Karácsony Isten-gyermekség

2011. December - XVI. évfolyam 5-6. (126-127.) szám

TA R TA L O M Régi karácsonyi emlék . . . . . . . . . .2 Templombúcsú / Terménymegáldás . . .3 Elsõáldozóink / „Kezdetben volt az Ige” Katekéták lelkigyakorlata . . .4 Együtt lenni jó! (TKK) . . . . . . . . . .5 Találkozás Schäffer Erzsébettel . . .6 Hogy jobban odafigyeljünk környezetünkre . . . . . . . . . . . . . . . .7 Életige, 2011. december . . . . . . . . .8 Életige, 2012. január . . . . . . . . . . . .9 Adventi imádság / Mikulás . . . . . .10 Liszt Ferenc, az abbé . . . . . . . . . . .11 Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Kempis Tamás:

Köszönet Jézus születéséért Örök magasztalás és dicséret illessen Téged, Mennyei Atyánk, mert úgy szeretted a világot, hogy egyszülött Fiadat adtad érte. Megengedted, hogy megszülessék és testvérünk legyen. Hogy élhessünk, megengedted, hogy az örök élet közénk jöjjön. Hogy megvilágosodjunk, megengedted, hogy maga a Világosság szálljon alá a sötétségünkbe. Hogy gyermekeid lehessünk, Fiadat kicsiny ember-gyermekké formáltad. Én Uram és én Istenem, mily csodálatos bölcsességgel és kegyelemmel mentettél meg engem! Hódolva imádlak Téged, Fiad jászolbölcsõjénél. Ne vesd meg csekély hálaadásomat és dicséretemet, Jézus Krisztusért! Ámen.

Karácsony – Isten-gyermekség A legismertebb karácsonyi énekünk szövege így szól: „Isten gyermek kit irgalmad közénk lehozott, angyaloknak énekével néked áldozott.” A karácsony mûvészetének központi figurája a gyermek, a betlehemi istálló, a Szent Család. Mindez körülvéve angyalokkal, pásztorokkal és titokzatos jövõt ígérõ próféciákkal, ideális kép, hogy elgyönyörködjünk az egész történet szépségén és örvendjünk: egy szegény sorsú családot meglátogatott az Isten. Az Isten-gyermekség koncepciója azonban legfeltûnõbb Pál leveleiben, annak ellenére, hogy nem a karácsonyi Isten-gyermekre vonatkozik, hanem a keresztényekre. Az evangéliumokban az Isten-fiúság Jézus és az Atya speciális kapcsolatának leírására szolgál. Az Isten-gyermekség a keresztények állapota (1Kor 13,11 Gal 4,1 Ef 4,14), mégpedig Pálnál elsõsorban gyengeségük, tökéletlenségük leírására szolgál. Egyben alkalom is arra, hogy felszólítsa az Istengyermekség állapotában lévõ keresztényeket a fejlõdésre, hogy valamennyien felnõtt keresztényekké váljanak és jussanak el a keresztény tökéletességre, Krisztus teljességére (Ef 4,12-16). A korintusiak gyerekesen gondolkodnak, sõt gyerekes a keresztény felfogásuk is, ezért vigyázni kell Pálnak, miként beszél elõttük (1Kor 13,1sköv). Egyesek ugyanis félremagyarázzák Jézus szavait

(1Kor 14,20), a gonoszság dolgában hamarabb felnõttek, mint a hit dolgában. Pál viszont azt szeretné, ha ez fordítva lenne. Az apostol beszél a kicsik és a gyengék kiváltságairól is. Nem a tökéleteseket, hanem a kicsiket és a gyengéket választotta ki Isten, nem a bölcseket és a hatalmasokat (1Kor 1,27sköv). Pál tehát a rájuk bízott hívekkel úgy bánik, mint az anya gyermekével (1Tesz 2,7sköv Gal 4,19sköv 1Kor 4,15). Az Istengyermekség tehát a lelki fejlõdésnek egy alacsony szintje a levél irodalomban. A Zsidó levélben (5,11-15) szintén azzal a jelenséggel találkozunk, hogy az apostol nem nagyon mer nyíltan beszélni a hívek elõtt, mert azok nem viselik el a kemény szavakat, a kemény igazságokat ezért csak „lelki tejjel” táplálja õket, mint a csecsemõt, és nem szilárd étellel. A karácsonyi történet hozzásegített ahhoz, hogy az ún. ártatlan gyermek-kép kialakuljon és a gyermeki ártatlanság vélelme megerõsödjék a keresztény közegben. Egy édesanya számára a gyermeke mindig megváltó, hiszen anyává avatja és az élete kiteljesedését hozza. A gyermeki ragaszkodás az anyához olyan különlegesen felemelõ érzés, amelyet minden édesanya sokáig akar érezni, sõt mindent megbocsát gyermekének csak ez a ragaszkodás-élmény megmaradjon. Ennek ellenére azt kell (folytatás a következõ oldalon)

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

mondanunk, nem minden kisgyermek megváltó Jézus. Mindannyian a bûnben születtünk, és a gyermek kicsiben képes olyan vétkeket elkövetni, amelyek felnõttként félelmetessé válnak. A felnõttek akarva-akaratlanul is beleplántálják a saját bûntõl, indulatoktól, féltékenységtõl, szenvedélyektõl befolyásolt gondolkodásukat a gyermekbe. Amikor a gyermek túltesz rajtuk, elképedve állnak vele szembe, és képtelenek megérteni mikor fejlõdött ilyen félelmetes és pimasz kis kamasszá, aki nemcsak arról feledkezik meg, hogy adósa apjának, anyjának, hanem azt is régen elfeledte, hogy mivel tartozik az Istennek. A karácsonyi gyermek idill, vagyis az Isten-gyermekség képe mögött egy bûn nélküli anya, egy igen vallásos nevelõ apa és egy vallásos környezetben felnövekvõ Istengyermek áll. Az õs-eredeti tisztaság gyermekként sem egészen a miénk, felnõttként pedig legtöbben eltávolodunk tõle. Amikor ehez a hitben és megtérésben visszatalálunk, az életünk karácsonya. Amikor a szentek családjába akarunk integrálódni, bizonyos elõítélet után, az a mi visszatérési kísérletünk az Isten-atyaságához. Ennek az õseredeti szépségét és ennek fontosságát sokan öregen fedezik fel, nem is apaként, hanem nagyapaként, vagy dédapaként. Ezért van, hogy az unokák és a dédunokák mélyebb vallásosabb és emberibb érzelmeket kapnak a tõlük, mint az élettel állandó harcban álló szüleiktõl, akiknek az élete még nem „Istenhez hanyatló árnyék”. A karácsonyi gyermek-idillben gyönyörködhetünk, de igazán felnõtt az, aki az Istengyermekséget saját lelkébe tudja elültetni. DR. BENYIK GYÖRGY

Régi karácsonyi emlék Gondolatban visszatérek a budapesti Központi Papnevelõ Intézetbe, ahol 1954-tõl 1959-ig készültünk a papi szolgálatra. Abban az idõben a hatalmon lévõ rendszer vezetõi nemcsak a köztörvényes bûnözõket ítélték börtönbüntetésre, hanem „az ifjúsággal illegálisan foglalkozó” papok közül is többeket. Az egyik atya is ilyen indoklás alapján „élvezte” a büntetésvégrehajtó intézmény vendégszeretetét. Õ beszélte el a következõ karácsonyi börtön-élményét: Az egyik börtöncellában „a demokratikus rend megdöntésére irányuló szervezkedésben” résztvevõ pap – ez volt a hivatalos bírósági indoklása a börtönbüntetésnek – karácsony közeledtével azon töprengett, hogyan lehetne ott a mostoha körülmények között karácsonyi hangulatot teremteni a szentestére. Fenyõágról, vagy más karácsonyi jelképrõl szó sem lehetett. A naponta kapott kevéske kenyéradagra pillantva támadt egy gondolata. Az amúgy is kicsiny kenyéradagból titokban több napon félretett egy darabkát és ezt összenyomkodva a Kis Jézusra emlékeztetõ alakot gyúrt, formált a kenyérbélbõl, hogy legalább ez idézze számukra karácsony titkát a valóban szegényes „betlehemi” éjszakában.

2011. DECEMBER

Elkészült a Kis Jézusra emlékeztetõ kenyérbélbõl formált figura. A priccs, a fekhely szalmazsákjából kihúzott néhány szalmaszál került a szobrocska alá. Így már még inkább a betlehemi jászolra emlékeztette õket. Társai nagyon megörültek a karácsonyra hangoló „Kis Jézus”-nak. Már éppen a nagyon csendes ünneplésre készültek, amikor a börtöncella ajtaján az õrök belöktek egy új „lakótársat”. A szemmel láthatóan meggyötört ember elsõ szava ez volt: „éhes vagyok”. Az amúgy is nagyon szûkös vacsora adagot már elfogyasztották, semmi más ennivaló nem volt a cellában. S akkor rávetõdött tekintetük a kenyérbélbõl készült „Kis Jézus”-ra. Aggódva pillantottak egymásra. Szótlanul ugyanarra gondoltak. Adjuk oda az egyetlen, karácsonyt idézõ „ajándékot”, amit olyan örömmel, várakozással készítettünk a szentestére? Majd ismét a kérõ tekintetû, megalázott emberre nézve, lassan megfogalmazódott bennük, amit nem is mertek kimondani. Tegyék azt, amit Jézus tett: önmagát ajándékozta nekünk, hogy „életünk legyen”. Saját karácsonyi örömük forrását áldozzák fel és adják ennek a náluk is szerencsétlenebb embernek? Ettõl remélték, hogy itt is lesz számukra egy kis karácsonyi öröm, emlékeztetõ családi karácsonyaikra, otthon lévõ szeretteikre? – És amikor a többiek biztató tekintetét látva egyikük megfogta a kenyérbõl készült Kis Jézust, odaadta az éhes embernek és csendesen mondta: – Más ennivalónk nincsen, legalább ezzel csillapítsa kínzó éhségét. Arra számítottak, hogy szomorúság, hiányérzet tölti be lelküket. Helyette azonban valami egészen más történt. Õk, akiknek ott szinte semmijük sem volt, táplálni tudták a megkínzott, éhes embert. A számukra legkedvesebbet adták oda neki. Talán arra is gondoltak, ezt tette volna helyükben Jézus is. – Vagy arra, hogy a kisemmizett, megkínzott, éhes Jézust táplálták a társukban?!? A legnagyobb meglepetésükre a hiányérzet helyett valamilyen csendes, karácsonyi béke töltötte be lelküket és a börtöncellát. MÁDI GYÖRGY

2011. DECEMBER

3

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Templombúcsú

Templombúcsú (2011. szeptember 25.)

Az idén templomunk búcsújára érkezõket egy kis térzene fogadta. Az SzTE Zenemûvészeti Kara kürt kvartettjének muzsikáját követõen az ünnepi szentmise vendégszónoka KRETOVICS LÁSZLÓ rókusi plébános volt.

Terménymegáldás (2011. október 2.) Az elmúlt évben megkezdett szép hagyományt követve októberben különösen is gondolunk a teremtett világra és hálát adunk a Gondviselésnek szépségeiért. Ez az alkolom egyúttal felhívás arra, hogy mindannyiunknak kötelessége a jó Isten alkotásait védeni. Saját magunk és utódaink érdekében is fontos a környezettudatos életmód. most egy rövid idõre nálunk azokat az épületeket láttuk, amelyekben mások imádkoznak és olyan embereket, akik szegény sorsuk közepette is tudnak Istenhez fohászkodni. Sõt láthattunk néhány olyan légi felvételt is, amely úgy mutatja be a világ szépségét, ahogyan talán csak a jó Isten látja. A kiállításra – amely egy hétig volt megtekinthetõ – az alábbi szavakkal hívta plébánosunk a látogatókat:

ta közelebb hozzánk az erdélyi testvéreinket, távoli templomaikat, hogy miközben imádkozunk, lásFotókiállítás a templomban suk is azokat, akik ott élnek és ~ 2011. október 16. ~ akikkel ismeretlenül is együtt foEzen a napon szokatlan válto- hászkodunk. zást tapasztalhattunk a templomA templom falain általában a térben. Egy szép fotókiállítás hoz- szenteket szokták ábrázolni, de Lássuk, akikért imádkozunk!

„Jöjjön, lásson és imádkozzon, hogy ne csak a templom, hanem a hívek vallásos érzése is összekösse azokat, akik az országhatár két oldalán élnek, mégis egymáshoz tartoznak a katolikus hit és a közös nyelv által. Velük vagyunk katolikusok, értük dolgozik az egyház!” ZÓLYOMI NORBERT

4

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2011. DECEMBER

„Kezdetben volt az Ige...” Katekéták lelkigyakorlata ~ 2011. december 9-10. ~

Szokásainknak megfelelõen az október 23-i hétvégén tartottuk meg az elsõáldozó hittanosok számára a bentalvásos lelkinapot a Közösségi Házban. Az ezt követõ két vasárnap került sor négyõjük megkeresztelésére.

Elsőáldozóink (2011. november 13.) Álmosdi Bernadett Báló Boldizsár Imre Guvat Zsuzsanna Haska Krisztina Horváth Kinga Jáger István Attila Kádár Levente Kiss Patrik Kovács Regina Anna Mészáros Tamás

Nógrádi Belián Perényi Enikõ Sári Bertalan Szekeres Noémi Szemeredi Elõd Tóth Ádám Tóth Simon János Varga Ákos Varga Levente

Immár hagyománnyá vált, hogy az egyházmegye katekétáinak tartott évenkénti továbbképzéstõl elkülönítve – több alkalommal – lelkigyakorlatos napot is szervez a Kateketikai Iroda Domaszék-Zöldfáson. Az idei adventben is így volt ez, amikor 14 hitoktató gyûlt össze, hogy részt vegyen a PÓCZOS BEÁTA DOMINIKA OP nõvér által vezetett lelki felfrissülésen. Plébániánkat SZÖGI ILDIKÓ és ZÓLYOMI NORBERT képviselte. A domonkos nõvér már nem volt ismeretlen többünk számára, hiszen nem elõször érkezett hozzánk. Több évig hitoktatott és végzett pasztorális tevékenységet a hódmezõvásárhelyi Szentháromság Plébánián illetve a rendjük által fenntartott óvodában. Az õ és ESZES GERGELY irányításával az adventrõl elmélkedtünk, annak misztériumába mélyedtünk el. A találkozó nagyon kötetlen hangulatban zajlott, mégis szép, tiszta lelki élményekkel gazdagodhattunk. A módszertani eszközök széles skálája állt rendelkezésünkre: a hangjátéktól kezdve, a színes fotókról, majd szentírási próféciákról való elmélkedésen át az angyali üdvözlet élõképes megjelenítéséig, minden az Úr Jézus érkezésének mélyebb átélését célozta meg. A rendkívül nyugodt körülmények is ezt biztosították minden résztvevõ számára. A világ zajából és a rohanásból való kiszakadás, a kedves és figyelmes vendégül látás is kellemessé tette ezt a péntek estétõl szombat estéig tartó testi-lelki felüdülést.

A közös gitáros éneklések, a Dominika nõvér vezette laudes és a KONDÉ LAJOS atya által celebrált bensõséges szentmise a kápolnában – úgy érzem – mindannyiunk adventi készületét szebbé tette. Számomra mindig és most is jó volt újra találkozni azokkal a testvérekkel, akik az evangélium hirdetésének szolgálatára kötelezték el magukat. Hisz ez már önmagában is erõsíti a katekéták közösségét. A velük való beszélgetés éppúgy, mint az együtt imádkozás. Hálás köszönet a szervezõknek, hogy rendszeresen biztosítanak ilyen alkalmat a hitoktatók számára! ZÓLYOMI NORBERT

2011. DECEMBER

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

5

Együtt lenni jó! A Töltésen Kívüli Közösségek hittanos találkozója ~ 2011. november 3. ~ Egy szép õszi nap délelõttjén mintegy 50 gyermek zajongta be vidáman a Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia közelében lévõ Apor Vilmos Közösségi Házat és udvarát. A házigazda egyházközségbõl valamint Petõfi-teleprõl, Tápéról és Algyõrõl érkeztek õk: hittanosok és hitoktatóik.

A változatos életkorú társaság a gyülekezõ után átvándorolt a töltés melletti sportpályára, ahol játékos és humoros bemelegítõ gyakorlatokat végeztek, majd saját magukból megformálták a T.K.K. betûit. Ezután visszatértek a Közösségi Házba, ahol három csoportra oszlottak és a családdal, egyházzal valamint Szentírással kapcsolatos feladatokat oldottak meg.

A szünetben finom gyümölcsöt és kalácsot ehettek. A kisebbek rajzoltak, a nagyok tablókat készítettek, a többiek pedig József történetébõl jelenítettek meg részleteket. Voltak, akik alkalmi jelmezükben vonultak át

a templomba az énekpróbát követõ szentmisére. Mivel mindez a Halottak napja után történt, próbáltuk tudatosítani bennük a feltámadás gondolatát, ehhez mécseseket gyújtottunk, amiket elõbb kivittünk a Tátra térre, majd behoztuk és az oltár lábához helyeztük azokat.

Kora délután mindenki élményekkel gazdagodva térhetett haza. Köztük a legfontosabbal: Istennel és társainkkal találkozni egyaránt jó! Ha csak egy mosoly, egy kedves pillantás vagy egy aprócska, de szeretetteljes

gesztus megmaradt szívükben – már nem volt hiábavaló. Az együttlét eme piciny morzsáiból leszünk talán egyszer majd egy Test, egy Kenyér... ZÓLYOMI NORBERT

6

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2011. DECEMBER

Találkozás Schäffer Erzsébettel ~ 2011. december 3. ~ „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” (Simone Weil) December elsõ szombat délutánján nagyon szép lelki élményben volt részük azoknak, akik eljöttek a közösségi házunkban, hogy találkozzanak SCHÄFFER ERZSÉBET Pulitzer- és Prima Primissima-díjas íróval, akinek munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is elismerték. Lélektõl lélekig tartó utazásra hívott bennünket Erzsi. Történetein hol sírtunk, hol nevettünk. Minderre az adventi idõszakban került sor, amikor várakozunk. Erzsi is a várakozásról kezdett beszélni az embereknek. A mai kor azt diktálja: rögtön ott legyünk valahol – a gyorsaság azonban messze nem bír el bennünket. Ebben elveszik az odaérkezés, a várakozás gyönyörûsége. Nem véletlen az, hogy kilenc hónapot kell várnunk egy gyermek megszületésére – ennyi idõ kell, hogy kifejlõdjön, hogy megérjen arra, hogy világra jöjjön. A szerelemben is a várakozás ideje hozza meg igazán a katartikus, nagy találkozást! A serpák, a Himalájába vezetett expedíciók alkalmával megállnak és nem mennek tovább, amíg lelkük utol nem éri a testüket. Nekünk is meg kell állnunk és várakozni, idõt adva a lelkünknek, odafigyelve rá. LÁZÁR ERVIN nem véletlenül írja Schäffer Erzsébetrõl: „Olyan erõvel árad belõle a bizalom, hogy szabaddá

teszi az embert. Tudja: a szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet.” E gondolatokat megtapasztalhattuk, amikor beteg édesanyjával együtt eltöltött utolsó idõrõl, vagy a tiszadobi kedves házaspárról beszélt. Hát, bizony szem nem maradt szárazon. Mindannyiunkat nagyon meghatott. Akár elveszítette valaki az édesanyját, akár csak nem olyan meghitt a kapcsolatuk, át tudta érezni Erzsi szavait és többször a mély bólogatások jelezték: a szavai bizony hozzánk is szólnak! Biztosan igen sokan átéltük már a tehetetlenség érzését is, mely akár egy hosszú, fájdalmas betegségbõl is adódhat: mily nehéz a türelemmel való elviselése, elfogadása, viselése! A házaspár, Éva és Attila története már az élet csodálatos körforgását, továbbmentét bizonyította. A férjet, miközben ment etetni a birkákat, elvitte a tiszai árvíz. A felesége nem sokáig bírta a szeretett társa nélkül: pár hónap elteltével követte a férjét, a

gyerekek árván maradtak. Az életet azonban folyatatták, és apjuk hagyományát vitték tovább. Erzsi nem oly régen találkozott velük és Attila unokájának ugyanaz volt a mozdulata, mint a nagyapjának. Errõl eszébe jutott: ha valahol rendben van az emberek élete, az az elmenetelük után is rendben lesz. Mindenkiben ott van az isteni, a gyémánt, a jó, csak sok burkot (könnyû pajzsot vagy betonfalat) rakunk rá. El kell kezdeni megkapargatni ezt a réteget, hogy felszínre bukkanjon a mögé rejtett jóság! Az ember akkor kezdi önmagát keresni. S ha ezt igazán meg tudja tenni, akkor az Istent keresi. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy a másikból a jót kihozzuk. A csillogás, ami a szemetekben van, ne múljon el soha! Ebbõl él mindenki, aki ott van körülöttetek! – üzeni vendégünk. Találkoztunk Schäffer Erzsébettel. Ránk nézett, mi õrá, tekintetünk egymásra talált – és megnyílt egy csodás, szép világ, bõ két óra hosszára! Lelkünkben visszük magunkkal a délután varázsát, hangulatát. A honlapunk galériáján levõ képeket nézve, a nevetõ arcokról eszünkbe jutnak pálinkás történetei, vagy a soproni gyertyafényes találkozó és a bál, amikor egy „igazi” orosz cári tiszttel táncolt. Jó volt látni a hol nevetéstõl, hol meghatottságtól könnyes szemeket, a találkozás fényétõl ragyogó és csillogó arcokat! Jó várni így is a karácsonyt! FODOR MÓNIKA

2011. DECEMBER

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

7

Hogy jobban odafigyeljünk környezetünkre Teremtésvédelmi nap ~ 2011. október 22. ~ A teremtésvédelmi családi nap szervezésébe Teremtésvédelmi csoportunk és Cserkész csapatunk szívét-lelkét beletette. A Belvárosi Plébánia Családpontos programszervezõi kérték a segítségünket. Október 22-én szombaton sok-sok témával és gyakorlattal vártuk a családokat a Katolikus házban, hogy különféle ötletekkel, praktikákkal gazdagítsuk a családok azon eszköztárát, amely az Isten által nagy szeretettel teremtett világ óvását, védelmét, viszont szeretését segítheti élni, megélni. A különféle programok mindennapi gyakorlatokat kínáltak gyermekeknek, szülõknek és nagyszülõknek egyaránt. A következõk közül választhattak az ide látogatók: - kézmûves alkotások újrahasznosított és természetes alapanyagokból (gesztenyebaba, keresztcsomózás, terménykép, papírmerítés); - környezetkímélõ háziasszonyok praktikái (mosás, takarítás, gyermekgondozás vegyszerek nélkül); - házilag elõállítható finomságok gyártása (káposztasavanyítás panelkonyhában, vajköpülés, házitészta-készítés); - madáretetõ és darázsgarázskészítés; - kisállatbemutató és beszélgetés az állatvédelemrõl; - házi finomságok kóstolója (kolbász, kenyér, méz, lekvár, joghurt, sajt, krémtúró); - természetvédelemmel kapcsolatos játékok, színezõk, feladatok; - környezettudatos, felelõsségteljes energiafelhasználás; - teremtésvédelem keresztény szemmel; - bio-irányzatok; - környékbeli zöldség- és gyümölcstermelõ gazdák bemutatkozása;

- környezetvédelemmel foglalkozó szóróanyagok, szakirodalom. A résztvevõ családok, személyek azt jelezték vissza, hogy nagyon-nagyon jó hangulatú volt az egész nap. A programon mintegy 150 fõ vett részt. Ezúton is megköszönöm mindenki segítõ tettrekészségét, idejét, ügyességét! A teremtésvédelmi csoport nevében: MÁRAMAROSI MÁRIA

Rotary látogatás 2011. november 17-én a Szentgyörgyi Albertrõl elnevezett szegedi Rotary Klub látogatott plébániánkra és ismerkedett az egyházközség szervezetével és karitatív munkájával. Jelentõsen támogatta az elromlott templomi kazánégõnk javítását. Szóba került a Közösségi Ház udvarán létesítendõ sátor támogatása, melynek részletei még folyamatban vannak. BENYIK GYÖRGY

8

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Az Élet Igéje

2011. DECEMBER

2011. december

„Készítsétek elõ az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Lk 3,4) Az adventi idõszakban ennek az igének a megélésére kapunk meghívást. Lukács evangélista Izajást, a vigasztalás prófétáját idézi. Az elsõ keresztények szerint ez az idézet Keresztelõ Szent Jánosra vonatkozik, aki Jézus eljövetelét készítette elõ. Az egyház a karácsonyt megelõzõ idõszakban, az elõfutárra irányítva figyelmünket, az örömre hív meg bennünket, hiszen Keresztelõ Szent János azt adja hírül, hogy a király hamarosan megérkezik. Elközelgett az idõ, amikor Isten beváltja ígéretét, megbocsátja bûneinket és megajándékoz az üdvösséggel. „Készítsétek elõ az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Ez az ige – amellett, hogy az örömrõl beszél – egyben arra ösztönöz, hogy egész létünk új irányt vegyen, hogy gyökeresen változtassuk meg az életünket. Keresztelõ János azt hirdeti, hogy elõ kell készítenünk az Úr útját. De milyen útról van szó? Jézus, akinek érkezését Keresztelõ Szent János adta hírül, mielõtt kilépett volna a nyilvános életbe, hogy megkezdje mûködését, kiment a pusztába. Ez volt az õ útja. S ott a pusztában – túl azon, hogy bensõséges, mély kapcsolatra talált Atyjával – különbözõ kísértéseket is átélt, közösséget vállalva így minden emberrel. Azután gyõztesen került ki belõlük. Ugyanezt az utat fedezhetjük fel a halálában és feltámadásában is. Mivel a maga útján mindvégig kitartott, Jézus „úttá” lett számunkra, akik még úton vagyunk. Õ maga az út, amelyen el kell indulnunk, ha tökéletesen be akarjuk tölteni emberi hivatásunkat, ami nem más, mint teljes közösség Istennel. Mindannyian meghívást kaptunk, hogy elõkészítsük Jézus útját, aki be akar lépni az életünkbe. Egyengetnünk kell tehát létünk ösvényeit, hogy lakást vehessen bennünk. Elõ kell készíteni számára az utat, egymás után hárítva el azokat az akadályokat, amelyek abból fakadnak, hogy szûk a látókörünk és gyenge az akaratunk. Bátorságra van szükségünk, hogy eldöntsük: a saját utunkat járjuk vagy azt, amit õ képzelt el számunkra; a saját akaratunkat tesszük vagy az övét; a saját programunkat követjük vagy a mindenható szeretetében elgondolt tervét. S ha egyszer döntöttünk, akkor azon kell fáradoznunk, hogy berzenkedõ akaratunkat az övéhez igazítsuk. Hogyan? Az igazán megvalósult keresztények egy gyakorlatban jól követhetõ, ésszerû módszert ajánlanak: azt, hogy éljük a jelen pillanatot. Pillanatról pillanatra távolítsuk el az utunkba kerülõ akadályokat, hogy ne a saját akaratunk éljen bennünk, hanem az övé. Így váltjuk majd életre ezt az igét: „Készítsétek elõ az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” CHIARA LUBICH

Rainer Maria Rilke:

Advent Havat terel a szél az erdõn, Mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyõ már érzi sejtõn, Miként lesz áldott-fényû fa,

És hallgatózik. Szûz utakra Feszül sok ága, tûhegye – szelet fog – készül, nõ magasba, az egyetlen szent éj fele. (Fodor András fordítása)

A Szõlõfürt melléklete 2011. December

Panelmese egy igaz(i) családról Esteledett, amikor elindultam egy családhoz környezettanulmányt készíteni. Középiskolás unokám elkísért, hogy kicsit kikapcsolódjon Vörösmarty gondolatköltészetébõl. Tízemeletes, sok lépcsõházas szalagpanel 9. emeletén szálltunk ki a liftbõl. Kedves mosolyú fiatal anyuka nyitott ajtót, s vezetett bennünket az egyszerûen berendezett, de patyolat tiszta lakásba. A konyhában telepedtünk le, mert az egyik szobában a legkisebb gyermek aludt, a másikban pedig a két általános iskolás kislány tanult. A fiatalasszony meggyújtott három gyertyát, hogy jól láthassam a kérdõívet, melyet töltögetnem kellett. Beszélgettünk. Nem volt elkeseredett, csendesen mesélte történetüket; hogyan dolgozott évekig abban a hitben, hogy fizetik utána a társadalombiztosítást, hogy egyszer csak „kopogtatott” a harmadik gyerkõc, a „trónörökös”, aki fiú lett a két kislány után. Hogyan eszméltek rá a párjával, hogy mivel nem volt biztosított, egy csomó illetmény nem jár nekik. Megpróbáltak megmozgatni mindent, de még azt sem tudták bizonyítani, hogy egyáltalán dolgozott, mert akik tanúskodhattak volna, féltették az állásukat. Elmondta, hogy elmaradtak a rezsivel, és nem hangulatvilágítás miatt táncolnak a gyertyanyelvek árnyékai a konyha falán, hanem azért mert nincs áram, és hogy a két szép szõke kislány még így is kitûnõ tanuló, és ne higgyem azt, hogy el vannak keseredve, mert meg fogom látni, össze fogják szedni magukat. Közben megjelent az egyik kislány, csendesen odasúgta anyjának, hogy a pici tesó ébredezik. Mindez olyan volt a gyertyafényben, mint egy mese. Sokan láttunk már sok mindent; a mélyszegénységtõl a még mélyebbig, az elkeseredettségtõl a szívet facsaró kilátástalanságig. Ez más volt; történt velük valami, amire talán a jóhiszemûségük miatt nem figyeltek, ami egyik napról a másikra bizonytalanná tette a megélhetésüket, s akkor is azt mondták, hogy a gyerekek az elsõk, a gyerekekkel való együttlét a fontos, a többi felett majd valahogy átlavírozunk, de az anya maradjon otthon a legkissebbel is. Idõközben az apuka is hazaért – a második mellékállásából – fáradtan, de szemmel láthatóan büszkén a családjára. Hazafelé sokáig nem tudtunk megszólalni. Örültem hogy velem volt az unokám. Azóta többször sikerült a család részére kisebb segítséget nyújtani, s mindig kedvesen, hálásan fogadták. Ez év augusztusában lehetõségünk nyílt arra, hogy tanszert vásárolhassunk olyan családoknak, akik nem, vagy csak nehezen tudják beszerezni az új tanév kezdéséhez szükséges felszereléseket. Nekik is tudtunk segíteni.

Megbeszéltük, hogy együtt megyünk el az egyik iskolai felszereléseket árusító boltba. Az anyuka és a negyedikes szöszke kislány jöttek a találkozóra. Míg a kosarakat válogattuk elmesélték, hogy mi minden hiányzik. Megbeszéltük a feltételeket, és csak a háttérbõl nézelõdve vártam, hogy összeszedjék a váratlan lehetõségnek köszönhetõ tanszereket. Amíg álltunk a pénztárnál kipirult arccal mutatták milyen szép tolltartót, golyóstollat, színes ceruzákat, tornazsákot, hegyezõt, füzeteket és egyéb szükséges holmikat sikerült beleszorítani a nem túl nagy összegbe. Arra is volt gondjuk, hogy fillérre kiszámolják, mi fér bele a keretbe. Nem láttam még gyereket és anyukáját tanszereknek ennyire örülni. Búcsúzásnál az anya szerény büszkeséggel eldicsekedett, hogy kislánya ebben a tanévben valószínû tanulmányi versenyen indulhat angol nyelvbõl, no és sikerült kifizetniük a villanyszámlát, és már nincs tartozásuk, csak egy kicsit oda kell figyelni, hogy „ne nyújtózkodjanak tovább, mint ahogy a takaró ér”. Hogy milyen áron, arról nem beszéltek. Miután elváltunk, az jutott eszembe, milyen szerencsés vagyok, hogy ennél a családnál én lehettem a Katolikus Karitász eszköze. LAKÓNÉ MARIKA önkéntes

Karácsonyi Karitászcsomag készítés Karitászunk az idén 80 karácsonyi csomaggal segítette a plébániánk területén élõ rászorulókat. A változatos tartalmú csomagok összeállításában a középiskolás hittanosok segítettek.

A Szõlõfürt Családi Melléklete

C

S A L Á D I

2011. December

F

O T Ó I N K

Varga Ákos (4. osztályos elsõáldozó) verse Elmondom én nektek, mitõl szép a Karácsony, mert a szeretetet Jézuska meghozza minden áron. Az ajándék is fontos, így véli minden gyerek de szívünkben a szeretet a legmelegebb. A világon a háborúnak ilyenkor van vége. Csak azt sajnálom tényleg, miért nincs mindig béke.

A Katona Nándor Közösség pásztorjátéka a betlehemi láng fogadásakor. (2011. december 18.)

Ilyenkor a családok összeülnek végre és a nagy rohanásnak egy napra most vége. Ha hideg van is, melegíti szívünket a béke. Azt kérem tõled kedves Jézuskám most ne csak ez az egy nap legyen ilyen áldott. Ezért aztán kérem: imádkozzunk együtt, hogy a Jézuska is tudja a Karácsonyt szeretjük.

A Lumen együttes zenés áhítata a Nyugdíjas Klub tagjainak. (2011. december 17.)

Hát a történetemnek is csak lényege ennyi: Szeressük egymást és próbáljunk jónak lenni.

A Szõlõfürt melléklete 2011. Karácsony

Mészáros Sándor Kicsi jászol

Rejtvény

Úgy szeretném, hogyha szívem Kicsi jászol lenne, Karácsonykor az Úr Jézus Megszületne benne. Befogadnám, betakarnám, Illattal beszórnám, Hideg széltõl, deres csóktól Szeretettel óvnám... Elringatnám: szent álmait rózsákkal behinteném, S ránk borulna csillagostul Csöndes, égi szent éj... Jer, Uram, hát, várlak, jövel! Szívemet kitárom... Születésed áldott percét Örömtelten várom...

Mesesarok

1. Jézus édesanyja 2. Jézus nevelõapja 3. Akik meghirdették Jézus születését 4. A tartomány neve, ahol Jézus született 5. A Gyermek elsõ látogatói 6. Az állat, amelyen Betlehembe utaztak

A SZÚRÓS

SZÕRÛ BÁRÁNYOK

Kindelmann Gyõzõ Valamikor nagyon régen, sok-sok évvel ezelõtt esett meg az alábbi történet. Akkoriban még királyok és császárok uralkodtak a földön. Az emberek hosszú ruhákban jártak, s olyan eszközöket használtak, amelyeket ma már csak múzeumokban látni. Autó helyett lovon vagy lovaskocsin közlekedtek, persze csak a gazdagok. Az emberek többsége azonban a két lábát használta ha el akart jutni valahová. Nos, ebben a régmúlt idõben, a júdeai Betlehem környékén élt egy pásztor, akit Tobitnak neveztek. Tobit nem tartozott a gazdag emberek közé, de egyvalamire büszke volt. Messze földön neki voltak a legszebb bárányai. Fehérek voltak, mint a hó, selymes puha szõrüket sokan megcsodálták a környékbeliek közül. Egy napon a nyáj legszebb juha két kisbárányt hozott a világra. Tobit igen megörült a szaporulatnak, de öröme nem tartott sokáig. Néhány hét múlva kiderült, hogy a két kisbárány valahogy nem illik a többi közé. Szépen fejlõdtek ugyan, nagyon kedvesek és játékosak voltak, de a szõrük, amire a gazdájuk a legnagyobb súlyt fektette, rendellenesen fejlõdött. – Gyertek csak ide! – szólította egyszer õket Tobit. – Nem is vagytok ti igazi bárányok. Ilyen csúf, szúrós szõrû állatokat életemben nem láttam! Mit tegyek veletek? A két bárány fejét lehajtva állt Tobit elõtt.

Hát tehetnek õk arról, hogy ilyennek születtek? – Na menjetek – folytatta a gazdájuk –, késõbb majd meglátom, mit tegyek. Addig is nevet adok nektek: te leszel Tüskés, te pedig Szúrós. Azt hiszem ez pont illik rátok. A két bárány búsan ballagott vissza az anyjához. Oda akartak bújni hozzá, de az rájuk kiáltott: – Menjetek innen! Szégyent hoztatok a fejemre! Miattatok a gazdánk engem is elhanyagol. Eddig én voltam a kedvence, de már egy hete felém sem néz. Ne is lássalak titeket! Tüskés és Szúrós könnyes szemmel mentek a rét szélére. – Senki sem szeret minket – kesergett Tüskés –, nézd, mindenki elhúzódik tõlünk. – Szökjünk meg –, javasolta Szúrós – ennél rosszabb dolgunk amúgy sem lehet. – Megszökni? Nem gondolsz a farkasokra és a vadállatokra? Nem sokáig maradnánk életben. Itt, ha nem is szeretnek minket, legalább biztonságban vagyunk. Utolsó szavaira egy hosszú szarvú, hatalmas kos lépett hozzájuk: – Még hogy biztonságban vagytok! – nevetett rosszindulatúan. – Tudjátok mit hallottam a gazdánktól az imént? Azt mondta, semmi haszna belõletek, de hagyja, hogy felnõjetek, mert a húsotokat jó pénzért el tudja adni.

A Szõlõfürt melléklete A kos gúnyos bégetéssel továbbállt. – Látod – hüppögte Tüskés –, semmi reményünk. – Várjunk még néhány napot – javasolta Szúrós. – Ne vágjunk neki a vakvilágnak, gondoljuk meg, mit tudunk tenni. Lassan leszállt az este, és Tobit összeterelte a nyájat. A juhok egymáshoz bújva melengették egymást a hûvös éjszakában. Csak Tüskés és Szúrós didergett egymagában, mert a többiek nem engedték õket maguk közé. Tobit a hideg miatt behúzódott a rét közepén álló kunyhóba. Ember és állat nemsokára álomba merült, csak a két magányos bárány nem tudott aludni. Nagyon fáztak. Az éjszaka egyre sötétebb és hidegebb lett. Éjféltájban hatalmas dördülés rengette meg a földet. Éles, villámhoz hasonló fény villant az éjszakában. Tobit rémülten rohant ki a kunyhóból. – A nyájam, a nyájam! – kiáltozta. Egyszer csak az égen fénylõ alakok jelentek meg. A pásztor a földre vetette magát. A fénylõ alakok énekelni kezdtek: „Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jószándékú embereknek!” – Ezek Isten angyalai – gondolta Tobit. Az angyalok így folytatták: „Megszületett a Megváltó Betlehemben. Pólyába takarva, jászolba fektetve fekszik egy városszéli istállóban.” A fény ekkor elhalványult, de nem tûnt el teljesen. Tobit feltápászkodott a földrõl. – Ilyet még nem láttam – motyogta. – Elmegyek, a saját szememmel akarok meggyõzõdni az igazságról. Vette a botját, s mivel látta, hogy a nyáj már megnyugodott, elindult Betlehem felé. Tüskés és Szúrós továbbra sem tudott elaludni. – Te, ki lehet az a Megváltó? – kérdezte Szúrós. – Hallottad, egy kisgyermek, aki most született. – Nem lehet egyszerû gyermek, ha ilyen égi lények jelentették a születését. Aztán az is furcsa, hogy a gazdánk õrizetlenül hagyta a nyájat. Ilyet sohasem tett ezelõtt. – Tudod mit, ha ennyire kíváncsi vagy, menjünk el mi is Betlehembe! – Rendben van – egyezett bele Szúrós. – Akár rögtön indulhatunk. A két bárány Tobit nyomába eredt. Hamarosan utolérték, de vigyáztak, nehogy felfedezze õket. Hosszú idõn át haladtak így néma csendben, mikor a város határában néhány ember tûnt fel. Õk is pásztorok voltak. – Üdv neked, Tobit –, kiáltották már messzirõl. – Hová mész ilyen késõn? – Ide a városba. – Ezek szerint te is hallottad az angyalok szavát? Akkor menjünk együtt! – A kis csapat folytatta az útját. – Mondd csak, Tobit – kérdezte az egyik pásztor – viszel valami ajándékot a Megváltónak? – Ajándékot? Miért? – Miért, miért… Hallottad az angyaloktól, hogy a Gyermek egy istállóban fekszik. Ebbõl gondolhatod, hogy szülei nem lehetnek gazdagok. Biztos szükségük van segítségre. – Látod, erre nem gondoltam – vakarta meg a fejét Tobit. – Nem baj – nyugtatta meg a pásztor – mi viszünk

2011. Karácsony helyetted is. Sajtot, vajat, húst… Észre sem vették, hogy beszélgetés közben megérkeztek az angyalok által jelzett istállóhoz. Rövid tanakodás után óvatosan benyitottak. Odabent szegényes kép tárult a szemük elé. Egy férfi és egy nõ tartózkodott az istállóban, s a jászolban ott feküdt a Megváltó. – Ne ijedjetek meg – nyugtatta meg a bennlévõket a pásztorok vezetõje. – A környéken õriztük nyájunkat, mikor angyalok jelentek meg elõttünk. Azt adták hírül, hogy megszületett a Megváltó, ezért eljöttünk, hogy hódoljunk elõtte. – Isten hozott benneteket – válaszolt a férfi. – József vagyok Názáretbõl, õ pedig a feleségem, Mária. – És a Gyermeknek mi a neve? – Jézus. – Szép név – bólintott a pásztor. – Ajándékot is hoztunk nektek – lépett elõ egy szakállas öreg. – Fogadjátok szeretettel. A pásztorok a jászol elé helyezték, amit hoztak. Akkor érkezett az istállóhoz a két szúrós szõrû bárány. – Nézd csak –, suttogott Tüskés – ajándékot adnak a Megváltónak. – Ó, bárcsak mi is adhatnánk valamit! – sóhajtott Szúrós. – Olyan öröm fogott el, amikor megpillantottam Õt, – Téged is? – Figyeld csak! Hiszen didereg! Egészen kék a szája a hidegtõl. – Látod, Szúrós, ha olyan szép lenne a szõrünk, mint az anyánknak, akkor megmelegíthetnénk õt. A Gyermek ekkor az ajtó felé pillantott. – Minket néz – suttogta dobogó szívvel Tüskés. – Látom. Olyan, mintha hívna bennünket! Te is érzed? – Igen. Nem tudok ellenállni, érzem, hogy a jászolhoz kell mennem! A két bárány bátortalanul elindult a kis jézus felé. – Hé – kiáltott Tobit –, Tüskés, Szúrós, mit kerestek ti itt?! Azonnal menjetek onnét, még a végén megsértitek a durva szõrötökkel a Megváltót! A Gyermek ekkor Tobitra nézett. A pásztor ettõl a tekintettõl szinte megbénult. Mozdulni is alig tudott. A két bárány így akadálytalanul ért a jászolhoz. – Most mi legyen? – kérdezte Szúrós. – Menjünk, hiszen hív a szemével! – De fel fogjuk sérteni a bõrét. – Ne félj, látod, hogy hív! Tüskés és Szúrós vigyázva, nagyon óvatosan a kis Jézushoz simult. Abban a pillanatban, ahogy hozzáértek, csoda történt! Mindkettõjük szõre egy szempillantás alatt gyönyörû, hófehér gyapjúvá változott. Ilyen szép hoszszú, selymes bundát még senki sem látott. A pásztorok álmélkodva tódultak a jászol elé és hitetlenkedve simogatták õket. Azok boldogan bújtak a Gyermek mellé, hogy bundájukkal melengessék Õt. – Az én bárányaim – nézett körül büszkén Tobit. Hirtelen gondolt egyet és Józsefhez fordult: – Nektek adom õket! Legyen mindkettõ a tiétek! A hirtelen beállt csendben sarkon fordult és elindult vissza a nyájához. Úgy érezte, soha ilyen boldog nem volt még.

2011. DECEMBER

9

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Az Élet Igéje

2012. január

„Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” (Kol 3,1)

A világ nagy részén idén január 15. és 22. között tartják az imahetet a keresztények egységéért, más helyeken pünkösdre teszik ezt az alkalmat. A 2012. évi imahétre kiválasztott mottó Pál apostol korintusiakhoz írt levelébõl való: „Mindannyian elváltozunk Urunk Jézus Krisztus gyõzelme által”. (1Kor 15,51-58) Életigéül Chiara alábbi gondolatait ajánljuk, amelyeket a kolosszeiekhez írt levél 3,1 verséhez fûzött, mert azt gondoljuk, hogy kapcsolódnak a kiválasztott szöveghez.

Ezeket a szavakat szent Pál a kolosszei közösséghez intézte. Arról beszél, hogy létezik egy olyan világ, ahol igazi szeretet, teljes közösség, igazságosság, béke, szentség és öröm uralkodik, ahová a bûn és a romlás nem férkõzhet be többé; olyan világ, ahol az Atya akarata tökéletesen teljesül. Az a világ, ahová Jézus tartozik. Az a világ, amelyet Õ nyitott meg elõttünk feltámadásával, miután átélte a szenvedés kemény próbatételét. „Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” Nemcsak meg vagyunk hívva Krisztus világába – mondja szent Pál –, hanem már most is benne élünk. Hitünk azt tanítja, hogy a keresztséggel már Krisztusba épülünk, így részesedünk életében, ajándékaiban, örökségében, gyõzelmében a bûn és a rossz hatalma felett, hiszen vele együtt mi is feltámadtunk. A megszentelõdött lelkektõl eltérõen, akik már elérték a célt, a mi részvételünk Krisztus világában még nem nyilvánvaló és nem teljes, fõleg nem állandó és végleges. Mindaddig, amíg ezen a földön élünk, ezernyi veszélynek, nehézségnek és kísértésnek vagyunk kitéve, amelyek megingathatnak, lefékezhetnek, sõt hamis célok felé téríthetnek. „Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” Érthetõ tehát az apostol buzdítása: „azt keressétek, ami odafönn van”, azaz próbáljatok már most kilépni ebbõl a világból, nem fizikailag, hanem lelkileg: hagyjátok el a világ szokásait és szenvedélyeit, hogy minden helyzetben Jézus gondolatai és érzései vezethessenek titeket. Az „ami odafönn van” ugyanis a mennyek országának törvényét jelenti, amelyet Jézus hozott a földre, és azt szeretné, ha már mostantól megvalósítanánk. „Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” Hogyan éljük tehát ezt az igét? Úgy, hogy nem elégszünk meg egy átlagos, középszerû, megalkuvásokkal teli élettel, hanem átalakítjuk Krisztus törvényei szerint, Isten kegyelmének segítségével. Arra ösztönöz, hogy életünkkel tegyünk tanúságot környezetünkben az értékekrõl, amelyeket Jézus hozott a földre, mint pl. az egyetértés, a béke, a testvérek szolgálata, a megértés és megbocsátás, a becsületesség, az igazságosság, a kifogástalan munka, a hûség, a tisztaság, az élet tiszteletben tartása és így tovább. Ebbõl is látható, hogy ez a program olyan sok lehetõséget rejt magában, mint maga az élet. De hogy a sokféleség miatt ne maradjunk bizonytalanságban, valósítsuk meg ebben a hónapban Jézusnak azt a törvényét, amely lényegében összefoglalja az összes többit: vegyük észre minden testvérben Krisztust, és szolgáljuk õt! Talán nem ezt fogják majd rajtunk számon kérni életünk végén? CHIARA LUBICH

10

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2011. DECEMBER

Adventi imádság

Templomunk elõterébe lila drapéria került a falra, hogy mindenki, aki nálunk imádkozik egy-egy papírgyertyát tegyen fel az adventi sötétséget jelképezõ függönyre. A hittanos gyermekek rajzai szintén a karácsonyi készülõdés biztató jelei...

Jöjj el népek várakozása, Úr Jézus, örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha saját erõnkbõl akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe esünk, s észrevétlenül a csalárdság áldozatai leszünk. Ha jók szeretnénk lenni, hiányzik belõlünk az erõ és a bizalom, amikor ellene akarunk szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alul maradunk. Jöjj Uram, világosítsd meg vakságunkat, jöjj segítségére a gyarló gyönge embernek. Jöjj el isteni dicsõség fénye! Jöjj el isteni erõ és bölcsesség, tedd fényessé éjszakánkat, oltalmazz a veszélyben, tedd látóvá vakságunkat, erõsítsd bátorságunkat, vezess kezeddel fogva minket, hogy hûségesen, szent akaratod szerint járjunk földi zarándokutunkon, míg végül fölveszel az örök hazába, amelyet te alapítottál, és magad építettél fel. Ámen.

Szent Erzsébet napi kenyérosztás (2011. november 20.) Hagyományainkhoz híven ez évben is kiosztottuk Szent Erzsébet kenyerét köszönetképpen a kedves hívek egész évi támogatásáért.

„Szent Miklós, Szent Miklós, itt vagy közöttünk, ebben a kis vidám dalban téged köszöntünk.”

11

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2011. DECEMBER

„A zsenialitás kötelez” 2011. november 19-én, szombaton este az algyõi Faluházban BENYIK GYÖRGY atya Liszt Ferenc, az abbé címmel tartott elõadást az idén 200 éve született jeles zeneszerzõnk életérõl. A vetítéssel összekötött hangulatos összejövetelen az élõzenét BENEDEKFI ISTVÁN zongoramûvész szolgáltatta. A szép számú hallgatóság betekintést nyerhetett a mûvész életének legkülönfélébb terüteibe. Akik eljöttek, egy másik oldaláról ismerhették meg plébánosunkat. Elõadásával a méltán népszerû zeneóriás személyiségét aprólékosan mutatta be: magánéletétõl kezdve, a karrierjének fejlõdésén át a vallási meggyõzõdéséig sok részletet tudhatottt meg Liszt Ferencrõl a közönség. ZÓLYOMI NORBERT

Liszt Ferenc, az abbé 1. rész Most induló sorozatunkban Liszt Ferenc zeneszerzõ lelki és kulturális kapcsolatát, kedvenc szentjeit, imáit és vallási életének fejlõdését mutatjuk be Dr. Benyik György tanulmányának közlésével. zasságát Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnével éppen a vatikáni hivatalok hiúsították meg –, mégis milyen kitartóan ragaszkodott a katolikus egyházhoz, sõt idõs korában még Weimarban is, az egyre szélsõségesebb és furcsább Wagner közelében is, tüntetõen abbé ruhában járt. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Liszt vallásossága erõsen liberális jellegû, nem csak Szent Ferencet, hanem Goethét és Beethovent is szinte vallásos tisztelettel vette körül, mégis Rómában meglátogatja õt a pápa és egy ideig lakik is a Vatikánban.

A probléma Liszt Ferenc öregkori képein mindig egyházi ruhában ábrázolják mégis a Liszt életrajzok bõvelkednek szerelmeirõl szóló epizódokban. Talán ez az egyik oka annak, hogy vallásosságáról kevés szó esik, bár már 15 éves korában felvetõdött benne a gondolat, hogy pap lesz és ez a szándék, különbözõ életkorban újra megkísérti. Édesapja Liszt Ádám, aki ferences novícius volt, de rossz magaviselete miatt elcsapták a noviciátusból, tiltakozott ez ellen a kísérletek ellen és azt mondta: „Te a mûvészeté vagy, nem az egyházé.” Ferenc tehát az áldozatos impresszárió apa nyomására folytatta a kényeztetett és megvetett „mûvész-háziállat” szerepét. Ugyanakkor Párizsban és Svájcban egyre nagyobb érdeklõdést mutatott a vallásos irodalom iránt. Különös ellentmondás, hogy Liszt annak ellenére, hogy élete legfogékonyabb részében a liberalizmus székvárosában Párizs-

Életrajzai zavarosabbak, mint az élete ban nevelkedett, és a liberális francia gondolkodók egész sorát ismerte meg, és annak ellenére, hogy házassági kísérlete során annyi kellemetlenséget kellett elszenvednie a római katolikus egyháztól, – sõt, legális há-

Már a virtuóz évek alatt (18111847) számos életrajza született mozgalmas életérõl, melyekben a kor szenzációra éhes újságírói szabadjára engedték a fantáziájukat. Ahelyett, hogy világnézetét elemezték volna, a kalandok kapcsán az írók saját világ-

12 nézetüket vetítették Liszt életére. Sokan a legendagyártás vagy bosszú miatt írtak róla pozitív és negatív legendákat. Legkorábban Joseph d’Ortigue (1802-1866) életrajza a mindössze 23 éves Lisztrõl írt (1835), forrása két nõ, Liszt édesanyja és Marie d’Agoult grófné volt. 1841-ben Johann Wilhelm Christen írt propagandisztikus, idealizált életrajzot. Egy év múlva, 1842-ben, Ludwig Rellstab újságcikkek alapján írta meg életét. 1844-ben Gustav Schilling üzleti szempont vezette egy gyorsan eladható életrajz megírásában. Ezt követik a többiek, F.J. Fétis (1844), Ludwig Noll (1882) mûvei. Legérdekesebbek ebbõl a korból Heine tudósításai. Marie grófné Daniel Stern álnéven regényt ír: „Nélida” mûve vitriolos, Lisztet lejáratni akaró mû. A legkellemetlenebb írásokat szintén egy õrült nõ írta róla, Olga Janina, egy cipõpaszta gyáros felesége, aki magát kozák grófnõnek adta ki (valódi neve Zielinska), aki egyrészt kitalált, másrészt erõsen félre értelmezett történeteket terjesztett róla. Liszt tragédiája, hogy életrajzírói nem olyan kiválóak, mint Chopiné vagy Robert Schumanné. Carolyne báróné dokumentum gyûjteményével 20 éves munkával bálványt faragott szerelmébõl Linna Ramann-nal segítségével. Haraszti Emil (1885-1958) kémnek állította be a zeneszerzõt. Ernst Newman (1934) munkája megbízhatóbb. Mare Lipsius 50-80 éves koráig dolgozott Liszt írásainak és leveleinek a rendezésén. Munkásságának eredménye 1893-1918 között nyolc kötetben jelent meg, és csak ez után nyílt meg a lehetõség Liszt életének pontosabb megismerésére. Ezekbõl a levelekbõl rekonstruálhatók világnézeti és érzelmi válságai, személyes véleményei a zeneszerzõkrõl és gyerekeihez valamint hazájához, Magyarországhoz fûzõdõ viszonya is. Liszt saját írásai hat kötetet tesznek ki, amelyek között a Chopin-rõl írt tanulmány (1852), és egyéb jelentõs esszék, többek között az egyházi zenérõl írt töredéke (1834), a Paganini nekrológ (1840), jelentõsebb levelei híres zenészekhez írt hosszabb esszéi is szerepelnek. Sok írását szenteli Wagner mûvek – a Tannhäuser (1849), Lohengrin (1850), A bolygó

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t hollandi (1854), A Rajna kincse (1855) – elemzésének. Sokat vitatott tanulmányát a cigányokról (1859) még meg is hamisítottak. Liszt életének akaratlanul szubjektív krónikásai lesznek azok az újságírók és zenekritikusok, akik a róla szóló cikkeiket jelentõs és nagy példányszámú lapokban publikálják. Sõt a nehézséget az okozza, hogy ezekben a lapokban Liszt neve alatt is jelennek meg cikkek és tanulmányok, amelyek némelyikérõl a kutatás kimutatta, hogy nem Liszt sajátkezû alkotásai. Az óriási anyag feldolgozására Peter Raabe (1872-1945) tett elõször kísérletet. Legutóbb Alan Walker három kötetes mûve ismertet meg alaposan Liszt hányatott életével. Meg kell említeni, hogy Bartók és Kodály igen tisztelte Liszt teljesítményét és zenéjét. Ebbõl az anyagból kell tehát kiemelni azokat, amelyek hiteles információt szolgáltatnak Liszt vallásosságáról.

Liszt, ellentmondásossága (1811-1847) Liszt környezetében 25 olyan nõt tartanak számon, akikhez gyengéd szálak fûzték igaz csak d’Agoult grófnétól születtek gyerekei. Azonban ebben a frivol témában egykori nõi tanítványa visszaemlékezése közelebbrõl világítja meg ezt a helyzetet: „Hogy milyen példátlan vonzerõt gyakorolt Liszt a nõkre, gyakran borzongva láttam. És ez öregségére sem hagyott alább... Lovagiassága volt az egyik tulajdonsága, ami a nõi nemet hozzá vonzotta – s egyben bi-

2011. DECEMBER

zonyíték volt nemes jellemére... Sajnos túl gyakran láttam, hogy zaklatták a nõk, az ember azt gondolhatta volna, felcserélõdtek a szerepek.” Azt is érdemes figyelembe venni, hogy szerzõnknek legalább 500 tanítványa volt, akiknek nem csak zongorát, hanem zeneszerzést és a francia liberális gondolkodók nézeteit is tanította. Az utazások során az egyszerû emberekkel, a koncertjei kapcsán a nagypolgári értelmiséggel találkozott, rendszeresen érintkezett hercegekkel, királyokkal és személyesen a pápával is. De megkérdezhetjük, hogy vajon hova tartozott? Egyszerre volt az arisztokraták dédelgetett kegyence, de csak mint mûvész, mint magánember rangon aluli riválisnak számított. Amikor elsõ szerelmét Caroline Saint-Cricq gróf 17 éves lányát 1828-ban feleségül kérte a szülõk megalázóan kikosarazták, mely depressziójának oka lett. Érdekes módon depressziójában sokszor vetõdik fel benne, hogy pap lesz, ami önmagában is megalapozottá teszi azt, hogy vallásosságáról beszéljünk. Ekkor azonban nem valósítja meg elképzelését. Egy hosszabb románca, mely 1835-ben a 27 éves Marie d’Agoult grófnõvel kezdõdött, és amelybõl három gyermek is született, úgy tûnt egy ideig, hogy felülírja vallásos érdeklõdését, és sikerül számára a lehetetlen: a társadalmi különbségeket is áthidalni a szerelem és az intelligencia erejével. Sajnos ez a kapcsolat nem sikerült és a bosszúálló hercegnõ még antiszemitának is bélyegezte Lisztet, a cigányokról írt értekezésébe pedig saját gondolatait írta bele. Ezért Ferencnek védekezni kellett: „A sajnálat érzésével írom Önnek e sorokat, mivel elterjedt a pletyka, hogy állítólag zsidóellenes lennék; ezért kötelességemnek tartom, hogy e hamis hírt kiigazítsam. Általánosan ismert, hogy sok, a zenei világban kiemelkedõ izraelitával, fõként Meyerbeerrel, a kölcsönös tisztelet és barátság talaján álltam, ugyanúgy, mint irodalmi körökben Heinrich Heinével és másokkal.” Liszt és családja katolikus vallási kapcsolatai Liszt gyermekkorát a katolikus Esterházy birtokon töltötte, szülõfalu-

2011. DECEMBER

jában Doborjánban a vallásoktatással Stefanis atya foglalkozott. Liszt öt osztályt végzett itt (1817-1821), mert a család 1822. május 8-án Bécsbe költözött. Hasonló hatások érték vallási szempontból Bécsben is, bár ott állandóan zenei körökben mozgott. Igaz ekkoriban 1814-ben újra engedélyezték a jezsuiták mûködését és Bécsben jelentõs császári támogatást is kaptak. Emellett a romantikának egyik kevésbé tárgyalt jelensége volt a vallási romantika újra éledése, mely Ausztriában Hofbauer Kelemen (1751-1820) munkásságában bontakozott ki, s mely Délnémetországtól kezdve Lengyelországig vallásos egyesületek alapítását és felvirágoztatását jelentette. Különösen nagy hatása volt a bécsi polgárság körében és ez nemcsak a város templomainak megtöltését, hanem a katolikus nevelés elmélyítését is jelentette. Liszt azonban nem élt hosszasan Bécsben, így ez a reform csak másodlagosan hatott rá, bár Bécsben koncertezett templomokban is. Párizsban liberális gondolkodó Liszt önálló gondolkodása Párizsban kezdõdött és francia barátai gyakorolták rá a legnagyobb hatást, és ezek között bõven akadtak liberális katolikusok is. Az õ munkájuk eredménye, hogy a korabeli Franciaország nem éppen makulátlan felsõpapsága ellenére, a vallási kultúra virágzásnak indult ebben az idõben. A francia forradalom ugyan a vallási intézmények vagyonát megtépázta, de nem fordult a vallásos emberek világnézete ellen. Nem úgy Napóleon (1769-1821), aki a pápaság tekintélyét alázta meg, amikor a pápa jelenlétében saját magát koronázta meg és a katolikus vallást rendelkezéseiben csak, mint a többségi lakosok vallását fogadta el. A felsõbb politikai körökben nem volt különösebben di-

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t vatos vallásosnak lenni, Liszt pedig a kortárs francia értelmiségiekkel állt kapcsolatban, és elképesztõen sokat olvasott. A liberális katolikusok az 1830-as években kezdenek egyre jelentõsebb hatást kifejteni Párizsban és Franciaországban. Ennek hatásának is tulajdoníthatjuk Liszt állásfoglalását, amelyet 1834 tavaszán Marie d’Agoult-hoz írt levelében, így fogalmazott meg „Meggyõzõdéseim száma nem nagy, hiszek egy kissé mûvemben, nagyon Istenben és a szabadságban.” Liszt vallásos alkat, szellemi, lelki és hangulati élménye, egész életében hat, éppen úgy, mint Giuseppe Verdinél az egyházi zene. Ennek a spontán örökségnek csak élete végén lesz döntõ jelentõsége.

Élete elsõ depressziós idõszakában egy rendkívüli személlyel, Felicité Lamennais (1782-1852) abbéval ismerkedett meg. Ennek tudható be, hogy érdeklõdése kitágul. Svájcban rengeteget olvasott. Közeli ismerõsei megjegyzik, hogy skálázás vagy zongorázás közben gyakorta nem kotta volt elõtte, hanem lexikonok, vagy könyvek, amelyeket játék közben is olvasott. „Homérosz, a Biblia, Platón, Locke, Byron, Victor Hugo, Lamartine, Chateaubriand, Beethoven, Bach, Hummel, Mozart, Weber, mind itt vannak körülöttem. Hevesen tanulmányozom, meditálok rajtuk, falom õket, ezen felül 4-5 órát gyakorlok.” A levél részlet értelmezéséhez érdemes hozzáfûzni, hogy Liszt zenei tanulmányai, és szinte gyerekként adott koncert körútjai miatt nem járt rendszeresen francia iskolába. A kiteljesedõ társadalmi kapcsolatai viszont igen mûvelt em-

13 berekkel hozták össze. Ezért hihetetlenül gyorsan pótolnia kellett a kimaradt olvasmány élményeit, amit meg is tett. F. Lamennais személyében egy olyan pap lesz nagyra becsült barátja, és lelki vezetõje, valamint a legbensõbb személyes titkainak ismerõje is, aki egyrészt igen haladó gondolkodó, a franciaországi liberális katolikus gondolkodás vezéralakja, és aki igen ismert személyiség Rómában, a pápai udvarban. Késõbb aktív politikus lett a francia parlamentben (õ alapította a máig híres L’Avenire címû lapot). Másrészt elkötelezett lelki ember, aki a maga korában nemcsak saját nemzete, hanem egész Európa keresztény jövõjérõl és benne az egyház szerepérõl gondolkodott. Jellemzõ, hogy egyrészt XII. Leó pápa hivatalt ajánlott neki a szent kongregációban, másrészt XVI. Gergely pápa már fenntartásokkal kezelte munkásságát, fõleg szociális tanítása miatt, majd azt javasolta, hogy hagyja el Rómát. F. Lamennais radikalizálódásának bonyolult folyamata és reális megítélése meghaladja ennek a tanulmánynak a keretét, pedig a kor legjelentõsebb papi gondolkodója volt egész Európában. Lisztre igen nagy hatással volt az abbé, aki nemcsak lelki elmélyülésében segítette, hanem további olvasásra sarkallta. Talán senki nem hatott annyira Liszt lelki életére, mint ez a francia abbé, mégis Liszt spiritualitása más úton fejlõdött tovább, mint mesteréé. Liszt nagy valószínûséggel osztotta Lamennais azon gondolatát, amely szerint a mûvészetnek el kell hagynia a szentélyt és át kell járnia a tömegeket. Sõt, úgy tûnik Liszt pedagógia elveire is nagy hatással volt ez a lázadó pap. „Minden embert alkalmassá kell tennünk arra, hogy az emberiség nagy családja javára fejthesse ki képességeit, és el kell érnünk, hogy minden ember szüntelenül azon fáradozzék, hogy minden képességével a humanizmus nagy eszményét szolgálja.” Érdemes idézni Liszt levelét Blandine-hoz, amelyben egy a koncert körútjai és sorsa miatt gyermekeitõl elszakított aggódó, melegszívû édesapa szólal meg: „Nagyon fiatal vagy gyermekem, de mégsem tudnék úgy írni neked, ahogyan kislányoknak szokás. Nem is érted még

14 meg, hogy mit akarok neked mondani, de törõdjél vele, hogy majd megérted késõbb. Csókold meg Cosima húgodat, csókold meg Dániel öcsédet, mondd meg nekik, hogy papájuk szereti õket, és gondja lesz rájuk. S aztán gyermekeim boruljatok térdre, és mind a hárman végezzétek el rövid imátokat, és mondjátok együtt: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben”, s Isten meg fog benneteket áldani és ebbõl a rátok hulló áldásból talán énrám is visszahat majd valami.”

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t pénzkeresõ foglalkozásnak. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy Liszt hihetetlenül sokat jótékonykodott, de nemcsak magánszemélyekkel, a saját pénzébõl, hanem számos jótékonysági hangversenyt adott: a Beethoven szobor állítására, árvaházak és szegények számára, pl. Hamburg város szegényei javára, a pesti ferences kolostor javára. Nekünk, magyaroknak a legnagyobb ilyen koncertsorozatot Bécsben adta, ahol 24.000 arany forintot gyûjtött össze a pesti árvízkárosultak javára, és ezzel az összeggel a legnagyobb magánadományozó lett a pesti katasztrófa idején.

2011. DECEMBER

szerelmes leányok, grófnõk vették körül, a berlini lányok tégelyekbe gyûjtötték a kávéscsészéje maradékát, szivarja maradékát kebleik közé rejtették szerelmi talizmánként. Liszt mégis idegen vándor volt és nem csak a vándorévek alatt. Ebbõl a korszakából kevés adat maradt vallásos nézeteinek alakulásáról.

Liszt a hiperaktív mûvész (1811-1847)

Több szakértõ egybehangzó véleménye szerint Liszt a legbensõségesebb kapcsolatot Blandine-al alakította ki, errõl tanúskodik az alábbi levélrészlet is. „Hadd csókoljalak meg hát szegény gyermekem, Isten áldása szálljon szívedbe az én imámra, és légy nekem mindig húgoddal együtt vigaszom, mert jegyezzétek meg jól, a legjobb részetek a boldogságból itt a földön az lesz, hogy szelídek és jók lesztek azokhoz, akik szeretnek. És ki szerethetne benneteket olyan mélyen, mint én?” George Sand-nak írt levelében úgy vall Lamennais-rõl, mint aki iránt mély szimpátiát érez. Nagyon valószínûleg osztotta azt az elképzelését is, hogy a pápaságnak el kell különülnie az aktuális politikai hatalomtól, és csak a lelkiekkel kell foglalkoznia. Liszt inkább úgy érzi, mûvészete és vallásossága küldetés: a „zsenialitás kötelez” hangoztatta igen gyakran és nem csak mondta, tette is. Sem pedagógiai munkásságát, sem mûvészi tevékenységét soha sem tekintette

Feltétlenül meg kell említeni, hogy a szegedi árvízkárosultak javára is gyûjtött temesvári koncertjén, és mûvet is írt a szegedi árvízkárosultak megsegítésére. Sõt ez a magatartása egyre meghatározóbb lett és miután abbévá avatták, soha többé nem fogadott el pénzt sem tanításért, sem koncertért. Nagy nemzetközi turnéi diadalmenetek voltak. Berlintõl 6 fehér ló vonta kocsival búcsúzott és a berlini egyetemen tanítási szünetet rendelnek el a tiszteletére, hogy a diákok is láthassák a búcsúzását a várostól. Ennél fényesebb csak az orosz fogadtatás volt, ahol 5000 ember elõtt zongorázott a cár jelenlétében. A hírnév csúcsán azonban már megjelentek a gúnyolódó hangok is. Liszt tehát kapott a kritikától és az emberektõl hideget és meleget egyaránt. Rajongó

Rengeteg emberrel tartott kapcsolatot 800 levelezõ partneréhez fûzõdõ kapcsolatát a kb. 10.000 körülire tehetõ levelekbõl lehetne rekonstruálni. Nem csak zseniális mûvész, virtuóz zongorista volt, hanem hihetetlenül termékeny publicista is, amit 6 kötetben ránk maradt írásai is jeleznek. Zenemûvei pedig 34 kötetre rúgnak. Liszt zenei munkásságának méreteire jellemzõ, hogy az teljes terjedelmében ma sem ismert. Több mint 1500 mûvet komponált. Íme a jelentõsebbek rövid statisztikája: 1 opera, 93 énekkari mû, 22 zenekari mû, 8 zongoramû zenekarral, 11 füzetnyi zongoraetûd, 36 zongorafantázia, 79 egyéb zongoramû, 11 orgonamû, 9 kamarazene, 72 dal, 5 melodráma és 26 jelentõsebb zongoraátirat. Ez azt jelenti, hogy hihetetlenül sok kottafejet és levelet írt. Leslie Howard dolgozta fel összes zongoramûvét, halálának 100. évfordulójára. Munkája 15 évig tartott, és 95 CD-t töltött meg a felvételeivel, és ezzel minden idõk leghosszabb lemezfelvételével Howard a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Liszt Ferenc irodalmi hagyatékának gyûjtése és feldolgozása ma is folyik. DR. BENYIK GYÖRGY (folyt. köv.)

15

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2011. DECEMBER

H Í R E K Pályázati támogatások és felhasználásuk 2011-ben 1. Az Önkormányzat Egyházi Keretébõl elnyert összeg: 2.100.000 Ft. Ebbõl az alábbi fejlesztéseket végeztük el: – 9 db templomi ablakon a nyíló szárnyak cseréje; – a Közösségi Ház utcai deszka homlokzatának és a kapunak állagmegóvó újrafestése; – plébániai garázskapu cseréje. 2. Az Önkormányzat Idõsügyi Keretébõl a Nyugdíjas Klub programjainak támogatására kapott összeg: 100.000 Ft. Ezt két alkalommal magyar nóta esten való részvételre, a hódmezõvásárhelyi Fazekasház és Emlékpont Múzeum meglátogatására és karácsonyi évzáró összejövetelre fordította a nyugdíjas közösség. 3. Az Önkormányzat Ifjúsági Keretébõl a Cserkészcsapat 70.000 Ft támogatást kapott. Ezt a kiscserkészek nyári táborozására használták fel.

TÉKA Hírek A Tarjánvárosi Élõ Közösség Alapítvány (TÉKA) hálás szívvel köszöni minden kedves adományozónak a Közösségi Ház fenntartására adott pénzbeli támogatást! A személyi jövedelemadó 1%ának felajánlásából a TÉKA 2011ben 458.392 Ft-ot kapott, melybõl a Közösségi Ház rezsiköltségeit részben fedezni tudta. Hálás köszönet érte minden támogatónknak!

Sok boldogságot kívánunk az új házasoknak!

Molnár Attila és Mészáros Szilvia Krisztus Király vasárnapján köszöntöttük közösségünk 11 jubiláns házaspárját, akik ünnepélyesen megerõsítették házassági fogadalmukat.

„T ÁRJA KI NEKED I STEN AZ É LET KAPUJÁT : L EGYEN

ÁLDÁSSÁ

A REGGELI ÉBREDÉSED , A FELADATOK , AMELYBEN HELYT KELL ÁLLNOD

L EGYEN

ÁLDÁSSÁ A TUDÁSOD ,

AMELY BÖLCCSÉ TESZ , A HIÁNYAID , AMELYEK

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Ács Maja Linett • Banai Szabolcs • Haska Krisztina Gabriella • Kecskés Lora Tímea • Kecskés Olivér Zsolt • Kovács-Dobó Dávid • Mészáros Szilvia • Molnár Attila • Nádasdi Vad Péter • Nógrádi Belián József • Raffai Márkó Roland • Roczkov Márton András • Tari Bence • Tóth Ádám • Tóth Fruzsina Zsuzsi • Vásárhelyi Roland

ALÁZATOSSÁGRA INTENEK

L EGYEN

ÁLDÁSSÁ A CSALÁDOD ,

AZ EMBEREK , AKIKRŐL GONDOSKODSZ , ÉS AKIK FONTOSAK NEKED

L EGYEN

ÁLDÁSSÁ

A HÉTKÖZNAPI EGYHANGÚSÁG ÉS A FELEMELŐ PILLANATOK , AMELYEK ÚJ LENDÜLETET ADNAK .”

(Varga Gyöngyi: Áldáskönyv)

Jubiláns házasok köszöntése (2011. november 20.)

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Balatoni Ilona † Börcsök Ferencné Juhász Anna † Czirok Ferenc † Dr. Daru Andrásné Horváth Ilona † Fodor Andrásné Pádár Mária † Fuszka Kristóf † Gaudi Károlyné Rácz Anna † Gregus Sándor † Hódi Etelka † Kovács Károlyné Seres Margit † Kranabeth László † Papp Mihályné Horváth Gizella † Rostás Lászlóné Füzes Franciska † Simon Zoltán † Szakonyi Ferenc László † Szalma János † Tóth Árvai Mihály † Tumó Józsefné Forrai Mária

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

Kegyelemteljes, békés Karácsonyt és Istentõl áldott, boldog új esztendõt kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

A Szõlõfürt Szerkesztõsége

Szentmihályi Szabó Péter:

Köszönjük! Hálás köszönetet mondunk a magyar tulajdonban lévõ Lipóti Pékségnek, amely Karitász csoportunkon keresztül rendszeresen támogatja pékáru adományaival rászoruló testvéreinket. A magyar alapanyagokból és magyar dolgozók által készült kiváló minõségû termékeket értékesítõ üzlethálózatnak már Szegeden is van két boltja: • Mikszáth Kálmán u. 21. (Mars tér felé jobb oldalon) • Tisza Lajos krt. 39. (Annakúttal szemben)

Fenyõ-menet Karácsonykor minden fenyõ elindul nagy útra, gyalogolnak tömött sorban, nagy a kicsit húzza. Szép ruháról álmodoznak, díszrõl, gyertyafényrõl, csilingelõ csengettyûrõl, gyermeknevetésrõl. Pedig tudják: meghalnak majd, és néhány nap múlva tûlevelük hullton-hullik, ott állnak kifosztva. De addig még annyi minden csodának örülnek: tán nekik is ajándékoz valamit a Gyermek. Menetelnek szép sudáran, hosszú, tömött sorban, gyanta-könnyük a dér csípi, mindjárt Karácsony van!

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Plébánia kiadványa. Megjelenik évente hat alkalommal. Lapzárta: 2011. december 19. Szerkesztõség tagjai: Dr. Benyik György felelõs szerkesztõ Tóthné Pattogató Judit szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Horváthné Tóth Judit szerkesztõ (Szõlõszem) Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu