Óperencia
Visszatekintés
2009. január
Karácsony – máshol, máshogyan A karácsonyt sokféleképpen lehet ünnepelni, s mivel a téma nem is oly régen még aktuális volt, gondoltam, pár újonnan szerzett információt közölnék iskolánk szorgalmas diákjaival: hogyan is ünneplik a karácsonyt más országokban. - Ausztrália: Az ausztrálok a tengerparton fogyasztják el a karácsonyi vacsorát, nyári szellővel kísérve. Nappal pedig vízisíző Mikulások örvendeztetik meg a közönséget és a lakosokat. - Dél Afrika: Mivel itt karácsony táján szintén tombol a nyár, a gyerekeknek az iskolákban öt hét szünet jár! Ilyenkor a családok a parton piknikezve töltik el a nemes ünnepet: úsznak és grilleznek, mintha csak nyáron a Balatont látnánk… - Finnország: Ebben az országban talán a karácsonynak van az egyik legnagyobb jelentősége egész évben. Mindenki hazamegy a szülőotthonába, és a családjával ünnepel. Még azok az emberek is hazatérnek ilyenkor a szüleikhez, akik messze laknak, vagy már saját családot alapítottak. A finn gyerekek szenteste szemtől szemben találkozhatnak a Mikulással, hogy megkaphassák – méltón kiérdemelt – ajándékaikat…J - Izland rendelkezik talán a legtöbb és legérdekesebb hagyománnyal a karácsonnyal kapcsolatosan. Csakhogy egy pár példát említsek: ott már december 23-án megkezdődik a fa díszítése, amit az egész család együtt hajt végre. Ezen a napon ünneplik legnagyobb védőszentjük, Szent Thorlakur napját is, és ráját esznek, ami nem mondható valami kiváló különlegességnek. Talán itt járnak a legjobban a gyerekek is: december 12-től kezdve, egészen tizenhárom napon át a kicsikhez MINDEN nap ellátogat egy-egy Mikulás, hogy átadja az ajándékokat! - Izrael: Bár zsidó állam, mégis Krisztus szülőhelye. Karácsony első napján több ezer zarándok érkezik, hogy megcsodálhassa a Jézus születésetemplomot. A szentesti misére nem léphet be akárki. Csak külön meghívóval rendelkező emberek vehetnek részt rajta. - Lengyelország: A családi együttlétre sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint azt megszokhattuk: az ünnep lényege nem a hisztérikus karácsonyi bevásárlásokban rejlik, hanem az együttlétben. A családok kivonulnak a szabad ég alá és megvárják, míg felbukkan az első csillag az égen („gwiazdka”). Ezután elfogyasztják a húsmentes vacsorájukat, és közben pazarul ügyelnek arra, hogy semmiféle szerencsétlenség se érhesse őket (páratlan számú személy az asztalnál, váratlan vendég stb.). Vacsoránál a kis Jézusnak is jut egy teríték. - Magyarország: Nálunk nem csak a kisebb ünnepek követik egymást (Mikulás, Luca napja, szenteste, karácsony), de az egyre elviselhetetlenebbé 22
Óperencia
Visszatekintés
2009. január
váló embertömegek is. A magyar karácsony is kezd hasonlítani az amerikaihoz: már nem azon van a hangsúly, hogy egy aprócska ajándékkal kifejezzük szeretteinknek, hogy mennyire fontosak számunkra. Már november közepén a bevásárlólistákkal rohangálunk a plázákban, és azon izgulunk, vajon kit felejtettünk ki, vagy hogy megkapunk-e mindent, amit venni szándékozunk. A hangsúly a szeretet és az összetartás ünnepéről egyre inkább a kényszeres megajándékozás ünnepére terelődik. A szenteste is csak szűkebb családi körben zajlik, a másnapi látogatások pedig stresszesen, rohanósan telnek, hogy mindenki beleférjen, senki se maradjon ki. Ezek a dolgok pedig egy idő után értéktelenné és unalmassá válnak. - Oroszország: E hideg országban az emberek bundáikban menetelnek szerte a városokban. Azt ünnepi vacsora része a zabkása, amit közös tálból fogyasztanak el az összetartozás jelképeként. Itt néni hozza az ajándékot: BabuskaJ - Szingapúr: Minden év karácsonykor megrendezik a dekoráló versenyt, amin szállodák és üzletek is egyaránt indulhatnak. Szokás megajándékozni a kollégákat, de a rágóval vigyázni kell, mert fogyasztására engedélyt kell kérni! Remélem, mindenkinek hasznára vált ez a pár új információ más országok és kultúrák karácsonyi szokásairól, és azt is, hogy mindenkinek jól telt az idei karácsonya !!!:) Németh Nóra
Karácsony – a „vásárlás ünnepe” Egy hét van karácsonyig. Lassan el kell kezdeni az ajándékok beszerzését, ami nem kis feladat. Az embernek egy napjába telik, mire kigondolja az összes családtagnak a tökéletes ajándékot. Olyat, amilyennek igazán örül a hozzátartozó, mert tényleg szüksége van rá. A felszínes ajándékoknak, mint például egy bögre vagy egy névre szóló törülköző, természetesen kevesen örülnek, mert érzik, hogy nem szeretettel vették nekik. Márpedig a karácsony a szeretetről szól, nemde? Nos, miután kigondoltuk a megfelelő ajándékokat, meg is kell venni. Ez az a pont, ami a karácsonyra a legjellemzőbb. Belépünk a bevásárlóközpont forgóajtóján, de körülnézni sincs időnk, mert rögtön egy biztos kapaszkodót kell keresnünk, ha nem akarjuk, hogy elsodorjon minket a közeledő embertömeg. Miután nagy nehezen kikerültük őket, végre elindulhatunk megkeresni a boltokat. De egész idő alatt szlalomozni kell a bámészkodó, szabadidejüket töltő párok között. Ettől egy picit stresszesebbek leszünk, és szeretnénk mihamarább kiszabadulni ebből a 23
Óperencia
Visszatekintés
2009. január
bevásárlóközpontból. Végre megtaláljuk a boltot, amit keresünk. Mikor úgy érezzük, hogy végre minden gond nélkül megvehetjük az ajándékot, újabb csalódás ér minket. A bolt is tömve van emberekkel, akik hisztérikus állapotban lökdösik egymást, hogy megkaparintsák az utolsó darabot az adott áruból. Félve oldalra húzódunk a polcokhoz, és megkeressük a számunkra megfelelő ajándékot. Örömmámorban úszunk, hogy milyen könnyedén sikerült megtalálni az ajándékot. Beállunk egy végtelen hosszú sorba, és úgy saccolunk, hogy csupán fél óra és a kasszához érünk. Ez be is következik, ám amikor odaadjuk az eladónak az ajándékot, hogy becsomagolja, ő észreveszi, hogy az áru hibás. Természetesen nincs belőle másik a raktáron, de kedvesen ajánlja a másik boltjukat, ami egy másik helyen van, „nem messze innen”! Ki gondolta volna? Mi pedig kedvesen megköszönjük a féltő gondoskodást, és dúlva-fúlva kiverekedjük magunkat a boltból. Itt már közel sem vagyunk olyan nyugodtak, de rászánjuk magunkat és átmegyünk a másik boltba. Végre sikerül megvenni az ajándékot. Már csak a maradék 7-8-at kell megkeresni, és minden kezdődhet elölről… Vajon a karácsonynak tényleg erről az idegeskedésről kell szólnia? Hiszen nem az ajándékokat ünnepeljük, hanem Jézus születését. Az ajándék csak másodlagos és formai dolog. Csak nagyon későn alakult ki, hogy ezen az ünnepen ajándékokat kell venni egymásnak. A karácsony célja az, hogy az egész család talán egyszer egy évben együtt legyen… és egyen…J Például ínycsiklandozó halászlevet vagy pulykát. Az ajándékok is fontosak, de nem annyira, hogy ekkora tömeghisztériát váltsanak ki, és egy hetet kelljen tölteni a beszerzésükkel, teli idegeskedéssel. A karácsonynak nyugodtnak és békésnek kell lennie… Nem igaz? Bielek Nóra
Egy másodikos gimnazista fiú karácsonya Kortársaim gyakran panaszkodnak, hogy a karácsonyok a családjukban évről évre ugyanúgy telnek. Ezt fel sem foghatom! Akármennyire töröm is a fejem, az ünnepi menütől eltekintve (rántott ponty; krumplisaláta; diós-mákos bejgli) nem jut más eszembe, ami ugyanolyan lett volna. Még a karácsonyfák is eltérőek, holott ugyanazok az izzók és díszek évek óta. Mégis más a termete, a formája, az illata, és a díszítés hangsúlya is eltérő minden évben. Annak örülök a legjobban, ha sok mézeskalács és szaloncukor kerül a fára. Már az ádvent idejéről is különböző élményeim vannak. Most nemcsak az iskolára gondolok, arra, hogy hány dolgozat jut arra a négy hétre. Kalandos maga az ádventi koszorú készítése is (kivel készítjük; milyenek 24
Óperencia
Visszatekintés
2009. január
legyenek a gyertyák és a díszek stb.). Az első gyertya meggyújtása az egyik legszebb pillanat. A család körbeállja, nézi a lángot és tervezgeti a tennivalókat, azok sorrendjét. Számomra csak idén vált világossá, hogy ebben az időszakban a legnagyobb érték a csend és várakozás. Minden nap ünnepi rendbe öltözik a lakás egy újabb része. A függönyök tiszta illata és a mézeskalács édes szaga fogadja a hazaérkezőt. Esténként pedig egyre gyakrabban hallani a diótörés összetéveszthetetlen roppanó hangjait. Aztán a negyedik gyertya meggyújtásakor már izgatottabbak a tekintetek, szinte hallani a gondolatokat, hogy jövőre mit is kell még ügyesebben, még gondosabban elkészíteni. Izgalom hatja át a levegőt, vajon a szentestére elkészül-e minden úgy, ahogyan elterveztük. Az ünnep előestéjén szorgoskodik az egész család. Jómagam felváltva segítek édesanyámnak a bejgli töltésében és édesapámnak elővenni a karácsonyfatalpat, az izzókat és díszeket. A szenteste reggelén is ég mindenki keze alatt a munka. Kezdődik a sütés-főzés és a karácsonyfa díszítése. Ezen a napon már repülnek a percek, s szinte pillanatok alatt eljön az este. Idén mégis sikerült még a vacsora előtt négy legkedvesebb barátnőmnek átadni a nekik szánt ajándékokat. A különös hangulatú, kiürült utcákat járva rájöttem, hogy igaz a mondás miszerint: „Jobb adni, mint kapni”. Hazatérve mesésnek tűnt a feldíszített fa éppúgy, mint az ünnepi terített asztal. Különösen hálás voltam szüleimnek, hogy örömömben osztozni tudtak, és nem azt érzékeltették, hogy hiányzott a segítségem (akármennyire is tudtam, hogy ez így volt). Zádor Gyuri
2008 – ahogy én láttam Most, mikor számvetést kell készítenem a tavalyi évről, gondban vagyok, hiszen már nem is emlékszem pontosan minden megtörtént eseményre. Ez viszont jó is, hiszen azt jelenti, hogy nem történt velem semmi rossz, tragikus. Sőt ha jobban belegondolok, csupa jó dolog esett meg velem. Itt jutnak eszembe a közös programok a családdal, a barátokkal. A síeléssel indult év, aztán a korzikai nyaralás, a feledhetetlen tengerpart, a közös vásárlások, vacsorák… És persze Olaszország: Firenze, Pisa, Toscana falvai, mert ott is voltam pár napot. Még ma is szívesen emlékszem vissza az Uffizi képtár képeire, a ferde toronyra és a toscanai napsütésre. És persze nem hagyhatom ki a 16. születésnapomat sem! Még nem vagyok abban a korban, hogy az évek múlása szomorúsággal töltsön el, így kifejezetten jól esett, hogy már 16 éves vagyok (ami már majdnem 18…). 25
Óperencia
Visszatekintés
2009. január
Egész életemben emlékezni fogok erre a hatalmas születésnapi bulira! S arról sem feledkezhetem meg, hogy ebben az évben szert tettem néhány új barátra is, akik nélkül, úgy érzem, ma már szegényebb lennék. A 2008-as évben még iskolába járni is szerettem, mert az első három hónap nagyon gyorsan eltelt, és nem is kaptam igazán rossz jegyeket. És ezzel már el is érkeztem az ünnepekhez. Karácsony: család, sütemények, ajándékok… és a szilveszteri buli. Ez egy különlegesen jól sikerült szilveszter volt a barátokkal. Soha nem voltam még jobb buliban! Remélem, az egész 2009-es év legalább olyan jól alakul, mint a 2008-as év záró bulija. (De már akkor is elégedett leszek, ha csak fele olyan jól fog sikerülni). És ismét a közös családi síelés. Keretbe foglalja az évet. Dióhéjban ez és ennyi történt velem a tavalyi évben, de persze ennél sokkal több is. Egy-egy hívó szóra még számos emlék, hangulat, illat, szín jut eszembe. Arról hogy az országnak milyen volt ez az év, bevallom, nem sok minden jut eszembe. Bizonyára azért, mert az én személyes életemre nem éreztem közvetlen hatását. A médiából érkező hírek nem befolyásolják mindennapjaimat. De azt hiszem, ez így van jól. Nagy baj lenne, ha egy kamasz lány a saját bőrén érezné a világ dolgait. Tudom persze, hogy a világ sok részén a hozzám hasonló korú fiatalok nem tudnak függetlenedni a politikától. Őszintén együtt érzek velük, és amikor az ő helyzetükről hallok, örülök, hogy én itt, Magyarországon, Budapesten élek. Ez a tavalyi évem mérlege, bízom benne, hogy az idei évről sem tudok rosszabbakat írni egy év múlva. any
2008-as élményeim 2009-et azzal a kívánsággal kezdtem, hogy ugyanolyan izgalmasan és eseménydúsan teljen, mint az előző évem. 2008-ban minden nagyobb vágyam teljesült, sok élményben és szórakozásban volt részem, és lehetőségem nyílt különböző helyekre elutazni, szoros barátságokat kötni,és tanulmányaimat is sikerült nagyjából úgy lezárni, ahogyan szerettem volna. A tavalyi évem nagy aggodalommal, de nagyon nagy örömmel kezdődött! Február első napjainak minden percében izgalom hatotta át a családi légkört, de ez természetes és jó izgalom, kíváncsiság volt. Aztán eljött február 5-e, a nap, amit már mindenki annyira várt: megszületett a kishúgom, Daniella, aki azóta is minden nap megnevettet, és egy kis örömöt ad az egész család számára. Az izgalom nem maradhatott el a következő hónapban sem a szüleim számára, mert síelni mentem egy nagyobb társasággal (barátokkal), és sajnos ilyen alkalmakkor kisebb-nagyobb balesetek „kihagyhatatlanok” az 26
Óperencia
Visszatekintés
2009. január
életemből. Én mégis nagyon vártam már ezt a hetet! Minden évben ez az egy hét az, amikor barátokkal snowboardozunk, hülyéskedünk, talán az év egyik legjobb szórakozása, és ebben az évben – mindenki örömére! – még baleset nélkül meg is úsztam. A következő hónapok sok tanulással teltek az év végi jó jegyek érdekében. A tavaszi szünet és a nyár azonban mindenért kárpótolt. A kéthetes áprilisi szünetben családommal Thaiföldre utaztunk, ami felejthetetlen élmény volt számomra! Először a fővárosban, Bangkokban töltöttünk el 3napot, várost néztünk, ellátogattunk a helyi kis bazárokba, majd a maradék napokat Thaiföld egyik legszebb szigetén, Phuketen élveztük. A 2008-as nyár volt talán életem egyik legjobb nyara és emléke. A szünidő első hetét a Tisza-parton töltöttem egy tánctáborban. Nagyon jól éreztem itt is magam, hiszen a barátaimmal voltam, és azt a sportot csináltam, amit az egyik legjobban szeretek, ráadásul medencéztünk, napoztunk... egy igazi nyárra felkészítő hét volt! A tánctábor után nem sokkal Máltára utaztunk B. Nórival. Máltára 2hétre angolt mentünk tanulni, de a tanulás mellett nem maradhatott el a tengerparton sütkérezés és a bulizás sem. Ez az angol nyelviskola mindent megtett és minden helyet biztosított azon a kis szigeten, hogy a tanulók a lehető legjobban érezzék magukat! Ez a két hét is azok közé az élmények közé tartozik, amiket soha nem fogok elfelejteni! A szünet utolsó heteiben a Balatonon, Szárszón voltam. Ott van nyaralónk és imádok oda lejárni. Mivel szinte minden nyaramat születésem óta ott töltöm, csomó barátom van lent, így a balcsis hétköznapok mindennek, csak unalmasnak nem mondhatóak. Napközben a Balcsiba menekülünk a 30 fok elől, esténként pedig egy helyi kis pubba ültünk be jól érezni magunkat a barátaimmal. Nehezen fogadtam el, de sajnos közeledett szeptember elseje, a suli kezdete. Tudtam, hogy nehéz tanév vár ránk, na de ennyire?!:) Ez a harmadik év, jövőre érettségi, és ennek köszönhetően több a követelmény sajnos, szóval szeptember óta a tanulás elhagyhatatlan. Pihenésként szolgált azonban az osztálykirándulás Prágába, de ennek a kirándulásnak a részleteibe most ne menjünk bele… Kisebb-nagyobb problémákat félretéve ez is egy jól sikerült kiruccanás volt. A Prága utáni hetek ismét tanulással teltek. Most meg már túl vagyunk a karácsonyon, szilveszteren, és egy új, remélem hasonló izgalmakkal gazdag év következik, és jövőre ugyanennyi élményről tudok majd beszámolni. Kiss Ramona
27
