MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
27.
KÁROLY SÁNDOR (1920 –1994)
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1999
1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Módos Péter
ISSN 1419–4481 ISBN 963 463 259 9
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett '98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc.
2
KÁROLY SÁNDOR (1920–1994)
3
4
KÁROLY SÁNDOR VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Talán azzal kezdeném, hogy hogy kötöttem ki a nyelvészet mellett. Azok közé tartozom, akik eredetileg inkább az irodalom iránt mutattak érdeklődést. De mivel tapasztalataim az irodalomtörténet terén nem voltak elég pozitívak tudományos szempontból úgy éreztem, hogy a nyelvtudomány egzaktabb tudomány. Úgy választottam doktori értekezésül egy nyelvészeti témát. A Jókai-kódex mondattana volt ez a téma, és ebből a témakörből 1947-ben doktoráltam. 5 évig Budapest különböző iskoláiban tanítottam. És eredményeimről 1950-ben egy cikket írtam a Köznevelésben. Ez a cikk, úgy látszik sokat ígért, mert ezután behívtak a Közoktatási Minisztériumba és ott dolgoztam másfél évig. A magyar nyelv és mellesleg a magyar irodalom módszertani kérdéseivel foglalkoztam. Szoros kapcsolatban voltam szakfelügyelőkkel és a jó szakfelügyelőket igyekeztem bevonni a munkánkba. Úgy pl. Megyer Szabolccsal és Magócsy Józseffel is együttműködtünk. És azt hiszem rövid idő alatt eredményes munkát értünk el. Láttam azonban, hogy az eredményes oktatásnak és nevelésnek vannak bizonyos általánosabb feltételei, amelyeknek a teljesítése nélkül az apró módszertani munka nem eredményes. Így aztán úgy döntöttem, hogy folytatva régi tudományos nyelvészeti munkámat, a nyelvtudomány mellett kötök ki. Jelentkeztem aspiratúrára és Pais Dezső akadémikus mellett, részben saját választásomra, dolgoztam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol 3 évet töltöttem el. Utána pedig az Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe kerültem és hamarosan megvédtem kandidátusi disszertációmat. Ezután a pályám tulajdonképpen külsőleg egyhangú, mert ebben az intézetben dolgozom ma is. A fő érdeklődési köröm, azaz jobban mondva köreim: a magyar grammatika, általános nyelvészet, jelentéstan, magyar nyelvtörténet. Részt vettem több kollektív munkában. Számos cikket, tanulmányt, sőt könyvet írtam, és többek között a Magyar Nyelvtudományi Intézet Strukturális Osztályát is vezettem 8 éven keresztül. A doktori dissszertációmat 1967-ben készítettem el, és meg is védtem a témát 1968-ban. Jártam több helyen külföldön. Régebben elsősorban hivatalosan, így az NDK-ban, a Szovjetúnióban –, ahol 9 hónapot töltöttem el –, Csehszlovákiában, Finnországban és legutóbb 2 évig Romániában voltam: Bukarestben vendégprofesszor. 5
Romániai utam után itthon vagyok, és hát tovább dolgozom. Egyúttal az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is tanítok, ahol kineveztek címzetes egyetemi tanárnak. És legújabban pedig a debreceni egyetemre is járok, ahol nagyon jól érzem magam, mind a városnak, mind az egyetemnek, mind pedig a Magyar Tanszéknek a légköre kellemes. Szeretnék még sokat dolgozni, sok tervem van. Pillanatnyilag a magyar mondat funkcióinak a változása bizonyos stílustörténeti szempontból, ez az a téma, amelyen dolgozom. És remélem, hogy még fogok tudni néhány jelentősebb munkát befejezni. Legutóbb a Régi magyar glosszárium című nagyobb munkának a társszerzőjeként nagyon erős munkaszakaszon mentem keresztül. Szerencsére ez a könyv most már a nyomdában van és remélem, minél hamarabb meg fog jelenni. Ennyit tudtam eddigi életemről dióhéjban elmondani. A videofelvétel 1977. október 26-án készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
6
KÁROLY SÁNDOR ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA Károly Sándor munkássága (1947–1995) 1947. A Jókai-kódex mondattana. Budapest, 100 lap.(Doktori értekezés, kézirat) 1950. A magyar nyelv tanításáról. Köznevelés 6. 322–4. A nyelvtanítás módszertani alapelvei. In: Módszertani útmutatás az általános gimnázium tantervéhez. Magyar nyelv és irodalom. Budapest, 29–37. Szempontok a nyelvtani anyag feldolgozásához. In: Módszertani útmutatás az általános gimnázium tantervéhez. Magyar nyelv és irodalom. Budapest, 38–43. Nyelvtani és stilisztikai elemzés. In: Módszertani útmutatás az általános gimnázium tantervéhez. Magyar nyelv és irodalom. Budapest, 44–50. A Szocialista Nevelés Könyvtára. Köznevelés 6. 587–8. 1951. A nyelvtudomány kérdései Sztálin elvtárs megvilágításában. Köznevelés 7. 300– 2. Nyelvtani-stilisztikai gyakorlatok. Köznevelés 7. 590–2. Nyelvtani-stilisztikai gyakorlatok. Köznevelés 7. 689–90. Nyelvtani-stilisztikai gyakorlatok. Köznevelés 7. 777–9. 1952. Az állítmányi mellékmondatról. MNy 48. 103-12. 1953. Hozzászólás az alany-állítmány kérdéséhez. I. OK 4. 93–6. A 'szórendi szimmetria' a Jókai-kódex nyelvében. MNy 49. 165–7. A nézve névutó történetéhez. MNy 49. 461–3. 1954. Ragtalan tárgy határozói igenév mellett. MNy 50. 43–50. 1955. A magyar kettős tárgyú szerkezetek kialakulásáról. NyK 56. 149–53. Igeneveink szórendjéről. Igenévi értelmezői jelzők első kódexeinkben. MNy 51. 33–40. 7
Magyar történeti mondattani tanulmányok és közlések 1945-től 1954-ig. MNy 51. 511–22. A -nál, -nél rag használatáról. Nyr 79. 483–4. Első bibliafordításunk szellet szava. MNy 51. 303–11. 1956. Igenévrendszerünk a kódexirodalom első szakaszában. Budapest, 239 lap. (NytudÉrt 10.) A napsütötte-féle szerkezetekről. Nyr 80. 153. p. Segít valakit (valamit) – valakinek (valaminek) – valakit (valamit) valamiben. Nyr 80. 502. p. Hozzászólás az értelmezőhöz és a tőtanhoz. I. OK 9. 343–5. Aránylag és társai. (A fokhatározók egy csoportjáról). In: Pais-Emlékkönyv. Nyelvészeti Tanulmányok. Szerk. Bárczi Géza–Benkő Loránd. Budapest, 174– 80. Elég, (~eléggé), meglehetősen (~meglehetős). (A fokhatározók egy csoportjáról). MNy 52. 435–40. Az értelmezős szerkezetek helyesírásáról. Nyr 80. 411–5. „Megyek a Bánk bánba” – „Megyek a Bánk bánra”. Nyr 80. 26–31. A Jordánszky-kódex viszonya más bibliafordításokhoz. NyK 57. 260–8. 1957. Elkülönítő–kiemelő szerepő névutóink történetéhez. MNy 53. 103–8. John Ries szintagma-elméletének értelmezéséhez. MNy 53. 460. p. Az értelmezői mellékmondat. 2. rész. MNy 53. 412–5. Az istenadta-féle szerkezetek személyragos tagjának szófaji jellegéről. NyK 59. 130–50. Három mondat elemzése. Nyr 81. 446–7. Statika. Nyr 81. 374. p. A csuklik-féle ikes igék ragozása, képzése. Nyr 81. 275–81. Naponta vagy naponként? Nyr 81. 141. p. Tanszékek elnevezése. Nyr 81. 373–4. Régi szövegek közlésmódja. Irodalomtörténet 45. 193–9. „Erdei vadak, égi madarak”. (Csanádi Imre verseinek nyelvéről). Nyr 81. 194– 204. Fónagy Iván „A hangváltozások lefolyásáról” címő kandidátusi disszertációjának vitája. NyK 59. 297. p. Soltész Katalin „Az ősi magyar igekötők” címő kandidátusi disszertációjának vitája. I. OK 11. 237–8. (Ism.) 1958. 8
Az értelmező és az értelmezői mondat a magyarban. Budapest, 78 lap. (NytudÉrt 16.) [Újraközlés, részlet: A mai magyar nyelv. (Cikk- és tanulmánygyűjtemény) 2. Összeáll. Keszler Borbála. Budapest, 1977, 117–56.] Az egyszerű mondat szerkezeti egységei. (Szószerkezetek, mondatrészek; szerkezetcsoportok). Nyr 82. 438–56. Válasz Benkő Lászlónak. Nyr 82. 197–9. Mondatelemzés. Nyr 82. 342. p. Elegy. Elegyedik. Ődöng. Ittegyel. MNy 54. 354–6. Útját állni valakinek vagy valaminek. Nyr 82. 121–2. Balázs János „A nyelvtanirodalom alapjai és a magyar nyelvtanirodalom kezdetei” címő kandidátusi disszertációjának vitája. I. OK 13. 409–13. A magyar történeti mondattan új kézikönyve. Nyr 82. 208–17. (Ism.) 1959. Néhány mondat elemzése. Nyr 83. 203–4. Vagy – vagy pedig. Nyr 83. 247–8. Sajnos. Nyr 83. 134. p. A hiába szófaja. Nyr 83. 306. p. Az o~a hangviszonyhoz. (Túlkompenzálás eredeménye-e XVIII. századi íróknál a váras és a hozzá hasonlók?) NyK 61. 369–77. Kizárólag a funkció? MNy 55. 316. p. Fürjészés a helyesírás mezején. A Helyesírási Szabályzat védelmében. Magyar Nemzet május 17., 9. p. El van ázva..., el volt ázva... MNy 55. 536–40. Szokik. Nyr 83. 515. p. Egy XVI. századi írónak [Bornemissza Péter] nyelvéről. In: Iskolai nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 381–91. Berrár Jolán „A magyar hasonlító mondatok kialakulása” címő kandidátusi disz- szertációjának vitája. (1958. június 24.) I. OK 15. 395–8. 1960. Néhány adalék az összetett szavak történetéhez. MNy 56. 58–62. A mind, minden és az is hangalak-történetéhez. MNy 56. 242–5. A Történeti Nyelvtani Adattár tervmunkálataival kapcsolatos kérdések. MNy 56. 333–44. Az egyszerő mondat szerkezeti egységeinek tanításáról. Nyr 84. 54–66. Tud lenni. Nyr 84. 126–7. Becsuk – bezár (ajtót). Nyr 84. 258–9. A MNy Értelmező Szótára az iskolában. Köznevelés 16. 317–8.
9
Terjengősség, dagályosság hivatalos nyelvünkben. Nyr 84. 148–54. Társszerző: Zsembery István. Hozzászólás az oktatás kérdéséhez. In: Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi nyelvművelő konferencia anyaga. Szerk. Benkő Loránd. Budapest, 180– 4. Hozzászólás az irodalmi stílus kérdéséhez. In: Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi nyelvművelő konferencia anyaga. Szerk. Benkő Loránd. Budapest, 285-7. Majtinszkaja, K. E.: Vengerszkij jazük. 2. Moszkva, 1959. A. N. 226 p. NyK 62. 379–85. (Ism.) Hegedűs Géza: A költői mesterség. Bp. 1959. Móra, 232 p. Nyr 84. 248–52. (Ism.) 1961. Idegen szavak és tulajdonnevek anyaga. In: Helyesírási Tanácsadó Szótár, Budapest, Terra, 814 lap. A minden n-je. A minden és a mind régi használatának az összehasonlítása alapján. MNy 57. 154–62. A szóelemek általános kérdései. In: A mai magyar nyelv rendszere. 1.Bevezetés, hangtan, szótan. Szerk. Tompa József. Budapest, 295–312. A szótövek. (Az igetövek. A névszótövek). A mai magyar nyelv rendszere. 1.Bevezetés, hangtan, szótan. Szerk. Tompa József. Budapest, 313–31. Egy nyelvészkonferenciáról – néhány ecsetvonással. Nyr 85. 247–8. Hozzászólás a strukturalizmus kérdéséhez. I. OK 18. 126–7. A nyelv is változik. In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 40–1. Hova megyünk: a Bánk bánba vagy a Bánk bánra? In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 340–1. Kinek a mája rossz, kinek a májája. In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 347–8. Mi a baj a csuklik igével. In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 368–9. El van ázva..., be van zárva. In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 382–4. Nyelv és társadalmi valóság egy regény tanúvallomása alapján. [Bóka László: Alázatosan jelentem]. Nyr 85. 56–62. Az irodalmi nyelv, köznyelv, írott nyelv elnevezésekről. Nyr 85. 385–98. Közös ritmikai elemek Vajda János és Ady költészetében. Irodalomtörténet 49. 406–16. Papp László: Nyelvjárás és nyelvi norma XVI. századi deákjaink gyakorlatában. (Le rôle des dialectes et la norme linguistique dans la pratique des 10
11.
scripteurs hongrois du XVIe sičcle). Bp. 1961. NytudÉrt 25. ALinguH 430–3. (Ism.)
1962. A mondatfajták. A mondatfajták osztályozásának lehetséges szempontjai. In: A mai magyar nyelv rendszere. 2. Mondattan. Szerk. Tompa József. Budapest, 23–64. Az értelmező jelzős szerkezet fogalma és fajtái. In: A mai magyar nyelv rendsze re. 2. Mondattan. Szerk. Tompa József. Budapest, 295–304. Az értelmező jelzői mellékmondat. In: A mai magyar nyelv rendszere. 2. Mondattan. Szerk. Tompa József. Budapest, 403–7. Jelentésmegoszlás a fon szó családjában. A fondor, fodor, fonnyad és fanyalog etimológiája. In: A szótárírás elmélete és gyakorlata a magyar nyelv értelmező szótárában. Szerk. Országh László. Budapest, 59–67. A mint kötőszó előtti vessző kérdéséhez. Nyr 86. 290–5. Papp László: Nyelvjárás és nyelvi norma XVI. századi deákjaink gyakorlatában. Bp. 1961. Nyelvtudományi Értekezések 25. Nyr 86. 97–101. (Ism.) Sulán Béla szerk: Nyelvtani tanulmányok. Bp. 1961. 212 p. NyK 64. 247–55. (Ism.) Béla Sulán Rčd: Nyelvtani tanulmányok. (Études de grammaire). Bp. 1961. 212 p. ALinguH 12. 197–200. (Ism.) 1963. Régi szövegek olvasata és magyarázata. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. 1. rész. Budapest, 859 p. Sajtó alá rend. Végh Ferenccel. (2. jav. és átdolg. kiad.) Kinds of sentences examined from the point of view of funktion and form. ALinguH 13. 225–55. Tesničre szintaxisa és a szintaxis néhány kérdése. ÁltNyT 1. Budapest, 161–86. Adat és probléma szerepe a nyelvtörténetben és a nyelvleírásban. NytudÉrt 40. Budapest, 166–73. 1964. A magyar nyelv történetének főbb szakaszai. In: A Kultúra Világa. 7. kötet. Budapest, 40–75. A mondatfajták vizsgálata a funkció és a forma szempontjából. NyK 66. 67–88. Az alany és az állítmány elemzéséhez. Nyr 88. 158–68. Magától értetődik – értődik. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza– Ruzsiczky Éva. Budapest, 40–1.
11
A „csuklik” igének és társainak felszólító módja. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva Budapest, 71. p. Ítélet – ítéletet hoz; végez – végzést hoz. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza– Ruzsiczky Éva. Budapest, 81–2. Vaklárma. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 103. p. Fáradság, fáradtság. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 134. p. Özönvíz – vízözön. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 143–4. Gázak – gázok. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intéze- tének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 168. p. Kocsijai – kocsii; mozijai – mozii. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza– Ruzsiczky Éva. Budapest, 174–5. Nem mintha. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 200. p. A Bánk bánba, a Bánk bánra vagy a Bánk bánhoz megyünk-e, amikor nagy nemzeti tragédiánkat akarjuk látni? In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 213–4. Egyes szám – többes szám a mind, mindenki, mindnyájan mellett. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 239–40. „Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár...” In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 256. p. Töméntelen. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 281–2. Nagy kezdőbető pénzösszeg nevében. In: Nyelvművelő levelek. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Szerk. Ferenczy Géza– Ruzsiczky Éva. Budapest, 310. p.
12
1965. A Bécsi Kódex nyelvtana szótárszerű feldolgozásban. Morfológiai rész. Budapest, 249 lap. (Grammatica Hungarica Codicis Vindobonensis Lexica. Morphologia). (Szerk.) Birtokos személyjelek alakváltozatainak egyenlőtlen használata a múltban. Adalékok a morfológiai jellegű nyelvi változások lefolyási módjához. NytudÉrt 46. Budapest, 41–56. Egy morfológiai szerkezettan vázlata. (A mai magyar köznyelv és a Bécsi Kódex nyelvállapotának összevetése alapján). ÁltNyT 3. Budapest, 85–96. Husitké hnutí a první mad'arský překlad bible. In: Dějiny a Národy. Literárněhistorické studie o československo-mad'arských vztazích. Praha, 43–54. A huszita mozgalom és a magyar írásbeliség. In: Tanulmányok a csehszlovák és a magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Budapest, 73–92. 1966. A cs és k hang szerepe hangfestő szavainkban. (Etimológiai javaslatok). MNy 62. 151–8. Csakugyan hiányoznak a Bécsi Kódex Nyelvtanából? MNy 62. 512. p. Berzsenyi nézetei a nyelvről és a poézisről. MNy 62. 425–36. Deme László: A nyelvről – felnőtteknek. Bp. 1966. Akad. K., 147 p., Nyr 90. 318–32. (Ism.) 1967. A magyar nyelv történetének főbb szakaszai. In: A szép magyar nyelv. Szerk. Soltész Katalin–Szende Aladár. Budapest, 5–67. (Társszerző) Az ige grammatikája és szemantikája. Nemzetközi munkaértekezlet. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete–Eötvös Loránd Tudományegyetem, IV, 134 lap. (Szerk.) A magyar intranzitív-tranzitív igeképzők. (Egy részrendszer strukturálisfunkcionális és történeti vizsgálata). ÁltNyT 5. Budapest, 189–218. A Debreceni Nemzetközi Nyelvészkongresszus és tanulságai. In: Irodalmi és Nyelvi Közlemények, 134–69. Preliminary to a Hungarian Generative Grammar. Generative set of rules open to two interpretations (viz. according to immediate constituens and dependency relations). ALinguH17. 245–62. Az Új Magyar Nyelvtörténeti Szótár szerkesztési elvei. 1–2. rész. MNy 63. 263– 74, 381–94. Társszerző: Berrár Jolán. A magyar szókincs struktúrájának (részrendszereinek) vizsgálata történeti szempontból. In: A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai. Szerk. Imre Samu–Szathmári István. NytudÉrt 58. Budapest, 115–21. 13
Beszámoló két szovjetunióbeli tanulmányútról. 1. rész..I. OK 24. 426–32. Nemzetközi nyelvész-munkaértekezlet az ige grammatikájáról és szemantikájáról. Magyar Tudomány 74. 802-3. Budagov, R. A.: Szravnitel'no-szemasziologicseszkie isszledovanija. [Romanszkije jazüki]. Moszkva, 1963. Izd. Moszkovszkogo Univ. ÁltNyT 5. Budapest, 313–9. (Ism.) Lotz János: Egy nyelvtani modell, Magyar Tudomány 74. 191–3. (Ism.) 1968. A mai prágai iskola. Nyr 92. 197–204. Hozzászólás az alkalmazott nyelvészet helyzetéhez. In: Általános nyelvészetünk helyzete. Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon. A debreceni nyelvészaktíva ülésének előadásai és felszólalásai. 1968. november 11–12. 177–9. (Kézirat) 1969. Előkészítő dolgozatok a magyar nyelv generatív nyelvtana témaköréből. ÁltNyT 6. Budapest, 469 lap. (Szerk.) A melléknévi csoport. ÁltNyT 6. Budapest, 159–227. A szóösszetételek és velük kapcsolatos lexikológiai egységek. A főnévi összetételek. ÁltNyT 6. Budapest, 271–328. [Újraközlés, részlet in: A mai magyar nyelv. (Cikk- és tanulmánygyűjtemény) 1. Összeáll. Keszler Borbála. Budapest, 1977, 110–25.] Bericht über die Arbeiten am Neuen Historischen Wörterbuch der Ungarischen Sprache. ALinguH 19. 201–13. Nyelvészet és kommunikáció. In: Nyelv és kommunikáció 2. Szerk. Szecskő Tamás–Szépe György. MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 79–93. A történeti és a leíró nyelvtudomány kapcsolatának újabb fejlődése. NytudÉrt 65. Budapest, 159–79. A magyar nyelv generatív nyelvtanának előkészítése. ÁltNyT 6. Budapest, 11– 24. 1970. Általános és magyar jelentéstan. Budapest, 414 lap. [Újraközlés, részlet in: A mai magyar nyelv. (Cikk- és tanulmánygyűjtemény) 1. Összeáll. Keszler Borbála. Budapest, 1977, 209–27.] Idegen nyelv – anyanyelv. A nyelvészet és a nyelvoktatás kölcsönhatása. Budapest, 141 lap. Társszerk. Babos Ernő. Der Zusammenhang zwischen der grammatischen Synonymik und der Semantik. (Bemerkungen zur vergleichenden Kasuslehre. Mit Beispielen 14
aus den fgr. Sprachen). In: Symposion über Syntax der uralischen Sprachen. 15– 18. Juli, 1969. Göttingen. Hrsg. Wolfgang Schlachter. Göttingen, 131–41. A mondat szemantikai-logikai és morfémastruktúrája összefüggésének egyfajta értelmezése. ÁltNyT 7. Budapest, 161–74. Aktivisch-passivische Satzrelation im weiteren Sinne und die Kasusfunktionen. In: Congressus Tertius Internationalis Fenno-Ugristarum Tallinae habitus 17–23. aug. 1970. Pars 1. Tallinn, 99-104. A szójelentéstani kutatások újabb tizenkét éve (1957–1968-ig). 1–2. rész. MNy 66. 117–22, 240–5. A generatív nyelvtan gondolatának fejlődése és hatása. (Kritikai áttekintés). MNy 66. 443–52. Két fejezet a magyar szójelentéstan történetéből. In: Tanulmányok a magyar és a finnugor nyelvtudomány köréből (1850–1920). Szerk. Szathmári István. Budapest, 67–76. Bevezetés. In: Idegen nyelv – anyanyelv. A nyelvészet és a nyelvoktatás kölcsönhatása. Szerk. Károly Sándor–Babos Ernő.. Budapest, 7–12. Dr. Barczán Endre 1914–1970. Modern Nyelvoktatás 8. 185–6. Brown, R. L.: Wilhelm von Humboldt's conception of linguistic relativity. Hága– Párizs, 1967. Mouton, 132. [és] Miller, R. L.: The linguistic relativity principle and Humboldtian ethnolinguistics. Hága–Párizs, 1968. Mouton, 127. ÁltNyT 7. Budapest, 281–8. (Ism.) A MNy Értelmezős Szótára. (Erklärendes Wörterbuch der ungarischen Sprache). 1–7. köt. Bp. 1959–1961. Akad. K. Ural-Altaische Jahrbücher 42. Wiesbaden, 189–91. (Ism.) 1971. A generatív nyelvtan kapcsolata a produktivitás és a szinonimika vizsgálatával. Egy produktivitás-nyelvtan gondolata). MNy 67. 270–80. Néhány szó az alkalmazott nyelvészetről. Modern Nyelvoktatás 9. 70–1. 1972. The grammatical system of Hungarian. In: The Hungarian language. Ed. Benkő Loránd–Imre Samu. Budapest, 85–170. Megjegyzések a mondattan kérdéséhez. (Hadrovics László mondattana alapján). NyK 74. 381–93. Nyelvtörténet és kommunikáció. ÁltNyT 8. Budapest, 119–31. A huszitizmus és a magyar bibliafordítás. (A Müncheni Kódex új magyar kiadása alkalmából). Létünk 2. 81–90. Les latinismes du Codex Jókai. In: Mélanges offerts ŕ Aurélien Sauvageot pour son soixante-quinzičme anniversaire. Budapest, 131–6. 15
Chomsky, Noam. In: Világirodalmi Lexikon. 2. köt. Cam–E. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 211–2. 1973. Egy nyelvtudós emlékezete. [Lotz János]. Magyar Nemzet, szeptember 5. 4. p. 1974. A jelentéstan az utolsó huszonöt év magyar nyelvtudományában. NytudÉrt 83. Budapest, 12–22. Szabó T. Attila: Válogatott tanulmányok, cikkek. 1–3. köt. Bukarest, 1970– 1972, MNy 70. 482–7. (Ism.) 1975. Felkiáltó mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 3. köt. F–Groc. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 83. p. Felszólító mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 3. köt. F–Groc. Szerk. Király István–Szerdahelyi István.Budapest, 90–1. Főnév. In: Világirodalmi Lexikon. 3. köt. F–Groc. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 240. p. Határozó. In: Világirodalmi Lexikon. 4. köt. Grog–Ilv. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 273–4. Hiányos mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 4. köt. Grog–Ilv. Szerk. Király István–Szerdahelyi István.Budapest, 449. p. Ige. In: Világirodalmi Lexikon. 4. köt. Grog–Ilv. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 745. p. Igeidő. In: Világirodalmi Lexikon. 4. köt. Grog–Ilv. Szerk. Király István– Szerda- helyi István. Budapest, 745–6. Igekötő. In: Világirodalmi Lexikon. 4. köt. Grog–Ilv. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 746. p. Igenév. In: Világirodalmi Lexikon. 4. köt. Grog–Ilv. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 746. p. Ikerszó. In: Világirodalmi Lexikon. 4. köt. Grog–Ilv. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 755. p. Jelentés. In: Világirodalmi Lexikon. 5. köt. Im–Kamb. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 615. p. Kérdő mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 6. köt. Kamc–Lane. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 182–3. Kijelentő mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 6. köt. Kamc–Lane. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 260. p. Kötőszó. In: Világirodalmi Lexikon. 6. köt. Kamc–Lane. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 617. p. 16
1976. Laziczius Gyula szellemi hagyatékából. (Nyelvi eszköz, nyelvi művelet; nyelvi mű, nyelvi alakulat). MNy 72. 395–408. Laziczius utolsó nyelvészeti tevékenysége. NyK 78. 364–70. P. Dombi Erzsébet: Öt érzék ezer muzsikája. A szinesztézia a Nyugat lírájában. Bukarest, 1974. Kritérion, 240. Nyr 100. 98–103. (Ism.) Egy újfajta stilisztikai kézikönyv. J. Nagy Mária: A szó mővészete. (Bevezetés a stíluselemzésbe). Bukarest, 1975. Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó, 141. Nyr 100. 467–72. (Ism.) 1977. A nyelvi produktivitás jelentősége. AUSz SEL 22–23, Szeged, 5–22. Gombocz Zoltán és jelentéstana. MNy 73. 459–68. Két monográfia a zürjén állatnevekről. Hauzenberg, A. R.: Nazvanija zsivotnüh v komi jazüke. Tallinn, 1972. 238., Broicher-Schmidt, R.: Struktur, Semantik und Dialektgeographie syrjänischer Tiernamen. Münchener Universtäts-Schriften. Finnisch-Ugrische Bibliothek, Bd. 2. München, 1975. 323. NyK 79. 376–84. (Ism.) Papp Ferenc: A magyar főnév pragmatikus rendszere. Bp. AkK, 1975. 267. NyK 79. 366–8. (Ism.) 1978. Valóban mellérendelés az értelmező? Nyr 102. 46–50. Zoltán Gombocz und seine „Bedeutungslehre”. AUB SLingu, Budapest, 113– 26. Hozzászólás Deme László előadásához. In: Az anyanyelvi oktatás korszerűsítésének műhelyében. Az 1976. június 20–23. között megrendezett Nyíregyházi Anyanyelvi Napok anyaga 1.Szerk. Bachát László–Szathmári István. Nyíregyháza, Bessenyei György Tanárképző Főiskola, 50–2. Anyanyelvi műveltségünk helyzete és a nyelvművelés. Kortárs 22. 143–8. A magyar nyelv mint idegen nyelv oktatásának tudományos bázisa: A magyar nyelv mint idegen nyelv. Nyr 102. 319–20. Fejezetek a magyar nyelv történetéből. In: Tanulmányok a nyelvről. Szerk. Takács Etel. Budapest, 67–84. (Pedagógus Továbbképzés Könyvtára) 1979. Die lexikalische Überwucherung und ihre Beseitigung in der Geschichte der ungarischen Sprache. In: Festschrift für Wolfgang Schlachter zum 70. Geburstag. Hrsg. Christoph Gläser–János Pusztay. Wiesbaden, 141–5. (Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 12.) 17
Az általános nyelvészet szerepe a nyelvszakosok nevelésében. Felsőoktatási Szemle 28. 440–5. A szöveg és jelentés szerepe kommunikációs szemlélető nyelvészeti törekvéseinkben. In: A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Szerk. Szathmári István. Budapest, 23–32. (MNyTK 154.) [Újraközlés: Német nyelvészeti Chrestomatia, Budapest, 1987, 503–15.] 1980. Semantica. Traduzione e adattemento dall'ungherese di Danilo Gheno. Napoli, 324 lap. A Magyar Szinonimaszótár és a szinonimitás. MNy 76. 143–56. Szavak, szerkezetek morfológiai tagoltságának változásai és a jelentés. (Szintetikus és analitikus irányú változások a magyar nyelvben). In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Szerk. Rácz Endre–Szathmári István. Budapest, 121–56. Die Infinitivkonstruktion vom Gesichtspunkt der Semantik und der Pragmatik aus betrachtet. In: Congressus Quintus Internationalis FennoUgristarum. Turku, 20–27. VIII. 1980. Pars 3. Turku, 121–4. Hozzászólás a „Történeti nyelvtanításunk helyzete és feladatai” c. előadáshoz. NytudÉrt 104. Budapest, 41–53. Mondat és megnyilatkozás. Néprajz és Nyelvtudomány 24–25. Szeged, 49–63. Szemléleti és módszerbeli változások a XX. század magyar nyelvtudományában. MNy 76. 273–86. Nyelvi magatartásformák változásai társadalmi fejlődésünk újabb szakaszában. In: Az 1970–es évtized a magyar történelemben. A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok, Filozófiai és Történettudományok, Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának közgyűlési együttes tudományos ülése. Bp. 1980. május 7.Szerk. Stier Miklós. Budapest, 62-7, 180-95. Mi a baj a csuklik igével? In: Nyelv és varázs. Szerk. Dávid András. Budapest, 228–9. Die Nebenfunktion und Stilistik der Verbformen im Ungarischen. In: Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum Budapestini habitus 9–15. Septembris, 1975. Pars 2. Redig. Gyula Ortutay. Budapest, 97–101. Névtudományi konferencia Veszprémben. Napló 36. 5. p. Telegdi Zsigmond köszöntése hetvenedik születésnapja alkalmából. MNy 76. 379–80. Az élő Mészöly Gedeon. [Születésének 100. évfordulójára]. Délmagyarország, május 21., 4. p. 1981. Az élő Mészöly Gedeon. MNy 77. 287–91. 18
Tudósmagatartások néhány nyelvészportré tükrében. (Szemelvények a magyar nyelvtudomány történetéből). ÁltNyT 13. Budapest, 263–78. A korstílus érvényesülése napjaink nyelvhasználatában. In: Társadalmi fejlődés és nyelvi magatartás. (A magyar nyelv hete 1981. évi rendezvénysorozatát bevezető tudományos ülésszak előadásai). Budapest, 43–9. Collinder, Björn: Sprache und Sprachen. Einführung in die Sprachwissenschaft. Hamburg, 1978. 296. NyK 83. 243–7. (Ism.) 1982. Intransitive–transitive derivational suffixes in Hungarian. In: Hungarian Linguistics. Ed. Ferenc Kiefer. Amsterdam–Philadelphia, 185–243. (Linguistic and Literary Studies in Eastern Europe. Volume 4.) Hozzászólás a nyelvjárási monográfiák kérdéséhez. Dialektológiai Szimpozion, Szombathely, 1981. március 25–27. In: MTA VEAB Értesítő. Veszprém, 115–8. Benkő Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Bp. 1980. 392., 7 t. MNy 78. 220–31. (Ism.) Melléknév. In: Világirodalmi Lexikon. 8. köt. Mari–My. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 224–5. Módosítószó. In: Világirodalmi Lexikon. 8. köt. Mari–My. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 488. Mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 8. köt. Mari–My. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 520-3. Mondatszerkezet. In: Világirodalmi Lexikon. 8. köt. Mari–My. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 524-5. Fülöp Lajos (szerk.): Anyanyelvi nevelés a középiskolában. Bp., OPI 1980. 184., MNy 78, 495-502. (Ism.) Modern magyar iskolai nyelvtan – Romániában, in Szilágyi N. Sándor: Magyar nyelvtan. Bukarest, 1980. Editura Didactică şi Pedagogică. Nyr 106. 332–6. (Ism.) 1983. A frazeológiai egységek csoportosítása. In: Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény. Szerk. Hangay Zoltán. Budapest, 102–4. A jelentéstan kérdései. In: Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény. Szerk. Hangay Zoltán. Budapest, 168–9. Egy komplex jelentés-meghatározás. In: Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény. Szerk. Hangay Zoltán. Budapest, 172–3. A jelentésváltozás. In: Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény. Szerk. Hangay Zoltán. Budapest, 181–7.
19
A poliszémia. In: Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény. Szerk. Hangay Zoltán. Budapest, 187–92. A szinonímia. In: Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény. Szerk. Hangay Zoltán. Budapest, 203–9. A szöveg és jelentés. In: Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény. Szerk. Hangay Zoltán. Budapest, 270–8. Gombocz szintaxisa és Klemm mondattana. AUSz SEL 27. Szeged, 11–8. Zsilka János: Jelentés-integráció. Bp. 1978. Akad. Kiadó, 421. NyK 85. 211–3. (Ism.) Professor Collinders Ansichten über die Sprache. (In memoriam Björn Collinder). ALinguH 33. 273–6. 1984. Régi Magyar Glosszárium. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára, Budapest, 805 lap. Társszerk. Berrár Jolán. Meaning and the changes of morphological articulation of words and constructions. (Synthetic and analytic types of chenges in Hungarian) = ALinguH 34. 27–64. Névmás. In: Világirodalmi Lexikon. 9. köt. N–O. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 275. p. Névszó. In: Világirodalmi Lexikon. 9. köt. N–O. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 275–6. Nyelvtani szinonímia. In: Világirodalmi Lexikon. 9. köt. N–O. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 493–4. Óhajtó mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 9. köt. N–O. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 574–5. Önállósított mondatrész. In: Világirodalmi Lexikon. 9. köt. N–O. Szerk. Király I stván–Szerdahelyi István. Budapest, 656–7. Összetett mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 9. köt. N–O. Szerk. Király István– Szerdahelyi István. Budapest, 780–1. Temesi Mihály: A magyar nyelvtudomány. Irányok és eredmények a felszabadulás óta. Bp. 1980. Gondolat Kiadó, 408. AUSz SEL 28. Szeged, 133–6. (Ism.) 1985. A hazai mondattani kutatások és európai hátterük (1880–1950). MNy 79. 129– 40. A propos de deux monographies consacries aux noms d'animaux en zyriine. Études Finno-Ougriennes 19. 79–97. Fokos-Fuchs Dávid mondattani munkássága. NyK 87. 438–42. Temesi Mihály hetven éves. MNy 81. 121–3. 20
Balázs János hetven éves. MNy 81. 379–82. 1986. Polinimia. In: Világirodalmi Lexikon. 10. köt. Szerk. Király István–Szerdahelyi István Budapest, 702–3. 1987. Szövegtan és erkölcsi nevelés. MNy 83. 7–13. Nyíri Antal nyolcvan éves. Néprajz és Nyelvtudomány 31–32. Szeged, 5–7. Szövegtan és erkölcsi nevelés. In: Szemlélet – tananyag – módszer. (Az 1986. június 28–30. között megrendezett Nyíregyházi Anyanyelv-oktatás Napok anyaga). Budapest, 98–114. A Szabács Viadala szöveggrammatikai jellemzői. MNy 83. 466–74. 1988. Büky, Béla: A pszichikumra vonatkozó szókincs rétege a magyarban. [Das Psychische in einer frühen Schicht des ungarischen Wortschatzes]. Budapest: Verlag der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 1986, 189 pp. Preis Ft. 72.00. Ural-Altaische Jahrbücher 60. 206–8. (Ism.) 1989. Rétegnyelv. In: Világirodalmi Lexikon. 11. köt. Pragm–Rizz. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 623–4. 1991. Gombocz Zoltán rendszerelmélete a jelentéstanban és a szintaxisban – ahogy ma látjuk. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. (A magyar nyelvészek V. Nemzetközi Kongresszusának előadásai). Szerk. Kiss Jenő–Szűts László. Budapest, 333–9. Telegdi Zsigmond köszöntése nyolcvanadik születésnapja alkalmából. MNy 87. 119–20. Az életmű: töredék. In: Nyelvészetről – egyes szám első személyben. Szerk. Sz. Bakró Nagy Marianne–Kontra Miklós. Budapest, 113–9. 1992. Szó. In: Világirodalmi Lexikon. 14. köt.Sváb–Szy. Szerk. Szerdahelyi István– Juhász Ildikó. Budapest, 529–30. 1993. Tagadó mondat. In: Világirodalmi Lexikon. 15. köt. Taa–Tz. Szerk. Szerdahelyi I stván–Juhász Ildikó. Budapest, 33–4. 21
1995. Kései ómagyar kori emlékek szöveggrammatikája. In: A magyar nyelv történeti nyelvtana II/2. Budapest, 761–834.
22
BÜKY LÁSZLÓ KÁROLY SÁNDORRÓL Apja kisipari munkás volt, aki 1930-ban meghalt, özvegy édesanyja szűkös körülmények között nevelte. Tanulmányait is – amint 1958. október 28án kelt életrajzában írja – "hosszú kerülőúton" folytatta emiatt: polgári iskola, tanítóképző, tanárképző főiskola, Apponyi Kollégium – közben gimnázium magánúton –, végül a szegedi egyetem, amelyen 1944-ben végzett a bölcsészkaron. Itt Sík Sándor bűvköréből kiszökött irodalmárként Klemm Antaltól kért doktori értekezéséhez témát (A Jókai-kódex mondattana). "Ez volt nálunk az első olyan nyelvemlékfeldolgozás, mely statisztikai módszerrel és a latin eredetivel való egybevetéssel készült" – írja egy másik, keltezés nélküli önéletrajzi összefoglalójában. Eleinte Károly Sándor polgári (később általános iskolai) tanárként dolgozik (1945–1950), majd a Közoktatási Minisztériumban főelőadó a nevelésügyi főosztályon (1950–1951). A nyelvészet azonban jobban vonzza, mint a tanításmódszertan, amellyel akkoriban foglalkozott, így 1951-ben az ELTE-n lett aspiráns Pais Dezsőnél. Az Igenévrendszerünk a kódexirodalom első szakaszában című munkája volt a tudományos minősítési rendszerben az első kandidátusi dolgozat (1956-ban). Ugyanebben az évben lesz tudományos munkatárs az MTA Nyelvtudományi Intézetében (1964-ig), főmunkatárs 1965-ig, a strukturális osztály vezetője 1972-ig, majd tanácsadó 1978 közepéig. Időközben az ELTE-n címzetes egyetemi tanár lett (1976), volt vendégtanár egy szemeszteren át Göttingenben, két éven keresztül Bukarestben; kilenc hónapig a Szovjetunióban folytatott ösztöndíjjal tanulmányokat (1963). Tanulmányúton, konferencián számos európai egyetemen megfordult. Tagja volt a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának, s több akadémiai bizottságnak. Utolsó munkahelye 1978-tól a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán volt, az Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéket vezette, közben két esztendeig a Magyar Nyelvészeti Tanszéket is (1986–1988). Hetvenévesen vonult nyugdíjba, az egyetem professor emeritus címmel méltatta tevékenységét. Károly Sándor munkásságát korai szakaszában az újgrammatikus iskola utóhatásának a magyar nyelvészeti tudományosságban mutatkozó hagyománya alakította. Később a nyelv rendszerszerűségeinek kérdései felé fordul. Efféle érdeklődését gyümölcsözteti Az értelmező és az értelmezői mondat a magyarban (1958) és A Bécsi Kódex nyelvtana szótárszerű feldolgozásban (1965). A strukturalizmus adott Károly Sándornak megerősítést a nyelvnek rendszerként való szemléletéhez. A strukturalista-generativista módszerrel vég23
zett kutatásainak jeles eredménye az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 6. kötete (1969), amelyet részben írt, továbbá szerkesztett, amely alapolvasmánnyá vált, s amelyet bő húsz évig nem követett hasonló színvonalú és módszerű grammatikai kötet. – Aki az irodalom felől indul a nyelvészethez, általában annyiban hű marad az irodalomhoz, hogy gyakran von kutatásába szépirodalmi jellegű szövegeket. Az ilyetén nyelvészkutató lépten-nyomon szembesül jelentéstani kérdésekkel. Egyebek mellett ez is vezette Károlyt az Általános és magyar jelentéstan (1970) megírásához, ez volt egyébként akadémiai doktori értekezése, amelyet 1968-ban védett meg. A mű tíz év múltán olaszul is megjelent. Az elméleti jelentéstant követte a gyakorlati, a Régi Magyar Glosszárium (1984, társszerkesztő: Berrár Jolán). Ennek nem csupán a több tekintetben új szerkesztési elvei és módszerei, hanem sok más mellett a szócikkeknek jelentés szempontjából való minősítése is Károly Sándor munkája. Csaknem természetes, hogy a jelentéstannal való foglalkozás elvezette a kibontakozó szövegtani kutatásokhoz, illetőleg a kommunikációs szemlélethez, amelyhez egyébként már 1938-ban vonzotta Karácsony Sándornak társaslélektani megalapozottságú magyar nyelvtana. Az e tudományterületeken kidolgozott tanulmányai mellé méltán csatlakozik a történeti szöveggrammatikai vizsgálat módszerének kidolgozása és az a szövegtani fejezet, amelyet A magyar nyelv történeti nyelvtana II/2. kötetébe írt, s amely halála után jelent meg 1995-ben. A nyelv hétköznapi élete, az anyanyelvi műveltség és a nyelvművelés szintén foglalkoztatta Károly Sándort. Tudta és hangoztatta, hogy "a nyelvműveléshez elengedhetetlen az alapos, általános és konkrét nyelvészeti műveltség", s hogy a nyelvművelés addig nem mutathat föl eredményeket, amíg ki van szakítva "az emberré nevelés nagy, humánus feladatköréből", amíg "nem dolgozza ki a nyelvi értékelés tudományát" (Kortárs 22. (1978), 144–5.). Tanulmányainak sora a történeti és leíró szintaxis, a szótan, a jelentéstan, a szóalaktan, a hangtan, a nyelvelmélet, a nyelvtudomány-történet, az alkalmazott nyelvészet, a nyelvművelés, a stilisztika, a szövegtan és egyéb területek körét ölelik föl. Mégis: "Az életmű: töredék" cím alatt jelent meg szakmai vallomása (In: A nyelvészetről – egyes szám, első személyben. Szerk. Sz. Bakró-Nagy Marianne–Kontra Miklós. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 1991.), amely jelzi tudósi személyiségének egyik vonását: a tudomány iránti alázatot.
24
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán
25
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón
26
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 12., 15., 17., 19., 24., 26., 27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 59.
27
