KERESSÜK LÜZISZTRATÉT

KERESSÜK LÜZISZTRATÉT - létoratórium –

Látlelet Arisztophanész Lüszisztraté című vígjátéka valamint helyben készített sorstörténeti dokumentumok alapján a Kompánia Társulattal, Ardai Petra rendezésében, Szabó Attila átiratai alapján, Artner Szilvia interjúi nyomán, helyi civil szervezetek, alkotóműhelyek segítségével, a Norvég Civil Alap támogatásával.

ZSÁMBÉK 2015 nyara

1. jelenés INVOKÁCIÓ A közönség érkezése. Zenés fogadás. Talán pörög, talán ünnepélyes. Talán pörög ünnepélyesen. Talán előjáték valahol az előszobában, ahol görög istennők állnak a maguk fenséges hermájukban, talán elhangzik az eskütétel a Lüszisztratéból. Talán egy Athéné fríz. Talán egy Artemisz szentély, talán ez mind egyben. Állóképek, Pantheon, szertartás, ünnep. Istenek segítségül hívása. (Névröplabda? A szereplők, mintha a közönség között röplabdáznának (képzelt labdával) istennők neveit mondják. A megszólított istennő a „fogadó”, mintha a labda neki szállna, és az ő általa megszólítottnak üti tovább a röplabda szabályai szerint. Bukolikus kép, lepedő- és ágyneműhuzat-bemutató.) Majd lenyugszik, nézővé (résztvevővé) válik az érkező.

2. ENUMERÁCIÓ Közös dal, (víg)eposzi örömzene Látod-e, itt ez a fénylő táj, üde Hunnia, Ungarn Hungary, dús Pannónia földje, hol élni is, halni… Isteni fényüzetés! Ugye érzed a jószivü áldást? Földanya köldöke ontja a lágyölü, szép csajokat. Itt csupa Hungarikum-kolbászból épül a munkát, s asszonyaink buja vérét száz barbár idegentől megvédő, meg a nemzeti összefogást erösítő drága kerítés! Más nép istene, jaj, be ne gyűjjön! Népünk nőnemü (nem buzi) lányai sorsa de boldog! Békés honszerető fiakat nemzett ez a nemzet, és megvédi a bájos lányaikat liberális csürhe bagázsszagu bősznő eszmék gondolatától! Ó, Zsámbéki medence, te női elízium, béke hona! Itt, ó, rend vala, Mária szűzi imája röpül fel női szeméremajakról: moss, főzz, és takaríts, hogy drága uradban a vágy feudális tárgya maradhass! Mert lásd, hogy mi barom volt régen az asszonyi állat! Nőm! Nézzed az ógörögöt, s halld, hogy az akkori férfi hogy röhögött emezen: milyen is az amazon…

1

3. A gyűlés Két lány leskelődik, akárha egy kaleidoszkópból állna össze előttük a múlt, a régimódi-új dolgok képe. LÜSZI

Hívnák csak őket Vénusz templomába, Bacchusz, a Nemtők vagy Pán ünnepére, Hogyan tolongna mind egymás nyomába, A sok bujának, hogy pezsegne vére! De hogy komoly dologra kell a nő, Hiába hivtam őket, egy se jő. De mégis! Ime szomszédasszonyom..

KLEONIKÉ

Hagyd, édesem, kijönnek majd, ha jól végezték dolgukat. Az egyék épp a férjén buzgolkodik, a másik szolgáját élesztgeti, amaz fiút fektet le, szívni, szopni ad neki.

LÜSZI

Az ügy ezeknél fontosabb nekik.

KLEONIKÉ

Ne mondd! Hát van más fontos ügy, Lüszisztraté, amiért bennünket, asszonyokat ma összehívsz? Mi dolog az? és mekkora?

LÜSZI

Nagy.

KLEONIKÉ

S ugye vastag is?

LÜSZI

Az. Olyan dörzsölt, hogy csak mirajtunk, nőkön áll: az egész Hellász fönnmarad vagy elbukik.

KLEONIKÉ

A nőkön? Akkor jaj, de gyenge lábon áll!

LÜSZI

De most kimondtunk, összegyűljön min a nő, tanácskozásra nem csekély dologban, és mind fekszik inkább, egy se jön.

KLEONIKÉ

(a közönségre) De hát itt vannak ők már, nézd Lüszi, pozíciójuk elfoglalva rég.

LÜSZI

Ülnek, mint ki jóllakott…

KLEONIKÉ

Megtették otthon már, mi kedvükre volt.

LÜSZI

Afroditére mondom, azt!

2

KLEONIKÉ

Mi bűn van ebben, mondd hugom?

LÜSZI

Mi bűn? Hogy áll világunk, mint a fasz!

KLEONIKÉ

Bevallom, kedvemre áll, amit beszélsz…

LÜSZI

Amiért nőnek születtem, ennyi dolgom volna csak?!

KLEONIKÉ

Nem értelek, hugom.

LÜSZI

Én se téged, ki némán tűröd sorsodat.

KLEONIKÉ

Ezt később majd talán… Ha nem haragszol érte meg átadnám most a szót az érkező celebnek, ki előtt e mái kocsma népei tisztelegnek. Halljuk őt!

SZPÍKER I.

Köszöntve légy, te nő, te isteni! Te élő reklámprojekt-menedzser, ki minden titkát ismeri, mitől szelíd egy Héreklész Schwarzenegger, ki tudja, mennyit ér a smink, a minden ráncot elnyelő, bulvárlapokban arra int, mitől lehetsz te megnyerő, mitől botrányos életed, te céda! Hát folyjon rád a pénz, akár Zeusz lövellt a szűzi Danaéra. Köszöntve légy, te feltörekvő, Olimposzi háziasszony! Te híres, te HR-es, te kosztümös!

SZPÍKER II.

Bocsánat!

SZPÍKER I.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned! Betölt a sors, a web site-unk, mi nők most mindent megszálltunk! Lehet, hogy…

SZPÍKER II.

Bocsánat!

SZPÍKER I.

… így is elbukom, de posztom örök a Facebookon!

SZPÍKER II.

Bocsánat! Isten nem ver bottal, Zeuszra, csak komoly indokkal. E köszöntőt nézzék nekünk ma el. Összekevertük valamivel. 3

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek a nő, méregből s mézből összeszűrve. Ez a női cucc így, hagymáz, sokaknak trágya. Térjünk inkább a ma esti tárgyra. SZPÍKER I.

Köszöntjük a hozzánk érkezőket, a nőszerető nézőket! Kérem, kapcsolják ki mobiltelefonjukat, és szomszédjuk melltartójának pántját! Köszöntjük a szabad nők pártját! Mi többé nem szopunk, s nem szoptatunk!

SZPÍKER III.

Démétérre, legyen már elég! Ne aljasítsd le, kérlek most magad. Te meg, lányom, szedd össze szavad!

SZPÍKER II.

Arról van szó, hogy a Norvég Civil Alap támogatásával létrejött itt egy ilyen kezdeményezés, aminek ez az este így a része. És, hogy ezt szerintem mindenki tudja, aki itt van… És hogy örülök, hogy eljöttetek, engem kértek fel, hogy köszöntselek benneteket. Köszöntelek benneteket. Nos, nem mondanék többet, a többit majd az előadás, hisz arról van szó, hogy…

SZPÍKER I.

A fenét! Elég! Arról van szó, hogy… Figyu, hány százalékos benned az őszinteségi szint? Kicsit feltunnigolhatnád! Zenét! Mért csak az anya, a kurva, a feleség játszhatja el itt a nőnek a szerepét? Miért is érzem, hogy magányom vereség, királynő lehetnék, dolgozom hereként. Belegyömöszöltek a szerepkörömbe, ha tükörbe nézek, a szemem köpöm le, bár istennők osztoznak sorsomon, de anyámék életét hordozom pedig szabad a csók és szabad a tánc senki se kérdi, hogy mit csinálsz, az életed egy lapra ráteszed, de hol van az a férfi, aki ráncba szed Az itt a cool, a recycled téma hogy hol van a bátor Lüzisztraté ma hol van az a nő, aki szembe szélbe belekiabál a szent beszédbe Nyomott a helyzet, nagy itt a tét, 4

kutatjuk, keressük Lüzisztratét A nőt, aki felkel és előre áll, s rafinált módon így dumál, tudod szabad a csók és szabad a tánc de ha nincs hozzá nő, akkor mit csinálsz, ha nem csűrhet markod a fenekeken s nem izgul mellbimbó tenyereden mert elege lett abból, hogy mindenki kábul mikor elege lett már a politikából akkor fogja az asszonyt s csapra veri ha nem akar akkor meg csapja neki a szelet vagy arcát ököllel a szelet vagy arcát ököllel S kedves bajtársnőm te szeretheted hogy csapják az arcod vagy a szelet neked, de kérdezem, miért hiszünk azoknak akik másnap reggel a sarokba dobnak mint egy rongyot, mint egy használt zsepit s te természetesnek érzed a depit, ami elönt ilyenkor, s taccsra vág így élt anyád és a nagymamád, így élhetsz te is, húzz fejedre burkát, tedd sérthetetlenné szívednek burkát, s ha kérdezik majd, mi történt veled meséld el lízingelt történeted lehet hogy szabad a csók és szabad a tánc senki se kérdi, hogy mit csinálsz, az életed egy lapra ráteszed, de hol van az a férfi, aki ráncba szed „make love not war”

5

4. jelenés (MOTTÓSORSOLÁS) Először a nézőkkel húzatnak a színészek, majd a végén maguk húzzák ki, többször is, folyamatosan ugyanazt a szöveget: (Ezt még nem tudom, mi lesz) A visszatérő mondat hatására zavar alakul ki, mint az orákulum előtt a delphoi jósdában, amikor megmondják a tutit. Zene. A Nagy Istennő egymaga volt a világ még, fölötte senki sem uralkodott egymaga volt a világ még, csak magán uralkodott egymaga volt, Nagy Istennőnek hívták pusztító volt és termékeny, aki magát pusztította folyton pusztító volt és termékeny, aki magát teremtette folyton egymaga volt, Nagy Istennőnek hívták aztán egy reggel leült a konyhaasztalhoz, és így beszélt, teát töltött édes füvekből főzve, és így beszélt, én, a Nagy Istennő, magamon már nem uralkodok rám tört a Vágy, körbenézek a világban, rám tört az unszolás, rám a felébredés, én, a Nagy Istennő, szétosztom hatalmamat Szétosztom nemekre, ez jutott eszembe férfira és nőre, ez jutott eszembe én voltam az igen, innentől lesz két nem ez jutott ma reggel eszembe, s meglátjuk majd, mi lesz

SZPÍKER III.

A Nagy Istennő azóta, hogy nyugdíjba ment, minden este ledől párducmintás kanapéjára, előkapja távirányítóját, csatornák közt szörföz, teát iszogat édes füvekből főzve, majd belenéz kedvenc játékfilmsorozatába.

SZPÍKER II.

Most Léda lánya lép elő, a hattyú testű énekes, dalában szörnyű sorsát mondja el.

6

Esetleg itt lehet játszani a csatornákkal, információkat összefoglalni, híreket mondani, s többször visszatérni Léda lányához. A későbbiekben is használhatjuk a „szörfözés” technikáját a jelenetek között. 5. ének Engem szoktak választani (Csenge 1.) CSILLA Édesapám nem volt túl boldog, hogy lánygyermek lettem. Ez úgy látszik, tipikus. Úgy látszik, tipi-tipikus, tipi-tipikus Úgy látszik, tipi-tipikus, tipi-tipikus Úgy látszik, az. Be se jött a kórházba. Nézte otthon a focimeccset vagy nem tudom mit csinált. Ez talán ilyen vidéki virtus, hogy a gyerek az a fiú, a lány meg, ha utána jön, jó, ha nem… A szüleim szerencsét próbálni jöttek a fővárosba. Apukám ilyen nagy kalandorként már 14 évesen otthagyta a falut, munkásszállón lakott, folyamatosan képezte magát, több diplomát szerzett és végül felépített egy vállalkozást. Uáááá! Akkoriban buszvezetőként dolgozott, édesanyám pedig kalauz volt. Tehát ez egy ilyen klasszikus szerelmi történet. Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém…. Folytathatnám?! Megromlott a házasságuk a születésem után. Volt édesanyámnak egy szülés utáni depressziója, amit apukám… név nélkül megy, úgyhogy elmesélhetem.

7

6. ének Vannak, akik tudják rólam (BaKa) BAKA Édesanyám nagyon várt, egyedül vállalt. Kórházban születtem, többször elindultam, de nem akartam kibújni. Mikor megmondták, hogy császár lesz, ha most sem jövök ki, megszülettem. Vannak, akik tudják rólam. Vannak, akik tudják rólam. Vannak, akik sok mindet tudnak rólam. Édesanyámmal ketten éltünk, a nagymamámhoz jártunk vidékre. Ennyi volt a család. Nagymamámat nagyon szerettem. Édesanyámmal csak hétvégenként voltam együtt, mert rengeteget dolgozott. Kirándulni mentünk busszal és a gyárral, ahol dolgozott. Mozi, színház és cirkusz, kiállítás és könyvek. Mindent megadott, amit lehetett. Mindent megadott, amit lehetett. Mindent megadott, amit csak lehetett. Egy udvarlójáról tudok, aki el akarta venni feleségül, s engem kérdezett, mit szólnék hozzá. Nem tudtam mit mondani, s nem is akartam. Amint kamaszodni kezdtem nagyon rosszba lettünk, nem tűrtem a kisajátítást, se a majom szeretetet. Akkor már táncoltam. A feszültség állandó volt, az értetlenséggel együtt. Lelki zsarolás maradt csak édesanyámnak, mert semmilyen felületet nem adtam magamból. 18 évesen és 1 hónaposan elköltöztem, azóta magamat tartom fenn. Édesanyám haláláig sem oldódott fel rendesen minden, már nem érhettük meg az üdvösséget. Terhes és viselhetetlen béklyó. Terhes és viselhetetlen béklyó. Ami van, az egy terhes és viselhetetlen béklyó.

Nem voltam hangadó, de nem lehetett bemosni a többiek közé. 8

Néha vadultam. Mindig volt 1-2 barátnőm. Ennél többre nem is vágytam. Balettre jártam rendszeresen. Innen vívás, majd versenytánc, jazz-balett. Táncoltam, táncoltam, táncoltam. Táncoltam, táncoltam, táncoltam. Táncoltam, táncoltam, örökké táncoltam.

Más-más érdekelte a lányokat akkoriban. Engem az életben maradás és a halál kérdései, őket, hogy kin milyen póló van, milyen a feneke és kivel jár, hol fog tovább tanulni, mikor rúghat be. A nagymamámmal voltam a legjobb viszonyban gyerekkoromban, lelki, kimondatlan - mióta nincs, tudom. Nem volt más ilyen. Mindig önmagamhoz igazodtam Erkölcs és igaz, tiszta értékek. Erkölcs és igaz, tiszta értékek. Önmagamhoz idomított erkölcs és igaz, tiszta értékek. A negatív hatás édesanyám volt, sokat nem akartam magamnak belőle. Komoly és hosszú kapcsolataim voltak. Bár közben azt éltem meg, hogy soha sincs senkim, belegondolva, mindig volt vki nagyon fontos és komoly 14 éves koromtól. Én nem akartam férjhez menni, ez neki volt fontos. Zokogtam az esküvőnk napján, olyan kötésnek éreztem, ami ellenemre való.

Szünet. Szünet. Szünet.

Idáig tartott, mostanig bírtam. Igazam lett, nem tudom felvállalni, de akkor még csak a kihívást és a megoldandó feladatot láttam, s éreztem a lányunk érkezését. 6 hónapos várandós voltam akkor. 9

Sokat dolgozott, számomra értelmetlenül és határtalanul, az életünk nem igazán tudott összefonódni, egymás mellet éltünk, amit sohasem szerettem, nem erre vágytam. Vidéki lét… Bár sohasem integrálódtam teljesen, nem azonosultam a vidéki ember megélt létével, nagyon szeretem a belőlük fakadó egyszerűséget, a földet, a tájat, a lassított tempót. Magam, amúgy nagyon gyors és impulzív vagyok. A Tigris és Sárkány cím film hősnőjéhez hasonlítanám magam legszívesebben. Semmit nem változtatnék, ha újra kezdhetném, de sokkal komolyabban beszélgetnék a szívemmel. Most ennyire futja a bátorságom. Most ennyire futja a bátorságom. Most ennyire futja, most ennyire futja, futotta most.

10

7. éned Engem szoktak választani (Csenge 2.) CSILLA Akkor folytatom. A szüleim elhidegültek. Apám olyan volt… Vadászta a csajokat, sportot űzött abból, hogy… nagyon szeretem az apukámat, érdekes az ő történetük Magányos kisgyerek voltam saját kis világot rendeztem magam köré, titkos álmaimban úgy vegyültem el miként a lombikban Madame Currier kuckók a kertben, kuckók a padláson kuckók a szobában, hogy senki ne lásson a kályha mellett tűzifának álcáztam magam ugye egy szobánk volt, kialakítottam a magam világát. Begyűlt a család és néztük a Hosszú forró nyár-t Jöttek a szomszédok, néztük együtt a tévét. Volt egy néni, az ő nevére már nem emlékszem, de arra emlékszem, hogy a férje mindig játszott a protézisével. Társas élet… Nyilván el tudsz képzelni egy olyan légkört, hogy apukám azért elég sokat kimaradozott, volt úgy, hogy aztán, (autóvezetést oktatott, később iskolája lett) és akkor nem tudom milyen fogadások alapján – ezt később mesélte el nekem, és ez annyira megmaradt – hogy fogadott egy kollégájával, hogy ugyanabba a motelbe vagy hotelbe el tud-e vinni 5 munkanapon keresztül 5 különböző nőt I’m feeling mighty lonesome Haven’t slept a wink I walk the floor and watch the door And in between I drink 11

Black coffee Igen, tehát ilyenek… volt olyan, hogy tényleg részegen jött haza az egyszobás kis lakásba, akkor ott volt minden, szóval csúnya dolgok voltak és nem beszélték meg … Anyukám nagyon kemény volt. Ordított, mondjuk verekedés nem, de veszekedés, hangoskodás, igen … Tulajdonképpen megszűnt a szexuális életük a születésem előtti időszakban. Az, hogy kijöjjön a depressziójából, az… …. Nagyon kevés szavú ember az apám, ezt be is vallja, tehát hogy soha nem tudta kifejezni az érzelmeket, később is inkább anyagilag támogatott, meg kioktatott dolgokra, de az, hogy igazán közel kerüljünk egymáshoz, az a mai napig nem tudott megvalósulni. Anyukám meg nyilván szégyellte a problémáját, nem úgy szocializálódott, hogy ezekről a dolgokról beszélni lehet. És volt egy ilyen nagyon megalázó jelenet, amit így utólag elmeséltek, vagy megtudtam, mert így faggattam őket, főleg felnőttkoromban, hogy megértsem, hogy mi miért történt. Ugye anyu elutasította apukám közeledését amiatt, hogy szülés utáni depresszió, és apámnak nem volt türelme kivárni meg segíteni anyut. Apu egy darabig várt, várt, aztán máshol szerzett örömet. És amikor anyukám nyitott a maga egyszerű módján felé, akkor elutasította. És ez anyámban okozott egy nagy törést, és azóta sem volt köztük semmi, de még együtt leéltek huszonévet, és huszonhét év együttlét után váltak el. És ez annyira durva így női sorsban… Hát ő rákos is lett, ilyen meséket talált ki apuról, hogy elválasszon tőle, és titokban tartom a mai napig a kapcsolatot az apámmal meg az új feleségével. Az új feleségével is már húsz éve van, vagy nem is tudom. Apukám hetven valahány éves és egy ex-tanulója természetesen, és ezt titkolni kellett. És anyu mindenféle ilyen szörnyű meséket talált ki apuról, hogy… Volt anyunak egy nagy szerelme, Sanyi bácsit, és nem tudom, hogy anyu és a Sanyi bácsi között mi volt, de mire végre elváltak, addigra Sanyi bácsi agydaganatot kapott és meghalt. … 12

Úgy lógtam szüleim történetén, akár medál a nyakláncon, hittem, hogy nyakig szorított múltam gomblyukán egyszer majd én is kilátszom különc voltam, bátor, sőt vakmerő, utamra hátraarcba léptem úgy tűnt, hogy álmom, miként a föld, gömbölyű – körbejártam, s ugyanoda értem … Második gimis koromban megismertem a férjemet, volt férjemet 17 évesen férjhez mentem Volt előtte ez-az, de végül ő volt olyan, aki teljes elánnal belevetette magát a kapcsolatunkba, olyan kitartó volt meg minden. De nem is tetszett és nem is érdekelt, de aztán valahogy úgy alakult, hogy beadtam a derekam, és együtt voltunk elég hosszasan és tőle született a két gyerekem. Úgyhogy szülői engedéllyel mentem férjhez az iskolapadból, hát nyilván menekülés volt… Elég szexcentrikus volt a kapcsolatunk és a férjem volt férjed… Igen. A volt férjem azóta is ilyen nagyon vehemens ezen a területen, úgyhogy már túl van rajtam X asszonnyal, már 5 gyereke van, kettő tőlem, egy a következőtől, kettő a jelenlegitől, egész pici gyerekei is vannak, de hát ő egy ilyen eléggé megzabolázhatatlan ember, de mindig nagyon törekedett arra… ő az Istenhittel küzd mindig, drogos volt akkor, amikor megismertem, ez a csöbörből vödörbe szindróma és akkor részben felelősségből… tehát ő rám tette azt a terhet, hogyha nem vagyok vele, akkor neki vége van, egyedül én tudom őt leszoktatni, manipuláció és voltam ehhez 16-17 éves és felelősségből úgy gondoltam, hogy jó, akkor az én dolgom az, hogy segítsek ennek az embernek … És aztán bekerültem egy olyan körbe, ami hát egyrészt ez a pesti underground meg a sok drogos történet, úgyhogy többen meg is haltak ebből a baráti körből… 13

… Soha nem drogoztam, kipróbáltam, de nem bírta a szervezetem és azonnal kihánytam mindent, akkor ilyen gyógyszer-kombinációk voltak, ez a Hydrocodin meg a… recepthamisítás, én, az ártatlan, tündérfürtös szőke lány, én mentem kiváltani a recepteket, rendszeresen küldtek be… ez egy nagyon fura időszak, pszichológushoz kezdtem járni, természetesen, ezek a dolgok nagyon megviseltek … Újpalotán laktunk az ő szüleinél, szintén egy lakótelep … Isten igazából én jó családot nem nagyon láttam … Megvették a zsámbéki házat, akkor én nagy pocakkal, második gyerekkel költöztem ide … A Liszt Ferenc Zeneművészetire jártam, aztán azt abba kellett hagyni… Hegedű … Imádja őket, nem tud gyereket nevelni, de imádja a gyerekeket és ha rajta múlik még lesz neki tíz, mindig ilyen nagyon-nagyon lelkes volt, hogy család meg, tehát elméletileg nagyon oké, gyakorlatilag … Én is jóban vagyok vele, tehát az összes feleségével jóban vagyok. … Hogy mi vitt rá?... Már nagyon régóta gondolkoztam rajta és volt egy különös eset, ami meghozta a döntést. Egyrészt ő akkor összejött a barátnőmmel, aki utána neki ha nem is felesége, de élettársa lett. Még ezt is hajlandó lettem volna megbocsájtani, mert nagyon ragaszkodott hozzám, ő szerette volna élni a szabad életét meg azért a család is legyen otthon. Végül is akkor raktam ki a szűrét, amikor ellopta a hegedűmet és eladta … Sok mindent lehet, de a hegedűmet ellopni azt nem lehet! … ő legbelül jó ember, csak jelleme nincs megcsinálni azokat a dolgokat, amiket szeretne, és tele van az élete ilyen kudarcokkal. Nem lesz zene? Valami ének? Nem? Úgy is jó. 14

(közjáték) 8. ének Én csalódtam a férfiakban (EDIT) Kórházban, várt gyermekként, veszélyeztetett terhesség után, könnyen születtem, második gyermekként, bátyám után. Budapesten. Egy pici lakásban éltünk Zugligetben. Figyelj, ez az én történetem. Gyakran jártunk a nagymamámhoz Zsámbékra, majd szüleim vettek egy kis kertet ugyanott. Apa, bár jelen volt az életünkben, de sokat dolgozott. Anya a családi összetartásért sok áldozatot hozott, neveltek minket egyetértésben. Figyelj, ez az én történetem. „Pesti nagyi” volt a lazaság, volt a könnyedség, „zsámbéki nagyi” a jólelkűség, felnéztem rá emiatt. Nagyapáimmal nem volt kapcsolatom, mert egyikük alkoholista volt, a másik pedig válásuk után kikerült a családból. Engem talán egyszer, ha látott, amikor kicsi voltam. Ez is az én történetem. Bölcsibe nem jártam, csak óvodába. Jelem szívecske volt. Jelem szívecske volt. Az óvó nénikre kevésbé emlékszem, halványan Ági nénire. Barátnőm Dóri volt és két fiú, Miki és Csaba, akikkel mindig együtt voltunk és a bokorban „puszizkodtunk”. Aztán az iskola, ott a diszlexia 15

sok kudarcélményre emlékezem. Így lettem én dacos, gyakran indulatos, hogy nem értik meg, hogy nem tudom. Pokolba vittél, szia, te átkozott dixlexia! Inkább nem tanultam, inkább nem érdekelt már semmi sem. Aztán a tanárok, hatalmukkal visszaéltek, de az osztály kiállt mellettem. Így folytatódik a történetem. Szerettem volna lovagolni, de szüleim féltettek. Sajnos nem értettek meg. Titokban jártam a lovakhoz barátkozni. Munkákat vállaltam, hogy menni tudjak. Később a lovardában dolgoztam le a lovaglás díját. 20 éves koromig jártam Zsámbékra lovagolni. Levelezős gimi alkalmi munkák és itt is, itt is, itt is a dac… Azt mondta, mit akarsz, úgy is ilyen, úgy is ilyen, ilyen maradsz. Beszéljünk arról, fiúkról, arról is, szívesen elmondom, hogy mindig is tetszettem a fiúknak közvetlenségem, barátságos és laza létem miatt. Tudom, nem csak képzelem, hisz részem ez, ez is az én történetem. Nem imádtam „sztárokat”, olyan ki, válogat közöttük szüntelen, 16

nem voltam én. Női mintáim is, inkább a nagymamák voltak, s Édesanyám, nem tagadom. Nincs is miért. A sors, mint hajfonat csapkodta arcomat: fodrásznak szegődtem el. S ott találkoztam a férfivel. Egy keresztény gyülekezetben ott ült velem szemben, szintén fodrászként dolgozott. A barátságból szerelem lett. Stabilitást jelentett, hogy ő már dolgozott. S megkérte a kezemet. S megkérte a kezemet. S megkérte a kezemet. Kislánykoromnak vége lett. A kapcsolattól, a családtól a lecsillapodást vártam, a feladatokat… Hamar teherbe estem és első kisfiunk megszületett. Második gyermekünk is várt, tervezett baba volt. Ezek voltak idilli éveink. Idilli, jé, idilli jó, aztán meg jött a ribillió… A második gyermek születése után kezdett változni viszonyunk. Ő folyton dolgozott, versenyekre járt, míg én nem éreztem, hogy mellettem is állna, a gyerekekkel is foglalkozna. Nem tudtam már számítani rá, már semmit nem kértem tőle, néma dac volt bennem. Ő minden szabadidejét a barátaival töltötte. Nem volt már együttlét közöttünk. Harmadik gyermekünk már ebben az elhidegült állapotban fogant, védekezés mellett. Nem akartam őt. A terhességem is nehéz volt, sokat voltam rosszul. El akartam vetetni, de párom miatt megtartottam. Úgy tűnt megint figyelmesebb, odaadóbb, de fiam születése után minden visszatért a távolságba. Zene A lakásunk kicsi volt 3 gyerekkel. 2005-ben vettük meg a házunkat Tökön. Ekkor már a kapcsolatunkban nem hittem, nem akartam, tudtam, hogy egyedül fogom nevelni a gyerekeimet. Kilépett. Kezdetben nehéz volt, de később megbékéltem és hálás voltam, hogy volt ereje kilépni és így vége lett annak a kapcsolatnak, amiben már nem voltam boldog.

17

Dolgozni kezdtem egy lovardában, és támogattak a szüleim. Három gyerekkel így egymagában mi másban bízhat egy nő? Szerettem volna a gyerekek mellé egy „új apukát”. De túlságosan csalódtam már a férfiakban. Becsuktam szívem ablakát. Szívem ablakátMajd „lehiggadtam” Szerettem volna társat találni, akit szerethetek. Szerettem volna nem csak anyaként de újra nőként, felébredőként… szerettem volna folytatni a történetem. Megzökkent életem. Megújult életem. Új, nagy szerelem jött, a lovas lét összekötött minket. Terhes lettem, de a várva várt kislányunk az utolsó héten meghalt a pocakomban. Nem tudtuk feldolgozni a veszteséget és családi háttér miatt hamarosan különmentünk… Elfáradtam a küzdelemben és szakítottunk. Később barátsággá tudott változni a kapcsolatunk, ami a mai napig is élő, jelenleg együtt dolgozunk. Majd egy újabb férfi, fene se érti, miért bukkannak fel… Boldog voltam, szerelem volt elsőre, mert olyan Férfi, akit szerettem volna mind külsőre, mind belsőre. Ami beárnyékolta a kapcsolatunkat, az az emberem múltja volt, amiről nem sokat tudtam, csak annyit, hogy voltak lezáratlan, nem épp tisztességes ügyei. Bíztam benne, hogy változik és rendeződnek ezek az ügyek. Hamarosan hozzánk költözött. Újra terhes lettem és megszületett közös kislányunk, akit nagyon vártunk és boldog voltam, hogy végre kislányom is van. Még egy éves sem volt a kislányunk, amikor utolért a múlt és páromat letartóztatták. És elengedtem, és ismét, látod, újra és újra csavaros történetem 18

egy újabb hurka nyakam köré szorult. Zsámbékon vettem egy kis házat szülői segítséggel és most itt folytatom az életem… Ha tehetném, lovas terápiát tanulnék szívesen. Ha sok pénzem lenne egy tanyát vennék távol a civilizációtól. Aztán ott élnék az állatokkal a családommal a barátokkal óh, Artemisz, bogozd ki hát, történetem! Jaj, még egy mondat: mit sorsom mondat: A lányomnak azt tanácsolom: hallgasson szívére, hallgasson lelkére és vigyen minél több könnyedséget az életébe! Ez olyan üzenet féle, üzenet féle volt. (közjáték)

9. ÉNek És ráül a történet köldökére (Éva, Ilonka néni) Gyere, ülj mellém, hallgass velem emlékezz, ahogy én emlékezem néha majd zokog és felsikolt azt mondja, elég, hogy ennyi volt ennyi volt, és ne tovább ennyi volt, és ne tovább Gyere, és hallgasd meg az életem mi lehettem volna s mivé lettem hallgasd meg azt, hogy jó volt nagyon egész nap én is ezt hallgatom ott belül, legbelül 19

egyedül, egyedül ÉVA

ILONKA ÉVA

ILONKA

Engem is fiúnak vártak. És hát egy ilyen jó nevű nőgyógyász hozott a világra és azzal vezette be a papámnak azt, hogy ne okozzon nagy csalódást, hogy nem fiú lett a családban az első, hogy azt mondta, hogy hát, Imrém, megszületett, de hát nem fiúként, de lány! De nagyon-nagyon szép. Na aztán ezzel rám sütődött a bélyeg, ez a hagyományos, régi családi felfogás. Na most amit én mondok magának, azt névtelenül írja, ugye? Válságos gyermekkor, egy nagyon válságos életben lévő családnak a terméke vagyok, hogy így mondjam. Nagyon sok negatív képpel, nagyon sok olyan társadalmi előítélettel. Akkor jól van. Írja csak.

ÉVA

A háború után, hogy ilyen, mindenük szétment, egy nagy belv… ö… hát nem belvárosi, hát ilyen belvárosi lakás, de nem a belvárosban, hanem a Margit hídnál, ahová ők úgy érkeztek, hogy, hogy mondják ezt, bérelték, még akkoriban is bérelték ezeket a lakásokat és gyakorlatilag a tönkrement család, a háborúval megviselve, ráadásul a kommunista korszakban ugye nagyapámat rögtön nyugdíjazták, nyugdíjból tengették az életüket és hát az volt az egyedüli kiút ebből a nehéz családi életből, hogy az édesapámat a házban egy néni megismertette az én nagyszüleimmel, és hogy az édesapám az egy ígéretes fiatal orvos volt, jó csapatnak, egy ilyen orvosi teamnek az egyik, hogy mondják ezt, ilyen nem vezéralakja, de ilyen, ilyen szakorvosi tekintéllyel bíró ember. És hát rögtön fölmerült a nagymamámban, aki egy nagyon nagyravágyó asszony volt és a háború, ugye, ezt nem engedte, hogy ezt a hajlamát kiélhesse, ezt az úriasszony hajlamát, és hát rögtön az volt az első gondolat, hogy a kisebbik lánya menjen a papámhoz feleségül. Hát egy csúnya érdekházasság lett belőle. Abszolút szeretetlenség, csupa negatívum, veszekedés… Valójában azt éltem meg, hogy hogy lehet utálni a gyereket, hogy lehet utálni az egész emberi kapcsolatokat.

ILONKA

Igen, hát, szóval, hát jó gyerekkorom volt. Igen, igen, igen. Jó szüleim voltak, ők ilyen földműves emberek voltak, parasztemberek voltak, sokat dolgoztak, és én is segítettem nekik. Igen, igen, ők együtt dolgoztak, mentek kapálni, aratni, mikor milyen munka volt.

ÉVA

Nem váltak el, bár elváltak volna, mert akkor a mamám nem a betegágyba menekül, ő tulajdonképpen befeküdt az ágyba és eljátszotta, hogy neki itt fáj, ott fáj, amott fáj, aztán a végén tényleg fájt, tehát ez odáig ment, ez a hipochondria, hogy végül is mindene fájt. 20

ILONKA

úgy látszik, ez egy családi nyavalya nálunk ez a derékfájás és akkor sokszor bizony úgy ment el kapálni, hogy mentünk a szőlőbe vagy valahova, hogy bevette a fájdalomcsillapítót, hogy tudjon dolgozni.

ÉVA

Az egész családi életet a nagymama irányította, aki viszont utálta azt, hogy neki főzni kell, meg a családot ellátni kell.

ILONKA

Ilyen bérelt földjük is volt. Hát ott dolgozgattak, én is segítettem mindig, amit tudtam. Hát ugye reggel elmentek dolgozni, először el kellett látni az állatokat, akkor sok állat volt ám a faluban is, máshol is, nem ám ennyi, mint most. És akkor elmentek ugye, akkor én itthon maradtam, akkor én csinálgattam úgy, etetgettem, amit tudtam, mire hazajöttek, készítettem tüzelőt, hát akkor is még spartheltban tüzeltünk.

ÉVA

Igen, a végén rendszeres veszekedések lettek, a nagyapám ivott, súlyos alkoholista lett, tehát én ezekre a veszekedő, egymást kínzó, engemet is kínzó gyermekkori légkörben nőttem fel.

ILONKA

Hát aztán elmentünk itt a lányokkal, voltak lányok, összejártunk, játszottunk, úgyhogy így voltunk.

ÉVA

Na most azért volt egy kicsike kis kiút, az pedig egy balatoni ház volt, ahova minden nyáron lementünk nyaralni, ami most már teljesen a düledezés szélén van és családi marakodás tárgya. Szóval, egy kiút a természet szépségei felé. A Balaton. A természet. Tudtam, hogy ezek csodálatos értékek, amik között én mászkálok, gyönyörű vadvirágok között, és ez volt életemben az a meghatározó vonal, amitől tulajdonképpen később természetvédővé tett.

ILONKA

Meg kellett etetni, a tehenet megfejni, elvinni a csarnokba a tejet, ha éppen úgy volt, hogy fejős volt a tehén, nem volt terhes, akkor így volt, akkor még volt csorda is a faluba, akkor kieresztették a disznókat, amik mentek ugye a csordára, és akkor utána ők elmentek, aztán estefele jöttek.

ÉVA

Kisgyerekként gyűjtöttük a csigákat, gyűjtöttük a békákat, gyűjtöttük a piócákat, nyaralás közben ez volt tulajdonképpen a játék.

ILONKA

Hát mit, mindig játszottunk valamit, bújócskát vagy volt ilyen ugrálós játék.

ÉVA

Nagyon hirtelen nőtt gyerek voltam, és mindig elájultam, tehát ilyen… Soha szeretetben, megértésben nem volt részem, tehát egy ilyen borzasztó 21

magányos gyerek voltam, aki nem igazán tudtam, hogy… Mindig arról álmodoztam, hogy majd amikor én nagyobb leszek, akkor én biztos, hogy valami egészen más életet fogok élni. Hát ez részben sikerült is. ILONKA

Igen, hát régebben azért a férfiak diktáltak, úgyhogy tudja, nem úgy, mint ma, úgyhogy hát apu tervezte a dolgokat, azt a mama segített neki. Aztán jött a háború. Nem katonának vitték, hanem ilyen munkaszolgálatos. Nem harcolt, nem fegyvert hordott, hanem mit tudom én, ott mit kellett volna segíteni, hogyha kellett volna, ugye, a katonaságnál nem tudom, hogy az ilyenek mit csinálnak ottan. Ilyen lövészárkokat ástak, tudom, itt ezen a részen, itt lefele olyan sok volt. Aztán hát ő ott volt és szerencsére pont hazajött, mire jöttek az oroszok, hát ez Szent este volt, Karácsony este. Aztán apu az meghalt, korán meghalt, 56 éves korában meghalt.

ÉVA

Hát, várjunk csak, azt mondja hogy, hogy családtól való elszakadás. Hát ez tulajdonképpen serdülőkorban indult. Tehát ez a balatoni kis csapatok között, hát, nagyon nagy bulizások, meg ilyen nagy társasági élet volt, na ott volt egyegy ilyen szál, akik így elfogadtak és akkor azok közé be tudtam ékelődni. Sok tehetséges ember lett aztán ebből az egész bulizós társaságból, sokan elég jó nevű családok voltak ott, ez a Balatonnak az a része, ott a déli part, Szemes, tehát Latinovits, ugye.

ILONKA

Ja, hát szoktunk menni moziba hétvégén. Ilyen vándormozi, az szokott kijönni hétvégén, úgy szombaton. Lányokkal mentünk, barátnőkkel. Mi volt a téma, fene tudja már, mi volt a téma…

ÉVA

Ezek ilyen nagy nevek voltak abban a, hogy mondjam, a harmincas évek, tehát amikor a nagyszüleim megvették ezt a balatoni házat, az egy ilyen feltörekvő értelmiségi polgári rétegnek volt az üdülőtelepe. Tehát olyan emberek társaságába kerültem, akkoriban ezt még nem tudtam, ugye, hogy ezek még, de ezek a szálak indítottak el bennem egyrészt, ugye, hogy nagyon emberszerető és társaságszerető ember lettem, állandóan olyan körökbe kerültem, hogy mindig szervezkedni tudtam és baráti köröket hoztam össze, tehát pontosan ellenkezőt csináltam, mint amiben…

ILONKA

nem volt ilyen

ÉVA

Az egyetem, tulajdonképpen az egyetemi évekkel kezdődött az én igazi felszabadulásom, mert

ILONKA

Mentünk a mamával ketten kocsival… 22

ÉVA

Lett egy nagy szerelem, ami aztán úgy ért véget, hogy az illető fiú az kivándorolt Amerikába.

ILONKA

Hát akkor, nézze, nem volt olyasmi, hogy olyan nagyon puszilkodtak az utcán meg mindenhol, sőt, még akkor se, hogyha vőlegény volt már, már csak akkor is úgy puszilta meg a lányt, hogy ha már nem látta senki, nem az, hogy mint most, ugye

ÉVA

Ő egy jó nevű szociológus körökben volt ebben, és tulajdonképpen ő volt, aki az én gondolatvilágomat úgy megalapozta, hogy nemcsak filozófia felé, hanem így, egy ilyen nyitott gondolkodás, ami úgy minden, társadalomtudományok, természettudományok, egyáltalán a tudományos gondolkodás, filozófiai gondolkodás, a lélek útja, az érzelmek, tehát valahol egy teljes emberképnek a…

ILONKA

Hát nem tudom, apu azt akarta, hogy fodrásznő legyek, de hát aztán, hogy ő ugye lebetegedett, akkor mamának kellett segíteni, aztán nem tudtam menni.

ÉVA

Igen, tehát igen, tehát ő volt, aki gyakorlatilag errefelé terelt. Nem terelt, igen, úgy mondanám, kellet mindig a guru... A papám az nagyon sokáig példaképem volt, de sajnos ő aztán a halálával, meg hát egy-két olyan megnyilvánulásával, amiben kifejtette azt, hogy gyakorlatilag én nem vagyok számára sem nőként elfogadott, sem pedig emberként, tehát több mindenben megalázott. De azt ő nem tudta, hogy ezzel borzasztó sebeket ejt rajtam, szerintem, ő úgy halt meg, hogy ő igazságos volt és minden. És hát nagyon sokat gyötrődtem, ugye, az apaképemen, meg azon, hogy tulajdonképpen kicsit az apám útját járom, mert, és mindig apám útját járom úgy, ahogy nála láttam, hogy minden azon múlik, hogy az ember mennyi anyagit tud valahogy elővarázsolni és azzal hogy tudja fönntartani a családot.

ILONKA

Lovas kocsival igen, nehéz volt, mert azért egyikünk se volt olyan nem tudom ilyen erős valaki és bizony, hát tudod, mikor krumplit szedtünk is a tálba, hát alig bírtuk a zsákokat föltenni a kocsira, olyan nehéz volt.

ÉVA

Tehát ez egy nagyon meghatározó kép volt. Úgymond igazságosnak tartotta magát, de végig az vezérelte, hogy megszületett az öcsém és akkor az öcsém lett, tíz évvel volt fiatalabb nálam az öcsém, és hogy hát az öcsém az, a fiúnak kell adni mindent a családban, mert ugye a lány az egy mellékes szereplője a családnak, tehát ez végig meghatározta és dominálta az apám részéről felém nyújtott minden érzelmi megnyilvánulást.

23

ILONKA

Jó ember volt, aztán ügyes volt, mindent meg tudott csinálni, nem kellett mesterembert hívni, ha valami elromlott, úgyhogy ő megcsinálta. Hát régebben azért a férfiak diktáltak, úgyhogy tudja, nem úgy, mint ma, úgyhogy hát apu tervezte a dolgokat, azt a mama segített neki. Aztán meghalt, mi csináltuk tovább anyámmal.

ÉVA

Mamám kezdettől fogva elzárta magát éntőlem, ő velem egyáltalán nem foglalkozott. Állandóan a nőket kerestem, miután nem kaptam anyai szeretetet. Idősebb nőket.

(Itt talán egymásra néznek) ÉVA

A könyvek, a tudás keresése… Úgy tizenhét éves koromban, amikor először kijutottam Nyugat-Európába, akkor kijutottam Angliába és úgy volt, hogy esetleg majd odamegyek férjhez, ott találtam meg azt a kis könyvecskét, tanulmányt…

ILONKA

Hát nem tudom, én most már úgy szeretem a nyugalmat, csendet, nem szeretem azt a sok zajos életet, esténként olvasni szoktam.

ÉVA

Ami valahol itt van a, ott van egy kis sorozat, az mind a kelta mitológiáról és a kelta művészetről szól. Tulajdonképpen a keltákhoz iszonyú vonzódásom lett, és hát nemcsak a keltáknak a hitvilága, hanem a keltáknak a természetszeretete.

ILONKA

Hát olvasom a Bibliát, vannak ilyen könyveim, a Zoli hozott nekem Gárdonyi Gézától télen könyveket, úgyhogy azt olvastam.

ÉVA

Szóval az első nagy szerelmem disszidált. Na most akkor az történt, hogy másfél év után ismertem meg a volt férjemet, ugye most már volt férjem.

ILONKA

hát olyan nagyon ilyeneket nem tartottunk, születésnapot, névnapot nem, nem volt szokás nálunk

ÉVA

Őt úgy ismertem meg, hogy az egyetemen nagyon jó kis ilyen művészi, részben népművészeti érdeklődésű, régész érdeklődésű kis csapatba belekerültem, akikkel hát nagyon, el is mentem néprajzi gyűjtésre meg régészeti feltárásra, és ugyanakkor rengeteg jártunk filmklubokba, a régi egyetemi, hogy hívták a egyetemi klubot?

ILONKA

Akkor sütöttem sok süteményt mindig.

24

ÉVA

Egyetemi színpad! Na, ott számtalan előadás meg minden volt, ugye, társadalomtudományitól kezdve művészetiig, és ott egy nagyon színes palettája az akkori korszaknak. És a néprajzi gyűjtések… Ugye ez a puszta, hát ott volt az igazi puszta, a kiskunság, ahol gyűjtöttem, ahol nincs egy szál fa sem, viszont lent olyan növény és rovarvilág van, amiben, amit az ember el nem tudna képzelni, hogy egy csodálatos virágszőnyeg van az ember lába alatt, és ahogy így alkonyodott, jött föl a telihold, jött föl a telihold, alkonyodott és teljesen ráborult az emberre az égbolt, tehát tényleg lehetett látni hogy a Föld gömb alakú. Ezt csak itt a pusztában lehet látni. És ott volt egy pásztor az ég és a Hold.

ILONKA

Jaj, mit meséljek magának

ÉVA

És akkor az az este, és utána tábortűz volt és ott leültünk és énekeltünk és rengeteg pásztornótát, rengeteg ilyen régi kun, az volt az a kun Miatyánk, amit ugye őrizgettek a kunok maguknak, ez egy tiltott és titkos anyag is volt. Ősi, nagyon ősi nyelvi késztetések, amik ott, és kincsek, amik ott előbújtak.

ILONKA

Jaj, hát ez nagyon régen volt, nagyon régen.

ÉVA

És akkor ott éreztem rá arra, hogy az ember milyen mértékben kiszolgáltatottja a természeti létezésnek, és azt hiszem, hogy ez egy döntő volt, az az egész este és éjszaka számomra, nemcsak a gondolatvilágomban, hanem az érzelmi világomban is, mert ugye elvezetett egészen a lelki megnyil.. mit őriz az ember a saját tudattalanjában az előző életeiből…

Itt lehetne egy törés vagy zene ÉVA

Az első férjem… Úgy éreztük, hogy közünk van egymáshoz és ebből lett egy házasság. Azt megvallom őszintén…

ILONKA

Szóval úgy volt, hogy én tudtam a dolgait, és én mondtam neki és akkor ő mindent megígért, hogy nem lesz ő ilyen, nem lesz ő ilyen, ha összekerülünk, majd megjavul. Tudja, mi van, ígérni lehet mindent, betartani már nem muszáj

ÉVA

Egy négy hónap után házasodtunk, a nagyobbik lányom is útban volt már. És nagyon szerettem volna családot. És akkor elhatároztam, hogy én biztos hogy másképpen fogok a családi élethez hozzáállni, mint ahogy amit én kaptam, de sajnos nem jó partnerre találtam a volt férjemben.

ILONKA

Tudja mi van, ígérni lehet mindent, betartani már nem muszáj.

25

ÉVA

Igen, ez lett a fő probléma kettőnk között, hogy ő tulajdonképpen szerintem ő is fiút várt.

ILONKA

Igen, lett a Zoli.

ÉVA

Ugye én azt olvastam, hogy ezek így mennek, hogy amilyen légkörben nő föl az ember, ösztönösen olyan partnert is választ, aki szintén egy sérült valahol. Én is egy sérült ember voltam, ő is egy sérült ember volt, és őneki ráadásul még hát olyan családi tragédiában is volt része, és ez amit a gyerekeim előtt végig titkoltam, hogy az ő édesanyja ott abban a lakásban lett öngyilkos, úgyhogy ez egy

ILONKA

Hát volt azért öröm, de hát, nem egy jól sikerült házasság volt, 5 év után elváltunk.

ÉVA

És a vége az lett, hogy gyakorlatilag ő este dolgozott, én nappal és szinte alig találkoztunk. Ez szét is vitte tulajdonképpen ezt a házasságot, énszerintem, tehát ez nem egy egészséges megoldás.

ILONKA

Akkor négyéves volt a gyerek, mikor elváltunk, az csúnyán ment, mert mindent el akart vinni.

ÉVA

Azért 22 évig éltünk együtt. És akkor a zuglói házat megörököltük, viszont én nem nagyon szerettem azt a házat és nem akartam a nagymamám emlékei között élni.

ILONKA

Anyám egyetértett. Mondta, hogy hát ezt így nem lehet csinálni egy életen át, hogy mindig veszekedtek meg minden, hát ugye hát megértett.

ÉVA

Általában egyáltalán nem akarok múltbeli emlékek között élni, mindig újat akarok és mindig mást, mindig az életemnek bizonyos szakaszait drasztikusan lezárom, oda többet vissza nem megyek, azokkal az emberekkel nem akarok találkozni, viszont rettenetesen nyitott vagyok az új emberek és az új társaságok felé.

ILONKA

Megszoktam, persze. Egyedül vagyok. Elvagyok. elég, ami volt.

ÉVA

Aztán az építkezés, ez vitte aztán teljesen szét a házasságot, mert volt férjemből is olyan érzelmi állapotokat hozott ki, hogy tkp. neki meg kell tennie olyasmit, hogy egyedül kell építenie a házat, ugyanakkor én is pénzkereső voltam, nem tudtam annyit otthon lenni, a gyerekek egy kicsit szanaszét kerültek, tehát itt

26

egy totális válság lépett fel, ez nagyon sok családi életet szétvisz, ugye az építkezés sok rossz tulajdonságot hoz elő az emberekből. ILONKA

Mit mondjak magának?

ÉVA

Rájöttem arra, hogy én totálisan egyedül vagyok, régi barátságaim teljesen szétmentek.

ILONKA

Hát, megérzi azt az ember, hogy ki szereti, nem? Meg lehet azt érezni.

ÉVA

Egyszerűen rájöttem arra, hogy nincs kit fölhívnom, és akkor hát ez volt egy délután, most is előttem van, hogy ott ülök és azon gondolkoztam, na most, hogy ez most túléljem, ahhoz most több dolgot kell itt mérlegelni. Mi az, amire képes vagy? Ez az egyik. Hát ugye gondolkodni. Na jó, de abból még nem lesz társaság meg nem lesz semmi. Akkor mi az, ami rejtetten ott van, amit te szeretsz csinálni? És akkor bevillant az agyamba az, hogy hát a kerékpározás. Hát én imádok kerékpározni, hát nosza, rajta, gyerünk csak kerékpározni, volt egy öreg kerékpárom.

ILONKA

Hát nem tudom. Elvagyok itt egyedül. A Zoli az jön-megy.

ÉVA

Akkor még nem váltunk el. Ez olyan néma egymás mellett élés volt, ami hát a legszörnyűbb, azt mondják, hogy a társas magány, az a legszörnyűbb, amikor nincs kibeszélni senkivel azt, hogy milyen problémák, hát a volt férjem amúgy is egy iszonyú zárkózott ember, akit ma úgy tudok szimbólumokkal jelezni, hogy a szíve fölött lakatot viselő varázsló, ezt így is írtam meg róla, mert mélyen eltitkolta azt ő, tehát én az ő élettragédiáit a gyerekorvostól tudtam meg, az izétől, hogy egyáltalán az ő édesanyja ott lett öngyilkos, amit ő soha nem tudott elmondani.

ILONKA

Akkor már apu beteg volt, akkor a mamát nem akartam itt hagyni, egyedül nem bírt volna megcsinálni mindent. Hát az is már olyan volt, mikor már apu beteg volt, hogy hát mentünk a határba dolgozni, hát, tudom, így ősszel is, már akkor ugye hűvösek voltak, apunak bekészítettem a tüzelőt, ne fázzon ott a konyhában. Ez konyha volt itten, együtt volt a fürdőszoba, konyha volt. Vizet készítettem, mert akkor még kútról hordtuk a vizet, úgyhogy minden itt legyen, neki ne kelljen kimenni. És az olyan jó érzés volt, amikor jöttünk haza, nyitva volt a kapu, már kinyitotta a kaput és várt. És amikor meghalt, az olyan rossz érzés volt, hogy most nem vár senki otthon, egyedül vagyunk, senki nem vár. Utána nem mondta senki ezt, senki nem mondta, hogy vigyázzatok magatokra. Nagyon nagyon nagyon szerettem, de ő is szeretett engem. Oyan kedvesen beszélt, igen, kedvesen beszélt. Tudom, egyszer emlékszem rá, hogy hát ugye 27

ez tiltva volt, vagyis úgy volt bemondva, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát és sokáig elhittem, úgy emlékszem rá, hogy na mondom, most az idén megvárom a Jézuskát, addig le nem fekszem, amíg nem jön. Mert annyira megszerettem volna látni. És hát persze elaludtam és akkor a mama olyankor szokta díszíteni, amikor én már elaludtam, hát másnap ugye már fölébredek, itt a karácsonyfa. Itt volt, igen, aztán tudom, ott ültem apu ölébe, simogattam a haját és akkor mondom neki, hogy én úgy meg akartam várni a Jézuskát. Azt mondja, hát elaludtál. Mondom igen, mondom, és milyen volt a Jézuska, hogy nézett ki? Úgy megkérdezgettem tőle, azt mondja, szép volt, szép volt, jaj ÉVA

Megpróbáltam nyitogatni az élet kapuját és azt, hogy én mikre lennék még képes. És rájöttem, hogy rengeteg lehetőségbe képes vagyok és van hozzá erőm és gondolati anyagom, hogy újra szerveződjek és gyakorlatilag egy olyan két és fél év alatt egy óriási baráti kört sikerült kerékpárosokból összeverbuválni. De közben kialakult az, hogy beleszerettem a keleti sportokba és a keleti filozófiába, rengeteget olvastam többek között Jungba is beleszerettem és rengeteget olvastam, meg a keleti tanokról, és rájöttem, hogy énnekem valahol errefelé van az utam és ebbe belekapcsolódott egy nagyon érdekes vonulat…

ILONKA

Én nem is tudom hogy van, most a templomot hogy ki takarítsa, mert most már én nem járok templomba, hogy én ilyen rosszul megyek.

ÉVA

Ugye erről eddig nem beszéltem, hogy az én családom az egy ilyen látszat vallásos család volt, tehát elmegyünk a templomba, mert el kell menni, mert az az elvárás, ott ülünk az első sorokban, hogy mindenki lássa, hogy mi ott vagyunk.

ILONKA

Hát az úgy nézett ki, hogy 14 éves korukban konfirmáltak, hát akkor fehér ruhába kellett lenni és a templomba kiálltak az Úr asztala mellé, fiúk, lányok. És akkor kérdezett a tiszteletes úr, voltak kérdések, amit meg kellett tanulni és abból kérdezett.

ÉVA

Közben ugye otthon halálra marhatjuk egymást, mindenki mindenkit eltiporhat, gyűlölködhetünk, tehát semmilyen emberi érték és szeretet, az nem, azt mind a szőnyeg alá söpörjük, tehát egy borzasztó álszent kettős skizofrén család volt az, ami ugye a vallást is elém tárta, a katolikus vallást.

ILONKA

Akkor már önként vállaltuk ugye

ÉVA

Na én megteremtettem a magam útjait. A lányok közben ugye a serdülőkor nehézségeivel küszködtek, már inkább a későbbi serdülőkor, a nagyobbik lányom sérült meg először, ő lett tkp részben ennek az egésznek viharos házasságunknak, építkezésnek meg mindennek az első fokú áldozata, kiderült, 28

hogy a családunkban benne lévő rossz gén, a mániás depresszió, és a rossz gént ez a lányom… Az édesanyámban is, az unokatestvéremben is, az öcsémben is mindenkiben ott van, hála a jó istennek bennem nincs és akkor itt jön be az, hogy tkp ki hova születik le az életbe, mert én azt mondom, hogy valahol valami olyasmi van, hogy az ember fölvállal egy bizonyos életsorsot, amit végig kell járnia böcsülettel, ha nem járja végig, föladja, ugye, az egy nem jó vonulat, de hogy bizonyos mértékig meghatározó, mert én ugye itt vagyok középen és ugye az összes családtagom hátul beteg volt, mondjuk, kivéve az édesapámat, és ahogy előre tekintek, ugye a két lányom is mind beteg lett. Na ez a vonulat. ILONKA

Hát nem tudom.

ÉVA

Visszatérve arra, hogy hogyan épül föl újra az ember, mert ugye ezt kérdezted tőlem, hogy a válságokból hogy lehet kimászni. Az pedig úgy történt, hogy mi a párommal összekerültünk, hogy a bicikli, hát a bicikliszeretet, az hogy erre kibicikliztünk ide Zsámbékra az egyik barátnőmmel egy nagyon szép májusi napon. A párom akkor már özvegy volt, hát kijöttem és akkor rengeteget beszélgetünk, meg minden és akkor mondtam, hogy hát én egy nagy teakedvelő vagyok és hogy hát egyszer milyen jó lenne egy teázóba, hogy elvinném a kedvenc teázómba, ez ugye megint egy nagy szerelem, a különleges teák, meg félig a vegetáriánus életmód, meg minden, aminek híve lettem úgy negyven éves korom körül. Ez is egy nagy nyitottság volt az élet felé, az új ízeknek a megismerése, és egyben a gyógyítás megismerése, hogy hogyan lehet ugye gyógyfüvekkel gyógyítani. És akkor valahol elindult egy szép baráti beszélgetésekkel az, hogy aztán még egyszer idejöttem és akkor már egyre bensőségesebbé vált a dolog és aztán egyszer úgy jött, hogy már innen nem mentem vissza a kis lakásba, hanem, hát ebből lett egy nagyon szép emberi kapcsolat. Valójában, hogy mondjam, az ember a szerelmet akkor ismeri meg igazán, mikor őszbe csavarodik a haja, tehát én is úgy érzem, hogy ez valahogy így történt. Tehát itt jött egy következő nagyon szép vonulata az életemnek. Gyakorlatilag nekem Zsámbék a felfedezés erejével hatott, én már akkor tudtam, hogy ez egy kelta település.

ILONKA

Nézegetet, emlékezem. Elvagyok ezzel, higgye el. Megláttam a dombok között a vasrudakkal kitámasztott házfalat. Az omladozó vakolatot, ami mint egy nagymamától örökölt szabásminta ódivatú fazonírként takarja a lélegezni akaró bőrt. 29

Ott ült egy asszony, aki már mindenkit eltemetett. Ott ült egy asszony, arca mályva, Ott ült egy asszony, földdé válva, Ott ült, ott élt, ott ült egy asszony egymagában. Az istennek se görbült meg másfajta súlyokhoz szokott tartása. Csak ült, csak ült ott az az asszony egyenes háttal, kezében csésze, csak ott ült a ház előtt, a vasrudak között ült, mintha a lehámlott vakolat közül szökkent volna szárba – napra nap közelebb hajolt a feledéshez. (vagy inkább egy népdal ide? és összemosni a következő Éva szövegel?) ÉVA

És milyen érdekes, hogy jönnek pofonok a férfiaktól, ugye, hogy apám nem fogadott el azért, mert elsőszülöttként mertem megszületni lányként, végig férfiként éltem egy kicsit az életemet, mert kenyérkereső voltam és minden, tehát egy ilyen vonulat volt az életemben, hogy nem léphetek olyan pályára, mert nő vagyok, de biztos, én most úgy látom, hogy ezeknek azért kellett megtörténnie, és így ilyen pofonokkal, hogy ne ringassam magamat esetleg illúziókba. Ebből kellett kivackolni magamat, és ebből kellett minden válságos időszakban, ugye kivackolni magamat, úgy, hogy én alapvetően egy igazából egy nagyon emberszerető és az embereknek segíteni akaró és ugyanakkor a természet és a élet tisztelete felé a voksomat letenni akaró ember vagyok.

ILONKA

Nem tudom aranyom, mi lesz.

ÉVA

Egyre elégedettebb vagyok, hogy nőként tkp születtem meg ebben az életemben, mert nőként sok olyan dolog, főleg az érzelmi és a lelki vonulatot megélhettem, főleg az anyaságot. Ha kell, nőként megállni a helyem, ha kell 30

gyógyítóként megállni a helyem, énszerintem előző életeim során valami sámánnő vagy mi lehettem, táltosként is születtem, mert több fogam volt, és nagyon korán, már amikor megismerkedtem a vegetáriánus életmóddal, úgy olyan 38-40 éves korom körül, akkor nagyon szakítottam a húsevéssel és akkor jött a gyógy… ILONKA

Nem úgy sikerült, mint ahogy én akartam, már kitanulok belőle, tudja, már ebbe is bele köll jönni vagy bennem köll lenni. Nagyon régen, évek óta nem csináltam ezt a süteményt, és jó íze van, de viszont úgy jön le róla ez a fölső, ez a diós réteg…

(Körbekínálja sütivel a közönséget) ÉVA

Szóval ebben, hogy nő és férfi és hogy a női…

ILONKA

Nyugodtan kóstolják. Csak a teteje, ugye…

ÉVA

Szóval én úgy érzem, hogy alapvetően én egy boldog ember vagyok, bármennyire is úgy tűnik mintha sok.. Valahol van egy, nem tudom, Seneca vagy Marcus Aureliusnak egy idézete arról, hogy a sors szerencsétlensége, hogy sok ember azt mondja, hogy jaj de szerencsétlen vagyok, hogy ennyi sok nehézséget kaptam az élettől, hát ezt nem lehet kibírni, és ő azt írja, hogy hát tkp fogd föl úgy, hogy milyen szerencse, hogy te a szerencsétlenségeken úrrá tudtál lenni.

ILONKA

Jól sikerült, remélem, ízlik, aranyom.

ÉVA

(teával kínál) Szóval én úgy érzem, hogy a boldogság itt kezdődik, mikor az ember rádöbben arra, ennyi probléma, ennyi szörnyűséget, de ennyi szörnyűség mellett is olyan szép a természet, olyan sok öröm van abban, hogyha a beteg lányom hozzám bújik és szeretetet tudok neki adni, hogy barátoknak tudok egy jó teát ajánlani, és akkor azt mondja, hogy ez egész jól rendbe hozott engem, szóval ha segíteni tudok valamiben. Hát én úgy érzem, hogy a női szerep viszont itt jön be. Tehát hogy nőként, férfiként, kicsit tehát a férfi oldalunkat is kiegyensúlyozni és a női oldalunkat is. (Meg a tálcát is)

ÉVA

Itt azért valahol arról van szó, ha harcolunk is harcolunk, de igazából nem kellene, inkább a békesség felé kellene törekedni, mert egy nőnek az lenne az alapvető, hogy azt az összhangot megteremtse a férfi és a nő között.

31

ILONKA

Valahol ez szerintem, ez rajtunk múlik. Olyan sok minden úgy eszembe jut, mikor úgy egyedül vagyok, olyan sok szép dolog.

Sorsomba istennők keverednek, megosztozom velük a szerepemen. Áldozok félelmet a szeretetnek, nézem a vonalakat a tenyeremen. S amit ott látok, nem én vagyok. Szembenézek egy felfakasztott múlttal, sodor harcos istennő a végzetem felé. Küzdök a folyton elavulttal, Perszephoné, ó, higgadt Szemelé! Nyitott szívem, a mindig változó. Nyitott szívem, akár a kút, nyitott szívemből hármas út – vizet permetez a légcsavar. Szavam csak folyton méreget, a csend meséli el a lényeget. Nyitott szívemben zűrzavar. Megszoktam, most már nem zavar. Megszoktam, tényleg nem zavar.

32

10. ének Minden történetben én vagyok (Kata, Timi, Rita, Kriszti) KATA

Az az érdekes, hogy anyukám itt él közelben és egyszer gondolkoztam, hogy meg merném-e kérdezni. Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt így föl mertem volna neki tenni. Pedig nincs benne semmi.

KRISZTI

Elvileg.

RITA

1970 tavaszán születtem, második leánygyermekként, Édesanyám elmondása alapján nagyon könnyen (az én megélésem nem biztos, hogy ugyanez...).

TIMI

Az anyunak én a második házasságából születtem, azután még volt neki kettő, úgyhogy azért mondtam így, hogy a második, és az előző, az első házassága az egy ilyen nagyon nagyon nehéz sors volt, egy alkoholista férj, aki bántotta őket is és a két másik testvéremet, van egy bátyám és egy nővérem, és nagyon nehezen tudott elválni tőle, de sikerült neki és jött egy nagy szerelem, az én édesapám, úgyhogy ez benne van a családi anekdotákban, hogy szerelemgyerek vagyok és ez…

KATA

Látszik is rajtad.

TIMI

Ráadásul úgy történt, hogy volt egy kisbaba, szintén kislány, aki megfogant egy évvel előttem és koraszülött volt, és meghalt, őt is, mint engem szintén

MIND

Pszt!

TIMI

Hm..nak nevezték volna. Ezután nagyon gyorsan az anyu megint terhes lett és így lettem én. (Kriszti szövege alatt) Volt egy ilyen testvérem, aki nem tudott megszületni, illetve megszületett, csak nem tudott élni.

KRISZTI

Nem tudták, hogy jönni fogok, mert ikrek vagyunk, úgyhogy mikor kiesett a kezem, akkor volt nagy hisztéria, hogy őt elaltatták, úgyhogy én már halottan születtem meg és akkor újra lettem élesztve és akkor így maradtam egy picikét. Nem voltak jóban apuék, úgyhogy ez egy ilyen kötődés dolog volt, hogy a végén hormonkezelésre születtem,

RITA

Születtetek.

KRISZTI

igen, születtünk, azért lettünk, hárman voltunk, egy elment, egyik testvérünk és ketten maradtunk és ezért maradtak együtt a végén a szüleink.

KATA

Ott zajlott nem sokkal ezután a nagyszüleim válása. 33

LÁNYOK

Hm?

KATA

Hát igen, érdekes, mi? Az első gyerekkori képem, hogy állok az utcán és jön a költöztető teherautó, és ezt már úgy meséli a mamám, hogy ez egy iszonyú trauma volt nekem. Tkp azért költöztünk el, mert ilyen tarthatatlan állapotok alakultak ki, ez a család tele van ilyen erős személyiségekkel, úgyhogy képzelheted. Nem tudom, mi volt, de a lényeg az, hogy onnan el kellett jönni.

RITA

Igazán földi paradicsom volt otthon, utazásokkal, közös kártya partikkal, teljes szabadsággal. Családi vállalkozás volt, már mi is gyerekként beszálltunk.

KRISZTI

A harmadikat nem tudom, az pici korában ment el, egy-két hónapos terhesség közben, de nem tudom, hogy ki lett volna. Illetve én sejtem, hogy ki ő most, nyilván ő is megszületett máshol és megtaláltuk egymást. És lány, ő is.

LÁNYOK

(kuncognak) Ez a töki varázs, tudod, kultúrkör. Parázslik a, parázslik a zasszonyok varázs lika! Heje, huja pántlika, tudom, mért parázslik a zasszonyok varázs lika.

KATA

Így női vonalon, hát anyai ági nők azok nem könnyű természetek. Például a nagyanyám… Én mindig kicsit tartottam tőle… így tiszteltem, meg szerettem, de kicsit tartottam, mert ott minden rendben volt. A konyhától az öltözködésig, a kerti fűszálakig meg a veteményig meg a tisztaságig ott mindennek úgy rendben kellett lenni vagy úgy rendben volt. Ilyen nagyon szabályos, szabályozott, tiszta, rendes életnek mondható dolog, de abba sok minden nem fért bele szerintem úgy emberileg lehet, hogy bele kellett volna férni.

RITA

Ott ingáztam a "vezetők" és a "cikizhetők" között. Én kicsi voltam, csendes és sokszor kerültem a "cikizhetők" táborába. Jó tanuló voltam, szorgalmas de nem szerettem tanulni, inkább a félelem a szégyentől, hogy nem tudok jóra felelni "segített" a jó eredményekben.

KRISZTI

Te ezt most olvasod?

RITA

Igen.

34

TIMI

Én sem tudom kívülről a történetemet. Belülről sokkal inkább… Anya felnőtt fejjel végezte el a varrónői szakipari iskolát, és kezdett először maszekolni, egyre szebb dolgokat varrt olyan nőknek, akik ezt megengedhették maguknak. És akkor ő egyre felkapottabb lett, akkor bevont maga mellé segítséget és aztán szépen lassan ebből egy kis mini birodalmat épített, egészen egy 50 fős varrodáig, ahogy az a nagy könyvekben írva szokott lenni, és ebbe a családi vállalkozásba bevonta a gyerekeit, csak én akkor még kicsi voltam, hogy én bevonódhattam volna tulajdonosként és amikor meg már olyan idős lettem, hogy ez engem is érdekelt és szerettem volna belépni, akkor a testvéreim azt mondták, hogy ez nem így működik. Amikor elváltak, az nagyon nagyon nehéz volt apámnak…

RITA

Most apádról beszélsz?

TIMI

Igen, merthogy ugyanúgy ez a… én ugyanúgy a szeme fénye maradtam, és hát megpróbált ebben az elvált státuszban ugyanúgy részt venni az életemben, nyilván nem tudott ő sem többet, mint hétvégenként, meg a szünetek fele, ahogy ezt ilyenkor az emberek meg szokták osztani egy 9 éves gyereknél, de nagyon benne maradt az életemben és végigkísérte a dolgaimat. És még arra is emlékszem, hogy az első menstruációm is az apunál jött meg, nála voltam éppen a hétvégén és ő vett nekem betétet a kisboltban.

KRISZTI

Funkció… Hát apu dolgozott, anyu dolgozott, orvosok, konzervatívak, kemények, ennyi. Hogy hogy éreztem magam egy ilyen indíttatással, mint ami nekem van? Elég idegenül, de hát nyilván nem véletlen. Megtanultam a konzervatív életmód minden rejtélyeit, meg azt is, hogy hogy lehet ezt nyilván kilázadni, meg hogy hol kell megpiszkálni a szkeptikus embereket ahhoz, hogy egy picikét ébredjenek.

RITA

És mi volt a kedvenc színetek gyerekkorotokban?

KATA

Azért én ezt nem éreztem, én úgy gondoltam, hogy minket tök jó ilyen önálló embernek kezelnek, meg mindig afelé tereltek, hogy független, normális, szabadgondolkodású emberek legyünk. Mégis egy csomó olyan ingert kaptam, ami engem totál így leblokkolt és szerintem mind a mai napig. Ez a tanuljál jól, csináld ezt, csináld meg a feladatod meg minden és ha ennek megfelelsz, akkor jó, de hogy ezen túl nem kaptam…

KRISZTI

Hát én sose pozícionáltam.

TIMI

Én apás voltam, ez volt ez a kapcsolat köztünk, igen. És az apu… tehát az anyu azért jórészt egy munkamániás és nagyon dolgos asszony volt, egy nagyon-nagyon szegény családból született, ahol tényleg voltak időszakok, 35

amikor éheztek szinte, és őneki az volt a legfontosabb érték a családjában, hogy az anyagi javakat biztosítani tudja és ezért ő állandóan dolgozott, és azt tartotta fontosnak. Az apu meg nagyon szerette az irodalmat, a kultúrát, a sportot, nagyon nagy volt az általános műveltsége, a világról való tájékozottsága. RITA

A lányok közé sem tudtam igazán beilleszkedni, mert nem voltam "lányos", így inkább magányos voltam, néha "odacsapódtam" valahová. A ballagás maga volt a szabadulás! "lányságomat" itt érte több csúfolás, ami miatt nem igazán volt önbizalmam a fiúk felé.

KATA

Azt láttam, hogy ők szellemileg partnerek egymás számára, intellektuálisan, de magát az érzelmi oldalát…

TIMI

Kértek egy kávét?

KATA

Nálunk az anyai vonal az, aki… én is ezt vettem át, hogy nem mutatja, nem vagyunk… és ez sose volt és én ezt ennek tulajdonítom, hogy ez azért előttünk nem annyira volt egyértelmű. Valahol evidens volt, hogy anyám apám férj feleség, összetartozunk, egy család vagyunk, de érzelmi megnyilvánulásai ennek nagyon ritkán voltak.

KRISZTI

De hát ők tették a maguk dolgát, ami szerintük a leghelyesebb volt, és tényleg maximálisan a legtöbbet adták, de nem, nem úgy neveltek, ahogy mondjuk én nevelem a saját gyerekeimet, nem volt meg az a fajta kötöttség közöttünk.

RITA

Édesapám általam nem tudott feszültségek miatt gyakran ivott... nem sokat, épp csak annyit, amennyivel be lehet árnyékolni a biztonságot. Édesanyám gyakran sírt, én vigaszként álltam mellette, haragudtam és féltem is Édesapámtól, bár felénk mindig kedves volt, sosem bántott senkit, de nekem félelmetes volt az ittas állapot és a veszekedés, ami követte. Családi együttlétek itt már nemigen voltak, ha nyaralni elutaztunk, már az sem volt az igazán felszabadult együttlét. Az ivás tabuként volt kezelve.

TIMI

Az anyu és az apu között? Ott a gond az… Nekem az abszolút törés volt, én ebből nem érzékeltem, most utólag már, de ehhez el kellett telnie aztán 30 évnek, hogy az anyu elmesélje, hogy az apu nagyon sokszor megcsalta őt. Nem beszélünk másról?

KATA

Az ovira, arra emlékszem, hogy rosszul éreztem magam és nem találtam a helyem, habár voltak barátnőim, de úgy nem… az maradt meg, hogy nem érzem ott jól magam. A suliban meg én egy ilyen állati… mindig azt mondom, hogy ilyen mulya voltam, ilyen állati visszafogott, csöndes, de ott már megtaláltam azt az egy-két ilyen emberi kapcsolatot, amivel így tök jól 36

átéltem, vagy túléltem vagy nem tudom… Szerintem nem… tehát most meddig beszélünk? KRISZTI

Amit én nem kaptam meg, azt nyilván próbálom kompenzálni. Én ezért nem megyek el dolgozni, hogy így reggeltől estig ne legyek velük, ezért nem, tehát ezért sokkal fontosabb nekem az, hogy egybe legyünk, hogy legyen egy családi hátterük, hogy legyen önbizalmuk, legyenek elismerve, ezek nálunk nem voltak meg, hülye voltam mindig, aztán az is maradtam, szerintük, és azért ebből nehéz kilábalni, tehát így felnőni és így megtalálni.

RITA

Hippi lelkület állt hozzám közel, de nem tudtam, mertem igazán megélni. Szerettem a nagy, lógó ruhákat, kendőket a nyakamba, de Szüleim nem nagyon szerették,hogy nem öltözünk "csinosan". Inkább fiúsan, lezseren jártam és a fiúk társaságát ekkor sokkal jobban szerettem. Nem érdekeltek akkoriban a nőies témák, dolgok, ügyek....

TIMI

Most kiszállok.

RITA

A gyerekei apjával 17 évesen ismerkedett meg. Nem baj?

TIMI

Mondd csak.

RITA

És aztán egy évvel később házasodtak össze, nagyon fiatalon, 18-évesen.

TIMI

Ez csak információ. Mit kezdesz vele?

RITA

És megszületett az első kisfiad.

TIMI

Kiszálltam!

RITA

Vitted a céget anyud mellett.

TIMI

Inkább a szülésről.

RITA

Beírtad az internetbe, hogy…

TIMI

Geréb Ági.

KRISZTI

Hogy természetes szülés.

TIMI

A nők hülyék, hát nem tudják, hogy így is lehet szülni, tehát ez ilyen volt, ilyen felismerés.

KATA

Volt egy hittantanárom, egy ferences szerzetes, aki… máig azt mondom, hogy ő rakta le az alapjait a dolgaimnak. Máig azokból élek. És akkor ehhez még hozzájött egy csomó minden, amit így közösségben vagy nem tudom hol így megéltem. Azt éltem meg nagyon, azt a gyermekiséget az Istennel kapcsolatban, azt, hogy lehetek gyerek, és ez nekem, szerintem fontos így az 37

Istennel való viszonyomban, lehetek kiszolgáltatott, kérhetek csak úgy, anélkül, hogy megérdemelném és ad absurdum meg is kapom, vagy nem, hát ez mindig benne van a pakliban. Meg az, hogy nem kell nagy dolgot csinálnom ahhoz, hogy ez jól működjön, hogy mi jóban legyünk. Énnekem erről szól az ő példája, és az ő teológiája is, ez a kis lépések… nem tudom, hogy van a mondat vége… tehát, hogy piciket, piciket lépünk és ugyanúgy. Meg van ez a lift elmélete, hogy én csak beszállok a liftbe és felemel az Isten, hogy igazából, mondom… ez olyan egyszerű, de nagyszerű, hogy nem kell megérdemelnem, csak egyszerűen ilyen gyermeki elfogadás van. TIMI

Öt, négy fiú és aztán egy kislány. És akkor ennek volt egy ilyen nagyon szép íve, nagyon.

KRISZTI

Adok tüzet.

TIMI

Tandem szoptattam…

KRISZTI

Most két témáról beszélünk.

TIMI

Ezeket én is szívesen kutatgatom, merthogy nagy vágyam most, hogy ezzel egy kicsit foglalkozzak, hogy lehessen első lépésben magamban gyógyítgatni ezzel a sebeket, hogy mit okoztam a gyerekeimben, mert azért öt pici gyerekről volt szó. Ervin

LÁNYOK

Pszt!

TIMI

sokat félrelépett és én valahogy ezt így nem akartam tudni, de biztos zavart, de nem mondanám.

RITA

De mondjad.

TIMI

Nagyon nyitott voltam szexuális téren, mindig jó volt a párválasztásom, volt több kapcsolatom a házasságom előtt, nem éreztem úgy, hogy ne próbáltam volna én azt ki, amit ki akarok. És amikor ez így elindult ez a szele annak, hogy az ember akkor mégse monogám, felmerült a kérdés, akkor én ezt nem úgy reagáltam le az Ervinnél, hogy belezuhantam a magam kínjába és elhíztam és ronda lettem és csak a gyerekekkel kezdtem foglalkozni, hanem ez akkor engem magam felé fordított és akkor én pld. minden szülés után újra lefogytam és levágattam a hajam és akkor egy másik nő jelent meg, én ilyen nagyon változékony személyiségem van és ezt mindig dinamóba tettem. És nekem is volt ilyen kalandom Ervin mellett, ami meg azért volt jó, mert hogy abszolút megerősített ebben, hogy én attól még nő maradtam, mert szültem egy csomó gyereket. De egyik sem volt olyan, hogy bárhová, bármerre mozdított volna abban, hogy nekem Ervin a társam. Ami nálunk azt hiszem, inkább ez a szétválasztás az, hogy 38

Ervin egy nagyon nehéz… mi úgy ismerkedtünk meg, hogy ő öngyilkossági kísérletet követett el egy fél évvel azelőtt, hogy engem megismert, egy ilyen menedék lettem neki, egy erős nő, akibe bele tud kapaszkodni, hiába voltam nagyon fiatal, de már akkor is nagyon erős személyiségem volt. És azt gondolom, hogy ez végigkísérte a mi kapcsolatunkat, hogy én őt állandóan támogattam és építettem föl. És felépült egyfajta szintig, hogy ő egy nagyon jó apa, és tényleg zseniális apa volt, imádták a gyerekei, hát nem lehetett leszedni róluk. KATA

Hát nekem nagyon zűrös dolgok voltak, hogy az én szüleim elváltak, mikor 16 éves voltam. Egyrészt amikor szembesülsz azzal, hogy ez velem nem történhet meg, de mégis megtörténik meg nem is érted, hogy mi történik, hogy szétrobban a család.

KRISZTI

Mert a gyerek általában az anyjával, már csak ilyen, hát igen, semmi különös. Nem fáztok?

KATA

Nem, abszolút nem, ez egy ilyen, szinte praktikusan… és akkor ott kezdődött a dolog, hogy negyedikre alakult ki az, hogy … ott maradtam apámnál, közben beköltözött az új feleség és én utólag rájöttem, hogy az anyám ezt irtóra zokon vette, ilyen árulásnak vette, hogy én ott azzal az idegen nővel, aki kvázi az ő helyére lépett én ott bírok maradni. És innentől szerintem nagyon rossz vágányra került az egész, mindegy. Karácsony volt, mikor Nagykovácsiba elköltöztünk és akkor jöttek a veszekedések olyan szinten, hogy én és az anyám között, mi állandóan konfrontálódtunk, hogy én miért értek egyet az apámmal, vagy miért védem. Visszamentem apámhoz, és jött a következő rémtörténet, mert ott volt a feleség, aki korban így félúton volt közte és köztem és volt egy nálam tíz évvel fiatalabb gyereke, egy korábbi házasságából és akkor született a közös gyerek, nálam húsz évvel fiatalabb… tehát minden volt.

RITA

Gimnázium után nem tanultam tovább, nem tudtam mi akarok lenni, merre menjek és főiskolához nem volt bátorságom. Nagyon féltem a vizsgáktól, a szakdolgozat írástól.

TIMI

Ja, te meg lemaradtál.

RITA

Belehúzok. Nem akartam egy kapcsolatból rögtön férjhez menni. Élni akartam, több párkapcsolatot megtapasztalni mielőtt elköteleződnék. Mivel az utolsó egy évben már érződött az egyre több konfliktus, nem rázott meg annyira a szakítás, inkább felszabadító volt. Egy hónapon belül rám is talált az "Igazi Nagy Ö", ahol először éreztem Nőnek magam. Ez nekem új volt, de nagyon nagyon tetszett, hogy Nőként kezelnek és persze "elvárásként" is megjelent, amit viszont nem tudtam igazán adni, mert nem 39

is tudtam és nem is éreztem magamhoz közel. A "másik oldalon" találtam magam 10 hónap után, amikor szakított velem, mert ő még fiatal és szeretne élni, mielőtt elköteleződne, bár nagyon szeret... Nekem akkor a világ omlott össze. Nagyon fájt az elvesztése. Hosszú évekig nem hevertem ki, inkább eltemettem jó mélyre. A fájdalmat ugyanaz nehezítette, ami könnyítette is, hogy megmaradtunk barátságban vele is és még évekig időnként egymásra találtunk, ha éppen "senkinek nem volt senkije". Ekkor már 26 éves voltam, szerettem volna családot, gyerekeket, amire egész fiatal koromban készültem. KRISZTI

Nem emlékszem a gyerekkoromra, nem emlékszem semmire, szinte ki van törölve a fejemből.

TIMI

Én sokáig…

KRISZTI

Feladat mindig van, de most vannak dolgok, amiket nem tudsz más helyett megoldani. Elfogadás a feladat. De nekem az megy, ő meg elvan a maga világában és akkor néha bezizzen a feje, néha meg normális, tehát ezt így tudni kell kezelni, hogy mikor kinek mit mondhatsz.

KATA

Voltak ilyen tök jó dolgok. Hát igen, mert ő szerintem presztízst csinált abból, hogy szerinte velem jóban kell lenni, de hát nem sikerült, na mindegy, szerintem, nem szívesen mondok ilyet, de szerintem ő egy nem kerek, kicsit beteg személyiség olyan szempontból, hogy nem csak felém kompenzált, hanem állandóan kompenzált, ő mindig is valamiféle elfogadásra vagy elismertségre hajtott, és tök más volt, mint én, és tök más gondolkodású. Na most innentől fogva óhatatlanul rosszul sült el a dolog, na mindegy.

RITA

27 évesen ismertem meg páromat.

KRISZTI

Hát először lázadás volt, aztán, de már 18 évesen könyvet írtam apuékról, hogy így megértsem őket vagy meg tudjak nekik bocsájtani vagy mit tudom én.

RITA

Nem tartottunk lakodalmat. Nem is tartottuk igazán fontosnak. Szülöi segítséggel megvettük első közös lakásunkat és boldogan vártuk első fiunkat. Fél éves sem volt, mikor újra terhes lettem.

KRISZTI

Letörtem mint a wc-ajtó, azt jöttek a gyerekek is és akkor így történt.

TIMI

Ha nehéz helyzet volt, akkor ő onnan elszaladt és zsibbadt, azért öt gyerek mellett azért kurva nehéz helyzetek vannak, és nagyon tudni kell felépíteni a rendszert, hogy mitől működik és ezt tök egyedül kellett csinálnom, és ez volt nehéz. 40

KATA

Nekem a gimi után kialakult egy hittancsoportom meg baráti köröm, ez így teljesen fedésben volt és szerintem ez tartott meg engem. Visszakérdezve arra, hogy az Isten… Én nagyon durva dolgokat éltem meg, de mindig ott volt az, hogy az Isten az ott van.

RITA

Egy depresszióhoz közeli állapotba kerültem, amikor már a 4. gyermekünkkel terhes lettem. Segítséget kerestem, pszicológushoz fordultam tanácsért. Ekkor fordítottak a kommunikáció megtanulása felé. Ez nagy változásokat hozott az életünkbe...

KATA

Én ezt így megtapasztaltam az életben, hogy a te nyomorodat hiába meséled el valaki másnak, az hiszi nem hiszi, nem érti, tökmindegy. És ez egy apróság, de volt egy csomó minden dolog, mindegy, tökmindegy.

TIMI

Nagyon hirtelen volt és gyors, nem tudom, hogy lehet-e ezt lassan.

KRISZTI

Győrfit ismered ugye, a srácot, akinek a felesége volt a mondd már ki, az, aki könyvet írt a depijéről, a Györgyi na, énnekem ő volt a pasim és apuék szerint ő volt az álompasi, ő neki kellett volna feleségül vennie.

RITA

A kommunikáció tanulása elindított egy önismereti Úton, spirituális úton, hozzám ez egyre közelebb állt, páromtól egyre távolabb.

KATA

Hát, én annyira jó életet éltem ott a barátaimmal, tehát mi utaztunk, buliztunk, értelmes programjaink voltak, koncert, izé meg a hittan meg a nem tudom mi… Mondom, az alapkiindulás az a bizonyos ferences atya, aki akkor nekünk hittantanárunk volt. Én ezekből, abszolút ebből élek.

TIMI

Nagyon imádják, tipikus legkisebb gyerek most a családban. A pasinak van egy nagylánya, egy 19 éves nagy lánya, aki a volt házasságából van és Pesten él az anyukájával, úgyhogy így ilyen módon hét gyerekünk van már és ugye ez a legkisebb otthon, ő most, ő irányítja a családot.

KRISZTI

Eleve nem vagyok karrierista, nem tartom ezt a világot arra méltónak, hogy én bármit, nem arra megy, amerre én mennék, ami nekem számít értéknek, fontosnak. Ha már feleskettek a természetes élet védelmére és a népszerűsítésre, akkor ha már nem adták oda a diplomámat anélkül, hogy én esküdjek, akkor viszont tennem kell és akkor ezt így a család mellett, ami nehéz.

RITA

Fontos lett egyre inkább a Nőiségem megélése, a Női "szerepek" felvállalása, a régi sebek begyógyítása. Ehhez mentorommal való szoros barátság nagyon nagy támogatást adott és segített abban is, hogy a kapcsolati krízisben kitartsak párom mellett. Nagyon nagy eredménynek élem meg, hogy bár nagyon sok mindenen keresztül mentünk (megcsalások, szemléletkülönbségek, hitek ütközése, teljes csend a kapcsolatunkban...) és a mai napig nem biztos, hogy együtt tudunk 41

maradni, de békében és szeretetben tudunk egymásra gondolni, nézni és újra és újra a beszélgetést, figyelmet választani. Végtelenül hálás vagyok, hogy erre az útra találtam, pedig nem könnyű, nem fájdalommentes, de már el nem tudnám képzelni a régi életemet. A Nő- Férfi viszonyt is máshogy élem meg. Annak idején a teljes egyenlőséget vallottam, nem szerettem, ha felosztásra kerültek a női és férfi szerepek. Ma már látom ennek a jelentőségét, az ősi minták fontosságát. A Női összetartó erő fontosságát és a Férfi családfenntartó vállalását... Ti mit gondoltok erről? KATA

Először volt besugárzás, kemoterápia.

KRISZTI

Én azt láttam, hogy ez a világ lelkiismeret nélküli embereké.

TIMI

Én jobban hiszek abban, hogy most a nőknek van az a feladata a mai világban, hogy tudják működtetni a háttérből, néha a frontvonalból, de főleg a háttérből úgy a dolgokat, hogy a férfiak arra a méltó helyre kerülhessenek, hogy aztán mi a jobbjukra ülhessünk. Én azt gondolom, hogy most ez a nők kezében van ez a dolog, csak lehet, hogy nem jó marketing így kiírni, hogy ezt most mi csináljuk ezt a dolgot. Szerintem nagyon sok, benne van ebben a mi kezünk is, hogy megbillent ez az önbizalom, azért mindig ott volt a világban, hogy a nagy hadvezérek mögött is ott volt egy csaj, vagy a nagy háborúk is a szerelmek miatt törtek ki, a nők ott voltak ebben a dologban felbujtóként mindig, de szerintem ennél most egy kicsit felelősségteljesebb dolgunk van, most kell tudnunk ezeket a pasikat visszaépíteni, segíteni visszaépülni. Hogy ez fontos lenne, hogy ez belőlük kijöjjön, csak nekünk az a támogató szerepünk van, az a dúla szerepünk. Dúla is vagyok egyébként.

KRISZTI

Építem a saját családomat, majd ezen keresztül tudom megváltoztatni a világot, hogy olyan embereket nevelek fel, akiknek számít az adott szó, a becsület, akik képesek gondolkozni, nem lesznek elzombiasítva.

KATA

De hát azért ez így bezavart és akkor el kellett telnie még egy évnek, mire ő is azt mondta, hogy jó, hát akkor vállalható az, hogy mi összeházasodunk, és akkor ennek a hátterében még ott volt az, hogy apám, aki sebész, leült velem még az esküvőnk előtt beszélgetni, hogy ugye én ezt komolyan gondolom, mert ugye tudom, hogy ilyen típusú beteg embereknek kb. 5 év a túlélése. Akkor mondtam, hogy jó, bocs, de attól, hogy őt szeretem és vele terveztem összekötni az életemet, attól, hogy bejött a betegség, nem tudom azt mondani, hogy nem ő az.

RITA

Végül most ott vagyok, ahol lenni szerettem volna tizenéves koromban, csak nem hittem magamban. Az embereknek segítek a Lelkükkel kapcsolódásban. Jól vagyok a múltammal. Sok öröm, sok gyász van mögöttem. 42

TIMI

Ez is egy szerelem.

KRISZTI

Ennek a világnak erre van szüksége és igaz, hogy kevesen vagyunk. Ez a mostani rendszer mindenkit egymásnak uszít meg beszigetel. Ez Magyarországon kőkeményen nehéz.

KATA

Itt nem csak rajtunk, nem csak az orvostudományon múlt, hanem ezt azért fönt döntik el. Elvoltunk jól, de hát azért az ember előbb-utóbb gyereket akar és akkor jött az, hogy nem lesz gyerek. A kemo miatt.

RITA

Radikális őszinteség.

KATA

Igen, ez így van.

KRISZTI

Rugalmasnak kell maradni.

TIMI

Minden történetben én vagyok.

KATA

Szeretek magamba lenni, de szeretek másokkal is együtt lenni, csak nem erőltetem magam rá senkire. Minden történetben én vagyok.

RITA

Minden történetben én vagyok.

KRISZTI

Minden történetben én vagyok. mindig csak menekülök – ilyen az élet s mindig hiába, mert fogva tart nem nézek előre, és nem nézek hátra az isten tudja csak azt, hogy mi hajt amikor megállok, és tükrömbe nézek látok egy ismeretlen ismerős fejet, rohanok, felejtek, – jaj, hisz ez az élet: a bárcsak, a mértpont, a másképp is lehet Mert minden történetben én vagyok a lényeg, mert minden könyvben magamat olvasom a hetedik ajtó mögött, hol magamban élek sorsomat füstfellegből sodorgatom (Közben,) ha úgy érzem, hogy mindent rendbe hoznék előre néznék a bujkálás helyett – angyalok lábujján szaxofonoznék s már megint szemet hunytam magam felett Mert minden történetben én vagyok a lényeg, mert minden könyvben magamat olvasom a hetedik ajtó mögött, hol magamban élek 43

sorsomat füstfellegből sodorgatom Értetlenül állok tükrömmel szembe’ ártatlanul mint egy kisgyerek csodálkozva nézek szétfolyt szemembe s a tócsa tükrében magamra ismerek (közjáték) 11. énke Ott is működöm, meg itt is működöm (Makra)

(magnóról, több hangon, mint a Wittgenstein traktátusok) Annyit tudok, hogy nem voltam várt gyerek, de anyukám nagyon szeretett volna lányt, van egy bátyám, hat évvel idősebb bátyám, és amikor viszont megszülettem, akkor nagyon nehéz volt a szülés, anyu nagyon magára maradt és a köldökzsinór háromszor rátekeredett a nyakamra, tehát így születtem. Ennyit tudok erről, hogy nagyon nehéz volt. (egyszerre feltett kérdések tömkelege. Csak a kérdőszók kihallhatók) MAKRA (A beszélő személye folyton változik) Most ez egy picit sok kérdés volt, ja igen, a minták. Az édesapám egy nagyon erőteljes férfimintát mutatott, nagyon büszke voltam rá, hogy ő építész volt, egy kis faluból jött, Nógrád megyéből, kilenc gyerekből a legkisebb, tehát mint a legkisebb királyfi útnak indult és egy nagyon sikeres építész lett, a saját erejéből, jómódú légkört vagy miliőt tudott nekünk megteremteni. Az anyukám pedig, hát a főzés az eléggé markáns volt nálunk, hogy délben ebéd, és mosott, hát a háztartást azt rendesen ellátta, de nekem mégis olyan minta volt, hogy másmilyet szeretnék, mint amilyenek ők, nem ilyet. (Innentől a zene kérdez)

44

Az érzelmi része, amit én láttam gyerekként és felnőttként is az nagyon nem volt számomra követhető, nem éreztem közöttük a tiszteletet, az őszinteséget, azt a harmóniát, amire vágytam. Ez nem volt egy jó házasság, igen … Végig együtt maradtak, végig, az édesapám szájából soha nem hangzott el, hogy ő elhagyná anyukámat, anyukámnak volt sokszor elege, amit így kifejezett, szóval így végigzsörtizték a házasságot … Hogy nincs nőként tisztelve, egymásnak nem tudták megadni, nem jól kommunikáltak, azt látom, ez volt a kulcskérdés … Igen, de anyukám… ilyen nagyasszonyos életet szeretett volna élni, és ezt így nem… az apám meg mindig így parodizálta ezeket a dolgokat, mint a kiöltözés, anyunak pedig ez fontos lett volna, hogy megjelenjen meg nem tudom … Nagymamám, nagymamám az nagyon erőteljes, ő volt a legerőteljesebb hatással rám A minta volt nagyon erőteljes, ahogy ő szavak nélkül, nagyon spirituális, egyszerű asszony volt, állatokkal meg nagy kerttel foglalkozott és mai napig ezt tudom a legjobban, hogy ez maradt bennem, ahogy ő élt, szavak nélkül, nagyon alázatos volt, de nem megalázkodó, de ugye háború meg annyi minden történt vele, tetszett, hogy amilyen volt Derűs tudott lenni, olyan vicces neveket adott az állatoknak, Füst Milán pld. egy szürke macska, olyan érdekes volt, tetszettek ezek a dolgai. … Iskolába, mikor bekerültem, nagyon vártam azt is, aztán valahogy ez a hatalmas lelkesültség még az ötödik osztályig még volt, aztán valahogy egyre jobban csökkent, és jó tanulóból rossz tanuló lettem, mert a rendszerbe nem illettem bele. Túl szabadlelkű voltam, megszóltak mindenért és nyesegették a szárnyaimat. … Igen, meg is buktam, most már nem vagyok büszke, nagyon szégyellem most már, a gyerekemnek is most mertem elmondani, de annyira nem érdekelt már semmi, nem volt hiteles tanár, lázadó voltam és nem sikerült még beilleszkednem sem. Volt egy nagyon komoly megszégyenítés az osztályfőnököm részéről … Volt a Madonna korszak, és akkor olyan volt a hajam, bár fülbevalót sem lehetett akkor még hordani, semmit, még smink nem is volt, csak ilyen nagyon színesekben jártam meg ilyen nagy pörgős szoknyám is volt, meg balerinacipő, tudod, amit akkor Madonna ahogy öltözött, az nagyon tetszett, meg a Nena, ilyenek voltak, ilyen új-hullámos volt, igen. És akkor egyik órán valamit felírt, valami szövegértés volt és akkor jött egy magnóval, egyszer csak úgy odaállt így elém és

45

HANG Akkor na most beszélj erről. Mondjad, mondjad. Gyerünk? Mi van? MAKRA Hebegtem-habogtam. Mért csak a szótekerés meg a csűrés tarka csuhája tartja a tartalom adta tudás deli nedveit össze?! Mért tekereg buta, ócska itélet az ajka körül? Hogyha alázhat, bánthat, zúzhat, annak örül csak?

Sokszor leblokkoltam, amikor beszélni kellett, mert állandóan arra figyeltem, hogy most ez vajon jó lesz-e vagy nem lesz. Eleve izgulós tudtam lenni és akkor érettségin a választott tantárgyamból szintén megbuktam, mert nem tudtam megszólalni, annyira ott volt bennem ez az akkori trauma. … A művészetek érdekeltek, irodalom, a tánc, a zene nagyon érdekelt, de nem annyira, hogy elmélyüljek. Sokkal jobban kerestem a könnyű megúszási felületeket, tehát lógtam is … Akkor már nagyon komoly zuhanásban voltam, hogy semmi nem jó, mert hogy megbuktam ugye érettségin és az egész nyarat végig kellett ott tanulni (ismét egy kibogozhatatlan, bejátszott kérdéshalmaz) Nem, magányos, nagyon magányos utam volt, érdekes, hogy ezeket kérdezed Szeretetre vágytam 18 éves koromban az első alkalommal leléceltem. Nem tudtam, hogy mi leszek, tehát úgy minden csődbe ment azzal, hogy nem sikerült az érettségi és éreztem, hogy igazi lúzer lettem, szóval egy rakás szerencsétlenség vagyok. … Leérettségiztem, igen és ötösre érettségiztem, szóval ott jól sikerült. De ugye esélyem nem volt, hogy valami felsőoktatási intézménybe menjek, már meg is undorodtam a tanulástól. Elmentem ilyen tanfolyamokra, menedzser-asszisztens képző meg ilyenek. … Üdülőjogokat árultunk és akkor ott ismerkedtünk meg, ez az angol első férjem, és ő idősebb, 16 évvel idősebb, már van két gyereke két különböző nőtől. … Itt éltünk először és aztán kiköltöztünk Angliába és tőle született két gyermekem, az első szülésbe majdnem belehaltam meg a kisfiam is, ez 23 éves koromban volt. 46

… Azt mondták itt a fejlődés-neurológián, hogy mozgássérült lesz, meg szellemi fogyatékos meg stb. Ez nagyon kemény volt így 23 évesen, és akkor kimentünk akkor Angliába, hogy ott valamit máshogy álljanak, mert… nem lehetett akkor még a gyerekekkel lenni a kórházban, és majd megbolondultam, ráadásul csak 3 hét után foghattam a kezét, mert én is kórházban voltam. Külön kórházban. … Abszolút, ő abszolút, ő le a kalappal egyébként, mert ő nagyon odarakta magát. Ő 16-al idősebb volt, szóval kiszámoltam, matekból sem voltam jó, szóval idősebb volt. És akkor utána még visszajöttünk Magyarországra, valahogy nehezen tudtam elszakadni, bár nem éreztem, hogy jól tudok együtt lenni a családommal, de visszajöttünk és akkor utána jött a második gyerekem, ez lett a kislány, jaj, amikor ő jött, akkor mondtam, hogy én már többet Magyarországon nem merek szülni, mert annyira szörnyű volt a szülés … Hát, műhiba, elkezdtük a pert, de aztán azt mondtam, hogy hagyjuk, mert én ezt nem fogom végigcsinálni, hogy újra beszéljünk erről, meg újra beszéljünk erről, úgyhogy hagytuk az egészet, négy és fél kilós volt a kisfiam és kicsi volt a csipőm és cukros lettem … Hát… Mondta az ultrahangos, hogy HANG:

Ez tuti, hogy császár lesz, nem lehet ekkora medencével, mint neked van… Életmentő műtét…

MAKRA:

És én 16 órás vajúdás után, már bent volt a szülőcsatornán, már kitolási szakasz, csak nem mozdult, megrekedt, már nem tudtam tovább tágulni és akkor kimaradt a szívhangja,

HANG:

Megmondtam, aranyom!

MAKRA:

Amit egyébként a volt férjem vett észre, hihetetlenül ilyen pánikhangulat, altatás, na mindegy is. És akkor mondtam, hogy én Magyarországon nem akarok többet szülni és hogy nem merek egyáltalán szülni, mert annyira hamar jött ő, a másik gyerek úgyhogy ő kint született Angliában, ott megpróbáltak rábeszélni, hogy ez simán megy, de sajnos nem tudtam feldolgozni, felfogni sem az egészet, olyan rövid volt az idő, úgyhogy akkor ő is császár lett, de könnyű volt és gyönyörű és

… Nem, akkor kint is éltünk, háromnegyed évig éltünk kint Angliában. És akkor sajnos közben megromlott a kapcsolatunk, anyukám kijött és aztán ez még úgy jól rátett egy lapáttal … Ő akart jönni. 47

ANYA Kedves kislányom! Megyek, igen, persze, hogy kimegyek hozzád. MAKRA Mert én egy éretlen valaki voltam ANYA Mert te egy éretlen valaki vagy. MAKRA és nem láttam az ő értékeit ANYA És nem látod az én értékeimet. MAKRA És állandóan őrlődtem a családom meg őközötte, hogy nem fogadták el. ANYA Igen. Mi nem vagyunk meg jól apáddal, ezért ki tudjuk vetíteni rád az életünket, és itthon a baj, hogy közel lakunk egymáshoz, ezért most kimegyek hozzád, hogy ott is közel legyünk egymáshoz. Jó? MAKRA Hát ez így nem jó. Nagyon kavarodott életet, Angliában máshogy élnek, mint itt Magyarországon, sokkal nyitottabban, meg elengedik jobban a gyerekeket. Szóval én imádtam Angliát nagyon, csak aztán nekem is lett egy, mindegy, valahogy a gyerekorvossal összeszűrtem a levet. (Anya még mondana valamit, de inkább leül) … Akkor a két gyerekkel hazajöttem, hogy akkor itthon leszek egy darabig, és akkor el is váltunk utána. És akkor utána, nem is tudom mennyi volt, talán két évre rá megismerkedtem a második férjemmel. Zenész, szaxofonos. Akkor már az volt a cél számomra, hogy legyen egy jó társam és jó apukája a gyerekeimnek. … Huszonhét … És nagyon éretlen még mindig 48

… Hozzám költözött Zuglóba, de ugyanabba a közös házba, ugyanaz a viszonylat volt, hátul a szülők, elől a házban a gyerekekkel mi. … (Anya ismét feláll, Makra mellé lép) … Most megoldottuk pár éve képzeld el, sikerült, felvettük a kapcsolatot és ANYA gyönyörűen rendeztünk mindent. MAKRA úgyhogy most is tudunk kommunikálni és minden, úgyhogy ez nagyon jó, (Befogja Anya fülét) Nagyon jól sikerült mind a két válásom. Azért is jöhetett egy olyan társ az életembe, hogy mindenben passzolunk. Lezártam és tisztán érkeztünk egymás terébe. ANYA Beleszerettél? MAKRA Nem szerettem bele, hanem éreztem, hogy ő jó lesz. Ezt most azért mondom így, mert most vagyok életemben először szerelmes, tehát ez nagyon érdekes, hogy most tudtam meg 45 évesen hogy, na ez az, amikor egyszerűen jó vele, és minden jó vele és így fürdünk. Szerintem egy van igazi, és a többi az… és nagyon nagyon kevés embernek adatik meg. (Ismét leülteti anyát.) Nekem is ellenezték a kapcsolataimat, amikbe belementem (Anya mondana valamit.) Igen! … És akkor hát mi is átéltünk, hát az életem legnagyobb tragédiáját, mert ott elvesztettem a két gyerekemet balesetben, meghaltak a gyerekeim, úgyhogy csak a harmadik gyerekem … Öt és három évesek voltak akkor, és ez 99-ben volt, most 22 éves lenne a fiam, és 20 a kislányom

49

ANYA Erről annyira részletesen nem akar beszélni, annyi, hogy leégett a házunk éjszaka és ők a tetőtérben voltak MAKRA Négy évig remeteként éltem Agostyánban, a Gerecsében egy faluban, és ilyen önként vállalt száműzetésben voltam. Végtelen puritán módon csak esővíz volt meg villany. Parafrázisok (Laci) (Sound of silence) ••• Mindannyiunkban nő a csönd. Ki meri felkavarni? ••• Az üresség forrásában visszhangzik a csend hangja. ••• Az éjszaka és a hajnal határán ••• Talán a könnyűség Igen, igen … És ez is egy külön történet, hogy a temetés maga az is, tehát mindent aztán átírtam, mert azóta én 6 éve kivetettem a hamvakat és itt a Gerecsében elszórtam egy erdőben a hamvakat és minden máshogy lett… … Nemcsak ez a lét van, amit itt tapasztalunk. A gyerekeim voltak a legnagyobb kincs meg a minden, és hogy hogyan halhatnék meg és én csak imádkoztam, hogy vegyen magához a Jóisten, és ezt nem tette meg. Mert azt tudtam, hogy azt nem tehetem meg, hogy öngyilkos legyek. Volt egy-két pillanat, amikor így majdnem tettem valamit, de aztán nem tettem meg végül. Úgy képzeld el, hogy nem tudtam beszélni, megláttam egy gyereket, elsírtam magam, azt éreztem, mintha egy zombi lennék itt ezen a földön és sehol nem találtam a helyem, sehol az égadta világon. És mondtam, hogy vegyünk akkor ennek a háznak az árából egy repülőjegyet

50

és menjünk el Indonéziába, csak oda jegyünk volt. És akkor ezt így megtettük. És nem is akartam visszajönni onnan. … Le a kalappal, hogy ő ezt végigcsinálta mellettem. Ebben is szerintem ment tönkre a házasságunk, tehát hogy utána, mert addig jó volt, és tkp nekem egy olyan ember kellett, aki a gyerekeimmel jó, és megszűntek a gyermekeim, már nem tudtunk, nem voltunk kompatibilisek utána, de jó ember maradt és igyekezett, és az volt a baj, hogy ő meg nem tudott őszinte lenni, mert annyira félt, hogy nekem fájdalmat okoz, hogy nem tudott önazonos lenni és ezért mindig megfelelni akart, de ez rossz volt, és akkor így szétmentünk … Végül három hónapig voltunk kint, mert történt egy valami, ami miatt azt mondtam, hogy visszafordulok és megcsinálom az életemet, mert jelentkeztek a gyerekek, és jött egy olyan üzenet, ami, tehát hogy egyszerűen nem lehet ezt csinálni, nem lehet így vegetálni. És emlékszem egy napra, amikor azt mondtam, hogy feladom és nem bírom tovább, ennyi, engem semmi nem érdekel már az egész világon, már sírni sem sír az ember, csak szűköl vagy nem tudom. És akkor a Zoli elment, mondta, hogy tesz egy kört, és jött vissza és azt mondta, hogy ezt nézzem meg, hogy ő most mit hozott és akkor ott vettünk filmet meg fotóztunk és képzeld, hogy az a nap, egy képsorozaton rajta vannak a gyerekeim meg még együtt, de ez valami olyan, mai napig megvan nekem ez a filmsorozat. Már nem tudtak hogy jelezni nekem a gyerekek, pedig sokszor érzékeltem így őket, hogy anya, nem ezért történt, és hogy meg kell csinálnod és a fáklyát így odaadjuk a kezedbe, hogy csináld meg az életedet és majd ezzel sok embernek segíthetsz, ha úgy adódik, ha nem, nem, de neked nem ez kell már, anya. És valami olyan volt, hogy alig vártam, hogy visszajöjjek és akkor elkezdtem így, belevetettem, hospice képzést megcsináltam, elmentem szociális ápoló és gondozónőnek és direkt árvaházba kérettem magam, haldoklók mellé kérettem magam, így teljesen így feladva azt az egót, ami volt. Persze ez nem teljesen, mert van egóm, bőségesen, csak.. szóval egy olyan életutat kezdtem el járni, ami nem ez a, nem a világi élet, hanem valami egészen más. Igen, a nagymamám ereje… Van valami elképesztő szerető Isten, csak mi elszúrjuk, emberek, mert nem tudjuk jól csinálni, pedig megkaptuk azt, hogy szeressük egymást meg a teremtő Istent, ez az én hitem. Mert ez most nem az, hogy én milyen ügyes vagyok, mert engem az egész arra tanít, hogy nagyon alázatos legyen az ember, mert itt rontjuk el, szerintem … Igen, önként vállalt, ez fontos volt. És akkor ezt megcsináltuk így, és akkor megérkezett. A Reményiknek van a Kegyelem c. verse… Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted 51

Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. na az teljesen a Lilla nekem, hogy a végén egyszer csak kinyílik az Ég és lejön egy kiscsillag és nekem ez a Lilla, a lányom. … Nem, mi most mentünk szét … Igen, egy éve mondtam azt, hogy vége … Igen, csak volt egy ilyen kanosszajárás, ugye azt akartam, hogy bio, öko, minden, minden paradicsomi állapot … Azt akartam, hogy ilyen, mi nagyon ilyenek, mint a hippik, úgy éltünk és majd ilyen nagyon naturálisan és megadni a gyereknek azt, amit én úgy gondoltam. És erre kiderült, hogy a Lilla semmi másra nem vágyik, csak emberekre, kisbaba korában kimutatta azt, és el kellett hagyjuk azt a paradicsomi helyet, amit végül rengeteg munkával megcsináltunk és bejöttünk a dzsumbujba, a Damjanich utca, és ő ki volt virulva, hogy á, emberek 52

Ez volt neki nyüzsi. Őneki emberekkel van dolga, biztos vagyok benne, azért is jártunk már ennyi iskolába, meg annyit költöztünk, hogy … Itt megtaláltuk, én most megtaláltam a helyemet, úgyhogy itt szeretnék élni. … (Anya feláll. Lassan elindul kifelé. Majd a többi lány is elindul) Kimaradtak ebből, ők engem hibáztattak, és ellenségesek lettek és nagyon nehéz volt, hogy nem volt elég az, hogy, én tényleg szó szerint mindenkit elvesztettem, aki fontos volt, a Zoli mellettem maradt, de a testvéremet elvesztettem, a szüleimet elvesztettem, az összes addigi egzisztenciát, a házunkat elvesztettem és akkor a Lilla megszületett, akkor apukámnak a születésnapjára beállítottam, mert ő nem akart rólam tudni, és nem látta az unokáját se. És akkor hazamentem. (visszafordítja az elmenő embereket) És akkor leraktam, nem akart beengedni a lakásba sem, és akkor az anyukámmal így kinyitotta az ajtót és akkor bementem és leraktam a Lillát az asztalra, hogy boldog születésnapot és hogy szerettem volna, hogy találkozzunk és hogy született közben egy unokád, itt van. A Lilla nagy varázsló volt… elvarázsolta aput és onnantól kezdve kezdtünk így közeledni valahogy Megérkezünk egy ilyenhez szerintem, hogy nagyon fontos, nekem is nagyon fontos volt, hogy édesapámmal mielőtt még meghalt, megtörtént, amit egész életünkben nem tudtunk megcsinálni, megtettük és gyönyörű volt… Hetvenhat éves volt, és ő egy nagyon, ilyen sportoló volt, egy erős, egy hihetetlen okos volt, de nem, hanem így leépült, mert cukros lett és a végén már pelenkáztuk ezt az embert, szóval döbbenet volt, hogy ez az ember, aki ennyi mindent megcsinált életében, szóval nagyon nagyon leépült, rákos lett meg sok betegsége lett, nem voltak megoldva a dolgai Ez most két éve volt Szerintem, azt látom, hogy minden ilyen krízis helyzet megmutatja, hogy az ember milyen érzelmi intelligencia szinten van, és ők ennyit tudtak akkor. És én is. … nem akartam többet férjhez menni, nem akartam semmit, mondom akkor, most lezárom ezt a házasságomat és akkor ami jön, fogadom. És akkor jött. Soha nem éreztem ezt, és nem 53

azért, mert most ebben vagyok, hanem nem éreztem ezt az érzést, hogy fú, ja és kölcsönösen vagyunk ugyanebben az állapotban és egyre szerződtünk. … Egyet megfogadtunk, hogy radikálisan, brutálisan őszinték leszünk, mert engem úgy átvágtak sok éven keresztül és én egy olyan játszmás családban nőttem fel, és én Nyilas vagyok, tudom, most nem akarlak ezzel terhelni. De nem tűrök meg semmiféle őszintétlenséget és érzem is, és ezért tudok kihátrálni dolgokból, amikor olyan, hogy nem tudok vele mit kezdeni, és érzem, hogy valami hazug … A rendre akarok így kilyukadni, hogy tudom, hogy rend van az életében mindenkinek, csak meg kéne találni magában az emberben azt, hogy miért született Mindenem megvan, csak semmi nincs a helyén Mindenem megvan, hisz megvagyok én Mindenem megvan, hisz minden, amit kapok ugyanaz, amit magamból adok Mindenem fényesre lecsiszolt sötétség ülök a közepén, kinyújtom a lábam ülök a közepén, kinyújtom a kezem ülök a közepén, végre könnyű vagyok Magamba, miként egy kútba lenézek Isteneim tartják négy sarkát az égnek ők működnek bennem, és én is működöm Lehull cipőm, ruhám, a rúzs, a műköröm nő vagyok a fel nem cicomázott, fel nem díszített de felcicomázva és díszbe vonva is a nő vagyok, az én minden összevissza és így van a helyén … Mindig is ezt szerettem volna csinálni. Hangterápiával foglalkozom. … Budapesten van egy kezelőhelyiségem abban a házban, ahol meghaltak a gyerekeim, képzeld el. Édesapám felújította azt a házat teljesen, de azóta nem lakott ott senki. Ott van ez a szoba, ott üresen áll … mindent át lehet írni valahogy, az a hitvallásom, és hogy gyógyítással, segítéssel, szép dolgokkal ott átrezegni, hogy valami jó legyen ott, ne hagyjon rosszat. 54

A gyerekeim halálának évfordulóján szentelt gyertya, füstölő, végigmentem a szobákon és áldást kértem, hogy a Felső Erő, akit Gondviselőnek nevezek vagy bármilyennek, hogy adja rá az áldását, rám, a mindenkire, aki ide valaha beteszi a lábát és az egész, minden szépüljön meg, újuljon meg és én ott aludtam ebben a házban egyedül, ami nekem egy olyan volt, mint egy beavatás, valami irdatlan volt. És akkor azóta ott működöm, ott is működöm, meg itt is működöm. Működöm. nő vagyok a fel nem cicomázott, fel nem díszített de felcicomázva és díszbe vonva is a nő vagyok, az én minden összevissza és így van a helyén

55