Katonai bevonulás VIII. 30

Katonai bevonulás 1944. VIII. 30. Szép a naps üt é s az ő szi idő ben, a lekasz ált fü rende n hever a tiszat öltés e n elérke ze t t a gyű jtés ideje. A lovak egyhang u ügetés be közelegnek a töltés felé a kanyargós dülő uton nótáz á s alatt tünik fel a sző ke tisza. A hullámok ezernyi csillámjai csap fel a magasba mintha tul akarná n a k csapni a fölötte száldoláló madar ak sokaságain. Megkezdő dik a gyüjtés. A széná t vidáma n beszélgetés ek közepe t t e hajtogatj uk a rudasokba. A friss széna illat tölti be az egész tájat majd jő az ebédelés ideje késeinket szélesen mártjuk a frissen sült cipóba. A távolból kerékpár os alakja bontako zik ki a délibáb karjai közül mindig tisztáb b a n ki lehet venni a közelgő alak sze mélyét. Hoz zá n k érve jó étvágyat kíván és leszáll kerékpárjár ól. Jó hirt hozok hoz zá d Baráto m szólitott meg Bakó János ugyanis ő volt az érkező . Kíváncsi voltam és közelebb megyek hoz z á igy újságolja hogy meg jött a behívónk. Az ebédelés rögvest abba maradt talán jóllakta m a szavak hallattára. A gyüjtés félbe marad t én meg indulta m gyalogosa n hazafelé mivel a szekér meg volt rakva szénával. Haza érve az édesanyá m sirva adja tudto m r a, hogy a behivóm itt van a községhá z á n vigasztalo m, hogy ne sírjon, hisz oda is embert visznek igy indulok a községhá z á ho z itt már a barátok vártak reám mind nyája n jó kedvvel fogadta k, majd igy kapjuk meg a behivót melyen a nyiregyhá zi husz ár zászló aljho z hívtak IX. hó másodikár a. A behivás anyiból bántott hogy ponto s a n a behivás napjára volt kitüzve a polgári iskolai vizsgám is. Tehát én azonnal felment e m Dombrá d r a és kérte m az igazgató t, hogy engedje meg, hogy elő bb levizsgáz h a s s a k mivel a határidő n kell bevonulni ezt a kérése me t az igazgató el is fogadta azt mon dvá n, hogy másn a p menjek fel és a vizsgát megejti. ez a kitű zöt t napon sikerese n be is végző dö tt. 1

Ettő l a naptól az órákat számlálta m, gondolva arra, hogy nemsok á ra üt már az én órám is. Fojt a kész ülő dés. Az éjelt majd n e m ébren töltö m az órának min de n ütését szá mlálva jő el az elvállás pillanata. Szüleim, testvérei m sze mé b e könycsep jelent meg mely mindig szapor á bba n tolakod ta k kifelé mintha könnyte nger t akarná n a k alkotni a borus hajnalon. De fügyöl a vonat el kell válnunk bár ha nehe z e n esik is, az állomás on ott tolongot t a sokaság alig tudta m a tömege n átalvergő dni, hogy fel szálhas s a k a kocsiba. A bucsus z ó t a vonat sipja adja meg utána megin d ul a lomha acéltest. Fehér kendő k lengenek kezeinkbe majd a vonat belsejébő l felhang zik e dal.

HA MEGINDULT EZ A VONAT HAD MENJEN ÉN UTÁNAM SENKI NE KESEREGJEN KESEREGJEN MINDENKI A BABÁJA UTÁN ÉN NEM KESERGEK A SZERETŐ M UTÁN Megérke z ü n k a nyiregyhá zi állomás ra s hoz z álát u n k a reggelizés h e z, kihas z n álva az alkalma t míg az őrség megérke zik amely bevezet a laktanyá ba. A közeli vendéglő ben megisz u n k egy pohár bort hogy bátrab ba k legyünk a tisztekkel sze mbe. Rövidese n megérke zik az őrség és sorbaállitan ak bennü n k e t s nótas z óval vezetne k a laktanyá ba. Megkez dő dik a beosz tá s kiválogatják az iparosok a t a felső bb iskolát végzett egyéneket négy három majd két közép iskoláho z érnek erre én is boldogan lépte m elő. A szá za d n ál négyen voltunk akik töb vagy kevesebb iskolát végezt ü n k mivel a laktanyá ba n majdne m tisz tá n a kikép ző k voltak igy benn ü n k e t osztot t a k be szoba pa r a nc s n ok n a k a szere ncs e ugy láts zik kedvez ni akart. Ezenkivül a második szakas z n a k voltam a paranc s n o k hejetese mi gyakoroltatt u k a rajokat, a kiképző k csak ellenő riztek benn ü n k e t. Olykor olykor el el kaptak mert rends z e ri nt mikor már közelegtek hozz á n k sohase m tud tu n k kedvökre vezényelni ilyenkor aztá n jobban meg szenved t e t t e k bennü n k e t mintha mind az idáig gyakoroltu n k volna. Már negyedik napos katonák voltunk mikor Borcsik László Nagyhalás z és Barkó József Nagytanyasi lakosu haverokat elbocsáto t t a m a szobá m b ól haza. Jobban mondva meg szökte tte m őket mert a keritésen keresz t ül segitve a talpokkal fenyegették a laktanyá t majd másfél nap mulva jöttek vissza. Ez azért nem tünt fel a kiképző knek mert ekkor segédke z t ü n k bevago nér o z n i a harctérre induló szerelvényt. De ez a párna p amit már távoltöltöt te m a szülő i hajléktól kezdet t hoss z u n a k bizo ny ulni igy október 3án irtam egy levelet szüleim ne k, hogy ha tehetik szerdá n látogassa n a k meg. Ó hogyisne lettek volna erre hajlandók bármily sürgő s munkájok lenne is!! Szerdá n reggeli után kivonulun k a gyakorló térre a tiszte sek veszik átal a kikép z é s t felváltva megy a mun ka már tizenegy óra mikor a fő hadnagy uj paranc so t ad a bevonulásra. Neheze n akart eljönni a dél ugyanis délben volt a látogatá si idő és biztos voltam abba, hogy szüleim felkeresik már öt napja nem látott fiokat. A gyakorlótérrő l meg is indulun k a lakta nya felé de a követke ző percben megsz ólalna k a szirénák és a száz a d o s feküggyöt vezényel mert már látni lehetett a fényes gépma d a r a ka t melyek hozták 475 ember ne k a biztos halált és gyönyörkö dt e m a gépekbe n mert minden vágyam az volt, hogy legalább egy bomb a táma dá s ba n vehetnék részt aztán nem bánná m bármi is történ ne. Az egyik ujonc elkiáltja magát… valami fényes dolog kiesett a repülő bő l aztán láttuk mind nyája n de csak egy pillanatig mert a követke ző másod p e rc b e n ugy tünt fel minth a alólunk a földbő l tikkasz t ó foróság törne fel és az mege mel mind nyáj u n k a t és vissza d o b a

2

földre ez volt a légnyom á s ezt éreztü k az első hullám leszórt bombáinál és ezt éreztük héts z er ugyanis hét hullámb ajö t t e k a bombá z ó gépek. Majd látjuk mikor a várost elhagyták hogy a bombá z ó k fordulna k és ugy tünt fel mint ha visza akarná na k térni ismét erre a száza d o s kiadja a parancso t mind en ki a fasorh o z és ugy fusson ahogy csak bir mert a lő szer raktár ott volt 900 méterre hoz z á n k és ha ezt el találja mindnyája n egyszerre halunk meg én is megind ult a m futni két baráto m mal de befelé a laktanyába ugyanis enge met az bántot t, hogy most én lettem gyilkosa szüleim nek mert biztos voltam abba, hogy ők eljöttek hoz zá m. Szerenc sére a gépek eltávozt a k romot és halált hagyva magok után a laktanyá ra alig lehetett rá ismer ni. Mi egyenest a kapuho z futott u n k ott is halottak és emberro nc s o k fogattak bennü nke t az első lélekkel mikor találkoz t u n k azon n al szüleim után érdeklő dte m termés z e t e s eredm é ny nélkül. Kiérve a vasutho z egy gyereket látok félig elteme tve kibonts u k baratai mal és elször nye dve látjuk, hogy egy nyolctagból álló család temető je lett saját házikójuk melyet a bomba rájok szakitott e közbe n érkeze tt oda Pázmá n y Kálmán n é akivel üzente m haza, hogy legyenek nyugod t a n nem törté n t semmi bajom abból a nyugott sá gból igaz én nem kérte m volna. Igy abba a bizalo mb a voltam, hogy csak nem jöttek be hoz z á m hála Istennek és ezzel a gondolat tal mente m a halotta k eltakaritá sá ho z. Hirüladták, hogy a sziréná k a bombá z á s következ t é b e n meghibáltak igy nagy lett a félelem a laktanyába törté ne te s e n az egyik alkalo m m al valaki elkiáltotta magát, hogy riadó hiába valónak bizony ulta k a tisztek ordito z á s ai a megré m ült népet nem birták vissza tartani. A tisztek belátva, hogy a csihéssé lett néppel nem birnak igy elrendelték a laktanya átköltöz t e té sé t Kótalyba, ami október 6án meg is történt. A szá za d o s ur egy olyan embert kért aki elvezeti mellék fás uton a száza do t Kótalyba termé s z e t e se n én voltam rá a jelentke ző gondolva arra, hogy ha még ma elmegyünk akkor én már othol fogok hálni ami be is sikerült ugyanis Kótalyba szere nc sé se n megérke zv e mihelyt elszálásoltu n k azon n al megind ulta m hazafelé és fél kilenc órakor már az ithoni hajlékba kopogtat t a m, ahol örömü k be sirva fogadta k szüleim testvéreim s elmon d t á k, hogy ők is ott voltak a Bombáz á sk o r, csak nem láttak engem. Másnap a koraivonatt al vissza térte m Kótalyba még itt egy hétig állomáso z t u n k és bevezényelik a száza d ot irányitás véget Nyiregyhá z a Damjanics laktanyáb a. Alig, hogy megérke z t ü n k fujnak a sziréná k és jöttek a gépek, látni igaz nem lehetett mert este volt de annál vészese b b n e k tünt fel a zugása egész éjelt szaba d b a n tölts ük álmosa n ténfergü n k regel a kaszár ny á ba. Tiz orakor sorako z t a t n a k bennü nke t és osztana k szá za do n k é n t munká ra mire megvolt az elosztá s délutá n négy óra lett ekkor kiválasz t a n a k engem Kiss Miklóst és HOLES GYURKÁT, hogy elmegyünk egy szaka s zve z e tő para ncs n ok s á g a alatt a Huszár laktanyáb a felvételez ni élelmet. Ennek örülte m is mert olyan szá za d p a r a n c s n o k o t kaptu n k az uj beos ztá s s al, hogy valósággal meg akarta enni az embert. Mindig bottal járt és ezzel verekede t t ezért nyomba n meg is tiszteltü k a botosh a d n a gy névvel máskülö m b e n Csatai Bertalan volt a neve. Majd elind ult u n ka szaka s z ve z e tő vel az élelemér és utkö z b e n betérü n k az egyik vendéglő be egy pohár borra ami aztá n ugy meg szapo ro d o t t, hogy a szakinak teljese n behálózt a a lábát mivel menni nem tudo tt kénytelenek voltunk a korcsm á ba meghálni s reggel a szakas zve z e tő vissza küldö tt benn ü n ke t a Damja nicsba de mire megérke z t ü n k már a többi kolegák elmente k Sátoraljaujh elbe s minket ismét Kótalyba vezényeltek. Kótajba érve nem akartak elfogad ni bennü nke t és egy őrmester kiséreté be n vissza ment ü n k Nyiregyhá zá r a és itt megka pj uk az utlevelet Sátoraljauj h elbe.

3

De mivel este lett vonatot csak reggel fél ötkor kapt u n k igy kijöttü n k a sóstóra mert már a városba a lágitáma dá s miatt nem mertü n k hálni viszon t a gyalogha z a menés re rásem gondolt un k mivel a koffru n k igen nehe z vol még a hazai elemóz siát ól. Igy elhatáro z t u k, hogy az éjelt a sóstói erdő ben töltsü k ami igy is történt. Igaz hogy a szél igen keresgett e a ruháink o n azt a kis nyilást melyen a test ünkh ö z férkő zhet, mindegy de mégis igy jött el a reggel. A vonatbeérke z e t t és mi indultunk, nem a csapat után hane m haza felé. Nyolc órára érünk be az Ibrányi állomás ra s a kofferjainkat berakva Szász Áronnal indulu n k haza megegyezve abba, hogy másna p indulunk csak a csapat után. Hozzá n k eljött Holes györgy Pestmegyesi Barátom akivel a párna p alatt ismerke d te m meg és az igy kötött baráts ág elkisért a hadifogság keserü napjáig. Idehaz a épen tengeri törés volt hogy megérke z t ü n k akkor jött be az udvara édesa pá m egy szekér tengerivel ezt besegitett ü n k pakolni a tengeri kasba és elindultu n k a faluba őszinté n szólva a kislány ho z ugyanis ekkor Gégény Bertának udvarolta m majd este hét óra felé tértü n k haza ekkor megsz ólaltak a faluba a szirénák futva igyekezt ü n k haza felé, hogy bátorits u k az ithollévő ket. Az udvarra érve Boriska jő elénk a konyhá ból s én rákiáltok, hogy nem hallod, hogy itt zugna k a gépek a fejünkfelett te meg csalogato d ő ket a lámpafé nyel? Erre sirva fakad és azt mondj a csak megakart alak csókolni és ez a szó végigkisért a fogság nehé z napjain sokszo rg o n d olt a m de jó volna, ha ismét megcsókolha t n a a testvére m. Reggel elindulunk Sátoraljaujhelb e. Az uton egyhang u a n szórako z t u n k majd Ujhelhe z közeledve feltess z ü k a karszallagot amelyet még Nyiregyhá zá n kaptu n k amely a miunká s z á s z l óalj jele volt. Szerencsése m meg erkez t ü n k a száza d u n k h o z, ahol mifelő lünk az irásse m tudot t legnagyobb csodálko z á s u n k r a. Ugyan is Nyiregyhá z a átadot t bennünke t, de a száz a d o s nem vett átal. Ha mi ezt tudt uk volna nyugodta n lehett ü nk volna oda haza. Majd a száza d o s átal vett benn ü n k e t és engem az első szakas z b a nevezet t szaka s z p a r a n c s n o k hejettes n e k. Szepte m b e r 18án megind ult u nk Ujhelbő l mint egy öt kilóméter re fekvő Széphalo m b a géppu sk a fészket s tankta nkcs a p d á ka t ásni. Napi tiz órát dolgoz u n k a munka megfes zitet t erő vel folyik az élelem a kemé ny munká h o z bizony kevésnek bizonyult aki szót emelt miatta azt az elő bb emlitett Csatai akit ezutá n Botos néven fogok emliteni mert méltó erre a névre ez e szigorue m b e r 1 – 2 órára kikötte tte és mi sem mit sem tehett ü nk ő nagyon pontos ember volt és ezt megkiván ta a szá za d já t ól is, ezzel kapcsolatos a n törté nt egyszer, hogy kiadta parancsb a, hogy reggel fél hét órára minde n ember a sorako z ó helye n jelenjen meg ez meg is történ t a betegek kivételével a jelzett idő ben minde n ki ott volt. Igen ám de ő beteget nem ösme rt el igy dühébe n minde n szakas z és rajpara nc s n o k o t végig botolt és reggeli nélkül kihalytott a munka helyre ahol mindig átalvett bennü n k e t az utás z s ág és annak a felügyelete alatt dolgoz t u n k ezen a napo n délig ennivalót is féladagra csökken te t te. A száz a d zugolódot t mert a többi szá za d o k nevette k benn ü n k e t. Majd este haza menet mindig daloltatot t bennü nk e t mert az ő száza d já n a k kikellett vállani. Vacsora kiosztá s elő tt para ncskihird e té s, a botos kiadta másna p reggel három órakor sorako z ó minde nkine k, beteget nem ismer. Minden ki tudta, hogy ennek meg kell törté nnie a napos hajnali félháro m órakor ébres z tő t rendel és háro m n egye d három ko r jelenti a botosna k, hogy 148 ember együtt áll mire ő nem restelt felöltöz ni. Átal szá mlálja a szakas z o k a t és ő parancs n o k s á g a alatt béka ügetésbe mint eggy másfél kilómeter re fekvő gyakorlótérre nótas z óval valósággal zavart aki kidő lt azt szokásá h o z mérten jól elvert. Igy járt az egyik Hájas szaka s z ve z e tő társu n k is kidő lt mire a botos elkez d te ütlegelni ez ellens z egült emiatt 2 ½ órára kiköttet te anélkül, hogy orvos ott lett volna a kiköttetés e n. A kikötést jól értette egy Zajác László szintén velünkbeli és

4

közülünk lett szolgálatvez e tő . Késő bb még errő l beszélek hogy milyen gatyáse m b e r lett a husz ár s ágn ál. Ezen hajnali gyakorlat után izmaink ugy meg fájdultak, hogy egy hét is eltellet míg valamenyire rendbe hoztuk magunk a t. Közbe hada p ró d o k a t kapu n k ezek lettek a szakas z p a r a nc s n oko k. Egy Szabó nevezet ü h a d a p r ó d lett az én szakas z o m n a k a paranc s nok a és én lettem a hejettese. A munk a napoko n kívül vasárna p o n gyakorlato z t u n k tisztálkod á s r a csak nagyon kevés idő nk volt igy magától érthető , hogy a tunyha embere knél megjelent ek a nem kívánt mada ra k és mindig szaporo d t a k ugy anyira, hogy késő bb az egés z szá za d megrako d o t t a kis juhocská kból. De közbejöt t október 6 azt a napot mi is megü n n e p elt ü k közbe n elkés z ült ü n k a munkával is. Október 10én parancs o t kaptu n k, hogy mind en ü n k e t pakoljunk össz e és bemegyünk Ujhelbe ahol benn van a kórhá zvo n a t és lefertő tlenitenek bennü nke t ez meg is történ t. Ruháinkat ösze rakjuk egy egy fogasra egy cédulát kapun k melyre majd a ruhát megka pj uk utána bement ü n k egy kocsiba amely fürdés h e z volt be rend e zve meg fürödt ü nk és utána megkapjuk a ruhán k a t és délutá n 2 órakor már megyü nk vissza Széphalo m ba. A faluvégén felálitott ő rség már ujságolja, hogy meg érkeze t t hoz z á m az édesa pá m. Nem sok idő mulva csakugyan megpillanto t t a m az édesap á m a t nagy batyuval, egymás nyakába borulva ajkunk csókra nyillik könnyeink közö se n ászta t t ák orcáinkat. Majd el válunk én megyek paranc s kiadásra ahol megtu dj u k, hogy érkez et t hoz zá nk 50 pár bakancs és akinek leg rossz a b b a lábbelije az kapja a bakancsot. Ugyanis ez idáig még saját ruháin kba n voltu nk. A száz a d p a r a n c s n ok ki adja, hogy reggel kiosztja a lábbelit és meg indulu nk Miskolc felé a hus zá r száz a d h o z. Vissza térve szálás u n k r a ott várt rám az édesa pá m. Hossz u ideig beszélgett ü n k ezer és ezer tanáccsal látott el az éjet majdne m ébren töltött ük. A hajnali órában bucs ut vettün k egymástól elkisérve a faluvégéig akkor még nem gondolta m arra, hogy a viszon t látás csak két év mulva történik. Megviradott s a bakancso ka t szétos z t o t t á k ebbő l én is kapta m egy párat mivel az én csizmá m is teljesen szét m e n t még ezzel kapcsolato s a n egy vicces lapot is küldöt te m haza melyen az állott a csiz má m a t egy kis suskó alá tette m, ha Széphalo m ba járnak keressék meg. Ez a táborilap volt az utolsó a követke ző t csak két év után kapták meg. Meg indulva Széphalo m ból 11 nap 42 km tettü n k meg Olaszliszk á n háltun k meg. A többi szálás adó község neve valamint azon községek nevei melyeken keres z t ül ment ü nk a fogságba esés alkalmával eltün tek igy helységeke t megneve z ni nem tudok. Volt rá eset, hogy 65 ső t 70 kilómétert is megte tt ü n k azelő tt ha valaki azt mon d t a volna, hogy ezt ember megtudja tenni kinevette m volna. Igy érkez t ü n k Miskolcra itt egy pár napő ot töltött ü n k ez idő alattört é n t, hogy Horthi Miklós Magyarors z á g volt kormá ny z ója November 15 én fegyver letételt rendelt el igy meginditotta k bennün ke t fel Kassára ide érve tud tu k meg, hogy Szálasi átvette Magyarors z á g vezetését. Kassán hevenyés z é s s el töltsük az idő t egyszer a pince paranc s nok s á gt ól kilépési engedélyt kérte m amely nem volt más mint kiszökés. A városba. Kint töltött idő alatt rátalálta m egy pék üzletre ahol 1.50 pengő ért lehetet másfélkilós kenyér darabjá t vásárolni azon n al megsz üle te t t benne m az üzleti szelle m. Megvásárolta m 8 darab kenyeret és bevitte m a laktanyába hol az állandó kártyáz ó csopor t na k eladta m 7 pengő ért igy a 12 pengő bő l 56 pengő lett ezt az üzletet

5

négys ze r megismé telte m s rövid idő alatts z é p kis pén z öss zeggel rendelke z t e m de az emberi hiuság a pénzvágy amely katoná t magával ragad készte te t t enge m is a kártya megis meré sé r e. Az egyik pesti fiu minde n pénz ét elveszite tte kártyán megtud t a, hogy nálam is van egy kis megsz er z e t t pénz, megkért , hogy 200 pengő t adjak neki kölcsön és ő ad rá neke m 20 pengő t rá, ebbe én bele is egyezte m ső t nem, hogy bele egyezte m, hane m hoz z á kezdte m elő bb 10 majd 20 pengő t állotta m a pesti fiu kártyájára. Ugyanis a kártya megfor dult és az emlitett Polesz Ferenc mert ez volt a pesti soroza to s a n nyert igy rövid idő alatt Polesz Ferenc 500 én pedig 160 pengő t nyerte m. Közben jött egy para ncs melyszerin t Szlovákiába rendeltek benn ü n k e t egy napi munká ra. A hely hol géppus ka fészke t ástu n k Regeteru s z k á n a k nevezte tet t. Itt egy éjelre meg Szálásolunk alig kaptu n k helyet, hol egy rövid éjszaká t eltöltsü nk míg végre elhelye zte k bennü nke t. A szállása dó gazdá nk egy szót sem akart tud ni magyarul megvacsorá z u n k, termés z e t e s e n a magunké ból és mivel nem akart tudni a házigaz d a velünk beszélni igy lefeküdt ü n k a ház földjére teritett szalmár a és rövid idő mulva elaludt u n k álmainkból döröm b ölés és eréjes néme t hang költött fel a háziga z d a is azon n al megtanul t magyarul beszélni és kért benn ü n k e t, hogy ne engedjük be a németeke t de mi azt mondt u k, ha az elő bb nem értette a magyars z ó t mi meg most nem értün k magyarul. Igy aztán bejöttek a németek hoz z á n k azonn al mos dóvize t kértek megmo s a k o d t a k és el akarták foglalni a háziga z d a ágyát amibe n mi már beleszólot t u n k, a vita majdne m verekedés sel végző dött. Végreis a néme t engedet t, oda feküd t hoz z á n k a szalmá r a. Reggel ő korán elment és minket a háziga z d a megvendégelt ső t még utravalóval is ellátott. Még Regeterus z k á n a k a hegyes szikláin irtam ezt a rövid verset anyunak mely igy szólott.

HEGYEKORMÁT SIMOGATÓ SZELLŐ HEGYEK FÖLÖTT ÁTSUHANÓ FELHŐ ÜDVÖZLETEM VIGYÉTEK ANYÁMNAK TUDJÁTOK OTT A SZIV ES LÉLEK VÁRNAK ÉS HA VISSZAFELÉ SZÁLTOK MAJD ÉNHOZZÁM HOZZÁTOK EL NÉKEM AZ ÉDESJÓ ANYÁM HAD SZORITSAM Ő TET KARJAIMBA HAD OSSZAM CSÓKJAIM SZERETŐ AJKÁRA Kelt Regeteru s z k a 1944 október 24 én.

Visszaté rve Kassára találkoz ta m Gégény Sanyival és levelet küldve haza megirta m, hogy kik vannak velem IBRÁNYIAK. Itt kaptu n k zubbo n yt és sapkát mert még ezidáig saját ruhánkba voltunk. December 2 án indultu n k Szentgot h á r d felé ekkor nevezet t ki a száza d o s u r szakács na k.

6

Mondja a közmo n dás aki ellopja a tüt ellopja az ökröt is. Szemünke t ezutá n mindig nyitva tarto tt u k, már maso dik napja gyalogolun k Szentgot h ár d felé teljesen este van mire elérjük Kemence nevü községe t az est homályba n a domb oldalon egy nagy ju nyájat pillanto tt u n k meg figyelme z te t t e m erre szakác skollégákat kihas z n álva a szürk ülete t szere ncs é se n megkö z elitet t ü k a ju nyájat melyet oros z fogjok őriztek német parancs n o k s ág alatt. Odaérve a juhok összes z ala d t a k ahogy észrevet te k bennü n k e t. Annyira szaba d k o z t a k tő llünk, hogy alig tudt un k kettő tő l bocsána t ot kérni amiért oly nagyon megzavart u k, de hogy ezt a sérelme t minél elő bb orvosoljuk felvettü k őket a vállainkra s az őrző fogjok kiabálása köze pet t e rohant u nk vélek egy kis erdő ségbe hol már rejtve és fedve voltunk itt egy kicsit kifujtuk magu n k a t s az tán vittük a konyhá h o z holmár várt reánk a száza d o s ki megdicsért benn ü n k e t a jó fogásér t és kiadta para nc s b a, hogy másna p reggelre birka pő rkő l tet akar reggelire ami be is követke z e t t a legénység is jobban birta a gyaloglást a pő rkő lttő l mint az egyszerü zupát ól. A birka esete után 3 napra szinté n utólérü n k egy disz n ó ny ája t amit szinté n a némete k kész tet t e k arra, hogy hagyják el Magyarors z á g o t és szolgáljanak eledelül a némete kne k. Valahogya n ugy került a sor hogy még világosan elszálásoltu n k egy községgel elő rébb mint hol a disz nó nyájjal találko zt u n k de a nyájat tovább hajtottá k, ahogy utolértek bennüke t a szálás u n k kapuját kitárjuk s én a kapu elé állok és erő szakolo m a disz nóka t, hogy térjenek be hoz z á n k. Nagy rimán s ágr a sikerült egy jól fejlett disznóna k akarataima t meg magyará z ni és betért a nyitott kapun a keritésen belül sürün ültetett orgona jó rejtek hely volt az eltévede tt álatnak alig, hogy a falka elment azonnal levágtuk a jövevényt 2 napig ismét bizto sitva voltunk élelemm el. Igy értünk el Szentgot há r d r a. Itt egy hetet töltve megka pj u k a parancs o t, hogy Szilsárká nyba megyünk itt van a Nyiregyhá zi hus z ár ság és most fog átalven ni. Ugylátszik a tisztek is meg elégelték a gyaloglást és paranc so t adtak a be vagoniroz á s ho z. Vonaton értünk Veszpr é m külső pájau dva rá ra itt az álomáso n lévő konyha látott el élelem m el. Délben ebédkios z t á s van én nem akarta m ebéde r menni igy a vagonba n marad ta m és egy szerre megs z ólalna k az oros z raták apró 5 kilós bombá k at szórta k az álomás ra míg végig mentek a fejünk felett azideig a vagonb a voltam majd megford ult a k vissza felé és ekkor ugrotta m a vonat alá szoro sa n a vonat kerekéhe z simulta m de ez talán az utolsó máso d p e rc b e n történ t mert ebben a pillanatba n ismét ott voltak a gépek és ekkor a mi szerelvényü n k e t géppu sk á z t a végig a vagont melybe mivoltunk valósággal rostává lő tte hoz z á m 3 méterre esett le egy 5 kilós bomba még hallotta m, hogy a vonatkere k ét valami verdesi egyszer csak foróságot érezte m az egész teste me n és minde n elmulot t.

7

A szanités z e k kezei között térte m maga m h o z, kik elmon d o t t á k hogy oro mo n szá mo n elindult a vér a légnyomá s t ól melyet kapta m de neféljek párna p mulva sem mi bajom se lesz. Tovább ment ü n k Szilsárká ny felé 2 napig még fekve mara d ta m de tovább nem lehetett mert ki vagoniroz t u n k, igy ismét a szakács kolégákh o z mente m egy nap gyaloglás után a száz a d p a r a nc s n o k meg mo n d j a, hogy még 68 kmter t kell meg tenni s ott vagyunk a rendeltet ési hejünkö n. Mi meg tárgyaljuk , ha csak egy mód van rá még egyszer jóltarts u k a száz a do t valami husfélével, had emlegesse ne k meg a fiuk, ha valamikor megéhe z ne k. Az alkalo m min dig meg volt mert közel voltunk a Német határho z s napont a 4- 5 gulya, nyáj vagy ménes ment átal a határon amit a németek hajtotta k az orosz ok elől. Délutá nra jár az idő mikor elszálásolu n k alig egy fél óra mulik el mikoris a már megs zoko t t idegen nyelvü kiabálásra lettün k figyelmesek ki megyünk a kapuho z s lát juk, hogy a Németek egy gujabeli csordát hajta nak ezt aki nem látta elsem tudja képzelni mennyi jószág lehetet különöse n ki csak a falusi csordát látta. A gyönyörü Hortobágyi gulyák ott mentek ismét mint m á r anyisz or a sze meink elő tt. Szokás unk h o z mérten a kaput kinyitott u k és oda áltunk a nyitott kapu elé a jószágot hajtó oros z fogjok 8 – 10 méter távolságra mentek a jó szágok mellett ők ugyan nem sokat törő dtek vele, hogy ki mit vagy menyit fog el belő le igy mi bátran fogtuk meg egy magyar ökörnek a szarvat és hivtuk a mi vendégs z e re tő konyhá n k felé ahol nem mi akartuk őt meg vendégelni, hane m ellenke ző en ő minket. Igaz, hogy a szegény álat váltig szaba dko z o t t de egy pár páca csapás meg bátoritot ta s az udvaron álócsürbe vezettük és mire az utója elment a gulyának a mi ökrün k félig megnyu zva feküdt elő ttünk. Ezzel a szakács kaland véget ért.

8

Átves z a Nyireg yházi huszárság ( 1944.XII.25.) Másnap még jó ézü falatokat szab d alt u n k a lopott három r a készült el mivel mozgóko ny h á n k b a n a tüz vagy ki hullott vagy a levesleve locsolta be a érkez t ü n k Szilsárkányba. Az ebédet kioss z u k utána

ökörbő l gujásos n a k az ebéd fél gyakra n majd n e m bealu d t mert rázós út miatt. Ekkorra megis a száza d sorako zik elosz tá s r a.

Mi elmoss u k a kondér t, ekkorra egy Nyiregyhá zá r a való őrmester a Szabolcsiaka t kiválogatta mire oda értem be is vitte őket egy iskolába igy egyed ül marad t a m idegenek között elszaka dva a földiektő l mert mi még azon este vissza ment ü n k mint egy 6 kilóméter t ez a hely volt Rábacsa na k . Ide már csak egy őrmester kisért bennü nke t még egyetlen Ibrányi fiu volt vélem ez volt Márton Ferenc de mikor a káesseseke t kiválogatt ák őt is elvitték. Igy teljesen maga m mara d t a m elszaka dv a az Ibrányiaktól ső t még Szabolcs m egyesi iscsak kettő volt. Majd egy Kisvárdai tizedes névszerint Mándoki József magáh o z vett , biztatva azzal hogy énbenne m saját öccsét látja neféljek ő biztositja hogy néke m jódolgo m lesz. Azonnal elvitt az ő szálására hol két ló voltaz övé és az enyém. Másna p megka p t u k a ruhát, felszerelés t. Mándoki beváltotta a szavát mert tiszta uj ruhát adatot t nékem. Aznap mikor a ruhá t megkap t u k pihenő nk volt megisme rt e t t é k lovainkat ezzel eltelt a nap. Másnap a nyergelést tanul má ny o z t u k délutá n már men t ez is. Engem a tizedes még este is oktatot t mivel egy száláso n voltunk együtt aludtu n k nem egyszer arra ébredte m, hogy épen akor csókolt meg , mon d h a t o m, hogy igazá n szeretett. Minden nap kijártun k a legelő re lovagolni délelő tt lovalda volt délutá n gyalok rukkolón voltunk. Igy telt el a December hóna p is. 1945 Január 12 én parancs kihirdeté se n vagyunk hol megtu d t u k, hogy másna p megindulu nk németor s z á gba az uj címet mind en ki megkap t a amely igy szólt Nach Bamberg 4/1 hus z ár z á s z l óalj Nürnbergtő l észak nyugatra.

9

Elhagyjuk Magyarországot

( 1945 Január 13.)

Bánatosa n veszü nk bucsut a kedves Csanaki lakosságtól akik őszinte szivekbő l sirattak bennü nke t. Minden kapuba n ott állott a család apraja nagyja és boldog Istenho z z á d o t intenek. Bizonnyal mon d h a t o m, hogy sok kisleány nem aludt el éjjelen kiknek a szerel me most nótas z óval megyen idegen ország ba. Másnap léptük át a néme t határt körül belő l még 20 kmre lehettü n k a határh o z mikor négy orosz gép megjelent a fejünk felett és hoz z á kezde t t keringeni mire a szá za do s elorditott a magát szét ugratás 20 m távolság. A lovakkal be ugratt u n k a szánt ófölde k re hol 60 – 70 cm hóréteg volt szétos z o lva leugrálunk lovainkról s lefeksz ü n k a hóra meg kóvályog egy párs z o r a gépma d á r aztán eltünik minde n hiba nélkül. Napi 70 – 75 km lovagolunk elérve a határt néma csönd csak a lovak patáina k egyenletes csattogá sa és 224 ember szivének dobogása zavarja meg a méltóság teljes csönde t. Egy percre megáll a száz a d a száza d o s úr egy pár lelkesitő szót szólott és aztán ügetést vezényelt nehogy a fájó sziv megs z ök te té s re kénys ze rits e gazdájá t. Lehorgas z t o t t fővel ügetünk még a száz a d o s úr elfelejtett vigasztalni benn ü n k e t igy ment ü nk néhány kilóméte rt hangtala n ul míg az egyik szakas zve z e tő elkez d t e a bucsunót á t.

ISTENVELED ÉDES HAZÁM UJRA VISZONT LÁTLAK. Siró rivó jó szüleim karjaiba szállok Édes kedves tubicáim csillag galambjai m Messze majd az id egenbő l ujra vissza szállok A nótát átvette a száza d s nems oká ra eljött az est.

10

Németországi fogadtatás . Ósztria Első nap Bécsujhelig érke zt ü n k arra gondoltu n k, hogy ha átal lépjük a határt mi is ugy fogunk tenni a lakossággal mint nálunk tettek a némete k de ebben a gondolatba n határoz o t t a n csalódt u n k mert a szá za d o s a legnagyobb fegyelmet tartot t a között ü nk a osztr ákok még vizet is alig akartak adni ez ugyan nem is igen hiányzot t mert az Alpokban 25 – 30 fok hideg volt ennek ellenére alig tudtu n k egy szellő s pajtába elszálá solni ugy a lovak mint az emberek dideregve bujtak össze a lovakat a nyergelő pokróccal letakart u k igy nekün k még két takaró pokrócu n k marad t. Nekünk ugyan három kiló méterre volt egy iskola beren d e z ve szálásul de a szá za do s ugy határo z ot t, hogy minde n ki a lova mellett mara d igy csak a gyalogságu nk mehetet t be a szálásra ugyan is a száz a d n á l nem volt min de n ember nek lova igy csak azok kaptak lovat akik jól tudtak lovagolni nehogy a hoss z u uton a lovakat feltörjék, de a gyalogságn a k is anyit kellett megte n ni mint a lovasokna k. Igy megvetet t ük az ágyunkat a lovaink faráho z betakaró z t u n k és a fáradt sá gtól hamar elaludt u nk. A nagy fárads ágt ól lábaink beledaga d t a k a csizmá b a arra ébredt ü n k, hogy takaró nk fehér lett ugyanis ötcentimé te r es hótakaró ékeske de t t felettü n k igytelt el az első éjszaká n k. Ébresztő kor minde n tagunk elvolt gémbere dve ló ápolás után megérke z e t t a finom fekete kávé. Nyolcórakor folytatjuk tovább utu nka t az osztrákok minden ü t t gyülölettel fogadn a k benn ü n k e t. És az idő sem akar enyhülni már közölünk 12 ember a gyengélkedő n van fagyási sérüléssel. Kétheti utazá s u n k után kaptu nk négy napo s pihenő t. A pihenő t neheze n töltsü k mert a kiképe zé s itt is szigorua n folyik. További parancso t kapva még két hetet töltünk Therschne kbe az utólsó héten versenyre készülü n k a versenyen való teljesitmé ny 3000 méteres futás ebben van egy hegyoldali vizmos ás mely 18 méter mély ezen keres z t ül menetel ugy törté n t, hogy mikor lefelé ment ü n k a lóhátá n kellett ülni s mikor leértünk a vizmo sá s b a lekellett szálani és ugy felkapa s z k o d ni a lóval a tulsó partra utána négy akadály ugratás szá z métere n ké n t. Első akadály 75 cm második 100 cm harma dik 130 cm negyedik 150 cm volt a negyedik akadályo n a szá za db ól csak 6 ló ment átal ezek közül az első volt az enyém. A paranc skihir de t é s e n 20 - 20 cigarettá t kapu n k és a száza d o s úr meg dicserő beszé dé t amely többet ért a cigerettá t ól.

11

Fojtatjuk utunkat és ismét repülő támadás Frejlassigba érve bevagonéro z u n k és vonaton fojtatju k utunk a t. A vonatu n k alig hogy pár kilóméter t megyen hirtelen fékez és megáll a lovak egy csomó ra dő lnek mi pedig parancsot kapunk a szerelvény elhagyására de már késő volt mert a felyünk felett ott csillogtak az angol fényes gépek. Süvit a bomba vonat roncsok szállanak a levegő be mi kiugrálun k a vonatb ól és futunk az alig ötven méterre lévő erdő be erre a vadás zge p e k reánk csap na k és géppus ka tüzet zuditana k reánk. Najd ugyeltün n e k ahogyan jöttek halotta kat sebesülteke t hagyva magok után. A szerelvényü n k végén négy vagon kigyulatt melyben az élelmünk volt tartalékolva és egy vagon szivar Hozzá ke z d ü n k az oltásho z amely sikertelen volt, közbe n megérke z n e k a mentő k és 6 sebesültet bevitték a Pronn - Haugyi kórhá z ba. Itt ismét kivagonéro z z u k a lovakat és egy nagy istállóba kössük be, a mi szállásu n k továbbr a is a vagon marad. Egy hetet töltünk igy el lovaink alá fenyő galyat hordu n k közbe n az egyik hus zá r elbarangolt a közeli faluba és ott felderitett egy széna kazlat jobban mon dva egy csürt mely tele volt szénával ezt tudt ula dva a fiuknak tizen az est beáltával elmen t ü n k szénáér. Mivel a széna bálázva volt nem sokat kellet vele bajlód ni mind nyája n fogunk egy egy bálát mely kb 70- 80 kg lehetett igy indultu n k vissza a lovakho z félutba n az egyik kolegának kiszaka d t a bálja s ő a nagyjából összefogta és ugy indult után u nk helyesebbe n velünk mert megtartot t u k a katon a 10 parancsola t 4ik pontját mely azt tartalm a z z a:

A KATONA NEM HAGYJA CSERBEN BAJTÁRSÁT……… Termés z e t e s e n nem ügyelve arra , hogy a széna elne huljon zavartalan ul megyün k tovább visszaérve végig adjuk a lovak elő tt reggelre csak az elcsorgot t szén a marad t, amely a néme te t oda vezette hoz z á n k. Egyenest a sza za d p a r a n c s n o k o t kereste és elő adta, hogy a Magyar kato nák az éjel elhozta k 1,5 hóna pi takar m á nyá t. A száza d os dübe jött és azt mond o t t a, ha ügyetlen ek voltatok én megtanitalak beneteket erre a még vonatba n lévő senából kötött egy pokróccal termés z e t e s e n anyit amenyit a pokróc jól befedet t erre fogott egy sepr ü t és ő sepret te a vonattól az istállóig el azt az utat hol a szén át elfogja vinni , az egész szá za d ott volt tudt uk hogy ezen munk á n a k megissz u k az árát de ő a sepr üt senkinek nem adta átal hiába kértük tő le. Majd hogy végzet t a sepréssel felvette a széná t és bevitte a lovaknak utána kiadta a paranc sot a vagonig seprett helyen minden ki egy fél marék szénát szedje n termés z e t e s e n egy szálat sem lehetett találni. Erre megkér d e z t e a száza d o t, el lehet e vinni a széná t ugy hogy necsorgas s u k el. Erre egész szá za d termé s z e t e s azt felelte hogy ellehetvinni, na ha ellehet sorako z ó az erdő be felsorako z u n k és vigyázba álitotta az egész szá za do t 2 óra hossz áig majd 5 ember kiszé d ü l oszolyt vezényelt. Másnap be vagoniroz u n k és meg indulu n k Bamberg felé. Nű rbergi állomáso n befutott egy cukorral megrakot t szerelvény nyitott kocsikba n volt a cukor mindnyaja n megroha nt u k és pakoltu k ahová csak tudt u k. A fő szakács már egy zsákot vitt be a vagonba és huzt a a másikkal mikor az őr rá lő tt a golyó nem érte de megijedt igy bevitték az álomás pa r a n c s n o k s á g h o z és agyon akarták lő ni alig tudta a szá za do s kikönyörögni. Aztán továb mentü n k más na p Megérkezt ü n k Bambergb e a kivagonéroz á s kor ismét bomba táma d á s t kap un k hét lovunk elpus z t u l az őrmester megsebes ül.

12

Bevonulunk a Bambergi Huszárkas zárnyába . Elfáradta n vonulunk a kaszá r nya felé a kapu kitárul elő ttü nk s a Németek szivesen fogadna k bennü n ke t jó ebéddel látnak és minde n ki megka pja a 10 darab német cigarettáját. Ugy a laktanya mint környéke szép e n volt diszitve az istáló beton váluval önmükö dő itató készülékkel volt ellátva . A nagy épület mellett nékü nk az istálónyujtot t szálást szalma volt a fekvő helyünk pokróccal takarva ez is szépe n diszlett. Élelmünk nem volt valami bő séges igy pótoltuk répa szelettel amit a lovainknak adtak eledelül, ebbő l megrakt u k zsebeinke t ugy ettük, ha gyomru nk könyörgöt t eledelér. Majd kiválogatna k a tisztes iskolára benn ü n k e t. Első nap a fegyverne m e k ösmerte té s ével telik el az idő minde n napn ak más és más progra mj a van. Éjelt nappalt eggyé téve tanulunk, délelő tt gyakorlati, délután elméleti dolgokkal foglalatos ko d u n k. Az egyik alkalom m al tereplovar d á n vagyunk. Feladatu n k, hogy az ellenséget mely a hegynek másik oldalán van meg kell ugy közeliteni, hogy észre nevegyen bennü nke t. Hárma n kiment ün k terepkut a t ó k na k az én parancs n o k s á g o m alatt. Minden házat , bokrot és ehez ha s onl ó tereptá rgyak a t megvizsgálta to k igy halad u n k elő re a szá za do s minde nt figyelt és fojton magyará z o t t a csapat n ak majd megpillantva az ellenségnek kiküldöt t szaka s z első őrseit jelt adok a csapat n a k sapká m a t a karabéjon forgatva. Az adott jelt átal vették s karjellel vágtára vezényel benn ü n k e t a fő csapat. Átalvágva magunka t az ellensége n, kik a főcsapatr a vártak s reánk nem is lő ttekk, hogy elne árulják holléttöke t. Ez a szá n d é k ok meghius ul t mert a főcsapat megkerülve a hegycsucsot a hátok mögé került. A gyakorlato t lefujják, utána megbes z élé s mi volt helyes és mi nem a gyakorlat alatt. A szá za d o s felelő sségre vont, miért jártak a terepkut a t ók minden terep tárgyat erre azt feleltem, hogy nem tudhat t u k hol van az ellenség elrejtő zve és nem akarta m a szá za d o t reckéro z ni inkább mi győ ző djünk meg felőlle. A száz a d o s úr megdicsért és ettő l kezdve mindig embere voltam. Az iskola március 4 én végző dött 8 karpas z o m á n y o s t léptet tek elő és a legénység sorából 4gyönket őrvezető knek. Az altisz tek harags z a n a k reánk éa amennyiben csak lehet igyekeztek minde nt félremagyará z ni termés z e t e s, csak akkor mikor a szá za do s úr nem volt jelen. Mi igyeks z ü n k mindig a legpont o s a b b a n végezni a reánk bizott feladatot. Március 17 én éles lövésze tre megyü nk itt ismét jóered mé n n yel járta m a lövészete n III. dijat nyerte m este parancs ki hir de té s alkalmával kimondj á k az eredmé ny t és jutalm ul 20 szivart kaptu n k a szá za d o s urtól.

13

Tábori őrsre rendelnek ki.. Április 14 én parancsot kapunk, hogy Mándoki tizedes para ncs n o k s ág a rajo m m al foglaljuk el a Tersnici tábori őrsöt mely a száza d t ó l mint egy 36 kmre feküd t az út veszéjes de a para nc s szerint az ő rsöt minél elő bb elkellet foglalnun k. Teljes erő vel vágtá z u n k mikor egy erdő szegéjé he z érünk egy német autó tülköl és elő z bennünk e t. Ebben a pillanat ba n egy angol vadás z gép csap reánk és géppu s ka tüzet zudit felénk s az utolsó máso d p e rc b e n ugrott be vélem a ló az erdő be ez volt katonaidő m első eset, hogy a ló odame n t tő lem a hova akart és ez volt a szerenc sé m mert a gépkocsit közvetlen mellette m teljes soro za t o t kapo tt és négy német katona holtan mara dt a helyszine n. A lovam oly ideges lett vélem együtt, hogy alig tudta m megülni a nyeregbe igy érünk a tábori őrsre. A németek állandóa n vonulnak visszafelé magok elő tt hajtva a francia fogjokat kik fehér zás zlót visznek maku kkal melyet a magasba tartanak valahánys z o r gépz ug á s t hallanak ez gyakori is volt mert nem volt olyan óra hogy elmulha t na anélkül, hogy gépek ne jelentke z t e k volna és a repülő ben ülő k látták a fogoj franciákat igy nem bocsáto tt a k gépp us k a tüzet a katona sá gra sem. Két nap mulva telefon jelentés t kapu n k az őrs azon nali elhagyásár a. Megérke zés ü nk alkalmaval tudju k meg, hogy az angolok tő lünk 80 km vannak és be akarna k vélesze m b e vetni bennü n k e t. Április 17 én foglaljuk el az álást , felszerelésü n k igen gyönge volt szakas z o n k é n t 1 géppus ka 3 tár lőszer 3 roha m p u s k a szinté n 3- 3 tár lőszerrel s karabélyok h o z 2020 tár töltény ezzel a gyönge felszereléssel a kartak benn ü n k e t bevetni. A száza d egyhangua n határoz o t t , hogy nem vessz ü k fel a harcot oly túlerő vel sze mb e. Állásunk egy erdő ben huzó dik. Április 28 án akna tüzet kapu n k utána csönd uralkodik csak a harckocsik berregése zavarja a méltósá gte r h e s erdő halgatagsá gát. 29 én az amerikai katonák megjelen ne k és elfognak benn ü n k e t. Örültü n k, hogy fogságba eshett ü n k megmot o z n a k fegyvereinke t elszedik és a közeli faluba szállitana k hol táborhely volt.

14

Megkezdő dik a fácánélet. 1945. IV. 29. Az éjelt egy nagy pajtába töltjük, hol kb 400 - 500 fogoj volt összegyüjtve reggel jobban mondva éjel 1 órakor felzavarn a k és gépkocsira ültetne k benn ü n k e t és egy éjel egy napi őrült szágul dá s után megérke z ü n k egy gyüjtő helyre hol 100 - 150 ezren lehettü nk németek magyarok egyarán t. Az eső szakad t két nap két éjel minde n ü n k átal ázott enni már negyedik napja nem kapu n k de nem baj hisz vizünk van bőven a gyüjtő tábor 3 méter vizesárok kal van körülvéve és ben a táborba n is minde n ü t t álott a víz igy csak álani tudt u n k fejünket bele huz t u k nyaku n k b a akár a mezei fácánok innen szere z t ü k a fácán nevet. Már az éség kezd t e gyötör ni az elfázot t népet elfogatás u n k t ól szá molva 5 napot megkapj u k fejenkén t a napi fejadagot mej álott 2 deci korpa leves és négy darab keksz bő l. Erre a finom eledelre másna pig csak a vizet ittuk. Igy ment ez egy hétig. Majd május 10 én bevagoniro z n a k bennünke t és meg kapjuk első izben az amerikai konzerveke t fejenké nt 6- 6 külömbö ző konze rvált husd olgoka t termés z e t e s, hogy kenyeret nem adnak hoz z á mindnyája n nekiláttu n k az evésnek sokan 3- 4 konzervet is megette k de én és még 10 - 15 bajtárs a m csak egyet ettün k meg belő le. A vonat megind ult vélünk és száguldot t éjel nappal egyarán t már a szo mj u s ág kezd urrá lenni felettünk de csak anyit tehett ü n k, hogy ordito z t u n k és vertük a reánk zárt vonat ajtaját míg végre másfélna p után megálunk egy álomáso n. Hol közülü n k is 4 ájult embert kivesz ne k utána minde n ember teleihatta magát és vagono n ké n t 25 liter vizet feladnak volt benzi nes kanná ba n és ismét tovább megyünk. A helyet mit elhagytun k és hol vagyunk megneve z ni nem tudo m. Elég az hozz á, hogy négy nap négy éjel uta zá s után a vonat megáll és ki vagonéro z u n k utána gépkocsira szálva egy órai út után megérke z ü n k egy sátor városba ami köröskö r ül háro m méter széles és magas szurós dróttal volt körülvéve. Egy amerikai orvos vesz átal bennü n ke t és két oltást kapunk bal karunkba utána 24 embert oszta n a k egy sátor alá. Május 15 én már ismét kapunk ebédet amely egy szelet kenyér 5 dkg halkon z er v és 4 deci takar m á nyré p a levesbő l áll ez igy fojt 2 hétig ekkor össze állitanak bennü nke t és megjelenik a tábor kapujáb a n egy teher autó majd ábc szerint megka pj uk a Princes Alberg feliratu finom dohá nyt 3 pakli papír és 3 pakli 18 szálas gyufát. Május 29 én a hejzet javul már napon ta 2szer kapu n k enni napi fél órákat három esetbe félmez t elen kellett a forró naps ü té s be n tölteni, hogy szokju n k hoz z á a meleghe z de kivolt adva paranc sb a akinek a hátát felégeti a nap attól elvonják egy napi étkezé s t. Mindenki elvan gyengülve egymás t támogatva vánszo rg u n k az illemhelyre nagyon sok fogoly elpus z t ul a vég elgyengülésb e n de mit is törő dik azzal a táborpa ra nc s n ok hisz az ő vérei ezer szám ra pus z t ult el a HITLER szavára ugyanis a táborfurer minden ü t t zsidó volt. Érthető tehát a sanyaru élet oka. A helyzet kezde t t kibirhata tla nn á válni a napok nehez e n telnek igy jő el junius. A szél álandóa n fuj a homok tenger uszik a magasb a. A tenger is fellázad habjait magasba emelve tajtékzik. Sok ember meghal a leg szörny ü b b halállal az éhalállal Julius is igy telik el.

15

Dachaói lágerbe megyün k.. Agusz t us első felében beszálitanak német területre a daschaói lágerba. A helyzet teljese n megváltoz ot t a sátorokat barak lakások váltják fel az élelmü nk is megváltoz ot t napont a három s z o r kapu n k enni roha m o s javulás közben sok ember a korhá z ba n kerül. Munkára járunk Münchenbe romot takarita ni. Az élet a multho z képest arany az amerikai katonák teljesen felöltöz t e t t e k benn ü n k e t de mi ezzel nem elégedt ü n k meg minde nki igyeke zet t minél több ruhát össze harácsolni ebben a szán d é k u k b a n nagy segitségü nkr e volt hogy Amerikai ruhara kt ár a k b a n is járunk dolgoz ni és ez nyujtot t segitségeta zabrálás ho z. Ugy nézt ü n k ki mikor jöttü n k kifelé a raktárb ól mintha tuggya Isten mijen kövérek lettün k volna pedig csak a sok ruha muta to t t rajtunk. Ezt az amerikai katonák csak nevették. Még ezen idő ben történ t, hogy élélem raktárba n dolgoz un k a négerek vigyázna k ránk nevetgélve nézik, hogy a magyar fácánok egymás ut á n bontog atjá k fel a külömbö ző konz erve ket az egyik magyará z a többieknek azok hasokat fogva nevetik az elő bb beszélő néger oda jön hoz z á nk és figyel de mi már oly bizalmas a k n a k érezt ü k magu n k a t vélek szem b e, hogy figyelemre sem méltatt uk majd meglátja mikor az egyik fogoly felbont egy zsirkon z e rvet ekkor odalép hoz z á a néger és meg etette véle a kilós zsirkon z e rve t, tehát ez volt az a nevetni való amit az elő bb tárgyaltak ettő l kezdve ki milyen konze rvet bontott fel azt megkellett enni ezvolt ezen t ul a szóra ko z á s u k. Igy telik az idő álandóa n hitegetnek bennün ke t a haza vitellel egyik hónap ról a másikra de mi már figyelemr e sem méltatt uk, majd egy napo n bejön a táborba egy veres keres z t e s nő ki el hires z telte, hogy egy márka ellenébe eljuttat magyar országra. Mindenki leveletir és viszi a megjelölt barakb a hol ő tartóz k o d o t t igy csakha m a r 15.000 márká t keresett a nő és vitte magával a soksok sóhajoka t rég nem látott szeret teinkne k. Mindnyájan abba a remé nybe voltunk, hogy leveleink eljut haza az egyik napo n aztá n kin dolgoz u nk München utcáin s látjuk, hogy itt is ott is seper a szél egy egy levelet feltünő volt elő ttünk mivel magyar irásvolt még elő bb azt gondoltuk, hogy repülő géprő l szórtá k le, de aztán fel ösme rt ü k benne saját leveleinket ebbő l megtut t u k, hogy a leveleinket a védő nő csak a táborb ól hozta ki és szét szór ta a városba ugy látszik ő neki csak a pén zre volt szüksége amit tőlünk elzsarolt. Majd két hét mulva a magyar konz ul rádióba köröz te t t e a szélhá m o s nő t. Igy kesereg tü nk bizonytala n hireket halva az othonról. A leg valóságosa bb hir még eszerin t amit hallottu n k Nagyhalás z, Ibrány, Paszab, Buj, és Gáva teljesen elvan törölve a föld szinérő l. Ettől a perctő l kezdve mindig csak a haza szökés volt az agyunkba. Minden nap 10 - 20 ember szököt t meg, hogy haza jutott ak e vagy sem nem tudt u k annyi bizonyos, hogy hoz z á n k vissza nem tértek. Már én is egyhete mindig kész ülő dök a megs z ök é s re.

16

Megszö kö k Dahcauból 1945. I. 19. Barátaim egy hete kihordot t á k munka helyre a ruháima t mindig kész ülte m a megsz öké s re de ezidáig sikertelen volt válalkozá s o m a barátok sem voltak hajlandók tovább hurcolni a ruhái mat ső t még azt mon d o t t á k hogy nem is akarok megsz ök ni csak őket hitegete m. Ez a megjegyzé s ö k bizony fájt is néke m, de nem volt mitte nne m mert mindig oly felügyelet alatt voltam hogy ráse m gondolh a t t a m a szökésre. Már döntöt te m is ma megs z ökök ha bárhogyan is. Egy kis hó szálongot t a reggeli órában a hoz z á n k beosz t ot t amerikai őrség nagy tüzet rakato t t és körül álva melegedtek, mi pedig az ótóról huz t u k lefelé a romot. Már a negyedik ótó fut be a rakodóho z és az őrök egybe tömör ülé sé t kihasz n álva mon d o m na – na most és mint egy 13 méter magas romhal m a z r ól lecsus zv a egy gyalog ösvényen nekivágta m a bizonytalan s ág utjának irányt ü és térkép nélkül keres z t ül a hegyek rengetegé n. Már két órája bojongok az erdő ségbe n mikor ember beszé d ütötte meg a fülemet, arra tartok, hogy érdeklő dnék tőlök de mit is és hogyan mert eddig még egyáltalán nem tudta m beszélni német ül. Megkérde z t e m tehát vo iszt dorf vagy is hol a falu de hogy mejik falu azt én nem tudta m majd ő mon d o t t egy község nevet mejre én azt mondo t t a m az az. Ugyan is mindegy volt már csak kijussak az erdő ségbő l. A német ne k csak is igaza volt mert nem sokára kutya ugatás ütötte meg fülemet és feltüntek sze meim elő tt a kis német falu kis templo m a be érve a faluba megtu d t a m, hogy mint egy 4 kmre van egy tanya melyen ott tartó z k o d o t t egy sváb család melyet kitelepitet te k. Én azonnal odavette m utama t. Az udvaron játsza d o z t a k a gyerekek de német ül beszéltek meg szólitotta m őket és csodálko z á s o m r a hoz z á m szalad és hoz z á kezdet t csókolgatni és azt mondja, ugye magyarbácsi miért ü n k jött és elvisz bennü nke t haza enge m is meg anyuká m a t is mert azok a rosz rendő rbácsik elhajtotta k bennün k e t és mi minde n ü n k e t ott kellett hagyni. Alig tudt a m szóho z jutni a kis gyerek elfogó do ts á g a láttára. Azért még is azt mondo t t a m , ha jó leszel akkor haza viszlek csak mon d hol van anyuká d? Tessék velem jönni kézen fogott és ott hagyta a bámuló német gyereket. Meglepeté s volt szá mo m r a, hogy mihelyt be mente m a szobá ba és megs z ólalta m egy nő a nyaka mb a borult és keservesen sirt. Könny hulláskö z ö t t mon d o t t a el, hogy férje katona és őtet két gyerekével együtt kitelepitet ték mivel sváb szár m a z á s u sokáig beszélgett ü n k és lediktálta azon helységek neveit melyeke n keres z t ül kell majd menne m. Mijen jó. Mijen kellemes érzés fogott el mikor zsebe m b e tehette m ezen papirocská t melynek segitségével majd haza tudok jutni. Már biztos volta m benne , hogy sikerül válalkozá s o m ó hát miért is ne mikor a fel irt helység nevek 17

Hegyeshalomig vezettek. Ugy tunt fel elő tta m minth a már ott is lennék. De az idő szalad a téli napok rövidek az késztete t t a mielő bbi el bucsu z á s r a a magyar nő tő l idegen földön. Keserves sirás között váltam el a nő tő l és gyerekeitő l. Husz márkát és sajtot adott utravaloul és Isten segitségét kérte a haza jutáso m r a. Meg indulta m ismét uta ma t a nagy erdő ségnek vette m gondolva, hogy ide a policárság keze nem hatol. Setéte dni kezd a hó hullott a néma meltósá gb a n áló erdő ségre a menést meg gyorsitott a m , hogy a közelben lévő falut elérje mgo n d olvaa rra hogy ott megs zálá solok. Az este be állott teljesen mire a faluba érte m sorra járom a házaka t de szálást nem kapok mivel nem tudta m a Németekkel beszélni igy tovább mente m az erdő sége n míg végre az a gondolat szálott meg , hogy az éjelt itt töltö m az erdő ségbe n már meg is találtam a szálás o m a t egy méteres fatönkö t nézte m ki a havat le seperte m róla és leteleped te m. A menés közben megiza d o t t ruhá m hülni kezdet t majd én is dideregni kezdte m és valami meg nem magyara z h a t a tla n ésre csak tovább indulta m. Ekkor tudja a jó Isten honn a n honna n n e m esze m b e ötlött az egykori betyárnót a és azt vette m észre, hogy már énekele m is a minde n kitő l elhagyatott vadonba

Betyárgyerek az erdő be Bujdosik a sürüségbe Gondolkozik egymagába Holháljon meg éjszakár a És ugy érezte m, hogy ez a dal csakugya n én reám szól és mente m mente m a nélkül, hogy haza jutáson kívül valami is esze m b e jutott volna. Körül belül a rövid pihenés után még másfél órát gyalógolta m mikor egy gyors világosság tünt fel a távolban az erdő rengeteg mélyén. Azt gondolta m ide már a policárság keze nem ér el s oda meres z elte m a világosság közelébe. Ahogy közelebb értem látom, hogy egy erdei házból szürő dik a gyér világosság. Ruhám at leverve a vastag hórétegtő l bekop ogt a t t a m az erdei házba. Bent egy háza s p á r fia leánya és 2 fiu gyerek volt. A lakásba n nagy tiszta sá g uralkod ot t háló szoba fürdő szoba vendégs z o b a és egy spájz volt a lakás beosz tá s a. A német háza s pá r szeretet tel fogadot t, leültette k és azon n al meleg vacsorával kináltak, vacsora után megkérde z t e k, hogy hova akarok most men ni. Rövid gond olko z á s u t á n azt mondo t t a m egyenlő re itt szeretn é k meghálni és reggel tovább megyek valami munkát keresni. Erre ők szere tet t el ajánlották fel vendég szobáju k a t, hogy ott meg hálhatok.

18

Kertészn ek csapok fel. 1945. X. 20. Kis idő mulva kimegyek, hogy kissé szét tekintse k az udvarba n, hogy netalán ha menekülni kell az éjjel legalább el tudjak valamerre rejtő zni. Egy szökevényne k minde nt átal kell tekinteni mert minde n kiben ellenséget lát. A látottak elégmegnyugta t á s t biztositot t ak szám o m r a. Igy nyugod t a n térte m ismét be a lakásba csak biztositékul azért mégis kinyitotta m a vendég s z o b a ablakján ak a külső zárát. A kert tele volt gyümölcsfákk al amik egyáltalán nem voltak gondo zv a, s rögvest megsz ülete t t agyamba, hogy gártner n e k vallom magam a t. Ezzel a gondolattal lépte m ismét a házba. A család ezer és ezer kérdések kel halmo z o t t el s én kézzel – lábbal magyará z t a m s az össze s néme t tudás o m a t összes z e d ve igyekezte m minde n olyan kérdéseikre megfelelni amit megér tet te m és amit meg tudta m magyará z ni.

EGY SZÖKEVÉNY.

Idegenbe fenyő erdő zöldellik. Lombjai alatt egy szökevény bujdosik. Megpihen egy levágott tönk dereká n. El el töpreng a szivének fájdal m á n. Sóhaly száll a keblébő l most messzire. Besötétül még az égis felette. Bánatába n azért mégis dalolgat Melegtüz hely távolról is csalogat Beljebb sétál fenyő erdő méjébe, Találhat még itt is szálást éjelre. Ahol nyugton lehejthetja a fejét Polic keze ily messzire már nem ér Fehér hó hull a bujdosó nyo m ár a Lepelt borit a zöldfenyő lombjára Benne már a madárdal is elné m ult Vigasztalást itten senki régne m nyújt Messze messze egy lámpafé n y integet Jer bujdosó jer énhoz z á m közelebb, Védő n nyujto m karo m feléd óh nefélj Csalódás és bánat téged itt nem ér. ( Othol ) Nyugton pihensz majd éjjel ágyad ba n Otthol járhats z a te édes álmod ba És álmodba n öleled az anyádat S fel ébredsz ujra epeszt a bánat 19

(Kelt Lesendorf 1945. X. 21, Gégény Béla 4/1 husz. örv )

Lefekvés elő tt megkérde z t é k mia foglalko zá s o m amire én határo z o t t német kiejtéssel mondo t t a m hogy gártner isch Bin vagy is én kertés z vagyok. Aztán a család tagjai besz élgettek hozz á m melybő l megértett e m, hogy szeretn é k, ha a gyümölcsös üke t megtakarita ná m. Erre a kérdésére nem szá m olta m mert minél elő bb haza akarta m térni de mit volt mit tenni a munká t fel kellett válalni mivel ugy térte m e lakásba, hogy munkát keresek és ha ezt most megtaga d o m azon n al alárulom maga m a t ami kész elfogatá st jelente tt igy megegyez t ü n k , hogy a gyümölcsös t megtaka rito m másrés z t pedig azért válalta m mert a hoss z u utra pénze m és ennivalóm nem volt s tudta m, hogy ha egy hetet el töltök is de munk á m után valamit majd csak kapok. Ezek között agondolatok között térte m nyugovóra. Az éjjel édesálo m b a merülve teljese n reggelig aludta m álmaimba n mindig az elfogatás veszéjébe n forogta m már szinte jólesett, hogy fel ébredte m. Megmosaks z o m megreggelize m és hoz z álát ta m a munká h o z . Itt egyéb emlitésre méltó dolog nem történt a fákat egy hét alatt rendbe hozta m. Hétfő n kész ülő dö k hogy tovább fojtass a m utam a t. A gazda aztán azzal a javaslattal ált elém hogy az ő bátyjának a felesége a kórhá z b a n van és nagyon kérte ő tet, hogy enge m hivjon el oda mert szere tne vélem beszélni. Én ráis állotta m és rövid idő mulva már lépkedt ü n k is a szom s z é d község felé. Nekem ekkor ezerfelé volt a gondolato m a szivem fájt, hogy még mindig nem mehete k tovább mindeggy gondolta m ugy is kijáts z o m a germá n n a k eszét mert idáig még ezen gaz dá m sem tudta, hogy én egy szökevény hadi fogoly vagyok. Majd oda érve az uj helyre a gazda szeretet tel fogado tt bennü n k e t és mon dja is , hogy ő bármit fizet csak maradjak ott ő nálla a munká m csak anyi lesz, hogy hat tehene t kell naponta kétsze r megfejni. Látszólagosa n meg is egyezt ü n k. Havonta egy öltöny munkás ruha 10 márka 3 hónapr a egyöltő ünne plő ru h a fejébe. Vissztérve az elő bbi munka hejünk re a csomagjai mé rt az elvégzett munká m dijául kapta m 20 márkát egy félkiló vajat és egy két kilós kenyeret és bucs utve tte m az első szálása dó gazdá m t ól. Ő k termés z e t e s e n azt gondolták, hogy én most a másik gazdá ho z megyek de ebben bizony határo z o t t a n tévedtek mert én az utam at haza felé vettem mess z e elkerülve az elő bb válalt munká t. Már a további utam könnyebbe n tellett mivel sok német szót megjegyez te m és igy jobban tudta m érvényes ul ni az éjeli száláso m mindig szobába n dun n a között töltötte m. Naponta megtett e m 55- 60 km utat termé s z e t e s e n hogy gyalogosa n igy értem el Freilasssing határ községig. Itt volt ugyan is az osztrák német határ ez ideig még sem mikülönös dolog vélem nem történ t.

20

Az első elfogáso m.. 1945. XI. 24. November 24 én lépte m átal a néme t osztr ák határt körül belül 8- 10 kmétert járhatt a m ósztriába amikor két osztrá k policár lépett elő az utszéli bokorból és igazoltatt ak jobban mondva csak leszereltek. Ugyan is min de n féle Magyar és amerikai igazolványt elszedt e k tő lem és vissza kisértek a határ parancs n o k s á g ra. Minden égszertő l ruhá tól megfos z t o t t a k s jegyző könyvet vettek rólam és most már urvolta m mert autón szálitotta k a közeli német lágerba. Itt két napot töltötte m és ujra kihalgattak. A ki halgatá s során azt mond ta m, hogy Szalcbu rgba vannak a rokonaim azokh o z akarta m menni. Erre a kijelen tése mre az amerikai száza d o s kiadta az ent lassungs ein vagyis az ujlenyom a t o s igazolványt de ezen igazolván nyal is csak német orsz ágba n járhatt a m szabad o n. Igy csak anyit nyerte m, hogy német ország bármely területé n szabado n járhatta m de ausz triába nem léphette m átal. Mindegy gondolta m hátha még is sikerül ezzel is hazaj u t n o m. Ezen lágerból szaba d o n bocsátot ta k délután 3 órakor és egyenest az álomá sra mente m, hogy fojtass a m utama t. Itt egy vagonba n magyar fogjokat találta m akik 40 en megvásárolták ezt a kocsit, hogy haza jussana k vele de egyenlő re nem mehett ek ők sem. Itt egy éjelt el töltötte m és reggelre kelve megtu d t a m, hogy a közeli faluban van egy magyar fogoly tábor a hol szintén mind megs zö k ö t t fogjokból áll és csak arra várnak hogy 150 en gyüljenek össze és akkor haza térhet n e k. Rögvest ide indulta m és jelentke z t e m a szököt t láger parancs n ok á n ál. Itt már az volt a helyzet hogy napi napi élelemé rt 150 márkát kellett fizet hol ott civilház n ál egy heti élelmet belehete t t ezen áron szere z ni. Itt is eltöltöt te m hétna p o t közben biztatta m az otts ze r z e t t barátai ma t a hazas z ök é s r e. Sikerült is 6 férfit és egy nő t rávenni, hogy próbálko z z u n k meg ismét a szöké ss el. Elmon dva nekik az alig egy heti elfogatáso m a t melyet azzal indokolta m meg, hogy a bécsi mü uton mente m és itt szinte termé s z e t e s dologna k tarth ató ha el is fognak de most keresü n k egy más m ó dj á t a hazai utnak.

21

A második elfogatáso m.. 1945 XII. h. 4 n. Igy tehát nyolcan voltunk akiknek honvágy égette lelkét és minden nehé z s égek árán is haza és csak haza akarunk jutni. Reggeljébe enyhes volt a levegő mivel a hó hoz z á kezde t t esni de minket az idő járás határo z á s ai n k b a n meg nem gátolhat gondoltuk és neki indultun k ismét a bizonytalan nagy utna k. S a minth a a jó Isten is meg akarta volna értetni velünk, hogy ugyis hiába mert még a szabad ulá s órája nem érkez et t el, délfelé mire elértük a határt elválasz t ó In fojót a havazás elállott és kemény fagyeres z ke d e t t alá a földre. Mindegy a jel szótól nem tértü n k el Haza megyünk. Ugy terve zt ü k, hogy 45 karácsonyá t már othol Töltsü k szerettein k körébe de ez mind álom volt. A kiscsapa t vezető je termés z e t e s e n én voltam mivel alig egy hete már én megpróbálta m a szökést most nem a müuto n men tü n k, hane m melyen be hatoltu nk az erdő sürüjébe. Az in fojónál megállott a kiscsapa t tanácsko z á s r a ugyan is az volt a helyzet, hogy a hidon átkelni nem lehetett mivel ott erő s őrség állott igy más megoldá s nem volt mint átalmen ni a vizen mert a nagy hideg ellenére is csa vizrő l beszélhet ü nk ugyanis oly sebes volt a fojása hogy befagyni nem birt a víz méjsége 80 cm volt, és kb 150 - 180 m széles. A tanako d á s n ál oda jutott u n k, hogy a barátok azt mondot t á k, ha ha te átal mégy mi is utána d megyün k de ellenke ző esetbe n inkább vissza térünk, mit volt mit tenni bakancso m leránto t t a m nadrágot levette m és neki vágta m a viznek egy egy lépéssel métereket megtet te m oldalra inkább mint elő re ezt rész be n elő segitette a folyó fenekén lerakód o t t sikamlós kavicsok részbe n pedig a víz sebes fojása. Az elsó lépések ugymen t e k a dermes z tő hidegben mint mikor a kisgyerek járni tanul és nevelő je biztatja na még egyet na még egyet igy érte m a víz közepé re vissza tekintve, hogy melyik széle van közeleb s ekkor kérde z t é k barátaim hogy nem hidege nagyon erre a kérdés re jobban szerett e m volna sirva visszafor d u l ni ilyet kérdez ni decem ber negyedikén 23 fokoshi deg be! de azért erő tvette m maga mo n és azt feleltem, hogy még ki lehet birni. Valami nehe ze n sikerült elérne m a tulsó partot és vattával megtör ölgette m lábaima t s dereka m a t majd gyorsan maga mr a szedte m ruháimat és fogvacogva siettette m barátai ma t kik közül egy azt mon d o t t a, ha soha haza nem jutok akkorse m megyek átal ezen a vizen és vissza m e n t a táborba. Igy heten vergő dtü n k átal a derme s z tő vizen és fojtatt uk utun ka t Salcburg irányába haza felé. Méjen bentjár u n k az erdő rengetegébe n amikor egy civilforma emberrel találko z u n k megkérde z z ü k tő le mess ze van e még salcburg nem mess z e vol a rövid válasz és a hegyoldalról odam u t a t o t t irányába n. Mi tovább m egy ü n k már láts zik Salcburg megmara dt tornya már a gyárké mé ny ek füstjé t lehetett látni hogy a magasba szárnyalna k és most és most síp szó mind felfigyelünk és két fegyveres osztrák tartot t a ránk azt a meggyülölt fegyver nemet és orditja hansu f fel a kezekkel mit volt mit tenni mint engedel me s ke d ni kellett mert az elő bb emlitett civilruhás pofa is géppis z t olyal kezébe n örömkö d öt t de nem nekü nk hane m az értéktá rgyaink n ak ugyan is akit ők elfogtak annak mind en holmija értéktárgya az övék volt.

22

A bujdosó Magyar huszár barangol a vadonba Utat mutat ő néki a falombja Falombját mit messze elvisz a szellő Szökés néki nem is igen rettentő II. Négyes huszár ne reckirozd éltedet Mert fehér hó eltakarja léptedet A hulló hó el fedi a ruhádat Othol talán más öleli rózsádat III. Épen most is másnak ül az ölébe Téged meg öl a bánat érette Ő érte kit te igazán szerettél És végette most bujdosóvá lettél IV. Bujdosója ennek a nagy világnak Szembe nézel a der mes ztő halálnak Hogy fogja rád Osztrák polic a puskát És bajtársaid majd a sirod itt ássák. (Emlékbe az elfogáso mról. Kelt Freilassing 1945. XII. 4 n. Gégény Béla 4/1 husz. örv )

Emlékbe az in átkelés bő l Az in fojón uszik a jég sebesen Parton áll egy négyes huszár dermedten Reszkető kézzel huzz a le csiz máját Gondolatit szökés, honvágy hálózz ák

II. Kötésig megy sebes fojó vizébe Átkelés van most is csak a szivébe Tul a vizen van talán az én hazá m 23

Hol vár reám az én kedves jó anyá m III. Kalácsot süt most is a fia szá m ára Haza jöhet karácsony szent napjára Ő hozz a a boldogságot, örömet Karácsony óh Karácsony lesz nagy ünnep. ( Kelt Freilassing 1945.XII. 4 n. Gégény Béla 4/1 husz örv )

Teljesen elfáradva az alig egyórai fű rdő zés után kisérnek benn ü n k e t vissza a legközelebbi parancs n oks á guk r a. Itt nagyon kedvesen fogadtak bennü n k e t, oly kedvesek voltak hogyne m akarták már hogy tovább fárass z o n benn ü n ke t a nagycsom ag u nk is csupá n jó indulatból elmarták tő lünk boss z u s á g ai nkr a még külön külön villogtattak egy egy értékes darabo t belő le. Az amerikai para ncs n ok azt mon d o t t a kihalgatás u n k al kal mával, hogy ad egy igazolványt amellyel hazáig mehet ü n k. Már szinte elfelejtett ü k a fáradt s ág u n k a t az átalázás t, hogy végre mégis csak haza jutunk . Már nem sajnáltu k értéktárgyainka t ruháinka t már minden t elfeledt ü n k csak a haza volt esz ün k b e. De a nagy öröm ü nk hama r keserüségbe fulladt mert az osztrá k policár düh tő l elvörösö d ö t t arccal ugrott az amerikai tiszt elé és éles hangon mon d t a hogy nisch nisch alesz ungarn zurück nach deuschlan d kisgefange n lager vagyis mind nyáj u n k a t vissza vigyenek német orszá gba a hadifogoly lágerba. Nekünk fájó könnyek jelentek meg bágyadt sze meinke n, hogy hiába tettük ki magu n k a t a kész megbe tege d é s n e k ső t meg a halálnak is most még is ott vagyunk ahon n a n elindult u n k. Édes jó Istene m meddig kell még a fogság keserű kenyerét enni és ezt a sanyaru szá m ü z ö t t életet élni. Az amerikai paranc s nok hajlott a német polic szavára és elren deli, hogy gépkocsival vigyenek vissza a német országi lágerbe. Ebben a pillanatba n váratlan dolog történ t ugyanis arra a parancs n ok s ágra kerülte m amelyen hét nap pal azelő tt voltam és egyné met policár és az irodába n lévő kisass zo n y reám ismertek de én eleinte tagadt a m, hogy már ottjárta m volna de késő bb belátta m, hogy nem ér sem mit a tagadá s hisz sorsom ugyis egy akár bevallom, hogy csakis én voltam akár nem. Igy elszánt a m b a n az amerikai tiszt szemé be nézte m és azt mon d o t t a m igen is én volta m és ha most nem engedne k haza addig fogok kisérlete z ni míg csak nem sikerül a hazaj ut á s. Be kell vasalni adta ki a parancsot az amerikai tiszt de a következő percbe n tülköl a gépkocsi és az őrsze m jelenti hogy meg érkezet t az autó a szökevények vissza toloncolására. Reszke tve teljesen átfagyva visznek a Freilassini táborb a ahol a reggel ott hagyott barátok fogadtak kárörvendő szavakkal. Megmon d t u k ugye hogy visszatér te k hoz z á nk ezért kárvolt a jegesfür dő z és. Lehorgas z t o t t fejjel halgattu k a félig rágalma z ó félig kárörven dő szavakat. Igytértü n k nyugovóra reggelre labaink borza s z t ó a n fájtak, megvoltak annyira dagadva, hogy a nadrágo t nem tudt uk ráhuz ni. A hét végtelen hossz u n a k tünt fel lábaink égtek anyira hogy a jeges borogatá s is egy kettő re átal tüzese d e t.

24

1945 Decemb er tizenn y olcán tranzporttal hazafelé indulunk.. Honvágy égeti mindnyáj unk n a k lelkét a napok nehe ze n telnek ezzel sze mb e a pénz ü n k igen gyorsan fogy. Ezen szökevé ny tá b o r b a napi étkezés ér 1.50 márkát kellett fizetni. De bele kellett nyugo d ni mert ezt a helyzete t mi választ ot t u k magunk na k. Gondolataink mindig othol voltak, már gyülöltük az idegent mind en óra napokn a k – hónapok na k tüntek fel igy érkeze t t el December tizen nyolcadika. A reggelit megka pj uk s utána egy felderitő hir száguld o t t végig a szökevény táboro n. A hir szerint megindul egy szerelvény ezen táborból és 570 ember mehet véle haza. Vajon ki nem tudta volna kitalálni, hogy mi most a legelső teen dő mikor a táborb a 790 ember volt. Minden ember az iroda felé igyekezet t mert névsort kellett készitenia haza térő k ről. Első sorban a családos emberek iratko z h a t t a k, mitvolt mit tenni énis ezekköz é soroltat ta m maga m a t de a nő s emberekbő l nem volt ki a megha tá r o z o t t létszá m igy a fiatal embere kre is rákerült a sor. Az iroda zsufolásig volt tömve anyira, hogy kifelé csak az ablakon lehetett közleke d ni ni. Igy jő el az est a vonatot betolatták a táborba és megke z dő d ö t t a bevago nér o z á s ez ugy törté n t, hogy a tábor lakói mind egy szálig felpakoló z t a k nem szá mit o tt, hogy a névsoro n nem szere pelnek egy fél órán belő l mán minde n kocsiba kályha volt szerelve. Én is a félig megfő tt krum plim a t ismét elheje z te m a kájha tetején hogy biztositva legyek legalább két napi enni valóval. Egynegyed kilenckor indul a nagy acéltes néma méltóságteljes en szikrá z ó füstjét mintha az égig akarná fellövelni. Öröm ujongás fogott el mind nyáj u n k a t igy léptük át a Német Osztrá k határt. Sokan vissza ford ulnak köpkö d n e k gunyolód n ak és becstelen szavakat kiabálna k az elhagyott ország felé. Erre egy idő sebb katona bajtárs talán a szive sugallatára felsóhajtva igy felel. Hagyjátok ezeket a rut szavakat, mert ugy lehet, hogy holna p ismét itt lehetü n k ebbe a meggyülölt orszá gba. Erre a tömeg felzug olyan lett akárcsak egy megbojgato t t méhka s mindegyik harcos a maga ellenségét keresi míg végre a hasz tala n keresés után mindegyik elcsöndes ül. Igy volt a vonatba is mindegyikő nk az elő bb felszólaló bajtársra táma dt Botok emelkedte k korbácsok suhogta k a levegő be. Lekell dobni a vonatról agyon kell verni a haza áruló nyilasban dit á t zugta a tömeg mindenfelé. Az elő bb szóló 45 50 év körüli bajtárs u n k erre hoz zá fogo t t fenha ng o n sirni és kérte a tömeget, hogy halass z á k meg. Erre a tömeg elcsende s ül t a bajtárs pedig letörli könnyeit és megsz ólal. Nézzék emberek , hogy nyilas s haza ár uló nem vagyok azt bizonyitja az, hogy én is mint maguk a haza szöké st kisérelte m és igy lettem a szökevény táborlakója hapedig én csak részbe n is érezné m bünössé ge m e t nem hogy haza fele hane m hazá m t ó l minél távolabbra utaz né k, hogy még hirét sem haljam ismerő seim n ek az elő bbi kijelenté s t pedig csak azért tette m mert engem az az érzés táplál, hogy minket ujra visszaho z n a k abba a régen meggyülölt népek birodal má b a. A tömeg kis habo zá s után elcsönde s e d e t t mert közbe megérke z t ü n k Linzbe. A vonat megáll s minde n ki az álomás o n tartóz ko dó vöröskeres z t konyhár a igyekezet t. Itt a szokáso s finom étellel látnak el bennün ke t ez a kimon d o t t étel a fekete kávé. Vacsora után megtudj uk, hogy az éjelt itt töltsük és csak reggel indulu nk tovább.

25

Az orosz határőrség viss zatolonc ol.. Reggelre kelve megérke z ü n k az orosz zóna határáig ahol az orosz parancs n o k s ág nem engedéje z t e a határ átlépésé t és igy még egynapo t ott töltünk és meg indulu n k vissza felé. Az elő bb bizakodó orcákon fájó könnyek jelentek meg. A vig éneklések minde n ü t t elhalgatt ak és már csak a megs z ö ké s t suttogták minden felé voltak is kik erre válalkoz t ak de én már azt mon d o t t a m, hogy már én próbálta m és elegem is van vele s igy csak vissza mara dt a m. Másnap még csak tovább indulu n k és eljutott u n k Bádenig. Itt megka pj uk a parancsot, hogy nekün k vissza kell menni Müchenig ugyan is ott van egy félszerelvény s nekünk azt kell ki egészite ni. Igy tehát az elő bb felszólaló bajtárs na k rossz é r z el mei valóra váltak mert már robogtu n k is vissza felé vonatun kk al abba a meggyülölt ország ba. Kétnap mulva megérke z ü n k Münchenb e az elő bb elindulás h ej ü n k tő l vissza fele szá mitva mint egy 840 kmtert. Most ott vagyok negyven kilóméter re attól a dachaói lágertő l melybő l október 19 én szökte m el tehát háro m hóna pi haladáso m 40 kmter . A szerelvényt amerikai őrség veszi körül és senki nem hagyhatja el a vonatot. Vasárna p reggel van szivünk összes z o r u l annak az érzés n ek tudatá r a, hogy ekkorra már othol lehett ü n k volna ha az oros zo k vissza nem utalnak benn ü n k e t. Estefelé ötnapi hideg élelmet vételez ü n k és megka pju k az utirányt Hannover felé. Vonatunk megindul méltó ságteljese n de mint ha a lomha acéltest is szégyenlené, hogy nem vihetet t a réglátott és oly régenvárt drága Magyarföldre. Füstjét a magasba fujná boss z uj á ba de hiába erő ködik mert a füst leszáll a vonatra mint ha ő is elakarná takar ni a sors üldö zö t t hazátlan árva bujdos ók a t. Megérke z ü n k Hannoverbe és megt udj uk, hogy még még 65 km re megyünk a Volfburgi lágerba.

Ahol a Budapes ti rendő rség van. Másfél óra mulva már meg is érkezt ü n k az uj tábor helyünkre. A magyar határt ól 2700 km re. Tehát a dachoi lágerból való megs z ök é s e m m e l azt nyerte m hogy addig a magyarha tá r t ól 1807 kmre voltam tehát a halad ás visszafelé 900 km. Még az éjelt a vonatba töltsük és nem tudjuk hogy mi is fog velünk történleni. Reggelre kelve kikellett vagonéro z ni és Bementü n k az uj tábor helyre a hol sok sok ujdons ág tárult a szeme m elé amit míg fogoly voltam ezidáig bekell vallano m, hogy nem látta m.

26

Megnyitunk egy Aranypáva nevü táncmulató helys ég et.. 1945 Decemb er 21. Egészna p a nézelő dés sel telt el enni még nem kaptu n k a hó szép sürü pejhekbe n hullott igy érkezet t el az est. Most az éjjeli szálásu n k egy tánctere m b e volt. Mindnyájan csodálkoz t u n k azon, hogyan lehet egy fogoj táborba tánctere m. Habár a Dachói fogojtábor is a multiak ho z képest igen jónak bizonyult de a Volfburgi tábort mégcsak egynapo n sem lehetett emliteni a Dachóival. Ugyan is a Dachói lágert még három méteres drót és háro m méteres vizes árok akna zár és erő s amerikai őrség vette körül. Habár az élelme zé s r e már itt sem volt panas z de elég hibának látszot t az őrség vizsláló sze me. Mert a magyar ugy volt a fogsággal mig nem vigyáztak ránk addig nem szökt ü n k és míg nem áltak a hátu n k nál fegyveres őrök addig dolgozt u n k. De mihelyt ezek a dolgok bekövetke z t e k azon n al meg kezdő dött a szökés és megs z ü n t a magyar virtuss ág a munká b a n. A volfburgi láger nyilt lágervolt vagyis minde n ki akkor hagyhat t a el amikor a henyélést megunt a, enni éppen ugy kapott az aki nem dolgozo t t mint aki egész na p a fátvágta csak az utóbbiak minde n elvégzet t napi munk áé rt 10 darab amerikai cigarettá t kapott a mit a németek megvásároltak öt márkáért darabo n k é n t tehát aki el ment egynap dolgoz ni anyit kereset t hogy ha a lágerba nem is kapott volna enni egyhóna pig urasa n meg élhetett volna egynapi munk áb ól. Másnap beosz to t t a k bennü nke t a C. láger Palánkai rendő r fő had nagy csoportjá ba. Ezen táborba magyar családok és sok szép magyar csokoládé slányok voltak. Akik egy tábla csokoládéér t vagy egy párda r ab angol cigarett áért képesek voltak és lennek az angol tisztek elő tt mezitelen táncolni és vélek hálni is csak, hogy hirneveket emeljék. Ezt a dolgot ugysz ólván közö mb ö site ni lehetett és bátran kimertük jelenteni, hogy amely Magyar lány német or s z á g o t megjárta 95 % ka az elő bb emlitettek közé tartoz ot t. Négy napra a megérke z é s ü n k után egy Pest megyesi ember ne k név szerint Kiss Péter Istvánnak az a gondolata táma d t, hogy a vélünk sze mb e n lévő üres barako t bekellene rende z ni tánc terem ne k. Én azon n al be is társulta m ezen beren d e z é s b e és hoz z á kezd t ü nk a terme t villannyal és ablakokk al ellátni. Még meg kell emliten e m, hogy egy harma dik társu nk is került és pedig Csernis z ki András Budapesti Beszkár t kalauz. Mikor késze n voltunka beren d e z é s s el Kispéter István felment a paranc s nok s á gra engedélyt kérni a tánc este rende z é s é r e amit megis kaptu n k én pedig elmente m zené s z e ke t fogad ni. Az első zenés z ü n k két cigány és egy tangó hermó nikás lett. A táncesté nk megkez dő dö t t term ü n k zsufolásig meg telt vendégekkel és sokan bese m férhet tek a terem kicsisége miatt. A tánc este minde n zavar nélkül 11 órakor véget ért. Tiszta bevételünk Hároms z á z márkavolt ami német orszá gba n elég tekintéjes összegne k felelt meg. Még egy pár este ezen kistere m b e tartot t u k tánc esténket, de óriási bajnak muta t kozott a term ü n k kicsisége. Ezért szét nézt ü n k a tábor területé n és találtunk is egy harminc né gy m é t e r hoss z u és ötméter széles szépen kifestett termet ennél meg az volt a baj hogy negyven ablak fiókot kellett becsináltat ni. Ez már nemisvolt oly nagy baj mert a fedeze t megvolt rá. Igy felválaltatt u k a munkát egy német ablakossal. Negyvend ara b cigaretta és negyven márka fejében de azzal a kikötéssel, hogy az ablaknak délután négyórára készkell lenni. Négyna p dolgoz t u n k az uj terem berende z é s é n villanyt vezett ü n k emelvényt épitettü n k, 27

padlót javitottu nk s a tere m padlásá t behálózt u k drótokkal és erre üdez öl d fenyő ágakat aggatt un k. A terem hangulat világitással volt ellátva har minckét villany égő ontotta külömbö ző szinekben csodálato s fénye it. A terem való sággal pom p á b a n uszott. A pódium fölött a falon egy hegy volt látható a hegytetejérő l fojt lefelé az infojó melynek partjá n egy német falu, közepé n templo m m a l ékeske d et t. A ruha tár és a söntés az ajtómellett foglalt helyet a ruhák megő rzés éér t és kiszolgálásáér t fizetni nem kellett. A csapláros én voltam mivel a sör kiméré s engedély az én nevemr e azóllott. Eleinte egy pohá r sör 10 fening volt de mivel nemt u d t u n k annyi apró pénz t keriteni amen nyi szüksége s lettvolna igy abba egyez tünk meg a társakkal, hogy a sörér ki mit elszán t anyit fizesse n ezzel a sörkere se t ü nk négysz ere sé re ugrott mivel 10 feninget igy senki nem adott. Kint a terem Bejáratánál hatalma s aranypávafes t m é n y diszelgett amit egyné me t festő müvé s z keszitet 5 márkáér alatta Aranypá va táncmulató szövegü felirás. Az ujter m ü n k b e uj német csez zenekar t alkalma z t u n k a kerest ü n k óriásira emelkede t t. Minden második este tánc estét rende z t ü n k melyeket Volfsburg területén néme t szövegü Plagátokkal adtuk tud tár a a lakosság n a k A tánc teremb e a rendet szigor ua n meg követelt ük fiatal 16 éven aluli férfiak nem léphettek be dohány z á s egyáltalán nem volt megenge dve és kik nem táncoltak kötelesek voltak a padlón mészc sikkal jelzett vonalig hátra állani igy a táncoló párok a terem közep é n nyugodt a n táncolhatt ak. Az aranypáva olyneveze te s lett, hogy angol tisztek és német elő kellő lakosság öröme st látogatták. Már irigyeink isvoltak mert hacsak szeré t tehetté k a villanyveze téke t meg rongálták, hogy ne tudj uk megtarta ni táncesté n k e t de ezen cselekvésüket hiába tették mert a pénz révén voltak jó villanysz erelő német ismerő seink akik ugyszólván pillanato k alatt rend be hoztá k a vezetéke t Más egyéb dolgok amik botrányt okozha t t a k volna nem törté n te k. De minde njón a k vége szokott lenni igy egy napon az a hir futott be a táborb a, hogy a családosok és azok akiknek megvan az amerikai entlass u n g s ei m vagyis ujlenyom a t o s igazolvány azok itt marad n a k s a többieke t elviszik mun s terlágerb a tő lű nk 150 km Ez 1946 Január 10 én meg is törté n t Lázas kész ülő dés lett urrá az egés z Volfburgi táboron A társak is szo m or u a n kész ülő dte k Mivel nekem az elő ző elfogatáso m alkalmával kiadták az ujlenyo m a t o s igazolványt és igy én is ott marad ta m továbbra egyedül az arany pávával a vezetés most már teljesen én reám marad t A páva részvénye seiel bucs u z t a k és én meg igérte m, hogy ha netalá n bajba lesznek segiteni fogom őket. Egyedül nem in téz hette m ezen tere m vezetését igy maga m hoz vette m Gyulai Antal Aradi születés ü Szabó János Nógrádverő cei lakosoka t igy zavartalan ul fojtatt u k tovább a tánc estéket. Egy kicsit szoka tla n o k voltak az uj társak és bizony sok baj is volt velek eleinte, de késő bb ők is belejötte k hivatás ukba. A pénz t á r kezelést én vette m átal a sör kimérés és ruhatár os szere p é t Gyulai Antal töltöttebe Szabó János pedig rend fen tartásár a ügyelt. A városba bármerr e mente m minde nki ismert és szivesen láttak vendég ül ha valamely házh o z ellátogatta m. Megtörté nt velem , hogy egyik alkalo m m al ahogyan a városba sétálta m be mente m az egyik borbély üzletbe a borbély épen egy német pofát borotvált vagyis szap pa n o z o t t s mikor betérte m hozz á leültetett és otthagyva félbe a be pamacsolt embert és elő bb engem borotvált meg majd aztán a németet termé s z e t e s e n gavallér volta m és 10 márkát adta m a borbélynak míg más 20 feninget fizetett a borotválásér de ez az el beszélt eset nem csak énvelem hane m szám talan magyarral megtört é nt.

28

Hirt hallok Kulcsár Lajos Németh András és több Ibrányiakról.. Musterlágerba vitt társak elégross z sorba jutotta k a Vofsburgi élethe z képest ellehetké p z el ni amikor egy ember min de n féle jókból anyit kap amenyit csak elbir fogyasz t a ni vagy pedig silány ételbő l anyit ami épen az élet fentart ás h o z szüks ége s igy a két élet között óriási külöbségva n. Most fel sorolom a Volfsburgi láger egynapi étkezé s h e z kiadott hideg és meleg élelmét ¾ kg fehér kenyér 5 dkg tej por 5 dkg tojás por 2 ½ dkg margarin 2 dkg cukor 6 dkg halkonz e rv 10 dkg keksz 4- 5 dkg szalá mi 3- 4 dkg délias zalt gyümölcs reggelire 7 dc fekete kávé kakaóval délre 7 dc krum pli, répa vagy zöldségfő zelék de mindig hussal hetenké nt egy tábla csokoládé és havonta 150 drb cigaretta de ha dolgoz ni volt az angoloktól még minde n napra 10 drb cigarett át kapott. Ezzel szembe a Musterlágerba kapott élelem napi ¼ kg barna kenyér 2 ¼ dkg vaj 3 dkg margarin reggelire feketekávé ebédre pedig 5 dc répaleves. Mármos t könnye n megért he tő hogy a fogolytársak n a k milyen zoko n eshetett a Munsteri keserü élet mert mikor Dachói lágerba vittek benn ü n k e t azt gondolt uk, hogy attól jobb élet nincs de mikor meg Volfsburg ba kerülte m valósággal földime nyors z á gb a érezte m magam a t és ez az eset még mindig jobb mikor az ember nek elő bb jönnek a nehe ze bb megpró b ált atá so k s utána pedig a jó élet mint ha elő bb a jó majd pedig a rossz élet mód követi egymás t ez utóbbi életvivó követte barátai ma t is. Még mikor együtt voltunk meg ála pod tu n k abba, ha őket valami nehe zeb b sors éri én segitségökre leszek. Igy őg bátran irtak levelet miveltu d t á k hogy mióta meg is merke dt ü nk mindig becsülete s szavatar tó ember voltam a levélbe többekkö z ö t t az állott ha Istent ismers z hoz z ál valami élelmet az Aranypáva rész vényeseinek. Óh hát , hogyisne teljesitet te m volna kéré seiket mikor ugy tekintet te m ő ket mintha saját testvéreim lettek volna Azon nal utazá si engedélyt kérte m mert enélkül a láger területét elhagyni nem lehetett mert az embert azon n al törölték a táborlajs tro m b ól és többet felsem vették igy megkap t a m az utazá si engedéjt és 16 kenyeret és 2 kg margarint 50- 50 darab cigarett át vittem el utánok. Az utazá s elég kellemetlen volt mert hideg havas eső csapko d o t t egész uton bennü nke t és a vonat zsufolásig volt uta zó kk al meg őszintén szólva mikor be érkez te m Hannoverba még azt sem tud ta m melyik vonatra száljak s mire rá találta m a Munsz te r felé induló vonatra már csak a vonat lépcső jén volt helyem de mindegy gondolta m ugy is felkerese m a bajban jutott barátaim a t. Este 5 óra volt mire megérke z t ü n k a fogolytábor b a a tábor kórhá z á b a n szálást is kaptun k és az éjelt itt töltött ük mert már ekkorra többe n is voltun k a kik látogatób a ment ü nk magyarok némete k egyarán t. Az ébredés után a látogató szobára ment ü n k és felhivtuk telefono n azt a láger szá mo t amelyben barátai m voltak ( ugyanis a lágerba 15.000 hadifogoly volt és mindegyik 500 szá z emberne k másvolt a táboris z á m a ) fél óra mulva márjö tte k is a részvénytá r sa k de igen elvoltak anyátlano dva öleltek csókoltak ahogyan megláttak. Majd elsorolták sanyar u életű ket ami elő ttem nem volt ujság merthis z volta m én már sokkal ross z a bb helyzetbe is és hoss z a b b ideig még is kibirta m. Beszélgetés közbe n odajöt t hoz z á n k egy repülő s és megkérd e z t e, hogy hovavaló vagyok. Mikor megmon d t a m azt felelte , hogy ő itt Munsterb a ismer több ibrányi fiukat csak a

29

nevét nem tudja de Volfsburgba a hol én lakom ott van Fazeka s Imre ő ismeri sze méjese n mert néki barátai voltak . Én nagyon izgatott voltam és szeret te m volna tudni, hogy ki van ott a szülő falumból örülte m, hogy csak halhat ta m is felő lök mert eddig még csak szabolcs megyeivel sem találkoz ta m nem hogy még falu mbelivel. Elbucsu z t a m barátaim t ól és igyekezte m hazafelé hogy minél elő bb megtu d j a m kivan a falum beliek közül Munsterba. Az uta zá s 4 napot vett igénybe és míg oda volta m az újon na n megbizo t t társak két tánc estét tartot tá k már azt gondolták vissza sem térek hoz zá jo k igy a begyült összege t egymás között szét oszto t t ák nagy meg lepetés volt szá mo k ra mikor megérke z t e m igy a rám eső pénz t azon n al ide adták de mégis amiért meg oszto z ko d t a k és nem vártak énreá m hütlen ek n e k tekintet te m őket és ki zárta m a részvényes ségbő l. Aztán a paranc s n o k s ág o n jelentke z t e m és leadta m a tiszta jövedele m 20 % át amit minde n mulats ág után bekellett fizetni és az uj társak ezt nem rende z t é k. Majd felkereste m Fazekas Imrét és legnagyobb csodálko z á s o m r a adta hirül, hogy Kulcsár Lajos Német András Imre István Tóth István és Lovácsi Gábor földieim vannak Munszte rb a valami meg nem magyará z h a t a tla n erő lett rajta m urrá és szere tte m volna azon nal vissza menni hozz áj ok Már nem érdekelt az Aranypáva nem érdekelt sem mi csak minél elő bb láthass a m őket. De egyenlő re még felkeres ni őket nem lehetett mert az utaz á si engedéj egyhétre már ki volt adva . Ugyan is a tábor területét huza m o s a b b idő re 50 embertő l több el nem hagyha tta igy jelentke z t e m a jövő hétre szólló engedélyre. Közben pedig levelet irtam Lajoséknak , s kérdez t e m tő lök miben lehetné k segitségek mi az a legfon tosabb dolog ami hiányzik a haza tér és e n kívül mert ezen az egyen a segités nem ál módo m b a. Ötna pr a választ kapok ami ben határo z a t t a n megisme r te m a Lajos írását ésközölte velem, hogy levannak rongyolódva s kivannak éhez ve ebbő l megtu d t a m mire volna szükségek, ha tudné k rajtok valami képen segiteni mert ők akkor nem tudták, hogy én mijenhelyze t be n vagyok. Hogy levelüket megka pt a m megvásárolta m nekik egy egy öltő alsó felső ruhát 20 kg kenyeret és mihelyt megka pt a m az utaz ási engedélyt azon n al vonatra ültem és most már biztos a bb volta m az utba mivel már egyszer megjárta m. A távolság között ü n k 170 km volt ebbő l 84 km ismét lépcső nálva tette m meg 86 kmen már sikerült beférke z ni a vonatba Délután 2 órakor érkezte m meg azon nal a látogató szobá ba mente m és telefonálta m Német Andrásér t és Kulcsár Lajosért s kérte m az ott lévő paranc s nok s á s o t, hogy kettő jök kilépését engedéje z z é k a látogató s z o b á r a. Ő k a kilépési engedéjt meg iskapták de a magyar tisztek régi szokásaikh o z mérte n addig huztá k az idő t hogy eljött a négy óra az angol tiszt eltávozo t t igy nem volt aki alá irja a kilépési engedélyt tehát akkor már ők nem jöhettek mert a kapu őrök nem engedték ki őket igy Február 17 én nem tud ta m vélek beszélni. Szállást éjelre a kórhá z ba n nem tudta m kapni mert betegekkel volt tele igy leuta z t a m 50 kmre Ülzenbe és ott meghálta m. Majd reggel vissza térte m ismét Munsterb a és telefon o n ismétkére m Lajoséka t a látogató szobá ra s 11 óra fele a távolból ismerő s alakok közele dtek felém szavaka t nem tudt u n k találni melyel egymás t üdvö zölhe t t ü k volna Szivünk sebesebb e n dobogot t és végre kitudt a m mon d a ni hát ti, hátti is kint vagytok ebbe a hires birodalom b a Ez volt az első szóváltás u n k Utána rövid beszá m oló t tartott u n k egy más helyzetérő l sajnos ők sem mi jót nem tudta k mon d a ni a Munsz teri lágerról ha bár azelő tt nekik is virágzó életek volt Majd átalado m a részök re vitt csomagot melyben 1- 1 öltő alsó felső ruha 20 k kenyér volt.

30

Valósággal nem hittek sze meikn e k amint a csomagot átvették és amikor megkérde z t e m van e márkájuk erre egyik 15 másik 20 márkával dicseked e t t tovább nem kérde z t e m sem mit csak odaad ta m nékik 300 márkát amint kivette m a tárcá ma t szinte hihetetlen ül néztek rám. Majd meg ma gyar á z t a m az én kereseti forrásom melybő l én a rengetegpé n z t állitotta m elő Még megkér de z t e m tő llök volna e kedvek elszök ni a Volfszb u rgi lágerba ott ugyan is van egy Autógyár melynek igazga tójával jó viszonyba vagyok és megpr ó b ál n á m elhelyez ni őket melyre ők örömes t válalkozt a k. Majd elérkez e t t a bucsu z á s órája megkös z ö n t é k a soha nem várt jó ságoma t és megigérték, hogy az életbe viszon o z n i fogják. Elköszön ü n k egymás tól a legközelebbi viszon t látásig még megvártá k míg a láger kapunki mente m ugyan is két igazolványo m volt s megpró b álta m a kis indeks z s z e l ki jönni ami sikerült is Igy már nem kellett csak négy igazolványt szere z ni nem hogy mind az öt földimet kitudja m szöktet ni arról az el átko zo t t helyrő l. Haza felé történő utazá s o m már egy részt gyorsabb a n történ t mert meg tudta m, hogy ha én lemegyek Ülcenig onna n már Autó bus zo n is mehetek Volfsburgig amit én termés z e t e s e n ki is has z n álta m Habár rengetege n várakoz t a k az Autóbus z r a még is sikerült az első tétellel elmen ni ami lehető vé tette, hogy a négyna pi utat most megteh e t te m másfélna p alatt.

31

Ismét elszánjuk magunkat a hazasz ök é sre.. 1946 II 23. Vissza térve Lajcsiéktól ismét a társakat szá molta t t a m el majd pedig szava m h o z igérete m he z mérte n megind ulta m, hogy arról a szörnyű helyrő l megs z ö k te s s e m őket Először is az Autógyár vezető jével beszélte m eleinte szaba d k o z o t t de addig beszélte m néki míg utójárais beleegyezé sé t adtade csak azzal a feltétellel, hogy én feleljek róla, hogy nem fognak megs z ö k ni mert akkor már olyan embere volta m a gyár igazgatójá na k, hogy nagyon megbizo t t b e n n e m s gondolta ha minden ki megsz ökik is de én az Aranypávát ott nem hagyom. Az egyesség fojtán ő fizetet tvolna Lajoséknak napi 7 márkát teljes ellátást és a munk ás ruhá t is ő adta volna. Ott hagyva az igaz gatót visszatére k barátai m hoz akik éppen a táncter m e t takaritot t á k ujságolják, hogy holna p u t á n az egész lágert a tenger partra telepitik toboro z á svégett. Igy dugába dő lt a szép terve m Lajosékkal kapcsolat os a n mert most már nem volt idő a meg szöktet ése k re. Még aznap estéjé n simán ment a tánc csupá n a némete k egyszer üe n a magyarfogjot kidobálták a tánctere m bő l. A német népet jól ismerte m , hogy a boss z u állásba n nem mara d n a k utolsók és ugy szólván vártam is, hogy ez befog következ ni de aznap estén sem mi egyébb különös esemé ny nem történt. Majd a zene végeztével kijelentet te m, hogy holnap este tartjuk a bucsu esténket és ezen alkalom ma l a tánc mulatság reggelig fog tartani, ha valami rendz ava rás nem történik. A vendégeim n ek örömü k volt hogy egyszer legalább reggelig mulatha t n a k s bánat uk, hogy ezzel a mulato z á s t beis fejezik, majd aztán nem tudo m melyik érzések voltak kielégitő bbek anyi biztos, hogy ők nem bánták volna, ha inkább egy órával hamarab b csinálta m volna végét a táncnak csak nekünk el ne kellett volna menn ü n k. Másnap nagy kész ülő dés volt az egész táborba én közbe azoktól a német fiataloktól akiket az elmult este eltakaritot t a k a tánc tere mbő l üzenete t kapta m, hogy mikor a legtöbbe n lesznek a tánc terembe akkor fogják levegő be röpiteni a mulato z ó fiatalsággal együtt az épületet. Erre az üzenet r e felhivta m a barátai m figyelmét és még szólott a m egy néhá ny pesti rendő r ismerő sö m n e k és kérte m őket , hogy ha netalá n még is kisérletet tenné ne k a németek ugy legyenek segitsége m r e mert szeret né m , ha az utólsó estén valami baj történ n e ezt ők meg is igérték, hogy minde n percen résen lesznek, hogy rajta üthes se n ek a megtorlá st intéző társas ágo n. Lassan eljött az este is a megbiz h a t ó embereime t felállitotta m a terem külső részé n külömbö ző irányokba s megh agyta m nékik ha a némete k közeled ni merés zel nek ugy nyomják meg a riadó csengő t ami a tere m kijárataiho z van szerelve miután a védő inté z ke d é s t megtette m bátran beme nte m a terem b e ahol már gyüleke z te k a párok . Két hordó sört és husz liter pálinkát vittem az utolsó estére pedig a pálinka kimérés szigorua n tiltva volt az angolok által kiadott Bál engedéje n. Kilenc órafelé észre vette m, hogy a táncos nő k közö tt valami nyugha t atlan s á gva n kérdés e m r e azt felelték a német ifjuság ma este fel akarja a tánc termet robban t a ni amiért őket oly csufosa n távolitották el a tánc estérő l. Erre aztán csende t kérve kijelente t te m hogy mindenki nyugo d t a n mulat h a t a robban tásból sem mi nem lesz mert én értesülve e dologról emberei me t őrségre álitotta m és igy nem történ h e t sem mi baj ezzel aztá n a mulató pá r o k meg nyugo d t ak a német zenés z e k kel tangó nótát huzatva a terme t hangulat világitással árasz tá m el s minél haványab b a villanyfény a hölgyek annál simuléko nya b b a k egyik másikat megse m lehetett már külömbö z t e t ni táncolnak e ? vagy talán egyebet csinálnak . Éfél elmulik már a pálinka mind elfogyott és a két hordó sörbő l is alig volt 20 - 25 liter kint még sem mi sem történt az őröket körül járta m és a szá mo k ra megtarto t t egyliter pálinkát szét 32

osztot t a m közöttök mi után sem mi meg moz d ulá s t nem vettek észre kettő nek megenge d te m, hogy felváltva bejöhet n e k mulatni. Amint vissza tér ek a terembe észre vettem, hogy páncélos igen mulatta t egyné me t hölgyet már régebbe n figyeltem őket és ugyszólván minde n ötpercben lekérték egymást ól gond olva, hogy ijesminek nemjó vége szokott lenni igy oda mente m és figyelme z te t t e m a követke z m é nye kre őket erre az egyik azt feleli mits zá mi t legalább nevezete s s é tess z ü k Az aranypává t Erre a kijelenté sé re m e gf og ta m és szépe n kivezette m a terem bő l és megtiltott a m néki a tánchelység küszö b é n e k át lépésé t. A zenés z alig hgyja el a nótát mikora z elő bb kiszálitott pofa tő rkéssel rohan ellenfeléhe z késő n vettem észre mert már együtt volt a két megbokro sodott ember. A bentlévő páncélos kitérésre gondol de elkésett mert a követke ző pillanatba n hatalma s lendülettel vágta boksze r r al állon a beroha n ó pofa. A sértett fél kissé megtánt or o dik megbillen és az ablakho z hanyatlik de mind ez csak pillanato k müve volt mert alig másod pe rc mul ez észh e z t é r csizma szárá h o z kap és ő is hatalmas tő rkést huz elő és vad orditáss al rohan az őt állon vágó emberére. Néhány másodp e rc és két tő rkés egyszerre lendül a levegő be oldalról orditás és két vadállattá vált ember egysze rre csapja egymás felé az éles pengéjü tő rkést az elő bb megüt öt t pofa fejét félre kapja és hatalma s lendület tel vágja ama fejének a kést e szavakkal ne egyél nő t most jóltartalak ellenfelének kése ugyan még bele csap bal hóna alá de erő tlenül mert az őkése valósággal a hencegő legény fejét. Mi is közébük ugrot t un k és gumibot t al ütött ü n k vertünk minde n kit aki közelün k b e jött és kénys zeritett ük a tömeget a tere m azon n ali elhagyásá ra igaz minde n siker nélkül mert a megdü hö d ö t t tömeggel hatan nem birtu n k meg. Egy orosz tiszt figyelve a mi sikertelen erő lködéseink e t kétsz er a levegő be lő tt ez a lövés kis kis páni kot keltett ez elég volt arra , hogy a vereked ni óhalytó feleket kiszálits u k a saját költségükön a tere mbő l. Még a vereke dés után egy nótát huzat t a m hogy a társas ág kissé lecsilapodjo n és aztán végét vetette m egyszer s minde n korra Az aranypáva mulatságokn a k a mi valóságba n felrobban t utólsó este csak nem a némete k hane m a magyarok által. A mentő autó hatalma s kocsija megált az arany páva elő tt és tizen négy embert helyezte k el benne ezek közül nyolc életvesz éje s szurá s t kapott ugy szálitottá k a helybeli kórhá z ba a verekedő fiukat. Közben kiki el száguldo t t csak a német nő k marad ta k a tánc tere mbe és tana kodtak mitévő k legyenek ugyan is ők ugyjöttek a bálba hogy az reggelig fogtarta ni mert nékik 11 órától nem szaba d volt az utcán járniok. Utoljára beleegyez tek abba, hogy mind egyik a maga partne re barakjáb a n fogja az éjelt tölteni ső t még abba is hogy együtt aludja n ak hisze n ugyis azt keresték. Máskülömbe n Istene m vajon mi baj is törté n h e t ott ahol egy- egy fiatal pár anélkül, hogy a hitet elnem mondt a együtt alszik hiszen ugyis elő bb utóbb az lesz a vége. Mi is barakunk ba térve elszá m olu n k és hoz z ák e z d t ü n k tanácsko z ni mitévő k is lehetné nk most. Előbb ugyhatá ro z t u n k majd holna p ha viszne k a tenger p ar t r a , Hannover nél leszálunk és megin d ulu n k hazafelé. Ezzel a gondolat tal tértü nk nyugovóra ez történt 1946 II 23 án hajnal 2 órakor. Kisvártatva Gyulai Antal egyik legjobb baráto m aki már két sikertelen szökésb e n részt vett vélem azt mon do t t a , hogy menjünk el a hajnali vonatt al mert még bajba kevered ü n k a verekedés bő l kifojólag mivel bál engedéjünk csak 11 óráig szólt és a vereked és pedig egyóra után történt. Igazat adta m beszé dé ne k hisze n én voltam minde n é rfelelő s leugrotta m ágyamr ól és azt mondo t t a m föl aki haza akar jönni. Öt baráto m akik tüzön, vizen , éhen, szo mja n hajlan d ó k voltak a haza szökésér t vélem már negyediks z e r megis mé telni csak minél elő bb othol lehess ü n k a már rég

33

tátott és rég óhalytott drága Magyar földön, egyszerre ugrott le az ágyról és kezde t t a csomagolás ho z. Mikor elkés z ült ü n k az utra én az asztalh o z ülve órát maga m elé tette m a barátokn ak azt mondo t t a m csak feküdje n ek le nyugo dta n majd én fel költö m ő ket ha eljön az idő ugyan is a vonat fél ötkor indul. Ő k le feküd tek én pedig a térkép et tanul má nyo z t a m melyik út lenne legrövideb b amellyel azt a 2700 kilóméte r t amely hazá nkt ól el válasz t megtehe t n é n k anélkül, hogy elfognán a k bennü n k e t. Megkell vallano m ma már nem igen könnyen vágnék ilyen utnak neki. Fél öt elő tt négy perccel felkeltette m barátai ma t akik csak ugy ruhá stól dő ltek le az állomás 300 méterre volttő lünk igy nem kellett korábba n kelnü nk Elbucsu z t u n k baraku nk még ott mara dt 11 tagjától akiket már ugytekinte t t ü n k mint testvéreinke t mert olyan volt a barakun k lakói akár egy fegyelme z e t t család. Bucsuz á s k or forró könnyek jelentek meg szemeinkbe n és szerenc sés haza térést kivántak ők nekünk miviszont őnekik. Még a meghitt barátok n ak cimeit elhozt u k, hogy majd az othollévő hoz z á t a r t o z ó k a t értesithe s s ü k ha sikerül haza térn ü n k Szabó János Nógrádverő ce Bodor Péter István pest m Erdei Zoltán Bpest VII. Déri u 10 III 3. Csernisz ki András Bpest III Tirol u 8 2- 4 Kispéter István Magyaróvár. Igy hagytuk ott a Vafsburgi tábort benne az Arany pávát mely anyi sok értékkel felszerelt bennü nke t és utolsó estén mégiscsak felrobb an t. Az álomásr a érve a jegyet megváltott u k Passz a uig és nemsok á r a megin d ul a vonatun k amely mindig közelebb és közelebb visz hazá n k h o z.

34

Szorul a hurok.. Utunk Bajor területen ugyszólvá n kisebbaka d áj o k o n kívül zavartalan ul történik de minél közelebb érünk az Osztrák határh o z annál jobban szor ul a hurok körött ü n k. A határho z érve minde nkit leszálitan ak a vonatról és igazoltat n a k. Mi termés z e t e s e n csak bujkálunk a tömegbe és sikerült a vonat tengején megka pa s z k o d ni hármón k n a k és igy ment ü n k átal a határo n ahol a közeli álomáso n be is ment ü nk a vonatba. Az uton hoz z á n k csatlakoz ot t még háro m barátu n k a kik azo mb a n az igazolta tá s n ál eltévesz t e t t é k a lépést és ő ket elfogták s ütlegelve szálitott ak az amerikai állomá s paranc s nok s á gra. Még itt emlitem meg hogy az Amerikai katon ák sokkal durvábba k voltak mint az Angol katonák. A vonat el indul és mi félenke n szoro n g u n k a vonatba. Igy érkez ü n k el Passauba. Passau b a érve megtu d t u k, hogy Pokingba van egy nagy magyar tábor és álitólagos a n a napokba fog indulni egy szerelvény magyarors z ág felé. Gyerünk Pokingba atta m ki az utasitás t a két kolégának. A Passaui állomáso n ált egy magyar kocsi amely elfuvaro z t a az embereket Pokingba. Az idő igen változa to s volt szeles havas eső néha még azért a nap is fel bukkan két óra mulva megérke z ü n k a táborba még szét sem érkez ü nk tekinte ni amikor két amerikai és egy német policár látjuk hogy nyomoz n a k valamit A kiváncsiság oda hajtott enge m is és érdek lő dtem mit keresnek ezek a kutyas zo ritók az ott lévő magyarok azt mon d t á k egy tehenet de várjál csak mindjárt mifog történ ni. Ugyan is a hó esett és a nyom után mente k a katonák és a polic a két amerikai katon a elől megy és egyszer megállanak az egyik hozz á ke z d nevetni és int a kezével, hogy itt aztá n a tehén elszállott mert nem volt tovább nyom erre megfor dult ak és elmen tek. Az őket kisérő magyar katoná k aztán elmon dot t á k a törté nte ket. Azelő tt éjjel két magyar katona ellopta az egyik német tehenét a tehe net uton vezették és egy elhagyatott helyen levágták a feldarab olt tehene t ugy vitték be a lágerba egyik katona a két tehén lábat megfogta kezébe és azzal tehén nyomot csinált más irányba hogy a gyanut elterelje. A hallottak alapjá n könnyen meglehete t t álapita ni milyen tapintato s volt itt is a fogoj és hogy tuljárt a német és az amerikai eszén. Majd bemegyünk a táborpa r a nc s n o k n ál és kértü k vegyen fel minket a tábor létszá m á b a. A tábor pa ra nc s n o k egy magyar őrnagyvolt és azt mon d o t t a hogy csak egy napi átuta z ó szálást tud adni mert most fog indulni egy szerelvény a táborter ület érő l és mib az elnem megy sekit nem vehetfel. Mi ebbe öröme s t b ele egyezt ün k gondolva hátha mi is eltud u n k menni ezzel a szerelvén n yel ha mindjárt a vonat tetején is . elszálásol unk és megess z ü k vacsorára utolsó kenyerü n k e t az eltörő dés a fáras z tó utaz ás álomra nyomas z t o t t benn ü n k e t teljesen világos volt mikor fel ébre dt ü n k. Gondolatilag mindjár t reggeliztü nk ésén mindjár t az othoni szokáso s reggelit a szalonná t és tojást gondolta m migbarátai m azt mon d o t t á k, hogy a szalon n a jóvolna kenyérrel is nem még tolyást is hoz z á. Igy hát egyet nyeltün k és még többet sóhajtot t u n k ezzel eltudt uk a reggelit is amelynek még csak a szagát sem érezt ü k de hiába ebbe bele kellett nyugodni mert hisz igyvan ez szökevények n él. Tiz óra van egy futár jön be az álomásról és jelenti egy szerelvény tolat befelé a táborba délutá n 4 órára be kell pakolni a kocsikba mert a szerelvény ¼ 5 órakor indul is hazafelé.

35

Lázaskés z ülő dés és pakolás volt a táborna k azon részé n mely ről most induln ak hazafelé a fogjok. Mi is azonnal a parancs n o k s ág r a megyü n k és kérjük hogy helyez z e ne k el bennünke t isa szerelvényen mert nékün k sem élelmü n k sem pedig lakásunk itt nincs. Erre azt a választ kaptu k miért szökt ü n k el a régi táboru n k b ól akkor minden n el biztositva volnánk ők sem mi esetre nem tudnak elhelyez ni ezen a vonaton mert senki sem hajlandó átalad ni a helyét hogy még tovább ott maradjo n. Ki megyünk megné z ni a szerelvényt mon d o t t a m Gyulai Antal baráto m n a k aki vel azonnal el indultu n k. A hó csak esik szigorua n. A fagyás erő södik ugyláts zik az idő járás nem kiméli a haza vágyó sziveket. A szerelvényt az uj demo kratik u s rendő rség őrzi ők vizsgálják felül a berakodá s t ezek a rendő rök ugyan is Sváb szár m a z á s u a k a t kisértek ki magyar országból német országba igy megérth e tő hogyan kerültek hoz z á n k. Az egyik rendő r őrmester he z oda megyek s meg kérde m nem mehet n é k e el ezen a szerelvényen és elmondot t a m, hogy honn a n jöttü n k. Eleinte hallani sem akart rólla de aztá n egypár amerikai cigaretta átván d o rolt a mizseb ü n k bő l a zubbo nya zsebébe és mindjár t máské p p e n beszélt. Megenged te, hogy egy kalau zf ülké be n meghu z ó d h a s s u n k csak azt mondo t t a ki ne moz d ulj u n k onnan mert ő nem felelhet mi rólunk majd ha valamely őr észre vesz bennü n k e t ő elfogja intéz ni. Ilyen áldoza t készsége t tanusitott egy magyar demo kra tik u s rendő r egy kétévet szenvedő hadi fogolyal szem be. De nem volt baj csak hogy megenge d te , hogyfelszálhas s u n k a hazatérő szerelvényre. Csak még meg mon do t t a addig enni valót nem kapunk míg magyarors z á g r a bene m megy de mit is szá mito tt nekünk mikor mi már szeretteink körébe csirke hust ettünk gondolat ba . Igy ültün k fel az egyember ne k készitet t fülkébe hárma n de semmi sem szá mito t t minékü n k csak, hogy még is valóságra válhatot t gondola tunk mert már bent voltunk a fülkébe s onnan nézegett ü n k egy nyiláson kifelé.

36

Megindul a vonat magyarors zág felé.. Helyünk a fülkébén igen szükne k bizo ny ult de annál nagyobb volt az elragadta t á s u n k mikor a gő zös lomha teste megin ditott a a szerel vényt s mi gondoltuk

Repülj gő zös megne álj Temeg jó fecske madár Szálj elő re vigyél hirt az anyámnak Három éve nemlátot t szépro z s á m n a k. Kis fülkénk még kényelmet is biztositot t szám u n k r a hiszen egy közölü n k még ülni is tudot t kettő pedig egymást támoga tva alig ált a lábán mikor elfárad valamékő nk mindig az ültle igy ment ez a magyar ha t á rig váltogatt u k egymá st mint a rabgója a lábait. Passza uba érve vonatu nk egy negyedórá t meg ált ez idő t ki hasz n álva levelet irtam Lajosékna k és tájékoz t a t t a m őket a történ te k felől és megirta m, hogy utba n vagyok haza felé Míg a levelet megirta m barátaim el szalad ta k a városba kenyeret szere z ni ami sikerült is és igy már egy napra biztositva voltunk élelem m el A vonat ment méltóság teljesen és vitte 503 ember n ek azt a már oly régen hazavágyó lelkét. Már gondolatainkba mindnyája n otholvolt u n k szerett eink ismerő seink körébe. Ezer és ezer gondola t hálózt a mind nyáju nk fejét szebb nél szebb megsz ólitás ok a t sző ttünk a szülő i ház küszöbé ne k át lépése pillanatára hogyan is fogjuk majd megsz ólitani, már két éve nem látott szüleinket testvéreinket. Ezen gondolat ok sokaságai között érkez t ü nk el az orosz zóna határáig. Mi hárma n a kisfülkében megse m mertü n k mukka n ni különöse n mikor a vonat megállott és az oroszok igazoltat tá k a szerelvényt. Egyő nknek sem volt óhalya a beszélgetésr e de annál hangosa bba n lehetett hallani mind h ár m ó n k szivének verését önkény telenül is arra gondoltu nk mi is történ n e ha az orosz ok be nyitnán a k a fülke ajtaját. De ez a rettegés nemta rt ot t sokáig mert alig állottu n k egy negyedó rá t a szerelvény ismét megindult és mi akik fogjai voltun k e vonatna k meg könnyebb ülve nyitottuk ki az elő bb még reszketegké z z e l tartot t bakter fülke ajtaját. Éjjel nap p al egyarán t megyünk hazafelé a havas eső kiméletlen ül csapko d o t t benn ü n k e t pokróccal hus z t u k körül a kis fülkét hogy minél kevesebb hideg fér kő z hessen be hoz zá n k. Már második napja jövünk mikor a vonat megáll és élelmet oszta n a k szét a szerelvényen. Termés z e t e s e n mi nem kapu n k mert nem voltunk a léts zá m b a bevéve. Azért még is a szét osztás után oda megyünk a szerelvény parancs n o k h o z és kértük, hogy adjon valami kis élelmet nekü nk is mert két napja vagyunk a szerelvényen és sem mit nem kaptu n k és az élelmü n k már teljesen elfogyott. Nincs sem mi volt a válasz mért nem vártuk meg míg szerelvényre oszto tta k volna bennü nke t s ha nem tets zik száljun k ki és tegyünk pana s z t a holdba ma ugyis péntek igy panas z felvétel van felelte az őrnagyi rangba n lévő szerelvény paranc s nok habár az ő kutyája duskált az élelembe n amit sem mi pénzér t nem hagyott volna megéhe z ni a szerelvényen. Mi jóllaktu n k e szavak hallattára és vissza sétáltun k a kisfülkénkbe és ezzel el is tudtu k aznapi étkezé s ü n k e t s nem volt gondu nk az eleség elhejezé sével.Ez volt a magyar őrnagy bajtársiass ág a amire ők egykor oly lelkesen oktattak bennü n k e t. De hiába is szerette és gondo z t a kutyáját

37

amit többre értékelt három éhező hadifogolynál csak a magyarha t á rig hozha t t a mert itt nem szaba d volt kutyát átal hoz ni igy a határ őrség agyonlő tte azt a nagyon becsült álatot.

38

Ismét Magyar földön. Messze idegenbe szá molgatt u k az álomás t még 60 még 20 még 10 és most itt vagyunk azt kell monda n u n k hogy a követke ző álomás már magyar mert most követke z e t t a Hegyeshal mi álomás 1946 II 26 dél elő ttjét érjük és itt vagyunk amit tizenké t hóna ppa l ezelő tt itthagyt u n k ezen a drá magyar földön. Hegyesh alo m b a minde nki enni kapott itt már mi sem voltunk kivételesek és be kellett men ni a vagonba habár eddig senki nem törő dött vélünk. Majd a betegeket beszálitják a kórhá z ba minket pedig az igmándi erő dbe visznek Komáro m b a leigazolás végett. Egéssz furcsa volt hogy minde nki magyarul kiabált felénk, hát még most mikor kiszálunk a vonatból és olvassuk az üzletek név tábláit minde n minde n magyar. Szinte nem hittünk szemei nk nek. Majd bekisérne k az erő dbe vigyázva, hogy senki megne szökjö n közölü n k ott sorba álitanak bennünk e t és felszólitják az egész érke ző fogjokat, hogy a Nyilasok Volsburgistá k továbbá kik a Hunyadistá k n ál és a Szent László hados z t álynál Csendő rségnél Magyar vagy néme t es es alakulatok n ál szolgáltak lépjenek ki önként igy könnyebb lesz a bünte té se k a név sor ugyis a kezük b e van és minde n kire ráfognak világitani. Néhányan megilyedve, hogy csak is a kezökbe a név sor kiléptek és nem sokára megke z dő döt t az igazoltatá s. Mindenkinek derékig le kellett vetkő zni kezét fel emelni hogy mincsen az ss tetova rajta aztán a nyomo z ó irodába szólitotta k befelé egenként minde nkitő l igazolványt kértek és kérde z té k miért mikor és hogyan hagyta el az orszá got. A kiknek igazolványuk nem volt vissza tartottá k az igámán di erő d fogjának. Igy járta m én is ahogy bé megyek az igazolta tó elé kéri igazolványo m a t mivel már tő lem az első elfogáso m ko r elszedt ék az osztrák o k hát nem tudta m felmuta t ni. Erre azt kérdi egy fő hadnagyi rangba n szenyvedő igazoltató van e csomagja nyugod ta n mond t a m igen van. Akkor hozz a be. Ahogy bevisze m az irodára kibon tatja vélem és nézegeti kiválasz t 1 pár bakacso m egy talpalás h o z való bő rtalpot egy finom gyapju pokrócot és azt mondja ha ezt nekem adja adok utazá si engedéjt. Erre a kijelenté sére ropant dühös lette m és azt feleltem tudja mit fő hadn agyu r ha soha nem ad igazolványt ebbő l akkor sem kap sem mit mert nem azért éhez te m meg ezen dolgokat hogy most magána k adja m. A fő had nagy rám orditott takaro djon elő lem piszkos fasiszta nem hagyta m neki mon d a ni valóját befejez ni közbe vágta m, nem takarodok, hanem elmegyek ezzel sarkon fordulta m és ott hagyta m a jószivü fő hadnagyot. Kis idő mulva vissza hivott és ez üres papír alá iratta a nevemet amit majd késő bb tudt a m meg hogy utólagosa n kitöltöt t minth a én Hunyadista volnék. 8 napig tartot t az erő dbe kiváló napi koszto n mely bablevesbő l álott igaz babot nem

39

lehetett látni benne és még negyven embert megka p o t hozz á egy kenyeret ellehet gondolni mennyi juthatot t egynek egynek. Innen értesitett e m szüleime t, hogy netalán ez idáig nem kaptak volna életjelt rólam nehogy valami bajt okoz z a k hazatéré se m m e l és megirta m, hogy hála Istennek sikerült angol amerikai fogság után magyar fogságba jutno m. És igazolvány t kérte m a községi előljáróságt ól. Nyolc nap után elszálita nak Debrecenb e de már annyira kivolta m éhezve, hogy az egyik álomáso n meg állot a vonat és meglátt a m egy vagon tengerit odame n t e m négycsövet zsebre vágtam előle s mire pestre értün k mind egy sze mig megette m de igy cselekede tt még négy fogolytársa m kiket szinté n letartó z t a t t a k. Pestre érve sikerült az álomás b a n jól lakni ugyanyira, hogy majd majd beteg lettem bele. Mikor megind ult a vonat Debrecen felé végig járom a kocsikat hátha találnék falumbelit ez a harma dik kocsinál sikerült is már épen kifél akarta m jönni, mikor valaki hátulról megfogja a válamat s megkérdi maga nem ibrányi? Hátra nézek hát látom, hogy a Dajka lány az érdeklő dő . Ezer és ezer kérdés ekkel árasz to t t a m el és megnyuga t á s o m r a vette m tudo má s ul, hogy oda haza sem mi baj nem történt majd megkérte m, hogy a csomago m a t vigye haza mert még én Debrecenbe maradok ezt ő megis tette igy biztositva voltam, hogy már nem veszik el tő lem. Szüleimnek megü ze n t e m legyenek nyugod t a n vasárna p r a otholles zek. Debreden be elbucsu z t a m a Dajka lánytól és itt már kiváló börtö n b e a Burgondi kapitá nyságr a vittek 1946 március 6- án min de ne m e t elszed t e k és ugy zártak be a cellába amit ezelő tt csak ujságból olvasta m. Nyolcan voltunk a cella lakói. 5 Debreceni Egy csendő r őrmester és mi ketten hadifogságból haza térő k. A napok elég unalma sa n tellettek ott abba a dohos piszko s börtön b e anyi kedve z m é n y t azért csak kaptu nk hogy délutá non ké n t 10 - 15 percig az őrök kiséretéb e n sétálgatt u n k a Börtön udvará n. Panas z felvételt minde n délutá n tartot ta k egy egy rendő rtis z t jött ilyenkor a cellába és sorba megkérde z t e minde n kitő l mit óhalyt vagy mi a panas z a és ezt látszólagosa n fel is jegyezte eleinte el hitte m hogy csakugyan azt jegyezi amit az ember mond. De a kiváncsiság rá vezetet t az igazságra ugyanis egyik alkalom m al ahogya n a panas zfelvételt tarto ttá k ugy állotta m be a sorba, hogy mikor a következő embert kérde z t e lopva beletekintet t e m a kis füzetecsk ébe és elképedve látta m, hogy a panas z ok csak épen ceruza k a rcoláso k a t idéztek de abba egyetlen betű sem volt. Már ötödik napja vagyok a burgon di kapitá nyságo n amikor egy este kinyillik a cellám ajtaja és a börtönő r neveme t szólitotta és azt mond ja menjek mert itt van az édesa pá m. Meglepetése m b e n alig tudta m kiténfereg ni a cellából azt a jelenetet ami kettő nk közöt t lejáts z ó d o t t, csak költő tud ná leirni hisze n már har ma dik éve nem láttuk egymás t és egymásfelő l azt sem tudt u k életbe van e vagy már halott. Öt perc beszélgetés idő volt adva, de az elég volt arra, hogy nagyjából az ithoni helyzetrő l tájékozva legyek közbe n a hazaiból jól megvacsorálta m és édesa p á m egy kulacs bort vett elő és az őr hiába ellenke ze t t aki ott állott álland óa n mellett ü n k én csak meghu z t a m a kulacs tartalmá t. Az elválás alkalmával megny ugt at t a m az apáma t legyen megnyugodva mihelyt kihalgatn a k azon n al szaba dláb ra fognak helyezni. Ugyanis a helyze t az volt egyáltalán sehol sem halgatta k ki mióta a börtö n lakója lette m. Még három nap volta m rabja debrecen n ek mikor egy detektiv jött értem és elvitt Nyiregyhá z á r a. Már itt egész otho nias voltam lakáso m is a nagy takarék palota egyik szobájá ba volt de már itt sem mit nem vettek el tő lem. Az nap azért nem algattak ki mert március 15 nem ze ti ünne p volt igy én 4 uj fogoly társa m m al az emeletrő l tekingett ü n k a szaba d s ág o t ünne plő tömegre. Az ünne pélyen megpillanto t t a m Ónodi Albertnét és Bacskai András né t és anyira szerette m volna néki integetni csak ők nem tekintette k fel az emeletre. Igy telt el 15- ike másna p

40

reggeli után egy rendő r átalkisér a régi csendő rlakta n yá b a ahol a kihalgatás t tartot t á k. Ketten mentü n k kihalgatás ra és míg fogolytársa m a t halgatták ki én az őrszobá n voltam s ahogy az ablakon nézegetek kifelé meg látta m amint András bátyá m ott megyen el megzörgete m az ablakot a bátyá m oda tekint az őrt álló rendő r pedig rám orditott hogy halgassak de én csak kikiáltotta m ma este már othol leszek pedig még nem tudta m sem mit. Majd be hivtak a politikai osztályra ahol a kihalgatáso m a t tartot tá k egy órai faggatá s után szaba dláb r a helyeztek és most már boldogan várta m amig a szaba dláb ra helyező parancso t megirták amivel meg vissza kellett menni az elő bbi helyemr e de már most egyedül mente m nem pedig diszkisére ttel.

41

Ismét Szülő i hajlékba.. Visszaté rve a rendő rségre ott találo m Szabó Bélát ki szinté n az én ügyembe jött boldogan ölelgettük megegym á s t. Megkapo m az elbocsátó levelet és boldoga n ment ü nk Bélával a buza tér felé ahol találtu n k egy ibrányi szekeret de rajta sokan voltak és csak nékem tudt akvolna helyet adni ebbe meg Béla nemegye z e t t b ele mert ő mindená r o n vélem akartjön ni igy ki ment a konflisok ho z és egyet megfogad o t t 2 mázsa buzáér a mi kontónkr a. A szél erő sen tombol mi szemb e nézü n k az idő vel és én csak a kocsist biztato m habár lova elégkitartóa n futott de nékem ugytün t fel mint ha egy helyben topogt un k volna az izgatot s ág mindjob b a n kezde t t uralkod ni rajta m. Ellehet gondolni hogy elégbátra n jöhett ü n k mikor 24 km tert 1 ¼ óra alatt tettü nk meg az lóval elégs zé p teljesitmé ny ha már kocsilóis az. Már a Nagysziget n él járunk lovunk egyen letese n fut és a setétség be n lesem azt a kis csalogató fényt amely már felfel tünik lelki szemei m elő tt. Ott, Ott muta to k Szabó Bélának a fényre mely ablakunkból szürő döt t felém. A kocsisn ak oda szólok, ha nem hajt sebese bbe n leugrok a kocsiról ez még dörm ög egyet de szava ma t figyelembe sem vette mert a lova valósággal tajték volt. Alig pár perc és megállott u n k az elő tt a kapu elő tt melynek kilincsét kétévvel zárta m be . Szabó Béla megkért hogy ő jelenthe s s e n be szüleim ne k. Én bele is egyezte m mert már az uton gondolta m hogyan is csináljam a megérke z é s k or, hogy az édesanyá m n a k valami bajtne okoz z a k váratlan megérke z é s e m m e l. Béla a kiskapu n megybe mipedig a nagy kapu elé álunk és várjuk, hogy kinyiljon a kapu kis idő vártatva a család minde n tagja a kapu h o z rohan t az idegesség tető fokára hágott a kapu n lakat volt s rajta a kulcsjuka t nem találták a kapun keres z t ül öleltük csókoltuk egymást míg végre sikerült kinyitni a kapu t. Majd forró csókok követke z t e k és megtelt a házu n k ujra Boldogsággal. 1946 március 16 este 7 óra.

Emlékbe az utókornak. Ifj B Gégény Béla volt Amerikai és angol hadi fogoly Hadik husz őrv 4 / 1 pót szá za d

42