S Z A BÓ D E Z S Ő szatírája
Karácsony Braziliában Űjjabban fajtalansági a g g o d a l m a i m v o l t a k . M e r t m i n d e n k i r e rájön az az idő, h o g y megboronáljá lelkiismeretét. És i l y e n k o r mindenféle apróbb-nagyobb giz-gazok akadnak a borona f o g a i közé. A Halál p e d i g vár és néz a csalit mélyén. A t a t a i szenet p e d i g csak v i s z i k - v i s z i k a pokolba. H o v a menjek? M i t csináljak? H o g y v a l a m i irányítást k a p jak, m e l y mégis inkább felfelé vezet a fűtetlenebb boldogságok felé- — E l m e g y e k a M a g y a r Élet szerkesztőségébe, mondék végre. — O t t szeretik a H o n t ós meg tudják m o n d a n i , h o g y a n lehetek akkurátus fajiságú m a g y a r . V e t t e m nyolc tantuszt és már v i t t i s ;a .Beszkár-rozogáíny tájékozottabb f a j i öntudatom felé. A szikrától futó kocsi m e g állt egy n a g y ház előtt. Beléptem a k a p u n s egy folyosónak a második ajtaján k o p o g t a t t a m . Kopogtatásomra nem jött válasz. B e n y i t o t t a m . Mikor beléptem ügyet sem vetettek rám. M i n d e n k i mély munkában v o l t elmerülve. A befejezett cikkekért már jelentkeztek is a nyomdászinasok. A z e g y i k munkatárs, a k i egy kefelevonatot javítgatott, észrevett. Kezembe n y o m t a a korrektúrát és szerénységtől e l t i k k a d t hangon m o n d t a : — Kegyeskednék véleményt m o n d a n i konstruktív nemzetpoli t i k a i cikkemről. A lenyomatról a következő sorok v i t t e k ú j elemeket az ős szem-tragikumba: A készülő
sajtótörvényhez
— N a g y igazságminiszterünknek alázatos tisztelétemet jelentve — A m a g y a r géniusz új alkotásra n y i l a t k o z i k meg n a g y igazságügyminiiszterünkben, k i n e k méltóságos sógora jóságos k e resztanyjában v o l t szerencsém egy protestáns zsúron a Z r i n y i Ilonkához, R o z g o n y i Ceciliákhoz méltó m a g y a r nagyasszonyt m e g i s m e r n i . Nekem adatott az a történelminek mondható rendkí vüli szerencse, h o g y azt a k o c k a c u k r o t , m e l y e t az igazságügyi államtitkár úrral beszélgetve, k i n e k j o g i tudását és magas igaz ságérzékét méltán tiszteli egész Európa, l e e j t e n i méltóztatott: felvehettem. Természetesen, v o l t a n n y i jóneveltségem és keresz tény morálon t i s z t u l t érzésem, h o g y n e m t e t t e m kávéjába. Az i t t következő j a v a s l a t o k b a n nem én a k a r o k szerénytelenül irányításokat a d n i a m i jóságos miniszterünk nemzetmentő m u n kájához. Távol tőlem! E g y i l y e n k i s porszemtől arcátlanság v o l n a véieményt a l k o t n i o l y a n dolgokról, m e l y fölött dicső n a g y j a i n k gondolkoznak. E j a v a s l a t o k a Honszeretetben szűrődtek le, eb ben az izzó, f a n a t i k u s és intranszigens magyarságú, turáni miliő ben nagyszerű vezéreink hatása a l a t t , a k i k , h a n e m volnának, Európa sírva kérdozné: — H o l v a n n a k szellemóriásaim? — És ^iég így is csak úgy merjük e j a v a s l a t o k a t a m i K e g y e s j ó ]
U r u n k szemei elé terjeszteni, m i n t v. m a g y a r nép kenyérnél i s égetőbb szükségeit: < 1. Csak az lehessen iró, akiről az a n y j a már születése előtt n y o l c hónappal bejelentette, hogy íróvá i g y e k s z i k szülni. A z i l y e n kijelölt egyeden már csecsemő korában o l y a n szem operációt k e l l végrehajtani; m e l y egész életére lehetetlenné teszi, h o g y nemzeti létünk tényeit o l y a n csoportosításban lássa, m e l y az osztályéilenes üzgatás, v a g y nemzetgyalázás ismérvét Jkimerítik. 2. A z i l y e n író-csecsemő pelenkája m i n d e n nap hatóságilag megvizsgálandó. A z o k a csecsemők, k i k n e k pelenkája szélsősége sen élénkszinű: az írástól örökre eltiltassanak. 3.. Ezeknek az iró-jelölteknek tizennegyedik születésnapjukon be k e l l jelenteniök: h o g y miről a k a r n a k írni életük folyamán. Csak 'az ekkor bejelentett és ügyészségileg n e m fdfogásolt té mákról szabad írniuk. 4. A z írók kötelesek hetenként kétszer jelentkezni a t i s z t i orvosoknál. A m e l y i k e t az orvos m e l a n k o l i k u s , szangvinikus, v a g y k o l e r i k u s vérmérsékletűnek talál: csak hivatalosan feladott té mákról írhat. I l y e n témák lehetnek p l d . : A jeles főispánA kellemes főszolgabíró. Miért nem éhezik nálunk senki? Szálasi Ferenc élete és kora a serdültebb ifjúság számára. A Honszeretet mint a jogásztársadalom egyetemes lelki Tábora. Magyarország, a helyes és egészséges földmegoszlás mintaképe. 5. H o g y a velünk barátságban álló Németországot ne sértsük s a belső rendet ne veszélyeztessük: a hatóságok csak a németvérű anyák csecsemőit engedélyezzék íróvá. 6. A z eddigi m a g y a r irodalomból az osztály és felekezet e l len izgató v a g y nemzetgyalázó művek elkoboztassanak és n y i l vánosan hóhér keze által elégettessenek. Például: H e l t a i meséi K a t o n a Bánk Bánja (aljas fráter) Fazekas Mihály Ludas M a t y i j a Petőfi összes művei (disznó) T o m p a és A r a n y megfelelő versei B r . Eötvös József Magyarország 1514-ben és a F a l u jegyzője c. regényei (méltatlan arisztokrata és rossz m a g y a r ! Éljenek a Festetich és Pálffy-Daun grófok!) Mikszáth több műve, Madách: A z ember tragédiája, Móricz Z s i g m o n d megfelő művei, A d y őszes költeményei Juhász G y u l a , Tóth Árpád megfelelő művei, Szabó Dezső összes művei azzal az engedéllyel, h o g y a M a g y a r Élet néppolitikai okokból belőle nikotekszezett részleteket kiadagolhasson. 7. A nácik, bármily keresztesek, Nemzeti-akarnokok, m a g y a r pártiak, Rákóczi-kurucok stb. esetleg hazafias okokból elkövetett
vétsége v a g y bűne azoknak számíttassék be büntetés céljából, a k i k a magyarságot a velük barátságban álló Németország, v a g y a n n y i r a hű h o n i németségünk ellen izgatják. 8. A büntető eszközök közé kérjük újból f e l v e n n i a spanyol csizmát, a hármas koronát, a nyujtópadot és a máglyát. 9. M i n d e n írói összejövetelen a kötelező megnyitó és záró ének a következő l e g y e n : Ha a föld Isten kalapja, Ügy Hazánk bokréta rajta. Oly szép ország, oly virító, Szemet, lelket andalító. Már m i n d e n k i n e k r a j t a m voltba szeme a szerkesztőségi szobá ban. M i n d e n k i n e k m i n d a négy szeme. A két külső szeme, m e l y barátságot és tiszteletet mondott. És, a két-belső szeme, m e l y e k ezt mondták: — M i l y e n szép honfájdalmas temetést rendeznénk ne ked. Te leszel a leggusztusosabb, a legkiadósabb h u l l a M a g y a r országon. Én kitártam k a r j a i m s hangom a mélyebb források melegével buzgott elő: — H o n n a k Szerelmesei! Nemzetes U r a i m ! H e j , Rákóczi, B e r csényi! Bezerédy! Mondjátok meg nekem Numi Tárem és Votan taták szerelmére, honnan kaphatnék biztos értesülést fajiságom tisztaságának mikénti tényálladékárók A z a r c o k r a büszke öröm derült. Hümér regős, a k i a bonyhádi Fleckenstein-Ond törzs utolsó felturánlása v o l t , i h l e t v e u g r o t t f e l . A forró népszerűségit költő ódáját až Átlényegüléshez m i n d e n bajtársi szövetség hivatalos himnuszává fogadta. A z első vers.szaka e mély történelmi megnyilatkozásnak í g y szólt: Magyar, hogyha nehéz élted, Magad árjává cseréled. Befogad a náci bárka; A pengőnél jobb a márka. Most az annunciáció mély ihletével szólt a költő: — J e r , elviendünk Méhely professzor színe elé! V e l e m jött m i n d e n k i . O l y a n ünnepélyesen v i t t e k , m i n t h a E u rópai K u p a l e t t e m v o l n a egy football-zsűri kezében. Több kisebb szoba után egy ékesen díszített terembe értünk. A t e r e m közepén v g y szumir zsámolyon a n a g y F a j t u d ó : Méhey professzor ült. A g g fejét f e l t a r t o t t a , szemei szent homállyal merengtek a múltba Jobbkezében egy kötőtű v o l t . Balkezében egy kötőtű v o l t . Jobb térdén egy tálacska volt. Baltérdén egy tálacska v o l t , Jobblába előtt a terem betonburkolatán pásztortűz égett. M e l l e t t e egy árva tilinkó önmagában tilinkózott Ballába előtt egy áldozati szent kövön v a l a m i zsinórféle. L e h e t e t t v o l n a b a r n a villanyvezeték, öreg alsó elhasznált korca. E z Emese köldökzsinóra v o l t . Erről lógott a magyarság a történelembe. Hümér r e gős jobb mutatóujját a b a l orrlikába d u g t a , b a l mutatóujját v a l a h o l m a g a mögött kvártélyozta el. Háromszor m e g h a j o l v a a tá rogatók mélyebb zengésével szólt:
— Szent Tudónk, ó weltberümter Rassenkennerí Végzet T u dója, vér Tudója, orrcimpák Ismerője, ádámcsutkák L á t ó j a ; i m : egy szerény halandó jött szemeid és tűid ítélete elé. A z agg Tudós a j k a i megreszkettek. A l i g hallhatóan szólt: — Várjatok. Mindjárt visszatérek a reges hajdankorból. Csak Balambérnak adom vissza a p a k l i gyufáját. Nemsokára megrázkódott. És már ú g y köldökön szúrt a j o b b kezében levő tűvel, h o g y felkiáltottam. O l y a n ügyesen csinálta, h o g y egy csepp vérem éppen a jobbtérdén levő tálacskába esett. Ének-szerü h a l k mormolással kezébe vette a tálacskát. Kö rülkötötte Emese köldökzsinórjával. A k k o r áz ősz- táltos felemel kedett, a tálacskát a pásztortűz lángja s a tilinkó tilinkózása f e lé t a r t o t t a . A m a g y a r humusz legmélyéről látszottak jönni s z a v a i : — N u m i Tárem! Hadúr! Tős-Től-Kinn-Csüng! B a n z á j ! H e i l ! Megismered véred? L e h u n y t a szemeit. P e r c n y i mély hallgatás után különös b o r zongások f u t o t t a k át testén. Aztán letette a tálacskát s v a l a m i csonton-velőn átriadó ujjongással dobta k a r j a i t a levegőbe: — U r a m , elbocsáthatod vén szolgádat! A k k o r rajongó diadalmas kacagással térdrevetette magát elém, átölelte lábszáraimat: — Fejedelem, királyom, m i n d i g vártam turáni l e l k e m mélyén e megígért napot! Dicső Vezérem, t u d d meg, hogy véredben Á r pár apánk, Szent Honalapítónk egy csép vérének hetvenötezerszáztizennegyed része kereng. Szittyák reménye, Bendegúz g y ü mölcse hájl! Áll B u d a , él m a g y a r m é g ! Ü g y nekem estek ünnepelni, h o g y k i s szobákon, szerkesztő ségen, f a j i megnyilatkozásokon át k i s z a l a d t a m az uccára. H a z a érve, halálos fáradtan r o g y t a m a divánra. Mélyen e l a l u d t a m . Hát éjfél felé csak a r r a ébredek, h o g y a vérem hangosan mondja: — Honalapító f i a , honalapítónak k e l l lenned. Beláttam, h o g y nem térhetek k i az átöröklés e tüzesebb r o h a m a előtt. De m e r t m i n d i g g y a k o r l a t i ember v o l t a m s t u d t a m , h o g y csak az a lelkiség ér v a l a m i t , amelyik' gubát is hoz a k o n y hára, sőt a szobára is, h o g y az előszobát ne is említsem: gondol k o d n i kezdtem. H a honalapító v a g y o k , o l y a n h e l y r e k e l l v i n n e m népemet, ahonnan nem jön vissza. M e r t h a visszajön, nem vagyolc honalapító. Franciaországból visszajön. Németarszágból vissza jön. Abesszínia sem elég ragadós. M e g v a n ! A F i d z s i szigetekre vezetem népem! O t t a kannibálok m e g eszik őket. És a k i k e t megesznek, azok nem jönnek soha vissza. Mégsem lehet! Hiszen a k k o r n e m honalapító v a g y o k , h a n e m : ekszkrementum-alapitó N e m honfoglaló, h a n e m : perváta-foglaló. És ekkor jött az i s t e n i sugallat. Elembe v i l l a n t egy brazíliai mezőgazdasági ügynökség hirdetése, m e l y e t két évvel ezelőtt lát t a m s a m e l y a Braziliába szállított élő földmunkás-hús kilójáért 17 = tizenhét fillér átlagárat ígért. — H o n t alapítok, h o n t alapí t o k ! — énkelte a szívem. — Lesz guba, lesz g u b a ! — dúdolták a zsebeim.
Másnap délelőtt dróttalan úton megkötöttem az a l k u t B r a ziliával. H a t a l m a s hajórajjal fog ránk várni H a m b u r g előtt. V e t t e m egy óriási nemzetiszin zászlót és n y o m a t t a m egy h a talmas plakátot. A plakáton ez állott; M a g y a r testvéreim! Törpe gazdák, Zsellérek, Föld telének! Mindenféle szegény M a gyarok! B r a z i l i a szent földjén, melyet halálos ágyán mái n a g y ősöm, a honfoglaló Árpád a jövő Magyarországnak nevezett: föld, k e nyér, m u n k a , jólét, portorikó szivar vár m i n d e n m a g y a r r a . Lesz szép termőföldetek, tágas, nagyablakú, többszobás házatok, álla t a i t o k . Gyermekeiteknek lesz j ó teje, j ó levegője, dús tápláléka, iskolája, pénze könyvre, tanulásra. Szép munkás, vidám emberi gifit.'Vár o t t m i n d e n m a g y a r r a Nemcsak j ó üzlet számotokra, n e m csak m i n d e n érdekeitek parancsa az, h o g y oda menjetek. H a n e m : kimélet a Szent Haza, kötelességteljesítés a Törvények irányá ban. A m í g i t t v a g y t o k a mgszűkült H o n határai között: unos-únt i g a l k a l m a t adtok a t i t k o s bolsevista és destruktív szándékú íróknak, h o g y ú g y csoportosítsanak benneteket, m e l y csoportosí tás az osztájy és felekezet elleni izgatás s a nemzetgyalázás tényálladókat kimeríti. Nahát: m i t fognak őkelmék csoportosítani, ha t i m i n d Braziliában lesztek? í g y véget vettek m i n d e n f o r r a d a l m i destrukciónak s Magyarország végre végleg a j o b b o l d a l i keresztény-pogány konstruktív világnézet uralmába kerül. Szállí tás olcsó! Éljen a haza. Éljen a katona, a polgár és a paraszt ésa hungarizmus gyakorlata! Kibéreltem egy öreg teherautót. Elejére kitűztem a plakátot és a nemzeti lobogót. í g y kezdtem bejárni csonka H o n u n k tereit és síkjait. Csodálatos hatása v o l t megjelenésemnek mindenütt. Tízezriv e l szaladtak a parasztok zászlóm alá egész családjukkal E nép vándorlási jelenetek kezdték hitté sűrűsíteni bennem árpádházi ságom eleinte félénk tudatát. M e g v e t t e m azt az ócska fehér l o v a t , m e l y Nemes tör demicen a tököt szállította be a határról. A f a l v a k b a n erre ültem és i l y e n k o r tényleg vereckei domborodása v o l t a mellemnek. Hírem szétment egész Eurónába. E o t h e r m e r e l o r d ötezer fontot küldött egy bronzszobrom esetleges költségeireE g y hónap múlva három millió ember — férfi, asszony, ser dült, gyermek, csecsemő — élén i n d u l t a m H a m b u r g felé A bú csúzás Budapesten felejthetetlen történelmi esemény v o l t s a v i lág összes képeslapjai hozták. O t t v o l t m i n d e n k i , a k i számít M a gyarországon és m i n d e n k i , a k i nem számít. A z ismeretlen k a t o n a sírjához v o n u l t a mérhetetlen menet, élén egy óriási nemzeti zász lón ez a felírás állott: — Nem Mában haltál meg. Én nyalkára meszelt l o v a m o n ültem s egészen tágyilagos az a megállapításom, h o g y Árpád késői ivadéka nem v e t e t t homályt a fragy ősre- — M i l y e n s t r a m m ! — sóhajtotta a főpolgármester szobalánya. P e d i g annak jelentékeny tapasztalatból szűrődött öszsze a szakismerete.
A z ünnepséget Zalaváry Sehittenhelm Ede Diák h a t a l m a s ódája n y i t o t t a meg. Túrán e késői Vátesze, m i n t maga a megtes tesült Történelem dörögte oda a r o p p a n t tömegnek: Ti, mint Dzsingiszkán hősi mása: Zúdultok új honfoglalásra, Zizi, Zuza, Zozo, Zaza! Az út legyen bármily poros, Ti mentek! — Künn tágas, benn szoros! — Kiáltja Anyánk: e Haza. Halál vár rátok vagy kenyér: A magyar vissza sohse tér! Büszke Kossuthok legyetek! Legyen levéstek bármily lőre: Előre csak, mindig előre! Ezer gond véretek ha issza: Ti mégsem tértek soha vissza! Pá! Á-djő! Isten veletek! M i k o r Glattfelder, H a n a u e r , Schwoy, Hász, Breuer, E o t t Nán dor és Grosz püspökök megáldották a kivándorlókat, háromszáz zenekar zendítette meg Vörösmarty mély zokogású hitvallását: A nagyvilágon e kívül Nincsen számodra hely. M i n d e n k i sírt. A z érsekek és püspökök, az altábornagyok és tábornokok, a fő-, közép- és alpolgármesterek, a miniszterek, m i n den főfő-urak úgy sírtak, hogy még a felvevő filmgépek is ned vesek lettek tőle. — Szegény kegyelmes és méltóságos u r a k , csak nehogy megrepedjen az a jóságos könyörülő szívük, — sóhajtották az elszándékozó paraszti népek. Most a m a g y a r Főváros n a g y búcsúja következett. B a y e r , Bednarz, Bieber, B i t t d e r , Bolzenhardt, D o r n e r , E r n s t , F r i e d r i c h , Frühwirt, H a r r e r , Heder, Hochenburger, H u f n a g e l , Hüttl, K i r c h II er, K u n z e , L a m p e l , Müller, P a u l h e i m , P a y r , Schaner, Spur, Staut, Szemann városatyák v o n u l t a k a Névtelen K a t o n a sírjához. E g y hosszú fekete ládát hoztak: tizenkél, tizenkét városatya v o l t a láda mindkét oldalán. Most Czettler Jenő lépett a ládához, f e l n y i t o t t a . A ládában föld v o l t , m a g y a r föld. A n a g y T i t k o s Taná csos h a n g j a sírástól v o l t nedves, m i k o r az első rögöket k i m a r k o l ta. Szólt: — V i g y e t e k m a g a t o k k a l a Haza szent földjéből egy pár rö göt. Hazát védő, Hazáért harcoló őseitek porából álltak össze. K e verjétek el o t t a n i temetőitek földjébe, hogy a h o n i föld álmát a l u d j a a messze nyugvó m a g y a r . Hadúr m e n j e n veletek! Száz eiülálló paraszt közt szétosztotta a láda tartalmát. E g y e t l e n zokogás v o l t az egész Budapest. E g y öreg paraszt könnyezve sóhajtott f e l : — Lám, mégis megértem, hogy földhöz j u t u n k Magyarorszá gon!
H a m b u r g b a n a kikötőben h e t e k i g t a r t o t t a kivándorlók le mázsálása. A hárommilliókétszáztizenhétezerötszázhatvanhároni (3,217.563) paraszt — m i n d e n k i t egybevéve — százötvenhétmillióötszázhatvanezerötszáznyolcvanhét kilót — (157,560587) n y o m o t t . E n n y i v e l könnyebbítettem szent H o n u n k sorsán. Ez, kilónként t i zenhét (17) fillér élősúlyt számítva: huszonhatmillióhétszáznyolcvanötezerkétszázkilencvenkilenc pengő és hetvenkilenc fillért j e lentett. (26,785.299.79 P.) A hetvenkilenc fillért átadtam Kasza Sándor bátyámnak, a k i t n kivándorlók legfőbb bölcsüknek választottak meg. Huszonkét évig v o l t bíró Monostorapátin, értett a kormányzáshoz. K i s be- széd keretében jeleztem, hogy ez a hetvenkilenc fillér jelképes kezdet egy leendő általános r o k k a n t a l a p megvalósítására, m e l y nek kasszáját szívesen fogom kezelni brazíliai tartózkodásom a l a t t . T u d n i i l l i k : én visszatérhettem v o l n a Hamburgból, szerény, de becsületes nyereségem felvétele után. De honalapító szerepem stílusegysége megkívánta, hogy egy időre velük menjek a homá lyos sorsú vidékekre. M e g aztán neken szívem v a n : nem t u d t a m azonnal o t t h a g y n i azokat, a k i k n e k sorsát egész életükre megala pítottam v Már húsz éves v o l t a m , m i k o r v a l a k i eltaposott előttem egy svábbogarat. Hónapokig k i b u g g y a n t a könnyem, ha vissza j ö t t szemembe ez a szörnyű jelenet. Augusztus végén érkeztünk meg és m i n d e n ment, m i n t a k a rikacsapás. Öriási földek vártak ránk a végtelen erdők tisztásain, melyeket a parasztok potom áron vettek meg, v a g y ritkábban: béreltek. És a rengeteg m u n k a a l k a l o m ügye is el v o l t rendezve. A legtöbb n i u n k a bizony nem embernek való b a r o m i robot v o l t , de így legalább kész mechanizmust találtak derék parasztjainkban. A földek ügye s az elhelyezések is, hoztak, ha nem is csurra nó, de cseppegő tíz milliócskát a konyhámra. M e r t az irányítás emberfeletti munkájának úgyszólván önzetlenül dobtam oda ma gamat. A parasztok először is t e m p l o m o k a t a k a r t a k építeni A pénzügyi részét ennek is én vállaltam s a j ó I s t e n nem h a g y t a • j u t a l m a t l a n u l kegyes fáradozásaim. Aztán egy óriási tisztást, a k k o r a vo)t, m i n t két legnagyobb vármegye együttvéve, l e f o g l a l t a m a magyarság egyetemes temetőjének és elvállaltam a m a g y a r halál adminisztrálását is. Igazán e l m o n d h a t o m : a lelke v o l t a m az egész vállalkozásnak. A templomok épültek, a m u n k a f o l y t , a parasztok h u l l o t t a k . K i t t i t k o s láz pusztított, k i t különös bogár csípett meg, k i t f u r csa víz v a g y más ezer leskődő s u n y i halál r a g a d o t t torkon. A n a g y Temető-tisztás kezdett k i s h a l m o k b a domborodni s m i n d jobban szaporodtak a m a g y a r felírású fejfák, keresztek, kopjafák. Mély meghatottságot éreztem, h o g y imádott nemzetem nyelvét is hódítani láttam egy délamerikai rengetegben E g y h a l o t t pa raszt után, akár csecsemő, akár gyermek, akár felnőtt, akár hím nemű, akár nőnemű v o l t : öt dollár jövedelmem v o l t MZ örök n y u galom elintézése körül. N e m n a g y pénz, de én is t a r t o m koszorús költőnk: A r a n y János örök tisztaságú elvét:
Földi ember kevéssel beéri: Vágyait ha kevesebbre méri Teltek a napok, múltak az emberek. N e m a k a r o k senkit u n t a t n i a halálzápor mindennapos részle tes leírásával. December huszonnegyedikére, karácsony szombat jára készen v o l t a k a templomok, több m i n t ötezer' V o l t katoli kus, görögkatólikus, kálvinista, luteránus t e m p l o m , még egy unitárius is. És h a l o t t v o l t m i n d a hárommilliókétszáztizenhétezerötszázhatvanhárom m a g y a r paraszti élet. A z új m a g y a r H a z a csendes v o l t a délamerikai rengetegek elörvénylő hallgatásában. A z általam alapított H o n b a n n e m k e l l e t t rendőr, csendőr, f o l y a m őr, honvéd, jáger, utász, huszár stb a r e n d fentartására. Még kivételes sajtótörvényekre sem v o l t szükség. Szeretném én azt az elvetemült írót látni, a k i i t t osztály- v a g y felekezet e l l e n i i z g a tást, v a g y nemzetgyalázást t u d n a előidézni. Csend, n y u g a l o m ч a kötelességeit ismerő tisztes polgár kellő magatartása v a n az egész új m a g y a r B i r o d a l o m b a n . O l y a n szép v o l t most az egész végtelen tisztás., zsúfolásig t e l ve a sok pzázezer k i s dombbal, fejfákkal, keresztekkel És m i n den fej fán és m i n d e n kereszten a m a g y a r szó szelid d i a d a l a vilá golt. Ez a brazíliai tisztás, nem rég még v a d őserdő kuszált zűr zavara: m a a leghatalmasabb m a g y a r nyelvemléktár az öt v i lágrészben! És én valósítottam meg a m a g y a r kultúra e legha talmasabb diadalát! E x e g i M o n u m e n t u m , aere perennius! A z új templomok pedig csak álltok, álltak a h a l o t t ország és a hallgató erdők csendjében. A z úi harangok nem k o n d u l t a k , az új orgonák nem zendültek. Hívek és pásztorok együtt v a n n a k az örök Egyházban, ahol nincsen mise, zsoltár úrvacsora: csak föld, föld, földdé omló emberi szivek s a f o l y t o n formáló Élet t i t k o s erői. E r r e a Karácsony-estére r o p p a n t karácsonyfát állítottam a Temetőország közepébe- T e l e r a k a t t a m színes gyertyákkal, a r a n y dióval, elámult szöszke babákkal, ezüst papir lenge hajával. H a d d lássák a föld alá ment parasztok, h o g y az úr a Temetőben is úr s n e m sajnálja a költséget a szegényektől. A karácsonyfa tövébe diszes jászolt készíttettem a Tiszta-Anyával, az ölében fekvő k i s Megváltóval, a háromkirállyal s a jászol sugárzása Felé ámuló édes-buta állatokkal H a t a l m a s tűznél fejedelmi vacsora készült. A z utolsó Árpád fi bűcsűvacsorája örökre megalapított országától. Pezsgők és v i lághírű borok áhítatosan várakoztak díszesre öltöztetett üvegek ben. Ötven szakácsot, inast, szolgát f o g a d t a m erre az estére F e l hajszoltam a városban egy m a g y a r cigányt, egy rücskös, füstös, üstös képű ösztövér dádét. B a g ó Jancsinak hívták és ismerte a szárazfa m i n d e n lelkét. Este a h o l d gályája szélesre b o n t o t t ezüst vitorlával i n d u l t el a h a b t a l a n tengeren. A z éjszaka, m i n t egy gigászi anya-holló kitárt szárnya: védő, meleg-és jóságos v o l t . A csillagok fénye puhán h u l l t az alvó erdők fekete l o m b j a i r a . A körülálló árva t e m p l o mok o l y a n gyermekrévetegül, o l y a n i j e d t kérdéssel nézték a H o l d
és az Éjszaka összevegyült vizében uszó Temetőországra, m i n t h a mondanák: — Bácsi, m e r r e l a k i k a m i háziurunk, a j ó I s t e n , akinek m i szelíd házai v a g y u n k ? Ügy félünk egyedül, miért nem jön hoz zánk l a k n i ? A tűz diadalmasan lobogott be az éjszakába s megvilágította a m a g y a r honfoglalás történelmi lerögzítését, m e l y e t fen készí t e t t e m óriási a r a n y betűkkel egy hatalmas mérványtáblára: Hiszek egy Istenben, hiszek egy halálban, Hiszek minden magyar elnémulásában. Hiszek: hiszek a Temető örök hatalmában* O t t ültem egyedül az éjszakában és Árpádvilági nehéz po gány t o r t ültem. A hús lelke, a bor lelke, a tűz lelke átjárt & n a g y vigasságok karcsú dámái r o p t a k táncot bennem. Néztem, néztem új b i r o d a l m a m a t . H o l d o n és éjszakán át a k i s fefják visszanéztek engem. O l y a n szelídek v o l t a k , o l y a n g y e r m e k i e n , zavar, félelem nélkül valók. Lám, lám, m i l y e n egyszerűek az élet híres n a g y problémái. Csak merészség k e l l hozzájuk s a kezdeményezés friss szelleme Száza dokon át m e n n y i bolond mozgás, m e n n y i hűhó és hangos betű történt a m a g y a r paraszt úgynevezett problémája körüL Dózsa G y ö r g y a patetikus, ponyvaregényes, izzó trónjával és mumusosnagybotú Lőrincével. Aztán századokon át éhenkórász betűrágó senkik, a k i k m a g u k a t írónak titulálják, j a j g a t t a k össze m i n d e n féle sötét dolgokat a m a g y a r parasztságról. Utóbbi időben már szinte abból éltek ezek az íróféle mitugrászok, hogy mutogatták kifelé a paraszti állapotokat, csakhogy hasajgassák a szegény uralkodó osztályok szívét Hazánk gyalázásaval a külföld előtt. M i l y e n gyorsan, m i l y e n szépen, m i l y e n gyökeresen elintéztem én ezeréves b a j t , m e r t v o l t szívem és szemem hozzá. Ezek már soha vissza nem térnek, hogy nyugtalanség és zavar okai legye nek h o n u n k b a n . M i l y e n csendes ez az új Magyarország, m i l y e n n y u g o d t és nincsenek gondjai. És nemzetgazdasági szempontból is m e n n y i nehézség v a n elintézve. H o g y csak egyet m o n d j a k : m e n n y i t k e l l e t t szegényeknek verejtékükből v i l l a n y r a , petróle n m r a , miligyertyára. faggyúgyertyára, olajméesesre kiadniuk, hogy esti sötétben lássanak egy ideig. Most örök világosság fé nyeskedik n e k i k s tüdejüket nem n y o m j a rossz fotogén, rossz kanóc füstje Most a Legelvetemültebb író sem m o n d h a t j a őket földnélkülieknek és semmi szükség a r r a a büdös szociográfiára, v a g y , h o g y hívják. Már közel v o l t éjfélhez, m i k o r fehér l o v o n hírnök jött és pihegve szólt: — U r a m , ez a paksaméta címedre jött. — Át adott egy hatalmas csomagot. Tízezer példány nyomtat vány v o l t benne: a m a g y a r püspöki k a r mély fakadású a t y a i i n telme a parasztokhoz az E g y k e ellen. N e k e m a Honszeretet j ó ságos vezetősége küldte meg. Megparancsoltam a szolgának, h o g y kössék a példányokat a fejfákra. H a d d lássa a Külföld, h o g y a
m a g y a r Szociális Gondosság ide is elér f i a i h o z . M i k o r ^magamhoz ébredtem: a hamvába r o s k a d t parázs fe hér karcsú lánya dúdolt v a l a m i panaszos éneket. H ű v ö s e k és könnyesek v o l t a k a rengeteg fái. N y u g o d t és panasz talán a T e mető-Kánaán. H a r m a d n a p reggel ültem hajóra imádott H o n o m felé. Szí v e m odaújjongta a hajó alá tarajló h a b o k n a k : Tied vagyok, tied, Hazám, E szív, e lélek! A z egész ország u j j o n g v a várt s a l a p o k tele v o l t a l i dicsősé g e m m e l . A hajón a különböző részvénytársaságoktól és bankoktól háromszáztizenöt táviratot k a p t a m . Megválasztottak igazgatósági t a g n a k , elnöknek s más eféle jutányos dolognak. A Pe&ti Napló százezer pengőt ajánlott f e l élményeim közléséért. A német n e m zeti szocializmus e g y i k magyarországi vezére: Szálasy meghívott Társ-Egyetlen-Fejnek annak a három tájékozatlan kefekötőnek az élére, k i k szívvel-lélekkel csatlakoztak hozzá. A Honszeretet és a TESz aranytáblára vésve küldték m e g nekem Czettler Jenőnek egy cikkét, m e l y a belső telepítésre vonatkozólag i g e n s c h i t t e n helmi aranygondolatokat tartalmazott. Hazaérkezésem n e m is örömünnep, h a n e m valóságos d e l i r i u m v o l t . Hetvenöt footballmeccset, száztíz b o x v e r s e n y t , ötezer p i n g p o n g küzdelmet, ötszáz vízipóló h a r c o t rendeztek a t i s z t e l e t e m r e . Kultúránk n a g y M i n i s z t e r e százkét jeles b a j n o k o t húzott k i a víz ből. Dicsőségem úgy h a r a p o t t szét az országban, m i n t tűz az őszi füvön. Tegnap v e t t e m a hírt, h o g y jelöltek a Nobel-alapítvány népgondozási díjára. A T u r u l m a este f o g diszdominusznak v á lasztani. A Méhely professzor megállapítása sem m a r a d t következmé n y e k nélkül Engelmeyer-Ekés G y ö r g y derék kéményseprő egy reggel o l y a n fejfájással ébredt, h o g y E g y e t l e n F e j n e k érezte m a gát és pártot alapított. A párt belőle, a kiflikihordó B r a n d e n s t e i n Mukiból és a gyengcelméjű R o p o g ó s Feriből áll, a k i a párt ártat lansági hátterét j e l e n t i . M i n t utolsó árpádházit jelöltek a m a g y a r trónra az Éltető József kocsmájában három hosszúlépés m e g i v á s a után. Már elhatározták, h o g y a n g o l f o n t o k a t hamisítanak a győ zelem finanszírozására. E n g e l m e y e r lesz a diktátor, B r a n d e n s t e i n a gazdasági miniszter, F e r i t a kultúra vezéri székébe szántákDe nekem nem k e l l a k o r o n a s a világ egyéb hívságai. N e k e m az üzlet k e l l , a forró emberüzlet, m e l y egyesíti magában a vadász kalandját és a sas lecsapását az élő húsra. E g y nemzetközi h a t a l mas lánykereskedelmi tröszt, m e l y az egész világot behálózza, felkínálta nekem a vezéri széket óriási részesedéssel. E b b e n v a n fantázia, v a n szív, v a n kockavetés. E g y pár hónap m ú l v a BuenosA i r e s b e n fogok kikötni szomorú szemű szép lányokkal. Üj történelmi lépésem előtt még kívántam látni az országot: 'azokat a síkokat, dombokat, f a l v a k a t és tanyákat, m e l y e k e t én e g y
ezer éves problémától könnyebbítettem meg. Levegőbe d u g o t t fél k a r r a l , barna-ingesen, horogkeresztes lobogóval mindenütt derék hazai németjeink fogadtak, új vidám telepítései a velük újból be népesült Hazának. A hála és öröm csak ú g y csordult belőlük felém. Országos bankettet rendeztek tiszteletemre. A z egész Csonkaorszá got körülrakták asztalokkal, hosszú p a d o k k a l s m i n d e n új f a l u , az egész ország o t t ült e temérdek asztalnál. Három n a p i g f o l y t az étel, az i t a l , a tószt, a s r a m m l i zene. És m i k o r végre én állottam f e l : szerény, de lelkes szavakban köszöntem meg a bár megérdemelt, de mégis túlhabzó ünneplést. Szavaim után felállott a végtelen asztal m e l l e t t m i n d e n k i , felállott az egész ország. ÍJs m i n t egybeszakadott Niagarák világteremtéses zuhogása: felzúgott m i n d e n a j a k o n a H o r s t Wessel. A z ének o m l o t t , m i n t lejtőre földrengetett tenge* irtózatos görgetege š harsogó hullámaival bezuhogta az egész Cson kaországot. K i c s a p o t t Erdélyre, a Felvidékre, a Délvidékre, N y u gatmagyarországra. Elzúzó hullámai elborították a síkokat, he gyeket, temetőket, templomokat, m i n d e n m a g y a r o k a t és ezer év m i n d e n akaratát, m i n d e n sírását és m i n d e n dalát., (Szabó Dezső füzetek, Ludas Mátyás kiadás,
A
Budapest)
türelemről
Türelem te a birkák s a Szamarak dicső erénye, Tégedet tanuljalak meg? Menj a pakol fenekére!
Te üres fazék, melyből a Macska a tejfölt kiette. S a szakácsné most szájtátva, Fejcsóválva áll mellette
Hogyha mint koldus iárod be A földet s kérsz menedéket: Kérj akárhol, csak ne tőlem, Szívem nem fogad be téged.
Türelem t e . . . nem tudom, m i ? Mint gyűlöllek, mint útállak! Mert ahol v a n kezdeted, ott Vége v a n a boldogságnak.
S h a bejárod, mint hódító. Diadallal a világot: Lesz egy szikla, s ez szivem lesz, Melyre nevedet nem vágod.
Oh_a föld boldog lehetne. Hogyha rajta te n e m volnál, S míg te rajta lészsz, mindaddig Megmaradunk a nyomornál.
Türelem, kicsépelt szalma. Melyet a bárgyú világnak Telt kalászokként árulnak. K i k magodból jóllakának:
E l veled, te élet átka. E l veled, le a pokolba! Nyeljen el, k i rút pofádat E i r e a szép földre tolta. Petőfi Sándor
