KALAND A LAKATLAN SZIGETEN

TARTALOM

ÁRA: 200 Ft

Ferenczi Zoltán Előremutató visszatekintés

2

Hamar István Vendégszolgálatban

2

Mire való az egyház?

3

VERS Molnár Kata: Könnycsepp

3

HÁZUNK TÁJÁN

4

Tóth Kása Sarolta Esperesi látogatás

5

Nyíri Györgyné: Golgota ~ A történelem tükrében

6

Schlégl Annamária Húsvét — mit jelentett számomra régen és ma

8

Zilahiné Faragó Anita Megválasztottuk az új hetényegyházi gondnokot

9

Hamar Norbert Meghívás Isten iwiw-jére

10

Elfelejtett szavak

10

Munkatársi napok

11

Hamar Norbert A pünkösd üzenete

14

Perényiné Karádi Mária: Felnőtt fejjel konfirmáltam

15

Ferencziné Bodor Csilla Hittanverseny helyett izgalmas kaland

16

AKI KELŐTTÜNK JÁRTAK Kara Sándorra és Lisztes Józsefre emlékezünk

19

Zombory Klára Hogyan kerültem közel Jézushoz?

22

NYELVŐR

22

RENDELŐ Hogyan védekezzünk a fertőzések ellen? Juhász Mária rovata

23

Családos hét

24

Borítékos adakozás Már megint pumpolnak...

27

KÖNYVMOLY

28

Amiért szeretek bibliaórára járni...

29

Tóth Kása Balázs MESEJÁTÉK: A négyszögletű kerek erdő

30

Vasárnapi igehirdetések lekciói, események, ünnepek

30

GYERMEKKUCKÓ 1

31

mely összeggel a gyülekezet- építés céljait támogatja!

„Ma már arra is reális esélye van ennek a kicsi gyülekezetnek, hogy néhány éven belül önfenntartóvá váljék.” Cikkünk a 2. oldalon

Megújult belső terekkel, új belsőépítészeti megoldásokkal várja a gyülekezet tagjait a hetényi gyülekezeti ház és ménteleki templom is. 4. oldal

30.oldal

10. oldal

FELNŐTT FEJJEL KONFIRMÁLTAM Hát ez az az „EGY” éjszaka, ami megváltoztatta az Istennel való kapcsolatomat. A szobámban teljesen egyedül hagyva félve, rettegve, remegve egész éjjel csak imádkoztam. 15. oldal

HOGYAN

KERÜLTEM KÖZEL JÉZUSHOZ „Kerestem valamit, amit ha szavakkal írnánk le: csend, békesség, végtelenség, nyugalom, átölelő szeretet, szabadság. Nagyon sokat kell még nekem is dolgoznom, de más lett a fontossági sorrendem. (…) Az én életemben Jézus felé az út tényleg lassú vándorlás vasárnapról vasárnapra, gyülekezeti hétről gyülekezeti hétre, biblia óráktól biblia órákig. Már nem csak "vallásos vagyok a magam módján", hanem igazi szívvel és lélekkel hívő szeretnék lenni.” 22. oldal

KALAND A LAKATLAN SZIGETEN „Néha mintha megfeledkeznénk a legalapvetőbb evangéliumi értékekről, amelyek át kellene, hogy hassák egész lényünket, munkánkat, hivatásunkat, pedagógiánkat…” 16. oldal Mindenkire egyaránt szükség van. A jelenlét is szolgálat. Azt kívánom, és azért könyörgök, hogy nálunk mindenki otthon érezze magát. A lényeges dolgokban legyünk egyek, a lényegtelen dolgokban szabadok, és mindig legyen közöttünk a szeretet. Beiktatásra került az új hetényegyházi gondnok. 9. oldal Egyáltalán nem bántam, ha a kölnitől bűzlött a hajam, sőt dicsőségnek vettem, hogy hozzám ennyi locsolkodó jött, és így biztosra vettem, hogy „nem fogok elhervadni” 8. oldal 2008. április

PÜNKÖSDHÉTFŐN ~10.00

DVD-n is!

6. oldal

HITMÉLYÍTŐ HÉT

Ferenczi Zoltán

Régóta nem találkozhattunk a Szószólóval. Ennek elsődleges oka gyülekezetünk nehézzé vált pénzügyi helyzete volt. Közös megfogalmazásunk volt, hogy amíg helyre nem áll a kívánatos egyensúly, minden olyan kiadást lefaragunk, amely közvetlenül nem járul hozzá a gyülekezet épüléséhez. Így sokak szomorúságára – beleértve a gyülekezet lelkipásztorát is – ideiglenesen búcsút kellett mondanunk a gyülekezeti újságnak. Valóban hosszú ideig nem adtuk ki a Szószólót. A fordulat – amely lehetővé tette kiadványunk újbóAhhoz képest, hogy li megjelenését – a tavalyi meg is fulladhatnánk, évben következett be. Az elmúlt években közös lá- az is komoly vívmány, tásunk szerint gyülekezetünk hogy a víz felszínén komoly változáson ment ketudunk maradni. resztül. Ma már olyan köDe mi úszni szeretzösség lehetünk, amely nemcsak él, hanem élni is akar, sőt felelősséggel akar élni. Ez a felelősség főként leginkább észrevehető jele, hogy gyülekezetünk tagságának nagy része szolgáló közösséggé formálódott, sőt, ma már hor-dozni akarja saját terheit, és ha az szükséges és lehetséges, felveszi másokét is. A visszatekintés segít eloszlatni néhány gyakori félreértést. Amiért érdemes azt megfogalmazni és elolvasni, mégsem ez. Gyülekezetünk története nemcsak tanulságos, hanem Istennek kis csodájáról árulkodik, amit a benne élők talán nehezebben vesznek észre, mint a külső szemlélő. Honnan eredt gyülekezetünk pénzügyi nehézsége? Ha visszatekintünk az elmúlt évek hivatalos beszámolóira, azt látjuk, hogy hosszú távon közel azonos volt a gyülekezet kiadása és bevétele – talán szerény mértékben kicsit többször lépte túl egyházközségünk a lehetőségeit. Ha a grafikonra tekintünk, 2001-02-ben jelentősen megnövekedett a gyülekezet kiadása – ekkor volt a ménteleki templom renoválása. Láthatjuk, a sok támogatás ellenére is nagyobb

7000000 6000000 5000000 4000000 3000000

Bevétel

2000000

Kiadás

1000000

2004

Bevétel

Több évtizedes lelkészi szolgálat után, nyugdíjasként kaptam meghívást Hetényegyházára, hogy a gyülekezetben hitmélyítő hetén szolgáljak. (ld. 3. oldal!) Annak idején tanúja voltam, hogyan ürültek ki a városi templomok, mikor falun még sokan gyakorolták a hitüket. Majd tanúja lehettem annak is, hogyan teltek meg a városi templomok, miközben a falusi gyülekezetek lélekszáma egyre fogyatkozott. És most azt tapasztalhattam Hetényegyházán, hogy a falu hívő népe újra növekedésnek indult, számban és szolgálatban egyaránt. Az első kedves meglepetés számomra az volt, hogy hétköznap este igen szép számmal jöttek össze a gyülekezet tagjai az evangélizációra, és ez a létszám a további estéken illetve vasárnap délelőttre tovább nőtt. Örömmel láttam, hogy az alkalmakon minden korosztály képviselve van, a kisgyermekektől a javakorabelieken keresztül az idősebbekig. Úgy, ahogy ez az életben s ahogy egy egészséges családban természetes. Ez a gyülekezet valóban egy lelki családdá kezd összekovácsolódni: mindenki mindenkit ismer (a többség odavissza tegeződik!), és mindenki vállalja a maga részét, a „családi” tennivalókból. Itt a gyülekezeti munka valóban csapatmunka, nem csupán a lelkipásztor magányos fáradozása. Mindez, persze, csak a látható, külső jele annak, hogy Isten Lelke munkálkodik a szívekben: érdeklődést, „mennyei honvágyat” támaszt, és hazavezeti az őszinte keresőket az atyai házba – Istenhez és az ő háza népéhez. Úgy éreztem magam Hetényegyházán, mint egykor Barnabás Antiókhiában, akit a jeruzsálemiek küldtek ki „vizitációra”, ő pedig, látva az Isten kegyelmét, igen megörült, és biztatta mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban (ApCsel 11,23). Ebben igyekeztem én is megerősíteni a hetényegyházi testvéreket. Hamar István

2006

2000

2002

1993

1997

1989

1991

1985

1987

0

folytatás a 12. oldalon 2

Hamar István

2008. április

örökkévaló világba, reánk hagyta az Ő szellemi örökségét, vagyonát, amit nekünk kell forgatni, kezelni. Ezek: az Ő Igéje a Biblia, és az Ő Lelke, akit elküldött, hogy bennünk éljen, és munkálkodjon. A mi dolgunk az, hogy kinek-kinek a képességei szerint a reánk bízatott vagyonrésszel gazdálkodjunk, hogy azzalmások javát szolgálhassuk. Ezt tehetjük szóval, vagyis bizonyságtétellel, és tettekkel, azaz életünk bizonyság-tételével. A jó sáfár jutalmat kap Isten országában.

A négy alkalomból álló sorozatot Hamar István nyugalmazott szolnoki lelkipásztor tartotta. A hét összefoglaló címe: Mire való az egyház? A kérdés már csak azért is aktuális, mert az emberek többsége vagy nem tud válaszolni, vagy – mivel nem ismeri Az egyház, mint úton járók közössége igazán – becsmérlő választ adna. Fontos tehát, hogy mi, (Zsidók 9,13-16 és 13,14) akik az egyház tagjai vagyunk, megfogalmazzuk önazonosságunkat. Mi az egyház lényege? Kik vagyunk? Kiknek Az Isten úgy teremtette az embert, tartjuk magunkat? A sorozatban erre négy hogy otthon érezze magát ebben a lát„A lényeges dolgokban egy- ható világban, de igénye és szüksége választ kaphattunk. ség, a lényegtelen dolgok- legyen a láthatatlan világ valóságára is. Bennünk van a mennyei honvágy érzéAz egyház mint tanítványok közössége ban szabadság, és minde- se. Maga Jézus Krisztus is szerette ezt (Lukács 14, 25-27) a földet, szabadon élt a jókkal, és taníMi - az egyház tagjai - nem vagyunk, és nem tott arra, hogy lássuk meg a szépet ebnekben szeretet.” is tartjuk magunkat különb embereknek máben a világban. Mégis az igazi, a véglesoknál. Amiről mi meg vagyunk győződve az ges értékekre, a mennyek országának az, hogy a mi Mesterünk, Jézus Krisztus, különb minden kincseire, azok megszerzésére hívott bennünket. Ezért más mesternél és tanítónál. Miért? Mert Ő nem e világból mondjuk azt, hogy ebben a látható világban nincs maradanjött, hanem az örökkévaló, számunkra még láthatatlan vidó városunk, mi az Isten országa felé tartunk, úton járunk. lágból, és az Isten országának csodálatos gazdagságára taEbben a vándorlásban van két jó dolog. Vannak útitársaink, nít. Őt követve elleshetjük, hogy hogyan lehet ez a miénk. akikkel együtt könnyebb az úton járni, egymást erősítve, Tanítványai lehetünk egy életen keresztül. segítve menetelünk a cél felé, és van egy idegenvezetőnk, maga Jézus Krisztus, aki emberré lett érettünk, hogy segítAz egyház mint sáfárok közössége hessen mindazoknak, akik hisznek Őbenne. (Máté 25, 14-29) Jézus Krisztus tanított az Isten országáról. Sok-sok példázaAz egyház, mint testvérek közössége tot mondott el, hogy fogalmunk lehessen arról a fantasztiku(Ap Csel 15, 22-35) san nagy kincsről, amit az Isten országa jelent. Amikor JéKrisztus egyházának tagjai nagyon különböző származású zus eltávozott ebből a látható világból az és kultúrájú, társadalmi helyzetű emberek, akiket a Belé vetett hit egyesít, és egymást egyenrangú testvéreknek tartják. Alapelvük így fogalmazható meg: a lényeges dolgokban Molnár Kata egység, a lényegtelen dolgokban szabadság, és mindenekben szeretet. Így lehet átélni, hogy az egyébként meglévő és KÖNNYCSEPP egymást elválasztó óriási falak leomlanak, és egy lelki család tagjaivá válunk, férfiak és nők, fiatalok és idősek, gazdaKi tudja merre, merre visz a végzet, gok és szegények, magyarok és nem magyarok, főnökök és Napok múlnak s hetek telnek el. beosztottak, akik valamennyien részesülhetünk az úrvacsoEgy szelíd sóhaj mit ad neked az élet, rában. Hamar Norbert

S ő csak egy könnycseppet vesz el.

Elmúlnak a napok s elmúlnak az évek, Az életnek vége, ő csak így felel, Összeszeded magad s késznek érzed, Hogy a világ előtt te is megfelelj! Sutba vág az élet, el is mehetsz végleg, Nem kellesz neki, te csak egy porszem vagy már, Félsz magadtól s az élet is fél tőled, De a vég már tárt karokkal vár. Ha már a halál tárt kapuját látod, Küzdj a létért s ne verd magad át! A dalnak vége, ezt kapod most tőlem, Egy könnycsepp a létért s halálért egyaránt.

3

2008. április

Baba-mama és gyermek-istentiszteleti helyiség Ménteleken

J

öjjenek bátran az egészen kicsikkel is gyülekezetünk alkalmaira! Templomunk belső terét úgy alakítottuk át, hogy lehetőleg mindenki jól érezhesse ott magát, és senkinek ne kelljen kellemetlenséget átélnie, ha a baba sírni kezd, megéhezik, vagy tisztába kell tenni. Nem kell feltétlenül különvonulni, mert az istentiszteleteinken természetessé vált a gyermekgőgicsélés vagy -sétálgatás, de amikor az anyuka úgy ítéli meg, hogy jobb a baba-mama helyiségben nekik, bármikor használhatják a kedves kis babaszobát. Az állítható erősségű hangszórón az igehirdetés hallgatható a szobában is, miközben gyermekét etetheti (szoptathatja is!), vagy játszhat vele, de tisztába is teheti. Mondható erre, hogy ez otthon is megtehető, ha valakinek felveszik és elviszik az igemagyarázatokat. Igen, de a gyülekezet szeretetközösségét, a közös éneklést, dicsőítést, a találkozások, barátságok lehetőségét, a közösséghez tartozás élményét nem lehet a négy fal között áltélni. Sőt! A gyesen lévő anyukák állandóan visszatérő problémája, hogy nem tudnak közösségbe menni. Azt gondoljuk, ennek a komoly problémának a megoldásához a magunk módján mi is hozzájárulhatunk. zért született ez az ötlet, ami az első felvetésekkor azért nem aratott osztatlan sikert. De hamarosan belátta az egész gyülekezet, hogy a kisgyermekek és a gyermeket vállalók felé felelősséggel tartozunk. Mi ezt így tudjuk megtenni. A részletkérdések átgondolása után a gyülekezet teljes közössége egy szívvel, egy lélekkel állt az ügy mellé. Köszönjük mindenkinek, aki adományával, munkájával hozzájárult a megvalósításához, a berendezéséhez, szépítéséhez. A baba-szobával szemben helyezkedik el az a helyiség, amely a gyerek-istentiszteletre járóknak ad otthont az istentisztelettel párhuzamosan. Sokkal jobb így, hogy ők is átköltözhettek a régi helyiségből. Nemcsak azért, mert új és sokkal szebb a mostani, hanem azért is, mert talán ezeknek az apróságoknak később sokkal otthonosabb lesz a templombelső. Isten háza mindenkié, a kicsiké is, és a nagyoké is… B. Kissné Edit

E

Megújult gyülekezeti ház Hetényegyházán

T

avaly kora őszén egyházközségünk 500.000 Ft pályázati pénzt kapott a hetényegyházi imaház és a ménteleki templom felújítására. A hetényegyházi gyülekezet presbitériuma, illetve munkatársai úgy döntöttek, hogy ezt az összeget - kiegészítve a gyülekezet egyéb tartalékaival - a belső tér átalakítására fordítják. Egyeztettük az elképzeléseinket. Néhány kivitelezőtől árajánlatot kértünk, majd október elején elkezdődtek a munkálatok. Mindig meghatódottan emlékszem vissza arra a vasárnapra, amikor az istentiszteletet követően minden ott lévő, egy emberként vett részt az imaház tárgyainak összepakolásában. Sürgött-forgott kicsi és nagy. Járt mindenki keze, lába, így gyorsan végeztünk. Majd 3 hét izgalom következett. Vajon készen lesz-e az imaház a tervezett (komoly előkészületekkel folyó) vendégváró Molnár Róbert és Juhász Mária esküvője istentiszteletre? Aki tehette szorongva figyelte az eseményeket és még többen imádkoztak. Nem hiába! Ha jelentős késéssel is, de a vendégváró istentiszteltre éppen befejezőzdött az átalakítás... énteken takarítottunk (nagyon sokan!), szombaton délelőtt a padlót festették és délután már székeket cipeltünk. Csinosítottunk, virágokat ültettünk. Vasárnap hálás szívvel, kívül-belül ragyogva vártuk a vendégeket. Mindenki – aki akart – részt vehetett ebben a munkában. Sokan megértették, hogy Isten házát szépítve, Isten dicsőségét hirdetjük, hogy nem a számunkra feleslegeset, hanem a neki szántat kell idehoznunk. Ezt a munkát folytatjuk tovább („templom bankó”, kert rendezés, térburkolás stb.) összekapaszkodva, közös imáinkban Isten áldását és a testvérek segítő támogatását kérve.

P

4

2008. április

2008. március 2-án Hegedűs Béla esperes úr hálaadó istentiszteleten adta át a baba-mama és a gyermek-istentiszteleti helyiséget a ménteleki templomban. A délelőtt 11 órakor kezdődő istentiszteleten esperes úr mondanivalóját az ApCsel 15:36-41-re alapozta, amiben a Biblia a tanítványok széthúzásáról beszél. Egy közösség építése közben kétféle megnyilvánulásnak lehetünk tanúi. Vannak, akik amikor azt látják, hogy valami jól megy, akkor igyekeznek szétdobálni, széthúzni a közösség által elért eredményeket. A másik magatartásforma, amikor egy közösség összetart, egyet akar, összeteszi minden tehetségét, jó szándékát, testvéri szeretetét, és egy cél érdekében dolgozik. Jó dolog cselekedni, szolgálni, gondoskodni azokról, akik gyengébbek, erőtlenebbek. Jó dolog megérteni Isten igéjének üzenetét. Jó dolog gondoskodni a jövő nemzedékéről, a gyermekekről, ezért kerülnek kialakításra terek a babáknak, gyerekeknek. Az apostolok óta hirdettetik az Isten igéje, és ez nem fejeződött be, feladatunk tanúságot tenni Istenről és az ő igéjéről. Vasárnap, amikor az Úr napja van, együtt kellene lennünk kicsitől nagyig, a nagyszülőktől a babákig, és hálát adnunk. De az Úr napja átalakult a Pláza napjává, ahol tényleg együtt vannak a családok, és együtt hoznak áldozatot a hamis csillogásnak. A mi dolgunk együtt imádkozni kicsitől nagyig, szeretettel bátorítani az erőtleneket, a megfáradtakat, emlékeztetni a feltámadott Jézus kegyelmére, szeretetére és magvalósítani nap mint nap a közösség építését, amely alapja egymás elfogadása. Egy építő közösség az Úr szeretetében akar együtt lenni, de amikor jól megy dolga, sokszor a Sátán - a nagy szétdobáló - megkeresi a rést, a leggyengébb láncszemet, ahogy a bibliai történetben is Barnabás és Pál között . Az a közösség marad erős, amely az Úrra tekint, de ehhez fel kell nőni kegyelem-

ben, egymás felé fordulva, ahogy a kicsi felnő és felelős nagy lesz, Isten gyermekeként is fel kell vállalni a pályát, ami előttünk áll. Van, aki gyorsabban, van, aki lassabban, van, akit segíteni kell, van, akit támogatni, de alázattal oda kell fordulni az Úr elé. Kitartó munkával, jó munkatársak leszünk az Úr számára, amit jó szívvel kívánok - mondta esperes úr. Ezek a terek, a baba-mama és a gyermekistentiszteleti helyiségek legyenek az Úr ügyéért használva, a vasárnap legyen az Úr napja mindenkié kicsitől nagyig. A templomban nagyobb a fény, az élet fénye, mint a Plázákban, az Úr akarata teljesedjen be itt is. *** Ez volt esperes úr mondanivalójának vázlata. Ezek után Ferenczi Zoltán lelkész úr mutatta be a gyülekezet lelki és anyagi fejlődésének összefüggéseit a számok tükrében. A ménteleki és a hetényegyházi gyülekezet összefogása révén öt év alatt egy komoly fejlődésnek lehettünk tanúi úgy anyagi, mint szellemi vagy közösségi téren. A társegyházközség megerősödött pénzügyileg, a hetényegyházi imaház megújult, a ménteleki templom szintén kívülbelül megszépült. Az Úr Istennek hála, a gyülekezet hitéletében is fejlődőképes, amihez hozzájárulnak a vasárnapi istentiszteletek, a hosszúra nyúló érdekfeszítő és izgalmas bibliaórák, a presbiteri, munkatársi továbbképzések és évente a családi hetek. Összetartó ereje van a pünkösdi családi hétfőnek a nyíri erdőben, a vendégváró istentiszteleteknek, a karácsonyi színdaraboknak, az ökumenikus alkalmaknak… sorolhatánk sokáig. Mindezek befejezéseképpen Hegedűs Béla esperes úr és Ferenczi Zoltán lelkész átvágták az avató szalagot és mindenkit megvendégeltünk. Esperes úr maradék idejét kihasználva a jövő kilátásairól beszélgettünk, amelyek sok tekintetben nem

Vörös Emma, Vörösné dr. Kiss Andrea, Bence és Huba „Mi eredetileg ,csak’ egy keresztelési igénnyel fordultunk a helyi lelkészhez, azonban ennek a kis közösségnek az összetartó ereje már az első pillanatban érzékelhető volt a számunkra. Orvosként is, anyaként is nagyon fontosnak tartom az őszitne, hiteles kapcsolatokat. Ma olyan világban élünk, melyben otthonaink kapuinál falakba ütközünk. Ez a közösség arra tanít minket, hogy megfelelő közösségben változtathatunk ezen. Azt hiszem, ez jelentheti nemzetünk túlélését is.”

2008. április 20. vasárnap 5

2008. április

A nagyhéten két estén át tartó izgalmas előadást hallhattunk A JERUZSÁLEMI TEMPLOM Hetényegyházán lelkipásztorunktól, Ferenczi Zoltántól. A cél az REKONSTRUÁLT KÉPE volt, hogy lélekben, de ismereteink bővítésével is készüljünk a Az előadás DVD-felvétele megvásárolható az húsvéti ünnepre — egy kicsit másképp, mint azt eddig megszoktuk. iratterjesztésben *** Az előadás-sorozat első részében a zsidó áldozati kultuszt ismerhettük meg egészen mélyrehatóan. Jeruzsálemben gigantikus méretű temploma volt Izraelnek. Egy városrésznyi hatalmas épületegyüttes, majdnem akkora, mint Méntelek. A templomban szigorú szabályok voltak. Mindenki csak a számára kijelölt udvarban tartózkodhatott. Kívül a Pogányok (azaz nemzsidók) udvara volt. Bentebb található az Asszonyok udvara. Itt egy kaput időnként kinyitottak, hogy valamit ők is láthassanak a szertartásból. A nőknek egyébként nem volt kötelező megjelenni a évenként templomban. Ettől is beljebb helyezkedett el a Férfiak udvara. Ők voltak legközelebb a Papok udvarához. A papok meghatározott családból származtak. Legbelül középen pedig a Szentek Szentje található, ahová csak a főpap léphetett be évente egyszer. i volt az áldozat célja? Az Isten és ember közötti szeretetkapcsolat helyreállítása. Sok írásmagyarázó véleménye szerint Isten elsődlegesen nem parancsolta Izraelnek az áldozatot. Ismerve azonban az ő népét, illetve az idegen kultuszok vonzóságát, meghatározott keretet adott annak. Nagy volt ugyanis Izraelnek a kísértés, hogy a környező pogány népek áldozati szokásait átvegye. A pogányok mindig „üzleteltek” isteneikkel: meg akarták vásárolni őket. Ez a gondolkodásmód a mai kor emberét is jellemzi. Ettől akarta Isten óvni az ő népét. Az áldozat mindig Istennek tetsző áldozat kell, legyen. Ennek a kultusznak volt a helyszíne a jeruzsálemi templom. Amit Istennek az Ő népe vitt, az minden tekintetben csak a legtökéletesebb lehetett. Az áldozatban a teljesen hibátlant, a legjobbat, a legszebbet lehetett adni. rra is választ kaptunk, hogyan zajlott az áldozat bemutatása? A Tűzteremben tartózkodó papok még napfelkelte előtt felekeltek, és hozzáláttak az előkészületekhez, remélve, hogy rájuk kerül a sor, és az áldozatot ők mutathatják be. A szolgálat ugyanis mindig óriási megtiszteltetés. Teljes szívvel szolgáltak az élő Istennek. Először tetőtől-talpig meg kellett fürödniük, majd kimosni a ruhájukat. Közben az áldozatot felügyelő pap bármelyik pillanatban megérkezhetett. A szertartáson csak az vehetett részt, aki ekkorra elkészült. A Faragott kőteremben, a főtanács tartózkodási helyén, kisorA TŰZTEREM solták azt a személyt, aki eltakaríthatta az esti áldozati hamut, majd kijelölték, kik készíthetik el az áldozatokat, melyből sokféle volt: égő-, tűz-, véres-, béke-, étel-, ital- valamint illatáldozat. A szigorú szabályok a mai kor emberének szinte betarthatatlannak tűnnek. Semmi sem lehetett tisztátalan. Még a fa sem, amiből tüzet raktak. Néhány érdekesség is eéhangzott: a tisztálkodásnak szigorú rendje volt, külön szabályok szerint folyt a 7 ágú gyertyatartó (menora) tisztítása, a gyertyák meggyújtása, az állatok levágása, feldarabolása, kibelezése. Kb. 100 arany és ezüst edényt használtak egy-egy áldozat bemutatásához. Meghatározó szerepe volt a zenekarnak, minden napnak megvolt az éneke. Az áldozat bemutatása közben a főpap ráteszi a kezét az áldozati állat fejére, azonosul vele, ekkor minden bűn rászáll az állatra, megtörténik a bűntől való szabadulás, melyet óriási örömujjongás követ és megszólalnak a kürtök. Ez jelenik meg Jézus Krisztus keresztáldozatában is azzal a különbséggel, hogy Jézus áldozat és áldozó egy személyben. Ezért nincs szükség közbenjáróra, mert ő maga az, aki ezt elvégzi. A húsvétban az ószövetségi kultusz és az újszövetségi keresztáldozat találkozik. *** Az előadás második részében megismerhettük a szenvedéstörténet kevésbé AZ ÁLDOZATI OLTÁR ELŐTT ismert részleteivel az utolsó vacsorától egészen a Golgotai eseményig. Pilátus és Kajafás ma már alig felfogható csatáján keresztül ismerhettük meg mélyebben egy-egy bibliai mondat, vita mélyebb értelmét. Bár Pilátus—ismert antiszemitizmusa miatt is – próbált szembemenni Kajafásék akaratával, végül meghozta ítéletét. Jézust keresztre kell feszíteni. Jézusnak egy kegyetlen ostorozást követően szörnyű kínok között kellett végigmennie

M A

6

2008. április

keresztjével a Via Dolorosán, egészen a Golgotáig, melynek pontos helyéről vitatkoznak atudósok. Annyit tudunk biztosan, hogy a városon kívül volt. Ez a kivégzési mód az egyik legbrutálisabb volt akkoriban. Iszonyatos fájdalommal és kínnal járt. A haláltusa több órán keresztül tartott, és többnyire fulladással ért véget. Állt a kereszt a Golgotán, a jeruzsálemi templomban pedig elkezdődött az áldozati kultusz. Ekkorra már Kajafás is visszatért a templomba. Fentről mindent lehetett látni és hallani: az éneklő tömeget, amint a 31. Zsoltárt éneklik. A római százados, aki ott állt a keresztnél, hallotta, hogy Jézus is mondja a Zsoltár szavait („Kezedre bízom lelkemet”). Az igazi áldozat itt, a Golgota hegyén történt. Mikor Jézus fent meghalt, visszaadta lelkét az Atyának, sötétség borult Izraelre, lent a templomban kettészakadt a kárpit, mely a Szentek Szentjét elválasztotta a templom többi részétől. Most már nincs többé, ami elválasztja az embert Istentől, ez teremtette meg a Vele való személyes találkozás lehetőségét. Ezt tette Jézus értünk, mindannyiunkért. Önként vállalta helyettünk a bűnöst megillető helyet, a kínok kínját. Magára vette a bűn büntetését. A jeruzsálemi templomot Kr. u. 70-ben a föld színéig lerombolták, és azóta sincs - immár 2000 éve - áldozat bemutatása Izraelben. A golgotai keresztben megjelenik az emberi gyűlölet csúcspontja, az isteni terv középpontja, és minden üdvösség kiindulópontja. Isten csodálatos terve ez az ember megmentésére! Nyíri Györgyné

Lehet-e boldog ünnep a Húsvét?

Nagyon boldog húsvétot kívánok! Szólt az sms-üzenet, amit nem sokkal azután kaptam, hogy immár másodszor megnéztem a Passió című filmet. Élénken éltek, élnek bennem a film megrázó képkockái, ezért az első reakcióm az volt, hogyan lehetne a húsvét boldog ünnep? Ha boldog, miért az, ha nem, miért nem az?

módon megalkotni. Ezt is sokan vitatják, bár a film néhol szinte szó szerinti adaptációja a Lukács evangéliumának.” Mások szerint „…a Passiónak semmi köze nincs ahhoz, amiről szerzője szerint szólni kíván, jelesül a megváltás evangéliumáról”. E szerint a film „egy szakrális rítus koreográfiai szabályait tükröző vandál pornó”, amely „belső arányait tekintve sincs köszönő viszonyban sem a választott „metafizikum” tartalmával. Arról a vonulatról például, amelyben a római légionáriusok kéjelegve ostorozzák mintegy 20-30 percen át Jézust, az evangéliumok egyetlen tőmondatban számolnak be. Nem mintha a film által felidézett valóság bizonyos részletek erejéig nem állhatott volna közel a tényleges eseményekhez, hanem azért, mert a szentírók egybecsengően kerülni akarták (és ennek nem lehet nem látni a teológiai jelentőségét) a történtek ilyen irányú félreinterpretálását. Mondanivalójuk az isteni szeretet tolmácsolására irányul és nem az isteni szenvedés vérorgiájában elmerülő ember perverz indulatainak kielégítésére, a nagypénteki esemény barbár képzetek mentén megnyíló értelmezésére.”

Ez az a pont, ahol – azt gondolom – különválik a hívő és nemhívő gondolkodásmód. Bár a vetítés vége utáni mozdulatlan csönd egyforma volt a mozi- és az imaházi vetítés után, tartalmában bizonyosan egészen más. A De térjünk vissza a filmhez. Már „multiplexes megváltás” a filmmel együtt véget ért. Számegjelenésekor, sőt azt megelőzőleg is igen sok vihart kavart munkra viszont itt kezdődik. A megváltás lényege éppen aba 2004-ben bemutatott, Mel Gibson rendezte alkotás. ban áll, hogy Krisztus emberként szenvedte végig kálváriá„Több amerikai zsidó szervezet antiszemitizmussal vá- ját, ezért érdemes a szenvedést a maga realitásában átélni, s dolta a film készítőjét, elsősorban olyan indoklással, hogy a nem a mese jótékony ködén át szemlélni. film idézi Máté evangéliumának következő sorait: „Vére Példaként áll előttünk az a feltétel nélküli hit, amellyel rajtunk és fiainkon” (Mt 27:24-25). A filmnek részint a BibJézus félelmei közt az Atyához fordul, s azt mondja, „Legyen liához, részint a korhoz való hűségét is vitatták.” Emlékezhemeg a Te akaratod”! Megrázó képsorok, főként akkor, ha tünk az egyházi vezetők kritikáira külföldön és itthon egyabelegondolunk, hogy értünk is, a mi bűneink megváltásaként ránt. „II. János Pál pápa, a zsidó-keresztény megbékélés vállalta a szenvedést, a halált. egyik nagy előmozdítója nem hivatalos minőségében az utóbbi kritikákat cáfolta a film megtekintése után, szerinte Sokaknak, akik távol vannak Jézustól, bizonyára csak dogmatikai problémákat nem vet föl a film, az evangélium nyűg a húsvét ünnepe, a „kötelező” készüléssel és a „nem hiteles és realisztikus ábrázolásáról van szó (pápaként elvből várt” locsolkodók fogadásával, kiszolgálásával. Nekünk, soha semmilyen művészi alkotásról nem nyilatkozott). A Krisztus követőinek viszont a feltámadás üzenete és megválkritikák ellenzői szerint Mel Gibson megpróbálta a filmet tásunk miatt a legboldogabb ünnepe. Molnár Róbert Máté, Márk Lukács és János evangéliuma alapján minél hűbb 7

2008. április

Napsütés, csiripelő madarak, nyíló tulipánok, nárciszok a kertben és bent az asztalokon, rügyező fák, tavaszi nagytakarítás, süteménysütés a vendégeknek, nyuszis és csibés dekorációk, hímes tojások festése, sonka és friss kalács illata, locsoló versek és kölnizuhatag, néha szódásszifonból spriccelő reggeli ébresztés… Azt hiszem, ezekről a képekről mindenkinek rögtön beugrik, hogy vajon melyik ünnepről lehet szó. Igen, a húsvétról. Kiskoromban a fenti dolgokon kívül nem is jelentett mást számomra ez az ünnep. Mindig nagy készülődéssel vártam a locsolkodókat, minden évben festettem a piros tojásokat anyukámmal és nővéremmel, együtt sütöttük a sütiket... így telt el a nagyhét. Egyáltalán nem bántam, ha a kölnitől bűzlött a hajam, sőt dicsőségnek vettem, hogy hozzám ennyi locsolkodó jött, és így biztosra vettem, hogy „nem fogok elhervadni”, ahogy a lányoknak mondani szokták. Persze az is jó volt a húsvétban, hogy akkor sokáig lehetett aludni, meg jókat enni a sonkából. Számomra itt ki is merült az ünneplés, fogalmam sem volt arról, hogy ez az egész egy olyan valakihez kötődik, aki soksok évvel ezelőtt élt, és ráadásul ez a valaki Isten Fia volt. Azt sem tudtam, kicsoda Isten, vagy hogy mit is jelent ez a szó. Általános iskola alsó osztályában a barátnőmtől, aki katolikus hittanra járt, annyit tudtam meg, hogy Istent lehet egyedül imádni, ezért ne mondjam a menzai kedvenc ételemre, hogy imádom. Körülbelül ebben teljesedtek ki az ismereteim. Negyedik környékén kezdtem el hittanra járni, mert szerettem volna megkeresztelkedni. Mivel elég idős voltam már az újszülöttekhez képest, azt mondták, csak úgy keresztelnek meg, ha előtte két évig hittan órára járok. Szóval elmentem, és akkor szembesültem vele, hogy olyan dolgokról beszélnek amiből én teljesen kimaradtam. Emlékszem, a lélek gyümölcséről kaptunk egy lapot, és elég rosszul éreztem magamat amiatt, hogy mindenki tisztában volt az alapokkal, én meg még arról a Jézus nevű emberről sem hallottam, akiről állandóan beszéltek. Idővel ez persze változott, és egyre többet tudtam meg az ünnepekről is, arról, hogy valójában miért is vannak, mi a történetük. Sok min-

dent megtanultam, de akkor ez még nem vált tényleges valósággá az életemben, a húsvéttal is így voltam. Továbbra is ugyanazt jelentette számomra, mint azelőtt, nem fogtam fel igazán, hogy mekkora dolog is történt akkor ott, Jeruzsálemben. Tudtam, hogy Jézus, Isten Fia meg- SCHLÉGL ANNAMÁRIA halt értem, miattam, helyettem, de hogy ez nem is olyan természetes, és ennek milyen komoly súlya van, még nem értettem. Jézus feltámadásának ünnepében a pihenés kapott hangsúlyt nálam, lelkiekben egyáltalán nem készültem a nagyhéten, örültem, hogy nem kell iskolába menni, hogy jobb műsorok vannak a tévében, a szép díszes lakás pedig megadta az igazi tavaszi hangulatot. A locsolkodás ugyanmár nem nyújtott olyan nagy örömet a plusz hajmosás miatt, de a készülődés varázsa még mindig megmaradt. Most már tudom, hogy mi az igazi lényege. Persze örülök továbbra is a szünetnek, a hétköznapi rohanás és időhiány ideiglenes kiküszöbölésének, de nem ezért vagyok elsősorban hálás, hanem az életemért. Azért, hogy elkezdődött a földi életemmel párhuzamosan egy másik, amelyet annak köszönhetek, hogy valaki odaadta a magáét. A Bibliában valóban röviden vannak leírva az akkor történtek, így elég nehéz átélni Jézus fájdalmait, és mivel még a halállal sem találkoztam a közvetlen környezetemben, nehéz megérteni, milyen érzelmeket, félelmet, szenvedést kell legyőznie egy haldokló embernek. Nekem ezt nyilvánvalóvá a Passió című film tette, és ennek köszönhetően most már a bibliai részek is elevenebbek, nem siklom át rajtuk könnyedén, hanem tényleg érzem a szavak súlyát. A húsvét számomra öröm, és bizonyosság arról, hogy Isten az övéit is fel fogja támasztani, ahogy a Fiával tette. Ne csak azért menjünk el a gyülekezeti házba vagy templomba, hogy megmutassuk, mi jó keresztyének vagyunk, hanem azért, hogy dicsőítsük Istent ezért az óriási ajándékért. Enélkül semmi esélyünk sem lenne a folytatásra, de ez az ünnep a halál legyőzésének, és az új élet lehetőségének ünnepe. Számomra ez a legfontosabb üzenet a Húsvétban, mióta tényleg Isten mellett döntöttem, és próbálok készülni is rá, hogy ezt valóban meg is tudjam ünnepelni.

Tóth-Kása Boglárka, Kálmán, Sarolta és Balázs

„Azért szeretünk a gyülekezet közösségébe járni - a hagyományok mellett -, mert Isten igéjén keresztül olyan eligazítást kapunk az életünkre vonatkozóan, amelyek a mai zűrzavaros világban képesek békességet és reményt adni nekünk.”

2008. április 20. vasárnap 8

2008. április

A Trungel Ilona lemondása után megüresedett gondnoki és presbiteri tisztségre a presbitérium és a gyülekezet munkatársi köre egyhangúlag dr. Hamar Norbertet jelölte. Az április 6-án megtartott egyházségi közgyűlésén a választói taggal rendelkező gyülekezeti tagok 22 igen, és 1 érvénytelen szavazattal megválasztották a gyülekezetrész új gondnokát. Eskütételére április 13 -án került sor, amikor az igehirdetés szolgálatát is az új gondnok végezte.

szeretetemmel azon leszek, hogy gyülekezetünk közösségét, annak épülését szolgáljam, néhány dolgot mindig szem előtt kell tartanom.

Szószóló: Melyek ezek? H.N.: Először azt, hogy gyülekezetünk a Krisztus egyházának egyik közössége. A feje maga az Úr, a gondnok csak sáfára a rábízottaknak. A lelkipásztorral, a presbiterekkel, a munkatársakkal és valamennyi gyülekezeti taggal együtt Jézus Krisztus tanítványa, a többiekkel együtt Hamar Norbert 1944-ben szülezarándokló testvér. tett Budapesten. Szülei a PócsMásodszor azt kell tudnom, hogy a megyer-Leányfalusi Társegygondnok a feladatát az elődöktől veszi házközség tagjai (édesapja presát, és majd valakinek tovább kell adnia. Ennek tudatában hálás szívvel gondolok biter, egy ideig gondnok) voltak. Ebben a gyülekezetben kongyülekezetünk előző gondnokaira, akik firmált 1958-ban. 1960-66 között szeretettel és hűséggel gondozták közösDr. Hamar Norbert a kántori szolgálat vállalásával ségünket. Különösen is szeretném megérezte igazán egyháztagnak maköszönni Trungel Ilonának az elmúlt gát. 17 éves korában, 1961-ben döntött Jézus Krisztus mellett, évek szolgálatát, és egyben kérni a további segítségét. és azóta éli meg a keresztyén ember kudarcait és sikereit. 1966 Harmadszor tudnom kell azt, hogy a gondnok a lelkipásztor, -tól él Kecskeméten, ahol a református gyülekezetben 20 éven a presbitérium, a munkatársak és a gyülekezet tagjai támokeresztül presbiteri és 15 éven keresztül missziói gondnoki gatása, együttműködése nélkül semmit sem ér. Gyülekezetet szolgálatot látott el. Több cikluson keresztül egyházmegyei megtartani, építeni csak egy közösség tud. Segítsük egymást világi tanácsosként segítette az egyházmegye munkáját. 1990 ebben. óta a Gedeon Bibliaterjesztő társaság tagja, 2008-ban a Magyarországi Gedeon Társaság területi igazgatója. Szószóló: Kaphatunk-e olyan összegzést, amely egyfajta 2007 januárjától feleségével, Etelkával együtt szolgál a gondnoki hitvallásként is értelmezhető? hetényegyházi gyülekezetben. H.N.: Mindenkire egyaránt szükség van. A jelenlét is szolgálat. Azt kívánom, és azért könyörgök, hogy nálunk minSzószóló: Milyen érzés a gyülekezet megválasztott gondnodenki otthon érezze magát. A lényeges dolgokban legyünk kának lenni? egyek, a lényegtelen dolgokban szabadok, és mindig legyen H.N.: Nagyon nagy megtiszteltetésnek, és egyben rendkíközöttünk a szeretet. vül komoly kihívásnak tartom megbízatásomat. Úgy gondoA riportot készítette: Zilahiné Faragó Anita lom, túl azon, hogy az Úr segítségét kérve minden erőmmel és

Áldást, derűt és örömöt kívánunk új gondnokunk nak, a szolgálat végzéséhez!

Gondnokválasztás 2008. április 6. 9

Molnár Róbert (jobbra) és Garzó Imre (középen) köszöntése 2008. április

Az eskü

A mai kor internetes világában nagyon sokan ismerik az iwiw-et. (Ki kicsoda, ki kinek ismerőse.) Ez egy olyan internetes rendszer, amelybe meghívással lehet bejutni. Ha már valaki bejutott a rendszerbe, nagyon gyorsan talál ismerőst, az őt meghívó ismerősei között, ráklikkel a névre, és bővítheti a rég nem látott és újonnan szerzett barátainak körét. Van, akinek több ezer ismerőse is van... Amikor valaki bejut a rendszerbe, néhány tömör mondatban be kell mutatkoznia, hogy felismerhető legyen. Mi a feleségemmel már nem voltunk fiatalok, amikor az egyik tizenéves unokánktól kaptunk meghívót az iwiw-re. Csodálatos élmény volt tapasztalni, hogy milyen gyorsan növekedett ismerőseink száma. Régi barátok, volt osztálytársak, kollégák tűntek fel, akikkel megújíthattuk személyes kapcsolatainkat, barátságunkat. Jó érzés volt, ha valaki ismerősnek jelölt minket, és az ismeretségét megerősítve visszajelezhettünk neki. A rendszerben arra is van lehetőség, hogy időről-időre valakit meghívhassunk a kívülállók közül, hogy ő is barátokra, ismerősökre találhasson. Szeretném elmondani, hogy maga az Úr Isten is elindított egy láthatatlan, de valóságos iwiw rendszert, amelyben tömören ezt mondta magáról:

Én vagyok az Úr, a Te Istened. Személyesen ismerlek, és szeretlek Téged. Életed útkereszteződéseiben segíteni tudok Neked, hogy a jó utat válaszd. Bővebb információ a Bibliában, és a keresztyén gyülekezetekben található. Ha úgy érzed, szükséged van a segítségemre, klikkelj rám. Mi a Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközség tagjai már jelentkeztünk az Isten iwiw-jére. Éppen olyan emberek vagyunk, mint mások. Vannak köztünk gyerekek, fiatalok, idősek, betegek, egészségesek, örvendezők, szomorúak, sikeresek, és kevésbé sikeresek. Mindannyian olyanok vagyunk, akik már megtapasztaltuk, hogy Istennel könnyebb. Bibliaórákon, családos heteken, istentiszteleteken tanulmányozzuk a Bibliát, és egyre jobban megélhetjük Isten szeretetét, és vezetését. Mi semmivel sem tartjuk magunkat különbeknek másoknál, de nagyon jó tudni azt, hogy a mi Mesterünk, Jézus Krisztus különb minden más mesternél, tanítónál, és mi az Ő tanítványai lehetünk. Ennek a megtapasztalt jónak a légkörét szeretnénk érzékeltetni a vendégváró istentiszteleten is. Erre az alkalomra hívunk mindenkit szeretettel, azokat, akik már voltak nálunk, azokat is, akik most jönnek el először. Azt kívánjuk, hogy létrejöhessen a személyes kapcsolat a minket is összetartó Úrral, és hívhassanak meg másokat is az Isten iwiw-jére. Hamar Norbert

10

Sokak dilemmája az egyházi szóhasz-nálatban is, melyik a megfelelő kifejezés. Vajon van-e érdemi különbség a kétféle írásmód között? Nagyon is komoly tartalmi különbséget fe-dezhetünk fel a pap és a lelkipásztor megfogal-mazás mögött. Nagyheti sorozatunk több tekintetben rámuta-tott ezekre. A pap a régi szövetség gondolko-dásmódjába illeszkedik. Az ő feladata volt a közvetítés Isten és az ember között, valamint az áldozat bemutatása. Mindkét funkció Jézus Krisztus váltsága óta fölöslegessé vált. Sok más bibliai hely mellett a Zsidókhoz írt levél mondja ki komoly nyomatékkal, hogy Jézus áldozata tökéletes, egyszeri és megismétel-hetetlen. Így az áldozat további bemutatása ér-telmetlen (10, 1-14). A reformáció óta, amikor a Szentírás ol-vasása, megismerése és jól értése újra nagy hangsúlyt kapott a hívők között, valójában a papi funkció is megszűnt az evangélium szerint a bibliai tanításokhoz visszaformált (azaz re-formált) egyházakban. De a közbenjárás kiváltságát is magának tartja fenn az Úr (1Tim 2,5), hiszen a Biblia szerint egyedül Jézus Krisztus az egyetlen köz-benjáró Isten és ember között. Így Jézus tökéletes váltsága óta megszűnt a papi funkció, amit mi sem jelez jobban, mint pl. a jeruzsálemi templom nemléte. A köznyelvben tehát papként nevezett szol-gatársunkat helyes értelemben, és a fentiek ismeretében, lelkipásztornak mondjuk.

2008. április

- czi-

GÖMÖRBEN Gyülekezetünk életének nagyon érdekes szakaszához érkeztünk. Isten valódi csodáit élhetjük át, ha visszatekintünk az elmúlt viharos, sok örömben és komoly veszélyekkel kísértő néhány esztendőkre. Voltak megtépázott hetek, és voltak fényesen ragyogó – bizonyságtételnek is beillő – hónapok is. Most pedig régóta kiegyensúlyozottan, békességben, testvéri közösségben élhetjük meg a közösségünkhöz tartozás örömét, gyülekezetünk gyarapodását, az újonnan hozzánk kerülők frissességét, a régiek megújulását, a felnőttek keresztelkedését és konfirmációját… *** Május vége felé a gyülekezet munkatársaival a felvidéki Gömörbe utazunk Rozsnyó környékére, ahol négy napot töltünk együtt. *** Együttlétünk célja, hogy felülvizsgáljuk a gyülekezetépítési stratégiát, meglássuk, hogy az az út, amelyen idáig eljuthattunk, mennyire múlott a gyülekezetépítési straté-

gia megvalósításán, illetve más külső tényezőkön, milyenhatással voltak a folyamatra a közösségi, hitbeli döntések, illetve milyen változtatásokat célszerű, érdemes, illetve szükséges tenni annak érdekében, hogy néhány év távlatában valóban elérhessük a két gyülekezetrész közös költségvetésében, hogy a gyülekezet saját bevétele meghaladja a gyülekezeti élettel kapcsolatos kiadásokat. *** A Szószóló lapzártakor már megkezdődik a felkészülés, a stratégia feldolgozása, de várjuk azok hozzászólását is, akik nem lesznek ott a munkatársi napokon. *** Minden ilyen alkalom fontos a közösségépítés szempontjából is. A gyülekezet munkatársaival a 4 nap alatt két csodálatos helyre látogatunk. Pénteken a dobsinai jégbarlangban teszünk kirándulást, szombaton pedig Krasznahorkára látogatunk és a várat tekintjük meg. Ferenczi Zoltán

7. 200 Egy év távlatából visszatekintve az első presbiteri-munkatársi hétvégére, ami eszembe jutott, a várakozás. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy zajlik az együtt töltött két nap Tőserdőn, melynek címe "Hídépítők" volt. Lelkipásztorunk nem hagyott sok időt a pihenésre, hiszen nem azért mentünk. Beszélgetések, játékok formájában rávezetett bennünket, hogy mennyire fontos a "hídépítés" a gyülekezet és a világ között. Játékos formában ébredhettünk rá, hogy nincs sok értelme a hídnak, ha nincsenek pillérei, amelyek szilárdan tartják a gondos kezekkel és felelősség-tudattal felépített összekötő építményt. A rajta áthaladó forgalmat is el kell indítani, szervezni és irányítani kell. "Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, fedj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással" ( 2Tim. 4,2) Serbán Csilla Aki még nem volt ilyen alkalmon, az talán nem is tudja elképzelni, hogy hogyan zajlik egy presbiter-munkatársi hétvége. Ez a mostani tulajdonképpen nem is hétvége volt, mert pénteken késő délután érkeztünk az erdei iskolába, és szombaton délután már el is jöttünk. Érkezés, szállásfoglalás, fél órás vacsora, majd egy 2 órás kemény program. Tábortűz melletti beszélgetés, takarodó. 11

. 2-23 2 s u júni

Másnap reggeli után egy egész délelőttöt kitöltő program, ebéd, majd „szakmai összegzés”, és kész. Mi volt a célja a mostani alkalomnak? Kettős. Egyrészt mint minden ilyen alkalomnak, az együttműködés tanulása, gyakorlása. Ez játékosan, interaktív módon valósulhatott meg. Persze ez csak akkor működik, ha a vezető - jelen esetben a gyülekezet lelkipásztora - felkészülten, aprólékosan, és szellemesen vezeti le a gyakorlatokat, hogy tanulhassunk belőle, és még jól is érezzük magunkat. Ez nagyon jól sikerült! De ennek a hétvégének volt egy konkrét témája is. Hogyan lehet egy alapvetően konzervatív, több száz éves múlttal rendelkező egyház illetve gyülekezet és a mai posztmodern kor embere között kapcsolatot teremteni, hidat építeni. Sokáig tartott, míg legalább a híd pillérei felépülhettek. A szeretet, az odafigyelés, az állhatatos imádság, a megértés, az Istennel való kapcsolatunk, hitünk erősítését segítő tényezők mint pillérépítő kövek egymásra rakódhattak. Hogy mennyit ért ez a hétvége? Számunkra nagyon sokat! Mert tanulhattunk, mert megismerhettük egymást, mert erőt kaphattunk a mi Urunktól a gyülekezeti szolgálatra. Hisszük, hogy az ilyen alkalmak előbb utóbb a gyülekezetépítésben is eredményt hoznak. Hamarné Csorba Etelka

2008. április

ELŐREMUTATÓ VISSZATEKINTÉS folytatás a 2. olalról volt a kiadás, mint a bevétel. A következő évi ÁFAvisszatérítés valamelyest enyhített ugyan ezen.

2

günket. Legtöbben azonban építően és gyülekezetünk érdekeit szem előtt tartva fogalmazták meg javaslataikat, kritikájukat, és kezdtük közös szolgálattal együtt építeni közösségünket. Ma már annak lehetünk tanúi, hogy gyülekezetünk minden tekintetben sokkal többet nyert, mint amit veszített az elmúlt időszakban… A zsoltárossal együtt mondhatjuk, javunkra vált a nagy keserűség!

003-ban történő lelkipásztor-váltásra azonban láthatóan nem volt felkészülve a gyülekezet. Ennek két közvetlen oka volt. Először az, hogy a korábbi lelkipásztor a gyülekezet anyagi szintén szólva az első években rendkívül reménytelenhelyzete miatt minimális készpénzjavadalmat vett fel, ami nek tűnt a szolgálat. Én magam isteni csodaként élem rövid távon csökkentette ugyan a gyülekezet kiadásait, közép meg a jelenlegi helyzetet. Hálás vagyok érte a minket - és hosszú távon azonban bizonytalanná, sőt kritikussá tette a elhívó Úrnak, és mindenkinek, aki kivette a részét a gyülekegyülekezet fenntarthatóságát, tudniillik ezáltal a gyülekezet zet építésében. felelősségérzete jelentős mértékben megváltozott, és gyakorlatilag az egyházközség fentarthatatlanná vált. Így a szolgálat Miben látható meg a gyülekezet közösségének munkája? átadása a gyülekezetnek olyan radikális pénzügyi terhet jelenlegszembetűnőbb talán az igazán igényessé váló tett, amelyet nem tudott elhordozni. környezet, az új helyiségek, a megnövekedett létEhhez járul még hozzá, hogy a gyülekezet elmondása alapszám, a jó hangulatú közösségi élet. Ebben a ménteján a 30 fős hetényegyházi templomi gyülekezetnek mintegy a leki gyülekezetrész szárnyalása egészen figyelmere méltó. Az fele a korábbi lelkészhez jobban ragaszkodott, mint a gyüleke- 5-10 fős templomi gyülekezet mára már átlag 25-30 főssé duzzetünkhöz. (Így valóban kisebb csozadt, de ünnepekkor természetesen ennél da, hogy ma egy-egy átlagos vasárlényegesen több. A kis gyülekezetrész magáMa már arra is reális esélye van ra talált. Országos gyülekezetépítési konfenapi istentiszteleten 50-70 fő vesz részt.) renciát szervezett, interaktív kiállítást készíennek a kicsi gyülekezetnek, Második okként ezzel összefüga templom 75. születésnapjára, megrenhogy – folytatva az eddig meg- tett gésben azt említhetjük, hogy az akdezte az egyházmegye hittanverse-nyét, kezdett utat – kor hivatalban lévő kinevező espeamely tízegynéhány állomásból álló interakres nem ismerte kellő mélységben a tív kalandtúra volt, baba-mama helyiséget néhány éven belül gyülekezet pénzügyi helyzetét, és hozott létre a templomtérben, amely szintén önfenntartóvá váljék. nem tudta felmérni, hogy a megállaarra lesz hivatott, hogy a kisgyermekes csapított új lelkészi díj-levél milyen ládokat szólítsa meg… kihatással lesz a gyüle-kezet jövőjéDe Hetényben is hasonló örömöket élhettünk re, még akkor sem, ha a gyülekezetet a korábbiakhoz hasonló- át. Mára valóban istentisztelethez méltó, a mai korhoz illő, és an a továbbiakban is rendszeresen támogatta az egyházmegye. a régi értékeket is megjelenítő gyülekezeti házban dicsérhetjük Így fordulhatott elő, hogy a lelkészváltás utáni első presbite- az Urat, nagyon jó hangulatú, valóban szerető testvéri közösri ülésen nemcsak a fiatalok hiányával, a konfirmandusok eltá- ség alkotja a gyülekezet magját. Átgondolt missziói munka vozásával, a gyermek-istentisztelet átalakításának szükséges- jellemzi a gyülekezetrész életét, amely abban is látható pl., ségével, a gyülekezeti alkalmak kiszélesítésével stb. kellett hogy ez a közösség a novemberi vendégváró istentiszteleten szembenézni, hanem azzal is, hogy ha mindent a korábbiak több, mint 50 új embert volt képes megszólítani. Felké-szült, szerint teszünk, mintegy két, de legfeljebb három év múlva a imádkozó, hosszú távon gondolkodó, nagykorú kereszgyülekezetünk fizetőképessége megszűnik, azaz nem lesz ké- tyénekből álló munkatársi kör koordinálja a lelkipász-torral pes fenntartania saját magát…

Ő

A

Milyen kiutat kerestünk? hhoz képest, hogy meg is fulladhatnánk, az is komoly vívmány, hogy a víz felszínén tudunk maradni. De mi úszni szeretnénk… Így kezdtük el megalkotni és megvalósítani a gyülekezetépítési stratégiánkat. Ennek megfelelően indítottunk el rendkívül nagyszámú gyülekezeti alkalmat – amelyek közül volt olyan is, amely szükségtelenné vagy fölöslegessé vált –, elindítottuk gyülekezetünk misszióját, több missziói gyülekezeti alkalmakat szerveztünk, átgondoltuk gyülekezetünk életét, középpontba kerültek a családok, kialakítottunk olyan helyiségeket, amelyek a fenti célkitűzések megvalósítására teret adtak, családos heteket szerveztünk, munkatársakat képeztünk, karizmától és felkészültségtől függően lett a gyülekezetünk református hagyományainkhoz méltóan közösen szolgáló közösség (pl. laikus igehirdetések, istentiszteleti liturgia, gyülekezeti döntések…) és sorolhatnánk még sokáig. Sajnálatos, de természetes, hogy az „életmentő” változások ellenálást váltott ki néhány emberben. Három család jelezte, hogy ők a jelenlegi gyülekezetépítési elképzeléssel semmilyen formában nem tudnak azonosulni, így elhagyták a közössé-

A

12

2008. április

2003

2004

2005

2006

Ef. járulék Persely Céladomány

2007

közösen a gyüle-kezetépítés folyamatát.

Egyházfenntartói járulék Perselypénz Céladomány

A

fenti körgrafikonok értelmezéshez fontos tudni, hogy azok nem a bevételek mértékét, hanem egymáshoz viszonyított arányát mutatják. Azt láthatjuk, hogy a perselypénz, az egyházfenntartói járulék és a céladományok milyen mértékben adták a gyülekezet saját bevételeinek összességét. A 2003-as adat jellemzi a gyülekezet korábbi életét. Mit figyelhetünk meg? Azt, hogy a bevételek döntő részét (egyházfenntartói járulék) a gyülekezet kevésbé aktív – néveleges – tagjai adják össze, akik évente egy alkalommal befizetnek egy bizonyos összeget. (Természetesen egyházfenntartói járulékot az aktívtagok is fizetnek.) A perselypénz viszont alatta marad ennek az összegnek. Tehát a név nélkül heti rendszerességgel adott adomány kevésbé volt vonzó a gyülekezet számára, mint a névvel ellátott évente egy alkalommal befizetett adomány. A gyülekezet vasárnap istentiszteletre járó tagjainak létszámemelkedése, illetve gondolkodásmódjának megváltozása, valamint a közösségi élet átalakulásának folyamata jól látható a gyülekezet adakozási szokásainak megváltozásában is. Ez akkor lesz igazán figyelemre méltó, ha mellé tesszük a saját (tehát pályázatok, támogatások nélkül számított) bevéte-

gyatkozó külső források esetleges meglététől, másrészt a támogatások, pályázatok bevételeit is sokkal inkább a gyülekezet hosszú távú érdekeinek megfelelően tudjuk majd hasznosítani.

E

nnek a közös elkötelezettségnek, örömnek és a nagykorúvá vált gyülekezetnek egyik látható és kézzelfogható gyümölcse most ez a kiadvány is – immáron új szerkesztővel, Zilahiné Faragó Anitával az élén. Mindezek figyelembe vételével, ha összegezni kellene az elmúlt – valóban nem könnyű – időszakot, az Isten iránti hálán túl, azt mondanám, az olyan gyülekezetben, amely ilyen módon jeleníti meg a nagykorú hit értékeit, jó dolog lelkipásztornak lenni… Ferenczi Zoltán

2500000 2000000 1500000 1000000 500000 0 1985

1987

1989

1991

1993

1997

1999

2002

2004

2006

leinknek a növekedését. Milyen jövőképet rajzol elénk az elmúlt néhány év? a a fenti adatokat, folyamatokat értelmezni akarjuk, azt látjuk, hogy gyülekezetünk aktív tagjai mára felelősen érzik magukénak a gyülekezet közösségét, és felelősséget éreznek a gyülekezet jövője iránt is. Fontos változás, hogy az egyéni érdekek érvényesítésének helyébe ma már szinte döntő többséggel a közösségi érdekek és az együttműködés öröme került. A mai korban, hogy mi is a fontos az ember számára, talán két dologból láthatjuk a legnyilvánvalóbban: mennyi időt fordít rá, illetve, hogy képesek vagyunk-e áldozatot hozni érte. A ménteleki és hetényegyházi reformátusok ma már olyan közösséget alkotnak, amely nemcsak a szavaikkal, nemcsak a jelenlétükkel, nemcsak a vonzó programok, alkalmakon való részvétellel, hanem az aktív szolgálattal, az imádság biztonságával és erejével, a szeretetközösség megélésével és az áldozat vállalásával valóban bizonyságot tettek arról, hogy a többség számára valóban fontos ez a közösség.

H

S

őt! Ma már arra is reális esélye van ennek a kicsi gyülekezetnek, hogy – folytatva az eddig megkezdett utat – néhány éven belül önfenntartóvá váljék. Ha ezt elérjük, az azt jelenti, hogy közösségünk minden kiadását (fűtés, világítás költsége, gyermekmunka, kirándulások, gyülekezeti családos hetek támogatása, diakóniai és missziói munka, üzemanyagköltség, lelkipásztori, kántori díj, kisebb szükséges beruházások, adminisztrációs költségek stb.) maga teremti elő. Így egyrészt a gyülekezet élete nem függ majd az egyre fo13

2008. április

A következő nagyobb lélegzetű kiadványa gyülekezetünk első lelkipásztorának, Csikai Kálmán naplója lesz, amely a beiktatásától kezdve követi nyomon a gyülekezet életét, a mindennapi eseményeket és a presbitérium életét. Sorozatunk eddig megjelent külön kiadásai: B. Bíró Terézia A ménteleki református templom története (A leírás feljegyzi a ménteleki templom építésének törétnetét a ’10-es évektől a templom építéséig) * * * Tóth-Kása István jegyzete alapján A kecskemét-ménteleki református egyházközség rövid, vázlatos története (1924-69) *** Összefoglaló az adakozásról és a borítékos adakozás módjáról (ingyenes) *** Liturgika képzés ~ az istentiszteleti szertartásban résztvevő munkatársaknak (ingyenes)

MEGRENDELHETŐK AZ IRATTERJESZTÉSNÉL

J

ose Fernando Barboza Braziliában született. Ott járt iskolába. Tizenéves korában — sok más kortársához hasonlóan — elkezdett alkoholizálni és drogozni. Középiskolába járt, amikor egy bibliaosztás során őt is megajándékozták egy Újszövetséggel. Egyáltalán nem érdekelte, ki sem nyitotta, de tetszetős könyvecske lévén nem dobta el, hanem feltette a könyvespolcára. Évek teltek el. A szenvedélybetegsége miatt élete mélypontra került. Elvesztette jövőbe vetett reménységét és élni akarását. Szobájában ücsörgött, és kezébe került a kis Újszövetség. Elkezdte lapozgatni. A Jn. 8,24-en megakadt a szeme.” Ha nem hiszitek, hogy az vagyok aki vagyok, (ti. a messiás), meghaltok bűneitekben.”

E

z Pünkösd üzenete. Van lehetőségünk a céltévesztett, Isten nélküli életből az Isten felé fordulni! Így történt ez kétezer évvel ezelőtt, és így történhet ez ma is. Ezért lehetnek ma is gyülekezetek, és azon belül szolgáló, hitet, reménységet és szeretetet sugárzó emberek.

A

z ige szíven találta. Lázasan tanulmányozni kezdte a Bibliát. Három hónap múlva csatlakozott egy evangéliumi gyülekezethez, ahol elfogadta Jézus Krisztust személyes megváltójának. Három év múlva már tanulmányait folytatta, és ma mint misszionárius lelkipásztor, Peruban, Tarapota városban szolgál.

M

i történt ezzel a fiatalemberrel? Megváltozott! Az alkohol és a drog rabságából a céltévesztettségből (a bűnből) megtért, értelmet kapott az élete, újjászületett, és ma már szolgáló életet él. Az önmagáért élő emberből, másokat szolgáló ember lett.

M

i történt az első pünkösdkor? Tulajdonképpen ugyanez. Megváltozott az emberek élete. Először Jézus tanítványai változtak meg. A bezártságból színre léptek, a félelem helyett erőt, bátorságot nyertek. Péter apostol igehirdetésére, sokan, nagyon sokan szíven találva érezték magukat, és ezt kérdezték: ”Mit cselekedjünk atyámfiai férfiak?” Péter ezt mondta nekik: ”Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát.” (Ap Csel 2, 37-38)

H

ogyan lehetséges ez? Nem maguktól! Kegyelemből! Jézus Krisztus halála (áldozata), és feltámadása révén a Szentlélek munkája által. Jézus tanítványai élték át ezt a csodát először. Együtt jártak, éltek Mesterükkel, szemtanúi és később bizonyságtevői voltak áldozatának (szenvedésének és halálának), majd feltámadásának. Ők voltak azok, akik meggyőződhettek arról, hogy Jézus él. Mennyei testben megjelent közöttük. Mielőtt felemeltetett volna mindent elmondott nekik, ami fontos volt, hogy később emlékezzenek rá és értsék. Határozottan megmondta nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben, hogy átélhessék a Szentlélek kitöltetését (ApCsel 1,4-5). Jézus ígérete pünkösdkor beteljesedett, látványosan kitöltetett a Szentlélek. A látványt az emberek elfelejthetik, de a gyökeresen megváltozott életek bizonyságtételét nem. Így olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben a történeteket, a bizonyságtételeket arról, hogy a Lélek munkálkodott, az evangélium terjedt, az egyház erősödött, és ahol ez megtörtént, ott öröm és békesség támadt. Nem erre vágyik a mai világunk is? De mennyire! Hamar Norbert

PÜNKÖSDI GYÜLEKEZETI ESEMÉNYEK Május 11-én pünkösdvasárnap úrvacsorás istentisztelet Hetényegyházán 09.00 órakor Ménteleken 11.00 órakor Május 12-én pünkösdhétfőn Családi nap a Nyíri erdőben Szabadtéri istentisztelet 10.00 órakor, majd közösségi programok 14

2008. április

H

osszú és fájdalmas utat tettem meg idáig, míg felismertem — és most már elismerem — Isten dicsőségét. Születésemkor a római katolikus egyházban kereszteltek meg, és édesanyám unszolására 12 évesen elsőáldozó voltam. Sokáig ez nem jelentett számomra semmit, csak tradíciót, egy hagyományt. Amikor férjhez mentem, és 1988-ban megszületett első gyermekünk, Józsika, mérhetetlen boldogok voltunk, de csak másfél éves koráig, ugyanis akkor Szegeden a műszerek alapján szellemi fogyatékosnak nyilvánították őt. Az öröm ürömmé vált.

elég erős. Gyermekeim 2oo3-ban elsőáldoztak, és ezzel egy kicsit véget is ért a templomba járásunk. A mag, amit az Úr ültetett ugyan el volt vetve, de nagyon nehezen találta meg a fény felé vezető utat. A fordulópontot egy újabb betegség hozta meg. 2oo5 egyik őszi napján olyan rosszul lettem, magamnak hívtam ki a mentőket. Könyörögve kértem őket, hogy ne hagyjanak meghalni, tudom mi a betegség, még a kemoterápia alatt sem éreztem ilyet. Negyed óra múlva már rohammentő vitt be a sürgősségire. Egy éjszakát töltöttem ott, s miután nem derült ki, hogy mi a bajom, másnap hazaengedtek, hogy menjek el a körzeti orvoshoz.

E

H

PERÉNYINÉ KARÁDI MÁRIA át ez az-az „EGY” éjszaka, kkor kezdődött keresésem… kézenfekvő módon a ami megváltoztatta az Istennel való kapcsolatomat. A szorómai katolikus egyházban. Kerestem és kértem Istentől fiam gyógyulását, fejleszté- bámba teljesen egyedül hagyva félve, rettegve, remegve sének és fejlődésének lehetőségeit. Közben megszülettek egész éjjel csak imádkoztam és imádkoztam, néha elaz ikrek, Judit és Zoli. Így volt három gyermekünk, aki- szenderegve, majd felriadva, újból és újból könyörögve ket hitben igyekeztünk nevelni, mindenható Atyánk se- Atyánkhoz, hogy segítsen, mert van három gyermekem, gítségével leküzdve, megküzdve az akadályokat éltük akiket fel kell nevelnem, főleg Jocit, aki sérült. Imám mély volt és őszinte. életünket. 2oo1. októberében azonban minden megváltozott, ugya- Ekkor értettem meg, hogy ez próbatétel. Betegség vette nis mellrákot diagnosztizáltak nálam. Sajnos ekkor elkö- el a hitemet, s most betegség által találtam rá újra. Betölvettük férjemmel életünk egyik legnagyobb hibáját. El- tekeztem Szentlélekkel, meghallottam Isten hivó szavát. fordultunk Istentől! Ő cukros lett, én a műtét után kemo- Minden éjjel megköszönve ezt, arra kértem, hogy segítterápiát és sugárterápiát kaptam. Megkopaszodva azt sen egy olyan gyülekezetet találnom, ahol tanulhatom az hajtogattuk, hogy miért pont én, amikor hitben éltünk. igét, és hálámat élő szóval is kifejezhetem. A segítség Fájdalmunkban, elkeseredésünkben nem vettük észre, megjött. hogy csak mi fordultunk el Istentől, Ő ekkor is mérhetetógornőm, Karádiné Diószegi Anita hívására – aki lenül szeretett és segített bennünket. Testem meggyógyult ugyan, de a lelkem szenvedett. Űrt református – 2oo6 májusában elmentem egy istentiszéreztem. Hiányzott valami... de magamnak sem mertem teletre. Igazából még csak most köszönöm meg neki: bevallani, hogy drága mennyei Atyánkkal való kapcsolat Isten áldását kérem rá és családjára. Megtörtént a csoda. Újból és újból elmentem minden vasárnap és hétről hétvolt az. re. Sírtam és tisztultam, sírtam és tisztultam... A boldogalami újra elkezdődött formálódni bennem, mert ság könnyei voltak ezek, melyek még most is meghatmikor felerősödtem, mind a három gyermekemet nak, hogy írom e sorokat. beírattam hittanórákra. Eljártunk a misékre, Judit lá- Majd elmentem rendszeresen a bibliaórákra is. Isten nyommal pedig minden szombat déletőtt elmentünk megmentő szeretetét lelkipásztorunk, Ferenczi Zoltán énekeket tanulni. Elég intenzíven részt vettünk az egy- segített megtalálnom. házközség életben. mikor már hosszú idő eltelt, és rendszeresen jártam Csak az volt a baj, hogy a hitem még mindig nem volt az istentiszteletekre, bibliaórákra, fontos barátságok

S

V

15

A

2008. április

alakultak ki a gyülekezet többi tagjával, és már ehhez a közösséghez tartozónak éreztem magam, egy napon a lelkipásztorom feltette a kérdést, hogy nem akarok-e ennek a közösségnek, ennek a lelki családnak a tagja lenni. Úgy fogalmazott, olyan a mi közösségünk, mint egy család. Vannak családtagok és vannak vendégek. Én eddig csak vendég voltam, de családtagnak éreztem magam, és az is szerettem volna lenni. Így esett szó a konfirmálásról.

N

agyon megtisztelve éreztem magamat. Tavaly nyárra terveztük a konfirmációt, de mennyei Atyánk újabb próbatétel elé állított. A 2oo6. év végen gyomorrákot állapítottak meg nálam. A műtét 2oo7. január 21-re volt kitűzve. Tudtam, hogy nagyon hosszú út előtt állok, és azt is tudtam, hogy fizikailag egy darabig nem fogok felépülni, ezért már úgy akartam bemenni a kórházba szívem vágya szerint, mint református hitvallású keresztyén. 2oo7. január 14-én volt – és most is az – életem egyik

legszebb napja. Ekkor KONFIRMÁLTAM! A műtőbe a bibliaóra egyik énekének szavaival indultam: „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: ha tiéd Isten, tiéd már minden. Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: elég Ő néked.”

M

ost 2oo8. áprilisa van, és Isten mellettem van, és én Őbenne. Gyógyulásomat sokan látják, és csodálják. Még nincs vége, még nehéz a fizikai erőm visszanyerése. Bármit teszek, az Úr ereje tükröződik bennem. És a lelkem is nyugodt már. Jöhet akárhány próbatétel, most már semmi és senki nem veheti el tőlem, mert hiszem és vallom Jézus Krisztust, az élő Istent. Köszönöm, hogy leírhattam ezeket a sorokat. Áldás! Békesség!

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 8, 38-39)

Hivatásom során nagyon sok szomorú pillanatot élhettem meg a versenyek alkalmával, amikor a versenyző gyermekek nagyon kis része lehetett csak részese a győzelemnek. A vesztesek komoly lelki sérülésekkel távoztak, melyek olykor egész életre kihatva bélyegezték meg a gyerekeket. Néha mintha megfeledkeznénk a legalapvetőbb evangéliumi értékekről, amelyek át kellene hogy hassák egész lényünket, munkánkat, hivatásunkat, pedagógiánkat…

kalandtúra ékes bizonyítéka volt számunkra, hogyan lehet másképp összemérni a tudásunkat. Az együttlétre a megye jó néhány gyülekezetéből érkezett csapat. Kerettörténetünk a következő volt: egy lakatlan szigeten vagyunk, ahol különböző erőpróbák során gyümölcsöket kell gyűjtenünk, majd az a csapat, amelynek elegendő gyümölcse lesz, megvásárolhat ebből egy igazi hajót, melyen el tud menekülni *** a szigetről. Az erőpróbákon való jó teljesítéshez ismerni kellett a BibNagy örömmel hallottam először a liának azt a szakaszát, amelyet korákalandpedagógiáról. Annak a lehetőbban megadtunk a jelentkező csapaségéről, hogy hogyan küszöbölhettoknak, mert minden feladat ehhez jük ki az egyke győztesek dicséretét. kapcsolódott. A tízegynéhány álHogyan lehet közösségben, egymáslomás különböző helyen és formában került elhelyezésre. ra figyelve, egymást erősítve, de mégis tudásunkat összemérve, a játék élményében közösen tanulva, együttmű- Volt távcsővel a teplomtoronyból egy távoli szöveg elolvasása, frigyládacipelés, harciszekértolás, élő baálszobor ködve közösségben maradnunk. állítás. Ezek a próbák nem kis papírfigurákból álltak, hanem *** valóságos, igazi kellékekből. A gyerekek végigjárták a folytatás a 18. oldalon! A Ménteleken tavaly tavasszal megrendezett próbákat, melyeket láthatóan nagyon élveztek, hiszen „egyházmegyei hittanverseny” álnéven megvalósult -

Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét (Gal 6,2.)

16

2008. április

fő célként tűztük ki, hogy a A “hittanverseny” megszervezésénél megismertessük Sámuel résztvevő gyerekekkel tartalmilag tályuknak megfelelő módon), I.könyvének 1-19 fejezetét (korosz üket, illetve hogy élményfejlesszük együttműködési készség k nekik. szerű, játékos együttlétet biztosítsun Bányai Sándor kalandpednk, Fő segítségünk, ötletgazda mesterü gáló gyülekezeti tagjaink agógus volt. Gyermekmunkában szol ndpedagógia lényegéről. egy kis továbbképzést is kaptak kala tak, és gyülekezetünk tagjai Az előmunkálatok több héten át foly efogásukról. szerintem újabb bizonyságot tettek össz veztek délutánra, ami 11 szer st ozá Voltak, akik kézműves foglalk változatos emlékek varázsocsoportban folyt, és eredményeképp amik, hajtogatott lufik, virálódtak a gyermekek kezei közül: orig agdíszek, festett üvegek, gdíszek, dekopázsolt kavicsok, agy ből… és vidám festett faragott játékok, ékszerek gyöngy arcocskák. etésére készültek, mások a Voltak, akik egy-egy állomáshely vez tak, takarítottak. vendéglátásról gondoskodtak, vásárol érkezett meg a színes gyerekEljött a nagy nap. Szinte egyszerre A csoportok pillanatok alatt had és ellepte a templomparkot. egymással. Regisztráció, elvegyültek, barátkoztak, játszottak tt a versenynek nevezett csoportbeosztás után kezdődhete káosznak tűnhetett, mert a kalandtúra, ami egy kívülálló számára ik helyről a másikra, ahol gyerekek csapatosan szaladgáltak egy y frigyládát cipeltek, vagy élőalakos baálszobrot építettek, vag plomtoronyból kémlelték az harciszekeret toltak, énekeltek, a tem n azt csinálták, amit kellett. igei üzenetet…stb. De ők pontosa - élményekkel teli hagyták el Fáradtan - visszajelzéseikből ítélve délután Ménteleket. Számunkra is tanulságos volt ez a nap. Látni azt, ahogy a gyerekek sokkal gyorsabban reagálnak és fogadnak be új dolgokat. Látni, ahogyan félreteszik megszerzett egyéni javaikat, hogy beadhassák a azt, hogy a közösbe. Gyakorlatban is tapasztalni ek a hitokminden érzékszervükre ható élmény tatásban is követendők lennének. Csipakné Kolmann Ágnes hitoktató

geten i z s n a l t a k a l Kaland a

17

2008. április

végre gyermekszerű játék volt az egész, mégis a teljesítéshez komolyan kellet alkalmzni mind az elsajátított ismereteket, mind az együttműködési, problémamegoldási készségeket. Ezután sok-sok gyümölccsel meggazdagodva kezdődhetett a hajóvásárlás.

Mindenkinek össze kell adnia a gyümölcsét ahhoz, hogy meg tudják venni a hajót! A gyerekek összeadták szerzeményeiket, majd nagy örömmel tódultak fel a hajóra, amit közösen szereztek meg. Végre nem csak néhányaknak adatott meg a győzelem öröme, hanem mindnyájuknak.

*** *** Ez a hajó körülbelül 20-25 m hosszú és 4-5 m széles, 3 m magas „ladikocska” volt. Az árverésen megvásárolhatók voltak először a hajó részei (árboc, kormánykerék, vitorla, stb.). Hiába ügyeskedtek a gyerekek, összeálltak néhányan, ám senkinek sem volt annyi gyümölcse, hogy minden részt meg tudott volna venni. A feszültség egyre nőtt, hiszen mindenki nagyon szerette volna már elfoglalni a hajót, és győztesnek kikiáltani magát, de még a legfontosabbra senki nem gondolt! Ugyanis az egyedüli győzelemnél sokkal gazdagabb, ha közösen érünk el valamit. Kb. fél órás huzavona után egy

Még valami nagyon fontosat is megtanultak a gyerekek a játék során, mégpedig azt, hogy az egyéni versenyeredményeknél sokkal örömtelibb a közösen megszerzett jutalom. Ahol az egyik gyengébbnek tűnik másban ő lesz az erősebb. Abban a közösségben, ahol az erősebb képes arra, hogy megtanulja hordozni az akkor éppen gyengébbet valóban gazdagodunk egymás által. Az ilyen közösségben nincsenek szomorú vesztes gyermekek, és nincsen szuper ügyes, szerencsés és irigylésre méltó győztesek sem, akik között örökre szakadék keletkezhet. Helyette egy szeretetteljes közösség formálódik, ahol megférnek a gyengék és az erősek együtt. Ferencziné Bodor Csilla

kisfiú rájött a lényegre, és azonnal közölte a többiekkel:

Gyülekezetünk új tagjaként, mikor először hallottam, hogy hittanverseny lesz, a hátam is borsódzott: szegény gyerekek! Lelki szemeimmel láttam a terembe zárt gyermekeket, a teszteket, a papírt, ceruzát görcsösen markolászó kis kezeket. Igyeke ztem is távol maradni, de ez nem tartott sokáig. A rémkép gyorsan szertefoszlott, már a címe is kíváncsivá tett: Kaland a lakatlan szigeten ! A gyerekeknek izgalmas feladatokat kellett megoldani, amelyhez bibliaismeretük (Sámue l 1 könyve) nyújtott segítséget. A csoportok állomásról állomásra járva állandóan mozgásban voltak, nyüzsögtek, vidá m gyermekkacaj hallatszott innen is, onnan is... A tava szi meleg napsütésben ez az önfeledten együtt ünneplő , boldog, vidám gyereksereg volt a fizetsége, aján déka, bizonyítéka annak a lelkészi és munkatársi össz efogásnak, ami a háttérmunkában szintén az együttm űködésben mutatkozott meg (pont úgy, mint a gyerme keknél). Játékosság, vidámság, élményszerűsé g, mozgalmasság jellemezte az egész napot. Köszönjük a finom süteményeket, az ebédet, a délutáni kézműv es foglalkozásokat. Gratulálunk, és köszönjük, hog y így is lehet hittanversenyt szervezni! Hamarné Csorba Etelka

18

2008. április

Kara Sándor emlékére Méltán lehet minden ménteleki református büszke arra, hogy a korábbi presbiterek között olyan őrállók voltak gyülekezetünkben, mint Kara Sándor bácsi. Halála előtt néhány hónappal még interjút adott nekünk. Őrá emlékezve, ebből a beszélgetésből szeretnénk néhány részt felidézni. : Sándor Bácsi, hogyan és mikor kezdődött életében a szolgálat? K.S.: Azt mondhatom, hogy már gyerekkoromban, amikor Bíró Teréz tanítónő kinevezett engem énekfelol-vasónak. Hiszen nem volt mindenkinek énekkönyve, csak egy volt. Mindig az én feladatom volt előolvasni részenként. A többiek meg így tanulták meg. Suttyó legénykoromban nálam is volt egy kis szünet, de hamar visszataláltam a gyülekezethez. Csikai nagytiszteletű úr idejövetele után nemsokára presbiternek javasolt engem is, és a gyülekezet elfogadott.

:

Milyen feladatokat tetszett vállalni? K.S.: Fő feladatom volt a gyülekezeti pénztár vezetése, de ez mellett évekig a gondnoki szolgálatot is én láttam el. 15 évig egyházmegyei küldött is voltam.

Voltak nehéz időszakok a szolgálatában? K.S.: A pénzügyek vezetése, a jelentések mindig rendben voltak. De voltak olyan idők, amikor szinte teljesen magamra maradtam mindenféle feladattal. Nemigen volt más, aki szolgálatot vállalt és végzett. Ami-kor Tóth-Kása tiszteletes úrék elköltöztek, egy ideig nem lakott senki a parókián. Boltból hazafelé menet, mindig megálltam ott, körbenéztem, meglocsoltam, kapáltam, vagy amit éppen kellett. Csőszné Marikát - harangozónkat - is sokszor ott találtam, ő is meglátta a munkát magától, végzett a kertben mindent, amit csak bírt. A presbitérium és Tóth Kása tiszteletes közel 40 évvel Nehéz időszakok voltak ezelőtt. Kara Sándor bácsi első sor bal szélén. azok is, mikor a temp19

2008. április

:

lom és a parókia renoválásra, felújításra szorult, vagy valamit korszerűsíteni, beszerezni kellett, mert a perselypénzekből, egyházfenntartói járulékokból, ezekre nem tellett. Ekkor találtuk ki a borítékos adakozást. A gyülekezeti tagokhoz elvittük a beszámozott borítékokat, ebbe tették az 50 vagy 100 forintjukat, ki mennyit tudott, és vagy bedobták a perselybe, vagy személyesen adták át. Sokszor a szolgálat legnagyobb részét a gyűjtés tette ki. Ez nehéz volt. Azokban az időkben még nagyobb volt a szegénység. : Sándor Bácsi! Nem érezte úgy időnként, hogy feladja, nem csinálja tovább? K.S.: Nem, nem. Isten mindig adott elég erőt. Volt egy pár év szünet a szolgálatomban, de az kényszerszünet volt, amikor katonának vittek, és három évig fogságban voltam. : Melyik időszakokra tetszik legszívesebben visszaemlékezni? K.S.: A barátságra, ami Tóth Kása tiszteletes úrhoz kötött. Hetente többször is mentünk a tanyavilágba bibliaórát tartani. Pista barátom általában útba ejtett engem, csatlakoztam hozzá, mikor bírt, akkor a feleségem is, és mentünk együtt gyalog akár 5 km-t is. Az emberek örültek, szívesen fogadtak bennünket. Az egész 53 éves szolgálatra szívesen emlékezem vissza, mert jól éreztem magam ebben a gyülekezetben, mindenkivel ki tudtam jönni. Három lelkész mellett tettem a dolgom, mindenkire szívesen gondolok. : Hogyan tetszik emlékezni a templom építésére? K.S.: Amikor még Ménteleken nem volt templom, havonta egyszerkétszer az alsó-ménteleki iskolában volt istentisztelet. Mi apukámmal vasárnaponként bejártunk a kecskeméti templomba gyalog, csizmánkat a vállunkra vetve. Az akkori technikával bizony nehéz, sok em20

bert próbáló feladat volt a templomépítés. A téglát az örkényi téglagyárból hozták. A fagerendák Erdélyből származnak. A Tiszán tutajon jöttek, Lakiteleknél rakták ki. Oda kellett érte menni — jobb híján lovaskocsikkal. Sok ember összefogására volt szükség, jól meg kellett szervezni. Egy lovaskocsi például csak az abrakot szállította a hosszú útra az igavonóknak. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a fő gerendát, ami több mint 20 méter hosszú volt, hogyan hozzák el lovaskocsival. Találékony ember a magyar, szokták mondani... Magyarázta nekem Sándor bácsi, hogy több lovaskocsit szétszedtek, kettőnek az első kerekeit előre tették, a hátsó kerekeket meg hátrább. Ekkor már egyre rosszabbul lehetett érteni Sándor bácsi szavait, de segítségképp Marika néni, és Mihály bácsi (Sándor bácsi lánya és veje) is magyarázta nekem, hogy miként oldották meg a feladatot. Így kellemes családi beszélgetéssel zárult az interjú. Misi bácsi mesélte, hogy az ő édesapja is részt vett ezen. Darányi Feri bácsi régen sokat mesélt erről a különleges szállítmányról gyermekeinek, amivel nagyon nehéz volt kanyarodni, de azért eljutott Méntelekre. Bizony sokat köszönhetünk templomépítő elődeinknek, s mindazoknak, akik szolgálatukkal, imádságukkal, adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy Ménteleken van templom és lehet gyülekezet. Azt gondolom, sokat tanulhatunk az ő életük, munkájuk megismerésével. A riportot készítette: B. Kisné Edit

Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek az ő hitüket! (Zsid 13,7)

2008. április

Karácsonykor még találkozhattunk, otthonában látogattuk meg Józsi bácsit, gyülekezetünk lelkipásztorával és kánto-rával. Családja körében örömmel és sze-retettel fogadtak bennünket. Rövid igeol-vasás és magyarázat után énekeltünk és imádkoztunk, majd közösen úrvacsoráztunk. Zilahi Kálmán hozta a hordozható templomi orgonát is, s a kis szobában kísérte az éneket, mint a templomban, ahová olyan szeretettel jött mindaddig Lisztes bácsi, amíg ereje engedte. Ám a testi erő elfogyott, teljesen legyengült. De a hit és derű megmaradt. Látogatásunk után néhány napra jött a hír, hogy a ménteleki gyülekezet egykori gondnoka, közösségünk évtizedeken keresztül egyik leghűségesebb tagja, Lisztes Józsi bácsi meghalt. Sokan ismerték, és szerették őt. Emlékezzünk most rá közösen!

Józsi bácsi közel fél évszázadig volt egyházközségünknek hűséges tagja. Hitbeli épülése során hamar felismerte a szolgálat örömét és fontosságát. Négy évtizeden keresztül volt presbiter. A hűség, szeretet és alázat jellemezte életét a gyülekezeten belül és kívül is. Pedig nem voltak könnyűek mindennapjai. A nehéz munka töltötte ki hétköznapjait, de az Úr napján, a vasárnapokon, örömmel jött Isten házába, messziről lovas kocsival vagy kerékpárral. Halk szavú, csöndes, de vidám és kedves embernek ismerhettük meg. 18 évi gondnoki szolgálata alatt, úgy tudott figyelni Isten szavára, hogy amit megértett, azt mindig igyekezett tettekké formálni. Nem akarta ő túlharsogni Isten szavát, csak továbbadni azt másoknak. Isten Áldását kérjük szerettei életére! B. Kisné Edit

Wreni Fichter (jobbra) Kínában is szolgáló misszionárius köszönti a megromlott egészsége miatt lemondott, de gyülekezetünk évtizedeken keresztül hűségesen kitartó gondnokát, Lisztes Józsefet. A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA. 6044 Hetényegyháza, Csillagfény u. 1. Tel: 76/32-87-86; 30/638-33-57. E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Ferenczi Zoltán lelkipásztor Szerkesztő: Zilahiné Faragó Anita Munkatársak: B. Kis Józsefné, Csipakné Kolmann Ágnes, Ferencziné Bodor Csilla, Hamar István, Hamarné Csorba Etelka, Hamar Norbert, Juhász Mária, Molnár Kata, Molnár Róbert, Nyíri Györgyné, Oravetz Anett, Perényi Judit, Perényiné Karádi Mária, Peszmet Imréné, Schlégl Annamária, Serbán Csilla, Tóth Kása Balázs, Tóth Kása Sarolta, Vörösné dr. Kis Andrea, Zombory Klára 21

2008. április

Református családba születtem, és Aztán megláttam azt is, hogy először kisgyermekkoromban hitpótolható vagyok. Mi emberek megkaptuk tanórákon érintett meg az a különös azt a szabadságot, hogy a mi személyes dönlégkör, amelynek az emléke még tésünk az: akarunk-e helyzeteket felismerni, szokásainkon változtatni, vagy mi magunk ma is kísér. változni, tanulni. Igen a változás, változtatás Az akkori ágasegyházi gyülekezetben is rendszeresek voltak a nem könnyű, sokszor végződik kudarccal. A szórványtelepüléseken tartott házisaját döntésünk az is, hogy újra kezdjük-e, istentiszteletek, amit id. Bagi Lászmeglátva mit rontottunk el, vagy feladjuk. ló tartott. Ő és felesége is mindig Nem akartam feladni, és nem akarok már nagyon nagy szeretettel tudott közeversenylóként futni. Kerestem valamit, amit ledni az emberekhez. Éppen 30 éve ha szavakkal írnánk le: csend, békesség, végkonfirmáltam, de nem értettem meg telenség, nyugalom, átölelő szeretet, szabadigazán a lényeget. Aztán más dolság. Nagyon sokat kell még nekem is dolgozgok lettek fontosabbak: munka, nom, de más lett a fontossági sorrendem. barátok, társkapcsolatok kereséNem akkor megyek el a gyülekezeti alkalse…, és szinte mindannyiunkat makra, ha minden el van végezve, és ha majd marad időm. Tudom abbahagyni a dolgaimat, „szétszórt a sors, mint szél a port". és elmenni a közösségbe, tanulni, gondolKecskeméten a református templomban mondtam ki az esküt férkodni, szeretni és szeretetet is kapni. Zombory Klára jemmel, de nem kerestem az Isten Az én életemben Jézus felé az út tényleg kapcsolatát. Túlzottan el voltam lassú vándorlás vasárnapról vasárnapra, gyüfoglalva környezetem szépítgetésével, gyerekeim nevelésével, lekezeti hétről gyülekezeti hétre, bibliaóráktól biblia órákig. iskoláztatásával. A nővéremtől minden évben kaptam Bibliaol- Már nem csak "vallásos vagyok a magam módján", hanem igavasó kalauzt, de nem értem rá kinyitni a Bibliát, és nem értem zi szívvel és lélekkel hívő szeretnék lenni. Jézus az ő jelenlétét a gyülekezetnek adta, nem pedig a magárá imádkozni sem. Közben felépítettünk egy nagy gazdaságot a férjemmel, amit ő nyos hívőknek. A Szentlélek sosem árad egyetlen emberre, vezet, én pedig a háttérmunkás vagyok. Versenyló természettel mindig csak közösségre. Így ismertem fel, hogy az Istennel születtem, sürögtem-forogtam, intéztem, csináltam, bizonyítani való élő kapcsolat a gyülekezetben, az egymásért való imádságban, a bibliaolvasásban és a szolgálatban jön létre. Az imádakartam, fontos akartam lenni. Már 13 héve, hogy meghalt az anyukám. Ekkortól futottam ságom röviden: "Uram hordozz az öledben akkor is, ha ellenkeapukámhoz is segíteni. Aztán fizikailag is korom ellenére na- zem, hogy fölvegyél." gyon elfáradtam. Ennek a nagy futkosásnak nem sok öröme volt. Kiábrándult, elfásult, csalódott lettem, és nagyon sajnáltam magamat.

Teológia és geológia: ég és föld! ...vagy Ég és Föld? Van úgy, hogy az ember keze megtorpan a klaviatúra fölött, amikor az ég, föld, hold stb. szavunkat le kell, hogy írjuk. A bizonytalanság oka az, hogy ezek mind tulajdonnevek, mégis – mint tudjuk – kisbetűvel írandók. Hogy jobban megérthessük ennek az okát, érdemes visszatekintenünk, hogy is alakult ezeknek a szavaknak az írásmódja. A korabeli világkép – amely a régieket jellemezte – lényegesen különbözött a maitól. A régi ember számára a föld nem az űrben keringő bolygó volt, hanem az a szilárd talaj, amelyen legeltetett, meg amin kaszált. A hold, a nap is úgy, mint a csillagok az ég díszítőelemei voltak. Így a régiek gondolkodásmódjában mindez köznévi, nem pedig tulaj-donnévi értelemben volt használatos. Úgy alkalmazta ezeket a

Szakmai szövegben természetesen más írásmóddal találkozunk. Ha egy tudományos publikáció íródik a Nap kitöréseiről, vagy a legutóbbi űrszondáról, amely a Holdon járt, vagy a közelmúltbeli kutatásról, amely a Föld légkörének megváltozásáról tudósít – szinte érezzük – a kisbetűs írásmód megváltozik, hiszen a szavak égitestek tulajdonneveit jelölik. Természetesen a mai kor emberének világképét már a tudományos kutatások támasztják alá. A nyelv egyfelől nagyon gyorsan változik, másfelől – mint esetünkben is – mégis évszázados szemléletet tükröz. Ég és föld a különbség… - czi -

szavakat, mint a hegy, tó, felhő kifejezéseket. 22

2008. április

RENDELŐ Végre itt a tavasz! Rügyezni kezdenek a fák, előbújnak a tavaszi virágok, énekelni kezdenek a madarak. Igen ám, de a mi szervezetünk „téli álmából” ébredve csak lassan tér magához, ilyenkor a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb. Vitaminraktárai kiürültek (ha egyáltalán fel lettek töltve), ellenállóképessége nagyon alacsony. A melegedő időben jól szaporodó, erős kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák…) hamar betegségeket okozhatnak. Nem könnyű kiválasztanunk ebben a változékony időben a megfelelő ruházatot sem, amely szintén elősegítheti a fertőzések kialakulását. A hatékony védekezés legfontosabb eszköze a megelőzés: támogatni kell a szervezet ellenállóképességét (idénygyümölcsök, zöldségfélék, savanyított zöldségfélék, vitaminok – elsősorban C-vitamin 500-1000mg/nap – és immunerősítő - pl. Béres csepp - fogyasztásával) kerülni kell a zsúfolt helyeket, hiszen itt nagyobb a veszélye annak, hogy mástól elkapjuk a fertőzést, be kell tartanunk a higiénés szabályokat (kézmosás, zsebkendőbe tüsszentés, papírzsebkendő használata…) rétegesen kell öltözködnünk, figyelve arra, hogy a hőmérséklet emelkedése esetén megszabadulhassunk néhány ruhadarabtól, és ha szükséges, újra magunkra ölthessük. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy fertőzéses megbetegedés csak akkor alakulhat ki, ha a szervezetünk ellenállóképessége csökkent, ha olyan erős kórokozóval találkozunk, amely képes betegséget okozni, ha van olyan hely, ahol a kórokozó a szervezetünkbe tud jutni. Segítheti (de ez nem elegendő) a betegség létrejöttét az úgynevezett „hajlamosító tényező”, mint pl. a hideg fagyi, hideg föld, vagy lépcső, huzatos szoba stb. Mi a legfontosabb teendő, ha a fertőzés kialakult? VÍRUSFERTŐZÉS ELLEN MA NINCS GYÓGYSZER! A szervezet vagy legyőzi a betegséget, vagy nem. A vírusfertőzések gyors lefolyásúak, heves tünetek formájában jelentkeznek. Pl. fejfájás, hasfájás, izületi fájdalom, hányás, hasmenés, magas láz stb. A tünetek a második naptól enyhülnek, majd meg is szűnnek.

Mit kell tennünk? Támogatni a szervezet védekezését, könnyű étrendet fogyasztani, sok folyadékot inni, és lehetőleg sokat feküdni. A lázat csak akkor kell csillapítani, ha nagyon megviseli a szervezetet (pl. tartósan 39,540oC körüli hőmérsékletre emelkedik). Ha a láz a harmadik napon sem csökken, akkor egészen biztosan baktérium okozza a bajt. Ekkortól (és csak ekkortól) indokolt antibiotikum szedése, szigorúan az orvos által rendelt adagban, és az általa meghatározott ideig. Az indokolatlan, fegyelmezetlen antibiotikum-fogyasztás súlyos károkat okoz a szervezetben. (Pl. károsítja csontvelőt, vérszegénységet okoz, ezáltal a szervezet ellenállóképessége nagymértékben csökken, amely újabb betegségek kialakulásához vezet.) Baktérium okozta betegség kezelése sem mindig egyszerű. Ha a szedett gyógyszerre a szervezet nem reagál 1-2 napon belül, keressük fel orvosunkat, és tájékoztassuk erről. Valószínűleg más antibiotikum szedését fogja elrendelni. Ne feledkezzünk el a szüleinktől tanult ápolási teendőkről sem! Ne fukarkodjunk a jó szóval, figyelmességgel, gyengédséggel! (A lélek ápolása legalább olyan fontos, mint a testé.) Használjuk torokfájás esetén a dunsztkötést, a hagyma teát, hársfateát (ügyelve, hogy a citromot Cvitamin pótlásra, csak akkor tegyük bele, ha már langyos), láz esetén hűtőfürdőt. Itassunk betegünkkel gyümölcslevet, etessünk gyümölcsöt, befőttet, húslevest. De ne kapjon a betegség alatt tejet, mert ez fokozza a nyákképződést, beszűkíti a légutakat, ezáltal nehezíti azok átszellőzését, akadályozza a gyógyulást! Azzal fejezem be, amivel kezdtem. Végre itt a Tavasz! Hamarosan megjelennek a szezon első gyümölcsei, zöldségei. Fontos tudnunk, hogy szervezetünk akkor kapja a legnagyobb segítséget, ha az évszaknak, saját éghajlatunknak megfelelő táplálékot fogyasztjuk.

3-4 nagyobb fej (lehetőleg vörös) hagymát lefedett lábosban sokáig forraljunk. A hagyma hatóanyagának (pektin) kinyerése hosszas forralást igényel! A kihűlt levet szűrjük le. A barnás meglehetősen rossz ízű, keserű teát sok mézzel ízesíthetjük, amely kitűnő ellenszere a köhögéssel járó légúti megbetegedéseknek. 23

2008. április

A családos hét célja, hogy használható, érthető, a gyakorlati keresztyén életben is alkalmazható választ keressünk a következő nem könnyű kérdésekre: hogyan hatnak hitvallásaink az önmagunkról alkotott képünkre, hogyan hat énképünk hitbeli meggyőződéseinkre, milyen kapcsolat van ember- és istenképünk és vallásos felismeréseink között? emberkép

istenkép

tanítás

A héten nem célunk véka alá rejteni a nehezebb kérdéseket sem, amelyek valamilyen oknál fogva a gyülekezetek életében ritkán kerülnek terítékre. Ilyenek pl. a kánonkérdés, azaz, hogy ki, miért, hogyan rendezte a Biblia sorrendjét, és vajon megbízható-e ez. Így foglalkozunk a Szentháromság kérdésével, azaz, hogy ha ez a szó nincs benne a Bibliában, hogyan

lehet az egyház központi tanításának tenni. Nem kerüljük meg a megtérés témakörét sem, hiszen annyi vita tárgya, hogy kiről, ki és mi alapján mondható el, hogy hívő. Az úrvacsora rengeteg rendezetlen dilemmát hagy a hívők fejében és szívében: csak hogy egyet említsünk, ha nem érzek semmit az úrvacsora vétele során, vajon hatással van-e rám, egyáltalán hogyan hat. A hét címe is ez: „Hogyan hat…?” A családos hét nem rejtett célja, hogy a 70 jelenlévő felnőtt tagja olyan „kemény falatokat” kapjon, amely „feltálalására” a hagyományos gyülekezeti keretek között nem mindig nyílik lehetőség. Napközben – ahogy azt már megszokhattuk – interaktív feladatokkal valósítjuk meg a kitűzött célokat. Tehát nem egy valaki mondja el a tanítást, hanem közösen járjuk végig az utat, tele vidám, érdekfeszítő, elgondolkodtató feladatokkal, vitával, beszélgetéssel. Megtekintünk egy filmet Júdás evangéliumáról. Végiggondoljuk, milyen hatással van a mindennapjainkra az, ahogyan a fenti kérdésekről gondolkodunk. Természetesen a gyermekek, ifjak számára idén is külön programmal gondoskodunk. A délutáni kirándulások után istentisztelet, majd az apartmanok esti vendéglátása zárja a napot. Ferenczi Zoltán

A CSALÁDOS HÉT TÉMÁI Isten írta a Bibliát, vagy emberek? Lehet-e valaki mással önmaga…? Isten-e a keresztre feszített? Ki mondja meg, hogy ki a hívő? Mit várjak az úrvacsorától?

~ az inspiráció ~ a Szentháromság ~ a krisztológia ~ a megtérés kérdésköre ~ a sákramentumok

Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz között való klülönbségtételre. (Zsid. 5,14)

Gyülekezeti családos hét Monoszlón

2

008. tavaszán írni az elmúlt nyári táborról nem kis feladat. Az élmények már nem annyira frissek. Zselickisfalud, Debrecen, Pápa után nagy izgalommal készültünk Monoszlóra. Filmkockák képei peregnek le előttem. Mindegyik alkalom más és más miatt jelent sokat. Az első gyülekezeti hét a kíváncsi várakozás miatt: vajon milyen lesz? A második amiatt, hogy az első után miben lesz más. A harmadikban egy időutazást tehettünk az I. századba, Monoszló pedig elsősorban a hely varázsa miatt, hiszen a Káli-medence hazánk egyik legszebb vidéke. 40-en indultunk útnak egy augusztusi vasárnap délután Monoszlóra, ahol a szállásunk a református egyház erdei iskolájában volt. A közös megérkezés után rövid eligazítás következett, majd mindenki megkereste a szobáját. Az első meglepetés itt ért. A lakosztályunk – nyugodtan mondhatom – királyi volt. Ettől egy kicsit zavarba jöttem, de közben arra gondoltam, ha ez ilyen jó, akkor a folytatás bizonyára még jobb 24

lesz. Nem csalódtam. Igazán sok minden várt ránk. A délelőtti csoportos foglalkozások témája az együttműködés volt. Három csoportban folyt a munka: a „Kivagyiak”, az „Írástudók” és a „Pár(t)oskodók” csoportjában. Már első alkalommal a Kivagyiakhoz kerültem, ahol Centgráfné Mucsi Zsófia lelkész vezetésével különböző konfliktushelyzeteket próbáltunk nagy igyekezettel megoldani, valamint tanulgatni és megtapasztalni azt, hogyan lehet egymás terhét hordozni. Az Írástudók csoportvezető nélkül először kissé tudatlanul, később már egyre jobban oldották meg a feladatokat. A Pár(t) oskodók csoportjában egyik alkalommal sikerült felborítani a rendet. Nagyon sokan a Pápáról már jól ismert Takács Péter pszichológussal szerettek volna együtt lenni, jómagam is. Az ő vezetésével kerülhettünk közelebb magunkhoz különböző szempontok alapján. Most is jól „megdolgoztatott” bennünket, ha nem is a korábbi látványos toronyépítéssel, de egy kis „belsőépítészettel”.

2008. április

D

élutánonként Hamarné Etelkának és Norbertnek köszönhetően sok kaland várt ránt. A Káli-medence több nevezetes helyén megfordultunk. A Hegyestű tetejéről pillanthattunk le a Balatonra. Kővágóőrsön elmerülhettünk a kőtengerbe, majd fáradalmainkat Hamar Jánosék házában pihenhettük ki, aki kalauzunk volt. Salföldön megismertünk egy katolikus lelkészből lett, Budapestről odatelepült festőművészt. Gyönyörködtünk a népi építészet szebbnél szebb házaiban. Jutott idő balatoni fürdésre is, megmászhattuk a Szentgyörgyhegyet. Itt a szabadban tartottuk meg az aznapi istentiszteletet Aaron Stevens vezeté-sével. Utána a bátrabbak feljutottak a bazaltorgonákig. A templomromot ugyan nem találtuk meg, de úgy gondolom, a végén ezt már senki nem bánta. Ti-hanyban kiki kedve szerint nézelőd-hetett, kereshette a visszhangot. Aki nem találta meg, az a Gyurit kereste. Esténként istentisztelettel zártuk a napot a monoszlói templomban, ahol a meghívott lelkészek és Norbert szolgáltak. Lelkészünk, a hét második felére kissé felépüt betegségéből, és ismét közöttünk lehetett. Norbert szolgálata mindannyiunkban mély nyomot hagyott. A „közeledjetek az Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok” (Jak. 4:8) ige üzenete átjárta a szívünket. Vacsora után imaközösségben dicsőítettük az Istent az általunk készített imafalnál, ahová az első nap felírtuk imatémáinkat. Akinek volt ereje még ezek után, sétálhatott, beszélgethetett, a fiatalabbak pedig Écsi Anikó és Nagy Dóri segítségével énekelhettek. Écsi Anikó vezette az ifjúsági csoportot is. Az utolsó este ünnepeltük meg Gyuri születésnapját, amely mindannyiunk közös öröme volt. Jól éreztük magunkat, sok örömmel, tapasztalattal gazdagodva tértünk haza, ahol a gyülekezeti életben élesben gyakorolhatjuk tovább az együttműködés különböző formáit. Nyíri Györgyné

gok és új ismeretségek. Abban biztos vagyok, hogy ezt a hetet sosem fogom elfelejteni. Perényi Judit

S

zeretném elmondani, hogy szerintem miért jó és érdemes részt venni ezeken a gyülekezeti heteken. Nekem évek óta megadatott, hogy részese lehettem ezeknek a csodálatos és sok szép élménnyel teli alkalmaknak. Túl azon, hogy olyan gyönyörű helyeket láttunk, mint a Hegyestű, Kőtenger, számos olyan embert is megismertünk, akiktől játékos formában sokat tanulhattunk. Különböző csoportos foglalkozások keretében bibliai történeteket felhasználva, elemezve önismereti tréningeken vehettünk részt. Jobban megismerve önmagunkat, képességeinket könnyebben megtaláljuk a helyünket és feladatainkat a gyülekezetben is. A hétköznapokban kevés az idő olyan őszinte beszélgetésekre, olyan csodálatos családi, baráti hangulat kialakítására, mint ezeken a heteken. Ilyen volt Monoszló és környéke, ahol a csend, a nyugalom és a színvonalas ellátás a komfortos szállás mind hozzájárult, hogy lelkileg feltöltődve élhettük meg ezt a hetet. Annyi sok szépet és jót ismertünk meg egymásban, komoly barátságok keletkeztek, azóta is egymásra őszintén odafigyelve éljük napjainkat. Nagy köszönettel tartozunk azoknak a lelkészeknek és más szakembereknek, akik a pihenés közben is azon fáradoztak, hogy épüljön, és lelkiekben gazdagodjon a gyülekezetünk. Peszmet Imréné

M

ikor Anita megkért, hogy írjak az újrainduló Szószólóba arról, hogy mi tetszett legjobban a monoszlói gyülekezeti héten, mire gondolok vissza a legszívesebben, rögtön visszarepültem gondolatban fél évet, augusztus elejére, és sorra tolakodtak elő az emlékezetembe a képek, érzések. Ezek nem időrendbe kerültek elő, mint általában az emlékekkel lenni szokott, és ezért itt sem ragaszkodnék a kronológiai sorrendhez. Legkedvesebb emléket nem tudok mondani, de nem azért, mert egyetlen eseményre sem emlékszem vissza szívesen, hanem épp azért, mert több is van. Már magára a helyre is szívesen gondolok vissza, egy erdei iskola egy nyugodt kis faluban szőlőültetvények, erdő, dombok, friss levegő. Eszembe jut Hamar Norbert egyik esti istentisztelete, ami annyira szívhez szóló volt, többen a könnyeikkel küszködtek — én legalábbis biztos. A rögtönzött gitáros este is nagyon jól sikerült, elő-

T

avaly nyáron voltam először gyülekezeti héten. Izgatottan vártam, tele kíváncsisággal, az evangéliummal kapcsolatos kérdésekkel. A délelőtti foglalkozások mély nyomot hagytak bennem. Sok kérdésemre választ kaptam. Meglepett a gyülekezeti tagok nyíltsága, őszintesége, és örültem, hogy engem is megtiszteltek ezzel. Az együttműködésről szólt a hét. Együttműködés egymással és Istennel. Úgy érzem, sikerült megtanulnom ezt, bár van még mit csiszolnom rajta. Sokat tanultam a többiektől is. Születtek barátsá25

2008. április

ször csak néhányan énekeltünk, aztán egyre többen odagyűltek körénk és olyan szépek voltak a gitárral kísért énekek, ahogy közösen énekeltük őket. (Fecó csörgődobos technikája kifejezetten emlékezetes volt!). Nem hagyhatom ki, hogy meg ne említsem a fiúk vereségét a focizásban, a falu focipályáján a lányok jobbnak bizonyultak, mint az ellenkező nem képviselői! A templomrom keresési akció pedig a mai napig frissen él bennem. A szerda esti istentiszteletet úgy terveztük, hogy nem az erdei iskola melletti templom-ban tarjuk, mint az előző napokban, hanem kocsikkal elmegyünk egy templom romjaihoz, és ott a szabad ég alatt lesz az igehirdetés. Az este azonban teljesen máshogy alakult, mint ahogy azt bárki is tervezte közülünk, kezdve azzal, hogy félúton le kellett parkolni az autókkal, mert annyira meredek volt az út, hogy azt csak „lábbusszal” lehetett folytatni. Tovább is indultunk abban a reményben, hogy már nincs messze a cél. Azonban hiába volt minden törekvésünk, a templomra nem bukkantunk rá. A mai napig rejtély számomra a rom holléte. Pihenésünket egy elhagyatott turistaháznál ejtettük meg, és arra a következtetésre jutot-tunk, hogy nem folytatjuk a keresést, így ez a hely szolgált az istentisztelet helyéül is. Azt hiszem ennél egyedibb helyet nem találhattunk volna erre az alkalomra, egy biztos, ott még senki nem tartott prédikációt. Majd a vállalkozóbb kedvűek, és akikben még élt egy

kis reménysugár a rom megtalálását illetően, továbbindultak felfelé. A bazaltorgonák látványáért és a gyönyörű kilátásért a dombtetőről már megérte papucsban és szoknyá-ban megtenni a túrát. (Persze mon-danom se kell, hogy ott is hűlt helye volt a templomnak!) Most, hogy megírtam ezt a kis élménybeszámolót, rájöttem, hogy mégiscsak van legkedvesebb emlé-kem és az ez az este. Éppen azért, mert minden máshogy alakult, mint ahogy elterveztük. Ennek ellenére, vagyis éppen ezért sikerülhetett ilyen emlékezetesre ez az alkalom. Ezek csak tényleg az én kis emlékpuzzle-darabjaim. Nehéz néhány mondatban azt a jó hangulatot, közös nevetéseket, egymásra való odafigyelést, a csoportfoglalkozásokon tanultakat, tapasztaltakat visszaadni még ennyi idő után is, ami erre az egész gyülekezeti hétre jellemző volt. Remélem azért mégis sikerült egy kis ízelítőt adni belőle azoknak, akik nem voltak ott, és akikkel pedig együtt voltunk, azok-nak egy kedves visszaemlékezés lehetett. Oravetz Anett

MÁJUS 9-ÉN A GYÜLEKEZETI BIBLIAÓRA UTÁN MEGBESZÉLÉST TARTUNK AZ AUGUSZTUSI CSALÁDOS HÉT RÉSZLETEIRŐL, AZ APARTMANOK ÉS SZOBÁK BEOSZTÁSÁRÓL, A NAPI PROGRAMOKRÓL, ÉTKEZÉSRŐL, ÉS MINDEN FONTOS RÉSZLETKÉRDÉSRŐL.

26

2008. április

Borítékos adakozás

Mint minden közösségnek, gyülekezetünknek is vannak anyagi természetű dolgai. Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér, vagyis költségvetés szerint kell élnünk. Pénzügyekről akkor lehet őszintén beszélni, ha azok teljesen átláthatóak és tiszták. Gyülekezetünkben minden hónap második vasárnapján elhangzik a pénzügyi beszámoló az aktuális bevételekről és kiadásokról. A rendszeres, tiszta és világos pénzügyi beszámolók segítettek bennünket abban, hogy anyagilag is felelősen vállaljuk gyülekezetünk gondjait. Sok más tényező mellett ez is fontos volt abban, hogy sor kerülhetett 2008 januárjától a borítékos adakozásra. Ez annyiban különbözik a perselyben elhelyezett pénzadományainktól, hogy ez esetben önként felajánlott fix összeget helyezünk el a borítékban, és azt a vállalt rendszerességgel (havonta, negyed-, illetve félévente) helyezzük el a perselyben. A felajánlott összegről kizárólag a pénztáros tud, aki azt nyugtázza, és ha erre igény van, adóigazolást is kiállít róla, hogy adó-visszaigényléssel lehessen élni. A gyülekezet költségvetése szempontjából azért fontos a borítékos adakozás, mert annak összegével tervezni lehet. Az év első hónapjainak tapasztalatai szerint egyre többen élnek a borítékos adakozás lehetőségével, és hálásak vagyunk azért, hogy az elmúlt évekhez képest ezáltal az összes bevételünk is jelentősen növekedett. Az adakozás ezen formája semmiképpen sem kötelező, mégis mi mindnyájan, akik ezt vállaltuk, úgy érezzük, hogy ez nekünk is jó, mert a családi költségvetésben is tervezhető, és jó érzés a gyülekezet gondjait viselni azzal az összeggel, amelyet az Úr bőkezűségéből mi kaptunk meg. Hamar Norbert

Akik régebb óta járnak templomba, vagy korábban másik gyülekezetben is megfordultak, megfigyelhették, hogy a mi istentiszteleteink végén nem hangzik el az adakozásra való felhívás: „mert a jókedvű adakozót szereti az Isten”. Volt, aki megkérdezte, miért. Több oka is van ennek. Legelőször azért nem mondjuk el az istentisztelet végén Pál mondatát, mert ennek az igének a tükrében azt láthatjuk, hogy a jókedvű adakozót szereti és megáldja, nem pedig folyton figyelmeztetgeti az Isten… Sőt ebből az igéből — ha megfelően hangsúlyozzuk — az is kiderül, hogy azt áldja meg az Úr, aki adakozásában a jó kedv a meghatározó. Visszaemlékeszem, amikor a megtérésem előtt (és egy ideig utána is) ezeket a szavakat hallottam egy-egy istentiszteleten, mindig ellenérzést váltott ki belőlem. Így lehet ez ma is azokkal, akik a közelmúltban kerülnek egy-egy gyülekezethez. Ha valaki jó kedvvel ad, azt nem kell figyelmeztetni, aki nem jó kedvvel ad, azt meg nem érdemes — csak ellenállást vált ki belőle! Ha az ige szerint gondokodunk, akkor fontos meglátnunk: a gyülekezet fenntartása nem az újonnan ideérkezők kötelezettsége, nem a gazdag helybeliek dolga, nem az önkormányzaté vagy az egyházmegyéé, illetve –kerületé. A gyülekezet fenntartása annak a dolga, aki a gyülekezethez tartozik.

Ez az adakozási mód Nyugat-Európa sok református egyházában elfogadott. Elsősorban azért törekszünk népszerűsítésére, mert biblikus, családi adakozási forma, tervezhető és kiszámítható a családok költségvetése és a gyülekezeti költségvetés szempontjából is. Azok, akik tudják, hogy mindent kaptak Istentől, hálás szívvel és örömmel hoznak áldozatot a gyülekezet fenntartásáért. Tették ezt korábban ugyanilyen — vagy időnként nehezebb — időkben, nagyszüleink, dédszüleink is, azért, hogy mi ma a templomunkban ünnepelhessük az úrnapját, valódi keresztyén közösségben élhessük meg a hitünket, gyermekeinket itt is nevelhessük a hit útjára, és hogy elhivatott lelkipásztorunk legyen. Tegyük ezt mi is, példát véve róluk. Most a mi felelősségünk, hogy a gyermekeknek, fiataloknak segítsük elő a gyülekezethez való tartozást, kapcsolódást olyan vonzó programokkal, környezettel, amely az ő számukra is vonzó. A ménteleki gyülekezet jövője szempontjából fontos, hogy a parókia felújításra kerüljön, a karzaton legyen fűtés, a gyerektermek mellett legyen vizesblokk stb. Ha a gyülekezet ezekhez tőle várható módon hozzájárul, akkor egyházmegyei, önkormányzati segítséget is várhatunk… B. Kiss Edit Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, előre menjenek el hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.(2Kor 9,5-7)

ként kerülnek közel hozzánk! Nem azért akarjuk megszólítani Hetényegyházán és Ménteleken az Istentől vagy egyháztól távolabb került barátainkat, hogy a „statisztikát” javítsuk. Nekik mi szeretnénk adni! Ezért szervezünk számtalan olyan programot, amelyen ők is jól érezhetik magukat közöttünk, minden kockázat nélkül megismerkedhetnek velünk, és szabadon eldönthetik, eljönnek-e legközelebb vagy sem… A fenti ige azokra vonatkozik, akik úgy érzik (és mondják), Jézus Krisztushoz tartoznak, szeretik ezt a közösséget, élvezik a megújult istentiszteleti helyeket, illetve akik pl. Isten és az emberek előtt kimondják egy-egy keresztelés alkalmával, hogy „mindent megtesz annak érdekében, hogy az a kisgyermek (…) konfirmálhasson”. Ma már olyan közösségben lehetünk együtt, ahol az özvegyasszony két fillére ugyanúgy fénylő bizonyságtétel, mint amennyire lehet értéktelen a fölöslegből adott kisebb vagyon. Mert nekünk az adakozás hitvallás, ami arra segít minket, hogy szavak nélkül mondhassunk el néhány fontos dolgot — legelőször is az Istennek… „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Ferenczi Zoltán

Mi nem szeretnénk adományt kérni azoktól, akik érdeklődő27

2008. április

FORWARD, Susan: Mérgező szülők Háttér Kiadó, Budapest, 2000. 345 oldal (1.900 Ft) Mintha törvényszerűen összefüggne a könyv mondanivalója amit most olvastam - esperes úr prédikációjával, amit a babamama helyiség és a gyermek-istentiszteleti helyiség átadásakor mondott. Közösségünk felelőssége is, hogy gyermekeink szeretetben és odafigyelésben nőjenek fel, nemcsak a szülőké. A könyv rávilágít a szülők mérhetetlen felelősségére gyermekeik nevelésével kapcsolatban. Az író felnőtt emberek lelki terheit elemzi. Azokat a terheket, amelyeket gyermekkoruktól fogva, mint nehéz batyukat hurcolnak magukkal, amelyek megkeserítik az életüket. A könyvet azoknak a fiatal szülőknek ajánlom, akik gyermekáldás elé néznek, hogy szembesüljenek azzal, milyen nagy felelősség a gyermeknevelés. Másodsorban azoknak a felnőtteknek is ajánlom, akik szeretnék feldolgozni gyermekkori traumáikat, és szeretnék begyógyítani gyermekkorban szerzett sebeiket, amiket magukkal hurcolnak a mérgező szülők jóvoltából. A Biblia szerint a szülők kötelessége kincseket gyűjteni gyermekeiknek, ame-lyek ebben az esetben lelki kincsek. Ezek a kincsek mindig építőek legyenek tele szeretettel és ne rombolóak, megnyomorítóak, amit majd jó példaként továbbadhatnak gyermekeiknek. Tóth Kása Sarolta EARECKSON, Joni : Joni Evangéliumi Kiadó, Budapest,1978. 178 oldal (1.200 Ft) Hogyan küzd egy fiatal nő teljes testi bénultága és a depreszszió ellen? Erről szól Joni története. 17 éves korában Joni Eareckson fejesugrás közben balesetet szenvedett, és ennek következtében teljesen lebénult a vállától lefelé. Másodpercek alatt egész élete megváltozott, az addigi élénk tevékenységet és függetlenséget a teljes kiszolgáltatottság és a függőség váltotta fel. Hogyan tudja elfogadni bénultságát és a reménytelen keresésben hogyan találja meg az élet értelmét? Milyen válaszokat kap a sok miértre? Miért engedte meg ezt Isten? Hogyan kezdett el bízni a szerető Istenben? Mi módon lehetséges a nyomorúság közepette is boldognak lenni? Erről szól Joni első könyve. A könyv második felében pedig Joni mint érett keresztyén arról ír, hogyan mélyülhet el a hit boldog megtapasztalása még a komoly és mély krízisekben is. Ezt a könyvet nem csak a mozgásukban korlátozott emberek-nek tudom ajánlani, hála Istennek nem is mindenki szenved súlyos balesetet, ami után megbénul, hanem mindenkinek, mert azt hiszem nincs köztünk egy olyan ember sem, aki még soha ne lett volna kétségbeesett, akit ne ért volna olyan esemény az

28

életében, amit nem értett, és számtalanszor feltette a kérdést:miért??? „Végül arra a megállapításra jutottam, hogy Isten többek közt azért is ad súlyos megpróbáltatásokat az életünkbe, hogy átérezzük olyan emberek helyzetét, akiket különben soha nem értenénk meg” *** [Joni Earekson másodikönyének címe: Egy lépéssel tovább] CLOUD, Henry & TOWNSEND, John: Randikalauz Határvonalak a párkeresésben Harmat Kiadó,Budapest 2006 (1980 Ft) Randevúzás, párkapcsolat, határvonalak, barátságszerelem, problémamegoldás, ki vagyok én? Ha címszavakban kellene összefoglalnom a könyvet, akkor ezeket a szavakat emelném ki. Azokhoz szól ez a könyv, akik még keresik a Nagy Őt, vagy a párkapcsolatuk az ismerkedés szakaszában tart. Nem könnyű eldönteni, hogy akivel megismerkedtünk valóban hozzánk illik-e, és ha azért vennéd kézbe ezt a könyvet, hogy választ kapj erre a kérdésre, akkor csalódni fogsz, mert konkrét (kiskorúsító) feleleteket nem kapunk a szerzőpárostól. Mégis érdemes elolvasni a művet, mert sok útmutatást, életből vett példát, esetleírást kaphatsz arra nézve, hogy milyen az a párkapcsolat, amely majd házassággal folytatódhat. Az írók fontosnak tartják az önismeretet, és a kapcsolaton keresztüli fejlődést, éretté válást. A konfliktusok megoldására is hangsúlyt fektet a könyv, hiszen a jó párkapcsolatnak nem a konfliktusmentesség az ismérve, hanem a helyes problémakezelés. Tehát számos téma előkerül a szerzőpáros tollaiból. Minden tizen– és huszonévest csak biztatni tudok arra, hogy vegye kezébe ezt a könyvet, mert nem fogja megbánni. Bár a párkeresésről szól ez a könyv, azért azt hiszem fontos szemünk előtt tartanunk a következő könyvből idézett mondatot: „Ahhoz, hogy boldogok legyünk egy kapcsolatban képesnek kell lennünk arra, hogy párkapcsolat nélkül is boldogok legyünk.” Oravetz Anett

Tóth Kása Sarolta GYÜLEKETZETÜNK IRATTERJESZTÉSÉBEN KAPHATÓ KÖNYVEKET, KIADVÁNYOKAT AZ ISTENTISZTELETK UTÁN TEKINTHETED MEG

2008. április

A bibliaórák hangulata szerintem nagyon jó. Én már a hét első napjain várom, hogy péntek délután legyen. Péntek délután fél hattól megáll az idő. Észrevételnül beszélgetünk, vitatkozunk, gondokozunk végig olykor órákon keresztül. Jó az adott témáról beszélgetni, gondolkodni, tépelődni, egymás gondolataira rácsodálkozni, és a Biblia üzenetét tudomásul venni. Jó együtt énekelni, imádkozni, egymás problémáit megbeszélni, segíteni, amiben tudunk. Eltelik három-három és fél óra úgy, hogy észre sem vesszük csak azt, hogy már nagyon késő van.

szülve közösen földolgozunk és megbeszélünk. Másféle látásmódot, más megközelítést, új gondolatokat hozunk egy-egy alkalomba. Az is nagyszerű, hogy nagyon családiasak, jó kedvűek ezek az összejövetelek: gitár és énekszó, tea, süti, ropi és gyümölcsök mellett. Mindenkit bátorítunk, hívunk és várunk szeretettel, hogy merjen közénk jönni, hiszen „ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok közöttük” – mondja Jézus. Olyan jó megtapasztalni, hogy sokszor tényleg itt van.

Zombory Klára

Ferencziné Bodor Csilla

Szinte mondhatom (Zoltán beleegyezésével), hogy alapító tagja vagyok a néhány éve elkezdett bibliaóráknak. Volt amikor „csak” hárman voltunk, és nagyon-nagyon örülök, hogy most már akár harmincra is felduzzad a pénteki közösség létszáma. Hálás vagyok, hogy ilyen szép számmal gyarapodtunk itt is. Azt gondolom, ez annak is köszönhető, hogy olyan témákat beszélünk meg, dolgozunk fel, melyek a mai kor emberét is foglalkoztatják, de amelyekre nem kapunk vagy találunk máshol helyes válaszokat, megoldásokat, útmutatásokat. Volt már szó a szektákról, new age-ről, a családi életbeli szerepeinkről, a házasság alapozásáról és építéséről, férj és feleség szerepéről, arról, hogy mit jelent szülőnek lenni, a gyermeknevelésről, kapcsolataink építőköveiről (szeretet, bizalom, tisztelet, megismerés). Jelenleg Találkozások Jézussal címszó alatt bibliai történetek üzenetét kutatjuk és találjuk meg péntek esténként. Szívesen hallgatjuk hihetetlenül nagy tudású nagytiszteletű urunkat, Zoltánt is, ám mérhetetlen sokat tanulunk abból, amikor egy-egy témát (segédanyagot kapva hozzá) önállóan ké-

Ha az embernek szeretetteljes, őszinte, jó kedvű családja van, mindig feltöltődés a velük töltött idő. Hiszen az ember ilyenkor megfürdik egy kicsit az igazi, teljesen elfogadó szeretetben, amilyet csak egy anya és egy édesapa tud adni. Nem kell álarcok mögé bújni, nem kell „viselkedni”, kényszeredetten mosolyogni: lehet őszintének lenni. Nekem olyan öröm adatott, hogy két ilyen helyet is mondhatok magaménak. A családom és a gyülekezet közössége. A fent leírt „családi” légkört legmélyebben a bibliaórák időpontjaiban tapasztalhattam meg. Úgy érzem magam ott, mintha nagyon régóta ismert családtagjaimmal lennék együtt, hiszen ismerjük egymás gondolatait, mivel mindannyian ugyanazt az istenkapcsolatot keressük. Biztonságot ad, hogy ilyen népes család tagja lehetek, ahol közösen viseljük a terheket, osztjuk meg bánatunkat egymással, és botladozunk közösen az Isten útján egymást segítve.

Szabadtéri istentisztelet és családi nap a Nyíri erdőben Régi hagyomány gyülekezetünkben, hogy pünkösdhétfőn az erdészházhoz megyünk. Évek óta ezen a napon itt hallgathatjuk az igehirdetést, fogyaszthatjuk el közösen az ebédet és vehetünk részt családi programokon. Hamarosan elérkezik az idei pünkösd is. Addig is elevenítsük fel a tavalyit, főképp képekben, s egy néhány gondolatban. Akik ott voltak, azoknak, talán jó visszaemlékezni, akik nem, azok számára viszont szeretnénk bepillantást engedni, s ezúton is szeretettel meghívni mindenkit

29

az idei hasonló alkalmunkra. 2007-ben Kelemen tanító néni szervezésében és vezetésével gyalogtúra is indult Méntelekről a bátor ifjak és kevésbé ifjak számára a Nyíri erdei erdészházhoz. Főként az általános iskolásoknak volt kedve nekivágni az 5-6 km-es távnak, de néhány óvodás, szülő, nagyszülő is csatlakozott. Ferenczi Zoltán igehirdetésében nagyon érthetően és világosan beszélt a Szentlélekről, a tanítványokról, s arról, mit jelent ez ma nekünk. Sokféle, változatos kézműves foglalkozás közül

2008. április

válogathattak a gyerekek, míg az ebéd készült. Bográcsban főtt babgulyás, és házi sütemények volt a menü. Délután a Vackorvárba sétáltunk át. Ez pontosan olyan érdekes és szép, felnőtt szemmel is, mint ahogyan gyermekeink meséltek róla az erdei iskolás hét után. A családi nap zárásaként Csipakné Ági közösségi játékra invitálta a kicsiket. A felnőttek jót beszélgettek, és gyönyörködtek az apróságok önfeledt játékában. Hazafelé szintén séta vagy autózás… lehetett válogatni. B. Kissné Edit

don, de az utolsó pár napban összeszedték magu-kat a színészek! Az előadás napján úgy A mindenre elszánt ménteleki csapat máéreztük, mintha már fél éve erre sod-jára vágta bele a fejszéjét a nagy fába, az előzőek az estére készülnénk. Belecsapsikerein felbuzdulva. Ez alkalommal Lázár Ervin tunk a közepébe. A felnőtt szeismert mesejátéka került feldolgozásra. A cél ugyareplők mindegyike va-lamilyen naz mint tavaly, csak most a közönség létszáma nőtt, kis buta és esetlen, de jószívű nem csekély mértékben. A ménteleki és a hetényi lénynek vette föl a jellemét. A gyereksereg volt a célközönség, de a szüleik se csuksiker nem maradt el. A gyerekek hatták be a fülüket és a szemüket fél órára, így nekik picit kiszorultak a statiszta szeis jutott a jóból. A picik a színdarabban szereplők jelmezeit és a repkörbe, mert ez most a gyerekeknek szólt a felnőttektől, ezért szereplésüket figyelték, a szülők pedig a velük egykorú szerep- nem értem, hogy kaphattam én szerepet…☺ A gonosz szerelők igényes és gyermek-szerű színjátszásának örülhettek. Az új pét átvettem Ferenczi Zoltántól, mint utólag kiderült nekem szereposztásban voltak olyanok, akik az előző részben már jobban fekszik ez a szereposztás. Inkább voltam vicces, mint megcsillogtatták tehetségü-ket, és volt, aki először állt a nagy- ijesztő, de azt hiszem, egy évben egyszer ez belefér. Remélem, érdemű elé. A próbák dö-cögve mentek, mert mindig volt, aki hogy idén lesz még rá alkalom, hogy újabb előadással rukkolhiányzott, a szöveget még az utolsó héten is gyakorolni kellett jon elő ez a kis csapat. A gyerekek mindenesetre megérdemlik. szinte mindenkinek, nem nagyon találtuk a helyünket a színpa- Tóth-K. Balázs

Az apostolok cselekedetei Dátum Január 1 Január 6 Január 13 Január 20 Január 27 Február 3 Február 10 Február 17 Február 24 Március 2 Március 9 Március 16 Március 21 Március 23 Március 24 Március 30 Április 6 Április 13 Április 20 Április 27 Május 1 Május 4 Május 11 Május 12 Május 18 Május 25 Június 1 Június 8 Június 15 Június 22 Június 29 Július 6 Július 13 Július 20 Július 27 Augusztus 3 Augusztus10 Augusztus17 Augusztus20 Augusztus24 Augusztus31

Lekció 13,13-24 13,25-37 13,38-52 14,1-7 14,8-18 14,19-28 15,1-11 15,12-21 15,22-35 15,36-41 16,1-10 16,11-19 16,20-24 16,25-34 16,35-40 17,1-9 17,10-21 17,22-34 18,1-11 18,12-17 18,18-23 18,24-28 19,1-7 19,8-22 19,23-34 19,35-40 20,1-16 20,17-28 20,29-38 21,1-16 21,17-26 21,27-40 22,1-16 22,17-30 23,1-11 23,12-22 23,23-35 24,1-9 24,10-21 24,22-27 25,1-12 30

Istentisztelet típusa Újévi istentisztelet

ÚV X

Megjegyzés (HE 14.00, MT 15.00) Epifánia

Ökumenikus imahét zárása

X

Imahét január 20-27

Hitmélyítő hét záró alkalma

X

Barangoló istentisztelet X

Böjt 1. vasárnap Böjt 2. vasárnap Hitmélyítő hét 21-24 Böjt 4. vasárnap Böjt 5. vasárnap Virágvasárnap Nagypéntek Húsvét vasárnap Húsvét hétfő

Gondnoki beiktatás Vendégváró istentisztelet (Áldozó csütörtök)

Mennybemenetel X Családi nap a Nyíri erdőben

Pünkösdvasárnap Pünkösdhétfő Munkatársi napok ~ Gömör

(Nyári szünet kezdete) Gyerekhét záró alkalom

Gyülekezeti hét

Szabadtéri istentisztelet

X

Új kenyér ünnepe (MT)

2008. április

Kedves Gyerekek! Az idei évben március 23-ára esett Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, a húsvét. Lassan közeledik pünkösd ünnepe is, ezért a Szószóló Nektek szóló oldalán ezzel az ünnepünkkel kapcsolatos feladatokat találhattok. Ha figyelmesen elolvassátok és megfejtitek ezeket a feladatotokat, akkor megtudhatjátok, hogy minek az ünnepe pünkösd, illetve hogy húsvét után hány nappal ünnepeljük. Annyit segítünk, hogy ha elolvassátok el a Bibliából az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. fejezetét, akkor az nagy segítséget jelent a feladatok megoldásában. CSIGA REJTVÉNY Írd bele a csigaházba belülről kifelé haladva a meghatározásoknak megfelelő szavakat. Minden szó utolsó betűje egyben a következő szó első betűje is. (Az első szó utolsó betűje a 2. számú kockába kerül.) Ha ügyes vagy, a kiemelt négyzetekben található betűket sorban összeolvasva egy Pünkösdhöz kapcsolódó szót kapsz. Meghatározások: 1. Pünkösdöt megelőző nagy ünnepünk. 2. Ennyi tanítványa volt Jézusnak. (Máté evangéliuma 10, 2-4) 3. A hitetlen tanítvány. (János ev. 20, 24-29) 4. Tornatanárok jelzőeszköze. 5. Helytartó volt Jézus idejében. (Máté ev. 27. fejezet 11-14. vers) 6. Csúnya ellentéte. 7. A zsidók országának neve. 8. Amit azért kapsz, mert szeretnek; meglepetés. PÜNKÖSDI TOTÓ Ha jó válaszokat adsz a kérdésekre és a megfejtések betűjeleit összeolvasod, akkor megtudhatod, hogy húsvét után mennyi idővel ünnepeljük pünkösdöt. KI VOLT TAMÁS? S Az, aki Jézus keresztjét cipelte. H Fõpap. Ö Jézus tanítványa.

KIT VÁLASZTOTTAK JÚDÁS HELYETT APOSTOLNAK? M Józsefet. N Mátyást. T Istvánt.

MIT JELENT A TAMÁS NÉV? J Kegyelembe fogadott. T Kettõs, azaz iker. C Kõszikla. KI NEM VOLT OTT A TANÍTVÁNYOK KÖZÜL, AMIKOR MEGJELENT JÉZUS? V Tamás. U Péter. S János. HOL VOLT JÉZUS MENNYBEMENETELE? I Olajfák hegyén. Z Golgotán. E Tábor-hegyen.

31

MINEK AZ ÜNNEPE PÜNKÖSD? B Krisztus feltámadásáé. O Krisztus mennybemeneteléé. N A Szentlélek kitöltetéséé. KI MONDTA A HÍRES PÜNKÖSDI BESZÉDET, MELYNEK HATÁSÁRA SOKAN MEGKERESZTELKEDTEK? M Pál. É János apostol. A Péter apostol. MILYEN CSODA TÖRTÉNT PÜNKÖSDKOR? U Kenyérszaporítás. P Nyelvek csodája. T Betegek gyógyulása. Folytatás a következő oldalon!

2008. április

MIÉRT CSODÁLKOZTAK AZ EMBEREK? R Mert ilyet még nem láttak. P Mert mindenki a maga nyelvén hallotta az igehirdetést. Á Mert nem gondolták Péterrõl, hogy ilyen bátran mer bizonyságot tenni.

MILYEN FORMÁBAN SZÁLLT ALÁ A SZENTLÉLEK PÜNKÖSDKOR? G Galamb formájában, mert Jézus keresztelésekor is így volt. A Kettõs tüzes nyelv formájában. K Nem írja a Biblia, tehát nem fontos.

HÁNYAN HITTEK ÉS KERESZTELKEDTEK MEG PÜNKÖSDKOR, AZ APOSTOL BIZONYSÁGTÉTELEKOR? L 3000 lélek. E 4000 lélek. S 5000 lélek.

1. Színezd ki a Földgolyót és a másik kört a szívvel és a Szentlélek felirattal! 2.Vágd körbe a köröket, majd hátoldalukat szembefordítva ragaszd össze őket! 3.Színezd ki a galamb testét és szárnyait is, ezeket is vágd ki! A galamb törzsét a szaggatott vonalak mentén vágd be. Középen hajtsd be a törzset és fűzd a nyílásba a szárnyakat, belül ragaszd össze a galambot, de csak a csőrénél és a fejénél! 4.A galamb hátán és a szárnya közepén levő fekete pontokat tűvel szúrd át és fűzz át rajta egy fonalat! A galamb alatt köss a fonalra egy csomót, hogy ne tudjon lecsúszni. A rajz szerint a fonal alsó végére kösd fel az előbb összeragasztott köröket, felső végére pedig köss egy hurkot, aminél fogva felakaszthatod az elkészült munkádat.

Sok örömöt kívánunk a munkadarab elkészítéséhez! (Az ollóval, tűvel, illetve ragasztóval történő munkához kérd felnőtt segítségét!)

A Szentlélek pünkösdkor lángnyelvek formájában jelent meg, más alkalommal (Jézus megkeresztelkedése alkalmával amit a Mt 3:13-17-ben olvashatsz) galamb formájában.

32

2008. április