Kármel. Hétköznapi misztika. Irgalmasságvirágok. A karácsonyi titok: emberré válás és emberség. A magyar kármelita család lelkiségi lapja

Hétköznapi misztika Irgalmasságvirágok A karácsonyi titok: emberré válás és emberség

Kármel A m a g ya r k á r m e l i ta c s a l á d l e l k i s é g i l a p j a XXVII. évfolyam 3. szám

„Irgalomban, békében és szeretetben bőven legyen részetek!” (Júd 1.2)

Kármel

Beköszöntő Az egyházi időszámítás szerint már az adventtől új évet kezdtünk. Ez az idei új egyházi év azért is jellegzetes, mert Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság évét, amely újságunk ezen számának megjelenésekor már elkezdődött. Rómában, majd a többi székesegyházban, kegytemplomban szerte a világon megnyílnak az irgalmasságnak a kapui. Az irgalmasság mely Istentől származó tulajdonság, cselekedet, a kinyilatkoztatás során sokféle úton-módon került kifejezésre. Isten irgalmas szeretetének bizonyossága Jézus Krisztus arcán tündökölt fel számunkra a legvilágosabban. Jézus életének minden pillanata Isten irgalmas szeretetének kinyilatkoztatása volt, mely az emberi természetünket magára vevő Isten megtestesülésével kezdődött, s amelyet a karácsonyi ünnepkör tár elénk. Ott Betlehemben, a kis Jézus megszületésekor volt először lehetőség arra, hogy az ember Isten irgalmas emberi arcát szemlélje. Jelen számunkban a kármelita szentek segítségével és néhány köztünk élő személy életpéldája által szemléljük az „irgalom arcát”, vagyis próbálunk megerősödni annak tudatában, hogy Isten irgalmas hozzánk. Ennek a számnak mottója lehetne a „Velünk lévő irgalmas Isten.” Jó lenne az idei karácsonyt úgy átélni, hogy az nem merülne ki csupán a szokások átélésében. Ha rádöbbenünk arra, hogy Isten azáltal, hogy emberré lett és közénk született nemcsak természetfölötti esemény, és nem csupán az igazságosság megvalósulása a földön, hanem irgalom, akkor hálával és meghatódottsággal tudunk jelen lenni az ünnepen. Felfogni az irgalmat, és élni vele, nem jelent mást, mint egy csodálatos cserében részesülni, amelynek során az ember maga is irgalmassá válik Isten által. Átélni azt, hogy nekem irgalmaznak, és így tudni másnak irgalmazni, ez keresztény hivatásunk gyökere. Kívánom, hogy minden kedves Olvasó számára legyen ez a karácsony és az új esztendő gazdag Isten irgalmas szeretetének megtapasztalásában, átélésében és továbbadásában. P. Péceli Bence Imre OCD

3

tartalom 3

Beköszöntő

53 Novíciusok között

5

Az Istenember, akinek szíve van – interjú Márfi Gyulával

63 Hétköznapi misztika – interjú Luigi Borriellóval és Maria Del Genióval

10 Az irgalmasság arca kármelita szemmel

70 A betlehemi úton

17 Lengyel kármelitaként Magyarországon – interjú Pawel Denisiewicz-cel

74 Szent Teréz első karácsonya a Mennyországban

22 Irgalmasság-virágok

78 A Skapuláré Társulat – interjú Sebestyén Istvánnéval

26 Sokszoros termést hozzunk!

80 Szűz Mária – Isten Anyja



28 A lélek röpte

– interjú Dóczy Péterrel

32 „Én leszek ezuitán a te könyved” 35 Egy család az örökkévalóságnak

83 A karácsonyi titok: emberré válás és emberség 88 Belakni az éjszakát

–

94 Vízkereszt! 96 Elmélkedés az újévre

42 Ajándék és feladat 47 Hagyományos formák – új élettel – interjú a Csermák házaspárral



Kármel – A Magyar Kármelita Család lelkiségi lapja, megjelenik évente háromszor. XXVII. évfolyam 3. szám. Kiadja: Kármelita Kispapok Neveléséért És P. Marton Marcell Boldoggá Avatásáért Alapítvány. A kiadásért felel: P. Vörös Imre András OCD tartományfőnök. Felelős szerkesztő: P. Péceli Bence Imre OCD. E-mail: [email protected], Tel.: +36 30 529 4950; Fax: 06 1 340 81 09 Grafikai tervezés: Tar Éva. Fotók: Shutterstock, Istockphoto. Nyomdai munkálatok: Pauker Nyomdaipari Kft.

Kármel

Az Istenember, akinek szíve van Az

interjút készítette:

P. Péceli Bence Imre OCD

„Fontos, hogy a szerzetesek legyenek tudatában sajátos küldetésük és kegyelmi adományaik (karizmáik) jelentőségének. Hivatásuk nem áll ellentétben a keresztény családok hivatásával”– Dr. Márfi Gyula veszprémi érsekkel az irgalmasság évének kezdetekor beszélgettünk. Milyen szerzetesi közösségek élnek a Veszprémi Főegyházmegye területén? Milyen velük az együttműködés? Egyházmegyénkben elsősorban férfi szerzetesrendek működnek. Tihanyban a bencések, Zircen a ciszterciek: ők a legnagyobb számú közösségek. De természetesen itt Keszthelyen vannak a kármeliták, Sümegen a ferencesek (Búcsúszentlászlón már nincsenek), és van egy premontrei szerzetesünk is Türjén, de ő csak odajár, ellátja a türjei premontrei plébániát. A szerzetesnővérek száma sajnos sokkal kevesebb. Amikor 18 évvel ezelőtt idekerültem, még több közösség volt. Például angolkisasszonyok (mai nevük: Congregatio Jesu), domonkosok, szociális testvérek, de ők sajnos eltűntek. Napjainkban ürült meg a gyenesdiási Jézus Szíve Karmelita nővérek rendháza is. Éppen most tárgyaltunk arról, hogy a 90-es években épített rendházukat hogyan hasznosítsuk addig is, amíg vissza tud-

nak térni. Most már csak Tapolcán működik egy irgalmas nővérekből álló kis közösség, ők ott óvodát tartanak fenn. Mindenesetre azt mondhatom, hogy a szerzetesekkel való kapcsolatom nagyon jó, annak ellenére, hogy én „előéletemben” nem szerzetes, hanem egyházmegyés pap voltam. Egyébként Pannonhalmán bencés gimnáziumban érettségiztem, Szombathelyen és Egerben is rendszeresen ferences plébániákon miséztem, Pákán, szülőföldemen, szalézi atyákkal volt szoros kapcsolatom. (Ők a feloszlatott rend tagjaiként működtek ott, mint káplánok.) Ismertem premontreieket, domonkosokat is, Szombathelyen újonnan alakult női közösségekkel is volt kapcsolatom. Jelenleg korrekt konstruktív, barátinak is nevezhető kapcsolatban vagyok a Veszprémi Főegyházmegyében működő szerzetesekkel. Ez érvényes

5

6

Kármel

volt a Veszprémben működő piarista atyákra is, akik sajnos már nincsenek jelen. A szerzetesek évében milyen programokat szerveztek az egyházmegyében? Nem vagyok híve a programok túlságos szaporításának. Elsősorban arra törekedtünk, hogy a szokásos rendezvényeinkre szerzeteseket hívjunk meg. A Gizella zarándoklatunkon például Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát prédikált, papi lelkigyakorlatunkat Dr. Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel vezette rendtársával Dr. Nyiredy Maurus atyával együtt. Egyik rekollekciónk előadója Dékány Sixtus ciszerci apát úr volt. A székesegyházban Nagy Károly kanonok, plébános úr kezdeményezésére rendszeresen voltak bemutatkozó, műsorok, ahol az egyes szerzetesi közösségek képviselői ismertették sajátos karizmáikat. Szerveztünk kiállítást is szerzetesekről a Szaléziánumban, mely egy turisztikai és kommunikációs központ, pár éve hoztunk létre. Azért kapta a Szaléziánum nevet, mert ezt a szót keresztény körökben mindenütt ismerik, és ez is egy szerzetesrendre, a Don Bosco Társaságra emlékeztet, akik egyébként sokszor megfordultak már a házunkban. (Itt jut eszembe, hogy Szombathelyen szoros kapcsolatban voltam a Societas Verbi Divini szerzetesi közösséggel is, és szeptemberi rekollekciónkat két SVD-és atya –

Burbela Gergely tartományfőnök és Juhos Ferenc – vezette.) Van Veszprémben egy Hét Domb nevű civil szervezet, mely szervezett egy konferenciát a veszprémvölgyi egykori apácakolostor közelében álló jezsuita templomba. Ezt én is támogattam, magam is részt vettem a programok egy részén Kocsis Fülöp görög katolikus metropolitával (maga is szerzetes), bizánci rítusú, illetve ciszterci nővérekkel. De itt volt Korzenszky Richárd atya és Forrai Tamás Gergely jezsuita provinciális is. Ne felejtsük el, hogy a veszprémvölgyi apácakolostorban egykor Boldog Gizella a bencés és bizánci nővérekkel együtt készítette a miseruhákat, azt is, amelyből később koronázási palást lett. Egyházmegyénk területén valamikor sok-sok szerzetesközösség működött: pálosok, karthauziak jezsuiták is, (utób-

Kármel

biak Balatonalmádi-Vörösberényben és Nagykapornakon). A veszprémvölgyi jezsuita templom építését nem is olyan régen fejezték be, bár majdnem teljesen üres. A rendet az építkezés befejezése előtt II. József feloszlatta. (Megjegyzem még zárójelben, hogy a Hét Domb egyesület vállalkozása, amolyan „alulról jövő népi kezdeményezés” volt, de én nem állítottam le, hanem támogattam arra gondolva, hogy a jó Isten fatimai és lourdes-i pásztorgyerekeken és egyszerű indián pásztoron keresztül is vihet végbe valami jót az Egyházban.) Mit üzen a szerzeteseknek? Fontos, hogy a szerzetesek legyenek tudatában sajátos küldetésük és kegyelmi adományaik (karizmáik) jelentőségének. Hivatásuk nem áll ellentétben a keresztény családok hivatásával. Világosan látom azt, hogy amikor még, (hogy úgy mondjam), nyüzsögtek az országban az apácák és a férfi szerzetesek, akkor még volt sok szép család és nyüzsögtek gyerekek is. Ők olyan lelki hátteret biztosítottak a családoknak, illetve az egész társadalomnak, amely segítette a papokat és a világi krisztushívőket is sajátos hivatásuk teljesítésében. Amint eltűntek a szerzetesek megritkultak a családok és kórosan lecsökkent a gyermekek száma is. Örülök annak, hogy manapság sok közösség újraalakult, de látom azt is, hogy sokan a túlélésért küzdenek. Sok rendházban érződik az ún. generációs probléma is: tizen- és huszonéves novíciák nehezen értenek szót hetven, nyolcvan és kilencvenéves nővérekkel, akik közül

páran mindent ott szerettek volna folytatni, ahol ötven-hatvan éve abba kellet hagyniuk. Kívánom, hogy mindegyik közösség a maga isteni adománya szerint működjék és gazdagítsa egyházmegyénket. A kármelita szentek közül kiket ismer vagy kedvel a legjobban? Elsősorban a két Terézt ismerem és kedvelem. Avilai Nagy Szent Terézt és a Lisieux-i (Kis) Szent Terézt. Elsőnek ez utóbbit ismertem meg, akinek egy-két írását is olvastam. 1997-ben részt vettem a párizsi ifjúsági világtalálkozón, ahol II. János Pál pápa több mint egymilliós tömeg előtt bejelentette, hogy októberben egyházdoktorrá fogja őt nyilvánítani. Szűnni nem akaró, dübörgő tetszésnyilvánítás volt a fiatalok válasza. Tetszett az, hogy a 24 évesen elhunyt fiatal hölgyről kiderült: egyháztanító volt. Közel áll hozzám az ő „kis útja” is, és az is nagyon tetszik, hogy – bár egész életét egy kolostorban töltötte – ő a missziók védőszentje, mert szívében hordta a missziók ügyét, értük imádkozott, dolgozott és szenvedett. Avilai Szent Terézt közelebbről csak a múlt évben ismertem meg, mert egy búcsúi misén róla kellett prédikálnom. Így az ő alakja is közel került hozzám. Imponál számomra, hogy ő, aki szépsége és műveltsége folytán kényelmes és előkelő életet élhetett volna, nem elégedett meg a középszerűséggel,

7

8

Kármel

mert rájött arra, hogy ő többre született. Ma azt csodálom benne elsősorban, hogy a látszólag ellentétes erényeket össze tudta egyeztetni életében: így az elmélyült hitet a hétköznapi tennivalókkal, a bensőséges imaéletet a kimerítő szervező munkával, a rendkívüli műveltséget, a józan paraszt-ésszel, a kőkemény akaratot a gyengéd szeretetettel, a szigorúságot az irgalommal, a komolyságot a jókedvvel és a humorral, az elvekhez való kérlelhetetlen ragaszkodást a kitűnő diplomáciai érzékkel… Ezt a harmóniát nagyon sok szent nem tudta megvalósítani. Nagy Szent Teréz úgy volt kiegyensúlyozott, hogy középszerűnek a legkevésbé sem mondható. Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság évét. Ön hogyan tekint erre a szentévre? Jézus vonásai közül egyes korok más-más részleteket emeltek ki. Ennek megfelelően más-más ábrázolási módok kerültek előtérbe. Volt, amikor Jézust, mint tanítót ábrázolták előszeretettel, ahogy a tanítványok a lába előtt ülnek, vagy a tömeg hallgatja őt a hegyoldalban vagy tengerparton. Volt, amikor a jó pásztor volt a „sláger-téma”, aki a vállán viszi az elveszett bárányt. Volt, amikor a Pantokrátor, a hatalmas ítélő Krisztus került előtérbe úgy, ahogy a Sixtus-kápolnában látjuk. A középkorban a szenvedő Krisztust ábrázolták a leggyakrabban fején a töviskoszorúval, keresztet hordozva vagy keresztre feszítve. Alacoque Szent Mária Margit idejétől kezdve terjedt el és vált közkedvelté az a Jézus, akinek szíve van, szeretettel lángoló szíve. Én úgy látom, hogy az Egyházon belül a mai napig ez a legnépszerűbb Jézus-ábrázo-

lási forma: az Istenember, akinek szíve van, aki együtt érez a szenvedőkkel, a betegekkel, az elesettekkel és a szomorkodókkal, aki felkínálja irgalmas szeretetét a bűnösöknek. Azt gondolom, hogy ez így jó még akkor is, ha a Jézus szíve ábrázolások néha giccsesnek tűnnek. Az irgalmas szív egyébként minden segítségre szoruló ember iránt együtt érző és segítőkész. Az irgalmas szeretetnek sajátos megnyilvánulása az ellenük vétőnek való megbocsátás és általában a bűnösök iránti szeretet. Jézusnak megesett a szíve az éhező emberen, a „pásztor nélküli nyájon” (vö. Mk 6,34), a naimi ifjú édesanyján, de különösen a bűnösökön. Ezt talán Lukács evangélista fejezi ki a legmarkánsabban evangéliumának 15. fejezetében, ahol úgy mutatja be a mennyei atyát, mint aki keresi az elveszett bárányt, az elveszett drachmát, és az elveszett fiút. A tékozló fiú történetének azonban nem a fiú a főszereplője, hanem az irgalmas atya. Megjegyzem, hogy az apajogú, Jézus korabeli társadalomban az apa nem csak a szigort, a számonkérést és a büntetést testesítette meg, hanem a gondoskodó, gyengéd, irgalmas szeretet is, amellyel összeegyeztethetők a gyermekért ontott könnyek is. Gondoljunk Ábrahámra, Jákobra, Dávid királyra. De gondolhatunk Szent Pálra vagy magára a mennyei Atya egyszülött fiára Jézus Krisztusra is. Ennek az irgalmas szeretetnek felidézése ma, bosszúszomjas, kőkemény korunkban, amikor a tömegkommunikációs eszközöket (így tv-csatornákat is) elözönlik a gyilkosságokról, verekedésekről, veszekedésekről szóló filmek, nagyon is aktuális.

Szeretettel felhívjuk figyelmüket a kármelita nővéreket segítő alapítvány támogatására!

Alapítványunk célja a női kármelita kolostor működésének és fejlesztésének támogatása. Ugyancsak Alapítványunk célkitűzése a lelkiségi központunk működésének segítése, valamint a kármelita lelkiség népszerűsítése.

Kérjük, segítse Alapítványunk működését imádsággal, s amennyiben teheti, anyagi támogatásával a következő számlaszámon: Mindenszentek Kármelért Alapítvány Bankszámla száma: 10918001-00000069-06290006 Az adóbevallás készítésekor a befizetett adó 1% felajánlása esetén:

A kedvezményezett adószáma: 18177662-142 Kérjük, amennyiben lehetőségük engedi, hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét is a segítségnyújtásra!

Nagylelkű támogatásukat, segítségüket hálásan köszönjük, támogatóinkért rendszeresen imádkozunk Kolostorunkban! Isten jutalmazza meg gazdagon minden jótevőnket!

Imádságos szeretettel: a kármelita nővérek és az alapítvány tagjai

10

Kármel

Az irgalmasság arca kármelita szemmel P. Péceli Bence Imre OCD

írása

Ferenc pápa az irgalmasság rendkívüli szentévének meghirdetésekor, egy bullát adott ki, amelyben felhívja a f igyelmet azokra a lényegi igazságokra, amelyek rávilágítanak az irgalom mibenlétére, és segítséget adnak ahhoz, hogy ezt a szentévet valóban tudatosan éljük végig.

Az irgalmasság természetesen elsősorban Isten tette, ahogy a szeretetét gyakorolja az ember irányába. Isten irgalmas szeretetét befogadva az ember is irgalmassá válhat, sőt irgalmassá kell válnia. A Ferenc pápa által megfogalmazott igazságok sok helyen előbukkannak kármelita szentjeink leírt tapasztalataiban is, melyek megerősíthetik a pápa gondolatait, és tovább is vezethetnek bennünket abban, hogy Isten irgalmas szeretetét befogadjuk, azt értelmezni és értékessé tudjuk tenni, és általa mi is irgalmassá váljuk embertársaink irányában. A pápa a bulla elején meghatározza az irgalmasság legfontosabb tulajdonságait. „Állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derűs nyugalom, és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a Szentháromság misztériumát. Irgalmasság: a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Irgalmasság: az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik; aki őszintén tekint a testvérére, amely egyesíti Isten és az embert, mert kitágítja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátja ellenére mindenkor szeretnek bennünket.” (MV 2)1 Isten irgalmas szeretetét mindörökké éneklem Kármelita szentjeink közül nem egy adja önéletrajzának mottójául és céljául Isten irgalmának megéneklését. Avilai Szent Teréznél ez például így hangzik. „A Te végtelen irgalmad máris jóra fordította ez a rosszat, s minél nagyobb volt ez a rossz, annál fényesebben ragyog azzal szemben a Te irgalmasságod. Ó mennyi okom van nekem arra, hogy mindörökkön énekeljem azt. Esedezem, hozzád, Uram Istenem, add, hogy

Kármel

csakugyan így legyen; hogy vég nélkül zenghessen ezt az éneket, hiszen nekem oly rendkívül nagy kegyelmeket adtál, hogy elcsodálkoznak rajta, akik látnak. Engem pedig sokszor magamon kívül ragadnak, hogy így annál jobban dicsőíthesselek.” (Ö 14,10) Teréz ebben az idézetben nemcsak azt fogalmazza meg, hogy a vágya, hogy Isten irgalmáról beszélhessen, hanem azt is állítja az irgalmasság révén kapott ajándékok akkora örömöt okoznak neki, hogy kiléptetik önmagából és így képessé teszik őt az igazi szeretetre. Az elragadtatás misztikus kegyelmét többször éppen akkor tapasztalja meg, amikor rádöbben arra, hogy Isten milyen sok bűntől szabadította meg őt. Ez valóban szép szimbóluma annak, hogy miután Isten levette rólunk bűneink terhét olyan könnyűvé válunk, hogy felrepülünk, vagy másképpen nézve semmi sem választ el bennünket attól, hogy Istennél és Istennel legyünk, ezért kiragadtatunk önmagunkból.2

11

12

Kármel

Lisieux-i Szent Teréz önéletrajzának elején így fogalmazza meg az írás okát. „Jézus megértette velem, hogy csak úgy leszek kedves előtte, ha egyszerűen engedelmeskedem; egyébként is csak azt kezdem meg, amit majd folytatnom kell egy örökkévalóságon át, - énekemet az Úr irgalmáról!!!...” 3 Isten irgalmának megtapasztalása Kis Szent Teréz szívét is kitágította egy hatalmas reményre: remélni mindig, remélni a legvégsőbbig. Ennek a reménynek az alapja Isten határtalan irgalmassága, melyet, Ferenc pápa így ír körül a bullájában: „A bűn súlyosságára Isten a megbocsátás teljességével válaszol. Az irgalmasság mindig felülmúl minden bűnt, és senki sem állíthat konkrét határokat a megbocsátó Isten szeretet „Isten irgalmas szeretetét elé.” (MV3) – Ez adja a legnagyobb reményt befogadva az ember is Lisieux-i Szent Teréz számára, amit Önéletrajzának a végén így fejez ki: „Igen érzem, hogy irgalmassá válhat.” még akkor is, ha minden bűn, amit egyáltalán elkövetni lehet az én lelkemet terhelné, mennék bűnbánattól megtört szívvel, hogy Jézus karjába vessem magam, mert tudom, hogy szereti a tékozló fiút, aki visszatér hozzá.” 4 A kármelita szentek sem valamiféle homályos légből kapott istentapasztalat által bizonyosodtak meg arról, hogy az ő számukra is van irgalom, hanem megtalálták az irgalom forrását Jézus Krisztusban. Ez a cselekedet fejeződik ki Ferenc pápa bullájában. „Ha Jézusra és az ő irgalmas arcára szegezzük tekintetünket, képesek leszünk befogadni a Szentháromság szeretetét. Jézus azt a küldetést kapta az Atyától, hogy a maga teljességében nyilatkoztassa ki az isteni szeretet misztériumát: Isten a szeretet” (1 Jn 4,16) [MV 8]. Avilai Szent Teréz egy Jézus szenvedését ábrázoló műalkotást szemlélve ébredt rá arra, hogy Isten milyen irgalmas és áldozatos volt azért, hogy őt megmentse. Ezen szemlélet vezette el őt a megtérésre. Nem hiába ajánlja oly sokszor az írásaiban, hogy „tekintsünk fel a megfeszített Jézusra” vagy egyszerűen csak nézzük Őt, ahogy getszemáni kerttől kezdve több állomáson keresztül szeretetből értünk szenved. Lisieux-i Szent Teréz is egész életében kisgyermekkora óta ezt gyakorolta: Jézus arcát, az ő irgalmas szeretetét szemlélte. Emlékezhetünk a karácsonyi megtérésére 13 éves korában: „Ezen az éjjelen, mikor gyengévé és szenvedővé vált irántam való szeretetből, engem erőssé és bátorrá tett, rám adta a fegyverzetét,…”5

Kármel

Isten irgalmából élek Avilai és Lisieux-i Szent Teréz is megértik, hogy Isten irgalmas szeretete nélkül az életük nem érne semmit. Nagy Szent Teréz ezt így fogalmazza meg egy talán már jól ismert és sokat idézett vallomásában. „Tulajdonképpen vérkönnyeket kellene sírnom, a szívemnek kellene meghasadni – s még ez sem volna elegendő fájdalom a fölött, hogy később oly súlyosan vétkeztem ellened. Úgy látom most, igazam volt, hogy nem akartam ebben a nagy méltóságban részesülni, tekintve, hogy később annyira visszaéltem vele! Ellenben Te, ó én Uram, szívesen vállalkoztál arra, hogy körülbelül húsz éven át – mert ennyi ideig éltem vissza ezzel a kegyelemmel – tűrjed sértegetéseimet, csak azért, hogy végül mégis észre térjek. (…) Mindez pedig azért történt, ó én Jegyesem, hogy kitűnjék, ki vagy Te, és ki vagyok én? Mert bizony igaz, nem egyszer csökkenti a bűneim fölött érzett fájdalmamat az a gondolat, hogy legalább alkalmul szolgáltak végtelen irgalmad megnyilvánulására.” (Ö 4,3) Teréz itt ebben az idézetben Isten irgalmát nem csak bocsánatként értelmezi, hanem türelemként is. Ez a gondolat Ferenc pápánál is megtalálható. „»Türelmes és irgalmas« – ez a fogalompár gyakran előfordul az Ószövetségben Isten természetének bemutatására.” (MV 6) Kis Szent Teréz is a maga mélységében érti meg Isten irgalmát: „Nem érdemem tehát, hogy nem szolgáltattam ki magam a teremtmények szeretetének, mert csak a Jó Isten nagy irgalma óvott meg attól! Beismerem, hogy Nélküle ugyanúgy lezuhantam volna, mint Mária Magdolna és Urunk Simon farizeushoz intézett személyes szavai nagyon édesen visszahangoznak a lelkemben. Tudom: akinek kevés bocsáttatik meg, kevéssé szeret, de az „Irgalmasság: a szó, is tudom, hogy Jézus nekem többet amely kinyilatkoztatja bocsátott meg, mint Szent Magdola Szentháromság misztériumát. nának, mert már előre megbocsátott, megakadályozva abban, hogy elessem.”6 Itt Teréz példaként beszél két apáról. Az egyik, úgy segít a fián, hogy meggyógyítja a sebét miután megbotlott egy kőben, a másik pedig elveszi a követ a gyermeke útjából, hogy ne essen el. Teréz e második apa gyermekével azonosítja magát. Nos tehát, én vagyok ez a gyermek, egy olyan Atya előrelátható szeretetének a tárgya, aki nem az igazak, hanem a bűnösök megváltására küldte el az Igéjét. Akarja, hogy szeresse, azért, mert megbocsátott nekem, nem sokat, hanem MINDENT. Nem várta meg, hogy nagyon szeressem, mint Mária Magdolna, hanem azt akarta, hogy tudjam, mennyire szeret Ő engem, kimondhatatlan előrelátható szeretettel, avégből, hogy én most eszeveszetten szeressem Őt!”7

”

13

14

Kármel

Teréz valóban befogadja Isten irgalmas szeretetét és megnyílik a Szentháromság számára: felajánlja magát a Szentháromságos Isten Irgalmas Szeretetének: „Ó én Istenem! Boldog Szentháromság, vágyom arra, hogy Téged szeresselek és Szerettesselek – kezdi az imádságát. Majd később: FELAJÁNLOM MAGAMAT, MINT A TE IRGALMAS SZERETETED EGÉSZEN ELÉGŐ ÁLDOZATÁT.”8 Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet kármelita nővér is mélyen megtapasztalta Isten irgalmát. Egyik levelében így tanúskodik Isten irgalmába vetett mély hitéről: „Szeresd nyomorúságodat, mert biztos, hogy Isten ezen keresztül gyakorolja irgalmát.”9 Egy másik esetben pedig így elmélkedik: „Ha minden pillanatban el is esem, a bízó hitben felemeltetem magam Vele és tudom, hogy Ő megbocsát10 (…) megszabadít minden nyomorúságomtól, mindattól, ami útjába áll az isteni működésnek (…) egyedül az Isten szeretetébe való hitre kell támaszkodni.”11 Ezek a megfogalmazások csak a megváltás titkának megértéséből születhettek. Furcsa dolognak tűnik, hogy valaki a saját nyomorúságát, bűnét szeresse, mikor Istenhez akar közeledni. A megváltás titkát, Jézus kereszthalálának mélységét

Kármel

a 41. zsoltár szimbólumával fejezi ki: „Örvény kiált az örvénynek.” (Zsolt 41,8) Ott egész mélyen történik az isteni összeütközés, amiben a mi semmiségünk, nyomorúságunk örvénye megtalálható lesz az egészen végtelenül irgalmas Isten örvényével szemben. Mi szeretetben leszünk kicserélve.”12 1906. nyarán pedig, mikor halálos betegségének végső stádiumához közeledik édesanyjának tanúságot tesz Isten szeretetéről: „Ó látod, van egy szó Szent Pálnál, ami életemnek mintegy összefoglalása, és amit le tudnék írni minden egyes pillanatára: propten nimiam caritatem ( Ef 2,4). Igen mindegyik a kegyelem pillanata, amiért engem „túlságosan” szeretett”.13 Ez a túlzó szeretet pedig mi más lehetne, mint az isteni irgalmasság megtapasztalása. Az irgalmasságot tegyük életprogramunkká Ferenc pápa leszögezi azt is, hogy az irgalmasság évében, az irgalmasságot életprogramunkká kell tennünk. „Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” – idézi a pápa az evangéliumot. „Ez az életprogram, annyira nehéz, – folytatja a pápa – amennyire örömmel és békességgel teljes.” (MV 13 vö. MV 20) Avilai Szent Teréz a Tökéletesség útjában teszi világossá, hogy aki befogadta Isten irgalmas szeretetét az már természetesen irgalmas a másik felé is. „Én legalább nem tudom elhinni, hogy egy lélek, amely oly közel jutott a személyes Irgalomhoz s ott megértette saját mivoltát s azt, hogy mily sokat bocsátott meg neki az Úristen: hogy, mondom, az ilyen ne legyen képes azonnal és a legnagyobb készséggel megbocsátani, és ne tudjon rögtön a legszívélyesebben érintkezni azzal az emberrel, aki őt megsértette. Tekintve ugyanis azt a sok vigasztalást és kegyelmet, az isteni szeretetnek annyi zálogát, amelyben ő részesül: öröme telik abban, hogy alkalma nyílik szeretetét valamiben kimutatni.” (TU 37,12) Kis Szent Teréz nem egyszerűen csak a tetteivel vált irgalmassá, hanem az egész létével. Fiatalkorában imádkozni kezdett egy gyilkos megtéréséért, mert bízott az Úristen megbocsátó irgalmában. Ezt a merészséget a megfeszített Jézusra tekintve nyerte. „Egy vasárnapon, egy olyan fényképet nézegetve, amely, a kereszt függő Jézust ábrázolja, szíven ütött, hogyan folyik a vér az egyik kezéből, nagyon fájt arra gondolnom, hogy ez a vér a fölre hull, anélkül, hogy bárki is felfogni iparkodnék, és én elhatároztam, hogy lélekben ott fogok állni a Kereszt lábánál, hogy összegyűjtsem az onnan aláhulló isteni harmatot, megértve, hogy ezután a lelkekre kell széthintenem azt…”14 Evvel a cselekedetével az isteni irgalomnak irgalmazásnak közvetítőjévé vált, melyet leginkább a hívő imádsággal tudott gyakorolni. A hívő imádság tette őt képessé arra, hogy megtalálja a hivatását. Az Egyház szívében a „szeretetnek lenni” hivatás úgyis is értelmezhető, hogy az Egyház szívéből származó „Irgalommá válik”.

15

16

Kármel

Az a lélek, aki Istennel egyesül és így közvetíti Isten irgalmas szeretetét, azért a mindennapokban harcokat vív meg önmagával és más nehézségekkel szemben. Ferenc pápa is hangsúlyozza azt, hogy az irgalom gyakorlása erőfeszítést igényel. „Az irgalmasság is egy olyan elérendő cél, amely erőfeszítést és áldozatot kíván.” (MV 13) Aki tehát az irgalmasságot éli, az elsősorban Jézus Krisztusra hagyatkozik az ő irgalmas szeretetét továbbítja, de részt is vállal Jézus áldozatából. Kis Szent Teréz a közösségi élet mindennapi harcaiban élte át ezt. „Ó most megértettem, hogy a tökéletes szeretet a mások hibáinak elviselésében áll, abban, hogy egy cseppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebb erényen, melyet a szemünk láttára gyakorolnak, főleg pedig azt értettem meg, hogy a szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva.” 15 Avilai Szent Teréz szerint pedig csak az lehet szemlélődő ember, aki vállalja az irgalmas szeretettel járó szenvedéseket. „Fontoljátok Jegyzetek meg továbbá, nővéreim, hogy azt mondja: ,,Miképpen 1 mi is megbocsátunk”, vagyis hogy, amint mondottam, FERENC PÁPA: Misericordiae vultus kezdetű bullája, mellyel meghirdeti az irgalmasság bocsánatunkat bevégzett ténynek tekinti. Vizsgáljátok rendkívüli jubileumát, Budapest, Szent meg tehát alaposan, vajon az ilyen kegyelmek után, István társulat az Apostoli Szentszék Könyvamilyenekben a lélek az imádság és pedig főleg a tökéletes szemlélődés folyamán részesül, megvan-e bennetek a telkiadója, 2015. 2 Vö. ANTONIO MAS ARRONDO: Acercar jes készség megbocsátani nemcsak ezeket a jelentéktelen, el cielo. Intinerario espiritual con Teresa de úgynevezett sértéseket, hanem igazi, súlyos sérelmeket is, Jesús, Santander, Editoial Sal Terrae, 2004. s vajon, ha erre alkalom kínálkozik, tényleg megbocsát189. old. játok-e őket? Mert ha nem, akkor ne sokat adjatok az 3 LISIEUX-I SZENT TERÉZ: Önéletrajza, imádságtokra.” (TU 36,2) Ecclesia, Budapest, 1995. 21. old. Ferenc pápa hangsúlyozza azt az evangéliumi igaz4 Uo. 311. old. ságot is, hogy irgalmasnak lenni nem csupán lehetőség, 5 Uo. 115. old. hanem kötelesség is. Az utolsó ítéleten az irgalmasság 6 Uo. 100. old. cselekedeteinek gyakorlása szerint leszünk megítélve 7 (Vö. MV 15). Evvel kapcsolatban idézi Keresztes Szent Uo. 101. old. 8 Uo. 317-319. old. János egyik aranymondását. (MV 15). „Az élet alko9 nyán a szeretet alapján ítéltetünk meg.” 324. levél 10

Utolsó lelkigyakorlatok 31.

11

249. levél

12

Mennyország a hitben (CF) 4

13

280. levél

14 15

LISIEUX-I SZENT TERÉZ: im. 117. old. Uo. 263. old.

Kármel

Lengyel kármelitaként Magyarországon Az

interjút készítette:

P. Péceli Bence Imre OCD

„A kármelita lelkiség gyönyörű, ám csak a vallásilag igényesebb emberek fogékonyak rá. Ezért fontos vonzani az embereket a templomba, és amikor már kezdenek Istennel élni, akkor lehet a kármelita lelkiségről is beszélni nekik” – Pawel Denisiewicz lengyel kármelitával beszélgettünk, aki tíz éve szolgál Magyarországon. Mi indított arra, hogy kármelita legyél? Nem mondhatom, hogy már gyerekkoromtól ismertem a kármelitákat, mint ahogy Szent II. János Pál pápa, aki Wadowicében született, ahol voltak kármeliták. Gyerekkoromban az opolei Jézus Szíve plébánián ministráltam, ott ismertem meg a jezsuitákat, ezzel a szerzetesrenddel volt először kapcsolatom. 16 éves koromban éreztem azt először, hogy szeretnék szerzetes és pap lenni. Mind a kettő. Ekkor, érdekes módon, a kezembe került Kis Szent Teréz Önéletrajza, ami nagyon megtetszett. Aztán elkezdtem utána nézni, hogy mit is jelent a Kármel, milyen a kármelita rend. Magamban mindig nevettem kicsit azon, hogy ilyen érdekes az az elnevezése, hogy vannak sarus és sarutlan kármeliták – ez egyébként nagyon szimpatikusnak is tűnt. Elmentem egy lelkigyakorlatra Czernába, egy kis kolostorba a

hegyek között. Nagyon tetszett a hangulata, hogy nem egy nagy kegyhely, ahova sok ember jár, hanem egy csendes, öreg, kis kolostor. Éppen akkor volt ott a Ruandában szolgáló Bertalan missziós atya. Egyszer beszélt nekünk arról, hogy a kármelita életnek két szárnya van, a kontempláció (elmélkedés)

17

18

Kármel

és akció (tevékenység). „Ti fiatalok – mondta nekünk –, akik szeretnétek belépni a Kármelbe, meg tudjátok találni ennek a két dolognak az egyensúlyát, ami sokszor feszültségben van egymással. Mert a rendben vannak olyan kolostorok, mint amilyenben én élek Afrikában és ilyen csendesek is, mint ez a remeteség ahova hét, nyolc év misszionáriusi munka után jöhetek elcsendesedni.” Ez nagyon megérintette a szívemet, s aztán lassanként úgy döntöttem, hogy kármelita szeretnék lenni. Kis Szent Teréz után az alapítók önéletrajzait kezdtem tanulmányozni: Keresztes Szent Jánost és Avilai Szent Terézt. Először Teréz írásai nem annyira tetszettek, mert olyan nőiesen írt, és nem tudta velősen kifejezni magát, ahogy ezt tette Keresztes szent János. Ez utóbbi jobban tetszett. Mikor léptél be a Kármelbe, és hogyan teltek el azok az évek, melyek az örökfogadalomig és a papszentelésig vezettek? Nálunk hét éves képzés van, rövid jelölt idővel. Két hónap jelöltség után,1997.július elején léptem a Kármelbe, és még abban az évben, szeptemberben novícius lettem, egy év múlva pedig első fogadalmat tettem. Nagyon jó volt, hogy a filozófiát és a teológiát külön helyen tanultuk. A filozófiát Lublinban, ahol a kommunizmusban az egyetlen katolikus egyetem létezhetett, utána a teológiát Krakkóban négy évig

tanultam. Kispapként aktív módon segítettem a lublini és krakkói közösségben is a gyerekek énekcsoportjait. Ifjúsági miséken gitároztam egy kis gyerekkórust kísértem. A tanulmányok alatt nagyon tetszett a biblikum, a zsidók levélből írtam a szakadolgozatomat is. Nagyon hálás vagyok, hogy ezzel a témával foglalkozhattam. Az örökfogadalmat 2003 szeptemberében tettem le, s 2004-ben került sor a papszentelésemre. A szentelés után nagyon hamar missziós kármelita lettél. Mikor kezdett kialakulni benned az a gondolat, hogy misszióba menj? Hogyan dőlt el az, hogy melyik országba kerülsz? A te választásod volt, vagy az elöljáróké? Érdekes, hogy már tizenegy éve pap vagyok, és tizenegy éve külföldön dolgozom. „Exportáltak” engem már a felszentelés után, így egy napot sem szolgáltam Lengyelországban. A missziós hivatás már rég óta motoszkált bennem, mert bár nagyon szép és jó a lengyel Kármel, de vannak olyan országok, ahol kevés a kármelita, és szükség van arra, hogy segítsünk. Kispapként kétszer voltam, Spanyolországban, ahol a nyelvet és kultúrát nagyon megszerettem. Egyszer a rekreáción megfogalmaztam, hogy akár ott is lehetnék, abban spanyol-baszk közösségben, ahol éppen akkor vendégül láttak, mert bár sokan vannak, de sok az idős köztük. Ekkor az egyik ottani kármelita atya szívébe véste ezt az ötletet, és vett nekem egy baszk szótárt. 2003-ban Szlovákiába mentünk egy nyári kirándulásra a kispaptársaimmal,

Kármel

Besztercebánya mellé. Úgy gondoltuk, hogy és elmehetnénk a budapesti kármelita közösséget is meglátogatni. Kovács Albert atya, akkori provinciális fogadott bennünket, s kezdett buzdítani is arra, hogy jöjjünk segíteni, mivel sok a munka és kevesen vannak. Ekkor a szívemben újra éreztem egyfajta hívást. Albert atya aztán beszélt az akkori tartományfőnökömmel, Praskiewicz Szczepan atyával is, akinek én is mondtam, hogy ha kell, szívesen megyek Magyarországra. 2004-ben, a papszentelésem után meglepetés volt, hogy nem Magyarországra, hanem Ukrajnába küldtek. A provinciális atya ezzel bocsátott útra: „Figyelj, Pawel, most elmész Ukrajnába, és ott ki fogod próbálni, hogy a magyarországihoz kissé hasonló, de mégis más kultúrában hogyan tudsz szolgálni. Később majd meglátjuk…” Amikor Luis Arostegui Gamboa generális atya Ukrajnába jött vizitációra és minden testvérrel beszélt, akkor én is elmondtam neki a magyarországi tervemet, és akkor a generális atya a végén bejelentette, hogy a következő rendi választás után figyelembe kell venni ezt. Így kerültem aztán 2005ben Magyarországra.

vet megtanuljam, ami kezdetben nagyon nehéz volt, úgy éreztem, hogy nem is leszek rá képes. Érdekes és furcsa is volt ez az időszak azért is, mert Ukrajnában nagyon sok aktív papi munkát folytattam a plébánián, s Budapesten a tanulmányaim, s a nyelvhiány miatt csak nehezen miséztem, s egy évig nem gyóntattam. Az első év letelte után aztán a tartományfőnök atya javasolta, hogy menjek Győrbe, mert ott sok a lehetőség a gyóntatásra, s talán az majd segít a nyelvet is jobban elsajátítanom. És valóban, amint kezdtem egy kicsit jobban segíteni az embereket, a nyelvvel is könnyebben boldogultam. Erőt adott az a tudat, hogy a lengyel kármelita, Szent Rafael Kalinowskí atya is Győrben tanult korábban. Az ő segítségét is kértem, hogy megtalálhassam a helyemet Magyarországon. Meg is megtapasztalhattam a segítségét. Győr után, 2008. január elején Keszthelyre kerültem. Hamar világossá vált számomra, hogy a Magyarországon működő három kolostor közül itt tudok a legjobban szolgálni. Bibliaórákat vezettem, majd 2009-ben káplán lettem, és így még aktívabban bekapcsolódhattam a plébániai munkába.

Magyarországon mind a három rendházunkba éltél már. Milyen tapasztalataid voltak kezdetben, hogyan ismerkedtél meg a magyar nyelvvel és kultúrával? Az első évben a budapesti kolostorban laktam. A fő cél az volt, hogy a magyar nyel-

Ezelőtt négy évvel, Sándor atya betegsége miatt nagyon hirtelen lettél házfőnök és plébános.

19

20

Kármel

Hogyan teltek ezek az évek, mi volt a nehéz benne, s mire vagy büszke? Mondhatom, hogy Sándor atya a legjobb főnököm volt eddig. Sok tapasztalattal rendelkezett, sokat tanultam tőlem s nagyon sokat segített. Mindig emberséges volt, és biztatott. 2011-ben beteg lett, s kórházba kellett mennie, ami villámcsapásként ért mindannyiunkat. Nem gondoltam arra, hogy én leszek a házfőnök, vagy hogy a plébániát vezetni fogom. Kezdetben csak helyettesítenem kellett Sándor atyát, például azt a sok esküvőt megtartani, amit ő már előre elvállalt. Az volt a fejemben, hogy biztos fog jönni majd egy atya Budapestről, vagy Győrből Sándor atya helyére. Aztán Rafael atya, az akkori tartományfőnök megkért arra, hogy lássam el a házfőnöki teendőket. Nem tudtam, hogy ez a megbízatás, csak rövidebb vagy hosszabb időre fog-e szólni, és ha Sándor atya meggyógyul, akkor visszatér-e. Aztán hamar kiderült, hogy Sándor atya sajnos nem tud visszatérni Keszthelyre. Rafael atya ekkor kérte az érsek atyát, hogy nevezzen ki engem a Kis Szent Teréz Plébániára plébánosnak. Ez 2011. október 1-én történt, Kis Teréz ünnepén. Érdekes, hogy Kis Szent Teréz mindig velem volt. Kis Szent Teréz által ismertem meg a Kármelt, Kis Szent Teréz napján lettem az ő plébániájának plébánosa. Hálát akartam adni mindezért. Egy év múlva, 2012 szeptemberében utat szerveztünk Lisieuxbe. Rizikós volt, hogy összejön-e a csoport.

Ekkor Kis Szent Terézhez fordultam, és azt mondtam neki: „Hozzád akarunk menni a Te plébániádnak a képviselői, segíts nekünk kérlek!” És összejött az út. 2011. december 1-től lettem aztán hivatalosan is házfőnök. Nagyon gazdagít engem a keszthelyi Kármel. Az évek alatt sok pap szolgált itt, nemcsak kármeliták, hanem egyházmegyések is, mindenki hozta a saját szellemiségét, lelkiségét, jó volt tanulni tőlük, gazdagították a plébánia életét. A plébánia életében hogyan tud jelen lenni a kármelitaság? Azt gondolom, hogy egy olyan plébánián, ahol több ezer embert kell szolgálnunk, ez lassú folyamat. Először arra figyelnek fel az emberek, hogy a papok hogyan viselkednek. Akik hivatalos ügyekben hozzánk jönnek, először azt nézik, hogy milyen ember a pap, és utána kérdezik meg, hogy mi az a Kármel. Azt hiszem, hogy lassanként lehet itt formálódni. A kármelita lelkiség gyönyörű, ám csak a vallásilag igényesebb emberek fogékonyak rá. Ezért fontos vonzani az embereket a templomba, és amikor már kezdenek Istennel élni, akkor lehet a kármelita lelkiségről is beszélni nekik. Mesélj nekem arról, hogy Lengyelországban hogyan ünneplitek a karácsonyt? Milyen különleges szokások vannak? Mi is már adventben készülünk a karácsonyra, nálunk is vannak hajnali misék, mint Magyarországon. Építünk a templomokban, az oltár elé egy lépcsőt 24 lépcsőfokkal, amely mintegy adventi naptárként is működik, s

Kármel

amelyen a Kis Jézus napról, napra ereszkedik le, s karácsonykor leér a földre. Ezt a lépcsőt, már itt Keszthelyen is megépítettük. Karácsony táján, vagy újév után kezdődnek a házszentelések, amikor a papok a hívekkel tudnak személyesebben is találkozni. A szentestének, a karácsony vigíliájának nagyon szép hagyománya van Lengyelországban. A kisgyermekek figyelik, hogy mikor jön fel a csillag. Ekkor lehet kezdeni az ünnepi vacsorát, melyben tizenkét fogás van, ami tizenkét apostolt jelképezi. Húst nem eszünk, csak halat, sok levest, édességeket. A legismertebb karácsonyi süteményben mazsola, méz és mák van, aminek kutia a neve, és úgy hangzik, mint a magyar kutya szó. A vacsorakor mindig hagyunk az asztalnál egy üres helyet Jézusnak, vagy egy szegény embernek. Az asztalterítő alá teszünk pár szál szalmát, amelyben arra emlékezünk,

hogy Jézus szegényen született, de minket gazdaggá tesz. A vacsora végén karácsonyi ostyát törünk, és jókívánságokat mondunk egymásnak az új évre, karácsonyi énekeket énekelünk, éjfélkor pedig megyünk a szentmisére. Tíz év szolgálat után hogyan látod a jövődet? A következő választás után, ha lesz rám szükség, és ha testvérek is akarják, szívesen maradok és szolgálok továbbra is Magyarországon Isten dicsőségére és a Kármel javára. A jövőt nem nagyon akarom tervezni, csak elfogadtam a helyzetet, a kihívást, ami adódik, hiszen Isten kezében vagyunk mindannyian.

21

22

Kármel

Irgalmasság-virágok Az

isteni irgalmasságról nevezett

Fux István OCDS

írása

Ha azt mondod: irgalom, én azt mondom: szerencsés bűnbeesés, tiszta áldozat, vagy istengyermeki lét, vagy az irgalom szentsége, vagy éppen a tisztítótűz. Akármelyikre tekintek, mindegyikben Isten irgalmasságát látom. Sőt!

Isten bármilyen megnyilvánulása csakis az ő irgalmasságáról és kegyelméről szól: legyen áldás vagy átok, békesség vagy üldöztetés, gyűlölködés, halál vagy hontalanság. Mindegyik lehet a test vagy a lélek gyógyító eszköze, vagyis az Isten irgalma. Olyan ez, mintha a rét tarka virágaiból szednél csokrot: bármelyik virágot szakítod, az Isten szeretete, gondviselése tekint rád kelyhéből. „Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek… mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül”.1 Isten irgalma is ugyanilyen: megnyilvánul a teremtett világ történelmében, eseményekben, személyekben és benne az én életemben is és a tiédben is. Az a tiszta, húsvéti áldozat, amely úgy ragyog előttünk, mint a választott népet vezető tűzoszlop, ez az, amelyben a Bárány csodálatos módon győzedelmeskedett a halál felett. A holtában is élő Krisztus könyörületességének jeleként szélesre tárta a mennyország kapuját, amelyet az első emberpár bűne zárt be. Ez az atyai szeretet és irgalom mutatkozik a protoevangéliumban is, melyet a bűnbeesés utáni isteni ígéretben kaptunk (Ter 3,15): „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” Isten irgalmasságában értünk adja Fiát egy különleges anya által. Az Irgalmasságnak asszonya, az Ígéret Anyja: Mária. Az egyházatyák közül Szent Iréneusz tárja elénk a csomóoldó Boldogasszonyt: „Éva engedetlenségének csomóját kibontotta Mária engedelmessége; s amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével, azt Szűz Mária föloldotta a hitével.”2 Valóban elengedhetetlen volt Ádám megtévelyedése, hogy a mennyei Atya határtalan szeretetét és irgalmasságát megmutassa irántunk. Így lett a Fiú az emberi nem bűneiért váltságdíj. Hálát adhatunk az első vétekért, melyet az irgalmasság mélységének feltárulkozása követhetett: „Ó, szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges megváltót kívánt és érdemelt.”3

Kármel

Határtalan az a szeretet, mellyel eltekint bűneinktől, nem vizsgálja és méregeti bűneink súlyát, a számtalan hálátlan és szeretetlen vétkeket, amelyeket ellene elkövettünk. Ezáltal akarta az emberiséget a kárhozattól megmenteni: halála és föltámadása árán. A határtalan irgalma megnyilatkozására a szívből jövő örömteli ujjongás mellett az Isten- és emberszeretet lehet részünkről a válasz. Marcell atya a maga egyszerűségében szeretetének teljességét és örömét az istengyermeki létben fedezi fel: „Szentnek lenni annyit jelent, mint gyakran / Örvendezni azon, hogy a jó Isten amilyen/hatalmas, éppen olyan jóságos, irgalmas, / és hogy mi az Ő gyermekei vagyunk:/- Hát nem nagyszerű élet ez?” 4 A keresztségben meghívást kaptunk az örök életre. Az Isten irgalmasságának jutalma és záloga ez, amely az őt követett és benne élt életutunk jussa: „Jertek

Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétől” (Mt 25,34). A krisztusi élet végső célja nem más áldottnak lenni, birtokolni az országot és az örök létet. Az Egyházban Jézus irgalmasságának kincseit, a szentségeket hagyta, hogy éltetője legyen minden kor emberének. Mindenik szentségben személyesen Vele

23

24

Kármel

találkozhatunk. Az Eukarisztia egyik legszebb elnevezését, az Irgalom szentségét a II. vatikáni zsinat tárja elénk: „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával azon az éjszakán, melyen elárultatott, megalapította testének és vérének eukarisztikus áldozatát, hogy így a kereszt áldozatát a századokon át eljöveteléig megörökítse, és így szeretett Jegyesére, az Egyházra bízza halálának és föltámadásának emlékezetét: az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét mint húsvéti lakomát, melyen Krisztust vesszük magunkhoz, lelkünket kegyelem tölti el, s a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik.” 5 Papnak és világi hívőknek is útmutató és jó példa Marcell atya eukarisz‑ tikus áldozathoz való viszonya: „Reggel a szentmisémben egyesülök Jézussal, az Áldozattal, s a nap folyamán magamat áldozom... A szentmise, a Golgota áldozata tökéletes Isten számára. Kell, hogy az én számomra is tökéletes legyen. ”6 Az Irgalmasság áldozatában részt venni és Vele eggyé válni. Ugyanez a gondolat jelenik a meg a rómaiakhoz írott levélben is: „Adjátok testeteket élő szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjetek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.”7 Ez a háromszoros páli felszólítás nekünk „Az Egyházban Jézus szól: ajánljuk föl magukat élő áldozatként Istennek; ne hagyjuk, hogy a világ, saját kultúránk és társairgalmasságának dalmunk rosszra vezessen, befolyásoljon minket, kincseit, a szentségeket hanem mi alakítsuk a környezetünket; engedjük, hogy Isten átalakítson minket a Szentlélek által. hagyta, hogy éltetője A Magasságbeli mélységes titka a tisztítótűz, amellyel könyörületre nevel minket. Irgalmálegyen minden kor ban nem hagyja, hogy a kárhozatba hulljon népe. A emberének.” megtisztulás szenvedéssel és fájdalommal teli útját járva a tisztuló lélek, mint a szenvedő, tisztuló egyház tagja, maga tapasztalja meg bűneinek súlyát és büntetésének méltányosságát. A zarándok egyház tagjainak, azaz nekünk lehetőséget ad, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek szenvedését rövidítve kieszközöljük felajánlásainkkal, áldozatunkkal számukra az üdvösséget. Irgalmassága által mi is irgalmat gyakorolhatunk. „Jóságod és irgalmasságod nyomon követ életemnek minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig”8. Jézus Szentséges Szíve az irgalmasság forrása, amelyből a szentségek erednek. Az átszúrt szív a megváltó szeretet kifejeződése és szimbóluma. A Szentírásban a szív,

Kármel

mint az egész embert kifejező fogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló irgalmasság belső központja, és ez egyúttal felidézi bennünk a megtestesülés és megváltás titkát is.9 „Ő csodálatos szeretetből életét áldozta, / s a keresztfán magasba emelve / odaadta önmagát értünk; / majd vér és víz ömlött sebhelyéből, „Jézus Szentséges mely átszúrt oldalán nyílott, / hogy onnét jöjjenek létre a szentségek, melyekkel egyházát élteti, / és mindenki Szíve az irgalmasság vonzódjék az Üdvözítő feltárt Szívéhez, / mindig örömmel merítve az élet vizéből, / melyet az üdvösség forrása forrása, amelyből bőséggel áraszt.”10 a szentségek erednek.” Gazdag tárház ez. Egy csokorra való irgalom-virágot szedtem Neked. Belőle szemlélheted az irgalmasság misztériumát. Folyamodj hozzá és kérd! „Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?”11

Jegyzetek 1

Mt 6,28-29

2

Szt Irenaeus: Adversus Haereses III, 22,4

3

Nagyszombati liturgia, Exsultet

4

Marcell atya verse

5

(II. vatikáni zsinat, SC 47)

6

Egy perc Marcell atyával 9/4.

7

Róm 12, 1-2

8

22. zsoltár

9

Vö.: http://www.ferencesekzeg.hu/jezus-szive-tisztelet-tortenete/

10

Részlet a prefációból

11

Mt 6, 30

25

26

Kármel

Sokszoros termést hozzunk! A

beszámolót írta:

Szánthó Zoltánné Elenóra OCDS

Avilai Szent Teréz jubileumi évének lezárása, Országos Kármelita Nap, Budapest, 2015. szeptember 19.

Örömmel indultunk az idei ORKÁN-ra, vártuk a találkozást, együttlétet kármelita testvéreinkkel. Reggeli dicsérettel kezdődött a prog‑ ram, majd Vörös András tartományfőnök atya köszöntötte az egybegyűlteket és megkezdte Avilai Szent Teréz jubileumi évének lezárását. Kihangsúlyozta, hogy a Terézi karizma fog össze bennünket. Luigi Borriello olasz professzor atya a nap folyamán délelőtt és délután tartott lebilincselően érdekes előadást. A 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisénket tartományfőnök atya celebrálta, és a magyar kármelitákért, hivatásokért imádkoztuk. A homíliában, melyet Péceli Bence Imre tartott, elmondta, hogy Avilai Szent Teréz anyánk 500. születésnapját ünneplő év végére értünk. Ünnepeltük különféle programokkal, katekézisekkel, terjesztettük újságcikkekkel, mégis a legfontosabb az volt, hogy Teréz lelkiségét jobban megismerhettük. Sorra olvastuk műveit, lát-

hattuk, hogy Isten rajta keresztül milyen nagy dolgokat vitt végbe. Ezért nekünk is nagy a felelősségünk! Ha hittudósokért, papokért imádkozunk mi is – mint ahogyan azt Szentanyánk és nővérei tették – segítségére lehetünk az Úrnak! Látjuk, hogy Európában a keresztény közösségek haldokolnak, úgy mint Teréz életében, sokan hagyják el hitüket. Jó példa és követendő számunkra Teréz elhatározása:

Kármel

„megteszem azt a csekélységet, ami tőlem telik, hogy a legtökéletesebb módon követem az evangéliumi tanácsokat…” Sokan csak felszínesen fogadják be Isten igéjét. Teréz társait és minket is arra tanít, hogy éljük meg Isten igéjét és sokszoros termést hozzunk! Tanításait ezután is használjuk orvosságként, váltsuk tettekre azokat, akkor jártasak lehetünk Isten Országába. Építsük Európában Isten Országát! A szentmise után ebédidőben kötetlen beszélgetést folytathattunk rég nem látott testvéreinkkel, a kedves atyák pedig finom italokkal vendégeltek meg bennünket a templom folyosóján. Luigi Borriello professzor atya előadásából a teljesség igénye nélkül szeretnék kiemelni pár gondolatot: A kutatók, tudósok számára Teréz a nagy misztikus, aki minden különlegeset megkapott, de kevés kapcsolata volt a külvilággal. Ez nem így van. Teréz éppen annyira kontemplatív volt, mint amennyire aktív, egy kiteljesedett nő volt a javából. Teréz, mint szemlélődő Jézus emberi természetén keresztül érkezik el Istenhez. Az Istennel való kapcsolata nem a levegőben eloszló dolog volt, hanem egy valóság, konkrét kapcsolat. Egy egyenlő baráti kapcsolat. A Belső várkastély c. könyv VI. lakás 7. fejezetében figyelmeztet minket Teréz, őrültség Istenhez úgy menni, hogy közben

kihagyjuk Jézus emberségét. A protestánsok azt hiszik, hogy a szentmise után már nincs Jézus jelen az eucharisztiában. Mi tudjuk, hogy nagyon is jelen van! Mindvégig szükség van Jézusra, még az életszentség legmagasabb fokán is! Isten Krisztus emberségén keresztül kommunikál az emberrel. Teréz a műveit egyes szám első személyben írja. Azt gondolhatnánk, hogy a történések közepére helyezi magát, de nem erről van szó. Azt írja le, amit Isten rajta keresztül vitt végbe. Ez a misztika, a misztikus nyitott Isten cselekvéseire, anélkül, hogy ellenállást tanúsítana. Minden Isten kegyelme benne! Nem az az ima, hogy elmondunk soksok Miatyánkot, hanem, hogy belépünk az Istennel való baráti szeretetkapcsolatba. Teréz három imamódot különböztet meg. A szóbeli ima fontos, de azért van, hogy belépjek az Istennel való kapcsolatba. A második az elmélkedő ima – meditáció. Amikor Isten szeretete felbuzog bennünk, a Vele való találkozás megváltoztat és átalakít bennünket. Ennek gyümölcse az elhatározás lesz, amelyet Isten hoz létre bennünk. A szemlélődés – közvetlen, szeretetteljes rátekintés – a legmagasabb imamód és csak keveseknek van fenntartva. Szentségimádással és az esti dicsérettel zárult az együttlétünk. Dicsőség Istennek e szép lelki napért, együttlétért!

27

28

Kármel

A lélek röpte Az

interjút készítette:

Lonkay Márta

„Vallom, hogy nem arra lettünk teremtve, hogy a semmi közepén éljünk, igen is törekedhetünk a Mindennel való párbeszédre” – Dóczy Péter színművészrendezővel beszélgettünk, aki Szent Teréz születésének 500. évfordulójára állított színpadra egy előadást, A lélek röpte címmel.

Honnan jött a gondolat, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony rendjének szerzetesnőjéről, Avilai Nagy Szent Terézről írjon és rendezzen egy darabot? Bennem már tavaly megfogalmazódott egy összművészeti előadás Szent Teréz tiszteletére. Az, hogy ez aztán a kármelitákkal közösen együttműködve valósuljon meg, arra nem gondoltam mindaddig, míg Vertig Tímea, a világi kármelita rendben élő színésznő fel nem vetette ezt számomra. Így megkerestük Imre atyát, aki több hónapon keresztül volt a mentorunk. Ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani, hogy idejét és figyelmét áldozta a mi felkészülésünkre, és segített mindnyájunknak elmélyedni Szent Teréz misztikus írásaiban, illetve legnagyobb művei, a Belső várkastély és a Tökéletesség útja alapos felfedezésében. Rendezői szemmel nézve, a társulat valamennyi tagja a lehető legnagyobb odaadással vett részt már a próbafolyamatokban is. Mindenki igyekezett megfogalmazni a saját belső kapcsolatát Nagy Szent Terézzel és Istennel egyaránt. A próbák egyébként a Szent István Bazilika al-

templomában zajlottak, s az első fellépésünk is ugyanitt volt szeptember utolsó hétvégéjén, az Ars Sacra Fesztivál keretében. Avilai Nagy Szent Teréznek 500 évvel ezelőtt meg kellett küzdenie az inkvizícióval. Ma a 21. században is megjelennek hasonló nehézségek egy keresztény társulat életében? Sajnos igen. Azt kell mondanom, hogy ugyanolyan kétpólusú világ ez a mai is, mint amilyenben Szent Teréz élt. Igaz ma már nem beszélhetünk inkvizícióról, de mi is találkoztunk olyan gátló tényezőkkel, amik bizony eléggé megnehezítették a dolgunkat a megvalósítás terén. Anyagi támogatás hiányában, két hónappal a bemutató előtt, az egész darabot át kellett írnom. Ez az idő szűkössége miatt, valóban embert próbáló feladat volt számomra. Ismét csak hálás köszönet jár kollégáimnak, akik így is vállalták a szereplést, és a legjobb tudásukat adták a produkcióhoz. Hosszú távon azonban szükségünk lenne támogatókra, mert úgy vélem ebben a darabban sokkal több van, mint egy-két előadás. Örömmel játszanánk

Kármel

a darabot színházi közönség előtt is, mert A lélek röpte nem csak a katolikus, templomba járó embereknek szól. Szent Teréz élete, azt hiszem felekezettől függetlenül, mindenkinek követendő példa lehet. És tudomásom szerint az országban egyedüli társulatként, még csak mi álmodtuk színpadra a spanyol misztikus szent életét. Kérdem én, mikor, ha nem most, a jubileumi évben lenne a legaktuálisabb ezt az előadást játszani?

Ha jól tudom, más váratlan nehézség is akadt a próbafolyamatok során. A végén nemcsak rendezője, hanem szereplője is lett a darabnak. Igen, bár most kivételesen szívesebben maradtam volna a színpad másik felén, de a Teremtő máshogyan rendezte ezt is. Schwimmer János betegsége miatt én kerültem a Csuhás szerepébe. Szeretném megemlíteni a Nagy Szent Terézt alakító Jónás Gabriellát, aki az egész munkafolyamatban ezer százalékot teljesített. Blaskó Borbálát, aki nemcsak koreográfusként, hanem színpadi szereplőként is tanúságot tett, s így tett ezzel Felber Gabriella operaénekesnő is. De nem hagyhatom ki a sorból, Dóczy Gabriellát, az unokahúgomat sem, aki hárfán működött közre, illetve köszönet jár még jelmezeink tervezőjének Harák Juditnak. Rendezőként azt kell mondanom, hogy mindenki hittel és lélekkel, tanúságtevő módon vett részt az előadás létrejöttében. Mit adott Önnek lelkileg a kármelitákkal való szoros együttműködés? A Lélek röpte című darabomat azt hiszem nem övezte volna siker, ha nem élem meg én is belülről ezt a lelkiséget. Odafigyelés, elmélyülés és a belső csend megtalálására segített mind a Belső várkastély tanulmányozása, mind Avilai Nagy Szent Teréz misztikus imáinak olvasása. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy engem választott ki arra a feladatra, hogy a valaha élt egyik legnagyobb misztikus szent életét és munkásságát megírhattam, s rendezőként színpadra vihettem.

29

30

Kármel

Azonban a legnagyobb kritikus mindig a közönség. Milyen visszajelzéseket kapott a darabja kapcsán? Őszintén mondhatom, hogy pozitív kicsengésű a nézők körében is a darabom. Elsősorban azt próbáltam megfogalmazni, s ebben a jelmezeink is segítségünkre szolgáltak, hogy egy hernyóból miként válik pillangó. Be vagyunk burkolva abba a jelmezbe, amit itt e földön találunk, s nekünk, magunknak kell kivetkőznünk belőle. Azt hiszem a mondanivalónk átjött a közönségnek. Többen is odajöttek hozzám előadás után, hogy tudtomra adják, komoly művészi élményt kaptak A lélek röpte című darabtól. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki eljött minket megnézni. Ezen felbuzdulva, mindenképpen szeretnénk tovább vinni az előadást. A Bazilika altemplomában állandó jelleggel, havonta egyszer játszanánk. Ez lenne úgymond az anyahelyszín, s ha már itt tartunk az egyház segítségével, a vidéki közönségünknek is szeretnénk közelebb hozni Szent Teréz életét. Természetesen a Színházi Keresztény Fesztiválon is szívesen részt vennénk. A Költő a kegyelem árnyékában című darabjával, melyben Paul Claudel életét dolgozta fel, szintén egy szakrális fesztiválon mutatkozott be. Ezután következett 2014-ben ismét az Ön rendezésében, A százgyökérű szív című darab, melyet az egykori piarista szerzetes és egyben irodalmár tanár, Sík Sándor születésének 125. évfordulójának alkalmából állított színpadra. Mire helyezi a fő

hangsúlyt ez a darab, s mit szeretett volna elsősorban megláttatni a közönséggel? Az előadást Sík Sándor, Keresztút című művére építettem. Próbáltam a prózai

Kármel

részeket, a mozgásszínház elemeivel ötvözni. A különleges zenei világ életre keltésében külön dicséret illeti Szathmáry Melindát, Szemerédi Bernadettet és Krulik Zoltánt. A prózai részekben Szemerédi Bernadett szintén megszólal Sík Sándor lelke hangján, a költő édesanyját Jónás Gabriella alakítja, én pedig Sík Sándor megtestesítője vagyok a darabban. Az előadással szerettem volna megláttatni azt, hogy mindnyájan Isten kezében vagyunk, s ez lehet számunkra az egyetlen realitás. Hányszor zárjuk el szívünk elől annak a lehetőségét, hogy levetkezve énünket felfedezzük a bennünk élő istenarcot? Mi is volt Sík Sándor igazi keresztje? Mindezt Őt idézve jelenítjük meg egy olyan összművészeti produkció keretében, amely a mai magyar kortárs zene, mozgás, színház eszközeivel szeretne méltó emléket állítani a hazai cserkészet megalapítójának, a magyar keresztény irodalom kiemelkedő alakjának, az ifjúság szellemi, erkölcsi és lelki gondviselőjének. Több darabját is volt szerencsém megtekinteni, s számomra valamennyi igen fontos mondanivalóval és világi üzenettel bír. Nagyon jól látja, valóban üzenni szeretnék a közönségnek. Ahogyan a Lélek röpte című előadásban is elhangzik, ennek a mi nyomorult testünknek minél több kényelmet engedünk meg, annál többre van szüksége. A reklámok pontosan ezt generálják a ma emberének. Sikerült részben egy olyan fogyasztói társadalmat kreálni, melyben a pénz az úr és nem a Jóisten. Ezért is tartom fontosnak önmagunk megismerését. Pilinszky azt mondja: „Nem olyanná kell lennem,

amilyen vagyok, hanem azzá, aki vagyok.”. Vallom, hogy nem arra lettünk teremtve, hogy a semmi közepén éljünk, igen is törekedhetünk a Mindennel való párbeszédre. Ez csak rajtunk múlik. Nekem elsősorban az a célom, hogy a szakrális művészeteket összművészeti szinten is közelebb hozzam a közönség számára. A szellemi és lelki ihletettségét ismerve, szinte biztosra veszem, hogy már most egy újabb darab megformálásán munkálkodik. Mik a tervei a 2016-os esztendőre? Elsősorban szeretném A lélek röpte darabomat minél több helyen bemutatni. Ezen kívül valóban foglakoztat egy érdekes anyag megírása, melyben Pilinszky János és Simone Weil gondolatait fűzném össze. Ez egy összehasonlító darab lenne, melyben a két nagy korszakos egyéniség munkásságát és közös életszemléletét vinném színpadra. Szintén egy összművészeti előadást képzeltem el, mely francia és magyar nyelven játszódna. De ennek gondolata még csak pislákoló gyertyalángként ég bennem. Addig is a Teremtő segítségét kérem a munkáimra, s nekem továbbra is az a célom, hogy a közönség lelki és szellemi hasznára lehessek előadásaimmal. Útravalóul, hadd idézzek pár mondatot egy Avilai Nagy Szent Teréz‑ nek tulajdonított imából: „Hozzon a mai nap békét a számodra, és adja meg lelkednek a dal, a tánc és a hála szeretetét. Semmi se zavarjon, semmi ne rémítsen, minden elmúlik, Isten nem változik. A türelem mindent elér, annak, aki Istené. Semmi sem hiányzik, Isten egymaga elég.”

31

32

Kármel

„ÉN LESZEK EZUTÁN A TE KÖNYVED” Katalin Némethy

írása

A keszthelyi Kis Szent Teréz Bazilikában 2015. október 18-án került sor a Szent Teréz Év ünnepélyes lezárására, egy ünnepi szentmise keretében, amelynek főcelebránsa Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek volt. A szentmiséhez kapcsolódóan az érsek atya felszentelte a Katalin Némethy által 5 éven keresztül készült Avilai Szent Terézt ábrázoló portré festményt. A művésznő, aki Angliában született emigráns magyar családban, és Spanyolországban is élt, már több éve Magyarországra költözött. Az alábbi sorokban megosztja velünk azokat az emlékeit, gondolatait és érzéseit, amelyek a festmény készítése közben kísérték őt.

2010-ben több beszélgetés után valaki megkérdezte tőlem, hogy ismerem-e Avilai Szent Teréz írásait, olvastam-e az Önéletrajzát? Kihívásnak tekintettem, hiszen éreztem mi lesz a következő kérdés: nem festeném-e meg. Így kezdődött, de először nemmel válaszoltam, mivel nem ismertem Avilai Szent Teréz életét. Izgatott azonban a gondolat, hogy megfessem. Mondták nekem, hogy egy ismert spanyol művész is megfestette Avilai Szent Teréz portréját, de amikor Teréz meglátta a róla festett portrét csak annyit tudott mondani: „Rondábban nem is sikerülhetett volna!” Ez a mondat ihletett engem arra, hogy megálmodjam a méltó arcot ehhez a különleges szenthez. Először el kellett olvasni a könyvét, nem is egyszer, hogy legyen egy tiszta képem a személyiségéről, karakteréről. Általában a képeim visszatérő álmaimban jelennek meg, fokozatosan áll össze a kompozíció, mielőtt felrajzolnám. Most is így történt. Tudtam, hogy nem lehet kisméretű, így 120x90 cm lett. Furnér lapot választottam, gondosan lealapoztam, az állványomra helyeztem, és ahogyan megjelentek az álmaimban látható szimbólumok, kezdtem felrajzolni. Tudtam, hogy nem kell sietni, hiszen van 5 évem befejezni. Csak akkor még nem

Kármel

tudtam mi minden vár még rám… Egy hónap alatt már fel is volt rajzolva a lealapozott falapra. Közben újra és újra elővettem Teréz könyvét, olvasgattam. Amikor egy szimbólum megjelent álmomban, akkor odalapoztam, ahol megtalálom a hozzá fűződő leírást. Nagyon izgalmas folyamat volt. Volt, hogy elbizonytalanodtam… ekkor mindig kértem Teréztől egy jelt, hogy tudjam: jó úton járok-e. Mindig megkaptam… az egyik alkalomról – éppen amikor az arcát rajzoltam – nyitva volt a terasz ajtaja… Nyár volt és meleg, ültem a kép előtt türelmesen várva a jelre, amikor berepült egy szitakötő… Gyönyörű volt a látvány, ahogy a Napsugár fénye átvilágította a szárnyait… Ott repdesett előttem és a kép előtt pár másodpercig, majd kirepült az ajtón. Olyan boldog érzés volt bennem, hogy folytattam festést, úgy, ahogy elképzeltem. Olvastam, hogy Teréz katona családból származik… a fegyelem és a precizitás fontos volt, hogy tükröződjön a tartásában, és hogy egyenesen nézzen ki a nézőre… Egyenesen a néző lelkében. Ahogyan fogja a könyvet és tollat… pajzs és kard…. Isten katonája… talán a toll és a papír a legnagyobb fegyverek a Földön. Erős karaktert ismertem meg: nem kemény, hanem szikla erős. Finom érzésű személyiség, akihez vonzódtak az emberek. Férfiak és nők egyaránt szerették a társaságát. Intellektuális, karizmatikus egyéniség volt, akivel szerettek társalogni. Sokat vergődött ezen adottságai miatt; bűntudat gyötörte, hogy időfecsérlés

33

34

Kármel

amikor emberek társaságában tartózkodik órákig. Nem volt eléggé spirituális számára, s szenvedett lelkileg. Könyvébe többször említést tesz arról, hogy milyen megtiszteltetés Isten kertjében dolgozni. Teréz írja, hogy néha eltávolodunk Istentől, és akkor milyen kevés vizet találunk a kútban, de akkor is imádkozni kell, nem szabad hátat fordítani Istennek. Még akkor sem, ha néha kishitűek vagyunk. Járjunk bátran a kútra és egyszer újra lesz bőven miből meríteni és a kertet öntözni. Mindenképpen szerettem volna egy szál virágot is belefesteni a kompozícióba, de nem az előtérben, mert megzavarta volna Krisztus arcát, ami mélyen bent fekszik a képben. Megálmodtam a Kálát, egy hozzáillő virág, ami olyan erős szárral rendelkezik, hogy a legnagyobb viharokat is átvészeli rugalmasságának köszönhetően. Letisztult esztétikus vonalak. Teréz maga a fény gyönyörűen átjárja fehér szirmait sejtelmesen áthat a sárga ragyogó belseje, a látvány egyszerűen lélekemelő. Három szín az egész: fehér, zöld és sárga. Krisztus arca alatt látható a sivatag, amin keresztül halad egy kis szekér: ezzel járta Teréz az országot újabb kolostorokat létrehozva. A szekér mellett Krisztus sétál, feszület a vállán, kísérve őt minden útján. Krisztus vérével írta a sorait: ezt szimbolizálja, a toll végén látható vércsepp….! Elég nagy munka volt ezt a portrét megalkotni. Talán életem egyik legnehezebb időszakában készült: költözködések, betegségek, munkanélküliség… stb. Kerek öt évig tartott, de nem adtam fel, és nem dobtam be a törölközőt. Volt, hogy nem hittem önmagamban, de olyankor elővettem Teréz könyvét és erőt merítettem belőle. Mindannyian vergődünk, de amit elkezdtünk muszáj befejezni. Úgy éreztem, hogy sokat tanultam közben, és mint ember több lettem, közelebb kerültem Istenhez. Ikonszerű ez a festmény: szimbólumokból összeállított kompozíció, aminek jelentőségei Teréz Önéletrajzában felfedezhetőek. Szent Teréz szerint az ALÁZAT nyit utat a kegyelemnek és a szeretetnek. Az alázatot a festményen a királynő sakkfigurája jelképezi (vö. TU 16,1). Évekig nem tudtam mi legyen a megfelelő titulusa a festménynek. De tudtam, hogy valamikor megkapom a választ. Hát az utolsó órában érkezett. Avilai Szent Teréz születésnapján, 2015. március 28-án kinyitottam a könyvet véletlenszerűen, és pont annál az oldalnál kötöttem ki, ahol arról írt, milyen nehéz volt neki az inkvizíció ideje alatt: sok tiltott olvasmányt nem vehetett a kezébe. Sok olyan könyvet el is égettek, melyek kedvencei közé tartoztak. Isten ekkor üzente neki, amit beleírtam az üres lapra, így meglett a kép titulusa: „ÉN LESZEK EZUTÁN A TE KÖNYVED”.

Kármel

Egy család az örökkévalóságnak Kis Szent Teréz szüleinek szentté avatása P. Puvák József Tarzíciusz OCD

írása

Az oltár dicsőségére emelt szentek társaságában végre a családnak is megvan a maga képviselője: a Martin házaspár. Azaz Kis Szent Teréznek a szülei, akiket a Szentatya idén október 18-án iktatott a szentek társaságába, két másik újabb szenttel (Vincenzo Grossi olasz származású atyával és a Szeplőtelen Fogantatásról nev. Mária, spanyol nővérrel) együtt. A szentté avatás örömhírét június 27-én hirdette ki Szentatya, az újabb szentté avatásokkal foglalkozó Konzisztórium alkalmával. „Nagyon boldog vagyok e hivatalos hír hallatára és igen hálás Ferenc pápánknak, aki erőteljesen kívánta e szentté avatást. Ő már egy jó évvel korábban érdeklődött a Szentté Avatási Ügyek Kongregációnál az iránt, hogy létezik-e esetleg egy kivizsgálásra váró állítólagos csoda valamelyik szentté avatásra váró házaspár esetében, azért, hogy példaképként lehessen állítani, és így életszerűen bemutatni mindazt, amiről a szinódus tárgyalni fog” – nyilatkozta e hír hallatára Romano Gambalunga kármelita atya, rendünk posztulátora (aki a Rendünk által kezdeményezett boldoggá- és szentté avatásokkal foglalkozik), aki az eltelt időben közelről is kísérhette Louis és Zélie Martin szentté avatását. A családról szóló szinódus kellős közepén történt szentté avatást így magyarázza Romano atya: „Ők az első házaspár, akiket házaspárként avatnak szentté. Nagyszerű jel ez, főleg a keresztény családok számára, akiket gyakran magukra hagynak, minden féle támasz nélkül, és akik – főleg Nyugaton – az árral szemben kell

35

36

Kármel

úszniuk, ha az igazságban és a Krisztusban nekünk ajándékozott Isten szeretetében akarnak élni és nevelni gyermekeiket”. „Az életszentség mindig valami rendkívüli. Ez esetben viszont a Gondviselésnek egy különleges jelét érzékelhetjük, aki arra hívja az Egyházat, hogy megértse és értékelje a házasságra való meghívást és a család szerepét” – állítja Silvio Longobardi atya, az Emmaus Testvériség elöljárója (akik a Nápoly és Salerno között található Angri-ba az első Kis Szent Teréz szüleinek szentelt templomot építették) – „Louis és Zélie élete nagyon távolinak és egészen másnak tűnhet ahhoz képest, amelyet a mai családok élnek. De a valódi életszentség egy mindenki által érthető egyetemes nyelv, egy olyan pénz, érték, amely az idő múlásával sem devalválódik. A Martin házaspár sok mindent mondhat és taníthat a ma élő házaspároknak is”. A csoda Romano atya nyilatkozatában olvashattuk, hogy a szentté avatás érdekében a Szentatya egy bizonyos csoda iránt érdeklődött. Mert ahhoz, hogy valakit boldoggá vagy szentté avassanak, az illető életszentsége mellett (amelyet az egyház lelkiismeretesen és részletekben menően kivizsgál), egy csoda is szükséges. Miért? Azért mert a csodát mindig Isten viszi végbe – magától vagy valaki közbenjárására. Így az a csoda, amely egyértelműen egy szentté avatandó személy közbenjárására történt, annak bizonyítéka, hogy a jó Isten is beleegyezik, akarja az illető személy szentté avatását, és ezzel a csodával egy utolsó, megerősítő pecsétet tesz részéről arra a cselekményre, amelyet az egyház az ő nevében visz majd végbe. 2002-ben Kis Szent Teréz szüleinek közbenjárására (akik akkor még csak a „tiszteletreméltó” címet viselték, ugyan„a valódi úgy, mint jelenleg Marcell atyánk) Pietro Schilirò, egy olaszéletszentség országi, monzai újszülött kisfiú gyógyult meg csodás módon. Ő egy súlyos tüdőbetegséggel jött a világra, és csak pár egy mindenki által nap életesélyt adtak neki az orvosok. A szülők azonban, egy érthető kármelita atya tanácsára, Kis Szent Teréz szüleinek közbenjárását kérték, a kisfiú pedig – hat évvel később – ott lehetett egyetemes nyelv.” Lisieux-ben boldoggá avatási szertatásukon, amelyhez az ő csodás gyógyulása is szükséges volt. Alig kevéssel a 2008. október 19-én történt boldoggá avatásuk után, Louis és Zélie ismét egy újszülött csecsemőt választottak, hogy Isten kegyelmét kiesdjék számára és aggódó családja számára. Talán azért, mert földi életükben ők is többször átélték azt a szörnyű fájdalmat, amely egy kisgyermek betegségével és elvesztésével jár. Ezt a csecsemőt Carmen Péreznek hívták.

Kármel

Carmen 2008. október 15-én jött a világra a spanyolországi Valenciában, egy alig 28 hetes terhesség után, a család másodszülött gyermekeként. „Készüljenek fel a legrosszabbra” – hangzott el a hideg, tárgyilagos orvosi ítélet, rövidesen születése után. Mari Carmen és Santos, mélyen hívő szülei azonban nem adják fel: „Isten adta neki az életet, és csak Ő az, aki elveheti azt tőle” – mondják rendíthetetlen hittel az orvosoknak. A kislány állapota azonban rohamosan romlik. Két napra születése után a kis Carmen egy súlyos agyvérzést szenved, amit egy nagyon komoly vérmérgezés követ. A kétségbeesés megkörnyékezi a szülők szívét. Mit lehetne tenni? Eszükbe jut, hogy a kislány a nagy spanyol szent, Avilai Szent Teréz ünnepén született. Pár nap elteltével, mivel a helyzet egyre aggasztóbb, az apa, az internet segítségé- „A szentek ma is vel, egy olyan helyet keres, ahol Szent Teréz közbenjárását élnek: fent lehetne hathatósabban kérni. A gyors keresés eredményeképp egy kármelita nővérek kolostort talál Serraban, 40 ki- a mennyben, lométerre Valenciától, amelynek temploma Szent Józsefnek de itt a földön és Szent Teréznek van szentelve. Autóba ül, és még aznap este elutazik oda. Becsenget, de mivel már késő van, az idős portás nővér azt tanácsolja, hogy jöjjön vissza vasárnap, a déli szentmisére. Attól fogva, feleségével együtt, minden vasárnap ott ülnek a nővérek szentmiséjén, a legutolsó padban, azért, hogy a mise befejeztével rögtön indulhassanak, hiszen 13,30-kor kezdődik a korházban a látogatási idő. A nővérek pedig aggódva kísérik imájukban a fiatal, szenvedő házaspárt. Eközben október 19-én Lisieux-ben, boldoggá avatják Kis Szent Teréz szüleit. A hír az egész világot bejárta. A serrai kolostor perjelnője kezébe kerül az Orar, a burgosi kármeliták folyóirata, amelyben a nővér olvas a Martin házaspár közbenjárására történt Schilirò Péter csodás gyógyulásának történetéről. „És mi lenne, ha Szent Teréz helyett a szent szülők közbenjárását kérnék?” – vetődik fel benne a kérdés. A nővérek türelmetlenül várják a vasárnapot, hogy megosszák meglátásukat az aggódó szülőkkel. November 2-án meg is érkeznek, a mise után azonban, szokás szerint, azonnal autóba ülnek, hogy talán utoljára láthassák még életben kislányukat. Ugyanis már a temetésére készülődnek. A nővér utoléri őket a parkolóban, miközben éppen indulni akarnak. „Imádkozzatok a Martin házaspárhoz, ők közel lesznek hozzátok! Még ma este kezdjétek el a kilencedet, mi is ugyanezt tesszük” – üzeni nekik futtában a nővér, miközben kezükbe nyom egy szentképet.

is.”

37

38

Kármel

Rövidesen a kislány állapota javulni kezd. Áthelyezik egy másik korházba, ahol ugyancsak semmi jóval nem kecsegtetik a szülőket: ha életben is marad, teljesen biztos, hogy a hosszú, súlyos betegség komoly károsodásokat okozott a kislány testi és pszichés alkatába. A szülők azonban nem adják fel a reményt, és az ima rendületlenül folyik: a kislány vérszerinti családjában ugyanúgy, mint az új, lelki családjában, a serrai kármelita nővérek közösségében. A kislány napról napra erősödik, végül lekapcsolják a gépekről, már egy kis anyatejet is kap. Még egy jó hónapot marad a korházban, és mivel állapota rohamosan javul, úgy döntenek, hogy január 7-én hazaengedik. De a javulás minden várakozást felülmúlt, így a kislány végül is január 2-án elhagyhatja a kórházat. Ugyanazon a napon, amelyen – 135 évvel korábban – látta meg a napvilágot a Martin család utolsó leánya, a kicsi Teréz! Pár év elteltével, 2013. január 7-én jön létre a valenciai püspökségen a szakemberekből álló bizottság, hogy hivatalosan is megvizsgálja a kis Carmen csodás gyógyulását. A bizottság munkájának eredménye a 1250 oldalas Positio, amely a következő megállapítással zárul: „A kis Carmen gyógyulása teljes, tartós és tudományos módon megmagyarázhatatlan”. Egy évvel később, 2014. március 18-án, a Szentatya aláírta azt a dekrétumot, amellyel az egyház hivatalosan is elismeri a Martin házaspárnak tulajdonított második csodát is, és engedélyezte szentté avatásukat.

Kármel

A szenttéavatás (élményfoszlányok) 2015. október 18. Egy vasárnap reggel, olyan, mint annyi más Rómában. Talán kicsit hűvösebb, mint ilyenkor szokásos, főleg a hosszú, meleg nyár után. A város nagy része még alszik, amikor a Szent Péter tér környéke már egyre jobban megtelik gyalog vagy buszokkal, vonattal vagy repülővel érkezett zarándokcsoportok sokaságával, akik a hármas, jobban mondva a négyes szentté avatásra érkeztek. Nekem is igyekezni kell, mert bár csak 10 óra után kezdődik a szertartás, de már kora hajnalban jelezte a Bariból, rendi plébániánkról érkező zarándokcsoport (ahol, Isten kegyelméből, nem régen egy hónapot tölthettem), hogy mielőbb érkezzek, mert már nagyon sokan vannak, ők pedig elől állnak, a beléptető kapuknál. A belépőjegyek ugyanis nálam voltak. Amikor valamivel 8 előtt megérkeztem, tényleg alig már lehetett átfurakodni a hatalmas tömegen. Ez volt az első felemelő, de egyúttal kellemes élményem is, egy kis pünkösdi csoda: a sokszínű, sok nyelven beszélő ember, akiket a Lélek hívott össze a közös imára, ünneplésre, bár többségük fáradt lehetett a megtett hosszú út miatt (a mi csoportunk is egész éjjel utazott), mégis lelkesek, örömtelik és szeretetteljesek voltak. Nem türelmetlenkedtek, szidtak vagy kellemetlenkedtek, amikor a rám váró atyával együtt utat törtünk közöttük, bár nem tudhatták, hogy milyen okból vágunk elébük; mindenki (vagy legalábbis döntő többségük) jó kedvűen, mosolyogva, szeretettel fűszerezve tette megjegyzéseit. Egy igazi nagycsaládban, testvérek között voltunk! A szentmise kezdetéig volt idő imádkozni, egymással ismerkedni. Mellettem éppen egy Milano mellől érkezett család ült, aki három tündéri kislányukkal érkezett az olasz atya (Vincenzo Grossi) szentté avatására. Plébániájukon is működik ugyanis az a nővérközösség („Az Oratórium Nővéreinek Intézete”), amelyet a szent plébános alapított, és ahova kislá-

39

40

Kármel

nyaik is járnak. Több száz kilométerről, három kislánnyal (a legnagyobb is még csak második elemis volt), egy fél napot eltölteni kora reggeltől, hidegben (már lassanként én is kezdtem fázni, nem csak a meleghez hozzászokott olaszok!) – egy „egyszerű” szentté avatásért, amelyet a tévéből is kényelmesen végig lehetett volna nézni! Igen, egyik jele volt ez számomra annak a mély, őszinte hitnek, amely ma is él még, hála Istennek – a sokak által leírt „Nyugaton” is –, sok személy és család szívében, ugyanúgy, mint egykor az alençoni Martin családban. És jó volt egyúttal azt is megtapasztalni, hogy nem mindenki egy és ugyanazon úton halad, de mégis egy cél felé tartunk, közösen. Azt, hogy Istennek sok útja és eszköze van, nem csak az, amelyen mi járunk, amelyet mi ismerünk. Mert meg kell vallani, az elején kicsit furcsának éreztem, hogy ők nem a „közismert” Kis Szent Teréz szülei miatt jöttek, hanem egy általam teljesen ismeretlen, úgymond „átlagos” atya miatt, akinek kifüggesztett képe, a másik szentté avatandó nővérével együtt, mintha csak keretét képezték volna Louis és Zélie képének, az ő „díszkíséretük” lettek volna. Ez is része volt a szentmisére, szentté avatásra való előkészületnek: felismerni a másik két szentté avatásra váró személy igazi nagyságát, fontosságát Isten tervében. Hány embert képesek még ma is megmozgatni, hány személyen segítenek még ma is példájukon, követőiken keresztül, hogy Istenhez, az ő tervéhez közelebb jussanak! A szentmise előtt közvetlenül a rózsafüzért imádkoztuk, „Az életszentség latinul, az katolikus egyház hivatalos nyelvén. Majd (végre!) mindig valami megkezdődött a szentté avatási szentmise, a maga szokásos ünrendkívüli.” nepélyességével. Különlegessége talán abban állt mégis, hogy a családról szóló Püspöki Szinódus kellős közepén voltunk, amit a szentmisén megjelent nagyszámú püspök és bíboros is egyértelműen bizonyította. A Szentatya viszont, a szertartás fő szereplője, ha lehet így fogalmazni, eléggé fáradtnak tűnt. De talán nem is csoda: a több, mint egy hete zajló Szinódus, előtte pedig a hosszú, kimerítő amerikai út! De amikor a szentmise végén körbejárta a pápamobilon a tömeget, akkor ismét a régi! Igazi pásztora a nyájnak, akit feldob a nyáj közelsége, a nyáj pedig ujjongó örömmel veszi körül szeretett és szeretve féltett pásztorát. A szentmise egyik csúcspontja még annak legelején volt, amikor a Szentté Avatási Ügyek Kongregációját vezető bíboros hivatalos kérésére és a Mindenszentek litániájának elimádkozása után, a Szentatya az egyház által hivatalos tiszteletében részesített szentek közé emeli a négy új személyt:

Kármel

A Szentháromság tiszteletére, a katolikus hit felmagasztalására és a keresztény élet gyarapodására, a mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok, valamint Saját tekintélyünk erejével, hosszas megfontolás után, miután többször kértük Isten segítségét és meghallgattuk számos (püspökségben) Testvérünk véleményét, úgy döntöttünk, hogy boldog Vincenzo Grossit, A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Máriát és Louis és Marie-Zélie Guérin házaspárt Szentnek hirdetjük és a Szentek Jegyzékébe iktatjuk, meghagyva, hogy az egész Egyházban a szentek között kegyes tiszteletnek örvendjenek. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A Glóriát követően a napi olvasmányok következtek spanyol és francia nyelven, majd az Alleluja, amikor az egész több tízezres keresztény közösség felállt, hogy fogadja Krisztust, a világ világosságát, aki az evangéliumon keresztül szól hozzánk, megvilágosítva szívünk homályait. És valóban – mintegy ennek a szent misztériumnak külső jeleként – ekkor végre a szürke felhők oszladozni kezdtek, és kisütött a várva várt Nap, amely azután az ünnepség végéig világította és melegítette testünket-lelkünket egyaránt. Az evangéliumot két diakónus énekelte az egyház két ősi nyelvén, latinul és görögül. A Szentatya prédikációja inkább a vasárnapi evangéliumról szólt, az alázat és szolgálat szükségességéről, amelyet az aznap avatott szentek is megéltek földi életük során, saját hivatásuknak megfelelő módon. A szentmise egy másik érdekes és fontos pillanata az volt, amikor a szent szülők közbenjárására meggyógyult kis Carmen a felajánlási körmenet legvégén, szüleivel együtt, maga is vitte jelképes kis adományát Krisztus oltárához. De talán a szentmise, szentté avatás legértékesebb adománya maga a kis Carmen volt, akit a szülei, mély alázattal és hálával, tudatosan vagy akár öntudatlanul is Krisztushoz vitték, általa pedig az Atyához, minden élet forrásához, akitől kétszeresen is ajándékul kapták földi életük idejére. A szentek ma is élnek: fent a mennyben, de itt a földön is. „Hiszem a szentek közösségét” – valljuk vasárnaponként a Hiszekegyben. Ez a szentek közössége vált kézzelfoghatóvá számomra pár órára ezen a napon a Szent Péter téren! Meghívásként arra, hogy én is egyre tudatosabban kapcsolódjak be az élő Egyház vérkeringésébe, élő tagja lehessek ennek az Szent Testnek, hogy Krisztus, Szentlelkén keresztül bennem és általam is véghezvihesse a szeretetnek azokat az apró csodáit, amelyre a mai világnak is annyira szüksége van.

41

42

Kármel

Ajándék és feladat Önálló lett a Kis Szent Teréz kármelita kolostor

A

beszámolót írta:

Az Istenszülő Oltalmáról

nevezett

Jozefa Terézia

nővér

OCD

A fa meggyökerezéséhez és növekedéséhez idő kell. Így van ez a marosszent‑ györgyi Kis Szent Teréz Kármel életében is. Tíz évvel ezelőtt, 2005. február 11-én tették le a kolostor alapkövét és 2015. szeptember 8-án vált kánonilag önállóvá. Ez azt jelenti, hogy az anyakolostorról leválva mostantól önállóan él, felelősséget vállalva saját életéért.

Ha visszatekintünk a múltra, hogy hálát adjunk az Úrnak, láthatjuk: nagy dolgokat cselekedett a mi életünkben is, miként a Szűzanya életében (vö. Lk1,49). Az induláskor – Jakubinyi György érsek atyánk kérésére válaszolva – Magyarszékről, a Mindenszentek Kármelből két nővér érkezett Erdélybe. Azóta felépült, és benépesült a kolostor, és ebben az esztendőben önállósult. A jó Isten után sokat köszönhetünk magyarszéki anyakolostorunknak, Mirjam nővérnek, a perjelnőnek: elsősorban az onnan jött nővéreket, a súlyos áldozatokat, imát, és hogy szeretettel együtt küzdöttünk ennek a Kármelnek a létrejöttéért. Ezért is nagy öröm volt számunkra, hogy két nővérünk: Beáta és Angéla nővérek eljöttek az alapításra, és velünk ünnepeltek, szívükben hozva magyarszéki nővéreink szeretetét, jelenlétét. Nagy hálával tartozunk Dr. Jakubinyi György érsek atyának, hogy megépíttette kolostorunkat, és atyai szeretettel gondoskodik rólunk, mind a mai napig támogat bennünket, úgyszintén Egyházmegyénk papjainak és híveinek minden lelki és anyagi támogatást hálásan köszönünk; imáinkban hordozzuk mindnyájukat. Köszönetet mondunk a Magyar Állam jelentős anyagi segítségéért, mindenekelőtt Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak nyilvánítjuk ki hálás tiszteletünket, amiért jelentősen támogatja kolostorunk bővítését, fejlesztését. Említésre méltó, hogy nemcsak az erdélyi Kármel, hanem az anyaországi Kármelek segítésében is jelentős szerepet vállalt. Szívből örülünk, hogy idén, 2015. március 28-án, Szent Terézia Anyánk születésének 500. évfordulóján Generális atyánk a Kármelita Rend tiszteletbeli tagjává nyilvánította őt és a rend lelki, kegyelmi kincseiben részesítette.

Kármel

Hálaadásunk csúcspontja 2015. szeptember 8-án volt, Szűzanyánk születésnapján. Az alapítást az ünnepi szentmisében hirdette ki Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek atya, amelyen koncelebrált Tamás József püspök atya, valamint tizenkilenc pap a Kis Szent Teréz Kármel szabadtéri oltáránál, ahová közel kétszáz hívő gyűlt össze. Együtt ünnepelt püspök, pap, szerzetes és világi Krisztus-hívő, egyházi és polgári elöljáró, katolikus és református keresztény, kicsi és nagy egyaránt. Generális atyánkat – a Lisieux-ből érkezett – P. Didier-Marie Golay kármelita atya képviselte, aki elnökölte a másnap sorra kerülő perjelnő-választást. A szentmise elején Érsek atya felolvasta a megszentelt élet és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja levelét, amelyben engedélyezik, hogy „a gyulafehérvári érsek, saját belátása és lelkiismerete szerint létrehozhatja a marosszentgyörgyi Sarutlan Kármelita Nővérek kolostorát, mindazokkal a privilégiumokkal és más lelki kegyelmekkel, amelyeket a fent említett rend minden kolostora törvényesen birtokol, miután eleget tett mindazon előírásoknak, amelyeket az Egyház egyetemes törvényei írnak elő, különösképpen is, amelyek a klauzúrára, a szerzetesnővérek eltartására és az ő lelki-gondozásukra vonatkoznak”. Ezt követően felolvasta a Kis Szent Teréz Kármel lakóinak névsorát: Szentháromságról nevezett Katalin Ildikó nővér, Isten Irgalmasságáról nevezett Mária Teréz nővér, Szűz Mária mennybevételéről nevezett Margit nővér, a Megszentelő Szeretetről nevezett Anna nővér, Krisztus Szent Sebeiről nevezett Johanna Andrea nővér, az Istenszülő Oltalmáról nevezett Jozefa Terézia nővér, Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett Teréz nővér és Szabó Melinda jelölt.

43

44

Kármel

Ünnepi beszédében az Érsek atya először a nap misztériumáról beszélt, Szűzanyánk születésének megünnepléséről: „az Ő gyermekei vagyunk. Összejöttünk, hogy megünnepeljük születésnapját, és ugyanakkor elbeszélgetünk, felemlegetjük a múltat, amelynek emlékeiből építjük a jövőt. A Boldogságos Szűz Mária születése nem szerepel a Bibliában. De segítségünkre siet a Protoevanglium Iacobi, II. századi keresztény apokrif, amelyből több ünnepünk is származik. Innen tudjuk, hogy Szűz Mária Júda törzséből, Dávid családjából származott, Szent Joakim és Szent Anna egyetlen gyermeke, szüleinek késő öregkorukban született leánya. Törzsbeli férfiúhoz kellett férjhez adni, ez pedig a názáreti ácsmester, Szent József volt. A jó Isten adta természeti törvény szerint kilenc hónapra születik meg a gyermek a fogantatás után. Ezért van kilenc hónap különbség az Angyali üdvözlet és Karácsony között, december 8., a Szeplőtelen Fogantatás és a mai ünnep, szeptember 8., Kisas�szony között.” A továbbiakban arról a fontos eseményről szólt, amely az erdélyi magyar Kármel életében ma megvalósult: „A Szűzanya születése napján megszületik a marosszentgyörgyi Kis Szent Terézről nevezett kánonjogilag önálló Kármel. Születésnapon mit kell kívánni? Bis hundert zwonzig! (Gn 6,3) Nem: ameddig Isten akarja. És Kis Szent Teréz fog gondoskodni arról, hogy erdélyi kolostora ne haljon ki! És a Lisieux-i se.

Kármel

Erdélyben nem volt Kármel. Leányainknak a pécsi, majd magyarszéki Kármelbe kellett menniük, ha hivatásukat követni akarták. Ezért volt szükség az erdélyi Kármel alapítására, hogy az erdélyi hivatások Erdély földjén élhessék a Kármelt. Ma, az alapkőletétel után tíz évvel megvalósult az álom.” Ezt követően Érsek atya az idei kegyelmi év több jeles napjáról is megemlékezett: Kis Szent Teréz örökfogadalmának 125. évfordulójáról, Avilai Szent Terézia anyánk születésének 5. centenáriumáról, a szerzetesek évéről és a Mária-évről, amely a Gyulafehérvári Főegyházmegyének fontos kegyelmi ideje, hiszen 500 éves a Szűzanya csíksomlyói kegyszobra. Végül az Isteni Irgalmasság rendkívüli szentévéről is szólt, amelyet Őszentsége, Ferenc Pápa nyit meg 2015. december 8-án, és amely jövő év Krisztus Király főünnepén zárul. Kiemelten „Nagy feladatot bízott beszélt Kis Szent Teréz és Szent Fausztina nőránk az Úr: vér lelki kapcsolatáról, valamint arról, hogy mindketten az Isteni Irgalmasság tanúi. olyan földön kell A szentmise végén P. Didier-Marie meggyökereznie Golay kármelita atya örömét és háláját fejezte ki a kánoni alapításért, hogy együtt a Kármelnek, amely számára ünnepelhetett velünk. Továbbította a Ge- új talaj, de befogadó. ” nerális atya üdvözletét és imáiról biztosított bennünket. Végül a Te Deummal, a Pápai és a Magyar Himnusszal zárult a szentmise. Ezt követően agapéra és kötetlen beszélgetésre hívtuk vendégeinket. Fontos momentum, hogy háromszázkilencvenhat évvel ezelőtt szeptember 8-án halt vértanúhalált Erdély – eddig egyetlen – szentté avatott szülötte: Pongrácz Szent István jezsuita, kassai vértanú. Példája arra hív bennünket, hogy merjük vállalni Krisztussal a keresztet népünkért, a ránk bízottakért, mert ha Krisztus van életünk első helyén, akkor tudunk élni-halni Érte, és akkor leszünk képesek jövőt építeni. Reményt ébresztő, hogy Alapító Szent Anyánk születésének ötödik centenáriumi évében jöhetett létre Erdélyben a sarutlan kármelita nővérek első magyar kolostora. Nagy feladatot bízott ránk az Úr: olyan földön kell meggyökereznie a Kármelnek, amely számára új talaj, de befogadó. Amit Szent Terézia Anyánk tapasztalt, azt mi is átéltük: az igazi alapító nem más, mint Jézus Krisztus, de minden kor nemzedékének alapkőnek kell lennie az utánuk jövő generáció számára. Ez olyan kihívás, amelyet Isten irgalmában, hűségében bízva igyekszünk naponta felvállalni, amelyhez kérjük testvéreink imáját.

45

46

Kármel

Az sem véletlen, hogy ezen a napon van Kis Szent Teréz örökfogadalmának 125. évfordulója. Az ő Igenjének gyümölcse ez a Kármel is. Arra biztat, hogy úgy mondjunk igent Krisztusnak, hogy bízunk benne: Ő képes szentté, gyümölcstermővé tenni bennünket. Ő példát adott a szeretet útján járni. Hisszük, hogy Kis Teréz segíteni fogja ebben Sarutlan Kármelita Nővérek Rendje erdélyi nővéreit. Végül a szerzetesek évében az Úr mély Ordinul Surorilor Carmelite Descaltate tanúságtételre hívott. A szemlélődő élet maCím: Marosszentgyörgy (Erdély), Tófalvi út 170. napság talán nagyobb súllyal bír, mint az Levélcím: 547530 Sangeorgiu de Mures elmúlt századokban. A profitközpontúság Tofalau nr. 170. Romania hamar véget ér. Isten mindig jelen van, válTelefon: 0040749065399 tozatlan, mindig aktuális és kimeríthetetlen E-mail: [email protected] szeretet. Ha ezt a mindennapok csendes, szeWeboldal címe: www.karmelitakolostor.hu retetteljes küzdelmeiben szemléljük és éljük, akkor a rohanó világ előtt is megnyílik a keBankszámlaszám: gyelem útja, az Istenben megélt értelmes élet RO33OTPV320000272988HU01 horizontja. Pénzintézet: OTB BANK Romania SA Ajándék és feladat, hála és bizalom, lenPénzintézet címe: Targu Mures P-ta dület és remény jellemez most bennünket, Trandafirilor nr. 50. amely a fizikai fáradtságon is átsegít, hogy SWIFT kód: OTPVROBU megújuljon ifjúságunk, mint a sasoké, ahogy a zsoltáros mondja. A Zsidókhoz írt levél buzdítása most különösen is szól hozzánk: „azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és minden környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül” (Zsid 12,1–2). Mindenért dicsőség és hála az Úrnak! (Szeptember 9-én, a Kis Szent Teréz Kármel káptalanja megválasztotta perjelnőnek: Johanna Andrea nővért; első tanácsosnak: Katalin Ildikó nővért és második tanácsosnak: Anna nővért.)

Kármel

Hagyományos formák –

új élettel Az

interjút készítette:

P. Péceli Bence Imre OCD

Ferenc pápa 2015. okt. 18-án, a családszinódus alatt avatta szentté Kis Szent Teréz szüleit. Ismeretes, hogy már II. János Pál pápa milyen fontosnak tartotta a házasság szentségét, a családot, és szeretett volna egy szent házaspárt állítani példaképként a családok elé. Ferenc pápa a schönstattiaknak mondta: A megújuló egyháznak szüksége van egy megújult Schönstattra, mely nyitottan, bátran, aktívan fordul a jövő felé. A Máriával való szeretetszövetség a leggyorsabb és legbiztosabb út a Krisztussal való szövetséghez. A Csermák házaspárral a katolikus Schönstattcsaládmozgalomban megélt tapasztalataikról beszélgettünk.

Hogyan alakult meg a Schönstatt-mozgalom? A nemzetközi Schönstatt-mozgalmat Josef Kentenich (1885–1968) pallottinus atya alapította egy csapat gimnazista fiúval 1914-ben a Rajna-parti Vallendar városka Schönstatt nevű diákotthonában illetve a közelében levő kis kápolnában, mely az évek során a schönstatti Szűzanya kegyhelyének bizonyult. Kentenich atya 1948-ban így bíztatta a családokat: „a mai időkben, az életfeltételek sokoldalú gyökértelenedése miatt, a családok szentélyében mutatkozik a legerősebb pusztítás. Ha a schönstatti Szűzanya új emberi társadalmat és új embertípust akar formálni és kialakítani, akkor szükségképpen egész kegyelmi erejét arra kell koncentrálnia, hogy

teherbíró Schönstatt-családokat alkosson, és ezek számát megsokszorozza.” A Schönstatt az elmúlt száz év alatt világméretekben elterjedt és számtalan tapasztalatra tett szert. Ebbe kapcsolódtak

47

48

Kármel

bele 1983-tól kezdve a magyar családok, köztük 1984-től mi is. A Schönstatt-mozgalomhoz családos ágához ti korán csatlakoztatok. Hogyan történt ez? Alice: A házasságunk első időszaka után keresni kezdtünk nekünk való családos közösséget. Többfelé is próbálkoztunk, mire rátaláltunk. Egy család meghívott minket, gyerekeinkkel együtt egy hétvégére a balatonfelvidéki Óbudavárra, a Gódány családhoz, akik akkor már évek óta a Schönstatthoz tartoztak. Ami elsőként feltűnt és vonzóan hatott: a lelki otthonosság érzése. A családunk minden tagja jól érezte ott magát; gyerekeink is, mi is. Vonzó volt számunkra a szabadság légköre is; nem akartak semmit sem ránk „erőltetni”. A hétköznapi életünk tapasztalatairól beszélgettünk a találkozókon, és együtt kerestük a válaszokat kérdéseinkre. Kálmán: A Gódány házaspár lelkivezetője, Tilmann atya1 egy „véletlen” összeesésből kifolyólag részt vett az első kis családcsoport összejövetelén. Ekkor ismerte fel a Szűzanya hívását és tervét, hogy a magyar családoknak közvetítse Schönstatt tapasztalatait és lelki-kegyelmi kincseit. Egyszerűen felejthetetlenek az első élmények: Tilmann atya olyan dolgokról beszélt, melyek a hétköznapi életünket érintették. Elmélyült tudását és tapasztalatait egyszerű szavakkal érthetően adta át és használható módszereket, járható utat mutatott.

Íme egy idézet Tilmann atya egyik előadásából, mely Óbudaváron hangzott el, 1992 május 26-án: „…Az első apostoli feladatunk az, hogy nálunk otthon felépítsük a szeretet birodalmát. A szeretet országát. És az a feladatunk, hogy mindnyájan együtt egy oázist képezzünk. A harmadik fokozatban pedig továbbadjuk a szeretetet. Ezért az első feladatunk a saját családunk… Pl.: Egy napon öt fontos dolgot éltünk meg: • Korán reggel jót beszélgettünk egymással. • Egy tanácskozást vezettem, és a tanácskozás sikeres volt. • Elvesztettem a lakáskulcsomat, és estig nem találtam meg. • Fél órán keresztül játszottam a gyermekeimmel, és ők nagyon boldogok voltak. • És este még beszélgettem a feleségemmel. Most vége a napnak, és mire gondolok? A lakáskulcsomra, ami elveszett, és még mindig nem találtam meg. Ilyenek vagyunk. Az egész nap olyan szép volt, és olyan jó volt. És ez a kulcs... ó, Istenem... Ezt ne csináljuk! Ezen lehet munkálkodni. Szeretném, hogy Önök ezt megtanulják. Szeretném, hogy megtanulják meglátni az életükben a jó dolgokat. Ha a társukban nem látják a jót, akkor jöjjenek, és mondják el ezt nekem! Én majd elmondom önöknek, hogy mi minden jó van a társukban. De erre nincs szükségük. Ez egy kis fegyelem kérdése.

Kármel

Megkülönböztetünk „aranyásót” és „ganajtúró bogarat”. Vannak ganajtúró újságírók. Vannak ganajtúró politikusok. Vannak ganajtúró emberek. Mindig a rosszat keresik, látják. Barátaim, mi az aranyásók városát építjük. Ez egy feladat. Ássanak ki aranyat! Ássanak, kutassanak ma délután arany után. De ehhez szükségük van a Szentlélekre. Ez egészen normális, hogy ha egy dolog volt rossz, akkor arról beszélünk. Érdekes, de ilyenek vagyunk. És ha sikerül a sok szép és jó dolgot ténylegesen meglátni és megnevezni, akkor az a Szentlélek adománya, az öröm adománya. Ez nagyon szép. És szép akkor az élet. Mi keresztények bol-

dogabbak vagyunk, mint az átlagemberek. Ez a mi feladatunk. Boldognak lenni.” Melyek a legfontosabb alapelemei ennek a mozgalomnak? Kálmán: A nemzetközi Schönstatt-család – hasonlóan a többi lelkiségi mozgalomhoz ill. szerzetes-rendekhez – az alapítója küldetését viszi tovább és az alapító karizmáiból él. Az alapító Josef Kentenich atya küldetése egy új típusú keresztény személyiség és közösség kimunkálására vonatkozik a modern világ számára. A saját tapasztalataival átélt és felismert korforduló válságegyütteséből kiindulva egy lélektani-pedagógiai mozgalmat épített fel. Hangsúlyozta, hogy nem helyes azt mondani, hogy ez

49

50

Kármel

a modern világ már nem keresztény, mert a modern világ: a bankok, a világgazdaság, a globalizáció világa egy teljesen új világ, mely még sohasem volt keresztény. A mi feladatunk ezt áthatni a hittel, megkeresztelni. Ehhez arra van szükség, hogy figyelembe véve a modern ember lelki alkatát és lehetőségeit, a hagyományos hitigazságokat, vallásgyakorlatokat újra bele kell gyökereztetni a hétköznapi életbe. Schönstatt három nagy pillérre épül: • határozott hivatás- és küldetéstudat • a gyakorlati gondviselésbe vetett hit (a hétköznapi életben megmutatkozó gondviselés) • Máriásság Valójában ez a mozgalom nem egy új tanítás, hanem egy új kegyelmi feltörés a katolikus egyházon belül, mely a Szűzanya schönstatti szentélyeiből árad szét.

A schönstattivá válás a Szűzanyával kötött szeretetszövetséggel valósul meg. Alice: Nekünk, schönstatti családoknak különösen is nagy kegyelem, hogy a Szűzanyát meghívjuk az otthonainkba, a házi szentélyeinkbe, ahol segít keresztény légkört kialakítanunk, segít a gyerekek és önmagunk nevelésében, segít a gondok megoldásában. A felállított szentélyben jön össze esténként a család imádkozni, miközben átéli összetartozását, egységét; a Szűzanya elé viszi örömeit, nehézségeit és kéréseit… Schönstatt jellegzetessége, hogy szinte mindenféle korú, állapotú és elkötelezettségű ember megtalálhatja benne a saját közösségét. Összesen több mint 20 féle közösség laza szövetségéből áll. A központi magját a Schönstatt-atyák közössége alkotja, emellett a Mária-nővérek játsszák a legjelentősebb szerepet, s a családos ága jelenti a Schönstatt alapját és koronáját. Mert a család a legfontosabb műhelye az új ember és új közösség kinevelésének. Bíró László atya, a családokért felelős püspök mondta egy alkalommal: „Kívánom, hogy minden családnak legyen egy jó megtartó közössége!” Magyarországon eddig a család-, a fiú- és lánymozgalom jött létre a Schönstatton belül. A Magyar Schönstatt Családmozgalom 1996-ban megalapította a Családakadémiát, amelynek célja az Egyház nyilvánossága előtt felkínálni a Schönstatt lelki kincseit és tapasztalatait. A Családakadémia a magyar Schönstatt-család kifelé irányuló arca. A mozgalom növekedésének és lelki mélyülésének mérföldköveként a magyar

Kármel

schönstatti családok 2005-ben Óbudaváron felépítették kápolnájukat, a schönstatti ősszentély mását. A lelkigyakorlatos házban nyaranta folyamatosan egyhetes családnapok zajlanak. A képzőház körül a „Házaspárok útja” található, mely kedvelt zarándokhely: 15 állomása végigvezet a családi élet állomásain. Évente rendezünk női lelki napokat is az ország több helyszínén egy schönstatti Mária-nővérrel. A magyar nyelvű schönstatti irodalom könyvei, füzetei Óbudaváron beszerezhetők. A www.schoenstatt.hu honlapon mindenről bővebb tájékoztatás található. A gyermekeitek beleszülettek már a schönstatti életbe. Ők hogyan viszonyultak ehhez kezdetben? Kálmán: Ahogyan az első élményeknél megtapasztalhattuk, hogy az egész család jól érezte magát Óbudaváron, ugyanez folytatódott később is. A házaspári egyhetes lelkigyakorlatokra gyerekekkel együtt megyünk. Délelőttönként, miközben a felnőttek előadásokat hallgatnak, a gyerekekkel korcsoportok szerint gyerekfoglalkoztatók törődnek. Ez nagy ereje Schönstattnak, hogy annyi lelkes, ügyes fiatal segíti. A családmozgalom mellett így aztán felnőtt az ifjúsági mozgalom, a fiú- és lánymozgalom is. Ők nyári táborokat, ifjúsági találkozókat, hétvégéket szerveznek és a szülőktől függetlenül, saját vezetőikkel fiú és lánycsoportokat működtetnek.

Alice: A fiaink már kisiskolás korukban elindultak a maguk útján a fiú-táborokba; ahova évről évre nagy örömmel és lelkesedéssel készültek. A táborokban lelkivezetés is folyt, és lelkileg egyre érettebben jöttek haza. Mi szülők, a Szűzanyára bíztuk gyermekeinket. A schönstatti szeretetszövetségben a Szűzanya ezt az ígéretet adja: „magamhoz vonzom az ifjú szíveket…” és mi ebben bízunk. Hisszük, hogy Ő vigyáz a gyerekeinkre, neveli őket és alakítja életüket, hogy kedvesek legyenek a Jóisten előtt. Természetesen naponta küzdünk az aggodalmainkkal is. De mi ebben hiszünk és bízunk, hogy gyermekeinket egész életükön keresztül vezeti Mária, és ki előbb, ki utóbb, de Hozzá talál. Kálmán: Talán egy nyugodt, békés korban természetesnek lehetett venni, hogy a fiatalok ott maradtak abban a közösségben, amelyben felnőttek. Ma azonban szinte semmi sem természetes. De mi szülők kitartunk a gondviselésbe vetett hitünkben, hogy Isten vezeti felnőtt gyermekeink életét az Ő terve szerint. Ezért imádkozunk értük nap mint nap. Ide tartoztok, ide jártok a kármelita Kis Szent Teréz Plébániára szentmisére, láttok-e

51

52

Kármel

valamilyen kapcsolatot a Kármel és a schön‑ statti lelkiség között? Kálmán: Kentenich atya gyakran idéz Kis Szent Teréztől, a lelkisége nagyon közel áll hozzánk. Analógiát is fedezhetünk fel Kis Szent Teréz és Josef Kentenich, a Schönstatt alapítójának gyermekkori Mária-élményei között: egyrészt az emberi lét határainak megtapasztalásában; illetve ezzel összefüggésben egy mélyreható vallásos élményben. Kis Szent Teréz „kis útja” nagyon rokon Kentenich atya útjával. Az életszentségre törekvésnek erről az újáról így beszél Kentenich atya: „Némelyek azt gondolják, hogy ha alázatossá kell lennem, akkor nem járhatok az életben frissen és vidáman. Éppen fordítva igaz. Meg kell, hogy lássák, hogy mennyire szabaddá válnak így bensőleg. Akkor azt is meg fogjuk látni, hogyan hordoz minket Isten kegyelme. És a ránk támadó harcot és nehézségeket fogjuk legfőbb eszközként felhasználni arra, hogy Isten karjaiba jussunk. Ezt akarja Ő elérni, ezt akarja tenni... Bármiféle életszentségnek, de bármiféle gyermekségnek is egyszer el kell jutni ehhez a magatartáshoz... A gyermek nem úgy játszik Isten előtt, mintha nem fejtene ki erőteljes saját tevékenységet. De igen, ez azonban nem sokat számít. A nehéz harcok és küzdelmek természetesek. De ezeket a Jóisten, Krisztus viszi végbe bennünk...”

Hogyan szoktátok ünnepelni a karácsonyt? Van-e az ünneplésetekben különösen schönstatti vonatkozás? Alice: A schönstatti Karácsony is ugyanaz a Karácsony. Nincs semmi új benne. Schönstattban a kegyelmi forrás az új, melyből merítve mélyebb átéléssel ünnepelhetünk. Vagyis a hagyományos formákat igyekszünk új élettel, tartalommal megtölteni. Mert a forma idővel fel tudja falni a lelket. Néha tartunk tapasztalatcserét arról is, hogy ki hogyan ünnepel, és tanulunk egymástól. Hogyan tekintetek a jövőre? Kálmán: Most ünnepeltük Schönstatt alapításának 100. évfordulóját. Még most is eltölt a hála, hogy mennyi mindent kaptunk ajándékba a Jóistentől a Szűzanyán keresztül. Nagyon reméljük, hogy Ő, aki elkezdte velünk ezt az építkezést, nem hagyja abba, folytatja, és mindig újra meghív munkatársakat is. Ott van az a sok gyermek, akik mind Schönstattnak köszönhetik az életüket; fiatalok, akik nővérnek, atyának jelentkeztek; tehetséges házaspárok kreatív ötletekkel. De ott vannak előttünk a kor kihívásai is: az új „digitális kontinensnek” a megkeresztelése. Jegyzet 1

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro

Caritate Christiana-díjat adományozott Tilmann Beller schönstatti atyának a magyar egyházért, a családok megújulásáért végzett fáradhatatlan munkájáért. A díjat a testület nevében Márfi Gyula veszprémi érsek a magyar Schönstatt Családmozgalom 2008. április 5-i óbudavári ünnepségén adta át.

Kármel

Novíciusok között P. Péceli Bence Imre OCD

írása

Marcell atya élettörténetének megismerésében az elősző számban az örökfogadalom tételéig illetve pappá szenteléséig jutottunk. Marcell atyát, ismervén korábbi pedagógusi múltját és tehetségét, a rend elöljárósága a novíciusok magiszterének nevezte ki. Újra f iatalok között lehetett tehát.

53

54

Kármel

A novíciusok életkorban nem sokban különböztek, azoktól gimnazista fiataloktól, akiket még Zalaegerszegen tanított. Bár tudjuk, hogy akkor is voltak olyanok, akik idősebb fejjel léptek be a rendbe. Erről az 1930-tól 1943-ig tartó időszakról, amely számára is lelkileg és szellemileg nagyon gazdag és aktív volt, amelynek során lelkiségi könyvek, prédikációs gyűjtemények kerültek ki a keze alól, a volt novíciusok vis�szaemlékezéseit is számba véve egy nagy terjedelmű könyvet lehetne írni. Most csak néhány fontos elemet, pillanatképet elevenítünk fel életének ebből a fejezetéből. Bevezetés a kármelita életbe Mi volt a novíciusmagiszter feladata? Tudjuk, hogy a noviciátus egy próbaév a rendbe lépők számára. A jelölt idő végezetével a beöltözés következik. A próbaév alatt a fogadalomtétel előtt egy intenzív rendi képzésben vesznek részt a novíciusok. Bele kell tehát tanulniuk a szerzetesi életbe, főként a gyakorlatban, de természetesen elméleti igazságok elsajátításával is, hogy amikor fogadalmat tesznek egyrészt világosan tudatában legyenek annak, hogy mire mondanak igent, másrészt már tudják is élni a szerzetesi életet. A II. vatikáni zsinat előtt a szerzetesrendekben sokkal nagyobb szerepet kaptak a szabályok, mint ma. 1934-ben, tehát épp Marcell atya magiszterségének első felében adta ki a Magyar Rendtartomány, a Kármelhegyi Boldogasszony Sarutlan Testvéreinek Szabály-kézikönyvét. Ez 538 pontban, szabályok utasítások formájában írja le a szerzetesi életet. Ez a hármas fogadalomtól kezdve, a napirenden, az egyes szolgálattevőknek adott utasításokon keresztül egészen addig, hogy a szerzetesnek mikor hogyan kell ülnie, nagyon részletesen leszabályozva írja elő a szerzetesi élet mikéntjét. Ha elolvassuk ezt a szabálykönyvet nem annyira konstitúciókat, vagy annak alkalmazási szabályait látunk benne, hanem illemszabály gyűjteményt, amely természetesen azért nagyon sok lelki tartalommal is rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy a novícius magiszternek is az egyik fő feladata lehetett ezeknek a szabályoknak a megtanítása és begyakoroltatása. Jól tudjuk, hogy Marcell atyának ebben a korban valóban fontosak voltak a szabályok. A győri káptalanon 1942. november 12-én az összeszedettségről tartott beszédeiben is ezt hangsúlyozza. Ez az elmélkedése nemrég nyomtatásban is megjelent a Szent Gellért kiadónál. „A szerzetesi élet szabályokra van építve: szabályozott élet. Ennek az életnek fönntartója, biztosítója: a Szabály. Mi a Szabály? – Keret. Ebbe kell beleilleszkednie a szerzetesi léleknek. Üsd szét ezt a keretet –és széthull a szerzetesi lelkület. Rongáld meg –vele együtt rongálod a magad lelkét. Lazítsd meg, és meglazul egész lényed. Hordóhoz is hasonlíthatjuk a szabályt, erős dongákkal, hatalmas abroncsokkal. Benne a szerzetesi lélek tüzes vörös-

Kármel

bora, vagy az érett lélek királyi aszúja. Verd le az abroncsokat, széthullanak a dongák, összeomlik a hatalmas faalkotmány, s ami benne volt, azt a föld issza be. Eltűnik, mintha soha nem létezett volna. Volt, nincs. (…) A szabály a szerzetesi élet lényege. Ha nincs szabály, nincs szerzetesi élet.”1 Ma talán mosolyogva tekintünk a szabály ilyen nagyméretű felmagasztalására. Avval a kijelentéssel nem is érthetünk egyet, hogy a szabály a szerzetesi élet lényege. Mégis miután újabban gyakran átesünk a ló túloldalára, újra kezdjük, jobban megbecsülni a szabályokat és törvényeket a szerzetesi életben is. Marcell atya figyelmezetései, ha túlzottak is, útmutatóul szolgálhatnak nekünk az összeszedettség megélése érdekében. Lelkiségi tanítás A noviciátus természetesen nem merülhetett ki szabályok és cselekvésformák gyakorlásából. A gazdag lelki tartalom a kármelita szentek műveinek tanulmányozása akkor is elsőrangú volt. Szeghy Ernő atya nem sokkal ezelőtt fordította le szentjeink műveinek nagy részét magyarra, ezzel nemcsak segítette, hanem előtérbe is állította szentjeink írásainak tanulmányozását. Áder Rafael atya is megerősíti ezt visszaemlékezésében. „Kezünkbe adta szent Szüleink: Keresztes Szent János és Szent Terézia műveit. Olvassuk és lassan-lassan majd megértjük. Amikor már jócskán olvastam Ker. Szt. Jánost és főleg az ő hegyrajzát tanulmányoztam, valahogy belém vésődött egy eszme: a kiindulás után úgy rajzolja Szt. Atyánk, hogy semmi, semmi, semmi… és a hegy csúcsán szintén semmi. Aztán nincsen út, aztán megérkeztünk a biztonsághoz és egyesüléshez és a hegytetőn örökös lakoma. Mint fiatalt nagyon megfogott és mindenben időt is szabtam magamnak. Egyik fő erény az volt, hogy az időt jól kihasználjuk. És nagy lelkesedésemben bementem Magiszter atyánkhoz és kezdtem neki magyarázni, hogy első fogadalomra én felérek a hegy csúcsára, aztán mire jön az ünnepélyes fogadalom, akkora már biztonságban leszek és újmisémre teljes magaslaton, ahol állandóan egyesülve leszek Istennel. A mi Marcell atyánk jóváhagyólag bólintott mindenre: »Jól van édes fiam… csak rajta, törekedni előre… jól van.« Ezek a buzdítások annyira belém ragadtak, hogy még 43 év után is legkedvesebb olvasmányom Keresztes Szent János atyánk művei.”2 Marcell atya noviciátusi tanításai kiadásra is kerültek Kolostori iskola címen. Ez a könyv tükrözi imapedagógiáját, amelyben jelen vannak a szabályok követésére és szentjeink tanítására vonatkozó tanítások. Mindezeket Marcell atya mély máriás tapasztalatai fogják egybe. A kolostori iskola cikkei először a Kármel újság elődjében a Szent Terézke Rózsakertjében jelent meg. A Kármelben különösen is fontos Szűz Mária szerepének hangsúlyozása a lelki életben. Marcell atya a máriás nevelést a saját lelki tapasztalataival gazdagítva adta

55

56

Kármel

tovább. „Nagyon kihangsúlyozta a Szűzanya-tiszteletet. De különösebb fajtáit nem mondta, hanem minden oktatásban benne volt a Szűzanya. Hányszor, de hányszor kérdezte a nap legkülönbözőbb szakában, hogy »egyedül megy«?Ha elfeledkeztünk, mert emberileg egyedül voltunk a noviciátus valamelyik helyén, és azt mondtuk »egyedül«, akkor jött is a fedés: »Nos hát milyen gyermeke a Szűzanyának, hogy nélküle megy?« És szeretettel teljes korholást tett, hogy ez többé ne forduljon elő. Minket már meg sem lepett a Mária-beszédeinek sorozata, annyira mindennapos volt a Szűzanya tisztelete. Mária által Jézushoz. Ezt sokan félreértették nála és kifogásolták is.”3 Erényekre való nevelés A volt novíciusok említik beszámolóikban, hogy milyen fontosnak tartotta Marcell atya az erényekre való nevelést. Ezeknek részleteit megtaláljuk a Kolostori iskola című könyvében, de azért egy-két epizódot kiemelünk evvel kapcsolatban a novíciusok élménybeszámolóiból is. „Megmutatta, hogy az erényekben milyen következetesen kell előrehaladni. Elővette a világi korából megőrzött erénytáblázatait. Még órákon is ellenőrizte magát és éppen ez okozott a diákjainak fejtörést, hogy az utolsó évben mit irogat az osztályfőnök úr a noteszba, amikor nem szokott osztályozni. Sok ilyen füzetet láttam, és buzdított arra, hogy a következetes ellenőrzést végezzem.”4 Takács Nándor Jusztin püspök atya, aki Marcell atya utolsó novíciusainak volt az egyike leírja, hogy Marcell atya lelkiségi nevelésében milyen fontos helyet kaptak az erények. „Szombat kivételével minden délelőtt három tanóránk volt, amikor lelkiségi, rendtörténeti „A Kármelben ismereteket adott elő Marcell atya. Elsősorban nem teológiai, hanem lelkiségi képzést kaptunk, ami azt jekülönösen is fontos lentette, hogy a liturgiát, a zsolozsmát ismertük meg Szűz Mária szerepének mélyebben. Tanultunk rendtörténetet is, de legfőképpen hangsúlyozása a lelki élet alapjaival, az emberi erényekkel foglalkoztunk. Mert csak légvárat épít, aki úgy akar lelkiséget, a lelki életben.” hogy nincs meg benne az alapvető természetes erkölcsi rend, a készség a jóra, a becsületességre, az igazmondásra és a szolidaritásra. Ez mind beletartozott Marcell atya pedagógiájába. A kármelita rendnek sok jeles lelkiségi írója van, közük Johannes a Jesu Maria nevű szentéletű kármelita pedagógus leírta, hogyan épülnek rá a természetes erényekre a teológiai erények, a lelkiségi erények.”5 Felföldi Balázs, Mátyás atya is megjegyzi, hogy „vidáman szerető atyaként igyekezett minket mindig az erények útjára vezetni Marcell atyánk. Többször megkérdez-

Kármel

te tőlünk, hogy szeretnénk-e szentek lenni? Mi erre aztán mindig azt feleltük, hogy nem szeretnénk, hanem akarunk! Ugyanis tudtuk, hogy ezt kell a kérdésre válaszolni. Nagyon sokszor hangoztatta, hogy mindenben lehetünk szerények, csak ebben az egy dologban nem. Mert az életszentséget nemcsak óhajtani, nemcsak szeretni, hanem AKARNUNK kell!” 6 Ezeket az erényeket Marcell atya nemcsak az órákon tanította, hanem a mindennapok más pillanataiban is beléjük nevelte, sokszor a saját példaadásával, vagy az élet adta helyezetek jó kihasználásával. A hitelességével kapcsolatban József testvér a követ- „vidáman szerető kezőt jegyezte meg. „Nem prédikált olyasmit, amit ő maga atyaként igyekezett nem élt volna. Ez mindenkor érződött a beszédein is.”7 minket mindig Vegyünk még egy olyan példát, amikor a noviciátusi órán kívüli nevelésére mutat rá. „Heti söprés alkalmával az erények útjára egyszer csak megállította kis novíciusait, Rafael és Honor vezetni testvéreket, s rámutatott egy felírásra: »Jó a férfinak, aki az igát serdülőkora óta viseli.« Marcell atya megkérdezte tőlük, Marcell atyánk.” hogy így van-e? Jól érzik-e magukat Isten igájában? A fiúk összevigyorogtak és azt felelték, hogy ez rájuk nézve áll, de a Magiszter atyára nem. Alig végeztek a söpréssel, egyiküket behívta a magiszteri cellába. Aztán elővette János atyánk újoncoktatási könyvét s abból felolvasott egy részletet: »Vannak, akik kora ifjúságuktól az Istennek szentelték életüket, de mivel sok évet eltöltöttek már a kolostorban, azért úgy gondolják, hogy mindent megtettek és megállapodnak megfeneklenek. Aztán vannak, akik később kapnak hivatást és mivel úgy érzik, hogy sok időt elfecséreltek a világban, ezért nagy buzgósággal vágnak neki az életszentségnek és igen magasra jutnak!«”8 Közösségformálás Marcell atyának fontos volt az, hogy a Szent Teréz által szorgalmazott közösségeszmét is továbbadja. Novíciusaiból jó közösséget akart formálni. Erről árulkodik a következő visszaemlékezés is. „Nevelt ő mindennel és minden percben. Mindig rajtunk volt a szeme, mindig a kegyelmi életet figyelte. Amikor szentségimádásra indultunk, mutatta nekem, öreg novíciusának, az előttünk haladókat. Egy másodéves kispap Fehérvárról, P. Ágoston, bencésből lett kármelita, aztán a karkáplánból lett P. Celesztin, majd a katonatisztből és premontrei újoncból lett P. Lucián; az ötödik saját kis juvenátusunkból öltözött be. Ekkor ezt mondta Marcell atya: »Látja, mikor lesz ebből a színes társaságból kármelita közösség… Össze kell nevelni őket, ha idősebbek is…«”9

57

58

Kármel

Az is kitűnt, hogy Marcell atya mennyire szívén viseli a neveltjeinek a sorsát. Különösen nagy fájdalom töltötte el, amikor valaki elhagyta a hivatását. „De sokat adott az öregek véleményére! P. Imre mindig azt tartotta, hogy ha valaki el akar menni, akkor egy pillanatig sem szabad visszatartani. Egy újoncot egy napig visszatartotta Marcell atya, miután kilépési szándékát az bejelentette. P. Imre szól neki, hogy nálunk ilyen nem szokás. Ezt is elmondta nekem. Csak hozzá tette, hogy az illető kísértésből ment el, nem azért mert nem volt hivatása. Később még jelezte nekem, hogy 3-5 év múlva is írt az illető, hogy igazolja kilépését. Pedig ha nem volt hivatása, akkor minek igazolni. Próbaév alatt sokan elmennek. De itt hivatásvesztésről volt szó. Ez őt nagyon is megviselte. Egy laikus testvérünk lépett ki, akiben nagy kegyelmi életet látott. És nem tudott alázatos lenni. Nyilvános feddést is kapott. Emlékszem, hogy Nagyboldogasszony előtti nap volt. Éjféli vonattal ment. Az éjjeli zsolozsma előtt Marcell atya maga engedte ki a portán. Amikor feljött csak azt láttuk, hogy nagyon összetört. Másnap elmondta, hogy alig aludt. N. testvér kilépett, visszafordult, letérdelt a küszöbre és még egyszer megáldotta. »De be kellett zárnom a portát, majd meghasadt a szívem… Hogy fog ez számot adni a hivatásáról?!« – napokig hallgatag volt az újoncmesterünk.”10 A volt novíciusairól sem feledkezett meg, hanem továbbra is, segített támogatta őket lelkileg. Jelenleg meglévő eredeti kéziratai között a legrégiebbek azok, amelyeket három volt novíciusának írt, a noviciátusuk befejezése után egy kis idővel. György testvérnek, aki 1933-ban volt novíciusa többek között a következő sorokat írja: „Lehetetlen meg nem állapítani a kedves soraiból, hogy Jézus uralkodik a lelkében, Ő vezeti, Ő irányítja és Ő él a lelkében. Boldog fia Máriának, akinek most már nem kell egyebet tennie, csak szüntelenül kérnie a mennyei Édesanyától, a kitartás nagy kegyelmét, és azt, hogy fönntartás nélkül növekedjen napról-napra a szeretetben.”11 Bertold testvérnek pedig többek között a következőket írja: „Kedves leveléhez, abban megnyilatkozó szép lelkületéhez az egyetlen szerető észrevételem van: mindenekfölött első helyre tegye ezt az igazi rendi erényünket az egyszerűséget….”12 Egy nappal később Spridion testvért a következő szavakkal bátorítja: „Igen, helyesen vette észre, hogy az Édes Jézus belehelyezte a lélek sötét éjszakájába, s abban mind jobban meg fogja mártogatni. Édes fiam, ha hagyja magát! Ezen múlik minden. Csak ne erőlködjék, hogy szárazság, meg a mindenféle gyötrelem, álmosság, unalom, ellenszenv okvetlen eltűnjék. Ha nem tudja őket könnyedén elűzni, hagyja fogadja el őket, s mondja sűrűn: Áldott légy! És ismételgesse gyakran: Ha azt akarod, hogy sötétségben legyek áldott légy … stb. – Ilyenkor ne akarjon mindenáron megszabadulni tőlük, mert Jézusnak az az akarata, hogy a lelke kínlódjék, mert általa jut előre. – Mikor erős ellenszenvet érez, ne töprengjen a dolgon, hanem mondogassa a szép fohászt: Édes Jézusom, csillapítsd le bennem a vihart!”13

Kármel

Marcell atya élete a noviciátuson kívül Marcell atya személyes lelki élete nyilvánvalóan egészen összefonódott a noviciátussal. Tudjuk, azonban, hogy ezen kívül is voltak szolgálatai, elfoglaltságai. A gyóntatás, a prédikálás, a cikkek írása. A győri hívek között többen is visszaemlékeznek akkori áldásos szolgálatára. Most csupán egy tanúságtételt közlünk, de azt egy kicsit hosszabban. A győri Kiss Jolán így emlékezik „Beszédei mindenki számára érthetőek voltak, és így az egész templom hívő serege a félórás beszéd alatt minden fáradtság nélkül együtt élt, szinte együtt lélegzett a szónokkal, aki mérhetetlen Isten szeretetét úgy szinte »bele lélegezte« a hívők lelkébe, akikhez közel hozta a Jó Istent abból a távolságból, ahogyan az 1930-1940-es években egy távoli megközelíthetetlen félelmetes istenkép volt a hívők előtt. Ő bizonyára látta és előző világi életében tapasztalhatta azt a nagy »Isten-távolságot« a lelkekben

59

60

Kármel

és mint vérbeli pedagógus ezt a »nagy távolságot« Isten és ember között akarta először eltávolítani. Ehhez az »Istenközel« állapothoz használta fel elsődleges segédeszközül az Atyaistennek kedves szép Leányát, Krisztus Jézus Anyját, és a Szentléleknek a Mátkáját, amikor beszédének alapgondolata lett: »Márián keresztül Jézushoz!« (…) Szentmiséjén kimondhatatlan mély áhítat látszott. Nem látott senkit, semmit, teljes összeszedettségben mondta a miseimákat. (…) Fegyelmezett szójátéka mindig az Istennel való személyes együttlétet sugározta. (…) Külön kell róla beszélni róla, mint gyóntatóról. Magam is gyónói közé tartoztam. Nem vagyok elfogult, ha azt írom, hogy karizmatikus volt. Akkora szeretet élt a szívében a bűnösök iránt, hogy mindenkit meghódított, annyira, hogy amikor gyóntatott mindig rengetegen álltak ott, pedig sokat kellett várakozni, mire mindenkire sor kerül. A gyónók nagy száma, úgy is írhatnám, hogy mindig növekvő száma bizonyítja, hogy a szószéken elhangzottakat egyénileg alkalmazta, roppan finom lelke rendkí„Mert csak légvárat épít, vüli emberismerete megérezte minden lélek egyéni igényeit. Neve fogalom volt a hívek között, idős fiaaki úgy akar lelkiséget, tal, mind egyforma lelkesedéssel beszélt róla.”14 Ebben a 13 évben azonban Marcell atya hogy nincs meg benne többféle módon megtapasztalta a keresztet, az alapvető természetes a testi, lelki szenvedést is. Novíciusai is észreerkölcsi rend, a készség vették, hogy milyen testi betegségekkel és fájküzd. Éppen a testi szenvedéséből a jóra, a becsületességre, dalmakkal adódott a legnagyobb lelki megpróbáltatása is, az igazmondásra amiről röviden említést kell tennünk. 1937és a szolidaritásra.” ben, amikor idegzsábája súlyosra fordul, kezelőorvosa Salvarsan injekcióval kísérletezik. Az ápoló nővér elképedve tapasztalja ezt, tudván, hogy ezt a gyógyszert a vérbaj gyógyítására használják. A gyóntatója kötelezi, hogy jelentse ezt a kármelita rendi elöljárónak. A félreértés rágalommá erősödik. Az elöljáró vizsgálatnak veteti alá Marcell atyát. Az igazság, hogy nem vérbajos hamar kiderül, de sokan elveszítik a bizalmukat Marcell atyában, a hírneve súlyosan sérül. Meg akarják fosztani újoncmesteri hivatalától is, ügyét Rómába küldik. Végül a generális személyes beszélgetés során meggyőződik az igazságról, és megerősíti Marcell atyát a hivatalában.15 1943-ig tölti be ezt a tisztet. (A következő számban folytatjuk Marcell atya élettörténetének bemutatását.)

Kármel

Jegyzetek 1

TISZTELETREMÉLTÓ MARCELL ATYA: Összeszedettség, Bp., Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2014, 26–30. old. 2 ÁDER RAFAEL atya visszaemlékezése, 1973. július 15. Vö. Marcell atya archívum, Tanúságtételek, 1973/3. 3 Uo. 4 Uo. 5 TAKÁCS NÁNDOR: Kisbojtárból főpásztor. Szerdahelyi Csongor beszélgetése Takács Nándor nyugalmazott megyéspüspökkel. Szent István Társulat, Az apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2008., 65-66. old. 6 FELFÖLDI BALÁZS, MÁTYÁS atya tanúságtétele, Röszke, 1975. július 16. Vö. Marcell atya archívum, Tanúságtételek, 1975/36. 7 JÓZSEF OCD testvér tanúságtétele, Budapest, 1975. III. 31. Vö. Marcell atya archívum, Tanúságtételek, 1975/22. 8 P. SZEDŐ SZEVERIN OCD: Egy boldog élettörténet, Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 101-102. old. 9 Uo. 104. old. 10 ÁDER RAFAEL atya: i.m. 11 Marcell atya levele György testvérnek, Győr, 1937. július 8-án. 12 Marcell atya levele Bertold testvérnek, Győr, 1938. január 12-én. 13 Marcell atya levele Spiridion testvérnek, Győr, 1938. január 13-án. 14 KISS JOLÁN tanúságtétele, Győr, 1983. október 31. Vö. Marcell atya archívum, Tanúságtételek, 1983/8. 15 Vö. PUSKELY MÁRIA: Marcell atya, Prugg Verlag, Bécs, 1986., 52-53. old.

61

Kármel

Hétköznapi

misztika Az

interjút készítette

P. Bakos Rafael OCD

2014 szeptemberében Assisiben, egy misztika nemzetközi konferencián Marcell atya misztikus élete is az egyik előadás témája volt. Luigi Borriello professzor és Maria Del Genio professzornő – a konferencia két főszervezője Assisi püspöke mellett – Marcell atyát olyan személynek vélték ugyanis, akinek lelki tapasztalata a misztika szempontjából értékes lehet.

Milyen hatással volt Avilai Szent Teréz Marcell atya hivatására nézve? Luigi atya: Marcell atya egész élete folyamán kármelitának érezte magát. A Kármelnek különösen a máriás jellege ragyog talán a legjobban az ő életében, ahhoz a XIII. századi régi kármelita mottóhoz hűen, amely úgy szól, hogy: „Totus marianus est Carmelus”, vagyis: a Kármel egészen máriás rend. Ehhez társul még egy másik kifejezés: ahogyan az Európába visszaköltözött kármeliták hívatták magukat: „a Boldogságos Szűz Mária Testvérei”. Marcell atya életében egészen nyilvánvaló, hogy a Boldogságos Szűz Mária testvérének érezte, tudta magát. Ez a tény pedig Marcell atyát annak a Kármelnek a megújításához

kapcsolja, ami Avilai Szent Teréz műve volt. Úgy is lehet mondani, hogy egy reformról volt szó, amely azonban nem azt jelentette, hogy ki kellett javítani valamit, ami rossz volt, ami elromlott, hanem vis�sza kellett térni az eredeti szellemhez. Újra fel kellett fedezni a megelőző idők vezérfonalát. Mindenekelőtt két fontos szálat, amely már azokra a kármelitákra jellemző volt, akik valamikor a Kármel hegyén éltek remete életet, s aztán cönobita, közösségi életmódra vállalkoztak. Az egyik szál az illési verzió, amely Illés próféta személyéhez kötődik. A másik a máriás jelleg. Teréz mind a két szálat magáénak vallja, s ezek az ő megújításának alapjait képezik. Ebben a megújított Kármelben kell elhelyeznünk

63

64

Kármel

és értelmeznünk Marcell atyát, mint Avilai Szent Teréznek méltó gyermekét. Marcell atya írásaiból tudnátok-e említeni néhány olyan részletet, amely egyértelműen bizonyítja, hogy Marcell atya misztikus életet élt? Luigi atya: Meg kell említeni mindenek előtt Marcell atya önéletrajzát valamint azt a naplójegyzetet, amely 1965. augusztus 19-ről való, egy évvel Marcell atya halála előtt íródott. Arról van benne szó, hogy Marcell atya azonosul Jézussal, és ugyanakkor ezzel párhuzamosan Máriával is azonosul. Nagyon érdekes jelenség ez, hiszen a misztikusok általában Jézussal való azonosulásról beszélnek, és kevéssé beszélnek a Máriával való azonosulásról. De ebből a naplójegyzetből kitűnik, hogy aki Jézust mond, az Máriát is mondja, s aki Máriát mond, az Jézust is mondja. De olvassuk csak el ezt a szöveget: „1965. augusztus 19. – Azonosulok – Jézussal! Különösen zsolozsmában, szentmisében! És számtalanszor napközben és éjszaka! Azonosulok – a Fővel, az egész Krisztustesttel – de mindenekelőtt először mindig a Szűzanyával, a Kis Szeplőtelennel. – A „szó” nagyon jó: azonosulás - azonossá, eggyé teszem magam Vele. Ez hozza, készíti elő gyakoriságával, aztán folytonosságával, az egyesülést. Az azonosulás megkönnyíti, elősegíti hathatósan a szüntelen szeretet-indulatot! Gyakorlatilag

az azonosulás beöltözés Krisztus Urunkba. […] Azonosulok Veled, Arámmal, Anyámmal, Jegyesemmel, Menyasszonyommal, hogy azonossá, eggyé legyek Jézusoddal!” Ez az utolsó mondat – „Azonosulok Veled, Arámmal, Anyámmal, Jegyesemmel, Menyasszonyommal, hogy azonossá, eggyé legyek Jézusoddal” – ez jelenti a misztikus életet. Van egy másik naplójegyzet is, amely 1966-ból való, s amely megérteti az Istenben megélt életnek a teljességét, hogy Isten mit ajándékozott neki: Önmagát! Az Ő szeretetének a teljességét. S hogy Marcell atya Istennel eltelve mit ad neki? – Ő is önmagát adja Istennek:

Kármel

„1966. február 16. Önátadás Mit adjak Néked Jézusom? Add önmagadat – egészen. De hiszen csupa nyomorúság vagyok. Ezt akarod? Igen! Mindenestől. Mindent adni, és önmagát adni.” „Egészen saját magamat. Ez volt hő vágyad a sötét november szenvedésében: A betegágy gyötrelmeiben, az áldozati oltáron. Vágyaid vágya volt egészen odaadni saját magadat! Úgy!? . . . . Gyöngeségeim légióját, mulasztásaimat, az önmegtagadásban Meg a többit! . . . . Van ennek értelme? ! – Persze! Hiszen mit tudnál adni egyebet!? Maga vagy a megtestesült nyomorúság. Add oda magadat teljesen! Nem kell más! Igen! Jézusom! Mindenre: - igen! De helyettem fogadd el a Kis Szűzanya Szívét, cseréltem Vele. Úgy vedd, hogy ezt nyomorúság-magammal együtt adom örökre. Az Ő Szívét! Olyan egyszerű az egész! . . . Úgy ahogy vagyok, úgy vagyok egészen a Tiéd! /Jézusom, Szűzanyám, nagyon szeretlek! Mentsétek meg a lelkeket! . . ./ Áldozat vagyok értük, mégpedig a lelkemért, a lelkekért! Elfogadod Jézusom? – Jöjj! Föláldozlak – értük, a lelkekért! Várlak a Golgota tetején! . . . .”

Professzornő, önt melyik írások érintették meg Marcell atya feljegyzéseiből? Maria Rosaria: Kutatásaim során találtam egy olyan szövegrészt, amely leírja, hogy Marcell atya a misztikát a hétköznapokban éli meg. Az ő Istenben való élete áthelyeződik az utcákra. 1959. november 14-i naplójegyzetéről van szó, melyben aláhúzza, hogy ez a Kármelita Mindenszentek ünnepének az éjszakája. Ez is példázza Marcell atya szeretetét a Kármel iránt, amely még akkor is él a szívében, amikor már nem élhet a rendházban. A következőket írja: „Megyek az utcán, a villamoson, – emberek között. Mint akkor Jézus, most én, de Ő bennem. Kelek hajnalban: most én, de Ő énbennem. Misézem, misézem, misézem.” Marcell atya ezzel a tudatossággal éli az egész napját. Már hajnaltól elkezdve, mikor fölkel és megünnepli a szentmisét. A mise számára életének középpontja, forrása. Ezért van szüksége rá, s ezért mondja háromszor is magának ebben az írásban, hogy: „Misézem, misézem, misézem”. Aztán így folytatja: „Készülök rá. Mint Ő… Megyek ki az – Oltárhoz keresztre, föláldozni magamat, miként Ő… Egy vagyok Vele… Utána is a hálaadásban, a gyóntatószékben, pihenésben, ebédnél, szenvedésekben.” Készül rá. Úgy, mint Jézus. Jézus az Ő miséjére, azaz a halálára az egész élete által készült fel. Ez a hétköznapi misztika.

65

66

Kármel

Mikor Jézus Názáretben élt, dolgozott, étkezett, másokkal együtt volt, találkozott, maga ez az élet nyitotta meg a tanítására a teret. S ugyanígy történik ez Marcell atyával is. Ő is úgy készül fel a szentmisére, mint Jézus. S anélkül, hogy kifelejtené ebből az áldozati dimenziót. Megyek az oltárhoz – mondja –, a keresztre, föláldozni magamat, miként Ő. A Jézussal való azonosulást jól megfigyelhetjük Marcell atya vallomásaiban. Nem fél még attól sem, hogy kijelentse: „Egy vagyok vele!” Aztán így folytatja: „Utána is egy vagyok vele: a hálaadásban, a gyóntatószékben, pihenésben, ebédnél, szenvedésekben.” Így záródik be a kör: vagyis hogy Marcell atya kinn jár az utcákon, aztán föláldozza magát a kereszten, majd visszatér az utcára. Ez az utca jelenti persze a gyóntatószéket is, ahol nagyon sok emberrel találkozhat. De az ebédet is, amikor ismét találkozhat valakivel, mondjuk egyik rendtársával, vagy valaki mással. De a szenvedést sem felejti el a listából. Mert Marcell atya nem választja szét az örömet és a szenvedést, hiszen mind a kettő jelen lehet számára egy időben, ahogy az idegzsába is kínozza, s tulajdonképpen sohasem hagyja őt el. Marcell atya a szerzetesrendek feloszlatásával meglehetősen furcsa helyzetbe került: immár Budapest utcáin kellett élnie, és nem a kolostori cellájának magányában. A professzor asszony azt a kifejezést használta erre, hogy

a „mindennapokban megélhető misztika”. Isten csodálatos pedagógiája az, ahogy Marcell atyát élete vége felé mintha kényszerítette volna arra, hogy e „mindennapoknak a misztikáját” élje meg. Egyet ért ezzel Luigi atya? Luigi atya: Teljesen egyetértek ezzel, hiszen Marcell atya élete pontosan erről szól: hogy ő, bár akkor már nem élhetett a kolostorban, a kolostori életen kívül élve is teljesen kármelita maradt. Karl Rahnert idézve: „Hogyan lehetséges az, hogy a mindennapoknak az élete átalakul egy istendicséret himnuszává, s önmagában imádsággá válik? – Egy dolog már elöljáróban is meglehetősen világos: hogy nem mindig vagyunk képesek arra, hogy kifejezetten imádkozzunk. Nem menekülhetünk el a mindennapi élet elől, mert hiszen a mindennapi élet: az mi magunk vagyunk. A mi köznapi szívünk, a mi gyenge lelkünk, a mi gyenge szeretetünk. A mindennapok életén nem lehet a meneküléssel túllépni, hanem csak az ellenállással és az átalakulással. A világban tehát keresnünk kell és meg kell találnunk Istent. És a világban való foglalatosságunknak kell átalakulnia Istenben való összeszedettséggé. A mindennapok életének kell átváltoznia imává, vagyis az Istennel való találkozás helyévé.” Rahner itt a keresztény misztikának egy olyan felfogását fejleszti ki, amely valamennyi hívő számára hozzáférhető. Állandóan a reális életre helyezi a hangsúlyt, a mindennapokra, a személyekre, mint olyan helyre és eszközre, ami leginkább

Kármel

megvalósulása a keresztény misztikának. És ennek a tapasztalatnak azt a nevet adja, hogy a mindennapok misztikája.” A hétköznapi misztikának olyan új képviselői is vannak, akik egyre híresebbé válnak, mint például Franciaországban Madeleine Delbrêl, aki nem tartozott semmilyen szerzetesrendhez, hanem az utcán, a hétköznapi életben élte meg a misztikus életet. Az a sejtésem, mintha Isten arra késztette volna Marcell atyát rendje feloszlatásával, hogy továbblépjen a Kármel lelkiségének egy olyan új módon való megélésére, melyben korunk egyik prófétája lehet. Maria Rosaria: Nagyon természetesnek tartom a hétköznapi misztikáról való beszédet, hiszen, ha belegondolunk a kezdetekbe, akár Szűz Mária életére, vagy az egyház első három századára, akkor azt látjuk, hogy mindez a laikusok által megélt küldetés volt, hiszen a szerzetesség még nem alakult ki. Nem akarom kisebbíteni a szerzetesrendek hagyományának, vagy a lelkiség iskoláknak az értékét, de látni kell azt, hogy a II. vatikáni zsinat után megnőtt a laikusok számára a tér: hogy mindezekben a dolgokban higgyenek és éljenek velük. A hétköznapi misztika nem egy kívülről látható dolog, mint mondjuk a misztikus jelenségek, melyeket látni, érezni lehet. Egészen a hitre alapozódik: elhiszem, hogy Isten velem van és bennem, és én is Istenben vagyok és Vele vagyok.

Marcell atya misztikus tapasztalataival kapcsán szeretném még megjegyezni: 1965. december 31-én egy álmot lát, ahogy a naplójegyzeteiből kitűnik. Ezt az álmot én úgy értelmezem, mintha egy pecsét lenne, méghozzá Isten pecsétje Marcell atya életén, mellyel mintegy azt mondja neki: „Jól tetted mindazt, ami eddig volt, jól csináltál mindent.” Marcell atya úgy kezdte a megtérését, hogy Isten szépségét és Mária tisztaságát egy virágzó cseresznyefán keresztül tapasztalta meg. Élete végén pedig a cseresznyefa gyümölcséről álmodik. Olyan ez az álom számomra, mint Marcell atya életének megpecsételése Isten által. Marcell atya azt vallja róla, hogy ebben az álomban minden mosolygott rá, s egy édes fény vette körül, egy mennyei fény... *** Isten milyen nagy kincset ajándékoz nekünk Marcell atya misztikus életén keresztül. Marcell atya misztikus tapasztalata ugyanis megérteti velünk, hogy Isten mennyire közel akar jönni hozzánk: bennünk akar élni, s hogy ebben a külső körülményeink sem akadályozhatnak meg bennünket, sőt, lehet, hogy éppen ezt hivatottak elősegíteni.

67

68

Kármel

P. Marton Marcell OCD

Az én karácsonyom Anyácskám, Édes, egyetlen pillanatra Add a kezembe drága Gyermeked! Nem ejtem el… , de hogy ha mégis félted: Hadd fogjam együtt, egy kicsit Veled. S ha megtanultam, hogy kell Rá vigyázni, Egészen is majd rámbízod, ugye?! Nézd, jól fogom? Elég szelíden, lágyan? Ó, azért van hunyva csillogó szeme!… Még énekelni is tudok anyácskám, Bár nem sokat, csak életem dalát. Nem híres dal. Nem baj, ha nem figyel rá, Csak álmodjék, csak álmodjék tovább! Ne félj Anyám, szobádra is vigyázok, Majd hordok ágat, kis kereszteket. Én nem bírok el égig érő fákat, De rőzselángot mindig égetek! Anyácskám látom, hogy kemény a jászol. Elhozhatnám a bölcsőmet Neki? A szívem az. Már hófehérre mostam. Szelíd kezed meg majd kibéleli!

Kármel

Már ring a bölcső. Már csak nézd anyám: Reám tekintett! Boldog pillanat! Anyám, az égnek nincs ily tiszta kékje, Így nem ragyog a legszebb déli nap! Anyám, ha kell, segítek minden munkán, Nem kérek érte semmi, semmi bért. Hiszen tudod: az éltemet odaadnám A Gyermekért, az édes Jézusért! Anyám, engedj, hogy mindig itt maradjak, S ha kis Jézuskád csókot ád nekem Anyám, betelt a szívem minden vágya, Karácsonnyá lett egész életem!

69

70

Kármel

A betlehemi úton (Színházi kritika karácsonyestén) Marton Boldizsár

írása

Ez a cikk a Zalamegyei újságban jelent meg 1924. március 2-án. Ne csupán egy színházi kritikát keressünk és lássunk meg benne, – ahogy ezt az írás alcíme jelzi nekünk, – hanem egy olyan személy lelki tapasztalatának a kifejeződését, amely nagyon mélyen meg van érintve az isteni szeretettől, és nagy léptekkel halad előre a megtérés útján. A szerző Marton Boldizsár ekkor még zalaegerszegi tanár, a későbbi Marcell atya a Seckau-i (1923 nyara) és a Mödling-i (1924 nyara) nagy lelkigyakorlatai közötti tanévben veti papírra ezeket a gondolatokat. Kritikái külső szemmel ezért túlzottnak tűnhetnek, de ezeknek az ő élettörténetére vonatkozó ismereteink fényében nagyon is érthetőek és nagyon szép bepillantást adnak akkori lelkivilágába (a szerk.).

Akkor éppen karácsonyeste volt. Egyedül voltam a nagyvárosnak emberi zsúfoltságában, de az Isten velem volt, és én az egész világgal voltam. Mert aki az Istennel van, ha maga van, akkor sincs egyedül. A kőtömegre hulló hóban a forró közösséget éreztem az emberi világgal, mivel, hogy a Betlehem felé vezető úton jártam. Még élénken előttem élt a tegnapi szent játék:

Kármel

Karácsonyi álom s mikor kijöttem az ihletes költőnek Gárdonyinak gyönyörűséges lélekházából, még sokáig zengtek bennem a megütött karácsonyi húrok. Ez az áldott zengés az oka, hogy a többi látottakat is a karácsony igaz költőjének igaz álma szerint néztem. Pedig előtte ilyeneket láttam, kit másodszor, kit harmadszor. Rostand Cyranóját, Dumas Kaméliás hölgyét, Shaw Az orvos problémáját stb. Akkor verődött a tollamra ez a pár gondolat: törmelékek a nagy életszitán keresztül, pelyvástól, de – hitem szerint, tiszta búzaszemek is maradnak közöttük. A Cyrano! Szép, kedves romantika, de nem több. Szellemesség, igaz, de ez is mindenütt a felületen, csakugyan szép poézis, de nem a tenger mélyéről fölviharzón, vagy fölragyogón. A kis kadét, nagyon, nagyon buta, ó hogy ezt nem veszi észre a szép özvegy! Az erkélyjelenet s a többi szerelmi kettős-hármas – mind szép-szép, csak elfeledjük. A lélek?! A lelket szereti a kis nőcske. Úgy tetszik, inkább a szavakba szerelmes, Rostand pompás stílusába. Csak Cyrano él, mert művész játszotta. Kóbor ember, a földnek, erdőnek, madárnak s a változatos életnek szerelmese. Vágyak fogtak el s a gascognei legények lelkesedése belém szállt. Zászló voltam, amely előtt ott lobogott kis csapatok élén kis csapatok élén s vérét áldozta kis és nagy dolgokért. De aztán százszor eszembe villant: hogy a szerelem minden?! Minden?! A Kaméliás hölgyben is Már‑ kus Emilia és Pethő Attila ragyogóan szép művészete ezt bizonyítgatta. Szerelem, szerelem! – A világ e körül forog, mondták a művészet, főként papjai, de én az előadás után élénken tiltakoztam lelkemben. Ez az élet igazi tartalma!

71

72

Kármel

– zengték mámorosan! – zengték mámorosan a szavak költő-nagymesterei. A szerelem az olaj, amely értékes tartalmat ad a törékeny emberedénynek! A kincs! – harsogták, amit meg kell találni mindenkinek, ami nélkül nincs igaz élete a kolostor apácájának, csak a gyászfátyolos nőnek, aki a szent falak között is szerelemnek él. Tiszta szerelem! – hazudják s én egyszerre láttam minden emberi életnek nagy hazugságát. Rostand poézist adott, illatosat, könnyűt, de amely elszáll, volt-nincs. Jó volt azt illata, szagoljuk, sajnáltuk egy kicsit, aztán elfeledtük. Dumas mélyebb volt, s Gauthier Margit alakjában van a halhatatlanságból. Ez az asszony megérezte, hogy néki még meg kell tisztulnia s hogy ez a tisztulás – nagy szenvedés, igen-igen nagy áldozat. Boldogság?! Bűnben nincs boldogság. Szerelem?! Amíg valami szenvedély addig salakos s igazi boldogságot nem adhat. A szenvedély is bűn, nem az Isten gondolata. Csak elvezethet az Isten gondolatához. Jaj annak, kinél elvezet Attól! Margit halála perceiben tisztán lát s nagy emberi megérzéssel tudja a bűn következményeit. Ártatlanság! Sóhajtgatja a szép deminondaine. Igen! Ezért sírunk, jajgatunk s mégis – okoskodunk az élet útjain. A szerelem végződjék házasságban, vagy legyen Dante-i szerelem! A szerelem nem minden. Mert egy egyén szeretete. Csak egyfajta szerelemnek van örök jogosultsága. A jó Istenének. A nő szerelme csak a fajfenntartás gondolatáig jogosult, vagy úgy, hogy rajta keresztül közelebb jutunk az Isten szerelméhez. Duval Armandban nagy szenvedély van s nem tiszta szerelem, hiába mondja ő maga. S ezt az író nem veszi észre. Szegény emberek, mi, mind más utat járunk, mint amelyre rendeltettünk! Nincs más út, mint a Krisztusé! Ő maga mondta: Én vagyok az út! Miért volna ez csak a szerzetesek és az apácák útja?! Balga ember, aki szégyelled a keresztet s Krisztus követését: hogy meg kell kínlódnod! Nézd meg Gárdonyinak a lélekből született költőnek Karácsonyi álmát s megtudod, ki a Krisztus s mennyire eltávolodtál tőle. Egyszerű emberek hite, reménye s szeretete éri el a betlehemi jászolt. Az istálló nyomora, szegénysége és alázata jelenti Jézust. De ebben a jászolban van meleg is, ha szamár leheli is azt. És itt sugárzik az igazi fény is – a Kisded testéből és az áldott Szűz személyéből. A kultúra cafrangokat aggatott ránk, amikben tetszelgünk s hívságos

Kármel

érzelmek dáridóját láncoljuk, de a kultúra Isten nélkül – semmi, és csak kín és csak gyötrelem az élet. A megnyugvás, a Béke ott van az istállóban rongyok közt, jámbor, bűntelen állatok melegénél és egyszerű pásztorszíveknek ajándékozó szeretetében. A királyok leteszik koronájukat és szegényes subát öltenek, mikor Elébe járulnak. A legénynek és leánynak megcsuklik a „A Megváltó ma megszületik. térde, mikor Előtte áll, s feledi szerelmét. De nektek születik, szegények A cigánynak kapzsi hite is megszépül a Szent Gyermek jászolánál és angyaltól kap és alázatosak hegedűt, hogy égi zengzeteket csaljon ki és békességszeretők.” a mennyei húrokból. Mindenek benne élnek, mindenek benne üdvözülnek s aki nincs a lábainál, az halott örökre! Mi ehhez képest a világi dicsőség, a művész hivalgása és sorsjajgatása! Jézus hív, karácsony vár az emberre. Menjetek Hozzá, Ő eljött, hogy nektek adja magát. Miért panaszkodtok, hogy a gazdagoknak jó, mert meleg a szobájuk és fényes, kápráztató ajándékokban gyönyörködnek. Krisztus azt mondta: a gazdagoknak rossz! S Ő is szegénységben született, és élt és a szegényeket szeretette! Embertestvérek! A gazdagoknak a legnehezebb! Ez az igazság! És ne irigyeljétek a villanyfényes karácsonyfákat, mert ott messze van a Mennyország. A Megváltó ma megszületik. De nektek születik, szegények és alázatosak és békességszeretők. Az Ég messze van nekem is, ha hiúságban élek és sikerekre gondolok. De közel van, igen közel, ha az édes Jézus ruhája szegélyét csókolom és látom, érzem hitványságomat, rettentő gyarlóságomat. A világ tisztelete nagy csapda. Hányszor körülszaglászom! Lángba röpködő lepke vagyok, szárnyaim égenek és látásom megvakult. Jaj vigyázzak, hogy bele ne hulljak, jaj, imádkozom, hogy örökre el ne vesszek! A világ tisztelete, ó hamiskodó lidércfény, mocsárba veszejtő, süppeteg ingoványba csábító. Ki az, aki az utat mutatja a csillagtalan embersötétben?! Ki az, aki kezeden fog s visz az igazi világosság országába?! Ki az, aki szívedre teszi meleg kezét s vad dobogását szelídre, békességesre csábítja?! Ki az, aki válladra borul s melledet szeretet-vánkosokkal takarja, magánosságod hidegét távoztatja s a riadós Echo leányt édes, örömbíborba öltözteti?! Ki az, aki a karácsonyestét ma és mindenkor neked ajándékozza. Aki békét ad, nyugalmat és édes, szent jóságot a szívedbe még a Duna jegén is, az aszfalt nyirkán is?! A Kisded az, a Gyermek! Nincs más, senki más! Se irodalom, se tudomány, se nő, se leány, se asszony! Senki, se barát, se család, senki, senki más. Csak a Jézus! Nem a szerelem, és nem a siker, nem a pénz, nem az írás és a világ hízelgő tisztelete. Csak a betlehemi jászol. Áldott légy, Jézus, mondtam én is, áldott légy! S ott térdepeltem Előtte és buzgón, hiteknek, nagy hitével imádtam a Kisdedet. – A betlehemi úton jártam.

73

74

Kármel

Szent Teréz első karácsonya a Mennyországban „Óh, égi karácsony, gyönyörű szép álom, édes Mennyországom!”

A költeményt Lúcia nővér mentette át a kommunista idők viszontagságain. A prágai kármelben született. Lúcia nővér testvére, aki az Isteni Megváltó Leányai Kongregáció tagja, egyik Prágai útjáról hozta el a pécsi nővéreknek, cseh nyelven. Ezen a példányon 1952-es dátum szerepel. Magyarra az Oltáriszentség Asszonyáról nevezett Mária Angéla nővér fordította, aki a Pozsony melletti Karcsáról származott, s Brünnben szerzett diplomát fizika-matematika szakon, cseh nyelven. Jézus Eukarisztikus Szívéről nevezett Mária Teréz nővér egészítette ki magyar vonatkozásokkal

Karácsony közeleg, szentek álmodoznak, Serényen készülnek, nagyon titkolóznak. Mindenki elrejti amit fúr és farag, De azért titokban véletlen sem marad. Szent Péter apostol kis hajót készített, Róla a kis Jézus tengeren szétnézhet. Gyönyörű szép kocsit is kapott a Kisded, Szent Illés próféta hozott neki egyet. Jeromos készített egy képes Bibliát, Szent Anna kötött egy meleg gyapjúsálat. Nepomuki János kis hidat épített, Szent Benedek atyánk kalitkát készített, S Skolasztikájának rögtön odaadta, Hogy fehér galambját Jézus abba kapja. Szalézi Szent Ferenc hoz egy hordó mézet: Szeret minden gyermek ilyenfajta étket! Szent Jónás próféta fogott egy nagy halat, Abból minden szentnek jut majd egy kis falat.

Remete szent Simon oszlopot faragott, Szebb, mint amilyenen életében lakott. Baylon Szent Paszkál egy díszes aranykelyhet, Szent Ágnes bárányt hoz, szelídet, kedveset. A magyar szentek is buzgón készülődtek: Szívük szeretetét érezze a Kisded! Szent Imre, a herceg, fehér liliomot, Szent Margit királylány kis koronát hozott. Gizella királyné sok fonalat gyűjtött, Aranypaszomántot, drágakövet, gyöngyöt, S a csöpp kis Királynak palástot hímezett. Aranyból jogart István király szerzett. Szent Erzsébet asszony hozott sok szép rózsát, Benne a szegények megbékélt mosolyát. Kármelita szentek csöpp kis bölcsőt hoztak, És sok friss gyümölcsöt égi Nagyasszonynak. Mindent, mi szép és jó Jézuska meglelhet, Anyukája karján örvendve repeshet.

Kármel

Biztosan tapsol is igaz örömében, Kis arca ragyog majd égi fényességben. Kicsike kis angyal, kerek arcú, kedves, Szemfüles, figyelmes, minden titkot elles, Most meséli éppen, hogy a tudománya, Mellyel mindig rájött a titkok nyomára, Mostan csődöt mondott: Szentek és angyalok hiába unszolták, Sehogy se tudta meg Kis Szent Teréz titkát. Hát ez a Terézke nemrég jött az égbe, Máris belopózott mindenki szívébe. Öreg szent, fiatal, mind szeretné látni, Első karácsonyán Teréz mit talál ki? Teréz csak mosolyog, valamit rejteget, De hogy mi a titka, megtudni nem lehet… Mennyország közepén egy hatalmas fenyő, Rajta sok ragyogó, csillogó drágakő. Angyalhaj hullámzik az üde ágakon, Csillag sziporkázik színarany fonálon. Van rajta bőviben dió is, aranyos, Rengeteg sütemény, mézes is meg habos. Itt cukorból egy szív, amott egy koszorú. És vidám mindenki. – Ki lenne szomorú? Hamar itt az ünnep, épp hogy készen lesznek, Díszítik a nagy fát, közben beszélgetnek. Az angyali karok glóriát zengenek, A kicsi szeráfok verseket költenek. Mindenki mosolyog, a Kisdedet várja, Ott a sok ajándék kis Jézus számára. Szaladnak az órák, Mihály riadót fúj, Milliárd hópehely lassan a földre hull. Kigyúlnak a gyertyák, fényözönbe vonják A szép karácsonyfát s az egek magasát. Angyalok karai díszes viseletben

Várnak az intésre feszült figyelemmel. Cecília ott áll karok közepében, Ezen a szent estén ő vezényel éppen. Lesik az ajtókat: kis Jézus hol lép be? Hogy érkezik ide? Édesanyja karján? Vagy csak úgy tipeg be két édes csöpp lábán? Vagy Szent József hozza jó erős két vállán? Kire néz először? Örül-e majd nagyon? – Ezer kérdés lebeg angyali ajkakon. Jaj, szalad az idő, kicsit mozgolódnak, Mert ott lent a földön éjfélt harangoznak. De hát hol a Gyermek? – itt, s ott is hallani... – Ebben az időben itt szokott már lenni! Péter apostol int, angyalok szaladnak, Minden zeget-zugot át- meg átkutatnak. Kétségbeesetten térnek vissza rendre: Sehol sincs a Gyermek! Istenem, hol lehet? Mária Magdolna a kezét tördeli. Hol vagy én Szerelmem? – egyre ezt rebegi. Szentek seregei Pétert megrohanják, Tegyél már valamit szerelmes jó Atyánk! Péter Tamás doktort gyorsan megkeresi, Kinek lángelméje a titkokat megfejti. Szent Tamás szemében két nagy könnycsepp ragyog, Előtte is homály ez az égi titok. Az egyháztanítók és az apostolok, Tanácsot tartanak az égi szent nagyok. Ím a határozat: Az égben még nem esett, Hogy a kicsi Jézus az égből elveszett.

75

76

Kármel

Baj történt, világos! Jöjjön ide sorba Angyalok és szentek égi koszorúja. Szent Tamás doktornak jelentést tegyenek: Mikor és hol látták az égi Kisdedet. ABC rend szerint jelentkeznek sorra Antal, Anzelm, Ábel, Ábrahám, Ágota… T betűhöz érnek. Jöjjön hát Kis Teréz! Nincsen itt Kis Teréz? Hol lehet Kis Teréz? Testvéri szívekbe egy újabb tőr nyilallt, Karácsony éjjelén ki látott ennyi bajt? Futárt menesztenek, lakásán nézze meg, Mi okból nem jött még? Talán baja esett? Lélegzet is eláll a kicsi futárban: Segítség! Segítség! Terézkénél tűz van! Mennyekben átremeg az újabb riadó: Tűz- és lángtengerben a kicsi házikó! Szent Flórián vezet, a szentek követik, Testvéri segítség a bajban nem késik Flórián már fönn van a kis ház tetején, Zúdítja a vizet, lángokban a kémény, Robog már több felől motoros fecskendő, A három szent ifjú nagy bátran előjő: Mit nekik a nagy tűz! Ők bizony bemennek! Megmentik Terézkét, cseppet sem remegnek. Mögöttük Szent Péter csupa aggodalom: Él-e még Terézkém, kicsike angyalom? Feltörik a zárat, s… elnémulnak attól A csodás látványtól, mi eléjük tárul: A szoba közepén Terézke énekel, Karján a kis Jézus mosolyog édesen, Terézke öleli, becézi kedvesen, Elhalmozza szeretete ezernyi jelével. A kis Jézus boldog, karjait kinyújtja,

S Terézkének arcát lágyan cirógatja, Kis fejét Kis Terézének szívére szorítja… – Ettől áll a kis ház szeretetlángokban. Ilyen még nem esett fönn az égi honban. Péterben nagy harc dúl, két indulat rázza: Végtelen öröm, hogy megvan Jézuskája, De kicsi Terézre fejcsóválva néz most, Máskor szelíd arca egy kicsit haragos. Hát tudod, Terézkém, minket megtréfáltál, Ha úgy nem szeretnénk, most bizony kikapnál. A kicsi Jézuska Pétert odavonja, Könnyes két orcáját édesen csókolja. Péter térdre borul, úgy nézi rajongva, Milyen édes bájos a kicsi Jézuska. Tudod-e Szent Péter – Mennyország felfigyel – Hogy hívják a nővért? Szent Péter megfelel: Kis Jézus Teréze. Kis Jézus Teréze! A kis Jézus Péter szakállával játszva Huncutul ránézett morózus arcára. Nos, látod Péterem, ne neheztelj rája: Eljött Terézkéhez kicsi Jézuskája. 1897 karácsony éjjelen Így esett az ünnep a kicsi Terézzel. Oly boldogság szállott menyei hazára, Milyet még nem ízlelt szentek sokasága. E karácsony még tart egyre boldogabban, Miránk is várva vár égi otthonunkban.

78

Kármel

A Skapuláré Társulat Az

interjút készítette:

Lonkay Márta

„Próbálom a mindennapjaimat is „máriásan” élni. A mindennapos munkáimban, a családban vagy olykor a betegségek és nehézségek idején is. Ezt próbálom átadni a jövő generációjának is” – A Skapuláré Társulat egyik vezető helyettesével, Sebestyén Istvánné, Györgyivel beszélgettünk. Melyek a Skapuláré Társulat fő alappillérei? A középpontban az imádság és a testvéri szeretet gyakorlása áll. Közösségünkben példamutatással, jó cselekedetekkel és az igazságra való törekvéssel kell részt venni. A jelenlét nagyon fontos Isten és a közösség számára is. Egyébként havonta egyszer tartunk közösségi összejövetelt. Próbálunk lelki erőtérben élni, egymásért imádkozni. Ezenkívül zarándokutakon veszünk részt, imatalálkozókra járunk. Szeretném kiemelni, hogy a Skapuláré Társulatnak nagyon fontos a Szűzanya tisztelete. Máriától lehet megtanulni az Istenre hagyatkozást, az elfogadást és bizalmat, hisz jól tudjuk Szűzanyánk hite, szeretetből és engedelmességből született. Közösségünk merít a rendi szentek életéből is. Gyakran elemezzük, tanulmányozzuk könyveiket és írásaikat. Úgy érzem

ez ad nekünk erőt a hétköznapok terheit és fájdalmait könnyebben elviselni. A szavaiból érződik, hogy Mária tisztelete különösen is fontos Önnek. Megosztaná velünk hogy mit jelent az Ön személyes életében a Szűzanya? A Szűzanya az egész eddigi életemet oltalmazta és végig kísérte. Számomra Mária a szeretet megtestesítője, a legtökéletesebb édesanya, akinek életéből nemcsak mi asszonyok tanulhatunk sokat. Próbálom a mindennapjaimat is „máriásan” élni. A mindennapos munkáimban, a családban vagy olykor a betegségek és nehézségek idején is. Ezt próbálom átadni a jövő generációjának is. Azt hiszem a Szűzanya Isten iránti alázatossága, csendes élete és erős hite, minden ember számára követendő példa. Györgyi, elmesélné hogyan került kapcsolatba a Kármellel? A Kármelel lelkiséggel 2001-ben ismerkedtem meg. Akkoriban még a Bosnyák téri, Páduai Szent Antal Plébániatemplomba jártam misére, de egy lelki testvérem hívott el a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepére,

Kármel

ide a Huba utcába. Azt hiszem már akkor ott, megérintett a Kármel lelkiség. Ezután minden nagyobb ünnepen részt vettem, a Kármelhegyi Boldogasszony Templomban. De igazából 2003-ban történt, hogy a lelkemet is megragadta a Kármel, ezután éreztem, hogy nekem ebbe a közösségbe kell járnom. 2004-ben az Irgalmasság vasárnapján életgyónást végeztem és ősszel jelentkeztem VÉK-be, vagyis a Világban Élő Kármeliták rendjébe. Ennek ellenére, a korhatárra hivatkozva Dr. Vén Emőke nem vett fel, mivel már elmúltam 60 esztendős. A perjelnőtől azonban biztató szavakat kaptam, miszerint nem mindenkinek kell harmad rendinek lennie. Beszélgetésünk során ő hívta fel a figyelmemet arra is, hogy 1950 óta nem működik a Skapuláré Társulat és javasolta, hogy szervezzem én meg. Először kissé megijedtem, mert túl nagy feladatnak éreztem, de aztán a lelki atyám is megerősített, én pedig bíztam az időben és a Mennyi Atya gondoskodó, segítő szeretetében. Az idő telt, s 2006-ban 4 fővel elindult az imaközösség. Felidézné nekünk a Skapuláré Társulat kezdeti időszakát? Igen, 2007-ben alakult meg a Skapuláré Társulat, az első elköteleződés 2009-ben történt, akkor velem együtt kilencen köteleződtünk el. Társulatunk, a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláré Társulat nevet választotta. Mesélnék egy kicsit magáról a tagfelvételről is. A Skapuláré Társulat a Kármelita Rendhez tartozik. Tagjai kortól függetlenül felvételt nyerhetnek. Itt a kikötés mindössze annyi, hogy a tagoknak a Kármel lelkiséggel kell azonosulniuk. Ezt kö-

veti egy két éves tanulási időszak. A képzés célja, hogy a felvételt kérő személy közelebbről is megismerje a Kármelita szentek életét, a társulathoz szorosan kapcsolódó Máriás lelkületet és a helyes Szűzanya tiszteletet. Ezután következik az elköteleződés. Ez mindig a Kármelhegyi Boldogasszony fő ünnepén, a szentmise keretében történik. Elköteleződésünket minden évben megújítjuk. Jelenleg 18-an vagyunk a közösségben, ebből 15-en vagyunk elköteleződve. Ki az a személy, akit a példaképének tekint, akinek az életpéldája formálta az Ön hitét? Marcell atya igazi példakép számomra, aki a magyarországi Sarutlan Kármelita Rend egyik meghatározó alakja volt. Egyébként Kis Szent Teréz és Marcell atya lelkileg nagyon hasonlítottak egymásra. Azt hiszem ez fogott meg engem is. Mindketten a kicsinységre törekedtek. Ezenkívül a hitre, bizalomra és a szeretetre építették az életüket. Kis Szent Teréz egyik mondata jut eszembe, mikor úgy fogalmazott: „az én lelki liftem Jézus karja”. Hát az enyém pedig Marcell atya. Ő valóságosan élte meg az Istennel való kapcsolatát, úgy, hogy egyszerűen csak szerette embertársait. „A szeretet mindenre képes, a leglehetetlenebb dolgok sem nehezek a számára.” A tiszteletreméltó Marcell atya boldoggá avatásáért pedig mindennap imádkozom. Én hiszem, hogy élete, tanítása és művei nemcsak a Skapuláré tagjainak nyújtanak lelki feltöltődést, hanem más közösségek hitéletére is építő hatással lesznek. Ami a Skapuláré Társulatot illeti, mi továbbra is szervezzük a közösségünk életét, s reméljük, minél többen csatlakoznak hozzánk, hiszen egy összetartó szeretetközösségben igazán jó élni.

79

80

Kármel

Szűz Mária – Isten Anyja Jézusról

nevezett

Kerekes Margit Teréz OCDS

írása

Egyházunk minden esztendő első napján – újévkor – ünnepli Mária Istenanyaságát. Mintha csak Marcell Atyánk ihletné ezt az ünnepet: „Majd a Szűzanya!” Igen, bízzuk csak Rá az egész év minden gondját-baját, anyai gondoskodásával majd jóra fordít mindent!

A Szűzanyának több mint 60, szebbnél szebb megszólítását ismerjük, a Lorettói és más litániákból, imákból. Mégis, úgy tűnik, ez a „Címe” a legfontosabb. Valóban, senki más embernek nem adatott ilyen csodálatos megbízatás, Isten örök tervében ilyen kitüntető feladat, mint Neki. Az Ószövetség első lapjain, a bűnbeesés után /Ter.3,15/ olvassuk: „Ellenkezést vetek közéd /a kígyó/ és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé...” És évszázadok és évezredek teltek, és az ember csak egyre várt. Várta a Szabadítót, várta a megígért Messiást, az Üdvözítőt. És amikor az Atya elérkezettnek látta az időt, egy idős házaspárra bízta legszebb és legféltettebb teremtményét: „a kis Szeplőtelent” /Marcell atya/, a kicsi Máriát. Féltő gonddal, nagy szeretettel nevelték, tanították valószínűleg minden emberi szépségre és jóságra, tisztaságra és tisztességre. De Ő mégsem a jó szülőktől, sokkal inkább égi tanító mesterétől, a Szentlélektől kapta azokat a tanításokat, melyek felkészítették Őt a nagy feladatra, arra a pillanatra, amelyet annyira várt a Mennyei Atya! Mert embernek alkotta Őt, szabad döntési lehetőséggel, akarattal. Vajon mi lesz a válasza? vajon elfogadja a feladatot, vagy túl nagynak tartja a kérést, önmagát túl kicsinek ehhez, és nem meri vállalni? Elküldte hát angyalát, Gábort: kérdezze meg, és vigye a választ! És Ő vitte örömmel: „IGEN”! jöhet a FIÚ, jöhet a MEGVÁLTÓ ! Megszabadulhat az ember a bűntől! Imádkozzunk most „Igen”-t mondó Szűzanyánkhoz: „Miasszonyunk! Aki Igen-szavaddal megváltoztattad a világ arcát, könyörülj azokon, akik Igen-t akarnak mondani mindörökre. Te tudod, mibe kerül kimondani és megtartani ezt a szót! Nyerd meg nekünk, hogy soha ne hátráljunk meg az elől, amit megkíván tőlünk! Segíts úgy mondani, mint Te: alázattal, tisztán, egyszerűen és az Atya akaratára hagyatkozva. Kérd isteni Fiadtól, hogy mindaz az IGEN, amit a tied nyomán

Kármel

egész életünk során kimondunk, segítsen bennünket egyre tökéletesebben  tenni Isten akaratát, a magunk üdvösségére és az egész világéra. Amen.” És megszületik az Egyház egyik legszebb hála-imája is a Szűzanya ajkáról: a MAGNIFIKÁT. De mivel ember Ő is, és emberi környezetben kell élnie az életét, hamarosan meg kell tapasztalnia a mindennapok szenvedéseit is: József bizalmatlanságát, a népszámlálás, a szülés, az otthontalanság kilátástalanságát, a gyermekgyilkosság félelmét, a menekülés, a hontalanság minden borzalmát. Vajon mindezen viszontagságok között gondolt-e az angyal ígéretére, a pásztorok köszöntésére, a bölcsek hódolatára? Volt-e szívében félelem a jövő iránt? Ki ez a rábízott kisfiú? Majd ki a huszonéves fiatalember, akiről gondoskodnia kell? Hogyan élhette meg a hit sötétségét? Hogyan fogadta vajon az új, fiatalabb és idősebb halász embereket, akikkel egyre több időt töltött a fia, már nem is dolgozott otthon, az ácsműhelyben?

81

82

Kármel

Amikor azután végleg elment otthonról a Fiú, már nem sokat tudhatott róla. Néha furcsa híreket hoztak az emberek: mintha megzavarodott volna, úgy viselkedik, olyanokat tanít, amik nem illenek bele a zsidó vallásba. Mit érezhetett? És Mária, az Isten Anyja volt ekkor is. Egyre gyakrabban jöttek a hírek, és egyre rosszabb hírek. Úgy tűnt, hiába a sok gyógyítás, a sok csodatétel, a sok-sok tanítás a jóra: a gyűlölet egyre csak fokozódott az emberekben a fia iránt. Fel kellett készülnie a legfájdalmasabb pillanatra, amit egy Édesanya megérhet: gyermeke elvesztésére, halálára. De milyen halálra! Erre nem lehetett felkészülni! Ezt hogyan lehetett elfogadni? Végignézni és túlélni? Mégis: túlélte, és így lett valóban minden emberi fájdalom ismerőjévé, és minden ember Édesanyjává. A fájdalom Anyjává. Örömmel elfogadta a Gyermeket, örömmel adta át az emberek szolgálatára, és rettenetes fájdalmában is lehetett öröm, amikor halálra adta vissza a Mennyei Atyának, tudva, hogy ez nem végleges halál, követi majd nemsokára a dicsőséges Feltámadás. Szeretett Fia  teljesítette az Atya akaratát, amiért e világra jött: megváltotta az EMBERT, örök életet adva nekünk. Lehet, hogy nem ennyire tudatosan, „Miasszonyunk! Aki Igende ma is sok Édesanya követi a Szűzanya szavaddal megváltoztattad példáját. Szeretettel és örömmel elfogada világ arcát, könyörülj ják gyermeküket, egy rövid ideig nevelazokon, akik Igen-t akarnak getik őket, majd az Úr visszakéri: halászemberré, emberhalászokká akarja nevelni mondani mindörökre.” őket. Csendesen megérinti szívüket, nagy feladatokra hívja azokat, akik hajlandók egész szívvel szolgálni embertársaik üdvösségét. És bár ma is fájdalmas lehet az elválás az Édesanyától, hiszen ma is elérik az Édesanyát a jó és a rossz hírek egyaránt, sőt távoli vidékeken a Fiú élete is veszélybe kerülhet, vigasztalást kaphatnak mindketten, Anya és Fiú is az égi Édesanyától, az Isten szent Anyjától. Megköszönöm Szűz Mária,  Isten Anyja, Kármel Ékes Királynője, hogy mindannyiunk Fájdalmas Édesanyja is vagy. Nem csak távolról csodálhatunk, mint az angyaloknak és minden szenteknek Királyné Asszonyát, de kérhetünk Téged, mint bűnösök menedékét, szószólónkat szent Fiadnál, Jézusnál, nagy Pártfogónkat minden bajainkban. Szeplőtelen Szent Szívedbe ajánlom hazánkat, magyar népünket, életemet és halálomat Amen.

Kármel

A karácsonyi titok: emberré válás és emberség Szent Edith Stein OCD Fordította

dr.

írása

Jani Anna

1. Advent és karácsony A karácsonyi időszak közepén állunk. A szent ünnep, amely az adventi időszak sötét éjszakáján ragyogó csillagként nyúlik le hozzánk, elmúlt, néhányunk talán túl gyorsan is elhaladt mellette. Nem maradt itt csendben, mint a betlehemi jászol feletti csillag. Felharsant, és talán megdöbbenve állunk, mert nem tudjuk megragadni, sem kimeríteni azt, amit hozni akart, vagy kellett volna hogy hozzon a számunkra. Ezért aztán igazán vigasztaló a számunkra, hogy a szent Egyház mint igazi bölcs és jó anya számol a gyermekei gyengeségével, és a karácsonyi ünnepkör a hetek egész sorozatát előirányozza 1. Advent és karácsony Mikor a napok egyre rövidebbé válnak, amikor (egy rendes télen) lehullanak az első hópelyhek, akkor vetődnek fel szégyenlősen és csendesen az első karácsonyi gondolatok. És a puszta szóból varázslat lesz, amelytől egyetlen szív sem húzódhat vissza. Még a más vallásúak és a hitetlenek is, akiknek a betlehemi gyermek régi története semmit nem jelent, készülnek az ünnepre, és fontolgatják, hogy itt-ott hogyan lobbanthatnák lángra az öröm ragyogását. Már hetekkel és hónapokkal korábban a szeretet meleg áramlásaként jár végig az egész világon. Ahová az első téli hónapban mindenki tart, a szeretet és öröm ünnepe - a csillag. A keresztények számára, és különösen a katolikus keresztények számára ez még valami más is. Őket ahhoz a gyermeki jászolhoz vezeti a csillag, amely békét hoz a világra. A keresztény művészet számtalan kedves képet idéz elénk; az öreg bölcsek énekelnek nekünk erről, akiből cseng a gyermekiség minden varázsa.

83

84

Kármel

Aki együtt él az Egyházzal, annak szívében a roráte harangok és az adventi énekek szent vágyat ébresztenek; és aki előtt feltárul a szent liturgia kimeríthetetlen születése, annál az emberré válás nagy prófétája figyelmeztető szavaival és ígéreteivel nap mint nap kopogtat: Rorate, coeli, despuer et nubes pluant justum! Prope est jam Dominus - Venite adoremus. Veni domine, et noli tardare. Jerusalem, gaude gaudio magnó, quia veniet tibi Salvator.1 December 17-től 24-ig hangzanak fel mind vágyakozóbban és áhítatosabban a Magnificatra a nagy Antifónák2 (O Sapeintia, O Adonai, O Radix Jesse, O Clavis David, O Orinens, O Rex gentum, O Emmanuel)3: Veni ad liberandum nos.4 És mind jelentőségteljesebben hangzik fel (az utolsó adventi vasárnapon): Ecce completa sunt omnia5; és végül Hodie scietis, quia veniet Dominus et mane videbitis gloriam eius.6 Igen, amikor este égnek a karácsonyfák és átadjuk az ajándékokat, akkor feltör a beteljesületlen vágyakozás egy másik ragyogás után, egészen addig, amíg fel nem hangzanak az éjféli mise harangjai és - Dum medium silentium tenet omnia7 - a szent éj csodája a mi fény- és virág díszítette oltárunkon megújul: Et verbum caro factum est.8 Itt van a szent beteljesülés pillanata: Hodie per totum mundum melliflui facti sunt coeli.9

Jegyzetek 1

Hulljatok le egek fentről és ti fellegek záporozzátok az igazat! Már közel van az Úr – Jöjjetek, imád-

kozzatok. – Jöjj Uram, ne késlekedj. – Jeruzsálem örvendj és ujjongj, mert eljött a te Üdvözítőd. 2

A hét Magnificat –Antifóna a vesperáson, a karácsony előtti hét napon (december 17-24).

3

Ó Bölcsesség, Ó Uram, Ó Jessze vesszeje, Ó Dávid kulcsa, Ó Hajnalcsillag, Ó népek királya, Ó

Emmánuel. 4

Jöjj és szabadíts meg minket.

5

Íme minden beteljesedett.

6

Ma megtudjátok, hogy az Úr eljön, és holnap meglátjátok dicsőségét.

7

Minden mély hallgatásba tör.

8

És az Ige testé válik.

9

Ma az ég az egész világ számára csepegő mézzé vált.

A Gyermek dicsérete Ti már nem hozhattok jó hírt nekem. Ami jó van, magamtól megtaláltam az erdőkben, hol sok-sok este háltam – s Keresztelő Jánosként hirdetem. Most járok hóban és halálra váltan, ám ez számomra boldog kínt terem; a hófúvásban gyakran hirtelen csak térdre hullok: Gyermeket találtam! Goromba ágak az arcomba vernek, de én megyek tovább, egy kis haranggal viszem a drága hírt az embereknek: Bennem van, íme, csengő és harangdal és bennem van a legnagyobb, a Gyermek a fényes jászol s valamennyi angyal. (Dsida Jenő)

88

Kármel

Belakni az éjszakát Donec dies Elucescat Fordította: A Szépszeretet Anyjáról

nevezett

Beáta

nővér

OCD

Az alábbi írás régebben Olaszországban egy szerzetesi pályázaton, mint nyertes munka szerző megadása nélkül jelent meg.

ÉJSZAKÁBAN LENNI Black out az egész nyugati világon! Sötétben vagyunk, annak ellenére, hogy a kirakatok csillogása és a médiák reflektorfénye állandóan világít otthonainkban és agyunkban. Sűrű sötétség, akárcsak éjszaka, amikor minden tehén feketének látszik. Az értékek sötét éjszakája, melyek már nem juttatják eszünkbe az örök élet illatát, hanem állandóan változnak és nyelvi jelentésük sem egyértelmű többé. Mit értenek mások, amikor a hűségről beszélek? Mit értek én, amikor a szeretetről hallok? Hol kezdődik, és hol fejeződik be a szabadság? Mit értünk szolidaritás alatt? A szeretet, a kapcsolatok és az érzelmek éjszakája. A rövid ideig tartó kapcsolatok korában élünk. A nukleáris ember nemzedékéhez tartozunk: eltűntek az apák, és már nem vágynak gyermekek után. A krízisek időszakát éljük: válságban vannak a családok, az iskola, a pártok, és a közösségi lét. Az értelem éjszakája. Nő az öngyilkosságok száma. Egyre nehezebb életre szóló döntéseket hozni és kitartani abban. Hiányoznak a biztos tájékozódási pontok. A szerzetesi élet éjszakája. Válságban a hivatások, nő a hivatásukat elhagyók száma, jellemző az új utaktól való félelem és a nehézkesség a változásokkal szemben. De az éjszakába betör egy kiáltás: Custos quid de nocte? Custos quid de nocte? (Is 21,11)1 A kérdés – mely nagyon szép a latin változat tömörségében – felszakítja a sötétséget és kifejezi azt, amit a szívünk mélyén mindnyájan tudni akarunk: senki sem szeret a sötétben élni; mindnyájan a fényre sóvárgunk, értelemre éhezünk. A kérdés kétszer szerepel, mert ez nem akármilyen kérdés, ez a fő kérdés: annyiszor kell ismételgetni, míg erőt és szilárdságot nem nyer. Egy különleges embert szó-

Kármel

lítottak meg, egy őrt, aki már egy ideje felment egy magas hegyre és megfigyelő állásba helyezkedett, mely a csend és az imádság helye, a prófécia helye. BELAKNI AZ ÉJSZAKÁT Az őr meghallja a kérdést és bensejébe fogadja, saját húsává válik, kitér a nagy kísértés elől, mellyel mindazok találkoznak, akik sötétben vannak: hogy felkapcsolja a villanyt. Felkapcsoljuk a villanyt, hogy jobban lássunk, tisztábban lássunk. Felkapcsoljuk a villanyt, hogy utat és megoldást találjunk. Az őr azonban ellenáll ennek a kísértésnek, kihúzza a dugót a konnektorból, elvágja a vezetéket, felmondja a szerződést az áramszolgáltató vállalattal. Ezt azért teszi, hogy a bagolyhoz és a kuvikhoz hasonlítson, vagyis olyan legyen, mint az éjszakában élő állatok. Az éjszakában lakás az őr hivatása, azé az őré, akiről a próféta beszél, neki az a küldetése, hogy Babilon bukásáról jövendöljön. Az éjszakában lakás annak az őrnek is hivatása, aki ebben a mi világunkban él, akinek az a feladata, hogy a remény üzeneteit továbbítsa. De mit is jelent „belakni az éjszakát”? Az éjszakában lakás először is azt jelenti, hogy olyan őrnek kell lenni, akinek nagy szemei, de egyúttal nagy fülei is vannak, hogy „Sötétben vagyunk, annak készséges legyen a meghallgatásra. Mert egyedül a meghallgatásra van igazán szüksége a ellenére, hogy a kirakatok mai embernek, bárhol és bármilyen körülmé- csillogása és a médiák nyek között is éljen. Az éjszakában lakás jelenti még a türel- reflektorfénye állandóan mességet és a türelemre való nevelést, ezt a világít otthonainkban sokak számára immár oly szokatlan erényt, és agyunkban.” ami pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy meglássuk az új élet rügyeit. Türelemre inteni..., mert az éjszaka, mint tudjuk, előbb-utóbb elmúlik. Az éjszakában lakás még azt is jelenti, hogy határozottan elutasítjuk a kész válaszokat, az előre becsomagolt értelmezéseket. Martin Heidegger mondta: wer groß denkt, muß groß irren, itt az irren igének kettős jelentése van: haladni és tévedni. Az őr ugyanis megtanult eltévedni az erdőben, és teljes hosszukban bejárni a zsákutcákat, a kultúránk által eltorlaszolt ösvényeket. Csak ebből az eltévedésben való kitartásból születhet valami új. Tulajdonképpen ez történt a középkorban a monasztikus szerzetesrendekkel, melyek félelem nélkül eresztették gyökereiket a Római birodalom politikai, társadalmi és kulturális szétdaraboltságába, és a lelki

89

90

Kármel

élet központjaivá, a testvériség kohóivá, a társadalmi-politikai képzés iskoláivá, a gyakorlati gazdálkodás tantermeivé, az új emberiség műhelyeivé váltak, ahol megszületett és növekedett a keresztény Európa csodája. Belakni az éjszakát jelenti azt is, hogy belépünk a Misztériumba, mostani történelmünk és a benne élő emberek misztériumába. Belépünk, de nem azért, hogy uralkodjunk, birtokoljunk, hogy megértsük, hanem hogy a Misztérium birtokba vegyen, beborítson és oltalmazzon minket. Belépni és ott maradni, ahogy Jézus tette. Bement „Belakni az éjszakát, végül hát, hogy velük maradjon (Lk 24,29). Belakni az éjszakát, végül azt is jelenti, azt is jelenti, hogy odafigyelünk a hajnal előjeleire. A láthogy odafigyelünk vány civilizációja tökéletesen rögzít mindent, a hajnal előjeleire.” ami a teljes földgolyón történik a nap huszonnégy órájában. De nem tudja értelmezni, és nem veszi észre bennük a remény jeleit. Nem ismeri fel a Történelemnek a Jóra és Szépre irányulásait. Ez a megszentelt életet élő őr feladata, aki megfigyelő állásából kémlel, kicsi, egyszerű és szegényes dolgokat lát, tesz és él meg, ki van zárva a hatalom köreiből, ahol eldöntik a világ sorsát. Az Internetnél is tágabb a látóköre, mivel közelebb áll Isten látóköréhez a Mindenhatóéhoz, aki kicsivé tette magát. MEGSZENTELNI AZ ÉJSZAKÁT Az éjszakában lakó őr a megszentelt életet élő ember. Ez mindig is így volt, az ősi szerzetesek gregorii-nak hivatták magukat, jelképüknek a baglyot és a kuvikot választották. Ez az őr különösen is a megszentelt életet élő NŐ, az az álmom, hogy az „éjszakában lakó” szerepét egyre inkább magára ölti. Ez a szerep megilleti őt, egyrészt női mivolta, másrészt pedig az evangéliumi tanácsok vállalása miatt. A nő teste a befogadásra, gondoskodásra, életadásra, táplálásra teremtetett. A nőiesség szorosan kapcsolódik az éjszakához a taoizmus tanítása szerint, ahol a yin, vagyis a női rész a hold, az éjszaka, a sötétség, mely ellentéte a hímnemű yang-nak, vagyis a napnak, a világosságnak és a fénynek. Elsősorban Mária, a teljesen Istennek adott nő mutatja meg nekünk, hogy a női megszentelt élet feladata pontosan ez az éjszakában lakás. Ő a teljes befogadás példája, aki hagyja, hogy az Atya szeresse, a Szentlélek megtermékenyítse, majd kilenc hónapos várakozás után megszüli a Fiút. Ő a csend és a hallgatás Szüze, aki

92

Kármel

a

képes arra, hogy Isten dolgairól szívében gyakran elgondolkozzon (vö. Lk 2,19). Ő Isten szülője, a tiszta befogadás. Fontos, hogy vele együtt és úgy, mint ő, mi is örömmel újra felfedezzük, hogy van egy méhünk, vagyis bensőnkben anyák vagyunk: így elképzelhetetlen, hogy ne legyünk befogadók, vendégszeretők, hogy ne legyünk készek kitárni karunkat és szívünket, anélkül, hogy túl sok kérdést tennénk fel, inkább a jelenlétünk lesz az, ami kérdéseket ébreszt másokban. Fontos, hogy tudatára ébredjünk annak, hogy életet kell adnunk, szülnünk kell, hogy türelmes nők vagyunk, akik tudják várni a Fiút és a gyermekeket, várakozás közben tudják szeretni azt, ami még nem adatott meg, amit még nem lehet látni. Fontos, hogy úgy fedezzük fel újra saját emberi valónkat, mint akik nem annyira megérteni akarnak, hanem inkább a szívükben tudnak őrizni mindent. A kereszténység harmadik évezredének ilyen emberekre van szüksége, akik elfogadják Isten kihívását, hogy számukra ismeretlen utakon járjanak, akik hagyják magukat ismeretlen ösvényeken vezetni. Így egy nap a sötétség világossággá változik, a göröngyös helyek egyenessé. (vö. Iz 42,16). Az éjszakában hasonlítunk egy kicsit „Elsősorban Mária, a vakokhoz. Eltűnnek a tárgyak körvoteljesen Istennek adott nő nalai, nem lehet élesen látni. Nincs hely világos és jól megkülönböztethető elmutatja meg nekünk, hogy agondolások számára. De – ahogy a vaa női megszentelt élet kokkal is történik – az éjszaka olyan távfeladata pontosan ez latokat tár fel előttünk, melyek általában nappal elkerülik figyelmünket. A görög az éjszakában lakás.” alapokon nyugvó kultúránk által annyira magasztalt szemünket végre eltesszük pihenni, és a hallás, a tapintás, az ízlelés, a szaglás finomabbá, érzékenyebbé válnak, és a világot egészen újszerűen tárják elénk. Az éjszaka elsősorban az intus-legere képességével ruház fel bennünket, vagyis a benső mélységekben való olvasással, hogy eljuthassunk a dolgok, az emberek, a teremtett dolgok, Isten szívéhez, és feloldjuk a logika szoros kötelékeit, kihagyva az egyes állomásokat, a töredéken keresztül jutunk el az Egészhez. Az Egészet nem lehet felfogni, birtokolni, uralni: egyszerűen csak élni lehet és lakni benne. Ez nem azt jelenti, hogy félretesszük a gondolkodás fáradalmait, és megelégszünk egy kényelmes megoldással vagy valamilyen ezoterikus tannal: amiről én

Kármel

álmodom, az szöges ellentétben áll mindezzel! Nem arról van szó, hogy lejjebb kell adni az igényeket, hanem magasba emelni a tekintetünket, a szívünket és az értelmünket. Arról van szó, hogy komolyan figyelembe kell vennünk (végre!) azt a küldetést, mely a gondolkodás kifejezetten női vonásainak kibontakoztatását tűzik ki célul, mint például a szépség, a művészettel való kapcsolat, az elegancia, a gyöngédség, a csend és a testi lét. Arról van szó, hogy újra felszínre hozzuk a világ és a történelem finom árnyalatait, melyek nekünk nőknek mindig olyan fontosak. Ez egy elgondolás akar lenni, melyre a mai embernek különösen is szüksége van, hogy újra és teljesen megtalálja önmagát. Ezt a gondolatot és nyelvezetet könnyen megértheti és felfoghatja, mert a szívéhez szól. Ez a feladata a megszentelt életet élő nőnek, hogy őr legyen, a hajnal hírnöke: csak Isten tudja, mekkora szükség van rá! Jézus, aki minket követésére hív, az első custos, vagyis az első őr, aki kiemelkedő módon járatos az éjszaka témájában. Kilenc hónapig élt Mária méhének sötétségében, harminc évet Názáret homályában, három évet Palesztina névtelen útjain, három napot a halál éjszakájában. Ahhoz az őrhöz hasonlóan, akiről a próféta beszél, ő is öröktől fogva ott áll őrállásában, a Keresztre szegezve a Kálvária hegyén. Az ő nyomdokait követve ideje már, hogy megszabaduljunk biztonságot és praktikus megoldásokat keresésünk hálójától. Ideje, hogy befogadjuk az éjszakát, és abban éljünk. Donec dies elucescat. (2 Pt 1,19).2

Jegyzetek 1

Őr, meddig tart még az éjszaka? Őr, meddig tart még az éj? (Iz 21, 11).

2

Amíg a nap fel nem virrad.

93

94

Kármel

Vízkereszt! Fr. Tavas Béla OCD

írása

Marcell atya írta naplójában: „Életünk minden pillanata Isten ajándéka, s az örökkévalóság szempontjából mérhetetlen értéket képvisel. Miért vesztegetünk el tudatosan akár csak egyet is?!” A karácsonyi ünnepkörben, vízkereszt ünnepén különösen is fontos ezen a két mondaton elgondolkodni. A bölcsek látogatása kinyilatkoztatása annak, hogy Isten mindenkit meg akar váltani és nem csak a zsidó népet, hanem Jézus révén mi is Atyánknak szólíthatjuk. Jézus azért született, hogy a szeretetet és az örömhírt hirdesse nekünk. Tehát nekünk az Evangéliumot kell követnünk napról napra, ezt kell megélnünk életünk minden napján. Egy bensőséges gyermeki kapcsolatot kell kialakítani a mennyei Atyával, mert ez a kapcsolat határozza meg az emberekhez, az élethez való viszonyunkat. Az életünk minősége, szeretetünk nagyságát és üdvösségünk mértékét határozza meg. Hát miért vonnánk meg magunktól a legkisebb jót is, amit az Atya a számunkra készített? A bölcsek példáját követve nekünk is keresnünk kell a kisded Jézust, hogy az ő gyermekségéből elindulva, mindég megtaláljuk magunkban az Ő szeretetét.

96

Kármel

Elmélkedés az újévre P. Bakos Rafael OCD

írása

Az Új év kezdetén bennünket eltöltő bizonytalanság közepette megnyugtatásul hathatnak ránk az Úr szavai: „Ne félj! Én megsegítelek. Ne félj hát, Jákob, te, szegény féreg, te, maroknyi Izrael!”

Az Úr hasonlóképpen szólt az Ószövetségben oly sok szolgájához. Például Mózeshez, aki – amikor az Úr egy nehéz szolgálatot bíz rá – azzal védekezik, hogy ő csak egy nyomorúságos pusztai pásztor: hogyan is merészkedhetne ő az egyiptomi fáraó elé abban a reményben, hogy majd megszabadítja Izraelt? Pedig ez az, ami mindent megváltoztathat, s ezt az ajándékot kaptuk a karácsonyi ünnepkörben kapott ajándékban is: hogy az Úr segítségünkre jön, s nem is akárhogyan – úgy, hogy velünk marad. Ennek fényében minden másodlagossá válhat: már nem lesz feltétlenül szükség arra, hogy külsőleg megváltozzanak a dolgok. Elég tudni, hogy az, aki hatalmas, és aki szeret minket, itt van és segít: méghozzá úgy, hogy velünk marad. Ő általában nem külsőleg szokott beleavatkozni a dolgok külső menetébe, hanem olyan módon, hogy megjelenik köztük, és ettől változhat meg minden annak számára, akinek van szeme arra, hogy ezt meglássa. Isten nem adott Mózesnek egy hadsereget, hogy véghez tudja vinni megbízatását, hanem megsegítette őt úgy, hogy vele volt, s így a lehetetlen dolgok is lehetségessé váltak. Ugyanígy történhet ez velünk is: az Úr nem külső körülményeinket változtatja meg, hanem attól változhat meg minden a számunkra, hogy felismerjük: Ő velünk van, hogy segítsen.

Kármel

Az Úr – ahogyan azt az Őt meghirdető Keresztelő Szent János életében is láthattuk a karácsonyra felkészítő ádventi időben – nem egy győztes hadvezér módjára közeledett felénk, akiről csak akkor tételezhetnénk fel, hogy velünk van, ha erősnek és sikeresnek látjuk magunkat. Jézusban Isten egy kicsi gyermekként jött közénk, akinek szeretetét még az őt körülvevő gyűlölet, életét pedig a halál sem szüntethette meg. Az Úr így segít rajtunk: nem nehézségeinket megszüntetni jött, hanem felvállalni – azért, hogy mindenben találkozni tudjunk Vele. Az a hitből fakadó belső bizonyosság, hogy Jézust magunk mellett tudhatjuk, s nem csak sikereinkben, hanem akkor is, ha nehézségeket élünk meg: egy új erő és titokzatos béke forrása lehet számunkra. Köszönjük meg a mi Urunknak, hogy segítségünkre jött úgy, hogy velünk maradt, és kérjük Tőle, hogy mi is Vele maradhassunk. Vele maradni: ez az egyedüli, ami számít. Lehetséges ezt megélni úgy a megtiszteltetésben, mint a megaláztatásban; úgy a sikerek során, mint a mindennapi nehézségekben. Vele lenni: ez lehet a karácsonyi idő, de a kezdődő Új esztendő egészének is legfontosabb gyakorlata. Jézussal lenni, aki úgy segít rajtunk, hogy eljön, hogy velünk legyen, s megígéri: „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig.”

97

Szeretettel felhívjuk Kedves Testvéreink figyelmét arra,

hogy a Kármel újság megjelentetését mostantól fogva a Kármelita Kispapok Neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggá Avatásáért Alapítvány végzi, melynek alapcélkitűzése és feladata a kármelita lelkiség magyar nyelvű népszerűsítése a kárpát-medencében. A Kármel újság önköltségi ára 600 Ft, melyhez anyagi támogatást, felajánlásokat köszönettel elfogadunk. Az erre szánt adományokat az újságban mellékelt csekken legyenek szívesek befizetni. Tiszteletreméltó Marcell atyánk gazdag lelki örökségének gondozását, újabb kiadványok megjelentetését, kiállítások szervezését, s a boldoggá avatáshoz szükséges költségek előteremtését is alapítványunk munkálja. Ugyancsak alapítványunk támogatja papnövendékeink képzését, tanulmányait is, hogy jól felkészülve kezdhessék meg jövőbeli szolgálatukat az istenkereső lelkek javára. Ezen feladatok mindennapi végzése jelentős anyagi teherrel jár. Kérjük, segítse Alapítványunk működését imádsággal, s amennyiben teheti, anyagi támogatásával a következő számlaszámon: Kármelita Kispapok Neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggá Avatásáért Alapítvány CIB Bank Zrt. Bankszámla száma: 11100104-18055359-10000001 Az adóbevallás készítésekor a befizetett adó 1% felajánlása esetén: A kedvezményezett adószáma:18055359-1-41 Kérjük, amennyiben lehetőségük engedi, hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét is a segítségnyújtásra! Nagylelkű támogatásukat, segítségüket hálásan köszönjük, támogatóinkért rendszeresen imádkozunk a Kármelben! Isten jutalmazza meg gazdagon minden jótevőnket! Imádságos szeretettel: a kármelita testvérek és az alapítvány tagjai

Köszönjük a

Teréz-Misszió tagjainak mindennapi imáit!

Isten

legyen nagylelkű jutalmazójuk!

ÉNEK ISTEN IRGALMÁRÓL ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Áldjátok az istenek Istenét, mert irgalma örökkévaló! Áldjátok az urak Urát, mert irgalma örökkévaló! Őt, aki nagy csodákat művel egymaga, mert irgalma örökkévaló! Aki az egeket bölcsen alkotta, mert irgalma örökkévaló! Aki szétterítette a földet a vizeken, mert irgalma örökkévaló! Aki a nagy világítókat alkotta, mert irgalma örökkévaló! A napot, hogy uralkodjék a nappalon, mert irgalma örökkévaló! A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak az éjszakán, mert irgalma örökkévaló! Aki megverte elsőszülöttjeiben Egyiptomot, mert irgalma örökkévaló! És kivezette közülük Izraelt, mert irgalma örökkévaló! Hatalmas kézzel és felemelt karral, mert irgalma örökkévaló! Aki kettéhasította a Vörös-tengert, mert irgalma örökkévaló! S átvitte Izraelt a közepén, mert irgalma örökkévaló! Aki kettéhasította a Vörös-tengert, mert irgalma örökkévaló! S átvitte Izraelt a közepén, mert irgalma örökkévaló!

De a Vörös-tengerbe vetette a fáraót és seregét, mert irgalma örökkévaló! Aki a pusztában vezérelte népét, mert irgalma örökkévaló! Aki megvert nagy királyokat, mert irgalma örökkévaló! És megölt hatalmas királyokat, mert irgalma örökkévaló! Szehont, az amoriták királyát, mert irgalma örökkévaló! Ógot, Básán királyát, mert irgalma örökkévaló! S odaadta örökségül földjüket, mert irgalma örökkévaló! Örökségül szolgájának, Izraelnek, mert irgalma örökkévaló! Aki megemlékezett rólunk megaláztatásunkban, mert irgalma örökkévaló! És megszabadított minket ellenségeinktől, mert irgalma örökkévaló! Aki eledelt ad minden testnek, mert irgalma örökkévaló! Áldjátok az ég Istenét, mert irgalma örökkévaló! (136. zsoltár)