Jelentkezési lap
………………………………………………….
Név Lakcím:
………………………………………………………………………
Iskola:
………………………………………………………………………
Osztály:
………………………………………………………………………
Email cím: ……………………………………………………………………… Telefonszám:………………………………………………………………………
1. Feladat Mikor mi történt? Rakd időrendi sorrendbe az eseményeket! A fejezetek sorrendjét is vedd figyelembe!
…….. a.
Az államtanács előtt Aterpater beszélni akar a királynővel
…….. b.
Hiló, az aranymadár, Lala kérésére barátkozik a kislánnyal.
…….. c.
Vihar tör ki az Író öblében.
…….. d.
Aterpater megvizsgálja Lalát.
…….. e.
Lala elszökik otthonról a kapun túlra.
…….. f.
A királyfi és a kapitány hazatérnek
…….. g. Botrány az államtanácson. Lala letelepedési engedélyt kér Beáta és Péter számára. …….. h.
A vezető tündéreket Aterpater eljegyzési vacsorára hívja.
…….. i.
Írisz a királyfi után küldi Amalfi kapitányt.
…….. j.
Aterpater megtudja a jogar eltűnését.
…….. k.
Aterpater feleségül kéri a királynőt.
…….. l.
A varázsló a fiával zsarolja a királynőt.
…….. m. Lala és Amalfi az Író öblében emberekkel találkozik. …….. n.
A Kis Gigi kihirdeti Amalfi és Írisz eljegyzését.
…….. o.
Beáta megtalálja a királynő jogarát
…….. p.
A Kis Gigit száműzik, Amalfit pedig áthelyezik a fekete határhoz.
2. Feladat Párosító Összekeveredtek a meserészletek. Írd a fejezet címe mellé a hozzá tartozó részletek számát! (Minden fejezethez 2-2 részlet tartozik!) Egy jogar meg egy királyfi
_______
Házassági ajánlat, de hiába
________
Csill. A fekete kutya. Lala a parton ________ Emberek
_________
Államtanács, némi botránnyal
________
„Árva gyerek…”
_________
Aterpater jóságos. A kis Gigi igazsága
________
A néma hal. Aterpater nem jóságos
________
A végzetes vacsora
_________
1. „Milyen szép, milyen nyugalmas! – enyhült valamicskét Amalfi nyugtalansága. – Milyen semmihez nem hasonlítható ez a vidék a hegyfal előtt, az öbölnél, amelyet az Író öblének neveznek az emberek és a tündérek. Tündérország szomszédsága teheti, hogy itt olyan különös a növényzet, hogy a szirtek nem kopárok, a sziklás talaj teli cserjével, füge nő, leander, citrom a parton, s csak úgy illatozik a vadmirtusz meg az olajfa. Milyen csalódottan szoktak elmenni innen a turisták, amikor meggyőződnek róla, hogy a talaj vulkanikus errefelé, nem alkalmas építkezésre.”
2. ” A tündérkirálynő rosszul aludt mostanában. Ez nem volt jellemző a tündérekre: Tündérország lakói jó alvók voltak, s Írisz királynő se különbözött népétől, csak az utóbbi időben voltak nyugtalanabbak az éjszakái, amióta a fiával annyi baj volt. Lala, a királyfi, minél inkább nőtt, annál több gondot okozott anyjának és nevelőjének. „
3.
” A királynő senkit se fogadott aznap délután, még Lalát sem engedte be magához. Ez szokatlan jelenség volt, mert Írisznek mindig mindenki előtt nyitva állt az ajtaja; Meccs nem is értette, mért húzódik el a látogatók elől éppen ilyen nevezetes napon. Lala, aki boldog volt, hogy túlesett a vizsgálaton, s bár a jogarügy kiderült, láthatólag nem nyaggatják miatta, jövendő apjával töltötte az órákat. Amalfi szolgálatban volt, Lala örökké ott sertepertélt körötte, nem tudott betelni vele, hogy Amalfi ezentúl hozzájuk tartozik. „
4.
„Aterpater mindig olyan volt, amilyennek akarta magát, ő volt az egyetlen Tündérországban, aki konvertor nélkül is bármikor bármivé át tudott változni. Ma reggel gyönyörű dalia képében jelent meg, fövenyszőke haja volt, eredetileg piros szemét ábrándos pillantású kékre festette, karcsú volt, izmos, sudár, s nem látszott többnek huszonöt esztendősnél, pedig Írisz tudta, jóval elmúlt kétszázezer éves, s ha nem manikűröztet rendesen, még a körmei is őszek.”
5. „– Amalfi kapitány a királynő gárdaezredéből – zihálta a kutya. – A királynővel kell beszélnem négyszemközt és azonnal! – Mért négyszemközt, édes kapitány? – kérdezte Aterpater, aki ki nem állhatta Amalfit, és úgy mosolygott, hogy Citónak csak úgy vert a szívecskéje, és Minó, a törpe is azt érezte, hogy jobb volna otthon lenni a bányában, és válogatni a gyémántokat. – Államtanács van, ez igazán a legbizalmasabb dolgok tanácskozási szerve. Mért négyszemközt? A királynőnek nincsenek előttünk titkai. Vagy vannak, Írisz?”
6. „– Nekem te kellesz, Írisz – mondta Aterpater. – Szeretlek. – Én is nagyra becsüllek, Aterpater, de ez kevés a házassághoz. Ne haragudj, én nem leszek a feleséged soha. – Soha? – kérdezte a varázsló, és nagyon különös módon kérdezte, mert a szó, ahogy kiejtette, kiszállt a palotából, madárrá változott, ott keringett Tündérország felett, olyan nagy hangja lett, mint egy sasnak, egyre csak rikoltozott, és folyton azt kiabálta: „Soha? Soha?” A tündérek nyugtalanok lettek, felbámultak az égre, mert nem szerették az ilyen riasztó jelenségeket.”
7. „Jusztin rávágott az asztalra: – Menj, mert küldelek. Ez rettenetes szó volt, s Jusztinnak, a jog védőjének a kiváltságai közé tartozott, akárcsak a csodaszemüveg. Ha Jusztin küldött valakit, azt hátára kapta a szél, s mire észrevette, ott volt, ahol Jusztin akarta, a szobájában, valami pincében, a Végevan csúcsán vagy egy puszta szigeten. „
8.
„Megint lenézett a partra, hogy jobban lássa, kik sodorták ilyen képtelen helyzetbe. A vöröshajú embergyerek sápadt kislány volt, olyasmi korú, mint Lala, a férfi sem idős. Amalfi úgy találta, nem rút. Beszélgettek, felhangzott minden szavuk. – Gondolod, hogy itt vidámabb leszel egy kicsit? – kérdezte a férfi. A vöröshajú bólintott. – Végigjártam a partot, Bea. A divatos fürdőhelyek csak szomorítottak, még friss a bánatunk, kicsim. Neked az anyád volt meg az apád, nekem a húgom meg a sógorom, akit elvesztettünk, hát hogyne zavarna bennünket a fürdőhelyeken a zenebona. Itt olyan nagy a nyugalom, csak a madarakat hallani. Hallod? „A kislánynak meghaltak a szülei – gondolta Amalfi. – Ez is jól kezdődik! A tündértörvény értelmében a nagykorú tündérnek legelőször boldog embert kell látnia. Micsoda borzasztó véletlen!”
9. ” Ha nem a gyerekéről lett volna szó, a királynő hallgatott volna rá, ám Írisz anya volt, s Amalfi intelme ellenére se tudott másra gondolni, mint amit délelőtt a varázslótól hallott: Lala esetleg beteg, s ha az, meggyógyítható. Azt mondta, elmegy, el kell mennie, mert megígérte, Aterpater híres orvosi szaktekintély, ha valami rendellenességet gyanít Lalában, nyilván igaza lesz. Amalfi nem szólt többet, Lala visszatért, látogatóruha volt rajta, és rendkívül rosszkedvűnek látszott. – A viszontlátásra! – mosolygott Írisz a vőlegényére, s a kertben a kis Gigi, aki közben kialudta magát, nagyot visított örömében, mert megérezte, milyen szépen mosolyognak egymásra a jegyesek.”
10.
„Gól közel hajolt Amalfi füléhez, s mintha valami borzasztó titoktól szeretne szabadulni, azt súgta neki: – Ne ijedj meg, kapitány, de emberré változott. Kisfiúvá. Piros inge van, kék nadrágja, és szandált visel. Szeplős. Amalfi nagyot nyelt. Tündérországban, nagykorúságukig, a tündérgyerekek csak tankönyvből ismerik az embert. Mi ütött ebbe a fiúba, hogy olyan valamivé változik át, amit nem ismer? S miféle galiba keveredhetik abból, ha a véletlen turistát sodor a part mentére. Azt fogják hinni, közönséges kisgyerek, megszólítják. Lett volna inkább mégis róka, béka vagy hangya. Iszonyú!”
11. „Tündér a tündért akkor is látja, ha nonvideort vett be, Lalát is látták a bent egybegyűltek, csak emberszem számára volt láthatatlan. A királyfi belépett, láthatólag még arra sem akart időt pazarolni, hogy visszaváltozzék tündérré, egy kicsit meg kellett hajtania a fejét, mert tízéves emberkisfiú formájában is magasabb volt a többieknél. Csuromvíz volt, haja, nadrágja csepegett, szandálja is csak úgy cuppogott, ahogy lépett. „Ó, a csirkefogó! – gondolta Omikron. – Jól tudja, hogy azt kellett volna mondania: »Szek!« – s nem ázik meg, de nem mondta, pedig felelt belőle. Utál varázsolni.” Lala odalépett az anyja mellé, és azt mondta: – Letelepedési engedélyt kérek egy embercsaládnak az Író öblében. Azt kívánom, hogy Beáta meg a nagybátyja itt lakjanak a kapunk előtt.”
12. „– Szervusz, fiam – köszönt az idegen. – Nem harap a kutyád? „ Akarsz valamit enni? – kérdezte a férfi. – Most készültünk harapni valamit, hajnalban indultunk el a városból, és még nem reggeliztünk. Tarts velünk, öregem. Mi a neved? – Lala – felelte a királyfi, s a határ felé figyelt. Semmi zaj nem hallatszott. Amalfi azóta úton van a futárösvényen. Tudta Omikron könyvéből, mit kell mondania, megköszönte a meghívást, de egy kicsit lámpalázasan lépegetett a partra terített abrosz felé: remélhetőleg nem kényszerítik rá, hogy valami olyat egyék, amit nem szokott, madarat vagy állatot. Lala még soha nem evett emberételt, a tündérek gyümölcsön éltek, harmaton meg vitaminokon. Gyékényabroszról sem étkezett még soha, náluk a pókok szőtték a kelméket.”
13. ” Csend lett, akkora, amekkora még sose volt ebben a palotában. „Értelek – gondolta Írisz, s elcsodálkozott, hogy lehet akkora kétségbeesés egy tündérszívben, mint ami őt elfogta –, ó, mennyire értelek, te alattomos! Most le kell mondanom Amalfiról, száműznöm kell az ártatlan Gigit, azt kell hazudnom, hogy ő hazudott, s hozzád kell mennem feleségül, akitől félek, és akit gyűlölök, különben elárulod az én kisfiamat, és Tűzgagóvá kell lennie.” – Gigi – kezdett el sétálni Aterpater koporsószerű bútorai között –, az álnok Gigi még ma örökre elhagyja Tündérországot. Beszélj Jusztinnal és Omikronnal, világosítsd fel őket, milyen szégyent hozott rád. A kapitányt, aki voltaképpen ártatlan – itt szeme kékje mögül hirtelen előcsapott a piros –, helyezd át valami távoli állomáshelyre, mert itt csak zavarban volna ilyen előzmények után. Mi pedig rövidesen megesküszünk, Írisz, s így aztán szemmel tarthatom a kisfiút, és segíthetek nektek mindenben.”
14. ” Írisz végre kettesben maradt Aterpaterrel. A királynő az ablakhoz lépett, az üvegnek döntötte homlokát, s csak bámult ki a palotakertbe, mintha azt remélné, a mirtuszcserjék virágfelhője elűzi szomorúságát. Aterpater mögéje lépett. A varázsló, ha akarta, szelídebb és jóságosabb tudott lenni mindenkinél. Most ezt akarta. Hangjából, mikor megszólalt, hiányzott a káröröm, a gúny, a harag, a sértődöttség. Aterpater úgy beszélt, mint egy igazi barát. – Bocsáss meg, hogy olyan nehézkes voltam ma – mondta csendesen –, hogy annyit kifogásoltam, ellenkeztem. Csak jóindulat vezetett és az irántad való aggodalom. Elhiszed? A királynő nem válaszolt. – Nem hiszed. Bizalmatlan vagy, pedig nem érdemlem. Nekem nagyobb gondom a fiad, mint képzeled. Éjszakákat töltök azzal, hogy Lala jövőjén töröm a fejem. Ha szigorúnak látszom hozzá, oka van. Féltem. Írisz riadtan fordult vissza. Mért kellene Lalát félteni? – Ugye, azt hiszed, vásott? Nem vásott az, királynő. Tudod, hogy értek az orvostudományhoz is. Szerintem a te fiad beteg.”
15.
„Amalfi éppúgy szeret engem, mint én őt – gondolta Írisz –, csak nem mer szólni, s ha én meg nem kérem a kezét a Narancsok ünnepén, agglegény marad.” Megriadt, úgy érezte, Lalát rövidíti meg ezekkel a gondolatokkal, Lalát, aki talán veszélyben van. – Add át a szolgálatot valakinek, kapitány – mondta Amalfinak –, ma különleges megbízást kapsz, elhagyod az országot. Amalfi meghajolt.”
16. ” – Kimennék a kertbe – mondta a királynő. – Ma még nem sétáltam, csak üléseztem. Elkísérsz, kapitány? Amalfi felpattant. A kamarások, akik előtt elhaladtak, mind elharapták a szót, s Írisz tudta, hogy róla és Laláról beszélgetnek, nem volt kellemes. A kertben aztán nyugodtabb lett, a virágok közelsége mindig elbékítette, mélyen, szomjasan lélegzett a sűrű illatból. Amalfi mögötte lépdelt egy lépéssel, ahogy a szabályzat előírta. – Gyere mellettem – mondta Írisz. – Nem bírok egyedül lenni. Ma nagyon szomorú vagyok, és tudom, hogy te szereted Lalát.”
17. „– Mi ez a vacsora? – kérdezte Írisz, s Aterpater még a kagylóból is kihallotta, milyen megtört a királynő hangja. – Egyedül akarok lenni, Aterpater. – Ma nem – felelte a varázsló. – Ma erre nincs idő, sajnos. Ha elejét akarod venni a gonosz pletykának, amit Gigi terjesztett, azonnal intézkedned kell. Omikron és Jusztin még nem tud semmit, be kell jelentened nekik a történteket, s a kapitánnyal is közölnöd kell, Gigi mekkorát tévedett. – Amalfival külön fogok beszélni. – Nem fogsz külön beszélni, drága Írisz – mondta Aterpater –, dehogy fájdítod a kelleténél jobban a derék kapitány szívét. Ma a vacsoránál elintézel mindent, Gigit, Amalfit egyaránt. Azt hittem, délután világosan beszéltem. Nem értettél meg?”
18. „ A
Könyv Omikronnál volt, mint mindig, mert máskor is előfordult már, hogy államtanácson bele kellett tekinteniök valami adat miatt. Omikron pár ezer évig azzal töltötte a szabad idejét, hogy összeállította a világ minden élőlényének jellemrajzát és személyi adatait, mert nagyon hasznos az, ha a föld minden lakója számon van tartva valahol. Omikron könyve nem volt nagyobb, mint egy gyufásskatulya, mégis benne volt mindenki, aki valaha a világon élt vagy él.”
3. Feladat Ki kicsoda? Írd oda a mondatok mellé a szereplők nevét!
a) A testőrség egyik legmegbízhatóbb katonája, aki szereti uralkodóját. ______________________________ b) Nevelője és ismerősei szerint furcsa, kíváncsi kisfiú. Mostanában csen édesanyja dolgaiból ___________________________ c) A tündértanács tagja, már elmúlt kétszázezer éves, nagytekintélyű, tudós tündér, aki „bármikor bármivé át tudott változni.” _______________________________ d) Az egyszemű óriások királya, a tündérek szövetségese. ___________________________ e) Az államügyek mellett a gyermeke gondja is ráhárul, emellett akad egy kellemetlen kérője. ______________________________ f) A Vizikirály, az államtanács tagja. _____________________________ g) A tündérek nevelője, aki mindenkit ismer. _________________________________ h) Festő, egy árva kislány nagybátyja. ____________________________________ i) Férje a tündérek patikusa, maga is gyógyszerész. __________________________________________ j) A Titkok Gömbjének lakója, a varázsló „barátja” _______________________________________
4. Feladat Igaz - Hamis Húzd alá a helyes válasz!
1. A királyfi elcsente anyja szárnyát. Igaz - Hamis 2. Lala egyik hajtincse fekete. Igaz- Hamis 3. Lala a csodafügefa ajándéka volt a királynő számára. Igaz - Hamis 4. Aterpater ezüstszínű gyűrűket hozott Írisznek. Igaz - Hamis 5. Amalfi kapitány fekete kutya képében ment Lala után. Igaz - Hamis 6. Tündérország határához közel van az óceán. Igaz- Hamis 7. Tündérországot síkság veszi körül. Igaz - Hamis 8. Aterpater palotájában minden fekete volt. Igaz - Hamis 9.Kis Gigi árulta el, hogy a királyfi elvitte a jogart. Igaz - Hamis 10. A királynő titokban beszélt a kis egyszarvúval, mielőtt száműzték. Igaz - Hamis
5. Feladat Ki mondta kinek?
1. „Tanul a fiú – mondta -------–, tanul az, de mindig máson töri a fejét, mint amin kellene. Nem vásott, dehogy, nem vét az senkinek, egyszerűen csak más, mint a többi. Soha nem volt ilyen tündérgyerek a keze alatt, amióta a világ világ.” Ki mondta?: ____________________ Kinek mondta?: __________________
2. „– Nem a valódi mivoltában leled meg – suttogta ------. – Konvertort vett be, nem tudom, mivé változott. Hazahozod, -------, ugye, hazahozod nekem? ---------nem válaszolt, csak a szemével, s -------- aggodalomtól megsápadt arca ismét pirulni kezdett. „Haza én – mondta ----------- hűséges pillantása –, haza bizony, mert úgy szeretem, mintha az én fiam volna, és mert én tulajdonképpen sose hiszek el Laláról semmi rosszat. Lala más, mint amilyen én voltam, vagy te voltál, vagy akárki Tündérföldön, de Lala azért jó gyerek.” – Magadnak is át kell változnod. Nagyon vigyázz!” Ki mondta?: __________________ Kinek mondta?: _____________________
3. „Emberszíve van – mondta -------– Emberszíve van szegénynek. --------azt hitte, elájul. – Most már mindent értek – folytatta -------- –, ezt az egész különös természetét, a nyugtalanságát, hogy olyan önfejű, hogy mindig valami mást akar, mint a tündérek. Mindent.” Ki mondta?: ____________________ Kinek mondta?: ___________________
4. „- Sose láttam ilyen gyönyörű partot, és ilyen különös formájú hegyeket. Szeretsz itt lenni? – Szeretek – mondta a vöröshajú. – Csudaszép a vidék.” Kik beszélgetnek: ___________________________és _________________________
5. „– Megveted a kezemet? Az én kezemet? – Dehogy vetem – mondta----------, aki udvarias volt, és nem szeretett fájdalmat okozni senkinek. – Csak éppen nem tudok rád úgy gondolni, mint vőlegényre, ---------.Ne haragudj, de olyan furcsa még csak hallanom is, hogy te meg akarsz házasodni.” Kik beszélgetnek?: ______________________________ és _____________________
6. „Szervusz, ------– köszöntötte ---------. – Hová, hová? – Lalát kajtatom – súgta meg----------, mert a gyógyszerészeket kötötte a gyógyszerészeti titoktartás, és nekik mindent meg kellett mondani őszintén, így szólt a törvény. – Ma reggel eltűnt. Nem tudtok róla? A királynő nyugtalan.” Kik beszélgetnek? : ___________________________és ________________________
7. „– Írisz nyugtalan, ------- – suttogta a szolgálati hangján. Parancsom van, hogy hazavezesselek. – Még nem. Ülj ide mellém. --------úgy ereszkedett le, ahogy álöltözete megengedte, mint a kutyák. Kik beszélgetnek?: _________________________és ________________________
8. „– Na, add a kezed – unszolta----------. – Felhúzom rá, aztán te is húzd fel az enyémre, és mehetünk. Nagyon kiváló gyűrű, azt megmondhatom, hiába idegenkedel a színétől. Ha megtörténnék, hogy nem rám gondolnál valamikor, hanem valami más férfira, úgy megszorítja az ujjadat, hogy csak. Hát azért mondom.” Ki mondta?: _______________________ Kinek mondta?: _________________________
9. ” A --------- meghajtotta a fejét. Füle, amelyiken Csill aranypecsétje volt, lekonyult a futástól. – Nonvideort kérek a királyfinak – lihegte. – Lala a parton van, emberekkel találkozott, nem tud hazajönni másképpen, különben az idegenek követik az ösvényen, s meglátják hazánk bejáratát. És vihart is támassz, légy szíves, nagy vihart, hogy az emberek elmenjenek az Író öbléből.” Ki mondta?: ________________________ Kinek mondta?: _________________________
10. ” – Bajt csináltam, anyu? – suttogta. – Haragszol? ----------nem felelt, nem is simogatta meg, mint máskor. – Nekem olyan nehéz minden – mondta ---------. – Én mindig valami mást szeretnék, mint ami szabad. Nekem olyan unalmas Tündérország!” Ki mondta?: _______________________ Kinek mondta?: _____________________________
11. „– Emberszíve van – mondta
----------– Emberszíve van szegénynek.
--------azt hitte, elájul. – Most már mindent értek – folytatta ------------ –, ezt az egész különös természetét, a nyugtalanságát, hogy olyan önfejű, hogy mindig valami mást akar, mint a tündérek. Mindent.” Ki mondta?: ______________________________ Kinek mondta?: _____________________________
12. ”A
------------falfehér volt, s gyöngéden lefejtette a karjáról Lala ujjait. A ------- nézett, úgy szólt hozzá, mintha kettesben volnának a szobában. – Nem szeretsz, ----------? – kérdezte. – Nem szeretlek – lehelte a ------------. – Gigi hazudott? – Igen. – És mért hagytad rá? – Csak úgy. Játékból. – Alig lehetett hallani a hangját, annyira suttogott: – Szerettem volna látni, milyen arcot vágsz, ha azt hiszed, hogy te leszel a férjem. „ Kik beszélgetnek?: _______________________ és _____________________________
