Kárpátaljai Vajdaság (Podkarpackie)

Kárpátaljai Vajdaság (Podkarpackie)

Lengyelország tájegységei és vajdaságai közül általunk legjobban feltárt terület a Kárpátaljai Vajaság, mind megközelíthetősége, mind pedig az ott található természeti, kulturális és építészeti emlékek miatt a magyar turisták részére legjobban ajánlható. A Solińskie tó Lengyelország legnagyobb űrtartalmú mesterséges vízgyűjtője. A régió egyik legnagyobb attrakciója a bieszczadi keskenynyomtávú vasút melyet a 19. század végén építettek. A környék a kitartó és erős lovairól is híres – a hucul lovakról, mely az egyik legrégebbi lófajta Lengyelországban. Ma a hucul lovakat Wołosate-ban és Gładyszowo-ban tenyésztik. Érdemes meglátogatni a vajdaság városkáit is. Przemyśl híres az osztrákok által épített erődrendszeréről, a Verduni-i és Antwrpen-i után a legnagyobb Európában. A K und K hadseregben számos magyar katona is harcolt itt. Sanok skanzenjéről híres (teljesen berendezett gazdaságokat, templomokat, pravoszláv templomokat, iskolát, malmokat, kovácsműhelyt és szélmalmokat találunk itt), valamint Zdzisław Bekśiński festőművész képeit is megtekinthetjük. Krosno-ban Európa legnagyszerűbb petróleumlámpa gyűjteményét csodálhatjuk meg valamint emlékeket a lámpa feltalálójáról – Ignacy Łukasiewiczről. A Krosnói Járás és Budapest Főváros XVII. kerület, Rákosmente Önkormányzata között 2008-ban testvérvárosi kapcsolat létesült. A Podkarpackie régió jellegzetességei a pravoszláv templomok, melyek ma az Ikon Útvonal részei. A Łemkek és Bojkok népcsoportok hagyták őket hátra, őket a II. világháború után a „Visztula” nevű kitelepítési akció során Lengyelország nyugati részeire telepítették ki. A Bieszczady vadon volt az 50-es években Stefan Wyszyński, lengyel prímás börtöne. Egy évig internálták Komańcza-ban, a Názáreti rend női kolostorában, ahol megtekinthető a szobája, sőt, még a túrabot is, mellyel a környéken barangolt. 2007. évi családi kirándulásunk során a vajdaság számos területére eljutottunk. Ellátogattunk Sanokba, Krasiczynbe, Przemyślbe, Jarosławba,

Leżajskba, Lańcutba, Rzeszówba. Kirándulást tettünk Cisna, Polańczyk, Solina környékén. 2007 óta többször ellátogattunk Duklába, Bóbrkába, Miejsce Piastowéba, Rymanów Zdrójba, Iwonicz Zdrójba, Krosnóba. Erre a területre már szinte úgy megyünk, mintha hazautaznánk.

Rzeszów Rzeszów városa vajdasági székhely Lengyelország délkeleti részén, a sandomierzi medence déli részén. A város a középkori magyar-lengyel, lengyel-ukrán kereskedelmi útvonalak központja volt. Középkori alapokon, a XIV. században alakult ki a település. 1939-ig lakóinak fele zsidó volt, akik a második világháború áldozatai lettek. Rzeszów (németül Reichshof, litvánul Žešova, latinul Resovia, héberül Reysha) város Lengyelország délkeleti részén, a sandomierzi medence déli részén, vajdasági székhely. Szlovákiából a Dukla-hágón át közelíthető meg. Népessége 164 000 fő (2005). Rzeszównak nemzetközi repülőtere van (Międzynarodowy Port Lotniczy Rzeszów-Jasionka), és tudományos-ipari parkaja, melynek fő irányultsága a repülőgép-, gyógyszer- és informatikai ipar. A városban két egyetem van: az Uniwersytet Rzeszowski (Rzeszówi Egyetem) és a Politechnika Rzeszowska (Rzeszówi Műszaki Egyetem). Az egy lakosra jutó egyetemi hallgatók száma itt a legmagasabb Lengyelországban. A régészeti kutatások szerint már a neolitikumban telepelülés volt a mai Rzeszów területén. Még a városi jogok megszerzése előtt a mai Staromieście kerület helyén nagy erődített helység létezett, melyet valószínűleg szlávok és kelták laktak, akiknek a jelenlétét Kis-Lengyelországban a történeti és régészeti kutatások igazolták. Első írásos említése Rzeszównak 1354-ben volt, amikor is Nagy Kázmér király városi jogokat adott a településnek. Az egyre gyakoribb tatár betörések elhárítására emelték a városfalakat a névadó

Rzeszówskiak, akik egészen a XVI. század végéig voltak a város urai.

város osztrák fennhatóság alá került, és ezután 146 évig a Habsburg birodalomhoz tartozott.

1363-ban már plébániatemplom volt a városban, és 1406-ban iskolát tartott fenn a plébánia. A plébániatemplom az 1427. évi tűzvész során leégett. Legrégibb része, a gótikus presbitérium 1434-ből való. A XV. századból származó, a XVIII. században átépített gótikus Szent Szaniszló és Szent Albert plébániatemplomban (Kościół św. Stanisława i Wojciecha) reneszánsz sírkövek láthatók.

Lengyelország felosztásától kezdve egészen 1918ig a Habsburg-birodalom egyik jelentéktelen galíciai városa maradt.

A XV. században tűzvész pusztított. A tűzvész után újjáépítés kezdődött, több privilégiumot kapott a város, ez gyors fejlődést eredményezett. A XVI. században már jól szervezett városi adminisztráció működött. Mikołaj Spytek Ligęza (1562–1637) 1591-ben felépíttette a városházát (Ratusz miejski na Starym Mieście), 1867 és 1884, 1897-98 között többször átépítették. Mikołaj Spytk Ligęza a XVI. század második felében hozzálátott a vár építéséhez. 1627-ben a várost is megerősítették, 1624 – 1629 között a város földesura erőd-kolostort és benedekrendi templomot alapított. 1638-ban Rzeszów a Lubomirski család tulajdona lett, és ezzel az arisztokrácia minta birtoka. Lubomirski család nyári palotáját a 18. század elején Gamereni Tylman építette (többször is átépítették).

1845-ben szabad város lett Rzeszów. A Galicia által nyert politikai és gazdasági szabadság a város fejlődését eredményezte. 1858-ban elérte a várost a vasút, 1888-ban megjelentek az első telefonok, 1900-ben gázgyár épült és utcai gázlámpákat helyeztek el, 11 évvel később üzembe helyezték az első villamos erőművet és megkezdték a vízvezeték kiépítését. 1910-ben Rzeszównak 23 ezer lakosa volt. A városka kezdett átalakulni jelentős kapitalista központtá, új épűletek és infrastruktúrális beruházások jelentek meg: kaszárnyák, iskolák, a városház átépítése, utcák burkolása, villanyvilágítás bevezetése. Az osztrák monarchia közeledő vége a függetlenségi törekvések erősödését eredményezte. 1918-ban Rzeszówban megkezdte működését a Polska Organizacja Wojskowa (lengyel katonai szervezet), melynek parancsnoka Leopold Lis-Kula volt. Miután elnyerte függetlenségét Lengyelországgal együtt, Rzeszów jelentősége megnőtt. 1937-1939 között megkezdték felállítani a központi ipari körzetet. Rzeszów akkor lett a repülőgép és fegyvergyártás központja. A dinamikus fejlődést a II. világháború vágta ketté, melynek következtében a város részben megsemmisült. 1941-ben a németek gettót létesítettek a városban, mely 1943. novemberig állt fenn. A benne elhelyezett zsidók többségét (a háború előtt Rzeszówban 14 ezer zsidó élt, ők alkották a város kb. 30%-át) a belzeci megsemmisítő táborba szállították.

1. ábra Városháza A svéd háborúk idején II. Rákóczi György (16211660) hadai és a svéd hadak is ostromolták. A város korabeli gazdagságáról a XVI. és XVII. századbeli városi könyvek tanúskodnak, melyek számos aranyműves működéséről számolnak be. 1658-ban Jerzy Sebastian Lubomirski megalapította a híres piarista kollégiumot, az akkori Lengyelország kevés középiskolájának egyikét. Tanárai között volt Stanisław Konarski, és sokkal később itt végezte tanulmányait többek között Ignacy Łukasiewicz, Julian Przyboś, Władysław Sikorski és Władysław Szafer. 1769-ben Rzeszów közelében, a mai Pobitno kerület területén zajlott le egy csata a bari konföderáció és az orosz hadsereg között. A csata után a halottakat eltemették és a sír fölé a lengyelek halmot emeltek, mely ma is látszik. 1772-ben a

A háború után Rzeszów lett az újonnan létesített rzeszówi vajdaság székhelye. A várost gyors ütemben újjáépítették. Újjáélesztési és modernizációs folyamat kezdődött. II. János Pál pápa látogatása után 1992-ben rzeszówi egyházmegye alakult. Beindultak az első magánfőiskolák. Korszerű lakótelepek építésébe kezdtek. Sok új beruházás indult főleg az iparban és a szolgáltatások területén. 1999-ben a város a kárpátaljai régió fővárosa lett. 2001-ben beindult az oktatás a rzeszówi egyetemen. 2005-ben megnyitották a Rzeszów-Jasionka repülőteret. 2006-ban Rzeszów újabb területekkel növekedett. A városképet napjainkban a bástyákkal és vizesárokkal körülvett, pompás XVIII. századi Lubomirski-kastély uralja, jelenleg börtön.

A Rondon áll a modern megformálású Forradalmak emlékműve (Pomnik Czynu Rewolucyjnego), itt állt a tízemeletes Hotel Rzeszów, 2007-ben elbontották. A köztéri szobrok közül említésre méltó a szecessziós házak által övezett Főtéren álló Tadeusz Kościuszko emlékmű, és kissé távolabb a neves költő, Adam Mickiewicz szobra.

Sanok

2. ábra Rzeszówi vár A kéttornyú, barokk Szent Kereszt templom (Kościół Świętego Krzyża) valamint az 1645-ben alapított kolostoregyüttes értékes egyházi építészeti emlék. A templomot Jan Canger (Cangerle) későreneszánsz stílusban, 1644-1649 között építette. A homlokzat későbarokk sítlusú, Tylman z Gameren tervei alapján 1705-1707 között fejezték be. A templombelső rokokó stílusú, a stukkók J. Ch. Falconi munkái. A kolostorépületet 1644-1649 között szintén Jan Canger építette. Tylman z Gameren tervei szerint 1695-1708 között átépítették. kolostorépületben 1954-től múzeum (Muzeum Okręgowe w Rzeszowie) működik. Homlokzata későbarokk. Mikołaj Ligęza alapította Rzeszów másik kolostorát a XVII. században a várost egykor körülvevő védelmi övezet részeként. A rendházhoz csatlakozó Kościół Bernardynów, az obszerváns ferencesek stílusát tekintve késő reneszánsz-kora barokk jellegű. A templomot 1760-1780 között készített késő barokk freskók díszítik. A déli kápolnában található a Ligęzák nyolc alabástrom síremléke. A Városi Színház (Teatr Miejski im. Wandy Siemaszkowej w Rzeszowie) főépülete ékszerdobozra emlékeztet. Az 1953-1956 között épült szocrealista régi Kultúrház és „Mewa” Mozi (Domu Kultury WSK i Kina "Mewa") jelenleg Zenei Intézet (Instytut Muzyki URz).

Sanok (latinul Sanocum, németül Saanig) – 41 ezer lakosú (2005) város a kárpátaljai vajdaságban a San folyó partján, a Bieszczady-hegység szélén fekszik. Szlovákiából a Duklahágón át közelíthető meg. A város közelében találhatók a Kárpátok északi nyúlványai, maga a város mégis síkvidék jellegű. Mindössze a Zamek domb emelkedik néhány tíz méterre a San fölé. 981-985 között Nagy Vlagyimir háborút folytat a városért és beveszi azt. A püspökség székhelyét Vlagyimir-Volinszkijba viszik át. 1018-ban Vitéz Boleszláv Sanokot újra Lengyelországhoz csatolja. 1031-ben Sanokot azonban ismét elfoglalja a Kijevi Rusz. A sanoki zsidó negyed kezdetei. 1069-ben, miután Merész Boleszláv elfoglalja a várost. 1086-1344 között a város a HalicsLodomériai herceg uralma alatt, rövid ideig a hercegség fővárosa is. 1150-ben II. Géza magyar király háborút folytat a városért és beveszi azt. Erről tanúskodik a Magyar Kapu. Az utolsó Trojdenovics uralkodó, Bolesław Jerzy Trojdenowicz halála után, 1344-ben III. Nagy Kázmér király végül Sanokot az ún. Grody Czerwieńskie-el (vörös városok) Lengyelországhoz csatolja. A latin szertartású Iván és Miklós püspököket közvetlenül az apostoli szék alá rendelik. 1772 és 1809 között – Lengyelország harmadik felosztása után – Ausztria fennhatósága alatt állt. 1809–1815 között a formailag önálló Varsói hercegséghez tartozott. Az 1846 februárjában kitört galícia felkelés (rabacja galicyjska) leverése után Ausztria magához csatolta. 1772-1918 között szolgabírói járás (circulus), Galíciában. Sanok az 1918–ban újjáalakult lengyel állam része lett.

3. ábra Városi Színház Számos egyetem (Uniwersytet Rzeszowski), főiskola és múzeum található itt, jelezve a város kulturális jelentőségét.

1939-1945 között a nemzetiszocialista Németország által kialakított főkormányzóság (Generalne Gubernatorstwo) székhelye volt. 1945 óta ismét Lengyelországhoz tartozik. 2007. évben családommal felkerestem a várost. Sétánkat a XIV. században alapított San folyó fölött álló királyi várnál kezdtük. Az első gerendavár helyén, 1523 és 1558 között építették a reneszánsz

várat, melyből szép reneszánsz ablaknyílása megmaradt. Az épületet a XVII. században barokk stílusban átépítették. Ma itt van az 1934-ben alapított Sanoki Történelmi Múzeum (Muzeum Historyczne w Sanoku), ahol megtekinthetjük Lengyelország legértékesebb ikon gyüjteményét (700 ikon látható a XVI-XX. századból, a legrégiebbek XV századból származnak). Az ikonok az orosz (novgorodi és kijevi) a nyugati (lengyel) és bolgár, illetve moldvai közvetítéssel ide került bizánci ikonfestészet kultúrköréhez tartoznak. Érdemes megtekinteni, az itt található, egyik legkiemelkedőbb lengyel kortárs festőművész, Zdzisław Beksiński festménygyüjteményt. A San felőli falakon végigsétálva szép kilátás nyílik a folyóvölgyre és a túlparti dombokra. A ferences temploma és kolostora (Parafia Podwyższenia Krzyża Świętego i Matki Bożej Pocieszenia (oo. Franciszkanie) w Sanoku) a XVII. századból való, a XIX. században átépítették. Az Úr Színeváltozása-templom (Kościół pw. Przemienienia Pańskiego) szintén XIX. századi eredetű.

Sanoki György (Grzegorza z Sanoka, 1406-1477) humanista költő emléktáblája a főtéren látható. Az Adam Mickiewiczről elnevezett városi park alatt áll Tadeusz Kościuszko (1746-1817) tábornok szobra. A Lengyel Népi Építészet Múzeumát, a skanzent (Muzeum Budownictwa Ludowego, skansen) 1958ban létesítették Aleksander Rybicki és Jerzy Tur kezdeményezésére. – A San-folyón átvezető hídon közelíthető meg. A hídfőnél második világháborús harckocsi látható. – A legnagyobb skanzen Lengyelországban. Az Alacsony-Beszkidek (Beskid Niski), Bieszczady és a Podkarpacie népi(lakóházak, ipar, mezőgazdasági létesítmények) és az olajbányászat emlékeit foglalja magába. A sanoki skanzen 1971-ben még csupán 26 objektummal dicsekedhetett, mára már a szentendrei skanzenhez hasonlóan felfejlődött. Szépen berendezett szerényebb lemk és gazdagabb bojk házak, 1732-ből származó fatemplom, szélmalom és az olajbányászat emlékeit láthatunk itt. Bączal Dolnyból származó, 1667-ben épített fatemplom szép építészeti emlék. Látható itt szabó és kalaposműhely is. Ezt követően egy kis lábáztatásra is sor került a Sanban, mely a környék legnagyobb folyója.

4. ábra Úr Színeváltozása-templom Sétálóutcájában Svejk élethű, ülőszobra látható, orra már fényes a sok simogatástól.

6 ábra Sanoki skanzenben 5. ábra Egy kis csebegés Swejkkel

Krasiczyn Krasiczyn Przemyśltől 10 kilométernyire, nyugatra helyezkedik el az egykori ruténiai területen. Jelenleg falu, egykor kisváros volt. A Krasicki család – valaha az ország egyik legbefolyásosabb nemesi dinasztiája – reneszánsz várkastélya áll. A védműrendszerhez négy bástya és a kapu fölé emelt torony tartozik. A krasiczyni várkastélyból és a terjedelmes díszparkból álló épületegyüttes a lengyelországi késő reneszánsz építőművészet legjelesebb emléke. A szabályos négyzet alaprajzú, négy sarokbástyás várkastély udvara részben árkádos. A várkastély legszebb ékei többek között a pompázatos attikás pártázat, a stukkódíszek és falfestmények.

mellszobrai láthatók. A főúri lengyel családok közül a Mniszechek, Potockiak, végül 1939-ig a Sapiehák lakóhelye lett. A kastély emeleti körfolyosójáról lehet bejutni a vezetővel látogatható kápolnába. A kápolnában látható Zofia Sapieha márvány síremléke is. Krasiczyni kastélyban a várbörtön jelenti az egyik legizgalmasabb látnivalót. A 20 holdas ősfákban és faritkaságokban bővelkedő tájparkban levő XIX. századi épületben szálloda működik.

8. ábra A várudvaron A 2007. évi lengyel-magyar barátság nap során Sólyom László köztársasági elnök is itt tartózkodott.

Przemyśl

7. ábra Várkastély Krasiczynben A vár egy része megtekinthető. Történetét és látnivalóit érdemes megismerni. A várkastély a krakkói Wawel után az egyik legnagyobb és legszebb reneszánsz várkastély, melyet még Stanislaw Krasicki przemyśli várnagy épített ki a XVI. században. A vár átépítése 1592-ben kezdődött. Az építkezést fia, Marcin Krasicki podolini vajda folytatta, majd végül 1618-ban fejeződött be az építkezés. A várkastély építésze Galezzo Appiani volt. A XVII-XVIII. században lengyel királyok is vendégeskedtek itt (III. Zsigmond, IV. Ulászló, János Kázmér és II. Ágost). A vár többször is leégett. 1726-ban, 1852-ben és 1915-ben is tűzvész pusztította. A második világháború során a szovjet katonák kifosztották. 1941-ben közelében húzódott a Molotov-vonal (1939-1941 között mintegy 120 km hosszú Przemyski Rejon Umocniony). A második világháborút követően egy ideig Erdészeti technikum (Technikum Leśne) működött benne. Figyelemre méltó a barokk sgrafittóval díszített fala, melynek felső részére mitológiai jeleneteket festettek. A középső része a XIV. századi Jagelló uralkodótól Sobieski III. Jánosig a lengyel királyok, továbbá nemesek portréjával van tele. Az alsó részén kerek domborműveken római patríciusok

Przemyśl (latinul Praemislia, ukrán nyelven Перемишль, németül Premslau) – 68 ezer lakosú (2005). város a kárpátaljai vajdaságban a San folyó partján. Fontos közlekedési csomópont – nemzetközi E-40 út határátkelés Ukrajna felé Medykánál és vasúti átrakó állomás Żurawicában. Egymás mellett élnek itt a lengyelek, ukránok és romák, illetve a különböző vallások, így a domináns katolikusok érsekkel, görög katolikusok érsekkel, ortodoxok, valamint protestánsok (metodisták, adventisták, baptisták, jehovisták). A II. világháborúig jelentős zsidó lakossága is volt a városnak, az 1931-i népszámlálás adatai szerint a népesség 29,5%-a ide tartozott, a közösség két zsinagógával rendelkezett. A VIII. században, Przemysł-Lestek lech herceg (mindkét név ravaszságot, éleselméjűséget jelent) miután kivívta az ország függetlenségét, a San folyó mentén várost alapított és saját nevéről Przemyślnek nevezte el. Ebből a korszakból származnak az első szakrális építészeti emlékek. A IX. században latin püspök érkezett ide. A román kor előtti építészeti emlékek a rotunda és a monostor. Már a honfoglaló magyarok is felkeresték, egyik táboruk a szomszédos hegytetőn volt, lovas temetkezési kultúrájukat a régészek feltárták. A X.

században román stílusban háromhajós bazilika épült itt. 981-985 között Nagy Vlagyimir háborút folytatott a városért és beveszi azt. A püspökség székhelyét Vlagyimir-Volinszkijba viszik át. 1018ban Vitéz Boleszláv Przemyślt újra Lengyelországhoz csatolja. 1031-ben Przemyślt ismét elfoglalja a Kijevi Rusz. 1069-ben, miután Merész Boleszláv elfoglalja a várost, néhány évre a monarchia fővárosa lesz. Przemyśl az első lengyel város, ahol zsidó városnegyedről írásos dokumentum létezik: Jehuda ha Kohen zsidó tudós 1085-ben említi. 1086-1344 között a város a Halics-Lodomériai herceg uralma alatt áll, rövid ideig a hercegség fővárosa is. 1344ben III. Nagy Kázmér király végül Przemyślt az ún. Grody Czerwieńskie-el (vörös városok) Lengyelországhoz csatolja az utolsó Trojdenovics uralkodó, Bolesław Jerzy Trojdenowicz (Bolesław Jerzy II, ukr. Юрій II Болеслав Тройденович (1310 k.-1340) halála után, aki végrendeletében a lengyel uralkodókra hagyta. A latin szertartású Iván és Miklós püspököket közvetlenül az apostoli szék alá rendelik. 1389-ben a város új településeket kap német városi privilégiumok alapján. Fallal körülvett vár épül, felépülnek a városfalak tornyokkal, új templom, kolostorok és városháza épül. 1460-ban itt alakult meg a Krakkói Akadémiának a városban tevékenykedő tagozata. 1498-ban Nagy István wołoski vajda elfoglalta a várost és szabad rablást engedélyezett katonáinak. Ezután felgyújtotta a várost, még a templomoknak sem kegyelmezett.

szerint kiállították valamelyik helyi szent ereklyéit egy körmenetbe, amely a támadók ellen vonult. 1672-ben Przemyśl környékét dúlják a tatárok, Kormanice mellett szétverik az O. Krystyn Szykowski református gvárdián vezetése alatt küzdő przemyślieket. 1772-ben a város Lengyelország első felosztásakor Galícia a Habsburg Birodalom (1804 után Osztrák Császárság) fennhatósága alá került. Ez a terület, melyet Galicia és Lodoméria hercegségnek neveztek, fontossá vált politikai és katonai szempontból. Ez a város hanyatlásához vezet, mely addig tart, amíg Galicia autonómiát nem kap, és felépítik a Przemyśl erődöt, mely Antwerpen és Verdun után a harmadik legnagyobb erőd Európában. Építése a krími háború idején (1853 – 1856) kezdődött meg, amikor megromlott a viszony Oroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia között. Galícia annektálása után a Haditanács állami erődítési bizottságot hozott létre, mely tiszti csoportot neveztt ki abból a célból, hogy kiválasszák az erődök építéséhez legjobban megfelelő helyeket. Megvizsgálták a következő helységeket: Sztrij, Lvov, Andrychów, Zaliscsiki és Przemyśl. Przemyśl, amely abban az időben tízegynéhányezer lakosú kisváros volt, nem volt az első helyen a kiválsztottak között, azonban a városkát Emmerlich Blagojevič, a vezérkar főkvártélymesterségének őrnagya támogatta. Rövidesen támogatta Przemyśl jelölését Károly főherceg, valamint János főherceg hadmérnökségének igazgatója is. Ilyen módon nyújtották be a javaslatot Ferenc József császárnak erőd építéséről Przemyślben, aki már 1871-ben döntést hozott az építési munkálatok megkezdéséről. Az erőd tervezését 1873-ban fejezték be. Az építés költségeit először 24 millió gulden-ra becsülték, az építési időt pedig 24 évre. Maguknak az erődöknek az építésén kívül más objektumok építését is megkezdték, melyek szükségesek voltak az erőd fenntartásához és felfegyverzéséhez, például lakóházakat, barakkokat, istállókat és pékségeket. Mindez a város hatalmas fejlődéséhez vezetett.

9. ábra Nemzeti viseletes fiatalok A XVII. században súlyos harcok színtere. 1614ben a várost elpusztította a tatár Kantymir Mirz. 1648-ban Kopystyński kozák ezredes körülzárta a várost, de Karol Korniakt megverte. 1656-ban Douglas svéd tábornok körülzárta a várost, de visszavonult a közeledő Stefan Czarniecki hetman csapatai elől. 1657-ben II Rákóczy György erdélyi csapatainak támadását kivédi a város, a legenda

Az első gyakorlatokat a még be nem fejezett várban 1892-ben és 1896-ban tartották. Ezek lehetővé tették, hogy néhány erődítés pozícióján javítsanak. Pénzügyi okokból az erőd építése soha nem fejeződött be teljesen. 1914-ben Przemyślnek három védelmi vonala volt, de a pénzeszközök hiánya miatt csak a belső gyűrű volt megfelelően előkészítve. Az I. világháború kitörése napján a külső gyűrű kerülete 45 km hosszú volt és 17 főbb erődítményből állt. Ezen kívül 14 állandó ágyúállás, állandó futóárok és 2 állandó gyalogsági bázis volt. A belső védelmi rendszer 21 erődítményből állt. A háború kitörésének napján az erődben 128 ezer fős helyőrség, 14,5 ezer ló, 1022 ágyú és 4 ezer kocsi

volt. A tényleges háborús készenlétet a lehetséges 75%-ra becsülték. Az előkészületek hiányosságai (a pénzügyi problémák mellett) az építés túl hosszú ciklusára és az építkezési munkák gyakori megszakítására volt visszavezethető. A „mindenfajta lövedékkel szembeni ellenállás”-ra mindössze 12 erődöt értékeltek, a többiek csak az egyes gránátok becsapódása ellen védtek. További biztosítást jelentettek a drótakadályok, az aknamezők és a gyalogság elleni árkok. Tekintettel ezeknek a biztosításoknak a rossz állapotára, 1914. augusztus 14-18 között 27 ezer munkás kezdte meg kiküszöbölni a hiányosságokat és a hézagokat, hozzáépítve többek között 7 közbenső üteget, 24 bunkert, fedett árkot és vonalat a gyalogságnak, több ezer kilométer futóárkot ástak és új aknamezőket telepítettek, kiegészítésül 714 ágyút, 52 tarackot, 95 mozsarat ás 72 géppuskát szállítottak Przemyślbe. A harcok megkezdése után a legénység létszáma kb. 131 ezer főre, a lovak száma 21 ezer darabra nőtt. Az első világháborúban Przemyśl erődje súlyos harcok színtere volt. 1914-1918 között nehéz harcok zajlanak a városért a Przemyśl erőddel kapcsolatban. Az első ostrom 1914. szeptember 17-én kezdődött és 1914. október 10-én ért véget az orosz sereg vereségével: A Lvovnál (szeptember 6-án) majd Rawa Ruskánál (szeptember 11-én) elszenvedett vereség után az osztrák legfelső parancsnokság szeptember 12-én parancsot adott a 2., 3., és 4. hadseregnek a San vonalához való visszavonulásra Przemyślen keresztül. Az erőd azt a feladatot kapta, hogy felfogja az orosz támadásokat és biztosítsa az osztrák–magyar hadak visszavonulását. Miután visszautasították a megadást és az erőd kapitulációját, az orosz hadsereg rohamra indult. Az ostrom 1914. szeptember 17-én kezdődött. 91.800 orosz katona vett benne részt, 133 tiszt vezetése alatt. A rohamot Scserbacsov tárbornok vezette. 1914. szeptember 22-én mintegy 120.000 főnyi, nagyrészt magyar sereg foglalt állást a przemyśli erődítményekben. Október 3-án az oroszok megtámadták az erőd keleti részét, vagyis a XIV "Hurko", XV. "Borek", IV. "Optyń", I/2. "Byków", I/3. "Pleszowice", I/4. "Maruszka Las", I/5. "Popowice", és az I/6. "Dziewięczyce erődöt. Az I/1. "Łysiczka" erődön kívül egyiket sem sikerült bevenni, melybe az oroszoknak sikerült behatolni, de gyorsan körülzárták és legyőzték őket a védők. Október 8-án második rohamra került sor észak felől a Xa. "Pruchnicka Droga", XIa. "Cegielnia", XI. "Duńkowiczki" és XII. "Żurawica" erődöknél. Az oroszoknak még a lövészárkokig sem sikerült eljutniuk, azonban rettenetes veszteségeik voltak. Az első ostrom 1914. október 10-én ért véget az orosz sereg vereségével. Az orosz oldalon a veszteség körülbelül 10 ezer halott, sebesült és

eltűnt volt. A védők vesztesége mintegy 3-4 ezer halott volt. A második ostrom 1914. november 2-án kezdődött és 1915. március 23-án ért véget, az erőd kapitulációjával: Miután kivédték az első ostromot, kiegészítették az erőd tartalékait. Annak ellenére, hogy közel 213 vonatot indítottak az erődhöz utánpótlással, nem sikerült kiegészíteni a készleteket a megkívánt mértéknek megfelelően. Az erőd állománya 131 ezer katonát, 21,5 ezer lovat, 30 ezer polgári személyt és 2 ezer orosz foglyot számlált. A második ostrom 1914. november 2-án kezdődött. Ez alkalommal nem volt közvetlen összecsapás a hadseregek között, hanem az orosz csapatok körülvették az erődöt elvágva egyúttal az utánpótlási vonalakat. 1914. november 12-én ismét bezárult az ostromgyűrű Przemyśl körül. A kemény tél az erőd tartalékainak gyors kimerüléséhez vezetett. Fokozatosan csökkentették az élelmiszeradagokat és arra késztették a védőket, hogy csaknem 10 ezer lovat leöljenek az ellátás kiegészítése képpen. Mind gyakrabban betegedtek meg a katonák. Egyre gyakrabban jegyeztek fel dezertációt. Március 17-19-én sikertelen kísérletet tettek az ellenség gyűrűjének áttörésére, a veszteségeket 5,5 ezer halottra és sebesültre becsülték. Válaszul az orosz hadsereg rohamot hajtott végre minden irányból, de az erődöt sikerült még megvédeni. A védők egyre rosszabbodó helyzetében az erőd parancsnoksága a hadsereg főparncsnokságával egyetértésban 1915. március 20-án parancsot adott az erőd megsemmisítésére és a megadásra. Március 18-ától megkezdták az összes élelmiszertartalék és anyagi eszköz megsemmisítését. Március 22-én felrobbantották az ágyúkat, az erődöket és a San hídját. 1915. március 23-án 6 órakor az orosz hadsereg vezérkaránál az erőd kapitulált. Röviddel ezután a városba bevonult az orosz hadsereg. Az osztrák–magyar hadifoglyokat nemzetiségek szerint választották szét és Oroszország ázsiai részébe, Türkmenisztán, Szamarkand és Taskent közelébe szállították. Kusmanek tábornokot Nyizsnij Novgorod közelébe küldték, de már 1918 márciusában visszatért Bécsbe. Az I. világháborúban magyar katonák ezrei haltak hősi halált a Przemyśl erőd védelménél. Emlékükre állították a Margit híd budai hídfőjénél azt az emlékművet, amely egy erődítést eltaposó üvöltő oroszlán bronzszobra, alatta egyszerűen a "Przemyśl" felirat. Ezeknek a hősi halottaknak állít emléket Gyóni Géza (Áchim Géza) (Gyón, 1884. június 25. – Krasznojarszk, Oroszország, 1917. június 25.) ma is rendkívül aktuális verse.

GYÓNI GÉZA: Csak egy éjszakára... Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek, Csak egy éjszakára küldjétek el őket; Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el őket. Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén Ugy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, – Szép piros vitézből csak fekete csontváz. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem… Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! - - Csak egy éjszakára küldjétek el őket. (Przemyśl, november.)

Gyóni Géza világháború jeles katonaöltője egyike volt az erőd védőinek. Przemyśl ostromakor itt került orosz fogságba 1915-ben s a krasznojarszki fogolytáborban halt meg. 1915. április 2-án Przemyślbe jött II. Miklós cár, hogy személyesen megtekintse az elfoglalt erődöt, valamint, hogy kitüntesse a győzteseket. Minden katona 5 rubel jutalmat kapott, a tisztek pedig rendjeleket. A harmadik ostrom 1915. május 31-én kezdődött és 1915. június 3-án ért véget az oroszok kiűzésével: 1915. május 2-án a gorlicei csata után, ahol áttörték az orosz frontot, keletre vonult az egyesült osztrák– magyar és német hadsereg. A visszavonuló orosz csapatok Przemyśl körül erődítéseket kezdtek építeni, hogy megakadályozzák a támadást. Ebből a célból felhasználták a kevésbé elpusztított erődítéseket. 1915. május 18-án Przemyślt körülvette az egyesült hadsereg és május 31-én megkezdődött a támadás, mely a védelem északnyugati részére összpontosult. A mozsarak tüzérségi előkészítése után a támadást a bajor, porosz ezredek, és az osztrák–magyar lövészek különítménye indította. Egyúttal kivédték az orosz ellentámadást. A 22. bajor ezred elfoglalta a X. (Orzechowce) és XI. (Duńkowiczki) erődöt, ugyanaznap este a lövészek elfoglalták a XII. (Werner) erődöt. Az Xb. (Zagrodnia) és IXa. (Krzyż) erőd megadta magát. A városba először a bajorok hatoltak be 1915. június 3-án 3 óra 30 perckor a Zasanie oldaláról, ezután nyugatról behatolt a 4. osztrák–magyar lovassági divízió. 1915. június 5-én, négynapos véres harc után ismét a Monarchia kezére került Przemyśl. A visszavonuló orosz katonaság felrobbantotta a San hídjait és elhagyta a várost. 1915. június 6-án az elfoglalt városba látogatott az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka Frigyes főherceg, tábornagy. Az első világháború után 1918-1919 között ukrán– lengyel harcok zajlanak a városért (a przemyśli sasfiókok, vagyis lengyel iskolások részvétele az ütközetben). 1918-1939 között járási székhely a lvovi vajdaságban. 1931. évi népszámlálás adatai szerint a városban 62 272 fő lakik, ebből 39 430 (63,3%) római katolikus, 18 376 (29,5%) zsidó, 4 391 (7%) görög katolikus és 85 más világnézetű. Przemyśl az egyik nagyváros Krakkó és Lvov között. A második világháború elején, 1939-1941 között a város kettéosztása a San folyó mentén – Zasanie városrész német, Stare Miasto (Öreg város) szovjet megszállás alatt állt. 1944-ben a Vörös Hadsereg elfoglalja a várost. Ezt követően léteztek tervek, hogy Przemyśl vajdasági székhely legyen, de végül győzött az a koncepció, hogy az inkább központi fekvésű, de lényegesen

kisebb Rzeszów legyen a vajdaság fővárosa. 19441947 között a város környékén harcok folynak az Ukrán felkelő hadsereg partizánjaival, akik felrobbantják a przemyśli sasfiókok emlékművét (később nem a Plac Konstytucjin építették újjá, ahol a két világháború között állt, hanem a San partján.) 1945-1975 között járási székhely a rzeszówi vajdaságban. 1975-1998 között a przemyśli vajdaság székhelye lett. 1968-ban a lerombolt és szétlőtt erődöket védett katonai építészeti emlékekké nyilvánították. 1991-ben II. János Pál pápa látogatott a városba. 1997-ben Przemyślt bevonták a katonai épületek megőrzésének és konzerválásának országos programjába. Az erődök mentén jelenleg feketével jelzett turistaösvény vezet. 1999-től ismét járási jogú város a kárpátaljai vajdaságban, melynek fővárosa Rzeszów.

A különálló 75 m-es harangtornyú gótikus szentélyű barokk hajójú Mária menybemenetele és Keresztelő Szent János római katolikus katedrális (Archikatedra Przemyska) 1460-1571 között egy XIII. század eleji román kori kőtemplom helyén épült, s a 1718-1724 között barokkosították. Szentélyének külső falán az emléktábla domborműve Jagelló Ulászló grunwaldi győzelmét ábrázolja. Jobb oldali kápolnája a Fredro-család a bal oldali, XVIII. századi barokk freskós kápolnája pedig a család temetkezőhelye volt. 1961-ben feltártak egy, a XIII. századból származó román kori kőrotunda maradványait.

A 70x80 méteres főtér (Rynek) szabályos téglalap alaprajzú, parkos tér, amelynek San felöli oldalán XVI. századi erődjének formáit visszaálmodó, 1954-1960 között újjáépített, medvecímeres, XVIXVII. századi támfalas, ódon kapubejáratú városházát látjuk. A tér domb felőli házsorában polgárházak sorakoznak. A főtéren anyamedvét bocsaival ábrázoló szökőkút hűsíti a levegőt.

12. ábra Mária menybemenetele és Keresztelő Szent János római katolikus katedrális

10. ábra Főtér a Városházával

13. ábra Nagymise a székesegyházban

11. ábra A város jelképe, a medve A közelben emelkedik az óratorony, amely 17751777 között, késő barokk stílusban épült. Eredetileg harangtoronynak szánták, végül azonban a városi őrség őrhelye lett.

A székesegyház közelében álló sarutlan karmeliták barokk temploma, és a XVIII. századi, késő barokk ferences kolostor és templom értékes műemlék. A karmeliták impzáns kora barokk, XVII. századi temploma 1785-1945 között görögkeleti székesegyház volt. 1627-1648-ból való hajdani jezsuita templom, ma Keresztelő Szent János görög katolikus érsekségi katedrális (Sobór Archikatedralny św. Jana Chrzciciela).

A XIV. századi przemyśli várból, amit 1340-ben Nagy Kázmér építtetett, fennmaradt a két reneszánsz pártázatos bástya, valamint a támpillérekkel közrevett, szintén pártázatos, Nagy Kázmér-kori gótikus várkapu. A reneszánsz kori részek Piotr Kmita przemyśli sztaroszta 1514-1553, valamint Marcin Krasicki 1612-1633 közötti építkezéséről árulkodnak. 1759-1762 között az akkor még viszonylag épen megőrzött vár nagy részét lebontják, s a palota részen kívül csak kisebb részletek maradtak fenn. A romkertben a korábban itt álló román stílusú rotunda alapfalai, a X-XI. századi preromán palatium, hercegi palota maradványai s közelében XII-XIII. századi vallási célú épületmaradványok láthatók.

15. ábra Magyar katonai emlékhely 2007-ben itt rendezték a második lengyel-magyar barátság napját. A rendezvénysorozat során megismerkedtünk a premyśli Svejk a jó katona barátai társaság (Przemyskie Stowarzyszenie Przyjaciół Dobrego Wojaka Szwejka) tagjaival.

14. ábra Przemyśli vár A várhoz tartozó épület 1916 óta az Aleksander Fredro przemyśli származású drámaíróról elnevezett színház otthona. A Premyśli Főpályudvar (Przemyśl Główny) egyike a legnagyobb és legfontosabb kárpátaljai vasútállomásoknak. Fontos nemzetközi összeköttetést bonyolít Lengyelország és Ukrajna között. A premyśli lengyel katonai temetőben első világháborús magyar katonai sírok, valamint második világháborús Armia Krajowa katonáinak sírjai találhatók.

16. ábra Az ismeretlen katona sírja

17. ábra A Swejk Társaság tagjaival

18. ábra Przemyślben, 2007-ben

Jarosław Jarosław a San folyó fölött emelkedő magas parton fekvő város. A Lędzian-földön fekvő várost – feltehetőleg – a X-XI. század fordulóján uralkodó, Bölcs Jaroszláv (Jarosław Mądry) halicsi fejedelem (9781054), I. Szent István magyar király kortársa (1019 – 1054 között uralkodott) alapította, akinek nevét viseli. 1323-tól város, 1375-ben nyeri el magdeburgi városjogot Olopeli László (Władysław Opolczyk) opolei hercegtől. 1382-től tartósan Lengyelország része lett, ami összefügg a Halics birtoklása miatt korábban fel-fellépő magyar-lengyel ellentétek megszűnésével, ugyanis az első lengyel-magyar unióval kapcsolatban a magyar királyok lemondtak Halicsra vonatkozó területi igényükről. A XIV-XVII. században Jarosław fontos kereskedelmi központ lett Magyarország és Ukrajna, valamint a Kelet és Nyugat között lebonyolódó árucsere útvonalán. A XVI-XVII. században itt tartották Lengyelország legnagyobb vásárait. Amikor IV. Ulászló részt vett a jarosławi vásáron, elvegyült az etnikailag vegyes tömegben, és messziről, Itáliából, Perzsiából jött kereskedőkkel társalgott. 1625-ben a vásár alkalmával tűz ütött ki, amely az emberáldozatokon kívül véget vetett a város virágzásának is. Jarosław adott otthont 1711-ben a háromezer fős Rákóczi-emigrációnak. 1711-ben, a magyar szabadságharc leverése után II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) és Bercsényi Miklós (1665-1726) hosszabb ideig tartózkodnak e városban, és tárgyalásokat folytattak I. Péter cárral. A főtér közepén emelkedik a pártázatos attikájú, neoreneszánsz stílusú városháza (Ratusz w Rynku), amely a korábbi helyén, a XIX. században épült. A főtér négyszögét ódon hangulatú, helyenként árkádos kereskedő- és polgárházak szegélyezik.

19. ábra Kamienica Orsettich A város egyik legszebb épülete a reneszánsz stílusú, masszív pillérekkel megtámasztott, attikás, sgraffito-díszes lábas Orsetti-ház (Kamienica Orsettich), amit 1646-ban megnagyobbítottak. Az

Itáliából ideszakadt olasz Orsettiek építették 1570ben. A Királyi házban várta 1683. évi győztes bécsi csatából hazatérő királyi férjét, a törökverő Sobieski János királyt felesége, Mária királyné. A városban a volt jezsuita kolostort (Kolegiata pw. Bożego Ciała z XVI w., dawna świątynia klasztorna Kolegium Jezuitów) 1582-1594 között építették, később többször átépítették. 1625-ben barokk szobordíszes, késő reneszánsz-kora barokk kápolnát építettek hozzá, amely 1804-től plébániatemplomként működik. 1862-ben tűzvész sujtotta. Benedek-rendi apátságát (Opactwo Benedyktynek z kościołem pw. św. Mikołaja i św. Stanisława Biskupa) 1615-ben alapították. Még ma is bástyák és várfalak övezik. A térség közepén áll a gótikuskéső reneszánsz apátsági templom. A hitleri megszállás idején börtönnek használták, 1944-ben nagyrészt leégett, beomlott, 1971-től állították helyre. A dominikánus kolostor (Sanktuarium Matki Bożej Bolesnej i klasztor Dominikanów) XVII. századi, XIV. századi Szűz Mária-szoborral (Matki Boskiej Bolesnej). Az Úr Színeváltozása görögkatolikus templom 1717-1747 között épült, 1911-1912 között átépítették. A lengyel görögkatolikus zarándokok központja. 2006. március 24-én Sólyom László és Lech Kaczynski köztársasági elnökök avatták fel Győrött a Lengyel-Magyar Barátság Emlékművét. Ennek mintájára, Jarosławban 2008. november 11-én, a Lengyel Függetlenség Ünnepe alkalmából avatták fel – a város által finanszírozott barátsági emlékművet –, melyet Daniel Bajdak lengyel szobrász spanyol gránitból faragott ki. A két, gyökerével és lombjával egymásba fonódó tölgyfa a két nép évezredes barátságának és sorsközösségének szimbóluma. Ezt az emlékművet Sólyom László magyar köztársasági elnök és Andrzej Wytzawski jarosławi polgármester közösen avatta fel a vajdaság és a város vezetőinek jelenlétében. Jarosławban nyugszik Leon Czechowski honvéd őrnagy, az 1848-49-es magyar szabadságharc hőse. Leon Czechowski (Galícia, Przemyśli kerület, Myślatycze, 1797. április 7. – Jarosław, 1888. június 6.) részt vett az 1831. évi lengyel felkelésben, majd annak bukása után visszavonult. 1846-ban a parasztok elfogták, majd csak 1848. március 20-i általános amnesztia során szabadult. Lembergben részt vett a galíciai felkelésben, 1849. május végén többedmagával jött Magyarországra, ahol Bem kinevezte az erdélyi lengyel légió gyalogsága és egyúttal a 2. zászlóalj főparancsnokául őrnagyi rangban. A szabadságharc

bukása után viszontagságos körülmények között, 1853-ban Párizsba érkezik és csatlakozik Czartoryski híveihez. 1861. október 6-tól a Párizsban Egyesülő Emigráció Ideiglenes Bizottságának elnöke lesz, 1863 márciusától pedig az Egyesülő Emigráció elnöke. Részt vesz a lengyel felkelésben, elfogják, bebörtönzik és csak 1866-ban szabadul. Ezt követően Jarosławban telepszik le. 1868-tól tagja a pesti honvédegyletnek is. 1888-ban hunyt el, sírja az 1980-as években, a Szolidaritás és a hadiállapot éveiben hazafias tüntetések színhelye volt. Leon Chechowski tiszteletére Kovács István krakkói magyar főkonzul 2001-ben kopjafát állíttatott, ezt 2008-ban az új emlékmű mellé helyezték át.

amely Lengyelország egyik legjelentősebb nemzeti parkja.

BIESZCZADY-HEGYSÉG

21. ábra Étterem Ustrzyki Górne-ben

A Bieszczadi Nemzeti Park (Bieszczadzki Park Narodowy) Lengyelország déli vidékén, Szlovákia és Ukrajna határán terül el. Legmagasabb pontja a 1346 m-es Tarnica. A lengyel Kárpátok keleti lánca festői patakok és hegyi folyók által szabdalt párhuzamos hegyvonulatból áll. A meredek hegyoldalakat ősi tűlevelű- és bükkerdőség borítja, ellenben a hegyhátakon (1150 m) nagy kiterjedésű havasi legelők húzódnak, buja fűvel. A gazdag állatvilágot a bölény, medve, farkas, hiúz, vadkan, vadmacska és szarvas képviseli. Gyakori a vipera. Az UPA csoportjainak felszámolása, majd az ukrán eredetű lemkek és bojkok kitelepítése után a terület teljesen elnéptelenedett. A kisvasút mellett a műút kiépítése a hegyvidéket a tömeges turistaforgalom számára is hozzáférhetővé tette.

Ustrzyki Górnében voltak egykor az UPA-bandák bunkerei, melyek az Ukrán Felkelő Hadsereg (Ukrainszka Povsztanszka Armija) kötelékébe tartoztak. Ez (egyes források szerint) 1942. október 14-én alakult meg Volhyniában, 1943. augusztus 27-től reguláris hadsereggé alakították át, s első főparancsnoka Roman Sukhevych, alias Taras Chuprynka volt. Az elnevezés előfordult Ukrainszka Partizanszka Armija formában is, de az előbbi az eredeti. Megjegyzendő, hogy az UPA állományában nem csupán ukránok, de szép számban galíciai és podóliai lengyelek is harcoltak, s megtalálhatók voltak soraikban kárpáti ruszinok és bukovinai románok is. 1945-47 között az ukrán UPA csoportjai garázdálkodtak ezen a vidéken.

Cisna Cisnát a magyar Bál család alapította a XVI. században. A XIX. században itt állt Alekszander Fredro lengyel költő és komédiaszerző családi udvarháza, amelyet sok híres személyiség látogatott. Volt Cisnában kezdetleges vashuta, vízimalom is, de a háború után csak a XVIII. századi római katolikus kápolna és néhány ház maradt meg. Az 1944-1947 évi harcok után alig 20 ház maradt meg. Az egykori harcokról lengyel katonai temető tanúskodik. Cisna ma emeletes házakból áll turisztikai központ.

20. ábra Bieszczadi Nemzeti Park részlete

Ustrzyki Górne A legdélebbi sarok főhelye az 1200-1300 méteres hegyek szegélyezte Ustrzyki Górne. Az útmenti kis település a hegyi túrák kiindulópontja. A környékén találhatók a Bieszczady-hegység legmagasabb csúcsai, amelyekre jelzett túristautak vezetnek. Közelében találáható a lengyel, szlovák és ukrán határvonal. Ustrzyki Górne ma a turisztikai központja az 1973-ban létesített Bieszczady Nemzeti Parknak (Bieszczadski Park Narodowy),

Bieszczadzka Kolejka Leśna – Bieszczady Keskenynyomközű Kisvasút Sanok-Lesko-Baligród-Cisna útvonalon értük el a XIX. század végén létesült Bieszczadi keskenynyomtávú kisvasút Cisna állomását, ahonnan szép erdei vonatozással értük el Przysłup nevű végállomást, ahonnan visszatértünk Cisnába. A környék egyik fő nevezetessége az egykor fát szállító erdei keskeny nyomközű vasút. Személyszállító kisvonataival szép kirándulást tehetünk a környékben. Osztrák ipari konzorcium

építette ki Cisnáig, a magyar parlament ellenkezése mellett, félve az osztrák ipari befolyástól ebben a határmenti régióban. A kisvasút 760 mm-es nyomtávolsággal épült. A vasút fő problémája a kisajátítás volt. Az építkezés 1890-ben indult a jarosławi Albin Zazula lengyel mérnök irányításával. Mintegy 300 munkás és többtíz igásló dolgozott itt. Tiroli szakmunkások közreműködtek a kivitelezésben. Többek közülök itt telepedtek le. 1898-ban gördülhetett végig az első vonat a 25 kilométeres távon Nowy Łupków és Majdan között. A vasútüzemet a lwowi vasúttársaság igazgatósága (Dyrekcja C.K. Kolei we Lwowie) vezette. 5 fatüzelésű gőzmozdony, 15 személykocsi, 70 áruszállító pőrekocsi, 100 faszállító tehervagon közlekedett itt. Rövidesen a vasút tovább épült. Lengyelország újjáalakulása után lengyel gazdasági vasútként működött. A harmincas években Lisznáig szárnyvonal épült. A második világháborúban a német szállításokat szolgálta. A második világháború után és az UPA elleni harcokat követően lepusztult állapotban volt. 1848-ban 5 új gőzmozdonyt és számos vagont szereztek be. A kisvasút erdei vasútként üzemelt tovább.

23. ábra A bieszczady kisvasút

Wołosate Lengyelországi túráink legdélibb pontját, Wołosate települést (az északi szélesség 49°04′02″ és a keleti hosszúság 22°40′46″) 2007. évi autós túránk során, Ustrzyki Górnéből délre haladva érintettük. A rendkívül rossz útviszonyok miatt csak lassan, a szembejövő autókat kerülgetve tudtuk megközelíteni. Ez Lengyelország legdélebben fekvő lakott települése. Ma a hucul lovak egyik ménesét tenyésztik itt.

24. ábra Megérkezés Wołosate-be 22. ábra Utazás a kisvasúton 1953-tól a Przedsiębiorstwo Transportu Leśnego z Przemyśla (1958 után Oddział Transportu Leśnego w Sanoku) kezelésében állt. 1957-64 között új vonalszakaszt építettek, az összes hossza elérte a 63 kilométert. Smolniktól Osławán keresztül Rzepedźig (itt nagy faüzem üzemelt) szárnyvonal vezetett, és Majdantól Wetlináig és Moczarne-ig meghosszabbították. A hatvanas években a kisvasút 115-160 ezer m3 faanyagot szállított évente. 1963tól jelentős személyszállítást is lebonyolított. Az utazás Nowy Łupkówtól Cisnáig kb. 4,5 óráig tartott. Ma jelentős turistaforgalmat bonyolít. Szép kilátás nyílik a környező hegyekre és patakokra.

Solinskie A Solińskie tó Lengyelország legnagyobb űrtartalmú mesterséges vízgyűjtője - 474 millió köbméter víz van benne, de 185 gazdaság is, 3 temető, néhány templom (pravoszláv is) és több hektár bükkös. A tó, mely a vajdaság dísze az 1960-as éveiben jött létre a San és Solinka folyókon épített gát következtében. A duzzasztómű 1961-67 között épült. Ma a vitorlázók paradicsoma, több mint 2 hektár víztükör áll a rendelkezésükre. A Solińskie tó rendkívül tiszta, az I és II besorolás között van. A tóba a víz egyenesen a Bieszczady hegységből folyik, melyeket a legtisztább hegyekként tartanak számon Lengyelországban. A

Podkarpackie vajdaságot a legtisztább lengyel folyók is keresztülszelik: a San és a Wisłoka.

1941-43 között német hadifogolytábor létesült szovjet katonák részére, ahol kb. 10 000 fő vesztette életét.

Tarnobrzeg

25. ábra Pillantás a Solińskie tóra 2

22 km kiterjedésű Jezioro Solińskie víztározó mellett fekvő Polańczyk (1580-ban Polieszczańskie néven említik a Leszczyński patak után) és Solina nevű üdülőhelyek helyezkednek el mellette.

Majdan Królewski Majdan Królewski 1770-1824 között városi joggal rendelkező település volt, jelenleg falu. A plébánia (Parafia Majdan Królewski) a Cmolasi plébániából vált ki III. Ágost lengyel király alapítására, és Kajetan Sołtyk krakkói püspök 1765-ben létesítette. Az első fatemplomát követően épült meg a jelenlegi templom. Legszebb építészeti emléke az 1761-től, mintegy harminc éven át épített Szent Bertalan plébániatemplom (kościół parafialny pod wezwaniem Świętego Bartłomieja.). Építésze nem ismert. Az építkezés idején Szymon Watróbski volt a plébános. 1792. június 19-én, Antoni Gołaszewski przemysśli püspök szentelte fel.

A Visztula és a San összefolyásának központja Tarnobrzeg városa. 1593-ban III. Waza Zsigmond lengyel király magdeburgi városjogot adományozott neki. Az egykor szegény és elhanyagolt falut az 1953-ban itt felfedezett kénlelőhelyek virágoztatták fel. A világ egyik leggazdagabb kénlelőhelye található itt. A kéntelért nyíltszíni fejtéssel bányásszák Machówban, azután a kellemetlen szagú ásványt porított formájában szállítják Gdańsk kikötőjébe.

Baranów Sandomierski A 872. sz. úton érhető el Baranów Sandomierski. Az 1135 óta mezőváros jellegű Baranów főterét átszelve, vezet az út a XVII. században még földsáncokkal körülvett várkastélyhoz, amely Lengyelország reneszánsz várkastélyai sorában előkelő helyet foglal el. Kis Wawelnek is szokták nevezni. Már Jan Długosz lengyel történetíró curia militarisnak, erődített helynek említi krónikájában. Itt található a középkori eredetű, egyik legszebb lengyel reneszánsz rezidencia, a négy saroktornyos, szabályos téglalap alaprajzú baranówi kastélyt Rafat Leszczyński építtette ki 1591 és 1602 között Santi Gucci olasz építésszel a krakkói Wawel mintájára. A XVII. század második felében, a külső védőművek lebontásával alakult át főúri lakókastéllyá, immár a Wiśniowiecki család birtokában. 1638-ban házasság révén a Lubomirskiak kezébe ment át, akik a holland Tylman van Gamerennel barokkosították kastélyukat. A XVIII. században a Potockiak, Krasickiak gazdagították a kastély kép- és kéziratgyűjteményét, könyvtárát.

26. ábra Szent Bertalan plébániatemplom 2008-tól itt működik az Adam Kozłowiecki bírosról elnevezett „Határok nélküli Szív” Alapítvány (Fundacja im. Księdza Kardynała Adama Kozłowieckiego – "Serce bez granic"), amely célül tűzte ki a Huta Komorowskában álló Kozłowiecki palota helyreállítását a bíboros emlékére létesülő központ és egy missziós központ létesítése céljából.

27. ábra Baranów Sandomierski várkastélya

Udvarában gyönyörű lépcsősor vezet az emeletre, ahol díszesen berendezett, festményekkel díszített lakrészek helyezkednek el. A kastélyudvart pompás kétszintes, bábkorlátos, árkádos-oszlopos loggiasor veszi körül. Többszöri tűzvész és hadi pusztítás nyomán a második világháború után a tarnobrzegi kénbányák igazgatósága állíttatta helyre.

31. ábra A várkastély részletei

28. ábra Várkastély udvara

Itt rendezték be a Kénbányászati Múzeumot. A régészeti gyűjteményben az i.e. 1800-700 közötti időkből való vaskori ősszláv, valamint a VII-IX. századi wislán település leleteit és XIV-XVII. századi anyagot láthatunk. A történeti-művészeti gyűjtemény szép bútorokat, flandriai kárpitokat és egyéb dísztárgyakat tartalmaz. A nyugati épületszárny toronyhelyiségében az 1640-ből való, Falconi készítette stukkódíszítés, az úgynevezett királyi teremben pedig a mitológiai tárgyú falfestmények a nevezetességei a kastélynak. A kastélybelső egy részében szálloda van. A kastélyt szegélyező díszparkban kerti teraszok és szökőkutak várják a sétálókat. Az egykori gazdasági épületben szálloda található.

Leżajsk 29. ábra A várkastély belső részlete

30. ábra Sarokbátya

Leżajsk (egykor: Lanżaysko, Lanżeysko, Manzansko, Manzaysko, Królowomysto, Leżajsk Zygmuntowski, Lizhensk) a Sandomierski-erdőség déli szegélyén elterülő kisváros Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaság Leżajski járásának székhelye. A San-folyó völgyében fekszik, a Jagoda-patak partján, Rzeszówtól 47 km-re északkeletre, Lublintól 130 km-re délre. 2004-ben 14,2 ezer lakosa volt, közigazgatási területe 20,3 km². A XIV. században alapított település 1397-ben kapott városi jogokat. Eredetileg a San partján (Lezensko nad Sanu) feküdt, de többszöri tatár pusztítás után (1498-1524 között hatszor támadták meg) mai helyén (Lezensko Zygmuntowskie) építették újjá és erődfallal vették körül. A keletről be-becsapó tatárok ellen 1675-ben várfalakkal is körülvették. A városközpontban áll a városháza épülete és az őrtorony.

Az 1590-ben alapított Bernát-rendi várkolostor épületei 1618-1628 között épültek. Építtetője Łukasz Opoliński leżajski sztratosztata volt, aki Stanisław Stadnicki łańcuti földesúrral folytatott magánháborújának szerencsés befejezéséért fogadalmi ajándékként emeltette. A ciszter rendi bazilika és kolostor Antonio Pellacini alkotása. A kolostortemplomba (Bazylika Zwiastowania NMP w Leżajsku) a késő reneszánsz stílusban épült várkapun keresztül juthatunk be. A jobb oldali kápolnában található a leżajski Istenanya képe, mely zarándokhellyé tette a várost. A templom legnagyobb nevezetessége az 1693-ban befejezett, 74 regiszteres és 5894 sípos orgona, amely Gdańsk melletti híres oliwiai orgona méltó párja. Szószéke a későreneszánsz stílus jegyeit viseli. 1634 óta járnak zarándokok az itteni, csodatévőnek tekinett Mária-képhez.

32. ábra Kolostoregyüttes A 18. században itt működött Elimelech (17171786) haszid rabbi, akinek sírja később zsidó zarándokhellyé vált. A várost sokszor pusztította tűzvész (1672, 1811, 1903, 1906), 1705-1721 között pedig hat alkalommal sújtott le a pestisjárvány. A 20. század második felében iparosodott. 19751998 között a Rzeszówi vajdasághoz tartozott. A város élelmiszeriparának legismertebb terméke a Leżajsk sör (a Żywiec-csoport tagja), de gyümölcsés zöldségfeldolgozása is számottevő. Gépgyár, szilikátüzem és dohánygyár is működik itt. Vasútállomása a Przeworsk-Nisko vonalon fekszik. Áthalad rajta a Niskót Jarosławval összekötő 77-es főút, a 875-ös Sokołów Małopolski (24 km) felé teremt összeköttetést.

33. ábra Żołynia temploma

Łańcut Lańcutban, az E-40-es út mellett fekvő városkában áll a Lubomirskiak és Potockiak egykori várkastélya, Lengyelország egyik leggazdagabb vára. A város történelmi nevei: Landshut, Lanczuth (1375), Landssuth (1381), Lanchth (1384), Lanczuth (1494), 1650-ben még Landshut. A lańcuti birtok a XVII. század első harmadában került a Lubormirski család kezébe. 1629-ben Stanisław Lubomirski (1583-1648) krakkói vajda vásárolta meg, és 1629-1641-ben építette ki lakókastéllyá Maciej Trapola (†1637) olasz építész és Krzysztof Mieroszewski (†1679) lengyel építész tervei alapján. A stukkókat Giovanni Baptista Falconi készítette. Csak a XIX. század elején került a kastély – a Krakkói-vajdaságban fekvő kis Potok váráról elnevezett – Potockiak birtokába (Zamek Lubomirskich i Potockich w Łańcucie), akik 1800ban Aignerrel átalakíttatták. A XIX-XX. század további átalakításainak során kapta francia barokk külsejét.

Żołynia Żołynia falu a podkarpacki vajdaságban fekszik. Értékes építészeti emléke a neogótikus temploma (1864-1884). 1943. április 24-25-én éjszaka itt zajlott le az Armia Krajowa (AK) legnagyobb fegyveres akciója a łańcuti körzetben, kiszabadítva a Żołynia-i börtönben fogvatartottakat. 1943. június 4-én 14 személyt végeztek itt ki.

34. ábra A lańcuti várkastély 1775 után a munkálatokat Elżbieta Lubomirska (1736-1826) kezdeményezésére Chrystian Piotr Aigner, a híres építész (1756-1841) felügyelte. 1880 körül francia neobarokk stílusban átépítették.

Ekkor épül meg kis udvari színháza is. Egyike volt a legismertebb főúri rezidenciáknak egész Európában. A Potocki-család nevesebb tagjai: Wacław Potocki jeles költő (1622-1679), Jan Potocki (1765-1815) történetíró, Stanisław Potocki (1745-1805) a targowicei konföderáció megszervezője, orosz tábornok volt. Alfred Potocki (1817-1889) osztrák dipolmata, miniszter és az osztrák Galícia helytartója volt. 1915-től Alfred Potocki volt a kastély birtokosa, aki a második világháború idején német segítséggel 11 vagonban menekítette ki a kastély értékeit Lichtensteinbe. Lengyelország egyik leggazdagabb vára. Erődfalakkal körülvett olaszbástyás lakókastély. A XX. században barokk-klasszicista homlokzatot kapott. A várat erődítmények és régi park veszik körül. A kastély körül ősfákkal szegélyezett díszparkot a XIX. században alapították. Itt látható az egykori klasszicista Orangerie (Oranżeria) 1802ben épült épülete is.

36. ábra A kocsimúzeum belseje

POWIAT KROŚNIEŃSKI – KROSNÓI JÁRÁS Tekintve, hogy a Krosnói Járás és Budapest Főváros XVII. kerület, Rákosmente Önkormányzata között 2008-ban testvérvárosi kapcsolat létesült, egy kicsit részletesebben foglalkozom vele. A Krosnói Járás Délkelet-Lengyelországban, a Kárpátaljai Vajdaságban fekszik. Területe 924 km2, 110 ezer lakosa van. A népsűrűsége 118 fő/km2. A járás kilenc közigazgatási területből áll, ebből négy városi-falusi (Dukla, Iwonicz Zdrój, Jedlicze, Rymanów) és öt falusi (Chorkówka, Korczyna, Kroscienko Wyzne, Miejsce Piastowe, Wojaszówka) jellegű. Legnagyobb a 332 km2 kiterjedésű Dukla-i közigazgatási terület, legkisebb a Krościenko Wyżne-i a maga 16 km2-ével. A Járási Elöljáróság (Starostwo) Krosnóban található, amely 1998-ig a krosnói vajdaság székhelye volt. Jelenleg külön közigazgatási egységet képez, járási jogú város.

35. ábra Az Orangerie épülete Az 1956-1959 közötti helyreállítás után nyitotta meg a lańcuti kastély kapuit, mint a lengyel állam múzeuma. A XVII. elejétől a XX. század elejéig tartó időszakból származó műemléki műtárgyakkal, képekkel és szobrokkal gazdagon ékesített palotabelső múzeum. A gyönyörű, stukkódíszes bálterem a híres łańcuti nyári hangversenyek színhelye. A katélyban berendezett múzeum mellett, az egykori lovardában hintómúzeum működik. A régi istállóépületben és kocsiszínben a messze földön híres Łańcuti Kocsimúzeum, az európai viszonylatban is egyedülálló dísz- és vadászhintók, fogatok és lószerszámok gyűjteményével várja az érdeklődőket. Mintegy 50 fogat és hintó tekinthető meg itt. A közelben a XVIII. században emelt zsinagóga is megtekinthető.

A járás hivatali szervei: Járási Tanács és Járási Előljáróság (Starostwo Powiatowe w Krośnie): A Járási Tanács döntéshozó és ellenőrző szervkén működik, 23 képviselőből áll. A képviselőket választásokon közvetlenül választják. A Tanács megbizatásának ideje négy év a választásoktól számítva. A Járási Előljáróság végrehajtó szervként működik és egy előljáróból (az Előljáróság elnöke – starosta), a helyetteséből és három tagból áll. A járást fontos főútvonalak szelik át. Az egyik a 9. számú nemzetközi főút, amely Kárpátalján a legnagyobb határátkelő, a lengyel–szlovák határon található Barwinek felé vezet. Dukla közigazgatási területén található a kisforgalmú, turisták által használt Czeremcha-Czertyzne határátkelőhely. A Járás északi területét inkább lankás hullámos dombok jellemzik, amelyek között kimagaslik a Sucha Góra (591 méter tengerszint felett) 300 méterrel a Jasielsko-Krośnieńska medence fölött. Délen a 857 méter tengerszint feletti magasságot elérő (Góra Kamień) Beskid Niski hegylánc található. A hegylánc könnyen megközelíthető, de

elkerülik a főútvonalak. A terep változatossága okozza az éghajlat változatosságát, de megőrzi hegyvidéki klíma jellegét. Felszíni vizekben gazdag, a folyók és patakok a felső szakaszban a hegyeket áttörve folynak, így keletkeznek a festői szépségű kanyarok és a kisebb zuhatagok. A Járás legnagyobb folyója a Wisłok. Víztárolási, kommunális és rekreációs célból ezen a folyón létrehoztak egy 16 millió m3 űrtartalmú, 1,3 km2 felületű "Besko" nevű mesterséges tavat, ahol a gát magassága 38 méter. A régió legjelentősebb természeti kincse a több mint 32 ezer hektár (a járás területének 34,5%-a) kiterjedésű erdőség. Lombos, főleg bükkerdők vannak többségben, de találhatók itt tölgy- és gyertyánerdők. A tűlevelű erdőkben a jegenyefenyő és az erdeifenyő dominál. A természetvédelmi területeken megtalálhatók a korábbi éghajlaton honos növények egyes példányai. Az erdők, melyek nagy részben a Kárpátok őserdeinek maradványai, ritka állat- és növényfajtákban gazdagok. Több mint 150 madárfaj, sok emlős-, kétéltű- és hüllőfaj él itt. A természet különlegessége és gazdagsága, a táj szépsége és nagymértékben megőrzőtt természetes jellege, a természetvédelmi terület nagysága teszi ezt a területet Lengyelországon belül különlegessé. A természet jellege okozza, hogy a járás jelentős része (kb. 35%) természetvédelmi területnek számít. Található itt 1 nemzeti park, 7 természetvédelmi terület, 2 tájvédett park, 2 tájvédelmi terület, 41 természeti műemlék. A járás természeti kincsei továbbá az Iwonicz Zdrój és Rymanów közigazgatási területen található gazdag ásványvízforrások. A járás területe ásványvizekben gazdag, termálvizek is előfordulnak. Ezen az alapon fejlesztik a helyi szanatóriumokban a gyógyászatot az alábbi betegségek ellen: keringési betegségek, idegbetegségek, légzőszervi betegségek, anyagcsere betegségek, mozgásszervi betegségek stb. Jelenleg a szanatóriumi gyógykezelések többsége Iwonicz Zdrój- és Rymanów Zdrój területén koncentrálódik. A gyógyászat fejlesztése Rudawka Rymanowskaban is lehetséges, ahol + 40 C fokos termálvíz található. Az Iwonicz Zdrójban található ásványvizek jellege: klorid-hidrogénkarbonátos, nátriumhidrogénkarbonátos, bromidos, fluoridos, jodidos. Az ásványvizek jelenléte és a különleges klíma az oka annak, hogy itt létesült Lengyelország egyik legrégebbi gyógyhelye. Rymanów közigazgatási terület gyöngyszeme a több mint száz éve működő Rymanów Zdrój üdülő és gyógyhely. Régen nagy tapasztalattal rendelkezett a gyerekbetegségek kezelésében, ma inkább a felnőttek gyógyításával, főleg keringési betegségek, idegbetegségek, légzőszervi

betegségek, anyagcsere betegségek, mozgásszervi betegségek stb. kezelésével foglalkozik. A járás kulturális gazdagságát az építészeti műemlékek sokasága jelképezi. A járás területén sok érdekes hely és műemlék található, amelyet érdemes meglátogatni. Találhatók közöttük templomok, kolostorok, görögkeleti templomok, paloták, kúriák és egyéb építészeti egységek. Figyelemre méltóak a következők: a Duklában található bencés kolostor és a XVIII századi templom értékes rokokó berendezéssel. Érdemes megnevezni a Jaśliska- és Rymanówban található késő-barokk templomot valamint a Rogiban található 1600-ban épített fatemplomot. A Chyrowaban (1706) és Tylawaban (1787) található eredeti építészeti stílusával bámulatba ejtők a ruszin pravoszláv templomok. Rymanówban és Duklaban fennmaradtak a zsinagóga maradványai. A Duklaipalota, a Ruszin kultúra múzeuma Zyndranowaban, Szent Duklai János remetelak Trzcianában, a ruszin görögkeleti templomok Chyrowában, Olchowiecban, Tylawában és Daliowában A Czarnorzecko-Strzyżowski tájvédelmi park területén, Odrzykońban találhatók a XIV. századi Kamieniec vár romjai, valamikor ez volt az egyik legnagyobb Lengyelország déli határát őrző vár. A Járás területén fennmaradt néhány szép palota és kúria, többek közt a Mniszch család palotája, a hozza tartozó parkkal (XVI ás XVII sz.). Értékes XIX. század végi városi építészeti együttes található Iwonicz Zdrójban: „Öreg Palota”, „Hotel”, „Öreg Fürdő”, „Üdülői Ház”, „Bazár”, Duklaban, Jaśliskaban és Rymanówban. Maria Konopnicka (Maria Stanisława Konopnicka z domu Wasiłowska, ps. Jan Sawa, Marko, Jan Waręż, Suwałki, 1842-Lwow, 1910) lengyel költőnő és novellista a realizmus korából, irodalomkritikus, publicista, fordító múzeuma Żarnowiecben található. Szép parkkal övezett uradalmi udvarház található Komborniában, Ezeréves „Pogány tölgy” és régi görögkeleti templom látható Weglówkában. A „Fonónők”, a Weglówka-Korczyna út mentén fekvő természeti emlék. Korczynában „Legszentebb Szűz Mária Lengyelország Királynője” templom és Szent Józef Sebastian Pelczar szentélye található, míg Miejsce Piastowéban a Boldog „Michaliták” szentélye és „Istenanya Lengyelország Királynője” templom van. Kőolajipari skanzen mutatja be a kőolajipar emlékei Bóbrkában, a XV. századi fatemplom és a Zaluski család XIX. sz. második feléből való palotája Iwonicz Zdrójban a történelmi emlékek közé tartozik. A Krosnoi Járás gazdaságában kulcsszerepe van az idegenforgalmi ágazatnak. Ennek legfontosabb területe a gyógyturizmus Iwonicz Zdrój és Rymanów Zdrój központokkal. A járás rekreációs turizmusának infrastruktúráját az uszodák, a

síterepek és ugrósáncok illetve teniszpályák és kiépített erdei sétautak adják. Különleges élményt nyújtanak a gyalogtúrák, a lovastúrák, a horgászat, a vadászat és télen a sítúrák. A Krosnói Járást turistautak hálózzák be, amelyből sok az AlacsonyBeszkid-hegység és a Strzyzewsko-Dynowskie Hegyalja turistaútvonalaihoz tartozik. A turisták kiépített gyalogos, lovas vagy kerékpáros útvonalakat bejárva ismerkedhetnek a járás területével. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot az ún. tematikus turistautak pl. a „Kárpátok templomai” útvonal, „Fa építészet” útvonal, „Aleksander Fredro nyomdokain” útvonal, „Kőolaj” útvonal (JasloKrosno-Sanok-Lesko-Ustrzyki Dolne-SamborBoryslaw-Drohobycz-Lwów) és a „Pápa nyomában” útvonal. A Krosnoi Járás az alábbi három földrajzi területen belül fekszik: - Kárpátalja - Jasielsko-Krośnieńska medence - Beskid Niski A járás mezőgazdasági-ipari jellegű. A mezőgazdaságon kívüli iparágakat kis és közepes cégek, mindenféle profilú egy- vagy többszemélyes vállalkozások képezik. Léteznek itt olyan régi hagyományokkal rendelkező iparágak is, mint az olaj és földgáz kitermelése és feldolgozása. Az "Üveg Medence" (üveggyártás) hagyománya kisebb gyártó egységekben zajlik. Többségben vannak a kereskedelmi és szolgáltató jellegű kis cégek, kihasználva a terület természeti kincseit, élelmiszer feldolgozásával, bútor és építő anyagok gyártásával foglalkoznak. A járás gazdag és változatos folklórja tükröződik a Kárpátalja régi hagyományait őrző népi táncegyüttesek tevékenységében. A különböző kulturális rendezvények között megemlíthető a Külhoni Lengyel Gyermek Népi Táncegyüttesek Fesztiválja, amelyet kétévente szerveznek Iwonicz Zdrój-ban és nemzetközi rangot ért el. A járásban 4 561 szálláshely található 95 objektumban. 1 km2-re 5 szálláshely esik, 1000 lakóra 42. Az e tekintetben hasonló nagyságú kárpátaljai területek között a Krosnoi Járás középen foglal helyet. Lényeges a szanatóriumi bázis, amely a szálláshelyek 58.5% -át adja (2670 hely 29 objektumban). A szálláshelyek között az egész évben használható objektumok dominálnak, összesen 3989 szálláshely (87,5%). A Járás területén néhány magasabb kategóriájú szálloda, panzió és üdülő található. Olcsó szállást 7 diák(210 hely) és 2 egyetemistaszálló biztosít. Gyorsan fejlődik a falusi turizmus, egyre több szálláshelyet biztosít. A szálláshelyek nyolc közigazgatási területen fekvő, 16 helységben találhatók. Csak Krościenko

Wyżne közigazgatási terület nem rendelkezik szálláshelyekkel. Ez is bizonyítja a járás turisztikai érdekességét. Ugyanakkor a szállásbázisra erős területi koncentráció jellemző, a két településen (Iwonicz Zdrój és Rymanów Zdrój) szálláshelyek 76,9%-a található. Itt fürdőmedencék, felvonók, ugrósáncok, sípályák, teniszpályák, akadálypályák találhatók. A többi objektum Chyrowaban (sífelvonó), Czarnorzekiban (sífelvonó, lovarda, biathlonpályák) és Korczynaban található. Az idegenforgalom területén 7 kisebb szolgáltató és szállító cég működik.

Krosno Krosno járási jogú város. A járástól szervezetileg elkülönül, és önálló önkormányzattal rendelkezik, ugyanakkor a járás központjának is helyet ad. A Kárpátok legszelídebb hágóján átjutva, a szlovák határtól 40 km-re festőien szép környezetben a Wislok és a Lubatowka folyó elágazásánál fekszik. A településről az első feljegyzés 1282-ből származik, pékek, molnárok, szűrszabók és vargák lakják. A Wysłok partján fekvő Krosno a XIV. században Nagy Kázmértól kapott városjogot. A XV. században segítséget nyújtott Jagelló Ulászlónak a német lovagrend elleni harcához, és ezért újabb kedvezményekben részesült. A XV. századtól a XVII. század derekáig a város a posztó-, a gabona- és a borkereskedelem központja lett. A magyar borokat, főleg a tokaji fajtákat itt raktározták. A nagymúltó várost a svéd háború idején, 1657-ben II. Rákóczi György hadai is ostromolták. Piacterén XVI-XVII. századveli árkádos lakóházak láthatók. Késő gótikus plébániatemploma (Kościół Farny pod wezwaniem św. Trójcy) a XV-XVI. században épült. A toronyban áll az Orbán-harang (Lengyelország második legnagyobb harangja). Koraközépkori ferences temploma értékes műemlék. Krosno és környéke Balassi Bálint emlékét őrzi. 1570-ben a Magyarországról menekülni kényszerült Balassi-család zálogbirtokként megvásárolta a Krosno határában lévő Kamieniec várát, illetve Rymanów és ÚjZmigród mezővárosokat. Mindkét városka gimnáziumának falán magyar feliratú Balassidombormű hirdeti ezt. Érdekes megemlítenünk, hogy a ma hatvanezer lakosú Krosno pompás főterén az egyik palota tulajdonosa annak idején Dobó István egri várkapitány volt. Nagy Kázmér király uralkodásának idején, a XIV. század közepén nyilvánították várossá. Jól fejlődő kereskedelmének és kézműiparának köszönhetően Lengyelország legnevezetesebb városai közé

tartozott. Gazdag nemesség és művelt polgárság formálta évszázadokon keresztül a város képét, így nem csoda, ha gyakran a "parva Cracovia" elnevezést használták Krosnora. 1890-ben az ugyanilyen nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye volt. A városfalak máig fennmaradtak, s a városfalak kapui közül a Krakkói és a Magyar kapu (Brama Węgierska) máig legismertebb. A városka főterét övező reneszánsz kőházak közül az egykori bíró szép kapuzatos háza és a Portiusház figyelemre méltó. Az 1545-1555 épült reneszánsz kapuzatú lábasházat érdemes felkeresni, ez volt a Kamienica Wójtowska, a városi bíró háza, egykor szégyenpad tartozott hozzá. A városbíró háza alatti pincében sörözőt rendeztek be.

37. ábra A városbíró házát tartalmazó házsor a főtéren Itt emelkedik a háromszögű oromzatos Városháza, amely kárpátaljai stílusban épült Stanisław Bergman tervei szerint.

39. ábra a Szentháromság plébániatemplom, a XVII. századi Portius-kápolnával

40. ábra Portius-pad a templomban A gótikus eredetű, barokkos külsejű, különálló harangtoronyban található Lengyelország legnagyobb harangja, az öt tonna tömegű Orbánharang ("Urban") Lengyelország második legnagyobb harangja, amely 1639-ből való.

38. ábra A Krosnói Városháza Krosno legrégibb temploma, a Szentháromság plébániatemplom (Kościół farny pod wezwaniem Św. Trójcy), a XVII. századi Portius-kápolnával (Kaplica Porcjuszów) a város fényes időszakának emlékét idézi. Az 1512-ben emelt, 1637-ben átépített szép gótikus templom barokk berendezései közül kiemelkedik a faragványos reneszánsz szószék és a festéssel is díszített reneszánsz stallumok.

41. ábra A különálló harangtorony A belsőváros ma is különleges hangulatot áraszt, itt található a Püspöki Palota (Pałac Biskupi), a XIV. századi udvarházat a ferences Eryk z Winsen (Erik von Winsen vagy Heinrich, Ericus de Winsen) przemyśli püspök (†1391) vásárolta meg és 1626-ig az ottani püspökök ideiglenes lakóhelye volt.

Az 1638. évi tűzvész után Zofia Skotnicka vásárolta meg. A II. világháború előtt középiskola működött itt. 1970 kötül átmenetileg Állami Zeneiskola (Państwowa Szkoła Muzyczna w Krośnie) működött benne. Az épület jelenleg a Kerületi Múzeumnak ad otthont, szép gazdag petróleumlámpa gyűjteménynyel. Az utca másik oldalán a régi Toronyóragyárban a galíciai kézműipar története látható. A Krosnoi Kárpátaljai Múzeumot (Muzeum Podkarpackie w Krośnie) 1954-ben alapították, mint a PTTK Körzeti Múzeumát. Az állami múzeumként működő intézmény 1958-ban nevét Krosnoi Múzeumra (Muzeum w Krośnie), 1975-től Kerületi Múzeumra (Muzeum Okręgowe) változtatta. 2000 óta viseli jelenlegi nevét. Gazdag lámpagyűjteményét és helytörténeti anyagát érdemes megnézni.

A gótikus homlokzatú, XIV. századi, belül barokk berendezésű Ferences templomban (Kościół i Klasztor oo. Franciszkanów) található Jan Kamienicki Padovano által készített reneszánsz síremléke. A bejárattól balra nyíló Oświęcimsírkápolnát (Kaplica Oświęcimów zwana Kaplicą Miłości, pw. Najświętszej Panny Marii i św. Stanisława ze Szczepanowa) Stanisław Oświęcim (1573-1657) és Anna Oświęcimówna (1626-1647) tragikus szerelmének legendája lengi át. A kápolna 1647-1648 között épült Wincenty Petroni milánói építész tervei alapján. Főoltárán a Murków-i Istenanya képe látható. A kápolna stukkóit az olasz Giovanni Battista Falconi készítette. Udvarában szép kút látható.

44. ábra A ferences-templom homlokzata 42. ábra A Krosnoi Kárpátaljai Múzeum A múzeumban található egyik kép Stanisław Oświęcim (1573-1657) és Anna Oświęcimówna (1626-1647) tragikus szerelmének legendáját ábrázolja. Féltestvérek voltak, csak pápai lehettek volna egymáséi. Stanisław ezért útnak indult Rómába, hogy a pápa engedélyét megszerezze. Oly sokáig maradt azonban távol, hogy a búslakodó Anna belehalt az epekedésbe, Stanisław hamarosan követte szerelmét a sírba.

43. ábra Stanisław Oświęcim (1573-1657) és Anna Oświęcimówna (1626-1647) tragikus szerelmének legendáját ábrázoló festmény a Múzeumban

A városban található még a kapucinusok temploma és kolostora (Kościół i Klasztor oo. Kapucynów) kőhomlokzatos barokk stílusú épülete. Előtte áll Ignacy Łukasiewicz emlékműve. II. János Pál pápa 1997. évi látogatásának emlékére állították emlékművét (Pomnik Papieża w Krośnie). A mögötte álló Kereszt egykor az őt fogadó repülőtér területén állt.

45. ábra II. János Pál pápa emlékműve

A valamikori védőfallal körülvett várost elhagyva a "magyar borútra" térünk rá. A környező szelíd dombokon a Krosnóra oly jellemző olajkutakat láthatjuk. A város a lengyel üveggyártás fellegvára, 4 jelentős üveggyára működik. A Krosnói Üveghuta Rt. (Krośnieńskie Huty Szkła KROSNO S.A.) a legnagyobb és legjobban ismert üveggyár Lengyelországban. 1923-ban alapították Lengyelország délkeleti részében. Hagyományos kézi módszerekkel történik az üveggyártás. A világ 60 országába exportálta termékeit.

DUKLA-HÁGÓ Dukla-hágó (lengyelül Przelecz Dukielska, szlovákul Dukliansky priesmyk, németül Duklapass) az északkeleti Kárpátok egyik legjelentékenyebb hágója, az egykori Sáros vármegye Felső-Komárrik községe és a galiciai Barwinek közt vezet át a hegység gerincén. A Kárpátok főgerince e vidéken legalacsonyabb, csúcsai nem emelkednek a 700 méterig s maga a Duklai-hágó magassága csak 502 m. Nevét a már lengyel oldalon fevő Dukla nevű faluról kapta. Szlovák oldalon a Felsővízközi járáshoz tartozik. Egykori adatok szerint rajta országút vezetett át az Ondava s Ladomérka völgyéből a galiciai Jasielka völgyébe. Dukla város az egykori Krosno galiciai kerületi kapitányságban, a Jasielka pataknál fekszik. 1890-ben mindössze 3000 lengyel lakosa volt, posztó- és vászonszövéssel, petróleum-, vaj- és tojáskereskedéssel foglalkozott. Délre tőle vezetett át a Kárpátokon a déli hágó (502 m.), melynek forgalma a Lupkovon át vezető vasút megnyitását követően nagyon csökkent. 1849-ben az orosz csapatok legnagyobb része ezen a hágón jött át a magyar szabadságharc elnyomására. 1920-ig Magyarországon is ezen nevű járás Felsőkomárnok településéhez tartozott. Jelenleg az E371-es számú közúton lehet megközelíteni. További hágók keleti irányban, Ukrajna felé az Uzsoki-hágó (853 méter) és a Vereckei-hágó (841 méter). Mind az első, mind a második világháborúban heves harcok zajlottak a környéken a magyar-német, illetve az orosz csapatok között.

46. ábra A krosnói üveggyár Krosno napjainkban is kedves, sokszínű kulturális élettel rendelkező város. Kétévente augusztusban a Nemzetközi Lenfesztiválnak ad otthont, amely rendezvény egyedülálló Közép-Európában. A sport kedvelőinek Sportcentrum áll a rendelkezésére.

A Duklai hágónál, Svidník mellett, Szlovákia északkeleti részén zajlott le a második világháború egyik legjelentősebb csatája. A szlovák oldalon Lengyelországba vezető határátkelőhely Felsőkomárnok (Vyšný Komárnik) közelében található és felidézi a kárpát-duklai harcok emlékét, amelyek 1944 őszén zajlottak. 1944 októberében itt tört be a Vörös Hadsereg Magyarország területére. A harcok folyamán több mint 60 ezer szovjet és csehszlovák katona esett el. A hágó tetején emlékmű áll és a csehszlovák hadsereg temetője látható az áldozatokra emlékezve. A 28 m magas emlékművet egy bronz szobor egészíti ki, amely Ján Kulich alkotása és a „Vádolom” elnevezést viseli. A szobrot 1949-ben emelték. A katonai temetőhöz komponálták, amelyet egy bronztáblákkal ellátott oszlopsor metsz keresztül. A táblák az 1. csehszlovák hadtest 1 265 elesett katonájának nevét hordozzák.

47. ábra Bányász zenekar Krosnóban 2008 márciusában itt rendezték a Lengyel-Magyar Barátság Napját, melyen mindkét köztársasági elnök résztvett.

Az emlékmű környéke a temetővel együtt egy szlovák szabadtéri katonai múzeum. A múzeum 1965-ben nyílt meg. A jelenlegi kiállítást 1996-ban állították össze és dokumentálja a Kárpátokon keresztül való stratégiai átkelés harci eseményeit.

Az egykori harcmező felülnézetből látható, amit a látogatók számára a kilátótorony biztosít. A természeti múzeum termében és a Sviníkbe vezető út mentén 55 darab második világháborúból származó különféle nehéz harci technika van elhelyezve. A környező erdőkben még ma is el lehet bújni a megmaradt bunkerekben. A múzeumhoz tartozik a Kapišová község környékén található Halálvölgy is, ahol a legsúlyosabb harcok zajlottak le tankok erőteljes bevetésével.

áttörni). A kisváros 85 %-a elpusztult a súlyos harcok idején.

Barwinek Barwinek, magyarul meténg (Vinca L.) alacsony évelők vagy félcserjék csoportja, átellenes állású levelekkel. A kis virágról kapta nevét a szlováklengyel határon lévő, korszerűen felszerelt egykori határátkelőhely. Itt léphetünk a Krosnoi Járás, és egyúttal a Kárpátaljai Vajdaság területére is. A szlovák oldalon lévő Vyšny Komarnik határárkelőhellyel szomszédos.

49. ábra Duklai Vároháza A XVII-XVIII. századi Mnichów-kastély ősi parkjában és épületében hadtörténeti múzeumot rendeztek be. A Főtértől északra található, 1636-ból származó parkosított palotaegyüttest többször átépítették. 1764-65 között Jerzy August Wandalin Mniszech és felesége, Maria Amalia korszerűsítik és bővítik a bástyás épületegyüttest. Gyönyörű park veszi körül.

48. ábra Modern határátkelőhely a lengyel oldalon

Dukla Dukla a Duklai-szoros névadó városa. A Duklahágó (503 m) a legalacsonyabb hágó a Kárpátok fő gerincén. Az őskor óta lakott település a középkorban Magyarország és Lengyelország közötti kereskedelmi forgalom egyik jelentős állomása volt. Itt bocsátották áruba a jórészt Bártfáról jövő magyar kereskedők főképp tokaji boraikat, gabonájukat, s tértek vissza sóval, vászonnal megrakottan. A vásárai messze földön híresek voltak. Írott források 1336-ban említik először. A XVI-XVIII. század között Dukla a Mniszech lengyel mágnáscsalád tulajdona lett, akik itt várat, palotát is emeltek. Lengyelország hanyatlása, felosztása, majd a világháborúk idején szinte minden alkalommal a hadak útjába esett. 1849-ben a Duklai-szoroson át vonult be a cári hadak egy része az osztrákok megsegítésére. 1914-ben szintén itt törtek be az oroszok Magyarország területére. 1944-45-ben a szovjet és csehszlovák csapatok súlyos harcokat vívtak a németekkel szemben (fémillió katona és 300 tank megütközésével 80 ezer szovjet és 6500 csehszlovák katona élete árán sikerült a frontot

50. ábra Mnichów-kastély A múzeum az 1944-es duklai csatának állít emléket, de az orosz hatás miatt erről nem kaphat teljes képet a látogató. A múzeum parkjában számos orosz haditechnikát szemlélhetünk meg egészen közelről. Viszonylag jó állapotban vannak. Ritkaságként lehet megemlíteni egy tehergépkocsira szerelt BM sorozatvetőt (katyusa).

A városkában álló XVIII. századi ciszter rendi templomban található Maria Amalia Brühla Mniszkowa (Amalia z Bruhlów Mniszkowa) szépséges rokokó sírboltja, rajta az elhunyt békét sugárzó arcképével.

53. ábra A ciszter rendi templom 51. ábra A szabadtéri kiállítás részletei Az épületen belüli kiállítótermeknek csak kis része foglalkozik ezzel a háborús eseménnyel. A tárlók viszonylag szellősek, s főként csak a fegyverekre és kitűntetésekre szorítkozik.

54. ábra Maria Amalia Brühla Mniszkowa síremléke

52. ábra A hadtörténeti kiállítás részlete

A város északi részében áll a XVIII. századból való rokokó plébániatemplom és kolostor (Kościół Ojców Bernardynów). A kolostort 1731-ben alapították. A Duklai Szent János-templomot (kościół pw. św. Jana z Dukli) 1761-1764 között emelték, oldalsó kápolnájában Duklai János szobra található. A falakon lévő képek is az ő életéről vallanak. A templom mögött található az I. és II. világháborús temető, valamint a plébánia sírkertje.

nemcsak a lembergi (ma: Lvov) rendtartomány területén, hanem Ukrajnában, Moldvában, Belorussziában is. Több ízben volt házfőnök, majd a lembergi rendi tartomány főnöke (akkor vikárius provinciális néven). Szinte állandóan nála volt a Regula, azt olvasta vagy felolvastatta. Sokszor könnyezett, amikor tapasztalta, hogy annak rendelkezéseit még kicsiny dolgokban is megszegik. Szívügyének tekintette az Egyház egységét; párbeszéd által igyekezett meggyőzni az elszakadtakat, ruténeket, örményeket. „A hit buzgó propagátora” néven nevezték. Egyéb erényei: a tisztaság, készséges engedelmesség, böjt, önmegtagadás, a viszálykodók kibékítésének s a szomorúak megvigasztalásának karizmája. Élete utolsó éveiben a vakság keresztjét viselte, de még akkor is prédikált, gyóntatott, tanácsot osztogatott. 70 éves korában, 1484. szeptember 29-én, Szent Mihály napján Lembergben halt meg, miután rendi testvéreivel a bűnbánati zsoltárokat imádkozta.

55. ábra A duklai plébániatemplom

57. ábra Duklai Szent János szobra Sírja előbb Lembergben volt, most földi maradványait Duklában őrzik, ahova régebben is, mostanában is zarándokolnak a lengyelek. Lengyelország is, Litvánia is égi párfogójául tiszteli, különösen boldoggá avatása, 1733 óta. XII. Kelemen avatta boldoggá, II. János Pál pedig szentté 1997-ben.

56. ábra A plébániatemplom homlokzata A templom előtt áll Duklai Szent János (14141484) szobra, szemben vele az őt szentté avató II. János Pál pápa szobra áll. A két szobor egy művészeti egységet alkot, közöttük kinyújtott kezeket tartalmazó kereszttel. Duklai János felnövekedve egy ideig a városon kívüli, erdős-hegyes vidéken egy remeteségben élt. 1452-53-ban a környéken járt a ferences obszerváns mozgalom nagy apostola, Kapisztrán Szent János. Hatására János atya is elhatározta, hogy az obszerváns tartományba lép át. Erre hivatali lekötöttsége miatt még évekig kellett várnia (1463ig). Pappá szentelése után kb. húsz évig fejtett ki áldásos igehirdető és gyóntató tevékenységet

58. ábra II. János Pál pápa szobra Duklában

II. János Pál pápa, mielőtt Duklai Jánost szentté avatta, 1997. június 9-én Duklában járt. Utalt János atyának Krakkóhoz való kapcsolatára, ahol a teológiát végezte Szent Hedvig fejlesztette bőkezű adományaival a Jagello egyetemet s szerezte meg a teológiai fakultás felállítását is, pár évtizeddel előbb. Másnap, június 10-én a közeli Krosno város repülőterén avatta szentté Duklai Jánost. Részlet a pápa homiliájából: „Az Úr Lelke rajtam. Ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek... Ezek a szavak érvényesek mindazokra, akiket Isten arra hívott, hogy Krisztus küldetését folytassák. Ezek közé sorolhatjuk Duklai Jánost is, akit ma az Egyház szentjei közé iktathatok.”

61. ábra Trzciana – Duklai Szent János remeteség

Iwonicz 59. ábra A Balassi Bálint nyolcévfolyamos Gimnázium énekkara Duklában, Duklai Szent János ünnepén A régi zsidó fellelhetők.

zsinagóga

elpusztult,

romjai

Trzciana – Duklai Szent János remeteség (Pustelnia Świętego Jana z Dukli) Duklától 7 km-re délre levő, Zaspit-hegy csúcsán található, a szent János tiszteletére épített neogótikus templom, remetelak, és imádkozási tér "Via Crucis", valamint egy barlang a "csodálatos forrással". Ezeket a helyeket rengeteg zarándok látogatja meg. A Barwinek-Dukla közötti út mellett, a hegyoldalon találhatóü remeteség aljához műút vezet. A parkolóból lehet feljutni a többször helyreállított remetelakhoz és a neogótikus kápolnához.

Iwonicz középkori eredetű szép fatemploma egyházi műemlék. A Mindenszentek plébániatemplomot (Kościół parafialny p.w. Wszystkich Świętych) Marcin Iwaniecki alapította. Első említése 1464-ből való, Mikołaj Błażejowski przemyśli püspök szentelte fel. A XVII. század első felében sekrestyét építettek hozzá, a nyugati oldalról harangtoronnyal látták el. Belsejében barokk berendezés található. Aranyozott főoltárán Szent Péter és Pál szobrai, és a Piéta ábrázolás látható. A templom értékes berendezése a XV. századi régi főoltár. Értékes mennyezeti táblaképe és az orgonája is.

62. ábra Mindenszentek plébániatemplom Iwoniczban 60. ábra Remetelak

63. ábra A Mindenszentek plébániatemplom belseje

Iwonicz Zdrój Iwonicz Zdrój kellemes gyógy- és üdülőhely. Az Alacsony-Beszkidek (Beskid Niski) lábánál, tűlevelű erdőkkel övezett csendes völgyben felszik 400 m-re a tengerszint felett. Az 1578ban alapított Iwonicz Zdrój ivócsarnokát érdemes felkeresni, ahol számos gyógyvízből kóstolhatunk. Ásványvizei szánsav-, jód- és brómtartalmúak. Iwonicz Zdrój első világháború előtti hangulatot őrző ivócsarnokos, cirádás faépületű, vasárnapi térzenés fürdőhely, sok új gyógyházzal. Vállalati üdülői révén is látogatott. Szép gyógyparkja, speciális mikroklímája van. Mint sportközpont is ismeretes.

64. bra Séta Iwonicz Zdrójban

Jedlicze Jasiołka folyó mellett fekvő Jedlicze a Krosznói medence nyugati részén található. Neve valószínűleg a "jedla" ószláv szóból származik aminek jelentése: jodła = fenyő. 1409-ben jegyzik fel először. A második világháború idején súlyos pusztítás érte. Neogótikus temploma 1925-ből való.

65. ábra Stanisław Stopkowicz fegyverkészítő

2009. október 22-én, a Budapest, XVII. kerületben lévő Vigyázó Sándor Művelődési Házban nyílt meg a Jedliczében élő Stanisław Stopkowicz fegyverkészítő kiállítása. Stanisław Stopkowiczot 2008-ban a Krosno-i Elöljáró díjával tüntették ki. (Művészeti tevékenységéért, a kultúra terjesztésében és megújításában elért kimagasló eredményeiért.) Stanisław Stopkowicz a legkülönfélébb fehér fegyvereket készíti. Gyermekkora óta vágya volt, hogy kardokat és szablyákat készítsen. A lengyel és magyar szablyáktól kezdve a japán szamurály kardokig és a benszülöttek fegyvereinek készítésével egyaránt foglakozik. A kiállítást Jan Juszczak járási elöljáró (Krosno-i Járás, Lengyelország) nyitotta meg, majd Riz Levente polgármester mondott köszöntő beszédet.

alapított -, Szent Szaniszló püspök és vértanú nevét viselő, XX. században épült neogótikus plébániatemplom (Kościół parafialny p.w. św. Stanisława Biskupa i Męczennika).

Rymanów

66. ábra "Uzdrowisko-Rymanów" S.A szanatórium

A Tabor folyó mellett fekvő város környékén lévő hegyek (Wzgórza Rymanowskie) legmagasabb pontja 615 m. 1376-ban, mint Ladisslaulia-ként nevezik, ekkor kapta meg a magdeburgi városi jogokat Opolei Lászlótól (Władysław Opolczyk). 1768-ban Reymanów néven említik. 1794-től a XX. századig a Potocki család birtoka. A főterén álló egytornyú, későbarokk Szent Lőrincplébániatemplomát (Parafia Świętego Wawrzyńca w Rymanowie) 1779-1781 között építették. XVII. század első felében épült Bejt-ha-kneset zsinagója a Kárpátalja legrégibb zsidó egyházi emléke. A II. világháború során súlyosan megrongálódott, az utóbbi években rekonstruálták.

Rymanów-Zdrój Rymanów Zdrój 4 kilométernyire, délre fekszik Rymanów városától, a Taborvölgyében, és annak jobb oldalról belefolyó Feketepatak (Czarny Potok) mellett, a Rymanowifennsíkon 360-390 m tengerszint feletti magasságban. Rymanów Zdrój két klimatikus régió, az Alacsony-Beszkidek (Beskid Niski) és a Bükk (Pogórze Bukowskie) határán. Kellemes mikroklímájú gyógyhely, ásványvíz (szénsavas) forrásokkal, régebben elsősorban gyerekek számára, ma már a felnőtteknek is kellemes gyógyüdülést biztosít. Rymanów óvárosa 352 magasan fekszik. A szanatóriumok a folyóvölgyben 364-430 m magasságban helyezkednek el. Az impozáns Zespół Zakładów Lecznictwa Uzdrowiskowego "Uzdrowisko-Rymanów" S.A gyógyintézményt 1876-ban alapították. Vele szemben, a parkban áll a szép kivitelű – Anna z Działyńskich Potocka grófnő és Jan Potocki által

67. ábra Szent Szaniszló püspök és vértanú neogótikus plébániatemplom

Korczyna Korczyna Krosnótól északkeletre, mintegy 5 kilométernyire fekszik. Jagelló Ulászló (Władysław Jagiełło) dokumentumában fordul elő először, 1392ben. Neogótikus plébániatemploma messzire ellátszik. 1814. augusztus 9-én Korczynában született Michaił Niewiadomski, aki az 5. gyalogezred katonájaként részt vett az 1830/31-es lengyel szabadságharcban, majd a szabadságharc alatt Magyarországon harcoló 1. dzsidásezred katonájaként volt. Kovács István adatai szerint 1850. április 7-én, Komáromban halt meg. A Niewiadomskiak közül többen is részt vettek a magyar szabadságharcban.

68. ábra Neogótikus plébániatemplom Korczynában

Krościenko Wyżne Nagyközség a Krosnói Járásban. Nagy Kázmér adományozta a városi jogokat 1350-ben. Aleksander Fredro az 1651-ben épült udvarházban között házasságot Zofia Skarbkowával. 1908-14 között, Teodor Talowski tervei szerint épült neogótikus templom szép építészeti emlék.

Miejsce Piastowe Miejsce Piastowe-ban Mihály Arkangyalról elnevezett, téglából épült, kupolás kolostortemplomot (Kościół św. Michała Archanioła) érdemes felkeresni. A helyiséghez fűződik Bronisław Markiewicz pap (18421912) munkássága, aki az árva gyerekek részére menedéket és munkás lelki életet biztosított. Bronislaw Markiewicz 1842-ben született. Torinóban belépett Don Bosco rendjébe, a szaléziak közé. Lengyelországba visszatérve főként a szegény és elhagyott gyermekeknek szentelte apostoli tevékenységét. E célból két kongregációt alapított, amelyeket Szent Mihály arkangyalról nevezett el. A kongregáció évek óta a Szalézi családhoz tartozik.

69. ábra Mihály Arkangyal-kolostortemplom

Targowiska Targowiska első említése 1365-ből való, Nagy kázmér (Kazimierza Wielkiego) lengyel király dokumentumaiban fordul elő. A későbbiekben, mint oppidum – mezőváros szerepel. A településen álló régi Głaszewski udvarház a XVII. századból való, szép park övezi. Soha nem volt kitéve fegyveres összetűzésnek vagy csatározásnak. A település a XIX. században került a Głaszewski család tulajdonába, akik 1944-ig birtokolták. Az udvarházat az utóbbi időben eurórégió oktatási és konferenciaközpont céljára szépen felújították.

70. ábra Bronisław Markiewicz pap

71. ábra Bronisław Markiewicz pap emlékműve

73. ábra Głaszewski udvarház Targowiskában

72. ábra Lengyelország emlékműve Mijsce Piastoweban

Targowiskában álló Szent Margit plébániatemplom faépítményét 1736-1740 között emelték. A XIX. század második felében egy kápolnát építettek hozzá, hajóját meghosszabbították. A XX. század 80-as éveiben átalakították.

Rogi A területet Nagy Kázmér lengyel király 1340-ben csatolta Lengyelországhoz. Fontos kereskedelmi útvonal mellett feküdt. 1425-ben Jagelló Ulászló a Dębowiec testvéreknek adományozza. 1462-ben említik először. Az 1672. évi tatárdúlás és az 1702. évi svéd támadás után, és a XVIII. század elején elpusztult udvarház helyén udvarház épült, amely a Rogi bírói és elöljárói székhely lett. Itt lakott Ignacy Oraczewski elöljáró (†1779) Krystyna nevű feleségével, valamint Stanisław Oraczewski szintén volt rogi-i előljáró Anna nevű feleségével. Rogiban egy régi, szép fatemplom és egy új modern templom található.

A bosszú (Zemsta) újabb feldolgozását Andrzej Wajda rendezte. A 2002-ben készült, 100 perc terjedelmű szinkronizált színes lengyel vígjáték stábja: forgatókönyvíró: Andrzej Wajda zeneszerző: Wojciech Kilar operatőr: Pawel Edelman vágó: Wanda Zeman szereplő(k): Roman Polanski (Papkin), Janusz Gajos (Czesnik Raptusiewicz), Andrzej Seweryn (Rejent Milczek), Katarzyna Figura (Podstolina), Daniel Olbrychski (Dyndalski), Agata Buzek (Klara), Rafal Królikowski (Waclaw)

Wojaszówka Wojaszówkát 1415-ben említik először. Különböző nemesek birtoka, így 1508-ban Jan Giebułtowski birtokába kerül. 1657. március 16-án Rákóczi György hadai dúlják. A XIX. század első felében is különböző nemesi családok birtokolták.

Odrzykoń Odrzykońban álló, XIV-XVI. századi Kamieniec vára már romos állapotban látható. A várhoz helyi monda is fűződik. A viszálykodás történetét Aleksander Fredro (1793-1876) a legkiválóbb XIX. századi lengyel vígjátékíró Zemsta (Bosszú) c. drámájában dolgozta fel. Komédiájának témáját a XVIII. századi lengyel nemes világból merítette, a darab két gyűlölködő szomszédnak és egymásba szerelmes gyermekeinek a története. A két család ugyanebben a várban lakik, de amíg az egyik fél fel akarja húzatni a részt elválasztó falat, addig a másik erősen ellenzi ezt, akárcsak a két fiatal házasságát.

75. ábra Aleksander Fredro arcmása 1816. január 20-án Odrzykońban született Marceli Niewiadomski, aki 1848 decemberében közvitéz volt a szerveződő lengyel légió żółtowski százados parancsnoksága alatt álló 3. századában. Feltehetően 1849. január 4-én esett osztrák fogságba, majd a szabadságharc leverése után egészségügyi állapota miatt nem sorozták be.

74. ábra Odrzykoń vára A drámából 1956-ban készült az első lengyel film Antoni Bohdziewicz és Bohdan Korzeniewski rendezésében. A film főszereplői: Jan Kurnakowicz - Cześnik Raptusiewicz Jacek Woszczerowicz - Rejent Milczek Tadeusz Kondrat - Papkin Józef Danuta Szaflarska - Podstolina Hanna Czepiersińska Beata Tyszkiewicz - Klara Ryszard Barycz - Wacław

76. ábra Kápolna Odrzykońban Odrzykońtól két kilométernyire keletre a Prządki tájjellegű rezervátum található, erózió által kialakított különös homokkő-sziklacsoporttal.

Chorkówka Jan Józef Ignacy Łukasiewicz (Zaduszniki, 1822. március 8. – Chorkówka, 1882. január 7.) örmény származású lengyel gyógyszerész volt. A lengyel olajipar megalapítója. Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Zaduszniki faluban született, örmény származású értelmiségi családban. Apja, Józef Łukasiewicz részt vett a Kościuszko féle felkelésben. A család anyagi dondjai miatt Ignacy születése után nem sokkal Rzeszówba költözött. Neki sikerült először kőolajból világítóolajat (petróleumot) előállítania. Ő találta fel a petróleumlámpát 1853-ban. Nevéhez fűződik az első lengyelországi olajkút fúrása (1854-ben), valamint az első lengyel olajfinomító megépítése (1856-ban). Chorkówkában hunyt el.

lámpagyűjteménnyel rendelkezik. A kiállításon bemutatásra kerül a lengyel kőolajipar és olajbányászat története, köztük az egyik legkorszerűbb ipari létesítmény makettje is látható.

77. ábra Ignacy Łukasiewicz képmásai a Bóbrkai Múzeumban

Bóbrka A Krosnótól 12 km-re fekvő Bóbrkában az 1854ben létesített kőolajbánya területén lévő ipari skanzent tekinthető meg. 1845-ben üzembe helyezett olajkutak nevezetessége, hogy az Egyesült Államokat is megelőzve vetették meg az alapját az ásványolajiparnak. Ignacy Łukasiewicz lembergi gyógyszerész, a petróleumlámpa lengyel feltalálójának (1853) emlékmúzeuma is itt látható. Łukasiewicz kezdetben gyógyászati célokra akarta hasznosítani a Beszkidek vidékén kitermelt ásványolajat. E kísérletei során kapott desztillátumához sikerült a petróleumlámpát megszerkesztenie, amely a XIX. század harmadik harmada táján diadalmat futott be az egész világon. A gázlámpák, majd a villanylámpák megjelenésével vesztett jelentőségéből. A skanzen – a Krosnói Múzeumhoz hasonlóan – értékes

78. ábra A Bóbrkai Kőolajbányászati Múzeum

79. ábra Ignacy Łukasiewicz igazgatósági épülete a múzeum területén

Cmolas

Kolbuszowa

Cmolas község DélkeletLengyelországban található, a 9. Radom–Rzeszow nemzeti közút mellett. Cmolas története a középkorba nyúlik vissza. Az első említése 1422-ből való. Cmolas – Jan Długosz szerint – öröklés útján került Jan Tarnowski birtokába és újonnan alapított falu volt. Szent Szaniszló püspökről elnevezett templom volt itt. 1472-ben alapították a helyi plébániát. A szép falusi fatemploma a XVII. századból való (Stary kościół Przemienienia Pańskiego, Cmolas).

Kolbuszowa a Sandomirzivölgyben, a Sandomierz-erdő szélén fekszik. Piacterének szegélyén a Przyrwa mellékága, a kis Nil (Nilus)patak csordogál. Kolbuszowa 1700 óta város. Ettől kezdve a várost lakó iparosok: asztalosok, esztergályosok, kádárok munkái öregbítették hírnevét. Műbútor asztalosai hírnévre tettek szert. A második világháború idején jelentős harcok folytak környékén. A Ryneken egy ódon kútház, néhány barokk zömök polgárház, valamint a XVIII. századi zsinagógában lévő Régészeti és néprajzi múzeum érdemel figyelmet.

Az Úr Színeváltozása templom (Stary kościół Przemienienia Pańskiego)

A templom belseje A község élete elválaszthatatlanul összekapcsolódott a természettel és az erdőkkel. Cmolas a famegmunkálásról és az ácsmunkákról volt híres. A XIX. században helyi tűzoltóság és könyvtár létesült, bővítették az iskolát. A XX. század elején jelentősen megnőtt a kivándorlás a Nyugat-Európába és az amerikai kontinensre. Az első vlágháborút követően a független Lengyelországhoz került. A második világháború nagy károkat nem okozott, de jelentős volt az emberveszteség. Lakosai a háború után a környezező ipari üzemekben találtak munkát. 1944ben egy új téglatemplom építését tervezték, amely 1957-61 között épült meg. Az 1960-as években befejeződött a falu villamosítása, vasúti kapcsolat létesült. 1973-ben alakult a helyi termelőszövetkezeti szakcsoport, baromfiüzem létesült. 1983-84-ben szennyvíztisztító telep és csatornahálózat épült. 1994-ben gyümölcsfeldolgozó üzem létesült. Rohamosan fejlődik az oktatásügy, bővül a foglalkoztatás.

A helység Kolbusz nevű birtokosáról származik, amely 1503-ban, Porąba Wielkában bukkan fel először. A név maga a kolba ('kłucie') névvel hozható kapcsolatba. A várost 1683 előtt alapították, Józef Karol Lubomirski dokumentuma kereskedelmi szabályokat ír elő. A városon keresztül vezetett a Sandomierz–Przemyśl közötti kereskedelmi útvonal. Kolbuszowa mint a tarnówi Leliwit nemzetség birtoka a Sandomierzi Járáshoz, a krakkói egyházmegyéhez (1786 után a tarnówi egyházmegyéhez), Lengyelország felosztása után a rzeszówi körzethez tartozott. 1867-től járási jogú város volt. 1939. szeptember 9-től kétnapos csatát vívtak a Lengyel Hadsereg egységei az előrenyomuló német 2. páncélos hadosztály csapataival. A II. világháború alatt Kolbuszowa területén tevékenykedő AK (Armia Krajowa) és BCh (Bataliony Chłopskie) egységek hozzájárultak a német titkosfegyver, a V-1 és V-2 rakéták titkának megismeréséhez, melyeket a németek a közeli Blizna/Pustków közötti területen teszteltek. 1944 júliusában a Vörös Hadsereg egységei vonultak be a városba, előzőleg a "Vihar" akció keretében az AK helyi osztályai megtámadták a visszavonuló német csapatokat, melynek során a partizánok közül sokan elestek. 1964-ben helyezték üzembe a Rzeszów–Głogów Małopolski– Kolbuszowa vonalszakasz Kolbuszowa állomását. 1971-ben Nowa Dębáig és Tarnobrzegig meghosszabbították. 1991 óta a város a Kolbuszowai Járás székhelye. Az első zsidók a XVII. században telepedtek le itt. A XVIII. század közepén a város lakosságának felét tették ki. 1866. évi városcímer a görög keresztet és a Dávid csillagot együttesen ábrázolta. 1941-ben a város közelében a németek gettót létesítettek, mintegy 2,5 ezer személyt tartottak itt fogva. 1942ben a gettót felszámolták, a zsidókat Rzeszówba deportálták. Kolbuszowa közelében, az úttól alig egy-kétszáz méterre az 1978-ban alapított szabadtéri néprajzi múzeum (skanzen) található.

Haczów A 2010 novemberében újabb településekkel ismerkedtem meg a Kárpátaljai Vajdaságban. A Függetlenség Ünnep alkalmából tett önkormányzati utazás alkalmából többek között Haczówot, Klimkówkát és Równét is felkerestük.

Belsejében a XV. századból való festmények is láthatók, melyeket 1955-ben fedeztek fel. Helyreállításuk a XX. század 90-es éveiig eltartott. Oldalsó öt oltára barokk stílusú. Az eredeti, 1400-as évekből származó főoltára az új templomban látható. A templom 2003-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára.

A Wisłok patak partján fekvő Haczów 1340-1772 között a sanocki földön feküdt a ruszin vajdaságban, majd ezt követően a sanocki körzethez került Galíciában. Első írásos említése Nagy Kázmér korából, 1352-ből való. Ekkor a magdeburgi jogokkal rendelkezett. 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor az osztrákok kezére került. 1918-tól a lwowi vajdasághoz is tartozott.

Marcin Tomaka atya emlékműve az új templom előtt

Szűz Mária és Szent Mihály arkangyal-fatemplom

A haczówi fatemplom Európa talán legnagyobb fából készült gótikus temploma, egyben Lengyelország legrégibb fatemploma. A XIV. században épülhetett, Szűz Mária és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel (Kościół p.w. Wniebowzięcia Matki Boskiej i Świętego Michała Archanioła).

Az új templomot Marcin Tomaka (1894-1942) építtette. Marcin Tomaka 1906-1914 között a rzeszówi gimnáziumban tanult. Az I. világháború idején legionista volt, kétszer is megsebesült. 19181922 között a ban Przemyślben tanult a papi szemináriumban. 1937-ben került Haczówba, ahol a régi fatemplomot felújíttatta. Az új templomot 1935-ben építtette. A II. világháború idején előbb az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba került, Dachauban hunyt el.

A haczówi új templom 1935-ben épült

A fatemplom helyrteállított tornya

Klimkówka A Kárpátaljai Vajdaságban, a Krosnói Járásban, fekvő Klimkówa Rymanówhoz tartozik. Az Iwonicz zrójhoz is közel eső Klimkówka falazott templomát Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték (Kościół parafialny pw. Św. Michała Archanioła). A templom a XIX. század második felből való. Előtte különáélló harangláb található három szép haranggal.

Szent Mihály arkangyal-templom

korszerű idegenforgalmi létesítmény létesült. Egy gyönyörű, műemlék parkban (kb. 10 ha) található a jelenlegi "Ostoja" udvarház. Az öreg fák között sétálni és pihenni lehet, az udvarházat pedig egy hegyi patak veszi körül. A parkban a vendégeket teniszpályák, gyermekjátszótér, tavacska és fedett grillezőhely várják.

Az új épület alagsorában stílusos PUB található, hárompályás tekepályával, billiárddal, snookerrel, pizériával és drinkbárral.

A település határában a Szent Kereszt Megtalálása és a Megfeszített Úr Jézus fíliatemplom található (Kościół filialny pw. Znalezienia Krzyża Świętego i Pana Jezusa Ukrzyżowanego). Az első templom 1639-ben, a jelenlegi 1868-ban épült. A templom tövében szent kút található.

Równe

Szent Kereszt Megtalálása és a Megfeszített Úr Jézus fíliatemplom

Równe határában bronzkori település nyomaira bukkantak (i.e. 1300-800). A település építészeti emléke a Sławomir Odrzywolski tervei szerint épült neogótikus téglatemplom. Jobb oldali, 1730-ból származó oltára barokk, korábbi beszkidi, már elpusztult templomból való.

A település temetőjében szép síremlékek találhatók.

Az udvarház 1920-ban Klimkówkában, az nagyhírű Ostoja család egykori, szerény külsejű földszintes udvarháza helyén

A temetőben a németek által 1944-ben legyilkolt lakosok emlékműve áll.