá Jenny a maga csinos betűcskéivel. Mrs. Silver rajzszént osztott ki, radírt, tükröket és rajzlapokat. Jenny belenézett a tükörbe: szerencsére az arckifejezéséből nem jött át, hogy az a tengernyi idegszála mind be van feszülve. Már bocsánat, biztatta magát, de Callie követeli, hogy flörtölj! Mondjuk, arról nem szól a fáma, hogy mindezt heves szívdobogás közepette. - Durván megszorongatott Dalton? - kérdezte Easy suttogva. - Nem volt vészes - súgta vissza Jenny. Vajon Callie említette Easynek, hogy még nem határozott, elviszi-e a balhét? - Callie nem nyúz? - Callie? Ööö... rendben van. Tök korrekt. - Ugye Callie békén hagy? Vannak szemét húzásai. Ez meg mit jelent? Jenny az üres rajzlapot bámulva tuti biztosra vette, hogy Easy nemegyszer lopva rápillant a szeme sarkából. Mielőtt még Régi Jenny leállíthatta volna, hogy oké, hogy Callie engedélyezte a flörtöt, de azért van egy határ, Új Jenny vihogva megbökte Easyt a rajzszénnel, vörösesfekete foltot képezve a karján. - Ezt miért kaptam? - suttogta a fiú a karját szemlélve. - Ajándék tetkó! - Jenny előrukkolt az ötlettel, hogy az lesz az orr, amelyhez még két szem és száj is dukál. - Gyönyörű - jelentette ki Easy, majd megragadva saját szénceruzáját, a következőt véste a lány kezére:

HELLO, JENNY!, és rajzolt mellé egy homlokráncoló, foghíjas, fejenagy rajzfilmfigurát, amit kiegészített egy göndör fürttel a fejtetőn. - Portré rólam? - nevetett Jenny. - Nem... miért, a te rajzod portré akart lenni rólam? - Neeem. De egyszer lefestettem a pasimat hat különböző stílusban Pollocktól Chagallig. - Apámnak van egy Chagallja a dolgozószobájában mondta Easy. - Hasonlít az Én és a falu című képre. Kiskoromban órákig bambultam. Jenny meghatottan pislogott. Az Én és a falu a kedvenc képe! - Kifinomult ízlésed lehetett gyerek létedre. - Na és együtt vagy még azzal a csávóval? - motyogta Easy zavartan, és gyorsan elfordult, hogy alapos vizsgálat alá vegye kis kézi tükrét. A fiú határozott vonásokat húzott a szénceruzával az előtte álló üres rajzlapra. Mekkora flash volt figyelni, hogy rajzol! - Nem - vágta rá Jenny azonnal. Nate-tel három hétig tartott a láv, amikor a srác csúnyán lekoppintotta szilveszterkor. A srác idősebb volt nála, és feltehetően csak arra használta Jennyt, hogy visszaszerezze a nagy őt. - Nagyon odalehettél érte, ha képes voltál hatszor lefesteni. Jenny beárnyékolt egy területet az önarcképén az orra körül, időt nyerve az elengedhetetlen füllentés megfogalmazásához. - Az az igazság, hogy én jobban bejöttem neki, mint ő nekem. - Nem kétlem - felelte Easy gyengéden. Jenny visszafojtott lélegzettel még egy pillantást vetett a fiú imádni való profiljára. Érzékelte, hogy Easy is résen van. Nem volt éppen illendő viselkedés, de képtelen

volt uralkodni magán. Végül is Callie kérte rá, már bocsánat! - Nincs valami kúl titkod, Jenny? Jenny keze megcsúszott, és egy nagy fekete kígyózó vonal szelte át az önarcképét. Az, hogy tetszik, hogy Brett hajnali háromkor esett haza, miután láttam őket Mr. Daltonnal elhúzni aznap este? Cakkos. Aztán ott van a mindent elsöprő szerelem, amit irántad érzek... ez is épp elég szaftos. - Nem éppen - felelte csendesen. - Mert nekem van - bökte ki Easy. Jenny érezte, hogy a szíve a torkában dobog. Éspedig? Easy lesütötte a szemét, majd újra Jennyre szegezte. Leírom, dé csak később szabad elolvasnod. - Miért nem mondod inkább? - Mert titok. - Easy lefirkantott pár szót ceruzával egy fecnire, háromrét hajtotta, és átadta Jennynek. Miközben Jenny besüllyesztette a fecnit a zsebébe, hirtelen leesett neki. Ha Callie eligazította, hogyan flörtöljön Easyvel, nyilván Easynek is kiadta az ukázt! Csak légy kedves Jennyvel, lógjatok együtt néha, viselkedjetek úgy, mintha egymásra lennétek kattanva! Jenny most fogta fel, hogy nyilván ez a menet. Szívverése alábbhagyott. Tényleg csak ennyi? Ahogy kicsöngettek, berohant a Jameson-ház lányvécéjébe, és azonnal kihajtogatta a fecnit. Elkenődött, szénbetűkkel írt macskakaparás: Waverlyben a baglyok értik az emberi beszédet. Talán szólnának néha kettőnkhöz is. Jenny egészen apróra gyűrte a fecnit, majd a táskájába rejtette. Valljuk be, fullra belezúgott Easy Walshba.

Sötétszínű, kócos hajától kezdve pazar, erotikus száján és a Chagall iránti rajongásán át sötétkék tintafoltos kezéig minden bejött neki. Előmászott a vécéből, és belebámult a csap fölött lógó, maszatos tükörbe. Maga sem tudta, mit is akar látni: talán valami evidenciát, valami kézzelfogható bizonyítékát annak, hogy tényleg történik valami. Ugyanis Jenny meg volt róla győződve, hogy Easy komolyan flörtöl vele. Nem Callie kedvéért, hanem szabad akaratából. Arról fogalma sem volt ugyan, honnan ilyen biztos benne, de biztos volt.

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: Brett [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 6., péntek, 3.33 Tárgy: továbbküldött levél: Fegyelmi tárgyalás Brett! Átküldőm a mélt, amit Marymount küldött, a fegyelmi tárgyalásról van szó benne. Azt gondoltam, jobb, ha te is képben vagy. És köszönöm a tegnap estét. Nekem nagyon... fontos volt. Mihamarabb tali EFD

A továbbított levél: Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 6., péntek, 14.20

Í;

Kedves Eric! Mint tudod, az év első fegyelmi tárgyalása, Easy Walsh és Jennifer Humphrey ügyében, hétfőn esedékes. Szándékom az, hogy példát statuáljunk az ügy kapcsán. A tény, hogy Mr. Walsh tősgyökeres, és az iskola sokat köszönhet a szüleinek, nyilvánvalóan komplikációkat okoz. Sajnálatos tény, hogy mivel személyesen is áttekintettem Miss Humphrey jelentkezését, meggyőződésem, hogy fantasztikus tehetsége révén nagy szolgálatára lehetne a Waverly művészeti programjának, de az ilyen jellegű kihágást súlyosan meg kell torolnunk. Attól tartok, ha bűnösnek találtatik, kénytelenek leszünk kicsapni. Nem hagyhatjuk, hogy rögtön az év elején túl sokat engedjenek meg maguknak a diákjaink. Előre is köszönöm, Dean Marymount

Sportügyekben egy waverlys diák legyen hű a csapatszellemhez Péntek délután, az első gyephokiedzés előtt Brett az öltözőben próbálta lerángatni magáról az ezüst étoile gyűrűt, amit a nyáron kapott Jeremiah-tól. Hiába igyekezett megszabadulni az ékszertől, az rátapadt az ujjára. Mikor Eric családi limuzinjának bársonyos bőrülésén találta magát - Eric hazavitette a lányt kocsival Waverlybe, maga pedig a hajóján jött vissza -, addigra már teljesen készen volt. Még csak nem is csókolóztak, de Brettet mintha most is körüllengte volna a fiú illata, az isteni Acqua di Parma. A ma reggeli tejeskávénak pedig olyan íze volt, mint a L'Evangile Bordeaux bornak. - Hello! - üdvözölte egy félénk hangocska. Brett megfordult, és Jennyt pillantotta meg, aki azon nyomban leült mellé a hosszú, fűzöld padra, és felhúzta a zokniját a sípcsontvédőjére. Jenny vadóc barna haját fejtetőnél fogta össze lófarokba, szürke Champion tréning volt rajta, és egy levágott levendulaszínű póló narancssárga Les Best lógóval: nem rossz jelmez egy magániskolás lány megőrülési jelenetéhez, Manhattan húsfeldolgozó negyedében napi szinten gyártják az ilyen labilis csajszikat. Brett egészen megsajnálta Jennyt, amikor elolvasta Eric e-mailjét, de hát így jár, aki beletaknyol Callie... és Easy ágyjelenetébe. - Csá - köszönt Brett. Jenny keresztbe tett lábbal feszengett, mint aki mindjárt bepisil. - Igazán nagy truváj, amit mondani fogok. Brett bambán bámult Jennyre. Most fogja meggyónni, mit alkottak azon az ominózus éjszakán Easyvel? Vagy

talán Callie pletykált valamit Tinsley kirúgatásáról? Akármiről van is szó, Brettnek majd kilyukadt az oldala a kíváncsiságtól. - Hajrá! - Láttalak... amikor hazaértél. Az éjszaka közepén. Tudom, hol voltál. Brett csak nézett ki a fejéből, ajka fölfelé kunkorodott, ami nála mindig a rémület jele. - Tessék? nyögte ki alig hallhatóan. - No para! - csacsogott Jenny. Brett egészen elsápadt, szeme most még óriásibbnak és sötétebbnek tűnt. Jenny minden előzetesen megfontolt szándék híján fosta a szót, alapból képtelen volt tartani a száját. Nem pörgette, hogy szétkürtölje mások magánéletét, de legalább egyvalakivel meg kell osztania az infót, hogy könnyítsen a titok súlyának a terhén. Miért ne mondja el Brett titkát konkrétan Brettnek? - Semmit sem tudsz - mormogott Brett, és a frissen gereblyézett focipálya felé fordult. - Figyi! Kérlek, kérlek, ne parázz! - könyörgött Jenny rémülten. - Nem árulom el senkinek a titkodat! Becsszó! Hülye voltam, hogy egyáltalán szóba hoztam! Eközben a pályán Smail, az edző a sípjába fújt. - Lányok! Gyülekező! Brett Jennyre bámult. Ez a kiscsaj vér komolyan beszél, vagy csak pattog? Vajon meg lehet bízni benne? Tavaly Callie-val és Tinsleyvel a koliszobában zárt kört alkotva, minden éjjel a napi események kacifántos részleteit rágták, különös tekintettel a sarkosan sikamlós részletekre. Olyan szinten egy hullámhosszon voltak, mint a testvérek, és ha bevágták is időnként a durcát, az sosem volt kérdés, hogy egy szép napon koszorúslányok

lesznek egymás esküvőjén. Ennyire imádták egymást. De az eki-ügy óta Brett bizalmatlanná vált. HavCallie képes volt elárulni Tinsleyt - nem mintha pontosan vágta volna, mi történt, de gyanús a dolog -, ki tudja, mire képes vele? - Jobban jársz, ha tartod a szád! - figyelmeztette Jennyt, egyáltalán nem hatotta meg a csaj tenyérbemászóan ártatlan arckifejezése. Annyira talán mégsem kell félteni, mégiscsak New Yorkból jött! - Figyi, én már azt sem tudom, mit gagyogtam indítványozta Jenny megértően. - Csak... szeretném biztosan tudni... Jól vagy? Mert mintha egy kicsit meg lennél zakkanva. Brett megragadta a hokiütőjét, és felállt. Soha senki sem szokta megkérdezni, jól van-e, a szülei sem, így hát fogalma sem volt, milyen válasz dukál. - Ööö. Nem is tudom. Visszatérhetnénk erre később? Jenny elmosolyodott. - Persze! Akkor később! Felkapta az ütőjét, és eltrappolt a pályára, ahol a csapat már várakozott. - Hé! - kiáltotta Brett. Ahogy Jenny visszafordult, Brettnek megint feltűnt az a különös, de mégis ismerős tűz, furán hajaz ez a kiscsaj Tinsleyre, mintha ugyanaz a megfoghatatlan varázs áramlana a pórusaikból. Brett odafutott Jennyhez. - Az a helyzet, hogy akármi történt is köztetek Easyvel... nos, nem kéne elmondanom, de Marymount példát akar statuálni az eseted kapcsán, hogy belője erre az évre a határokat. Én... megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne rúgjanak ki, de ki tudja, mit dob ki nála a gép. - Ó! - zuhant meg Jenny. Kirúgás? - Ööö, koszi.

A kreol bőrű, sima, fekete hajú, MAC Rabid rúzsos ajkú Celine Colista rohant feléjük, stoplija körül csak úgy repkedtek a fűcsomók! - Jenny, megkaptad Callie-tól a drukkolás szövegét? Jenny megrázta a fejét. - Drukkolás? - kérdezte Brett. - Aha. Jenny is részt vesz a drukkolásban – magyarázta Celine belassult hangon. Brett aggodalmas arccal bólintott, Celine pedig viszszafordult Jennyhez. - Gyerünk, beszéljünk Callie-val! Callie ott ült a hosszú fémpadon a pálya szélén, és éppen a hokiütőjét göngyölte be ragasztószalaggal, amikor észrevette, hogy Celine és Jenny rongyol felé. Francba. A csajfront csak nem hagyja annyiban ezt a drukkolásmizériát! - Callie - turbékolt Celine. - Megírtad már a szöveget? - Rajta vagyok. - Tempó! - vinnyogott Celine. - Egye fene, a ma esti partin összeütünk valami értelmeset közösen - kacsintott Celine Callie-ra, majd elviharzott a középső pályára. Jenny Callie felé fordult. - Parti? - Az - felelte Callie a hokiütőjére meredve. – Fekete Szombat-előeste. Belépés kizárólag csajoknak. Ott a helyed! Be fogunk öltözni! - Mik lesztek? - Az utolsó pillanatig titok, a lényeg, hogy tali ma este a Dumbarton emeleti társalgójában. - Ma este? - szontyolodott el Jenny. - Muszáj odatolnom az arcom az új diákok fagyimókájára. - Te tudod, de simán dobbanthatnál.

- Nem. Az e-mailben azt írták, hogy kötelező – vont vállat Jenny. - Oda kell mennem dedózni, pedig a Fekete Szombat sokkal jobban izgat. Ugye van valami titkos parti utána? Mellesleg ez a drukkolás is nagyon bejön! - Azért ez a drukkolás nem akkora truváj, simán kiszállhatsz, ha nem fűlik hozzá a fogad. - Dehogy szállok! - Jenny világéletében képtelen volt leplezni túlzott lelkesedését. A nagy csajok mind szóba állnak vele, még soha nem került ennyire közel a krémhez, miközben necc, hogy kirúgják! Callie már-már azon volt, hogy elmagyarázza Jennynek, nem is akkora humor ez a drukkolás, de aztán észbe kapott, hogy pár éve, amikor Tasha Templeton, a csapatkapitány elmondta az új lánynak, Kelly Bryersnek, hogy hülyét fognak csinálni belőle, az egész csapat kiközösítette. A melltartójára lyukakat vágtak, a mellbimbó helyére, és hónapokig senki sem állt szóba vele. A pasija kidobta, lőttek a magas pozíciójának. Callienak esze ágában sem volt ekkorát bukni. Callie hirtelen lepillantva Jenny vékony karjára, arra lett figyelmes, hogy betűk kandikálnak ki a pulcsija alól. Mintha már megpróbálták volna levakerálni, de Callie így is ki tudta venni a jól ismert fiús, kusza kézírást, és azt a debil, szúrós fogú arcot, amit Easy mindenhová rajzol. Görcsbe rándult a gyomra, felállt a hátán a szőr. Mégis hogy képzeli Easy, hogy ennek a kis kurvának a karjára írogat? Aztán gyorsan leállította magát. Nyugi. Te kérted rá. - Na, és hogy van Easy? - érdeklődött Callie, magába fojtva a félelmeit. - O - nyikkantott Jenny. - Jól haladtok?

- Ööö, igen. - Sirály. - Kis szerencsével a tanárok is beveszik. De miért firkál Easy Jenny karjára? Tök fölösleges! Ráadásul a foghíjas Easy-figurát! Hiszen az Callie karaktere: akkor találták ki, amikor ellógtak Brooklynba, és az egész napot Williamsburgben töltötték retrócuccok és avantgárd festmények vásárlásával. Majd beültek a Lower East Side-on a Schiller Likőr Bárba, és Easy ezt a kretén buzzancsot rajzolta a menü hátlapjára. Akkor volt, hogy elbújtak a mini-mosdófülkébe csókolózni, felbosszantva az idegbeteg francia turistákat. Callie mindössze kis flörtölésre szólította fel őket, és szokásához híven Easy megint túllőtt a célon. Különben meg tökmindegy. Ha ez azt jelenti, hogy Jenny elviszi a balhét a fegyelmi tárgyaláson, akkor legyen övé ez a hegyes fogú kis fazon! - Gyerünk! - ragadta meg Jenny karját, és minden erejét összeszedve igyekezett elnyomni a féltékenységét. - Smail már szemmel verést alkalmaz.

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 6., péntek, 16.15 Tárgy: Hiányzol! Hello, Drágám! Hiányzol! Ötkor tall a könyvtár lépcsőjénél, ma. Létszükség! xoxoxoxxox, C Ui.: Hogy van Jenny?

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 6., péntek, 16.23 Tárgy: Gyógyfürdőkúra Kedves Jenny Humphrey! Callie Vernon ajándékot küldött önnek, cégünk relaxáló gyógyfürdőkúráját. Egy shiatsu masszázsra és egy oxigenizáló arcápolásra van lehetősége. Kérem, hívjon, vagy írjon, hogy időpontot tudjunk egyeztetni! Üdvözlettel Bethany Bristol, ügyvezető Rhinecliff Woods Gyógyfürdő

Egy waverlys diák a könyvtárszobát csak tanulásra használja - Nem látok semmit! - motyogott Easy, miközben Callie bekötött szemmel felvezette a sima márvány lépcsőn a könyvtárba. - Ez a poén! Meglepi! Callie belökte a jelzés nélküli, súlyos tölgyfa ajtót: faltól falig könyvek, üvegvitrinekben pergamentekercsek, bőrfotelok, és egy apró, Mondrian-mintájú színes üvegablak. Annyira romantikus! Callie elvette a kezét a pasija szeméről. - A könyvtár? - pislogott Easy zavartan. - Annál azért többről van szó! - Callie összehajtogatta a vörös, szatén szemfedőt, amit első osztályon utazva kapott Ibériába menet. - Nem rémlik? A klasszikusok terem! Ahol először... - Callie megtorpant, és egy szőke hajtincset dobott a válla mögé. Mit? Ahol először szerelmet vallottak egymásnak? A nagy semmit vallottak be! Kavartak. Easy gatyáján kalandozott a keze, csúnyán megcsalta az akkori pasiját, Brandont. - Igen, feltűnt - felelte Easy, és körbesétált a könyvtárszobában, kezét végigjártatta egy sor különleges, poros könyvön. Első kiadású Steinbeck-, Faulkner- és Hemingway-regények figyeltek a hatalmas üvegvitrinben, hála egy bizonyos J. L. Walshnak és egy bizonyos R. Daltonnak. A falon volt négy nagy Rothkos, különböző méretű fekete és vörös keretekben. Callie letelepedett egy bőrfotelba; ahogy lábát érte a hideg bőr, hirtelen libabőrös lett.

- Talán újrapörgethetnénk azt az éjszakát! – közölte mámoros hangon megrángatva Easy világosszürke pólóját. - Miért nem helyezed magad kényelembe? Felállt és gyengéden a barna bőrfotelba lökte Easyt, majd az ölébe ült, és csókolgatni kezdte a fiú nyakát. Easy becsúsztatta a kezét a lány papírvékonyságú, fehér TSE topja alá, és a fehér de la Renta melltartóhoz vándorolt a keze. Annyira együtt van minden! Az ódon, dohos könyvek, a buja fényt árasztó Tiffany-lámpa a sarokban, a tárgyakból áradó melankólia! Callie-nak az a fílingje támadt, mintha apja olvasószobájában hancúrozna, vagy mintha egy tizennyolcadik századbeli, sóvárgással átitatott bárónő bőrébe bújt volna, aki pár röpke órára a mámor rabjává válik, mielőtt elfogyasztja a teás hidegvacsorát. Mintha egy D. H. Lawrence-regényből léptek volna ki! A szerelmes nők megteszi. Callie ekkor észrevette, hogy Easynek nyitva van a szeme. Tágra nyitva. - Mi a pálya? - kérdezte Callie, és hátrább csúszott. - Asszem, ez egy első kiadású kötet - motyogta Easy, és közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre vehesse. Mostanáig fel sem tűnt... Callie csalódottan felnyikkan tott, térdét az állához húzta, és lekevert egyet Easynek. - Rosszat mondtam? - kiáltott Easy. - Dehogy - felelte Callie magába zuhanva; sajnos a hangjában bújó megbántottság sokkal intenzívebben átjött, mint szerette volna. Hiába próbált jó pofát vágni, lőttek a tökéletesen polírozott pillanatnak. Basszus. Igyekezett megkeményíteni a hangját, hogy ne remegjen annyira.

- Láttam, beindult a Jenny-hadjárat... - Észrevetted? Mármint? - kérdezte Easy meghökkenve. - Teleírtad a karját. Easy az ajkába harapott. - Ó! - Na, és jól megy? - Semmi extra. - Látott titeket tanár? Vágod, azt, hogy flörtöltök? -Ööö, asszem, csak Mrs. Silver... - Easy felállt, és megvakarta az állát. Sokra megyünk vele. Lószart sem ér, ha Mrs. Silver látta őket, nincs jóban Ms. Emoryval. - Nem ártana, ha a kórusterem vonzáskörzetében is nyomulnátok. - Ms. Emory a Waverly-kórus, a Fermatas karvezetője, vasárnap, kedden és csütörtökön próbálnak. Feszült csend állt be. Callie hallotta, ahogy a faágak karcolják az ablaküveget. Végül Easy szólalt meg. - Te csak arra mész, hogy mentsd a saját bőrödet! - Nem - nyikkantott Callie. - Kurvára nem, én csak... Easy felemelte a kezét. -Rohadtul nem korrekt! Jenny tök ártatlan! Nem stimmel, hogy belerángatjuk, és az sem működik, hogy ő vigye el a balhét helyetted! - Mi van? - fakadt ki Callie. - Leszarod, ha kirúgnak engem? - A szeme kicsit opálossá vált, gyorsan a szájához nyomta az ujját, nagyot harapott, majdnem a vére is kicsordult. - Fenét! Tudod, ki szarja le... Callie a fejét csóválta, szíve a torkában dobogott. Jelesül te! Látványosan hidegen hagy a sorsom, különben agyonfeszített tempóval küzdenél, hogy itt tarts engem!

- Miért is tepernék, amikor egyfolytában manipulálni akarsz? - vágott vissza Easy. Hangja visszhangzott a néma könyvtárszobában. Callie-nak tátva maradt a szája. - Tessék? - Jól hallottad - suttogott a fiú dühödten. - Szívd vissza! Easy felsóhajtott. - Callie... - majd megtorpant, és olyan tanácstalanul meredt a barátnőjére, mint akinek lövése sincs, mit kezdjen vele. - Brandon megtenné értem. - Callie maga sem értette, mi kerítette hatalmába, amikor kimondta a súlyos szavakat. -Brandon? Brandon... Buchanan? - kérdezte Easy gúnyos megvetéssel a hangjában. - Képzeld, Brandon! - vágott vissza Callie. - Legalább Brandon... - Legalább mit? Törődött velem, gondolta Callie. Ixgalább tudtam, mit érek. Nagyot nyelt, és az ablak felé fordult. Odakint két bagoly duruzsolt egy faágon. Csókolóznak, vagy mi a halál? Easy fel-alá járkált a könyvtárszobában. - Ejteni akarsz, hogy visszatáncolhass a drágalátos Brandonodhoz? Callie-nak tátva maradt a szája. - Eszemben sincs! Miért, te szakítani akarsz? - A szíve majd kiugrott a helyéről, felkavarodott a gyomra és émelyegni kezdett, mintha négykézláb kúszva kapaszkodna egy feneketlen szakadék sziklás szélén. - Csak gyere le a manipulálási kényszeredről! - fakadt ki Easy határozottan. - Ha pedig a fejedbe vetted, hogy a kis buzzancs Brandon eleget tenne a követeléseidnek, talán tényleg inkább vele kéne járnod.

-Legalább ő szeretett! - védekezett Callie. - Legalább Brandon le akart feküdni velem! A szavak egy pillanatra megálltak a levegőben. Easy ajka szétnyílt, mint aki mondani szeretne valamit, amikor a súlyos tölgyfa ajtón hallatszó kopogás beletaknyolt a drámai jelenetbe. Mindketten összerezzentek. - Hello! - szólt Mr. Haim, a merev és sótlan könyvtáros a reszelős hangján. - Valami probléma van? Callie Easyre bámult, majd a maga módján fesztelenre vette a figurát. - Tanulunk! - Le kéne csendesedni! - morogta Mr. Haim. Kinyitotta az ajtót, és bedugta pacsulis fejét az ajtónyíláson. - Nem stílusunk a hangoskodás ebben a helyiségben. - Ám legyen! - rikkantotta Easy, fricskázott egyet a középső ujjával a levegőben, és kihúzta magán a pólóját. Én léptem! - Elhúzott Mr. Haim mellett, és hátra se nézett Callie-ra, hogy elbúcsúzzon tőle. - Ez a hely elmélyült tanulmányok színtere – recitált Mr. Haim, és olyan szorosra húzta a waverlys nyakkendőjét, hogy majdnem belefulladt. - Nem toleráljuk a kiabálást. - Mondtam, hogy elnézést! - rikoltotta Callie. - Akkor talán lesz szíves elnémulni. Callie a szemét forgatta. Mi a halál történt az imént? Lecsörtetett a márványlépcsőn a könyvtár előcsarnokába. A magas, keskeny ablakon át észrevette az ölelkező dögöket, csak most egy alacsonyabb faágon kuruttyoltak. Callie erőteljesen megkocogtatta az ablaküveget, mire a baglyok felborzolták a tollaikat, és szétrebbentek. - Fogjátok vissza! - kiabálta Callie.

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: Rejtett lista Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 6., péntek, 21.02 Tárgy: TOP SECRET Dumbarton, Fekete Szombat-előparti Üdv Agrabahban, birodalmában!

a

misztérium

BELÉPÉS CSAK LÁNYOKNAK! TÍZ PERC! LÓDÍTSD A SEGGED!

és

varázslat

Egy waverlys diák sosem veszi fel részegen a szobatársa telefonját Callie a Pimpernel's-ben beújított rojtos zöld Prada ruháját vette fel, egy szivárványszínű Pucci fejkendőt és egy tízcentis sarkú, ezüst Manolo cipőt. Hosszú, vörösesszőke haját ázsiai ihletésű szexi kontyba rakta fel, és keleties stílusban, jó vastagon kihúzta a szemét tussal. Tudta, hogy a csajszikat szétzabálja majd a féltékenység, de pont ez volt a lényeg: valahol nagyobb trip kiöltözni, amikor nincsenek pasik a közelben. A Fekete Szombat-előparti tradíció a dumbartonos lányok körében. Az a kúl, hogy a szelektált vendégseregnek köszönhetően a krém van jelen, úgyhogy keményen bele lehet hasítani az éjszakába. Benny Cunningham és Celine Colista korán meglépett a gyephokiedzésről, hogy legyen idejük átalakítani a legfelső szint társalgóját az Ezeregyéjszaka mesevilágává. Behúzták az óriási, félkör alakú ablak függönyeit, így az árnyak kapásból hozták a misztikus légkört. A díszletel megbolondították és felturbózták pislákoló gyertyafényekkel, párnákkal, füstölőkkel, Grey Goose vodkával, mini füves cigikkel, elefántos és sokkezű istenes képekkel, meg persze a Káma Szútrának is illendő hely jutott, amiről mindenki vágta, hogy klasszikus indiai szexkézikönyv. Benyomtak valami túlfűtött, kellően laza, pulzusnövelő Bhangra-zenét, amelyet Benny rendelt az Amazon.com-ról előző este. Minden együtt volt egy vad orgiához, leszámítva a tényt, hogy egyetlen pasi sem volt a láthatáron. Callie korán érkezett, gyors iramban és folyamatosan vedelt, abban bízva, hogy sikerül kiűznie az elméjéből az

Easyvel a könyvtárban című rémálmot. Újratöltötte a poharát, és ahogy megindult a kis ablakmélyedéshez a sarokba, hirtelen belebotlott Brettbe, aki épp az imént érkezett. - O! - feszülten néztek farkasszemet egymással. Bretten ugyanaz a cucc volt, ami a tanítás alatt: semmitmondó vörösesbarna Katayone Adeli gatya, és egy fehér Calvin Klein gombos felső. Hahó! Szabályellenes a fekete szombati előpartin a konszolidált szerkó! - Mi a pálya Jeremiah-val? - kérdezte Callie, de Brett csak bambán nézett ki a fejéből. - Vágod, a pasiddal! - Ja! - Ezek szerint már nem a pasid? - Nem... - Brett durván vergődött. Callie elmélázott, talán Sage tévedett, és nem arról van szó, hogy Brett rázizzent valami végzős csávóra, hanem Jeremiah kurva szar az ágyban. Vagy pont, hogy überkirály szexisten. De bármilyen szexről legyen is szó, sehogy sem kóser, hogy Brett nem osztja meg a dolgot az állítólagos legjobb barátnőjével. Brett szigorúan húzta össze a szemöldökét. - És Easy-vel mi van? - Kúl minden. Zavart csendben üldögéltek az ablakmélyedésben, kerülték egymás tekintetét, és a waverlys bödönökből kortyolgatták a likőrjüket. Tavaly ilyenkor, a Fekete Szombat-előpartin a Callie-Brett-Tinsley mesterhármas ugyanebben a társalgóban körbeülve próbálták megfejteni egymás pasijának oly zavaros motivációit, miközben újratöltögették bögréiket. Az tavaly volt.

Callie hátralökte a haját a válla mögé, és a barátnője arcát fürkészte. Lehet, hogy azt várja, hogy Callie végre felhozza a Tinsley-témát, hogy Brett végre bocsánatot kérhessen, amiért kirúgatta Tinsleyt? Brett nem egykönnyen válik sebezhetővé. - Tinsleynek akkor is itt volna a helye ezen a partin! - Igen. Valóban - felelte Brett meghökkenve. - Kibaszás, hogy nem lehet itt! - fortyogott Callie csendesen. Oké, talán most kilyukadunk valahol. Brett kihúzta magát. - Ja, hervasztó, hogy nincs itt! Egy pillanat! Callie nem ilyen szavakat várt Brettől! Hol marad a Bocsáss meg, hadd mondjam el, mi is történt valójában, vagy legalább Fátylat a múltra, és igyuk le magunkat a szobánkban, és béküljünk kii De a két lány úgy bámult egymásra, mint amikor két kutya körülszaglászva egy mást azon morfondírozik, hogy megugassa-e a másikat. Ekkor elszállós hinditechno harsant fel a hangszórókból. Beszállingóztak a többiek is, és a helyiség megtelt Dior Poisontól illatozó, bizarr stílusban felöltözött lányokkal. - Beszállás! - rikoltotta Benny. Levendulaszínű törülköző volt a fején turbánnak, és egy kaleidoszkóp mintájú Pucci sál a dereka körül. Sage vihogva megragadta barátnője derekát, hatalmas Waverly-emblémás zászló volt a teste köré csavarva, akár egy szári. Röhincsélve álltak le Callie-nál és Brettnél. - Gyerünk, hölgyeim! - rikoltotta Celine. - Le a búskomor ábrázattal! Brett, aki normális esetben nyúlszőr muffban táncolná el a Hattyúk tavát, ha arról lenne szó, hogy életet kell

lehelni a partiba, most fogta magát, felállt, leporolta a nadrágját, és vállat vont. - Én léptem - ezzel megfordult, és kiviharzott a helyiségből. Callie felcsavart egy vastag, zöld rojtot a középső ujja köré, miközben figyelte a távozó Brettet. Ekkor valami berregni kezdett mellette. Brett cuki kis Nokiája. A képernyő kijelezte, hogy Brianna Messerschmidt a hívó fél. Callie felpillantott, hogy Brett után kiáltson, de aztán meggondolta magát. Tavaly is mindig felvette Brett telefonját, ha barátnője nem volt a közelben. Nehogy már annyira megváltozzon minden egy nyár alatt, hogy nem fogadhatja a hívást! Felcsapta a telefont. - Hello, Callie vagyok. - Hol vagy? - kiáltotta Bree a maga erotikusán rekedt, bagós hangján. - Fűszerpiacon? Mintha valami mesében lennél! Callie hátrasüppedt a társalgó foteljában. - Á! Csak egy kolibulin. - El kéne már lőnöm pár fotót a sulitokban valamikor! - Sirály lenne! - Bree ráragaszthatna utálatos kishúgára némi életkedvet. - Megkeressem Brettet? - Hagyd, de ne felejts el szólni neki, hogy hívjon vissza! A hétvégén hazamegyek meglátogatni a szülőket Jerseyben. Jersey? Mármint New Jersey? Callie mindig is úgy tudta, hogy Brett East Hamptonból jött... - Hallgass ide, Callie! Az a tanár, akivel a húgom alakít! Aki vacsizni viszi, meg miegymás! -Ö... - Callie majdnem félrenyelte a puncslikőrt. Ezt vegyük át még egyszer!

- Eric Dalton! Fix, hogy említette! - Oöö, persze - Callie izzadni kezdett. Összvisz pár kanál Stonyfile vaníliajoghurtot evett ma reggel, és egy bögre vodkapuncs rögvest az agykérgébe lőtte a tempót. Forgott vele a világ: Brett nem csupán egy titkot rejteget előle, hát így állunk! Bree nagy levegőt vett a vonal másik végén. - Ezt hallgasd! Amikor végzős voltam a Columbián, egy barátnőm járt Eric Daltonnal, a csajtól tudom, hogy ez a pasi nem kispályás! Vágod? - Naná! - felelte Callie. Szóval Brett nem azért játssza a felnőttes különcöt, mert lefeküdt Jeremiah-val! Azért van ennyire elszállva, mert lefeküdt Eric Daltonnal! Callie cigaretta után matatott a táskájában. Hogy mer Brett elhallgatni előle ilyen horderejű híreket? Hahó, hát ennyire elhidegültek egymástól? - Mekkora flash! - nevetett horkantgatva Bree. – Még az is lehet, hogy a Szent Patrick's-ban esküsznek! A húgom egy Dalton lesz! Callie tett rá, hogy épp eléggé készen van, és jó nagyot húzott a piából. - Nem gondolod, hogy egy kicsi fiatal a csávóhoz? - Dehogynem! Jobban tenné a faszi, ha tízméternyire tartaná magát Brettől, de a húgomnak megvan a magához való esze. Mindenesetre ne felejtsd el átadni az üzenetet! És mondd meg neki, hogy hívjon vissza! Cső! - Ööö, oké, csőváz! Callie összeszorított ajkakkal hosszú percekig csak bámulta a telefon apró kijelzőjét, a vodkapuncs égett a gyomrában. Végül felpillantott: a csaj vonat kígyóként tekergett a társalgóban.

A fenébe is! Elkurjantotta magát, megragadta Alison Quentin derekát, aki egy igényesen dizájnos Alexander McQueen ruhát viselt, és cuki kis olajfalevelek díszítették a haját, és követte a csodásan tündöklő, mámorosan tomboló lányokat az előcsarnokba.

Egy waverlys diák tudjon ellenállni, ha az exbarátnője részegen felkínálkozik Brandon éppen a Richards felé vágtatott a Dumbarton buja gyepén, amikor megpillantott egy csöpp kis zöld ruhában lődörgő leányzót, amint vadul bagózik, és gyerekes ugrabugrát produkál. - Hello, bébi! - kiáltott felé a lány. - Pörögj velem! A fiú közelebb merészkedett, hunyorgott a lámpafénynél. Callie. Kegyetlenül be van állva. - Hello - köszönt Brandon kimérten. Callie ott helyben rálendült Brandonra, arcát a fiú nyakába temette. A bevált recept újfent működni látszott: a gyümölcspuncs, a cigaretta és a kamillás samponnal frissen mosott haj illategyvelege kellőképpen padlóra küldte Brandont. Callie hajának illata felpiszkálta a tavalyi emlékeket, amikor a társalgóban késő éjjel az ágytakaró alatt levetkőztették egymást, és erotikus üzeneteket írogattak egymás hasára. Callie elázott, karikás szemmel nézett Brandonra. - Brandon! Csőőő! Brandon kapott egy adag fuvallatot. - Azt a rohadt! - A csaj totál készen van. - Egyedül leküldtél egy egész üveget? Callie mosolyogva kihúzta magát. - Jól vagyok turbékolta. - Kérsz a cigimből? - Kösz, nem. Callie vállat vont, és szívott egy jókora slukkot. - Figyi - hadarta, miközben hosszú, manikűrözött körmeit föl-le jártatta a fiú meztelen karján. - Miért voltál velem olyan fasz tegnap biosz után?

A veranda fényében, Brandon megfigyelhette a lány csupasz lábszárát ékesítő libabőrt. - Baj, hogy felnyitottam a szemedet Easyvel és Jennyvel kapcsolatban? Csak az igazat mondtam. - Csak hiszed - kötekedett Callie, és részeg nőhöz illő nyegleséggel megrángatta volt pasija orrát. – Senki nem nyúl le előlem senkit, ugyanis én mozgatom a szálakat! - Nem, Callie. Jennynek bejön az a suttyó. Bejönnek egymásnak - felelte Brandon morcosan. Callie vihogott. - Én adtam ki az ukázt, hogy játsszák meg! - He? - Én állok a lávsztori mögött! - kuncogott Callie eltakarva a száját. - Hoppá! Tartsam már a számat! Brandon megcsóválta a fejét. - De Jenny tényleg odavan Easyért. És viszont. - Pontosan ezt akarják elhitetni! - kiáltotta Callie, majd a szájára csapott. - Vágod? - hadart idiótán vigyorogva, és suttogásra váltott. - Az egész fesztivál arra kell, hogy ne szívjak, amiért Easyt ott találták a szobámban! Brandon elgondolkodva hátrábblépett. Tegnap az udvaron Jenny nagyon őszintének tűnt, lehetetlen, hogy megjátszotta volna. - És mindketten belementek? - Aha! - Jenny is? - Aha. Tök jó fej! - Callie lepöckölte a cigijét, de anynyira részeg volt, hogy a nagylábujján landolt a hamu. Brandon egyre csak a fejét csóválta. Elnézte Callie-t: dacára, hogy szokás szerint elemében érzi magát a ráosztott full laza szerepben, mégis mintha titokban órákon át zokogott volna a lányvécében. Bárcsak átölelhetné, és álomba ringathatná!

- Ugye te flörtölnél mással, ha megkérnélek? - kérdezte Callie hadarva. -Ööö... nem. - Brandon a zsebébe süllyesztette a kezét. Callie csalódottan meresztette a szemét. - Nem? Brandon lesütötte a szemét. - Ha veled járnék, rá sem tudnék nézni másra. - Ó, Brandon! - sóhajtott Callie. - Hogy vagy képes ilyen nyálas dumát tolni? Vicces. Állítólag a lányok szeretik a romantikát. Callie felhevülve csettintett az ujjával. - Hé! Mit lépsz arra, hogy Brett lefeküdt Mr. Daltonnal? -Ez új. Callie kezét a szája elé kapta, majd belassult mozgással leengedte a karját. - Talán túl sokat jár a szám - harapott az ajkába. - Upsz. - Amolyan köztudott esemény? - Brandon alig ismerte Mr. Daltont, csak az első nap látta a kápolnában, és azt már nem vette be a gyomra, hogy egy tanár rágyorsul egy diákra, ráadásul le is fekszik vele! - Franc tudja - Callie a fűre bámult. - Én is csak véletlenül értesültem, Brett nem köt semmit az orromra, és... - hangja megcsuklott. Brandon nem mert volna megesküdni rá, de nagyon úgy tűnt, a lány mindjárt a százas pézséje után nyúl. - Hé! - nyújtotta kezét a lány felé. - Minden oké? Callie ekkor hirtelen ötlettől vezérelve eldobta a cigijét a fűre, magához rántotta Brandont, és óriási, nyálas csókot nyomott a szájára. Első blikkre Brandon még ellenállt, de miután megízlelte á lány DuWop menta szájfényét, félredobva józanabbik énjét, engedett a csábításnak. Ez a puha csók! Ez a forró, édes izzás! Akár egy évvel ezelőtt! Feltolultak az emlékképek: a takaró alatti hancúr, a város

felé zötyögő igénytelen vonat, amikor Callie elaludt az ölében, és ahogy az ünnepi vacsoránál összeért a lábuk! Végül emberünk észhez tért, és eltolta magától a nagy őt. Hiába vágyott erre a csókra, hiába álmodozott arról, hogy újra megtörténik, sajnos jelen pillanatban ez így több sebből vérzett. Rohadtul nem stimmelt. - Mi a baj? - sikoltott Callie részegen, és megtántorodott. - Tajt részeg vagy - csóválta a fejét Brandon. – Most ezt hanyagolnunk kéne. - Elmondok egy titkot - suttogta a lány, Brandon felé hajolva. - Easyvel csúnyán összebalhéztunk. Benne van a pakliban, hogy óver! Brandon sokáig nem felelt. Örömmel ízlelgette magában ezeket a kellemesen csengő szavakat. De aztán leállította magát. Igen, ő fiú létére azért tol nyálas dumát, mert velejéig romantikus lélek! Ő márpedig nem fogja kihasználni a helyzetet, hogy élete szerelme merevrészeg, és azt sem tudja, mi van! - Szomorú - és ezzel eltolta magától a lányt. - Mi lesz már\ - unszolta Callie. - Nem akarsz lefeküdni velem? - Totál káó vagy, ki kéne pihenned - ezzel Brandon megtörölte a száját, és továbbállt.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba BennyCunningham: hali! elküldted már a csajnak a drukkolás szövegét? CallieVernon: még nem BennyCunningham: akkor hajrá! CallieVernon: nyugi, amúgy mi milyen drukkolást tolunk? BennyCunningham: passz, mit szólsz a „csak agreszszívean!"-hoz? CallieVernon: akár BennyCunningham: csipkedd magad, hacsak nem vágysz középen lukas melltartókra!

A Waverly diákhonlapja —Bejövő posta Címzett: [email protected] Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 7., szombat, 10.05 Tárgy: drukkolás Hello, Jenny! Lemaradtál a tegnap esti zúzos partiról! Hogy sikerült az új diákok dedós összejövetele? Az van, hogy Benny már rágja egy ideje a fülemet, hogy küldjem át neked a drukkolás szövegét. Megspékeltem néhány kvázipárzási táncelemmel is! És kellőképpen „nyílt" tónusban kell énekelned. Word dokuban csatolom a dalszöveget, a mozdulatokat meg majd megmutatom a szobában,ok? C UL: Megérkezett a KissKiss szépségkosár? Használd egészséggel! Uui.: Tudod már, mit fogsz mondani a fegyelmi tárgyaláson? Ki vele!

Egy waverlys diák minden helyzetben képes a sarkára állni Mindenki kint lődörgött a magas fákkal körülvett óriási gyephokipályán. A nap erősen sütött a tiszta, kék égen, az enyhén csípős szellő kellemesen frissítően hatott. Szülők, diákok és végzett növendékek lepték el a lelátót. A Szent Lucius-os lányok felsorakoztak a pályán, a saját térfelükön. Lila-fehér felső és szoknya volt rajtuk, és hozzá illő lábszárvédő. Ott trappolt mögöttük a Szent Lucius-os talizmán, egy hatalmas fekete-fehér kanadai lúd, vészjóslón csapkodott a szárnyaival a pápaszemes Waverly-baglyot rémisztgetve. Brett lecsippentett Nike stoplija sarkáról egy odaragadt fűcsomót, lesújtó, milyen debil ez a bagoly, gondolta, és egy Dorothy Parker-idézet jutott eszébe: „Talán akad a szemüvegednél nyerőbb cuccod is!" Egy pápaszemes bagolynál keresve sem lehetne kreténebb talizmánt találni! Jenny ott ült mellette, feszülten göngyölgette le-fel a ragasztót a hokiütőjén. - Hogy sikerült a tegnapi buli? - kérdezte Jenny. Hallottam, hogy későn kerültetek ágyba... - Az Callie lehetett - helyesbített Brett. – Igyekeztem észrevétlenül besurranni. Különben nem sokat vesztettél. Mindenesetre a telefonomat megint sikeresen elhagytam. Nem találkoztál vele valahol? - Sajna nem - vont vállat Jenny. Aggasztó. Annyira nem vidám, hogy állandóan elhagyja a telóját, megint találgathat, kereste-e Jeremiah vagy Eric. Vajon Jeremiah itt van a tömegben? Körbejártatta tekintetét a lelátón, de nem akadt meg

szeme a magas, kócos vörös hajú, fullos expasiján. Kérdés, hogy vette-e a fiú az adást. - Olyan izgi ez a drukkolás! - lelkendezett Jenny. Érzem, hogy hatalmas poén lesz! Brett hirtelen felé fordult. - Essen már le, hogy szívatnak! - Nesze neked, Callie! - Szívatnak? - Jenny szeme kikerekedett. - Aha. Arra megy ki a dolog, hogy... – igyekezett Brett józan belátásra bírni Jennyt, amikor Callie jelent meg mögöttük, és Jenny vállára tette a kezét. Brett benémult. - Csőváz, csajszi! - köszönt Callie barátságosan Jennynek. - Jól nézel ki! A Stila szájfény van rajtad? - Ööö, nem. Ez a sajátom. MAC. - Nagyon állat! - Brettnek feltűnt, hogy Callie arca zöldes színárnyalatban játszik, nyilván túllőtt a célon azzal az igénytelen punccsal, és attól készült ki. Kedves, hogy már köszönni sem hajlandó, túlságosan lefoglalja, hogy simára nyalja Jenny seggét! Benny is csatlakozott a kis kompániához. - Készen álltok a drukkoláshoz? - Asszem - felelte Callie, és idegesen pillantott Jennyre, Jenny pedig idegesen pillantott Brettre, aki egyszerűen csak vállat vont. Mindenki egye meg, amit főzött. - Akkor rajta! - rikkantotta Benny. A lányok felpattantak a padról, és ugrándozni kezdtek a stoplis cipőjükön. Devin Rausch-szal, egy végzős csávóval le lett zsírozva, hogy doboljon - az apjának híres lemezkiadó cége van - és DJ-skedjen. Callie biccentett felé. A tű sercegni kezdett egy régi Funkadelic lemezen: a csávó megigazgatta, majd felharsant a backbeat a hangszórókból. A lányok nekiálltak dobogni a lábukkal.

- Légy. Agresszív. LÉGY agresszív... Brett a hátsó sorban meghúzódva némán formázta a szavakat. Tiszta debil banda! Jennyre pillantott, aki épp nekiveselkedett, mielőtt rá került a sor: - A Szent Lucius-osok higgyék csak, hogy ők az ászok, pedig senkinek nem kellenek lapos lányoki Amikor Jenny meghallotta, hogy kizárólag saját rikácsoló hangja szól a levegőben, szempillantás alatt a szája elé tette a kezét. Sajnos már éppen eljárta a táncnak azt a részét, amikor feltárja a mellét. Körbepillantott: senki más nem rakta ki a mellét. Csapattársai szakadtak. Jenny megdermedt, mellei továbbra is mutatóban. Szóval ez a szívatás. Ha-ha. Naggyon vicces. A világ szétesett szilánkjai lassan újra összeálltak: a nevető lányok, az a húgyagyú Heath Ferro, ahogy a combját csapkodja az első sorban, és a tény, hogy lényegében az egész tribün az ő mellét nézi. És ekkor jött az isteni sugallat: ugyebár az lenne a logikus lépés, hogy totál megzuhan, és Régi Jenny módjára rémülten viszszaül a padra, és örökre megkukul. De mi lenne, ha megpróbálna kihozni ebből a szituból valami igazán nagy truvájt? Az sem kizárt, hogy ez az utolsó hétvégéje Waverlyben. Félredobva józanabbik énjét, Jenny odalépdelt a csapathoz, és oktávok között gimnasztikázva torka szakadtából énekelni kezdte a drukkolás hamisan csengő rigmusát, amit Callie küldött át e-mailben. - A Szent Lucius-osok higgyék csak, hogy ők az ászok, pedig senkinek nem kellenek lapos lányoki Jenny innentől érezte a szitut, és ismét feltárta méretes melleit. -A waverlys lányok lenyúlják a jó pasikat, ti meg vihetitek a lúzer ratyikatl - és lökött egyet a csípőjén.

- A mi szemöldökünk íves, a tietek nem lát soha csipeszt; a mi seggünk kerek, a tietekre ráverek - Majd hatalmasat csettintett feszesen gömbölyödő fenekére. A többi csajnak lyukat ütött a padlóba az álla. - A bagoly a lúdnál IQ-sabb, mellünk feszesen ég felé mutat - És újra a mellfeltárás. - Úgyhogy, gyerünk, Szent Lucius! Veressétek szarrá magatokat! A bagoly meg majd megeszi a maradékotokat! - Ezután Jenny, az utasításhoz híven, őrült tempóban rohanni kezdett hosszában a pályán, három cigánykereket hányt egymás után, mindent beleadott, és azt sem bánta, hogy nyilvános helyen a tömeg elé tárja bilikék férfisortját. Bódult csend. Sem a waverlys, sem a Szent Lucius-os csávók nem zavartatták magukat a bárgyú szöveg hallatán: kikerekedett szemmel bámulták Jennyt. Hogy az apákat, illetve férfi tanárokat ne is említsük. Ekkor a pálya túlvégén Lance Van Brachel, egy waverlys sztárfocista vadul tapsolni kezdett. - Jeee! rikoltotta. -Aszta! Jeee! Egy másik fiú követte a példát. Valaki fütyült. Majd az egész lelátó tapsviharban tört ki. Vette a nép az adást. Brett csak bámulta Jennyt, aki széttárt karokkal állt a pálya közepén, és meghökkenve figyelte a tömeget, majd óriási vigyor terült szét az arcán. Jenny kijátszotta Callie manipulációját! Erre még Tinsley sem lett volna képes! Jenny tök lazán kezelte, hogy minden szempár ráirányul: a szóban forgó hölgy ezzel a „kvázipárzási tánccal" túlságosan is maradandó esztétikai élményben részesítette a közönséget. Még a hangja is kellőképpen rekedtesen szexi volt.

Jenny végigjártatta tekintetét a rajongótáborán. A koncerteken most következik ugyebár a selyeming-felhasító szívkitárás. Jött az újabb sugallat: - Van egy srác, úgy becézik, póni! Folyamatosan kanos! - rikoltotta Jenny teli torokból. - Am adottságait tekintve kevésbé eleresztett, ami igen bajos! Megkergült a Waverly-lelátó! Egy csapat fiú eltakarta a száját, és kollektív „Ó"-t kiáltott Heath felé. Mindenki szakadt. Jenny Heath-re pillantott, aki ott gubbasztott az első sorban, arca vörösre vált a dühtől. Így jártál! - Elölről! - Jenny simán újrakezdte, tett a többiekre. Beszari alakok! Kit izgat, ha nem állnak be! Ő lazán vette az akadályt! Brett, miután kiheverte a kezdeti sokkot, elvigyorodott, és odarohant Jennyhez. - A Szent Lucius-osok higgyék csak, hogy ők az ászok... - visították együtt. Jenny elmosolyodott, és seggét Brett csípőjéhez lökte. A drukkolás végén Brett még a szoknyáját is felemelte. A lelátón a fiúk megőrültek. Celine is csatlakozott. Majd Alison és Benny. És a többiek. Végül pedig, mivel hülyén jött volna ki, hogy ő az egyetlen, aki nem drukkol, Callie is beszállt.

Egy waverlys diáknak illik tudni, hogy a „tökebb” nem egy szó A drukkolás úgy f elspannolta a csapatot, hogy a Waverly Baglyok csapata hat háromra megverte a Szent Lucius Ludakat. Amint felhangzott az utolsó mérkőzés jelzőkürtje, Brett beviharzott a koliszobába. Ott találta az ágyán a telefonját. Hogy került ide? Három nem fogadott hívás a nővérétől és egy SMS: A kikötőben vagyok. Gyere, ha van kedved. ED. Brett sietve felrántotta a legelőnyösebb, jót-tesz-neki-a-gyűrődés Joseph gatyát, és a tapi Diane von Furstenberg ujjatlan selyemtopját, majd belebújt a legvadibb fekete, cipzáros csizmájába. Elrongyolt a vízparthoz. Eric ott állt a fehér vitorlás fedélzetén vászongatyában és egy hosszú ujjú zöld pólóban. Látcsövön figyelt valamit a fák között, a hajó korlátjához pedig egy horgászbot volt támasztva. Amikor meghallotta közeledni a lányt, azonnal felé fordította a távcsövet. Brett ösztönösen eltakarta a mellkasát, mintha röntgenfelvétel készülne róla. - Nem mész a focimeccsre? - kérdezte Eric leeresztve a távcsövet. -Nem. - Pedig az a nap csúcspontja! Kivéve, ha az expasid az ellenséges csapat középhátvédje. Brett nem volt biztos benne, hogy Jeremiah megkapta a hiba-nem-az-ön-készülékében-van üzenetet, amit a hangpostájára mondott, de nem is izgatta túlzottan.

- Nem vagyok oda túlzottan a fociért - felelte Brett szemérmesen. - Szabad beszállni? Eric elnevette magát. - Persze! - Hm - Brett végigfuttatta kezét a hajó krómkorlátján. Van ennek az izének neve? - Még nincs. Vadiúj - felelte Eric átható szürke tekintetét a lányra szegezve. - Az az ötletem támadt, Hemingwaytől kéne valami név. Brett összerezzent. Mit szólnál, ha a Nap is felkel-ből keresnénk ki valamit? Tette fel a kérdést gondolatban. - Mi is a pozíciód a gyephokicsapatban? - Középhátvéd - felelt Brett, mintha ennek nem tulajdonítana semmi jelentőséget, pedig hétéves kora óta gyephokizott, és a mai meccsen hatból két gólt neki köszönhettek. Eric kuncogva felemelte a horgászbotot. - Mi olyan vicces? - Nehéz elképzelni téged gyephokimezben. - Próbáltad? Mármint elképzelni - vigyorgott Brett kacéran. A poén még magához képest is bevállalósra sikeredett. - Akár. - Enc egy pillanatra sem vette le róla a szemét. - Egy nagyon rövid szoknyát kell elképzelni, amit ti ugye még jobban megrövidítetek? - Dehogy! - hazudta Brett. - Gyárilag ilyen rövid! Brett helyet foglalt a kapitányülésen, és a csillámló vizet kémlelte. A buja, kékeszöld cserjés mögött Waverly kápolnájának templomtornya látszott, a baglyok úgy keringtek a fejük fölött, mintha a jacht mágnesesen vonzaná őket. Még a víz is erotikus illatot árasztott!

-Szeretném megköszönni azt az estét - lazult be Brett. - A repülőutat. A vacsit. Hogy láttam a családi házatokat. Tök jó volt. Dalton levette a nyakáról a messzelátót. - Örülök. Éljenzés hangzott fel a focistadionból a távolban, és a zenekar játszani kezdett. Brett ösztönösen abba az irányba fordította a fejét - mégiscsak izgatta, ki lőtte a gólt. Jeremiah ebben a pillanatban valószínűleg a pályán van. Majd Ericre emelte a tekintetét. Az ajkába harapva felállt, és egy apró lépést tett felé. - Szóval tök jó volt, de... - De mi? - kérdezte Eric. Brett pajkosságot érzékelt a fiú hangjában. Úgy érezte magát, mintha egy szikla peremén állna a türkizkék Karib-tenger partján, és benne van a szituban az is, hogy sarkon fordul, és visszamegy a bungalóba meginni egy Red Stripe-ot a függőágyban, de az is, hogy leveti magát a szikláról a tengerbe. Vett egy nagy levegőt. - Nem gondolod, hogy lehetett volna még tökebb jó is? - kérdezte fejét oldalra billentve. - Ilyen szó nincs, hogy tökebb - vigyorgott Eric. Víz nyaldosta a hajó oldalát. - Nem mondod - suttogta lesütött szemmel. Dedós kis csírának érezte magát. Mars vissza a bungalóbal Eleresztve füle mellett a józan ész óvó hangját, megrebegtette a szempilláját, és kifeszítette a mellkasát. Honnan lőtte ezt a mozdulatot? Csak nem Jennytől? Eric szaporábban kezdte szedni a levegőt. Egyszer élünk! Fejesugrás! Brett odasétált Erichez, aki még mindig a horgászbotját szorongatta. A fiú jó néhány

centivel magasabb volt nála. Vöröses haja kócosan a szemébe lógott, és Brett észrevett egy apró vágást az orrán. Odatámasztotta a horgászbotját a kerítéshez. -Így értettem, hogy lehetne még tökebb... - Brett odasimult a fiúhoz, és szájon csókolta. Aszta! Erről lenne szó! Mennyei íz! Brett igyekezett visszafogni magát, annak ellenére, hogy legszívesebben felfalta volna a fiút, mintha Beluga kaviárt enne. Gyengéden csókolt, a fiú ajkait szétnyílásra késztetve, majd Eric átkarolta izmos karjával a derekát, és ajkaik feloldódtak egymásban. Eric magához húzta Brettet, a lány szája szétnyílt. Kezdetben még parázott, hogy a meccs miatt érződik rajta az izzadtságszag, de hamar megfeledkezett erről az aprócska problémáról. Azzal sem törődött, hogy fényes nappal, a Waverly területén kavarnak, Fekete Szombat van, és az egész iskola kint lebzsel a szabadban mindössze fél mérföldre tőlük. Brett hátrábblépett, és zavartan mosolygott. Eric megnyalta az ajkát. Mintha egy mosolyt igyekezett volna elfojtani. - Oöö, ez igazán... - Brett a kezét Eric kezébe tette, találkozott a tekintetük. Eric az alsó ajkába harapott. -Azt hiszem... azt hiszem, itt az ideje, hogy visszamásszam az irodámba. -Király! Benne vagyok! - felelte Brett lelkesen. - Most azonnal? Dalton megacélozta magát a korlátnak támaszkodva. Mármint, nekem kéne visszamennem az irodába, neked pedig a focimeccsre - suttogta, miközben a lány fülét simogatta.

Brett arrább húzódott, és kétségbeesetten tekintett hátra a stadion irányába. Eric kilépett a jachtból. Megfogta a lány kezét, és kisegítette a mólóra. - Nem bánod meg, ha veled megyek - Brett még életében nem adta fel ilyen szinten a büszkeségét. - Sejtem - sóhajtotta Eric. - Hidd el, sejtem egy ideje. De... - lepillantott a matrózkék Docksider csónakcipőjére. - Most már tényleg mennem kell. De köszönöm. És ezzel kinyújtotta a hüvelykujját, megérintette Brett állát, és sarkon fordult. Brett pedig csak állt a mólón, mint fasz a lakodalomban, vadító, fekete csizmájában csont egyedül.

Egy waverlys diák mindenképpen belemegy az „Én még soha” játékba, még ha ez azzal jár is, hogy meg kell csókolnia Heatf Ferrot Brandon gin-tonikkal a kezében Benny Cunninghammel beszélgetett a Fekete Szombat-partin - amelyet meglepő módon Heath Ferro szüleinek a vidéki házában rendeztek Woodstockban, kábé egy órára Waverlytől -, amikor meglátta Jennyt kiugrani egy Hummer terepjáróból a gyephokis csajok társaságában. Az összes tyúk egymáshoz passzoló, tökszínű, laza, V nyakú kasmírpulcsiban virított. Jenny pulcsija szabadon hagyta a lány gyönyörű, porcelán bőrét, kivillant csupasz válla, plusz a széles, krémszínű melltartópánt. A focimeccs után Heath hozzávágott a krémtagokhoz egy-egy egész éjjelre szóló kimenőt, és betessékelte a népet egy flottányi fekete Hummer limóba, amelyet az apja Wall Street banknegyedbeli cégétől kölcsönzött. A meccs után Brandon a távolból figyelte, amikor Heath becserkészte Jennyt, aki immár gágogó rajongótáborból álló kis kompániát tudhatott a magáénak, és miközben boldog-boldogtalan hízelegve puszikat nyomott az arcára, Heath a kezébe csúsztatta a kimenőt. Nemes gesztus, ahhoz képest, milyen csúnyán kiosztották. A parti a kellemesen hűs hátsó kertben volt. Heath megfűzte a kertészt, hogy állítson fel egy nagy fehér sátrat, és díszítse föl fénylő karácsonyi izzókkal. Plusz lenyúlt a szüleitől hat gorillaméretű szobrot a folyamatosan bővülő galériájukból, hogy azokkal népesítse be a hatalmas sátrat. A szobrokon hatalmas, virágzó liliomok díszelegtek. A tökéletes idomok láttán nem kellett a tudattalan mélyére ásni szexuális

vágyképek után. Ámbár Jenny kis műsorszáma után nem akadt ember, akinek még külön vágykeltő esztétikai élményekre lett volna szüksége. Jenny mellének látványa megtette a kellő hatást. Jenny amint észrevette Brandont, odasietett hozzá. - Hali! Hová tűntél a meccs után? - kérdezte csillogó szemmel. - Hamarabb leléptem - felelte, és lesütötte a szemét. Még mindig taccs volt a Callie-Easy-Jenny mesterhármastól. - Valami baj van? - kérdezte Jenny. - Ugyan. - Jenny, ez a drukkolás kurva jó volt! - szorított kezet Benny Jennyvel. A csaj méretes igazgyöngy fülbevalójának súlya lehúzta a füleimpáját. - Koszi - rikkantotta Jenny. - Brandon, te láttad? - Aha - nehéz lett volna nem látnia. A gagyi trágárságok ellenére tényleg volt éle a dolognak. Főleg, amikor Jenny és Callie is feltárták a mellüket, és a seggüket csapdosták, úgy érezte, felrobban az agya. És persze nagy trip volt látni azt a töppedt agyú Heath-t, ahogy összetöpörödik kínjában, amikor Jenny az adottságaira céloz. Jenny áthatóan fürkészte Brandont. - Biztos nincs baj? - Hagyjuk - mormolta Brandon. - Mi a baj? - Jenny nem hagyta annyiban. Benny közben elrongyolt, hogy mindenhol ott lehessen egyszerre. - Nekem elmondhatod! Brandon összeszorította az ajkát. Ha legalább ő maga tudná, mit is érez valójában! Callie miatt van készen?

Vagy Jennyre van berágva, amiért Easy a Mr. Kiválasztott? Vagy egyszerűen már most elege van az iskolából? Hirtelen riasztóan magas frekvenciájú hang szakította félbe a fontos önvizsgálat fonalát. - Jenny! - Brandon és Jenny egyszerre kapták fel a fejüket. Celine ült a sátor túlvégében, egy sima fehér bőrkanapén. Brett, csupa feketében, a kanapé karján üldögélt, Callie pedig a másik oldalon állt, és egy vékony ezüstszipkával szívta a cigijét. Brandon szíve nagyot dobbant. - Jenny, told már ide az arcod! - kukorékolt Celine. Jenny Brandonra pillantott. - Eskü, hogy minden oké? - kérdezte. - Jen-ny! - vinnyogott Celine állhatatosan. Ahogy Jenny kérdőn ránézett a fiúra, Brandonnak hirtelen leesett, hogy ki kéne már lépnie az áldozat szerepből. És akkor mi van, ha Callie szórakázik az érzemeivel? És akkor mi van, ha Jenny nem belé szerelmes? Attól még tök aranyos ez a kiscsaj, hogy így érdeklődik iránta. És ebben a pillanatban, olyan boldognak látszik! - Eskü - utasította a lányt. - Menj már! Jennyt útban a csajfront felé egy kurva magas, kurva beképzelt, Chandler nevű végzős csaj ragadta meg a karjánál fogva. - Kúl volt. - Koszi! A Chandler mellett feszítő szőke tyúk, a feszes, ezüst topjában és szegecses, rózsaszín-szürke hajszálcsíkos gatyájában hunyorogva leste Jennyt. – Modellkedtél már? Ismerősnek tűnsz. - Szerintem Tinsleyre hasonlít - tette hozzá Chandler.

Tulajdonképpen modellkedtem egy Les Best-hirdetésben, de csak egyszer- felelte Jenny sugárzó arccal. - Anyám! Ez az! - rikkantotta a csaj! - Nagyon bejött az a reklám! Kis cuki vagy rajta, ahogy bomlasz a tengerparton! Ki volt a stylistod? - Jenny! - újfent Celine kiáltott fel a kanapéról. - Mennem kell - mondta Jenny Chandlernek és a másik csajnak. - Örülök, hogy megismerhettelek titeket! - A kanapé felé menet lényeges dologra döbbent rá: már nem érzett késztetést, hogy ütős történetet agyaljon ki valami félpucér divatbemutatóról, vagy a Ravesszel töltött züllött éjszakáról. Nem. Jenny - nem Régi Jenny, vagy Új Jenny, hanem ez a Jenny - elég jó ezekhez a lányokhoz így, ahogy van. Imádom Waverlyt! Hasított belé a lelkesedés. Jóisten, most nem rúghatják ki! Pont most! Csatlakozott a többiekhez a kanapén. Celine rögtön a kezébe nyomott egy Red Bull-os Martinit. -Nem vagy ránk kiakadva? - kérdezte Celine. - A drukkolás miatt? - Igen - Callie a fejét csóválta. - Én el akartam mondani... - Ne aggódjatok miatta - biztosította őket Jenny. Tényleg szemétség volt, de most már részese egy igazi, exkluzív waverlys tradíciónak, ami mennyire kúl már! - Osztott rendesen a drukkolásod - jegyezte meg Celine, akinek a szájában vígan megfért egymással egy szál Dunhill Ultra Light és egy kandírozott cukorka. Jenny megindult Brett felé a kanapé széléhez; Brett mintha napok óta nem aludt volna. - Hamar olajra léptél a meccs után. Minden oké? - Fogjuk rá - felelte Brett fáradtan.

- Csak nem... - kezdte Jenny. Brett ajkára tette az ujját, de kétségbeesetten bólintott. - Mi történt? Brett a fejét csóválta. - Képtelen vagyok beszélni róla suttogta elszorult torokkal. - Értem. Callie megszorongatta Brett karját. - Befelé jövet találkoztam Jeremiah-val. Téged keres. Brettnek kikerekedett a szeme a rémülettől. - Megmondtad neki, hogy itt vagyok? -Ööö, igen. Talán nem kellett volna? – kérdezte Callie tettetett bambasággal. - Kurvaélet - mormogott Brett. - Mi a harci helyzet? Befigyel valaki más? Brett idegesen rázta meg a fejét. - Minek mondtad meg neki, hogy itt vagyok? - Már bocs! Mégis honnan kellett volna tudnom? akadt ki Callie. - Mintha bármit is az orromra kötöttél volna az utóbbi időben! - Akkor... sem kellett volna. A többi csaj ide-oda kapkodta a fejét, mintha Wimbledon végső mérkőzését lesnék. Jenny kíváncsi volt, vajon Callie tud-e Brettről és Mr. Daltonról. Callie eltaposta a cigijét kék papucsa sarkával. - Apropó, miért is nem akarod látni többé Jeremiah képét? - Mert... nem, és kész. - Már nem elég trendi hozzád? Ahogy már mi sem vagyunk elég trendik hozzád? - fakadt ki Callie. - Elgurult a gyógyszered? - vágott vissza Brett. – Ki mondta, hogy... - Újabban az idősebbekre hajtasz?

Jenny megdermedt, Brett felhúzta a szemöldökét. - Miről beszélsz? Callie biccentett. - Megtaláltad a telefonodat? - Meg. - Brett rágyújtott. - Mert? - Mert... semmi. Hozzám került. Csak érdeklődtem, megtaláltad-e. - Elolvastad az sms-eimet? - kérdezte Brett felháborodva. - Hogy képzeled! - Callie hangja megbántottnak hangzott. - Persze hogy nem! - Persze hogy persze. Ki kell robbantanom innen azt a tirpákot. - Ennek elmentek otthonról? - kérdezte Celine, ahogy Brett elviharzott. Callie haragosan figyelte Brett távolodó alakját, de nem felelt. -Kapcsolati párák a láthatáron, még csak nem is akarja látni Jeremiah pofáját! Pedig kurva jó pasi – tette hozzá Celine mély meggyőződéssel a hangjában. - O! Nem Jeremiah kuszálja össze a szálakat - suttogta Callie. - A megfejtés Mr. Dalton. Jennynek tátva maradt a szája. Ó, te jó ég! Ez aztán a jó barát! - Dalton? - visszhangozta Celine. A bejelentést döbbent csend követte. - Azám! Nagyon össze... - fogott bele Callie a hiányos beszámolóba bosszúra szomjasan, amikor Heath Ferro szakította félbe. A gyerek fején egy á la Plava Flav Viking kalap díszelgett, és már korábban megszabadult a pólójától, hogy feltárja a mellkasán a kelta szimbólumot ábrázoló ideiglenes tetkóját.

- Hello, lányok! - karját Jenny és Callie dereka köré fonta. Nicsak, újra kedvel, gondolta Jenny gúnyosan. Nem mintha érdekelte volna ez a köcsög. - Fickós vagyok - mutatott öniróniától kínosan mentes pózolással a szarvacskáira. Celine felvihogott. - Nem mondod! - Nem te lennél póni! - kiáltotta Benny, aki időközben valahogy odakerült. - Ez van. Akartok játszani „Én még sohát"? – Heath felkapott egy üveg Cuervót a mellette lévő asztalról. - Naná! - vágta rá Callie azonnal, és már nem figyelt Brettre, aki a sátor bejáratánál lecövekelve egész testében remegett. - Rendben, szabálymódosítás: ha még soha nem csináltad, iszol, és megcsókolsz valakit - adta ki az ukázt Heath, és megcirógatta a sapkáján lévő szarvacskát. - Hihetetlen vagy - nevetett Benny. - Rendben - sóhajtott Callie. - De nyelves nem ér! Jenny, Heath, Sage, Teague Williams és Benny elhelyezkedett a harmatos fűben a sátor előtt. A hűs és párás levegő ellenére Jennyt a gyomrából kiinduló forróság járta át. A Red Bull-os Martini rögvest az agykérgébe lőtte a szeszt. - Ki kezd? - kérdezte Heath, és nagyot kortyolt a Heinekenéből. - Én! - jelentkezett Jenny. Kiöntött mindenkinek egy adagot a kis műanyag poharakba. - Szóval. Ööö... én még soha nem csináltam füvön. Callie, Celine és Benny vállat vont. Jenny, Heath és Teage meghúzták a piáikat.

- Gyerünk, Jenny! - csábította Heath Jennyt, és odakúszott a körben a lányhoz. - Lássuk, rémlik-e még, hogy is volt. Jenny becsiccsentve megpuszilta Heath száját, majd játékosan a gyomrába öklözött. - Király! - visított, és ahelyett hogy kinevették volna, mindenki éljenzett, és ittak még egy kört, csak úgy poénból.

Nem minden waverlys diknak van szüksége szemüvegre Easy jó mélyet szívott a spangliból, majd átpasszolta Alan St. Girardnak. Egy gyöngyfüggönnyel szeparált helyen telepedtek le, amely a nagymamiknak van a tóparti házikójukban. - Felejtős buli - zsörtölődött Easy, miközben igyekezett lenntartani a füstöt a tüdejében. - Ja. Nem nagy kaland - hagyta helyben Alan. Pár perc tanácskozás után, hogy melyik volt a legzúzósabb parti, arra jutottak, hogy a másfél évvel ezelőtti, amelyet Tinsley Carmichael hozott össze a szülei hatalmas faházában, Alaszkában. Tavaszi szünet volt, és a legtöbb kölyök a szüleivel lötyögött Park Cityben vagy Monte-Carlóban, csak a legjava húzott át Alaszkába. A ház egy jéghideg tó szélén állt, egy hatalmas, lila hegy mellett. Rekeszszámra folyt a vörösbor, megvolt a totális észvesztés. Azelőtt történt, hogy Easy összejött volna Callie-val. Easy ezen a bulin rábeszélte Tinsleyt, hogy vetkőzzenek le, és üljenek be a kinti nyírfa kádba, ahol egész éjjel dumáltak. Azon a partin minden nagyon működni látszott, senki sem akadt ki senkire, és az izzadságpatakos hangulat ellenére senki nem kattant ki, és nem hányta össze a tikfa padlót. Kinyílt a gyöngyfüggöny, Brett viharzott be. Csupa feketében volt, mint aki enyhén megreccsent valaki miatt; olyan mogorva arckifejezést öltött, mint az a gonosz vén banya az almával a Hófehérkében. - Mi a pálya? - kérdezte Easy, ahogy Brett lehuppant mellé.

- Elbújhatok itt veletek? - Brett elvette a jointot, pontosabban azt a nyomorult kis csikket, ami megmaradt belőle. Jó nagyot szívott, majd az orrán kifújta a füstöt. - Persze. - Rajtatok, srácok, aztán képtelenség kiigazodni - bökte ki hosszú szünet után, és végigsimított intenzíven vörös haján. - Mármint rajtam és Alanen? - Fenét - fordult Brett Easyhez, a fiúnak pedig berémlett, miért is kedveli annyira ezt a csajt. Széles arccsont, hatalmas szemek, gyönyörű arc, kicsit Mandy Moore-ra hajaz. - Úgy értem... miért van az, hogy amikor akartok valamit, és végül megkapjátok, mármint mi megadjuk nektek, rögtön ráparáztok? Alan szívott egy slukkot, hátradőlt, jó mélyen lenntartotta, és átadta magát a Nirvánának. Beletúrt tusi hajába. - Ez nekem túl magas. Brett rágyújtott. - Hagyjuk - közölte gúnyosan, és feltápászkodott. Easyre hunyorított. - Ti együtt vagytok még Callie-val? - Nemtom. Brett elvigyorodott. - Sejtettem. Én léptem, további jó mulatást, srácok! - Ez a nő nem százas - motyogott Alan. - Tudod, mit hallottam? Az egyik tanárral szexszel. Az új csávóval. - Brett? - kérdezte Easy a lány után nézve. - Á! - Hát nem tudom, haver. Nézz rá. Totál kivan. Easy dörmögött valamit, és az ujjai köré csavart egy bézsszínű márvány gyöngysort. Besztondult aggyal igyekezett összerakni, mi is a nagy helyzet Callie-val. Most járnak vagy nem járnak?

Feltápászkodott, széthúzta a gyöngyfüggönyt, úgy érezte, totál össze van zavarodva. Mindig is szeretett volna hinni abban, hogy a szerelem valami elsöprő nagy kaland, némi keserédes életérzéssel fűszerezve. Mondjuk olyasmi fájdalommal jár, mint az a kimerültség, amelyet akkor érez a hátában és a lábában, miután egész nap Credón lovagolt. Vagy az a flash, amely egyszer Párizsban kapta el, amikor a Szajna-parton figyelte az embereket, és hirtelen ráébredt önnön létezésének tudatára a pillanatban, nem beleragadva valahol a múltba, vagy a jövőbe. Nem mert volna megesküdni rá, hogy érez bármi hasonlót Callie iránt. Apropó, hol van Callie? Ekkor látta meg őket. Heath Ferro lesmárolta Callie-t, a lány pedig lehúzta Heath gatyáját a csípőjén. Easy látott egy sávot a gyerek seggéből. A szokásos Heath-féle bevetés. Easy visszahuppant a rejtekhelyre. A válasz tálcán kínálva.

Egy waverlys diák tudja, hogy néha helyesebb meghúzódni az árnyélban - Elbódultam, és már csak botorkálok! - Jenny megpördült a tengelye körül. Elvánszorgott a megnyugtató némaságba boruló gyepre a sátor mögé. Volt ott egy aranyos japán kert, egy mohával benőtt kőpad és egy nefritkő csempével szegélyezett tavacska, amelyben egy hatalmas, narancssárga aranyhal úszkált komótosan körbe-körbe. Pár kör üvegezés után Brandon megkocogtatta Jenny vállát, és megkérdezte, nem akar-e friss levegőt szívni. - Kezdesz enyhén zöldes színárnyalatot ölteni figyelmeztette Brandon aggodalmas hangon. - Jól vagyok, de kösz, hogy kiszabadítottál, kezdtek túllőni a célon. - Annyira nem volt oda tőle, hogy Heath Ferro seggét bámulja, amely lényegében a játék főszereplőjévé nőtte ki magát. - Nincs mit. - Hogyhogy nem játszottál velünk? Nem szereted az üvegezést? - Én... - hezitált Brandon. - Hosszú. Jenny meghimbálta a fejét. - Te tudod - felelte. Jólesett neki, hogy Brandonnak ez így oké, hogy csendesen üldögélnek, és nem zúdítják egymásra a nyammerjaikat. A barátság megtűri a némaságot. Annak ellenére, hogy Jenny csont nélkül megismételte ugyanazt a diadalmenetet itt a buliban, mint amit a drukkolás után, most részegen olyan üresnek tűnt az egész. Kihez van köze valójában? Brandon igaz barát, vele lehet őszinte. Fejét a fiú vállára hajtotta, és némán bámulta tükörképüket a tóban.

- Sosem említetted, hogy tavaly jártatok Callie-val emelte fel a tekintetét Brandonra. - Rég volt - felelte Brandon lesütött szemmel. - Ezért gyűlölöd ennyire Easyt? Brandon némán bólintott. - Most már értem. - Akkora szívás! - fakadt ki Brandon. - Még mindig kurvára bejön ez a csaj! Megpróbáltam elhidegülni tőle, de... nem megy! - Meg tudlak érteni - vigasztalta Jenny, és Easy jelent meg lelki szemei előtt. Ekkor a víztükrön megcsillant egy harmadik árnyalak: egy kócos álompasi, akinek csupa festékfolt a nyaka, és láthatólag nem zavartatja magát, hogy puccos partin vesz részt. Jenny visszafojtotta a lélegzetét, vajon ő varázsolta ide Easyt a gondolat erejével? Na jó, ez egy kicsit erős. Túl sokat ivott. - Hello - köszönt a lánynak Easy gyengéden. Jenny hunyorított. A fiú egy fekete, fakó „NASHVTLLE MUSIC FESTIVAL" feliratú pólót és piszkos, festékfoltos farmert viselt. Sűrű, fényes, majdnem fekete haja a tarkója köré szerveződve várakozott türelmesen az ége- tően időszerű hajvágásra. Brandon utálkozva elfíntorodott, és megszorította a lány kezét. - Asszem, én lépek-jelentette be, majd odahajolt Jennyhez, és a fülébe súgta: - Hajrá. Ügyet sem vetve Easyre, némán eloldalgott. Easy leült Jenny mellé. - Mit keresel idekint? Még javában tart a téboly. - Tudom, részt vettem benne, de jobb itt kint, a tóparton. - Szép - motyogta Easy.

- Tényleg az. - Mármint te - suttogta Easy. Jennynek torkán akadtak a szavak. Túlságosan berúgott, de most hirtelen mintha egy pillanat alatt kijózanodott volna. Easy rágyújtott, majd csücsörítve kifújta a füstöt, mely tovaáramlott a tóparton, glóriát alkotva a bokrok fölött. - Láttam a drukkolást - törte meg Easy a csendet. - Nem volt semmi. - Ó - bökte ki Jenny lesütött szemmel, zavartan. A sok alkohol hatására egyre jobban foglalkoztatni kezdte, idetartozik-e egyáltalán. Oké, hogy véghezvitte ma ezt a drukkoláscirkuszt, de mi van, ha nem tud majd minden cinkes helyzetben ilyen gyorsan reagálni? Igyekezett nem gondolni rá, de a fegyelmi tárgyalással kapcsolatos nyomasztó gondolatok egyre csak bekúsztak a tudatába. Az egy dolog, hogy ma este ő a sztár, de hiába, ha hétfőn seperc alatt kicseszik a Waverlyből! Ha beköpi Callie-t, ki fogják közösíteni. Patthelyzet. - Hol tanultad? - Hosszú lenne elmagyarázni. - Huh - felelte Easy. - Amúgy értetted, mire céloztam a baglyokkal abban az üzenetben? - Igen - Jenny a szeme sarkából figyelte Easy profilját. Hűvösebbre fordult az idő, harmat csillogott a füvön. Vajon mennyi lehet az idő? - Nem néztél hülyének? Jenny keresztbe tette a lábát. - Dehogy! Miért? -Amiért... azt írtam, hogy meggyőződésem, hogy értik az emberi nyelvet. - Nem, iszonyú aranyosnak tartottam.

- Tényleg? - Easy zavartan elmosolyodott, földre szegezett tekintettel. - Igen - mosolyodott el Jenny, és a fiúra emelte a tekintetét. Easy közelebb csusszant hozzá. - Miért? Jenny felvázolt gondolatban pár válaszlehetőséget. Mert imádlak? Mert gyönyörű vagy? Mert másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy te vagy számomra a tökély? Jenny hátradőlt. - Easy? Azért flörtölsz velem, mert Callie megkért rá? Easy beleszívott a cigijébe. - Pont ugyanezt akartam én is kérdezni. -Ó - mondta Jenny zavartan. Saját tükörképét figyelte a tóban. - És mi a válasz? - Az, hogy nem - felelte Easy. Jenny észrevette, hogy remeg a fiú keze. - Te? - Szintén zenész - vágta rá Jenny. - Mit fogsz mondani a fegyelmin? - kérdezte Easy pár slukk után, majd elnyomta a cigit a kövön. - Meg fogod mondani, hogy Callie a hunyó? -Még mindig nem döntöttem - Jenny homlokán gondterhelt ráncok jelentek meg. Esze ágában sem volt tönkretenni Callie életét, de kirúgatni sem akarta magát a Waverlyből. Mi lesz, ha azzal a tudattal fog kisétálni a fegyelmi tárgyalásról, és soha többé nem látja viszont Easyt? - Figyelj - sóhajtott Easy. - Ez az ügy több sebből vérzik, szerintem nem kéne bajba sodornod magad. Mellesleg Callie-val vége. Jenny visszafojtott lélegzettel várta a további magyarázatot.

- Összefügg azzal, ahogy manipulált minket. Jenny észrevétlenül bólintott. - De nem csak erről van szó... a dolgok nem igazán működtek - suttogta, mintha magában beszélne. - Hogy érted? - kérdezte Jenny, és igyekezett elkapni a fiú pillantását, aztán meg esetleg a... száját. - Hát... - Easy lehanyatlott a fűbe, és felpillantott a csillagos égre. Jennynek eszébe jutott, amikor Easy felmutatott a plafonra rajzolt Fiastyúk csillagképre, és elmerengett, vajon hol lehet ma éjjel az a csillagkép. - Van az a De Beers gyémánt-reklám, amelyben a szerelmesek szeme olyan őrületesen ragyog, mint a gyémánt. - Aha - mondta Jenny, és követte Easyt a fűre. -Az az igazi - magyarázta Easy az ég felé. – Még nem találtam meg, amit keresek. Azt az igazi fényességet. Jenny összerázkódott. Tökéletesen értette, miről beszél Easy. Ahogy nézték a csillagos eget, a fejük fölött ragyogtak a csillagok, fényesen és sziporkázva. Akár a gyémántok.

A Waverly diákhonlapja Címzett: Partiarcok (27 tagú lista) Feladó: [email protected] Dátum: szeptember 8., vasárnap, 11.40 Tárgy: Zúzda! Zúzda! Zúzda! Emberek! A Fekete Szombat-parti ütött rendesen. Pár érdekes adat: 6: A csajok száma, akiket elkaptam az éjjel (legalábbis ennyire emlékszem) 11: Az elfogyasztott Cuervo üvegek száma. Anyám, borogass! 1: A túlápolt kölök, amint vágyakozva figyeli az oldalvonalról az „Én még soha" játékban részt vevő bizonyos szőke atlantai istennőt 2: Ottfelejtett női cipők. Egy pár Manolo és egy pár Tod's. Ki készült ki ennyire, hogy mezítláb ment haza? 2: A halastó partján ücsörgők, akik vágyakozva meredtek egymás szemébe. Nem árulom el, kik voltak! Csak az aranyhalam, Stanley tudja a titkot. Csoki, partiarcok! Heath Ui.: Alig várom a legközelebbi kiütést Uui.: Már csak három hét! Kitartás!

Egy waverlys diák számára a sport a legegészségesebb módja annak, hogy levezesse az indulatait A feketébb vasárnapon az edzők voltak olyan retkek, hogy mindenkit kivezényeltek a sportpályákra. Áradt az emberekből a poshadt Martini-szag, a szemek alatt elkenődött szemhéjfesték nyoma látszott, a nyelvek rózsaszínűek voltak, mindenki pár korty jótékony Peptóval igyekezett lecsendesíteni háborgó gyomrát. Callie fejét az ölébe borítva ült a hokipadon. A nyaka ki volt szíva, és csak gyanította, hogy nem Easy volt a tettes. Joey New York korrektorral próbálta eltakarni a bűnjelet, de a nagy lila folt csak nem akart eltűnni. Annyira készen volt, hogy nem izgatta különösebben a dolog. Legszívesebben magzatpózban begubózott volna a vastag kasmírpaplan alá, és szopta volna az ujját. Elnézte Jennyt és Brettet melegítés közben: mintha egy kortyot nem ittak volna tegnap. Mellesleg mióta ilyen nagy barátnők? Mrs. Smail belefújt a sípjába, és felszólította a lányokat az összecsapásra. Ez most komoly, hogy egy Fekete Szombat-parti utáni edzésen nekiállnak játszani? Nem lehetne inkább, hogy mindenki kocog pár kört, aztán visszabújnak az ágyba ejtőzni? - Callie Vernon, Brett Messerschmidt, gyerünk a középpályára - utasította őket Mrs. Smail. A padon ülőknek kollektíven elakadt a lélegzetük. Ide-oda kapkodták a tekintetüket Callie szőke lófarka és Brett tűzvörös bubifrizurája között. Callie feltápászkodott a padról, puffadtnak és szánalmasnak érezte magát. Figyelte, ahogy Brett elviharzik a pálya közepére. A düh

új erőre kapott benne. Hogy képzeli Brett, hogy nem mesélt Mr. Daltonról! Mrs. Smail hátradobta az apró ezüstlabdát, Brett beleütött, és olyan durván vitte végig a mozdulatot, hogy egyenesen Callie bal lábszárvédőjét találta el. Callie fájdalomtól és dühtől eltorzult arccal hátrált, majd Brett után nyomult, aki most pár lépéssel járt előtte, vezetve a labdát. A gyep szottyos volt a talpa alatt, és a lány fekete-fehér Nike stoplija engesztelhetetlenül beragadt a sárba. Brett szoknyája felemelkedett, és kikandikált alóla a STX gesztenyebarna női melegítőnadrágja és sovány feneke. Callie nekiiramodott, és botját Brett és a labda közé csúsztatta. Ekkor Brett megpördítette a botját, és elütötte a labdát a hokiütője lekerekített végével, ami végül Brett csapatának a középhátvédjeinél landolt. - Szabálytalanság! - visított Callie a pálya közepén. Mrs. Smail! Szabálytalanság történt! - Nem láttam - felelte Mrs. Smail. - Folytassák a játékot! - Odaintett a többi lánynak, akik a labdával nekiiramodtak a kapu felé. - Az istenit! - Callie a földre hajította a botját felháborodásában. - Brett a bot másik végével ütött a labdába! - És? - felelte Mrs. Smail. - Ez csak edzés, és különben sem láttam. Callie összehúzott szemmel fordult Brett felé. – Úgy látszik, New Jerseyben nem divat a gyephoki! Figyelte, ahogy Brett tejfehér bőre még fehérebb árnyalatot ölt. - Menj a pokolba! - motyogta Brett.

- Ó! Ez volt az osztály elnök fantáziadús visszavágása, Brett Messerschmidtet hallották! És én még azt hittem, kurva jó a beszélőkéd! Hiszen bármiből képes vagy kidumálni magad! - Lányok! - szólt rájuk Mrs. Smail. - Játék van! Brett, a csapatod szerzett egy pontot! Brett kikerülte Mrs. Smailt, hogy szembekerüljön Callieval. - Mi az isten van, Callie? Mi a kurva isten bajod van velem? Ha valaki, akkor én lehetnék dühös rád, nem pedig fordítva! - Igazán? Mire föl? - Mert egy manipulátor picsa vagy! - visította Brett. A többieknek elállt a lélegzetük. Mrs. Smail megpróbált közéjük állni, de Callie fenyegető tekintetéből ítélve jobbnak látta távol tartani magát, úgyhogy sarkon fordult, és elsietett segítségért. Callie Brettre emelte ádáz tekintetét. - Szívd vissza! Nem manipulálok senkit! Brett felnevetett. - Nem? Akkor mi ez a Jenny-Easyügy? Mégis minek nevezed, ha nem manipulációnak? Brett Jennyre pillantott, aki tökéletes nyugalomban állt, botját letámasztva figyelte őket középpályás pozíciójából. Callie is Jennyre pillantott. Hát ez remek! Az ilyen jellegű komment nem éppen abba az irányba fogja lökni Jennyt, hogy kiálljon érte a fegyelmi tárgyaláson. Szikrázó tekintetét Brettre emelte. - Semmit sem tudsz! - Nincs is szükségem rá! - vágott vissza Brett. Ismerlek, és ismerem a játékaidat! Például amit Tinsleyvel műveltél! - Tinsleyvel? - Callie-nak tátva maradt a szája.

- Bingó - Brett hangja lecsillapodott. Közelebb lépett egykori barátnőjéhez, az orruk szinte összeért. - Miért nem vallod be végre? Beköpted Tinsley-t, hogy mentsd a bőröd. Megtetted, hogy te magad megúszd szárazon- Na, ez nem semmi! - Én köptem be? Talán inkább te! - kiabált Callie. Könnyek szöktek a szemébe. - Még csak nem is tudtam beszélni Tinselyvel, mielőtt elment! Behívtak a tárgyalásra, és amikor végeztem, ő már nem volt sehol! - Aha! Nem rossz. - Miért árultam volna el Tinsley-t? Barátnők voltunk! Brett hátrább lépett, és zavartan nézett Callie-ra. Hoszszú másodpercekig fürkészték egymás arcát, majd Brett leengedte a vállát. - Komolyan mondod, hogy nem te voltál? Callie dühösen bólintott. -Te meg azt gondolod, hogy én juttattam bajba Tinsleyt? - Ha nem én, kizárásos alapon... - mondta a magáét Callie, de Brett érezte, hogy a barátnője elbizonytalanodik. - Nekem ugyanúgy nem volt alkalmam beszélni Tinsleyvel. Már elment, mielőtt megtehettem volna. Callie lehajtotta a fejét. - Komoly? -Aha. A csapattársak visszafojtott lélegzettel vártak. - Nem értem - mondta Brett. - Tinsley magára vállalta a balhét... egyedül? - Ezek szerint. De miért tette volna? - Passz. Callie elnevette magát. - Ki van ez találva! Brett is vihogni kezdett. - Jó ég! Totál biztos voltam benne, hogy a te műved volt!

- Én meg azt hittem, azért akarsz szobacserét, hogy megúszd a Tinsley-témát! Ekkor Mrs. Smail rohant feléjük Mr. Steinberggel, a fiúk edzőjével a háta mögött. Amikor meglátta, hogy Callie és Brett nevetve összeölelkezik, zavartan megtorpant. -Bizony isten, hogy majdnem egymás torkának estek. - Nők - sóhajtott Mr. Steinberg fejcsóválva.

Egy waverlys diák legyen elővigyázatos, nehogy koppanjon Mrs. Smail beletúrt rövid, mézszőke hajába. - Talán ha megrohamoznátok a zuhanyzókat - javasolta. Na végre. Brett úgy érezte magát, mint aki lefutotta a maratonit a durva balhék mindig leszívják az energiáját. Némán visszaslattyogtak Callie-val a tribünhöz, de végre békés csend telepedett közéjük, nem az az idegtépő. Ahogy Brett bedobta a lábszárvédőjét a szürke Hervé Chapelier edzőtáskába, észrevette, hogy berreg a telefonja. Sms. Gyere a hajómra, amint csak tudsz. Beszélnünk kell. Eric. Brett a tenyerébe rejtette az arcát. Az az egyetlenegy, hosszú csók! A fiú puha ajka! Ahogy a karját Brett dereka köré fonta, és magához húzta! Az az illat! Borsmenta, cigaretta és francia levendula mosószappan keveréke! Az a nyögés, amikor abbahagyták! Brett úgy érezte, csúnyán visszautasították a tegnapi csókjelenet után. De talán Eric meggondolta magát? Elment az esze, hogy újra hagyja magát belerángatni a játékba, de hát az élet kockázat! Csak abban bízhat, hogy Eric is hasonlóképpen érez iránta. Eric dizájnos fehér székben üldögélt a hajó fedélzetén, egy zacskó mézes-mustáros sósperec társaságában. Amikor Brett megérkezett, a férfi azonnal felpattant, és leporolta a morzsákat puha pamutpólójáról. - Szia. - Szia - köszönt Brett a vízpartról. Egy fekete C & C California felsőt és egy Blue Cult csípőfarmert vett fel, hogy kellőképpen szerény és nemtörődöm benyomást keltsen, de most mégis hivalkodónak érezte az öltözékét. Túl rövid a pólója, a nadrágján túl lent van az övrész,

úgyhogy szembetűnően ki van hangsúlyozva a dereka. Kihívónak tűnhet Eric szemében. Brett kínjában a kezével igyekezett eltakarni a hasát. Sajnos Eric kurva jól nézett ki, szőkésbarna haja rákunkorodott fehér pólójának nyakára. - Hello! - mosolygott Eric. - Hello még egyszer - köszönt Brett csendesen. Mindketten elhallgattak, távolról kémlelték egymást. Hogy lehetett ilyen naiv, hogy azt gondolta, Eric viszonozza az érzelmeit? A gyomra idegesen görcsbe rándult, hogy a férfi iderángatta, hogy közölje vele, amit már amúgy is tud: többé nem találkozhatnak, bla-bla-bla. Legyen! Nem akkora cucc! Szeretett volna minél hamarabb túlesni rajta, és soha többé nem látni a fiút. Max kilép a fegyelmi bizottságból. Kit izgat, hogy jól mutat az egyetemi felvételi lapon? Máshogy is be lehet jutni a Brownra! - Szóval azon gondolkodtam - szakította félbe Eric Brett gondolatmenetét. - Neked még van itt egy éved hátra. Most tizenhét vagy. Én huszonhárom. Hat év van köztünk. - Ühüm - felelt Brett, és csavargatni kezdte a vitorlás tartórúdján lévő kötelet. - Hat év. Vegyük a húszas éveinket... amikor te huszonkettő leszel, én huszonnyolc. Amikor én ötven, te negyvennégy. - Mégis, miről beszélsz? - horkantott fel Brett. - Én... - kezdte Eric. - Ne mentegetőzz - vágott vissza gyorsan Brett, és kihúzta magát. - Engem nem olyan fából faragtak, aki negyvennégy évesen majd kezet nyújt neked. Remélhetőleg addigra együtt leszek valami fiatalabbal!

Eric feszülten meredt a lányra. - Nem hiszem, hogy tudok várni addig, amíg betöltöd a negyvennégyet. - O! - felelt Brett, és olyan szorosra tekerte az ujja köré a kötelet, hogy kezdett belőle kiszorulni a vér. Eric vágyakozva felsóhajtott. - Bejössz a kabinomba? Brett megdermedt. Nem mert volna megesküdni rá, de gyanította, hogy ez élete eddigi legnagyobb, legfontosabb pillanata. Ott áll, egy ócska pólóban és a legócskább farmerjában, egy egyszerű vasárnapon a hokiedzés után, enyhén másnaposan, tizenhét évesen, apró pattanással a jobb orcája sarkában, amit MAC korrektorral igyekezett elrejteni, meg kell csinálnia a biosz házit... szóval az élete egy unalmas katyvasz. De ha hagyja megtörténni, a következő pillanatok az egész életét örökre megváltoztathatják. - Igen, miért ne tenném - csendesen elmosolyodott, és kezét végigjártatta a fedélzet vezérkorlátján.

Van, hogy egy waverlys diáknak muszáj kockáztatnia Ahogy Callie befordult a Dumbarton sarkán, Easyt látta meg, ahogy eltorlaszolja a bejáratot. Legszívesebben azonnal sarkon fordult volna, hogy visszamenjen a pályára, de Easy meglátta. -Várj! - kiáltott Easy a betonlépcsőre szegezett tekintettel. - Gyere vissza! Callie habozva megfordult. Homályos képek villantak be a tegnapi partival kapcsolatban: egy rakat tequilás üveg, Heath gusztustalan kelta tetkója, ahogy Easy kikukkant a gyöngyfüggöny mögül, Heath dedós összefoglaló e-mailje. Év eleje óta azon poénkodik mindenki, hogy Heath hogyan pónizza meg az összes lányt; és bizonyára részeg volt, dühös Brettre, és még dühösebb Easyre, de akkor is hogy lehetett ekkora barom, hogy hagyta, hogy Heath őt is elkapja? - Hello - köszönt Callie mogorván. - Jót mulattál az éjjel? - kérdezte a fiú felhúzott szemöldökkel. -Sajnálom - kezét odacsapta a barna kék szövetszoknyájához. - Az a... vágod. Az a dolog. Szén hülyeség volt. Piálós játék. - Padlóra küldött rendesen. - Easy elrúgott egy kavicsot az ösvényről. A fiú zavarodottságát látva Callie meghatódott. - Fura egy buli volt - mondta lesütött szemmel. Easy nem felelt. - Tavaly más volt - folytatta Callie. - Nagy flash. A lány leült a lépcsőre, felhúzta a térdét, és küszködött, le ne csukódjon a szeme.

- Bárcsak olyan lenne köztünk minden, mint tavaly volt! Mennyit hülyültünk! - Igen - felelte Easy gyengéden. - Hol rontottuk el? - Ki tudja. - Talán visszacsinálhatnánk - Callie reménykedve emelte fel a tekintetét. - Talán, hacsak, nem tudom. Elmennénk valahová az iskolán kívül, és beszélgetnénk. Ahol senki más nincs rajtunk kívül. Bárhová, ahová te akarod. Még lovagolni is elmegyek veled - tette hozzá lelkesen. Easy mindig is vágyott rá, hogy elvihesse Callie-t lovagolni, de a lánynak nem fűlött hozzá a foga. - Megtennéd? - Ha nem csesznek ki innen, aha - mocorgott a lépcsőn. - Ki tudja, mit lép Jenny. Nem hiszem, hogy be akarna köpni, de nyilván szeretné megúszni szárazon. Easy a tornacipőjét bambulta. - Nem hinném, hogy Jennynek bajba kéne sodornia magát. - Már említetted - jegyezte meg Callie gúnyosan. - Szerintem magadra kéne vállalnod, Jennynek ehhez semmi köze. - Ha magamra vállalom, kicsesznek. Ezt akarod? Easy megrázta a fejét. - Nem... Bárcsak lenne rá mód, hogy egyikőtök se kerüljön bajba... - Nem vágom - bámult rá Callie. - Miért izgat téged annyira, hogy a kiscsaj bajba jut-e? Még csak nem is ismertétek egymást, amíg én... Hirtelen, villámcsapásszerűen hasított belé a felismerés. Amit Brandon mondott a Fekete Szombat-előparti után. A firka Jenny karján. Heath pletykás e-mailje: akik vágyakozva meredtek egymás szemébe. Mindketten túl hamar

beleegyeztek, amikor Callie megkérte őket, hogy flörtöljenek egymással. Easynek bejön Jenny. És nem azért, mert Callie mondta neki, hogy kedvelje meg. Hanem tényleg. Callie a szájába dugta a hüvelykujját, és elfordult, így a fiú nem láthatta az arckifejezését. Easy figyelte. Vajon mire gondolhat most Callie? Hogyan menthetné meg Jennyt is meg Callie-t is? Egyetlen lehetőség van: saját előmenetelét kell kockára tennie. Férfi a talpán, hogy megtegye? Callie Easy felé fordult. - Bármi történjék is, hát történjék. - Ki tudja. Az is lehet, hogy engem csesznek ki. Callie egy ideig hallgatott. Bárcsak visszafordíthatnám az időt! Easy rátette a kezét Callie-éra. - Tudom - felelte elgondolkodva. Ez... bármi is ez... Jennyvel, túlnőtt rajta, hogy ésszel felfogja. És talán meg is rémisztette. Ahogy elnézte Callie-t ott ücsörögni a lépcsőn a gyephokiszoknyájában és az edzés utáni gumiszandáljában, haja hátrafogva kócos lófarokba, egy árnyalat smink nélkül, úgy nézett ki, mint egy gyerek. Nem pedig egy népszerű, legendás arc. Egy édesen ártatlan kisgyerek, akit Easy képes volt megérteni. Utálta a gondolatot, hogy el kell hagynia, akár Jenny miatt, akár mert meg kell válnia Waverlytől. - Talán meg tudom csinálni - mondta, és ujjait Callie ujjai köré csavarta.

Egy waverlys diák próbálja meg úgy intézni, hogy a pasija ne kapja rajta valaki mással Egy órával később Brett a vállát szorongatva igyekezett a kikötőhídon a part felé, elméje zakatolt. Maga sem értette, mi történt. Eric Dalton levetkőztette, és végigcsókolta a testét. Majd olyan lassan vette le a saját ruháit, mint egy sztriptíztáncos. Brett még sosem tapasztalta, hogy egy férfi napfényben levetkőzik. Eric végig rajta tartotta a szemét. Megmasszírozták egymást, bolondoztak, és amikor kezdtek... belemelegedni, Brett hirtelen közölte Erickel, hogy friss levegőre van szüksége. Az együttlét Erickel felülmúlta minden várakozását és a róla alkotott fantáziaképeket. Elsöprő érzés volt. De nem teljesen egyértelműen pozitív értelemben. Muszáj ezt átgondolni. És akkor kit látott meg a móló végében ácsorogni? Ilyen nincs. - Szóval itt vagy - motyogta Jeremiah. - Úgy tudtam, nem rajongsz a hajókázásért. A fiú szeme alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. Farmer és egy „CBGB OMFUG" feliratú póló volt rajta, amely egy punk klubra utalt Manhattan East Villageben. Jókora L. L. Beán táska volt vele, monogramja a táska oldalára hímezve. Brettet elfogta a bűntudat, valami volt Jeremiah-ban, valami ádáz kitartás, ahogy hurcolja magával azt a táskát, amire bizonyára az anyja hímezte fel a neve kezdőbetűit. Olyan meghatóan sérülékeny! -Hello! - Hello? - Jeremiah megrázta a fejét. - Ez az összes mondanivalód számomra, hogy hello?

- Hát - Brett megpróbált elslisszolni mellette, de a fiú megragadta a karját. A másodperc törtrészéig Brettet elfogta a rémület, és hátrapillantott a hajóra segítségért. Majd észbe kapott, hogy Jeremiah áll vele szemben. Kiszabadította magát a fiú szorításából. - Ne merj hozzám érni! Nem kaptad meg az üzenetemet? - Fogod magad, és dobsz a hangpostámon? – kiáltott a fiú. - Nagyon menő! Azt gondoltam, ennél több szorult beléd! Brett nem akart cirkuszt konkrétan Eric hajója előtt. Az álompasi szeme láttára, aki olyan komótosan vetkőzik! Aki olyan érett szakértelemmel ér hozzá, nem pedig esetlenül és mohón, ahogy a vele egyidős fiúk. Aki nem lesz dühös attól, hogy Brett eltakarja magát a Ralph Lauren takaróval, és közli, hogy hagyják abba. Fogta magát, és elindult az iskola irányába. -Jó - fordult hátra. - Akkor személyesen szakítok veled! Most jobb? - Azt fel sem tételezem, hogy képes vagy értelmes magyarázattal szolgálni! - Dehogynem! - csúfolódott Brett. - Te tényleg azt hitted, hogy ami köztünk van, az komoly? Tessék, itt a válasz. Jeremiah megtorpant. A szeme duzzadt volt, és vörös. Mintha a buli óta nem aludt volna egy szemhunyásnyit sem. -Igen. Én azt gondoltam, hogy ami kettőnk közt van, az komoly. Mi másért hívtalak volna, hogy gyere velem Kaliforniába? - Hát... - Brett lesütötte a szemét. - De nyilván jobbat találtál! - fakadt ki Jeremiah. - Azt mondták, itt talállak. Ez valami pasasnak a hajója, igaz?

Pasival voltál ott bent, a hajóján, a kabinban? Ugyan, Brett, ez kicsit ócska, nem gondolod? Brett idegesen hunyorított. Ez a kölök ugat arról, hogy mi ócska, amikor azt a tré városias akcentust használja! Ekkor Brettnek leesett valami. - Egy pillanat! Ki mondta, hogy itt vagyok? Jeremiah vállat vont. - Nem mindegy? - A hátizsákjába nyúlt, és előhúzott egy doboz Camel Lightsot. – A lényeg, hogy megmondták, te pedig igazolni látszol az előfeltevést. Nesze neked! A te bajod! Jeremiah sarkon fordult, és felügetett a dombra, meggyújtatlan cigarettával a szájában. -Várj! - kiáltott Brett idegesen. - Ki mondta, hogy...? De a fiú már messze járt, Brett pedig nem akart ordítani. Hátrafordult a móló felé. Eric hajója békésen ringatózott, látszólag tudomást sem véve arról, hogy Brett életében sorsfordító pillanatok érték egymást. Csak pár lépés, és visszabújhatna Eric mellé az ágyba. Borozná- nak és dumálnának, és Eric jókedvre derítené. Aztán szeretkeznének, életében először. De képtelen volt rá, maga sem tudta, miért.

Egy waverlys diák mindig őszinte Hétfő reggel Jenny ott ült a hatalmas, kerek tölgyfa asztalnál Dean Marymount irodájában, pár perccel a fegyelmi tárgyalás kezdete előtt. A szobában régi könyvek és friss festék szagának keveréke érződött. Easy pár székkel arrább ült; Brett, Ryan, Celine és a többi fegyelmibizottság-beli tag, illetve Mr. Pardee, Mr. Dalton és Dean Marymount egy sorban foglaltak helyet az asztal másik oldalán. Összekulcsolt kézzel Jennyt fixírozták. Mivel csak fegyelmisek lehettek jelen, Callie nem vett részt a tárgyaláson. Jenny elképzelte, ahogy Callie a Dumbartonban kuksol, és idegesen egyik cigarettáról a másikra gyújt. Szemközt a falon ezüstkeretbe foglalt osztályfényképek lógtak, végzett waverlysek különböző színű festékkel odatett ujjlenyomataival ellátva, 1985-ig visszamenőleg. Mindegyiken ott az aláírás. Ezeknek még az ujjlenyomatán is látszik, hogy a felső tízezerhez tartoznak. Jenny elmerengett, vajon az övé hogy mutatna ott fent a többivel. Vajon eltölthet-e itt annyi időt, hogy odabiggyessze az ujjlenyomatát az osztályfényképre? Mindjárt kiderül. Még mindig nem döntött, hogyan valljon, de már nem késlekedhet tovább. Maryrnount kellőképpen vidékiesre vette a figurát a sötétkék, skótkockás kötött mellényével, amely kikandikált a gesztenyebarna waverlys blézere alól, és a kerek, aranyozott, drótkeretes szemüvegével. Megnyalta az ujját, és lapozott a mappájában. - Lássuk, Mr. Pardee, a jelentésben itt az áll, hogy Mr. Walsht rajtakapták Miss Humphrey szobájában. Állítólag

beszélgettek, és Mr. Walsh, mondhatni, teljesen pucér volt. így volt? - Pontosan - hagyta jóvá Mr. Pardee korábbi állítását. Amikor rajtakaptam őket, úgy tűnt, némi szexuális aktivitás is helyet kapott. - A férfi elvörösödve sütötte le a szemét. Jenny belülről a szájába harapott. Maryrnount Jennyre szegezte a tekintetét. - Miss Humphrey? Eljött az idő. Itt az idő, hogy feláldozza Callie-t vagy saját magát és az életét. Mély levegőt vett, ámbár még mindig fogalma sem volt, mit mondjon. - Az egész az én hibám. Mindenki Easy felé fordult. Easy megköszörülte a torkát. - Parancsol? - kérdezte Maryrnount. - Az egész az én hibám - ismételte meg Easy. - Nézze, Callie-hoz mentem. Bokszerben aludtam, és így mentem át Callie-hoz. Beosontam a szobájukba, de Callie-t nem találtam odabent, úgyhogy szóba elegyedtem Jennyvel, pedig egyáltalán nem invitált. Ekkor kapott el minket Pardee. Tudom, hogy úgy jött ki, hogy Jennyvel együtt voltunk, de nem történt semmi. Neki ehhez az égvilágon semmi köze. Jennynek tátva maradt a szája. - Leültem az ágya szélére - magyarázta Easy. – Pedig ő nem hívott. Egyszerűen fogtam magam, és letelepedtem mellé. Marymount beletúrt ritkuló vörösesszőke hajába. Tisztában van vallomása kellemetlen következményeivel? Hogy helytelen dolgot cselekedett? - Igen. - Easy lehajtotta a fejét.

Jenny az ajkába harapott, és ráült a kezére. A bizottságbeli diákok üres tekintettel néztek rá, arcuk nem árult el semmiféle érzelmet. Feltehetően még mindenki másnapos volt a szombat éjjel hatására. Ámbár Jenny igyekezett megemberelni magát, hogy a lehető legközönyösebben viseljen bármit, most mégis úgy érezte, mintha egy hibásan működő játékautomata volna. Úgy néz ki, megússza, de most meg Easy került óriási bajba! Mi van, ha kirúgják a fiút? Mindenki Jennyt fogja okolni! Ráadásul azt kockáztatja, hogy elveszíti az első... szerelmét? Marymount kihúzta magát, és összekulcsolta a kezét az asztalon. - Miss Humphrey? Valóban így történt? Jenny némán bólintott. Végül is ez az igazság. Majdnem. - Nos, elég drámai évkezdés, hogy ne is említsem a gyephokipályán művelt kis különszámát. Jövő héten várom az irodámban. - Marymount megráncolta a szemöldökét. - Úgy látom, rá fér magára a megrovás, hogy leszoktassuk a szélsőséges megnyilvánulásokról. Jenny bólintott. - Igenis. Marymount Easyhez fordult. - Akkor hát tisztázzuk. Mr. Walsh, magára vállalja az ügyet? Easy nagy levegőt vett. Már megálmodta ezt a pillanatot, amikor valóban kirúgják a Waverlyből. Valahol legbelül mindig is sejtette, hogy elkerülhetetlen. Lelki szemei előtt már lepergett a jelenet, hogy mit fog mondani, milyen cuccban lesz. Megszállottan elképzelte korábban, hogy az a piros Mighty Morphin Power Rangers szerelés lesz rajta, amelyet gyerekkorában úgy

szeretett. Meglengetné apja megtöltetlen pisztolyát, hogy egy kicsit frászt kapjanak a tanárok. Az a hatalmas Dolce & Gabbana Terminator napszemüveg lenne a homlokán. Keményen megmondaná a véleményét a Waverly tanári karának és diákseregének, majd felpattanná Credóra, és belelovagolna a naplementébe. De a dolgok sosem úgy alakulnak, ahogy az ember elképzeli. Itt ül a fehér Brooks Brothers gombos felsőjében és a gesztenyebarna waverlys blézerben. Mennyi minden fog hiányozni! A baglyok. Ahogy a nap narancsba és lilába vált a Hudson folyó fölött. A kedvenc színes ablaküvege a kápolnában. A foci Alannel, amikor nincs kedvük tanulni. A cseresznyés süti a menzán, és a mindig jókedélyű konyhásnő, Mabel, a Lexington környéki kisvárosból. Callie. Jenny. Az a megfogalmazhatatlan, amit meglátott Jennyben. - Nos? - kérdezte Marymount. - Igen - bólintott. - Magamra vállalom. - Akkor hát - mondta Marymount halkan, csalódottsággal a hangjában. - Bizottság! Egyöntetűen bűnösnek találja Mr. Walsht? Brett, Mr. Dalton, Mr. Pardee és Benny felemelte a kezét. Az elsős és másodikos fegyelmibizottság-beli tagok bocsánatkérően vontak vállat, majd ők is feltartották a kezüket. Végül Alan is vonakodva felemelte a kezét, és a másik két végzős lány is. Félelmetes csend ereszkedett rájuk, ahogy Marymount végigpillantott a fegyelmi bizottság tagjainak a kezén. Easy lesütötte a szemét. Végül Marymount felsóhajtott. - Akkor hát a következőket fogjuk tenni. Mr. Walsh, ez a legeslegutolsó figyelmeztetése. Próbaidő alá helyezzük. Ismételten. Két

hétre. Nem mehet az istállók közelébe, hacsak nincs vészhelyzet a lovával. A városba csatangolást jobb, ha most elfelejti, látogatási engedély törölve. Eljár szépen a kápolnába, az órákra, a közös étkezésekre, és ennyi. Marymount még mondta a magáét, de már senki sem figyelt oda. Alan, Benny és a két végzős csaj egyöntetűen megkönnyebbült sóhajt hallatott. Brett összefont karral hátradőlt a széken, és igyekezett elfojtani a szája sarkában bujkáló mosolyt. - Egy pillanat! - suttogta Jenny. - Mi folyik itt? - Az, hogy ez a vén kretén engedi, hogy maradjak mormolta Easy, de Jenny levágta Easy hanghordozásából, hogy a fiú mennyire megkönnyebbült. Ráadásul olyan jelentőségteljes pillantást vetett Jennyre, hogy a lány arra gondolt, talán, persze csak talán, e mögött van valami.

Számos waverlys diákból legendás alak vállhat… De csak egy lehet „hot” Brett beletúrt a szürke Hervé gyephokitáskájába, és előhúzott egy üveg Gosling rumot. - Ezt meg kell ünnepelni! - kiáltotta lelkesen. A három lány kimerülten ücsörgött a Dumbarton kollégium 303-as szobájának a szőnyegén. Jennyt és Brettet a fegyelmi tárgyalás okozta stressz készítette ki, Callie-t pedig a tény, hogy nem vett részt a tárgyaláson. Jenny figyelte, ahogy Brett lassan tölt mindenkinek a csorba Crate & Barrel whiskys poharakba. Hasonló érzés járta át, mint a Fekete Szombat-partin: örömmámor, hogy elnyerte a krémtagok barátságát. Pontosan ilyennek álmodta meg a Waverlyt, és íme, teljesült. Álma valóra vált. Legalábbis Brett esetében tiszta sor, de Callie még mindig kissé hűvösnek tűnt. Persze ahogy Jenny belépett a szobába, és elújságolta Callie-nak, hogy nincs mitől tartania, a lány azonnal odarohant hozzá, magához szorította, és közölte, hogy végtelenül hálás, amiért nem köpte be. De ennek ellenére volt köztük valami feszkó. - Az új waverlys tanévre! - mondott tósztot Brett. Koccintottak. - És - vette át a szót Callie - arra, hogy végre pontot tegyünk a Tinsley-ügyre. - Rendben - értett egyet Brett. - Nem is tudtam, hogy ez volt az, amitől előástátok a csatabárdot - mondta Jenny. - Hosszú történet.

- Szárnyra keltek bizonyos híresztelések - magyarázta Callie. - A népek pletykáltak, miért rúgták ki Tinsleyt. Egyesek szerint én köptem, mások szerint Brett. Egyikünk sem tudta, mi az igazság. - Most, hogy mindenki kibeszélte magából a feszt... dobta fel a labdát Brett. Jennynek ekkor tűnt fel, hogy Brett szeme halványpiros, és a körme, ami normális esetben ki van fényesítve és tükörfényesre csiszolva, tövig le van rágva. - Ööö, hallottatok valamit rólam és Eric Daltonról? - Semmit - reagált Callie kicsit túl gyorsan. Jenny tanácstalanul nézett rá. Brett a szemét forgatta. - Vágom, hogy mindketten képben vagytok, mi zajlik... köztem és Mr. Dalton között. - Lefeküdtél vele? - kérdezte Callie. - Nem. Csak majdnem. Egy ideig hallgattak. - De, ööö, Jeremiah tegnap rajtakapott, amint épp távozom Dalton hajójáról - folytatta Brett higgadtan, és haját a füle mögé igazította. Jenny észrevett egy nagy kiszívást Brett nyakán. - És kíváncsi lennék, honnan tudta, hogy ott vagyok. Jenny összeszorította az ajkát, és észrevette, hogy Callie is ugyanezt teszi. Ő a maga részéről hallgatott, mint a sír, de Callie képtelen volt tartani a száját. Callie hogy tudta meg? Vajon Brett azt gondolja, hogy ő árulta el? - Gőzöm sincs - közölte Callie, de nem nézett Brett szemébe. - Oké - motyogott Brett. - Minden rendben? - kérdezte Jenny. - Mr. Daltonnal simán mennek a dolgok?

Brett vállat vont. Fogalma sem volt, mit feleljen. Bárcsak felnőtt módjára megoszthatná velük az érzéseit! Hogy miközben Eric vetkőzött, hirtelen hiányozni kezdett neki az a fíling, ahogy a vele egykorú fiúk idegesen bénáznak, belegabalyodnak a ruháikba, mint akik alig akarják elhinni, hogy ekkora szerencse érte őket, hogy egy olyan lánnyal lehetnek, mint Brett. Eric szembetűnő tapasztaltságában volt valami hervasztó. Bárcsak most visszafuthatna hozzá, és határozottan közölné vele, hogy Hé, nagyfiú, tégy velem bármit! De képtelen rá. Nincs felkészülve. Persze hogy jó volna megosztani Callie-val és Jennyvel a kételyeit, de mindig is azt kamuzta Callienak, hogy évekkel ezelőtt elvesztette a szüzességét azzal a svéd csávóval Gstaadban. Égés lenne most bevallani az igazságot. A lányok csendesen kortyolgatták az italukat Brett válaszára várva. Jenny hátradőlt. Szerencsésnek érezte magát. Nem Easy barátnője ugyan, de tudta, hogy bármi történjék is köztük, abból csak valami nagyon jó sülhet ki. Bárcsak Callie visszamenne Brandonhoz... - Hé! - törte meg Callie a csendet. - Van egy ötletem! Felpattant, és kirohant a szobából. Hamar visszatért, kezében egy vastag, vörös bőrkötéses könyvvel: WAWERLY DIÁKOK, 2000. - A társalgóban az ötvenes évekig visszamenőleg őrzik a dossziékat. - Egy régi évkönyv? - kérdezte Brett. - Még nem vagyunk benne. - Mi nem, de Mr. Dalton annál inkább – vigyorgott Callie pajkosan. - Jó ég! Hadd lássuk! - rikoltotta Jenny.

Felcsapták a dossziét a végzősöknél, és a D-hez lapoztak, Daltonhoz. Ott virított az érettségi szmokingjában, arcán ugyanazzal a valami-motoszkál-a-fejemben-de-sosem-fogod-kitalálnimi mosollyal. Öt évvel fiatalabb kiadásban, de minden ízében ugyanolyan cukin. Szótlanul bámulták a képet. - Pedig azt hittem, lebuktatjuk, hogy egy ragyavert, PlayStation-mániás lúzer volt - jelentette be Callie komoly képpel. - Azt gondoltam, ez az évkönyv a segítségünkre lehet - mondta, és vállat vont. - De melléfogtam. - Ugyan! - biztatta Jenny. - Csak annyit kell tennünk, hogy kikeressük az elsősök évkönyvét. Higgyétek el, béna dedós lesz rajta. Végül is elsős korában mindenki lúzer. - Még te is? - kérdezte Callie viccelődve. - Én? Én soha életemben nem voltam lúzer! Látnotok kéne a hetedikes fotóimat! Akkor történt az az Old Navy bunda-baleset. Hótt sikkes vagyok rajta. - Ú! - nevetett Callie. - Igen, ha találkoznátok apámmal, tuti, mutatna képeket! Brett rácsapott Jennyre egy párnával. - Te gyagya! Jenny vihogva visszaütött. Egy toll kúszott ki a párnából, és Callie ragadós MAC szájfényes ajkán landolt, Jenny még hangosabban felkacagott. Ez tiszta kattanás! Biztos a rum is ludas. Hirtelen kopogtattak az ajtón. A lányok összerezzentek. - A rum! - suttogta Callie. - Az ágy alá! Kapkodva elrejtették a poharakat, és nagy sietve még a 2000-es évkönyvet is. Callie ajtót nyitott. Az ajtóban ott állt Marymount, Angelica Pardee és Mr. Pardee. Ott nyüzsögtek a küszöbön.

Jó ég, gondolta Jenny. Meggondolták magukat! Mindnyájunkat kirúgják! A fene vigye el! - Ez a szoba éppen elég nagy négyüknek – jelentette be Angelica, ahogy körbejártatta a tekintetét. - Be tudunk tenni egy pótágyat - fontoskodott Mr. Pardee. - Szabad íróasztal amúgy is van. Callie, Jenny és Brett egymásra néztek. Négyüknek? - Ööö, segíthetünk? - kérdezte Brett összeszorított szájjal, nehogy a tanárok megérezzék a rumszagú leheletét. - Lányok - szólalt meg Marymount. - Fontos bejelentenivalóm van. Meggyőződésem, hogy örömötökre szolgál. - Micsoda? - hökkent meg Callie. - Bedugnak hozzánk még valakit? -Nem egyszerűen még valakit - mosolygott Mr. Pardee. - Régi barátnőtöket, Tinsleyt. Mindhárman elhallgattak. Callie és Brett tágra nyílt szemmel meredtek egymásra. Jenny tekintete ide-oda cikázott köztük. Tinsley? - Egy pillanat! - nyikkantott Callie. - Miről van szó? - Jól hallotta - bólintott Marymount. - A tanári kar úgy határozott, visszaveszi Tinsleyt. - És ide fog vissza... költözni? - Pontosan. - Váu! - Brett mindössze ennyit bírt kinyögni. A másik két lány némán bólintott. - Szupi - fűzte hozzá Jenny. A szupi tökéletesen kifejezte a helyzetet.

A Waverly diákhonlapja —Csevegőszoba CallieVernon: itt vagy a szobában, de nem akarom, hogy Jenny hallja, amit mondani akarok BrettMesserschmidt: oké. hajrá! CallieVernon: Tinsley és Jenny. két dudás egy csárdában. BrettMesserschmidt: hogy érted? CallieVernon: tudom, hogy tudod, hogy értem. BrettMesserschmidt: oké, mindkettőjüknek van... valami plusz kisugárzása, de az is lehet, hogy címeres barátnők lesznek. CallieVernon: vagy kikaparják egymás szemét. BrettMesserschmidt: érdekes évnek nézünk elébe... CallieVernon: nekem mondod? BrettMesserschmidt: szerinted hogy került vissza Tinsley? CallieVernon: talán ellejtett egy go-go táncot Marymountnak... úgy hallottam, az öreg nem veszi rossz néven az ilyesmit. BrettMesserschmidt: egyem a mocskos fantáziád! CallieVernon: ezért szeretsz! BrettMesserschmidt: ja. legalábbis mostantól...