Jézus példázatai Lukács evangéliuma alapján Bibliaismereti vetélkedő - HADAD 2015. november 7.
1. Új bor, új tömlő (Lukács evangéliuma 5,36-39) 36. És egy példázatot is mondott nekik: Senki sem hasít ki foltot új ruhából régi ruhára, hiszen akkor az újat is elszakítja, és a régihez sem illik az újból való folt. 37. És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. 38. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni. 39. És senki, aki óbort iszik, nem kíván újat, mert azt mondja: jobb az ó.
2. A szálka és gerenda (Lukács evangéliuma 6,39-42) 39. Példabeszédet is mondott nekik: Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mindketten a gödörbe? 40. Nem feljebb való a tanítvány a mesterénél, de aki tökéletesen felkészül, olyan lesz, mint a mestere. 41. Miért látod meg a szálkát a te atyádfiának a szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? 42. Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből, holott te még a szemedben levő gerendát sem látod? Te képmutató, vesd ki először a gerendát a saját szemedből, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát a te atyádfiának szeméből!
3. A bolond és a bölcs (Lukács evangéliuma 6,47-49) 47. Aki hozzám jön, hallgatja a beszédemet, és aszerint cselekszik, megmondom nektek, mihez hasonló. 48. Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte az alapokat. Amikor aztán jött az árvíz, beleütközött a folyam árja abba a házba, de meg sem mozdíthatta, mert kősziklára épült. 49. Aki pedig hallgatja, de nem cselekszik aszerint, hasonló ahhoz az emberhez, aki alapok nélkül, csak a földre építette házát, és amikor jött az ár, azonnal összeomlott a ház, és teljesen elpusztult.
4. A magvető (Lukács evangéliuma 8,5-15) 5. Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, vagy az égi madarak megették. 6. Némelyik kősziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. 7. Némelyik a tövis közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedve megfojtották. 8. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott. Miután ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja meg! 9. Tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a példázat. 10. Ő pedig azt mondta nekik: Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkait értsétek, a többieknek példázatokban szólok, hogy látva ne lássanak, és hallva ne értsenek. 11. Ez a példázat értelme: A mag az Isten beszéde. 12. Az útfélen valók azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. 13. A kősziklára hullottak azok, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nincs gyökerük: egy ideig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak. 14. A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt. 15. Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek.
5. Az irgalmas samaritánus (Lukács evangéliuma 10,25-37) 25. Egy alkalommal egy törvénytudó felállt, hogy kísértse, és azt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26. Ő pedig azt mondta neki: Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod? 27. Az így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat. 28. Ő pedig azt mondta neki: Helyesen feleltél. Ezt cselekedd, és élsz. 29. Az pedig, igazolni akarva magát, azt kérdezte Jézustól: De ki az én felebarátom? 30. Jézus így válaszolt: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, összeverték, majd félholtan otthagyták, és elmentek. 31. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amint meglátta, elkerülte. 32. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta, ő is elkerülte. 33. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta. 34. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat, majd feltette saját állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte. 35. Másnap pedig két dénárt vett elő, odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gondot, és amit ezen felül ráköltesz, megadom neked, amikor visszatérek. 36. E három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett? 37. Az pedig azt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj!
6. A lámpás (Lukács evangéliuma 11,33-36) 33. Senki sem gyújt lámpát azért, hogy egy eldugott helyre vagy a véka alá tegye, hanem a lámpatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 34. A test lámpása a szem: ha a szemed tiszta, egész tested is világos lesz, ha pedig a szemed gonosz, a tested is sötét. 35. Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! 36. Azért ha a te egész tested világos, és nincs benne semmi sötétség, olyan fényes lesz az egész, mint amikor a lámpa megvilágosít téged fényével.
7. A bolond gazdag (Lukács evangéliuma 12,16-21) 16. És mondott nekik egy példázatot: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, 17. azért magában így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18. És azt mondta: Ezt teszem: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek, és azokba takarítom be minden gabonámat és javaimat, 19. és ezt mondom a lelkemnek: „Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve. Helyezd magadat kényelembe, egyél, igyál, vigadozzál!” 20. Isten pedig azt mondta neki: „Bolond, ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, amiket azért magadnak készítettél, kiéi lesznek?” 21. Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.
8. Jézus visszajövetele (Lukács evangéliuma 12,35-40) 35. Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva, 36. azokhoz hasonlóan, akik urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. 37. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megjön, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezve magát asztalhoz ülteti őket, hozzájuk megy, és felszolgál nekik. 38. És ha a második vagy harmadik őrváltáskor jön is meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! 39. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy betörjön a házába. 40. Ti azért legyetek készek, mert amely órában nem gondolnátok, akkor jön el az Emberfia.
9. A hű és bölcs sáfár (Lukács evangéliuma 12,41-48) 41. Péter pedig megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek? 42. Az Úr így válaszolt: Kicsoda hát a hű és a bölcs sáfár, akit az úr gondviselővé tett a házanépe fölött, hogy idejében kiadja nekik élelmüket? 43. Boldog az a szolga, akit megérkezésekor ura ilyen munkában talál! 44. Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona felett gondviselővé teszi. 45. Ha pedig az a szolga így szólna a szívében: „Halogatja még az uram a hazajövetelt”, és verné a szolgákat és szolgálóleányokat, és kezdene enni és inni és részegeskedni: 46. megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. 47. Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg, 48. azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.
10. A terméketlen fügefa (Lukács evangéliuma 13,6-9) 6. És ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált. 7. Azt mondta a vincellérnek: Íme, harmadik éve már, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok. Vágd ki azért, miért is foglalná a földet hiába! 8. Az pedig így válaszolt: Uram, hagyj békét neki még ebben az évben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom, 9. hátha terem jövőre, ha pedig mégsem, akkor majd kivágod.
11. A mustármag (Lukács evangéliuma 13,18-19) 18. Jézus pedig azt mondta: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? 19. Hasonló a mustármaghoz, amelyet elővett az ember, és elvetette a kertjében. Az pedig felnevelkedett, fává lett, és az égi madarak fészket raktak az ágain.
12. A kovász (Lukács evangéliuma 13,20-21) 20. Majd így folytatta: Mihez hasonlítsam az Isten országát? 21. Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.
13. Alázatosság (Lukács evangéliuma 14,7-11) 7. Amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket, egy példázatot mondott a meghívottaknak. 8. Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott, 9. és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni. 10. Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled. 11. Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
14. A nagy vacsora (Lukács evangéliuma 14,16-24) 16. Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott, 17. és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész! 18. De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem! 19. A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem! 20. Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. 21. Viszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide! 22. És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely. 23. Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam. 24. Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
15. Az elveszett juh (Lukács evangéliuma 15,1-7) 1. A vámszedők és a bűnösök mind igyekeztek Jézushoz, hogy hallgathassák. 2. A farizeusok és az írástudók pedig zúgolódtak, és azt mondták: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. 3. Erre ezt a példázatot mondta nekik: 4. Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja? 5. És ha megtalálta, örömmel felveszi a vállára, 6. és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat! 7. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
16. Az elveszett drachma (Lukács evangéliuma 15,8-10) 8. Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van, és egy drahmát elveszít, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9. És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elveszítettem! 10. Mondom nektek, ilyen örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
17. A tékozló fiúk (Lukács evangéliuma 15,11-32) 11. Majd pedig ezt mondta: Egy embernek volt két fia, 12. és az ifjabbik azt mondta az apjának: Apám, add ki a vagyonból a rám eső részt! Ő pedig megosztotta köztük a vagyont. 13. Nem sokkal azután a kisebbik fiú összeszedte mindenét, messze vidékre költözött, és ott eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet élt. 14. Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15. Akkor elment, elszegődött annak a vidéknek az egyik polgárához, és az elküldte őt a mezejére disznókat legeltetni. 16. És a fiú szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amelyet a disznók ettek, de senki sem adott neki. 17. Ekkor aztán magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok. 18. Felkerekedek azért, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, 19. és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz; tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy. 20. Felkerekedett, és elment apjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az apja, és megesett a szíve rajta. Odafutott, nyakába borult, és megcsókolta. 21. Fia pedig azt mondta neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22. Az apja pedig azt mondta a szolgáinak: Ide hamar a legszebb ruhát, adjátok fel rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára! 23. Hozzátok a hízott borjút, vágjátok le, együnk most és vigadozzunk, 24. mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. 25. A nagyobbik fia pedig a mezőn volt, és amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26. Előszólított egy szolgát, és megtudakolta tőle, mi folyik itt. 27. Ő pedig azt mondta neki: Az öcséd jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, merthogy egészségben kapta őt vissza. 28. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Az apja azért kiment, és kérlelte őt. 29. Ő pedig felelve azt mondta apjának: Íme, mennyi esztendeje szolgálok neked, parancsodat soha meg nem szegtem, és nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy a barátaimmal vigadjak. 30. Amikor pedig ez a fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a vagyonodat, levágattad neki a hizlalt borjút. 31. Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd. 32. Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.
18. A hamis sáfár (Lukács evangéliuma 16,1-8) 1. Majd azt mondta tanítványainak: Volt egy gazdag ember, és volt annak egy sáfára, akit bevádoltak nála, hogy eltékozolja vagyonát. 2. Előhívatta azért, és azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert különben nem lehetsz tovább sáfár! 3. A sáfár azt mondta magában: Mitévő legyek, ha az uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4. Tudom, mit tegyek, hogy amikor sáfárságomtól megfosztanak, befogadjanak engem a házaikba. 5. És magához hívatta urának minden egyes adósát, és azt mondta az elsőnek: Mennyivel tartozol az uramnak? 6. Az pedig így felelt: Száz korsó olajjal. És azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le, és írj hamar ötvenet! 7. Azután azt mondta a másiknak: Te mennyivel tartozol? Az pedig így felelt: Száz kórus búzával. És azt mondta annak: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! 8. És dicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében eszesebbek a világosság fiainál.
19. A gazdag és Lázár (Lukács evangéliuma 16,19-31) 19. Volt pedig egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és mindennap nagy lakomát szerzett. 20. És volt egy Lázár nevű koldus, aki fekélyekkel tele ott feküdt a kapuja előtt, 21. és szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal, de csak a kutyák jöttek, hogy nyalják sebeit. 22. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23. És amint a pokolban kínok között fölemelte szemeit, látta távolról Ábrahámot és Lázárt annak kebelén. 24. Akkor így kiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa ujjának hegyét a vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban! 25. Ábrahám pedig azt mondta: Fiam, emlékezz rá, hogy a jókat te megkaptad az életedben, hasonlóképpen Lázár is a rosszakat, neki most vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz. 26. Mindezeken felül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, úgyhogy akik át akarnának is menni innen hozzátok, nem mehetnek, sem azok onnan hozzánk át nem jöhetnek. 27. Erre így szólt: Kérlek azért, Atyám, hogy akkor küldd el őt az apám házához, 28. mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyságot, nehogy ők is e gyötrelem helyére jussanak. 29. Azt mondta neki Ábrahám: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassák azokat! 30. Az pedig így szólt: Nem úgy, atyám, Ábrahám, mert ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek. 31. Ő pedig azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.
20. A kitartó imádság (Lukács evangéliuma 18,1-8) 1. Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni. 2. Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte. 3. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4. A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5. de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem. 6. Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró? 7. Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjelnappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket? 8. Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön? 21. A farizeus és a vámszedő (Lukács evangéliuma 18,9-14) 9. Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta: 10. Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is. 12. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem. 13. A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
22. Ki üdvözülhet? (Lukács evangéliuma 18,18-27) 18. Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem? 19. Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. 20. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat! 21. Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. 22. Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, kövess engem! 23. Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt. 24. Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába! 25. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26. Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor? 27. Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
23. A mínák (Lukács evangéliuma 19,11-28) 11. Miközben ezeket hallgatták, még egy példázatot is mondott, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12. Azt mondta: Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. 13. Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta: Kereskedjetek vele, amíg megjövök! 14. Alattvalói pedig gyűlölték őt. Követséget küldtek utána, és ezt mondták: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk. 15. Amikor aztán a királyság megszerzése után visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16. Eljött tehát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert. 17. Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon. 18. És jött a második, és azt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert. 19. Ehhez is így szólt: Neked is legyen hatalmad öt városon. 20. És jött egy másik, aki így szólt: Uram, itt van a minád, amelyet egy kendőbe rejtve őriztem, 21. mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, és elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél. 22. Erre azt mondta neki: Saját szavaid alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem. 23. Miért nem adtad a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza? 24. És azt mondta az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van. 25. És azt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 26. Ő pedig így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle. 27. Ezenfelül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! 28. Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.
24. A gonosz szőlőmunkások (Lukács evangéliuma 20,9-16) 9. Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott. 10. És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el. 11. Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték. 12. Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták. 13. Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik. 14. De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség! 15. Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura? 16. Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!
25. A szegény özvegy két fillérje (Lukács evangélium 21,1-4) 1. Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok az ajándékaikat a perselybe. 2. Látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért vetett bele. 3. Ekkor így szólt: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott, 4. mert mindezek a fölöslegükből adták az ajándékot, ő azonban szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaadta.
26. A fügefa (Lukács evangéliuma 21,29-36) 29. Mondott nekik egy példázatot: Nézzétek meg a fügefát és a többi fákat! 30. Amikor látjátok, hogy lombosodik, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. 31. Ugyanúgy ti is, amikor látjátok, hogy ezek bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32. Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 33. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. 34. De vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék a szívetek tobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, hogy váratlanul ne érjen benneteket az a nap, 35. amely mint egy csapda, úgy lep meg mindenkit, aki az egész föld színén lakik. 36. Legyetek éberek, és imádkozzatok minden időben, hogy el tudjátok kerülni mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt!
MEGJEGYZÉS: -
A bibliai versek a Revideált Károli Biblia 2011-es kiadása alapján lettek bemásolva. Online elérési útvonal: http://online-biblia.ro/forditasokrol#REV
