jótékonyság evangéliuma

.BARRY D. KARL.

Andrew Carnegie és a

.jótékonyság evangéliuma. Tanulmány a felel√sségvállalás etikájáról Fordította: Upor László

A

ndrew Carnegie olyan nemzedékhez tartozott, sok kritika éri a nagy vagyonok kialakulásának móamelynek tagjait mintha váratlan meglepetésként dozatait, √k tisztességes, egyszer∫ hit∫ emberekként érte volna a rájuk szakadt mesés gazdagság. Bár így éltek, akik felel√sséget éreznek kevésbé jómódú emkereken ezt soha ki nem mondták, mindenképp erre bertársaik iránt. engednek következtetni azon vissza-visszatér√ er√Hasznos lehet, ha rekonstruáljuk – már amenyfeszítéseik, hogy másoknak megmagyarázzák, milyen nyire egy történész rekonstruálni tudja – azt a namagától értet√d√ és szükségszer∫ is ez a jómód. gyon bonyolult, átalakulásban lév√ világot, amelyet Visszaemlékezéseikben hangsúlyos szerepet kap, mi olykor tisztábban látunk, mint √k annak idején. hogy alacsony sorból származnak – bizonyos érte- Mert a kései vizsgálódónak mindenekel√tt az szökik lemben talán túl hangsúlyos szerepet is. És bármily a szemébe, amit nekünk ajándékoztak: filantróp tealaposan vesszük is górcs√ vékenységük hagyatéka; s Andrew Carnegie alá fejtegetéseiket, ameez elhomályosíthatja azt a A gazdagság evangéliuma (részletek) lyekben e minden létez√ küzdelmet, amelynek megmércével mérve jelent√s- Mindössze háromféleképpen szabadulhat meg az ember értésére fél életük ráment. fölhalmozódott vagyonfölöslegt√l. Örökül hagyhatja a nek számító vagyon foko- acsaládjára, Olyan technológiai er√forközcélokra hagyományozhatja, vagy még élete zatos felhalmozódásának során gondoskodhat megfelel√ felhasználásáról. Arra a rásokkal hazardíroztak, lépcs√fokait igyekeznek vagyonra, amely a szerencsés kevesek birtokába jutott amelyeknek kiaknázásához magyarázni, maradnak bi- a földön, eleddig legnagyobb részt az els√ vagy második ifjúságuk adott kell√ bátorvárt. Vegyük most sorra mindet. Az els√ módszer zonyos hiátusok, amelyek sors ságot, és olyan természeti mind közül a legostobább. Monarchiákban a birtokot és betöltésében segítségünk- az egyéb javak dönt√ hányadát az els√szülött fiú örökli, er√forrásokkal, amelyekr√l re kell lenniük – méghozzá hogy az atya kielégíthesse hiúságát azzal a gondolattal, kortársaik szemernyivel olyan magyarázatokkal, hogy neve és címe teljes fényében száll nemzedékr√l sem tudtak többet, mint √k. amelyek néhol fikciónak nemzedékre. Ezen osztály mai állapota Európa-szerte azt Az alapvet√ történelmi mutatja, hogy az efféle remények és törekvések kudarcra t∫nhetnek. Történeteik azt vannak ítélve. Az utódok – hol saját butaságuk, hol bir- kontúrokat az √ különféle a célt szolgálják – és ez így tokaik elértéktelenedése miatt – elszegényedtek. Még a magyarázataikra való hivatvan rendjén –, hogy elis- Nagy-Britanniában alkalmazott szigorú örökhagyási meg- kozás nélkül is megrajzolmeréssel nyugtázzuk: egy szorítások sem voltak képesek fönntartani egy örökösi hatjuk. Meggazdagodásuk osztályt. A föld sebesen átkerül az idegenek kezébe. Közolyan korban, amelyben az Egyesült Államok polgárBarry D. Karl: Andrew Carnegie and His Gospel of Philanthropy: A Study in the Ethics of Responsibility. Indiana University Center on Philanthropy, 1993. 1-15.o.

23

Barry D. Karl

háború utáni villámgyors expanziójának következ- amely segíthet képet kapnunk arról, miként éreztek ménye volt. Ebben a korábban soha nem látott nö- a tizenkilencedik század vezéregyéniségei a kés√ tizenvekedésben szerepet játszott az interkontinentális kilencedik század amerikai gazdaságtörténeti pillaszállításban és kommunikációban lezajló forradalom, natában. Honfitársaik többsége a kritika és a csodálat új természeti er√források felfedezése és kiaknázása olyasfajta elegyével nézett fel rájuk, amelyet egyikük – valamint hogy számukra új felhasználási területe- sem értett meg soha – különösképp, amid√n mindket találtak –, és a nyugati területek államokká szer- ketten áttekintették az amerikai társadalomnak nyújvez√dése. Azok meggazdagodása, akik képesek vol- tott adományaikat –, ám a kritikát megemésztették, tak kihasználni az er√források ilyen jelent√s átala- amennyire t√lük telt, a csodálatot némi óvatos hálákulását, olyan történelmi jelenség volt tehát, amely val bezsebelték, és továbbra is szórták adományaikat. furcsamód függetlennek t∫nik t√lük mint konkrét szeHajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, miféle mélyekt√l. A gyümölcs ott volt, csak le kellett szakí- módszereket kellett kidolgozniuk abban a pénzügyi tani. A nemzet acél- és olaj- társaságokban a tulajdon sokkal igazságosabban oszlik világban, amelyben több ipara így is, úgy is megte- meg a gyermekek között, ám a kérdés, mely országtól füg- volt a kátyú, mint a jól kiremt√dött volna: akár azzal getlenül minden gondolkodó emberben óhatatlanul föl- kövezett út. Nem állt rena két férfiúval, akiknek neve merül, ugyanaz: „Miért kellene bárkinek is hatalmas va- delkezésükre azon pénzhagynia a gyermekeire?” Ha szeretetb√l teszi, vajon ma elválaszthatatlan e két gyont ügyi rendszerek dönt√ nem helytelen módon fejezi-e ki ezzel a szeretetét? iparágétól, akár nélkülük. A megfigyelések azt támasztják alá, hogy nagy általános- többsége, és azon véd√háTávol álljon t√lem olyan ságban nem jó a gyerekeknek, ha ilyen nagy teher szakad lók egyike sem, amelyek történelmi szükségszer∫sé- a nyakukba. És nem jó az államnak sem. Azon túl, hogy fele- meglétét ma már oly maés lányainak szerény jövedelemforrást biztosít, get kimutatni, amely negli- ségének gától értet√d√nek tekintés fiainak nagyon mérsékelt járadékot – vagy éppen semgálná jelent√s egyéni sze- mit sem – juttat, a fennmaradó hányadról komolyan el jük.1 Nem bíztak meg a repüket. Azt törekszem in- kell gondolkoznia minden embernek, hiszen az ma már nem nemzetközi bankok amekább kiemelni, amire foko- kétséges, hogy a nagy örökletes vagyonok gyakran inkább rikai leányvállalataiban – zottan érdemes odafigyel- ártanak, mint használnak a kedvezményezettnek. Bölcs s√t mondhatni egyetlen ember, amennyiben családtagjai – és az állam – érdekeit nünk, nevezetesen aho- szem el√tt tartja, hamar belátja, hogy az ilyen örökha- bankban sem, amelynek tulajdonosát nem tekinthetgyan tevékenységüket meg- gyással vagyonát nem a megfelel√ módon hasznosítja. szervezték, ahogyan sajá- Ami a második módozatot illeti – vagyis azt, hogy vala- ték személyes barátjuknak2 tos üzleti megfontolásaik- ki közhasznú célokra hagyja a vagyonát –, azt mondhat- –, sem pedig a részvénynánk, hogy ez tulajdonképpen csak arra jó, hogy megnak és erkölcsi éleslátásuk- szabaduljon ett√l a bizonyos vagyontól, amennyiben nem t√zsdében, amely épp csak nak érvényt szereztek. bánja, hogy csak akkor lesz hasznára a világnak, amikor akkoriban kezdett a pénzMert ez az a terület, ahol már meghalt. Nem is próbálja tehát el√re kiszámítani, ügyi tranzakciók olyan jelCarnegie és Rockefeller ne- milyen gyümölcsöt teremhet a hagyatéka. Nem ritka az leg∫ és jelent√ség∫ közaz eset, hogy a hagyományozó valódi célját nem sikerül pontjává válni, amilyennek ve különleges helyet foglal el nemzedékük történelmében. Akár szándékosan, ma ismerjük. Hosszú távú befektetésekhez kerestek akár nem – s√t néha kifejezetten szándékaik elle- pénzforrásokat, és elborzadtak annak még a gondonére –, hozzájárultak annak az országos ipar- és gaz- latától is, hogy olyan részvényeket adjanak-vegyedaságvezetési rendszernek a megteremtéséhez, nek, amelyek nem a cégvezetés valódi értékét tükamely a mai napig fönnáll. Számos olyan elem, amely rözik.3 Nagy súlyt helyeztek arra, hogy mindenütt e rendszert a többi hasonlótól megkülönbözteti, az megbízható és a feladatra termett embereket alkalmazzanak, ugyanakkor az elképzelhet√ legnagyobb √ nevükhöz f∫z√dik. Carnegie jóval pontosabb magyarázatokat igyek- mértékben rajta tartották a szemüket m∫ködésükön. szik megfogalmazni, mint azt szerény képzettsége alá- Ami talán a legfontosabb: az a rendkívüli pénzügyi támasztaná. Még John D. Rockefeller sem akarja ilyen birodalom, amelyet kiépítettek, olyan változásokat er√szakosan feltárni a tényeket, és sokkal visszafo- idézett el√ az amerikai gazdaság gyakorlatában, hogy gottabban próbál elméleti fejtegetésekbe bocsátkoz- még az üzleti életnek azon intézményei is, amelyek ni, amikor kés√i emlékirataiban sikerük okait elemzi. talán az √ mai utódaiknak t∫nhetnek – Carnegie darAz az igazság, hogy hálásabbak lehetünk Carnegie-nek winista frazeológiájával fogalmazva, ezek az újabb az önfeltárás e mozzanataiért, mint amennyire √ vol- organizmusok – kénytelenek voltak miattuk az új na hálás fordított helyzetben; s ez talán az egyik leg- környezethez alkalmazkodni. Mindezenközben √k fontosabb – és máig megmagyarázhatatlan – tényez√, egymagukban álltak, és állnak ma is.

24

Andrew Carnegie és a jótékonyság evangéliuma

A legutóbbi id√kig a történészek többé-kevésbé kereskedelmi bankárokra – akik azzal fejezték ki biáltalánosan annyival intézték el Carnegie darwiniz- zalmukat, hogy rendelkezésükre bocsátották az inmusát, hogy az csupán egy id√s ember afféle bogara, duláshoz elengedhetetlen t√két –; valamint egyakit vonz egy olyan gondolatrendszer, amely – bár másra – a másiktól tanulni és a másikat tanítani kész, nem sokat ért bel√le – kapóra jön neki. Joseph Wall h∫séges társakra. Carnegie partnerei pittsburghi barátai voltak, közéletrajz-írása viszont már olyan fejl√dés eredményeként mutatja be Carnegie filozófiáját, amely egy egész tük Henry Clay Frick, aki kokszolókemencéket épített, életen át tartott: a család elkötelezett chartizmusával és együtt utazgatott Andrew Mellonnal, akinek apja, indult – a brit munkásosztálynak ez az 1830-as és 40-es Thomas Mellon nyújtotta neki az els√ pénzkölcsönt. évekbeli mozgalma a parlamenti rendszert kívánta Korai közös európai útjaik során találkoztak el√ször volna demokratizálni –, és azzal folytatódott, hogy azokkal a m∫alkotásokkal, amelyekb√l el is kezdtek elvetette apja swedenborgianizmusát – azt a vallást, vásárolni – így kerültek eme autodidakta férfiak biramely többek között a ter- elérni, s√t az is el√fordul nemegyszer, hogy egyenesen tokába azon gy∫jtemények mészet és a tudomány (mint keresztülhúzzák valódi szándékait. Sokszor pedig úgy els√ darabjai, amelyeket a dolgok rendjének közép- használják föl a hagyatékot, hogy az másra nem jó, csak végül különféle formában a pontjában álló meghatá- emlékm∫vet állítani a néhai butaságának. Véssük eszünk- köznek ajándékoztak. hogy nem kevesebb tehetséget kell latba vetni ahhoz, Carnegie acélbirodalmározó tényez√k) iránti elkö- be, hogy vagyonunkat valóban a közösség javára fordítsuk, telezettségre helyezte a leg- mint ahhoz, hogy megszerezzük. Ráadásul nyugodtan ki- nak kialakulásában nagy nagyobb súlyt. Mindkett√ jelenthetjük, hogy senkit nem kell azért dics√íteni, amit szerepet játszott a vasterösszetett filozófiai és politi- azért tesz, mert másként nem is tudna tenni – hasonló- melés terén bevezetett újísenkinek nem jár köszönet attól a közösségt√l, tások egész sorozata és a kai támasztékául szolgált a képp, amelynek csak halálakor juttat a vagyonából. Azokról, skót bevándorlónak, akiben akik így hagyományoznak egy hatalmas összeget, nyugod- Nagy Tavak vidékén elterüsoha nem hunyt ki az erköl- tan föltehetjük, hogy eszük ágában nem volna itt hagy- l√ hatalmas vasérctelepek csi rend iránti érzék és a ni, ha magukkal vihetnék. Az ilyeneket nem is kell meg- 1844-es felfedezése, de a militáns demokrata-szellem tartani hálás emlékezetünkben, hisz ajándékaikban nincs legdönt√bb fordulatot az köszönet. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy az effajta 1864-ben bevezetett Besse(„Gyerekkoromban arra hagyatékon gyakran nincs áldás. mer-eljárás jelentette, vágytam, hogy feln√vén * megöljek egy királyt” – me- A közvéleményben bekövetkez√ üdvös változás biztató amelynek segítségével a sélte William Steadnek jele, hogy egyre inkább hajlunk az elhalálozáskor fenn- vasból acél válik. E módszer maradt mérhetetlen vagyonok komolyabb megadóztatá1897-ben), amely nemzedé- sára. Pennsylvania állam jelenleg – bizonyos kivételekt√l megjelenésével egy id√ben kekr√l hagyományozódott eltekintve – a polgárok által hátrahagyott tulajdon egy- nagyban megnövekedett a rá.4 Anyja, akivel feln√ttkora tizedét vonja el. A brit parlamentben a minap el√terjesz- b√vül√ vasúthálózat kiépínagy részét egy fedél alatt tett költségvetés azzal a javaslattal él, hogy emeljék föl téséhez elengedhetetlen az örökösödési adót, és ami a legfontosabb: hogy ez az töltötte, garantálta ezt. acélsín kereslet, és ez az John D. Rockefeller és partnerei – amikor el√ször egybeesés eredményezte azt, hogy az egyszer∫ távírmegfordult a fejükben, hogy felkutassák a nyugati dászból (√ legalábbis annak tekintette magát) a titerületek olajkincsét – fölkeresték a pennsylvaniai zenkilencedik század egyik legvagyonosabb embere olajtársaság egyik nagytekintély∫ urát, hogy taná- lett. Úgy t∫nik, mindig sikerült a megfelel√ pillanatcsot kérjenek t√le. Az pedig fölajánlotta, hogy az ban a megfelel√ helyen lennie. utolsó cseppig megissza az összes olajat, amit a MisMégis, írásaiban mind Carnegie, mind Rockefeller sisippi folyótól nyugatra találnak.5 Nevetünk ezen a olyan embernek mutatkozik, aki pontosan tisztában válaszon, de jól látszik bel√le, hogy a Polgárháborút van azzal, milyen képességekre van szüksége: jó szerkövet√ években milyen hiányos ismeretek álltak ren- vez√- és irányítókészségre, valamint fokozott helyzetdelkezésre a terjeszked√ nemzet természeti kin- felismer√- és dönt√képességre abban a sebesen táguló cseir√l. És az is látszik, milyen korlátozott érvény∫ek világban, amelyet mások talán csak káoszként érzékelvoltak azok a szakért√i tanácsok, amelyekre embe- nek. Amikor életük kés√bbi szakaszán visszatekintettek reink támaszkodni voltak kénytelenek. Rockefeller mindarra, amit tettek, az alábbiaknak tulajdonítottak társai többségükben Ohio állambeli gabonakeres- kiemelt jelent√séget: tudás, technikai felkészültség, ked√k voltak, akik kevés dologra alapozhattak: arra, valamint hogy az ember hinni tudjon a másikban; hogy jól megtanulták a könyvel√i szakmát; a b√vül√ ugyanakkor csak fenntartásokkal és korlátozott mérvasúthálózatra, amelyhez több szállal köt√dtek; a tékben higgyen abban, hogy mindaz, amit elért, sze-

25

Barry D. Karl

mélyes érdemeinek megérdemelt jutalma. Ellentétben példája szolgált mintául nemcsak munkatársaiknak, azokkal a magányos szörnyetegekkel, akikr√l Orson hanem egy egész nemzedéknyi új filantrópnak, akiWelles Aranypolgár-a szól – akik hatalmas lovagter- nek különböz√ formákban megnyilvánuló karitatív mek mérföldes ebédl√asztalának végén ülnek, miután kötelezettségvállalása megel√zte azokat az adótöreltaszították családjukat valami ifjú szépség kegyeiért vényeket, amelyek kés√bb az általuk megteremtett –, √k sokkal félt√bb gonddal óvták a családot, amely- intézmények modern változatait kialakították. A monek életét nagy meggy√z√déssel próbálták a maguk dern alapítvány befektetés lett – befektetés a fejjólét-felfogásához igazítani. Természetesen voltak, lesztésbe. akik úgy viselkedtek, ahogy Kane Orson Welles filmjéÍme egy közös vonás: mindannyian felismerték ben, de a Carnegie-k között egy ilyen sem akadt, a ezek szerint, hogy azok a folyamatok, amelyeknek Rockefellerek között pedig nagyon kevés. köszönhet√en azzá lettek, amivé lettek, nem maradA tizenkilencedik század végére néhányuk számá- nak fönn önmaguktól, segítség nélkül az id√k végezra nagyon is világossá vált, új adó progresszív legyen. Minden lehetséges adózási for- téig. Bármily durva és önz√ hogy a vagyongy∫jtés való- ma közül ez t∫nik a legbölcsebbnek. Mindazokkal, akik lett légyen Vanderbilt módjában milyen bizonytalan egy életen át gy∫jtögetik hatalmas vagyonukat – amely- szere, mögötte érezhet√ kimenetel∫ folyamat is. nek igazság szerint a közösség javát kellene szolgálnia, volt a mindannyiukat egynagyrészt származik – éreztetni kell, hogy a Cornelius Vanderbilt, aki amelyt√l formán érint√ bizonytalan közösség (az állam képében) nem hagyja, hogy megfoszg√zhajókba fektette pénzét, szák jogos részesedését√l. Azzal, hogy elhalálozáskor ala- körülményekt√l való nakortársainál épp csak egy posan megadóztatja a hagyatékot, az állam egyben min√- gyon is reális félelem. Egypillanattal el√bb ismerte síti is az önz√ milliomos haszontalan életét. egy pánik földrengésként * föl azt, hogy a helyi hajó- és Kívánatos volna, hogy a nemzetek még sokkal messzebb hatott, a nyomában járó kompjáratok nemcsak ösz- menjenek ebben az irányban. S√t, ami azt illeti, nehéz pangás pedig rémiszt√ nyaszekötik majd a rövid vasú- meghúzni a határt, hogy a gazdag ember vagyonából ha- valyákat terjeszt√ járványti szakaszokat, de azok fej- lálakor mekkora rész is illesse az állam közvetítésével a ként, amely azzal fenyegel√dése által hamarosan fe- közt; mindenesetre minden effajta adónak lépcs√zete- tett, hogy még az √ biztonsen kell m∫ködnie: kis összegek esetén legyen nulla, leslegessé is válnak. Spiri- majd n√jön egyre nagyobb mértékben, ahogy duzzad a ságos világukat sem kíméli. tisztákat hívott segítségül, summa, míg végül a milliomos javának – mint Shylocké- A szegénység és a tudatlanhogy a vasút- és pénz- nak – legalább „Másik fele a közkincstárra száll” (Vas ság veszélyeztette a stabiügyekben kompetens Jay István fordítása). Ez a politika nagyban ösztönözné a gaz- litást és a haladást… dagokat, hogy még életükben megfelel√képp igazgassák Gould- és Jim Fiske-féle vagyonukat. Ezt a célt kellene a társadalomnak maga elé A Vanderbiltek adtak üzérek lelkével egyesülvén t∫znie, mert az emberek számára messze ez volna a leg- ugyan pénzt a Nashvillemegsejtse a helyes lépést. gyümölcsöz√bb megoldás. Attól sem kell tartani, hogy az ben ma a nevüket visel√ Nem tudhatjuk, milyen ta- efféle intézkedések elszívnák az éltet√ nedvet a vállal- tanintézmény b√vítésére, kozások gyökerét√l, és elvennék az emberek kedvét nácsot kapott t√lük, de bizde vagyonuk legtetemetosan büszkék lettek volna rá, amiért azonnal fölvá- sebb részét megtartották maguknak és családjuknak. sárolta az összes vasútvonalat, amelyre csak rátehet- Cornelius fia, William, elhíresült kijelentésével – „Tete a kezét. Ismét egy technológiai újítás szabta meg szek a köznépre!” – csak a rá hagyományozott mena jöv√ útját. A régi vasalt fasínek, amelyeken az els√ talitást öntötte szavakba. Newportban és Ashvillelokomotívok pöfögtek, valóban csak kis távolságok ben épített kastélyaik mára emlékm∫vekként állnak, áthidalására voltak alkalmasak. Ha acélkerekek za- az elzárkózó, véd√bástyák mögé húzódó kiváltságokatolnak acélsínen, a súrlódási együttható drasztiku- sok jelképévé váltak; a nyilvánosság el√tt megnyílt san csökken, s ezzel óriási mértékben megnövekszik birtokot ma úgy látogatják – és azzal a csodálattal a maximális utazási távolság, a szállítható súly, vala- bámulják meg –, ahogyan a japán császárok lakhemint az elérhet√ sebesség. lyét szokás. A banki közösség, amelyre az a feladat Rockefeller és Carnegie ezzel szemben a tudo- hárult, hogy William szerencsétlen nyilatkozata után mányhoz és az oktatáshoz fordult. Margaret Olivia mentse, ami menthet√, jó munkát végzett. A VanSage – aki legf√bb partnerük volt az újkori alapítvá- derbiltek vagyona a jöv√ nemzedékeit szolgálja, akik nyi rendszerek megteremtésében – mind a miszti- más világban élnek, mint e vagyon felhalmozói, s cizmust, mind a tudományt elvetette, és az emberi akik feltehet√leg sokkal sz∫kmarkúbban bánnak boldogulás gyakorlati problémáinak mindennapi, vele, és egészen biztosan sokkal kevésbé pazarlón a közvetlen tanulmányozása mellett döntött. Hármuk jöv√nek szóló energiákkal.

26


Andrew Carnegie írásának címén – „Gazdagság” Listája nemigen számíthatott a hagyományos jó[Wealth] – barátja, William T. Stead, a Pall Mall Ga- tékonykodók egyetértésére, s Carnegie tudta is ezt. zette szerkeszt√je végezte el az utolsó simításokat, A filantróp segítség legfontosabb célintézményeinek s a tanulmány így jelent meg – a lap szerkeszt√jé- katalógusában nála a templomok kerültek az utolsó nek jóváhagyásával – a North American Review helyre, közvetlenül az uszodák után, az egyetemek hasábjain. Carnegie szerette ezt a cikket, és kés√bb pedig a legels√re, a könyvtárak elé. Középtájon hekötetbe gy∫jtött tanulmányainak is ezt a címet adta. lyezkedtek el a gy∫léstermek, ahol nyilvános vitáAzért említem ezeket az alapvet√ irodalomtörténe- kat és koncerteket lehet rendezni. A felsorolt téteti tényeket, mert szívem szerint újra megváltoztat- lekben a tudásszomj dominál, azt pedig a kikapcsonám e címet, mivel úgy hiszem, változtatásom ked- lódás és a természet szeretete követi. Carnegie – vére volna Carnegie szellemének, aki – ha van né- valószín∫leg sokkal inkább, mint bármely jelent√s mi igazság rendhagyó vallás-felfogásában, valamint filantróp nemzedéktársa – olyan evangéliumot fogalazon elképzelésében, hogy attól, hogy vagyont gy∫jtsenek, hisz azok számára, aki- mazott meg, amely a tudoa mennyország csakis a föl- ket f∫t a becsvágy, hogy hatalmas vagyont hagyjanak mányt és a technikát tette dön létezik – minden bi- hátra, és hogy haláluk után is beszéljenek róluk, még meg a jólétben megtestezonnyal olvassa soraimat. vonzóbb perspektíva lesz majd – s√t becses ambíciókat sül√ földi mennyországa islehet√ség –, hogy vagyonukból óriási összegeCarnegie nem mindennapi kielégít√ teneinek, a természetet peket juttathatnak ily módon az államnak. ember volt, még saját nem- Ezek után a nagy vagyonok felhasználásának csak egyet- dig a b√kez∫ség legf√bb zedékének mércéjével mér- len módja maradt hátra, ez azonban valódi gyógyírt je- forrásának és eszközének. ve sem. Gondolatai maka- lent a javak átmeneti igazságtalan elosztására, összebéA darwinizmus iránti kíti a gazdagokat és a szegényeket; megteremti a harmócsul a sajátjai voltak, s √ nia uralmát; újabb ideál, amely alapvet√en különbözik vonzódása valójában arról néha meglep√ és furcsa a kommunistákétól, amennyiben csupán a fennálló álla- árulkodik, hogy sikerült módon ellen√rzése alatt potok jobbítását követeli meg, nem pedig azt, hogy sutba olyan vallás-helyettesít√t akart tartani mindent, ami dobjuk egész civilizációnkat. A ma ható legintenzívebb fölfedeznie a maga számáindividualizmuson alapul; fajunk pedig készen áll arra, neki tulajdonítandó. ra, amelyben a tudás és a hogy bármikor fokozatosan átültesse a gyakorlatba, amiA következ√ címet sze- kor csak úgy tetszik. Uralma alatt megvalósul az ideális természet vegyül, hogy enretném adni a szóban forgó állam, amelyben a kevesek fölös vagyona – a lehet√ leg- nek eredményeként olyan tanulmánynak: „A gazdag- jobb értelemben – a sokak tulajdonává válik, mert a vezet√ réteg termel√djön ki, ság és szegénység evangé- közjó érdekében kerül felhasználásra. És ez a vagyon – amely képes, mintegy e vea kevesek kezén áthaladva – fajunk felemelkedésének liuma” [The Gospel of sokkal hatékonyabb eszköze lehet, mint ha apróra gyülék melléktermékeként, Wealth and Poverty], még- porciózva eloszlana a polgárok között. Még a legszegé- a jólétet megteremteni. pedig azért, mert e kett√ nyebbekkel is meg lehet értetni és el lehet fogadtatni, Saját tapasztalataiból kikapcsolata volt az, amely- hogy a néhány honfitársuk által összegy∫jtött nagy va- indulva olyan oktatási rendgyonok közcélokra fordítódván – amelyek áldásaiban ben Carnegie tisztábban lászer felépítését t∫zte ki cétott, mint nemzedéktársai legtöbbje. S√t ha az em- lul, amely lehet√vé teszi, hogy valamely szegények – ber visszatekint a mai értelemben vett karitatív ala- azok, akik természet adta képességeik és energiáik pítványok történetére, azt látja, hogy épp ez a bo- révén képesek úgy cselekedni, ahogy √ cselekedett nyolult kapcsolat az, amely legtöbbjük esetében a – ugyanolyan vagyonossá váljanak, mint √. De az meg filantróp segítséget a jótékonykodástól els√ként sem fordult a fejében, hogy e rendszer mindenkit megkülönböztette, és a filantrópia feladatául azt lehet√séghez juttasson; és ha úgy véljük, hogy a tet∫zte ki, hogy megváltoztassa a szegénységet el√- hetség hierarchiájáról vallott nézetei ellentmondaidéz√ körülményeket. Carnegie kimondottan elutasí- nak a demokrácia iránti elkötelezettségének, akkor totta a szegénység dicséretét, amely a judeo-keresz- vegyük számba ehhez képest a szegénység leküzdétény eszmerendszer egyik alapköve. Úgy vélte, a sze- sében azóta elért eredményeinket is. génység fontos dolgokra tanítja a szegényeket, közCarnegie elkötelezettsége részben abból eredt, tük is a legfontosabb, hogy keressék a lehet√ségeket, hogy olyan országból származott, ahol a szegényekt√l hogy miel√bb megszabaduljanak t√le. A filantrópia való hagyományos rettegés századokon át tartó repszerepe éppen az volt, hogy ezeket a lehet√ségeket resszív törvénykezést szült, egészen I. Erzsébet uralmegteremtse, és „A jólét evangéliumát” követ√ ta- kodásának idejéig visszamen√leg. Reformerek és nulmányban Carnegie meg is fogalmazza az ehhez törvényhozók végigvitatkozták a tizenkilencedik szükséges eszközöket. századot, hogy vajon jóindulatú segítséget avagy bör-

27

Barry D. Karl

tönt érdemelnek azok, akiket szegénységük kisebb való vonzódásának – ahogyan √ látta – egyik oka az b∫nre kényszerített, illetve akiket téves pénzügyi volt, hogy felismerte: egyes kortársai el√nyükre tuddöntéseik adósságba sodortak. A chartistákat – akik ják fordítani a változó Amerika kínálta lehet√ségepedig minden bizonnyal a legfegyelmezettebbek közé ket, mások viszont nem. Kétség nem fér hozzá, hogy tartoztak azok közül, akik nagyobb beleszólást kö- adott esetben vonzónak találta volna a jó vezet√ veteltek a kormányzásba – a közrend veszélyes fel- hegeli eszményét, amely az általa kívánatosnak tarforgatóinak tekintették, és megátalkodottságukért tott képességeket olyan kultúrában gyökereztette, börtönbe vetették. amelyet csodált – ám sem Amerika mint olyan, sem Tocqueville leírása némileg optimista képet fest saját élete nem kínált fel ilyesféle modellt. Az egyén ugyanarról, ahogy az amerikaiak kezelik az efféle fejl√dése tanulás révén – nem pedig kultúr-óriások problémákat, ám tény, hogy a korlátozott városias- misztikus felnövekedése –, ez lehet a haladás színság, a területek tágassága és a krónikus munkaer√- tere, s √ filantróp tevékenysége irányát úgy szabta hiány elegend√ valóságala- f√képp a tömegek részesülnek – inkább szolgálják a ja- meg, hogy az általa biztosípot szolgáltatott a végtelen vukat, mint jelentéktelen összegekben, évek során sokuk tott javak ezt a fejl√dést lelehet√ségek országának között szétosztva. het√vé tegyék. Európával szembeállítható Ha megvizsgáljuk például, hogy a Cooper intézet m∫ködéAzt tartotta, hogy senkigyümölcseib√l mit profitál a New York-i lakosságmítoszához. Carnegie felte- sének nek nem szabad gazdagon nak az a többsége, amely javakkal nem rendelkezik, és het√leg hitelesen idézi fel ezt összevetjük azon el√nyökkel, amelyek abból szár- meghalnia, ráadásul az fiatalkorát, ugyanakkor az, maztak volna, ha ugyanezt az összeget Mr Cooper életé- örökl√d√ – vagyis érdemhogy anyja kizárólag szál- ben szétosztotta volna bérek formájában – ami a pénz- telenül szerzett – vagyonlegmagasabbrend∫ formája, hisz elvégzett munka lodákban volt hajlandó lak- osztás nak láthatóan még a gonellenértéke, nem pedig könyöradomány –, akkor valani – ahol biztosították szá- melyest fölbecsülhetjük, hogy fajunk fejl√désének mifé- dolatától is irtózott, s ez mukra mindazt, amit √ fia- le esélyei vannak a vagyongy∫jtés jelenlegi törvényébe szilárd realitást kölcsönöz talkorában annyi küszkö- ágyazva. E pénzösszeg legnagyobb része – ha szétosztják a „jó sáfárkodásról” vallott dés árán volt kénytelen kis mennyiségekben – az emberek étvágyának (olykor nézeteinek. Nem volt getúlzó) kielégítésére pazarlódott volna, és még az is kétsécsaládjának el√teremteni ges, hogy azon hányada, amelyet a legjobb célra – az ott- nerációjának még egy ki–, optimizmusának mint- honok kényelmesebbé tételére – fordítanak, vajon haj- emelked√ egyénisége, aki egy ellensúlyaként esik a tott volna-e akkora hasznot az emberi nemnek, amely olyan mélyen meg lett vollatba. Carnegie csupán any- összemérhet√ volna azzal a haszonnal, ami a Cooper in- na gy√z√dve arról, hogy az tézet m∫ködéséb√l származik nemzedékr√l nemzedékre. ja halála után, kései házas- Jól fontolja ezt meg az er√szakos vagy radikális változ- emberi élet még a jólét álsága idején teremthette tatás minden szószólója. landósága közepette is múmeg els√ valódi otthonát. lékony, mint √. Utolsóként * Az Ötödik sugárúton álló Menjünk még tovább, és vegyünk egy másik példát. Mr létrehozott karitatív intézTilden ötmillió dollárt hagyományozott egy New York-i ház és a kikapcsolódást ménye, a New York-i Carszolgáló skóciai kastély nem lehetett azonnal az övé, negie Társaság (Carnegie Corporation of New York) de végül sikerült megszereznie √ket. – bár céljaival kapcsolatban némi zavar mutatkozott A legfontosabb kérdés, mit tartott Carnegie a azok körében, akik irányítani voltak hivatottak – vagyon társadalmi szerepér√l, és miben látta azok igazgatótanácsába a család egyetlen tagját sem ültetfeladatát, akik a sorsáról dönteni hivatottak. A jó sá- te. Halála után özvegye kevés kérését a lehet√ legfárkodásról vallott elképzelései mélyen gyökerez- nagyobb udvariassággal és tapintattal kezelték, ami nek azokban a puritán eszmékben, amelyeket töb- csak elvárható eltökélt alapítványi igazgatóktól, amibek között az a John Winthrop hangoztatott, akinek kor elutasítanak valakit. Carnegie asszony rövid, kéznagy szerepe volt Észak-Amerika els√ független kö- írásos feljegyzéseit nyájas jóindulattal, de félreérthezéposztálybeli településeinek létrehozásában. Car- tetlen megingathatatlansággal fogadták. Lányát, negie esetében ugyanakkor ehhez járul még a vezet√i Margeretet húsz évvel Carnegie halála után bevárátermettség és azon képességek eszménye, ame- lasztották ugyan az igazgatótanácsba, de csupán egylyek a tizenkilencedik századi amerikai növekedés szeri udvariassági gesztusként, amelynek érvényét kaotikus viszonyai közepette kristályosodtak ki, kü- nem terjesztették ki kés√bbi leszármazottakra. lönös tekintettel arra az árra, amelyet azok voltak Valószín∫nek látszik, hogy az a két férfiú, aki a kénytelenek megfizetni, akik ebben nem tudtak vagy legtöbbet tette azért, hogy a Társaság elnyerje mai nem akartak aktív részt vállalni. A darwini modellhez formáját – Frederick Keppel és Henry Prichett – a

28


maga feje után ment, amikor független alapítványt mozgalom beindult volna, az élet körforgása pedig hozott létre, nem pedig afféle anyagi er√forrást, maga a hétköznapi realitás. amely Carnegie korábban megszületett egyéb kariCarnegie-t foglalkoztatta az öregség és a nyugdíj tatív intézményeinek m∫ködését segítené. Voltak gondolata, és ez éppannyira arra vall, ahogyan az ugyan, akik határozottan tiltakoztak ez ellen – mint élet egészét személte, mint az, hogy könyvtárakat például a Columbia rektora, Nicholas Murray But- adományozott, vagy hogy hordószám küldött saját ler –, mert abban a hitben éltek, hogy egyenesen skót whiskyjéb√l ajándékba az amerikai elnököknek. Mr Carnegie ajkáról hallották végs√ óhaját, de ez Mégsem valószín∫ – A gazdagság evagéliuma dacáKeppeléket csöppet sem hatotta meg. Olyan terv ra –, hogy Carnegie-t jelent√sebb gondolkodónak megvalósításán fáradoztak, amely minden való- tekintsék, vagy hogy a progresszíveknek jobb publicitászín∫ség szerint sokkal közelebb állt Carnegie szí- sa legyen az amerikai történészek körében; legalábvéhez, mint bármely életében megfogalmazott el- bis jelen pillanatban. Ennek okát ma már elég jól láképzelése. Olyan világban ingyenes közkönyvtár céljaira; bár err√l szólván az em- tom, ám az ebb√l adódó élt, amely folytonosan vál- ber akaratlanul is megfogalmazza: mennyivel jobb lett kérdések lehetséges válatozott, és amelyr√l feltéte- volna, ha Mr Tilden élete utolsó éveit annak tudja szen- szait már sokkal kevésbé. lezte, hogy továbbra is vál- telni, hogy megfelel√képp kezelje ezt a hatalmas összeSenki nem próbálta meg amely esetben sem jogi viták, sem egyéb késleltet√ tozásban marad, ezért ha- get, – talán Carnegie kivételétényez√k nem nehezítették volna a cél megvalósulását. gyatékát körültekint√en De tegyük most fel, hogy Mr Tilden milliói végül valóban vel – a kapitalizmust oly megválogatott vezérkar ke- azt szolgálják, hogy e város rangos közkönyvtárat kap- módon meghatározni, hogy zébe tette le, amely majd a jon, ahol a világ könyvekben √rzött kincseinek tára örök- e gazdasági rendszert felrués ingyenesen nyitva áll mindenki el√tt. Fajunknak a változásokhoz igazítja azt. re házza azzal az erkölcsiségManhattan-szigeten és körülötte összegy∫lt egyedeinek Chartista demokrácia- javát szem el√tt tartva, vajon az szolgálta volna-e hosz- gel és társadalmi felel√sségfelfogása dacára nem szabb távú érdekeiket, ha ezek a milliók kis részletekben érzettel, amelyet Marx és könny∫ Carnegie megfelel√ forognak temérdek ember kezén? Még a kommunizmus Engels oly vehemensen tahelyét kijelölni napjai legelvakultabb prókátorának is kétségei támadnának e gadott meg t√le. Thorstein téren. Azok többségének viszont, akik gondolkodnak is, politikai irányzatai térké- valószín∫leg egyáltalán nem támadnának kétségei. Veblen – állítom – közepén, feltehet√leg azért, Szegényesek és korlátozottak lehet√ségeink az életben, lebb jutott ehhez a meghamert hajlamosak vagyunk látómez√nk pedig sz∫k; de a gazdagok egy felbecsülhe- tározáshoz, mint bármely ezekhez az irányzatokhoz tetlen adományért hálával tartoznak. Hatalmukban áll amerikai elméletíró, ám életük során olyan jótékonysági intézmények megszerolyan definíciót rendelni, vezésén dolgozni, amelyek jótéteményeib√l felebarátaik mint a kapitalista felel√tamely √t eleve kizárja. Ma- tartós hasznot húzhatnak, ekképpen nemesítvén saját lenség oly sok más kritikusa napság szokás ugyan lebe- életüket. A legmagasabbrend∫ élet, amelyet célul t∫zhe- – ráadásul briliáns szatiricsülni azt, amennyire a tünk ki, valószín∫leg nem az, ha Krisztus életét utánoz- kus vénával megáldva –, zuk oly módon, ahogyan azt Tolsztoj gróf mutatja föl, haprogresszívek hajlandóak olyan csodálatosan írta le a voltak elfogadni azon csoportok közötti kulturális rendszer árnyoldalait, hogy az erényeket csupán azon különbségeket, amelyekkel foglalkoztak, ám a kor- a rá jellemz√ közvetett módon lehetett képes diszak társadalmi reformerei körében mégis csak az csérni, amely √t oly összetett és nehezen megközeaz általános nézet uralkodott, hogy az életnek nem líthet√ teoretikussá teszi.6 Veblen értékelése szerint a kapitalizmusban terkell feltétlenül a legy√zhetetlen szegénység elleni küzdelemben kimerülnie, és a (mai fogalmaink sze- mel√d√ nyereséget helytelenül használják föl, amirinti) fejl√dés lépcs√fokait akár boldogan is meg le- kor nem a termelésbe forgatják vissza – miáltal az het mászni, méghozzá harmóniában az akkori fogal- ipar és a társadalom egésze javára válhatna –, hamaik szerinti természettel. Nagy becsben tartották nem személyes célokra kiszippantyúzzák bel√le, a családi életet, csakúgy, ahogy mai heves kritiku- hogy – ahogy √ fogalmaz – a „fény∫z√ életmódot” saik. Arra törekedtek, hogy a fiatalokat visszavezes- szolgálja. A Vanderbiltek és fény∫z√ birtokaik remek sék a gazdagító természeti környezethez, hogy ott példát szolgáltattak ehhez a kritikai szemponthoz. felüdülést és kikapcsolódást találjanak. Városi park- Az ilyen hatalmas magánvagyonok – vélte – léket jaik – ahol nem estek id√közben a modern úthá- ütnek a termelés azon rendszerén, amely eredetilózat áldozatául – e gondolkodásmód emlékm∫ve- leg lehet√vé tette a kapitalizmus diadalát. Ám – legként állnak. A természeti er√források megóvása szá- alábbis az √ felfogásában – a profit helytelen felmukra napi gyakorlat volt, jóval azel√tt, hogy ilyen használása nem a kapitalizmus erkölcséb√l követ-

29

Barry D. Karl

kezett, hanem azok erkölcstelenségéb√l, akik a nye- szociális támogató-rendszerre van szüksége, mintreséget a személyes igények ilyen szertelen kielé- sem hogy annak ellátását bármely iparágtól egymagítésére fordították. A puritánok nyilván képesek gában el lehetne várni. Alapítványaik rendszere a lettek volna tökéletesen magukévá tenni ezt a né- kapitalizmus kiegészít√ eleme, nem pedig helyettezetet, olyannyira, hogy megfogalmazását néha egye- sít√je kívánt lenni. Az, hogy a választ nem kormányprogramokban vélték megtalálni, összetettebb probnesen nekik tulajdonítják. Carnegie kapitalizmus-felfogása megdöbbent√en lémára vezethet√ vissza, amely egyrészt abból ered, közel áll a Veblenéhez. A kapitalizmust olyan rend- hogy az amerikaiak nagy része, illetve a szövetségi szernek tekinti, amely ideális esetben képes megte- kormányok többsége nem sietett ilyesfajta társadalremteni a termelés során létrejött nyereség vissza- mi felel√sséget vállalni, másrészt abból az ameriforgatásának eleven folyamatát, amely a termelés kaiak többségére jellemz√ szilárd meggy√z√désb√l, növekedését, a bérek emelkedését, a fogyasztói igé- hogy a kormányzattól eleve elválaszthatatlan kornyek és vágyak kielégítését nem – Krisztus szellemét√l áthatva, e kor megváltozott rupció következtében bárszolgálja, és még mindig körülményeit felismerve, és e szellem megnyilvánulási miféle közjóléti kormánymarad fölösleg azokra a ku- módjait mai megváltozott körülményeinkhez alkalmazva program eleve rossz hatétatásokra, amelyek a kor- – szintén felebarátaink javára fáradozunk – hisz ez volt konyságú és pazarló. és tanításai lényege –, de más módon fáradozunk. Az a törekvés, hogy megszer∫sítést – és ezáltal a jö- élete Íme tehát, mi a gazdag ember kötelessége. Járjon elöl jó v√beni további termelés- példával: éljen szerényen, nem hivalkodóan, kerülje a teremtsék a felel√sségválnövekedést – segítik el√. különcköd√ megnyilvánulásokat; elégítse ki mérsékelt laló kapitalizmust, amely A Herbert Hoover által el- összegekkel azok jogos igényeit, akik t√le függnek; s nem iparáganként vagy ezt megtette, minden fennmaradó jövedelmet, ágazatonként különböz√ képzelt ideális rendszer – miután amely hozzá befolyik, tekintsen egyszer∫en nála letétbe amelyet önéletírásában helyezett vagyonnak, amelyet igazgatni √ hivatott, még- módon m∫ködik, és nem megfogalmazott ugyan, tá- hozzá oly módon, hogy az – megítélése szerint – a kö- válik kormányfügg√vé az mogatói és kritikusai azon- zösség számára a kiszámítható legnagyobb jótéteményt adórendszer által, avagy ban egyként ritkán olvas- eredményezze. A gazdag ember ekképpen szegényebb azáltal, hogy nagy bürokratestvérei puszta vagyonkezel√je és megbízottja lesz, nak – pontosan ugyanerre szolgálatukba állítván magasabb rend∫ tudását, tapasz- tikus rendszerek jönnek az elgondolásra épül.7 talatait és kormányzási képességeit, jobban szolgálván létre, szinte véletlenül veCarnegie kapitalizmusa javukat, mint √k maguk szolgálni tudnák. zette √ket arra, hogy kialaSzembetalálkozunk itt azzal a nehézséggel, hogy vajon közel áll tehát ehhez – ha kítsák azt a rendszert, hogyan határozható meg a családtagokra hagyományoviszonylag kimunkálatla- zandó mérsékelt összeg, mit jelent a szerény, nem hival- amelyet karitatív intézménabb is –, a védelmében kodó életvitel, mi a különcség próbája. Különböz√ kö- nyeikben el√ször megvalófelhozott érvek pedig írás- rülmények között különböz√ mércét kell alkalmazni. sítottak. A rendszer magáaiban olvashatók. A pitts- A válasz az, hogy lehetetlenség egzakt mennyiségekkel ban foglalta azt az erkölcsivagy konkrét cselekvésekkel meghatározni a jó modort, burghi Carnegie Institute, a séget és felel√sségvállalást, washingtoni Carnegie Institution, a könyvtárak, a amely kapitalista vállalkozásaikból hiányzott, de Hero Fund, az Endowment for International Peace nyilvánvaló módon nagyvállalati kapitalizmusuk [Alapítvány a nemzetközi békéért] – egyáltalán: min- kiegészít√je volt. Jelesül az tette e kapitalizmus részéden alapítványa – abból a célból jött létre, hogy akik vé, mégsem alárendelt részévé – az √ felfogásuk szeélni tudnak a lehet√ségekkel, azok számára b√vül- rint legalábbis, minden ellentmondása ellenére –, jön e lehet√ségek köre, akik pedig amúgy kihullaná- hogy a magukfajta emberek felruházhatták ezt a nak a rendszerb√l, nagyobb valószín∫séggel jussa- rendszert saját erkölcsi- és felel√sségérzetükkel, és nak maguk is lehet√séghez. Levelezésében követke- erre hasonsz√r∫ felebarátaikat is felszólíthatták. zetesen egyszer∫sített helyesírást alkalmazott, és Az a paradoxon, amely rendszerükben benne rejbeosztottjait is erre kötelezte, ezzel is el√ akarta segí- lett, máig elválaszthatatlan része annak a karitatív teni, hogy az angol nyelv elsajátítása és használata intézményrendszernek, amelyet t√lük örököltünk; mindenki számára könnyebb legyen. olyan paradoxon ez, amelynek következtében a moSem √, sem John D. Rockefeller nem azt a meg- dern amerikai társadalomban is nehéz eldönteni, oldást választotta, hogy saját iparvállalatai révén melyik ujjunkat harapjuk. Rendszerük – és ugyanez szolgálja komolyabb mértékben a közjót, s ez véle- elmondható a progresszív reformról teljes egészében ményem szerint abbéli meggy√z√désüket bizonyítja, – azon nyugszik, hogy amerikaiak kis csoportjai telhogy a társadalomnak nagyobb szabású erkölcsi és jes bizonyossággal tudják, mire van szüksége összes

30


többi honfitársuknak; olyan gyámkodáson, amely- sen jónak ítélt cél beteljesítésére. A kisebb közössének lényege, hogy valamely kevesek meghatározzák gek, amelyek két kézzel kaptak a lehet√ség után, és a követend√ utakat. Komoly probléma ez; ebb√l boldogan fogadták el a felajánlott könyvtárépüleered√en Vanderbilt döntése, hogy magánpalotáját tet, könnyen azon vették észre magukat, hogy kornyilvános múzeummá alakítsák – hasonlóképpen ah- látozott anyagi eszközeiket meghatározatlan id√re hoz, ahogyan John Paul Getty rendelkezett arról, mi olyan célokra kötötték le, amelyeket maguktól tatörténjék vagyonával a halála után – sokkal köny- lán nem min√sítettek volna a legalapvet√bbnek, ha nyebb feladat elé állította az illetékeseket, mint azok egyáltalán megtárgyalásra érdemesnek ítélik. Carnegie jól ismerte nemcsak a módszereit ért krihitték, akik újabb karitatív alapítványt szerettek volna létrehozni. A Vanderbilt-vagyonból jutott egy egye- tikákat, de a róla gyártott vicceket is. Egy vacsorán, tem m∫ködtetésére. Gettyéb√l nem. Getty még a jó- amelyet a Lotos Clubban rendeztek a tiszteletére, tékonyság puszta gondolatától is irtózott – ezt nem végighallgathatta a végs√ útjáról szóló tanmesét, is rejtette véka alá –, és a jó ízlést, a helyes magatartás szabályait; mindazonáltal amelyben megérkezik a ugyanolyan fontos memen- ezek való dolgok, jól ismert, bár definiálhatatlan fogal- mennyország kapujába, de tó ez a filantrópia univerzu- mak. A közvélemény gyorsan megérzi és felismeri azt, Szent Péter visszaküldi egy mában, mint amilyen fon- ami a fentieket sérti. A gazdagság kérdésében sem más fél glóriával, hogy gy∫jtsön helyzet. Ugyanaz vonatkozik ide, ami a férfiak és n√k elegend√9 pénzalapot a mátos emlékm∫ a múzeuma. aízléses öltözködésére igaz. Ami felt∫n√, az nem felel meg Bár a „kétes eredet∫ az elvárásnak. Ha egy család leginkább felt∫n√sködé- sik felére. A chicagói Mr pénzr√l” már a modern ko- sér√l ismeretes, ha otthona, asztala, berendezési tárgyai Dooley pedig komolyan elri karitáció kezdeti id√sza- különcköd√k, különböz√ formában hatalmas összegeket játszott azzal a gondolattal, magukra hivalkodón – ha ezek a család legf√bb kában is viták folynak, van költenek hogy a közösségnek minden ismertet√ jegyei, nem nehéz megbecsülnünk ezen embeegy másfajta kétesség, rek természetét és kultúráját. A fölgy∫lt vagyon helyes másnál éget√bb szüksége amely szinte ugyanabban a vagy helytelen felhasználásával kapcsolatban szintúgy: van könyvtárakra – s megpillanatban jelenik meg; b√kez∫en, nagyvonalúan járul-e hozzá helyeselhet√ köz- lehet√sen gyilkos iróniával olyan rákfene, amellyel célok megvalósulásához, avagy szüntelenül gy∫jtögeti a vesézte ki a gondolatot. pénzt a legvégs√kig; alapítványát igazgatja, vagy valasokkal nehezebb megbir- mely célra örökségül hagyja a vagyont? Az ítélkezés a „Egy év se tellik belé – írta kózni, bár – talán éppen legjobb és legfelvilágosultabb közvélemény kezében van. –, és minden házba, ami ezért – sokkal nehezebb A közösség ítéletet mond, és ítéletében ritkán téved. nem kihúnyt kohó, Carnegi * nyilvános párbeszédet is könyftár lessz… Teccik neAzok a célok, amelyekre a vagyonfölösleget hasznosan folytatni róla. A modern jó- elkölthetjük, már kijelöltettek. Aki bölcsen akarja ke- kem, mer nem szégyel nyiltékonysági szervezeteket a zelni e vagyont, annak valóban bölcsnek kell lennie, vánosan adni – folytatta –, kezdeti években úgy alkot- mert fajunk felemelkedésének egyik legkomolyabb nem tesz föl álszakált, és ták meg, hogy a kedvezmé- akadálya a válogatás nélküli jótékonykodás. Jobban nem hajtja föl a kabáttya járna az emberiség, ha a gazdagok millióit a tengerbe önnyezettre ráer√ltessék az gallérját, amikor nekiál jóadományozó elképzeléseit. A folyamat kés√bbi bü- tékonykodni. Nem biza. Ahányszor eggy dollárt hulrokratizálódása – a professzionális alapítvány-igaz- lajt valahová, az akkora zajt csap, mint mikor a pintgató megjelenésével – valamelyest enyhíteni látszott cér lezuhanik a lépcs√n eggy nagy adag tányérral. ezt, anélkül, hogy alapvet√en megváltoztatta volna. Úgy ad, ahogy mindannyian adni szeretnénk.”10 Vannak ma Amerikában az alapítványi világnak Carnegie könyvtárai esetében követelmény volt a közösség szigorú anyagi kötelezettségvállalása: vagy- olyan jelent√s alakjai, akik azt tartják, hogy a „matchis, hogy el√teremtik a pénzt a könyvekre és a könyv- ing fund” [amikor az adományozó feltételül szabja a tári szolgáltatásokra. Rockefeller tetemes összeget támogatás azonos összeg∫ kiegészítését] a közösség adományozott a chicagói egyetemnek, de feltételül pénzforrásait összpontosítja problematikus módon. szabta, hogy a város közössége hasonló nagyság- Mások a Carnegie-féle jótékonykodást úgy tekintik, rend∫ pénzösszeggel egészítse azt ki.8 Az efféle ado- hogy az is csak egy újabb módszer arra, hogy megmányok célja az volt, hogy fölébressze a közössé- pumpolják a közösség korlátozott pénzeszközeit. gekben a jótékonyságra való hajlandóságot – így az Az egyik jelent√s egyetemen, ahol tanítottam egyérvelés; csakhogy ily módon a fölébresztett hajlan- szer, közszájon forgott egy vicc, miszerint, ha valaki dóságnak mindjárt az irányát is megszabták, azáltal, egy elefántot ajándékozna az egyetemnek, az kényhogy mögé az adományozó pénzének tekintélyét he- telen volna elefántházat építeni. De jellemz√bb péllyezték, amely jelent√s er√ként ösztökélt az el√zete- dát is felhozhatunk: a princetoni egyetemnek van

31

Barry D. Karl

egy kétségtelenül szép – ám megkérd√jelezhet√ gük nem jogosítaná föl √ket. Bár volt olyan pillanat, hasznú – mesterséges tava, csupán azért, mert Mr még a hatvanas években – amikor az els√ szövetségi Carnegie azt mondta a rektornak, Woodrow Wilson- szervezeteket létrehozták –, hogy a tudós- és m∫nak, hogy szerinte az egyetemnek erre van leginkább vésztársadalomból néhányan – akik addig magánszüksége t√le. Megvolt erre a maga oka, mégpedig alapítványokra szorultak – úgy érezték, végre megnem kifejezetten tájépítészeti jelleg∫ oka. Ha az szabadultak az olykor meglehet√sen utálatos noregyetemnek van saját tava, megszervezhet egy eve- matív kontrolltól. Ám az állami bürokraták láthatóan z√scsapatot, s így megtörheti a futball egyeduralmát, csakhamar csodás hasonlóságot fedeztek föl az admárpedig Carnegie ki nem állhatta ezt a sportot.11 dig osztogatott kockacukor és a korbács között. Mr Amikor nyugdíjalap-támogatását m∫ködtetni kezd- Carnegie-nek bizonyára nem esett volna nehezére te, és még maga döntött minden egyes kedvezmé- megérteni és elfogadni ezt a fölfedezést. nyezettr√l, nem volt hajlandó egyházi iskola egyeAmikor a karitatív intézményekr√l van szó, a kiintemi fakultásának ilyen tá- tenék, mintsem hogy a henyékre, az iszákosokra, a hitvá- dulási pont gyakran John mogatást adni, hacsak a fa- nyakra költsék, így bátorítván √ket. Minden ezer dol- Winthropnak a jó sáfárkokultás meg nem szakította lárból, amit ma úgynevezett jótékony célokra kiadnak, dásról vallott elképzelékapcsolatait vallási alapin- valószín∫leg kilencszázötvenet oktalanul adnak ki – se, amelyet A keresztény úgy, hogy ez a pénz éppenhogy azt a rosszat tézményével, ily módon méghozzá jótékonyság mintájá-ban teremti újjá, amelyet enyhíteni vagy el∫zni lett volna hizászlajára t∫zvén az √ intéz- vatott. Filozófiakönyvek egy jól ismert szerz√je a minap [Model of Christian Charity] ményesített vallással szem- beismerte, hogy egyszer adott egy negyeddollárost egy fejtett ki. Megfogalmazódik beni ellenséges érzelmeit. embernek, aki odalépett hozzá, amikor barátjához ment benne a követend√ iránySemmit nem tudott a koldus szokásairól, foAz állami egyetemeket látogatóba. vonal és a tevékenység érgalma sem volt róla, mire használja majd a t√le kapott ugyanakkor rávette, hogy pénzt, bár minden oka megvolt rá, hogy azt feltételez- telme, amelyet maga a sáfolyamodjanak e támogatá- ze, nem a legmegfelel√bb célra költi. Ez az ember állító- fár testesít meg. Mind √, sért, nehogy a törvényho- lag Herbert Spencer tanítványa; az a negyed dollár, ame- mind Carnegie úgy érezte, zás azzal vádolhassa, hogy lyet azon az estén átadott, mégis valószín∫leg több bajt meg kell magyaráznia, hogy okoz, mint amennyi jót mindaz a pénz tehet, amit e megbeavatkozik az állami okta- gondolatlan adományozó valaha is képes lesz valóságos egyesek gazdagságra, mátáspolitikába. Mr Carnegie jótékony célokra költeni. Azon az estén csak magának sok szegénységre vannak b√kez∫en adományozott, akart jó érzést szerezni, megmenekült a zaklatástól – de predesztinálva; mindketten de ezek az adományok oly- valószín∫leg ez volt élete egyik legönz√bb és legkárosabb úgy látták, hogy szilárd tette, bármilyen tiszteletreméltó személy legyen is. kor olyan kötelezettségválkapcsolatot kell létesíteni * lalással jártak, amelyeknek Az igazi jótékonyságnak arra kell irányulnia, hogy azokat a kett√ között, amely a gazmegvolt a maga ára. Akár segítse, akik segíteni akarnak magukon; hogy aki fel akar dagokra komoly felel√ssécsatlakozott hozzájuk, akár emelkedni, annak felemelkedéséhez részben biztosítsa get ró, amennyiben kötelea szükséges eszközöket; hogy aki el√bbre akar jutni, nem – és úgy t∫nik, nem –, sek hozzájárulni a szegéCarnegie nemzedéke progresszív mozgalmával együtt nyek boldogulásához. Winthrop és Carnegie egyvallotta – ahogyan szülei is a maguk nemzedékének aránt nagyon konkrétan értelmezte ezt a felel√sségchartistáival –, hogy nem csupán megérett az id√ a vállalást, miszerint adott a fejl√déshez legbiztosabváltozásra, de a változtatás optimális iránya is adott. ban vezet√ határozott irány, és a sáfár dolga, hogy Miel√tt még elsikkadna egy lényeges szempont, eltökélten mutassa az utat. Bár kettejüket több mint szögezzük le, hogy akinek valaha dolga akadt a szö- két és fél évszázad választja el egymástól, e sáfárvetségi ösztöndíjalapoknál, illetve kutatási támoga- ság-felfogás alapvet√ körvonalai felt∫n√en keveset tásokat felügyel√ intézményeknél dolgozó kormány- változtak. Ami változott: a mai társadalomban sohivatalnokokkal, annak nincsenek kétségei afel√l, kakból hiányzik a hajlandóság, hogy egyetlen álláshogy √k is mind meghatározott irányvonalat követ- foglalást vagy irányvonalat megfellebbezhetetlen nek, amelynek helyességér√l szilárdan meg vannak tényként fogadjanak el. A „pluralizmus” terminust gy√z√dve. Ez hol politikai, hol ideológiai természet∫. annak leírására használjuk, hogy tisztában vagyunk És van, hogy az ügyintéz√k szakirányú ismeretei is vele: a más-és másféleképpen elképzelt üdvözít√ közrejátszanak, amennyiben az illet√k szerepe nem megoldáshoz számos különféle út vezet; azt viszont látszik abban kimerülni, hogy segítséget nyújtanak gyakran nem ismerjük el, milyen felemás áldás is egy kutatási folyamathoz, hanem mintegy részve- lehet ez. Azok a kompromisszumok, amelyeket a v√knek tekintik magukat, holott erre saját tehetsé- pluralizmus ránk kényszerít, felaprózzák anyagi

32


forrásainkat, amennyiben azok limitáltak. Az akár akár pogány, akár keresztény, akár zsidó, boldogan magán-, akár közpénzek finanszírozta társadalmi re- adományozom oda. Mi, szegény halandók rövid éleformokkal kapcsolatos tapasztalataink felvetettek tünk során túlontúl élesen el vagyunk határolva egynéhány olyan kérdést, amelyek nyomán vonakodunk mástól. Nem volna szabad megtagadnunk, hogy legminden baj megoldását a pénzben látni. alább az anyaföld keblén együtt pihenjünk végül.”12 Irigyelhetjük John Winthropot a bizonyosságáért. A Carnegie Institute pittsburghi épületének faláNe feledjük: ez a bizonyosság olyan hív√ társada- ba vésend√ nevekhez f∫zött megjegyzései – ez minlomban gyökerezett, amely – csakúgy, mint √ – ma- den fogódzónk, ami m∫ért√i ízlésér√l árulkodik – tega fölött látott egy mindenható Istent, aki útmuta- lis-tele vannak érdekfeszít√ kirohanásokkal: felhátóul szolgál az élet mindennapjaiban, függetlenül borodott például, hogy eredetileg Scott került föl a azoktól az eleve meghatározott döntésekt√l, ame- listára Burns helyett; szerinte Rubens nem tudott lyek magszabják e mindennapok irányát; így aztán mást, mint kövér n√ket pingálni; Raffaello csak a nemcsak Winthrop megin- annak támasza legyen ebben; segítséget nyújtani, de na- mestere gyenge utánzója gathatatlan bizonyosságá- gyon ritkán vagy sosem elvégezni mindent. Sem az egyén, volt; és még hosszan sorolra könnyebb magyarázatot sem a faj nem megy el√re az alamizsnálkodás révén. hatnánk azokat a kritikai találnunk, de arra is, hogy Azok, akik megérdemlik a segítséget – ritka kivételt√l meglátásokat, amelyek alig– szinte sosem folyamodnak segítségért. meggy√z√dését oly gyö- eltekintve ha állták ki az id√ próbáját Az az összeg azonban, amelyet egyén egyéneknek fenyör∫séggel hirdette kö- lel√sséggel adhat, szükségszer∫en behatárolt, miután nem – bár zenei ízlése mintha zösségének, s az készséggel ismerheti eléggé az érintettek körülményeit. Az a valódi egy fokkal jobb lett volna.13 Az efféle adalékok szórafogadott t√le minden olyan reformer, aki ugyanolyan el√vigyázatos és körültekint√ abban, hogy ne juttasson az érdemteleneknek, mint elemet is, amely odáig nem abban, hogy segítse az arra érdemeseket – s√t talán még koztatóak lehetnek ugyan, volt hite része. Winthrop inkább, mivel az alamizsnálkodáskor valószín∫leg több de a lényegr√l nem árulsok olyan feladatot vett kárt okoz a b∫n jutalmazásával, mint amennyit használ- kodnak. Carnegie-nek a jó sáfárkodásról vallott elvei magára, amely legtöbbünk- hat az erény megsegítése. * egy amerikai nézetei voltak, nek elviselhetetlen próbaA gazdag ember lehet√ségei így majdhogynem arra kortételt jelentene, de úgy látozódnak, hogy olyanok példáját kövesse, mint Peter nem pedig egy transzplant∫nik, hogy a jó sáfárkodás- Cooper, a baltimore-i Enoch Pratt, a brooklyni Mr Pratt, tált angol puritánéi, és ez ba vetett hite nem ezek kö- Stanford szenátor és mások, akik tudják, hogy a közös- lényeges különbség. Nem a zé tartozott. ◊ és követ√i séget a leghasznosabban azzal szolgálhatjuk, ha elérhet√ hasonelv∫ek társadalmát távolságba helyezzük a létrát, amelyen a becsvágyó fölarra számítottak, hogy ha emelkedhet – ingyenes könyvtárakkal, parkokkal, ki- vezette, hanem arra tett kímaradt valahol lelkük mé- kapcsolódási lehet√ségekkel, amelyek testben és lélek- sérletet, hogy megteremtse lyén szemernyi titkolt két- ben segítik az embereket; m∫alkotásokkal, amelyek gyö- a hasonelv∫ek társadalmát, ség, az is eloszlik majd, nyörködtetnek és fejlesztik a közízlést; valamint külön- abból a káoszból, amivé féle közintézményekkel, amelyek javítják az emberek Amerika vált. Bevándórlóamikor Krisztus visszatérte igazolja √ket. Bizonyosak voltak abban, hogy ez ha- ként jött az új világba, és azon belül egy még újabbat építgetett. Eszköze a gazdagság volt. Útmutatója, marosan bekövetkezik, és készséggel várakoztak. Andrew Carnegie-t is csodálhatjuk a maga bizo- hogy bízott önnön ítéletében. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a jó sáfárnyosságáért. És minél többet tudunk meg az emberr√l, annál csodálatra méltóbbnak, s√t egyenesen kodás mely eszményét sz∫rhetjük le ezekb√l az inmerésznek t∫nik fel ez a meggy√z√dés. Hisz még sa- dividualista elemekb√l. Hoover látta, milyen fontos ját közösségének vallásos hitét sem osztotta. Azt, a szilárd egyéni ítél√képesség, és milyen veszélyeket hogy templomoknak orgonákat adományozott, azzal rejt a közösségi korlátozás; követ√i úgyszintén tiszmagyarázta, hogy szerinte a zene több spirituális ér- tában voltak mindezzel. Ám egy igen lényeges szemtéket képes közvetíteni, mint a szavak. Amikor meg pontból a filantrópia modern történelmének egy igen akartak vásárolni t√le vagy négy holdnyi földet egy fontos pillanatában – a nagy Világválság idején – protestáns temet√ számára, így válaszolt: „Szívesen Hoover, úgy t∫nik, tévedett. Úgy vélte, hogy él még átadnám ingyen e földterületet, amennyiben az nyitva az a tradíció, amelyre építeni szándékozik, miközállna bárki el√tt, aki ott szeretne nyugodni, bárme- ben az addigra már megsz∫nt. Roosevelt komprolyik felekezethez tartozzék is, vagy akárha egyikhez misszumos vívmányai – az a kevés, amely máig megsem tartozik. Ha ingyenes temet√t létesítenek, szabad maradt – könnyedén válnak a jogos elégedetlenség nyughelyet minden emberi teremtmény számára, céltábláivá, ha az ember alaposabban megvizsgálja

33

Barry D. Karl

a farmok támogatásának hagyományos gyakorlatát tól nyerte energiái nagy részét; pontosan úgy, ahogy vagy azt a társadalombiztosítási programot, amely korábban Hoover az ideális kormányzást képzelte néha egy sánta tekn√sbékához hasonlítható. el. Az azóta eltelt id√szak különböz√ növekedési Feltehetjük az iménti kérdést más formában is: programjai – legf√képp a Great Society – igen nevajon az els√ alapítványok létrehozása és az a kari- hezen leltek támogatóra a szövetségi kormányzattatív tevékenység, amelyet meglétük elindított, törté- ban, holott ilyen támogatásokra óriási szükség volnelmünk egyedülálló pillanata volt-e. Olyan pilla- na; és a legújabb kori amerikai társadalom számos nat-e, amely nemzeti növekedésünk egyszeri és meg- válsága – mint például az egészségügyi ellátás kríziismételhetetlen körülményei között született meg, se – még mindig azon er√feszítésekben gyökerezik, és egyedülálló személyiségek döntéseihez f∫z√dik, hogy kialakuljon az együttm∫ködés magán- és közamelyek nagy valószín∫séggel megismételhetetle- szervezetek között, amelyhez persze pénzre is szüknek – túl azokon a ma ismert példákon, amelyek egy ség volna, de mindenekel√tt új elképzelésekre, és része épp olyan jelenté- általános körülményeit. Ily módon juttathatja vissza olyan elkötelezett gondolkeny, mint kezdeti el√deik? vagyonfölöslegét felebarátai tömegének úgy, hogy az a kodókra, akik ezeket az elAz 1969-es adótörvény vi- kiszámítható legnagyobb tartós haszonnal járjon szá- képzeléseket kidolgozzák tája során nyilvánvalóvá mukra. és életben tartják. Emberek oldódik meg a gazdagok és szegények problémája. vált, hogy azok a kong- Így és elképzelések, akik és A vagyonhalmozás törvényei szabadon tovább élnek. resszusi képvisel√k, akik ki- Az individualizmus továbbra is virágzik, de a milliomos amelyek a bürokratikus tartottak amellett, hogy csupán a szegények vagyonkezel√je lesz, akire átmene- rendszeren kívül m∫ködalapítása után negyven év- tileg rábízták a közösség megnövekedett vagyonának tenek – ami pedig éppen az részét, amelyet azonban sokkal jobban fog tudni vel minden alapítványnak temes el√bbiek szabályozására kezelni, mint ez a közösség. A legjobb elmék így elérik be kell zárnia a kapuit, meg majd fajunk fejl√désének azt a szintjét, ahonnan tisztán jött létre –: ez az amerikaivoltak gy√z√dve arról, hogy látszik, hogy nem létezik a vagyonfölöslegt√l való meg- ak tiltakozása a minden igenis kivételes, egyszeri szabadulásnak olyan módja, amelyet értelmes és tisztes- kormányzatban – a demokdologról van szó, vagy leg- séges ember – akinek a kezében ez összegy∫lik – elfo- ratikus kormányok munkágadhatónak találna, kivéve azt az egyet, hogy évr√l évre alábbis olyan folyamatról, a közjóra áldozza. Dereng már e nap hajnala. Ma még jában is! – ható antidemokamelyet jobb megtartani ki- van, aki meghal úgy – felebarátai egyetlen könnycsep- ratikus tendenciák ellen. pet sem ejtenek érte –, hogy jókora részesedése van havételnek. Utolsóként nézzük most talmas vállalatokban, amelyekb√l nem lehetett, vagy nem Ha pedig fordítva akarazt a kérdéskört, amelyet akaródzott kivonnia a t√kéjét, amelyet halálával jórészt nánk föltenni ugyanezt a közclélokra hagyományoz –; de nincs messze a nap, ami- Carnegie – és vele együtt kérdést, az így hangoznék: kor az, aki úgy hal meg, hogy sokmilliós hozzáférhet√ Rockefeller is – fontosnak lehetséges-e, hogy a mo- vagyont hagy hátra, amelyet pedig szabadságában állt tekintett, amely ugyanakkor dern jótékonysági intézmé- volna életében megfelel√ cél felé kormányozni, az „meg- mintha gyakran hiányoznék könnyezetlen, megbecsületlen, megénekeletlen” távozik nyek a szociális irányelvek a szövetségi döntéshozatal meghatározásának olyan metódusát vezették be az és a helyi politika vitáiból egyaránt. Mindketten azt amerikai társadalom életébe, hogy az általuk ellá- az elvet fogalmazták meg hangsúlyosan, hogy tanult tott funkciókat történelmi összefüggésrendszerünk- férfiak és n√k olyan egymást követ√ nemzedékeit ben nem képes ellátni az irányelvek egyre centrali- kell fölnevelni, akik nem csupán a problémák megzáltabb meghatározási folyamata, amely felé kor- oldásának folyamatában tudnak részt venni, hanem mányzásunk a progresszív korszak óta halad? Azért maguk is képesek fölnevelni azon férfiak és n√k megyek vissza ennyire az id√ben, hogy figyelembe újabb generációit, akik folytatják – vagy ha kell, másvehessük az els√ nagy alapítványok létrejöttét, csak- sal helyettesítik – majd az √ munkájukat. Ezen felúgy mint az els√ szövetségi hivatalok megalakulását, fogás és a John Winthropé között a lényegi különbmely utóbbiak gyermekek és n√k jóléti programjait ség abban áll, hogy a jó sáfár puritán gondolata egy voltak hivatottak kezelni – olyan hivatalokról van olyan Isten fogalmán nyugszik, aki beleavatkozik a tehát szó, amelyek a szociális reform mozgalmából dolgok menetébe, s aki mintha ígéretet tenne arra n√ttek ki –, és sokukat a Russell Sage Alapítvány ál- is, hogy a folyamat egyszer a végéhez ér, és akkor a tal támogatott kutatások segítették. fáradtak megpihenhetnek, a jó pedig elnyeri jutalA New Deallel kapcsolatos általános vélekedések- mát. Amennyire mi tudjuk, ez még továbbra is bekel szemben a program jelent√s mértékben magán- következhet, bolond és tiszteletlen dolog volna tükézben lév√ szociális szervezetekre volt utalva, azok- relmetlenkedni. Ám az emberi élet rövid, és vagyunk

34


néhányan, akik még ezt a nyúlfarknyi életet sem szí- egyetértett Amerika 1917-es hadba lépésével. Ez is vesen fecsérelnék el; s az ilyenek könnyen találják összhangban állt azzal a meggy√z√désével, hogy a jöv√ nemzedékei jobban tudnak majd bánni rájuk magukat egy táborban a jó Andrew-val. Van legalább egy komoly okom arra, hogy tisz- bízott vagyonával, ha szabad kezet hagy nekik. Úgy teljem √t: az a kett√sség, hogy képesek vagyunk is tett, és ami azt illeti, igaza lett, hiszen senki sem pusztító fegyvereket el√állítani, és hogy képesnek tagadhatja, hogy tovább él a jó sáfárkodás eszméje kell lennünk olyan társadalmak felé nyitni, amelyek iránti elkötelezettsége, amelyet így utódaira hagyonemigen hasonlítanak azokhoz a közösségekhez, mányozott. Hosszú távon talán épp ez bizonyul majd amelyeket √ látott maga körül – s f√leg nem azok- a legnagyobb adományának. A jöv√ képe el√ttünk egészen biztosan bizonytalahoz, amelyeket John Winthrop vezetett –, felel√sséget ruház ránk: meg kell találnunk annak új és új nabb, mint akár Carnegie el√tt volt. Az a meggy√z√módjait, hogy felhalmozott vagyonunk már a mi éle- dése, hogy pénze véget vethet majd a háborúnak, tünkben a jöv√ javát szol- majd, bármilyen célokra hagyományozza is azt a horda- naiv és együgy∫ gondolatgálja. Sokan nem hisszük – lékot, amit nem vihet magával. Az ilyenekr√l a közítélet nak t∫nik, különösen, ha mint John Winthrop annak azt mondja majd: „Aki ilyen gazdagon hal meg, szégyen- közelebbr√l megnézzük a katonai költségvetést; ám idején –, hogy tudnánk, miben hal meg.” lyen lesz a jöv√; viszont Így hangzik tehát szerintem* a gazdagság evangéliuma, ha a szociális kiadásokra sokkal többet megtanul- amelynek ha alávetjük magunkat, egy napon megoldjuk vetünk egy pillantást, attól tunk a jelenünkr√l, és sok- a gazdagok és szegények problémáját, és „béke uralko- sem derülünk sokkal jobb kedvre. Egyvalami azonban kal felkészültebben bocsát- dik a földön, az emberek között pedig jóakarat”. Eredetileg megjelent a North American Review CXLVIII minden próbát kiáll: abbéli kozhatunk elfogadható ta(1889. június) számában. hite, hogy a jöv√ irányítálálgatásokba a jöv√t illet√en – nevezetesen, hogy miként fest akkor, ha részt sát kézbe venni az ember legf√bb felel√ssége. Nincs vállalunk bel√le, és miként, ha nem. Carnegie hason- olyan jelenbeli elégtétel, amely ennél fontosabb lelóképp érzékelte a jelent. Szerette az életet, szerette het. Nem látott jöv√t túl ezen, és ez a hit szabta meg minden tettét. az embereket, és erre tette föl mindenét. Legmegátalkodottabb bizonyos értelemben abÉlete alkonyán ezt írta egy barátjának: „Egyre inkább az a véleményem, hogy kevesebbet kellene azt ban volt, hogy jótékonyságáért cserébe egyetlen dolhajtogatnunk, hogy »a mennyország a mi otthonunk«, got várt csak: hogy m∫ködését szemlélhesse. Nem és sokkal többet azt, hogy »az otthon a mi mennyor- próbált magának jöv√beni jutalmat vásárolni, nem szágunk«. Bárcsak megadatnék, hogy csak akkor kell- várt feloldozást a b∫neiért. Ez a meggy√z√dés teszi jen elhagynom ezt a mennyországot, amikor úgy kí- emberbaráti tevékenységét azzá, ami, s köti elszakíthatatlanul az élethez és az emberekhez. Ez kölvánom.”14 Ennek megfelel√en utolsó reménységét a világ- csönöz tanulmánya címének – A gazdagság evangébékében látta, és alapított egy intézményt, amelyet liuma – olyan realitásalapot, amelyet tiszteletben e célnak szentelt. Mégis, az els√ világháború köze- kell tartanunk, akár egyetértünk vele, akár nem. ledtét ugyanolyan gyakorlatias szemmel nézte, mint A végs√ elszámolásban nem állhat más: felfogta, mit minden mást, aminek valaha figyelmet szentelt – és tesz és miért.

Jegyzetek 3 „Soha nem próbáltuk meg […] a Standard Oil részvényeit a t√zsdén keresztül értékesíteni a piacon. Azokban a kezdeti id√kben nagy volt az üzleti kockázat, és ha a részvényeket a t√zsdére vitték volna, egész biztosan vadul ingadozott volna az árfolyamuk. Azt szerettük volna, ha a tulajdonosok és az üzleti ügyviv√k figyelme teljes egészében a vállalat bels√ fejl√désére irányul, nem pedig a részesedéssel spekulálnak.” uo. 65–66. o. 4 Wall ezt az idézetet, valamint Carnegie jelmondatát – „Le az el√jogokkal!” –, amely a maga tervezte családi címerpajzson állt, az életrajz mottójául választotta. Joseph Frazier Wall: Andrew Carnegie, New York 1970. 2. o. 5 E. L. Drake ezredes ezen megjegyzését Edward Harkness idézi memoárjában (Commonwealth Fund Papers, Rockefeller Archives). Rockefeller Drake társaságánál kezdte a kutatásait.

1 „Ifjúkoromban korlátlan volt a teend√, de nem volt mivel hozzáfogjunk; új ösvényeket kellett vágnunk magunknak; nem sok tapasztalatunk volt, amire építhettünk volna. T√két szerezni rendkívül nehezen lehetett, a hitel megfoghatatlan fogalom volt. Ma már létezik a kereskedelmi osztályozás rendszere, de akkoriban minden esetleges volt, ráadásul egy borzalmas háború és annak minden katasztrofális következménye sújtott bennünket.” John D. Rockefeller: Random Reminiscences of Men and Events, A World’s Work 1908–1909-es sorozatának reprintje, Sleepy Hollow Press and Rockefeller Archive Center, 14. o. 2 „Ennek a banknak (ahol Rockefeller el√ször vett kölcsönt föl) az igazgatója ezek után még hosszú-hosszú évekig igazi jó barát volt: kölcsönzött, amikor szükségem volt rá, márpedig nekem majdnem mindig szükségem volt az összes pénzére.” uo. 48. o.

35

Barry D. Karl 6 Talán az is jellemz√ Veblenre, hogy a kapitalista teóriához való viszonyáról legtöbbet diákjai magyarázatából tudhatunk meg. Els√sorban Wesley Clair Mitchell bevezet√jére gondolok, amelyet a „Veblen tanítása” [What Veblen Taught] cím∫ el√adásgy∫jteményhez írt. 7 The Memoirs of Herbert Hoover, második kötet, New York, 1952. A 28. és 29. oldalon Hoover fölsorolja az ipar instabilitása problémáinak lehetséges megoldásait. 8 A chicagói egyetem kezdeti éveinek legérzékenyebb krónikája máig Thomas W. Goodspeed: The History of the University of Chicago, University of Chicago Press, 1916.

9 Henry S. Pritchett mondta egy vacsoránál Andrew Carnegie-nek, 1909. március 17-én. After Diner Speeches at the Lotos Club, New York, 1911, 419. o. 10 „The Carnegie Libraries”, 177–182. o. Dissertations by Mr Dooley, New York, 1906. 11 Wall, 868. o. 12 Wall, 1009. o. 13 Wall, 817. o. 14 Wall, 1009. o.

Berlin, 1997

36

jótékonyság evangéliuma

Recommend Documents