2J7
JLOIJONFELBK. A M A G Y A R B Í R Á K T A L Á R J A ÉS F Ö V E G E . A z új perrendtartás tudvalevőleg a bíróságoknál azt az újítást lépteti életbe, hogy a tárgyalásokon eljáró bírák, ügyészek, jegyzők és a felek képviseletében megjelent ügyvédek ís hivatalos talárt és föveget viselnek. Az igazságügy miniszter az Iparművészeti Társulat előterjesztésére most elhatározta, hogy a talár és föveg művészi terveit általános, nyilvános pályázat útján szerzi be és az Iparművészeti Társulathoz intézett leiratában körvonalozta azokat a szempontokat, amelyek ez öltönydarabok tervezésénél figyelembe veendők. Eszerint a talár és a föveg minden bíróságnál, a fokozatra való tekintet nélkül egyforma. A talár alkalmas helyén — kivéve a jegyzők talárját — bírójelvény lesz, amelynek különböző alkalmazási módjával lehet a bírák rangfokozatait megkülönböztetni. A z ügyvédi talár a bíróival szabásban egyező, de ettől könnyen megkülönböztethető lesz. A pályázat céljára az ígazságügyminiszter 2000 koronát bocsát a társulat rendelkezésére. A pályázati hirdetményt, melyet e számunkban közlünk, művészeink különös figyelmébe ajánljuk. A M A I M A G Y A R É R C P É N Z E K ELLEN. A z * * Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat választmányának legutóbbi ülésén — mint azt legutóbbi számunkban jelentettük — G a u l Károly fölszólalása kapcsán megállapították, hogy a magyar pénzérmek nem felelnek meg a művészi követelményeknek. A választmány határozatából a társulat ebben az ügyben fölterjesztéssel fordult a pénzügyminiszterhez, amelyben utalt arra, hogy egyes külföldi államok, mint Anglia, Német- és Franciaország, sőt egyes Balkánállamok is pénzérmeik mintáit legkiválóbb művészeikkel készíttetik, továbbá hogy a közforgalomba kerülő pénzek művészi megjelenése mennyire irányítólag hat a közízlés fejlődésére, nemesedésére. Ehhez képest az állam kultúrafejlesztő feladatai közé kell sorozni a pénzeknek művészi alakban való előállítását is. A magyar pénzverés történeti múltja bizonyítja, hogy ezen a téren nálunk nagy visszaesés v a n . Régi pénzeink közül különösen a X V I . és X V I I . századbeli erdélyi pénzérmek ornamentálís részletei becsesek művészi szempontból, de erősen kidomborodott rajtuk a magyar nemzeti jelleg is. Míg újabb pénzeink teljesen osztrák befolyás alatt készültek, mert az első mintákat bécsi éremvésők készítették és csak később vettek részt ebben a munkában körmöczbányai vésnökök, akik azonban tanulmányaikat a bécsi képzőművészeti akadémián végezték. H o g y a nyugati kultúrálíamokkal ezen a téren is lépést tartsunk, modern magyar éremvéső művészeinkre — akik közt számos jeles tehetségű v a n — kellene bízni pénzérmeink mintázását. Mint analóg esetet, fölemlíti a fölterjesztés, hogy okmánybélyegeink művészi rajzaira most írt pályázatot a pénzügyminiszter éppen az Iparművészeti Társulat Magyu IpumGrélzct.
útján. Ez bizonysága annak, hogy kormányzatunk az állami szükségleteknek ezen'a terén is érzi a művészi irányban való haladás szükségességét. Kívánatosnak jelzi az Iparművészeti Társulat, hogy ez a tendencia a pénzérmekre ís kiterjesztessék és ezért fölterjesztésében arra kérte a pénzügyminisztert, hogy a pénzérmeink művészi mintáira általános nyilvános pályázatot írjon kí. A társulat és az érdekelt művészkörök remélik, hogy a pénzügyminiszter szívesen fogadja a társulatnak ezt a nagyfontosságú, kulturális célokat szolgáló javaslatát és bizalommal néznek az ü g y további fejleményei elé. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, akihez a társulat javaslatának támogatása végett fordult, a társulat felterjesztését az alábbi meleg sorokkal ajánlotta Teleszky Sándor pénzügyminiszter figyelmébe : „ A z Iparművészeti T á r sulat a magyar pénzérmeknek a művészi követelményeknek megfelelő alakban való előllitása tárgyában Nagyméltóságodhoz folyó évi július hó végével felterjesztést intézett. N e m tartom szükségesnek, hogy a jelen ügy kulturális jelentőségét Nagyméltóságod előtt bővebben megokoljam, a pénzérmek, bankjegyek, papírpénz és levélbélyegek képezik a belföldi és nemzetközi érintkezés legfontosabb eszközeit, melyeknek művészi kivitelére a kultúra terén legkevésbbé előrehaladott államok ís súlyt fektetnek. Régi pénzérmekből következtetünk nemzetek egykori műveltségi állapotára és a modern államok kultúrájának intenzitását, mindenre kiható éber figyelmét Is gyakran e nemzetközi forgalmi eszközök alapján ítélhetjük meg. Mindenki ismeri egyes francia v a g y angol pénzérmek művészi kiválóságait, és mindenki tudja, hogy ő felsége uralkodásának megünneplésére készült és állandóan forgalomban lévő osztrák levélbélyegek külföldön is m i l y általános elismerést szereztek az osztrák művészetnek. Ezzel szemben nemrég egy előkelő francia folyóirat ismét kikelt a magyar postabélyegek művészietlensége ellen. Ezek megfontolásából tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy a Magyar Iparművészeti Társulat felterjesztését nagybecsű és beható figyelmére méltassa, és újonnan forgalomba hozandó művészies kivitelű pénzérmek mintázására a magyar szobrászművészek általános felhívásával nyilvános pályázatot hirdetni méltóztassék. Z i c h y . "
A
N É M E T IPARMŰVÉSZEK NAGYGYŰLÉSE. A német iparművészeti egyesületek szövetsége az idén Münchenben tartotta meg ünnepélyes nagygyűlését. A gyűlésen hatalmas számban vettek részt a német iparművészeti egyesületek kiküldöttei s az egész gyűlés az iparművészet ünnepének jellegét viselte magán. A gyűlésen Hermann M u t h e s í u s elnökölt, aki megnyitó beszédében büszkén hangoztatta — és majdnem teljes joggal — a német iparművészet elsőségét. És azt a tényt nem is lehet eltagadni, hogy az iparművészeti élet intenzitása, a törekvések általánossága és az iparművészeti termelésnek a legkisebb részletekig való öntudatossága szempontjából ma Németország már behozta azt az előnyt, amellyel Anglia a tradíciók ősisége és az ízlés megállapodottsága tekintetében rendelkezett. Sehol nem ismerték fel annyira az iparművészet erkölcsi és anyagi fontosságát és sehol nem fogtak hozzá hasonló buzgalommal az iparművészet nívójának emeléséhez és különösen az Iparművészet modern átalakí-
3
Különféléit
218 K&lőnféléK
fásához, mint Németországban ; természetes, bogy ennek a nagy ambíciónak ma már megvan a maga fényes eredménye. A müncheni nagygyűlésen tartott előadások kó'zül egyébként különösen kettő igen érdekes. A z egyik dr. S t e g m a n n-é, amelynek tárgya „ A régi iparművészet és az azzal, mint mintaképpel való visszaélés". Mint már a cím is mutatja, az előadás a régi stílusokkal és azoknak káros utánzásával foglalkozott, tehát avval a veszedelemmel, amely az iparművészet modern haladásának legnagyobb kerékkötője s amelynek vészterhes voltára már mi is sokszor reámutattunk. A z előadó utalt arra, hogy a régi művészet értékét és különösen annak eszméket adó, nevelő, megtermékenyítő erejét nagyon is ismeri és becsüli. A m i l y e n fontosak azonban a régi stílusok ebből a szempontból, éppen olyan mértékben bénítják meg a szabad alkotást és lesznek károsak a haladásra nézve, amint utánozni kezdik őket. Pedig ide vezetett a modern smokizmus, amely drága gyűjteményeket halmoz raktárra a divat kedvéért, mert a régi művészettel való foglalkozás, a régi stílusokon való lovaglás a szakértelem látszatát kölcsönzi az embernek. Manapság csak azt tartják művészetileg képzett, hozzáértő embernek, aki régi műtárgyakkal veszi körül magát és így vált általánossá az a vélekedés, hogy a régi művészet előkelőbb, mint az új. Különösen a múzeumok antikizáló jellege erősíti ezt a hitet, pedig kint az életben a modern művészet már régen csatát nyert, miért a múzeumoknak kötelességük lenne odahatni, hogy a régi művészetet ne mint utánozandó ideált, hanem egyedül csak mint egy letűnt kornak művészeti dokumentumait vegyék tekintetbe, amelyekből ideákat meríteni lehet és szabad, amelyeknek szolgai utánzása ellenben feltétlenül kerülendő. — Igen érdekes volt T h . F i s c h e r előadása is a kiállítások kérdéséről. Kifejtette, hogy a gyakorlati élet szükségletei és a tapasztalat szerint az iparművészeti vásárok (Gewerbeschau) sokkal megfelelőbb érintkezési formái a közönségnek és az iparművészeinek, mint a kiállítások, A középosztály számára ugyanis a ^lakásművészeti, az interior művészete fcevésbbé fontos, mint az egyes ipari termékek művészi formája ; azért különösen a nagy kiállításokon hasznosabb az egyes használati tárgyak esetleg nagy tömegben és különféle formákban való bemutatása, mint a berendezett lakások szemléltetése. Ez utóbbi cél a kisebb terjedelmű kiállítások számára maradhatna fenn. A z utóbbi időben azonban a kiállítási kedv nagyon megcsappant, kiállítók kevés számmal vesznek részt. Ennek a kedvetlenségnek a megváltoztatására az előadó kívánatosnak tartja, hogy a kiállítók mindazon kedvezményekben részesüljenek, amelyek annak idején a vásároknak jártak (vám, adómentesség stb.). Ennek a kedvetlenségnek különben jórészt az az oka, hogy a múzeumok és a művészeti kiállítások hatása alatt az ipari kiállítások is bizonyos ünnepélyes jelleget nyertek, amely az üzleti forgalomnak nagy mértékben kárára van, ú g y hogy az iparosoknak nem igen érdemes a kiállításokkal járó nagy fáradtságra és kiadásra vállalkozni. Ez indokolja leginkább azt a kívánságot, hogy az iparművészeti kiállítások vegyék fel a vásár jellegét, amelynél a közönség és az iparos érintkezése sokkal szabadabb, közvetlenebb, ú g y hogy nemcsak az üzleti érdek nyer sokkal teljesebb kielégítést, hanem
a művészi is. Mert egyrészt jóval szabadabban nyilatkozik meg a közönség ízlése és artisztikus szükséglete, másrészt pedig a művészet által a publikumra gyakorolt hatás is könnyebben bekövetkezhetik az adásvevés élénk forgatagában, mint egy hivatalos színezetű, rideg kiállításon. • p X E P I S T U L I S . A művészet és az ízlés szempontjából a levél, ú g y az üzleti, mint a magánlevél bizony mostohagyermeke a modern kornak. A ma embere már többé-kevésbbé arra törekszik, hogy egész életének, ú g y a cselekedeteinek, mint mindennek, ami körülveszi, megfelelő külső formát adjon s hogy a milieu, amely körülveszi, artisztikus külsőt nyerjen. Ez a törekvés azonban a levélírásnál rendesen csődöt mond. Levelet írni a modern kor elfoglalt, ideges gyermeke számára rendesen igen nehéz feladat, a levelet szépen megírni pedig már majdnem egyenlő a lehetetlenséggel. Türelem, gond, figyelem, artisztikus készség rendesen hiányzanak és azért a levelek külső formája rendesen igen gyászos. Tessék kézbe venni egy levelet, amelynek írója intelligens, művelt, sőt ízléses és talán a művészetért lelkesedő ember is a levél formája száz eset közül kilencvenkilencben semmit sem fog elárulni a fenti tulajdonságok közül. Sőt ellenkezőleg, a levél után rendesen a legszigorúbb és legkedvezőtlenebb vélemény is rendesen egészen jogosult. Mert az emberek többnyire nem törődnek azzal, hogy a levél, amely a kezeik közül kikerül, önnönmagukról a lelki életükről, az ízlésükről kiadott bizonyítvány, amely sokszor, legtöbbször kész vádírat. A levél formája mindig elárulja az embert, egy néma tanú, aki mégis hangosan beszél és olyan dolgokat mond el, amelyek nem a legkellemesebbek. Régente az emberek tudták, hogy minden levél tulajdonképen önarckép és vigyáztak is a leveleikre. Tessék megnézni egy régi levelezést: mennyi gonddal és szeretettel vannak egymásba róva a betűk, mennyire figyeltek a szövegnek, mint dekoratív tényezőnek a papiroson való elhelyezésére és milyen buzgalommal figyeltek és törekedtek arra, hogy a levél szép legyen. Itt vannak Kazinczy Ferenc levelei, valamenyien mintaszerűek, minden különcködés és esztétikus szenvelgés nélkül korrektek, ízlésesek. És hogy megrója ugyancsak Kazinczy Ferenc Ferenczy Istvánt, a szobrászt rossz és rendetlen írása, leveleinek gondozatlan külseje miatt. Pedig a jó öreg Ferenczy István levelei valóságos műremekek egy modern ember kézírásaihoz képest. A régi és új levelezés közötti rövid összehasonlítás bizony nagyon szomorú színben tünteti fel a modern ember esztétikus standardját. Pedig a dolog legnagyobbrészt a gondatlanság és indolencia következménye és egy kis figyelemmel a szégyenteljes állapotnak könnyen véget lehetne vetni. Szükséges is, hogy véget érjen és éppen azért örömmel kell hogy üdvözöljünk minden újítást, amely a kivitel artisztikus jellegének megóvására törekszik. E g y ilyen újdonság az „ e x epistulis", amely kicsiny művészi rajzzal ékes, a tulajdonos nevével ellátott cédulát jelent, egészen az ex libris mintájára. Ezek a cédulákat ráragasztják a levelekre. Hasznuk nagyon világos és többoldalú. Elsősorban maga a művészi rajz v a g y metszet nagy mértékben emeli a levél külső hatását, másrészt pedig a művészi ékességnek alkalmazása már magában véve is nevelőleg hathat a levél kiállítására,
219 meft ahhoz, hogy valaki egy művészi díszt viselő levélpapírt eléktelenítsen, mégis már súlyosabb fókú ízléstelenségre van szükség. Azután meg az ex epistulis az egy bizonyos személy levelelnek egyéni karaktert ad ; maga a művész által tervezett rajz már sokat mondhat a levélíró foglalkozásáról, jelleméről, körülményeiről és mindama dolgokról, amelyek a levél átvevői előtt felidézhetik a távollevő barát v a g y ismerős képét. Elterjedettség tekintetében az ex epistulisnek megvan az az előnye idősebb testvére, az ex libris felett, hogy a levélírás minden embernek gyakori, okvetlen szükséglete s míg az ex libris csak a nagyobb könyvtárral bíró embereket érdekli, ennek majdnem mindenki hasznát veheti. A levél természeténél fogva az ex epistulis a cserére is igen alkalmas és a gyűjtésnek nagyon megfelelő anyaga lehet. És nagyon finom, ízléses dolog az is, hogy valahányszor az ember jóbarátjától levelet kap, egyszersmind egy apró műalkotással lesz gazdagabb. V É P E S L E V E L E Z Ő L A P O K . H a az ember Budapesten külföldi mintára egy „chambre of horror"-t akarna berendezni, amelyben össze lenne gyűjtve mindaz az ízléstelen portéka, amelyet a köznapi ipar fölös számmal produkál, akkor az ipari borzalmak legfőbb anyaga kétségtelenül az üzletekben látható és kapható képeslevelezőlapokból telne ki. Ezen a téren már valóságos orgiákat ül a művészietlenség és egy-egy utcai kirakat tele van apró tőrökkel, amelyek száz és száz fájó sebet ütnek az ízlés testébe. A z olyan embernek, akinek tiszta a feje és rendben van a szépség iránti érzéke, szinte félnie kell attól, hogy valamelyik ismerőse képeslevelezőlappal tiszteli meg, mert egészen bizonyos, hogy az egyszerű kártya a távolból hozott üdvözleteken kívül egy csomó ízlésellenes merényletet hoz magával és bőséges anyagot tartalmaz arra, hogy az embernek a bosszankodásba belefájduljon a feje. N e m beszélünk azokról az olcsó borzalmakról, amelyeken összesrófolt szájú anyósok v a g y gyöngyökkel kirakott tündérek rémítgetik a gyanútlan nézőt, ezek túl vannak azon a határon, amely még kritikát igényelhet és csak a megvetést provokálják azokkal szemben, akik ilyen lelkiismeretlenül rontják az alsóbb néposztályok intelligenciáját. A felsőbb osztályoknál azonban szintén nem sokkal örvendetesebb a helyzet, a legdrágább levelezőlapok szintén nem ütik meg azt a mértéket, amelyet í g y ilyen általános és nyilván esztétikai hatásokra számító cikknek el kellene érnie. A z ú. n. művészi levelezőlapok rendesen a világ összes tárlatairól összeszedett legkevésbbé artisztikus festményeknek a reprodukciói, a látképek pedig többnyire ügyetlenül és minden klválasztóérzék nélkül felvett fotográfiák. Hogy ®gy ilyen általános tömegcikk silány minősége milyen káros hatással lehet az ízlés fejlődésére, az könnyen elképzelhető. És elgondolhatjuk azt is, hogy micsoda szegénységi bizonyítványt jelent az idegenekkel szemben, akik budapesti tartózkodásuk alatt feltétlenül összeismerkednek a magyar ízléstelenség kitűnő képviselőivel, amelyek azután külföldre kerülve, igen kellemetlen színben tüntetik fel a magyar esztétikai műveltséget. Itt volna az ideje, hogy ez a szégyenteljes állapot véget érjen. A külföldi produkció, különösen az angol műipar, régen megmutatta, hogy mennyi finomságot és valódi nemes ízlést lehet ezen a téren kifejteni.
A magyar cégeknek is rendelkezésére áll a művészek egész gárdája, amely bőviben v a n annak a tehetségnek, a m e l y a levelezőlapoknak művészi s azonfelül magyaros külsőt kölcsönözne. A művészek által tervezett levelezőlapok azután egészen más bizonyságokat szolgáltatnának a kultúránkról, mint az eddigiek. Elvárható tehát, h o g y az illető cégek ezen a téren is megtegyék azt, amit az ízlésen kívül a hazafias szempont is megkíván tőlük.
A
B E T Ű M Ű V É S Z E T E . A modern iparművészet a kézzel írt, ecsettel festett, v a g y ólombetűkkel nyomott írást is új életre támasztotta. A szellemtelen, lelket ölő másolás, a pontos körvonalak idejében a kalligráfia uralkodott még, de ez nem volt eleven írásművészet. A gyermekek rovatos mintafüzetekből tanulták a szépírást s amikor valamely dekoratív okból betűkre volt szükség, akkor azokat vonalzóval és háromszöggel rajzolták ki. Feledték azt, hogy az írás az egyéniségnek egyik legnemesebb és egyszersmind legérzékenyebb megnyilatkozása és kifejezési eszköze. A z angol J o h n s t o n volt egyike azon elsőknek, ki először ismerte fel, régi missalékban és aktákban búvárkodva, az írásművészet eredeti és jellegzetes szépségeit, s neki és tanítványának, A n n a Simonsnak köszönhető az elfeledett művészet reneszánsza is. Általuk tudtuk meg, mily belső érték rejlik a kényszerornamentika e nemében, az ő révükön ismerkedtünk meg a betűk és az írott lapok művészeti tulajdonságaival, mint a fehér és fekete egyensúlyának, a lapfelület arányos tagoltságának, a ritmusnak törvényeivel. Európa minden műipari iskoláján szerveztek azóta írásoktatói kurzusokat, részint önmagukért, részint taneszközökül. Mint taneszköz, tanmód, arra a célra szolgált ez a kathedra, hogy megtanítsa a növendékeket kezeik ritmikus mozgatására, szemeiket föltárja a rend, a sorozatosság, a változásban rejlő szimmetria, a tagok zárt egészévé fejlődésének szabályai előtt, egyúttal pedig, hogy ezzel a betűkkel dolgozó foglalkozási ágak színvonalát is emelje. Mert ily foglalkozási ágak sokkal nagyobb számmal vannak, mint hinnők. Ott vannak mindenekelőtt azok, akik orvosságos v a g y boros palackokhoz készítenek etiketteket, v a g y azok csomagolásával foglalkoznak. Azután a plakátkészítők, címerfestők. M i l y hosszú időn át botránkoztatták ezek olvashatatlan, otromba, e g y ü g y ű írásaikkal a szemet. írásokkal, amelyek tulajdonképen nem is voltak írások, mert nem a kézcsukló eleven ritmus-érzéseivel íródtak, hanem mérés, rajzolás, fáradságos kicirkalmozás útján jöttek létre. Azután ott van a betüöntés, a betűszedés egész terrénuma. Micsoda nyomorúságos nyomtatott betűk voltak azok, melyekkel hatod-hetedrendű nyomdák állították elő silány könyveiket. Csak az újabb iparművészet tanítómesterei, olyanok, mint W. C r a n e , B e h r e n s , E c k m a n n , L a r i s c h oktatták ki újra, hogyan kell acél- v a g y nádtollal, rajzónnal, lúdtollal, írónáddal és ecsettel betűket vetni. És ide tartoznak a hímzők, vésők is és mindazok, akik monogrammokkal dolgoznak ; a kőfaragók, kik a síremlékek talapzatain örökítik meg neveiket. M á r e felületes felsorolás is m u tatja, hogyan vannak ráutalva az írott v a g y n y o m tatott betű művészetére. Mindezek számára nélkülözhetetlen a szakiskolák, ipariskolák, iparművészeti tanintézetek rendszeres írástanítása, mert a betű voltakép
3*
Különfélén
220 KiállításoK
oly egyszerű ornamentum, melynek célja az írás értelmét könnyen és tetszetős alakban közvetíteni s egyszersmind egy belső ritmikus funkciót adni vissza. H o g y a betű tulajdonképen ornamentum, azt m u tatja Kína és Japán példája Is, mely országoknak egész díszítő művészete a fcallígrafíán alapszik. E két ország, sőt lehet mondani a Kelet egész művészeti fantáziája az írásjelek vonásainak kultiválásában merül ki. A keleti esztétikának nélkülözhetetlen és gyökeres eleme a kalligráfia, nem ugyanaz, amelyet a korrekt fegyelmezettség drillje szab elénk, hanem az, m e l y a zöld és vörös porcellánokon, szőnyegeken, fametszeteken, lakktárgyakon oly raffinált idegességgel, oly érzéki elevenséggel jelentkezik. Ugyanaz a művészet ez, mely az evangéliumok régi szerzetes kézirataira a vallásos elmerülést lehelte rá s ornamentumokban és iniciálékban testesítette meg. A gót festőművészet híres S vonala, az extázis e pályajelzése a miniatűrön át rokon a régi misekönyvek ünnepélyes betűivel. Mindezt csak azóta tudjuk, mióta a betű és tartalom közötti viszonyt, a betű karakterét, mely bizonyos írásformához bizonyos szótartalmat s bizonyos értelemhez bizonyos írásformát kötött, újra megtanultuk méltányolni. Mert, ismételjük, a betű a legszubtilisabb ornamentum, maga a komponált szellemi tartalom, s elválhatlan kölcsönviszony van egy betűírás és egy nyelv, nemzet, faj, kor és egyéniség közt. K í olvashatna francia lírát német írásmóddal, v a g y egy Lutherdalt Bíedermayer-kurzívban ? A német fraktur-írás magának a gótikus művészetnek elemeit tükrözi elénk archltektónikus fölépítésében s szoros eszmerokonságban a kor lelkével s ebből a szempontból nézve a dolgokat, az az egyre nagyobb hullámokat vető vita is, mely a német betüírásmód megváltoztatása érdekében ma már egész irodalmat vont maga után, n e m oly felületesen elbírálandó mozgalom csak, hanem m é l y művészeti kultúrprobléma. írás és rajz között sokáig tettek meg nem indokolható különbséget, sokáig keresték és élezték ki az eltérő vonásokat, csak az iparművészeti felfogás modern iránya kezdi újra sejteni bennök a művészi gondolat lényeges egységét, amidőn az írás merő fconvencionálizmusa helyébe az írás szimbolizmusát állítja.
H E L Y R E I G A Z Í T Á S . Folyóiratunk f. évi 5. füzetének 191. oldalán közöltük az állatkerti plakátpályázat díjázottá! között Reiter Elemér nevét, akitől a székesfőváros két pályatervet vásárolt meg. Figyelmeztettek bennünket, hogy a Reiter név téves ; helyette Reitzer értendő. A szerk.
<3
OK A S Z O M B A T H E L Y I K I Á L L Í T Á S . A Vasvárme^ gyei Kultúregyesület szombathelyi múzeumában ez ősszel nagyszabású kiállítást rendez a vármegye területén egyházak, testületek és magánosok tulajdonában lévő művészeti és iparművészeti tárgyakból, régiségekből, az 1848-ig terjedő korig visszamenőleg. V a s megye az ország ama részeihez tartozik, melyekben ily régi emlékek még nagyszámban találhatók ; az eredmény azonban, mely a kiállítási bizottság szorgalmas kutatását jutalmazta, minden várakozást felülmúl, ú g y hogy az eddig bejelentett tárgyak menynyísége és minősége a kiállítás sikerét máris biztosítani látszik. A katholikus és református egyházak nagyértékű templomi szereket, kelyheket, szentségtartókat, misemondó ruhákat stb. küldenek ; különös érdekességű lesz az ősrégi izraelita hitközségek kiállítása, amenynyiben nagyszámú thórapaizs, korona, frlgyszekrényfüggöny stb. kerül ezúttal először kiállításra. A történelmi nevű családok, a Batthyányak, Erdődyek, Széchényiek, Szápáryak, valamint a nagy szerepet játszott nemesek, a Chernelek, Bezerédjek, Békássyak stb. nemcsak történelmileg értékes, de nagy műbeccsel ís bíró kincseket Ígértek. Elég, ha utalunk a körmendi vár fegyvergyűjteményére, a csákányi és ikervári Batthyány-kastélyok hírneves ötvösművészeti remekeire, a ritka bútorokra, szövetekre (melyek között a régi préselt bársonyok és a magyar hímzések nagyszámban szerepelnek), a porcellán- és majolika-készletekre, ékszerekre, piperetárgyakra stb. A szorosabb értelemben vett művészet, a plasztika és festészet, nemkevésbbé gazdagon lesz képviselve. Először kerül együttesen a nyilvánosság elé a németujvári képgyűjtemény, melynek gyöngye a remek Bauern-Brueghel ; de nem kevésbbé érdekesek a német reneszánsz mesterművei, köztük több festmény Lukas Cranach műterméből. A Leone Leonlnak tulajdonított olasz bronzmellszobrok szintén a németujvári lovagvárból valók. A képek között nem egy nagy művész neve szerepel, mint : Brekelenkam, Ruisdael, Molenar, de Keyser, Sneyders, Canaletto, Boucher, Watteau, Tiepolo, a miéink közül pedig Mányokí, Barabás, Markó stb. A kiállítás fővédnökségét Lajos bajor kir. herceg és neje, mint vasmegyei birtokosok vállalták el ; a vallás- és közoktatásügyi minisztérium pedig, ú g y mint a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége meleg pártfogásukban részesítik a megyei kultúregylet vállalkozását, mely az ország más részeiben is bizonyára nagy érdeklődésre és remélhetőleg követésre is fog találni. A kiállítás szeptember hó 22-ikén nyílik meg és október 6-ikáig lesz látható.
NEMZETKÖZI
KERESKEDELMI GRAFIKAI
K I Á L L Í T Á S . A z Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat ez év végén kiállítást rendez, amely a művészi grafikának a kereskedelemben való szerepét fogja bemutatni. A társulat igazgatójának külföldi útján sikerült a kiállítás számára kiváló művészi értékű anyagot biztosítania. A kiállítás magyar csoportjának szervezésén a társulat és az érdekelt grafikai szakmák képviselőiből alakult bizottság dolgozik, mely ez úton is felhívja az érdekelt szakköröket a jelentkezésre. A kiállításnak egy ú. n. retrospektív csoportja ís lesz. A rendezőség kéri mindazokat, akiknek ebbe a csoportba való, régibb hazai plakátjai, vignettái, reklámnyomtatványai, levéldíszeí stb.-jeí vannak, hogy engedjék át a kiállítás céljaira s erről már most értesítsék a társulatot.
Ü P Í T É S Z E T I K I Á L L Í T Á S lesz Leipzigben J9J3-ban. " Ez a kiállítás igen nagyszabásúnak Ígérkezik, amennyiben a „Völkerschlachtdenkmal" előtt elterülő 400.000 D-métert meghaladó óriási síkságot a kiállítás céljaira használják fel. A kiállítás programmja az épületek belső berendezését, a lakásművészetet is öleli fel, ennélfogva képviselve lesz azon az iparművészet minden ága. — Magyarországot ís meghívták erre a kiállításra, eddig azonban az illetékes körök még nem döntöttek, vájjon hivatalosan vegyen-e részt Magyarország, v a g y csak az érdekelt kiállítókra hagyják-e, hogy klkí a maga belátása szerint cselekedjék. Nézetünk szerint Magyarországnak ezen a kiállításon hivatalosan és teljes felkészüléssel kellene megjelennie. Építőművészetünk oly nagy fejlődést mutat az utóbbi időben, hogy kétségtelenül méltó helyet vívna ki a művelt nemzetek építészetének versenyében.
AZ IDEI DREZDAI NAGY KÉPZŐMŰVÉSZETI K I Á L L Í T Á S keretében elég tekintélyes csoportban mutatkozott be a német Iparművészet. Ez — ú g y tudjuk — az első nagy műkiállítás Németországban, amely okulva a franciák és bécsiek példáján a grand art alkotásai mellett méltó helyet juttat az iparművészetnek is. Ezzel itt is bontogatják a „ n a g y " és az „ipari" művészetet elválasztó mesterséges válaszfalakat. Sajnos, nálunk még nem jutottunk idáig. Vannak művészeink között még elég sokan, akik nem tartják elég méltónak az íparművészetet a képekkel és a nagy szobrokkal való együttes bemutatkozásra. Egyik sokat szereplő művészünk e sorok írója előtt ú g y nyilatkozott, hogy a bútorok enyvszaga lerontaná a műteremhangulatot keltő retouche-firnisz hatását ! Mások pedig azt tartják, hogy a képvásár csökkenne a majolíkák, zománc- és ötvöstárgyak stb. versenye miatt. í m e itt tartunk mi 1 Holott nyilvánvaló, hogy a kép és szobor sokkal jobban érvényesül, ha olyan környezetbe jut, amilyent neki szántak s ünnepi, v a g y intimebb berendezésű szobába. — A drezdai műkíállításon kiváltak az újabb német kisplasztikák, különösen a porcellánok, amelyek szépségük mellett elég olcsók is. A z ékszer- és ötvösipar, a hímzések és szövések is e műíparágak magas színvonaláról és egészséges fejlődéséről tanúskodtak.
•
•
/ ^ y
IMMÜVESZEH J L O K E O Ä S — A DREZDAI NEMZETMAGYARORSZÁG KÖZI RAJZOKTATÁSI ÉS MŰVÉSZETNEVELÉSI KONGRESSZUSON elég terjedelmes és tartalmas csoporttal szerepelt. A rendelkezésre álló hely javarészét a M . Klr. Képzőművészeti Főiskola foglalta el, mely az általánosan elismert magas színvonalú magyar rajztanárképzés egész tanulmányi anyagát mutatta be a kiállításon. Iparművészeti iskolánk a részére kijelölt hely szűk voltára való tekintettel csak egyes szakosztályaiból hozhatott szemelvényeket, különös súlyt fektetve arra, hogy az iskola újabb és különleges tanítási eljárásalt szemléltesse és a még csak részleges műhelyoktatásának első eredményeiről számoljon be. E hézagos bemutatkozás ellenére az iskola kiállítása a legilletékesebb szakkörök részéről a leghizelgőbb elismerést aratta. Csonkán, de szintén igein érdekesen állított kl a Székesfővárosi iparrajziskola, m e l y szépen fejlődő Iparművészeti irányú osztályaival szerepelt csupán. A főváros fülkéjének másik felében elemi Iskolai rajzoktatásának metodikai menetét feltüntető rajzokat és a középfokú és egyes iparostanonciskoláinak sorozatait magában foglaló albumokat helyezték el. A magyar csoport többi helyét az ország minden részéből egybegyűjtött közép-, polgári-, tanítóképezde! rajzok és az áll. ipari szakiskolák szabadkézi rajzai foglalták el. A magyar csoportot a külföldi szakemberek állandó és meleg érdeklődéssel nézték és tanulmányozták. A L A P Í T V Á N Y AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA • í * N Ö V E N D É K E I N E K . Hirsch József Lajosné és Delmár Emil dr., az Ismert műbarát a magyar iparművészeti törekvések támogatására és Weltner Miklós emlékének megörökítése céljából „Weltner-alapítvány" címen mintegy huszonötezer korona értékű tanulmányi jutalomdíj-alapítványt tett az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola főiskolai tanfolyamát végző növendékek számára. A z alapítvány évi kamatainak hováfordítása felől az alapítók ú g y intézkedtek, hogy az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola főiskolai tanfolyamának jó és jeles osztályzatú növendékei között évenkint pályázatot hirdessenek a növendékek szakmájába vágó, szabad tárgykörből választott mestermű önálló tervezésére és kivitelére ; a pályadíjat a legjelesebb munka megalkotójának az Iparművészeti Iskola igazgatójának elnöklete alatt évről-évre megalakult bírálóbizottság, melyben alapítók személyesen, v a g y meghatalmazottjuk által, nemkülönben az Országos Magyar Iparművészeti M ú z e u m igazgatója, a Szépművészeti Múzeum igazgatója és az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanári testületének két tagja vehet részt, ítéli oda.
A
KÖZÖNSÉG IPARMŰVÉSZETI NEVELÉSÉN E K K É R D É S É H E Z . A közönség iparművészeti nevelése, mint azt már sokszor hangoztattuk, talán a legfontosabb probléma, amelyet az iparművé-
művészeti
^
222 Hâze&Us ägyeK
ízet jövője érdekében meg kell oldani. Uj törekvések, nagy akarások, tehetséges és ambiciózus művészeknek minden munkája csak a pusztába kiáltónak szava addig, amíg a talaj, amelybe az új eszmék magja elhintődik, nincsen kellőleg megmunkálva. A közönség tudatlansága pedig sokszor, nagyon sokszor ú g y mered a modern törekvések elé, mint egy áthághatatlan, áttörhetetlen rideg fal, mert éppen a tudatlanság magával hozza azt is, hogy a közönség ridegen ragaszkodik a meglevőhöz s mert nem érti, nem is akarja elfogadni az új ideát. A z iparművészet modern törekvéseinek elterjedése is kétségtelenül már könnyebb és általánosabb lehetne, ha a művészeti kultúra nem szorítkozna arra a nagyon kicsiny, szűk korlátok közé szorított területre, amelyen, sajnos, nálunk Magyarországon m a még sínylődik. A modern haladás akaróinak tehát első kötelességük, hogy ezt a területet kiszélesítsék és lehetővé tegyék, hogy a közönség az új ideákat azonnal megértse s azután világos, tájékozott fejjel ítéljen felettük. Mindeddig a közönség többnyire a sötétben tapogatózik s a legnagyobb részben meg sem érti azokat a jelszavakat, amelyeket a modern iparművészet zászlajára tűzött. Vegyünk egy példát ! A modern iparművészeti felfogás egyik legfontosabb és legtöbbet hangoztatott elve, sőt alapelve. A szőnyegnek anyagszerűnek kell lenni, a bútornak anyagszerűnek kell lenni, a vasnak, a porcellánnak, a majolíkának, az üvegnek, szóval mindennek anyagszerűnek kell lenni s ezt hallja a közönség minden szájból reggeltől estig. De ugyanakkor ennek a szegény közönségnek fogalma sincsen arról, hogy mikor anyagszerű a szőnyeg és mikor anyagszerű a bútor. Sokszor azt sem tudja, hogy minek mi az anyaga, az egyes anyagok természetét pedig a lehető legritkább esetben ismeri, honnan tudná tehát, hogy mik az ízlés és"1 a művészet követelményei az anyaggal szemben ? V a g y ugyanígy vagyunk pl. a konstrukcióval. A konstruktív tervezést mindenki emlegeti, a szakemberek követelik, a közönség ellenben n e m is sejti, hogy mí az a konstrukció. A közönségtől tehát egyáltalában nem lehet megkövetelni, hogy artisztikus dolgokat vásároljon és artisztikus dolgokkal vegye magát körül, amikor azt sem tudja, hogy m i az az s artisztikus. A z esztéták, a tervezők, az írók és szakemberek nyelve Magyarországon afféle művészi tolvajnyelv, amelyet a közönség nem képes megérteni. És így beszélhetnek neki, amennyit akarnak, ez mind csak falra hányt borsó. Elsősorban ezekkel az elemi tudnivalókkal kell hogy megismertessük, azután lehet a magasabb esztétikai követelményekre rátérni. Ennek az elemi tanításnak azonban igen fogyatékos eszköze a könyv, meg az újság, mert éppen ezekről az elemi dolgokról csak a személyes tapasztalatai útján, a saját szemével győződhetik meg a publikum. N a g y o n természetesen t a doktrinär felvilágosítás sohasem árt, de csak abban az esetben használ is, ha a magyarázó szavakkal egyidejűleg a közönség elé tartjuk a megmagyarázandó dolgot is és hagyjuk, hogy saját maga jöjjön rá mindarra, amiről meg akarjuk győzni. H a egészséges érzéke, ízlése van, úgyis meg kell róla győződnie. Ennek a gyakorlati oktatásnak többféle módja lehet. Sokat tehetnek az iparművészeti iskolák nyilvános tanfolyamai, de természetesen csak azokra vonatkozólag, akik már
önmaguktól is érdeklődnek. D e példanak okáért a kiállításokon mindenkinek a szeme elé lehet vinni az anyagot, valamint az ipari előállítás módját Is és bizonyos, hogy nagy érdeklődést fog kelteni. A z idegen munkába, mint egy ismeretlen világba való bepillantás mindig izgató s ha egy szőnyeges munkásnak, aki a körúti kirakatokban keleti szőnyegeken dolgozik, állandóan nagy tömeg bámulója van, el lehet képzelni, milyen érdeklődés venne körül egy műhelyt, amely valamelyik nagyobb iparművészeti kiállításon bemutatná az anyag megmunkálását. H a a közönség ilyenképpen szemügyre vehetné a tárgyak előllításának menetét, akkor azonnal tisztában lenne azokkal a fogalmakkal, amelyeket most n e m ért s éppen azért nem követ. Kétségtelenül ez a helyes módja a felnőtt publikum nevelésének ; a jövő generációra nézve azonban alaposabb és erősebb eszközök is állanak rendelkezésre. Egyszerűen be kellene hozni az alsó és középiskolákban az Ipari műhelyek és gyárak rendszeres látogatását. A gyermekek látogassanak meg időről időre egy-egy telepet s ott megfelelő teoretikus m a gyarázat után szerezzenek maguknak praktikus betekintést a technikába. A gyermek érdeklődése a technikai dolgok iránt igen nagy s egészen' bizonyos,'hogy ennek a szemléltető módszernek meglenne a maga üdvös hatása. A gyermekekből megértő, öntudatos, Intelligens publikum nevelődne, amely sokkal élénkebben és könnyebben megértené a művészet hívó szavát, mint a mostani és nem állana értelmetlenül a modern haladás követelményei előtt.
l y r i N I S Z T E R I K Ö S Z Ö N E T . A vallás- és közoktatásügyí m . kír. miniszter köszönetét fejezte kí Glück Frigyesnek, az ismert kiváló műbarátnak és filantrópnak azért, hogy harminc évre terjedő gyűjtőmunkájának pompás eredményét alkotó nagyérdekű és értékű evőeszfcözgyü j teményét az Orsz. M . Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta. Glück Frigyesnek ez a második nagyobbszabású ajándéka, amellyel Iparművészeti múzeumunkat gyarapítja. A z első, egy sok kiváló példányból álló kulcsgyüjtemény, amely a múzeum I. emeletén látható, és egyike a maga nemében legtökéletesb ilyen kollekcióknak.
M
E G E R Ő S Í T É S , A vallás- és közoktatásügyi m . kir. miniszter Pay'r Hugóné, dr. Elefánt Olga orsz. m . iparművészeti múzeumi II. oszt. segédőrt ez állásában végleg megerősítette. TNDUS GYŰJTEMÉNY AZ IPARMŰVÉSZETI M Ú Z E U M B A N . Schweiger Imre, Indiában élő hazánkfia érdekes, régi indus műtárgyak sorozatával gazdagította az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményeit. Schweiger Imre a sok ízléssel és szaktudással válogatott műtárgyakat indiai utazása közben
223 gyűjtötte össze. A z ajándékozott műtárgyak között kő-, fa-, elefántcsontfaragványok, finoman miniáit kódexek, ezüsttel berakott, úgynevezett bíbri-tárgyak, bronz buddhaszobrok és egyéb egyházi bronzfelszerelések találtatnak. A tárgyak hét szekrényben a múzeum nagy üveges csarnokában vannak kiállítva és a múzeum megnyitási napjain díjtalanul tekinthetők meg. T ^ - Ö N Y V T Á R N Y I T Á S . A z Országos Magyar Ipar^ művészeti Múzeum és Iskola Könyvtára f. évi szeptember hó J5-én nyílik meg a közönség számára. A könyvtár hétköznapokon hétfő d. e. és szombat este kivételével d. e. JO—J2-ig és este 7—9-íg ; vasárnap és ünnepnapokon JO—12-ig áll a közönség rendelkezésére. Bejárat nappal : Üllőí-út 33. és este : Kinizsy-utca 31. sz. alatt. A művészetek iránt komolyan érdeklődő közönség ebben az egyedüli iparművészeti könyvtárunkban gazdag anyagot talál az iparművészet minden szakából (építészet, szobrászat, festészet, ornamentika, grafika, textil, agyagípar, üveg, bútoripar, könyvkötészet, bőrmunka, ötvösség, ékszerészet), mihez hozzájárulnak kiegészítésképen a hazai és külföldi szakfolyóiratok, harmincezer darabot meghaladó fényképgyüjtemény, plakát- és negativa-gyüjtemény. A kutatóknak a könyvtári tisztviselők mindenkor szívesen segédkezet nyújtanak és tanáccsal szolgálnak a könyv kiválasztásában. A könyvtár használata ! beiratkozás, ruhatár stb. díjtalan. A beiratkozás minden évben (szept.-jún.) kötelező. Felhívjuk ezúton ís a közönség figyelmét a könyvtárral kapcsolatos n y i l v á n o s r a j z t e r e m r e , amely mindennap (szombat és vasárnap kivételével) este 7-9-ig látogatható heti J koronás jeggyel, ahol két iparművészeti tervező és egy textilművészet! szaktaaítóno áll díjtalanul a közönség rendelkezésére. Ugyanott az Iparművészet! Társulat pályadíjjal jutalmazott gazdag eredeti tervezetgyüjteményét ís igénybe vehetik a látogatók. A tervezők és a szaktanítónő iparosok, rajzolók, megrendelők, dilettánsok és bármely jelentkező számára segítséggel szolgálnak a tervek készítésénél és a kivitel módjának megbeszélésénél. A nyilvános rajzterem szakerőí kijavítják az eléjük nyújtott szerkezetiés díszítő-rajzokat, elkezdik v a g y befejezik a terveket, hozzásegítenek a részletrajzokhoz s amennyiben idejük engedi, egészen új tervezeteket is készítenek a látogatók felkérésére minden külön honorálás nélkül. A nyilvános rajzterem októbertől júniusig használható. A látogatók a saját szükségükre szóló papir-, rajzszer- és festékkel maguk látják el magukat. ( A rajzterem : I X . , Kinizsy-utca 3J. I. emelet.) A mult Iskolai évben 548-an váltottak állandó látogatásra jogosító igazolványt. A látogatók foglalkozásra nézve a következőképen oszlottak m e g : Iparművészettel egyetemesen foglalkozó látogatók : műszaki és iparművészeti rajzoló (23), mérnök (9), tanár (5), tanítónő (4), író (4). Iparművészettel szakszerűen foglalkozó növendékek! iparművészeti iskolai növendék (J38), más ipariskolai tanuló (49), műegyetemi hallgató (20), országos képzőművészeti főiskolai növendék (20). Építészettel foglalkozók: építész (19). Szobrászattal foglalkozók: szobrászművész (14).
Festészettel és dekoratív festészettel foglalkozók : festőművész (17), szobafestő (10), címfestő (8), címerfestő (J). Grafikus és sokszorosító művészettel foglalkozók : nyomdász (7), cinfcografus (1). Textiliparral foglalkozók : női szabó (2), kárpitos (1). Faiparral foglalkozók : asztalos (14), esztergályos (1). Könyvkötészettel és bőrmunkával foglalkozók : könyvkötő (1). Nemes és más fémekkel foglalkozók: ötvös (2), rézöntő (í), bronzműves (2), lakatos (6), bádogos (í). Foglalkozásra nézve nem iparművészeti szakkal foglalkozó látogatók : ügyvéd (2), orvos (3), g y ó g y szerész (4), hivatalnok (45), katona (J), színésznövendék (3), kőműves (J), fodrász (í), elektrotechnikus (2), kereskedő (7), műkertész (í), magánzó (JO). Egyetemi hallgatók és egyéb fő- és középiskolai tanulók : joghallgató (J2), bölcsészethallgató (9), orvostanhallgató (J5), állatorvostanhallgató (J), kereskedelmi iskolai növendék (J7), zeneakadémiai növendék (J), gimnáziumi tanuló (23), reáliskolai tanuló (8), polgári iskolai tanuló (2). A látogatók száma az J9JJ/J2. évben 790J. A rajzterembe J07-en váltottak jegyet. Ezek közt volt 9 hivatalnok, 47 középiskolai tanuló, 4 ipariskolai tanuló, J tanárjelölt, J3 festő, 7 szobrász, J építész, 7 asztalos, 9 lakatos, 4 clnkografus, J női szabó és 4 magánzó. Ezek 8J3 esetben nyertek útbaigazítást. A D O U C E T - F É L E G Y Ű J T E M É N Y AUKCIÓJA. A francia művásár lefolyt esztendeje június első hetében egy hatalmas csattanóval végződött, amely örökre emlékezetes fog maradni az aukciók történetében. Ekkor került ugyanis árverésre Jacques Doucetnek, aki a polgári életben Páris leghíresebb és természetesen leggazdagabb női szabócég tulajdonosainak egyike, páratlan műgyüjteménye. Az árverés körülményei igen tanulságosak és felette jellemzők úgy a műtárgyak iránti lelkesedés növekedése, valamint az ízlés, a művészeti divat jellege szempontjából. A Doucetgyüjtemény a XVIII. század francia művészetének ritka értékes dokumentumait foglalta magában : képeket, rajzokat, szobrokat és gyönyörű iparművészeti tárgyakat. Kétségtelen, hogy a műtárgyak abszolút anyagi becse igen nagy volt, de az árak, amelyeket azokért az aukción fizettek, nagyon sokkal meghaladják a reális értéket. Ezek az árak, miként majd látni fogjuk, egyszerűen hihetetlenek és világosan bizonyítják, hogy a gyűjtemény vásárlóit nem egyedül a a tényleges, biztos esztétikai érték, hanem a divat vezette, amely most Franciaországban, úgy látszik, teljes erejével a Lajosok kora, a XVIII. század felé hajlik. Ez a kor bizonyára igen magas művészi nívón állott s nem kell bővebben kifejtenünk, hogy a régence, valamint X V . és X V I . Lajos uralkodásának ideje, a Versailles! udvar költségre nem tekintő pompája, az ízlés biztos kífinomodottsága és a művészi alkotás nyugodt biztonsága pazar fejlődéshez juttatta úgy a grand art, mint különösen és talán elsősorban az iparművészetet. Mindamellett a lelkesedés, az enthusíasmus, amellyel a francia közönség ennek a kornak műtárgyait fogadta, nyilván nemcsak esztétikai, hanem jórészben politikai okokra vezethető vissza. A francia sovinizmus és a köztársaságnak egyre
N&Zeílis űgyeK
224 Textilipar
gyarapodó royalista ellenzéke, a bourgeoisie megunt uralma alatt a francia dicsőség legfényesebb napjai után való vágyódás, Franciaország hajdani elsőségének a mai sülyedő állapottal való összehasonlítása játszanak itt közre. É s ez természetes is 1 Franciaország sohasem volt olyan n a g y , mint ebben az időben és soha nem tartotta az egész világot o l y a n erősen a m a g a szellemi, kulturális és különösen művészi behatása alatt. A forradalom, a m e l y ezt a csodálatosan artisztikus világot feldúlta, a napoleoni idők, amelyek Franciaországot ismét a történelem élére állították, bizonyára nevezetesek voltak a politikai és gazdasági fejlődés szempontjából, de a feltétlen szellemi elsőség, a francia kulturának mindenekfelett való uralma ehhez a korhoz fűződik. S í g y n e m lehet csodálni, h o g y a franciák, akiknek az újabb időben sok szellemi pozícióból kellett visszavonulnlok, rajongó szeretettel fordulnak a reájuk o l y nevezetes kor felé, becsben tartják, megőrzik annak emlékeit. V i l á gosan mutatja a francia sovinizmus szerepét az a körülmény, hogy a Doucet-aukció legmagasabb árait franciák fizették s hogy éppen az amerikai versenynyel való szembeszállás szöktette fel azokat. A z egész aukció nagyon m a g á n viseli azt a jelleget, mintha a franciák minden áron m e g akarták volna menteni maguk számára ezeket az emlékeket, amelyek reájuk nézve o l y nagy beccsel bírnak. A festők közül Boucher, Fragonard, Watteau m ű v e i érték el a legnagyobb árakat, rajzaikat átlag 15—20.000 frankért vásárolták meg darabonkint, de a két utóbbinak volt e g y o l y a n vázlata (!), amelyért 71.000 frankot fizettek. A szobrok m é g drágábban keltek el, Houdon-nak e g y egészen kis gyermekportréját 450.000 frankért vették meg. O l y a n úr, a m e l y talán m é g n e m fordult elő a művásár történetében. Clodion 3 0 — 4 0 centiméter magas terrakottái J 10.000—205.000 frank között váltakoztak. A gyűjtem é n y g y ö n y ö r ű szép iparművészeti anyaga is hihetetlen árakon kelt el, igaz, hogy a francia művészet legklasszikusabb alkotásait foglalta magában. Különösen a bútorok, szinte a n a g y francia bútorművesség reprezentatív darabjainak mondhatók. D e m e g ís fizették őket alaposan. Két Chantillyből való porcellán szobrocskáért 43.000 frankot fizettek; két kínai porcellánváza a Kang-Hi-korszakból, 75 c m . magas, a régencekorabeli bronzfoglalattal 100.000 frankért kelt el, két másik 52.000 frankért. Óriási összegeket fizettek a bronzokért is és különös n a g y árakat értek el a bútorok. E g y aranyozott faragott Louis X V . karosszék ára 33.500 fr. volt, e g y másiké 20.050, egy régence-stílusú kanapé 18.500, egy kis chaise-longe 22.000, e g y faragott fa-kanapé X V . Lajos korából 36.500. A kárpitosbútorok ára pedig egyenesen hallatlan. E g y bizonyos M . Wildenstein 350.000 frankot fizetett e g y X V I . Lajos korabeli szalónért, a m e l y gobelinnel volt kárpitozva és ismét M . Hoentschel 225.000 frankért vásárolt m e g hat drb Louis X V . karosszéket. Nevezetesek még a következő á r a k : e g y X V I I L századbeli bronz-asztal 90.000 fr., régence íróasztal 80.100 fr., kis, X V I . Lajos korabeli íróasztal 74.000, kerek íróasztal ugyanebből a korból 90.000 fr., egy marquettirozott olvasó-guerídon színes fából 60.500 fr. Még sokáig folytathatnók ezeknek a hatalmas összegeknek a felsorolását, amelyek bizonyságot tesznek arról a rajongásról, amellyel a franciák
a Lajosok kora iránt viseltetnek, de amelyek bizonyságot tesznek a bútorok elsőrangú kvalitásairól. A z egész aukció egyébként 13,884.460 frankot jövedelmezett ; ez a legnagyobb összeg, amelyet valaha művészeti aukción elértek. Ez a hatalmas s u m m a a különböző fajta műtárgyak között a következőképpen oszlott m e g : vázlatok és pasztellek 3,312.600, festmények és szobrok 6,644.500, porcellánok, állványok, ülőbútorok 1,433.770; bronzok, szőnyegek, kárpitozott bútorok 2,493.590 frank.
^ÏEXni; h IPARK
É R E L E M O L V A S Ó I N K H O Z . A m a g y a r szövésművészet érdekében intézünk néhány szót olvasóinkhoz. A m i t Svédországban a társadalom odaadó támogatásával néhány lelkes nő már régen megcsinált, azt nekünk ís m e g kell csinálnunk. Össze keli gyűjtenünk m é g m e g l e v ő régi m a g y a r szövési technikáinkat — és össze kell gyűjtenünk elsősorban azokat az i m m á r feledésbe m e n ő eljárásokat, amellyel a nép a szövéshez való fonalait megfestette. Bizonyára festenek m é g itt-ott az országban — magukszedte virággal, gyökérrel, fahéjjal szövéshez való fonalat — v a g y , ha el is hagyták volna, élnek m é g öreg emberek, akik ezt az eljárást gyakorlatilag ismerik és tudják. Ezeknek az eljárásoknak, melyeknek minden primitívségük ellenére ís nagy m ű v é s z i értékük v a n , az összegyűjtéséhez kérjük m i olvasóink segítő kezét. Kérünk mindenkit, aki a maga vidékén v a l a m i ilyen fonalfestő eljárásról tud, jegyezze fel az egész eljárást pontosan, esetleg mellékeljen hozzá a megfestett fonalból ,egy kis mintát, — s küldje el szíves értesítését Gödöllőre, a gödöllői szövőiskola címére, a m e l y minden értesítést a legnagyobb köszönettel vesz. Minden, a m a g y a r iparművészet ügyét szívén viselő tagtársunkhoz intézi ezt az őszinte kérelmet KŐRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁR, a gödöllői szövőískola vezetője.
H E L B I N G F. ÉS MUHITS S.
225
V,
Szemelvényeit az iparművészeti isKola munKáiból
i - / I JA" t. à f v x
U
i V
- I
• •.
u J u u
ïï
M® r *
u !
u
w
îX
g
. ...f'I
LE ANYSZOBABA VALO FÉSÜLKÖDŐ-ASZTALKA.
SPIEGEL
192.
BARATH
IMRE.
ISTVÁN.
FIÓKOS í 9 í. LEÁNYSZOBABÚTOR.
SPIEGEL IMRE.
190—192. B Ú T O R T E R V E Z É S . TRAVAUX
Magyar Iparművészet.
D'ÉLÈVES
ÜVEGSZEKRÉNY. ( T A N Á R î GYÖRGYI
DE
L'ÉCOLE
ROY.
DES
ARTS
DÉNES.)
DÉCORATIFS.
4
226 Szemelvényeit az iparművészeti isKola munKáiból
EBEDLOBUTOROK. í93
Í94.
JEDDY
í94. BÚTORTERVEZÉS.
TRAVAUX
D'ÉLÈVES
SÁNDOR,
( T A N Á R : GYÖRGYI D É N E S . )
DE
L'ÉCOLE
ROY.
DES
ARTS
DÉCORATIFS.
227 Szemelvényeit az iparművészeti isKola munKáiból
NAGY CSARNOKBA VALÓ KÖNYVSZEKRÉNY.
>95.
TRAVAUX D ' É L È V E S DE L'ÉCOLE ROY. DES A R T S
BARATH
ISTVÁN.
DÉCORATIFS.
2*
228 SzemelvényeK az iparművészeti isKola munKáiból
197.
198.
J&f
SZALLODA V Á R Ó T E R M E ÉS IROSZOBA. 197—199. K É P E S Í T Ő P Á L Y Á Z A T I
TRAVAUX
mm
199.
JEDDY
MUNKÁK.
D'ÉLÈVES
DE
L'ÉCOLE
gSKggM
ROY.
DES
ARTS
DÉCORATIFS.
SÁNDOR.
229 Szemelvényeit az iparművészeti isKola munKáiból
200.
SZALLODA
201.
VÁRÓTERME.
200-201. KÉPESÍTŐ PÁLYÁZATI
SPIEGEL
BARATH
MUNKÁK.
TRAVAUX D'ÉLÈVES DE L'ÉCOLE ROY. D 3 S A R T S
DÉCORATIFS.
IMRE.
ISTVÁN.
203. 203. ZOMÁNCOZÓ- ÉS É K S Z E R O S Z T Á L Y I—III. É V .
TRAVAUX
D'ÉLÈVES
DE
L'ÉCOLE
( T A N Á R : HIBJÁN S.)
ROY.
DES
ARTS
DÉCORATIFS.
231 Szemelvényeit az iparművészeti isKola munKáiból
205. 204.—205. P A R N A K . TEXTILMUVESZETI S Z A K O S Z T Á L Y . I. É V F .
TRAVAUX
D'ÉLÈVES
( T A N Á R : MIHALIK GY.)
DE
L'ÉCOLE
ROY.
DES
ARTS
DÉCORATIFS.
232 Szemelvények az iparművészeti isKola munKáiból
KOROSFOI KRIESCH ALADAR i
CSIPKERÓZSA,
20 é .
206. K É S Z Ü L T A Z I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A GÖDÖLLŐI SZŐNYEG- É S GOBELIN-SZÖVŐ MŰHELY É B E N ,
TRAVAUX
D'ÉLÈVES
DE
L'ÉCOLE
( V E Z E T Ő : K. KRIESCH
ROY. DES
ARTS DÉCORATIFS.
GOBELIN.
ALADÁR.)
