2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. május
Karitasz csoportunk megalakulásakor ígértük, hogy időről időre beszámolunk munkánkról. Az elmúlt hónapok eseményei indokolttá teszik, hogy írjak néhány gondolatot. Az idén is a nagyböjti időszakkal indultak akcióink. Elsőként a már hagyományos kokárda-készítésre és árusításra került sor. Köszönjük, hogy évről-évre sokan a templomban vásárolják meg e nemzeti jelképet. Az idén is meghirdette a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia a tartósélelmiszer-gyűjtést. A testvérek adakozó kedvének köszönhetően kb. 120 kg hosszú lejáratú élelmiszer gyűlt össze. Legnagyobb volumenű programunk a már hagyományos nagyböjti komolyzenei áhítat volt, jótékonysági célú gyűjtéssel. Fellépő művészeinket – a mi lányainkat: Illés Adriennt, Kiss Melindát és Szántó Katalint – az Operaház zenekarának tagjaiból alakult kamarazenekar kísérte. Valódi művészi élmény volt, a választott darabok egy része a nagyböjt liturgiájához illeszkedett. A fiatal művészek nagylelkűségét bizonyítja, hogy évről-évre szívesen, ellenszolgáltatás nélkül vállalják a fellépést. Ezúton is szeretnénk megköszönni az egész egyházközség nevében minden fellépő áldozatkészségét. Templomunk nem telt meg zsúfolásig, de mi, akik ott voltunk, gazdagabban tértünk haza. Reméljük, hogy ezeknek a koncerteknek egyre nagyobb lesz a híre, hiszen az idén a Promontor TV rögzítette az egész műsort, s az már adásba is került. A fenti gyűjtéseknek köszönhetően 21 családnak sikerült gazdagabbá tennünk a húsvéti asztalt. Köszönjük minden testvérünk áldozatosságát. Feltámadt üdvözítőnk békéjét, áldását kívánjuk mindenkire. (M. Wágner Katalin)
Jótékonysági koncert, 2014. április 5.
Missziós szentmise, 2014. április 11.
„A zene a lélek nyelve.” Ezt igazán megtapasztalhattuk ezen az estén. A köztünk felnőtt „kis művészeink”: Illés Adrienn (ének), Kiss Melinda (brácsa), Szántó Katalin (fuvola), valamint Szántóné Kiss Johanna, az Operaház zenekarának hegedűse és nyolctagú kamarazenekara koncerteztek. A zeneirodalom sok ismert szép műve csendült fel előadásukban: Bach, Händel, Mozart, Rachmaninov, Pergolesi és Schubert művei. Ez egy rendhagyó koncert volt. Az Operaház művészei egész héten reggel 10-től este 10-ig zenéltek, ez lett volna az első szabad estéjük. Mi viszont, a hallgatóság, úgy el voltunk varázsolva, hogy a záró Schubert Ave Maria után csak ültünk tovább, és vártuk, hogy legyen még. Mert gyönyörűen játszott Katalin fuvolán, Melinda brácsán, Adrienn pedig a saját csodálatos hangján énekelt. Volt egy nagyon kedves jelenet Mozart D-dúr fuvolaversenye végén: az édesanya, Johanna és gyermeke, Katalin szívből gratulált egymásnak. Hálásan köszönjük a Jóistennek, az összes közreműködő művésznek, plébános atyának (hogy ezt a jó ügyet felkarolta) és minden hallgatónak. (Szeretettel: Hatás Anikó)
Április 11-én a huszonnegyedik missziós szentmisére jöttünk össze templomunkban. Meghívott vendégünk Hurgoi Sándor verbita atya volt, aki a Szent Lipót plébánián káplán. Ezek a szentmisék az imában ránk bízott lelkiatyákért és a „Teréz misszió” tagjaiért vannak, mert szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Az evangélium elhangzása után következett Sándor atya tanúságtétele. Elmondta, hogy négyen vannak testvérek, közülük még egy fiú lett pap. Az ő szívét igazán a missziós vágy fogta meg. A verbita szerzetesrend alapítójának, Janssen Szent Arnoldnak a szavait egészen magáénak érzi: „Nevünk által különösképpen el vagyunk kötelezve az Isteni Igének és küldetésének. Az ő élete a mi életünk, küldetése a mi küldetésünk.” Nagyon boldog volt Brazíliában, szívesen szolgált ott. Amikor hazahívták, először visszavágyott. Már két éve van Budafokon, mostanára megszokta az itteni életet. Nagyon kedves jelenet volt, amikor elkérte az Adoramus együttes egy tagjától a gitárját, és eljátszott egy brazil dalt hálából. A templomunkban ezen a szentmisén a szokottnál is többen voltak, sokan eljöttek a Szent Lipót templomból is. Igen felemelő volt, nagy lelki feltöltődésben volt részünk. Éreztük a Lélek fuvallatát. A szentmisén az Adoramus együttes zenélt kedvesen, színvonalasan, mint mindig. Folytatjuk júniusban, az időpont még egyeztetés alatt áll. (Szeretettel: Hatás Anikó)
A Hála Angyala Húsvét után minden keresztény emberben felmerül a hála gondolata. Hálásak vagyunk Jézusnak, hogy értünk elszenvedte a kereszthalált, és az Atyának, hogy egyszülött Fiát sem kímélte értünk. Nagy volt a mi megváltásunk ára. Jézus minden csepp könnyét és minden csepp vérét adta oda értünk. A legnagyobb hálával köszönjük a Feltámadás tényét. A Hála Angyala megtaníthat téged arra, hogy mindent új szemszögből láss: a hála nézőpontjából. Így képes leszel minden új napra hálás pillantással tekinteni, hiszen egészségesen ébredtél, és megláthattad a napfelkeltét. Hálás leszel minden lélegzetért, hogy átjár téged az éltető levegő. Hálás leszel a természet ajándékaiért, amiket reggelire élvezhetsz.
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. május
Tudatosabban élsz majd. A hála kitágítja és vidámmá teszi a szíved. Nem kötődsz többé a bosszantó dolgokhoz. Nem kezded például bosszankodással a napot, ha rossz az idő. A Hála Angyala megtanít téged tudatosan és helyesen gondolkodni. Amikor a múltadon kezdesz gondolkodni, hálával ismerheted meg mindazt, amit az élet neked ajándékozott. Hálás lehetsz szüleidnek, akik életet adtak neked. Nemcsak pozitív gyökereidért lehetsz hálás, hanem mindazért a sérülésekért is, amelyeket tőlük kaptál. Hiszen ezek is azzá formáltak, aki most vagy. A sebek nélkül talán öntelt lennél és érzéketlen a melletted élő emberek bajaira. A Hála Angyala rányithatja szemed arra is, hogy egész életedben Isten Angyala kísért, Őrangyalod számos balesettől megóvott, és sérüléseidet drága kinccsé változtatta. A Hála Angyala új szemet ajándékozott neked, hogy tudatosabban észrevedd, milyen gyönyörű a teremtett világ: élvezd a mezők, erdők, hegyek, völgyek, tavak, folyók szépségét. Észreveszed, hogy a természetben a szerető Isten érint meg téged, s mérhetetlen szeretettel gondoskodik rólad. Aki hálás szívvel tekint életére, megérti mindazt, ami történt vele. Felhagy azzal, hogy önmaga és körülményei ellen lázadjon, fel fogja ismerni, hogy az Angyal minden nap újra belép az életébe, és szerető, gyógyító közelségébe vonja. Próbáld meg a Hála Angyalával elkezdeni a következő hetet. Láthatod, hogy életed új színt nyer. Hála-angyalodat megkérheted arra is, hogy indítson téged köszönetre azokért az emberekért is, akikkel együtt élsz. Gyakran csak azokért imádkozunk, akik fontosak nekünk, akiket szeretnénk megváltoztatni, vagy Isten segítségét, gyógyítását kívánjuk számukra. Azt akarjuk, hogy olyanok legyenek, amilyennek mi szeretnénk őket látni. Ha hálát adunk valakiért, feltétel nélkül fogadjuk el őt. Nem kell megváltoznia. Úgy, ahogy van, értékes ember. Az emberek gyakran észreveszik, ha hálát adnak értük. A hálánkból igenlés sugárzik, amiben jól érzik magukat. Egy amerikai lelkész beszámolt egy házaspárról, akik éveken át imádkoztak az asszony alkoholbeteg édesapjáért. Számtalan imacsoportban imádkoztak érte, de minden hatástalan volt. Egyszer bátorságot merítettek ahhoz, hogy hálát adjanak érte, azért, mert pontosan az, aki, olyan, amilyen. Ezáltal lehetővé tették az apa számára, hogy megváltozzék. Már nem érezte többé a tudatalatti elutasítást, amely arra kényszerítette, hogy mindenáron meg kell változnia, ezért meg tudott változni. Elvárások nélküli elfogadást tapasztalt, és egyszer csak nem volt szüksége az alkoholra. Kérd a Hála Angyalát a csodára, hogy az emberek elfogadásod által megérezzék feltétel nélküli szeretetedet, és így gyógyuljanak. (Anselm Grün OSB könyve alapján Herczeg Marika)
„Mária, segíts!...” – Kegyhelyek: Győr Az idő kereke most a jelen időben forog! Annyira a jelen időben, hogy magam is csodálkozva és nagy örömmel hallottam az alábbiakat. Sopronkövesdről – most már több alkalommal – minden évben zarándokcsoport indult Mariazellbe. A kb. 50 fős csoport fele nem falubeli, még a Felvidékről is csatlakoztak. A napi 40 km-es út megtétele (négyszer), nem kis teljesítmény. (Érdemes elgondolkodni rajta, le a kalappal előttük!) Nemcsak nyugat, hanem kelet felé is nyitott a falubeliek szíve: most – ugyanúgy, mint már több éve, márciusban – Győr felé indult a lelkes kis csapat. Ezt a 90 km-es utat 2 és fél nap alatt 30-40-20 km-es szakaszokra bontják. Természetesen az őket váró falvakban pihennek, ott szentmisén vesznek részt. (A tavalyi út sem maradt el a rossz idő miatt, de rövidebb volt az útszakasz: Bősárkányból indultak.) Hogy miért is írtam le mindezeket? Azért, mert az eddigi épületes tényeken felül még van valami, amit külön ki kell emelni. Két, Budapesten tanuló diáklány fogta magát, leutazott a nyugati határhoz jó 200 km-t Sopronkövesdre, csatlakozott a zarándokcsoporthoz, és mindent vállalva elindult a CÉL felé. Az útról írt élményeiket olvasva egyre jobban növekszik bennem az öröm, hogy vannak ilyen csodálatos lelki gazdagsággal bíró fiataljaink, akik vállalják a hosszú út viszontagságait is! (A beszámolót Sopronkövesden, a 2012 júliusában megjelenő helyi újság, az Agghegyalja mozaik „Egyházi élet – mégis boldogan” c. rovatában olvashattuk). Céljuk az „öregtemplom”, hivatalos nevén Győri székesegyház vérrel verejtékező Mária-képe volt. A kegyhely története, Szenthelyi-Molnár István-Mauks Márta Magyarország Szűz Mária kegyhelyei c. könyvéből (1988, 64. o.) A győri kegyképet a Szentek Szigetéről, Írországból vezérelte ide a Gondviselés. Első ismert tulajdonosa Lynch Walter báró, az írországi clonferti egyházmegye jámbor, buzgó főpásztora volt, míg Cromwell Olivér vad katolikusüldözése 1649-ben hazátlanná nem tette. A püspök Bécsben bujdosott a régi, kedves Mária-képpel. Itt ismerkedett meg Püsky János győri püspökkel, a celli Szűzanya hálás tisztelőjével, aki a száműzött főpapnak a győri káptalanban helyet és megélhetést juttatott. Itt élt 1655-től 1663-ig. Jövedelmét a szegények gyámolítására fordította. Jószívűségéért és buzgóságáért idegen létére is igen megszerették a győriek, akik buzgón imádkoztak a néhai püspök halála után a székesegyház falára került írországi Mária-kép előtt. Írország katolicizmusa szomorú napokat ért meg. Bizonyára ez indította arra a Boldogságos Szüzet, hogy 1697. március 17-én, Szent Patriknak, Írország védőszentjének ünnepén, a három folyó városában véres könnyhullatásával fejezze ki az üldözött ír katolikusokkal való anyai együttérzését. A korai, 6 órai szentmise ájtatos résztvevői megdöbbenve látták a képen végigpergő véres könnyeket, s a végvár lakosai valláskülönbség nélkül tömegesen siettek fel a templomba, hogy maguk is tanúi lehessenek a csodálatos jelenségnek. A véres könnyezés három óra hosszat, reggel 6 órától 9 óráig tartott. Az egyházi hatóságok, mihelyt értesültek a csodálatos eseményről, azonnal vizsgálatot tartottak, a képet a falról levették, tüzetes vizsgálatnak vetették alá, de
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. május
semmit sem találtak, ami az eseménynek természetes magyarázatát adta volna. A kép a vizsgálat tartama alatt is folytonosan véres könnyeket hullatott. A véres könnyeket egy kendővel felitatták. A kendőt később díszes keretbe foglalták. Könnyes a két szemed, ó Szűzanyánk, Véresen csordul a könnye reánk. Jaj, milyen bánat gyötri szívedet, Sajtolja ki könnyeidet. Futva fut írhoni püspök ide: Bűne csak krisztusi drága hite. Képedet hozza édes vigaszul, Itt tesz csodát véle az Úr.
Talentum, mína és a többiek... A talentum, mína, sékel, siklus, ezüst, drachma, dénár Jézus-korabeli pénzek voltak Izraelben. Sokat olvasunk felőlük. Jó volna tudni, hogy mit jelentettek, és ismerni az értéküket. A babiloni fogság előtt (Kr.e. 587) Izraelnek nem volt vert pénze. Darab arannyal vagy ezüsttel fizettek, amit mérlegen mértek le (Jer 32, 9). A mérlegeléshez különböző nagyságú köveket használtak. Ezeket zsákban tartották (MTörv 25, 13). A hiteles fél sékelt, a király kövét, egy húsz éven felüli férfi templomadóját (Kiv 30, 13) a Templom szentélyében őrizték. A súlymérésnél használt elnevezések átkerültek a fizetőeszközül szolgáló aranyra, ezüstre, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiakat kisebb súlyokkal mérték. Például 1 mína ezüst 72 dkg, míg minden más 1 kg volt a mi mértékeink szerint. Az arany 12-13-szor értékesebb volt az ezüstnél. Azok, akik Kr.e. 538-ban hazatértek a babiloni fogságból, perzsa pénzeket hoztak magukkal. A perzsa birodalom bukása után (Kr.e. 331), a Nagy Sándor által bevezetett görög drachma és a didrachma (két drachma) is fizető eszköz lett Izraelben. Az első zsidó pénzt, az ezüst sékelt, Makkabeus Simon verette Kr.e. 139-ben (1Makk 15,6). A római fennhatóságtól kezdve (Kr.e. 63) a római ezüst dénár (denarius) és a réz váltópénzei is forgalomba kerültek. A római dénár súlya közel azonos volt a görög drachmáéval (45 g ezüst), így értéküket azonosnak tekintették, mindkettőt egyformán használták. A pénzeket jegyezzük meg jól, mert a továbbiakban szükségünk lesz ezekre az átszámításokra: 1 talentum = 60 mína 1 mína = 100 drachma (dénár) 1 ezüst (sékel, siklus, sztátér) = 4 drachma (dénár) Az ezüst sékelt, az ezüst siklust egyszerűen ezüstnek nevezték. Emlékezzünk, hogy Jákob fiát, Józsefet 20 ezüstért adták el testvérei rabszolgának (Ter 37, 28). Júdásnak a főpapok 30 ezüstöt fizettek, amikor azt ígérte, hogy a kezükre adja Jézust (Mt 26, 15). Kérdés, hogy mennyi lehet ez a 30 ezüst most, a mi pénzünkben? A szőlőmunkásokról szóló példabeszédből (Mk 20, 2) megtudhatjuk, hogy egy munkás napi bére 1 dénár volt. Ha 1250 forint órabérrel számolunk, akkor egy napi munkabér 8x1250 = 10.000 Ft. Azt is tudjuk, hogy egy ezüst négy dénár volt. Jézus tehát
Két kicsi nép: magyar, ír a tied, Értünk is, értük is vérzik szíved. S ha ajkadat értünk imára nyitod, Ezt súgja a drága titok.
(Kulcsárné Jutka)
30x4x10.000=1,2 millió forint. Ennyit ért Jézus a főpapoknak, azaz egy használt kocsi árát sem. A főpapok tudták, hogy Mózes törvénye szerint (Lev 27,3) egy húsz és hatvan év közötti férfi értéke 50 ezüst, de ezen is spóroltak, egy nő értékét fizették Júdásnak. A két csodás kenyérszaporításról mind a négy evangélista beszámol (Mt 14, 13; Mk 6, 30; Lk 9, 10; Jn 6, 11). János írja le a legrészletesebben az elsőt. Megtudjuk tőle, hogy Jézus megkérdezte Fülöpöt: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Mivel Fülöp sem közel, sem távol egyetlen települést sem látott, kitérő választ adott: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak kevés jusson is mindenkinek”. Míg Fülöp töprengett, András cselekedett. Utánanézett, hogy kinél mi van. Jelentette is Jézusnak: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala…”. Csupán ennyi telt tőle, a többit Jézusra bízta. Jézus kezébe vette a kenyereket „föltekintett az égre és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a népnek” (Mt 14, 19). Tegyük fel, hogy 200 dénár mégis elegendő lett volna. Nézzük meg, hogy ez mennyi a mi pénzünkben? Azt már tudjuk, hogy egy dénár egy munkás napi bére. Már korábban láttuk, hogy ez 10.000 Ft. Kétszáz dénár tehát 200x10.000=2.000.000, azaz kétmillió forint. Egy kiló félbarna kenyér péknél 300 Ft. Két millió forintért tehát 2.000.000/300=6.666 kilogramm kenyeret kapunk. Az evangélisták azt írták, hogy a férfiakból volt ötezer. Mellettük voltak még az asszonyok, gyerekek. Így akár 10 ezren is lehettek. Egy főre tehát 6.666/10.000=0,66 kilogramm jutott. Tudjuk, a nap már hanyatlóban volt. Az emberek éhesek lehettek. Hatvanhat deka kenyérrel és hallal jóllakhattak. A maradék tizenkét kosár kenyér volt. Ezeket azokba a kiürült kosarakban szedték, amelyekbe az előre látók elemózsiát vittek magukkal. Ez maradt meg annál a fiúnál is, akit gondos édesanyja ellátott útravalóval: öt árpakenyérrel és két hallal, aki annyira hallgatta Jézust, hogy elfelejtette megenni. Az akkori kenyerek laposak voltak, hasonlóak a mi lángosunkhoz. Belőlük öt darab és két hal megtöltötte a kosarat. Egy kenyér nem lehetett több 20 dekánál. A maradék tizenkét kosár, azaz kb. tizenkét kiló, elhanyagolható a több mint hat tonnához, ne is foglalkozzunk velük. Az öt árpakenyérből, azaz egy kilóból Jézus csodája
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
folytán több mint hat tonna, több mint 33 ezer darab lett. Most érthetjük meg igazán Jézus hallatlan csodáját, a kenyérszaporítást. Két példabeszéd (Mt 25, 14, Lk 19, 11) igen hasonló. Mindkettő pénzekről szól. Máténál a szolgák ura, amikor idegenbe készül, három szolgájára bízta vagyonát, öt, kettő és egy talentumot adott nekik, azzal a megbízással, hogy gazdálkodjanak vele. Amikor hazatért, számonkérte tőlük, hogy mit végeztek. Két szolga megduplázta, a harmadik elásta. A két szorgos szolgáját felszabadította, azaz „uruk dicsőségébe” helyezte, a harmadikat az „örök sötétségbe”, azaz börtönbe záratta. Azt a szolgáját, aki a legtöbbel növelte vagyonát, még azzal is jutalmazta, hogy neki adta a mihaszna szolgától elvett egy talentumot. Lukács történetében a főember messze földre indul, hogy ott királyságot szerezzen magának, és azzal térjen haza. Három szolgának adott fejenként tíz-tíz mínát. Kérte, hogy kamatoztassák. Hazatérte után az egyik szolga 100 %-os, a másik 50 %-os haszonról számolt be. A harmadik itt is úgy adta vissza, ahogy kapta. Az eredményes szolgáit azzal jutalmazta, mivel már király volt, annyi várost adott nekik, ahány mínát hoztak. Itt is az, aki a legtöbb mínát szerezte, jutalmul megkapta a mihaszna szolgától elvett tíz mínát. Mindkét példabeszéd tanulsága azonos: „Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki, akinek meg nincs, attól, amije van, is elveszik” (Mt 25, 29; Lk 19, 26). A talentum, a mína az a kegyelem, tehetség, képesség, amit Istentől kapunk. Mindenki kap ezekből valamennyit. Ezeket jól kell felhasználnunk, kamatoztatnunk kell, mert Isten számonkéri tőlünk. Megjutalmazza azokat, akik Érte fáradoznak, gyarapítják dicsőségét, a többitől azt is elveszi, amit adott. A másik tanulság akkor olvasható ki, ha a két példabeszédben szereplő összegeket összehasonlítjuk. A szolgák egyik ura nyolc talentum „befektetéssel” hét talentumra, azaz 87,5% haszonra tett szert, még úgy is, hogy egy talentumot jutalomra kiadott. A másik, aki kevesebb pénzzel rendelkezett, 30 mínával szerzett 15 mínát, azaz 50%-os hasznot. Hasonlítsuk össze a két nyereséget. Hét talentum, 7x6.000 drachma=42.000 drachma. A tizenöt mína pedig, 15x100=1.500 drachma. Akinek talentumai voltak, az 28-szor többet nyert annál, akinek
2014. május
csak mínái voltak. A mindezt napjainkra lefordítva: aki gazdag, az gazdagabb lesz... Még egy „pénzes” példabeszédet vizsgáljunk meg. Egyszer Péter megkérdezte Jézust: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer” válaszolta Jézus. Ezután ezt a példabeszédet mondta (Mt 18, 23): A mennyek országa hasonló egy királyhoz, aki elszámoltatja szolgáit. Egyik szolgáját, aki tízezer talentummal tartozott, és nem tudta megadni, családjával és minden vagyonával együtt eladásra ítélte. Az leborult a király előtt, türelmet kért, ígérte, hogy amint tudja, mindent megfizet. A király megkönyörült rajta, nagylelkűen elengedte teljes adósságát. Ez a szolga, amint elhagyta a királyt, találkozott egy szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Megragadta, fojtogatta, követelte, hogy fizesse meg adósságát. Az leborul előtte, türelmét kérte, ígérte, amint tudja, megfizeti. De nem, a szolga szolgatársát börtönbe vettette. Amikor a király ezt megtudta, maga elé rendelte szolgáját, és megkérdezte tőle: „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?”. Majd haragjában átadta a poroszlóknak mindaddig, amíg meg nem fizeti mind, amivel tartozott. „Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának” – fejezte be Jézus a példabeszédet. Most térjünk rá a pénzek vizsgálatára. Ha a szolga elengedte volna szolgatársának a 100 dénár adósságát, nem kellett volna megfizetnie a már elengedett 10.000 talentum tartozását. Hogy össze tudjuk hasonlítani a 100 dénárt a 10.000 talentummal, utóbbit át kell számítanunk dénárra. Amint korábban láttuk, 1 talentum=6000 dénár, tehát 10.000 talentum=10.000x6000=60 millió dénár, ami óriási összeg. Adósságunk a mi vétkeink, amelyeket elkövetünk. Ez a mértéke a mi Urunk könyörületének. De ha mi hetvenhétszer is megbocsátunk, akkor… De hagyjuk abba a számolást. Isten irgalmát ne akarjuk számokkal kifejezni, amikor ezt csupán egyetlen szóval lehet, azzal, hogy VÉGTELEN. (Bujdosó Ernő)
HOZSANNA Ennek a miséből jól ismert szónak az eredetét nem könnyű felderíteni. Már magyarnak érezzük, és olyan régen került hozzánk, hogy helyesírási szabályzatunk is közli zs-vel és a-val írva. De az Idegen szavak szótárában is helyet kap, ott hozsánna formában, á-val írva, és azzal a jelzéssel, hogy a latinból került hozzánk. A latin szótárakban azonban nem találjuk! Ennek az a magyarázata, hogy ezt a szót csak az egyházi latin nyelv vette át – görög közvetítéssel – a héberből, hosanna formában, Istent dicsérő, üdvözlő felkiáltásként, „üdv!”, „dicsőség!” jelentéssel. Ilyen alakban és ilyen jelentésben került be s&számos európai nyelvbe. Mi pedig „magyarosítottuk” zs-vel, a-val ejtve, és „dicsőítő, ujjongó ének” jelentéssel is felruházva. A Bibliában Jézus jeruzsálemi bevonulásának leírásakor fordul elő ez a szó (Mt 21,9, Mk 11,9). Máté és Márk evangéliumának magyar fordítása megőrzi a „hozsanna” szót, hiszen mivel is lehetne helyettesíteni, hogyan lehetne körülírni ezt a csak Istennek járó, ujjongó üdvözlést? A szentmisében ugyancsak megmarad ez a szó, mind a latin, mind a magyar liturgiában. Az áldozati cselekményt bevezető praefatio (=előszó), azaz bevezető ünnepi ének után a Sanctus... vagy magyarul: Szent vagy... kezdetű részben hangzik fel. Ha latinul mondják vagy éneklik a Sanctust, ennek a „szent” jelentesű szónak a háromszori elhangzása után a Dominus Deus szavak következnek, a közismert „Úr Isten" jelentéssel. Az utánuk következő Sabaoth leírva is, kiejtve is idegennek tűnik, és
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. május
méltán, hiszen héber szó. Annyit jelent, hogy „seregek”, „seregeknek a...” ti. Ura. Ennek a szónak a szerepeltetése Izajás prófétára utal vissza (Izaiás 6,3). Mai magyar fordítása: „a mindenség” ti. Ura – a közérthetőségnek tesz engedményt. A következő mondat: Pleni sunt „teli vannak" caeli et terra „az egek a föld". A gloria tua hosszú á-kkal ejtve válaszol a mivel? „dicsőséggel, a tiéddel”, tehát magyarosan: „Tele van az ég és a föld a te dicsőségeddel". A legújabb magyar fordítás „betölti” igéje egy kicsit mást hangsúlyoz, hiszen a „tele van” átvitt értelemben is használható, pl. ha tele van valakinek a szíve szeretettel, akkor az ki is árad belőle. A „betölti” ige csak megállapítja, hogy a megnevezett hely teli van. A következő felkiáltás a latin szövegben: hosanna, a magyarban: „hozsanna”. A hol? kérdésre latinul az in excelsis a válasz: „a magasságban”. Az excelsus melléknév egyszerre jelenti azt, hogy „magasban lévő”, meg azt, hogy „mások fölött lévő, fönséges”. Ezeket a jelentésárnyalatokat itt sem lehet egyetlen magyar szóval tükrözni! Benedictus – folytatódik az ima. „Áldott”, pontosabban. „áldva emlegetett”. Hogy ki, azt körülírja a következő mondat: qui (=aki) venit (=jön). Itt a „venit” es a „vénit” ejtés egyaránt helyes. Az előbbi jelen idő, az utóbbi befejezett jelen, vagyis olyan lezárult cselekvés, ami kihat a jelenre. Itt mind a két igeidőnek van értelme: Krisztus egyszer jött el megváltásunkra, de azóta folyamatosan érkezik hozzánk, az oltárra. Az utolsó három szó a küldőjére utal: in nomine Domini „az Úr nevében”. Ezután – hálánk jeléül – még egyszer megismételjük: Hosanna in excelsis. Itt már arra is gondolhatunk, amit a hosanna szó héber eredetije jelentett: „jöjj, ments meg!" Ez az ima latinul gyönyörű hangzású, érdemes megtanulnunk. Sanctus, sanctus, sanctus Dominus Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra gloria tua. Hosanna in excelsis! Benedictus, qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis! Szavait nem nehéz megjegyezni, hiszen mindegyikük tovább él mai nyelvünkben. A sanctus-ból van a „szankcionál” (=szentesít), a dominus-ból pedig a „dominál” (=uralkodik, kimagaslik). A deus szóból lett a „deifikál” (=istenít) és a „deizmus" (=Istennek csak a valló filozófia). A pleni szóhoz kapcsolhatjuk a „plenáris", azaz teljes, hiánytalan létszámú jelentésben használt melléknevünket. A caelum vagy coelum, az égbolt az égszínkék ásványnak, a cölesztinnek a nevében él tovább. A terra (=föld) adta a nevet a terráriumnak, a kisebb szárazföldi állatok tartására szolgáló edénynek. A „glória”, a dicsfény pontos mása latin elődjének. Az in elöljárószóként -ba -be, -ban, -ben, igekötőként be- jelentéssel számos szavunkban ott van, pl. „importál”: behoz. Az excelsus melléknevet összeköthetjük a főleg nagykövetek címeként használt „ő excellenciája", azaz „kiemelkedő személyisége” kifejezéssel. A Benedek keresztnév eredetijét látjuk itt az imában benedictus formában. Ha egy szállodának „Ventura” a neve, az bizony a venit igével van kapcsolatban, és „megerkezés” a jelentése. Az itt nomine alakban szereplő nomen (=név) ma leggyakrabban a „nómenklatúra” (=névjegyzék) szóban fordul elő, a kedvezményezett, kiváltságos személyekkel kapcsolatban. És persze a „hozsanna” szót is használjuk. Ha rosszallóan akarunk arra utalni, hogy valaki túlzottan, rajongva dicsér egy személyt, azt mondjuk: „hozsannázik”. (Szőke Ágnes)
Májusi naptár Anyakönyvi hírek - 2014. április Halottaink:
1. Wohner István (74 éves) 2. Viniczai Jánosné (sz. Deák Mária, 75 éves) 3. Dr. Tóth József Zoltán (89 éves)
10. egyházközségi kirándulás (TihanyBalatonfüred) – indulás: reggel 7 órakor; hazaérkezés: eset 8-9 óra között 11. ministránsavatás (reggel 9 órai szentmise) 18. elsőáldozás (reggel 9 órai szentmise)
Az Úr békéje legyen velük!
Házasság: Molnár István – Fehér Hedvig
Keresztelés: Kiss Milán Ákos (Kiss Balázs Béla és Lukoczki Zsuzsanna fia)
Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban Kiadja: Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia Alapító szerkesztő: Sárváry – Bene Zoltán Felelős szerkesztő: Dr. Válóczy József plébános Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal hozzájárultak a lap megjelenéséhez
