Joanne Fluke
Pikáns meglepetés és gyilkosság
Joanne Fluke
Pikáns meglepetés és gyilkosság Hannah Swensen titokzatos esetei
A könyvben található recepteket az Illia & Co. Kiadó gyûjtötte, magyarította és adja közre az eredeti jogtulajdonos beleegyezésével. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Joanne Fluke: ??????????????????????????? Hannah Swensen Mysteries Kensington Publishing Corporation © All rights reserved Hungarian translation: Loósz Vera 2008 Egyedül jogosított magyar nyelvû kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, a részletek közlésének jogát is az írott és az elektronikus sajtóban.
© Illia & Co. Kiadó 2008
ISBN 978-963-87148-9-3 Felelõs kiadó az Illia & Co. Kft. ügyvezetõ igazgatója Kiadóvezetõ: Horváth Ildikó Zsuzsanna Kontrollszerkesztõ: Birman Erzsébet Mûszaki szerkesztõ: Keresztes Júlia Nyomdai elõkészítés: Eredeti Bt. A borítót tervezte: Berkes Dávid Nyomtatta: Kaposvári Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Pogány Zolán igazgató
Elsõ fejezet Hannah Swensen hajnali négy óra negyvenhét perckor riadt fel. Vadállatias szem meredt rá. Odacsapott, mire eltûnt a sárgán villogó tekintet, csak vádló nyávogás lebegett a nyomában. – Ez az enyém, nem a tied! – motyogta Hannah, feje alá igazgatva visszaszerzett párnáját. Ám mielõtt még becsukhatta volna a szemét arra a néhány percnyi álomra, amíg csörögni kezd az ébresztõórája, bûntudat fogta el. Még sosem ütött rá így Móséra. Narancs- és fehérszínû kandúrja épp elég sérelmet szenvedett el, mialatt az utcákon élt. Csipkésre szaggatott bal füle emlékeztetett rá, hogyan harcolt valamikor a túlélésért. Amióta Hannah meghívta magához, hogy ossza meg vele öröklakását, barátok lettek. Most veszélybe került ez a barátság. Még az is elõfordulhat, hogy Móse nem fog többé bízni benne. – Sajnálom, Móse. Gyere ide, megvakarom a füledet. – Hannah a cica-megbocsátásban bízva megpaskolta maga mellett a takarót. – Sosem bántanálak. Ezt már tudhatnád. Csak megrémítettél, ez minden. Újabb nyávogás hallatszott, ezúttal kevésbé mérges, mégpedig a padlóról, az ágy lábától. Hannah újra megpaskolta a takarót és érezte a puffanást, amellyel Móse a matracon landolt. Minden meg volt bocsátva, s ez jó érzéssel töltötte el, ám most, hogy teljesen éber volt, veszettül fájni kezdett a nyaka. A macska nyilván nem sokkal azután foglal5
ta el a párnáját, hogy õ elaludt, és õ most fizeti meg a cicája kényelmének árát. Az egyetlen gyógymód fájós nyakára egy hosszú, forró zuhany lesz, mielõtt munkába indul. – Jól van, fent vagyok – méltatlankodott kinyúlva a takaró alól, hogy elhallgattassa az ébresztõórát. – Elkészítem a reggelidet, aztán lezuhanyozom. Amint megtalálta a papucsait, Hannah végigcaplatott az elõszobán a konyhába. Felkattintotta a lámpát és kitárta az ablakot a lakóparkban ólálkodó hajnali szellõk elõtt, ám csak meleg, fülledt levegõ fogadta. A Minnesota állambeli Lake Eden az évszakra nem jellemzõ hõhullám kellõs közepén szenvedett. Szokatlan idõjárás volt ez június legvégén, és az éjszakák éppen annyira tikkasztóak voltak, mint a nappalok. Móse elhelyezkedett a tálkájánál, s várakozóan nézett föl Hannah-ra. Farka úgy járt, akár egy metronóm, s Hannah-nak átfutott az agyán, mi lenne, ha hozzáerõsítene egy legyezõt és felhasználná az energiáját. – A türelem erény – dünnyögte az anyját idézve. Aztán arra gondolt, hogy õrajta sem fogott ez az aranyigazság. – Tüstént megkapod a reggelidet, még az elsõ csésze kávém elõtt. Ha ez nem bocsánatkérés, akkor nem tudom, mi az. Móse farka tovább táncolt, mialatt Hannah a takarítószeres szekrényhez ment és kinyitotta a lakatot. Nyilván akadnak olyanok, akik szerint a lakat esetleg túlzás, Móse azonban kétségbe esik, valahányszor egy üres foltocskát lát a tálkája alján, és ilyenkor gátlástalanul kiszolgálja magát. Hannah, aki belefáradt a szanaszét szórt cicarágcsa összesöprésébe, számtalan sikertelen módszerrel próbálkozott már, hogy biztonságba helyezze az eledelt. Móse megbirkózott már egy gumipókkal, egy biztonsági lánccal, valamint egy riglivel is. Amikor az elszánt kandúr enni akart, szabályos Hudinivá változott. Nem volt olyan zár, amelyik sokáig kifogott volna rajta. 6
Miután Móse már elégedetten rágcsált, Hannah kitöltött magának egy csésze kávét s zuhanyozni indult. Péntek volt, és mozgalmas napnak ígérkezett. A Süti Édenben, Hannah sütödéjében és kávézójában Pénteki Pite Nap volt, azonfelül rendelésre el kellett készítenie öt tepsire való Nosztalgia cukros korongot. A rendelés egy minneapolisi ételszállítótól jött, aki esküvõi fogadásra szállítja a süteményeket. Hannah és az üzlettársa, Lisa Herman még elõzõ este, zárás elõtt elkészítették a tésztát. Mire Lisa fél nyolcra bejön, Hannah már megsüti az esküvõi sütiket, aztán pedig a pitét – ezen a héten a Pikáns meglepetést. Lisa feladata lesz kidekorálni a süteményeket a menyasszony és a võlegény nevének kezdõbetûivel: „P P” azaz Pamela Pollack és „T H” azaz Toby Heller. Néhány perc a gõzölgõ vízsugár alatt, és Hannah nyakfájása tompa fájdalommá szelídült. Mivel a helyi rádióállomás idõjósa szerint a nyár egyik legmelegebb napjára számíthattak, úgy döntött, a legkönnyebb nadrágját veszi fel – tavaly nyáron vette, a ritka bevásárlókörutak egyikén, amelyet a nõvérével, Andreával tett. Belelépett a nadrágba és nagy veszõdséggel megpróbálta felhúzni. Még teljesen nyitott cipzárral is alig jött föl a csípõjére. Amikor az üzletben felpróbálta, nem volt ilyen szûk! Nyugtalanul szemlélte ugyancsak feszülõ nadrágját. Fölszedett magára, és nem is keveset. Épp elég rossz a legmagasabbnak lenni filigrán családjában, ráadásul az egyetlen gyereknek, aki örökölte apjuk rakoncátlan vörös haját. És tessék, már túlsúlyos is! Akár tetszik, akár nem, ideje belevágnia egy fogyókúrába. Miközben lehámozta magáról a nadrágot, és egy gumis derekú után kutatott a szekrényben, saláták végtelen áradata táncolt lelki szemei elõtt, alacsony kalóriatartalmú öntettel. Kocogás kizárva. Egyszerûen utálta, meg különben sem volt rá ideje. És a tornatermi edzés sem jöhetett szóba. A leg7
közelebbi odakint volt a Plázában, és sosem autózna ki pusztán az edzés kedvéért. Ezek szerint egyetlen lehetõsége maradt: kevesebbet kell ennie. Nincs más mód, hogy megszabaduljon a felszedett kilóktól. Hannah a fürdõszobai mérlegre vetett egy pillantást. Tudta, hogy csak képzelõdik, de mégis úgy festett, akár egy ádáz, lecsapni készülõ csörgõkígyó. A józan ész azt diktálná, hogy mérje meg magát, hadd lássa, mennyit kell leadnia. Már tett is egy lépést a mérleg felé, ám amikor felgyorsult a szívverése és izzadni kezdett a tenyere, megállt. Mikor is lépett fel utoljára a mérlegre? Megvan annak hat hónapja is. Talán fogyóznia kellene egy hétig, és csak aztán megmérnie magát. Ez esetben kisebb lenne a sokkhatás. A kávéban legalább nincs kalória. Megiszik még egy csészével, és majd késõbb eldönti, hogy mikor méri meg magát. Amire Hannah megitta a harmadik csésze kávéját is, alma formájú faliórája már 5:20 felé közeledett. Újratöltötte Móse tálkáját, a megmaradt kávét pedig az autóstermoszba öntötte, amelyet Bill Toddtól, a sógorától kapott két éve karácsonyra. – Szia, Móse. Légy jó, amíg nem vagyok itthon. – Megvakargatta a cica állát, aztán vállára vetette nyeregtáska méretû retiküljét. – Elképzelhetõ, hogy én fejessaláta-vacsorára leszek ítélve, de neked egy nagy tál… A konyhai falitelefon csörgése szakította félbe. Biztosan az anyja hívja. Kizárólag Delores telefonál ilyen korán. Egy múló pillanatig Hannah-nak megfordult a fejében, hogy hadd válaszoljon a rögzítõ, de az anyja késõbb úgyis kinyomozná a hollétét, s talán még egy ennél is alkalmatlanabb idõpontban telefonálna. Semmi értelme halogatni az elkerülhetetlent. Mire másodjára is megcsörrent a telefon, Móse a farkát égre meresztve hátat fordított a készüléknek. Hannah nevetett a cica komédiázásán. Delores nem tartozott a kedvencei közé. Hannah még mindig nevetve vette le a telefont. – Szia, anya! 8
Csönd volt a vonal másik végén, majd Hannah kuncogást hallott. Férfikuncogást. – Nem az anyád vagyok. – Norman? – Hannah a konyhaasztalra ejtette a táskáját és leült. Norman Rhodes viszont a kedvencei közé tartozott, és alkalmanként randevúzott vele. – Mit csinálsz te hajnalok hajnalán? – Mindig ilyen korán kelek. El akartalak érni, mielõtt munkába indulsz. Egy szívességre kérnélek, Hannah. – Mi volna az? – kérdezte és elmosolyodott, amikor maga elé képzelte Normant. Vízcsobogást hallott, alighanem épp kávét készít az anyja konyhájában. Normant a legtöbben nem neveznék jóképûnek, Hannah-nak azonban tetszett a külseje. A férfi arca ösztönös bizalmat ébresztett az emberben. – Lefoglalnál nekem egy nagy asztalt a Süti Éden hátsó részében fél tízre? – Nem megy – felelte a lány vigyorogva. – Miért nem? Hannah most már hangosan nevetett. – Azért, mert egyetlen nagy asztalom sincs. Mindegyik kicsi. Mit szólnál, ha összetolnék neked két asztalt? – Az remek lesz. Izgalmas híreim vannak. – Valóban? – Hannah felnézett az órára. El fog késni, de sebaj. A piték hamar elkészülnek. A tésztalapokat már tegnap megsütötte, így csak el kell készítenie a tölteléket, meg rá kell tennie a tojáshabot. És akart is Normannel beszélgetni. Majd egy kicsit rákapcsol, ha beért a Süti Édenbe. – Ajánlatot tettem egy házra, és elfogadták. – Vettél egy házat? – Hannah-nak gõze sem volt róla, hogy Norman házat keres. – Így igaz, és még ma délelõtt alá akarom írni a papírokat, mielõtt az eladó meggondolná magát. Ragyogó árat alkudtam ki a Voelker-tanyára. – Ez csodálatos – mondta Hannah abban a reményben, hogy Norman tudja, mibe mászik bele. A Voelker-tanya egy romhalmaz volt. Szép telken állt, 9
amely a városka határán elterülõ Éden-tóra nézett, de magát a házat legalább hatvan esztendeje nem újították föl. – Kitatarozod és visszaállítod az eredeti állapotába? – Ahhoz túl sok mindent kellene felújítani. Pusztán a telek miatt vettem meg. Az épületet lebontom és felépítem az álomházunkat. Hannah nem volt biztos benne, hogy jól hallotta-e. – Azt mondtad, a mi álomházunkat? – Pontosan ezt mondtam. Arról a házról beszélek, amelyet arra a versenyre terveztünk. Nem véletlenül nyertük meg, Hannah, azok a tervek tökéletesek voltak. Hatalmas ház lesz, igazi látványosság. A lány szóhoz se jutott, ami igazán ritkaságszámba ment nála. Segített Normannek a tervezésben, és eksztázisban volt, amikor megnyerték a versenyt. Elfelezték a nyereményt, aminek eredményeként egy ablakba szerelt légkondicionáló készülék mûködik a Süti Éden konyhájában, nyolc vadonatúj mennyezeti ventilátort szereltek fel a kávézóban, valamint új polcokat a kamrában. Az álomház nagyszerû volt, de Hannah-nak a legvadabb álmában sem jutott volna eszébe, hogy Norman fel is fogja építeni. Mi a csudát csinál majd egy eltolt szintû, négy hálószobás, három fürdõszobás házban? Összeráncolta a homlokát. Norman nyilvánvalóan nem egyedül szándékozik ott élni. Csak nem feltételezi, hogy hozzámegy, amikor még arra sem vette a fáradságot, hogy kikérje a véleményét…Viszont ha neki nem tesz házassági ajánlatot, akkor valaki másnak akar? – Ha jól sejtem, megdöbbentettelek – jegyezte meg kuncogva Norman. – Még sosem hallgattál ilyen sokáig. Hannah bólintott, ámbár tudta, hogy Norman nem láthatja. – Igen, megdöbbentettél. Hihetetlen, hogy valóban felépíted azt a házat. – Hát igen. Anyával együtt élni nem éppen fáklyásmenet. Ahányszor csak kiteszem a lábamat a 10
