Kárpát-medencei történelemórák Pécsett

Kárpát-medencei történelemórák Pécsett Debreczeni László-kiállítás megnyitójával, a Mûvelõdés legfrissebb könyvei és számai bemutatásával egybekötött kétnapos pécsi elõadássorozatra voltunk hivatalosak február végén. A Magyarországi Németek Pécs– Baranyai Nemzetiségi Köre, valamint a pécsi Pannon Magyar Ház kezdeményezésére létrejött találkozó kettõs célt szolgált: az önkormányzati szinten az utóbbi idõben kicsit lanyhulni látszó Kolozsvár–Pécs testvérvárosi kapcsolatokat igyekeztünk civil síkon továbbmelengetni, másrészt pedig Kárpát-medencébõl összesereglett történészek társaságában három pécsi középiskolában törekedtünk eltüntetni néhányat a második világháború fehér foltjaiból. Egészen pontosan azt próbáltuk érzékeltetni, hogy mit jelentett a második világégés idején és annak végsõ szakaszában egész nemzetekre rásütni a kollektív bûnösség billogát, s hogy ez milyen következményekkel járt a Kárpát-medencei magyarság és németség életében. Az elõadássorozat, illetõleg a téma felvetését az (is) indokolttá tette, hogy Martonyi János külügyminiszter 2011 októberében egy sajtótájékoztatón jelezte: Magyarország elítéli a kollektív bûnösség elvét mint a legalapvetõbb európai, egyáltalán emberi alapelvekkel ütközõ tézist. Ennek ismételgetéséhez és tudatosításához kétség nem fér. Mint ahogyan annak felettébb szükséges voltát sem lehet megkérdõjelezni, hogy a mai fiatal(abb) nemzedékeknek (is) meg kell ismerniük a történelemnek azokat a vetületeit, amelyekrõl eléggé nem sajnálható módon a kelleténél jóval kevesebb szó esik, illetve amelyek nem kapják meg az õket megilletõ nyilvánosságot. A Kárpát-medencében élõ magyar és német lakosság második világháborús meg- és elhurcolásáról van szó. A szerbiai, ezen belül vajdasági magyarok tízezreinek a tömeges kivégzése, a kárpátaljai és erdélyi magyarok

és svábok százezres nagyságrendû elhurcolása, a felvidéki magyarok és németek tízezerszámra menõ erõszakos kitelepítése, de még az anyaországi magyarok és svábok deportálása is meszsze áll attól, hogy a történelem feltárt és tisztázott kérdéskörei közé tartozzék. Igaz ugyan, hogy e témában számos emlékidézõ dokumentumfilm, könyv és tanulmány született, ezek nem rendelkeznek akkora hátszéllel, olyan csatornákkal, hogy a legnagyobb közönséghez eljussanak, azaz háttérbe szorulnak. Magyarabbul: amíg a második világháború egyes fejezeteirõl, így a zsidók tömeges deportálásáról, a tengelyhatalmak Szovjetunió-ellenes hadjáratáról, annak bukásáról, a nyugati szövetségesek partraszállásáról, illetve a hitleri Németország kapitulálásáról dokumentum-, ismeretterjesztõ és mûvészfilmek, emellett pedig széles körû irodalom számol be, a kollektív bûnösség hamis vádjával illetett Kárpát-medencei magyarság és a németség tömeges meg- és elhurcolása, kivégzése, illetve kitelepítése háttérbe szorul. Pedig a második világháborúban milliós nagyságrendû volt a Kárpát-medencei magyar és német emberveszteség, s ezen belül legalább 6-800 ezerre tehetõ a különféle, romániai és szovjetunióbeli lágerekbe hurcolt magyarok száma. Egyebek mellett errõl beszélt Dupka György beregszászi író, történetkutató a cigány gyermekeket oktató Gandhi Gimnáziumban, a német tannyelvû Koch Valéria Kollégiumban, valamint a magyar tannyelvû Leõwey Klára Gimnáziumban tartott elõadássorozaton. Mint mondta, Európában a fasizmusnak 30 millió ember esett áldozatául, a kommunizmusnak 60 millió. „A fasizmus és a kommunizmus édestestvérek” – mondta Dupka György, majd kitért az 1944. õszi magyar- és németellenes deportálások személyes, pontosabban

családi vonatkozásaira is: édesapját ugyanis 1944 õszén a szovjet hatóságok elhurcolták, és sokáig Murmanszkban raboskodott. „Tekintve, hogy az 1944. õszi hadi események nyomán nagyon sok magyar férfi hazament a harctérrõl, az NKVD (szovjet titkosszolgálat – sz. m.) úgy találta, hogy Kárpátalja majdani, háború utáni hovatartozása, pontosabban a Szovjetunióhoz csatolása esetén túl sok az otthon tartózkodó, tehát szükség esetén potenciális ellenfélként fegyvert ragadó magyar férfi, és feltételezték, hogy a magyarok részérõl ellenállás lehetséges, következésképpen a hatóságok intézkedtek” – magyarázta az elõadó. Kárpátalján az NKVD a hírhedt 0036. számú rendelete szerint a 18 és 55 év közötti magyar és sváb férfiaknak jelentkezniük kellett egy kis, háromnapos munkára, az úgynevezett malenkij robotra, a felsõ korhatárt azonban menet közben a hatóság 60 évig terjesztette ki. Ilyen körülmények között hurcoltak el Kárpátalján 1944. november 18. és 26. között közel 40 000 magyar és sváb férfit, akiket a szolyvai átmenõ táborba, majd onnan marhavagonokba zsúfolva az Urálba és Szibériába hurcoltak. A Szolyván elpusztult magyarok és németek száma 17 ezerre tehetõ, így vált ez a láger az 1944. õszi magyarés németellenes elhurcolások egyik leghírhedtebb helyszínévé. „A magyar és a német férfiak elpusztítására nem használtak sem puskagolyót, sem mérgezõ gázt, hanem hagyták, hogy a különféle járványokban, így kiütéses tífuszban, vérhasban és az éheztetés során gyakorlatilag ingyen elpusztuljanak” – magyarázta a Szolyvát a pokol kapujának nevezõ Dupka György. Hozzátette: mindeközben az otthonukban maradt kárpátaljai ruszin lakosságot kommunista agitátorok arról gyõzködték, hogy írják alá a Kárpátalja Ukrajnához csatolásáról szóló gyûjtõívet, különben

3

Dupka György beregszászi író az egykori szovjetunióbeli megsemmisítő táborokról (balra), Benkő Levente kolozsvári történész a romániai táborokról számolt be (jobbról). Az asztalnál középen Fehér Csaba révkomáromi történész a csehszlovákiai kitelepítésekről beszsélt a Leőwey Klára Gimnázium nyílt történelemóráján (Ujvári László felvételei)

4

õk is a magyarok, illetve a svábok sorsára jutnak. „Szolyván egy-egy tíztonnás marhavagonokba 80-110 embert zsúfoltak be, és Szibériába irányították, szállítás közben azonban nagyon sokan meghaltak, és nyomtalanul eltûntek” – részletezte vetítéssel kiegészített elõadásában Dupka György, hozzátéve: mindezekrõl a történtekrõl minél több embernek kell tudnia. Fehér Csaba révkomáromi történész a Benes-dekrétumok hátterét vázolta fel. A felvidéki, pontosabban az egykori Csehszlovákia területén élõ magyarság ellehetetlenítését célzó törekvések közé sorolta például azt az 1920-30-as években lezajlott megyerendszer-átalakítást, amelynek során olyan megyék jöttek létre, ahol a magyarság aránya nem érte el a lakosság 20 százalékát, ráadásul a magyar többségû városokat községekké minõsítették vissza azért, hogy megyei fennhatóság alá tartozzanak. A földbirtok-reform további hátrányokat hozott a felvidéki magyarság számára, arról nem is beszélve, hogy a Benes-rendeletek nyomán véghezvitt erõszakos kitelepítésekkel gyakorlatilag földönfutóvá tették a volt csehszlovákiai magyarok és németek tekintélyes részét. „A szlovákiai zsidótörvény semmiben sem különbözik az 1945. áprilisi kassai kormányprogramtól” – magyarázta Fehér Csaba. Mai vonatkozásban hozzátette: Európa lakosságának tíz százaléka, azaz több mint 40 millió ember él nemzeti kisebbségben. „Európában még nem született

megnyugtató megoldás a nemzeti kisebbségek sorsának megkönnyítésére, és a jelek szerint a nemzetiségileg sokszínû Európa nem a nemzetek Európája, hanem a nemzetállamok Európája felé halad. Az pedig módfelett furcsa, hogy az Európai Uniónak olyan ország is tagja lehet, ahol még mindig hatályosak a magyar és a német nemzetiséget kollektíven megbélyegzõ és hátrányosan érintõ Beneš-dekrétumok” – mondta a révkomáromi Duna Menti Múzeum élérõl 2007-ben politikai okokból leváltott Fehér Csaba. Összefoglalóját a Magyar Kálvária 1945–1948 – a Benešdekrétumok és következményei címû film levetítése kísérte, az abban megszólalók szavai mindennél többet mondtak. A Kárpátalján történtek kísérteties azonosságot mutatnak az 1944 õszén Erdélyben lezajlott eseményekkel. Az 1944. augusztus 23-i átállást követõen felálló Sãnãtescu-kormány ugyanis, bár jogilag felszámolta, a gyakorlatban tovább mûködtette az internáló táborokat, amelyekbe elsõ lépésként dél-erdélyi, majd hetek múltán észak-erdélyi magyarok és svábok tízezreit hurcolták, köztük magyar ajkú cigányokat is. Erdélyben is néhány napi munkára hívták a magyar és sváb férfiakat, emellett pedig azt ígérték nekik, hogy igazolványt kapnak, amelynek birtokában hazatérhetnek otthonaikba. Mint kiderült, mindez hazugság volt, ráadásul Erdélyben az internálás eszköztárába az ortodox vallásra

való erõszakos áttérítés is beletartozott: aki áttért, szabadulhatott, aki megtartotta eredeti vallását, lágerbe került. Amúgy az Erdélybõl az 1944 õszén mûködõ 39 romániai lágerbe (Tg. Jiu, TemesvárFratélia, Barcaföldvár, Lüget, Rm. Sãrat, Foksány stb.) hurcolt magyar és sváb férfilakosság, majd 1945 elején a szászok sorsa akkor pecsételõdött meg, amikor az 1944. szeptember 12-én Moszkvában megkötött szovjet–román fegyverszüneti egyezménynek a Románia területén tartózkodó magyar és német alattvalók (azaz állampolgárok) internálására vonatkozó elõírást az akkori román belügyminisztérium a magyar és német nemzetiségûekre is kiterjesztette. Ezzel párhuzamosan a csapataiktól lemaradozó, harcolni tovább nem akaró, és otthonaikba hazatérõ, immáron újra civil erdélyi magyar és sváb férfiakat a korabeli hatóságok hadifoglyoknak nyilvánították, így duzzadt több tízezerre az elhurcoltak száma. Elhangzott: nem véletlenül fûzõdik Edvard Beneš cseh politikus, csehszlovák elnök nevéhez a Kárpát-medencei magyarok és németek kollektív megbélyegzése, hiszen 1943-ban, Moszkvában a Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet külügyi népbiztossal folytatott titkos megbeszélésein a felek már rögzítették: a magyarokat meg kell büntetni. Ezt a Kárpát-medencei kálváriát a hallgatóság részben meg is tapinthatta, hiszen az elõadások mindenikén kézrõl kézre járt a

túlélõk által hazahozott néhány tárgy: csajka, evõkanál, dohányszelence, kulacs, ivócsupor. A Leõwey Klára Gimnáziumban az is kiderült: a diákok egy csoportja a kommunizmus áldozatai emléknapja alkalmából (február 25.) Fülöp László tanár kezdeményezésére írtak igen hasznos és jópár esetben történészi pályával kecsegtetõ dolgozatokat a baranyai németek deportálásáról; a téma tehát a mai fiatalok számára sem közömbös.

Egészen más mûfajoknak adott otthont a Pannon Magyar Ház. A népes közönség elõtt Kistelegdi István pécsi építész nyitotta meg a Debreczeni László munkásságából ízelítõt nyújtó kiállítást. Mint mondta, egyetemi hallgatóként többször járt Erdélyben, és mindig megcsodálta azt, ahogyan Kós Károly és Debreczeni László a népi építészet hagyományait és alapanyagait beépítették terveikbe, ezért jó szívvel ajánlotta az építkezni-csinosítani

szándékozóknak az erdélyi iskolát. A népi építészet szépségeit ajánlotta a közönség figyelmébe Szabó Zsolt fõszerkesztõ is, aki a Mûvelõdés legfrissebb számairól és kiadónk új köteteirõl szólva Szatmári László Kelet pagodái és nyugat katedrálisai között félúton címû munkáját, a Kalotaszeg antológiát (1997–2008) és Benedek Elek Erdélyi Sors (1921–1929) címû publicisztika-válogatását ismertette.

BENKÕ LEVENTE

MÁRCIUS 15-RŐL MÁSKÉNT Magam nem vagyok történész, csupán publicista és eszszéíró, versfaragó ember, aki erdélyi gyökerei révén – különös tekintettel az egyetlen kisebbségben született nemzetpolitikai és stratégiai lap, a kolozsvári Hitel és szellemi köre reám gyakorolt közvetlen hatásaira – nap mint nap megéli azt, amit úgy hívnak, hogy Erdély szelleme, vagyis a hûség. Hûség a nemzethez, hûség a szülõföldhöz még akkor is, ha látszólag elvesztettük vagy elvesztünk számára. Így aztán ma, a sok eddig hallott és megélt Március 15-re készült eszmefuttatás után egy olyannal próbálkozom a Mûvelõdés olvasói elé merészkedni, melynek nézõpontja és tartalma Erdély szelleme felõl tekint erre a máig erõt adó és tudatformáló eseménysorra. Nem óhajtom berögzõdött sablonok szabályai szerint kronológiába foglalni az akkor történteket, az elõzményektõl a Pilvaxon át a trónfosztásig, majd Fehéregyházáig és Világosig és a megtorlások számos színhelyéig és áldozatáig, hanem a máról próbálok beszélni annyi szép és szomorú, félelmekkel teli vagy keblet dagasztó márciusi ünnepség után. Magyarország ma a lenni vagy nem lenni kérdésére kénytelen felelni. Felelni kénytelen, mert felelõtlenek ide jutatták egy felelõsség nélküli világban. Miköz-

ben életmentõ fontosságú szellemi szükségállapotot és korszakos tettekre sürgetõ hónapokat élünk meg, a figyelemelterelõk arról vitatkoznának, forradalom zajlott-e a szavazófülkékben tavalyelõtt? Közülük egyesek odáig mentek, hogy meg nem érdemelt külhoni tekintélyüket felhasználva, demokratikus választásaink hírét a puccs mocsarába rántanák. Vérzivataros történelmünk során forradalmaink is elzúgtak, s ki tudja hány? Mert a forradalomnak annyiféle válfaja lehet. Vajon mennyire volt forradalmi tett a kereszténység felvételével kapcsolatos nehéz és fájdalmas döntések meghozatala szent királyunk, István, sõt már elõdei részérõl, akik maguk is elindultak ezen az úton a megmaradást szolgáló józan felismerés hatására? És vajon mennyire volt forradalmi tett, hogy Béla a tatárdúlás után – mai szóval élve – inkább eladósította az országot, de talpra állította, s meglépte azt a lépést, melyet ma második honfoglalásnak nevezünk? És ésszerûtlen vagy csupán szükségszerû volt a Dózsa-féle forradalmi megmozdulás? Ez okozta Mohácsot, vagy a török sok százszoros anyagi és tûzereje? Vagy mennyire volt forradalmian újszerû a Bethlen Gábor-i politika, mely a kis és agyongyötört, kivérzett Erdélybõl megpróbált a világpolitika fõsodrá-

ban keresni túlélési lehetõséget? Csendes szellemi forradalom volt-e csodálatos reformkorunk? Milyen forradalom is volt 1848 és kinek a forradalma, hiszen a magyar uralkodó osztályok tagjai is sorra áldozták életüket a nemzet megmaradásáért? És mennyire van helye azoknak a mai okoskodásoknak, melyek a forradalmat hibának állítják be, és a soha el nem fogadható történelmi Ha alapján arról beszélnek, hogy okosabb lett volna ezt elkerülni? Lehetett volna kiegyezés a forradalom nélkül, és eljutottunk volna az õszirózsás forradalomig és a 20. század egyik szégyenfoltját jelentõ Tanácsköztársaságig, ha nincs kiegyezés? És mi történt Szegeden, mit is tettek Horthyék? Ellenforradalomnak, fehérterrornak nevezték nemrég, ma tudjuk, hogy országmentõ tett volt, de még most sem szeretnek errõl beszélni. Pedig a bethleni konszolidáció is a magyar talpraállási képesség forradalmi cselekedete volt. De forradalmi lendület vitte a fényes szelek újjáépítõit is. Nem sokáig, mert jött az a sötét Rákosi korszak, mely elvezetett 1956-hoz. 1848, te csillag – szokták mondani, de hatalmas nemzeti tett volt az az 56 is, mely egy másik csillagot késztetett hullásra a keleti égen, s bizonyította: nem igaz, hogy sose hull le. Vagy mégsem? Vagy ma is ott

5

6

trónol, csak már nem csupán a keleti égen, hanem kelleti magát nyugaton is? Hiszen már egyre ismertebbé válnak azok a tények, melyek a 20. század két borzalmas rendszerének közös gyökereit igazolják. És mennyire volt forradalmi tett az 1989-es határnyitás? Forradalom vagy csupán szükségszerûség, avagy szükségszerû forradalmi cselekedet? Nagy fintorai vannak a történelemnek. Hiszen például Németországot, a valaha logisztikai okokból megközelíthetetlen nyugatot, a török veszedelem bizony Mercedeseken gördülve érte el. A kommunisták pedig az általuk megsemmisített szociáldemokraták köntösét felöltve ültek be Nyugat-Európa parlamentjeibe. Abba a közösbe is. Magyarországon bukásukat megérezvén, zseniálisan mentették át balliberális emlõkön nevelt álellenzéküket a rendszerváltásnak nevezett eseményeken, és vették ismét kezükbe a hatalmat. Míg azonban elõbb a márciusi ünnepeket is hol meggyalázva, hol álságosan kisajátítva, átpolitizálva a szocializmus építése során a keleti nagyhatalmat szolgálták s legalább a puritán élet látszatára vigyáztak, most mint a globalizáció és neoliberalizmus lelkes elõfutárai, egykori ellenségeiket szolgálva váltak milliomosokká, s ennek érdekében nem csupán elszegényítették és eladósították hazájukat, de ami ennél is súlyosabb: minden idõk legmélyebb morális válságába taszították. Az utóbbi évek márciusi ünnepségeit már megosztva ünnepelte a magyar. Feledésbe merült az erdélyi történelmi sors által kidolgozott és a kisebbségi sorsban még jobban kikristályosított igazság: a megmenekülés útja a nemzetpolitika és nem a pártpolitika. Ennek mára még az utópiák világában sem látható a lehetõsége. Az ország megosztva hever a globalizáció, a kapzsi nagytõke, a neoliberális kultúrmocskot hordozó pénzcentrikus világ, a keresztény értékeit tagadó új ál-Európa lábainál. Ezen állapotában ismét csak egy forradalmi fordulat segíthetett. És erre úgy nézett ki, vajmi

kevés a remény. De láss csodát, két évvel ezelõtt, nem sokkal a márciusi ünnepet követõen bekövetkezett a csoda. Bármennyire is tagadják, valós az a definíció, hogy a szavazófülkék forradalma zajlott le Magyarországon. Mert szükségszerû volt. Az, ami most e forradalom céljainak megvalósítása, az országmentés, a rendcsinálás, a morális felemelkedés, a gazdasági menekülõ utak kijelölése érdekében történik – bizony nem tetszik az Európában még túlerõben levõ ellenoldalnak. Tiltakoznak is rendesen, és próbálnak riogatva, fenyegetve, büntetést emlegetve, gazdasági nyomást gyakorolva – és természetesen készséges belsõ szövetségeseiket harcba küldve – ellene tenni e precedens értékû újszerû magyar forradalomnak. 1848. március 15. éppen úgy, mint 1956. október 23. Európát is szolgálta. Hasonló módon szolgálja kontinensünket a most zajló kicsit furcsa, de megkerülhetetlen forradalom. Németh László már a harmincas években megmondta, hogy Magyarország számára a megmaradás felé vezetõ út csak akkor lehet nyitva, ha egész Európa megmentéséért is tesz valamit. Igen! Valami Jurisics-szerû kõszegi tett kell hozzá, a Kárpát-medence népeit összefogni képes nándorfehérvári, kapisztráni karizma, Dobó rendet tartani képes példája, 1956 tisztasága, s hozzá 1848. március 15-ének fiatalos lendülete, optimizmusa. Lám, milyen messze lehet eljutni Március 15. céljai mentén gondolkodva. És nem is szükséges túlságosan elkalandozni a szûkebb tematikától, annyira összefügg történelmünkben minden mindennel. Az a füzér, melyen gyöngyszemként sorakoznak megmaradásunkat biztosító nyilvánvalóan vagy látszólag rejtetten forradalmi pillanataink, éppenséggel korszakaink, ma sem szakadt meg. Amikor néhány magyar ma összehajol és 1848 nosztalgiává aszúsodott emlékét próbálja idézni, a világ minden sarkában köteles arra a küzdelemre is figyelni, amit a mai Magyarország folytat a túlélésért. Kettõs ellenállást kell

legyõznie éppen akkor, amikor talán a leginkább legyengített állapotban leledzik. Gondja volt erre belsõ és külsõ ellenségeinek egyaránt. Európa nem gondol saját sorsára akkor, amikor belemegy ebbe a játékba. A saját jövõjét is kockáztatva szolgálja a nem csak gazdasági célokat követõ globális, neoliberális erõket. A jelmez továbbra is a demokrácia szabászatain készül. Gondosan és a pillanatnyi divat minden kívánalmára figyelve. Ami azonban ezalatt s ennek jegyében történik, az maga a rettenet. A kereszténységét megtagadó Európa már nem lehet többé önmaga. És önként dalolva menetel ebbe az irányba. Egy új magyar márciusi ifjúság ezt szeretné megakadályozni. Vajon mi várható ettõl az aránytalannak tûnõ küzdelemtõl? 1848 márciusa és a rá következõ év túlerõvel szemben folytatott hadjáratai nem Világosnál végzõdtek s nem is Turinban, hanem a kiegyezéssel és egy felfelé ívelõ korszakkal. A Trianont megelõzõ és elõsegítõ forradalomnak nevezett események ellenére elkövetkezett egy olyan csodának nevezhetõ forradalmi tett, a bethleni konszolidáció, mely a túlerõ által diktált békeszerzõdés képtelen passzusaiból kiolvasható halálos ítéletet semmissé tette. A világ meglepõdhetett. Isten csodája: megmaradtunk. Az 1945 után megismételt ítélet és a bûnös nemzetté nyilvánítást követõen, 1956-ban is túlerõvel szemben mutattuk meg a világnak, hogy milyen ez a bûnös nemzet s hogy képes érte – az õt elítélõ világért is – a mártíromságra. 1989 határnyitása is, melynek igaz története nem az annyit szajkózott túlerõvel szemben történt, és bár hajlamosak felejteni, de nem törölhetõ ki forradalmi tetteink sorából. 2010-ben ismét a soha nem látott túlerõ, egy egységes és legyûrhetetlennek látszó világhatalom dédelgetett kiszolgálói ellen kellett csendes forradalmat csinálni, és eltompított, álomba kényszerített magyarságunk képes volt erre is. Most arra kell figyelnünk, hogy a világ ébredezõ félrevezetettjei képesek-e fel-

ismerni az ebben rejlõ példát, az útmutatást, a lehetõséget. A reánk zúduló átok oka éppen az, hogy ettõl fél a túlerõ. Március 15. szelleme több ezer év óta él a magyarságban. Ennek erejét igazolja, hogy genetikailag sokszorosan vegyülve is megmaradt a mai napig. Március 15. szellemét a Teremtõ is nekünk szánta. Nekünk szánta és feladatnak szánta. Ahogyan a magyar szent korona védelme alatt nemzetek nõttek fel és maradtak meg, hogy aztán éppen saját hungarus hazájukat verjék szét, mint csibe az õt felnevelõ tojás héját, a márciusi szellem is önzetlen és nem csak a magyart szolgálja. Ha ez így volt eddig, akkor ma sokszorosan így van. Ennek az erõt hordozó, gondolatokat ébresztõ, önkritikát és büszkeséget egyaránt ébresztgetõ – tehát önismeretre nevelõ – márciusi hangulatnak most még sokáig velünk kell maradnia. Szükség van 48 emlékezetére és nagy tanulságaira. Ennek egyik fõ tartalma a csendes belsõ forradalom zajlásának gyors, de annál hibátlanabb szervezése. A valódi demokrácia zsinórmértékének pontos betartása. Ez egyúttal türelemre is int, mert sajnos hiába sürget az idõ, vannak feladatok, melyeket nem lehet elkapkodni. A márciusi tanulságok másik vetülete a szomszédsághoz fûzõdõ viszony, a nélkülözhetetlen szövetségkeresés, az összetartozás tagadhatatlanságának felismertetése velük is. Nem könnyû feladat, mikor ezek az instabil s részben igen fiatal államok a belpolitika oltárán áldozzák fel a megmaradás politikáját. Vagyis a hatalom megszerzése vagy megtartása fontosabb nekik is, mint a hosszú távú megmaradás. Õk is csak komprádorokká válnak, mint a mi leváltott, de még nagy erõkkel támadó balliberálisaink. De márciusi tanulság az is, hogy milyen módon tudjuk elmagyarázni a világnak céljainkat. Akkor a trónfosztás okozott nagy vihart és bizalomvesztést a dinasztiák világában. Ma is el kell követnünk modern kori trónfosztásainkat. És ez nagyon kényes feladat. Mindennek az alapja talán abban a felismerésben kereshetõ, melyet Erdélyben dolgoztak ki

és ismertek fel legelébb. A pártpolitika nem lehet egymagában eredményes, nemzetpolitika kell. Nem véletlenül nevezzük a mai magyar kormányt a nemzeti egység kormányának. Ennek erõsítésében még maradt feladat bõven. Túlzásnak hatna, ha ezt az egész világra kiterjeszteném, de ha a köröttünk ólálkodó veszedelmeket felmérjük, nyugodtan megtehetném ezt is. 1848-ban a magyarság világra szóló tettet hajtott végre, és nagyon magasra emelte annak a szónak a tekintélyét, hogy magyar. Emlékezzünk Kossuth diadalútjára. Ezt a nemzetképünket rombolta tûzzel-vassal a velünk közös hazában felnevelkedett, de ellenünk uszított és elõrelátását veszett testvérnemzetek sora. Így jutottunk el Trianonhoz. Aztán még ránk csodálkozott a világ a talpra állásért, de nemsokára olyanok is bûnösnek kiálthattak ki, akik belekényszerítettek a bûnbe. Gondoljunk csak az angolszász kapcsolatot keresõ magyar külpolitikát már a harmincas évek közepén elutasító Rooseveltre. Akkor még nem sejtettük, hogy a világ dolgait végsõ soron mindkét oldalon egy kézbõl dirigálják. 1956 ismét egekbe repítette a magyar hírét, de kiderült, hogy akkor is megcsalt ugyanaz a világ, s csak pillanatnyi céljaikra használták a magyar vért és szenvedést. A földet körüljáró hírnév pedig lassan megkopott, s már csak ünnepi beszédekben tér olykor vissza. A nagyvilág érdekei mást diktálnak. 1848. március 15. a mai magyarság számára nem jelenthet csupán annyit, hogy lelkesült pillanatokról, gyõztes csatákról, szent mártírokról beszéljünk. Március üzenete az életrõl szól, a haladásról, a megmaradásról. Mást nem tehetek, mert az idõ erre kötelez. A pillanat ismét történelmi, a kockázat ismét halálos. A remény ismét Istennél van. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ölbe tett kézzel várjuk a sikert. Minden napnak, tehát ennek az ünnepnek is arról kell szólnia, hogy tenni, tenni kell. Most éppen azt, hogy együtt gondolkodunk a múlt tanulsá-

gain és a jelen feladatain, a jövõ elvárásain és veszélyein. De minden magyarnak, bárhol él a világon, a nagyvilágot ismét saját kockázatvállalásával szolgáló kis anyaországra kell gondolnia naponta. Minden percben tehetünk érte. Ha másként nem, akkor az egyszemélyes diplomáciával. Az egyoldalú média által félrevezetett külföldi felvilágosításával, az egység igényének felmutatásával azáltal, hogy visszakérjük állampolgárságunkat és a szavazati jogot, az egységes magyar sorsba való beleszólás jogát. Azt a jogot, melyen sokfelé lehet vitatkozni, de a magyarság Trianon-adta sajátos helyzetében nem. Március 15. legyen a remény és az optimizmus napja. Ez a nemzet olyan elképzelhetetlen helyzeteket élt már túl, hogy most a globális ellehetetlenülés, a demográfiai katasztrófa, a morális züllés és istentagadás meg az értetlenség világában is remélhetjük ezt. Remélhetjük, mert megmaradásunk csodája csak Istentõl való lehet. Teremtõnk nem alkotott minket jobbnak, mint más nemzeteket, de valamilyen feladattal mégis felruházott. Másként lehetetlen, valószínûtlen volna egész történetünk, hihetetlen. Élünk. Megfogyva bár és folyamatosan fogyatkozva, de törve még nem. A határokon kívül rekedtek és az emigrációba sodródottak ennek biztosítékát kell hogy jelentsék. A haza a magasban fogalma létezik és élõ fogalom. Egységet, egységet! Ezt kell kiáltoznunk, amerre csak magyar van a földön. Itt az idõ, hogy ismét talpra álljon a magyar! Március 15. és 1848 csillaga ragyogjon tanulságaival tudatunkban, és kapaszkodjunk a nekünk és testvérnemzeteinknek Szent Koronát adó Mindenható kegyelmének biztos tudatába. Mert bár végveszély fenyegeti a világot, de az Úr, ígérete szerint, velünk marad az idõk végezetéig. Március 15-én ne feledjük azt, hogy ég és föld összeért a magyarság számára is! Leányfalu

SZÁSZ ISTVÁN TAS

7

Németh Géza Emlékdíj

8

2012. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján osztották ki Csíkszeredában a Németh Géza Emlékdíjat. Németh Géza budapesti református lelkész volt, aki a nyolcvanas években kiállt az erdélyi menekültek mellett, megsegítésükre szervezte a magyar fõvárosban az Erdélyi Gyülekezetet és a karitatív jellegû Reménység Szigete elnevezésû intézményrendszert. Hálájuk jeléül, emlékére hozták létre 1995ben a csíkszeredai pedagógusok a Németh Géza Egyesületet, és osztják ki, 2003 óta, évente a Németh Géza Emlékdíjat. A következõ tiszteletre méltó személyek, személyiségek kapták meg eddig ezt a jutalmat: 2003: Balázs Lajos, Csíkszereda. A Sapientia egyetem tanára, néprajzkutató. Hat kötet szerzõje. A magyar anyanyelvû gyerekek számára hatékony romántanítás kiváló szakembere, elõharcosa. Gálné Kovács Irma, Gyergyóalfalu. Nyugdíjas pedagógus, közösségszervezõ néprajzos. A népi varrottasok szakértõje. 2004: Gálfalvi Gábor, Alsóboldogfalva. Nyugalmazott tanító. Helytörténeti, néprajzi, pedagógiai írások, kötetek szerzõje. Cigány–magyar társalgási szótárt is írt, adott ki. Tankó Gyula, Gyimesközéplok. Nyugdíjas pedagógus. Szülõfalujáról, a csángókról szóló helytörténeti, néprajzi írások, könyvek szerzõje. 2005: Szõcs Lajos, Korond. Helytörténész, néprajzi gyûjtõ tanító, aki sokat tett a település kultúrájáért, megismertetéséért. Tankó Molnár Mária, Csíkmadaras. A népviselet kutatója, éltetõje. Népi viseletbe öltöztetett babák készítõje. 2006: Máthé Márta, Szászrégen. Mérnök-tanárnõ, a helyi mûvelõdési élet mindenese. A népi tánccsoport létrehozója, egyik vezetõje, aki néptánccsoport vezetõk raját indította útjára. 2007: Klára Mária Valéria, Brassó. A Brassói Magyar Dalárda karnagya, vezetõje.

2008: Nagy János, Hosszúfalu. Négyfalusi történelemtanár, helytörténeti, nemzetiségtörténeti írások, könyvek szerzõje. 2009: Nyisztor Ilona, Pusztina. Híres csángó népi énekes, mûvelõdésszervezõ, néptánc- és népdaloktató, több hangkazettája jelent meg. 2011: Beder Tibor, Csíkszereda. Nyugalmazott földrajztanár, Erdély- és világjáró. Sokirányú közéleti tevékenységével, könyveivel a magyarság gondjaira keres megoldást. Papp Kincses Emese, Csíkszereda. Magyartanár, irodalomtörténész, publicista, kultúraszervezõ, közéleti személyiség. Ez évben Lõrincz József székelyudvarhelyi magyartanárt, közírót, irodalomkutatót, költõt részesítették a kitüntetésben, és volt tanítványát, Bálint Tamást, Kolozsváron élõ fiatal közgazdászt, kétkötetes, sikeres költõt. Az ünnepséget a csíkszeredai református templomban tartották istentisztelet keretében. Csikós Klára, az egyesület elnöke nyitotta meg a rendezvényt, és nyújtotta át a díjat, oklevéllel, virággal, borítékkal, egy szép képzõmûvészeti alkotással. Hangsúlyozta: a díjjal olyan keresztény pedagógust és az általa javasolt tanítványát jutalmazzák, aki kiemelkedõ tevékenységével hozzájárul a magyar kultúra ápolásához, megmaradásához. Lõrincz Józsefrõl Dáné Szilárd, a Hargita megyei Tanfelügyelõség magyar szakos tanfelügyelõje mondott laudációt: „A posztmodern kor kaotikus, értékromboló világában a szeretet fel nem kent lovagjának képzelem magam” – írta nemrég egyik bemutatkozó írásában az a kiváló ember, pedagógus, költõ és közíró, akit ma a Németh Géza Egyesület megtisztel díjával. Kivételes pályafutása, több évtizedes munkássága alatt olyan széles körû értékteremtõ, megõrzõ és ápoló munkát végzett, mely elég bizonyítékul

szolgál arra, hogy ez a vallomás ne hivalkodásnak tûnjön. Hosszú utat kellett megtennie 1947. november 14-tõl szülõfalujából, Székelydályából, amíg alig több mint fél éve nyugdíjazását kérte. Iskoláit Homoródszentpálon, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen végezte. A marosvásárhelyi Pedagógiai Fõiskolán 1971ben szerezte meg magyartanári képesítését, néhány évvel késõbb a bukaresti egyetemen román– magyar szakos tanári oklevelét. S közben tanított Székelyderzsen 1971–1978 között, kultúrigazgató volt, szervezte a Vadrózsák irodalmi-néprajzi kört, a Ramocsavirág népzeneegyüttes fellépéseit, a Kata-brigádot, néprajzi gyûjtéseket végzett, végeztetett tanulóival. 1978–1989 között Kányádon tevékenykedett. Itt négy évig igazgatója volt az iskolának, de folytatta a néprajzi gyûjtõmunkát is. Gyermekjáték fesztiválokat, találkozókat rendezett, Kecskék elnevezés alatt irodalmi-néprajzi, honismereti tanulóexpedíciókat szervezett. A Hargita napilapban megjelenõ, a környék falvairól, Székelyderzsrõl, Székelydályáról, Petekrõl, Kányádról, Ábránfalváról készült néprajzi oldalak anyaggyûjtési munkájában részt vállalt. Az 1989-es változások után a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumba került. Ettõl kezdve szenvedélyesen kutatni

Lőrincz József (Iochom Zsolt felvétele) kezdte az iskola névadójának munkásságát, sorra megjelenõ köteteiben, tanulmányaiban számos tévhitet oszlatott el Tamási életének egyes mozzanatait illetõen. Köteteket szerkesztett Tamási szentenciáiból, a róla, tõle származó anekdotákból, megírta a farkaslaki Tamási-emlékkõ történetét is. Versei különbözõ antológiákban jelentek meg. A 2002-ben kiadott Férfinyaram címû verseskötetében összegyûjtött költeményei nagyfokú hazaszeretetrõl tanúskodnak. A kultúraváltás sikeréért címû folklórpedagógiai tanulmánykötete azt igazolja, hogy korábbi néprajz-pedagógiai munkássága nem volt öncélú, hiábavaló, tapasztalatait a köteten keresztül is el kívánja juttatni a fiatal tanárnemzedékekhez. A Tamási Áron Gimnázium magyartanáraként is mindig a maximumot nyújtotta. A tanórák mellett szinte minden versenyen részt vett diákjaival, kiválóan felkészítette õket, de derekasan kivette részét több megyei és országos magyar nyelv és irodalomverseny szervezõ munkájából. 1990-tõl 2011-ig évente a Tamási Áron születési évfordulójának megünneplése, Tamási szellemi hagyatékának ápolása a diákság körében szintén az õ vállalt feladata volt. A város mûvelõdési életében cselekvõen részt vesz:

ünnepségeken, képzõmûvészeti kiállításokon tartott, tart megnyitó beszédeket, napi- és hetilapok, folyóiratok hasábjain közöl cikkeket, tanulmányokat. Kiváló tanári, irodalmi és kulturális munkásságát számos díjjal elismerték. Többek közt 2006 májusában a Budapesten székelõ Tamási Áron Alapítvány Virrasztás–Tamási Áron Pedagógia-díjjal, az Oktatási Minisztérium a Gheorghe Lazãr Diploma I. osztályú oklevelével, 2010-ben a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Ezüstgyopár-díjjal jutalmazta. Munkája, helytállása követendõ példa marad. Emberi méltóságból, szeretetbõl, tudni vágyásból örök érvényû útravalót adott számos nemzedék számára. Kívánom, hogy a korábban tanári munkája miatt háttérbe szorult költõi, közírói, kutatói munkásságát megújult erõvel, kitartással tovább folytassa. Saját és mindannyiunk, utódaink hasznára.” Lõrincz József a kitüntetést megköszönve a következõket mondta: „Nagytiszteletû Gyülekezet! Tisztelt Jelenlévõk! Engedjék meg, hogy a Csikós Klára gondoskodó vezetésével mûködõ Németh Géza Egyesületnek megköszönjem elsõsorban azt, hogy létezik; léteznek Csíkszeredában emberek, pedagógusok, akik ilyen módon

szövetkeznek a közösség érdekében. Másodsorban, hogy hozzám hasonló pedagógusokat díjaznak, a kultúra, a nemzet napszámosait. Harmadsorban, hogy ez évben rám esett a választásuk a díj odaítélésekor, és ezzel végtelen örömöt szereztek nekem. Hisz ennek a díjnak a tisztességkarátja igen nagy, elõttem, tíz éven keresztül, igen tiszteletreméltó személyeket, személyiségeket jutalmaztak vele. Soha nem gondoltam, hogy amit teszek, azért jutalom járna. Megtisztelve érzem magam, és kívánom, hogy az egyesület még sokáig létezzen, és még sok, arra érdemes pedagógusi pályát jutalmazzanak. Megköszönöm Xántus Géza mûvész úrnak ezt a gyönyörû grafikát, amely szépségével ezután a mi lakásunkat fogja beragyogni. Kívánom, hogy a múzsák még sokáig segítsék, sok, embernek és Istennek tetszõ, értékes alkotást teremthessen egészségben. Megköszönöm Sógor Csaba tiszteletes úrnak és európai parlamenti képviselõnek, hogy lehetõvé tette anyagilag ezt a díjkiosztást. A jó Isten áldása legyen támogatási tevékenységén és közösségszolgálatán. Nem utolsósorban: áldott legyen, haló poraiban is, néhai Németh Géza tiszteletes, akinek emlékét ez az egyesület ápolja. Meg kell említenem, hogy az általa létrehozott Reménység Szigete erdélyieket támogató tevékenységének a 80-as években én is haszonélvezõje voltam, amikor fiammal Budapestre kellett mennünk orvosi kivizsgálásra. De akkor nem gondoltam volna, hogy sorsom másképp is kötõdik majd nevéhez, amely legyen áldott mindörökké. Hálás vagyok az Égnek, hogy egy olyan kultúrába születtem bele, mint a magyar, olyan gyönyörû és kifejezõ anyanyelvem van, mint a magyar. Természetes, hogy védem és ápolom ezeket az értékeket, kincseket, amelyek elõdeinktõl maradtak ránk. Úgy szeretném, hogy ez az irányulás megmaradjon bennem utolsó leheletemig. A díjazás lehetõvé teszi, hogy egy tanítványomat is ajánlhassam jutalomra. Én Bálint Tamást

9

ajánlom. Tanítvány-barátom Kolozsváron élõ 26 éves sikeres közgazdász, és immár kétkötetes költõ, aki sok költészeti díjat tudhat magáénak, sikerrel indult a költészet csodás és göröngyös útjain. Tamás a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban volt négy évig tanítványom, magyar nyelvet és irodalmat tanultunk együtt. Miközben ellopta tõlem – és innen-onnan – tehetsége mellé a költõi mesterséghez, íráshoz szükséges tudást is, úgyhogy saját bevallása szerint többet tanult a lapszélre készített feljegyzéseibõl, mint a szigorúan vett leckékbõl. Tény, hogy tizenkettedikes korában már olyan irodalmi pályázatokat nyert meg, amelyeken a (pénz)jutalom szégyenben hagyta az én szerény pedagógusi fizetésemet. Én azt hiszem, jó, hogy közgazdász lett, és így, ez a pálya biztosíthatja a költõ számára a függetlenséget. Hogy Tamás a múzsák kegyeltje, arra sok jel van. Többek között

folyékonyan ír jambusokban, viszonylag könnyedén, s ez csak a legtehetségesebb költõkrõl mondható el. A jambusok klasszikus veretet adnak az egyébként igen korszerû, sok költõi irányzat hatását mutató verseknek. Múlt idõk költõi helyzeteit idézi meg gyakran saját léthelyzete rögzítésére, értelmezésére. Lázad a körülmények elembertelenítõ hatása ellen. Költeményeinek stílusa, nyelvezete anyanyelvünk, kultúránk végtelen tiszteletét, szeretetét mutatja. Van írásaiban valami bûbáj, amely szívünkbe lopja sorait. Mindig azt vallottam, hogy a pedagógus olyan, mint egy íj, akinek az a feladata, hogy magasra röpítse, mint nyílvesszõket, sikerre segítse az ifjú tanítványokat, . Hálás vagyok a sorsnak, hogy annyi kedves tanítvány között egy költõi tehetséggel megáldottat is adott, s megadatott nekem segíteni õt feljutni a költészet magasabb régióiba. Csak így tovább, Tamás! Egyik szellemi

mentorom, Tamási Áron szavait adom át neked stafétabotként: »Csak a szellemi tisztesség mezején érdemes élni«. Ebben kívánok Neked sok sikert. Mint kultúránk, költészetünk reménységét, bátran ajánlom hát Bálint Tamást a Németh Géza Emlékdíjra. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket.” A gyülekezet nõi kórusa az Áldjon meg téged, áldjon az Úr kezdetû egyházi énekkel kedveskedett a díjazottaknak, akik a következõkben felolvastak verseikbõl. A jelenlévõk emelkedett hangulatban ünnepelték az eseményt és a Himnusz keletkezésének évfordulóját. Csikós Klára felolvasta Lõrincz József Isten, áldd meg… címû írását. Elszavalták, és felcsendült a gyülekezet ajkán is a Himnusz. Az ünnepi együttlét az altemplomban szervezett szeretetvendégséggel, szívélyes beszélgetéssel ért véget.

LÕRINCZ ILONA

A PIARISTÁK MELEGÉBEN Iskolatörténeti évfordulós emlékalbum

10

Az 1970-es évek elején abban a kiváltságban részesültem, hogy tanári pályám elsõ esztendeit Kolozsvár akkoriban talán legrangosabb tanintézetében, a magyar tannyelvû 11-es Líceumban tölthettem. Maguk a falak, a boltíves folyosók, a meglehetõsen sötét, mély tantermek a múltról regéltek, s a díszterem két tanítvány-szobra – mert a harmadikat, Mailáth püspökét a padláson lehetett csak tartani – az iskola mûvelõdéstörténeti szerepét is sugározta: Mikes Kelemen és Jósika Miklós örökre beírták nevüket irodalomtörténetünkbe. 1970 körül éppen megenyhült a politikai nyomás, s szerencsémre lehetõvé vált az iskolai múlt felidézése. Már rég vajúdott egy iskolai folyóirat kiadása, a Hajnal felújítása. Mint

tollforgató irodalmár tanerõt, engem bízott meg az igazgatóság, hogy vegyem kézbe a Hajnal ügyét. S ez arra késztetett, hogy lyukas óráimban beüljek a földszinti helyiségekben még eredeti elrendezésében található egykori Lyceum Könyvtárba, s fellapozzam az iskolatörténeti írásokat: Biró Vencel, Erdélyi Károly, Salzbauer János, Veress Endre tanulmányait, az értesítõket, s a kéziratos Hajnal 1901-ig összeállított 38 évfolyamát. Ekkor ismertem meg a kolozsvári jezsuita, majd piarista római katolikus tanintézet történetét. Az új, nyomtatott Hajnal 1972-es elsõ számában meg is írtam a régi Hajnal történetét. Majd 1979-ben, az iskolaalapítás 400. évfordulójára – bár már nem ott tanítottam – Palkó Attila tanár-

fõszerkesztõ felkérésére összeállítottam az iskola történetét is, mely a Hajnal 8. (1980) számában jelent meg. Új benne legfeljebb az államosítás utáni korszakra vonatkozó rész lehetett, a többit már Biró Vencelék megírták, de a régi adatokból úgy kellett szemelgetni, hogy az a cenzúra szûrõjén is átmenjen. Azóta jócskán változtak az idõk. A 11-esbõl 3-as számú Matematika–Fizika Líceum lett, majd a politikai fordulat után 2-es számú Elméleti Líceum, végül felvehette az alapító fejedelem, Báthory István nevét. Egy ideig mellette Római Katolikus Teológiai Líceum is mûködött, mely a nagy tanítvány, Pázmány Péter nevét tûzte lobogójára. Az új viszonyok között lehet ünnepelni, évfordu-

lókat megülni, s mindaz újra kinyomtatható, amit évtizedekkel ezelõtt, még a felekezeti tanintézet tudós tanárai megírtak. Így 2011-ben az iskolatörténet egy nem éppen kerek évfordulója is alkalmat adott az ünneplésre: 235 éve vették át a piaristák a kolozsvári tanintézet vezetését. Ebbõl az alkalomból a Piaristák Romániai Rendtartománya 2012. január 23án Kovács Sándor fõesperes-plébános védnöksége alatt piarista napot rendezett Kolozsvárt, ezen bemutatásra került Sas Péter legújabb összeállítása, mely fõcímként a tokon A Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium története 1776–1940 címet viseli. A Mûvelõdés gondozásában a Piarista Rend Magyar Tartománya támogatásával megjelent kiadvány tulajdonképpen két albumszerû füzetet tartalmaz. Ezek törzsanyagát Biró Vencel három tanulmánya képezi. Az elsõ füzet – bár nincs megszámozva – A kolozsvári Róm. Kath. Fõgimnázium Emlékalbuma 1579–1929 hasonmás kiadása. Ez a mindössze 500 példányban kinyomtatott album a Minerva Rt. gondozásában jelent meg 1930-ban, a fõgimnázium alapításának 350. évfordulóján. Minden bizonnyal Biró Vencel állította össze. Szöveges része a Báthory István-féle alapítólevél részletét és Mailáth Gusztáv Károly püspök üdvözlõ sorait követõen Biró Vencel 11 oldalas tanulmányát tartalmazza a fõgimnázium történetérõl. Ez a nagyközönségnek szólóan összefoglalja az alapítás körülményeit, a jezsuiták itteni munkálkodását Kolozsmonostoron, majd a Farkas utcában. Aztán – megszakításokkal – újra Monostoron, a Belvárosban, az Óvárban, s végül a Farkas utca nyugati végén. Nagy hangsúlyt kapnak az állandó építkezések, a bentlakásul szolgáló szeminárium és konviktus alapítása. A jezsuita rend 1773-as pápai feloszlatását követõen az uralkodó Mária Terézia 1776-ban a piaristákra bízza a tanintézet vezetését. Ez eleinte Királyi Líceumként majdnem egyetemi ranggal mûködik. S itt elmagyarázza Biró, hogy ez

csak nyilvánosságot, nem állami jelleget jelent: akkoriban éppen ilyen irányban kellett védekezni! Megismerjük az intézet mûködését, összetevõit (gimnázium, szertárak, konviktus, szeminárium, könyvtár, templom), a híres tanárokat, az alapítványtevõket, s néhányat a magyar és román tanítványok sorából. A tanulmány szövegközi rajzai után az emlékalbum második részében ugyancsak a tanítvány, Hankó János tollából származó tíz tollrajzot találunk. Ezek az iskolatörténet színtereit örökítik meg. A kolozsmonostori templomot, az óvári zárdaépületet a templommal, az Egyetem utca kis terét a Mária-oszloppal három látószögbõl is, a jezsuita-piarista templom barokk belsõ terét, a rendházat és udvarát, a gimnáziumépületet s a benne rejlõ legnagyobb kincset, a könyvtárat. Komor, precizitásra törekvõ rajzok, az egykori tanítványok tiszteletét sugallják a nagyszerû épületek s még inkább a bennük folyó munka iránt. Jól jön a kötet végén Sas Péter megemlékezése Hankó Jánosról. Csíkszentdomokoson született 1897-ben, a piarista fõgimnázium elvégzése után a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust, tisztviselõként dolgozott, 1944-tõl Budapesten élt, ott is halt meg 1969-ben repülõgép-szerencsétlenség következtében. Erdélyi folyóiratokban jelen-

tek meg illusztrációi, összeállított egy albumot a régi Kolozsvárról (1926), s kiadta a Kolozsvári Casino évkönyvét (1943). Autodidakta mûvész volt. A második füzet Biró Vencel két tanulmányát tartalmazza törzsanyagként: A Kolozsvári Római Katolikus Gimnázium története 1918–1940; A Báthory–Apor Szeminárium története 1579–1933. Az elsõ a bécsi döntést követõen írt dolgozat. Akkor a tanügyi hatóságok minden iskolát felszólítottak, hogy írják meg a román uralom alatti két évtizedes történetüket, rámutatva azokra a jogtiprásokra, meghurcoltatásokra, amelyek az intézetet érték. A kolozsvári piaristák legjobb történészüket, az egy ideig igazgatói tisztséget is viselõ Biró Vencelt bízták meg a két évtized áttekintésével. Õ valóban egy igen precíz, az értesítõk adatait rendszerezõ, tanügyi vonatkozású cikkeket és törvénykönyveket felhasználó dolgozatot írt, mely lényegében tükrözi az egész erdélyi kisebbségi tanügy hányatott sorsát is. A két évtized alatt egyetlenegy dolog volt biztos: az állandó bizonytalanság. Mindegyik magyar iskola folyamatos küzdelmet folytatott a megmaradásért, a nyilvánossági jog megtartásáért. S a zsúfolt – államilag elõírt – tananyag megtanítása mellett még magyar szellemû nevelést is biztosítottak. Biró az elnyomatásban is talált vigasztalót: „A kisebb-

11

12

ségi sorsnak a sok nehézség között megvan az az elõnye, hogy a közösség, az egymásrautaltság érzése emelkedik. Közelebb jutnak egymáshoz az emberek, a különbözõ társadalmi osztályok”. Biró Vencel másik tanulmánya az iskola melletti nevelõintézet, a Báthory–Apor Szeminárium alapításának 350. évfordulójára született 1933-ban. Ennek is az alapítója Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király. Végigkövethetjük az intézet történetét a Farkas utcai elsõ elhelyezésektõl kezdve a monostori, Torda utcai és óvári helyszíneken át a mai, vagyis az Egyetem és Fogoly utcák sarkán álló emeletes épület felhúzásáig. Innentõl kezdve már részletesebbé válik a Szent Józsefrõl elnevezett Báthory–Apor Szeminárium története. Kiderül, hogy kétszer is bezárták, elõször II. József idejében, majd az 1848as forradalmat követõen. 1863tól, a Jogakadémia kolozsvári megnyitásától fõleg a felsõoktatásban tanulók szállásául szolgált. Mindig egy-egy nagy tudású piarista atya vagy egyházmegyei pap állott az élén, 1928 novemberétõl éppen Biró Vencel. 1932-tõl a lelki igazgató Márton Áron volt. Mailáth Gusztáv Károly püspök rendszeresen felkereste a szemináriumot, elbeszélgetett diákjaival, meggyóntatta õket. Részt vett 1933 novemberében az udvari kapu felé elhelyezett Vágó Gábor készítette Báthory István-szobor leleplezésén is. A szemináriumi nevelés szervesen egészítette ki a gimnáziumi vagy egyetemi tudományos felkészítést. Itt lelki-valláserkölcsi felkészítésben részesültek a bennlakók. A füzetet összeállító Sas Péter – szokásához híven – bõ kiegészítõ anyagot kapcsol a két tanulmányhoz. Az 1926-ban a piaristák kolozsvári letelepedésének 150. évfordulóján György Lajos szerkesztésében kiadott Öreg diák visszanéz… (Kolozsvár, 1926) címû albumból ide iktatja Jósika Miklós, Moldován Gergely (tõle vettük A piaristák melegében címet), Jancsó Benedek, Betegh Miklós, Rass Károly, Kuncz Aladár hangulatos visszaemlékezését, hozzájuk csatolva Passuth László sorait a Kutatóárok címû

kötetébõl. Hiányoljuk, hogy sem ezeknél az írásoknál, sem a Birótanulmányoknál nincs feltüntetve az elsõ megjelenési hely. E füzetnek az album-jellegét a Képtár cím alatt felsorakozó 28 lapnyi képmelléklet biztosítja: a jezsuita–piarista épületek legrégebbi felmérésétõl, rajzától kezdve az 1940-es évekig hangulatos csoportképek, portrék, épületfelvételek, címlap- és meghívó-reprodukciók, érettségi tablók. Sas Péter egyik táblázatos melléklete a kolozsvári Római Katolikus Gimnázium tanári karát sorolja fel az 1920–1944 közötti idõszakból. A 85 tanár iskolai beosztása, szakja is fel van tüntetve, s a megjegyzések közt a tanár más tisztségeire szintén utalás történik. Ezek az adatok nyilvánvalóan az iskolai Értesítõkbõl származnak. Kár, hogy a szolgálati éveket nem találjuk meg benne. Huszonnégy év nagy idõ! Kováts S. Jánosnak hosszas helybéli és magyarországi kutatással sem tudtuk – a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon részére – halála idejét kideríteni, viszont néhány tanárral e sorok írója is ideig-óráig kolléga lehetett. Az Adattár fejezetben harmincöt, az iskolához és Biró Vencelhez kapcsolódó dokumentum (szerzõdés, levél, szabályzat) szövegét olvashatjuk. Egy részük a Szent Mihály Plébánia, a Magyar Tudományos Akadémia, többségük a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárából való (itt helyezték el a Biró-hagyatékot is). Különösen közérdeklõdésre tarthat számot az 1829-es, a mai egyetemépület helyén álló ó- és újkollégium eladására vonatkozó szerzõdés vagy a líceum elemi iskolájának 1920-as leltára. Több levél inkább a kutatónak vagy az életrajzírónak szolgálhat adatforrásul. A kötetet Sas Péter tanulmánya zárja A kolozsvári piarista múlt és megörökítõje címmel. Biró Vencel a 20. századi erdélyi tudományos-mûvelõdési élet egyik nagy egyénisége: tanár, történetíró, rendfõnök, egyetemi tanár, akadémikus. Talán napjainkig sem eléggé ismert. A tanulmányból kiderül, hogy Erdélytõl távol, a Komárom megyei Vértessomlyón született 1885-ben.

A piaristák tatai kisgimnáziumában érett meg elhatározása, hogy belép a rendbe. Vácon volt novícius, majd a rózsahegyi fõgimnáziumban tette le az érettségit 1904-ben. A rend vezetõsége az akkoriban Kolozsvárt mûködõ, az egyetemmel összekötött rendi fõiskolába, a Kalazantinumba irányította, s ettõl fogva itt tanult és dolgozott 1962-ben bekövetkezett haláláig. Az egyetemen 1908ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett kitûnõ minõsítéssel, majd 1909-ben latin–történelem szakos tanári diplomát. Rögtön a kolozsvári fõgimnáziumban alkalmazták tanárként. Közben ünnepélyes pappá szentelése is megtörtént. A tanári munka mellett bekapcsolódott a történészilevéltári kutatómunkába. 1916ban az erdélyi fejedelmi hatalom fejlõdésérõl írt dolgozatával akadémiai pályázatot nyert. A fõhatalom változása után foglalkoztatja a hazatelepedés gondolata, de Erdélyben olyan nagy szükség van rá, hogy ez egyre halasztódik. 1923-ban a Kolozsvárról Szegedre költöztetett egyetemen Erdély történelme tárgykörbõl magántanárrá habilitálják. 1925-ben az önállósuló Romániai Piarista Rendtartományban a rendfõnök asszisztense és egyben a kolozsvári fõgimnázium igazgatója lesz. 1928-ban a püspök a Báthory–Apor Szeminárium élére állítja, majd 1934-ben a rendtartomány fõnökévé választják. Ezt a tisztséget 1940-ig tölti be, amikor a romániai (erdélyi) tartomány újra beolvad a magyar rendtartományba. 1940 õszén a kormányzó Corvin-koszorúval tünteti ki, s ugyanakkor megkapja kinevezését a visszatért Ferenc József Tudományegyetem Erdély és Kelet-Európa története tanszékére. 1941 májusában az Akadémia levelezõ tagjául választják. Közben egymásután jelennek meg az Erdély múltjáról és a piaristákról szóló tanulmányai, még Erdély történetét is megírja (1944). S hogy szélesebb körben hasson, novellákban, történelmi rajzokban gyümölcsözteti tárgyi ismereteit. 1945 után is megtarthatja tanszékét az új, Bolyairól elnevezett egyetemen, 1948 végén vonul nyugdíjba. A szerzetesren-

dek 1949-es felszámolása után a kolozsvári plébánián teljesít papi szolgálatot, s közben tanulmányokat ír és fordít latinból. A Szent Mihály-templomból kísérik koporsóját a Házsongárdi temetõ piarista sírkertjébe. A feloszlatott piarista rend nevében Reischel Artúr búcsúztatja: „Életének két munkakör adta meg a tartalmát: megbecsülte a múlt értékeit és szerette a jelen vergõdõ lelkeit”. A kötethez Ruppert József Rómában élõ piarista atya ír ih-

letett elõszót, ezt P. Jánossy Béla hétszakaszos, a piarista rendet dicsõítõ ódája követi. Sas Péter e kötet összeállításával – benyomásunk szerint – hírt ad arról, hogy rövidesen egy Biró Vencel szétszórt tanulmányait közreadó és munkásságát tanulmányban feldolgozó könyvvel fog minket meglepni. De rá vár az a feladat is, amit még a múlt század elsõ felében elmulasztottak Erdély katolikusai: egy összefoglaló munkában feldolgozni a

kolozsvári jezsuita–piarista tanintézet teljes történetét.

GAAL GYÖRGY A kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium története 1776–1940. [I. A Kolozsvári Róm. Kath. Fõgimnázium Emlékalbuma 1579–1929. Cluj-Kolozsvár, 1930; II. Biró Vencel: A Kolozsvári Római Katolikus Gimnázium története 1918–1940; A Báthory–Apor Szeminárium története 1579–1933. Az elõszót Ruppert József Sch. P. írta. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az utószót írta Sas Péter.] Mûvelõdés, Kolozsvár, 2011.

Tatárok, betyárok, bányarémek Nagybányán 1991-ben alakult meg az EMKE helyi fiókja, azt követõen pedig a Misztótfalusi Kis Miklós Közmûvelõdési Egyesület, amely igen áldásos hatással volt a nagybányai magyar kulturális életre. A Metz József tanár úr köré tömörülõ kis csapat – Dávid Lajos újságíró, Horváth Zsuzsa EMKEtitkár, Vésõ Ágoston festõmûvész – kezdeményezésére született meg az EMKE Füzetek sorozat, melynek 1993 és 2000 között tíz kötete jelent meg: Nagybányai kalauz, Misztótfalusi kalauz, Koltói kalauz, In memoriam Németh László, Bányavidéki túrák, Farkaslaki kalauz, Színjátszó századok, Évek és iskolák, Felsõbányai kalauz, Szent István-templom. A sorozat (egy kötet kivételével) a helyi kötõdésû mûvelõdési hagyományok bemutatását tûzte ki célul. A Mûvelõdés 1997. októberi számában méltattuk a kezdeményezést, fölhívtuk az olvasók, az erdélyi közvélemény figyelmét a könyvsorozatban rejlõ szellemi értékekre. Közös veszteségünk, hogy e sorozat – az áldott emlékû Metz József halála miatt, továbbá anyagiak híján – félbemaradt. Pedig e szellemi mûhelyben több más gondolat, ötlet érlelõdött. Közülük említhetjük a Nagybánya környéki néphagyományok gyûjtését célzó felhívást: Pályázat néprajzi hagyományaink öszszegyûjtése érdekében, melyet a

Misztótfalusi Kis Miklós Közmûvelõdési Egyesület 1999 elején hirdetett meg. A felhívásra hat pályamû érkezett, de kiadásukra, megjelentetésükre – az említett okok miatt – nem került sor. A nagybányai magyar kulturális élet mai otthona a Teleki Magyar Ház. Ennek keretében alakult meg 2005-ben a Teleki Társaság, amely újra felkarolta a vidék szellemi értékeinek ébren tartását, ápolását. Ezt szolgálja a társaság által útra bocsátott új sorozat, a Bányavidéki Kalauz. „Ahhoz, hogy a Bányavidék történelmének, mûvelõdéstörténetének bár nevezetesebb eseményeit, személyiségeit valamelyes igényességgel számba vehessük, a tájat idézõ, annak bölcsõmelegében fogant irodalmi mûveket, emlékeket is mellé állítva, egyetlen könyv nem elegendõ: egész sorozatra van szükség. Legyenek ezután megjelenõ köteteinknek is hûséges olvasói, gazdagítsák könyvespolcaikat a Bányavidék múltját, történelmét, hagyományait idézõ kiadványainkkal!” – olvashatjuk a Teleki Társaság szándékát jelzõ sorokat a borítólap belsõ margóján. Az elsõ kötet – Nagybánya és környéke – immár két kiadásban fogyott el. A második kötet – Schönherr Breviárium – a város jeles szülötte, Schönherr Gyula történész életét és munkásságát

ismerteti meg a mai olvasókkal. A 2010-ben megjelent harmadik kötet* tartalmazza az 1999-ben meghirdetett pályázatra beérkezett gyûjtések színe-javát. Habent sua fata libelli – a könyveknek is megvan a maguk sorsa – tartja a latin mondás. Ami esetünkben is bebizonyosodott: tízévnyi csipkerózsika-álomból ébredtek újra e szövegek, jutottak be a magyar népköltészeti gyûjtemények áramkörébe, emléket állítva egy szép törekvésnek, szándéknak. Ily terjedelemben, ily átfogóan még egyetlen kiadvány sem foglalkozott e térség népköl-

13

14

tészeti alkotásainak gyûjtésével és közzétételével. A kiadvány értékét különösképpen növeli, hogy megszerkesztésére, a bevezetõ tanulmány megírására a kiváló magyar etnográfust, Magyar Zoltánt, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének munkatársát, az elcsatolt területek magyar folklórkincsének kiváló kutatóját kérték fel, kinek elmélyült tárgyi ismeretre épülõ bevezetõ tanulmánya mintegy megemeli, egységbe kovácsolja az egymástól elszigetelt gyûjtõmunka gyümölcseit. Kutatóterülete kiterjed az egész Kárpát-medencére, hisz gyûjtõútjai során eljutott az utódállamok mindenikébe. Erdélyi gyûjtéseibõl a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó két kötetet – Szilágysági dekameron (2009) és Hunyad megyei népmondák (2009) – jelentetett meg. A bevezetõ tanulmány könyvészeti adataiból is kitûnik, hogy a Bányavidék népköltészetérõl ily gazdagon adatolt tanulmány még nem jelent meg. E vidék terra incognita maradt a Székelyföldre, a Mezõségre, a Szilágyságra fókuszáló kutatók és gyûjtõk elõtt. Az eddigiek s a mostani gyûjtõk munkáját az ügyszeretet vezette. Szolgálatukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek e tájegység magyar népi hagyományainak, népköltészeti anyagának a megmentésében. Magyar Zoltán meghatározza Nagybánya és a Nagybánya vidéki kistáj jellegzetességeit. „Nagybánya mint a Partium északkeleti részének legnagyobb múltra visszatekintõ városa egy sok tekintetben egyedülálló kultúrtáj központja is egyben (…) olyan történelmi és néprajzi szempontból egyaránt nevezetes tájegységek szomszédságában, mint a Szilágyság, Kõvár-vidék, a Lápos völgye és Máramaros.” Hozzáteszi, hogy az itteni „sajátos munkakultúra (bányászat, bányaipar) által regionális viszonylatban is egyedi jegyeket öltöttek”. A kötet anyagai közt ott találjuk a történelmi Máramarosból származó gyûjtéseket is: Máramarossziget,

Aknasugatag, Rónaszék, Felsõvisó mára jobbára nyelvszigetekké váltak, népköltészeti értékeik mentése a huszonnegyedik óra sürgetéseként áll elõttünk. A két kistájat nem csupán a mai közigazgatási egybetartozás rokonítja egymással. „Az eltérõ történelmi elõzmények dacára – hangsúlyozza a bevezetõ tanulmány írója – tehát kulturális értelemben nagyfokú hasonlóság mutatható ki a Szatmár–Bányavidék és Máramaros 20. századi magyarsága között.” A kötetben közölt gyûjtésekrõl szólva aláhúzza: „ez a korpusz nem egy tudatos recens gyûjtés eredménye, hanem számbavétele mindazon kiadatlan folklórgyûjtéseknek, melyek e tájakon az utóbbi félszáz évben – és esetenként már régebben is – folytak”. E néprajzi leletmentések helyszínei: Nagybánya, Felsõbánya, Kapnikbánya, Rónaszék, kisebb részben Koltó, Hosszúmezõ, Misztótfalu – „máig is egyike a magyar népi kultúra ismeretlen vidékeinek”. A bevezetõ tanulmány elemzése kitér a kötetben szereplõ történeti mondák, betyármondák, a helyi mondák, a hiedelemmondák és hiedelmek, közmondások és szólások, népszokások értelmezésére, értékelésére kijelöli azokat a kötõdéseket, kapcsolatszálakat, amelyek e gyûjteményt a magyar folklórkincshez, más tájegységekhez fûzik. A kötet 1357 szöveget ölel fel, többségükben elsõ közlésben. A Máramaros megyei levéltár anyagaiból Balogh Béla által feltárt máramarosszigeti betlehemes játék, a Debreczeni Zoltán által Kapnikbányán lejegyzett szövegek, továbbá „Balla Katalin felsõbányai szólás-, közmondás és hiedelemgyûjtése, a Szilágyi Erzsébet által lejegyzett, különféle helyekrõl származó vegyes folklóranyag, Csordás Ilona máramarosi hiedelemgyûjtése, valamint Görbe István veresvízi mondagyûjteményének egésze e lapokon lát napvilágot elsõ ízben, számottevõ hozzájárulást téve a vidék folklórhagyományainak

megõrzéséhez és megismeréséhez”. A kötet lapjairól egy varázslatos, színes világ tárul elénk. A népi emlékezetben megõrzõdött történelem sajátos visszatükrözõdése Mátyás királyról, a Rákóczi szabadságharcról, tatár betörésekrõl. A betyármondákban, a helyi mondákban a reális történéseket át-átszövik, kiszínesítik a képzelet emlékfoszlányai, a népi igazságérzet és erkölcsi parancsolatainak lepárlásai. A hiedelemmondák elvezetnek bennünket egy a már teljességgel felszámolódott szakma mûvelõi, a bányászok titokzatosságokat õrzõ és hordozó világába, a bányarémek, bányapásztorok, bányatörpék szerencsét vagy balsorsot hozó birodalmába, a vadlányok romantikus erdõrengetegeibe. A forrásmondák, helynévmagyarázó mondák a vidék jobb megismeréséhez segítik a mai olvasót. A közmondások és a szólások a népi bölcsesség tarka tárházát vetítik elénk, humorral, iróniával, színes jellemfestéssel, morális töltettel. A kötet egyik súlypontja a Görbe István által gyûjtött veresvízi anyag. Ötvenhét személyt szólaltatott meg, különbözõ korosztályból. Vele szemben Balla Katalin egyetlen személytõl, édesanyjától, a 77 éves Róth Katalintól jegyzett le kilencvenkét közmondást és 856 szólást, valamint több, népszokást idézõ szöveget. A kötet függelékében képmellékletek, az adatközlõk neve és életkora, a gyûjtõ neve és a gyûjtés idõpontjai, a tájszavak értelmezése, gazdag bibliográfiai anyag található, húzza alá a kiadvány tudományos jellegét. A kötet ráirányítja a tudomány és a népi hagyományokat, folklórkincseket értékelõ, ahhoz ragaszkodó közösségek, személyek figyelmét e vidék teljességgel még fel nem tárt, ki nem aknázott szellemi értékeire. A huszonnegyedik órában vagy már azon is túl, hisz a régió gazdasági hanyatlása, a bányák bezárása nem csupán az életlehetõségek, a megélhetés hitét és reményét

zúzza szét. Vele együtt vész el a hozzá kötõdõ népi kultúra is. A kötetben olvasható szövegek gyûjtõit a segítõ bányaszellem vezette, segítette hozzá ezen értékek felszínre hozatalához. Hiszszük, hogy ahol ez volt, ott még akadnak más, további kincseket

rejtõ telérek. Ahol aranyat, ezüstöt érõ szellemi kincs van, ott talán még lesznek bányászok is, akik megtalálják azokat. Legyen ez a kötet buzdítás mai és eljövendõ kutatók, gyûjtõk számára.

MÁRIÁS JÓZSEF

* Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén. Gyûjtötték: Balla Katalin, Balogh Béla, Csordás Ilona, Debreczeni Zoltán, Görbe István, Szilágyi Erzsébet. Szerkesztette és a bevezetõ tanulmányt írta Magyar Zoltán. Teleki Társaság, Nagybánya 2010.

Bivalytenyésztés Mérában Sokan szeretnék mindmáig is a múltat végképp eltörölni, de szerencsénkre olyanok is szép számban akadnak, akik a mindenképp eltûnõ régi dolgaink megörökítésére, felmutatására, konzerválására vállalkoznak. Könyvünk szerzõje, Varga György közéjük tartozik. Jómódú bivalyosgazda gyermekeként Kolozsvártól 13 kilométerre, a Nádas menti Mérában látta meg a napvilágot. Szülõfalujában késõbb tanár lesz, iskolaigazgató, a közösségi élet fáradhatatlan szervezõje. Sokoldalú közéleti szerepvállalása, immár nyugdíjas éveiben, a talán világszerte is unikumnak számító bivalymúzeum létrehozásában, felfuttatásában csúcsosodott ki. A hajdani bikaistálló, mai múzeum a lassan bejáratott kalotaszegi kirándulások egyetlen útvonalából sem hiányozhat. Egy múzeum értelemszerûen elmúlt idõk mindennapi használatból már kikopott kellékeit gyûjti össze. A szerzõ gyermekkorban megélt bivalyos történeteit olvasva, vagy a Nádas menti bivalytenyésztés krónikáját lapozgatva, megsejthetjük, hogy Varga György gazdagon illusztrált összefoglalása talán az utolsó órákban készült. Felgyorsult korunkban a hagyományait még így is következetesen õrizõ Méra a modern nagyváros, Kolozsvár negyedórás közelségébe, a megapoliszi övezeten belülre került. A föld és az állatok egyre gyengébben fizetnek, a méraiak a kolozsvári munkahelyekrõl jóval többet hozhatnak haza. A szekereket a közutakról régóta kitiltották, Méra határához autópálya közeledik. Három helyett már csak két csordát hajtanak ki, azokat is megcsappant állománnyal… A bivalyok, amelyek egy évszázadon át döntõ módon alakították a méraiak életét, meghatározták a falu arculatát, ezek a misztikus fekete óriások Kalotaszegen is lassan eltûnõben vannak. Olvasom, hogy a Kis-Balaton délnyugati részén, Kápolnapusztán, nem múzeum, mint Mérában, bivalyrezervátum mûködik. Varga György elõször a múzeumát hozta össze, most pedig a bivalyosköny-

vét teszi le az olvasó asztalára. Hosszú évek együtttanítása során szívós kitartásáról magam is megbizonyosodtam. Jogosan gyanakodhatok rá, képes lesz õ egy rezervátum elindításába is belevágni!

KRAJNIK-NAGY KÁROLY

15

Enciklopédia

ÖRMÉNY GYÖKEREK ÉS A KOLOZSVÁRI RÓMAI KATOLIKUS FŐGIMNÁZIUM (1.) A Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király által 1579-ben alapított kolozsvári tanintézetben (a mai Báthory István Gimnáziumban) 1852-ben adták ki az elsõ évkönyvet, 1944-ig öszszesen 92 kötet jelent meg. Tulajdonképpen a szabadságharc leverését követõ Bach-korszak elnémetesítõ politikája ellenére, a kor hasznára írható, hogy 1850tõl birodalmi határozattal kötelezték a tanintézeteket az évente szerkesztett értesítõk, évkönyvek kiadására. Ezek értékes adatközléseikkel ma jelentõs mértékben megkönnyítik a kutatómunkát. Ismerjük például a diáklétszám részleges adatait az 1773–1898 közötti 125 év alatt; ezek szerint a piaristák tanítványainak száma az intézetben 42 116. Az erre vonatkozó pontos adatok 1852-tõl jelentek meg az évkönyvekben, eleinte még csak szám szerint, majd 1860-tól az osztályok névjegyzékét is közölni kezdték. Így számos olyan családot ismerünk,

akik az évtizedek során, generációkon át, mind ugyanebbe a tanintézetbe íratták gyermekeiket. Ükapa, nagyapa, apa, fia, testvérek, unokatestvérek, rokonok hosszú sora egy iskola diákjai és érettségizõi voltak. Az értesítõk számos értékes statisztikai táblázatot is közölnek a családok lakhelyérõl, vallásáról, nemzetiségérõl, a családfõ foglalkozásáról stb. Az osztályok igen vegyes összetételûek voltak, a diákság Erdély különbözõ részeibõl, társadalmi rétegeibõl és nemzetiségeibõl került be. A földbirtokos, nemes ivadékától a szántóvetõ földmûves fiáig mindenféle/fajta családfõkkel találkozunk. Tanárok, orvosok, kereskedõk, iparosok, katonák stb. fiai koptatták az öreg alma mater lépcsõit. Mátyás Jenõ, szegedi egyetemi tanársegéd, öregdiák így emlékezik 1926-ban: „az intézet egyforma szeretettel ölelt keblére mindenkit, mind a magyart, románt, szászt vagy más nemze-

Tájkép (színes). Rajzolta Molnár F. kereskedő tanuló (1855. május 20.)

16

tiségût. Nem volt az elbírálásban és szeretetben különbség sem vagyoni állapot, sem vallás, sem faji hovatartozás tekintetében. Mindenki csak diák volt, akit a szülõ keresve se bízhatott volna jobb gondozókra, mint a mi piarista tanárainkra.” A hosszú évek során, az õsi falak között több száz örmény diák és tanár is megfordult, akik tovább öregbítették a piarista skola hírnevét. És tették ezt azután is, miután kikerültek az iskola padjaiból, adományaikkal, alapítványaikkal, az anyagi és szellemi örökség gazdagításával. Az 1872/73-as értesítõ egyik táblázatában az osztályvizsgát tett nyilvános és magántanulók nemzetiség szerinti megoszlására bukkanunk, ahol a 416 beírt diák közül 30-an voltak örmények. Elsõként említsük meg az Ákontz család fiait. Többen az intézet közelébõl, a Fõtér déli során, az 5. számú házból jártak be, melyet a Filstich, majd a Wolf, végül az Ákoncz család birtokolt. 1872-ben érettségizett a (népszerû nevén) piariban Ákoncz József, 1877-ben Ákoncz János. Egy évvel késõbb „Ákoncz János úr a természetrajzi szertárnak ajándékozott 1 db rókát, melyet Klirr Ferenc múzeumõrtõl vett és Vatter Györgynél tömetett”. Ez ma is megvan. Özvegy Ákontz Jánosné és Ákontz Sándor magánadakozók pénzösszeggel támogatták az intézet segélyezõ egyesületét. 1931-ben id. Ákontz János nyug. kolozsvári kir. ítélõtáblai bíró, az 50 éves érettségi találkozóján jelentõs pénzösszeget adományozott a szegény tanulók támogatására. Itt érettségizett Ákontz Alajos, Ákontz Antal. Rövid ideig ide járt Ákontz Károly is, utóbb tanársegéd a szülészeten, majd

magántanár. 1920-ban érettségizett Ákontz Miklós, a Magyar– Olasz Bank kolozsvári fiókjának fõnöke, a Piarista Diákszövetség ügyvezetõ elnöke, aki 1927-ben, az intézet új dísztermének építésekor 100 lejjel szerepel az adakozók hosszú sorában, és aki Ákontz Györggyel együtt éveken át két diáknak ingyenes ebédet adott. Az Ákontzok tehetséges fiúk voltak, többször dicséretben részesültek szavalóversenyeken, rajzkiállításokon, a Daltársulatban, vonósnégyesekben különbözõ hangszereken játszottak. 1905-ben Holló Károly rajztanár az Önképzõkör pályázatain 20 koronával jutalmazott rajzversenyt hirdetett meg egy 30x40 cm-es tájkép készítésére. A 8. osztályos Bulbuk Ernõ nyerte, aki késõbb pénzadományokkal támogatta a Piarista Diákszövetséget. 1903-ban érettségizett Bulbuk Jenõ. A Bulbuk famíliából a legidõállóbb nyomot az intézetben Bulbuk Manó (Emánuel) hagyta. A kolozsvári köznyelvtõl csak Szent Jóskának nevezett szeminárium bejárati folyosóján a falra kerül egy szép kõkeretbe foglalt fekete márványlap, mely ma is hirdeti, hogy készült „Bulbuk Emánuel kolozsvári polgár emlékére, aki a kolozsvári két fiúnevelõ intézetnek 60 000 korona alapítványt hagyott. 1821–1897.” Róla írta György Lajos, a Marianum Polgári Iskola Tanárképzõ Intézetének igazgatója, a Szent István Akadémia t. tagja, a Pásztortûz és az Erdélyi Irodalmi Szemle szerkesztõje s nem utolsósorban a piariban a Lyceum Könyvtár igazgatója: „Iskolája iránt bõkezû alapítványával hálás diák, akinek emlékezetét e sorok írójával együtt még sokan hálásan õrzik, hogy lehetõvé tette számunkra a diákkor gondoktól nem árnyalt önképzõ munkás éveit”. Az intézet közelében mûködött a Czecz család temetkezési vállalata „az elsõ és legnagyobb temetkezési intézet Kolozsvárt”. 1880-ban érettségizett Czecz Lajos, majd 1886-ban Czecz József, aki a természetrajzi szertár részére csinos akvarell képeket készített. Itt végzett a családból: Czetz Dénes 1887-ben, Ernõ 1899-ben

és Károly 1906-ban. Czetz János 1927-ben 100 lejt adományoz az új díszterem berendezésére. Az intézet történetében 1874ben 8. osztályos magántanulóként szerepel Issekutz Gyula (1851–1917), utóbb táblabíró, aki a piaristákra bízta a késõbb híressé vált fia, Issekutz Béla (1886–1979) nevelését és oktatását. Béla a közeli Rhédey-palotából járt iskolába. 1903-ban tette le az érettségit, 1908-ban lett orvosdoktor, 1914-ben pedig már a gyógyszertan magántanára, 1919 elején nyilvános rendkívüli tanár. Majd a Szegedre menekített egyetemen folytatta pályáját rendes tanárként. Az egyik legnagyobb magyar gyógyszerkutató lett, a legismertebb magyar gyógyszerészeti kézikönyv szerzõje. Akadémiai tagsággal és díszdoktorátussal is megtisztelték. Az 1899-es értesítõ egyik érdekes adata, hogy a 4. osztályban tõrvívásban és ökölvívásban tornagyõztes volt. Issekutz Aurél alispán 1883-ban érettségizett, majd a 25 éves találkozón 400 korona adományával támogatta az intézet Segítõ Egyesületének megalapítását. A továbbiakban az értesítõkben találkozunk Issekutz Oszkár és Issekutz Antal nevével is, ez utóbbi történelmi és irodalmi értekezéseket írt az Önképzõkör keretében szerkesztett Hajnal címû ifjúsági lapba. A Harmath család nem csak

diákokat, de tanárt is adott az intézetnek, Harmath Gergely személyében. Kézi ösztöndíjasként, kitüntetéssel elsõrendû diákként végez 1866-ban. 1871-ben nevezik ki az intézethez, mint kegyesrendi áldozár, a földrajz, természetrajz, természettan, vegytan tanára, gyorsíró-tanító, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagja, a 2. osztály fõnöke, a természetrajzi gyûjtemény õre. Heti óráinak száma 17. 1892-ben a 25 éves érettségi találkozóján pénzadománnyal járult hozzá egy új alapítványtételhez, melynek kamatját mindig a történelemtanulásban legkiválóbb gimnáziumi tanuló kapja. 1865-ben végzett Harmat Lajos, harminc év múlva Fény és árnyak (K-vár, 1884) címû kötetével gyarapítja a Lyceum Könyvtárat. Harmat Béla 1868-as végzõs, magán adakozóként támogatta a segélyzõ egyesületet. Õket követi Harmat Miklós és Jenõ. 1942-ben érettségizett Keszi Harmath András, utóbb Svájcban letelepedett festõmûvész. Annak idején Darkó Lászlóval (utóbb festõmûvész) és Guriszatti Antallal (késõbb mûkritikus Bolíviában), díszleteket festett az intézet Mikes-ünnepére. Az önképzõkörben többször is díjat nyert Munkácsy Mihály, majd Anonymus címû tanulmányaival, az iskola zenekarában elsõ hegedûs volt. Olaj- és vízfestményeiért nemegyszer könyv-

Halászhajó a kikötőben. Herrmann Antal, VI. osztályos tanuló rajza (1868)

17

Csendélet mértani formákkal. Ákontz János, IV. gimn. tanuló rajza (1878)

18

jutalomban részesült Debitzky István rajztanártól. Vezetõje volt az iskolai Zrínyi Sportkör sí szakosztályának. A kolozsvári közgazdász Keszi Harmath Sándor 1945ben érettségizett. Harmath Tivadar, akinek a Széchenyi tér déli oldalán volt fûszer-, csemege- és hentesáru kereskedése, 1929-ben naponként ingyen ebédet adott szegény diákoknak. A Szentpéteri magyarörmény polgári család fiai is szép számban ültek az intézet padjaiban. Simó Ferenc rajztanár egyik 1858as névlistáján a vasárnapi diákok között szerepel Szentpéteri Josef, kath. szobrász, képfaragó. De sorolhatjuk Jánost, Gyulát, Józsefet, Bálintot (aki szép pannókat készített a természetrajzi szertár számára), majd Lukácsot is. Szentpéteri Ferenc „a természeti szertár gondozásában a szaktanárnak valóságos jobbkeze vala”, 1895-ben érettségizett, utóbb járásbíró, a Hangya Szövetkezet elnöke, a róm. kat. egyházközség világi elnöke. Szentpéteri Gyulát 1902-ben 8. osztályos korában egyhangúlag választották meg az önképzõkör elnökének. Kolozsvár tisztes polgára volt Szentpéteri Lukács kereskedõ is. Tutsek Sándor az unitárius fõ-

Vár. Szentpéteri Bálint, I. gimnazista tanuló rajza (1874)

gimnáziumból járt be vallástanra, majd 5. osztálytól a piari diákja lett, 1899-tõl ügyvédi irodát nyitott a Magyar utca 20-as számú házában (melynek homlokzatát Napóleon-sasok díszítik). A Monostori út 24. szám alatt vállalt „mindenféle kultúrmérnöki munkát” Baczó, Végh és Verzár irodája. 1852-ben a Normál Rajzodában, a gimnáziumiak 7. osztályában, Verzár Simon több rajzot készített szinte mérnöki pontosságú vonalas szerkesztésekkel. Szomorú epizódokról is olvasunk az értesítõkben: 1885ben Verzár Lázár kimaradt a 2. osztályból, majd a 3. osztályban beteg, és tovább megszakad a fonal. Az évtizedek során az évkönyvekben többször találkozunk gyermekhalandósággal is. 1918-ban érettségizik Verzár József és Antal. Majd a segélyezõ egyesület magánadakozói között találjuk Verzár Ludmillát is. Nyolc Vikol fiú szerepel az értesítõkben. Az 1840-es években születtek Sándor, Ödön és Simon. A Rajziskola névjegyzékei szerint apjuk kereskedõ, s míg Sándor a vasárnapiakhoz volt beírva, az utóbbiak a gimnazistákhoz. Vikol Simon a Dalárda tagja volt, az önképzõkör alelnökének

is megválasztották és 1863-ban érettségizett. „A kereszt” cégére alatt posztó-, gyolcs- és selyemkereskedést mûködtetett, tagja volt a Mágnás kaszinónak. 1861–1870 között járt a gimnáziumba Vikol Kálmán, késõbb városi tanácsos, helyettes polgármester, aki az Összhang Önképzõ Dal- és Zeneegylet zászlóavatásán védnöki tisztséget vállalt. 1926-ban a fõgimnáziumban szövetkezeti társulást hoztak létre 74 taggal, köztük Vikol Kálmán és Vikol Béla is szerepelnek 250 és 500 lejes jegyzett üzletrésszel. További Vikolok a névsorban: Géza, igen tehetséges rajzoló, majd János magántanuló, utóbb bankigazgató, aki havi 200 lejes adományával segítette a különbözõ jutalmazások ügyét az intézetben. Ide járt ifj. Vikol Gergely, késõbb a Széchenyi téren az Arany kereszt nevû jól mûködõ fûszerüzlet tulajdonosa. 1929-ben végzett ifj. Vikol Kálmán, az Önképzõkör rendezvényein gyakran szereplõ, kitûnõen zongorázó, Mendelsohn-, Chopin-mûveket játszó diák, utóbb kézdivásárhelyi tanár. Anynyit még említsünk meg, hogy a szeminárium épületének szomszédságában, az Egyetem utca 6-os számú háza, mely egykor a

Csavart levéldísz. Esztegár Gergely, III. oszt. tanuló rajza (1860. június 4.) Jósika családé volt, a 19. század közepétõl a módos kereskedõ Vikol családé lett. Az örmény múlt, történelem, kultúra kutatói és a magyarörmény irodalom megteremtõi közül is többen a kolozsvári piariban diákoskodtak. Mások, ha nem is voltak itteni végzõsök, de valamely családtagjuk, testvérük, rokonuk szintén ide járt. Szongott Kristóf (1843–1907), az örmény irodalom, nyelvészet és történelem neves tanulmányozója, az Armenia címû folyóirat szerkesztõje és kiadója nem a piariban diákoskodott, de a könyvtár részére ajándékozta a már említett Armenia számos példányát. Ugyanakkor az 1855-ös születésû Szongott Jánost már az intézetben találjuk. Az Armenia másik megteremtõje Govrik Gergely szamosújvári örmény katolikus fõpap volt. A családból Govrik Tivadar 1923. május 7-én mint 8. osztályos diák jegyzõkönyvi dicsérettel szerepelt az intézet önképzõkörének gyûlésén. Az Armenia munkatársai közül kiemelkedik Markovich Jakab marosvásárhelyi múzeumigazgató. Az értesítõkbõl 12 Markovics ill. Markovits fiút sikerült kijegy-

Kőhíd. Molnár Antal, VI. oszt. tanuló rajza (1865. május 27.)

zetelni. Például Markovics Jakab 8. osztályos alapítványos növendék 1877-ben érettségizett a piarista fõgimnáziumban. Molnár Antal (1847–1902) szamosújvári levéltáros, az „örmény kérdés” törökországi és nemzetközi vonatkozásait tárta fel, és megírta Szamosújvár monográfiáját, ennek kézirata jelenleg is a városi levéltárban található. Gimnazista korában a Normál Rajzodában igen szorgalmasan munkálkodott, 8 vizsgarajzot készített. Mûénekben is jeleskedett. 1863-as értesítõje szerint csupa kitûnõ kitüntetéssel elsõ rendû diák volt. Bányai Elemér (1875–1915), aki Zuboly néven vált ismertté a magyar hírlapírásban, 1893-ban érettségizett a piarista fõgimnáziumban. Az Armeniában forrásfeldolgozásaival és mûvelõdéstörténeti írásaival tûnt ki. Munkatársa volt az Ellenzéknek, a Kolozsvári Hírlapnak, a Vasárnapi Újságnak. Kolozsvári majd budapesti újságíró volt, megírta Lisznyai Kálmán életét, Chorin Ferenc biográfiáját, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló történetét. 1902-ben Szamosújváron megjelent háromkötetes Örmény anekdoták címû gyûjteménye. Az elsõ világháborúban az északi harctéren esett el 40 éves

korában. Hõsi halála alkalmából barátai emlékkönyvet adtak ki Zuboly könyve címen. Stipendiumos, azaz tápintézeti alapítványos növendéke volt az intézetnek Herrmann Antal (1851–1926). A piarista konviktus nevelte fel a kiváló etnográfust, egyetemi tanárt, az erdélyi népélet tanulmányozóját. Mûvei néprajzi, történelmi és nyelvészeti tanulmányok. Sok írása jelent meg különféle folyóiratokban. Szerkesztette az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn címû értékes néprajzi közlemény-sorozatot. Ezek ajándékként rendszeresen megérkeztek az intézethez „tekintetes dr. Herrmann Antal tanár úrtól a Lyceum Könyvtár gyarapítására”. Úgyszintén a szerzõ ajándéka Opitz Márton Erdélyben (1622–1623) címû kötete. Esztegár László szamosújvári könyvtáros, aki az örmény költészetrõl cikkezett az Armeniában, az 1860-as években tanult a piariban. 1883-ban Esztegár Bálint is elballagott az intézetbõl, majd mint magyar királyi erdõmester, 1909. június 29-én, a 25 éves érettségi találkozóján mint az iskola Segítõ Egyesületének egyik alapítója 400 korona adományt tett. Simai Gergely (1823–1909) és

19

Mókusok. Szecesszió. Issekutz Béla, VI. oszt. tanuló rajza (1900) Simai János a keleti örmény bölcsészet remekeinek ismertetésével, irodalomtörténeti cikkek és örmény versek fordításával gazdagították az Armeniát. Késõbb további végzõs Simai fiúk voltak Salamon (1863), Tivadar (1870), Márton (1881), Miklós, Ferenc, Antal. Úgyszintén Simai Gyula budapesti kir. ítélõtáblai tanácselnök, aki 1882-ben érettségizett, majd 1932 júliusában, az 50 éves találkozón pénzadományával hozzájárult a szegény diákok támogatásához. Kapatán Márton örmény katolikus plébános és egy idõben az Örmény Múzeum igazgatója, aki történelmi és néprajzi cikkeivel szerepelt az Armenia hasábjain, s Aki templomot ad, Istennek ad (Szamosújvár, 1930) címû munkájában közölte az erdélyi örmény katolikusok névtárát, 500 lejjel szerepel az adakozók hosszú névsorában a piari dísztermének felépítésekor és berendezésekor. Gopcsa László (1865–1933) államtitkárként a kultuszminisztériumban teljesített szolgálatot,

az Oficier d’Instruction Publique-kal tüntették ki, a Gárdonyi Géza Társaság tagja volt. Örmény tárgyú kötetekkel jelentkezett, gyorsírói szakértõ, tanügyi és jogi szakíró volt. Megírta a gyorsírás történetét, egy kisebb tanulmányt írt Gárdonyi Gézáról. További kötetei: Örmény közmondások (Kolozsvár, 1888) és Örmény regék (Bp. 1911). 1926ban jelent meg Visszaemlékezés címû írása az Öregdiák visszanéz címû kötetben. Ebben felidézi az eltelt évtizedeket, mikor 80 évvel elõtte, az 1840-es években édesapját Gopcsa Joachimot, utóbb Szamosújvár városának tanácsosát tanította, oktatta, nevelte a piarista intézet. 50 évvel ezelõtt pedig a korán elhunyt testvérbátyját, Gopcsa Péter albírót, úgyszintén testvéröccsét is, Gopcsa Jakab orvost. Mindannyian a Szamosújvári Örmény Katolikus Algimnázium 4. osztályát végezték, majd beiratkoztak a kolozsvári piarista fõgimnázium 5. osztályába és itt érettségiztek. Emlékszik, hogy számtalanszor imádkozott

Angyal. Szecesszió. Simai Ferenc, V. oszt. tanuló rajza (1901. március 27.)

diákkorában és azután is a csodatevõ Szent Szûz elõtt a szomszédos piarista vagy akadémiai templomban. Írásában feleleveníti emlékeit kedves tanárairól, Janny Lászlóról, Nagy Alajosról, Cserei Józsefrõl. Kolozsvárt, a Deák Ferenc utca 21. szám alatt volt a Korbuly ház, eredetileg 19. századi klaszszicista épület, melyet a vagyonos örmény család birtokolt, s ahonnan a fiúk több generáción át a piariba jártak. Egy 1820-ban keltezett kézirat névlajstroma szerint Korbuly Deodat, a Classis Primaen volt diák. Ide járt késõbb Korbuly József (1860–1917), utóbb hírlapíró, szerkesztõ, több korabeli lapnak, például az Erdélyi Híradónak is belsõ munkatársa. Novella- és regényíróként is ismert volt. Az elismert võlegény, valamint A felsült Don Juan címû színmûvei sajnos kéziratban maradtak, de Az apa szerelme címû darabját 1887. március 20-án mûsorára tûzte a Kolozsvári Nemzeti Színház. Feljegyezték róla, hogy rokonszenves, becsületes ember volt, a 19. század 80-as éveinek legtehetségesebb erdélyi hírlapírója. Diákkorában több pannót rajzolt a természetrajzi szertár számára az 1878/79-es tanévben, 8. osztályos diák korában. A milliomos Korbuly Bogdán (1816– 1911), aki saját költségén építtette fel Kolozsvárott, a Sétatéren a Nyári Színkört, aki az 1874/75-ös évadtól kezdve volt a Kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa, aki színész és színpadi szerzõ is volt, nos, az iskolai évkönyvek tanúsága szerint, éveken át pénztámogatást nyújtott a diákok önképzõ körének és pártoló tagja volt a Segélyzõ Egyesületnek. Itt érettségizett 1865-ben Korbuly Sándor, 1880-ban Korbuly Géza, 1892-ben Korbuly Emil. A magyarörmény Gabányi név is szerepel az értesítõkben. 1890ben „tek. Gabányi Endre mérnök úr 9 drb. réz és 1 drb. ezüst régi pénzt” ajándékozott az intézet érem-gyûjteményéhez.

ORBÁN ISTVÁN

20

Az egykori kolozsvári minorita templom örmény síremlékei Az író Kolozsvári Grandpierre Emil édesapja, a Nagy Péter álnéven publikáló egykori törvényszéki bíró, az Erdélyi Magyar Párt elnöke Ó, kedves Kolozsvár címû, a csillapíthatatlan honvágy, a kincses város iránti nosztalgia szülte emlékfüzérében „a szépek temploma” fogalmával azonosította a Deák Ferenc utcában álló minorita templomot. A jelzõs szerkezet eredetére azzal adott magyarázatot, hogy a vasárnapi mise után a férfiak a templomból kivonuló lányok és asszonyok lelket melengetõ látványában gyönyörködtek. A minorita rend kolozsvári jelenlétérõl meglehetõsen szegényesek az ismereteink. Ezért fontos adalékot, kõbe vésett forrást jelentenek sírkövei. A templombelsõnek már csak Kelemen Lajos leírásában és Tóth István tollrajzaiban fennmaradt emlékezetkövei az erdélyi síremlékszobrászat míves alkotásai voltak. A síremlékek megõrizték a szamosújvárnémeti és az erzsébetvárosi eredetû örmény kereskedõcsaládok címereit is. Ezek ábrázolása annyira ritka, hogy bizonyára leírásuk is újdonságként hat. A szamosújvárnémeti Dániel család címere: vörös mezõben hármas zöld halomból kinövõ és egymást keresztezõ két pálmaág között egyenlõ szárú arany kereszt; sisakdísz és takarók nincsenek. Az erzsébetvárosi Csíki család címere: négyelt pajzs, az elsõ és a negyedik, vörös mezõben befelé fordult koronás oroszlán, az elsõben lévõ ragyogó napot, a negyedikben lévõ növekvõ holdat tart; a második, kék mezõben sziklahegyen hármastornyú vár emelkedik; a harmadik, ezüst mezõben zöldhalmon befelé vágtató vörös ruhás vitéz pejlovon, jobb-

jában kardot tart; a sisakdísze fiait vérével tápláló fészekben ülõ pelikán; takarók: vörös–arany, kék– ezüst. A nemes Bogdánfy család címere: vágott pajzs; a felsõ kék mezõben röpülõ fehér galamb csõrében arany pálmaágat tart; az alsó ezüst mezõben három vörös gyûrû; a sisakdísze összecsukott szárnyú galamb, amely arany pálmaágat tart; takarók: kék–ezüst, vörös–ezüst. A nemes Vikol család címere: a habokon ringó Noé bárkája, felette csõrében olajágat tartó, széttárt szárnyú fehér galamb; a sisakdísze csõrében olajágat tartó, széttárt szárnyú fehér galamb. A templombelsõ egykori síremlékei már nem láthatók, de a kripta megõrizte az odatemetettek emléktábláit. A kripta kiképzése, megépítése teljesen megegyezik az egykori jezsuita, majd piarista temploméval. A téglából épített, boltozatos, háromszintes sírüregekbe betolták a koporsót, és befalazása után a friss habarcsba karcolták az elhunyt legfontosabb adatait, vagy az üreg szájára

illesztett kõre vésték fel az utódoknak és az utókornak emlékezetül szánt üzenetet. A régen elhalt minorita szerzetes atyákon kívül olyan nemesi családok leszármazottai, illetve módos örmény kereskedõk nyugszanak itt, akik nemcsak egyszerûen a katolikus egyház oszlopai közé tartoztak, hanem a minorita renddel is szoros kapcsolatban álltak. Néhány kiragadott példa: a Kapdebó, Torma, Miháltz, Matskási, Csíki, Szentpéteri, Szõts és Pattantyús család tagjai. Az utóbbi família tagjai közül itt alussza örök álmát danczkai Pattantyús Antal, a „kolozsvári kiváltságos kereskedõ társaság” rendes tagja, „singes a szarvasnál”. A helyi polgártársadalom önérzetét és a „kolozsvári” jelzõ akkori rangját érzékelteti Bogdánfy Antal „kolosvari polgár és kereskedõ”, Másvilági Antal „kolosvári kereskedõ”, Bogdánfy Gábor „kolozsvári királyi postamester” sírköve. A kripta azonosítható örmény síremlékei: Kápdebo Simonnak itt van gyenge teste / Kinek Mind

21

22

Szent Hava tiz s Negy Napján este / Történt Ezer Hét Száz Kilentzven hatodban / Két észtendõt élvén, ez árnyék világban / Kápdebo Mihály volt Attya ki Nemzette / Hánkovits Mária e világra tette / Attya a ki õtet Most ide tétette / Tsak Esztendeje hogy Párját eltemette. IHS / I[TT NYUGS]ZIK AZ URBAN / KAPDEBÓ ER’SÉBETH / A[SSZ]ONY. / SZÜLETETT. 1765be / MEG-HOLT. 1833ba. IT NYUGOSZNAK PORAI KOLOS, / VÁRI POLGÁR ÉS KERESKEDÕ N[AGYSÁGO]S / BOGDÁNFI ANTALNAK / KI MEGHOLT ÉLETÉNEK 83dik ÉVÉ[BEN] / DECEM[BER] 27= 1841. IHS / KOLOSVÁRI KERESKEDÕ / MÁSVILÁGI ANTALNAK / HAMVAI ITT NYUGOSZNAK / KIIS SZÜLETET 1811ben MEGHALT / 1843 ESZ[TENDÕ] SZEP[TEMBER] 16kán. ITT NYUKSZIK / LÁSZLÓ MÁRTONNAK / SZERETETT NEJE / VIKOL KATALIN / KIIS MEGHALT / 1849DIK ESZT AUGUSZTUS 29KÉN. ITT NYUGSZIK KOLOZSVÁRI /

KIRÁLYI POSTAMESTER / BOGDÁNFI GÁBOR / SZÛLETETT 1791-BE MÁJUS-HO: 17-KÉN / MEG-HALT 1850 BE JANUÁRIUS HO: 31.KÉN. A kriptában leltek végsõ nyugalomra Szábel Boldizsár – sírfelirata alapján – „kolosvári polgár és kereskedõ” földi maradványai: ITT NYUGSZIK AZ URBAN KOLOS / VÁRI POLGÁR ÉS KERESKEDÕ / SZÁBEL BOLDIZSÁR KI IS SZÜ / LETETT EZER HÉTSZÁZ ÖTVENEDIK / ESZTENDÕBEN FELSÕ ARMENIÁNAK / TOKÁT NEVÛ VÁROSSÁBAN ÉS / MEG HOLT EZER NYOLTZ SZÁZ TIZEN / ÖTÖDIK ESZTENDÖBEN MÁRTZIUS / HOLNAPJÁNAK HATADIK NAPJÁN. Nem kell messzire mennünk a minorita templomtól, hogy rátaláljunk emberbaráti jócselekedetének emlékére. A piarista templommal szemben szalad az egykori várfalnak a Búza utca, amelynek az elsõ keresztezõdésében, a Vár utcában ma is áll az 1815-ben alapított aggmenház kicsiny, földszintes épülete. Homlokzatán tábla emlékeztet egykori rendeltetésére és az alapító személyére.

SZÁBEL BOLDIZSÁR / ISTENES ALAPÍTVÁNYI VÉG RENDELÉSE SZERINT / MARADIKAI ÁLTAL HAT SZEGÉNY EL AGGOT / FÉRFIAK ÁPOLÁSÁRA 1815be LÉTRE / HOZATATT / KORHÁZ / UJBOL ÉPITTETETT FIA SZÁBEL MENYHÁRD / GYÁMNOKSAGA ALATT ÉS KÖLTSÉGÉN / 1844ben. A magyarörmény kereskedõk tiszteletreméltó tagjai voltak Kolozsvár társadalmának, és megbecsült helyet vívtak ki a város „kiváltságos kereskedõ társaság”ában. A 19. század elsõ felében nemcsak a boltosok, kereskedõk neve, hanem gyakran azok cégtáblája szerint igazodtak el a vásárlók. Ezért hirdette üzletét a singes (szövetes) Vikol és fia „az aranykeresztnél”, a fûszerkereskedõ és áruszállító Vikol Gergely és társa „a kígyónál”. Az egykori „szépek temploma” emlékeztessen az egyházfenntartó és a kriptában nyugvó örményekre, idõsebb Grandpierre Emil, alias Nagy Péter jelzõjének parafrazálásával a kolozsvári szép örmények templomára.

SAS PÉTER

Kossuth és az EMKE „Erdély jobb keze hazánknak. Minden talpalatnyi térrel, mit ott a magyarság elveszít, hazánk ezeréves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafiúi irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, viszszaszerezni az elvesztett tért, fejleszteni a magyar közmûvelõdést – oly önvédelem, melyet minden magyarnak támogatni kellene. Levélben intézkedem, hogy alapító tagsági díjul 100 frt a közmûvelõdési egyletnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit...”1 – hangzott Kossuth távirata, amelyet az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület 1885. április 12-én, a kolozsvári Redutban tartott alakuló közgyûlésére küldött. Ebbõl a rövid szövegbõl is kitûnik, hogy az „Appennineken bolygó vén kárpáti sas”2 – miként Sándor József nevezte – élénk érdeklõdéssel és aggodalommal figyelte a Magyarországon zajló politikai eseményeket, a magyarság és a nemzetiségek helyzetének alakulását a Kárpát-medencében. Idejekorán felismerte, hogy a krími háború nyomán, az Osztrák– Magyar Monarchia bábáskodása mellett létrejövõ új nemzetállam, Románia azonnal aspirálni fog Erdélyre. Az újonnan alakult kis ország lényegében bel- és külpolitikája tekintetében is nagyon ügyesen ki tudta használni és a maga hasznára fordítani az orosz és osztrák–magyar nagyhatalmi érdekek egymásnak feszülését. A magyar politikai elit jóformán csak 1916. augusztus 27-ének éjjelén ocsúdott fel, hogy nemzetiségi politikája és nemzetstratégiája tekintetében téves úton haladt. Kossuth e tárgyban Herman Ottóval két levelet váltott.3 Habár okfejtésének voltak politikailag téves következtetései, azonban Erdély elvesztésének reális ve-

Sárdi István: Az EMKE kolozsvári bevonulása

szélyét már 1877 kora tavaszán, az orosz–török háború elõestéjén felismerte.4 A levélváltás közvetlen elõidézõje, a Szathmáry György által egy évvel korábban elindított Hunyadi-mozgalom volt, amely helyi szinten – Hunyad megyében – próbálta a közmûvelõdés eszközével megállítani az elrománosodás folyamatát.5 Kossuth Szathmáryék törekvésével elviekben egyetértett, de a gyakorlati kivitelezését gyengének és szervezetlennek találta. Mindenképpen egy átfogó – egész országrészre kiterjedõ – jól megszervezett mozgalmat képzelt el. Ezért fogadta örömmel, és sietett üdvözölni az EMKE megalakulását. Ruttkayné Kossuth Lujza erre így emlékezett vissza Kossuth halála után egy évvel: „Turini komoly magányunkban ritkán jutott el kedves elhunyt bátyámhoz és hozzám egy oly fényes sugár a hazából, mely lelkünk borújába derût öntött volna. Egy ilyen ritka örömsugár volt az EMKE megalakulásának híre.”6 Az öröm kölcsönös volt, és az EMKE alapítói részérõl is kifejezésre jutott. Sándor József, az egyesület alapító titkára, az EMKE elsõ rendes közgyûlésérõl írt jelentésében ezt így fogalmazta meg: „Szabadjon közben elmondani, hogy Kossuth Lajos, ki – mint tudomásunk van róla – erdélyi látogatóitól csak egye-

sületünkrõl akar hallani, 10 évvel elõbb 2 levelet intézett Herman Ottóhoz, a magyar társadalom cultur törekvései, s Erdély sorsa felõl. E leveleket Herman Ottó Kossuth fölhatalmazása alapján egyesületünknek ajándékozá. Mi mint elolvastuk, meglepetve s kimondhatatlan öröm közt vettük észre, hogy egy csodálatos öszszetalálkozás áll elõttünk. Egyesületünk ugyanis ösztönszerûleg anélkül, hogy csak sejtelemmel is bírt volna Kossuth e levelei felõl, pontról-pontra azokat a kikötéseket, elveket, elrendezéseket tette tervévé s valósítja meg, melyeket õ, a legintuitívebb lángelme kijelentett. Ki az Erdélyben soha nem járt, õsz próféta leveleit olvassa, egyesületünk crédoját, munkatervét, évi jelentését olvassa el.”7 Az EMKE titkára az alapítás pillanatától kezdve igyekezett Kossuthot az egyesületet érintõ ügyekrõl tájékoztatni. Az 1885. augusztus 31én tartott szervezõdõ közgyûlést követõen a volt kormányzónak mint az egyesület hazájától távol élõ alapító tagjának hivatalos tájékoztatót küldött: Nagy hazánkfia! Az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület kegyeletes és hálás szívvel tartván maga elõtt, mivel tartozik õ is a nagy Alapítónak, a legmélyebb tisztelettel bátorkodik eddigi összes nyomtatványait idezárva megküldeni

23

azon esdeklõ kérés mellett, hogy az ügyet nagy lelke pártolásában továbbra megtartani kegyeskedjék és azon óhaj mellett, hogy a mindenható Isten legdrágább életét mindannyiunk számára erõben és épségben hosszú-hoszszú évekig védje és tartsa meg! Kolozsvár 1885. nov. 19. Maradtunk hazafias tisztelettel Sándor József titkár Dr. Haller Károly alelnök8

24

Sándor a levél bal felsõ sarkába, az egyesület bélyegzõje alá, egy nemzetiszínû szalagcsokorba kötött virágot tûzött, és a nyomaték kedvéért odaíratta: „Erdélyi gyopár (Az egyesület jelvénye)”.9 Az egyesület titkárának precizitására vallott a csatolt mellékletekhez küldött kísérõjegyzék is, amelyben röviden, pontokba szedve vázolta az EMKE addig elért eredményeit, felsorolva a már megalakult és az alakulóban lévõ fiókszervezeteket. Mély hódolatunk mellett idecsatolt nyomtatványaink a következõk: I. Alapszabályaink, megerõsítve 885. május 21-én. II. Tájékoztató, az egyesület kezdete és célja felõl; leírása a 885. ápril 12-én Kolozsvárt tartott alakuló nagygyûlésnek; beszédek, üdvözletek. III. Leírása az augusztus 30-án tartott közgyûlési elõértekezletnek; az elsõ alapítók névsora. IV. Leírása az augusztus 31-én tartott közgyûlésnek. V. A közgyûlésen felolvasott története az egyesület megalakulásának. VI. Ügyrend. VII. Pénztárkezelési szabályzat. VIII. Munkaprogram-javaslat, mely a jövõ rendes havi gyûlésben december 12-én tárgyaltatik az igazgatóválasztmány által.10 Az ez iratokban foglalt adatokon kívül bátorkodunk tiszteletteljesen néhány újabb vonást fölemlíteni: Az egyesület készpénz-alapja e pillanatig 80 000 frt. Az aláírt összeg, mely hat év alatt esedékes körülbelöl 300 000 frt. Legnagyobb áldozatkészséget eddig a hivatalnoki osztály mutatott.

Az erdélyi részekben rendkívüli lelkesedés mutatkozik az áldozaton kívül a szervezkedésben is. Naponta alakulnak fiókjaink és választmányaink. Megyék szerint alakultak már: 1. Alsó-Fehérmegyében választmány, mely 11 kört alakitand a vidékek szerint; 3-at már szervezett u. m. a nagyenyedit, balázsfalvit és igenit. E megye területén városi választmány van 3. u. m. Nagyenyed, Gyulafehérvár és Felvinc városi. 2. Beszterce-Naszód megyékben körünk nincs; támaszpontunk az óradnai bányahivatal hazafias tisztikara. 3. Brassó megyében Brassó központtal van választmányunk. 4. Csík megyében megyei választmányt most szervez egy hazafias rom. kath. esperesünk. Fiókunk már van Gyergyóvidéken; kilátásban van Gyergyóditróban s talán Csíkszeredában is. 5. Fogarasmegyében Fogarast van egy kicsinyke plejádunk. 6. Háromszékmegyében a lelkes fõispán Potsa József néhány nap múlva választmányt alakít; Kézdivásárhelyt már rég van. 7. Hunyadmegyében Gr. Kuun Kocsárd ritka tevékenységet fejt ki: 7 kört alakít. 8. Kis-Küküllõmegyében Dicsõszentmárton központtal van választmányunk. E megye törvényhatósága szándékozik f. hó 26-án 10 000 frtot szavazni meg. 9. Kolozsmegye területén 4 alakulás történt már u. m. Kolozson, Gyaluban, Tekevidéken és Türe-Kapusvidéken. Egeresvidékén rövid idõ múlva fiók lesz. Kolozsmegye és Kolozsvár városa még külön területi választmányokat is szervezend. 10. Maros-Tordamegyei választmány központja Marosvásárhely. 11. Nagy-Küküllõmegyében, melynek fõispánja elnökünk, Gr. Bethlen Gábor, van 5 választmányunk: a megyei (központ Segesvár), az Erzsébetvárosi, Kõhalom vidéki, Medgyes városi és bürkösi. 12. Szebenmegyében Szeben derék magyarsága közelebbrõl alakult meg. 13. Szilágymegye „Wesselényi egylet”-e mint választmány szándékszik csatlakozni.

14. Szolnok-Doboka alakított megyei választmányt, azon kívül Deés városit és Szamosújvár városit. 15. Torda-Aranyosmegyében éppen e pillanatban kérnek instrukciót a megalakulásra. Fiók van Ludason. 16. Udvarhelymegyében Székelyudvarhelyen városi választmányunk és erdõvidéki fiókunk van s lesz egy sóvidéki is. A magas rom. kath. klérus eddig mintha várakozó állást foglalt volna el munkaprogramunkra, azonban hisszük, hogy bizalmára egészen méltóvá leszünk elõtte. Izraelita polgártársaink kezdetben tartózkodók voltak. Kolozsvár, 1885. november hó 19-én Sándor József titkár A hivatalos felsorolást érdekfeszítõ olvasmánnyá alakítja az egyesületi titkár lendületes stílusa. Kiérzõdik a tenni vágyás és ügybuzgalom, amely Sándor József munkásságát az EMKE-nél betöltött tisztségei során mindig is jellemezte. Ugyanezzel a lendülettel fogalmazta meg néhány hónappal késõbb az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület felhívását A nemzethez. Ez a kiáltvány a kész programot és a cselekvési tervet is tartalmazta. A nyolcoldalas felhívásban, a levélben felsorolt tizenhat pontot már jelentõsen kibõvítve találjuk. Az elsõ oldalon Kép az erõrõl és a feladatokról címmel olvashatjuk a titkári jelentést, amely az egyesület 1886. augusztus 29-én tartott elsõ rendes közgyûlésén hangzott el. Itt Sándor József Kossuthra hivatkozva üzent a kétkedõknek és türelmetlenkedõknek: „És éppen ez szolgáltat igazságot nekünk, mélyen tisztelt közgyûlés, hogy [egy] évvel elõbb épp e teremben kimondók, miképp a mai napig csak gyûjteni fogunk, csak a haditerv részeit szerkesztjük egybe, csak organismusokat teremtünk, miként Kossuth Lajosnak általunk kiadott s [egy] évvel elõbb részünkrõl nem ismert leveleiben is az ily [meg]elõzõ munka a lehetõ siker egyetlen föltételének állíttatik.”11

Kossuthnak az elrománosodás tárgyában írt két levelét Herman Ottó az EMKE megalakulását követõen szerkesztett változatban megjelentette. A természettudós még 1877-es levélváltásuk során (második levelében) kérte Kossuth engedélyét, hogy az ügy fontosságára való tekintettel, leveleibõl legalább néhány részletet hadd tehessen közzé. Kossuth akkor ehhez hozzájárult és feltételezhetõ, hogy számított is sorainak megjelentetésére, mert Herman Ottó hozzá írt második levelének a végére feljegyezte, hogy természettudományi nézetkülönbségük miatt Herman mégsem jelentette meg a leveleit.12 Eltelt több mint 8 év, és Herman, a korábbi hozzájárulás birtokában, az egyesület ügyének fontosságára tekintettel nyilvánosságra hozta Kossuth e tárgyban írt nézeteit. A Kossuth és Erdély ügye cím alatt megjelenõ kis könyvhöz elõszót írt, és a teljes bevételt az EMKE javára ajánlotta fel.13 Késõbbi levélváltásukból következtethetõ, hogy Kossuth Helfy Ignác útján értesült a kiadásról és levélben nehezményezte, hogy Herman a megjelentetésrõl nem szólt, sõt példányt sem küldött neki. A természettudós 1886. március 30-án kelt levelében védekezésképpen Kossuth korábbi hozzájáruló mondatait idézte.14 A levélhez mellékelte a megjelent könyvet, melynek késedelmes postára adását a díszkötés elkészítésének elhúzódásával indokolta. Herman Ottó következõ, április 14-én kelt levelébõl kiderült, hogy Kossuth nem haragudott meg rá.15 A könyvek nagyon gyorsan elfogyhattak, mert még ugyanabban az évben, változatlan formában újra kiadták.16 Szintén Sándor Józseftõl tudjuk, hogy „Választmányunk iparkodott e leveleket, mint eszménk igazolóit s terjesztõit 3000 példányban a nyomdai kiállítás árán terjeszteni el. Mindazonáltal a felülfizetések kb. 400 frt tiszta jövedelmet hoztak s így az alapítói frt-tal Kossuth-alap címen egy 500 frt-os örökös tagság jegyeztetik föl.”17 Kossuth örökös tagságát az 1700/88. III. 15. iktatószámú hivatalos levélben is megerõsítették, mellékelve az

500 forint bevételezésérõl szóló elismervényt. Nagy Hazánkfia! A „Kossuth és Erdély ügye” címû füzetek tiszta jövedelmében befolyt 500 frt-ról – a 100 frtos alapítványhoz – legmélyebb tisztelettel küldjük ez örökítõ tagsági nyugtát. Húsz krajcáronként jött be s maradt fönn elszámoltatás után ez az összeg. A két kiadást ért, díszesen nyomtatott, de fölöttébb olcsó füzetekkel a választmány határozatából csak az eszme terjesztésére törekedtünk, nem pénzszerzésre, s ha íme mégis fillérenként gyûlt többlet gyanánt 500 frttal örökíthetjük meg évkönyveinkben is Kossuth Lajos nagy nevét, oly öröm nekünk, minek – a választmány nevében, melytõl erre megbízatást nyertünk – kifejezést adni nem bírunk. A mindenható Isten tartsa meg változatlan ép erõben nemzetünk tûzoszlopát s Emkénknek is példája, izenete, áldozata által bölcsõnknél erkölcsi s szellemi megalapítóját! Kolozsvár, 1888. március 15. Honfiúi üdvözlettel Sándor József titkár Dr. Haller Károly alelnök Az EMKE fáradhatatlan titkára a hivatalos mellett saját kezû hódolatteljes levelet is írt Kossuthhoz. Kormányzó Úr! Bocsánatért esedezem, ha a hivatalos irat szárnya alatt alázatos kéréssel vakmerõsködöm. Mellékelt kép az E. M. K. E., most már új bûvös nemzeti jelszó gyanánt: Emke, megalakulását, a megalakulásra bevonulást tünteti föl. Egyesületünknek eleven, látogatott helyiségében a képkeretben kifüggesztve áll. Csak nyomtatásban állhat kifüggesztve az a távirat, melyet a megalakuláskor Turinból vettünk, s melyet azóta kívülrõl tud minden igaz magyar. Ha mi kéziratban talán újra leírva bírnánk amaz evangéliumi sorokat! Ha ezt tehetnõk keretbe

a mózesi érctáblák hasonlósága gyanánt! Az erdélyi magyarság centrumaként nézett s keresett irodánkban, a kapott koszorúk, a haladást föltüntetõ táblák s gondos nagy levéltárunk közepette e sürgöny kézírása lenne az Alpha, a szegeletkõ. Édes reménnyel nézem már régóta a helyét, míg íme buzgó hittel az esedezést megkockáztatni mertem. Kolozsvár, 1888, márcz. 15. Legmélyebb tisztelettel Sándor József Emke titkára18 A levél nyomán egy kis betekintést nyerhetünk Sándor József birodalmába, az EMKE-székház irodájába. Az egyesület hivatalos helyiségét a levélben említett képen kívül Kossuthnak Sikó Ferenc által olajba festett portréja díszítette, azonban a kifüggesztett Kossuth-kéziratról nincs biztos adat. Mivel az EMKE-irattár jelenleg Kolozsváron – hivatalos álláspont szerint – rendezés alatt áll, és nem kutatható, ezért nem tudható, hogy Kossuth eleget tett-e az egyesületi titkár kérésének. Feltételezhetõ viszont, hogy az EMKE irodájának falára kikerülhetett egy saját kezûleg írt Kossuth-idézet, melyet ugyanaz év június 10-én az egyesület üdvözlésére küldött a turini remete: „Magyarországot Magyarországnak írta be a nemzetek aranykönyvébe a történelem. Mint ilyen lett többféle nemzetiségnek közös hazájává. A haza melynek mindannyian fiai, Magyar haza Õrködjék a Magyar hazafiság a Magyar nemzet ez egysége, a Magyar haza e történelmi jelvénye felett, mely fennmaradásának feltétele. Turin, Június 10. 1888. Kossuth Lajos”19 A levelek mellett Sándor József az EMKE második rendes közgyûlésérõl készült jelentést is elküldte.20 Kossuth valószínûleg alaposan áttanulmányozta a beszámoló pénzügyi részét: erre utal az is, hogy az egyesület együttes összvagyonának számadatát aláhúzta, és ezzel függhet össze a küldemények borítékjára

25

26

írt sommás megjegyzése is: „A szebeni takarékpénztár (1888ban) 16 274 forintot tudott szász kulturális és közgazdászati célokra fordítani – egymaga többet mint az EMKE magyar célokra.”21 Az EMKE fennállásának 10-ik évében Székelyudvarhelyen tartott díszközgyûlés alkalmából kiadott emléklapban, a szerkesztõ Vajda Emil elevenítette fel találkozását Kossuthtal. Vajdát földije, Orbán Balázs ajánlotta be az agg kormányzónak. Rövid beszélgetésük során Kossuth kifejezte aggodalmát a székelyek, fõként Romániába történõ, egyre erõsödõ kivándorlásáról. A találkozó végén a következõ szavakkal búcsúzott: „Vigye a székelyeknek legforróbb üdvözletemet, Székelyföld legerõsebb védbástyája Magyarországnak, melyet úgy anyagilag, mint szellemileg támogatni s emelni, minden magyarnak legfõbb kötelessége.”22 Az EMKE már 1885-ös munkaprogramjába felvette a székely kivándorlás ügyét, megváltoztatni kívánva annak irányát. A magyarság erõsítését látták ugyanis abban, ha a székelyek az Alföldre vándorolnak, vagy legalábbis Szolnok-Doboka, Szilágy és Kolozs megye szórvány magyarságát gyarapítják. Azt vallották „holt erõ [az] mely a Romániában kivándorolt elemben hever, mert ott politikai hatalmat, tényezõt nem képezve, egyelõre reánk nézve elveszett, míg itthon, hol a politikai hatalom a miénk, nyomatékkal esnék latba.”23 Az EMKE székelyudvarhelyi elsõ jubileumi ünnepségét Kossuth már nem érhette meg. Az egyesület – miként az 1893/94. évi X. jelentésébõl kitûnik – Kossuth haláláról is méltóképpen emlékezett meg. Az igazgató választmány 1894. április 12-én határozatot hozott, hogy az 500 forintos örökös tagsági alaphoz az egyesület pénzébõl 4500 forintot hozzácsatolva egy Kossuth-alapítványt létesítenek, melynek kamatait késõbb egy Kossuth-népiskola javára fogják fordítani. Az EMKE választmánya Kossuth „temetésére Horváth Gyula alelnök vezetése alatt 24 tagú küldöttséget küldött, mely az

egyesület gyopárvirágjából készült díszes koszorút helyezett a ravatalra, és a temetési menetben az EMKE lobogója alatt, közvetlenül a gyászkíséret élén, az országgyûlési képviselõkkel együtt, a koporsó után haladott.”24 Ahol az egyesület neve Kossuthtal kapcsolódott, ott majd minden esetben pákéi Sándor József nevével is találkozhattunk, hiszen a fáradhatatlan ügyvivõ hat évtizeden át szimbiózisban élt az EMKE-vel. Az alapító-szervezõ titkár, késõbb fõtitkár, tiszteletbeli alelnök, majd elnök „azok közé tartozott, akik egész életüket egy eszme, s az eszmét megtestesítõ egyesület szolgálatába állították”.25 Sándor József számára pedig a szellemi vezetõ megtestesítõje maga Kossuth volt. A nagy államférfi alkotása és személye iránti elkötelezettsége megmutatkozott egy elõadásában is, amelyet 1892. augusztus 12-én, a kormányzó névnapján rendezett ünnepségen, Kossuth Lajos történelmi küldetése címmel olvasott fel a kolozsvári Iparosegylet fõtéri helyiségében.26 Felolvasásában megvédte Kossuth 48-as mûvét az aktuális politikai támadásoktól, tanúnak idézve Széchenyit, Deákot és az 1861-es országgyûlés Ferenc Józsefnek küldött válaszfeliratát. Ha tényként kezeljük, hogy Sándor József volt az egyesület lelke és mozgató rugója, akkor azt is kijelenthetjük, hogy Kossuth volt az ügy lelki patrónusa, az EMKE védelmezõ szellemi atyja.

ELBE ISTVÁN 1

EMKE Szervezõdõ közgyûlés. Aug. 31., Kolozsvárt 1885. 9. 2 Uo. 3 1. Kossuth Lajos levele Herman Ottóhoz, Collegno al Baraccone, 1877. márc. 22., OSZK Kézirattár; 2. KOSSUTH Lajos levele Herman Ottóhoz, Collegno al Baraccone, 1877. máj. 30., OSZK Kézirattár 4 Elbe István: „Erdélyt elõbb-utóbb aligha el nem vesztjük” Herman Ottó és Kossuth levélváltása az elrománosodásról = Emlékkönyv Lisztóczky László hetvenedik születésnapjára, Gyöngyös, Konturs-Pallas, 2011. 70. 5 Szathmáry György, A hunyad-

megyei magyar kulturmozgalom = EMKE emlékkönyv. Az EMKE dévai közgyûlése alkalmából. 1890. szeptember 7–8. Szerk. Radnóti Dezsõ, Kolozsvárt, 1890. 58–65. 6 Emléklap az EMKE-nek Székelyföld anyavárosában Székelyudvarhelyt 1895. június hó 4-én tartott jubiláris díszközgyûlése alkalmából. Szerk. Vajda Emil, Székelyudvarhelyt, 1895. 7 EMKE Elsõ rendes közgyûlés. Aug XXIX. Kolozsvárt, 1886. 30. 8 Sándor József levele Kossuth Lajoshoz, Kolozsvár 1885. november 19., MOL Kossuth levéltár R 90. 9 A levél nem Sándor József kézírása, valószínû, hogy a hivatalos forma betartása és az olvashatóság miatt az egyesületi írnokkal íratta. 10 A Kossuth-hagyaték 1894-ben több részben került a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába. A levelek és a nyomtatványok szakszerû elkülönítése nem történt meg. Jelenleg a levelek jelentõs része a Magyar Országos Levéltárban (MOL), míg a nyomtatványok (könyvek, hírlapok, kisnyomtatványok) az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) találhatók. Kossuth könyvhagyatékában jelentõs számban találhatók levelek, és a levéltári Kossuth-fondban is szép számmal fedezhetõk fel nyomtatványok. Az itt felsorolt 8 db. kisnyomtatvány I-gyel jelölt darabja, az EMKE elsõ alapszabálya, a levelek mellett maradt a Kossuth-fondban. A II–IV. tételszám alatt felsorolt nyomtatványok sem a MOLban, sem az OSZK-ban nem lelhetõk fel. Az V-VIII. szám alatt felsoroltak az OSZK-ban a Kossuth 1242. tételszám alatt találhatók, és az V. tételszámú nyomtatvány kivételével a könyvtárnak ezek az egyetlen példányai. 11 Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület a nemzethez, Kolozsvárt, Stein J., 1886. 8 l., 45 cm 12 Herman Ottó levele Kossuth Lajoshoz, Bp. 1877. ápr. 10., MOL Kossuth levéltár R 90. 13 Kossuth és Erdély ügye, bevezetõvel ellátta Herman Ottó, Bp., Franklin, 1886. 14 Herman Ottó levele Kossuth Lajoshoz, Bp., 1886. márc. 30., MOL Kossuth levéltár R 90. 15 Herman Ottó levele Kossuth Lajoshoz, Bp., 1886. ápr. 14., MOL Kossuth levéltár R 90. 16 Az OSZK Kossuth-könyvtárban az elsõ kiadás 737., a második 1109. tételszám alatt található. Mindkettõ Herman Ottó által dedikált példány.

17

EMKE Elsõ rendes közgyûlés. Aug. XXIX. Kolozsvárt, 1886., 30. 18 Sándor József levele Kossuth Lajoshoz, Kolozsvár, 1888. márc. MOL Kossuth levéltár R 90. A mellékelt kép Sárdi István festõmûvész rajza alapján készült korabeli reprodukció. 19 Az eredeti kézirat kõnyomatos másolatát leközölték az Emléklap az EMKE 1888. augusztus hó 19–20-án Brassóban tartott közgyûlésére címû kiadványban (3. l.) 20 EMKE Második rendes köz-

gyûlés. Aug XXVIII. Sepsiszentgyörgyön, 1887. (OSZK Kossuth-könyvtár 1337.) 21 Sándor József levele Kossuth Lajoshoz, Kolozsvár, 1888. márc. 15., MOL Kossuth levéltár R 90. 22 Vajda Emil: Kossuth a székelyekrõl = Emléklap az EMKE-nek Székelyföld anyavárosában Székely-Udvarhelyt 1895. június hó 4-én tartott jubiláris díszközgyûlése alkalmából. Szerk. Vajda Emil, Székely-Udvarhelyt, 1895. 57–59.

23

Az Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egylet munkaprogramjának vázlata. [1885] 24 EMKE értesítõ, I. évf. 6. sz. (1894. máj. 20.) 103. 25 Gaal György: Sándor József, az EMKE alapítója. = Mûvelõdés, LXIII. évf., 2010. július. 26 Sándor József: Kossuth Lajos küldetése, Kolozsvár, Horatsik J., 1892. 15 l.

ADY ENDRE ÉS NAGYKÁROLY Ady Endre sokszor nevezi magát költészetében Messiásnak. Az irodalomban betöltött messiási nagyságáról, sikerérõl, életmûvérõl sok mindent megtudunk, de gyerekkorát és tanulóéveit homály fedi. Jézus Krisztusnak mint Messiásnak fiatalkoráról kevés eseményt jegyez fel a Biblia (születés, templomban való bemutatás). Hogy Jézus életének elsõ harminc évébe betekinthessünk, hogy életének ezt a homályos és vitatott szakaszát megismerjük, három területrõl szerezhetünk adatokat: a történeti forrásokból, a szájhagyományból és a logionokból, vagyis Krisztus ajkáról származó tanító szavakból. Ahhoz, hogy Ady nagykárolyi éveinek képét összerakhassuk, mi is három oldalról kezdhetünk hozzá. Elõször össze kell gyûjteni a tényeket, melyek alátámasztják nagykárolyi jelenlétét (történeti források), másodszor fel kell idézni, hogy a Piarista Gimnáziumban töltött éveirõl hogyan vélekednek családtagjai, tanárai, barátai (szájhagyomány) és harmadszor figyelni kell arra, hogy a költõ hogyan emlékszik az itt töltött évekre (Ady-logionok). Az érmindszenti környezet, a bölcsõhely jól ismert és mégis titokzatos világa, a falu, a gyermekkor és a diákévek emlékei jelentõs helyet foglalnak el életmûvében, és állandóan visszatérõ motívumok verseiben, prózai írásaiban. Ezekben többször utal arra, hogy származása, neveltetése döntõ módon meghatározó tényezõk voltak életútján. És ha a felnõtt Adyból Nagyvárad, Pest és Párizs új élményeivel és ráhatásaival egy új embert formál, e mögött elevenen él a gyermekkor, melynek hatását csak átformálni tudja a nagyváros és az élet. Ezt õ is érzi, mikor azt írja: „Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált meg.” Dolgozatomban Ady nagykárolyi iskolai éveirõl, élményeirõl szeretnék képet alkotni, tényszerûsé-

Női portré. Szén. Markovits Antal, V. oszt. tanuló rajza (1855. február 7.) gek, emlékezések és vallomások segítségével, rámutatva arra, hogy mit formált meg benne a „falu”, azaz Nagykároly.

Történeti források

A kirándulók számára Nagykárolyban két épület falán fehér márványtábla hirdeti és örökíti meg a nagy magyar költõ városunkban eltöltött diákéveinek emlékét. Az egyik a hajdani Piarista Gimnázium, majd Mezõgazdasági Szakközépiskola, a mai Josephus Calasantius Római Katolikus Iskolaközpont épületének a falán, a másik a Nagyhajdúváros (ma Vasile Lucaciu) utca 41. szám alatt található lakóház falán, amely azt hirdeti, hogy gimnazista korában Ady itt lakott két évig. Valójában ez a ház az 1887es tûzvész után épült. Bent az udvaron az 1970-es évekig állt két kicsi ház. Ennek jobb oldali alacsony,

27

28

gerendás mennyezetû hátsó szobájában lakott Ady Endre. A bal oldali házban az Adynál kisebb diák, az érkávási születésû, késõbb híres festõvé vált Popp Aurél és a háztulajdonos, özvegy Dézsáné lakott. Az érmindszenti Ady Endre Múzeumban található a nagykárolyi református iskola Anyakönyve, amely az 1847 és 1913 közötti éveket rögzíti, és a következõ adatokat tartalmazza: Az 1889/1890-es tanévben öszszeállított névsorban a 21. szám alatt, mint másodikos szerepel Ady Endre neve (született 1877. november 22-én, Érmindszenten, apja neve Lõrinc, foglalkozása földbirtokos, osztályzata jeles). Ebben a névsorban a 2. szám alatt megjelenik Jászi Oszkár hatodikos gimnazista neve is (született 1875. március 2-án Nagykárolyban, apja neve Ferenc, foglalkozása orvos, anyja Róza, osztályzata jeles). Ady negyedikes korában kötött barátságot az akkor nyolcadikos Jászi Oszkárral. Késõbb erre így emlékezett: „Nekem õ különösen sorsszerûen rendelõdött, pár évvel idõsebb konskolárisom (iskolatárs – sz. m.) is volt, hogy egy idõben másvalakim se élt, mint az õ valahol-voltságából kisejlett, elérendõ társ”. A 38. szám alatt Osváth Miklós neve szerepel (született 1879. május 13-án, Nagykárolyban, apja neve Móric, foglalkozása vármegyei tisztviselõ). Ismert tény, hogy egy ideig Ady Osváth Móricéknál lakott, Osváth Miklóssal egy szobában. Az 1890-es években feljegyezték a konfirmációban részesültek neveit is. A listán a 4. szám alatt a gimnáziumi tanulók között szerepel Ady Endre neve is, valamint a konfirmációban részesült leányok között (46.) Jászy Alice is (Madzsar Józsefné Jászy Alice, született Nagykárolyban 1885. május 25-én, a nõi testkultúra úttörõje). A konfirmációra a fiúkat elõkészítette Kincses István segédlelkész, a leányokat Elekes Kálmán kántortanító, valamint részben a nagytiszteletû (esperes) Asztalos György. Ady Endre a református iskolában vallásoktatásra járó gimnazisták névsorában szerepel (21.) az 1890–1891-es tanévben. Ady Endrét 1888 szeptemberében íratták be a nagykárolyi Piarista Gimnáziumba. A negyedik osztály befejezéséig, 1892 júniusáig volt nagykárolyi diák. Önéletrajzában így ír errõl: „1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba vittek, ahol az elsõ négy osztályt végeztették el velem a kedves emlékû, nagyon derék kegyes atyák”. A fennmaradt forrásokból a következõkrõl értesülhetünk: Guba Pál tanárral sokat sétáltak és kirándultak a Somos-erdõbe, a Szentháromság kápolnához, és Ady ezekrõl soha nem maradt le. Szerette a színházat – ebben az idõben játszott Jászay Mari, Hegyi Aranka, Kaffkáné Hegyesi Mari –, az Ecsedilápot, sokat fürdött és csónakázott. Órák alatt verseket írt. Legelsõ verse 1891 novemberébõl származik, amelyet Juhász Endrének, a barátnak névnapjára írt, és amely így hangzik: Nagyreményû Juhász Endre gymn. V. oszt. tanulónak barátilag ENDRE NAPRA Megbocsáss, ha háborgatlak Édes jó barátom. És hogy becses névnapodon E rossz verset gyártom.

De azt el nem mulaszthatom Becses névnapodon, Hogy neked ne fejezzem ki Sok jó kívánatom. Árasszon el téged az ég Minden szép és jóval, Ne sóhajts fel az életbe A keserû „oh”-val. Légy víg, boldog, egészséges És mindig jó barát, A boldogság derült napja Csak így fog sütni rád. Ezt kívánja tiszta szívbõl Mit elmondtam rendre Ki örökre hû barátod Marad, Ady Endre.

Szájhagyomány

Milyen volt Ady Nagykárolya iskolai évei alatt? A választ Ady barátja, Bölöni György adja meg Az igazi Ady címû munkájában. Ady diákkorában Nagykároly Szatmár megye székhelye, jellemzõi közé tartoznak templomok, széles utcák, földszintes házak, nagy kertek, boltok, korcsmák, nyáron jó illatú bodzák, akácok és orgonavirágok, legnagyobb épülete pedig a Károlyi grófok kastélya. A város közepén, a kastély mellett kis tér, liget áll néhány fával, a térrõl egyenesen fut egy kis utca, a Zöldfa, a mai Kaffka Margit utca. Az egyik házban akkoriban Jászi Ferenc orvos lakott, akinek fia, Jászi Oszkár, Ady Endre társa a református vallásórákon. A másik, földszintes ház ablakából sovány, érdekes arcú, sötét hajú hölgy tekingetett ki: Kaffka árvaszéki ülnök özvegye, aki Margit leányát várta haza a piac sarkáról, Dullin néni nevelõintézetébõl, ahol Kaffka Margit Marchisiu görög katolikus esperes Ottilia (Itóka) leányával barátkozott. Ady Lajos, a költõ öccse szerint az elsõ nap az iskolában keserves sírások között hagyták ott Endrét. Nehezen vált el anyjától és öccsétõl, pedig amikor szekérrel hozták a városba, sokat veszekedett Lajossal. Édesanyja egy késõbbi interjúban így nyilatkozott: „Nagyon anyás gyerek volt. Én minden héten elmentem meglátogatni. Ha nem jöttem, Bandi napokig sírt kétségbeesetten”. Lajos így emlékezik vissza a nagykárolyi évekre: „A Nagykárolyban töltött négy évnek legnagyobb jelentõsége abban van, hogy az addig csenevész, korához képest feltûnõen gyenge gyerek itt rendkívül megerõsödik. Most már akadnak barátai, akikkel a Postaréten vagy a Somos-erdõben játszik. Az elõbb félénk és gyönge gyermekbõl lassanként bátor és izmos fiú lesz, akit már könnyû volt rávenni arra, hogy néhány barátjával egyik februári olvadásos idõben kimenjen a felduzzadt Ecsedi-lápra csónakázni, aminek végzetes következménye lehetett volna, mert a csónak felborult, és alig tudták kimenteni az ingoványos talajú lápból, mert nem tudott úszni. Súlyos reumával és meghûléssel fizetett ezért. Emlékül mindkét térdén csontcsomósodás maradt.” Öccse szavai szerint érdekes volt a tanulási stílusa is: „A jelesek

mellett mindig akadt egész csomó jó is. Hihetetlenül gyorsan tanult. A tankönyveket nem szerezte be, az óraközi tízperceken a szomszédja könyvébõl olvasta át futtában a leckét, mégis jeles és elsõ diák volt. Kedvenc tantárgya a latin volt. A német nyelvet és a rajzot valósággal utálta. A matematika sem volt erõs oldala.” Papp Ferenc egykori osztálytársa ekképpen vall a gimnazista Adyról: „Szelíd fiú, aki társai csínyjeiben nem vett részt. Megülõ típus, aki a játékot inkább nézte, minthogy játssza. Jó közepes elõmenetelû diák volt. Nem láttak benne még költõt, de kitûnt magyar dolgozataival.” A Nyugat 1911/14. számában Dalok a labdatérrõl címû versében Ady a játékból való örökös kimaradását örökíti meg, s az is kiderül, hogy a késõbbi költõ nem volt éppen megülõ típus: Valamikor labdatéren Hét fiúk ha összekaptunk sorshúzáson, Ki az az egy nem osztozó Labdaverõ boldogságon, Ki az az egy, ki ne játsszon, Engem dobott ki a sors, Mindig engem, mindig engem. Kövér könnyel, sovár vággyal Víg hat körül leskelõdtem, ténferegtem, Most is, most is víg hat körül, Kik nem hatan: százan, ezren Labdát vernek víg-feledten, Csak úgy kussoltat a sors, Mindig engem, mindig engem. Diáktársa és késõbbi életrajzírója, Hetey Zoltán ilyennek látta Ady Endrét és személyiségét: „A kis Bandi középtermetû, zömök, széles vállú, egyre erõsödõ, sápadt arcú, nagy sûrû, sötétbarna hajú, széles ajkú, mongol típusú fiúcska volt. Hatalmas, sötét, tûzben égõ szemei voltak. Hosszú nadrágban, s majdnem mindig sötét vagy barna ingben, viseltes ruhában járt […] Rendkívül kedves, nyájas, szelíd, szerény, megnyerõ és lebilincselõ modorú tudott lenni, ha akart. De több társával szemben nem volt ilyen, sõt kötekedõ, gúnyolódó természetûnek mutatkozott. Még leánykákkal szemben is, nem egy esetben.” Guba Pál, aki osztályfõnöke és tanára volt Nagykárolyban, úgy emlékszik rá „mint szerény, rendes viselkedésû fiúra, aki leckéire elkészülgetett, s értelmesen felelgetett”. Ady bízott osztályfõnökében, és késõbb levélben tanácsért fordult hozzá Zilahon, 1895. március 6-án kelt levelében: „[…] El vagyok határozva tehát, hogy egy, velem egyforma gondolkozású barátommal együtt róm. katolikussá leszünk, és belépünk a Jézus-társaságba. Nem gyermekies gondolkozás, hirtelen felhevülés íratja ezt velem, hanem komoly szándék, s éppen ezért bizalommal fordulok gyermekkori kedves professzoromhoz erre való nézetét és útbaigazítását kikérni”. Tanára szerint Adyt „mint kisdiákot talán valóban vonzotta a katolikus vallás és az áttérés gondolata”.

Ady-logionok

1913-ban a Pesti Futárnak írt Életrajzában a következõket írja magáról: „Gyermekkoromról nem tu-

dok nevezetesebbet mondani, minthogy koraérett, makacs, rossz kölyök voltam, de úgynevezett iskola szeme fénye. Nagykárolyba vittek gimnáziumba, a derék piaristákhoz a szüleim, családjuk múltjára büszke kisbirtokos emberek. Nagykárolyban s Zilahon is eminens diák voltam, habár a szorgalom akkor se volt sajátságom s magaviseletem pedig fogcsikorgató. A hírlapíráshoz régen ápolt s titkolt írói, költõi ambíciók juttattak el. Hétéves koromban verset írtam, második vagy harmadik gimnazista koromban írott újságlapot csináltam.” Tanulóéveire visszatekintve egyfajta büszkeséggel vall magáról: „Csodagyereknek tartottak még a tanáraim is. Verseket írtam és latinul beszéltem. Idegenek között zavart és félszeg, megszokott körben izgága, követelõ, hiú, önhitt és zsarnok. Különös, vézna, nagyszerû, feketésen sápadt arcú fiú voltam, aki lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzon mindenki. A pajtásaim az iskolában csaknem mind utáltak. Ez fájt, de büszkévé is tett. Azért utálnak, mert különb vagyok, mint õk. Én voltam a becézett fiú a tanári noteszekben, s haragudtam magamra, mikor néha gyönge, kételkedõ érzések vettek elõ.” Ady Nagykárolyban került elõször az irodalom vonzásába. Foglalkoztatni kezdte a vers, és még lapot is szerkesztett. Magát az iskolát nem kedvelte, és kevés kivétellel tanáraiért sem rajongott, mégis Nagykároly áporodott levegõje, gyertyaszaga mély nyomott hagyott benne: „Bolond érzékenységet, hamar jelentkezõt hoztam magammal, hamar értettem, szerettem és szenvedtem […] Gyermekkoromban a mesék igéztek meg, a verseket nem kedveltem, s a zsoltárokat könyv nélkül nehezen tanultam meg. De azért verset már írtam akkor, amikor még a nagybetûket nem ismertem […] Súlyos ifjúkori bûnöm volt a poézis, lakolnom kellett érte”. Az iskola is új világot tárt fel az ifjú Ady életében. „A klastrom és templom mellett állott az iskola (szerzetesek gimnáziuma – sz. m.). Mi ez iskolába jártunk a barátok elé […] De bennünket, haszontalan gyermekeket nem szerettek. Rettegés volt minden egyes óra. És mi mindig nagyon bûnösöknek éreztük magunkat.” Bármilyen szürkének is látta késõbb a várost, Nagykároly a gyermek Ady számára sok új élményt tartogatott, hiszen itt szerezte elsõ társadalmi élményeit, tapasztalatait: „[…] új világ, új szent eseményekkel: a város. Közben már háborgatnak a lányok. Jönnek Ottilia és a többiek, s mind kegyetlenek hozzám” – írja a Vörös felhõk alatt címû írásában. Itt bukkan fel benne a szerelem: Álmomban mintha mély kutat, Nagy csók-kutat lihegve ásnék: Lompos, szép, álmos, szõke lyány S bús-víg, kóbor komédiás-nép Bukkan elébem. Ott éltünk közös udvaron, Korhely szinész-pár s nagy leánya, Akinek csípõi köré Fonódott egy kis diák álma És a jövendõ.

29

Szinte húsz év mélységnyire Megkövült lelkemben feküsznek. Valamikor én azt a lyányt Vallottam a legméltóbb szûznek S csurgott a nyálam. (Egy régi színész-leány)

30

Szállásadói általában kistisztviselõk, a vármegye kenyerére szorult, de dzsentri hajlamaikat szigorúan õrzõ egykori urak vagy földbirtokosok voltak. „Avay Ábris bácsinál és feleségénél, Ókuthy Ágnes néninél voltam én valamikor régen kosztos diák. Ábris bácsit úgy hívták, hogy víg Avay Ábris, Ágnes néninek szomorú Ókuthy Ágnes volt a neve […] Ábris bácsi írnoknak jött be a városba, a vármegyeházára járt, s a fõispánt is öcsémnek szólította. Õsz hajú, piros óriás volt, ötezer hold földet dalolt el, de a daloktól nem ment el a kedve.” A Fölszállott a páva, vármegye házára címû versének keletkezésében, mint reális élmény a gyermekfejjel látott nagykárolyi vármegyeháza lebeghetett szeme elõtt. Egyik nagykárolyi novellájában is ezt a dalt énekli a züllõ dzsentri. Az említett novella, a Víg Avay Ábris 1908. október 10-én jelent meg a Pesti Naplóban. A novella témáját nagykárolyi tanulóéveibõl merítette Ady. Hõse a sajószentpéteri Osváth Mór, hétszilvafás kálvinista nemes úr, vármegyei írnok és felesége, sombori Zsombory Mária, akiknél másfél évig volt Ady kosztos diák, második és harmadik gimnazista korában (1889–1891-ben). Ady a neveket megváltoztatta; a történetet novellásította, és lett Osváth Mórból Avay Ábris; Zsombory Máriából Ókuthy Ágnes, de a lényeget hûen visszaadja: „Ábris bácsi túlontúl sokat dalolt, Ágnes néni túlontúl sokat sírt, és ez volt a hiba […] Be-bejött egy-egy régi cimbora a tanyáról, faluról, s vitte magával néha Ábris bácsit. A petróleumlámpát esténként egyre spórolóbban égettük: nem volt pénz. Mi, a kosztos fiúk, keveset fizettünk, s Ágnes néni ebbõl a mi kis pénzünkbõl gazdálkodott. Ábris bácsi néha eltûnt dalolni három-négy napra, s olykor éjszakánként riadtunk fel. Érkezett Ábris bácsi, s még rekedt se volt, a víg, vén, rossz gyermek még mindig dalolt: »Az alispán kalapomhoz rózsát tett«, avagy »Fölszállott a páva a vármegyeházra«.” Ha pénzre volt szüksége, Ady saját kezûleg írt Zöld Hordó címû füzetecskét árulgatott. Korai szereplési vágyát, ébredezõ írói-költõi hajlamát jelzi, hogy már 1890-ben „írott újságlapot” szerkesztett néhány iskolatársával, amirõl a Világ 1914. február 5-i számában megjelenõ Az ifjúság kora címû írásában így emlékezik: „Lapot legelõször Nagykárolyban csináltam Bogcha Pál barátommal a piaristák gimnáziumának második osztályában. E lappal pórul jártunk, holott modern, kitûnõ revü volt […] Egy demokrata, derék, kegyes tanár kezébe került a lap, s a mi predikátumos hencegésünk miatt meg is halt […] Negyedik gimnazista koromban megint lapunk volt, de én itt már az új Juvenális szerepet akartam kiosztani magamnak. Csúffá tett, bosszúálló kortársaim erõsebbek voltak, s ez az igazán ma is hézagpótló újság szintén fiatalon elhunyt.” Prózai írásaiban gyakran visszatérnek a váro-

sunkban eltöltött négy év emlékei, élményei, eseményei. A századvégi városról azt írja, hogy: „Nagykároly a Károlyiak históriaian központi s az ország pénzén dédelgetett fõ uradalmi tanyája […] Vásárait négy vármegye keresi, látogatja, s Nagykároly az õ nagy részében Károlyiak telepítette, magyarosodott svábjaival, vergõdõ zsidóival ma sem különb egy mandzsúriai kisvárosnál.” Ady a nagybirtokkal szembeni ellenérzést már diákkorából magával hozta. Nagykároly a Károlyi grófok birtoka volt. Adynak a Károlyi grófokkal szembeni ellenszenvét táplálta, hogy a Rákóczi-szabadságharcot eláruló Károlyi Sándor leszármazottjai voltak, akit több írásában Kártevõ Sándornak nevezett. Sápadt emberek címû kötetének Nyomorék Tar Pista darabjában a Károlyi grófok életmódját kritizálja: „Ellátogatott országába minden õsszel Vadág grófja. Húszezer holdas volt az országa Vadág körül. Fehér fedeles kastélya állott neki itt ezer méterre a falutól. Beteg arcú falu volt ez a Vadág. Tíz év óta magyarok is laktak Vadágon. Az Alföld menekültjei. Dohányt termeltek itt a hatalmas grófi birtokon. Mikor érkeztek, még magasan hordták a fejüket. Azóta megroskadtak õk is. Rongyosak és sápadtak. A halál vidékének látszik e vidék. Együgyû emberlakóit letarolja az év a kastély számára. Buja földjébõl kitudja õket. És viruló nyárban a dús mezõn úgy verejtékeznek itt az emberek, mintha valami szomorú ország bûnösei volnának. Egyébként pedig csendes volt a gróf országa. Az ökröknek szabad volt bõgniük. A cséplõgépek is búghattak késõ õszig. Csak az emberlárma volt tilos. De õsszel mindig fölzendült az ország. Úri társaságban vadat ûzött a gróf.” Ady 1906-ban írt novellái a feudális kiszolgáltatottságnak olyan fokát jelenítik meg, amikor az emberek már lázadni sem mernek. A grófi kastélyban játszódó Nyomorék Tar Pista címû novella cselédei szótlanul tûrik, hogy a gróf a vadásztársaság mulató urai szórakoztatására berendelje a lányaikat. Még a „cingár, vékonypénzû” legények is csak magukban dörmögnek, hogy az urak „elkívánják leendõ feleségüket”. Egyedül a Nyomorék Tar Pista lázad fel, akire „soha leány komolyan rá nem nézett”, s aki rágyújtja a mulatozó társaságra a kastélyt. És fölcsap a láng, miként A grófi szérûn: Nyár-éjszakán a grófi szérûn Reccsen a deszka-palánk S asztag-városban pirosan Mordul az égre a láng […] Szenes kalászok énekelnek Gonosz, csúfos éneket: „Korgó gyomrú magyar paraszt, Hát mi vagyok én neked?” „Mért fáj neked az égõ élet? Nincs benne részed soha. Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora.” „Ne félj, a tél meg fog gyötörni, Mint máskor, hogyha akar. Élethez, szemhez nincs közöd,

Grófi föld ez és magyar.” S mégis, amikor jön a reggel S pernyét fújnak a szelek, A grófi szérûn ott zokog Egy egész koldus-sereg. Siratják a semmit, a másét,[…] Adynak több novellájában szerepel a grófi kastély: Az Óhidyak igazsága, Jóba, a kõtörõ, Vérhalom és Barbarossa, Kötsy Balázs temetése. A Nyugat 1917/1. számában a Régi tavaszi háború címû novellájában összefoglalja, hogy mik történtek vele Nagykárolyban. Ady bevallja, hogy féltek, szenvedtek, hazudtak, az iskola visszafogta õket, börtön volt számukra és fekete reverendás õrök vigyáztak rájuk. Keveset beszéltek a lányokról, de mindig kínok között és szégyenkezve követték õket: „Én akkoriban, miként sokan közülünk, halálosan szerelmes voltam egy fél tucat kisasszonykába Kovács Magda, Pályi Sári, Pályi Gizi, Kolovszky Rózsika s a többiek. […] Ez a háború néhányunk számára a Náncsi háborúja volt, háború Náncsi miatt, Náncsi révén, Náncsiért, nem is tudom ma már, alighanem mi indítottuk meg, öt kosztos diákok […]”. A novella olvasója megismerheti Ady kosztos diáktársait és lakótársait: a 16 éves öreges, szikkadt, komoly, ellenséges Sándort; az ötödikes gõgös Gulyás Andort; a szépen öltözött, pénzes, nyápic, csúnya, ideges, szerelmes Kabay Ernõt; a horkoló, hencegõ, gömböc Tóth Lajost és a kedves, bölcs, beteges Kun Karcsit, akivel Ady egy szobában lakott. Boszszantotta õket, hogy „a sváb kocsisok idõtlen idõk óta bántották, sértegették a kedves diákokat”, ezért „évek óta készülõdött már egy megtorló háború” ellenük. A Pokol-játék címû novellájában nagykárolyi bûneirõl vall: „Iskolánk erkölcsös, katolikus iskola volt. Katolikus kátét tanultunk, a nem katolikusok is. Az ajtó fölött egy szomorú gipsz-Krisztus lógott fekete, nagy fakereszten […] S éppen azelõtt két héttel kaptunk egy Szûz Mária-képet, nagyon szép Máriát, mosolygó szájút […] A Pokol-játékot akkor eszeltük ki, amikor újra hasztalanul vártuk a tanító urat […] Sértett a gipsz-Krisztus és a Szûz Mária-kép […] Kilencéves korunkban voltunk a legbûnösebb gondolatúak […] Egyszerre a Pokolban voltunk, s a Pokol forró volt […] Megvadultunk a sötétségtõl és a forróságtól […] Eltörtük a Krisztust és eltéptük a Máriát.” A Régi tavaszi háború címû novellájában ekképpen búcsúzik Nagykárolytól: „Haza, azaz szállásomra mentem, s otthon édesanyám és édesapám várt nyugtalanul s bénult karomért aggódva. Másnap kiosztották a bizonyítványainkat, s én valóban alapos elégségest kaptam, s a tornából pláné szinte megbuktam. Ekkor búcsút kellett mondanom e különös s engem annyiszor megrángató városnak, s új lehetõségek felé volt muszáj néznem. Elvittek e városból a szüleim, s én megindultam az új iskola, az új élet, szóval más Idõ és más Harcok és a Halál egyéb változatai elé.”

Összefoglaló

A források, emlékezések és vallomások feltérképezése után talán össze is foglalhatjuk, mit jelentett Ady Endre számára a falu, Nagykároly és mi az, amivel innen távozott és késõbb meghatározta életét. Meghatározó barátságot kötött Jászy Oszkárral, Ozsváth Miklóssal és kosztos társaival, Gulyás Andorral, Kabay Ernõvel, Kun Károllyal, Tóth Lajossal, Popp Auréllal. Örökre szóló élményekkel gazdagították a környék természeti csodái: a Somos-erdõ, a Szentháromság kápolna, az Ecsedi-láp. Megerõsödött benne a színház és a színésznõk iránti rajongása, itt kezdte el az életre szóló poézist, a lapszerkesztést, az újságírást. Nagykárolyban talált rá elõször a szerelem felemelõ érzése. A diákcsínyek, verekedések, játékok örökre emlékébe vésõdtek és színesítik késõbbi életmûvét. Az Ecsedi-lápon történtek testi nyomot is hagynak benne – reuma és csontcsomósodás. Nagykárolyban erõsödött meg benne a nagybirtokkal szembeni ellenérzése és antifeudális szemlélete. Hogy mit jelentett számára Nagykároly, azt a Nyugat 1913/16. számában A gyermekség elégiája címû Szép Ernõnek, az édes poétának ajánlott versében foglalja össze: Ráfogott vigasságú, Szegény Krisztus, te, gyermek, Kit, jaj, keresztre húznak Vén, papi fejedelmek. Korai templom-járás, Ravasz, bús erkölcs-vermek, Hajnali diák-biflák, Iskolás ijedelmek. Könyörtelen tudása Sok tannak, rajznak, szernek, Éktelen szögek kínja, Miket a fejbe vernek. Gyönyörös, ízes álmok, Kik mukkanni se mernek, Csak kínnal lent a szívben, Fonnyadnak és hevernek. Ifjú bánatok s vágyak, Akik hiába kelnek S kiket fölnõtt irigység Õrségei tepernek. Téged búval és jókor Minden csapással ver meg, Te: legszomorúbb ember, ezerszer ember: gyermek. S vallató kamrájában E nagy, iszonyú pernek Izzó vas-szüzek állnak: Korán-jövõ szerelmek.

BALLA LÓRÁNT

31