Beköszöntő Kedves Olvasó! Idén a 3., azaz mostani számunk megjelentetésével közelebb kerülünk az egykori átlaghoz, mely évenként 4 Tiszta Szívvel számot jelentett. Azonban természetesen most sem a mennyiségre, hanem a minőségre utazunk. Ebben a számban több érdekes interjút is olvashattok, valamint egy igazi krimit – németül tudók előnyben! Immár állandósult rovataink, mint az „Így írtok ti”, „Zene”, „Ilyenek voltunk” és például a „Rejtvények” jelenleg sem maradtak el, és megpróbáltuk minél érdekesebbé és izgalmasabbá tenni tartalmukat. Hogy fokozzuk az érdeklődést, csak nektek, csak most, készítettünk egy tesztet is, ami alapján megtudhatjátok, melyik „kasztba” tartoztok iskolánkon belül. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kvízt viccnek szántuk, és nem áll szándékunkban sértő megjegyzésekkel illetni egyetlen diáktársunkat sem. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a segítséget, valamint Hubai Kata és Laknerné Kurucz Zsuzsanna tanárnőknek a lektorálást. Remélem, hogy ismét elnyerjük tetszéseteket és a továbbiakban is számíthatunk Rátok, mint szerkesztőkre, szerzőkre és nem utolsó sorban olvasókra!
Kellemes olvasást! A főszerkesztő
Impresszum Főszerkesztő: Wohner Norbert, 11.c
Szerzők:
Tanárszerkesztő:
Fedélterv:
Burány Vera, 11.c Hadnagy Eszter, 10.b Jakab Tamás, 11.c Kocsmár Ildikó, 11.c Lajtai Krisztina, 12.c Nagy Katalin, 9.b Murzsa Tímea, 12.b Olajos Dóra, 11.c
Hubai Kata
Andics Dóra, 11.c Nguyen Lan Lilla, 12.c
Szerkesztők: Andics Dóra, 11.c Csorba Benedek, 11.c Jamak Ármin, 11.c Lakits Eszter, 10.b Molnár Veronika, 11.c Pallagi Petra, 9.b Török Melánia, 9.b
48. évfolyam 3. szám ÁRA: 150,-
-2-
Tördelés: Wohner Norbert, 11.c
Felelős kiadó: Munkácsy László, ig.
Interjú Interjú Dobos Dániel tanárúrral TSz.: Első kérdésünk – mint mindig – hogyan került a Tanárúr az Apáczaiba?
TSz.: Mi lenne, ha nem tanár?
Dobos Dániel: Apáczais voltam annak idején – 2003-ban végeztem komplex tagozaton Czéh Zoltán tanárúr osztályában –, és azután is tartottam a kapcsolatot az iskolával. Tanárként úgy kerültem ide, hogy itt voltam matekból és fizikából is kistanár, majd miután végeztem az egyetemen, kaptam egy lehetőséget: Gyertyán Attilával megkerestek minket, hogy be kéne ugornunk Nagy Piroska tanárnő helyére – ezt részben Kiss Géza tanárúr ajánlásának köszönhetem. hogy szeretek magyarázni és megértetni másokkal dolgokat. UgyanTSz.: Milyen volt apáczais diák- akkor nem éreztem magamban a nak lenni? Milyen változás figyel- kreatív erőt, hogy kutatásokra fordítsam az időm. Azt azért mindig hető meg azóta az iskolában? nehéz volt szétválasztanom, hogy D. D.: Nehéz megállapítani. Köz- az ember maga élvezi a művét, helyek jutnak eszembe, amit régen mint egyfajta tudós, vagy élvezi-e mi is a tanároktól hallottunk, hogy a tudást továbbadni. Szerintem egy mit meg nem tehetnek a diákok, de jó tanárban mindkettő benne van, én is azt érzem, hogy talán manap- attól tud szuggesztív lenni, hogy ő ság több dolgot megengedhetnek maga is élvezi, amit csinál. maguknak – bár mi sem voltunk Érdekes az a ,,szamárlétra’’ is, „angyalok”. Emellett úgy látom, a amit ez ügyben megmásztam, mert diákélet kreatívabb, mint annak még az általános iskola végén idején. édesanyám meg volt róla győződve, hogy ,,humán’’ irányba meTSz.: Miért pont a tanári pályát gyek tovább (szavaltam, zongoráztam), de én a komplex természetválasztotta? tudományi tagozatot választottam D. D.: Sokakkal ellentétben ben- – ekkor képedt el először. Majd nem ez elég későn alakult ki. A miután 2 évig kémiából versematekot 16-17 évesen kedveltem nyekre jártam, először közöltem, meg – azelőtt se volt vele gondom, hogy engem már a fizika, aztán, de nem állt hozzám közel –, és hogy már a matek érdekel jobban. akkor nyilallt belém, hogy ezzel Végül elmentem az ELTE-re maakarok foglalkozni, valamint az, tek-fizika szakra.
-3-
D. D.: Szeretnék zongorista, vagy jazz-zongorista is lenni. Illetve matematikus– általában ezek járnak a fejemben. És ezek kötődnek is a mostani énemhez, csak az arányokat nehéz megtalálni. TSz.: Mióta tanít itt? D. D.: Tavaly februárban vettem át két csoportot, valamint szeptember óta teljes munkaidőben itt dolgozom. TSz.: Milyenek voltak az első élményei gyakorló tanárként? D. D.: Akkor fényűző életem volt, hiszen csak 9 órát tartottam, így alaposabban fel tudtam készülni és a csoportjaimban jó témákat is kaptam – közel állnak hozzám a fakultáción tanított témakörök. A csoportokkal dolgozni igazán jó volt: a tanítás ugyanannyira volt szórakozás, mint munka. Bár az egyetem alatt többször elbizonytalanodtam, hogy tényleg tanítani akarok-e, a gyakorlótanítások megerősítettek ebben a hitemben. TSz.: Milyen formában nyilvánulnak meg a tanulói visszajelzések? Nagyon változó, és az egyik legnehezebb feladat megítélni a viszszajelzést és annak pontos tartalmát. Lehet, hogy azért szeretik az óráimat, mert jófejnek tartanak, de szakmailag nem tartanak jónak. Ennek a fordítottja pedig még
Interjú kevésbé derül ki, amikor mint embert nem bírunk egy tanárt, de szakmailag elismerjük. A pozitív és negatív vélemények, élmények bennem összegződnek, az órák végén sokszor úgy érzem, hogy jó volt, de utána az óráról kimenve mégis összetörve érzem magam, hogy sikerülhetett volna jobban. Ellenben számtalanszor „pezseg a levegő” – jó értelemben – az órákon és utánuk. Számomra ez kiszámíthatatlan és mindig ott van egy szeszélyes faktor, amivel nem lehet számolni. Például egy 10 órás felkészülés után ugyanúgy lehet rossz egy óra, mint egy ötperces átgondolás után jó. Ezért szoktam véleményezést is kérni félévente, de ott felmerül a kérdés, hogy ki mennyire őszinte ilyenkor – bár mindig mondom, írjanak nyomtatott betűvel, mert ettől én még őket nem fogom másként értékelni. TSz.: Nem okoz gondot a Tanárúr számára, hogy fizikát nem oktathat? D. D.: Most – első nekifutásra – elég az a 22 óra matek hetente. TSz.: Milyen a kapcsolata a tanári karral? D. D.: Véleményem szerint jó. Megjegyzendő azonban, hogy sokan ismertek vagy hallottak már rólam diákként, így nekem lényegesen könnyebb dolgom volt talán, mint másoknak. Sokan barátságosak, segítőkészek, és bátran fordulhatok és fordulok is hozzájuk segítségért.
TSz.: A diákéletet nézve, mitől tam annyiban, és egyre több helyet jobb most az iskola - mert talán követeltem magamnak! (nevet) Dinamikusan fejlődő zenekar sokak ezt nem érezhetik? vagyunk (nevet), sokat változtunk D. D.: Mikor végzős voltam, az évek során: kísérleti próbálkomélypontjára zuhant a diákélet, zásból egyre több műfajban zenélő mert olyan programok kezdtek zenekar lettünk. haldokolni, amelyek korábban nagyon jól működtek. Például a TSz.: Mi a véleménye az iskolai TanErőPróbán elsős koromban a – bandákról? még akkor igen lepusztult – színházteremben még a csilláron is D. D.: A Carbovarisról nagyon jó csüngtek, annyian összegyűltünk. a véleményem – ami az első konMajd három évre rá szinte meg- cert után még nem volt így, de a szűnt az iránta való érdeklődés és legutóbbi koncert a Tűzraktérben a színvonal is jelentősen csökkent. nagyon magabiztosnak hatott. Így Most azonban nagyon sok rendez- tovább! vény kezd kialakulni, amiben a diákság részt vehet. Persze más TSz.: Mit gondol arról a vélekérdés, hogy mennyire akarnak ményről, hogy a diákok a fiatarészt venni ebben, de – szerintem labb tanárokhoz közelebb állnak? – felpezsdülőben van ez a fajta közösségi élet. D. D.: Nem tudom, milyen leszek öregen. Szerintem ez inkább szeTSz.: Gondolt már rá, hogy részt mély-, mint korfüggő, és biztos, vesz valamelyik ART vagy AVE hogy változik a korral, de lényegéáltal szervezett iskolák közti prog- ben a hozzáállástól függ. Viszont abban lehet valami törvényszerű, ramon? hogy a nyitottabbnak látszó fiataD. D.: Igen. Kacérkodtam a gon- labb tanárokhoz szívesebben fordolattal, hogy a Komoly és Finom- dul a diákság. ban részt vegyek, csak valahogy sohasem úgy tudok gyakorolni TSz.: De a tanórákon megvan a zongorán, ahogyan szeretnék. kellő tisztelet a diákok részéről Hosszútávon mindenképpen terve- ezekkel a tanárokkal szemben is? zem! D. D.: Erre nem panaszkodhatom. TSz.: Hogyan lett PAB-tag? Mi Tiszteletlenségről nem beszélhetek, de mint említettem, én általávár a zenekarra a jövőben? ban érzek valamiféle magatartásD. D.: Kapcsolatban voltam a ze- romlást ahhoz képest, mint amikor nekar tagjaival, ami 2001 táján – még én voltam diák. 8. osztályos másodikos koromban – alakult koromra visszaemlékezve időnmég billentyűs nélkül, aztán fel- ként elcsodálkozom, hogy mik törmerült, hogy bedolgozhatnék egy- ténnek a mostani óráimon. De nem két számba én is. Majd nem hagy- mondanám,
-4-
Interjú hogy ez tiszteletlenség, és a nagyobbaknál még ennyit sem tapasztalok – pedig erre inkább számítottam volna. TSz.: Mit gondol az e-naplóról? D. D.: Hasznosnak tartom, bár nem tartozom a legszorgalmasabb e-naplózók közé. Jobban szeretem, mint a hagyományos papír alapú naplót. Arról a paradoxonról tudok csak beszámolni, hogy az ember mindig azt gondolná, van naponta 5 perce beírni az aznap történteket,
de aztán sokszor két hétre visszamenőleg kell lekönyvelnem mindent. Mostanra beszereztem egy jegyzetfüzetet, ami megkönnyíti a dolgom. Remélem lesz pozitív hozadéka az e-naplónak, de alapvetően úgy gondolom, régen rossz, ha a szülő ez alapján tudja meg, hogy mit csinál a gyereke. Azzal a szülővel, akivel eddig lehetett kommunikálni, ezután sem lesz gond, de akit eddig sem érdekelték a történtek, annak nem egy elektronikus rendszer hozzáférhetősége hozza majd a megváltást.
TSz.: Jövőbeli tervek - esetleg saját osztály? D. D.: Szeretném befejezni a doktori iskolát. Aztán még sok mindent hozhat a jövő. Szívesen vállalnék osztályt, de most nem lenne energiám hozzá. Ugyanakkor örömmel vagyok osztályfőnökhelyettes a 9. B osztályban. TSz.: Köszönjük válaszait! D. D.: Én köszönöm!
Készítette: Molnár Veronika és Wohner Norbert
Interjú Török Tünde tanárnővel 2004-ben végzett Szőke Ágnes tanárnő osztályában humán tagozaton. Most angol szakos tanár iskolánkban. TSz.: Hogyan került vissza tanár- mán pályán maradhattam és az egyetem alatt egyre jobban megként az Apáczaiba? kedveltem mindkét szakomat. EkT.T.: Még az egyetem alatt segí- kor kezdtem el először magántatettem az angolos inokai tábor nárként, majd kisebb csoportokat szervezésében, ahol azután talál- tanítani. Ezt is megkedveltem és koztam az Igazgató Úrral is, majd így döntöttem a tanári pálya melvégzős koromban üresedés volt az lett. angol szakcsoportban, és gyorsan kellett valaki – ekkor vállaltam el TSz.: Gondolkodott már második a munkát. tanári szakon? TSz.: Mért pont a tanári pálya, T.T.: Igen. Gondolkodtam egy másik nyelvszakon és a művészetvolt más terv is? történet szakon, de egyikből sem T.T.: Humán tagozatos voltam és lett semmi. mindig is ebben a területben gondolkodtam. Miután elkezdtem an- TSz.: Hogyan értékeli a közösségi golul tanulni és megtetszett, akkor élet változását, milyen volt mindez döbbentem rá, hogy a humán pá- a Tanárnő idejében? lyán belül is idegen nyelvvel kéne foglalkoznom. Végül angol- T.T.: Amikor én ide jártam, az esztétika szakra mentem. Így hu- eggyel felettünk lévő osztályban
-5-
alakult ki egy jobb társaság, ahová Hubai Kata is járt, és én hozzájuk csapódtam. Régen több „osztályinoka” volt, s annak nagyobb hagyománya. De úgy látom, hogy ez még mindig jól működik. Ami most jó, hogy pár év után újra vannak iskolazenekarok. Valamint az Apáczai Napok megváltoztak. Például a projektmunkák bemutatását érdekes és jó kezdeményezésnek tartom. Újdonságot jelentenek számomra az ART és az AVE által szervezett közösségi programok – az én időmben ezek még nem léteztek. Ezeken szívesen is részt veszek, mert fontosnak tartom őket, de néha úgy veszem észre, hogy alacsony az iskolai programok presztízse. Összegségében szeretem az iskolai rendezvényeket, csak nehéz olyat kitalálni, amin szívesen ott is
Interjú maradtok. A másik a problémám a hirdetés. Mert hiába töltök órákat plakátok kiragasztásával, senki sem veszi észre azokat. Pedig a visszajelzéseitek alapján azt gondolom, hogy szeretnétek közösségi programokat, de mikor komolyabb szervezésre és magára a részvételre kerülne a sor, az érdeklődés hirtelen lankadni kezd.
mára a játék nem összeegyeztethető a tanulással, ugyanakkor ők is szeretik a társalgós órákat, mert ezzel a fejleszthetik a beszédkézségüket.
TSz.: Milyen a kapcsolata a diákokkal? T.T.: A végzősökkel a kis korkülönbség szokatlan, de nem okoz problémát. A kicsiknél viszont nincs már ilyen érzésem, Szeretek tanítani, szerintem jó a kapcsolatom a diákokkal. TSz.: Véleménye szerint hatékonynak tartja a diákság a néhány fős csoportokban való nyelvoktatást? T.T.: Nem. Szerintem ők úgy érzik, hogy egy nagyobb anyag megtanulása jelenti az új tudás megszerzését. Nyelvből rengeteg játékos feladat van, azonban úgy veszem észre, hogy a diákok szá-
T.T.: Az angolos szakcsoporttal nagyon jó. Segítőkészek, jó velük beszélgetni, megosztjuk az ötleteinket. Az egész tanári kart kevésbé ismerem, sokakról nagyon keveset tudok sajnos. TSz.: Felmerült már, hogy saját osztályt kap?
TSz.: Mit tudna a gyakorlótanításáról mesélni? T.T.: Furcsa volt. Amikor idejöttem szeptemberben, akkor kezdődött a gyakorlótanításom is a mostani 12.C osztály egyik felével, akik közvetlenül azután kezdték az iskolát, amikor én végeztem az Apáczaiban. Hirtelen jött minden és még csak félállásban voltam, de nagyon tetszett, jól éreztem magam, sok hasznos tanácsot kaptam, és rengeteg újat tanulhattam.
TSz.: Milyen a viszonya a tanári karral?
TSz.: Milyennek értékeli a magyarországi pedagógusképzést az egyetemeken, és milyen az ottani diákélet? T.T.: Semmiképpen sem ideális, hiszen a gyakorlati része csak az utolsó félév, amikor ugye kistanárként gyakorlunk. Pedig ez a legjobb része az egésznek - amikor valamit csinálunk és utána megbeszéljük egy tapasztalt tanárral. De az egyetemen egy jó tanár által tartott szemináriumon is rengeteget lehet tanulni és szerintem az egyetemi pedagógusképzés kellő elméleti hátteret ad, amit lehet hasznosítani Az egyetemi közösség a gimnázium után, főleg az ELTE-n hatalmas. Szinte sohasem látod ugyanazokat az arcokat, de egy idő után azért kialakulhatnak a baráti körök. Nagyon jó, hogy félévente új tantárgyakat lehet felvenni, változatos így az egyetemi élet. Az is jó, hogy a meghirdetett tárgyakból mindig lehet olyat találni, ami jobban érdekel, és így kicsit a magad képére is szabhatod az egyetemi tananyagot.
T.T.: Nem merült fel, de gondoltam már rá. Én úgy gondolom, hogy egy pedagógiai karrier csúcsa az, ha valaki osztályfőnök lehet. A tanári pályában az a legjobb, hogy közel kerülsz másokhoz és rendes kapcsolatokat építesz ki a diákjaiddal, amit leginkább egy osztályfőnök tehet meg. Viszont nagyon nehéz feladat megtartani a megfelelő távolságot a tanár-diák kapcsolatban. Számomra még ijesztő az a hatalmas felelősség is, ami egy tanárra nehezedik egy-egy program, kirándulás alkalmával. Bonyolult úgy megtervezni, irányítani, vigyázni, hogy közben élvezd, de mégis kézben tartsd a dolgokat, és a diákok ne gondolják, hogy az ő kedvüket akarod mindezzel elrontani. Mindezek ellenére tanítani és főleg osztályfőnöknek lenni nagyon kreatív és lelkesítő munka TSz.: Milyen tanácsot adna a diákoknak? T.T.: Érdeklődjenek és legyen véleményük. TSz.: Köszönjük, hogy megkereshettük kérdéseinkkel. T.T.: Én köszönöm.
Készítette: Wohner Norbert -6-
Interjú Interjú Benke Eszterrel Ez alkalommal Benke Eszter, a Tiszta Szívvel egykori főszerkesztője esett áldozatául a két lelkes interjúvolónknak, aki olyannyira megszerette az Apáczait, hogy két fiát is ide íratta be.
TSz.: Hogyan kezdted az Apáczait osztályfőnök, hallván ezt, rászólt, és milyen pályán tanultál tovább? hogy vegye ki a füléből. Ahogy elnézem a mai fiatalok öltözködéB.E.: 1978-ban kezdtem 33 osz- sét, manapság ezzel nincs problétálytárssal a négy évfolyamos D ma. Ami a tanítást illeti, úgy gonosztályban, mivel akkor még nem dolom, hogy a színvonal még minvolt hat évfolyamos, és 1982-ben dig a régi, de ugye a felsőoktatásvégeztünk, 25-en. Az osztályfőnö- ba felvett diákok másmilyenek, köm Falta Zoltán volt, angolt – és mint a tíz-húsz évvel ezelőttiek. A az akkor kötelező – oroszt tanul- nyelvtudásuk éppenséggel sokkal tam. Érettségi után az ELTE-re jobb, de a viselkedéskultúrájuk, mentem a bölcsészkarra, és angol általános műveltségük nem olyan, szakos tanárként végeztem. Az mint korábban. Nektek továbbá első 15 évben csak angolt tanítot- sokkal több lehetőségetek nyílik tam, jelenleg viszont kutatásmód- külföldi utakra, diákcserékre, ami szertant is tanítok a Budapesti a mi időnkben nem nagyon volt Gazdasági Főiskolán, valamint a jellemző. Nem volt kizárt, de az BGF Nyelvvizsga-és Továbbkép- iskolák közötti kapcsolatok most ző Központot vezetem. már sokkal erősebbek – annak ideTehát alapvetően tanár vagyok, de jén, azt hiszem, csak francia cseresok minden mást is csinálok mel- program volt. A kollégiumra volette. natkozóan a helyiség maga ugyanakkora lehetett, mint most, de pélTSz.: Főként mi változott az Apá- dául volt olyan tanuló, aki más czaiban az 1970-80-as évek óta? kollégiumban lakott, vagy albérletben, rokonnál, satöbbi, mert itt B.E.: Amikor a nagyobbik gyere- már nem volt hely. Tulajdonképkem idejött, vele voltak közös ta- pen elég sok vidéki osztálytársam náraink. Én úgy gondolom, hogy volt. most egy sokkal kevésbé szigorúbb iskola az Apáczai, mint ami- TSz.: Az iskolák közötti kapcsolat lyen az én időmben volt, de persze milyen volt? itt az a 25-30 év is sokat számít. Emlékszem, hogy egyszer az igaz- B.E.: Nem nagyon rémlik, hogy gatónk megállított egy lányt a fo- lett volna egyáltalán. Inkább osztályszinten folyt a közösségi élet. lyosón, akinek egy hosszú fülbeTulajdonképpen csak a sportesevalója volt, és megjegyezte, hogy ményeken gyűlt több iskola össze milyen szép fülbevalója van, és az - mi például nagyon jó atlétikacsa-
-7-
pattal rendelkeztünk Mihályfi László tanár úr vezetésével. Ami így eszembe jut még, az a filmklub, meg a KISZ alapszervezeti gyűlések, de ezek is inkább iskolán belül voltak. Mi azért sokat tanultunk, és nem nagyon volt idő arra, hogy mást csináljunk hét közben, bulizás pedig abszolút nem jött szóba. Egy másik nagyon fontos iskolai szintű kulturális program volt Vágó tanár úr (Vágó István, a „Legyen ön is milliomos!” tévéműsor vezetőjének édesapja, a szerk.) zenei klubja, ami fantasztikus volt. Ő például Ránki Dezsőt is meghívta az iskolába, sőt, vitte a kis csapatát próbákra is. Én nála gyakoroltam az angolt, amikor visszajöttem tanárjelöltként. Nagyon jó hangulatban teltek az órái. TSz.: Órák utáni egyéb elfoglaltságok voltak? B.E.: Néha elmentünk az osztálylyal a Puskin moziba mozizni, utána pedig beültünk teázni a – ma már nem üzemelő - Bajkál étterembe. Voltak azért programok, de nem olyan sűrűn, csak amit az osztály megszervezett magának, például osztálykirándulások, mozizás, de nem annyira, mint mostanság. Kirándulni mentünk – igaz, külföldre egyáltalán nem. Az akkori földrajztanárunk, Molnár tanár úr mindig szívesen jött velünk, és Falta tanár úr is nagyon jó partner volt ebben.
Interjú Igaz, rendszerint az egész osztálynak lógott a nyelve a fáradtságtól, és még mindig a Bükkben barangoltunk, a vonatot is lekéstük, amit aztán Falta tanár úr leállított, hogy várja meg a csoport felét, ami még a sziklákon bukdácsolt, de nagyon sok pozitív élmény fűződik ezekhez az utazásokhoz. A Balatonnál többször is volt iskolai szintű tábor, azok is nagyszerűen sikerültek. Gólyatábort kimondottan nem szerveztek, csak „ismerkedős” tábort, ahol mindenféle akadályversenyeket rendeztek. TSz.: Mi volt a legtöbb, amit az Apáczai adott? B.E.: Nyilván nem véletlen, hogy mind a két gyerekem idejött. Én úgy érzem, hogy a továbbtanulásom szempontjából is nagyon fontos volt, és közösségteremtő ereje is lényeges szerepet játszott a későbbiek folyamán, bár ez mindig osztályfüggő. Elég gyakran előfordul, hogy évente is találkozunk a volt osztálytársakkal, nagyon sokan tartjuk a kapcsolatot. Amikor találkozunk, eszünkbe jut egy-egy anekdota, és nagyon érdekes, mert mindenki más szemszögből látja, meséli el az adott történetet, mindenkinek más volt benne az izgalmas. TSz.: A szorgalmat illetően hogyan tanult az osztályod összességében? B.E.: Az első két évben elég nagy mozgás volt, és aki nem bírta, az átment egy másik iskolába. Tulajdonképpen nem voltak „különleges tehetséggel” bíró
emberek, de ugye bukás sem volt. Akkor volt még tanulószoba. Ezzel kapcsolatban nincsen tapasztalatom, mert én ott nem nagyon fordultam meg. Elég jól tanuló társaság voltunk, és valahogy nem lehetett megengedni, hogy gyengébben teljesítsünk, mert tényleg nagyon szigorú tanáraink voltak. De ez azért volt előnyös a mi helyzetünket tekintve, mert az érettséginél nem volt gond, senki sem izgult. Az, hogy minden órára kellett készülni, megalapozta a tudásunkat, és sokkal gördülékenyebben is folyt az órai munka. Például Ági néni, a történelem tanárunk mindig kiválasztott egy embert, aki felelt, így én konkrétan nyolcszor feleltem, mindig tudtam, hogy engem fog felszólítani, ezért meg is tanultam rendesen az anyagot. Egyébként az volt az egyetlen félév, amikor ötös voltam történelemből. TSz.: Elmesélnél egy diákcsínyt? B.E.: Olyan nem volt, ami miatt bárkit a kirúgás fenyegetett volna. Nekünk akkoriban volt olyan, hogy társadalmi munka, és a Franklin nyomdába jártunk: minden hónapban egy-két délután el kellett menni. Akkor egy rendszeres programunk volt, hogy a munka végeztével bevetettük magunkat egy telefonfülkébe, és telefonbetyárkodtunk. Ez egy fix program volt. - Halló, Jenő otthon van? - Nem, itt nem lakik Jenő. - Halló, Jenő otthon van? - Nem, itt nincsen Jenő, miért keresik itt? (még kb. 2-szer …) - Halló, Jenő vagyok, nem kerestek?
-8-
TSz.: Milyen volt az érettségi rendszer? B.E.: Előkészítőnk nem volt, csak különtanárhoz jártunk. Akkor volt még külön érettségi és felvételi, de bizonyos tantárgyakból az érettségi felvételinek is számított. Amikor mi érettségiztünk, akkor vezették be újra a kötelező történelem érettségit, de abból csak szóbeli volt, matekból csak írásbeli, magyarból pedig mind a kettő, és lehetett még választani más tantárgyat. Indigóval írtuk meg a központit, amiből az egyiket elküldtük az egyetemnek, a másikat itt javították ki. A harmadik és negyedik évvégi osztályzatai és a felvételi adták a pontszámot. A mai rendszer viszonylag egyszerűbbnek mondható, bár emelt szint nem volt akkoriban. Ugye szó volt arról, hogy bizonyos szakokhoz kell majd az emelt szintű érettségi, és úgy gondolom, egyes egyetemek teljesen jogosan követelik meg. A mi időnkben a szalagavató az Állatorvosi Egyetem dísztermében zajlott. Mi nem keringőztünk, hanem palotásoztunk, és volt még egy szabadon választott tánc. Igazából nem készültünk annyit, mint most a diákok, nem volt annyira hosszú a program sem, és a fellépőruhát is magunknak varrtuk. TSz.: Mesélnél az akkori Tiszta Szívvelről? B.E.: A Tiszta Szívvel fő mozgatórugója fénykorában, én úgy gondolom, hogy az én volt magyartanárom, Szilágyi Péterné, Éva néni volt, aki egy fantasztikus csapatot hozott össze, és közülük lett költő,
Interjú újságszerkesztő, színházi rendező is. Azt hiszem, én úgy két évig lehettem főszerkesztő, mivel amikor Éva néni elment, új tanárszerkesztő jött, és én is búcsúztam a laptól. A 4-5 fős szerkesztőcsapattal a feladatunk a lektorálás, a korrektúra és a cikkek határidőre való begyűjtése volt. Az alkotógárda elég fix volt, de más tanulók is előfordultak, akik csak egy-egy számban jelentettek meg írást. A borító keménypapírból készült,
stencilező technikával, és mindig képet sem igazán tudtunk belerakmás színű volt. Amikor Éva néni ni a stencilezés miatt. volt a főszerkesztő, nagyon sok szépirodalom, tanulók által írt mű- TSz.: Köszönjük a válaszokat! vek, interjúk, versenyeredmények, beszámolók kerültek a lapba, de viccek, keresztrejtvény, ajánlók szinte egyáltalán nem. A minőségKészítette: Andics Dóra beli különbséget is látni lehet, és Pallagi Petra mert ti azért már szövegszerkesztővel csináljátok meg az oldalakat, mi viszont még vágtuk, rajzoltuk, sokszorosítottuk indigóval. Fény-
Interjú Szécsényi Istvánnal Interjúalanyunk Pirity Tamás Gábor osztályában végzett 2005-ben. István most az ELTE TTK fizikus szakán ötödéves hallgató. feladatsorból. Majd váltogattam, hogy a matek-fizika TSz.: Mért pont az Apáczait vá- kai lasztottad gimnáziumi tanulmá- „szóbeliként” volt egy beszélgetés vagy a magyar-töri fakultációt a tanárokkal. választom-e. nyaidhoz? Sz.I.: Egyrészt közel volt, mert apukám itt dolgozik a Cukor utcában, másrészt jól ment az általános iskola, ezért szüleimmel együtt úgy gondoltuk, egy erősebb gimnáziumban kéne továbbtanulnom. A hatosztályos képzés szimpatikus volt, mert egy ismerősünktől hallottuk, aki négy évig járt az Apáczaiba, hogy biztos TSz.: Mért a fizikusi pálya mellett jobb lett volna számára, ha már 6. döntöttél? osztály után felvételizett volna. Sz.I.: A reál tárgyak mindig is TSz.: Hogyan működött akkor a közel álltak hozzám, de a matematikusi pálya túlságosan elvontnak felvételi? tűnt számomra, ezért mentem fiziSz.I.: Hivatalosan nem lehetett hat kusnak, amit sokkal barátságoévfolyamos osztályba felvételiz- sabb, emberközelibb szaknak tetni, ezért egy műveltségi verse- éreztem. A 10. osztály után, aminyen kellett részt vennünk, ami kor felvettük a fakultációkat, elég állt egy magyar és egy matemati- bizonytalan voltam, és kéthetente
-9-
TSz.: Mivel akarsz a későbbiekben foglalkozni? Sz.I.: Mindenképpen az akadémiai szférán belül szeretnék maradni elméleti kutatóként. Most részecskefizikával foglalkozom, amivel a továbbiakban majd dolgozni is szeretnék. Már csináltam két TDK dolgozatot (Tudományos DiákKöri dolgozat), de egyik sem hozta meg a várt eredményt. Most a diplomámhoz keresem azt a módszert, amivel kijön az értelmes eredmény. Még van két hónapom, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. (Nevet.) TSz.: Mik voltak az előbb említett témák?
Interjú Sz.I.: Az első szilárdtest-fizikai téma. Grafénban (egy atomréteg grafit, ami különös tulajdonságokkal rendelkezik) akartunk szimulálni az elektronok viselkedését. Sajnos akadtak programozási nehézségek, és végül eredmény híján a dolgozat elkészítése után abbahagytuk. A második téma már részecskefizika volt. Vannak olyan elemi részecskék, hogy neutrínók, amik például a Napban keletkeznek. Ezek alig lépnek kölcsönhatásba más anyagokkal, és mindenen átszáguldanak. Eddig az volt a feltételezés, hogy nem rendelkeznek tömeggel és fénysebességgel repülnek, de most kimérték, hogy mégis van tömegük. Ennek az a következménye, hogy a neutrínók oda-vissza alakulhatnak egymásba. A feltevésünk pedig az volt, hogy ez az úgynevezett neutrinó oszcilláció (átalakulás) megfigyelhető kötött kvark állapotok között is. Egy ”játékmodellel” próbáltunk számolásokat végezni erre, de nem jöttek ki fizikailag releváns eredmények. Most azzal foglalkozunk, hogy hogyan írhatunk fel az erős kölcsönhatást (atommagok, kvarkok között lévő) leíró effektív (közelítő) elméletből egy állapotegyenletet a kvarkanyagra, ami az energia és nyomás közötti összefüggés. Ezzel azt akarjuk vizsgálni, hogy létezhet-e ilyen (kvarkmezon) anyagból álló csillag. De megint megakadtunk és nem valószínű, hogy a diplomáig megvalósul a teljes terv, miszerint csillagmodellt csináltunk volna. A diplomához nem is fontos áttörő eredményt elérni, azt kell látnia a
bizottságnak, hogy tudsz gondolkodni, és megvan a kellő elméleti háttered. Majd a doktorinál kell tudnod megmutatni, hogy tudsz önállóan kutatni.
egyetemnek, mert a végén nem fogsz tudni egyszerre megtanulni mindent. TSz.: Milyenek az egyetemi előadók?
TSz.: Mennyiben okozott nehézségeket az egyetem? Sz.I.: Változó. Vannak, akik nem szeretnek tanítani, vannak, akik Sz.I.: Bejutni könnyű volt, kö- nem tudnak tanítani, de vannak szönhetően az alacsony ponthatár- nagyon jó előadók is, és azért ők nak. De a 120 hallgatóból körülbe- vannak többségben. Ha az ember lül 30-an fogunk idén végezni. A rendesen felkészül a vizsgákra, színvonal csökken, mint általában akkor nem fognak szívózni vele. mindenhol, köszönhetően a tö- Sok a jó kutató és tanár az ELTEmegképzésnek. Számomra nem n. Van olyan, aki plusz órát is tart, volt túlságosan kemény. Persze ahol a kötelező tananyagon kívül, voltak kihívások, kell tanulni, ké- más érdekes dolgokkal is meg leszülni, de ha bejársz az órákra, het ismerkedni. Diákképviselőként követed az előadást, gondolkodsz, némiképp látom a tanáraim másik, majd a vizsgaidőszakban felké- közvetlenebb oldalát is. Míg más szülsz rendesen, akkor nem lesz- karok hallgatói sokszor bürokratinek gondok. Természetesen a BSc kus, egymást furkáló tanszékekről (Bologna rendszer) mindenhol beszélnek, nálunk baráti, kellemes bekavart, de most már az is kezd a hangulat. Persze kivételek minnormalizálódni – köszönhetően a denhol vannak. felülvizsgálatoknak, melyekkel például a tanrend összeállítása is TSz.: Jelenleg min dolgozol? értelmesebbé vált. Szerintem a képzéssel nincs nagy gond, és so- Sz.I.: A diplomámon. :) kat lehet tanulni, ha szeretnél. Nekem jobban „bejön” az ELTE han- TSz.: És az eddigi évek alatt? gulata a BME-vel szemben, ahol mérnökfizikus képzés van. Ott Sz.I.: Van egy egyesület, a Masokkal gyakorlatiasabb a képzés, gyar Fizikushallgatók Egyesülete míg az ELTE-n hangsúlyosabb az (Mafihe), ami most körülbelül 20 elméleti oktatás. A BME szociális éves. Ennek az egyesületnek a teélete is más, másképp bánnak az vékenységben vettem már elsőemberekkel, a tanárok is többet évesként is részt. Programokat kérnek számon, kicsit szívatósabb szervezünk, mint gólyatábor, téli a légkör, de ez nem válik feltétle- és nyári iskola. Szervezünk kiránnül a képzés hasznára. Az egyete- dulást minden évben Cernbe a rémen fontos, hogy az elején nem szecskegyorsítóhoz, meg vannak szabad teljesen leengedni, átadni viccesebb fizikaversenyek is. Tamagad csak a buliknak és elfelej- valy én voltam a szervezet elnöke. teni, hogy mi az igazi célja az Jó volt emberekkel foglalkozni,
-10-
Interjú menedzselni, szervezkedni, sokat tanultam belőle. Ezt egy évig csináltam. Kimerítő volt, de megérte. Tavaly szerveztünk egy nagyobb nemzetközi nyári iskolát, ahol 5 téma közül lehetett választani, és azokat a hallgathatták a diákok. Ezek a táborok mindig sikeresek, és egyre több érdeklődőt vonzanak. Most a nemzetközi szervezetben tevékenykedem egy kicsit, ez az IAPS („International Association of Physics Students”), ahol elnökségi tag vagyok. Ez egy kisebb fedőszervezete az országos szervezetnek, néha szervez egykét programot. A szervezetnek évenként van egy nemzetközi konferenciája („International Conference of Physics Students”), ahol minden év augusztusában 400-500 diák gyűlik össze szerte a világból, előadásokat tartanak egymásnak, hallgatnak nevesebb kutatóktól, és természetesen minden este van buli. De mindebben a legjobb az, hogy ezt jövőre Budapesten szervezhetjük meg, amiben én is főszervező vagyok. Tehát évente legalább 5-6 nagyobb programot szervezünk a
hétvégi bulik mellett. (Nevet.) Sokkal szociálisabb társaság vagyunk, mint a matematikusok. Egy matematikus vicce volt, hogy a matematikusok olyanok, mint a fermionok, akik taszítják egymást, míg a fizikusok a bozonok, akik vonzzák egymást. (Nevet.) (A fermion és a bozon jelleg alapvető tulajdonsága a kvantummechanikai részecskéknek. Fermionra példa az elektron.) TSz.: Kihasználtad a külföldi ösztöndíjak nyújtotta lehetőségeket? Sz.I.: Nem. Az első három év alatt nem volt rá igazán lehetőség, mert én még hagyományos képzésben vagyok, és jött a BSc, utána meg jött a Mafihe-s elnökség. De így is voltam külföldi rendezvényeken, és kellő tapasztalatot is szerezhettem. Tehát Erasmus nélkül is lehet külföldi ismeretet gyűjteni. Például egy nyári egyetem, ahol egy adott témakört dolgozunk fel, szakmailag sokkal többet ad, és az Erasmushoz hasonlóan ugyanúgy megismersz másokat, kikapcsolsz, bulizol, satöbbi. Úgy gondolom, hogy a doktori alatt és után szak-
mailag sokkal jobban megéri kimenni külföldre bizonyos időre. TSz.: Milyen volt az Apáczaiban a közösségi élet? Sz.I.: Összességében jó volt. Voltak bulik, koncertek. A PAB koncertekre még néha vissza is jártunk érettségi után. Az osztályon belül a hat év alatt egész jó kis társaság alakult ki és sok barátomat itt ismertem meg. Inokán minden évben voltunk, én még egyetem alatt is lelátogattam egyszerkétszer. Szerintem jó volt az osztályunk, voltak vicces szituációk feleltetésekkor, kirándulásokon. TSz.: Mit üzennél a diákságnak? Sz.I.: Legyenek aktívak! TSz.: Köszönjük, hogy elfogadtad meghívásunkat! Sz.I.: Én köszönöm!
Készítette: Pallagi Petra és Wohner Norbert
Pályázat A Tiszta Szívvel szerkesztősége egész évben várja a pályamunkákat a legkülönfélébb műfajokban: novella, vers, rajz, fordítás, képregény, riport, stb. Ha te szeretnéd megmutatni miben vagy jó, küldd el nekünk munká(i) dat! Web: tisztaszivvel.apaczai.elte.hu
-11-
Programajánló & Humor Már nyílnak a völgyben a kerti virágok... Úgyhogy irány a 'Tavaszi madárles'! Nincs más dolgod, mint szemmel tartani a gólyákat, fecskéket és kakukkokat, majd a megfigyeléseidet beküldeni a www.springalive.net oldalra, ezáltal segítve a madarászok munkáját. Ha kevésbé intellektuális elfoglaltságra vágysz, az április harmadikán megrendezésre kerülő Párnacsata napot neked találták ki. Négy órakor, a budapesti Clark Ádám téren kezdődik a móka, amire kötelező kellék egy nagy puha párna. Az idei tavasz a mozi szimpatizánsainak kedvez. Nem elég, hogy itt van Tim Burton új filmje, az Alice csodaországban, és már az Avatar 3D-s változatára is lehet jegyet kapni, áprilisban lesz a 6. Országos Középiskolai Filmszemle, ahol magyarországi és határon túli középiskolások kisfilmjei lesznek láthatóak több kategóriában (április 16-18, Kádor Miklós Kollégium), illetve a 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, ami Magyarország legnagyobb filmes eseménye, újszerű és merész filmekkel, magyar és külföldi alkotásokkal (április 8-18, Uránia, Toldi mozi, Örökmozgó Filmmúzeum, KINO).
Táncos-zenés mulatság lesz az Apáczai Napok keretében a Pamela Anderson Band, a Mozaik és a diákzenekarok koncertjein, illetve április 15-én nyit a Zöld Pardon szórakozóhely, ami egészen szeptemberig nyitva tart és várja a bulizni vágyókat. Májusban is sok programlehetőség közül válogathatsz. Művelődni vágyóknak itt van a Múzeumok Majálisa, május 16-án és 17-én a Múzeumkertben, ahol több száz fővárosi és vidéki múzeum mutatkozik be és igyekszik felkelteni a közönség érdeklődését a kultúra megismerése iránt. Az Urbitális Majális mindenkinek érdekes lehet, aki budapesti és még szeret is itt élni. A szervezők „I LOVE BUDAPEST” című pályázatára sok képzőművészeti alkotás és interaktív programterv készült, amik május 1-től 31-ig láthatóak a fővárosban. Végül pár tipp nagykorú olvasóinknak: lesz Tavaszi Bor és Jazz Fesztivál a Városháza parkban (a Deák tér mellett) április 3-5-ig, illetve Budapesti Pálinka Fesztivál május 6-9-ig, szintén a Városháza parkban.
Lakits Eszter
Aranyköpések Bakonyi Judit: „A fejlábúak már képesek bizonyos fajta kommunikációra, valahogy így: Szívesen szaporodnék, neked lenne hozzá kedved?” Czéh Zoltán: „II. Basileus, a bolgárölő, akit konkrétan így neveztek. Tehát annyi katonát ölt meg, hogy ... hűha. Pontos adatot nem tudok.” Kelemen Péter: „Ilyen erkölcsi fartők... Akarom mondani fertők.” Siposs András: „Mi az az idempotencia? Nem, nem egy betegség és nem az Idempotex nevű gyógyszerrel kezeljük.” Siposs András: „'Tri' mint három... és 'chotómia', amit meg kell tanulni.” Szekeres Zoltán: „Az állatok könnyen elkóborolnak, ezért nem vesszük őket az övezetesség során.” Szekeres Zoltán: „A tűzhányó valójában nagyon gyönyörű lehetett, amikor éppen kitört. A város lakói gyönyörködhettek benne, bár utána elég nagy pechjük volt. Mert mind meghaltak.” Székely Péter: „Rezgőmozgást végez: csellóhúr, hegedűhúr, Ben Hur.” Székely Péter: „Hogy kell fából vaskarikát csinálni? Veszünk egy fakarikát, belerakunk egy szút és szuvas lesz. Kivesszük a szút, marad a vas.”
-12-
Ez történt A szalagavató ... Február 13-án néhány korábbi báli szárnypróbálgatás után elérkezett a várva-várt nap, amikor végre minket ünnepelt az egész iskola, amikor minden rólunk szólt. Természetesen hosszas felkészülés előzte meg a nagy eseményt, hiszen nem mindenki olyan táncoslábú, mint Göndör Fruzsi osztálytársunk, aki idén négy táncban is megmutatta tehetségét. Három hosszú hónapon át gyakoroltuk a keringőlépéseket és a "szőnyegfelcsavarást", mely a táncórák utáni „csapatépítő sessionökkel” együtt remekül összekovácsolta az osztályunkat. A tiszteletünkre rendezett bálban az volt a különleges, hogy mi csak a főpróbán tudtuk szemügyre venni az egyébként nagyon színvonalas műsort, hiszen (főleg mi, lányok) az előadás közben folyton a hajunkkal, a ruhánkkal, az utolsó emeléspróbával voltunk elfoglalva, az izgalom miatt pedig az idő rekordsebességgel telt. Az osztálytánc után minden-
ki megnyugodhatott egy kicsit, hogy azután a keringőn már a tánc szépségére koncentrálhasson. A legnagyobb meglepetés engem a végén ért, a bálkirály- és bálkirálynőválasztás után, a fergeteges sikert arató tanári tánc miatt. A latin ima közben mind szörnyülködtünk: hová „süllyedhet” még hőn szeretett iskolánk? Aztán viszont meghatottan nevettünk az apácajelmezben bohóckodó tanárainkon. A remekül sikerült és flottul pörgő (köszönjük, Pálréti tanárnő!) este természetesen az afterpartyn folytatódhatott, amelynek szigorúan nincs köze az Apáczaihoz, így hát nem is tisztem beszámolni róla... :)
Lajtai Krisztina, Tarján Gergely
ART - Nem ART Az Apáczai, a Radnóti és a Trefort kiválasztott diákjai gyülekeztek február 4-én az Apáczai színháztermében. Mindenki izgatott nézelődött, és sokszor az ismeretlen arcok között feltűnt néhány régi ismerős is. Most, miután már túl vagyunk két „cserén”, viszszanézve ez volt a legnehezebb rész, mikor a frissen alakult hármasok elindultak felfedezni iskolánkat. Ekkor debütált a büféjegy intézménye is.* Teltekmúltak az órák, egyre kevesebbszer felejtettük el egymás nevét, és bár az apáczaisokon kívül még senki sem tudott tájékozódni, mindenki odaért az óráira. A „Beugró” előtt még gyorsan összegeztük a nap eseményeit (jellemzően a csöngetési rend és a büfé volt a téma), majd mindenki kipróbálhatta magát a „Váltólázban”. Hazaérve természetesen mindenki lázas keresésbe kezdett Facebookon az új ismerősök után. Márciusban a Trefort következett. A hármasok újra
egymásra találtak, és repült az idő az immár nem idegen arcok társaságában. A nap végén tartott öszszegzésen évfolyamok szerinti csoportokban dolgoztunk, és már nemcsak a büféről volt szó (bár a barackos tea hatalmas siker volt), hanem választhattunk kedvenc iskolarészt (egyértelműen a színesre festett 4. emelet nyert) és legjobb/legfurcsább/ legunalmasabb órát is. Elmondhattuk, min változtatnák a Trefortban (az épülő új részben mindenképpen kialakítanánk egy nagy közösségi teret, mint amilyen nálunk a büfé előtti rész), és hogy mit tartunk követendő példának (interaktívak az órák, sok a kiselőadás). A délutáni „Komoly és Finom” után mindenki búcsúzkodni kezdett, várva, hogy áprilisban a Radnótiban találkozzunk újra, többek között a radnótisok szerint legendás DJ fesztiválon. Nem is beszélve a Carbovaris koncertről a Grundban!
* Fergeteges sikert aratott.
-13-
Molnár Veronika
Ez történt Sítábor 2010 Január 24-én reggel hatkor a Batthyány téren egy sereg apáczais diák gyülekezett. Mindannyian arra vártunk, hogy betehessük a cuccainkat a buszba, és elfoglalhassuk a számunkra legmegfelelőbb helyet. Amikor ezek megtörténtek, elbúcsúztunk a szüleinktől, szeretteinktől, felültünk a buszra, és izgatottan vártuk, hogy végre elindulhassunk a hosszú (14 órás) útra. Este érkeztünk meg kedvenc kisvárosunkba, Molvenóba. Itt a társaság két részre szakadt: az apartmanosokra és a szállodásokra. Erre azért volt szükség, mert idén is túljelentkezés volt, és nem fértünk volna be egy szállodába. Idén az Igazgató úr és Czigler Éva tanárnő is velünk jött. Egyébként a megszokott tanáraink voltak velünk, mint Mórocz Zoltán és Raszler György tanárurak. Rövid eligazítás után ki-ki a saját szobájába, apartmanjába ment aludni. Másnap korán kelés, 8kor már reggeli,még az apartmanosoknak is. A szállodások hamarabb reggeliztek, mert nem fértünk volna el egy turnusban. Háromnegyed 9-kor már indultunk is a sípályákra (Andalóba), mindenki legnagyobb örömére. Itt átvettük sí és snowboard cipőinket, megkerestük saját léceinket, deszkáinkat és már indulhattunk is! A haladók mehettek tanári felügyelet nélkül pár fős csapatokban (a lényeg, hogy ne egyedül), míg a kezdőket Mórocz és Raszler tanárurak segítették. Koradélután a tanárok a központi hüttében pihentek, ebédeltek, és várták a diákok „bejelentkezését”, hogy még egyben vannak. Ilyenkor ez a hely megtelt nyüzsgő apáczaisokkal, akik itt pihenték ki az addigi fáradságos csúszásaikat, ették meg ebédjeiket és beszélték meg az addig történteket. Ez után a kis pihenő után mindenki folytatta a síelést saját kis társaságával. Fél 5-kor indultunk vissza a szállásra, de aki akart, már fél 4-re visszamehetett a buszhoz, és így volt még ideje elmenni a boltba, hogy bevásároljon magának.
Este már csak egy „kötelező” program volt: a vacsora. Utána 10-ig mindenki szabadon mászkálhatott. 10-kor az apartmanosok visszamentek a szállásukra, a többiek pedig a szobáikba, és mindenki csöndes elfoglaltságot talált magának vagy aludni ment. Másnap ismét korán keltünk és kezdtük a mindennapi rutint: reggeli, síelés, satöbbi… Nyugodtan mondhatom, hogy mindenki nagyon élvezte ezt az 5 napot, és fájó szívvel kezdett 30-án reggel pakolni a buszba. A visszaúton szinte mindenki aludt, próbáltuk kipihenni az elmúlt napok fáradalmait. Néhány kilométerre a magyar határtól az egyik buszunkat megállították a rendőrök, és egy garázsba vezették műszaki vizsgálatra. Ez bő egy órán át tartott, s ezalatt a másik busz egy benzinkútnál várta be a többieket. Újra megtelt a Batthyány tér apáczaisokkal. De már mindenki szedte össze a holmiját, hogy indulhasson haza, és közben elmesélhesse, mik történtek vele az elmúlt héten, a sítáborban. Izgatottan várjuk a jövő évi tábort!
-14-
Olajos Dóra
Rejtvények
Fejtörők 1.történet A folyó egyik partján állsz, a túlsó oldalon van egy barackfa. Hogyan mész át a másik oldalra nyáron? Van egy csónakod, így át tudsz evezni. És télen hogyan mész át barackot enni? A folyó befagyott, így nem tudsz csónakkal menni. 2.történet 3 ember bemegy egy motelba. A recepciós azt mondja, hogy 30 dollár egy szoba, így mindegyik fizet 10 dollárt és elmegy a szobába. Kicsit később a recepciós rájön, hogy a szoba csak 25 dollár, ezért elküldi a hordárt a 3 férfihoz az 5 dollárral. Útközben a hordár nem tudja kitalálni, hogyan ossza el egyenlően az 5 dollárt a 3 férfi közt, így mindegyiknek ad egyet, kettőt pedig megtart. Eszerint a három férfi 9 dollárt fizetett, ami összesen 27-et tesz ki. Ha ehhez hozzáadjuk a hordár által megtartott 2-t, az összesen 29 dollár. Hol van az az egy dollár?
-15-
Ötletbörze 3.történet Meghalt az öreg arab. Végrendelete szerint a két fia közül az örökli mesés vagyonát, amelyikük tevéje egy verseny során lassabban ér a legközelebbi oázisig. A végrendelet felolvasása után a két fiú tevére pattan és gyors iramban elindul az oázis felé. Miért?
Megfejtések a 21.oldalon.
Kreatív húsvéti ötletek Hamarosan itt a húsvét. Ilyenkor csak úgy özönlenek hozzánk a locsolók, barátok és rokonok, és ilyenkor szerintem mindeninek fontos, hogy ízlésesen díszítse fel az ünnepi asztalt. A legkreatívabb ötletekhez sem kell feltétlenül speciális felszerelés – tudtad például, hogy egy műanyag palack levágott aljából is remek asztaldíszt készíthetsz? Így igaz, hiszen feltöltheted a palackot színes üveggyöngyökkel és hímes tojást is helyezhetsz a közepére, a külsejét pedig akár habszivacs figurákkal is díszítheted. Persze mindennek csak a fantázia szabhat határokat! A húsvét egyik legfontosabb motívuma a hímes tojás. Összegyűjtöttem néhány különleges tojásfestési technikát, amiket egyszerű alkalmazni, viszont garantáltan sikert aratnak a locsolók és ünneplők körében! Először is a tojás színe: a legtöbben boltban kapható festéket alkalmaznak, ha ezt választjuk, tegyünk a vízbe egy kis ecetet, így élénkebbek lesznek a tojás színei. Természetes alapanyagok segítségével is színezhetjük a tojásokat. A legismertebb ilyen módszer, ha lilahagyma héjával főzzük a tojásokat – ez adja nekik a piros színt. A pirosas barna és az aranysárga szín eléréséért a vöröshagyma héját dobjuk vízbe – minél tovább hagyjuk a vízben, annál sötétebb színt kapunk. Kék színt szárított áfonya vagy bodzabogyó főzetével érhetünk el. Narancssárga színt akkor kapunk, ha a főzővízbe pirospaprikát keverünk.
Módok és technikák: Foltos tojás: A foltozáshoz tegyünk 2 teáskanál étolajat a tojásfestékbe. Mikor belemerítjük a tojást, a festék nem fog ráragadni azokra a helyekre, ahol az olaj van, így különleges, valószerűtlen mintázatot kapunk. Mozaikrátétes tojás: Fessünk be egy tojást többszínűre, majd törjük apró darabokra. Fessünk be egy tojást fehérre, és ragasszuk rá mozaikszerűen a színes tojásdarabokat. Bundás tojás: A tojást kenjük be vékonyan ragasztóval, majd forgassuk meg szárított kókuszreszelékben. A minta variálható, akár lencsébe, búzába, mákba, szezámmagba, kölesbe, mustármagba, őrölt kávéba, kakaóba, kristálycukorba, lenmagba, köménymagba, durva szemű sóba is forgathatjuk. Írott tojás: Tradicionális magyar módszer. Írókával, meleg viasszal rajzoljuk a mintákat a tojásokra, és utána mártjuk festéklébe. Ha megfestődött, a festőlével együtt felmelegítjük, így a viasz leolvad. Gyertya lángjához hozzáérintve is leolvasztható a viasz. Puha ruhával letöröljük, szalonnabőrrel fényesítjük. Berzselés: A tojásokra bevizezett petrezselyemlevelet simítunk. Szorosan bekötjük egy nylonharisnya darabba vagy gézbe, majd festékfürdőbe állítjuk. A kész tojásokat kicsomagolva rajtuk marad világosan a levél helye. Modernebb változata: öntapadós tapétából vágunk ki különböző formákat. A tojásra ragasztjuk, festőlébe állítjuk, majd a kész tojásokról eltávolítjuk a tapétát.
Török Melánia -16-
Idegen nyelven Gift der Zeiten Im Sommer 1993 hatte Anna Maria della Costa eine heiße Massage in der Villa der Familie Costa. Sie war eine schöne Frau mit blonden Haaren, aber sie arbeitete nicht in ihrem Leben. Sie hatte einen reichen Mann und ihr Leben war einfach perfekt. Aber in einem gänzlichen Leben sind auch schlechte Tage und es war ein tragische Tag: Nach der Massage wollte sie ein Cocktail trinken mit ihrem Mann, wie sie es jeden Tag machten. Aber der Mann, Eduardo della Costa war nirgends! Sie und das Volk der Dienstboten fingen an, ihren Mann zu suchen. Aber Anna Maria fand nur sein Katheter in der Nähe des Schwimmbades, plötclich sah sie hinauf, und sie sah ihren Mann im Blut schwimmend. Sie rannte ins Zimmer und rief die Polizei. Am Nachmittag kam der beste Kriminalbeamte der Welt und fing mit der Ermittlung an. Er war Columbo. Zuerst sprach er mit der Frau, aber sie konnte nur weinen, deshalb kitzelte Columbo sie und danach ging er weg, weil er seinen Hund zum Arzt bringen musste. Am nächsten Tag sprach er mit der Nachbarschaft und mit den Verwandten. Die erste Spur klärte Columbo sehr schnell auf: Ein Gärtner sagte ihm: - Immer nur der Streit! In diesem Haus hat jedermann Geheimnisse. Zum Beispiel zwischen Eduardo und seinem Schwiegervater gibt es auch eine Gegnerschaft, weil der Schwiegervater Schuld gegenüber Eduardo hat. Die Aufklärung von der zweiten Spur war schwerer, weil niemand darüber sprechen wollte: Eduardo hatte eine Geliebte, Paulina Marimar DiLaggio. Darüber sprach eine Putzfrau in der Villa Costa. Und die letzte Spur war die interessanteste, aber dazu, dass wir es verstehen, müssen wir über den Erfolg der Ermittlung sprechen. In der Villa der Familie Costa fand Columbo einen Blutstropfen auf dem Schüreisen, und sandte es zur Analyse. Aber der Mörder liess keinen Fingerabdruck nach. Während das Labor den Beweis analysierte, fand Columbo ein altes Foto über eine Frau in der Villa Costa. Und in der
Nachbarvilla der Familie Jose, wenn er mit dem Herrn der Villa Jose sprach, sah er über gleiche Frau, die auf dem Foto von Eduardo war, ein großes Gemälde. - Hmm! – sagte Columbo und er kratzte sich den Kopf. Tage darauf fuhr Columbo mit seinem Hund in die Villa Jose, um mit Jose Armando Jakobino, (der Herr der Villa Jose) zu sprechen. Aber er sah etwas Interessantes: Anna Maria verließ die Villa mit dem Katheter. Columbo kratzte sich jetzt den Kopf von seinem Hund und sagte: - Hmm. Ich verstehe es immer weniger. - Danach sprach er mit der Putzfrau von Jose Armando, bzw. mochte es die Putzfrau, Frau Tasilo. Sie erzälte eine uralte Geschichte über den Kampf zwischen dem Urgroßvater von Jose und dem Urgroßvater von Eduardo. Columbo erfuhr, dass Stefano Costa das Geld von Thomasso Jakobino stahl und heiratete seine Frau, Kocsmarina Jakobino. Plötchlich dämmerte es bei ihm, aber der Belastungsbeweis fehlte noch. Tagelang zerbrach Columbo seinen Kopf, aber endlich ein klingelndes Telefon bot die Lösung. Am nächsten Tag konnte Columbo den Fall abschließen. Der Täter und Tätergeselle gestanden ihre Schuld. Columbo rannte gleich zur Norberto Burrito, der Stabsfeldnebel war und erzählte ihm diese lange Geschichte, aber davon können wir auch sehr wenig verstehen. Zwei Spuren waren falsch. Der Anwalt des Schwiegervaters dokumentierte, dass die Schuld des Schwiegervaters beglichen war. Und die Geliebte von Eduardo hatte Alibi: Sie war in einem Schönheitssalon. Und wer waren die Täter und was war die Ursache? Die Antwort der letzten Frage ist leichter: die Rache. Es war eine Tat, die jedermann vergessen konnte, nur ein Mann nicht: Jose Armando. Seine Familie wurde bestohlen, und er wollte alles zurück bekommen: das Geld und die Frau. In diesem Monat hatte er nichts und er lebte allein. Es gab nur eine Möglichkeit: die Rache, was bedeutet zuerst einen Ehebruch und danach einen Mord.
-17-
Idegen nyelven & Ilyenek Und er machte es mit seiner Geliebten und späteren Tätergesellen: Anna Maria della Costa. Sie wurden verhaftet mit der Beschuldigung „vorsätzlicher Mord” und das Urteil war Tod. Columbo kratzte sich zuletzt seinem Kopf und sagte ein letztes „hmm”.
Burány Vera Kocsmár Ildikó Jakab Tamás Wohner Norbert
Ilyenek voltunk Előző újságunkban indított új rovatunk sikerén felbuzdulva úgy döntöttünk, tovább kutatunk. Mostani „kincsünk” az 1989-90-es tanévből való, amikor a Tiszta Szívvel mellett egy másik lap is megjelent iskolánkban, ez volt a Zárda. Sajnos csak két szám erejéig húzta, de a cikkek elolvasása feledhetetlen élményt nyújthat mindenki számára. A folyóirat második és egyben utolsó megjelent számából választottuk Békési László: A boci című műelemzését.
Békési László: A boci (műelemzés) „Aki értelmesen néz a világra, arra a világ is értelmesen néz vissza” (Hegel) Boci, boci, tarka, Se füle, se farka, Oda megyünk lakni, Ahol tejet kapni.
A boci
A műben szereplő boci
Sokszor hallottuk eme – immár klasszikussá vált – sorokat. De gondolkodott-e már valaki jelentésükön? Tegyük meg most ezt egy neves irodalmár segítségével. A vers egyes irodalomtörténészek szerint az árutermelés megindulása idején keletkezett. Erre utal az utolsó sor. Ahol tejet kapni, ott árulják is, s ahol árulják, ott felesleg van. Más – igen neves – tudósok szerint ez a négy sor korábbról, a honfoglalás korából származik. A versben föltűnik a vándorlás, költözködés motívuma. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a főfoglalkozás az állattenyésztés (boci). És már megjelenik a nemesítés is (Se füle…). Bocink egy rosszul sikerült darab. A vers egyetlen, hatalmas hömpölygő mondat. Első két sora: egy megszólítás. A drámai hatást fokozza a boci szó ismétlése, halmozása. A tej költői toposz, vándormotívum. Több más versben előfordul. Pl. a Csiga-biga kezdetű – ugyancsak ismeretlen eredetű – vers harmadik sorában ez áll: „kapsz tejet-vajat”. A két mű hasonlósága egyértelműen bizonyítható. (A Csiga-biga is egy megszólítás. Mindkét mű rímképlete AABB stb.) Egyesek szerint szerzőjük közös. Abban azonban egyetértenek, hogy mindenképp a Boci-boci keletkezett előbb. Ekkor még nem volt a költőnek teje. A Csiga-bigában már van tej a költő birtokában. E két versről egy-egy irodalmi kort is elneveztek. A Boci-boci a „fejés előtti”, a Csiga-biga a
-18-
Ilyenek voltunk & Könyvajánló „fejés utáni” korszak klasszikusa lett. Beszélnek „fejés közbeni” korszakról is, egy középkori krónika utal is ilyen versre. De ez a vers nem maradt fenn. Nézzük újra a verset! A hatalmas erejű megszólítást követően belép a műbe alkotója. Egyértelmű, reális, kemény döntést hoz. KÖLTÖZZÜNK EL! Azt is meghatározza, hova. A döntést nehéz volt kimondani. A szerző hosszú évekig készült a sorsfordulót jelentő mondat leírására.
OZ Ki ne ismerné Óz, a Nagy Varázsló (the Wizard of Oz) meséjét? Vagy Dorothyt, a kansasi kislányt, akit egy hatalmas erejű forgószél Mumpicföldre repít? Dorothy ott aztán találkozik a Madárijesztővel, a Bádogemberrel és a Gyáva Oroszlánnal, és négyen – illetve a nagyszájú Totoval kiegészülve – elindulnak, hogy meggyilkolják a Gonosz Nyugati Boszorkányt. Ez az a történet, mely mindenkinek ott él gyermekkori emlékeiben. De minek is köszönhető L. Frank Baum kis történetének világsikere? 1939-ben a mese megfilmesített változata osztatlan sikert aratott minden egyes vetítésén. Az Óz, a csodák csodája (The Wizard of Oz) című musical Judy Garlanddel a főszerepben mindenki számára ismert legalább annyira, mint a könyv. Bár készültek némafilmek már a századfordulón is a történetből, azok feledésbe merültek, ellenben Baummal és történeteivel, melyeket a film sikere után tömegesen fordítani kezdtek a világ számos országában. És ezen a ponton újabb érdekességbe botlunk: Óz Birodalmának története hosszú és bonyodalmas história. Ugyanis nem csak Dorothy szerepe volt meghatározó Óz népének számára: az első történet után még 13 Óz-könyv született. Ez a 14 – mondhatni – kisregény magyar fordításban is megjelent, de manapság az antikváriumokban csak a jól ismert „gyilkos-sztorit” találhatjuk meg – sokak nem kis bánatára. Én végigjártam a belváros és Buda antikváriumait, de csak az első két kötetre leltem rá magyarul. Viszont azokat aprópénzen szereztem be. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a második filmadaptációt, melyet a Kalandok Óz birodalmában (The Land of Oz) című könyv alapján Visszatérés Óz földjére (Return to Oz) címmel mutattak be 1985ben (főszerepben Fairuza Balkkal). A történet itt is „mesés” és a színészi alakítás is elfogadható.
A következő 10 évre Óz eltűnt a médiából, majd 1995-ben megjelent Gregory Maguire The Life and Times of the Wicked Witch of the West című műve. Ez a hosszú, életrajzi elemekből felépülő regény a boszorkány szemszögéből, új megvilágításból tárja elénk a történteket, és a mű által teljesen új értelmezést nyer a Jó és a Gonosz, a Gonosz és a Jó kapcsolata. Ki ő? Honnan jött? Mért zöld? Mért árt neki a víz? – Ezekre a kérdésekre mind megkapjuk a választ a regényben. Valamint megtudjuk ki vagy mi is „Óz”. Részletes leírást kapunk a Birodalomról és annak lakóiról, helyzetéről, gazdaságáról, politikai életéről, és mindezt úgy, hogy észre sem vesszük, hogy egy fikciót, egy mesét olvasunk. Maguire írása fantasztikus, magával ragadó és feledhetetlen élményt nyújt minden olvasó számára. Újabb 10 év, majd Maguire ismét tollat ragad, és megszületik a Son of a Witch, mely már a Gonosz Nyugati Boszorkány fia, Liir történetét meséli el. E mű további tartalma még számomra is ismeretlen, csak sejtéseim vannak róla az előző könyv alapján. Gregory Maguire előbbi könyve az elmúlt évben A Boszorkány, A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora címmel jelent meg a könyvesboltokban. A fent említett 16 könyv kimerítő és csodálatos leírást ad erről a mesebeli, megfoghatatlan és Maguire-nak köszönhetően mégis oly valódinak tetsző birodalomról, mely a képzelet és valóság meghatározhatatlan határán lebeg, lehetőséget adva a fantázia mestereinek és magának az olvasónak a történet továbbgondolására. Remélem felkeltettem érdeklődéseteket és kedvet kaptatok Ózról szerzett tudásotok bővítésére, egyszerűbben: az olvasásra.
-19-
Wohner Norbert
Így írtok ti Messze, messze, ... Messze, messze, ott az égen Ódon várrom áll az éjben. Indáival a vadrózsa Ős falait körbefonja.
Várja, várja, egyre várja Ki egy csókkal majd megváltja. Azt, ki talán el sosem jő, Soha nem volt hű szeretőt.
Termeiben háznak népe Örök álmot alszik régen Csöndes sötét borul rája, S álló idő komor árnya.
Addig őrzi erős várfal, S tövis indák sűrű rácsa. Örök börtön: fogva tartja, Megvédi és elbújtatja.
Toronyszobájába zártan, Baldachinnal takart ágyban, Ifjú leány pihen békén, Álomvilág ködös mélyén.
Messze-messze, ott, az égen, Pirkadat jő rózsaszínen. Eltűnt a vár, elszállt messze, Holdfénnyel végtelenbe.
Nagy Katalin
Coleridge-nak Tikkasztó meleg van. A Nap éget, érzem, hogy a szememen és orromon máris égő, piros folt húzódik végig. Egy izzadságcsepp gördül le a homlokomon, komótosan lekúszik az államra, majd a szegycsontomon landol. Most minden olyan lassú. A légzés is nehezemre esik. Szinte kényszerítenem kell a testem a cselekvésre. Lélegezz! Mintha már vénember lennék. Körülnézek. Az emberek nyüzsgő hada egy hatalmas hangyabolyra hasonlít. Izzadt karok löknek fel a villamosra. De itt legalább hűvös van. Csak egy megállót megyek. Átsuhanunk a hídon, a Duna lustán hullámzik, vészjóslóan kavarog, mint a mérges főzetek a mesékben. Leszálláskor szembe kerül velem egy öregasszony. Kedves arca van. Nem néz rám, szeme az ülőhelyeket pásztázza. Sárga szemei, akárcsak a sasé, keresik a prédát. A szem megvillan és én már tudom: megvan a zsákmány. Menjen már!- szól rám egy öblös férfihang, és mire észbe kapok, lábam már a forró aszfaltot tapossa. A meleg belecsap az arcomba, pofon vág. Majd alattomosan bekúszik orrlyukaimba, fel, egészen az agyamig. Következzék hát az édes kábulat. Lenézek a hídról, látom a Boráros teret. A kőhordók mellett egy hajléktalan fekszik, vagy talán meghalt. Szagát
egy fuvallat hozzám sodorja. Vizelet és alkohol. Rám tör a hányinger. A fánkárus bódéjának neonfénye belehasít az agyamba. Fáj. A látásom elhomályosul, érzékszerveim eltompulnak. Mellettem elsiet egy nő, karom véletlenül megüti, és én látom, ahogy szája elkezd mozogni, formálja a betűket, de nem hallom, mit mond. Tátog, akár egy hal. Kavarognak a színek, a nő feje átalakul egy pontyévá. A hangok most eljutnak az agyamig, de csak lassan, mintha valami tejsűrűségű ködön kellene áthatolniuk. „Bocsánat” - csendül fel a szó az agyamban, furcsa, mély, elnyújtott hangon. Mint valami ócska filmben, amiben rossz a szinkron. Látom, a pontyfejű nő rég elment, a lábaim is indulnának, de nem tudom őket mozgatni, mintha ragacson kátrányba léptem volna, vagy tengeri iszapba. Már minden homályos, mintha víz alatt lennék. - Gyere ide, pontyfejű nő, odakinn megfulladsz gondolom, és nevethetnékem támad. Hangosan, gurgulázva nevetek, a számból buborékok szállnak a magasba. És akkor megérzem az illatot. Az ópiumét. Az agyam elbódul. Már nem a tengerben vagyok, hanem egy ópiumfelhőben, mögöttem koboldok masíroznak. Eszembe jutnak a kedvenc verssoraim:
-20-
Így írtok ti „ Kubla kán tündérpalotát építtetett Xanaduban, hol roppant barlangokon át örök éjbe veti magát az Alph, a szent folyam.” A koboldok énekelnek, éneklik a verssorokat. Az egyikük a fejemre ugrik, hajamba tép. Majd megfogja nyakam, hosszú ujjait rákulcsolja, és szorítja. Akkor már látom a pontokat, a kis csillagokat. Összesűrűsödnek egy egésszé és én tudom, elájulok. A kobold megfojt. A testem összeesik, mint egy homokbábué, kezem akár a darált hússal töltött gumikesztyű, élettelen. Fejem nekikoppan a járdának, bársony-vér folyik le halántékomon. Aztán vége… Puha kezek mérik pulzusom. - Jól van? - kérdezik a körülöttem állók. - Jól. Csak …vigyenek vissza. - Vissza? Hova? - A Hárshegyre…
Murzsa Tímea
Megfejtések a fejtörőkhöz 1.történet Sehogy. Télen nem terem barack. 2.történet 25 a szoba ára, a hordár visszaad 3-at, az összesen 28, ő megtart 2 dollárt, az 30. Itt csak az a lényeg, hogy honnan közelítjük meg a feladatot. 3.történet Mindkettő a másik tevéjén ül.
-21-
Így írtok ti Bábubár Azt gondoltam, mindent meg fog oldani az új állás. Sosem voltam pesszimista hajlam, a dolgaim is egész jól álltak, hajlottam rá, hogy ezt gondoljam. Egy olyan embernek, akit végigrugdosott a sors Budapest összes utcáján. Szóval annak talán összejön valami ezek után. Hittem a sorsomban, hittem benne, hogy a rossz után értelemszerűen megcsap majd a boldogság. De undorítóan töményen. Már nem voltam messze, befordultam a főutcáról, egy szűkebb kis sikátorba és addig mentem, amíg meg nem láttam a kirakatból vigyorogni a babafejeket. Volt ott néhány lefejezett Barbie, egy moncsicsi, arca félbevágva és néhány hagyományos báb feje. Megcsonkított nyakukból drótdarabok és bélésmaradékok meredtek elő, a hatás meg olyan volt, mint valami furcsa hentesbolt e heti kínálata. Megrándítottam a vállam és betoltam az üvegajtót. Különös módon, mintha a babák fejében szólalt volna meg a csilingelés, legalábbis arrafelé hallottam. A pultnál furcsa tejesüvegekben még néhány Barbie fejet pillantottam meg. Annyira lekötött a látvány, hogy addig észre sem vettem a nyúzott arcú csapos fiút, amíg meg nem szólított. - Na végre már, hogy ideértél te világ lustája, te!azzal hozzám vágott egy piszkosszürke kötényt.- A négyes asztal várja, hogy fölvedd a rendelésük. A döbbenettől meg sem tudtam mozdulni. Csak anynyira működtek a reflexeim, hogy elkapjam a felém repülő ruhadarabot. - Elnézést, nem tévesztesz össze valakivel? A csapos úgy nézett rám, mint a véres rongyra. - Ne hülyéskedj már. Te vagy az új csapos, és jó lenne, ha felvennéd már azokat a rendeléseket! - De hát én nem jelentkeztem be előre. És, te honnan tudtad, hogy… A fiú közbevágott. - Ugyan!- legyintett.- Már azóta tudom, hogy itt fogsz dolgozni, hogy megszülettél. Előbb utóbb mindenki itt köt ki. A bábubárban. Lebámultam a kezemben tartott kötényre. Felső részébe bele volt hímezve a nevem, zsebéből pedig kis kotorászás után előkerült egy toll és egy jegyzettömb. Bambán felemeltem a fejem, és próbáltam magamra erőltetni valami emberi grimaszt. - Hogy mondod?
A fiú szemlátomást kezdte elveszteni a türelmét. - Figyelj, nem olyan ördöngös meló ez. Kimész az asztalokhoz felveszed a rendeléseket, elkészíted a kávékat miegymást, aztán kiviszed. - De… Én… Én nem értek az ilyesmihez- dadogtam. - Majd belejössz. Előbb- utóbb mindenki belejön. A fiú, mintha elkalandozott volna. Tekintete elsiklott a fejem fölött és sokáig a semmibe meredt, majd hirtelen ismét rám kapta pillantását. - Egy dolgot jegyezz meg!- hadarta izgatottan.- Itt semmi sem igazi! Legfőképpen az olyan dolgok nem, amik igazán annak látszanak. De komolyan. Ne dőlj be semminek! Ne higgy el semmit, de legfőképp, ne szeress meg itt senkit. Mert ki tudja, holnap talán, ő fog a helyeden dolgozni… Jól hallhatóan nyeltem egyet, majd elszántan bólintottam. Akármilyen fura helyre kerültem is, van munkám és csak ez számít! A helyzetet szinte már rózsásnak láttam, a látomást csupán az homályosította el, hogy még arról sem volt fogalmam, hogyan kell fölvenni egy rendelést. Bizonytalan mozdulatokkal nyakamba akasztottam a kötényt és míg megkötöztem, lassan megfordultam. Persze sejthettem volna. Az asztalok kaotikus rendben sorakoztak a magas plafonú helyiségben. Igazság szerint nem is asztalok voltak. Volt, amelyiket láthatóan székekből fabrikálták össze, volt, amelyik túl alacsony volt hozzá, hogy asztalnak lehessen nevezni. Néhányan párnákra rakták a kávéjukat, mások a falra szerelt felfordított fiókon nyugtatták a kezüket. Az egyik asztalnak hiányozott két lába és a vendég azzal volt elfoglalva, hogy egyensúlyban tartsa, míg rajta van a csészéje. Egy lány egy elképesztő méretű gumikacsa fejére helyezte habos kakaóját, míg a szomszédos „asztalnál” ülő fiú füzeteit egy babafejekkel megtöltött hatalmas befőttesüvegre terítette. Szerepelt még a felhozatalban hangfaltorony, egy húrjaitól megfosztott gitár, egy műanyag pöttyös bögre monumentális mása és egy tusfürdős flakonokból összeragasztott kocka. De szemlátomást a legnagyobb sikert egy csokitömb aratta, amit már egész sokan használhattak, mert több helyen is ki volt belőle harapva néhány szelet.
-22-
Így írtok ti Akármeddig néztem nem tudtam megállapítani, melyik a négyes asztal. Számok nem voltak rájuk írva, számolási sorrend pedig nem volt. Néhány asztaltársaság egészen egymásra volt kényszerítve, mert egy extra méretű domino két oldalát kellett megosztaniuk egymással, mások pedig szinte beleolvadtak a falba, mikor az oda függesztett vasalódeszkáról kellett inniuk. Tanácstalanul fordultam ismét a fiúhoz. - Bocs, de… melyik itt a négyes? A fiú elnézően elmosolyodott. - Csak figyelj és meg fogod ismerni. Vállat vontam és ismét megfordultam. Első taktikám az volt, hogy próbáltam kiszúrni azokat, akik előtt nem volt ital, de vagy kétséges volt, hogy már megitták, vagy olyan otthonosan helyezkedtek, hogy nem feltételeztem volna, hogy bármiféle rendelésre várakoznak. A második taktika szerint a feszengők kerültek sorra, de az a helyzet, hogy ebből sem találtam egyet sem. Mintha a vendégek nem egy kávéházban ültek volna. Volt, aki a sarokba kucorodva meredt maga elé, miközben magában beszélt, volt aki felszabadultan hahotázott a barátaival és olyan is akadt, aki egy párnaasztalnak dőlve elszunyókált. Aztán hirtelen kiszúrtam valamit. Rájöttem, hogyha sokáig nézek egy asztalt, nem csak az derül ki, valójában miből áll, babafejekből, vagy dobókockákból, de egy idő után alakulni kezd és egy ismerős szám alakjába görbül valamelyik része. Például a csokitömb kerekedni kezdett, míg nullát nem formázott, a fiókok pedig megszálkásodtak és szép egyesek lettek belőlük. Már egy ideje fixíroztam egy esküvői torta alakú asztalt, amikor váratlanul a tetején lévő két görbe, avas marcipánfigura összefonódott egy marcipánnégyessé. Megnéztem magamnak a lányt, aki mögötte ült törökülésben, de nem sokat láttam az arcából, mert az asztalra borulva rázkódott némán. Egy pillanatra megijedtem, hogy a kiszolgálás hiánya szomorította el ennyire. De még senki nem sírta el magát, mert sokáig várakoztatták egy kávéházban. Odasétáltam hozzá és megköszörültem a torkomat. A hangra lassan felemelte a fejét és rám emelte sírástól vörös tekintetét. Szép szemei voltak, nagyok és kékek, de így kisírva inkább ijesztőnek hatott, ahogy a törölgetéstől piros bőre keretezte. Rémisztő volt. Nem folytathattam gondolatmenetem, mert sírós hangon, fojtottan rám kiáltott.
- Mégis hol voltál, ha?- kért rögtön számon. Nem hittem el, hogy ma mindenki szerint kések. - Elnézést, de én nem tudtam róla, hogy máris munkába… - Most egyáltalán nem erről van szó!- sikította.Elhagytál. Itt hagytál ezen a rémes helyen, ezekkel az idegenekkel és most meg úgy csinálsz, mintha semmiről nem tudnál! - Ne haragudj, de én tényleg nem tudok semmiről semmit. - Ne játszd meg itt magad!- szűrte a fogai között.Miért tetted ezt? Miért nem szerettél? Én úgy szerettelek téged, mint senki mást a Földön! Miért, mond meg miért? Egy ideig némán bámultam a lányt, aztán úgy döntöttem belemegyek a játékba. - Nem szerettelek, mert állandóan rám akaszkodtál, az utolsó csöpp önállóságot is elszívtad a lelkemből. Lassan a levegő is belőled állt, amit belélegeztem! A lány halkat sikkantott és a szája elé kapta a kezét. - Talán…- nézett rám egyetlen pislantás nélkül… a legjobb az lenne, ha megfojtanám magam, hogy neked több levegő jusson. Halk és lassú lett a tempó. Kissé hipnotikus. - Vagy levágnám a fejem, és kiakasztanám a többi bábu közé, nem? - Nem- vágtam rá határozottan.- A legjobbat akkor teszed velem, ha megszeretsz valaki mást. - Én nem tudnék…-motyogta bizonytalanul.- Én annyira… És mindennél jobban… És téged először és utoljára és… Én… Nem tudnék úgy élni. - Rendelés?- ugrott be hirtelen. - Kávé, elhagyatottság nélkül, egy kis önsajnálatpótlóval, ha kérhetném. - Máris. A lány hálásan rám mosolygott, és akkor megértettem, hogy ettől a pillanattól kezdve ismét idegenek vagyunk egymás számára. A pulthoz visszaérve a csapos kíváncsian rám nézett. - Na hogy ment? - Egész jól- vontam vállat.- Nyugis egy hely. Elmosolyodott. - Mondtam én, hogy megszokod. Más is megszokta már. - Például? -kíváncsiskodtam.
-23-
Így írtok ti - Én. - Mindenki úgy kerül ide, ahogy én? - Nem egészen, a legtöbben csak besétálnak, aztán itt ragadnak vendégnek. Később, ha olyan a kedved, beugrassz az aktuális csapos mellé, aztán lassan azt veszed észre, hogy te lettél a csapos. Te viszont megtaláltad a hirdetésünket, ami nem kis dolog. Mert azt csak olyanok találják meg… - …akiket végigrugdostak Budapest utcáin?- fejeztem be a mondatot. - Pontosan. Akik reménytelenül kiábrándíthatatlanok. Te vagy barátocskám, az örök szentimentális. A csapos elnézett a vállam fölött. - Kilences asztal. Már várnak haver. Mielőtt elindultam volna, még megjegyeztem. - Amúgy van nevem. - Ja, tudom. Nekem is- nézett rám értetlenül. - Nem érdekel? - Miért téged az enyém? - Hát persze, hogy érdekel! - Az jó, mert a tied engem nem. Furcsa volt. Valahogy még egy fokkal furcsább, mint a hely. - Kilences, kilences…- motyogtam magam elé alig hallhatóan. Aztán valamivel gyorsabban, mint a négyest, de még így sem hipersebeséggel kiszúrtam egy a többi vendéghez képest egész fiatal lányt egy átlátszó gumifotelben, amiben színes gumilabdák voltak. Hevesen gesztikulálva magyarázott a telefonjába, miközben a mellette egy fa púpúteve két púpja közé beékelve ott szorongott barátnője, egy kissé zilált külsejű, cérnavékony lány. Elkeseredve nézte barátnőjét, és néhány hadonászás után, melynek nyomán jegyzetek repültek a levegőbe, megforgatta a szemét. Közben a púpúteve nyaka lassan tekeredni kezdett, míg egy jól kivehető kilencest nem formált. - Üdv lányok!- mosolyogtam rájuk.- Mit hozhatok? - Hozz neki egy adag eszet, nekem meg egy kis nyugalmat- sóhajtott fel a cérnavékony. - És kegyednek? A hadonászó lány közben lecsapta a telefonját és percekig némán bámult rám, miközben próbált rájönni, hol is van. - Bátyó, te mióta dolgozol a Bábubárban?- nézett rám értetlenkedve.
A „Valakivel összekeversz.” mondattal már meg sem próbálkoztam. - Ez az első napon. - Nem úgy volt, hogy bárányfelhős álmokat kergetsz és nagyon szerelmes leszel? - De. - Na és? Sóhajtottam. - Veled meg nem úgy volt, hogy összeszeded és utoléred magad? Ő is sóhajtott. Én meg egy pillanatra elhittem, hogy testvérek vagyunk. - Nézd, ő itt a barátnőm. Most tényleg az, még soha nem hagytam cserben. Ő nagyon rendes, szorgalmas, segít felkészülni, látod? Most is magyarázni ültünk be ide. - Nekem úgy tűnik, hogy nyulat küldtek az oroszlán barlangjába… A girhes mérgesen dobbantott. - A nyúl távozik! Herótom van ettől a helytől! A hadonászó lány felpattant és utána akart kiáltani de addigra már a girhes eltűnt. Percekig magába roskadtan állt, majd vállat vont és mosolyogva visszahuppant a fotelba. - Akkor kedves pincérúr, hozz nekem valami jó cukros búfelejtőt egy cseppnyi magányoldóval, hogy ne legyen olyan tömény!- vigyorgott rám. - Összeszedhetnéd magad!- próbálkoztam utoljára. - Leszállhatnál már a felhők közül!- tárta szét a karját válaszul és, mint aki álomból ébred, csettintett. - Hozza már azt a kakaót? A csapos már messziről követett a szemével. - Húzós menet mi? - Meghiszem azt! - Rendszeres látogató. Mondhatni visszaeső beteg. Elgondolkoztam. - Lehetséges, hogy ő lesz a következő csapos. - Minden megeshet- válaszolt unottan.- Végül is, te is itt vagy. Már meg sem vártam, hogy szóljon, magamtól fordultam meg és kezdtem keresni a hatost. Nem tudtam miért éppen azt, de éreztem, hogy a hatos asztal lesz a befutó. Egy homokórán könyökölt éppen, amikor a homokszemek hatos alakban kezdtek kavarogni.
-24-
Így írtok ti - Üdvözöljük a Bábubárban!- kezdtem bennfentes hangon.- Esetleg hozhatok valamit inni? A könyöklő elképesztő lassúsággal rám nézett, majd szinte ugyan ilyen hosszú idő alatt kérdő arckifejezésbe rendezte vonásait és a vele szemben ülő aggastyánra nézett válaszért. - Valami érkímélő, zsírmenteset- suttogta az öreg. Amikor végül a lassú is megszólalt, mintha visszafelé kezdett volna járni a mennyezeten fordítva felszerelt analóg óra. Mintha megfordította volna az időt a lassú, az aggastyán is megfiatalodott. - Két kortalan sört, de habzót!- ejtette ki jól megrágva a szavakat a lassú. - Mit nekem egy, négyet hozzál fiatalember!- vert a homokóra tetejére az öreg, aminek hatására a szemek hirtelen ismét peregni kezdtek és az aggastyán visszaöregedett. - Ismerlek téged?- szólalt meg ismét váratlanul a lassú, megint megfordítva az időt. - Bizony nekem is olyan ismerős a képed barátocskám- bólogatott a megfiatalodott öreg is, vigyázva, hogy ne érjen az asztalhoz.- Bizony kiváló a memóriám, nem lehet, hogy te vagy az Idő Ura. Merő véletlenségből esetleg? Rájuk meredtem, igyekezve átható tekintetet vágni. - Meglehet. Be kell valljam, nagyon tetszett a mindenható szerep. Világ életemben erre vágytam, és most igyekeztem minden egyes percét kiélvezni. Csakhogy hirtelen észbe kellett kapjak. Én most dolgozom, nem élvezkedem. Ez ősi szabály, akkor alakult, mikor maga a munka: A munkát nem lehet élvezni! Igyekeztem rövidre zárni a vitát. - Meglehet, de egy biztos. Te lassú, egy darabot bitorolsz a hatalmamból, amiről neked nincs tudomásod, de ez az aggastyán itt veled szemben függésben van tőled, rád akaszkodik, csakhogy kiszipolyozhassa a megfordult perceket, mikor megszólalsz. Ahogy kiejtettem a szavakat a fiatal öreg ismét aggastyánná vedlette önmagát, aki kényszeresen rázogatta a fejét. Ez a pillanat egészen addig tartott, amíg a lassú ismét meg nem szólalt. - Lehet, hogy igazad van, de ő itt velem szemben, saját magam vagyok. Az aggastyánra néztem, aki ismét megfiatalodott,
szakálla eltűnt, arcbőre egyre inkább kisimult, s lassan már kísértetiesen kezdett hasonlítani a lassúra. Valahogy nem volt merszem megvárni a pillanatot, amíg a kettő egymás tükörképévé válik és valamiféle belső ösztöntől vezérelve rávágtam a homokóra lapjára. A szemek ismét peregni kezdtek az aggastyán pedig visszaöregedett. Az öreg hálásan rám mosolygott, majd megszólalt. - Szóval két kortalan sört, vagy… nem is! Inkább csak egyet. Némán bólintottam és a pulthoz siettem. A csapos épp a raktárból oldalazott ki, kezében egy doboz habzó, kortalan sörrel. - Adj csak egyet, gyorsan kiviszem! - Mégis kinek?- nézett rám, megint úgy, ahogy egy hibbantra szokás. Megfordultam, hogy lássam, miről beszél, de már nem találtam meg az aggastyánt meg a lassút. Az egész kávéház kongott az ürességtől és a furcsa asztalok kísérteties formákat vettek föl a sötétben. - Az előbb itt még… - Ugye hogy röpül az idő, esti műszakban? - Hogyhogy esti műszakban, hiszen én délután jöttem?! A csapos lerakta a dobozt. - A Bábubárban másként múlik az idő. Főleg akkor, mikor az kettő is itt van!- bökött a homokóraasztal felé a fejével. - Úgy érted az aggastyán meg a lassú? - Ma például ők. Igen. Elrévedve vakargattam a tarkóm. - De hát ki se vittem a rendeléseket, csak felvettem őket. - A rendeléseket az első hetekben én viszem ki, te csak fölveszed őket. Majd a műszakod előtt jössz valamivel, hogy megtanítsalak a kávékészítésre is. - De hiszen azért kávét főzni még tudok! - De nem ilyen kávét. - Milyen kávé az ilyen? A csapos játékosan megfenyegetett az ujjával. - Na, na! Csak lassan barátocskám, csak lassan. Mindent szép sorjában, rengeteg időnk van még. - Neked lehet…- akadékoskodtam. - Semmi sem olyan biztos, mint az, hogy rengeteg időnk van. Vagy talán nem tanultál semmit a mai műszak alatt? - Túl sokat is.
-25-
Így írtok ti & Apáczai Kvíz - Az jó!- rikoltott rám és már röpült is a kezembe a nagy kulcscsomó. - Akkor ma te zársz. Holnap négykor találkozunk! Mintha külön reflexem fejlődött volna ki az este alatt, a kezem összezártam a kulcsokon, leoldottam a kötényemet és a pult mögött álló kabáttartóra akasztottam. - Amúgy- kiáltottam a csapos után, mikor már félig kint állt az éjszakában.- Tudom, mi a neved! - Na mi?- nézett vissza rám beletörődve. - Te vagy a kiábrándult igazmondó. Ilyenné fog válni egyszer az összes bábubári, nincs igazam? A csapos rám kacsintott. - Talán mégis tanultál ma valamit. Barátocskám. Mielőtt bezártam volna az üzletet, eszembe jutott, mindenki milyen darabosan mozgott. Lazák voltak, meg nyugodtak, de mintha a könyöküknél, és a térdüknél csikorogtak volna. Valószínűleg azt hallottam
csilingelésnek, mikor beléptem, aztán később föl sem tűnt, úgy megszoktam. Ahogy a bábuk illesztései is megkopnak, úgy a visszajáró vendégek is csikorogni kezdtek, és mozdulataik egyre inkább megtörtek. Nem voltam biztos benne, hogy én is csikorogni szeretnék-e, de valami új előtt álltam, amiből kár lett volna kimaradni. Ez a munkahely az egyetlen mentsváram, és talán még azt is vállalom érte, hogy kiábrándult igazmondó legyek. Egy utolsót fordítottam a kulcson és megfordulva kihúztam magam az ajtó előtt. És akkor egy pillanatra üveggé vált az utca és átsejlett rajta a végtelen. Színesnek láttam, akkor és ott. Igazán színesnek és igazán végtelennek.
Hadnagy Eszter
Apáczai Kvíz 1. Hányra érsz be reggelente? A. B. C. D.
Mindig elkések. 8.00 Természetesen 7.50-re beérek. 7.30
4. Kitől kérsz segítséget, ha nem érted az órán hallottakat? A. B. C. D.
Ha nem értem, akkor nem fontos. Haverral átbeszélem, azt lesz, ami lesz. Majd otthon átnézem. Az adott tanártól.
2. Mit csinálsz, ha az első órád fizika? A. B. C. D.
9-re jövök. Csendesen fellopakodom az ötödikre, hátha nem vesznek észre. Kénytelen-kelletlen részt veszek rajta, még ragadhat is rám valamicske. Az első sorban körmölök.
3. Hétvégére házibuliba hívtak, de hétfőn töriből témazárót írsz. Mit csinálsz? A. B. C. D.
5. Tanulmányi versenyek? A. B. C. D.
Olyan is van? Elsőben elmentem egyre. Azóta csak rémálmomban gondolok rá. Pénzdíjasra elmegyek. Mindegyiken ott vagyok.
6. Melyik tantárgyat tanítanád, ha tanár lennél? A. B. C. D.
Rajzot vagy tesit. Föcit vagy kémiát, bioszt. Törit. Magyart, latint.
Viccelsz? Nálam vehetnek jegyet! Persze, hogy a buli az első! Elmegyek. Majd vasárnap tanulok. Benézek, aztán éjfél körül lelépek, hogy még gyorsan írjak pár vázlatot. 7. Mi van a könyvtárban? Lehetetlen, hogy elmenjek. Túl hangos a zene, A. Néni. túl sok a pia, és különben is, a történelem B. Számítógép és ingyen net! sokkal érdekesebb! C. Egy csendes zug. D. Tudás!
-26-
Apáczai Kvíz 8. Hogy állsz az ART és AVE rendezvényekkel? A. B. C. D.
A múltkor is arcok voltak, naná, hogy most is elmegyek! Elmegyek. Szocializálódni sosem ART. :) Nem nagyon érdekel. Koncertekre esetleg benézek. Fontosabb a világbéke.
12. Jövő? A. B. C. D.
Fogalmam sincs. Carpe diem! Gondoltam erre-arra, de még nem tudok dönteni. Már körvonalazódik, nézegetem az egyetemeket. Már első óta tudom, mit kezdjek vele.
9. Mire való az iskolai illemhelyiség, azaz a WC? A. B. C. D.
Bummm! „For smoking, keep it real, babe!” Felelés után lemosni magamról a krétaport. Pisilésre és nagyobb dolgokra.
10. Ha büfé, akkor… A. B. C. D.
Áramtalanítás, mert az olyan vicces! Az isteni melegszendók, na meg az ölelgetni való Dzsó bá’. 4. emelet! Tömeg, zaj, kávészag. Ki nem állhatom!
13. Miért csinálod most ezt? A. B. C. D.
Mert unatkozom magyaron. Mert vicces. Azt hittem ez valami szellemi kvíz, de már látom … Haha... Már én sem tudom. Most kémia lesz?
13+1. Mi az iskolaújság neve? A. B. C. D.
Tiszta Pénzzel Tiszta Fejjel Tiszta Tüdővel Tiszta Szívvel-lélekkel
11. Ha délután és napsütés, akkor … A. B. C. D.
Irány a Károlyi, lazulás, haverok… Meki és sültkrumpli. Bennmaradok dumcsizni a barátaimmal a suliban. Heading home & homework.
Értékelés: A=1 pont B=2 pont C=3 pont D=4 pont
Tanárok kedvence 46-56 pont
Te vagy a „mintadiák”. A szünetben rólad másolnak, az órákon meg csak neked magyaráz a tanár. Mindennel mindig időre kész vagy, mégis mindig akad valami, ami gyorsan bemagolható. Mindent tudsz, de senkit sem oktatsz ki, ha mégsem bírod a meghamísított tényeket hallgatni, akkor halkan megjegyzést teszel, majd odébbállsz. Rendszeresen versenyzel egy bizonyos tantárgyból, és többek közt neked köszönheti magas presztízsét az Apáczai!
Stressman 35-45 pont Minek görcsölsz? Vannak barátaid, meg vagy hívva a bulikra, mégis sokszor választod a pihenés helyett inkább a tételek bemagolását. A tanárok munkádat elismerik, a diákok az eredményeidet irigylik meg néha. Ne aggódj annyit, az érettségivel itt még sosem volt gond. Lazíts egy kicsit és mutasd meg, hogy te vagy az „arc”, akire eddig is vártunk!
-27-
Apáczai Kvíz & Apáczai Napok Igazi Apáczais 25-34 pont Jó tanuló és megértő barát: ez vagy te. Általában felkészülsz a dogákra, és az sem baj, ha becsúszik egy-két rossz jegy. A hétvégi partikon szinte mindenki felismer. Ott vagy mindenhol, mégsem lógsz ki a sorból. Tanáraid elégedettek veled, és néha még meg is dicsérnek. Igaz barátokat szereztél az Apáczaiban, felejthetetlen élményekkel gazdagodtál az évek alatt, mégsem akadt össze a tanárokkal a bajszod soha. Szeretsz ide járni, és suli után, ha süt a nap és nevet az ég, a Károlyiban töltöd te is a szabad óráid.
Partiarc 14-24 pont A közösségi élet és a bulik körülötted forognak. Mindenki felismer, igaz neved gyakran nem tudják, mégis barátkozni veled akar minden diák. Az órákhoz semmi közöd, csak a levegőt szívod a többiek elől. A tanárok csak megnéznek, már hozzád szólni sem mernek. Tanulni nem akarsz, csak a kényszer az, ami hajt. A választott egyetemre úgyis felvesznek, csak vigyázz, le ne késd az érettségi tesztet!
Készítette: Pallagi Petra és Wohner Nor-
Apáczai Napok Március 29. (hétfő) Délelőtt: Rendes tanítási órák ókor témakörben Helyszín: a gimnázium 14.30: Koszorúzás Helyszín: Apáczai szobor, a gimnázium bejáratánál 15.00: Tanári „Beugró” Helyszín:színházterem Labdarúgó villámtorna Helyszín:fiú tornaterem 17.00: Ünnepélyes megnyitó és hangverseny, fellépnek iskolánk diákjai, vendégeink és a tanári kamarakórus Helyszín: Aula Magna, ELTE ÁJK Március 30. (kedd) Délelőtt: Rendes tanítási órák ókor témakörben
Helyszín: a gimnázium
Délután: Teaház Helyszín: 11. c Kaszinó Helyszín: 10. b 15.00: Ókor vetélkedő – osztályok spartakiádja Helyszín:a gimnázium, 9 állomáson 17.00: Apáczais rockbandák koncertje Helyszín: menza 19.00-20.00: Bollywood – modern, indiai táncbemutató és beszélgetés a kollégista lányok közreműködésével Helyszín: színházterem
-28-
Apáczai Napok Március 31. (szerda) 8.30-9.00 és 13.00-14.00: Öveges vándorkiállítás - Megnyitja: Görbe László a Szent Margit Gimnázium igazgatója Helyszín: magyar terem Délelőtt: Diákakadémia, a diákok projektmunkáinak bemutatása Helyszín: a gimnázium 11.00: Diákparlament Helyszín:színházterem Délután: Teaház Kaszinó 13.00-13.30: Szkander verseny 13.00-14.00: Kígyóetetés 13.00-15.00: Szavalóverseny ókori vonatkozással 13.00-15.00: Tanár-diák sportmérkőzések 13.00-: Film és drog 15.00-16.00: Belvárosi séta: latin feliratok 16.00-17.00: A Mozaik együttes koncertje 16.00-17.00: Egy éjszaka Egyiptomban 18.00-21.00: A Pamela Anderson Band koncertje
Helyszín: 11. c Helyszín: 10. b Helyszín:fiú tornaterem Helyszín biológia előadó Helyszín:kollégiumi klub Helyszín:leány tornaterem Helyszín: Helyszín:belváros Helyszín:színházterem Helyszín:rajzterem Helyszín:menza
Április 1. (csütörtök) 9.00-10.30: előadássáv 11.00-12.30: előadássáv 12.30-14.00: Öveges vándorkiállítás
Helyszín: magyar terem
Kívánunk élményekben gazdag Apáczai Napo-
-29-
Zenei Lexikon Az Industrial Az industrial zene az elektronikus zenéből származik, és elsőként a 70-es években ütötte fel a fejét. Akkor még azokat az előadókat takarta, akik az Industrial Records lemezcég berkein belül futottak. A stílus a gépek által gerjesztett hangok és mesterséges zörejek variálásából áll. A számok légköre gyakran embertelen, feszült, gépies, és sokszor repetitív. Luigi Russolo The Art of Noise című munkáját gyakran emlegetik az industrial zene bibliájaként, de tetten érhető benne számos stílusirányzat hatása, mint például a szürrealizmusé. Manapság legnevesebb képviselőjük a Nine Inch Nails, akik számos alirányzat elterjedését tették lehetővé. További előadók: Laibach. Skinny Puppy, Ministry, Le Syndicat, Die Form.
Lemezajánló Owl City: Ocean Eyes "The stars lean down to kiss you / And I lie awake and miss you," duruzsolja Minnesota Myspace szenzációja, Adam Young a „Vanilla Twilightban”. A költői vénával már születése előtt megáldott Young a számok során hosszan ecseteli, mennyire is fél a fogdokitól, és hogy szeret szitakötőket fogdosni. A szerelmes gondolatokkal átitatott sorok krémkönnyű midi-s laptop samplerekbe vannak mártva, meghintve azzal a ténnyel, hogy a vokál rögzítése olyan tökéletesre sikeredett, hogy szegény Young már csak playbackről tudja elénekelni az albumot. A szerelmes számok, mint az „On the Wing” olyan kellemesek, mint egy trójai vírus – igaz, fertőzőek is. Ettől függetlenül az album hallgatható, de szigorúan 20 alatt és angol nyelvtudás híján.
Two Door Cinema Club A Two Door Cinema Club bemutatkozó albuma erősen hajaz a világ összes indie bandájára, de ez semmit se változtat azon a tényen, hogy az album jó, sőt hangulatos. Van benne egyfajta funkys lüktetés és dinamika, ami miatt annyira megkapóak a számok. A számok gyakran életre kelnek, ahogy az album kibontakozik, és néhol igen izgalmas (bár korántsem eredeti) ötleteket találhatunk az elhasznált Foals és Bloc Party sablonok közt. Az első dal, az „I Can Talk” tele van önbizalommal, mintha semmit se bíztak volna a véletlenre, olyan gördülékeny a szám, és ez ráhúzható az album összes többi számára is – tekintve egységes minőségüket. Kíváncsi vagyok, merre nyitnak a második albumukon.
Jamak Ármin -30-
Tartalom ART Napok
AVE Napok
(az Apáczai, a Trefort és a Radnóti Gim- (az Apáczai, a Veres Pálné és az Eötvös Gimnánáziumok közös rendezvényei) ziumok közös rendezvényei)
ÁPRILIS 9. PÉNTEK: a Radnóti Gimnáziumban - iskolacsere - sportnap: kosár, foci, röplabda - társasjátékok - DJ-night
MÁJUS 8. SZOMBAT: közös kirándulás
ÁPRILIS 15. CSÜTÖRTÖK:
az Eötvös Gimnáziumban -AVE kosárlabda és más délutáni programok - a Maladype társulat színházi előadása
ÁPRILIS 16. PÉNTEK: -filmfesztivál - koncertek - a fotópályázat eredményhirdetése
Tartalom Interjú Dobos Dániel tanárúrral Török Tünde tanárnővel Benke Eszterrel Szécsényi Istvánnal Programajánló - Tavasz Aranyköpések Ez történt Szalagavató ART Sítábor Rejtvények Ötletbörze - Húsvét Idegen nyelven - Gift der Zeiten Ilyenek voltunk Könyv- és filmajánló Így írtok ti Messze, messze … Coleridge Bábubár Apáczai kvíz Apáczai Napok Zenei lexikon
-31-
3-5. 5-6. 7-9. 9-11. 12. 12. 13. 13. 14. 15-16. 16. 17-18. 18-19. 19. 20. 20-21. 22-26. 26-28. 28-29. 30.
