Jubiláns visszapillantás

^ f (1f

IV . évfolyam .

*^Ji

6. szám.

1932. június

K épes h a v i folyóirat. — M egjelenik minden hó 1-én.

Jubiláns visszapillantás. Mindenütt folyik a l<észülődés a pádovai Szent Antal jubiláns évé­ nek lezárására. Még egyszer feiliangzik a Szent dicsérete templomokban és pódiumokon, ismét elénk tárul lelkének lenyűgöző erényszőttese; elbájol bennünket csodatevő erejének változatos eseménysorozata. Égi fényár veszi körül alakját, mint egykor a camposanpieroi celiácskában körüiözönlőtte. S a „Noce“ (diófa) kápolnájának egyszerű, de beszédes freskói rá­ tapadnak lelkünk felületére, hogy megrögzítsék a jelek sokaságát, melyek beszédét az Ür együttmunkálkodása nyomán követték. Áhítatos ajkunk odatapad megdicsöült alakjához, mint az imádságos kezek és keblek szoktak rátapadni az áldott porait őrző hideg márványoltárra Pádova szentélyében. Búcsút veszünk-e tőle a jubiláris év végén ? Látomásszerü fellángolás lesz-e a jubiláris alakját körülrajongó tisztelet? Elsuhanhat-e hitünk egé­ ről e ragyogó üstökös, hogy majd száz éves pályafutás után sziporkázzék új nemzedék egén hatalmas fényöve ? E kérdésekre kell feleletet adnunk; ezeket kell a jubiláris záróak­ kordnál hasznosan és üdvösen megoldanunk. Nem érhet bennünket, magyar katolikusokat vád, hogy hanyag igye­ kezettel kapcsolódtunk bele az Egyház és világkatolicizmus jubiláris mun161

kájába. Készen talált bennünket a hívó szó, hogy a Szent dicsőségét, szeretetét és követését megkedveltessük és a világ szentjét még tartósabb szálakkal fűzzük a világhoz. Tiszteletét a templomi közös és családi magánájtatosságban növeltük. Az ország nagy katolikus nyilvánossága lerótta háia- és tiszteletadóját őszi gyűlésén. Az irodalomban a legjobbak vésték meg alakját, szelleme fölött új folyóirat működik az utódok ra­ jongó hűségével. A művészet új szárnyakat bontott, melyek semmiben sem maradnak mögötte a hétszázados ihletnek. Mindez nem maradhat futó jelenség. Az Egyház nagyjai azért érnek fel a jubüáris magaslatba, hogy em­ lékük és tiszteletük el ne halványuljon egyetlen nemzedékben sem. A Szent Antal jubileumnak is most kell majd teremnie a dús gyümölcsö­ ket. Ahova még nem hatott el tiszteletének és követésének színtiszta vetömagva, ahol még nem forgatta meg a kegyelem ekéje a lelkek ugarát eszményiségének befogadására, ott a jubileum után is maradnak a ju b ilá ­ ns esztendő feladatai. Pedig még maradt ugar is, tarló is. Nem hangoz­ tathatjuk eléggé, mily fontos, hogy az ifjúság megszeresse és magáévá teg>'e Szent Antal lelkivilágát. Az önmaga felett győzedelmes ifjú, a min­ dig jobbra törekvő fiatal szerzetes, a munkában megedzett és imában fel­ olvadó apostol, a jobb világért és több emberiességért, nagyobb lelkisé­ gért hevülő szónok, a mélyen alázatos és rettenthetetlenül bátor erkölcs­ javító csupa eszmény a mai ifjúságnak. A lelkiatyák, a katolikus szülők, a nevelők, de szentünk minden tisztelőjének feladata, hogy ezirányban megtegyék a szükséges lépéseket. A fiatalság eszmények nélkül elsekélyesedik, mig az elérhető eszmények felfokozzák szunnyadó erejét. Szent Antal biztos, határozott, korszerű és elérhető eszmény. Maga a megtestesült Istennek kedves fiatalság. Alakja nem maradhat vonzó hatás nélkül, hacsak nem hagyjuk az ismeretlenség ködében. Hasonlókép fontos az ima értékének és szellemének ápolása. Az emberiség ma átlag keveset imádkozik, csekély bizalommal van Isten iránt s e csekély bizalomnak is csak jeleit adja. Öregbíti a hibát, hogy éppen ott és azért száll fel a legkevesebb kérés a magasba, ahol ha­ laszthatatlan volna a lendítő erő. Égető kérdéseket, sajgó sebeket akarnak gyógyítani az imádság balzsama nélkül. Panasz, kesergés, nyavalygás mindennapi dolgok. Kenyerünket bánattal, italunkat könnyekkel keverjük, mint a kesergő zsoltáros. Remélünk, de nem tudjuk kiben ; várunk, de magunk se tudjuk mit és kitől ? Mintha nem volna gondviselő Istenünk és nem hallottuk volna az evangéliumból, hogy valaki még a hajunk szá162

lö té ts é g re r^ ™ '^ ''"’

íény után merengve a vak

Tanuljunk imádkozni Szent A n ta ltó l! Ne engedjük vakon rohanni a világot ‘ ehetetlen játékszerként ne ragadtassuk magunkat meddő emberi próbálkozások forgószelével, mely önmaga körül tehetetlenül táncol. Az Isten maga jő el és megszabadít minket, — úgymond a próféta — ha imák és kérések özönével járunk hozzá küldetésben. Zör­ gessünk az emberiség nevében, kopogjunk kitartó imában minél többen hadd nyiljék meg az igazi irgalom ajtószárnya. A pádovai Szent Antal Imaegyesületnek soha nem volt akkora kereseti joga, mint napjainkban.

Kitűzött célja mintha a mai nyomor előismereteiből szövődött volna össze Ismertessük és ajánljuk úton-útfélen. Az életből vett példákkal igazolhat­ nám, hogy aki először hall róla, elcsodálkozik afölött, mily korunkhoz szabott lelkiközösséget jelent. Szinte nem hiszi, hogy ősi áhítatformáról van szó. Az ártatlan gyermek ajkán bájosan elgünyöghető, de a koráért aggódó müveit ember is mély átérzéssel rebegheti el. Egyszerű, minden­ kinek való, rövid és mégis szakadatlan imaláncolat. Nem lehet ellene ki­ fogást emelni sem elfoglaltság, sem időhiány, sem a kor más igényeinek vélt cimein. Ha megismerik, már meg is szeretik. Szinte várja az emberi­ ség, hogy végre már hathatós eszközt adjunk a kezébe. S Szent Antal nevében ki ne fogadna bizalommal orvosságot földi és lelki nyavalyáira ? Nyujtsuk hát a szomjazónak, a lázasnak az üdítő poharat. Ezekben kell látnunk a jubileumutáni célkitűzéseinket. A jubileum­ zárás nem fegyverletétel, hanem megerősített előretörés 1 Ne tegyük félre az izzó vasat, ne' oltsuk el a ragyogó ívlámpát, hanem hajlítsunk, világo­ sítsunk, építsük a szentantalos eszmények arcélét. Ebben a jelentős mun­ kában segítsen bennünket pártfogónk, Pádova és a világ csodatevő Szent Antalja. Munkánk az emberiség jobblétéért hozott áldozat s eredménye áldás lesz egyénre és társadalomra egyaránt.

%

/}

Dr. Vargha P. Theodorich 0 . F, M.

r h.

163

jL

Jubileumi hódolat. kupolás dómnak csendes, ftfís Öl^n, Márványöói form áit anf^yaíok között. Ahol a h it imátHi öltözött. Hétszáz év óta alszik már a Szent. KönVöttc áhitatos csendben Búzgó lelkűknek hő Imája zenf*.

Jertek hát sorhan Jó Testvéreim / Lépjünk a dómtm c%ende\en m i is Í\s miff teiktínkben áhítat virif^ D aloljon ajkunk, távozzék a csendf Szent tűz iűhogjon minden ijjú szemben f Testvéreim f ma Jubiiái a Szent f

/'lédbe Jöttünk noffy, szent inUJolattal. Maf^unkkai hozva gondunk, bánatunk, Mert Jói tudjuk, hogy égő sebeinkre Tetőled mindig gyógyirt váriuitunk . . . De bánatunkat, nézd ma eltakarjuk. Ajkunkon nem bús, síri nóta cseng! Neked zengünk nta iwdolattal, büszkén, Te Jóságos testvér, te nag)\ tv Szent f Hétszáz esztendő sötét fátyolán is. M in t déli napfény, úgy ragyog neved S dicső nevednek minden emiitésén Megtört szivekben ú j remény ered. Csengő szavad a m últak morajátyói. M in t lu u d iló hang, zengve tör elő S fakad nyomán a dúló életharcban Nagy győzelemre bíztató erő. Dicső csodáid Jóttevő gyümölcsét Hőséggel szórja mind a két kezed És boldogítod mind, a kik szeretnek . . . Ezért dicső Szent, hódolunk neked. De gondolj ránk is. hű testvéreidre, Akikre vár a küzdelem, a harc. Segíts, hogy m indig tisztán, tUndökölve /gagyogjon lelkünki)en az htenarc. Add, iwgy legyünk olyanok, m int Te voltál, Eszményünk isten, ember és haza Legyen. A munkánkért kiérdemeljük Örök hazánk, s ne csüggedjünk soha. Hlédbe jöttünk szent nagy hódolattal. Magunkkal iwzva gondunk, bánatunk, Tekintetedtől szentté lelkesülve Bízó örömmel, csendben távozunk.

Kupolás dómnak csendes, hús ölén, Márványból fo rm á lt angyalok között, Ahol a hit imálHj öltözött, Áhitatos szívek im ája zeng . . . Márványkoporsón, im ák özönében. Ajkán mosollyal szendereg a Szent. S Z IL Y VID

164

i

I

%

( í. V

r ^ r n l A n ta l h « U l«

165

\

„Vegyétek a Szentlelket." (Ján. 20., 22.)

Ünnepi orgonaszó tölti be a székesegyház hatalmas boltíveit. Bent ájtatos hívek százai figyelmes várakozásban állnak. Önként felmerül a kérdés: M it jelent ez a szokatlan nagy érdeklődés? De egy pillantás a szentélyre, kész feleletet ad. Hisz nemcsak vasárnap van ma, de nagyobb ünnep a vasárnapnál. Papokat szentel a pü spök! ifjú leviták kipirult arccal, szívükben hősies elszántsággal állják körül a nagytemplom főoltárát. Mindegyik átérzi a pillanat nagy fontosságát, mely ha elrepül, nincs többé visszalépés. Lelkében villanásszerűen előrevetődnek jövő hivatásának nehéz küzdelmei. De nem ér rá ily gondolatokkal foglalkozni. A püspök áldóan terjeszti ki föléje kezeit. Szent krizma illata terjeng a levegőben. Hama­ rosan elhangzanak fölötte az apostolok utódának szavai: „Vedd a hatal­ mat és mutasd be a legszentebb áldozatot mind az élőkért, mind a holtakért!" Mintha álom volna, olyan ez a pillanat. De mégis valóság, hisz már együtt misézik ő a felszentelő püspökkel. Újra felhangzik a püspök szava : „Vedd a Szentlelket! Akiknek megbocsátod bűneiket, meg­ bocsáttatnak nekik; akiknek megtartod, meg lesznek tartva." És az új pap érzi homlokán Krisztus csókjának meleg lehelletét. Mintha égi zene volna, úgy csengnek fülében a püspök ajka által mondott megváltói szavak : „M ár nem mondlak benneteket szolgának, mert mindazt, amit csak az At)ától kaptam, átadtam nektek." (Ján. 15., 15.) Elmúlik néhány nap és a szülőföld csendes falucskája nagy ünnepre virrad. A falú apraja, nagyja lázasan készülődik. Nem sokszor fordul elő, hogy üjmise van a falúban. Illik ezt a napot méltóképen megünnepelni. Innen a nagy sürgés-forgás. Az utcán diadalívek és zászlók. Virágdíszbe öltöztetik az Isten házát, gyertyafényben úszik az oltár. Minden arcon mély megilletődés és várakozás. A szülők szíve hálásan dobog meg eb­ ben a pillanatban és szemük könnyezik a meghatottságtól. Akkor kilép a fehérruhás gyermekek sorfala között az új pap, hogy ajándékul adja szüleinek és mindenkinek azt, melyhez fogható nagyobb drágaságot soha emberfia nem adhat: magát az istent a szentmise-áldozatban. Ki tudná méltóképen felértékelni, m it jelent a pap a lelkek számára? Nagyon jól tudják ezt a katolikus hit ellenségei, éppen azért el nem mulasztanak egyetlen alkalmat sem, mellyel a szeretetet irányukban le­ rombolhatják. Mindenekelőtt nevetségessé akarják tenni az emberek előtt. Gondoskodnak róla, hogy esetleges emberi gyarlóságból eredő hibáik 166

mennél szélesebb körben ismertek legyenek. Sőt, ha ilyet nem sikerül felredezniok, nem riadnak vissza a rágalom fegyverét felhasználni ellenük hogy >gy niegfosszák őket attól a tisztelettől, mely hivatásuknál fogva őket megilleti. Gyűlöletükben odáig mennek, hogy a papot leginkább a lámpa­ vassal összefüggően szeretik emlegetni. Még az utcán sem tudnak elhaJadni mellette anélkül, hogy iránta való gyűlöletüknek kifejezést ne adjanak. A Bölcseség Könyve leírja az istentelenek gondolkozásmódját: „Jertek, fogjuk körül az igazat, mert terhünkre van, ellensége a mi cselekedeteinknek, leggyalázatosabb halálra kárhoztassuk őt.“ (Bocs. 2., 12—20.) Valóbarí ráillenek ezek a szavak az Egyház ellenségeire, akik a papgyülöletet igye­ keznek rendszeresen terjeszteni. Nagyon jól tudják, hogy romboló céljai­ kat leginkább így érhetik el. Jellemzők Üdvözítőnknek szavai az ellenfél fel­ fogására : „Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai. (Márk 14 , 27.) A hívő katolikus lélek úgy tekint a papra, mint a legdrágább égi ajándék kiosztogatójára, hisz az isteni irgalom kegyelemkincseit csak a pap közreműködése által nyerheti el. Képzeljünk el csak egy olyan na­ pot, amikor sehol sem volna pap. Hiába kondul meg a harang és hív misére, éghetnek a gyertyák az oltáron, várhat a hívek tömege, mégsem lenne szentmise, mert hiányzik az áldozópap, aki bemutassa. Mindennapi áldozok körültérdelik az oltárt, de nincs ki odanyújtsa nekik az élet ke­ nyerét az írás szerint: Kenyeret kérnek a kisdedek, de nincs, aki szegjen nekik. (Siralm. 2., 2.) Bűnbánó hívek állják körül a gyóntatószéket és várják a feloldó ig é ke t: Én téged feloldozlak bűneidtől. De hiába várnak, nincs pap, aki e szavakat érvényesen elmondja felettük. Súlyos beteg utolsó perceit éli. Égi utravaló után eped lázas ajka. Megrebben a szeme minden ajtónyilásra, de az égi követet, a papot, hiába várja, mert ezen a napon hiányzik a pap. Vonul a temetési menet. Koszorúk borítják a díszes koporsót. A zenekar gyászindulót játszik. De óh, mily fájdalom, nincs ma pap, aki a holttestet beszentelve elkísérje utolsó útján. Valóban szerencsétlen volna a nap, melyben hiányozna a pap. M it is ér a színarany kehely, ha nem gyöngyözik benne Krisztus vére ? M it ér a legszebb miseruha, ha nincs ki magáraöltse ? M it ér a legszebb bazilika, akármi­ lyen építészeti remekmű legyen is, ha nincs, ki misét mondjon benne ? Megbecsülhetetlen érték tehát a leikével törődő hívő lélek szemében a pap. Nem csodálkozhatunk tehát, ha papszenteléskor hálával dobban meg a kath. ember szíve, hisz minden újmisés papban a lelkeket örök kincsekkel gazdagító örök isteni szeretet egy-egy újabb bizonyítékát szemléli.

A

P. Hajnal Zénó 0. F. M.

167

íL

Pi

Szent Antal alázatossága. Alézatosság nélkül az erények épülele csak rom. Szenf B e rn d í (41. levél.).

A szavaknak is megvan a divatjuk. Egy-két korszak néha föl-fölkap egy szót, esetleg az újságban lehetett olvasni, az országgyűlésben hallani s egyszerre utána mondogatja mindenki, majd egy időre rá elavul újra, mint minden divat. Ilyen úton-útfélen használt szó ez is: mentalitás. Azelőtt azt mond­ ták : észjárás, gondolkozásmód, most ez már nem teszi meg, most azt m ondjuk: mentalitás. De akár észjárást mondjunk, akár mentalitást, annyi bizonyos, hogy az észjárás maga is, a mentalitás is koronként igen-igen megváltozik. Minden időben más és más az a kaptafa, amelyre az ember az ő gondol­ kodását és érzését huzni szokta; s ha az embernek belül volna az arca, ha a lelket is lehetne lá tn i: bizonyos, hogy az egyik kornak embere a másikéban csak nehezen ismerne a saját fajtájára. A középkor emberét a mai kortól is nemcsak a gőz és a villam os­ ság, nemcsak az autó és a repülőgép, nemcsak a választójog és az újság, meg a modern technikának egyéb vivmánya, a modern társadalomnak egyéb életberendezkedése különbözteti meg. A középkori ember jellemé­ ben van több olyan vonás, amelyet a haladó évszázadok lassan-Iassan megfakitottak, elkoptattak, ki is törültek s helyükbe másokat, itt-o tt merő­ ben ellentéteseket .véstek beléje. A sok közül csak egyet akarunk ehelyütt e m líte n i; a középkori embernek páratlan szerénységét^ alázatosságát, szemben a mai kor embe­ rének hiúságával. A középkor emberének is megvolt a maga tehetsége, sőt bízvást mondhatjuk, a zsenialitás sem volt ritka, a szorgalom és kitartás meg bizonyára hasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint most, amikor annyi iskola, könyvtár, gép, gyár stb. áll az ember rendelkezésére. De a középkor embere nem hivalkodott úgy a tehetségével, ahogy mi szoktunk dicse­ kedni. Eötvös József báró hasonlatával élve, a középkor embere a sas módjára hallgatva, emelkedett a fellegek közé, míg a modern ember olyan mint a lúd, mely zajt üt, ha vaskos testével egy ölnyire fölszállt. (Karthausi, II. kötet.) Ki volt az a lángész, melyhez foghatót évezredek csak keveset ter­ melnek, aki megcsinálta a régi római bazilika épületből az első igazi 168

román stílü keresztény templomot boltíveivel, tornyával együtt? És ki volt az a zseni, akinek agyában a gót székesegyházak, ezek a köböl faragott imádságok és himnuszok megszülettek ? Ki volt a szerzője az egyház ősi énekeinek, pl. a misében a prefációknak, melynek dallamáról Mozart azt mondta, hogy minden szerzeményét odaadná érte, ha ö lehetne a szerzője ? Ki Írogatta hangyaszorgalommal a régi kódexeket, kinek az ügyes keze festette a kezdőbetűket? Ki volt Béla király névtelen jegy­ zője, ki építette a jáki templomot, ki az a Lapicida János, akinek a bártfai hármas oltárképet tulajdonítjuk, ki a szerzője a Halotti beszédnek, ki az a „kö ln i mester", kinek Madonnáin annyi természetfölötti bái ömlik el ? ^ Ez a középkor . . . r

Es manapság, ha egy zeneszerző kiad egy nótát, a világért el nem felejtené odabiggyeszteni; op. 43. És jaj a jogásznak, ha az alapvizsgán a forrásmüvek között első helyen nem említi azt a tanárt, aki éppen vizsgáztatja. És ha Mayer vagy Müller német professzor megállapítja a vizi csibornak vagy a csomós ebirnek egy új fajtáját, már odateszi az állat vagy növény latin neve m ellé: May. vagy Müll. És ha a kubista agy expresszionista tárlaton közel mersz menni egy képhez, melyen a színek és vonalak üvöltenek, mint a dervisek: a sarkán ott látod a mű­ vész nevét, aki elkövette. És a sportrekordok javítói már valóságos világ­ nevezetességet követelnek maguknak. A középkor embere nem magának dolgozott, hanem Istennek és az emberiségnek. A középkor embere magát egy kis keréknek, nem pedig tengelynek tartotta a közösség nagy gépezetében. A középkor embere nem a mának, hanem az örökkévalóságnak szemszögébe állította tevé­ kenységét ; ekkora távlatból tekintve, persze elveszett az egyén és csak a munkája volt fontos. Ez volt a középkor mentalitása. S mindez azért tolul oly élénken a telkemre, mert ennek a menta­ litásnak tündöklő példáját olvasom Szent Antal életrajzában. (Dóm. Grammer K. L., I. k. 993. I.) M ielőtt ugyanis Szent Antal belépett az olivarezi ferences kolostorba noviciusnak, már a coimbrai egyetemen nagy jártasságot szerzett a szent tudományokban, kivált a szentírás és a szent atyák ismeretében, amellett ritka kiváló szónoki tehetséggel is meg volt áldva. De mindebből nem árult el semmit, élt, mint társai, egyszerűen, visszavonulva, ismeretlenül. S mikor afrikai hitterjesztő útjáról súlyos betegen hazatért és 1221-ben 169

Assisiben részt vett a rendi nagykáptalanon, senki sem vetett ügyet a szerényen félrehúzódó testvérre, aki boldog volt, hogy láthatta és haIN hatta Szent Ferenc atyát. Sót, Szent Ferenc maga is, aki pedig olvasott a szívekben, nem szóllította meg Szent Antalt, talán éppen azért, mert tapintatosan megbecsülte nagy alázatosságát és szerénységét. És Grácián tesK^ér, a romagnai tartományfőnök, szinte szánalomból vette őt magához a Törli melletti Montepaolo zárdába, hogy legyen, aki misézzen a test* véreknek. Ugyanaz a Grácián testvér egyszer megparancsolta Szent Antalnak, hogy a zárda Szent Domonkos-rendű vendégeinek prédikáljon. És ezt a magában oly jelentéktelen eseményt választotta ki az Isten, hogy egy­ házának ezt a tündöklő mécsét kivegye az alázatosság vékája aiói és rátegye a tartóra, ahonnan az egész anyaszentegyháznak és minden idők­ nek világoskodjék, mert ekkor tudta meg Szent Ferenc szerzete is, hogy Szent Antal kije neki, az egyháznak és az Istennek. Alázatosság nélkül az erények épülete csak rom, mondja Szent B ernát; de az alázatosság alapján fölnyulik az égig, az örökkévalóságig, az Istenig.

Magyarász Ferenc O. Ciszt.

Rz akarat ereje. Fiatalembert szállítottak a kórházba. Betegsége olyan kellemetlen volt, hogy még az erős idegzetű betegápoló nővér sem tudott megmaradni közelében. A főnöknő mégis megpróbálta két nővérrel, akik már átestek a betegápolás kellemetlenségein. Ez a betegség azonban elviselhetetlen volt. — Nem kívánhatom ezt önöktől kedves nővéreim, mert rendkívüli eset. De megpróbálom egy olyan nővérrel, aki még nem mondott ellen semmi parancsnak. A nővért rögtön hivatták és megmutatták neki a beteget. — Istenbe vetett bizalommal meg akarom próbálni. Jó negyedóra múlva visszatért ismét. Nehéz, de szép küzdelmet vívott természetével és így szó lt: Fisztelendő Főnöknő! Én sem tudok mellette kitartani, de a k a ro k ! Kössön ide erősen, szolgálni akarok a betegnek. Nemde több lelkierősség van ebben a gyenge nőben, mint a mai rekordhajhászók bármelyikében. Az önlegyőzésnek minden ilyen kis áldozata többet ér majd egykor az Ür szemében, mint bármely ranglétra és földi niegtisztelés. Ennek a nővérnek semmi sem hirdeti a nevét. Mert a finom ^ -1 gyöngédségét rabolnánk el csodálatos önuralmától, ha nevét nyilvánosságra hoznánk. Isten szívében azonban minden fel van jegyezve,

170

Néhány perc a vonaton. Dübörögve rohant velem a vonat. Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy már nem vagyok egyedül. A legutóbbi állomáson egy férfi és egy nő szállottak fői. Barna harmadosztályos jegyük a leszállított igé­ nyekről tanúskodott. Beszélgettek. A nő ahhoz a csoporthoz tartozott, akivel komoly té­ máról is lehetett beszélni. Újra magamba merültem, hiszen bármerre megy az ember, mindenütt ezt hallja ; fizetéscsökkentés, export-, deviza-, cliringegyezmény stb. De hirtelen fölfigyeltem s akaratlanul is hallgatnom kel­ lett két gondolat- érzés- és valószínű világnézetileg is ellentétes fölfogás kis csatározását. — Higyje el — szólt a nő — nekem tetszenek ezek a mai fiúk, leányok. Ahá, a fiatalság! Ez érdekes lesz gondoltam. — Mind ? — kérdezte egy árnyalattal komolyabbra vált arccal a férfi. A spártai rövidségü kérdés úgylátszik megzavarta a nőt. — Igen . . . Mind, de m iért? Nagyságos Asszonyom engedje meg, hogy a kérdésre kérdéssel 'eleljek. M it szól ahhoz, hogy a fiatalság, bármilyen osztályhoz tartozzék is — talán a falú ifjúságát kivéve — rossz irányban terelődik? S ami szomorúbb a dologban, hogy egyre hatalmasabb tömegek mételyezödnek meg. Én ott látom a bajt, hogy valahogyan gyermek és nevelő nem talál­ nak egymásra. Inkább úgy mondanám, nincs oly erős és átütő ereje, hogy legyőzhetné az ellentétes benyomásokat. Hiába, nincs, vagy pedig rossz a nevelésünk. Ezen segíteni kell. — Ah barátom — vágott közbe kissé türelmetlenül s idegessen verte cigarettáját — nevelés, nevelés. Mindinkább lehet hallani mindenfelé. Hát minket ki nevelt ? Kik voltunk mi gyermekkorunkban ? Ötödik gyermeke voltam anyámnak s még kettő volt utánam. Szegény anyám, apám légkisebb gondja is nagyobb v o lf annál, hogy minket nevelési szisztémák gyakorlatbavételével gyötörjön. Észre sem vett bennünket egyenkint, csak akkor, ha jóval vagy rosszal kitüntünk. No és lássa, mégis fölnevelődtünk. Tisztességes élete van mindnyájunknak. S nagy általánosságban minden­ kinél így volt. Majd csak lesz a mai fiúkból, lányokból valaki. — Ez igaz! Asszonyom, de hogy „m ilyen" valaki, itta kérdés zök­ kenője. Szomorú eredménye lesz a mai életfölfogásnak. - Lássa én nem nézem olyan sötét üvegen ma sem a világot, mmt 171

k

y 1

.

K

>

sokan. Nekem valahog>'an tetszenek ezek a mai fiúk, lányok. Istenem, mennyivel mások ma ezek, mint mi voltunk. Valósággal csodálni lehet őket. — Igen Asszonyom, de mit csodáljunk bennük ? M it? Hát nézze mennyi önállóságra törekvés, szabadság, vágy van bennük, erőt éreznek magukban és senki sem lehet olyan lelketlen, hogy vágyaiknak gátat vessen. Nem szabad, hogy az ifjúság erőit lefojtsák! Azt nem, — felelt már igen komolyan a férfi — nem, csak vigyázni kell, hogy az erő, a tűz föl ne eméssze őket. Mert kiégett szívű, hideg, közömbös lelkű emberekben nincs sok reménye s még kevesebb öröme a szülőnek, hazának, társadalomnak egyaránt. Nó a mi fiaink, lányaink még nincsennek annyira, hogy lélek­ harangot kongassunk fölöttük. Mi még számíthatunk reájuk. Bátorság! — igen, de csak azokra s olyan mértékben, ahogyan melléjük állunk. Mert higyje el Asszonyom, minden ezen fordul meg. Hiszen ki nem látja milyen elkeseredett küzdelem folyik az ifjúságért. És sajnos, nagyon sok­ szor vereség ér bennünket. Az egyre fokozódó gyermek- és fiatal öngyil­ kosságok, a legképtelenebb diákmegnyilatkozások, a 14— 16 éves leányok erkölcsi fölfogása s ami még ennél is szörnyűbb, számtalan esetben élete is, nyugodtan nem hagyhatja a szülőt, mert még részleges biztonságot sem nyújthat az internátusi életnevelés alkalmazásával, hiszen élni is alig bír. Ilyen környezetben még a legjobb is állandó veszélyben él. — Dehát mit tegyünk ? — Kérdezte már nem türelmetlen, hanem inkább nyugtalan hangon, mert két gyermeke jutott eszébe s dicséretére legyen mondva, könnyelmű életelgondolása ellenére, úgylátszik aggódó anya volt. — M it Asszonyom ? — Szólt a férfi s elgondolkodva, szinte magá­ nak beszélt. — A legfontosabb, hogy a szülő és gyermek megtalálják egymást. Ha a bizalom megvan, könnyebb már a munka. Figyelni társa­ ságát, barátait, ahol megfordul s akikkel él s nem utolsó esetben bár­ milyen hitű, vallási gyakorlatait, hogy lelkiismeretre neveljék. De legfon­ tosabb, hogy példa legyen a gyermek előtt, mert amilyen a fiú, olyan az atya s amilyen a lány, olyan az anya is viszont. Többet nem szólt. Ezen azután mindhárman elgondolkoztunk s csak a vaksötétbe ro­ hant a vonat, de ezt tudtuk hová. A másik, az élet, a fiatal élet vonata rohan vezető nélkül, Istenem hová ?

172

Szent Antal és én. Minden félreértés elhárítása okából legelsösorban is szükségesnek F ^ összefüggést, s a belőle kiütköző kapcsolatot. E sorok címe nem akarja azt mondani, mintha senkiségemet egyáltalán merném hozzá, a Szenthez mérni. Távol áll tőlem az ilyen beképzeltség s magatelt fennhéjázás, mely csak messze vetne tőle ahelyett hogy közel vinne Pádova dicsfényben pompázó szentjéhez. Mindössze magam életének egy olyan emlékét szándékozom az alábbiak során föl­ eleveníteni, mely úgy él bennem, mint féltve őrzött, felejthetetlen össze­ találkozásom — vele . . . Még akkortájt történt, instálom, mikoriban Ame* nka csodás földjén járva, az Úr küldöttjeként szántogattam, vetegettem s öntözgettem odaszakadt véreink lelki ugarát és televényét. Se nem ábrándos álom, se nem kiszínezett mese tehát az, amit itt most rendjén leírok, hanem egy megtörtént kis életepizód.

á

Cleveland városának tőszomszédságában van az az épületes magyar lélekcsoportosulás. Fairportnak hívják, hol hivatásszerűen egy teljes egész nyarat volt szerencsém tölteni. Derék magyar testvéreink lelki tömörülése iiitközségi formában Fairporton, egyike a legrégibbeknek magyar Ameriká­ ján. Meg kell jegyeznem, hogy Szent Antalunk égi pártfogása alatt áll. Szinte gondviselésszerünek gondolom, hogy misszióskodásom során legelső ízben ennél a hitközségnél dolgoztam huzamosabb ideig, mialatt a látoga­ tóba hazajött lelkipásztort helyettesítettem. Elárulhatom, hogy munkám nem volt nehéz, mert olyan dicséretes megértésre találtam a hivek között, amire ha csak visszaemlékezem is, meghatódás környékez . . . Az meg tudnivaló, hogy jó emberek körében, kik szeretettel viseltet­ nek egymáshoz, sebes iramlással telnek a napok, sőt a hetek és hónapok is. Az én esetemben sem volt különben. Végül egyszer csak ott állottam, hogy — bár egészen közéjük szoktam — a plébános visszatérése után, dolgom végezetten, búcsúznom kellett a lelkemhez nőtt kedves fairporti, vagy mint a mi nyelvünkre fordítva ők mondják, „fehérparti" jó hívektől. Szombat este volt, jól emlékszem. Visszatérő lelkiatyjuknak fogadásaképen szívvel rendezett, sikerült tea-estélyt csaptak, melyen illett nekem, a plébánospótlónak is jelen lennem. Így következett aztán be az, hogy a legutolsó vasúti alkalmatosságon jöttem el tőlük, pedig másnap, vasárnap reggel már kb. 500 km.-nyi távolságban és egy egész más birodalom, Canada területén kellett miséznem, gyóntatnom és prédikálnom. Éjfél után szálltam vonatra, miközben a legközelebbi viszontlátás 173

4

A

f/ I

9 •

I

reményében köszöntem el kikisérőimtol. Ámde alig helyezkedtem el a tágas, kényelmes kocsiban, mikor egyszerre villámként nyilait agyamba a gondolat, vájjon az útlevelemet magammal hoztam-e. Minthogy az ügy halálos komolyságünak bizonyult, legott keresgéléséhez fogtam. Zsebek, tárcák, útitáskák mind vizsgálat alá kerültek. Hasztalan. Ez az eredmény­ telenség szörnyen idegesíteni kezdett. Lelki aggságom tetőpontra szállt, mikor rájöttem, hogy útlevelem az elhagyott plébánia íróasztalának jo b b ­ oldali fiókjában maradt. A vonat azért vágtatott velem egészen Buffalo N. Y.-ig, a határállomásig. Közben, az éjszaka dacára, sem tudtam egy szempillantásig sem aludni, érthető okból. A canadai város, hova mennem s elérkeznem kellett, már előre értesítve volt. A hivek tehát vártak reám és előzőleg sohasem vártak hiába . . . Nem tudtam mitévő legyek. M ár-m ár a kislelküség kerített hatalmába, mely azt súgta, hogy semmi sem segíthet szorultságomban, mikor mentő gondolatom támadt. Imádságos rimánkodásba kezdtem. Izgalmas lelki monológ volt ez. amire egészen frissen emlékezem. . . . No, dicső rendtárs, most mutasd meg hatalmadat! — próbáltam a szót Szent Antal felé. Végtére a Te tiszteletedre épült szentegyházat és hitközséget szolgáltam a nyáron, nem lehetsz hát érdektelen, hogy ne is említsem azt a rendi becsületet, amiről szó van a jelen esetben, amelyért Te is lángoltál életedben, s amely hibás feledékenységem miatt sem szenvedhet csorbát. Szent Antal segíts! Tudom, hogy megteheted . . . Ug>’-e megteszed ? ! . . . Ilyenforma volt a heiyzetdiktálta imádságos monológom, mely mint lelkem hánykódása nem nyugtatott ugyan meg egészen, de a vége valami­ képpen, mint utolsó reménysugár, jótékonyan bizakodóvá tett. Elhatároztam, hogy az útlevélvizsgáló közeg megértésére hagyatkozom. Föltettem magamban, hogy mindent őszintén elmondok neki, ami Önmagában még nem kecsegtet sok reménnyel, de szerencsére canadai féljegyem nálam volt. meg egy üres levélboríték is, ami canadai ottho­ nomra volt címezve. Mindez azért mégis gyenge támpont volt egy „előírásos“ vizsgálóbiztos szemében. Egészen magától értetődő ennélfogva, hogy mikor a hivatalos közegek ellepték a vasúti kocsit, leírhatatlan izga­ lom vett erőt rajtam. Égett az aícom és szédült a fejem. Szörnyű volt még arra gondolni is, hogy mi lesz akkor, ha most nem eresztenek át a határon. Azonban nem sokat töprenghettem az eshetőségeken, mert hamarosan vizsgálat alá következtem. Szokásos kérdések. Szokásos feleletek. Szokásos 174

követelése az útlevélnek, ami - nincs nálam. Fölfektettem egész esetemet és félve hivatkoztam azokra, amik gyengén bár, de mégis igazolá­ somra lehettek Előzetes csengésem, a Szent pártfogása, őszinteségem, a féliegy, a boríték vagy a vizsgálóbiztos emberséges megértése ercdményezte-e a jó Isten tudja, de annyi bizonyos, hogy egész életemben kevés olyan lélegzctfelszabadító szó csendült még fülembe, mint a canadai útlevél-inspektor „a ll right“ -je, ami magyarul „rendben van“ -t jelent. Részemről akkor is úgy voltam, most is úgy vagyok meggyőződve, hogy Szent Antal segített rajtam, a szent barát méltatlan rendi testvérén Burka P. Kelemen dr. O. F. M.

Apostoli sors. A nap gazdagon szórja sugárkévéit a kiaszott arcú földre, melyen csak néhány pálmafa ágaskodik. A perzselő hőségben két poros ruhájú vándor Lisztra felé tart. Bár arcukról a verejtékgyöngyök nehéz cseppekben hullanak, mégse veszik igénybe az útszéli pálmafa hűsítő árnyékát. Őket a lélek belső tüze hajtja, melyet csak a lelkeknek Krisztushoz való vezetése enyhíthet meg, Szótlanul mennek, mintha valami súlyos gond nehezülne lelkűkre. M ikor fölérnek Lisztra város előtt emelkedő magaslatra, a néma csöndöt az olajbarna színű és zömök termetű Barnabás töri meg. Ni ott van Lisztra! Nem is hittem volna, hogy ilyen népes város legyen. A középtermetű és méltóságot sugárzó Pál apostol szomorúan hor­ dozza végig tekintetét a völgy ölén fekvő pogány városon. — Sajnos népes, de Krisztus számára mégis néptelen . . . Barnabás, Barnabás, nagy munka vár ránk. Sok az aratás, de kevés a munkás. Szinte nem iá tudom, hogy hol kezdjük a munkát. Talán menjünk be a főtérre és ott hirdessük az evangéliumot. A többit hagyjuk az Úrra, aki minket a pogányok megtérítésére küldött. — Úgyhiszem — szólt boldogan Barnabás — , hogy több eredményt tudunk elérni, mint ikoniumban. — M iért gondolod ? — Azért, mert a pogányok, amint láttad, könnyebben megnyitották lelkűket Krisztus világossága s tanítása előtt, mint a zsidók. Ha a zsidók nem szóltak volna közbe, akkor Ikonium már keresztény lenne. 173

A

r‘ U I

t

í «•

— Az igaz, mert a zsidók irigykedése és ellenünk való lázítása tette eredménytelenné munkánkat. Csak még utánunk ne jöjjenek. — Pedig lehet, hogy megteszik, mert megígérték, hogy nem engedik Krisztus vallását hirdetni — válaszol Barnabás lemondóan. — No azért ne izgassuk magunkat, hanem vessük minden bizalmun­ kat az Úrba és induljunk a városba. A két apostol leveri ruhájáról a port és elindulnak. Az úton öszvérhajcsárokkal és barnaarcü kereskedőkkel találkoznak, akik hosszan végig­ mérik őket tekintetükkel. A két apostol egyenesen a piactérre megy, ahol nagy tömeg ember cserekereskedést űz. Az alkudozásba belemerült em­ berek a két idegent észre sem veszik. Egyedül csak a végtagjaira béna, kocsiban fekvő Vitellusznak tűnik fel mindjárt, aki a járó-kelőket jól meg szokta vizsgálni, mert hát egyéb dolga nincs. Az ékesszavú Pál apostol föláll egy kis kiemelkedésre és csengő hangon prédikálni kezd. — Emberek, lisztrabeli férfiak jöjjetek ide, mert az Isten országa elközelgett hozzátok . . , A nyomorult Vitellusz mindjárt fölfigyel és nagy erőlködéssel kocsi­ ját az apostolokhoz vonszolja. A kereskedők is fölfigyelnek a szokatlan szónokra és abbahagyják a kereskedést. Majd köréjük gyülekeznek, mert Pál apostol meggyőző egyénisége ellenállhatatlan erővel vonzza őket. Az utcánjárók is hozzájuk csatlakoznak és rövid időn belül nagy hallgatóság veszi körül őket. Az apostol arca a szent buzgalom tűzétől kigyúl és szinte elragadtatva beszél Krisztusról. Egyszercsak megszakítja beszédét és a nyomorult Vitelluszhoz lép, akit már annyira meghatott az apostol beszéde, hogy hisz Krisztusban. Akarsz-e meggyógyulni ? — kérdezi az apostol ünnepélyes hangon. A beteg meglepetésében fejével integetve, örömmel d a dog ja: — Akarok . . . akarok . . . A néptömeg lélekzetét visszafojtva, ijedten néz az apostolra, aki földöntúli lénynek látszik szemükben. — A názáreti Jézus nevében gyógyulj m e g ! — szól csengő hangon az apostol. És mi történik ? A beteg tagjai megmozdulnak és örömében sírva fö lk iá lt: — Meggyógyultam! . . . Óh, ki vagy te, te áldott férfiú, akinek ily hatalom adatott ? , . . A meggyógyult Vitellusz az apostol elé borul és mély hálával k iá ltja ; Te nem ember, hanem isten vagy . . . 176

Erre a tömeg örömkiáltásba tör k i : .. istenek jöttek le hozzánk ember alakjában. Bizonyára ö a Merkurius, a másik pedig a föisten, Jupiter! Hamar mutassunk be nekik áldozatot. . . Egyesek a pogány paphoz futnak, hogy hírül adják neki az istenek föidrejövetelét. Mások pedig leborulnak a két megrémült apostol előtt és hódolattal kiáltják : — Üdv, hála az isteneknek! Erre Pál apostol arcát a szent harag pírja önti el és szeme, mint egy második Mózesnek, villámokat szór. Emberek, mit csináltok ? Mi nem vagyunk istenek. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti . . . De hiába minden ! A nép rivalgásában elvész hangja. Mikor észre­ veszi az apostol, hogy a pogány pap koszorút hoz és bikát vezet, hogy áldozzon nekik, Pál és Barnabás megszaggatják ruhájukat és vissza­ utasítják áldozatukat. A nép megsérlődve zúgolódni kezd és egyesek kételkedve kiáltják : — Ezek nem lehetnek istenek, mert az áldozatot nem fogadják . .. Közben a nép között néhány zsidó jelenik meg, akik az apostolokat nyomban követték és felhasználva a nép kételkedését, így szólnak a néphez: — Emberek, ezek nem istenek, hanem a rossz szellem küldöttei, akiket ha ki nem üldöztök a városból, az istenek nagy csapással sújtanak benneteket. . . Az izgatott lelkű nép feldühösödik és köveket ragadva, Pál apostolra támad. Barnabásnak sikerül elmenekülnie. Pál azonban ájulva rogy össze. Sokan azt hiszik, hogy meghalt s azért abbahagyják a kövezést. — Vigyük ki még holttestét is a városból, nehogy valami bajt hozzon fejünkre. Erre megragadják az áléit apostolt és kitoloncolják a város szélére, ahol mindenkitől elhagyatva leteszik. *

/]

*

M ikor az est kiterítette sötét leplét a városra, Barnabás apostol társá­ nak keresésére indul. Lelkét szégyen és fájdalom égeti. — Óh, miért is menekültem e l ! Mennyivel nyugodtabb lennék, ha Pállal együtt halhattam volna meg . . . Amint így tépelődve bolyong, rátalál a megkövezett apostolra, aki már észre jött. Óh, micsoda öröm tölti el Barnabás lelkét! Megtalálta apostoitársát, akinek szívével és leikével egybeforrt. Barnabás nem tud

• 4.

177 íL

szóhoz jutni, csak szeméből a sűrűn hulló könnyek beszélnek öröméröl és fájdalmáról. Egy ideig némán néznek egymásra, majd Barnabás szakítja félbe e kínos hallgatást: — Látod, ez a hála a jótettért . . .

l

>

>

i I

Szent P éte r b űn b á n a ta .

V

/ t

Pál fölemelkedik és nyugodt hangon szól a felindult Barnabáshoz: — Vájjon különb lehet-e a tanítvány mesterénél, Krisztusnál ? Verjük le sarunkról a port és menjünk Derbébe. És a kél apostol a hold világánál elindult, hogy Krisztus akaratát teljesítse. Vitéz Kátay Gábor. 178

Betegségek szerepe az emberiség történetében. )

'■■'a: D r. F rim l Jenő kórházi főorvos.

Az anglikán egyház Mac-Laurin szerint a vérbajnak köszönheti kelet­ kezését. V ili. Henrik angol király 1509-ben mint müveit, életvidám legszebb reményekre jogosított ifjú lépett a trónra. 18 éves volt. Feleségül vette a hatalmas spanyol uralkodó, Ferdinánd és Izabella királyné leányát, Katalint. Nála hat évvel idősebb volt ugyan, de igen szellemes okos asszonynak ismerték. Családi életük eleinte boldog volt. A királyt a népe szerette s rokoni kapcsolatai révén is nagy jövő várt rá. Az a betegség azonban, mely akkor Európában pusztított, őt sem kímélte meg. Feleségének több halott magzat után végre született egy csenevész leánygyermeke : Mária, akinek életbenmaraíásához nem sok remény volt. Később mégis életbenmaradt, sőt trónra is jutott, ebben az időben azonban az volt a helyzet, hogy nem fog soká élni. Az elkeseredett király közben unokahugának, Boleyn Annának kezdett udvarolni s ennél rövidesen gyermekáldás jelei mutatkoztak. A királlyal, aki mindenáron fiúutódot akart, a jósok elhitették, hogy ez fiú lesz. Ezért a király házasságának felbontását kérte a pápától, amit azonban többszöri sürgetésre sem kapott meg. Viszont a királyt is sürgette barátnője, mert közeledett a szülés ideje. V lll. Henrik ekkor végzetes lépésre határozta el magát Elűzte, sőt megölette feleségét és elvette Boleyn Annát. Ezt másképp nem tehette, minthogy elszakadt a katolikus egyháztól, s bosszúját a papokon és szerzeteseken töltötte ki, sőt sok magasrangú angol főurat is kivégeztetett, akik fel akartak ellene lépni. Célját, hogy fiúörököst kapjon, mégsem érte el, mert Boleyn Annának is csak lánya született. Később halvaszületett gyer­ mekek jöttek itt is világra, s ekkor a király haragja ez ellen az asszony ellen is fordult és ezt is kivégeztette. Másnap már újra nősült s ebből az egyébként rövid házasságból született egyetlen fia, a beteges és korán elhalt későbbi VI. Eduárd. A király még többször is nősült, azonban több gyermeke már nem született. Vérszomjas és gyűlölködő alak lett a vala­ mikor szelíd emberből. Mindezt betegsége tette. Egész Anglia fellélegzett, mikor 55 évés korában meghalt. Aíicsoda más irányt vehettek volna az események, ha ez a VIII. Henrik nem beteg, s felesége révén Anglia és Spanyolország összefogott, esetleg egyesült volna. így a rokoni kapcsolatok megszakadásával a két hatalom útjai széjjelváltak. Spanyolország fejlődésében visszaesett. Helyette 179

z-.

A *> /X

i, r j,

^ >

I

í f

r

\

I 'i

a franciák vették át a vezetést a szárazföldön és előtérbe került a Habs­ burg család is. Anglia protestáns és az európai szárazfölddel kapcsolatai megszűnvén, tengeri hatalom lett. A német-francia vetélkedés már V. Károly német császár idejére vezethető vissza. Amikor V. Károly német császár ugyanis éppen Olasz­ országban volt elfoglalva 1552-ben, a franciák lí. Henrik király vezetése alatt betörtek német földre és több várat elfoglaltak. A korán megöre­ gedett és köszvény által kínzott V. Károly váratlanul jött támadással szem­ ben nem tudott kellőleg intézkedni és a várak a franciák zsákmányai maradtak. XIV. Lajos francia király később még újabb részeket foglalt el a németektől, melyeket a németek 1870— 71-ben visszafoglaltak ugyan, a világháborúban azonban újra elvesztették. Ha az előbb említett V. Károly császárnak Fülöp fia (1552— 1598.), aki apjától a spanyol trónt örökölte, nem lett volna köszvényes és bús­ komorsága miatt tehetetlen, Spanyolországnak és Portugáliának közös üralkodója lehetett volna, talán a legutóbbi időkig. Ennek a II. Fülöp spanyol királynak idejében fenyegette különben Angliát a legnagyobb veszedelem. Spanyolország óriási hajóhadat és sere* get küldött ellene. Ennek a hadnak, melyet a győzhetetlen Armada névvel illettek, korának legkiválóbb tengerésze : Don Alvaro de Bazan volt a vezére. Ez az elindulás előtt hirtelen megbetegedett, s a vezérletet a gyenge tehetségű Medinasidónia vette át. A hajóhad el is pusztult, meg­ verték az angolok. Roncsai ma is ott feküsznek az angol partok tengerében. Az úgynevezett 30 éves háború alatt Bécs városát Torstensten svéd tábornok seregeitől, a seregben fellépő kiütéses tífuszjárvány mentette meg. XIV. Lajos francia királyt (1643 — 1720.), akinek uralkodása első ide­ jében sok dicsőségben volt része — a hódítások is erre az időre esnek — , fény és dicsőség vette körül, uralkodásának második felében azonban kínzó bélsipolya miatt mogorva, kötekedő, erőszakos ember lett és sok kegyet­ lenséget vitt végbe. Úgy, hogy már abban az időben előrevetette árnyékát a későbbi francia forradalom. II. Frigyes porosz királynak (1712 -1 7 8 6 .) nem sikerült volna az önálló Poroszországot megalkotnia, ha a három asszonyszövetség (Mária Terézia királynő, Erzsébet orosz cárnő és a francia Pompadour asszony) egyik tagja, az orosz cárnő váratlanul meg nem hal s utána Orosz­ országban fellépő forrongások miatt ez az asszonyszövetség fel nem ^omhk.

180

A magyar barátok hőskorából. Mélységes megilletödés fogja el szívünket, valahányszor a távoli dél-olasz városka, Nola püspökére gondolunk. Ez a szent férfi, Széni Paulin (353 431.) mint tudjuk, mikor meghBllotta, hogy egy szegény özvegy édesanya egyetlen fiát, kenyérkeresöjét a barbár mórok rabszolgaságba hurcolták, lögtön tengerre szállt, Afrikába hajózott, a pogány rabszolgatartónak felajánlotta életét, szabadságát, elvállalta a rabszolgák keserves nélkülözéseit és reménytelen robotját, csakhogy a szerencsétlen özvegy édesanya egyetlen fiát kiszabadítsa. A régi feljegyzések, a kolostorok elsárgult írásai tanúskodnak arról, hogy ennek a megható, kedves, szép jelenetnek méltó párja van a magyar történelemben is. Nálunk a hitetlen mohamedánok uralmának idejéből van feljegyezve hasonló eset. Tudjuk, hogy mikor 1583-ban IV. Mohamed szultán kitüzette a véres lófarkat portájának Magyarország felé, néző kapujára, annak jeléül,

I

•

Széni A n ta l m egdicsőülése. % i

s

181

i

hogy errefelé hadat vezet, nehéz napok következtek hazánkra. Nemcsak azért, mert 250 ezer főnyi sereggel és 300 ágyúval közeledet a megszállt ország felé, hanem azért is, mert az elfoglalt magyarországi várak török őrsége ujabb zsaroláshoz látott. Félt a nyugati kereszténység is a moz­ golódó török támadásától, azért igyekezett magát ellátni gabonával, mar­ hával, minden szükségessel. Pedig a szegény népnek igazán nem volt már semmije, mindenéből kifosztotta a másfélszázados török uralom. Igaza volt a tarjáni birónak, mikor így írt a megyének: ^Elfőttünk ugyannyira, hogy már némell gazda embernek egy szem élése sincsen ; ha nem adunk, rut istentelen szitokkal szidnak bennünket, vernek, tagol­ nak, kamránkat törik, jószágunkat erőhatalommal elviszik, marhánkat a mezőn ö lik “ . . . M ikor azután 1686. táján már így sem mentek semmire, a török, aki bámulatos leleményes volt a zsarolásban, más módhoz folyamodott. Eger környékén például összefogatta a környék összes nemeseit, vezető embereit, börtönbe vetette őket, kinoztatta, karóbahuzással fenyegette, amig hozzátartozóik, vagy alattvalóik a kivánt élelmiszert, bort be nem szállították. Így került a törökök egri börtönébe az akkori gyöngyösi ferences quardián, Móra Athanáz atya is. A tiszteletreméltó aggastyán Isten akaratában megnyugodva indult utolsó útjára — hogy is remélhetett volna szabadulást, mikor a szintén ferences Deiat Jakab atya kicsempé­ szett levele szerint az elfogott túszok közül már háromszázan éhenhalíak — , ámde a gondviselő Isten nem hagyta el hűséges szolgáját. Az egykori feljegyzések tanúsítják, hogy egy fiatal ferencrendi szer­ zetes — érdemes, hogy a nevét ism e rjü k: Lázár Norbert — bement a várba, a török pasa elé állt és megkérte, hogy agg rendtársa helyett tartsák itt inkább öt kezesként, ő szívesen szenved, csak elöljáróját en­ gedjék szabadon. A török rá is állt az egyezségre. Attól fogva azután ő szenvedett a sötét, nyirkos tömlöc mélyén, önfeláldozó áldozatos szeretettel elöljárója iránt. Hogy mit szenvedhetett, arra nézve elég csak arra az adatra utal­ nunk, hogy fogságának kilencedik hónapjában sarujának szíját ette meg végső szükségében. Később azután — mint P. Bede egykori levele mondja — , „a szeméten heverő kutya és marhabéit is jóízűen megette volna, ha kaphatott volna." Már-már az éhhalál emésztette el, mikor egyik török őrben felébredt az emberséges érzés és kezére járt neki, hogy megszökhessék. Ahogy a várat körülvevő, ostromló magyarok tábo182

rába vánszorgott, gróf Koháry István katonái vették gondjaikba. Óránkint egy kevés levest adtak neki és így nagynetiezen elkerülte a halált. Élete további folyásáról tudjuk, hogy amint a rettenetes megpróbál­ tatás után lábbadozott, máris lelkipásztori tevékenységet vállalt. Az ostrom közben megsebesült szentéletü Koháry gróf házi lelkésze lett. Azután mint a többi névtelen hős magyar ferences, ő is gyóntatott, prédikált, keresztelt az egész vidéken, végül pedig húsz esztendő múlva, élete de­ rekán a pestises betegek ápolása közben Gyöngyösön ö is megkapta a borzalmas ragályt és kilehelte nemes lelkét. Áldott legyen emléke és termékeny a példája. Galamb József.

Szívkirály. Valahol olvastam e bájos legendát. A nagy csodatevő Szent Antal cellájába zárkózva készülődik esti ájtatosságára. Kint hideg, zimankós idő, mely még a házőrző ebeket is az ólba kényszeríti. Egyszerre csak gyengéd kopogást hall a Szent. Sietve nyitja ki az ajtót és belép rajta egy csodás szépségű fiúcska, hiányos, rongyos öltözetben, mezítláb, fázva, dideregve, a hidegtől kipirult arccal és a hátán levő zsákot jóleső meg­ könnyebbüléssel helyezi le a földre. M it koldulhat ez a szegény kis fiú ily zord időben, ily későn, vetődik föl benne a gondolat és kíváncsian néz bele a zsákba. Beletekint és meglepődve látja, hogy a zsák tele van piros, meleg, emberi szívvel. Ki vagy te és mit akarsz, kérdi csodálkozva a Szent, mire a kis fiú kedves, égi hangon válaszol: „Én királyi gyer­ mek vagyok és emberi szíveket koldulok. A te szívedet is akarom.** Gyermek, aki szíveket koldul. Mintha hasonlítana valakire. Arra, ki gyermekként szállt le az égből, Istenként járt, kelt és cselekedett a földön és gyűjtötte maga köré az érző, vágyódó, sorvadó emberszíveket. Először megszerezte a pásztorokét, majd a napkeleti bölcsekét, később Fülöpét, Péterét és a többi tizenkettőét, Magdolnáét, a szamariai asszonyét és a szegény vakét, a tanítványok sokaságáét és azóta is a szentek millióiét. Szíveket keres, meleg emberszíveken akar uralkodni, királyságát gyakorolni. Nem alapozta uralmát a fegyverek erőszakára, mely előbb-utóbb kihull a kézből, nem a pénzeszsákok mindent megvásárolható hatalmára, mely széthull, mint a föld pora, nem az érzések, hangulatok hullámzá­ sára, mely végül is elcsitul, mint a zúgó, tarajos hullámokat egymás 183

/V

r

t

I t

t

hátán kergető vihar a tenger színén, nem is az állati ösztönöket csiklan­ dozó érzékiség égető, pusztító erejére, mely kialszik, kihűl, mint a gondo­ zatlan tűzhely. Uralma szíveken nyugszik. Az érzések, indulatok forrásán, melyet ö akar kormányozni egyedül és kizárólagosan. Az emberi szívre apellálj mikor szegényen a földre száll, erre hivatkozik, mikor érte, az Ö emberi szívét a keresztfán megnyitni engedi. Emberi életének e két határa között történik az irgalmas szeretetnek, segítésnek ezernyi leleménye, ténye, mely az emberi szívet megindítani, viszontszeretetre gyuliasztani képes. Az életben ez valósult a legsziiárdabbnak. Minden más emberi erő­ vel, csalafintasággal megszerzett és kierőszakolt hatalom, uralom megtörik az élet köves útján. Nagy Sándoré épp úgy, mint Napóleoné, Áriuszé, mint Lutheré, a szabadkőműves nagypáholyé, mint a szociálkommunista Marxé. Emberi s z ív ! M ily könnyű játéklabdája vagy a viharzó élet tenge­ rének. Nem vagy te rossz, nem vagy te gonosz és romlott, csak nyug­ hatatlan, szilaj, mint a fékevesztett paiipa. A körülötted hullámzó életben ágról-ágra, virágról-virágra szállsz, próbálod megnyugtatni, megtölteni ma­ gad az ész, a kultúra vívmányaival, az élet fölkinálkozó örömeivel, a jó és rossz tudásának fája gyümölcseit ízlelgetve, mig végre rájösz, mert rá kell jönnöd arra a régi, kipróbált szentágostoni igazságra: nyughatatlan a mi szívünk, míg Istenben meg nem nyugszik. Mondd ember, kié a te szíved, ki. vagy mi uralja ? Júniusban, Jézus szent szíve hónapjában fokozottabb mértékben kell ráeszmélnünk arra a segíteni akaró, áldozatos szeretetre, melyet az Ur Jézus Szentséges Szíve képvisel az életünkben, s mely kérve, könyörögve kopogtat szívünk ajtaján : Fiam, add nekem szívedet. f

Páthy Oszkár.

fírany tanácsok. Egy atya fiának, aki világgá ment, a következő tanácsot adta : Sokat hallj, keveset higgy. — Sokat láss, keveset beszélj. — Sokat tanulj, ke­ veset taníts. — Sokat dolgozzál, keveset aludjál. — Sokat próbálj, keveset bízzál. — Sokat tűrj, keveset pörülj. — Sokat küzdj, keveset remélj. — Sokat szeress keresztény szeretettel, keveset gyűlölj. — Sokat hallgass el, keveset beszélj. Sokat takarékoskodjál, keveset pazarolj. — Sokat dolgoz­ zál, semmit se vétkezzél. — Sokat imádkozzál. 184

Szibérián át a kolostorig. (6.)

Irta; P. Markó Marcell 0. F. M.

Napokon keresztül száguldott velünk a gőzös töméntelen furcsa betűs, Különös hangzású állomáson keresztül, mígnem ezüstösen csillogó, nagy folyó túlsó partján, kis emelkedésen, sok aranyos tornyú város képe rajzo­ lódott elénk. Mindenki látni akart s a niarhavagón ugyancsak kicsiny ablakához tolakodott. Miután mindenkinek éppen csak annyi férőhelye volt, hogy héring módjára összezsúfolva végig fekhetett a priccsen, elgondolható, milyen tolongás támadt . . . A nagy kiváncsiskodás levét természetesen az ablaknál szundikáló itta meg. A li, becéző névre hallgatott, a kis zászlós. Pesti fiú volt s vele­ született élelmességével hamar átlátta a helyzetet s mellőzve minden disz­ ciplínát, semmibe sem véve a hadnagy, a főhadnagy, sőt, uram bocsá’, a százados urakat, gyors mozdulattal „előre honfiak“ csatakiáltással okkupálta a szelIŐs, világos, ablak melletti helyet. Ez hallatlan valami volt a hadtörténelemben. Megdöbbenve tárgyalták az alsó parlamentben, az alsó priccsre szorult „öregek“ . Ettől a pillanattól kezdve ferde szemmel néztek Alira s vele együtt az egész fiatalságra, értsd zászlóstól lefelé. De annál népszerűbb lett A li a fiatalság szemében. Jó humorú, kedélyes fiú volt. Már másnap tudtuk egész élettörténetét. Ismertük az egész Krisztina­ várost, ahol apjának kis papírüzlete vol. Elregélte hőstetteit Bzsezsánynál

1 9

u

-S.

1 4

ik'

185 ■J

f

és Rozsistyénél. Mókáival állandó derűbe tartotta a felső parlamentet, ami élénk nemtetszésre talált az alsó parlamentben, az „öregeknél". Miután hosszas tárgyalás és vitatkozás után sikerült megállapítani, hogy ki a kocsiban a „rang elteszte", vagyis ki a rangidős tiszt, a boldog halandó, Golkaday százados úr átvette ünnepélyesen a kocsi parancsnok­ ságot és délutánra meghirdette a 33.469-es számú marhavagónban az első tiszti gyűlést, amelynek később se szeri, se száma nem volt. A lefolyó tiszti gyűlés témája körülbelül ez v o lt; Méltósággal és kellő szomorúsággal kell viselnünk bánatunkat affelett, hogy a haza védel­ mében fogságba jutottunk. Semminek sem illik örvendeznünk sanyarú helyzetünkben. Üljön ki lelkiállapotunk arcunkra és vegye észre honfiúi bánatunkat az ellenség is, kinek földjén kénytelen-kelletlen élünk. Tehát perfid, gálád dolog — emelte fel érces hangját Golkaday százados úr a felső C-ig — , nevetgélni, viccelődni, kedélyeskedni, amikor másnak a szíve vérzik. Ez pedig különösen a fiatalabb urakat illeti, természetesen zászlóstól lefelé, tette hozzá Golkaday százados úr. Síri, ünnepélyes csend. De csak pár pillanatig, mert amint Golkaday százados úr eme ünnepélyes aktus befejezéseképpen a vágón közepén hátizsák- és egyéb málhahegyek között állva, keményen, katonásan „köszönöm“ -mel összevágta a bokáját, jelezve, hogy a tiszti gyűlés befejeződött, egy fejjel megnőve, uramfia a vágón tetején spárgával füitökbe össze­ kötött és a vágón mennyezetére felakasztott bádogcsajnikokat leverte. Ter­ mészetesen a csajnikok lelkűket, a bennük lévő feketekávét és teát is kiadták s Golkaday százados úr fejéről képére és gyönyörűen svejfolt tábori zöld blúzára, patakokban kiömlött. Csodálatos helyzetet teremt az élet sokszor akkor, amikor legkomolyabbak akarunk lenni. Vége lett m in­ den komolyságnak. A felső parlament éles nevetésben tört ki s a kunco­ gásnak se vége, se hossza. Persze az élen Alival. Ali tehát vörösposztó volt az öregek szemében ; keresték úton-útfélen az alkalmat, hogy vele leszámoljanak. Meg is történt az ütközet Kiev előtt. Mert Kiev volt a nagy folyón túli aranytornyos város, miként ezt az okosok kisütötték. Hosszú szócsata előzte meg a döntést, a föld másik végén, Szibériában vagy Turkesztánban fekvő városokat emlegettek a földrajztudósok, mignem az egyik csendes, kövér, tipikus aradi népfelkelő főhadnagy, akivel később még fogunk találkozni, hivatkozva tanári m ivol­ tára, eldöntötte a vitát s megdönthetetlenül megállapította, hogy az ezüs­ tösen kígyózó folyó a Dnyeper, a jegyese pedig Kiev városa. Amint már fent említettem, mindenki látni akart. Az ajtó be volt 186

zárva s így jobb híján, a tömeg az ablakhoz tódult, főleg az alsó parlament Gondolni lehet, hogy az ott szunyókáló Ali barátunk bordáit nem kimélték az előretörő szeges bakancsok. Éppen Békésy népfölkelö főhad­ nagy úr gyúrta szeges mennybelépőjével szegény zászlósunk oldalát, ami­ kor felébredt. Az alvó ember mámorával, szinte beszámlthatatlanul' bok­ szolta oldalba vasvilla-bajszú hajdúsági magyarunkat, Békésy főhadnagy urat. Még gondolatnak is borzasztó, hogy egy zászlós hozzá mert nyúlni egy főhadnagyhoz, Megdöbbenés moraja járta át a kocsit s hirtelen parázs harc támadt a két szereplő között. Megismétlődött az 1000 esztendővel ezelőtt lefolyt kievi csata. És Kiev előtt, az első kilométerkőnél, a 33.469. számú marhavagónban megszületett az első lovagias ügy az Úrnak 1916. esztendejében Békésy népfölkelő főhadnagy és Ali, a kis zászlós között. A kocsi két pártra szakadt, a felső parlament Ali mellett, az alsó parlament pedig Békésy főhadnagy úr mellett foglalt állást. Golkaday százados úr latbavetve minden tekintélyét és erélyét, igyekezett véget vetni a harcnak és torkaszakadtából kiabált, mintha csak a dési gyakorlótéren lett volna: „Zászlós, talán vigyázzba állna előttem". A komoly helyzet újra mosoly­ góssá vált, mert szegény Ali, a felső priccs lakója, hogy is tudott volna vigyázzba állni, mikor még török ülésben is fejünk a vágón tetejét súrolta. A csata után síri csend ülte meg a kocsit. Ezer gondolat rajzott az agyamban. Eszembe jutott az 1000 esztendővel ezelőtt lefolyt kievi csata, amelyet Lébédiából vonuló őseink Igor és Oleg oroszaival vívtak ugyan e helyen. Csapongó fantáziámmal párhuzamot vontam az egykor lefolyt kievi csata és az előbb lefolyt viadal között. Azt tudom, hogy az előbbi­ nél a hadisarcot a kievi és a susdáli vezérek fizették meg eleinknek, de vájjon itt ki fog ráfizetni ? Bizonyára Ali, a zászlós. Megelevenedett előttem minden, amit valaha erről a városról hallot­ tam. Hogy mi minden szépet látunk, hogyan fognak bámulni és sok más hiú gondolaton járt az eszem. De miként a háború annyira elkanyarította életünk vonatát azoktól az állomásoktól, amelyeket fiatalos fejjel oly szépen kiálmodtunk, úgy vonatunk is elkanyarodva Kiev városától, belefuródott egy rengeteg fenyves erdőbe, amely egészen eltakarta a várost. Végén szuszogva torpant meg a gőzparipa. Az erdő szélén fabarakok tömege feküdt lomhán, ahol rongyos, megtépázott foglyok ezre nyüzsgött. Szomorú kép a képzeletben oly gyönyörűen kifestett, aranytornyos, szép kirakatos Kiev után. Úgy éreztem magam, mint aki a mennyországból a sáros fölre pottyan. Megérkeztünk Darnicára 187

li

Szent Ferenc, a nagy király követe. Assisi Szent Ferenc éppen kevéssel előbb mondott le a város színejava előtt pénzéről, kincseiről, ruhájáról, sőt atyjáról is a székesegyház melletti téren. Fiatalos önlegyőzése nagyfokú boldogságot okozott neki. Az isteni kegyelem megújító áramlata elöntötte belsejét és nem tudta magába fojtani szíve mélyéből fakadó újjongását; épp azért, mint a prófétától emlegetett jókedvű, ugrándozó őzike, tavaszias érzelmek között nekivág a világnak, így akarva bizonyítani isten felé való szabad szökel­ lését. Bár áprilisi, hóolvadásos szellők fujdogálnak, az ifjú Ferencet azonban kimondhatatlan belső melegség fűti és viszi Gubbio városa felé. Érezve, hogy lemondása révén megszabadult a világ minden kölöncétől, szárnyaló jókedvében provánszi lovagi nótákat dudorászik, észre sem véve, hogy utonállókkal találja magát szem­ ben. Celanoi Tamás szerint, azok félelmesen, vad hangon megkérdezik tőle, hogy kicsoda ő ? Ferenc örvendező nyíltság­ gal mondja nekik világhíres szavait: En a nagy kirá ly h ír­ nöke, követe vagyok. Azok pe­ dig beledobták a havas árokba a szerintük „Isten parasztköve­ tét". Ferenc pedig eme tettlegesség elszenvedése után még boldogabban és hangosabban, kiírthatatian örvendezéssel nótázott tovább. Így a történetke ! Ebben a regényes kis életeseményben legmegragadóbb az ifjú Ferenc­ nek lelkülete és az abból szár­ mazó szókimondás. Ö a nagy király követe! Mekkora öntu­ dat, mekkora nemes önbecsülés, nagyfokú merészség és lelki függetlenség rejlik e szavak Szent F e re n c, a n a g y k ir á ly kö vete. t

t

188

hátterében Mintha csak a római világbirodalom polgárainak mivoltját jelző szavak állanának előttünk: római p o lg á r; ez sérthetetlenséget, denkitől elvárható tiszteletet és a világnak" kiskirályát je le n te ttr Hivat­ kozott rá még Szent Pál apostol is. Én a nagy király követe vagyok úgy hat ránk e kijelentés, mintha Keresztelő Szent János evangélilumi szózata csendülne f e l: A pusztában kiáltónak szava . . .! Szent Ferenc mély horderejű igéivel ajkukon jelentek meg valamikor Dáriusz perzsa királynak követei, vagyis a „nagy király szemei és fülei“ az ország tar­ tományaiban, hogy maguknak tekintélyt parancsoljanak. Nagy Károly császárnak páros megbízottai azzal a sokat jelentő szóval igazolták magu­ kat a frank birodalom tartományaiban, hogy ők „uruknak küldöttei“ . Ezek a történelemből vett hasonlatok világítják meg Szent Ferenc mon­ dását és annak értelmét. Az ifjú, Gubbio felé tartó Francesko azt akarta mondani, hogy a világról való lemondása után neki csak egy szenvedélye van, Krisztus­ király szolgálata. Fölértette, hogy milyen nagy méltóság rejlik Krisztus utó­ gondolat nélküli követésében. Megsejtette, hogy minden keresztény ember­ nek ez lenne az igazi célja. Krisztus országa hirdetőévé, követévé, terjesz­ tőjévé válni. Ráeszmélt ama nagy szerencsére, amely osztályrészül jutott, midőn az ideiglenességektől elvonatkozva, az áldott Krisztus országának terjesztésében szerepet vállalt. Krisztus-királynak földi zsoldnélküli, önkéntes katonájává avatta magát, amidőn földi nehezékek nélkül szabadon száguldott az Isten országát támadók frontja ellen. Tényleg Szent Ferenc eme „követségi“ tiszte magában foglalja jövendőbéli elhivatását a kor lelkiismeretének fölrázására, a hanyatló jobb szellem fölélesztésére, az uzsora, a birvágy és urhatnámság társadalmi kinövéseinek kiküszöbölésére. Úgy, amint maga­ magánál érezte e követség szülte belső megnemesülést, azonképpen töre­ kedett prófétikus lélekkel másokéban is ébreszteni a nagy Király hirnökségére való ráeszmélést. Tanítjuk és hisszük, hogy a jó Isten nagy kegyelmet gyakorolt velünk, midőn katolikus szülőktől engedett születni; keresztény világnézet­ ben és környezetben adott helyet nekünk ; a keresztség szentségével ki­ választottságunk eltörölhetetlen jegyét ütötte lelkünkre ; a bérmálás a jézusi ország harcos katonájává avat. Mégis a legtöbb ember megfeledkezik erről a méltóságról, újra kellene megtérnie és legalább az ifjú Ferenccel térne m eg! Ezért szükséges, hogy „a nagy Király követe vagyok“ -féle öntudat minél magasabbra szökne egyesekben. Ezért szükséges a szentferenci megtérés sok katolikus hívőben. P. Takács Ince 0. F. m . 189

Levél anyámnak . . . Ihletett, forró kolostori csendből Anyám, a lelkem látod h a za já r. . . Kicsi kis házban, árnyas szobádban Drága arcodra hamar rátalál. Itt hozom édes, reszkető írásod. Elhoztam, mert úgy fáj, hogy zokogsz, Ethozlam, mert van egy rút sorod . . . „Fiam, írd meg. úgy-e rab vagy o t t ? ! “ Anyám . . . Anyám . . . a lelked kék tavaszán Még most is, most is vihar dúl, süvít ? ! Ó hányszor írtam, mondtam igazán: „Édesanyám, de boldog minden i t t ! " „O h hogy karolják át a telkemet Ezek a forró, szép testvér-szemek, Anyám, édes a „rabfalak" mögött Nem is él más, csak : Munka s Szeretet 1“ Ott kinn Anyám a „birkózó világban" Igazad v a n : az élet víg le h e t. . , — Röhej üvölt az emberruhákban S utcák sarkán: mámor, élvezet. De én anyám, fejemet lehajtom — Hajdani vágyak izzó katlanát — , Nem kell nekem a ti orgiátok. Nem kell nekem az örjöngö V ilá g : „Szürke élet“ — írod — „a magányod !“ De ez é le t! : boldog és fe h é r! Részeg, ideges, koldusvergődésnél, Megsúgom édes : százszor többet ér 1 Tátottszájú, bűzös mély örvények! Hogy is nézné el szép anyaszemed Hogy a fiad titkos éjtszakákon Vérorzó vágyban fuldokol, remeg ? . . . Anyácskám drága: Mond, mi van veled ? Miért kinoz még gond és képzelet? Az én kis arcom piros, víg . . . n e fé lj! De a lelkemben szentek vágya é l ! Lelkem szent ölén, s ajkamon a : Csend, Imázom érted . . . halkan . . . édesen. M iért kisérted lelkem szavát? Anyám . . . anyám . . . hát van még szebb világ ? P. CSIPÁN KRIZO LO G .

190

Termelés és értékesítés. Irta: Dr. Rédei Tibor, II.

-.it a kisgazda magasabb árat kaphat vágó­ állataiért, a gazdák értékesítő szövetkezetének a megszervezése. A cél hogy a termelő gazda közvetlen kapcsolatba lépjen a fogyasztó közönséggel. Ennek megvalósítására a legegyszerűbb és egyúttal a legészszerübb is hogy maga a szövetkezet állít fel nagyobb fogyasztási gócpontban, tehát városban, mészárszéket. A mészárszék vezetésére egy szakképzett hentest alkalmaz, aki a bruttó jövedelem előre meghatározott százalékát kapja. Ehelyütt más megoldás is kínálkozik, miszerint a mészárszék vezetője fix fizetést kapna. Véleményem szerint azonban sokkal célszerűbb a száza­ lékos javadalmazás, mert ezzel a szövetkezeti mészárszéket vezető hen­ tesnek is elsőrendű érdeke fűződvén az üzlet forgalmának emeléséhez, tel­ jes szaktudásával és erejével arra fog törekedni, hogy az üzlet minél nagyobb körben legyen ismertté és minél jobban kielégítse a fogyasztók igényeit. Az értékesítő szövetkezet mészárszéke a vágóállat beszerzést a következő módon eszközli. A falvakban, ahol a szövetkezet tagjainak eladó vágóállatai vannak, a szövetkezet helyi vezetője átveszi az állato­ kat. Az átvétel természetesen súly szerint történik. Azon különbségekre való tekintettel, ami egyes állatoknál a minőségben adódik, több osztály állítandó fel. Az átvétel nem akármikor történik, hanem a hét bizonyos napjainak előre megállapított órájában. A súly szerint átvett állatokat a szövetkezet helyi vezetője beszállíttatja a városba és ott átadja a szövet­ kezeti mészárszék vezetőjének, aki a továbbiakról — levágás, feldolgozás, kimérés — gondoskodik. Hátra van még azon kérdés tisztázása, hogyan kapják meg a szövetkezet tagjai az átadott állataik árát? A megoldás szintén nagyon egyszerű. A szövetkezet központi vezetője minden héten elszámol a szövetkezeti mészárszék vezetőjével. Az elszámolás alkalmával a szövetkezeti hentes igazolja, hogy faj szerint elkülönítve ennyi és ennyi kilogram súlyú és minőségű vágóállatot vett át ettől és ettől a helyi vezetőtől. A központi vezető a bruttó bevételből levonja a tehertételeket adók, illetékek, díjak, bérek stb. — és az ezekután fennmaradt tiszta jövödelmet elosztja az átvett állatok súlyával (az egyes állatfajok elszámolása külön történik) és az így kiszámított összegből minden helyi szervezet vezető191

y '}

^

l^ t f 4 4 f

jének megküldi az onnan beszállított állatokra eső tiszta jövödelmet, mint értékesülési árat. Ezen összeget azután a helyi szervezetek vezetői kiosz­ tanak a gazdák között, az egyes gazdák által átadott állatok súlya alapján. Természetesen a mutatkozó tiszta jövödelem nem kerül teljes egészében felosztás a lá ; egy bizonyos előre meghatározott százalékot tartalékolni kell, illetve a szövetkezet üzletmenetéhez szükséges technikai eszközök beszerzésére kell fordítani. Már az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy a termelő kisgazda feltétlen magasabb árat kap állataiért az ily módon való szövetkezeti kész­ áru értékesítés révén, mert megkapja azt a nyereséget is, amit eddig az állatkereskedő és egyéb harmadkéz szerzett meg magának a termelő kisgazda rovására. A fentiekben foglaltam össze egészen röviden azokat az elveket, melyek szerint a kisgazdák jobb állatértékesítése megvalósítható. Am i a terv kivitelét illeti, a kezdet-kezdetén egy faluban kell megszervezni a szövetkezetei és a városban egy egészen szerény keretek között mozgó üzletet kell felállítani. Ezen szerény jelző azonban inkább csak a külső­ ségekre vonatkozik, mert az előállított árúknak feltétlenül elsőrendű minő­ séggel kell birniok és különös tekintettel kell lenniök a fogyasztók ízlésére és igényeire. Miután ilyen módon az első lépés megtörtént, a szövetkezeti üzlet, illetve mészárszék, hogy úgy mondjam, be van vezetve,,következik a be­ szerzési források kibővítése azáltal, hogy a fogyasztási központhoz közel eső falvak közül mindig több és több vonatik be a szövetkezet üzletkörébe.

Zarándoklat Zircre, A ciszterci-rend zirci apátsága ez évben ünnepli alapításának 750 éves jubileumát. A rend legnagyobb szentjének, Szent Bernát apát úrnak, a mézajkú egyháztanítónak ünnepén, augusztus 21-én Zircen illő egyházi keretek közt ünnepli meg az apátság e kegyeletes jubileum ot. Fölvetődött a terv, melyet magunk is melegen pártolunk, hogy ez alkalomra Pápa vidékéről és a Bakony aljáról nagyszabású zarándoklat induljon Zircre különvonaton, olcsó menetárral. Zircen nagymisét hallgatunk, a Szent Bernát szoborhoz vonulunk, ahol szent beszédet hallgatunk, majd meg­ tekintjük a templomot, az apátság nevezetességeil, az angolkertet stb. A tervre részletesebben is vissza fogunk térni. 192

Mi az igazság? ■-• ■ tévedés mutatkozik e két fogalom körül Mindkettő a nyelv hibái közé tartozik és vétek az Isten VIII. paran­ csolata e len. A megszólás mindig igaz mondás ugyan, mert megtörtént elmondása, a rágalmazás azonban mindig hazugság vagy legalább is nagyítás. Ez tehát a kettő között a különbség, A lelkHsmeret szempontjából tudnunk kell, hogy az elkövetett rágalmazást vissza is kell vonnunk. Törvenyes házasság. Ilyen megtévesztő címet adnak a tintatarló előtt kötött, úgynevezett „polgári házasságnak" azok, akik az egyház törvényeit lábbal tapossák és a fennálló, egyháziiag érvényes házasságokat önkényüleg felbontva, törvénytelen, bűnös viszonyt folytatnak. Hát tudják meg az ilyenek, hogy az igazság az, hogy a házasság szentség. A katolikus házas­ ság megáldására Krisztus urunk és az Egyház nem az anyakönyvvezetot, hanem a papot rendelte. Hiába nevezik tehát akár törvényes, akár polgári házasságnak, az Egyház előtt érvénytelen, mert akadályul szolgál a fenn­ álló érvényes házasság (bigámia). Az Egyház az ilyeneket nyilvános bű­ nösöknek tekinti. Haláluk esetén pedig, nagyon helyesen, megtagadja tőlük a végtisztességet. *

*

*

Elhanyagoljuk a templomi éneket. Az ének az Isten dicsőítésének egyik legszebb kifejezése. Milyen lélekemelő, ha úgy igazán szívből éne­ kelnek a templomban. Igaza van a közmondásnak: Aki szépen énekel, az kétszer imádkozik. Mert az éneklő bemutatja első sorban a maga hódo­ latát s egyben mások is felbuzdulnak az ő imádságos énekén. Szomorú, hogy napjainkban különösképpen a városi templomokban kezd kiveszni a templomi ének szeretete. Pedig, el ne felejtsük, az éneklő ember a jó Istennek dalos pacsirtája. *

*

.'i

*

Vannak-e hitetlen emberek? Nincsenek! Nincsenek sem a tudomány­ ban, sem a vallásban. A tudományban ugyanis a már meglévő ismereteket, rendszereket el kell fogadni, ha valaki egy lépéssel is előbbre akar jutni. A vallás dolgaiban szintén nincsenek hitetlenek. Mert ha valaki nem katolikus, azért még mindig lehet hite, elfogadja pl. a hitújítók tanítását. A poeányok szintén hisznek felsőbb lényekben. Aki pedig azt mondja magáról, hogy atheista, vagyis hitetlen, az is hisz, ha az Istenben neni is, de az anyagban és az erőben. Érdekes paradoxonként hangzik, mégis va ló i igazságot fejez k i ; a hitetlenség az atheista val ás. Nincs tehát gyakorlatilag hitnélküli ember, legfeljebb a hit módozatai korül vannak

iV

eltolódások. 193 L

G -yakorlati kérdések rovata. R O V A T V E Z E T Ő : P. M O L N Á R A R K A N G Y A L 0 . F. M.

\^V

A tiltott könyvek olvasásáról. Milyen könyvek olvasása van megtiltva ?

A tiltott könyvek olvasásáról közölt múltkori cikkemben nagy álta­ lánosságban megjelöltem azokat a könyveket, amelyeknek olvasását nem engedi meg az egyház. Azt mondtuk o tt: mivel Krisztus az anyaszentegyházra bizta tanainak terjesztését és védelmét, azért az egyház csak kötelességét teljesiti akkor, mikor a Krisztusi hitet és erkölcsöt támadó könyvek olvasásától eltiltja gyermekeit. Hogy mindenki számára érthetővé tegyem ezt a magában véve eléggé világos tilalm at s megkönnyitsem annak tényleges betartását, azért köze­ lebbről is megjelölöm azokat a könyveket, amelyeknek olvasása nincs megengedve. Az erkölcstan két csoportba foglalja a tiltott könyveket. Az első csoportba tartoznak azok a könyvek, amelyeknek olvasása tárgyuk m iatt mindenkit kötelező általános parancs alapján van megtiltva. A második csoportot azok a könyvek képezik, amelyeket vagy a szent officium, vagy pedig maga a szentatya tett Indexre, megjelölve a könyv címét és szer­ zőjét is. Ez utóbbiakat mindenki könnyen felismerheti az Egyház által hivatalosan kiadott Indexből. Nem olyan könnyű az általános tilalom által meg nem engedett könyveknek felismerése. Ezek fölismerésében akarok tehát jelen cikkemmel segítségére lenni olvasóimnak, megjelölve az erkölcstan nyomán azokat a könyvtipusokat, amelyekhez tartozó könyveknek olvasása tiltva van, annak ellenére, hogy azok nincsenek bent az Indexben. Tilos az olvasása: 1. A nemkatolikus, pl. az angol és protestáns biblia-társulatok által kiadott szentirásoknak. JVIiről ismerhetők fel ezek ? Arról, hogy ezek egyházi jóváhagyás és magyarázó jegyzetek nélkül vannak kiadva. Az egyház, a hívek részére, azaz általános használatra, csak magyarázó jegyzetekkel ad ki szentírást. 2. Nem szabad olvasni: eretnek, szakadár, szóval más vallás tanait 194

védő, azokat bizonyító, a vallás alapigazságait tagadó, ezeket kétségbe vonni, y a p akarcsak a nevetséges, gúny tárgyává kitevő, bárki által megírt könyveket. Tilos te h á t: az anyagelvüséget, az általános kételkedés helyes voltát védő, az Isten létét, a lélek halhatatlanságát, a teremtés tényét a csodák lehetőségét, a kinyilatkoztatás megtörténtét tagadó könyveknek’ az olvasása. 3. Hasonlóképpen tiltva van nemcsak a katolikus vallást, de általában a vallást és a józan erkölcsöket rendszeresen támadó, azok ellen rossz szándékkal hadakozó könyveknek, folyóiratoknak, sőt napilapoknak olva­ sása is. ide tartoznak a szociáldemokratáknak, szabadkőműveseknek lapjai s általában mindazok a lapok, amelyek nemcsak elvétve, itt-ott egy-két alkalommal hoznak a vallási és erkölcsi elvekkel egészen össze nem egyez­ tethető közleményeket, hanem kimondott, határozott szándékkal hadakoznak a józan vallási és erkölcsi igazságok ellen. 4. Katolikus hívő nem olvashatja másvallású íróknak a vallásról és vallási dolgokról írt azon müveit, amelyekben azok nemcsak kitéröleg, hanem rendszeresen tárgyalnak vallásos kérdéseket és igazságokat, tartoz­ zanak ezek: akár a hittan, a szentírás, az erkölcstan, az egyháztörténe­ lem, a jog, vagy akár az aszketikus irodalom és tudomány körébe. Kivé­ telt csak azon írók müvei képeznek, amelyekben tényleg semmi sincs a katolikus vallás ellen. Ennek megállapítására azonban nem illetékesek a theológiailag nem képzett hívők, hanem csak a papok. Azért kötelességük a híveknek, hogy a Magyarországban nagyon is elterjedt anababtista, adventista, szombatos és egyéb nemkatolikus kiadványokat elolvasás előtt mutassák meg lelkiatyjuknak, vagy más papi embernek, hogy vájjon olvas­ hatják e azokat vagy sem. 5. Nem szabad olvasni az egyházi jóváhagyás nélkül megjelent szent­ írásokat, vagy azoknak külön kiadott jegyzeteit és magyarázatait, a jegy­ zetek nélkül kiadott magyar nyelvű szentírásokat, vagy a jegyzetekkel ugyan ellátott, de püspöki jóváhagyás nélkül kiadott magyar nyelvű szent­

• s

I

«

11

írásokat. 6. Tiltva vannak azok a könyvek, amelyek új megjelenésekről, ki­ nyilatkoztatásról, látomásokról, jövendölésekről, csodákról beszélnek, vagy bármiféle új ájtatosságot ajánlanak, terjesztenek, ha mindjárt magánhasználatra is. Ez a tilalom kimondottan csak a könyvekre vonatkozik. Nem tilos tehát azon füzeteknek olvasása, amelyekben ilyen dolgokról van szó.

(Folyt, köv.)

195 f

MÉQYSZEMKÖZÖTT. Hűséges olvasó. Sorai elszomorí-

szüléink ránk pazaroltak? Ama kérdésre: totíak bennünket. De nem szabad csüg­ szabad-e imádkoznia, hogy barátságuk­ gednie. Tudjuk jól, liogy nagy lesli és lelki ból házasság legyen — a feleletem a követ­ szenvedések után a lélek kimerül. Ne higyje, ke ző : mindenért szabad imádkozni, ami hogy ez mindig így lesz. Önön múlik, becsületes és tiszta. Csak vigyázzon, hogy hogy segítsen magán. Isten irgalmas, „És a „barátságunk" szó mindig három lépés minden embernek még itt a földön van távolságot diktáljon. Csak ez méltó egy találkozója az Istennel". Gondoljon erre. komoly keresztény leányhoz. Ne feledje, Bensőségesebb lelkiéletet élni. Keressen hogy még a mai zűrzavaros világban is a egy megéríö, jó gyóntatót. Isten bőséges diszkrét, szemérmes, nőies nő a komoly a vigasztalásban. Ha akarja felemeli Önt, férfi eszménye. Ha úgy érzi, hogy szük­ s a szenvedés súlyát nem fogja érezni, sége van a lelkét kiönteni, keresse fel hanem csak azt, hogy a megértéssel, alá­ „Szent A ntal“ -t, készségessen rendelkezé­ zatos megadással átélt fájdalmak élmé­ sére állunk. nyével gazdagabb lett a lelke. Bizalommal Tatai. Megütközéssel párosult cso­ keressen fel bennünket máskor is. Biztos dálkozással említi b. levelében: Hogyan megértésre talál. illik Szent A n ta l érem fé r fi nyakába ?*' E lté v e ly e d e tt. Az Önhöz nem méltó, Hogy a hivő lelkek valamely Szent oltal­ rossz társaság nagyon is elsodorta. Sajná­ mába ajánlják magukat, az olyan régi, mint lom, hogy éppen ama esztendőkben maradt maga a kereszténység. Kemény kötésű édesanya nélkül, amelyekben a leánynak férfiakról, hadvezérekről olvassuk, hogy még legnagyobb szüksége van az anyai szere- a harcban is magukkal vitték kedvelt M a ­ tetre és szigorúságra. Keresse meg újra donnájuk, vagy védőszentjük képét. Istent, s őszinte megértő barátnőt, aki töb­ A g g ó d ó édesanya. Nem levélben bet fog számítani Ön számára, mint a válaszolok, szándékosan. Talán gyermekei pletykálkodó és hizelgö leányok egész kezébe kerül lapunk. Had olvassák. On védi légiója. őket. Menti magatartásukat. De sorai közül Hivatást kereső. A jó Isten sokszor más csendül ki. Ez az eset jellegzetes pél­ máskép határoz, mint ahogy mi azt kiter­ dája a manapság annyisokszor ismétlődő veztük. Önt sem a zárdába hívta, bármeny­ jelenségnek, amikor a gyermekeknél az nyire vágyik utána, hanem oda állította észbeli képzettség mellett hiányzik a szív az edzettek, a bátrak, az életben sokszor képzettsége. Szomorú valóság, hogy jólehet a férfiakat megszégyenítő, becsülettel dol­ a szülök gyermekeikért, sokszor erejükön gozó nők közé. „Egyenlőre szüleimnek felül, mindent megtettek s most embernyiszüksége van rám“ — írja levelében. Ez ember korukban a szülőktől várnak mindent az egy mondat rávilágít az Ön hivatására. s őket teszik mindenért felelőssé. Egyébként Lehet-e fenségesebb valami, mint vissza­ viselkedésük bármennyire kifogástalan, fizetni egy egész élet kölcsönét ? Nem ninc5 bennük önfegyelmezés, nagylelkűség, magasztos hivatás-e meghálálni azt a meg­ megértés és hála. Gyermekeikkel szemben számlálhatatlan, fölöttünk átvirasztott éjtÖnök túlontúl lerótták kötelességüket. Vere­ szakát, aggódó, gondoskodó szeretetet, amit kedjék ki maguk az életet.

196

Szent Antal ministrál. Tudjálok*e. m i volt Szent A nta l legked­ vesebb foglalkozása gyermekkorában ? Nehogy fokat törjétek rajta a fejeteket, hál megmondom ; e m inistrálés vo lt a kis Ferdinánd legkedvesebb foglalkozása. Szeretett Ferdinánd tanulni is, sőt - m int olvastátok — játszani is szeretett, de 1,-gboldogabb mégis akkor volt, m ikor m in istrálh ato tt. A tem plom ban, az U r Jézus . özeiében érezte magét legjob­ ban. A lig várta m ár azt a na­ pot, m iko r rákerül a m inistrálés sorrendje. Hiszen ilyenkor köz\etlen közelében lehet a kis Jézusnak. Hisz ilyenkor a leg­ szentebb áldozat bemutatásánál segédkezhetik az o ltá rn á l I Az angyalok tisztségét végezheti. .. H atártalan boldogság dagaszfotta kis szivecskéjét, m iko r sorra került a m inistrálásban. Előző nap m ár m indenkinek elhiresztelte : — H olnap én m inistrálok 1 É jjel úgyszólván a ludni sem F ernandó, m int tudott az izgalom tól. M indig attól félt, hogy talán elalszik és lekésik a szentmisé­ ről, K ora hajnalban, m ikor még csak derengett. 6 kis Ferdinánd m áris talpon volt. — A nyukám , félek, hogy lekésem. Messze Van a tem plom . És ha elkésem, akkor a kis Jézuskának nagy szomorúságot okozok. — Jól van kis fiam , szent örzőangyalod

vezéreljen I S homlokon csókolva, elbocsátotta a kis Ferdinándot. Boldog örömmé! szaladt Ferdinánd a tem­ plomba.

•

«

Felbúg az orgona, ószbeborult pap lép ki az ajtón. Előtte szöszkehajú kis fiúcska tipeg. Csupa áhítat, csupa búzgóság öm lik el arcán. A kis Ferdinánd az. Legkedvesebb foglalkozását készül most vé­ gezni. S hogyan végzi I Ügy szolgál az oltárnál, mintha gyal szállt volna le az égből. Olyan nesztelenül lépeget fehér ministráns-ruhájában. mintha szárnyai lennének . . . De vége a szentmisének. Ferdinánd szive csordultig van boldogsággal. Otthon csak úgy sugárzik arcáról az öröm. Egész megjelenése, viselkedése arról tanúskodik, hogy nem közönsé­ ges dolog történt vele. Olyan szelid és kedves, mintha angya­ lok társaságából jött volna.

11

]

m inistráns.

,, , t i i m. i Kedves gyermekek! Nezzetek a mellékelt kis képre. Ferdinándot látjátok rajfa ábrázolva. Ö a ministráns gyermekek pártfogója. Legyen példaképetek a ministrálásban és a szent­ misehallgatásban ! Az Úr Jézus közelében, az oltár körül tartózkodjatok legszívesebben. S valahány­ szor a templomból jöttök, lássék meg viselkedés­ ieken, hogy az angyalok társaságában voltatok.

197

>

REJTVENYEK. A z é p rilis i re jtv é n y e k m egfejtése. I. Csoport. I. A hány ház. annyi szokás. 2. Kereszt ben az üdvösség.

p o n t Balogh Bélus. K alapács Isíván. 40 p o n t Barasits Irénke. L in k Imre. 30 p o n t Gelle Mancika. Fánovits Júlia, Pfeiffer Teréz. 15 pont. Burghardt Magdus. B irnstingl Mátyás, Cziráki József. Iván Ilona. Szalai G izi és Feri. W p o n t Gyenes A lajos. Im re Teréz és Gyuszi. T a rr László.

II. Csoport. K e re s z tre jtv é n y . Vízszintes s o ro k : I. Kéz detben vala az Ige. 16. Téli ruha. 17. Lelkesedés 20. ősz. 21. Gál. 22. Bank. 24. Ozmán. 26. T akar 27. Éla. 28. U . 29. Elmés. 31. Nit. 32. Tál. 35 Romantika. 39. Szörp. 41. Á ro k. 42. Oh. 44. Ellen ség. 49. Futólián. 55. Lim anovai. 56. Családapa Függőleges s o ro k : 1. Kézrátétel. 2. El. 2 Zivatar. 4. Dr. 5. Eugén. 6. T hali. 7. Balatonrév 8. A lkalm as. 9. Le. 10. Alantos. 11. A k. 12. Zerge 13. Is. 14. Geographia. 15. Edz. 16. Tsa, 18 Emericana. 19. Sál. 20. Ök. 23. A lá . 25. N. M 26. Támadás. 30. Sodoma. 33. ó z. 34. Tű. 36 Aasó. 'M. Tóga. 38. Ik. 40. Rold. 43. Ri. 45. Si 46. Lm . 47. Ea. 48. Nn. 49. Fs. 50. Ua. 51. TI 52. Oá. 53. Ap. 54. Ír. A z á p r ilis i re jtv é n y e k m e g fe jtő i: /. C soport

II. Csoport B udapest: Szabó lst\'án. E sztergom : Ifj. Bezemek Béla. H uber H enrik. Schieszl János, Tóth Ferenc. Vitenc János, Vermes László. Kisv á rd a : Kiss Béla. A'ogyfeanízsa; Iván Erzsébet és Ilona- P á p a : Huber M ária. Kalapács Ilonka. L in k József. M arton Endre. Unger Anna. Pécs: Dám László. Pesterzsébet. K ottiár Béla. Szeged: Koiss Anna. S zolnok: KJeckner Béla, Szom bat­ hely : Babos Imre. V in d r : Szalai Jánosné. Hei?es: Orsolya-rend polgári leán>iskola növendékei. R e jtv é n y v e rs e n y ü n k e re d m é n y e : / CsoporL

198

Csuka Etus. M arton

60 pont. Kiss Béla. Koiss A nna, K ottiár Béla. 58 p o n t K alapács Ilonka , M arton Endre. 45 p o n t Czerny Csicsáky Ilona. L in k József, Szabó István. 38. pont. K leckner Béla. 35 pont. Vermes László. 34 p o n t Ifj. Bezemek Béla. 30 p o n t K u c k ir M ihály, Dom onkos László. B üki G yula. Török István. 28 p o n t Dám László. 25 p o n t Babos Im re. 20 p o n t Szabó Rózsi. J5 pont H uber M ária. H u b e r H e n rik. Iván Erzsébet Schieszl János. Szalai Jánosné. Tóth Ferenc Unger A nna. V iten c János. O rsolyita polgár növendékei. lO p o n t B o ch ko rK á ro ly, GyenesJenö Bélyegért és s ta n io lé rt ju ta lo m b a n része s ü lte k : Barasits Irénke. V ince P ityu és M agdi A „Szent A n t a l" búzgó B üki G yula és K á ro ly i Vince.

terjesztéséért

A ju ta lm a k a t m in d e n kin e k e lkü ld tü k.

B u d a p e s t: Gelle M anciké. Felsősegesd: Csuka Etus. G a ra ; Barasits Irénke. P á p a : Balogh Bélus. Kalapács István. L in k Imre, M arton Évike. Pdpafeoixicsj; Burghardt Magdus, B im stingI Mát>^ás. V in d r ; Szalai G izi és Feri.

60 p o n t

//, C soport

Évike. 55

POSTA. R ejtoényfejtŐ knek: A pontozásnál csak eg>'ik csoportbeli megfejtés számított. A hibákat is figyelem be vettük. M iv e l m ár sokan igen nehe­ zen várták a rejtvényzárást és a jutalom sorso* lást. azért ezentúl m inden hónapban lesz ju ta lo m ­ kiosztás. még pedig ismét két csoportban. A z első­ ben a kicsinyek, a m ásodikban a nagyobbak ve­ hetnek részt. A kicsinye kne k betű- és szórejtvény, a nag>'obbaknak kereszt-, történelm i-, b ib lia-, fö ld ra jzi stb. H ogy pedig a ju ta lo m elküldésénél fennakadás v. félreértés ne történjék, azért kérjük a rejtvényfejtőket. hogy m in d e n ki pontos címet írjon és jelezze, hogy h á n ya d ik csoportban óhajt részt venni. Gelle M.. Budapest. K é rjü k pontos címét. D á m L., Pécs. Szent A n ta l Imaszövetség m ivo ltá ró l lapunk első szám ában részletes ism er­ tetést talál. Verm es L., Esztergom. Rejtvényét a lka lo m a d tá n felhasználjuk.

KRÓniKR. ♦♦♦♦♦♦ L o v a g g á a v a tta az olasz király Mira Bernardin ferencrendi atyát. A magas k i­ tüntetésben részesüli szerzetes már 23 esztendő óta Konstantinápolyban és Kisázsia különböző vidékein fejt ki missziós tevékenységet. Victor Emánuelnek ez a cselekedete az egész olasz közvélemény figyelmét felhívta a ferences atya áldásos apostoli működésére. A sp a n yo l fo rra d a lo m szakadat­ lanul tombol. Legújabban arról érkezett hir, hogy a vörös, szabadkőműves kormány huszonnégy ferences szerzetest száműzött. A hontalanná vált barátok jelenleg útban vannak Amerika felé és ott majd húszán közülük elsajátítják a misszionáriusoknak szükséges előismereteket, azután pedig a Fülöp szigetekre mennek, hogy ott a pogányok között térítsenek.

holttestén az oszlásnak semmi nyoma nincs. Emlékét tehát ma már nemcsak remek alkotásai, a buffalói székesegyház, a was­ hingtoni ferences templom és kolostor Őrzi, hanem saját romlatlan teste tanúskodik Is­ ten előtt való kedvességéről. P. GalileóVenturini jézustársasági atya megírta életrajzát. E urópa h írre te tt szert az egész tudományos világban P. Vanucchy Honor olasz ferences szenzációs kísérleteivel. Kicsiny kis szerzetes cellájában, úgyszól­ ván minden anyagi eszköz nélkül, a fizika terén olyan eredményeket ért el, hogy nevét már a nagy középkori ferences tudós, Bacon Rogéré mellett emlegetik. Néhány évvel ezelőtt külön bizottság alakult, amely P. Vanucchy Honor számára a megfelelő anyagi eszközöket biztosítja, hogy a kiváló tudós folytathassa kutatásait.

B a lth y á n y -S tra ttm a n n L á s z ló ró l, a nemrég elhunyt körmendi ferences her­ cegről szép szavakkal emlékezik meg az északamerikai Montreál városban megjelenő ferences folyóirat, a La Revue Franciscaine. Egy párizsi lap nyomán elmondja róla, hogy családjával együtt naponkint szent­ misét hallgatott, ministrált, szentáldozáshoz járult, este pedig elmondta az olvasót; szép szavakkal méltatja azután orvosi mű­ ködéséért és a szegényeknek adott ala­ mizsnáért. A szentség hírében elhunyt magyar harmadrendi herceg híre és tisz­ telete szerte az egész világon mindinkább növekedik.

B old.P ordenoneiO doriknagyoiasz ferences hittérítő koporsóját, mely az udinei kármeliták templomában van elhelyezve, nemrégiben felnyitották. Az ünnepélyes aktus az udinei érsek és négy püspök jelen­ létében történt. Azonkívül Galli ferencrendi atya, a milánói katolikus egyetem tanára több orvost is meghívott. A tiszteletreméltó ereklyét a ferencesek óriási diadalmenetben az érseki székesegyházba vitték, ahol három napig közszemlére volt kitéve.

A k iv á ló h a rm a d re n d i építész, Signor Leonori holttestét kiemelték sírjából és a Campo Verano-i temetőből a római Ara Coeli bazilikába szállították. E közben megállapították, hogy a négy esztendővel ezelőtt, 1928. július 30-án elhunyt férfi

működését. -

i I.

P. K á ro ly i B e rn á t magyar ferences hithirdető (Kína) súlyos betegséget kapott egyik apostoli útja alkalmával. Imádkozzunk érte. hogy mielőbb folytathassa áldásos Egyben jelezzük, hogy az ősz

folyamán három új lelkes munkaerő indul Kínába. Szeretettel kérjük kedves olvasóink támogatását az óriási út költségeinek fe­ dezésében. Külföldi pénzzel is nagyon jó szolgálatot tehetnénk.

199

/

íjí

Szent A n ta l Imaszövetség*.

mm

íj

A

^mmmmm Testvérek ! Ne feledkezzünk meg jú n iu s 13-aról, Pádoxxii Szent A n ta l ünnepéről. Teljes búcsúi nyerhelünk. ha e napon. vag\ az ünnep nyolcada alatí szentáldozáshoz já ru lu n k. A teljes búcsú felajánlható m egholtainkért is. M ájus havi közös im aszándékunk; ..A ty á n k a d j búzgó és áldozatos p o p i h iva tá so ka t." A z Imaszövefségbe belépni le h e t; Szent A ntal Imaszövetség Központi Igazgatóságánál, Pápa (ferencesek). Beiratási d íj (felvételi füzet) eg\'Szersmindenkorra 20 fillé r. (Postaköltség kü ­ lön.) £g>éb tagdíj nincs. A z Im a szö ve ts^ élő és meghalt tagjaiért jú n iu s hó első keddjén szentmisét m ondunk a

pápai ferences tem plom ban, E m lé ke zze te k m e g ! A következő testve* rek ké rik szándékaikhoz im á in k a t: Kétségbeesett ö z v e g y : Hog> rettentő nélkülözésem ből meg­ szabaduljak és állásba ju tv a , kisfiam at felnevel­ hessem» Gy. L. Pápa. Hogy húgom súlyos torok* bajától m egszabaduljon. P. Béláné, Debrecen. Hog> részeges, gorom ba férjem jó útra térjen. F. László. Budapest. Hogy lakásaim at, egyedüli megélhetési forrásom at, kiadhassam . V. Jenő, Pécs. Hog>' keresethez jussak. Zs. M á ria , B u d a ­ p est Hog>’ elvesztett szem em világát visszanyer­ jem . M. M.. Pápa. H ogy nagybeteg néném felg>óg>'uljon.

Ki ne érezte volna segítségét Szent Antalnak? A mindenki Szentje iránti hálából a Szent Antal Imaszövetség, a ju b i­ leumi esztendő emlékére Szent Antal miseruhát óhajt készíttetni, a tagokért mon­ dandó keddi Szent Antal misék fényesebbé tételére. Ezúttal kérjük Szent Antal tisztelői és az Imaszövetség tagjai szíves hozzá­ járulását a szent cél megvalósításához. Szíves adományok a „Szent A ntal" Szerkesztősége Pápa címre küldendők, A ju b ile u m i Szent A n ta l m is e n ih a c é l­ já r a szives a d o m á n y o k : A jta y M argit (Vác) 10. özv. Deme A ntalnél (Olaszliszka) 3. özv. Neum üller Alajosné (Budapest) 2. Koczán Béla (Szom­ bathely) 2 P. P á p á r ó l: M olnár A ntalné 3, N. N. 2 46. özv. \ irág Józsefné 0 70. öz\-. Keresztes Józsefné 1. Varga József 3. öz\-. Bodics A nta ln é Q'50. E rdéK i Józsefné 1. özv V'ida Józsefné 2 50. többen 250. K ru l Erzsébet 080. \ ’ida Erzsébet. V ida Rozália 2—2. Németh M ária 10. Steiner Jánosné 1. Bene Sándorné 10. Lakos Gézáné 1. Schmidtag Józsefné 3. öz\ Preiczer Józsefné 0 60, ö z \. Kolo&sváry Lajosné 5. özv. G eiling Gyuláné 4, Radóné íKenyeri) 4 P. Szí. A n ta l fizesse meg ! Tagrfeivélel. K ispesírőí ■ Bánás Fülöp. B á­ nás Fülópné. Magyarosi M ária. Pestszenterzséb e irő l: Ficsek Béláné. Kovács G> örgyné. Lénárd

M ihályné, Pevetz Mátyásné. V e s z p ré m b ő l: Nagy Ferenc. Nagy Ferencné. Nagy Olga, ifj. Nag> V ilm os. F ó tr ó l: C ib u lk a Sándor. C ib u lka Sán­ dorné. C ibulka János. U go db ól: dr. Fülöp Tiborné. K ocziha Jánosné. dr. K a lm á r Béla. P á p á ró l: M ilfa it Ferenc. H orváth Ferenc, K ó la József. Kóta Józsefné. K ó la Erzsébet. K óta A nna. K óta Teré­ zia. B ő r ő l: B odorics Pálné, Bodorics Józsefné. Bodorics M ariska. G y ir m ó tr ó l: Szalay Józsefné. Szalay Terus. Szalay Ilona. Z a la b é r r ő l: id. Kriegler Gusztáv, Sim on C y riil, özv. Sim on Péterné. V in á r r ó l: T óth Ferenc. T óth Z o ltán, T akács Fe­ renc, Tóth Ferenc. S ü m e p rő /; Tam ássy János. Tam ássy Jánosné. Tam ássy Flóra, Tam ássy G i­ zella. Tam ássy Theodóra. D evecserből: T olnai Ferenc káplán. Nagy M arian na. G róf Julianna. O rbán M ariska, O rbán Lajos.

Laptulajdonos és k ia d ó : A Szűz M á r iá r ó l n e v e z e tt F e re n c e s R e n d ta rto m á n y . Szerkesztésért é* kiadásért felel

P. M a rk ó M a rc e ll 0 . F. M.

E g yh á zm . és re n d i jó v á h a g y á s s a l

Keresztény Nemzeti N yom davállalat R-T. Pápa. — Felelős : Nemcsics E lek ügyv. igazgató.

200