K R Ó N I K A A HAZAI AGRÁR-FELSÔOKTATÁS BÖLCSÔJE ÓVÁR*

NÖVÉNYVÉDELEM 43 (10), 2007

K

R

Ó

N

I

495

K

A

A HAZAI AGRÁR-FELSÔOKTATÁS BÖLCSÔJE ÓVÁR* Kuroli Géza Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezôgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár, Vár 2. Az adott történelmi kor ismerete nélkülözhetetlen annak tisztán látásához, hogy a vizsgálat tárgyát képezô esemény milyen akkor jellemzô viszonyok között, azok hatására jött létre. Melyek voltak azok a hatások, amelyek összhangja eredményezte egy-egy korban létesítendô intézmény mûködési feltételeinek megteremtését, az alapítás megvalósulását. A három részre szakadt Magyarországon és a törökök kiûzése után is, hazánk mezôgazdasága az ún. ôstermelés állapotával volt jellemezhetô. Az ország területének nagy hányadát rét–legelô-területek borították. Itt jellemzôen az extenzív állattartás dominált. A szántóföldi mezôgazdasági termelés valójában csak a családi háztartásokat többé-kevésbé kielégítô önellátásban teljesedett ki (Orosz és mtsai 1996). A XIX. század elején a Mosoni síkság nagy területein bizonytalan volt a haszonnövények termesztése. Ezt a Hanság és a Fertô tó környezetében elterülô lápterületek, valamint a Lajta és a Mosoni-Duna szabályozásának hiányában érvényesülô árterek okozták. Ebben az idôszakban a helyi jövedelmek forrása az átvonuló marhakereskedelem volt. Az Alföldrôl a Ny-i piacra lábon hajtott jószágok, a hosszú úton lesoványodtak. Azok a területek, amelyekrôl szóltunk alkalmasak voltak a fáradt állatok pihentetésére és feljavítására. Ezt a feladatot télen széna ete-

tésével, nyáron legeltetéssel oldották meg, és ez volt a tulajdonosok jövedelemszerzésének az alapvetô forrása. Ezenkívül szénát értékesítettek a Bécs körül állomásozó lovas ezredeknek. A bizonytalan jövedelmek biztossá tétele miatt a tulajdonosok fokozatosan áttértek a területek hatékonyabb kihasználására. Az elsô nagy vízlecsapolási munkák ebben a térségben már 1786-ban megkezdôdtek (Kettinger és mtsai 1991). Hazánkban a mûvelési ágak arányában fokozatos változás állt be. Ezt indukálta az 1848 elôtt megindult vasútépítés, az 1848-as jobbágyfelszabadítás és a monarchia vámhatárainak megszüntetése 1850-ben. Az 1800-as évek politikai helyzete Európában a napóleoni háborúkkal jellemezhetô. Mindez igényt növelô hatású volt a mezôgazdaság által termelt termények és termékek piacára. Ehhez hozzájárult még a lakossági létszámnövekedés, Bécs nagyvárossá fejlôdése, az exportlehetôségek kiteljesedése, valamint az igényt követô élelmiszeripar kibontakozása. Közülük különös jelentôsége volt a malom-, a cukor-, a likôr-, az élesztô- és a dohányiparnak (Orosz és mtsai 1996). Az Óvári Gazdasági Magán Tanintézet megalapítása és mûködése (1818–1849) A magyaróvári uradalmat a várral és a tescheni hercegséggel együtt 1766-ban Mária Terézia nászajándékba adta Krisztina lányának. A férj a vagyontalannak számító Albert Kázmér volt, aki vezetôi rátermettséggel és a mûvészetek, valamint a tudományok iránti érdeklôdéssel is rendelkezett (Kettinger és mtsai 1991). Albert Kázmér szász-tescheni herceg 1765tôl Magyarország, majd felesége halála után 1798-tól Németalföld helytartója volt. A XIX. század kezdetén több gondot fordított birtokaira, amire a napóleoni háborúk miatti gazdasági fellendülés is hatott. Ekkor, már 80 éves korában alapította meg a Magyaróvári Várban a Gazdasági Magán Tanintézetet (Walleshausen 1993).

________________ * Elhangzott elôadás 2006. december 4-én a MAE Növényvédelmi Klubjában

496

A kancellária elôzetes jóváhagyása után Albert Kázmér 1818. október 25-én írta alá az alapítólevelet. Az okmány 8 pontba rendezve tartalmazza az alapítvány, alapítók által örök érvényûnek deklarált rendezô elveit. A képzés felsôfokú szintjének bizonyítéka a hatodik pontban található: „…..ösztöndíjat alapítunk….”, „éspedig a Mi és Örököseink rendelkezésének megfelelôen ezt az ösztöndíjat már akkor megkapják, amikor belépnek a gimnáziumba, vagy amikor átlépnek ebbe az elméleti és gyakorlati gazdasági intézetbe egészen addig, amíg onnan eltávoznak..” (Walleshausen 1993). A tanintézet létrehozásában elévülhetetlen szerepe volt Wittmann Antalnak. Az oktatás kétéves idôtartamra volt megszervezve, kezdetben latin majd német nyelven. Kölcsey látogatásakor írta, hogy az intézet különösen kedvezô helyzetben van, mert a hallgató „az egész óvári uradalom fényes sikerrel folyó gazdasági rendszerét szemével láthatja”. A tanintézet rendeltetése volt, hogy a herceg magyarországi, morvaországi, lengyelországi és sziléziai birtokai számára elméleti és gyakorlati képzettségû gazdatiszteket neveljen. A hallgatóság a monarchia minden részébôl, de leginkább hazánkból származott. A tanintézet a hercegi érdekeltségen túl kezdettôl fogva mások is látogathatták. Ebben az idôszakban (1822–23) volt a tanintézet hallgatója Lenau osztrák költô. A tanintézet fenntartója Albert Kázmér 1822ben bekövetkezett halála után örököse Károly Lajos fôherceg az asperni gyôzô lett, akit 1847ben Albrecht fôherceg követett (Bánvárth 1927). A tanintézet mûködése az 1848-as események hatására megszûnt. A hallgatóság részt vett a forradalomban. Közülük Zeyk Domokos százados a segesvári csatában halt hôsi halált. A hallgatói létszám az alapítástól számítva 1849-ig 782 volt (Bánvárth 1927). Gazdasági Felsôbb Tanintézet (1850–1874) A szabadságharc leverése után a Bach-korszakban Magyarországról leválasztották Erdélyt, Horvátországot, és a Szerb vajdaságot. Magyarországot a Habsburg Birodalom egyik tartományaként kezelték. A helytartótanács élé-


re Albrecht fôherceget az óvári birtokok urát nevezték ki (Walleshausen 1993). A Felsôbb Tanintézet létrehozásával a császári és királyi kormányzatnak az volt a célja, hogy a mezôgazdasági pályára készülôknek ne kelljen külföldre menniük a tudományos képzettség megszerzése végett. A szakemberigényt a monarchia keretein belül elégítsék ki (Bánvárth 1927). A Császári és Királyi Gazdasági Felsôbb Tanintézet Létesítésekor Magyarországra esett a választás, amit azzal indokoltak, hogy az 1848-ig mûködô tanintézet jó hírnevet szerzett, a térségnek pedig elôrehaladott fejlettséget bizonyító mezôgazdasági kultúrája volt. A szakemberképzés 1850-ben kezdôdött, 2 éves idôtartamban német nyelven 1869-ig folytatódott. A hallgatók felvételének feltétele volt a 8 gimnáziumi, vagy a 6 reáliskolai osztály elvégzése, vagy nyilvános gazdasági középiskolai végzettség (Anonymus 1873). Ebben a 19 évig tartó szakaszban 1483 hallgatója volt az intézetnek. Az ekkor bekövetkezett változást az 1867-ben létrejött kiegyezés indukálta. Hazánk ekkor visszanyerte alkotmányos jogait. A közintézmények a magyar minisztérium fennhatósága alá kerültek. A császári és királyi felsôbb tanintézetet csak 1869. januárban helyezték a földmûvelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi minisztérium kormányzata alá, és ettôl számítva Magyar Királyi Gazdasági Felsôbb Tanintézet néven mûködött 1874-ig. Az 52 évig tartó német nyelvû oktatás mellett párhuzamosan megvalósították a magyar nyelvû képzést. Következményként kell megemlíteni, hogy 1872-ben Bécsben megalapították a Fôiskolát (Hochschule für Bodenkultur), ahová az oktató személyzet egy része átköltözött. A Bécsi egyetem Magyaróvárt jogelôd intézményként tiszteli. Magyaróvári M. kir. Gazdasági Akadémia (1879–1942) Ferenc József 1879-ben királyi rendelettel a Magyaróvári Felsôbb Tanintézetet „akadémia”


497

címmel és szervezettel ruházta fel (1. ábra). Az 1869. évtôl számítva a magyar anyanyelvû hallgatóság a magyar tannyelvû elôadásokat látogatta. Az idegen nyelvû ifjúság a külföldön alapított fôiskolákat és egyetemeket látogatta, így emiatt számuk fokozatosan csökkent Magyaróváron. Ebbôl következett, hogy a felügyeletet gyakorló minisztérium 1883/84 tanévre már nem vette fel a hallgatókat a német nyelvû tagozatra. Ettôl az évtôl számítva az oktatás kizárólag magyar nyelven folyt. 1. bra. Magyarország Mezôgazdasági Szakoktatási Intézményei Az 1869-tôl 1884-ig eltelt 16 1895-ben Balás Á. (1897) nyomán év alatt 1568 hallgatója volt a tanintézetnek, ill. az akadémiának. es évektôl vett különösen figyelemre és említésAz 1884-ig végzett 3833 hallgató 66%-a re méltó lendületet. Óvár volt az a ritka kivétel magyar származású volt, 30% az osztrák tartoamelynek intézményét hosszú idôn keresztül mányokból 4%-a pedig Európa különbözô orcsak az emelkedés jellemezte. szágaiból jött Óvárra (Balás 1897, WallesAz igazgató dr. Masch Antal jó érzékkel váhausen 1993). lasztotta ki a fiatal oktatókat, akiket külföldi A mezôgazdasági termelés, az élelmiszeregyetemekre küldött tanulmányútra, hogy anipar és a kereskedelem fejlôdése minden téren nak teljesítése után az óvári színvonalat tartani hatékonyságnövekedést kívánt meg. A kísérlefogja. Az oktatás színvonala és a kísérleti állotezô gazdák igényelték az új tudományos eredmás teljesítményének személyi feltételeire a ményeket és alkalmazták azokat. Ebben a kor„Nagy Tanári Kar” volt a biztosíték. Tagjai köszakban vitathatatlanul jelentôs szerep jutott zé soroljuk: Masch Antalt, Sipeki Balás ÁrpáÓvárnak és az itt létesített kísérleti állomásnak. dot, Kiskéri Vörös Sándort, Hensch Árpádot, Közöttük az alábbiaknak volt meghatározó szeÚjhelyi Imrét, Bánvárth Sándort, id. Sporzon repe a tudományos ismeretek gyarapításában: Pált, dr. Lehotai Cselkó Istvánt, Thallmayer 1840: Meteorológiai állomás Viktort, Linhart Györgyöt, dr. Kosutány Ta1869: Gazdasági eszköz- és gépkísérleti állomás mást, Cserháti Sándort, Mezey Gyulát, 1872: Vegykísérleti állomás Roditzky Jenôt, Suschka Richárdot, Deininger 1878: Vetômagvizsgáló és növényélettani álloImrét. A nagy tanári kar tudományokkal átitamás tott légkörét a tanár és a hallgató valamint a kí1891: Országos Növénytermelési kísérleti állosérleteket befogadó kisgazdák együtt alakítotmás ták. Így együttesen állítottak maradandó emlé1892: Állatgyógyászati állomás ket Óvárnak. 1897: Növényélet- és kórtani állomás Szakterületünknek megfelelôen a nagy taná1903: Tejkísérleti állomás ri kar tagjai közül Linhart György munkásságát 1909: Országos Növénynemesítô Intézet méltatjuk. Ezzel is bizonyítva azt, hogy a hazai Az akadémia fénykora évszámokkal nehenövénykórtani tudományok megalapozása Óvázen jellemezhetô, mert színvonala az alapítástól ron valósult meg. kezdve folyamatosan növekedett, ami az 1850-

498

Linhart György Linhart György tanulmányait 1865-ben fejezte be, az akkor kétéves idôtartamú óvári intézményben. Ezt követôen másfél évig gazdasági gyakornokként dolgozott Albrecht fôherceg bellyei (Baranya megye) uradalmában. A gyakorlati munkavégzés közben is megmaradt tudományos érdeklôdése és érvényesült benne az elhatározás, hogy tovább képezze magát. Beiratkozott a hallei Martin Luther Tudományegyetem Gazdasági Fakultására, ahol 1867–1869. között, két éven át természettudományokkal foglalkozott. Nagy hatást gyakorolt rá Julius Kühn professzor, aki korának kiemelkedô botanikusa és növénykórtanosa volt. Ekkor jelentek meg Halléban az elsô szakdolgozatai. A német anyanyelvû Linhart György Halléban tanult meg igazán magyarul, az ott tanuló magyar teológus (evangélikus) hallgatóktól (Walleshausen 1993). A Kühn laboratóriumában elsajátított ismeretekkel ment Linhart György 1869-ben Oroszországba. Gyakorlati szolgálatot Helena Pavlovna orosz nagyhercegnô kis-oroszországi uradalmaiban teljesítette. Elôször a karlovai Szeszgyár, majd a Gazdaság igazgatója lett. A gyakorlati tevékenységet 1873-ig folytatta, mert akkor ismét Halléba utazott, hogy tanulmányait folytassa. Eddigi munkásságára figyelemmel a magyar kormány. 1874-ben meghívta a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémiára tanárnak, ahol a növénykórtant ettôl az évtôl kezdve önálló tantárgy keretében oktatták. Linhart Györgyöt 1874. augusztus 15-én kinevezték, de lelkiismeretessége arra kötelezte, hogy elôbb Halléban fejezze be tanulmányait. Akadémiai elôadásait 1875-ben kezdte meg, és azokat több mint három évtizeden át (32 év) folytatta. További szakmai ismeretek szerzése és elmélyítése céljából 1878-ban fél évre Strasbourgba utazott, hogy az egyetemen Anton de Bary professzor mellett gyarapítsa tudását. Linhart György oktatási feladatait a Növénytani Tanszék vezetôjeként teljesítette, és ennek keretében vezetô tanára volt a növénybonc- és -élettannak, a növénytannak, a növény-


kórtannak, valamint az ásványtannak. Az életrajzírók mindegyike kiemeli azt, hogy a tudományosan megalapozott mezôgazdasági növénykórtan mûvelése és oktatása Linhart György munkásságával kezdôdött hazánkban. Az általa oktatott tantárgyak oktatási feltételeit a semmibôl teremtette meg. Ô honosította meg a szemléltetô oktatást. Elôadásait Rapaics (1926) szerint az egyszerûség és az elérhetôség jellemezte: „Egyéniségében egyesült a nagy tudás a szerénységgel, a szív jósága és a lélek finom érzékenysége a vasakarattal és fáradhatatlan munkássággal. Tanítványai nála jobb és igazabb tanárt nemigen ismertek, mert ô mindig fáradhatatlan tevékenységgel dolgozott azon, hogy ismereteit közérdekûvé tegye.” Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter 1897-ben külföldi tanulmányútra küldte Linhart Györgyöt és Vörös Sándort, a kolozsmonostori intézet igazgatóját, hogy tanulmányozzák a német, francia, osztrák és svájci egyetemek, valamint a mellettük mûködô gazdasági fôiskolák szervezeti és oktatási rendjét. Az oktatás fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket több alkalommal tárgyalták, de az eredmény csak 1906-ban született meg. Ekkor következett be a keszthelyi, a debreceni, a kassai és a kolozsvári gazdasági tanintézeteknek – a magyaróvárival megegyezô – akadémiai rangra emelése. Az akadémiák mûködését Linhart György elképzelései és javaslatai alapján egységesen szabályozták. Linhart György oktatómunkája mellett igen jelentôs energiákat mozgósított, és így bátor kezdeményezônek számított a növénykórtani kutatások terén. Alkotó módon nyúlt azokhoz felvetôdött problémákhoz, amelyekkel szembe találta magát, vagy mások kérték a probléma megoldására. Eredményei révén hazánk gazdatársadalma elôtt és külföldön is nagy tekintélyre tett szert (Ubrizsy és Csorba 1972). Tanácsokat és szakmai véleményt kértek tôle számos esetben. Erre példaként említhetô meg az, hogy 1900–1912 között mélyrehatóan tanulmányozta a répa gyökérfekélyt (Pythium de baryanum, Phoma betae). A vizsgálatokat az általa tervezett „Linhart-féle” csíráztatótálakban végezte. Elért eredményei közismertté váltak, aminek


következménye volt, hogy Európa cukorrépatermelôi és a cukorgyárak több ezer magmintát küldtek, azok egészségi állapotának megvizsgálására. Ôt kérték fel a Jensen-féle melegvizes csávázási eljárás, az Eriksson-féle mikoplazmaelmélet és a Kaliforniában pusztító répabetegségrôl adott eltérô szakvélemények felülvizsgálatára. A vizsgálati módszerek elsajátítására a nagynevû német tudós, Otto Appel három hetet töltött Linhart György intézetében. Tudományos körökben a legnagyobb elismerést váltotta ki az általa összeállított Fungi Hungarici (1882–1886) ötkötetes gyûjteménye. A centúriák összesen 498 gomba- és 2 baktériumfajt, ill. az általuk okozott betegséget tartalmaznak. Ezek nagy részét Linhart György gyûjtötte és határozta meg, de munkájában többen segítségére voltak. Linhart György nevérôl – az ôt tisztelô külföldi mikológusok – öt kórokozó gombát neveztek el (pl. Saccardo róla nevezte el a birsmonília kórokozóját (Monilia linhartianának). Linhart György szakmai érdeklôdésének igen tág teret engedett, ezért rendkívül sokoldalú kutatómunkát végzett. Kutatásai között kell megemlíteni a lóhere-antraknózist, a moníliás rothadást, a dinnye- és uborka-peronoszpórát, a dohány mozaikbetegségét, a szôlôbetegségeket (pl. feketerothadást), a búza torsgombáját, az aranka irtását, a burgonyabetegségeket, a gabonák üszög- és rozsdabetegségeit, a csávázási eljárásokat és a fenyôbetegségeket. Részt vett a szôlôtermelô vidékeket sújtó filoxéra-kártétel megakadályozását szolgáló országos vizsgálatokban. Tevékenységének sokrétûségét e néhány szakterület felvillantásával próbáljuk bizonyítani, mert munkásságának teljes ismertetése és annak szakmai értékelése csak külön feldolgozás keretében valósulhatna meg. Linhart Györgyöt azzal is jellemezhetjük, hogy szakmai ismereteit, valamint tudományos eredményeit rendszeresen publikálta magyar, német és francia nyelven, így azokat mintegy 90 esetben a szakközönség elé tárta. A tudományt és a gyakorlatot szolgáló eredményeit több alkalommal bemutatta hazai és nemzetközi kiállításokon. Ezek közül említjük meg a következôket:

499

– Ausztria, 1875. Mödlingi Mezôgazdasági Kiállítás: Növénykórtani oktatási táblázataiért és nedves preparátumaiért „Állami érdemrendet” kapott; – Németország, 1897. Hamburgi Nemzetközi Kertészeti Kiállítás: Az itt kiállított gravensteini alma vértetûtôl mentes és az egész kiállításon a legszebb volt; – Magyarország, 1896. Ezredéves Kiállítás: A kórokozók által okozott megbetegedéseket 150 nedves preparátumban mutatta be; – Franciaország, 1900. Párizsi Világkiállítás: A földmûvelési statisztikai kiállításért aranyérmet, az 5 kötetes Fungi Hungarici gyûjteményért pedig emlékplakettet kapott; – Magyarország, 1902. Pozsonyi Országos Mezôgazdasági kiállítás: Tíz táblázatban mutatták be a gabonaüszög-betegségeket, 16 táblázaton pedig az aranka válfajait és a védekezési megoldásokat; – Olaszország, 1911 Torino: A Növényélet- és Kórtani Állomás Grand Prix díjat kapott. Linhart Györgyöt tudományos munkásságának elismeréséül több külföldi tudományos társaság tagjává választotta. A XIX. század második felében a mezôgazdasági termelés fokozása, annak gazdaságossá tétele, a károsítók leküzdésének igénye olyan intézményrendszert feltételezett, ami képes volt új ismeretek megteremtésére és azok gyakorlati átültetésére. Deininger Imrét 1884-ben Keszthelyre, a Gazdasági Felsôbb Tanintézetbe helyezték át (Kuroli 1996, 1997). A Vetômagvizsgáló Állomás vezetését ekkor Linhart György, a növénykórtan professzora vette át. A gazdák minden olyan kérdéssel felkeresték a Vetômagvizsgáló Állomást, amely a mûködés során megoldatlan volt. Tehát ebbôl adódott az, hogy a különbözô kórokozók által megbetegített növényeket is behozták azért, hogy tájékoztatást kapjanak a fennálló problémákról, és javaslatokat azok esetleges elhárítására. Linhart György szakmai érdekbôl igen szívesen rendelkezésre állt növényélet- és kórtani kérdésekben. A megkeresések száma egyre növekedett, ezért vált szükségessé a Vetômagvizsgáló Állomás mellett a növényélet- és Kórtan körébe tartozó tevé-

500

kenység megszervezése. Erre 1897-ben került sor, amikor Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter jóváhagyta az állomás létesítését. Így alakult meg a Magyaróvári Magyar Királyi Vetômagvizsgáló Növényélet- és Kórtani Állomás. Linhart György e tette egymagában is nevezetes alkotás volt a magyar mezôgazdaság számára. A növényéle- és kórtani feladatok megoldására az állomás megalakulását követôen egy évvel késôbb új épületet biztosítottak Lucsonyban, a mai „C” épület mellett (jelenleg Solaris Hotel). Ebben az épületben hozták létre a mikológiai, bakteriológiai és biokémiai laboratóriumot. A vetômagvizsgálati feladatok 1906-ban megszûntek, és ettôl számítva Növényélet- és Kórtani Állomás néven mûködött 1913-ig, amikor Budapestre költöztették. A költözés évében hozták létre az állattani laboratóriumot. A Növényélet- és Kórtani Állomás a budapesti Rovartani Állomással együtt magja volt az 1932-ben megalakult budapesti Növényvédelmi Kutatóintézetnek. Linhart György 1906-ban nyugállományba vonult, de az állomás munkáját még 1910-ig irányította. Kutatásainak eredményérôl még 1914ben is jelentek meg publikációk (Bognár 1992, 1994). Linhart Györgyöt munkásságáért hazánkban és külföldön egyaránt tisztelet és elismerés övezte. A megbecsülés nyilvánvaló része többek között az is, hogy a mezôgazdasági tudományok kifejlesztésén szerzett eredményeiért „Ferenc József-rend lovagkeresztese”, a svéd „Észak Csillaga-rend lovagkeresztese”, a francia „Officier de l’ Instruction tisztikeresztese” kitüntetést, magyar királyi gazdasági fôtanácsosi és királyi tanácsosi rangot kapott. Linhart György érdemei közé tartozik tudományos, ill. iskolateremtô képessége. Tanítványai és munkatársai közül kiemelten is meg kell említeni Doby Géza, Francé Rezsô, Hegyi Dezsô, Kadocsa Gyula, Kern Hermann és Mezey Gyula nevét. Tanítványai közül Doby Géza világhírnévre szert tett biokémikus professzor lett, a hazai kórélettani kutatások megalapozója. Francé Rezsô világutazó és kiváló biológus szakíróként dolgozott. Kadocsa Gyula a budapesti József Nádor Mûszaki és Gazda-


ságtudományi Egyetem elismert professzora, a Növényvédelmi Kutatóintézet Kossuth-díjas igazgatója lett. Kern Hermann nevéhez fûzôdik a hazai növényegészségügyi szolgálat megszervezése (Kuroli 1999). Az Akadémia életében 1906-ban új korszak kezdôdött. Az oktatási idô kettôrôl három évre növekedett. Ezzel együtt megváltozott a tanterv, bôvült a tantárgyak tematikája, módosultak a szervezeti és rendszabályok. Ebben az idôszakban az Akadémia kapcsolatot alakított a Pozsonyi Tudományegyetemmel. A jogi témájú tárgyakat az Egyetem tanárai oktatták. A szerves kapcsolat alakításának célja az Akadémia Egyetemi karrá válása volt, négyéves oktatási idôvel. A kapcsolat nem vált véglegessé az I. világháborút követô történelmi változások miatt. A háborús események és az 1918-as spanyolnátha nyomasztólag hatott az akadémia életére. Az Akadémia vezetôsége és tanári kara sikerrel tartott távol minden erkölcsi és anyagi károsodást kiváltó hatást (Bánvárth 1927). Gróf Béla A „Linharti” iskola egyik kiemelkedô folytatója Gróf Béla volt, aki munkásévei közül Magyaróvárott 1927–1936 között dolgozott, és gazdasági akadémia rendes tanári beosztásban vezette a Növénytani és Állattani Tanszéket. Gróf Béla oktatói munkája mellett a magyar mezôgazdasági tudomány mûvelôinek egyik legértékesebb és általánosan ismert tagja volt. Vallotta, hogy a mezôgazdasági szakoktatás és a mezôgazdasági tudományok elsôsorban a gazdaközönség érdekeit szolgálják, ezért mindent elkövetett a tanszék és a gazdák közötti kapcsolat elmélyítésére az együttmûködés végett. Irodalmi munkássága, tanulmányai, könyvei és tanácsadói tevékenysége egyöntetûen ezt a célt szolgálták, tudása és fáradhatatlan munkássága, valamint szívélyes és lebilincselô modora igen sok barátot és tisztelôt szerzett neki a gazdák körében. Gróf Béla közvetlen szakterülete a növényvédelem volt, munkássága ezen a téren terebélyesedett ki. A növényvédelmi eljárások között


számos találmánya és újítása volt, amelyeket eredményesen alkalmaztak a kórokozók és a kártevôk elleni küzdelemben. Elgondolásai alapján szerkesztették meg a „Gróf–Kühne” gyorscsávázó gépet, amit a Kühne Gépgyár gyártott, és az ország különbözô gazdaságaiban alkalmazták. Elônye volt, hogy a gabona üszögbetegségei ellen csávázott vetômagot szárítás nélkül, azonnal zsákolni lehetett. Munkásságának egy másik eredménye a benzin üzemû „Vulkán” lángszóró volt, ami a bogárfogó árkokban összegyûlt répabarkók elégetését szolgálta. Az 1935-ös Mezôgazdasági kiállításon és Tenyészállatvásáron bemutatták a lucerna- és vöröshere-kártevôk elleni védekezésre alkalmas „Avaria” bogárfogó gépet. Tanszéki munkaként vállalta a cukorrépamagtételek csírázóképességének vizsgálatát. Az ezt a gyakorlatot szolgáló megbízást az Ácsi, a Petôházi, a Szerencsi Cukorgyár és mások részére végezte. A mezôgazdasági termeléssel való szoros kapcsolat kiépítésére 1928-ban megalapította a „Cukorrépa”, 1930-ban pedig a „Mezôgazdaság és Kertészet” címû szakfolyóiratot. Gróf Béla az általa alapított szakfolyóiratokon kívül cikkeket jelentetett meg a legkülönbözôbb szaklapokban. A „Köztelek”-nek állandó munkatársa, a növénykórtan rovatnak pedig vezetôje volt. Fômunkatársa volt 1930-tól a „Mezôgazdaság” címû növényvédelmi és közgazdasági folyóiratnak. Kitartó szorgalommal végzett kutatásainak eredményeit könyvekben és szakcikkekben tette közismertté. Ezek között legjelentôsebbek „A cukorrépa kártevôi és betegségei” (Gyôr, 1930), „A búzapoloska és poloskás búza” (Gyôr, 1932), „A lisztes répabarkó élete és irtása” (Magyaróvár, 1993), „Adatok a cukorrépa gyökérfarok-rothadásának ismeretéhez” (Magyaróvár, 1933), „A cukorrépa- és répamagtermesztés” (Gruber Ferenccel és Taróczy Herbettel közösen, Magyaróvár, 1935), „A lucerna és vöröshere kártevôi és betegségei” (Magyaróvár, 1935), „A rét és legelô növényei. Fûmagtermesztés” (Gruber Ferenccel és Taróczy Herbettel közösen, Gyôr, 1936). A fel-

501

sorolt könyveivel és közleményeivel együtt több száz cikke jelent meg a szaklapokban. A két világháború között intenzív fejlôdésnek indult a kémiai készítmények alkalmazása. Gróf Béla jó kapcsolatot alakított ki a vegyigyárakkal, közülük pl. Kochmeister Frigyes és Tsa CHINOIN Vegyészeti Gyárral. A gyárak által elôállított készítmények hatékonyságát vizsgálta szabadföldi körülmények között. Gróf Béla az eddigiekben ismertetett sokirányú tevékenysége mellett a magyaróvári fôhercegi uradalom állandó vadkárbecslôje is volt, ahol tanácsaival a vadgazdálkodást segítette. Hasonló témákban az ország más területein is kérték szakértôi véleményét. A nemzetközi áruforgalomban kötelezôen elôírt növényegészségügyi vizsgálatokkal bízta meg a Növényegészségügyi Szolgálat. Ezt a feladatot szükség szerint Hegyeshalomban teljesítette (Kuroli 1996). Az I világháborút lezáró, 1920 június 4-én aláírt ún. „Trianoni” békeszerzôdést békétlenség követte. Az országhatárok pontos kitûzése és a békeszerzôdés ratifikálása áthúzódott 1921 évre. A végsô döntés értelmében a Burgenlandi területeket Ausztria, a volt fegyvertárs kapta. A területek átadására augusztus 28-át jelölték ki. Ennek megakadályozásában az Óvári hallgatóság is részt vett. A szeptember 5-én vívott csatában Kalocsay Imre késôbb pedig Sátori László esett áldozatul. Járôrözô feladatot láttak el szeptember és október hónapokban, Vas megye nyugati térségében. Tanévkezdésre többszöri igazgatói felszólításra sem tértek vissza az Alma Materbe. Az ünnepélyes Veni sanctét Hamvasd községben tartották. A felkelés eredménye Sopronban és 8 községben elrendelt népszavazás lett. Bánváth Sándor jelentése tanúskodik arról, hogy a hallgatók november 8-án folytatták tanulmányaikat. Fekete István az ismert regényíró 1924-tôl volt az Akadémia hallgatója. Ezekben az években dolgoztak az Akadémián azok, akik magyaróvári növényvédelmi tevékenységük eredményeivel ismerté váltak hazai és nemzetközi szakmai körökben: Mezei Gyula (1861–1922), Hegyi Dezsô (1873–1926), Francé Raoul (Rezsô) (1874–1943), Bencur Elek

502

(1875–1923), Kern Hermann (1876–1957), Kadocsa Gyula (1880–1962), Neuberger Ferenc (1883–1927), Gróf Béla (1883–1936), Uzonyi Ferenc (1884–1972) és Révy Dezsô (1900– 1954). A precizitás élô mintaképe volt Neuberger Ferenc professzor, az állat- és növénykórtan tanára, akit Gróf Béla, majd Uzonyi Ferenc követett. A Trianon traumát követô évek nehézségeinek feloldására adott reményt az 1927-ben bevezetett új fizetôeszköz a pengô. Az infláció megszûnt, mindenki fellendülést várt. Bánváth Sándor igazgató 1926-ban megbízást kapott, az akadémiák négyéves fôiskolává fejlesztését megalapozó tervezet kidolgozására. A tervezetet több fórumon vitatták. A megvalósítás a gazdasági helyzet és a földbirtokosok ellenállása miatt elodázódott, annak ellenére, hogy Óváron 1929 augusztus végén átadták az új Konviktust. A válságos évek igazgatója Bánváth Sándor 1930-ban meghalt. Az igazgatói székbe Groffits Gábor „a mezôgazdasági építészet legkiválóbb szakértôje” követte. Mûködése alatt egyre nyilvánvalóbbá vált az elodázhatatlan reformüggyel való foglalkozás. Ennek alapja a gazdasági válság bizonyította értékvesztési és pénzügyi nehézségek megoldására való felkészülésnek az, oktatási folyamatba való beépítése. A felmerült igények megvalósításához szükség volt a tervezett negyedik tanévre. Az utolsó békeévben, 1938-tól új helyzet alakult, az elvett területek egy részének visszacsatolásával. A fôiskolává szervezés ügyében újabb memorandumot nyújtottak be a miniszterhez. Bánffy Dániel földmûvelésügyi miniszter 1941-ben bejelentette, hogy az akadémiák tanulmányi idejét négy évre emelik. Mezôgazdasági Fôiskola (1942–1945) A négy évfolyamú fôiskolává szervezés, a nagyhírû intézmény alapításának 125. évében, 1942 ôszén valósult meg. Az oktatás ideiglenes tanterv alapján történt, 16 tanszéki szervezetben. A fôiskola élére egyéves megbízással dékánt választott a tanári testület. Ezt a tisztséget elôször Groffits Gábor töltötte be.


A II. világháborús évek pusztítása után a romeltakarítás, a megmaradt javak számbavétele, a megrongált épületek javítása következett. Az oktatás elôször a tanárok lakásán kezdôdött, majd májustól a Vár épületében folytatódott. Magyar Agrártudományi Egyetem Magyaróvári Osztálya (1945–1949) Miniszterelnöki rendelettel (4050/1945) a földmûvelésügyi miniszter fennhatósága alá helyezték a mezôgazdasági szakoktatási intézményeket. A Magyar Agrártudományi Egyetem létesítését a Magyar Közlönyben (8740/1945sz. rendelet) október 2-án jelentették be. Az egyetem karai voltak: 1. Mezôgazdaság-tudományi, 2. Állatorvos-tudományi, 3. Erdôgazdaság-tudományi, 4. Kert- és szôlôgazdaság-tudományi. A Mezôgazdaság-tudományi Kart a budapesti, debreceni, keszthelyi és mosonmagyaróvári osztályok alkották. A mosonmagyaróvári osztály elnöke Varga-Kiss Ernô volt. A növénykórtan jeles mûvelôje ebben a zavaros idôszakban dr. Uzonyi Ferenc volt. Az idôközben megalakult állami gazdaságok, gépállomások és létrejött termelôszövetkezetek, mind új nagyüzemek szervezésére és irányítására alkalmas szakemberképzést követeltek. Az agráregyetem tanárainak és hallgatóinak nagy hányada szemben állt ezzel a célkitûzéssel. Az oktatás folyamatában 1949 április 6-án derült égbôl villámcsapásként érte az összehívott oktatókat a Földmûvelésügyi Minisztérium iratának ismertetése, miszerint az Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztálya déli 12 órától beszünteti tevékenységét. A tanári karból négyen, közöttük dr. Uzsonyi Ferenc az Egyetem budapesti Osztályára kerültek. A többi tanárt rendelkezési állományba helyezték, majd pedig nyugdíjazták. Az oktatás szolgálatában álló eszközöket, felszereléseket, könyvtári állományt stb. elvitték, elveszett, megsemmisült. Az értékes könyvek nagy része ma is a Gödöllôi Egyetem és a MTA Martonvásári Kutatóintézetének Könyvtárában van.


503

Mezôgazdasági Akadémia (1954–1962)

Agrártudományi Fôiskola (1962–1970)

Az elhibázott agrárpolitika kudarcai miatt, a képzettszakember-igény kielégítése céljából újra indították a felsôfokú képzést. Az akadémiai képzés 1954-ben indult 3 éves tanulmányi idôvel, ami kiegészült a 4 éves levelezô formával. Ez a képzési forma visszalépés volt a korábbihoz viszonyítva. Az Akadémia igazgatói feladatának ellátására Varga Ernôt nevezték ki. Az akadémiai oktatást kezdetben terhelô személyi és anyagi gondokat a jó értelemben vett megoldás irányába való elmozdulással jellemezhetjük. A harmadik tanévet 1956. szeptember 3-án, 294 hallgatóval nyitották meg. Az oktatás zavarmentes folyamata mellett nôtt hazánk lakosságának elégedetlensége. A történelmi események sodrában alakult forradalmi helyzet és annak konkrét eseményei az egyetemi és fôiskolai hallgatóságot is a jogos követelések támogatóinak oldalára állították. Az Akadémia hallgatói, tanárai és dolgozói részt vettek október 26-án a szimpátiatüntetésen. A cél a szimpátia kifejezésre juttatása, a pontokba foglalt követelések megvalósításával való egyetértés az idegen hatalmi jelvények eltávolítása volt. A jószándék kifejezésre juttatását, az ÁVH laktanya elôtt öldöklésre felállított védelmi rendszer mûködésbe hozásával viszonozták. A halottak és sebesültek sokaságát eredményezô sortûzben 6 gazdászhallgató vesztette életét. A megtorlások elöl menekülve 81 hallgató választotta az emigrációt. A koncepciós perek során börtönbüntetésre ítélték Varga Ernô igazgatót és Dohy János igazgatóhelyettest, a szakmai körökben jól ismert, kiváló mikológust. Több hallgató kapott fegyelmi büntetést, kizárást (Walleshausen 1993). A „konszolidáció” során az agrárpolitikában enyhülés és fölfelé ívelô szakasz következett. A hallgatói igények között meghatározó volt a tanulmányi idô növelésével megvalósuló egyetemi szintre emelés. A követelés 1957ben megvalósult. Az Akadémia ettôl kezdve egyetemi jellegû felsôoktatási intézményként mûködött. A tanulmányi idô 4, ill. 5 (levelezô) év lett.

A névváltozás 1962-ben következett be, a 4 éves tanulmányi idô változatlanul hagyásával. Az új gazdaságpolitika megvalósításának egyik eleme volt a parasztgazdaságok tsz-ekbe tömörítése, szövetkezeti földtulajdon létrehozása. A tsz-ek termelési eredményei 1965-ig csökkentek, nem elégítették ki a tervezett elvárásokat. A megoldások között szerepelt a szakember-ellátottság javítása. Az igények kielégítése végett sor került a tantervek és tantárgyi tematikák korszerûsítésére, a tangazdasági feltételek javítására, beruházásokra, kutatástámogatások növelésére, a szaktanácsadás és továbbképzés bôvítésére, valamint a külföldi kapcsolatok kibôvítésére. Az önálló Növényvédelmi Tanszék alapítását 1962-ben hagyták jóvá, amely 1963-ban kezdte meg mûködését a tanszékvezetô Milinkó István megérkezésekor. A tudomány és a technika rohamos fejlôdése, eredményeinek gyakorlati alkalmazása tette szükségessé a tantárgyak ismeretanyagának bôvítését és új tantárgyak bevezetését. Ezt kormányrendelet (12/1967) tette lehetôvé, a tanulmányi idô öt (levelezô tagozaton hat) évre emelésével. Az intézmény fennállásának 150 évében több tudományos rendezvénnyel tisztelgett a tudományt méltó módon képviselô elôdöknek. Az ünnepség 1968 május 24–25-én volt (Walleshausen 1973). Agrártudományi Egyetem (Keszthely), Mosonmagyaróvári Mezôgazdaságtudományi Kar (1970–1989) Kormányzati döntéssel (1970 évi 21 tvr.) a keszthelyi és a mosonmagyaróvári fôiskolákat, Keszthely székhellyel egyetemmé egyesítették. Ebben az idôszakban egymást követték „oktatási reform” jelszó alatt a változások. Közöttük említjük a tanszékek intézményekbe sorolását, az integrált oktatás bevezetését, a trimeszteres, a blokkos és a szakirányú oktatást. A különbözô próbálkozások között haladást jelentett a számítástechnika oktatásának bevezetése, a nyelvok-

504

tatás, a gyakorlati oktatás erôsödése, a szakmérnökképzés, a továbbképzés kiterjesztése. Örvendetesen fejlôdött a kutatási programokban és a szerzôdéses szaktanácsadási feladatok vállalásában való részvétel. Pannon Agrártudományi Egyetem, Mezôgazdaságtudományi Kar, Mosonmagyaróvár (1989–2000) Az oktatási intézmények további koncentrációja a Kaposvári Állattenyésztési Fôiskola karkénti csatlakozását eredményezte. A rendszerváltás évében emléktáblát, 1990ben emlékmûvet avattunk az 1956-os forradalomban elhunyt hallgatók tiszteletére. A II. világháborúban hôsi halált halt gazdászok emlékmûvét 1991-ben lepleztük le. A gazdasági helyzet okozta nehézségek ellenére olyan fejlesztéseket hajtottunk végre, amelyek a töretlen fejlôdés feltételeit szolgálták. Közöttük kell megemlíteni a KUTI, a Várkapitányi épületek teljes felújítását és bôvítését, a Biotechnikai állomás bôvítését, a 400 férôhelyes juhhodályt, a 200 személyes Gazdász Hotelt, a Deák téri épület visszaszerzését és felújítását, a 175 éves jubileumi ünnepségekre épített Aulát, kutatói és hallgatói laboratóriumokat, a nemesítô csoport létrehozását, a számítógépes oktatás feltételeinek megteremtését, és az eredményes pályázatokat a gép- és mûszerpark létesítésére. A beruházások, a felújítások, a mûszerpark fejlesztése csak akkor jár eredménnyel, ha a személyi feltételeket hozzárendeljük. Ebben az idôszakban 10 akadémiai doktora lett Óvárnak. Megszerveztük a hallgatók 2–6 hónapos idôtartamú farmgyakorlatát. Évenként 40–60 hallgató vett részt a szakmai és nyelvi ismereteket bôvítô gyakorlatokon, Ausztriában, Németországban, Dániában, Norvégiában, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és az USA-ban. A régió adta lehetôségek jobb kihasználására létrehoztuk a Nyugat-Magyarországi Regionális Egyetemi Szövetséget. Tagjai a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképzô Fôiskola és a Mosonmagyaróvári Mezôgazdaságtudományi Kar voltak. Szerzôdést kötöttünk a Bécsi Egyetem-


mel, amit egy nemzetközi Univerzitás lehetséges létrehozásához alapnak tekintettünk. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezôgazdaság és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár (2000-tôl napjainkig) Az egyetemek szervezetének újragondolását a regionalitásban rejlô lehetôségek jobb kihasználásának megvalósítása motiválta. A szemlélet érvényesítésekor a Pannon egyetem Keszthelyi kara a Veszprémi egyetemhez, a Mosonmagyaróvári a Nyugat-Magyarországihoz csatlakozott. Következtetések Az elsôként alapított Agrárfelsôoktatási intézmény, 1818-tól többször átalakított és módosított formában végzi oktató- és kutatómunkáját. Az intézményi sorsfordulókat alapvetôen a politikai és a gazdasági helyzet alakulása határozta meg. Az intézmény létesítését magánérdek diktálta, majd 1850–1884 között a politikai és gazdasági helyzet volt a meghatározó. Az igazi fénykor 1884–1906 között volt, amit a „Nagy Tanári Kar” eredményei és a létrehozott, valamint hatékonyan mûködô „Kutató Állomások” bizonyítanak. Az I. világháború, a Trianoni-békediktátum, a nagy gazdasági világválság és a II. világháború nem hatott kedvezôen a fejlôdésre, annak ellenére sem, hogy ebben az idôszakban kapott akadémiai (1906), fôiskolai (1942), majd egyetemi (1945) rangot. Az 1954 évi újraindulástól napjainkig tartó idôszakot az átszervezések sora jelzi. A 3 éves idôtartamú oktatástól eljutottunk az 5 évesig. Napjainkban a Bolognyai-folyamat megvalósulásának kezdeti fázisait éljük. Mosonmagyaróvár fénykoráról elmondhatjuk, hogy abban az idôszakban itt ringott az agrártudományok bölcsôje. A növényvédelmi mikológia megalapozása itt valósult meg, amely tevékenységnek továbbfolytatója az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete. Sokat lehetne azon vitatkozni, hogy a politika és az egyes személyek elképzelései által


505

meghatározott út volt-e a felsôoktatás fejlôdésének a lehetséges megoldása? Vagy a meglévôket mint ismert és elismert intézményeket kellett volna permanens fejlesztéssel Berkley vagy Oxford szintre emelni. IRODALOM Anonymus (1873): A Magyar-Óvári Magyar Királyi Gazdasági Felsôbb Tanintézet. Nyomatott Czéh Sándornál. Magyar-Óvár Balás Á. (1897): Magyarország Mezôgazdasági Szakoktatási Intézményei 1896. Czéh Sándor féle Kônyomda. Magyar-Óvár Bánvárth S. (1927): Magyaróvári M. Kir. Gazdasági Akadémia. Az 1926–27. tanévben, fennállóságának 108. évében. Magyaróvár Bognár S. (1992): Mosonmagyaróvár és a magyar növényvédelem kapcsolata, Linhart György (1844–1925) élete és mûvei. Acta Óváriensis, 34 (2): 91-110. Bognár S: (1994): A magyar növényvédelem története a legrégebbi idôktôl napjainkig (1030–1980). Business Assistance Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Mosonmagyaróvár

Kettinger Gy., Nagy F és Timár L. (1991): A Magyaróvári Nagybirtok története. Tartalom KFT., Budapest Kuroli G. (1996): Gróf Bélára emlékezünk halálának 60. évfordulóján. Növényvédelem, 32 (11): 591–593. Kuroli G. (1997): 100 éve alapították a Magyaróvári Magyar Királyi Vetômagvizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomást. Növényvédelem, 33 (10): 530–533. Kuroli G. (1999): Linhart Györgyre emlékezünk születésének 155. évfordulóján. Növényvédelem, 35 (7): 343–347. Orosz I., Für L. és Romány P. (1996): Magyarország agrártörténete. Agrártörténeti tanulmányok. Mezôgazda Kiadó, Budapest Rapaics R. (1926): Linhart György emlékezete. Természettud. Közlöny, 58 (831): 217–231. Ubrizsi G. és Csorba Z. (1972): A növénykórtani mikológiai kutatások kialakulása és fejlôdése Magyarországon. Agrártud. Közl., 31: 149–171. Walleshausen Gy. (1993): A magyaróvári agrárfelsôoktatás 175 éve (1818–1993). PATE Agrártudományi Egyetem, Mezôgazdaságtudományi Kar, Mosonmagyaróvár

A NÖVÉNYVÉDELMI KLUB 2007. november 5-én 17 órakor várja az érdeklôdôket a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (Budapest V. ker., Kossuth Lajos tér 11.) színháztermében. A klubdélutánon

DR. BRATEK ZOLTÁN adjunktus ELTE Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszék Budapest

GOMBAFEGYVER A MAGYAR KULLANCSOK ELLEN címen tart elôadást. Minden érdeklôdôt szeretettel várunk. Dr. Tarjányi József a Klub elnöke

és

Zsigó György a Klub titkára

K R Ó N I K A A HAZAI AGRÁR-FELSÔOKTATÁS BÖLCSÔJE ÓVÁR*

Recommend Documents