Kalendárium 2016. május: 1. A munka ünnepe 1. Május első vasárnapja: anyák napja 5. 1821-ben meghalt Napóleon, Franciaország császára 1904-ben meghalt Jókai Mór, a magyar romantika legnagyobb írója, a nagy mesemondó 1909-ben született Radnóti Miklós magyar költő 7. 1776-ban született Berzsenyi Dániel magyar költő 8. A nemzetközi vöröskereszt napja 1827-ben született Vajda János magyar költő 1835-ben született Székely Bertalan magyar festő 9. A győzelem napja, véget ért Európában a II. világháború 10. A madarak és fák napja 13. 1917-ben Fatimában három portugál kisgyereknek megjelent Szűz Mária 14-15. Pünkösdvasárnap, pünkösdhétfő 17. 1817-ben született Irinyi János, a gyufa feltalálója 18. Múzeumi világnap 20. 1506-ban meghalt Kolumbusz Kristóf, Amerika felfedezője 21. A magyar honvédelem napja 1916-ban meghalt Görgey Artúr, az 1848/49-es szabadságharc kiemelkedő alakja 26. 1966-ban meghalt Tamási Áron író 27. 1508-ban született Zrínyi Miklós, a szigetvári hős 28. 1910-ben meghalt Mikszáth Kálmán író 29. 1222-ben II. András magyar király kiadta az Aranybullát 29. Május utolsó vasárnapja: a nemzetközi gyermeknap
Székely Bertalan: Egri nők
Anyák napja Dsida Jenő: Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Csanádi Imre: Anyák napja van ma Üres a kis csóka fészek Egy májusi reggel. Az öt vidám csókagyerek Tán világgá ment el. Csóka mama szívdobogva Keresgette őket, De nem látták sem a nyuszik, Sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk, Ki a legmesszebbre látott, Kis csőrében mindegyik hoz Egy-egy szál virágot. Hol voltatok? Szólt az anyjuk, S megcsuklik a hangja. Neked hoztunk virágot, Mert ma van anyák napja.
Gyereknap Szabó Lőrinc - Kicsi vagyok én Kicsi vagyok én majd megnövök én apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én bátor leszek én
óriások palotáját elfoglalom én. Kicsi vagyok én nagy úr leszek én aranyszobát adok minden testvéremnek én. Kicsi vagyok én vezér leszek én én leszek a legjobb ember a föld kerekén!
Csorba Piroska: A gyermekkor
Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd, Mikor méretlen és örök az időd; Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell, Mikor az asztalt alig éred el; Mikor a játékból soha nem elég, Mikor a képzelet világot tár eléd; Mikor a homokból lisztet szitálsz, S a sárból édes csokitortát csinálsz; Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba, Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor, És látod a nyuszit kinézni a Holdból; Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe, És drágább neked, mintha arany lenne; Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak, Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak; Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad, Mikor fakockákból építed a házad;
Mikor megeteted gondosan a babát, És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;J Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz, Ha az udvarra egyedül kimész; Mikor homokból tornyos várat emelsz, Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz; Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz, Mikor még biztosan tudod, mit akarsz; Mikor anyu ölében nyom az álom el, És édesen alszol, mint lábasban a tej; Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén, S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény; Mikor még mindenből minden lehet, S hatalmas sátornak látod az eget; Mikor a mennydörgéstől megriadsz, S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz; Mikor a mesékből soha nem elég, És kérve kéred, hogy mondják újra még; Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak, És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak; Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet Megsiratod, és kis sírba temeted; Mikor megmásznivaló minden magaslat, És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak; Mikor számolod, hogy hányat kell aludni, Míg a születésnapodig el fogsz jutni;
Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó, És a kabátzsebedben lakik egy manó; Mikor egy nap százszor kérdezed: miért, És senki-senki sem szid meg ezért; Mikor minden cicáról azt hiszed, leány, És a kutya? – Az fiú mindahány! Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét; S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még; Mikor lopva belesel a tükör mögé, Tán ott van valaki – az arcod az övé; Mikor bújócskát játszva azt hiszed: Senki nem lát, ha behunyod szemed; Mikor a betűk még érthetetlen ábrák, És a könyvekben csupa csoda vár rád; Mikor összerajzolod a hófehér falat, És sehogysem érted, miért nem szabad; Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak, És titkokat súgsz este a babádnak; Mikor a fürdőkád neked a tenger, S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel; A gyermekkor múlik, mint a nyár, Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll; Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs, Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs; De ha a szívedben helyet adsz neki, Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.
Gárdonyi Géza: Isten veled, gólyamadár! Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is. Ez a szomorúság az ősznek megérzése. Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember. A két gólyánk is elment. Szent István király napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben; ott álltak mind a ketten. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra. Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejön a másik világrészből; ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket, és nem költenek, csak itt minálunk. Melyik hát az igazi hazájuk?... Még furcsább, hogy az a két gólya meg az a pár száz fecske az egész országból csak éppen a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőnkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes érte átrepülni egy egész nagy tengert meg egy egész nagy országot? Ahogy ott láttam a mozdulatlanul merengő két gólyát a vörösre aszott mezőn, a húszéves Balla gyerek jutott az eszembe. Azt is így láttam ma állani a kertben. Az ásónyélre támaszkodva állt, és szomorúan nézett maga elé. Mert ő is elköltözik innen.Szentmihálykor elviszik. Maga se tudja, hova. Kell a Balla gyerek a császárnak. No, a mi két gólyánk nem kell a császárnak. De lám, hogy így egybevetem őket, arra gondolok, hogy a válás érzése nem azonos fájdalom-e bennük? Ahogy a két gólya ott áll egymás mellett, bizonyára így beszélgetnek: - Öregem - mondja az asszony -, a vízililiomnak fogytán a virága. Az ura bólint erre a fejével csöndesen. Ismét az asszony szól: - Mikor indulunk? - Mikor az utolsó liliom is eltűnik. - A gyerekek eléggé erősek? - Megbírják. Mind a kettő újra bús elmerengésbe mélyed. Milyen szomorú tud lenni a madár! Egész testével szomorú.
A minap aztán sok gólyát láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszer csak: egyenes út Délnek! A fecskék csak tegnap mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről indulnak, mert ott gyűltek össze. Töméntelen, nagy fekete madárraj volt az ott együtt. A falu csendjében nem hallatszott egyéb, csak az ő csivitelésük-csiripolásuk. Tanácskoztak, disputáltak. Vajon min forgott a beszéd? Vezért választottak-e, vagy az út irányát hányták-vetették meg? Rossz hírt kaptak-e Afrikából? Vagy valamelyik más falubeli fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e őket, vagy nélkülük menjenek? - Ki tudná megmondani, ha nem madár? Fölkerekedtek, egypárszor körülkanyarodtak fenn, mint a búcsúsok. Bizonnyal a falura néztek alá a magasból, meg a vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe. De hát miért megy el a gólya, miért megy el a fecske, ha a mi falunkat érzi otthonának? Ó, bizony könnyű azt kitalálni... Elközelget az ősz. Az október hideg leheletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják be a mezőket. Miből éljen akkor a szegény gólya meg a szegény fecske? Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi. Ma már nincs se fecske, se gólya. Talán éppen most repülnek fenn a szédítő magasságban a tenger fölött és a tenger felhői fölött. Talán éppen most kiáltja az egyik gólyafiú: - Anyácskám, elfáradtam! - Terjeszd ki a szárnyadat - feleli bizonnyal az anyja. S megszűnik a szárnyak levegőverése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben.
Egyszer mi is voltunk gyerekek! Akik 1980 előtt születtek… ... akik 1980 előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi, mindent túlél fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt sem tudtuk, mit jelent pontosan, az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem, az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük, kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon sem volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és a közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk, mi a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit sem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet, gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink S. Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc’Donaldson edződött átlagos elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátast attól, amit mi kaja címén leküldtünk. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja, mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja, mit NEM tettek bele), és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedekónak hívták, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a sokszor még éretlen gyümölcsöt. A WC pereme alatt a baktériumok ezreinek kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan, Domestos előtti korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt vagy esetleg Spectruma (ez egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Surround Soundról, Internetről, Fitness Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanokkal, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál. Vagy ha mégse, egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéiket. Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval … Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk Nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz! Aki pedig nem értett a focihoz, pláne, ha nem tudta jól kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem a brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán, az első csók után, úgy, mintha sose akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el sem mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk, nem falaztak nekünk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jó érzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Hát ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok csak értetlenül mosolyognak. Utóirat: talán mi voltunk a boldogabbak…! a szerző ismeretlen
Május – pünkösd hava – tavaszutó – ígéret hava
Kormány Vera: Május
Május Valószínű, hogy ennek a hónapnak a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadója. A görögöknél Maia Zeusz szeretője volt, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész anyja . A görög maia „anyácskát”, „dajkát”jelentett, s abból kiindulva, hogy az istennő a 12 olümposzi egyikének volt az anyja, fel kell tételeznünk, hogy neve magának a Nagy Istennőnek egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt.
Május 1. Május első napján Magyarország számos területén volt szokás a májusfa vagy májfa állítása. A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelentette a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. (Május elsejére virradóra volt szokás állítani a nagylányok háza előtt.) A legények csoportokban, éjszaka állították a zöldfát, ami lehetett valóban sudár fa vagy zöldellő, virágzó ág. Szalagokkal, kendőkkel, virágokkal feldíszítették. Általában a lányok magaviseletét is értékelték a májusfával. Nagy szégyennek számított, ha valamelyik lány nem kapott májusfát, de az is, ha szalagok helyett rongyokkal teleaggatottat kapott, mert ez azt jelentette, hogy rossz a híre. Sok helyen attól kezdve tartozott a lány a nagylányok közé, hogy először kapott májusfát. A hagyomány szerint állítottak májusfát a falu központi helyén is, amit pünkösdkor döntöttek ki.
Május 4. - Flórián napja Flórián elsősorban a tűzoltók védőszentje, azonban védőszentjüknek tekintették mindazok, akik munkájuk során a tűzzel álltak kapcsolatban, pl.: kovácsok, pékek, kéményseprők stb.
Fagyosszentek Május 12 - Pongrác Május 13 - Szervác Május 14 - Bonifác A fagyosszentek elnevezés is arra utal, hogy a népi megfigyelés szerint a tavaszi meleg napok ezeken a napokon hirtelen hidegre változnak, az időjárás szeszélyessé válik. Ezért az ültetésnél ezt mindig figyelembe vették. Hogy a fiatal palánták ne károsodjanak, uborkát, paradicsomot, babot általában csak a fagyosszentek elmúltával ültették el.
Krónika A Föld napján az Állatkertben Szuper jó kirándulása volt a 7. évfolyamnak április 22-én, a Föld napján a Fővárosi Állatkertben! Tanítás után mentünk: felszerelkezve miden finomsággal – enni- és innivalóval. Léptennyomon valami új és ismeretlen látnivaló bukkant elénk. Megnéztük a tigriseket, a halakat. Voltunk a Mérgesházban, de legjobban a Varázshegyen éreztük magunkat, ahol interaktív kiállítások vártak. Még a bálna szívében is kalandozhattunk! Mindenkinek nagyon tetszett, csak a végén alig találtunk ki… Kovács Domonkos, 7. a osztályos tanuló
Megyei labdarúgó diákolimpia 2016. IV. korcsoport Bravúros továbbjutás a diákolimpián! Iskolánk IV. korcsoportos labdarúgó csapata első helyezéssel jutott tovább a területi diákolimpián. Ez azt jelenti, hogy legközelebb a Pest megyei döntőben képviselhetjük iskolánkat. Eredmények: Páty - Százhalombatta 2:2 Pomáz - Perbál 1:4 Páty - Pomáz 4:2 Százhalombatta - Perbál 5:2 Páty - Perbál 4:0 Pomáz - Százhalombatta 3:2
A csapat tagjai: Apostagi Erik, Balogh János, Danis Dávid, Horváth Patrik, Kátai Lukács, Kemény Botond, Pap Kolber Csaba, Rácz Ferenc. Edző: Simon Csaba Gratulálunk! :)
Megyei döntő - Labdarúgás IV. korcsoport Labdarúgás, IV. korcsoportos diákolimpia: megyei döntő Dunakeszin. Iskolánk történetében egyedülálló esemény történt! Megnyertük a 2015–2016. tanév Pest megyei labdarúgó diákolimpia döntőjét! Ezzel a bravúrral csapatunk kivívta az országos döntőben való szereplést, ahol Pest megyét a mi iskolánk csapata képviselheti.
Gratulálunk: -) Szép volt, fiúk!
A győztes csapat
Aradi Jenő megyei rajzverseny 2016 Idén már tizedik alkalommal rendezhettük meg az Aradi Jenő megyei rajzversenyt. Huszonhárom Pest megyei iskolából ötvenhét tanuló jutott be a megyei fordulóra. A verseny háromfordulós. Először az iskolák tartanak házi versenyeket, a legjobb rajzokkal neveznek hozzánk, és a zsűri az érkező rajzok közül választ. A meghívott gyerekek nálunk is készítenek rajzokat, és ezeket értékeli a zsűri. Sajnos idén az egyik meghívott zsűritag nem tudott eljönni, így rendhagyó módon egyedül kellett döntenie Csák Attila szobrásznak. Ez akkor sem könnyű, ha ketten-hárman zsűriznek. Évfolyamonként és azon belül monokróm és színes, valamint portré rajz kategóriában értékelünk, így megvalósulhat az a célunk, hogy ez az esemény ne verseny, mint inkább a megye legjobb rajzosainak bemutatkozása lehessen. Így mindenki győztesnek érezheti magát, megvan az a sikerélmény, ami miatt szívesen neveznek a gyerekek évről évre.
Hagyománya van nálunk, hogy vendégül látjuk a kísérőket és a versenyzőket. Ebben segítségünkre voltak azok a szülők, akik süteményt sütöttek erre a napra, amit ezúton is nagyon köszönünk! Idén szép számmal versenyeztek bocskais gyerekek, és most is nagyon jó eredményt értek el. Első helyezett lett a kategóriájában Erdélyi Karolina 7., Bödőcs Boróka 6., Tilli Virág 5. osztályos tanuló. Második helyezést ért el Bach Zsófia és Pintér Viktória 7., Semjén Adriána 6., harmadik helyezést Csókay Balázs 6. osztályos diákunk. Szeretettel gratulálunk nekik! Csák Móni szervező tanár Bödőcs Boróka
Erdélyi Karolina
Tilli Virág
TeSzedd! - 2016 Április 29-én A TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért akcióhoz csatlakoztunk. A gyerekek lelkesedése példamutató volt, szemmel láthatóan szebb és tisztább lett környezetünk aznap délutánra!
Munkában az 1. c osztály
Családi sportnap 2016 Május 7-én szombat délelőtt iskolánk tanulói, szülei és pedagógusai egy nagyon tartalmascsaládi sportnapon vehettek részt. A programok 9 órától több helyszínen zajlottak.
Először bemelegítünk…
Rejtvények KERESZTREJTVÉNY
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10 11 15
12
13 16
19
14 17
18
20 22
21 23
24
25
Vízszintes: 1. Erélyesen eltávolít valahonnan. 10. Gödörbe behulló. 11. A rádium vegyjele. 13. Tüzelő vagy szerszámok tartására való kisebb helyiség. 14. Páratlan dákó! 15. ÁGL. 17. Húz. 18. Pokorni ..., kortárs magyar színésznő. 19. Ez az egyetlen ly-nal kezdődő alapszó. 21. ... király, Shakespeare drámája. 22. Például gyümölcsfák kirakodásával, eladásával járó nagyobb arányú adásvétel. 25. A madéfalvi veszedelem után elmenekült csíki székelyek által alapított település Bukovinában. Függőleges: 1. 1945 előtt Magyarországon állami kezelésben lévő intézmény jelzője. 2. Az egyik vércsoport. 3. Egykori európai labdarúgó-kupa. 4. Gyakori északi királynév. 5. Kosz mosással való eltávolítása. 6. Svájc fővárosa. 7. Majdnem apósa! 8. Fegyverrel tüzel. 9. Tiszta, rendes, csinos. 12. A gondolkodás szerve. 14. Becézett Diána. 16. Labda helyett a levegőbe rúgás. 18. ... róla, hátrányos tulajdonság szembetűnően meglátszik rajta. 20. Kambodzsa, Ausztria és Spanyolország nemzetközi autójele. 21. Világos részlet! 23. A vanádium és a nitrogén vegyjele. 24. Szintén ne!
NYELV-ÉSZ 1. Egy szó két helyre! Ugyanaz a szó hiányzik 2-2 közmondásból. Melyik ez? Nehéz a …………….. ember szájára lakatot tenni. Egyik …………….., a másik tántorog. A ……………….. rétje mindig zöldebb. Jobb egy jó …………………, mint sok rossz atyafi. Sok bába között elvész a ………………… . Néma ……………..nek anyja sem érti a szavát.
2. Kevercs Összekeveredett 2-2- közmondás. Tegyél rendet! Nem akarásnak nem kell cégér …………………………………………………………………………….. …………………………………………………………………………….. Sötétben minden tehén disznót győz. …………………………………………………………………………….. …………………………………………………………………………….. 3. Hasonló hangzású szavak a) Foglald mondatba! egyelőre ─ egyenlőre fáradság ─ fáradtság b) Keresd meg a megfelelő rímelő szót! Ha pénzed, sajnos, csekély, Nem vagy ünnepelt ………….. . Gyomrod bántja a ……………., Mikor jön már a ……………. .. .
4. Ki hol lakik? Rakjuk a betűket teljesen új sorrendbe, hogy kiderüljön a település neve! a) GRÁV ESZTI TÁNYA
b) RAVOTA PÁL
c) RED BENCE
d) BATA
e) PÁROSS KATA T. NÓRA
f) DR. VES ÁGI
g) VOKS ROZÁL
h) SAJGÁL
BETŰREJTVÉNYEK 1. 2.
3.
4.
Viccek
A busz elindul, de egy asszony hangosan kiabálva integet: – Álljon meg, állítsák meg, mert elkések a munkából! Az utasok segítenek, szólnak a vezetőnek, az pedig megáll. – Sikerült! Na, akkor jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! A székely fiú ebéd közben így szól az anyjához: – Idösanyám, szerintem nem elég savanyú ez a káposzta. – Fiam, de hát ez mákos tészta. – Ja, annak elég savanyú. Séta közben a börtönudvaron egy rab megkérdi a másiktól: – Téged mi juttatott ide haver? – A konkurencia. Ugyanolyan bankjegyet nyomtam, mint az állam. Ül egy fickó a vonaton, az egyik kezében egy nagy szeg, a másikban egy darab kő. – Ember, miért tartja a kezében azt a követ, meg a szeget? – Hogy el ne felejtsem, hogy Kőszegre utazom! Hatalmas röhögés: – Oszt mit fog majd csinálni, ha Szarvasra kell utaznia?