Jó vezényszavak, fogások, szervezés és oktatás-módszertani ötletek az úszásoktatáshoz, főleg 4-6 éves korú gyerekek részére. (négy úszásnemhez) Előszó! Az uszodalátogatásaim alkalmával, érdeklődve figyeltem meg az ott folyó úszásoktatásokat. Elsősorban azért, mert úgy gondoltam, hogy mindig kell valami látnivaló, amelyből tanulni lehet. A jó ötleteket át kell venni, hasznosítani kell. Így jutottam arra a gondolatra, hogy alaposabban megfigyelem az oktatók magyarázatait,
esetleges fogásait, amelyet a jó mozdulatok végrehajtásának érdekében tesznek. Megfigyeltem továbbá a csoportos oktatáshoz tartozó oktatásszervezési megoldásokat. Elsősorban egy elv vezérelt, amely szerint a lehető legtökéletesebb technika valósuljon meg a végeredményben. A rossz technikával rendelkező úszók nagy hátrányban lesznek abban az esetben, ha az úszó-pályafutásukat továbbfolytatják. A csoportos oktatásban, az összetett mozgások jó megvalósítása, külön figyelmet érdemelt.
Bevezetésképpen elmondom tapasztalataimat az úszásoktatás lebonyolításával kapcsolatban.
Melyek lehetnek a végeredményt befolyásoló tényezők? 1. Az oktatandó gyermekek életkora. 2. Az oktatandó gyermekek egészségi állapota (testi, szellemi). 3. Az oktatandó gyermekeknek a vízzel kapcsolatos előélete. A félelem, szorongás megléte a tanórák alatt igen nagy akadálya a sikernek. Az egyes, egészen egyszerű, a vízben végrehajtandó gyakorlatokat nem akarják végrehajtani. Egyrészt a vízzel való kapcsolat hiánya miatt, másrészt az oktatóval nem jött létre az igazi kapcsolat. A vízzel való kapcsolat megteremtéséhez sok időt kell eltölteni a vízben, (hivatkozva a „VÍZHEZ SZOKTATÁS” előnyeire), másrészt a bizalom hiánya akadályozhatja az edző munkáját. (nem hiszik el, hogy az, amit te kérsz, az úgy valósul meg, hogy nekik abból nem lesz bántódásuk, bajuk).
4. Az oktató személyisége. 5. Az oktató által alkalmazott vezényszavak, fogások, szervezés és oktatás-módszertani ötletek milyensége az úszásoktatás alatt. A csoportos oktatás esetén tudni kell, fel kell készülni az oktatónak arra, hogy a feladatok előtti magyarázatok fogadókészsége hogyan alakul. Előadásomban ezen utolsó fejezettel kívánok foglalkozni.
Jó vezényszavak, fogások, szervezés és oktatás-módszertani ötletek az úszásoktatáshoz 5.1 A négy úszásnem oktatása alatt 5.2 Oktatás szervezéshez 5.1.1
A hátúszáshoz Jó vezényszavak
A stabil háton fekvés és az ebben a helyzetben történő mozgások közül elsőnek a lábbal való előrehaladást kell elkezdeni. A feszültségmentes foglalkozás érdekében segédeszköz alkalmazása szükséges.
Vezényszavak segédeszköz, gumikarika használata alatt: (Az elhelyezkedés a karikában: A karok alatt a mell magasságában vannak)
„Vedd a gumit a hónod alá, öleld két karral át!”!
(Fontos, hogy a gyakorlat megkezdésekor, a vízbeszálláskor ne boruljon ki a gyermek, ezzel lesz stabil helyzetben
„Üljél le a medence szélére, tedd a lábaidat a vízbe”!
- Vízben-
„ Emeld meg a pocakod! Tedd a lábaidat zárva a víz tetejére! A lábad ujjai legyenek nagyon messze!”
(Fontos az olyan beszéd, amelyeket a gyermek is megért. Itt a cél az, hogy valamennyire fekvő helyzet alakuljon ki az ülőtartás mellett.)
„Helyezd a karjaidat magad elé a gumira, amikor habot versz”
(A stabilabb, nyugodtabb testtartás miatt kell ez a felszólítás).
„Verjél habot!”
(A mozgásokhoz olyan hasonlatokat használjunk, amelyeknek képei valószínűleg, a gyermek ismeretanyagában lehetnek). A habverés tulajdonképpen nem más, mint a lábak nyújtott tartás melletti, kb. 30 cm kilendítésű, gyors mozgatása. Fontos megfigyelni, hogy a tanuló a fel-le mozgás alatt, ne állítsa le a holtpontokon a mozgást. Legyen az folyamatos, a holtpontokon ne szüneteljen a mozgás.
„Pörgesd a mozgást”
(a gyakorlások alatt a hátrafelé haladásból eredendően, gyakran hátrafordulnak, hogy ellenőrizzék a fal közeledését, ennél fogva már nem a kért mozgások jönnek létre).
„Úszás közben ne fordulj hátra! Koppanásig haladj a falhoz!” „Figyeld, hogy a térded ne emelkedjen ki a víz alól, de a habot viszont látni kell!”
(ez által elérhető, hogy lábmozgás közben jobban megközelítik a nyújtott tartást).
„A habverés közben nyújtsd messzire a lábad”
( Ha nagyon messze mozog a láb a fejtől, akkor annál inkább megvalósul a végső, fekvő testhelyzet. Ez a cél).
A faltól való indulás előtt, nézzél hátra, hogy az ütközéseket elkerüld!
Ezért fontos a tanuló jó elhelyezése a gyakorlat megkezdése előtt.
Nyakláncozás Szárazon beállítás -
A gumikarikát a tanuló a nyakára helyezi.
-
Kissé előrehajol. Ez által a karika lefelé lóg a nyakán.
-
A két karjukat nyújtva, vízszintesen oldalsó középtartásba helyezik, tenyerükkel felfelé fordítva.
-
A két kezükkel benyúlnak, tenyérrel lefelé, a fülek mellett, a gumiba mélyen.
-
Ezt követően a két kezükkel előrehúzzák a gumit, hogy a nyakukon feszüljön.
-
Ekkor meg kell emelni az állukat, a mellükkel együtt.
Nyakláncozás vízben A képen hátható gyakorlat igen jó, és biztonságos végrehajtását követően nehezítünk.
-
Csak nyakláncozás, két karral átöleli alulról a karikát. Így úszik! A pocakot meg kell emelni, majd a tanult nyújtott lábtempót kell végezni. (Sok gyakorlás szükséges)
Nyakláncozás, egyik kar oldalról a testhez simul. Az első nehezítés. Kétkezes fogással indulnak. Amint már stabilan haladnak, az egyik karjukat rakják nyújtva a testhez szorítva. Ekkor figyelmeztessük őket, hogy emeljék meg az állukat.
Így ússzák végig a medencét.
Vezényszó: „Emeld meg az állad, és a pocakoddal érintsd a víz tetejét!” Nyakláncozás, mindkét kar oldalról a testhez simul. (meg kell emelni az állat és a mellkast, különben a karika kicsúszik a nyak alól). A második nehezítés. Kétkezes fogással indulnak. Amint már stabilan haladnak, mind két karjukat rakják nyújtva a testhez szorítva. Figyelmeztessük őket, hogy emeljék meg az állukat, mert ez biztosítja a segédeszköz jó, stabil tartó helyét.
Ez a gyakorlat elősegíti a derék emelését. A gyakorlat sajátossága. Ezt követheti a lappal való úszás első gyakorlata.
Vezényszó: „Emeld meg az állad, és a pocakoddal érintsd a víz tetejét!”
Lappal való úszás A továbblépés a lappal való úszás, csak lábbal, háton. Ha nem ér le a lábuk a medence aljára, akkor az egyik kezükkel kapaszkodjanak a medence szélébe, a másik karjukkal oldalról öleljék magukhoz az úszólapot a képen látható módon.
Vezényszavak: „Húzd a lapot a torkodhoz!„ „Dugd a füled a víz alá, óvatosan, lassan indulj”! „Fogd meg a lapot a másik kezeddel is”! „Emeld meg az állad, és a pocakoddal érintsd a a lapot”! „Verjél habot”! „Koppanásig ússz!”
A biztonságos helyzet a kapaszkodáshoz Ha ráugrik a vízre, vagy erőteljesen rugaszkodik el, akkor elönti az arcát a víz
Gyakran már az úszás elején keresik a falat, elfordul, elgörbül a test.
(A falhoz érkezést külön meg kell tanítani)!
A továbblépés a lappal való úszással.
Az utolsó fázis, amikor még segédeszközzel úszik a tanuló. A lapot látható módon kétoldalról átölelik. Fülüket a víz alá helyezik, majd lassan tólják el a faltól magukat. kezjék meg a lábmunkát. Érintsék a pocakjukkal a lap alját állandóan amíg úsznak.
Nehezítés. Az úszó most két oldalról markolva lapot szorítja az előzőek szerint. Amikor megbízhatóan jól végzik a gyakorlatot, akkor a fogást két ujjas fogássá módosítják, és igyekszik könnyen tartani azt.
További előre lépés, amikor a lapnak a felső végét nem a nyaknál tartja, hanem azonos fekvő testtartás mellett letolja a melle alá. Ez által a lap takarja a combnak nagy részét, amely megakadályozza a térd levegőbe való kiemelkedését.
Két oldalról, két ujjal kell fogni az úszólap oldalát, az előzőek szerint úsznak.
A képen látható továbblépés, amikor már nem markolja az úszó a lapot, hanem csak két-két ujjal fogja azt. A vezényszavak, mint az előzőek.
„Húzd a lapot a torkodhoz!„ „Dugd a füled a víz alá, óvatosan, lassan indulj!” „A markolása helyett, két ujjal fogd a lapot”! „Emeld meg az állad, és a pocakoddal érintsd a a lapot”! „Verjél habot”! „Koppanásig ússz!”
A biztonságos helyzet a kapaszkodáshoz Ha ráugrik a vízre, vagy erőteljesen rugaszkodik el, akkor elönti az arcát a víz Induláskor, a biztonságos úszás érdekében még markolhatják a lapot. Majd az úszás közben hajtsák végre a fogásváltást.
Gyakran már az úszás elején keresik a falat, elfordul, elgörbül a test.
(Ezt a gyakorlatot már lehet a medence hosszában is végeztetni).
A továbblépés
Segédeszköz nélküli úszás hátúszásban, combra helyezett karokkal.
Vezényszó:
„ Füle bele, cici föl”! ”Óvatosan, lassan csússz rá a víz tetejére”!
(Ha az úszó erőteljesen rugja el magát a faltól, akkor elönti a arcát a víz, és azonnal feláll)
„Kezdd el a habot verni”! „A pocakod érintse a víz tetejét”! „Nyújtózz el hosszan a vízen.”
Karral való úszás hátúszásban A szárazföldi gyakorlathoz. Álló helyzetben, egyik kar magastartásban van. A másik kar a testhez és combhoz simulva van úgy, hogy a tenyér a combon helyezkedik el. A magasban lévő kezet ki kell fordítani úgy, hogy a kisujj hátrafelé nézzen.
Vezényszó:
„Ragad-ragad, 1-2-3-4-5-! Csere!”
A mozdulat szakaszos felépítésű. A felsőkar nyújtva hátrafelé indul. A kisujj is tartja a helyzetét. Vele egy időben az alsó kar, ugyancsak nyújtva elindul felfelé, a fül irányában. A felső és az alsó helyzethez érve, a karok ott megállnak. Ott felveszik az előző alaphelyzetet. Megigazítják a tartást. Közben hangosan mondják az idetartozó versikét kórusban. Számolnak ötöt hangosan. Majd újra karváltás következik.
Majd újra a versike mondásával együtt folytatják a mozdulatok végrehajtását. (A „ragad-ragad” kifejezést a gyakorlat megkezdése előtt el kell magyarázni, hogy mit jelent a ragasztás?)
A vízben úszás karral-lábbal „Kivárásos” formáció Az úszás alatt, ugyancsak mondatni kell a versikét. (Nem hangosan). A karral-lábbal való úszás a következőképpen alakul:
„Egyik kar a magasban”! „A másik a combon”! „Habveréssel indul”! „Csak lábbal úszik”! „Ragad-ragad, 1-2-3-4-5-! Csere”!
Ez a kivárásos hátúszás.
Ne úsztassunk folyamatos mozgással még. Kapkodás lesz belőle, magukra dobálják a vizet. A mélyről érkező kar sok vizet emel a magasba.
Edzői segítség a helyes tartások, mozgásirányok megvalósítása érdekében.
A vízben a kartempó helyes mozgásirányai durván megváltozhatnak. Ezért ajánlom, hogy a kicsiknél legyen edzői segítség a helyes tartások, mozgásirányok megvalósítása érdekében. Ekkor is érvényes a kivárásos mozgásformációk megvalósítása. Most a jó fogások bemutatása következik.
„Karral és lábbal” úszás. Kifejezetten kivárásos úszást ajánlok!!! A karral való úszást érdemes edzői segédlettel nagyon pontosan beállítani. A víz alatti mozgást maga az edző vezeti végig, a víz felettit pedig, szóbeli utasításokkal segítjük helyre. (A tanulónak a feje közel van az edzőhöz, így hallja a mondottakat.) A versikét az edző mondja. Mivel az oktató és a tanuló feje egymáshoz közel van, ezért a utasítás jól hallható.
Nagyon jó gyakorlat!
A tanuló felfekszik a vízre, a lábaival habot ver. Az egyik karja nyújtva a fülére ragad, a másik pedig a combjára tapad. Az edző leguggol, bal kezével a tanuló fejét tartja, távol tartva magától úgy, hogy egészen nyújtva a tarkó közelében van a keze. A középső ujjával az utolsó nyaki csigolyát felfelé nyomja. Ezzel jelzi, hogy a tanulója feküdjön fel a vízre.
Az edző a másik kezével megragadja gyermek kezét („kezet fog vele” maga felé húzza) azért, hogy a fent lévő kar feszes tartásban legyen. Biztatja, hogy az alsó kar a combon, ugyancsak nyújtva, simulva legyen. Közben mondja a versikét: „Ragad-ragad, 1-2-3-4-5-! Csere!”
A mondóka végén az edző a tanuló kezét mélyre meríti, és a comb felé nyomja. A tanulónak a másik karját megemeli a magasba, onnan tovább a füle mellé helyezi. Ezzel kész az első „csere”. Amint a karcsere megtörtént, a tanuló tovább folytatja a lábmunkát szünet nélkül. Az edzőnek jól távol kell tartani a tanítványát, mert különben az úszó lendülő karja megütheti. Az edző fogást vált, most a másik kezével nyúl a tarkóhoz és a fentre érkező karnál fog kezet az úszóval. Ismételten gondosan beállítják az alaptartásokat.
Amikor a fogások a helyére kerültek, az úszó szépen fekszik a víz tetején, akkor újra elhangzik a:
„Ragad-ragad, 1-2-3-4-5-! Csere!” Ekkor újra lenyomásra kerül a kar, majd hátratolásra a combhoz.
És így tovább. A gyakorlat leírása a „A versenyúszás alapjainak oktatása című” könyvben részletesen bemutatásra került .
Amikor befejezte a mondókát, a jobb kezével lefelé mélyre, majd tovább nyomja a comb felé a gyerek kezét. Ezzel egyidőben kéri, hogy a másik kar induljon a mennyezet felé.
A harmadik képhez.
A mellúszáshoz Jó vezényszavak, fogások Mind a kar-, mind a lábmunka alapos szárazföldi betanulást igényel, ezért a jó vezényszavak, fogások nagy része is itt hangzik el, illetve történik.
A kartempó mozgássorozatának beállítása A mellúszás kartempójának bonyolultsága miatt célszerű először szakaszos mozgással végrehajtani a mozgásmintát. Így a karmozgáshoz tartozó teljes „versike” a következő:
„Szét, lefelé”!
(Kérjük meg őket, hogy utánozzák edzőjüket) A részmozdulatok végén tartsanak mozgásszünetet. Első részmozdulat. Karok mellső középtartásban, nyújtva vannak. Tenyerek lefelé néznek. Ujjakat zárva, nyújtva tartsák. „Szét-lefelé” Nyújtott tartás mellett, támaszkodásszerű mozdulattal „háztetőt” rajzolnak. A képen látható helyzetben a mozgás megáll.
„Ujja össze”!
Ebből a helyzetből kiindulva a könyökök mozdulatlanul tartása mellett az alsó karjaikat középre lendítik a melleik alá. Amikor az ujjaik összeérnek, fordítsák a kezeiket úgy, hogy belenézzenek a tenyereikbe. Mindez a mell alatt történik.
„Belenézel a tenyeredbe”! „Tolod előre”!
A következő mozdulat végrehajtásához az összeérintett ujjakat előre kell tolni.
„Könyöke össze”!
Ezt követően az ujjaik összeérintése mellett a könyöküket összeérintik. Az összeérintés alatt előfordul, hogy az ujjak elhagyják egymást és „V” alakban szétnyílnak. Ezt igazítsuk meg!
„Előre nyúl”
A mozdulatsor befejező része pedig a karok egymás mellett való előrenyújtása.
A szakaszok a fentiek szerint kerülnek megvalósításra a következők szerint:
A lábtempó mozdulatsorának beállítása Igy a lábmozgáshoz tartozó teljes „versike” a következő:
„Alaptartás”! „Nyújtott lábak,
A tanulók hason fekve az úszólapon, zárt lábtartás mellett pipálnak.
Pipa„! „Felhúz”!
„Kifordít”!
„Szétnyit a bugyi széléhez”! „Nagyot ölel, bezár”!
„Spicc”!
Első mozdulat. Térdeiket behajlítják annyira, hogy a sarkaik egészen a fenék közelébe érkeznek. Ott a mozgás megáll. A térdeiket szétnyitják olyan mértékben, hogy azok a test széleivel egyvonalba essenek. A lábfejeket pedig kicsavaró mozdulattal addig fordítsák ki, ameddig csak képesek a szélső helyzetig kifordítani.
A lábak összeölelése a teljes lábzárásig tart. A lábfejek bezárása úgy történjen, hogy először a sarkak koppanjanak össze. Majd a lábfejek összesimulásával, „spicctartással” valósul meg a teljes ciklus. Ott ismételten várakozunk. Ezt a gyakorlatot nagyon sokszor ismételtessük meg. Megéri!
A lábtempó vízben, segédeszközzel
A lábtempó tanulása vízben. Az előzőekben tanult lábtempót, szakaszosan végeztessük vezényszóra! A versike ismét a következő:
„Alaptartás”! „Nyújtott lábak, Pipa„!
A tanulók hason fekve a gumikarikában, zárt, nyújtott lábtartás mellett pipálnak a lábfejükkel. Ha úszólapot is adunk nekik, akkor annak előnye az, hogy a tanuló jobban oda képes figyelni a lábmunkára, nem végez különféle, a feladathoz nem tartozó mozdulatokat.
„Felhúz”! A felhúzás alatt a sarkaiddal karcold a víz felszínét!
Első mozdulat. Térdeiket behajlítják annyira, hogy a sarkaik egészen a fenék közelébe érkeznek. Ott a mozgás megáll. Itt arra kell őket kérni, hogy a sarkaik a mozgás alatt érintsék a víz felszínét. Ha ezt jól végrehajtják, akkor elkerülik a térdek has alá húzását. A combok nem mennek le függőleges helyzetbe, hanem hátrafelé mutatnak. Minden vezényszó végén a mozgásoknak meg kell állni! Így lehetősége van az oktatónak az összes tanítványához odamenni, és megigazítani a szükséges helyzeteket.
„Kifordít”!
A térdeiket szétnyitják olyan mértékben, hogy azok a test széleivel egy-vonalba essenek. A lábfejeket pedig kicsavaró mozdulattal addig fordítsák ki, ameddig csak képesek a szélső helyzetig kifordítani. A jó tartás esetén a kifordított lábfejekkel a talpak egy egyenesbe essenek!
„Szétnyit a bugyi széléhez”!
Amikor az edző az összes gyermeknek megigazította a lábfejeit, lábszárait, akkor a vezényszóra a sarkaikat kissé szétnyitják, megközelítik a nadrág szélét. Megjegyzés! A divatos hosszúszárú úszónadrágoknál ennek a vezényszónak nincs értelme. Más oldalról pedig a nadrág szabása miatt a helyes mozdulatot nem lehetséges végrehajtani. A lábak összeölelése a teljes lábzárásig tart. A lábfejek bezárása úgy történjen, hogy először a sarkak koppanjanak össze. Az ölelés mértéke ma az úszósport nagy szakmai vitája. Mi legyen a „szűkített lábtempóval”???
„Nagyot ölel, bezár”!
„Spicc”!
A sarkak összekoppanását követően a lábfejek beforgató mozgatásával ér véget a Majd a lábfejek össze-símúlásával, „spicctartással” valósul meg a teljes ciklus. Ott ismételten várakozunk. Ezt a gyakorlatot nagyon sokszor ismételtessük meg. Megéri! Tejesen elkerülhetjük az aszimmetrikus lábmozgást, amelynek kijavításában már sok edző megőszült
A lábtempó félig szárazon, edzői segédlettel (sorozat felvétel)
A tanulók félszárazon, edzői segítséggel történő tanításának hatalmas előnye, hogy a bonyolultabb, összetett mozgásokat, pontosan be lehet állítani. Az oktató jó, rávezető segítségnyújtása, biztosíték arra, a szabályos, hibanélküli végrehajtás megvalósuljon. A fogáskor a hüvelykujj a talpon legyen, a többi ujjunkkal a gyermek lábujjait igyekezzünk a térdei felé hajlítani. Utána csúsztassuk le az ujjainkat a leáfej irányába.
Igyekezzünk a lábak csípő felé tolása közben a kifordítást megkezdeni úgy, hogy a sarkak összeérjenek. (Azért, hogy azok testárnyékban haladjanak a csípő irányába. Ez által nem hozunk létre erőteljes káros közegellenállást). Ezt követően figyeljünk arra, hogy a tanuló nyissa szét a térdeit annyira, hogy lehetőleg azok ne nyíljanak kijjebb, mint a vállszélesség. Van azonban olyan eset, amikor a kötött ízületek miatt a gyermek a lábfejeit alig 45 szögfokos mértékig képes kifordítani. Hogy a kifordítás mindenképpen létrejöjjön szélesebb térdnyitást engedjünk.
Ekkor két helyzetet figyeljünk meg! Az egyik, a combok nem kerültek a has alá, hanem hátrafelé mutatnak. Ezzel viszont a lábszárak függőleges helyzetbe kerülnek a fenék fölé. Úszás alatt a csípőt kissé mélyebbre kell húzni, különben a lábfejek a levegőbe kerülnek. A másik, hogy a talpak középvonala egy egyenesbe kerültek. Felkészültek egy ölelő támasztó mozdulatra.
Megkezdődött a hátratolás. Egyre gyorsuló, robbanásszerű mozdulat. A hátra sebessége
elérhet az utazósebessé háromszorosát is. Látható, hogy mozdulat alatt a lábfejek „pipatartásban” vannak, végig kifordítva.
A zárást megelőző pillanatban is úgy lehetőleg úgy legyenek. Látható, hogy ez a leggyorsabb mozgásszakasz. Erős gyors örvénylések vannak a lábfejek beforgatása következtében. A teljes lábzáráskor, a két láb között az összepréselődött víz felfröccsen! Ez utal arra, hogy zárásnak is van előretoló szerepe.
A lábfejek is befejezik a forgatást. Ekkor van vége egy ciklusnak. Parton végzett lábmozgás részeinek beállítása:
Karral-lábbal mellúszás (csak egy tempó, felállással, tanmedencében) Ekkor jelenik meg először a mozdulatelemek egymásra épülésének helyes megalkotása. Mikor induljon a kartempó, a lábtempóhoz képest? Mikor és mennyit kell kivárni, csúszni egy-egy mozdulat előtt, vagy utána. A mellúszás szakaszos mozgás, amelyet a „guruló technika” igyekszik gördülékennyé tenni. Van egy pont, a lábzárási szakasz, amely felgyorsítja a testet az „utazó sebesség” fölé. Ettől válik, még mindig szakaszossá, lüktetővé a mozgás.
Az oktatásra a következőket javaslom. „Siklás” (hosszú, legalább 3 mp) Ez azért jó, mert a hosszú siklás végére keletkezett légszomj rákényszeríti a gyermeket a légcserére. Nem lesz „alibi” levegővétel! A mondóka a következő!
„Hosszúsiklás” „Lezárt fejjel”!
A különösen a kicsiknek, a jó megérthetőség érdekében, a három mozdulat elemet, a siklást, a kartempót, valamint a lábtempót
átfedés nélkül külön mozdulatelemként kezeljük. Ezért a vezényszavakhoz tartozó mozdulatok egymásra épülnek.
„Kartempó, a végén „lezár”!
„Kartempó” (nyújtott lábtartás mellet) teljesen befejezve
„Láb” „Zárt nyújtott kar mellet”!
„Lábtempó” (a karok előre nyúlnak, „lezárt fej” tartásban vannak)
„ csússz” „ csússz” „ csússz”!”
A lábzárást követően a hosszú siklással fejezi be. A teljes mozdulat sor alatt a levegőt bent kell tartani, különben lesüllyednek. A lesüllyedt helyzetből, már nem lépes az újabb kartempóhoz tartozó levegővételt végrehajtani Majd talpra áll.
„Feláll”!
Karral-lábbal, levegővétellel mellúszás (csak egy tempó, felállással, tanmedencében) Ebben a mozgássorban ugyancsak megjelenik a mozdulatelemek egymásra épülése. Mikor induljon a levegővétel? A szakaszos, lőkető mozgás megmarad, ezt nem befolyásolja a levegővétel.
Hosszú siklással kezdünk, azért mert azt szeretnénk, hogy a levegővétel, a teljes légcsere, valóban megtörténjen. Nagyon gyakori jelenség, hogy a tanuló jó időben kiemeli a fejét, de csak úgy tesz, mintha levegőt venne, de nem történik légcsere. Mivel talpra állásos a gyakorlat, ezért úgy látszik, mintha minden rendben lenne. A hosszú kivárás rákényszeríti a valóságos légcserére, mert előáll a légszomj.
Mikor induljon a levegővétel? Tekintettel arra, hogy a fej emelés szögsebessége a karok mozgási sebességével azonos, tehát célszerű egyszerre indítani. Ez által a levegő beszívás első pillanat abba a pillanatban történjen, amikor a karok a mell alá érnek a húzási szakaszban. A beszívás olyan hosszú ideig tartson, amíg a karok ismét a mell alá nem kerülnek az előretolási szakaszban. Ez a beszívási idő elegendő a teljes ventilláció megvalósulására.
A levegő beszívását követően megtörténik a visszafekvés. Nyújtott testtel „lezárt fejjel”, nyújtott, zárt lábtartás mellett, fejezik be a gyakorlatnak ezt a részét. Indítja a lábtempót. A lábtempó befejezését követően a siklás következik. Az oktatásban, három mp-es siklást kérjünk.
Majd talpra állással fejezi be a ciklust.
„Hosszúsiklás” „Lezárt fejjel”!
A különösen a kicsiknek, a jó megérthetőség érdekében, a három mozdulat elemet, a siklást, a kartempót, valamint a lábtempót átfedés nélkül külön mozdulatelemként kezeljük. Ezért a vezényszavakhoz tartozó mozdulatok egymásra épülnek.
„Kartempó levegővétellel, a végén visszafekszik „lezár”!
„Kartempó levegővétellel a végén visszafekszik” (nyújtott lábtartás mellet) teljesen befejezve
„Láb” „Zárt nyújtott kar mellet”!
„Lábtempó” (a karok előre nyúlnak, „lezárt fej” tartásban vannak)
„ csússz” „ csússz” „ csússz”!”
A lábzárást követően a hosszú siklással fejezi be.
„Feláll”!
A teljes mozdulat sor alatt a levegőt bent kell tartani, különben lesüllyednek. A lesüllyedt helyzetből, már nem lépes az újabb kartempóhoz tartozó levegővételt végrehajtani Majd talpra áll.
A végleges mellúszásnál a mozdulatelemek egymás utáni időrendi követése más formában valósul meg. Az egész folyamatban a lábtempó
indulása a legfontosabb kérdés.
Hogyan állítsuk be a teljes mozgási cikluson belül a lábtempó jó időpontban való indítását? Számomra az a megoldás vált be, amelyet az alábbiak szerint ismertetek. Szárazon megbeszélem a tanítványaimmal, hogy amikor a kartempóval a levegővételt megkezdik nyújtott, zárt lábtartás mellett, majd a fejük a legmagasabb pontra érkezik, akkor hangosan odakiabálok, hogy „LÁB”! Akkor Ők a megtanult, megszokott mozgáshoz azonnal indítsák el a lábtempót.
Ekkor, ahogy a visszafekvés a fej visszahajtásával megindul, akkorra már a láb felhúzás is megtörténik.
Mivel egymozdulatos is a lábtempó, felgyorsul a test, megkezdődik a rövid siklás.
Ha ezt jól hajtják végre, akkor megszületik a jól időzített lábtempó.
A gyorsúszáshoz Jó szólások fogások
Mind a kar mozdulatai, alapos szárazföldi betanulást igényel, ezért a jó szólások, fogások nagy része is itt hangzik el, illetve történik.
A kartempó mozgássorozatának beállítása
A gyorsúszás karmozdulatait, mozgásmintáját szárazon alakítsuk ki. Ennek a jó megvalósítása, alapos begyakorlása a későbbiekben biztosítja a hatásos, gazdaságos, szép gyorsúszást.
Felállás a gyakorlathoz. A mozdulatok megvalósulása.
Az utasítások:
„Alaptartás”!
Állítsuk a tanulókat egymás mellé. Lehet szorosan is. Ha többen vannak, akkor szemben is legyenek azért, hogy láthassák egymást. A teljes mozdulat ciklust szakaszokra bontva végeztessük. Az egyes
szakaszok végén az edzőnek, van lehetősége a karok, vállak, kezek, ujjak beállítására, akár szóval akár edzői segédlettel. Az alaphelyzetben az egyik kar, nyújtva, mellső középtartásban van, a tenyér lefelé néz. A másik kar ugyancsak nyújtva van, a tenyér a combra simul (a comb elejére!).
„Kissé lenyomod a karod”!
Az elől lévő kar kezdje meg a mozgást lassan nyújtva lefelé, a comb irányába (még ennél az oktatási szakasznál ne végeztessük a végleges „kérdőjeles” mintát). Ugyanakkor a combon lévő kar a combot simítva felfelé haladjon.
„A másik kezed húzzad ki a zsebedből”!
A könyök emelkedjen a lehető legmagasabbra, az alkar közel legyen a fejhez. A tenyér a fül mellett helyezkedik el úgy, hogy a kézfej előrefelé nézzen
„Továbbnyomod a karod lefelé”! „Megmutatod a hónod alját”! „Megáll a mozgás”!
„Előre szúrsz”!
Ebben a helyzetben megáll a mozgás. Ekkor van lehetőség arra, hogy a tartáshibákat korrigáljuk. Az utolsó fázis, egy bejező mozdulat. A fülnél lévő kar előrecsúszik a nyújtás helyzetéig, az alul lévő kar határozott mozdulattal a combra helyezkedik, amint az alaptartásban volt. Csak most a mások oldal helyzeteit veszik fel. Ezzel egy fél ciklus befejeződik.
A karmunkának a levegőben végrehajtott mozdulatának segítése edzői vezetéssel. Az edző hátulról,a képen látható módon, jobb kezével megfogja a tanuló csuklóját (négy ujjával felülről. A hüvelyk ujjával az alkart nyomogatja előre. Kéri, hogy a könyök magasan legyen, a kézfej pedig az arc közelében. A fej és a törzs tartsa meg eredeti helyét, ne dőljön oldalra. Néha vezesse a csuklóját előre, hogy lássa, hogy az ujjak egyenes vonalon mozogjanak előre, és vissza.A
A pillangóúszás Jó vezényszavak, fogások az oktatás alatt. Mind a kar-, mind a lábmunka alapos szárazföldi betanulást igényel, ezért a jó vezényszavak, fogások nagy része is itt hangzik el, illetve történik.
A kartempó mozgássorozatának beállítása szárazon A pillangóúszás kartempóját célszerű először szárazon, nagyon lassú mozgással végrehajtatni a tanulókkal azért, hogy a helyes mozgásminta létrejöjjön. Egy cikluson belül ne tartsunk szüneteket, mert az „egymozdulatosságnak” meg kell valósulnia. Főleg, amikor a mozgás a comb mellett halad el.
Így a karmozgáshoz tartozó teljes „versike” a következő:
„Magastartásban mindkét karod!” „Kissé behajlítva van mindkettő!”
„A tenyereid előrenézzenek!” „Ujjak összeérnek”! „A karjaid lassan haladjanak lefelé”! „A comb mellet haladjanak el!”! „Ott ne álljanak meg”! „A combjaidnál a karjaidat feszítsd meg teljesen nyújtásig”! „A feszített karokat emeld a fej fölé”! „Lezárt fej”!
A pillangóúszásnál a teljes kartempó kiindulási pontja a fej felett van. A húzástolási szakaszok, valamint az előrelendítés, amint az a comb mellett elhalad, egy folyamatos lassú mozgás legyen. A karok a fej felett az alaptartásban kissé behajlítva vannak. A tenyerek zárt ujjtartás mellett, előrenézzenek. A mutatóujjak érjenek össze. Haladjanak a karok lefelé úgy, mintha a tenyereikkel támaszkodnának. Egészen a combok mellé. Egyik legfontosabb pillanat! A megállás ugyanis ritmushibát eredményezne! Amint a karok elhaladnak a combok mellett hátrafelé a hát vonaláig, a karok nyújtott tartást vegyenek fel. A felemelés még mindig lassan történjen. A”lezárt fej” tartásra azért van szükség, mert a pillangóúszás végső formációjában, ebben a pillanatban kezdi meg az úszó a „lemegyek- feljövök” mozdulatsort végrehajtani.
Ugyancsak szárazföldi gyakorlat az előzőek kiegészítéseként:
3. kép A szakaszok a folyamatos mozgásban lelhetők fel. A fentiek alapján kerülnek megvalósításra a következők szerint:
„Alapállás”! „Törzsdöntés”!
A kezdők még nem tudják értelmezni a „törzsdöntés” fogalmát. Ezért vezessük rá úgy őket, hogy hajoljanak előre, majd nyújtott kar mellett fogják meg a térdeiket. Ekkor megvalósul az igazi törzsdöntés. Engedjék el a térdeiket, majd ebben a testhelyzetben nyúljanak előre és „lezárt fej” tartást vegyenek fel. Figyelem! Ebben a testhelyzetben nehéz sokáig megmaradni, ezért csak maximum két teljes tempót szabad végeztetni.
„Húz”!
Az álló helyzetben lévő kétkaros húzó mozdulat szerint, a combhoz mozog a két kar, a testhelyzet megtartása mellett.
„Simít”! „Úgy vidd előre a karjaidat, hogy simítsd a tenyereddel a víz tetejét végig”! „Lezár”!
A combok mellet elhaladva a tenyereiket lefordítva, vízszintes síkban, nyújtott kartartás mellett, mozognak előre. Mondani kell az utasítást minden ciklusban!
„Lemegyek-feljövök”!
Amikor a felső állásba érkezik a két kar, ott három másodpercre meg kell állni a mozgásnak. A harmadik képen vonalkázva látható a
mozdulat.(szárazon). Mélyre hajlás, és felkanyarodó mozdulat a végrehajtandó feladat.
A feljövetel mozgásmintáját edzői segédlettel lehet segíteni.
A „lezárt fejű” tartás mellett, a tanuló törzsdöntést hajt végre. Az edző a jobb kezével megfogja a tanuló két kezét, a bal tenyerével nyomja le a derekát. Kéri, hogy nagyon lazán, puhán tartsa azt. A jobb kezével, pedig a kezét húzogatja hátra. Ezzel ér véget egy ciklus a szárazon.
A kartempó mozgássorozatának beállítása vízben. A vízben siklással kezdenek, lezárt fejjel. Az utasítás szerint: Csak kettő tempót kell végrehajtani, amelyet talpra állás követ.
„Siklás”! „Húz”!
A siklást már korábbiakban megtanulták.
„Simít”! „A tenyereiddel simítsd
Amint elhaladnak a combok mellett egyszerre a kezek, a tenyereiket fordítsák lefelé. egállás nélkül, előre kezdenek mozogni a víz tetejét érintve.
Az álló helyzetben lévő kétkaros húzó mozdulat szerint, most a vízben is végrehajtjuk a kartempót. A combhoz mozog a két kar, a testhelyzet mozdulatlan tartása mellett.
a víz felszínét”! Amikor a karok előreérnek, „zárd le a fejed”. Tarts egy kis szünetet. Talpra állás.
„Lezár”! „Állj talpra”! Egy teljes ciklus befejező szakasza
A gyakorlatokat az előzőek szerint kell kezdeni. Ennek folytatásaként következik a „lemegyek-feljövök” kapcsolódó rész.
Amikor a karok előreérkeznek, egy erőteljes páros lábcsapással az úszó megemeli a csípőjét annyira, hogy az a levegőbe lendüljön. Ennek a segítségével lecsúszás következik be. A lecsúszó lendületet kihasználva felkanyarodik, meredek homorítással. Egészen addig, amíg a mindkét kézfeje eléri a víz felszínét. Közben a lábszárait megemeli, felkészülve a lábcsapásra. Ezzel a felkanyarodással kész az első ciklus.
Oktatás szervezéshez Az uszodalátogatásaim alkalmával, érdeklődve figyeltem meg az ott folyó úszásoktatásokat. A foglalkozási idő kihasználásával szerzett tapasztalataim.
„TISZTA OKTATÁSI IDŐ”
(kronometrikus) Az egyesületi, vagy azon kívüli úszásoktatásra szánt idő, általában egy-egy óra csoportonként. (10-12 főt számolva). A legtöbb helyen, ezen időn belülre esik:
- a névsorolvasás (5perc), - a foglalkozás (45perc), - szabad játék (10perc). A foglalkozás (45perc), Ha figyelembe vesszük a szárazföldi, valamint a félszáraz közös gyakorlatokat (amelyek nagyon hasznosak és fontosak, akkor ezt levonjuk a foglalkozási időből. Általában ez 5 percre tehető). Marad 40 perc! A kezdő tanulók, ahol mélyebb a víz, nem ér le a gyerekek lába a talajra, nem használnak segédeszközt. A foglalkozások következőképpen úgy zajlanak le.
Az edző a vízben tartózkodik. Elmondja a feladatot, majd egyenként átviszi a medence szemben lévő oldalára a tanulóit. 5 méter széles medence esetén. Ez alatt biztatja a tanulóját a helyes tartásra, esetleg mozdulatra. Ha át ér a medence másik oldalára, akkor ott a tanulót megkapaszkodásra kéri. Majd gyors mozgással vissza tér a többihez.
Veszi a következőt. És így tovább. Meg vizsgáltam minden esetben, hogy az egy-egy gyermekre mennyi idő jut?
Mennyi volt egy-egy gyermek „tiszta” oktatott összideje?
Egy–egy áthúzás és visszatérés 1 percre mértem átlagosan. Ebben benne voltak az esetleges fegyelmezések, vagy különféle figyelmeztetések. Igy a 12 gyermekre 12 percenként került sor. Addig a falnál álldogált, vagy kapaszkodva lógott a falon. Ez azt jelentette, hogy egy-egy gyermek a teljes foglalkozás alatt „megközelítőleg
négyszer-ötször úszott oda-vissza”!
Sajnos mindenhol ezt láttam. Idáig lektorálta Szigeth Gabriella
Apróbb ötletek, amelyek segíthetik az oktatás hatékonyságát A sapkára írják fel az utónevüket, keresztnevüket, becenevüket. Ez utóbbival vannak kisebb nehézségek. A jelenléti íven szereplő valóságos név és a eltúlzott becenévhez tartozó személy azonosítása jelenthet gondot. Pl. „Pampalini”, stb.
Az oktatási idő jó kihasználását bővíthetjük úgy, hogy a névsorolvasás ne kerüljön bele az oktatási időbe, azáltal, hogy azt a megérkezéskor az oktatási segéderő végzi el, vagy a megkezdett edzés alatt, a hosszú úszások alatt, a fordulóknál hajtja végre. A sorban álláskor, vagy a szárazföldi feladatok végzése alatt is lehetséges. A szárazföldi gyakorlatokat célszerű az edzések elejére tenni, amikor a tanulók még nem vizesek. A kezdőknél az ezekre való felállások is elég sok időt vesznek el. Ezért célszerű a képen látható módon előre, az edzés megkezdése előtt a segédeszközöket elhelyezni a parton.
Elhelyezzük a segédeszközöket párosával 1-1méter távolságra egymástól. Egy lap, egy úszókarika.
Az úszó-karika kerüljön a medence szélére érintőlegesen, azt követően az úszólap, amelyre ülnek a tanulók. Azért ilyen helyzet a megfelelő, mert így távolabb vannak a víztől, és nem pancsikolnak a vízbe a gyakorlat végzése közben. Ha ezeket a segédeszközöket előre magunk elhelyezzük a medence szélére, akkor az érkező gyerekek azonnal helyet tudnak foglalni, ezzel azonnal kezdhetjük az érdemi munkát. A szárazföldi gyakorlatokat. Nem a gyerekek állítgatásával telik el a fontos, a foglalkozásra szánt idő. A vízben lévő gyakorlatok alatt a segédeszközök alkalmazásával olyan gyakorlatsort tervezzünk, amely a tanulók állandó mozgását teszi lehetővé. Folyamatos gyakorlás legyen, csak szimultán javítsunk.
Állandó mozgásban legyenek a tanulóink. A gyakorlatok egymásra épülése alakulhat ki. Minden új órán ismételjünk
vissza.
A gyakorlatok számának növelésekor a
viszzaismétlésekre szánt időnek
rövidülni kell. Különben nem lesz idő az új feladatokra. A visszaismétlésekkor részítsük előnyben a nehezebb,
gyakorlatokat.
bonyolultabb
A mozdulatok egymásra épülésének megvalósítása érdekében a nyakláncozás nehezítésével haladhatunk.
Mentőrúd. A mentőrúd csodálatos eszköz, főleg oktatást segítő eszközként jó alkalmazni. Az irányított játékok végrehajtására is sokoldalúan jó. Legyen üvegszálas műanyagból. Használható az atléták kiselejtezett rúdugró rúdjainak felhasználásával, esetleg szörf árbocból leszabni. (Átmérő 40-50 mm-es, hossza kb. 3méter). A végei legyenek lekerekítve. Ha az egyik végére egy szűkített műanyag dugót ragasztunk, kisebb (10mm-es furattal), akkor pipettaként is jó eszköz. A medence aljára kerülő szennyeződéseket tudjuk könnyen kiszedni.
Csoportos siklás gyakorlata rúddal. 1, Hosszú rúddal (5méteres) Két ember kell hozzá a kép szerint. Jó megoldás lehet a hason siklás vérehajtása érdekében a mentőrúd alkalmazása. Feltétele, hogy már elsajátították a víz alá bújást felfekvéssel 10 másodpercig. Az első siklás jön létre fogódzkodással. A gyerekek a falnál állnak, kapaszkodnak. A rudat elhelyezzük a belső oldalukra a víz tetejére.
Átkapaszkodnak a rúdra. „Nagylevegő! Rajta”! Vezényszóra behajtott fejjel fekszenek a vízre. A két edző húzni kezdi a rudat az ellenkező oldalra, lehetőleg gyorsan.
A másik fal közelébe érve füttyszóra megemeljük a rudat. A gyerekek kiemelik a fejüket a levegővétel érdekében. Előfordul, hogy néhányan a húzás alatt már kiemelik a fejüket a levegőért. Nem kell megállni, biztatni kell őket a folytatásra, a víz alá bújásra.
A rúd alatt átkapaszkodnak a falra. A rudat átemeljük a gyerekek feje fölött.
Majd visszahúzzuk öket. A két edző lehetőleg egy sebességgel haladjon.
A gyakorlatot szeretik a gyerekek a játékos jellege miatt. Ha nem áll rendelkezésre ilyen hosszú rúd, vagy csak egyedül van az edző a vízben, lehet rövidebb rúddal is elvégezni a gyakorlatrot 3-4 gyerekkel. ebben az esetben az edző középen fogja meg a rudat és húzza át őket. Amikor visszaérkezik 3-4 gyerekkel, akkor indul a következő csoporttal.
Ekkor a „tiszta idő” jó kihasználhatósága sérül. De ezt a gyakorlatot a teljes tanórának csak egy töredékében alklamazzuk.
A haladó csoportok mozgatása, foglalkozás-szervezése a jó időkihasználás érdekében. Hasonlóan a kezdő csoportok foglalkozás-szervezéséhez, alakítsuk az edzéstervezést olyanná, hogy az jó időkihasználást eredményezzen. Az alábbi néhány példában mutatom be az előforduló helyzeteket. Első helyzet.
A felesleges várakozás a parton üresjárat. Csökkenti a hasznos oktatási időt. Növeli a fegyelmezetlenség lehetőségét. Az első úszónak meg kell várni az összes társa beérkezését. Ez kb. 28%-os kihasználása az órának! Lehetőleg kerülni kell. A jobb megvalósítás a feladatokra a következő:
Jobb, ha a kimászást követően a medence partján visszamennek a kiindulási helyükre, ott sorba állnak, megvárják, míg újra rájuk kerül a sor. A legjobb a „körbe úszás.”
A medence végén való sorbaállást követően, egymás után indulnak. A sorba állásnál szervezzük úgy, hogy a leggyorsabbak legyenek elől a sorban, majd a leglassabbak hátul álljanak. Lehetőleg a „jobbra hajts” irány szerint mozogjanak. Ahogy az autók mozognak az utakon. A követési távolságot mi határozzuk meg. Úszás közben igyekezzenek szorosan a kötél, vagy a fal mellett úszni. A hosszabb távok leúszása esetén az előzések balról történjenek. A feladatok ismertetése ne sikerüljön hosszúra, mert a gyerekek nem képesek sokféle parancsot megérteni, feldolgozni, főleg megvalósítani. Ezért úgy építsük fel az egymásra épülő feladatrészeket, hogy azok egyszerűek, és jól feldolgozhatóak legyenek. Ezáltal rövid lesz a magyarázat, rövid ideig tartózkodnak dideregve a parton vizesen.
A gyerekek indításánál, az állandó füttyszót én kerülöm. Nem tartalmaz információt. Ha az önálló indulásukat megszervezzük, akkor marad időnk több hibajavításra (szimultán).
A füttyszóra való indítást én is alkalmazom, a mindennapi egyszeri időre úszás alkalmával. Erre azért van szükség, mert a tanulóknak alaposan meg kell ismerni a versenyek alatt megvalósítandó kötelező formációkat. Versenyszabályokat, a rajtok végrehajtását, a falhoz érkezés szabályait. Az erőbeosztásokat, a fordulókhoz tartozó előírásokat. Készült:2014.okt.10. Készítette: Kiss Miklós mesteredző.
Az anyag önálló szellemi termék, idegen szakirodalomból nics átvétel!
